CIVITAS FORTISSIMA A balassagyarmati „csehkiverés” története
BALASSAGYARMATOT, 1919. JANUÁR 29-ÉN, A MAGYAR KATONÁK HÕSIESSÉGE ÉS A FEGYVERTFOGÓ POLGÁROK, VASUTASOK ÖNFELÁLDOZÁSA FELSZABADÍTOTTA AZ IDEGEN URALOM ALÓL.
CSELEKEDETÜK NÖVELI , HOGY ÖNSZÁNTUKBÓL,
ÉRTÉKÉT MINDEZT A HATA-
LOM AKARATÁVAL DACOLVA VÍVTÁK KI.
TETTÜKET
A
KATONAI VITÉZSÉG, A HAZASZERETET ÉS A POLGÁRI ÖSSZEFOGÁS PÉLDÁJAKÉNT TARTJUK SZÁMON.
Összeomlás és megszállás A huszadik századi magyar történelem sorsfordítója az 1918 októbere és 1919 vége közötti rövid esztendõ, amely alatt három radikális rendszerváltás játszódott le Magyarországon, miközben az ország elveszítette területének kétharmadát. 1918 õszén bekövetkezett az Osztrák-Magyar Monarchia háborús veresége, az ország súlyos válságba süllyedt. Majd minden család siratta a maga halottját, a tél közeledtével mind fenyegetõbbé váló szén-, áru- és élelmiszerhiány pedig forradalmi változások erjesztõje lett. Rövid napok alatt, komolyabb tömegmozgalom nélkül, megdõlt az ezer éves Magyar Királyság, és a Károlyi Mihály vezetésével létrejött kormány egy demokratikus, polgári Magyarország létrehozását tûzte zászlajára. Az ország peremrészein élõ nemzetiségek elszakadási, valamint a cseh, román és szerb kormányok területszerzõ törekvései, de fõként az általános és folyamatos válsághelyzet, nem kedveztek a demokratikus kibontakozásnak. A hatalomra került politikai erõk nem tudtak megküzdeni a kialakult gazdasági-politikai káosszal, s az országban mind nagyobb teret kaptak a szélsõséges mozgalmak.
Ebben a helyzetben vette kezdetét novemberben a cseh, román és szerb támadás, mely a gyõztes hatalmak (Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, Olaszország és szövetségeseik) jóváhagyásával, sõt hathatós segédletével rövid idõ alatt elszakította a Felvidéket, Erdélyt és a Partiumot, valamint a Délvidéket. A tragédia bekövetkeztét elõsegítette a kormányzó erõk történelmi tévedése is, akik a mindenáron képviselt pacifizmus („békepártiság”) jelszavával meg sem kísérelték a fegyveres védekezést. A „régi Magyarországtól” való rettegésük pedig lehetetlenné tette a nemzeti összefogást, mely elengedhetetlen lett volna a sikerhez.
CIVITAS FORTISSIMA
A kezdeti idõszakban még csekély reguláris erõ is képes lett volna megvédeni a határokat, a magyar katonaság mégis megalázó módon visszavonult az újabb és újabb, antant által kijelölt vonalak mögé. Károlyiék csak 1919 januárjában kezdték felismerni politikájuk tragikus következményét, és láttak hozzá egy ütõképes haderõ létrehozásához. Akkorra azonban a csehszlovákok már bevonultak a történelmi Nógrád vármegye északi részére is. Január 3-án bevonultak Losoncra, egy hétre rá pedig megszállták a szomszédos Hont vármegye székhelyét, Ipolyságot. 1919. január 15-én több ponton átlépve az Ipolyt, elfoglalták a folyó déli partján fekvõ vasútvonalat és Drégelypalánkot. Ezt követõen egy alig negyvenfõs különítmény bevonult Balassagyarmatra. Birtokba vették a vasútállomást, a postát és a laktanyát, a város vasúton túli részét és száz méteres sávban a Sivító-telepet. A laktanyában lévõ nemzetõröket lefegyverezték. Az itt állomásozó magyar csapatok távoztak a városból.
Wilson amerikai elnökre hivatkozva, aki a népek önrendelkezési jogát hirdette, Kassa példáját követve egy „Palóc Köztársaság” kikiáltását készítették elõ. Így akarván elszakadni a pacifista Károlyi-kormánytól és elkerülni az idegen megszállást. A tervek azonban tervek maradtak, végül is Rákóczi kormánybiztos akarata érvényesült: a városi képviselõtestület küldöttsége már január 14-én este kivonult a vasútállomásra, fogadni a cseheket és biztosítani a megszállás békés voltát.
Miért volt fontos Balassagyarmat a csehszlovákoknak? A csehszlovákok számára kiemelkedõ jelentõségû volt a fontosabb vasútvonalak megszerzése. Újonnan létrejövõ országuk csekély észak-déli kiterjedésével szemben kelet-nyugati irányban hosszan elnyúlt, a gazdasági és társadalmi vérkeringést csak a vasúthálózat
Ellenállás vagy megadás? Balassagyarmaton még a csehek ideérkezte elõtt viták folytak a fegyveres ellenállásról. A kormány képviseletében mûködõ Rákóczi István, aki fõispáni feladatokat látott el, a jegyzõkönyvezett tiltakozást, s egyben a fegyveres ellenállás tilalmát szorgalmazta. Mások, fõként tisztviselõk, katonák (Pongrácz György megyei fõjegyzõ, Huszár Aladár másodjegyzõ, Vizy Zsigmond és Bercelly György századosok) egy ütõképes „Palóc dandár” és az ellenállás megszervezésében látták a kiutat. Voltak olyanok is, akik Felfegyverzett polgárok a „csehkiverés” napjaiban Az Ipoly kishídja, a harcok egyik színhelye
CIVITAS FORTISSIMA
Az ellenállás megszervezése Balassagyarmat az antant által 1918 decemberében kijelölt demarkációs vonal magyar oldalán terült el, így a csehszlovák megszállás az egyezmény elõírásai szerint is jogsértõ volt. Mégis, az ideérkezõ cseh vezetõk – a kezdeti udvarias viselkedés után – hamarosan érzékeltették a város lakosságával, hogy a megyeszékhelyet a Csehszlovák Köztársaság részének tekintik. A távírók a megszállás délutánján már vették az elsõ cseh nyelvû körözvényeket, a vasútállomásról hamarosan lekerült a magyar nyelvû tábla, nem engedték be a város területére a budapesti újságokat, a fõvárosba csak Szügybõl indultak vonatok. Január 25-én pedig az új hatalom képviseletében megjelent a városban Bazovszky zsupán (azelõtt losonci ügyvéd), a prágai kormány megbízottja a megszállt nógrádi részeken, hogy átvegye a közigazgatás irányítását. Ez az egyértelmû színvallás volt az, amely a város társadalmában megindította az ellenállás szervezését. A nógrádi megyeszékhely lakóinak döntõ többsége magyarnak vallotta magát, s nem akart egy idegen állam impériuma (fennhatósága) alá kerülni. Két, egzisztenciájában is veszélyeztetett csoport pedig különösen nem. Mivel a monarchia nemcsak cseh, hanem osztrák részein is a vasutasok jelentõs része cseh nemzetiségû volt, az önálló állam létrejöttekor több tízezer munkanélküli vasutas elhelyezéA harcok két fontos helyszíne: a vasútállomás és a laktanya si gondja nehezedett a prágai vezetésre. A megoldást a megszállt felvidéki vasutak, nagyrészt magát magyarnak valló, személybiztosíthatta. Ezért szerették volna megszerezni a Bazetének lecserélésében látták. A losonci és ipolysági lassagyarmatot is érintõ Ipoly menti vasútvonal feletesemények, a megszállt területekrõl mind nagyobb ti rendelkezést. számban érkezõ menekültek elmondásai a balassaA város fontosságát növelte Salgótarján közelsége, gyarmati vasutasokkal is megértették, hogy a megahol a megmaradt Magyarország egyetlen jelentõszállás nemcsak érzelmeiket sérti, hanem a saját és sebb szénmezõje volt található. Salgótarján megtartáhozzátartozóik napi betevõ falatját is veszélyezteti. sa a magyar kormány számára is létkérdés volt, mert Nem véletlen tehát, hogy a csehek kiverésének gondoinnen származott az ország ipari üzemeit mûködtetõ, lata is körükben fogant meg. Gyûlésezni kezdtek az és a lakosság fûtésigényét kielégítõ szén döntõ többIpartestület és a szociáldemokrata pártkör helyiségeisége. A szénmezõ megszerzése a csehszlovákok straben. Az itteni összejöveteleket azonban a csehek feltégiai tervei között is szerepelt, s ehhez a Balassaoszlatták, ezért átvonultak a Sivító-telepre. gyarmat–Losonc közötti vasútvonal a felvonulási útMiután egyelõre még csak az állomásparancsnok és vonalat jelentette volna. néhány tisztviselõ volt cseh az állomás személyzetéA csehszlovák politikusok minél nagyobb terülebõl, a rend és a vasúti forgalom fenntartására a megtet szerettek volna biztosítani új országuknak. Elszálló egység parancsnoka katonai igazgatást vezetett képzeléseik szerint a határ Nógrád megyében Vác be. Beosztottai kényszerrel állították munkába a dolfölött, Püspökhatvan irányában húzódott volna. Ezt gozókat, fenyítéseket alkalmaztak. Ez végleg felháboa célt nem adták fel egészen a békekonferencia lezárította a nemzeti érzelmeiben már egyébként is vérig rulásáig.
CIVITAS FORTISSIMA
sértett magyar vasA utasokat. „csehkiverés” Balassagyarmat lakosságának jelentõs eseményei részét tették ki ebben 1919. január 29-én az idõben is a községi Bajatz és Vizy százaés állami közalkalmadosok csapatai, kiezottak (tisztviselõk, gészülve a balassatanárok, postások, gyarmati vasutasokrendõrök stb.). Lokal, hajnali négy órasonc példája mutatta, kor támadást intézhogy a csehszlovákok tek a csehszlovák kahatalomátvétele egytonaság ellen. ben az õ elbocsátásuA tervnek megfekat, sõt kiutasításukat lelõen, mintegy ezeris maga után vonhatAz Ipoly menti harcokban részt vevõ katonák a lépésnyire a vasútálja. Nem véletlen tedejtári vasútállomásnál lomástól délre, háhát, hogy az ellenálrom részre oszlottak. Bajatz százados vezetésével hálás gondolata ebben a társadalmi csoportban is táptalajrom szakasz és egy géppuska feladata volt a laktanya ra talált. Bazovszky zsupán erõszakos fellépése csak olaj hátsó frontjának a megtámadása, az Ipoly kishídjának volt a tûzre. elfoglalása, valamint a vasútállomás birtokbavétele. Január 27-én történelmi gyûlésre került sor a vármeVizyéknek a másik oldalról kellett megostromolni a gyeházán. A köztisztviselõk által szervezett rendezvélaktanyát. Egy különítmény pedig a város különbözõ nyen a városi társadalom szinte valamennyi rétege stratégiai pontjait szállta meg. képviseltette magát. A lelkesítõ, ellenállásra buzdító A laktanya elleni támadás sikeresen indult. beszédek után egy jelkép erejû kézfogásra került sor. Bajatzéknak véres harc árán sikerült felhatolniuk az Pongrácz György vármegyei fõjegyzõ és a szociáldeépület emeletére. (Ekkor esett el a csehek parancsnoka, mokrata Schuch István mozdonyvezetõ kézszorítása Lauka fõhadnagy.) A 16-os honvédek különítménye két társadalmi réteg, két eltérõ látásmód, politikai felVizy Zsigmond vezetésével a fõbejárat felõl rohamofogás szövetkezését jelentette a közös cél érdekében. zott. Õk is sikerrel betörtek az épületbe és feljutottak az Egyhangúan kijelentették, hogy – vállalva sorsuk biemeletre, azonban itt zavar támadt a két csoport között, zonytalanságát – nem tesznek esküt a csehszlovák álés a támadók visszavonultak. lamra. A visszavonulás után Bajatz egy cseh vasutast külMásnap a vasutasok küldöttséget menesztettek dött be a laktanyába, megadásra szólítva fel az ellenséMagyarnándorba, az ott állomásozó katonaság vezeget. Azok a felszólításra ki is tették a fehér zászlót, tõihez, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokazonban a laktanya felé futó magyar katonákat sortûzhoz, segítségüket kérve a megszállók kiveréséhez. (A másfélszázadnyi egységet a hadügyminiszter vezényelte január végén a terület biztosítására.)
CIVITAS FORTISSIMA
Fent: Vizy Zsigmond százados Farmoson született 1884-ben és 1956-ban hunyt el Gyöngyösön, szegényen, elfelejtve. Tisztként végigharcolta az elsõ világháborút. 1930-ig élt Balassagyarmaton. A rendszerváltás után utcát neveztek el róla. Lent: Baráti Huszár Aladár 1885-ben született Ipolybalogon. Végigszolgálta az elsõ világháborút, 1918 végén tért vissza Balassagyarmatra. A kommün idején rövid ideig túszként tartották fogva. A Tanácsköztársaság bukása után elõbb Nógrád, majd más vármegyék fõispánja volt. 1932–1934 között Budapest fõpolgármesteri székét töltötte be, ezt követõen 1944-ig az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke volt. A harmincas évek végén a német terjeszkedés ellen fellépõ „törzsökös magyarok” vezetõjeként, a Magyar Nemzet „Szellemi honvédelem” címû rovatát szervezte, antifasiszta cikkeket írt több lapba. 1944-ben a Gestapo letartóztatta. Koncentrációs táborban halt meg Mautthausenban. zel fogadták. Ennek hatására a megriadt honvédek, minden biztatás ellenére, megkezdték a visszavonulást a közeli Szügy felé, onnan pedig Magyarnándorba. A laktanya elleni támadással párhuzamosan heves – halálos áldozatokat is követelõ – harc bontakozott ki a vasútállomás birtoklásáért, mely sikerrel járt. Helytálltak a balassagyarmati vasutasok is. Feladatuk volt a vasúti sínek mentén haladva a kóvári híd elfoglalása. A laktanya elleni sikertelen akció hírére a város elöl-
CIVITAS FORTISSIMA
Rózsa András vasúti kalauz és családja járósága megkezdte a polgárság szervezését. Huszár Aladár másodfõjegyzõ lett a városparancsnok. A megszervezett polgárok egy része a temetõnél járõrözött, illetve puskatûz alá fogott egy Losonc felõl érkezõ vonatot. Másik részük a városban cirkált. A lakosok – köztük balassis diákok –, hogy elhitessék a csehekkel a katonaság jelenlétét, a környezõ háztetõkrõl, épületekbõl lõtték a laktanyát. Végre, délután fél kettõ órakor, a hadügyminiszter rendeletére, Balassagyarmatra érkezett az iglói géppuskás tanfolyam egysége, Kattauer Rudolf fõhadnagy vezetésével. Telefonon azonnal felszólították a helyettes cseh parancsnokot a megadásra, és ugyanakkor támadást intéztek a lakta-
nya ellen. Az ellenség megadta magát, 78 csehszlovák katona esett az iglóiak fogságába. Balassagyarmat felszabadult! A hírre a Drégelypalánkon állomásozó, Pálmay Ernõ százados vezetése alatt álló katonai egység is támadást indított. Az Ipoly északi partját és Salgótarjánt biztosító 40. hadosztály csapatai szintén tüzet nyitottak a demarkációs vonalat átlépõ csehszlovákokra. A következõ napon felszabadult az Ipoly teljes bal partja.
Hõsi halottak A támadás során a magyar katonák páratlan bátorságot tanúsítottak, amikor pergõtûzben rohamozták meg a laktanyát, illetve a vasútállomást. A 38. gyalogezred katonái közül többen áldozták fiatal életüket hazájukért, s bár nem idevalósiak voltak, Balassagyarmatért. Elesett Nagy József szakaszvezetõ, aki az állomáson vívott harcokban haslövést kapott. Dancsok Ferenc tizedes ugyancsak az állomáson kapott halálos golyót. Virág János õrvezetõ, aki a laktanyánál, s Czakó Balázs közvitéz, aki ugyancsak a laktanyánál kapott haslövést. Czakó Balázs volt a laktanyánál az elsõ súlyosan sebesült. A csehek parancsnokának, Gustav Laukának a revolvere terítette le. Utolsó szavait a város plébánosa, Jeszenszky Kálmán jegyezte le: „Tessék tudatni szüleimmel, hogy õket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.” A „csehkiverés” vasutas résztvevõi: a hõsi halált halt Petrovics József mozdonyfûtõ, valamint Rendes (Reucsán) János, Schuch István, Skrabák J. Gusztáv, Wernke Bertalan és Meszlényi Mihály
CIVITAS FORTISSIMA
A vasutasok két halottjukat siratták. Rózsa András kalauz fejlövéssel került a kórházba, s röviddel sebesülése után meghalt. Petrovics József mozdonyfûtõt a támadás hajnalán érte a halálos golyó a vasútállomáson. A polgárságnak négy halottja volt. Havaj József 26 éves kõmûves, akit egy „csehvezetõ” elfogása közben lõttek le, továbbá Hrubecz Márton 25 éves kõmûves és Vancsó József 31 éves bádogos, akiket járõrözésük közben, a temetõk táján ért halálos golyó. Végül Weisz Sándor 20 éves kereskedõsegéd, akit a laktanya elõtt utaztában ért lövés. Csehszlovák részrõl meghalt a megszálló katonai egység parancsnoka, Gustav Lauka fõhadnagy, aki már a kora reggeli órákban elesett egy 38-as szakaszvezetõ golyójától találva. Rajta kívül a visszaemlékezések és az anyakönyvek alapján még a következõkrõl tudunk: Josef Eisner vasúti mérnök, valamint Gustav Ohloman és Franz Pinous 29-én, a kórházba szállított sebesültek közül Matej Csakovszky és Franz Zerzivi 31-én hunytak el. Havel Stanislausnak, aki a vágóhídnál sebesült meg, még annyi ereje volt, hogy Dejtárig elvánszorgott, de ott elvérzés következtében meghalt. Rajtuk kívül még további négy-öt, ismeretlen katona elestérõl vannak adataink. A polgári és katonai áldozatokat hatalmas gyászoló tömeg kísérte utolsó útjukra a balassagyarmati temetõbe. A magyar és csehszlovák elesettek együtt nyugszanak örök békében a katonai temetõben.
A „csehkiverés” emlékezete A város a kezdetektõl õrizte, õrzi a hõsi vállalkozás emlékét. Képviselõ-testülete már az elsõ évfordulón határozatot hozott a méltó ünneplésre. A városháza falán 1922. október 29-én helyezték el a ma is ott díszelgõ emléktáblát, Horthy Miklós kormányzó szavainak kíséretében: „Akikrõl e tábla szólani fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hõsök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták. Hálából emlékük elõtt ma egy Nemzet tiszteleg, s emléküket egy város zárja mindörökre hálás szívébe.” Ezt követõen évrõl évre sor került a január 29-i ünnepségekre, a balassis diákok pedig ápolták a katonai temetõben lévõ hõsi sírokat. A megemlékezések sorát csak a szocializmus évtizedei szakították meg. A rendszerváltozás után, 1998-ban, a város képviselõtestülete január 29-ét városi ünneppé nyilvánította és döntött arról, hogy a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) feliratot címerében és a Városháza homlokzatán is elhelyezzék. A cím használata – miután a Parlament elfogadta Urbán Árpád képviselõ javaslatát – 2005 májusában országgyûlési megerõsítést is kapott. A balassagyarmatiak ma is hálatelt szívvel, büszkén gondolnak a „csehkiverés” hõseire.
Az 1940-es évek végén a Keviczky Hugó által 1922ben készített márvány emléktáblát megfordították, eltávolították róla a bronz turulmadarat és a külsõ oldalára új szöveget véstek: „Emlékeztetésül az élõknek és a jövõ kor nemzedékeinek áll itt kõbe vésve azoknak neve kik életüket és vérüket adták e hazáért, 1919. január 29-én az imperialista betolakodók ellen vívott harcban”. Csupán a rendszerváltás elsõ évei hozták meg a tábla számára a „rehabilitációt”. Városi polgárok, a Kamarás József által vezetett Civitas Fortissima Kör tagjainak kezdeményezésére 1991. november 15-én sor került az eredeti képi és tartalmi állapot visszaállítására. A feladatot lelkes lokálpatrióták vállalták magukra, munkájukat és pénzüket áldozva a célra.
ÍRTA ÉS ÖSSZEÁLLÍTOTTA: TYEKVICSKA ÁRPÁD - Kiadja a Gyarmati Média Kht. és a Nógrád Megyei Levéltár - Fk.: Házy Attila Tervezőszerkesztõ: Kopisz Attila - Az elsõ oldalon Párkányi Raáb Péter szobrászmûvész Civitas Fortissima emlékmûve látható Megjelent a Gyarmati Hírek mellékleteként - Főszerkesztő: Szilágyi Norbert
