Nyár, idénymunkások és adóellenőrök… Néhány fontos szabály – (nem csak) kezdő vállalkozóknak Sinka Júlia cikke A nyár nem csak a vakációt, a jól megérdemelt nyaralást jelenti, hanem a megállapítással záruló adóellenőrzések fokozott veszélyét is. Kicsit lazábbak vagyunk, és így elfelejtjük bejelenteni a diákot, aki kisegít a boltban, vagy nem adunk nyugtát (természetesen csakis feledékenységből) a strandon. Az alábbiakban néhány, az idénymunkával és a nyugtaadással kapcsolatos fontos szabályt veszünk górcső alá. Rögtön szögezzük le, hogy a számla- és nyugtaadási kötelezettség akkor is érvényes, ha a vállalkozás „kitelepül”, azaz nem a székhelyén, megszokott telephelyén árusít, hanem alkalmilag, mondjuk a strandon, vagy valamilyen szabadtéri rendezvényen. A számla- és nyugtaadási kötelezettséggel kapcsolatban az áfatörvény egyik alapszabálya az, hogy ha a vásárló készpénzzel fizet, és nem kér számlát, akkor elegendő nyugtát kiállítani. Az adótörvény előírja azt is, hogy a vásárló akár kér számlát, akár nem, ha a vásárlás értéke eléri a 900 ezer Ft-ot, akkor mindenképpen számlát kell kiállítania a kereskedőnek. Ezt csak a teljesség kedvéért jegyzem itt meg, mert kevéssé valószínű, hogy – mondjuk a strandon – lángosból, fagyiból egy füstre eladható ennek az összegnek megfelelő mennyiség. Fontos, hogy a nyugtaadásra kötelezett, mint kategória, nem „csak” egyéni vállalkozót, betéti társaságot, korlátolt felelősségű társaságot – azaz valamilyen formában vállalkozást működtetőket – foglalhat magában, hanem mindenkit, aki saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, ellenérték fejében, üzletszerűen, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel folytat értékesítést, nyújt szolgáltatást. A gazdasági tevékenység folytatása áfaadóalanyiságot eredményez. Akkor is, ha konkrétan ezt az adót nem kell az érintettnek megfizetnie, mondjuk azért, mert alanyi adómentes. Nyugtát abban az esetben is ki kell állítani, ha az ellenértékben nincs áfa. Biztosan mindenki találkozott már – mondjuk balatoni, mátrai, vidéki – nyaralásakor a kertjében termelt epret, málnát, egyéb gyümölcsöt, esetleg mézet áruló helyiekkel, akik a piacon alkalmanként bérelt
standon, vagy csak egyszerűen a kapura kiírva „gyümölcs eladó”, igyekeztek a turistaszezont némi pénzszerzésre kihasználni. Ők általában nem egyéni vállalkozók, még csak nem is feltétlenül őstermelők. Ha azonban az „üzletszerűség” kategóriájának megfelelnek, akkor adószámra van szükségük, és bizony nyugtát is kell adniuk. Egy szabályos nyugtának, számlának az áfatörvény szerinti formai, tartalmi követelményeknek is meg kell felelnie. Az áfatv. 173. §-a szerint a nyugtán fel kell tüntetni – a kibocsátásának időpontját, – a sorszámot (ez azonosítja kétséget kizáróan magát a nyugtát), – a kibocsátó nevét, címét és adószámát, – a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértékét. Amint látjuk, az adótörvénynek megfelelő nyugta kiállításához nincs szükségünk a vásárló adataira, azokat csak (az áfatv. 169. § szerint) a számlán kell szerepeltetni, ahogyan még néhány további információt is, a termék megnevezését, az adókulcsokat, az adóértékeket és az esetleges adómentességre való utalást is.
Ha nyugta, akkor pénztárgép? Pontosabban onlinepénztárgép? Nos, az alkalmi rendezvényeken (vásár, búcsú, fesztivál), kitelepüléseken felállított standokon nem kötelező a pénztárgép használata! (Nem is tilos, léteznek hordozható fajták is.) A pénztárgép használatot szabályozó, 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 1. számú mellékletében ugyanis a TEÁOR 47.8 „Piaci kiskereskedelem” alágazat nem szerepel. A fentebb említett kitelepüléseken folytatott kiskereskedelmi tevékenységek – amelyek keretében különböző új vagy használt árukat kínálnak általában mozgatható standokon, közterületen vagy piacokon – viszont e körbe tartoznak. A kitelepüléseken alkalmilag felállított elárusítóhelyek pedig nem merítik ki sem az üzlet, sem a mozgóbolt fogalmát! Így például nem kell pénztárgépet használnia annak a kereskedőnek sem, aki – például – a helyi szupermarketben bérel néhány négyzetméternyi helyet, mozgatható pultot. Ebben az esetben nem beszélhetünk arról, hogy ez a tenyérnyi elárusítóhely az adott tevékenységre létrehozott vagy arra használt, állandó jellegű, állandó jelleggel az adott tevékenységhez használt épületnek, épületrésznek, helyiségnek minősülhetne, így üzletnek sem minősül, azaz a pénztárgép használatának kötelezettség nem áll fenn. A nyugtaadási kötelezettség alól ez azonban nem ad felmentést, azt jobb híján a megfelelő nyomtatvány használatával kell teljesítenie az érintettnek!
Fontos, hogy számlaként, nyugtaként kizárólag a nyomtatványellátó boltokban forgalmazott, ún. szigorú számadású nyomtatvány használható. A nyomtatvány megvásárlása után ne felejtsük el bevezetni a tömböt a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásába! Nem csak a nyugta- és számlakibocsátás elmulasztása, de a szabálytalan bizonylat is adókockázattal jár! Ez igaz nem csupán a bizonylatot kiállító, de az azt befogadó oldaláról nézve is, hiszen csak és kizárólag szabályos és hiteles számla alapján lehet az áfát levonni. A számlának legalább az alábbi adatokat tartalmaznia kell: – számla sorszáma (mivel a számla szigorú számadású okirat, biztosítani kell, hogy a sorszámok kihagyás és ismétlés nélküliek legyenek), – a számlakibocsátó neve, címe, adóigazgatási azonosító száma (a számla befogadójának célszerű ellenőriznie az adószám érvényességét), – a vevő neve és címe (a számla befogadója a saját adatait is ellenőrizze a bizonylaton, ha hibát talál, javíttassa a számla kibocsátójával, a számla befogadója még a saját adatait sem javíthatja, írhatja át a bizonylaton!), – a számlakibocsátás kelte, – a teljesítés időpontja, ha az eltér a számla kiállításának időpontjától, – fizetés módja és határideje, – a termék, szolgáltatás megnevezése, mennyiségi egysége, egységára (VTSZ-t vagy SZJ számot csak akkor kell feltüntetni, ha a termék, a szolgáltatás az általános áfa kulcstól eltérően adózik), – az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza, – a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adó nélkül számított ellenértéke, – a felszámított adó mértéke, – adómentesség esetén a mentesség jogcíme, – az áthárított adó összege, – az adóval együtt számított ellenérték. A fentebb felsoroltak a számla áfatörvény szerinti minimális adattartalmát foglalják össze, de nincs akadálya annak, hogy a vevő számára lényeges egyéb információkat is ráírjanak a számlára. A számla magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható. Idegen nyelven kiállított számlánál azonban számolni kell azzal, hogy – ha a tényállás tisztázása másként nem lehetséges – az adóellenőrzés során az adóhivatal a számla kibocsátójától megkövetelheti a hiteles magyar nyelvű fordítást.
Amennyiben a számlakibocsátó nem az általános szabályok alapján állapítja meg áfakötelezettségét, mert mondjuk a különbözeti adózás szabályai szerint kell eljárnia, vagy közösségi értékesítést teljesít, esetleg belföldi partnerétől nem forintban kéri az ellenértéket, akkor a felsoroltakhoz képest további adatokat is fel kell tüntetnie a bizonylaton. Ekkor a számlán kötelező feltüntetni az áfa összegét forintban is, s szerepeltetni kell a forint összeg meghatározásához alkalmazott árfolyamot is. Az áfa forintban történő meghatározásához fő szabályként a teljesítéskor érvényes árfolyamot kell használni. Az alkalmazandó árfolyam a belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyzett árfolyama, vagy – amennyiben az adózó e döntését változás bejelentő nyomtatványon előzetesen bejelentette az adóhatóság felé – a Magyar Nemzeti bank hivatalosan közzé tett árfolyama. Fontos, hogy mind a bizonylat kiállításának elmulasztása, annak szabálytalansága mulasztási bírságot vonhat maga után, de az ilyen számla befogadása és a rá alapozott áfa-levonás is komoly szankciókkal jár. Ez utóbbinak adóhiány megállapítása és adóbírság, késedelmi pótlékot kiszabása a következménye. Az adóbírság mértéke az adóhiány 50%-a (egyes esetekben akár 200%-a), a késedelmi pótléké pedig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese. Az adóhivatal sasszemű munkatársai egyébként nemcsak az üzletekben ellenőrzik a számla- és nyugtaadási kötelezettség teljesítését, hanem a szabadtéri rendezvényeken, vásárokon, piacon is. Ha elmarad a számla- vagy nyugtaadás, a vállalkozás akár 1 millió forintig is terjedő mulasztási bírságra számíthat [Art. 172. § (2) bekezdése]. Azok is rosszul járnak, akik be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatnak, főként, ha „visszaesőként”. Ennek Art. szerinti „tarifája” magánszemély esetében 200 ezer forint, egyéb esetben 500 ezer forint [Art. 172. § (8a) bekezdése]. Ugyanez a helyzet, ha igazolatlan eredetű árut találnak a revizorok. A csak átmenetileg – mondjuk a nyári forgalomnövekedés miatt – szükséges munkaerőt az ún. egyszerűsített foglalkoztatás keretében is megoldhatják a vállalkozók. Általában az alkalmi munka kifejezést használjuk az egyszerűsített foglalkoztatásra is, de fontos, hogy az alkalmi munka csak egy fajtája az egyszerűsített foglalkoztatásnak. Az egyszerűsített foglalkoztatás ugyanis lehet idénymunka és alkalmi munka is. Az idénymunkán belül pedig beszélhetünk turisztikai és mezőgazdasági idénymunkáról is. E megkülönböztetések nem csak fogalmi szinten érdekesek, de adott
esetben némileg eltérő szabályokat is kell alkalmaznunk. Így például alkalmi munka esetén a munkaadó által alkalmazható alkalmi munkások száma korlátozott, és függ attól, hogy milyen létszámú állandó munkaerővel dolgozik. Amennyiben a munkáltatónak nincs főállású alkalmazottja, akkor 1 fő, míg 1 és 5 fő közé eső főállású alkalmazott esetén 2 fő, 6 és 20 fő főállású alkalmazott esetén 4 fő, és végül 20 fő főállású alkalmazott esetén, az alkalmazott létszám 20%-a alkalmazható alkalmi munkaerőként. Az alkalmi munka időtartamára is korlátozást ír elő a jogszabály: egy naptári évben összesen maximum 90 naptári nap lehet, továbbá egy naptári hónapban összesen 15 naptári nap, és legfeljebb 5 egymást követő naptári napon lehet foglalkoztatni. Lényeges, hogy a „figyelési időszak” naptári évet, napot és hónapot jelent, vagyis az év közben megkezdett munkaviszonynál is alkalmazandó a szabály, a töredék évre, hónapra is érvényesek a szabályok. Idénymunka esetében is van időbeli korlát: azonos felek között az ilyen jellegű munkaviszony időtartam nem haladhatja meg egy naptári éven belül a 120 napot. (Kivételt ez alól a statiszta munkakör jelent.) Az egyszerűsített foglalkoztatást is be kell jelenteni az adóhatóság felé a munkakezdést megelőzően. Ennek több módja is lehetséges: a 185-ös ügyfélszolgálati telefonszámon, interneten keresztül a 15T1042E nyomtatványon, de még „okostelefon” alkalmazáson keresztül is eleget tehet a munkaadó e kötelezettségének. A bejelentendő adatok a következők: – a munkavállaló neve, – a munkáltató adószáma, – a munkavállaló adóazonosító jele és taj száma, – az egyszerűsített foglalkoztatás jellege (mezőgazdasági, turisztikai idénymunka, alkalmi munka, filmipari statiszta), – a munkaviszony napjainak száma, – amennyiben a munkavállaló Egyezmény alapján másik tagállamban, illetőleg egyezményben részes másik államban biztosított és ezt a munkáltató előtt igazolta, ezt a tényt is be kell jelenteni. A fizetendő közteher is kedvező, és ún. tételes, azaz nem az érintett díjazásából kell valamilyen százalékos kulcs alkalmazásával kiszámítani: – a munkáltató által fizetendő közteher mértéke a munkaviszony minden naptári napjára és munkavállalónként: = mezőgazdasági idénymunka esetén 500 forint, = turisztikai idénymunka esetén 500 forint, = alkalmi munka esetén 1000 forint, = filmipari statiszta alkalmi munkája esetén 3000 forint.
A munkáltatónak a közteher-fizetési kötelezettségét a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell a NAV Egyszerűsített foglalkoztatásból eredő közteher befizetések 10032000-06057763 beszedési számla javára teljesítenie, valamint a 08-as bevallást is eddig az időpontig kell benyújtani. Fontos tudni, hogy ezekben az esetekben is munkaviszonyról van szó, még ha annak speciális formájáról is, azaz a munka törvénykönyvének egyes szabályai itt is érvényesek. Így például egyszerűsített foglalkoztatás esetén is jogosult a munkavállaló időarányos szabadságra, amely alap- és életkortól függő pótszabadságból áll. Az egyszerűsített foglalkoztatottként dolgozó munkavállaló számára is jár az éjszakai pótlék, a túlóra pótlék és a vasárnapi pótlék is, és a minimálbér is meghatározott. Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalónak is jár 2015-ben legalább: – a minimálbér (604 Ft/óra) 85%-a, azaz 513 Ft/óra, vagy – a szakképzettséget igénylő munkakörökben garantált bérminimum (702 Ft/óra) 87%-a, azaz 611 Ft/óra. A munkavállalók bejelentésén, a nyugtaadási kötelezettség teljesítésén túl az adóhatóság a forgalmazott áru eredetét is előszeretettel vizsgálja. Ezt azzal kezdik, hogy leltárt készítenek a boltban, elárusítóhelyen talált árukról, majd meghatározzák azok értékét. Ezt követően a szóban forgó áruk származását igazoló bizonylatokat, okiratokat és ilyenkor azok eredetét, hitelességét is vizsgálhatják. A vizsgálat után és közben jegyzőkönyvet vesznek fel. Az eljárás, ellenőrzés végén záró jegyzőkönyv készül. Ha azt indokoltnak látják a revizorok, akkor nyilatkozattételre, tanúvallomásra kérhetik fel az alkalmazottakat, más érintett személyeket, kapcsolódó vizsgálatokat folytathatnak le, vagy újabb dokumentumokat, okiratokat kérhetnek be a vállalkozástól. Az is előfordulhat, hogy az ellenőrök nem készítenek teljes – az egész árukészletet felölelő – leltárt, hanem csak véletlenszerűen választanak ki egyes áruféléket. Természetesen a „részleges” leltár esetében is nyilatkoznia kell a vállalkozásnak arról, ha a készletben szerepel idegen – nem a vállalkozás tulajdonát képező – áru (például bizományosként átvett termékek): e tényt a leltáríven is feltüntetik az ellenőrök, de ilyenkor is meg kell mondani, honnan származik az adott áru, és kinek a tulajdona. Az ellenőrzés során a revizorok nem csak a vonatkozó számlákat, hanem az azokhoz tartozó szállítóleveleket, szerződéseket, egyéb dokumentumokat is elkérik. A fiktív ügyletek így hamar lelepleződnek. Azért is, mert jó eséllyel a számlákat kibocsátó vállalkozásoknál is tesznek egy kurta vagy –
kevésbé szerencsés esetben hosszabb – látogatást az ellenőrök, firtatva, hogy valóban ott állították-e ki a szóban forgó bizonylatokat. Amennyiben hiányosságot találnak az árueredet-vizsgálat során, az valóságos lavinát indíthat el. Egyrészt mulasztási bírságot szab ki a hatóság, másrészt pedig vissza-visszatérnek a revizorok, hátha újabb mulasztáson kaphatják a céget. Emellett a bevallások utólagos vizsgálatára is számítani lehet. Így akár már egyetlen vitatható eredetű termék miatt is sor kerülhet egy ötéves időszakot átfogó, komoly ellenőrzésre. Ráadásul a helyszíni vizsgálat során a nem megfelelő dokumentumokat (működési engedély, készletnyilvántartás, bérleti szerződés) be is vonhatják a revizorok. A nyár csodálatos! Az adóellenőrzés, de különösen az adó- és mulasztási bírság már kevésbé! Figyeljünk a tárgyalt szabályok betartására, hogy cégünk ősze is varázslatos lehessen! (Sinka Júlia)
