Növényvédelmi Tudományos Napok 2005

Növényvédelmi Tudományos Napok 2005

Budapest

51. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK

Szerkesztők

HORVÁTH JÓZSEF HALTRICH ATTILA MOLNÁR JÁNOS

Budapest 2005. február 22-23. ii

Szervező bizottság Szűcs István1 Horváth József2 Haltrich Attila3 Molnár János4 Halmágyi Tibor5 Eke István6 1

Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke MAE Növényvédelmi Társaság elnöke 3 MAE Növényvédelmi Társaság titkára 4 MAE Növényvédelmi Társaság szervező titkára 5 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat főigazgatója 6 FVM Növény- és Talajvédelmi Főosztály vezetője 2

Lektori bizottság Agrozoológia: Pénzes Béla, Imrei Zoltán Növénykórtan: Fischl Géza, Kiss Levente Gyomnövények, gyomírtás: Kádár Aurél, Tóth Ádám

ISSN 0231 2956

ISBN 963 8131 071 Nyomtatta és kötötte: RePRINT Kft. Készült: 100 példányban Felelős kiadó: Dr. Eke István főosztályvezető Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium iii

TARTALOMJEGYZÉK I. PLENÁRIS ÜLÉS TERMESZTÉSTECHNOLÓGIÁK VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA A KERTÉSZETI KULTÚRÁK NÖVÉNYVÉDELMÉRE PÉNZES BÉLA MAE Növényvédelmi Társaság, Agrozoológiai Szakosztály

II. AGROZOOLÓGIA

Oldal

KELLENEK A PÉLDAKÉPEK, EMLÉKEZZÜNK KIVÁLÓ ELŐDEINKRE BOGNÁR SÁNDOR Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest

1

A KERTÉSZETI GYÖKÉRGUBACS-FONÁLFÉREG (MELOIDOGYNE INCOGNITA CHITWOOD) SZABADFÖLDI ÁTTELELÉSE MAGYARORSZÁGON 2 BUDAI CSABA, SOMOGYI ERIKA, ILLÉS MIHÁLY Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely A HAGYMAFÉLÉK LEGÚJABB KÁRTEVŐJE A TRIOZA (BACTERICERA) NIGRICORNIS FÖRSTER HUDÁK KRISZTINA és PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest

3

A FILOXÉRA (DAKTULOSPHAIRA VITIFOLAE, FITCH) ALAKJAI FERTŐZŐKÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ALANY- ÉS TERMŐFAJTÁKON 4 1 1 2 IFJ. SZALAI FERENC , HALTRICH ATTILA és JENSER GÁBOR 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A KÉTCSÍKOS KARCSÚMOLY (EUZOPHERA BIGELLA ZELLER, 1848) KÁRTÉTELE KÖSZMÉTE ÜLTETVÉNYBEN SZEŐKE KÁLMÁN1 és KLEMENCSICS ANDRÁS2 1 Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Velence 2 Agárd-Frucht Mg. Rt., Agárd KÜLÖNBÖZŐ NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK HANGYA (HYM., FORMICIDAE) EGYÜTTESEIRE NAGY CSABA1 és MARKÓ VIKTOR2 1 ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

iv

5

6

TALAJTÍPUS ÉS MŰVELÉS HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK Oldal FUTÓBOGÁR (COL., CARABIDAE) EGYÜTTESEIRE 7 1 2 3 KUTASI CSABA , MARKÓ VIKTOR , SÁROSPATAKINÉ FAZEKAS JUDIT és ITTZÉS ANDRÁS2 1 Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A MÁJUSI CSEREBOGÁR LÁRVÁJÁNAK SÚLYOS KÁRTÉTELE TERMŐ GYÜMÖLCSÖSBEN ÉS FAISKOLÁBAN ÁCS TÍMEA, FAIL JÓZSEF, RÉDEI DÁVID, VÉTEK GÁBOR és PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest BT-KUKORICA EREDETŰ CRY 1 AB TOXINRA REZISZTENS PLODIA INTERPUNCTELLA DARVAS BÉLA, LAUBER ÉVA, KINCSES JUDIT, VAJDICS GYÖNGYI, JURACSEK JUDIT és SZÉKÁCS ANDRÁS MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály, Budapest

8

9

PESTICID E-LINE PROGRAMCSOMAG, NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ÉS MÁSODLAGOS HATÁSAIK ELEMZÉSÉHEZ 10 1 2 1 DARVAS BÉLA , KOTROCZÓ BÉLA , POLGÁR A. LÁSZLÓ és SZÉKÁCS ANDRÁS1 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály, Budapest 2 Assert Bt, Budapest A KÖZÖNSÉGES FÖLDIBOLHA (PHYLLOTRETA CRUCIFERAE GOEZE, COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) AGGREGÁCIÓS FEROMONKOMPONENSEI: AZ EGYES KOMPONENSEK ÉS TISZTA ENANTIOMÉRJEIK VISELKEDÉSBEFOLYÁSOLÓ HATÁSA 11 1 1 2 2 CSONKA ÉVA ,TÓTH MIKLÓS , ROBERT J. BARTELT , ALLARD A. COSSÉ , BRUCE W. ZILKOWSKI2 és KENJI MORI3 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2USDA Agricultural Research Service Peoria, Amerikai Egyesült Államok 3Insect Pheromone & Traps Divison, Fuji Flavor Co., Ltd, Hamura-City, Tokyo, Japan A KÁPOSZTABOLHA (PHYLLOTRETA) FAJOK IDENTIFIKÁLÁSÁNAK PROBLÉMÁI BAKCSA FLÓRIÁN1, BENEDEK PÁL1 és TÓTH MIKLÓS2 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

v

12

NÖVÉNYI KIVONATOK TÁPLÁLKOZÁST GÁTLÓ HATÁSÁNAK Oldal VIZSGÁLATA BURGONYABOGÁR LÁRVÁKON 13 KUTAS JÁNOS és NÁDASY MIKLÓS Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Állattani Tanszék, Keszthely ÚJFAJTA FELÉPÍTÉSŰ, NEM RAGACSOS CSAPDATÍPUS A KUKORICABOGÁR FOGÁSÁRA: A CSALOMON® KLP CSAPDA TÓTH MIKLÓS1, SZARUKÁN ISTVÁN2, VÖRÖS GÉZA 3, IMREI ZOLTÁN1 és VUTS JÓZSEF1 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen 3Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ CSALOGATÓANYAGOT HASZNÁLÓ CSAPDÁK FOGÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE VOIGT ERZSÉBET Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Kht., Budapest

14

15

A MEGPORZÓ MÉHEK ÉS A VÁLTOZÓ MEZŐGAZDASÁG BENEDEK PÁL Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár

16

SÚLYOS ERDŐVÉDELMI GONDOK A ZALA MEGYEI BÜKKÖSÖKBEN KOVÁTS ZSOLT Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Zalaegerszeg

17

A KUKORICABOGÁR TOJÁSAINAK ÉS LÁRVÁINAK TALAJBÓL VALÓ KIMUTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI, ELŐNYEI ÉS NEHÉZSÉGEI TAKÁCS JÓZSEF és NÁDASY MIKLÓS Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Állattani Tanszék, Keszthely A KUKORICAMOLY (OSTRINIA NUBILALIS HBN.) LEPKÉINEK RAJZÁS- ÉS BEREPÜLÉS VIZSGÁLATA A BALATONGYÖRÖKI FÉNYCSAPDA FOGÁSADATAINAK, ILLETVE KESZTHELYI ÖBÖL KUKORICA VETÉSTERÜLETÉNEK FÜGGVÉNYÉBEN KESZTHELYI SÁNDOR1, BOZAI JÓZSEF2 és †TAKÁCS ANDRÁS2 1 Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár 2 Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

vi

18

19

A GOMBASZÚNYOGOK ELLENI VÉDEKEZÉS ENTOMOPATOGÉN Oldal NEMATODÁKKAL 20 KOCSNER NÓRA, NÁDASY MIKLÓS, KERESZTES BALÁZS és PEKÁR SZILVIA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Állattan Tanszék, Keszthely A KÖZÖNSÉGES KAROLÓPÓK (XYSTICUS KOCHI THORELL) NYUGATI VIRÁGTRIPSZ (FRANKLINIELLA OCCIDENTALIS PERGANDE) FOGYASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA BÍRÓ TÍMEA, NAGY ATTILA és TÓTH FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő

III. NÖVÉNYKÓRTAN

21

22

AZ ERWINIA AMYLOVORA FERTŐZÉSI VESZÉLYNEK AZ EGYES ÜLTETVÉNYEKRE ADAPTÁLT ELŐREJELZÉSI LEHETŐSÉGEI BUBÁN TAMÁS1 és DORGAI LÁSZLÓ2 1 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó 2 BAY ZOLTÁN Biotechnológiai Intézet, Szeged GFP JELZETT ERWINIA AMYLOVORA BAKTÉRIUMOK MIGRÁCIÓJA ÉS SZÖVETI LOKALIZÁCIÓJA A TŰZELHALÁSSAL SZEMBEN SZENZITÍV ÉS TOLERÁNS ALMAFAJTÁK VIRÁGAINAK SZÖVETEIBEN MIHALIK ERZSÉBET1, RADVÁNSZKY ANTAL1, DORGAI LÁSZLÓ2 és BUBÁN TAMÁS3 1 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Növénytani Tanszék és Füvészkert, Szeged 2 Bay Zoltán Biotechnológiai Intézet, Szeged 3 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó KHT, Újfehértó A BION-INDUKÁLTA REZISZTENCIA VIZSGÁLATA A NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN FENYVESI ZSANETT, VIRÁNYI FERENC és BÁN RITA Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő ÚJABB ADATOK A NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRÁVAL SZEMBENI INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATÁHOZ KÖRÖSI KATALIN, BÁN RITA és VIRÁNYI FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő

vii

23

24

25

26

NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRA (PLASMOPARA HALSTEDII) SZUBOldal POPULÁCIÓK VÁLTOZÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA iSSR MÓDSZERREL 27 KOMJÁTI HEDVIG és VIRÁNYI FERENC Szent István Egyetem, Növényvédelemtani Tanszék és MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő A VENTÚRIÁS VARASODÁS JÁRVÁNYOK ELEMZÉSE: ÚJ EREDMÉNYEK A JÁRVÁNYOK MATEMATIKAI FÜGGVÉNYVÁLTOZÓIRÓL ÉS AZOK ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL ELŐREJELZÉSI RENDSZEREKBEN HOLB IMRE Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen HAZAI ÉGERESEKBEN IZOLÁLT FITOFTÓRÁK BAKONYI JÓZSEF1, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD1, KOLTAY ANDRÁS2, JAN NECHWATAL3 és VARGA KRISZTINA4 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest 3 Universität Konstanz, Konstanz, Németország 4 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest MOLEKULÁRIS DIAGNOSZTIKAI MÓDSZER AZ ÉGERVÉSZT OKOZÓ FITOFTÓRA FAJHIBRID KÖZVETLEN KIMUTATÁSÁRA ÉS AZONOSÍTÁSÁRA BAKONYI JÓZSEF, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD és ÉRSEK TIBOR MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest SZÜRKEROTHADÁST OKOZÓ BOTRYTIS CINEREA POPULÁCIÓK JELLEMZÉSE MINISZATELLIT SZEKVENCIA VIZSGÁLATÁVAL VÁCZY KÁLMÁN1, KARAFFA LEVENTE2, KÖVICS GYÖRGY3 és SÁNDOR ERZSÉBET3 1 FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék, Debrecen 3 Debreceni Egyetem, ATC, Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen GYÓGYNÖVÉNYEKEN ELŐFORDULÓ ASCOCHYTA FAJOK NAGY GÉZA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest SZÜRKEPENÉSZ ELLENÁLLÓSÁG KIALAKÍTÁSA DOHÁNYBAN TRICHODERMA ENDOKITINÁZ GÉN SEGÍTSÉGÉVEL KÁLAI KATALIN1, GICZEY GÁBOR1, MÉSZÁROS ANNAMÁRIA1, DÉNES FERENC2 és BALÁZS ERVIN1 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht., Sarród viii

28

29

30

31

32

33

A BURGONYA Y VÍRUS KÖPENYFEHÉRJE HIBRIDJEINEK Oldal ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FERTŐZŐKÉPESSÉGÜK VIZSGÁLATA 34 BUKOVINSZKI ÁGNES1, REINHARD GÖTZ2, EDGAR MAISS3 és BALÁZS ERVIN1 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 Biologische Bundesanstalt, Braunschweig, Németország 3 Institut für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, Universität Hannover, Németország STRESSZ-VÁLASZOKBAN RÉSZTVEVŐ MAP KINÁZ JELLEMZÉSE FUSARIUM PROLIFERATUMBAN ÁDÁM ATTILA1 , KOHUT GÁBOR1 és HORNOK LÁSZLÓ1,2 1 Szent István Egyetem Mezőgazdasági Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék, MTA Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő 2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő EGY REKOMBINÁNS ÉS KÖPENYFEHÉRJÉJÉBEN DELÉCIÓT HORDOZÓ SZILVA HIMLŐ VÍRUS IZOLÁTUM JELLEMZÉSE SZATHMÁRY ERZSÉBET1,2, NÁDUDVARINÉ NOVÁK JÚLIA1, TÓBIÁS ISTVÁN3 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1,2 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Környezetbiotechnológiai Intézet, Gödöllő 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 3 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest MEDICAGO TRUNCATULA GAERTNER, MINT A SUNNHEMP MOSAIC VIRUS (SHMV, GENUS: TOBAMOVIRUS) KISÉRLETI GAZDANÖVÉNYE VÁRALLYAY ÉVA1, SALAMON PÁL2 és BURGYÁN JÓZSEF1 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 Berkesz, Rákóczi út 14. A BAKTÉRIUMOK ÁRULKODÓ JELEI: MI ALAPJÁN ISMERIK FEL A NÖVÉNYEK A BAKTÉRIUMOKAT? VARGA GABRIELLA J., OTT PÉTER G. és KLEMENT ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest GENOMSZINTŰ TRANSZKRIPCIÓS VÁLTOZÁSOK BAKTÉRIUM FERTŐZÉST KÖVETŐEN KIALAKULÓ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ SORÁN MEDICAGO TRUNCATULA NÖVÉNYBEN BOZSÓ ZOLTÁN1, SZATMÁRI ÁGNES1, KONDOROSI ÉVA2, KONDOROSI ÁDÁM2 és KLEMENT ZOLTÁN1 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Institut des Sciences du Vegetal, Gif-sur-Yvette, Franciaország

ix

35

36

37

38

39

A KÖRNYEZETI HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A BAKTÉRIUMOK ÁLTAL Oldal PAPRIKA NÖVÉNYEKBEN INDUKÁLT VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUSOK ÉS AZ EHHEZ KAPCSOLHATÓ FEHÉRJÉK MEGJELENÉSÉRE 40 BESENYEI ESZTER, OTT PÉTER G, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD, SZATMÁRI ÁGNES, VARGA GABRIELLA J és KLEMENT ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest ANTIOXIDÁNSOK SZEREPE AZ ÁRPA LISZTHARMAT-ELLENÁLLÓSÁGÁBAN HARRACH BORBÁLA, FODOR JÓZSEF és BARNA BALÁZS MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

41

KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMOK ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSA ÉS VIRULENCIÁJA 42 FODOR JÓZSEF, KÜNSTLER ANDRÁS, YASSER M. HAFEZ és KIRÁLY ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest BÚZA SZÁRTŐMARADVÁNYOK MIKROGOMBA EGYÜTTESE ORSZÁGOS MINTÁK ALAPJÁN FISCHL GÉZA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely

43

TERMESZTETT FŰFÉLÉK SZEMTERMÉSÉNEK GOMBAFERTŐZÖTTSÉGE VARGA ZSOLT és FISCHL GÉZA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely

44

ÚJ KÓROKOZÓ GOMBA A BIRSEN PINTÉR CSABA1, FISCHL GÉZA1 és VAJNA LÁSZLÓ2 1 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

45

RÉGI HATÓANYAGOK ÚJ KOMBINÁCIÓBAN A SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN 46 SCHMIDT ÁGNES1, CSÖRNYEI LÁSZLÓNÉ2, RÁBAI ANDREA3 és KEREKES GÁBOR4 1 Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger 2 Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs 3 Veszprém Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Csopak 4 Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest A KÉMIAI VÉDEKEZÉS ÚJABB LEHETŐSÉGEI A SZŐLŐ LISZTHARMATGOMBA PRIMER INOKULUMÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE FÜZI ISTVÁN1 és HOFFMANN PÉTER2 1 BASF Hungária Kft., Budapest 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő

x

47

ÁLVIRÁGKÉPZŐDÉST INDUKÁLÓ SZISZTÉMIKUS ROZSDAGOMBA FERTŐZÉS FŰZLEVELŰ KUTYATEJEN (EUPHORBIA SALICIFOLIA HOST.) TŐKÉS ÁGNES Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Növénykórtani Osztály, Budapest MONILINIA LAXA/MONILIA LAXA TÖRZSEK ÖKOFIZIOLÓGIAI JELLEMZÉSE SZŐDI SZILVIA és TURÓCZI GYÖRGY Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő LEVÉLROZSDAGOMBA HAZAI ELŐFORDULÁSA, VIRULENCIÁJA BÚZÁN ÉS TRITIKÁLÉN 2004-BEN MANNINGER SÁNDORNÉ MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

Oldal 48

49

50

A CRYPHONECTRIA PARASITICA (MURR). BARR VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI SZELÍDGESZTENYÉN (CASTANEA SATIVA MILL.) ÉS TÖLGYÖN (QUERCUS SPP.) SZLOVÁKIÁBAN 51 GABRIELA JUHÁSOVÁ1, MAREK KOBZA1, KATARÍNA ADAMČÍKOVÁ1, KRISZTINA VARGA2 és JANA LIBANTOVÁ3 1 Szlovák Tudományos Akadémia Erdészeti és Ökológiai Kutatóintézete Zólyom, Dendrobiológiai Állomás, Nyitra, Szlovákia 2 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest 3 Szlovák Tudományos Akadémia Genetikai és Mikropropagáció Kutatóintézete, Nyitra A MELAMPSORA FAJOK FERTŐZÉSÉVEL SZEMBENI ELTÉRŐ TOLERANCIA NEMESNYÁRAKON SZÁNTÓ MÁRIA1, KISS ERZSÉBET2 és SZŐKE ANTAL2 1 Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár 2 Szent István Egyetem, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, Gödöllő

52

IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMÍRTÁS

53

HERBICIDEK HATÁSA A NAPRAFORGÓ ÁSVÁNYI TÁPLÁLKOZÁSÁRA NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET és HORVÁTH ZITA ETELKA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely

54

A NAPRAFORGÓ POSZTEMERGENS GYOMÍRTÁSA – A GRANSTAR® TOLERÁNS HERBICID/HIBRID RENDSZER TÓTH ELEMÉR1, MOLNÁR ISTVÁN1, SOMLYAY ISTVÁN1, BÁLINT SÁNDOR1, GULYÁS ANDRÁS2 és KARA BÉLA2 1 DuPont Magyarország Kft., Budapest 2 Pioneer Hi-Bred Magyarország Rt., Budapest

xi

55

NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS L.) KASZAT CSÍRÁZÁSI VIZSGÁLATOK ŐSSZEL BÚZÁBAN REISINGER PÉTER és POMSÁR PÉTER Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár A FENYÉRCIROK (SORGHUM HALEPENSE L. PERS) ELLENI HATÉKONY VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA KUKORICÁBAN GARA SÁNDOR1, TÓTH VERONIKA2 és LEHOCZKY ÉVA2 1 Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs 2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely AZ EGYNYÁRI SZÉLFŰ (MERCURIALIS ANNUA L.) ÉS A KUKORICA KOMPETÍCIÓJÁNAK TANULMÁNYOZÁSA MAGYAR LÁSZLÓ1 és LEHOCZKY ÉVA2 1 Summit-Agro Hungaria Kft., Budapest 2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely A TALAJTULAJDONSÁGOK HATÁSA A MANDULAPALKA (CYPERUS ESCULENTUS L.VAR. LEPTOSTACHYUS BOECK.) TERJEDÉSÉRE HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA és LABANT ATTILA Somogy Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Kaposvár A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSÜLTETVÉNYEK ELSŐ ORSZÁGOS GYOMFELVÉTELEZÉSÉNEK ELŐZETES EREDMÉNYEI

Oldal 56

57

58

59

60

DANCZA ISTVÁN1, TÓTH ÁDÁM1, SZENTEY LÁSZLÓ2, BENÉCSNÉ BÁRDI GABRIELLA3, DOMA CSABA4, HÓDI LÁSZLÓ5, HORNYÁK ATTILA6, KŐRÖSMEZEI CSABA7, MADARÁSZ JÁNOS8, MOLNÁR FERENC9, NOVÁK RÓBERT10, SZABÓ ROLAND7, UGHY PÉTER11 és VARGA LÁSZLÓ12

1Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest; 2FVM, Növény- és Talajvédelmi Főosztály, Budapest; 3 Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Gödöllő; 4Veszprém Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Csopak; 5Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely; 6Nógrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Balassagyarmat; 7Bács - Kiskun Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Kecskemét; 8Borsod - Abaúj - Zemplén Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Miskolc; 9Békés Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Békéscsaba; 10Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Zalaegerszeg; 11Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Tanakajd; 12Tolna Megyei Növényés Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd

xii

KARBENDAZIM ÉS KLÓRFACINON HATÓANYAG MARADÉK VIZSGÁLATOK MADARAK TOJÁSAIBAN REISINGER KATALIN Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar, Élelmiszertudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár

Oldal 61

A TARLÓ GYOMOSODÁSÁNAK VIZSGÁLATA TALAJMŰVELÉSI KÍSÉRLETEKBEN 62 LEHOCZKY ÉVA és KISMÁNYOKY ANDRÁS Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely GYOMFLORISZTIKAI VIZSGÁLATOK KEMENESHÁTON ÉS KÖRNYÉKÉN UGHY PÉTER1 és PINKE GYULA2 1 Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Tanakajd 2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár

63

ÚJABB EREDMÉNYEK A SPÁRGA VEGYSZERES GYOMIRTÁSÁBAN VARGA LÁSZLÓ1 és KÖVECSES IMRE2 1 Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd 2 Dunai Spárga Kft., Tengelic

64

HERBICIDEK REPCEFAJTÁK NÖVEKEDÉSÉRE ÉS TÁPANYAGFEL VÉTELÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA LEHOCZKY ÉVA és BUZSÁKI KAMILLA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) ELLENI VÉDEKEZÉSI LEHETŐSÉGEK NÉMETH IMRE1, SZABÓ ISTVÁN2, BLASKÓ DÁVID1 és KIS GÁBOR1 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 2 Dow AgroSciences, Budapest A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) MAKROELEM TARTALMÁNAK VÁLTOZÁSA KÜLÖNBÖZŐ TALAJMŰVELÉS HATÁSÁRA BLASKÓ DÁVID és NÉMETH IMRE Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő GYOMIRTÁSI LEHETŐSÉGEK REPCÉBEN ÉS MUSTÁRBAN NÉMETH IMRE1, SZABÓ ISTVÁN2 ÉS BLASKÓ DÁVID3 1,3 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 2 Dow AgroSciences

xiii

65

66

67

68

VÉDETT GYOMNÖVÉNYÜNK A KONKOLY (AGROSTEMMA GITHAGO L.) NÖVÉNYMINTÁKBÓL IZOLÁLT GOMBAFAJOK CZIMBER GYULA1, FISCHL GÉZA2 és PINKE GYULA1 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely A MÁRIATÖVIS (SILYBUM MARIANUM /L./ GAERTN.) KELLEMETLEN GYOM A SOKORÓALJÁN CZIMBER GYULA Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár A SZÁLKÁS BORJÚPÁZSIT (ANTHOXANTHUM PUELII) TÖMEGES ELŐFORDULÁSAI SOMOGY MEGYÉBEN PINKE GYULA1, PÁL RÓBERT2, SZENDRŐDI VIKTÓRIA1 és KIRÁLY GERGELY3 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs 3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron NÉHÁNY ALLELOKEMIKÁLIA SZINTJÉNEK VÁLTOZÁSA OLASZ SZERBTÖVISBEN (XANTHIUM ITALICUM MOR.) A TENYÉSZIDŐSZAK FOLYAMÁN DÁVID ISTVÁN és BORBÉLYNÉ VARGA MÁRIA Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen ALLELOPÁTIÁS GYOMNÖVÉNYEK KAZINCZI GABRIELLA1, BÉRES IMRE2, HORVÁTH JÓZSEF2 és TAKÁCS ANDRÁS PÉTER1 1 MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Növényvirológiai Tanszéki Kutatócsoport, Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A ROSTOSÜSZÖG (SOROSPORIUM CENCHRI (LAGERHEIM) VÁNKY) HATÁSA AZ ÁTOKTÜSKE (CENCHRUS PAUCIFLORUS BENTH.) FEJLŐDÉSÉRE ÉS A BETEG NÖVÉNY FERTŐZÉSI POTENCIÁLJA MIKULÁS JÓZSEF és LÁZÁR JÁNOS FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, Kecskemét-Miklóstelep

xiv

Oldal 69

70

71

72

73

74

A TRANSZGÉNIKUS KUKORICA GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE Oldal TARJÁNYI JÓZSEF1, LEHOCZKY ÉVA2 és REISINGER PÉTER3 75 1 Isk-Biosciences Europe S.A., Budapest 2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely 3 Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár

V. POSZTEREK

76

A SZEMZÉSRONTÓ-GUBACSSZÚNYOG (RESELLIELLA OCULIPERDA) ELŐFORDULÁSA ÉS KÁRTÉTELE A SZEGED-SZŐREGI RÓZSATERMESZTŐ TÁJKÖRZETBEN ANDÓ ESZTER1, BUDAI CSABA2 és NÁDASY MIKLÓS1 1 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely A BT ÉS A HAGYOMÁNYOS KUKORICA EGYÜTTES TERMESZTÉSE SPANYOLORSZÁGBAN GUY BLACHE1, JAIME COSTA2 és CZEPÓ MIHÁLY3 1 Monsanto France, Lyon, Franciaország 2 Monsanto Spain, Madrid, Spanyolország 3 Monsanto Kereskedelmi Kft., Budapest A KUKORICAMOLY ELLENI KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEVÉLTETŰ- ÉS HASZNOS ÍZELTLÁBÚ POPULÁCIÓKRA GYAKOROLT HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA MILAN HLUCHY1 és LÁSZLÓ GYULA2 1 Biocont Laboratory Kft., Brno, Cseh Köztársaság 2 Biocont Magyarország Kft., Budapest A VYDATE 10 EC (OXAMIL) KÉSZÍTMÉNY ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI ÜVEGHÁZI HAJTATÁSBAN CSÖPÖGTETŐ ÖNTÖZÉSI RENDSZERREL MOLNÁR ISTVÁN1, BUDAI CSABA2, SOMOGYI ERIKA2 és LUCZA ZOLTÁN3 1 Du Pont Hungaria Kft., Budapest 2 Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely 3 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI I. XIPHINEMA VUITTENEZI (LUC, LIMA, WEISCHER & FLEGG, 1964) 1 RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1NAGY PÉTER, 2MARIA I. COIRO, 2AOGOSTA AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI 1 Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő 2 Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország xv

77

78

79

80

81

A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI II. A XIPHINEMA PACHTAICUM (TULAGANOV, 1938, KIRJANOVA, 1951), A X. SIMILE (LAMBERTI, CHOLEVA & AGOSTINELLI 1983) ÉS A X. TAYLORI (LAMBERTI, CIANCIO, AGOSTINELLI & COIRO, 1992) 1 RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1NAGY PÉTER, 2MARIA I. COIRO, 2AOGOSTA AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI 1 Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő 2 Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország ÚJ ADATOK A CAMERARIA OHRIDELLA DESCHKA & DIMIČ, 1986, EURÓPAI ELTERJEDÉSÉHEZ (LEP.: GRACILLARIIDAE) SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

Oldal

82

83

KÁRTEVŐ AKNÁZÓMOLYOK SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

84

AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA SÜLYSÁPON SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

85

AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA A MARGIT-SZIGETEN SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

86

ROVARTANI VIZSGÁLATOK BAKHÁTAS MŰVELÉSŰ KUKORICÁBAN STINGLI ATTILA, BENCSIK KATALIN és UJJ APOLKA Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő

87

A TÁJ MOZAIKOSSÁGA ÉS ÍZELTLÁBÚ-EGYÜTTESÉNEK ÖSSZETÉTELE KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS ELEMZÉSE VERES ANDREA és TÓTH FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÉS A SZŐLŐ KARANTÉN GOMBÁI VÉGHELYI KLÁRA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar

xvi

88

89

ALMAGYÜMÖLCSÖK NAPÉGÉSI KÁROSODÁSA AZ ALANYOK Oldal FÜGGVÉNYÉBEN, A NAPÉGÉSI KÁR ÉS GYÜMÖLCSMINŐSÉG KAPCSOLATA 90 RACSKÓ J.1, KOVÁCS J.2, SZABÓ ZOLTÁN1 és NYÉKI JÓZSEF1 1 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Szaktanácsadási és Fejlesztési Intézet, Debrecen 2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Erőforrásgazdálkodási Tanszék, Debrecen GOMBABETEGSÉGEKNEK ELLENÁLLÓ SZŐLŐFAJTÁK ÉS HIBRIDEK ÉRTÉKELÉSE KOZMA PÁL és CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs ÚJONNAN FELLÉPETT LISZTHARMATFERTŐZÉSEK MAGYARORSZÁGON JANKOVICS TÜNDE és SZENTIVÁNYI ORSOLYA MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest RÉGI MAGYAR BÚZAFAJTÁK ALKALMAZHATÓSÁGA A KALÁSZFUZÁRIUMMAL SZEMBENI REZISZTENCIANEMESÍTÉSBEN PUSKÁS KATALIN, KOMÁROMI JUDIT, VIDA GYULA, VEISZ OTTÓ és BEDŐ ZOLTÁN MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár MIKOFIL GOMBÁK A MYCENA FAJOKON LENTI ISTVÁN Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza AZ IDŐJÁRÁS HATÁSA A LÉGKÖRI GOMBAELEMEK MORFOLÓGIAI VÁLTOZÉKONYSÁGÁRA MAGYAR DONÁT1 és FRENGUELLI GIUSEPPE2 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete 2 Universitá di Perugia, Perugia, Olaszország A HAZAI ÉGEREK FITOFTÓRÁS MEGBETEGEDÉSÉNEK ÚJABB VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI KOLTAY ANDRÁS Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred ELSŐ ADATOK A FÖLDIMOGYORÓ (ARACHIS HYPOGAEA L.) VÍRUSBETEGSÉGEINEK FELLÉPÉSÉRŐL MAGYARORSZÁGON SALAMON PÁL Berkesz, Rákóczi út 14.

xvii

91

92

93

94

95

96

97

FOKOZOTT ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSÚ BURGONYA-VONALAK IN VITRO SZELEKTÁLÁSA VICZIÁN ORSOLYA, HARRACH BORBÁLA, BARNA BALÁZS és KIRÁLY ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

Oldal 98

AZ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ JELLEMZÉSE REPREZENTATÍV GÉNEK AKTIVÁLÓDÁSI MINTÁZATAINAK SEGÍTSÉGÉVEL 99 SZATMÁRI ÁGNES, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD és KLEMENT ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest ŐSZI LEMOSÓ KEZELÉSEK HATÁSA SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN DULA BENCÉNÉ Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger

xviii

100

I.

PLENÁRIS ÜLÉS

xix

TERMESZTÉSTECHNOLÓGIÁK VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA A KERTÉSZETI KULTÚRÁK NÖVÉNYVÉDELMÉRE PÉNZES BÉLA MAE Növényvédelmi Társaság, Agrozoológiai Szakosztály A kertészeti termesztés a magyar mezőgazdaság sikerágazata lehet, ha élni tudunk a természet adta hazai lehetőségekkel, ha minőségben és árban is meg tudunk felelni a fogyasztók által támasztott jogos követelményeknek. A külpiacon, de idehaza is, egyre inkább nő a mezőgazdasági terményekkel szembeni minőségi követelmény. A piacokért folyó versenyben a kertészeti termesztés módszerei gyorsan fejlődnek és szinte napról napra változnak. Új fajták, eljárások, termesztési módszerek kerülnek bevezetésre, és a hagyományos termesztéstechnológiák fokozatosan átalakulnak. Egy kialakult termesztési mód bármely elemének megváltoztatása hatással lehet a növénytermesztés bonyolult biológiai, ökológiai rendszerének egészére és ezen belül természetesen a növényvédelemre is. A növényvédelmen belül a változás különösen tetten érhető a tápnövényközösségben élő kártevő állatfajokon és kórokozó mikroorganizmusokon. A kertészeti kultúrákban a korábbiaktól eltérő tápanyagadagok felhasználása, a tenyészterület változása, az öntözéses termesztés elterjedése, a fajtahasználat, a koraiság olykor értelmetlen hajszolása, a mesterséges közegek és a talajtakarás használata, a fitotechnikai beavatkozások átalakítása a tápnövény és a károsítók kapcsolatában is változást okozott. A kertészeti ágazatok között különösen a zöldségtermesztés területén bevezetett új technológiai eljárások, elemek kártevőkre és kórokozókra gyakorolt hatása követhető nyomon, de változások növényegészségügyi hatásai valamennyi növényállományban, beleértve az állókultúrákat is, tetten érhetők. Az újonnan kialakult termesztési körzetekben koncentrálódott, azonos fajú növényeken a kártevők gradációjának, a kórokozók epidemiájának kialakulása és vele együtt a kártétel bekövetkezésének lehetősége is nagyobb. Természetesen a termesztésben bekövetkezett változások kedvező növényvédelmi hatására is lehet szép számmal példát találni. A nagylégterű növényházak megjelenésével például egyre ritkábban jelentkeznek a hajtatott zöldségfélék gombás betegségei, továbbá a klímatizált növényházakban eredményesen használható a biológiai növényvédelem számos eljárása. A zöldségtermesztésben az elmúlt húsz évben jelentős fajtaváltás és termesztéstechnológiai változtatás történt. A termesztésből kiszorultak a hazai fajták és zömmel nagyobb hozamot, jobb minőséget ígérő külföldi fajták terjedtek el. A fajtaváltás és technológiaváltás kedvezőtlen mellékhatásának példájaként említhető a dohánytripsz (Thrips tabaci) ismétlődő kártételének kialakulása fejes káposztán. A termesztéstechnológia változás kártevőkre gyakorolt hatásának jó példája támrendszeres uborkatermesztés elterjedését követően a mezei poloskák (Lygus spp.) és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) gyakori, jelentős kártétele. A korai dinnyetermesztés országos jelentőségű növényvédelmi gondjainak okai is a megváltozott termesztési módszerekre vezethetők vissza. A zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztésben bekövetkezett káresetek sokaságával alátámasztható, hogy a termesztéstechnológia jelentős változásának károsítókra gyakorolt hatását az új eljárások, fajták bevezetéskor vizsgálni kell, és a szükséges környezetkímélő védekezési módszerek kidolgozása sem várathat magára. Ez a feladat, csak a növényvédelmi kutatással, fejlesztéssel és a kertészeti termesztéssel foglalkozó szakemberek összehangolt munkájával valósulhat meg. xx

II. AGROZOOLÓGIA

Agrozoológia KELLENEK A PÉLDAKÉPEK, EMLÉKEZZÜNK KIVÁLÓ ELŐDEINKRE BOGNÁR SÁNDOR Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Buda A valódi értékeinket gyakran torzító, zavaros világunkban nagyon is kellenek a példaképek! Az előttünk élőkre joggal lehetünk büszkék. Napjainkban viszont tudomásul kellene már vennünk, hogy „aki a múltat nem ismeri, nem becsüli, az a jelent nem értheti és a jövőt sem építheti!” Ehhez az általános műveltségen túl kellő szakmai műveltség is kell. Nem véletlenül hirdette az ókor nagy tudósa: ARISZTOTELÉSZ / Kr. e. 384-322 /, hogy”… a műveltség jó korban ékszer, rossz korban menedék!”. A mi SZÉCHENYI ISTVÁNUNK / 1791-1860 / régen ismert mondása is jusson az eszünkbe: „… a tudományos emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma!”. Ne adjuk alább mi sem a műveltség iránti igényünket! 250 éve születtek: FÖLDI JÁNOS / 1755-1801 / orvos, kiváló természettudós. A „Rövid kritika és rajzolat a füvésztudományokról” címen 1793-ban, Bécsben kiadott műve fontos mérföldköve a nemzeti természettudományi szaknyelv megteremtésének. Szilárd alapokat adott a helyes növény és állatnevek írásához. A többi között, pl. a „növény” szó eredete, továbbá a pillangó, lepke, pille, ilonca, bagolypillék, stb. az ő nevéhez kötődik. NAGYVÁTHY JÁNOS / 1755-1819 / Gróf Festetics György keszthelyi uradalmának jószágigazgatója. Nevéhez fűződik a szigorú gazdasági számtartás bevezetése. Elsőként vezette be a kettős könyvvitelt. Azt is előírta, hogy a gazdasági munkák minden mozzanatát írásban kell rögzíteni. Ezzel a szemléletével és gyakorlatával a hazai üzemtani oktatás elindítója lett. Növényvédelmi szemszögből nézve napjainkban is alapvetően fontos műve: „A szorgalmatos mezei gazda Magyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül” / Pest, 1793 / c. könyve. 100 éve születtek: DOHY /ifj. GÖLLNER / JÁNOS / 1905-1990 / a növénykórtan jeles művelője. Debrecen, Kolozsvár, Keszthely, Mosonmagyaróvár mezőgazdasági akadémiáin, főiskoláin a növénykórtan kiemelkedő professzora. Az 1956-os forradalomban tanúsított magatartásáért 10 évi /!/ börtönbüntetésre ítélték. Abból hat évet le is töltött. Amikor egyéni kegyelemmel szabadult, előbb a Lábodi Á.G., majd a Növényvédelmi Kutató Intézet Laboratóriumában Keszthelyen, mint tudományos tanácsadó tevékenykedett. A burgonya gombás betegségeinek külföldön is jól ismert kutatója. Élete alkonyán értékes és áldozatos munkásságát Széchenyi díjjal ismerték el. GYŐRFI JÁNOS / 1905-0965 / erdőmérnök, az erdőben károsító ízeltlábúak jeles kutatója. Sopronban az Erdészeti Egyetemen az Erdővédelemtani Tanszék vezetője. Mint hymenopterológus is jelentőset alkotott. Az 1957-ben kiadott „Erdészeti rovartan” c. tan- és kézikönyve kitűnő összefoglalója az erdei ültetvényekben károsító ízeltlábú állatoknak.

1

Agrozoológia A KERTÉSZETI GYÖKÉRGUBACS-FONÁLFÉREG (MELOIDOGYNE INCOGNITA CHITWOOD) SZABADFÖLDI ÁTTELELÉSE MAGYARORSZÁGON BUDAI CSABA, SOMOGYI ERIKA, ILLÉS MIHÁLY Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely Magyarországon ez idáig hét gyökérgubacs fonálféreg faj jelenlétét és kártételét sikerült regisztrálni, melyek között kifejezetten melegigényes fajok is találhatók. Ilyen a Meloidogyne incognita is, melynek előfordulása növényházakhoz kötött – a szakirodalom is egyöntetűen ezt jelzi – a szabadföldi átteleléséről ez eddig nincs megbízható adat. AMIN és BUDAI (1992) már említést tesz arról, hogy ez a faj Dél – Magyarország homokos talajú területén gyomnövényeken szabadföldön is előfordul, azonban ez még nem bizonyítja egyértelműen az áttelelést. A Szeged környékén Forráskút község határában található dohányültetvényen 2004-ben foltonként pusztulást észleltünk. A gyökérzet kiásása után szembe tűnt a gyökérgubacs fonálféreg kártétel. A károsítás körülményét kitűnt, hogy a kérdéses 2 ha dohányültetvényhez (Pallagi 5 fajta) a palántanevelés a Nyidofer Kft zsanai telephelyén vízkultúrában történt, tehát a szaporítóanyag fertőzésmentesen került ki. A laboratóriumi identifikálás két fonálféreg faj együttes károsítását mutatta ki. A Meloidogyne hapla szabadföldi gyökérgubacs fonálféreg a talajfelszín alatt 10 – 15 cm mélységig volt található, alatta a Meloidogyne incognita jellegzetes kárképével találkoztunk. Tehát ez a fonálféreg az utóbbi időkben szabadföldön is áttelel. Ez a megfigyelés magyarázatot ad arra, hogy a homokos talajú területen létesített növényházakban miért jelentkezik a Meloidogyne incognita már a szaporítástól kezdődően.

2

Agrozoológia A HAGYMAFÉLÉK LEGÚJABB KÁRTEVŐJE A TRIOZA (BACTERICERA) NIGRICORNIS FÖRSTER HUDÁK KRISZTINA és PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest A levélbolhák a kertészek körében elsősorban a körte kártevőiként ismertek. Zöldségféléken okozott kártételük Magyarországon ismeretlen volt, bár jelenlétüket a vöröshagymán a hetvenes évek közepétől megfigyeltük. Az elmúlt esztendőkben, vöröshagymán termesztési módtól függetlenül, egyre növekvő mértékű levélbolha kártételt figyeltünk meg és ezért indokoltnak tartjuk, hogy a kártevő jelenlétére és kártételére felhívjuk a figyelmet. A levélbolha kártétele különösen magról vetett vöröshagymán gyakori. Főleg az áttelelő hagymát károsítja, előfordulásával és kisebb mértékű kártételével a metélőhagymán, a téli sarjadék hagymán, és a póréhagymán is találkoztunk. A kártétel a fiatal növényeken szembetűnő. A levélbolha imágók és lárvák szívogatásának hatására a vöröshagyma levelei kosszarvszerűen lefelé kunkorodnak, rendellenesen csavarodnak és a fejlődésben visszamaradnak. A károsított áttelelő hagyma levelei, a talajra simulnak, és pattanva törnek. A levélbolha fitotoxikus nyála indítja el a levelek rendellenes növekedését. A károsított növények aránya akár elérheti a 90 %-ot is. A kártevő azonosítása során megállapítottuk, hogy a kártevő faj a Trioza (Bactericera) nigricornis Förster és tekintettel arra, hogy a kártevőnek magyar neve nem volt, a jelenleg ismert legfontosabb tápnövénye alapján hagyma-levélbolha névvel illettük. A hagyma-levélbolha több nemzedékű faj. Áttelelő vöröshagyma állományba már szeptembertől megjelennek az imágók, és a még fiatal növényeken megkezdik a táplálkozást, majd a tojások lerakását. A fiatal károsított leveleken ilyenkor alakul ki a legsúlyosabb kártétel. A károsított növények növekedése leáll, a torz növekedésű levelek gyakran a talajra fekszenek. Az imágók az áttelelő vöröshagymán egész télen megtalálhatók. Kora tavasszal, sőt akár már februárban is folytathatják a tojások lerakását. Az imágók sárga színű, ragadós lapokkal csapdázható. A hagyma-levélbolha ellen az áttelelő vöröshagymán, a hagymakelés után, az imágó betelepedést követő őszi időszakban feltétlenül indokolt lehet védekezés. Ennek elmulasztása, már jelentős kár kialakulását eredményezi. Védekezés eddigi tapasztalatai szerint a piretroid hatóanyagú növényvédő szerek kielégítő védelmet adtak az imágók ellen. A 2004-ben inszekticides kezelésben nem részesített növényállományból származó hagymalevélbolha nimfából a Tamarixia tremblayi Domenichini, 1966 (Chalcidoidea: Eulophidae, Tetrastichinae) parazitoidot neveltünk ki.

3

Agrozoológia A FILOXÉRA (DAKTULOSPHAIRA VITIFOLAE, FITCH) ALAKJAI FERTŐZŐKÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ALANY- ÉS TERMŐFAJTÁKON IFJ. SZALAI FERENC1, HALTRICH ATTILA1 és JENSER GÁBOR2 1 2

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

Ma, a filoxéra hazai megjelenése után csaknem 140 évvel, a filoxéra újra problémát jelent a termőültetvényekben és az alanytelepeken. Jelenleg is rengeteg az elhanyagolt, elhagyott ültetvény, melyeken a nemes rész pusztulása után az alanyból előtörő lombozaton megjelenhet a kártevő levéllakó alakja. Irodalmi adatok szerint a szőlőgyökértetű képessé vált arra, hogy egyes alanyfajták gyökérzetét és termőfajták lombozatát is gazdaságilag jelentősen károsítsa. Kísérleteink során alanyfajták és termőfajták filoxéra (Daktulosphaira vitifoliae) érzékenységét vizsgáltuk 12 alanyfajta, 6 interspecifikus fajta és 4 európai fajta gyökérzetén és lombozatán. A fajták levéllakó és gyökérlakó alakra való érzékenységét konténerben nevelt gyökeres dugványokon tanulmányoztuk. A kártevő levéllakó alakjával mesterségesen fertőztük a dugványokat, a szőlőfajták érzékenységét a mesterséges fertőzés következtében kialakult tünetek alapján értékeltük. A kísérlet során fajtánként vizsgáltuk a levelek fertőzöttségének mértékét, az egyes leveleken lévő gubacsok számát, a kontroll gyökeres dugványok visszafertőződésének mértékét, valamint a kísérlet ideje alatt kifejlődött nemzedékek számát. A gyökereken tanulmányoztuk a nodozitások és tuberozitások mennyiségét, és ezek arányát a különböző fajták között. Az alanyfajták 2003-as gyökér fertőzöttségi adataiból alanyfajta sort állítottunk fel, melynek segítségével 2004-ben értékeltük az európai nemes fajták és az interspecifikus fajták gyökereinek a filoxéra gyökérlakó alakjával szemben mutatott érzékenységét. Kísérleteink során a gyökérlakó alak kártételével szemben nagymértékben ellenállónak bizonyult a Rupestris du Lot és a Fercal alanyfajta. Az interspecifikus Bianca gyökérzetét csak minimális mértékben tudta az állat károsítani. A gyökérlakó alak erősen fertőzte a Solonis x Riparia 1616C, Riparia x Rupestris 101-14 és a Mourvédre x Riparia 1202C alanyfajtákat, valamint a kísérletbe vont európai fajtákat. A vizsgált interspecifikus fajták nagyrészt megfelelő ellenállóságot mutattak a kártevő gyökérlakó alakjával szemben. A gallicola nem okozott gubacsokat a Rupestris du Lot, a Berlandieri x Riparia T5C Gm10 és a Mourvédre x Riparia 1202C fajták levelein. Nagymérvű levélfertőzést tapasztaltunk a Rupestris mettalica, Bianca, Néró, Viktória gyöngye, Zala gyöngye, Szürkebarát és Merlot noir fajták esetében. A konténerben nevelt gyökeres dugványok a kártevővel szemben az érzékenység maximumát mutatják, ezért a gyakorlatban a fertőzöttség mértékére vonatkozó adatok valószínűleg változnak. A gyökér- vagy levéllakó alak kártételével szemben érzékeny fajták esetén a vizsgálatokat érdemes ültetvényi körülmények között megismételni. A gyökérlakó alak kártételével szemben érzékenynek bizonyult fajtáknál célszerű lenne preferencia vizsgálatok elvégzése, és ezek alapján a fajták érzékenységével kapcsolatos végső következtetések levonása.

4

Agrozoológia A KÉTCSÍKOS KARCSÚMOLY (EUZOPHERA BIGELLA ZELLER, 1848) KÁRTÉTELE KÖSZMÉTE ÜLTETVÉNYBEN SZEŐKE KÁLMÁN1 és KLEMENCSICS ANDRÁS2 1 2

Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Velence Agárd-Frucht Mg. Rt., Agárd

A bogyós gyümölcsű köszméte (Ribes uva-crispa) elsősorban házi kerti növény, de helyenként üzemi termesztése is gyakorlattá vált. Utóbbi esetben a termés elsősorban hűtőházi feldolgozásra, és nagyrészt exportálva friss, gyümölcsként való fogyasztásra kerül. A nagybani (üzemi méretű) termesztés sajátossága, hogy míg egyes, a hagyományos termesztésnél megtűrt kártevők ellen ezúttal fel kell venni a küzdelmet, ugyanakkor -néhány zöld, vagy sárga környezetvédelmi besorolású készítmény felhasználásától eltekintve- a vegyszeres növényvédelem kerülendő. Ezért fokozott szerephez jut a megelőzés, és a jelentős kézi munkaerőt igénylő agrotechnikai eljárások, mint például a sebkezelés, hajtásválogatás. Az agárdi Agárd Frucht Mg. Rt-ben 10 ha, 1997-1998-ban telepített, (arany ribiszke alanyra oltott) Pallagi óriás fajtájú köszméte telepítés van. A 2,5x0,9 m-es sor és tőtávolságú, csepegtető öntözésben részesített állományban 2003-2004 években leromláshoz, és tőpusztuláshoz vezető kártétel jelentkezett. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a kárt egy lepkehernyó okozza, mely a 90 cm magas, törzses fácskák oltási helyén, leváló kéregrészek alatt található. A mintegy 1,5 cm-es hernyók a kéregben a háncs szöveteket fogyasztva, kanyargós járatokat rágtak. Az ürülék szemcsékkel körülvett, világos szövedékkel bélelt lárva járatok és bennük lárvák, a kéreg leválasztása után könnyen megtalálhatók voltak. Kinevelés céljából többször is mintát gyűjtöttünk. A kinevelést laboratóriumi körülmények között végeztük. Tavaszi és nyárvégi mintákból egyaránt 16-18 mm fesztávolságú, szürke alapszínű, halvány kereszt csíkozású lepkék keltek. E lepkék a tűzmolyok (Pyralidae) családján belül a karcsúmolyok (Phycitinae) alcsaládjába tartoznak. Ismert magyar elnevezésük kétcsíkos karcsúmoly, tudományos nevük Euzophera bigella (Zeller, 1848). Az Euzophera bigella érdi őszibarack fákon okozott kártételéről Sziráki (1985), 1981-ben végzett megfigyelései alapján számolt be. A lepkéket kinevelte, meghatározása szerint az Euzophera bigella egeriella Milliére alfajhoz tartoztak. Az alfaji önállóság azóta vitatott (Slamka, 1997). Agárdon végzett megfigyeléseink alapján elmondhatjuk, hogy a köszméte ültetvényben a kétcsíkos karcsúmoly 2004 őszén már cca. 40 %-os tőfertőzöttséget okozott. Az irodalomból ismert kéregmoly (Enarmonia formosana Scopoli) Agárdon nem károsított. A kéregmoly kártétele, csonthéjasokon leírtak alapján (Balás 1966, Reichart 1975, Mészáros 1993) hasonlít a kétcsíkos karcsúmoly kártételéhez. Ám a kétcsíkos karcsúmoly hernyója a kéregmollyal ellentétben, röpnyílást nem rág a kéregbe. Ezért sem a rágalék szemcsék, sem a bábingek kitolódása ez esetben nem figyelhető meg. Jobbágy és Glits (2004) a kéregmoly kártételéről írnak köszmétében. Helyszíni megfigyelések, és laboratóriumi kineveléseink szerint a kétcsíkos karcsúmoly évente két nemzedéket fejleszt. A telet az oltáshelyeken leváló kéregrészek alatt, laza szövedékben tölti 5-ös lárva-fokozatban. A két nemzedék rajzása áprilistól nyár végéig figyelhető meg. Az első kirajzás április közepétől május közepéig, a második junius végétől julius végéig tart. A nyár második felén fejlődő hernyók részben még abban az évben lepkévé fejlődnek, és kirajzanak A többi hernyó áttelel, belőlük csak a következő év tavaszán kelnek lepkék. Ezt szabadföldi gyűjtés és kinevelés egyaránt igazolta. Eredményes védekezés csak a rajzás idején végzett permetezésekkel, és aprólékos törzsápolással képzelhető el. A hatékony védekezéstechnológia kifejlesztése a jövő feladata.

5

Agrozoológia KÜLÖNBÖZŐ NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK HANGYA (HYM., FORMICIDAE) EGYÜTTESEIRE NAGY CSABA1 és MARKÓ VIKTOR2 1 2

ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

A gyümölcsösökben kialakuló hangya együttesek többféleképpen befolyásolhatják a kártevő és hasznos ízeltlábú szervezeteket. A hangyák egyrészt védelmezik az afidofág predátorokkal szemben a levéltetű telepeket, másrészt képesek átvinni entomopatogén gombákat az egyik telepről a másikra. Egyes fajok predátorként is viselkedhetnek. Gyakran megfigyelhető, nagy egyedszámuk ellenére a gyümölcsösökben kialakuló hangya együttesekről nagyon kevés ismeretünk van. Széles hatásspektrumú inszekticideken alapuló hagyományos (HAGY), terméskötődés előtti, valamint szüret utáni kezeléseken alapuló szermaradvány mentes (SZMEN), továbbá kezeletlen kontroll (KON) parcellákban vizsgáltuk egy kísérleti alma ültetvény Formicidae együtteseinek alakulását. Az összesen 1,5 ha-os ültetvény Nagy Britanniában, az East Malling Research területén található. A vizsgált három kezelést négy ismétlésben – összesen 12, egyenként 0,1 haos parcellán – végeztük. A mintavételezések 2001 és 2002 között talajcsapdázással, 2001 és 2004 között fűhálózással, kopogtatással és 2004-ben vizuális megfigyeléssel történtek, minden évben április elejétől november elejéig. Az ültetvény talajszintjén a domináns fajok a Lasius niger és a Lasius flavus voltak. A gyepszinten nagyobb arányban gyűjtöttük a L. niger dolgozókat. Az almafák lombkoronájában szinte kizárólag a L. niger fordult elő, egyben kizárólagosan ez a faj látogatta a Dysaphis plantaginea levéltetű telepeket. A talajfelszínen további 3-4 faj dolgozója és ezen túl egy-két faj királynője került elő. A különböző kezelések eltérően hatottak a hangyák denzitására. A HAGY és SZMENT parcellákban a L. niger egyedsűrűsége nem különbözött sem a lombkoronában, sem a gyepszinten. A kezeletlen KON parcellákban pedig szignifikánsan nagyobb egyedsűrűséget tapasztaltunk, mindkét vertikális szinten. Azaz, az időben csak a vegetációs periódus elejére és végére koncentrálódó kezelések nem csökkentették jelentősen a hangyabolyokra nehezedő inszekticid terhelést. Érdekes feltételezésként az a tendenciát figyeltük meg, hogy a kisebb levéltetű fertőzöttségű parcellákban és években a gyepszinten nagyobb L. niger aktivitás tapasztalható, mint a nagyobb levéltetű fertőzöttségű parcellákban és években. Azaz a nagyobb aktivitás a lombkorona szinten egyben kisebb aktivitással járhat a gyepszinten. A szoláriumok számlálásával a kolóniák számára vonatkozóan kaphatunk reálisabb közelítést. A parcellánkénti szoláriumok száma azonos kezelésen belül is jelentős ingadozást mutatott. A L. niger esetén egyes parcellákban a kolóniák nagy száma arra utal, hogy a talajszintre épített fészkek az inszekticid kezelések negatív hatását sokáig képesek legalább részben kompenzálni. A L. flavus fajnál viszont a növekvő inszekticid terheléssel csökkent a szoláriumok száma.

6

Agrozoológia TALAJTÍPUS ÉS MŰVELÉS HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK FUTÓBOGÁR (COL., CARABIDAE) EGYÜTTESEIRE KUTASI CSABA1, MARKÓ VIKTOR2, SÁROSPATAKINÉ FAZEKAS JUDIT3 és ITTZÉS ANDRÁS2 1

Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 2

Tizenegy különböző helyszínen (Bakonygyirót, Györgytarló, Hárskút, Kecskemét, Nagykovácsi, Pókaszepetk, Szentlőrinc, Szigetcsép, Tura, Újfehértó, Vámosmikola) található, összesen 19 alma- és körteültetvény futóbogár együtteseit hasonlítottuk össze az agrotechnikai-növényvédelmi kezelések intenzitása (művelés alól kivont /felhagyott/ és üzemi ültetvények), valamint a talajtípus (homoki és agyagos talajra telepített ültetvények) szempontjából. Az ültetvények megoszlása a vizsgált paraméterek szerint a következő volt: homoki-üzemi 8, homoki-felhagyott 3, agyagos-üzemi: 5, agyagos-felhagyott 3 ültetvény. A mintákat talajcsapdákkal gyűtöttük. A különböző évjáratok hatását minimum kettő, maximum 4 év fogásának átlagolásával küszöböltük ki. Az elemzéseket kétszempontos rang varianciaanalízissel végeztük. A homokos és az agyagos talajú almaültetvények között a fajszám és az egyedszám tekintetében szignifikáns különbséget nem találtunk. A homoktalajon szignifikánsan kisebb volt a vizsgált évek közötti egyed- és fajszám ingadozás mértéke. Az eltérő talajtípuson kialakult futóbogár együttesek fajösszetétel szempontjából jól elkülönültek, azonban a dominancia-viszonyok tekintetében nem mutattak eltérést. Összesen 12 futóbogár kötődött szignifikánsan a homoktalajú ültetvényekhez: Amara aulica, Amara bifrons, Calathus ambiguus, Calathus erratus, Harpalus serripes, Harpalus distinguendus, Poecilus lepidus, Amara fulva, Harpalus froelichii, Dolichus halensis, Calathus melanocephalus, Pseudoophonus griseus. Ezek a fajok egy kivételével eurytopikus, psammophil vagy xerophil fajok. Az agyagos talajú ültetvényekhez összesen 5 faj kötődött: Carabus coriaceus, Pterostichus melas, Abax parallelus, Carabus germari, Nebria brevicollis. Ezek a fajok egy kivételével eurytopikusak és valamennyien silvicol és carnivor fajok. Egy faj kivételével valamennyien röpképtelenek. A felhagyott almaültetvények futóbogár együttesei fajgazdagabbak voltak és minden skálaparaméternél nagyobb (Rényi) diverzitást mutattak. Az egyedszámok tekintetében azonban nem találtunk szignifikáns különbséget. A faj- és egyedszámingadozás, valamint a fajkicserélődés az üzemi ültetvényekben volt szignifikánsan nagyobb. Csak az agyagos talajú ültetvények fajösszetétele különbözött a kezelések hatására, a dominancia-viszonyok tekintetében az üzemi és felhagyott ültetvények együttesei nem különültek el. Az üzemi ültetvényekhez négy futóbogár faj kötődött: Trechus quadristriatus, Amara familiaris, Harpalus affinis, H. distinguendus. Ezek jól repülő, a kedvező élőhelyeket gyorsan kolonizáló, apróközepes termetű, generalista fajok. Ezek a tulajdonságok az ökológiai zavarásban részesített területek fajaira illenek A felhagyott ültetvényekhez hét futóbogár faj kötődött: A. aulica, Calathus fuscipes, Calathus melanocephalus, H. serripes, Harpalus rubripes, C. germari, A. bifrons. Ezeknek a fajoknak fele brachypter, ami a stabil élőhelyek esetében jellemző. A többi - felhagyott ültetvényhez kötődő - fajnál pedig jelentős a gyommagfogyasztás. A Pseudoophonus rufipes és Harpalus tardus fajok mellett, további 12 fajnál nem tapasztaltunk eltérést a talajtípusok, és további 19 fajnál az eltérő intenzitású művelés között.

7

Agrozoológia A

MÁJUSI

CSEREBOGÁR

LÁRVÁJÁNAK

SÚLYOS

KÁRTÉTELE

TERMŐ

GYÜMÖLCSÖSBEN ÉS FAISKOLÁBAN ÁCS TÍMEA, FAIL JÓZSEF, RÉDEI DÁVID, VÉTEK GÁBOR és PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest Az utóbbi években a gyümölcstermesztő üzemekből egyre több jelzés érkezik tanszékünkre a cserebogár lárvák fokozódó kártételéről. A károsítás főleg a homoktalajú ültetvényekre telepített állókultúrákat és szaporítóanyag előállító üzemeket érintette. Az engedélyezett növényvédelmi kezelések hatása elmaradt a várakozásoktól, így a kertészek érdeklődése új növényvédelmi módszerek kidolgozására irányult. Ebbe a munkába kapcsolódtunk azzal a céllal, hogy értékeljük mindazokat a tényezőket és változásukat, amely a kártétel fokozódásához vezetett. Módszeres vizsgálatainkat 2004. évben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye cserebogarak által erősen veszélyeztetett növényállományaiban végeztük. Vizsgálataink kiterjedtek gyümölcsfaiskolai kultúrák, anyatelepek és termőültetvények vizsgálatára is. A cserebogár lárvák korának, elhelyezkedésének és károsításának vizsgálatára a tenyészidőben 2 alkalommal talajfeltárásokat végeztünk termő meggy, málna, szeder növényállományokban és szamóca, alma, birs, ribiszke anyatelepeken. Megállapítottuk, hogy az L3-as lárvák valamennyi mintavételi helyen a Melolontha melolontha lárvái voltak. Valamennyi növényállományban a kultúrnövény gyökerei által sűrűn átszőtt talajrétegben volt a legnagyobb a lárvák egyedsűrűsége. A termő meggy ültetvényben lárvák már június végén 50-70 cm mélységben, míg a sekélyebben gyökeresedő bogyós kultúráknál 20-40 cm mélyen helyezkedtek el. A fejlett L3-as lárvák még az ősz folyamán is folytatták a károsítást. Különösen jelentős, növényállomány pusztulásában is mérhető kártételt termő meggy, málna, szeder ültetvényekben, továbbá alma, birs alanytelepeken figyeltünk meg. A feltárás során előkerült lárvák entomopatogén szervezetek előfordulására utaló tüneteket nem mutattak. A ribiszke anyanövények a gyökérzónájukban nagy számban előforduló lárvák ellenére növekedésbeli lemaradást nem mutattak. A környező fiatal akácerdő talajában szintén jelentős L3-as lárvapopulációt találtunk, ami a következő évi tömeges rajzás bekövetkezését valószínűsíti.

8

Agrozoológia BT-KUKORICA EREDETŰ CRY 1 AB TOXINRA REZISZTENS PLODIA INTERPUNCTELLA DARVAS BÉLA, LAUBER ÉVA, KINCSES JUDIT, VAJDICS GYÖNGYI, JURACSEK JUDIT és SZÉKÁCS ANDRÁS MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály, Budapest Egy 2001. júniusában, Bt-kukoricalevél-őrleménnyel Plodia interpunctella lárvákon elvégzett kísérlet túlélőiből (200 imágó) tenyészetet létesítettünk. A ~1,4 ppm (ez valamivel magasabb, mint a nedves kukoricaszárban mérhető Cry1Ab tartalom) kurtított Bacillus thuringiensis-toxin (Cry1Ab) és kukoricalevél-eredetű allelokemikália tartalmú PIdb-tápon tartott állatok reakcióját 21 nemzedéken keresztül, 6 ismétlésben követtük nyomon. A 4., 10. és 20. Btrezisztens (BtR), továbbá Bt-érzékeny (BtS) nemzedékeken – a mortalitáson túl (5 ismétlés), a bábtömeg (10 ismétlés) és a tojás lerakásától az imágó kibúvásáig tartó fejlődési idő mérésével (>100 ismétlés) – ellenőriztük a Bt-kukorica hatékonyságát. A DK-440 BTY (YIELDGARD) fajtájú, Monsanto tulajdonú (MON 810 genetikai esemény) kukoricalevél-őrlemények Cry1Ab toxintartalmát ELISA módszerrel mértük (EnviroLogix Inc., Portland, ME, USA). A vizsgálatra felhasznált, szárított kukoricalevél-őrlemények Cry1Ab tartalma ~10 ppm volt. A törzstenyészet imágószámra vonatkoztatott utódprodukciója alapján azt találtuk, hogy már az első három nemzedékben megfigyelhető a túlélők számának növekedése. A rezisztencia stabilizálódása azonban dinamikus folyamat. A tenyészet mélypontját a 6. nemzedékben érte el, s Cry1Ab-rezisztens tenyészetünk mintegy 24 állat utódának tekinthető. Ennek oka az első négy generációban kiszelektálódó népességrész előnytelen génkombinációja lehetett. Figyelmet érdemel, hogy vizsgálatunk során nem csupán a kurtított Cry1Ab volt a szelektáló ágens, hanem – szinte azonos szinten – a június eleji kukoricalevél-eredetű allelokemikáliák, melyek közül a DIMBOA a legismertebb. A 10-11. nemzedékek csúcsa után újabb – az előzőnél kevésbé mély hullámvölgy jelentkezett. A 4. BtR generációban a szelekciós nyomásnál (1,5 ppm) kisebb mennyiségű, 0,9 ppm Cry1Ab-t a lárvák túlélték, míg 1,7 ppm még jelentős pusztulást váltott ki. A kezelt lárvák imágóvá fejlődésének időtartama megnyúlt. A 4. BtR aszalványmoly generáció toleránsabbá vált Cry1Ab toxinra, mint a BtS. A 10. BtR generációban a szelekciós nyomásnál nagyobb, 1,6 ppm Cry1Ab mennyiséget a lárvák jelentős számban túlélték. A Bt-kukorica-levélőrleményt tartalmazó tápon tartott lárvákból csaknem fele tömegű bábok fejlődtek, bár az embrionális + posztembrionális kifejlődési időtartamuk közeledett a kontroll tápon tartottakéhoz. A 10. BtR aszalványmoly generáció közel rezisztenssé vált Cry1Ab toxinra. A 20. BtR generációban nem tapasztaltunk mortalitási különbséget az 1,6 ppm Cry1Ab toxint tartalmazó és a kezeletlen tápon tartott lárvák között. Az izogenikus kukoricalevélőrleménnyel kevert tápon fejlődő állatokhoz hasonló volt a bábtömeg és a kifejlődési idő is. Bt-kukoricafajták esetében a védekezési módszer viszonylag gyorsan csökkenő hatásosságára kell számítanunk.

9

Agrozoológia PESTICID E-LINE PROGRAMCSOMAG, NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ÉS MÁSODLAGOS HATÁSAIK ELEMZÉSÉHEZ DARVAS BÉLA1, KOTROCZÓ BÉLA2, POLGÁR A. LÁSZLÓ1 és SZÉKÁCS ANDRÁS1 1

MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály, Budapest 2 Assert Bt, Budapest Fejlesztési munkánkat két nagyobb lépésben hajtottuk végre. 2001-2002 között elkészítettük a PESTICIDE E-LINE szakértői program (MICROSOFT ACCESS 1997-re alapozva) első változatát, amely az alábbiakat tartalmazta: – a Pesticide Manual köteteinek információira támaszkodva a hatóanyagok legfontosabb környezetanalitikai és akut toxicitási adatait. A hatóanyag adatlapoktól az EPA, IARC, CCRIS és EXTOXNET krónikus hatásokat összegző angol nyelvű dokumentumaihoz lehet eljutni. A hatóanyag paraméterek elemzését úgy oldottuk meg, hogy az egyes hatóanyagok az átlagokhoz vagy határértékekhez viszonyíthatók. Ezen túlmenően elérhetővé tettük a hatóanyagok kémiai képletét, a formázott készítmények hasznos élőszervezetekre gyakorolt hatásait (IOBC alapján), valamint a növényvédő szerek néhány európai országra vonatkozó engedélyezését illetve felhasználását is. A GAP 2000 (EPA és IARC) segítségével a hatóanyagok mutagenitásával és karcinogenitásával kapcsolatos összefoglaló ismeretek szintén hozzáférhetőek. – az engedélyezett szerek jegyzékeire támaszkodva a hazai készítmények legfontosabb adatait. Ellenőrizhető a hazánkban 2002-ben elfogadott szermaradék mennyisége, valamint link vezet a hatóanyagra vonatkozó jellemzőkhöz. – közel tízezer angol nyelvű közlemény (Biosys, Chemabs, CC, Medline, Toxline információinak szelektálása) összefoglalóját és nemzetközi szervezetek dokumentumait (EPA, PAN adatbázisa) gyűjtöttük össze. Ebben kulcsszavak alapján lehet keresni. 2003-2004 között a program programcsomaggá való bővítését oldottuk meg (már MICROSOFT ACCESS 2000-re alapozva), amennyiben az alábbiakat változtattuk: – A szükséges aktualizálások után a világban alkalmazható hatóanyagok áttekintésénél már megjeleníthető a magyarországi használat (1968-tól napjainkig). A hazai engedélyezésnél összehasonlító, elemző ábrák készítésére nyílik lehetőség. – Új tartalom a növényvédelmi technológiák feldolgozása. Kultúra, kártevő és hatóanyag szerinti keresésre és összehasonlító elemzésére nyílik lehetőség. Széleskörű ökotoxikológiai elemzést is végezhetünk vele, amennyiben általunk javasoltan, de interaktív módon választott pontszámok segítségével a különböző hatóanyagokra épülő technológiákat egymáshoz viszonyíthatjuk. Az összehasonlítás mérőszámai: a./ baleseti veszély (emlős LD50 érték, tűz és robbanás-veszély, munkaegészségügyi várakozási idő); b./ az akut toxicitás területi dózisára korrigált környezetegészségügyi veszély (környezetkémiai paraméterek – DT50 érték, víz- és talajszennyező-képesség; környezetbiológiai paraméterek – bioakkumuláció, biomagnifikáció; akut toxicitás – emlős, madár, hal, méh, bolharák; krónikus toxicitás – mutagenitás, karcinogenitás, teratogenitás, hormon- és immunmoduláns hatások); c./ fogyasztói szempontok (hatástípus, élelmezés-egészségügyi várakozási idő, rezisztencia-rizikó). A programcsomag segítségével felülvizsgálható a szabadforgalmú és integrált védelemben alkalmazott készítmények köre, lehetőséget nyújt a rendszeres peszticid re-regisztráció objektív végrehajtására. Oktatási célú felhasználása szintén ajánlott. Fejlesztésünket a KvVM KAC pályázati rendszere támogatta.

10

Agrozoológia A KÖZÖNSÉGES FÖLDIBOLHA (PHYLLOTRETA CRUCIFERAE GOEZE, COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) AGGREGÁCIÓS FEROMONKOMPONENSEI: AZ EGYES KOMPONENSEK ÉS TISZTA ENANTIOMÉRJEIK VISELKEDÉSBEFOLYÁSOLÓ HATÁSA CSONKA ÉVA1,TÓTH MIKLÓS1, ROBERT J. BARTELT2, ALLARD A. COSSÉ2, BRUCE W. ZILKOWSKI2 és KENJI MORI3 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2USDA Agricultural Research Service Peoria, Amerikai Egyesült Államok 3Insect Pheromone & Traps Divison, Fuji Flavor Co., Ltd, Hamura-City, Tokyo, Japan Nemrégiben elsőként sikerült kimutatnunk a közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae Goeze, Coleoptera, Chrysomelidae) hímekből kivont, feltételezett aggregációs feromon Bartelt és mtsai (2001) által azonosított, és szintetikusan előállított komponenskeverékének viselkedésbefolyásoló hatását (Csonka és mtsai, 2003). A komponenskeverék hozzáadása megnövelte az allil izotiocianáttal (ALLYL ITCN; ez a káposztabolha fajok ismert táplálkozási attraktánsa) csalétkezett csapdák fogásait. A vegyületek optikailag aktívak, vagyis több enantiomérjük lehetséges. Az eddigi vizsgálatainkban használt vegyületek enantiomer keverékek (= racém) voltak. Az élővilágban a biológiailag aktiv vegyületek enantiomériája általában rendkívüli fontossággal bír. Mostani vizsgálatunk arra irányult, hogy a közönséges földibolhából kivont komponensek esetében is megvizsgáljuk ezt a kérdést. Első kísérletünkben még racém vegyületeket használva igazoltuk, hogy a -kadinén (D jelű komponens) elvétele a himachalén komponensek keverékéből (A, C, D, E és H jelű komponensek jelölés Bartelt és mtsai, 2001 szerint) nem csökkenti a fogásnövelő hatást. Ennek megvizsgálására azért volt szükség, mert a -kadinén tiszta enantiomérjei nem álltak rendelkezésre; az eredmény alapján a tiszta sztereoizomerekkel végzett vizsgálatokat az A, C, E és H himachalén keverékkel végeztük. Ezekben a vizsgálatokban a tiszta (+) enantioméreket tartalmazó csapdákban jelentős fogásnövekedést tapasztaltunk, míg a (–) enantiomérek keverékével ellátottak nem fogtak többet, mint a csak ALLYL ITCN -t tartalmazó kontroll. A racém vegyületeket tartalmazó csapdák hasonló mértékben növelték a fogásokat, mint a tiszta (+) enantioméreket tartalmazók, tehát bár a biológiai aktivitás egyértelműen a (+) enantiomérekhez kötődik, a (–) enantiomérek jelenléte a racém elegyekben nem rontja le azt. Ez gyakorlati szempontból kedvező, mivel a racém elegyek szintézise jóval egyszerűbb és olcsóbb, mint a tiszta enantioméreké. Az egyes komponensek relatív jelentőségét vizsgálva (racém komponenseket használva) azt találtuk, hogy a P. cruciferae kivonatában eredetileg csekély mennyiségben jelen levő C, E és H jelű komponensek elhagyása sem csökkentette a vonzó hatást, tehát a komponensek közül csupán az A jelű himachalén származék az, amely a biológiai aktivitást hordozza. A kísérletek meglepően új eredménye volt, hogy a muharbolha (Phyllotreta vittula, Redtenbacher) válaszreakciója hasonló tendenciákat mutatott a közönséges földibolháéval, ezért feltételezhető, hogy e faj aggregációs feromonjának szintén alkotórésze az A komponens (+) enantiomérje. Idézett irodalom: Bartelt, R. J. és mtsai, 2001., J. Chem. Ecol. 27:12. 2397-2423. Csonka és mtsai, 2003., Lippai J. –Ormos I.-Vas K. Tud. Üléssz., 410.

11

Agrozoológia A KÁPOSZTABOLHA (PHYLLOTRETA) FAJOK IDENTIFIKÁLÁSÁNAK PROBLÉMÁI BAKCSA FLÓRIÁN1, BENEDEK PÁL1 és TÓTH MIKLÓS2 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A káposztafélék termesztésében, növényvédelmi szempontból a kártevő levélbogarak köréből a legnagyobb gyakorlati jelentőséggel a káposztabolha (Phyllotreta) fajok rendelkeznek. A legnagyobb veszélyt a fiatal kelések és a még kellően be nem gyökeresedett palánták számára jelentik. Megfelelő védelem hiányában, kedvező környezeti feltételek és tömeges betelepedésük esetén, nagyon rövid idő alatt, nagy területen képesek kipusztítani a kultúrnövényeket. A káposztabolhákkal kapcsolatos növényvédelmi vizsgálatok során gyakorta ismétlődő feladat az identifikáció. A Phyllotreta génusz nagyon homogén rovarcsoport, vagyis a csoportba morfológiai sajátosságaik tekintetében egymáshoz nagyon közelálló fajok tartoznak. Ugyanakkor egyes külső alaktani jegyeik a földrajzi elterjedéstől és ivari hovatartozástól függően nagyfokú varianciát mutatnak (pl. egyes csápízek színe, formája, mérete), illetve bizonyos fajok (Ph. nemorum, Ph. undulata, Ph. striolata, Ph. ochripes, Ph. flexuosa) esetében az alapformától eltérő jegyeket viselő változatok is léteznek. Mindez nagymértékben nehezíti a pontos identifikációt. Az előzőekben vázolt problémák miatt, a káposztabolhák határozása során általánosan elfogadott és követett módszertani eljárás a hím egyedek párzószervének (aedoeagus) vizsgálata. A hím párzószerv morfológiai sajátosságai ugyanis fajra jellemzőek és kellően stabilak, így a hím ivarú egyedek faji hovatartozásának megállapítása nem ütközik nehézségekbe. Felmerül azonban a kérdés, hogy a nőivarú egyedek esetében a természet adott-e a kezünkbe hasonló lehetőséget? A káposztabolhákkal kapcsolatos munkánk során figyelmet fordítottuk annak megállapítására, hogy a női ivarkészülék, vagy annak valamelyik egysége hordoz-e csak az egyes fajokra jellemző alaktani jegyeket. Megfigyeltük, hogy a palpus vaginalis kiszélesedő és ellaposodó csúcsi része fajonként eltérő formát és szőrözöttséget mutat. A felhasználását a határozás során azonban a „finomsága” és törékeny volta megnehezíti. A feltárása nehézkes és nagyon időigényes. A fajok meghatározása szempontjából a palpus vaginalisnál sokkal több és jobb lehetőséget biztosít az erősen szklerotizált ondótartály (receptaculum seminis). A tartály (receptaculum) és a hozzá csatlakozó nyúlvány (appendix) formája, határoló éleiknek aránya fajonként variálódik. Fajonként eltérő, jellegzetes formát mutat a tartály csúcsi, a nyúlvány betorkolásánál elhelyezkedő szakasza is. Tapasztalataink szerint, az ondótartály alaktani jegyei alkalmasak a káposztabolha fajok elkülönítésére. Ennek megfelelően a női ivarú egyedek esetében, a faji hovatartozás megerősítésének céljából kellő gyakorlati tapasztalat megszerzését követően jól alkalmazható. (OTKA: T 043289)

12

Agrozoológia NÖVÉNYI KIVONATOK TÁPLÁLKOZÁST GÁTLÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA BURGONYABOGÁR LÁRVÁKON KUTAS JÁNOS és NÁDASY MIKLÓS Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Állattani Tanszék, Keszthely A rovarkártevők elleni védekezés egyik környezetkímélő módszere lehet a természetes eredetű táplálkozást gátló anyagok használata. Számos növényfajról kiderült már, hogy a növényvédelmi gyakorlat számára is elfogadható erősségű másodlagos anyagcsere-termékeket tartalmaz. Kísérletsorozatunkban 7, Magyarországon is előforduló növényfaj (Orvosi székfű - Matricaria chamomilla L., Kaporlevelű ebszékfű - Matricaria inodorum (L.) Schultz-Bip., Gilisztaűző varádics – Tanacetum vulgare L., Gyalogakác – Amorpha fruticosa L., Selyemmályva – Abutilon theophrasti Medic., Kislevelű hárs - Tilia cordata Mill. és Kalinca ínfű – Ajuga chamaepitys (L.) Schreb.) metanolos kivonatának hatását vizsgáltuk fiatal, 4. stádiumú burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata Say) lárvákon. Az ismerten erős deterrens hatású Ajuga kivonatot standard kontrollként használtuk. Az etetéses vizsgálatokat a tanszék entomológiai laboratóriumának klímakamráiban állítottuk be. A kivonatok hatását 0,5 és 5% (v/v) dózisban 3 és 24 órás kettős választású levélkorongos tesztekkel valamint 3 órás választás nélküli teszttel vizsgáltuk. Az értékelés során a levélkorongok képét videokamerával digitalizáltuk és felületüket számítógéppel, képelemző szoftver segítségével mértük. Az eredmények könnyebb összehasonlíthatósága érdekében a kezelt és kontroll levélkorongokból elfogyasztott mennyiségek alapján különböző, a táplálkozásgátló hatást százalékosan kifejező indexeket (A.I., I.P., S.I.%) számoltunk. Az aktivitással rendelkező kivonatok hatásmechanizmusának felderítése érdekében a választás nélküli teszt során folyamatosan figyeltük és dokumentáltuk a lárvák viselkedését. Az általunk megfigyelt 3 viselkedési forma (evés, pihenés, keresés) százalékos megoszlását – a különböző kezelések esetében – összehasonlítva próbáltunk következtetni a kivonatok deterrens vagy toxikus tulajdonságaira. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy 0,5%-os dózisban a vizsgált növényi kivonatok egyike sem képes gátolni a burgonyabogár lárvák táplálkozását. 5%-os dózisban a kaporlevelű ebszékfű (M. inodorum) deterrens hatása volt a legerősebb (mindhárom tesz alapján), többször felülmúlva a standard kontroll (Ajuga) hatását is. A lárvák viselkedés-mintázatának elemzéséből valószínűsíthető, hogy az ebszékfűben jelen lévő fagoinhibitor anyagok hatásukat pusztán a kemoreceptorokon keresztül érvényesülő gátlás útján fejtik ki.

13

Agrozoológia ÚJFAJTA FELÉPÍTÉSŰ, NEM RAGACSOS CSAPDATÍPUS A KUKORICABOGÁR FOGÁSÁRA: A CSALOMON® KLP CSAPDA TÓTH MIKLÓS1, SZARUKÁN ISTVÁN2, VÖRÖS GÉZA 3, IMREI ZOLTÁN1 és VUTS JÓZSEF1 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen 3Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica v. virgifera, Coleoptera, Chrysomelidae) viselkedési sajátosságainak figyelembevételével fejlesztettük ki az új KLP (“kalap”) csapdát. A csapda nem ragacsos, és jóval egyszerűbb felépítésű, mint előfutára, a varsás VARs+ típus. Az új KLP csapda mind érzékenység, mind fogóképesség tekintetében felveszi a versenyt a hagyományosabb ragacsos csapdatípusokkal (PAL, PALs), de jóval egyszerűbben és tisztábban kezelhető, továbbá nem telítődik egykönnyen a fogott bogarakkal. Az eredmények arra mutatnak, hogy nőstényeket legmagasabb arányban a virág-illatanyagos csalétekkel ellátott KLP csapda fog (1-2 ábra). 1. ábra: Kukoricabogarak fogásai feromonos csalé-tekkel ellátott “PAL”, ill. “KLPfero” csapdákban. Szekszárd, 2004 júl. 2. – szept 3.

2. ábra: Kukoricabogarak fogásai virágillatanyagos csalétekkel ellátott “PALs” ill. “KLP-flor” csapdákban. Debrecen, 2004 jún. 28. – okt. 8.

Az intézetünkben kifejlesztett kukoricabogár csapdák főbb tulajdonságait a táblázat mutatja: Csapdatípus KLPfero KLPflor PAL PALs VARs+ feromon virág-illatany. feromon virág-illatany. mindkettő Csalétek csak hímek mindkét ivar csak hímek mindkét ivar mindkét ivar Fogott ivar >99% hím főleg nőstény >99% hím több nőstény természetes Ivararány igen szelektív igen szelektív sok más rovar sok más rovar igen szelektív Szelektivitás < 5-6000 db < 5-6000 db < 4-500 db < 4-500 db >10000 db Fogókapacitás egyszerű egyszerű egyszerű egyszerű bonyolult Felépítés tiszta, könnyű tiszta, könnyű ragacsos ragacsos tiszta Kezelés szükséges szükséges ragacs ragacs szükséges Ölőszer

14

Agrozoológia KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ CSALOGATÓANYAGOT HASZNÁLÓ CSAPDÁK FOGÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE VOIGT ERZSÉBET Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Kht., Budapest Egyre több rovarkártevő esetében áll rendelkezésünkre a kártevő populációjának megfigyelésére szolgáló csapda. Ezek a csapdák fajra specifikus csalogató anyagokat (ide érthetjük a különböző színeket is, mint vizuális ingert kiváltó anyagok) tartalmaznak, amelyek a rovarokra gyakorolt ingerhatást használják ki. Típusai lehetnek : -szintetikus szex feromonok, -szín és illatanyagok, -szín és táplálkozási anyagok Ezek az anyagok, illetve ezekkel az anyagokkal ellátott csapdák, a sok tényezőt figyelembevevő vizsgálatoknak köszönhetően, megfelelően érzékelik a kártevők jelenlétét, de hogy az egyes populációk változásai hogyan tükröződnek fogásokban, az fajok és anyagok szerint változhat. Az egyes csalogatóanyag típusok értékeléséhet a szőlő- és gyümölcstermesztés egy-egy kártevőjét választottuk. 1. Szintetikus szex feromoncsapdák: a legrégebbi múltra tekintenek vissza, így a legtöbb adat is velük kapcsolatos. A csapda segítségével kapott rajzásgörbe az egyes fajokra jellemző, az értékelést is az egyes fajokra külön-külön kell elvégezni. 2. szín és illatanyagok: a virágillat anyagok közül a transz-anetol és a fahéjalkohol keveréke erős csalogató hatást gyakorol a bundásbogárra (Epicometis hirta) ha a vegyületeket kék színű csapdában helyezzük el, a fogás nagyobb. A szín és illatanyagot használó csapdák az adott kultúra (pl., :alma, cseresznye meggy) virágzásakor konkurencia képen jelentkeznek, ha virágzás befejeződik, akkor a vadon élő tápnövények jelentenek versenytársat. A „versenytárs” nélküli csapda fogása viszonylagosan nagyobb lesz, így a potenciális kártétel meghatározása szempontjából megtévesztő. 3. szín és táplálkozási anyagok : A cseresznyelégy esetében az ammónium-acaetát és ammónium-karbonát keveréke volt a legjobb táplálkozási attraktáns. (a színanyagok közül a zöldessárga adott a legjobb eredményt. Ha csupán a táplálkozási attraktáns csalogató hatását vesszük figyelembe, nem tudjuk megmondani, hogy a fogott cseresznyelégy imágók milyen életkorban repültek a csapdába. Így a gyakorlati növényvédelem számára „torz” képet is adhatnak. 4. színek, mindkét utóbbi típusú csapda kihasználja az egyes színek befolyásoló (pozitív inger-hatást kifejtő) szerepét. De néhány esetben leírták, hogy a szintetikus szex feromont tartalmazó csapdák is különböző fogóképességűek lehetnek, ha a színek hatását vizsgáljuk. Ennek a tényezőnek a megértése számunkra a legnehezebb, mivel nem tudjuk, hogy a rovarfajok a színeket hogyan és mikor érzékelik .

15

Agrozoológia A MEGPORZÓ MÉHEK ÉS A VÁLTOZÓ MEZŐGAZDASÁG BENEDEK PÁL Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár A mezőgazdaság általános tájhasználatot jelent, ennél fogva igen nagy hatása van az agrárterületek természetes élővilágára. Hatása nem szorítkozik a művelés alatt álló táblákra hanem kiterjed közelebbi illetve távolabbi környezetükre is. Ezekről a hatásokról azonban nagyon kevés megbízható információval rendelkezünk. A lucernát megporzó vadméheken három különböző periódusban végzett nagyszabású felmérések eredményeinek összehasonlítása hozzásegít ahhoz, hogy a változó mezőgazdaság természetes élővilágra gyakorolt hatásairól képet alkothassunk. Az első felmérés ugyanis az 50-es évek végén, a mezőgazdaság nagyüzemi átalakítása és a peszticid használat elterjedése előtti időszakban történt, a második 60-as évek második felében és a 70-es évek elején, a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása és a peszticidek széles körű elterjedése után került sorra, a harmadik felmérés pedig a legutóbbi években, a nagyüzemi mezőgazdaság átalakulása és a peszticid mérséklődése utáni időszakban valósult meg. Megállapítható volt, hogy a vadméhekre a mezőgazdasági területhasználat átalakulása, valamint a modern mezőgazdasági módszerek növényzetre (gyomnövényzet) gyakorolt hatása a legmarkánsabb, nagyobb mint a peszticidek (rovarölőszerek) közvetlen befolyása. Egyes tényezők azonban különböző életforma csoportokhoz tartozó vadméhekre eltérő hatást gyakoroltak, egyesek számára kedvezőtlen változások mások számára kedvezőnek bizonyultak. A változó mezőgazdaság természetes élővilágra gyakorolt hatásait ezért differenciáltan kell figyelembe venni. A legutóbbi, a nagyüzemi mezőgazdaság és a peszticid mérséklődése utáni időszakban megvalósult vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy bár az utóbbi másfél évtizedben a mezőgazdaságban több olyan változás történt, amelynek alapján a vadméh népességekben kedvező változásokat várhatnánk, ezek a változások mégsem következtek be. Bizonyos tényezők ugyanis változatlanok maradtak és ezek befolyása ma is domináns a vadméhekre. A vadméhekre gyakorolt kedvezőtlen hatások között olyanok is vannak, amelyek a mézelő méheket is kedvezőtlenül befolyásolják. Ugyanakkor a hazai méhészetben a következő évtized folyamán – piaci tényezők miatt - olyan átrendeződésre számíthatunk, ami számtalan kis méhészet megszűnését és a méhcsaládok számának drasztikus csökkenését fogja kiváltani. Ennél fogva a termesztett és a vadon termő entomofil növények megporzása szempontjából a következő évtizedekben nálunk is súlyos problémák várhatók (pollinator decline), holott hazánk környezeti viszonyai a vadméhek és a mézelő méhek számára sokkal kedvezőbbek, mint pl. NyugatEurópában vagy Észak-Amerikában. (OTKA: T 46723)

16

Agrozoológia SÚLYOS ERDŐVÉDELMI GONDOK A ZALA MEGYEI BÜKKÖSÖKBEN KOVÁTS ZSOLT Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Zalaegerszeg Az extrém szárazság, forróság és az erős napsugárzás hatására legyengült Zala megyei bükkösökben 2003-2004-ben jelentős károkat okoztak a bükk (Fagus sylvatica L.) kéregkárosítói, elsősorban a zöld karcsúdíszbogár (Agrilus viridis). 2003-ban a károsítás mintegy 1200 ha erdőt érintett. 2004-ben robbanás szerűen terjedt a fertőzés és a kártétel, több mint 2700 ha tiszta, és 1300 ha elegyes bükk állományt érintve. A kárt súlyosbítja, hogy a díszbogár utat nyit a különböző farontó gombáknak. A fertőzés után sok esetben 1 hónapon belül elhalt a fa. Nagy területek pusztultak el így, rövid időn belül. A károsodás miatt 41 ha-on erdő felújítási kötelezettséggel járó, és több ezer ha-on szálankénti kitermelést kellett végezni ami, 71250 bruttó m3 kitermelt fát jelentett. Mivel a jövőben sem várható a csapadék jelentős növekedése, a bükkösök legyengülése tovább fog folytatódni. Arra is számítani kell, hogy a fertőzés nemcsak Zala megyében növekszik, hanem tovább terjed a szomszédos megyékre is, különösen a gyapjaslepke (Lymantria dispar) által még tovább gyengített Veszprém megyei területekre. A védekezés, mint minden erdészeti károsítónál, nehéz. Fontos az előrejelzés megszervezése, az egészségügyi vágások elvégzése, a károsított törzsek eltávolítása. Az eltávolítandó fák kijelölését késő nyáron kell elvégezni, amikor már jól látható a bükkök 80 % feletti lombvesztése és ugyanakkor a rovarkárosítók jelenléte. Ez esetben annak, hogy a faanyag értékét veszti és a fertőzött fa elpusztul, nagy a valószínűsége. A kijelölt bükk törzseket az eredményes védekezés érdekében télen feltétlenül ki kell vágni, és legkésőbb február végéig az állományokból ki kell szállítani. A területbejárásokat és az egészségügyi vágásokat első körben az állományszegélyeken és a kiritkult állományokban kell végrehajtani. Kétséges esetekben a törzseket kijelöljük, és bent hagyva az állományban azokat folyamatosan megfigyeljük. Az aktuális megfigyelések és jelzések alapján, a zöld karcsúdíszbogár károsítása egy növekvő és jelentős probléma marad. A bükkpusztulás fertőzésének további terjedésének függvényében, valamint a kutatási eredmények alapján kell kialakítani a védekezési stratégiát, illetve a fertőzés terjedésének megakadályozását segítő intézkedéseket, így biztosítani a bükkösök fennmaradását.

17

Agrozoológia A KUKORICABOGÁR TOJÁSAINAK ÉS LÁRVÁINAK TALAJBÓL VALÓ KIMUTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI, ELŐNYEI ÉS NEHÉZSÉGEI TAKÁCS JÓZSEF és NÁDASY MIKLÓS Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Állattani Tanszék, Keszthely A kukoricabogár több mint kétszáz éves mezőgazdasági kártételi periódusa alatt több módszer látott napvilágot a vegetáción kívüli időszakban végzett előrejelzés megoldására. Egyik legnagyobb biztonsággal alkalmazható módszer lényege, hogy laboratóriumban talajokat termosztálunk állandó, 20 oC feletti hőmérsékleten és a kukoricabogár lárváit a talajra helyezett csírázó kukoricanövények gyökereivel, azok CO2 kibocsátásával gyűjtjük össze. Mivel a fiatal lárvák a gyökerekben aknáznak, a csíranövényekkel együtt eltávolíthatók a talajokból. A lárvákat legtöbbször sós vízbe való merítéssel távolítják el a gyökerekből, aminek hibafaktora, hogy sokuk a növényi részek közé szorulva a folyadékban elpusztul. Jobb megoldásnak bizonyult a száraz futtatás, ahol a kiszáradó gyökerekből a lárvák teljes számban az alattuk elhelyezkedő folyadékfelületre menekülnek, így nagyobb pontossággal számolhatók. A módszer nagy hátránya, hogy nagyon hosszú idő (két hónap) szükséges a végső eredmény eléréséhez. Sokkal rövidebb idő (egy-két nap) szükséges a tojáskimosásos vizsgálatokhoz. Mivel a talajban hidratálódott tojások mechanikai ellenállósága nagyon nagy, nem tesznek kárt bennük a laboratóriumi rosták, amiket az elválasztáshoz használhatunk. Gyors talajmosással a tojás mérettartományába tartozó részek elkülöníthetők a többi taljalkotótól és túltelített, meleg sóoldatban sztereómikroszkóp alatt jól számolhatóvá válnak a tojások. A módszer hátránya, hogy nem értékelhető meghatározott számú, laboratóriumban nevelt imágótól nyert tojás visszamosásával. Ezek a tojások a hidratáció előtt ki vannak téve a mechanikai hatásoknak így nagyon sérülékenyek. A módszer eredményei szoros összefüggést mutatnak a korábban tárgyalt vizsgálatnál és a laboratóriumi imágónevelésnél tapasztaltakkal, így jól használható a vegetációra vonatkozó kártétel előrejelzésére. Mivel alapvető célunk egy olyan módszer kidolgozása, ami adatot szolgáltat a következő évben várható kártételre, a laboratóriumi kísérletek szabadföldi ismétléseinek elvégzésével, így a természetes mortalitással való korrekcióval pontos és praktikus összefüggést tudunk felírni a módszerek eredményei közti kapcsolatra, illetve tisztázható azok valódi gyakorlati alkalmazhatósága. A továbbiakban laboratóriumban és szabadföldön egyaránt el kell végezni a talajmosást, a futtatást, illetve az imágó stádiumig való nevelést, hogy többszörös összefüggéssel lehessen igazolni a gyors módszer gyakorlati alkalmazhatóságát.

18

Agrozoológia A KUKORICAMOLY (OSTRINIA NUBILALIS HBN.) LEPKÉINEK RAJZÁS- ÉS BEREPÜLÉS VIZSGÁLATA A BALATONGYÖRÖKI FÉNYCSAPDA FOGÁSADATAINAK, ILLETVE KESZTHELYI ÖBÖL KUKORICA VETÉSTERÜLETÉNEK FÜGGVÉNYÉBEN KESZTHELYI SÁNDOR1, BOZAI JÓZSEF2 és †TAKÁCS ANDRÁS2 1 2

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

Vizsgálatainkat egy Balatongyörökön üzemeltetett, több éve működő Jermy-típusú fénycsapda fogási eredményei késztették. A Keszthelyi-hegység lábánál elhelyezkedő csapda minden évben tekintélyes mennyiségű kukoricamolyt fogott. Kérdésként vetődött fel, hogy nagyobb kukoricatáblák közelsége hiányában miként fogott a csapda ennyi kukoricamolyt. Ennek tisztázása érdekében megkértük az 1998-2003 közötti fénycsapda fogási eredményeket, az erre az időszakra és területre vonatkozó kukorica-vetésterületek nagyságát, illetve a Keszthely térségére az 1999-2002 közötti időszakra vonatkozó havi csapadék összegeket és hőmérsékleti átlagértékeket (az abiotikus környezeti tényezők segítségével elkészítettük az évek Walter-Lieth klímadiagramjait, amellyel a terület csapadék viszonyokat jellemezni tudtuk). Az adatok segítségével a következő megállapításokat tettük. A Balatongyörökön üzemeltetett fénycsapdába került kukoricamolyok a helyszíntől 4-6 km-re délre található somogyi kukoricásokból származtak. Ezt a megállapításunkat a domborzati viszonyokkal, a gyűjtési körzet vetésterületével (összes szántó Somogyban 2042 ha, a Tapolcai-medencében 70 ha), az éves átlagos szélerősséggel (1,8 m/s), a rajzásidőszakban megfigyelhető klimatikus viszonyok értékeivel és a kukoricamoly imágóinak etológiájával támasztottuk alá. Vizsgálatunk szerint a kukoricamoly imágói több kilométeres nyílt vízfelszínt is képesek átrepülni, akár 5-6 km-nyi távolság megtételével is.

19

Agrozoológia A GOMBASZÚNYOGOK ELLENI VÉDEKEZÉS ENTOMOPATOGÉN NEMATODÁKKAL KOCSNER NÓRA, NÁDASY MIKLÓS, KERESZTES BALÁZS és PEKÁR SZILVIA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Állattan Tanszék, Keszthely A csiperkegomba termesztésében számos kórokozó és kártevő lép fel. Az állati kártevők közül leggyakoribbak és legjelentősebbek a Sciaid- gombalegyek, mint például a Lycoriella auripilla, a L.mali, a L. solani és a Bradysia tritici. A termesztett csiperke (Agaricus bisporus) védelme nehézkes, mivel termesztéséhez sok szerves anyagot tartalmazó és megfelelően érlelt komposzt szükséges, amely nemcsak a csiperkegombának, hanem más patogén mikroszervezetnek is táptalaja, illetve életciklusát tekintve gyors lefutású szervezet, emiatt a vegyszeres védekezés a termesztés idején korlátozott. Ezért világszerte vizsgálják és alkalmazzák a biológiai védekezések széles skáláját a gombatermesztésben is. Ennek egyik lehetősége a rovarpatogén fonálférgek alkalmazása, amelyek szimbiózisban élnek bizonyos entomopatogén baktériumokkal (Photorhabdus és Xenorhabdus fajok). Dolgozatunk témája a Sciarid-legyek elleni biológiai védekezés rovarpatogén fonálférgek segítségével. Kísérleteinket a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán végeztük, 2004. augusztusában. A kísérletben felhasznált nematodák a Steinernema feltiae fajhoz tartoznak. Két, fonálférgeket tartalmazó készítmény hatékonyságát vizsgáltuk, a NEMASYS M illetve a STEINERNEMA FELTIAE C nevű szereket. A kijuttatás mindkét esetben három koncentrációban történt egy-, másfél-, és kétmillió egyedet tartalmazó oldatot juttattunk ki a takaróanyag felszínére. A nematodák hatékonyságát úgy vizsgáltuk, hogy izolátorokat helyeztünk el minden komposztzsák fölé, és az imágókat sárga fogólap segítségével számoltuk meg. A két szer hatékonysága között eltérést nem tapasztaltunk. A kísérlet eredményességét mutatja, hogy a kezelt zsákokon kevesebb Sciarid-legyet tartalmaztak a sárga fogólapok. A Sciarid legyek mellett a Phoridae, Drosophilidae és Psychodidae fajok is megjelentek a termesztésben. A gombaszúnyogok, amellett, hogy károsítják a gombát, jelenősek a különböző betegségek terjesztésében, amit a kísérlet során is tapasztaltunk, ugyanis a kontroll zsákokról a termesztés második felében már nem lehetett egészséges gombát szedni.

20

Agrozoológia A KÖZÖNSÉGES KAROLÓPÓK (XYSTICUS KOCHI THORELL) NYUGATI VIRÁGTRIPSZ (FRANKLINIELLA OCCIDENTALIS PERGANDE) FOGYASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA BÍRÓ TÍMEA, NAGY ATTILA és TÓTH FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) hazai megjelenése 1989-re tehető. A zöldséghajtatásban (elsősorban paprikában) egyre nagyobb károkat okoz. Minőségi és jelentős gazdasági veszteséget okoznak a generatív részeken. A paradicsom bronzfoltosság vírusát terjesztő vektor. Az ellene való védekezést megnehezíti rejtőzködő életmódja és az egyes szerekkel szemben kialakult rezisztenciája. Az egyoldalú és gyakran nem okszerűen alkalmazott kémiai védekezést felváltó módszerek közül az egyik lehetőség az élő biopeszticidek alkalmazása. Magyarországon a virágtripsz ellen engedélyezett biopeszticidek a ragadozó atkák (Amblyseius spp.) és virágpoloskák (Orius spp.). A tripszek természetes ellenségei közé tartoznak a karolópókok (Thomisidae) is. A közönséges karolópók a leggyakrabban előforduló talaj felszínén élő fajok egyike. Kísérleti tapasztalok szerint e faj frissen kelt egyedei számára ideális zsákmányállatot jelentenek a tripszek. Előzetes kísérletek szerint nyugati virágtripsszel fertőzött hajtatott paprikában a karolópók lárvák szignifikánsan csökkentik a kártételt. További kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy hányadik fejlődési stádiumig fogyasztják a tripszeket, ill. a tripsz-monodiétának milyen hatása van a pókok fejlődésére, mennyi tripszet fogyasztanak naponta, és van-e különbség a fejlődési stádiumok fogyasztása között. Két kezelt („A” és „B” csoport) és egy kontroll sorozatot használtunk. A frissen kikelt pókokat 20 ismétlésben, egyedileg, Petri-csészében helyeztük el. A 24 óra alatti tripsz fogyasztást vizsgáltuk, valamint az elfogyasztott tripszek fejlettségét és az ivararányát is. Az „A” csoport esetében 38 napon, a „B” csoportnál 16 napon keresztül heti két etetést végeztünk. Figyelemmel kísértük a pókok mortalitását és a vedlést is. A levedlett kitinpáncélok mellpajzsait lemértük. Az előző tripsz-monodiétás kísérletet egy másik etetési kísérlettel hasonlítottuk össze. Itt két monodiétás (Drosophila, Collembola), egy vegyes (Drosophila és Collembola) és egy kontroll sorozat volt. A tripsz-monodiétás kísérlet ideje alatt a pókok a negyedik vedlést követő fejlődési stádiumot is elérték. Nem tapasztaltunk jelentős pókpusztulást. A pókok naponta 10-15 tripszet fogyasztottak. Az egyes fejlődési stádiumok között szignifikáns eltérés mutatkozott a napi fogyasztás terén a fejlettebb pókok javára. A vegyes és monodiétás kísérlet esetében az eltérő kokonokból való származásnak hatása volt a pókok fejlődésre. Összehasonlítva a tripszen tartott pókok fejlődésével, a növekedés nagyobb mértékű, a mortalitás pedig kisebb volt a vegyes táplálás esetén. Összességében elmondhatjuk, hogy a tripsz-monodiéta a fejlődést kis mértékben hátráltatta. Ezen eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a közönséges karolópóknak nem csak a frissen kelt egyedei alkalmasak a tripszek elleni védekezésre. A kutatást az OTKA F 034474 sz. és a GAK ALAP1-00052/2004 sz. pályázat támogatja.

21

III. NÖVÉNYKÓRTAN

22

Növénykórtan AZ ERWINIA AMYLOVORA FERTŐZÉSI VESZÉLYNEK AZ EGYES ÜLTETVÉNYEKRE ADAPTÁLT ELŐREJELZÉSI LEHETŐSÉGEI BUBÁN TAMÁS1 és DORGAI LÁSZLÓ2 1 2

Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó BAY ZOLTÁN Biotechnológiai Intézet, Szeged

Egy adott ültetvény megbízható növényvédelmének a helyi időjárási körülményekből és az ültetvény sajátságaiból adódó kockázati tényezőkön kell alapulnia, ideértve az aktuális fertőzési nyomást is. A környezeti tényezőktől függő fertőzési veszély előrejelzésére három egyszerű – a termesztők által is könnyen használható – előrejelző módszer megbízhatóságát vizsgáltuk, amelyek az átlaghőmérséklet előrejelző vonal (Thomson et al., 1982), a Cougarblight 98C modell (Smith 1993, 2000) és a Billing-féle integrált rendszer (Billing 1999, 2000). A fenti módszerek előrejelzésének pontosságát a Maryblyt számítógépes rendszer előrejelzésével összehasonlítva véleményezzük. A fertőzési nyomás, azaz a még tünetmentes virágokban kialakuló E. amylovora populáció mérete közvetlen információ az aktuális fertőzési veszély becslésére. Ennek érdekében, az általunk kifejlesztett módszer szerint mértük a virágok baktérium népességét, fél-kvantitatív PCR technikával. A fertőzési nyomás becslésére alkalmas másik módszer, a bibe imprint technika megbízhatóságát ebben az évben szintén ellenőriztük. A fertőzési veszélyt előrejelző módszereket az alábbi szempontok szerint vizsgáltuk: – milyen összefüggés van az előrejelzett fertőzési veszély és a ténylegesen kialakult fertőzöttség mértéke között, – milyen a helyi előrejelzésre használható egyszerű módszereknek (a Maryblyt előrejelző rendszerrel ellenőrzött) megbízhatósága, ill. – mennyire jellemzi a fertőzési nyomást a praktikusan gyors bibe imprint technikával szerezhető információ? Megállapíthattuk, hogy az előrejelzett fertőzési veszély és az ezt követően kialakuló fertőzöttség között jó megfelelőség van, különösen akkor, ha mind a környezeti tényezőktől függő, mind a kórokozó jelenlététől függő kockázatot figyelembe vesszük. A három, helyi előrejelzésre ajánlott módszer a Maryblyt rendszerrel gyakorlatilag megegyezően – esetenként érzékenyebben (korábban) – jelzi a fertőzési veszélyt. Mindhárom módszer többlet információja, hogy a sziromhullás kezdete után is jelzik a kockázati napokat. Ekkor az eddig még nem fertőzött virágok természetesen már nem veszélyeztetettek, de megtudjuk azt, hogy a környezeti feltételek kitűnőek a baktérium szaporodásához és ez a hajtások másodlagos fertőzésének fokozott veszélyét hordozza magában. A bibe imprint módszerrel a virágok baktérium népességének mérete nem jellemezhető, de megismerjük az olyan virágok előfordulási gyakoriságát, amelyek bibéin már elegendően nagy baktérium kolónia alakult ki ahhoz, hogy az a bibéről a nektárium felületére lemosódás után előidézze a tényleges fertőzést.

23

Növénykórtan GFP JELZETT ERWINIA AMYLOVORA BAKTÉRIUMOK MIGRÁCIÓJA ÉS SZÖVETI LOKALIZÁCIÓJA A TŰZELHALÁSSAL SZEMBEN SZENZITÍV ÉS TOLERÁNS ALMAFAJTÁK VIRÁGAINAK SZÖVETEIBEN MIHALIK ERZSÉBET1, RADVÁNSZKY ANTAL1, DORGAI LÁSZLÓ2 és BUBÁN TAMÁS3 1

Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Növénytani Tanszék és Füvészkert, Szeged 2 Bay Zoltán Biotechnológiai Intézet, Szeged 3 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó KHT, Újfehértó Ismeretes, hogy a tűzelhalás kórokozója legnagyobb mennyiségben a virágok bibéjén kolonizálódik és szaporodik fel, s innen csapadék vagy harmat mossa le a hipantiumba, ahol a nektársztómákon keresztül lép a szövetekbe. Más forrásmunkákból tudjuk, hogy a sebzéssel (vágás, szúrás) növénybe juttatott baktériumok a fa- és háncsrészben terjednek. Bár a virágok hipantium-felszíne alatt közvetlenül nem találhatók szállítószövetek, fertőződés esetén rövid idő alatt kialakulnak a kórfolyamatot jelző vizuális tünetek. Jelen munka célja az, hogy a természetes fertőződést modellezve nyomon kövessük az Erwinia amylovora migrációját a bibe felszíntől a hipantium szövetein keresztül a virágkocsányig, s összehasonlítsuk a baktériumok szöveti lokalizációját egy szenzitív (Jonagold Decosta ) és egy toleráns (Freedom) fajtánál. E fajták egyedeiről gyűjtött balloon stádiumú virágok kocsányát szaharóz oldatot tartalmazó kémcsövekbe merítettük, s a kémcsöveket állandó hőmérsékletű és páratartalmú konténerbe helyeztük. Az egynapos inkubálás után kinyílt virágok bibéit kapilláris segítségével 109 CFU/ml Gfp (zöld fluorescens protein) jelzett baktérium szuszpenzióval inokuláltuk. A következő napon 30 µl, 0,25% Tween 20 nedvesítőszert tartalmazó steril vizet cseppentettünk a bibékre, lemosva ezzel a baktériumokat a hipantiumba. A baktériumok hipantiumba történő lemosását követő naptól a virágok elszáradásáig naponként vizsgáltuk epifluoreszcens mikroszkóppal a baktériumok szöveti lokalizációját és az akkumuláció mértékét a bibefelszínen, a hipantium felszínén, s kriosztáttal készített metszetek felhasználásával a glanduláris szövetben, a hipantium parenchimában és a virágkocsányban. A baktériumok a bibepapillákon mindkét fajtánál azonos mértékben szaporodnak fel és aggregálódnak. A szenzitív fajta ráncos hipantium felszínén a felületi egyenetlenségek mentén a baktériumokat hordozó vízcsepp szétterül. A baktériumok a sztómák környezetében aggregálódnak, s jelentős felhalmozódás tapasztalható a sztómák pórusain. A toleráns fajta hipantium felszíne sima, viaszos kutikuláján a víz apró cseppekben helyezkedik el, s csak azokon a sztómákon láthatók baktériumok, amelyeket a vízcseppek beborítják. A baktériumok hipantiumra juttatását követő napon a hipantium epidermisze alatt a glanduláris szövetben mindkét fajtánál baktérium aggregátumok jelennek meg az intercellulárisokban. Az aggregáció a szenzitív fajtánál igen jelentős, a toleráns fajta esetében csak kis elszórt baktérium kolóniák jönnek létre. A további 2-5 nap alatt a toleráns fajtában nem figyelhető meg a baktérium továbbterjedése. A szenzitív fajtában a 2-4. napon a glanduláris szövet, a hipantium parenchima és a magház falának intercellulárisaiban számos nagyméretű baktérium kolónia alakul ki. Az 5. napon a baktériumokat a virágkocsányban is kimutattuk, ahol szintén a parenchima intercellulárisaiban lokalizálhatók. Munkánkban sikerült feltárni a baktériummal szembeni tolerancia egyik strukturális elemét (hipantium felszín minősége) és bizonyítottuk, hogy a baktériumok a toleráns fajta virágaiban a vizsgálataink időtartama alatt csak a glanduláris szövet néhány intercellulárisát kolonizálják. Tervezzük az intercellulárisok baktérium migrációban betöltött szerepének további vizsgálatát.

24

Növénykórtan A BION-INDUKÁLTA REZISZTENCIA VIZSGÁLATA A NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN FENYVESI ZSANETT, VIRÁNYI FERENC és BÁN RITA Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő A napraforgó jelentős gazdasági szerepet játszik hazánk mezőgazdaságában. A kielégítő termésmennyiséget és minőséget csak megfelelő növényvédelemmel lehet biztosítani. A termesztés biztonságát leginkább a növénykórokozó gombák befolyásolják, komoly veszteségeket okozva az egyes gazdasági években. A napraforgó egyik legjelentősebb betegsége a szklerotíniás szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary). A kórokozóval szembeni küzdelemben sem a csávázás, sem a vegyszeres állománykezelés nem jelent biztos védelmet. Ezidáig a rezisztens fajták nemesítése sem adott kielégítő eredményeket. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy célszerű új eljárásokat keresni, melyek kiegészíthetik a hagyományos módszereket. Ezen új megoldások közé tartozhat a különböző immunaktivátorokkal létrehozott, ún. szisztemikus aktivált rezisztencia (SAR), melynek során a növények természetes ellenállóképessége fokozódik. Kutatócsoportunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, vajon egy korábban a köztermesztésben is használt immunaktivátor, a BION 50 WG, milyen hatással van a napraforgó szklerotíniás betegségére. A vizsgálatokat a SZIE Növényvédelemtani Tanszék kísérleti telepén és kutatólaboratóriumában végeztük. Kísérleteinkben a 288-as hibridet és a GK-70-es fajtát vizsgáltuk és fertőztük a Sclerotinia sclerotiorum Z5-ös törzsével. Munkánk során két különböző kísérletet végeztünk. Az elsőben előcsíráztatott napraforgó magvakat kezeltünk a BION 50 WG különböző koncentrációjú (80,160,320 mg/l) oldatával, míg a másodikban az első pár lomblevélre permeteztük a növényi aktivátort a fenti koncentrációkban. A növényeket üvegházban neveltük. A napraforgó növényekről az első kísérlet során két időpontban, a másodikban egy alkalommal vettünk mintát. A begyűjtött lombleveleket steril körülmények között petricsészébe tettük és ráhelyeztük a gomba tenyészetéből kivágott micéliumkorongot. A fertőzöttséget 4 fokozatú értékelési skálán mértük több napon keresztül. A csírakorban aktivátorral kezelt fogékony napraforgók levelein kisebb mértékű volt a megbetegedés és a Bion 50 WG hatása még öt héttel a kezelést követően is megnyilvánult. Érdekes módon az alkalmazott koncentrációk közül a 80 és 160 ppm hatásosabbnak bizonyult a 320 ppm-es Bion-oldatnál. A növényi aktivátort a lombra permetezve azt tapasztaltuk, hogy rövid ideig ugyan, de mindhárom koncentráció esetében csökkent mértékű volt a levelek megbetegedése a kezeletlenekhez képest. Bár a kísérletek még kezdeti stádiumban vannak, úgy tűnik, hogy számos más betegség mellett az alkalmazott növényi aktivátor képes csökkenteni a szklerotíniás fertőzés mértékét is.

25

Növénykórtan ÚJABB ADATOK A NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRÁVAL SZEMBENI INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATÁHOZ KÖRÖSI KATALIN, BÁN RITA és VIRÁNYI FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő A napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii (Farlow) Barlese et de Toni) elleni védelem alapja a rezisztenciára nemesítés és a vetőmagcsávázás, az alternatív védekezési eljárások azonban egyre nagyobb teret kaphatnak e két hagyományos módszer mellett. Ennek egyrészt az az oka, hogy a rezisztens fajtákkal szemben időről időre újabb kórokozó patotípusok (rasszok) jelennek meg, másrészt pedig csökkenhet a gomba érzékenysége a növényvédőszerekkel szemben (fungicid-rezisztencia). Az alternatív védekezési lehetőségek közül az egyik legígéretesebb az indukált (aktivált) rezisztencia. A Bion 50 WG egy immunaktivátor, amely ellenállóságot képes aktiválni a fogékony növényekben azok saját, természetes védekező mechanizmusán keresztül. Vizsgálataink célja az volt, hogy az elsősorban gabonafélék lisztharmata ellen használt Biont a napraforgó-peronoszpórával szemben kipróbáljuk és annak hatását tanulmányozzuk a betegség kialakulására tüneti, valamint szöveti szinten, további gazda-parazita kapcsolatok bevonásával. Kísérleteinkben négy napraforgó vonalat (HA 89, RHA 274, HA 335, RHA 340) fertőztünk a napraforgó-peronoszpóra 700-as patotípusával (3-as rassz), így két kompatibilis és két inkompatibilis kapcsolatot vizsgáltunk. A kezeléseket 160 ppm Bion-oldattal végeztük, amelyben a csírákat három órán át úsztattuk. A minták egy részénél a csírakezelés helyett a lomblevelet fertőztük, amelynek során Bion-oldatba mártott szűrőpapírt helyeztünk az éppen megjelenő két csúcsi levél közé. Ültetést követően a növényi magasságot és a sziklevélen, illetve a lomblevélen megjelenő tüneteket értékeltük. A szövettani vizsgálatokat Olympus BX fluoreszcensz mikroszkóppal 485 nm-en végeztük, ahol a gombaképletek és a növényi válaszreakciók (hiperszenzitív reakció, sejtnekrózis, másodlagos sejtosztódás) megjelenését vizsgáltuk. A csírakorban alkalmazott növényi aktivátor hatékonyan csökkentette a peronoszpóra okozta tüneteket a fogékony növényekben. A kezelt és fogékony egyedek szöveteiben a fertőzést követően hiperszenzitív reakciót, sejtnekrózisokat és másodlagos sejtosztódást figyeltünk meg, amely hasonló volt a genetikai rezisztenciával rendelkező növények reakciójához. A Biont a fogékony növények fiatal levelein alkalmazva azt tapasztaltuk, hogy a később fejlődő lombleveleken csökkent mértékű volt a megbetegedés a kezeletlen egyedekhez képest. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az alkalmazott növényi aktivátor környezetkímélő megoldást nyújthat a napraforgó-peronoszpórával szembeni védelemben.

26

Növénykórtan NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRA (PLASMOPARA HALSTEDII) SZUB-POPULÁCIÓK VÁLTOZÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA iSSR MÓDSZERREL KOMJÁTI HEDVIG és VIRÁNYI FERENC Szent István Egyetem, Növényvédelemtani Tanszék és MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő A napraforgó peronoszpórás betegségét okozó Plasmopara halstedii (Farl.) Berl. et de Toni világszerte elterjedt és jelentős gazdasági kárt okoz a termesztőknek. A fő gazdanövénye a napraforgó (Helianthus annuus) mellett más Helianthus fajokon (H. laetiflorus) és vadon élő gyomnövényeken (pl. Xanthium strumarium, Ambrosia artemisiifolia) is előfordul. Ez utóbbiakról származó izolátumok fertőzőképesnek bizonyultak napraforgón és részben a virulencia jellegük is tisztázódott. A P. halstedii fajnak jelenleg több mint 14 patotípusa ismert világszerte, hazánkban ezek közül öt (100, 330, 700, 710, 730) rendszeresen megtalálható. A gomba nagyfokú fiziológiai változékonysága ellenére az eddigi, molekuláris módszerekkel (RAPD, AFLP, iSSR) végzett analízisek nem vagy csak kis mértékű változékonyságot tudtak kimutatni francia, német, amerikai, illetve magyar laboratóriumokban. Az iSSR (inter simple sequence repeat) módszer rövid ismétlődő szakaszokból álló indító szekvenciákat használ polimorfizmus-keresésére. Ezeket az ismétlődő, néhány bázisból álló szekvenciákat gombáknál és növényeknél egyaránt sikerrel alkalmazzák populációk variabilitásának tanulmányozására. Munkánk célja az volt, hogy a patológiailag már jellemzett, magyar és külföldi P. halstedii izolátumokat iSSR indító szekvenciák használatával is megvizsgáljuk az esetleges polimorfizmusok kimutatására. Ehhez 23, magyar, német, francia és amerikai eredetű, többségében napraforgóról, illetve a H. laetiflorus-ról és a szerbtövisről származó izolátumot választottunk. A kiinduló izolátumokból egysporangium vonalakat állítottunk elő, melyek tíz eltérő patotípust [100, 300, 310, 330, 700, 703, 710, 730, 717(CLI) és 002] reprezentáltak: Az izolátumok között metalaxil-toleránsak is voltak, ez utóbbiak Franciaországból származtak. A DNS kivonást követően kilenc indító szekvenciával külön-külön végeztük a vizsgálatokat két ismétlésben. Öt indító szekvenciával kaptunk jól reprodukálható mintázatot. Ezek a (CAC)4RC, T3B, (GAG)4RC, (GT)7YG és (GTG)5. A vizsgált törzsek genetikai távolságát Treecon programcsomag segítségével számoltuk, ehhez egyszerű párosítást alkalmaztuk. Az analízis a korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan gyenge polimorfizmust eredményezett, azaz sem a patotípus, sem a metalaxil-érzékenység vonatkozásában nem volt számottevő különbség a napraforgóról származó izolátumok között. Ugyanakkor két minta esetében, ezek a H. laetiflorus-ról, illetve a X. strumarium-ról származnak és a napraforgót is fertőzik, a gél mintázatok eltértek a többitől. A különbségek arra utalnak, hogy létezniük kell a Plasmopara halstedii fajon belül olyan változatoknak, amelyek a gazdanövény választás tekintetében valamelyest különböznek egymástól. Erre régebbi irodalmi források is utalnak, ahol a faj komplex voltát hangsúlyozzák. Mindenesetre ez a jelenség mind agronómiai, mind patológiai szempontból fontos és további vizsgálatok sorát igényli.

27

Növénykórtan A VENTÚRIÁS VARASODÁS JÁRVÁNYOK ELEMZÉSE: ÚJ EREDMÉNYEK A JÁRVÁNYOK MATEMATIKAI FÜGGVÉNYVÁLTOZÓIRÓL ÉS AZOK ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL ELŐREJELZÉSI RENDSZEREKBEN HOLB IMRE Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen A járványok időbeni lefolyását idősoros adatpontokkal és az erre illeszthető matematikai függvényekkel (ún. járványgörbékkel) jellemezhetjük. Az általánosan alkalmazható matematikai függvények számos függvényváltozó által determináltak, melyek közül 1-3-at a függvény matematikai képlete határoz meg, azonban ezek nem mindíg megfelelőek a vizsgált biológiai tulajdonság leírására, és így pl. a növényvédelmi szempontból értékesnek ítélhető jellemzőket sem teljeskörűen tartalmazzák. Ezért ezeket az értékes biológiai jellemzőket (változókat) meg kell határozni és a függvénymodellből le kell vezetni. Mivel a matematikai és biológiai függvényváltozók száma nagy és nem egyforma súllyal esnek latba a gyakorlati értékelésnél, ezért a járvány lefolyása szempontjából legfontosabbakat kell kiválasztani. Ezt követően lehet módunk a gyakorlati alkalmazásra. Jelen tanulmány célkitűzése volt a ventúriás varasodás járványok jellemzésére legalkalmasabb függvénytípus meghatározása valamint a függvényváltozók közül a növényvédelmi szempontból legalkalmasabbak kiválasztása. Az eredmények alapján előrjelzési modellek kidolgozására is sor került. Nyolc év hazai adatsorra alapozott függvényillesztési vizsgálat igazolta, hogy a szigmoid típusú (elsősorban a logisztikus) matematikai függvények írják le a legprecízebben a ventúriás varasodás időbeni lefolyását függetlenül a fajta fogékonyságától vagy az alkalmazott növényvédelmi technológiától. A logisztikus függvény matematikai képlete 3 változót határoz meg (végső pont, inflexiós pont, abszolút növekedési ráta). A növényvédelmi szempontból értékesnek ítélhető egyéb változókat azonban a függvény nem tartalmazza, ezért a járványelemzések során a következő lehetséges biológiai változókat sikerült meghatározni és a függvénymodellből levezetni: kezdőpont, relativ növekedési ráta, aszkospóraszóródás kezdete és vége, konídiumképződés kezdete és vége, rügyzáródás időpontja, ontogénikus rezisztencia kialakulási időpontja, görbe alatti terület. Integrált és bioültetvényekben végzett elemzéseim kimutatták, hogy a bioalmaültetvényekben a legmeghatározóbb változók: a görbe alatti terület, a relativ növekedési ráta, rügyzáródás időpontja és az ontogénikus rezisztencia kialakulási időpontja; míg az integrált ültetvényekben: a görbe alatti terület, a relativ növekedési ráta és a konídiumképződés végső fázisa a döntő. Az előbbi változók által meghatározott jellemzőket a jelenleg ismert előrejelzési rendszerek még nem veszik figyelembe, mint lehetséges döntésmegalapozó determinánsokat. Ezért jelen munka során ezek beépítési és közvetlen gyakorlati felhasználási lehetőségei is kidolgozásra kerültek. Az előadásban részletezésre kerül a kidolgozott szimulációs modellek felépítése és az előrejelzési rendszerekben történő alkalmazás lehetősége is. Jelen munka az OTKA F043503 és a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült.

28

Növénykórtan HAZAI ÉGERESEKBEN IZOLÁLT FITOFTÓRÁK BAKONYI JÓZSEF1, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD1, KOLTAY ANDRÁS2, JAN NECHWATAL3 és VARGA KRISZTINA4 1

MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest 3 Universität Konstanz, Konstanz, Németország 4 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest 2

Phytophthorák előfordulása és károkozása erdészeti kultúrákban napjainkban már nem számít ritkaságnak. Legújabb példa erre a Ph. alni sp. nov. Brasier & S. A. Kirk, melyet a fitoftórás égervész felelősének tartanak. A kórokozó komoly károkat okoz szerte Európában, s azonosítása néhány éve Magyarországon is megtörtént. A betegség hazai elterjedtségének vizsgálatakor azonban egyéb fitoftórákat is találtunk égeresekben. Célunk az izolált fitoftórák azonosítása volt. Kitenyésztésre az alábbi módszereket alkalmaztuk: (1) nekrotikus kéreg, illetve gyökér szelektív táptalajra helyezése, ill. (2) rajzóspórák csapdázása babérmeggy levelekkel az égerfák gyökereit is tartalmazó vizes talajszuszpenzióból. Kéregszövetből csak Ph. alni tenyészett. E kórokozót gyökerekből vagy gyökereket is tartalmazó vizes talajszuszpenzióból mindössze egy-egy alkalommal tudtuk kimutatni. Utóbbi szubsztrátumokból a Ph. citricola és – számos Pythium-izolátum mellett – főleg olyan fitoftórák növekedtek, melyeket pusztán morfo-fiziológiai tulajdonságaik alapján nem lehetett teljes biztonsággal azonosítani. Riboszomális DNS ITS szekvenciáik a Ph. gonapodyides és az alakilag rá nagyon emlékeztető, de formálisan eddig le nem írt „Ph. taxon Salixsoil” és „Ph. taxon Forestsoil” izolátumokéihoz álltak legközelebb. Szinte valamennyi fitoftóra, továbbá egy Pythium-tenyészet is fertőzte sebzésen keresztül az üvegházban nevelt égercsemeték törzsét vagy fiatal hajtását. Szabadföldi kísérletekben legagresszívebbnek a Ph. alni standard típusa bizonyult. Őt követte a Ph. citricola és a Ph. alni svéd variánsa. Ezzel szemben egy valószínűleg Ph. gonapodyides fajhoz tartozó izolátum apatogén volt. Az eredmények alapján feltételezzük, hogy a Ph. alnin kívül egyéb fitoftórák is károsítják az égert. Szerepük azonban a fák pusztításában valószínűleg kevésbé jelentős.

29

Növénykórtan MOLEKULÁRIS DIAGNOSZTIKAI MÓDSZER AZ ÉGERVÉSZT OKOZÓ FITOFTÓRA FAJHIBRID KÖZVETLEN KIMUTATÁSÁRA ÉS AZONOSÍTÁSÁRA BAKONYI JÓZSEF, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD és ÉRSEK TIBOR MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Az égert (Alnus spp.) Európa-szerte, így Magyarországon is károsító fitoftóráról ma már tudott, hogy az két égert nem betegítő kórokozó, a Phytophthora cambivora és a Ph. fragariae aneuploid hibridjeinek komplexuma. Igen agresszív standard típusa genetikailag viszonylag stabil, alakilag különböző (svéd, holland, német és brit) variánsai ellenben igen képlékenyek és kevésbé agresszívek. E hibridek izolálása és morfológiai alapon történő meghatározása igen körülményes, mindamellett gyakorlott hozzáértést kíván. Mivel az égervész terjedésében meghatározó szerepet játszik az új telepítésű csemeték eleve fertőzött volta, kívánatos volna a kórokozó kimutatása és ezzel a fertőzött egyedek kiszűrése már a faiskolai állományban. Ezért célul tűztük ki egy olyan molekuláris módszer kidolgozását, amellyel gyorsan, közvetlenül és nagy biztonsággal azonosítható a szóban forgó kórokozó. Célunk megvalósításához az alábbi táblázatban összesített, már részben közölt módszerünket, ill. vele elért eredményeinket használtuk fel. Eszerint a különböző hibridtípusokra specifikusnak tűnő RAPDszakaszok bázissorrendje alapján indítószekvencia (primer)-párok tervezhetők, amelyek PCR segítségével egyedi termékeket specifikusan szaporítanak fel a kórokozó tisztatenyészetéből kivont DNS igen kis (pikogramm) mennyiségéből.

Indítószekvencia-pár Származása: izolátum Jele RAPD-primer/termék SAP1 Standard P772 SAP2 OPG-02/930 bp Svéd var. P876 OPK-12/1130 bp

PCR-termék/izolátum (méret, min. templátmennyiség) Standard Svéd Német Holland Típus variáns variáns Variáns 930 bp Nincs 930 bp 930 bp 20 pg termék 20 pg 20 pg

SWAP1 1130 bp SWAP2 40 pg

1130 bp Nincs 20 pg termék

Nincs Termék

Jelenlegi munkánkban arra voltunk kíváncsiak, vajon az általunk tervezett indítószekvencia-párok valamelyikével tudjuk-e közvetlenül diagnosztizálni a kórokozót (1) a természetes úton fertőződött égerfa betegségtünetet mutató törzsi kéregszövetéből, ill.(2) talajminta nem steril vizes kivonatában képződő zoospórákból. Ez irányú vizsgálatainkhoz a Sigma cég REDExtract-N-Amp™ Plant PCR csomagját használtuk, amely alkalmas arra, hogy az extrakciós pufferrel kivont DNS-t közvetlenül alkalmazzuk PCR-re, a szokásos tisztítási lépések mellőzésével. A SWAP1/SWAP2 indítószekvencia-pár a PCR során mind a beteg kéregszövetből, mind az adott tünetet okozó izolátum zoospóra-szuszpenziójából (már 10 spórából!) egy 1130 bp nagyságú DNS-szakaszt szaporított fel, ami alapján a betegséget vagy a standard típus vagy a svéd variáns okozhatta. Mivel a kitenyésztett izolátum morfológiai sajátságai egyeztek a svéd variáns jellemzőivel, a másik primerpár felhasználása nélkül is pontosan, típus szerint azonosíthattuk a kórokozót. Nagy érzékenysége révén módszerünk alkalmas az égervész kórokozójának néhány óra alatt elvégezhető közvetlen kimutatására és azonosítására akár a kórokozó által kolonizált növényi szövetből, akár az éger talajkörnyezetében előforduló fitoftórafajok közül, a kirajzó zoospórákból.

30

Növénykórtan SZÜRKEROTHADÁST OKOZÓ BOTRYTIS CINEREA POPULÁCIÓK JELLEMZÉSE MINISZATELLIT SZEKVENCIA VIZSGÁLATÁVAL VÁCZY KÁLMÁN1, KARAFFA LEVENTE2, KÖVICS GYÖRGY3 és SÁNDOR ERZSÉBET3 1

FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék, Debrecen 3 Debreceni Egyetem, ATC, Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen 2

A növénykórokozó gombák populációinak ismerete elengedhetetlen az ellenük történő védekezés kialakításakor. Populációgenetikai elemzésük során hagyományosan a patogenitást és a peszticidekkel szembeni rezisztenciát vizsgálták. Mivel azonban ezek a tulajdonságok erős szelekciós nyomás alatt állnak, csak torzított információt adnak a genetikai variabilitásáról. Ezért olyan genetikai markereket kell kiválasztani, amelyek (vélhetően) függetlenek a szelekciós nyomás alatt álló tulajdonságoktól. A miniszatellit a DNS egy meghatározott, fehérjét nem kódoló szakasza. Rövid (6-120 bázispárnyi), változó számú és egymástól csak minimálisan különböző variánsokból épül fel, melyek egymást szorosan követve többször ismétlődnek (tandem repeat). Kifejezetten variábilis régió; a variánsok szekvenciája és az ismétlődő egységek száma is egyedről egyedre változhat. A szürkerothadást okozó Botrytis cinerea (teleomorf: Botryotinia fuckeliana) gomba miniszatellitje (MSB1) az ATP szintetáz gén intronjában (vagyis a genom egyetlen lókuszán) található, és 37 bp hosszúságú ismétlődő variánsokból áll. A termelők fungicidek alkalmazásával próbálnak védekezni a B. cinerea ellen, de egyre gyakrabban jelennek meg rezisztens törzsek. A sikeres védekezést megnehezíti, hogy nagyon variábilis gombáról van szó, melynek populációiról nincsenek megfelelő ismereteink. Két évvel ezelőtt elkezdett kutatásaink célja az Egri Borvidék szőlőültetvényein élő B. cinerea populációk genetikai változatosságának vizsgálata volt. A borvidék területéről begyűjtött fertőzött bogyókról 2003-ban 40 db, tiszta, egyspórás B. cinerea izolátumot sikerült készítenünk. Az izolátumokból nyert DNS-ből az MSB1 miniszatellit szekvenciát tartalmazó ATP szintetáz gén intronját felszaporítottuk, majd szekvenáltattuk (MWG Biotech, Németország). Minden B. cinerea izolátumból amplifikálni tudtuk az MSB1 miniszatellit szekvenciát. Összesen 21 féle miniszatellit variáns (minisatellite variant repeats – MVRs) ismétlődött a 40 izolátum miniszatellit szekvenciáiban. Az ismétlődések száma 6 és 9 között változott. Az MVR-ek közül az a11 és a b111 minden izolátumban megtalálható volt. Az izolátumok az MSB1 miniszatellit szekvencia alapján 9 csoportba oszthatók. Két allél gyakorisága magas (40%, illetve 17%) volt, öt allél viszont csak 1-2 izolátumban volt jelen. A gyakoribb allélok az Egri Borvidék több pontjáról is kimutathatók voltak. Összegzésként megállapítható, hogy az MSB1 miniszatellit szekvencia alapján az Egri Borvidék B. cinerea populációja nagyon variábilis. Nagyobb mintaszám vizsgálatával, illetve a DNS egyéb variábilis régióinak szekvenálásával lehetőségünk lesz a fontosabb populációs paraméterek (genetikai variábilitás mértéke, populációnagyság, a szexuális szaporodás megléte illetve gyakorisága) meghatározására, melyek reményeink szerint megmutatják majd, hogy a szürkerothadással szemben mennyi ideig remélhető hatékony védekezés egy adott fungiciddel. Egy nagy populáció ugyanis nyilvánvalóan nagyobb valószínűséggel tartalmaz különböző fungicid rezisztencia, vagy virulencia géneket. Egy olyan populációban pedig, ahol gyakran és rendszeresen van szexuális szaporodás a törzsek között, gyorsabban alakulhatnak ki egyszerre többféle fungiciddekel szemben is rezisztenciát mutató típusok.

31

Növénykórtan GYÓGYNÖVÉNYEKEN ELŐFORDULÓ ASCOCHYTA FAJOK NAGY GÉZA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest Az elmúlt években a gyógy- és aromanövények betegségeit tanulmányozva Budapest-Soroksáron és Herencsényben fekete mályvarózsa (Althaea rosea var. nigra), festő buzér (Rubia tinctorum), közönséges bojtorján (Arctium lappa), közönséges édeskömény (Foeniculum vulgare subsp. capillaceum var. vulgare) és orvosi zíliz (Althaea officinalis) növényen 4 Ascochyta faj fellépését figyeltem meg. Morfológiai és tenyészbélyegek alapján a fekete mályvarózsát és orvosi zílizet fertőző kórokozót Ascochyta malvicola Sacc., a festő buzért fertőző kórokozót A. rubiae Bub., a közönséges bojtorjánt fertőző kórokozót A. doronici Allesch. és a közönséges édesköményt fertőző kórokozót A. foeniculina McAlp. fajnak határoztam meg. Az Ascochyta malvicola Sacc. fekete mályvarózsán és orvosi zílizen, az A. doronici Allesch. közönséges bojtorjánon levélfoltosságot, az A. rubiae Bub. festő buzéron levél- és szárfoltosságot, az A. foeniculina McAlp. közönséges édesköményen szárfoltosságot, valamint a magvakon töppedést okozott. A fertőzött növényrészek száradása és pusztulása következtében fekete mályvarózsán az Ascochyta malvicola Sacc., festő buzéron az A. rubiae Bub., közönséges bojtorjánon az A. doronici Allesch. közepes-, közönséges édesköményen az A. foeniculina McAlp. és orvosi zílizen az A. malvicola Sacc. kismértékű kártételt okozott. Az A. foeniculina McAlp. Okozta magtöppedés a magvak csírázását és a kelést nem befolyásolta. Az A. doronici Allesch. és A. malvicola Sacc. piknídiumai lapított lencse alakúak, fakóbarnák ritkán feketék. Az A. foeniculina McAlp. és A. rubiae Bub. piknídiumai gömbölydedek, feketék ill. világosbarnák. Mind a 4 faj konídiuma színtelen, elliptikus, vagy hengeres, esetleg kissé hajlított, 1 vagy 2 sejtű. Az A. foeniculina McAlp. konídiuma ritkán 3 sejtű is lehet. Kórokozó A. doronici A. foeniculina A. malvicola A. rubiae

Piknídium szélessége szélsőérték Átlag µm 50,0-150,0 92,6 62,5-212,5 127,0 87,5-150,0 110,0 162,0-268,8 196,1

Konídium mérete h. × sz. átlag µm 5,4-11,7×2,5-3,8 8,0×3,1 7,5-16,2×3,8-6,2 12,4×4,4 5,8-11,7×2,5-4,6 8,6×3,1 5,0-10,0×2,1-3,3 7,2×2,8

A vizsgált Ascochyta fajok tenyészbélyegeiben lényeges eltérést nem tapasztaltam. Leonianmaláta agar táptalajon jól tenyészthetők. A fiatalabb egykonídiumos tenyészetük piszkosfehér színű, közepük sötétebb szürkésbarna, szélük karéjos, ritkán hullámos. Légmicélium képzés általában bőséges. Az idős tenyészetekben termőtestek gyakran képződnek. A kórokozók közül Boerema (1976) és Kövics (1995) nyomán elvégzett vizsgálataim alapján az Ascochyta doronici Allesch. és az A. malvicola Sacc. fajok Phoma nemzetségbe történő átsorolása lehetséges. A hazai irodalomban az Ascochyta foeniculina McAlp., az A. malvicola Sacc. és az A. rubiae Bub. gombák eddigi előfordulására utalást nem találtam.

32

Növénykórtan SZÜRKEPENÉSZ ELLENÁLLÓSÁG KIALAKÍTÁSA DOHÁNYBAN TRICHODERMA ENDOKITINÁZ GÉN SEGÍTSÉGÉVEL KÁLAI KATALIN1, GICZEY GÁBOR1, MÉSZÁROS ANNAMÁRIA1, DÉNES FERENC2 és BALÁZS ERVIN1 1 2

Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht., Sarród

A gomba-betegségek elleni rezisztencia kialakítása mind a mai napig nagy kihívást jelent a növénynemesítők számára. A biotechnológiai módszerek előtérbe kerülésével új távlatok nyílhatnak meg ebben a kérdésben is. Ígéretes lehetőség az antifungális anyagokat termelő gének kefejeztetése a növényben. A Trichoderma fajok gombagátló hatásukról ismertek, amely részben annak köszönhető, hogy extracelluláris kitináz enzimeket választanak ki. A kitinázok a gombák sejtfalát alkotó kitint hidrolizálják. Hazai kutatások rámutattak, hogy a Trichoderma hamatum endokitináz enzime gátolja más gombák növekedését. Úgy gondoltuk, hogy az enzim termelésért felelős gén kifejeztetése növényekben megnövelheti azok gomba-betegségekkel szembeni toleranciáját. Hipotézisünket először egy modell-növényen, a dohányon kívántuk alátámasztani. A Trichoderma hamatum 42 kDa-os endokitinázát kódoló gént transzformáltuk dohány növényekbe. A szelektív táptalajon nőtt növények morfológiailag és élettanilag nem különböztek a vad típusú növényektől. PCR tesztek bizonyították, hogy a felnevelt növények mindegyike tartalmazta a Trichoderma hamatum endokitináz génjét. Az üvegházi körülmények között zajló szürkepenész-fertőzések során megállapítottuk, hogy a transzgénikus vonalak eltérő fokú, de a kontrollhoz képest megnövekedett toleranciát mutatnak a gombával szemben. A vizsgált gén a második és harmadik utódnemzedékből is kimutatható volt. A pozitív eredmények alátámasztották azt a hipotézisünket, hogy Trichoderma hamatum endokitináz gén segítségével ellenállóbb növényi vonalakat lehet létrehozni, tehát megkezdhetjük a munkát gazdaságilag fontos növényekkel is.

33

Növénykórtan A BURGONYA Y VÍRUS KÖPENYFEHÉRJE HIBRIDJEINEK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FERTŐZŐKÉPESSÉGÜK VIZSGÁLATA BUKOVINSZKI ÁGNES1, REINHARD GÖTZ2, EDGAR MAISS3 és BALÁZS ERVIN1 1

Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő Biologische Bundesanstalt, Braunschweig, Németország 3 Institut für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, Universität Hannover, Németország 2

A burgonya Y vírus (Potato virus Y – PVY) fertőzi a Solanaceae családba tartozó fontos haszonnövényeket, legjelentősebb kártételei a burgonya esetében ismertek. Legalább három általánosan elterjedt, klasszikus értelemben vett törzse létezik, de ennél több patotípust írtak le. A hazánkban legnagyobb károkat okozó és a többihez képest túlnyomó részt jelen lévő törzs a PVY-NTN. Ez a törzs a burgonya gumó nekrotikus gyűrűsfoltosság, az egyik legsúlyosabb vírusos burgonyabetegség okozója. A vírusok elleni modern védekezéshez a rezisztenciára való nemesítés a legígéretesebb út. Ehhez azonban elengedhetetlen az adott vírus alapos ismerete, amely modern molekuláris módszerek alkalmazása nélkül nem tekinthető kielégítőnek. Különösen az RNS vírusok esetén alapvető fontosságú az, hogy rendelkezésre álljon a vírus fertőzőképes cDNS klónja, amely így a vírusgenomot „manipulálható” formában tartalmazza. A PVY-ból egészen 1997-ig nem sikerült ilyen teljes cDNS klónt előállítani, és tudomásunk szerint a kész klón felhasználásával kapcsolatos további közlemények még nem születtek. Célunk az volt, hogy a PVY köpenyfehérjéjének (coat protein - CP) szerepét megvizsgáljuk a vírus egyes törzseire jellemző különböző tünetek kialakításában. Ehhez olyan hibrid vírusokat állítottunk elő, amelyek „hátterét” a PVY-N törzs genomja alkotja, a köpenyfehérje régió pedig más törzsek (PVY-NTN, PVY-O, ill. PVY-N-Wilga) CP-iből származik. Ezután Nicotiana benthamiana növények „génpuskával” való inokulálásával ellenőriztük, hogy a kimérák megtartották-e fertőzőképességüket. Több párhuzamos kísérlet után elmondható, hogy az NTN és az O hibrid biztosan megőrizte, míg az N-Wilga hibrid esetén ez még nem bizonyított. A két új fertőzőképes hibrid és a három szülői törzs (PVY-N, PVY-NTN, PVY-O) birtokában ezután széleskörű gazdanövény fertőzési kísérletet indítottunk. Ennek során elsősorban olyan fajokat kerestünk, amelyeken a hibridek egymáshoz képest eltérő, vagy a szülői vírussal azonos tüneteket okoznak. Négy Nicotiana fajt (N. tabacum cv. Xanthi, N. clevelandii, N. glutinosa, N. rustica), négy Physalis fajt (Ph. floridana, Ph. pubescens, Ph. peruvianae, Ph. alkekengi), négy paradicsom fajtát (L. esculentum cv. Manó, Marmande, Mobil, Zömök), négy burgonya fajtát (S. tuberosum cv. Mindenes, Kisvárdai Rózsa, Gülbaba, Russet Burbank) és néhány Chenopodium fajt inokuláltunk. Az eddigi eredmények alapján a ’Mindenes’ burgonyafajta a hibrid klónokkal nem, míg a szülői törzsekkel fertőzhető. A Physalis floridana – mint a legtöbb megvizsgált faj – mindegyik vírussal fertőzhető volt, ám ebben az egy esetben tapasztaltunk jellegzetes tünetbeli különbségeket is. A PVY-N nem okozott jól látható tüneteket a vírus jelenléte ellenére. Ezzel azonos képet mutatott a PVY-N/NTN hibrid, ami arra utal, hogy az NTN köpenyfehérje nem meghatározó a PVY-NTN szülőre jellemző tünetek kialakulásában. Ezzel épp ellenkező eredményt adott a PVY-N/O, amelyen a PVY-O-ra jellemző tünetek alakultak ki, azt sejtetve, hogy itt viszont a CP befolyásolja a törzsre jellemző tüneteket.

34

Növénykórtan STRESSZ-VÁLASZOKBAN RÉSZTVEVŐ MAP KINÁZ JELLEMZÉSE FUSARIUM PROLIFERATUMBAN ÁDÁM ATTILA1 , KOHUT GÁBOR1 és HORNOK LÁSZLÓ1,2 1

Szent István Egyetem Mezőgazdasági Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék, MTA Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő 2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő

Gombákban a mitogén aktivált protein (MAP) kinázok három alcsoportját különböztetik meg: a YERK1 (yeast and fungal extracellular regulated kinases), a YERK2 és az YSAPK (yeast and fungal stress activated protein kinases) csoportot. Fejlett növénykórokozó gombákban (Magnaporthe grisea, Claviceps purpurea) a YERK1 és YERK2 típusú MAP kinázok az appresszórium képződésben és a biotróf kapcsolat kialakításában játszanak szerepet. Az YSAPK csoportba tartozó MAP kinázok pedig az ozmoregulációban és a stressz-adaptációs folyamatokban vesznek részt. A fakultatív kórokozó, polifág, mikotoxin termelő gombákban nem sokat tudunk a jelátviteli folyamatok e fontos elemeiről, ezért kezdtük el vizsgálni szerepüket és működésüket a modellként kiválasztott Fusarium proliferatumban. „In-gel kinase” módszer alkalmazásával kimutattuk, hogy különböző abiotikus stressz faktorok (hő, ozmotikus nyomás és hidrogén peroxid) hatására ugyanaz a 49 kDa molekulatömegű MBP (mielin bázikus protein) kináz aktiválódik a F. proliferatum micéliumában. Ez az FpMK1-nek elnevezett fehérje hasonló funkciót tölt be, mint a M. griseaból, a Cryphonectria parasiticaból és az élesztőgombából ismert MgOSM1, CpMK1, illetve HOG-1 YSAPK típusú MAP kinázok, valamint az emberből származó p38 MAP kináz, amelyek változatos abiotikus stresszhatásokra adott válaszokban játszanak szerepet. Több, mint 40 gombaeredetű MAP kináz gén szekvenciájának elemzése alapján azonosítottunk egy olyan, hét aminosav hosszúságú motívumot, amely az egyes gomba MAPK alcsoportokon belül nagyfokú konzerváltságot mutatott. Ez adott lehetőséget arra, hogy specifikus indítószekvenciákat tervezzünk, és polimeráz láncreakció segítségével klónozzuk a F. proliferatumban kimutatott 49 kDa-os fehérje génjét. Az FpMK1 génről származtatott fehérje Nterminális 220 aminosava 96.9, 96.1, illetve 87.8%-os hasonlóságot mutatott a MgOSM1, a CpMK1, illetve a HOG1 fehérjével. A származtatott FpMK1 fehérjén azonosítottuk az YSAPK alcsoportra jellemző ThrGlyTyr (TGY) kettős foszforilációs (treonin/tirozin) motívumot is; ez a szakasz a MAP kinázok poszttranszlációs aktivációjáért felelős. Az FpMK1 TGY szekvencia környezete (MTGYVSTR) nagyfokú homológiát mutatott a humán p38 MAP kináz hasonló helyzetű szekvenciájával (MTGYVATR) is, annak ellenére, hogy az FpMK1 és a p38 gének közötti általános homológia csak 50.9 %-os volt. Ez a megegyezés lehetővé teszi az FpMK1 fehérje immunológiai azonosítását is, annak igazolását, hogy az elektroforézissel kimutatott 49 kDa fehérje valóban YSAPK típusú MAP kináz. Jelen kutatás az OTKA támogatásában valósult meg (OTKA T046529, T043221).

35

Növénykórtan EGY REKOMBINÁNS ÉS KÖPENYFEHÉRJÉJÉBEN DELÉCIÓT HORDOZÓ SZILVA HIMLŐ VÍRUS IZOLÁTUM JELLEMZÉSE SZATHMÁRY ERZSÉBET1,2, NÁDUDVARINÉ NOVÁK JÚLIA1, TÓBIÁS ISTVÁN3 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1,2 1

Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Környezetbiotechnológiai Intézet, Gödöllő 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest 3 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A szilvahimlő vírus (Plum pox virus, PPV) Európa gazdaságilag egyik legjelentősebb víruskórokozója, amely súlyos károkat idéz elő a magyarországi szilva-, kajszi- és őszibarack ültetvényekben. A világon több, szerológiai tulajdonságaiban különböző csoportja ismert, nemrég az ún. rekombináns izolátumok csoportját is elkülönítették. Korábbi munkánk során Magyarország észak-keleti részéről, helyi szilvafajtákról PPV izolátumokat gyűjtöttünk be és vizsgáltunk meg. Vizsgálataink során a molekuláris virológia széles körben elterjedt módszereit használtuk (totál nukleinsav-kivonás, reverztranszkripció, PCR reakció, klónozás, western blot). A vírusgenom 3’ végét PCR reakcióval szaporítottuk fel. A primereket úgy választottuk meg, hogy a PCR termék tartalmazza a nagy sejtmagi zárványfehérje gén (NIb) 3’ végét, a teljes köpenyfehérje gént (CP) és a 3’nem-transzlálódó régiót (3’ UTR). Az egyes izolátumok PCR termékeit vizsgálva közülük egy, a B1298 jelű, rövidebbnek bizonyult, mint a többi, így azt további vizsgálatoknak vetettük alá. Annak tisztázására, hogy nem egy PCR műtermékről van szó ezt a rövidebb köpenyfehérje gént tartalmazó szakaszt beépítettük a korábban elkészített SK-68 vírusizolátum fertőzőképes klónjába. A köpenyfehérje csere nem volt hatással a vírus létfontosságú életfolyamataira. Lágyszárú tesztnövényekből össz nukleinsav-kivonást végeztünk, amit reverztranszkripció, majd PCR követett. A PCR terméket klónoztuk és nukleinsav sorrendjét meghatároztuk. A köpenyfehérje gén vizsgálatakor 135 nukleotid hosszúságú (45 aminosav) deléciót mutattunk ki a gén 5’ végén. A PPV köpenyfehérjében lévő delécióra ez idáig csak három másik példa (PPV-NAT, PPV-SH, PPV-KAZ) ismert. A B1298 izolátumban a mutáció nem érintette a levéltetűvel való átvihetőségért felelős DAG aminosav motívumot, mivel a mutáció ez után helyezkedett el a genomon. Az izolátum klónozott nukleinsav szekvenciájának vizsgálata után aminosav sorrendjét összehasonlítottuk más PPV izolátumokéval, és elkészítettük a filogenetikai törzsfát. E szerint a B1298 izolátum a rekombináns izolátumok egy tagja. A B1298 izolátum levéltetűvel való átvihetőségét is vizsgáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy ez az izolátum hasonló hatékonysággal vihető át, mint más delécióval nem rendelkező izolátum. Számítógépes analízis segítségével elkészítettük a B1298 izolátum CP-jének feltételezett harmadlagos szerkezetét. A mutáció nem eredményez strukturális változást a fehérje szerkezetében. A B1298 izolátum kimutathatóságát különböző cégek által forgalmazott poli- és monoklonális antitestekkel teszteltük. A felhasznált antitestektől függően eltérő eredményeket kaptunk, bizonyos antitestek esetében az izolátum rossz hatékonysággal volt kimutatható.

36

Növénykórtan MEDICAGO TRUNCATULA GAERTNER, MINT A SUNNHEMP MOSAIC VIRUS (SHMV, GENUS: TOBAMOVIRUS) KISÉRLETI GAZDANÖVÉNYE VÁRALLYAY ÉVA1, SALAMON PÁL2 és BURGYÁN JÓZSEF1 1 2

Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő Berkesz, Rákóczi út 14.

A hüvelyesek (Leguminosae) családjához tartozó Medicago truncatula a lúdfű (Arabidopsis thaliana) mellett a növényi genomika egyik legfontosabb modell növénye. Génfunkcióinak (pl. a fejlődésbiológiai és a kórokozókkal szembeni rezisztenciát biztosító mechanizmusok) tanulmányozásához olyan vírus-vektor kifejlesztésére volt szükség, mely lehetővé teszi a géncsendesítés (gene silencing) jelenségének felhasználását. Ezeket a kutatásokat hátráltatta, hogy a M. truncatula vírusokkal szembeni fogékonyságát és/vagy ellenállóságát eddig nem vizsgálták. Ezért nem állt rendelkezésre olyan vírusvektor, melynek segítségével a növénybe genetikai transzformáció nélkül különböző gének juttathatók. A módszerrel növényi gének is kiüthetők, így a hiánymutánsok fenotípusából következtethetünk a növényi gének funkcióira. A M. truncatula vírusfogékonyságának tanulmányozásához a növény különböző ökotípusait a Tobamovirus genushoz tartozó Tobacco mosaic virus (TMV), Tomato mosaic virus (ToMV) és Sunnhemp mosaic virus (SHMV) izolátumaival fertőztük. Megállapítottuk, hogy fenti vírusok a növényen tüneteket nem okoztak. Biotesztekkel kimutattuk, hogy a M. truncatula nem gazdanövénye a TMV-nek és a ToMV-nek, azonban szisztémikusan fogékony az SHMV fertőzésére. Az SHMV-t a fertőzött növényekből Northern hibridizációval is kimutattuk. Vírusvektor kifejlesztéséhez az SHMV-t klónoztuk és fertőzőképes transzkriptumot készítettünk. A zöld fluoreszcens fehérjét (GFP-t), illetve annak darabját tartalmazó vírusvektor géncsendesítő tulajdonságát GFP transzgénikus N. benthamiana növényen teszteltük. A vektor hatékony volt, így tesztelése M. truncatula-n is elkezdődött. A M. truncatula – SHMV gazda-vírus kapcsolatot először állapítottuk meg és használtuk genetikai vizsgálatokhoz.

37

Növénykórtan A BAKTÉRIUMOK ÁRULKODÓ JELEI: MI ALAPJÁN ISMERIK FEL A NÖVÉNYEK A BAKTÉRIUMOKAT? VARGA GABRIELLA J., OTT PÉTER G. és KLEMENT ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Az indukált növényi védekezési mechanizmusokat az idegen felismerése alapján két csoportba sorolhatjuk: 1. Általános elicitorok (PAMP- Pathogen Associated Molecular Patterns) felismerésén alapuló általános rezisztencia (basal resistance), 2. Avirulencia faktorok felismerésén és R-fehérjék által közvetített rezisztencia, mely többnyire hiperszenzitív reakcióval jár. Az általános rezisztencia a legősibb védekezési mechanizmus. Az evolúció során fennmaradását és jelentőségét annak köszönheti, hogy azonnal felismeri és néhány óra alatt visszaszorítja a növényi szövetekbe jutó mikróbákat. A baktériumok, vírusok és gombák nem tudják elkerülni a növények általi felismerést, mivel nem nélkülözhetik az általános elicitorokat. Az általános rezisztencia jelenlétét és létjogosultságát a szaprofiton mikroorganizmusok – növény-kapcsolat példáján is nyomon követhetjük. Az általános rezisztencia során megfigyelhető jellemző vonások dohányban két, egymással összefügésben álló, fő jellemzőiben mégis különböző szakaszra utalnak: a gyorsan kialakuló, korai általános rezisztenciára (továbbiakban KÁR) és az egy-két nap elteltével megjelenő, késői általános rezisztenciára. Mivel a felismerés és gyorsaság kulcsszerepet játszik az általános rezisztencia sikerességében, kísérleteink elsődleges célja a KÁR elicitorának vagy elicitorainak meghatározása volt. Korábban leírtunk két kitináz fehérjét, melyek megjelenése a dohány sejtközötti folyadékában a KÁR-hoz kapcsolható. Kísérleteinkben az állati – és részben a növényi – immunkutatásokból ismert elicitorok KÁR indukcióját vizsgáltuk. A vizsgált elicitorok a flagellin, hideg-sokk fehérje, peptidoglükán, lipopoliszacharid voltak. Megvizsgáltuk a baktériumok ostorának fehérje alkotórészét képző flagellin szintetikus, 15 aminosav hosszúságú peptidjének KÁR indukcióját. Azonban ez nem bizonyult rezisztencia elicitornak dohányban. A flagellin 22 aminosavas peptidje indukálta a kitinázokat és a KÁR-t is. A gram-pozitív Micrococcus lisodeicticusból tisztított hideg-sokk fehérje és peptidoglükán elicitor szerepét nem sikerült egyértelműen kimutatni. A teljes baktérium sejtek kitináz indukciója jóval felülmúlta az önmagukban növénybe injektált elicitorok általi kitináz indukciót. A gram-negatív baktériumok sejtfalának lipopoliszacharid (LPS) alkotóeleme gyengén indukálta a kitinázokat, és azok időbeli megjelenése a sejtközötti folyadékban nem esett egybe a KÁR várható megjelenésével. A flagellin növénybe injektálásával a kezelt területen hatékony általános rezisztenciát indukáltunk. Azonban a Micrococcus lisodeicticus baktérium nem rendelkezik ostorral, ezért a flagellint nem mondhatjuk egyedüli elicitornak. Teljes baktériumsejtek növénybe injektálása esetén a növényben reakciók sokasága fejti ki együttes hatását. A KÁR elicitorainak meghatározásával elkerülhető a teljes baktériumsejtek használata, és az egyes felismerési reakciók, jelátviteli utak külön-külön tanulmányozhatóvá válnak.

38

Növénykórtan GENOMSZINTŰ TRANSZKRIPCIÓS VÁLTOZÁSOK BAKTÉRIUM FERTŐZÉST KÖVETŐEN KIALAKULÓ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ SORÁN MEDICAGO TRUNCATULA NÖVÉNYBEN BOZSÓ ZOLTÁN1, SZATMÁRI ÁGNES1, KONDOROSI ÉVA2, KONDOROSI ÁDÁM2 és KLEMENT ZOLTÁN1 1 2

MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Institut des Sciences du Vegetal, Gif-sur-Yvette, Franciaország

A baktériumok növényi szövetbe jutása után a növényi védekezési reakciók közül az idegen molekulák felismerésén alapuló általános védekezési reakció alakul ki elsőként. Az általános védekezési reakció kialakulásának gyorsasága (néhány óra) következtében hatékonyan képes gátolni a bejutott mikroorganizmusok szaporodását. A baktériumok esetében, a sejtek felszínén általánosan megtalálható molekulák felismerése a kiváltóka ennek a fajta védekezési módnak. Mivel ezek az általános sejtfelszíni faktorok a patogén és a nem-patogén baktériumok esetében is megtalálhatóak, így az általános védekezési reakció mindkét esetben aktiválódik. Ezen kívül a patogén baktériumok esetében a kórokozó képesség kialakításában résztvevő (többnyire fehérje természetű) molekulák rezisztencia gének közvetítette felismerése további védekezési reakciókat vált ki, amely sokszor a növényi sejtek elhalásához (HR) vezet. Az általános, és a patogének indukálta specifikus reakciók (HR) egymást kiegészítve, egymással kölcsönhatásban alakítják ki a növény védekezését. Az általános védekezési reakció kialakulása igen összetett folyamat, melynek létrejöttéhez számos növényi gén aktivitásának megváltozása (és fehérjévé történő átíródása) szükséges, melyekről viszonylag kevés ismeretünk van. A génaktivitás változások genomi szintű vizsgálata az egyik első lépés ezen védekezési reakció pontosabb megismeréséhez. A transzkripciós változásokat Medicago truncatula levélszövetből nyert mintákban vizsgáltuk a Medicago közel 16000 génjének próbáját hordozó microarray segítségével. A fertőzéseket a Pseudomonas syringae pv. syringae vad típusú (HR-t kiváltó), és annak HR-negatív mutáns törzsével, illetve a Sinorhizobium meliloti-val végeztük. A génaktivitás-változásokat korai (a fertőzést követő 6. órában) és késői (a fertőzést követő 24. órában) vett mintákban elemeztük. Általánosan elmondható, hogy a baktériumfertőzésnek már a korai fázisában igen széleskörű, több száz gén aktivitását megváltoztató transzkripciós változások történnek. A vártaknak megfelelően a HR-t kiváltó baktérium okozta a gének aktivitásában a legintenzívebb változást, azaz egy-egy adott gén esetében a legnagyobb mérvű aktivációt vagy repressziót. A HR-negatív P. syringae baktérium ennél kisebb, míg a S. melioti a legkisebb mértékű változást váltotta ki. A HR-negatív baktériummal kezelt késői (24 órás) mintákban a növényi válasz lecsengését figyelhettük meg. Ekkor kevesebb gén, kisebb génaktivitás-változást mutatott a kontrollhoz képest. A megváltozott aktivitású gének funkció szerinti csoportosítása azt mutatja, hogy az általános védekezési reakció kialakulása során, a különböző növényi folyamatokhoz kapcsolható gének széles skáláján történtek változások. Aktiválódtak pl. a sejt antioxidáns/méregtelenítési reakcióiban, a növényi sejtfal felépítésében, erősítésében résztvevő gének. Számos jelátvitelben résztvevő gén, transzkripciós faktor, transzport folyamatban résztvevő, és természetesen már korábban a kórokozók elleni védekezésben leírt gének aktivitása megváltozott. A fokozott növényi fehérjeszintézis igényét a riboszóma és egyéb, ezzel kapcsolatos gének megnövekedett átírása szolgálta. A fotoszintézishez kapcsolható gének átíródása viszont átmenetileg gátol volt a fertőzések után. Ezek a vizsgálatok lehetőséget teremtenek az egyes gének, illetve géncsoportok szerepének későbbi részletesebb feltárásához, és az általános védekezési folyamat kialakulásának alaposabb megismeréséhez.

39

Növénykórtan A KÖRNYEZETI HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A BAKTÉRIUMOK ÁLTAL PAPRIKA NÖVÉNYEKBEN INDUKÁLT VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUSOK ÉS AZ EHHEZ KAPCSOLHATÓ FEHÉRJÉK MEGJELENÉSÉRE BESENYEI ESZTER, OTT PÉTER G, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD, SZATMÁRI ÁGNES, VARGA GABRIELLA J és KLEMENT ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A korai általános rezisztencia a baktérium-növény kapcsolatban kialakuló gyors, első vonalbeli, nem-specifikus növényi védekezési mechanizmus. Lokális folyamat, amely szaprofiton baktériumokkal a hiperszenzitív reakciótól (HR) függetlenül indukálható. Gátolja a szövetek sejtközötti járataiba került kórokozó és nem kórokozó baktériumok szaporodását. Ezért egy későbbi felülfertőzés által okozott HR megjelenését is gátolja, de fogékony kapcsolatban nem képes megakadályozni a betegség kialakulását. Szabályozott körülmények között bizonyítottuk, hogy mind az általános rezisztencia mind a HR kialakulása erősen függ a hőmérséklettől. A 30 oC-on tartott paprika növényeken mindkét védekezés 24 órán belül kialakul. Ezzel ellentétben 5 oC-on a fertőzést követő két napon belül egyik védekezési válasz sem mutatható ki. Az általános rezisztenciát a HR-től függetlenül indukáló szaprofiton Pseudomonas fluorescens (Pf) valamint az általános rezisztenciát és a HR-t együttesen kiváltó hidegtűrő, opportunista patogén Pseudomonas syringae pv. syringae (Pss) 30 és 5 oC-on tartott paprika növényekben mért szaporodásgörbéje a tüneti megfigyeléseinket alátámasztotta. Az általános rezisztencia a Pf koncentrációját 30 oC-on gyorsan csökkenti. A Pss kezdeti szaporodását pedig az általános rezisztencia és a HR együttes hatása képes letörni. Ezzel ellentétben a szélsőségesnek tekinthető 5 oC-on, egyik védekezés sem hatékony a paprika levélszövetébe injektált baktériumokkal szemben. Eddigi eredményeink alátámasztására megkezdtük a baktériummal kezelt levélszövetből kinyert intercelluláris folyadék (IWF) proteomikai vizsgálatát. Natív és denaturáló körülmények között tanulmányoztuk a baktérium sejtek közvetlen környezetében bekövetkező enzimatikus változásokat. 30 oC-on az általános rezisztencia és a HR esetében gyors és azonos mértékű kitináz aktivitás növekedést tapasztaltunk. Az általános rezisztencia működésekor a kitináz aktivitás a fertőzést követő 24 órára elérte a maximumát és 72 óra múlva lecsengett. A HR kialakulásakor a legmagasabb kitináz aktivitást a fertőzést követő 48 óra múlva mértük, de a későbbi vizsgált időpontokban is magas maradt. A baktériumkezelések hatására a kitináz aktivitás 5 oC-on a vizsgálat folyamán (8-120 óra) mindvégig alacsony maradt. A 30 oC-on tartott, baktériumokkal kezet növények sejtközötti folyadékában a peroxidáz aktivitás is megemelkedett. A két baktériumos kezelés között nem volt különbség. Azonban 5 oC-on a peroxidázok aktivitása is gyenge maradt. Denaturáló körülmények között az általános rezisztenciához kapcsolható markereket is találtunk, melyek erőssége, időbeli lefutása párhuzamba állítható a paprika baktériumok által indukált védekezésével.

40

Növénykórtan ANTIOXIDÁNSOK SZEREPE AZ ÁRPA LISZTHARMAT-ELLENÁLLÓSÁGÁBAN HARRACH BORBÁLA, FODOR JÓZSEF és BARNA BALÁZS MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Előzetes kísérleteink szerint árpában a hiperszenzitív reakciót (HR) mutató, nekrózissal járó lisztharmat-rezisztencia esetében fokozódik az oxigén reaktív származékainak (szuperoxid-gyök, hidrogén-peroxid, hidroxil-gyök) képződése és a lipid-peroxidáció. Ugyanakkor a HR-t nem mutató, vagyis az mlo gén által kódolt, nem-specifikus rezisztencia esetében nem ismert az antioxidáns kapacitás szerepe. Kísérleteink során összehasonlítottuk a lisztharmat-fogékony ’Ingrid’ fajtát az Mla, Mlg (mindkettő HR-típusú rezisztenciát kódoló) vagy mlo rezisztenciagént hordozó, közel-izogén rezisztens árpa-vonalakkal. Spektrofotométerrel vizsgáltuk a legfontosabb antioxidáns enzimek aktivitását (kataláz, aszkorbát-peroxidáz, gvajakol-peroxidáz, glutation-reduktáz, glutation-S-transzferáz, dehidroaszkorbát-reduktáz) és nem-enzimatikus antioxidánsok koncentrációját (aszkorbinsav és glutation oxidált és redukált formáit) lisztharmat-fertőzött árpalevelekben. Fertőzés hatására az antioxidáns enzimek aktivitása általában nőtt, legnagyobb mértékben a fogékony árpában. A kataláz aktivitása szignifikánsan nem változott, a dehidroaszkorbátreduktázé viszont csökkent a fertőzetlen kontrollhoz képest. Az mlo gént hordozó árpában indukálódott leghamarabb a gvajakol-peroxidáz a lisztharmat-fertőzés után. Az előadásban tárgyaljuk a megváltozott aktivitású antioxidánsok közötti összefüggéseket és ezek lehetséges hatását a lisztharmat elleni rezisztenciára. A kísérleteket az OTKA TS-040835 támogatásával végeztük.

41

Növénykórtan KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMOK ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSA ÉS VIRULENCIÁJA FODOR JÓZSEF, KÜNSTLER ANDRÁS, YASSER M. HAFEZ és KIRÁLY ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Előzetes adatok azt mutatják, hogy egyes baktérium kórokozók virulenciája és antioxidáns aktivitása között ok-okozati összefüggés van. Ezt az elképzelést alátámasztja az a tény, hogy pl. az Agrobacterium tumefaciens kataláz aktivitása igen nagy és nincs ellene ható gazdanövény fajtarezisztencia. Ebből az következik, hogy a fertőzés után a növényben felhalmozódó prooxidánsok (O2•¯, H2O2, OH•) káros hatását a nagy antioxidáns kapacitással rendelkező kórokozó ellensúlyozni tudja. A katalázon kívül vizsgáltuk a kórokozók szuperoxid-dizmutáz aktivitását is, mely szintén magasabbnak bizonyult az Agrobacterium tumefaciens esetében. Kísérleteinket kiegészítettük az eltérő virulenciával illetve antioxidáns kapacitással rendelkező baktériumok hidrogén-peroxiddal szembeni érzékenységének vizsgálatával is. Kísérleteinkbe különböző Pseudomonas, Erwinia és Agrobacterium fajokat vontunk be. A kísérleteket az OTKA TS-040835 támogatásával végeztük.

42

Növénykórtan BÚZA SZÁRTŐMARADVÁNYOK MIKROGOMBA EGYÜTTESE ORSZÁGOS MINTÁK ALAPJÁN FISCHL GÉZA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely A fertőzött növényi maradványok fontos primér fertőzési forrást jelentenek bizonyos betegségek esetén. Ezek közé tartozik a búzatarlón visszamaradt szalma, de méginkább a búza szártő. Ezeken a növényi maradványokon, különösen ha azokat nem sikerült megfelelő módon bedolgozni a talajba, következő év tavaszára több kórokozó ivaros és ivartalan szaporítóképlete is kialakul. A tervezett vizsgálatok célja, hogy az ország területéről a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok szakembereinek segítségével begyűjtött búza szártő minták milyen mértékben "hordozzák" a primér fertőzési forrásokat. A beküldött mintákat megfelelő előkészítés után nagyméretű Petri-csészékben kialakított (kétrétegű nedvesített szűrőpapírra műanyag szunyogháló került, majd erre történt a minták ráhelyezése) nedveskamrában, termosztátban inkubáltuk. A 2. és 4-5, napokon a vizuális vizsgálat után közvetlen mikroszkópi vizsgálatot végeztünk. Számos esetben tiszta tenyészetek előállítására is sor került, elsősorban a fajszintű identifikálás céljából. Az azonosítot gombanemzetségek fajairól Flex-cam videokamera segítségével közvetlenül számítógépre kerültek a mikrofotók. Eredmények: 2004. tavaszán összesen 81 minta vizsgálatára került sor, amelyről 31 gombanemzetséget mutattunk ki. A leggyakoribb gombanemzetségek megoszlása: Alternaria (79%), Pleospora (64%), Pyrenophora (26%), Rhizoctonia (21%), Fusarium (16%), Bipolaris (8%). A Pyrenophora nemzetség jellegzetes pszeudotéciumait és érett aszkospóráit 21 mintából sikerült kimutatni. Néhány esetben a pszeudotécumok felületén közvetlenül megindult a konídiumok képződése (anamorf: Drechslera). Fontosabb azonosított kórokozó fajok: Pyrenophora tritici-repentis, Fusarium avenaceum, F. semitectum, F. graminearum, Bipolaris sorokiniana. A várttal ellentétben egyetlen mintából sem lehetett kimutatni a Gibberella nemzetség peritéciumait. Az Alternaria nemzetség következő fajait azonosítottuk: A. alternata, A. tenuissima, A. infectoria). További vizsgálatot igényel a Rhizoctonia, továbbá a vizsgált mintákból általunk kimutatott piknídiumos gombák (Phoma, Diplodia, Stagonospora, Ascochyta nemzetségek) fajainak azonosítása. Egy-egy mintában fordult elő a Drechslera biseptata és a Curvularia lunata var. aeria gombafaj. Mindkét faj új hazai adatnak minősül a búza esetében. A következő szaprotróf gombanemzetségek azonosítására került sor: Penicillium, Stachybotrys, Periconia, Gonatobotrys, Dendryphion, Pythomyces, Cladosporium, Geotrichum, Chaetomium, Epicoccum, Stemphylium, Dictyosporium, Helicomyces. Összefoglalva a vizsgálatok eredményeit megállapítható, hogy a búza betegségeit okozó gombafajok (Pyrenophora, Fusarium, Bipolaris fajok) fennmaradva a fertőzött tarlómaradványokon, jelentős primér fertőzési forrásul szolgálnak.

43

Növénykórtan TERMESZTETT FŰFÉLÉK SZEMTERMÉSÉNEK GOMBAFERTŐZÖTTSÉGE VARGA ZSOLT és FISCHL GÉZA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely A hazai fűmagtermesztés az Európai Uniós tagállamokhoz való csatlakozásunk során jelentős mértékben megemelkedhet. A szabadabbá vált nemzetközi kereskedelem révén országunkba érkező fűvetőmagtételekkel esetlegesen olyan kórokozók is bejuthatnak, amelyek eddig hazánkban még nem fordultak elő. A termesztett fűfélék gombabetegségeiről, illetve a szemterméseken előforduló gombakórokozókról hiányosak ismereteink, ezen a területen fellelhető irodalmi adatok szegényesek. Vizsgálataink során azt tűztük ki célul, hogy különböző fűfajok, illetve fajták szemtermésének gombafertőzöttségét megállapítsuk. A kísérletek során az egyes fűfajták csírázási százalékának megállapítására is sor került. Összefüggést próbáltunk keresni a szemek csírázása és gombafertőzöttsége között. Vizsgálatainkat a Növénykórtani és Növényvirológiai Tanszék laboratóriumában végeztük. A szükséges fűvetőmag mintákat a Genetika és Növénynemesítés Tanszék, valamint a szombathelyi Polder Kft. biztosította számunkra. Munkánk során 5 fűfaj (angolperje, csomós ebír, vörös csenkesz, nádképű csenkesz, réti perje) 13 fajtáját vizsgáltuk. A csíráztatást az egyes fűfajokra vonatkozó MSZ 6354 számú szabvány előírásai alapján végeztük. A Petri-csészéket és a szűrőpapírokat a vizsgálatok előtt 60 °C-on 3 órán keresztül sterilizáltuk a kontamináció elkerülése érdekében. A csíráztatás szobahőmérsékleten, természetes megvilágítás mellett történt. A csírázási erély és a csírázási százalék megállapításával egyidejüleg végeztük el a mikológiai értékelést is. A mikológiai értékelés során a csírázott szemeket először sztereomikroszkóp alatt 45x-es nagyításon vizsgáltuk. A fertőzött szemeket feljegyeztük, majd fénymikroszkópos vizsgálatokat (64x-es; 200x-os nagyítás) végeztünk. A határozás során a gombaképletekről számítógépes felvételeket készítettünk. Egyes fűfajtáknál meglehetősen erős gombafertőzöttséget tapasztaltunk. A nádképű csenkesz Strand fajta esetében az összes gombafertőzöttség 94,75 % volt. A legkisebb gombafertőzöttséget (2,5 %) a réti perje Balin fajta esetében tapasztaltunk. A magtételekről a gyakoriság sorrendjében többek között a következő gombanemzetségeket, illetve fajokat mutattuk ki: Alternaria altarnata, Epicoccum nigrum, Cladosporium sphaerospermum, Drechslera siccans, Drechslera biseptata, Stemphylium botryosum, Fusarium semitectum. Új, hazai vonatkozásban még nem közölt gombafajokat, illetve nemzetségeket is sikerült azonosítanunk (Curvularia lunata, Septonema sp., Embellisia sp., Ulocladium sp., Pithomyces sp.). A csírázási százalék és a gombafertőzöttség közötti összefüggést bizonyító matematikai vizsgálatok folyamatban vannak.

44

Növénykórtan ÚJ KÓROKOZÓ GOMBA A BIRSEN PINTÉR CSABA1, FISCHL GÉZA1 és VAJNA LÁSZLÓ2 1

Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Az „Ormánság Alapítvány” felkérésére a Duna-Dráva Régióban rendszeres növényvédelemben nem részesített szórványkertekben növényi kórokozókra vonatkozó kezdeti felmérő vizsgálatokat folytattunk 2004. év őszén. A felmérések során a Régióba tartozó egyik kisközség határában felfigyeltünk egy, a birsen fellépő barna levélfoltosodásra, amelyet kezdetben (tüneti vizsgálat) a birs diplokarponos betegségének (Diplocarpon mespili, anamorf: Entomosporium mespili) véltünk. A laboratóriumi nedveskamra, majd mikroszkópos vizsgálatok alkalmával azonban egyértelműen kiderült, hogy nem a fent említett kórokozóról van szó. A kezdeti mikroszkópos vizsgálatokat követően a vonatkozó szakirodalmak áttanulmányozása után bebizonyosodott, hogy olyan gomba-kórokozóval állunk szemben, amelyet Magyarországon még nem azonosítottak, nem írtak le. A kórokozó gomba a Myriellina cydoniae (Desm.) Höhn nevű acervuluszos, ill. acervulusz jellegű sztromatikus termőtesttel rendelkező gombafaj. A fentieken túlmenően a meglepő az volt, hogy a gomba 70-80 %-os fertőzést okozott a lombozaton, tehát a birsen gyakorlatilag járványszerűen lépett fel. A leveleken szabálytalan alakú, viszonylag nagyméretű (0,5-2 cm-es), összefolyó sötétbarna foltok alakultak ki, a foltokon pedig idővel szürkésfehér „penész-szerű” képletek jelentek meg, amelyek tulajdonképpen a gomba acervulusz telepében megjelenő konídiumtömegek. A konídiumok világosak, sima felszínűek, kissé szabálytalanok, megnyúltak, 3-6 sejtűek (hyalophragmiae), lekerekített végűek, az alapi részük vaskosabb, esetenként enyhe oldalsó kitüremkedéssel. Méretük: 10-22x3-5 µm. Megjegyezzük, hogy a nekrotizálódott foltokon gyakran igen kisméretű fekete piknídiumszerű képletek is megjelentek. Ezek szerepe még nem tisztázott. Az előadásban részletesen bemutatásra kerülnek a gomba birsleveleken előidézett tünetei, továbbá a mikroszkópos vizsgálatok eredményei. A szerzők a kórokozó gombával a jövőben további vizsgálatokat (kitenyésztés, visszafertőzések, elterjedés stb.) terveznek, hogy tisztázzák az új kórokozó tényleges jelentőségét.

45

Növénykórtan RÉGI HATÓANYAGOK ÚJ KOMBINÁCIÓBAN A SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN SCHMIDT ÁGNES1, CSÖRNYEI LÁSZLÓNÉ2, RÁBAI ANDREA3 és KEREKES GÁBOR4 1

Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs 3 Veszprém Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Csopak4Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest 2

A szőlőlisztharmat elleni védekezés évről évre folyamatos kihívást jelent a szőlőtermesztők számára. Az ivaros áttelelési mód dominanciájának erősödése az ivartalan átteleléssel szemben, csapadékos esztendőkben is súlyos lisztharmat járványok kialakulásához vezetett. Az aszkospórás fertőzésnél a gomba korai és diszkrét megtelepedés után, a levélzeten képes még a virágzás előtt jelentősen felszaporodni és súlyos fürtfertőzést kiváltani. A 2004-ben kialakult lisztharmat járvány is elsősorban aszkospórás fertőzésből indult. 2004 tavaszán engedélyezetési vizsgálat keretében 2 helyszínen, Egerben és Hosszúhetényben állítottunk be kisparcellás kísérleteket két engedélyezett hatóanyag, a quinoxifen és a myclobutanil (45+45 g/l) gyári kombinációjával szőlőlisztharmat ellen. A készítményt 100 ppm és 125 ppm koncentrációban (4,5+4,5 ppm a.i. ill. 5,6+5,6 ppm a.i.), háti permetező géppel juttattuk ki. Az összehasonlító kezelés a Kristály IQ (quinoxifen 6,5 ppm dózisban), a Systhane 12 E (myclobutanil 4,5 ppm ill. 5,6 ppm dózisban), egy másik azol, egy strobilurin, valamint két a gyakorlat által követett technológia (szterol inhibitorok és strobilurinok) volt. A kísérleti kezeléseket Hosszúhetényben Kékfrankos fajtában 4-6 leveles állapotban kezdtük és 13-15 naponta borsó nagyságú bogyó állapotig folytattuk. Egerben Leányka fajtában egy kontakt kénes kezelés után a fürtkezdemények növekedésétől, szintén 13-15 naponta, fürtzáródásig folytak a kísérleti kezelések. Az időzítésen kívül, a lisztharmat fertőzési nyomásban is nagy különbség volt a két kísérleti helyen, ez jelentősen befolyásolta az eredmények alakulását is. Hosszúhetényben a lisztharmat levéltüneteit az első kezelés után észlelték, a bogyón pedig csak a kísérleti kezelések után jelentek meg az első tünetek. A fertőzöttség gyakorisága fürtzáródáskor 94,3%, erőssége 41,9 % volt. A preventív védekezés hatására a quinoxifen + myclobutanil kombinációval kezelt parcellákon, erős fertőzési nyomás mellett sem jelent meg a lisztharmat és a standard kezelések hatékonysága is jó volt. Egerben az első kezelés időpontjában a levelek fonáki részén már megindult a szőlőlisztharmat felszaporodása. Az egész tenyészidőszak alatt erős és folyamatos volt a fertőzési nyomás, a fürtökön már kötődés után 96%-os gyakorisággal 40,52%-os erősségű volt a lisztharmat fertőzés, és fürtzáródásig csaknem 100%-os erősséget ért el. A csapadékos és hűvös időjárás a fürtök növekedését lelassította, kitolva ezzel a lisztharmatra érzékeny fenológiai stádiumot. A lombozat növekedése viszont rendkívül intenzív volt az egész vegetáció alatt. Ilyen körülmények között a felszívódó készítmények a csúcsirányú vándorlás miatt felhígultak, a csak triazolokkal kezelt parcellákon erős fürtfertőzés alakult ki. Megbízható hatékonyságot csak a több hatásmóddal rendelkező, vagy a kutikula viaszrétegében megkötődő, hosszú hatástartamú készítmények (pl.: Kristály IQ) biztosítottak. Az új quinoxifen + myclobutanil kombináció rendkívül erős fertőzési nyomás mellett, 2 hetes permetezési fordulóval is megbízható, kiváló védelmet nyújtott a szőlőlisztharmat ellen. Az öt egymást követő permetezésből álló technológia statisztikailag felülmúlta a tisztán azol és tisztán strobilurin hatóanyagokra alapozott védekezést, valamint az egyik gyakorlatban alkalmazott technológiát. A másik technológiához képest nem tudtunk szignifikánsan jobb eredményt elérni.

46

Növénykórtan A KÉMIAI VÉDEKEZÉS ÚJABB LEHETŐSÉGEI A SZŐLŐ LISZTHARMATGOMBA PRIMER INOKULUMÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE FÜZI ISTVÁN1 és HOFFMANN PÉTER2 1 2

BASF Hungária Kft., Budapest Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő

Az újabb kutatások hazánkban is igazolták, hogy a tenyészidőszakban végzett rendszeres kémiai védekezés befolyásolja a szőlő lisztharmatgombájának (Erysiphe necator Schwein) kleisztotéciumképződését. A hatékony védekezési programokkal jelentősen csökkenthető a következő évi primer inokulum mennyisége. 2003/2004. évi vizsgálatainkban arra kerestünk választ, milyen hatása van a szüret utáni védekezésnek a gomba kleisztotéciumképződésére, a termőtestek beérésére, termékenységére, lemosódására és áttelelésére. Szabadföldi kísérletünkben több fungicidet (kén, mészkénlé, dinokap, penkonazol, kresoxim-metil, pyraklostrobin és boscalid) teszteltünk e szempontok szerint. A lombpermetezés 2003. szeptember 25-én, három nappal a szüret után történt. A gombaölő szereket hektáronként 500 liter (a kén és a mészkénlé esetében 500 és 1000 liter is) lémennyiséggel juttattuk ki. A védekezés idején a levelek színét közel 50 %-os mértékben borította a lisztharmatbevonat, de a fertőzöttség a továbbiakban már nem növekedett. A levelek színén hozzávetőlegesen 28000 db, a fonákán pedig 13000 db kleisztotéciumot számoltunk meg 1000 cm2-enként. A termőtestek zöme még éretlen volt. A védekezést követő 20 nap során, a kezeletlen tőkék levelein az éretlen kleisztotéciumok fokozatosan beérték, ugyanakkor újak már csak kis számban képződtek. Az érett termőtestek egy jelentős hányada – elsősorban a levelek színéről – az esőzések következtében lemosódott. A kezelések hatására a gomba micéliuma és vele az éretlen kleisztotéciumok elhaltak, függelékeik elcsökevényesedtek. Egyes termőtestek, ha be is értek, kevesebb aszkospóra képződött bennük. Az éretlen kleisztotéciumok elpusztítása tekintetében a leghatékonyabb kezelések a pyraklostrobin, a 2 %-os mészkénlé (1000 l/ha) és a dinokap voltak. Húsz nappal a védekezés után az érett termőtestek száma ugyancsak az e hatóanyagokkal kezelt tőkék lombozatán csökkent a legjelentősebben. Hatástalan volt a penkonazol, és közepes hatékonyságú a többi kezelés. A tőkéken maradt érett termőtestekben az aszkospórák számát a pyraklostrobinkezelés redukálta legnagyobb mértékben, de számottevően csökkent az aszkospóraszám a kresoxim-metil, a mészkénlé, a kén (nedvesítőszerrel kombinálva) és a dinokap kijuttatását követően is. Mindezen előnyös hatások mellett hátrányként értékelhető, hogy a termőtestek lemosódása a kezeléseknek tulajdoníthatóan fokozódott. Élenjárók e tekintetben is a pyraklostrobin-, a dinokap- és a mészkénlé-kezelések voltak, egyedül a penkonazol-kezelés nem növelte a lemosódást. A 2004-es év tavaszán kezelésenként meghatároztuk a tőkék törzsére lemosódott s ott áttelelt termőtestek számát, majd később az induló fürtfertőzöttség mértékét is. Azokon a tőkéken volt legalacsonyabb az áttelelt kleisztotéciumok száma, amelyeket a szüret után 2 %-os mészkénlével (500 l/ha), pyraklostrobinnal vagy kénnel (500 l/ha, nedvesítőszerrel kombinálva) kezeltük. A fürtök fertőzöttsége a pyraklostrobin-, a mészkénlé- (1000 l/ha), a kén- (1000 l/ha) és a boscalid-kezelések után csökkent legjelentősebben, mintegy 70-85 %-os mértékben. Vizsgálataink alapján gyakorlati jelentősége elsősorban a mészkénlé szüret utáni alkalmazásának lehet az inokulum gyérítése céljából, de a kén (nedvesítőszerrel kombinálva) is számításba vehető. A védekezést célszerű a kleisztotéciumképződés kezdetére időzíteni, amikor az érett termőtestek száma még csekély. Korai szüretnél jobbak az esélyeink. 47

Növénykórtan ÁLVIRÁGKÉPZŐDÉST INDUKÁLÓ SZISZTÉMIKUS ROZSDAGOMBA FERTŐZÉS FŰZLEVELŰ KUTYATEJEN (EUPHORBIA SALICIFOLIA HOST.) TŐKÉS ÁGNES Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Növénykórtani Osztály, Budapest A pontus-pannóniai flóratartományban honos fűzlevelű kutyatej (Euphorbia salicifolia Host.) középhegységeinkben gyakrabban, síkvidéken nyílt helyek középszáraz rétein, tápanyagban gazdag legelők társulásaiban szórványosan fordul elő. Közepesen ritka évelő faj. Ezen a növényen a rozsagombák közül eddig a Melampsora helioscopiae (PERS.) WINT fertőzését írták le. 2001. tavaszán Budakeszi Mammutfenyő természetvédelmi terület közelében erdőszéli réten az E. salicifolia olyan állományára bukkantunk, melyben különleges tüneteket mutató egyedek fordultak elő. A kora tavasszal kihajtó növények között környezetükből élesen kitűnő, világossárga színű töveket találtunk gyakran csoportosan. Ezeken a növényeken a nóduszok megrövidültek, a sárguló csúcsi levelek egymáshoz közel kerülve tavaszi sárga virágokra emlékeztető rozettát, un. álvirágot (pseudoflower) képeztek. A tenyészidőszak előrehaladtával a hajtások megnyúltak, a levelek megvastagodtak, a virágképződés elmaradt. A levelek színén kiemelkedő, élénksárga spermogóniumok, fonákán sárga tányérszerű ecidiumok képződtek. Az ecidiospórák lefűződőek, vékony falúak, kissé szögletesek (leggyakrabban szabálytalan ötszögűek) voltak. A rozsdatelepek és a spórák kialakulása után a fertőzött növények elpusztultak. A megfigyelt tünetek szisztémikus rozsdagomba fertőzésre utalnak. A kórtünetek előidézője feltehetően heterothallikus rozsdagomba faj, melynek micéliuma több évig fennmarad a gyökérben. Teleutospórákat több éves megfigyelések során egyetlen alkalommal sem találtunk. Feltételezzük, hogy a szisztémikus fertőzést a fűzlevelű kutyatejen nem ismert Endophyllum faj okozta, mely növénytári kutatásaink és a fellelhető szakirodalom alapján azonos lehet az Endophyllum euphorbiae-silvaticae (DC.) WINT rozsdagombával. Az E. salicifolia-n megfigyelt szisztémikus rozsdagomba fertőzés különlegessége a növényen tavasszal kialakuló tünet, az álvirág képződés. Ez megjelenésében analóg a már jól tanulmányozott Arabis holboellii - Puccinia monoica és az Euphorbia cyparissias - Uromyces pisi gazda-parazita kapcsolatokban megfigyelt tünetekkel (Roy 1993, Nature 362: 56-58; Pfunder és Roy 2000, Amer. J. Bot. 87: 48-55).

48

Növénykórtan MONILINIA LAXA/MONILIA LAXA TÖRZSEK ÖKOFIZIOLÓGIAI JELLEMZÉSE SZŐDI SZILVIA és TURÓCZI GYÖRGY Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő A csonthéjasok moníliás hajtás száradását okozó Monilinia laxa/Monilia laxa gomba a kilencvenes évektől egyre jelentősebb károkat okoz Magyarországon. A járványok már nem csak a meggyen jelentkeznek egyre súlyosabb mértékben, hanem megfigyelhetők a többi csonthéjason (kajszi, mandula, szilva, cseresznye), amelyeket korábban nem, vagy alig károsított ez a betegség. A virágzáskori kedvező időjárás (hűvös, párás, csapadékos) befolyásolja a betegség kialakulását, így jelentősen hozzájárul a virágelhaláshoz és hajtásszáradáshoz. Fontos befolyásoló tényező lehet az egyes fajták eltérő fogékonysága is, amelyről azonban még kevés adattal rendelkezünk. Mindezek mellett azonban feltételezhető, hogy a betegség elsősorban a kórokozó agresszivitásában történt változás miatt vált az utóbbi évtizedben ilyen jelentőssé. Ezért célul tűztük ki a kórokozó hazai populációjának összehasonlító vizsgálatát. Eddig mintegy 80, meggyről, almáról, kajsziról, szilváról, manduláról és cseresznyéről származó izolátumot gyűjtöttünk össze, az ország minden részéről. Első lépésben minden izolátumból monospórás tenyészetet hozunk létre, és a további vizsgálatokat ezekkel végezzük. A törzsek morfológiáját vizsgálva megállapítottuk, hogy ugyanazon törzs eltérő körülmények között képződött konídiumainak méretében szignifikáns különbség mutatható ki. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a fajok konídium méret alapján történő elkülönítése különös körültekintést igényel. A hőmérsékletnek a kórokozó növekedésére és sporulációjára gyakorolt hatását 5°C, 15°C, 25°Con vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a legtöbb törzs 5°C–on sporulált a leggyorsabban. A törzsek telepmorfológiája között nagymértékű színbeli és alakbeli eltérések figyelhetők meg a különböző hőmérsékleteken. A törzsek nyolc fungicid hatóanyaggal (réz, kaptán, fenarimol, benomil, triadimefon, iprodion, procimidon, vinklozolin) szemben mutatott érzékenységét vizsgálva megállapítottuk, hogy – elsősorban a botricid szerekkel szemben – jelentősen különbözött a törzsek ellenálló képessége. Ez arra utal, hogy a Botrytis és Sclerotinia fajokhoz hasonlóan itt fenn áll a veszélye rezisztens törzsek kialakulásának. A manduláról izolált törzsekért köszönetünket fejezzük ki Dr. Vajna Lászlónak.

49

Növénykórtan LEVÉLROZSDAGOMBA HAZAI ELŐFORDULÁSA, VIRULENCIÁJA BÚZÁN ÉS TRITIKÁLÉN 2004-BEN MANNINGER SÁNDORNÉ MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A rozsdagombák hazai előfordulását a gabonaféléken évről évre figyelemmel kísérjük és vizsgáljuk a rozsdapopulációk virulenciáját, valamint a virulencia változását. 2004-ben Bólyban, Kecskeméten, Mosonmagyaróváron, Röjtökmuzsajon és Táplánszentkereszten végeztünk megfigyeléseket búzán és tritikálén és gyűjtöttünk rozsdamintákat különböző fajtákról a levélrozsdagomba tanulmányozásához. A levélrozsdapopuláció patotípusait 15 különböző rezisztenciagént hordozó közel izogén vonalon tapasztalt virulencia-különbségek alapján azonosítottuk. A levélrozsda-populációval szemben hatékony rezisztenciagének kiderítése 41 különböző rezisztenciagént hordozó közel izogén vonalon üvegházban végzett vizsgálatok segítségével történt. Júniusban a búza levélrozsdája mindenütt megjelent, ugyanakkor járványos terjedése a különböző vizsgálati helyen nem mutatott egységes képet. A tritikálé fajták levélrozsdával történt jelentős mértékű fertőződését Kecskeméten és Mosonmagyaróváron figyeltük meg. A rozsdaizolátumok tanulmányozása során az előző években előforduló patotípusok mellett olyan patotípusokat is azonosítottunk, amelyek korábban nem fordultak elő a hazai levélrozsdapopulációban. Az új patotípusok közül az Lr1, Lr2c, Lr3, Lr11, Lr17, Lr21, Lr26 rezisztenciagéneket hordozó izogén vonalakon virulens patotípus valamennyi vizsgálati helyen előfordult. Az újdonság, hogy ez a patotípus az ismert patotípusokkal szemben az Lr1 rezisztenciagént hordozó izogén vonalon is virulensnek bizonyult. Ennek a patotípusnak jövőbeni szerepét, jelentőségét a hazai levélrozsda-populációban a növénytermesztésben használt búzafajtáknak e patotípussal szembeni fogékonysága, illetve ellenállósága fogja meghatározni. A fiatalkori vizsgálati eredmények feltárták, hogy 2004-ben valamennyi vizsgált rozsdaizolátum az Lr2a, Lr9, Lr19, Lr24, Lr28, Lr29, Lr38, Lr44, LrW rezisztenciagéneket hordozó izogén vonalakon avirulens volt. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a tritikálé fajtákról származó izolátumokkal szemben az Lr3 és Lr26 rezisztenciagének is hatékonyak voltak.

50

Növénykórtan A CRYPHONECTRIA PARASITICA (MURR). BARR VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI SZELÍDGESZTENYÉN (CASTANEA SATIVA MILL.) ÉS TÖLGYÖN (QUERCUS SPP.) SZLOVÁKIÁBAN GABRIELA JUHÁSOVÁ1, MAREK KOBZA1, KATARÍNA ADAMČÍKOVÁ1, KRISZTINA VARGA2 és JANA LIBANTOVÁ3 1

Szlovák Tudományos Akadémia Erdészeti és Ökológiai Kutatóintézete Zólyom, Dendrobiológiai Állomás, Nyitra, Szlovákia 2 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest 3 Szlovák Tudományos Akadémia Genetikai és Mikropropagáció Kutatóintézete, Nyitra A szelídgesztenye fertőzését Cryphonectria parasitica kórokozóval Szlovákiában először 1976ban fedeztük fel, két év után megjelent a tölgyön is. A dolgozatban értékeljük a gomba elterjedését és károsítását az utóbbi majdnem harminc év alatt. A kutatómunkánk során minden új gócból izoláltuk a kórokozót, megállapítottuk a törzsek virulencia és a hypovirulencia képességét. Vegetatív kompatibilis (v-c) tesztel azonosítottuk a törzsek rokonsági viszonyait. Európai teszterekkel beosztottuk őket 10 v-c csoportokba. Hét lelőhelyen egy v-c csoportott azonosítottunk (H. Plachtince, Príbelce, duchonka, Bojná, Podhradie, H. Lefantovce, Štitáre). Hat lelőhelyen két v-c csoportott azonosítottunk (S. Plachtince, Nitra, Párovské háje, Hlohovec, Rača, Pezinok). Hét lelőhelyen három v-c csoportot azonosítottunk (Lipovník, Radošina, Senec, Svätý Jur, Grinava, Modra, Limbach). Két lelőhelyen négy v-c csoportott azonosítottunk (Modrý Kameň, Bratislava). A legtöbb hat v-c csoport a Malonyai Arborétumban fordult elő. A dsRNA kimutatásával bebizonyítottuk 8 izoláltumban, öt lelőhelyről (Limbach, Modra, S. Plachtince, H. Lefantovce, Arborétum Mlyňany) a gomba hypovirulencia képességét. A rákos sebeket 1992 óta francia eredetű hipovirulens törzsekkel kezeltük. Az utóbbi években már a saját hipovirulens törzseket használjuk a biológiai védekezésben. A kutatásunkat közösen végezzük a magyarországi szakemberekkel több nemzetközi programban (COST, COPERNICUS) és egy bilaterális Szlovák – Magyar pályázat keretében. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítottuk hogy a kórokozó a mai napig 36 lelőhelyen károsít. A lelőhelyek száma évente növekszik. A tölgyről 4 lelőhelyről: Prašice- Duchonka (1978), Modrý Kameň (1991), Stredné Plachtince (1994), Modra Harmónia (2003) izoláltuk a kórokozót a következő taxonokról: Quercus petrea (Matuschka) Liebl., Q. robur L., Q. dalechampii Ten. Megállapítottuk hogy a tölgyön nem károsít olyan nagy mértéken mint a szelídgesztenyén.

51

Növénykórtan A MELAMPSORA FAJOK FERTŐZÉSÉVEL SZEMBENI ELTÉRŐ TOLERANCIA NEMESNYÁRAKON SZÁNTÓ MÁRIA1, KISS ERZSÉBET2 és SZŐKE ANTAL2 1

Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár Szent István Egyetem, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, Gödöllő

2

A Populus nigra, P. alba, P x canescens és a P. tremula nyárfajok őshonosak Magyarországon. A feketenyár elterjedésének kedvezett a síkvidékek egykori gazdag felszíni vízrendszere, a szabályozatlan folyók nagy kiterjedésű árterei. A fehér- és a szürkenyárnak jelentős előfordulásai voltak elsősorban a homoktalajú tájak magas talajvízszintű területei is. A rezgőnyár előfordulása és szerepe a magyarországi hegyvidéki viszonyok között nem jelentős. Az őshonos nyárak európai viszonylatban még mindig gazdagnak ítélhető hazai génkészletének a feltárása és megőrzése nagyon fontos feladatunk. Ennek egyik lehetősége - a nem természetvédelmi területeken - nemesnyárak alkalmazása a faanyagigény megoldására. Jelenleg a 2004. évet követő időszakra vonatkozóan több 100 ezer hektáros erdőtelepítési program elindításán dolgoznak és ezen belül több 10 ezer hektár nyár telepítése is tervezett. A nemesnyárak betegségei között jelentős kórokozóknak tekinthetők a levélrozsdát okozó Melampsora fajok, a Melampsora alli-populina Kleb. és a Melampsora larici-populina Kleb. A megbetegedés elsősorban csemetekertben és anyatelepeken okoz komoly problémát. Maga a megbetegedés fenotípusosan jól látható, a kórokozó támadásával szemben jelentkező növényi válasz jól kategorizálható, és a fajták e kategóriák alapján jól jellemezhetők. A rozsdagombákkal szembeni fogékonyság illetve tolerancia utalhat a növény egyéb kórokozókkal szembeni tolerancia-tulajdonságaira, ezért lényeges az egyes fajták ilyen tulajdonságának ismerete. Munkánk során célunk az volt, hogy a fajták szabadföldi és laboratóriumi vizsgálatok alapján elvégzett fenotípusos vizsgálati eredményeit genetikai vizsgálatokkal támasszuk alá. A fenotípus vizsgálatok eredményeként kilenc nemesnyár klónt vontunk be a vizsgálatokba. A vizsgált kilenc nemesnyár klón három fogékonysági csoportba volt sorolható: nagyon fogékony, közepesen fogékony és nagyon toleráns. Azt feltételeztük, hogy a fenotípusosan jól leírható különbözőségeket a genotípus molekuláris vizsgálata során is igazolni tudjuk. Ennek érdekében a klónokat illetve a három jól elkülöníthető fogékonysági csoportot jellemeztünk molekulárisan RAPD és AP-PCR módszerrel.

52

IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMÍRTÁS

53

Gyomnövények, gyomirtás HERBICIDEK HATÁSA A NAPRAFORGÓ ÁSVÁNYI TÁPLÁLKOZÁSÁRA NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET és HORVÁTH ZITA ETELKA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely Ma a napraforgó sikeres termesztésének egyik meghatározó eleme a megfelelő hatékonyságú gyomirtás. A hagyományos, erőteljes növekedésű fajták jó gyomelnyomó képességgel rendelkeztek, ugyanakkor a magas olajtartalmú új fajtáknak gyengébb a kompetíciós képességük. A napraforgó fejlődése kezdetén, az első 4-6 hétben igen érzékeny az elgyomosodásra. Később gyors növekedése folytán sikeresen felveszi a versenyt a gyomnövényekkel. A korai gyomosodás nagy, akár 50%-os termésveszteséget is okozhat. Emiatt a tenyészidőszak kezdetén fokozott figyelmet kell fordítani a gyomszabályozásra. A gyomok irtása történhet mechanikai úton, illetve gyomirtó szerekkel. A herbicideket vetés előtt, vagy preemergensen alkalmazzuk. A napraforgóban jelenleg herbicides állománykezelésre alig van lehetőség. A talajon át ható herbicidek a gyomnövényeken kívül a kultúrnövények csírázását és kelését is befolyásolják. Megváltoztathatják továbbá a talajban lejátszódó mikrobiális tápanyag átalakulási folyamatokat, ezáltal közvetve hathatnak a kultúrnövény ásványi táplálkozására, de közvetlen módon is befolyásolhatják azt, a növény életfolyamatain keresztül. Az egyes napraforgófajták és hibridek herbicidekkel szembeni érzékenysége eltérő, hasonlóan más növényfajokhoz. Kísérletünk során több, napraforgóban engedélyezett preemergens herbicid hatását vizsgáltuk két napraforgó hibrid csírázására és ásványi táplálkozására üvegházi tenyészedényes kísérletben. Az Itanol és Rigasol PR hibridek N, P, K, Ca tartalmának változását tanulmányoztuk az Afalon Dispersion (linuron), Galigan 240 EC (oxifluorfen), Pledge 50 WP (flumioxazin), Proponit 720 EC (propizoklór) és Stomp 330 EC (pendimetalin), szántóföldi kijuttatásra javasolt maximális dózisának hatására. A kísérletet 4 ismétlésben állítottuk be, a növények a kezeletlen kontrol kivételével N, P, K műtrágyát is kaptak. A növényeket 4 hétig neveltük, ezután meghatároztuk a hajtás és a gyökér friss- és száraztömegét, majd mindkét növényi rész tápelemtartalmát. Kísérletünk alapján megállapítható, hogy a herbicid-kezelések a napraforgó gyökérzetének frissilletve száraztömegét erőteljesen csökkentették 4 hetes korra. Kisebb mértékű csökkenés a hajtásfejlődésben is mutatkozott. A herbicidek a két hibrid ásványi táplálkozására különböző mértékben hatottak. Az Itanol nitrogén felvételét a Stomp kezelés jelentősen csökkentette, így az egész növényben alacsonyabb nitrogén koncentrációt mértünk. A herbicidek hatására a gyökér kevesebb foszfort vett fel, és az Itanol hibrid bizonyult érzékenyebbnek. Az Afalon Dispersion stimulálóan hatott a kálium felvételére, míg a Stomp, elsősorban a gyökérzetben gátolta azt. A Rigasol PR hajtásainak Ca tartalma alacsonyabbnak bizonyult a herbicidek hatására. Az eredményeket összegezve a Rigasol PR hibrid jobban tolerálta a herbicideket, mint az Itanol. Az egyes preemergens gyomirtó szerekkel szembeni érzékenység is különbözött a két hibridnél. A Stomp gátolta legnagyobb mértékben a napraforgó ásványi táplálkozását, míg az Afalon Dispersion növelte a gyökér K és Ca, valamint a hajtás N, P, K tartalmát.

54

Gyomnövények, gyomirtás A NAPRAFORGÓ POSZTEMERGENS GYOMÍRTÁSA – A GRANSTAR® TOLERÁNS HERBICID/HIBRID RENDSZER TÓTH ELEMÉR1, MOLNÁR ISTVÁN1, SOMLYAY ISTVÁN1, BÁLINT SÁNDOR1, GULYÁS ANDRÁS2 és KARA BÉLA2 1 2

DuPont Magyarország Kft., Budapest Pioneer Hi-Bred Magyarország Rt., Budapest

A napraforgóban eddig nem létezett hatékony megoldás olyan fontos gyomfajok, mint pl. a Xanthium spp.- szerbtövis fajok vagy a Cirsium arvense- mezei aszat ellen, amelyek szinte lehetetlenné teszik a napraforgótermesztést. A DuPont-Pioneer kutatói visszakeresztezéses módszerrel létrehozták a DPX-L5300 DuPont tribenuron-metil hatóanyaggal szembeni tolerans napraforgó vonalakat. Széles genetikai populációt kezeltek Granstar®- -ral majd a túlélő egyedek szelektálásával létrehoztak egy genetikai bázist. 2002-től széleskörű vizsgálatok kezdődtek és megtörtént a Granstar® engedélyokiratának kiterjesztése Granstar® toleráns napraforgóra illetve a megfelelő hibridek törzskönyvezése. Igy a piacon 2005-ben EXPRESS ® /Granstar® tolerans és peronoszpóra leggyakoribb rasszaira rezisztens PR63E82-es termelhető. A technológia nagy előnye a csapadék viszonyoktól függetlenebb hatás.Az utóbbi 20 év időjárási adatait elemezve láthatjuk, hogy csupán 50 % az esélye a megfelelő időben és mennyiségben érkező bemosó csapadéknak. A Granstar®-száraz és nedves években is megbízhatóan használható a napraforgót kárositó kétszikű gyomok ellen. Granstar® használata csak Granstar®-toleráns napraforgóban engedélyezett, a többi, hagyományos napraforgó hibridet elpusztítja. Más herbicidre rezisztens hibridekben sem használható mivel nem áll fenn kereszt rezisztencia. A Granstar® tolerans napraforgó hibrid nem kezelhető más szulfonil karbamid hatóanyagú készitménnyel mivel ez esetben sem áll fenn keresztrezisztencia igy a hibrid súlyosan károsodna. A Granstar® alkalmazható egyszeri kezelésként 30 g/ha dózisban vagy osztott kezelésként 15+15 g/ha-os dózisban, mindkét esetben szükséges mellé a kalászos kultúrákban már megszokott módon a Trend™ nedvesítőszer 0,1 %-os dózisban. Az egyszikű gyomfajok elleni védekezést valamely preemergens vagy posztemergens egyszikűirtó készítménnyel oldhatjuk meg. A DuPont és Pioneer dolgozói felkészültek, hogy a termelőkkel együtt sikeresen alkalmazzák ezt a teljesen új lehetőséget.

55

Gyomnövények, gyomirtás NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS L.) KASZAT CSÍRÁZÁSI VIZSGÁLATOK ŐSSZEL BÚZÁBAN REISINGER PÉTER és POMSÁR PÉTER Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár A napraforgó (Helianthus annuus) kaszatpergésből adódó árvakelés probléma sok esetben megoldatlan helyzet elé állítja a gyakorlati szakembereket. Korábbi vizsgálataink szerint az elpergett kaszatok száma 300-400 db is lehet négyzetméterenként. A kaszatpergés elsősorban a nem megfelelő minőségű gépi betakarítás következménye. A kaszatok a talajművelés során különböző mélységű rétegekbe kerülnek, ahonnan 4-5 évig is megtartva csírázó képességűket, váratlanul kikelhetnek. A napraforgó árvakelés elleni védekezés stratégiájában nagy szerepet kapnak a nem vegyszeres módszerek. A védekezés integrált elve szerint az elpergett kaszatok csírázását elsősorban sekély talajműveléssel kell elősegíteni, mert az őszi tömeges csírázás során a kikelt növényegyedeket a téli hideg időjárás elpusztítja. Vizsgálatunkat 2004. őszén végeztük el az Annamajori Gazdaság (Baracska) M 4-5 számú tábláján. A napraforgót október 2-án takarították be, majd a növényi maradványokat szárzúzóval felaprították. Ekkor a területen szabályos elrendezésben, 0,5 hektáronként, 38 db. 4x4 méteres kvadrátot jelöltünk ki, melyeken belül további 4 db. 1x4 méteres alakzatokat határoltunk el és ilyen részletességgel megszámoltuk az elpergett kaszatok számát. A négyzetek sarkait nagypontosságú (DGPS) műszerrel megjelöltük. A kaszatokat nem gyűjtöttük össze, hanem további vizsgálatok céljaira az elpergés helyén bántatlanul hagytuk. Ezt követően a területet 15 cm mélyen nehéz tárcsával, majd azonnal 10 cm mélyen könnyűtárcsával megjárattuk. Az így kialakított vetőágyba október 15-én őszibúzát vetettek. A közbejött esős időjárás miatt a búza vetését félbe kellett szakítani, amit október 27-én folytattak és be is fejeztek. Az enyhe csapadékos időjárásban a búza és a napraforgó árvakelés is néhány napon belül kicsírázott. A vizsgált területen a korábban megjelölt négyzeteket - a DGPS eszköz navigációs funkcióját alkalmazva - november 23-án felkerestük és megszámoltuk a csírázott napraforgó árvakelések számát. Kísérletünkben a négyzetméterenként átlagosan elpergett 271 db. kaszatból 43 db. csírázott ki ősszel, amely érték nagy szórást mutatott. A minimális érték 0,89 %, a maximális érték pedig 75,21 % volt. Vizsgálataink alapján a betakarítás során elpergett kaszatok 12,42 %ban csíráztak ki az ősz folyamán, melyek a november 29-én megérkezett jelentősebb fagy hatására csíranövény állapotban elpusztultak. A viszonylag alacsony csírázási % összefügghet a napraforgó mag-csírázás azon tulajdonságával, mely szerint a magvaknak néhány hétig tartó utóérési folyamaton kell átesniük. Korábbi, hasonló jellegű vizsgálatainkban a sekélyen művelt területeken nagyobb mértékű csírázást tapasztaltunk, mint mélyművelés esetén. Vizsgálataink ezt a tapasztalatot megerősítik. A napraforgó árvakelés elleni védekezési stratégia egyik legfontosabb eleme az lehet, hogy a betakarítást követően a talajt sekélyen műveljük - így kedvező időjárás esetén – számos mag csíráztatható ki. Az árvakelésből kikelt növények száma a fagy, vagy az őszi talajművelés során mechanikai módon jelentősen gyéríthetők. A jelenlegi növénytermesztési gyakorlatban a napraforgót az esetek nagy részében őszi kalászos követi, melynek vetőágy előkészítési munkafolyamataiba a sekély talajművelés jól beilleszthető.

56

Gyomnövények, gyomirtás A FENYÉRCIROK (SORGHUM HALEPENSE L. PERS) ELLENI HATÉKONY VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA KUKORICÁBAN GARA SÁNDOR1, TÓTH VERONIKA2 és LEHOCZKY ÉVA2 1

Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely

2

A fenyércirok (Sorghum halepense L. Pers) hazánkban a jelentős kárral fenyegető gyomnövények közé tartozik. A IV. országos gyomfelvételezés során a gyomnövények fontossági sorrendjében a 10. helyet foglalta el. Gazdasági jelentősége a növénykultúra elnyomásában, víz és tápanyag elvonásban, terméscsökkentésben, allelopatikus hatásában valamint a védekezési lehetőségek nehézségében és költségességében van. Életformájából (G1) adódóan felszaporodásában és elterjedésében több tényező is fontos szerepet játszik, mint pl. a talajművelés, a vegetatív és a generatív szaporodási formák, valamint a védekezések elhanyagolása, hiánya. A kísérlet kezeléseit Motivell herbiciddel, 2 időpontban végeztük, az első alkalommal korai posztemergensen a kukorica 2-3 leveles, a második alkalommal késői posztemergensen annak 78 leveles fejlettségénél. A Motivell 1,0 l/ha-os adagjával, mindkét fenológiánál végeztünk egy kezelést, valamint egy kezelésben megosztottuk a teljes dózist (0,6 és 0,5 l/ha), és ugyanazon parcellákon (a két időpontban) kétszer permetezve juttattuk ki azt. A kísérlet beállításainak idején csapadékos, változékony, de többnyire hűvös idő volt, ami a későbbi kezelések elvégzését késleltette. A kezelések hatását az FVM módszertana szerint gyomirtó hatásra és fitotoxicitásra 3 alkalommal értékeltük a kukorica betakarításáig. A teljes dózisú korai posztemergensen kijuttatott Motivell herbicid elpusztította a magról kelő egyedeket, és leszárította a rizómáról kihajtott egyedek föld feletti részeit, amit erős újra hajtás és tömeges kelés követett. A kései kijuttatású, teljes dózisú Motivell kezelés a korai posztemergens kezeléshez viszonyítva, kisebb hatékonyságú volt. A megkésett kezelés következtében a kukorica a fenyércirokkal való versengés következtében károsodott. Az osztott kezelés alacsonyabb adagjánál a herbicid hatás lassabban érvényesült, de a végső hatékonysága ezeknek a kezeléseknek volt a legjobb. A magról kelő egyedek ellen közel teljes gyomirtó hatást biztosított és a rizómás egyedek ellen is ez a kezelés érte el a legjobb hatást. Az eredmények alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a fenyércirok elleni védekezésben a Motivell herbicid alkalmazása esetén a legmegbízhatóbb hatás érdekében az osztott kezelés javasolható.

57

Gyomnövények, gyomirtás AZ EGYNYÁRI SZÉLFŰ (MERCURIALIS ANNUA L.) ÉS A KUKORICA KOMPETÍCIÓJÁNAK TANULMÁNYOZÁSA MAGYAR LÁSZLÓ1 és LEHOCZKY ÉVA2 1

Summit-Agro Hungaria Kft., Budapest Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely

2

A Kisalföld kapásvetéseiben az utóbbi években egyre jelentősebb mértékben terjed egyéves, mérgező kétlaki gyomnövényünk, az egynyári szélfű (Mercurialis annua L.). Tömeges, helyenként egyeduralkodó fajként való megjelenése mára már olyan méretűvé vált, hogy a gyomirtási technológiák üzemi szintű tervezésekor, ellene táblaszintre adaptált, célzott védekezési eljárások kidolgozása válik szükségessé. Ennek megvalósítása érdekében a faj biológiai sajátosságainak alapos megismerése elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos kérdés. A kísérletes gyombiológiai kutatások egyik lényeges területe a kultúr- és gyomnövények közötti kompetíció vizsgálata. A M. annua különböző növénykultúrákban okozott terméscsökkentő hatásának mértékére vonatkozó konkrét adatok eléggé hiányosak, és elsősorban a cukorrépával foglalkozó külföldi szakirodalmakból ismertek. Mindezek alapján célul tűztük ki az egynyári szélfű kultúrnövényekkel folytatott versengése biológiai hátterének részletes tanulmányozását, amely adatokat szolgáltat kompetíciós képességének megítéléséhez és ezen keresztül a gyomszabályozás további lehetőségeinek feltárásához is. A kísérletet szabadföldi körülmények között végeztük Dunaszentpál határában. A kísérleti terület talaja réti öntéstalaj. A kukorica előveteménye őszi búza volt, a kukoricát 2004. április 30-án vetették, a gyomirtott kísérleti területen posztemergensen Callisto Megaprim (0,3 l/ha Callisto + 2 l/ha Gesaprim) herbiciddel történt kezelés, a másik mintaterületen nem volt gyomirtás. A mintavételeket 3 időpontban: a kukorica 8 leveles fejlettségénél, június 12-én, majd július 5-én és október 11-én, a betakarítást megelőzően végeztük. Az első két mintavételi időpontban a kukorica és a M. annua növényekből is vettünk mintát, 1-1m2-ről, 4 ismétlésben az ott előforduló valamennyi növény hajtását begyűjtöttük. A harmadik mintavétel során a kukorica növényekből kezelésenkét 5-5 növényt gyűjtöttünk be 4 ismétlésben. Mértük a begyűjtött növények friss hajtástömegét, majd az egyedszámlálást követően a mintákat szárítottuk és mértük a száraz tömegüket. Az első mintavételi időpontban kapott eredmények azt mutatják, hogy a kukorica és a M. annua között erős versengés folyt a létfontosságú forrásokért. Az egységnyi területre vetített biomasszaprodukciót összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a gyomnövénnyel versengő kukorica friss és száraz hajtástömege is 19%-kal volt kevesebb, mint a gyomirtott kukoricáé. A kukoricával versengő M. annua biomasszaprodukciója a kukoricáét meghaladó volt az első mintavételi időpontban. A gyomból átlagosan 314 db/m2 volt megszámlálható. Két hónappal a kukorica vetése után a kompetíció következtében a gyomokkal együtt fejlődő kukorica és a gyomirtott kukorica hajtástömege közötti különbség lényegesen nőtt, kifejezettebbé vált, ebben az időpontban a gyomos kukorica friss hajtástömege 37%-kal, a száraz hajtástömege 27%-kal volt kevesebb. A betakarítás idején végzett vizsgálatok eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a kukorica és a M. annua kompetíciójának következtében, a M. annua tömeges jelenlétében nagyon jelentős biomasszaprodukció- és terméscsökkenés következett be a kukoricánál. A gyomirtott kukoricához viszonyítva a gyomos területen nőtt kukoricák csőtömegében 53%-os csökkenés, a szemtermésben 60%-os veszteség volt megállapítható.

58

Gyomnövények, gyomirtás A TALAJTULAJDONSÁGOK HATÁSA A MANDULAPALKA (CYPERUS ESCULENTUS L.VAR. LEPTOSTACHYUS BOECK.) TERJEDÉSÉRE HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA és LABANT ATTILA Somogy Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Kaposvár A talaj a növények számára az egyik legjelentősebb ökológiai tényező. Ismerünk a talaj bizonyos tulajdonságaival szemben igényes – ilyenek az egyes jelzőnövények - növényeket, melyek elterjedését alapjában véve határozzák meg egyes talajtulajdonságok. Ezen növények esetében a rendelkezésre álló talajtani adatok birtokában a növény későbbi elterjedése, térhódítása előre jelezhető, modellezhető. A mandulapalka Holm és munkatársai kutatásai alapján a világ legveszélyesebb gyomnövényei között a 16. helyet foglalja el. Hazánkban Dancza jegyezte le 1993-ban, Hévíz-Keszthely határában. Azóta terjedése töretlen, a fertőzött területeken jelentős gazdasági károkat okoz. A mandulapalkáról szerzett ismeretek birtokában – és személyesen megtapasztalva kártételét – megjósolható, hogy nagy valószínűséggel hamarosan hazánkban is a „veszélyes 24” korántsem elit klubját fogja gyarapítani. Jelenleg 4 tájegység 16 településének határában ismert előfordulása, azonban valószínűleg ennél több ponton is fellelhető hazánkban. Legnagyobb területen Somogy megyében fordul elő, mintegy 25003000 ha-t gyomosítva. Somogy megyén belül négy gócpontot ismerünk a megye területén elszórva. Kiterjedtebb területen a Balaton környékén a Nagyberekben, valamint a Tetves patak vízgyűjtőjén található. Vizsgálataink során a térinformatika eszközeivel próbáltuk felderíteni a gyomnövény terjedésének jellegét, valamint fényt deríteni a növény optimális talajigényére. Az esetlegesen fennálló összefüggéseket a Szolgálatunknál rendelkezésre álló ’60-as, ’70-es években készült 1:10.000 méretarányú üzemi genetikus, valamint a ’80-as években készült 1:10.000 méretarányú földértékelést szolgáló talajtérképek felhasználásával kívántuk felderíteni. A terepi felderítést műholdas helymeghatározó eszközzel (GPS) végeztük. Vizsgálatunk helyszínéül az ország leginkább fertőzött területét, a Tetves patak völgyét választottuk. Az ismert előfordulások földrajzi koordinátáit GPS-el rögzítettük. Az érintett területekről meglévő papír alapú talajtérképeket, valamint az azok alapjául szolgáló pontszerű szelvényadatokat digitalizáltuk és térinformatikai rendszerben jelenítettük meg. A digitalizált talajtérképekre vetítettük rá az ismert előfordulások koordinátáit. Első lépésben leválogattuk azokat a talajfoltokat, melyek területén a mandulapalka gyomosított, majd pedig megvizsgáltuk az adott talajfoltokhoz tartozó laborvizsgálati adatokat. A kapott értékeket az egész vizsgált terület talajtani paramétereivel összevetve megállapítható hogy: Erózió: A mandulapalka mind az enyhén, mind az erősen erodált talajokon is előfordult. Humusztartalom: A mandulapalkával fertőzött területek humusztartalma 0,5-2,45 % közt helyezkedett el, míg az egész vizsgált terület talajainak humusztartalma 0,2-3 %. Kötöttség: A mandulapalkával fertőzött területek kötöttsége 24 és 45 között mozgott, míg az egész terület 24 és 58 közti kötöttséggel jellemezhető. Megemlítendő, hogy a mandulapalka előfordulások 90 %-a esetében a talaj kötöttsége 29 és 38 közötti. pH: A mandulapalkával fertőzött területek talajainak kémhatása pH 5,1 (Y1=11,4) és pH 8,1 (CaCO3= 20%) közötti. A vizsgált terület kémhatása pH 5,1 és pH 8,8 közötti. A fentiek alapján megállapítható, hogy a mandulapalka előfordulása nagy valószínűség szerint nem függ a talaj erodáltságától, humusztartalmától és kémhatásától. Az előfordulás kötöttségtől való függése kérdéses, és további vizsgálatokat igényel, hiszen a mintaterület talajainak kötöttsége egy viszonylag szűkebb határon belül mozog.

59

Gyomnövények, gyomirtás A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSÜLTETVÉNYEK ELSŐ ORSZÁGOS GYOMFELVÉTELEZÉSÉNEK ELŐZETES EREDMÉNYEI DANCZA ISTVÁN1, TÓTH ÁDÁM1, SZENTEY LÁSZLÓ 2, BENÉCSNÉ BÁRDI GABRIELLA3, DOMA CSABA4, HÓDI LÁSZLÓ5, HORNYÁK ATTILA6, KŐRÖSMEZEI CSABA7, MADARÁSZ JÁNOS8, MOLNÁR FERENC9, NOVÁK RÓBERT10, SZABÓ ROLAND7, UGHY PÉTER11 és VARGA LÁSZLÓ12 1NTKSZ; 2FVM NTF; 3Fővárosi és Pest m.; 4Veszprém m.; 5Csongrád m.; 6Nógrád m.; 7Bács Kiskun m.; 8Borsod - Abaúj - Zemplén m.; 9Békés m.; 10Zala m.; 11Vas m. és 12Tolna m. NTSZ Az országos szántóföldi és regionális szőlőültetvény gyomfelvételezések gyakorlati tapasztalatai alapján a szőlő- és gyümölcsültetvények első országos felvételezését a növény- és talajvédelmi szolgálatok szakemberei 2002-től 2004-ig végezték el. Az országos gyomfelvételezést az ültetvények tulajdonos váltásá t követő jelentős gyomosodása indokolta. Az ültetvények megváltozott tulajdoni viszonyait követően igen jelentőssé vált azoknak a területeknek az aránya, ahol a gyomnövények elleni védekezés nem volt kellő hatékonyságú. A különböző színvonalú termesztési módok következtében a gyomnövényzet fajösszetétele, valamint a gyomnövények dominancia viszonyai jelentősen megváltoztak. Az országos gyomfelvételezés célja a fajösszetétel és dominancia viszonyok országos felmérése volt. A szőlő- és gyümölcsültetvények első országos felvételezése 2002-től 2004-ig négy időpontban Újvárosi módszere szerint történt. Országosan száz mintavételi helyen, felvételi helyenként tíz felvételi pont került kijelölésre. A szőlő, alma, körte, őszibarack, kajszi, cseresznye, meggy, szilva, málna, köszméte és ribiszke kultúrákból származó adatok rögzítése 2004-ben kezdődött el. Az eddig feldolgozott és elemzett adatokból az alábbi előzetes eredmények állnak rendelkezésre. Szőlőültetvényekben, nyolc megyében (Bács-Kiskun, Borsod-AbaújZemplén, Csongrád, Pest, Tolna, Vas, Veszprém, Zala) összesen 25 mintavételi helyen, 250 felvételi ponton, 1000 felvételezés történt. A felvételezett fajok száma: 298. A leggyakrabb előforduló és legnagyobb borítási értékű fajok az átlagos borítás sorrendjében az alábbiak: Convolvulus arvensis, Elymus repens, Stellaria media, Amaranthus retroflexus, Capsella bursa-pastoris, Conyza canadensis, Amaranthus chlorostachys, Bromus tectorum, Cynodon dactylon, Calamagrostis epigeios, Chenopodium album, Echinochloa crus-galli, Hordeum murinum, Erigeron annuus, Cirsium arvense, Geranium pusillum, Cenchrus incertus, Ambrosia artemisiifolia, Bromus sterilis, Lactuca serriola. Almaültetvényekben, kilenc megyében (Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Nógrád, Pest, Tolna, Vas, Veszprém, Zala) összesen 18 mintavételi helyen, 180 felvételi ponton, 720 felvételezés történt. A felvételezett fajok száma: 232. A leggyakrabb előforduló és legnagyobb borítási értékű fajok az átlagos borítás sorrendjében az alábbiak: Stellaria media, Elymus repens, Convolvulus arvensis, Conyza canadensis, Taraxacum officinale, Chenopodium album, Capsella bursa-pastoris, Echinochloa crus-galli, Senecio vulgaris, Cirsium arvense, Bromus sterilis, Digitaria sanguinalis, Hordeum murinum, Calamagrostis epigeios, Senecio vernalis, Amaranthus retroflexus, Bromus hordaceus subpsp. hordaceus, Amaranthus chlorostachys, Polygonum aviculare, Cynodon dactylon. Meggyültetvényekben, négy megyében (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Pest) összesen 4 mintavételi helyen, 40 felvételi ponton, 160 felvételezés történt. A felvételezett fajok száma: 140. A leggyakrabb előforduló és legnagyobb borítási értékű fajok az átlagos borítás sorrendjében az alábbiak: Elymus repens, Ambrosia artemisiifolia, Conyza canadensis, Chenopodium album, Silene latifolia subsp. alba, Calamagrostis epigeios, Convolvulus arvensis, Stellaria media, Taraxacum officinale, Poa trivialis, Bromus sterilis, Bromus tectorum, Poa annua, Achillea millefolium, Lactuca serriola, Amaranthus retroflexus, Lamium purpureum, Capsella bursa-pastoris, Setaria pumila, Daucus carota. Az előzetes eredmények alapján megállapítható, hogy szőlő- és almaültetvényekben az évelő gyomnövények közül az Elymus repens, valamint a Convolvulus arvensis a leggyakoribb fajok. A csonthéjas ültetvények közül, meggyültetvényben az Ambrosia artemisiifolia előfordulása igen jelentős. Mind három kultúra esetében jelentősnek tekinthető a Calamagrostis epigeios nagy gyakorisága. A hazánkban gyorsan terjedő Asclepias syriaca kilenc megye szőlőültetvényei közül öt megye ültetvényeiben (Bács-Kiskun, Csongrád, Pest, Tolna és Veszprém) fordul elő. A talajmunkákra, kaszálásra és herbicidekre érzékeny Solidago gigantea Vas, Veszprém és Zala megyékben szőlő- és almaültetvényekben egyaránt gyomosít.

60

Gyomnövények, gyomirtás KARBENDAZIM ÉS KLÓRFACINON HATÓANYAG MARADÉK VIZSGÁLATOK MADARAK TOJÁSAIBAN REISINGER KATALIN Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar, Élelmiszertudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár Magyarországon az engedélyezett csávázó szerek száma jelenleg 63 db. Az egészséges vetőmag használat mellett a vetőmagcsávázás az egyik leghatékonyabb prevenciós védekezési módszer a betegségek és az állati kártevők ellen. A csávázó szerek közül legnagyobb mértékben a karbendazim hatóanyagot használja a gyakorlat széles hatásspektruma és alacsony fajlagos költsége miatt. A rágcsálóirtó szerek száma hazánkban 6 db. Az egyik leginkább használt készítmény a klórfacinon hatóanyagú Redentin 75 RB, amely megfelelő védelmet nyújt az emlős rágcsálók ellen. A hatóanyagot kukoricaőrleményre viszik fel, melyet tavasszal, illetve ősszel, a növények nyugalmi időszakában egyenletesen juttatnak ki a védendő területre. A csávázó szerekkel kezelt termények illetve a csalétekként kijuttatott rágcsálóirtó szerek– nem rendeltetésszerű használat, gondatlanság, vagy tévesztés esetén – potenciális veszélyt jelentenek élelmezésben és a takarmányozásban. Egy általunk végzett kísérlet célja az volt, hogy kimutassuk a karbendazim és a klórfacinon hatóanyag maradványt tojó tyúkok tojásában. A vizsgálatban egy kezeletlen kontroll és egy további kezelt csoportot alakítottunk ki, a csoportonkénti állatlétszám 24-24 volt. Az at random kiválasztott tojókat a kezelés megkezdése előtt 14 napig szoktattuk a kísérleti feltételekhez. Az etetéses kezelés 4 hétig tartott, amit további 4 hetes megfigyelési szakasz követett. A kísérlet indulásakor az egyes ketrecekben tartott állatok száma négy volt. A tojás mintákból a karbendazim hatóanyagot etil-acetáttal vontuk ki, majd tisztítás után kromatográfiásan határoztuk meg Merck-Hitachi LaChrom HPLC rendszeren 278 nm-en történő méréssel. A klórfacinon hatóanyagot acetonitrillel vontuk ki a mintákból, majd oldószer megoszlatásos zsírtalanítás és florizil oszlopkromatográfiás tisztítás után folyadékkromatográfiásan NH2 módosított poláros, reverz fázisú oszlopon határoztuk meg 288 nm-en történő méréssel. A kísérleti állatok csoportos tartása miatt egyedi tojásgyűjtés nem volt lehetséges, ezért a tojásminták eredményét a negyedik héten begyűjtött összes tojásból mutatjuk be, ahol a mért eredmény kevesebb, mint 0,020 mg/kg karbendazim illetve 0,107 mg/kg klórfacinon volt. A kimutatási határ alatti mennyiségű hatóanyagot találtunk tojásmintákban, így ez az adat jóval a 34/2004. (IV. 26.) EszCsM rendeletben meghatározott 0,1 mg/kg karbendazim határérték alatt volt (Magyar Közlöny, 2004). Hivatkozva a 49100/2000. számú okiratra a klórfacinon esetében nincs engedélyezett szermaradvány érték meghatározva. Az adatokat tekintve egyértelműen megállapítható, hogy a karbendazimmal csávázott magvak fogyasztása során a hatóanyag nem kerül be az tojó tyúk tojásába, így emberi expozíció nem valószínűsíthető. A klórfacinonnál célszerű lenne az engedély okirat szermaradvány értékkel történő kiegészítése.

61

Gyomnövények, gyomirtás A TARLÓ GYOMOSODÁSÁNAK VIZSGÁLATA TALAJMŰVELÉSI KÍSÉRLETEKBEN LEHOCZKY ÉVA és KISMÁNYOKY ANDRÁS Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely A talajművelési rendszerek értékelése, összehasonlítása jelentős helyet foglal el a növénytermesztési kutatásokban, mivel a talajművelés alapvetően befolyásolja a talaj, mint természeti erőforrás állapotát, a mezőgazdaság produktivitását és a termelés gazdaságosságát. Az utóbbi évtizedekben a figyelem középpontjába kerültek a tárcsás és minimális talajművelési módok. Vizsgálatainkat a Keszthelyen 1972-ben beállított talajművelési tartamkísérletben végeztük, amelyben eltérő művelési módokat alkalmaznak: a minimális, a sekély (tárcsás) és a hagyományos (szántás) művelést. A talajművelési tartamkísérlet a Földműveléstani Tanszék Kísérleti Telepén található. A kísérlet kéttényezős, osztott parcellás elrendezésű, négyismétléses, amelyben három különböző talajművelési változat és öt különböző, növekvő N adag hatása tanulmányozható. Az őszi búza és a kukorica jelzőnövények bikultúrában kétévenként váltják egymást (őszi búza – őszi búza – kukorica – kukorica). Vizsgálatainkat 2004-ben az őszi búza tarlón végeztük. Az őszi búzát (Mv 23 fajta) 2003. október 17-én vetették és 2004. július 21-én aratták le, ez után július 26-án történt a tarlóhántás a hagyományos és tárcsás művelésű kezelésekben tárcsával. A hagyományos művelésű parcellákon augusztus 28-án végeztek tarlóápolásként sekély szántást, a tárcsás művelésű parcellákon tárcsával végezték a tarlóápolási munkát augusztus 25-én, a minimális művelési módú parcellákon nem történt tarlóhántás és ápolás sem. Ősszel, másfél hónappal az őszi búza betakarítása után, október 6-án végeztük a gyomborítottság felmérését Balázs-Ujvárosi féle felvételezési módszerrel. Tanulmányoztuk a gyomnövényzet faji összetételét és a fajok életforma csoport szerinti megoszlását is. Felméréseink eredményei szerint a minimális művelésben részesített parcellákon rendkívül nagymértékű volt a gyomosodás, ami 65-90%-os gyomborítottságot jelentett. A sekélyművelésű parcellák gyomborítottsága a N kezelések átlagában 35% volt. A legkevesebb gyomnövény és a legkisebb gyomborítottság a hagyományos művelésű parcellákat jellemezte, ahol 10-17% közötti gyomborítást állapítottunk meg. Érdekesen és jellemzően alakult a különböző művelésű kezelésekben a gyomnövényzet faji összetétele és az előforduló gyomnövényfajok száma is. A kísérletben a vizsgálataink időpontjában mindösszesen 36 gyomnövényfaj fordult elő. A különböző kezelésekben 4-15 gyomnövény faj volt fellelhető egy-egy parcellán. A minimális és a tárcsás művelésű parcellákon hasonlóan alakult a gyomfajok száma, amelyeken átlagosan 10 faj fordult elő egy-egy parcellán. A hagyományos művelés alkalmazásánál volt a legkisebb a fajszám, ezeken a parcellákon átlagosan 6 faj fordult elő.

62

Gyomnövények, gyomirtás GYOMFLORISZTIKAI VIZSGÁLATOK KEMENESHÁTON ÉS KÖRNYÉKÉN UGHY PÉTER1 és PINKE GYULA2 1

Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Tanakajd Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2

Az ember állandó, sokirányú tevékenységével megváltoztatja maga körül az ősi növény- és állatvilágot. Kultúrtevékenysége a civilizáció fejlődésével és az emberiség szaporodásával mind nagyobb és sokoldalúbb lesz. Mindezek következtében az ősi, természetes élővilág egyre kisebb területre szorul vissza. Európa szerte az iparszerű mezőgazdasági termelés eltüntette a korábban kialakult sokszínű gyomvegetációt és fajokban rendkívül szegény, de invidiumokban gazdag gyomtársulások keletkeztek. A vizsgálatunk célja az extenzív szántóterületek nyári és őszi gyomflórájának bemutatása Kemenesháton és környékén. A mai intenzív termesztési viszonyok mellett, a ritka gyomfajokban gazdag táblák felkutatása nem egyszerű feladat. Az elhanyagolt, műveléssel felhagyott területeken, ugyanis elsősorban a „veszélyes” gyomok szaporodtak fel. Az extenzív művelési módok általában a sekély termőrétegű, vagy nehezen művelhető termőhelyeken maradtak fenn. A fajokban leggazdagabb gyomvegetáció általában a szántók szegélyében fejlődött ki. A fajdiverzitás és a talajok magkészlete a szántóföld belseje felé haladva jelentősen elszegényedett. A vizsgálat során 73 település és környékét jártuk be nyáron és ősszel egyaránt, melyből 28 esetben felvételeztünk. Természetesen útközben sikerült néhány értékes florisztikai adatot is feljegyeznünk. Jelen munka célja nem elsősorban a kártékony gyomok térfoglalási mértékének megállapítása, hanem a ritka és a veszélyeztetett gyomfajok elterjedésének felderítése volt. Az aratás előtt készült felvételek közül valamennyit extenzív jellegű parcellák szegélyében végeztünk. Átlagosan 34 fajt, de volt olyan hely ahol 44 fajt találtunk 50 m2-en. Az Anthemis fajok (arvensis, austriaca, ruthenica) minden felvételben nagy borítással, de együtt sohasem fordultak elő. Ezek az Ambrosia artemisiifolia-val és a Tripleurospermum inodorummal kombinálódva, olykor külön-külön tisztán uralták a szegélyek felső, középső vagy alsó szintjét. Azokon a helyeken ahol nem fordulnak elő ezek a nagy borítású állományok, ott a ritka fajok is szerepelhetnek nagyobb egyedszámmal. Az Aphanes arvensis, Centaurea cyanus vagy a Scleranthus annuus néhány felvételben magas borítást adott. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a vegyszerezetlen vetések szegélyében a kevésbé sűrű kultúrnövényállomány ellenére a ritka szántóföldi gyomnövényekre erős kompetíciós nyomás nehezedik és azok, mint például az Agrostemma githago, Filago lutescens, Herniaria hirsuta, Papaver argemone, Sherardia arvensis, Spergularia rubra általában csak szálanként jelentkeztek. A tarlón felvételezett állományok más jelleget mutattak az aratás előtt készített vizsgálatokhoz képest. Itt átlagosan 28 faj szerepelt felvételenként. A tarlón állandó és nagy borítással az Ambrosia artemisiifolia, az Anagallis arvensis, a Chenopodium album, a Setaria pumila és a Tripleurospermum inodorum szerepelt. Ezenkívül még figyelemre méltó az Oxalis dillenii gyakori előfordulása is. A tarlón több ritka gyomfajt is találtunk, mint pl. Ajuga chamaepitys, Euphorbia exigua, Euphorbia falcata, Kickxia elatine, Myosotis ramossisima, Myosurus minimus, Ranunculus arvensis.

63

Gyomnövények, gyomirtás ÚJABB EREDMÉNYEK A SPÁRGA VEGYSZERES GYOMIRTÁSÁBAN VARGA LÁSZLÓ1 és KÖVECSES IMRE2 1

Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd Dunai Spárga Kft., Tengelic

2

Tengelicen a TENKOP Rt. részvételével alapított magyar-német kft-kben 1993 óta termesztünk halványított spárgát. Bár a spárga hazai termesztése a kultúra speciális talajigénye miatt inkább az Alföldön koncentrálódik, a tengelici laza, humuszos homoktalaj kiválóan megfelel ezen igényeknek. Így az elmúlt évtizedben közel 100 ha-on foglalkoztunk a közvetlen német exportra kerülő spárga előállításával. Az ültetvény volumene, valamint az export minőségű spárgasíp igénye a gyomirtás során - a gyakoribb mechanikai beavatkozás mellett - nélkülözhetetlenné teszi a herbicidek használatát is. A spárga gyomirtására engedélyezett gyomirtó szer jelenleg nem áll rendelkezésre. Vegyszeres gyomirtásának gyakorlata korábban főleg a külföldi termesztési technológiák javaslatain alapuló üzemi próbálkozások tapasztalataira épült. Az utóbbi években a már bevált, a saját területen is ismételten ellenőrzött hatóanyagokon kívül, kísérletképpen újabb és újabb készítmények, kombinációk gyomirtó hatását és szelektivitását vizsgáltuk. 2000-2004. között végzett kísérleteinkben - a kora tavaszi bakhátpermetezésre a Stomp 330 5,0 l/ha mellett a Dual Gold 960 EC 1,2 l/ha + Sencor 70 WG (Metripaz) 0,5 –,6 kg/ha készítményeket; - a bakhátbontást követően az Afalon Dispersion 1,5 – 2,0 l/ha vagy Diuron 600 FW 2,0 3.0 l/ha, valamint a Diuron 600 F W 1,5 l/ha + Click FL 2,0 l/ha kezeléseket; - a nyár közepén végzett, évelő gyomok ellen is hatásos „állománykezelésre” levél alá permetezéssel glifozát hatóanyagú készítményeket (Dominator, Roundup Bioaktiv, stb.) 3,0 – 4,0 l/ha ( Hyspray 1,0 l/ha), Roundup Mega 3, 0 - 3,5 l/ha és Folar 4,0 l/ha; - új telepítésben a Dual Gold 960 EC 1,5 l/ha + Click FL 2,0 – 3,0 l/ha, Diuron 600 FW 3,0 l/ha, Dual Gold 960 EC 1,5 l/ha + Pledge 0,08 kg/ha herbicideket találtuk hatékonynak és megfelelően szelektívnek. A felsoroltakon kívül további gyomirtó szereket (pl. Trophy, Merlin) is kipróbáltunk. A halványított spárga termesztésének sajátosságai (pl. bakhátművelés) a herbicidek kijuttatástechnikájában is speciális fejlesztéseket igényeltek. A kft. szakemberei a mechanikai sorközművelő eszköz mellett -már szintén eredményesen alkalmazott – bakhátpermetező keretet és védőlemezes levél alá permetező egységet is terveztek. Az üzemi gyomirtási kísérletek és gépfejlesztések reményeink szerint és az eddigi kedvező tapasztalataink alapján hozzájárulnak a spárga még sikeresebb és gazdaságosabb termesztéséhez.

64

Gyomnövények, gyomirtás HERBICIDEK REPCEFAJTÁK NÖVEKEDÉSÉRE ÉS TÁPANYAGFELVÉTELÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA LEHOCZKY ÉVA és BUZSÁKI KAMILLA Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely Napjainkban a repce a világ tíz legfontosabb olajos magja közül a második helyen áll. Magyarországon az elmúlt 10 évben a repce vetésterülete 50-170 ezer hektár között változott, a termésátlag 1,5-2 t/ha volt. A termőterület növekedése várható. Mindamellett, hogy kiváló előveteménye az őszi búzának, felhasználható különböző takarmány keverékekben, és jelentős az ipari hasznosítása is. Az új fajtákat és hibrideket kisebb állománysűrűséggel termesztik, mivel elegendő teret kell biztosítani a növényeknek az oldalhajtások kifejlesztésére, ugyanis ezeken képződik a teljes termés 60-70 %-a. Ebből következik az 1 hektárra eső tőszám csökkenése, ami magával vonja az állomány későbbi záródását, ezáltal növelve az őszi gyomok és az őszi gyomirtás jelentőségét. A kezdeti gyomkonkurencia kizárásával sokat lehet tenni az egyenletes fejlődésért, mivel a gyomok tápanyagot, vizet, fényt vonnak el és életteret foglalnak el a repcétől. A preemergens gyomirtás a kezdetektől előnyhöz juttatja a kultúrnövényt a gyomkonkurenciával szemben. Modellkísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy egyes köztermesztésben lévő repcefajták (Bristol, Rasmus) és hibrid (Colombo) milyen érzékenységet mutatnak különböző preemergens herbicidekkel szemben. Tenyészedényes modellkísérletet végeztünk üvegházi körülmények között, amelyben a következő herbicideket alkalmaztuk: Teridox 500 EC (dimetaklór), Devrinol 45 F (napropamid), két dózisban (felhasználói dózis és annak kétszerese), 4 ismétlésben. A növényeket 5 hétig neveltük. A herbicideknek a fiatal repce növények növekedésre gyakorolt hatásának elemzéséhez a következő paramétereket vizsgáltuk: zöld és száraz hajtástömeg, hajtáshossz, levélszám, levélterület. A fiatal növények tápanyagfelvételében a herbicidek hatására bekövetkező változásokat is elemeztük. A tápanyagok közül a nitrogén, foszfor, kálium és kalcium koncentrációját és a növények által felvett mennyiségét vizsgáltuk. A herbicid kezelésekkel szemben a fajták, illetve hibrid különböző érzékenységet mutatott. A vizsgált paraméterek közül a száraz biomassza tömegben bekövetkezett változások jól jelezték az érzékenységbeli különbségeket. A Teridox 500 EC herbiciddel szemben különösen kétszeres dózisban alkalmazva, a Colombo hibrid és a Bristol fajta lényegesen érzékenyebbnek mutatkozott, mint a Rasmus fajta. A vizsgált növekedési paraméterekben a herbicid kezelések hatására bekövetkezett változásokat elemezve összefoglalóan megállapítható, hogy a Rasmus fajta tolerálta a legjobban a herbicideket. A növények a herbicid kezelésre fokozott nitrogén felvétellel reagáltak, amely a jelentős biomassza produkció (száraz hajtástömeg) csökkenés ellenére a Bristol fajtánál és Colombo hibridnél a kontrollal megegyező, a Rasmus fajtánál a kontrollban kapott mennyiséget lényegesen meghaladó nitrogén felvételben jelentkezett. Hasonló mértékű változás a foszfor és a kálium felvételben nem volt megfigyelhető. A Bristol fajtánál és Colombo hibridnél a növények által felvett kalcium mennyisége a biomassza produkciónál tapasztaltakhoz hasonlóan alakult.

65

Gyomnövények, gyomirtás A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) ELLENI VÉDEKEZÉSI LEHETŐSÉGEK NÉMETH IMRE1, SZABÓ ISTVÁN2, BLASKÓ DÁVID1 és KIS GÁBOR1 1 2

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő Dow AgroSciences, Budapest

A vegyszeres gyomirtás terjedése és az egyre specifikusabb készítmények alkalmazása sem eredményezte azt, hogy a Cirsium arvense kevesebb gondot okozna napjainkban, mint évtizedekkel ezelőtt. Egyes kultúrákban irtása kifejezetten nehéz, másutt ez megoldható, de a védekezések lehetőségét az anyagi ráfordítások aránya határozhatja meg. Talán segít a választásban és a tervezésben, ha tudjuk, hogy mely kezelésekkel akarjuk gondjainkat a betakarításig megoldani, vagy számíthatunk egy olyan gyomirtó hatásra, melynek utóhatásaként a következő évben sem hajt ki a Cirsium, vagy csak korlátozott mértékben. A klopiralid hatóanyagú készítményeket a szántóföldön alkalmazhatjuk a gabonafélékben, kukoricában, cukorrépában, repcében, ahol a Cirsium mellett fontos az egyéb fészkes virágzatú gyomnövények elleni védekezés is. Így repcében gondot okozhat a Matricaria, az Ambrosia, az árvakelésű napraforgó, de cukorrépában is nehéz a tömegesen kelő Xanthium elleni védekezés. Az elnyújtott kelés ill. kihajtás miatt felvetődő osztott kezelés lehetőségét is megvizsgáltuk cukorrépában. Az osztott kezelés nyomán a répa fejlődése átmenetileg zavart szenvedett, de a Cirsium és a Xanthium elleni hatás így már megfelelő lett. Repcében és mustárban a klopiralid + pikloram hatása a fészkes virágzatú gyomnövények ellen ugyanolyan megbízható volt, de a vizsgálatokat és megfigyeléseket ki kell terjesztenünk a keresztes virágú gyomnövényekre is. Mustárban tömegesen kelt Descurainia sophia esetében olyan hatást észleltünk, mely alapján legalább a gyomállomány ritkítása feltételezhető. Kukoricában a floraszulam + 2,4-D kombináció hatása a Cirsium ellen megfelelő, bár utóhatása kisebb, ugyanakkor gazdaságossága nem vitatható. Nem hatol a Cirsium föld alatti szárában olyan mélyre, mint a klopiralid. Kölesben nincs engedélyezve, de fitotoxikus hatást nem okozott, és a kölesben az évelő kétszikű gyomnövények elleni hatása jó, mert a köles állománya sűrű és jó gyomelnyomó. A vegyszeres gyomirtás esetén érdemes a talajmunkákat is úgy ütemezni, hogy minél hatásosabbak legyenek a Cirsium ellen. Nagyobb lehetőség van a tarlókezelésben, ahol egy korán lekerülő kalászos után akár két kezelés is végezhető hormonhatású készítménnyel, mert egy kezelés után a növény még újrahajt, s a két kezelés után következő mélyszántással együtt a mezei aszat állománya egészen jól visszaszorítható volt annyira, hogy a következő években fertőzése nem jelentett gondot. A Cirsium esetében számolnunk kell azzal, hogy a művelésnél a mélyebben lévő szárrészeken is életképes rügyei vannak, s előfordulhat, hogy egy mélyebb szántás vagy forgatás esetén olyan rizómák kerülnek a talajfelszín közelébe, melyeken az életképes rügyek kihajtanak. Úgy tűnik, hogy a klopiralidot leszámítva a többi kezelés hatása csak egy vegetációs időre terjed ki, ami nem kevés, de ennél többel nem számolhatunk, legfeljebb a tarlókezelésre is alkalmazható glifozát hatását emelhetjük ki, de kevéssel ez is elmarad a klopiralid mögött.

66

Gyomnövények, gyomirtás A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) MAKROELEM TARTALMÁNAK VÁLTOZÁSA KÜLÖNBÖZŐ TALAJMŰVELÉS HATÁSÁRA BLASKÓ DÁVID és NÉMETH IMRE Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A mezei aszat egyike a legveszélyesebb és legnehezebben irtható gyomnövényeinknek. Ellene csak következetes, több évig tartó védekezéssel érhetünk el eredményeket. A védekezésben fontos szerep jut a talajművelésnek, illetve a megfelelő eszköz és időpont kiválasztásának. Vizsgálatunk és ennek eredményei egy új nézőpontból vizsgálja a talajművelés hatását a mezei aszat élettevékenységeire. Egy előzőleg három évig nem trágyázott és nem vegyszerezett területen vizsgáltuk nem bolygatott, tárcsázott, illetve szántott körülmények között a mezei aszat makroelem (N,P,K,Ca) tartalmának alakulását az eredeti állapotokhoz képest. A kapott adatok értékét növeli az, hogy szinte üzemi méretű kísérletről van szó, ugyanis a vizsgált terület egy 1,1 ha-os tábla, amelyen a nagy mennyiségben felszaporodott mezei aszat helyenként 20 %-os borítást is elért. A makroelem vizsgálathoz a növények legfiatalabb zöld hajtásait gyűjtöttük be. A kiindulási állapotot bolygatatlan őszi árpa tarlóról szeptember végén gyűjtött növényminták makroelem tartalma jelentette. A talajművelések elvégzése után a következő év tavaszán ismét mintagyűjtésre került sor, de most már külön a szántott, a tárcsázott és a nem művelt részekről. Ősszel ismét gyűjtöttünk mintát az egész területről, így egy teljes év változásait tudtuk nyomon követni. Az eredmények azt mutatták, hogy szignifikáns az eltérés mind a négy vizsgált makroelemre vonatkoztatva a különböző művelések után. A legkisebb N,P,K,Ca tartalommal a nem művelt területről begyűjtött mezei aszat minták rendelkezetek, a tápelem tartalom nagyobb volt az előzőleg szántott részből gyűjtött aszatoknál és a tárcsázott talajon voltak ezek az értékek a legmagasabbak. A növények tápelemtartalmát rendkívül sok tényező befolyásolhatja, amelyek egymással kibogozhatatlanul bonyolult kölcsönhatásban lehetnek. Egy dolog mégis elmondható. Egy növény relatíve nagy makroelemtartalma mindig felfokozott anyagcserét, élettevékenységet takar. Ezek pedig fokozott növekedésben nyilvánulnak meg. Logikus, ha egy növény intenzíven fejlődik, akkor úgymond „jól érzi magát”. A mezei aszatnál ez az, amit el akarunk kerülni. Tehát a tárcsás alapművelés biztosította a vizsgáltak közül a legoptimálisabb életfeltételeket a mezei aszat számára. A kísérlet eredménye újabb bizonyíték a tárcsa mezei aszat felszaporító tulajdonsága mellett. Vizsgálatainkat tovább folytatva valamennyi talajművelés esetében kiegészítettük klopiralid, floraszulam + 2,4.D és foramszulfuron + jodoszulfuron + izoxadifen-etil kezelésekkel, hogy a talajművelés és a kezelések együttes hatását is értékeljük.

67

Gyomnövények, gyomirtás GYOMIRTÁSI LEHETŐSÉGEK REPCÉBEN ÉS MUSTÁRBAN NÉMETH IMRE1, SZABÓ ISTVÁN2 ÉS BLASKÓ DÁVID3 1,3 2

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő Dow AgroSciences

A repce vegyszeres gyomirtása nem mindig volt lényeges kérdés, mert a gyakorlatban, ha a repce vetése optimális időben történt és télen nem fagyott ki, akkor a gyomnövények döntő többségét a sűrű repceállomány elnyomta. Elsősorban az ősszel és kora tavasszal kelő gyomnövények általában nem voltak versenyképesek, kivéve a ragadós galajt (Galium aparine). Nagy gondot nem okoznak, de a repcével együtt nőhet a pipacs (Papaver rhoeas) és a sebforrasztó zsombor (Descurainia sophia), mely utóbbi növény esetenként még a repcét is túlnövi. A mustár már lényegesen érzékenyebb a gyomosodásra, s az agresszív fészkes virágzatú növények, mint az Ambrosia artemisiifolia, Tripleurospermum inodorum és az árvakelésű napraforgó komoly gondot okozhatnak. A repcében a klopiralid + picloram (Galera) hatásos a fészkes virágzatúak ellen, s az acat (Cirsium arvense) mellett a ragadós galaj (Galium aparine) is visszafogható. Mindkét hatóanyagról az irodalom a keresztes növények elleni hatástalanságot kiemeli. Ezt a továbbiakban részletesebben felül kell vizsgálni, mert a 2004-es kezelésekben a Descurainia sophia tömeges állományának határozott ritkulása volt észlelhető. A mustár gyomirtása sokkal kényesebb feladat, mivel tavasszal együtt kel a gyomnövényekkel, s benne a nyárutói, nagy termetű fészkesek uralkodhatnak. Ezen még az alapkezelés sem segített, mert mind az Ambrosia artemisiifolia, mind a Tripleurospermum inodorum olyan tömegesen kelt, hogy még a 98 %-os hatékonyság sem megfelelő az esetükben. Az állománykezelés előnye itt mutatkozik meg, mert a mustárban a klopiralid + picloram alkalmazása után gyakorlatilag gyommentes maradt az állomány. Megelőző évek kísérleteinek eredményei arra utaltak, hogy a mustár sok gyomnövény fejlődését, kelését korlátozhatja, még ritkább állomány esetében is, de ez nem vonatkozik a fészkes virágzatú növényekre. A mustár esetében a talajelőkészítés is nagyban befolyásolja a gyomosodást. Gyakori, hogy elsősorban laza talajokon a talaj előkészítés tárcsával történik, ami egy adott éven belül indokolható is. Ilyen esetben azonban számolnunk kell azzal, hogy ezek a területek lényegesen korábban elgyomosodhatnak, s pont a mustár kezdeti fejlődésekor, s a vegyszeres védekezéseknél az alapkezelések hatékonysága is csökkenhet. Ismernünk kell a tábla gyomviszonyait is, mert a korai gyomosodás ugyan veszélyesebbnek látszik, de ha az állományt elsősorban a sekélyen gyökerező, kisebb termetű magról kelők alkotják, akkor azok jórészt figyelmen kívül hagyhatók. (Capsella bursa-pastoris, Veronica polita, V. hederifolia, V. triphyllos, Lamium amplexicaule, Stellaria media, Holosteum umbellatum, Viola arvensis, stb.) A foltonként akár 10-12 % borítást adó Convolvulus arvensis is kisebb veszélyt jelent, mint a lényegesen kisebb borítású, de nagy termetű fészkes virágzatú gyomnövények.

68

Gyomnövények, gyomirtás VÉDETT GYOMNÖVÉNYÜNK A KONKOLY (AGROSTEMMA GITHAGO L.) NÖVÉNYMINTÁKBÓL IZOLÁLT GOMBAFAJOK CZIMBER GYULA1, FISCHL GÉZA2 és PINKE GYULA1 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely A konkoly hazánkban valaha jelentős gyomnövénynek számított. Az elmúlt évtizedekben azonban a búzatáblákról eltűnt, feltehetően a rendszeres gyomirtó szer használat miatt. Látványos visszaszorulásának oka valóban a herbicid használat volt, de már ezt megelőzően legalább ilyen mértékben gyérítette a búza vetőmagtisztítása, triőrözése. Mindezek mellett e faj – mint egyik legrégebbi gyomnövényünk elveszítette azokat a tulajdonságait is, ami természetes körülmények között fajának fennmaradását szolgálta. Csiranyugalma a gyomok között a legrövidebb ideig tart és versenyképessége, kompetitív ereje is gyenge. Az intenzív búzavetésekben magprodukciója más gyomfajokhoz viszonyítva nagyon kicsi. Betegségeiről viszonylag hézagos ismereteink vannak. A különböző szakirodalmi források szerint (Bánhegyi et al. 1985-87, Brandenburger 1985) a konkoly leggyakrabban említett betegségei a peronoszpóra (Peronospora agrostemmatis), a rozsda (Puccinia arenariae). Megemlítik még az Ustilago violacea üszöggombát, valamint a levélfoltosságokat okozó piknídiumos gombákat (Ascochyta githaginis, Septoria lychnidis). A konkolyról még közlik a Fusarium sp. szártőrothadást, illetve a Phymatotrichopsis omnivora gyökérrothadást okozó gombákat (Farr et al. 1995). A konkoly napjainkban védett növénynek minősül és ritka előfordulása ellenére 2004-ben, Mosonmagyaróváron egy kis populációban többé-kevésbé jellegzetes tünetek jelentkeztek a konkoly alsó levélemeletein. A levelek kivilágosodtak, rajtuk kezdetben középen barnuló, majd nekrotizálódó foltok jelentek meg. A növények levelei lassan elpusztultak, elszáradtak. A beteg foltokról egy acervuluszos gomba jelenlétére utaló sporulációs telepeket találtunk. A foltokon a sporuláció viszonylag gyér volt. A konídiumok jellegzetes alakúak, hialinok, megnyúltak, görbültek, egy- és kétsejtűek, általában 1-3 olajcseppel. A konídiumok morfológiája, valamint a mikroszkópi mérés alapján a konkolyt fertőző gomba a Diplosporonema delastrei (syn.: Marssonina delastrei, Gloeosporium delastrei). A hazai szakirodalom szerint (Bánhegyi et al.1985-87) több különböző gazdanövényen is előfordul. Egy másik minta (Jánossomorja) levelein határozott körvonalú, kerek, barna levélfoltok jelentek meg. A foltokról sötétbarna, megnyúlt, hengeres, nagyméretű, hosszanti- és keresztfalakkal tagolt konídiumokat izoláltunk. Felületük enyhén szemölcsös-tüskézett,. A gyér penészszerű kiverődés jellegzetessége, hogy a konídiumok hosszú, egyesével álló konídiumtartókon képződtek. A gombát Stemphylium botryosum fajnak határoztuk meg, amely a szakirodalom szerint (Ubrizsy és Vörös 1968) nekrotróf parazitának tekintendő. Az elhalt, idősebb levélfoltokon megjelentek az Alternaria sp. konídiumláncai. A konkolyt díszítő értéke miatt termesztik is (Nagy 1975). Vetőmagját több országban díszes csomagolásban árusítják. A növény kivonata (agrostemin) más magvak csírázását stimulálja (Gajic, 1972).

69

Gyomnövények, gyomirtás A MÁRIATÖVIS (SILYBUM MARIANUM /L./ GAERTN.) KELLEMETLEN GYOM A SOKORÓALJÁN CZIMBER GYULA Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár A máriatövis a hazai gyomnövények között nem található (Ujvárosi, 1973). A növényhatározóban mint mediterrán-előázsiai eredetű egyéves dísznövény szerepel. Kereszty (1998) szerint a máriatövis vagy ezüstbogáncs a bibliai tájak útszélein és parlagföldjein lehetett igen gyakori kétéves gyom. Olaszországi gyomfelvételezéseink során több kultúrában is gyomosított hatalmas példányaival (Glemnitz et al., 2000). A klímaváltozás hatásainak tanulmányozásával kapcsolatos hazai gyomfelvételezéseink alkalmával egy sokoróaljai kukoricatáblán nagy tőlevelekből álló levélrózsás példányaival igen nagy mennyiségben találkoztunk. Így került a mintegy 50-60 hektárnyi terület részletes gyomcönológiai felvételezésre. A máriatövissel fertőzött kukoricatábla gyomfelvételezését az Ujvárosi-féle (1973) módszerrel végeztük. A kijelölt mintaterületek (kvadrátok) gyomborítási adatait átlagoltuk és így megkaptuk egyegy gyomfaj átlagborítási értékeit. A gyomnövények között a máriatövis ugyan csak 1,67 %-os átlagos területfoglalási értékkel szerepelt, de egyes mintaterületeken borítása meghaladta az 50 %-ot is. Átlagborításával sorrendben a 6. helyet foglalta el. A területen csak a következő gyomok szerepeltek nagyobb átlagborítással: csattanó maszlag (4,18 %), parlagfű (3,24 %), köles (2,68 %), kakaslábfű (2,65 %) és a karcsú disznóparéj (2,12 %). A máriatövis a mediterrántól Elő-Ázsiáig elterjedt (Danert et al., 1973). Földesi (1993) is a mediterrán vidékek napos, sziklás területeinek növényeként írja le, amely gyakori a Földközi-tenger melléki országokban. Hazánkban vadon nem fordult elő, de ahol gyógynövényként termesztették, ott elhullott terméseivel hosszú éveken át gyomosít. Így került a sokoróaljai kukoricatáblára is gyomnövénynek. A máriatövis magvai (kaszattermései) hazánkban – kellő talajnedvesség esetén – már márciusban csíráznak és ez a csírázás szinte az őszi fagyokig tart. A későn kelt (május-június) növények többsége viszont már nem indul szárba, nem hoz termést. A tőlevélrózsás növények kifagynak! A telet termései különböző talajmélységekben fekszik át kényszernyugalmi- illetve valódi magnyugalmi állapotukban. A termesztett állományokból elhullott magvai addig gyomosítanak, amíg a fertőzött talaj magkészlete ki nem merül. Gyomként fejlődött virágzó példányai viszont pótolhatják az életképes magok számát. A máriatövis herbicidekkel szemben is érzékeny, de folyamatos csírázásukkal egy részük a herbicidhatásokat kikerüli. A máriatövis a hazai gyomlistára felkerülhet, amit a következő tényezők okozhatnak: 1., A kiváló gyógynövény hazai terőterülete valószínű emelkedni fog. Így – különösen a betakarítógépek segítségével – gyorsan elterjedhet. 2., Árokpartokon, útszéleken, romos területeken – a parlagfűhöz hasonlóan – elszaporodhat. Nagy tő- és szárleveleivel, gyors növekedésével jelentős versenytársa lehet más gyomfajoknak is. 3.) Enyhe teleken (klímaváltozás!) tőlevélrózsáival nálunk is áttelelhet és ezek az áttelelt példányok gazdagabb elágazásúak, több virágzatot, termést nevelnek. A termesztett máriatövis március második felében vethető, mert magvainak csírázása már 8-10 oC-on megindul. Valószínű, hogy a korai vetés esetén a csírázó mag embriója a koratavaszi alacsony hőmérséklet hatására jarovizálódik és a növények a hosszúnappalos körülmények közé kerülve virágzatot hoznak. A gyomosító máriatövis elfekvő magvaiból is így fejlődhetnek nálunk terméstérlelő növények.

70

Gyomnövények, gyomirtás A SZÁLKÁS BORJÚPÁZSIT (ANTHOXANTHUM PUELII) TÖMEGES ELŐFORDULÁSAI SOMOGY MEGYÉBEN PINKE GYULA1, PÁL RÓBERT2, SZENDRŐDI VIKTÓRIA1 és KIRÁLY GERGELY3 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs 3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron Az Anthoxanthum puelii LEC. et LAM. (A. aristatum BOISS.) néhány nyugat-európai országban veszélyeztetett, máshol viszont, mint például Lengyelországban, terjeszkedőben lévő terhes gyom. A tápanyagszegény és savanyú homoktalajok jellemző növénye az atlantikus és szubatlantikus területeken. Az őszi csírázása határozott fagyérzékenységgel párosul, ezért KözépEurópában dél és kelet felé haladva a kontinentális hatás erősödésével már csak szétszórt előőrsei léteznek különleges edafikus és mikroklimatikus termőhelyeken. Az Anthoxanthum puelii a hasonló A. odoratum-tól legszembetűnőbben a felfelé is elágazó szárával és egyéves életformájával különböztethető meg. Hazánkban elsőként POLGÁR SÁNDOR 1911-ben találta meg Győrben a Rába partján. Vetési gyomként a Marcal-medencében, Nemeskeresztúr határában az 1990-es évek végén került elő egy extenzíven művelt tritikále vetés szegélyében. 2004 júniusában a Belső-Somogy területén, savanyú homokon két lelőhelyére is rábukkantunk. Szabás község északi részén tömegesen fordult elő egy napraforgótarlóban a következő kísérőfajokkal: Aphanes microcarpa, Anthemis arvensis, Hypericum humifusum, Myosurus minimus, Spergula arvensis, Spergularia rubra, Scleranthus annuus. Kaszó településétől délkeleti irányba, kb. 1 km-re egy villanypászta pionír jellegű gyeptársulásában hatalmas tömegben szintén előkerült. Kísérőfajai voltak pl. Jasione montana, Holcus mollis és Digitaria sanguinalis. Augusztusban Berzence mellett, a „Homoki-mező” környékén HACK ANDRÁS agrármérnök mutatta meg a növény elszáradt szőnyegszerű állományát egy nagyüzemi gabonavetés tarlójában. Mindezekből úgy tűnik, hogy a növény Belső-Somogyban meghonosodottnak tekinthető és valószínűleg a környék vetéseiben és nyitott gyepjeiben máshol is társulásalkotó, tömeges faj. Vélhetőleg a növény gyérebb előfordulással már korábban is jelen volt e számára kedvező savanyú, homoki termőhelyeken. Felszaporodásához – a többi terjedőben lévő gyompázsitfű fajokhoz hasonló módon – talán a kétszikű irtó herbicidek alkalmazása és az arató-cséplő gépek használata is hozzájárult. Készült az OTKA F038119 sz. pályázat támogatásával

71

Gyomnövények, gyomirtás NÉHÁNY ALLELOKEMIKÁLIA SZINTJÉNEK VÁLTOZÁSA OLASZ SZERBTÖVISBEN (XANTHIUM ITALICUM MOR.) A TENYÉSZIDŐSZAK FOLYAMÁN DÁVID ISTVÁN és BORBÉLYNÉ VARGA MÁRIA Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen Az olasz szerbtövis intenzíven terjedő, veszélyes gyomnövény, mely szántóföldi kultúrákban (kukorica, napraforgó, cukorrépa, stb.) és természetes növénytársulásokban, mint inváziós faj jelentős problémát okoz. A faj versenyképességének számos összetevője van, melyek közül jelentős lehet az allelopátia. Az allelopátia sok esetben nehezen elválasztható a versengés más eszközeitől, ezáltal csak becsülni lehet, hogy természetes körülmények közül milyen mértékben valósul meg, továbbá figyelembe kell venni, hogy az allelopátiáért felelős vegyületek a kibocsátást követően számos kémiai, mikrobiológiai hatásnak vannak kitéve. A zavaró tényezőket többé-kevésbé kiszűrő Petricsészés vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy a szerbtövis ugyanazon populációján belül különböző tényezőktől függően változhat az allelopátia mértéke, sőt iránya is. A növények fejlettsége, csapadékviszonyok, vízellátottság, állomány sűrűség egyaránt befolyásolták a biotesztek végeredményét. Annak tisztázására, hogy a csírázás vagy növekedés eltérő befolyásolása tényelegesen az allelokemikáliák változó mennyiségének és arányának következménye, négy, szerbtövisekben jelenlévő, allelokemikáliaként ismert vegyület (klorogénsav, kumarin, p-kumarinsav, transzfahéjsav) mennyiségét mértük. A növényi mintákat egy élőhelyről (Debrecen) gyűjtöttük 2004ben, a növények 4-5 leveles fejlettségénél és virágzáskor, eltérő sűrűségű növényfoltokból, 15-30 mm csapadék előtt és után. A hajtás és gyökérminták szárítása után vizes kivonatot készítettünk. A mennyiségi meghatározást Merck-Hitachi HPLC készülékkel végeztük az alábbi feltételek mellett: Lichrospher 100RP-18, 125x 4mm oszlop, víz: metanol: ecetsav 12:15:1 arányú eluens 1 ml/perc áramlás, L-4500 Diode Array Detector 275 nm hullámhossz. A különböző körülmények között gyűjtött mintákban a négy vegyület mennyisége (mg/g szárazanyagban kifejezve) a következő értékek között ingadozott: Klorogénsav: gyökérben a minimum 2,94, a maximum 7,71, hajtásban a minimum 5,61, maximum 52,27. Kumarin: gyökérben a minimum 0 (0,04), a maximum 1,19, hajtásban a minimum 0,79, a maximum 12,27. Kumarinsav: gyökérben a minimum 0,17, a maximum 0,51, hajtásban a minimum 0 (0,34), a maximum 1,56. Fahéjsav: gyökérben a minimum 0,03, a maximum 0,32, hajtásban a minimum 3,98, a maximum 26,29. Több esetben az egyes vegyületek mennyisége együtt változott a biotesztekben tapasztalt eredményekkel, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a vizsgált agyagokon túl számos vegyületnek van meghatározó szerepe az allelopátiában, illetve más vegyületek kisebb nagyobb mértékben befolyásolhatják a végső hatást.

72

Gyomnövények, gyomirtás ALLELOPÁTIÁS GYOMNÖVÉNYEK KAZINCZI GABRIELLA1, BÉRES IMRE2, HORVÁTH JÓZSEF2 és TAKÁCS ANDRÁS PÉTER1 1

MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Növényvirológiai Tanszéki Kutatócsoport, Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Az allelopátia a magasabbrendû növények közötti olyan kölcsönhatások megjelölésére szolgál, amelyben a növények kémiai anyagok - az általuk kibocsájtott másodlagos anyagcseretermékek (allelokemikáliák) - segítségével befolyásolják egymás fejlõdését. A kemizáció káros mellékhatásainak vizsgálata világszerte felgyorsította azokat a kutatásokat, melyek élõ szervezetek természetes eredetû anyagainak a növényvédelemben való felhasználását tûzték ki célul. A növényi eredetû természetes inhibitorokkal kapcsolatban korábban csak olyan jellegû kutatások történtek, melyek a szomszédos, magasabb rendû növények élettani folyamatainak gátlásával/serkentésével foglalkoztak. Ma már számos gyom- és kultúrnövény allelopátiája ismert. A Negyedik Országos Gyomfelvételezés alapján legjelentõsebbnek tartott 20 gyomfaj közül eddig már csak négy faj allelopátiája nem ismert. Az allelopátia - amely témakör ma már széles körû tudományos kutatások tárgya - felveti a lehetõségét a gyompopuláció természetes eredetû anyagokkal történõ szabályozásának. Tágabb értelemben ma már nemcsak a magasabb rendû növények egymásra gyakorolt hatását, hanem a növény-rovar, növény-mikroorganizmus kölcsönhatásokat is magába foglalja. Vizsgálatainkban laboratóriumi bioassay és üvegházi tenyészedényes kísérletekben néhány gyomfaj (Asclepias syriaca, Cirsium arvense, Convolvulus arvensis) kultúrfajok csírázására és fejlõdésére gyakorolt hatását tanulmányoztuk. További célkitûzésünk a tesztfajokra gyakorolt allelopátiás hatás és a vírusfertõzött gazdanövények víruskoncentrációja közötti összefüggések tanulmányozása volt. Laboratóriumi csíráztatási kísérletekben a vizes növényi kivonatok csírázásra és gyökérnövekedésre gyakorolt hatása nagymértékben függött a donor és a recipiens fajtól, a növényi résztõl és az oldat töménységétõl. A töményebb oldatok általában gátlóbb hatásúnak bizonyultak, és a gyökérnövekedésre erõteljesebb gátló hatást gyakoroltak, mint a csírázásra. Üvegházi tenyészedényes kísérletekben az A. syriaca gyökérmaradványai valamennyi tesztnövény faj zöldtömegét szignifikánsan növelték, ami arra utal, hogy a gyökérzetben lévõ allelokemikáliákat a talaj mikroorganizmusai detoxifikálták. Szintén serkentõ hatást mutatott a C. arvense friss hajtáskivonata a kultúrfajok fejlõdésére. Valószínû, hogy a növényi kivonatban lévõ nitrogént a tesztfajok hasznosították, és ezáltal kedvezõbben fejlõdtek a kontroll növényekhez képest. A C. arvensis gyökér- és hajtásmaradványai a tesztnövények fejlõdését kedvezõtlenebbül befolyásolták, mint a csírázást. Eddigi eredményeink arra utalnak, hogy az allelopátiás növényi kivonatok tesztnövények fejlõdésére gyakorolt gátló hatása nincsen összefüggésben a gazda vírus kapcsolatokra történõ hatással.

73

Gyomnövények, gyomirtás A ROSTOSÜSZÖG (SOROSPORIUM CENCHRI (LAGERHEIM) VÁNKY) HATÁSA AZ ÁTOKTÜSKE (CENCHRUS PAUCIFLORUS BENTH.) FEJLŐDÉSÉRE ÉS A BETEG NÖVÉNY FERTŐZÉSI POTENCIÁLJA MIKULÁS JÓZSEF és LÁZÁR JÁNOS FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, Kecskemét-Miklóstelep Az átoktüskét (növénynek, állatnak és embernek egyaránt kellemetlenséget okozó gyomnövény) irodalmi adatok szerint 1922-ben találták meg először hazánkban, de csak 1939-ben lett meghatározva (Litresits 1998). Természetes ellenségét 1895-ben Lagerheim Ustilago cenchri néven Equadorban, majd 1896-ben Sorosporium cenchri néven Brazília Santa Caterina államában írta le (Vánky, 1985). Hazánkban a Sorosporium cenchrit (rostosüszög) először 1967-ben Kecskemét-Talfáján találták meg (Vörös- Ubrizsy 1968). Később (1990) mi is intézetünk területén, majd az ország különböző részén, illetve 2000-ben Brazília Bahia államában megtaláltuk. Az átoktövis a szőlőben is kellemetlen gyom. Leküzdése hagyományos módon (kémiai eszközökkel) gondot jelent. Természetes ellenségével Sorosporium cenchri-vel biológiai védekezés kidolgozása érdekében évek óta különböző vizsgálatokat folytattunk (a szóruszok teliospóra mennyiségének megállapításáról, a csírázásukra gyakorolt tényezőkről, a gazdanövény rövidnappalosságáról, stb.), melyről cikkekben, és előadásokban számoltunk be (Mikulás és mtsai 1993, 1997, 1998 a, b., 1999 a, b., 2000.). Most a Sorosporium cenchri átoktüskére gyakorolt hatásáról és a beteg növény fertőzési potenciájával kapcsolatos vizsgálatokról számolunk be. Megmértük az intakt és rostüszöggel fertőzött növények hajtásának (100+100) hosszát. Megszámoltuk a fertőzött növényeken a szóruszok mennyiségét. Korábbi vizsgálataink szerint ugyanis egy-egy szórusz több tízezer teleospórát tartalmaz. Elvileg egy teleutospóra elegendő ez csírázó átoktövis fertőzéséhez. Az adatokból átlagot számoltunk. Megállapítottuk, hogy a Sorosporium cenchri az átoktövis hajtáshosszát szignifikánsan (80%-kal) csökkenti, ezzel csökken a fertőzött növények konkurenciája az egészségessel és a többi növénnyel szemben. Ugyanakkor most is azt tapasztaltuk (amiről már korábban beszámoltunk Csorba és mtsai 1999), hogy a fertőzött növények tovább zöldek maradnak, illetve zöldebbek, mint az egészséges átoktövisek. Ez utóbbi ismeret megkönnyíti a fertőzött növények megtalálását, kijelölését és begyűjtését. Megállapítottuk, hogy a szóruszok mennyisége növényenként különböző, de jelentős (60 növény átlagában 20,82). Ez azt jelenti, hogy a szóruszok mennyisége, a bennük lévő nagy mennyiségű teliospóra miatt komoly potenciát jelent az átoktövis elleni biológiai védekezéshez.

74

Gyomnövények, gyomirtás A TRANSZGÉNIKUS KUKORICA GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE 1

TARJÁNYI JÓZSEF, 2LEHOCZKY ÉVA és 3REISINGER PÉTER

1

Isk-Biosciences Europe S.A., Budapest Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely 3 Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár 2

A biotechnológia segítségével bizonyos gyomirtó szerekkel szemben korábban érzékeny kultúrnövények ellenállóvá tehetők (glifozát, glifonizát tűrő kukorica, szója, cukorrépa, stb.), ami lehetővé teszi a már jól bevált, sok esetben évtizedek óta használt gyomirtó szerek alkalmazási területének kiterjesztését. Az első generációs transzgénikus növények közül a herbicid tolerancia talán a legjelentősebb, legalábbis gazdasági szempontból. A Magyar Országgyűlés elfogadta az 1998. évi XXVII. Törvényt a géntechnológiai tevékenységről, amely 1999. január elsején lépett hatályba, így törvényileg szigorúan szabályozott keretek között Magyarországon is elindulhattak a kísérletek glifozát és glufozinátammónium rezisztens transzgénikus (GM) kukoricafajták gyomszabályozásában. Vizsgálataink célja a transzgénikus (GM) és nem a génmanipulált kukoricanövény, különös tekintettel az esetleges gyomrezisztencia megelőzésére szolgáló gyomirtási technológiájának kidolgozása hazai körülmények között. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében 1999 és 2001 között, három egymást követő évben szabadföldi, kisparcellás kísérleteket végeztünk. Az egyéves és évelő gyomokon elvégzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a tartamhatás nélküli glifozát, bár kiváló gyomirtó hatással rendelkezik, több vizsgált gyomnövény esetében is igényli a kombinációs partnert. A glifozátot tartalmazó készítményt önmagában alkalmazva, minimum 3,0 liter Roundup kijuttatása ajánlható. Évelő egyszikűekkel fertőzött területen az osztott kezelés szükséges. Adalékanyag hozzáadása segíti a hatóanyag gyorsabb felszívódását és gyorsítja a gyomnövények pusztulását. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések adatait vizsgálva megállapítottuk, hogy Magyarországon az elmúlt tíz esztendőben a nehezen irtható egy- és kétszikű gyomok hazánk termelési szerkezetét meghatározó kukoricában nagyon elterjedtek, biztonságos szabályozásukhoz új technológiai elemek szükségesek. A transzgénikus kukorica hibridek várható bevezetése erre lehetőséget nyújt., vizsgálataink eredményei az RR (glifozát rezisztens) kukorica engedélyezése után segíthetik a gyakorlatban alkalmazható gyomirtási technológiák összeállításánál a szakembereket

75

V. POSZTEREK

76

Poszterek A SZEMZÉSRONTÓ-GUBACSSZÚNYOG (RESELLIELLA OCULIPERDA) ELŐFORDULÁSA ÉS KÁRTÉTELE A SZEGED-SZŐREGI RÓZSATERMESZTŐ TÁJKÖRZETBEN ANDÓ ESZTER1, BUDAI CSABA2 és NÁDASY MIKLÓS1 1 2

Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely

A rózsa szaporítóanyag előállítás nagy szakértelmet kívánó, igen munkaigényes területe a dísznövénytermesztésnek. Magyarországon évente 80-90 hektáron alakítanak ki rózsaiskolát, s ennek a területnek több mint 90%-a a Szeged-szőregi tájkörzetben koncentrálódik. A szaporítóanyag termesztés második évében a vadrózsa alanyokat a nemes rózsa egy rügyével beszemzik. A szemzés eredményességét nagy mértékben befolyásolja egy rejtett életmódot folytató gubacsszúnyog, a szemzésrontó-szúnyog [Reselliella oculiperda (RÜBSAAMEN 1893)] kártétele. Életmódjáról tudott, hogy a nőstények a szemzés réseibe többesével helyezik tojásaikat. Kártételére jellemző, hogy a lárvák táplálkozása következtében a behelyezett rózsaszem a szempajzzsal együtt elszárad, elfeketedik és a szemzés alatti farész is elhal, és az újraszemzés is eredménytelen marad. A kártétel mértékéről hiányosak az ismereteink. Budaligetről származó adatok szerint nem túl gyakori, de szőregi termesztők 1999-ben 30-40%-os kártételt is megfigyeltek. A rózsán kívül gyümölcsfa-iskolákban, az alma-, körte-, szilva-, és őszibarack csemetéken is előfordul. A kártétel mértékére vonatkozóan különböző, nagy szórást mutató becslések keringenek a termesztők köreiben. Ezért is tűztük ki célul a megközelítőleg pontos eredményt adó reprezentatív felmérést, azzal a meggyőződéssel, hogy a károsítás sok tényezős és évjáratonként változó. A megfigyelések három helyszínen, összességében 12 hektár területen folytak 2004 augusztusában. A felmérés összesen 18 táblát érintett. Táblánként véletlenszerűen kiválasztott 3x100 tövön meghatároztuk a károsított szemzések és a szemzésekben található lárvák számát. A kapott adatokból tőfertőzési %-ot számítottunk. A kártétel mértéke a 18 vizsgált táblán 2-3% tőfertőzés körül alakult. A fertőzött tövenkénti lárvaszám elég magasnak bizonyult, egy-egy fertőzött szemzésben átlagosan 6-7 nyüvet találtunk. A károsított növényekből 10 db-ot kimetszettünk, és laboratóriumba szállítottuk kinevelés céljából. A begyűjtött lárvákból 12-14 nap alatt rajzottak ki az imágók. A szakirodalom szerint a kifejlett egyedek szürkésfekete színűek. A leírással ellentétben a keltetésből kirepült imágók többsége viszont narancssárga színű. A felmérés eredményei azt jelzik, hogy 2004-ben a szemzésrontó-szúnyog kártétele a SzegedSzőregi rózsa szaporítóanyag termesztésben nem volt túl magas. A jövőben feltétlenül ki kell dolgozni az eredményes védekezési technológiát, és egyben tisztázni kell a begyűjtött állatok faji hovatartozását.

77

Poszterek A BT ÉS A HAGYOMÁNYOS KUKORICA EGYÜTTES TERMESZTÉSE SPANYOLORSZÁGBAN GUY BLACHE1, JAIME COSTA2 és CZEPÓ MIHÁLY3 1

Monsanto France, Lyon, Franciaország Monsanto Spain, Madrid, Spanyolország 3 Monsanto Kereskedelmi Kft., Budapest 2

2004 volt a hatodik esztendő a genetikailag módosított, Ostrinia nubilalis HÜBNER és Sesamia spp. ellen védelmet nyújtó „bt” kukorica termesztés szempontjából Spanyolországban. Az évek folyamán a „bt” kukoricával bevetett terület folyamatosan emelkedett a molykártevők elterjedtsége, a technológia kedveltsége és a hagyományosnál magasabb jövedelmezősége miatt. A „bt” kukorica termőterülete 2004-ben 58 219 hektár volt. Egy 200 termelőre kiterjedő felmérés szerint, a technológiával elégedett gazdák aránya 90 százalék körüli. Az érintett gazdálkodók együttműködésének köszönhetően a genetikailag módosított és hagyományos kukorica jól megfér egymással Spanyolországban. 2003. július 23-án az Európai Unió ajánlásokat (2003/556/EK) tett közzé a tagországokban kidolgozandó, a genetikailag módosított és hagyományos növények együttes termesztését lehetővé tevő (koegzisztencia) szabályok megalkotásához. Az unió eltérő körülmények miatt nemzeti stratégiák kialakítását javasolta, amelyek összhangban vannak az uniós alapelvekkel. Spanyolországban és több más Európai Uniós államban kísérletek kerültek beállításra a koegzisztenciát biztosító, jó mezőgazdasági gyakorlat szabályainak kidolgozásához. A cél a 0,9 százalékos, transzgén tartalomra vonatkozó, jelölési határérték feletti keveredés elkerülése. Spanyolországban 17 szabadföldi vizsgálatot végeztek a keveredés mértékének meghatározásáhaz. A “bt” kukorica tábla mellé vetett hagyományos kukorica táblából növekvő távolságban történt mintavétel. A homogenizált mintákból ”real time PCR” módszerrel határozták meg a „bt” fehérje, azaz a keveredés mértékét. A mérések eredménye szerint a keveredés mértéke 0,9 százalék alá csökkent már 12,6 méterre a bt kukorica táblától, még a legrosszabb esetben is, amikor a két tábla közvetlenül egymás mellett helyezkedett el. A spanyol gyakorlati és kísérleti eredmények bizonyítják azt, hogy a genetikailag módosított és hagyományos kukorica gazdasági szempontból biztonságosan termeszthető egymás közelében. A kapott eredmények bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan is, hogy nincs szükség különleges intézkedésekre a genetikailag módosított kukorica termesztéséhez. A spanyol és az ahhoz hasonló eredményt nyújtó francia és német kísérletek alapján legfeljebb 20 m izolációs távolság elegendő a genetikailag módosított és hagyományos kukorica tábla között, a 0,9 százalék feletti keveredés elkerüléséhez. „bt”: Bacillus thuringiensis gént tartalmazó PCR (polimeráz láncreakció): in vitro nukleinsav megsokszorozó eljárás. Real-time-PCR: A target nukleinsav sokszorozását a reakció folyamán nyomon követő, pontos mennyiségi meghatározásra alkalmas módszer.

78

Poszterek A KUKORICAMOLY ELLENI KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEVÉLTETŰÉS HASZNOS ÍZELTLÁBÚ POPULÁCIÓKRA GYAKOROLT HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA MILAN HLUCHY1 és LÁSZLÓ GYULA2 1 2

Biocont Laboratory Kft., Brno, Cseh Köztársaság Biocont Magyarország Kft., Budapest

A 2004-es év szokatlanul hűvös és csapadékos nyara kedvezett mind a kukoricamoly, mind a levéltetvek felszaporodásának. Dél-Csehországban a takarmánykukoricában az átlagos kukoricamoly fertőzöttség 3 lárva/növény körül alakult, így az ellene való védekezés valamennyi területen indokolt volt. Ilyen helyzetben lehetőség nyílott a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) elleni biológiai és kémiai védekezés összehasonlítására. Vizsgálatunkban a kémiai és a biológiai védekezésben részesített területek levéltetű és hasznos ízeltlábú populációinak időbeni alakulását vizsgáltuk a teljes vegetációs időszakban. A kísérleti terület Brno mellett, két szomszédos, egyenként 170X170 m-es parcella volt. A biológiai védekezés során a Trichogramma peteparazitoid fémfürkészeket tartalmazó TRICHOPLUS készítmény került alkalmazásra két kezelésben, 60 kapszula/ha dózisban. A kémiai kezelésre carbosulfan hatóanyagú készítménnyel került sor. A levéltetű és hasznos ízeltlábú populációkat 3 alkalommal vételeztük fel: 1. a kémiai kezelés előtt (VI.28.), 2. a kémiai kezelés után 2 héttel (VII.29.), 3. a kémiai kezelés után 40 nappal (IX.3.). A felvételezés során a kiválasztott ízeltlábú csoportok egyedszámát adtuk meg, 3X10 növényt vizsgálva. Az átlagos kukoricamoly lárvafertőzöttség a kártételi lyukakat 4X50 növényen számolva 1 lárva/növény volt a biológiai és 1,4 lárva/növény a kémiai kezelésű területen. A levéltetű létszámok a három értékelés során az alábbiak szerint alakultak: 1. értékelés (kezelés előtt) 2. értékelés (kez. után) 3. ért.(40 nappal kez. után) Kémiai 476 db/ növény 32 db/növény 516 db/növény Biológiai 456 db/ növény 2 db/növény 0 db/növény A hasznos ízeltlábú populációk a az alábbiak szerint alakultak (db állat/30 növény): Haszn.ízeltlábú 1. értékelés (kez. előtt) 2. értékelés (kez. után) 3. ért.(40 nappal kez. ut.) kémiai biológiai kémiai biológiai kémiai biológiai Pókok 0 0 4 3 4 0 Aeolothrips 0 0 3 16 0 0 Orius spp. 2 0 5 1 11 0 C. septempunctata 6 4 3 4 0 0 C. bipunctata 0 0 8 1 0 0 Chrysopidae 0 0 0 0 2 2 Chalcididae 0 0 9 8 0 0 Aphidius 14 14 25 0 0 0 Syrphidae 5 1 3 18 1 1 27 19 87 12 18 Összesen: 15 Az adatokból látható, hogy a kémiai kezelésű területen drasztikusan alacsonyabb volt a levéltetű fogyasztó hasznos ízeltlábúak faj- és egyedszáma, mint a biológiai területen, ahol felszaporodtak azok, így a levéltetű populációk itt külön beavatkozás nélkül is összeomlottak, míg a kémiai területen nyár végére újra megerősödtek. A hasznos élő szervezeteket kímélő növényvédelmi technológiák előnye tehát vizsgálatunkban egyértelműen bebizonyosodott. Hasonló vizsgálat elvégzését az idei évben Magyarországon is tervezzük.

79

Poszterek A VYDATE 10 EC (OXAMIL) KÉSZÍTMÉNY ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI ÜVEGHÁZI HAJTATÁSBAN CSÖPÖGTETŐ ÖNTÖZÉSI RENDSZERREL MOLNÁR ISTVÁN1, BUDAI CSABA2, SOMOGYI ERIKA2 és LUCZA ZOLTÁN3 1

Du Pont Hungaria Kft., Budapest Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely 3 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest 2

Magyarországon a zöldség- és dísznövényhajtatás a kertészeti termesztés kiemelt ágazata. A termálvízfűtés előnyeit kihasználva elsősorban az ország dél-keleti részén nagy területen találhatók növényházak. A zöldségnövények közül legnagyobb arányban a paprika, majd ezt követően a paradicsom és az uborka szerepel az összességében mintegy 5000 hektár hajtató felületen. A termesztés döntően talajon történik, de egyre több kertészet (kb. 200 ha) tér át a kőzetgyapotos hajtatásra. A növényházakban számos veszélyes kártevő között kiemelt szerepe van a talajból támadó gyökérgubacs-fonálférgeknek (Meloidogyne spp.). Különösen az uborkában és a paprikában jelentkezik kártételük, mert itt még nem találhatók nematoda-rezisztens fajták. A fonálférgek ellen általános hatású talajfertőtlenítőszerekkel (pl. Metabrom 980, Basamid G), vagy speciális nematicidekkel (Vydate 10 G, Nemathorin 10 G) védekeznek, illetve rezisztens paradicsom fajtákat termesztenek. A metilbromid 2005 évi kivonásával a védekezési lehetőségek még inkább szűkülnek, s ezért is előnyös, hogy a Du-Pont cég lehetőséget és technológiai megoldást talált a Vydate 10 EC (oxamil) zárt rendszerű, csepegtető öntöző berendezéssel történő kijuttatására. 2004-ben a Vydate 10 EC hatékonyságának elbírálására vizsgálatokat állítottunk be uborka és paprikában Hódmezővásárhelyen, a Csongrád megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat üvegházában. Az ismételt kijuttatás a Close System berendezéssel történt, 330 l/ha vízmennyiség felhasználásával. Az ismételt Vydate 10 EC kezelés a gyakorlat számára elfogadható nematicid hatást eredményezett mind uborkában (70,70%), mind paprikában (71,05%). A kártevő visszaszorítása a termésmennyiségek növekedésében (uborkában: 74%, paprikában: 60%) jól érzékelhető volt. A kezelések a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) és kaliforniai virágtripsz (Frankliniella occidentalis) ellen figyelemreméltó. Utóbbi elsősorban paprikában jelentős, ugyanis a tripszek terjesztik a veszélyes paradicsom bronzfoltosság vírust (TSWV).

80

Poszterek A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI I. XIPHINEMA VUITTENEZI (LUC, LIMA, WEISCHER & FLEGG, 1964) 1

RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1NAGY PÉTER, 2MARIA I. COIRO,

2

AOGOSTA AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI

1

Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország

2

A fonálférgek (Nematoda) törzsén belül a növényvédelemben különösen nagy jelentőséggel bír a növényi kártevő fonálférgek csoportja. A mi fő kutatási területünk ezen szervezetek közül a Xiphinema és a Longidorus genus fajainak részletesebb ökológiai, illetve elterjedési vizsgálata. Világviszonylatban eddig több mint 220 Xiphinema fajt írtak le, de számuk az egyre szélesedő adatgyűjtésnek köszönhetően, illetve bizonyos – a fajok elkülönítésében segítséget nyújtó – molekuláris genetikai módszerek elterjedésével tovább nőhet. Vizsgálataink első lépéseként előfordulási adatokat gyűjtöttünk több Xiphinema fajról, köztük a Xiphinema vuittenezi-ről. Ez a faj Közép- és Kelet-Európa valószínűleg leggyakoribb tűfonálféreg faja, ehhez képest feltérképezettsége meglehetősen hiányos hazánk területén. Viszonylag kevés a vele kapcsolatos publikált hazai adat, mind előfordulását, mind pedig a faj biológiáját, ökológiai jellemzőit illetően. Az eddigi vizsgálatok alapján az Osztrák-Magyar Monarchia idején hurcolhatták be hazánkba, a szőlő betelepítések során. Ebben a közleményben az elmúlt 6 évben az ország területéről általunk összegyűjtött adatok egy részét adjuk közre. A kvalitatív adatgyűjtés egy olasz-magyar nematológiai együttműködés részeként kezdődött, 1998-ban. Az európai tűfonálféreg gyakori szőlőkártevő, megfigyelések szerint a régi telepítésű ültetvényeket jobban kedveli, mint a fiatalabbakat. Számos egyéb növényi kultúrában is dokumentálható az előfordulása. A Xiphinema vuittenezi az általunk vett minták több mint felében megtalálható. Számszerűen a 42 területről gyűjtött 94 mintából 60 (64%) bizonyult fertőzöttnek. Felméréseink alapot biztosítanak a faj későbbiekben tervezett részletesebb vizsgálatához különböző ökológiai és környezeti viszonyok (mikroklíma, talajtípus, talaj pH, művelési mód, gazdanövény) között.

81

Poszterek A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI II. A XIPHINEMA PACHTAICUM (TULAGANOV, 1938, KIRJANOVA, 1951), A X. SIMILE (LAMBERTI, CHOLEVA & AGOSTINELLI 1983) ÉS A X. TAYLORI (LAMBERTI, CIANCIO, AGOSTINELLI & COIRO, 1992) 1

RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1NAGY PÉTER, 2MARIA I. COIRO,

2

AOGOSTA AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI

1

Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország

2

A fonálférgek (Nematoda) törzsén belül a növényvédelemben különösen nagy jelentőséggel bír a fitonematodák csoportja. A mi fő kutatási területünk a növényi kártevő fonálféreg fajok közül a Xiphinema illetve a Longidorus genus fajainak részletesebb ökológiai, elterjedésbeli vizsgálata. Világviszonylatban eddig több mint 220 Xiphinema fajt írtak le, de számuk az egyre szélesedő adatgyűjtésnek köszönhetően, illetve bizonyos – a fajok pontosabb meghatározásában fontos – molekuláris genetikai módszerek elterjedésével tovább nőhet. Vizsgálataink első lépéseként előfordulási adatokat gyűjtöttünk több Xiphinema fajról. Ebben a közleményben az elmúlt 6 évben az ország több területéről általunk összegyűjtött adatok egy részét mutatjuk be. A kvalitatív adatgyűjtés egy olasz-magyar nematológiai együttműködés részeként kezdődött, 1998-ban. Az általunk vizsgált fajok az eredetileg (Cobb, 1913) által leírt X. americanum fajból kialakított, úgynevezett X. americanum-csoport tagjai. Az egész genus-on belül először leírt faj az eltelt évtizedek során, a vizsgálati módszerek fejlődése révén több elemre vált szét. Az izoemzimes és DNS-elemzéses illetve morfológiai meghatározási módszerekkel legalább 7-8, mások szerint 25, Lamberti professzor és kutatócsoportjának vizsgálatai alapján pedig világszerte mintegy 50 fajból áll össze a fajcsoport. Az eddig azonosított fajok rendszertana és nevezéktana viszonylag zavaros, többször változott az évtizedek során. A jelenleg elfogadott álláspont szerint a Xiphinema pachtaicum a korábban többnyire (így hazánkban is) Xiphinema mediterraneum (Martelli & Lamberti, 1967) néven ismert faj korábbi szinonímája (a Longidorus pachtaicus Tulaganov, 1938 név alapján). Így a prioritás elve szerint a X. pachtaicum nevet kell érvényesnek tekinteni. Később egy, a faj törzsalakjától szisztematikusan eltérő csoportot Lamberti és munkatársai Xiphinema simile néven írtak le. Más okból, de a korábban X. brevicolle (Lordello & Da Costa, 1961) néven ismert faj státusza is megváltozott. Ennek az eredetileg trópusi elterjedésű fajnak az Európában talált populációit a közelmúltban X. taylori néven új fajként írták le. Európában a X. americanum-csoport tagjai közül eddig négy faj előfordulását regisztrálták: a X. taylori, X. pachtaicum, X. simile, és a X. rivesi-ét. Vizsgálataink eredményei szerint az első három közülük Magyarországon is megtalálható, a következő arányok szerint. A Xiphinema pachtaicum a 94 vizsgált minta 9,6 %-ában, míg a X. taylori 7,4 %-ában volt megtalálható. Előbbit a szőlőn kívül cseresznye és meggy kultúrákban, valamint mogyorón és vadgesztenyén, utóbbit szőlőn, cseresznyén, kajszin, almán és szedren sikerült kimutatni. A Xiphinema simile mindössze a minták 3,4 %-ából került elő, szőlő és juhar talajából. A jelen közleményben tárgyalt 3 faj vírushordozó szerepe nem bizonyított, de ez a későbbiekben fontos kérdés lehet, mivel a közeli rokon fajok, a X. americanum fajcsoport tagjai közül több is veszélyes vírusvektor és ennek megfelelően (potenciális vagy aktuális) karanténkártevő. 82

Poszterek ÚJ ADATOK A CAMERARIA OHRIDELLA DESCHKA & DIMIČ, 1986, EURÓPAI ELTERJEDÉSÉHEZ (LEP.: GRACILLARIIDAE) SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Folytatódik a kártevő „ámokfutása”. 2004. évben Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában és Szlovákiában gyűjtöttem. Úgy tűnik a populáció változását az abiotikus tényezők sem tudják érdemben befolyásolni. Igaz a hűvös, csapadékos tavaszi időjárás késleltette a „robbanást”, de július-augusztus bőven elegendő volt a 100 %-os defoliáláshoz. Meglepő, hogy ez az „urbánus” kártevő (nagy összefüggő, agyonpermetezett területek nélkül is) meghódította, letarolta Magyarországot és Európát. Minden gesztenyefát „megtalált” (parkokban, fasorokban, vasútállomásokon, erdőkben). Kizárólag a jól időzített peszticides kezelések (pl. Bp. Margitsziget) mérsékelték a kártételt. Gyűjtés eredménye: 2004. Sorszám

A gyűjtés helye

A gyűjtés időpontja V. 20.

A fertőzés mértéke

1.

RIJEKA

2.

IPOLYSZAKÁLAS

VII. 29.

++

3.

STUROVO

VII. 29.

+++

4.

ČAKOVEC

VIII. 23.

+++

5.

LENDAVA

VIII. 23.

+++

6.

ODRANCI

VIII. 23.

+++

7.

RAKIČAN

VIII. 23.

+++

8.

MURSKA SOBOTA

VIII. 23.

+++

9.

RADENCI

VIII. 23.

+++

10.

GORNJA RADGONA

VIII. 23.

+++

11.

BAD RADKERSBURG

VIII. 23.

+++

Jelmagyarázat: 0 nyomokban; + gyenge; ++ közepes; +++ erős fertőzés

83

0

Poszterek KÁRTEVŐ AKNÁZÓMOLYOK SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Csak tíz és százmilliókban mérhető az a veszteség, amelyet az aknázómolyok okoztak a gazdálkodóknak az elmúlt három évtizedben (1972-2004). A KÁRTEVŐ AKNÁZÓ-MOLYOK elsősorban a gyümölcsöskertekben, parkokban és az erdészetekben pusztítottak. Az elvégzett faunisztikai, populáció-dinamikai, biológiai és populáció-szabályozási felmérések, kísérletek eredményeként jelentősen mérséklődött a kártétel. Az irányítható, optimalizálható, környezetbarát védekezés-technológiák kimunkálása azonban még további alapos vizsgálatokat igényel. NEPTICULIDAE - TÖRPEMOLYFÉLÉK 1. 2. 3.

STIGMELLA MALELLA (Stainton, 1854) Almalevél-törpemoly STIGMELLA PLAGICOLELLA (Stainton, 1854) Kökénylevél-törpemoly STIGMELLA CENTIFOLIELLA (Zeller, 1848) Rózsaaknázó törpemoly

GRACILLARIIDAE – KESKENYSZÁRNYÚ-MOLYFÉLÉK 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

PARECTOPA ROBINIELLA Clemens, 1863 Akáclevél-hólyagosmoly CALLISTO DENTICULELLA (Thunberg, 1794) Almalevél-hólyagosmoly PHYLLONORYCTER BLANCARDELLA (Fabricius, 1781) Almalevélaknázó sátorosmoly PHYLLONORYCTER GERASIMOVI M. Hering, 1930 Ékfoltos sátorosmoly PHYLLONORYCTER CORYLIFOLIELLA (Hübner, 1796) Almalevél-sátorosmoly PHYLLONORYCTER PLATANI (Staudinger, 1870) Platánlevél-sátorosmoly PHYLLONORYCTER POPULIFOLIELLA (Treitschke, 1833) Feketenyár-sátorosmoly PHYLLONORYCTER ROBINIELLA (Clemens, 1859) Akáclevél-sátorosmoly CAMERARIA OHRIDELLA (Deschka & Dimic, 1986) Vadgesztenye-sátorosmoly

LYONETIIDAE – EZÜSTÖS - FEHÉRMOLYFÉLKÉK 13. 14. 15.

PARALEUCOPTERA SINUELLA (Reutti, 1853) Nyáraknázó fehérmoly LEUCOPTERA MALIFOLIELLA (O. Costa, 1836) Lombosfalakó fehérmoly LYONETIA CLERKELLA (Linnaeus, 1758) Kígyóaknás ezüstmoly

84

Poszterek AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA SÜLYSÁPON SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Sülysáp egy „nagyon kellemes” biotóp. Igazából valamennyi említésre méltó kártevő aknázómoly faj megtalálható. Jó terület a biológiai, populációdinamikai, faunisztikai vizsgálatokhoz. 2004-ben három faj (P. robiniella, Ph. platani, C. ohridella) tömegszaporodását figyeltem meg. Jelentősen „mérséklődött” a korábbi évekkel ellentétben Ph. robiniella kártétele. Észlelési szinten valamennyi faj előfordul, kivételt képez a PARALEUCOPTERA SINUELLA. Erősödött a C. denticulella és a L. clerkella jelenlét! A hűvös, szeles, csapadékos időjárás a Ph. és a P. robiniella populációkat „károsította”.

VII. 10.

VIII. 7.

IX. 4.

1.

S. MALELLA

0

0

0

0

2.

S. PLAGICOLELLA

0

0

0

0

3.

S. CENTIFOLIELLA

—

—

—

—

0

4.

P. ROBINIELLA

—

—

0

+

++

5.

C. DENTICULELLA

0

+

+

+

6.

PH. BLANCARDELLA

0

+

+

+

7.

PH. GERASIMOVI

—

—

—

—

8.

PH. CORYLIFOLIELLA

—

0

0

0

9.

PH. PLATANI

+

++

+++

+++

10.

PH. POPULIFOLIELLA

0

0

0

0

11.

PH. ROBINIELLA

0

0

+

++

12.

C. OHRIDELLA

+

++

+++

+++

13.

PARALEUCOPTERA SINUELLA

—

—

—

—

14.

L. MALIFOLIELLA

0

0

0

0

15.

L. CLERKELLA

—

+

+

+

A FAJ NEVE

V. 29.

VI. 6.

A GYŰJTÉS IDEJE

2004

0

Jelmagyarázat: — nincs, nem találtam, 0 nyomokban, + gyenge, ++ közepes, +++ erős fertőzés 85

Poszterek AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA A MARGIT-SZIGETEN SEPRŐS IMRE Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A Bp.-i Margit-sziget növény és állatfajokban gazdag kitűnő „rovarász munkaterület”. Szinte minden megtalálható az irdatlan mocsok (víz, talaj, levegő) ellenére is. 2004-ben „csak” két faj (C. ohridella, Ph. platani) tömegszaporodása volt tettenérhető! Igaz ez csak egy-két vadgesztenyefa esetében érvényes, mert az egész szigeten elvégzett peszticides kezelés kitűnő eredményt adott most már évek óta. Valamennyi faj szinte csak észlelési szinten található. „Eltűnt” a P. Ph. robiniella. Nagyítóval is csak egy-egy aknát találtam az állandó megfigyelési pontokon (fákon). Mérséklődött a Ph. populifoliella kártétele is és a P. sinuella előfordulása. Az időjárás (hűvös, csapadékos tavasz) és a 96 ha-os kert rendszeres permetezése is oka lehet a drasztikus változásoknak. 2004

VII. 11.

VIII. 8.

IX. 5.

1.

S. MALELLA

—

0

0

0

0

2.

C. DENTICULELLA

—

—

0

0

0

V. 9.

VI. 5.

TÁPNÖVÉNY/KÁROSÍTÓ

ALMA

3.

PH. BLANCARDELLA

—

0

0

0

0

4.

PH. GERASIMOVI

—

—

—

—

—

5.

PH. CORYLIFOLIELLA

—

—

—

—

—

6.

L. MALIFOLIELLA

—

—

0

0

0

7.

L. CLERKELLA

—

—

—

—

—

AKÁC 8.

P. ROBINIELLA

—

0

0

0

0

9.

PH. ROBINIELLA

—

0

0

0

0

—

++

+++

+++

+++

(VAD) GESZTENYE 10.

C. OHRIDELLA

NYÁR 11.

PH. POPULIFOLIELLA

—

0

+

+

++

12.

P. SINUELLA

—

—

—

—

—

+

++

++

+++

+++

—

0

0

0

0

—

0

0

0

0

PLATÁN 13.

PH. PLATANI

RÓZSA 14.

S. CENTIFOLIELLA

SZILVA 15.

S. PLAGICOLELLA

Jelmagyarázat: — nincs, nem találtam, 0 nyomokban, + gyenge, ++ közepes, +++ erős fertőzés 86

Poszterek ROVARTANI VIZSGÁLATOK BAKHÁTAS MŰVELÉSŰ KUKORICÁBAN STINGLI ATTILA, BENCSIK KATALIN és UJJ APOLKA Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő Az utóbbi időben nagyobb figyelem fordul azokra a termőhelyekre, ahol a talaj pusztulása – elvagy lehordása, szerkezetének romlása – összefügg a gazdálkodással. Ide sorolhatók az 1-5%, ill. 5-12 % lejtésű területek is, ahol műszaki beavatkozások nélkül, a növénytermesztési és művelési rendszerek átalakításával lelassíthatók a talajpusztulási folyamatok. A több évre tervezett kutatásunk egyik fő célja a talajvédő művelési rendszerek növényvédelmi hatásának vizsgálata kukoricában. A kísérleti területet a SZIE GAK Kht. József-majori Kísérleti és Tangazdaságában jelöltük ki, amely az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkság és a Cserhátalja határán, Hatvan és Aszód térségében helyezkedik el. Talaj- és növényvédelmi megfigyeléseink 2002 óta folyamatosak. A művelési kezelések: 1. Hagyományos művelés (szántás 22-25 cm), elmunkálás, magágykészítés, vetés 2. Bakhátas művelés (szántás a kísérlet beállítása évében; bakhátkiképzés, vetés a bakhátak középsávjába, betakarítás után szárzúzás; a következő években: bakháttető lemetszése, vetés, tenyészidőben bakhátmagasítás) A parcellákat lejtőre merőlegesen alakítottuk ki. A parcellaméretet a terepviszonyokhoz és a művelő/vetőgépek munkaszélességéhez igazítjuk, 2004-ben 75 m2 (10 x 7.5 m) volt, az összterület 600 m2. Az ismétlések száma 4, sávos, véletlen elrendezésben. A kísérlet minden parcelláján egy tenyészidőben 4 alkalommal végeztünk növényvédelmi megfigyeléseket. A rovarkártételt a bakhátas és a hagyományos kezelésekben 5-5 kukoricanövényen 2-2 ismétlésben mértük fel. A növények kiválasztása véletlenszerűen történt, a vizsgálatokat mindenkor ugyanabban az időszakban, délelőtt 9-kor végeztük. A növények magasságát lemértük, majd a címertől a tövéig haladva felvételeztünk. A levéltetű-fertőzöttséget becsléssel határoztuk meg. A felvételezések során eddig 16 rovarfaj fordult elő, amelyből 5 faj ragadozó, (hétpettyes katicabogár, mezei virágpoloska, közönséges fátyolka, közönséges virágpoloska, zengőlégy fajok), vagyis természetes ellenség. A kísérlet rovarfelvételezési eredményei két évre vonatkoznak, ezért messzemenő következtetéseket még nem fogalmazhatunk meg. Annyi kétségkívül megállapítható, hogy a hagyományos- és bakhátas kezelésben csaknem ugyanazok a rovarfajok megközelítőleg hasonló számban fordultak elő. Vagyis a művelések eltérése a kérdéses idő alatt nem módosította a rovarok előfordulását. A környezetkímélő növényvédelem előtérbe kerülését szem előtt tartva vizsgálataink a természetes rovar ellenségek felmérésére is kiterjednek. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a természetes ellenségek számát illetően kedvezőtlen változások nem következtek be. A talajvédő művelésre való áttérés mellett szól pl. a fátyolka-tojások nagyobb száma a bakhátas kezelésben. Vizsgálatainkat tovább folytatjuk annak érdekében is, hogy jobban megismerjük az eltérő talajállapot körülmények növényvédelemre gyakorolt hatásait. A kísérlet lehetőséget ad a termesztés, a talaj- és növényvédelem összefüggéseinek egzakt elbírálására. A kutatások az OTKA-34.274, OTKA-32.8, OTKA F046670, NKFP-3B/0057/2002, FVM 32.109/2003 programok, valamint a SZIE GAK Kht. József-majori Kísérleti és Tangazdaság támogatásával folynak.

87

Poszterek A TÁJ MOZAIKOSSÁGA ÉS ÍZELTLÁBÚ-EGYÜTTESÉNEK ÖSSZETÉTELE KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS ELEMZÉSE VERES ANDREA és TÓTH FERENC Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő A növényvédelem táji léptékű értelmezése nemzetközi kutatói viszonylatban is újszerű, Magyarországon pedig egyáltalán nem vizsgálták. A tájszerkezettel kapcsolatos hazai vizsgálatok mind a természetvédelem oldaláról születtek. A természetvédelemi kutatások igazolták a biotóphálózat fajfenntartásban és a biodiverzitás megőrzésében betöltött nélkülözhetetlen szerepét; fontos lenne ezt a szemléletet a hazai táj 65,5%-át kitevő mezőgazdaságra is átvinni. 2003-ban a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) kártételét befolyásoló tényezőket vizsgáltuk, melynek során igazoltuk, hogy a CORINE országos felszínborítási térkép alapján számított tájmozaikosság-mutató szerint minél mozaikosabb egy táj, annál kisebb a gyapottok-bagolylepke kártétele (NTKSZ adatok). Továbbá megállapítottuk, hogy a kukorica bibéjében nagy a gyapottok-bagolylepke lehetséges természetes ellenségeinek aránya, ezek közül is kiemelhetőek a virágpoloskák (Orius spp.) és a karolópókok (Xysticus spp.). Ennek megfelelően a 2004-es évben célul tűztük ki, hogy a táj mozaikosságát és a mezőgazdasági táblák ízeltlábú-együttesét leíró módszereket teszteljük (köztük a gyapottok-bagolylepkét, mint modellkártevőt alkalmazva), és az egymást igazoló vagy az egymásnak ellentmondó összefüggések alapján meghatározzuk, hogy a vizsgált módszerek közül melyek alkalmazhatóak kártételi kockázatbecslésre. Célunk továbbá a rendelkezésre álló módszerek mellett a tájszerkezet és a mezőgazdasági táblák közötti összefüggés feltárása. 2004-ben a tájmozaikosság-térkép segítségével országos körutat terveztünk. 53 kukoricatábláról vettünk mintát a kukorica virágzása idején és betakarításkor. Tájmozaikosságvizsgálati módszerek – térkép-analitikai mutatók: relatív szabálytalanság, átlagos foltméret, szabálytalanság, kompenzációs területek aránya, nagytáblás művelésmód aránya, mezőgazdasági alkalmassági mutató. Az ízeltlábú-együttes leírására szolgáló módszerek: bibevizsgálat, kórótörpepók hálózsebének gyűjtése, a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly kártételének őszi felvételezése. A térképanalitikai módszerek jelentősége abban állt, hogy „számszerűsíthettük” a tájat, így lehetőség nyílt az egyes ízeltlábúcsoportok környezethez való viszonyának elemzésére. Mind a matematikai (relatív szegélyhossz, szabálytalansági mutatók, átlagos foltméret), mind a tematikus (mezőgazdasági alkalmassági mutató, kompenzációs területek/nagytáblás művelés mód aránya) mutatók alkalmasnak bizonyultak a táj értékelésére. A kukoricabibe jellemző ízeltlábú-együttessel rendelkezik, összetétele és a tájszerkezet között szignifikáns összefüggés van, így alkalmas az összehasonlításra. Egyértelműen a gazdag tájszerkezethez kötődnek a virágpoloskák (Orius spp.), amelyeket majd a 2005-ös évben kiemelten vizsgálunk. A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), mint modellkártevő a térképanalitikai mutatók által szegényesebbnek értékelt tájszerkezettel mutattak szignifikánsan pozitív összefüggést. A kóró törpepók (Theridion impressum) hálótartalmának elemzése még folyamatban van, azt azonban már a hálók darabszáma alapján megállapítottuk, hogy a faj zavarástűrő. A 2005-ös évben vizsgálatainkat egy konkrét tájablakon belül (Jászság) kívánjuk folytatni. 88

Poszterek A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÉS A SZŐLŐ KARANTÉN GOMBÁI VÉGHELYI KLÁRA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar A témában elnyert OMFB pályázat alapján 1991-1994 között feladatom, 1992-1993-ban, az USA Michigan Állam Egyetemén (MSU) a rezisztencia nemesítés témakörében dolgozva, lehetőségem volt, a hazánkban akkor még 5/1988 (IV. 26) MÉM rendeletben, zárlati és veszélyes besorolás alatt szereplő kórokozó gombákat, az előfordulási helyükön tanulmányozni. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjától, a 77/93/EGKirányelv szerinti karantén gombákra már az EU növényegészség-ügyi jogi szabályozása vonatkozik. A poszteren bemutatott fotók és ábrák elősegítik a karantén gombák megismerését. Az EU karantén listáján feltüntetett kórokozó gombák: Kórokozó neve Cronartium occidentale Cronartium quercuum Gymnosporangium spp. nem európai fajok Monilinia fructicola Phyllosticta solitaria Phymatotrichopsis omnivora

Alternaria mali nem európai alfajok Apiosporina morbosa Atropellis pinicola Botryosphaeria dothidea (B. berengeriana) Venturia nashicola Colletotrichum acutatum Cryphonectria parasitica Phialophora cinerescens Phytophthora fragariae Hypoxylon mammatum Phytophthora cinnamomi

Gazdanövényköre I/A 1 lista Ribes, Castanea Cydonia, Malus, Mespilus, Pyrus Cydonia, Malus, Prunus, Pyrus, Rubus, Vitis Malus, Pyrus, Castanea, Corylus, Cydonia, Ficus, Juglans, Malus, Morus, Punus, Pyrus, Ribes, Rubus, Sambucus, Vitis II/A 1 lista Cydonia, Malus, Prunus, Pyrus, Prunus Ribes Castanea, Ficus, Juglans, Malus, Prunus, Pyrus, Ribes, Rubus, Sambucus, Vitis Pyrus II/A 2 lista Fragaria

Előfordulása Észak Amerika Észak Amerika Észak Amerika Ázsia Észak Amerika, Ausztrália Észak Amerika USA, Mexico

USA Észak Amerika Észak Amerika Mérsékelt égöv Ázsia É- Amerika, Ausztrália Mérsékelt égöv Mérsékelt égöv USA, UK

Castanea Fragaria Fragaria II/B lista Észak Amerika Malus Castanea, Ficus, Juglans, Prunus, USA, Görögország Pyrus, Rubus 89

Poszterek ALMAGYÜMÖLCSÖK NAPÉGÉSI KÁROSODÁSA AZ ALANYOK FÜGGVÉNYÉBEN VALAMINT A NAPÉGÉSI KÁR ÉS GYÜMÖLCSMINŐSÉG KAPCSOLATA RACSKÓ J.1, KOVÁCS J.2, SZABÓ ZOLTÁN1 és NYÉKI JÓZSEF1 1 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Szaktanácsadási és Fejlesztési Intézet, Debrecen 2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Erőforrásgazdálkodási Tanszék, Debrecen A Nagykutason található alma fajtagyűjteményben, 33 fajta napégési károsodását vizsgáltuk 3 alanyon (M9, MM106, magonc), valamint összefüggéseket kerestünk a napégési kár és egyes gyümölcsminőségi paraméterek között. A napégésből adódódó károsodást gyakorisági értékek alapján 3 csoportba soroltuk: I. „Nem érzékeny”, II. „Közepesen érzékeny” és III. „Erősen érzékeny”. Az eredmények igazolták, hogy az almafajták alanyspecifikusan viselkedtek az erős napsütésre. A napégésből származó károsodás mértéke az M9, MM106 és vadalma alany sorrendben csökkent. Az fajták érzékenysége elsődlegesen az alanyok növekedési, lombkoronamorfológiai tulajdonságain alapultak. Ennek megfelelően az M9-es alanyon nagyfokú károsodást tapasztaltunk, mert az alany a ráoltott nemes lassú növekedését eredményezte, így a kisebb lombozat nem volt képes megvédeni a gyümölcsöket az erős napsugárzástól. A korona mérete és a lombozat mennyisége ill. sűrűsége az M9, MM106 és vadalma alanyok irányában növekedett, amely negatív korrelációban volt a napégési kár mértékével. A korona felső átmérőjének nagysága, a levélnagyság, a fánkénti gyümölcsszám szoros összefüggésben volt a gyümölcsök napégési gyakoriságával. A Gala fajtakör tagjai kisebb napégési károsodást (vagy tünetmentességet) mutattak, míg a Golden fajtakör tagjai közepesen vagy erősen érzékenyek voltak az erős napsugárzásra. A legérzékenyebbnek mindhárom alanyon a Jonica fajta bizonyult. A napégésből adódó károsodás szoros összefüggést mutatott egyes gyümölcsminőségi paraméterekkel is, pl. a gyümölcstömeggel és a fedőszín-borítottsággal. Ez utóbbi tulajdonság összefüggésbe hozható azzal, hogy a jobb fedőszín borítottságú gyümölcsök a korona szélén találhatók, így ezek jobban ki vannak téve a közvetlen napsugárzásnak, mint a korona belsejében található gyümölcsök.

90

Poszterek GOMBABETEGSÉGEKNEK ELLENÁLLÓ SZŐLŐFAJTÁK ÉS HIBRIDEK ÉRTÉKELÉSE KOZMA PÁL és CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs Környezetünk védelme, így a környezetkímélő szőlőtermesztés megvalósítása napjaink nagy kihívásai közé tartozik. Az integrált technológiák térhódítása mellett a betegségekkel szemben ellenálló fajták termesztésbe vonása, a fajtaválaszték növelése is alternatívát jelent. A növényvédelem költségeinek növekedése, a hatóanyagokkal szemben fellépő rezisztencia, a szürkerothadás kártételét gátolni képes vegyszerek korlátozott hatékonysága is igényt támaszt az ellenálló fajták iránt. A régióban minimális kémiai védekezéssel sikeresen termeszthető fajták kiválasztása érdekében intézményünkben közel másfél évtizede szabadföldi körülmények között, a vegyszeres növényvédelem teljes elhagyásával figyeljük meg a toleráns fajtákat. A térségben a gombakárosítók közül a legnagyobb gondot a lisztharmat, s évjárattól (a nyári jégesők gyakoriságai is nagy) függően a Botrytis okozza. Az ültetvényben jelenleg 72 – a világ fő nemesítői munkáiból származó - fajta ill. hibrid megfigyelése folyik. Ezek Vitis vinifera x Vitis amurensis ill. Franco amerikai hibridek származékai. 2003-ban kísérletbe vontunk Muscadinia rotundifolia származékokat is. A gyűjteményben minden fajtát 10 tőke képvisel 2,0x1,0 m-es térállásban, középmagas kordon műveléssel. Az ültetvény fele 1988-ban létesült, a többi fajta a ’90-es években került eltelepítésre. Az ültetvényben 10 államilag elismert (Bianca, Csillám, Kunleány, Viktória gyöngye, Zala gyöngye, Duna gyöngye, Medina, Palatina, Pölöskei muskotály, Teréz) és 6 próbatermesztésre engedélyezett (Amadeus, Odysseus, Viktor, Göcseji zamatos, Pannon frankos, Eszter) fajta mellett további ígéretes fajtajelöltek találhatók. Eredményeink az utóbbi 8 év (1997-2004.) megfigyeléseiből, méréseiből származnak. A fertőzések mértékét külön értékeljük levélen és fürtön. A betegségekkel szembeni ellenállóképesség értékelését O.I.V.-kódok (No452, No455, No459, No476) szerint végezzük. A vizsgált évek közül 2000-ben és 2003-ban volt a legkisebb a fertőzési nyomás. 1998-ban a lisztharmat, 1999-ben pedig a peronoszpóra fertőzés, 2004-ben pedig mindkettő olyan nagy mértékű volt, hogy differenciálta a fajtákat a fürt betegség ellenállósága szempontjából is. A peronoszpóra és a lisztharmat levél és fürt ellenállóképessége is a skála szerint 7-9-es (jó) érték a következő fajtáknál: Bianca, Refrén, MM.27, Feri szőlő és további három új hibridnél, melyek (Muscadinia rotundifolia x Vitis vinifera) BC4 x ( Vitis amurensis x Vitis vinifera x Franco amerikai hibrid) származékok. A jó lisztharmat tolerancia mellett a levél peronoszpóra ellenállósága is jó, a fürtté pedig közepes a Csillám, Nero, Teréz, Viktor, MM.7, MM.18, MM.32, MM.57 fajtáknál és fajtajelölteknél. A Petra fajta jó peronoszpóra ellenállósága mellett a levél lisztharmatra sem érzékeny, a fürt ellenállósága viszont közepes. Vegyszermentes termesztési körülmények között végzett összehasonlító vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a levél és fürt ellenállósága között nincs szoros kapcsolat. A betegségekkel szemben ellenálló képességgel rendelkező hibridek többsége alacsony vagy közepes fertőzési nyomás mellett permetezés nélkül is termeszthető, de járványveszélyes években ill. érzékeny fenológiai stádiumban (pl.virágzás)– a termés mennyiségi és minőségi védelme érdekében kémiai védekezést kell beiktatni. Az ellenállóképességgel rendelkező fajták esetében – előrejelzésre alapozottan- elegendő évi 2-3 védekezés, a Vitis vinifera-nál alkalmazott 8-9-el szemben. 91

Poszterek ÚJONNAN FELLÉPETT LISZTHARMATFERTŐZÉSEK MAGYARORSZÁGON JANKOVICS TÜNDE és SZENTIVÁNYI ORSOLYA MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2004. évi gyűjtőmunkánk során lisztharmatfertőzést észleltünk a dísznövényként forgalmazott, varjúhájfélék családjába tartozó majomfán (Crassula ovata) és Sedum alboroseumon, valamint a vadon élő vérehulló fecskefűn (Chelidonium majus). A Crassula ovatán egy, az Oidium nemzetségbe tartozó, lisztharmatgombafaj előfordulását jelezték eddig Magyarországon. A Sedum alboroseum lisztharmatos betegségét illetően nem áll rendelkezésünkre irodalmi adat, ugyanakkor Ázsiában az Erysiphe sedi által okozott fertőzés több Sedum-faj esetében jól ismert. A Chelidonium majus lisztharmatgomba által okozott fertőzésére vonatkozóan nem találtunk adatot a szakirodalomban. A kórokozók azonosítása érdekében a begyűjtött növényi mintákat fénymikroszkóppal vizsgáltuk. A fertőzött növényi részeken mindhárom növényfaj esetében konídiumait egyesével képező, pseudoidium-típusú konídiumtartókat figyeltünk meg. Az ivartalan (anamorf) alak morfológiai vizsgálata során megállapítottuk, hogy a majomfa lisztharmatfertőzésének okozója nem azonos az irodalomból ismert Oidium-gombafajjal, míg a Sedum alboroseumon vélhetően az Erysiphe sedi anamorf alakja okozott tüneteket. Az ivaros (teleomorf) fejlődési alakot egyik faj esetében sem sikerült fellelni, így az újonnan fellépett lisztharmatfertőzéseket okozó gombák fajszintű azonosítása érdekében meghatározzuk az rDNS ITS régiójának bázissorrendjét. A jelenleg folyamatban lévő molekuláris vizsgálatok segítségével keressük a választ arra a kérdésre, hogy a Crassula ovata, a Sedum alboroseum és a Chelidonium majus esetében új lisztharmatgombafajok megjelenéséről van-e szó, vagy esetleg a már ismert kórokozók gazdanövénykörének bővülése következett be.

92

Poszterek RÉGI MAGYAR BÚZAFAJTÁK ALKALMAZHATÓSÁGA A KALÁSZFUZÁRIUMMAL SZEMBENI REZISZTENCIANEMESÍTÉSBEN PUSKÁS KATALIN, KOMÁROMI JUDIT, VIDA GYULA, VEISZ OTTÓ és BEDŐ ZOLTÁN MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár A búza kalászfuzáriumos fertőződése a 70-es évekig Magyarországon csak szórványosan fordult elő. Az intenzív termesztéstechnológia és az annak megfelelő búzafajták bevezetése kedvezett a nagyobb fuzáriumjárványok kialakulásának, és ennek következtében jelentős minőségi és mennyiségi veszteségek keletkeztek. Kísérletünkben a fuzárium járványokat megelőző időszakban nemesített és termesztett régi magyar fajták populációit, valamint az e fajtákból szelektált törzsek ellenállóságát vizsgáltuk. Kiváló minőségük és télállóságuk miatt, amennyiben fuzárium-ellenállóságuk is megfelelő, a régi magyar fajták kiegészíthetnék a jelenleg ismert rezisztens, főként tavaszi típusú és kedvezőtlen agronómiai tulajdonságú egzotikus rezisztenciaforrások körét. Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének provokációs kísérleti területén a 2003/2004-es tenyészidőszakban 130 homogén törzset és populációt vizsgáltunk, melyeket 9 régi magyar fajta – a Bánkúti 1201, a Bánkúti 1205, a Bánkúti 5, a Béta Bánkúti, a Székács 1055, a Székács 1242, a Diószegi 2, a Lovászpatonai 407 és a Fertődi 293 – a tájfajtákhoz hasonlóan heterogén populációjából hoztunk létre a 90-es években. A fertőzéshez egy Fusarium culmorum izolátumot használtunk, melyet autoklávozott búza-zab (3:1 m/m) szemkeveréken szaporítottunk fel. Az egyes genotípusok virágzásának kezdetekor a kalászok felületére konídiumszuszpenziót permeteztünk, majd a kezelést 2 és 4 nappal később megismételtük. A törzsek fuzáriumellenállóságának felmérésére a fertőzést követő 26. napon felvételeztük az elhalt kalászkák arányát a kalászokban. Kísérletünkben a rezisztens kontroll fajták, a Sumai 3 és a Nobeoka bozu kalászfertőzöttsége 1 és 40%-os volt. A vizsgált genotípusok közül 13 bizonyult rendkívül fogékonynak (80-90%-os fertőzöttség). További 36 törzs és 1 populáció esetében a kalászkák több mint 50%-a elhalt a fuzáriumfertőzés következtében. A vizsgálat során 18 olyan törzset azonosítottunk, melynek ellenállósága a japán Nobeoka bozu fajtáéhoz volt hasonló, 48 genotípus pedig annál is jobb kalászfuzárium-rezisztenciát mutatott. Utóbbiak közül mindössze 20%-os fertőzöttségű volt 9 db a Bánkúti 1201-ből, 3 db a Bánkúti 5-ből, 3 db a Székács 1055-ből, 1 db a Lovászpatonai 407-ből szelektált törzs és a Bánkúti 5 populáció. A legkiválóbb eredményeket 6 genotípus esetében tapasztaltuk. A BKT-9112-95, BKT-9156-95, BKT1201-7-3, F293-24-5 törzsek és a Béta Bánkúti fajta kalászkáinak fertőzöttsége 10% volt, míg a F293-23-1 törzs alig 5%-ban betegedett meg. Első eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a régi magyar fajták populációi és a belőlük létrehozott törzsek között szelektálhatók kiváló kalászfuzárium-ellenállóságú genotípusok, melyek alkalmazása a rezisztencianemesítésben nagyon ígéretesnek tűnik. A kutatási munkát az FVM 43084 sz. téma keretében végeztük.

93

Poszterek MIKOFIL GOMBÁK A MYCENA FAJOKON LENTI ISTVÁN Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza A gombák törzsfejlődésük során nagy mennyiségű, de eltérő tulajdonságú szubsztrátumot hódítottak meg. Ezért nem kell azon csodálkozni, hogy ha egyes gombafajok egy egész sor táplálékot a „saját fajtájából” választottak, tehát egy gomba a másikon fejlődik ki. Azokat a gombákat, amelyek más gombafajokon élősködnek, azokkal fiziológiai kapcsolatban állnak, mikoparazitáknak nevezzük (Vajna és Jakucs 2003). Hawksworth (1981) találóbbnak vélte a „fungicolous fungi” elnevezést, még számos szerző a „mycoparasites” kifejezés mellett döntött (Barnett 1963, Boosalis 1964, Cooke 1977). Rudakov (1978) a „mycophilic” névvel látta el azokat a gombákat, amelyek gombákon élősködnek. Az asszociációban lévő gombakapcsolatok minősége döntheti el, hogy a mikoparaziták valójában milyen fiziológiai csoportokba sorolhatók. A szakirodalomból tudjuk, hogy a Mucorales/Mucoraceae fajokra jellemző a mikofil tulajdonság (Müller 1941, Madelin 1968, Hawksworth 1981, Helfer 1991). Kutatásainkat, gyűjtőmunkákat 1995-ben kezdtük a Bátorligeti Természetvédelmi Területeken. Az alig érintett tájban igen sok gazdag gomba-gomba kapcsolatot fedeztünk fel, s jelen munkánkban a Mycena fajok mikofil gombáiról számolunk be. A gombafelvételezések helyét a „véletlen bejárás” módszerével határoztuk meg a Bátorligetiőslápon és a Fényi-erdőben. A nagytestű gombák fajainak identifikálásához Moser (1983), Phillips (1990) és Lincoff (1995) műveit, határozókulcsait használtuk, s a felvételezett adatokat a Német Mikológus Társaság „Pilzkartierung 2000 PC” programjával tároltuk és értékeltük (Seilt 1991, Rimóczi 1994). A mikofil gombák meghatározása Helfer (1991) ajánlott módszerével történt. A gombakultúrák neveléséhez – in vitro – burgonyaglükóz-agar, burgonyalé-agar és Moser-b-agar táptalajokat készítettünk. A gombákat szórt fényben, 22±2 ºC-on neveltük. A pontos meghatározást egykonídiumos tenyészetekről nyert szaporító-képletekkel végeztük. A nedves, párás, viszonylag hűvös környezetben jól tenyésznek a Mycena nemzetség fajai, s munkánk során Bátorligeten 15 fajnak tudtuk bizonyítani jelenlétét (Rimóczi 2002). E fajoknak egy része a Mucor hiemalis f. hiemalis Wehmer és a Spinellus fusiger (Link: Fr.) van Tiegh. által parazitáltak. E nagytestű gombafajok a következők: Mycena epipterygia (Scop.: Fr.) Gray, M. haematopus (Pers.: Fr.) P. Kumm., M. galericulata (Scop.: Fr.) Quél., M. pura (Pers.: Fr.) P. Kumm., M. polygramma (Bull.: Fr.) Gray, M. pelianthina (Fr.) Quél., M. rosea (Bull.) Gramberg, M. sanguinolenta (Alb. and Schw.) Kummer. A Bátorligeti Természetvédelmi Területeken hatalmas mennyiségben keletkezik elhalt szerves anyag, amelyek lebontásában a gombák kiemelkedő szerepet töltenek be. A tápláléklánc ezen különleges esetének kevésbé kutatott szegmensei a mikofilek, melyek feltárása és fiziológiai kapcsolataik tisztázása további érdekes és egyben értékes tudományos eredményekkel szolgálhat.

94

Poszterek AZ IDŐJÁRÁS HATÁSA A LÉGKÖRI GOMBAELEMEK MORFOLÓGIAI VÁLTOZÉKONYSÁGÁRA MAGYAR DONÁT1 és FRENGUELLI GIUSEPPE2 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete 2 Universitá di Perugia, Perugia, Olaszország Vizsgálati sorozatunkban kísérletet tettünk a gombaspórák légkörben található morfológiai változatainak elkülönítésére és biometeorológiai vizsgálatára. A levegőmintákat Hirst-típusú spóracsapdákkal vettük, majd a mikroszópos vizsgálatot követően a fényképeket és az adatokat morfometriai ill. statisztikai programokkal elemeztük. Az időjárási adatok és a gombaelemek légköri száma (db/m3) közötti összefüggés kimutatására Spearman-féle korrelációt alkalmaztunk. Alaktani bélyegek alapján több spóratípust különítettünk el az Alternaria, Pithomyces és Polythrincium gombanemzetségeken belül (Alternaria tenuissima/ A. alternata/ A. chrisanthemi/ A. raphani/ A. brassicae/ csőr nélküli-/ sötétbarna, ép-/ töredezett-/ töredezett és csírázó konídiumok/ konídiumláncok, kiszáradt és ép Pithomyces-, kiszáradt és ép Polythrinciumkonídiumok). Az egyes típusokat meteorológiai adatokkal összevetve számos környezeti hatást lehetett megkülönböztetni. Általában a legkisebb napi hőmérséklet pozitív, míg a csapadék, és a magas relatív páratartalom negatív hatását lehetett kimutatni. Az egyes morfológiai csoportok között kisebb-nagyobb eltérések mutatkoztak. A sötétbarna Alternaria- konídiumok esetében a napsütéses órák magas száma volt meghatározó. Több gombaelemnél a szélirány döntő szerepet töltött be, ezek valószínűleg távoli forrásból szállítódtak a mintavételi területre. A kórokozó gombaelemek légköri szállítódása lánc formájában hatékonyabb. A láncot alkotó konídiumok könnyebben leszakadnak a gombatelepről, mint a nagyméretű, magányosan képződő spórák. A láncszerkezet ’impaktor’ tulajdonságú részecske, amely kifejezés arra utal, hogy a gombaelem alakja megkönnyíti a lombozaton való kitapadást. A konídiumláncok ülepedéskor függőleges helyzetet vesznek fel, így aerodinamikai átmérőjük és súrlódásuk alig nagyobb, mint a magános spóráké. A konídiumtestben található elsődleges vízszintes keresztfalak (transsepta) valószínűleg a gyűrűs szerkezetüknek köszönhetően jobban megőrzték az alakjukat, de a hosszanti keresztfalak (longisepta) gyakran összegyűrődtek a légköri szállítódás közben kialakult kedvezőtlen körülmények miatt. A életképtelenné vált konídiumok, bár növényvédelmi jelentőségüket elvesztették, a közegészségügyi vonatkozásaikat továbbra is érdemes figyelembe venni. A kiszáradás és sérülések nyomán töredeznek, aprózódnak konídiumok, sőt a spórafal felszakadásával az allergén tartalmú citoplazma is kifolyhat és rákenődhet a légkör kisebb mérettartományú (1-2 µm) összetevőire (pl. szállópor), miáltal olyan kis méretű allergén részecskék jönnek létre, melyek képesek mélyebbre hatolni a légutakba és ott komolyabb allergiás tüneteket okozni. Növényvédelmi szempontból szintén fontos a légkörben szálló kórokozó fajok koncentrációján túl azok morfológiai tulajdonságait is figyelembe venni, mivel így pontosabb képet alkothatunk a fertőzésveszély valós mértékéről.

95

Poszterek A HAZAI ÉGEREK FITOFTÓRÁS MEGBETEGEDÉSÉNEK ÚJABB VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI KOLTAY ANDRÁS Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred 2001-ben az ERTI erdővédelmi osztálya egy többéves kutatási programot indított a magyarországi égerpusztulással kapcsolatosan, melynek elsődleges célja a fitoftórás megbetegedések országos elterjedésének felmérése, a károsodott területek nagyságának megállapítása, és a jelentkező károk mértékének meghatározása. 2002-ben és 2003-ban az ország különböző területein, összesen 228 éger erdőrészletet jártunk be. Az egyes erdőrészletekben általában ¼-½ hektáros területen határoztuk meg a beteg, illetve a kátrányfoltokkal bíró fák arányát az állományon belül. Az országos felvételek mellett 2002-ben a hosszabbtávú, és részletes vizsgálatok céljára 22 mintaparcellát jelöltünk ki, különböző éger állományokban, ahol elsősorban a betegség jellegzetességeit, tüneteit, lefolyását vizsgáljuk. A kísérleti parcellákat különböző korú, és eredetű égeresekben tűztük ki, ahol a fertőzött fák aránya legalább 3% vagy annál magasabb volt. Parcellánként 50 fát jelöltünk ki melyeket évente két alkalommal, tavasszal és ősszel vizsgálunk részletesen. Az egyedenkénti egészségi állapot meghatározása 17 paramétert figyelembe véve növényi testtájanként történik. A monitoring vizsgálatokon túl - az MTA NKI Növénykórtani Osztályának munkatársaival együttműködve - a kísérleti parcellák állományaiból és az ország más területein gyűjtött éger mintákból folyamatosan végezzük a Phytophthora fajok azonosítását. Az eddigi vizsgálatok újabb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze: ¾ A jellegzetes fitoftórás fertőzési tünetek az ország egész területén megtalálhatók mind a patakmenti, mind a lápi égeresekben, a fiatal és az idős állományban egyaránt. ¾ A fertőzés mértéke és a fertőzéssel érintett állományok eloszlása nagyon heterogén. Valamennyi tájegységben találtunk erősen fertőzött és teljesen egészséges állományt egyaránt. ¾ A vizsgált 228 erdőrészlet adatai alapján megállapítottuk, hogy a hazai éger állományok 75%-ában jelen vannak a jellegzetes fitoftórás tünetek. ¾ A vizsgált állományok 38,2%-ában a fertőzés mértéke minimális szintű, 1% alatti. A területek 19,3%-án a fertőzött fák aránya 1-10% közötti értéket mutatott, míg az ennél erősebben fertőzött állományok aránya 17,5%. A legerősebb fertőzést Hévízen regisztráltuk, ahol a vizsgált erdőrészlet egyedeinek 78%-án jelentkeztek a tipikus kátrányfoltos tünetek. ¾ A fitoftórás foltok megjelenése a törzsön és a gyökfőben nem jár együtt azonnali korona elváltozással. A foltok megjelenését követően, akár évekig is, a fa koronája teljesen egészséges képet mutathat, mivel a korona elhalási tünetek csak a szállítószövet nagyobb arányú elhalása esetén jelennek meg. ¾ A kísérleti parcellákban a kátrányfoltos fák arányának változása jelzi a betegség terjedésének ütemét. 2002 őszén az összes vizsgált éger 23,6%-án volt kátrányfolt, ezzel szemben 2004 őszén már az égerek 30,8%-án találtunk foltokat. A fertőzött állományokban a foltos fák számának gyarapodása 2 év alatt 7,2% volt. A fenti kutatások az OTKA (T 038309) támogatásával valósultak meg.

96

Poszterek ELSŐ ADATOK A FÖLDIMOGYORÓ (ARACHIS HYPOGAEA L.) VÍRUSBETEGSÉGEINEK FELLÉPÉSÉRŐL MAGYARORSZÁGON SALAMON PÁL Berkesz, Rákóczi út 14. 2004 nyarán földimogyoró (Arachis hypogaea L., Fam.: Leguminosae) kísérleti állományában (~ 2000 tő) vírusok fertőzésére utaló betegségek fellépését figyeltük meg Berkeszen (SzabolcsSzatmár-Bereg megye). A termőhelyen a korábbi években (2002-2003) nem észlelt betegségek tünetei az alábbiak voltak: 1. Az állományban 12 tő (~ 0,06 %) levelein júniusban feltűnő sárga mozaik foltosság jelent meg, amely a tenyészidőszakban a középső leveleken erősödött, a csúcsi leveleken enyhült. A beteg növények a növekedésben enyhén visszamaradtak. A hüvelytermések tövenkénti száma és összsúlya jelentősen (20-30 %-al) csökkent. 2. Két növényen (~ 0,01 %) enyhe érközi sárga foltosságot, erős levélfodrosodást és súlyos törpülést tapasztaltunk. Ezeken a töveken drasztikus (60-70 %-os) termésveszteséget állapítottunk meg. A fenti tünetek alapján a betegségeknek a sárga mozaik (yellow mosaic =YM) és a fodros mozaik (crinkly mosaic = CRM) neveket adtuk. A beteg növények vírusfertőzöttségét különböző tesztnövényekre (Capsicum annuum, Chenopodium amaranticolor, Ch. murale, Ch. quinoa, Cucumis sativus, Nicotiana benthamiana, N. clevelandii, N. glutinosa, N. megalosiphon, N. tabacum) végzett mechanikai átviteli kisérletek igazolták. A CRM-1 és a CRM-2, valamint a YM-1, -2 –és 3 jelzésű beteg földimogyoró mintákból olyan mechanikailag átvihető vírusokat izolátunk, melyek a fenti tesztnövények közül csak a N. benthamiana és N. clevelandii fajokat fertőzték. Ezeken a tesztnövényeken a CRM-1 és CRM-2 izolátumok súlyos mozaikot és levéldeformációkat, a YM jelzésű izolátumok pedig enyhe klorotikus foltosságot idéztek elő. Ennek alapján feltételezhető, hogy a CRM és YM betegségeket különböző vírusok, vírustörzsek vagy a CRM esetében víruskomplex okozta. A CRM-1 és YM-1 izolátumokkal végzett visszafertőzések után az inokulált földimogyóró növényeken a CRM és YM betegségek tünetei alakultak ki, melyek igazolták az izolált vírusok és a megfigyelt betegségek ok-okozati kapcsolatát. A beteg tövek magjairól nevelt növényeken (CRM – 8 növény, YM – 109 növény) üvegházi viszonyok között betegségtüneteket nem figyeltünk meg. Az izolált vírusokat eddig más, a földimogyoróról leírt vírusokkal patológiai tulajdonságaik alapján nem tudtuk azonosítani. A földimogyoró vírusos betegségeinek előfordulása eddig nem volt ismert Magyarországon. (A szerző ezúton mond köszönetet a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontnak, Gödöllő a vizsgálatok üvegházi feltételeinek biztosításáért.)

97

Poszterek FOKOZOTT ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSÚ BURGONYA-VONALAK IN VITRO SZELEKTÁLÁSA VICZIÁN ORSOLYA, HARRACH BORBÁLA, BARNA BALÁZS és KIRÁLY ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Bevezetés Az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat rávilágított arra, hogy majdnem minden stresszhatás megváltoztatja a redox-állapotot a növényi sejten belül olyan módon, hogy az anyagcsere oxidatív irányba tolódik el. Fertőzések vagy abiotikus stresszorok hatására a növények oxidatív stresszel válaszolnak. Előzetes kísérleteinkből kiderült, hogy a nagy antioxidáns kapacitású növények ellenállóbbak a nekrotróf kórokozók, és az abiotikus stresszhatások okozta tünetekkel szemben. Ebből az elméletből kiindulva kezdtük meg nagy antioxidáns kapacitású burgonya vonalak előállítását in vitro szelekciós technikával. Anyagok és módszerek A kísérleteket négy burgonyafajtával [Desirée, Russet Burbank (RB), White Lady (WL) és Somogyi kifli] in vitro szelekciós módszerrel végeztük. A szelekcióhoz és az élettani vizsgálatokhoz paraquatot alkalmaztunk, amely a nekrotikus hatást biztosította. A kórtani (fertőzés Botrytis cinerea-val és Alternaria alternata-val) és enzimes [szuperoxid diszmutáz (SOD), kataláz és aszkorbát peroxidáz (APX)] vizsgálatokat a paraquat tartalmú táptalajon gyökeresedő növényekkel végeztük. Eredmények Szövettenyésztés Első lépésként az egyes burgonyafajtákból in vitro szövettenyészetet hoztunk létre, majd ezekből folyamatos szelekciós (paraquat) nyomás mellett gyökeresedő hajtásokat állítottunk elő. Később a gyökeres növényeket kiültettük üvegházba. Élettani vizsgálatok A kísérletet szelektált és kontroll RB és Desirée levelekkel végeztük. Az RB szelektált levelek 7 nap elteltével is zöldek maradtak paraquatot tartalmazó tápoldaton. A kontroll levelek teljesen elsárgultak. A szelektált Desirée növények levelei a harmadik napig zöldek voltak, míg a kontroll levelek erősen sárgultak, illetve nekrotizálódni kezdtek. A hetedik napra a szelektált levelek klorotikussá váltak, a kontroll levelek pedig szinte teljesen nekrotizálódtak. Kórtani vizsgálatok A fertőzéses kísérleteket csak az RB fajtával tudtuk elvégezni. A Botrytis fertőzés során a szelektált növények levelein a negyedik napon apró nekrotikus foltokat és a hetedik napon rendkívül gyenge micélium fejlődést tapasztaltunk. A levélszövetek a kontroll leveleken már a második napon vízzel átitatódtak és a kórokozó micéliuma kifejlődött. A tünetek a harmadik napra az egész levélre kiterjedtek. A hetedik napra a levelek rothadásnak indultak. Az Alternaria fertőzést követően a szelektált leveleken a hetedik napon sem volt micélium fejlődés. A kontroll leveleken már a harmadik napon micélium fejlődést láttunk. A hetedik napon nagy kiterjedésű vízzel átitatott foltok alakultak ki a leveleken, illetve erős micélium növekedést is tapasztaltunk. Enzimes vizsgálatok Eddig RB, Desirée és WL növényeken tudtunk enzim aktivitásokat vizsgálni. Az RB fajta esetében a kataláz aktivitás a paraquat toleráns növényben a kontroll levelek 2,2-szerese volt. A SOD esetében semmilyen különbséget nem tudtunk kimutatni. Az APX szint a paraquat toleráns növényekben csak paraquat jelenlétében emelkedett meg jelentősen, 1,4-szeresére. A kísérleteket az OTKA TS-040835 támogatásával végeztük.

98

Poszterek AZ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ JELLEMZÉSE REPREZENTATÍV GÉNEK AKTIVÁLÓDÁSI MINTÁZATAINAK SEGÍTSÉGÉVEL SZATMÁRI ÁGNES, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD és KLEMENT ZOLTÁN MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Az „általános növényi védekezési rendszer” a növénykórtan kevésbé tanulmányozott területe. Ez az ősi rezisztenciaforma egyaránt képes a patogén és nem-patogén, baktériumok szaporodásának hatékony gátlására. Ezáltal megvédi a növényt a véletlenszerűen behatoló idegen organizmusokkal szemben. Csoportunk munkája során bizonyítást nyert, hogy ez a növény számára komoly aktivitást igénylő feladat. Az ilyen, fertőzés hatására indukálódó általános rezisztencia olyan erős, hogy a patogénekkel történő későbbi felülfertőzést követően nem alakul ki a betegség, sem a hiperszenzitív reakció. Korábbi munkánk során az általános növényi védekezési rendszerben aktiválódó géneket klónoztunk szubtraktív hibridizációs módszerrel, melyek közül több eddig ismeretlen volt, illetve legtöbbjüket még nem írták le baktériumos kapcsolatból. Ezek közül választottunk ki néhány reprezentatív gént, melyeknek kifejeződési szintjét mértük kvantitatív PCR-rel különböző kezelések során. E reprezentatív gének lehetőséget adtak az általános növényi védekezés lefolyásának és a rá ható tényezőknek a tanulmányozására. A dohány növényeket (Nicotiana tabacum cv. Samsun) az alap kísérletben P. syringiae pv. syringiae patogenitását vesztett mutánsával kezeltük, kiváltva az általános védekezést, és a már azonosított gének indukcióját. Reprezentatív génként négy sejtfalerősítéssel kapcsolatos gént (ortometil-transzferáz, fahéjsav-4-hidroxiláz, extenzin, glicin-gazdag protein) és két sejtvédelemmel kapcsolatos gént (epoxid hidroláz és glutation-S-transzferáz) választottunk ki. A sejtfalerősítő géneknek a növényi rezisztencia egy lényeges elemében, a papillaképződésben lehet fontos szerepük. A védekezés közbeni méregtelenítés szintén lényeges, hiszen a növény sokszor nem csak a kórokozóra, hanem önmagára nézve is káros anyagokat termel. Kimutattuk, hogy a szalicilsavnak mint jelátviteli molekulának az aktivációt erősítő hatása lehet, ha együtt adjuk a baktériummal. Megállapítottuk azonban, hogy az általános növényi védekezés beindításának nem előfeltétele a jelenléte, mivel a génaktivitások a NahG növényekben sem csökkentek. A többi vizsgált jelátviteli molekulának - etilénnek, metil-jazmonátnak és sperminnek nem tapasztaltuk befolyásoló hatását. A gének, különböző növény-baktérium kapcsolatokban vizsgálva, a hiperszenzitív reakció megjelenése során is aktiválódtak, méghozzá a nem-patogéneknél tapasztaltnál jóval erősebben, tehát e védekezési reakciótípusok átfednek. Fogékony kapcsolat esetén azonban a legtöbb gén átíródása gátlódott, ami feltehetőleg a kompatibilis baktérium növénysejtbe injektált effektor fehérjéinek köszönhető. A különböző típusú kórokozók elleni védekezésformák átfednek. Így több, általunk izolált gént vagy ezek közeli rokonait már növény-vírus illetve növény-gomba kapcsolatokból ismerte az irodalom. Ezért dohány mozaik vírusos fertőzés után vizsgáltuk a reprezentatív géneket, és az extenzin fehérje génjének kivételével minden esetben kaptunk aktivációt. Azonban ezek mértéke, és a gének egymáshoz viszonyított aránya eltért a baktériumos kapcsolattól, tehát az átfedések ellenére ezek a védekezési formák eltérnek.

99

Poszterek

ŐSZI LEMOSÓ KEZELÉSEK HATÁSA SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN DULA BENCÉNÉ Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger A szőlő egyik legveszélyesebb járványos betegsége a lisztharmat. Az ivartalan micéliumos telelés visszaszorulásával hazánkban is mintegy 20-25 éve, a korábban járványtani jelentőséggel nem bíró ivaros, kleisztotéciumos alak szerepe a domináns. Az ivaros alakról induló fertőzés miatt megváltozott járványdinamikához kell igazítani a védekezési technológiát is, mely során felmerült az igény egy új elem, a lemosó kezelés bevezetésére. Laboratóriumi és szabadföldi vizsgálat során arra kerestük a választ, hogyan fejtik ki hatásukat és mennyire hatékonyak a szőlőben lemosó kezelésre engedélyezett készítmények ősszel, a kleisztotéciumok érése idején alkalmazva? A laboratóriumi tesztet az intenzív kleisztotécium képződés és 2-5%-os érettség idején (09. 18.), az NTSZ laborkertjében lévő Leányka tőkékről begyűjtött levelekből kimetszett levélkorongokon végeztük. A szabadföldi vizsgálatot is Leányka fajtájú 4 tőkés mikro parcellákon állítottuk be, 10 nappal később 09.29.én, amikor már a kleisztotéciumok 20-25 %-a volt érett. A permetezés laboratóriumi kézi permetezővel, illetve D2 háti permetezővel megcsurgásig, lemosásszerűen történt. Laboratóriumi teszt kezelései: Karathane LC 0,1 %, Tiosol 1,0 és 2,0 %, Kumulus S 0,4 %, Olajos Rézkén 2,0 és 4,0 %, Thiovit Jet 0,75 %, és kezeletlen. Szabadföldi vizsgálat kezelései: Tiosol 1,0 és 2,0%, Olajos rézkén 4,0 %, Vektafid A 3,0 %, Vektafid R 3,0 %, Szulfur 900 FW 0,5 %, és kezeletlen. Sztereo binokuláris mikroszkóp alatt értékeltük a micélium-bevonat és a kleisztotéciumok állapotát, majd a számát. Értékelések ideje a labortesztben: szeptember 19. 22. 23, és a szabadföldi vizsgálatban: október 02. 07. 22. A kezeletlenben ép, egészséges maradt a micélium bevonat, az ivaros termőtestek érése és újak képződése folyamatos volt. A kezelésekben a hífák a levélfelszínhez tapadtak, a micélium bevonat összeesett. A kleisztotéciumok függeléke sérült, letöredezett. Az éretlen sárga és barna termőtestek összetöppedtek, beszáradtak újak nem képződtek csak a fekete, érett kleisztotéciumok maradtak meg, melyekben differenciálódott aszkuszok és aszkospórák voltak. A lemosó kezelések hatására 52-93%-al kevesebb ivaros termőtest maradt a levelek felszínén.

100

Névmutató

NÉVMUTATÓ ÁCS TÍMEA ÁDÁM ATTILA ALLARD A. COSSÉ ANDÓ ESZTER AOGOSTA AGOSTINELLI BAKCSA FLÓRIÁN BAKONYI JÓZSEF BALÁZS ERVIN BÁLINT SÁNDOR BÁN RITA BARNA BALÁZS BEDŐ ZOLTÁN BENCSIK KATALIN BENÉCSNÉ BÁRDI GABRIELLA BENEDEK PÁL BÉRES IMRE BESENYEI ESZTER BÍRÓ TÍMEA BLASKÓ DÁVID BOGNÁR SÁNDOR BORBÉLYNÉ VARGA MÁRIA BOZAI JÓZSEF BOZSÓ ZOLTÁN BRUCE W. ZILKOWSKI BUBÁN TAMÁS BUDAI CSABA BUKOVINSZKI ÁGNES BURGYÁN JÓZSEF BUZSÁKI KAMILLA CZELLENG ARNOLD CZEPÓ MIHÁLY CZIMBER GYULA CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA CSONKA ÉVA CSÖRNYEI LÁSZLÓNÉ DANCZA ISTVÁN DARVAS BÉLA DÁVID ISTVÁN DÉNES FERENC DOMA CSABA DORGAI LÁSZLÓ DULA BENCÉNÉ EDGAR MAISS ÉRSEK TIBOR

8 35 11 77 81, 82 12 29, 30 33, 34 55 25, 26 41, 98 93 87 60 12, 16 73 40 21 66, 67, 68 1 72 19 39, 40, 99 11 23, 24 2, 77, 80 34 37 65 40, 99 78 69, 70 91 11 46 60 9, 10 72 33 60 23, 24 100 34 30 101

Névmutató FAIL JÓZSEF FENYVESI ZSANETT FISCHL GÉZA FODOR JÓZSEF †FRANCO LAMBERTI FRENGUELLI GIUSEPPE FÜZI ISTVÁN GABRIELA JUHÁSOVÁ GARA SÁNDOR GICZEY GÁBOR GULYÁS ANDRÁS GUY BLACHE HALTRICH ATTILA HARRACH BORBÁLA HÓDI LÁSZLÓ HOFFMANN PÉTER HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA HOLB IMRE HORNOK LÁSZLÓ HORNYÁK ATTILA HORVÁTH JÓZSEF HORVÁTH ZITA ETELKA HUDÁK KRISZTINA IFJ. SZALAI FERENC ILLÉS MIHÁLY IMREI ZOLTÁN ITTZÉS ANDRÁS JAIME COSTA JAN NECHWATAL JANA LIBANTOVÁ JANKOVICS TÜNDE JENSER GÁBOR JURACSEK JUDIT KÁLAI KATALIN KARA BÉLA KARAFFA LEVENTE KATARÍNA ADAMČÍKOVÁ KAZINCZI GABRIELLA KENJI MORI KEREKES GÁBOR KERESZTES BALÁZS KESZTHELYI SÁNDOR KINCSES JUDIT KIRÁLY GERGELY KIRÁLY ZOLTÁN KIS GÁBOR KISMÁNYOKY ANDRÁS KISS ERZSÉBET

8 25 43, 44, 45, 69 41, 42 81, 82 95 47 51 57 33 55 78 4 41, 98 60 47 59 28 35 60 73 54 3 4 2 14 7 78 29 51 92 4 9 33 55 31 51 73 11 46 20 19 9 71 42, 98 66 62 52 102

Névmutató KLEMENCSICS ANDRÁS KLEMENT ZOLTÁN KOCSNER NÓRA KOHUT GÁBOR KOLTAY ANDRÁS KOMÁROMI JUDIT KOMJÁTI HEDVIG KONDOROSI ÁDÁM KONDOROSI ÉVA KOTROCZÓ BÉLA KOVÁCS J KOVÁTS ZSOLT KOZMA PÁL KÖRÖSI KATALIN KŐRÖSMEZEI CSABA KÖVECSES IMRE KÖVICS GYÖRGY KRISZTINA VARGA KUTAS JÁNOS KUTASI CSABA KÜNSTLER ANDRÁS LABANT ATTILA LÁSZLÓ GYULA LAUBER ÉVA LÁZÁR JÁNOS LEHOCZKY ÉVA LENTI ISTVÁN LUCZA ZOLTÁN MADARÁSZ JÁNOS MAGYAR DONÁT MAGYAR LÁSZLÓ MANNINGER SÁNDORNÉ MAREK KOBZA MARIA I. COIRO MARKÓ VIKTOR MÉSZÁROS ANNAMÁRIA MIHALIK ERZSÉBET MIKULÁS JÓZSEF MILAN HLUCHY MOLNÁR FERENC MOLNÁR ISTVÁN NÁDASY MIKLÓS NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET NÁDUDVARINÉ NOVÁK JÚLIA NAGY ATTILA NAGY CSABA NAGY GÉZA NAGY PÉTER

5 38, 39, 40, 99 20 35 29, 96 93 27 39 39 10 90 17 91 26 60 64 31 51 13 7 42 59 79 9 74 57, 58, 62, 65, 75 94 80 60 95 58 50 51 81, 82 6, 7 33 24 74 79 60 55, 80 13, 18, 20, 77 54 36 21 6 32 81, 82 103

Névmutató NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD NÉMETH IMRE NOVÁK RÓBERT NYÉKI JÓZSEF OTT PÉTER G PÁL RÓBERT PALKOVICS LÁSZLÓ PEKÁR SZILVIA PÉNZES BÉLA PINKE GYULA PINTÉR CSABA POLGÁR A. LÁSZLÓ POMSÁR PÉTER PUSKÁS KATALIN RÁBAI ANDREA RACSKÓ J. RADVÁNSZKY ANTAL RÉDEI DÁVID REINHARD GÖTZ REISINGER KATALIN REISINGER PÉTER RÉPÁSI VIKTÓRIA ROBERT J. BARTELT SALAMON PÁL SÁNDOR ERZSÉBET SÁROSPATAKINÉ FAZEKAS JUDIT SCHMIDT ÁGNES SEPRŐS IMRE SOMLYAY ISTVÁN SOMOGYI ERIKA STINGLI ATTILA SZABÓ ISTVÁN SZABÓ ROLAND SZABÓ ZOLTÁN SZÁNTÓ MÁRIA SZARUKÁN ISTVÁN SZATHMÁRY ERZSÉBET SZATMÁRI ÁGNES SZÉKÁCS ANDRÁS SZENDRŐDI VIKTÓRIA SZENTEY LÁSZLÓ SZENTIVÁNYI ORSOLYA SZEŐKE KÁLMÁN SZŐDI SZILVIA SZŐKE ANTAL †TAKÁCS ANDRÁS TAKÁCS ANDRÁS PÉTER TAKÁCS JÓZSEF

29, 30 66, 67, 68 60 90 38, 40 71 36 20 19, 3, 8 63, 69, 71 45 10 56 93 46 90 24 8 34 61 56, 75 81, 82 11 37, 97 31 7 46 83, 84, 85, 86 55 2, 80 87 66, 68 60 90 52 14 36 39, 40, 99 9, 10 71 60 92 5 49 52 19 73 18 104

Névmutató TARJÁNYI JÓZSEF TÓBIÁS ISTVÁN TÓTH ÁDÁM TÓTH ELEMÉR TÓTH FERENC TÓTH MIKLÓS TÓTH VERONIKA TŐKÉS ÁGNES TURÓCZI GYÖRGY UGHY PÉTER UJJ APOLKA VÁCZY KÁLMÁN VAJDICS GYÖNGYI VAJNA LÁSZLÓ VÁRALLYAY ÉVA VARGA GABRIELLA J. VARGA KRISZTINA VARGA LÁSZLÓ VARGA ZSOLT VÉGHELYI KLÁRA VEISZ OTTÓ VERES ANDREA VÉTEK GÁBOR VICZIÁN ORSOLYA VIDA GYULA VIRÁNYI FERENC VOIGT ERZSÉBET VÖRÖS GÉZA VUTS JÓZSEF YASSER M. HAFEZ

75 36 60 55 21, 88 11, 12, 14 57 48 49 60, 63 87 31 9 45 37 38, 40 29 60, 64 44 89 93 88 8 98 93 25, 26, 27 15 14 14 42

105