OKLEVELEK DEBRECEN ÉS ERDÉLY KAPCSOLATÁHOZ ( )

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII

5

OKLEVELEK DEBRECEN ÉS ERDÉLY KAPCSOLATÁHOZ (1527–1593)

SZENDINÉ ORVOS ERZSÉBET

ebrecen 1532. óta államjogi szempontból Bihar megyével együtt Erdélyhez tartozott. Az 1538. évi váradi béke mellett1 ezt a hovatartozást a különböző békeszerződések is megerősítették. A fejedelmek – értékelve az „aranylábú” Debrecen gazdagságát – igyekeztek azt különféle kiváltságokkal előmozdítani. A tanulmány ezekből a kiváltságlevelekből merít, s ezek által igyekszik rámutatni Erdély és Debrecen kapcsolatára a XV. században. I. Debrecen a maga 10-12 ezer lakosával, gazdag mezőgazdasági árutermelő, kereskedő-és iparos lakosságával a mezővárosi fejlődés csúcsát képviselte. Azonban „…alig volt helység a magyar földön, mely az ország közjogi szakadozottságát oly híven tükrözte volna viszsza, mint Debrecen.”2. A város háromfelé adózott. Erdélynek 1216 porta után3, minthogy a város ősi határával és néhány új szerzeményű pusztájával együtt az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozott. A töröknek 1566 óta 2000 forinttal adózott (ami később emelkedett), a 1

Dr. Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. Bp. 1918. 130. l. 2 Angyal Dávid: Magyar Történelmi Életrajzok. 1887. IV.k. 131.l. 3 Dr. Lukinich Imre: Erdély területi… im. 133.l.

Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához 6 magyar királynak pedig némely zálogos és adományos birtokai után, melyek Szabolcs megyében feküdtek. A háromfelé való adózás, illetve ajándékok küldése sem volt elég ahhoz, hogy a kőfal nélküli „mezőben épült” város nyugodtan éljen és gazdagodjon. A háromfelé hódolás meg a különböző, egymással ellenséges hadseregek kényszerű kiszolgálása sokszor hozta nehéz helyzetbe a város vezetőit. Bírái és szenátorai elismerésre méltó diplomáciai ügyességgel lavíroztak a sokféle hatalmasság között: „…ők mezővárosban lakván nem oltalmazhatják vala magokat, ha mindenik félnek kedvit nem keresnék…”4 Debrecen tehát úgy politizált, hogy mindhárom hatalom azt higgye, a város övé, nem pedig a másik kettőé, s ennek fejében kímélje, segítse a város lakosságát. Ezért kéri az erdélyi fejedelmektől kiváltságai megerősítését:

1. Izabella királynő 1549. szeptember 9-én elrendeli, hogy az állami és megyei tisztviselők tartsák tiszteletben Debrecennek a János király által adományozott kiváltságait: ”…Mi tehát ezen polgárok kérését meghallgatva és bölcsen megértve, őket a felséges királyok által egykor megengedett és az említett felséges János, Magyarország királya által erősített és megerősített régi szabadságaikban és kiváltságaikban megőrizni és megtartani akarjuk. Nektek, híveinknek és bárkinek közületek ezek rendjében erősen kiadjuk, elrendeljük és megparancsoljuk jelen levél szerint, hogy mondott Debrecen városunk előbb említett polgárait és lakosait az ő régi jogaikban, kiváltságaikban és szabadságaikban együtt és külön ezen kiváltságoló levelek beleegyezése szerint, amelyeket bírnak, nem másként, mint ahogyan ezen levelekbe bele van írva, megőrizni kell és tartoztok, és hogy őket a beleegyezés ellen vagy a kiváltságoló levelek tartalma ellenére, valamint a mi és kiváló fiunk kegyes kivétele ellenére bármilyen szokatlan teher viselésére kényszeríteni, űzni, valamint őket a dolgaikban, javaikban és személyükben bármilyen módon háborítani, az előbb mondottak ellenére semmilyen módon ne merjétek…” Az oklevél eredeti, papírra írt, ép. Egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecsét látható rajta. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 10. Fordította: P. Szalay Emőke. 4

Cserei Mihály: Erdély históriája (1661-1711). Bp. 1983. 124.l.


7

2. Ezeket és a János Zsigmond által adományozott kiváltságokat Báthory István is elismeri 1571. szeptember 2-án Gyulafehérváron, és megerősíti azokat. Elrendeli betartásukat. Eredeti, papírra írt oklevél rányomott Báthory-gyűrűs pecséttel. HBML. IV. A. 1021./a. Muo. 28. 3. 1575. május 8-án Báthory István átírja Debrecen város kiváltságlevelét, és megerősíti. Pergamenre írt eredeti oklevél, viaszba nyomott függő pecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 29. 4. Művészi iniciálékkal díszített Báthory István 1582. október 22-én Varsóban kelt oklevele, mely tartalmazza Zsigmond (1411. febr. 23.), Hunyadi János (1452. nov.11.), Mátyás (1458. márc. 9., 1460. március 29., 1465. febr. 13.) és Erzsébet (1477. márc. 4.) kiváltságleveleit. Füzet alakú, pergamenre írt eredeti oklevél egy függő Báthory-féle címerpecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 35. II. Debrecen egyik igen fontos kiváltsága a Nagy Lajos által 1361ben adományozott szabad bíróválasztás és a mindenre kiterjedő bíráskodás. Ez – kibővítve későbbi kiváltságokkal – olyan széles körű szabadságot adott a városnak, mely közjogi tekintetben a királyi városokkal azonos szintre emelte Debrecent. Belügyeibe még a földesurai sem szólhattak bele, csak felsőbb fellebbezési fokon: 1. Izabella királynő 1557. március 12-én kelt levelében elrendelte, hogy az állami és megyei tisztviselők, tartsák tiszteletben Debrecen kiváltságait: „…és őket a fentebb említett szabadságuk, kiváltságuk ellenében elítélni, vagy ítélőszéketekbe állítani, kényszeríteni vagy pereik régi fellebbezéseibe beleavatkozni és ítélkezni ne merjetek, de összes és minden egyes ügyeikbe, amelyek az előbb

8

Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához

említett Debrecen város főbírója és esküdt polgárai előtt vizsgáltattak a fellebbezés útja által az alaposabb felülvizsgálat és végső ítélkezés érdekében a mi színünk elé áttenni, ezt engedni és megengedni kell és tartoztok…” Eredeti, papír, kissé rongált állapotban maradt fenn. Pecséte töredezett, viaszba nyomott vörös ostyapecsét. HBML. IV.A. 1021/a. Muo. 17. Fordította P. Szalay Emőke. 2. Szapolyai János 1568. május 28-án biztosítja a város számára a nemesek feletti bíráskodási jogot a királyi személyes bírósághoz való fellebbezés mellett. Eredeti, papír, ép. Egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecsét található rajta. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 23. 3. János Zsigmond 1569. május 21-én utasítja a Debrecenben alkalmazott királyi tisztviselőket, hogy a város kiváltságait a bíráskodás területén tartsák be: „… Az birák eleot leot teorwenjeket regi zokas zerint az tjztartok elejbe botsassak az tjztartokis teorwenj zerint zokot appellatiot w felsege elejbe tartozzanak botsatanj…Az varasbelj gonoz teweo embert az Debretzenj bjro bwntetet meg. Ahoz az tjztartoknak semmi gongiok nints. Hanem ha teorwenj zerent appellatioba megjen elejkbe. Az tjztartok az varos kjwwl az mezeon gonoz teweoket zabadon bwntethetnek wagj varosbelj lezen, vagj kwlseo zemelj lezen, seot az kwlseo heliekreol valo gonoz teweo zemeljeket az varosbais Debretzenbe az tjztartok zabadon meg bwntethetnek vagj sokadalomkor teortenik vagj sokadalom keozbe…” Eredeti oklevél, papírra írva. Rajta rányomott ostyapecsét maradványa. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 24. 4. János Zsigmond az 1570. szeptember 10-én kelt oklevelében megerősíti a debreceni városi hatóság bírósági jogkörét. Megújítja az 1548-i oklevelében közölt fellebbviteli eljárást, a mezőváros lakóit pedig eltiltja a királyi hatalomhoz való folyamodástól.


9 Eredeti, papír. Az oklevél ép, az ostyapecsét, melyet vörös viaszba nyomtak töredezett, hiányos. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 25.

5. Báthory Zsigmond erdélyi vajda Debrecen város panasza alapján 1583. július 28-án elrendeli, hogy az ítélethozatal fellebbezési fóruma a fejedelmi bíróság legyen: „… Sigismundus Bathori de Somlio Vaivoda Transsylvaniae, et Siculorum comes etc. Universis et singulis maiestatis egregiis nobilibus comitibus vicecomitibus, castellanis signanter vero magnifico domino Joanni Gicsy capitaneo arcis Varadiensis iurisque vicegerentibus, cunctisque etiam aliis quorum interest modernis et futuris praesentium notitiam habituris salutem et favorem. Expositum est nobis in personis prudentis circumspectorum judicis et juratorum civium oppidi Debretzen qualiter ipsi in certis ipsorum libertatibus et immunitatibus contra iura ipsorum praesertim in appellationibus causarum per vos molestarentur út ipsis superinde clementer prospicere dignaremur. Quorum humili supplicatione exaudita, vobis et ciulibet vestrum harum serie firmissime committimus et mandamus, ut ipsos a modo in posterum in libertatibus et immunitatibus eorum, illi si conservare et per nos quorum interest conservare facere, neque eosdem contra praemissam eorum libertatem et prorogationem judicare, vel vestro adstare iudicatui compellere, aut ipsos in causarum appellationibus quovismodo impendere et damnificare praesumatis, sed universas et singulas causas, qui coram judici ac juratis civibus praedicti oppidi Debretzen discussi fuerunt, per viam appellationis pro maturiori revisione et finali determinatione nostram in praesentiam transmitti permittere et permitti facere modis omnibus debeatis et teneamus. Secus non facturi. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum Albae Juliae vigesima octava die mensis julii anno Domini millesimo quingentesimo octogesimo tertio. Secundus Bathory de Somlyo…” Somlyói Báthori Zsigmond, Erdélyország vajdája, és a székelyek ispánja stb… híveinknek és külön a nagyszerű, kiváló és nemes ispánjainknak, alispánoknak, jelesen pedig a nagyságos Gicsy János úrnak, Várad kapitányának, törvény szerinti helyettesünknek, mindnek és másoknak akit érdekel a jelenben és jövőben a jelen levél értelmét ismerőknek üdvözletünk és kegyünk. Színünk elé

10


hozták Debrecen város bölcs és körültekintő főbírája és esküdt polgárainak személyében, miként ők maguk bizonyos szabadságleveleikben és kiváltságleveleikben jogaik ellenére, különösen a peres ügyek fellebbezésében általatok zavartatnak és zaklattatnak. Akiknek alázatos könyörgését meghallgatva a ti hűségeteknek és közületek bárkinek ezek rendjében igen erősen elrendeljük és megparancsoljuk, hogy őket a későbbiekben az ő szabadságaikban és kiváltságaikban megőrizni és általunk is kiadottakban megőriztetni, és őket a kiadott szabadságukkal és kiváltságukkal szemben elítélni, vagy az ítélőszéketekbe állítani, kényszeríteni, vagy pereik fellebbezéseibe bármilyen módon beleavatkozni és ítélkezni ne merjetek, de összes és minden egyes külön ügyeikbe, amelyek az előbb említett Debrecen város főbírója és esküdt polgárai előtt vizsgálgattak a fellebbezés útja által alaposabb felülvizsgálat és végső ítélet érdekében a mi színünk elé áttenni, ezt engedni és megengedni kell és tartoztok. Különben ne cselekedjetek, jelen levelünket átolvasás után adjátok meg az értesítőnek. Kelt Fehérvárott, az Úr 1583. évében július 28.-án. Somlyói Báthori István…” Eredeti, papír rányomott fejedelmi ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 41. 6. A nemesek feletti bíráskodási jogkört erősíti meg Báthory Zsigmond 1584. március 22-én a lengyel király, Báthory István adománylevele alapján. Eredeti oklevél, mely papírból készült. Rajta rányomott ostyapecsét látható. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 42. 7. Báthory István 1588. október 25-én továbbá azt is engedélyezi Debrecen város hatóságának, hogy bármiféle bűnözőket saját hatáskörükben üldözhessenek és büntethessenek. Az oklevél ép, füzet alakú. Egy sérült királyi függőpecsét látható rajta. HBML. IV:A. 1021./a. ad Muo. 66. 8. Gróf Báthory István országbírónak bizonyságlevele 1589. május 20-án kimondja, hogy Debrecen város elöljárói nem a királyi ud-


11 vari ítélőszék előtt, hanem a vajdai szék előtt tartoznak megjelenni a Lónyay Erzsébet által az Eperjesi Törvényszék előtt kezdett perben. „… oppidum Debretzen in ipso comitatu Byhoriense existeret, hic in curia regia comparere, ac judicium recipere in quamquam audirent…”

Eredeti, papír, rányomott pecséttel. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 113. sz. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy Debrecenben első fokon egyértelműen a bíró és az esküdtek határoztak. A fellebbezési hatóság változik (Zsigmond király a tárnokmester bíróságát jelölte ki, Mátyás és az utána következő földesurak a debreceni uradalom helyben székelő officiálisaira ruházták a fellebbezett ügyek felülvizsgálatát, János Zsigmond az ilyen ügyeket a saját személyes bírói székére rendelte vinni), de végeredményben a szenátus csaknem kizárólagos fellebbviteli bírósággá válik, tehát a bíró és a tanács kezében volt Debrecen büntetőjoga. III. Debrecen végső soron magánföldesúri város volt korszakunkban, többek között a Török család zálogbirtoka annak kihalásáig. Izabella királyné ezt 1557-ben rendeletileg ki is mondja: 1.

Izabella királyné az 1557. március 10-én, Gyulafehérváron kelt oklevelében a régi időktől fogva Debrecenhez tartozó Poroszlóteleke, Szent Demeter, Zathateleke, Látóteleke, Szent Kereszt nevű föld és Soma földek használatában Debrecen lakosságát jövőre nézve háborítás nélkül meghagyja. Hitelesített, egyszerű másolat. HBML. IV.A. 1021./b. l.d. 39.sz.

Ugyanakkor a város az adománybirtokok révén maga is feudális birtoktulajdonos:

Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához 12 2. A Váradi Káptalan 1578. november 22-én átírja Báthory Kristóf erdélyi vajda Debrecen város részére kiadott oklevelét a szentjóbi monostor birtokba iktatása tárgyában.

Eredeti, pergamen, ép. Rajta függőpecsét zsinórzatának töredéke látható. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 30. 3.

1583. március 30-án kelt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele, melyben Debrecen város kérésére a Nagyerdő, Apafája nevű erdőségeket és a Máta nevű földet Debrecen határán belül az ősök joggyakorlatának megfelelően a debreceni polgároknak adományozza: „…Totales itaque et integrae ipsorum Sylvae Nagy Erdő ac Apafája vocatae prope dictum oppidum Debreczen adjacentes, jtem terram Máta vocatam, omnino in territorio et intra veras Metae ejusdem oppidi Debreczen… dedimus donavimus et contulimus…” Papír, eredetin átírva a Váradi Káptalan 1583. május 18-i oklevelében. HBML. IV.A. 1021/b. l.d. 90.sz., 1021/a. Muo 38.

4.

1583-ban a Váradi Káptalan átírja a Debrecen birtokaira vonatkozó korábbi adományleveleket Báthory Zsigmond utasítására és jelentést tesz a birtokbaiktatásról Debrecen javára. Eredeti, pergamen, konzervált. Zsinórzatán függőpecsét töredéke. HBML. IV. A. 1021/a. Muo 40.

5.

Gyulafehérváron kelt 1592. július 15-én Báthory Zsigmond adománylevele, melyben a városnak adományozza a Csáky-féle kúriát és annak telkét. Eredeti, papír, konzervált. Egy rányomott ostyapecsét található rajta. HBML. IV. 1021./a. Muo 53. IV.

A népesség áramlása, így a jobbágyok szabad költözése is a városok fejlődése szempontjából igen fontos tényező. Az erdélyi feje-


13 delmek folytatták elődeik (Garai Miklós, Zsigmond, Mátyás) ez irányú szabályozási tevékenységüket: 1. János Zsigmond 1563-ban megparancsolja, hogy a török elől Debrecenbe menekülő jobbágyok költözését akadályozni, vagy őket Debrecenből visszakövetelni senki ne merészelje. Pergamenre írt, füzet alakú, eredeti oklevél. Sérült királyi függőpecsét rajta. HBML. 1021./a. ad Muo. 66. Az első oklevelek – melyek segítették a jobbágyok szabad költözését – kiadása valószínűleg a török előli meneküléssel függtek össze. 2. János Zsigmond 1563. július 18-án parancslevelében meghagyja, hogy a Debrecen városába költöző jobbágyok a polgárokkal hasonló jogban részesüljenek („… una et eadem libertate ac iuribus cum ipsis oppidanis fui et gaudere…”), a földesurak nem terheltetik, és kötelesek megengedni, hogy ott maradjanak („… permittere debeatis…”). János Zsigmond ebben az oklevélben nem köti ki, hogy csak a tartozásait leróvó jobbágy költözhet be Debrecenbe, vagyis ez a jobbágy egyenlő jogban részesül a többi polgárral, és többé vissza nem követelhető. Papírra írt, eredeti oklevél rányomott piros viaszpecséttel. HBML. IV.A. 1021.b. 1.d. 46. sz. 3. Báthory Zsigmond 1589. április 24-én kelt levelében meghagyja Debrecen város bíráinak, hogy „… valakij onniett Bihar warmegijebeol keozetekben megien, annak aggijatok tuttara, hogj igj azok uthan eois (Kis Boldizsár adószedő) uthannok irathassa…” Eredeti, papírra írt oklevél rányomott pecséttel. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 111. sz.

Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához 14 A fejedelemség jövedelmeinek növelése mellett ebben az esetben arról is szó lehet, hogy a különleges kiváltság következtében Debrecen a szökevény jobbágyok átmenőhelye volt.

4. 1590. május 1-én kelt Somlyói Báthory Zsigmond erdélyi vajda parancsa, melyben korlátlanul engedélyezi a jobbágyok Debrecenbe költözését, megtiltja hogy azokat bárki bántalmazza: („… turbare, molestare et damnificare…”) Eredeti, papírra írt oklevél jól olvasható, rányomott pecséttel. HBML. IV.A.1021./b. 1.d. 117.sz. HBML. IV.A. 1021./a. ad Muo. 172. Báthory Zsigmond tehát – aki a legtöbbet foglalkozott ezzel a kérdéssel – korlátlanul biztosítja a beköltözés lehetőségét: 5. 1592-ben utasítja Bocskai István váradi főkapitányt, hogy gondoskodjék arról, hogy Debrecenből az odaköltözött jobbágyot senki ki ne vihesse. Amennyiben ilyen törekvés előfordulna, védje meg a várost. Papírra írt eredeti oklevél rányomott pecséttel. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 120.sz. 6. 1593-ban a beköltözést akadályozók ellenében kellett fellépnie. A május 1-i oklevelében oltalmat ígér az odamenekült jobbágyok számára. Pergamenre írt oklevél fejedelmi függőpecséttel. HBML. IV. A. 1021./a. ad Muo 92. V. Végtekintve a korszakon láthatjuk, hogy a szabad mozgás joga élt. Ennek két oka is van. Egyrészt a XV. sz. végén a város egy része csaknem elnéptelenedett, ezért a birtokosokat arra kényszerítette, hogy az uralkodónál kieszközölje a jobbágyköltözés szabadságát, másrészt Debrecen is örömmel fogadta az idegeneket. A városban lényegében


15 megszűnt a társadalmi rétegek közötti jogi különbség, hiszen aki „a város közé adta magát” polgárrá vált, nem volt tehát feltételhez kötve a polgárjog elnyerése. Viszont a közösség egységét semmi és senki nem bonthatta meg. Ezért tiltakozott a város a kiváltságaikhoz ragaszkodó nemesek (görögök, esetleg latrok) beköltözése ellen foggalkörömmel. A harc eredménye: a városba költöző nemes nem érvényesíthette kiváltságait. 1. János Zsigmond 1561. június 9-én elrendeli a Debrecenbe költözött nemesek adófizetési kötelezettségét, és megerősíti a város kiváltságait: „…Mivel azelőtt a jól meghatározott közjóval biztos törvényeket használtak és ezek formái minden egyes emberre egyenlően és igazságosan vonatkoztak, úgy véljük, az összes közös terheket viselni mindenkinek közös hasznára van, …ezek a nemesek, akik Debrecen városában laknak a többi városlakóval együtt a különféle fizetésekben és bármely szolgálat nyújtásában és az összes többi terhekben, mivel a közös hasznot és alkalmasságot élvezik, a szokásos terheket viselniük kell, elrendeljük…” Eredeti oklevél, papírra írva, egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecséttel. HBML. IV.A.1021./a. Muo.19. Fordította: P.Szalay Emőke. 2. Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem 1582. október 25-én Debrecen város számára – többek között- kimondja a nemesek feletti bíráskodás jogát: „…Azt akarjuk, hogy az itteni nemesi személyek a szerint azon törvények alá vetettek legyenek, mint azelőtt is, ha ezen bűnök elkövetőinek bizonyulnak…” Pergamenre írt eredeti oklevél befűzött viaszpecsét töredékével. HBML. IV.A.1021./b. 2.d. 238.sz. Fordította: Balogh István. Debrecen tehát sérelmesnek találta, ha a nemesi jog érvényesült a polgárjoggal szemben. Ezért lép fel rendkívül határozottan néhány nemesi jogú tulajdonos ellen. Ilyen önálló nemesi jog nem is jött létre a városban, csak rendkívül korlátozott számban. A témát Dr. Balogh

Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához 16 István részletesen tárgyalta5, itt csak példának említünk egyet a birtokszerzések közül:

3. Báthory Zsigmond 1587. október 31-én kiadott megerősítő levele átírja a Váradi Káptalan Debrecen város nemesi kúriájára (melyet 2300 magyar forintért megvásárolt) vonatkozó kiváltságlevelét. Eredeti, papírra írt, restaurált oklevél egy rányomott Báthory-féle ép ostyapecséttel. HBML. 1021./a. Muo.48. Ezt az oklevelet a Váradi Káptalan 1588. június 27-én átírja. Ld. Muo.49.) A források tanúsága szerint a XVI. században nagy számban éltek vagyonos nemesek, akik nem erőltették nemesi jogaik érvényesítését. Debrecen ezért beköltözésüket nem akadályozta, de annak sem volt ellene, hogy a polgárok nemesi kiváltságokat szerezzenek. 4. Fórys Ambrus például Báthory István erdélyi fejedelemtől 1580. szeptember 15-én nyert címeres nemeslevelet. Eredeti, pergamenre írt adománylevél. Rajta címerfestmény és girlanddíszítés, mely elmosódott. Az oklevelet restaurálták. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 34. VI. Mi az oka annak, hogy a nemesek készek feladni kiváltságaikat, hogy Debrecenbe költözvén kitűnő polgárokká váljanak? A magyarázat egyszerű: Debrecen olyan kiváltságokkal bírt, hogy a beköltöző nemes kiváló helyzetbe és biztonságba jutott. A hódoltság területének bizonytalansága és kiszolgáltatottsága helyett a debreceni kereskedőiparos polgár léte és vagyonosodása a XVI. sz. utolsó harmadáig valamennyire biztosított volt. Egyik ilyen kiváltság volt a vámmentesség kiváltsága. A debreceni kereskedés fő tárgya a marha volt, amely 5

HBML. Évkönyve XVII. Szerk.: Gazdag István, Db. 1990. 5-11.l. HBML. Évkönyve XVIII. Szerk.: Gazdag István, Db. 1991. 5-24.l. HBML. Évkönyve XIX. Szerk.: Gazdag István, Db. 1992. 125-142.l. HBML. Évkönyve XX. Szerk.: Gazdag István, Db. 1993. 5-22. HBML. Évkönyve XXI. Szerk.: Radics Kálmán, Db.1994. 532.l.


17 „… nem csak Osztrák- és Cseh-, hanem Németországot is egész a Rajnáig nagy részben Magyarország látta el vágó marhával…”.6 Nem véletlen tehát, hogy olyan nagy jelentősége volt Debrecen számára a zavartalan kereskedelemnek. Ezt a vámmentességekről szóló oklevelek tömege is igazolja. 1. Szapolyai János 1527. január 27-én – megjutalmazva a debreceni polgárokat hűségükért, hogy kitartottak mellette – meghagyja, hogy bárhol folytassanak kereskedést az országban, vámmentességet élvezzenek: „… őket bármilyen adófizetésre a mi és mondott elődeink kegyes kivételezése ellenére kényszeríteni vagy késztetni, vagy őket dolgaikban, javaikban és személyükben bármilyen módon megkárosítani nem engedjük…” Eredeti oklevél pergamenre írva, rányomott királyi ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo.1. Fordította: P. Szalay Emőke. 2. 1530. július 15-én ugyancsak ő mindennemű vámfizetés alól mentességet biztosít a városnak: „… mindannyiukat a harmincad egész fizetése alól kiemeltük…” Eredeti oklevél pergamenre írva, rányomott királyi ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 4. Fordította: P. Szalay Emőke. 3. 1533-ban János király újra rendelkezik. Biztosítja a várost, hogy azon harmincad, melyet most a városban felállíttat, és szedet /„ in medio vestri tricesima collecta”/ addig fog tartani, míg a harmincadnak többi helyeit a maga hatalma alá nem keríti. Papírra írt eredeti oklevél. A rányomott piros viaszpecsétből alig maradt fenn, széttöredezett. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 28.sz. 4. 1534-ben megerősíti a vámmentességet (Muo. 7), majd október 1-én a só –és borszállítási harmincad fizetése alól menti fel a debrecenieket: „… mind eladásban, mind pedig vásárlásban 6

Horváth Mihály: Az ipar és a kereskedés története Magyarországon. Buda, 1840. 62.l.

18


őket a só és bor dolgaikban szabadon és békében és minden harmincadtól, dézsmától, adótól, vám, vagy bármely behajtás követelésétől szabadon és békésen és minden akadályozás nélkül menni, állni, időzni, nyugodni, engedni és engedélyezni kell és tartoztok…” Restaurált, eredeti, papírra írt kiváltságlevél vörös viaszba nyomott magyar királyi ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 8. Fordította: P. Szalay Emőke. 5. Izabella 1556-ban (dec. 27.) János Zsigmonddal együtt rendelkezik a város adó- és vámmentességének tiszteletben tartása tárgyában a megyék és a hatóságok irányában: „… megparancsoljuk, hogy Debrecen város összes polgárai…az ő megélhetésükhöz szükséges keresésből a mi és kiváló fiunk királyságának különböző részeit megjárják, dolgaikkal és áruikkal … a ti birtokaitokra …jöjjenek, és ezeket… elítélni… dolgaikat és bármely kereskedő javakat lefoglalni vagy eltiltani …soha ne merjétek…” Eredeti, pergamenre írt oklevél egy vörös viaszba nyomott ép fejedelmi ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 13. Fordította: P. Szalay Emőke. 6. 1557. március 10-én Izabella újra biztosítja a város vámmentességét, és annak betartását a hatóságok részéről elrendeli: „… ettől kezdve amikor csak valahányszor az említett Debrecen város nevezett összes polgára és lakosa szekereivel, dolgaikkal, áruikkal hozzátok vagy bármiféle vámok helyeire érkezik, akkor őtőlük semmilyen adót, vagy vámot követelni vagy kényszeríteni ne merjetek…” Eredeti, kissé rongált oklevél egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo.16. Fordította: P. Szalay Emőke. 7. János Zsigmond 1566. május 26-án és 1567. október 13-án adja ki a Debrecen város részére vámmentességet adományozó


19 okleveleket, illetve annak megerősítését. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 21.és 22.

8. Vajda Istvánhoz, bihari tisztjéhez írt (1569. aug. 16.) levelében megtiltja, hogy a debreceni polgároktól vámot (telonium) kérjenek a régi, Zsigmondtól és a többi királytól származó kiváltságok ellenére. Eredeti, papírra írt levél rányomott piros, töredezett viaszpecséttel. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 56.sz. 9. Báthory Kristóf 1580. március 15-én – elismerve a város vámmentességét – megtiltja, hogy Kalmár Mihályt szállítás után megvámolják Papírra írt eredeti oklevél egy vörös viaszba nyomott ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo.33. 10. A Báthory Zsigmond által kiadott parancslevél (1583. márc. 30-án) elrendeli, hogy a Debrecen részére biztosított kiváltságokat minden tisztviselő és vámos tartsa tiszteletben. Eredeti, restaurált, papírra írt oklevél egy rányomott Báthory-féle ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 39. 11. A váradi főkapitány (Király György) utalva a Báthory István és Báthory Zsigmond részéről kiadott oklevelekre, szabad és vámmentes kereskedési jogkört ismer el. (1591. szept. 21.) Eredeti, papírra írt oklevél sárga viaszra nyomott ép ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 51. Ez a vámmentesség azonban mindig az illető város polgárainak saját árujára vonatkozott, s a vámtulajdonosoknak gondjuk volt rá, hogy a kiváltságlevelek ezt a pontját a városok ne lépjék túl.

20


VII. Kulcsfontosságú szerepet illethet meg egy-egy város kiváltságai között az árumegállító és a vásártartási jogot. Ez a jog természetesen a számottevő külkereskedelemmel rendelkező városok számára volt fontos. Debrecen híres volt heti-és országos vásárairól. A XVI. sz. elején – II. Ulászló által – már évente hét országos vásárt tarthatott7 vagyis Debrecenbe több mint egy negyedéven át országos vásár volt, ahol találkoztak az Alföld, a Felvidék és Erdély árui. Debrecen KeletMagyarország kereskedelmi központja volt. Az uralkodók által országosan kihirdetett kiváltság buzdította a kereskedőket, hogy áruikkal a városba jöjjenek, ahol személyükben és vagyonukban sérthetetlenséget élveztek. 1.

János Zsigmond 1569. május 21-én kiadott oklevelében biztosítja Debrecen várost vásártartásának szabadságában: „…Debretzenbe a tiztartoknak sem vasarokhoz sem sokadalmokhoz ne legien semmi keozek, hanem az biro tiztit nezik azok…” Eredeti, papírra írt oklevél egy rányomott ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo.24.

2.

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1582. október 25-én Debrecen város hetivásárainak szabadságát és országos vásáraikat Sánta Péter háza közelében jogvédelemben részesíti. Eredeti, pergamenre írt oklevél egy ép, fejedelmi függőpecséttel. Színes iniciálé díszíti. HBML. IV.A. 1021./a. Muo.36.

Az árumegállítás joga nemcsak azt jelentette, hogy az állam számára szedi a vámot a város, hanem saját magának is, tehát ez Debrecen fejlődését is jelentősen segíthette. Ez a fejlődés pedig a XVI. században Debrecent a mezővárosok első vonalába emelte.8 7

Remete Pál napján, Húsvét előtt 6. Vasárnapon, Szent György napon, Szent László napján, Boldogasszony napján, Dienes napján és András napján. In: Debrecen története I. Db. 1984. Szerk.: Szendrey István. 223. L. 8 Ld.: Uo.


21

VIII. Az előzőekből is kitűnik, hogy az erdélyi fejedelmek okleveleikkel nagyban hozzájárultak Debrecen fejlődéséhez, gazdagodásához. A városi jogokat gyarapította a királyi kishaszonvételek jogának birtoklása. Konkrétan ez azt jelentette (a mészárszék és malom működtetése mellett), hogy Debrecen területén csak a communitas csapszékein lehetett bort és egyéb szeszes italokat (sör, égetett bor) árusítani. A város eme kiváltságát azért kellett újra, meg újra megerősíteni, mivel némely városban lakó nemes királyi adomány, illetve öröklés alapján gyakorolta ezt a jogát. 1.

Báthory Kristóf 1579. július 29-én erősítette meg Debrecen város borkimérési jogát Sándor Péterrel szemben: ”…Elveottwk leveleteketh, kiben iriatok, hogi Sandor Peter eo feolsegheteol, lengiel kiralthwl, haza zabadsagarol leweleth hozott volna, es az varos zabadsaga ellen borth akarna arultatni az level mellett. Azert ne engeggieteok semmikeppen, hanem igazitsatok mj reank, mind levelesteol, mj oztan gondot viseleonk rea, hogi ez miatt az ty varostok allapottia megh ne haborittassek…” Papírra írt eredeti oklevél. Az ostyapecsétet kívülre nyomták. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 31.

2.

Báthory István parancslevele (1583. január 7.) alapján csak Debrecen rendelkezhet borkimérési joggal szemben Kardos Miklóssal. Eredeti, papírra írt parancslevél egy vörös viaszba nyomott ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 37. IX.

Debrecen, mely a XVI. század derekától három ország határának (Erdély, török birodalom., királyi Magyarország) érintkezési pontjába került, élt a lehetőséggel, s azon kívül, hogy bekapcsolódott a

Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához 22 kereskedelembe, erősödött, specializálódott a munkamegosztáson alapuló kézműipara is.9 A város lakosságának 45%-a folytatott ipari tevékenységet a XVI. sz. közepén, mégpedig 14 céhbe tömörülve.10 Ezért szorgalmazta a város, hogy a fejedelmek megerősítsék céheik kiváltságát.

1. János Zsigmond erdélyi fejedelem 1570-ben kiadott oklevele a szíjgyártó és a varga mesterek kiváltságait erősítette meg szemben Debrecen város bírójával. Az oklevél tartalmazza az 1484-es, 1489-es, az 1533-as és az 1569-es kiváltságleveleket. Eredeti, papírra írt megerősítő levél (confirmatoria) rányomott piros viaszpecséttel. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 61.sz. 2. Az 1572-ben Gyulafehérváron kelt levél, melyet Báthory István adott ki tartalmazza a debreceni szíjgyártó céh Debrecen város bírája elleni perét, mely szabadságuk megcsonkítása miatt kezdődött. 14 tanú vallomását is tartalmazza a peranyag. Eredeti, papírra írt oklevél rányomott piros viaszpecséttel. IV.A. 1021./b. 1.d. 68.sz. 3. 1597. december 26-án Báthori Zsigmond fejedelem megerősíti a debreceni kézművesek ( aranyművesek, szabók, szűcsök, vargák, szappanfőzők és kovácsok kiváltságait: ”... Ezért nektek mindegyiknek együtt és külön-külön, harmincadosoknak, adó és vámszedőknek az említett magyar királyságunkban, és birodalmunkban kirendelteknek és időzőknek, jelenlegieknek és a jövőbelieknek és minden időben levőknek elrendeljük,... hogy ti is a mi nevezett Debrecen városunk összes utódaiktól a fent említett dolgokban és az ők ugyanebben a városban és nem másutt csinált és készített kézi munkáikban harmincadot, vámot, semmiféle pénzt kényszeríteni, követelni és ezenkívül sem személyükben, sem bármiféle javaikban és dolgaikban zavarni, zaklatni, vagy akármilyen módon nekik kiadott és általunk is

9

Debrecen iparának története. Db. 1976. Szerk.: Ránki György. 17.l. Magyarország története 3. Szerk: Pach Zsigmond Pál Bp. 1985. 381.l.

10


23 megerősített mentességeket és kiváltságokat megőrizni és mások által is megőriztetni kell és tartoztok...”

Pergamenre írt, eredeti oklevél zsinóron függő vörös viaszpecséttel. HBML. IX.1. 1.d. Fordította: P.Szalay Emőke. A vámmentesség, az árumegállító- és a vásártartási jog a céhek támogatása és egyéb kiváltságok meghozták gyümölcsüket: Debrecen ebben a vészterhes időben az ország egyik legjelentősebb iparú és kereskedelmű mezővárosává fejlődik. X. A város kiváltságokkal való támogatása természetesen azt jelentette, hogy szilárd gazdasági háttérrel az adót is jobban tudták fizetni. A fejedelmeknek hódoló többi mezőváros minden viszonylagos gyarapodás ellenére is jelentéktelen maradt. Az erdélyi fejedelem a Török család kihalása után magánföldesura is lett Debrecennek. Ezután az évenként esedékes földesúri adót a fejedelmi kincstárba kellett szolgáltatni. 1. János Zsigmond 1569. évi utasítása részletesen felsorolja, hogy milyen kötelezettségek terhelik, illetve milyen mentességek illetik Debrecent: „… Az Debretzeni varos dezmaia barani, bwza, es meg tezen- fl. 200, kihez az ispánok ne niwljanak, de zolgaltassek az waradi hazhoz. Tawaz vetemenibeol pedig semmi feleol dezmawal nem tartoznak. Debretzenhez tartozo egez falw Ujwaros portiok penig kjbe rez vagjon, Ziget, Zobozlo, Hegjes, Teglas, Hathaz es Samson. Ezeknek dezmaiokat kilentzedeket az tiztartoknak engette w felsege kepeben az biraktul mindennek vegere mennjenek. Debretzen kilenceddel nem tartozik…Az ki fejen iozagan marad abbol magoknak vegjenek az tiztartok –fl.20. Az teobi w felsegere kireol regestumot tartsianak es w felsegenek rola zamot aggjanak…Az tiztartok az Zent Marton adaiahoz ne niwllianak sem az varosba sem az falwkon, de az Debretzeni biro tartozzek arra gondot viselni, felzedni az varoson es az falvakon es w felsegenek w maga hiwen be zolgaltatni…Az

24


falwkon mindenwt bort w felsegenek arwlnak. Az erdeokheoz sem az Nagj Erdeohoz, sem az Apafaiahoz az tiztartok eggikhez se niwllianak, es egj pinz ereo fatis senkinek ne adhassanak, hanem mint ez koraig az erdeo kerwleok az birak gondviseleseweleorizzek, es az erdeoket eppen tartsiak. Az Debretzeni varos nem zantot sem kazalt kjralnak sem az tiztartoknak hanem tsiak az hozza tartozo falwakbeli rezek. Ujwaros penig 40 kazassal tartozot, kjk az kiralj reteben kazaltak es be takarnijs tartoztak kiwel mostis tartozzanak…Az bitang az falwkon es Ujwaroson az tjztartoke. Es az Debretzenj feoldeon az varoson kiweol valamj bitang esikis azis az tiztartoke, ha penig az biro zolgai talalliak az varosba az bitangot mindenesteol az ispotaljba jar…” Eredeti, papírra írt oklevél egy rányomott ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 24. A XVI. század végén Erdély új portaszámot állapított meg, s Debrecenre 600 porta11 után vetette ki a terheket, amelyből Báthory Zsigmond 1589-ben 100 egységet elengedett: 2. Báthory Zsigmond 1589. október 28-án kelt levelében megengedi Debrecennek, hogy 600 porta helyett csak 500 porta után eső adót fizesse ki: „… centum igitur portas, ex sexcensis illis portis connumeratis ratione quarum ijdem contributionem nobis dependere debeant…” Eredeti, papírra írt oklevél rányomott pecséttel. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 116.sz. Az erdélyi állami adó mennyisége a XVI. században 2-3000 forint körül mozgott: 1589-ig 1500 tallér, melyet ezután 2000 forintban, majd Boldvai idejében 3000 forintban számították.12 Ez az összeg nem volt nagy. (Viszont minden befizetésről nyugtát kértek!) Adott esetben még az adó elengedésére is hajlandó volt a fejedelem: 11

Barta Gábor 1300 adózó portáról írt a XVI. sz. derekára vonatkozóan. In: Erdély története I. Szerk.: Makkai László Bp. 1986. 478.l. 12 Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén. Bp. 1905. 45.l.


25

3. János Zsigmond 1569. október 6-án kelt levelében meghagyja Bihar megyének – tekintetbe vévén azon több rendbeli fizetéseket és adózásokat, melyeket azok a német és török részre teljesíteni kénytelenítetteknek – a megye részére tenni szokott, minden adóztatástól felmenti: „…Eosdem igitur universoseiusdem nostros et incolas dicti oppidi nostri Debrecen, ab omnibus et quibuslibet exactionibus et solutionibus, contributionibus iuxta consuetudinem, colonorum nobilium, pro communi utilitate et necessitate comitatus exigi consuetis, clementer eximere libertate et supportare duximus…” Eredeti oklevél rányomott vörös ostyapecséttel.HBML. IV. A. 1021./b. 58.sz. A hadiadót (hópénz, darabont-vagy zsoldpénz) változatos formában kellett teljesíteni, pl. zsoldosokat kellett fogadni (esetleg a Kollégium diákjai közül állítottak fegyvereseket). A katonabeszállásolás alól mentes volt Debrecen, de a várépítési munkák alól nem vonhatta ki magát: 4. János Zsigmond 1570. március 21-én kelt parancslevelében kötelezi a várost, hogy a váradi bástyák építéséhez naponta 100 embert, ezeknek teknőjük, ásójuk, vagy kapájuk legyen és „ … azonképpen tíz-tíz pénz fizetések járjon minden napra… a száz ember mellé tíz szekér legyen, mely szekerek mindenike minden napra tíz-tíz pénz fizetés lészen…” Magyar nyelven papírra írt egyszerű másolat. HBML. IV.A. 1021./b. 1.d. 60.sz. *** Végtekintve az oklevelek során Erdély és Debrecen kapcsolata jónak volt mondható a XVI. században. A fejedelmeknél mindig védelmet talált Debrecen földesurai követeléseivel szemben. Az ő segítségükkel szerezték meg a városban lévő nemesi telkeket a határbéli tartozékukkal és bormérési joggal együtt. Mint olvashattuk, közös teherviselésre szorítják a nemeseket a többi polgárhoz hasonlóan, és

Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához 26 elismertetik a főbíró általi ítélkezést. Debrecen növekvő gazdagságával, széles körű kiváltságaival közjogi tekintetben a királyi városokkal vetekedett. Erre is törekedett, s állandóan gyarapította jogait. Követei részt vettek később az erdélyi országgyűléseken13 majd a megyegyűléseken. Verancsics Antal 1536-ban Debrecent Magyarország legnagyobb és leggazdagabb városának nevezte. A gazdagságát megalapozó kereskedési szabadságukat (vámmentesség, vásártartási- és árumegállító jog) illetve azok megerősítését többek között az erdélyi fejedelmeknek köszönhették. Debrecen iparának fellendülése sem képzelhető el a céhek támogatása nélkül. Erre is számos példát találunk. De a gazdaság mellett pártolta a kultúrát is. Báthori Gábor pl. a Kollégiumnak adományozta a Szepes helységtől szedett dézsmájának jövedelmét.14 Nem kétséges, hogy sem a nemesek, sem a vármegye ezt a növekvő hatalmat nem nézték jó szemmel, és ahol lehetett beleszóltak a város belügyeibe. Voltak összekoccanások, de Debrecen megőrizte szuverenitását. Debrecen Erdélyhez való viszonyát az okleveleken túl még számos forrásból és szemszögből vizsgálhatjuk. Ez azonban egy újabb dolgozat tárgya lesz.

Charters and Other Documents Analyzed for the Clarification of the Relationship between Debrecen and Transylvania (1527-1593) Erzsébet Orvos Szendiné The author discusses the relationship between Debrecen and Transylvania in the 16th century. The reference to the given period in the title (1527-1593) also indicates that she intends to continue to focus upon the same topic later. This first period includes the partition of Hungary and lasts up until the start of the longer war against the Turks. The study is not intended to provide very deep analyses. It merely lists charters, deeds, and diplomas through which we can gain 13 14

HBML. IV.A. 1021./b. 2.d. 253-254.sz. HBML. IV.A. 1021./b. 2.d. 163.sz.


27 some insight into the policy of Transylvanian princes towards individual towns. A basic condition for the development and welfare of the town of Debrecen was its effort to obtain privileges and that those privileges should also be confirmed afterwards. The study covers the following areas: free election of judges and free jurisdiction, the donation of landed property, the freedom of movement for settlement in other locations, the restriction of the prerogatives of the nobility, exemption from duties, the right to hold fairs and to levy tax on goods, the ownership of the right for royal smallholdings, the promotion of guilds and the reduction of taxes. Summing up, the author arrives at the conclusion that, on the testimony of the charters and other documents, the relationship between Debrecen and Transylvania can be considered to have been a good one during the 17th century. In sum, the Transylvanian princes largely contributed to the process of Debrecen becoming one of the most affluent market-towns of Hungary.

OKLEVELEK DEBRECEN ÉS ERDÉLY KAPCSOLATÁHOZ ( )

Recommend Documents