Ó, Szent Ágota, segíts, segíts a szenvedőkön, adj nekik erőt s reményt a gyógyuláshoz! REMÉNY. Tejszínű ég alatt fiatalok és öregek

„Ó, Szent Ágota, segíts, segíts a szenvedőkön, adj nekik erőt s reményt a gyógyuláshoz!” (Ima Szent Ágotához, részlet)

5.

szám

REMÉNY XXVIII. évfolyam

2017. február 5. – Évközi 5. vasárnap

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,70 Eur

Tejszínű ég alatt fiatalok és öregek

7

8 10

Hendrick Avercamp életéről nem sokat tudunk, hiszen viszonylag kevés adat áll a rendelkezésünkre. 1585-ben született Amszterdamban, nem sokkal születése után a család Kampenbe költözött. Apja és egyik testvére városi patikusként, míg másik fivére orvosként praktizált. Soha nem tanult meg beszélni, mivel születésétől fogva siket volt. Édesanyja tanította meg írni és rajzolni – ez utóbbi különösen jól ment neki már gyermekkorában is. Úgy tartják, hogy akinek egyes érzékszerveivel problémák vannak, annak más érzékszervei érzékenyebbé, kifinomultabbá válnak. Így lehetett ez Hendrick Avercampnál is, akinek kitűnő megfigyelőképességére, korán kibontakozó rajztehetségére a szülei is hamar felfigyeltek. Már gyermekkorában rajzleckéket vett, és később a téli tájképekre specializálta magát. Szinte egész életét Kampen városában töltötte el – mivel említésre méltó esemény alig akadt, maradt hát a táj, amelyet megfesthetett. A korabeli holland művészek körében a legnépszerűbb képzőművészeti műfajok ebben az időben

az életképek, a csendéletek és a tájképek voltak. Sok olyan művész alkotásával találkozhatunk, akik egész életük folyamán mindössze néhány, számukra kivételesen kedves témát dolgoztak fel, és ezeket variálva festettek meg egy-egy jelenetet a hasonló témakörből. Volt, aki néhány jellegzetes tárgyat festett le egy-egy csendéleten belül, más kizárólag virágcsendéleteket festett, akadt, aki a földi élet mulandóságára hívta fel az emberek figyelmét képeivel. E tehetséges, és a maga szűkebb területén kiváló műveket alkotó mesterek közé tartozott a „kampeni némaként” emlegetett Hendrick Avercamp is megnyerő téli tájképeivel. Végignézve festményeit úgy érezhetjük, hogy szinte egyformák, hiszen valamennyi tájképén rengeteg figura látható, akik korcsolyáznak, szánkóznak, csúszkálnak, vagy csak egyszerűen örülnek egymásnak, mindez kiegészül néhol egy-egy házikóval, fákkal, madarakkal, kutyákkal. Mégis minden festménye más és más élményt nyújt. A jég örömeit még gyermekkorában szerette meg, amikor szüleivel korcsolyázni járt,

Rohan a szív Hitbeli nyugalom Nagymamák

szenvedélyesen korcsolyázott, később pedig lelkesen festette a korcsolyázó embereket. A Téli táj korcsolyázókkal című festménye 1620 körül keletkezhetett. Ebben az időben Európában az időjárás meglehetősen hidegnek bizonyult, ezt az időszakot „kis jégkorszaknak“ is nevezték. Ennek következtében ezidőtájt Hollandiában is kemény fagyok voltak. A kereskedelmi hajók befagytak az öblökbe, szünetelt a kereskedés is. A hollandok viszont feltalálták magukat ezekre a hónapokra is, mindenki kivonult a jégre, ahol a társadalmi különbségek megszűntek, a kocsmárosok is kitelepedtek a partra forró italokat árulni, és új sportágakat is kifejlesztettek, mint például a gyorskorcsolyaverseny. A szórakozásnak egyébként ez a módja olyannyira elterjedt, hogy Amszterdam városában még külön céhe is volt a korcsolyacipőt gyártó mestereknek. Avercamp idején még golfot is szívesen játszottak „természetesen“ a jégen: labdát tehénszőrrel (Folytatás a 9. oldalon!)

EZ TÖRTÉNT

Emlékezzünk, az Úr miként mentett ki bajainkból! A keresztény az emlékezet embere – hangsúlyozta a Zsidókhoz írt levélből való napi olvasmányt elemezve Ferenc pápa január 27-i homíliájában, amely a Szent Márta-ház kápolnájában tartott reggeli szentmisén hangzott el. Isten üzenete arra buzdítja a keresztény embert, hogy az életét hármas vonatkozás szerint élje: a múlt, a jelen és a jövő összefüggésében. Az emlékezés azt jelenti, hogy mindenre emlékezünk, a jó és a kevésbé jó dolgokra is, és hogy az Isten színe elé visszük a történelmünket, szépítgetés és rejtegetés nélkül – mondta a szentatya. „Testvérek! Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre!” – idézte az olvasmányt. Ezek „a lelkesedés, a hitben való előrehaladás napjai voltak, amikor az ember hitben kezdett élni az elszenvedett próbatételek közepette”. „Emlékezet nélkül nem érthető a keresztény élet, sem pedig a mindennapi lelkiélet. De nem is csak érthetetlen az élet, hanem az ember nem is tud keresztény életet élni emlékezet nélkül!” – szögezte le a pápa. Az Isten üdvösségének emlékezetéről van szó az én életemben, az életemben előforduló bajok emlékezetéről. Arról, hogy az Úr miként mentett ki ezekből a bajokból. Az emlékezet kegyelem, amit kérni kell! Add, Uram, hogy ne feledkezzem meg a te történetedről az én életemben!

Hogy ne feledjem se a jó, se a rossz pillanatokat, az örömöket és a kereszteket. A keresztény az emlékezet embere – hangsúlyozta a szentatya. A Zsidókhoz írt levél napi szakaszának befejező része megérteti velünk – folytatta a pápa –, hogy mindig úton vagyunk valamire várakozva, arra várakozva, hogy eljutunk egy pontig, az Úrral való találkozásig. Ez pedig arra int bennünket, hogy „hitből éljünk” (Zsid 10,37). A reménység továbbá azt is jelenti, hogy a jövőbe nézünk. „Hogyan is lehetne a keresztény életet a megtörtént dolgokra való emlékezés nélkül élni, hiszen lehetetlen megélni a keresztény életet anélkül, hogy reménnyel tekintenénk a jövőbe, az Úrral való találkozás elé?! Szépen mondja a levél szerzője: »Már csak rövid, nagyon rövid az idő«, az élet egy lehelet..., és elmúlik. Rohan az idő, hamar elmúlik. A vele való találkozás reménysége az emlékezet és a reménység, a múlt és a jövő között feszülő élet!” – emelte ki a pápa. Elmélkedése harmadik pontjaként Ferenc pápa a Zsidókhoz írt levél nyomán a jelenről beszélt, ami oly sokszor fájdalmas és szomorú. „Bátorsággal és türelemmel éljük, vagyis őszinteséggel, szégyenkezés nélkül, elviselve az élet nehézségeit. Való igaz, hogy bűnösök vagyunk – magyarázta a pápa –, ki előbb lesz

az, ki utóbb, akár listát is lehet róla készíteni. De bátran és türelemmel menjünk tovább, ne álljunk meg, mert ez nem segít minket a növekedésben!” A levél szerzője a pápa szerint végül arra emlékeztet bennünket, hogy ne vétkezzünk. „A kicsinyhitűség bűn, mely nem engedi meg neked, hogy félelem nélkül menj tovább, miközben Jézus arra buzdít bennünket, hogy »Ne féljetek!«.” A kicsinyhitűek mindig hátul mennek, túlságosan „őrzik” magukat, mindentől félnek. Nem kockáztatnak, csak óvatosságra intenek, és az összes parancsolat megtartására. Igen, ez igaz, de ez így megbénít, és elfeledteti a kapott kegyelmeket. Elveszi az emlékezetedet, a reményedet, és nem tudsz tovább menni! Ez annak a kereszténynek a jelene, aki az utcán egy hirtelen támadt záporban azon aggódik, hogy az eső miatt összemegy a ruhája. Ilyenek a szűk lelkek, és ez a kicsinyhitűség! Ez bűn az emlékezet, a bátorság és a reménység ellen. Az Úr erősítse az emlékezetünket, növelje a reménységünket, adjon mindennap bátorságot és türelmet, szabadítson meg a mindentől félő kicsinyhitűségtől, attól, hogy önmagukat őrző szűk lelkűekké váljunk! Jézus ehelyett azt mondja, hogy „aki meg akarja őrizni a saját életét, elveszíti azt” – zárta Ferenc pápa homíliáját. Magyar Kurír

ERDÉLY

VATIKÁN

Elkezdődött a Szent László-út kiépítése

A pápa fogadta a zsidó kongresszus küldöttségét

Elkezdődött az egész Kárpát-medencét érintő Szent László-út kiépítése a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az erdélyi Iskola Alapítvány szervezésében. Az örökségút létrehozásának első szakaszában negyvennégy települést köt majd össze. Az RMDSZ január 25-én adott ki közleményt a projekt elindulásáról. „Hálózatba szervezzük azokat a magyarlakta településeket, ahol a mai napig fellelhető az Árpád-házi király öröksége. A projekt által az erdélyi magyar emberek megismerhetik és megmutathatják értékeiket, a turizmus által munkahelyeket, jobb életkörülményeket teremthetünk, és a helyi termékek piacát is növelhetjük. A projekt megerősítheti az emberekben azt az érzést, hogy érdemes itthon, Erdélyben tervezni jövőt, mert olyan értékeink vannak, amelyekre büszkék lehetünk, s amelyeket hasznosítva jobban tudunk élni” – áll a közleményben. A Szent László-út Erdélyben és Észak-Magyarországon negyvennégy helyszínt köt össze: Erdélyből Bihar, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Maros és Szilágy megye harminckét települése szerepel benne egyelőre, Magyarországról pedig tizenkét település. „Az út kiépítésének első lépéseként megvalósul a negyvennégy helyszín kutatása, valamint kiadványok készülnek, amelyek bemutatják a településeket és a teljes utat. Az útvonalat interaktív honlap és komplex marketingterv teszi majd vonzóvá minden érdeklődő számára, amelyekkel elsősorban a fiatalabb korosztályt szeretnénk megszólítani.” A szervezők egyik célja, hogy modern eszközökkel, módszerekkel ismertessék meg a világgal a Szent Lászlóhoz kapcsolódó értékeket. A projekt következő nagyobb lépéseként uniós pályázatok segítségével térképeznék fel az egész Kárpát-medencében a lovagkirály nevéhez kapcsolódó helyszíneket. „A cél az, hogy a közös érték mentén összekössük a Kárpát-medencei magyarságot, emellett pedig az erdélyi értékek minél nagyobb skálájára hívjuk fel a figyelmet, hasznosítva ezeket a turizmus segítségével” – tájékoztatott az örökségvédelmi szakember. Hozzátette: az utat Magyarország kormányával együttműködve összekapcsolják a Szent László-évvel, azért is indul idén a projekt. Konferenciát, kiállítást, rendezvényeket is szerveznek ehhez kapcsolódva. Magyar Kurír

REMÉNY katolikus hetilap

Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József, [email protected] Tel.: +421 (0)948 057 510

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: [email protected] Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária, [email protected] Telefon: +421 (0)948 057 506 Gál Mészáros Réka (0948 063 373)

• ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: [email protected] Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066

Január 27-én, a holokauszt áldozatainak emléknapján Ferenc pápa fogadta az Európai Zsidó Kongresszus delegációját. Az eseményen jelen volt Norbert Hofmann, a zsidósággal ápolt vallási kapcsolatokért felelős szentszéki bizottság titkára is. Az Európai Zsidó Kongresszus ötfős küldöttsége érkezett a Vatikánba. A szervezet az öreg kontinensen élő több mint kétmillió zsidót képviseli. Hofmann elmondta, hogy a találkozó nagyon jól sikerült, a pápa nagyon nyitott volt, és kötetlen beszélgetés zajlott. A Szentatya kezdte a párbeszédet, utalt „az emlékezet napjára”, amely fontos nemcsak a zsidók, hanem mindannyiunk számára is azért, hogy ez az emberi tragédia többé ne ismétlődjön meg. Az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, Moshe Kantor az etika, a keresztény és zsidó értékek jelentőségéről szólt, amelyek közösek számunkra. Hangsúlyozta, hogy nagy fejlődésnek vagyunk szemtanúi világunkban, de ugyanakkor az erkölcsi és etikai értékek hanyatlásának is. Meg kell erősíteni ezeket a közös értékeket. Beszélt még a nevelés és a család fontosságáról. A pápa teljesen egyetértett ezekkel a témákkal – összegezte beszámolójában Norbert Hofmann. A találkozó megmutatta, hogy termékeny párbeszéd folyik katolikusok és zsidók között. A szentatya megosztotta a jelenlevőkkel, hogy családjában édesapja mindig fogadott zsidókat otthonában, tehát ő egy zsidók iránti pozitív légkörben nőtt fel. Saját életéről szólva pedig elmondta, hogy felnőttként is mindig voltak zsidó vendégei. A találkozón részt vett zsidó képviselők elégedettségüknek adtak hangot a szívélyes légkör miatt. A továbbiakban a szentszéki bizottság intenzívebbé teszi az együttműködést az Európai Zsidó Kongresszussal. Magyar Kurír A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail: [email protected] Grafika: namedia – Nagy Attila

Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava. Terjesztik a plébániák. Megjelenik 6600 példányszámban. Index: 49574 ISSN 1335-6534. Nyilvántartási szám: EV 242/08. A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT VATIKÁN

ZEMPLÉN

Szentmise a buszbaleset áldozataiért

Ortodox karácsony

A Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában január 24-én szentmisén imádkoztak a Veronában bekövetkezett tragédia áldozataiért. A szentmisét Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be a Rómában dolgozó és tanuló papok koncelebrálásával.

Paczolay Péter római és Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki nagykövet mellett számos római és szentszéki nagykövet és tanácsos vett részt a szentmisén, illetve több közeli és távoli ország nagykövete is jelen volt, így fejezve ki személyes együttérzésüket, valamint hazájuk szolidaritását Magyarország iránt. A szentmise homíliáját Németh László olaszországi magyar főlelkész mondta olasz nyelven. Beszédében buzdított, kérjük Boldog Batthyány-Strattman László közbenjárását, s az Úr nyissa fel szemünket és a gyermekeiket elveszített szülők szemét, hogy az eseményeket, ezeknek a fiataloknak a halálát a hit szemével láthassuk, hogy megértsük, Jézus velünk van a fájdalomban; hogy megerősíthessük Jézusba vetett hitünket, aki az út, az igazság és az élet.

Az ortodox missziós tevékenység központjául választott városban 2007-től működik a Szent Magyar Mózes kápolna, amelyben a szent ereklyéinek egy része is megtalálható. A 2016-ban teljesen felújított épület már korábban is helyszíne volt a magyar és szlovák pravoszláv hívek találkozóinak, attól kezdve azonban az egyházmegye püspökének döntése alapján a régió missziós központjává is vált. A szerzetes papként feladatát ellátó Szerafim Fedik örömmel nyilatkozta, hogy az ünnepi liturgiára már nemcsak a Bodrogközből és az Ung-vidékről érkeznek hívek. Ez alkalomból Magyarország, Románia és Szlovákia településeiről zarándokolnak el, hogy együtt ünnepelhessék a megváltó születésnapját. A január 7-én megtartott szertartás homíliájában Szerafim atya karácsony üzenetét illetően elmondta: „Korunk legfőbb feladata Isten felé fordulni és az Ő törvényei szerint élni, ami nem más, mint Istent imádni és az embert szeretni.”

Magyar Kurír/ Remény Pankovics Miklós

IPOLYSÁG

BODOLLÓ

Könyvbemutató

Házszentelés a romatelepen

Balga Zoltán atya december 29-én tartotta első, Remény-sugarak című kötetének bemutatóját. Zoltán atya az Ipoly mente szülöttje, a felvidéki Csábról származik. Jelenleg Prágában tevékenykedik a magyar római katolikusok lelkigondozójaként.

A hívek nagy örömmel várták a rendezvényt, hisz az atya papi működését is e mintegy nyolcezer lakosú, határ menti kisvárosban kezdte. A szintén helyi Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola iskolalelkészeként négy évig működött. Balga Zoltán írásai 2011-től voltak olvashatók a Remény felvidéki katolikus hetilap Hétről hétre című rovatában, melyekben az egyházi és polgári évhez aktuálisan kapcsolódó gondolatait osztotta meg. Rövidebb terjedel-

mű, tömör írásokról, üzenetekről van szó. A kötet válogatás, nem tartalmaz minden cikket. A könyvbemutatón Bozay Krisztián lelkiatya volt a szerző beszélgetőpartnere. Sok érdekességet tudhattak meg a jelenlévők a kötet keletkezésének körülményeiről. Zoltán atya a könyvírással kapcsolatos terveiről is beszélt. Az olvasó lehetőségei és igényei szerint válogathat a számára reménysugarakat, vigaszt, útmutatást, értékes tanácsokat közvetítő írásokból. Néhány fejezet is fölolvasásra került Pálffy Fanni előadásában - ezek voltak az est legmeghittebb percei. Egy-egy szemelvény fölolvasása közben Klukon Krisztián gitárjátékával, Pálffy Fanni pedig fuvolajátékával „varázsolta el” a hallgatóságot. A hangulatos bemutatót a könyv dedikálása követte. A hosszú kígyózó sor is bizonyította, milyen megbecsülésnek örvend Zoltán atya Ipolyságon és a környező településeken. Mokso Szilvia

Napjainkban a Jézus Krisztusba vetetett hit hiányában egyre jobban terjed a babona, ezért az Egyház a szentháromságos egy Isten nevében vízkeresztkor vizet szentel, kérve az isteni kegyelem hatékony erejét. A szentelés a romatelepen január 14-én Rybár Roman és Horváth Ottó romaaktivisták segédletével történt. Az áldás után minden család kapott egy kenyeret az Olajos Pékség sütéséből. A szentelés és az ajándékozás ismét kicsi jele akart lenni az összetartozás, a kölcsönös felelősség és a sorsközösség vállalásának. GB

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Miatyánk

Két útja van a kísértésnek, de ezer arca. Jöhet a Sátántól, aki a bukásunknak örül, s a célja is ugyanez. S bizonyos értelemben – a próbatétel szempontjából -, az

Istentől is érkezhet. Bonyolulttá az teszi a dolgot, hogy itt tényleg egyfajta harcról van szó, ahol egyik fél sem „hagyja szó nélkül” a másik lépéseit. Ha az Úr, bibliai

szóhasználattal élve, ki akarja próbálni a hitünk erejét, az kiváló alkalom lehet a Gonosznak, hogy „alájátsszon”, hogy kihasználja az adott pillanatban a sebezhetőségünket. A bizalomra az ad okot, hogy ez biztosan fordítva is igaz – hiszen, ahogy már említettük, itt a védelem kéréséről van szó. Erősen remélhetjük, hogy az Isten mellénk áll, amikor megtámadtak minket. Mindkét kísértés-fajtára van bibliai alapunk. Hogy nem jó és nem szabad lebecsülni a Rossz ármányát, azt Péter apostol húzza alá: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban.” (1Pt 5, 8-9) S hogy az Úr nem a vesztünket akarja, hanem a hitünket szilárdítani, arról Jakab apostol ír: „Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet

A lelkipásztor válaszol Kedves Atya! Sok ember küzd azzal, hogy a szentgyónásban megfogadja, hogy a jóra törekszik és nem vétkezik, a köznapi gyakorlat pedig az ellenkezőjét bizonyítja. Ebből a megfontolásból azután az következik, hogy nem megy el gyónni. Egy hívő embernek mi a teendője, ha ilyen problémával találkozik? Kedves „Hívő Embertársam” (hogy ennel a szóhasználatnál maradjunk)! A probléma bizony sokak problémája, köszönöm a kérdést. Néhány évtizede már a hittankönyvekben is, az újabban kiadott imakönyvekben is a szentgyónásnál használt erősfogadás formula szerencsésebb megfogalmazást kapott: Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem, és a bűnt kerülöm. Még a mi fiatalkorunkban úgy kellett mondanunk, hogy „erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnrevezető alkalmakat elkerülöm”. Emlékszem, hogy magam is félve mondtam gyerekfejjel ezt a szöveget, tudva ennek az ígéretnek a hiábavaló voltát. Krisztus Urunk a keresztségen kívül egyértelműen rendelte a bűnbocsánat szentségét is, tudva azt, hogy nem elég egyszer megigazulnunk. Ahogy a kertben újra és újra ki kell kapálgatnunk ugyanolyan gyomokat, ha termést akarunk, úgy kell lelkünkből is újra és újra irtogatnunk ugyanolyan gyarlóságokat, netán bűnöket, ha a jó termést lelkiekben is el akarjuk érni. Kár volna végleg félretennünk a kapát azzal, hogy úgyis kihajtanak ismét a gazok. Ahogy a helyesen nevelt gyermek úgy kér bocsánatot, hogy megígéri szüleinek, hogy a jövőben jobban vigyáz arra, hogy meg ne bántsa őket, s a bölcs szülő, bár tudja, hogy többnyire nem reális az ilyen ígéret, mégis megbocsát, nyilván Atyánk is így várja el és így fogadja el ígéretünket. Hadd hívjam fel a figyelmét újra a helyes formulára, melyet jó lélekkel és őszintén el tudunk mondani: Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem, és a bűnt kerülöm. • ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik. Senki se mondja, aki kísértést szenved: »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe. Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül.” ( Jak 1, 12-15) Pál a korintusi első levélben szintén hangsúlyozza, hogy nem tehetetlen bábok vagyunk a gigászok harcában, akiket kedvükre dobálhatnak, téphetnek a maguk háborújában: „Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék. Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor 10, 12-13) Aktualizálva: mint a legtöbbször, itt is az arany középút a járható. A kísértést nem lebecsülni, a hitet edzeni, az Úrban bízni és töretlenül kérni az oltalmát.

LÉLEK ÉS ÉLET

Megszentelt életek Isten tenyerén Nyár volt és vakáció. Két fiatal, egy lány és egy fiú biciklizett kitartóan minden délután a két falut összekötő mezei úton. Igaz egy kicsit rázós volt az út az egyenetlenül lerakott betonlapok miatt, de erre rövidebb volt a táv, mint az országúton. A nyári forróság sem volt annyira elviselhetetlen, mert a surranó kerékpárok könnyű légáramlatot kavartak a két fiatal körül. Az út egyik oldalán már sárgult a búzatábla, melynek szélén a nyári nap hevétől lángolón virítottak a piros pipacsok. Az út másik felén végtelennek tűnő smaragdzöld kukoricatábla húzódott az ég pereméig. A két fiatal tekintete végigsiklott az oly jól ismert tájon, néha beszélgettek, de legtöbbször csendben folytatták útjukat. Mindkettő befelé, lelkük mélye felé figyelt, ahol meg-megszólalt egy hang: Jöjj, kövess engem! Minden alkalommal egy mezei kőkereszt előtt vezetett az útjuk, ahol a megfeszített Jézus tárta feléjük karjait. A kereszt előtt megálltak egy pár percre, és a felfeszített Krisztusra szegezték szemüket. A Golgota véres borzalma, fájdalmas története villant át lelkükön, ahol megtörtént a megváltás misztériuma. Az út szélén vékony törzsű akácfák állták a nap hevét. A lombok között szokás szerint verébcsapat civakodott, tollászkodott, ám nemcsak a verebek kerestek itt menedéket, hanem valaki más is, aki gyűlölettel nézte a két fiatal kitartó Isten-keresését. Alattomosan lesett utánuk, és meglátva lelkük fényét, toporzékolt dühében. Alkalmas pillanatra várt, mikor gördíthet akadályt a két fiatal elé. Megközelíteni nem merte őket, mert mindkettőt egyegy fényes lény követte. A fénylő angyalok megálljt parancsoltak a sötét lénynek, ezért csak gyűlölködve távolról nézhetett utánuk. A fiú és a lány beért a falu központjába, ahonnan jobbra kanyarodva a templom felé vették útjukat. A faluból kifelé a parókiával szemben egy kis kaptatón állt a fából készült harangláb, ahonnan már látni lehetett a régi Árpád-kori templomot, amelynek tornyán a magyar Szent Korona mása csillogott a nyári verőfényben. A templom kerítésén belül letették kerékpárjaikat, közben egymásra néztek és mosolyogtak. Végre Jézusnál vagyunk! A templom hűvösébe lépve a tabernákulum előtt térdet hajtottak, és csendben beültek az egyik üres padba. Hétköznap volt és nyár, ezért jobbára idős asszonyok üldögéltek a foghíjas padokban, és fönt a kóruson volt néhány férfi. Elöl a gyermekek padján két kislány bújta a zsoltáros és szentleckés nagy könyvet, készülve a felolvasásra. A nyári vakáció idején feltűnő volt a két fiatal, hiszen nem volt mindennapos dolog, hogy a hétköznapi szentmiséken fiatalok is részt vegyenek. Az idős asszonyok pusmogtak egy ideig, vajon kik ezek, honnan jöttek. Addig, addig kutakodtak, amíg rá nem jöttek, hogy a két fiatal családjának gyökerei, apai ági nagyszüleik itt születtek és nőttek fel ebben a kis faluban. A rózsafüzér elmondása után a sekrestyés meggyújtotta az oltár gyertyáit, a ministráns a szentmise kezdetét jelző csengővel csengetett, és felhangzott az ének: „Futva jöttem elibéd, szentélyedbe Isten, fényes arcod örömét be kerestem.” A két fiatal egymásra nézett és mosolygott, bizony futva, kerekezve jöttek ide Jézus elé, hogy leülhessenek asztalához és lelki egységben együtt fo-

gyaszthassák el az ünnepi lakomát. Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem, téged Istenem! Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után, mikor mehetek, hogy megjelenjek az ő színe előtt? (41. zsoltár) A lány és a fiú lelkében újból szólt a Hang: Hallgass rám leányom és figyelj, hajlítsd füledet szavamra, felejtsd el népedet és atyád házát! Jöjj, kövess engem! Megesküdött az Úr, és nem vonja vissza: „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok! – hallatszott lelkükben egyre erőteljesebben a Lélek szava.

A fiút és a lányt sűrűn paskolta az eső, végigömlött testükön, mintha minden percben valaki egy vödör vizet zúdított volna a fejükre. Erejüket megkétszerezve nyomták kerékpárjaik pedálját, hogy gyorsabban haladjanak, de hiába, az orkán erejű szél olyan erővel támadt rájuk, hogy semmire sem mentek. A sötét lény kárörvendő gúnyos kacaja beleolvadt a villámlásokat követő dörgésekbe és félelmetes erővel száguldozott a két fiatal körül. Végül, hogy megmutassa mégis övé az utolsó szó, a fiú kerékpárjának hátsó kereke váratlanul kipukkant. Ez volt a végső pillanat, ami megálljt parancsolt nekik, hogy megadják magukat az őrjöngő elemeknek. Megadóan álltak a viharban, a villámlások és dörgések közepette a mezei út közepén. Jó

Áhítattal vették magukhoz az Úr szent testét és csendes imádatuk jel volt a Szentléleknek, hogy édes boldogsággal ajándékozza meg lelküket. A szentmise véget ért, menjetek békével! - hangzott a lelkiatya utolsó áldó szava. A lány és a fiú hálatelt szívvel mondták: Istennek legyen hála! Megértették feladatuk súlyát, mi az, amit Isten vár tőlük, és lelkük eme édes terhével léptek ki a templom ajtaján. Nagy lelki boldogságukban észre sem vették a távoli hegyek felől közeledő vihart, ami semmi jót nem ígért a számukra. Egyre közelebb gomolyogtak a sötét felhők, éles villanásokkal terhelten, és óriási dörgést zúdítottak a világra. A két fiatal Isten kegyelmével és áldásával eltelve indult hazafelé. Az út utolsó házánál egy középkorú asszony aggodalmasan nézett utánuk, amint kerékpárjukat teljes erőből hajtva siettek hazafelé. Látta a vihar közeledtét, de mire észbekapott, hogy behívja a két fiatalt, addigra már messze jártak. Az égiháború egyre gyorsabban és erőteljesebben közeledett. Az út mellett álló kőkereszthez érve már körbe vette őket a vihar szele. Az orkán nekiveselkedett a kőkeresztnek, mintha ki akarta volna dönteni, vagy kettétörni, de ereje mindig megtört a korpuszon. Aztán zuhogni, ömleni kezdett az eső, mintha dézsából öntötték volna. Itt volt hát a sötét, gonosz lény órája, sátáni hörgése borzalmas dörgésekkel kísérte a vihart. Látta, érdemes volt szövetséget kötnie az elszabadult elemekkel, végre sikerül megbüntetnie a két fiatalt, azért, hogy Isten útját választották.

ideje tombolt a vihar, mintha soha sem akart volna elállni, végül egyre fogyott az ereje. Bátorságot véve, kerékpárjaikat maguk mellett tolva elindultak hát az úton falujuk felé. Hajuk, arcuk, egész testük, ruhájuk merő víz. Időközönként megálltak, hogy erőt gyűjtve tovább haladhassanak. Ahányszor megálltak, annyiszor hála és dicsőítő ima hangzott fel ajkukon, ilyenkor a sötét lény beleüvöltött a villámlások utáni dörgésekbe és toporzékolt dühében. Mire a falujuk első házához értek, mintha valaki megálljt parancsolt volna a viharnak, a szélnek, a felhőknek a villámlásnak, dörgésnek, és a zuhogó eső elállt. A sárgán villódzó villámok egymás után tűntek el a távoli hegyek sötét koszorúja mögött, és az égen egy óvatlan pillanatban megjelent a szivárvány. A két fiatal lelkéből hálasóhaj szállt Isten felé, megköszönték a próbatételt, és boldogok voltak, hogy Istenért szenvedhettek. Elhatározásuk megerősödött, tudták, hiába támad a sötét erő, ha Isten velük, ki ellenük. Sejtették, hogy ez még csak a kezdet, mert a sötét erő sohasem alszik, mindig kész a támadásra, de Isten gondviselő szeretete sohasem fogja őket elhagyni, végigkíséri őket életútjukon. Elmúlt két év, a két fiatal többet nem látogatta a kis falu Árpád-kori templomát. A lány Budapesten belépett a domonkos szerzetes nővérek rendjébe, és két év múlva letette örökfogadalmát. A fiú keletre került papi szemináriumba, és 2015-ben Kassán, az Árpád-házi Szent Erzsébet-dómban áldozó pappá szentelték. Életüket örökre Isten tenyerébe helyezték. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 5. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál Szent Máté evangéliuma alkalmas arra, hogy a tavalyi irgalmasság szentévének mintegy levezetője, elmélyítője legyen. A szentévben ugyanis kincset, ajándékot kaptunk: megismertük Isten irgalmasságát, és lehetőséget kaptunk arra, hogy mi is hasonlók legyünk Istenhez. „Irgalmasok, mint az Atya.” Ma, amikor az Úr Jézus a hegyi beszédben a tanítványokat a föld sójához, a világ világosságához és a hegyre épült városhoz hasonlítja, nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy a szentévet – bár bezárták – folytatni kell. A „hogyan” kérdésre az Úr Jézus világos üzenetéből három fontos vonást, küldetést emelünk ki. Az első, hogy a só kiemeli az ételek ízét. Egy csipetnyi só! Micsoda hiányérzetünk van, ha kissé sótlan a finom étek! Hiányzik, nem tökéletes, nem ízlik. Nos, az irgalmassággal hasonló a helyzet. Az Úr tanítványainak életéből mindaddig hiányozni fog az íz, az esszencia, amíg irgalmasok nem lesznek. Lehet minden szép, lehet minden gondosan átgondolt vagy alaposan megtervezett. Ha az irgalom hiányzik, minden hiányzik. Ha nem leszünk képesek magunkról megfeledkezve élni, ha nem leszünk képeseket meglátni a másik embert és segíteni neki, bizony, az Úr mai szavaival élve: „nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek.” A másikra nyitott és a másikat látó szív, vagyis az irgalmasság különbözteti meg az Úr tanítványát a világtól. Az irgalmasság az a só, amely egyedüliként képes megízesíteni ezt az ízetlen és savanyú világot. A keresztények küldetésének második fontos tulajdonsága, hogy világítanak, utat mutatnak. Egyértelmű, hogy nem magukat, hanem az Istent állítják reflektorfénybe. Ferenc pápa az egyik reggeli szentbeszédében ezt mondta: „Mi is a keresztény ember akkumulátora ahhoz,

hogy világítson? Egyszerűen az imádság.” De nem az elmormolt, gyermekkorunkban bemagolt versike! Az imádság ugyanis ennél jóval több, vagyis egészen más. Az imádkozó keresztény az egész nap folyamán párbeszédben, kapcsolatban lehet az őt végtelenül szerető Istenével. Minden pillanatban, minden tevékenységünkben képesek vagyunk Istennel együtt lenni. És az ilyen imádság valóban világít. Talán nem is lehet nagyobb feladatunk, küldetésünk, mint ezzel az imádsággal bevilágítani a sokszor sötét és magába fordult környezetünket. Az irgalmasság azt is jelenti, hogy fényt viszek oda, ahol sötétség van, hitet oda, ahol a „semmi” uralkodik, jövőt és értelmet oda, ahol ezekből híján vannak. Ez a fény azonban nem belőlem, az én szuper elképzeléseimből, hanem kizárólag az Istennel folytatott imádságból táplálkozik. Az én feladatom csak annyi, legyek Vele, beszéljem meg Vele a történteket, lássak Vele, gondolkozzak Vele. Ha ezt megteszem, puszta jelenlétemmel, de szavaimmal és derűvel az Úr világosságának apró lámpása lehetek. A keresztény küldetés harmadik vonása, hogy különféle gondolkodású embereket képesek vagyunk egybegyűjteni. A hegyre épült város képe ezt is jelenti. Ez a város színes, nagyon sokfajta polgára van. Ez egy igazi sokarcú város. Mindenki elfér benne, mindenki otthon érzi magát benne. A város polgárai nem sértik egymást, nem irigyek egymásra, nem ítélkeznek. Beszélgetnek, egymásra figyelnek, megbocsátanak és továbblépnek. Egyszóval a hegyre épült város lakói irgalmasok. Vajon ilyen városok a mi templomi közösségeink? Egy kívülálló vajon hogyan tekint plébániánkra? Ízesíteni, világítani, összegyűjteni. A világ az irgalmasság tanúságtételére vár! Ne késlekedjünk! Induljunk!

• ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 58,7-10) Oszd meg az éhezővel kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a kísérőd. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Íme, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.

teknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 5,13-16) Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

Válaszos zsoltár (Zsolt 111,4-5. 6-7. 8a és 9) Válasz: Az igaz ember világít, mint fény a sötétségben. Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (1 Kor 2,1-5) Testvéreim! Amikor nálatok jártam, nem választékos beszéddel vagy emberi bölcsességgel akartam hirdetni nektek Isten titkát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódva mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hite-

Liturgikus naptár Február 5. Évközi 5. vasárnap (Ágota, Etelka, Ingrid, Kolos, Aida) Február 6. Hétfő. Emléknap (Miki Pál és társai vértanúk, Dorottya, Dóra, Réka) Miseolvasmányok: Ter 1,1-19; Zsolt 103,12a. 5-6. 10 és 12. 24 és 35c; Mk 6,53-56 Válaszos zsoltár: Örvendjen a mi Urunk, Istenünk, mindannak, amit alkotott! Február 7. Kedd. Köznap (Richárd, Tódor, Trisztán, Rómeó) Miseolvasmányok: Ter 1,20-2,4a; Zsolt 8,4-5. 6-7. 8-9; Mk 7,1-13 Válaszos zsoltár: Uram, mi Urunk, mily csodálatos a te neved az egész világon!

Február 8. Szerda. Köznap (Emiliáni Szent Jeromos, Aranka) Miseolvasmányok: Ter 2,4b-9. 15-17; Zsolt 103,1-2a. 27-28. 29bc-30; Mk 7,14-23 Válaszos zsoltár: Mondj áldást, lelkem, Urunknak, Istenünknek! Február 9. Csütörtök. Köznap (Apollónia, Erik, Erika, Abigél, Alex, Anetta) Miseolvasmányok: Ter 2,18-25; Zsolt 127,12. 3. 4-5; Mk 7,24-30 Válaszos zsoltár: Boldogok mindazok, akik az Urat félik. Február 10. Péntek. Emléknap (Szent Skolasztika szűz, Elvira) Miseolvasmányok: Ter 3,1-8; Zsolt 31,1-2. 5.

6. 7; Mk 7,31-37 Válaszos zsoltár: Boldog az az ember, akinek az Úr megbocsátotta bűneit. Február 11. Szombat. Köznap (Lourdes-i Szűz Mária jelenése, Bertold, Marietta, Adolf, Titanilla, Dórisz) Miseolvasmányok: Ter 3,9-24; Zsolt 89,2. 34. 5-6. 12-13; Mk 8,1-10 Válaszos zsoltár: Te lettél, Uram, menedékünk nemzedékről nemzedékre. Február 12. Évközi 6. vasárnap (Lídia, Eulália, Lívia) Miseolvasmányok: Sir 15,15-20; Zsolt 118,12. 4-5. 17-18. 33-34; 1 Kor 2,6-10 Válaszos zsoltár: Boldogok, akik Isten útján járnak, és törvényét követik.

LELKI TÁPLÁLÉK

Rohan a szív

Csendkóstoló Jakubecz Márta „Légy az, kiből árad a nyugalom. Légy az, kire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet, S menj oda, hol fázik a szeretet.”

Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére! Füle Lajos: Futás (részlet)

(Gárdonyi Géza)

Öröm-palástba öltözni Nézegetem a ruhatáram, s „leltározás” közben azon töprengek, hogy mit vegyek fel a farsangi bálba. Örök női kérdés, s nem csak az ilyen esemény kapcsán. Ám a bál mégis más – mi legyen az öltözet? Egy megunhatatlan egyedi koktélruha vagy valami még elegánsabb, stólás nagyestélyi? Óh, még fodrászhoz is el kell mennem szombat estig… Állítólag hangulatteremtő, jó talpalávaló lesz, s gondolatban már repít is a dallam: táncolok, forgok, mosolygok – nemsokára mulatunk! Mindez rendjén, hagyományos immár e farsangi program, de hát legbelül is igazi örömbe kellene öltözni! Mit ér a találó modern frizura, a kecses alkalmi ruha, az ünnepi smink, ha belülről nincs meg az örömre való fogékonyság?! Éppen ez a farsangi idő leglényegesebb kérdése: miként öltsük magunkra az öröm palástját? Belülről építkezve lehet csak kezdeni. Ha a külsőségeknél időzünk, még akkor is a belső lelkivilágunknál kötünk ki: tudatosítjuk, hogy az igazi szépség, a sugárzó megjelenés belülről fakad. Mindez közhely, mégis sokan megfeledkeznek róla, s csak akkor szembesülnek ezzel a ténnyel, mikor a bálban (vagy máshol) tökéletes megjelenésű, s mégis fagyos-rideg arcú emberrel találkoznak. Ilyenkor a külső üres jelmezzé silányul, mivel hiányzik a lelki „fedezet”. A ruhát viselni kell, a jellemet cselekedetbe faragni, a szívet örömre hangolni. „Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”(Wass Albert) - ezért a látásmódért meg kell küzdeni, mert a világ csak a panaszt osztja ránk, helytelenül arra motiválva, hogy állandóan zúgolódjunk, panaszkodjunk, zsörtölődjünk, amiért nem vagyunk (mert nem is lehetünk!) folyamatosan harmonikus, felhőtlen létben. De vajon mivé válnánk, ha Isten valamennyi kívánságunkat teljesítené?! Afféle „nyafogó kisbaba” szintjére süllyednénk, infantilissá, erőtlenné silányulna a lényünk… A jézusi örömhír mindenfajta lelki derűnk alapja, ez ad reményt és láttat kiutat a tragikus jellegű élethelyze-

tekben is. A farsangi örömteljes percek egész évben velünk maradhatnak – megfelelő módon és megnyilvánulási formában - az adott pillanatokra lebontva… Vajon miként érhető ez el? Az öröm mélyén harmónia húzódik, s ez nem azonos a kitörő és ideiglenes jókedvvel. Az evilági mennyországnak - Isten országának - alaptörvényei azok a „boldogságok”, melyeket a Hegyi beszédből ismerünk. Tanácsos tehát figyelembe venni naponként az apostoli figyelmeztetést: „Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.”(Róm 14, 17) Lelkünk állandóan boldogságra, örömujjongásra, sikerre és szerencsére vágyik, de tudatosítjuk, hogy nem lehetünk mindig a helyzet magaslatán. Mivel emberek vagyunk, vannak napok és szituációk, amikor nem lelünk bölcs megoldásokra… Reggelente azonban (s nem csupán farsangban) imáinkban kérnünk kell az Urat, hogy ha bármilyen nehéz, próbára tevő nap is vár ránk, mégis sikerüljön megtalálni lelkünk mélyén az öröm forrását, hiszen ez minden esetben megbékélést hoz és segít a kétségbeesés legyőzésében. Mint ahogy a Szentírás szerint „minden napnak megvan a maga baja”, ugyanúgy megvan a maga öröme is – legyünk nyitottak az aznapi csodára! A báli ruhát immár vasalom, a megfelelő ünnepi frizurát fodrászom kreatívan elkészíti, ám a belső öröm megéléséért farsangban saját magam vagyok felelős. Az éjjeli vigadozás hajnalra majd köddé válik, ám helyébe nagyszerű, kihívásokkal teli mindennapok lépnek. Ezekre is jusson a derűből, hiszen öröm-palástba öltözni állandó keresztény feladat. Ahogy egy ismerősöm nemrég humorosan, rímekbe szedve, mégis nagyon találóan fogalmazta meg keresztény örömünk okát: „Ne légy soha komorszomor, előtted a Krisztus-szobor!” Bennünk, velünk, mellettünk megannyi élő, emberekből is sugárzó Krisztus-arc hirdeti: földi létünknek értelme, küldetése van, s ezeken keresztül érhetünk el egykor az Örömországba, ahol nem fáj már semmi sem.

Fut utánam az Isten. Nekem meg úgy tűnik sokszor, nem is fut. Csak úgy áll egy helyben. Legfeljebb lépeget, lassan, komótosan, mint akinek nincs is dolga velem. Hogy nem is lát engem, nem is szán meg… Csak gurul a szívem. Gyorsabban és gyorsabban. Mindig távolabb az Istentől. És távolabb az emberektől, egymástól… Aztán rádöbbenek: fut Ő. Csak én gyorsabban akarok futni, nehogy elérjen… Nem is tudom, miért. Félek, hogy utolér? S ha utolér, változtatnom kell eddigi életemen?

Egy pillanatra megállok. Mintha várnám, hogy utolérjen. De mégsem! Tovább gurul a szívem. Úttalan utakon gurul… Egy percre lassít. Már-már ismét utolér az Isten. Aztán újból rohan a szív. Előre ugyan, de a Semmibe. Neki meg csak hull bele a vére… Ketten vagyunk: Ő meg én. Ő fut utánam, én futok Előle. De nem adja fel. És valahol én is érzem, meg kéne állnom. Jobb lenne, ha utolérne. Jobb lenne, ha odatelepedhetnék mellé és csendben ülnénk. Csak mi ketten. Ő és én. Hogy elmondanám Neki, miért is menekülök Előle. S Ő csendben hallgatna. Nem mondana semmit. Csak hallgatna engem. Aztán, amikor a sírás fojtogatná torkomat, magához ölelne, és ezt mondaná: „Te kis csacsi! Miért menekülsz? Egyszer mindenkit utolérek. Mert hull a vérem. Érted!” De jó is lenne. De jó is lenne! És jó is lesz… Hiszem! • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LÉLEK ÉS ÉLET

Hatvan év után… Állandó olvasóink jól ismerik kedves külső munkatársunk, Boócz Ferenc nevét, aki hosszú évek óta gazdagítja lapunkat igényesen elkészített rejtvényeivel. Időről időre tudósítóként is szerepel a Remény hasábjain. Ezúttal egy szép családi eseményről szóló beszámolóját olvashatják. Egy rendkívüli eseménynek voltunk szem- és fültanúi január 21-én a galántai Szent István király-plébániatemplomban: hatvan év elteltével megújították esküvői fogadalmukat Nagy Kálmán és neje, Éva asszony. Azt hiszem, a „rendkívüli“ jelző találó, mert valóban nem gyakori az olyan házaspár, amelyik megéri a hat évtizedes együttélést. Nem is arra gondolok, hogy „kibírják“ egymás mellett, hanem sokkal inkább arra, hogy sokaknak nem adatik meg a hosszú élet ajándéka. Valóban, hálásak lehetnek ünnepeltjeink a Mindenhatónak, hogy életük 85., illetve 79. évében megajándékozta őket hatvan egymás mellett leélt évvel… Még ma is tisztán emlékszem egyházi esküvőjük napjára: fogcsikorgató, fagyos napok jártak 1957. január 19-e környékén errefelé (hasonlóak, mint ebben az évben!). Azért emeltem ki az „egyházi“ jelzőt, mert annak idején nem valósulhatott meg az egyházi esküvő, amíg meg nem történt a polgári házasságkötés. Az idő tájt még nem volt fűtés a galántai templomban, úgyhogy télvíz idején egyébként is fagypont körüli volt a hőmérséklet benne, s bizony gyakran előfordult, hogy a (sós) szenteltvíz is befagyott a tartóban. Az öreg, szoba-konyhás házikóban, ahol aztán a lakodalmi vacsora zajlott, felmelegedett minden vendég. Ebben a házikóban az ifjú páron kívül ott élt édesanyánk, nagyapánk és jómagam, aki akkor nem egészen 13 éves voltam. Ma már szinte elképzelhetetlen az a szituáció, hogy a családban három vagy négy generáció éljen együtt. Pedig ez akkortájt gyakori történet volt. Érthető, hogy a sógorom intenzíven kereste a lehetőséget egy új lakásba való költözésre, de ez csak évekkel később, 1962-ben válhatott valóra, miután felépült az új házuk. Azóta ott élnek, onnan indították el leányaikat is az önálló életre… Aztán suhant az idő: jöttek az unokák, a dédunokák… A két leánygyermek mellett öt az unokák és hat a dédunokák száma. Megannyi szép és örömteli születésnap, esemény, de – ahogy az lenni szokott – akadt azért „felejthető“ esemény is. De

A gyémántlakodalmas házaspár a lényeg az, hogy minden körülmények között kitartottak egymás mellett, hűen a hat évtizeddel ezelőtti ígéretükhöz: „… holtomiglan–holtodiglan, mindennemű viszontagságban“, melyet akkor esküvel pecsételtek meg. Nos, ezt az ígéretüket 2017. január 21-én utódaik, valamint a rokonok és ismerősök előtt ‒ ugyanabban a templomban ‒ ünnepélyesen megújították. Senkiben nem volt egy szemernyi kétely sem afelől, hogy ez az ígéretük őszinte és sírig tartó lesz. Kedves nővérem és sógorom: szívem minden melegével kívánok Nektek tartós egészséget, a Jóisten bőséges kegyelmeit, s kísérje ezután is mindennapjaitokat az Ő védelmező áldása! Fotó: Családi archívum

Hitbeli nyugalom Minden ember számára, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, létezik egy tökéletes belső békesség, amelyet Isten ad neki. Miután hittel elfogadtuk Krisztus váltsághalálát önmagunkra nézve, beletartozunk Isten családjába, s Istentől eredő gazdagságunk van. Sajnos, nagyon kevés keresztény él azokkal az áldásokkal, amelyeket Isten nekünk szánt. Annyira elfoglaltak vagyunk azzal, hogy hajszoljuk a boldogságot, életünk kiteljesedését, hogy szem elől veszítjük a belső béke és a szellemi-lelki legyőzhetetlenség lehetőségeit. Istennek az a terve számunkra, hogy szakadatlanul részünk legyen ebben a lelki nyugalomban. Ha a legnagyobb dologban – az üdvösség dolgában - rábíztuk magunkat Jézusra, fontos ráhagyatkozni napi szükségleteinkben is. Bizonyára sokan hallották ezt a félrevezető kijelentést: „A Krisztusban hívőnek nincsenek többé gondjai.” Az élethez azonban hozzátartozik, hogy átélünk kétségbeesett helyzeteket, amikor semmit sem tudunk tenni vagy mondani, amikor nagy erővel sújt le bennünket szenvedés, katasztrófa, s alig vagyunk képesek imádkozni. Ezen a ponton döbbenünk rá, hogy az em-

beri erő elégtelennek bizonyul. Istennel nincs reménytelen helyzet. Őnála mindenki számára van remény. Halljuk és tanuljuk meg a hitről szóló tanítást, amely állhatatosságot ad, és segít legyőzni minden szenvedést, minden szomorúságot, csalódást és kudarcot. Csak akkor érhetjük el a lelki érettséget, amelyet Isten megkíván tőlünk, ha hitünk állandó próbának van kitéve. Életünk támadásai, az

• ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

ínséges idők, a megpróbáltatások - az Isten kegyelmének legnagyobb ajándékaihoz tartoznak. Így nem a magunk útjain járunk, de megtanuljuk egészen rábízni magunkat. Ha csak egy évre tekintünk vissza, abban bizonyára volt kihívás, szívszaggató bánat, bosszantó dolgok, igazságtalanságok, talán elveszítettük fejünket, vagy elragadtak az érzelmek. Ilyenkor két lehetőség van: vagy kételkedünk Istenben

és igéjében, és teljesen legyőzött helyzetbe kerülünk, vagy hiszünk Benne és igéjében, és hitbeli nyugalomban élünk az Ő segítségével, bízva az Ő erejében. Az emberi megoldások a legjobb esetben is bizonytalanok. Az emberi test fájdalmaira van gyógyszer, megvásárolható, de az ember lelkének szenvedésére nincs, nem kapható a gyógyszertárakban, csakis Isten biztosíthatja a lélek gyógyulását. A hitben való növekedéshez szükség van a próbatétel időszakaira. Minden információ, amire szükségünk van ahhoz, hogy kiálljuk a próbákat, benne van Isten igéjében. A keresztény embernek ezeket fontos elsajátítania, hogy azután élete folyamán hittel alkalmazhassa ezeket az igazságokat. Éljünk Isten ígéreteivel. Lépjünk be Isten nyugalmának birodalmába. A bibliai ígéretek magukban rejtik Isten gondolatait. Akár bajban van, akár jól megy dolga, az ember ezek által megszilárdíthatja gondolatait. Így a hitben élő keresztény megtanul isteni forrásokból meríteni, és megtalálja azokban belső nyugalmát és örömét. „Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon! ” (Zsolt 55,23) Illusztrációs felvétel: Világháló

KÉPELEMZÉS

Tejszínű ég alatt fiatalok és öregek (Folytatás az 1. oldalról!) megtöltött bőrből készítettek, amelyet aztán fabotokkal ütöttek a távolba, vagy egy megadott cél irányába. Aki túl kicsi vagy túl öreg volt a korizáshoz, azt tolták a fakutyaszerű szánokon. Avercamp gyakran készített vázlatokat a szabadban, majd ezeket felhasználva alkotta meg a festményeit a műtermében. A kép előterében különböző rangú embereket látunk, ruházatukon főleg a kék szín dominál. Mögöttük halvány keretet adnak a két oldalról benyúló kis házak, balról egy malom, sátrak, melyek szabad kilátást adva a végtelenbe nyíló téli tájra. A csendes, fagyos, németalföldi táj, a befagyott tó megtelt emberekkel. Néhány hajó mozdulatlanul vesztegel a kikötőben a befagyott víz fogságában. A jégen különféle társadalmi osztályhoz és korcsoporthoz tartozó emberek korcsolyáznak, társalognak egymással. Valószínűleg dermesztő hideg lehetett,

mégsem látjuk, hogy ettől szenvednének, sőt, szemmel láthatólag jól szórakoznak a jégen. Szinte mindenkin korcsolya van, néhányuknál botot is látunk, ez arra szolgált, hogy ha valaki véletlenül lékbe esett, könnyebben ki tudjon jutni a vízből. Egy pár a festmény közepén kézen fogva andalog a jégen. A kép bal alsó sarkában egy

párt láthatunk korcsolyával a lábukon. Szemmel láthatóan a gazdagabb rétegből származnak. A férfi kalapban, a nő hosszú kék színű ruhában fejkendővel a fején háttal áll nekünk. Mögöttük nádas, előttük egy csizmában lévő úr fejszével a kezében léket vágott a tavon. Bizonyára halász, a lék elé rakott fonott kosara egyelőre üres. Mellette társát látjuk egy hálóval. Mögöttük egy hosszú faoszlop tetején a hordón éppen megpihen egy madár. E jelenet hátterében elmosódott alakok hokiznak, beszélgetnek, úgy tűnik, hogy jól érzik magukat. Az emberek mögött falatozósátrak sorokoznak zászlókkal díszítve, és persze itt is rengeteg az ember, akik éhségüket, vagy éppen szomjukat csillapítják. Tovább nézve a festményt az átló irányában cifra lovas szánkókat látunk, irányítóik ostorral a kezükben az emberek közé hajták felcicomázott lovaikat. Őket nézi botjára támaszkodva kalappal a kezében egy barna köpennyel a vállán kopott csizmában egy középkorú férfi. A kép jobb oldalán gazdag emberek csoportja társalog. Két úriember – valószínű vadászok, hiszen fegyverük van és egyikük oldalán két vadkacsa lóg – szintén a lovasokat figyeli. Előttük egy szánon két hordóban bort szállítanak. A tömegben egy térdeplő férfi is látható, aki kesztyűit levetve éppen korcsolyáját igyekszik felkötni. Avercamp szóban forgó festményének jobb szélén, az elegáns alakokból álló társaság tagjai között egy álarcot viselő fiatal dámát is felfedezhetünk. Egyes feltételezések szerint ez a hölgy valós

személy lehetett, egész pontosan V. Frigyes pfalzi választófejedelem és cseh király felesége, aki 1620 után családjával együtt Hollandiában élt, s forrásokkal bizonyíthatóan Kampenbe is ellátogatott. A finom hölgyek maszk nélkül nem mentek a téli napsütésbe, mert nem akarták elveszíteni arcuk világos árnyalatát. A fehérség az előkelőség jele volt, a napbarnított bőr az egyszerű népet jellemezte, azokat, akik arra kényszerültek, hogy szélben és viharos időben is odakint dolgozzanak. Avercamp képein, a tejszínű ég alatt fiatalok és öregek, de még inkább gazdagok és szegények egyesülnek a téli bolondozásban. A hó és a jég elfedte a rangbéli különbségeket, rongyos alakok állnak divatosan öltözött uraságok mellett. Az egyik gazdagon díszített, a másik egyszerű szánon szeli a jeget. Jól megfigyelhetjük a kor téli divatját is: prémgallérral díszített hosszú meleg kabát, kesztyű, kalap, kedvelt volt a ruha hátára erősített kagyló alakúra merevített gallér is. A nyakon férfiaknál és a nőknél is megfigyelhetjük a nem éppen kényelmes keményített vászongallért (malomkerék gallér). Avercamp festményeit nézve sajnálkozhatunk, hogy egyre ritkábban van lehetőségünk havas tájban gyönyörködni, és a városokban kialakított korcsolyapályák hangulata sem ér fel a természetben befagyott, náddal benőtt és fákkal körülölelt tavak szépségével. Ne panaszkodjunk hát, ha hull a hó, ha csúszik az út, ha emiatt pár perccel hamarabb kell elindulnunk! Télen ez a természetes. Inkább tervezzünk a családdal közös kirándulást, menjünk ki a természetbe, és örüljünk a tél adta lehetőségeknek! A festő betegsége nyilván nem kis mértékben szerepet játszott abban, hogy – mint ahogy a forrásokból kiderül –sosem nősült meg, s élete végéig a szülői házban lakott. Élete talán keserűséggel teli volt, mindebből azonban szerencsére semmi sem érződik színes mesekönyv-illusztrációk hangulatát idéző harmonikus téli tájain, amelyek a holland tájképfestészet külön fejezetét alkotják. Sok képét vízfestékkel festette, ezeket a gyűjtők albumokba ragasztották. Már életében jelentős népszerűséget szerzett. Művei a világ számos múzeumában fellelhetők, az egyik legkiválóbb gyűjtemény II. Erzsébet windsori kastélyában található.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRJÁK

Újratanulták a Miatyánkot

Levelet kaptunk

Remény

IV. Jézus Szívenagykilenced Buzitán A január 6-ai imatalálkozóról Dancák Gizella számolt be lapunknak.

Levelében elmondta, a szentmisét Száraz János atya mutatta be, s a prédikációból is kaphattunk egy kis ízelítőt: Mivel a megígért Messiás nem csak a zsidó nemzet, hanem minden ember váltságára jött el, Isten azt akarta, hogy születésén a pogányok is örvendezzenek, ezért hívta a napkeleti bölcseket, akik Jézusban ismerték fel a dicsőség királyát, a világ szabadítóját. Az ünnepi szentmise Jézus Szíve-litániájával és szentségi áldással ért véget.

Pozsonyi keresztény bál Január 24-én megrendezték a hagyományos farsangi keresztény batyubált a Duna utcai iskola ebédlőjében. A nap vendége Jakubecz Márta írónő, a felvidéki Remény katolikus hetilap munkatársa volt egy író-olvasó találkozó keretében. Hozott a könyveiből is, melyeket dedikálva meg is lehetett vásárolni. Ezután következett a kötetlen beszélgetések, ismerkedések, társalgások, tánc, szórakozások ideje, volt tombola, kiváló zene Ziff László kántor közreműködésével. Nagyon sok fiatal, de kisgyermek és újszülött is volt a résztvevők között. Ez nagyon nagy örömre és bizakodásra ad okot, hogy van jövője a pozsonyi keresztény magyar közösségnek. Jelen volt Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyarok lelkipásztora és Haľko József pozsonyi segédpüspök is. Köszönet az idei bál színvonalas, ünnepélyes megszervezéséért mindenkinek, aki kivette belőle részét! Zilizi Kristóf

A repülőtér csarnokában mindennapi látvány tárul elénk: nyüzsög az utazni vágyó emberek tömege. Ez a 21. században normális. Kisebb-nagyobb csoportok várják, mikor nyílnak meg a beszállásra szolgáló kapuk. Végre a mi kapunk is nyílik. Mindenki türelmesen átvészeli a személyi ellenőrzést. Mindnyájan tudatában vagyunk, hogy erre az utasok biztonsága érdekében szükség van. Amint az utolsó utas is a fedélzeten van, kigördülünk a betonkifutóra, és várva az engedélyt a startra, a repülőkolosszus nagy lendületű nekifutással felszáll velünk. Csak most veszem észre a két kedvesnővért, közvetlenül a sportolók mellett. Kicsit sajnálom az apácákat, akiknek nem szalonképesen viselkedő társaság jutott, bár valaki figyelmeztetésére halkabbak lettek. Majd hangszórón tudatták velünk, hogy elértük a vízszintes repülési szintet. Mindenki talált magának valami elfoglaltságot. Egyszer csak különös rázkódás volt érezhető az utastérben. Mindenki kutatóan nézett körül, keresve a jelenség okát, amit hamarosan megtaláltunk a jobb oldali motorból felcsapódó lángok láttán. Ez a kétmotoros gép esetében ötvenszázalékos kiesést jelentett. Nem tört ki a pánik, senki sem akart kiugrani. Az emberek ültek és vártak, átadva magukat a sorsnak. A stewardess hölgyek profihoz illő elmaradhatatlan széles mosollyal nyugtatták az utasokat. Nem messze tőlem a folyosón egy fiatal hölgyike állt. Szemlátomást remegett a lába, de arcán mosollyal nyugtatott egy kétségbeesett utast. „Ne tessék félni, e modern gépek egy motorral is tudnak repülni, és tapasztalt pilótáink leviszik a gépet a legközelebbi reptérre” – hallottam a biztatást. Ekkor felhangzott a Pater noster qui es in caelis… – azaz latinul a Miatyánk. Meglepetésemre a megrémült sportolók közül is egyesek bekapcsolódtak e fohászhoz, akár az utastér távolabbi pontján is. Eleinte bátortalanul, majd egyre merészebben. Követték az apácák hangját. Aki nem tudta a latin szöveget, az anyanyelvén mondta. A félelem és veszély egybeforrasztotta az embereket. Senki nem hivatkozott a nyelvtörvényre. Minden jelenlevőt egy közös vágy hozott össze: túlélni. A legközelebbi repülőtéren nagyban folyt a készülődés. Tűzoltóautók és mentőkocsik várták a bajba jutott személyszállítót és utasait. A megsebzett fémmadár a szokottnál keményebben csapódott a kifutó betonjához. Ez most másodrangú kérdés volt. Fő az, hogy lent vagyunk, és nem gyulladt be az üzemanyag a még mindig füstölgő jobb szárnytól. Visítozva száguldottak a katasztrófaelhárító egységek kocsijai. A többi úgy zajlott, mint a horrorfilmekben. Az utasok csúszkákon

• ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

hagyták el a gépet. Ki hogy tudott, menekült, igyekezett minél távolabb kerülni a géptől, ha netán felrobbannának a üzemanyagtartályok. A közösen átélt borzalmas percek után közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Már egymásra tudtak mosolyogni. Közös túlélőkké váltak. A nagylegény sportolók megszeppent túlélőkké váltak. Egy nagyszájú „ki, ha én nem” fiú most szerényen bevallotta, nem emlékszik rá, mikor imádkozott utoljára. Hozzáfűzte: érdekes, hogy nem felejtette el. Csak arról se feledkezzen meg, amit hálafohásznak neveznek! Puss Rudolf, Somorja

Nagymamák Városunkban van egy szép szokás. Minden csütörtökön egész napos szentségimádást tartunk, ahová jó betérni elcsöndesedni és elmélkedni. Így volt ez azon a csütörtöki napon is, amikor egy anyuka és kisfia egyszerre érkezett a templomhoz. A kisfiú kérte az anyukát, vessenek keresztet, mert a nagymamája így tanította neki. Az anyuka rám nézett, aki mindezt hallottam, majd szinte mentegetőzve mondta, hogy persze, mindig keresztet kell vetni a templom előtt. Bekapcsolom a tévét. Épp a nagymama-unoka kapcsolat a téma. Az egyik balettművésznő mesél boldogan unokái csibészkedéséről, játszadozásairól, majd így zárja mondandóját: De a rosszcsontokkal elalvás előtt mindig együtt imádkozunk. Nagycsaládból származom, szüleimnek 24 unokája volt. Mikor az egyik unoka tragikusan távozott, édesanyám már nem élt. Derék plébánosunk a búcsúbeszédben megemlítette, hogy Robika már odafönn van a nagyinál, akit annyira szeretett. Mintha a nagyi érezte volna, hogy előre kell mennie. Milyen jó, hogy a nagymamák tudnak adni valami többletet a szeretetből, hitből, családi melegből! Sok esetben pótolják az unokáknak az elvált szülőket is, akik gyakran csak azért mennek két-

felé, mert nem tudják egymást boldoggá tenni. Nem sejtik, hogy minden házasság egy betlehemi bölcső, ahová megérkezhet a szeretet. Jóbáné Bottyán Júlia Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a [email protected] e-mail-címre küldjék be a Levelet kaptunk c. rovatunkba. A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben.

MOZAIK

Mit mondanak a paragrafusok?

Műsorajánló

Mit tehetek, ha nem fizet az albérlő? Ez esetben a leggyorsabb megoldást a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása jelenti. Ezt a kérelmet a 2016. július 1-jén hatályba lépett új Polgári perrendtartás (továbbiakban „Pp.”) 13. § értelmében az albérlő lakhelye szerinti illetékes járásbíróságra kell benyújtani. A fizetési meghagyás formanyomtatványa megtalálható a szlovák igazságügyi minisztérium weboldalán (www.justice.gov.sk). A fizetési meghagyásos eljárás egy rövidített eljárás, amelyben a bíróság a felperes (ez esetben Önök) állítása alapján kiadja a fizetési meghagyást, amelyben kötelezi az alperest (bérlőt) arra, hogy a fizetési meghagyás kézbevételétől számított 15 napon belül fizesse meg a tartozását és térítse meg a perköltségeket. Az utóbbi – ha a kérelmet Önök írják meg ügyvéd segítsége nélkül – a bírósági illeték összege. A bírósági illeték a követelt összeg hat százaléka, amelyet a kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy a bíróság felhívására a megadott számlaszámra kell befizetni. A fizetési meghagyást a bíróság a volt bérlő saját kezéhez kézbesíti. Ha ezt ő nem veszi át, és a küldeményt a posta visszaküldi a feladónak azzal a megjegyzéssel, hogy a címzett a megadott határidőn belül azt nem vette át, a bíróság a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezi. A fizetési meghagyás hatályon kívüli helyezéséről szóló határozat jogerőre emelkedése után az eljáró bíróság tárgyalást tűz ki, amelyre mindkét felet beidézi. Amennyiben az alperes (bérlő) nem veszi át az idézést a lakossági nyilvántartásban bejelentett lakcímén, a bíróság a távollétében megtartja a tárgyalást és ítéletet hoz az ügyben. A Pp. 106. § 1. bekezdése a) pontja értelmében természetes személynek a küldeményt a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában bejegyzett címére postázzák. A Pp.111. § 3. bekezdése szerint, ha a címzett ezen a címen nem veszi át a küldeményt, és azt a posta visszaküldi a feladónak (bíróság-

Agapé

„A testvéremmel együtt az édesanyám után örököltünk egy lakást, amit bérbeadtunk. Az albérlővel bérleti szerződést kötöttünk, ezt közjegyző előtt hitelesítettük. A bérlő egy ideig becsületesen fizette a bérleti díjat. Kb. két hónapja megszűnt fizetni, hívtuk telefonon, de a mobilja ki volt kapcsolva. Elmentünk a lakásba, és láttuk, hogy elhurcolkodott. A saját holmijain kívül elvitte az édesanyám után a lakásban maradt dolgokat is, tányérokat, evőeszközt, konyhai robotgépet, mikrohullámú sütőt stb. Írtunk arra a címre, ami a bérleti szerződésen szerepelt, de nem reagált. Érdeklődtünk az illetékes községi hivatalban a megadott cím iránt. Ott azt a választ kaptuk, hogy a faluban van a bejelentett lakhelye, szokták is őt látni a községben, de a postai küldeményeket nem veszi át és nem nyit ajtót senkinek. A kérdésem: ebben az esetben hogyan lehet behajtani a bérleti díjat és a kárt, amit a bérlő nekünk okozott?” Jelige: Csalódott főbérlők

Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Február 11., szombat 9.00 Bábel Balázs érsek katekézise 10.00 Szentmise Lourdes-ból 16.50 A Mária-korszak jelenései 17.35 Tanúságtétel Február 12., vasárnap 10.00 Szentmise 14.00 Perikópa 17.20 Sziklára építünk. Ferenc pápa tanításaiból 22.00 Felvidéki beszélgetés

Duna Tv Február 11., szombat 6.00 Rome Reports - Vatikáni híradó 6.25 Magyar történelmi arcképcsarnok. Teleki Sámuel (17391822)

nak), amely a küldeményt kézbesítettnek tekinti azon a napon, amikor a visszaküldött postai küldemény a bírósághoz érkezett, akkor is, ha erről a címzett nem szerzett tudomást. Ez nagyon fontos a jogerő és a végrehajthatóság kijelölése szempontjából. Ha az ítélet ellen nem nyújtanak be annak kézbesítésétől számított tizenöt napon belül fellebezést, az ítélet jogerőre emelkedik, és végrehajthatóvá válik.

Hozzávalók: kb. 25 dkg liszt, 0,5 tasak sütőpor, 1 csipet só, 3 púpos ek porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 kisebb tojás, 2 dl tejföl Elkészítése:

Masnifánk

Magyar Katolikus Rádió

A lisztet elkeverjük a por- és a vaníliás cukorral, a sütőporral és a csipet sóval. Hozzáadjuk a tejfölt és a tojást, és sima tésztát gyúrunk belőle. Ha ragadna, adjunk még hozzá kevés lisztet. A tésztát enyhén lisztezett felületen kb. fél

Ez az Önök esetében azt jelenti, hogy rendelkeznek egy végrehajtható ítélettel (végrehajtható jogcímmel), amely alapján végrehajtást lehet indítani. Az ítélet rendelkező része tartalmazza, hogy az alperesnek meddig kell kifezetni a tartozását a felperesnek, ha ezt az alperes a megadott határidőn belül nem teszi meg, Önök bírósági végrehajtóhoz fordulhatnak, aki a volt bérlőn behajtja a tartozást.

cm vékonyra kinyújtjuk, majd kb. 5×8 cm-es téglalapokat vágunk belőle. Minden téglalapon függőlegesen (a rövidebb oldal mentén) 2 db kb. 2 cm hoszszú bevágást ejtünk. A vágásokon áthúzzuk a tészta 2 végét, hogy masni alakot formázzunk. Olajat forrósítunk, amibe fejjel lefelé rakjuk a fánkokat. (A lisztes rész kerül az olajban felülre.) Mindkét oldalukat szép barnára sütjük. Konyhai papírtörlőn hagyjuk a felesleges olajat lecsepegni. Porcukorral és lekvárral kínáljuk.

Február 12., vasárnap 6.00 Rome Reports - Vatikáni híradó 6.20 Így szól az Úr! 8.55 Isten kezében 9.20 Kereszt-Tények 9.35 Katolikus krónika 11.30 Tanúságtevők

Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Szerkesztőségünk e-mail-címe: [email protected] A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként egy ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal)

A szegény király három leánya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Nagyon szegény volt ez a király, s amikor meghalt, nem is hagyott semmi egyebet a lányaira, mint egy picike erdei házikót, egy teáskészletet porceláncsészékkel és egy doboz illatos, finom teát. A legidősebb lánya örökölte a picike erdei házikót, a középső a teáskészletet, a legkisebb pedig az illatos teát. A legnagyobb leány rögtön takarítani kezdett, amikor beköltözött a házikóba, söprögetett, törölgetett, szellőztetett. A középső leány kartondobozba rakta a teáskészletet, különkülön újságpapírba csavarta a porceláncsészéket és kistányérokat, úgy indult el világgá. A legkisebb meg fogta magát, leheveredett a kerítés mellé egy mogyoróbokor tövébe, szagolgatta a teáját és számolta az égen futkározó bárányfelhőket. A legnagyobb délutánra nagyon elfáradt. Leült, nagyokat szuszogott és azt mondta magában: - De szívesen innék egy jó teát! Igen ám, de nem volt edénye, amiben vizet tehetett volna fel forrni, nem volt csészéje, amiből ihatta volna és nem volt teafüve, amivel ízesíthette volna a pompás italt. Egészen nekibúsult, amikor meglátta, hogy valaki közeledik az erdei úton. Nem fogjátok elhinni: a középső lány jött, az út ugyanis körbefutott. Lett nagy öröm! Duruzsolt a víz, törülgették a csészéket, a legkisebb lány pedig teli marékkal szórta az illatos teát a vízbe. - Nincs is ennél szebb - mondták a lányok -, mint itt élni együtt ebben a házikóban és kortyolgatni a finom, gőzölgő teát! (users.atw.hu)

Jézus megkeresztelkedése, Aberman Csilla, 5. B, Czuczor Gergely AI, Érsekújvár

Készítette: Budai Ernő

A csodálatos halfogás, Nagy Tamás, 5. A, Czuczor Gergely AI, Érsekújvár

Illés Leila, 1. A, Jedlik Ányos AI, Szímő Stojka Roman, 1. B, Jedlik Ányos AI, Szímő Kósa Vivien, 5. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Falusi népszokások:, Hacsi Dani, 3. A, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja

Keresztrejtvény

Tóth Noémi, 5. B, Nádszegi Alapiskola

Lázók Bernadett, 3. A, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja

Szent II. János Pál pápa kezdeményezéséRemény, P. O. BOX 54, re minden évben február 11-én van a ........ 930 05 Gabčíkovo világnapja. vagy [email protected]. A hiányzó részt bepótolhatod, ha helyesen A borítékra vagy tárgymegnevezésbe írjámegfejted a hét oszlopban lévő szót és össze- tok: Kuckó, és küldjétek el levelezési címeteolvasod a színes kockákba került betűket. ket is! 1. Kórházi osztály, ... gyógyászat; 2. Bálna; 3. Magot szór; 4. Káposztaféle; 5. Orosz reMegfejtés gényhős, Csuk társa; 6. A „le“ ellentéte; 7. Kupagyőztesek Európa Kupája A 2. számban köA helyes megfejtést február 10-ig küldjézölt rejtvény helyes tek el szerkesztőségünk címére: • ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

Téli pihenő, Balog Dorina, 3. A, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja

megfejtése: Rafael. A nyertes: Berki Andrea és Zsófika, Gesztete. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

KÖNYVAJÁNLÓ

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

A mai evangéliumi részlet egy mondatba sűrített mondanivalója megtalálható a vízsz. 1, függ. 70, 3 és vízsz. 10 számú sorokban. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán 2017. február 9-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: Remény, P. O. BOX 54, 930 05 Gabčíkovo vagy e-mail-címére: [email protected] Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni! A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. A rejtvény első része; 10. A rejtvény befejező része (a nyíl ir. folyt.); 12. Erdélyi születésű magyar színművész volt (Sándor, 1921-1993); 13. Francia folyó, Párizs mellett ömlik a Szajnába; 14. Szerelem ‒ olaszul; 16. Görög betű (föl. ékezet); 18. Dél-amerikai főváros; 20. Számnév; 21. Vissza: bokros, cserjés hely, kis erdő ‒ választékosan; 22. A Jóreménység fokának felfedezője (Bartolomeo, 1450-1500); 24. Hiányos rakéta (!); 26. Orákulum eleje (!); 27. Togo, Ausztria és Belgium autóinak betűjele; 29. Eleredtek az ég csatornái; 31. Fiatalon, Los Angelesben elhunyt magyar színésznő volt (Irén, 1912-1950); 33. Az Illavai- és Érsekújvári járások autóinak jelzése; 35. Ganéj közepe (!); 37. Július ‒ angolul; 39. 2000 és 2005 között a Magyar Köztársaság elnöke volt (Ferenc, 1931-2011; ék. hibával); 41. Vetítővászon ‒ oroszul [EKRAN]; 43. Mocsárláz; 45. Letakarta; 47. Belépés, bejárat ‒ angolul; 48. A revolver feltalálója (Samuel, 1814-1862); 50. Csokoládé-darabka (!); 51. Indiai közigazgatási terület neve; 52. Bosznia és Hercegovina, valamint Magyarország gépkocsijai; 54. Ékezethibás irodalmi szóval: házasságkötés; 56. Jean ‒ fonetikusan; 58. Áruhoz hozzátesz valamennyit; 60. ÁKT; 62. Kelmék mérésére használt régi hosszmérték, itt névelővel; 64. Német kikötő-

város (l=r!); 66. A kakas fejdísze; 68. Hosszú Morzebetű; 69. Az egy terhességből született testvérek közül az egyik; 71. Az utolsó betű pótlásával: szavatol, jótáll érte; 73. Rászed, becsap ‒ argónyelvi kifejezéssel; 75. Valaki, valami alatt; 77. Évszak; 78. Község Dunaszerdahely mellett; Függőleges: 1. Cole Porter musical-jének (Kiss Me Kate) magyar címe; 2. Történelmi, letűnt ország, fővárosa Ur volt; 3. A rejtvény harmadik része; 4. Két kicsinyítő képző egymás után; 5. Állatkert; 6. Görbe Nóra legismertebb szerepe; 7. Ő ‒ németül (seml. nem); 8. Ilona szlovák beceneve; 9. Kettőzve: afrikai dob; 10. Knock out; 11. „... város“ (Róma); 15. Becézett női név; 17. Rubídium és tantál; 19. Közvetítő személyen keresztül tudat valamit ‒ népies szóval; 23. Ibidem (latinul: ugyanott), rövidítve; 25. Névelővel: delfinfajta; 28. Gimnázium, a diákok nyelvén; 30. Páncélszekrény, angolból meghonosodott szóval (ék. hiba); 32. Feldolgozó üzem; 34. Azonos római számok, összegük 200; 36. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének angol rövidítése; 38. G-vel:

Megfejtés A 2. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Szükségünk van arra, hogy lángoljon bennünk a szeretet érzése.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Zsidek Erika, Perjés. Gratulálunk! denevérek (és madarak) nagy tömegben lerakódott ürüléke; 40. Rövid német folyó a svájci határnál; 42. Régi, irodalmi kifejezéssel: női báj; 44. Hal ‒ szlovákul; 46. Szicíliai vulkán; 49. Csehországi folyó (ř=r); 53. Kojak magyar szinkronhangja (László); 55. Osztrák, német és török autók betűjele; 57. A finn, olasz és spanyol gépkocsik jelzései; 59. A szigorúan figyelő tekintet jelzője; 61. Visszafelé: szórakozásképp végzett tevékenység; 63. Régi, népi kifejezéssel: fizetési részlet; 65. Akta; 67. Összekevert Anna (!); 70. A rejtvény második része (a nyíl ir. folyt.); 72. A legmélyebb női énekhang; 74. Római 495; 76. Lutécium.

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Életeket mentett, most a lelkeket menti… Tom Colucci húsz éven keresztül szolgált New Yorkban tűzoltóként. Ott volt a 2001. szeptember 11-i támadás után a World Trade Centernél, látta a végtelen fájdalmat, mentette az embereket. Ekkor vált teljesen világossá előtte, amit addig is érzett: a papságra kapott meghívást. Colucci egész életében úgy érezte, Isten ott áll mellette. A közelében volt akkor is, amikor 1985-ben ott hagyta az egyetemet és tűzoltó lett. Mellette volt akkor is, amikor kinevezték kapitánnyá. Nem nősült meg, nagyon régóta érezte a vágyat, hogy pap legyen. Hivatása azon a tragikus szeptember 11-én erősödött meg. • ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

Nem sokkal azután, hogy a papi hivatás mellett döntött, szolgálat közben súlyos baleset érte, két agyműtéten esett át, amelyből szerencsésen felépült, terve viszont halasztást szenvedett. 2005-ben lépett ki végleg a tűzoltóságból, a nyugdíjazása utáni első napon végre belépett a szemináriumba, ahol ő volt a legidősebb hallgató. 2016. május 21-én a New York-i Szent Patrik-székesegyházban pappá szentelték az immár hatvanéves Tom Coluccit. A szentelésen a papi ruha alatt a tűzoltók ingjét viselte, rajta egy medált a tűzoltók védőszentje, Szent Flórián képével. „Húsz évet töltöttem azzal, hogy emberek életét mentsem. Mostantól a lelküket szeretném megmenteni, ezúttal az örök életnek” – mondta el a szentelés után. Magyar Kurír

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések

AKCIÓ PLÉBÁNIÁKNAK

MEGEMLÉKEZÉS

KÖSZÖNTŐ

Elmúltak az évek, nyolcvanéves lettél. Köszönjük Istennek, hogy köztünk lehetsz még. Istennek áldása kísérje életed! A Szűzanya oltalmazza minden léptedet! Özv. RICHTER ANNÁT Gímesen hálás szívvel köszöntik: Márti és családja

Február 9-én, 60. születésnapján tisztelettel és sok szeretettel köszötjük volt esperesplébánosunkat, ELEK LÁSZLÓT. Imáinkban kérjük lelkipásztori munkájához a mindenható Atya bőséges áldását és egész életére a Szűzanya oltalmazó segítségét! A komáromi imacsoportok és a hívek

Azt kívánjuk mindnyájan e szép napon, Ragyogjon rád Isten fénye, legyél boldog nagyon. Születésed napja legyen az öröm napja, Kérjük a Jóistent, hogy ezt neked mind megadja! Születésnapja és közelgő névnapja alkalmából sok szeretettel köszöntjük lelkiatyánkat, LICSKÓ BÁLINT esperest. A hálás nyitragesztei hívek

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY NAPJÁN

Életedben csak jót és szeretetet adtál, fájdalmat csak egyszer, mikor tőlünk eltávoztál.

Liturgikus könyv kedvezményes áron

Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva emlékezünk a drága jó férjre, édesapára, nagyapára és dédnagyapára,

A szentmise olvasmányai „A” év

BORSÁNYI JÁNOSRA Pereden, akit az Úr egy éve, február 9-én szólított magához. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot! Emlékét örökké őrző felesége és szerető családja

ÁRA:16,00 Eur helyett 10,00 Eur A B és a C év is megrendelhető – ugyanezen az áron!

SZOLGÁLTATÁS

Könyvrendelés (munkanapokon 9.00–15.00) 0948/057 508 vagy [email protected]

Templombelsők díszítő festése, külsők felújítása, oltárok, szobrok, képek restaurálása, aranyozási munkák. Orgonák javítása és felhangolása. Százszázalékos minőség, többéves jótállás, árkedvezmény. Tel.: 035/659 31 39, 0905/389 162, www.reart.eu

Könyvújdonság! Herdics György: A szavak ereje… Lapunk ezüstmisés főszerkesztőjének kettős jubileumára jelent meg A szavak ereje... c. könyve, amely a Csallóköz hetilapban közzétett cikkeinek válogatott gyűjteménye. A kötet ára: 6,90 Eur.

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Tel: 0911/130 949, 0905/234 902

Megrendelhető (munkanapokon 9.00–15.00) 0948/057 508 vagy [email protected]

Könyv-és kegytárgybolt az interneten: www.gabrielbolt.eu „Ajánld fel Fiadat, ó, Szent Szűz, mutasd be az Úrnak méhed áldott gyümölcsét! Ajánld fel az Istennek tetsző szent áldozatot mindnyájunk kiengeszteléséért! Az Atyaisten minden kétséget kizáróan elfogadja az új és drága áldozatot, amelyről ő maga mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik...” (Szent Bernát) (Kamenár Gabriella felvétele)

Kiss Ulrich SJ vezetői szemináriuma Vácott MbJ (Management by Jesus) keresztény vállalkozók és vállalati vezetők számára Időpont: február 16-19. Helyszín: Althann Vendégház és Konferencia Központ, 2600 Vác, Budapesti főút 5-7. Jelentkezés: [email protected] e-mail-címen

Főiskolai képzés A 2017/2018–as tanévben a Warsaw Management University Dunaszerdahelyi Konzultációs Központja a következő képzést kínálja: – levelező tagozat – mesterképzés (magiszteri képzés) A közigazgatási képzés ún. blokkokban lesz, az előre meghirdetett órarend szerint. Helyszín: Dunaszerdahely – Bős Bővebb információk: www.wmu.sk – szlovák nyelven; www.wsm.warszawa.pl – lengyel, angol nyelven A következő elérhetőségeken is érdeklődhetnek: Jelencsics Gábor Erich, e-mail: [email protected]; telefon: 00421 948 336 534 vagy 00421 31 550 1585

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Léleksimogató Böjte Csaba gondolataiból Végtelen szomorú szívvel olvasom, hallom itt is, ott is, hogy lám-lám, milyen rossz világban élünk. Fiatalok, nyugdíjas idősek, nagyon sokan, mindenféle rangú, rendű ember, veszi a bátorságot, hogy ezt az egész világot, úgy ahogyan van, tudósokkal, művészekkel, államférfiakkal, egyházakkal mindenestől egy kalap alá véve summásan leszólják, mocskolják, ócsárolják. És minderre - döbbenten látom - szinte mindenki bólogat, hogy valóban ez az egész világ úgy, ahogyan van, rossz, korrupt, mocskos, elvetni való. Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről egyaránt! Feltúrják a pöcegödröket, előbányásszák évszázadok távlatából is a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől, az alkotó, becsületes munkától. Kedves testvéreim, ez a sok siránkozás, leszólás, mocskolódás a gonosz lélek hangja! A mindent tagadó, Isten művét ócsárló Sátán adja ezt a hangot a világot szidó ember szájába, és sajnos ők gondolkodás nélkül fújják az éktelen hamis szöveget. A gonosznak nem volt jó a kezdet kezdetétől semmi, nem volt jó az Éden, nem volt elég jó a virágvasárnap Jeruzsálembe bevonuló Jézus Krisztus. Neki soha semmi nem is lesz elég jó Isten szép ajándékaiból, mert ő a lázadó, az ócsárló, a mindig és mindent tagadó. Az ördög, sajnos, munkáját oly eredményesen végzi, hogy nagyon sokan világvégi hangulatban tengetik életüket, várják az önként vállalt semmittevésben az összeomlást, a tétlen elégedetlenkedésben, meddő siránkozásban való megsemmisülést, egyszóval a teremtő Isten kudarcát. Én hiszek ebben a csodálatos világban! Mindazok, akik habzó szájjal minden ellen lázadnak, a félelem, a bizonytalanság, a káosz ügyvivői. Természetes, hogy az előttünk tornyosuló gondokat nem szabad lekicsinyelni, de hinnünk kell, hogy azokat türelmes párbeszéddel, nyugodt érveléssel és kemény, kitartó munkával képesek vagyunk megoldani. Bízzunk tudósainkban, nézzünk fel Isten adta tehetséggel rendelkező művészeinkre, hagyjuk, hogy dolgozzanak nyugodtan a hivatalosan megválasztott államférfijaink, és őseink hitét hirdető papjainkkal mi is térdeljünk le világunkat biztos kézzel vezető Istenünk előtt! Higgyünk a holnapban, és mindenki ott, ahova sorsa állította, végezze a tőle telhető legjobban a munkáját, ne hagyja, hogy a félelem, a kishitűség kivegye kezünkből a mindennapi feladatokat! A diák tanuljon, képezze magát, bontakoztassa ki testéből, szellemi adottságaiból a legtöbbet maga és a testvérei örömére! És mi, felnőttek, seperjük tisztára a saját portánkat, mindenki a maga munkáját végezze!

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

Szabadegyetem Pozsonyban A második akadémiai évben zajló magyar nyelvű képzés következő tanulmányi napjára február 18-án, szombaton kerül sor a pozsonyi jezsuitáknál. A pozsonyi magyar katolikus közösség és a Nagyszombati Egyetem pozsonyi székhelyű Teológiai Kara a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával együttműködve szervezi a képzést újabb ismeretek elsajátítására a Szentírás, spiritualitás, erkölcstan, egyháztörténelem, liturgika és dogmatika egyes témáit illetően. A program 8:30-kor szentmisével kezdődik a jezsuita templomban, majd a koraesti órákig tartanak az előadások az egyetem aulájában. A további tanulmányi napok időpontjai: március 18., április 29. és május 20.

Jubileumi zarándoklat Fatimába repülővel (1917-2017) Dátum: március 13–17. Zarándoklat ára: 580,- Eur Lelkivezetők: Kiss Róbert püspöki helynök, Lépes Lóránt, a Mária Rádió műsorigazgatója Idegenvezető: Bozay Krisztián atya Tel: 0905 840 473 e-mail: [email protected] Jelentkezési határidő: február 12.

Szociálismunkás-képzés A 2017/2018–as tanévben a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola Bősdunaszerdahelyi Kihelyezett Tagozata mind magyar, mind szlovák nyelven a következő képzéseket kínálja: A./ Levelező tagozat - ALAPKÉPZÉS (bakkalaureátusi képzés) - Szociális munka Helyszíne: Dunaszerdahely Jelentkezési határidő: 2017. február 28-ig: 20% kedvezmény az első szemeszter tandíjából (260 Eur helyett 208 Eur) B/ Nappali tagozat – ALAPKÉPZÉS (bakkalaureátusi képzés) - Szociális munka Helyszíne: Dunaszerdahely Jelentkezési határidő: 2017. február 28-ig: 20% kedvezmény az első szemeszter tandíjából (350 Eur helyett 280 Eur) B./ Levelező tagozat – MESTERKÉPZÉS (magiszteri képzés) – Szociális munka Helyszíne: Dunaszerdahely, illetve Bős Jelentkezési határidő: 2017. május 15-ig: – 10% kedvezmény az első szemeszter tandíjából egyéb főiskolákról jelentkezőknek (320 Eur helyett 288 Eur) – 1/3 kedvezmény az első szemeszter tandíjából a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola hallgatóinak (320 Eur helyett 214 Eur) A képzések az előre meghirdetett órarend szerint történnek. Bővebb információk: www.vssvalzbety.sk, www.unids.sk, https://www.facebook.com/uniste/ A következő elérhetőségeken is érdeklődhetnek: Erik Javorský - titkár, e-mail: [email protected], tel.: +421 911 015 805, +421 31 550 1585 Levelezési cím: Vysoká škola zdravotníctva a sociálnej práce sv. Alžbety, P. O. Box 58, 930 05 Gabčíkovo

Naptárak, kalendáriumok 2017-re www.remeny.sk [email protected] Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 [email protected] Lapterjesztés (hétfő, szerda, csütörtök és péntek 9.00–15.00 óráig): 0945 /450 426 Könyvrendelés (munkanapokon 9.00–15.00 ): 0948/057 KÖNYVRENDELÉS: vagy [email protected] 508

• ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP • 2017. FEBRUÁR 5.

Remény 2017-es kalendárium – 2,80 € Magyar Katolikus Kincses Kalendárium – 2,30 € A Remény egylapos falinaptára – 0,30 €

Megrendelhető: (munkanapokon 9.00–15.00) 0948/057508 vagy [email protected]