OLVASNIVALÓ : Az arany csomagolópapír 3 : Volt egy karácsony 4 B. Enikő: Gardrob 5 Sigmond Júlia: Miért bocsátottam meg a macskának?

2

Nõk Világa – 2005. Karácsony

Tartalomjegyzék ISTEN FELÉ Varró Amália: Különös születésnap • 1 • OLVASNIVALÓ ***: Az arany csomagolópapír • 3 • ***: Volt egy karácsony… • 4 • B. Enikő: Gardrob • 5 • Sigmond Júlia: Miért bocsátottam meg a macskának? • 6 • SZÜLŐK ISKOLÁJA Baka Judit: Tanítsunk verset a gyermekeknek! • 9 • NAGYJAINK Zsakó Erzsébet: dr. Bodoczi Károlyné, Gál Margit • 11 • Nagy Rozália: Szász Klára • 12 • Szász Klára: Mit jelent magyarnak és unitáriusnak lenni? • 15 • HAGYOMÁNYŐRZÉS Benedek Enikő: Azok a szép idők… • 17 • Zsakó Erzsébet: Déván jártunk… • 19 • Demeter Zoltán: Farsangtemetés Bölönben • 22 • TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÜNK Ferenczi Enikő: Gondolkodásmód és egészség • 23 • VERSAJÁNDÉK Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke • 25 • OLVASÓINK ÍRJÁK Bodor Piroska: Hálaadás kürtössel • 28 • Adorjáni Gyöngyvér: Fűzzünk gyöngyöt • 29 • FŐZÖCSKE Adorjáni Gyöngyvér: Mézes keksz • 30 • ***: Jókedv alkohol nélkül • 31 •

Nõk Világa – 2008 Karácsony

1

Különös születésnap William R. Murry: Elsősegély a léleknek című könyvét olvasva megállapítottam: fontos, hogy minden ember tudatosítsa magában: mi életének iránya, mi a célja. A keresztény ember tudja, ebben a keresésben segítséget nyújt a vallás. A vallás őszinte szembenézést is jelenthet önmagunkkal, és miután ezt megtettük, vállalhatjuk, hogy segítünk magunknak és másoknak is megtalálni egy olyan meghitt közösséget – lehet az család, jó barát, gyülekezet –, ahol a lelki, szellemi kincsek által szabadon ünnepelhetjük napjainkat. Lelki otthonunkat éppen úgy, mint a családi hajlékot, ünnepre készítjük fel. Keressük az ünnep forrásait. Keressük a pompában önmagunk angyali képét, keressük az ünnepi foszlós kalácsban az öröm ízét, elrejtett meglepetés-csomagokat, ritka perceket. Keressük az ünnepet, mert ez az igazi elsősegély a léleknek nélkülözhetetlen. A vallás útjain járva keresünk. Karácsonyvárásom kettős gondolatisággal fűszerezett. Különös KARÁCSONY. Egyrészt várom a születést, újjászületést, lelki megnyugvást és feltöltődést, másrészt –bármilyen furcsának tűnik –, gyászolok önmagamban. Olyan, mint mikor az élet és a halál közelségét érzem. Ilyen a karácsony!? Életet hoz: életkedvre derít, és megváltoztat, betlehemi fényével ragyog be, másrészt félelemmel tölt el: pénzszagúvá, kirakativá poshad. Lehet, hogy ilyen a karácsony? Nyugtat a gondolat, feladatom van: mosni kell poros mindennapokat, hétköznapokat, hogy a születésnapra tisztán lássunk, és helyesen értékeljünk. Az említett könyv idézi Thornton Wilder: A mi kisvárosunk című színművének egyik jelentét: Emily meghal, de visszatér a sírból, hogy megünne-

2


pelhesse születésnapját. Látjuk őt, amint születésnapjának reggelén lejön a lépcsőn. Édesanyja szeretettel köszönti, és miközben a kislány az ajándékokat bontogatja, minden ajándékhoz valamilyen megjegyzést fűz. Aztán valahonnan a színpadon kívülről az édesapa szólító hangja hallatszik. Emily meghatottságából kijózanodva, így szól a rendezőhöz: „Nem tudom. Nem tudom folytatni. Ó! Ó! Minden olyan gyorsan pereg! Még arra sincs időnk, hogy legalább egy pillantást vessünk egymásra.” Emily zokogva összeomlik: „Nem vettem észre. Annyi minden történt, és mi soha nem vettük észre. Vigyél vissza a síromhoz, fel a dombtetőre! De előbb várj! Még egy pillantás. Isten veled, Városliget... Isten veletek, Anya és Apa. Isten veletek ketyegő órák... és anya napraforgói. És étel és kávé. És frissen vasalt ruhák, meg forró fürdők... és álom és ébredés. Ó föld, te túlságosan gyönyörű vagy ahhoz, hogy ezt bárki is felfoghatná.” Erre a gyöngyszemre vigyázzunk! A mindennapok áldott ünnepi perceire, és akkor ünnepünk amolyan igazi, érett, szeretetteljes lesz. Ha vigyázok, eltűnnek gyászos félelmeim, és az ünnep a maga varázsával egyre közelebb kerül lelkemhez. Vallásos úton járok, és forrásokat keresek. Egy jó könyv is lehet maga a forrás, mert elgondolkodtat: „Lehet…, az embernek nincs külön lelke, hanem csak része egy nagy léleknek (...), akkor ott leszek mindenütt, akármerre néztek. Ott leszek mindenütt, ahol harcolnak, hogy éhes emberek betevő falathoz jussanak. Ahol a rendőr megver valakit, én is ott leszek... Ott leszek a haragos emberek kiáltásában, s az éhes gyerekek nevetésében, amikor hallják, hogy kész a vacsora. És ott leszek, amikor a népünk a maga termését eszi, és a maga építette házában lakik. Érted?” Lassan kezdem érteni én is: Istennel együtt könnyebb az ünnepszentelés. Figyeljünk lelkünk elsősegélyeire, keressük a forrásokat, legyen áldott a születésnap különös karácsonyban! Varró Amália

Ha arra van tehetséged, hogy kecsesen tudsz a fejeden állni, bolondság és hálátlanság a marathoni futót irigyelned. Aldous Huxley


3

Az arany csomagolópapír Egyszer egy ember megbüntette lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy lánya hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amiből az apjának készített ajándékot. Egy dobozba csomagolta, és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának: – Tudod, kislányom, üres dobozt nem szokás ajándékba adni. – De apa – így a lány –, hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, kinyitotta és egy emlékezetes csókot vett ki belőle, így emlékezve az ő gyermekére, aki nagy gonddal gyűjtötte össze azokat. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal: gyermekünktől, családtagjainktól, barátainktól, Istentől. (***)

4


Volt egy karácsony… Nem is emlékezett már erre a fényképre. Valahonnan előkerült, talán egy régi könyvből, amikor a könyvtárát rendezgette. Első vagy másodikos elemista lehetett. Az iskolában minden karácsonykor színházasdit játszottak. Betlehemeset. A színdarabokat a tanító néni írta és mindenkinek „beszédes” szerepe volt. Szövege volt ott a Szent Családnak, a Királyoknak, a pásztoroknak, az oktalan barmoknak. Beszélt a jászol, a szalma, az istálló fája, az esthajnalcsillag. Csupa főszerep valamennyi. Csak neki nem lehetett szava sem. – Te vagy az angyalok kara! – vigasztalta a tanító néni. Angyalok nélkül nincs karácsony, tudod, ugye? Különben is, akinek ilyen szép hosszú szőke haja van, azt direkt angyalnak teremtették és te nagyon jól alakítod. Csak meg ne szólalj! Jól is játszotta a szerepét, most már második éve, ahol térdig érő copfjaiból sütővasak, hajtűk, csavarok, kencék segítségével „angyalhajat” varázsoltak öklömnyi fejére. Eltartott egész délután, de ha megállta, hogy ne nyissa ki a száját, megérte... Nézte, nézte magát a tükörben, megdöbbenve, milyen fájdalmasan szép tud lenni, ilyen göndören, egyszer egy évben, színpadra kikészítve. A ruhája fehér pöttyös organdin, arany szalaggal a szélén – egy csoda! Mosolygott a saját tükörképének csukott szájjal, amitől aztán olyan lett, mint egy kismajom. Jó oka volt rá, hogy ne nyissa ki a száját. Ugyanis: még nem bújtak ki a végleges fogai. Már két éve valamelyik szorgos kezű nagynénje kihúzta a tejfogait, hogy „legyen hely” a végleges fogaknak. Nos, helyük volt már, csak kijönni nem akartak. „Későn fogzik a lányka, de szép szőke haja van!” – mondták. Sovány vigasz! Mert nehezen rágott, beszélni sem tudott jóformán, csak pöszén, pedig hogy szeretett volna „beszédes” angyal szerepet... Erre aztán már nem került sor. Mire kinőttek a fogai, beköszöntött a kommunizmus. Nem volt több betlehemes játék, nem volt több angyalszerep. Egyszer ráosztották egy „igazi” kolhozlány szerepét, de az nem volt az „igazi”. Azóta eltelt vagy hatvan év, az unokái karácsonykor színházasdit játszanak az iskolában. Betlehemest. Neki a napokban készült el a műfogsora. Nagyon jól tud vele rágni és a haja is megvan még. Tulajdonképpen nem járt rosszul! (***)


5

Gardrób (Köszönet Lillának, aki kezembe adta Rajinger Singh egyik könyvét)

Lujza elővette a jegyzetfüzetét. Május közepe, tehát esedékes a „barátnőzős” napja . Feltárcsázta Lillát és rövid egyeztetés után megállapodtak, május 17-én találkoznak. Imádni fogja ezt a napot is. Alig várta, hogy Lilla megérkezzen. Vajon, miről fognak beszélgetni, mi a lesz a nap fő témája? Vajon hol sikerül „zárni” a napot? A megszokott, avagy egészen különleges helyen? Már alig várta, hogy Lilla megérkezzen. Pár éve csak, hogy megismerkedtek, de azóta minden évben egy-egy teljes napot szentelnek egymásnak. Hol Lujza, hol Lilla házában kezdődik a találkozó és szokás szerint a kávézó teraszán, vagy a főtéri cukrászdában zárul. Az idei találkozó a Lujza házában kezdődik. Lilla pontosan érkezik, mint mindig. A pontosság szigorú szabály! Puszi-puszi és a bevezető kávézgatás, csevegés után Lilla Lujzára néz és megkérdezi: – Miért öltözködtél ilyen sötét ruhába, hisz tudtad, hogy jövök?! Mutasd a ruhás szekrényed! Lujza először meghökken. – Hisz ismered az egész gardróbom! – Akkor is látni akarom! – Lilla hangja még erélyesebb lesz. – Persze, persze, máris… – szívélyeskedik Lujza, hisz tudja, hogy Lillának semmi sem lehetetlen. Lilla odamegy a szekrényhez, sarkig tárja és közben szigorúan közli a nap mottóját: „Lelkünk fátylainak eltávolítása.” Eközben a szekrény tartalmát nézegeti, amely tele sötét színű ruhákkal: fekete, barna, szürke, sötétkék…egy, kettő, három… – Lujza, mi ez? Magyarázatot kérek! Hol vannak a tarka blúzaid, a világos szoknyák, a piros nadrágod? Ekkor Lujza leemel egy vállfát… Óvatosan egy másikat… A harmadikat… Leveszi az első rend sötét kabátkát, kihámozza a fekete szoknya alól a piros nadrágot… Majd előkerülnek a tarka blúzok, világos szoknyák és Lilla szemei előtt ott virít, mosolyog, fénylik a színes ruhatár. – Erre vártam én is ! – szakad fel Lujzából egy mély sóhaj – Csak épp rád vártam.

6


– Akkor most beszéljük meg szép csendben magunk között a fátylakat és aztán énekeljünk – néz most már szelíden barátnőjére Lilla. „Megszaggatom eléd omolva / Alázatomnak köntösét / S a bántalmat – ha ért is volna – / Arcod mint polyvát űzi szét…” Már-már olyan hangosan énekelnek, hogy félő benyit a Lujza férje és megjegyzi: „Ti nem vagytok normálisak”, de ők önfeledten tovább énekelnek: „Oh, jó Atyánk szent itt a hely / Hozzád emel, hozzád emel.” És most először történik meg, hogy nem a kávézó teraszán vagy a cukrászdában „zárják” a napot, hanem a templom falai közt. Lujza mélységesen hálás, hogy ilyen barátnővel áldotta meg Isten, aki igazán érti, megérti őt, ismeri és tudja a módszereket, amelyeknek segítségével sikerül majd a saját lelke fátylainak eltávolítása és ha ez végérvényesen sikerülni fog, akkor majd megérezheti annak határtalan erejét. B. Enikő

Miért bocsátottam meg a macskának? Sohasem szerettem a macskákat. Két-három éves koromban készült fényképen is kis kutyakölyökkel játszom. Édesapám amatőr fényképész volt, rengeteg fényképet készített rólunk, gyermekekről, de egyetlen képen sem látható macska. Ki tudja, miért, de mindig úgy vélekedtem, hogy a macska nem őszinte és becsületes állat. Mindig azt gondoltam, hogy az ember leghűségesebb barátja a kutya. Aztán valami olyasmi történt, aminek következtében megváltozott a véleményem. Ezelőtt 42 évvel a szép fürdőhelyen, Borszéken töltöttem nyári szabadságomat. Abban az időben az epémmel szenvedtem. Minden nap ittam a remek forrásból az epebetegség elleni gyógyvizet. Két hét elteltével éreztem először a hatását. Az eredmény nagyon kellemetlen volt, mert a krízis teljesen váratlanul jött. A különféle, reggeli gyógykezelések után ebédig feküdnöm kellett. Pihenés alatt kezdődött a váratlan, gyors krízis. Hirtelen elképzelhetetlen fájdalom tört rám. Egy centiméternyit sem tudtam volna megmozdulni. Szobatársnőim még nem jöttek haza, s nekem annyi erőm


7

sem volt, hogy fájdalomcsillapítót vegyek be, noha oda volt készítve az éjjeliszekrényre a pohár vízzel együtt. Mozdulatlanul feküdtem az ágyon és kimondhatatlanul szenvedtem. A friss levegő bódító volt a virágok csodálatos illatától. Az égszínkék mennybolton ragyogott a nap, s a nyitott balkonajtón behallatszott a madárkoncert. Minden gyönyörű volt, de én mindebből semmit sem tudtam élvezni az elviselhetetlen fájdalom miatt. Akkor történt a csoda. Most, évtizedek multán is nehezen tudom elhinni, hogy az állatok érzékenyebbek tudnak lenni, mint az emberek némelyike. Megjelent egy éjfekete macska. Felmászott az emeletre s bejött a szobámba. Nesztelenül felugrott az ágyamra, lassan végigsétált a mozdulatlan testem mellett, megállt a fejemnél, majd leült a vállam mellé és fejét a nyakamra hajtotta. Mozdulatlanul ülve halkan dorombolni kezdett. Sírni kezdtem. Könnyeim végiggördültek az arcomon, néhány csöpp valószínűleg a macskára hullott. Hirtelen azt éreztem, erősen azt éreztem, hogy fájdalmammal nem vagyok egyedül a világon. Együttérző, szánakozó élőlény van mellettem. Az éjfekete macskának puha melegsége átitatta szívemet. Elvesztettem időérzékemet, s így nem tudom, fogalmam sincs, hány perc telt el, amíg hazaérkezett egyik szobatársnőm. Csodálkozva nézett rám és a macskára. – Miért sírsz? – kérdezte. – Kérlek, add ide a gyógyszeremet – suttogtam erőtlenül. Később a macska, ahogy jött, ugyanolyan nesztelenül távozott. Soha sem láttam többé. A háziasszonyé sem volt, a szomszédoké sem. Lehet, hogy egy angyal volt, aki ebben az éjfekete macska formájában jelent meg, feladatul kapva megvigasztalásomat. Azóta egészen másképp nézek a macskákra. Már nem gondolom róluk, hogy hízelgők, amikor hozzám dörgölőzve egész testükkel megsimogatnak. Érzem a szeretetet, mely sugárzik ebből a meleg puhaságból.

8


Megváltozott érzéseim ellenére sem tartottam soha macskát saját lakásomban. De unokáim szereztek maguknak két macskát. Az egyik neve Kormos, már 3 éves, szép éjfekete macska. A másik Csizmás, fehér lábacskákkal, nagyon szelíd macska volt, de meghalt. Megsirattam, ahogy egy közelálló valaki halálakor sír az ember. Időközben unokáim egy kutyát is szereztek a házhoz. Kezdetben nagyon jó barátságban éltek, de egy év után a kutya háromszor akkorára nőtt, mint a macskák és sokkal erősebbé vált. A játék köztük sokszor verekedéssé fajult. Nem tudom, mi történt egy éjjel, de reggelre Csizmás holtan feküdt a ház ajtaja előtt. Heteken át haragudtam a kutyára. Nem simogattam meg, s csak jónapottal köszöntem neki! Az idő telt, s az én haragom is elmúlt. Hiszen az élet nem áll meg. A kutya most kiskutyákat vár. Életében először anya lesz. Ő is, mi is boldogok vagyunk. Különben is a meghalt macska helyébe új cica került. Tigris a neve, mert tökéletesen hasonlít egy kis tigrishez. Tigris az emberekkel nagyon szelíd, de a kutya – bár hússzor akkora, mint a cica – fél tőle. Ki érti az állatok lelkét? Sigmond Júlia


9

Tanítsunk verset a gyermekeknek! Ez év október 25-én megszólaltak a „rigók” a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében. Immár 4. éve iskolánkban hagyománnyá vált az októberi versmondóverseny, amely a „Most szólj, rigó!” címet viseli, amelyet Áprily Lajos, erdélyi költőtől kölcsönöztük. A versenyt eredetileg a János Zsigmond Unitárius Kollégium mellett működő Balázs Ferenc Oktatási Központ szervezte elsőként, és szervezi ma is. Nagy meglepetésünkre, és egyben örömünkre, 180 gyerek nevezett be a vetélkedőre. Kicsik és még kisebbek óvodások, I., II., III. és IV. osztályosok. Idén megtiszteltek jelenlétükkel még az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport kisdiákjai is. Iskolánkból, de a megye sok más falujából is sok-sok gyerek nagy buzgalommal tanult egy-egy Molnos Lajos verset. Ebben az évben ugyanis a kortárs magyar irodalom jeles alakja, Molnos Lajos unitárius költő munkássága előtt tisztelegtünk. A zsúfolásig megtelt díszteremben Tófalvi Tamás unitárius teológiai hallgató az alkalomhoz illő áhítatot tartott. A tevékenység megkezdése előtt Pásztori-Kupán Zita tanítónő köszöntötte a jelen levő költőt. Az általa elmondottakból néhány igen érdekes, ide vágó gondolatot jegyeztem fel, melyeket szeretnék megosztani az Olvasókkal is. Mi vers? A vers az, amit mondani kell. A versmondásban nem a verseny a lényeg, hanem, hogy a leírt szavak és gondolatok a kimondás által közelebb kerüljenek a megszólítottakhoz. A versnek nem csak olvasóközönsége kell hogy legyen, hanem hallgatósága is. A hallgatóságba a szavaló is beletartozik. A versmondás nemcsak a szépérzéket és a beszédkészséget fejleszti, hanem egy-egy ilyen versmondó ünnepély maradandó élményt je-

10


lent mind a szavaló diákoknak, mind a hallgatóságnak. Ezáltal a költészet a legősibb küldetését tölti be még a Homérosz előtti időktől. A vers a költő, a szavaló és a hallgató között lélektől lélekig építi a hidat. Egy-egy verseskötet tárolja a verseket, szavaláskor viszont a vers történik, illetve történéssé válik. De térjünk vissza a mi tevékenységünkre! A felkészülést még a tavalyi verseny lebonyolítása után megkezdtük: megbeszéltük, hogy ezután minden I. és II. osztályos versmondót nemcsak a hagyományos Oklevéllel díjazzuk, hanem minden versenyzőt könyvjutalomban is részesítünk. Ezért megkezdtük még a tavalyi tanévben a könyvek gyűjtését is. Iskolánk vezetősége is nagyban hozzájárult a támogatáshoz. Nemcsak erkölcsi támogatást kaptunk tőlük, hanem értékes ajándékot is. Felházi Ágnes rajztanárnő kék alapra éneklő rigót festett, ezt szakember rávitte egy kitűzőre, így minden szavaló a mellén viselte ezt a jelvényt, és sokan mondták is a versmondók közül, hogy ezek a rigók is segítettek abban, hogy hibátlanul, hangsúlyosan, a hosszú magán- illetve mássalhangzókat helyesen ejtve sikerült remekelniük. Itt szeretnék köszönetet mondani minden segítségért, anyagi támogatásért a János Zsigmond Unitárius Kollégium vezetőségének, Popa Márta igazgatónőnek, Asztalos Klárának, az Unitárius Nőszövetség elnökének, Vassy Ágnes könyvelőnknek, az Ábel Könyvkiadónak, a Gastroyal KFTnek. A jövő évi megmérettetésre már meg is kezdtük az előkészületeket. Minden szavalót, érdeklődőt szeretettel várunk. Baka Judit


11

Dr. Bodoczi Károlyné Gál Margit (1909 – 1976. május 9.) Életéről keveset tudunk. Nem ismerjük születésének helyét és pontos dátumát sem, de négy esztendei munkája kötötte Nőszövetségünkhöz. Ez alatt az idő alatt viszont komoly munkát végzett s ennek nyomait őrzik irattári anyagaink és a vele kapcsolatba kerültek emlékei. 1940 őszén Észak-Erdély magyar fennhatóság alá került, s ez Nőszövetségünk munkáját is érintette. Nagy veszteség volt, hogy a Dél-Erdélyben működő, életképes helyi szervezetek leszakadtak s azokkal minden kapcsolat megszakadt. Másrészt viszont segítséget is kapott a Nőszövetség, ugyanis államsegélyt lehetett igényelni 1-2 állandó, tanítói képesítésű munkaerő alkalmazására, biztosítva fizetésük 90 %-át. Az illető szervezeteknek csak a fizetés 10 %-át, valamint lakást kellett biztosítaniuk, amint ezt az Egyházi Képviselőtanács közölte a Nőszövetséggel 1941 februárjában, javaslatot kérve az illető személyére nézve. A Tanfelügyelőség közlése szerint ÉszakErdélyben 18 unitárius tanerő volt alkalmazva, ezek közül esett a választás Gál Margitra. 1941. szeptember 22-én az espereseknek küldött körlevélben közölte a Nőszövetség Gál Margit kinevezését, és felkérte az espereseket, hogy a körzet-tanulmányok elkészítésére a helyszínre látogató munkatársnak segítsék és biztosítsák ellátását, elszállásolását. Gál Margit 1942. áprilisáig majdnem minden erdélyi falut végiglátogatott, tapasztalatait jelentésbe foglalta. Véleménye szerint az egyházközségi Nőszövetségek szép és áldozatos munkát végeztek, de nagy nehézségekkel kellett szembenézniük: nagyméretű a lerongyolódás, ennek javítására biztosítani kellett volna a fonal-ellá-

12


tást, hogy az asszonyok ismét szőhessenek. Felmérése szerint 9146 csomag fonalra lett volna szükség, ennek biztosítását a központi Nőszövetségnek kellett volna felvállalnia. Emellett az asszonyok tanfolyamok szervezését igényelték: szövő-, varró-, szalmafonó-, csuhéfonó-, fafaragó tanfolyamokra lett volna szükség, táska- és papucskészítő tanfolyamokat is kértek. Nagy problémát jelentett a határ menti falvakban az is, hogy sok helyen földjeik a határon túlra kerültek, itt munkalehetőséget kellett volna teremteni. Ugyanakkor a népnevelés terén is szükségük volt segítségre: színdarabokat, előadásokat, olvasmányokat kértek. Gál Margit jelentését a közgyűlés előtt a köri megbízottakkal tartott értekezleten vitatták meg 11 község 15 megbízottjával, majd a közgyűlés elé terjesztették. Többek között ennek alapján szervezték meg azt a népfőiskolai tanfolyamot, amelyről múlt számunkban olvashattak. A tanfolyamon részvettek ott bemutatott visszaemlékezéseiben is nagy szerep jutott az őket fogadó, velük lelkiismeretesen és szeretettel törődő Gál Margitnak. Az időközben dr. Bodoczi Károlynévá lett Margit gyöngybetűs írása fellelhető a Nőszövetség iratain, az összesítő jelentések mellékletein. Aztán jött a háború. Az újabb változások után az államsegély megszűnt, az egyház nem tudta átvenni ezt a terhet és Margit állása megszűnt. Visszatért a tanügybe, majd 1948-ban a Nőszövetség munkája is megszűnt. További sorsáról csak azt a szűkszavú bejegyzést találjuk az egyházközség temetési anyakönyvében, hogy meghalt 1976. május 29-én. Tudomásom szerint gyermek nem maradt utána. Legalább mi őrizzük meg emlékét! Zsakó Erzsébet

Szász Klára Az 1989-es változások után Dicsőszentmártonban is újraalakult az Unitárius Nőszövetség. Beszélgetésekből és a jegyzőkönyvek alapján tudtam meg, hogy Szász Klára nyugalmazott magyar-történelem szakos tanár milyen tevékenyen vett részt a Nőszövetség munkájában nyugalomba vonulása után is. Hosszas betegeskedés után ez év áprilisában megpihent, de


13

feladatunknak és kötelességünknek érezzük megemlékezni róla, kitartásáról, fáradhatatlan pedagógusi és nőszövetségi munkájáról. Húgával, Szász Ilona Julianna nyugalmazott óvónővel beszélgettem, megkértem, meséljen családjukról, Klárika tanárnő életéről. Rip: Hol és mikor született, hol tanult? Sz.I.J.: Aranyosrákoson született 1922. október 4-én. Édesapánk várfalvi születésű, édesanyánk aranyosrákosi, mindketten unitáriusok. A családban négyen voltunk testvérek: Kató, Klára, Balázs és én, a legkisebb. Édesapánk vasúti tisztviselő volt, édesanyánk háztartásbeli. Az iskolás éveket Várfalván kezdtük, majd Tordán folytattuk. Vasúti tisztviselőként, édesapánkat elhelyezték, így a család gyakran változtatott lakhelyet. Így laktunk Bukarestben, Jászvásáron. 1933-ban Brassóba költöztünk. Klárika a négy gimnáziumot itt végezte el. A család bekapcsolódott az ottani unitárius egyházközség életébe, édesapánk presbiterként, édesanyánk tevékeny nőszövetségi tagként, mi gyermekek pedig részt vettünk a különböző ünnepélyeken. 1940-ben Kolozsvárra költöztünk. A háborús éveket itt éltük át. A családot itt nagy veszteség érte, 21 évesen, agyhártyagyulladásban meghalt Kató nővérünk. Klára a marosvásárhelyi tanítóképzőben szerzett tanítói képesítést. Időközben már 1941–1942-ben tanított a nyárádszentmártoni unitárius iskolában, majd Nyárádszentlászlón és Szentháromságon. Teljesült vágya, mindig a Székelyföldre szeretett volna kerülni, az ottani gyermekeket tanítani. A tanítás hivatás volt számára, nagyon szeretett tanítani és színvonalas művelődési életet szervezett, bárhol is volt. Rip: Mikor került Küküllődombóra, s hogyan alakult tovább életútja?

14


Sz.I.J.: 1947-ben került Küküllődombóra tanítóként. Én abban az időben óvónőként dolgoztam, Balázs mint énekvezér kapott állást az unitárius egyháznál. Klári az alsó tagozaton tanított egy pár évet, azután a felső tagozatra került. Szükségszerűen tovább kellett tanulni, így beiratkozott a Bolyai Egyetem magyar-történelem szakára, levelező tagozatra. Itt megjegyzem, hogy addig, amíg a rendszer „őrei” tudták, hogy a családtagja az egyháznál dolgozik, ő nem iratkozhatott az egyetemre. Így - amíg nővére tanult - Balázs lemondott a kántori állásról és más munkahelyet keresett. Klárika - mint képesített tanár - magyar irodalmat és történelmet tanított nyugdíjazásáig. Keze alól tizenkét magyar és történelem szakos tanár került ki. Itt is megszervezte a művelődési életet, színdarabokat tanított, tánccsoportot és népdalkört vezetett. Családot nem alapított, Dicsőszentmártonban laktunk együtt: Balázs bátyánk a feleségével, Klára, édesanyánk és én. Rip: Hogy és mikor kapcsolódott be a dicsőszentmártoni unitárius egyházközség nőszövetségi munkájába? Sz.I.J.: A rendszerváltás után újra beindult a nőszövetségi tevékenység. Klára is bekapcsolódott, immár nyugalmazott tanárnőként. A szeretetvendégségek műsorainak szervezője lett. Irodalmi előadások sorozata következett, bevonva az előadásba nőszövetségi tagokat, fiatalokat, idősebbeket egyaránt. Testvére, Balázs, aki már akkor a Dicsőszentmártoni Egyházközség énekvezére volt és jómagam is bekapcsolódtunk a munkába. Így került sor felejthetetlen Petőfi, Ady, Arany János, József Attila műsorokra. Azon kívül az egyházi ünnepélyek műsorait is megszervezte. A népművészet lelkes őrizője és művelője. Kézimunka-gyűjteményét a Nőszövetségnek ajándékozta, és szívesen adott útmutatást annak, aki hozzá fordult. Részt vett a nőszövetségi találkozókon, gyűléseken és beszámolt a tapasztaltakról, segített a különböző tevékenységek megszervezésében. Előadásait szívesen adta oda tanítványainak is. Látása és egészsége gyengült, de utolsó éveiben is bárkit szívesen látott, a téli időszakban lakásába hívta az asszonyokat kézimunkázni, hogy együtt lehessen velük, hogy része lehessen a közösségnek. A jelenleg tevékenykedő nőszövetségi tagok és az idősebbek is, akik már nem jöhetnek összejöveteleinkre, sok szeretettel emlékeznek Szász Klára tanár nénire, a jószívű, meleglelkű, szolgálatkész nőtestvérükre. Emléke legyen áldott. Jegyezte: Nagy Rozália


15

Mit jelent magyarnak és unitáriusnak lenni? Őszintén szólva, sohasem jutott eszembe ezen elgondolkozni. Magyarnak születtem és unitáriusnak. Azt jelenti, amit a madárnak a levegő, a halnak a víz: életelemem. Mégis, ha már felvetődött a kérdés, megpróbálok választ keresni rá. Van egy nép. Forró fejű, indulatos, könnyen fellobbanó. Széthúzó. Ahány magyar, annyi párt. Merész, néha meggondolatlan, önfejű, makacs... Ezek állnak a mérleg egyik serpenyőjében. A másik oldalon az erényei: végtelenül szereti hazáját és szabadságát. Becsületes, az adott szó számára szent, amit vállalt, amellett a végsőkig kitart, még akkor is, ha emiatt kárt szenved. A széthúzó magyarság, ha igazán nagy veszély fenyegeti, vagy egy szent cél érdekében képes óriási áldozatokat hozni. Látom hibáit és erényeit, mindezekkel együtt szeretem... Magyarnak lenni szerintem azt jelenti, hogy tartozom egy nemzethez, egy néphez. Kötődöm hozzá ezer szállal. Köt a közös eredet, az azonos tulajdonságok, az ősök vérével áztatott drága szülőföld és a nyelv. Az a nyelv, amelyen először mondtam ki a drága szót: édesanyám. Az a nyelv, amelyen első gyermeki imámat elrebegtem. Az a nyelv, amelyen, ha bajban vagyok, most is szívből feltör a fohász: édes jó Istenem, segíts meg! Magyarságom jelenti számomra unitáriusságomat is. De mit jelent most már az, hogy unitárius vagyok? Először is azt a mindenki számára érvényes, általános hitet, hogy van Isten, akihez életem minden megpróbáltatásában fordulhatok. De az unitarizmus ennél többet is ad! Megadja a szabadságot, hogy keressek, kutassak, elmélkedjek... és ne azért higgyek el egy hittételt, mert a dogmák így írják elő, hanem azért, mert elmélkedéseim alapján ez a szilárd meggyőződés alakult ki bennem.

16


Az unitarizmus tehát biztosítja a gondolkozás és a lelkiismeret szabadságát. Unitárius vallásom biztosítja számomra azt a szent meggyőződést, hogy az Isten igazságos. Nem bélyegez meg az első emberpár bűne, amely végig kíséri az emberiséget, nincs tehát eredendő bűn. Isten adott az embernek képességet arra, hogy válasszon a jó és rossz között és ahogyan választott, úgy kell viselnie a következményeket. Nincs, nem lehet eleve elrendeltség, ez ellenkezne az Isten igazságosságával. Mert milyen igazságos lenne az az Isten, aki már fogamzásom pillanatában elrendelte volna, hogy nekem pedig becsületes, igaz embernek kell lennem, avagy istentelen gonosztevőnek. Az eleve elrendeltség hite kényelmes, megszabadítja az embert a gondolkodás fáradságától és a döntéshozatal felelősségétől. Unitárius hitem felhatalmaz arra, hogy megismerjem: mi a helyes út és vállaljam a döntéshozatal felelősségét. „Hiszek az igazságos Istenben”, tehát nem hihetek abban, hogy Jézus ártatlanul elszenvedett kínhalála szabadított meg az eredendő bűntől. Jézus egész élete, munkássága, tanítása megmutatta, hogyan lehet Istennek tetsző életet élni. Az általa mutatott utat követve valóban megszabadulhatunk a bűntől. Életútjához hozzátartozik a kereszthalál is. Megtanít arra, hogy a megismert igazságért a legnagyobb kínokat, akár a halált is vállalni kell. Ezt az életutat választotta egyházalapítónk és első püspökünk, Dávid Ferenc is, aki a kényelmes püspöki széket cserélte fel a dévai vár börtöncellájával, de a megismert igazságot nem tagadta meg. Mit jelent tehát unitáriusnak lenni? Jelenti a szabad vizsgálódás lehetőségét és ennek megfelelően dönteni. Jelenti azt a meggyőződést, hogy van Isten, aki mindnyájunknak szerető édesatyja, ezért bizalommal fordulhatunk hozzá. Jelenti azt, hogy az Isten igazságos, nem büntet el nem követett bűnért, de nem is üdvözít ingyen kegyelméből, hanem tetteink alapján ítél meg. Nem tudom, hogy ha véletlenül nem magyarnak és nem unitáriusnak születtem volna, hogyan gondolkoznék. Talán nem volna lehetőségem mindezt így tisztázni magamban, mert kötnének az előírások, de örvendek, hogy ebben a hitben születtem. Nem hiú önelégültség ez, hanem mert megadatott a megismerés lehetősége és a döntés szabadsága. Szász Klára Dicsőszentmárton, 1994. március 8.


17

Azok a szép idők... Ha közülünk valaki, csak úgy, merő kíváncsiságból összeírná azoknak a báloknak a nevét, amelyeket honi tájainkon hagyományszerűen megrendeznek, hosszú lajstrom kerülne ki a keze alól. Én most csak azoknak a báloknak a nevét említeném, amelyeket szülőfalumban, Homoródújfaluban rendeztek hajdanán, vagy akár napjainkban is, mint például: szüreti, aprószenteki, színdarabos, házasember, újévi, vagy akár cigánybál. Ezeket a bálokat általában a fiatal legények szervezik/szervezték, akiknek néha nem kis fejtörést okoz/okozott egy-egy ilyen bál sikeressége. Az első lépés mindig: jó zenészeket fogadni, majd azoknak előleget adni és kellőképpen megvendégelni őket. Lánykoromban az volt a szokás, hogy a zenészeket a lányos anyák otthon látták vendégül, éjfélkor. A felkérés mindig a szervező legények részéről érkezett és nem illett visszautasítani, sőt megtiszteltetésnek számított. Ilyenkor a rendező legények közül is, egyvalaki a zenészekkel jött, hogy szemtanúja lehessen a tisztességes ellátásnak. Általában bécsi szeletet vagy prézlis húst szolgált fel a lányos anya, kolbászt, oldalast krumplipürével, vagy zsírban dinsztelt hagymás krumplival, valamilyen savanyúsággal és persze egy-egy pohár pálinka volt a „velejáró”. Ilyenkor a lányos házból érkezőknek nem kellett belépőt fizetni a bálba. Az éjfeles szünetben voltak, akik szintén hazamentek falatozni, de a legtöbben ottmaradtak a teremben, visszavárták nyugodtan a zenészeket és folytatódott a mulatság. A táncrend általában: keringő, tangó, csárdás. Az éjfeles szünet előtt volt mindig valami különleges, amit csak a házasembereknek húztak, mint amilyen a cepel, a négy lépetű, amelyeket már sikeresen „eltáncolhattad”, Kedves Olvasó, ha netalán elolvastad a cikkemet és kedved is

18


támadt egy kis táncra. Aztán még régebbi idők akkori „lánya” mesélt nekem az emlékeiről, történetesen arra próbált visszaemlékezni, hogy milyen dallamra is járták a rezgőst, amely hasonlított a csárdáshoz, de mégis más volt: a párok teste a lépéseknél és a forgásnál, úgy rezgett, mintha áramütés érte volna őket. Birtalan Vilmosné, született Albert Zsuzsánnát kerestem fel a lánya otthonában, aki sajnos csak a járókeretből tudta igazítani a lépéseinket. Dakó Jenőné, született Birtalan Ilona, aki amúgy nagyon lelkes és tevékeny tagja a Nőszövetségnek és nekünk csak Ilike, mindent beleadott velem együtt, hogy eljárhassuk a rezgőst. Persze nem én lennék, ha csak így rezgősen eljárnám az eljárnivalót, és ne venném észre, hogy mennyire kellemetlen lehetett ez a tánc a nagykeblű asszonyoknak. Meg is kérdeztem a 85 éves Zsuzskó nénit, hogy abban az időben volt-e melltartója az asszonyoknak? Úgynevezett alsó lájbit hordtak akkoriban az asszonyok, ami elég szűk volt ahhoz, hogy ne érhesse meglepetés a szájtáti kíváncsiskodókat. Akkoriban a rendező legényeknek sem volt könnyű dolguk, hisz ezeket a házasember nótákat azért is húzatták, mert valamilyen adományt kaptak a házasemberektől, mint például fát, amivel a termet kifűthették, gabonát, amit eladhattak és kifizethették a zenészeket, italt, amivel kínálkozhattak. Két karácsony között, ahogyan nálunk emlegetik, még kéregetni is elmentek házakhoz, sőt volt olyan hely, ahol tudták hol áll a szalonna, s kihasználva a háziak esetleges figyelmetlenségét még el is csentek egy-egy táblácskát belőle. Ebből nem lett harag, hisz csak olyan helyen esett ez meg, ahol tudták a legények, hogy ez megeshet. Mindenhol jókedv, derű, segíteni akarás volt az emberekben. Valahogy most én is ráhangolódom erre, s magamban dúdolgatom a rezgős egyik dallamát: „Minél inkább kefélik a bürgeri csizmát, Annál jobban csókolják a kislány ajakát...” A többi már csak a nagykeblű asszonyoknak való! Benedek Enikő

Szeretni az ellenségeinket: ez az egyetlen mód arra, hogy egyetlenegy ellenség se maradjon a Földön. Giovanni Papini


19

Déván jártunk… Déva az unitáriusok zarándokhelye, ahova sokan ellátogatnak, hogy leróják kegyeletüket egyházalapító püspökünk, Dávid Ferenc emléke előtt. Minden év novemberében zarándokutat szerveznek az ODFIE keretében dolgozó fiatalok, de ellátogatnak ide az idősebb nemzedék képviselői is. Az Erdélybe jövő unitárius csoportok, a testvéregyházközségek az év bármely szakában érkeznek, útba ejtik Déva várát is. Nagy öröm, hogy végre helyi gazdája is van az emlékhelynek, mióta megalakult a Dévai Unitárius Leányegyházközség, melyet a Lupény-Vulkáni Egyházközség keretében szerveztek meg s amelynek sikerült egy szép imaházat is létrehozni, melynek felszentelésére idén, november 8-án került sor. Péterffy Miklós műépítész – a ház átalakításának tervezője – ötlete volt, hogy unitárius vidékeink jellegzetes kézimunkáival díszítsen egy falat az imateremben. Az ötletet felkarolta az Unitárius Nők Országos Szövetsége is, mert úgy látta, hogy ez méltó tiszteletadás Dávid Ferenc szellemének és

20


kifejezi azt a szeretetet, mellyel az unitárius nők közössége emlékezik egyházalapító püspökünkre. Ezért felhívással fordultunk nőtestvéreinkhez: ajánljanak fel erre a célra régi vagy újabb kézimunkákat. Az Egyházköri Nőszövetségek gyűjtötték be a felajánlott munkákat, majd szakértői bizottság elemezte a darabokat, digitális fényképek készültek az elfogadott darabokról s ezek alapján állította össze a tervező a fal tervét, melyet azután ügyes asszonykezek valósítottak meg, összedolgozva a szebbnél szebb, különböző technikával készített darabokat. Jelen vannak itt a szőttesek és a hímzések különböző nemei. Színvilágukkal, mintáikkal a szeretettel díszített otthonaink hangulatát tükrözik. Álljon itt a jókedvű adakozók és a szorgalmas munkások névsora! Egyéni adakozók: Bandi Margit – Magyarsáros Birki Júlia – Székelyudvarhely 2 darab Blénesi Jolán – Székelyudvarhely 2 darab Bordi Katalin – Ádámos Cseke Enikő – Gyepes Csiki Klára – Dicsőszentmárton Durugy Mária – Dicsőszentmárton 3 darab Faluvégi Irma – Csikszereda Füleki Irén - Dicsőszentmárton Gál Barna –Segesvár György Izabella – Szásznádas Imreh Gyöngyi – Homoródszentpál Lajtha Rozália - Oklánd László Zsuzsa - Oklánd Lukácsi Irén – Székelyudvarhely Kerestély Margit – Székelykeresztúr Kovács Balázsné – Csehétfalva Kőmives Mária – Magyarsáros 2 darab Mezei Irén – Homoródjánosfalva 2 darab Miklós Anna – Ádámos Péterffy Enikő – Kolozsvár 2 darab


21

Szentgyörgyi Emma – Ádámos Szilágyi Júlia – Ádámos Udvar Ibolya – Dicsőszentmárton Veres Edit – Székelyudvarhely Vernes Ida – Kolozsvár 3 darab Nőszövetségek: Gyepes – 100 Ron a költségekre Felsőrákos Kövend Magyarszovát – 3 darab Medgyes – 2 darab Torda A Torockói Nőszövetség asszonyai közös munkával készítették el az úrasztali terítőt. A kézimunkák összedolgozását Koppándi-Benczédi Ildikó lupényi tiszteletesasszony vezetésével a dévai Nemes Klára, Simó Aranka, Gergely Erzsébet és Máté Márta, a sepsiszentgyörgyi Pakot Ágnes, valamint az appletoni testvéregyházközség buzgó tagjai: Marisha Dawson, Nadine Vanlieshout, Lynn Carlson és Lee Boeke Burke végezték. A dévai Benczédi Csaba és Simon László illesztette a falra a kézimunkákat. Köszönjük minden hozzájárulónak a fal és általában a ház díszítésére tett felajánlásaikat, önzetlen munkájukat! Zsakó Erzsébet

Amire vágyol, azt kitalálod, amit kitaláltál, azt kívánod, és amit kívánsz, azt végre megteremted. Bernard Shaw

22


Farsangtemetés Bölönben Messze földön híres a nappali farsang Bölönben. A több évtizedes hagyománnyal rendelkező rendezvény a reggel 8 órai központi gyülekezővel kezdődik, majd 9 órakor, a főcsendőr köszöntő és telet búcsúztató rigmusait követően, a menyaszszonynak és vőlegénynek, székely, Rákóczi, román és úri pároknak, cigányoknak és a bölöni farsangtemetés egyedi figurájának, a musztikásnak beöltözött bölöni legények lovas csapata, a szervező-csendőrök, Ádám és Éva szekere, a helyi fúvószenekar, illetve a kíváncsiskodók hada kíséretében falujáró körútra indul. A község lelkészeinek és önkormányzatának meglátogatása után az egész települést körbejárják. A beöltözöttek családjai süteménnyel és pálinkával kínálják a farsangi sereget, a cigányok és a musztikás az esti mulatságra gyűjtenek. A felvonulás végén, a farsangi időszak végét jelezve, a település központjában elégetik az Ádámot és Évát jelképező bábukat. Az egész napot betöltő esemény este, a helyi kultúrotthonban farsangi bállal zárul. Az idei farsang szervezését a bölöni tűzoltó egyesület tagjai vállalták fel. Mint aki már többször is résztvevője voltam a farsangi felvonulásnak, biztatóul csak annyit mondhatok, hogy a bölöni farsangon részt venni életre szóló élmény. Aki teheti, ne hagyja ki! A következő farsangtemetés 2009-ben lesz, amelyre minden erdővidéki vagy távolabbi érdeklődőt szívesen látnak a szervezők. Demeter Zoltán


23

Gondolkodásmód és egészség Ugyanabban a helyzetben: van, aki összetörik és feladja, más meg felemelkedik, s úgy szemléli a történteket, mint egy igen tanulságos helyzetet. N. Kazantzakisz: Zorbasz, a görög című regényében a nagy vállalkozás történetét írja le. A vállalkozás teljes csőddel végződik, amelyet a főhős a híres mulatozást megelőzően a következőképpen magyaráz: „Ritkán adódott ilyen öröm az életemben. Nem is öröm volt, hanem valami határtalan, különös, megmagyarázhatatlan jókedv. És nemcsak megmagyarázhatatlan, hanem teljességgel oktalan öröm, hiszen elvesztettem az összes pénzemet, munkásokat, drótkötélpályát, horgokat: kikötőt építettünk a berakodáshoz és nem volt mit berakodnunk, minden elveszett.” A pszichológiában jól megfigyelhető volt a kognitív pszichológia előretörése. Mivel is foglalkozik ez a tudomány? Az ember megismerő tevékenységét vizsgálja, azt a folyamatot, amely során a világ eseményeit felfogjuk, értelmet tulajdonítunk neki, problémákat oldunk meg, következtetéseket vonunk le, döntéseket hozunk. Azt tartják, hogy a viselkedéses, kognitív irányzatok akkor kaptak jelentőséget, amikor az emberek boldogsága volt a tét. Az tény, hogy gondolkodásmódunk nem választható el érzelmeinktől, jó vagy rossz hangulati állapotunktól. A dolgok nem önmagukban jók vagy rosszak, hanem a gondolkodás teszi azzá, és elfogadhatjuk azt a tapasztalati tényt, hogy értelmezéseink jelentősen átszínezik a valóságot, és vele együtt érzelmi viszonyulási módunk is megváltozik. Mindannyian információ feldolgozó lények vagyunk. Az információ feldolgozása pedig azért egyénre, személyre jellemző folyamat, mert az ember az életében felhalmozott tapasztalatainak birtokában szűri meg és értelmezi az őt ért hatásokat. Ezek alapján úgynevezett sémák alakulnak ki

24


bennünk. Ennek értelmében az ember nemcsak passzívan reagál az őt ért hatásokra, hanem szinte folyamatosan újraépíti saját világát. Hosszú megfigyelések vizsgálták azt, hogy van-e összefüggés az ember egészsége és gondolkodásmódja között? Megállapították, hogy a depresszióra hajlamos és depressziós betegek információ-feldolgozásának a módjára a folyamatos negatív irányú torzítás jellemző. Ennek szerepe: a negatív énkép fenntartása, igazolása. A torzítás a jelen eseményeire vonatkozik, de nem kíméli a felidézés folyamatát, sőt a jövő kilátásait sem. Vagyis: a depresszióra hajlamos személy élményeit úgy dolgozza fel, hogy ez megfeleljen a negatív előfeltevéseknek, és a helyzetet megoldhatatlannak, a célokat elérhetetlennek minősíti. A legkisebb nehézség is komoly akadály, veszteségélményt hív elő. Példa: Ha az üzletben gyártmányhibás árut kap, akkor ez csak vele történhet meg! Ha fogtömése idő előtt kihull: ő mindig így jár! Ha a pincér őt nem szolgálja ki gyorsan: hozzá mindenki így viszonyul! Őt mindig mindenki becsapja! És ha ismerősei valamihez hozzájutnak, akkor azt saját kudarcaként éli meg! Az ilyen beállítottságú embernél a következők figyelhetők meg: – Önmegfigyelés zavara: a negatív események kiterjedt feldolgozása. – Közvetlen következményekre való beállítódás: elveszti a jövő perspektíváit, és csak a jelennek él. – Szigorú önértékelés: az abszolút mérce oly magas, hogy szinte elérhetetlen. – Önmegerősítés jellegzetessége: elégtelen mértékben jutalmazza és túlzott mértékben bünteti magát. Az optimizmus és a pesszimizmus két végpont, amelyek közt számtalan átmenet lehetséges. Az optimista derűs életszemléletű, mindenben a pozitív elemeket látja meg. A jövőbe vetett hite bizakodó, pozitív célokat tűz ki, és hisz abban, hogy a dolgok jóra fordulhatnak. Az optimizmus nemcsak azt eredményezi, hogy az emberek jobban érzik magukat. Igazán nehéz helyzetekben olyan képességük mutatkozik meg, mellyel megoldást találnak. Szolzsenyicin: Iván Gyeniszovics egy napja című könyvében leírja Iván egy napjának történetét egy sztálini munkatábor embertelen körülményei közt. A nap folyamán Iván egy sor kellemetlen dologtól menekült meg: nem ültették szigorítottba, nem hajtották ki a telep építéséhez, délben szerzett


25

egy külön adag kását is.... Szóval eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap. És büntetése így pergett le az első perctől az utolsóig. A jövőre irányuló elvárások szabályozzák a jelenlegi viselkedést. Ha egy személy a vágyott célt elérhetőnek tekinti, akkor tevékenységét ez irányba irányítja. De feladja a küzdelmet, ha a célt elérhetetlennek minősíti és már nem is keresi a megoldás lehetőségeit. Az optimista személy a kontroll helyzetében van: úgy éli meg, hogy befolyást tud gyakorolni saját életének eseményeire, és ezt elképzelései szerint irányítja. Ma, amikor oly gyakran hangzik el, hogy a betegségek nagyon magas hányada lelki eredetű, érdemes elgondolkodni azon: nem is annyira mindegy, hogy miként gondolkodunk! Milyen megoldási sémákat alakítunk ki magunkban! Ahogy gondolkodunk, úgy cselekszünk! Vállaljuk vagy feladjuk. Ferenczi Enikő

Versajándék Nyelvlecke Egyik olaszóra során, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába, hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat, hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek.

26


Miért mondom, hogy botorkál, Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmespár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan, Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér… Más nyelven hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó – egy kép – egy zamat! Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog?


27

Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki „beslisszol” elinal, Nem „battyog” az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül, Ráripakodsz, eloldalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, – Elárulja kósza nesz – Itt kóvályog, itt ténfereg… Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet…! Gyimóthy Gábor

28


Hálaadás kürtöskaláccsal Szeptember 28-án, Őszi hálaadás ünnepén, vallásórán ezt kérdezték tőlem a gyerekek: „Papnéni, milyen ünnep ez? Miért adunk hálát?” Nemegyszer magunk is elgondolkodunk, hogy mennyi mindenért adhatunk hálát Istennek: az életért, mely egyedi ajándék, a lelki erőért, mely éltet és a jövő felé vezet, gyermekeinkért, az unokákért, hiszen tovább adhattuk az életet, a Földért, mely lábunk zsámolya, mely nekünk termi gyümölcseit. Hálát adunk a szemünk és az elménk világosságáért, hogy tisztán láthatjuk célunkat, hivatásunkat a földön, mindig építőkként. Hálát adunk a lelki-testi egészségünkért, a hitért, mely élteti bennünk az élet fényét... Így adtunk mi is hálát mindezért, délelőtt a tordatúri unitárius templomban, majd délután kürtőskalács-sütéssel a lelkészi lakáson. Ügyesen sürögtekforogtak a nők: gyúrták, kinyújtották a tésztát. A férfiak a sütésben segítettek. A kürtöskalács készítése közben – talán észrevétlenül –, de egymást örvendeztettük egy mosollyal, egy humoros történettel. A legfontosabb, hogy együtt voltunk, hálát adva Istennek, hogy vagyunk. Egy közösség, egy család, ahol mindannyian bizalommal fordulunk egymáshoz. Közösen jóízűen elfogyasztottuk a kürtöskalácsot és a már rendhagyóvá vált hálaadásunkat Isten segítségével újra megtartjuk. Isten áldása legyen mindannyiunkkal, adjon mindenkinek erőt, egészséget és mosolyt az arcára. Bodor Piroska

Haragudni és csodálkozni sohasem érdemes. Herczegh Ferenc


29

Fűzzünk gyöngyöt „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5,16) December. Már makacsnak bizonyul a tél. Vastag hóréteget küldött a tájra, amely konokul fürdik a nap sugaraiban, majd huncut mosollyal fogadja a törtető, meleg napsugarakat. Bent, a dübörgő kályhában a tűz pattog és békésen árasztja melegét. Mi, asszonyok a mindennapi munka mellett elfoglaltságot keresünk a szürke hétköznapok színesítésére. Kályha mellett gyöngyöt fűzünk, hol csoportosan, hol egyedül. Manapság divatos ékszer a gyöngy. Ezért a gyerekek, a fiatalok, a felnőttek (asszonyok) soraiban egyaránt gyakori, népszerű foglalkozás a gyöngyfűzés. Tarka gyöngyszemek kerülnek egymás mellé. Színes, tarka gyöngyfüzérek születnek. Fűzés közben rájövünk, hogy minden gyöngyszem színe valami emberi tulajdonságot rejteget. Hófehér: tisztaság, becsületesség. Piros: a szeretet. Zöld a remény, kék a békesség gyöngyszeme. Az első foglalkozás a nehéz, ameddig megtaláljuk minden gyöngyszem helyét. Csodálatos dolog, amikor már elkészítettünk különböző formákat és elemezni próbáljuk: a nemes emberi tulajdonságokból mindeniket elrejtettük. Örülünk a gyöngyből készült karkötőnek, nyakéknek. Később észrevesszük: ismerőseink, gyerekeink, azok gyerekei akarnak gyöngyöt fűzni. Nekik is megmagyarázzuk, megmutatjuk a gyöngyfűzés titkát. „Törekedj ismeretekre, melyek ítélet és ízlés által vezéreltetnek.” Kölcsey Ferenc gondolatait próbáljuk átadni az új nemzedéknek. Van, aki csak pirosat akar fűzni, hisz azt mondja: több szeretetet akar. Van, aki a hófehér gyöngyöt szereti, mondván: a becsületes ember szimbólumát kívánja viselni. Van, aki a kék gyöngyszemekkel szeretné a karját ékesíteni. Rájövünk, minden kis apró gyöngyszemnek meg van a maga szépsége, értéke! Annyira megszeretjük a tarka gyöngyszemek fűzését, hogy észre sem vesszük a mindennapok rohanását. Fűzzünk gyöngyöt... és válogassuk öszsze a legszebb színeket, hogy munkánkat eredményesnek mondhassuk. „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.... Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lukács 10,38-42) Adorjáni Gyöngyvér

30


Mézes keksz Hozzávalók: ½ kg liszt, ¼ kg cukor, 20 dkg margarin, 3 egész tojás, 3 evőkanál forró méz, 1 kiskanál szódabikarbóna, 1 késhegynyi szegfűszeg, citromhéj, vanília tetszés szerint. A hozzávalókat jól összegyúrjuk, vékonyra nyújtjuk, különböző formákkal kivágjuk. Sütés előtt a tészta tetejét tojással megkenjük és vágott diót teszünk rá. Adorjáni Gyöngyvér


31

Jókedv alkohol nélkül Aki inni akar, az mindig megtalálja a módját, s a december bőven kínál erre alkalmat. Mértékkel fogyasztva, az alkoholos italoknak is van némi jó hatása az egészségre. A nagy dínom-dánom, eszem-iszom, főleg az „iszom” magában hordozza egy „kis” fejfájás, gyomorbántalom, rossz közérzet veszélyét, ám a rendszeres alkoholfogyasztás májbetegséggel és hasnyálmirigy-gyulladással járhat. Viszont társaságban valamit inni kell, s illik a vendéget is valamilyen itallal kínálni. Mi legyen ez az ital? Íme néhány alkoholmentes, látványos, finom és különösen egészséges italrecept. Belépő Mosson meg egy friss tojást, üsse bele 2 dl narancslébe, csavarja hozzá egy citrom levét, töltsön bele 2 dl szódavizet, ízlés szerint édesítse, majd turmixolja össze. (Ha nincs turmixgép, megteszi a gépi vagy kézihabverő is.) Öblös pohárban kínálja. Díszítse a pohár szélét narancsszelettel, s dobjon bele egy jégkockát. Szívószál illik hozzá, esetleg a narancslikőr aromája. Vörös koktél Egy liternyi meggylébe vagy málna, esetleg fekete ribizli italba tegyen mokkás kanálnyi szegfűszeget, ugyanannyi édesköményt, apróra tördelt fahéjat és egy evőkanál vágott citromfüvet. Turmixolja néhány percig, majd egy napig érlelje a hűtőben. Másnap újra turmixolja át, kis ideig hagyja ülepedni, majd szűrje le. Desszertbort helyettesíthet vele, vörösboros pohárban kínálja. Bavaria tomato 1 dl paradicsomléhez töltsön 1 dl savanyúkáposzta-levet, majd keverjen hozzá fél mokkáskanálnyi őrölt köményt. Öntse jégkockára és annak kínálja, aki előző nap sok alkoholt ivott.

32


Café-milk Egy tojás sárgáját, 2 dkg porcukrot és egy teáskanál nescafét jól záródó italkeverő pohárban (lehet csavaros fémfedeles befőttes üveg) alaposan rázzon össze, majd talpas pohárba öntve hígítsa fel 1 dl tejszínnel. Tetejére szórjon szerecsendió-reszeléket. Kiwijoghurt Turmixoljon össze egy kiwit, egy doboz joghurtot és két teáskanál porcukrot. Tegyen egy gombóc vaníliafagylaltot széles szájú pohárba és öntse rá a megkevert italt. Adjon mellé kiskanalat. Banánflip Egy banánt, egy evőkanál mézet, egy egész tojást és 2 dl tejet alaposan turmixoljon össze. Öntse üdítős pohárba és tetejére szórjon szerecsendióreszeléket. Bewerly Hills punch Italkeverő pohárba öntsön 2 dl mentateát, tegyen 1 teáskanál citromlevet, 1 evőkanál mézet. Jól rázza össze és öntse pohárba. Egy apróra darabolt kiwit tegyen az italba, majd 2 dl szódavízzel engedje fel. Vitamin bomba Egy fél narancs, egy fél grapefruit és egy fél citrom levét öntse egy üdítős pohárba, adjon hozzá két evőkanálnyi ananászlevet. Kissé keverje meg, majd narancslével eressze fel. (***)

Az irigység hiábavaló érzés: lekicsinyíti a mások nagyságát és szépségét, anélkül, hogy azt számunkra megadná. Lucio D’ambra

OLVASNIVALÓ ***: Az arany csomagolópapír 3 ***: Volt egy karácsony 4 B. Enikő: Gardrob 5 Sigmond Júlia: Miért bocsátottam meg a macskának?

Recommend Documents

OLVASNIVALÓ : Az arany csomagolópapír 3 : Volt egy karácsony 4 B. Enikő: Gardrob 5 Sigmond Júlia: Miért bocsátottam meg a macskának?