Növényvédelmi Tudományos Napok 2012 Budapest
58. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK
Szerkesztők
KŐMÍVES TAMÁS HALTRICH ATTILA MOLNÁR JÁNOS
Budapest 2012. február 21-22. 1
Szerkesztőbizottság Tóth Miklós1 Kőmíves Tamás2 Haltrich Attila3 Molnár János4
MTA Agrártudományok Osztály, Növényvédelmi Bizottság elnöke Magyar Növényvédelmi Társaság elnöke 3 Magyar Növényvédelmi Társaság titkára 4 Magyar Növényvédelmi Társaság elnökének tanácsadója 1 2
Lektori Bizottság Agrozoológia: Pénzes Béla, Vétek Gábor Növénykórtan: Kövics György, Nagy Géza Gyomnövények, gyomirtás: Kazinczi Gabriella, Dancza István
ISSN 0231 2956
ISBN 963 8131 071 Nyomtatta és kötötte: RePRINT Kft., Budapest Készült: 50 példányban
Felelős kiadó: Kőmíves Tamás Magyar Növényvédelmi Társaság Az összefoglalók szövegéért tartalmi és nyelvhelyességi szempontból a szerzők felelnek.
2
TARTALOMJEGYZÉK Oldal I. PLENÁRIS ÜLÉS
13
PESZTICIDEK ÉS PESZTICID-REZISZTENCIÁK KISS LEVENTE MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
14
A VM ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY FELHÍVÁSA A ZÁRLATI KÁROSÍTÓK AZONOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSÉRE 15
II. AGROZOOLÓGIA
16
A BÁNÁTTÓL A FELVIDÉKIG, IN MEMORIAM LIPTHAY BÉLA (1892-1974) BOZSIK ANDRÁS Gödöllő
17
A BORSÓTRIPSZ (KAKOTHRIPS PISIVORUS, WESTWOOD) GAZDANÖVÉNYKÖRE, NEMZEDÉKSZÁMA 18 JENSER GÁBOR, ALMÁSI ASZTÉRIA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest A DÉL-AMERIKAI PARADICSOMMOLY (TUTA ABSOLUTA) IMÁGÓK REPÜLÉSI AKTIVITÁSA NÖVÉNYHÁZBAN 19 SIPOS KITTI, FARKAS PÉTER, PÁSZTOR BETTINA, VÉTEK GÁBOR ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA GYÜMÖLCS-KÁROSÍTÓ FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP.) CSAPDÁZÁSÁBAN 20 VOIGT ERZSÉBET1, MILORAD SUBIC2, BOZENA BARIC3, IVANA PAJAC3 ÉS TÓTH MIKLÓS4 1 Állami Gyümölcs-és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Budapest 2 HPK, Cakovec, Horvátország 3 Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország 4 MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest CINCÉR FAJOK KÉMIAI ÖKOLÓGIÁJA: MIT TUDUNK ÉS MIT SZERETNÉNK TUDNI? IMREI ZOLTÁN ÉS TÓTH MIKLÓS MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
21
BIZONYÍTÉK A KÖRTE-ÉSZTER [ETIL-(E,Z)-2,4-DEKADIENOÁT] ÉRZÉKSZERVI SZINTEN VALÓ FELFOGÁSÁRA A KÖRTE-ÉSZTERES CSALÉTKEK ÁLTAL CSALOGATOTT LEPKEFAJOKNÁL 22 JÓSVAI JÚLIA KATALIN ÉS TÓTH MIKLÓS MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
3
A FEKETE FAHANGYA (LASIUS NIGER (L.) ETETÉSE CUKOROLDATTAL – A SZÜRKE ALMALEVÉLTETŰ (DYSAPHIS PLANTAGINEA PASSERINI) ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS ÚJ LEHETŐSÉGE? 23 NAGY CSABA1,2, MARKÓ VIKTOR3 ÉS JERRY V. CROSS1 1 East Malling Research, East Malling, Kent, Nagy-Britannia 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A SZŐLŐTRIPSZ (DREPANOTHRIPS REUTERI UZEL) KÁRTÉTELÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 24 JENSER GÁBOR1, KNEIP ANTAL2 ÉS VUKOVICS LÁSZLÓ3 1 MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Tokaj - Oremus Kft. Tolcsva 3 VitiCOOP kft. Balatonboglár A KAOLIN KEZELÉSEK HATÁSA EGY ÖKOLÓGIAI ALMAÜLTETVÉNY ATKA FAUNÁJÁRA SIPOS PÉTER1,. SZABÓ ÁRPÁD2 ÉS MARKÓ VIKTOR2 1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest ÚJABB ADATOK A POSZMÉHEKET VONZÓ SZÁNTÓFÖLD-SZEGÉLYEK TELEPÍTÉSÉRE ÉS DIVERZITÁSNÖVELŐ HATÁSÁRA VONATKOZÓAN SÁROSPATAKI MIKLÓS, BENKE SZABOLCS, GYURCSÓ GERGŐ ÉS BAKOS RÉKA SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
25
26
MEGÁLLAPÍTHATÓ-E AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA VIRGIFERA) TÉNYLEGES KÁRTÉTELE AZ 1995-2010 KÖZÖTT MEGJELENT MAGYAR NYELVŰ CIKKEK ALAPJÁN 27 MAJOR VIKTÓRIA és TÓTH FERENC SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELMI RENDSZEREK FENNTARTHATÓSÁGI ÉRTÉKELÉSE DEXIPM MÓDSZERREL 28 MAJOROS MÁTÉ1,3, MONOKI SZABOLCS2 ÉS KISS JÓZSEF3 1 Aranyszarvas Zrt., Tápiószentmárton 2 Csincsefarm-96 Kft., Csincse 3 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
II. NÖVÉNYKÓRTAN
29
ÁRPÁRÓL SZÁRMAZÓ PYRENOPHORA TERES IZOLÁTUMOK GENETIKAI VÁLTOZÉKONYSÁGA 30 FICSOR ANITA1, TÓTH BEÁTA2, BAKONYI JÓZSEF3, KÓTAI ÉVA2 ÉS VARGA JÁNOS4 1 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Szolnok 2 Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged 3 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 4 Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Szeged
4
AZ ŐSZI BÚZA LEVÉLFOLTOSSÁGOT OKOZÓ KÓROKOZÓINAK JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁGON 31 CSŐSZ LÁSZLÓNÉ Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged TEBUKONAZOL ÉS PROTIOKONAZOL HATÓANYAGOK TRANSZLOKÁCIÓJÁNAK ÉS MENNYISÉGÉNEK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ FÚVÓKÁKKAL VÉGZETT PERMETEZÉS ESETÉN 32 LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS, VARGA MÓNIKA, SZABÓ-HEVÉR ÁGNES, KÓTAI CSABA ÉS MESTERHÁZY ÁKOS Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged A PLASMOPARA HALSTEDII PT.704 JELENLÉTÉNEK „IN VIVO” IGAZOLÁSA VÉSZTŐ KÖRZETÉBEN 33 CSIKÁSZ TAMÁS, RUDOLF KINGA, MIHALOVICS MIKLÓS, PISZKER ZOLTÁN ÉS TREITZ MÓNIKA Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATA NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN 34 ETTIG BALÁZS, ZSIROS BARBARA, BAGLYAS GELLÉRT, BÁN RITA ÉS POSTA KATALIN, SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő PEKTOLITIKUS ERWINIA FAJOK ÉS ALFAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYA NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN 35 NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ N. Á. ÉS PERES SZ. MgSzH Növény- Talaj és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS TERJEDÉSÉÉRT BABON (PHASEOLUS VULGARIS L.) AZ RNS POLIMERÁZ EGYETLEN AMINOSAVA FELELŐS 36 NEMES KATALIN1,2, NÉMETH MÓNIKA1, SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA1, SALAMON PÁL1 ÉS SALÁNKI KATALIN1 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest MAGYARORSZÁGRÓL SZÁRMAZÓ SZŐLŐ LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS 3 IZOLÁTUMOK (GRAPEVINE LEAFROLL-ASSOCIATED VIRUS 3, GLRAV-3) MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA 37 CSEH ESZTER1, PALKOVICS LÁSZLÓ2, APRÓ MELINDA3, GÁBORJÁNYI RICHARD3 ÉS TAKÁCS ANDRÁS PÉTER3 1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely A GUIGNARDIA BIDWELLII ÁLTAL OKOZOTT FEKETEROTHADÁS MAGYARORSZÁGI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN 38 VÁCZY ZSUZSANNA1, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN1, SCHMIDT ÁGNES2 ÉS KISS LEVENTE3 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger 3 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
5
A SZŐLŐ FÜRTSZERKEZETÉNEK ÉS SZÜRKEROTHADÁSSAL SZEMBENI FOGÉKONYSÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA β-AMINOVAJSAV (BABA) KEZELÉSSEL 39 CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA1, KOCSIS MARIANNA2 ÉS JAKAB GÁBOR1,2 Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs 1 Szőlészeti és Borászati Intézet, Pécs 2 Biológiai Intézet, Pécs AZ ALMATERMÉSŰEK BAKTÉRIUMOS TŰZELHALÁSA ELLENI ENDOGÉN VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUS VIZSGÁLATA 40 DALLMANN GÉZA1, DARULA ZSUZSANNA2 ÉS DORGAI LÁSZLÓ3 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Szeged 3 Biocenter Kft Szeged SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS, PPV) FERTŐZÖTTSÉG FELMÉRÉSE A MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRMENTI RÉGIÓBAN 41 ALMÁSI ASZTÉRIA1, BALOTAI BOGLÁRKA2, TÓBIÁS ISTVÁN1, ÁDÁM JÁNOS2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ2 1 MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest COLLETOTRICHUM ACUTATUM IZOLÁTUMOK MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE 42 1 2 1 TÓTH ANNAMÁRIA , SALAMON PÁL , PETRÓCZY MARIETTA , HEGEDŰS MÁRIA1, ÁDÁM ATTILA2, NAGYGYÖRGY EMESE2, ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő A NÖVÉNYI ÉS A GOMBA PARTITIVÍRUSOK KODONHASZNÁLATA ÉS EVOLÚCIÓS EREDETE 43 ALBERT ZSOLT, SZEGŐ ANITA, HALÁSZ KRISZTIÁN, GALYASI ALEXANDRA, LADÁNYI MÁRTA ÉS LUKÁCS NOÉMI Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest VÍRUSFERTŐZÉS SORÁN TÖRTÉNŐ GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA N. BENTHAMIANA-BAN MICROARRAY HIBRIDIZÁCIÓVAL 44 VÁRALLYAY ÉVA ÉS HAVELDA ZOLTÁN Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő KERESZTVÉDETTSÉGI ÉS SZIMPTOMATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK EGY VIGS VEKTOR TOBACCO RATTLE VIRUS (TRV) KONSTRUKCIÓVAL SALAMON PÁL Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
45
KÜLÖNBÖZŐ MAP KINÁZ ÚTVONALAK SZEREPE A FUSARIUM VERTICILLIOIDES ANTIFUNGÁLIS ANYAGOKKAL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁBAN 46 ÁDÁM ATTILA L., NAGYGYÖRGY EMESE D., KOHUT GÁBOR ÉS HORNOK LÁSZLÓ MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő HÁROM FUSARIUM-FAJ ABIOTIKUS STRESSZOROKKAL ÉS FUNGICIDEKKEL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA 47 NAGYGYÖRGY EMESE D., HORNOK LÁSZLÓ ÉS ÁDÁM ATTILA L. MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő 6
HAZAI BURGONYA S VÍRUS (POTATO VIRUS S, PVS) IZOLÁTUM KOMPLETT GENOMJÁNAK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA ÉS ROKONSÁGI VISZONYAINAK FELTÉRKÉPEZÉSE 48 PÁJTLI ÉVA1, ZÁMBÓ ÁGNES1, POLGÁR ZSOLT2, WOLF ISTVÁN2, CERNÁK ISTVÁN2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Pannon Egyetem, Agrártudományi Centrum, Burgonyakutatási Központ, Keszthely A PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV) REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ TÖRZS ELSŐ MEGJELENÉSE PAPRIKÁBAN MAGYARORSZÁGON 49 BESE GÁBOR1, KRIZBAI LÁSZLÓ2 ÉS TAKÁCS ANDRÁS3 1 Csongrád Megyei Kormányhivatal NTI, KDO, Hódmezővásárhely 2 MgSzH NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely AZ OLAJTÖK – CUKKINI SÁRGA MOZAIK VÍRUS KAPCSOLATBAN EDDIG NEM ISMERT REZISZTENCIA TÍPUS MEGJELENÉSE 50 TÓBIÁS ISTVÁN1 ÉS HUBERT KUHLMANN2 1 MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 MQB, Herrenberg, Németország HAZAI FŰSZERPAPRIKA FAJTÁK BETEGSÉGELLENÁLLÓSÁGÁNAK FOKOZÁSA SZELEKCIÓVAL 51 TIMÁR ZOLTÁN1, ÁGOSTON BÉLA2, PALOTÁS GABRIELLA2, PALOTÁS GÁBOR2, CSILLÉRY GÁBOR3 ÉS SZARKA JÁNOS4 1 Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Kalocsa 2 Univer Product Zrt., Kecskemét 3 Budakert Kft., Budapest 4 Primordium Kft., Budapest A SZILVA AZ ERWINIA AMYLOVORA ÚJ GAZDANÖVÉNYE HAZÁNKBAN 52 VÉGH ANITA, NÉMETHY ZSUZSANNA, HAJAGOS LAURA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest ERDÉLYBŐL SZÁRMAZÓ DIÓ EGYEDSZELEKCIÓK FOGÉKONYSÁGÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSA A XANTHOMONAS ARBORICOLA PV. JUGLANDIS BAKTÉRIUMMAL SZEMBEN 53 1,2 1 2 1 BANDI ATTILA , HEVESI MÁRIA , THIESZ REZSŐ ÉS TÓTH MAGDOLNA 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Sapientia-EMTE, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely, Románia PHYTOPHTHORA FAJOK SZEREPE A FEKETEDIÓ PUSZTULÁSÁBAN KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC ÉS SZABÓ ILONA Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron A COLLETOTRICHUM ACUTATUM ELSŐ MEGJELENÉSE HÚSOS SOM TERMÉSÉN CSÖMÖR ZSÓFIA, TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
7
54
55
A LEYLANDI CIPRUS HAJTÁS- ÉS ÁGELHALÁSÁNAK NÖVÉNYKÓRTANI OKAI NÉMETH NÓRA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
56
A PLASMOPARA OBDUCENS HAZAI MEGJELENÉSE IMPATIENS WALLERIANA NÖVÉNYEKEN CSEJK GYÖNGYVÉR, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
57
MONOTERPÉNEK HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATA ESCHERICHIA COLI MODELL ORGANIZMUSON 58 MÓCZÁR ZSUZSANNA1 ÉS MARKÓ GÁBOR1,2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest ILLÓOLAJOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A KAJSZI- ÉS ŐSZIBARACK KÓROKOZÓI ELLEN 59 HOCHBAUM TAMÁS, ERDÉLYI ÉVA ÉS NAGY GÉZA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest MENTAFÉLÉK FOGÉKONYSÁGA A RAMULARIA MENTHICOLA SACC. KÓROKOZÓRA 60 HORVÁTH ALEXANDRA, SÓLYOM ADRIENN, LADÁNYI MÁRTA ÉS NAGY GÉZA Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest
IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS
61
ÚJABB ADATOK A PANICUM MILIACEUM L. ALAKKÖRÉBE TARTOZÓ GYOMOSÍTÓ ALFAJOK CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 62 MAGYAR LÁSZLÓ Sumi Agro Hungary Kft., Budapest A KÉSEI KÖLES (PANICUM DICHOTOMIFLORUM MICHX.) VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA1 ÉS MAGYAR LÁSZLÓ2 1 Somogy Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár 2 Sumi Agro Hungary Kft., Budapest
63
A PANICUM RIPARIUM H. SCHOLZ MEGJELENÉSE, ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON, ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA 64 NAGY MARGIT1, NAGY LAJOS2, KIRÁLY GERGELY3 ÉS SIMON ZOLTÁN2 1 Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény - és Talajvédelmi Igazgatóság, Nyíregyháza 2 Bayer CropScience, Budapest 3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
8
AGROTECHNIKAI ÉS ABIOTIKUS TÉNYEZŐK HATÁSA A MÁKVETÉSEK GYOMNÖVÉNYZETÉRE 65 PINKE GYULA1, TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER1, PÁL RÓBERT2, CZÚCZ BÁLINT3 ÉS BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN3 1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs 3 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót A MÁK GYOMIRTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS TAPASZTALATAI 66 TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER1, PÁL RÓBERT2 ÉS PINKE GYULA1 1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs A TRÁGYAKAZAL HŐMÉRSÉKLETÉNEK HATÁSA A KAKASLÁBFŰ (ECHINOCHLOA CRUS-GALLI L.P.B.) KELÉSÉRE 67 GALAMBOS MÁRTA1 ÉS TIRCZKA IMRE2 1 Tarnamenti 2000 Zrt., Jászdózsa 2 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, KTI, Gödöllő A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) NÖVEKEDÉSI PARAMÉTEREI ÉS A CSÍRÁZÁSI MÉLYSÉG KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA 68 1 2 NAGY VIKTOR ÉS NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET 1 Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Tata, 2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely AZ INTERSPECIFIKUS KOMPETÍCIÓ HATÁSA A NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS) TERMÉSÉNEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREIRE 69 SALLAI ANDRÁS1, PÓSA BARNABÁS1 HARCSA MARIETTA1, VÁNYINÉ SZÉLES ADRIENN2 ÉS PERCZE ATTILA1 1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő 2 Debreceni Egyetem, Földhasznosítási- Műszaki és Területfejlesztési Intézet, Debrecen GAZDASÁGI GYEPEK GYOMOSODÁSA A HASZNOSÍTÁSI GYAKORISÁG FÜGGVÉNYÉBEN 70 HARCSA MARIETTA1, ZALAI MIHÁLY2, SALLAI ANDRÁS1 ÉS SZEMÁN LÁSZLÓ1 1 SZIE, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő 2 SZIE, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) TESZTNÖVÉNY SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN 71 KAZINCZI GABRIELLA1, MIKULÁS JÓZSEF2, VÁRADI GYULA2 ÉS BÉRES IMRE3 1 Kaposvári Egyetem ÁTK, Kaposvár 2 BCE SZBI Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely MINTATEREK SZÁMÁNAK ÉS MÉRETÉNEK HATÁSA GYOMFELVÉTELEZÉS PONTOSSÁGÁRA ZALAI MIHÁLY, DORNER ZITA, KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ ÉS SZALAI MÁRK SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
9
72
FELHAGYOTT SZÁNTÓK GYOMOSODÁSÁNAK ÉS VISSZAGYEPESEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK TERÜLETÉN 73 CZANKA GÁBOR 1,2, ZALAI MIHÁLY2 ÉS DORNER ZITA2 1 Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas 2 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Növényvédelmi Intézet, Gödöllő SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMFLÓRA-VIZSGÁLATA AZ ERDÉLYI MEZŐSÉGEN 74 GÁL KATALIN ERZSÉBET ÉS PINKE GYULA Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár
V. POSZTEREK
75
AZ AGÁVÉ TÜSKÉS PAJZSTETŰ OVATICOCCUS AGAVIUM (HOMOPTERA, COCCOIDEA, PSEUDOCOCCIDAE) FELBUKKANÁSA MAGYARORSZÁGON. FETYKÓ KINGA MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest
76
ÚJABB ADATOK INVAZÍV PSEUDOCOCCIDAE (HOMOPTERA, COCCOIDEA) FAJOK (PLANOCOCCUS CITRI, PL. FICUS ÉS PSEUDOCOCCUS COMSTOCKI) EURÓPAI TERJEDÉSÉHEZ 77 FETYKÓ KINGA, KOZÁR FERENC, SZITA ÉVA, KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest ÚJABB ADATOK ÖRÖKZÖLD NYITVATERMŐKÖN ÉLŐ RAGADOZÓ ATKAFAJOKRÓL HAJDÚ ZSUZSANNA, FERENCZ MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
78
A NÉGYFOLTOS FÉNYBOGÁR (GLISCHROCHILUS QUADRISIGNATUS SAY) EURÓPAI ELTERJEDÉSE 79 KESZTHELYI SÁNDOR Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár ÚTSORFÁNAK ÜLTETETT KÍNAI DÍSZKÖRTE (PYRUS CALLERIANA DECAISNE, 1858) ÍZELTLÁBÚ KÖZÖSSÉGE 80 MÉSZÁROS ILDIKÓ, HALTRICH ATTILA ÉS VARGA ÁKOS Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A THRIPS ATRATUS ELŐFORDULÁSA HAJTATOTT PAPRIKÁN ÉS A HAJTATÓHÁZAK KÖRNYEZETÉBEN 81 OROSZ SZILVIA Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest FENOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A NYUGATI LEVÉLLÁBÚ POLOSKA (LEPTOGLOSSUS OCCIDENTALIS HEIDEMANN, 1910) MAGYARORSZÁGI ÉLETMÓDJÁVAL KAPCSOLATBAN PAPP VERONIKA1, BODOR JÁNOS2, VARGA ÁKOS1 ÉS HALTRICH ATTILA1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Budapest 10
82
ÚJABB ADATOK A BADACSONYI BORVIDÉK RAGADOZÓ ATKAFAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 83 TEMPFLI BALÁZS, VARGA MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest KUKORICABOGÁR ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGE ENTOMOPATOGÉN BAKTÉRIUM ÉS GOMBA KÉSZÍTMÉNYEKKEL 84 BALOG EMESE1, BUI XUAN HUNG1, KUTASI JÓZSEF 2, KOVÁCS RITA2, KÁRPÁTI ÉVA3, TAKÁCS KÁROLY4, ERDÉLYI BALÁZS4 ÉS TURÓCZI GYÖRGY1 1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 2 BioFil Kft., Budapest 3 Saniplant Kft., Budapest, 4 Fermentia Kft, Budapest ADATOK A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM LINNAEUS 1753) ÍZELTLÁBÚ FAUNÁJÁHOZ A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS TÜKRÉBEN 85 VARGA ILDIKÓ1, KERESZTES BALÁZS1, BALTAZÁS TIVADAR2 ÉS POCZAI PÉTER3 1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2 Department of Planting Design and Maintenance, Faculty of Horticulture in Lednice, Mendel University in Brno, Lednice na Moravě, Csehország 3 Department of Biosciensis, University of Helsinki, Helsinki, Finnország A KANYARGÓS SZILLEVÉLDARÁZS (APROCEROS LEUCOPODA) 2011-BEN ISMERT ELTERJEDÉSE ÉS KÁRTÉTELE MAGYARORSZÁGON VÉTEK GÁBOR1, LOVAS MELINDA1 ÉS CSÓKA GYÖRGY2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
86
AZ ŐSZI LEVÉLMOLYOK (CHOREUTIS PARIANA CLERK 1759 ÉS CHOREUTIS NEMORANA HÜBNER 1799) ELŐFORDULÁSA 87 BODOR JÁNOS1, BALÁZS KLÁRA2 ÉS MIHÁLYI KRISZTINA2 1 Budapest 2 MTA, Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet Budapest A BURGONYÁN ELŐFORDULÓ CIXIIDAE FAJOK, MINT A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) POTENCIÁLIS VEKTORAI MONORIERDŐN 88 ÁCS ZOLTÁN1, EMBER IBOLYA1, GERGELY LÁSZLÓ2 ÉS KÖLBER MÁRIA1 1 Fitolab Növényi Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft, Budapest 2 Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, Budapest IMMUNIZÁLÁSRA HASZNÁLT CRYPHONECTRIA TÖRZSEKBEN ELŐFORDULÓ DUPLASZÁLÚ RNS-EK KIMUTATÁSA IMMUNOBLOTTAL ÉS PCR-REAKCÓVAL 89 AUBER ANDOR1, PÓS VERONIKA1, SZABÓ ILONA2 ÉS LUKÁCS NOÉMI1 1 Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) GUMÓÁTVITE-LÉNEK VIZSGÁLATA MAGAS KEMÉNYÍTŐ TARTALMÚ BURGONYA FAJTÁKNÁL 90 EMBER IBOLYA, TALABÉR CECILIA, ÁCS ZOLTÁN, NAGY ZITA ÉS KÖLBER MÁRIA Fitolab Növényi Károsító Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft., Budapest
11
GOMBAÖLŐ SZEREK TÖRPÉSÍTŐ HATÁSA CARYOPTERIS × CLANONENSIS 'GRAND BLUE' NÖVÉNYEKEN 91 HARMATH JULIANNA¹, SCHMIDT GÁBOR1 ÉS DACZÓ LEVENTE2 ¹Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Budapest EGYES ENZIMATIKUS ANTIOXIDÁNSOK AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE KÜLÖNBÖZŐ MÉRTÉKBEN FERTŐZŐ 'CANDIDATUS PHYTOPLASMA MALI' TÖRZSEKKEL MEGBETEGÍTETT DOHÁNYBAN 92 KISS EMESE1, BARNA BALÁZS1, SÜLE SÁNDOR1 ÉS ERICH SEEMÜLLER,2 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 2 Julius Kühn Institut, Dossenheim, Németország CSERESZNYE LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS (CHERRY LEAF ROLL VIRUS, CLRV) AZONOSÍTÁSA HÁRMASLEVELŰ ALÁSFÁRÓL (PTELEA TRIFOLIATA) ÉS A PB1 IZOLÁTUM MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE 93 KAJATI ISTVÁN ÉS KRIZBAI LÁSZLÓ Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁG HAZAI ELŐFORDULÁSA ŐSZI ÉS TAVASZI ÁRPÁN 2006-2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN 94 MANNINGER SÁNDORNɹ, FODOR JÓZSEF¹, MURÁNYI ISTVÁN² ¹MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest ²Fajtakísérleti Állomás, Kompolt VIGS VEKTOROK ALKALMAZÁSÁNAK KORLÁTAI ENDOGÉN GÉNEK FUNKCIÓJÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR 95 OLÁH ENIKŐ1,2, HAVELDA ZOLTÁN1 ÉS VÁRALLYAY ÉVA1 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 SZIE, Mezőgazdasági Biotechnológus szak, Gödöllő AZ ŐSZIRÓZSA SÁRGASÁG FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA ASTERIS’) JÁRVÁNYOS FELLÉPÉSE A SALÁTATERMESZTÉSBEN, 2011-BEN 96 PÁJTLI ÉVA1, BALOTAI BOGLÁRKA1, KISS EMESE2, PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest EGY CMV MUTÁNSSAL FERTŐZÖTT NICOTIANA CLEVELANDII NÖVÉNY PROTEOMIKAI VIZSGÁLATA 97 PÓSA TÍMEA1, JUHÁSZ ANGÉLA1, SALÁNKI KATALIN2 ÉS BALÁZS ERVIN1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet Martonvásár 2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő GYOMKORLÁTOZÁSI KÍSÉRLETEK ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNYEKBEN, AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN 98 KOLTAY ANDRÁS1, CSIHA IMRE2 ÉS RÁSÓ JÁNOS2 1 ERTI Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred 2 ERTI Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály, Püspökladány
NÉVMUTATÓ
99
12
I. PLENÁRIS ÜLÉS
13
PESZTICIDEK ÉS PESZTICID-REZISZTENCIÁK KISS LEVENTE MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest A herbicidekkel, fungicidekkel és inszekticidekkel szembeni rezisztencia régóta ismert jelenség, amelyet az alkalmazott szerek hatékonyságának csökkenése, sőt, esetleg teljes hatástalansága jelez a termelőknek. A jelenséget, amely különösen gyakori az egyetlen specifikus hatáshelyű peszticidek esetében, általános megközelítésben nem célszerű sem túlértékelni, sem lebecsülni, mivel az egyes hatóanyagcsoportokkal szembeni peszticid-rezisztencia mértéke nagyon eltérően alakul. Az előadás egy-két kiragadott példán keresztül mutatja be a herbicidekkel, fungicidekkel és inszekticidekkel szembeni rezisztencia kialakulásának okait, valamint ennek különböző sejt- és molekuláris szintű mechanizmusait, majd egy hazai vizsgálatsorozatot ismertet, amely a növénykórokozó gombák populációiban viszonylag gyorsan és gyakran kialakuló strobilurin (QoIfungicid) rezisztencia magyarországi helyzetének megismerésére irányult, szabadföldi kísérletek, laboratóriumi biotesztek és DNS-szintű vizsgálatok alapján. Az eredmények alapján felmerül egy olyan hazai monitoring-rendszer felállításának és működtetésének szükségessége, amely folyamatosan nyomon követi a Magyarországon forgalmazott legfontosabb peszticidekkel szembeni rezisztencia helyzetét a legjelentősebb gyomnövényfajok, kártevő rovarfajok és növénykórokozó gomba- és egyéb fajok populációiban. Az előadásban bemutatott projektet az „LHNV2008” azonosítójú NFÜ-projekt támogatta.
14
A VM ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY FELHÍVÁSA A ZÁRLATI KÁROSÍTÓK AZONOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSÉRE Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján a termelő, illetve a földhasználó köteles a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat elpusztítani, azok behurcolását, meghonosodását, terjedését megakadályozni és a zárlati károsítók okozta fertőzést vagy annak gyanúját haladéktalanul az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek bejelenteni. A törvény tekintetében a növényeket kutatási célra felhasználó személyek is termelőnek minősülnek, hiszen a meglehetősen tág törvényi definíció szerint termelő az, aki növényt termeszt, növényt, növényi terméket hasznosít (beleértve a legeltetést is), feldolgoz, forgalomba hoz, tárol, szállít vagy felhasznál. A törvény hatálya kiterjed mindazon természetes személyre, jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetre, aki (amely) az élelmiszerlánc szereplője. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti termelés növényvédelmi biztonsága érdekében előírt kötelezettségek már a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvénnyel és az azt megelőző jogszabályokkal is előírásra kerültek, sajnálatos módon még ma is visszatérő problémát jelent az oktató és kutató munkát végző szakemberek és intézményeik esetében, hogy a hazánkban nem honos, új zárlati károsítók azonosítása esetén fennálló bejelentési kötelezettség teljesítéséről megfeledkeznek. Az ilyen esetekről a növényvédelmi hatóság legtöbbször csak áttételesen, a növényvédelmi szaklapokba küldött tudományos közleményekből, illetve szakmai rendezvényekre beküldött előadásokból vagy már leközölt publikációs szakanyagokból értesül, utólag. A bejelentések elmulasztói akaratuk ellenére is akadályozzák az eredményes mentesítés lehetőségét, ugyanis a zárlati károsítók felszámolására és járványos elterjedésük megelőzésére irányuló hatósági intézkedéseket az ilyen esetekben csak jelentős késedelemmel lehet megtenni. A fentieken túl sérül hazánk nemzetközi szerződésekben vállalt bejelentési kötelezettsége is, mivel az illetékes szerveknek az új károsítók előfordulásáról, illetve esetleges előfordulásuk gyanújáról azonnal jelentést kell tenni az Európai Bizottság, a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC), illetve az Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) Titkársága felé. A magyar növény- és talajvédelmi szervezet szakmai elismertségét rontja, ha ezek a szervezetek a hivatalos értesítés helyett a növényvédelmi szaklapok hasábjairól értesülnek hazánk károsító helyzetének alakulásáról. A törvény rendelkezései alapján a zárlati károsítóval való fertőzés bejelentésére vonatkozó kötelezettségüket megszegő személyekkel szemben az eljáró hatóságnak növényvédelmi bírságot kell kiszabni. Az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és mértékéről szóló 194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet alapján a bírság legkisebb mértéke 15 000 Ft. Tekintettel arra, hogy a bejelentés elmulasztásával egyidejűleg a zárlati károsítók terjedését elősegítő magatartás is megvalósulhat, a bírság összege 500 000 – 10 000 000 Ft-ot is elérhet. Új zárlati károsítók esetleges megjelenése esetén alapvető nemzetgazdasági érdek, hogy a szükséges intézkedések azonnal, illetve a lehető leggyorsabban megtörténhessenek. A növény- és talajvédelmi hatóság ezért kéri a növényvédelmi kutatást és oktatást végző szakemberek együttműködését a zárlati és a Magyarországon nem honos, új károsítók felderítésében. A növényvédelem különböző területein dolgozó szakemberek tudatos közreműködésével és együttes összefogásával a rendelkezésre álló erőforrásokat jelentősen megsokszorozva, sokkal gyorsabban és hatékonyabban léphetünk fel az új, Magyarországon nem honos zárlati károsítók ellen.
15
II. AGROZOOLÓGIA
16
Agrozoológia A BÁNÁTTÓL A FELVIDÉKIG, IN MEMORIAM LIPTHAY BÉLA (1892-1974) BOZSIK ANDRÁS Gödöllő Lipthay Béla lepkész, rovarász, ősbotanikus, muzeológus, mezőgazda, huszár főhadnagy és életeket mentő, hívő katolikus, a történelmi kisfaludi és lubellei Lipthay család sarja hosszú utat járt be, amíg megérkezett a bánáti Lovrinból, a szülőfalujából Szécsénybe ősei földjére. Élete egybeesett Magyarország széthullásával, s a magyar társadalmat, kultúrát, szellemet ért legsúlyosabb megpróbáltatásokkal. Mint a magyar arisztokrácia tagját ezek a változások hatványozottan érték, sőt a létére törtek. Az ősök vagyonát elsodorták a világháborúk viharai, lefoglalták az új idők trükkös eszméinek haszonbérlői és megdézsmálták az élelmes ügyeskedők, de az emberi tartás, az öntudat, a neveltetés előnyei s a hozzájuk társult tehetség, szorgalom, találékonyság és a hit menedéke megmaradt. Mindez lehetővé tette számára a túlélést, a mindennapi szorgos alkotómunkát, amivel elnyerte a körülötte élők szeretetét, megbecsülését és tiszteletét. Ha emlékét megőrizzük, felelevenítjük sokoldalú, önzetlen, a magyarságért és az országért tett fáradozásait, s ezzel hozzájárulhatunk egy jobb, igaz világ megteremtéséhez. Lipthay Béla elsősorban lepkész volt, s „csak a magyarországi fajokkal foglalkozott”. Gyűjtéseinek színhelye először szülőföldje, a Bánát, a Déli-Kárpátok területe, majd 1944. után Nógrád megye (Szécsény, Balassagyarmat, Nógrádszakál, Ipolytarnóc, Rimóc, Ludányhalászi stb.). A gyűjtött fajok főleg nagylepkék, de a molyokat sem hanyagolta el. Élete során egy 60000 egyedből álló gyűjteményt állított össze és gondozott haláláig. Ennek a gyűjteménynek a nagy része jelenleg a Természettudományi Múzeum Állattárában Budapesten található. Több a faunára új fajt talált, mint pl. a Cupido osiris (Meigen, 1829), és leírt egy új fajt is (Chamaesphecia sevenari Lipthay, 1961), amely később a Chamaesphecia nigrifrons (Le Cerf, 1911) szinonimájának bizonyult. Kapcsolatban állt korának legnevesebb gyűjtőivel és szakembereivel. Az I. világháború után a temesvári Kőnig Frigyessel, a székelyföldi Diószeghy Lászlóval, Teleki Jenővel, Norman D. Riley-vel a londoni British Museum igazgatójával, a Royal Entomological Society titkárával, Brisbane C. S. Warren-nel a Royal Entomological Society tagjával, Lionel W. Rothschild-dal a legnagyobb magángyűjtővel és számos kiváló lepkésszel. A II. világháború után a hazai rovarászok és lepkészek is jól ismerték: barátja volt a neves lepkésznek, Kovács Lajosnak és Kaszab Zoltánnak, a kiváló bogarásznak, és kapcsolatot tartott olyan neves hazai zoológusokkal, rovarászokkal, mint Éhik Gyula, Gozmány László, Issekutz László, Bezsilla László, Móczár László. A lepkék mellett gyűjtött hártyásszárnyúakat, kétszárnyúakat és cincéreket is, amelyek megtalálhatók hazai és külföldi gyűjteményekben (pl. a British Museum-ban, a Székely Nemzeti Múzeumban). Figyelme kiterjedt a növényvédelmi állattanra is, nem hiába gazdálkodott sokáig. Balassagyarmaton csodálatos, színes, kézzel rajzolt és festett növényvédelmi állattani posztereket készített és kiállításokat szervezett pl. az ipari növények kártevőiről.
17
Agrozoológia A BORSÓTRIPSZ (KAKOTHRIPS PISIVORUS, WESTWOOD) GAZDANÖVÉNYKÖRE, NEMZEDÉKSZÁMA JENSER GÁBOR, ALMÁSI ASZTÉRIA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest A szakmai köztudatban Westwood 1880-ban megjelent közleménye alapján a borsótripsz elsődleges tápnövénye a borsó. Ezen kívül még több más pillangósvirágú növény virágaiban is előfordul. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Kártétele vetésforgó betartásával megelőzhető, legalábbis mérsékelhető. Négy éven keresztül mintegy 30 pillangósvirágú faj virágaiban élő Thysanoptera fajok előfordulásának mértékét vizsgálva az alábbiakat állapítottuk meg:
A borsótripsz (K. pisivorus) lárvái a gumós lednek (Lathyrus tuberosus) virágaiban rendszeresen, több bükköny faj (Vicia spp.) és a tarka koronafürt (Coronilla varia) virágaiban nagy gyakorisággal fordulnak elő. A vizsgálat éveiben borsón a borsótripsz kártétele nem fordult elő. Ausztriai és lengyelországi vizsgálatok alkalmával egyedeit borsó állományokban ugyancsak nem találták meg. A borsótripsz növényi pollennel táplálkozó faj, egyedei olyan növények virágaiban fejlődhetnek zavartalanul, amelyek virágzása több hónapon keresztül is tart. A június elejétől rendszerint augusztus végéig virágzó gumós lednek virágaiban, a nyári hónapokban folyamatosan jelen van. Ezen a növényen évente kettő, esetleg három nemzedéke fejlődik ki. A borsó virága kedvező feltételeket biztosít a tojásrakásra, de miután ennek virágzása csak 8 – 10 napig tart, az egyébként pollenfogyasztó lárvák táplálkozásukat kénytelenek a fiatal hüvelyen folytatni, azokon esetenként jelentős károkat okozva. A borsón évente csak egy nemzedéke fejlődhet ki.
Felmerült annak gyanúja, hogy a gumós ledneken élő kétnemzedékes és a borsón élő egynemzedékes populáció egyedei különböző fajhoz tartoznak. Ennek eldöntése érdekében végeztünk molekuláris vizsgálatokat. Borsótripsz különböző élőhelyekről, borsóról, ill. gumós lednekről gyűjtött egyedeiből kivont DNS-ének adott szakaszát hasonlítottuk össze. A riboszomális RNS sejtmagban kódolt DNS-ének ITS2 régiója molekuláris markerezésre általánosan elterjedt. Korábbi kísérleteinkben az ITS2 régió nukleotid szekvenciájának eltérései alapján el tudtuk különíteni a Thrips tabaci különböző gazdanövényről (hagyma, káposzta, dohány) származó populációinak egyedeit. A borsóról, ill. gumós lednekről származó borsótripsz egyedek esetében ebben a régióban a bázissorend 100%-os azonosságot mutatott, ami alátámasztotta fenti megállapításainkat, és bizonyította, hogy a két tápnövényfajon előforduló egyedek ugyanazon fajhoz tartoznak.
18
Agrozoológia A DÉL-AMERIKAI PARADICSOMMOLY (TUTA ABSOLUTA) IMÁGÓK REPÜLÉSI AKTIVITÁSA NÖVÉNYHÁZBAN SIPOS KITTI, FARKAS PÉTER, PÁSZTOR BETTINA, VÉTEK GÁBOR ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A dél-amerikai paradicsommoly első spanyolországi észlelését követően 3 év leforgása alatt Európa valamennyi paradicsomhajtatással foglalkozó országában megjelent. A kártevő gyors elterjedését az áruházláncokba szállított nagymennyiségű paradicsomtermésen és a göngyölegen jelen lévő lárvák és bábok okozták. Cseregöngyöleggel a kártevő eljutott a hazai paradicsomtermesztő kertészeti üzemekbe, és már 2010-ben több üzemben jelentős károkat okozott. Tekintettel a faj, hasonlóan a Gelechiidae családba tartozó hazai kártevőkhöz, esti, éjszakai aktivitást mutat, kézenfekvő ötletnek tűnt, a fénycsapdák üzemeltetése rajzásmegfigyelésre és egyben a populáció gyérítésére. Vizsgálatainkat 2011-ben nagylégterű növényházakban végeztük, ahol intenzív, talajnélküli paradicsomtermesztés folyt. A dél-amerikai paradicsommoly aktivitásának vizsgálatára automata szexferomonnal csalizott rovarcsapdát és saját készítésű fénycsapdákat használtunk. Mindkét típusú csapdát az aljzattól 30 cm magasan helyeztük el. Az április elejétől szeptember elejéig üzemeltett automata rovarcsapda a ragacsos lapra ragad hímekről óránként felvételeket készített, amelyeket a memóriájában elmentett. A ragacsos lapok fogóképességének megőrzésére a lapokat hetente kétszer cseréltük. A fénycsapdákat a Tuta absoluta által erősen károsított paradicsom állományban, a nyári időszakban három alkalommal vizsgáltuk. Az első alkalommal egy teljes napon (24 órán) át óránkénti ürítéssel végeztük a csapdázást, majd a következő két alkalommal a kora esti óráktól délelőttig tartó, szintén óránkénti csapdaürítéssel állapítottuk meg az imágók csapdára repülését. Az óránként a fényforrás alatti vizes tálcsapdába repült, majd leszűrt állatokat alkoholban tároltuk, majd genitália vizsgálattal nemek szerint szétválogattuk. A fényforrásul különböző színű, fényerejű, normál és energiatakarékos izzókat használtunk. A fénycsapdás gyűjtéssel párhuzamosan a hímek csapdázására a növényállományban a Koppert cég által forgalmazott szexferomon kapszulákat 20x20cm-es ragacslapokon helyeztünk ki, amelyek fogását, hasonlóan a fénycsapdákéhoz óránként rögzítettük. A fénycsapdázással végzett vizsgálatok során megállapítottuk, hogy valamennyi fénycsapda jelentős számú hímet és nőstényt fogott. A fényforrások szürkülettől kezdődően a reggeli órákig csalogatták a lepkéket. A csapdázott egyedek nemek szerinti megoszlását a fényforrás milyensége befolyásolta. A fényre általában a nőstények nagyobb számban repültek. A legtöbb hímet csalogató fényforrással üzemeltetett csapdákban sem haladta meg a hímek aránya a 43%-ot. A szexferomon csapdák fogásai alapján a hímek kizárólag a kora reggeli órákban (5-7 óra) mutatnak aktivitást. A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásával végeztük.
19
Agrozoológia A SZINTETIKUS TÁPLÁLKOZÁSI CSALÉTEK FONTOSSÁGA GYÜMÖLCS-KÁROSÍTÓ FÚRÓLEGYEK (RHAGOLETIS SPP.) CSAPDÁZÁSÁBAN VOIGT ERZSÉBET1, MILORAD SUBIC2, BOZENA BARIC3, IVANA PAJAC3 ÉS TÓTH MIKLÓS4 1 Állami Gyümölcs-és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Budapest 2 HPK, Cakovec, Horvátország 3 Zagreb University, Faculty of Agriculture, Zagreb, Horvátország 4 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest A gyümölcstermesztésben különleges jelentőséggel bíró három gyümölcslégy faj, az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi L.), az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata Loew.) és a dió buroklégy (Rhagoletis completa Cresson) hatékony csapdájának kifejlesztésekor figyelemmel kell lenni arra a természetes környezetre, amelyben ezek a fajok élnek. Így a színcsapdák csalogató hatását fokozni kell olyan vegyületek hozzáadásával, amelyek táplálkozási attraktánsként növelhetik azok fogóképességét. Ezek a vegyületek azt jelzik az imágók számára, hogy a közelben számukra tápanyagforrás van. Az ammónia a bomló fehérjék jellegzetes vegyülete, az ecetsav pedig szénhidrátok, ill. cukoralkoholok bomlásakor keletkezik. Mindkét vegyületről, különösen az európai cseresznyelégy és a dió buroklégy esetében, számos kutató közli, hogy fokozza a fogásokat. Hasonló eredményeket kaptunk mi is korábbi kísérleteinkben a R. cerasi esetében. Az általunk fejlesztett csalétek ammónium karbonátot és ammónium acetátot tartalmaz, vagyis a csalétekből mind az ammónia, mint az ecetsav felszabadul. A vizsgálatokat tovább folytattuk, amikor a R. cingulata megjelent hazánkban (2006). A dió buroklégy a szomszédos országok közül Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában már jelen van, így az eredményes csapdázás alapfeltételét (a megfelelő csapdatípust) kívántuk meghatározni horvát kollegák segítségével. A vizsgálatokban kapott eredményeket az 1. sz. ábra mutatja, a táplálkozási attraktánssal ellátott zöldessárga színcsapdák fogásai mindig nagyobb egyedszámúak voltak, mint az attraktáns nélküliekéi. Magyarország számára központi fontosságú kérdés, hogy a R. cingulata-t ill. a R. completa-t minél korábban észleljük, elterjedésüket megfelelő módon tanulmányozhassuk, mivel mindkét faj az EU Annex A1-es listán zárlati kártevő.
1. ábra: Rhagoletis fajok fogásainak eloszlása szintetikus táplálkozási csalétket tartalmazó, ill. anélküli csapdákban. (R. cingulata és R. cerasi: Agárd, 2007; R. completa: Medimurje, Horváto., 2011). A kutatást részben az K81494 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük.
20
Agrozoológia CINCÉR FAJOK KÉMIAI ÖKOLÓGIÁJA: MIT TUDUNK ÉS MIT SZERETNÉNK TUDNI? IMREI ZOLTÁN ÉS TÓTH MIKLÓS MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest A cincérek (Cerambycidae) a legnépesebb rovarcsaládok egyike. A gyakran nagyméretű és színes fajokat felsorakoztató bogárcsoport leginkább a rejtett életmódú lárváival, így a nehezen elhárítható kártételével és vektortevékenységével bír növényvédelmi jelentőséggel, régóta ismert és újabban behurcolt kártevő fajok tekintetében egyaránt. Világszerte csak néhány, hangsúlyos kártevő cincérfaj esetében végeztek alapos viselkedési vizsgálatokat, ahol többnyire összetett kommunikációs stratégia rajzolódott ki. Egyes fajoknál a hímek, míg másutt a nőstények termelnek távhatású feromont, amelyek az ellentétes ivart vagy éppen mindkét ivart csalogatják. Más fajok esetében nem sikerült bizonyítékkal szolgálni a távhatású, fajon belüli kémiai kommunikációra, és a szerzők a tápnövényhez kapcsolható illatanyagokban látják az eszközt a fajtársak egymásratalálására. Egyes előrehaladottabb csapdázási kísérletekben a szintetikus feromonkomponensek és a tápnövény illatanyagok kombinációja biztosít megfelelő erősségű csalétket a csapdázáshoz. Az egyedek találkozását követően a párzást gyakran segítik kevésbé illékony, kontakt hatású feromonok, de a vizuális ingereknek – így a színnek és a testméretnek – is bizonyítottan hatása van a párzás sikerére. A gyakorlati alkalmazás lehetőségei: az észlelést illetve rajzáskövetést célzó csapdázáson túlmutatóan a kémiai ökológiai ismeretek elősegíthetik a vektortevékenység felderítését, a gyomfajokon élő, biológiai védekezésben alkalmazható cincérek a gazda környezetébe csalogathatóak, vagy éppen illatok alapján eldönthető lehet, hogy mely védett faj lárva vagy imágó egyedei vannak egy fertőzött fatörzsben. A felhasználás lehetőségei szélesek, ám a megvalósításuk a mély biológiai ismeretek mellett sok-sok fantáziát igényel… Itthon egyelőre egy mezőgazdasági kártevő faj (lucernacincér - Plagionotus floralis) esetében érhető el a vizuális és a tápnövényből származó kémiai ingerek lemásolásával fejlesztett csapda. Biztató kezdeti eredményeket hozott más cincérfajokon a megkezdett, feromonok szabadföldi, sorozatos kipróbálásával végzett legutóbbi vizsgálatunk is. A következő években az ilyen irányú kutatásaink intenzitásának jelentős növelését tervezzük.
21
Agrozoológia BIZONYÍTÉK A KÖRTE-ÉSZTER [ETIL-(E,Z)-2,4-DEKADIENOÁT] ÉRZÉKSZERVI SZINTEN VALÓ FELFOGÁSÁRA A KÖRTE-ÉSZTERES CSALÉTKEK ÁLTAL CSALOGATOTT LEPKEFAJOKNÁL JÓSVAI JÚLIA KATALIN ÉS TÓTH MIKLÓS MTA Agrártudományi Központ, Növényvédelmi Intézet, Budapest Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, az almamoly (Cydia pomonella) nőstények csalogatására kifejlesztett, körte-észter (etil-(E,Z)-2,4-dekadienoát) és ecetsav keverékét tartalmazó csalétek a magyarországi kísérletekben az almamolyon kívül más fajokat is csalogatott. Ezek a szintén sodrómolyok (Tortricidae) közé tartozó rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana) és a szitkárfélék (Sesiidae) családjába tartozó almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) voltak. Mindkét faj jól ismert kártevője az almának és más gyümölcsöknek, mellyel valószínűleg magyarázható az érett tápnövényben is jelen lévő körte-észter csalogató hatása. Ám a kétkomponensű csapdák más, eddig nem említett, nem kártevő fajokat is fogtak, melyek életmódja nem köthető össze a gyümölcsösökkel. Ezek közül az egyik a szemeslepkék (Satyridae) közé tartozó fehéröves szénalepke (Coenonympha arcania) volt, amely erdők mentén, tisztásokon fordul elő. Az eredményünket még érdekesebbé teszi, hogy a csapdák egy másik nappali lepkét is, az erdei szemeslepke (Pararge aegeria) egyedeit is fogták, ám itt a vonzó komponens csupán az ecetsav volt. Hogy további bizonyítékot szerezzünk arra, hogy a körte-észter tényleges szerepet játszik-e a fajok kémiai kommunikációjában, jelen munkánkban megvizsgáltuk, hogy a vegyület elektroantennográfiásan (EAG) választ vált-e ki e fajok csápjaiból (tehát érzékszervi szinten érzékelik-e a vegyületet). Eddig három fajnál, a rügysodró tükrösmolynál, Ábra: Az almafaszitkár EAG az almafaszitkárnál és a fehéröves szénalepkénél tudtuk elvégezni a vizsgálatokat, és sikerült kimutatnunk, hogy csápválaszai a körte-észterre, és a körte-észter a nagy választ kiváltó vegyületek között van, tehát a körte-észter felfogására érzékeny receptorok más vizsgált vegyületekre. Az azonos nagy számban vannak jelen a csápokon. Az almamoly és a rügysodró tükrösmoly esetében már mások kimutatták, hogy a körte-észter a nagy EAG választ kiváltó betűvel között jelölt egy vegyületek volt. átlagok
belül nem különböznek Adiagrammon kutatást részben a K81494 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük. egymásól szignifikánsan a P=5%-os szinten (ANOVA, Games-Howell)
22
Agrozoológia A FEKETE FAHANGYA (LASIUS NIGER (L.) ETETÉSE CUKOROLDATTAL – A SZÜRKE ALMALEVÉLTETŰ (DYSAPHIS PLANTAGINEA PASSERINI) ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS ÚJ LEHETŐSÉGE? NAGY CSABA1,2, MARKÓ VIKTOR3 ÉS JERRY V. CROSS1 1
East Malling Research, East Malling, Kent, Nagy-Britannia Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2
A szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea Passerini) az európai almaültetvények egyik legfontosabb kártevője. A faj telepeit rendszeresen gondozzák a fekete fahangya (Lasius niger (L.) dolgozói. A kapcsolat mutualisztikus, melyben a levéltetvek szénhidrátokban gazdag mézharmatot biztosítanak a hangyáknak, amelyért cserébe a hangyák tisztán tartják és védik a levéltetűtelepeket az afidofág predátorok ellen. Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a hangyák fizikai kizárása a fákról jelentősen csökkentheti a levéltetű populációk méretét, viszont a kizárás egyben zavarhatja egyes afidofág predátorok, főként a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia L.) aktivitását. Számos ültetvényben a módszer gyakorlati kivitelezése is nehézségekbe ütközhet. Délkelet-Angliában 2011ben végzett vizsgálataink során azt teszteltük, hogy az almafák tövébe kihelyezett szacharóz-oldat képes-e hatékonyan távol tartani a hangyákat a levéltetű-telepektől, és így a fizikai kizáráshoz hasonló, vagy annál esetleg jobb eredményt elérni a szürke almalevéltetű elleni biológiai védekezésben. Vizsgálatainkat az East Malling Research egyik biológiai almaültetvényében, Bramley és Queen Cox fajtákon végeztük. A cukorral kezelt fák tövéhez 0,5 liter szacharóz oldatot helyeztünk el az erre a célra kialakított etetőkben. Pozitív kontrollként a már ismert fizikai kizárást alkalmaztuk a fatörzs alsó harmadában elhelyezett, nem száradó rovarragasztóval bekent szigetelőszalag-gyűrűk segítségével, míg a negatív kontrollként használt fákat kezelés nélkül hagytuk. Mindkét kezelést április közepén alkalmaztuk. A fákon a levéltetű telepeket megjelöltük és azokon a levéltetveket, hangyákat és afidofág predátorokat a mintavételek során rendszeresen leszámoltuk. A fizikai kizárás teljesen megakadályozta a hangyák feljutását a fákra. A cukoretetők kihelyezése szintén drasztikusan lecsökkentette a levéltetveket látogató hangyák számát. A fák jelentős részéről teljesen eltűntek a hangyák, míg más fák esetében bár nem tűntek el teljesen, viszont számuk jelentősen redukálódott, és az eredetileg a levéltetűtelepeken tanúsított agresszív viselkedésük is lecsökkent. Ezzel szemben a kezeletlen kontroll fák nagy részén a hangyák száma jóval nagyobb volt, és agresszív viselkedésük az egészen nagy levéltetű telepek kialakulásáig megmaradt. Mind a kizárás, mind az etetés hatására lecsökkent a levéltetvek hangyák általi védelme, aminek eredményeként az afidofág predátorok a kontrollhoz képest jelentősen visszavetették a levéltetű populációk növekedését, különösen a kora tavaszi kritikus időszakban. A kizárásos és az etetéses kezelések között a levéltetvek számában nem tapasztaltunk különbséget. A módszer gyakorlati alkalmazhatóságának kidolgozása folyamatban van. Vizsgálatainkat a UK Defra Hort LINK, a HDC, és az EMT támogatta.
23
Agrozoológia A SZŐLŐTRIPSZ (DREPANOTHRIPS REUTERI UZEL) KÁRTÉTELÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK JENSER GÁBOR1, KNEIP ANTAL2 ÉS VUKOVICS LÁSZLÓ3 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Tokaj - Oremus Kft. Tolcsva 3 VitiCOOP kft., Balatonboglár 1 2
A szőlőtripsz a rügyfakadást követően a fiatal hajtásokat sok esetben „meglepetés” szerűen, jelentős mértékben károsíthatja. A védekezés mikéntjének megválasztásában nehézséget okoz, hogy a szőlőtripsz és a szőlőlevélatka által okozott kárkép nehezen különíthető el, és ez több esetben a helytelen növényvédő szer alkalmazásához vezet. A várható kártételének megítélése érdekében vizsgáltuk, gazdanövényeinek körét, telésének helyét, valamint, hogy mikor és milyen mértékben telepedhet be a szőlőültetvényekbe. A jelenleg rendelkezésünkre álló adataink szerint: - a nőstények és hímek nagy egyedszámban repülhetnek be szőlőültetvényekbe a vegetációs időszak teljes egészében, de a viszonylag nagy felületű levélzeten a megfigyelési küszöbérték alatt maradnak, - populációi gyakoriak mogyorón, egyes példányai különböző fás-szárú növényeken is előfordulhatnak - a rügyfakadást követően részben a fás részek kéregrepedéseiben áttelelt nőstények táplálkoznak a fiatal hajtások levelein, - számolni kell a közeli erdős területekről betelepülő egyedek kártételével. A kártétel mértékét határozottan befolyásolja a hajtás növekedésének a fajtától és az időjárási viszonyoktól függően változó mértéke. A védekezés szükségessége a rügyfakadás idején fluoreszcens színcsapdával végzett megfigyeléssel, a fakadó hajtások levelein megjelenő egyedek számának megállapításával ítélhető meg.
24
Agrozoológia A KAOLIN KEZELÉSEK HATÁSA EGY ÖKOLÓGIAI ALMAÜLTETVÉNY ATKA FAUNÁJÁRA SIPOS PÉTER1, SZABÓ ÁRPÁD2 ÉS MARKÓ VIKTOR2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
1 2
A kaolin tiszta agyag, túlnyomórészt a kaolinit nevű agyagásványokból áll, amely egy víztartalmú alumínium-szilikát. A finomított, apró szemcseméretű kaolin a növények felületén filmszerű védőréteget alkot. Amellett, hogy a fotoszintézishez szükséges fénysugarakat átengedi, védi a növényeket a hő stressz okozta kártól. Emberekre olyannyira veszélytelen, hogy az élelmiszeripar is alkalmazza, mint adalékanyag E559-es kóddal. A kaolin növényvédelmi alkalmazására először 1996-ban került sor az Egyesült Államok területén, bár az inert porok hatásait már a 1930-as években is vizsgálták. A technológia finomításának és a kedvező eredményeknek hatására 2000-től már önálló márkanévvel rendelkező, ökológiai ültetvényekben is használható készítmény, Surround WP elnevezéssel. A kaolin részecske film technológia hatását számos kultúrában vizsgálták. Bizonyított tény, hogy hatékony védelmet nyújt a levélbolhák, a kabócák, a levéltetvek, a poloskák, valamint a bogarak, a lepkék hernyói és a legyek kártevő fajaival szemben. Számos előnyös tulajdonsága mellett megfigyelték, hogy bizonyos kártevő fajok, például a a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) egyedszáma megnőtt a kaolin kezelés hatására. Ráadásul egyes hasznos szervezetekre, így például a ragadozó atkák egyedszámára is a kezelések negatívan hatottak. Saját megfigyeléseinket Újfehértón (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) egy ökológiai almaültetvényben végeztük, három éven keresztül 2009-től 2011-ig. A 2000-ben telepített ültetvényben a két vizsgált fajtából (Florina, Prima) három-három, egyenként 250 fából álló parcellát különítettünk el. Fajtánként egy parcellát évente 10-szer (Provokációs), egy parcellát évente 6-szor, az almamoly és az almailonca rajzásához igazítva (Molyos) kezeltünk kaolinnal, ezeket hasonlítottuk össze a kezeletlen kontroll parcellákkal. Az ültetvényben semmilyen más kezelést nem végeztek. Minden egyes évben májustól októberig havonta parcellánként 10 különböző fáról hét levelet szedtünk le, melyeket mikroszkóp alatt vizsgáltunk meg. A fonákon található atkákat megszámoltuk, a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkákat kipreparáltuk, melyeket Dr. Szabó Árpád határozott meg. Eredményeink alapján a kaolinos kezelések drasztikusan csökkentették mind a Stigmaeidae családba tartozó Zetzellia mali, mind a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkák egyedszámát, bár az egyes fajok toleranciája között jelentős különbségek voltak. A fitofág fajok közül az almástermésűek levélatkájának (Aculus schlechtendali) egyedszáma csökkent, azonban a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) éppen a kezelt parcellákban fordult elő nagyobb egyedsűrűségben. A poratkák (Tydaeidae) egyedszámának alakulása nem követett világos tendenciát. A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 pályázat támogatásával végeztük.
25
Agrozoológia ÚJABB ADATOK A POSZMÉHEKET VONZÓ SZÁNTÓFÖLD-SZEGÉLYEK TELEPÍTÉSÉRE ÉS DIVERZITÁSNÖVELŐ HATÁSÁRA VONATKOZÓAN SÁROSPATAKI MIKLÓS, BENKE SZABOLCS, GYURCSÓ GERGŐ ÉS BAKOS RÉKA SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A megporzás, mint ökoszisztéma szolgáltatás nem csak a természetközeli élőhelyeken, de a túlnyomórészt mezőgazdasági művelés alatt álló területeken is nagyon fontos szerepet kap. Ugyanakkor az intenzív agrártáj nem szolgáltat megfelelő életkörülményeket a megporzók számára. Sem a megfelelő táplálék mennyiség és változatossága, sem a fészkelő helyek nem állnak rendelkezésre egy nagytáblás művelés alatt álló területen. Mindemellett az EU új agrárpolitikai támogatási rendszerében nagyobb hangsúlyt kap a biodiverzitási célkitűzés. Annak érdekében, hogy a fontos ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó megporzó szervezetek fajdiverzitása fenntartható legyen, mindenképpen fontos volna új eljárások szélesebb körű bevezetése a mezőgazdasági gyakorlatban. Ilyen új eljárás lehet a méheket vonzó szántóföld szegélyek létrehozása is. A 2011-es évben, a korábbiakhoz hasonlóan, Zala megyében hoztunk létre olyan, szántóföld szegélyeket, melyek elsősorban pillangósokban és más, a méhek számára kedvező növényekben gazdag magkeverékkel lettek bevetve. A szezon folyamán felvételeztük a területek virágdenzitását, a virágborítás százalékos megoszlását öt fontosabb virágtípus (pillangósok, ernyősök, sárga és lila fészkesek, ajakosok, egyéb) között, valamint a területeken megfigyelhető poszméhek faj és egyedszámait. A vetett parcellákat nem minden területen sikerült ugyanolyan hatékonysággal kialakítani. A telepítések egy része kiszáradt, vagy erősen elgyomosodott, de számos helyen már az első évben szépen virágzó szegélyparcellákat sikerült létrehozni. Ugyanakkor természetesen folytatódtak a felvételezések a korábbi két évben létrehozott parcellákon is. Az eredmények azt mutatják, hogy a nagy virágdenzitású parcellák igen nagy egyed és fajszámban vonzzák a poszméheket, ahogy az már az elmúlt években is kiderült. Korábban felmerült a lehetősége annak, hogy a nagy virágdenzitású parcellák nem növelik a megporzók denzitását és diverzitását az adott területen, egyszerűen csak nagy területről „összesűrítik” az amúgy is meglevő egyedeket egy kis területre, és ez csak látszólagos diverzitás növekedést okoz. Ugyanakkor a több éves csapdázási eredményekből egyre világosabbnak tűnik, hogy a vetett parcellák valóban növelik egy adott terület teljes faj és egyedszámát, és ezzel a diverzitást is. A vizsgálatok a „Syngenta Operation Pollinator” európai projektjének magyarországi kutatási programja keretében zajlottak. A kutatás anyagi fedezetéhez részben az OTKA K81971 számú kutatási projektje is hozzájárult.
26
Agrozoológia MEGÁLLAPÍTHATÓ-E AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA VIRGIFERA) TÉNYLEGES KÁRTÉTELE AZ 1995-2010 KÖZÖTT MEGJELENT MAGYAR NYELVŰ CIKKEK ALAPJÁN? MAJOR VIKTÓRIA ÉS TÓTH FERENC SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő Egy-egy új kártevő faj megjelenését, behurcolását követően törvényszerűen megnő az iránta való érdeklődés is a szakirodalomban. Az új kártevővel foglalkozó szakcikkek száma és a közölt adatmennyiség egy idő után áttekinthetetlen mértéket ér el, szükségessé téve az addig megjelent írások rendszerezését, elemzését. A rendszerezés egyik legkézenfekvőbb célja a hiányterületek feltérképezése. Az amerikai kukoricabogár kártételével foglalkozó magyar nyelvű szakirodalom bibliometriai elemzéséhez két folyóiratból, az Agrofórumból és a Növényvédelemből gyűjtöttük ki az 1995 és 2010 között megjelent cikkeket. A cikkek időbeli eloszlásának értékeléséhez egy, az amerikai kukoricabogártól független témakört, a kukorica gyomszabályozását is bevontuk az elemzésbe. Összesen 526 cikket dolgoztunk fel 214 szempont figyelembevételével. Ezeket a szempontokat 8 nagyobb csoportba rendeztük. Az összegyűjtött cikkek közül 505 db a kukoricával foglalkozott, ebből 246 cikkben szerepelt a kukorica gyomszabályozása, 339 cikkben pedig szerepelt az amerikai kukoricabogár. A kukoricabogárral foglalkozó cikkek közül 194 db a bogár elleni védekezést is elemzi, azonban a tényleges gazdasági kárt megemlítő cikkek száma csak 31 db. A terméskiesést leíró cikkek száma 13 db, a jövedelmezőségcsökkenést említi 12 cikk, a kárt Ft-ban 8 cikk és így tovább. A vetésváltásból eredő terméskiesés mindössze 4 cikkben szerepel. A cikkek időbeli eloszlása jellegzetes mintázatot mutatott, tükrözve a kártevővel kapcsolatos tapasztalatok bővülését és a szakma érdeklődésének ingadozásait. A vizsgált szakirodalom elemzése során arra a következetésre jutottunk, hogy az amerikai kukoricabogár által okozott bevételkiesés és költségnövekedés mérése és közlése hiányterületnek minősíthető. A 2010-ig közölt adatok alapján a kártevő országos szintű, tényleges, pénzben kifejezett gazdasági jelentősége nem állapítható meg. A kutatást az NKFP KUKBOGMV OM 00063/2008 sz. Jedlik Ányos pályázat támogatta.
27
Agrozoológia INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELMI RENDSZEREK FENNTARTHATÓSÁGI ÉRTÉKELÉSE DEXIPM MÓDSZERREL MAJOROS MÁTÉ1,2, MONOKI SZABOLCS2 ÉS KISS JÓZSEF3 Aranyszarvas Zrt., Tápiószentmárton Csincsefarm-96 Kft., Csincse 3 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő 1 2
A fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés (Sustainable Agriculture and Rural Development, FAO 1993), mint stratégiai cél, és ennek hazai vidékfejlesztési (Ágyán et al., 1994) valamint növényvédelmi (Kiss, 1994) vonatkozásai több mint egy évtizede ismertek. A stratégiai cél megvalósítása napjainkban kapott megfelelő súlyt Magyarországon. A fenti célok egyszerre fogalmazzák meg az élelmiszertermelés, természetes erőforrások (pl. biológiai sokszínűség) megőrzése, jövedelem és foglalkoztatás biztosítása (szociális fenntarthatóság) és a résztvevők bevonása, aktív humán erőforrás fejlesztés célokat. A területhasználat (gazdálkodás, abban alkalmazott növényvédelmi rendszer) egyszerre tesz eleget (eltérő mértékben) a fenti céloknak. A növényvédelem egyszerre tesz eleget a károsítók okozta gazdasági kár küszöbérték alatt tartásának, a környezetvédelmi, és társadalmi céloknak. A célokhoz való hozzájárulás, azoknak való megfeleltetés mértékét csak egy komplex, többtényezős vizsgálati módszerrel lehet vizsgálni. A DEXiPM egy hierarchikus és innovatív soktényezős modell, amely lehetővé teszi a néha egymásnak ellentmondó célú/hatású növénytermesztési/növényvédelmi rendszerek értékelését. A rendszerekben, komplexitásuknál fogva, néha egymásnak ellentmondó célokat tűzünk ki, például a termelékenység és a jövedelmezőség gyakorta szemben áll a minőséggel és a környezeti fenntarthatóság kritériumaival. A döntési struktúra környezeti, gazdasági és szociális fenntarthatósági részegységekre bontott. A döntési struktúrában az általános fenntarthatósági szempontok kisebb részegységekre bontva, a döntés súlyozási feltételei alapján rendszereződnek. A modell alapja a DEXi szoftver, amely jól alkalmazható mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságának jellemzésére. Környezeti és társadalmi fenntarthatóság kihívásként jelentkezik a modern mezőgazdaság számára a gazdasági teljesítmény és az élelmiszer-biztonság mellett. A növényvédelemben a hagyományos peszticides módszerek mellett az alternatív – genetikai, agrotechnikai, biológiai és fizikai – módszerek hatékonynak bizonyulnak, ha megfelelően alkalmazzák őket. Ebben az összefüggésben az alternatív és/vagy innovatív védelmi stratégiák potenciáljának felmérését új megközelítésben (tájökológiai, élőhely-gazdálkodási), illetve az új technológiákkal (DNS-alapú eszközök, új tulajdonságok) vizsgáljuk az ENDURE EU-projektben. A rendszereket a fenntarthatóság jegyében úgy kell értékelni, hogy a felhasználó számára is a leggazdaságosabbnak bizonyuljon. A kutatás során a DEXi szoftver alkalmazásával, gazdaságokban alkalmazott növényvédelmi technológiák elemzésével, felvételezések sorozatával, terméseredmények elemzésével kívánjuk a modell adaptálhatóságát vizsgálni. Eddigi vizsgálatokban a tápiószentmártoni Aranyszarvas Zrt. és a csincsei Csincsefarm-96 Kft technológiáját dolgoztuk fel. A kutatás részben az ENDURE Network of Excellence EU 6 keretprogram és a SZIE Növénytudományi Doktori Iskola támogatásával készült.
28
III. NÖVÉNYKÓRTAN
29
Növénykórtan ÁRPÁRÓL SZÁRMAZÓ VÁLTOZÉKONYSÁGA
PYRENOPHORA
TERES
IZOLÁTUMOK
GENETIKAI
FICSOR ANITA1, TÓTH BEÁTA2, BAKONYI JÓZSEF3, KÓTAI ÉVA2 ÉS VARGA JÁNOS4 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Szolnok Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged 3 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 4 Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Szeged 1 2
Árpán és egyéb gabonaféléken számos kórokozó idézhet elő akár súlyos terméscsökkenéssel járó levélfoltosságokat szerte a világon. Magyarországon egyik legismertebb, de kevésbé tanulmányozott árpabetegség a Pyrenophora teres gomba által okozott levélfoltosság. A P. teres izolátumait két faj alatti kategóriába sorolják: a rövid hossz- és keresztirányú nekrózisok alkotta hálózatos tüneteket okozóknak a P. teres f. teres (PTT), míg a kissé változatos alakú egynemű levélfoltokat kiváltóknak a P. teres f. maculata (PTM) neveket adták. Munkánk átfogó célja a P. teres hazai populációjának tanulmányozása, többek között a genetikai változékonyság vizsgálata. Ennek érdekében árpa levélfoltokról gyűjtött 84 egyspórás P. teres izolátumot tanulmányoztunk RAPD-analízissel. Összesen 30 random indítószekvenciával sokszorosított 205 DNS-szakasz jelenlétét, illetve hiányát értékeltük izolátumainkban, melyek rokonsági fokát végül dendrogramon ábrázoltuk. Emellett megállapítottuk tenyészeteink párosodási típusát és faj alatti besorolását specifikus PCR-tesztekben. A kórokozó szaporodási módjának megállapítása érdekében többlokuszos asszociációs indexet számoltunk és fahossz permutációs teszteket végeztünk. Összesített RAPD-mintázataik alapján valamennyi vizsgált izolátum elkülönült egymástól 2 PTT, valamint 2 PTM kládba csoportosulva. Az egyes kládokban az izolátumok száma 3 és 66, illetve 3 és 12 volt. Az asszociációs index értéke 5.83425 volt. Ezt az értéket összevetettük 1000 mesterségesen generált adatmátrix esetében észlelt értékekkel, melyek szignifikánsan alacsonyabbak voltak (-0.02079 [P<0.01]), ami arra utal, hogy a P. teres elsősorban aszexuálisan szaporodik hazánkban. A fahossz permutációs tesztek során az észlelt fahosszt összehasonlítottuk 1000 mesterségesen létrehozott rekombinációt szimuláló fa hosszeloszlásával. Klonális szaporodás esetén az észlelt fahossznak szignifikánsan rövidebbnek kell lennie, mint a rekombinálódó adatmátrixok átlagos fahossza. Az észlelt fahossz 1001 volt, míg az 1000 rekombinálódó adatsor átlagos fahossza 1416. Fentiek alapján valószínű, hogy a hazai P. teres populáció elsősorban ivartalanul szaporodik. Hasonló eredményeket kaptunk az összes PTT izolátum, illetve a 66 PTT izolátumot tartalmazó klád analízise során is. A P. teres heterotallikus faj. Mivel a párosodási típusok eloszlása közel egyenlő volt a populációban (39 MAT1, 43 MAT2 és 2 ismeretlen), az ivartalan szaporodás feltételezett dominanciája nem a MAT gének aránytalan eloszlásának következménye. Az előadásban további populációgenetikai számítások segítségével jellemezzük a kórokozó hazai csoportjait. A kutatást a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (Tóth B.), és az NKTH DTR_2007 pályázatok támogatták.
30
Növénykórtan AZ ŐSZI BÚZA LEVÉLFOLTOSSÁGOT OKOZÓ KÓROKOZÓINAK JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁGON CSŐSZ LÁSZLÓNÉ Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged Az őszi búzát igen nagyszámú kórokozó képes megtámadni, viszont kevesebb, mint 20 betegség az, amely jelentős károkat okozhat megfelelő feltételek (fogékony fajta, kórokozó jelenléte, kórokozó számára kedvező klimatikus viszonyok) esetén. Ezen kórokozók közül az őszi búza levélfoltosságot okozó kórokozóinak nagyobb mértékű kártételét 1999-ben tapasztaltuk először. A kérdés gyakorlati oldalról történő tanulmányozása is ez az év után kezdődött meg részletesen. A kórokozó populáció összetételének változása: Az elmúlt tizenkét év folyamán négy, 2006-tól öt levélfoltosságot okozó kórokozó (Drechslera triticirepentis, Drechslera teres, Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana) előfordulásának gyakoriságát és felszaporodásának ütemét vizsgáltuk. Évente 8-17 helyről gyűjtöttünk levélmintát. Az egyes években feldolgozott minták száma 990-4900 között változott. A vizsgált évek közül a 2000-2003-as évek a száraz évek közé tartoztak, de az őszi búza tenyészidőszaka szempontjából a 2007, 2009 és a 2011-es év is száraz évnek számított. Az általunk megfigyelt öt kórokozó közül a sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera triticirepentis), valamint a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) bizonyult dominánsnak Magyarországon az elmúlt tizenkét évben. A sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság kórokozóját 2006-ban azonosítottuk a leggyakrabban a mintákban (előfordulás gyakorisága 40%), 2006 után megjelenése és felszaporodásának mértéke jelentősen csökkent. A szeptóriás levélfoltosság előfordulásának gyakorisága 2004 óta folyamatosan növekedett. A 2010-es csapadékos évben a tenyészidő végére a minták több mint 75%-ában azonosítottuk, míg a sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság kórokozóját csak a minták 25%-ában. A csapadékos időjárás eltérő mértékben befolyásolta a két kórokozó felszaporodását. A mintagyűjtések során értékeltük a természetes eredetű levélfoltosság mértékét is. Ez sok esetben nem tükrözi az előfordulás gyakorisága alapján várt mértéket. Őszi búza fajták termésreakciójának vizsgálata Pyrenophora tritici-repentissel mesterségesen fertőzött körülmények között: A kórokozók gazdasági jelentősége az általuk okozott termésveszteség alapján ítélhető meg a legjobban. Mesterséges fertőzéses kísérleteinkben azon fajták esetében, amelyek a Magyarországon jelentős biotróf kórokozókkal – lisztharmat (Erysiphe graminis), levélrozsda (Puccinia recondita) – szemben ellenállóak, 14-21% közötti terméscsökkenést tapasztaltunk. A többi fajta esetében nem lehetséges az egyes betegségek hatásának egyértelmű kimutatása. A természetes fertőződés hatására kialakuló járványok esetében – pl. 1999 – a termés csökkenését döntő mértékben a levélrozsda okozza. A levélfoltosság kórokozói által okozott veszteség gabona elővetemény vagy monokultúra esetében lehet jelentős különösen akkor, ha nem megfelelő minőségben történik a tarlómaradványok leforgatása. A szerző köszönettel tartozik a GVOP-3.1.1.-2004-05-0206/3.0, a DTR_2007 azonosító számú Jedlik Ányos pályázat és a Syngenta támogatásának, valamint Dr. Cseuz Lászlónak, Berki Lászlónak, Gajdács Kálmánnénak, Láda-Nagyhaska Editnek és Kótai Évának a kísérletek megvalósításához nyújtott segítségéért.
31
Növénykórtan TEBUKONAZOL ÉS PROTIOKONAZOL HATÓANYAGOK TRANSZLOKÁCIÓJÁNAK ÉS MENNYISÉGÉNEK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ FÚVÓKÁKKAL VÉGZETT PERMETEZÉS ESETÉN LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS, VARGA KÓTAI CSABA ÉS MESTERHÁZY ÁKOS
MÓNIKA,
SZABÓ-HEVÉR
ÁGNES,
Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged A kalászfuzariózis elleni vegyszeres védekezés a termésbiztonság növelése érdekében megkerülhetetlen része a búza növényvédelmének. A kalászvédelemben széles körben használt permetezési eljárásokat a búza lombvédelmére fejlesztették ki. Emiatt a permetezés után a kalászok védettségének hatásfoka még pontos időzítés és technikai beállítások esetén is lényegesen elmarad a készítmények teljes kalászfedettségnél mért hatásfokától. A gyakorlatban használt permetező rendszereken a szórófejek vertikálisan lefelé permeteznek, így a felülről kis felületet képező kalászok permetlé fedettsége sokkal gyengébb, mint a majdnem összefüggő felszínt adó leveleké. Számos, így az általunk végzett kísérletekben is használt tebukonazolt (TBZ) és protiokonazolt (PTZ) 1:1 arányban tartalmazó készítmény esetén bizonyították a levelébe történő gyors felszívódást és a levélen belüli, főként akropetális transzlokációt. A növényen belüli hosszú távú transzport az aktív hatóanyagok szervek közötti koncentráció eltéréseit csökkentheti, ez által kiegyenlítheti az eltérő fedettségből eredő fungicid koncentráció eltéréseket. Kísérleteinkben a virágzás és korai szemfejlődéskor történő hatóanyag mozgás vizsgálatára üvegházi körülmények közt neveltünk GK Kalász, GK Békés és GK Fény fajtákat. Két kezelési csoportban a szántóföldi kijuttatásnak megfelelő dózisú permetlével vontuk be a zászlós levelet, és a kalászt. A kezelések után 2 órával, 2, 4 és 8 nappal mintát vettünk mind a kezelt, mind a kezeletlen zászlós levelek levéllemezéből és kalászokból majd analitikai módszerekkel (LC-ESI-MS) meghatározzuk a TBZ és PTC tartalmat. Szántóföldi vizsgálatainkban 2010-ben és 2011-ben mind üzemi körülmények között mind kisparcellás kísérletekben vizsgáltuk a három fajtában az aktív hatóanyag tartalom alakulását a virágzáskori - 125 g/ha TBZ és 125 g/ha PTZ hatóanyagot tartalmazó - permetezést követő 2 órával, 2, 4 és 8 nappal. Kisparcellás kísérleteinkben kézi permetezéssel, üzemi körülmények között függesztett permetezőgéppel juttattuk ki a vegyszert 250 l/ha vízmennyiséggel. A szórókeretet négy különböző fúvókatípussal szereltük fel: 1) függőlegesen lefelé permetező XR TeeJet® szórófejjel, a kalászokat oldal irányból permetező 2) Turbo TeeJet Duo® és hátrafelé megnövelt mennyiségű permetszert juttató 3) módosított Turbo TeeJet Duo® iker szórófejekkel, valamint szintén oldal irányból permetező 4) Turbo FloodJet® lapos szórású fúvókákkal. A permetezés során víz érzékeny papírokkal mértük a kalászok vegyszeres fedettségét is. Üvegházi kísérleteinkben nem találtunk a koncentrációkülönbségeket kiegyenlíteni képes mértékű növényen belüli hosszú távú transzportot. Üzemi körülmények között a kalászok vegyszeres borítottsága jó összefüggésben volt a hatóanyag tartalommal. A vertikálisan lefelé permetező XR TeeJet® fúvóka esetén mértük a legalacsonyabb hatóanyag koncentrációt a kalászokban, míg a levelekben mért TBZ és PTZ koncentráció itt volt a legmagasabb. A legjobb fedettséget és legmagasabb TBZ és PTZ mennyiséget a Turbo TeeJet Duo® és a módosított Turbo TeeJet Duo® fúvókáknál mértük. A kísérletek igazolták, hogy a koncentráció különbségeket kiegyenlíteni képes növényen belüli transzlokáció hiánya miatt a kalászokat minden oldalról minél jobban kell permettel fedni. Kutatásainkat a MycoRed FP7-es pályázat támogatja.
32
Növénykórtan A PLASMOPARA HALSTEDII PT.704 JELENLÉTÉNEK „IN VIVO” IGAZOLÁSA VÉSZTŐ KÖRZETÉBEN CSIKÁSZ TAMÁS, RUDOLF KINGA, MIHALOVICS MIKLÓS, PISZKER ZOLTÁN ÉS TREITZ MÓNIKA Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse A 2010-es év rendkívül csapadékos időjárása kedvezett a Plasmopara halstedii felszaporodásának napraforgóban. Mint arról a 2011. évi Növényvédelmi Tudományos Napok keretében beszámoltunk, illetve később azt a Növényvédelem című lapban publikáltuk, 2010-ben Vésztő és Kondoros közeléből vett Plasmopara halstedii minták alapján azonosítottuk Magyarországon a 704-es patotípust. Mivel az azonosítási folyamat során kiderült, hogy egy rendkívül agresszív patotípussal állunk szemben, felmerült egy „in vivo” azonosítási kísérlet beállításának gondolata. A vésztői Kert-Land Kft. és a Syngenta Seeds Kft. lehetőséget nyújtottak – ugyan azon a területen ahol 2010-ben megtaláltuk a pt.704-et – a kísérlet vetésére. Feltételeztük, hogy az előző év kedvező körülményei miatt a kórokozó szaporító képletei nagy mennyiségben találhatóak a talajban. A kórokozó kimutatása céljából a Plasmopara halstedii rassz azonosító szortiment genotípusait (a minden patotípusra érzékeny I/1. genotípus kivételével) csávázatlanul vetettük el a területen. A 2011. évet jellemző csapadékszegény időjárás nem kedvezett a Plasmopara halstedii természetes fertőződések kialakulásának, ezért az eredmények környezeti hatással meglehetősen terheltek (1. táblázat). Tipikus sporulációt nagyobb arányban (41-43%) csak a legkisebb rezisztenciával rendelkező RHA265 és a Pl 6 rezisztencia gént tartalmazó HA335B genotípus mutatott. Az RHA274 és a második triplet genotípusai alig vagy nem mutattak tüneteket. A III/1. és III/2. genotípusok tisztán rezisztens reakciót adtak. Az eredmények három fontos következtetést engednek meg. 1. A Pl6 rezisztencia gént áttörő patotípus jelen van a területen. 2. A területen az új patotípus vált dominánssá, vagy 3. Az új patotípus alkalmazkodott a csapadékban szegény, aszályos körülményekhez. 1. táblázat. No. I/2. I/3. II/1. II/2. II/3.
Az azonosító szortiment genotípusainak reakciója (atipikus és tipikus) G2-G4 stádiumban értékelve. Genotípus V K RK#V% AT RAT#V% RAT#K% TI RTI#V% RTI#K% RHA265 90 61 67,8 36 40,0 59,0 27,8 25 41,0 RHA274 90 88 97,8 46 51,1 52,3 4,4 4 4,5 PMI-3 PM-17 HAR-4
60 58 90 77 60 28
96,7 85,6 46,7
51 0 0
85,0 0,0 0,0
3,3 0,0 1,7
3,4 0,0 3,6
III/1. QHP-1 90 84 93,3 0 0,0 0,0 0,0 0 III/2. 803-1 60 30 50,0 4 6,7 13,3 0,0 0 III/3. HA335B 60 60 100,0 0 0,0 0,0 26 43,3 V Vetett növényszám K Kikelt növényszám RK#V% Kikelt növényszám a vetett arányában AT Atipikus tüneteket mutató növények száma (sporuláció nincs) RAT#V% Atipikus tüneteket mutató növények a VT arányában RAT#K% Atipikus tüneteket mutató növények a KT arányában TI Tipikus tüneteket mutató növények száma (sporuláció van) RTI#V% Tipikus tüneteket mutató növények a VT arányában RTI#K% Tipikus tüneteket mutató növények a KT arányában
0,0 0,0 43,3
33
87,9 0,0 0,0
2 0 1
Növénykórtan INDUKÁLT REZISZTENCIA BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN
VIZSGÁLATA
NAPRAFORGÓ
SZKLEROTÍNIÁS
ETTIG BALÁZS, ZSIROS BARBARA, BAGLYAS GELLÉRT, BÁN RITA ÉS POSTA KATALIN SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő A napraforgó gombabetegségei közül kiemelt szerepe van a fehérpenészes szár- és tányérrothadásnak (Sclerotinia sclerotiorum /Lib./ de Bary). A hagyományos védekezési módszerekkel szemben több probléma is felmerülhet: az agrotechnikai eljárások betartása (pl. vetésváltás, növényi maradványok beforgatása) sok esetben nehézségekbe ütközik, megfelelő rezisztenciával bíró hibridek és kellően hatékony növényvédő szerek pedig nem állnak rendelkezésre. Mindezek miatt fontosnak tartjuk olyan alternatív védekezési módszerek kidolgozását, amelyek hatékonyan kiegészíthetik a hagyományos növényvédelmi eljárásokat. Ilyen alternatív, kiegészítő mód lehet a növények védekezési rendszerét erősítő indukált rezisztencia felhasználása, különféle növényi aktivátorok alkalmazásával. Célunk volt kémiai (Bion 50 WG) és biológiai (mikorrhiza gombák) induktorok hatásának vizsgálata a napraforgó szklerotíniás betegségével szemben, üvegházi körülmények közt (aktivátoros kísérletek). Mindemellett a napraforgó növények különböző fejlődési stádiumában, eltérő gomba izolátumokkal szembeni fertőzési módszereket is megvizsgáltunk (fertőzési kísérletek). A fertőzési kísérleteket kontrolált körülmények között, fitotronban végeztük. A SzIE Növényvédelmi Intézetének gyűjteményéből 16, különböző helyről származó S. sclerotiorum izolátum fertőzőképességét és agresszivitását vizsgáltuk. A legnagyobb agresszivitást mutató izolátummal kvarchomokba ültetett napraforgó csíranövényeket (Iregi Szürke Csíkos) fertőztünk micélium koronggal (vetéssel egy időben, valamint a vetést követő 4. 7. és 11. napon) és micéliumos beöntözéssel (20 ml szuszpenzió/cserép). A fertőzöttség értékelése a vetéstől számított 4. 7. és 11. napon történt, az elhalt növények arányának megállapításával. Az aktivátoros kísérletek során a csíranövényeket 160 és 320 mg/kg koncentrációjú Bion 50 WG (BTH) oldattal kezeltük és vetéssel egy időben mikorrhiza oltást is végeztünk. A növényeket a vetéstől számított 1 hét múlva fertőztük, majd a fertőzöttséget egy 4 fokozatú skálán értékeltük a fertőzést követő 5. és 7. valamint 10. és 12. napon. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az idősebb korban fertőzött növények közül statisztikailag több pusztult el, mint a vetéssel egy időben illetve a 4 napos korban fertőzött növények esetében. A micélium korongos fertőzési mód jóval hatékonyabbnak bizonyult a talajbeöntözésesnél. Az aktivátorok hatását tekintve a BTH önmagában alkalmazva csak 320 mg/kg koncentrációban, mikorrhiza készítménnyel együtt alkalmazva pedig mindkét koncentrációban jelentősen csökkentette a fertőzés mértékét. A mikorrhizával kezelt (és fertőzött) növényeken mindkét kísérletben szignifikánsan alacsonyabb fertőzést lehetett mérni. Összefoglalva eredményeinket megállapítható, hogy mindkét aktivátor eredményesnek bizonyult a szklerotíniás betegség visszaszorításában, melynek gyakorlatban történő felhasználása igen ígéretes lehet. Munkánk OTKA (81209 K) és TÁMOP pályázat támogatásával készült.
34
Növénykórtan PEKTOLITIKUS ERWINIA FAJOK ÉS ALFAJOK HAZAI ELŐFORDULÁSA BURGONYA NÖVÉNYMINTÁK LABORATÓRIUMI RUTINVIZSGÁLATI ADATAI ALAPJÁN NÉMETH JÓZSEF, DÖMÖSNÉ N. Á. ÉS PERES SZ. MgSzH Növény- Talaj és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Pécsi Bakteriológiai Laboratórium, Pécs A burgonya Erwinia carotovora subsp. atroseptica (Eca) és Erwinia carotovora subsp. carotovora (Ecc) okozta betegsége Magyarországon honosnak számít. A nemzetközi szakirodalomból ismeretes, hogy az Eca a hűvösebb klímájú országokban elsősorban a növényállományban fellépő nedves szártőrothadásért (feketelábúság), míg a kissé melegebb kedvelő Ecc a gumó tároláskori nedves rothadásáért felel. Külföldi, de hazai megfigyelések ugyanakkor egyaránt azt igazolják, hogy mindkét tünetet mindkét alfaj képes előidézni. A burgonyát a trópusi és szubtrópusi országokban károsító, Európában és Magyarországon is elsősorban az üvegházi dísznövény kultúrákban fellépő Erwinia chrysanthemi (Ech) a hazai burgonyaállományokban az 1980-as évek közepétől rendszeresen károsít. Bár célirányos felmérés nem történt, a pektolitikus Erwinia alfajok és fajok hazai dominanciaviszonyaira a magyar növény-egészségügyi szervezet bakteriológiai laboratóriumában az elmúlt években diagnosztikai rutinvizsgálati céllal megvizsgált burgonya növényminták vizsgálati adatai alapján is lehet következtetni. A pektolitikus Erwinia fajok és alfajok sem zárlati, sem vizsgálatköteles károsítónak nem számítanak, a laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatokra olyan esetekben került sor, amikor az állományokban jelentős arányban szártő rothadásos tünetet észleltek, vagy/és felmerült a zárlati Ralstonia solanacearum fertőzésének gyanúja. A vizsgálat a vegetációs időszakban áprilistól- júliusig terjedő időszakban, nedves szártő rothadás, vagy hervadás tüneteivel beérkező burgonyanövény mintákra terjedt ki. A baktériumok kitenyésztése a tünetes növények szárából felületi fertőtlenítést követően készített macerátumból King B, vagy módosított Paton-féle agarra történő szélesztéssel történt. A tipikus morfológiájú telepekből tiszta tenyészeteket készítettek. Az izolált törzsek pektinbontó képességét burgonyaszelet reakcióval ellenőrizték. A fluoreszcens pigmentet nem termelő, pektolitikus izolátumok meghatározását biokémiai tesztekkel és/vagy zsírsavanalízissel végezték. A vizsgálatok során az 2001-2011-es időszakban mindhárom fent említett Erwinia-t azonosítani lehetett. A gyakorisági sorrend az alábbi volt: Ech (77 %), Ecc (16 %) Eca (6 %). Nem volt ritka a vegyes fertőzöttség sem. Az Ech kórokozó Nyugat-európai jelentősége az utóbbi években megnövekedett, a faj rendszertani átsorolása folyamatban van, e kórokozót az újabb publikációkban Dickeya solani néven említik. A vizsgálatok szerint az elmúlt pár évben Magyarországon is megjelent a kórokozó olyan agresszív változata, amely elsősorban nem nedves szártő-rothadást, hanem a növények hervadását okozza. A pektolitikus Erwinia fajokra, közte a Ech-ra is jellemző, hogy a burgonya növényállományokba a tünetmentes vetőgumóval, azok paraszemölcseiben, vagy az edénynyalábban rejtőzve kerülnek be, ahol a kórokozóra kedvező körülmények között felszaporodva súlyos tőpusztulást okoznak. A rejtett fertőzöttség mértéke jelentősen változhat, de vizsgálataink szerint aránya még a magas szaporítású fokozatú gumótételekben is elérheti a 30-80 %-ot. A vegetáció során a kórokozó az öntözővizekbe kerülve is terjedhet, ennek járványtani jelentősége azonban a szaporítóanyaghoz képest kisebb és esetlegesebb. A pektolitikus Erwinia fajok - hasonlóan a Ralstonia solanacearum-hoz - a hazai mérsékelt égövi viszonyok között, a felszíni vizekben életképességüket a téli időszak során elveszítik, így a következő évben a fertőzés forrásaként nem játszanak szerepet.
35
Növénykórtan AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS TERJEDÉSÉÉRT BABON (PHASEOLUS VULGARIS L.) AZ RNS POLIMERÁZ EGYETLEN AMINOSAVA FELELŐS NEMES KATALIN1,2, NÉMETH MÓNIKA1, SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA1, SALAMON PÁL1 ÉS SALÁNKI KATALIN1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
1 2
Az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) különböző izolátumai gazdanövénykörükben jelentősen eltérhetnek egymástól. Munkánk során egy dohányról származó, a babot szisztemikusan fertőző CMV izolátum (CMV-NtPv) vizsgálatával foglalkoztunk. Célunk volt annak meghatározása, hogy a legtöbb CMV izolátumtól eltérően az NtPv-CMV miért képes a babot szisztemikusan fertőzni. Az NtPv-CMV izolátum mindhárom genomi RNS-éről fertőzőképes klónokat készítettünk és meghatároztuk a vírus teljes nukleinsav sorrendjét. A babon csak lokális fertőzést okozó Rs-CMV izolátum felhasználásával reasszortáns vírusokat készítettünk, melyekkel Nicotiana clevelandii tesztnövényeket fertőztünk. A reasszortánsokból tisztított virionokkal bab növényeket inokuláltunk. Megállapítottuk, hogy csak az NtPv-CMV RNS 2–t tartalmazó vírusok okoznak szisztemikus fertőzést, minden más esetben csak lokális fertőzés alakult ki. A CMV izolátumok RNS 2-én két fehérje kódolódik: a 2a fehérje (RNS polimeráz) és a 2b fehérje (gén csendesítés szupresszora). Az Rs és az NtPv izolátumok esetében a 2a fehérje aminosav sorrendje 5 helyen, míg a 2b fehérje aminosav sorrendje 2 helyen tért el egymástól. Rekombináns és pont mutáns vírusok segítségével a szisztemikus terjedés/lokális lézió fenotípus kialakításáért felelős faktort sikerült az RNS polimeráz fehérje egyetlen aminosavára (Y631F) lokalizálnunk. A kutatást az OTKA OTKA-K75168 számú pályázata támogatta
36
Növénykórtan MAGYARORSZÁGRÓL SZÁRMAZÓ SZŐLŐ LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS 3 IZOLÁTUMOK (GRAPEVINE LEAFROLL-ASSOCIATED VIRUS 3, GLRAV-3) MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA CSEH ESZTER1, PALKOVICS LÁSZLÓ2, APRÓ MELINDA3, GÁBORJÁNYI RICHARD3 ÉS TAKÁCS ANDRÁS PÉTER3 1
Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2
A szőlő levélsodródását több, egymáshoz hasonló tulajdonságú vírus külön-külön, vagy együttesen is előidézheti. A betegségre jellemző a bogyók alacsony cukortartalma, a kései bogyóérés, a rendellenesen megvastagodó és lefelé sodródó levéllemez, amely a vörösbort adó szőlőfajtáknál vörösre színeződik. Eddig 9, szerológiailag különböző csoportot írtak le, amelyek összefüggésben állnak a tünetek kialakulásával, ezek a Grapevine leafroll-associated virus 1-9 típusai. Taxonómiailag a jelenleg meghatározott 6 vírusrend egyikébe sem tartozó Closteroviridae család tagjai. Közülük Magyarországon a Grapevine leafroll-associated virus 3 a legelterjedtebb. A vírus az Ampelovirus nemzetségbe tartozik. A Closteroviridae család tagjaira, beleértve a GLRaV-3-t, jellemző a pozitív egyszálú RNS genom. A flexibilis, fonál alakú virion 12 nm átmérőjű és 1800-2200 nm hosszú. Vizsgálataink során négy hazai GLRaV-3 izolátum HSP70-es gén aminosav sorrendjét határoztuk meg és jellemeztük. Négy Badacsonytomajról („T4”), Kőszegről („K2”, „K3”) és Cserszegtomajról („Cs33”) származó GLRaV-3 izolátumot vizsgáltunk. A HSP70 homológ fehérjét kódoló gén 500 bázispár hosszúságú génszakaszának nukleinsav sorrendjét határoztuk meg, amelyhez a LC1F -5’ CGC TAG GGC TGT GGA AGT ATT 3’ és LC2R- 5’ GTT GTC CCG GGT ACC AGA TAT 3’ kezdő szekvenciákat használtuk. A nukleotid sorrend ismeretében a CLC Sequence viewer 6.5.1. programmal végeztük a filogenetikai jellemzést. A filogenetikai törzsfa adatai alapján a GLRaV-3 izolátumok közül a „T4” jelzéssel ellátott Badacsonytomajról, a „Cs33” jelű Cserszegtomajról és a „K3” jelzésű Kőszegről származó izolátumok a genetikai távolságuk figyelembe vételével egy csoportba sorolhatók. A „T4” jelzésű minta közel azonos a génbankban már szereplő izraeli, olaszországi és Ausztriából származó vírusokkal. Ezektől kis mértékben tér el a „K3” minta, amely két Kínából származó izolátummal mutat hasonlóságot. A „Cs33”-as cserszegtomaji minta a dendrogram adatai alapján a legközelebbi rokonságot egy chilei, egy szír és egy másik Ausztriából származó izolátummal mutatja. A „K2” jelzésű ugyancsak Kőszegről származó minta, -habár ugyarról a táblából származik, mint a „K3” jelű,- a dendrogram adatai alapján egy másik csoportba tartozik, legnagyobb hasonlóságot más dél-afrikai és Ausztriából származó izolátumokkal mutatja. A hazai izolátumok a filogenetikai elemzés alapján hasonlóak szomszédos országból származó vírusokkal, így nem zárható ki vektorokkal terjedés lehetősége, viszont vannak izolátumok, amelyek között a földrajzi távolság nagysága miatt a terjedésben a kereskedelemnek lehetett a legnagyobb szerepe. A szerzők köszönetüket fejezik ki az OTKA (K67658 sz.) kutatás-fejlesztési pályázat, valamint a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
37
Növénykórtan A GUIGNARDIA BIDWELLII ÁLTAL OKOZOTT FEKETEROTHADÁS MAGYARORSZÁGI SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN VÁCZY ZSUZSANNA1, VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN1, SCHMIDT ÁGNES2 ÉS KISS LEVENTE3 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger 3 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest 1 2
A feketerothadás kórokozója, a Guignardia bidwellii, előfordulási területén a szőlő egyik legjelentősebb károsítója. Kanadában, az USA észak-keleti részén és Európa egyes országaiban rendszeresen jelentős növényvédelmi problémákat okoz. Jellemzően a meleg és nedves területeken a legkártékonyabb, így Közép-Európában és Magyarországon viszonylag ritkán lép fel jelentős mértékben. A szőlő növekvő zöld növényi részeit, a hajtásokat, a leveleket és a termést egyaránt fertőzheti. Jelentőségét növeli, hogy a szőlőperonoszpórához hasonlóan teljes termésvesztést okozhat, ami elsősorban a fürtök pusztulásának következménye. A magyarországi borvidékeken továbbra is járványokat okozó betegségek, a szőlőlisztharmat, a szőlőperonoszpóra és a szürkerothadás fellépése okozza a legnagyobb kárt, de a szélsőséges időjárási viszonyokkal jellemezhető, meglehetősen esős, nedves és meleg 2010-es évben a feketerothadás igen jelentős fellépésével is szembesülhettünk. A betegség bizonyítottan jelen van a hazai szőlőültetvényekben, országos méretű, komoly gazdasági károkkal járó járványokat azonban mindeddig nem okozott Magyarországon. A 2010. és 2011. év során az egri és a pécsi borvidéken nagyszámú, feketerothadásos tüneteket mutató levél- és termésmintát gyűjtöttünk és dolgoztunk fel. Összesen 55 darab, morfológiai jellemzők alapján Guignardia bidwelli-ként azonosított gombatörzset izoláltunk. A törzsek egy részében DNSizolálást követően meghatároztuk az rDNS ITS-régiójának szekvenciáit, melyek valamennyi vizsgált törzsben azonosak voltak, és a GenBankban megtalálható ITS-szekvenciák közül a vadszőlő (Parthenocissus spp.) leveleiről más országokban izolált G. bidwellii törzsek ITS-szekvenciáival mutatták a legnagyobb hasonlóságot. Több hazai törzzsel mesterséges körülmények között sikeres fertőzéseket hajtottunk végre becserepezett Kékfrankos szőlőfajta levelein, majd ezekről visszaizoláltuk a kórokozót, igazolva ezzel a kórokozó–tünet kapcsolatot. Vadszőlőfajok (P. quinquefolia és P. tricuspidata) leveleinek mesterséges fertőzése ugyanakkor nem járt sikerrel. Az első kísérletek során szerzett tapasztalatok számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel, melyekre minél hamarabb választ kell keresnünk, hogy eredményesen léphessünk fel a kórokozóval szemben, melynek megjelenésére a változó időjárási körülmények miatt egyre nagyobb valószínűséggel számíthatunk a következő években.
38
Növénykórtan A SZŐLŐ FÜRTSZERKEZETÉNEK ÉS SZÜRKEROTHADÁSSAL SZEMBENI FOGÉKONYSÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA β-AMINOVAJSAV (BABA) KEZELÉSSEL CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA1, KOCSIS MARIANNA2 ÉS JAKAB GÁBOR1,2 Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs 1 Szőlészeti és Borászati Intézet, Pécs 2 Biológiai Intézet, Pécs A laza fürtszerkezet mérsékli a Botrytis cinerea okozta szürkerothadás veszélyét. Elsősorban a csemegeszőlő termesztésben ezért már évtizedek óta keresik azokat a kémiai anyagokat, melyekkel hatékonyan befolyásolható a fürt tömöttsége. Weaver és Pool (1971) 12 készítményt vizsgáltak – különböző koncentrációban és kijuttatási időpontban – s azt találták, hogy nagyon szűk az a tartomány, amelyben ezek hatékonyak, ugyanakkor még nem eliminálják a fürtöt. Az elmúlt években egyre több kutatási eredmény mutatja, hogy a nem fehérjealkotó aminosav, a βaminovajsav (BABA) egy mechanizmusában egyedi rezisztenciaválaszt képes indukálni növényekben. Azt találtuk, hogy a BABA indukálta rezisztencia szorosan összefügg a priming jelenséggel. Peronoszpóra (Hyaloperonospora parasitica) vagy nekrotróf gomba (pl. Plectospherella) fertőzésnél egy korai és gyors kallózlerakódás és papilla kialakulás figyelhető meg, ami megakadályozza a kórokozók behatolását a növényi szövetekbe. A priming kialakulásában szerepet játszó fiziológiai és molekuláris mechanizmusok még nagyrészt ismeretlenek. Eredményeink azonban arra utalnak, hogy a kallózképződés primingja Arabidopsisban abszcizinsav regulálta, míg szőlőben ezt a folyamatot a jázmonsav szabályozza. A kallóz azonban a megporzás szabályozásában is fontos szerepet játszik. Ismételt BABA kezelés Arabidopsisban az embriózsák mikropilusában kallóz gyors lerakódását váltja ki a pollentömlő behatolásakor, ami nőivarú sterilitást okoz. Úgy gondoltuk, hogy ez a jelenség felhasználható a szőlő fürtszerkezetének befolyásolására és egyúttal a szürkerothadással szembeni érzékenységének szabályozására. Szőlőnél a fürtök tömöttségét a fürtágak és a bogyókocsány hossza, a bogyók nagysága, valamint a termékenyülés mértéke befolyásolja. A kiválasztott fajta, a Királyleányka a természetes rendszerbe sorolás alapján pontuszi fajta. Fürtje középnagy vagy kicsi, vállas, elég tömött. Bogyói kicsik, lapított gömbölydedek, vékony héjúak. A fajta rothadásra hajlamos. A kísérletet négy ismétléssel, ismétlésenként 4 tőkével állítottuk be, és négy különböző BABA koncentrációval (200 mg/l, 400 mg/l, 1 g/l, 2 g/l) 50-60%-os virágzásban. A kezeléseket kézi szórófejes flakonnal végeztük célzottan a virágzó fürtökre, tőkénként átlagosan 25 ml anyag felhasználásával. A fürtök betegség felvételezésére szüret előtt (2011. szeptember 12-én) került sor, a kezelések minden ismétlésében és a kontroll parcellákon 100-100 fürtöt bonitáltunk. Ugyancsak ismétlésenként 2-2 jellemző fürtön megszámoltuk a bogyók számát és mértük a fürtkocsány hosszát. A kísérletben alkalmazott legnagyobb dózis – BBCH 65 fenológiai stádiumban kijuttatva hatékonynak bizonyult a fürtkocsány hosszához viszonyított bogyószám mérséklésében. A bonitálások alapján meghatározott fertőzési index a 2 gramm/literes BABA kezelésben szignifikánsan alacsonyabb volt a kontroll értékeinél. Eddigi eredményeink arra utalnak, hogy a BABA-kezelés hatékonyan alkalmazható a szőlő fürtszerkezetének kémiai módosítására, de a kezelések pontos beállítására még további kísérletek szükségesek.
39
Növénykórtan AZ ALMATERMÉSŰEK BAKTÉRIUMOS VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUS VIZSGÁLATA
TŰZELHALÁSA
ELLENI
ENDOGÉN
DALLMANN GÉZA1, DARULA ZSUZSANNA2 ÉS DORGAI LÁSZLÓ3 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Szeged 3 Biocenter Kft Szeged 1 2
Kutatásunk az almafélék tűzelhalásos megbetegedés elleni természetes védekezési mechanizmus biológiai alapjainak felderítését célozza, elsősorban a nektárban található fehérjékre koncentrálva. Az volt a feltételezésünk, hogy az Erwinia amylovora fertőzésre érzékeny fajok/fajták esetében ez a mechanizmus legalább időlegesen nem, vagy nem kellő hatékonysággal működik. Közvetlen célkítűzésünk volt a fogékony és toleráns fajták nektár komponenseinek vizsgálata, a nektárban expresszálódó gének azonosítása és ezek megfeleltetése ill. párhuzamba állítása a tűzelhalás betegséggel szembeni toleranciával. Nektár minták PAGE analízise során megállapítottuk, hogy toleráns csoportba tartozó almafajtákban markánsan jelen van egy 28 kDa méretű protein. Az irodalmi adatok alapján fogékony fajták egyikében sem találtuk meg ezt a karakterisztikus fragmentet. A szóban forgó fehérjét HPLC-MS méréssel azonosítottuk, majd a teljes gént degenerált oligonukleotid primerekkel izoláltuk és szekvenciáját meghatároztuk. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a nektárszövetben expresszálódó, és az Erwinia amylovora fertőzéssel szemben védőfunkciót ellátó protein egy ún. kettős funkcióval (lizozim funkcióval is rendelkező) savas kitináz. Megállapítottuk, hogy az RT-PCR adatok tökéletesen megegyeznek a PAGE analízissel kapott adatokkal. Az RT-PCR adatok egyúttal lehetővé tették, hogy a kérdéses gén szövetspecifikus és fajtaspecifikus expresszióját is bizonyítsuk. Kijelenthetjük, hogy az izolált savas kitináz csak a toleráns almafajtákban, és dominánsan csakis ezek nektárszöveteiben expresszálódik. Kifejlesztettünk DNS alapú molekuláris markereket is, amelyek alkalmasak arra, hogy a toleráns és fogékony almafajták között különbséget mutassanak ki DNS szinten is. Ezek a primerek a nemesítés korai fázisaiban is alkalmazhatóak, felhasználásukkal a nemesítés felgyorsítható. Az izolált gént bakteriális expressziós vektorba klónozva megteremtettük a kérdéses protein nagy mennyiségű előállításának lehetőségét. A túltermeltetett fehérjével igazoltuk, hogy valóban rendelkezik lizozim aktivitással is. A két almafajta toleráns és fogékony promótereinek vizsgálatát is elvégeztük, ennek alapján bizonyos strukturális eltéréseket találtunk. Feltételezzük, hogy ezen eltérések okozhatják a toleráns és fogékony fajtákban a kérdéses gén eltérő expresszióját.
40
Növénykórtan SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS, PPV) FERTŐZÖTTSÉG FELMÉRÉSE A MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRMENTI RÉGIÓBAN ALMÁSI ASZTÉRIA1, BALOTAI BOGLÁRKA2, TÓBIÁS ISTVÁN1, ÁDÁM JÁNOS2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
1 2
A magyar-szlovák határmenti régió csonthéjas növényállományának virológiai felmérését kezdtük el 2011-ben. Ennek során nagyüzemi és háztáji gyümölcsösökben szilváról, kajsziról, őszibarackról és meggyről, valamint természetes környezetben kökényről gyűjtöttünk mintákat. Egy-egy mintavételi helyen vizuális felmérést is végeztünk. A begyűjtött levél és gyümölcs mintákból Nicotiana benthamiana és N. clevelandii tesztnövényekre inokuláltunk és a tünetet mutató tesztnövények leveleiből teljes nukleinsav kivonást végeztünk, illetve a minták egy részénél közvetlenül a tüneteket mutató begyűjtött levelekből teljes ribonukleinsav kivonást végeztünk, majd PPV (Plum pox virus, szilva himlő vírus) specifikus indítószekvenciákkal kiemelt PCR-termékeket vizsgáltunk. Néhány esetben a PCR-terméket klónoztuk, és meghatároztuk az elsődleges szerkezetét. Az alábbi helyekről gyűjtöttünk mintákat, zárójelben a termelési módot, a gyümölcs nevét és a fertőzöttség mértékét tüntettük fel. Ács (háztáji szilva, 50%), Budapest (II. kerület, háztáji szilva, 50%), Dunaalmás (kajszi, 60%), Diósd (háztáji szilva, 80%), Erdőhorváti (háztáji szilva, 60%), Erdőhorváti (természetes környezet kökény, 0%), Fóny (háztáji szilva, 40%), Gönc (nagyüzemi kajszi, 20%), Gönc (háztáji kajszi, 80%), Hernádcéce (nagyüzemi kajszi, 20%), Mátraszentistván (háztáji szila, 40%), Mátraszentlászló (háztáji szilva 60%, természetes kökény 80%), Pálháza (háztáji szilva, 70%), Pilismarót (háztáji szilva, őszibarack, 70-80%), Sárospatak (háztáji szilva, 40%), Süttő (háztáji szilva, 70%), Szada (háztáji szilva, kajszi, 70%) és Vilyvitány (háztáji szilva és kajszi, 70%). Kemence (nagyüzemi szilva, 50%, nagyüzemi meggy 0%) , Bernecebaráti (nagyüzemi szilva, 40%), Vámosmikola (nagyüzemi őszibarack, 0%), Boldogkőváralja (nagyüzemi szilva, 40%), Kistokaj (háztáji szilva és őszibarack, 0%), Kozárd (nagyüzemi szilva, 30%), Nyírtelek (nagyüzemi szilva, 20%), Nagykálló-Ludastó (háztáji szilva, 60%), Sóskút (nagyüzemi szilva, fajtánkénk 20% és 100%), Salgótarján (háztáji szilva, 0%), Szentendre (háztáji szilva, 20%) és Tata (háztáji szilva, 60%). A vírustünetet mutató levelekből 15-20%-os hatékonysággal vittük át a vírust a tesztnövényekre. A tesztnövényeken általában a PPV-re jellemző tüneteket kaptuk. Néhány esetben előforduló eltérő tünetek esetén a PPV specifikus indítószekvenciákon kívül ACLSV (Apple chlorotic leaf spot virus, alma klorotikus levélfoltosság vírus) primereket is alkalmaztunk, de minden esetben csak PPV-t detektáltunk. Kijelöltünk mintaültetvényeket, ahol folyamatosan figyelni fogjuk a vírusfertőzöttség változását. Ehhez a következő helyszíneken lévő ültetvények csatlakoztak, zárójelben a kiválasztott ültetvények idei megfigyelési adatai: Cegléd (nagyüzemi szilva, 30%), Bernecebaráti (nagyüzemi szilva, 10%), Érd (nagyüzemi szilva, 30%), Sóskút (nagyüzemi szilva, 20% és nagyüzemi szilva 100%), Berkenye (nagyüzemi meggy, 0%), Atkár (nagyüzemi kajszi, 0%, nagyüzemi szilva, 50%), Boldogkőváralja (nagyüzemi kajszi, 0%), Gönc (nagyüzemi kajszi, 0%), Monok (nagyüzemi kajszi, 0%), Felsőzsolca (nagyüzemi cseresznye és meggy, 0%), Tiszadob (nagyüzemi szilva, 5%), Nagykálló (nagyüzemi szilva, 100%) és Nyírtelek (nagyüzemi szilva, 5%). A projektet a HU-SK 09/01/1.2.1/0126, a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták, valamint ezúton is köszönjük a termelők szíves együttműködését.
41
Növénykórtan COLLETOTRICHUM ACUTATUM IZOLÁTUMOK MORFOLÓGIAI ÉS MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE TÓTH ANNAMÁRIA1, SALAMON PÁL2, PETRÓCZY MARIETTA1, HEGEDŰS MÁRIA1, ÁDÁM ATTILA2, NAGYGYÖRGY EMESE2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,, Budapest Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
1 2
A meggy antraknózisát az irodalmi adatok alapján két kórokozó: a Colletotrichum gloeosporioides és a Colletotrichum acutatum okozhatja. A 2010 és 2011-es évben több izolátumokat gyűjtöttünk antraknózis tüneteit mutató meggytermésekről. Célul tűztük ki a kórokozók azonosítását és jellemzését morfológiai bélyegek alapján és molekuláris módszerrel. Bár a 2010-es évhez képest alacsonyabb mértékű fertőzöttség jelentkezett az ültetvényekben, amelyben elsősorban a kórokozó számára kevésbé kedvező időjárási körülmények játszottak közre. Több helyszínről gyűjtöttünk fertőzött meggyterméseket: Kistelek, Kiskunmajsa, Lajosmizse, Újfehértó, Soroksár, Sóskút, Soponya, Nyíregyháza. Vizsgálataink során bővült a gazdanövénykör is. Tipikus antraknózis tüneteit mutató cseresznye (Soroksár), húsos som (Bársonyos), áfonya (Csepreg) és füge (Gödöllő) termésekről izolált kórokozót is bevontuk a vizsgálatokba. A kórokozók azonosítását és jellemzését a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén végeztük. A morfológiai jellemzés során 100-100 konídium hosszúságát és átmérőjét mértük meg. Burgonya dextróz agar táptalajon jellemeztük a tenyészbélyegeket. A molekuláris vizsgálatok során az ITS5 és NL4 primerek felhasználásával az ITS régió egy részét felszaporítottuk, majd a szekvenciákat összevetve a nemzetközi adatbázissal, filogenetikai törzsfát készítettünk. A hatékonyabb növényvédelem érdekében a növényvédő szeres vizsgálatokat tovább folytattuk in vitro, továbbá termésnövelő anyagok hatását is vizsgáltuk a kórokozó micéliumának növekedésére. A fertőzött gyümölcsökön minden esetben barnuló, besüppedő foltok vagy rothadás jelent meg. A foltokban kialakultak az acervuluszok, amelyekben narancssárga konídium massza képződött. A különböző gyümölcsökről származó izolátumok tekintetében nagyon változatos tenyészeteket figyeltünk meg. A tenyészetek gyakran képeztek különböző színű pigmenteket: narancssárga, püspöklila. Egyes izolátumoknál erőteljes narancssárga konídiummassza képződést tapasztaltunk. A tenyészetek színén minden esetben gyapjas légmicélium és konídiumok képződtek. Az idősebb tenyészetekben fekete micélium tömörülések jelentek meg. Minden izolátum esetében Colletotrichum acutatum-ként azonosítottuk a kórokozót. A szekvenciákat elküldtük a nemzetközi adatbázisba. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy hazánkban a Colletotrichum acutatum felelős a meggy és a cseresznye antraknózisáért. A kórokozó igen széles gazdanövénykörrel rendelkezik és egyre több növényen okoz hazánkban is megbetegedést. Elsőként azonosítottuk a kórokozót som, áfonya és füge terméseiről is hazánkban. A trifloxystrobin és tebukonazol hatóanyagú Flint-max teljes mértékben gátolja a kórokozó micéliumának növekedését mérgezett agar lemezeken. Ez a növényvédő szer hazánkban egyenlőre engedélyokirattal nem rendelkezik. A vizsgálatba bevont termésnövelő anyagok csak gyenge fungisztatikus hatással bírnak. A szerzők köszönetüket fejezik ki az OTKA (PD100425 sz.) posztdoktori pályázat, valamint a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
42
Növénykórtan A NÖVÉNYI ÉS A GOMBA PARTITIVÍRUSOK KODONHASZNÁLATA ÉS EVOLÚCIÓS EREDETE ALBERT ZSOLT, SZEGŐ ANITA, HALÁSZ KRISZTIÁN, GALYASI ALEXANDRA, LADÁNYI MÁRTA ÉS LUKÁCS NOÉMI Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A Partitiviridae családba tartozó dsRNS-vírusokat három nemzetségbe sorolták: A Partitivirus genuszba a gombákat fertőző, míg az Alphacryptovirus és Betacryptovirus nemzetségekbe a növényekben előforduló vírusok kerültek. A növényi kriptovírusok hagyományos virológiai módszerekkel nem vihetők át egyik gazdanövényről a másikra, és mindeddig vektorokat sem azonosítottak. Transzmissziójuk maggal és pollennel valósul meg. Az elmúlt néhány évben több alfakriptovírus szekvenciáját is meghatározták. A szekvenciaanalízisek bizonyos növényi- és gombavírusok között nagyobb hasonlóságot mutattak ki, mint amekkorát a növényi vírusok egymás között mutatnak. Ezek az eredmények a partitivírusok közös evolúciós eredetére utalnak. Utóbbi alátámasztására elvégeztük az ismert partitivírusok kodonhasználatának analízisét és összehasonlítottuk más növényi dsRNS- és ssRNS-vírusok kodonhasználatával. A Bromoviridae, Totiviridae, Chrysoviridae, Endornaviridae, Hypoviridae, Flexiviridae, Partitiviridae, Potyviridae családok 20 nemzetségének 240 vírusát analizáltuk. Az ismert vírusszekvenciákból kiindulva először minden kodonra meghatároztuk a használat százalékos gyakoriságát, majd főkomponens analízisnek vetettük alá az eredményeket, és egy 3D koordinátarendszerben ábrázoltuk őket. Megállapítottuk, hogy a kodonpreferenciák a vírusok más módszerekkel meghatározott evolúciós rokonságának megfelelően alakulnak, és a legtöbb víruscsoport világosan elválik egymástól. A gomba- és növényi partitivírusok kodonhasználata nem mutatott gazdaspecifikus elkülönülést. Eredményünk egyértelműen ezen dsRNS-vírusok közös evolúciós eredetére utal, és rávilágít arra, hogy a Partitiviridae család rendszerezése felülvizsgálatra szorul. Általánosan elfogadott azonban, hogy a vírusok és azok izolátumai a gazdához alkalmazkodnak, azzal koevolválnak. A gazdával szorosan és tartósan (kizárólagosan?) együttélő partitivírusoknál ugyanakkor az irodalomban, legalábbis növényfajták között rendkívül csekély eltéréseket és közel 99% azonosságot mutattak ki. A Beet cryptic virus 1 (BCV1) esetében az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy az a Beta nemzetség egymástól távolabb álló fajaiban ill. alfajaiban is előfordul. Ezért megvizsgáltuk, hogy a BCV1 független evolúciója cukorrépában és mángoldban manifesztálódott-e jelentős szekvenciamódosulásban. Eredményeink azt mutatják, hogy bár mutációk viszonylag gyakran azonosíthatók, ezek zöme nem eredményez változást az aminosav sorrendben. Ebből arra következtetünk, hogy a kriptovírusokra viszonylag erős szelekciós nyomás hat.
43
Növénykórtan VÍRUSFERTŐZÉS SORÁN TÖRTÉNŐ GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA N. BENTHAMIANA-BAN MICROARRAY HIBRIDIZÁCIÓVAL VÁRALLYAY ÉVA ÉS HAVELDA ZOLTÁN Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő Kompatibilis növény-vírus kapcsolatban a fertőző vírus megváltoztatja a növény génexpressziós rendszerét, kialakítva a vírusfertőzésre jellemző betegség tüneteket, sok esetben jelentős gazdasági károkat okozva. A tünetek kialakulásért felelős molekuláris mechanizmusok kevéssé ismertek, felderítésük nemcsak tudományos, hanem gazdasági szempontból is fontos. A növény vírusok az állati vírusokhoz hasonlóan képesek a gazda szervezet génkifejeződését gátolni, mRNS-eit eliminálni; „shut-off” jelenség. Megelőző kísérleteinkben a „shut-off” jelenséget vizsgáltuk szisztemikus (egész növényre kiterjedő) vírusfertőzés esetén (Várallyay és mtsi, 2009, Havelda és mtsi, 2008). Eredményeink azt mutatták, hogy egyes vírusok (Tombusvirus és Tobamovirus nemzetségbe tartozók) képesek, míg más vírusok (Carmovirus és Cucumovirus nemzetségbe tartozók) nem képesek a gazda mRNS-ek hatékony leszabályozására. A jelenség mechanizmusát vizsgáló kísérleteink azt is megmutatták, hogy a „shut-off” jelenség nem a géncsendesítés mechanizmusán keresztül hat, hanem a sejtmagban, transzkripciós szinten történik. A különböző gazda-vírus kölcsönhatások vizsgálata kapcsolatot mutatott ki a tünetek súlyossága és a „shut-off” jelenség mértéke között. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a „shut-off” jelenség a tünet kialakulás fontos komponense lehet bizonyos növény-vírus interakciókban. Legújabb kutatásainkban microarray hibridizációval vizsgáltuk vírusfertőzött N. benthamiana total RNS kivonatait. A hibridizációt három biológiai ismétlésben végeztük el CymRSV, crTMV, TCV és mock fertőzött növények kivonataival. Előzetes kísérleteinkből tudtuk, hogy dohány növényen a CymRSV és a crTMV „shut-off” jelenséget okoz, míg a TCV nem. A microarray kísérletek is ezt a megfigyelést támasztották alá. A CymRSV és crTMV vírusfertőzéseknél több, mint 1000 gén expressziója csökkent legalább 10x-esére, és ebből több, mint 800 gén megegyezett, míg a TCV fertőzésekor ilyen mértékben kevesebb, mint 10 gén expressziója csökkent. A vírusfertőzésre CymRSV és crTMV esetében több mint 300 gén indukálódott legalább egy nagyságrenddel, míg TCV fertőzésre csupán 45. Az expressziós csökkenést mutató géneknél visszakerestük azokat a próbákat, amelyek olyan génekre jellemzőek, melyekkel előzőleg a „shut-off” kísérleteinket végeztük (GAPDH, tubulin, Rubisco, aktin, hiszton, klorofillkötő pigmenetek) és mindegyiket megtaláltuk a 10x-es csökkenést mutató gének között. Microarray kísérleteink tehát alátámasztják azt a megfigyelést, hogy a „shut-off”-ot okozó vírusok fontos háztartási gének expresszióját változtatják meg, és a vírusfertőzés során kialakuló tünetek ezen expressziós változások következményei, tehát a „shut-off” kialakulása és a kialakuló tünetek súlyossága szorosan összefügg. Jelenleg folyó kísérleteinkben arra keresünk választ, hogy egy nagy koncentrációban felhalmozódó vírus hogyan képes kikerülni a különböző stresszekre általánosan indukálódó gének PR gének, heat-shock proteinek expressziójának indukcióját, és mi lehet az a mechanizmus, ami a „shut-off” jelenség kialakulásához vezet?
44
Növénykórtan KERESZTVÉDETTSÉGI ÉS SZIMPTOMATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK EGY VIGS VEKTOR TOBACCO RATTLE VIRUS (TRV) KONSTRUKCIÓVAL SALAMON PÁL Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő Az egyszálú, pozitív értelmű osztott RNS genommal rendelkező dohány zörgőlevelűség vírus (Tobacco rattle virus, TRV; Virgaviridae család, Tobravirus nemzetség) a szisztemikusan fogékony gazdanövényeken a merisztémát is fertőzi, ezért az egyik leggyakrabban használt növényi VIGS (virus induced gene silencing) vektor vírus. A VIGS vektor TRV konstrukciókban a csendesíteni kívánt növényi génnel vagy génszakasszal homológ szekvenciákat a TRV-RNS2 molekulába építik. Az RNS2 molekulán módosított vírust (TRV1+TRV2X, ahol X a módosító szekvencia) általában agroinfiltrációval juttatják a fertőzendő növénybe. Sikeres szisztemikus fertőzést követően a géncsendesítés eredményeként a célzott növényi gén funkciója kiesik, vagy jelentősen romlik és a funkcióvesztés az adott gén hiányára vagy csökkent kifejeződésére jellemző tüneti fenotípus kialakulását eredményezi. A TRV2-es RNS-be épített Nicotiana benthamiana (Nb) phytoene desaturase gén (NbPDS) szakaszt tartalmazó VIGS vektor (TRV2-NbPDS) fertőzése pl. a N. benthamiana-n a csúcsi levelek teljes vagy csaknem teljes kifehéredését idézi elő, szemben a vad típusú TRV-vel, amely csak enyhe szisztemikus mozaik tüneteket okoz. A TRV1+TRV2-NbPDS VIGS vektor N. benthamiana növényeken, mint modifikált vírus fenntartható, szaporítható és a fertőzött növények szövetnedvével a vad típusú vírushoz hasonlóan átvihető. Kísérleteinkben a TRV2-NbPDS VIGS vektort részben keresztvédettségi teszthez, részben a PDS silencing hatékonyságának megállapítására használtuk a Solanaceae család fajain. N. benthamiana és N. clevelandii növényeken megállapítottuk, hogy a TRV hazai Chelidonium majus izolátumának (TRV-CmH, Salamon és Némethy, 1994) fertőzése teljes tüneti védettséget biztosított a TRV2NbPDS VIGS vektorral szemben. Megállapítottuk továbbá, hogy a TRV2-NbPDS a PDS gén hatékony csendesítője (= erős szisztemikus kifehéredést okoz) az alábbi fajokon: Capsicum annuum, C. chinense, N. benthamiana, N. clevelandii, N. debney, N. edwardsonii, N. edwardsonii var. Columbia, N. megalosiphon, N. sylvestris, Petunia hybrida, Salpiglossis sinuata és Solanum lycopersicum. Kevésbé hatékony PDS silencing hatást értünk el, vagy ilyen hatást nem tapasztaltunk a VIGS vírusvektor konstrukcióval inokulált és szisztemikusan fertőződött Datura innoxia, D. metel, N. glutinosa és N. rustica növényeken. Utóbbi növények inokulált levelein nekrotikus léziók jelentek meg, majd szisztemikusan levélnyél, szár és súlyos érmenti nekrózis tünetek alakultak ki. PDS csendesítésre utaló szisztemikus kifehéredést csak szigetszerűen és átmenetileg figyeltünk meg a Datura fajokon vagy az elhaló alsó levelek hónaljában képződő új hajtások levelein a N. glutinosa és N. rustica növényeken. N. tabacum cv. Xanthi-nc és cv. Samsun, valamint Solanum tuberosum cv. Desiree növényeken a TRV2-NbPDS csak lokális nekrotikus léziókat idézett elő. A TRV VIGS konstrukcióval inokulált N. rustica és N. glutinosa szisztemikus nekrózist mutató leveleiről N. benthamiana-ra PDS csendesítést nem okozó (PDS VIGS-), kifehéredő oldalhajtásaikról pedig PDS silencinget előidéző (PDS VIGS+) vírust izoláltunk vissza. A PDS VIGS- izolátumok keletkezésének okát (defektív, csak RNS-1-et tartalmazó vírus szisztemizálódása vagy a PDS szekvenciák kirekombinálódása a TRV2-NbPDS konstrukcióból), illetve a különböző gazdanövényeknek a TRV VIGS vektor víruspopulációra gyakorolt szelekciós hatását jelenleg tanulmányozzuk.
45
Növénykórtan KÜLÖNBÖZŐ MAP KINÁZ ÚTVONALAK SZEREPE A FUSARIUM VERTICILLIOIDES ANTIFUNGÁLIS ANYAGOKKAL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁBAN ÁDÁM ATTILA L., NAGYGYÖRGY EMESE D., KOHUT GÁBOR, HORNOK LÁSZLÓ MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő Korábbi bizonyítékok szerint a HOG (High Osmolarity Glycerol) MAPK útvonal nemcsak a sejtek homeosztázisának a fenntartásában és a környezeti stressz elleni védekezésben játszik fontos szerepet a Fusarium-fajokban, hanem részt vesz más események, így a programozott sejthalál, a másodlagos anyagcseretermékek termelése és a fludioxonil-tolerancia szabályozásában is (Nagygyörgy et al. 2011). A HOG MAPK útvonaltól független, de ugyancsak a fungicid-toleranciában részt vevő jelátviteli funkciók feltérképezése érdekében klónoztuk a F. verticillioides CWI (Cell Wall Integrity) MAPK génjét (Fvmk2), majd CWI MAPK null-mutánsokat (∆fvmk2-1, -16 és -20), valamint a vad génnel komplementált vonalakat (∆fvmk2-16/1 és /13) állítottunk elő. Összehasonlítottuk, hogy milyen szerepet játszik a két különböző MAPK útvonal a többszörös fungicid-toleranciában. Ezekbe a vizsgálatokba az alábbi hatóanyagcsoportokat vontuk be: fenilpirrol (Fludioxonil), polién (Amphotericin B), azol (Flukonazol és Ketokonazol, KA) és echinocandin (Caspofungin, CF). A ∆fvmk2 CWI MAPK mutánsok mind szilárd táptalajon, mind folyadék tenyészetben gyengébben növekedtek, mint a vad típus, továbbá csökkent a sejtfelszíni struktúráik hidrofób jellege és fokozódott a sejtfal-bioszintézist megzavaró anyagokkal (Calcofluor white, CFW – 10-15 μg/ml; Kongóvörös – 510 μg/ml; SDS – 50-100 μg/ml) szembeni érzékenységük. A HOG MAPK útvonal a fludioxonil (5-10 μg/ml) érzékenység közvetítésén túl az Amphotericin B tolerancia jelátvitelében is szerepet játszott. A Cryptococcus neoformans ∆hog1 mutánsával ellentétben (Kim et al. 2011) azonban, sem a F. verticillioides, sem a F. proliferatum ∆hog1 mutánsai nem mutattak fokozott érzékenységet KA-val és a Flukonazollal szemben. A Fusarium verticillioides ∆fvmk2 CWI MAPK mutánsai nemcsak CF-ra (1-2,5 μg/ml), hanem KA-ra (5-15 µg/ml) és Amphotericin B-re (2,5-10 μg/ml) is érzékenyebbek voltak, mint a vad típusú szülőtörzs. Ugyanakkor, az 5-15 µg/ml koncentrációban adott Flukonazol (amely a KA-nál sokkal kevésbé lipofil azolvegyület) egyik vad törzset sem gátolta, és ezzel a fungiciddel szemben egyetlen MAPK mutáns sem volt érzékenyebb, mint a szülőtörzs. A komplementált vonalak a vad szülőtörzshöz hasonlóan viselkedtek. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a HOG MAPK útvonal mellett egy másik MAPK útvonal is jelentős szerepet játszik a F. verticillioides fungicid-toleranciájában. Ennek a CWI MAPK útvonalnak nemcsak a β-1,3-glukán-szintázt gátló CF elleni tolerancia jelátvitelében van szerepe, hanem más támadáspontú fungicidekkel, így a szterol-bioszintézist gátló KA-val és a membráncsatorna képződést és ionkiáramlást okozó Amphotericin B-vel szembeni viselkedés szignálásában is. Mindez újra felhívja a figyelmet a gombákban működő szignálátviteli útvonalak nagyfokú változékonyságára. A CF és CFW toleranciában vélhetően szerepet játszó MAPK-függő és -független gének (kitinszintázok, β-glukán-szintázok és MAPK-Aktivált Protein Kinázok, MAPKAPK stb.) expressziójának vizsgálata folyamatban van.
46
Növénykórtan HÁROM FUSARIUM-FAJ ABIOTIKUS STRESSZOROKKAL ÉS FUNGICIDEKKEL SZEMBENI TOLERANCIÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA NAGYGYÖRGY EMESE D., HORNOK LÁSZLÓ ÉS ÁDÁM ATTILA L. MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő A gombáknak – hasonlóan más szervezetekhez - hatékony stressz-válaszra van szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az abiotikus és biotikus környezeti stresszorok (pH, hőmérséklet, élelmiszertartósítók, fungicid hatóanyagok, oxidatív stresszorok, nehézfémek, stb.) széles köréhez az életciklusuk során. A sikeres adaptációnak nemcsak a túlélést kell biztosítania, hanem az új környezetben a növekedést és a szaporodást is lehetővé kell tennie. Az abiotikus stresszfaktorokra adott fiziológiai és molekuláris válaszok összehasonlító analízise kiterjed a gombák széles körére (Nikolaou et al. 2009). A szignálátviteli útvonalakat molekuláris szinten legrészletesebben a Saccharomyces cerevisiae és a Candida albicans esetében tanulmányozták. Kísérleteinkben három olyan Fusarium-faj, a F. verticillioides, a F. oxysporum és a F. graminearum 3-3 törzsének abiotikus (ozmotikus, oxidatív és sejtfalpolimerekre ható) stresszorokkal és két fungicid-csoporttal a fenilpirrolokkal (Fludioxonil) és azolokkal (Ketokonazol) szembeni toleranciáját vizsgáltuk, mely fajok genom-szekvenciája ismert. Elemeztük továbbá a HOG (High Osmolarity Glycerol) MAPK (Mitogen Activated Protein Kináz) útvonal szerepét a különböző stresszválaszokban a F. proliferatum és a F. verticillioides ∆hog knock-out mutánsokon végzett vizsgálatokkal. Az ozmotikus stresszorok szempontjából nem volt jelentős különbség a fajok között. Az oxidatív stresszorok közül a hidrogén peroxidra (5-50 mM H202) a F. graminearum volt a legérzékenyebb, míg a másik két faj viszonylagosan toleránsabb volt. Hasonló eredményt adott a menadionnal (0.1 mM) történő kezelés is. A másik két oxidatív stresszor, a diamid (1 mM) és a metil-glioxál (10 mM) esetében viszont nem tudtunk különbséget kimutatni a három Fusarium-faj között. A sejtfal stresszorok (Kongó vörös, SDS, Calcofluor White, Koffein) szintén nem mutattak jelentős különbséget sem az egyes fajok 3-3 törzse között, sem az egyes fajok átlagos viselkedését összehasonlítva. A fungicidek közül a Fludioxonil (10 μg/ml) esetében a három faj nagyjából egyformán reagált, de a F. graminearum három törzse közül az Fg31084 (ennek ismerjük a szekvenciáját) jelentősen érzékenyebb volt a másik két törzsnél. Hasonló eredményt adott a F. graminearum három törzsének ketokonazol-tesztje is: az Fg31084 érzékenyebb volt a másik két törzsnél. A három fajt összehasonlítva a Ketokonazol (2,5 μg/ml) hatására viszont a F. verticillioides bizonyult a legérzékenyebbnek. Feltűnő volt a F. graminearum három törzsének igen eltérő viselkedése a vizsgált fungicidekkel szemben, ami más Fusarium-fajok illetve stresszorok esetében nem volt tapasztalható. A ∆hog knock-out mutánsokon vizsgáltuk, milyen szerepet játszik a HOG MAPK útvonal az egyes stresszorokra adott válaszokban. A mutánsok érzékenyebbek voltak az ozmotikus stresszorokkal, valamint az oxidatív stresszorok közül a hidrogén peroxiddal és a metilglioxállal szemben, mint a vad típusú szülőtörzs. A fungicidek közül a HOG MAPK útvonal csak a Fludioxonil-érzékenység jelátvitelében vesz részt, a Ketokonazol-tolerancia szignálásában azonban nincs szerepe.
47
Növénykórtan HAZAI BURGONYA S VÍRUS (POTATO VIRUS S, PVS) IZOLÁTUM KOMPLETT GENOMJÁNAK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATA ÉS ROKONSÁGI VISZONYAINAK FELTÉRKÉPEZÉSE PÁJTLI ÉVA1, ZÁMBÓ ÁGNES1, POLGÁR ZSOLT2, WOLF ISTVÁN2, CERNÁK ISTVÁN2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Pannon Egyetem, Agrártudományi Centrum, Burgonyakutatási Központ, Keszthely
1 2
A burgonya S vírus (Potato virus S, PVS) a világon mindenhol előfordul, gyenge vagy látens tüneteket okoz a burgonyán, jelentősége a 20 %-ot is meghaladó gumóprodukció csökkenésében mutatkozik. A kártétel többnyire kisebb mértékű, fajtától és vírustörzstől függ. Komplex fertőzések esetén azonban a károk igen jelentőssé válhatnak. A törzsek többsége levéltetűfajokkal nem perzisztens módon, valamint mechanikai és gumóátvitellel terjed. A maggal történő átvitel nem ismert. A PVS a Tymovirales rend Betaflexiviridae családjába a Carlavirus nemzetségébe tartozik, virionja helikális szimmetriájú, fonál alakú és 650 × 12 nm nagyságú. A vírus genomját pozitív egyszálú RNS alkotja, mely az RNS polimerázon (223K), a helikáz-NTPáz (25K) és a köpenyfehéjén (34K) kívül még három fehérjét kódol (12K, 7K 11K), és melynek 3’ végén poliadenilált régió helyezkedik el. A burgonya S vírus viszonylag kevésbé kutatott kórokozó, így célul tűztük ki egy magyarországi vírusizolátum genetikai állományának klónozását, teljes nukleinsav szekvenciájának meghatározását és közzétételét a nemzetközi adatbázisban. A hazai izolátum nukleotid szekvenciáját összehasonlítjuk a nemzetközi adatbázisban található szekvenciákkal és elkészítjük a rokonsági kapcsolatokat tükröző filogenetikai törzsfát. Az NCBI adatbázisban található burgonya S vírus nukleinsav szekvenciái alapján terveztük meg a primereket. A cDNS szintézist követően a vírusgenomot öt átfedő régióban megsokszoroztuk a PCR optimalizálásával, pGEM-T Easy plazmid vektorba klónoztuk, majd Escherichia coli DH5α sejtekbe transzformáltuk. A vírusszekvenciát hordozó rekombináns plazmidot tartalmazó baktérium kolóniákat kék-fehér szelekcióval választottuk ki. A rekombináns plazmidokat tisztítottuk, a klónok szekvenciáinak meghatározását elvégeztük. A nemzetközi adatbázisban összesen 4 teljes PVS genomi szekvencia található. Az általunk vizsgált izolátumot összehasonlítottuk ezekkel az ismert szekvenciákkal. Izolátumunk 92,386 % ill. 92,280 %os homológiát mutatott két amerikai szekvenciával, egyben ezek voltak filogenetikailag legközelebb a magyar izolátumhoz. A keszthelyi izolátum 91,955 %-os homológiát mutatott a szlovák izolátummal és csak 89,035 %-os homológiát a lengyel izolátummal a teljes genom összehasonlítását tekintve. A két amerikai izolátum egymással 97,987 %-os homológiát mutatott. Elkészítettük a filogenetikai törzsfát a nemzetközi adatbázisban található összes teljes köpenyfehérje gén szekvenciára és összehasonlítottuk a keszthelyi izolátummal. Az izolátumok legalább kilenc csoportra bonthatók, jelentős változékonyságot mutatnak. A keszthelyi izolátum egy olyan csoport tagja, melyhez egy szíriai, 3 iráni és egy holland izolátum tartozik, ezen belül is izolátumunk a holland izolátummal áll legközelebbi rokonságban. A hasonlóság 97,175 %-os nukleinsav szinten, ami 24 bázis eltérés a 882 bázis hosszúságú köpenyfehérje génben és 98,299 % aminosav szinten, ami 6 aminosav eltérést jelent a 294 aminosav hosszúságú köpenyfehérjében. A projekt megvalósítását az NKTN-TECH-09-A3-2009-0210, a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-20100005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.
48
Növénykórtan A PARADICSOM BRONZFOLTOSSÁG VÍRUS (TOMATO SPOTTED WILT VIRUS, TSWV) REZISZTENCIA ÁTTÖRŐ TÖRZS ELSŐ MEGJELENÉSE PAPRIKÁBAN MAGYARORSZÁGON BESE GÁBOR1, KRIZBAI LÁSZLÓ2 ÉS TAKÁCS ANDRÁS3 Csongrád Megyei Kormányhivatal NTI, KDO, Hódmezővásárhely MgSzH NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 1 2
A paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus; TSWV) a Tospovirus nemzettség Bunyaviridae családjába tartozik, amely évről-évere számottevő gazdasági kárt okoz a magyarországi paprikatermesztésben. A TSWV tripszekkel és mechanikailag terjed. Az elmúlt években számos új Tsw rezisztencia gént tartalmazó TSWV ellenálló paprika hibrid jelent meg, amelyek fontos szerepet töltenek be a vírus elleni védekezésben. Az utóbbi években megjelent a rezisztencia gént áttörő vírus törzs, amely már több országban okoz nehézségeket a paprikatermesztésben. A paradicsom bronzfoltosság vírussal szemben ellenálló paprika (Capsicum annum) növényeken a TSWV-re jellemző tüneteket figyeltünk meg 2011 nyarán, Szentes környékén levő fóliasátrakban. A hajtatóházakban a növények mintegy negyven százaléka levéldeformáció, klorotikus gyűrűsfoltosság, mozaik és hajtáscsúcs elhalás tüneteit mutatta. A fertőzött növények termésein deformációk, klorotikus gyűrűsfoltosság és nekrózisok jelentek meg. A vírus által okozott gazdasági kár jelentős volt a rezisztens fajták használata ellenére. Tüneteket mutató paprika levelekből bioteszt, TAS-ELISA és RT-PCR alkalmazásával történt a vírus kimutatása. A bioteszt Capsicum chinense PI152225 tesztnövények mechanikai inokulálásával történt. A szerológiai vizsgálatokhoz ADGEN monoklonális antiszérumokat használtunk. A cDNS szintézishez TSWV specifikus primer párt használtunk (TSWV-S1983 5′CCCTCGAGGCTTTCAAGCAAGTTCTGCG-3’ és TSWV-S2767 5′-GCTCTAGAGCCATCATGTCTAAGGTTAAGCTCAC-3′), amely 784 bázispárból álló a köpenyfehérjét kódoló szakaszt szaporított fel. A bioteszt és a TAS-ELSA, valamint a szekvencia adatok összehasonlítása alapján TSWV fertőzést állapítottuk meg. A bioteszt vizsgálatok eredménye bizonyította, hogy a TSWV rezisztencia áttörő törzse jelent meg a szentes környéki paprika állományban.
49
Növénykórtan AZ OLAJTÖK – CUKKINI SÁRGA MOZAIK VÍRUS KAPCSOLATBAN EDDIG NEM ISMERT REZISZTENCIA TÍPUS MEGJELENÉSE TÓBIÁS ISTVÁN1 ÉS HUBERT KUHLMANN2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest MQB, Herrenberg, Németország
1 2
A kabakosok biztonságos termesztését a különböző vírusbetegségek veszélyeztetik, melyek sok esetben 50-90 %-os termésveszteséget okoznak. A legsúlyosabb károkat eddigi vizsgálataink szerint a cukkini sárga mozaik vírus (Zucchini yellow mosaic virus, ZYMV) idézte elő. Hazánkban és a szomszédos Ausztriában, valamint Németországban az olajtök esetében 50-60 %-os terméskiesést figyeltek meg a ZYMV fertőzés következtében. A ZYMV elleni hatékony védekezés egyik lehetséges módja a rezisztenciára nemesítés. Ausztriában Lelley Tamás és munkatársai a rezisztenciaforrások vizsgálata és keresztezési kísérletek során tisztázta a rezisztenciagének öröklődését és dominanciáját, melynek során rezisztens vonalakat állítottak elő. H. Kuhlmann kolléga az itt előállított rezisztens vonalakat bocsátotta rendelkezésemre. A laboratóriumunkban hazai ZYMV-10 izolátummal végzett tesztelések során ezek a vonalak inkább toleránsnak bizonyultak. Az ilyen növényeken az inokulálást követően a tünetek később és enyhébb formában jelentek meg. Több éves fertőzési és öntermékenyítési kísérletek után olyan vonalakat találtunk, melyek addig nem ismert „recovery” típusú rezisztenciát mutattak. Az ilyen növényeken a sziklevél inokulálását követően 5. – 7. napon az első leveleken szisztemikus tünetek, érkivilágosodás volt megfigyelhető, ami később erősödött és levéldeformáció valamint sok esetben nekrotizáció jelent meg. A 2. és 3. levélen a tünetek enyhültek, majd teljesen tünetmentessé vált a növény. Ez a rezisztencia típus dominánsnak bizonyult, mert az F1 nemzedékben változatlan formában jelent meg. További vizsgálatok szükségesek a rezisztencia genetikai hátterének tisztázására.
50
Növénykórtan HAZAI FŰSZERPAPRIKA FAJTÁK BETEGSÉGELLENÁLLÓSÁGÁNAK FOKOZÁSA SZELEKCIÓVAL TIMÁR ZOLTÁN1, ÁGOSTON BÉLA2, PALOTÁS GABRIELLA2, PALOTÁS GÁBOR2, CSILLÉRY GÁBOR3 ÉS SZARKA JÁNOS4 Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft., Kalocsa Univer Product Zrt., Kecskemét 3 Budakert Kft., Budapest 4 Primordium Kft., Budapest 1 2
Napjainkban a csípős fűszerpaprika termesztése egyre nagyobb felületen történik, de a termesztés döntő többségben egy, évtizedekkel ezelőtt előállított fajtán alapszik. Termelői, feldolgozói szempontból egyre nagyobb az igény korszerűbb, betegség-ellenállósággal rendelkező, magas kapszaicin tartalmú fűszerpaprika fajták előállítására. Célunk olyan fajták nemesítése, melyek a TMV elleni L3, a TSWV elleni Tsw, a Xanthomonas elleni Bs2 specifikus rezisztencia gének és magas szintű általános védekezési reakció mellett magas kapszaicin tartalommal rendelkeznek. A nemesítési munka kiindulásaként 3 államilag elismert fűszerpaprika fajták szelekcióját kezdtük meg 2010 januárjában. A hagyományos fűszerpaprika nemesítési munkáktól eltérően, elsősorban nem szabadföldön, hanem fűtött fóliasátorban, évi két generáció kitermesztésével végezzük a munkákat. A TMV és TSWV fertőzések üvegházban és fitotronban izolált körülmények között történnek. A fóliasátorban végzett Xanthomonas vesicatoria-val szembeni ellenállóság tesztelésével párhuzamosan végezzük a növények általános betegség-ellenállóságának felmérését is. Nemzedékenként hozzávetőlegesen 20 ezer növényen mintegy 100 ezer kortünetet provokálunk és minősítünk a fertőzést követő 1. és 2. héten. Az így felvételezett közel 200 ezer adat alapján végezzük el a szelekciókat. A többszörös rezisztenciával rendelkező tövek további minősítése a fenotipus és termőképesség alapján történik. A kijelölt tövek terméseinek feldolgozása során a kapszaicin tartalom meghatározása az elsődleges szempont melyet a festéktartalom differenciál tovább. A szelekciós munka eredményeként a továbbszaporításhoz kijelölt tövek átlagos kapszaicin tartalmát a legrégebbi fajtánál 18%-kal, az újabb fajtáknál 45%-kal illetve 53%-kal sikerült emelni. A kijelölt tételeket 2011. évben a fűtött fóliasátor mellett szabadföldi termesztésben is teszteltük. A szabadföldi kísérletek alapján megállapítottuk, hogy a szelekciós munkák során kialakított magas szintű betegség-ellenállóság eredményeként 10-40%-kal magasabb terméshozamokat produkáltak a kontroll növényekhez képest. A kutatásokat az GOP 1.1.1-09/1-2010-0115 pályázat keretei között végeztük.
51
Növénykórtan A SZILVA AZ ERWINIA AMYLOVORA ÚJ GAZDANÖVÉNYE HAZÁNKBAN VÉGH ANITA, NÉMETHY ZSUZSANNA, HAJAGOS LAURA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A „tűzelhalás betegség” (kórokozó: Erwinia amylovora (Burrill) Winslow et al., 1920) súlyos gazdasági veszteségeket okoz az egész világon. Gazdanövény körébe tartozó Rosaceae család mintegy 40 nemzetség 200 faját képes megbetegíteni. A gazdanövények közül a Cotoneaster, Crataegus, Cydonia, Malus, Pyrus, Photinia, Pyracantha és Sorbus nemzetséghez tartozó fajok a legfontosabbak. A kórokozó megjelenését egyre több új gazdanövényről publikálták az elmúlt években. Az Amerikai Egyesült Államokban a tüskétlen szedren és málnán is jelezték a kórokozó megjelenését. Beszámoltak a japán szilva fiatal hajtásainak természetes fertőződéséről is. Az USA-ban szilva és kajszi fajhibridjén hajtásszáradásról, Észak-Németországban európai szilva fertőződéséről és Csehországban a kajszi természetes fertőződéséről jelentek meg publikációk. 2011 nyarán tűzelhalásra emlékeztető tüneteket figyeltünk meg Budaörsön, 10 év körüli ültetett szilvafa hajtásán. A fiatal hajtásra pásztorbotszerű görbület, megfeketedő, elhalás volt jellemző. A fertőzött hajtást a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén vizsgáltuk tovább. A kórokozót (Ea-PlumBo1) klasszikus – tenyészbélyeg, biokémiai (API 20E, API 50CH) és fiziológiai tulajdonság, patogenitási teszt - és molekuláris vizsgálati módszerekkel - 16S rRNS, pEA29 plazmid – azonosítottuk, és eredményeinket összehasonlítottuk más gazdanövényről (alma, Ea1) származó izolátummal. A kórokozó tenyésztéséhez King-B táptalajt, Eosine Methylene Blue agart (EMB) és Crosse-Goodman (CG) agart használtunk, melyen ép szélű, kiemelkedő, mukoid kolóniák képződtek. EMB és CG táptalajon különbségeket találtunk az almáról és a szilváról származó izolátumok között. Meghatároztuk a kórokozó alapvető biokémiai és fiziológiai tulajdonságait. A kórokozó patogenitását egészséges fiatal szilvahajtásokra és gyümölcsökre (szilva, körte) történő inokulációval bizonyítottuk. Eredményeinket összevetve az irodalmi adatokkal a kórokozót Erwinia amylovora-ként azonosítottuk a tenyésztési, biokémiai és fiziológiai tulajdonságok alapján. A molekuláris vizsgáltok során vizsgáltuk a 16S rRNS-t kódoló gén bázissorrendjét valamint az E. amylovora-ban megtalálható pEA29 plazmid nukleinsav szekvenciáját. A 16S rRNS gén vizsgálat során univerzális primereket (63f, 1398r) használtunk. A szilva izolátum a vizsgált szakaszon 100% homológiát mutatott egy német és egy angol E. amylovora izolátummal, míg a többi izolátummal 9899 %-os volt az azonosság. Az E. amylovora pEA29 plazmid PstI fragmentjének ismétlődő régiójára specifikus pEA29A és pEA29B primereket használtunk. A szekvenciákban megtaláltuk a pEA29 plazmid ismétlődő régióját, az SSR–eket (Short Sequence Repeat), mely a hazai szilváról származó E. amylovora izolátum esetében nyolc, míg az almáról származó izolátum esetében kilenc ismétlődést jelent. Fiatal szilvahajtásról sikeresen izoláltuk és meghatároztuk a tűzelhalás kórokozóját, az E. amylovora-t. Eredményünk új tudományos eredmény, mert a kórokozó szilván megjelenő természetes fertőződéséről eddig csak az USA-ban és Németországban számoltak be. A tűzelhalás megjelenése szilván a hazai gyümölcstermesztésben jelentős gazdasági károkat okozhat, valamint feltételezi újabb csonthéjas gazdanövényeken történő előfordulását is. A szerzők köszönetüket fejezik a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
52
Növénykórtan ERDÉLYBŐL SZÁRMAZÓ DIÓ EGYEDSZELEKCIÓK FOGÉKONYSÁGÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSA A XANTHOMONAS ARBORICOLA PV. JUGLANDIS BAKTÉRIUMMAL SZEMBEN BANDI ATTILA1,2, HEVESI MÁRIA1, THIESZ REZSŐ2 ÉS TÓTH MAGDOLNA1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Sapientia-EMTE, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely, Románia
1 2
A dió baktériumos levél- és termésfoltossága (Xanthomonas arboricola Vauterin et al. /1995/ pv. juglandis) a közönséges dió (Juglans regia L.) legfontosabb és széles körben elterjedt kórokozója. Már a XIX-dik század vége óta ismert betegség, a világ összes dió termőterületén előfordul. Súlyos károkat okoz, megfertőzve a rügyeket, hajtásokat, leveleket, a nő- és hímvirágzatokat, a termésburkot és a magbelet; ezáltal jelentősen csökkentve a termés mennyiségét, illetve a termőfák életerejét. A dió xantomonászos betegsége elleni megelőző védekezésnek egyik lehetősége az ellenálló fajták bevezetése a termesztésbe. A nemesítéshez javasolható génforrások és fajtajelöltek kiválasztása érdekében 2010-ben és 2011-ben értékeltük a Kelet-Erdély diópopulációjából szelektált értékes egyedek fogékonyságát. Kontrollként a fogékony cv.`Milotai intenzív`, illetőleg a kevésbé fogékony `Bonifác` fajtákat alkalmaztuk. A vizsgálatba vont erdélyi szelekciókat 2004-től zajló szelekciós munka során választottuk ki a helyi diópopuláció átvizsgálásával. A dió xantomonászos betegségére fogékony szelekciók és fajták meghatározására irányuló vizsgálatainkat a Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszék bakteriológiai laboratóriumában szerveztük meg. A szelekciók és fajták fogékonyságának vizsgálatát Ozaktana et al. (2008) módszere alapján végeztük, egyedenként július első dekádjában begyűjtött 30-30 éretlen diótermést felhasználva. A fertőzésekhez használt izolátumok eltérő helyről származtak (Budakeszi és Szentlélek). Az izolátumok virulenciáját dohánylevélen és babhüvelyen ellenőriztük, majd a fertőzéshez a két izolátum keverékét használtuk. A vizsgálat során a terméseket injekciós tű segítségével fertőztük (10 8 sejt/ml), 20 µl/szúráshely adaggal, szelekciónként/fajtánként 20-20 termést felhasználva; termésenként öt-öt fertőzési hellyel. A kontroll terméseket steril desztillált vízzel kezeltük. Az inokulált terméseket zárt, átlátszó műanyag dobozokba helyeztük, a szükséges páratartalom (90%) és hőmérséklet (26-28 oC) biztosítása céljából. Az értékelést hét nap után végeztük el, 0-4-es fokozatú skálával a fogékonysági index meghatározása céljából. A szelekciókat négy csoportba soroltuk a kontroll fajták felhasználásával. A xantomonászos betegséggel szemben mérsékelten fogékony kontrollként használt `Bonifác` fajtához hasonló mértékű érzékenységet állapítottunk meg a SOM-120 és a SOM-90 szelekciók esetében. Mérsékelt rezisztenciájával kitűnt a SZEN-10, míg a SOM-50, SAR-33, FFA-11, SOM-274, SOM-101 szelekciók fogékonynak bizonyultak. A nagyon fogékony `Milotai intenzív` kontroll fajtához hasonlóan viselkedtek az OZSD-37 és az ALB-22 szelekciók. Vizsgálataink igazolták, hogy a hazánkban elsőként bevezetett inokulációs technika eredményesen alkalmazható a diófajták és -szelekciók Xanthomonas arboricola pv. juglandis baktériummal szembeni viselkedésének elbírálásához.
53
Növénykórtan PHYTOPHTHORA FAJOK SZEREPE A FEKETEDIÓ PUSZTULÁSÁBAN KOVÁCS JUDIT, LAKATOS FERENC ÉS SZABÓ ILONA Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron A feketedió (Juglans nigra L.) kórokozói között előfordul több Phytophthora faj is, melyek megfelelő termőhelyi viszonyok mellett képesek idősebb állományok pusztulását is okozni. Az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet korábbi vizsgálatai alapján Magyarországon a feketedió állományok pusztulását leggyakrabban a Phytophthora cactorum (Lebert & Cohn) Schröt. (1886) és a Phytophthora plurivora Jung & Burgess (2009) okozta. 2011 júniusában két nyugat-dunántúli feketedió állományban végeztünk egészségi állapot-felmérést. A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Kapuvári Erdészetének területén fekvő Kapuvár 10A erdőrészletben már korábban is folytak hasonló felmérések, melyek során Phytophthora plurivora-t izoláltak a pusztuló fák talajából. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Sárvári Erdészetének területén hasonló célú mintavétel még nem történt. Az egyes fák, facsoportok mindkét erdőrészletben jellegzetes kórképet mutattak: koronájuk kiritkult, ágak haltak el, a levelek a szokásosnál kisebb méretűek és gyakran sárgák voltak. A kapuvári mintaterületen egyes fák törzsén kéregsebeket is találtunk. A felmérés során különböző egészségi állapotú fák koronáját és törzsét vizsgáltuk, valamint a fák gyökérzónájából talajmintát vettünk (Kapuvár: 20 db, Sárvár: 10 db). A talajminták laboratóriumi vizsgálata során Rhododendron és babérmeggy (Prunus laurocerasus L.) levelekkel történő csapdázással, szelektív táptalajon Phytophthora fajokat izoláltunk. A tenyészeteket a riboszomális DNS ITS 1 és ITS 2 szakaszainak szekvenciái alapján azonosítottuk. A sárvári terület fáinak gyökérzónájából vett valamennyi talajminta fertőzöttnek bizonyult, függetlenül a fák egészségi állapotától. A kapuvári mintaterület vizsgált fáinak gyökérzónájából vett talajmintákból 16 esetében sikerült Phytophthora-t kitenyészteni. A sárvári mintaterületről származó tenyészetek változatos képet mutattak: 10 vizsgált tenyészetből 7 esetben Phytophthora plurivora-t, 2 esetben P. polonica Belbahri, Moralejo & Lefort (2006) fajt, 1 esetben Pythium sp.-t azonosítottunk, míg a kapuvári mintaterület 13 vizsgált tenyészetéből 4 esetben P. plurivora-t, 9 esetben P. cactorum-ot. A továbbiakban célunk a fertőzött állományok állapotának figyelemmel kísérése, illetve a szükséges higiéniai és megelőző intézkedések betartása annak érekében, hogy a kórokozó a környező, még egészségesnek tűnő állományokba ne jusson át.
54
Növénykórtan A COLLETOTRICHUM ACUTATUM ELSŐ MEGJELENÉSE HÚSOS SOM TERMÉSÉN CSÖMÖR ZSÓFIA, TÓTH ANNAMÁRIA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A húsos somnak viszonylag kevés betegsége ismert és azok kártétele sem nevezhető jelentősnek Európában. Amerikában viszont több mint 50 növényi kórokozót írtak már le, amelyek kisebb nagyobb károkat okozhatnak. A kontinenseken átívelő kereskedelemmel ma már könnyen terjedhetnek a kórokozók, amelyek akár súlyos növényvédelmi problémákat is okozhatnak az európai som populációban és a szaporítóanyag előállításban. 2011 szeptemberében szokatlan tüneteket figyeltünk meg Bársonyoson, Cornus mas terméseken egy magángyűjteményben. Munkánk során célul tűztük ki a tünetek jellemzését, a kártétel felmérését, a kórokozó jellemzését morfológiai- és tenyészbélyegek alapján, a kórokozó azonosítását és jellemzését molekuláris módszerekkel, valamint rokonsági kapcsolatainak feltárását. A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén végeztük. A kórokozót PDA táptalajon izoláltuk. A morfológiai jellemzés során 100 konídium hosszúságát és átmérőjét mértük meg, valamint vizsgáltuk a tenyészetek színét, alakját és szélét, mintázottságát, növekedési ütemét. A kórokozó patogenitásának ellenőrzését a Koch-féle posztulátumok alapján végeztük el. A molekuláris vizsgálatok során univerzális primereket (ITS5, NL4) használtunk a PCR reakcióhoz, melyek a 18S rRNS gén egy részét, az ITS1 régiót, az 5,8S rRNS gént, az ITS2 régiót és a 28S rRNS gén egy részét sokszorozzák meg. A felszaporított szakaszt klónoztuk, majd nukleotid sorrendjét meghatároztattuk. A gyümölcsökön a tünetek a kocsány felöli részen alakultak ki először, majd onnan terjedtek tovább. A somtermés felületén fénytelen, barna, szabálytalan alakú, besüppedő foltok jelentek meg, melyek gyorsan növekedtek. A foltokban fekete termőtestek jelentek meg, azokon sűrű, ragacsos, narancssárga színű konídium masszát lehetett megfigyelni. A fertőzött gyümölcsök összeaszódtak, egy részük a fán maradt vagy a földre hullott. Vizsgálataink megkezdésekor három kórokozóról (Septoria cornicola, a Discula destructiva és a Colletotrichum acutatum) feltételeztük, hogy okozhatják a somterméseken megjelenő, antraknózisra emlékeztető elváltozásokat. Feltételezéseinket arra alapoztuk, hogy a kórokozók morfológiájukban vagy az okozott tünetekben hasonlítottak az általunk megfigyelt tünetekhez. A kórokozót a klasszikus mikológiai és molekuláris módszerekkel egyaránt Colletotrichum acutatumként azonosítottuk. A kórokozó kártétele Cornus mas terméseken új tudományos eredmény, hiszen sem az irodalmi adatok, sem az USDA adatbázisa nem említi a húsos somot a kórokozó gazdanövényei között a világon. Bár a húsos som gazdasági jelentősége igen csekély, a Colletotrichum acutatum okozta termésrothadás jelentősége mégis számottevő lehet. A Colletotrichum acutatum rendkívül sok gazdanövénnyel rendelkezik. Hazánkban súlyos megbetegedést okozott az elmúlt években a meggyültetvényekben, de a szamócának is fontos kórokozója. A Cornus mas őshonos Európában, erdőkben, ültetvények szegélyében gyakran előfordul, ezáltal fertőzési forrást jelenthet a korábban említett gyümölcstermő növények számára. Másrészt a hazai faiskolákban is komoly gondokat okozhat, akárcsak Floridában. A projektet az OTKA (PD100425 sz.) pályázat, valamint a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.
55
Növénykórtan A LEYLANDI CIPRUS HAJTÁS- ÉS ÁGELHALÁSÁNAK NÖVÉNYKÓRTANI OKAI NÉMETH NÓRA, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Európa szerte gyakori tünet a Leylandi ciprusokon a hajtás- és ágelhalás. Az elmúlt években Magyarországon is egyre gyakrabban találkozunk ezzel a problémával. A külföldi szakirodalmak elsősorban a Seiridium cardinale kórokozót tartják felelősnek az okozott károkért. A gomba hazai megjelenéséről 2010-ben Orlóci László a Kertészet és Szőlészet című folyóiratban számolt be és felhívta a figyelmet a kórokozó terjedésére. 2011-ben két mintát gyűjtöttünk fertőzött növényekről: Budapestről egy fiatal sövényről, amelyen idén jelentek meg először a tünetek, illetve Csornáról idősebb állományból, ahol a betegség évek óta fennáll. Célul tűztük ki a kórokozó azonosítását morfológiai és tenyészbélyegek, valamint molekuláris azonosítás alapján. A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének laboratóriumában végeztük. A morfológiai jellemzés során vizsgáltuk a termőtesteket, valamint a benne képződő konídiumok színét, sejtszámát, jellemzőit. Az átlagos konídiumméretet 100-100 konídium megmérése után határoztuk meg. A tenyésztéshez és a tenyészbélyegek meghatározásához burgonya-dextróz agart (PDA) használtunk. A tenyészeteket sötétben, 24 ºC-on inkubáltuk. A molekuláris azonosítás során a DNS-t tiszta tenyészetből CTAB kivonással nyertük. A polimeráz láncreakcióhoz (PCR) univerzális primereket használtunk, amelyek az ITS régió egy részét sokszorozzák meg. A tisztított PCR terméket PGEM T-Easy plazmidba ligáltuk, majd E. coli DH5α törzsbe transzformáltuk. A szekvenciát meghatároztattuk, majd elemeztük. A Leylandi ciprusokon barnán elhaló, száradó hajtásokat figyeltünk meg. A tünetek gyakran a hajtáscsúcstól indulnak és gyorsan terjednek. A csornai növények esetén a fás részeken rákos sebeket is észleltünk az érintett növényeken. A fertőzött növényi részeken fekete, pontszerű képletek képződtek. Az acervuluszokban megfigyelt konídiumok általában három szeptummal tagoltak, barna színűek, végükön négy jellegzetes nyúlvány látható. A kórokozó burgonya-dextróz agaron a leoltási pontból kiindulva csaknem szabályos kör alakú tenyészetet képezve, igen gyorsan növekedett. Mindkét izolátum esetében a fonáki rész narancsszínű, felszínén fehér légmicélium képződik. A tenyészetek széle majdnem ép. Az egyéves sövényről származó izolátum enyhén zónázott, a leoltási ponttól kb. 3 cm-re egy sötét gyűrű figyelhető meg. A csornai növényről izolált kórokozó egynemű telepet alkot. A tenyészetben konídiumképzést nem figyeltünk meg. A molekuláris azonosítás során a primerek által felszaporított szakasz nukleotid sorrendjét meghatározva, összevetettük a nemzetközi adatbázissal. Az izolátum a legnagyobb homológiát a Pestalotiopsis nemzetséggel, azon belül is a Pestalotiopsis funerea fajjal mutatta. Annak eldöntésére, hogy a Seiridium cardinale vagy a Pestalotiopsis funerea játszik-e nagyobb szerepet a Leylandi ciprusok ágelhalásában további vizsgálatokat tartunk szükségesnek. Az elkövetkezendő években tehát figyelemmel fogjuk kísérni a betegség megjelenését × Cupressocyparis leylandii növényeken. A szerzők köszönetüket fejezik a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
56
Növénykórtan A PLASMOPARA OBDUCENS HAZAI MEGJELENÉSE IMPATIENS WALLERIANA NÖVÉNYEKEN CSEJK GYÖNGYVÉR, PETRÓCZY MARIETTA ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Az Impatiens walleriana és az Imapatiens ’New Guinea’ hibridek Magyarországon is igen kedvelt és széles körben elterjedt dísznövények. Nagy mennyiségű import szaporítóanyag érkezik Magyarországra Nyugat-Európából, főleg Németországból és Hollandiából. 2011 tavaszán egy kecskeméti üvegházban szokatlan peronoszpóra jellegű tünetekre figyeltek fel Impatiens walleriana különböző hibridjein és fajtáin. A következő hónapokban az ország több részéről jelentős károkról számoltak be a termesztők. Munkánk során célul tűztük ki a tünetek és a kórfolyamat leírását, a kórokozó azonosítását és jellemzését morfológiai bélyegek alapján és molekuláris biológiai módszerekkel. Az Impatiens fajok esetében az irodalmi adatok alapján a Bremiella sphaerosperma és a Plasmopara obducens okozhat peronoszpórát, a két faj azonban az okozott tünetek és a sporangiumtartók alapján egyértelműen elkülöníthető. A morfológiai jellemzés során mikroszkóp alatt vizsgáltuk a kórokozó sporangiumtartójának színét, habitusát, alakját, az elágazások számát, a szterigmák számát és átlagos hosszúságát. A vizsgálat során továbbá 100 db sporangium két, egymásra merőleges átmérőjét mértük meg. Függő vízcsepp módszerrel vizsgáltuk a kórokozó fertőzési módját. Patogenitási tesztet végeztünk a gomba megbetegítő képességének igazolására. A molekuláris vizsgálatok során CTAB módszerrel össznukleinsav kivonást végeztünk, majd polimeráz láncreakcióval az ITS régióban található 28S rDNS egy részét sokszoroztuk meg NL1 és NL4 indítószekvenciák segítségével. A felszaporított szakaszt klónoztuk, majd szekvencia meghatározásra küldtük. A kórokozó meghatározására és rokonsági kapcsolatainak feltárására szekvencia analízist végeztünk. A kórokozó morfológiai és molekuláris vizsgálata után megállapítottuk, hogy a vízifukszia peronoszpóráját a Plasmopara obducens okozta, amely egyre több országban okoz súlyos megbetegedést Európa szerte. A levelek színi oldala sárgult, a fonákon pedig megjelent a fehér, bársonyos, egybefüggő sporangiumtartó gyep. A növények virágot nem hoztak, növekedésben visszamaradtak, az első tünetek megjelenését követő 2-4 héten belül teljesen elpusztultak. A sporangiumtartók hialinok, monopodiálisak, a sporangiumtartó nyél egyenes, rajta 4-7 elágazás figyelhető meg, melyek derékszöget zárnak be a tengellyel. Az elágazások végén három szterigma látható. Az ovális sporangiumok indirekt módon fejlődnek tovább. A szekvencia meghatározás után megállapítottuk, hogy a közel 800 bp hosszúságú PCR termék közel 100%-os homológiát mutat a Plasmopara obducens kórokozóval. A nukleotid sorrendet összehasonítottuk az NCBI adatbázisban található izolátumokkal, a legnagyobb homológiát (99,72 %) az Egyesült Királyságból származó AY587558 és a Szerbiából származó HQ246451 hivatkozási számú izolátummal mutatta. A nukleotid sorrendet mi is feltöltöttük az adatbázisba, ahol a szekvencia a HE577169 hivatkozási számon érhető el, amely az első szekvencia adat Magyarországról a Plasmopara obducens kórokozó kapcsán. A munkát a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.
57
Növénykórtan MONOTERPÉNEK HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATA ESCHERICHIA COLI MODELL ORGANIZMUSON MÓCZÁR ZSUZSANNA1 ÉS MARKÓ GÁBOR1,2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest
1 2
A másodlagos növényi anyagcseretermékek fontos szerepet töltenek be a növények kémiai védelmében a károsítóikkal szemben. Az elméleti alapkutatások során nyert tapasztalatok gyakorlati megvalósítása egy hatékonyabb és környezetkímélőbb növényvédelmet eredményezhet, ezért a nemzetközi szakirodalom növekvő figyelmet fordít ezen anyagok biológiai hatásainak tanulmányozására. Ilyen másodlagos növényi anyagcseretermékeknek számítanak a különböző, de olykor eltérő hatásmechanizmussal rendelkező terpénszármazékok komplex keverékéből álló illóolajai is. Antibakteriális, antifungális hatásuk közismert, de repellens vagy akár toxikus hatást is képesek gyakorolni a fitofág ízeltlábúakra vagy a növényevő emlősökre. Jelen vizsgálatunk célja a különböző szerkezetű és funkciós csoportú monoterpének hatásmechanizmusainak vizsgálata volt. Kísérletsorozatunkban külön-külön megvizsgáltuk a közönséges boróka (Juniperus communis L.) komplex illóolaját, valamint a főbb monoterpén alkotóinak (α-pinén, β-myrcén, δ-3-karén, terpinén-4ol, 1,8-cineol, linalool) dózisfüggő hatását az Escherichia coli (JM 109 törzs) Gram-negatív baktériumon. Ez a baktérium általánosan használt modell organizmus a mikrobiológiai gyakorlatban, amely az illóolajokkal szemben aránylag nagyobb ellenállóságot mutat más modellszervezetekhez képest. Másrészről számos állat szimbionta bélflórájának fontos részét képezi, így realisztikusabb képet kaphatunk a növény-növényevő kapcsolatokban betöltött szerepéről is. Az eredményeink szerint az illóolaj mennyisége negatívan befolyásolta a baktériumok telepképzését, de az egyes komponenseknél eltérő hatékonysággal. A boróka komplex illóolajának hatása kisebb hatékonyságot mutatott az egyes monoterpénekhez képest. Ugyanakkor bizonyos szerkezetileg egyszerűbb monoterpének (α-pinén, β-myrcén) kisebb hatékonyságot mutattak a bonyolultabb struktúrával rendelkező aromás vagy oxigenált monoterpéneknél. Az oxigenált monoterpéneknél (terpinén-4-ol, linalool) tapasztaltuk a legnagyobb antimikrobiális hatást, amik már 1%-os koncentrációban is képes voltak teljesen megakadályozni a kolóniaképződést. A komponensek eltérő molekula szerkezete, hatásmechanizmusa, az illóolajban előforduló abszolút aránya, valamint az egyes komponensek egymással alkotott interakciós kapcsolataik miatt az illóolajok tanulmányozásakor mindenképpen integrált hatásra kell számítanunk. Az integrált hatás pedig az adott károsító érzékenységétől függően közvetlenül befolyásolhatja a károsítás mértékét.
58
Növénykórtan ILLÓOLAJOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A KAJSZI- ÉS ŐSZIBARACK KÓROKOZÓI ELLEN HOCHBAUM TAMÁS, ERDÉLYI ÉVA ÉS NAGY GÉZA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Hazánkban a csonthéjas növényeken fellépő kórokozók évről évre jelentős veszteséget okoznak az ültetvényekben. A kajszi betegségei közül a monilíniás betegség, a sztigminás betegség, őszibarack esetében a tafrinás betegség és az őszibarack lisztharmat elleni védekezések adják a növényvédelem gerincét. Az Európai Közösség növényvédelmi szabályozásai kapcsán végrehajtott illetve tervezett növényvédő szer engedély visszavonások az említett kórokozók elleni hosszú távon is fenntartható növényvédelmet megnehezítik. Szükséges az alternatív, növényvédő szer-mentes, védekezési lehetőségek kutatása, különösen a gyakorlat számára közvetlenül is hasznosítható in vivo eredmények publikálása. Célul tűztük ki a kajszi és az őszibarack főbb kórokozói ellen a kakukkfű és a fahéj illóolaj kombináció hatásának felmérését szabadföldi kisparcellás körülmények között. További célkitűzésünk volt az illóolaj kombináció egyes komponensei hatékonyságának értékelése laboratóriumi körülmények között a termésfoltosságot okozó Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis kórokozó ellen. A szabadföldön az illóolajokat a Sóskút Fruct Kft. gyümölcsösének fajtagyűjteményében kajszin két koncentrációban (0,05+0,05% és 0,025+0,025%), őszibarackon egy koncentrációban (0,05+0,05%) permetezéssel juttattuk ki a Silwet Star (0,02%) tapadásfokozó alkalmazása mellett. A laboratóriumi vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének laboratóriumában végeztük mérgezett agarlemez módszerrel. Közepes fertőzési nyomás mellett a szabadföldi kijuttatások során a kakukkfű és a fahéj illóolajával végzett permetezések jelentősen gátolták kajszin a monilíniás virágfertőzés és őszibarackon a tafrinás levélfodrosodás tüneteinek előfordulását. A monilíniás virágfertőzés elleni hatékonyságot a koncentráció emelése csak kismértékben fokozta. Az őszibarack lisztharmat fertőzés és a monilíniás termésrothadás esetén nem tapasztaltunk jelentős gátló hatást. A termésfoltosság előfordulását kajszi gyümölcsökön az illóolaj kombináció nem gátolta, sőt, a magasabb koncentrációban szignifikánsan fokozta. In vitro körülmények között a kakukkfű és a fahéj illóolaja az alkalmazott nagyobb koncentrációkban (0,05%, 0,1%) teljes mértékben gátolta táptalajon a Stigmina carpophila tenyészetének növekedését. Alacsonyabb koncentrációban (0,005%. 0,01%) a gátlás nem volt szignifikáns, sőt, a fahéj illóolaja 0,005%-os koncentrációban önállóan és kombinációban is jelentősen serkentette a micélium fejlődését. A kapott eredmények összhangban állnak a termésfoltosság elleni szabadföldi kezelésnél tapasztaltakkal. Eredményeink hozzájárulnak a csonthéjasok kórokozói elleni alternatív, szintetikus növényvédő szermentes, védekezési lehetőségek kidolgozásához. A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
59
Növénykórtan MENTAFÉLÉK FOGÉKONYSÁGA A RAMULARIA MENTHICOLA SACC. KÓROKOZÓRA HORVÁTH ALEXANDRA, SÓLYOM ADRIENN, LADÁNYI MÁRTA ÉS NAGY GÉZA1 Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest Hazánkban a mentafélék egyik jelentős betegsége a ramuláriás levélfoltosság, a mentarozsda mellett, nagymértékben rontja a gyógyászatban felhasznált herba minőségét. Az utóbbi években megfigyeltük, hogy a kórokozó megjelenése, előfordulása, kártételének mértéke meglehetősen eltérő az egyes mentaféléken. Célul tűztük ki egy adott évben a kártétel felvételezését szabadföldi menta állományokban, illetve összefüggést kerestünk az eltérő kártételi szintek és a növények illóolaja valamint kivonata korokozóra gyakorolt hatása között. A kártétel felvételezését 2010-ben, Budapest-Soroksáron végeztük a Mentha spicata var. crispata L. (fodormenta), a Mentha piperita f. rubescens L. ’Mitcham’ (borsosmenta) és a Mentha piperita f. pallescens L. ’Mexian’ (borsosmenta) növényeken több alkalommal. Az illóolajok és a növényi kivonatok gátló hatását laboratóriumi körülmények között Maláta kivonat táptalajon mérgezett agarlemez módszerrel, valamint szuszpenzióban történő konídium csíráztatással értékeltük. A Ramularia menthicola Sacc. kórokozó mellett a gátló hatást, negatív kontrollként, Botrytis cinerea Pers. fajra is vizsgáltuk. A gátló hatásra a micélium növekedés mértékéből illetve a kicsírázott konídiumok számából és csírák hosszából következtettünk. Adatainkat statisztikai elemzésnek vetettük alá. A kórokozó Budapest-Soroksáron 2010 júniusában jelent meg, a kártétel mértéke a fodormentán volt a legnagyobb, a borsosmenta ’Mitcham’ és a borsosmenta ’Mexian’ fajtákon ennél jelentősen kisebbnek bizonyult. A legkisebb kártétel ez utóbbi növényen alakult ki. A különböző felvételezési időpontokban kapott kártételi szintek között Khi-négyzet próbával, egy kivételtől eltekintve (borsosmenta ’Mitcham’ - borsosmenta ’Mexian’; p=0,07), minden esetben szignifikáns különbséget mutattunk ki (p<0,05). Az illóolajok közül a fodormenta olaja gátolta legnagyobb mértékben a Ramularia menthicola és a Botrytis cinerea kórokozók micéliumának fejlődését. A borsosomenta két fajtája illóolajának gátló hatása ennél alacsonyabb szintű volt. Ismételt méréses ANOVA alapján szignifikáns különbség (p<0,05) csak a kontrollhoz képest mutatkozott. A szabadföldi kártétel mértéke nem áll összefüggésben az illóolajok gátló hatásával. A növénykivonatok kórokozóra gyakorolt hatása a fentiekkel ellentétben alátámasztotta a szabadföldön kialakult kártételi szinteket. A Ramularia menthicola konídiumainak csírázását legnagyobb mértékben a borsosmenta ’Mexian’ fajta kivonata gátolta. A csírázás gátlása Fisher-próba szerint szignifikánsan különbözött a fodormenta és a borsosmenta ’Mitcham’ kivonatok gátlásától és a kontrolltól (p<0,001). A Botrytis cinerea micéliumnövekedés-gátlásában szintén a borsosmenta ’Mexian’ kivonata volt a leghatékonyabb, azonban a különbség, ANOVA szerint, sem a mentakivonatok, sem a kontroll között nem volt szignifikáns (p>0,05). Eredményeink alapján a borsosmenta ’Mexian’ Ramularia menthicola kórokozóval szembeni nagyobb ellenállóságáért felelős összetevőt a növénykivonat tartalmazza, azonban ennek meghatározása további vizsgálatokat tesznek szükségessé. A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B10/1-2010-0023 pályázatok támogatásáért.
60
IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS
61
Gyomnövények, gyomirtás ÚJABB ADATOK A PANICUM MILIACEUM L. ALAKKÖRÉBE TARTOZÓ GYOMOSÍTÓ ALFAJOK CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ MAGYAR LÁSZLÓ Sumi Agro Hungary Kft., Budapest A köles (Panicum miliaceum L.) az emberiség egyik legősibb élelmiszernövénye, amely elvadult alakjainak köszönhetően a herbológiai gyakorlatban, mint kultúr-gyomnövény fajkomplex ismert. Magyarországon – a rendelkezésre álló adatok alapján – két gyomosító alfaja, a P. miliaceum subsp. miliaceum és a P. miliaceum subsp. ruderale károsít, amelyek az elmúlt évtizedek intenzív monokultúrás kukoricatermesztése valamint a klóramino-triazin típusú herbicidek egyoldalú, tartós használata mellett jelentős magprodukciójuknak és sikeres terjedési stratégiájuknak (talajművelő- és betakarítógépek) köszönhetően rohamosan szaporodtak fel hazánk szegetális gyomflórájában. Annak ellenére, hogy, a legutóbbi, Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) eredményei alapján már mindkét P. miliaceum alfaj a kukorica legfontosabb egyszikű gyomnövényei közé tartozik, csírázásbiológiai sajátosságaikról kevés konkrét adattal rendelkezünk. Mindezek alapján célul tűztük ki a termesztett köles alakkörébe tartozó ismert hazai gyomosító alfajok, a P. miliaceum subsp. miliaceum, és a P. miliaceum subsp. ruderale csírázásbiológiájának részletes vizsgálatát, amely fontos előrelépést jelenthet a hatékonyabb védekezési stratégiák kidolgozásához. Kísérleteinkhez a vizsgált taxonok által dominánsan fertőzött kisalföldi kukoricavetésből, 2011.08.17én Mosonmagyaróvár határából P. miliaceum subsp. miliaceum, 2011.08.27-én pedig egy Hanságliget melletti tábláról P. miliaceum subsp. ruderale érett szemterméseit gyűjtöttük be. Tisztítás után a magmintákat három egyenlő részre osztottuk. Az első részt azonnal csíráztattuk, a másodikat 4 illetve 8 hétig, szobahőmérsékleten, papírzacskóban történt utóérést (after-ripening) követően, a fennmaradt részt pedig 5 oC-on nedves homokban történt, hasonló időtartamú rétegezés (sztratifikáció) után csíráztattuk. A csíráztatási teszteket termosztátban, 30/22 ±1 oC alternáló hőmérsékleten, természetes fényviszonyok mellett, 10 cm átmérőjű Petri-csészében, desztillált vízzel megnedvesített szűrőpapíron, 4×50 db mag felhasználásával végeztük. A csírázás mértékét 17 napon keresztül, naponta értékeltük, az adatok statisztikai értékelése pedig varianciaanalízissel történt. Megállapítottuk, hogy mindkét gyomosító P. miliaceum alfaj frissen beérett magjai erős nyugalmi állapotban vannak, amelynek megszűnéséhez eltérő ideig tartó utóérést igényelnek. A P. miliaceum subsp. miliaceum esetében a magvak endogén nyugalmi állapota a 4 hetes, szobahőmérsékleten, száraz körülmények közötti tárolást követően jelentősen csökkent, a magvak mintegy 74%-a kicsírázott, 8 hetes utóéréssel pedig gyakorlatilag megszűnt. Ezzel szemben a P. miliaceum subsp. ruderale magvainak primér dormanciáját még a nyolc hetes utóérés is csak részben oldotta fel, a csíráztatóba helyezett magvak átlagban mindössze 53,75%-a csírázott ki. Az alacsony hőmérsékleten, nedves homokban, 4 hétig történt tárolás a P. miliaceum subsp. miliaceum magvak esetében a magnyugalom teljes feloldódását eredményezte, ellentétben a P. miliaceum subsp. ruderale hasonló körülmények között tárolt magvaival, amelyeknél a csírázás mértéke jóval alacsonyabbnak bizonyult. Az elvégzett laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy a hazánkban gyomosító P. miliaceum alfajok csírázási viselkedésében jelentős különbségek figyelhetők meg. A P. miliaceum subsp. ruderale magvai hosszabb endogén nyugalmi állapottal rendelkeznek, mint a P. miliaceum subsp. miliaceum alfaj esetében. Mindez nagyban megkönnyítheti a P. miliaceum subsp. ruderale további gyors terjedését ugyanakkor pedig jelentősen megnehezíti az ellene való eredményes védekezést. Ezért, a köles elleni gyomszabályozási eljárások jövőbeni tervezésénél a csírázásbiológiai sajátosságokban megmutatkozó intraspecifikus különbségeket is figyelembe kell venni.
62
Gyomnövények, gyomirtás A KÉSEI KÖLES (PANICUM DICHOTOMIFLORUM MICHX.) VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA1 ÉS MAGYAR LÁSZLÓ2 1 2
Somogy Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár Sumi Agro Hungary Kft., Budapest
Az elmúlt évtizedek során elvégzett országos szántóföldi gyomfelvételezések eredményei egyértelműen jelzik az egyszikű gyomnövények, köztük Panicum fajok folyamatos előretörését a hazai szegetális gyomflórában. A már korábban is jelentős borítást elért P. miliaceum subsp. miliaceum; P. miliaceum subsp. ruderale és P. capillare mellett napjainkban egy újabb, ÉszakAmerikából származó adventív egyéves faj, a P. dichotomiflorum megtelepedésének és inváziós terjedésének lehetünk szemtanúi. A kései köles, előfordulását tekintve elsősorban a Dél-Dunántúlon, Somogy és Baranya megyében gyakori. Veszélyességét jól mutatja, hogy Baranyában a legutóbbi, V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) alkalmával már 0,43 %-os átlagos borítást ért el, amivel 22. leggyakoribb gyomfajnak bizonyult a megye kukorica vetéseiben. Mivel térfoglalásának felgyorsulása a globális éghajlatváltozásnak és csírázásbiológiai sajátosságainak köszönhetően a közeljövőben még inkább prognosztizálható, ezért az ellene való hatékony védekezési stratégia mielőbbi kidolgozása fontos feladat. Ennek érdekében 2011-ben egy több évre tervezett vizsgálatsorozatot indítottunk el, jelen közleményünkben az első évben végzett vegyszeres gyomirtási kísérlet eredményeiről számolunk be. Vizsgálatunkat Kutas község (Belső-Somogy) határában, egy kései köles által dominánsan fertőzött kukoricavetésben, 3×10m-es parcellákon, négy ismétlésben, véletlen elrendezésben állítottuk be. A kísérletben 14 herbicidet és azok összesen 17 különböző kezelését alkalmaztuk, valamennyit az engedélyezett dózisban. Az összeállított kezelésekből 5 preemergens, 4 korai poszt- és 8 pedig posztemergens időpontban került kijuttatásra. A kezelések gyomirtó- és fitotoxikus hatásának elbírálását három értékelési időpontban, a hatósági herbicid vizsgálati módszertan előírásai szerint végeztük. Megállapítottuk, hogy az elvégzett preemergens kezelések közül a lehullott kevés csapadék (2 héten belül 5 mm, 4 héten belül 21 mm) ellenére a Stomp Super (a.i.: 330 g/l pendimetalin) és az Adengo (a.i.: 225 g/l izoxafluol + 90 g/l tienkarbazon-metil + 150 g/l ciproszulfamid) a gyakorlat számára elfogadható, illetve jó gyomirtó hatást mutatott. A korai posztemergens kezelések közül, szintén jó hatékonyságúnak bizonyult az Adengo, emellett elfogadható gyomirtó hatást biztosított még a kései köles ellen a Nic-It + Shado (a.i. 240 g/l nikoszulfuron + 300 g/l szulkotrion) kombináció is. Az első vizsgálat során kapott további eredményeket összefoglalva elmondható, hogy elsősorban azok a kezelések bizonyultak jó hatásúak a P. dichotomiflorum ellen, amelyekben nikoszulfuron hatóanyag szerepelt, akár önálló készítményként, akár gyári vagy tankkombináció formájában. A 2011. évi kísérlet további tapasztalata az volt, hogy megfelelő szerkiválasztással a szárazabb időjárási körülmények között is lehetett hatékonyan védekezni a P. dichotomiflorum ellen. Mindezek ellenére eddigi eredményeink csak előzetesnek és tájékoztató jellegűnek tekinthetők, általános következtetések levonásához és a pontos technológia kidolgozásához még további vizsgálatokra van szükség.
63
Gyomnövények, gyomirtás A PANICUM RIPARIUM H. SCHOLZ MEGJELENÉSE, ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON, ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA NAGY MARGIT1, NAGY LAJOS2, KIRÁLY GERGELY3 ÉS SIMON ZOLTÁN2 Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény - és Talajvédelmi Igazgatóság, Nyíregyháza 2 Bayer ScropScience, Budapest 3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 1
Az utóbbi évtizedekben, a hazai gyomflórában a magról kelő egyszikű gyomnövények, azon belül is a Panicum fajok előretörése figyelhető meg, amit az országos gyomfelvételezések eredményei is alátámasztanak. A legutóbbi időszakra jellemző másik tendencia az új Panicum fajok megjelenése. A világon előforduló 500 Panicum fajból kb. 50 faj gyomosít. E fajok közül a hazai szántóföldi gyomflóra egy újabb Panicum fajjal a Panicum riparium-mal „gazdagodott”, amely feltételezhetően az Észak-Amerikából behurcolt özöngyomnövényből, a Panicum capillare-ból alakult ki. Az Elba és Odera menti pionír gyomtársulásokból 2002-ben SCHOLZ által leírt faj. Magyarországon 2007-ben, Zala megyében Zalaszentlászló térségében ruderálián találták meg. Ezt követően 2010-ben a Szabolcs-Szabolcs-Bereg megyei Mérk község határában kukoricatáblán figyelték meg, majd 2011-ben szintén ebben a térségben 15 település határában, összesen 24 szántóföldi táblán. 2011-ben, a Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsa határában is megjelent. Szabolcs-Szabolcs-Bereg megyében a gyors felszaporodása a felaprózódott birtokviszonnyal magyarázható. A gazdák nagy része a betakarítást bérkombájnokkal végezteti. Mindez kedvező feltételeket teremt a gyommagvak táblák- és településhatárok közötti továbbhurcolásának. A robbanásszerű térfoglalása ezen kívül egyes gyomirtó szerekkel, feltételezhetően gyomirtó szercsoporttal szembeni toleranciájának, a talajban felhalmozódó óriási gyommag készletének, valamint a globális éghajlatváltozás regionális szinten is észlelhető hatásainak, köszönhető. 2010-ben a rendkívüli csapadékos időjárás a P. riparium felszaporodására is igen kedvező feltételeket biztosított. A robbanásszerű terjedése, valamint a gyakorlat által gyakran alkalmazott gyomirtó szerrel szembeni tolerancia indokolttá tették, hogy az ellene való védekezéshez a gazdálkodók részére minél hamarabb hatékony technológiát tudjunk ajánlani. Vizsgálatainkat Mérk határában, Panicum riparium-mal erősen fertőzött kukoricavetésben, 3×10 m-es parcellákon, négy ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben állítottuk be. A kísérletben összesen 19 herbicid, illetve kombináció hatékonyságát vizsgáltuk meg. A kezelések korai posztemergens és posztemergens időpontban kerültek kijuttatásra. A vizsgálat eredményeiről összességében elmondható, hogy Panicum riparium ellen a nikoszulfuronos, valamint a jodoszulfuron-os kezelések jó, a nikoszulfuron-os (nem hormonos) tank-és gyárikombinációk kitűnő, a jodoszulfuron-os gyári kombinációk jó, illetve kitűnő hatékonyságot adtak. A korai posztemergens kezelések közül a kevés bemosó csapadék (2 héten belül 5,8 mm, 4 héten belül 20,8 mm) ellenére az izoxafluol + tienkarbazon-metil + ciproszulfamid adott a gyakorlat számára elfogadható gyomirtó hatást. A vizsgálatot tovább szeretnénk folytatni a következő években. Többek között választ szeretnénk kapni arra a kérdésre, hogy P. riparium az összes HPPD gátlókra toleráns-e, valamint nedvesebb időjárási körülmények között is meg szeretnénk vizsgálni a korai posztemergens kezelések hatékonyságát.
64
Gyomnövények, gyomirtás AGROTECHNIKAI ÉS ABIOTIKUS TÉNYEZŐK HATÁSA A MÁKVETÉSEK GYOMNÖVÉNYZETÉRE PINKE GYULA1, TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER1, PÁL RÓBERT2, CZÚCZ BÁLINT3 ÉS BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár Pécsi Tudomány Egyetem, TTK, Pécs 3 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót 1 2
Az utóbbi évek átlag adatait figyelembe véve Magyarországon mintegy 8-12 ezer hektáron alkaloida, 2-5 ezer hektáron pedig étkezési mákot termesztenek. A mák gyomszabályozása meglehetősen összetett feladat, széleskörű ismereteket és szigorú technológiai fegyelmet igényel. A jelen tanulmány célja az volt, hogy feltárja és rangsorolja a mákvetések gyomösszetételére ható agrotechnikai és ökológiai tényezők szerepét. 2010. május 30. és június 14. között, Magyarország máktermesztő régióiban összesen 102 szántóföldön végeztünk gyomfelvételezést és összesen 41 agrotechnikai és környezeti tényező hatásának figyelembevételével redundancia elemzést (RDA) végeztünk. Az analízis során tíz tényező hatása bizonyult szignifikánsnak. A legfontosabb magyarázó változó a vetésidő volt, a tavaszi alkaloida és az őszi vetésű étkezési mákvetések gyomnövényzetének összetétele élesen elkülönült egymástól. A további szignifikáns agrotechnikai változók a következők voltak: elővetemény, mezotrion és izoxaflutol herbicid hatóanyagok, nitrogén műtrágyázás és sortávolság. A hat agrotechnikai tényező mellett mindössze négy abiotikus tényező bizonyult szignifikánsnak: évi átlaghőmérséklet, talajszerkezet, valamint a talaj magnézium és kalcium tartalma. Ez az arány valószínűleg a komplex agrotechnikai eljárásoknak, valamint a mák viszonylag szűk ökológiai tűrőképességének következtében megnyilvánuló rövid környezeti gradiensnek tulajdonítható.
65
Gyomnövények, gyomirtás A MÁK GYOMIRTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS TAPASZTALATAI TÓTH KÁLMÁN1, KARÁCSONY PÉTER1, PÁL RÓBERT2 ÉS PINKE GYULA1 1 2
Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs
Általánosan elmondható, hogy alkaloida és étkezési mákot gyomirtás nélkül termelni lehetetlen. Elhúzódó kelése, kezdeti vontatott fejlődése szükségszerűvé teszi a gyomkompetíció kiküszöbölését, a termésmennyiség, és betakaríthatóság javítása érdekében. Gyomelnyomó képessége 8-10 leveles állapotig kifejezetten rossz. A kellően nagy és fejlett tőlevélrózsa előfeltétele a jó termésnek, ezért a korai gyomosodás kiiktatása elengedhetetlen. Vegyszeres gyomirtására korábban kevés lehetőség kínálkozott, és gyakran fitotoxikus hatások jelentkeztek, ezért sok esetben mechanikai gyomirtást alkalmaztak. Új hatóanyagok forgalomba kerülése a mák vegyszeres gyomirtását lényegesen megkönnyítette, a gyomirtó szerek megfelelő fenológiai stádiumban történő felhasználása azonban kellő szakértelmet, és odafigyelést igényel. Az élőmunka árának növekedésével, új technológiák megjelenésével, az emberi erővel végzett gyomirtás kiszorult a technológiából, mely köszönhető a megnövekedett költségeinek is. 2010 nyarán országos gyomfelvételezést végeztünk étkezési és alkaloida máktermelőknél. Kérdőíves felmérésünk kiterjedt a máktermelők gazdasági viszonyaira, alkalmazott növényvédelmi technológiáira, valamint a technológiák során használt input anyagok qualitatív és quantitatív jellemzőire. A gazdálkodókat az Alkaloida Vegyészeti Gyár ZRt., a Donauland Kft., valamint a saját kapcsolataink révén választottuk ki. A gazdák összességében 4754 hektáron termeltek mákot. Ebből 3020 hektárt tett ki az alkaloida, 1734 hektárt az étkezési mák vetésterülete. Vizsgálatunk 1363 hektár mákvetésre terjedt ki, melyből 1086 hektárt az alkaloida, 277 hektárt az étkezési mák képvisel. Felmérésünkből kiderült, hogy preemergens gyomirtást a felvételezett terület 27,7%-án végeztek, izoxaflutol és ciproszulfamid hatóanyagok kombinációjával. A fennmaradó területen kizárólag posztemergens gyomirtást tapasztaltunk, leggyakrabban mezotrion hatóanyagot használva (78,7%). A vizsgált területen 76,5%-ban kétszeri gyomirtást végeztek. Ez köszönhető annak, hogy az „alap” gyomirtó szerek tartamhatása még megfelelő mennyiségű bemosó csapadék hatására is legfeljebb négy hét, azonban a máknövény erre az időszakra még nem borít kellően ahhoz, hogy a kelő gyomnövényzetet elnyomhassa. Másodszori védekezés során leggyakrabban használt hatóanyag a tembotrion + izoxadifen-etil, melyet a teljes terület 53,7%-án használtak. A szerkombináció taglózó hatása és széles hatásspektruma miatt rendkívül népszerű a máktermesztők körében. Egyszikűirtókat a terület 7,4%-án használtak, mely 100,7 hektárnak felel meg. Fallopia convolvulus-al és Convolvulus arvensis-el borított területeken célzott gyomirtást alkalmaznak, leggyakrabban fluroxipir-meptil hatóanyagot használva. Ezt a felvételezett terület 5,5%-án volt jellemző. Napjainkban vegyszeres és mechanikai módszerrel is megoldható a kultúra gyommentesítése, megjegyezve, hogy a vegyszeres kezeléstől függetlenül (ha a sortávolság azt megengedi) a máktáblát a tenyészidőszak alatt legalább kétszer szükséges kultivátorozni, ami nemcsak a gyomirtás, hanem a talaj levegőztetése miatt is fontos. Mivel a mák kis kultúrának számít, a növényvédő szereket gyártó cégek gyakran nem engedélyeztetik szereiket ebben a kultúrában, így hivatalosan nagyon kevés lehetőség áll rendelkezésre növényvédelmében.
66
Gyomnövények, gyomirtás A TRÁGYAKAZAL HŐMÉRSÉKLETÉNEK HATÁSA A KAKASLÁBFŰ (ECHINOCHLOA CRUS-GALLI L.P.B.) KELÉSÉRE GALAMBOS MÁRTA1 ÉS TIRCZKA IMRE2 Tarnamenti 2000 Zrt., Jászdózsa STIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, KTI, Gödöllő
1 2
Az istállótrágya gyomosító hatásának egyik oka a nem megfelelő trágyakezelés. A trágya szakszerű kezelése hozzájárul a trágyában lévő gyommagok csírázóképességének megszűnéséhez, illetve csökkentéséhez, melyben szerepe van a kezelés során kialakuló magas hőmérsékletnek. Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy a trágyakezelés során kialakuló különböző hőmérsékleti tartományokban, az eltérő ideig történő hőkezeléseknek milyen a hatása a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli L.P.B.) magok kelési képességére. Ökológiai művelésű szántóföldről 2009 őszén gyűjtött kakaslábfű magokat tisztítás és átválogatás után fátyolfólia tasakokba csomagoltuk (400szem/tasak), majd a hőkezelésig száraz, hűvös, sötét helyen tároltuk. A gyommagok 1 és 28 nap közötti változó idejű és nagyságú hőkezelésére 2010 tavaszán került sor, a Szent István Egyetem Babatvölgyi Biokertészeti Tanüzemében összerakott kísérleti trágyakazal 30 és 100 cm-es mélységében. A trágyakazalban rendszeresen cserélgettük a tasakokat, melyek nem érintkeztek közvetlenül a trágyával. A hőmérsékletet kalibrált, adatrögzítős hőmérővel 15 percenként mértük, közvetlenül a gyommagok mellett. A hőkezelt magokat 2010 és 2011-ben 1-1 hónapig tenyészedényben csíráztattuk, az átteleltetés hűvös, sötét helyen történt. A csíráztatás közege kétszer mosott 0-1mm-es kvarchomok, az ismétlések száma 4, ismétlésenkénti magszám 100 db. A tenyészedényeket szabadban, véletlen blokkelrendezésben helyeztük el, a természetes csapadék kizárásával, a vízellátás mesterséges biztosításával. Mindkét évben megszámoltuk a kikelt növényeket, és az eredményeket varianciaanalízissel értékeltük. A trágyakazal 1m-es mélységében kialakult 60°C-os átlaghőmérsékletnél a hőkezelés 8 napja alatt, a kakaslábfű kelési százaléka a hőntartási idő hosszabbodásával a 3. napig növekedett, ekkor elérve maximumát (93%), majd a 4. és 8. nap között már alacsonyabb értékek voltak jellemzőek (75-79%). Közvetlenül a trágyakazal összerakása utáni négy napban kialakult rövididejű, gyors és erőteljes hőmérsékletemelkedés (első 24 órában 32°C emelkedés, majd átlag 63°C) hatására egyetlen növény sem kelt ki, szemben azon négy napos 61°C-os átlaghőmérsékletű kezeléssel, amikor a gyommagok 79%-a kikelt. Az 56°C-os átlaghőmérsékletnél a hőkezelés 4. napján, az 58°C-os átlagnál már az 1. napján 90% feletti volt a kelés, ami mind két esetben megmaradt a 14 napos hőntartási időnél is. A hőkezeletlen kontroll kelése ugyanakkor 75% volt. Az 50-60°C közötti tartományban, a hőmérséklet gyors és egyenletes emelkedésének és az utána következő magasabb hőmérsékletnek az együttes hatása is kedvezőtlenül hatott a kelésre, a 12 és 14 napos kezelések alatt. Az eddigi eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a néhány napos hőkezelés mind az alacsonyabb, mind a magasabb hőmérsékleti tartományokban elősegíti a féléves életkorú kakaslábfű magok kelését, megszüntetve a mag nyugalmi állapotát. Nemcsak a hőmérséklet nagyságának, hanem annak rövididejű, de erőteljes emelkedésének is kimutatható a kelést befolyásoló kedvezőtlen hatása. A hőmérséklet nagyságán kívül egyéb, általunk nem vizsgált tényezők is meghatározóak, amire utal az is, hogy a 40-50°C-os tartományban, a trágyakazal 30 cm-es mélységében a 21 és 28 napig hőkezelt magok már nem keltek ki.
67
Gyomnövények, gyomirtás A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) NÖVEKEDÉSI PARAMÉTEREI ÉS A CSÍRÁZÁSI MÉLYSÉG KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA NAGY VIKTOR1 ÉS NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET2 1 2
Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Tata, Pannon Egyetem, Georgikon Ka,r Növényvédelmi Intézet, Keszthely
Az agresszíven terjedő növényfajok eredeti élőhelyükről kikerülve új környezetben, új életfeltételek között rövid idő alatt óriási borításnövekedést érhetnek el. Az új élőhelyeken gyors felszaporodásuk következményeként jelentős károkat okozhatnak mind az ökoszisztémákban, mind pedig a mezőgazdasági termelésben. Terjedésükben számottevő szerepe lehet a klimatikus tényezők megváltozásának, de az éghajlat melegedése nem ad egyértelmű magyarázatot a rövid idő alatt bekövetkező nagymérvű térfoglalásnak. Egy adott inváziós faj hatékony terjedéséhez a faj életstratégiája szintén hozzájárul. Magyarországon a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) az elmúlt pár évtized alatt az egyik legjelentősebb, veszélyes gyomnövénnyé vált. Megtelepedését és terjedését biológia tulajdonságai segítik. Számos hazai és külföldi kutató foglalkozott csírázásbiológiájával, az allelopatikus hatásával és kompetíciós képességével, amely tulajdonságokban a faj sikerességét vélték felfedezni. Kísérletünkben a faj csírázásbiológiai tulajdonságait tanulmányoztuk. A magmélység hatását vizsgáltuk a csírázási %-ra, valamint a különféle növekedési paraméterekre [hajtáshossz (cm/növény), gyökérhossz (cm/növény), levélterület (cm2/növény), levélszám (db/növény), hajtás friss- és száraz tömeg (gramm/növény), gyökér friss- és száraz tömeg (gramm/növény)] szabadföldi tenyészedényes kísérletben 2009-ben és 2010-ben. Szoros negatív korreláció állt fent mindkét kísérletünk során a csírázási mélység és a csírázási % között. A kelési mélység növelése egyértelműen csökkentette a csírázás mértékét, de még 15 cm-es mélységből is kicsírázott keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalajon. Megállapítottuk továbbá, hogy a mélyebbről kelő növények szignifikánsan kisebb hajtásnövekedést, hajtástömeget, levélterületet és levélszámot értek el a sekélyebbről kelőekhez képest. Minél mélyebbről kel ki egy selyemmályva növény, annál kisebb magasságot ér el, és az asszimilációs felülete is ezzel arányosan csökken. Így a mélyebbről csírázó növények kompetícióban betöltött szerepe is kisebb lehet. A legkedvezőbb kelési mélység számára az 1-6 cm, de akár még 15 cm-ről is csírázik, ami nagyban megnehezíti az ellene való herbicides védekezést, hiszen a gyomirtó szerek a bemosódási zónától jóval mélyebben fekvő magvak ellen hatástalanok. Vizsgálati eredményeink újnak mondhatóak, a szakirodalomban a növekedési paraméterek (növénymagasság, növénytömeg, levélterület, levélszám) és a csírázási mélység közötti kapcsolat tanulmányozására irányuló eredményekről utalást nem találtunk.
68
Gyomnövények, gyomirtás AZ INTERSPECIFIKUS KOMPETÍCIÓ HATÁSA A NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS L.) TERMÉSÉNEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREIRE SALLAI ANDRÁS1, PÓSA BARNABÁS1, HARCSA MARIETTA1, VÁNYINÉ SZÉLES ADRIENN2, PERCZE ATTILA1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő Debreceni Egyetem, Földhasznosítási- Műszaki és Területfejlesztési Intézet, Debrecen
1 2
Napjainkban erősödő tendencia a gyomszabályozás rendszerszerű alkalmazása. A gyomszabályozási rendszer kidolgozása a komplexitáson alapul, vagyis több szabályozási módot (kémiai, mechanikai, és agrotechnikai, stb.) integrálunk. Több kísérlet is igazolja a komplex szabályozási rendszerek sikerét. Az Országos Gyomfelvételezések eredményei is alátámasztják a gyomok elleni védekezések fontosságát. Szántóföldjeinken számos olyan kiemelt jelentőségű gyomfaj is károsít, melyek ellen nehéz és költséges a védekezés. Ezen gyomok gyors szaporodása komoly problémákat okoz a mezőgazdasági termelés során. A hatékony védekezés alapja a kultúrák gyomviszonyainak és azok kompetitív képességeinek ismerete. A növények közötti kompetíció első tudományos meghatározását Clements végezte el 1907-ben. A kompetíció lehet fajok közötti (interspecifikus), fajon belüli (intraspecifikus), növényen belüli (intraindividuális), illetve genotípuson belüli (intragenotypic) vagy genotípusok közötti (intergenotypic) versengés (Pozsgai, 1983). Az interspecifikus kompetíció vizsgálata során fontos kérdés, hogy a társuláson belüli populációk hogyan és milyen mértékben részesednek fényből, vízből és tápanyagból, melyek létfontosságú szerepet töltenek be a növényi fejlődés során. A források felhasználásának mérése nehezen kivitelezhető és költséges folyamat, amely lényeges a növénytermesztés számára. A szántóföldi növénytermesztésben a gyomnövények elszaporodása a legfontosabb terméscsökkentő tényezők egyike. A gyomok okozta termésveszteség az összes veszteség 30%-át is kiteheti, de akár meg is haladhatja azt (Solymosi,1998; Percze, 2002). Additív kisparcellás szántóföldi kísérleteinkben a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.) és a mezei acat (Cirsium arvense L.) kompetícióját vizsgáltuk napraforgó kultúrában. Mindkét kísérletben a területen jelenlévő gyomflóra domináns gyomfaját választottuk vizsgálatunk tárgyául. A kísérletek véletlen blokk elrendezésben három ismétlésben kerültek beállításra. A parcellák mérete 2×2=4m2 melyekben a napraforgó tőszáma állandó, parcellánként 20 db volt. A napraforgóval versengő disznóparéj gyomnövények száma a kezelésekben parcellánként a következő volt: 15–, 30–, 45. Az acatos kísérletben is hasonló kezeléseket alkalmaztunk, de az acat életformájából (G3) fakadóan, a tenyészidőszakban három alkalommal, sor került a gyomborítás %-os megállapítására is. A kísérlet beállítását követően a napraforgó fenológiai vizsgálatát (magasság, tő átmérő, levélszám) 10-14 naponként végeztük el. A kezeléseket mindkét kísérletben kapált kontrollal hasonlítottuk össze. A parcellánként betakarított napraforgó beltartalmi paramétereit (nedvesség, olaj, fehérje tartalom) a SZIE Növénytermesztési Intézetében INSTALAB 600 NIR analizátor készülékkel mértük. Vizsgálataink eredményeiből megállapítottuk, hogy a Cirsium-mal borított parcellákban a gyomborítás növekedésével a kaszatok nedvesség- és fehérjetartalma csökkent, míg az olajtartalma nőtt. A nedvességtartalom csökkenése a Cirsium nagyfokú nedvesség elvonásának következménye, ezért a talajban a kultúrnövény számára is kevesebb lesz a felvehető vízmennyiség. Az Amaranthus-al borított parcellák kaszatainak nedvességtartalma a gyomok számának növekedésével arányosan nőtt, a fehérje és olaj tartalom itt is csökkent. A gyomok számának és borításának a növekedése mindkét kísérletben a parcellák termésének csökkenését okozta.
69
Gyomnövények, gyomirtás GAZDASÁGI GYEPEK GYOMOSODÁSA A HASZNOSÍTÁSI GYAKORISÁG FÜGGVÉNYÉBEN HARCSA MARIETTA1, ZALAI MIHÁLY2, SALLAI ANDRÁS1 ÉS SZEMÁN LÁSZLÓ1 SZIE, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő SZIE, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
1 2
A gyepet alkotó növényfajok az igényektől függően egyszikű fűfélék, kétszikű pillangós vagy más hasznos növények, illetve gyomnövények lehetnek. A fajok értéke hasznosítási szemponttól függően változik. Általános megfogalmazásban a gyep esetén gyomnak számít minden olyan növény, amely nem tartozik a takarmány gyepet alkotó fűfélék közé, illetve nem mi telepítettük. Az, hogy mit tekintünk gyomnak a gyepben, nagyban függ a hasznosítás céljától is. Elmondható a gyepgazdálkodásban bekövetkező változásokról, hogy nemcsak a gyepterületek csökkenése figyelhető meg, hanem egyre nagyobb mértékű a hangsúly eltolódás a gazdasági gyepektől az egyéb funkciók felé. Egyre nagyobb területek tartoznak például a NATURA 2000 hálózatba, ezen kívül a legújabb AKG programok is a gyepet, mint élőhelyet kívánják fenntartani. Ezeken a gyepterületeken a gyomirtás és a felülvetés tilalma miatt a gyomszabályozást a megfelelő gyepgazdálkodási technológia kialakításával oldhatjuk meg. Sok esetben gyomszabályozási technológiának csak a helyesen és megfelelő időben elvégzett kaszálás jöhet szóba. Kísérletünk célja a különböző nyírási gyakorisággal modellezni a gazdasági gyepek gyomosodási viszonyait. (Jelen kísérletünk egy nagyobb legeltetéses és kaszálásos hasznosítási tanulmány előkísérletének tekinthető). A kísérletben négy féle nyírásgyakoriságot alkalmaztunk 3 ismétlésben 3×3m-es parcellákon, fajgazdag vetőmagkeverékkel telepített gyepen. A nyírástípusok a következők voltak: P1: két hetente (rendszeresen) nyírott parcella /talajvédő gyep, urbanizációs gyepek nyírásmodellje/; P2: a fűfélék növekedési üteme szerint nyírott parcella /adagoló legeltetési módszer modellje/; P3: havonta nyírott parcella /szakaszos legeltetési módszer modellje/; P4: évente 2-szer nyírott parcella /kaszálásos hasznosítás mintáján alapszik/. A gyepparcellákon 4 alkalommal végeztünk az év során botanikai felvételezést, mely során felmértük az idegen (nem telepített) fajokat és azok borítását. Felvételezéseink során megállapítottuk, hogy a területen megjelent egyéves gyomfajok (Ambrosia artemisiifolia, Crepis rhoeadifolia) a kaszálások hatására sehol sem tudtak jelentős borítást elérni. A G-s életforma csoportba tartozó gyomok (Cirsium arvense, Convolvulus arvensis, Elymus repens) a kétheti rendszerességgel nyírt parcellákban nem tudtak 1%-nál nagyobb borítást elérni, a P2-es jelölésű parcellákban 2% és 4% között ingadozott a borításuk. A havonta nyírt parcellákban látványosan csökkent a borításuk a kezdeti 4%-ról fokozatosan 1%-ra. A természetvédelmi célú programok kívánalma szerint végzett évi 2-szeri kaszáláskor viszont nem tudtuk a terjedésüket megfékezni. A július eleji kaszálás után 8%-ról visszaesett 2%-ra a borításuk, de a további kaszálás hiányában az augusztusi felvételezésünkkor ismét 3,5%-ot borítottak ezek a veszélyes gyomok. Eredményeinkből bizonyítható, hogy a gazdasági gyepeink gyomszabályozása a megfelelő rendszerességgel és időben végzett kaszálásokkal, illetve legeltetéssel megoldható. A rendszertelen, kevés számú hasznosítás viszont e gyepek degradációját okozhatja a G1 és G3-as életformájú gyomok elterjedésével.
70
Gyomnövények, gyomirtás AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) TESZTNÖVÉNY SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN KAZINCZI GABRIELLA1, MIKULÁS JÓZSEF2, VÁRADI GYULA2 ÉS BÉRES IMRE3 1 Kaposvári Egyetem ÁTK, Kaposvár 2 BCE SZBI Kecskeméti Kutató Állomás, Kecskemét 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely Az országos gyomfelvételezések alapján az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) az ország legelterjedtebb gyomnövénye. Az általa okozott gazdasági és humánegészségügyi károkozás jelentős. Allelopátiáját, a belőle készült vizes és szerves oldószeres kivonatok más növényfajokra gyakorolt csírázás- és növekedésgátló hatását korábban már több szerző bizonyította. Az utóbbi években allelopátiájukról közismert növényfajok hatását is vizsgálták a parlagfű csírázására és növekedésére. Ezideig olyan donor fajt, amely a parlagfű fejlődését jelentősen gátolta volna, nem találtunk. Az inhibitor hatásukról jól ismert donor fajokkal [selyemmályva (Abutilon theophrasti), napraforgó (Helianthus annuus), mezei acat (Cirsium arvense)] végzett korábbi kísérletek arra utaltak, hogy a parlagfű mint tesztfaj (recipiens faj) az allelopátiás vizsgálatokban nem jöhet számításba, ugyanis a különböző növényfajokból készített kivonatok nem gátolták, hanem serkentették a parlagfű csírázását és fejlődését. 2010-ben újabb potenciális donorfajok parlagfű fejlődésére gyakorolt hatását vizsgáltuk. Kecskeméten, laboratóriumi (bioassay) kísérletekben a bálványfa (Ailanthus altissima), a dió (Juglans regia), a betyárkóró (Conyza canadensis) és az egynyári seprence (Stenactis annua) légszáraz állapotú leveleiből készített metanolos kivonat hatását tanulmányoztuk a Petri csészékben nevelt szikleveles állapotú parlagfű növényekre. Kaposváron, üvegházi körülmények között a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és az őszi káposztarepce (Brassica napus) száraz hajtás- és gyökérmaradványainak hatását vizsgáltuk a parlagfű csírázására és biomassza produkciójára. A bioassay vizsgálatokban az egyes donor növényfajok leveleiből készült kivonatok növekedésgátló hatása 5 és 50% között alakult. A kombinációk gátló hatása erősebb volt, mint az egyes növényi kivonatoké önmagukban, 40 és 95% között változott. Ezen eredmények potenciálisan bioherbicidek fejlesztéséhez nyújtanak kiindulási alapot. Gyakorlati alkalmazásukhoz további, üvegházi és szabadföldi vizsgálatok szükségesek. Üvegházban a donor fajok parlagfűre gyakorolt hatása annak csírázására és a növekedésére ellentétes irányú volt. A tenyészedények tápkőzegébe kevert magas aranyvessző és repce növényi maradványok valamennyi kezelésnél szignifikánsan csökkentették a parlagfű csírázását a kontrollhoz képest. A parlagfű hajtások szárazanyag-tömegében a különböző növényi maradványok azonban szignifikáns növekedést eredményeztek a kontrollhoz viszonyítva. Hasonló eredményeket kaptunk korábban más donor fajokkal végzett vizsgálatainkban. A donor növények – várttal ellentétes – stimuláló hatása a parlagfű tesztfaj növekedésére egyik jelentős oka lehet a parlagfű szabadföldi intenzív terjedésének.
71
Gyomnövények, gyomirtás MINTATEREK SZÁMÁNAK PONTOSSÁGÁRA
ÉS
MÉRETÉNEK
HATÁSA
GYOMFELVÉTELEZÉS
ZALAI MIHÁLY, DORNER ZITA, KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ és SZALAI MÁRK SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő Az integrált növényvédelmi rendszerek kialakításánál fontos szempont, hogy a védekezés megválasztásánál ismerjük a területre jellemző károsítókat, és védekezést csak szükséges esetben végezzünk a környezetterhelés és a költségek csökkentése érdekében. Ez a megállapítás a gyomnövények elleni védekezési technológiák esetében is igaz. A gyomnövényzet felmérésére többféle felvételezési módszer használható. Közülük a legkönnyebben elvégezhetőek, ugyanakkor kellő pontosságúak a gyomnövényzet területfoglalásán alapuló módszerek. Ilyenek például a Braun-Blanquet-féle, a Soó-féle, a Balázs-féle, az Ujvárosi-féle – módosított Balázsféle – módszer, és a Németh által javasolt közvetlen borítási százalékbecslés. Közülük csak azok alkalmasak a leggyakrabban használt paraméteres statisztikai próbák elvégzésére, melyek eredményeit (adatait) metrikus arányskálán tudjuk rögzíteni. Ezen próbák ereje a szükséges feltételek teljesülése esetén nagyobb, mint a nem paraméteres próbáké. Ezért vizsgálatainkhoz a közvetlen borítási százalék becslésén alapuló módszert választottuk. A gyomnövényzet felmérések pontosságát a felvételezési mintaterek száma, valamint a mintaterek mérete egyaránt befolyásolja. A hazai és nemzetközi kutatásokban mindkét paraméter esetében nagy eltérések mutatkoznak a mintázás során, és nem lelhető fel megfelelő ajánlás a mintaterek kialakítására. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés során egy táblában tíz 4×4 méteres mintavételezési helyet jelöltek ki, azonban ez a felvételezési négyzet méret nem jellemző más gyombiológiai kutatásokban. Munkánk célja annak megállapítása volt, hogy egy-egy tábla gyomborítottságának kellően pontos felmérése érdekében minimálisan hány felvételezési négyzetet szükséges kijelölni, a felvételezési négyzet méretének függvényében. E mellett szerettük volna megállapítani, hogy eltérő méretű mintaterek alkalmazásával milyen biztonsággal végezhető a táblában botanikai felmérés, tehát mintázhatóak-e azok a fajok, melyek csak szálanként, kis borítással vannak jelen. Felméréseinket 2011-ben végeztük el négy kukoricatáblában. A táblák kijelölésénél a pontos gyomnövényborítást nem ismerhettük, de célunk volt, hogy a táblák gyomnövény-borítottsága eltérjen egymástól. A minimális vizsgálni kívánt gyomborítást 5, a maximálisat 20 százalékban határoztuk meg. A vizsgált táblákat egy-egy időpontban 20 darab 1×1, illetve 20 darab 2×2 méteres mintatéren (négyzeten) keresztül mértük fel. A felvételezési négyzeteket páronként (egy darab 1×1 méteres és egy darab 2×2 méteres) a vizsgált táblák átlója mentén jelöltük ki, a táblák szegélyét figyelmen kívül hagyva. A felmérések során, a mintavételi helyeken előforduló fajokat rögzítettük és a fajonkénti borítási százalékot becsültük meg, később ezt összegeztük. Ezt kiegészítette egy részletes táblavizsgálat, ahol az összes előforduló faj feljegyzésre került borításának mértékétől függetlenül. A vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a mintaterek számának növelésével nagyobb pontosság érhető el, azonban a mintavételezési helyek méret-növelésének nem volt pozitív hatása a gyomnövényborítás-felmérés pontosságára. A fajszám alakulása esetében elmondható, hogy azonos számú nagyobb méretű felvételezési négyzet esetében több faj található meg, a fajszám az összes vizsgált területtel közel arányos. A kutatás a TÁMOP-4.2.2.B-10/1 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének fejlesztése a Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.
72
Gyomnövények, gyomirtás FELHAGYOTT SZÁNTÓK GYOMOSODÁSÁNAK ÉS VISSZAGYEPESEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK TERÜLETÉN CZANKA GÁBOR 1,2, ZALAI MIHÁLY2 ÉS DORNER ZITA2 Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő
1 2
A vizsgálat célja a Dél-Tiszántúl egyik jellegzetes gyepes élőhelyén, az elmúlt évek, évtizedek kutatási eredményeinek felhasználásával, illetve jelenleg különböző szukcessziós fázisban lévő területek összehasonlításával, meghatározni a vizsgált terület adottságai mellett jellemző növénycönológiai változások dinamikáját és irányát. A vizsgált terület a Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta nevű területi egységében található. A puszta területén kanyargó egykori Ős-Maros meder környékén hatalmas szikes gyepterület alakult ki. A magasabb mikrodomborzatú területrészeken, löszös alapkőzeten kialakult gyepek jöttek létre, amelyeket a múltban szinte kivétel nélkül felszántottak. Ezen területeken, a természetvédelmi célokkal összhangban a szántóként való használatot felhagyták, és különböző kiegészítő kezelések (zúzás, kaszálás, legeltetés) alkalmazásával, alapvetően a természetes szukcesszióra bízzák a területeken a növényzet visszaalakulását. A vizsgálat során 3 különböző korú (egy–, hat– és tizenkét éve) felhagyott szántóterület növényösszetételét hasonlítottuk össze egy szántóként sosem használt löszös ősgyep növényösszetételével. Az egyes kijelölt területeken két időpontban, nyár közepén és nyár végén, 3–3 db 2×2 m-es mintaterületen végeztünk teljes növény-felvételezést. A mintaterületek kijelölése a területek jellemző pontjain véletlenszerűen történt. A felvételezés során a területen található, de a mintaterületekbe be nem került növényfajok is rögzítésre és besorolásra kerültek Borhidi féle természetesség, illetve Raunkier- és Ujvárosi féle életformatípusok alapján. A kapott eredmények a következő szempontok szerint kerültek összehasonlításra: Az összes növényborítás változása a különböző korú területeken, A növények fajszámának változása a különböző korú területeken, Az egy- és kétszikű növények borításának változása a különböző korú területeken, Az egyes Borhidi-féle természetesség szerinti kategóriákba tartozó növények borításának változása a különböző korú területeken, Az egyes Raunkier- és Ujvárosi-féle életformatípusokba tartozó növények borításának változása a különböző korú területeken. A felmérés eredményei alapján, a szántó felhagyásától eltelt idő függvényében szignifikánsan változott a vizsgált terület növényösszetétele a vizsgált szempontok alapján. Záródott az állomány, az egyszikű fajok összes borítása nőtt; a Borhidi-féle természetesség alapján a nagyobb természetességű fajok, valamint a hemikryptophytonok aránya növekedett. A fajszám változása nem mutatott összefüggést a felhagyás óta eltelt idővel. A kutatás a TÁMOP-4.2.2.B-10/1 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének fejlesztése a Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.
73
Gyomnövények, gyomirtás SZEGETÁLIS ÉLŐHELYEK GYOMFLÓRA-VIZSGÁLATA AZ ERDÉLYI MEZŐSÉGEN GÁL KATALIN ERZSÉBET ÉS PINKE GYULA Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár Az 1950-es évek óta Európa szerte megfigyelhető a gyomflóra átalakulásának felgyorsulása, ennek hatására pedig a mezőgazdasági táj nagymértékű megváltozása. Az idegenhonos fajok egyre nagyobb teret hódítanak, miközben az őshonos fajokat visszaszorítják egykori élőhelyeikről. Kutatásunk célja volt a Mezőség gyomflóra ismeretének aktualizálása, a régóta meghonosodott (archeofiton) fajok és inváziós neofitonok számbavétele, a kalászos kultúrák, valamint a tarlók gyomflórájának összehasonlítása. 2011-ben 200 fitocönológiai felvétel készült a Marosvásárhely közelében fekvő Koronka község határában. A kalászos kultúrákban a felvételek június elején, míg a tarlókon augusztus végén készültek. A felvételekben szereplő fajok analitikus és szintetikus bélyegek alapján kerültek csoportosításra. A felvételeinkben szereplő gyomokra nem jellemzők a nagy borítási értékek, a fajok többsége esetében a maximális borítás nem érte el a 20%-ot. Az esetenként tömegesen megjelenő fajok közé főként azok a gyomok sorolhatók, amelyeknél herbicidrezisztenciát mutattak ki és nagy alkalmazkodóképességgel rendelkeznek a környezeti feltételekhez. Az életforma-spektrumok megoszlását vizsgálva kimutattuk, hogy mindkét élőhelyen az egyévesek (terofitonok) uralkodnak, de a kalászos kultúrákban nagy arányban fordulnak elő a hemikriptofitonok is. A fajok flóraelem szerinti csoportosítása alapján az éghajlati adottságokhoz leginkább alkalmazkodott eurázsiai fajok dominálnak. A feljegyzett fajok többsége ökonombotanikai szempontból értéktelen, de főként kalászos kultúrában nagy arányban fordultak elő a takarmányozási célra felhasználható gyomok. Szép számban jelentek meg a mézelő fajok és a gyógynövények. Mindkét élőhelyen a rovarbeporzást igénylő fajok jelennek meg a legnagyobb arányban, de előfordulnak a szélbeporzású növények is. A gyomok fele táplálékul szolgál a szántóföldi élőhelyekhez kötődő madarak (pl. fürj, fogoly) számára. A szociális magatartás típusok alapján a kalászos kultúrában feljegyzett gyomok leginkább a természetes termőhelyek zavarástűrő fajai, ezt követik a honos növények. Tarlókon nagyobb számban jelentek meg a honos fajok, míg a természetes termőhelyek zavarástűrő fajai kisebb arányban fordultak elő. A vizsgált területeken egyetlen faj, a levéltelen lednek (Lathyrus aphaca L.) szerepel a Magyarországon összeállított vörös listán, viszont a Romániában védett fajok jegyzéke nem említi ezt. A feljegyzett fajok közül négy jelenik meg a romániai feketelistán, további két fajt említ az inváziós neofitonok magyarországi listája. Ezen fajok többsége tarlókon jelent meg, csak a kanadai betyárkóró (Conyza canadensis L.) került feljegyzésre a kalászos kultúrákban is. A művelt területeken a herbicidrezisztenciával rendelkező, agresszív gyomnövények terjednek, amelyek a honos és archeofiton flóra elemeit kiszorítják élőhelyeikről. Ez által csökken a biodiverzitás. Ugyanakkor a szántóföldeken megjelenő idegenhonos gyomfajok ellen egyre nehezebb a gyomszabályozás kidolgozása, megvalósítása.
74
V. POSZTEREK
75
Poszterek AZ AGÁVÉ TÜSKÉS PAJZSTETŰ OVATICOCCUS AGAVIUM (HOMOPTERA, COCCOIDEA, PSEUDOCOCCIDAE) FELBUKKANÁSA MAGYARORSZÁGON. FETYKÓ KINGA MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Az Amerikában előforduló Agavaceae fajokon eddig 52 pajzstetű fajt mutattak ki. Ebből az Ovaticoccus tüskéspajzstetvek közül két faj az Ovaticoccus agavium (Douglas, 1888), Ovaticoccus californicus (McKenzie, 1964) tápnövényei az agavé fajok. A két faj közül az O. agavium fajt behurcolták Afrikába és Európába is. Az eddig ismert Európai lelőhelyei: Anglia, Franciaország, Olaszország, Oroszország, Ukrajna. 2011-ben Olaszországból Pellizzari és Kozár, két további új fajt írt le, az O. agavecearum-ot és az O. exoticus-t. A fertőzött növény 2010-ben került Solymárról vizsgálatra intézetünkbe, melynek eredetéről annyit tudunk, hogy korábban dísznövény kertészetből vásárolt import áru. A növényeken az O. agavium erős fertőzését észleltük, amely a szabadföldre kihelyezett növényen is megmaradt. A megnövekedett sziklakerti pozsgás dísznövények igénye miatt, valószínűnek tartható, hogy a faj, észrevétlenül, de másutt is jelen van és további felbukkanása elképzelhető. A faj Magyarország pajzstetű faunájára nézve új faj és egyúttal potenciálisan új kártevőként kell számon tartani. A további vizsgálatok során az Olaszországból leírt két új faj hazai megjelenése sem zárható ki. A faj leírása: ovális testének mérete alig haladja meg az 1mm-t, színe rózsaszíntől bordóig változik, életkor függvényében. Elsősorban a levélhüvelyben, mélyen, valamint a levél sérüléseiben húzódik meg, ezért a kereskedőknek és a vásárolóknak fel sem tűnik a fertőzés. A génusz és a faj pontos meghatározása csak mikroszkópi preparátumkészítéssel lehetséges. Agávé fajokon kívül gyakori tápnövényei a Yucca fajok, Dracaena és az Aloe fajok is. Üvegházi körülmények között a mesterséges fertőzés eredménytelen volt a Yucca és az Aloe fajok esetében. A rejtett életmódból adódóan az ellene való védekezés is nehézkes, eredmény a felszívódó szerektől várható. A szerző köszönettel tartozik az OTKA (75889 sz. téma) pénzügyi támogatásáért.
76
Poszterek ÚJABB ADATOK INVAZÍV PSEUDOCOCCIDAE (HOMOPTERA, COCCOIDEA) FAJOK (PLANOCOCCUS CITRI, PL. FICUS ÉS PSEUDOCOCCUS COMSTOCKI) EURÓPAI TERJEDÉSÉHEZ. FETYKÓ KINGA, KOZÁR FERENC, SZITA ÉVA, KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA ÉS TÓBIÁS ISTVÁN MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest A klímaváltozás elősegíti és felgyorsítja egyes kártevő pajzstetű fajok terjedését, terjesztését és felszaporodását Európában (Kozár, 2009). A Pseudococcidae családba tartozó vizsgált három invazív faj közül a Planococcus citri (Risso,1813) elsősorban citrusfélék és szőlő kártevője és vírusvektora, Dél-Európában. Északi irányba való terjedését Franciaországból és Németországból (Rajna völgye) már jelezték. Ez a faj hazánkban is ismert jelentős szobai és üvegházi dísznövény kártevő. A klíma melegedésével Közép-Európában szabadföldi terjedése, áttelelése és felszaporodása prognosztizálható. A Planococcus ficus (Signoret, 1875) szőlőkártevő és vírusvektor faj, elsősorban mediterráneumból ismert. A Pseudococcus comstocki (Kuwana, 1902) faj Dél-Európában (Észak–Olaszország és Dél-Franciaország) az elmúlt évtizedben kezdett terjedni. Jelentős kártevőként almán, őszibarackon, a dísznövények közül eperfán és szivarfán mutatták ki. A három fajra vonatkozó részletesebb információk találhatók Ben-Dov, 1994; Demontis et al., 2007; Malausa et al., 2011; Rung et al. 2008; Tóbiás et al., 2010; Tóbiás et al., 2011; Pellizzari Scaltriti, 2005; Pellizzari Scaltriti és Germain, 2010; Sforza et al., 2003. Kutatásaink során feromon csapdás módszerrel vizsgáltuk a három faj, esetleges felbukkanását és terjedését Magyarországon, Ausztriában, Bulgáriában, Görögországban, Makedóniában, Olaszország, Törökországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Svájcban (2009ben 20 helyszínen, 2010-ben 29 helyszínen és 2011-ben 16 helyszínen történtek csapdázások). Mivel a feromon csapdák csak a hím egyedeket gyűjtik, amelyek meghatározása morfológiai alapon bizonytalan, ezért molekuláris módszereket is alkalmaztunk. Vizsgálataink során a Planococcus citri-t kimutattuk 2009-ben Magyarországról: Nagykovácsi (NKI-Plantart)-22 db és 95 db, Budapest (Ördögárok u.)-8 db; Görögországból: Kifissia-14 db, Iraklion-48 db; Szlovákiából: Pozsony (Bratislava)-102 db. 2010-ben Magyarországról: Nagykovácsi (NKI-Plantart)-5 db és 6 db, Szlovákiából: Pozsony (Bratislava)-14 db és 2011-ben: Magyarországról: Velence-13 db; Ausztriából: Bécs-6 db; Horvátországból: Zágráb-2 db; Olaszországból: Velence-70 db, Pádova-19 db, Szlovákiából: Pozsony (Bratislava)-242 db; Szlovéniából: Ljubljana-2 db. A Pl. citri előfordulása Szlovákiában (Pozsony-Bratislava főtér) feltehetően az üvegházból kihelyezett fertőzött muskátli növényeknek tudható be. Magyarországon a Nagykovácsi NKI laboratórium melletti szabadföldi csapdák feltehetően az üvegházból származó hímeket fogták. Figyelmet érdemel a Velencei (M7 parkoló) szabadföldi felbukkanása, amelynek a forrása bizonytalan, talán nem véletlen hogy ezen a területen Salamon és Tőkés (2010) szőlőben egy másik üvegházi pajzstetű (Coccus hesperidum) szabadföldi felszaporodásáról adott hírt. A Pl. ficus csak Svájcból került elő, 2010-ben: Genf-15 db. A Ps. comstocki-t kimutattuk 2009-ben; Görögországból: Kifissia-3 db. 2010-ben Ausztriából: Bécs-10 db és 2db; Svájcból: Genf-122 db; Törökországból: Igdir-1130 db, SavsatArtvin-1115 db. 2011-ben Ausztriából: Bécs-3 db; Olaszországból: Velence-2 db, Pádova-12 db. A faj kártételét Svájcban, (Genf) szivarfán, eperfán, és Törökországban eperfán találtuk meg. A vizsgált fajok gazdasági jelentősége miatt a felvételezések folytatása javasolható. A szerzők köszönettel tartoznak az OTKA (75889 sz. téma) pénzügyi támogatásáért.
77
Poszterek ÚJABB ADATOK ÖRÖKZÖLD NYITVATERMŐKÖN ÉLŐ RAGADOZÓ ATKAFAJOKRÓL HAJDÚ ZSUZSANNA, FERENCZ MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A nyitvatermő örökzöld növényeken élő fitofág atkafajok kártétele gyakran növényvédelmi beavatkozást igényel annak érdekében, hogy a növények megtarthassák díszítő értéküket. A ragadozó atkák, mint természetes ellenségek rendszerint hatékony korlátozói a növényevő atkák elszaporodásának. Magyarországon az örökzöldek ragadozó atkafaunája és annak a fitofág atkákra gyakorolt korlátozó szerepe kevéssé tanulmányozott. Jelen közleményünkben az örökzöld növényeken élő, Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkák faji összetételét és előfordulási gyakoriságát mutatjuk be. A Budapesti Corvinus Egyetem Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság örökzöld fajtagyűjteményében 2010 márciusától 2011 szeptemberéig havonta, összesen 20 alkalommal végeztünk mintavételt. A mintavételek során a Juniperus, Abies, Picea és Pinus, Thuja, Taxus, Cupressus, Chamaecyparis és a Taxodium nemzetségek 25 különböző fajáról és fajtáiról gyűjtöttünk mintákat. A Veszprém megyei Ajka-Bódé községben lévő magántulajdonú örökzöld fajtagyűjteményben 2010 októberétől 2011 szeptemberéig összesen 12 alkalommal vettünk mintát. Ezen a mintavételi helyen a Larix, Metasequoia, Taxodium Abies, Cedrus, Chamaecyparis, Cupressocyparis, Cupressus, Juniperus, Picea, Pinus, Sequoiadendron, Taxus, Thuja nemzetségek 24 fajáról és fajtáiról gyűjtöttünk növényi részeket. Mintavételi alkalmanként és fajtánként tíz, egyenként 10 cm hosszú hajtást metszettünk le. A növényi mintákról az atkákat a vegetációs időszakban lemosásos eljárással gyűjtöttük be, míg a nyugalmi időszakban az atkákat Berlese-Tullgren típusú tölcséres atkafuttató berendezés segítségével izoláltuk. A begyűjtött egyedeket mikroszkópi tárgylemezen Berlese-Hoyer oldatba preparáltuk. Vizsgálatunk során a vizsgált nyitvatermő növényekről összesen 1342 Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkát gyűjtöttünk. A határozás során nyolc ragadozó atkafaj előfordulását állapítottuk meg, nevezetesen az Amblyseius andersoni, az Amblyseius tenuis, az Anthoseius bakeri, az Anthoseius involutus, a Typhlodromus baccettii, a Typhlodromus bichaetae, a Typhlodromus ernesti, és a Typhlodromus pyri fajok. Mind a soroksári, mind az ajka-bódéi házikerti, örökzöld magán gyűjteményben az Amblyseius andersoni faj fordult elő a legnagyobb mennyiségben. Soroksáron a begyűjtött 1244 egyed 85%-a ez az atkafaj volt, és az összes általunk vizsgált növényfajtán előfordult. A második legnagyobb gyakoriságú faj a mind tűlevelű mind pikkelylevelű örökzöldeken előforduló Anthoseius involutus volt, 7%-os relatív gyakorisággal. Az Anthoseius bakeri csupán a minták 3%-t alkotta, a ragadozó atkát kizárólag tűlevelű növényfajtákon találtuk. A veszprémi vizsgálatok során, a tizenkét mintavétel alkalmával csupán 98 ragadozó atka egyedet gyűjtöttünk, és a begyűjtött egyedek 87% Amblyseius andersoni volt. A második leggyakoribb faj a Typhlodromus pyri, ami a minták 6%ban volt jelen, Typhlodromus ernesti 4%-ban, a Typhlodromus baccettii 3%-ban képviseltette magát. A házikertben atkaölő permetezéseket végeztek, tehát a ragadozó atkák egyedszáma feltehetően a kezelések hatására csökkent le. A fitofág atkák közül a laposatkák (Tenuipalpidae) és a takácsatkák (Tetranychidae) családjába tartozó egyedek károsították a vizsgált örökzöld növényeket. A mintavételek összesítésével megállapítottuk, hogy a Tenuipalidae családhoz tartozó egyedek száma szignifikánsan meghaladta a Tetranychidae egyedek számát. A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásával végeztük.
78
Poszterek A NÉGYFOLTOS FÉNYBOGÁR (GLISCHROCHILUS QUADRISIGNATUS SAY) EURÓPAI ELTERJEDÉSE KESZTHELYI SÁNDOR Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár A Glischrochilus quadrisignatus (Say 1835) (Coleoptera: Nitidulidae) eredeti elterjedési területe Észak- és Közép-Amerika (nearktikus régió). Behurcolt, adventív fajként a XX. század közepén jelent meg Európában és többek között Magyarországon is. Šefrová és Lastůvka 2005-ös adventív fajok listáját és elemzését tartalmazó munkájában inváziós fajnak jelöli, amely agrár- ás kertészeti kultúrákban, illetve az azt övező növénytársulásokban lép fel. Kiváló alkalmazkodó képességét misem jellemzi jobban, mint a fél évszázad alatt tapasztalt sikeres európai megtelepedése. Több tápnövényű fajról van szó, amelynek különösen kukoricában okozott kártétele érdemel említést. A rovar ún. „másodlagos” kártevő. A károsító lepke lárvák által megsértett, fermentálódó növény szöveteken jelennek meg. Kártételük következtében, a növényi sebek nyitva tartásával segítik a szapro- és nekrotróf megtelepedését, károsításának kialakulását. A amerikai kukorica kártevők 1999ben megjelent kockázatelemzése szerint a négyfoltos fénybogár a kukorica fontos kártevője, amely esetenként tetemes kárt is okozhat. Vizsgálatom célja volt az 1948-ban a palearktikumban először megjelent négyfoltos fénybogár, a G. quadrisignatus óvilági elterjedésének irodalmi forrásmunkák alapján történő minél objektív feltérképezése. Emellett kíváncsi voltam, hogy ezen újonnan meghódított területen, Európában hány nemzedékes populációkat képes kialakítani a faj, és megközelítőleg hol húzódik e különböző nemzedékszámú populációk elterjedési hatásvonala. E kalkulációhoz a faj fejlődési küszöbértékét (10,5°C), termális konstans értékét (535,9 nap°C) illetve a területekre jellemző vegetációs periódusban tapasztalható effektív hőmérséklet összegeket használtam. Vizsgálati eredményeim alapján kijelenthető, hogy a faj európai elterjedési területe a közép-európai régión túlhaladva eléri Balti országokat, a Balkán- és az Appenini félszigeteket. Így megtalálható több biogeográfiai régióban, mint a boreális, kontinentális, sztyeppei, pannon, sőt alpesi és mediterrán régiókban is. Ez a széleskörű elterjedési terület, illetve a rendkívül heterogén klímaadottságokkal jellemezhető élettér is kiválóan jelzi a faj kiemelkedő ökológiai plaszticitását, eurytop jellegét. Északról dél felé haladva a kártevő egytől három nemzedék kialakításával jelenhet meg Európában. Egynemzedékű populációk fellépése Litvánia, Hollandia, Németország, Cseh Köztársaság, Lengyelország, Svájc és Ausztria területeire esnek. Európában a faj legnagyobb felületen kétnemzedékben jelenik meg, mely Fehéroroszország, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország, Románia, Moldávia, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, illetve Horvátország-, Szlovénia-, Olaszország- és Bulgária északi területeit érinti. Míg a faj háromnemzedékes populációi Horvátország-, Szlovénia-, Olaszország- és Bulgária déli területeire esnek. Természetesen a különböző nemzedékű populációk elterjedési határvonalai a globális felmelegedésnek köszönhetően jelentős mértékű északi irányú elmozdulást mutathatnak.
79
Poszterek ÚTSORFÁNAK ÜLTETETT KÍNAI DÍSZKÖRTE (PYRUS CALLERIANA DECAISNE, 1858) ÍZELTLÁBÚ KÖZÖSSÉGE MÉSZÁROS ILDIKÓ, HALTRICH ATTILA ÉS VARGA ÁKOS Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Az ázsiai eredetű kínai díszkörtét csak az ezredforduló után kezdték Magyarországon útsorfának telepíteni, bár az Egyesült Államokban komoly múltja van. Újabban elvadult egyedeit, adventív fás szárú gyomnövényként is jegyzik. Magas díszítőértéke mellett várostűrő képessége is kiemelkedő, mivel jól viseli a szárazságot, a hőséget vagy a légszennyezést. Irodalmi adatok szerint kevés kártevője van, számos betegséggel szemben rezisztens. Munkánk során három budapesti közterület kínai díszkörtéinek ízeltlábú közösségét mértük fel 2011 májusától egészen november közepéig. A három kiválasztott helyszínről (Ménesi út, Ötpacsirta utca és Reviczky utca, Ajtósi Dürer sor és a Jávor utca) hetente 200-200 db levelet vizsgáltunk át. A mikroszkópos átvizsgálás után, a leveleket Berlese-Tullgren típusú tölcséres atkafuttatóba helyeztük, a rajtuk található atkák kinyerése végett. Az amerikai lepkekabóca 2004-es magyarországi megjelenése óta egyre komolyabb mértékben befolyásolja a közterületeken ültetett növények díszítőértékét. A jelenlétére utaló fehér, viaszos nyomokat az Ajtósi Dürer sor – Jávor utca és a Ménesi út levélmintáinak 15-17%-a tartalmazta. A harmadik helyszínen elenyésző volt a kártétele: 2%. A hajtáshervasztó darázs károsítása nem volt számottevő (41 ill. 49 lankadó hajtás/10 fa). A gyümölcstermesztésben a körte legjelentősebb kártevőiként számon tartott Psylla fajok, levéltetvek és pajzstetvek (Jenser et al. 1998) megfigyeléseink szerint csak igen kis számban voltak jelen. Egyedül a Stephanitis pyri gyakori előfordulását igazolták a felmérések. Kis egyedszámban találtunk ragadozó életmódú rovarokat és pókokat. Úgy, mint katicabogarak (Coccinella septempunctata, Harmonia axyridis, Clitostethus arcuatus), fátyolkák, ragadozó poloskák, zengőlegyek és parazitoid darázs fajok (Praon sp.). A zoofágok hiánya, feltehetőleg, a préda állatok kis számával magyarázható. A 2011 szeptemberében és októberében gyűjtött levélmintákból összesen 728 db atkát preparáltunk ki. Ennek jelentős része, 597 db a takácsatkák családjába tartozott, melyek a dísznövények fontos kártevői. A 75 db ragadozó atka közül 74 db tartozott az Euseius stipulatus fajhoz és csupán egy volt Paraseiulus triporus. Az Euseius stipulatus (Phytoseiidae) ragadozó atkafaj, új Magyarország faunájára. Európa és Észak- Afrika mediterrán régióiban honos, hazai előfordulását eddig senki sem jelezte. Mostani felbukkanása talán az éghajlatváltozás (felmelegedés) következménye. A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásával végeztük.
80
Poszterek A THRIPS ATRATUS ELŐFORDULÁSA HAJTATOTT PAPRIKÁN ÉS A HAJTATÓHÁZAK KÖRNYEZETÉBEN OROSZ SZILVIA Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest A polifág, de elsősorban szegfűféléken (Caryophyllaceae) és ajakos virágúakon (Lamiaceae) károsító Thrips atratus tömegesen fordult elő a Jászságban 2005 évben, paprikahajtató fóliasátrakban. Kártételéről termesztett növényeken csak néhány irodalmi hivatkozás ismert. Vizsgáltuk a faj felszaporodásának, majd az elkövetkező években a populáció visszaesésének okát és hátterét hajtatott paprikán, továbbá nyári, illetve téli előfordulását a fóliasátrak környezetében levő gyomnövényzeten. A vizsgálatokhoz és a kísérlet elvégzéséhez szükséges növényi mintákat a Pest megyei, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok megyei paprikatermelők külterületi, illetve belterületi fóliasátraiból, valamint azok közvetlen környezetében tenyésző gyomnövényzetről gyűjtöttük. Az összesen 51 vizsgált fóliasátor Jászfelsőszentgyörgyön, Jászfényszarun, Szentlőrinckátán, Nagykátán, Pusztamonostoron, Boldogon, valamint Galgahévízen található. A felvételezéseket 2005-2007 években végeztük. A T. atratus a vizsgálati években a fóliasátrak közvetlen környezetében a következő növényeken fordult elő nagy egyedszámban: Conium maculatum, Cytisus nigricans, Medicago sativa, Sambucus ebulus, Gallium verum, Senecio vulgaris, Stellaria media, Taraxacum officinalis. A vizsgálatot a Nemzeti kutatási és technológiai hivatal gazdaságorientált agrárágazati kutatások pályázata támogatta (alap1-00052/2004).
81
Poszterek FENOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A NYUGATI LEVÉLLÁBÚ POLOSKA (LEPTOGLOSSUS OCCIDENTALIS HEIDEMANN, 1910) MAGYARORSZÁGI ÉLETMÓDJÁVAL KAPCSOLATBAN PAPP VERONIKA1, BODOR JÁNOS2, VARGA ÁKOS1 ÉS HALTRICH ATTILA1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Budapest
1 2
A nyugati levéllábú poloskát (Leptoglossus occidentalis Heidemann, 1910) 2004-ben gyűjtötték először Magyarországon. Európába 1999-ben érkezett Amerikából, azóta a kontinens nagy részét meghódította és már Ázsiában is megjelent. Életmódjával kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államokban már sok kísérletet végeztek, hasonló Európai megfigyelések viszont csak kis számban találhatók. A nyugati levéllábú poloska magyarországi életmódját vizsgálva arra kerestük a választ, hogy mikor jelennek meg az első (telelő) imágók, telepeiben mikor vannak jelen, és károsítanak a különböző fejlődésű alakok, hány nemzedéke fejlődik ki hazai viszonyok között, és hogy vannak-e a fajnak nálunk is természetes ellenségei, mint ahogy azt más országokban már kimutatták. A felvételezésekre 2011 tavaszától kezdve került sor, szemrevételezéssel és kopogtatással, Szombathely belterületén és Budapest környékén. Annak ellenére, hogy a faj egyes áttelő példányait már április végén sikerült megfigyelni, L3L4-es lárvákból álló telepeivel csak június közepén találkoztunk. Nemzedékszámával kapcsolatban csak feltételezéseink vannak. A legvalószínűbb, hogy Magyarországon is csak egy nemzedéke fejlődhet ki. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a június végi, frissen kikelt imágók és L1es levéllábú poloska telepek időben egyszerre fordultak elő. Szeptember második felétől már nem találtunk kifejlett egyedeket szabadföldön, a hónap végén és október elején viszont házakba behúzódott, telelésre felkészült egyedekkel találkoztunk Budapesten és Badacsonytomajban. Mivel azokon a helyeken, ahol előző évben nagy számban voltak jelen, 2011-ben nem találtunk állatokat, feltételezhető, hogy a tél komolyan befolyásolja az egyes populációk egyedszámának alakulását. Ugyancsak nem ismertek a telelési mortalitással kapcsolatban adatok, annak ellenére, hogy egyelőre a legnagyobb riadalmat a lakóság körében a telelőre vonuló példányok okozzák. Az eddigi megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a faj már teljesen elterjedhetett Magyarországon, de még csak kis egyedszámban. Emiatt még valószínűleg nem okoz kimutatható gazdasági károkat sem. A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásával végeztük.
82
Poszterek ÚJABB ADATOK A BADACSONYI BORVIDÉK RAGADOZÓ ATKAFAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ TEMPFLI BALÁZS, VARGA MÁTÉ, SZABÓ ÁRPÁD ÉS PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A környezetkímélő szőlőtermesztésben a természetes ellenségek korlátozó tevékenységének figyelembe vételével kialakított növényvédelmi eljárások ma már nélkülözhetetlenek. A természetes ellenségek előfordulásának, faji összetételének megismerése képezi e módszerben rejlő lehetőségek kihasználását. Elengedhetetlen az ültetvényeinkben, illetve azok környezetében előforduló ragadozó atkák megismerése, azok faji összetételének és dominancia viszonyainak feltárása. A Badacsonyi Borvidék szőlőültetvényeiben a Phytoseiidae család fajainak kutatása mintegy három évtizedes múltra tekint vissza. Korábban e területen végzett alapos faunisztikai vizsgálatok eredményei rávilágítottak a ragadozó atkák populációszabályozó szerepére. A korábbi vizsgálatok óta végbement technológiai változások (növényvédőszer-használat átalakulása, integrált szemléletű termesztés elterjedése), valamint a klimatikus és környezeti változások (szegélynövényzet összetétele és előfordulása, elhagyott ültetvények száma) megváltoztathatták a faji összetételt és a dominancia viszonyokat. Ily módon indokolttá vált a ragadozó atkafauna ismételt felmérése. Vizsgálatainkat a téli nyugalmi időszakban és a vegetáció során egyaránt elvégeztük. A tél folyamán, a szőlő fás részein, míg a vegetáció során a szőlőültetvények közvetlen környezetében lévő növénytársulás növényfajainak levelein található ragadozó atkákat vizsgáltuk. Az atkatelelési vizsgálatainkat 2011. januárban és februárban a Badacsonyi Borvidéken – Badacsonytomaj, Badacsonyörs, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Mindszentkálla, Nemesgulács és Salföld - települések körzetében található szőlőültetvényekben végeztük. A borvidéken négy fajtáról (Szürkebarát, Kéknyelű, Olaszrizling és Rózsakő), húsz ültetvényben történt mintavétel. Minden fajtából legalább 50, de legföljebb 100 db, mintegy 10 cm-es cserrészt gyűjtöttünk be. A felfeslő kéreg alatt áttelelő atkákat Berlese-Tullgren típusú tölcséres atkafuttató berendezéssel nyertük ki. A 2011-es vegetációs időszakban a szőlőterületek környezetében lévő természetes növénytársulást alkotó főbb fajokról levélmintát gyűjtöttünk. Vizsgálataink során 19 köztes- és szegélynövény faj leveleit vizsgáltuk meg. A mintavételek során az egyes növényfajokról 100-150 db levelet gyűjtöttünk. A begyűjtött levelek fonáki oldalát sztereomikroszkóppal vizsgáltuk át. Az atkákat mikroszkópi tárgylemezre Berlese-Hoyer oldatba preparáltuk. A határozás alapvetően Karg határozókulcsa szerint történt. A nyugalmi időszakban történt gyűjtések anyagainak feldolgozása során a cserrészekről öt, Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkafajt azonosítottunk. Ezek közül négy (Amblyseius andersoni, Amblyseius agrestis, Euseius finlandicus, Typhlodromus pyri) már korábban is ismert volt szőlőültetvényekben, azonban az Amblyseius zwölferi a hazai faunára nézve is újnak bizonyult. Az előbb említett fajokon túl egy további, az Ascidae családba tartozó fajt (Leioseius bicolor) is sikerült azonosítani. A dominancia viszonyokat vizsgálva megállapítottuk, hogy a Badacsonyi borvidéken a T. pyri a domináns ragadozó atkafaj, és ültetvények 100 %-ában előfordult. Szubdomináns faj a borvidéken az A. andersoni, amely ugyan a begyűjtött egyedszám tekintetében megelőzte a T. pyri fajt, azonban az ültetvényeknek csak 60 %-ában fordultak elő. A megvizsgált ültetvények egyikében sem fordult elő háromnál több ragadozó atkafaj. A Kéknyelű szőlőfajtáról csak kizárólag a T. pyri és az A. andersoni fajok egyedeit sikerült begyűjteni. A további szőlőfajták ültetvényeiből pedig más fajokat is sikerült meghatározni. Az ültetvényeket szegélyező növényfajokról 12 ragadozó atkafajt sikerült maghatároznunk. Ezek közül 11 a Phytoseiidae, valamint egy további faj a Stigmaeidae (Zetzellia mali) családba tartozik. A legnagyobb fajgazdagságot mutató szegélynövénynek hat fajjal a szeder bizonyult, amelyet a kökény és a vadalma követett három-három fajjal. A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásával végeztük. 83
Poszterek KUKORICABOGÁR ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGE ENTOMOPATOGÉN BAKTÉRIUM ÉS GOMBA KÉSZÍTMÉNYEKKEL BALOG EMESE1, BUI XUAN HUNG1, KUTASI JÓZSEF 2, KOVÁCS RITA2, KÁRPÁTI ÉVA3, TAKÁCS KÁROLY4, ERDÉLYI BALÁZS4 ÉS TURÓCZI GYÖRGY1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő BioFil Kft., Budapest 3 Saniplant Kft., Budapest, 4 Fermentia Kft, Budapest 1 2
Az első amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LECONTE) példányt Magyarországon 1995. június 30-án fogták be. Az azóta eltelt időben az új kártevő a hazai kukoricatermesztés egyik legfontosabb növényvédelmi problémájává vált. Bár a védekezés – mindenekelőtt vetésváltással, illetve talajfertőtlenítő készítményekkel és állománykezeléssel – megoldható, számos kutatás foglakozik a további, környezetkímélő védekezési lehetőség fejlesztésével. Az utóbbi kutatások egyik területe a Diabrotica elleni biológiai védekezés lehetősége entomopatogén baktériumok és gombák készítményeinek a felhasználásával. Munkánk során különböző B. thuringiensis (Bt) típustörzsek entomopatogén spóra-kristályképző és toxintermelő fermentációs tenyészeteinek és a Metharhizium anisopliae (METSCH.) SOROKIN konídiumos gomba négy törzsének hatékonyságát vizsgáltuk kukoricabogár lárvák ellen. In vitro kísérletekben a lárvákat petricsészében, 4 – 4 g talajjal takarva neveltük, táplálásukat frissen csírázott kukoricaszemekkel biztosítottuk. A mikroba készítményeket 2 – 2 ml szuszpenzióban a talaj felszínére pipettáztuk a második lárvastádium elérésekor. Az értékelésnél meghatároztuk az életben maradt lárvák számát. Az in vivo kísérletekhez kukoricát vetettünk 15 cm átmérőjű cserepekbe, melyeket hármasával izolátorokban helyeztünk el. A vetésnél közvetlenül a kukoricaszemek alá 20 – 20 tojást helyeztünk, és ekkor jutattuk ki a mikroba készítmények szuszpenzióját is, közvetlenül a kukoricaszemekre, az in vitro kísérlethez hasonló mennyiségben. Az izolátorok felső részébe sárga ragacslap csapdákat (Ferocon) helyeztünk. A vetés után egy hónappal mértük a kukorica növények magasságát, meghatároztuk az Iowa-skála szerinti gyökérkártételt és megszámoltuk a ragacslap csapdák által fogott imágókat. A mikrobák hatékonyságát minden kísérletben a kezeletlen kontrollhoz, illetve a teflutrin (Force 1,5G) és Bacillus thuringiensis var. tenebrionis (Novodor FC) készítményekkel végzett kezelésekhez hasonlítottuk. Mind a Bt baktérium készítmények, mind a M. anisopliae törzsek hatékonysága között jelentős eltérések voltak. Több baktérium készítmény és egy gomba törzs megközelítette a Force-szal végzett kezelés hatékonyságát, akár a lárva mortalitást, akár a gyökér kártétel csökkentését tekintve. Kísérleteink alapján megállapítható, hogy a vizsgált Bt törzsek toxintartalmú tenyészetei, és a M. anisopliae gombatenyészetek alkalmasak a Dvv elleni biológiai védekezésre. Munkánkat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség KMOP-1.1.1-08/1-2008-0042 pályázata támogatta EU társfinanszírozással.
84
Poszterek ADATOK A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM LINNAEUS 1753) ÍZELTLÁBÚ FAUNÁJÁHOZ A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS TÜKRÉBEN VARGA ILDIKÓ1, KERESZTES BALÁZS1, BALTAZÁS TIVADAR2 ÉS POCZAI PÉTER3 Pannon Egyetem Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely Department of Planting Design and Maintenance, Faculty of Horticulture in Lednice, Mendel University in Brno, Lednice na Moravě, Csehország 3 Department of Biosciensis, University of Helsinki, Helsinki, Finnország 1 2
A fehér fagyöngy egy örökzöld, évelő, epifita, hemiparazita növény, melynek mára közel 450 gazdanövénye ismert. A parazita vizet és ásványi anyagokat szív el hausztóriumai segítségével, mely hatalmas stresszt jelent gazdanövényeinek. Megtelepedése szignifikánsan csökkenti a növényi magasságot, a törzsátmérőt és a termés mennyiségét, illetve egy általános gyengültségi állapotot idéz elő. Mindez utat nyit az egyéb károsítóknak is, ami végül hozzájárul az erdészeti leromlási spirálhoz. A fehér fagyöngy elleni eredményes védekezés a bokrok eltávolítása, ez azonban csak kis területen alkalmazható eredményesen. A biológiai védekezés szempontjából eredményes lehet a fehér fagyöngy hiperparazita kórokozója a Phaeobotryosphaeria visci (KALCHBRENNER) AJL PHILLIPS & CROUS 2008, jelenlegi mikológiai tanulmányainkat azonban kiegészítettük az ízeltlábú fauna vizsgálatával is, további eredményes ágensek felkutatása érdekében. Vizsgálatainkat 2011 júliusában végeztük, amit megelőzött egy 2010. évi országos mintavételezés is. Az ízeltlábúak begyűjtését 9 különböző gazdanövényfajon élő fagyöngy bokrokról kopogtatással végeztük, továbbá károsított fagyöngy ágakat későbbi kinevelés céljából is begyűjtöttünk. A vizsgálatba bevont gazdanövények a következők voltak: Acer saccharinum, A. pseudoplatanus, A. platanoides, Populus nigra, Tilia cordata, Salix alba, Betula pendula, Sorbus aucuparia, Malus domestica. Vizsgálataink során összesen 16, a fagyöngyhöz kötődő, vagy kizárólag azon előforduló, táplálkozó ízeltlábú fajt sikerült azonosítanunk. Az Ixapion variegatum (WENCKER 1864) (Apionidae, Coleoptera) a júliusi gyűjtési időszakban fafajtól függetlenül nagy egyedszámmal volt jelen, míg 3 héttel későbbi gyűjtés során egy példányt sem sikerült befogni. A poloskák közül a Pinalitus viscicola (PUTON 1888) és Hypseloecus visci (PUTON 1888) (Miridae, Heteroptera) volt nagy számban jelen, utóbbi faj kártétele erőteljes szívogatás, mely az irodalmi adatok alapján főként almán és mandulán gyakori, mi azonban szinte minden fáról tömegesen gyűjtöttük. Mindez ugyan jelentősnek tűnhet, de vizsgálataink is megerősítették, hogy e faj tömeges fellépése sem vezet a fagyöngy pusztulásához. A keszthelyi, valamint az országos minatvételezés során a Carulaspis visci (SCHRANK 1781) (Diaspididae, Hemiptera) tömeges fellépése a bokrok klorózisához, valamint jelentős levélhulláshoz vezetett, azonban ez sem tűnik hatékony biológiai ágensnek. A Cacopsylla visci (CURTIS 1835) (Psyllidae, Hemiptera) szintén a nyár közepén volt nagy egyedszámban jelen, kártétele nem jelentős. Elsősorban az ő jelenlétének köszönhetően gyűjtöttünk nagy egyedszámban Anthocoris nemoralis (FABRICIUS 1794) ragadozó virágpoloskákat (Anthocoridae, Heteroptera). Vizsgálataink során egyegy bokron jelentősebb tömegben találtunk egy levéltetű fajt, melynek identifikálása folyamatban van, mindenesetre fagyöngyön táplálkozó levéltetűfajról eddig egyetlen szakirodalom sem tett említést. Helyenként jelentősebb számban észleltük még a Synanthedon loranthi (KRALICEK 1966) üvegszárnyú lepkefaj (Sesiidae, Lepidoptera) és a fagyöngyszú (Liparthrum bartschti MUHL 1891) (Curculionidae, Coleoptera) kártételét is. Vizsgálataink alapján elmondható, hogy bár több faj is tömegesen előfordult a kártevők közül, jelenlétük azonban egyetlen esetben sem vezetett a fagyöngy pusztulásához.
85
Poszterek A KANYARGÓS SZILLEVÉLDARÁZS (APROCEROS LEUCOPODA) 2011-BEN ISMERT ELTERJEDÉSE ÉS KÁRTÉTELE MAGYARORSZÁGON VÉTEK GÁBOR1, LOVAS MELINDA1 ÉS CSÓKA GYÖRGY2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
1 2
A Kelet-Ázsiában honos, szilfajokra specializálódott botcsápú levéldarázsról, a kanyargós szillevéldarázsról (Aproceros leucopoda), mint Európa, illetve hazánk faunájára is új kártevőről 2010ben már beszámoltunk a Növényvédelmi Tudományos Napok keretében, valamint a Növényvédelem című folyóirat hasábjain (46. évf. 11. szám). Bár a faj bizonyíthatóan 2003 óta van jelen Magyarországon, az első igazán jelentős károkra csak 2008-ban figyeltünk fel Kecskeméten és Budapesten. Az ezt követő években további településekről és azok térségéből, így pl. Cserkeszőlőről (Bács-Kiskun megye), Ásotthalomról (Csongrád megye) is hírt kaptunk a lárvák súlyos kártételéről, mely többek között számos szilfa szembetűnő lombvesztésében nyilvánult meg. Mivel hazánkban a különböző szilek (Ulmus spp.) úgy erdőalkotó fajként, mint útsorfaként, de fajtáik révén egyedi esztétikai értéket képviselő dísznövényként is jelentős és közkedvelt növényeknek tekinthetők, így 2011-ben célul tűztük ki egy országos felvételezés elvégzését. Ennek egyik fő célja az volt, hogy a kártevő elterjedéséről egy teljesebb képet alkothassunk. Ezzel párhuzamosan felmértük a különböző régiókban a szileken okozott károkat is. Munkánk során külön hangsúlyt fektettünk a fontosabb hazai gyűjteményes kertek sziltaxonjainak vizsgálatára, mivel így egyfelől alaposabban megismerhettük a kanyargós szillevéldarázs tápnövénykörét, másrészt pedig a hazánk legkülönbözőbb pontjain fellelhető arborétumok és botanikus kertek bejárásával a kártevő elterjedéséről részletesebb, nagyobb országos lefedettséget szemléltető térképünk készíthettünk. Vizsgálataink során kapcsolatba léptünk a megyei kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságainak munkatársaival, a Magyar Rovartani Társasággal, további növényvédelmi és zoológus szakemberekkel, valamint felhívást tettünk közzé a Forestpress weboldalán is. Megkeresésünkben felhívtuk a kollégák figyelmét a kártevő faj jelenlétére, s megkértük őket, hogy ha munkájuk, vagy útjaik során megtalálnák, észlelnék az említett fajt bármilyen formában (egyértelműen azonosítható kárkép vagy valamely fejlődési alak), azt jelezzék felénk. Együttműködésüket ezúton is szeretnénk megköszönni! A 2011. év felvételezési eredményei alapján elmondható, hogy a kártevő a vizsgált arborétumok közül valamennyiben jelen van (volt). Kedvező eredmény, hogy jelentős kárt mindössze a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ területén tapasztaltunk. A többi helyszínen mindössze elvétve találtuk meg a fajt vagy a károsítására utaló tüneteket, azonban a potenciálisan veszélyeztetett sziltaxonok száma viszonylag nagynak bizonyult. A további vizsgált településeken és környezetükben a kártétel mértéke többnyire csekély volt. Ugyanakkor hazánk középső részének több pontján (Bugac, Kecskemét, Tiszakürt), továbbá Fejér (Hantos, ill. Lepsény és Polgárdi között) és KomáromEsztergom megyékben (Tata) a szilek (több esetben az Ulmus pumila var. arborea taxon) gócszerűen megfigyelhető, jelentős lombvesztését tapasztaltuk, illetve kaptunk róla hírt. Az idei évi felvételezések alapján az A. leucopoda a legszembetűnőbb károkat KözépMagyarország vonalában okozta, azonban a régiónkban jellemző éghajlati adottságok várhatóan nem fogják akadályozni a faj további terjedését sem nálunk, sem szerte Európában. A kutatást a TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 és a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatásával végeztük.
86
Poszterek AZ ŐSZI LEVÉLMOLYOK (CHOREUTIS PARIANA CLERK 1759 ÉS CHOREUTIS NEMORANA HÜBNER 1799) ELŐFORDULÁSA BODOR JÁNOS1, BALÁZS KLÁRA2 ÉS MIHÁLYI KRISZTINA2 1
Budapest MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
2
A Choreutis pariana kártételét az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht bioalma ültetvényében tapasztaltuk 2011-ben. A fügén élő rokonfaját a Choreutis nemoranat módszeresen keresve először a budapesti Füvészkertben találtuk meg. Az alma őszi levélmoly (Choreutis pariana) egész Eurázsiában honos. 1917-ben hurcolták be New Englandbe, azóta Észak-Amerika egész nyugati partvidékén is elterjedt. Tápnövényei: a gyümölcsfák közül az alma, körte, birs, őszibarack, szilva, cseresznye, az erdei fák közül a vadalma, vadkörte, galagonya, kökény, berkenye, továbbá a Betula, Salix, Fraxinus és Rosa fajok. Reichart Gábor vizsgálatai szerint 1945 és 1952 között gyümölcsfákon csak szórványosan fordult elő, csekély kárt okozva. 1954-ben azonban már tömegszaporodást tapasztalt, amelyet szerinte a megelőző száraz és meleg évek segítettek elő. Az Újfehértói GyKSz Kht almaültetvényeiben évek óta vizsgáljuk a különböző kártevő lepkék előfordulását. Az alma őszi levélmoly kártételére először 2011-ben figyeltünk fel. A 3 hektáros, kilenc éves Florina és Prima bioalma ültetvényben a nyár végi értékelések alkalmával tapasztaltuk kártételét. A hernyók júniustól szeptember elejéig az összesodort levélben szövedékük védelmében hámozgatták a levelek felszínét az ereket meghagyva. A fertőzés mértéke 8x1000 levél felvételezése alapján 0,075 % és 0,11 % között volt. 1954 óta tudomásunk szerint az alma ősz levélmoly nem okozott számottevő kárt, 2011-ben bukkant föl ismét almaültetvényekben, még mérsékelten károsítva, de vélhető, hogy a száraz, forró nyaraink újabb tömegszaporodását készítik elő. A füge őszi levélmoly (Choreutis nemorana) a Kanári-szigetektől és Madeiratól keletre, a Földközi tenger medencéjében honos. Budapest magán és közkertjeiben vizsgálva a fügebokrokat, először a 2011. év nyárutóján a Füvészkertben- az ELTE Botanikuskertjében sikerült a károsító hernyókat megtalálni a füge fajta-gyüjteményben. Az idős bokrokon csak nagyon szórványos volt a hernyók rágásnyoma, a nemrég kiültetett fiatal Ficus carica Palmata cserje hajtásainak többsége azonban a hernyók nyárvégi rágását mutatta és néhány összesodort levélben a már kifejlett hernyók készültek a bábozódásra. Ősszel Budapest külső kerületében, kertben is megtaláltuk a hernyók jellegzetes kártételét húszéves fügebokron, de a hernyókat már nem sikerült begyűjteni. A hernyók levélhámozgatásával okozott lombkártétele egyelőre nem jelentős. A füge terméseit nem bántják. Számíthatunk viszont arra, hogy a déli származású lepke népessége a számára kedvezően alakuló klimaváltozás hatására a következő években fölszaporodhat és esetleg már jelentős kárt is okozhat. A munka az OTKA K 75856 sz. projekt támogatásával készült
87
Poszterek A BURGONYÁN ELŐFORDULÓ CIXIIDAE FAJOK, MINT A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) POTENCIÁLIS VEKTORAI MONORIERDŐN ÁCS ZOLTÁN1, EMBER IBOLYA1, GERGELY LÁSZLÓ2 ÉS KÖLBER MÁRIA1 Fitolab Növényi Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft, Budapest Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, Budapest
1 2
A sztolbur számos gazdanövényen előforduló, esetenként súlyos tüneteket és károkat előidéző betegség, melyet Magyarországon a Solanaceae családba tartozó termesztett növényfajokon Szirmai (1957) írt le. A betegség az 1950-es és 1970-es évtized egyes éveiben, hazánkban jelentős károkat okozott a burgonyán. Újabb súlyos kártétel csak 2003-2005-ben volt tapasztalható a vetőburgonya táblákon, valamint a burgonya fajtakísérletekben és a fajtakitermesztési parcellákon a paprika, paradicsom, dohány és a gyökérzöldségek esetében. Hazánkban a Stolbur (16SrXII-A) fitoplazma (újabb nevén ’Candidatus Phytoplasma solani’) jelenlétét 1996-tól molekuláris vizsgálatokkal igazolták paprika, paradicsom, dohány, petrezselyem, sárgarépa, zeller, repce, hólyagos habszegfű, csattanó maszlag, pongyola pitypang (Viczián et al., 1998), szőlő, burgonya, csalán növényekből, és a Reptalus panzeri kabóca fajból is kimutatták (Kölber et al., 1997; Palermo et al., 2004). A Hyalesthes obsoletus és Reptalus panzeri (Cixiidae) kabócák a sztolbur fitoplazma igazolt vektorai. Az Anaceratagallia ribauti kabóca fajról Ausztriában bizonyították, hogy átviszi a kórokozót szőlőre, bár csak kis százalékban (Riedle-Bauer és Sára, 2009). A GOP-1.1.1-08/1-2008-0026 számú projekt keretében tanulmányoztuk a Stolbur fitoplazma potenciális rovarvektorait burgonyán az MgSzH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, Fajtakitermesztő Állomás területén, Monorierdőn a 2009-2011 években. A munka során hetente cserélt ragacsos sárgalapokkal a potenciális vektor fajok szezonalitását mértük fel. A június-július hónapokban fűhálós módszerrel gyűjtött rovarokat abszolút etanolba rakva, hűtőben tároltuk. A Cixiidae kabócafajok kiválasztása után egyedeikből DNS-t tisztítottunk, és nested PCR-tesztet végeztünk a sztolbur fitoplazma fertőzöttség kimutatására. A PCR-tesztek során kapott pozitív eredmény azt mutatja meg, hogy mely rovarfaj képes felvenni a kórokozót, azaz potenciális vektorfajnak tekinthető-e. A háromévi vizsgálat során többnyire a Hyalesthes obsoletus és Reptalus quinquecostatus rovarfajokban azonosítottuk a Stolbur fitoplazmát. Eredményeink megerősítik, hogy a Cixiidae családba tartozó kabócák a kórokozó fő terjesztői a burgonyában Magyarországon. Egyéb kabóca fajok (Psammotettix alienus, P. confinis) csak alkalmi fertőződést mutattak, melyek vélhetően nem játszanak lényeges szerepet a Stolbur fitoplazma epidemiológiájában. A Macrosteles laevis és Psammotettix alienus kabócákban Aster Yellows (16SrI) fitoplazmát (’Ca. Phytoplasma asteris’) identifikáltunk, de a burgonya növények nem bizonyultak AY fitoplazmával fertőzöttnek. A burgonya táblák sárgalappal fogott Cixiidae eredményeiből összeállított szezonalitási grafikont mutatja az 1. ábra. 1. ábra:
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg az „Új Magyarország Fejlesztési Terv”, az „Új Széchenyi Terv” keretében. Kedvezményezett: FITOLAB Kft. Közreműködő szervezet: MAG Zrt, és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. További információ:
[email protected]
88
Poszterek IMMUNIZÁLÁSRA HASZNÁLT CRYPHONECTRIA TÖRZSEKBEN ELŐFORDULÓ DUPLASZÁLÚ RNS-EK KIMUTATÁSA IMMUNOBLOTTAL ÉS PCR-REAKCÓVAL AUBER ANDOR1, PÓS VERONIKA1, SZABÓ ILONA2 ÉS LUKÁCS NOÉMI1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron
1 2
A szelídgesztenye-kéregrákot egy Ázsiából származó, karantén kórokozó gombafaj, a Cryphonectria parasitica okozza. Néhány évtizede ez a kórokozó a hazai szelídgesztenye állományokat is megtámadta, és ezzel jelentős károkat okozott országszerte. A Sopron környéki erdők jelentős erdőalkotó fája a szelídgesztenye (Castanea sativa), de sok ültetvényben és kertvárosokban is számos helyen telepítették. A kórokozó elleni védekezésben bevált fizikai és kémiai módszerek nem ismertek, ezért a biológiai védekezés kutatása kiemelten fontos. A biológiai védekezés szempontjából elengedhetetlen a gomba különböző virulenciájú törzseinek helyes elkülönítése. A csökkent virulenciájú törzsek ugyanis képesek hipovirulens tulajdonságukat átadni a virulens törzseknek, így a betegség tünetei mérséklődnek és a fa életben maradása is lehetővé válik. Így a rákos seb körbeoltásával pár év alatt a fa csaknem teljes gyógyulása elérhető. A szakirodalom a hipovirulens tulajdonságért leginkább a citoplazmában előforduló, duplaszálú RNS (dsRNS) genommal rendelkező Cryphonectria hipovírusokat (CHV) tartja felelősnek, melynek CHV1-es típusa fordul elő Európában. A hatékony biológiai védekezéshez tehát megfelelő vegetatív kompatibilitású és CHV1 vírust megbízhatóan tartalmazó törzsekre van szükség. A Sopronihegységben talált hipovirulens törzseket 6 vegetatív kompatibilitási csoportba sorolják. Ezek egymástól való elkülönítésére gyorsteszteket, illetve a telepmorfológia vizsgálatát alkalmazzák. Kísérleteinkben a virális dsRNS-ek kimutatására egy dsRNS-specifikus ellenanyagok használatán alapuló immunoblot eljárást és a CHV1 specifikus kimutatására alkalmas PCR módszer eredményességét vizsgáltuk. Az immunoblot eljárás előnye, hogy segítségével a C. parasitica-ban előforduló más vírusok (krizovirus, reovírus) jelenléte is kimutatható, így előtesztelésként kiváló, azonban a dsRNS gombavírusok pontos és egyértelmű rendszertani kategorizálására nem alkalmas. Az egyértelmű azonosítás érdekében CHV-specifikus primerekkel PCR-reakciókat végeztünk. A potenciálisan biológiai védekezésre szánt szelídgesztenye ill. kocsánytalan tölgy eredetű, hipovirulens Cryphonectria-izolátumok többféle eljárással elvégzett jellemzését fogjuk bemutatni. Eredményeink az alkalmazott módszerek egyéni megbízhatóságának kérdését vagy éppen kiegészítő jellegének szükségességét is felvetik.
89
Poszterek A STOLBUR FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA SOLANI’) GUMÓÁTVITE-LÉNEK VIZSGÁLATA MAGAS KEMÉNYÍTŐ TARTALMÚ BURGONYA FAJTÁKNÁL EMBER IBOLYA, TALABÉR CECILIA, ÁCS ZOLTÁN, NAGY ZITA ÉS KÖLBER MÁRIA Fitolab Növényi Károsító Diagnosztikai és Szaktanácsadó Kft., Budapest Burgonyaféléken eddig öt kórokozó fitoplazmát írtak le burgonyán, amelyek három különböző csoportba sorolhatók. A legfontosabbak a Stolbur (16SrXII-A), a Purple top (PPT) és a Potato witches’ broom (PWB) (16Sr IV-A) betegségek. Az Egyesült Államokban Crosslin és Munyaneza (2006) számoltak be a PPT betegséget okozó, a 16SrVI-A alcsoportba tartozó, Beet leafhopper transmitted virescence (BLTVA) fitoplazma gumóátviteléről. A sztolbur betegség kórokozójának gumóval történő átviteléről kisszámú és ellentmondó adat található a nemzetközi irodalomban. A Stolbur fitoplazma, (’Candidatus Phytoplasma solani’) burgonya gumón keresztül történő átvitelét újabban Paltrinieri és Bertaccini (2007) vizsgálatai bizonyították. A GOP-1.1.1-08/1-2008-0026 számú projekt keretében hároméves kísérletsorozatban tanulmányoztuk a Stolbur fitoplazma gumóátvitelét magas keményítő tartamú (≥17-20 %) burgonyafajták esetében. Évente 4 fajta 50-100 gumóját gyűjtöttük be Stolbur-fertőzött területekről, Dél-Romániából. A gumókat 120-150 napos tárolás után klímaszobában neveltük, a növények vizuális szemléjét rendszeresen végeztük. A molekuláris vizsgálatokhoz 2009-ben és 2010-ben 3 alkalommal (gumóból ültetés előtt, 4 hetes és 3 hónapos korban), 2011-ben pedig 2-szer (gumóból ültetés előtt és 4 hetes korban) vettünk mintát. A nukleinsav kivonást CTAB módszerrel (Daire et al., 1997), a növények molekuláris tesztjét nested PCR/RFLP (Lee et al., 1998) és real time-PCR (Pelletier et al., 2009) módszerrel végeztük. Az elültetett gumók 81,8 %-a mutatott tüneteket. A gumók 30,9 %-a volt cérnacsírás, 43,3 %-A puha, a gumók 27,9 %-án pedig mindkét tünet megfigyelhető volt. A molekuláris vizsgálat során a gumók 83,8 %-a bizonyult Stolbur fitoplazmával fertőzöttnek. A három év alatt mindössze három esetben lehetett tipikus fitoplazma tünetes növényeket megfigyelni, mint a felső levelek sodródása, vörösödése (purple top), sárgulás és léggumó képződés. Stolbur fitoplazma csak a fitoplazma tüneteket is mutató növényből volt kimutatható. A három év során a fertőzöttségi mértéke a Lady Rosetta fajta esetén 0,4 %, az „A” jelű fajta esetén pedig 1,6 % volt. A négy burgonyafajtánál a három év átlagában 0,5 % -os gumóátvitelt lehetett megállapítani (1. táblázat). A fenti eredmények megerősítik a Stolbur fitoplazma gumóátvitelének tényét, azonban ennek mértéke a vizsgált, magas keményítő tartalmú fajtáknál, igen alacsonynak bizonyult. A kapott eredmények alapján feltételezhető, hogy a Stolbur fitoplazma gumóátvitelének járványtani jelentősége a vizsgált fajtáknál alacsony. Azonban a nemzetközi eredményeket figyelembe véve a gumóátvitelt, mint epidemiológiailag fontos tényezőt, nem szabad figyelmen kívül hagyni más fajták és más csoportba tarozó fitoplazmák esetén. További kísérletek szükségesek az egyes fajtáknál a gumóátvitel mértékének megállapítására; és a gumóátvitelt esetlegesen befolyásoló egyéb tényezők (fajta biológiai karaktere, tárolási feltételek, ültetési idő) tanulmányozására. 1. táblázat: Burgonya gumók és csíranövények Stolbur fitoplazma fertőzöttségi rátája (3 éves átlag) Fertőzött gumók (ültetés Fertőzött csíranövények Fertőzött csíranövények Fajta előtt) 4-hetes korban 3-hónapos korban fertőzött/tesztelt (%) fertőzött/tesztelt (%) fertőzött/tesztelt (%) Lady 1/280 1/174 252/328 76,8 0,4 0,5 Rosetta 138/154 89,6 1,6 1,9 2/124 1/52 „A” 104/110 94,5 0,0 0,0 0/100 0/108 „B” 94/110 85,5 0,0 0,0 0/66 0/107 „C” A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg az „Új Magyarország Fejlesztési Terv”, az „Új Széchenyi Terv” keretében. Kedvezményezett: FITOLAB Kft. Közreműködő szervezet: MAG Zrt, és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. (További információ kérhető:
[email protected]). 90
Poszterek GOMBAÖLŐ SZEREK TÖRPÉSÍTŐ HATÁSA CARYOPTERIS × CLANONENSIS 'GRAND BLUE' NÖVÉNYEKEN HARMATH JULIANNA¹, SCHMIDT GÁBOR1, DACZÓ LEVENTE2 ¹Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Budapest Kísérletünk célja, hogy a piaci igényeknek megfelelő alacsony növésű, kompakt, gyönyörűen virágzó cserepes dísznövényt kapjunk. A Caryopteris anyanövényről 2011. május 16-án 600 db dugványt szedtünk, melyeket gyökeresedés után becserepeztünk. A növényeket 4-6 leveles állapotukban különböző koncentrációjú gombaölő szerekkel permeteztük. A kezelések: Alar 0,4 % és 1%, Bumper 0,1 és 1 %, Cultar 1 %, Cycocel 0,3 és 1 %, valamint Mirage 0,2 és 1%. A kezeléseket három hetente megismételtük, összesen 3 alkalommal. Az utolsó kezeléstől számított egy hónap elteltével (2011. 09. 20-án) a gombaölő szerek törpésítő hatását vizsgáltuk. - A Cultar-ral kezelt növények esetében a törpésítés a leglátványosabb, a növények hajtásai rövidek, virágzásuk későbbre tolódott, a szer hatására a levelek színe szürkés; - kielégítő eredményt értünk el a Cycocel-lel kezelt növények esetében is; - a törpésítő hatást figyelembe véve a Bumper és Mirage esetében nem kaptunk kielégítő eredményt, még nagyobb koncentráció esetében sem, a növények a kontrollhoz hasonlóan magasak lettek, hosszú hajtásaik fejlődtek, virágzásuk a kontroll növényekkel szinte egybeesik; - ősszel, leghamarabb a Cultar-ral és a Cycocel-lel kezelt növények levelei hullottak le, amelyek már a nyár folyamán is törékenyek, roppanósak voltak, érintésre könnyen letörtek; - a Bumperrel és Mirage-val kezelt növények levelein barna foltok jelentek meg. Következtetés: nem mindegyik általunk választott gombaölő szernek van törpésítő hatása, még akkor sem, ha nagyobb koncentrációban használjuk. Feltételezhető, hogy egy magasabb koncentráció esetében a szerek perzselést okozhatnak a növényeken. A leveleken megjelenő foltok pontos oka még nem ismert, meghatározása további vizsgálatokat igényel.
91
Poszterek EGYES ENZIMATIKUS ANTIOXIDÁNSOK AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE KÜLÖNBÖZŐ MÉRTÉKBEN FERTŐZŐ 'CANDIDATUS PHYTOPLASMA MALI' TÖRZSEKKEL MEGBETEGÍTETT DOHÁNYBAN KISS EMESE1, BARNA BALÁZS1, SÜLE SÁNDOR1 ÉS ERICH SEEMÜLLER,2 1 2
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Julius Kühn Institut, Dossenheim, Németország
A reaktív oxigén formák (ROF) abiotikus és biotikus stresszek hatására gyorsan felhalmozódnak a növényben és károsíthatják a sejtben a nukleinsavak, fehérjék, lipidek és egyéb alkotóelemek működését. Ezeket a káros hatásokat a növényben található antioxidánsok képesek semlegesíteni. Egészséges növényben a káros szabadgyökök és az antioxidánsok aktivitása egyensúlyban van, de túl erős stressz hatására az enzimatikus és nem enzimatikus antioxidánsok nem képesek reaktív oxigének káros hatását kivédeni. Célunk annak vizsgálata volt, hogy különböző mértékben fertőző 'Ca. Phytoplasma mali' törzsek (Seemüller et al., 1997) milyen hatással vannak egy fogékony tesztnövényen (Nicotiana tabacum cv. Samsun) belüli reaktív oxigének és az őket semlegesítő antioxidánsok aktivitására, illetve annak vizsgálata, hogy a két fitoplazma törzs közötti molekuláris különbségek milyen mértékben befolyásolják az antioxidánsok aktivitását. Kísérleteinkben a patogén AT és antagonista 1/93 törzsekkel fertőzött és kontroll dohányban figyeltük meg a különböző reaktív oxigénfajták (hidrogénperoxid és szuperoxid) felhalmozódását, valamint az ezek semlegesítésére szolgáló enzimatikus antioxidánsok (szuperoxid-dizmutáz, kataláz, peroxidáz) aktivitását. A fitoplazma jelenlétét a tesztnövény leveléből kivont DNS specifikus indítószekvenciákkal való felszaporításával igazoltuk. A fertőzött levelekben a szuperoxid-felhalmozódást nitro-blue-tetrazolium (NBT) infiltrálásával, a hidrogénperodix felhalmozódását diaminobenzidin-tetrahidroklorid (DAB) festéssel tettük láthatóvá. Szuperoxid-dizmutáz (SOD), kataláz (CAT) és peroxidáz (POX) enzimatikus antioxidánsok aktivitását azonos korú levelekből nyert intercelluláris folyadék, illetve homogenizátum kivonatokat natív poliakrilamid gélen történő futtatás után specifikus enzimfestések segítségével értékeltük. Eredményeink szerint az AT törzzsel fertőzött növények fokozottabb szuperoxid- és hidrogénperoxidfelhalmozódást mutattak, mint az antagonista 1/93-as törzzsel megbetegített dohányok. Ezen ROF-ok kimutathatósága a kontroll növényekben elhanyagolható volt. Szinte alig mérhető antioxidáns aktivitást tapasztaltunk AT-vel fertőzött dohányban. Ez az aktivitás intenzívebbnek mutatkozott 1/93mal betegített dohányban. A fentiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy azonos fajba tartozó, de különböző fertőzőképességű fitoplazma törzzsel megbetegített fogékony gazdanövényekben jelentős eltérések mérhetők reaktív oxigének felhalmozódásában és antioxidánsok aktivitásában.
92
Poszterek CSERESZNYE LEVÉLSODRÓDÁS VÍRUS (CHERRY LEAF ROLL VIRUS, CLRV) AZONOSÍTÁSA HÁRMASLEVELŰ ALÁSFÁRÓL (PTELEA TRIFOLIATA) ÉS A PB1 IZOLÁTUM MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE KAJATI ISTVÁN ÉS KRIZBAI LÁSZLÓ Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium, Budapest A széles gazdanövénykörrel rendelkező cseresznye levélsodródás vírus a Nepovirus nemzetség tagja, világszerte elterjedt. Legnagyobb gazdasági károkat a diótermesztésben okozza, elsősorban azokat a fákat veszélyezteti, amelyeket fekete dió (Juglans nigra) alanyra szemeztek, mivel a szemzés helyén nekrózis alakul ki. A fák elgyengülnek, a termés mennyisége csökken, majd elpusztulnak. A hármaslevelű alásfa Észak-Amerika keleti felén lévő nedves talajú erdőterületeken őshonos faj. Magyarországon is meghonosodott, a neofitonok körét gazdagítja, de nem inváziós faj (Csiszár, 2006). Elsősorban dísznövényként ültetik, elvadult, főként közparkok és gyűjteményes kertek környékén terjed el. Nyíregyházán, 2006. augusztusában egy útszéli parkban, egy hármaslevelű alásfa tősarjhajtásain "tipikus vírustüneteket" mutató leveleket figyeltünk meg és gyűjtöttünk be laboratóriumi vizsgálatra. A vegetációs időben a leveleken, elsősorban az erek mentén, világos-sárga sávok, határozatlan szélű szalagok alakultak ki. Az erek között szintén világos-sárga, különböző nagyságú foltok, helyenként gyűrűs foltok láthatók. A fiatal levelek halványsárga színű, nem jellegzetes kezdeti tüneteket mutattak. A lombhullás idején, ősszel a tősarj-hajtások felső, még zöldes-sárga levelein a vírustünetek halványan maszkírozódtak. A laboratóriumi identifikációs vizsgálatokat RT-PCR eljárással végeztük. A tünetes levelekből CLRV-specifikus indítószekvenciákkal cseresznye levélsodródás vírust sikerült kimutatni. A vírus gazdanövényköre, a szerológia, valamint a 3’ nemkódoló régiója között szoros összefüggést mutattak ki (Robenstorf et al., 2006). A CLRV izolátumok 6 fő csoportba sorolhatók: nyír, cseresznye (A); rebarbara, kőris, földi bodza (B); málna, sóska, metélőhagyma (C); dió (D1, D2); bodza (E). Az egyes csoportok 3’ nem-kódoló részének hossza különböző, az RW1/RW2 indítószekvenciákkal generált szakasz 404 (D1) - 418 bázispárig (A) terjed. A gazdanövénykör szerinti besorolás azonban nem kizárólagos, alátámasztva azt a megfigyelést, hogy a CLRV izolátumok különböző növényfajokat is képesek fertőzni. Az általunk vizsgált Pb1, hármaslevelű alásfáról származó izolátum RW1/RW2 amplifikációs terméke 416 bázispár. Legnagyobb hasonlóságot (98 %) a W2J dió- (D2 csoport), legnagyobb eltérést (88 %) egy cseresznyéről származó, E327 izolátummal (A csoport) találtuk. A Pb1 izolátum 3’ nem-kódoló régiója egy AluI restrikciós hasító helyet tartalmaz a 269. pozícióban, míg a PCR terméket a Sau3AI, illetve RsaI restrikciós endonukleázok nem emésztették. Ez az RFLP mintázat a C/D2/E csoportokra jellemző. A szekvenálás és az RT-PCR-RFLP eredményei alapján a Pb1 izolátumot a dióról származó CLRV-D2 csoportba soroltuk. Mivel a génbankban más alásfa izolátum ezen kívül nem szerepel, nem dönthető el, hogy az erről a növényről származó izolátumok kizárólag a D2 csoportba sorolhatók.
93
Poszterek RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁG HAZAI ELŐFORDULÁSA ŐSZI ÉS TAVASZI ÁRPÁN 2006-2010 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN MANNINGER SÁNDORNɹ, FODOR JÓZSEF¹ ÉS MURÁNYI ISTVÁN² ¹MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest ²Fajtakísérleti Állomás, Kompolt Magyarországon a levélfoltosságot okozó betegségek előfordulását és terjedését őszi és tavaszi árpán 2006 és 2010 közötti időszakban vizsgáltuk. 2006-ban az időjárás kedvező volt a betegségek ismert kórokozói számára. Ez évben a levélfoltosságot okozó kórokozók közül a Pyrenophora fajok bizonyultak dominánsnak Kompolton. 2007-ben az árpa virágzásáig nem találtunk nekrotikus foltokat az őszi árpafajták felső levelein. A virágzást követően viszont szokatlanul pici nekrotikus foltokat fedeztünk fel a felső leveleken, Röjtökmuzsajon. A fertőzött levelekről sztereo- és fénymikroszkóp segítségével a Ramularia collo-cygni tipikus konídiumait és konídiumtartóit első alkalommal azonosítottuk Magyarországon. A következő évben, 2008-ban a kórokozó járványos terjedését tapasztaltuk. Az őszi és tavaszi árpafajták levelein a Ramularia collo-cygni jelentős mértékű fertőzését Nyugat- Magyarországon (Röjtökmuzsaj, Szombathely), szórványos előfordulását pedig Kelet- Magyarországon (Kompolt, Debrecen) figyeltük meg. A következő években, 2009 és 2010-ben a megfigyeléseket már azonos árpa genotípusokon végeztük a MgSzH fajtakísérleti állomásain. A szárazság miatt 2009-ben a fertőzési szint valamennyi levélfoltosságot okozó betegség esetében alacsony volt, de a genotípusok fertőzöttségének mértékében jelentős különbségeket tapasztaltunk. 2010-ben a levélrozsda (Pucccinia hordei) és a barna levélfoltosság (Cochliobolus sativus/Bipolaris sorokiniana) Nyugat-Magyarországon, a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres/Drechslera teres) és a levélcsíkoltság (Pyrenophora graminea/Drechslera graminea) Kelet- Magyarországon fordult elő jelentős mértékben. A Ramularia collo-cygni valamennyi vizsgálati helyen előfordult, de a fertőzésének mértéke sokkal kisebb volt, mint 2008-ban. Két kivétellel a vizsgált árpa genotípusok fogékonynak bizonyultak a levélrozsdával, barna levélfoltossággal és a ramuláriás levélfoltossággal szemben Nyugat- Magyarországon és valamennyi genotípus a hálózatos levélfoltossággal szemben Kelet-Magyarországon. 2006-2010 között végzett vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a betegségek jelentőségét a termesztett fajták betegségekkel szembeni fogékonysága és a környezeti feltételek befolyásolják.
94
Poszterek VIGS VEKTOROK ALKALMAZÁSÁNAK KORLÁTAI ENDOGÉN GÉNEK FUNKCIÓJÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR OLÁH ENIKŐ1,2, HAVELDA ZOLTÁN1 ÉS VÁRALLYAY ÉVA1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő SZIE, Mezőgazdasági Biotechnológus szak, Gödöllő
1 2
A XXI. században a genom-projektek korszakát éljük. Sok faj genom-szekvenciája ismert, de a feltételezett gének biológiai funkciójának meghatározása folyamatos kihívást jelent. A funkciókeresés módszerei közül gyorsasága és hatékonysága miatt egyre nagyobb tért hódítanak az RNSinterferencián alapuló módszerek. Az RNS-interferencia egy fontos védekező mechanizmus vírusok, transzgének és más molekuláris paraziták ellen. Az RNS-interferencia folyamatát a vírus replikációja során keletkező, duplaszálú RNS-ek (dsRNS) indukálják. A növény Dicer enzime a vírus dsRNS-ket feldarabolja, 21-25 nukleotid hosszúságú siRNS-ekre (short interfering RNAs). A siRNS egyik szála beépül a RISC endonukleáz komplexbe, mely elhasítja a beépült siRNS-el komplementer vírus RNS-eket, vagy transzlációsan gátolja azok aktivitását. Szekvencia-specifitása és hatékonysága miatt az RNS interferencia alkalmas endogén gének funkciójának megállapítására. A vírus indukálta géncsendesítésen (VIGS) alapuló módszer során, egy növényi gén egy darabját vírusba építjük, és a rekombináns vírussal fertőzzük a növényt. A vírus elterjedését követően az RNS-interferencia aktiválódása miatt a beépített szakasszal homológ endogén gén mRNS-ei lebomlanak, ezáltal a gén funkciója vizsgálható. Vírusfertőzés során a vírusok megváltoztatják a gazda génexpressziós rendszerét. Növény-vírus kapcsolattól függően egyes gének expressziója aktiválódik pl. ubiquitin, ugyanakkor néhány gén, pl. GAPDH mRNS-e a teljesen eltűnik, ez a ,,shut-off” jelenség. A ,,shut-off” sokszor olyan háztartási géneket is érint, amit kvantitatív PCR-nél referenciaértékként használnak VIGS vektor alkalmazásakor. Kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy egy adott gazdanövénynél használt VIGS vektor vírusa mennyire változtatja meg a gazda génexpressziós rendszerét. Ezért munkánk során olyan növényeknél vizsgáltuk a ,,shut-off” jelenség meglétét, melyeknél az endogén gének funkcióját VIGS vektorok segítségével állapították meg. Dohányt és paradicsomot fertőztünk dohány mozaik vírussal (TMV), burgonya X vírussal (PVX), dohány zörgőlevelűség vírussal (TRV), illetve búzát az árpa csíkos mozaik vírussal (BSMV). A fertőzött növényekből RNS kivonatot készítettünk, az RNS-t agaróz gélen elválasztottuk és nitrocellulóz filterre blottoltuk. A membránokat a ,,shut-off”egy-egy markáns változást mutató génjére specifikus radioaktív próbával hibridizáltuk és megállapítottuk, hogy az adott növényekben kialakul-e a ,,shut-off” jelenség. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy VIGS vektor alkalmazásakor referenciaértékként használt háztartási gének expressziós szintje sok esetben lecsökkent, így felmerül az a probléma, hogy milyen gént lehetséges referenciaként alkalmazni. Hibridizációs kísérleteinkre alapozva javaslatot teszünk olyan kontroll gének használatára melyek expressziós szintje a ,,shut off”-ot mutató növényekben sem változik. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a VIGS csak megfelelő kontroll kísérletek mellett alkalmazható endogén gének funkciójának megállapítására.
95
Poszterek AZ ŐSZIRÓZSA SÁRGASÁG FITOPLAZMA (’Ca. PHYTOPLASMA JÁRVÁNYOS FELLÉPÉSE A SALÁTATERMESZTÉSBEN, 2011-BEN
ASTERIS’)
PÁJTLI ÉVA1, BALOTAI BOGLÁRKA1, KISS EMESE2 ÉS PALKOVICS LÁSZLÓ1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
1 2
A 2011-es évben az ország több pontjáról számoltak be a nagyüzemi salátatermesztők szokatlan tüneteket mutató betegségről, mely válogatás nélkül teszi tönkre az általuk termesztett saláta fajtákat, így milliós nagyságrendű kárt okozva a termelőknek. A saláták levelei elkorcsosultak, elvékonyodtak, az erek kisárgultak, a belső levelek etioláltak voltak, a fejesedés elmaradt, a növények megálltak a fejlődésben, piacképtelenné váltak. Ilyen tüneteket okozhatnak abiotikus és biotikus tényezők, pl. a helytelen gyomirtó szer használat, de okozhatják vírusok és az őszirózsa sárgaság fitoplazma (Aster yellows phytoplasma, AYP, érvényes neve: ’Ca. Phytoplasma asteris’) is. A termelőkkel való konzultáció után a mintákat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékének laboratóriumban vizsgáltuk tovább. A vizsgálat részét képezte az Aster yellows phytoplasma azonosítására elvégzett molekuláris vizsgálat is. A salátalevelek vastagabb ereiből a DNS-t a Maxwell 16-os készülékkel vontuk ki. A vizsgálathoz a PCR reakció során P1 (5'-AAG AGT TTG ATC CTG GCT CAG GAT T-3') és P7 (5'-TTC TCG GCT ACT TCC TGC-3') fitoplazma specifikus primer párt használtuk, mellyel egy 1830 bp hosszúságú szakaszt szaporítottunk fel, a 16S és 23S rRNS-t kódoló genom szakasz között. Majd a terméket felhasználva elvégeztük a nested PCR-t egy AYP specifikus primer párral (fAY: 5'- GCA CGT AAT GGT GGG CAC TT -3', rAY: 5'- CGA AGT TAG GCC ACC GGC TTT -3') is, miután egy 320 bp hosszú terméket kaptunk. Így minden kétséget kizárón megállapíthattuk, hogy az AYP okozta a tüneteket. Az Aster yellows phytoplasma a világ minden részén súlyos gondokat okoz évről évre. Magyarországi megjelenése 1967-től a tünetek alapján valószínűsíthető. Rendkívül polifág kórokozó, gazdanövényköre 38 növénycsalád mintegy 300 lágyszárú fajára terjed ki. Legnagyobb károkat rendszerint sárgarépában (Umbelliferae) és az Astreaceae családba tartozó dísznövényeken okoz. Kiemelt fontosságú gazdanövényei az áttelelő kultúrnövények (pl. lucerna, repce, Fabaceae) és a gyomok, ugyanis az AYP csak ezekben képes áttelelni. A tavasszal induló fertőzés forrásai a beteg növények, ahonnan a kórokozót a kabócák terjesztik. Az AYP cikadofil, propagatív fitoplazma, mely átvihető még vegetatív szaporítással és Cuscuta fajokkal is. Maggal és mechanikai úton nem terjed. Sajnos a fitoplazmák ellen a hagyományos kémiai növényvédelem hatástalan, és a fertőzött növények nem gyógyíthatók. A fertőzés mértékét csökkenthetjük a tábla és szegélyének gyommentesítésével, és a kabócák elleni védekezéssel. Ez utóbbi igen nehéz feladat, főleg a nyári hónapokban a folyamatos betelepülés miatt. Az idei járvány minden bizonnyal az időjárással hozható összefüggésbe. Az aszály miatt a kabócák a száraz ruderális területekről az öntözött salátába települtek. A projektet a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005 és a TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták.
96
Poszterek EGY CMV MUTÁNSSAL FERTŐZÖTT PROTEOMIKAI VIZSGÁLATA
NICOTIANA
CLEVELANDII
NÖVÉNY
PÓSA TÍMEA1, JUHÁSZ ANGÉLA1, SALÁNKI KATALIN2 ÉS BALÁZS ERVIN1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
1 2
Az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) a Cucumovirus nemzetség és a Bromoviridae család tagja, az egyik legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező és komoly gazdasági károkat okozó növényi vírus. A vírus partikulumok izometrikus alakúak, és a vírusfertőzés kialakításához elegendő a partikulumokba becsomagolt három genomi RNS és az általuk kódolt öt fehérje. Különböző CMV izolátumok teljesen eltérő tüneteket indukálhatnak különböző gazdanövényeken. A különbségek kialakításában mindegyik genomi RNS, illetve az általuk kódolt fehérje részt vehet. Korábbi munkánk során N. clevelandii tesztnövényen az Rs-CMV izolátum, illetve a tőle a köpenyfehérjén elhelyezkedő egyetlen aminosavban eltérő (R3E79R) mutáns törzs között találtunk feltűnő különbséget. A mutáció során a CP 79-es pozíciójában levő a Glutamát (E) aminosavát cseréltük Argininre (R), aminek során elektrosztatikus potenciál változás történik. A negatív töltésű Glutamát helyett pozitív töltésű Arginin épül be a virion felszínén elhelyezkedő B-C hurok közepére. Míg az Rs-CMV a levelek mozaikosságát és deformációját okozta, addig a mutáns esetén az inokulált leveleken klorotikus léziókat, a szisztemikus leveleken erős törpülést és nekrózist figyeltünk meg, ami a növény teljes pusztulásához vezetett. A szokatlan tünet vírus eredetű genetikai háttere ismert volt, így a fertőzött növények proteomikai vizsgálatát tűztük ki célul. Munkánk során Nicotiana clevelandii növényeket fertőztünk a CMV vad illetve mutáns (R3E79R) törzsével. Elvégeztük az Rs-CMV-vel illetve R3E79R mutáns vírussal fertőzött Nicotiana clevelandii növényekből tisztított, a virionok ultracentrifugálása során kiülepedő fehérje preparátumok pH 4-7 tartományban végzett izoelektromos fókuszálását követő SDS-PAGE-val történt elválasztását. A két vírusfertőzés között a fehérjékben különbségeket figyeltünk meg. Az eltérő fehérjéket a gélből izoláltuk, majd a fehérje azonosítását Edman szekvenálással végeztük el. Az előzetes eredmények alapján eddig négy fehérjét tudtunk azonosítani. Így sikerült a CP alegységekhez vélhetően kapcsolódó gazdanövény fehérjéket kimutatni, azonosítani, ezáltal a CMV-gazdanövény kapcsolat feltérképezéséhez hozzájárulnunk.
97
Poszterek GYOMKORLÁTOZÁSI KÍSÉRLETEK ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNYEKBEN, AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN KOLTAY ANDRÁS1 CSIHA IMRE2 ÉS RÁSÓ JÁNOS2 1 2
ERTI Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred ERTI Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály, Püspökladány
A „Fásszárú energetikai ültetvények komplex technológiai rendszerének kidolgozása az Észak-Alföldi Régió területére” című, 2010-2011. évre elnyert Baross Gábor K+F projekt (azonosító REG EA KFI 09 – naperti9) keretében - többek között - feladatunk volt az energetikai célú ültetvények gyomirtási kérdésének tisztázása. Ennek keretében vizsgáltuk azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak lehetnek az ültetvények gyommentesen tartására a lehető legoptimálisabb hatékonyság és költségek mellett. Ennek érdekében 2010. és 2011. során kisparcellás vegyszeres gyomirtási kísérleteket végeztünk újonnan létesített akác, nyár és fűz energetikai ültetvényekben az ERTI Püspökladányi állomásán és a Napkori Erdőgazdák Zrt. Területén, Napkor térségében. A kezelések során az első évben csak olyan gyomirtó szereket használtunk, amelyek engedélyokiratában az erdészeti alkalmazás is szerepel. Ezzel szemben 2011-ben néhány olyan gyomirtó szert is kipróbáltunk, amelyek csak eseti engedélyeztetés után használhatók az erdészeti gyakorlatban. Sajnálatos módon 2010-ben a szokásosnál jelentősen több csapadék és ennek következtében kialakult tartós vízborítás, míg 2011ben a hosszantartó tavaszi, kora nyári szárazság hátráltatta a vegyszeres gyomirtások kivitelezését és befolyásolta jelentősen az eredményeket. Mindkét évben azt tapasztaltuk, hogy a gyomirtó szeres kezelés még a legjobb vegyszerek esetében is csak mérsékelte a gyomok megjelenését. Július végére, augusztus elejére a kezelt és kezeletlen kontroll parcellákban a gyomborítás mértéke közötti különbség már nem, vagy csak alig volt megfigyelhető. A különféle vegyszerek hatékonyságát és hektárra vetített költségeit egyaránt vizsgáltuk. A kétéves tapasztalatok szerint egyik gyomirtó szer sem érte el hatékonyságban az elvárható maximális értéket. A kísérletekben alkalmazatott leghatásosabb szerkombinációk is, csak közepes hatékonysággal csökkentették a gyomok mennyiségét. Az alkalmazott vegyszerek közül, költségek és a hatékonyság tekintetében az adott időjárási viszonyok között egyelőre a SAVVY, valamint a SAVVY + CLICK COMBI együttes tűnik versenyképesnek a mechanikus gyomirtással szemben. Ugyanakkor ismételten hangsúlyozni kell, hogy a kezeléseket követő szélsőséges időjárási tényezők kedvezőtlenül befolyásolták a vegyszerek hatékonyságát, így optimális viszonyok között a vegyszeres kezelések hatékonyabbak lehettek volna. Ezzel szemben azt is meg kell jegyezni, hogy amint azt az elmúlt két év is bizonyította, bármikor előfordulhat olyan szélsőséges időjárási körülmény (ennek esélye a klímaváltozás tükrében egyre nagyobb), ami jelentősen csökkenti a vegyszeres gyomirtás hatékonyságát, ezzel szemben pedig növeli a bizonytalanságot a költségek és eredményesség tekintetében. Az eddig végzett kísérletek eredményeinek tükrében, az energetikai faültetvények esetében a mechanikus gyomirtás alkalmazása, a költségeket és megbízhatóságot tekintve, jelenleg hatékonyabb védekezési stratégiának tűnik a herbicidek alkalmazásánál.
98
NÉVMUTATÓ ÁCS ZOLTÁN ÁDÁM ATTILA ÁDÁM JÁNOS ÁGOSTON BÉLA ALBERT ZSOLT ALMÁSI ASZTÉRIA APRÓ MELINDA AUBER ANDOR BAGLYAS GELLÉRT BAKONYI JÓZSEF BAKOS RÉKA BALÁZS ERVIN BALÁZS KLÁRA BALOG EMESE BALOTAI BOGLÁRKA BALTAZÁS TIVADAR BÁN RITA BANDI ATTILA BARIC, BOZENA BARNA BALÁZS BENKE SZABOLCS BÉRES IMRE BESE GÁBOR BODOR JÁNOS BOTTA-DUKÁT ZOLTÁN BOZSIK ANDRÁS BUI XUAN HUNG CERNÁK ISTVÁN CROSS, JERRY V. CZANKA GÁBOR CZÚCZ BÁLINT CSEH ESZTER CsEJK GYÖNGYVÉR CSIHA IMRE CSIKÁSZ TAMÁS CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA CSILLÉRY GÁBOR CSÓKA GYÖRGY CSÖMÖR ZSÓFIA CSŐSZ LÁSZLÓNÉ DACZÓ LEVENTE DALLMANN GÉZA DARULA ZSUZSANNA DORGAI LÁSZLÓ DORNER ZITA DÖMÖSNÉ N. Á. EMBER IBOLYA ERDÉLYI BALÁZS
88, 90 42, 46, 47 41 51 43 18, 41 37 89 34 30 26 97 87 84 41, 96 85 34 53 20 92 26 71 49 82, 87 65 17 84 48 23 73 65 37 57 98 33 39 51 86 55 31 91 40 40 40 72, 73 35 88, 90 84 99
ERDÉLYI ÉVA ETTIG BALÁZS FARKAS PÉTER FERENCZ MÁTÉ FETYKÓ KINGA FICSOR ANITA FODOR JÓZSEF GÁBORJÁNYI RICHARD GÁL KATALIN ERZSÉBET GALAMBOS MÁRTA GALYASI ALEXANDRA GERGELY LÁSZLÓ GYURCSÓ GERGŐ HAJAGOS LAURA HAJDÚ ZSUZSANNA HALÁSZ KRISZTIÁN HALTRICH ATTILA HARCSA MERIETTA HARMATH JÚLIANNA HAVELDA ZOLTÁN HEGEDŰS MÁRIA HEVESI MÁRIA HOCHBAUM TAMÁS HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA HORNOK LÁSZLÓ HORVÁTH ALEXANDRA IMREI ZOLTÁN JAKAB GÁBOR JENSER GÁBOR JÓSVAI JÚLIA KATALIN JUHÁSZ ANGÉLA KAJATI ISTVÁN KARÁCSONY PÉTER KÁRPÁTI ÉVA KAZINCZI GABRIELLA KERESZTES BALÁZS KESZTHELYI SÁNDOR KIRÁLY GERGELY KISS EMESE KISS JÓZSEF KISS LEVENTE KNEIP ANTAL KOCSIS MARIANNA KOHUT GÁBOR KOLOZSVÁRI LÁSZLÓ KOLTAY ANDRÁS KONCZNÉ BENEDICTY ZSUZSANNA KÓTAI CSABA KÓTAI ÉVA KOVÁCS JUDIT KOVÁCS RITA KOZÁR FERENC
59 34 19 78 76, 77 30 94 37 74 67 43 88 26 52 78 43 80, 82 69, 70 91 44, 95 42 53 59 63 46, 47 60 21 39 18, 24 22 97 93 65, 66 84 71 85 79 64 92, 96 28 14, 38 24 39 46 72 98 77 32 30 54 84 77 100
KÖLBER MÁRIA KRIZBAI LÁSZLÓ KUHLMANN, HUBERT KUTASI JÓZSEF LADÁNYI MÁRTA LAKATOS FERENC LEHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS LOVAS MELINDA LUKÁCS NOÉMI MAGYAR LÁSZLÓ MAJOR VIKTÓRIA MAJOROS MÁTÉ MANNINGER SÁNDORNÉ MARKÓ GÁBOR MARKÓ VIKTOR MESTERHÁZY ÁKOS MÉSZÁROS ILDIKÓ MIHALOVICS MIKLÓS MIHÁLYI KRISZTINA MIKULÁS JÓZSEF MÓCZÁR ZSUZSANNA MONOKI SZABOLCS MURÁNYI ISTVÁN NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET NAGY CSABA NAGY GÉZA NAGY LAJOS NAGY MARGIT NAGY VIKTOR NAGY ZITA NAGYGYÖRGY EMESE NEMES KATALIN NÉMETH JÓZSEF NÉMETH MÓNIKA NÉMETH NÓRA NÉMETHY ZSUZSANNA OLÁH ENIKŐ OROSZ SZILVIA PAJAC, IVANA PÁJTLI ÉVA PÁL RÓBERT PÁL RÓBERT PALKOVICS LÁSZLÓ PALOTÁS GÁBOR PALOTÁS GABRIELLA PAPP VERONIKA PÁSZTOR BETTINA PÉNZES BÉLA PERCZE ATTILA PERES SZ. PETRÓCZY MARIETTA PINKE GYULA
88, 90 49, 93 50 84 43, 60 54 32 86 43, 89 62, 63 27 28 94 58 23, 25 32 80 33 87 71 58 28 94 68 23 59, 60 64 64 68 90 42, 46, 47 36 35 36 56 52 95 81 20 48, 96 65 66 37, 41, 42, 48, 52, 55, 56, 57, 96 51 51 82 19 19, 78, 83 69 35 42, 55, 56, 57 65, 66, 74 101
PISZKER ZOLTÁN POCZAI PÉTER POLGÁR ZSOLT PÓS VERONIKA PÓSA BARNABÁS PÓSA TÍMEA POSTA KATALIN RÁSÓ JÁNOS RUDOLF KINGA SALAMON PÁL SALÁNKI KATALIN SALLAI ANDRÁS SÁROSPATAKI MIKLÓS SCHMIDT ÁGNES SCHMIDT GÁBOR SEEMÜLLER, ERICH SIMON ZOLTÁN SIPOS KITTI SIPOS PÉTER SÓLYOM ADRIENN SUBIC, MILORAD SÜLE SÁNDOR SZABÓ ÁRPÁD SZABÓ ILONA SZABÓ MÁRIA MAGDOLNA SZABÓ-HEVÉR ÁGNES SZALAI MÁRK SZARKA JÁNOS SZEGŐ ANITA SZEMÁN LÁSZLÓ SZITA ÉVA TAKÁCS ANDRÁS TAKÁCS ANDRÁS PÉTER TAKÁCS KÁROLY TALABÉR CECILIA TEMPFLI BALÁZS THIESZ REZSŐ TIMÁR ZOLTÁN TIRCZKA IMRE TÓBIÁS ISTVÁN TÓTH ANNAMÁRIA TÓTH BEÁTA TÓTH FERENC TÓTH KÁLMÁN TÓTH MAGDOLNA TÓTH MIKLÓS TREITZ MÓNIKA TURÓCZI GYÖRGY VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN VÁCZY ZSUZSANNA VÁNYINÉ SZÉLES ADRIENN VÁRADI GYULA
33 85 48 89 69 97 34 98 33 36, 42, 45 36, 97 69, 70 26 38 91 92 64 19 25 60 20 92 25, 78, 83 54, 89 36 32 72 51 43 70 77 49 37 84 90 83 53 51 67 18, 41, 50, 77 42, 55 30 27 65, 66 53 20, 21, 22 33 84 38 38 69 71 102
VÁRALLYAY ÉVA VARGA ÁKOS VARGA ILDIKÓ VARGA JÁNOS VARGA MÁTÉ VARGA MÓNIKA VÉGH ANITA VÉTEK GÁBOR VOIGT ERZSÉBET VUKOVICS LÁSZLÓ WOLF ISTVÁN ZALAI MIHÁLY ZÁMBÓ ÁGNES ZSIROS BARBARA
44, 95 80, 82 85 30 83 32 52 19, 86 20 24 48 72, 70, 73 48 34
103
104