No title

Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl 2009/7

http://www.eski.hu/hol

Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet

2009. július 6.

Válogatás a HealthOnLine cikkeiből 2009. július 6. EU egészségügy...................................................................................................................................... 2 Új kiadvány az európai eHealth jelenéről és jövőjéről.......................................................................... 2 Egészségpolitika ...................................................................................................................................... 4 A lakosság elöregedése és a hosszú távú ellátás Európában............................................................. 4 Új indikátorok az NHS minőségjavításra.............................................................................................. 6 Új minőségi indikátorrendszer az ambuláns ellátás terén - Németország............................................ 6 Orvos-értékelési rendszer a biztosítottak számára – Németország..................................................... 9 Népegészségügy ................................................................................................................................... 10 A gazdasági válság hatása az egészségre........................................................................................ 10 Finanszírozás......................................................................................................................................... 11 Átfogó egészségbiztosítás Macedóniában ........................................................................................ 11 Humán erőforrás .................................................................................................................................... 12 Nyugdíjból visszatérő orvosokkal biztosítják a háziorvosi ellátás zavartalanságát Türingiában ........ 12 Európai Uniós konzultáció az egészségügyi munkaerőről................................................................. 12 Az ápolónők elhelyezkedésének a korlátozása ................................................................................. 14 Az orvosmigráció alakulása - Németország....................................................................................... 14 Gyógyszerügy ........................................................................................................................................ 18 A generikumok helyenként népszerűbbek, mint az originális szerek ................................................. 18 Egészségügyi reformok.......................................................................................................................... 19 A krónikus betegek biztosítására vonatkozó javaslat Franciaországban ........................................... 19 Franciaországban végleg elfogadták a Bachelot törvényt ................................................................. 20 Hatékony módszerek az egészségügyi rendszerek megreformálására - OECD ............................... 20 Bizonyítékokon alapuló orvoslás............................................................................................................ 27 Technológia értékelés Közép- és Kelet-Európában........................................................................... 27 Ország-információk................................................................................................................................ 29 Ukrajna egészségügye ...................................................................................................................... 29 Grúzia egészségügye ........................................................................................................................ 29 Szlovákia egészségügye ................................................................................................................... 30 Lengyelország egészségügye ........................................................................................................... 30 Egészségügyi Világszervezet (WHO) .................................................................................................... 31 Piaci viszonyok az európai egészségügyi rendszerekben – nemzetközi konferencia, 2009. június 1617. Kranjska Gora.............................................................................................................................. 31 Dél-Kelet-Európa Egészségügyi Hálózata - 21. Találkozó, 2009. június 25-27. Bukarest ................. 31 A WHO Europe Regionális Bizottságának 59. ülésszaka - Koppenhága, szeptember 14-17. .......... 32 WHO: Otthonápolás Európában - Megalapozott tények - Könyvismertetés...................................... 32

Válogatás a HealthOnLine cikkeiből- 2009. július 6.

EU egészségügy Új kiadvány az európai eHealth jelenéről és jövőjéről Az európai intézmények számára fenntartott European Files magazin különkiadást publikált „eHealth in Europe” címen. A kiadványban számos, az elektronikus egészségügy területén tevékenykedő szakértő fejti ki nézetét az eHealth-ről és az egészségpolitikába való integrálásáról. Az eHealth potenciáljának megvalósításához nélkülözhetetlen ezen szakértők mozgósítása és tevékenységük koordinálása regionális, nemzeti és európai szinten egyaránt. A különkiadásban előtérbe kerülnek azok az elvárások és kérdések, amelyek az információs és telekommunikációs technológiának (ICT) az egészségügy területén történő bevezetésekor merülnek fel. Az elvárások sokrétűek, ezek közt kiemelhetők a következők: ` a demográfiai kihívásokkal történő szembenézés ` jobb utánkövetés biztosítása a krónikus betegségben szenvedő idősek számára, a költségek csökkentése ` a betegbiztonság megerősítése ` a betegdokumentációhoz való hozzáférés garantálása az egészségügyi szakemberek számára bárhonnan Európából ` megelőző és proaktív orvostechnikai eszközök alkalmazása ` személyre szabott kezelés elősegítése, hatásának növelése ` a betegeknek legyen aktív szerepük egészségük menedzselésében A kérdések is ugyanolyan sokrétűek: ` Segíteni fog az ICT az orvosi adatok védelmében vagy sebezhetőbbé teszi azokat? ` Léteznek eHealth értékelési módszerek? ` Milyen további törvénykezésre van szükség az eHealth fejlesztéséhez? ` Az egészségügyi szakemberek milyen új kötelezettségekkel néznek szembe? ` Lehet az eHealth az egyik „gőzmozdony”, amely kivezet a pénzügyi válságból? A tárgyalt témák közt megemlíthetők a következők: ` eHealth mint megoldás az európai egészségügyi rendszerek számára (vezércikk) ` eHealth a jobb minőségű egészségügyért (Androulla Vassilou, EU egészségügyi biztos) ` az ICT alapú európai egészségügyi piac megteremtése ` francia eHealth politika ` egészségügyi kártya Németországban ` szlovén eHealth tapasztalat ` európai eHealth ` online egészségügy támogatása, a 2010 eHealth program ` ICT bevezetése az orvoslásba 2


` az eHealth és a telemedicina jogi alapja ` PPP: hozzáadott érték az online egészségügy számára ` eHealth biztosítási fedezet feltételei ` európai kártya fejlesztése egészségügyi szakembereknek ` egészségügyi információs rendszerek biztonsága ` eHealth kockázatai (SZL) Forrás: eHealth in Europe http://ec.europa.eu/information_society/newsroom/cf/document.cfm?action=display&doc_id=611 2009-06-25 15:25:27

3


Egészségpolitika A lakosság elöregedése és a hosszú távú ellátás Európában A hosszú távú ellátás területe igen összetett, mivel az orvosi, szociális és lakhatási dimenziók széles körét foglalja magában. A szolgáltatások három típusa különböztethető meg: a lakóhelyen történő ellátás, az idősek otthona és a gondozóotthonok által nyújtott ellátás. Mindezek mellett a nappali programok széles skálája is az idősek kényelmét szolgálja, ilyen szolgáltatást nyújtanak az idősek nappali központjai, a szabadidős központok stb. Sok döntéshozó úgy gondolja, hogy az idősek számának a következő évtizedekre előre jelzett növekedése folytán ugrásszerűen fog megnőni a hosszú távú ellátás szolgáltatásai iránti igény, illetve ennek költségvonzata, de ezt az összefüggést a kutatások egyértelműen nem támasztják alá. A hosszú távú ellátás szolgáltatásainak elérhetősége és igénybevétele jelentős eltéréseket mutat Nyugat- és Közép-Európában egyaránt. Az otthoni ellátásban részesülő idősek lakossághoz viszonyított aránya Észak-Európában elérheti a 12%-ot is, ugyanakkor Olaszországban mindössze 3, Görögországban pedig 1%-ra tehető. Sok országban a gondozásra szoruló idős emberek nagy része (80-90 %-uk) önkéntes alapon nyújtott ellátásban részesül. Az egyes országok vezetése az utóbbi időben több szinten tett lépéseket a hosszú távú ellátás iránti növekvő igény rendezésére. A legtöbb nyugat-európai ország intézkedést hozott a formális ellátás finanszírozására, de számos észak-európai és a kontinens belső részén elhelyezkedő ország az informális ellátásra is nyújt részleges finanszírozást. Néhány ország éveken át állami finanszírozás révén nyújtott támogatást a rászorulóknak, így pl. Hollandia 1967-ben fogadta el a Rendkívüli Egészségügyi Kiadásokra vonatkozó Törvényt, Norvégia pedig 1988-tól részesítette fizetésben az önkéntes gondozókat. Franciaország 2004-ben állított fel speciális biztosítási alapot a gondozásra szoruló idős emberek számára. Európában a hosszú távú ellátás szolgáltatásait két átfogó kategóriába lehet sorolni: 1) az állami szolgáltatást nyújtó modell, melynek keretében a formális ellátást, ideértve a gondozóotthoni ellátást is, többnyire a helyi önkormányzatok biztosítják az országos és a helyi szintű adóbevételekből és a változó, de viszonylag kismérvű, (gyakran jövedelmen alapuló) költséghozzájárulásból. Ezt a modellt alkalmazzák az északi országok, az Egyesült Királyság és bizonyos mértékben Spanyolország, Olaszország, a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország is. 2) a szociális egészségbiztosítási modell, melyben a finanszírozás az államilag támogatott és szabályozott, ugyanakkor privát non-profit és függetlenül irányított pénzalapból történik, mely a munkáltatók és a munkavállalók kötelezően előírt járulékain alapul. Ez a biztosítási modell fedezetet nyújt a formális és az informális ellátásra egyaránt, de az ebben a modellben alkalmazott co-payment valamivel nagyobb, mint az állami szolgáltatást nyújtó modellnél. A hosszú távú ellátást nyújtó formális szolgáltatások fedezetére vonatkozó hivatalos programok bevezetésére – az idősek lakóhelyén és a gondozóotthonokban – már az állami egészségbiztosítással rendelkező legtöbb nyugat-európai országban sor került. Svájc és Belgium kivételt képez ez alól, mivel ezekben az országokban a hosszú távú ellátás nem rendelkezik formális struktúrával, ehelyett a különböző forrásokból származó program- és financiális elemek tradicionálisan vegyes összetételű struktúrájára épül. 4


Az adóbevételeken alapuló egészségügyi rendszerekben, így Norvégiában 1988-ban, Svédországban 1992-ben, Finnországban 2006-ban) konkrétan körvonalazott országos irányelveket vezettek be a hosszú távú ellátás helyi alkalmazásának a támogatására. Az adóalapú rendszerek két fő finanszírozója – az önkormányzat és az állam – és kisebb, de változó mértékben a co-paymentek sorát teljesítő, költségviselő felhasználók. A biztosítási rendszerekben, a két fő finanszírozó – a munkáltatók és a munkavállalók – az előzőektől eltérően, elsősorban privát szektorbeli sajátosságokat mutatnak. A szolgáltatásokban részesülő állampolgárok ebben az esetben is a finanszírozás harmadik forrását képezik co-payment-jeikkel, melyek összege időnként jelentős is lehet. Az 1980-as években, néhány északi ország fizetést vezetett be az önkéntes gondozók számára. Ez az intézkedés Norvégiában és Dániában a rendszeres gondoskodást nyújtó rokonok és szomszédok számára teljes körű nyugdíjt biztosító önkormányzati alkalmazotti állást jelentett. Finnországban, az informális gondozók fix fizetést, illetve nyugdíjat kaptak az önkormányzatoktól. Az 1990-es évektől számos biztosítási rendszerű ország (Ausztria 1994-ben, Németország 1996-ban és Luxemburg 1999ben) készpénz-támogatást nyújtott a gondozásban részesülőknek, akik ezt gondozóik szolgáltatásainak honorálására fordíthatták. Németországban a hosszú távú ellátást finanszírozó pénzalap nyugdíjkiegészítést is kiutalhat azoknak az önkéntes gondozóknak, akik hetente több mint 14 órát töltenek az idősek ellátásával. Európában a lakosság elöregedése nagy valószínűséggel a hosszú távú ellátás iránti igény és az ezzel kapcsolatos költségek növekedéséhez fog vezetni, de ennek mértékét pontosan megállapítani előre nem lehet. Az előrejelzések szerint a valós szükséglet a gazdasági, szociális és demográfiai tényezők együttesén fog alapulni. A realizálódó költségek nagy eltéréseket mutathatnak, mivel az egyes országok vezetése által választandó gazdasági, szociális és egészségpolitikai intézkedések speciális együttesén fognak alapulni. Több európai kormány már bevezetett ilyen paramétereket. A termékenységi ráta növelésére (mellyel a távlati tervek szerint nőne a fiatal munkavállalók száma is) már hoztak intézkedéseket. Így Olaszországban, azok a szülők, akik második gyermeket vállalnak, 1000 EUR-os juttatásban részesülnek. Számos ország vezetése tekinti át családtámogatási rendszerét, és tervez lépéseket a részmunkaidős foglalkoztatás megkönnyítésére (a fiatal anyák számára). A gyakorlatban az a paradox helyzet áll fönn, hogy hosszú távon a munkavállalók számát szükséges növelni, ugyanakkor a rövid távú intézkedések új munkahelyek teremtésére irányulnak a munkavállalók számára. Más területek, melyeken már változások kezdődtek, egyebek között: a nyugdíjkorhatár felemelése, az idősek lakóhelyén történő gondozás támogatása, stb. Az előrejelzések szerint az elkövetkező évtized jelentős változásokat fog hozni a hosszú távú gondozás terén, mivel nagy szükség mutatkozik a területre vonatkozó irányelvek innovációjára. (ZLL) Forrás: SALTMAN,R: The Impact of Aging on Long-Term Care in Europe International Journal of Health Services, 2006,36,4, 719–746. 2009-06-11 15:19:21

5


Új indikátorok az NHS minőségjavításra Egy több mint 200 indikátorból álló listát tettek közzé az Egyesült Királyságban a betegellátás minőségének javítása céljából. Az Indicators for Quality Improvement (IQI) elősegíti az orvosok által nyújtott ellátás minőségének mérését, kiemeli a javulásra szoruló területeket és nyomon követi az indikátorok által megvalósított változásokat. Az indikátorok a minőségi ellátás három dimenzióját ölelik fel: betegbiztonság, az ellátás eredményessége és a betegek tapasztalata. Az orvosok kiválaszthatják azokat az indikátorokat, amelyeket a legfontosabbnak tartanak klinikai munkájukban. Az indikátorok Lord Darzi egészségügyi miniszter „High Quality Care for All” beszámolójának fő kimenetelét képezik. Ebben a miniszter megjegyzi, hogy a magasan teljesítő orvoscsoportok már mérik az általuk nyújtott ellátás minőségét és összevetik munkájukat társaikkal. A minőség indikátorokat az élvonalbeli egészségügyi személyzettel közösen dolgozták ki. Az IQI listája egy az egész NHS-re kiterjedő forrás kezdetét képezi, amely kihívással és ösztönzéssel szolgál majd az NHS személyzet számára a betegellátás minőségének javítására. Ebben a stádiumban a cél, hogy megértessék az orvosokkal az indikátorokat, azok módszertanát és forrását. Az elkövetkezendő hónapokban adatokat tesznek közzé, amely lehetővé teszi a helyi klinikus csoportoknak, hogy összehasonlítsák teljesítményüket másokkal és megteremtsék a helyi minőségjavítás alapját. Az elkövetkezendő 3-5 évben a lista továbbfejlesztésére kerül sor valamennyi ellátási út és minőségi dimenzió lefedésének javítására. Az IQI kezdeti listájának mindegyik indikátorára 21 metaadat áll rendelkezésre. Ezek a metaadatok megmagyarázzák a részletes módszertant és a felhasznált adatforrásokat, és hivatkozással szolgálnak a mért indikátorok helyére. Az indikátor menüből lehetőség nyílik az indikátorok keresésre kulcsszavak alapján, vagy egy fastruktúrán keresztül böngészni lehet a három minőség tartományban (eredményesség, biztonság, tapasztalat). Az első változat alapkeresést tesz lehetővé és egyszerűen a metaadat mezőkben hajtja végre szöveges keresést (a cím mező előtérbe helyezésével). (SZL) Forrás: http://nds.coi.gov.uk/environment/fullDetail.asp?ReleaseID=401562&NewsAreaID=2&NavigatedFromDe partment=False http://www.ic.nhs.uk/services/measuring-for-quality-improvement/about-the-indicators-for-qualityimprovement 2009-06-03 15:11:54

Új minőségi indikátorrendszer az ambuláns ellátás terén - Németország Az ambuláns (főként) háziorvosi ellátás terén ez a minőségi indikátorrendszer (Qualitätsindikatorensystem für die ambulante Versorgung: QISA) szövetségi szinten az első olyan rendszer, amely az ellátás minőségének méréséhez több mint 100 szisztematikusan kiválasztott és jól megalapozott minőségi indikátort használ. Az egészségügy szereplői számára Németországban első alkalommal e rendszer kínál átfogó, az AOK támogatásával kipróbált (első prototípus kidolgozására és orvosi hálózatokban történő kipróbálása 2001-2002 között került sor) tájékozódási alapot az ambuláns (háziorvosi) ellátás terén nyújtott minőség értékeléséhez. Az indikátorrendszer tehát elsődlegesen az általános orvosoknak és háziorvosként tevékenykedő belgyógyászoknak szól, de a minőségmenedzsment terén – az egyéni praxisokat meghaladó szinten – minden új ellátási forma (orvosi hálózat, egészségügyi ellátóközpont stb.) támaszkodhat rá a praxisokon átívelő tevékenységeinek minőségével kapcsolatos kérdései esetében. Az indikátorrendszer a praxis6


és gyógyszeradatok mellett a más szolgáltatási területekről származó információkat is figyelembe veszi. Az rendszer tájékozódási alapként szolgálhat továbbá annak megállapításához is, hogy egy adott praxis vagy régió fontos minőségi kritériumok tekintetében milyen helyzetben van. A minőségi indikátorokat tartalmazó kézikönyv kidolgozását az Általános Helyi Betegpénztárak Szövetségi Egyesületének megbízásából a Göttingenben található Alkalmazott Minőségkutatási Intézet (Institut für angewandte Qualitätsforschung) végezte el. Németországban egy szakmai konferencia keretében Berlinben 2009. június 17-én került sor a 15 fejezetből álló kézikönyv első öt fejezetének bemutatására. A teljes rendszert három részletben kívánják bemutatni. Az eddig bemutatott 5 fejezet a következő (a dokumentum végén található egy az eddig bemutatott indikátorokat szemléltető rövid táblázat): ` A. fejezet: Bemutatkozik az ambuláns ellátás terén alkalmazható minőségi indikátorrendszer ` B. fejezet: Általános indikátorok ` C1. fejezet: Asztma/COPD ` D. fejezet: Pharmakoterápia ` E1. fejezet: Prevenció A rendszer fejlesztése egy több lépcsős módszer szerint zajlik, ami éppúgy támaszkodik a szakirodalomra és meglévő evidenciákra, mint a tudomány világából és a praxisokból érkező szakértői véleményekre. A fejlesztés során 2001-2002 között kidolgozásra kerültek további általános indikátorkészletek az orvosi hálózatok, diabetes mellitus 2, magas vérnyomás, hátfájás, túlzott alkoholfogyasztás, depresszió és koronáriás szívbetegségek esetében, amik gyakorlati kipróbálására különböző német és svájci orvosi hálózatokban került sor. A munkában részt vevő szakértői csoportok a jelenlegi fázisban további indikációkat (példádul szív-insufficientia) és ellátási területeket (rák korai felismerése, multimorbiditás, palliatív ellátás) aktualizálnak, illetve újakat dolgoznak ki. Az indikátorfejlesztés a RAND/UCLA módszerre épül, illetve a szakértői konzultációk, fókuszcsoportok és felhasználókkal folytatott eszmecserék eredményeire. A fejlesztési folyamatok későbbi szakaszában betegjogi képviselők bevonására is sor fog kerülni. (VN)

7


Összefoglaló áttekintés az indikátorokról (részlet)

Forrás: Aqua-Institut: http://www.aqua-institut.de/de/projekte/qualitaetsindikatoren/entwicklung-der-aokindikatoren-fr-arztnetze.html AOK: http://www.aok-gesundheitspartner.de/bundesverband/qisa/index.html http://www.aok-bv.de/presse/pressemitteilungen/2009/index_01577.html 2009-06-24 15:32:35

8


Orvos-értékelési rendszer a biztosítottak számára – Németország Az Általános Helyi Betegpénztárak mintegy 24 millió tagja számára lehetőség nyílik a jövőben a pénztár egyik Internetes portálján az orvosok értékelésére. A portál, illetve az értékelési rendszer várhatóan 2009 végére készül el, az információk szerint a szolgáltatás 2010 elején válik a biztosítottak számára elérhetővé. Az orvosok és fogorvosok értékelési rendszerének alapötletéül a Németországban már működő értékelési portálok szolgáltak (www.spickmich.de/schule: itt a tanulók értékelhetik tanáraikat/iskolájukat; www.meinprof.de: itt a hallgatók értékelhetik tanáraikat és intézményüket). A portál ötlete igen nagy felháborodást keltett az orvosok körében (hasonlóképpen felháborodást keltett korábban a tanárok körében is az őket értékelő portál beindítása, azonban a tanárok által benyújtott keresetek hiábavalóak voltak – jelenleg az ügy a Szövetségi Bíróságnál van), a betegpénztárak és a betegjogi szervezetek azonban az orvosokkal ellentétben üdvözlik e kezdeményezést. A Barmer Ersatzkasse és a Techniker Krankenkasse kifejezetten örül annak, hogy végre a betegek perspektívái is bekerülhetnek majd a minőségbiztosításba. A szövetségi kormány betegjogi megbízottja – Helga Kühn Mengel – is üdvözölte a projektet és elmondta, hogy ez egy további lépés a nagyobb átláthatóság irányába. Felhívta azonban arra a figyelmet, hogy a platformot abszolút komolyan és tudományos támogatással kell megszervezni. Ki kell zárni a diszkriminációt és a rágalmazást. Az értékelési rendszer alapjául szolgáló szempontokat a betegpénztár az orvosok és a tudomány bevonásával kívánja kidolgozni. Az elképzelések szerint az értékelésekhez 15-20 előre meghatározott kritérium fog alapul szolgálni. Annak érdekében, hogy az értékelések hiteles képet adjanak, azok eredményét csak azt követően kívánják nyilvánosságra hozni, ha orvosonként elegendő számú biztosított leadta értékelését. A portálnak nem az a célja, hogy az orvosokat kipellengérezze, arról azonban beszélni kell, hogy az orvosok honorálása jobban igazodjon a nyújtott minőséghez, aminek alapfeltétele egy világosan meghatározott indikátorrendszer. A biztosítottak megkérdezése tehát soha nem fog egyedüli döntési kritériumként szolgálni. Az AOK Szövetségi Egyesületének vezetőhelyettesének – Jürgen Gralmann – elmondása szerint Németországban a minőség és minőségmenedzsment terén összességében még jelenleg is csupán sötétben való tapogatózásról lehet beszélni, ezért is került sor az ambuláns ellátás terén egy minőségi indikátorrendszer kialakítását célzó projekt, illetve az orvos értékelési rendszer beindítására (a nyilvánossá tétel mindkét esetben várhatóan 2009-2010). (VN) Forrás: Ärzte Zeitung: http://www.aerztezeitung.de/politik_gesellschaft/?sid=552844 Versicherung: http://www.versicherung-in.de/aerzte-bewerten-im-internet-aok-arzt-navigator-3307/ 2009-06-18 15:10:24

9


Népegészségügy A gazdasági válság hatása az egészségre Az emberi egészségre veszélyt jelentő tényezők elemzésével foglalkozó Emerging Health Threats Journal vezércikkben tárgyalja a pénzügyi válság egészségre kifejtett hatását. A szerző rávilágít, hogy világ gazdasága az 1930-as évek utáni legnagyobb recesszióján megy keresztül és ennek következtében milliók egészsége került veszélybe. A válság pusztítóan hatott az országok gazdaságára, és az egészségügyre gyakorolt kihatások világszerte érezhetők lesznek, amint az egészségügyi költekezés csökken, a munkanélküliség növekszik és a nemzetközi segélyek megcsappannak. Sok fejlődő országban az amúgy is ingatag egészségügy tovább romlik, amint a segélyek kimerülnek és az állami kiadások visszaesnek, majd több millióan kényszerülnek a szegénység és alultápláltság állapotába. A helyzet a gyermekeket, a rokkantakat és az időseket érinti a legkedvezőtlenebbül, főleg a fejlődő országokban, ahol a szegénység növelni fogja az amúgy is túlfeszített egészségügyi szolgáltatásokat. A nők és a lányok is aránytalan mértékben szenvedhetnek, mint ahogy az 1997-es ázsiai válság esetében is megtörtént, amikor a nőket foglalkoztató iparágak lettek elsőként érintve, majd a nők egészségügyi ellátására fordított kiadások lecsökkentek. Aggodalmak merülnek fel a tekintetében is, hogy a pénzügyi válság elérte a tuberkulózis kontrollt is, melynek globális kihatásai vannak. Érkeztek már jelzések arra nézve, hogy a TBC diagnózis és kezelés finanszírozása csökkenőben van a fejlődő országokban, és az új esetek hullámai az Egyesült Államokba vagy más országokba áramolhatnak. Az egészségügyi ellátás a fejlődő országokban is rosszabbra fordulhat, ha a költségvetés csökken és a jövedelmek esésnek indulnak. Az Egyesült Államokban egyre kevesebb ember vesz igénybe magán egészségügyi ellátást, ez pedig az állami egészségügyi szolgáltatások terhét fogja növelni. A betegségek felderítésének forrásait is csökkenteni szokták a nehéz gazdasági időkben, ugyanakkor ezzel veszélyeztetik azokat a rendszereket, amelyek révén azonosítják és menedzselik az újonnan felmerülő betegségeket (mint pl. a jelenleg terjedő új influenza járványt). A jelen gazdasági válság végső hatása az egészségre és az egészségügyi szolgáltatásokra még sokáig ismeretlen marad, az viszont feltételezhető, hogy a hatás nem lesz pozitív. (SZL) Forrás: http://www.eht-forum.org/ehtj/journal/v2/full/ehtj09004a.html?fileId=ehtj09004a&from=home 2009-06-17 12:15:38

10


Finanszírozás Átfogó egészségbiztosítás Macedóniában 2009 márciusában, Nikola Gruevszki, a Macedón Köztársaság miniszterelnöke bejelentette, hogy az elkövetkezendő időben az ország minden állampolgára biztosítási fedezetben fog részesülni. A Business Monitor International (BMI) üdvözölte a nehéz gazdasági helyzetben sokak számára megoldást jelentő rendelkezést, de felhívta arra a figyelmet, hogy a fokozott egészségi kockázatok orvoslásához gyors cselekvésre van szükség. A kormány tervei közt szerepel az adóhátralékok négy éven belüli felszámolása. Az újonnan kiterjesztett biztosítási fedezet már nemcsak a munkavállalókra, hanem minden más, szociális problémával küzdő állampolgárra is érvényes lesz, akik ily módon fokozott egészségvédelemben fognak részesülni. Macedónia Egészségbiztosítási Alapja 1991-ben, az ország függetlenné válásának évében létesült. A járulékokat begyűjtő és a szolgáltatásokra szerződést kötő egészségbiztosítási alap szabályozó, ellenőrző szerepet tölt be a biztosítási rendszerben. Már 2002-től bevezetett gyakorlata a privát járóbeteg-ellátó részlegekkel való szerződéskötés, és az itt nyújtott szolgáltatások fejkvótán alapuló díjazása. 2006-ban, a WHO statisztikái szerint az egészségügyre fordított kiadás 245USD/fő volt Macedóniában, és ez messze elmaradt az európai átlagtól. Mindazonáltal vásárlóerő-paritáson számítva ez 623 USD-t tett ki. A BMI előrejelzései szerint a kiadások növekedni fognak az elkövetkezendő tíz évben. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés megkönnyítése és a standardok javítása érdekében továbbra is szükség van kiegészítő állami finanszírozásra és megfelelő reformlépésekre. (ZLL) Forrás: Emerging Europe Pharma & Hlthcre Insight - June 2009 2009-06-15 15:43:48

11


Humán erőforrás Nyugdíjból visszatérő orvosokkal biztosítják a háziorvosi ellátás zavartalanságát Türingiában A Pénztári Orvosok Egyesülete Türingiában hat korábban háziorvosként praktizáló orvost kért fel a nyugdíjból való visszatérésre. Az orvosok az egyesület által fenntartott saját praxisban fogják Gotha városában a háziorvosi ellátás zavartalanságát biztosítani. A Pénztári Orvosok Egyesületének vezetője nyilatkozatában kifejezte mennyire hálásak azért az orvosoknak, hogy a betegeik érdekében a nyugdíjba lépés ellenére tovább fojtatják tevékenységüket. A Türingiai Pénztári Orvosok Egyesülete ezt megelőzően egy évvel korábban indította be az első olyan praxisát, melyben egy alkalmazotti státuszban lévő orvossal bővítették a város lakóinak ellátását. Mivel azonban a városban mostanra 9 főre nőtt a hiányzó háziorvosok száma, további lépések váltak szükségessé. A háziorvosi ellátás zavartalansága érdekében meghozott jelenlegi döntés világosan mutatja, mennyire súlyos az utánpótláshiány Türingiában. A célzott hirdetéseknek köszönhetően az egyesület bízik abban, hogy a lakosság érdekében sikerül olyan fiatal orvosokat megnyerniük, akik készek a betegeket az egyesület saját létesítményében a nagy tapasztalattal bíró kollégáikkal együttműködve ellátni. (VN) Forrás: http://www.aerzteblatt.de/nachrichten/37184/Ruhestaendler_sichern_hausaerztliche_Versorgung.htm 2009-07-02 14:52:02

Európai Uniós konzultáció az egészségügyi munkaerőről Az Európai Unió ez év tavaszán konzultációt tartott az egészségügyi munkaerőre vonatkozó Zöld Könyvről. A konzultáción számos egészségügyi szervezet vett részt. A DG SANCO Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság konzultációt folytatott az illetékesekkel és a nagyközönséggel a migrációra és a munkaerő mobilitására vonatkozó javaslatairól az alábbi témakörökben: ` az egészségügyi szakember-hiány, illetve az Európai Régió lakosságának szakemberekkel való ellátottságában jelentkező eltérések, ` a külföldön való munkaerő-toborzás etikai vonatkozásai, ` az egészségügyi szakemberek megtartása, illetve a praktizálásukat szüneteltetők, de újra folytatni kívánók ismereteinek felfrissítése, ` az egészségügyi szakemberek képzése. A Zöld Könyv ajánlásai nagy érdeklődést keltettek az illetékesek körében, akik széles körű támogatásban részesítették a kezdeményezéseket. Az egészségügyi szervezetek képviselői nemcsak véleményezték a Zöld Könyv ajánlásait, hanem további javaslatokat is tettek, szem előtt tartva azt, hogy az egészség az Európai Unión belül a tagországok hatásköre. Az egészségügyi szakemberek elsősorban az alábbiakat tartották szükségesnek: 12


` nagyobb figyelem összpontosítása a kompetenciák összetételére és az irántuk jelentkező igényre, (pl. nővérek is részt vehetnének a gyógyszer-rendelésben), ` egy ”Az Egészségügyi Munkaerő Monitorozását és Tervezését folytató Egészségügyi Kiválósági Központ” felállítása az EU-hoz csatlakozott valamelyik új tagország területén, ` adatgyűjtés az egészségügyi munkaerő fejlesztésének innovatív megoldásaihoz, ` a legjobb gyakorlatra vonatkozó ismeretek széles körben való megosztása, ` a helyváltoztató dolgozók problémáira (nyelvi nehézségek) tett megoldási javaslatok behatárolása, ` az egészségügyi szakemberek tevékenységének jogi szabályozása, ` az egészségügyi munkaerő tervezésének az immigrációs és a szociálpolitika keretei közé való helyezése. A konzultációs folyamatok rávilágítottak arra, hogy míg az EU erősen támogatja a szakemberek mobilitását, ez nem mindig egyeztethető össze könnyen az egyes országok által folytatott egészségügyi munkaerő-tervezéssel. Az egészségügyi szakemberek kvalifikációjának kölcsönös elismeréséről szóló 2005/36-os direktíva áttekintése is általánosan támogatott kérés, mivel az új foglalkozások létrejöttével folyamatosan változik az egészségügyi munkaerő jellege. A konzultánsok megfelelő nyelvi képzés, orientáció és integráció után a nyelv megfelelő ismeretét is a munkavállalás feltételei közé sorolnák a betegek biztonsága és az ellátás minősége érdekében. A képzés vonatkozásában, az egészségügyi szervezetek hatékonyabb intézkedéseket igényelnek az alábbi területeken: ` az oktatási programok koordinálása, ` a kvalifikációk praktizálás előtti koordinálása, ` a képzési programok és a kvalifikációk minőségellenőrzésének biztosítása, ` magas szintű folyamatos szakmai továbbképzés minden egészségügyi dolgozó számára, ` a kompetenciaszint fenntartása az egészségügyi életpálya során, ` a népegészségügyi ellátásra vonatkozó képzés bevétele az orvosképzés tananyagába, az alapozó képzéstől a specializációig, és ezzel az orvosok egészségmegőrző szerepének erősítése. A tagországok számára a Zöld Könyvvel kapcsolatos konzultációk konklúziója az volt, hogy egészségügyi szakembereik megtartásához összefogáson alapuló realisztikus módszerek szükségesek (ZLL) Forrás: http://www.eahp.eu/EAHP-EU-Monitor/Healthcare-NGOs-answer-consultation-on-health-workforce 2009-06-30 13:09:58

13


Az ápolónők elhelyezkedésének a korlátozása Franciaországban az első intézkedések között az ápolónők elhelyezkedését korlátozták 2009 áprilisában az ország lakosságának egyenletesebb ellátása érdekében. Az orvosok egyelőre még kimaradtak a korlátozó intézkedésekből. Mindazonáltal Michel Chassang, a Francia Orvosi Szindikátusok Szövetségének (CSMF) elnöke szerint a szabad elhelyezkedés 3 év múlva megszűnik, mivel az új szabályozás értelmében, az újonnan felállítandó ARS-ek (Regionális Egészségügyi Hatóságok) igazgatóitól kell majd engedélyt kérni az elhelyezkedéshez. A CSMF a Szenátustól kérelmezte a törvényjavaslat erre vonatkozó szakaszának módosítását.(ZLL) http://www.ladepeche.fr/article/2009/04/18/593971-Sante-liberte-d-installation-desormais-limitee-pourles-infirmieres.html 2009-06-16 10:39:14

Az orvosmigráció alakulása - Németország Egyre több német orvos próbál szerencsét külföldön. Míg 2001-ben 1437 orvos vándorolt külföldre, 2007-ben számuk már elérte a 2439-et. 2005-ig a külföldre távozó orvosok száma folyamatosan emelkedett, azt követően némi csökkenés volt megfigyelhető, majd 2006-ban újra emelkedni kezdett a kivándorló orvosok száma. Habár 2007-ben némileg újra csökkent a kivándorlók száma a trend tovább folytatódik. Időközben már mintegy 19 ezer német orvos tevékenykedik külföldön és számuk évről évre növekszik. A vázolt jelenség a következő okokra vezethető vissza: elviselhetetlennek tartott munkakörülmények a teljesítménnyel alig arányos bérezés a családi élet és a munka egymással való összeegyeztethetetlensége fokozódó igénybevétel a növekvő bürokratikus és adminisztrációs tevékenységnek köszönhetően ` a hosszú munkaidő ` kevés szabad hétvége ` merev hierarchikus rendszer ` ` ` `

A német orvosok számára az említett okok miatt a lehetőségek számos országban csábítóak. NagyBritannia például az elmúlt években német orvosi lapokban feladott célzott hirdetésekkel toborzott orvosokat a brit klinikák számára. Ennek köszönhető, hogy 2007-ben már összesen 4129 német orvos dolgozott az Egyesült Királyság területén. A britekhez hasonló módon jártak el a skandináv országok is. Szem előtt kell azonban azt is tartani, hogy a német orvosok körében az utóbbi években már nem az említett országok voltak a legkedveltebb célországok. 2008-ban csupán 298 orvos ment már NagyBritanniába, illetve a skandináv területekre. Ezzel szemben 953 német orvos vándorolt ki Svájcba és Ausztriába, aminek elsődleges oka vélhetően a közös nyelvhasználat és a csaknem azonos alapfeltételek. 2007-ben 2565 német orvos dolgozott már Svájcban és 1457 Ausztriában. A két ország népességéhez viszonyítva ezek elég magas számok. A skandináv területekkel kapcsolatban sajnos csak korábbi adatok állnak rendelkezésre: 2005-ig Svédországba 1116, 2004-ig Norvégiába 650, 14


Dániába 87 német orvos vándorolt. Finnországot 2006-ig összesen csupán 65 orvos választotta (1. táblázat).

1. táblázat

A kialakult orvoshiánynak köszönhetően természetesen Németország is megkezdte az orvosok toborzását más országokban (1. ábra).

1. ábra

Elsősorban a volt NDK területén fekvő klinikák keresnek sürgősen orvosokat, főként a szomszédos kelet-európai országok területeiről, mint például Lengyelország, Csehország, Szlovákia és a volt Jugoszlávia. Az orvoshiány megszüntetésére alkalmazott koncepció eredményesnek tűnik: 2007-re már 6230 orvos érkezett ezekről a területekről Németországba, ami az országban dolgozó külföldi orvosok mintegy harmadának felel meg. Az új munkaerő legnagyobb részben az Európai Unió államaiból (42%) érkezett, 29 százalék Európa más országaiból. A kelet-európai orvosok számának növekedése az utóbbi két évben csökkenni látszik. Míg 2002-ben arányuk 15,9% volt, ami 2003-ra további 0,4%-kal nőtt, 2006 és 2007 között már csupán a bevándorló orvosok 8,5 illetve 8,6 százaléka érkezett ebből a régióból.

15


Meglepő, de igaz: Ausztriából egyre több orvos érkezik Németországba, aminek fordítottja is igaz. 2007ben már négyszer annyi osztrák orvos élt és dolgozott Németországban, mint 1993-ban, ami nem csupán a közös nyelvnek köszönhető. Sok fiatal orvosnak túl sokáig kell várnia a három éves rezidensi képzésének megkezdésére, ezért ez alatt az idő alatt szívesen szereznek tapasztalatokat Németországban. Összességében az egészségügyi szektorból bevándorlók száma 2007-ben 4,6%-kal nőtt Németországban. 2007-ben már mintegy 20500 külföldi orvos élt itt, akik közül mintegy 16800 fő (83%) végzett munkát. Csaknem háromnegyedük (74%) kórházakban tevékenykedett. Az így kialakult helyzetből elsősorban az újonnan csatlakozott tartományok profitáltak. A statisztikák szerint 2000 és 2007 között a keleti területeken a külföldi orvosok száma megháromszorozódott. Azonban a volt NSZK tartományainak is szüksége volt külföldről érkező munkaerőre. 2000-hez képest 2007-re 30%-kal nőtt meg az itt dolgozó külföldi orvosok száma. Ha ez nem következik be, Németországban rendkívül súlyos orvoshiány alakult volna ki. Az orvosok iránti szükséglet szakterületenként eltérő. Elsősorban szemészekre, nőgyógyászokra, bőrés ideggyógyászokra van szükség, de egyes területeken a háziorvosok helyzete is igen kedvezőtlen. Belgyógyászokban a statisztikák szerint már kisebb a hiány, habár egyes járásokban és régiókban ez is előfordul. Ezek alapján elmondható, hogy Németország be- és kivándorló ország is egyben, habár a mérleg itt is inkább negatív: az erős bevándorlási kedv ellenére több orvos hagyja el az országot, mint ahány érkezik, tehát a külföldi orvosok „importálása” elengedhetetlen az egészségügyi rendszer megfelelő működéséhez. A Bochumban található Ruhr Egyetem Általános Orvostudományi kara (Allgemeinmedizin der Ruhruniversität in Bochum) által egész Németország területén 4000 orvostanhallgató körében végzett felmérés szerint a német orvostanhallgatók mintegy 70% – ami ijesztően magas szám – kész egyetemi tanulmányai és képzése után külföldön elhelyezkedni. A felmérés során megkérdezett hallgatók csupán 22%-a számára elképzelhető, hogy orvosként Németországban telepedjen le. Ezen hallgatóknak 38%-a akár egy a betegek jelenléte nélkül végezhető munkakörrel is kiegyezne, csupán 17%-uk telepedne le háziorvosként. A német egészségügy számára oly negatív döntés meghozatalának okaként a hallgatók a munkaidőt és a finanszírozást nevezték meg. Az orvos és egyéb egészségügyi szakemberek terén jelentkező hiány azonban nem tipikus német jelenség. Számos nyugat és közép-európai ország is hasonló problémával küzd és az egészségügyi szakemberek iránti kereslet kielégítését, azok pótlását ezek az országok sem mindig a hazai munkaerőpiacról végzik. Írországban például a WHO Regionális Irodájának jelentése szerint a más EUs tagországból az egészségügyi szektorban foglalkoztatottak száma 2004 és 2005 között 700-ról 1300ra nőtt. Az OECD becslése szerint a 2000-ben Írországban dolgozó orvosok mintegy 35% már nem az országban született. Hasonlóan alakult a helyzet Nagy-Britanniában is. Svédországban az orvosok számára megadott munkavállalási engedélyek száma a 2003. évi 230-ról 2004-re 740-re emelkedett. Dánia, Franciaország, Izland, Norvégia és Svédország is orvoshiánnyal számol az elkövetkezendő években, mert az aktív orvosok átlagéletkora jelenleg 41 és 45 év közötti és a közeljövőben várhatóan sok orvos nyugdíjazására kerül majd sor. Ennek köszönhetően az említett országokban tovább fokozódik a külföldi szakemberek toborzása. Ez azonban egy kétélű fegyver. Pozitívumnak tekinthető, hogy az orvosok és ápoló személyzet migrációja csökkenti egyes országokban a munkaerőhiányt és azokban az országokban ahol nagy a túlképzés az orvosok nem maradnak hoppon, illetve bővül választási lehetőségük. Negatív hozadék viszont főként a kelet-európai országok tekintetében az egészségügyi szakemberek számának gyors csökkenése. Egy utolsó éves horvát orvostanhallgatók körében végzett felmérés azt mutatta, hogy 76 százalékuk döntene a kivándorlás mellett, amennyiben a szülőföldjükön a kívánt specializációra nem nyílna lehetőség. A WHO adatai szerint Lengyelországból a

16


2004 és 2005 között végezett 5000 orvos közül sokan vándoroltak legalább átmeneti jelleggel NyugatEurópába. Még nagyobb a probléma a fejlődő országokban. Ezeken a területeken (World Health Report 2006) világszerte mintegy 4,3 millió orvos, szülésznő, ápoló és más kisegítő személyzet hiányzik. 57 országban érte már el az orvoshiány a kritikus szintet. Ezek közül a legtöbb állam Afrikában, a Szahara déli részén található. A WHO jelentése szerint ezek az államok csupán az egészségügyi szakemberek 4%-val rendelkeznek, míg a betegségterhek 25%-át hordozzák. Ezzel szemben az Amerikai kontinensen az egészségügyi szakemberek 37%-a tevékenykedik, holott a betegségterhek csupán 10%-át viselik, azaz épp ott, ahol a legnagyobb szükség lenne arra, nem kerül sor elegendő szakember képzésére és alkalmazására. Összefoglalásul elmondható, hogy az egészségügyi szakemberek világszerte növekvő migrációja sok előnnyel jár az egyes orvosok szempontjából, azonban számos országban – legalább átmeneti jelleggel – orvoshiányhoz vezet. A migrációs tendenciák következtében a legnagyobb hátrányok a szegényebb országokban jelentkeznek. Az egyes államok szempontjából ezért hosszú távon elkerülhetetlenné válik a szakemberképzés fokozása, illetve a képzett szakemberek megtartása, főként az attraktívabb munkafeltételek megteremtése révén. (VN) Forrás: Német Belgyógyászok Szövetsége:

http://www.bdi.de/fileadmin/PDF/bdi_aktuell/2009/01/BDI_aktuell_2009_1_Weiterbildung.pdf http://www.bdi.de/fileadmin/PDF/bdi_aktuell/2009/05/Gesamt_BDI_aktuell_2009_5_.pdf 2009-06-11 15:44:16

17


Gyógyszerügy A generikumok helyenként népszerűbbek, mint az originális szerek A DDB Egészségügyi Csoport piackutatása szerint a fogyasztók többsége szívesebben választ generikumot, mint originális szert. A generikumok alkalmazásával kapcsolatban, 11 országban, 1831 fogyasztó és orvos bevonásával végzett felmérésre a válaszadók 54%-a adott pozitív választ. Mindazonáltal néhány országban, így Mexikóban, Brazíliában, Indiában és Szingapúrban az originális szerek a kedveltebbek, mivel itt a fogyasztók tartanak a generikumok összetételének esetleg nem a standardoknak megfelelő minőségétől. Ez a trend az Ázsiai Régió magas jövedelmű országaiban – Japánban és Dél-Koreában – is jelentkezhet. A generikumok átlagon felüli népszerűsége különösen azokra az országokra – USA, Kanada, Ausztrália – jellemző, ahol magasak a gyógyszerárak, és a fogyasztóknak hozzá kell járulniuk a biztosítási rendszer költségeihez (co-payment). A régebben forgalomban lévő és a legutóbb piacra kerülő gyógyszerek közül a válaszadók 70%-a meglepő módon az előbbieket választaná, bár választásuk valószínűleg módosulna, amennyiben tájékozottabbak lennének az új szerek biztonságos alkalmazásáról és hatékonyságának fokáról. Minthogy az Élelmiszer és Gyógyszerfelügyelet az új szerek jóváhagyásánál minőségi követelménynek tekinti azt, hogy hatékonyabbak legyenek a már piacon lévőknél, ennek a kritériumnak az átfogóbb ismerete szélesebb körű támogatottságot biztosítana az innovatív medicináknak. (ZLL) Forrás: Emerging Europe Pharma & Hlthcre Insight - July 2009 2009-06-17 12:00:10

18


Egészségügyi reformok A krónikus betegek biztosítására vonatkozó javaslat Franciaországban Mintegy 15 millió francia állampolgár szenved krónikus betegségben, és kezelésük az egészségbiztosítás kiadásainak közel kétharmadát teszi ki. A kiadások fedezésére a kölcsönösségi alapon működő mutuelle-biztosítók a kötelező biztosítással való partnerséget ajánlanak fel. Jean-Pierre Davant, a francia Mutuelle Szervezet (Mutualité française) elnöke, a szervezet Bordeauxban, június 6-án tartott 39. kongresszusának záróakkordjaként rávilágított, hogy jogi szempontból erősen megalapozott a mutuelle-biztosítók részvállalása a krónikus betegek költségeinek fedezésében, mivel az ilyen állampolgárok egyharmada nem részesül a hosszú távú ellátást nyújtó állami rendszer kedvezményeiben, további kétharmaduk pedig kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a többi mutuellebiztosított. Mindezek tükrében, a Mutualité française a kormány elé terjesztette a krónikus betegek fedezetére vonatkozó reformjavaslatát, mely a költség-visszatérítés új szabályozását és a színvonalasabb ellátást tűzi ki céljául, ugyanakkor nem teszi kérdésessé az állami egészségbiztosítás financiális költségvállalásának szükségességét. A mutuelle-k krónikus ellátásra vonatkozó projektjének megvalósulása esetén, az ezt elfogadó szakemberek minőségi protokollok és alapvetően átalányon alapuló díjazás szerint tevékenykednének. A betegek számára személyre szabott prevenciós programokat dolgoznának ki, és eltörölnék a krónikus ellátás költségeinek megelőlegezését. Az újonnan bevezetendő rendszer az elképzelések szerint nem válik kötelező érvényűvé, de nyitott lesz minden ezt választó beteg és szakember számára. Roselyne Bachelot, egészségügyi miniszter, aki a projektet- mint elsősorban egészségügyi vonatkozású, a szolidaritást tiszteletben tartó és 100%-os fedezetet biztosító elképzelést - figyelemre méltónak találta, és jelezte, hogy lát lehetőséget kísérleti bevezetésére. Egy másik, a mutuelle-k részéről induló kezdeményezés: egy egészségügyi sportlétesítmény felállítása, mely mint egy, az egészséges életmódot elősegítő projekt szintén várományosa lehet a miniszter asszony támogatásának. Az Egészségügyi Világszervezet szerint, a fizikai aktivitás általánossá tétele jelentős mértékben csökkentené számos betegség kialakulását. Becslések alapján, egyes betegségek esetében a csökkenés aránya a következőképpen alakulna: ` az artériák megbetegedése 15-39%, ` agyér-balesetek 33%, ` magas vérnyomás 12%, ` cukorbetegség 12-35%, ` vastagbélrák 22-33%, ` emlőrák 5-12%, ` csontritkulás okozta törések 18%. A Fizikai Aktivitással és a Sporttevékenységekkel foglalkozó Országos Tanács rámutatott, hogy azoknál, akik fizikailag aktív életmódot folytatnak évente 250 EUR megtakarítás érhető el az 19


egészségügyi kiadások vonatkozásában a mozgásszegény életmódot folytató állampolgárok egészségügyi kiadásaival összehasonlítva. (ZLL) Forrás: http://www.mutualite.fr/actualites/toutes_les_infos/nos_articles/maladies_chroniques_roselyne_bachelot _s_engage_sur_un_partenariat_avec_la_mutualite_francaise 2009-07-02 12:28:40

Franciaországban végleg elfogadták a Bachelot törvényt Június 25-én, a kórházigazgatók feladatkörére vonatkozó utolsó módosítás után végleg elfogadták Franciaországban a Bachelot miniszter asszony által beterjesztett egészségügyi törvényt. A „Kórház, a betegek, az egészség és a térségek” (HPST) elnevezésű törvény új rendelkezései között szerepel a térségek egészségügyi ellátását irányító Regionális Egészségügyi Hatóságok (ARS) felállítása. A tevékenységüket nyáron elkezdő hatóságok az állam és az egészségbiztosítás által nyújtott szolgáltatásokat regionális színtereken fogják csoportosítani. Az ARS-ek főigazgatói a Minisztertanács tagjaiként fogják betölteni pozíciójukat. A közkórházak igazgatóinak hatásköre szélesebbé válik, egyúttal csökken az egészségügyi részlegek irányítóinak szerepe. Az egyetemi kórházközpontok (CHU-k) igazgatói a továbbiakban a minisztertanácsba nyernek kinevezést, a Kórházak Adminisztratív Tanácsa viszont Ellenőrző Tanácsként a jövőben már csak kontrolláló funkciót fog betölteni. A törvény „térségi kórházközösségek” kialakítását tervezi, melyek azonos földrajzi területen fogják csoportosítani a belgyógyászati, szülészeti stb. ellátást nyújtó állami létesítményeket. Az orvoshiány megszüntetése érdekében, azok a fiatal orvosok, akik ezekben a zónákban kívánnak elhelyezkedni, anyagi ösztönzésben fognak részesülni. Gyógyszerészeti vonatkozásban könnyítések lesznek a fogamzásgátló tabletták felírásában és forgalmazásában. A törvény a fiatalokat védő intézkedéseket is tartalmaz a szeszes italok és a bonbon-cigaretták fiatalok számára való kiszolgáltatását tiltó rendelkezések fenntartásával és szigorításával. (ZLL) Forrás: http://www.viva.presse.fr/La-loi-Bachelot-definitivement_12282.html 2009-06-29 11:48:38

Hatékony módszerek az egészségügyi rendszerek megreformálására - OECD A tanulmány az OECD országok vonatkozásában nyújt áttekintést az egészségügyi rendszerek reformját elősegítő vagy hátramozdító tényezőkről. Minden OECD ország erőfeszítéseket tesz egészségügyi rendszere teljesítményének növelésére lakossága életszínvonalának emelése és jóléte biztosítása érdekében. 2006-ban az OECD országok átlagosan GDP-jük 9%-át fordították egészségügyi kiadásokra, és ennek a ráfordításnak közel 20


háromnegyede volt állami kiadás. Mindazonáltal ezeknek az országoknak a többségében még nagy tere van az egészségügy hatékonyságát növelő intézkedéseknek. Az egészségügyi rendszerek teljesítményét és reformját az egészségpolitika tükrében célszerű vizsgálni. Az egészségpolitika legfőbb célkitűzései: az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének, minőségének, reagáló képességének, fenntarthatóságának és hatékonyságának biztosítása. Az egészségügyi rendszerek reformjának megtervezése és megvalósítása eredményre vezető körkörös folyamatnak tekinthető. Fázisai: 1) az egészségügyi rendszer teljesítményének értékelése, melynek során problémák szűrhetőek ki a hatékonyság és a méltányosság vonatkozásában, /teljesítmény-értékelés/ 2) strukturális reformok kidolgozása a problémák megoldására, /reform dizájn/ 3) a kormány, amennyiben meggyőződik a reform szükségességéről, jogi szabályozással mozdíthatja ezt elő /jogalkotás, szabályozás vagy más stratégiák/ 4) a jogszabályok gyakorlatba való átültetése a finanszírozók és a szolgáltatók feladata, /a reform megvalósítása/ 5) a reformlépések teljesítményre gyakorolt hatásának elemzése, mely a körkörös folyamat szakaszainak befejező része. A reformnak ezek a különböző fázisai szükséges, de önmagukban nem elegendő feltételei az eredményes kimenetelnek. Az egészségügyi reform megvalósításában szerepet játszó tényezők: ` az egészségügyi rendszer teljesítményére és ennek növelésére vonatkozó információk, evidencia és elemzés elérhetősége és felhasználása, ` a kormány, illetve a politikai vezetés stratégiai lehetőségei a reformok előmozdítására, a jogi szabályozásra és az illetékesek közreműködésének megnyerésére, ` a célkitűzések megvalósításának motiválása, ` az erőforrások elérhetősége és alkalmazása. Ezek a feltételezett tényezők bár nem tartoznak kifejezetten az egészségügyi reform folyamatába, mégis bizonyos mértékben befolyásolhatják a változásokat. Az egészségügyi rendszerek irányítása és megreformálása során felmerülő problémákat sok esetben a betegek és a szolgáltatók, valamint a kormányok, menedzserek és a szolgáltatók között fennálló információs asszimetria idézi elő. Az egészségügyi szakemberek az egészségügyi szolgáltatások potenciális előnyeiről rendelkeznek több ismerettel, míg a biztosítók, a politikai vezetés és a menedzserek a költségvonzatok vonatkozásában tájékozottabbak. Ugyanakkor lehetséges, hogy a betegek egyikről sem rendelkeznek információval. A teljesítmény hiányosságainak pontos diagnosztizálása előfeltétele a reformok eredményességének. A biztosítási fedezet hiánya vagy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés könnyen meghatározható, viszont a hatékonyság foka sokkal kevésbé határolható be. A reformfolyamatok kialakításának eredményességét elősegítheti egy, a problémák diagnosztizálását végző és ennek alapján a megoldásra javaslatot tevő csoport vagy bizottság felállítása. Az egészségügyi stratégiai tervezésnek optimális esetben evidencián kell alapulnia.

21


Sok OECD-országban a bismarcki egészségbiztosítási rendszer valamely verziója van érvényben. Számos országban, így Törökországban is a kapuőr szerepét betöltő háziorvosok már sok OECDországban régóta bevált rendszerét állították fel az alapellátás biztosítására. Ez nem akadályozta meg az olyan innovatív intézkedéseket, mint a belső piac bevezetése az állami egészségügyi szolgálatok közkórházi ellátásában vagy az egészségbiztosítók szabályozott versenye az egészségbiztosítási rendszerekben. A reformok kialakításának fázisában, a dizájn szakaszában érdemes áttekinteni, hogy a reformok stratégiai szempontból megvalósíthatóak-e, és olyan elemeket beépíteni a reformintézkedésekbe, melyekkel ezek szélesebb körben elfogadhatókká válnak. Lehetőség szerint előzetesen költséghatékonysági vizsgálatokat kell végezni a tervezett reformintézkedésekkel kapcsolatban, bevezetésük után pedig létfontosságú a reformlépések kiértékelése. A politikai irányítás fontos szerepet játszik az egészségügyi rendszerek strukturális reformjainak sikeres megvalósításában. Bármely egészségügyi rendszerben oppozíció alakulhat ki a főbb reformlépésekkel szemben. Sok OECD országban az egészségügyi ellátás és ennek finanszírozása a központi kormány és az önkormányzatok között megoszló feladat. A központosított irányítás úgy tűnik, hogy nagyobb reformkapacitással rendelkezik, mint az az irányítási forma, ahol megosztottabbak a reformokkal kapcsolatos vélemények, ugyanakkor a szélesebb körben megvitatott intézkedések fenntarthatósága nagyobb. Bizonyos egészségpolitikai irányelvek, így például az életmódra vonatkozó reformok, több minisztérium hatáskörébe is tartozhatnak. A reformok azokban az országokban valósíthatóak meg nagyobb sikerrel, ahol az Egészségügyi Minisztérium elsődleges szerepe az egészségügyi rendszer irányítása és szabályozása. A reformokhoz szükség van az erőforrások elérhetőségének figyelembe vételére is. Esettanulmányok Finnország Finnország adóbevételeken és főként állami szolgáltatásokon alapuló egészségügyi rendszere az egészségügyi szolgáltatások egész sorára nyújt átfogó fedezetet. A finn egészségügyi rendszer decentralizáltabb és finanszírozása vegyesebb összetételű, mint a többi északi országé. A több mint 400 (2008-ban 415) helyhatóság vezető szerepet játszik az egészségügyi ellátás szolgáltatásában és finanszírozásában. A kórházi ellátás tekintetében együttműködés tapasztalható a helyhatóságok között, mivel a fekvőbeteg-ellátás szolgáltatásai a helyhatóságok irányítása alatt álló 20 körzet feladatkörébe tartoznak. Az OECD értékelése szerint a finn egészségügy jól teljesít, mindamellett, hogy sok szolgáltatás (háziorvosi konzultációk, elektív műtétek) esetében problémát jelent a hosszú várakozási idő. Sok helyhatóság a kórházfinanszírozást nem találta eléggé szabályozottnak, és úgy ítélte, hogy nem volt elég hatékony a decentralizáció a rendszerben. Az OECD jelentése szerint két projekt – az Országos Egészségügyi Projekt és a Helyhatóságok és Szolgáltatásaik Restrukturálására irányuló Projekt - különösen figyelemre méltó volt a reformok hatékony megvalósítása szempontjából. A 2001-2007-es időszakra tervezett Országos Egészségügyi Projekt a szolgáltatások rátáiban jelentkező földrajzi eltérések és a várólisták csökkentését tűzte ki legfőbb céljául. Az előzőekre a Finn Orvostársaság, a Duodecim klinikai irányelveket dolgozott ki, egyúttal az orvosok és a betegek által 22


egyaránt elérhető, egészségügyi evidencián alapuló számítógépes adatbázist hozott létre. Az utóbbi feladat megoldására törekedve, az irányelvek szem előtt tartása mellett a következők szerint maximálták a várakozási időket: háziorvosi konzultáció 3 nap, járóbeteg-ellátás 3 hét, előre tervezett kórházi ellátás, elektív műtét 3-6 hónap. A célkitűzések megvalósításához, ahol ez szükségesnek bizonyult, extra finanszírozást rendeltek (50%ban állami, 50%-ban önkormányzati forrásból). A program 2008-as értékeléséből kitűnt, hogy a legjobb eredményeket a szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítésében érték el. A műtétre 6 hónapnál tovább várakozó betegek száma a 2002 októberi 60 ezerről 2005 augusztusában 34 ezerre, illetve 2008 végére 1700-ra csökkent. Az egészségügyi központok mintegy 90%-a tudta teljesíteni a 3 napon belüli konzultálás célkitűzését. Az alapellátást biztosító orvosokkal való konzultáció várakozási ideje viszont az ország bizonyos területein növekedést mutatott. A kezelések méltányosságára és elérhetőségére az irányelvek pozitív hatást gyakoroltak. A túl gyakran előírt szürkehályog-műtétek rátája csökkent, ugyanakkor a kevésbé elrendelt ortopédiai operációk aránya növekedett. Ezeknek a projektelemeknek a sikerét az idézte elő, hogy az irányelveket a finn orvosi szakma magáénak tekintette, a várólistákra vonatkozó célkitűzések ugyanakkor népszerűek voltak a betegek körében, elfogadhatóak az orvosok számára, motiváltak az irányelvek által, és anyagi ösztönzésben részesültek az egészségügyi kiadások kitartó növekedése idején. A Helyhatóságok és Szolgáltatásaik Restrukturálására irányuló Projekt megvalósítása még 2009-ben is tart. Az OECD megvitatta a túlzott decentralizáció kihatásait, és javaslatot tett a kórházi szolgáltatások bizonyos mértékű regionalizálására és centralizálására. A projekt célja a helyhatóságok tevékenységének, szolgáltatásainak hatékonyabbá tétele az eltérő nézetek összehangolásával, konszenzusra törekvéssel. 2006-ban a helyhatóságok reformja tekintetében egy olyan modell mellett döntöttek, mely ösztönözte a helyhatóságok önkéntes fuzionálását. A projekt eredményeként a helyhatóságok száma a 2005-ös 432-ről 2009 januárjáig 348-ra csökkent, és további fuzionálás várható. A konszenzuson alapuló, fokozatos megközelítés úgy tűnik, hogy a decentralizáció hatékonyabb szintjéhez vezet Finnországban. Korea Az országban az egészségbiztosítás fokozatos kiterjesztése 1989-ben vezetett a lakosság teljes körű fedezetéhez. Mindazonáltal a közvetlen lakossági kiadások az egészségügyi kiadások 36%-át tették ki még 2006-ban is, ezzel együtt a kötelező biztosítás iránt igen mérsékelt volt a kereslet. A kínálati oldalra jellemző, hogy a szolgáltatók többsége a magán szektorhoz tartozik. Így a koreai egészségügyi rendszer a privát piac sok jellemzőjét vonultatja fel az egészségbiztosítás átfogó jellege ellenére is. A koreai egészségügyben két sikeres strukturális reformot vezettek be 2000-ben. Az Integrációs Reform 370 biztosítótársaságot összevonva alakította ki az Országos Egészségbiztosító Testületet (NHIC) a hatékonyság növelésére és a méltányosság biztosítására. A reform egységesítette a lakossági járulékokat, és országos kockázatközösség megteremtésére teremtett lehetőséget. A Feladatok Elkülönítésére irányuló Reform az orvosok és a gyógyszerészek által egyaránt együttesen gyakorolt receptfelírási és gyógyszerkiadási feladatokat választotta szét. Ezzel jelentősen javult a gyógyszerrendelés színvonala, és csökkent az antibiotikumok felírása a 2000-ben regisztrált 55,7%-os arányról 2002-ben 45,1%-ra, 2008-ban 29,6%-ra.

23


Bár mindkét reform sikeres volt, de eltérések jelentkeztek a sikereikben, és ez arra vezethető vissza, hogy támogatottságuk nem volt azonos mértékű. A kormány Egészségbiztosítási Irányelveket megvitató Bizottságot állított fel, melynek tagjai – egészségügyi szolgáltatók, biztosítottak, betegcsoportok képviselői, valamint a lakosságot képviselő intézmények illetékesei - rendszeres időközönként ülnek össze a közérdekű kérdések megvitatására. Mexikó Mexikó egészségügyére a múltban a meglehetősen nagy kiterjedésű és többnyire szabályozatlan privát szektor és a több vertikálisan integrált biztosítóból és szolgáltatóból álló állami szektor volt a jellemző. Az ország állami egészségügyi szolgáltatásaiban teljesen különálló egységet képez a hátrányos anyagi helyzetben lévő és a biztosítással nem rendelkező állampolgárok ellátása, melynek finanszírozása mind ez ideig meglehetősen megoldatlan volt. A legutóbbi időkig a lakosságnak körülbelül csak az 50%-a rendelkezett biztosítással. Az Egészségügyi Minisztérium irányításával 2004-ben vezettek be jelentősebb reformot az Egészségügyi Rendszer által Nyújtandó Szociális Védelemre. A reform legfontosabb eleme az új önkéntes egészségbiztosítási rendszer a „Seguro Popular” felállítása volt, melynek feladatául tűzték ki, hogy 2004 és 2010 között fokozatosan nyújtson egyre szélesebb kört átfogó fedezetet a nehéz anyagi helyzetben lévők és a biztosítás nélküliek alapvető ellátására. A Seguro Popular gyors fejlődésen ment át felállítása óta. 2007 végére 7,3 millió család iratkozott fel ehhez a biztosítástípushoz, és ezzel 75%-ra nőtt a lakosság biztosítási fedezete. A kormány ezzel a módszerrel 11,1 millió családnak kíván fedezetet nyújtani 2009-re. A Seguro Popular sikere több tényezőnek tulajdonítható: a reform olyan problémát érintett, melyet a kutatások dokumentációja és a nemzetközi összehasonlítás kellőképpen megvilágított, az Egészségügyi Minisztérium fontos szerepet töltött be a már meglévő biztosítási rendszer kiegészítésére és a lakosság fedezet iránti igényének ösztönzésére szolgáló reformintézkedések irányításában, a reform előkészítésére és megvalósítására a megfelelő időben került sor, és a nehéz gazdasági helyzetben is sikerült előteremteni a megfelelő anyagi erőforrásokat. Svájc Az ország az átfogó egészségbiztosítás különleges formájával rendelkezik. Minden svájci állampolgárnak biztosítást kell kötnie az alapvető egészségügyi szolgáltatásokra. A hátrányos anyagi helyzetben lévők számára a kötelező biztosítás járulékait az állam finanszírozza. A biztosító társaságok a magán szektorhoz tartoznak, de profitot az alapvető szolgáltatások után nem realizálhatnak, és minden feliratkozót el kell fogadniuk. Az ország állampolgárai szabadon választhatnak egészségbiztosítót, a biztosítók főként a szolgáltatások és az árak viszonylatában versenyeznek. A járulékok egyaránt átalányjellegűek és közösségi szinten meghatározottak: a jómódú állampolgárok ugyanazt a rátát fizetik, mint a gyengébb anyagi helyzetben lévők. A kevésbé kedvező kockázati körrel dolgozó biztosítóknak kockázatkiegyenlítési mechanizmus nyújt kompenzációt. Magas szintű a költségmegosztás a fedezet nélküli szolgáltatások viszonylatában, így a privát egészségügyi kiadások aránya az összkiadásból az ötödik legmagasabb értéket mutatja az OECD országok körében. A kórházak többsége a kantonok tulajdonában áll, a járóbeteg-ellátás orvosai pedig önálló vállalkozók. Az egészségügy irányítása több részre tagolódik. A társadalombiztosítás elsősorban szövetségi hatáskörbe tartozik, az egészségügyi ellátás a kantonok feladata. A népegészségügy közös szövetségi

24


és kantonális hatáskör. Az ország 26 kantonból áll, így úgy tűnik, mintha 26 egészségügyi rendszere lenne. Az OECD és a WHO közösen készített jelentést Svájc egészségügyéről, és eszerint az ország jó helyezést ért el a más OECD országokkal való összehasonlításban. Svájc egészségügye magas szinten műszerezett, és a betegek is elégedettek ellátásukkal. Mindazonáltal a svájci egészségügyi ellátásnak magas a költségvonzata, az ország egészségügyi kiadásainak GDP-hez viszonyított aránya a legmagasabb Európában. A reformok hatékonyságát feltérképező OECD-projekt szempontjából két svájci reform volt különösen figyelemre méltó: a Szövetségi Egészségbiztosítási (LaMal) Törvény felülvizsgálata, valamint a betegségmegelőzésre és egészségmegőrzésre vonatkozó törvénytervezet. Bár a LaMal elindította az átfogó egészségbiztosítást, nem vezetett sikerre a költségkímélés terén a biztosítók közötti verseny szorgalmazásával. Az egészségügyi kiadások továbbra is gyorsabban nőttek, mint a GDP. Így 2004 óta a kormány több piac-orientált reformot terjesztett a Parlament elé. Ezek közül néhány változtatás jóváhagyásra talált, és előreláthatólag 2012-ben lép jogerőre: a DRG-alapú kórházfinanszírozás, a más kantonokban való fekvőbeteg-ellátás igénybevételének lehetősége, a kockázatkiigazítás mechanizmusának módosítása a morbiditásra vonatkozó adatok alapján stb. A nagyobb állami kontroll bevezetésére irányuló reformjavaslatok viszont nem találtak elfogadásra. A betegségmegelőzésre és egészségmegőrzésre vonatkozó szövetségi törvény projektjét már az OECD-WHO jelentés idején elindították. 2007-ben a jogi, financiális és szervezeti intézkedésekre vonatkozó javaslatok ismeretében, a Szövetségi Tanács felhatalmazást adott a törvénytervezet kidolgozására, mely 2009-ben kerül beterjesztésre a Parlament elé. A szövetségi irányítás és a politikai konszenzus elérése vezetett a reform sikeres előkészítéséhez. Törökország A török egészségügyi rendszer 2003 óta mélyreható strukturális változáson ment át. A 2003 előtti időszakban a rendszert számos, a lakosság különböző szegmenseit lefedő egészségbiztosító, a lakosság részére korlátozott szolgáltatásokat díjmentesen nyújtó, illetve a rászorulókat segélyprogrammal (Zöld Kártyával) támogató országos egészségügyi szolgálat kombinációja képezte. A szolgáltatói oldalon komoly problémaként jelentkezett, hogy sokszor a biztosítással rendelkező lakosok sem jutottak hozzá a megfelelő ellátáshoz. Földrajzi területenként jelentős egyenlőtlenségek alakultak ki a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, és a többnyire gyengén teljesítő alapellátás helyett, a betegek inkább a kórházak túlzsúfolt ambulanciáit keresték fel egészségi problémáikkal. 2003-ban vezették be az Egészségügy Átalakítására vonatkozó Programot (HTP). A program fő célja a biztosítókból álló rendszer és a Zöld Kártya segélyprogram egyesítése, azaz egyetlen, átfogó biztosítást nyújtó egészségbiztosító felállítása volt. A programtervezet tartalmazta a szolgáltatók és a szolgáltatásvásárlók különválasztását, a közkórházak autonómiájának biztosítását, a fejkvóta alapján finanszírozott és kapuőri szereppel ellátott háziorvosi ellátást és a humán erőforrásra és az informatizálásra fordítandó beruházásokat. A több minisztérium együttműködésére alapuló program gyakorlati megvalósítását a 2003-2013-as időszakra irányozták elő. 2008-ban, amikor az OECD/Világbank csoport áttekintette a török egészségügyi rendszert és reformjait, a HTP még csak félig valósult meg. Létrehozták az átfogó egészségbiztosítást, az új háziorvosi szolgáltatásokat kiterjesztették a lakosság körülbelül 20%-ára, a közkórházak egységesen az Egészségügyi Minisztérium irányítása alá kerültek, és teljesítmény alapú ösztönzőket (bonus-t) vezettek be a kórházi szakembergárda tevékenységére. Elkezdődött a szolgáltatók és a szolgáltatásvásárlók szétválasztása, bár az állami kórházak még nem rendelkeztek jelentős autonómiával.

25


Mindezek eredményeként dinamikus növekedés volt tapasztalható az alapellátás és a kórházak tevékenységében. Az országban nagymértékben nőtt nemcsak az alapellátás szolgáltatásaival, hanem a teljes körű ellátással való elégedettség. Jóllehet az egészségügyi kiadások erőteljesen nőttek, növekedésük üteme nem haladta meg a GDP-ét. Az OECD/Világbank elemzése szerint, a HTP nemzetközi tapasztalatokat figyelembe vevő előkészítésen alapuló gyakorlata sikeresnek tűnik az egészségügyi reformok megvalósításában. Jóllehet az öt esettanulmány nem tekinthető az OECD-térség evidencia-alapját reprezentáló mintának, mégis némileg rávilágít az egészségügyi reformok sikerét előmozdító tényezőkre, úgymint ` tájékoztatás, evidencia és elemzés ` politikai irányítás és stratégiai lehetőségek ` ösztönzők ` az erőforrások elérhetősége. A tanulmány konklúziói Az információk gyűjtése és az evidencia segítséget jelent a reformok diagnosztikai és tervezési szakaszában, így az egészségügyi rendszer teljesítményére vonatkozó nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményei sikeresen voltak alkalmazhatóak az országok többségében. A jól körvonalazott diagnózis és a reformlépésekre késztető elgondolás kulcsfontosságú kezdet a változtatásokhoz vezető konszenzus vagy többségi vélemény kialakításában. A főbb, strukturális reformok megtételéhez erős politikai irányítás szükséges. A reformok előkészítésében hatékonyan működhet közre egy javaslattevő testület. Fontos a kommunikáció a reform indítványozói és más, kulcsfontosságú szerepet játszó illetékesek között. Az erőforrások biztosítása ösztönzőleg hathat a reformtörekvések sikerére. Az egészségügyi rendszerek viszonylagos izoláltságát tekintve, továbbra is nagy szükség lesz az OECD által biztosított nemzetközi adatokra, az egészségügyi reformok sikerét meghatározó tényezők, a hatékonyságot jelző minőségi indikátorok viszonylatában. Az öt országra vonatkozó vizsgálat még csak kezdeti kísérlet a sikerre vezető tényezők meghatározására, az egészségügyi reformok eredményességének kérdése a továbbiakban még sokkal több országra kiterjedő széleskörű kutatást igényel. (ZLL) Forrás: Effective Ways to Realise Policy Reforms in Health Systems DELSA/HEA(2009)6 2009-06-25 10:20:47

26


Bizonyítékokon alapuló orvoslás Technológia értékelés Közép- és Kelet-Európában Az 1990-es évek folyamán végbemenő politikai és gazdasági változások jelentős hatással voltak több közép- és kelet-európai ország egészségügyére. Ezeket az átalakulásokat a gazdasági növekedés, az idősödő lakosság, az orvosi technológia fejlődése és a lakosság növekvő elvárásai jellemezték. A változások kezelésére kiterjedt egészségügyi reformokkal és növekvő költekezéssel válaszoltak, ugyanakkor új kihívások keletkeztek a költségek visszafogására, a szolgáltatások minőségének javítására és a racionális, átlátható kiadási döntések biztosítására. E célkitűzések potenciális eszközeként szolgál az egészségügyi technológia értékelés (HTA). A HTA potenciálját elismerik Európa-szerte, mivel hozzájárul a hatékony és minőségi egészségügyi ellátás megteremtéséhez. A közép- és kelet-európai régióban igen élénk az érdeklődés a HTA iránt, amint ez látható a nemrégiben létrejött rendszerekben Magyarországon és Lengyelországban. A régióban Magyarország volt az első ország, ahol adoptálták a HTA alkalmazását az egészségügyi döntéshozásban, mely egy egészségtechnológiai értékelési koordinációs hivatal létrehozásával indult a 90-es évek elején. Jelenleg majdnem minden országban van kijelölt HTA szervezet, vagy folyamatban van kialakításuk. Legtöbbjük tanácsadó szerepet tölt be - felmérik a rendelkezésre álló bizonyítékokat és ajánlásokkal szolgálnak a fedezet és a térítés kérdéseiben az egészségügyi minisztérium felé. Más EU-s tagállamokhoz hasonlóan több ország, mint Lettország, Magyarország és Észtország nemzeti HTA hivatallal rendelkezik, amelyek értékeléseket végeznek és jelentéseket tesznek közzé, bár nem vesznek közvetlenül részt a döntéshozásban. Magyarországon a tanácsadó és a HTA szervek gyakran működnek együtt az egészségügyi technológiák áttekintésében. Mindezidáig a HTA programok Középés Kelet-Európában többnyire a gyógyszertermékek értékének felmérésére összpontosítottak és kevésbé az orvosi műszerekre vagy más egészségügyi technológiákra. Ez különösképpen igaz azon technológiákra, melyek értékelését a szolgáltatási csomagba való befogadás céljából végzik. Lengyelország, Magyarország és a balti országok a 2000-es évek elején kidolgoztak és megvalósítottak HTA és/vagy gyógyszergazdaságossági irányelveket. Ezek iránymutatóval szolgálnak a gyártók, a szponzorok és az egészségügyi ellátók számára az egészségügyi gazdasági értékelések elkészítésében az állami támogatás céljából történő beadványokhoz. Valamennyi ország megköveteli a hatásosság evidenciáját, általában randomizált kontrollált próbák és gazdasági modellezés alapján. Míg a legtöbb ország ajánlja, hogy az egészségügyi gazdasági információ (költséghatékonyság) értékelésre kerüljön, csak Lengyelország, Magyarország, Lettország, Szlovákia, Litvánia és Észtország határoz meg explicit követelményeket ez irányban. Néhány ország, mint Bulgária, Magyarország és Lettország csak költséges gyógyszerek esetében követel meg gazdasági értékelést. A döntéshozók a befogadás és a finanszírozás döntéseit számos kritérium alapján hozzák meg, ezek közt a következők a legfontosabbak: terápiás haszon, költséghatékonyság, a betegség súlyossága, más kezelési formák megléte, költségvetési hatás. Más HTA rendszerekkel bíró európai országokhoz hasonlóan egy megfelelő költséghatékonysági küszöb meghatározása még problémát jelent a régióban. Jelenleg egy ország sem alkalmaz explicit döntési küszöböt. A közép- és kelet-európai országok több kihívással néznek szembe, melyek a kapacitásra és a rendelkezésre álló forrásokra vonatkoznak. Mivel a HTA hivatalok közül sokan a megalakulásuk korai fázisában vannak még, az értékelések elvégzésénél szembe találják magukat a képzett személyzet és a pénzügyi alapok hiányával. Ezt tovább nehezíti az oktatási és képzési lehetőségek hiánya a HTA

27


területén, különösen a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Litvániában és Bulgáriában. A probléma enyhítésére Lengyelország közös projektet hozott létre Franciaországgal 2006 és 2008 között, ahol francia és más EU-s szakértők álltak össze a lengyelországi HTA helyzet áttekintésére és a gazdasági értékeléssel kapcsolatos műhelyfoglalkozások, képzések, tanulmányi utak megszervezésére. Egy másik kihívást képez az értékelési prioritások meghatározása. Míg a HTA leginkább a gyógyszerek esetében kerül alkalmazásra, lehetőség kínálkozik valamennyi egészségügyi technológiára alkalmazni. A HTA eszközként szolgál a kormányzatok és egyéb érdekeltek számára, hogy az egészségügyi befektetésből nagyobb haszonra tegyenek szert. Ez kiváltképp érvényes a közép- és kelet-európai országokra, ahol korlátozott források állnak rendelkezésre és az egészségügyi rendszer gyakran túlterhelt. Bár a kihívások fennállnak még, nagy előrehaladás történt a tekintetben, hogy integrálják a HTA alkalmazását az egészségügyi döntéshozásban és az egészségpolitikában. A közép- és keleteurópai országoknak hasznosítani kellene a már megállapodott nemzetközi HTA rendszerek tanulságait és adaptálni ezen országok által megvalósított sikeres stratégiákat. Főleg nemzetközi együttműködés útján lehetne tanulni más országok tapasztalataiból, majd a helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazni a tapasztalatokat. (SZL) Forrás: http://www.euro.who.int/Document/Obs/EuroObserver_spring2009.pdf 2009-06-22 13:22:54

28


Ország-információk Ukrajna egészségügye A WHO becslése alapján Ukrajnában 2005-ben a GDP 7%-át fordították az egészségügy finanszírozására, melyből az állami kiadások aránya 3,7%-ot tett ki. Az egészségügy adóalapú finanszírozású modellre épül, minden lakosra kiterjedő és elméletileg ingyenes. Az egészségügy finanszírozásának nagyobbik forrása az állami költségvetés, amely 80%-ban a helyi adókból és 20%ban a központi költségvetésbe befolyó összegekből kerül kifizetésre a regionlási szervek ill. az Egészségügyi Minisztérium felügyelete mellett. Az állami kölségvetésből befolyt összegek hiányos volta miatt egyre nagyobb mértékben kell támaszkodni a privát befizetésekre. 1996-ig az állami költségvállalás aránya mintegy 80%-os volt. 1998tól ez az összeg azonban már csak 50-60%-ot tesz ki (2005: 52,8%). A lakossági készpénzfizetés jelenleg fő bevételi forrásként jelenik meg az egészségügyben. A lakosság általi hivatalos befizetések, kivéve az önkéntes egészségbiztosítást, az egészségügyi költségvetés mintegy 40%-át teszik ki és növekvő tendenciát mutatnak. A befizetések nagy részét gyógyszerek vásárlására ill. kötszerekre, valamint a személyzet finanszírozására költik (mert különben semmilyen ellátást nem kapnak). Az ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Irodájának országtanulmányát elolvashatják az ESKI honlapján: http://vega.medinfo.hu/civiltajekoztatas/kepek/ho/anyagok/ukrajna_2009.pdf 2009-06-26 10:17:50

Grúzia egészségügye A WHO HFA adatai szerint, a WHO becslése alapján 2005-ben az egészségügyi szektor kiadásai a GDP 8,6 %-át tették ki, ebből az állami kiadások a GDP 1,7%-át, a magánkiadások a GDP 6,9%-át jelentették. A magánkiadások aránya a WHO becslés szerint az összes kiadáson belül 80% körüli. A grúz egészségügyi minisztérium honlapjának információi szerint 2006-ban a lakosság közvetlen kiadásai az összkiadás 72%-át tették ki, ugyanakkor a magánbiztosítás aránya alig haladta meg az 1%ot. Az állami a finanszírozási források legnagyobb részét, az összes állami forrásból finanszírozott egészségügyi kiadás 48%-át az Állami Egyesített Társadalombiztosítási Alapba (SUSIF) allokált járulékok képezik (a jövedelem 4%-a: 3% munkaadói járulék, 1% munkavállalói járulék). Az ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Irodájának országtanulmányát elolvashatják az ESKI honlapján: http://vega.medinfo.hu/civiltajekoztatas/kepek/ho/anyagok/gruzia_2009.pdf 2009-06-26 10:14:57

29


Szlovákia egészségügye A szlovák egészségügyi minisztériumnak a kórházak tervezett átalakításáról szóló jelentése szerint mintegy 6000 ágy megszüntetése, illetve átprofilírozása célszerű. 2008 végén hagyták jóvá a minimális hálózatról szóló kormányrendelet, amely 2009-ben kerül bevezetésre. A kórházak helyzetének javítása érdekében 2009. december 31-ig tervezik megakadályozni a kórházak végrehajtását. Ezzel párhuzamosan tervek szerint a kórházak visszafizetendő pénzügyi támogatást kapnak az adósságok rendezése céljából. 2008. december végén az egészségügyi ágazat teljes adóssága 273,2 millió EUR. Ebből a minisztérium tulajdonában álló állami intézmények terheltek a legnagyobb arányban, 195,6 millió EUR. A részvénytársasággá átalakított kórházak adóssága 498 ezer EUR, a nonprofit kórházak adóssága 76,7 millió EUR, az egészségbiztosítók adóssága pedig 398 ezer EUR. Az ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Irodájának aktualizált országtanulmányát elolvashatják az ESKI honlapján: http://vega.medinfo.hu/civiltajekoztatas/kepek/ho/anyagok/szlovakia_2009.pdf 2009-06-26 10:08:54

Lengyelország egészségügye Lengyelországra jellemző, hogy a GDP-ből az egészségügyre fordított kiadások aránya nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony (2006-ban 6,2%). Az egy főre jutó egészségügyi kiadás 910 PPP $ volt. Az egészségügy finanszírozásában az állami kiadások aránya 69,9% volt 2006-ban, ennek nagy részét (58,6%) az egészségbiztosítás tette ki, kisebb hányadát pedig az adóbevételek (11,3%). A magánkiadások aránya 30,1% volt, ebből 25,6%-ot a betegek közvetlen kifizetései (out-of-pocket) és 0,6%-ot a magánbiztosítás képezte. Lengyelországban az állami erőforrások korlátozott volta a magánfinanszírozás magas arányához vezetett. A beteg által igényelt szolgáltatások - a beutaló-köteles szakszolgáltatások is - gyakran informális finanszírozás révén érhetőek el. A betegek önrészesedése a különböző nem hivatalos kifizetésekkel együtt eléri az egészségügyi kiadásoknak a 40%-át. Az ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Irodájának országtanulmányát elolvashatják az ESKI honlapján: http://vega.medinfo.hu/civiltajekoztatas/kepek/ho/anyagok/lengyelorszag_2009.pdf Kapcsolódó anyagok: lengyelorszag_2009.pdf 2009-06-26 10:04:39

30


Egészségügyi Világszervezet (WHO) Piaci viszonyok az európai egészségügyi rendszerekben – nemzetközi konferencia, 2009. június 16-17. Kranjska Gora A WHO egészségügyet monitorozó szervezete (Observatory) és a Financiális Kiválósági Központ (CEF) szervezésében nemzetközi konferenciára kerül sor „A piaci viszonyok az európai egészségügyi rendszerekben: lehetőségek, kihívások és korlátok” című témakörben. A 2009. június 16-17- én tartandó rendezvénynek Kranjska Gora (Szlovénia) ad otthont. A konferencia résztvevői áttekintik azt a kérdéskört, hogy a piaci mechanizmusok alkalmazása és a verseny mennyire lehet hatékony a költségkímélésben, illetve az egészségügyi rendszerek teljesítményének javításában, és ez mennyire érvényesül az egészségügyi rendszerek gyakorlatában. (ZLL) Forrás: http://www.euro.who.int/observatory 2009-06-08 12:56:07

Dél-Kelet-Európa Egészségügyi Hálózata - 21. Találkozó, 2009. június 25-27. Bukarest A találkozó legfontosabb célkitűzése a regionális egészségügyi együttműködés feladatainak a dél-keleteurópai (SEE) országok közös hatáskörébe való helyezése, a dubrovniki és skopjei kötelezettségvállalás, valamint a Dél-Kelet-Európai Egészségügyi Hálózat jövőjéről felvázolt Memorandum alapján. A SEE Egészségügyi Hálózat 21. Találkozójára tervezett eseménysorozatot a következő programok alkotják: ` az Együttműködési Memorandum ratifikálásának és a Mentálhigiénével, valamint a Nemzetközi Egészségügyi Szabályozás Gyakorlatba való Átültetésével kapcsolatos két Miniszteriális Nyilatkozat létrejöttének a megünneplése, ` a SEE Egészségügyi Hálózatát vezető Titkárság székhelyének meghatározása a régión belül, ` Regionális Egészségmegőrző Központok kijelölése a SEE országok javaslatai alapján, ` döntéshozatal a SEE országok egészségügyi minisztereinek 2010-ben tartandó 3. Miniszteriális Fórumán megvitatandó kérdésekről, valamint a rendezvényt előkészítő munkálatokról. (ZLL) Forrás: http://www.euro.who.int/stabilitypact/network/20090615_1 2009-06-18 10:16:48

31


A WHO Europe Regionális Bizottságának 59. ülésszaka - Koppenhága, szeptember 14-17. A WHO 53 európai tagállamának delegátusai szeptember 14-17-én tartják összejövetelüket Koppenhágában. A találkozón az alábbi témakörök kerülnek megvitatásra: ` az egészségügyi rendszerek (beleértve az egészség szociális determinánsait is) egészségvédő szerepe gazdasági krízis idején, ` törekvések az egészségügy jobb irányítására a WHO Európai Régiójában, ` az egészségügy humán erőforrására vonatkozó stratégiák az Európai Régióban (tervezet a nemzetközi munkaerő-toborzás gyakorlatának szabályozására), ` a 2005-ben hozott Nemzetközi Egészségügyi Szabályozás megvalósítása a Régióban. Az ülésszak résztvevői a Regionális Bizottság előző ülésszakain megvitatott kérdésekben hozott döntések megvalósulását is áttekintik. (ZLL) Forrás: http://www.euro.who.int/ 2009-06-29 14:06:47

WHO: Otthonápolás Európában - Megalapozott tények - Könyvismertetés A demográfiai, epidemiológiai, társadalmi és kulturális trendek a hagyományos ápolási forma változásához vezetnek Európában. A következő évtizedekben az ápolásra szoruló idős emberek, a krónikus betegek és a rokkantak számának növekedése várható. A hagyományos nagycsalád modell felbomlása és az urbanizáció szintén az ápolásra szoruló idősek és rokkant családtagok nagy számához vezet. Ezek, a szükségletekben és a társadalmi struktúrában bekövetkező változások, más megközelítést igényelnek az egészségügyi és szociális ágazati politikában és az ellátásokban, mert a betegség-orientált megközelítés már nem elegendő. A fenti kérdésekre az otthonápolás lehet a megoldás. Ezzel megelőzhető a tartós, hosszú idejű intézeti ápolás és egyúttal az emberek sokáig saját otthonukban és közösségükben maradhatnak. A technikai fejlődés, az ellátások új és modern formáival együtt, jó megoldást tud nyújtani az otthonápolás fejlesztésére Európában. A WHO Európai Regionális Irodájának ez a kiadványa az egészségpolitikusoknak és döntéshozóknak világos és érthető formában mutatja be a tapasztalatokat. Elmagyarázza, miért szükséges minőségi és célzott otthonápolást nyújtani a rokkant és idős embereknek. Az otthonápolás hatékonyságának bizonyítékát nyújtja. Bemutatja, hogyan lehet a minőséget javítani és megmagyarázza az igényt az igazságos eléréshez. A publikáció vizsgálja a változó kulturális és ápolási összefüggéseket is a különböző országokban és bemutatja, hogyan oktassuk a szakembereket és a lakosságot ezekről a kérdésekről. Ez a kis kötet megkísérli növelni a tudatosságot, vitára és tettekre serkent. A fejezeteken belül - többek között - az otthonápolás szükségességéről, az epidemiológiai változásokról, a tudományos és technikai fejlődésről, a hozzáállásokban és az elvárásokban történt változásokról olvashatunk. Külön fejezet foglalja össze a kihívásokat az egészségpolitikusok és döntéshozók számára. Minden fejezet végén gazdag irodalomjegyzék található. (KB) Forrás: http://www.euro.who.int/document/e91884.pdf 2009-06-26 13:46:41

32

No title

Recommend Documents