Madarász Imre Egyesített Óvoda 5300 Karcag, Táncsics krt. 17. Tel.: 59/503-323
[email protected] • www.karcagiovodak.hu OM 202329
Darvak élete
NTP-KKI-B-15-0185
emberi erõforrás Támogatáskezelõ
Emberi Erõforrások Minisztériuma
A daru vizes, lápos területen élõ gázlómadár, tolla szürke színû, a fejtetõn piros csík húzódik.
A daru a magyarság legbecsesebb madara volt. Nyugodt, figyelõ tartása, nemes viselkedése miatt a bölcsesség és az éberség jelképét látták benne. A daru nagytestû vízimadár, fõleg a tajga és a lombhullató övben fészkel. A költési idõben kedveli a mocsarakat, lápokat, törpecserjéseket, ahol általában kisebb tavak találhatók, ekkor az itt található növényekkel és gerinctelen állatokkal táplálkozik.
A párok általában magányosak és nagy költõterülettel rendelkeznek. A fiókákról mindkét szülõ gondoskodik. A családi kötelék rendszerint a telelõhelyen bomlik fel, de elõfordulhat, hogy tavaszig is a szülõkkel maradnak a fiatalok.
Az év nagy részében csapatosan élnek. A daru természete rendkívül félénk óvatos madár. A darvak igénylik a csendet és zavartalanságot, ám rájuk mindez nem jellemzõ. Mind az esti, mind a nappali mozgalmuk során igen „beszédesek”, a hangzavarból könnyen kivehetõ a fiókák sípoló (szríp-szríp) és a felnõttek figyelmeztetõ (krrugató) hangja, de ha csendben vagyunk, hallhatjuk a hatalmas szárnyak suhogását is, szárnyfesztávolságuk, közel 2 méter. Ma Eurázsia (Szibéria, Skandinávia, Németország) északi részén élnek, a tél elõl Afrika északi és Ázsia déli részére repülnek. Jelentõs csoportokban vonulnak a megállóhelyen keresztül a telelõhelyre. Középtávú vonulók.
A természet körforgását mi sem példázza jobban, mint a madarak vándorlása, évrõlévre elindulnak, visszatérnek, mégsem unjuk meg. Vonuláskor a darvak tízezrei szinte„feketére festik” az égboltot. A darvak egyik csapata Magyarország keleti felén halad át, így Hortobágy térségében idõznek szeptember végétõl november közepéig, az elsõ komolyabb fagyokig, hogy jóllakjanak a térség betakarítás utáni „éléstárából”, majd megkezdjék hosszú, fárasztó repülésüket afrikai telelõhelyeik felé. Jellegzetes krúgatásuk betölti a hortobágyi síkot.
Addig azonban reggelente kihúznak a mezõkre, este pedig behúznak a biztonságot nyújtó éjszakázó helyeikre.
Darvak táplálkozó helye A darvak a mezõgazdasági területeken hosszú, erõs csõrükkel felkaparják a talajt – ezt nevezik daruszántásnak –, és kicsipegetik onnan a magvakat és a rovarokat.
Költõterületén füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlõsöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt.
Darvak a tónál
Darvak behúzása az éjszakázó helyre
Éjjel A nappal a táplálkozással elfoglalt madarak estére szintén csapatosan indulnak éjszakázni. A nem túl magas vízállású, lecsapolt halastavak megfelelõ éjszakázó helyet biztosítanak számukra. Az éjszakázó helyre való berepülés az úgynevezett behúzás. A darvaknak jó a hallásuk és a látásuk könnyen észreveszik a betolakodókat, így ha meg akarjuk figyelni õket, érdemes jó rejtekhelyet keresni magunknak.
Darvak védelme A kutatók megfigyelték, hogy a darvakat a róka, vaddisznó jelenléte nem zavarja, nem riadnak el tõlük. Megfigyelték, hogy a madárlesekrõl fényképezõgéppel vakuzó emberek hatására az összes betelepült daru felszállt a tóról, megzavarodva köröztek felette, majd elõfordult, hogy kiszálltak az elõéjszakázó helyre. A hangos jármûvek, mint pl. a tó fölött szálló helikopter jelenléte is erõsen zavaró tényezõ volt. A darvak szempontjából fontos feladat az éjszakázó területek nyugalmának biztosítása, valamint erre alkalmas vizes élõhelyek kialakítása. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nemcsak a pihenõhelyeket kell védeni, hanem azok környékét is, hiszen a darvak, és más madarak elõéjszakázó helye a pihenõhely közelében található, ezen területen csoportosulnak, majd nagy csapatokban szállnak be a pihenõhelyre.
Darutoll Ma már nem lehet összegyûjteni az elvesztett tollakat, mert a daru védett, és a törvényi oltalom a „származékára” is vonatkozik, ezzel óvnak sok fajt, a darut is a vadászattól. Darutoll a hortobágyi pásztorviselet része. A dísztoll nem a farkán, hanem a szárnyán van a madárnak.
Régen egy valamire való legény darutoll nélkül a lábát sem tette ki a kapun. A sárréti vásárokon a darvásztól lehetett venni darutollat egy-két köböl búza áráért, de a legények azt sem tudták melyiket válasszák, mert egyik szebb volt, mint a másik. Mégis inkább a ringósabb, fehér, göndör, bal oldalas volt a darutollak netovábbja. Azonban a cseléd embernek darutoll nem dukált. Neki be kellett érnie a kakastollal.
„A süvegem darutollas, virágos, Félrevágva olyan szilaj, betyáros; Most vettem a vásár idején; Pusztabeli betyárgyerek vagyok én”
Darvak továbbrepülése a téli szálláshelyükre
V alakban repülnek, elõl a vezérmadár száll. Hazánkból távozva a hosszú repülés közben úgy pihennek, hogy a hátrább repülõ darvak az elõttük repülõ hátára fektetik a nyakukat, ha a vezérdaru elfárad, hátrarepül és ugyanezt teszi. Ha szél van, ék formát tartanak, ha csendes az idõ, újhold formában repülnek.
Darvak tánca
Darutartás A 16. századtól írásos emlékeink vannak a szelíd darvak tartásáról, a nemesi udvarházak darvait gondozó darvászokról. A parasztudvarokban még a századforduló idején is tartottak szelíd darut. 1827-ben a bajomi református pap azt írta a Sárrétrõl: „sehol az ember madaraknak annyi sokaságát egy rakáson nem látja, mint a Sárrét költõhelyein. Soha olyan sipításokat, lármát nem hall, mint az olyan madarak csinálnak akkor, de soha annyi tojásokat egy rakáson nem találhat, úgy, hogy a pákászok három csónakkal voltak a rétben és mind a hármat, amint csak bírhatta, tojásokkal rakták tele”. Messze földön híre volt a Sárrét madárvilágának. 1786-ban II. József császár udvara azzal a kéréssel fordult a Sárréti városokhoz, hogy a császári állatkert számára küldjenek „mindenféle nagyságú és különb-különbféle színû vadkacsákat, buvárokat, fejérgólyákat, darvakat, túzokokat, vadludakat, lilliket, mindenféle gémeket, gödényeket, károkatonákat, szajkókat és más egyéb különös szárnyasokat”. Régen jóravaló úri házaknál háziállat volt a daru. Karcagon a Nagy Takarék udvarán egy szelíd darufalka élt. A darvakat megszelídítve a házaknál nevelték, mégpedig a rétben fogott darufiókákból. Az 1554. évi egri összeírás szerint Magyarszálláson húsz szelíd daru volt. Ezt a falvat darvászok és pákászok lakták. A daru a Sárréten élõk legkedvesebb madara volt, ezért a pákászok között a darvászoknak volt a legnagyobb tekintélye. A darvak a mocsár legnehezebben megközelíthetõ helyein tanyáztak, a pákászok közül kevesen vergõdtek el odáig, a rét veszedelmeitõl való félelmük miatt. A darvászok vállalkoztak az embert próbáló feladatra, mert ha sikerrel jártak, sok pénz ütötte a markukat. Összeszedték a daru-fiókákat, réti szállásukra vitték és megszelídítették õket. A szelíd darvakat szívesen vásárolták, néhány nemes család, vagy város címerében is feltüntette. Sok háznál tartottak egy-két szelíd darut, melyek az udvarház díszei voltak. Amilyen visszahúzódók voltak természetes közegükben ezek a madarak, olyan hangosak és vidámak voltak miután megszelídítették õket. Ha jókedvük volt, illegették magukat az udvaron, csõrükbe gallyakat vettek, feldobták és elkapták azokat, játszottak, mint a gyerekek. Mivel nagyon éberek voltak, õrizték a házat, ha idegen lépett be a kapun, csõrükkel csattogtak, azonnal jeleztek. Ha a szárnyukat csapkodva keringtek az udvaron , azt üzenték, hogy rövidesen elromlik az idõ.
Pákász darulesben A török idõkben az alföldi várakban is tartottak szelíd darvakat. Úgy szoktatták õket, hogy éjszakára felüljenek a várfalakra, és ha mozgolódást észleltek a vár körül, azonnal rikoltozni kezdtek, felébresztették az õröket.A darvak szép hasznot hoztak a darvászoknak, egy betanított daruért egy köböl búzát is megadtak.A szép, betanított darvakat a török még adó fejében is elfogadta. Nemcsak a daru volt értékes, hanem a tolla is. A basákat, bégeket szép darutollakkal is meg lehetett vesztegetni.A
középkorban a nemesek a kalapjukon szívesen viseltek darutollat, késõbb a darutoll a pásztorok kalapjának ékessége lett. A lányok rá sem néztek olyan legényre, akinek a kalapja mellett nem lengett darutoll, anyámasszony katonájának tartották õket, de a legények is kinézték maguk közül. Az értékes tollat nem a daru fartollából, hanem a szárnyából húzták ki. A ringó, fehér, göndör bal oldalas darutoll volt a legények kedvence. A tollat azonban csak vasárnap vagy ünnepnap tûzték a kalapjuk mellé és ha nem használták, vastag nádszálba bújtatva a tükör mellett tartották. Ha az apa végrendelkezett, az öröksége tárgyai között a darutollat is mindig megemlítette, többnyire a legkedvesebb fiára hagyta. A szájhagyomány szerint a táltosok, sámánok anyja daru volt, vagy legalábbis a darvak nevelték fel. A táltosok botja végét darufej alakú csont díszítette, hajukba, fejdíszükbe darutollat tûztek.A pákászok között is élt egy ilyen hiedelem. Az Óberettyó folyása mellett, Bajom közelében volt egy kerek sziget. Ennek a szigetnek a közepén élt egy pákász bogárhátú kunyhójában. Töpörödött, idõs kis ember volt, de a haja és a szakálla nem volt õsz, hanem hamvasszürke és a homlokán olyan kis piros folt, mint a darvak fején. Azt híresztelték róla, hogy a daru költötte. Sámán volt, két hüvelykujja volt a bal kezén és a darvakkal meghitt volt a kapcsolata. Seregével szálltak a szigetre, ott tollászkodtak a kunyhó körül és csapatosan kísérgették a vén pákászt, és ha hozzájuk beszélt megálltak körülötte, úgy hallgatták, néha a szavába „krúgattak”. Kiesett tollaikat maguk szedték össze és a csõrükben vitték az öreghez, aki a tollakat élelemre cserélte. A darvak vonulása általában szeptember végére, november elejére esik. Lebilincselõ látvány, ahogy hajnalban tömegesen kihúznak, és este az éjszakázó-helyükre behúznak. V alakban repülnek, elõl a vezérmadár száll. Hazánkból távozva a hosszú repülés közben úgy pihennek, hogy a hátrább repülõ darvak az elõttük repülõ hátára fektetik a nyakukat, ha a vezérdaru elfárad hátrarepül és ugyanezt teszi. Ha szél van ék formát tartanak, ha csendes az idõ, újhold formában repülnek.
A darvak a népszokásokban is megjelentek. Jellegzetes tánc a „darudübörgõ”, ahol a párok a daru jellegzetes mozgására emlékeztetõ mozdulatokkal táncolnak. A „darutáncot” lakodalmakban járják, mikor a táncosok sorban állnak és a zene ütemére a vezértáncost követik.
Darvászok
Pákászok
Forrás: http://puspokladanyanno.hu/category/publikaciok/a-darvakrol/ http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/676_darvak_hava Schmidt Júlia Breznai Judit Végvári Zsolt és Barta Zoltán: A darvak éjszakázó hely-választása a hortobágyi Kondás tavon Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék Viselkedésökológiai Kutatócsoport, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Természetvédelmi Zoológiai Tanszék, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Szûcs Sándor: A régi Sárrét világa Fekete Sas Kiadó Budapest, 1992
Madarász Imre Egyesített óvoda 5300 Karcag, Táncsics krt. 17. Gulyás Ferencné intézményvezetõ Projekt vezetõ: Andrási Tiborné A kiadványt összeállította: Andrási Tiborné Telefon: 59/503-323 • Mobil: 06/30-573-6080 Email:
[email protected] www.karcagiovodak.hu
