Bot. Közlem. 88. kötet 1–2. füzet 2001.
NYÁRÁDY ERAZMUS GYULA BOTANIKAI MUNKÁSSÁGA FÉLÉVSZÁZAD TÁVLATÁBÓL NAGY-TÓTH FERENC Cluj-Napoca, Str. Rakovei Nr. Ro–3400, Romania Elfogadva: 2001. június 6.
Miként emlékezhet egy fiatal kezdõ növénytanos kortárs az európai hírû, nagy tekintélyû, kiváló növénytudósra, NYÁRÁDY ERAZMUS GYULÁra (1881. IV. 7.–1966. VI. 10.)? I. Szinte a valószínûtlenben tûnõ apostoli képpel jelenik meg a rövidre nyírott szakállú-bajuszú kerek arc, az acélkeretes szemüveg mögötti fürkészõ szempárral. Az udvarias köszöntések után a jelenlevõk tisztelettudóan csoportosulnak; a színvallásra nem kötelezett fiatalok a terem hátsóbb asztalaihoz, a felelõséggel terhelt tekintélyesek mögé telepszenek. Mert fontos megbeszélésre gyûlt össze (az 1950-es évek derekán) a Kolozsvári Természetrajzi Társaság! El kell dönteni azt, és állást kell foglalni arról, hogy „a dialektikusmaterializmus és a világhírû T. D. Liszenko felfogása” szerint van-e faj az élõvilágban, s vajon lehetségesek-e átmeneti alakok „az ugrásszerûen létrejött” fajok között? A fõelõadók, persze, a marxista filozófia képviselõi, akik amúgy vizsgáztatják most a biológia professzorait. Ennélfogva ezek, az örökléstan tanára szerint, óvakodnak „kitenni képüket a kirakatba, mert vagy leköpik vagy megütik azt.” És folyik a meddõ szószaporítás órákon át, míg végre az egyik legilletékesebbre, NYÁRÁDY ERAZMUS GYULÁra kerül a sor; hiszen nála senki nem ismeri jobban a növényfajokat és azok változékonyságát és változatosságát. Elõre elkészített, sok tapasztalati adatra alapozott, megmásíthatatlan meggyõzõdését apróbetûs kézírással írott, szeméhez nagyon közel tartott félívekrõl olvasta: Liszenko felfogása szerinti fajok csak a törzsfejlõdésileg kiöregedett, átmenet nélküli szervezetek körében lehetségesek. A hölgymál-félék (Hieracium) nemében nincsenek fajok, csak egyedek léteznek (“la Hieracium nu este speties, numai individuum este”). Ez a törzsfejlõdése teljében levõ génusz annyira gazdag fajok közti átmeneti változatokban és alakokban (világszerte 750 faj; Romániában 40 faj és 162 korcsfaj, és többszáz fajalatti egység), hogy még NYÁRÁDY, a csoport specialistája se tudott kétség nélküli határt vonni közöttük. II. Elvégzett tudományos munkásságát csodálva, ámulatba ejti az immár utókorba került akkori kortárs fiatalt NYÁRÁDY ERAZMUS GYULA szellemi képességének két, egyaránt alkotó véglete: a legapróbb részletekig kiterjedõ szenvedélyes elemzés (analízis), és a következetes szerkezetû összegezés (szintézis). Egyik oldalon a rendszertani egységek megkülönböztetõ jegyeinek sokasága (mikroszisztematika), a másikon az adatok rendszerbe szedése, egymást kizáró, ellentétes jegypárokba állítása; az általános csoportokra (ordo, familia, genus) érvényes jegyektõl a kisebb, konkrét rendszertani egységekig (species, subspecies, varietas, forma). Nem egyszerû feladat sem a pontos fajleírás, sem a határozókulcsok egymásból következõ és egymást kizáró kidolgozása. Ez utóbbi lehetetlen az elsõ ismeretkör kifogástalan és sokszor gyakorolt birtoklása nélkül. 33
Nagy-Tóth F.
1. A nagy összefoglaló (szintetikus) monográfiák vonatkozásában NYÁRÁDY három mûve emelkedik ki a tizennégy közül. a/ „Maros-Vásárhely és környékén élõ tavaszi és nyáreleji növények Meghatározó Könyve, vagyis kulcs a növényországban kevésbé ismerõs tanulóifjúság és nagyközönség számára, melynek segélyével városunk környékén vadon élõ tavaszi és nyáreleji növények neveit, rendszertani helyét könnyen és biztosan meghatározhatják. Nyomatott Adi Árpád Könyvnyomdájában, Maros-Vásárhelyt, 1913.” A könyv terjedelme 127 oldal és a hozzá mellékelt részletes térkép. Miként maga a szerzõ indoklásként megjegyzi: „Speciálisan erdély (sic!) flórájával foglalkozó mû több is van, de ezek többnyire idegen nyelvûek…” Magyarul csupán „Simonkai Lajos: Erdély flórájának helyesbített foglalata. Bpest, 1886” (678 old.) létezett, de Belsõ-Erdélyrõl kevés adatot tartalmazott. Marosvásárhely és környékének növényeire nézve sem irodalom, sem herbárium nem létezett annak elõtte. Csak a vadontermõ és fõleg a lágyszárú növényeket vette figyelembe, melyekbõl összesen 537 fajt foglalt határozókulcsba. A tölgyek közül csupán egy, a kocsányos tölgy (Quercus robur L.) van bevéve. Pedig már abban a fiatalkori munkájában is felcsillan a késõbbi elemzõ, igényes mikroszisztematikus: „… a sok rokon fajnál oly substilissé tagolandók a különbségek, melyek alapján csak a gyakoroltabb szem fogja felismerni a fajt”. Hogy nem népszerûsítést, hanem elsõsorban a tudománymûvelést és az arravaló ösztönzést tekintette, hallgatólagosan is, elsõdleges céljának (ami élete végéig változatlan maradt), kitûnik egyrészt a latin nevek lehetõ leggondosabb írásából, megelégedvén másrészt azok gyakori magyar tükörfordításával. Így található, pl. a „Rosa gallica L. Francia rózsa”, a parlagi rózsa helyett; vagy „Genista sagittalis L. Nyilas rekettye”, a szegett szárú rekettye helyett. Csak sajnálni lehet, hogy nem jegyzett fel akkori népi növényneveket is! Ez a munkája történeti értékén túlmenõen ma is példakép arra nézve, hogy sem a magányosság, sem a vidéki elszigeteltség, sem a szûkös anyagi helyzet nem lehet akadálya a tudományos kutatásnak. b/ „Kolozsvár és környékének flórája (Soó Rezsõ közremûködésével). Kiadja az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár, 1941–44.” Ebben a 687 oldalra kiterjedõ (9 részbõl álló) határozókönyvben összesen 1654 növényfaj (és nagyon sok faj alatti egység) van pontosan jellemezve, s a leírások ábrákkal is kiegészítve. Szakmailag elsõsorban a faji bélyegek biztos ismerete és igen rövid (távirati stílusú) közlése nyûgözi le a könyv használóját. De felbecsülhetetlenek az évszaki és környezeti feltételek okozta alakváltozások (szezon- és ökopolimorfizmusok) leírásai is. A farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias L,) esetében pl. virágzás utáni, havonként változó, egyedfejlõdési (ontogenetikai) és környezetviszonyi (ökológiai) két alakcsoportját (vernalis és serotina) különböztette meg. Pompásak a zsúrlók faj alatti egységeinek elválasztásai is. A nem szakember, de a környezetre is figyelõ jelenkori természetbarát a 33 km átmérõjû körzetben (amennyit ez a könyv átfog) a felsorolt lelõhelyek sokaságát (pl. a kikerics fajnál) csodálhatja, amelyek jórészének immár csak történeti jelentõsége van, a könyv megjelenése óta tartó kíméletlen környezetpazarlás miatt. A magyar, illetve népi nevekkel e könyvben is fösvénykedett a szerzõ: a kutyatej (Euphorbia) neve itt csak tejfû. Legilletékesebb méltatója, a tizenhat évig volt hûséges munkatárs, VÁCZY KÁLMÁN (1981), NYÁRÁDY ERAZMUS GYULA „legértékesebb és legmaradandóbb mûvé”-nek tartja „Kolozsvár és környéke flóráját”. 34
Nyárády Erazmus Gyula botanikai munkássága
c/ Szenvedélyes növénytani kutatásainak eredményei, párját ritkító tehetsége európai, sõt világszínvonalúvá a „Románia Flórája” (Flora Romaniei, 1952–1976) tizenkét kötetes (a XIII. pótkötet kiegészítésekkel és betûrendes mutatókkal) monumentális mûben teljesedtek ki. Az egész munkát mintha NYÁRÁDY ERAZMUS GYULÁra szabták volna! A szerkesztõbizottság 1948. december 16-án alakult meg. A 18 botanikusból álló kutatócsoport vezetõje kezdettõl mindvégig NYÁRÁDY volt. Õ szerkesztette meg a mintafeldolgozásokat a munkatársak részére, ellenõrizte és kiegészítette a beérkezett részeket, az illusztrációkat teljes egészében maga vezette (õ is szépen, és szakmailag pontosan rajzolt), s azokat a növénycsoportokat (a legbonyolultabbakat), amelyeket senki nem vállalt, õ dolgozta fel. Az I. kötet 1952-ben jelent meg, s azt követõleg a II.-tól a IX.-ig egykét éves idõközökkel; míg az 1965-ben napvilágot látott X. kötet, a Nyelvesvirágú-Fészkesek (Compositae-Liguliflorae) megírása teljes egészében NYÁRÁDYé („Auctore: Acad. E.I. Nyárády”). A XI. kötet halála évében, 1966-ban már nyomdában volt, s az év végén meg is jelent. Ekkor már a XII. kötet is szedésre készen állott, de mivel nem volt illetékes gazdája , az csak 1972-ben jelenhetett meg. A XIII. pótkötet, amely 1976-ban került ki a nyomdából, VÁCZY KÁLMÁNnak köszönhetõ. A hatalmas munka terjedelme 9620 oldal, amelybõl csak NYÁRÁDYé 2236 oldal, társszerzõ 1004 oldalon. A mû egyharmadnyi része tehát NYÁRÁDY ERAZMUS GYULA alkotása (VÁCZY és BARTHA 1988 ). A kortárs botanikus kolléga, POP EMIL professzor (1967) ekként méltatta a mûvet és alkotóját : „… Románia Flórája … mindenben magán viseli Nyárády tudományos és etikai személyiségének bélyegét. Példamutatóan õ egy történelmi küldetést teljesített, s így a román botanikai tudomány mindenkori kimagasló képviselõje marad.” d/ Tájegységekrõl írt összefoglaló, monografikus munkái ugyancsak alapvetõek maradnak az utókor számára; nemcsak növénytani, hanem a környezet- és tájszerkezetváltozás vonatkozásában is. Felcsillan ezekben a NYÁRÁDY ERAZMUS GYULÁról közmondásosan emlegetett tájismeret, és valamely érdekesebb növényfaj (változat) lelõhelyének a pontos emlékezése is („ha szárnyam volna, éppen oda repülnék”), de kiváltképp alapos térképezõ tudása is. Kiemelkednek ezek közül a következõ összefoglaló munkák: • Vizek és vízben bõvelkedõ talajok növényzetérõl a Hargitában (1929); • A Torda- hasadék monografikus ismertetése (1937); • A Retyezát- hegység flórája és vegetációja (1958). Az elsõ tanulmány idõszerûsége legalább kétszeres: alapul szolgál az azóta bekövetkezett környezeti, ökológiai, cönológiai és florisztikai változások felméréséhez, és kiindulást képezhet új, az utóbbi évtizedekben fontosnak vélt vizes területek tanulmányozására, amelyeknek nagyobb a biológiai sokfélesége (biodiverzitás) és a természetes termelékenysége (produktivitás) is. A Torda-hasadék monográfiája a sok bennszülött (endemikus) és ritka maradvány (reliktum) faj felsorolásával és lelõhelyi megjelölésével alapjául szolgált a védett terület kijelölésére, nemkülönben több nemzetközi növénytani bemutató kirándulásra is. A Retyezát-hegység különlegesen vonzotta NYÁRÁDY ERAZMUS GYULÁt. Többször és alaposan tanulmányozta. Alapszakmájától, a növényismerettantól (florisztika) eltérõen, e munkájában a növénytársulásokat (cönózisokat) is megjelölte. Sok értékes megfigyelés és adat mellett ebben a monográfiában állapítja meg, hogy a Retyezát-hegység a hölgymál (Hieracium) fajok genetikai központja: a kárpát-medencei fajok itt keveredtek 35
Nagy-Tóth F.
a balkáni fajokkal, s a hosszadalmas folyamat eredményeként nagyszámú endemikus és hibrid faj keletkezett. A leírt Hieracium fajainak száma 25, a hibrideké 45, a változatoké 125, a formáké ugyancsak 125, melyekbõl új 4 faj, 13 hibrid, 47 változat és 37 forma (VÁCZY és BARTHA 1988). A munka nagy hatással volt mind a virágos, mind pedig a virágtalan növények szakembereire. Ez a hatás érezhetõ abban a retyezáti moszatokról írott dolgozatban is, amelyben a Hieracium-ok mintájára, a szerzõk úgy vélik, hogy némely moszategyüttesek (Desmidiaceae) genetikai központja és bizonyos fajok (Cosmarium decendens var. carpaticum) igen ritka vagy egyedüli lelõhelye a Retyezát-hegység (PÉTERFI és NAGY-TÓTH 1963). Életének és tudományos munkásságának ismerõi, VÁCZY KÁLMÁN és BARTHA SÁNDOR, jogos meggyõzõdéssel írták (1988), hogy: „Florisztikai és cönológiai szempontból ez a legkimagaslóbb és legsokoldalúbb munkája” NYÁRÁDY ERAZMUS GYULÁnak. 2. Elemzõ, feltáró (analizáló) tudományos munkásságát a felfedezett és elsõként leírt új növényrendszertani egységek (taxonok) számával lehetne a legérzékelhetõbben felidézni; annál is inkább, mivel a XX. században már nagyon csekély eshetõsége volt arra, hogy egy-egy ezaddig ismeretlen növényi szervezet szem elé kerüljön, fõleg olyan kicsi földrajzi területrõl mint amilyenen NYÁRÁDY ERAZMUS GYULA botanizált. Pedig minden floristának álma és vágya, hogy legalább egy új forma után odaírhassa: „nov. fo.” Nos, NYÁRÁDYnak megadatott, elsõsorban tehetségének és szorgalmának tulajdoníthatóan, hogy nem csak új formákat, változatokat, alfajokat és fajokat találjon és írjon le elsõként, hanem még új génuszokat is! Mert õ oly jól ismerte a növényeket, hogy számára: „annyi faj létezik, ahány különbözõ formát eleitõl kezdve megalkotott a Végtelen Mindenség” (LINNÉ 1737 cit. VÁCZY 1997). NYÁRÁDY összesen 1627 új rendszertani egységet fedezett fel és a Nemzetközi Növénynevezéktani Szabályoknak megfelelõen (tehát általánosan elismerten) írt le. Ezekbõl: új nemzetség 2, új faj 110, új hibridfaj 127, új alfaj 127, új változat 491, új forma 721, új alforma 41, új rendellenesség 8 (VÁCZY és BARTHA 1988). Költõi hasonlattal élve: minden faj, alfaj, változat felér egy-egy szép verssel, a génusz pedig egy jó regénnyel is. a/ Az új nemzetségek egyike a Triplopetalum pinifolium (Cruciferae), melyet a legendás Trója környékérõl begyûjtött anyagban fedezett fel, írt le és közölt még 1925ben (Magy. Bot. Lapok). Az Index Kewensis 1933-ban ismerte el és kodifikálta. Ma is általánosan elismert és érvényes génusz. b/ A másik nemzetség egyetlen fajjal a Pietrosia levitomentosa (Compositae, Liguliflorae), mely a Keleti-Kárpátokban honos. E különös növény megtalálásának valóban regényes története a következõ. Négy évtizeddel ezelõtt, 1961 júliusában a Kolozsvári Tudományegyetem I. évet végzett biológus hallgatói tanulmányi terep-gyakorlaton voltak a Hosszúmezõ (Campulung Moldovenesc) melletti Ráró Fejedelemasszony Köveinél (Pietrele Doamnei). A terepgyakorlatokat vezetõ akkori tanársegéd egy szabad vasárnapon (1961. VII. 7.) ötödmagával hosszú kirándulásra ment a Besztercei havasokba. Merengõ természetével a régi harcterek katona sírjait is látni vélte, s eközben vett észre egy sírnyi helyen különlegesen, szürkésfehérlõen molyhos, sárga virágú növénycsoportot. Azt hitte, hogy sírra ültetett kerti virág. Meghatározás végett bekerült az egyik hallgatónál levõ herbáriumba. Amikor a begyûjtött növényekrõl kellett beszámolni, a hallgató megmutatta a növényt a növényrendszertan akkori adjunktusának, majd pedig a 36
Nyárády Erazmus Gyula botanikai munkássága
professzorának (GHISA E.), aki szerint a növény „elszármazott kerti virág” („floare fugitã din grãdinã”). Ám az adjunktus nem hagyta annyiban, és: „gyerünk vele Nyárádyhoz”. Amikor a növények apostola meglátta, újjongott örömében. Alapos tanulmányozás után döntötte el, hogy új génuszként írja le és közli. VÁCZY KÁLMÁNnak köszönhetõen, a történet röviden meg van örökítve NYÁRÁDYnak a külön dolgozatában (1963), és a Románia X. kötetében (1965). III. A mostanság divatos szcientometriai kiértékelés minden bizonnyal megtévesztõ lenne NYÁRÁDY ERAZMUS GYULA tudományos munkásságára nézve. Különösen, ha a dolgozatait közlõ folyóiratok impakt faktorát vennék tekintetbe, hiszen csak három tanulmánya jelent meg külföldi kiadványokban. Ennek ellenére a mûveiben (összesen 180) olyan „maradandó eredmények (foglaltatnak), amelyek állni fogják az évszázadok múlását, és amelyek »gyümölcseit« a késõi unokák is élvezni fogják” (VÁCZY és BARTHA 1988). Kegyes volt a sors hozzá: egész életében azon dolgozott amit szeretett, hosszú élete végéig munkaképes volt, s halálában sem volt terhére szeretteinek.
IRODALOM – REFERENCES NYÁRÁDY E. Gy. 1963: Bereicherung der Wissenschaft mit einer für die Flora der RVR endemischen neuen Gattung und drei neuen endemischen Arten. Rev. Roum. Biol. 8 (3): 247–260. NYÁRÁDY E. Gy. 1965: Flora Republicii Populare Române. X. Ed. Acad. R. P. Române, Bucureçti. PÉTERFI I., NAGY-TÓTH F. 1963: Despre flora çi vegeta≈ia algologicã a Mun≈ilor Retezat, I. Lucrãrile Grãdinii Botanice din Bucureçti, 1961–1962, Fasc. I., Vol. Festiv, Bucureçti, pp. 107–130. POP E. 1967: Figuri de botaniçti români. Acad. Rom., Bucureçti, p. 97. VÁCZY K. 1981: Nyárády E. Gyula emlékezete. Mûvelõdés (Kolozsvár), 4. sz. VÁCZY K. 1997: Carl Linné (1707–1778) a természet rendszerezõje. Studium Könyvkiadó, Kolozsvár. VÁCZY K., BARTHA S. 1988: Nyárády Erazmus Gyula, a természettudós. Kriteon Könyvkiadó, Bukarest.
ERASMUS GYULA NYÁRÁDY’S BOTANICAL WORK FROM THE DISTANCE OF HALF A CENTURY F. Nagy-Tóth Cluj-Napoca, Str. Rakovei Nr. Ro-3400, Romania Accepted: 6 Juny 2001
How influential is E. Gy. NYÁRÁDY’s (April 7, 1881 – July 10, 1966) botanical activity after half a century according to one of the contemporaries? I. NYÁRÁDY had a huge amount of plant taxonomical knowledge and the courage to contradict (in the middle of the 1950s) the Soviet biologist, T. D. Lissenko, who affirmed that species are definitely delimited categories, notwithstanding one species can transform suddenly into other (e.g. Carpinus betulus into Corylus avellana). II. The young generation of those times admired NYÁRÁDY’s talent both of analysis and synthesis in botanical research. 1. NYÁRÁDY was an outstanding florist. He discovered and described: 110 new species, as well as 127 hybrid species, 127 new subspecies, 491 new varieties, 721 new forms, 41 new subforms and 8 new teratologies, and in particular 2 new genera, i.e. Triplopetalum pinifolium and Pietrosia levitomentosa.
37
Nagy-Tóth F. 2. From NYÁRÁDY’s syntheses most remarkable are the followings: a/ Identification book of the plants growing around Marosvásárhely (1913), which on 127 pages contains the key to 537 species. b/ Flora of Kolozsvár and its surroundings (1941–1944) containing on 687 pages 1654 species, also with the key of identification. c/ Flora series of Romania in 12 (and the XIII. supplementary) volumes. About one third of this monumental work is NYÁRÁDY’s own work (e.g. Vol. X. entirely). d/ The flora and the vegetation of the Retyezat Mountains, in which NYÁRÁDY established (amoung others) that this region is a genetic centre of Hieracium species (in Romania being 40 species and 162 hibrids, and numerous other taxa). In this monograph, coenoses are also mentioned, not only floristic data.
38
