A RENDELTETÉS EREJE_A DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA BME _KÖZÉPÜLETEK KRITIKAI ELEMZÉSE_2011
Előszó Debrecen különleges város. Meghatározó éveket töltöttem itt debreceni diákként, vidéki (keletmagyarországi) származásom révén pedig hatványozottan érzem, mi a különbség a vidéki városok és Budapest között. Debrecent a mi régiónk számára a Nyugat kapujának tartom. A városnak és környékének azonban nagyon erős az identitástudata. Úgy gondolom, nehéz feladat ma itt olyat létrehozni, ami „országos szintű” és „debreceni” egyben. A megyeszékhely építészetét tekintve ez sokszor kiütközik. Kevés igen jó példát lehet találni a középületek között, amelyre mindkét jelző egységesen igaz lenne. Ez talán a debreceniek konzervatív látásmódjának hibája is, de én a fő okot mindenképp a keleti országrész elmaradottságában látom. Dolgozatomban erre utalok bővebben, azonban nem az Ítélőtábla illeszkedését vizsgálva, hanem más vidéki városok hasonló szerepkört betöltő épületeivel összevetve.
Bevezetés A bíróságok olyan középületek, melyek esetén a rendeltetés fokozott jelentőséggel bír az építészeti megfogalmazásokat illetően. Ezért fontosnak érzem először kitérni a funkció kialakulásának és jelentésének ismertetésére. Ezeket felhasználva szeretnék eljutni később a konkrét épület bemutatásáig, a funkció által felvetett kérdésekre, lehetőségekre, kötöttségekre adott válaszait vizsgálva, majd más régiók építészeti reakcióival összemérve.
Ítélőtáblák – vidék – Debrecen Magyarország igazságügyi rendszerében az ítélőtáblák a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok közötti helyet foglalják el. A szerepkör felállításának fő indoka a helyi és a megyei bíróságok munkaterhének célszerűbb megosztása volt. Ez a rendszer 1871 óta áll fenn Magyarországon, azonban a valós, egész ország területére szétosztott táblabírósági szervezet csak mintegy húsz év múlva alakult ki. Ekkor vált Debrecen is az akkori 11 királyi ítélőtábla egyikévé. Trianon miatt ez a szám ötre csökkent. A huszadik század közepén teljes mértékben megváltozott az igazságszolgáltatás rendszere, az ítélőtáblák megszűntek, vagy átalakultak. A régi értelemben vett táblabírósági szerep 1997-től vált ismét jogszerűvé, mikor a fővároson kívül ismét Pécs, Szeged, Győr és Debrecen kapta meg a jogi tisztséget. Az ítélőtáblák a 1999-es és 2003-as években kezdhették meg működésüket. Ez azonban új épületek felállítását tette szükségessé. Ekkor született a megállapodás a Debreceni Ítélőtábla helyszínét, pontosabban a debreceni Igazságügyi tömb elhelyezését illetően. A tömbbe az Ítélőtábla, a Fellebbviteli Főügyészség és Debrecen Városi Bíróság épületei tartoznak (ez utóbbi még nem készült el). Hasonló módon új épületben kapott helyet a győri és pécsi táblabíróság is. A három esetből némiképp kilóg a pécsi példa, hiszen itt egy már meglévő épülethez toldották hozzá az új táblabíróságot, míg a másik két
esetben teljesen új épületcsoportok halmazának kellett helyet találni. Az alapvetően eltérő környezeti szituációk eltérő magatartásmódot követeltek mindhárom építészeti feladat kapcsán. Funkció – használat – terek A bírósági épületek felépítését, rendszerét egyértelműen meghatározza a benne folyó munka minősége, így a szigor és a rend szavak egyértelműen az épület jellemzőjévé is kell, hogy váljanak. Igényként áll fent, hogy működésüket, kapcsolataikat, megjelenésüket tekintve is fegyelmezettséget, biztonságot és méltóságot közvetítsenek a külvilág számára. Ugyanakkor egyfajta zártságot, titokzatosságot kell sugározni környezetük felé, mely a jogéletben betöltött jelentőségüket szimbolizálja. Egy épület kapcsán ez megjelenhet a telepítése, környezethez való viszonya, arculata valamint tereinek minősége által. Ennek tekintetében érdemes párhuzamba vonni az előbb említett három példát, hiszen mindhárom a különböző adottságoknak köszönhetően, más-más szempontból erősebb vagy érdekesebb, mint a társai. Debrecenben járva, mikor először megpillantottam az Ítélőtábla épületét, kissé meghökkentett látványa. Ez főként nagy, zárt tömegének köszönhető, valamint annak, hogy rég jártam már a környéken, és akkor még hézagosabb, üresebb, ennél fogva világosabb volt az utcakép. Alapvetően kissé megijesztett a zord, sötét tömeg, azonban részletei felfedezésével egyre érdekesebbnek, szebbnek találtam. Mikor megtudtam, hogy ez egy bírósági épületegyüttes, nyugtáztam magamban minden addig felmerült, főként illeszkedéssel kapcsolatos kérdést. Nagyon fontos kérdésnek tartom egy épület kapcsán a környezettel való párbeszéd vizsgálatát. Nem szeretem azokat az épületeket, melyek nem vesznek tudomást a közegről, amiben vannak, és nem hajlandóak kommunikálni a hellyel. Ez számomra igen érzékeny pont, így elképzelhetetlennek tartom a tervezést a hely felmérése, megismerése és hozzá való intelligens viszony keresése nélkül. Nem is feltételezem, hogy ennek a háznak a tervezésénél nem próbáltak a helyhez igazodni, de bizonyára a rehabilitáció olyan adottságaival is számoltak a tervezők, amik jelenleg még nem valósultak meg. Emellett valószínűleg az építészetileg igen sokszínű Széchenyi utca sem kínált fel sok értéket, amihez alkalmazkodni lehetett volna. Az épület nem tartozik a számomra „debreceninek” sorolható építmények közé. Nemcsak, mert mint már ezzel sokan foglalkoztak, nem illik a tömbszerűségével a Széchenyi utca ritmusába, sem mert nem jellemző a környéken az ilyen nagymértékű homogén téglahasználat, de nem ezzel szeretnék foglalkozni. Röviden úgy gondolom, az épület – környezet kontextus kérdéssel addig nem is érdemes, de legalábbis nem túl célravezető foglalkozni, amíg nincs meg a környezet. Az egyik oldal úgyis úgy gondolja, hogy az egész Révész-tömb – rehabilitációban kell gondolkozni, a másik oldal pedig hogy most is van valamilyen, már meglévő környezete az épületnek, és ebben nem tud helyesen helyet foglalni. Személy szerint úgy látom, valóban olyan körülmények között kell értékelni egy épületet, amilyen körülmények közé lett tervezve, az már más kérdés, hogy vajon az egész tömb-rehabilitáció terve illeszkedne-e a város képébe. Remélem, majd egyszer meglátjuk, és kicsit otthonosabban érezheti magát ez a még most idegen ház is. Mégis, példaértékűnek tartom a városban egy ilyen épület megépítését. Debrecen mindig is erős, karakteres hajdúsági város volt, ám mára ez építészeti értelemben sajnos egyáltalán nem elmondható. A mai épületei közül nagyon sok nem tartozik számomra a színvonalas épületek közé. Ezek
nemcsak, hogy nem debreceniek, de még építészetileg sem sokra értékelhetőek. Így tulajdonképpen iránymutatónak is felfogható a ház. Azonban az épület erényét én főként a programra adott válaszában látom. A helyszínt és a házat alaposabban bejárva az ott dolgozók elmondása alapján az derült ki számomra, hogy egy igen jól működő, megbecsült épületben járok. A tiszta alaprajzi szerkesztés, az utcához való többfajta viszony, az irodák tájolása, valamint a bírósági funkció minden igényének gondos kiszolgálása nagyon átgondolt, józan megfogalmazású épület formájában kapott helyet. Távolról szemlélve az egész épület kompaktnak mondható, térkapcsolataiban nagyvonalú, ami nemcsak az érkező, ügyfél réteg reprezentatív terekkel való kiszolgálását jelenti. A bírókat szolgálja a rendszer, miszerint külön megközelíthetőségük van a tárgyalókhoz, de a sok, pihenőidőben használható közösségi tér miatt jó légkör tudott kialakulni az épület használói között (közösségi sarok, fedett terasz, könyvtár, étkezde, egybenyitott légterek). Rengeteg funkcionális finomságot vehetünk észre, melyek a szigorú rendeltetés ellenére élhetővé, kellemessé, jól használhatóvá kívánják tenni a tereket, úgy, mint az irodák saját, csendes belső udvar vagy kellő magasságban lombkoronaszint felé történő tájolása, a vád alatt levők hátsó udvari levegőzésének lehetősége, vagy egészen az ablaktisztítók munkájának megkönnyítésére szolgáló betervezett fémcsövek részlete. Az épületben dolgozókat kérdezve, amit leginkább ki tudtak emelni, az az épület praktikussága, mely ezen részletek gondos kigondolásából ered. Másik kérdés, az épület megjelenése, funkciójának sugallása. Értékes részletnek tartom a Széchenyi utcával való többféle kapcsolatot, főként a nagy, reprezentatív, tiszteletet parancsoló előteret. Ez sarokszituációjából következően majdan két utcával is próbálja felvenni a kapcsolatot. Ma még azonban sajnos nem tud rendeltetéséhez méltón átmeneti térként, csupán valóban előtérként működni, a jelenlegi városszöveti mostoha körülményeknek köszönhetően. Emellett a befelé forduló tömegképzés és többi irányba zárkózott viselkedés e kapcsolatok kialakítására gondolva funkcionálisan helytállónak tekinthető. Pécsett teljesen más környezeti szituációval találkozhatunk. Érdekes összevetni a két épületet már csak abból a szempontból is, hiszen mindkettő tervezője a Koller és Társa Tervező Kft. Tulajdonképpen azt érdekes vizsgálni, hogy alapfelvetéseiben mennyire különbözik a két épület, mert funkcionálisan a pécsi is teljesen jól működik. Ott, egy meglévő épülethez és kialakult városszövethez kellett viszonyulnia az épületnek. Bár építészetileg az adott városszövetben nem adott az alkalmazkodás, alázatos viselkedés lehetősége, a déli városban mégis már találhatunk több példát a struktúrába illeszkedő, hely-érzékeny építészeti alkotásokra. A bíróság épületét is ezek közé sorolnám. Alacsony mérete nem próbál meg konkurálni a mellette 11 szintes irodaépülettel, inkább az az által felkínált, előtérbe helyezett tereket használja és alakítja okosan. Azonban a debrecenivel összehasonlítva ott inkább érzem magam egy táblabíróság épülete környezetében, mint Pécsett. Körbejárhatóságával és alacsony magasságával számomra a funkció kissé bizonytalanná válik. A többirányú megközelítés és köztér kialakulásának lehetősége, illetve a finom építészeti részletek inkább hívogatóak számomra, mintha egy közösségi házzal állnék szemben. Bár a környezetbe illesztést, és a később használatra, belakásra szánt köztér gondolatát pozitívabbnak értékelem a debreceni példánál, hiszen a funkció szerintem megköveteli az épület közösségi életbe való bevonását. Ez ott a robosztus, megérkezésre felkínált, részben fedett-nyitott térben kimerül.
Itt térnék át a győri példára. Győrött a táblabíróság épülete érdekes városszöveti szituációban foglal helyet. Itt is, a debrecenivel azonosan, igazságszolgáltató blokk kialakítása volt a feladat (Ítélőtábla és Fellebbviteli Főügyészség). A város vezetése szintén, a debrecenihez egészen hasonló módon a tömb építészeti minőségének megfogalmazását, beépítésének fellendítését tűzte ki célul a bírósági épületek megfelelő helyének kijelölésénél. Azonban a Nyugat-Magyarországi városban még a problémás telek beépítésénél is jobb városszöveti és városépítészeti adottságok voltak jelen a tervezést illetően. A tömb központi elhelyezkedése, négy oldalról való nyitottsága sokkal jobban kínálta az épület funkciójából igényként jelentkező közösségi helyzetének kialakítását. Azonban számomra már a tervező által egyik legfőbb értéknek tartott, öt homlokzati felülettel bíró kapcsolati rendszer soknak tűnik, hasonlóan a pécsi példához. Tehát a két nyugati példát együtt említve, míg a közterek kialakítását, és közösséghez való viszonyt előnyként hozom fel Debrecennel szemben, a minden oldal felé nyitást, ilyenfajta központi, úszó jelleget a funkcióhoz társítva soknak ítélem meg, a régi típusú, zártsorú megoldásokat igazabbnak tartom. Persze erről valószínűleg nem az épületek tehetnek, hiszen mind üres, szabadon álló (, vagy részben szabadon álló) telekre került, de építészeti kialakításokban a szinte minden irányban árkádos győri megoldás talán nem a „leg-rendeltetéshűbb”. Persze most erősen sarkítva fogalmaztam. Építészeti eszközrendszerét tekintve ugyanis leginkább a győri példa áll hozzám legközelebb. Funkcionálisan is helyesnek találom a felvezető lépcsőt, és első átvezető, átszellemülést biztosító, Debrecennel ellentétben valóban átmeneti térként szolgáló árkádsort.
Részletek – homlokzat – belső Anyaghasználatukat illetően mind a három táblabíróság igen igényes, minőségi épület. A Debreceni Ítélőtábla és Főügyészség épülete homogén, kézi vetésű téglahomlokzata mégis meleg, természetes hatást kölcsönöz a háznak. Debrecen környékén nem jellemző a tégla ilyen mértékű homogén anyaghasználata. A tömeg és anyag, és nyílászárók kiosztásának együttesét tekintve zárt, tömör hatást keltenek, melyek elnyomva a tégla barátságos érzetét inkább visszahúzódást, befelé fordulást, talán túlzott ridegséget közvetítenek. Győrben a süttői mészkő burkolatú magasított lábazat kialakítás és a vakolt felület együttese sokkal barátságosabb, sőt, otthonosabb hatást kelt. Számomra ez már túl puritán, túl felszabadult nyílásrendszerű egy bírósági funkciót illetően. A Pécsi Ítélőtábla anyagszerű megfogalmazását és nyílásrendszerét tartom a legszerencsésebbnek, ugyanis bár a homogenitás és finom nyílásrendszer arányok mellett érzem a zártságot, az érdekes kőhasználat rendeltetéshez méltó. Belsőépítészetileg mindhárom épület színvonalas kialakítású, de meg kell említeni a debreceni táblabíróság 2006-ban Az év belsőépítészete kategóriában elnyert díját. Kritikaként felhozható a külső és belső különbözősége. A kívülről már-már rusztikus, zárkózó felületképzés mögött a falakon belül tiszta, barátságos, főként faanyagú, tehát meleg hatású belsőt találunk. Ám az enteriőrt is jellemezhetjük ugyanúgy a külsőre igaz racionális, méltóságteljes és egyszerű jelzőkkel. Az irodák közti folyosókon járva még utalást is kapunk a megmozgatott oldalfalaknak köszönhetően a homlokzatra vitt mélyítésekre. Bár kívülről kevésnek tűnő, katonás megnyitás után sötétebb belsőt képzelnénk, a felülvilágítóknak és belső udvaros kialakításra nyitásnak köszönhetően természetesen megvilágított, fényes terekben
járhatunk. A két világ összeütköztetése némelyek számára furcsa lehet, engem a két felület egyező koncepcionális alapvetései meggyőznek az illeszkedésről. Jó volt hallani, amint a dolgozók a kiváló minőségű anyagok használatáról és kivitelezés pontosságáról meséltek. Az ő meggyőződésük és örömük a ház külső-belső megjelenésével, használatával kapcsolatban az engem is örömmel töltött el.
Összegzés Végszómban szeretnék visszatérni a kezdetkor felvetett problémára és az épület rám gyakorolt, személyes benyomásaira. Utaltam az elején a keleti régió problémáira. Szerintem ez abból adódhat, hogy nem vagyunk képesek felvenni a lépést nyugati városainkkal, ugyanakkor büszkeségünkből fakadva nem akarjuk beismerni az évtizedes lemaradásokat, melyek sajnos építészeti értelemben is sújtanak minket. Lehet már jó épületeket találni Magyarország keleti részén is, azonban ezeket még erősen keresni kell. De talán ha egyszer utoléri magát Debrecen is, és elfogadja a mai kor építészet igényeit, utat nyithat a keleti országrész felé is. Ennek a folyamatnak egyik úttörőjének tartom a Debreceni Ítélőtábla és Fellebbviteli Főügyészség épületegyüttesét, mely nemzetközi szinten is bizonyította, hogy értékes építészeti alkotás, és bár lehet, nyugati társaival szemben egyes szempontok esetén alulmarad, és sok oldalról kritizálható épület, praktikussága és alapelveinek minősége számomra kedvessé, szerethetővé tette a tárggyal való foglalkozás alatt.
Kelt, Budapest 2011. június 10.
Ónodi Bettina, HNPPY5
Források: -
Magyar Építőművészet 2006/4, Kisfazekas Kornélia Alaprajz 5. szám, 13. évfolyam, 2006. szeptember, Rozmann Viktor Építkezés – Hajdú-Bihar Magazin (Hajdú-Bihari Napló) 2007 szeptember, Réti János, Poór Zoltán
-
http://www.debreceniitelotabla.hu/ Bemutatkozás, Dr. Szabóné Dr. Kerékgyártó Judit
-
http://epiteszforum.hu/node/4173 Győri Ítélőtábla és Fellebbviteli Főügyészség, Patartics Zorán
-
http://www.haon.hu/hirek/Hajdu-Bihar/cikk/a-debreceni-205telotabla-a-vilag-legjobbep252letei-k246z246tt/cn/news-20100318-06505560 Debreceni Ítélőtábla a világ legjobb épületei között.
http://epiteszforum.hu/node/251 Baranya megyei Bíróság és Pécsi Ítélőtábla, Koller József, Ifj. Csatai László
Épületek: Debreceni Ítélőtábla és Fellebbviteli Főügyészség: -
generál tervező: Koller és Társa Tervező Kft. építész tervezők: Koller József, Ifj. Csatai László, Pethő László, Földes László építész munkatársak: Szojka M. Tünde, Kiss Szabolcs belsőépítészet: Rádóczy (f) László, Tolnai Zsolt - Pécsépterv Stúdió Kft.
Pécsi Ítélőtábla: -
generál tervező: Koller és Társa Tervező Kft. építész tervezők: Koller József, Ifj. Csatai László, Bánfalvi Zoltán, Fehér Zsófia belsőépítészet: Rádóczy (f) László, Tolnai Zsolt - Pécsépterv Stúdió Kft.
Győri Ítélőtábla és Fellebbviteli Főügyészség: -
generál tervező: Horváth és Patarics Építész Iroda építész tervező: Partarics Zorán belsőépítész tervezők: Kádár György, Orlovits Balázs, Gönye Péter, Gyöngyös Péter, Pribeli Tamás, Bregó Krisztián belsőépítészet: Patarics Zorán
Köszönet: A Debreceni Ítélőtábla dolgozóinak, a gördülékeny és informatív épületbejárás lehetőségéért, a támogatásért és minden kézzel fogható segítségért.
