NYÍLT LEVÉL TESTVÉREIMHEZ

A Botorka Néptáncfesztivál kiadványa – Publicaţia Festivalului de Dansuri Populare Botorka – 1. szám – numărul 2, 2014 október 25

NYÍLT LEVÉL TESTVÉREIMHEZ Köszönöm Nektek, Testvéreim, szerte a Kárpátmedencéből! Köszönöm, hogy eljöttetek kis fesztiválunk felnőtté válásának ünnepére, és hálás vagyok azért, mert veletek, általatok és érettetek létezhetünk. Lélegzetünk és szívünk dobbanásai értelmet és célt nyernek azáltal, hogy évenként ki kell értékelni, és elölről kell kezdeni a munkát, szervezést, újra- és újraszülni szeretett kisdedünket, néha eleve “B”-tervekkel előállva óvni. Máskor elkeseredetten épphogy ellenkezőleg: bedobni a legnagyobb sodrásba, eleve sokmínuszos hidegnek kitéve, hogy edződjön. Mindezt meg miért? Azért a néhány napocskáért, hosszú éjszakákért, kegyesen kicsalt, időátállásból nyert óráért? Igen, azért! Azért a szeretetért, amellyel tudom, hogy készülődtök, amikor hozzánk indultok; azért a szeretetért, amellyel tudom, hogy készülődünk, amikor hozzánk indultok. És azért a szeretetért is, amely elfacsarja szívünket, amikor buszaitok kifordulnak a művelődési házunk mellől, amikor haza indultok! Czifrasarkak, kiket három éve ismerek, nevelek s kikkel megértem már nehéz és szép

időket egyaránt, hálás vagyok, hogy elfogadtatok és szívből jövő őszinteséggel vagytok irántam. Elevenek, kik véremből vagytok vér, őseim és jövőm vagytok.

Nádas, kiket, mint a Botorka Fesztivált is, a szeretet szült, és Goldschmied Jóska bácsi volt a bábátok, mint nekünk is; s kiknek felnövő generációi irányítatlanul szeretik és keresik egymást bordáimmal. Kaláka, kik elöljáró jó példaként lebegtetek és lebegtek

ezután is előttem. Kékiringó, kiket szintén szeretet szült, nevelt és tartott meg, akárhány generáción keresztül. Páros Csillag, kik beragyogjátok e keleti égboltot állhatatos, tiszta, szilaj szeretetetekkel és nem tud semmi árnyékot vetni, befelhíteni, mert mindig tiszták és fényesek maradtok. Kik mindig, és feltétel nélkül vagytok nekünk. Sirülő, ti szilaj csikók kiknek nem elég a kockacukor, és sem szeretetből, sem s i m o g a t á s b ó l , dédelgetésből nem lehet eleget adni. Válinka, ti tudatos, és alázatos jövőépítő Emberek, kik tudjátok A titkot. Zivatar, csodálatos és szeretetre méltó fenegyerekeim. Bordáim, s ti, Prücskök, álmaim és szerel mem megtestesítői és kivitelezői. Köszönöm, hogy vagytok! A most már felnőtt fesztiválunknak, nekem, a városunknak. Sándor Csaba-Lajos

2. oldal Botorka Fest-Press

Az én legjobb Botorka fesztiválom (6) Melyik volt a nagykorú fesztivál legjobb születésnapja? Igazából, az, amikor új barátokat szereztünk, amikor jót mulattunk, amikor könnyek hulltak búcsúzáskor, mert vége van, mert haza kell menni, amikor hála volt a szívünkben, hogy sikerült megszervezni és amelynek végén a vendégek köszönetet mondtak, hogy itt lehettek. Az összes fesztivál ilyen volt, így végződött amire én emlékszem, és mindegyiknek a meghatározó élményei az emlékezetembe beleégtek, kitörölhetetlenül. És ezek nem csak emlékek a múltból, hanem életérzések. Mégis a 2013-as, kicsit más volt számomra, és nem csak azért, mert valahol a vendég és házigazda szerepköre közt éltem meg a fesztivált. Tavaly, első éves néprajz szakos hallgatóként azt a feladatot kaptuk, hogy tartsunk bemutatót egy olyan hagyományról és annak szerepéről egy közösségben, amelynek nincsenek évtizedes gyökerei, hanem még nagyon új, nagyon most teremtett tradíció. Ekkor választottam én az akkor még kiskorú Botorka fesztivált, ekkor foglalkoztam azzal, hogy milyen meghatározó szerepe van ennek a rendezvénynek, a balánbányai táncosok, a szervezők, a város, a környék és a vendég csoportok résztvevői által az egész magyarság életében. A „kutatás” során, arra jutottam, hogy személyiség formáló szerepén kívül, ami a legfontosabb és amiért egy

Az én legjobb Botorka Fesztiválom közösség tradíciót teremt, összetartozást megerősítő szerepe van a fesztiválnak. A balánbányai magyar közösségnek 17 évvel ezelőtt is kellett egy olyan ünnep, ami egymáshoz csiszolja az embereket és most is kell és fog is kelleni, ha ez a kis mag, Felcsík eldugott kis szegletében meg akar maradni és még virágozni akar. Másként néztem a fesztiválra a tavaly. Jó volt megérezni kicsit azt, hogy milyen vendégként haza jönni, átélni azt, hogy mit érezhetnek a

A 18. fesztivált is ezért vártam, hogy én mint a balánbányai közösség tagja, együtt készüljek, együtt érezzek, együtt tapasztaljak, hogy érezzem, ide tartozom, mert nekem fontos szerepe volt a személyiségem alakulásában ennek a rendezvénynek és jó azt érezni, hogy nem halványul a fontossága. Annak ellenére, hogy már nem vagyok házigazda, így is érezhetem a súlyát, a csodáját ennek 3 napnak. Szabó Rita

vendégcsoportok résztvevői, jó volt egyfajta ki nem forrott néprajzos szemmel nézni ezt az élő és életet adó hagyományt és jó volt kicsit hazajönni, itthon lenni. És azt a következtetést vontam le, kell az, hogy legyenek emberek akik meglássák, hogy amikor nincs hagyomány, akkor teremteni kell, mert egy közösségnek kellenek ezek az alkalmak amikor az emberek együtt legyenek, együtt tapasztaljanak, együtt érezzenek, együtt tegyenek egy jó ügyért.

A mi legjobb Botorka fesztiválunk (7) Az Ördögborda számára l egél m én ydús abb Bot ork a fesztiváloknak a listája igen választékos, mert minden fesztiválban volt egy olyan élmén y, ami mindenkit megragadott. Főként az, amikor egyik táncház alkalmával meghívtak egy csíkszentdomokosi adatközlőt, név szerint Bíró “Zsukás” Ágoston bácsit, aki látván szívből és lélekből jövő táncunkat, kora ellenére felállt és

3. oldal

Az én legjobb Botorka Fesztiválom velünk együtt zsukált. A mulató társaság Guszti bácsit csodálva egy lélekben felemelő emléket kapott. Ha már a legjobb élményekről beszélünk, nem maradhat ki a Botorka csata sem, ami a hadseregekbe sorolt csapattagokat közelebb hozta az ősi magyar harcművészethez, a Barantához, amit a csapatok előszeretettel használtak a csatának imitált játékban. Viszont a legjobban akkor szórakoztunk, amikor csoportokra osztva elő kellett adjuk a Fuszulykát, puliszkát című népmesét, amiből máig fennmaradt dalocska: „ A kukori ca csem ege, belőlünk nem lesz elege, hisz itt vagyunk, ragyogunk s a Bonduelle-ről dalolunk.” A fesztivál fénypontja a gálaműsor, ezt megelőzően Szentmisén veszünk részt, ezt követően pedig fáklyák, ostor cs at t o gt a t á s és m uz si k a kiséretével levonulunk a Művelődési házhoz, ahol kezdetét veszi a Gálaműsor. Itt minden táncegyüttes előadja műsorszámát. Számunkra a fesz tivál csúcspontja a TÁNCHÁZ, ahol szeretetben együtt mulatunk hajnalig. Táncházainkra jellemző a „reggelig reggelig, ak ko r es e g y d a ra bi g” csujogatás. Az Ördögborda néptáncegyüttes Balánbánya

Botorka Fest-Press

Az én kedvenc Botorka fesztiválom (8) Számomra a Botorka fesztivál egy ünneppé vált. Óvodás korom óta táncolok és veszek részt a fesztiválon. Eddig mindegyik nagyon tetszett. Az életben mindig nagyon nehéz választani, én is sokat

vettünk részt. Az egyik ilyen játék, feladat az volt, hogy a csapat minden tagjának a lábát egy-egy kendővel összekötötték a mellette lévő társával, és úgy egy megadott pontig el kellett lépegetniük. Ha valamelyik csapat nem tudta teljesíteni a feladatot, valamit oda kellett adniuk a

gondolkodtam ezen, míg végül a sok közül kiválasztottam egyet, a kétezertízben megrendezett tizennegyedik Botorka fesztivált. Abban az évben egy Kis Kata nevű lányt szállásoltam el, akivel még mai napig is tartom a kapcsolatot. Első nap, miután a meghívott vendégeket elszállásoltuk, egy táncházzal kezdtük meg a r e n d e z v é n yt . T u d n i i l l i k , akárhány táncházon vesz részt az ember, mindegyikről órákon át tudna mesélni. Második nap kirándulni voltunk a Revendikára, ahol szórakoztató csapatjátékokon

játékvezetőnek, amit csak a napzáró táncházban lehetett kiváltani. Harmadik nap ismét kirándultunk, de ezúttal a Derítőre. Ott egy egész napos játékot játszottunk, ami egy kis időre elrepített minket a kilencvenes évekbe, amikor először kezdtek barantázni a magyarok. Az ő stílusukat követve egy szabad „harcot” vívtunk, ami kendőkkel és botokkal történt. A nagy kimerültség után egy bő ebéddel vártak minket. Ezt követően egy kevés pihenő után megkezdődött a fesztivál fénypontja, a gálaműsor, amit

4. oldal Botorka Fest-Press

szentmisével kezdtünk, miután fáklyák és ostorcsattogtatások kíséretében levonultunk a Kultúrotthonhoz, ahol minden tánccsoport egy műsort adott elő. A műsort, a már szokássá vált, közösen táncolt felcsíki néptánc zárta, amit a himnuszaink ékesítettek. A nap végén elmulattuk az egész éjszakát, de a vasárnap szomorúsággal kezdődött, mivel a reggeli után a már barátainkká vált vendégek hazaindultak.

Az én legjobb Botorka Fesztiválom szerintem a Botorka-csata volt, ami abból állt,hogy egy csatát játszottunk el. A hangulat fantasztikus volt. Mindenki élvezte és próbálta átérezni az adott helyzetet. Számomra felejthetetlen az a pillanat,amikor elkezdődött a csata. Az egy leírhatatlan érzés volt. Féltem, hogy elkap az ellenség vagy, hogy elrabolják a zászlónkat,de mindeközben nagyon jól éreztem magam. Sajnáltam, hogy vége lett, de bármikor megismételném azt

belőle, ugyanis ők voltak azok akik a néha elkeseredett csapat j át ékosokat ját ékra késztették. Azonban a fesztivál fénypontja szerintem mindig is a táncház volt, és az is marad. Leginkább ott ismertük meg egymást, és ott mulatunk úgy Istenigazából. Nem törődünk az idővel, csakis a pillanatnak élünk és próbáljuk azt m e gh ossz a bbí t ani . .. m i nt ha meglehetne. Azonban az idő csak eltelik, de maradunk a szebbél-szebb emlékekkel és a felejthetetlen pillanatokkal. Mindig nagyon vártam és mindig is várni fogom a Botorka Fesztivált. Târzioru Karolina Laura Balánbánya Az én legjobb Botorka Fesztiválom (10)

A búcsúkönnyeink között, örök barátságot fogadtunk és minden évben számoljuk a napokat, hogy mikor találkozunk újra. Kurkó Krisztina Balánbánya Az én legjobb Botorka fesztiválom (9) Nem tudom eldönteni. Lehet, hogy voltak nagyon szórakoztatóak,de én csak egy párra emlékszek, mivel maga a fesztivál nagyobb mint én. Honnan is kezdjem. Az egyik legélvezetesebb program, amit összeállítottak az évek során

az élményt. A másik ilyen szórakoztató játékösszeállítás Revendikán játszódott le, de már egy másik évben. Különböző csapatok voltak és más-más helyeken, a játékba beépített emberek vártak minket és feladatokat bíztak ránk, amiket teljesítenünk kellett. Nagy lelekesedéssel álltunk neki a feladatoknak és ugyanakkora odaadással teljesítettük mindet. De nehogy kifelejtsem a tavalyi évben megrendezett Botorkakupát sem. Minden csapat kihozta magából a maximumot és nagyszerűen teljesí tett. A szurkolók sem maradhatnak ki

Számomra minden Botorka Fesztivál csodás volt, ezért is nem tudok kiválasztani egy Bot.Fesztet. Bátorkodnék, azokból a Botorka Fesztiválokból, amiken eddig részt vettem és még emlékszem is rájuk, készíteni egy számomra legjobb fesztivált. Kezdem az elejével, mikor m e g é r k e z n e k a fesztiválozók...Vannak köztük ismerős és kevésbé ismert arcok. Mi például két lányt, Rékát és Flórát már vagy öt éve fogadjuk, így nekünk is jó meg nekik is. Ha én többet szeretnék maradni valahol, akkor ők nem muszáj megvárjanak, mert már tudják, hogy merre kell menni, hogy "haza" jussanak, és persze ez fordítva is így van. Ezek után jönnek a programok. A

5. oldal

Az én legjobb Botorka Fesztiválom kirándulások, a feladatok a Revendikán, a Botorkacsata, ami valami lenyűgöző volt. Seregekre osztva (színes és fekete kendővel) "harcoltunk". Az egészben az volt a l e gj o b b, h o g y v e g ye s csapatokra voltunk osztva, így közben jobban megismertük

meghozza a gyümölcsét. Mikor mindenkinek lejár a maga része, akkor jön a Felcsíki. Mikor azt a sok gyermeket felpakolják a színpadra, és az összesen ugyan azt a táncot járják, az olyan szívmelengető érzéssel tölt el...és ez még nem minden. Az

Botorka Fest-Press

ami az én Botorka Fesztiválomon soha nem fog bekövetkezni... Nem értem, hogy valójában is miért ne lehetne úgy csinálni, mint ahogy itt. Nem lesz Búcsúzkodás vasárnap reggel ! Az mintha az egészet elrontaná... de az is meglehet, hogy ettől olyan varázslatos, hogy nem tart örökké. Bálint Abigél Balánbánya Botorkázva született ... (11)

egymást. Még most is emlékszem, mikor a zászlónkat féltve futottunk a fenyvesek között, mikor szembe kerültünk Kemény Mátyás századossal, és a kendőnket látva elordította a csatakiáltását. Következő napon szokott lenni a gasztronómiai kiállítás. Ilyenkor mindig a farnadiaknál volt a legnagyobb nyüzsgés, mivel náluk volt eddigi életem legfinomabb tortája. Ránézésre sem volt semmi, na de az íze az valami ennél is elképesztőbb volt. A ropogós cukormáz, az édes torta tetején mennyei volt. És mikor erre a csodára bal ánbán yai fen yő sz i rupot ihattam....á, nem, hiába is próbálkozom, arra nem találok szavakat. Lassan eljutunk a gálaműsorig. Igen, ez is fent van a legjobbak toplistáján. Az a sok készülődés és munka végre

az ember, aki ilyenkor meglátja Csaba bácsit...a könnyes szemeit és azt az igazi mosolyt az arcán, az ott és akkor megtalálta a helyét a világban. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy " bárcsak az a pillanat örökké tartott volna". A Felcsíki végével, a tapsviharral, ami a terem másik részéből jön elkezdünk fogyni a színpadon már egyre kevesebben leszünk... de ahányan a lepotyogtak a színpadról, annyi tapssal többet hallhatunk. És végül a a táncházak. Énekek, táncok, emberek...amit az egész fesztivál alatt a legjobban várunk. A táncházak cselekvésmenetetét, azt nem lehet leírni.... nem elméletben kell átélni....gyakorlatban. Ott kell lenni. És mindezek az elképesztő dolgok mellett, ott van egy nagyon rossz dolog....

…2014. Október 23-án kerül újra megrendezésre. Csapatunknak már nem új ez a rendezvén y, sőt i genis sokatmondó. Úgy döntöttünk, hogy idén is együtt ünnepelünk a többiekkel, de ezúttal nem csak az együttlétet, hanem azt is, nagykorúvá érett a fesztivál, 18 évvel ezelőtt indult útjára. Tánccsoportunk hivatalosan másodszor vesz részt a fesztiválon, de mint „mulatni vágyók” tavalyelőtt is részt vettünk egy esti táncházban. Már a cím jelzi, hogy mi is magunkénak tudjuk a Botorkát, ugyanis megszerettük és szívünkbe zártuk. Csoportunk a tavalyi fesz ti vál t ki em elkedően díjazta. Számunkra felejthetetlen élményt nyújtott a közös foci, ahol a lányok is megmutathatták férfias mivoltukat, a fellépés, ahol a közönséget és magunkat is megörvendeztettük, a táncház, melyben elengedtük magunkat és együtt örültünk a napnak. Sándor Csaba táncoktatónk volt olyan kedves, és újra meghívott minket a Botorka .

6. oldal Botorka Fest-Press

fesztiválra. Úgy véli a tavalyi kedvünk, s az ebből fakadó hálánk ismét elvezérel minket odáig. Így is lesz! A táncosnak minden mulatság a kedvére tesz, hogy is utasíthattuk volna vissza? „Ha táncolsz élsz, ha élsz táncolsz.” Talán ez lehetne a jelmondata a csoportunknak. Ezzel tudnák azonosulni, ugyanis el sem tudjuk képzelni az életünket tánc nélkül. Csoportunk a Sirülő

néptánccsoport nevet viseli. Lassan már 11 éve együtt vagyunk, s gyönyörködtetjük Gyergyóremete és más falvak lakosait a mi gyönyörűségünkre is. A Botorka fesztivál által még több emberrel, tánccal és szokással ismerkedhetünk meg. Örömünkre szolgált a tavalyi közös színpadi tánc, ahol több tánccsoporttal, köztük az Ördögborda csapatával léphettünk színpadra. S végül, de nem utolsó sorban, köszönetünket nyilvánítjuk a fesztivál szervezői felé, s mindazoknak, akik

Az én legjobb Botorka Fesztiválom gondoltak a sok táncos-lábú emberkére és ránk. A különféle programok által gazdagíthatjuk saját magunkat és másokat is. S ezt a gazdagságot kívánjuk továbbadni a jövő nemzedékének is. Sirülő néptánccsoport Gyergyóremete Az én legjobb Botorka Fesztiválom (12) Számomra mindegyik Botorka

fesztivál teljes egészében egy élmény, de ha választanom kell olyan élmények között amelyek újraéléséért a szürke és bús hétköznapokban megnyomnám az „Újrajátszás” gombot az a gálák előtti szentmise ,felvonulás és persze a „Három éjjel s három nap”-ig tartó mulatság,a táncház. A Szentmisében a változatosság és a különlegesség (a különböző vidékek népviseletei) valamint az Isten nemzetközi szeretete az, ami véleményem szerint csodálatos. A felvonulást egy csujjogtatással jellemezném:

„Napvilág, Hold-világ, megbolondult a világ”. Bár a „Napvilág” addigra általában „kialszik” de a fáklyák, a csillagok és az utcai világítás helyettesíti azt. A „Holdvilág” és a „megbolondult világ” nagyobb valószínűséggel van jelen. Az ostorcsapások ,a sokféle népdal, nevetések, fellépés előtti feszültség, a fáklyák fényében megvilágított erre-arra bámészkodó táncosok és az őket fényképező lelkes nézőközönség, táncos cipő kopogás, égig szálló, boldogító gyermekhang és határtalan jókedv. Ajánlom, hogy „Minden ember jöjjön ki, lásson csudát ideki”. És végül a táncház. Izgalom, sietség, ölelések, mosolygó e m b e r e k , k e r ge t ő z ő k i s táncosok, kézen fogva sétáló párok, táncoló-, nevető-, szökdöső -, ol ykor síró -, verejtéktől elázott-, magukat kifújó-, zenészeknek könyörgő- , lélekből éneklő-, elfáradt-, lelke, éhes- vagy sz omjas -, búcsúzkodó és végül, de nem utolsó sorban népzenének ,és néptáncnak élő fiatalok. Három szóval: Botorka Néptánc fesztivál. Mindenkinek ajánlom. „Az öreg zsidónak, akkor vagyon jó kedve, ha Botorkán ott lesz minden egyes új évbe. Akkor mondja jó, jó lesz abból jó” . Karda Sára, Ördögborda néptáncegyüttes

7. oldal

Képek az idei fesztiválról

VISSZAVÁRUNK 2015-BEN!

Botorka Fest-Press

8. oldal

Botorka Fest-Press

Kiállítás

TÁMOGATÓINK

Botorka Művelődési Egyesület

Főszerkesztő: Vermesser Levente

535200 Balánbánya, Hargita megye December 1 u. 9A Telefon: 0741-029715 E-mail: [email protected], [email protected]

Főszerkesztő helyettes: Keszler András Munkatársak: Sándor Csaba-Lajos, Szabó Rita, Az Ördögborda néptáncegyüttes, Kurkó Krisztina, Târzioru Karolina Laura, Bálint Abigél, Sirülő néptánccsoport, Karda Sára