No title

2006. december

VI. évfolyam, 62. szám – 2006. december

1

4 lej; 498 Ft; 2 €

Örökös munkatársunk: FALUDY GYÖRGY www.irodalmijelen.hu

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN

Hódara Rendeznélek, rendezném az életem. Szétszakítlak, s újrateremtelek. Nem a vágyból, a kilátástalanságból Inkább. (Elõlem minden vágy eliszkol.) Bársonypillád eresze alatt a hold Világol, belebotlik pillantásod. S elvegyülsz, mint bíbor bor a vízzel, El nem csókolt csókod a ma ízével. Lapszámunkat Harangozó Ilona festményeivel illusztráltuk. A mûvésznõ bemutatása a 18. oldalon

Elvegyülsz a téli tájjal, bennem. Megkeresni ott már nem is merlek. Tenyered a tenyeremben. Felderengnek Régi szorítások, új értelmek. Rendeznélek, rendezném az életem, Szakíts szerte, hogy újra megszülessek.

Üstökös

Részlet

Ircsik Vilmos Kelj fel, és járj címû,

az Irodalmi Jelen negyvenezer dolláros pályázatának különdíjas regényébõl

Bogdán László, Jónás Tamás, G. István László versei Kõrösi Zoltán: Délutáni alvás Réz András: A vamp – részlet a Mozibubus címû kötetbõl Jánosi András: Kádár Kata Bonczidai Éva: Janus

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Boldog új évet!

Nagy Koppány Zsolt úr, avagy a regénykedés

R

egényt írni nem könnyû. Mondhatnánk azt is, kifejezett kínszenvedés. Arról regényt írni azonban, hogy milyen kínszenvedés regényt írni, úgy látszik – a kínszenvedésen túl –, nemcsak földöntúli boldogság, de egy nem akármilyen díjjal járó elismerés is. De talán kérdezzük meg magát a szerzõt...

– Született egy regény, amelynek több fejezete már a könyv kiadása elõtt különféle rangos folyóiratokban jelent meg, és amely nem mellesleg ezen lap negyvenezer dolláros regénypályázatán több mint kétszáznyolcvan versengõ ádáz küzdelmében második helyezett lett. Ezek tények. Te magad, aki valószínûleg ezzel a mûvel, a Jozefát úr, avagy a regénykedéssel avanzsálsz íróvá, menynyire vagy elégedett az elkészült regénnyel? – Két éven keresztül dolgoztam rajta, jegyzetek seregét készítettem, lerajzoltam a viszonyokat, vázlatokkal hadakoztam. Írás közben és után részleteket küldtem belõle író- és költõbarátaimnak, hogy mondják el a véleményüket. Hál’ istennek senkitõl sem kaptam negatív visszajelzést, viszont sok megszívlelendõ tanács érkezett. – De maga a szerzõ, mondjuk úgy, a harmadik Jozefát úr, mennyire elégedett a mûvel? Íróvá lett tõle? – Szerénytelenül hangozhat, de jónak találom a regényt, sõt, néha attól félek, hogy következõ munkáimban esetleg nem tudom ugyanezt a

színvonalat hozni. Amúgy szerintem a novelláskötetemmel, az Arról, hogy milyen nehézzel már íróvá váltam – per sze ehhez definiálni kellene az író, vagyis az író vá válás fogalmát, már amennyiben ezt folyamatnak tekintjük. – Bizonyára annak kell tekintenünk. Szóval akkor te most hol tartasz ebben a bizonyos folyamatban? – Elsõ könyvem elég nagy népszerûségnek örvendett, de provokatív borítója miatt a könyvesboltokban mindig más kötetek mögé csúsztatták be. A könyv az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg 2000-ben, az Elõretolt Helyõrség sorozatban. A kiadó Szõcs Géza jóvoltából mûködött, a Helyõrséget pedig Orbán János Dénes és Sántha Attila alapították; tehetséges fiatalokat toboroztak maguk köré, és létrehoztak egy ma is mûködõ irodalmi mûhelyt. A könyv megjelenése után évekig közöltem irodalmi lapokban és folyó iratokban, és most megjelent a regény: itt tartok. – Azt szokták mondani, minden szerzõ esetében a második kötetnél válik el, hogy író lesz-e belõle, hiszen egy könyvet még mindenki tud írni, de az

írói fejlõdés, az, hogy sikerül-e továbblépni az elsõ kötet sikerén, vagy épp kudarcán, illetve, hogy továbbra is marad-e mondanivaló, csak folyamatában látható. – Nálam is ez a regény lesz a vízválasztó, és a kritikai fogadtatása határozza meg majd, hogy mit és hogyan írok a jövõben. – Még az íróságnál maradva: szerintem író az – persze nem a pályakezdõkrõl beszélek –, akinek nincs polgári foglalkozása és semmi mással nem foglalkozik, mint az írással, illetve az írás körüli tevékenységekkel, az írás tanításával, mûveinek felolvasásával, és így tovább. – Úgy érted, író az, aki megél az írásból? – Nem feltétlen a megélhetésre gondolok, inkább arra az imázsra, ami az írósággal jár. – Ez a megközelítés kicsit hasonlít ahhoz, amit szin tén sokan mondanak, mégpedig hogy a költõ ak kor jó, ha fiatal, prózaíró viszont negyvenéves kor alatt nem létezik. Nem tud kiforrni, nem elég ta pasztalt, ilyenek. Ha jól tudom, Molnár Vilmos csíkszeredai író mondta roppant szellemesen ezzel kapcsolatban, hogy az írónak, mármint a fiatal író nak le kellene verni a veséjét, hogy megfelelõ élményanyaga legyen. Folytatása a 10. oldalon

KOZÁR ALEXANDRA

2

2006. december

Kedves Kukorelly Endre, reflektálok az Irodalmi Jelen nov. havi Dreff-cikkre, a Te írásodra, mert (én is) fontosnak tartom az irodalom ügyét. [Tegezlek, elõzetes jóváhagyásoddal, ez a nexus egyszerûbb, õszintébb és mindenképpen közvetlenebb, aztán ismerlek személyesen is, máshogy is, ráadásul kipinteltem a portrédat, olvaslak, szeretem a gesztusaidat mind írásban, mind szóban, ha megnyilvánulnak, ráadásul protokoll adta elõnyöm, hogy bár fiatalabb vagyok, de nõ, tehát egy sor indokom van arra, hogy tegezõdjünk..., de errõl legyen is elég ennyi, mert még szóhedonistának vélhetsz.] Miért zavarlak? Kérlek rá, ne hallgattassátok el Dreff Jánost (és a többieket), és ezt nem csak a Lap népszerûségi indexe miatt írom, de ha kiengedted a szellemet a palackból, akkor ne gyömöszöld vissza, semmiképpen ne tedd, kérlek. Sokkal inkább kellene egy új rovatot nyitni az Irodalmi Jelen címû lapban, mely lehetne: Olvasói levél vagy Nyílt levél rovat, Irodalmi diszkusszió rovat stb. Ha rangos helyére tenni nem is tudjuk közös ügyünket, de írjunk, beszéljünk róla. Ne kattints a törlés gombra, még ne, olvasd el kérlek az én levelemet is, adjatok neki megjelenési lehetõséget, és induljon az eszmecsere... Kell a párbeszéd! Kérlek, mindenképpen jelezz vissza. Üdvözlettel:

POLLÁGH PÉTER

Lektori jelentés (Részletek) – Ez az esszé nem esszé. (Ha vers: hol vannak a rímek?) – A szerzõ (sok-sok év verejtékes munkájával) magasra emelt, ám mélyen összeolvadt esztétikai horizontunkat nem képes felérni. Szemlélete a posztmodern felõl olvasva korszerûtlen, a késõ modernitás felõl pedig zavaros, modernkedõ. – A szövegben (hermeneutikai értelemben) sötét van: egyetlenegy Újhold sem világít. – A beszélõ képtelen az argumentációra, a kádári akolmelegrõl, a kánonképzõdésrõl, az irodalmi kultuszkutatásról és Derrida korai csehszlovák recepciójáról fogalma sincs. Állításai ködös vagdalkozások, a valósággal való bármiféle egyezés csupán (paranoiás) képzeletének szüleménye! – Bár képes a relatíve színes fogalmazásra, s kis túlzással egy-két megjegyzésén el is mosolyodtunk, ez igazából kevés. Javasoljuk: olvasson sokat! (pl. Írók Nagykönyve; Bölcsész Hahota; Fél gondolat, félszáz lábjegyzet; Sikerkalauz I–III.; Szeressük egymást gyerekek!; Ötszáz tanács elnézést kéréshez stb.) – Ki ez? Írópompa, 2005. Megyünk a sárban – konfekcióöltönyben, gyerekcipõben.

BÁTORLIGETI MÁRIA

író, középiskolai magyartanár

K

ukorelly Endrének, a nagy írónak amolyan barátias gesztussal jól odadörgölt Dreff János, az olvasó, a magyar szakos középiskolai tanár. Ilyen még nem volt! Nem magán a reflexión van a hangsúly, sokkal inkább azon, amiként és amiért tette ezt. Igaz, Kukorelly a nagy és igaz embereknek kijáró õsi alapelv szerint meg sem ingott belé. De mit tett Kukorelly, amivel bepöccentette egyik legmegbízhatóbb olvasóját olyannyira, hogy az már-már szeparábilis lépésre, vagyis kenyértörésre vitte a dolgot. Kukorelly fõbûne, hogy felajánlkozott olvasóinak (anélkül, hogy erre kérték volna?), ami dicséretes lenne önmagában, de mindezt félszegen, bizonytalanul, feltételes jelentésárnyalatú mellékmondatokban tette, ilyenformán: „Nyugodtan tegezhetnélek is különben, aki olvasod, talán ismersz is engem, ismerhetnél, ha találkoznánk [...], ha meghívnak, boldogan megyek akárhová, legszívesebben középiskolákba irodalomórát tartani. Az nagyon jó, majdnem a legjobb...”), de nem idézem tovább, Dreff János már ízekre szedte az ajánlat majdnem minden szegmensét, aztán visszautasította Kukorellyt. Nem tisztem eljátszani az opponens szerepét semmilyen irányban sem, ugyanis Dreff kifakadása legalább olyan mértékig szubjektív, mint amennyire társadalmi bázison nyugvó, a mindeddig párbeszéd nélküli diszkusszió pikantériáját mégis az adja, hogy a palackból a szellemet Kukorelly engedte ki,

25% deficit éppen akkor, amikorra a szellem jóindulatának már befellegzett, így az törvényszerûen a szabadítója ellen szegült. S akik olvassák, ha olvassák (ilyen feltevés miatt is be lehet ám pöccenni), tudják, mi lett a következménye ennek az elmozdulásnak. Ha maradt volna mindenki a helyén, akkor nincs a legcsekélyebb elvi konfliktus sem. De az éltetõ lényeg a mozdulatokban van. Dreff, miként tapasztaltuk, a meglepetés erejével robbant ki a palackból, s ezáltal újszerû, szokatlan, hiánypótló hang jelentkezett a magyar irodalom palettáján; felpanaszló, invokatív, dühöt és kétségbeesést, tehetetlenséget és lemondást, hálát és renitenciát kifejezõ, mindenekelõtt bajt felfedõ; de hagyjuk ezt, bonyolult és összetett feladat lenne Dreff lélekelemzésébe bocsátkozni. Kukorelly Endre kvázi „az úgynevezett kultúra, az irodalom ügye miatt” (is) rendhagyó irodalmi óra megtartására ajánlkozott, hogy „az irodalom ügye ne csak pár száz embert érintsen”. Most mi. Jön(ne) kiolvasztani a befagyott lelkeket, a majrézó tanárnõét is. Kielégítést végezni (lelki, szellemi, esztétikai stb. értelemben) jön(ne), mert õ tudja, hogy ez „majdnem a legjobb”, sõt, azt is tudja, hogy a katarzisos kielégülés látens igénye alattomos, álnok vagy csalárd módon jelentkezik

SÁFRÁNY ATTILA

Az utópikus gondolkodás és a vallás

A

z utópikus gondolkodás a vallásos világnézetbõl táplálkozik. Nélküle és a homo religiosus nélkül nem létezhetne. A kijelentés alátámasztása végett célszerûnek tûnik, hogy az orosz utópikus gondolkodás elemzésével folytassam. Az orosz utópiáról, az orosz eszme ambivalens megítélésérõl állítja M. Nagy Miklós Vlagyimir Sarov egyik mûve kapcsán. „...minden utópikus eszme megvalósítása kegyetlen diktatúrához vezet...”1 Ez a nyugati szemléletmód szinte általánosnak mondható végkövetkeztetése. Oroszország viszont, miként a híres Tyutcsev-négysoros üzeni,2 nem érthetõ meg pusztán a nyugati racionális alapelvekbõl kiindulva. Ebbõl adódik, hogy „utópia, »orosz eszme«, az isteni igazság keresése stb. nélkül az élet semmit sem ér”3 . Bagi Ibolya ezzel kapcsolatban a következõket írja: „Az utópikus gondolat orosz változatai és az orosz utópikus irodalom azonban lényegesen különböznek a nyugat-európaitól. Ez mindenekelõtt a kulturális tradíciók »másságával«, Oroszország történelmi útjának »különösségével«, az orosz értelmiség messianisztikus szerepvállalásával, nemzedékrõl nemzedékre átörökített küldetéstudatával magyarázható. Az orosz utópia a gonoszság és bûn nélküli világ látomása, azé az összemberi boldogságé, melyben az igazságosság elve feltétlenül érvényesül.”4 Összegezve a két gondolatot: az orosz ember nem élhet a boldog és az igazságos világ eljövetelének a reménye nélkül, s ez a remény, amikor utópiaként jelentkezik, elválaszthatatlanul összefonódik a vallásos gondolkodással, a messianizmus, a bûn nélküli világ, végsõ igazságosság és boldogság tartalmaival. Minden világvallásban jelen vannak ezek a tartalmak. A kereszténységben különleges fontossággal bírnak, a hit centrumaként funkcionálnak: köréjük szervezõdik az egész vallási élet.

Utópia akkor születik a vallási tartalmakból kiindulva, ha azok a szekularizálódó társadalomhoz hasonulva „fölszívódnak” a világi törekvésekben. Ezt a „fölszívódási” mûveletet két alapvetõ ismertetõjegy kíséri. Az egyik, hogy a vallási tartalmak alakváltozáson, méghozzá mimikriszerû metamorfózison mennek át: világias arculatot öltenek. A felszínes vagy a vallási szövegek világában járatlan gondolkodás számára láthatatlanná válnak.5 A másik ismertetõjegy, hogy miközben ravaszul hozzáidomultak a világias nyelvezethez és gondolkodásmódhoz, eközben továbbra is a gondolkodás és a törekvés központi szervezõelvei maradnak. Ezúton mentik át a hatalmukat: a mimikrinek köszönhetõen nyelvi téren megõrzik a vallási világrendben élvezett kivételezett pozíciójukat a szekularizált világrendben is. Az elõbbiekben megszemélyesítve írtam a szakrális tartalmak „fölszívódásáról”: mintha az alakváltoztatás azok célzatos döntése volna, és a saját erejük révén következne be. Az alakváltozás természetesen az egyes emberek átstrukturálódó gondolkodásán belül megy végbe: néha tudatosan, ám legtöbbször tudattalanul. Ennek oka abban kereshetõ, amit M. Nagy Miklós az orosz lélekkel kapcsolatban kifejtett: az ember csak nagyon nehezen képes elfogadni, hogy az élet nem a végsõ igazság, a bûntelen lét és a tökéletes boldogság felé tart. Mi értelme volna ezek nélkül az életnek? S mivel képtelen elfogadni a létezés értelmetlenségének, abszurditásának – a szekularizálódásból, s a vele együtt járó metafizikatagadásból szükségképpen következõ – filozófiai állítását, ezért ezeket az eszményeket továbbra is meghagyja átstrukturálódó gondolkodása központi szervezõelveinek. Elvilágiasított formában természetesen. Ne essünk abba a hibába, hogy ebben a sajátosságban az orosz (nép)lélek örökös megkülönböztetõ tulajdonságát lássuk, mintha az orosz az emberiség egy külön alfaja volna. Sajátos történelmi szituáció termékérõl van szó. Egy évszázaddal elõtte a francia forradalom is nagyon hasonló vonásokat termelt ki. A két forradalom közti megegyezések:

minden más igényhez viszonyítva, s döntõbb módon definiálja a személyiséget minden egyéb, magát szignifikánsnak kinyilvánító dolognál. Jól megindokolható módon Kukorelly fölvállalná (fontos a vélelem) ezt a korántsem minden ügy és baj nélkül zajló kulturális küldetést, ha úgy tetszik: irodalmi missziót. Nem a profanum vulgus várja, hanem a legkritikusabbak, legszenzibilisebbek, lelkileg a legképlékenyebbek, leginkább befogadók, már nem gyerekek, noha még nem felnõttek, de a felnõttséget már próbálgató imitátorok, a jelenségekre rákérdezõ, még rácsodálkozó és a könynyededen elutasító bájt-agyú emberek kellenének a nagy magyar írónak. Az eleven költõ tudja jól (nem az Olümposzról jön, akarom mondani, õ is volt diák), hogy a diáknak az aznapi magyaróra ünnepi óra lesz az õ érkezésével, felelés nélkül! Isten ments’, hogy ne érkezzen meg a költõ, az író. Várják, semmi sem tananyagszagú, ilyenkor minden csupa izgalom, mindennek klappolnia kell, mire megérkezik a költõnk. Felszegett fejjel jön. Jön! Irodalmi kisugárzás az egész alak. Minden hangsúlyt kap, a legkisebb mozdulat is, a bevonulás is, hiszen akkor lehet a legjobban ünnepelni õt; minden rendben, rend a lelke mindennek, tudjuk. Nem ismétlõdhet meg szegény Sinkovits példája, aki anno kiszólt a szerepébõl, és leszólt a nézõtéren lévõ diákoknak, hogy ne zörögjenek. Minden be van kalkulálva. Folytatása a 31. oldalon

(1) Az igazságos és boldog társadalom létrehozásának vágyálma. (2) Az internacionalizmus, a világegység ábrándja. (3) A világszabadság eszméje, amely forradalmi ideológiája elterjesztésének a szándékát takarta. Az alapelv: ha szép szóval nem megy, akkor erõszakkal. (4) A fanatikus egyház- és vallásellenesség. (5) A vallást helyettesíteni hivatott világias kultusz. Itt észkultusz, ott személyi kultusz. (6) Az uralkodó kivégzése. Az uralkodó osztály likvidálásának vagy beolvasztásának a kísérlete abból a célból, hogy a társadalom a testvériség nevében egységesíthetõ, homogenizálható legyen. (7) A másként gondolkodók elleni terror. Ezek a közös jegyek a vallási tartalmak elvilágiasítására vezethetõk vissza. A bolsevik forradalom kapcsán még fölvethetnénk, hogy az erre való hajlam a hatalmas, kontinensnyi ország közöttes (eurázsiai) geopolitikai helyzetébõl adódik, a francia forradalom esetében viszont semmiképp sem. A térség, amelyen a mai Franciaország fekszik, Európa kialakulásától fogva Nyugat mintaadó területének, annak a bölcsõjének számított. Nélküle Nyugat el sem volna gondolható. A sajátos történelmi pillanat a magyarázata az utópikus törekvéseknek, a vallási tartalmak elvilágiasításának. A történészek által jól ismert nyugati irányból keleti irányba haladó fáziskésés miatt Oroszországban több, mint száz évvel késõbb állt elõ ugyanaz a történelmi helyzet. Ennek a történelmi szituációnak a lényegi vonása, hogy a vallási világrend befolyásoló ereje még mindig nagyon jelentõs, de annyira már nem, hogy ellen tudna állni a szekularizált világrend uralomra kerülésének – ami a gazdasági és az eszmei változások miatt elkerülhetetlen –, azonban ahhoz még elég ereje van, hogy „fölszívódva” a világiban átmentse az emberi törekvéseket és gondolkodást irányító hatalmát. A társadalmat nyíltan uraló egyházi-állami hatalmáról természetesen le kell mondania. Az elvilágiasodott formában megõrzõdött vallási tartalmakra épül az utópikus gondolkodás. Nélküle és a homo religiosus nélkül meg sem születhetett volna. 1 M. Nagy Miklós: Egy különös filozófus különös feltámadása. In Tiszatáj, 1998. szeptember. 63. 2 Oroszországot, ész nem érted; méter, sing sose méri fel: külön úton jár ott az élet – Oroszországban hinni kell. 3 M. Nagy Miklós: i. m. 69. 4 Bagi Ibolya: Búcsú Kityezstõl. In Tiszatáj, 1998. szeptember. 5. 5 Bergyajev több mûvében is páratlan éleselméjûséggel leplezte le a marxista gondolkodássá és bolsevik törekvéssé „átalakult” vallási tartalmakat.

2006. december

68. Harmadik, köszönõ levél A. A. Crossnak

BOGDÁN LÁSZLÓ

66. Harmadik levél a magányos Vicente Guedesnek: ne késlekedjen!

Zajló dzsungelen át, csak a hold, csak a hold, úszik, kerengõzik riadtan, kergeti árnyát, veres, kerge kobold, ének bájolja szakadatlan. Az a hang, az az arc, elfojtott zokogás, felízzik az arca, sugárzik, foszforeszkál, bûvöl, kelekótya varázs: Hold arcával a sors kockázik. Kedves Cross, leveled megörvendeztetett. Lidiát végül rábeszélted. Az elsõ hajóval jössztök. Siessetek! Megérintheted, el sose éred, felhõk mögé búvik, setétbe vész a hold, elnyelik a kannibál évek. Elhalkul az ének, csak a bagoly rikolt. Még három hét és ideértek.

Ricardo Reis Fernando Pessoa portugál költõ egyetlen heteronimája, aki túléli mesterét. Súlyosbodó betegsége miatt Pessoa megfeledkezik róla s a királypárti, Braziliában élõ Reis a költõ halála után Tahitibe látogat s levelezésbe kezd Pessoával és a többi heteronimával: Alberto Caeir oval, Alvaro de Camposszal, Bernardo Soaresszel és a többiekkel, szeretné a rejtelmes szigetre csábítani õket, létre szeretne hozni egy költõi falansztert.

P uffon ülõ nõ

Legmagányosabb ismeretlen barátom, várlak. Ideje, hogy megismerd a heteronimákat. Kik közé te is tartozol, de Fernandó szeszélye, meggátolta, hogy feltörj. A létezés veszélye neked nem adatott meg. Nem törtél ki a fényre, reszketsz az idegenség kisértet-erdejébe. Ideje megmutasd magad. Ne tétovázz, gyere, meglátod felszabadít Tahiti szelleme. Verset is írhatsz, többnyire mi mind költõk vagyunk, Regényt esetleg esszét, akadjon el szavunk. Elemezheted Gauguin bûvös festményeit, netán az õslakósok vad képzelgéseit. Egy képre külön is felhívom a figyelmed, Nevermore a címe, s ólálkodik a végzet holló alakjában, a festmény hátterében, elõl egy meztelen lány, teste akár az ében. De fél valamitõl, jól láthatóan retteg, nem bírja jelenlétét a halott szellemeknek. Az ablakban pedig Poe gonosz hollója károg, romlottan is idéznek a gauguin-i látomások. Ne tétovázz gyere, kedves Vicente. Várlak. Az ember törékeny nádszál, gondolkodó állat. Fernandó is itt lesz, s így végre megteremthet. S te is megélheted a heteronima-létet!

3

67. A befalazott cella /folytatás/ Reggel, a parton ülve figyeltem, a tengerbõl kiemelkedõ napot, a hajót várva, amely elhozza végre Lidiát, amikor nesztelen lépteket hallottam hátam mögül, de mire megfordultam volna, két kicsiny kéz símult az arcomra s takarta el a szemem, és a boldogságtól remegve azonnal megismertem Noah mámorító illatát. Sovány volt, nagy fekete szeme kerekre tágult s azonnal ott a homokon magára húzott, az sem érdekelte, hogy esetleg arra járhat valaki, és tanúja lehet eszeveszett ölelkezésünknek. Nem érdekelte semmi, mohón csókolt, odaadóbb volt, mint valaha, ezek szerint én is hiányozhattam neki, nemcsak õ nekem. Fölöttünk éhes sirályok vijjogtak, miközben pulzáló ölébe vesztem, és megállott az idõ. Kérdésemre viszont, hogy hol volt, merre járt, hova tûnt el hosszú hetekre, nem akart válaszolni, úgy tett, mintha nem is értette volna a kérdést, nevetett, majd sírt, s többször is, elcsukló hangon kérdezte: ,,Hát ennyire hiányoztam? Mégis szeretsz, jobban szeretsz, mint azt a nõt, akit annyira vársz?” Nevettem, és megcsókoltam puhán szétnyiló ajkát.

Most mellettem alszik a parton, feje az ölemben, s én megpróbálom felidézni a rejtelmes szigetet, a romos Dionyszosz szentélyt, s a sziget suttogó, baljós hangjait, és a hûséges tenger figyelmeztetõ mormolását, miközben a szél ott sír az olajfák közt, mélabús dallamokat csalva ki a zizegõ-illatozó babérlevelekbõl. Lidia újra hasrafeküdt, hogy bekússzon a résen, én viszont figyelmeztettem, nehéz lesz, és egy farúddal megpróbáltam tágítani a rést. Meglepõen könnyen ment, s hamarosan föltárult elõttünk a befalazott cella. Egy nagy láda volt a sarokban, felfeszítettük, s egy könyvet találtunk benne, számunkra ismeretlen nyelven íródott. Az ábrák szerint valami alkimista könyv lehetett. Kibotorkáltunk a romos szentély elé, és lapozgatni kezdtük. Közben lement a nap, és testet öltöttek körülöttünk a homály lopakodó, fenyegetõ árnyai. Újra úgy éreztem, akárcsak néhány éve a tibeti barlangban, hogy van valaki a közelünkben, s jelenléte baljós félelemmel töltött el. Ideje volt fölverni a sátrat is, érzékelhetõen sötétedett. Éjszaka, álmomban újra hallottam a sziget baljós hangjait, de ezúttal nem értettem a szavakat, következtetni se tudtam arra, hogy mit akar, s mint kiderült hajnalban, Lidia is úgyanígy volt, õ se bírta fölfogni még mit akarhat tõlünk a rejtelmes sziget?

A könyv mindenesetre ott sötétlett a homokon, s ahogy lapozgatni kezdtük, rájöttünk, valami megmagyarázhatatlan rejtelemmel állunk szemben, amit értelmünk fölfogni képtelen, a könyvnek ugyanis nem volt két egyforma oldala, s amikor minderrõl egy hosszú levélben beszámoltam Fernandónak, izgatottan kért, küldeném el a könyvet, valószínû a Necronomicon lehet, a holt nyelvek könyve, eredeti arab címén az Al Azif, amelyet egy õrült arab, bizonyos Abdul Alhazred írt, Krisztus elõtt 738-ban, Damaszkuszban, nem sokkal azelõtt, hogy a sivatag rejtélyes szörnyetege, fényes nappal támadt rá az utcán, és elevenen fölfalta õt. A Necronomicon a vénekkel foglalkozik, akik elõttünk voltak jelen a földön – világosított fel az izgatott Fernandó. – A vének voltak, vannak és lesznek. Nem az általunk ismert terekben várakoznak türelmesen a sorsukra, hanem egy köztes dimenzióban, és csak az alkalmat lesik, hogy valamiképpen visszatérjenek és átvegyék az uralmat... Itt tartottam körülbelül, amikor Noah felébredt és kézenfogva húzott magával a tengerbe. Dél volt. Az emlékezés, a rettegés, az öröm és a szerelem dele. Nem jött a hajó, de elõször, mióta itt voltam, nem is bántam, Noah teljesen kisajátított, és a kéj eddig ismeretlen dimenzióiba ragadott magával... Arról, hogy hol volt, hova tûnt hetekre el változatlanul nem volt hajlandó beszélni.

4

A

2006. december

fajtámbeliek a lehetetlent imádják. Csupa -hatatlan meg -hetetlen... Adj nekik egy megoldhatatlan problémát, elkerülhetetlen veszélyt: nyomban elolvadnak a gyönyörûségtõl! A szemük lesütik, kipirulnak, mintha épp szobára vinnéd õket. Fészkelõdnek biztonságos bútoraik közt. A sunyi gecik. És még vigasztalan pofát is vágnak hozzá, hirdetik az ember melankóliáját! Nincs mit tenni: tárják szét a kezüket, majd újra össze; imára! És az akarat...! Az erõnek nevezett ostobaságnak ez a fattya, ahogy pávaként dülleszkedik! A bárhol bevethetõ, az adu ász. Valaha így okoskodtam: Történjék veled bármi, csak akard; vágd rá, hogy: akartad – máris te vagy az úr. Léptesd nászra az emlékezéssel, tégy kéretlenül vallomást: „Engem mindig vert a bátyám, pedig szeretett. Udvaroltam neki, hogy megússzam a verést, szûkölve mimikriztem, de egy hiénát nem csaphatsz be. Most éjjel van, megyek haza. Egy részeg üti a nõjét, végigveri a Körúton... Nem teszek semmit. Vérzik a gyomrom, befelé. Ahogy vérzik a szívem is. A méreg! Lassan szívódik föl, sohasem. »Csak ha akarod...« – súgja a Sátán. Bebújok mellé az ágyba, és hízelgek: »Igen, akarom ezt a fájdalmat. Jöjjön csak, úgyse bír el velem. Itt vagyok, szembemegyek vele, elõhívom az odúból, és rajta... Gyöngyfüggöny fedi testemet, egy merõ ékszer vagyok; kegyetlenség és megbánás, ti nem tudtok legyõzni!«” Hopp, zsombék a múltamban!... Egyszer gyenge voltam. Semmi büszkeség, se szégyen! A gulipán vízililiomokon lépdel, és nem süllyed el. Ennyivel kevesebbet éltem? Eh, ki törõdne velem? Életem úgysem enyém, hanem azé, aki lát... Az Ördög kancsal, mert az egyik szeme mindig a semmit nézi. Tessék: szakadék a szívben. Bele kell nézni. Szó és tett közt lebegek! Szóval: bele kell ugrani. – „Kell”?! Ez is a szív utasítása? – Gyorsan! Elõ az ötlettel, az én kis igazgyöngyömmel, ha már fulladozok érte! Szalmaszállal piszkálom ki magam ebbõl az örvénybõl. Figyeljetek. Azt mondom: Itt az idõ, és ezek a pontjai... Hajigáljuk egymás mellé õket! Minden hitványságnak és örömnek megvan a maga ideje, ami telik. Hopp, itt a pillanat: nincs teli az elõzõvel, és nem terhes egy késõbbivel, a lehetõségével se! Pokolba azzal, hogy bármi „megtörtént” vagy „meg fog történni” – úgy, hogy „megtörténhet”...! Ez itt a múltam és jövõm. Az egyikbõl nem következik semmi a másikra, az Univerzum végéig sem – ez itt a véletlen. Virrasszatok velem. Összefekszem a holtakkal. Anyám be akar jönni, kaparászik. Ahogy közelítek az ajtóhoz, egyre kevésbé hiszem, hogy nyitva van vagy zárva... Nem érek el soha a kilincsig. Ez itt az öröklét. * Nos tehát: lefekszem, lámpát oltok. Szürke derengés lapul a szobában. Nem veszek takarót. Oldalra fordítom a fejem, nézem a sötét függönyt, mögötte az ablakot. A csupasz falakat. Valami zavaros zenét hallok. Fölkelek, hogy kimenjek, megpróbálom fölkapcsolni a villanyt. Ijedten nyomogatom a kapcsolót, de semmi. Gyorsan kimegyek a nagyszobába, ekkor már csak a zenére tudok figyelni. Hiszen õ hív... õ keltett föl... Szétesõ zene, egyre hangosabban... Dehát, honnan jön ez? Ha nincs villany – honnan szól?!... Egy kijelzõ hisztérikusan pulzál a sötétben, a zene ordít. És minden a helyén. Kifutok az elõszobába, a bejárati ajtóhoz, hogy kimeneküljek, de a kis ablakokat akarom mindenáron kinyitni: és azokon rács van. Odateszem a kezeimet a szemem elé, a rácshoz, hogy lássam, tényleg tapogatok. Látom a kis kilincseket, de nem tudom õket megfogni. Dadogok a félelemtõl, a hátam mögött visít a zene, rohan a tarkóm felé... Fölébredek. Mozdulatlanul fekszem: nézem az ablakot. Ugyanaz a vetület, ugyanaz a sötétség. Újrakezdõdik, örökké. Halott vagyok. Minden valóságos. Visszamegyek a nagyszobába: a nehéz posztófüggönyök mind behúzva – mintha egy még fojtóbb sötétet párolognának –, ott bent üldögél az apám, az öcsém és a bátyám. Lehajtott fejjel, egyenesen ülnek a fotelekben, a szemük csukva, mélyen, ütemesen lélegeznek. Az ajkuk sem mozog, szép tisztán azt mondják: „Nézd, itt nem történik az égvilágon semmi. Mi csak ültünk itt, és rád vártunk, és te meg is érkeztél, látod. Írj nekünk valamit, szívesen elolvasnánk. De ha nincs hozzá kedved, akkor ne írj, ne írd ezt se, mert nekünk nem kell, minekünk nem, mi szeretünk enélkül is, minden nélkül is. Támogatunk, hogy visszatalálj hozzánk.” Leülök egy üresen hagyott fotelbe. Megnyikordul. Egy taktusnyi szünet. Valami motoz a tapéta alatt. Egyre halkabb; elcsitul. Tömött csend. „Ti tényleg szerettek engem, és jobban, mint megérdemelném, mert sok mindenrõl nem

HARCOS BÁLINT

Naiv Növény ÉLÕ PÉLDA

tudtok, hogy mit teszek veletek. Én még pénzt is loptam tõletek, csak azért, hogy tétlen maradhassak, hogy ne kelljen dolgoznom, és titkon eltartsatok engem. Elhiszitek? Hogy úgy érezzem, gyerek vagyok újra, és az is maradok, csak ne tudjatok róla. Hiába mondjátok hát, hogy erõs vagyok és bíztok bennem, mert én még gyenge sem tudok lenni. Biztos legyintenétek erre, de én valahogy nem tudok megbocsátani magamnak. Fene tudja? Lehet, hogy nem is akarok. Most is azon dolgozom, hogy próbára tegyem magamat, és leszámoljak mindenkivel, akit egy kicsit is szerettem – de titeket nem akarlak elhagyni. Pedig én mindig azt hittem, hogy az akaratom mindenható; és az is, csak ennek így nincs semmi értelme. És ezt is csak most mondom el, mikor mind alusztok, és nincs nappal, se éjszaka, se hajnal, se alkony. Most mit csináljak? Mondjátok meg, mit tegyek, és azt fogom tenni. Látjátok, én örökké azt hajtogattam, hogy nem tudok irigy lenni, közben úgy irigykedtem rátok, amiért segítetek nekem, hogy bosszúból lecsíptem a pénzetekbõl, amit néha rám bíztatok. Azt mondogattam magamban, hogy nektek ez semmibe se kerül, engem viszont úgyis megaláz. Ezért elveszem a fizetségem érte. De én még megvetni se tudtam a hálát, egyszerûen csak elsétáltam mellette! Dühös se voltam, hogy hálát kéne éreznem, és nem érzek, és még csak nem is gyötrõdtem a hitványságom miatt. Sõt, talán azért loptam tõletek, hogy így bizonyítsam be magamnak: én úgyse tudok megjavulni, mert lám, most is megteszem, aztán megint és megint! De az is lehet, hogy csak így próbáltam a közeletekben maradni. Nem tudom. Most már itt maradok veletek, végleg.” Csöng a fülem. Egy óra egy. A holtak kibejárnak a házban. A kulcs lebeg a zárban. Billeg az ajtó. Kikukucskálok. A résen át látom, hogy anyám áll a vécében, és matat valamit. „Te meg mit mûvelsz itt?” Szétfeszegetem az ujjait: üres a marka. A válla fölött meglátom, hogy egy fiók hever keresztben a vécén, tele nyugtatóval. Váratlanul mögé ugrok: „És ez mi? Mi?!...” Remegve sír, hogy csak egyet hadd vegyen be, csak egyet, két õrületecske közt. Csak egyet. „Igen?!”, fölkapom az egész marékot, belevágom a csészébe, és lehúzom. Feljajdul, mintha megütöttem volna. „Ezt most, ezt mért csináltad? Csak egyet akartam...! Nem, nem, nem, nem bírom tovább...! Gyûlölöm ezt az egészet!” Sír, és rázni kezd a vállamnál fogva, belém csimpaszkodik, dehát nagyon gyenge. Próbálom lefejteni magamról, megyek kifelé. De egyre erõsebben szorít, iszonyú ereje lesz, kitáncolunk az elõszobába. Ott hihetetlen erõvel elkezd rázni, és mintha rájönne egy titokra, hadarva folytatja: „Nem, nem is... igazából téged...” Hirtelen eltorzul, és üvöltve felém kap az arca: „Gyûlöllek!” Mit lehet ilyenkor tenni? Visszamegyek a nagyszobába. Apám, öcsém és a bátyám a fotelekben ülnek, alszanak; mögöttük egy ládaszerû ágyban anyám nõvére és a férje fekszenek, nyakig begombolva, szorosan. Leülök a földre. Egy tévé áll mellettem ferdén, halkan sistereg, a padlót sekély víz borítja. Egyszercsak belép anyám, kezében egy koszos likõrös üveg; az ujjai ragacsosak a vörös létõl; tántorog. Riasztó lassan lépked, mereven néz, az összes inát megfeszítve mímeli, hogy jól van. Mindenki elnémul. Megszólal a nõvére: „Most megint... mért Dáma

csinálod ezt?” Anyám tagolatlanul megrázza a fejét, hogy nincs vele semmi baj, de õket speciel utálja, és a szájában tartott italmaradékot hirtelen spriccelve rájuk köpi. Lehányja a fekvõket. Aztán bizonytalanul leguggol mellém, megsimogat, hogy most csak engem szeret, és nézni kezdi a tévét. Egy félig, ablakaljig ellepett vörös házat látni; mond valamit a ház „pajzsreliefjérõl”, melyet már nyalogat a víz, hogy az milyen szép. Végül kimegy az elõszobába. Kínos csönd követi. Fölállok, hogy bízzák rám, majd én elintézem. Kisietek a fullasztóan zsúfolt elõszobába; valakik követnek, a tér egy átjáróvá szûkül, a tömeg torlódik. Durván lökdösnek, taszigálnak. Mindjárt eltaposnak. A nagy sodrásban, lent a lábak közt észreveszek egy fiatal lányt, hanyatt fekszik, a szeme fönnakadt. Kilépek a tömegbõl. Nem tudom eldönteni, hogy lát-e vagy sem, rámnéz-e vagy nem. A szája elnyílva. Egy kartondoboz hever elõtte, benne néhány sajátkészítésû, fekete-fehér újság és lapos tárgyak. Aprópénzek világítanak körötte: a járókelõk dobták oda neki, mert õ: kéreget. Azt hiszem, igen, az anyám az. Engem csak a doboz érdekel: mi lehet benne? Egy bûvészdoboz. El akarom lopni. Elveszem – mint egy nyitott cipõsdoboz. Arrébb állok az átjáró szemközti sarkába, a dobozt leteszem egy ruhabálára, és átnézem. Egyszerû bûvészdoboz, szívszorítóan szegényes, a fénymásolt újság a trükkök leírását tartalmazza, rá van írva filctollal vastagon: „SEXY” és: „TRICKS”. Nézegetem, forgatom a többi kelléket: lapos kis kártyadoboz, és, mintha, egy kék fémdiavetítõ is volna az újságok alatt... nem tudom. Találok egy gyûrût. Közelrõl nézem, bonyolult szerkezetû, az oldalán, a peremén azt olvasom: „TÖRS EGY” vagy „EGY TÖRS”, a többit nem tudom kibetûzni. Érzem, hogy egy szitokkal folytatódik a mondat. Majd: „NEÉ EN LIDO 177?”, „DIED IN PRAGA 18??”. Anyám egy õséé lehetett, egy Törsé. Mindent visszarakok a dobozba. Megnézem, minden megvan-e. Nagyon vágyom ezekre a holmikra. Valahogy el kéne lopnom – erre gondolok –, de nem tudom, a lány észrevenné-e. Most rámnéz vagy nem? Félig nyitva a szeme. Ezt most el kéne vinni... Körbenézek. Majd odalépek az eszméletlen anyámhoz, leguggolok hozzá, és azt kérdezem: „Ugye nekem adod a varázsdobozodat?” – Egy tömzsi, himlõhelyes arcú nõ ugrik mögém, hogy most nincs látogatás, ne zavarjam a betegeket, nemsokára kiürítik a termet, és csak az anyám marad itt. Mintha megfogná hátulról a tarkómat, a keze nedves. Összébbhúzom

magamon az inget, de az is nyirkos. Kevés fény van, dohos félhomály. Remegés fut végig a nyakamon. A keze már az ingem alá nyúlkál, a körmével kaparássza a hátamat, a derekamat, egyre lejjebb... Odanyúlok, hogy elhessentsem... hogy elkapjam... de nem... nem lehet, mert... Még egyszer odakapok... Idegesen összerázkódom és – felébredek. Sötét van, a vízben fekszem. Megpróbálok gyorsan fölállni, de összecsuklom, a horpaszomba fájdalom hasít, mintha egy szöget vertek volna a lágyékomba. Föltápászkodom. Remeg a lábam. Tapogatom az elázott zsebeimet. Ácsorgok; topogok. A figyelmem, fegyelmem szétesik. Kifutok anyám után az elõszobába. A szúrós melegben a bejárat elõtt áll, épp menni készül. Odaszólok neki. Kedves velem, de csak takarékosan, amennyi erejébõl-kedvébõl telik, nem igyekszik, de valamilyen okból megjátssza. Én feszült vagyok, próbálom nem mutatni. Az elõtér rendetlen, lepusztult, mondom is ingerülten, hogy most nézze meg, hogy rohad a fal, mállik a vakolat, minden csupa mocsok. A dühömet egyre jobban kell lepleznem. Valójában nem is ez zavar ennyire, sõt az egész nem is zavar ennyire, de már nem tudom türtõztetni magam, hogy ne mondjam ezt. „Miért nem szeretsz engem?” – kérdezi ajkbiggyesztve, és kabátostul az ajtónak dõlve, zsugorban lecsúszik a padlóra. Én odaugrok hozzá, átölelem guggolva, a hajához szorítom az arcomat, és sírok: „Én ne szeretnélek?... Én?” – Ekkor már hallom, hogy egyre jobban keni el a szavakat, rájövök, hogy megint beivott, felnõtt vagyok, mintha kimennék, és egy pillanatra visszapislognék ide, egy nyílásból lesnék vissza, egyik szememet dugom csak ki, de visszarántom a fejem – „Ne menj ma munkába, maradj itthon” – ezt mondom neki. Beszél, beszél, hogy mennie kell, de fekszik tovább, elkeseredetten rázza a fejét. Nem veszem észre, hogy valami történik vele. A kövön fekszik. Egyszercsak hátraveti a fejét, homorúan kifeszül a mellkasa, és elkezdi nagy erõvel lehúzni a blúzát a nyakáról, le a melleire, mintha nem kapna levegõt, nézem, a nyaka csupa piros folt, „Rosszul vagy?”, fogom meg a kezét. Bólint, hogy nem, de csak nyöszörög, nézem, a jobb mellbimbója már-már kibuggyan a szövet alól, – ekkor veszem észre, hogy az arcával valami nincs rendjén. Eltorzul. „Juj” – ennyit tud csak mondani, ijedten. Hívni akarom a mentõket. Mintha fejébe szállna a vér, de nem vér az, hanem zsír: és az arca feltöltõdik, mint egy tömlõ. Mintha ödémás volna egy láb, egy kézfej, bortól alaktalanná hájasodva. Az arca már alig látszik, a teste vonaglik, megfeszül, lötyögteti a fejét, ezt a vízzel teli zacskót, mintha le akarná rázni magáról a vizet. Én ekkorra már pánikba esem, „Ez ödéma” – villan belém. Már csak a szemcsírái látszanak, az ajka vonala, felpüffedve, hullarózsásan. Felülte tem a fehér babát, nekitámasztom gyorsan a térdemnek, és oldalt a telefonért kapok, hívom a mentõket, de nem értem, mit sutyorognak, mintha nevetgélnének, közben anyám hangosan énekelni kezd, slágereket dalol, lassan levándorol arcáról a hullám, de az arc, ami újra megjelenik, már nem az övé, valaki másé, egy tetovált szájú, barnára rúzsozott modell dalol, óbégat, lállálá, lálá, és forgatja a szemeit. * Elég volt. Tûzre a családommal. Anyámat hozzáadták a saját apjához. Addig settenkedtek a nagyanyám, a dédanyám, ezek az SS-tisztbe ojtott GPU-õrnagyok, hogy ráállt. Kitombolta magát benne az úri Magyarország. T izenkét nagyperzsa égett el az ostrom alatt, egy szénpincében. Lángra kapott a sok száz zsáknyi keresztlevél, zárójelentés, hímzésminta. Ez az én porosz neveltetésem. Így hamvasztja el magát az ancien, keres egy gazdatestet... Fölébredek, ikszedszerre. Anyám ki-be lépked az ajtón ringatózva, egy lépés elõre, egy hátrálva, közben engem néz. Most él, most nem él, most szeret, nem szeret. Aztán mégis belép. Pipaszár lábak, felpuffadt has, mint egy kólikásé, a mája lelóg a földig. Letenyerel mellém. Rám helyezi finoman a kezét, épp hogy csak érint, az érintése szinte nulla, és azt dúdolja, hogy hagyjam el õt. Könyörög. Iszonyú kegyetlen leszek a rimánkodásától. – „Hagyjál már békén, pusztulj innen... Dögölj már meg, te hideg varánusz!” Megcsókolom – hirtelen eltorzul az arca, a szájához kap, mintha borotva hasított volna az ajkába. Halott anya mellett csak az lehet a jó, amit a kisfia tesz: nem? De õ nem fiúnak, hanem lánynak kezelt, aki átlát rajta: átlátott rajtam, hogy sündörgök, kihasználom, hogy gyerek vagyok, kajánul lesem, megfelel-e anyának, hogy a család kéme vagyok, alattomos, kétszínû, magamat sajnáltató, kislányos, szopránhangú kappan, aki „lopakodik az ágyhoz”. Folytatása a 19. oldalon

2006. december

KÕRÖSI ZOLTÁN

Délutáni alvás

T

alán mert úgy sütött a nap, hogy a forróságtól összeszorultak a házfalak, remegett az egyre súlyosabbá váló levegõ, felzúgott a szél, ahogyan átpréselõdött a házak között, és lassan úszkáló, sárga és vörös karikák csúsztak egymásra a felgyûrõdött aszfalt fölött, s olyan vakító volt a fény, hogy az árnyékok fûrészes peremén túl, az egészen fekete homályban csak káprázatként lehetett sejteni az összeolvadó bokrokat és köveket, egy túlhúzott rugó pattant el, vagy egy lapát zuhant a kõre, átható pendülés hallatszott a tér fölött, éles, visszaverõdõ hang, nem is történt más, csak ez a pendülés, koradélután volt, ki vehette volna észre, hogy éppen akkor megállt az idõ, megrekedt, s aztán már mozdulni se tudott tovább, valahol délután kettõ és három között, a Tompa utca és a Viola utca sarkán, a rácsos padon egy férfi ült, az árnyék és a fény õt is és a padot is kettévágta, az árnyék kútjából valami sárga meszesvödör derengett elõ, mintha a férfi abban mosná a lábát, holott nem tisztálkodott, egyszerûen csak hûsítette magát, mindkét lába a vödörben, a vízben, a cipõje pedig mellette, foszladozó, szürkére kopott edzõcipõ, mozdulatlanul ült ez a férfi, elõredõlve, a könyökével a térdére támaszkodott, lyukacsos atlétatrikó, a fej lehajlik, lecsüng a kéz, izzadó tarkóját verte a nap, de az arca árnyékban maradhatott, olyanok voltak az ujjkörmei, mint a száradó fakéreg-darabok, a vödör falán hosszúkás, fehér mészpettyek, apró remegések a vízben, szétfutó hullámkörök, aludt a város és elaludt a szél is, ezért volt a mozdulatlan forróság, holott éppen az elõzõ napon avatták fel az újonnan elkészült díszterünket, kora reggel furgonok érkeztek, padokat, asztalokat és paravánokat hoztak, kerekes kiskocsin tolták a zenepavilonba a tányérhalmokat, hangfalakat és mikrofont szereltek fel, és bekapcsolták a szökõkutakat is, a mi terünk közepén ugyanis két bálnahátú szökõkút díszeleg, kék és fehér csíkos bálnák, nem szívják be a levegõt, de vízoszlopokat fújnak fölfelé, úsznak csak egymással szemben, noha soha nem érhetnek össze, ellenben a hátukon kicsi medencében habzik a víz, s ha süt a nap, akkor a Balázs Béla utcából ide jönnek strandolni a gyerekek, ezen a reggelen azonban az ünneplõké lett a tér, vagyis idegeneké, hiszen a tér körül lakókat senki nem hívta az avatásra, fehér inges férfiak és szandálos nõk ácsorogtak a díszburkolaton, az ökölnyi, fehér kockaköveken, amelyek éppen olyanok, mint a lisszaboni utcák burkolata, szólt a zene a hangfalakból, és csillogtak a felterített tányérok, a tér lakói pedig az ablakokból nézték az ünnepet, csupán néhányan sétáltak le a paravánokig, ahol felragasztott képek mutatták, milyen a volt a terünk egy évvel ezelõtt, s miképpen történt az építkezés, innen jöttünk és ide jutottunk, rövid idõ alatt ez belátható, éjszaka még semmi nem utalt itt erre a mulatságra, az új lámpák sárga fénye megfestette a kockaköveket, egy fehér inges férfi vágott át a két zenepavilon között, megállt egy pillanatra, mintha nagy szélben tartaná nehezen az egyensúlyát, az én szívem egy kis kazán, kiáltotta hátrahajtott fejjel, felfelé, a csillagos ég felé, kitárta a karjait is, mintha repülni akarna, az én szívem egy kis kazán, dohog, de szeretni tud igazán, így, kitárt karokkal vitorlázva indult tovább, ám a fejét már lehajtotta, maga elé nézett, és nem énekelt, vitte magával a fehér ingét, ezen az éjjelen történt az is, a lépcsõházunkban betörõk jártak, a lakókat nem is a betörés tény lepte meg, hanem a módszer kifinomult tökéletessége és szemérmetlen bátorsága, ugyanis a hívatlan vendégek olyan lakásokba mentek be, ahol a háziak egyébként békésen aludtak, elfordították a bejárati ajtók üvegablakának kilincseit, éppen csak annyira vésték ki, roncsolták szét az ablakkereteket, hogy a fogóval hozzáférjenek, kinyitották az ablakocskákat, s így már benyúlhattak a kilincshez és kulcshoz, nálunk zárva volt az ajtó, és a kulcsot se találhatták, mondta Zsakay úr, aki a második emeleten lakik, ezért csak valami kampóval húzkodták ki az ablakon, amit elértek, kabátokat, cipõket, bármit, ami akadt, még a kis cipõsszekrényt is odavonszolták, csendben, hiszen mi meg mit se sejtve aludtunk odabent, majd az ablakot

is visszahajtották, amikor elmentek, csupán a rendetlenség mutatta, hogy nálunk jártak, végsõ soron még azt is gondolhatnám, hogy szerencsénk volt, a ruhákat megtaláltuk a kuka mellett, a kapunál, és a kisablakon a két nyersen világító seb nem hagyta elfelejteni a behatolást, ez a két sérülés azonban éppen olyan volt Zsakay úrnak, mintha a bõrét roncsolták volna szálkássá, hiszen õ, amikor délutánonként hazaért, alig várta, hogy az ajtón belülre kerüljön, már az elõszobában lehúzta a nadrágját, pontosabban a liftben felfelé megoldotta az övét, lehúzta a sliccén a cipzárt, és a küszöbön átlépve valósággal letaposta magáról a nadrágot, lerúgta a cipõt, hogy egyiket se kelljen a kezével érintenie, alsónadrágban sietett a fürdõszobába, szappannal csutakolta a tenyerét, csak amikor már ezzel végzett, akkor nyugodott meg, hogy odakint, az ajtón kívül maradt a külvilág, s a lefolyó elnyelte mindazt, amit abból a világból kényszerûen magával hozott, a csapot is úgy zárta el, hogy a bal tenyerébe vizet gyûjtött, jobbal zárt, majd a csap érintését is leöblítette, ezek után vette le az ingét, s hátradõlt a fotelban, addigra a felesége rendszerint összehajtotta már az elõszobában maradt nadrágot, a cipõket is eligazította, kifûzte, hogy reggel elég legyen belelépnie, Zsakay úr mindeközben a feje fölé lógó vízipálma leveleit nézegette, egészen közelrõl bámulta õket, hogy lássa rajtuk a saját lélegzete rezdüléseit, évek óta tanult már beszélgetni a növényeivel, nem azért, hogy a növények, a virágok értsék a szavait, hanem õ akarta meghallani a növények beszédét, mint egy indás, húsos növény, mondta még valamikor a feleségének, olyan volna a társalgásunk, például egy virág, ami belenõtt a vakolatba, a téglák közé, a falakba, semmi hang, csak ez a növekedés, igen, válaszolta a felesége, a nadrágodat beakasztom a szekrénybe, ha nem bánod, de az inget kimosom, nem lehet, sóhajtott hát ezen a reggelen Zsakay úr, bezárnánk az ajtót, hogy kint rekedjen a világ, de ez a két nyers seb mutatja, hogy mindig vannak, akik ezt a zárat feltörik, bátrak és ügyesek, ráadásul hiányzik belõlük a szemérem, közben hangolni kezdett az egyik zenepavilonban a fúvószenekar, a trombita és klarinét hangja néhány pillanatig összekeveredett a bekapcsolva maradt gépzenével, évekkel ezelõtt Zsakay úr a hazatértekor látta, hogy villog a telefon mellett az üzenetrögzítõ piros jelzõgombja, egyetlen üzenetet talált, ám hiába hallgatta vissza újra és újra, egy szót sem értett belõle, holott kezdettõl valamiképpen kétsége se volt, hogy egyébként az üzenet neki szól, s nagyon is fontos volna megfejtenie, fiatal férfi beszélt a szalagon, izgatottan, kapkodva, ám Zsakay számára ismeretlen nyelven, hiába próbálta azonosítani, még csak arra se jött rá, hogy milyen nyelven beszél, mintha valami újlatin nyelv lett volna, magánhangzókkal telített, lágy hangzással, ám, éppen akkor, hogy a fiatal férfi hangja is kapkodóbbá vált, pattogó és recsegõ, dobütésszerû rövid szavak szaporodtak el, azt hittem te szóltál, nyitott be a felesége, amikor már ki tudja hányadszor hallgatta végig az üzenetet, igen, mintha a te hangodat hallottam volna, hetekkel késõbb Zsakay már emlékezetbõl is idézni tudta a fiatal férfi szavait, pontosan utánozta a hanghordozását, ám soha nem találkozott olyan emberrel, aki értette volna az üzenetet, meglehet, az a nyelv nincs is, vagy csupán egy férfi beszéli, mondta egyszer egy kollégája tréfásan, ám onnantól Zsakay nem tudta kiverni a fejébõl a gondolatot, egy üzenet, ami egy nyelv utolsó szavaival szól, egy üzenet, ami neki akart mondani valamit, a vízipálmát odaállította a telefon, az üzenetrögzítõ mellé, egészen közel a fotelhoz, hogy a karfáig hajolhassanak a levelei, bekapcsolta a gépet és nézte, miként rezdülnek meg a levelek, mintha apró hullámok indulnának egy vödörnyi vízben. A néhány pillanatnyi zûrzavar után azonban lekapcsolták odakint a téren a magnetofont, és játszani kezdett a fúvószenekar, tányérsapkás férfiak fújták a Herkulesfürdõi emléket, a zörgõ kiskocsikkal pedig meghozták a pincérek az elõre melegített ennivalókat is, a fehér inges emberek közül néhány felállt a dobogóra, a mikrofonhoz, s amikor elhallgatott a zene, beszédek kezdõdtek,

majd újra fújni kezdte a zenekar, s akkor már a tányérok és az evõeszközök is csörögtek, és Zsakay úr látta, hogy a házunk kapuján kilép és sétálni indul a pitbullos ember, az a férfi, aki az ötödik emeleti lakásában két vérebet nevelgetett, egy barna tigriscsíkosat és egy fehér-barna foltosat, minden nap kétszer felváltva indult sétálni velük, buggyos, terepszínû katonai gyakorlónadrágot viselt és fakózöld, vállnélküli atlétatrikót, a kutyákra viszont nem adott szájkosarat, csupán a pórázt csatolta rájuk, alacsony volt, köpcös és görbe lábú, éppolyan döcögve járt, mint ahogyan a kutyái billegtek, és a kopaszra nyírt feje is úgy csillogott, mint a kutyaszõr, s két oldalt éppen olyan pofazacskók lógtak le az álla mellett, mint a kutyáinak, amikor körbesétálták a teret, figyelmesen méregették az idegen ebeket, különösen a kisebb testû kutyákat, s a terepszín nadrágos férfi, aki egykor házmestere volt a mi házunknak, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy adott esetben az õ pitbullja néhány másodperc alatt tépné darabokra a másik kutyát, a tigriscsíkos és a foltos is, jól idomított harci állat, aki gondolkodás nélkül teljesíti a parancsot, a vérében van az ölés, most azonban ezen a reggelen nem harci kutyával indult útra az atlétatrikós, hanem egy sötétkék babakocsit tolt maga elõtt, terepszín nadrágban, fakózöld trikóban lépegetett, és a babakocsit éppen úgy fogta, mintha a véreb pórázát tartaná, éppen úgy indult körbe-körbe, mint ahogyan a kutyáival sétálni szokott, a pofazacskói megremegtek a lépések ütemére, és a tüskésre nyírt haja csillogott, csakhogy most abban a kék kocsiban egy aprócska csecsemõ aludt, nem zavarta az sem, hogy a fúvószenekar újra rázendített, talán csak az volt az egyetlen különbség, hogy ennél a sétánál az egykori házmester nem állt szóba senkivel. És amikor véget ért az ünnepség, elõbb a fehér inges vendégek mentek el, majd megérkeztek újra a furgonok, és fordított sorrendben, mint ahogyan reggel kipakoltak, most szépen visszarakták sorban a tányérokat, paravánokat és asztalokat, mire elvonult a zenekar, addigra hazatért a pitbullos ember is, délutánra már csak a két csíkos hátú bálna fújta a vizet, és a Balázs Béla utcai gyerekek kiabálása összevegyült a csobogással, aztán az este beálltával lekapcsolták a szökõkutakat is, s a téren csupán a két sárga mellényes biztonsági õr maradt, igaz, õk pedig behúzódtak a házunk elõtti nyilvános vécé elõterébe, mert a magukkal hozott kistévén ott nézték a futball-világbajnokság Brazília–Horvátország mérkõzését, nem maradt tehát már a téren csak a vízszag, az új lámpák sok-sok sárga fényköre, és a fehér macskakövekrõl visszaverõdõ csillogás, éjszaka rövid idõre feltámadt a szél, felzúgott, ahogyan átpréselõdött a házak között, nahát, ez a hang egy réges-régi barátnõmre emlékeztet, mondta a fehér inges ember, akármit evett, folyton szellentenie kellett, másnapra azonban a szél is megállt, úgy sütött a nap, hogy a forróságtól összeszorultak a házfalak, remegett az egyre súlyosabbá váló levegõ, és lassan úszkáló, sárga és vörös karikák csúsztak egymásra a felgyûrõdött aszfalt fölött, s olyan vakító volt a fény, hogy az árnyékok fûrészes peremén túl, az egészen fekete homályban csak káprázatként lehetett sejteni az összeolvadó bokrokat és köveket, a férfi, aki a Tompa utca és a Viola utca sarkán üldögélt, kiemelte az egyik lábát a meszesvödörbõl, hagyta, hogy a kõre csöpögjön a víz, aztán felhúzódzkodott, és a jobb bokáját a bal térdére fektette, elõbb csak nagy gonddal, elmélyülten nézegette a talpát, majd a lábujjai közé túrva kisodorgatta onnan a felgyülemlett koszt, a leszáradó bõrdarabokat, amikor végzett, akkor a bal bokáját fektette a jobb térdére, s megismételte a mûveletet, a kipiszkált göböcskéket visszapotyogtatta a vízbe, s le a kõre, a díszburkolatra, a cipõi mellé, sokáig dolgozott, majd visszaengedte a meszesvödörbe a megtisztogatott lábait, mozdulatlanul ült, izzadó tarkóját rendületlenül verte a nap, de az arca árnyékban maradhatott, a könyökével a térdére támaszkodott, a fej lehajlik, lecsüng a kéz, olyanok voltak az ujjkörmei, mint a száradó fakéreg-darabok.

5

LÁSZLÓ NOÉMI Üveggömb Zenét sem hallok, kép sem jön elém. Úgy sem teszek, mintha megérteném: mi ez a légüres tér körülöttem. Akkorát estem, és mégsem ütöttem meg magam. Nincs föld. Szilárd alap. Cikázik az idõ, mint égzengés elõtt a madarak. Csendes vagyok, nyugodt, semmim se fáj. Forró és fényes higanycsepp a táj. Lefele gördül Isten tenyerén. Távoli a teremtés, hogy volna enyém? Ehhez kellene hozzászokni lassan. Mint üveggömböt hervadó lugasban ver az esõ, rángat a szél, éget a nap, így lesz hozzájuk hasonlatosabb fakó, fonák, bizonytalan színem, míg leereszkedik, rámolvad szelíden az ég, és úgy teszek majd, mintha érteném – de megérteni nem fogom sosem.

TÁBOR ÁDÁM magasan magasan fölöttem magasan hatalmas szél rohan itt lenn alig fúj ülök mozdulatlanul – magasan magasan fölül hatalmas égbolt terül én csak bámulom alul – körben sok hatalmas faúr fölém magasul összehajolnak köszönnek az égboltnak – magasan magasan madarak repülnek csivognak bukdosnak én maradok hallgatok alul mozdulatlanul –

rács aladár rács aladár szabad cigány bachot billent cimbalomján scarlatti szól keze nyomán couperin ahogy soha talán japángyerek magyar cigány felesége francia lány genfben igor és aladár hangszert csinál kottát talál a torbágyi mestercigány láttán halltán sír a milán s ha a sírás se marad már szól cimbalmán rács aladár

6

2006. december

SOLYMOSI BÁLINT

II/3/a „Egy éjszaka veszélyei és iszonyatai...” Kezdett volna nagyapám a saját történetébe, de még azért elmeséltem neki, csodálatos mód éppenséggel a Tatának, hogy néhány napja milyen lidérces álmaim vannak, és hogy ezek (szinte biztosra vehetõ) az új falvédõ miatt lehetnek, amelyet anyám vásárolt a cigányoktól. Ezen a falvédõn az éjjeli enciánkék égbolt elõtt egy elhagyott kastély áll a telehold vöröses fé- zõségi tájék tárul elénk. Eszerint a táj kettõs tanyében; a toronyból denevérek csapnak ki, va- gozódása (rétség és mezõség) már a kora kölamivel arrébb sólyom vadászik, odalent a kert- zépkorra kialakult. A rétséget a Körös folyót öveben farkasok járnak; talán azért választotta zõ üde rétek és mocsarak alkották, míg a mezõanyám ezt, mert már nincs sem ereje, sem tehet- séget a magasabb térszintek szárazabb pusztája sége mesélni nekem, folytattam, és ezzel, vélte, és annak már szántóföldi mûvelés alá került egy csapásra elintézheti fantáziámat és a világ- területei. Magasabb homokhát volt a Demeter, gyetem iránti irracionális kíváncsiságomat. „Egy és mögötte löszbõl az „Öthalom”, de képtelenség éjszaka veszélyei és iszonyatai...” Indult volna lett volna földmûvelést folytatni akár Öthalomnagyapám tehát az emlékei irányába, ám ezúttal nál, akár Demeternél, utóbbinál a mély homok is közbevágtam; hogy õ még ezt nem is látta. miatt... Mégis mindegyre megpróbálkoztak vele, Ezt az elborzasztó, sötét erõket felvonultató hol a helyi lakosok ötletétõl, hol felsõbb hatalszõttest, és nagy valószínûséggel nem is fogja, maktól vezéreltetve. Mindenesetre tehát ezek mert általában nem jön bennebb a verandánál, voltak a környék messze legmagasabb helyei; ezért is ámultam el, hogy ahol Tatával megállunk, illetve az elõtte lévõ sámlinál, esõ esetén a nagy- egyrészt mert megérkeztünk a szõlõbe, másrészt anyám szobájából a verandára nyíló kemenceajtó mert a távolba mutatva valamit újfent mondani melletti széknél; azonnal leül valamelyikre, szándékozott, hogy tehát a szõlõtõkék szomszédtérdére helyezi tenyerét, és teljes nyugalommal ságában, mélyen a talajba süllyedve egy csónak és ugyanily bizalmatlansággal néz körül. Aztán körvonalai rajzolódnak ki. A csónak lepusztult, felnevet. Erre most is felnevetett. És, mondtam, de jól láthatóak a gerendák, a szögek, a deszkák, majd’ elfelejtem, ennek a romos fekete kastély- melyek illesztései közül a gyerekek kiszedhették nak az ablakain pókhálók vannak, az egyik a szurkot, hogy pókokra vadásszanak vele. Álközepén pedig egy hatalmas pók; egészen félel- lunk, én is arra nézek, amerre nagyapám karja metes. Nagyapám vigyorian nézett rám, tekintete mutat, még tovább, északnak, a „Balogh tanya” tiszta volt és határozott – egyelõre csak felé. Az abszolút értelmetlenül és céltalanul, a hümmögött. A szõlõ felé tartottunk, biciklijein- felhõk módjára elúszó percek, órák irányába, ket magunk mellett tolva. Nem azért, mert enyhe amelyektõl, anélkül hogy várnám (mint késõbb emelkedõ következett, fel a „Demeterre”, hanem kiderül), végül is a legtöbbet kapom. „Az egyik mert annyira mély volt a homok. Még kora reggel legrégebbi földbirtokos család volt itt a nekiindultunk, de a nap már egy dohánypapír környékünkön a Balogh.” Szólalt meg nagyavékonyságú réteget átmelegített, és a talpamat pám. „Na és képzeld el, fiam...” (Ha jó kedve (merthogy mezítláb voltam) nem égette ugyan, volt, mindenkit fiamozott.) „Volt a kegyelmes de azért igencsak jólesõ, izgalmas járást bizto- úrnak egy gyönyörûséges, kifürkészhetetlen tersított a homok hõmérséklete, a szinte forrótól a mészetû lánya; szép barna bõre volt és nagy kék hûvös érzetéig, ahogy elsüppedtem benne bo- szeme. Egyszer – még legény voltam – az káig. Jólesõ megnyugvás töltött el minden egyes uraságot kísértem el vadászatra, mert azt szerette, esetben, mikor a házat elhagytam, és a kiserdõbe, ha én vagyok mellette. Akkoriban még sok vad a „Bivalyosba”, a „Rétre” vagy az ártérre men- járt errefelé; õzek, nyulak, vaddisznók, mindentem, annak ellenére, hogy ez gyakran azt jelen- féle madarak. Ahogy kell, éppen csak világotette, munkára fogtak. Ahogy valamelyik sodott, már kinn voltunk leshelyeinken a kutyáterületre eljutottam, amely az arra tévedõket vagy inkkal. Több remek állást, honnan nem egy szép az arra dolgozókat az elhagyatottságra és az otthonosságra egyaránt emlékezteti, de valójában (én ezt világosan láttam) önmagukban már túl vannak a jártasságnak efféle körein – magam is egy felismerések és kényszerû tettek nélküli világba jutottam... Végtelenül csöndes lettem, holott a feladatra való felszólítás pillanatában, bármifajta dologról lett légyen is szó, elszörnyedtem. Most is munkába mentünk Tatával, szõlõt karaszolni. Nagyapám, ahogy mindig, bakancsot viselt, felhajtott szárú szövetnadrágot és világos kockás flanelinget, sötét mellénnyel. A gyûrött, kakaóbarna kalap tarkójára hátracsúsztatva. Vékony, szikár férfi volt, minden dolgában akkurátus és megbízható, mégis inkább úgy látszott, szinte felelõtlen könynyedséggel viseli az életet, talán azért, mert független ember tudott maradni a szûkebb közösségi és az úgynevezett történelmi kötelezettségei ellenére. Ez a sajátossága látszott õsz, mindig csapzott, kócos haján, mely elõhuncutkodott kalapja alól, és több napos borostáján is. Az út baloldalán szikes pusztaság volt, amit idõrõl idõre megpróbáltak betörni, akkortájt éppen dinnyét termesztettek; a jobb oldalán iszapos agyag volt, arrébb löszhát, napraforgóval és kukoricával, megannyi sikertelen próbálkozás ezeknek a földeknek a megmûvelésére. Amerre a szem ellátott, szikes gyepet vagy pusztai mocsarat látott, de leginkább csak száraz legelõt, száraz réteket és kisebb nádasokat, az elszórt tanyáknál néhány fát, szürke nyár vagy mezei szil, akác, és a szántóföldeken valami silány növényfélét vagy a maradványát, a talaj a felszínen ugyanis többnyire iszapos agyag és szikes agyagos iszap, valamint kisebb foltokban infúziós lösz vagy homokos iszap. Egy középkori határleírásból már egy jellegzetes, fátlan, rétekkel, cserMûvésznõ jékkel és szántóföldekkel váltakozó me-

Életjáradék (prózatételek) õzbakot hoztunk már terítékre, kipróbáltunk, de hiába leskelõdtünk, a vad csak nem jött; pedig még a vályogvetõ cigányokkal is találkoztunk induláskor, és azt énekelték nekünk, hogy Tekintetes disznóláb, toljad erre a pofád! De még véletlenül sem akadt utunkba semmiféle vad, amire érdemes lett volna lõni. Így múlt el a nap, vannak ilyenek. Már ránk esteledett, amikor hazafelé szedtük lábunkat; de éreztem a Baloghon, hogy igyekezete nem a hazajutásért van, hanem valami más hajtja, ösztönzi. Az egyik vadváltónál meg is állt; teljesen negligált hely volt az... (Nagyapa átvett idegen szavakat a földbirtokos úrtól, és azokat néha, meglepetésszerûen, élvezettel használta.) Szóval, ha valahonnan, onnét ki nem jön semmi. Gondoltam. Amott tarló volt, felõlem bozótos. Itt megállunk, húzta grimaszra száját az uraság, ide kell, hogy jöjjenek. Azzal odébb is sétált úgy százhúsz lépésre. Mindjárt, ahogy fejcsóválva elfoglalom helyemet, hátamat egy fa törzsének vetve, már hallani is lehet a zörgést, aztán a csörtetést, aztán semmi. A fa mögé húzódtam, elõkészítettem az acélcsövû Piepert, és aztán megint hallani lehetett, a következõ pillanatban meg már látni is, a vaddisznók észveszejtõ gyorsasággal futnak ki a nyiladékon. De mivel olyan volt a pozícióm, meg a sötét miatt is, én nem tudtam lõni, s a disznók nyomban a Balogh nagyságos úr felé iramodtak, izgatott várakozással ki is figyelek a fa mögül. Abban a pillanatban dörrent a fegyver, és repült le a fejemrõl azonnal a kalap. Valami égette a halántékomat. Egyszerre csak mögöttem is zörejt hallok, és sóhajszerû valamit, hogy Istenem...! Odafordulok, így térdelve, és megint érzem az égetõ fájdalmat, de most már a mellkasomban. A golyó a mellcsontomat végigléniázta. Azért még, ez alatt a kifejezhetetlenül rövid idõ alatt, arra is futotta, hogy felderítsem, ki volt a hátam mögött, illetve mellettem. Na, és képzeld csak, a földesúr lánya volt az. Soha nem derült

rá fény, mit keresett ott, hogy került oda. „Veszélyekkel és iszonyatokkal néztem farkasszemet egész életemben...” Mondta a nagyapám, megnyalva kiszáradt szájszélét. „Nagy szerencsém volt, különben hideg embert csinál belõlem az a bolond ólomdarab. Vagy ugye, a kisasszonyból. Mindenki úgy is vette, õ nekem köszönheti az életét; leginkább a Balogh. Nem is volt különösebb gondom a hatalmasságokkal, akár az elsõ világháború, akár a második után voltunk, nekünk mindig volt, fõleg ha olyan sárrítes lett a környék; akkor aztán volt gácsér, vadtojás, hal meg mindenféle. Azért, mert vadászni mind vadászott, az anyja hétszentségit, az úr is és az elvtárs is, az én hírem meg maradt, és lehet, hogy emiatt a régi történet miatt...” (De attól még nagyapám mind a két világháborút megjárta, és a felesége sem a Balogh kisasszony lett.) Hogy lett vége ennek?, kérdeztem Tatát. „Ennek úgy lett vége, fiam, hogy eszméletem vesztve elterültem az avarban; de még annak elõtte, hogy a fegyver kihullott volna a kezembõl, sikerült egy remek disznót eltrafálni.” Ez igen, ez igen! Ájuldoztam, némi visszafogottságot erõltetve magamra, mert nagyapa az ilyen történetek után is inkább kedvelte a – ha nem is hûvös, de – értõn tartózkodó reakciót. Továbbindultunk a szõlõ másik vége felé, ahol a földbe ásva, nádtetõvel, egy kis kunyhó állt, hogy a falának támasztva árnyékba helyezzük a bicikliket. Egy nagyobb dió- és egy cseresznyefa is volt a közelében; a diófa alá ültünk, hogy harapjunk valamit (kenyér, szalonna, zöldpaprika). Aztán nagyapám lement a veremszerû lyukba, és egy kisebb pohár borral a kezében mászott föl; szertartásosan emelte szájához, de rögtön utána nyugtalan mosoly jelent meg az arcán. „Mindjárt elfogy.” Mondta. Tatát az elsõ világháborúban a nyugati frontra, a másodikban az északi frontra vitték, de ahogy a vadászbalesetét, mind a kettõt megúszta kisebb sérülésekkel, és még mielõtt az is, meg emez is véget ért volna, ahogy õ állította, gondolt egyet, és elindult hazafelé. A háborúról szóló elbeszélései nem hasonlítottak senkiéhez az akkoriban általam hallottak közül, és leginkább a pr o domo felfogása végett, ugyanis egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elõl, hogy ezek a háborúk nem a hazáért, a szabadságért vagy az Istenért folytatott küzdelmek, hanem a húskimérésre adott alkalmak. Ezért aztán a kedély védelmébe helyezte magát, nyíltan hülyézett oroszt és németet, románt és magyart; vagy véresszájú baromnak nevezte a bakát, a hadnagyot, a tábornokot, mindenkit, akit magával ragadott az öldöklés, az iszonyat, tehát a háború. Viszont ez a fajta magatartás kötelezõ nagyvonalúsággal járt – megmenteni a helyzetet, kihúzni a csávából a többieket is. Így azután ezek a történetek nem a hõsiességrõl szóltak, hanem némi áldozathozatalról – hogyha õ valakivel rendes (Tata ezt a szót használta), akkor az is rendes lesz vele. Én is rendes voltam vele, mert õ is rendes volt velem, annak ellenére, hogy általában vagy „nagyfejûnek” vagy „tökkelütöttnek” szó lított; nem esett jól, de hát tudtam, igaza van. És már csak azért sem volt szabad megsértõdnie a lelkemnek, mert õ, a nagyapám volt az egyetlen, kirõl úgy véltem, hogy megismerhetet len, és az ismeretlenben csak egy ilyen ember tud eligazodni. Vagyis segít egy halott világban tájékozódni, fényt deríthet faliszõnyegem sötét törté netére. Kiráncigált a homokból, nem kézzel vagy hangos szóval, hanem szemöldöke felhúzásával, hogy menjünk akkor, karaszoljuk meg a szõlõt. Menjünk.

2006. december

M

ikuláskor klakkba-frakkba vágjuk magunkat kedves fe leségemmel, nem a csokoládét (vagy virgácsot) hozó Miklós püspök tiszteletére, hanem azért, mert nagyszabású ünnepi vacsorára vagyunk hivatalosak, ugyanis több – 1956 óta Angliában élõ – magyarral együtt ünnepeljük meg szigetlakó mivoltunk fél évszázados fordulóját egy londoni klubban. Lesz a társaságban befutott építész és jeles könyvillusztrátor, az utóbbi már Magyarországról látogat ki, mert tavalyelõtt, hirtelen elhatározással, visszaköltözött zalai szülõfalujába. Ötven évvel ezelõtt, tizenkilenc éves nagyreményû ifjúként, a linzi menekülttáborban aszalódva vártam, hogy bejuthassak Franciaországba, vágyaim városába: Párizsba, hogy ott festõnek állva, új Picassóként kápráztassam el mûveimmel a világot. De a franciák akadékos bürokratáknak bizonyultak, és egyheti táborélet után még mindig Linzben voltam. December hatodikán vöröskeresztes nénik narancsot osztogattak, és két bús cigány, sokakat megríkatva, a mikrofonba húzták a Himnuszt. Másnap jelentkezni lehetett angliai bevándorlásra, és estére már landolt velem a repülõgép Londonban. Egye fene Párizst! Mivel a sztálini idõkben teljesen el voltunk szigetelve a Nyugattól, Londont úgy képzeltem el, hogy ott mindig köd van, esõtõl csillog a macskakõ, és az utcákon Twist Olivérek osonnak, készen a zsebtolvajlásra. Ehhez képest szabályosan elszédültem a Piccadilly autóforgatagában, a masztodonokként robogó, emeletes piros autóbuszok között, a hatalmas neonhirdetések villogása közepette. Hamarosan eljött a karácsony, az utcasarkokon az Üdvhadsereg rézfúvósai umpappázták a zsoltárokat, jótékony célra

H

arminc év. Milyen hosszú idõ. És milyen rövidnek fog tûnni a kétszer ennyi, ha az ember megéri. Sok mindent láttam ezalatt a harminc év alatt. Mégis, gyakran abba a hibába esem, hogy földrajzi elhelyezkedéstõl teszem függõvé az emberek viselkedését: azt gondolom, hogy valahol máshol, távol, ezt vagy azt biztosan jobban csinálnak. Aztán, amikor elérkezik az idõ, hogy megtapasztaljam, látom, hogy nem teszik másként... Harmincéves kor az az idõ – legalábbis számomra – amikor már gyermekkorom barátságos nénijei és bácsijai, családi barátok szörnyû betegségekben szenvednek, vagy csendben meghalnak. Ez jelzi az idõ múlását, mégha én a tükörbe nézve ezt magamon nem is veszem észre. Azon kedves ismerõsökrõl, akik valamikor mosolygós, aktív emberként szórakoztattak, mint kisgyereket, egyre gyakrabban érkeznek hosszantartó kórházi kezelések és halálhírek. Amikor harmincéves vagyok, ezekre az emberekre is gondolok. És arra, hogy alig több, mint még egyszer ennyi idõ múlva én jelenthetek majd kórházi vagy halálhírt olyanoknak, akik szemében én leszek lassan bácsi. Egy kis közép-európai országban, szeretetteljes környezetben felnõve az ember érzi magát valakinek, hajlamos azt hinni, hogy körülötte forog a világ, hogy ha nem is érte történik minden, akkor is fontos része a történéseknek. Azt hiszem, a világlátás ebbõl a szempontból is személyiségformáló. Ahogy kinyílnak a határok, és kinyílik a látó, keresõ és tapasztaló ember szeme, rájön, hogy jelentõsége nemhogy kevesebb az elképzeltnél, hanem már-már jelentéktelen. Semmi nem történik érte, mi több, bármi, ami történik, nélküle is megtörténik. Kiszakadva környezetünkbõl szembesülünk saját jelentéktelenségünkkel, a ténnyel, hogy milyen könnyen arrébb tehetõ, bántalmazható, sebezhetõ és lesöpörhetõ porszemek vagyunk a világmindenségben. Az emberek millióit látva, meghallgatva a problémáikat, megfigyelve az életüket tapasztalhatjuk csak igazán, mennyire elveszünk ebben az emberekkel helyenként mesterségesen túldúsított embertelenségben... És milyen könnyen átsiklunk súlyos betegségek, terrortámadások, halálesetek felett. Az élet megy tovább, mondjuk magunknak. Ez nem több, mint olcsó, bár alkalmazható túlélési taktika, ami talán mindaddig mûkõdik, amíg állítólagos barátaink és szeretteink át nem siklanak a mi gyászhírünk felett. Hiszen az élet számukra folytatódik. És ez a tény legitimizálja és megengedhetõvé teszi – sajnálatos módon –, hogy úgy kezeljük az ilyen híreket, ahogyan kezeljük. Ha elképzeljük egy pillanatra, hogy milyen a lehet a földi, számunkra itthagyott élet, miután eltávoztunk, hogy belegondolunk abba, hogyan szól majd egyik volt munkatársunk a másikhoz, miután mi már nem vagyunk közöttük, vagy hogy hol áll meg a villamos, nem packáznak-e az ügyfelekkel továbbra is a hivatalnokok, és még folytathatnám!, akkor láthatjuk tulajdonképpen igazi jelentõségünket: mert semmi sem változik. Valakivel kevesebb lesz, néhány közeli barát és a család számára remélhetõleg többek leszünk, mint egy rossz hír, de alapjában véve minden folytatódik. Hát ekkora a mi jelentõségünk, így az enyém is.

SÁRKÖZI MÁTYÁS

Fél évszázad... gyûjtöttek. Egy régen Angliában élõ távoli rokon ünnepi vacsorára invitált: sült pulyka domborodott a tálon áfonya szósszal, és a lakomát focilabda alakú puding zárta, tetején kékes szesz-lángocskával. A köznapi ételek elég rettenetesek voltak: faggyús birkacobák és angol kolbász (amelyrõl még ma is úgy vélem, hogy bizonyára darált zoknival töltik hús helyett). Az esõ vízszintesen esett, és gyakran lepte köd Londont. Az ide menekült magyarok közül számosan (azok, akik megtehették) visszamentek (visszidáltak), mások igyekeztek továbbállni Amerikába, Ausztráliába. Pedig az Unió tagjaként közben európai módra fõzni is megtanultak a britek... Pilinszky János mondta egyszer, hosszabb látogatása alkalmával, hogy Anglia elég különös és idegen, de ha felfedeztük a meghitt sarkait, akkor élhetõ itt az élet. Így is van. A pubban, a kandalló elõtt iddogálva, megbékélhetünk a kinti zegernyével, nyáron pedig nagyon kék tud lenni itt az ég, és nagyon zöld a fû, amelyen hófehérbe öltözve krikettet játszanak az angolok. (Ötven év nem volt elegendõ, hogy e sportjáték szabályait megismerjem. De milyen sport az, amelynek a mérkõzésein teaszünetet iktatnak be?) Életem nagy része elszaladt. Negyven éven át magyarok között dolgoztam, olyan kollegákkal, mint Cs. Szabó László vagy Határ

Gyõzõ, az angol rádió magyar adásánál. Ott találtam magyar feleséget. Kolozsvári születésû fõnökünk, Rentoul (azelõtt Galló) Ferenc igazi brit úriemberré változott az évtizedek során, társalgási angolságát Shakespeare-idézetekkel és yorkshire-i népi kiszólásokkal tarkította, mindig sötét öltönyt viselt, és szorosra sodort esernyõvel járt. A BBC igazi angoljai nem méltányolták buzgó igyekezetét. Csak legyintettek: „Mi a fenének akar angolabb lenni minálunk?”... Határ Gyõzõ írt egy – saját megítélése szerint – igazi, vérbeli angol regényt, Archie Dumbarton címmel. Nem valami jó. Nem látunk mi be az angolok magánéletébe. Külföldiek vagyunk ötven évvel az ideérkezésünk után is. Ez távolról sem kellemetlen állapot. Az angolok a külföldit nem kirekesztendõnek, hanem inkább érdekesnek találják, s ha brit állampolgár, akkor minden tekintetben egyenlõ. Meg se próbáltam elangolosodni, bár néhány helyi szokás rámragadt. Ha véletlenül belebotlom az asztal lábába, akkor is automatikusan kiszalad a számon a sorry! Talán magyaros hevességem is csillapodott egy kicsit. De angolul írni? Arra születni kell. Ezer próbálkozó közül csak néhány külföldinek sikerült: Koestlernek, Conradnak, Nabokovnak... Sorsom a magyar irodalom. Inkább áldás, mint átok. A londoni mûvésznegyed, ahol lakom, angol karácsonyra készülõdik. A hentesnél sorban lógnak a kirakatban a strucc nagyságú pulykák, az Üdvhadsereg fúvósai a Good King Venceslas dallamait zengetik. Én meg idebent, régi budai emlékekbõl szövögetek valamiféle veretes prózát.

RÁCZ GERGELY Torontói levél

És minden folytatódik... – gondolatok harmincadik születésnapomon – Már teljesen úgy hangzik, mintha nyolcvanadik születésnapomra írnám ezt a memoárt, ami lassan nekrológgá alakul... Több mint öt éve nem követem az eseményeket: nem nézek televíziót, és nem olvasok újságot. Nem egyáltalán nem, de nagyon ritkán, és lehetõleg vigyázok is rá, hogy ne tegyem. A mai világban ez nagy luxus, sokan vélik. Lehet. Számomra nem az. Kicsit sikk is, hogy én ezt is megengedhetem magamnak. Ahogy én látom – és nem állítom, hogy igazam van –, a világ borzalmairól szóló közléseknek (ezek a hírek, mert ami szép, jó és rendben van, az nem hír) elsõsorban szórakoztató célja van, másodsorban informatív. Én másfajta szórakoztatásra vágyom. Az elmúlt öt év alatt minden olyan hírrõl tudtam, amely ha csekély mértékben is, de befolyásolhatta megszokott életritmusomat (alig emlékszem olyasmire, aminek közvetlen hatása lett volna). Annyi más, sokkal érdekesebb, vidámabb és fontosabb dolgot lehet csinálni, mint televíziót nézni, híreket követni, és azokon bosszankodni. Nem érzem, hogy bármennyivel kevesebbet érnék vagy valamit is veszítenék az élet teljességébõl, hogy sok mindenrõl nincs tudomásom. Társasági témákhoz esetleg nem tudok hozzászólni, mert nemhogy azt nem tudom, melyik színész miért vált el, vagy melyik politikus mit mondott, hiszen nevük hallatán azt sem tudom, kik azok. Sokakkal ellentétben elmondhatom, hogy az én életembe nem hatolnak be közszereplõk, a divatos mûvészek, politikusok és egyéb neves személyiségek. Az õ életük nem válik az én életem részévé, ezáltal van idõm a saját életemre, a szüleimre, a barátaimra. Egy cseppet sem bánom, hogy így alakult, és nem esik nehezemre. Látom azt továbbá, hogy az embernek alapjában véve nagyon kevés dologra van igazán szüksége. Élelem és ruha. Ezek talán a minimális szükségletek. A többi mind luxus. Akkor is, ha hozzászoktunk, és nekünk már nem az. Azt is látom, hogy a sok csillogás, a szép dolgok, szép ruhák, autó, bútorok, ház stb., vagyon, mind pénzbõl lesz. Az ezek elõteremtéséhez szükséges pénz pedig túlnyomóreszt véres verejtékbõl, megaláztatások sorának elviselésébõl, illetve csalásból és lopásból, de méginkább ezek együttesébõl származik (kevesek örökölnek). Ugyan továbbra is tetszik egy ízlésesen bebútorozott lakás, egy szépen megépített márvány fürdõszoba – de már tudom, hogyan teremtették elõ. És így már nem tetszik annyira, mint azelõtt. Már felteszem a kérdést magamban, hogy megéri-e? Hogy megéri-e a

7

megaláztatások elviselése, a lopás vagy annak a kísértése, hogy nekem is legyen olyan szép. Nos, nem feltétlenül, miután mindez ugyan szép és esztétikus, de nem szükséglet. Az emberek egy pénz-orientált társadalomban hajlamosak elfogadni és követni a trendet, ami a felhalmozást, a legyen nekem is jobb, cseréljük ki nagyobbra, legyen nekem is olyan modern, mint az ismerõsömnek vagy a szomszédomnak stb. jelenti. És ennek se vége, se hossza. Tulajdonképpen ez a kapitalista társadalom motorja és egyben koros pszichológiai koncepciója. És nagyon nehéz ellene védekezni. De nem lehetetlen, maximum értetlenségre lel az ember a környezetében. Talán nem baj. Érdeklõdésem kimondottan a szegény vagy szegényebb országok felé fordult. Megfigyeléseim szerint az embereket elrontotta a pénz és a gazdasági jólét vagy az, amit õk annak gondolnak. A pénz hamis magabiztosságot, önteltséget, ,,én ezt is megengedhetem magamnak” stílust és tolerálhatatlan viselkedést eredményez. Emberek a gazdasági jólétben, csak mert pénzük van, magasabbrendûnek képzelik magukat a náluk szegényebbeknél, hajlamosak lesznek arra, hogy a pénz és a bankszámla legyen az egyetlen mérce, amellyel összeegyeztethetetlen módon emberi értékeket kezdenek mérni. A kényelem és a jólét drasztikusan csökkentette a kedvesség, a figyelmesség, az odafigyelés és a szeretet iránti képességet. A jellemzõ és uralkodó magatartás: ha pénzem van, és ki tudom fizetni, akkor azon mindent és mindenkit megvásárolhatok. Korábban zavart a szegénység. Nem igazán mélyen, csak a felszínen. Mert nem volt szép a fürdõszoba, nem volt elég dizájnos a szék stb. Ezek egyre jelentéktelenebbé válnak számomra. A szeretet, az odafigyelés és az emberi gesztusok nem a márványcsempékben és a szecessziós székekben vannak elrejtve. Ma egyre kevésbé zavar a szegénység és az egyszerûség látványa. Különösen azért, mert a szegénységgel a legtöbb helyen több emberséget és több szeretetet vélek felfedezni. A tisztaság és a higiénia továbbra is fontos tényezõk számomra. Ennek ellenére kész vagyok ezeknek a nagyarányú korlátozottságát elfogadni, ha cserébe valami olyat kapok (nevezzük emberségnek), amit a valamikor áhított nyugati társadalmak (demokrácia, így Nyugat-Európa, Észak-Amerika) egyre kevésbé vagy alig képesek nyújtani. Ma már jobban értem azokat a mondatokat, amelyeket apámtól kiskoromtól fogva hallok: az ember ott érzi jól magát, ahol szeretet veszi körül (ez persze elõfordulhat higiénikus

és kapitalista nyugati környezetben is, csak kisebb az elõfordulási lehetõsége és más formában jelentkezik); illetve hogyha választani kell egy szeretetlenséggel párosuló rendezett környezet (lakás), és egy rendezetlen, de szeretetteljes légkör között, akkor ma már gondolkodás nélkül az utóbbit választanám, akármennyire is rendszeretõ vagyok. Eszembe jut, amikor Párizsban az apámmal barangoltunk, és éhes voltam, Párizs árai Amszterdam után bosszantóan drágának tûntek. Ennek ellenére igényt tartottam arra, hogy kellõen elõkelõ étteremben együnk valamit, ahogy az nem elsõsorban hozzám, de az apám státuszához méltó (ezt a marhaságot én találtam ki, késõbb rájöttem, hogy ilyen nincs. Mindenkihez az ,,méltó”, amit õ elképzel magának.). Rosszalltam, hogy miért kell nekem egy önkiszolgáló bárban élelmet vásárolni, és azt mûanyag asztalon vagy útközben elfogyasztani. Utólag fájlalom, de így történt. Talán még húszéves sem voltam. Ma szégyellem magam, de azt hiszem, ez is hozzátartozott a fejlõdésemhez. Apám gondoskodása, szeretete és társasága vett körül, és teljesen mindegy, hogy mihez lettünk volna méltók. Ma már én is ezt teszem, és tudom, hogy szerény, egyszerû és tiszta helyen is lehet jó élelmet kapni, ha arról van szó. A szép éttermek csillogásának vonzalma továbbra is megvan bennem, de ahhoz valamilyen alkalomra van szükség (és nem azért, mert spórolok, vagy ne tudnám magamnak megengedni, hanem egyszerûen azért, mert szükségtelen). Öt évvel ezelõtti születésnapomon, de méginkább azt megelõzõen, úgy képzeltem, hogy itt a földön az a feladatunk, hogy eredményeket érjünk el, hogy bizonyítsunk: másoknak, a környezetünknek, és nem utolsósorban saját magunknak. Úgy véltem, hogy valakivé, esetleg híressé, köztiszteletben állóvá válni, az igazi értelme a létünknek. Lehet, hogy kissé korai, de 30 évesen nem szeretnék híres lenni, és lemondanék bármilyen köztiszteletrõl is. Bizonyítani sem kívánok (már megtettem, ha ez nem volt elég, nagyon sajnálom), nincs mit és nincs is nagyon ki elõtt, vissza szeretnék vonulni, és nyugalmat szeretnék. És nem utolsósorban olyan dolgokat csinálni és örömemet lelni bennük, amelyekre az emberek túlnyomó többségének se ideje, se energiája a pénzkeresés miatt. Hálával tartozom az Örökkévalónak, hogy a fent leírtak lehetnek a problémáim. Köszönöm ezeket is, és egy pillanatra nem cserélnék olyanokkal, akik gyakran fiatal koruk ellenére életüket fenyegetõ betegségekkel küszködnek. Köszönöm, hogy 30. életévemet egészségben betölthettem. Azt hiszem, ez a legfontosabb. Köszönöm a világlátást, és azt, hogy lehetõségem nyílt és nyílik a fent leírt megfigyeléseket egyáltalán megtenni. Köszönöm a szüleimet, akiknél jobbat nem kaphattam volna. Bármiért, amiért igazán köszönnivaló lehet, azt mind az Örökkévalónak és szüleimnek köszönöm. Másoknak talán azért jár köszönet, hogy végighallgattak. ,,És Jabes, az Izrael Istenét híva segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtõl megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten neki, amit kért vala.” (1 Krónika 4. 10.)

8

2006. december

Negyvenezer dolláros regénypályázat gyerek, aztán szovjet név alatt újfent az orosz gyerek megvágott, úgy, hogy egész véres lett a lába, a magyar gyerek meg gyógyítgatta, hol síppal, hol dobbal, hol meg nádi hegedûvel, ahogy Lázár elûzetésének tavaszán a határ magyar és már-megint-nem-magyar oldalán még énekelték is a fiúk meg a lányok, mikor megenyhült a lég és virult a határ, és megjelent az elsõ gilice meg gólya, és ez utóbbi próbált valamit kezdeni a kéményen az ócska fészekkel, amelyet bizony cudarul megtépázott az a sok vihar, ezért aztán néha nemhogy a fészkét, de még magát a kéményt se találta, se a füstöt, se a tetõt, se a házat, se a lakóit...

Különdíj IRCSIK VILMOS 1944-ben született Városlõdön, középiskolai tanár, író. Megjelent kötetek: Jaj, akinek nincs otthona (1999), Akit elvitt a kék expresszvonat (1997), A lélek határai (mûfordításkötet a mai orosz, német, osztrák és svájci költészetbõl, 2000 ), Téltemetõ (2003), Negyven év némaság (2005). Irodalmi díjak: Magyar Napló-nagydíj 1999-ben, a HM és a Magyar Irószövetség pályázatának nívódíja 2003-ban és 2004-ben, a HM és a Magyar Írószövetség pályázatának különdíja 2005-ben, Szabó Zoltán-díj 2005-ben.

Kelj fel, és járj (részlet) ...Így történt meg aztán, hogy Lázár röviden elmesélte Svejk, a derék katona bevonulásának történetét, és csodák csodájára Nyugi, aki saját bevallása szerint élete eddigi ötven évében (itt van róla az írás, hogy ennyi) a számlakönyvön és a panaszkönyvön kívül eddig semmi egyéb olvasnivalót nem vett még a kezébe, egyszer csak abbahagyta az egyre inkább elázó vendégek mélyreható megfigyelését, teljes terjedelmében a sarokban ülõ Lázár felé fordult, rengõ arccal nagyokat hahotázott. Különösen Palivec kocsmáros tetszett neki, na az aztán jól megmondta a rendõrfelügyelõnek, ijedten fel is pillantott a falra, de a kocsma, melyet Nyugi gebinben vezetett, tényleg nem számíthatott nyilvános helynek, mert itt, szemben az iskolákkal, hivatalokkal meg más efféle kincstári intézményekkel, nem kellett kiaggatni a mostani hatalmasságok felismerhetetlenségig jóságosra és bölcsre retusált fizimiskáját, a pult fölött, az ajtóval szemközt csak egy fenyveserdõ-részletet ábrázoló fakeretes tájkép függött, melynek elõterében, a tisztáson bocsok hancúroztak, a háttérben pedig három hatalmas medve tövestül tépdeste, tördelte ki a fákat, körülöttük – tudatos mûvészi kompozícióra valló elrendezésben – néhány hatalmas, félbe törten meredezõ vagy gyökerestül kiszakított törzs tanúsította tevékenységük eredményét. – Na, erre is ráférne már egy kis pucolás – bökött Nyugi simléderével a kép felé. Azért az nem is lehet egy olyan utolsó nép, ahol így megbecsülik a kocsmárost, hogy még regényt is írnak róla. De hát honnan tudja Lázár mindezt, mert bizony olyan élethûen írta le azt a kocsmát meg azt a kocsmárost, hogy is hívják csak, ja igen, Palivec, hogy õ szinte a szeme elõtt látja az egészet, olyan elevenen, mint itt ni, ezt a Bömböldét, meg saját magát, meg a Brassai szabót, aki kissé félrehúzódva, magányos asztalánál már a harmadik kevertjét döntötte magába, és most szokásához híven éppen belekezd létfilozófiai monológjába, melyben az elsõ, hetykén felfelé ívelõ rész dacos, dekadens közönyét: VAGYOK, AKI VAGYOK – az önigazolás méltósága és az evilági bolyongás értelmének magabiztossága követi: ÉN A BRASSAI SZABÓ VAGYOK – amiért aztán az õ valódi nevét sem használta senki, egyszerûen csak Vagyok szabónak szólították, emlegették széltében-hosszában. A szabó kedélyállapota a konfekcióipar és termékeinek fokozatos és feltartóztathatatlan térhódításával borult el egyre inkább. Ha szétnézett a világban, még nem is olyan régen egy teremtõ

büszkeségével állapíthatta meg, hogy az bizony az õ keze nyomát is magán viseli, abban a sok kabátban, felöltõben, lemberdzsekben, nadrágban, öltönyben vagy utánigazításban, javításban, amelyeket mind õ csinált, és amelyektõl minden egyes ember egy külön személyiség lett a számára, méghozzá tartós, folytonos személyiség, hiszen a legjobb szövetek jóformán egy életen át kitartottak. Akkoriban a hetedik napon megpihenve boldog megelégedéssel nézhetett szét teremtményei között, és nyugtázhatta, hogy jól van ez így. De manapság oda jutottunk, hogy boldog-boldogtalan a Vörös Október Férfiruhagyár címkéjével ellátott holmikat hordja, ezek persze szakadnak, feslenek, repednek, állandóan cserélik, váltogatják õket, mint az alsónemût, mert egy-két évnél alig bírják tovább, és a nagy flanc mögött igazából kontárság rejlik. Neki pedig marad a foltozás, a javítgatás, meg a rengeteg szabadidõ, most már akár naponta is megpihenhet, végignézhet a teremtményein és megállapíthatja, hogy nem jól van ez így. A teremtményeit pedig többé már végképp nem tudja megkülönböztetni, még szemüveggel sem, hiába, egy teremtõnek nem szabad megöregednie, se szemüvegre kényszerülnie, és legrosszabb, legnyomasztóbb pillanataiban mindenkit, férfit, nõt egyaránt Vörös Október Férfiruhagyár címkés, kifordított zakóban, kabátban, blúzban, lógó fenekû, bokán felülig érõ nadrágban lát, mintha viselõik vízben álltak volna, mikor rájuk szabták a szárát. A múltkor, pünkösd vasárnapján, gyönyörû, verõfényes idõben rá is szólt az utcán egy fruskára, hogy igazítsa már meg a gallérját, mert úgy áll rajta, mintha vasvillával hányták volna rá, az meg csak vihogott, hogy ezt így kell hordani, mert állógallér, és ezt neki mondja, egy Brassai szabónak, mikor minden közönséges földi halandó is tudja, hogy a gallért lehajtva hordja az ember, legfeljebb viharban, förgetegben szokták felhajtani. Lázár a sors fintora folytán pont azon a napon látta meg a napvilágot a Felvidék legkeletibb csücskében, a kis Füge faluban, amikor valahonnan a nagyvilágból, egy Párizs melletti kastélyból fügét mutattak errefelé, és õ már csehszlovák állampolgárként került bele az anyakönyvbe. Tizennyolc éven át, az igazat megvallva nem sok hátrányát érezte ennek a változásnak, ami ugye az õ szempontjából még csak változás sem volt, hiszen beleszületett, és így inkább állandóságnak tekintette. Legfeljebb tízéves korától kezdett neki feltûnni, amikor jó idõben gyalog vagy kerék-

páron, néha lovas kocsin, télvíz idején pedig vonattal nap mint nap rótta útját az alig tíz kilométerre lévõ kisváros gimnáziumába, hogy a helységnévtáblán, amely mellett minden áldott nap, még a falun kívül fekvõ állomásra igyekezvén is, kétszer elhaladt, nem Füge áll, ahogy azt õk odahaza mondták, hanem Fige. Az új állapotokra panaszkodó öregekkel, idõsebbekkel szemben ebben is, akárcsak egy új nyelv megismerésében, a különben is meglehetõsen szûk, fojtogató világának kitágulását látta, és amikor tizennyolc esztendõs korában, az érettségi után, erre lehetõsége kínálkozott, a prágai mûszaki egyetemre ment. Az arany Prága! A Hradzsin, és Lídia, akivel az Arany utcácska apró, fecskefészek-házai között andalogtak az eltûnt idõk nyomában, a Károly híd, ahol az eltökélten hallgató Nepomuki Szent János színe elõtt gyóntak egymásnak az édesen susogó, csobogó Moldva felett, na meg az U Fleku (hát azt írta le õ olyan szemléletesen Nyuginak, hogy az mindent megelevenedni látott), és a Sárkányölõ Szent György szobra, amint kényesen táncoló lován, délceg tartással döfi le egekig lendülõ dárdájával a leányfaló bestiát. Érezheti-e rosszul magát az ember egy olyan országban, amelynek ilyen fõvárosa van, és érezheti-e itt rosszul magát egy olyan ember, aki soha nem szerette az ismerõsséget, és akinek ez a környezet most igazán kapóra jött lelki inkognitójának tökéletes kidolgozására. Ez a lelki inkognitó vezérelte Lázárt azóta is az emberekkel való látszólag kimért, távolságtartó, mégis mindig udvarias kapcsolataiban. Ám amikor azon a késõ õszön faluja helységnévtábláját Figérõl ismét Fügére cserélték, akkor õ habozás nélkül hazatért az ismerõsségbe. Persze Prágában is más szelek kezdtek fújdogálni, Nepomuki Szent János megkövült némasággal hallgatott a zavarosan háborgó Moldva felett, Lázárnak pedig immár magányosan és egyedül kellett rónia a bánatkõvel kirakott Arany utcácskát, és immár az örökre eltûnt Lídia nyomában, aki szüleivel együtt elmenekült, mert a sárkányfajzat tüzes torka ismét az ország szüzeit kívánta áldozatul. A következõ esztendõ már a magyar hadseregben találta, ahonnan megjárta a háborút, fogságba került, és mire minden elmúlt, õ pedig toprongyosan, tetvesen, csonttá aszalódva visszajött, a helységnévtáblán már ismét Fige állt, anyja meghalt, apját öt faluval arrébb, egy rokon családhoz telepítették, a házukba magyarországi szlovákokat költöztettek, így Lázár tovább tapasztalhatta az idõközben már túl tágassá, sõt szellõssé is lett világának kitágulását, mert õt magát viszont Magyarországra toloncolták, az ismeretlen ismerõsségbe, Magyarországra, amelyet ugye kezdetben valaha a tatár gyerek, aztán meg a török gyerek, aztán meg a labanc gyerek, aztán pedig az osztrák és az orosz gyerek együtt, aztán meg a német

És ekkor valami egész váratlan dolog történt, amire még Brassai szabó is álmélkodva megállt különben hosszúnak egyáltalán nem nevezhetõ monológja közben, ami pedig, mióta folyton ezt a néhány szót hajtogatja, még soha nem fordult elõ, mert amikor pont a felénél tartott, vagyis felfelé ívelõ hetykeséggel elhangzott a VAGYOK, AKI VAGYOK, és büszkén, önérzettel rá kellett volna vágnia: ÉN A BRASSAI SZABÓ VAGYOK – Nyugi egy pillantást vetve a még elõtte, a pulton heverõ obsitjára, kissé elgondolkodott, majd, ha szemmel láthatóan nehezére is esett, így szólt: – Na, egy körre mindenki a vendégem. Utóvégre csak egyszer ötvenéves az ember! Az obsitjuk, az nem nagyon érdekel. Még hogy mentesítenek a fegyveres szolgálat alól! Hiszen egy percig sem voltam katona, fegyvernek pedig még a színét se láttam. Valahogy mindig sikerült kibújnom a markukból. Lázár, különösen mióta tér és idõ bizalmasa lett, kerülte a nagy nyilvánosságot, a Bömböldében viszont idõnként megfordult, leginkább hétvégén és hét elején, mert itt adódott a legkedvezõbb lehetõség a lejátszandó és lejátszott futballmérkõzések esélyeinek latolgatására, eredményeinek értékelésére. Általában csak egy üveg, erdei ízeket ígérõ, de valójában kátrány aromájú Bambit rendelt, amiért Nyugi többször a szemére is hányta, hogy múzeumnak meg klubnak nézi a kocsmát, mert bámészkodni meg beszélgetni jön ide, de a szemrehányások ellenére is szívesen látta, és nemcsak a Lázár elmélkedéseibõl fakadó nagyobb manõverezési lehetõségek, hanem a sok érdekesség miatt is, amit az hellyel-közzel elcsöppentett, magával ragadva Nyugit meg vendégeit a Bömbölde áporodott világából oda, ahova õk önmaguktól se gondolatban, se szóban, se cselekedetben soha nem jutottak volna el. Furcsa, álmatag, néha bogaras okoskodásba átmenõ kalandozásaiban nem a Bömbölde vagy vendégeinek lenézése lappangott, hanem sokkal inkább az önmagával szembeni, hol csillapuló, hol még mindig fel-felsajgó elégedetlenség, amiért a sors kénye-kedve szerint hányódott-vetõdött ide-oda, és kötött ki ott, ahol nem is akart. Így hozta többek között Lázár a többiek tudomására az Angliában dívó bal oldali közlekedést is, és az azzal kapcsolatos fenntartásait. – Ez aztán mindent jobban tud nálunk, de azon kívül semmit! – szokott elhangzani a nyilvános elismerés egy-egy ilyen eszmefuttatás után, most pedig, hálából Palivec kocsmáros történetéért, Nyugi nagyvonalúan egy újabb Bambit ajánlott fel az alkoholtól iszonyodó Lázárnak, ezen felbuzdulva valaki suttyomban még arra is rávette, hogy egy fél rumot is csempésszen az üvegbe, amit Nyugi szíves örömest meg is tett, hiszen a rumot a csíny kedvéért külön fizették, és egy ilyen rendkívüli helyzetben a szokásos méricskélési procedúra is jóval egyszerûbbé vált, nem is beszélve az elsinkófálható mennyiségrõl, amivel máris pótolhatja a váratlan adakozási kedvébõl támadt veszteség egy részét. Lázár gyanútlanul szopogatni kezdte az üveget, Nyugi meglepõ bõkezûsége és az ugratás közös titkának következtében a hangulat egyre emelkedett, Brassai szabó kétségbeesetten próbálkozott nagymonológja második részével, de újra és újra csak odáig jutott, hogy VAGYOK, AKI VAGYOK – ami így csonkán, a levegõben lebegõ ritmusával, a létezés jogosultságát és értelmét igazoló második rész nélkül, most már véglegesen az életüket komolytalanul vevõk sorsukkal szembeni hetyke kihívásává, flegma közönyévé finomodott. Odakint sziszegõ, sivító, visító légfékekkel, sima aszfalt és könnyedén gördülõ gumi külsõ behatásra kikényszerített, váratlan súrlódásának csatazajával valami súlyos állt meg, ez csak Ergó lehet, a ZIL-jével, amit õ Szergejnek szokott be-

2006. december cézni, a következõ pillanatban be is toppant Ergó, megállt az ajtóban, szétnézett, majd elindult, negyvenötös bakancsba bújtatott, hatalmasan szétálló két lábfeje minden lépésnél mintha hol jobbra, hol balra akarná elvinni, és hogy felülkerekedjék velük szemben, legyõzze, kordában tartsa ellenállásukat, súlyos döngéssel vágta oda õket a kocsma széttaposott cigarettacsutkáktól éktelenkedõ, szürkésfekete, csorba, töredezett, piszkos cementpadlójára, így gázolva nehézkes járásával mindenkori célja, jelen esetben a söntéspult felé, miközben könyökben behajlított kézzel kétlépésenként hatalmasat húzintott nadrágján, mert az meg, a lábaival ellentétben, állandóan lecsúszóban volt, és a föld felé húzta, amit még az akármilyen szorosra fûzött szíj sem tudott megakadályozni. A járását jellemzõ sajátságos zavaró körülmények miatt Ergó az átlagosnál jóval lassabban tette meg az ajtó és a pult közötti távolságot, majd a potyapálinka benyakalása után egy szék után nézett, és képességeinek teljes latba vetésével próbált Lázárra figyelni, sõt néha még az ajkait is mozgatta, mintha magában ismételné a hallottakat. Összpontosításában nagy néha csak az a fránya nadrágja zavarta, melynek megvolt az a csodálatos képessége, hogy nem csak a nadrágszíj ellenére tudott szinte folyamatosan lefelé csúszni, hanem viselõjének ültõ helyében is, amit Ergó ugyanazokkal a karmozdulatokkal igyekezett megakadályozni, de így ülve, mozdulatlan testhelyzetben sokkal kétségbeesettebbnek és reménytelenebbnek tûnt ez a szélmalomharc, mint menés közben. Akkor aztán egyenesen a tetõfokára hágott a jókedv, mikor Lázár, kóválygást érezvén a fejében, egyszer csak minden elõzmény nélkül, kissé összefüggéstelenül arról kezdett beszélni, hogy ma ugye június tizenhatodika van (hát aztán?), Nyugi születésnapja, és õ bizony az állomáson egy ideje nem vörös, hanem egész halványpiros, mondhatni rózsaszín zászlóval lenget a vonatoknak, na persze, ez szabálytalan, mert az élénkvörös jobban látszik, meg ingerlõbb is, hiszen a bikákat is ilyennel vadítják az arénában – hogy az mi, hát Spanyolországban olyan stadionféle – fordult Lázár a kérdést feltevõ Ergó felé –, ráadásul az új zászlót maga szabta valami nõi alsónemûbõl. De hát mit tegyen, ha a vöröset csak nõben, a csillagot csak az égen, a bal oldalt meg csak a szívben szereti. Az újabb kétértelmû kijelentés hitelességét persze erõsen rontotta látszólagos teljes közönye a nõk iránt, amiért ugratták is eleget a Bömböldében: – Nem nõzik, nem iszik, nem cigarettázik, minek él egyáltalán az ilyen. – Így aztán mondásának veszélyes jelképességét a kézzelfogható, megtapasztalt valóság mintegy semlegesítette, sõt cáfolta. Azért ezekkel a kétértelmû megjegyzésekkel vigyázni kell, olyanok ezek, mint a jó bor: kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg. És ugye, van, akinek a kevés is megárt. Szavait, beszédének ritmusát, dallamát, a hangok formálását rég felcserélte az itteniekére, annak a kényszerûségével, ahogy az ember a régi pénzt akarva-akaratlanul újra cseréli, mert már nem tud mit kezdeni vele, sõt még fölösleges feltûnést is kelt, vagy gyanúba keveredik miatta, ha néha fizetéskor a boltban, a kasszánál a zsebe mélyébõl kezébe akad akár egy véletlenül megmaradt bevont bankó, akár egy fémérme, és összerezzenve ijedten ismer a másféle, immár hasznavehetetlen régi zizegésre, az elfelejtett csengésre, mintha csaláson kapták volna. A gilicét rég gerlicének, sõt gerlének nevezte, mert a gilice errefelé tüskét, tövist, iglicét jelentett, és ha hazaindult, már rég nem így szólt: – Elmegyek minálunk – hanem egyszerûen csak így: – Elmegyek haza – mivel a minálunk az errefelé már otthon van, mikor pedig azt mondta: VASÁRNAP, a fül számára ugyanúgy ejtette a szót, amint az errefelé hangzik, csak a szájmozgásáról lehetett volna leolvasni, hogy ajkait még mindig abban az ütemben, abban a sorrendben húzza szét, csücsöríti, majd ismét széthúzza, melyet anyja szájáról lesett el, mikor azt mondta VÁSARNÁP. Vasárnap, 1968. június tizenhatodikán a Kisvendéglõben kétértelmû kijelentések. Szigorúan bizalmas. Zászló, csillag. És bal oldali közlekedés. Ez utóbbi már másodszor. Informátor: Angóra. Ez már olyan súlyú dolog, hogy jobb, ha nem tudja, hogy tudok róla, vagy jobb, ha úgy tudja, hogy nem tudok róla. Tessék, itt van minden pontosan a szolgálati naplómban, mert én minden eseményt pontosan elkönyvelek, akkor is, ha nem történik semmi, méghozzá napra és személyre lebontva. Igen, június tizenhat, vasárnap. Nehéz volt beszervezhetõ embert találni, ezek mind bizalmatlanok egy körzeti megbízottal szemben, nem látják, hogy a javukat akarom.

Két segédrendõrt még csak-csak sikerült felhajtanom, a két Rõth gyereket, Marcit meg az öccsét, annak még az utónevét sem tudom. Önkéntes tûzoltóként tûntek fel nekem, az is csak egyenruhás testület, el-elnézegettem õket néha, ahogy izzadva lótottak-futottak, gyakoroltak, hajtották a fecskendõt, terítették ki a tömlõt, teljesen önzetlenül, látszott rajtuk, hogy ezek tényleg a tûzbe mennek akárkiért, akármiért, amit csak mondanak nekik. Nem kellett sokat gyõzködni õket, az uniformis megvolt, megkapták hozzá a kék karszalagot, tartottam egy kis oktatást meg eligazítást, utána pedig már minden ment, mint a karikacsapás. Ha hármasban végigsétálunk az utcákon, középen persze én, van már egy kis tekintély. Igaz, a fiatalabbik túl alacsony növésû, a bátyja viszont langaléta, és ha együtt jelennek meg valahol hivatalos minõségben, rögtön kiröhögik õket, hogy itt jön az Uru meg a Huru. Ennek ellenére néha egyedül is engedem õket járõrözni, persze még a menésük sem az igazi, csak olyan lõdörgés forma, de azért a kék karszalag mégis csak tiszteletet parancsol. Informátort szerezni már sokkal nehezebb volt. Elõször sikerült rábeszélnem egy nyikhaj sihedert, itt lakott a szomszédban, még csodálkoztam is, hogy milyen könnyen kötélnek áll, és én marha még igazolást is adtam a megbízhatóságáról, mikor behívták katonának és az osztrák határra helyezték. Hát ez egy szép napon, járõrözés közben fogta magát és átsétált Ausztriába, még írt is a szemtelenje, köszönetet mondott, meg hogy szellõztessem csak a celláját, nehogy bedohosodjon, mire hazajön. Én pedig húzhattam a nyakamat, tarthattam a hátamat, az elõléptetésemnek persze lõttek. Ettõl kezdve óvatosabb lettem. Aztán eszembe jutott, hogy zsiványból lesz a legjobb pandúr, és ezen a nyomon elindulva sikerült is egy madarat fognom. Éppen aratási idõben jártunk. Ez a Támton Ferkó hol traktoros, hol teherautósofõr az állami gazdaságban, nyáron pedig kombájnol. Egyszer, az évszaknak megfelelõ munkatervem szerint, úgy gondoltam, hogy a körmére nézek, mert egyébként mindenben megfelelt az elvárásoknak: agglegény, nincs akinek fecsegnie, aztán párttag, ezért is kerülhetett autóra. Amint késõ este hazafelé tartott, megállítottam, közvetlenül a háza elõtt, nehogy esélye legyen a félrebeszélésre. Az oldalán táska, degeszre tömve szép, tiszta szovjet bezosztája búzával. A nyulainak viszi, csak egy kis ocsú, amit úgy kapart össze a tartály aljában, állította szemrebbenés nélkül, mert nyulakat tartott, mint amolyan agglegény, akinek nincs más elfoglaltsága szabad idejében, vasárnapra pedig így mindig van pecsenye, kinézi magának a legkövérebbet, fülön fogja, és pengére formált tenyérrel nyakszirten vágja, késsel nem szeret nyiszálni. Szóval nincs elfoglaltsága? Hát majd lesz! Szépen bekísértem, minden feltûnés nélkül, mintha csak egy kis beszélgetésre szegõdtem volna mellé, hát a fészerben zsákszámra állt a lopott bezosztája, de nem az ocsúja ám, hanem a színtiszta szovjet búza. Így került horogra, a nyulászkodás mellett úgyis állandóan a kocsmában, az utcán, emberek között lebzsel, ahol mindig elszólhatja magát valaki, leginkább persze ez a vasutas, erre állítottam rá elsõsorban, aki egyébként mindig október huszadika körül lett egy fokkal gyanúsabb, szóval évenként egyszer kajdult meg igazán, mint a bagzó kutya. Na igen, az a kárászéletû ellenforradalom... A személyi anyagában le van írva az akkori ténykedése. Kiállt szónokolni a nép elé, hogy jóemberek, eddig kushadtunk, meg kenyérért, zsírért, margarinért, cukorért kellett sorba állnunk, ha egyáltalán volt, meg békekölcsönt és tervkölcsönt jegyeztettek velünk, önként és dalolva: a tervkölcsön-sorsolásban sokan nyertek a faluban, jó is az, szent igaz, egy nyerõ se tett panaszt, hát a nyerõk, azok nem panaszkodtak, annál inkább mi, azaz õk, miközben a kommunisták vajjal, naranccsal, hússal tömték a bendõjüket, a mi gyerekeink pedig azt se tudják, mi fán terem az ilyesmi. Meg vezényelte az alkalmi kórust: mars ki, ruszki, üresek a vagonok, mehetnek az oroszok. Ezért egy fél évre elvitték, jól elintézték, aztán mehetett, amerre látott. Az állásából is kitették, valami mûszaki góré volt a bányánál, utána került a vasúthoz. Persze se az elõdöm, se én, nem árultunk zsákbamacskát, közöltük vele, hogy mindent tudunk, hosszú ideig rendszeres elbeszélgetésre is be kellett járnia, de ennek már vége, és azóta mintha egyre jobban virgonckodna. Mert ugye teszem azt, a házszámát nem maga válogatja meg az ember, bár ennél soha nem lehet tudni, ez még arra is képes, de az mégiscsak inkább véletlen, mint szándékosság, hogy a Fõ utca ötvenhat alatt lakik. Az viszont már gyanús, hogy gyönyörû, fehérre zománcozott házszámtáblája van, egy nagy fekete ötössel meg hatossal, a hatos kerek, fekete hasa pedig pont úgy tátong

a fehér alapon, mint a búzakalásszal szegett, sarlós, kalapácsos címer helye azokon a meggyalázott zászlókon, amiket a csõcselék kivagdosott. Aztán az egészet táblástul, számostul, hasastul minden évben, október közepe táján újrafesti. Merthogy mindenki akkor fest, amikor akar, vagy ráér. Az pedig már több mint gyanús, amit tavalyelõtt csinált, amikor az ötös meg a hatos elé egy kisebb fekete egyest meg kilencest festett, így az egészbõl, egybeolvasva 1956 lett. A postás fedezte fel, azt hitte, megint átszámozták a házakat. Ezt már nem tûrhettem, és a jelenlétemben lefestettem vele fehérre a tizenkilencest. De még közben is mondta a magáét, hogy ennyi joga talán még van az emlékezésre, mert a tizenkilences a régi házszámuk volt a Felvidéken, ahonnan õt elüldözték, a házukat meg elvették. Az emlékezések világa lejárt, mondtam neki, az emlékeket éppúgy felszámoltuk és fel fogjuk számolni, mint a luxusvillákat, a nadrágszíjparcellákat meg a gazdaságtalan kisipart, pékségeket, szabóságokat, és aki a múlton, ráadásul az átkos, ellenforradalmi múlton, meg holmi nacionalista rögeszmén rágódik, az nem a mi emberünk, az nem közöttünk jár, és aki nem közöttünk jár, az az ellenségnek használ, és ha teheti, bizonyára le is paktál vele. Szóval október huszonharmadika körül kajdul mindig meg, ilyenkor még gyászszalagot is tûz a vasutaszubbonya hajtókájára, pont a szárnyas kerék fölé, arra hivatkozva, hogy valami távoli ismerõse halt meg. Sok idõs ismerõse van, és ugye õsszel meg kora tavasszal könnyebben mennek el az ilyenek. Mivel nem idevalósi, ezek persze mind távoli, mármint távol lakó ismerõsök, rokonok, ellenõrizze õket valaki, ha tudja. Volt olyan is, hogy külföldit nevezett meg, pontos névvel meg címmel. A legutóbbit fel is írtam: Alekszandr Blok, Szentpétervár, Nyevszkij Proszpekt 12. Mert ugye õ Cseszkóból jött – így nevezi Csehszlovákiát –, ott vannak ilyen nevek meg utcanevek. Tényleg ám, ezt a Dubcseket is, aki fenekestül felforgatott arrafelé mindent, ezt is így hívják, Alekszander, hogy az isten rakja a többi közé! De hogyhogy a falunak viszont magyar neve van? Erre azt válaszolta, arrafelé minden falunak meg városnak két neve van. Nemigen akartam neki hinni, az ilyen poszton, mint az enyém, mindig résen kell lenni, ezért a községi könyvtárból kivettem a Csehszlovák Szocialista Köztársaság térképét (ez a tisztességes neve), és tényleg! Az egyik helyen az állt nagy, vastag betûkkel: Nové Zamky, alatta meg kis betûkkel, alig láthatóan, Érsekújvár, a másikon: Hronsky Benadik, alatta meg ugyanúgy kis betûkkel: Garamszentbenedek, a harmadikon pedig a Liptovsky Mikulás alatt Liptószentmiklós. Ezt a Szentpétervárt ugyan nem találtam, a végén már bele is untam a sok apró betû böngészésébe, zúgni kezdett a fejem, de gondolom, ott már biztosan észhez tértek, elhagyták a szentet is meg a Pétert is, és találtak helyette valami mást. Van éppen elég nagy emberünk, akik megérdemlik, hogy elnevezzenek róluk valamit, de van ám! Minek csúfoskodni még mindig ország-világ elõtt holmi várakkal, érsekekkel, szentpéterekkel, szentbenedekekkel, szentmiklósokkal, vagy teszem azt nálunk olyan értelmetlen zagyvaságokkal, mint Pentele meg Palkonya? Kész vicc! Hát nem jobb a Leninváros, de a Sztálinvárossal sem tudom, mi bajuk volt egyeseknek. Ez a Nové Zámky, meg a Hornsky Benadik nagyon ismerõsen hangzik, a Liptovsky Mikulás meg pláne, biztos jó elvtársak lehettek. Bár mintha éppen a Nové Zámkyt váltották volna ezzel a Dubcsekkel, akkor viszont alighanem ezt is hamarosan átkeresztelik. Hát néha bizony igyekeznie kell az embernek, ha nem akar lemaradni egy brosúrával. Majd legközelebb megkérdezem valamelyik szemináriumon, továbbképzésen vagy összetartáson. Nem hiába verik ott a fejünkbe, hogy a tudás hatalom az imperialisták elleni harcban. Lám, még egy ilyen térképlapozgatásból is mi mindent meg nem tanulhat az ember. Angórával nagyon egyszerûen tartom a kapcsolatot, sofõrként egész álló nap ott furikázik az állomás körül, az volna a feltûnõ, ha nem állítanám meg néha. Mi tagadás, mikor a látszat kedvéért megleheltetem, néha csak úgy dõl belõle a cefreszag, és közben elmondhatja, ha van mit. Eleinte nem értette a feladatát, persze, ez is olyan munka, amibe bele kell jönni, mint kiskutyának az ugatásba. Mindig azt hajtogatta, hogy semmi különöset nem hallott, meg amúgy is nehéz feje van, már az iskolában is az volt, nem tud semmit megjegyezni. Az utóbbi idõben, tekintettel az egyre élesedõ nemzetközi helyzetre a csehszlovák elvtársak viszonylatában, utasításba adtam neki, ha valami gyanúsat, figyelemre méltót hall, próbálja azonnal leírni, persze nem a jónép elõtt, hanem menjen ki a mosdóba, tûnjön el valamelyik sarkon, mikor hol van. Erre a célra

9

kisméretû jegyzettömböt és ceruzát bocsátottam a rendelkezésére, aminek a hegyezése az állandó feladatai közé tartozik. Ismerem az írását, olyan, mint a macskakaparás, tompa ceruzával meg végképp olvashatatlan. A következõ alkalommal jön is ám nagy fityekkel hozzám (a buzgalom az megvan benne), hogy hallani ugyan nem hallott semmi felírni valót, de azért kiment a mosdóba, ahol persze máskor is járt, csak most a megbízatás végett jobban körülnézett, és ezeket találta a falra firkálva, talán érdekes lehet. Azzal mutatja a jegyzettömb elsõ oldalát: Tied a klotyó, magadnak szarsz, ezt tanította Lenin és Marksz. Ha nyakig vagy a szarba, kapaszkodj az életszínvonalba. Megdicsértem a buzgalmáért, de elmagyaráztam neki, hogy az egyrészt Marx, iksszel. Mire azt mondta, az ikszet eddig csak a totóban ismerte, és azt hitte, hogy egy szám, mert ugye, ott egy, iksz meg kettõ van. Ezt nekünk kötelességünk tudni, magyaráztam neki tovább türelmesen, másrészt pedig az ilyen trágárságokat nem tudom továbbítani, már csak azért sem, mert a tettes személye ismeretlen, biztos nem írta alá a nevét, ugye. Hát nem. Azért elmentem a kérdéses helyre, persze szörnyû bûz meg kosz, és a foltos, málló falon tényleg ott éktelenkedtek a jelzett trágárságok. A Marx persze ott is rosszul volt írva. Felszólítottam a vendéglõst, ezt a Nyugit, hogy azonnal távolítsa el õket, méghozzá a jelenlétemben. Fogott egy vödröt meg egy súrolókefét, kimentünk a mosdóba, ahol nagy lihegve levakart, ledörzsölt mindent, amire rámutattam. Állt ott még egyéb disznóság is, de az nem érdekelt. Közben kifaggattam, a vasutas állítólag ritkán jár ide, a mellékhelyiségbe, sõt, csak most tûnik fel neki, hogy kérdezem, úgyszólván soha nem használja. Finnyásabb az annál. Visszamentem vele a söntésbe, éppen dél körül járt, hát rendeltem egy szendvicset. Soha nem étkezek rendszeresen, ott kapok be valamit, ahol alkalmam van, ahol épp utolér az éhség. Nagy hunyorogva szelte a szalámit, egyszer rám meredt, aztán pislogott egy párat, kettévágta a zsemlyét, belerakta az öt-hat hártyavékony szeletet, egy tányérra papírszalvétát tett, és úgy nyújtotta át. – Csak a cselédnek szokás a kezébe nyomni, érti, ugye. Ha a szocializmus nem likvidálta volna az ilyen vérszívókat, neked biztos cselédeid lennének – gondoltam magamban, de szólni nem szóltam semmit. A körmére kellene nézni, mitõl ilyen zsíros a képe, mert a tisztességes dolgozó ember nem így néz ki, annyi biztos. A vasutasra vonatkozó gondolataimtól szimatot kapva ellenõriztem a pályaudvari illemhelyet is, ugyanaz a bûz, de itt egy kicsit tovább tartott a dolog, mert négy fülke van, már azt hittem, nem találok semmit, amikor a biztonság kedvéért még megnéztem a negyedik ajtó belsõ felét is, hát azon ez állt: Rendõrállam, gyengébb nálam. Hát ezért utálok én minden rohadt rímfaragót, hogy az isten rakja õket a többi közé, ezek folyton lázítanak, akár vécéajtóra, akár papírra firkálnak, akár a szobájukban kushadnak, akár a tömeg elé állnak, még a tisztességesebbje is holmi istenrõl papol, miközben a felszabadító szovjet katonákról ír, ha rímet meg ilyesmiket látok, rögtön elfog a harctéri idegesség, én az ilyeneket mind kizsuppolnám valahova a pusztaságba. Az írás ismerõsnek tûnt, persze, talán csak képzelõdtem, rohantam is gyorsan vissza a vendéglõbe, hátha a meghagyott firkálmányokkal egy írásszakértõ tudna valamit kezdeni, hogy ugyanattól a személytõl származnak-e? Hogy õ közben már letörölte, hunyorgott meg pislogott a képembe az a hájfejû, meg milyen jó, hogy szóltam, legalább csinált egy kis rendet, mert már valóságos disznóól volt abban a mosdóban. Meg ízlett-e a szendvics, és nem kérek-e még egyet? Csak egyszer szoktam ebédelni, válaszoltam neki kurtán, és jó lesz vigyázni, mert néha a túlbuzgóság is megárt. Erre is csak hunyorgott, rám nézett, de mélyen bele ám a szemembe, és elkezdett megint pislogni, mint a miskolci kocsonyában a béka. Ott egyen meg a fene! Kimentem azért még a mosdóba, átható hipószag csapta meg az orromat, minden tiszta, friss, üde. Gyanús ez nekem. Az a Marx meg L enin nem hagyott nyugodni. Nekem mindkettõnek a képe ott van az irodámban, sõt Leninnek a mellszobra is, a kiváló rendõr címhez kaptam. Nesze neked, kiváló rendõr, micsoda förtelmes helyeken kell szimatolnod, mint valami kopónak. De hát ki mivel bánik, azzal kenõdik. Szóval évente egyszer, mint a bagzó kutya, és úgy október huszonharmadika táján. Azt a zagyvaságot, hogy soha nem fog a bal oldalon közlekedni, azt is októberben mondta, itt van, ni, 1966. október huszonhárom. Éppen ezért nem fér a fejembe, most miért kergült már meg júniusban, semmi gyanús, utánanéztem az eseménynaptárban, ilyenkor van a traktorosnap.

10

2006. december

Nagy Koppány Zsolt úr, avagy a regénykedés Folytatás az 1. oldalról

– Egyetértek azzal, hogy adott esetben egy huszonéves írónak nincs elegendõ tapasztalata, viszont a megírás milyensége is számít, s ez talán nem függ a szerzõ korától. Téma akad, noha már mindent megírtak: ezért érdemes arra törekedni, hogy lehetõleg másképp írjuk meg a történeteket. – Az íróvá válás a regényedben is, különösen annak második részében önálló témává válik, sõt, errõl szól a regény maga. Szerinted önmagában ez a rész az elsõ, az „igazi” történet nélkül is megállná a helyét? – Jogos a kérdés. Akárcsak az összes téma, ez is foglalt már, rengetegen próbálkoztak vele, talán nálam is több sikerrel. Õket – már akiket én ismerek –, a tisztelet jeleként név szerint is megemlítem a regényben. Mivel az életnek nem létezik olyan szegmense, amelynek ne lenne már irodalmi lenyomata, a ma alkotó szerzõk számára csak az marad, hogy a meglévõ témákat – szóljanak azok a férfi-nõ kapcsolatok sokszínûségérõl vagy éppen a regényírás nehézségeirõl – valahogy újszerûen ragadják meg. Ezt próbáltam megtenni a regényben. – Szerintem neked sikerült mind a stílusoddal, mely folyamatosan és kíméletlenül reflektál, kiszól a mûbõl, párbeszédet folytat az olvasóval, mind az egész mû szerkezetével újat teremtened. Hiszen egyfelõl van két regény, ezek külön-külön is önállóak, ugyanakkor egységbe kovácsolódnak, nemcsak a két fõhõs miatt, de a könyv legnagyobb invenciója miatt is, melyre ugyan csak az utolsó fejezetben kerül sor, de így egy egészen új összefüggésbe helyezi a két egységet. – Magam is gyakorló olvasó lévén tudom, milyen finnyásak és válogatósak vagyunk. Az olvasót elveszteni könnyû, megtartani viszont roppant nehéz: ezért alkotótárssá kell õt tenni. Az olvasó kedvéért mindent el kell követni: meg kell nevettetni, meg kell ríkatni, hozzá kell szólni, bátorítani kell, el kell csábítani, be kell csapni, hagyni kell, hogy töprengjen, felfedezzen, majd meglepõdjön, ha másként zárul a történet, mint ahogy õ gondolta. Az olvasó okos, félénk, ritka, egyre ritkábban felbukkanó madár, aki könnyen elröppen és olvasatlanul hagyja a könyvet, ha unalmas mondatokkal rémisztgetjük, vagy hangosan frázisokat puffogtatunk. Errõl szól a posztmodern irodalomfelfogás: a premodern kor szerzõközpontúságával és a modern kor mûközpontúságával szemben az olvasóra, a befogadás folyamatára és élményére koncentrál. – Nyilván most a recepcióesztétikára akarsz utalni, amellyel szemben azonban a regényedben nem egyszer kritika fogalmazódik meg. – Ezek a kiszólások elsõsorban játékosak, nem feltétlenül kritikusak. A kritikát is helyzetbe akarják hozni. Irodalmi szöveget és kritikát írni két külön dolog, külön törvényekkel, külön módszerekkel; a kritikus más megfontolások mentén dolgozik, mint az író. Én például soha nem tudtam kritikát írni: egyetemista koromban, és utána is sokat foglalkoztam Karácsony Benõvel, ezzel a páratlan tehetségû erdélyi íróval. Valahányszor tanulmányt próbáltam írni róla, azzal szembesültem, hogy bármennyire kitérek regényei sokszínûségére, a nyelvhasználat csak nála fellelhetõ sajátosságaira, bármennyire is próbálok ezekrõl valami újat, a primér szöveghez méltót írni, csak mankón bicegõ mondatok sikerülnek. Éppen ezért igen tisztelem a kritikusokat. Még a rosszkedvûeket is. A regényben ezért beszélek hozzájuk, ezért kacsintok össze velük. És hát végsõ soron õk is olvasók. – A regényben rengeteg író stílusával játszol, bújsz beléjük, formálod a saját hangodra. Hrabal, Llosa, Saramago, Krúdy, Móricz, vagy itt van például Márai regénye, A gyertyák csonkig égnek, mely egy kifejezetten rossz irományban csapódik le, „A vizek partig érnek” címmel. Szükség van erre, mármint, hogy a szerzõ folyton utalgasson a nagy klasszikusokra, esetleg az éppen divatos szerzõkre, vagy ez inkább csak afféle játék számodra? – Erre is azt tudnám mondani, hogy az olvasót újra és újra, fejezetrõl fejezetre meg kell hódítani, meg kell hökkenteni, ezért jó az, ha az ember

különféle szerzõket hoz be. Így a könyv stílusa akár oldalanként változik, s ha ez jól sikerül, mert nem mindig sikerül jól, a szöveg olvastatja magát. Játék ez a formával, a formákkal, meg persze egyfajta önelégült magamutogatás is, hogy lám, tudok írni ennek meg annak az írónak a stílusában. Igaz, ez a külföldi szerzõk esetében elég fonák dolog, hiszen ilyenkor az ember elsõsorban a fordító stílusát parafrazálja. – Na és mi a helyzet Jozefát úr saját korábbi mûvével, A vizek partig érnek-kel? – Az valójában az én korábbi mûvem, és azért került a regénybe, mert a vonatkozó helyre egy bírálható, kielemezhetõ írás kellett. Beemeltem, Jozefát úrra kentem az egészet, és jól megszidtam érte – egyúttal magamat is, persze. – Nemcsak ez a rossz írás van a regényben, amely után egyébként hosszas mûelemzés következik, de rossz versek is, melyek a regény szerint Jozefát úr korábbi költeményei. Ezek is sajátok? – Igen, kifejezetten ehhez a regényhez készültek, nem közöltem õket korábban, és meglehetõsen sokat kínlódtam a megírásukkal. – Nem lehetett könnyû. Mármint, hogy rosszul írni, méghozzá ennyire jól. Ellenben a gyakori allegorizálás, az Ötlet, Ihlet és Hang urak, és Gondolat kisasszony számomra meglehetõsen erõltetettnek és elkoptatottnak tûnnek. – Ez szándékosan van így – igaz, ezt a legkönnyebb válaszolni a kritikára –, hiszen a fõszereplõ, Jozefát úr egy igazi gentleman, és ehhez hozzátartozik az is, hogy mindenkit úrnak szólít. Ezenkívül szerettem volna, ha az olvasó is látja, mennyi mindenkivel kell bajlódni, amíg elkészül a mû. És meg kell adni a tiszteletet nekik, udvariasan kell szólni róluk: nélkülük ülhetnénk a fehér papír elõtt naphosszat. – Jozefát úr mindent megpróbál, hogy regényt írjon, a kínok-kínját éli át, és sehogyan se jut elõre, mert vagy ott van ugye a belsõ hang, amely Ihlet és Ötlet urak munkáit dönti romba, vagy polgári életet kell élnie, pénzt keresni, ami ezt nem teszi lehetõvé. Vagy pedig egész egyszerûen felesége, Emma asszony figyelmetlenségében fogja és összetépi a kéziratokat. Egyszóval nem sikerül. Aztán végül, miután már mindenen túl vagyunk, a toll fogja magát, és írni kezd. Ez azt jelenti, hogy az irodalom, bármit is tesz az író, egy idõ után már önmagát írja? – Igen. Ez is játék, hiszen, mint tudjuk, a szerzõ halott, az olvasó pedig társ. A toll mégis elkezd írni a könyv végén, méghozzá magától, és ha a triumvirátusból, mármint a Szerzõ, Mû, Olvasó triumvirátusából a szerzõ és az olvasó kie-

sik, kénytelen a mû megírni önmagát. Ezen végül mind Jozefát úr – tehát a mû, mind a szerzõ – tehát én, mind pedig az olvasók meglepõdnek. A kígyó a saját farkába harap, a regény elölrõl kezdõdik, igazából véget sem ér. Érdemes néha eljátszani ilyen gondolatokkal, egészen beleszédül az ember. – Na jó, akkor most beszéljünk rólad egy kicsit. Akárcsak Jozefát úr az elsõ regényben, te is angoltanár vagy. Jozefát úr gyûlöli ezt a szakmát, csak a megélhetésért csinálja. Felteszem, te is így vagy ezzel. – Mi tagadás, nem szeretem túlságosan. A tanítás még elmegy, viszont a rengeteg utazás, amivel a tanítás jár (cégeknél oktatok, gyakran sokat kell utaznom), sokkal értelmesebb dolgoktól, például az olvasástól veszi el az idõt. Mielõtt Budapestre költöztem, szerkesztõ voltam az Elõretolt Helyõrségnél. Azt nagyon szerettem, közelebb állt hozzám, jó dolog hónapokig matatni egy kézirattal, amelybõl aztán egyszer könyv lesz. Mit mondhatnék még? A kolozsvári Babeº– Bolyai Tudományegyetemen magyar–angol szakos bölcsészdiplomát szereztem, aztán 2002-ben átjöttem Magyarországra. Itt ismertem meg a feleségemet, és úgy döntöttem, hogy itt maradok vele. Mindketten angoltanárként keressük a kenyeret. – Ha ennyire nem szereted az angoltanítást, miért nem hagyod abba? – Azért, mert eddig még nem sikerült kiadói szerkesztõi állást kapnom. – Az elsõ Jozefát úr filozófiája, hogy „Az a lényeg, hogy férfiak legyünk és egy nõt szeressünk, még ha nem is kaphatjuk meg, s közben az összes többit megkapjuk, még ha nem is szeretjük õket!” Ez a saját filozófiád is? – Egyáltalán nem. Decens, polgári életmódot folytató házasember vagyok, inkább a második Jozefát úrra hasonlítok, erre a csendes, gyakran rosszkedvû, otthonülõ, kínlódó, írogató emberre, aki sokat zsörtölõdik a feleségével, de nagyon szereti õt. – Neved mellett legtöbbször ott szerepel, hogy erdélyi író. Te mennyire találod fontosnak ezt? – Nem szoktam hivalkodni az erdélyiségemmel. Itt, Magyarországon eddig még csak pofonokat kaptam érte. Kellemetlen, amikor a hivatalokban lerománozzák az embert, midõn megtudják róla, hogy erdélyi. Az pedig kifejezetten bántó, hogy bizonyos nyelviskoláknál azt kérdezték: jó-jó, angolul tudogatok, de vajon ki tudom-e fejezni magam ékes magyar nyelven? Mégiscsak író volnék, vagy mi, mondom ilyenkor.

– Jó, ezt értem, errõl minden áttelepülõ, foglalkozástól függetlenül panaszkodik. De milyen erdélyi magyar írónak lenni? – Jó dolog. Íróként mindig is erdélyinek fogom magam tartani. Tagadhatatlanul van ennek egy kellemesen pikáns, olvasócsalogató zöngéje. A szellemem, a humorom erdélyi, és remélem, az is marad. – Ami az élményanyagodat, sõt, a stílusodat illeti, legalábbis a Jozefát úrban, úgy tûnik, inkább a pesti flaszterrõl veszed. Azt nem mondhatjuk, hogy ez egy erdélyi könyv lett. – Ebbe a könyvbe azért nem került semmi speciálisan erdélyi, mert a teljes magyar nyelvterületen érvényesnek szántam. Egyikmásik erdélyi, vagy éppenséggel székely fordulatot lábjegyzetben kellett volna magyarázni, de a könyvben van lábjegyzet elég: pontosan ötven. – Mennyire szakítja szét az erdélyi irodalmat, az erdélyi írókat az, hogy vannak, akik ott maradnak, ott alkotnak, és vannak, akik áttelepültek? – A ki hol él kérdésén kívül, otthoni írótársaimmal egy sokkal fontosabb dolog köt össze: a barátság – bármilyen fellengzõsen hangzik is ez. A barátság magaslatáról nézve pedig nem sokat számít, ki hol él és ír. És ebbõl a szempontból az én ittlétem legfeljebb poén szinten merül fel. Igaz, a poénok egy része rajtam csattan. De ez belefér, sõt, segíti a vérkeringést. A honfivérkeringést. – Te egy erdélyi íróval vállalnál könnyebben közösséget, vagy egy ittenivel, akinek esetleg hasonlóak a törekvései, a kifejezésmódja a tiéddel? – Milyen jellegû közösségre gondolsz? Aláírni egy petíciót? – Nem. Irodalmi szekértáborokra gondolok. – Nem szeretnék semmilyen szekértáborhoz tartozni. – Gondolod, hogy ez hosszú távon lehetséges? – Az ember, abban a pillanatban, amint elkötelezte magát, olvasókat veszíthet. Nem tudom megérteni, hogy attól, mert valaki X lapban publikál, miért ne publikálhatna Y-ban is. Az Irodalmi Jelen üdítõ kivétel ebbõl a szempontból, mert nem csatlakozik egyetlen szekértáborhoz sem, itt az egyetlen kritérium a szöveg minõsége. Ez jó, írásra ösztönzõ, szorongások nélküli hangulatot kölcsönöz a lapnak, a lapban közlõ szerzõknek. – Igen, de az hosszú távon nem megy, hogy az ember nem tartozik valahová. Ilyen nincsen. – Egyelõre úgy tûnik, hogy a legtöbb szerkesztõséggel meg tudom õrizni a jó viszonyt. Bár ennek lehet az is az oka, hogy – noha folyamatosan közlök – még nem tettem le azt a könyvet vagy írást az asztalra, amely miatt fontos lesz, hogy hová tartozom, hová tartozzam. – Igen, de hát te a könyvet már megírtad. – Örülnék, ha a könyv visszhangja nyomán olyan helyzet alakulna ki, amelyben felkérést kapnék elkötelezõdésre, mert ez azt jelentené, hogy valakiknek tetszett a könyv, valakiknek fontos, amit írok. Ennek ellenére igyekeznék megõrizni és megvédeni a függetlenségemet. – Abban nincsen semmi furcsaság, hogy a regénypályázatot egy erdélyi lap írja ki, és az elsõ két helyezett éppen erdélyi? – Szerintem nincs. A pályázat jeligés volt, a szerzõk személyazonossága mindvégig titok maradt. Amúgy, ha jól tudom, a legtöbb pályamû Magyarországról érkezett. Böszörményi Zoltán, a regénypályázat kitalálója és mecénása a díjátadás estéjén hozta nyilvánosságra a helyezéseket, addig legközelebbi munkatársai sem tudtak róla. – Nem bántad, hogy nem elsõ lettél? Elvégre, ha több mint kétszáznyolcvan pályázó közül a második helyen futottál be, akkor akár frusztrálhatna is, hogy már csak az az egy lépcsõfok hiányzik. – Egyáltalán nem. Sigmond Istvánt végtelenül nagyra becsülöm és tisztelem. Örülök, hogy nyert, megérdemelte az elsõ díjat.

2006. december

BENE ZOLTÁN

Áldozat

Kelneki mindig csak mértékkel itta a bort. És nem is szeretett másfajtát, csak amit maga készített. Azon a sovány homokon termõt. Olykor ugyan megkóstolta a testes hegyi borokat: Eger, Tokaj, Badacsony, Szekszárd, Sopron terméseit, megízlelte a nevezetes rajnai fajtákat is... – aztán lebiggyesztette az ajkát, és maradt a jól bevált homoki karcosnál. A ház körüli párszáz tõke szõlõt (szlankát, rizlinget, rizlingszilvánit, ottonelt, Irsai Olivért, a Mathiász Jánosnéról elnevezettet, kékfrankost, zweigeltet, kadarkát – s a csuda tudja, még miféléket) maga ültette, maga kapálta, maga metszette, maga permetezte, maga szüretelte, maga sutulta; majd a két keze munkájával ásott, betonozott, kicsiny dombhoz hasonlatos pincéjében érlelte fahordókban. Az érett nedûnek aztán jobb esztendõkben szép, fénylõn sárga színe lett, akár egy tokaji szamorodninak, rosszabb években azonban fénytelen, tompa, sõt, a leggyatrább idõkben egyenesen zavaros maradt. Sajnos, többször volt kevésbé jó esztendõ, de ez soha nem szegte kedvét, s aki belekóstolt a borába, az egyszer sem bánta meg. Sosem volt nagy a bortermés – pár hektónál többre a családnak amúgy sem lett volna szüksége, kereskedni pedig Kelneki nem akart sem borral, sem egyébbel. Eleinte egy-két közeli ismerõse, idõsebb korában a fiai, a vejei, a sógorai, kevés számú barátai hordták tõle csinos, fonott demizsonokban, amit pedig nem hordtak el, elfogyott a családi ünnepeken vagy megitták a ritka vendégek, s azt a keveset, ami ezen felül megmaradt, hát azt elszopogatta õ maga. Többnyire egyedül, nagy ritkán társaságban. Nem sokan borászkodtak efféleképpen az egykori kunszállás helyére épült faluban. Aki borral foglalatoskodott, az leginkább „ültetvényeken” termelte a silány szõlõt, és tonnaszám adta le a téesznek, hogy csináljon belõle az holmi hitvány lõrét, aminek oroszlánrészét aztán keletre vitték (exportálták), a mindenféle szeszt elnyelõ szovjet „piacra”. A háztáji kertben legfeljebb csemegeszõlõt termeltek a falubéliek, a gyerekek örömére. Kelneki a Duna mellõl hozta magával a borászat szeretetét. Onnan vetõdött a kunszállás helyére épült faluba a világháború elején. A falu egyik leggazdagabb családjánál lakott albérletben, beleszeretett az idõsebb lányba, s mivel a szülõk nem nézték jó szemmel a viszonyt, megszöktette szerelmét, Szentgotthárdon elvette feleségül, aztán bevonult katonának. Az oroszok el is fogták csakhamar, a visszavonulás közben, Ausztriában. S ha már elfogták, hajtották is Szibéria felé a többivel együtt, õ azonban a Balaton nádasaihoz érve, egy odavalósi katonatársával együtt megszökött. Utánuk lõttek néhányat, keresni azonban nem keresték õket. Hadifogolytábor helyett hát visszakutyagolt Kelneki a kunszállás helyére épült faluba, ahová a felesége már korábban visszatért. Mire a háború véget ért, meg is érkezett. Addigra egykori fõbérlõi megbékéltek, kiegyeztek vele, nem kárhoztatták már, legalábbis nyíltan nem. Akkoriban fogott neki a borászkodásnak is. Az ötvenes évek elejére megerõsödött a háztáji szõlõ, a közepére pedig Kelneki elégedett lehetett apró ültetvényével s annak gyümölcsével.

Élt a faluban egy öreg orosz ember, Nyikita bácsi, a kezdeti esztendõkben õ volt talán az egyetlen, aki literszámra hordta Kelnekitõl a bort. Az öreg még az elsõ világháborúban esett fogságba, s került ki cselédnek egy tanyára, öszszegabalyodott a gazda lányával, és ott ragadt. A harmincas években költözött be a faluba, a háború alatt elvesztette mindkét fiát és a feleségét is. Látszólag derûs egykedvûséggel viselte a csapásokat. Kelnekivel egy csillagos éjjelen ismerkedett meg, mikor nemes egyszerûséggel bezörgetett az ablakán, s megkérdezte, megkapálhatja-e olykor a cseperedõ szõlõt? Kelneki beleegyezett, s attól fogva Nyikita bácsi néha megjelent a kapájával, tett-vett a szõlõben, aztán megivott néhány pohár bort. Gyakorta meg is részegedett kissé, s olyankor mindig elérzékenyült, beszédébe orosz szavakat vegyített, bár már maga sem emlékezett a jelentésükre. Kelneki csöndesen hallgatta az öreget, hasonlítgatta magában azokhoz az oroszokhoz, akiktõl megszökött. Nyikita bácsi nem hasonlított hozzájuk. Ezt Kelneki meg is mondta a szemébe. Az öreg nem csodálkozott, csak a vállát vonogatta, s megjegyezte, hogy igazán már nem is vágyik Oroszföldre. Tizenhét évesen vitték el a cár katonájának, nem volt tizennyolc, mikor megsebesült és fogságba esett, azóta Magyarországon él, inkább magyar már õ, mint orosz, még ha mind a mai napig akcentussal beszéli is a nyelvet. Más nyelvet azonban nem beszél, mert az anyanyelvét elfeledte csúful. Kelneki közben kiszámolta magában, hogy eszerint Nyikita bácsi még hatvanesztendõs sincs, holott legalább hetvennek látszik csuparánc arcával, hófehér hajával-szakállával. Nem is titkolta el megfigyelését az öregember elõl, aki beismerte, hogy tévedhet ugyan egy-két évet a korát illetõen, de hatvannál valóban nem lehet több, csak nyilván elnyûtte az élet. Például a két fia halála. Meg a feleségéé. Ráadásul mind a két fiú a Don mellett maradt. Ott nyugszanak, ahol neki kellene. No, meg az is megviselte, hogy csak azért, mert orosz, olyan tisztségekbe akarták rakni, ahol nem tudta megállni a helyét. S mikor kiderült, hogy alkalmatlan, csaknem börtönbe került. De ezt mindig suttogva, ijedt ábrázattal mesélte. Valamelyik évben Nyikita bácsi újra megnõsült: elvette a volt felesége húgát, akinek az urát mint illegális kommunistát eltüntették a háború végén, a német megszállás idején, a kisebbik fiát pedig orosz katonák lõtték agyon egy tanyán, s ugyanazok nyomorították meg a nagyobbikat. Az esküvõre Kelnekitõl akarták vásárolni a bort, aki akkor elõször és utoljára adott el belõle. Mikor – a bort fejtve hatalmas üvegekbe – azt kérdezte az orosztól, miért házasodik újra, az csak annyit felelt, nem õ házasodik az asszonnyal, hanem az asszony õvele. A lakodalom szerény volt, tízegynéhány család vett részt rajta. Kelneki ott volt a feleségével, nagyobbacska és apróbb gyermekeivel. Nyikita bácsi hamar megrészegedett azon az estén is, és sírva mesélte, hogy szégyelli magát, amiért orosz. A fiait is orosz testvérei ölték meg, az elsõ feleségét meg az efeletti bánat. De a második felesége gyermekeit is orosz katonák bántották. Mint elmondta, a két gyerek (az egyik

Ölelés

tíz-, a másik nyolcesztendõs) egy elhagyatottnak tûnõ tanya közelében csatangolt, s egy akasztott embert találtak az istállóban. Megijedtek, futni kezdtek, mikor három orosz katona lépett ki a házból. Ittasak voltak, és lövöldözni kezdtek a gyerekekre. Azok menekültek volna, de az egyiket agyonlõtték, a másikat megnyomorították. Kelneki csóválta a fejét a történet hallatán, jóllehet ismerte már, hallotta vagy százszor. Úgy érezte, vigasztalnia kell az öreget, hát azt mondta, a fiait senki nem hívta Oroszországba, s azért ölték meg õket, mert rossz dologban sántikáltak, a „gyilkosaik” csak a hazájukat védték; a gyerekeket meg az alkohol gyilkolta meg, hiszen, ahogyan õ hallotta, s amint Nyikita bácsi is tudja, részegek voltak nagyon azok az oroszok. Már ha egyáltalán oroszok voltak. Elvégre meglehetõsen sok náció alkotta a Vörös hadsereget. Nyikita bácsi készséggel beismerte, hogy ez mind igaz, de hozzátette: mégis szégyelli magát. Egyedül a Kelneki bora nyújt vigaszt számára. Mert a kocsmába nem szívesen megy, ott mindenki azt hiszi róla, besúgó. Azért, mert orosz. Õ maga nem ért a borkészítéshez, a pálinkát meg (orosz létére) nem bírja a gyomra, marad hát a Kelneki bora. Kelneki erre nem tudott mit mondani. A lakodalom után még gyakrabban járt át Nyikita bácsi Kelnekihez. Fél órát, egy órát kapálgatott, s ugyanannyit beszélgetett. Valamiféle járadékot húzott az államtól; egyéb dolga nem akadt, mint Kelneki nyakára járni, aki délután négy-öt órára már mindig hazaért a

téeszirodából. S nem is bánta, hogy az öreg elkapálgat a szõlõben, issza a borát (nem kellett neki sok) és mesél. Egyszer a bakancsát is lehúzta, amiben télen-nyáron járt, és megmutatta a bal lábát: a lábujjai között úszóhártya feszült. Ez is mély lelki traumát okozott Nyikita bácsinak. Elárulta Kelnekinek, hogy ezt egyik felesége sem láthatta, az asszonyok elõtt ugyanis csak zokniban mutatkozott világéletében. Vagy kapcában. Annak sem tudta okát adni, hogy Kelnekinek végül miért mutatta meg, talán azért, mert érezte, hogy közeleg a halál. S valóban, Nyikita bácsihoz közelgett a halál. Ezerkilencszázötvenhat novemberében egy átvonuló szovjet páncélos képében el is érkezett. Azon a délelõttön, mikor a folyton az utcákon kódorgó gyerekcsapat meghozta a hírt, hogy jönnek, Nyiki ta bácsi nyakkendõt kötött, és kiment a tank elé. Mindenki más elbújt a há zában, egyedül õ merészkedett az utcára. Mikor meglátta a tankot, integetni kezdett. A jármû megállt, de senki nem szállt ki belõle. Nyikita bácsi orosz szavakat kiáltozott, és az öklét rázta. A tank erre újra elindult és halálra gázolta. Úgy kaparták el a temetõ hátsó fertályában. Kelneki néha virágot vitt a sírjára, s meglocsolta egy pohár borral. Azzal a jó karcossal, a homokon termõvel, amit annyira szeretett az öreg, s amelyet abban a faluban csak õ termelt nagyobb, ám õ sem komoly mennyiségben. Nyikita bácsi sírja mindig gyorsan elnyelte a nedût. Kelneki ilyenkor mosolygott. Nem is kellett több.

11

12

2006. december

JÓNÁS TAMÁS

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

Éjszaka a tengerparton

Fõnök

A víz fejeseket ugrik a partra.

Ha hátrasimítja haját, tenyere kiszáradt radír. Hazudni rögtön megtanult, arcokra nézni se bír.

Halálba menetelnek a hullámok, szenvedélyük – éjszaka kiderül – nincs. A tengerben nincsen semmi rossz. A mélyében hajlongó hínár a szerelem. Egy-egy kikötött hajóval érthetetlenül óvatos.

Kifoltozták a lelkét ügymenetek és ügyletek, fáradtsága, mint egy párna zsír, tokája sincs, mégis remeg.

I.

Fölösleges itt a lelki térerõ.

Mit szólnak, ha elmegy innen? Elkárhozni nem ér rá soha. Ha lelövöd, se érsz vele semmit, ottmarad az illata.

Innen látszik a holnap: jellegtelenül alkalmas, mint a tûzijáték vagy a tenger. Méltósága csupán megkövetelt. A víz nem is fejeseket ugrál a partra: újra és újra kilöki magából a tenger. Mégis: képes igazzá hazudni... muszáj-hogy-jöjjenek-szerelmeim.

Fáradt gólyabeszéd Ajkad két csíkja elolvadt, mint az ostya, helyén elõre csõr nõtt. Két szemed két összelöttyenõ tükörtojás. Az arcodat ezer éve nézem, le se írhatja senki más. Amit látsz belõlem, mintha zsírfelhõ szállna, megüli lelked a köd.

II.

Rég tudjuk, hogy a dolgok lényege kisebb lenne a cseresznye magjánál akkor is, ha maga a gyümölcs Föld méretû lenne; a lényeg a létezõ dolgok legkisebbike. Nem érdemes azon gondolkodni, vajon képes lenne-e magában is lényeg maradni a lényeg, vagy csupán a rendelkezésre álló hely határozza meg a méreteket, de a viszony állandó és – hadd bosszankodjunk – még csak nem is örök. De vajon mit jelent, hogy ez a kicsi lényeg minden esetben, de nem folytonosan irracionális? III.

Készülõdik a tenger. Talán elvonul. Talán itt marad. Készülõdnek a tengerben a vízhadak csendben. Csak a szelídségben rejtheti el magát ilyen hatalmas beteg. Bûzlõ szörnyetegek a tengerek. IV.

Flótás

Most jó lenne bevallani valamit... De drága szenvedély a folytonos õszinteség: se ünnepek, se könnyes vallomások. A kíváncsiság megköveteli a rögzített távolságot, a munkarend kikészíti a szenvedélyt, feloldja a titkokat... A biztos szeretet biztos pusztulás. A falánkság, a szerelem életképesebb: önvédelemre kényszerít. Zajongóknak, kóstolgatóknak áll a világ: a táblák, a szenzorok, az utak, a színek, az ízek, a kényelem, a receptek és a bûnök: mûsorok. És jönnek is meghirdetett, de mindenképp kiszámítható... mûsorrend szerint. Most az lenne a boldogság, ha bevallanék valamit, és egész életemben vissza tudnék és mernék emlékezni rá. De csak rend van bennem és eladhatatlan szenvedés.

Amit hallasz, soha vissza nem várna. Szavam fészkedbe tömködöd.

2006. december

13

Egy ,,emblematikus” sor kálváriájának ...a folytatása

Bár én Szõcs Gézát nem támadtam meg – és nem én tulajdonítottam el az õ sorát, hanem õ az enyémet –, õ egy feljelentéssel felérõ pamfletben kel ki ellenem. Írását néhány megjegyzéssel kívánom kiegészíteni:

1. Valóban a Román Kommunista Párt tagja voltam. Ezt a tényt soha senki elõl nem hallgattam el. A hetvenes évek közepétõl másképp nem dolgozhattam volna sem a Rádiónál, sem lapoknál. Ez volt életem egyetlen vállalt kompromisszuma. Szõcs Géza édesapja ugyanannál a lapnál dolgozott, amelyiknél én; ugyanúgy – kényszerbõl – belépett az RKPba; és tõle sem várta el Szõcs Géza, hogy a belépés helyett vágja le az ujjait. Sütõ András (akit Szõcs Géza nemrég kenetes cikkben búcsúztatott) az RKP Központi Bizottságának póttagja volt. Mint azt Szõcs Géza jól tudja, a párttagság Romániában önmagában véve nem jelentett a fennálló rendszerrel való azonosulást. Ugyanis tény az is, hogy – párttagság ide vagy oda – ellenzéki magatartásom miatt a lakásomat tíz évig lehallgatták, nem kaptam útlevelet, és 1983 után önálló verseskötetem nem jelenhetett meg. Ez talán többet nyom a latban, mint Szõcs vádaskodásai. Volt olyan pártonkívüli, nem egy, aki besúgónak szegõdött. (Mint arról nemrég értesültünk, a pártonkívüli Szilágyi Domokos éveken át besúgó volt.)

Balla Zsófia válasza Szõcs Géza írására

2. Ami Szõcs Géza Amikor Bartók belépett a nyilaspártba c. versét illeti, ahhoz a következõket mondanám el. Sz. G. annak idején – még közlése elõtt – megmutatta a verset Egyed Péternek és nekem. Mi elrohantunk hozzá, és megpróbáltuk lebeszélni a vers publikálásáról. Én ma is úgy gondolom, hogy Bartók és egy nyilas együtt-emlegetése a mûalkotás természetébõl következõen a nyilasság szalonképessé tételét, bújtatott rehabilitációját jelenti. Bartókot szinte blaszfémia egy napon emlegetni Sértõ Kálmánnal. A tények utólagos elferdítése és indulatos hazugság az, hogy én magamra vettem volna Szõcs versét. Miért vettem volna? Az RKP – bármilyen rettenetes ezt belátni – nem nyilas párt volt. Barátságunk tíz éve alatt Szõcs sosem nehezményezte párttagságomat. Amint azt sem, hogy általa nagyra becsült más írók párttagok, sõt egyesek párttitkárok voltak.

Én sem a diktátort magasztaló verseket nem írtam, sem párttitkárnak nem álltam. Ahogyan téves Sz. G. azon feltételezése is, hogy én õt gyûlölném. Az is téves, hogy én Ekler Andrea recenziója ürügyén Sz. G. iránti ellenszenvemnek adnék hangot. Én csak a verssoromat óhajtottam visszaszármaztatni, és örömmel nyugtázom, hogy Sz. G. versébõl törölte azt. 3. Szõcs Gézával 1980 után valóban kerültem az érintkezést. (Ennek bármikor okát tudom adni – amennyiben ez õt érdekli.) Ennek ellenére közös barátaink révén segélyt juttattam neki, és 1982 õszén a hosszas szekus üldözés után meglátogattam a kórházban. Sokat segítene, ha Szõcs Géza kapcsolatunk történetét nem rágalmak és koholt idézetek segítségével szerkesztené meg. Én évek óta tapintatosan hallgatok a cikkíró rejtélyes életpályájának egyes elemeirõl. Minden okom megvan rá, hogy

Végszó egy zárszóhoz Tûnõdve olvasom Balla Zsófia sorait, melyet az Irodalmi Jelen azzal juttatott el hozzám: ha akarok, írjak rá választ. Akarok-e? nem akarok? magam sem vagyok ebben biztos. Elvégre a költõnõ sorai önmagukért beszélnek, a legfontosabb ismeretek és konklúziók az értõ olvasó számára maguktól is megfogalmazódnak. 1. Ilyen például a párttagság kérdése. Azok, akik még emlékeznek múlt havi írásomra – pamfletnek aligha nevezném, inkább naplójegyzetnek (mindenképp személyes mûfajú, továbbá keserûen írott, egyáltalán nem jókedvemben vagy támadó kedvemben fogalmazott szöveg volt ez), azok arra is emlékeznek, hogy leszögeztem: nem tehetõ egyenlõségjel aközé, hogy valaki néhány évtizeddel korábban vagy késõbben vált az RKP tagjává. Hogy Sütõ András tévedett-e vagy sem, amikor a negyvenes években belépett a pártba (s ezzel kényszerpályára is lépett), ez olyan kérdés, amelyet a nyolcvanas években így válaszoltam meg, ha szóba került: „Én és ma ebbe nem lépek be. Hogy akkor és abba, negyvenhétben? Nem tudom, mit tettem volna 1947-ben. Remélem, nem léptem volna be. De múlt idõben érvényes remények nem léteznek. Ami viszont biztos: mindazok közül, akik Sütõvel egyidõben vállalták ezt a döntést, senki olyan egyértelmûen, meggyõzõen és felemelõen el nem számolt a múltjával és múltja rossz döntéseivel, mint Sütõ András.” – Csak megismételni tudom, amit arról írtam: a párttagságtól való irtózás nemzedéki kérdés volt ott és akkor: az akkor huszonévesek értendõk e generáción, kb. a Tamás Gáspár Miklósoktól a Zudor Jánosokig bezárólag. Sütõ András (vagy akár Szilágyi Domokos) háta mõgé bújni, saját huszonéves árulásainkat ravaszul elrejteni mások vétkei, más korok és más korosztályok viszonyai közé: azt jelenti, hogy az illetõ még igencsak távol áll a morális és intellektuális érettségnek attól a fokától, amelyen sütõi remekmûveket várhatnánk tõle. (És bár egyáltalán nem tartozik ide, mert hiszen írásom témája nem az a kérdés volt, hogy édesapám egy bizonyos verssorát hitelesíti-e vagy sem az, „ahogyan él”: ha már szóba került a dolog, hát megválaszolom: az életben sok mindenben egyetértettem apámmal, sok mindenben azonban nem. Ez utóbbira példa az a vehemencia, amellyel apám recenzióiban Balla Zsófia költészetét menthetetlenül zavarosnak, utánérzésesnek és di -

lettánsnak minõsítette. Ha nyíltan és polemikusan nem szálltam is vitába vele, az az elismerés, amellyel a költõnõ verseirõl írtam, nyilvánvalóvá tette, hogy apák és fiúk nem mindenben értenek egyet feltétlenül. 2. Az a gondolat, hogy Bartókot együtt emlegetni a nyilasokkal egyenértékû a nyilasok szalonképessé tételével (még akkor is, ha a példázat konkrét üzenete egyértelmûen az, hogy Bartók nem vállalt közösséget velük) – nos, ez az érvelés annyira újszerû, mintha valaki azt fejtegetné, hogy Haynau együtt emlegetése az aradi tizenhármakkal valójában Haynau szalonképesítésével ér fel. Nem tudom elfojtani azt az érzésemet, hogy Balla nagyon is érti, s már akkor is értette a vers üzenetét (mely akkor is világos, ha a nemzetiszocialista RKP és a nyilaspárt közé természetesen nem tehetõ egyenlõségjel), de ha õ nem kívánja érteni a fabulát, a metaforát, az allegóriát, szóval, ha blaszfémiának érzi a szimbolikus beszédet (és általában a példabeszédet), hadd szögezzem le olvasóim és az utókor számára: az a versem mindenekelõtt és valójában nem Bartókról, nem Sértõ Kálmánról, nem a nyilasokról és nem Magyarországról szólt, hanem Romániáról, a román kommunista pártról és azokról a fiatal (magyar) értelmiségiekrõl, akik beléptek ebbe a pártba. Egyébként meg azt gondolom: ha valakit együtt emlegetünk egy párttal, e tény lehet, hogy szalonképesíti azt a pártot – de ami még ennél jobban is szalonképesít, hitelesít és legitimál egy pártot, az nem más, mint ha ifjú tollforgatók, a Holnap hõsei, karrierizmusból (,,Nem dolgozhattam volna a rádiónál stb.”) vagy bármely megfontolásból nevüket és arcukat adják hozzá. 3. Töprengek, töprengek azon is, vajon mi történhetett 1980-ban, ami megrontotta addig zavartalan kapcsolatunkat. Csak annyi jut eszembe: azon év elsõ óráiban – így éltem meg – lovagias szolgálatot tettem Balla Zsófiának (és egy akkori barátomnak). De hát ez már igazán olyan dolog, ami csak néhányunkra tartozik. Maradjunk abban: beszéljük meg ott, úgy és akkor, ahol és amikor ezt Balla Zsófia megfelelõnek gondolja. Arra mindenesetre emlékszem, hogy 1982-ben még bizalmi viszonyban voltunk: az év tavaszán kerestük föl õt Marius Tabacuval, kérve õt, hogy csatlakozzon a Ion Lãncrãnjan író magyar-

erõs fenntartásokkal szemléljem Szõcs Géza egész tevékenységét. 4. A vitatott verssort 1971-ben megjelent Apokrif ének címû kötetem záróversében publikáltam. Ennek semmi köze András Sándor emlegetett mûvéhez, és semmi sem indokolja bekebelezését. 5. Szõcs Gézát 1970 óta ismerem. Valaha jó barátok voltunk. Pályáját az elején szívvel-lélekkel segítettem, elsõ könyvérõl kritikát írtam. Annak, hogy jó ideje nem érintkezünk egymással, számtalan oka van. A legfontosabb: az a személy, akivé Szõcs Géza az utóbbi két és fél évtizedben dalmahodott, nem emlékeztet az egykori remek költõre és barátra. Ezt az Irodalmi Jelen 2006 novemberében közölt – sértett és leleplezésnek szánt, valós elemeket és hazugságokat körmönfontan elegyítõ – írásmûve is igazolja.

Balla Zsófia idézett bárkitõl egy verssort, pl. tõlem, akkor õ is eltulajdonított? Ha ezt a nála olvasható verssoromat egy kritikus félreérthetõen idézi, egy lap pedig megjelenteti a gyûlölõ könyve elleni tiltakozáshoz. A köl- bírálatot, letolvajozhatom-e a költõnõt? Avagy tõnõ ezt nem vállalta, s ezzel meg is szakadt innen már mûködésbe lép a kettõs mérce?) a kapcsolat közöttünk, egészen az év teléig, Úgy gondolom, a legfontosabbakat múlt alamikor valóban meglátogatott – ma is méltányolom ezt – a kórházban. De vajon mi tör- kalommal már elmondtam errõl a versemrõl, amely 21 éven keresztül becsületes idézet tént ezután? formájában egy Balla Zsófia citátumot is tar4. A dalmahodás kifejezést, jelzõi formá- talmazott – s amely versem mostantól végre jában (dalmahodó homály) legújabbkori megszabadulhatott ettõl a szerencsétlen balértekezõ prózánkban Radnóti Sándor támasz- laszttól. Ha ezután is kibírja még valameddig, totta fel. Helyesnek gondoltam volna, ha a mondjuk még további 21 éven át, vélelmezheszellemi tulajdonjogokra annyira kényes köl- tõ, hogy a Balla-idézet nélkül is megáll a lábán. Remélem, megérjük, s remélem, addig sem tõnõ jelezné, hogy egy ennyire markáns stíkell több szónak esnie minderrõl, amit méllusfigurát használva milyen elõzményekre tatlan gyanúsítgatásokkal provokált ki belõtámaszkodik. lem, legnagyobb sajnálatomra, a költõnõ. 5. Hogy András Sándor antológia-értékû Akinek, hisz emlékszünk, nem azt hánytam versét Balla Zsófia ismerte-e vagy sem, is- szemére, hogy belépett egy szégyenletes pomeri-e vagy sem, és meg akarja-e ismerni, litikai alakulatba – már akkoriban is mentsévagy sem, ez olyan kérdés, amely nem tarto- geket kerestem (és találtam) számára, és igyezik rám. Ami rám tartozik – vagy, ha úgy keztem szolidárisnak mutatkozni vele –, hatetszik: amivel tartozom azok fele, akiket ez nem azon sajnálkoztam, hogy láthatóan maérdekel: a Születésnapomra címû, József At- gáévá tette ennek a pártnak az erkölcseit, és tila „Az ám, Hazám!” életérzését egyéb költõi ezzel tönkretette egy szép verssor szavahielõzményekkel ötvözõ, ezeket folytató, to- hetõségét, komolyanvehetõségét s így esztévábbgondoló versem forrásvidékének feltér- tikumát is. Analógia: ha egy költõ pl. leír egy képezése. (Ahogyan e poétikai geográfiát olyan verssort, hogy dolgozni csak pontosan, Beszéd a palackból c. rovatomban szoktam szépen stb. Ezt igencsak problematikus lenne gyakorolni, mások verseit elemezve.) Sajná- idézgetni, ha arról a költõrõl mindenki tudja, hogy lom, ha ez bárkit idegesít, annyira, hogy „be- dolgozni csak pontatlanul és csúnyán szokott. lekeverést” emleget. Belekeverem, a saját Petõfi látomását saját harctéri haláláról jóval versembe, azt, amire írása közben gondol- kevesebbet idéznõk, ha nyugdíjasként hal meg tam? Hogyhogy? Mi lehet Balla Zsófia háza kertjében egy nyugágyon. Lírai én és vafejében? Vagy csak megjátssza magát? Mint lóságos én persze nem azonosak – de hitelesítamikor odavágja a mondatot, hogy soha nem hetik (és fõleg: hitelteleníthetik) egymást. Az elképesztõ az, hogy Balla Zsófia – bártitkolta kommunista párttagságát. De mondtam-e olyasmit, hogy õ ezt titkolta? mennyire sejtettük is ezt elõre – megtámaSõt, ha azt állítja, hogy minden önéletrajzát dottnak érzi magát, õ aki tolvajt kiáltott oly elhamarkodottan. Sõt, úgy éli meg, hogy elõezzel kezdi, ezt is elhiszem. ször eltulajdonították egy sorát, majd ráadásul, 6. Végül Ballának sikerült nagy sokára ki- derült égbõl, váratlanul még meg is támadták. Nos, még egyszer: Balla Zsófia egy áltamondania azt, amit mostanig palástolt, és aminek terhén olyan nehezen, olyan sok célozga- lam õtõle idézett verssora kapcsán az inszitással, oly sok sanda oldalvágással tudott csak nuációktól a fenyegetésig terjedõ széles hokönnyíteni. Most végre megtudhattuk, tõle rizonton bevetette teljes arzenálját, hogy az magától, mi fáj neki: az, hogy úgymond, el- a látszat keletkezzék, mintha valaki megrötulajdonítottam egy verssorát. Egyszerûbb lett vidítette, megbántotta vagy megsértette volvolna ezzel kezdenie – és kár volt vele mos- na. Nem tehettem mást: szóbanforgó versem tanig várnia. Elmondhatta volna 1985-ben és keletkezésérõl elmondtam a legfontosabb 1995-ben is: akkor talán nem mérgezte volna tudnivalókat, majd átírtam a vers egy részét ilyen hosszú ideig a lelkét az a feltevés, hogy úgy, hogy a Balla-citátum ne szerepeljen benmeglopták. (S ha a névvel történõ idézés ne. Mindezt pedig meg is indokoltam. Ez történt és ennyi történt. eltulajdonítás, akkor Esterházy Péter mi? Ali Baba és a negyven rabló együtt? És amikor SZÕCS GÉZA

14

2006. december

JÁNOSI ANDRÁS

Kádár Kata „Anyám, anyám, édös anyám! Gyulainé édös anyám! Én evöszöm Kádár Katát, Jobbágyunknak szép léányát.” Elsejére várták haza. Amikor karácsony szent szombatján megállt egy autó a ház elõtt, Kata kétszer is megdörzsölte a szemét. Felismerni vélt egy Trabcsit, nem is azzal volt a baj, de aki kiszállt belõle, az nem lehetett Márton. Nagyot nyelt. Az ablakhoz nyomta az orrát. Nem akart Márton elé állni így. Gondolta, ha igazán õ, akkor neki uzsgyi az ablakon keresztül. Kiderült, hogy csak a legény öccse hajtotta meg vadonatúj hajtási engedélyét, s egy cédulát hozott Mártontól. Õt sem engedte be Kata, csak úgy az ajtó résén keresztül vette el tõle a papírt. A kérdésre, hogy lesz-e válasz, csak intett a fiúnak, hogy várjon, s egy pillanat alatt átpásztázta a sebtében lerótt sorokat. – Nincsen válasz, köszönöm – s rámosolyodott Kálmánra. A mosolytól szinte elolvadt Gyulai Kálmán. A világmindenség legszebb, de Udvarhelyen biztos, hogy a leggyönyörûbb leány rásütötte mosolyának a sugarát. Olyan melege lett, hogy majdnem beleizzadt. Pedig csikorgó fagyban didergett a völgyberekedt kisváros, olyanban, amilyenre még a szûkszavú Vajda Pali is azt mondta, hogy „Szibériában ez biztos szénaszárító hõség”. Ami igaz, igaz. Évek óta elõször nem volt fekete karácsony, s hogy az embereknek mégis legyen amirõl beszélniük, az idõjárás olyan hideget vágott hozzájuk, hogy attól koldultak. Farkasordító idõ volt, s bizonyításképp azok a dögök a Szent Imre tetejéig lopakodtak. Amikor egy-egy elüvöltötte magát a Kádárék kicsi háza mögött, a közelségétõl a házbéliek összerezzentek. Néha, amikor a városból nem hozott zajt a szél, mintha a lihegésüket is hallani lehetett volna. De a Kádár család nem ijedt meg holmi tekergõ vadtól. Történt már, hogy a merészebbje a szemeteskukáig ólálkodott, s igencsak egy jó hazai biztatástól, a faragott nyelû furkósbottól ment el a bátorsága. Kata vette a vesszõkosarat, s lesietett a pincébe aprófát hasogatni a csempekályhába. Izgatottan vette elõ a papírt, hogy újraolvassa. Tizenkilenc évesen Márton már másfél éve udvarolt neki titokban. Titokban, mert az apja megrakta volna atyamáriásan, ha megtudta volna, hogy neki egy párttitkár fia a szeretõje. Lehet meg is ölte volna. Még a legjobb esetben is nekiment volna Mártonnak a fokossal. Lesújtott vele, s a jó száraz bükkfa, amitõl a csempekályha dorombol, készségesen pattant ketté. „Méghogy szökjek ki vele, ha?! Karácsonykor!” Gyönyörû fején csóvált egyet, s szívével a torkában máris azon törte az eszét, hogy milyen ürüggyel menjen el otthonról. Pont szenteste. „Ennek a Mártonnak is vannak néha ötletei!” De amire felért a kosár fával, már ki is volt a terv gondolva. Az apja a boldogfalvi malomban volt oda törökbúzát õrletni. Sokan lehettek, mert tegnap reggel óta odavolt. Jó is így, mert legalább biztos, hogy nem megy utána. Inkább elhiszi, hol jár a lánya, mintsem utánajárjon. – Anya, megyek éjféli misére – kiáltotta be a szobába. – Hova írjam fel, leányom – lelkendezett az anyja –, mégis mi történt? Vagy megjött az eszed, vagy az enyém ment el – s mókásan úgy tett, mintha ceruza után kutatott volna a kicsi fiókban. – Tavaly is voltam – mondta Kata védekezõn – s tavalyelõtt is... – Igeeeeen, s ha félrecsúszott volna a blúzod, a kötél is kilátszott volna alóla, amivel meg kellett gyõzzünk – bólogatott Kati néni, de nem akarta megigézni a pillanatot. – Mit fogsz felvenni? Vané tiszta blúzod? – kérdezte békítõleg. – Ott van a lila blúzom a szekrényben felakasztva, szép tiszta – mondta a leány, s úgy tett, mintha még mindig duzzogna egy kicsit. Közben átrakta a fát a kosárból a ládába, s visszament a pincébe, hogy hozzon a konyhába is. Az ajtónál Kádár Józsefbe ütközött, amint épp a bakancsát pucolta. Csak rá kellett hagyni, hogy találjon sarat ilyen hidegben. A kicsi szekeret már betette a kamrába, s a zsák liszttel a hátán kínlódott a makrancos bakanccsal. Amikor meg-

*

látta a leányát, elvigyorodott, s közben csak úgy fújta a pálinkaszagot. Aztán megunta a cipõpucolást, s ahogy belépett az ajtón a stelázsi elé, le is huppantotta a zsák puliszkalisztet. Hogy ne lõdörögjön, gyorsan le is ült a székre, a konyhaasztal mellé. – Kellemes karácsonyi ünnepeket – szólt be a szobába a feleségének –, látom, itt már járt az angyal. – Mirõl beszélsz, vén bolond? – zsörtölõdött az asszony – meginn’ hol ittál? – Hát a számon. – S milyen pénzbõl, ha szabad érdeklõdnöm? – Román pénzbõl – szavalta. Már kívülrõl tudta ezt a nótát. – S az honnan került? – kíváncsiskodott az asszony. – Ád ám az Isten – csillogott a szeme. – S hᒠmég ádott-é? – Az igen, eleget, csak nem nekem. A leányuk lépett a szobába. Egy pillanatig mindketten elgyönyörködtek a karcsú, sudár szépségében. Valahonnét Géza, a legényke is elékerült, cipõje, ruhája csuromvíz, s az arca kitüzesedve a játéktól. Karácsony szenteste volt. A város túlsó felében, Szombatfalán, a szentimrei Kádárékéhoz képest hatalmas Gyulai portán sem volt semmivel sem melegebb. Ott is ugyanabba a télbe ütköztek az ajtón kifordulók. Gyulai Elemér, az udvarhelyi párttitkár, akinek a néptanács épületében volt az irodája, elrendezte, hogy a fia, Márton, otthon végezze a katonaságot a tûzoltóknál, mint futár. Így minden ünnepet civil ruhában tölthetett, s ha nem volt ott az ezredes Csíkból, akkor hetekig otthon is aludt. – Úgyis Katát veszem el, akárhogy is köti itt maga az ebet a karóhoz – mérgelõdött az anyjának. – Ahelyett, hogy házasságon járna az eszed, inkább egyetemre gondolnál – vágott vissza az anyja. – Ha hiszi, ha nem, oda is járnak házasok – s csak úgy sütött szavaiból a szarkazmus. – Hadd el, mert megmondlak apádnak – fenyegette meg a fiát. – S azt gondolja, hogy apám ilyesmikkel foglalkozik? – Nem fizetem ki az esküvõt – állt a sarkára Gyulainé. – Jó’vanna, nyugodjék! Nem látja, hogy csak cukkolom? – csinált Márton egy teljes hátraarcot a stratégiájában, nem akart túl nagy cécót csinálni szenteste. Így is mindenki úgy tudta, hogy elsejéig a kaszárnyában alszik, s nem akart gyanút kelteni. „Nem öngedöm édös fijam Gyulai Márton! Hanem vödd el nagy uraknak Szép léányát.” – Azt ígértem Bartha Ildikónak, hogy karácsonykor felhívod telefonon, s újévkor beköszönsz – használta ki az anyja a pillanatnyi békét. – Pedig maga is tudhatná, hogy a kaszárnyából nem tudok mindig telefonálni – pukkadozott Márton. – Ha nem tudod, akkor ne hívd! – vonta meg a vállát –, akkor majd beszólok, hogy bepótolod majd újévkor. – Maga csak ne ossza az én idõmet! – vágta ki a fiú, s máris kilépett a szobából, hogy ne kelljen folytatnia ezt a perpatvart. Bartha Ildikó a Matricagyár párttitkárjának volt a leánya. Nem volt csúf sem, de szemvakító szépségnek sem lehetett nevezni. Szõke, törékeny, szinte átlátszó bõrû teremtés volt, csicsergõ magas hanggal, s a hozzá illõ üres fejjel. Az üres fej nem butaságot jelentett, hanem azt a puhaságot, amivel ennek a társadalomnak az uralkodó rétege – az úgymond vezetõk – lettek ellátva, hogy valamivel elnémítsák a lelkiismeretüket, ami ebben az egyenlõség világában mindegyre azt hozta elõ, hogy mekkora különbség van vezetõk és vezetettek között. Márton átment a kicsi tornácon a szobájába, s bezárta maga mögött az ajtót. Levetette az egyenruháját, s egy szál házikabátban hátrasétált a für-

dõszobába a nagy tornácon. Mehetett volna a szobákon keresztül is, de nem akart az anyjába ütközni megint, inkább megfagy, gondolta. Komótosan sétált, mert nem szaladt volna akkor sem, ha hajtották volna. Szerette a fensõbbségét fitogtatni. Kikacagta Kálmánt, mert az öccse nem bírta a hideget úgy, mint õ, nem volt olyan erõs, s olyan kitartó sem. Kálmán nyugodt teremtés volt. Ha úgy esett Mártonnak jól, hogy mindig õ gyõzzön, akkor hadd teljen öröme benne. Legyen az övé a nagyobbik rakás, legyintett gondolatban. Ezek a tulajdonságok gyermekkoruk óta kísérték kettejük kapcsolatát, s mégis, ha a bajnak csak az árnyékát is látták közeledni, nem volt összetartóbb testvérpár a Gyulai fiúknál. Annyi azonban biztos, hogy Kálmánon sokkal több ruha lett volna hátramenni a fürdõszobába, ilyen hidegben. A Bartha család épp vacsorázni készült, s a vacsora elõkészületei voltak talán az egyedüliek, amiket Bartha Mátyás legszívesebben elkerült volna, s pont amiatt nem tudott. A városka legnagyobb gyárának, a Matricagyárnak párttitkára lévén, a marxista ideológia szerint kellett volna élnie s nevelnie a családját. Felesége azonban a remetei református papnak volt a leánya, s ezért, ha nem épp hitbuzgó, de istentisztelõ családot várt el tõle mindenki. Így történt, hogy Bartha Mátyussal nem lehetett ellenkezni. Megtanult úgy beszélni az emberekkel, hogy ne adjon okot ellenkezésre, s ha – mert volt olyan is – valaki eleve azzal a szándékkal kereste meg, hogy veszekedésbe vonja, mint egy kitûnõ diplomata, úgy fegyverezte le, hogy azt a másik észre sem vette. Az is igaz, hogy ilyetén adottsága nélkül meg sem tudott volna élni, nemhogy ilyen úrimódi családot nevelni. Soha egy csipet sót sem kért az apósától. Mégis volt elég só is, és étel is az asztalon, amiért az esti ima szerves része lehetett ama nevezetes elõkészületeknek. A hálaadás kellõs közepén csörgött a telefon. – Mondd meg neki, hogy máskor lehetõleg kerülje vacsoraidõben hívni – szólt a válaszolni ugró Ildikó után az apja. Az magától értetõdõ volt, hogy csak Gyulai Márton lehetett ennyire neveletlen, hogy mások idejét ilyen tiszteletlenül megszakítsa. De Márton rossz hírt közölhetett vele, mert szinte sírva ült vissza az asztalhoz néhány perccel késõbb. A vonal másik felén Márton megkönnyebbülve fellélegzett, ahogy letette a kagylót. Pedig még nem volt túl rajta. Sejthette is, mert egy ideig vörös szemmel bámult maga elé a sötétségbe, mielõtt furcsán megrázkódott, mint aki akkor ébredt, s tovapattant. „Nem kell néköm nagy uraknak Szép léánya, Csak kell néköm Kádár Kata, Jobbágyunknak szép léánya. Émehetsz hát édös fijam Gyulai Márton! Kitagadlak, nem vagy fijam, Sem ecczör sem mácczor.” A lépcsõ alján ott állt. Sápadt arcából szigorú szeme, mint éhes felkiáltójel, viharos szándékának hírnökeit lövellte. Csak ránézett nagyobbik fiára s már tudta, hogy az ellene határozott. Azt is tudta, hogy frissen borotválkozva nem a kaszárnyába igyekszik vissza. Azt is tudták mindketten, hogy ezúttal jószerivel egyikük sem fog meghátrálni. – Ugyan biza, csaknem meggondoltad, s elmész Bartha Ildiékni? – kérdezte reményének utolsó szilánkjával. – Nem! – mordult rá a fia komoran, s ebben az egy kicsi szóban akkora makacs elhatározás villant, amekkorát nem láttak még benne. – Akkor ott is maradj! Ha karácsonykor a Kádárék fajtájának a kalácsát töröd, ide többet bé nem teszed a lábad! – cövekelte meg magát. Józan ésszel sokszor elképzelte már, hogy nem fogja a fiát választás elé állítani, s most amikor igazán számított, a vérség úrrá lett rajta. – A te bajod, menj ha akarsz, de ennek kettõnk között mával béfellegzett. – Miért – ágaskodott a fiúban is a dac –, talán azt állítja, hogy apámat is magához kényszerítették? – Azt nem kellett, mert annak megvolt a jóesze. Azért van ott ma, ahol van, mert engem vett el, s nem a szegényléányt... – Hanem boldog lenne? A gúny csak úgy vicsorgott a hangjából. Hanem vékony zománc a gúny. Alatta féltéssel keveredett esdeklés ébredezett. De süket fülekre talált. Süket volt a hely.

„Inasom, inasom, kedvösebb inasom Húzd elé hintómot, fogd bé lovaimot! Lovakot béfogták, útnak indútanak, Egy keszkenyõt adott neki Kádár Kata: Mikor e szénibe vörösre vátozik, Akkor életöm is, tudd meg, mégvátozik.” Kádárék boldogan adták fel hálószobájuk oltalmát. Arról is tudtak, hogy Katának Márton udvarol, s tudtak róla már egy éve. Kata nem hitt a fülének, amikor az anyja, csak úgy vacsora közben elkezdte: – Szerintem jobb, ha ide jösztök mise után, a jóisten tudja, sokkal biztonságosabb, mint bárhol máshol. Kata körülnézett. Beletelt néhány örökkévalóságnak tûnõ pillanatba, amíg rájött, hogy a szavak hozzá voltak intézve. Kérdõn nézett az anyjára, de döbbenetében csak értelmetlen hang hagyta el az ajkait: – Haaaaa? – ocsúdott fel –, mit beszélsz, anya? – Ne tettesd magad többet, az igazság az, hogy sokkal rosszabbul is járhattál volna, mint Gyulai Márton – mondta halkan az anyja –, s ha így is, úgy is csak bujkáltok, akkor inkább rátok bízom. – Mondd meg neki, hogy a pertut meg akarom vele inni – szólalt meg végre Kádár is, aki eddig csak bólogatott felesége minden szavára, s huncut fény csillant a szemében. – Eridj, menj el, vén szamár – dobta meg az ölében fekvõ szalvétával a felesége –, neked sem jár máson az agyad, mint az iváson. Inkább azon gondolkodnál te is, hogy honnan vegyünk disznóhúst a töltelékes káposztához. – Ó, anyu, azon ne izgulj! Márton foglalt helyet a Fényesben, s biztos vagyok, hogy miután megtudja, hogy mi a véleményetek, szívesen tetet két széket az asztalhoz. – Nem akarunk zavarni, lányom, most sem mondtam volna semmit, de nem akarjuk apáddal, hogy valami érjen, amíg elõlünk bujkáltok. – Biztos, hogy Márton külön is megköszöni, de én annyira meg vagyok hatódva, hogy azt sem tudom, mit mondjak. – Csak ne áradozz, Kata. Az, hogy itt alusztok, nem jelenti, hogy áldásunkat adjuk mindehhez. Kata látszólag megfontolta a hallottakat, s annak nyugtájaképp, hogy érti, csak halkan, alig hallhatóan azt mondta: – Köszönöm –, s a hangjából kicsengõ õszinteség szíven fogta az anyját. Ünnepkor jött tehát Kádárékhoz a nagylányos háztáj egyik legfontosabb napja, a nõi érettség elismerése. Minden lányos ház elõbb-utóbb keresztülmegy ezen, s minél döccenõmentesebb, annál több az esély arra, hogy az ezt követõ kapcsolat a családon belül nem szenved kényszerû változásokat. Éjjel, jóval a mise után, közelebb a hajnalhoz, mint az estéhez, Gyulai Márton – miután megpiszkálta a parazsat a csempekályhában – két hasáb fát s egy lapátka kõszenet tett a tûzre. Az alsó ajtót megpattintotta, s mosolyogva vette tudomásul, hogy a huzattól a lángok dorombolva kaptak a friss tüzelõanyagba. Felállt, megfordult, s olyan otthonosan, mint aki világéletében csempekályhával melegített, nekidõlt háttal a forró csempéknek. A hátát nekidörzsölte, s mosolyogva nézte, hogy a lány befejezte az átöltözést, s beugrott a paplan alá. Leoltotta a nagylámpát, s õ is a lány mellé bújt. Szép lassan, szinte megérintve minden másodpercet, s csókjaikba foglalva õket, mintha apró csendes imákba, egymáséi lettek. Másnap, karácsony napján, mielõtt elindultak volna Mártonékhoz, Kata félrehúzta Mártont, s adott neki egy kulcsot. Mondta, hogy õ is megtart egy másolatot, s kibérelt egy postafiókot, mindkettõjük nevére. Ha valami miatt nem érnék el egymást, úgy hírt tudnak majd adni magukról. Márton igazán jónak találta az ötletet. Ilyen gyönyörû karácsonya még nem volt. Madarat lehetett volna fogatni vele. Otthon azonban nem lett ilyen szép vége a dolgoknak. Gyulainé azt üzente ki a fiának, hogy nem ismerik ebben a házban, s nem tudják, mirõl beszél. S ha el nem hordja magát, rendõrt hívnak rá. ,,Mönyön Gyulai Márton högyekön võgyekön Ecczör vátozást lát a czifra keszkenyõn. Inasom inasom, kedvösebb inasom! A fõd az istené, a ló az eböké. Fordújunk, mett vörös szén már a keszkenyõ, Kádár Katának is immár vége lött.” Folytatása a 15. oldalon

Folytatása a 14. oldalról Márton bérelt egy szobát a Tábor negyedben, s hamarosan Kálmánnal oda hordatta a cuccait. Az apjával beszélt telefonon, s azt mondta neki az öreg, hogy õt ne húzzák a közepébe. Pénzt is õ adott Mártonnak. De jól is jött a kiesés, mert az ezredes újév éjszakájától húsvét utánig nem mozdult a kaszárnyából. Márton – a többi bakához képest – így is sok idõt töltött távol a kaszárnyától, csak nem tudott kint aludni, mint azelõtt. Húsvétra kapta az elsõ egyhetes szabadságát, amit Katával töltött. Egyikük sem emlékezett, hol jártak, de bármelyiküket kérdezte valaki, a válasz az volt, hogy a mennyországban. Legtöbbet a Tábor negyedi szobában voltak, s csak ritkán mentek valahova. Húsvét nagyhétfõjén Kálmánnal s Elemérrel a szálloda vendéglõjében vacsoráztak, s Elemér gavallérosan állta a vacsorát. Amikor Kata kiment a mosdóba, gratulált Mártonnak, s még azt is elejtette, hogy kissé irigykedik is rá. A tûzoltókaszárnya az Orbán Balázs utcai Küküllõ híd mellett volt, s Kata a Tó utcai hídig kísérte Mártont. Mielõtt elbúcsúztak volna, azt suttogta a fülébe, hogy apa lesz szeptemberben. A katona a boldogságtól félõrülten ment a hálóterembe, s nem emlékezett, hogy telt le a következõ két hónap. Csak a nyári hétvégék teltek úgy, mintha a nyár drágakövekkel pettyezte volna tele az életüket. Az ezredes egyre többet járt Csíkba, s nekik jólesett, hogy boldog tervezgetéssel tölthették az idejüket együtt. Kiszámították, hogy Mártont körülbelül négy héttel a baba születése után szerelik le, s karácsonykor törvényessé akarták a gyermeket tenni. Még Kálmánnak sem mondták el tervüket, pedig Kálmán volt a legodaadóbb jótevõjük. Ezért volt nagyon furcsa, amikor Gyulainé megjelent a Kata utolsó harmados orvosi rendelésén, s mézesmázos szavakkal a lányt kávéra hívta. Õ csak a hasára mutatott, s azt mondta, hogy most nem kávézhat, de a pohár tejet nem tudta mivel visszautasítani. Még csodálkozott, amikor a nõgyógyászt keresztnevén szólította, Weiss doktor úr helyett csak lezsoltikázta, de amikor soron kívül beengedték, annak ellenére, hogy kilencen vártak már, amikor õ odaért, már csak azon tudott gondolkozni, hogy mivel fogja tudni lerázni a nõt késõbb. Egy szó mint száz, erõsen tartózkodott tõle. Félelme nem volt teljesen alaptalan, Gyulainé híre messze megelõzte jelenlétét, s fõleg azok, akik társadalmilag nem voltak vele egy szinten – s úgy-e mindenki nem lehet párttitkár –, félelemmel vegyes gyûlölettel fogadták. Amikor arra kérte Katát, hogy ez a látogatása maradjon kettõjük között, legalábbis ami a fiát illeti, akkor egyenesen megijesztette a leányt. Meglepetésében nyelt egyet bólintás közben. Nem gondolt arra, hogy Gyulainéról van szó, amikor elfogadta a tábla csokoládét. Szórakozottan csak beleejtette a kézitáskájába, s teljesen meg is feledkezett róla, amint a távolodó, leendõ anyósa után nézett. Amikor az eltûnt a kanyarban, féltõn megsimogatta a hasát, s az járt az eszében, hogy ha eddig résen volt, akkor ezentúl még jobban kell majd vigyáznia. Amikor egy hét múlva, pontosan héthónapos terhesen a reggeli sétáján megtalálta a csokoládét s megette, egy picit furcsállta az ízét. Iszonyú fájdalmakkal vitte be a mentõ a szülészetre. Az járt Weiss doktor eszében, hogy milyen ritka a koraszülés, és bármennyire próbált nem gondolni arra, hogy mennyire úgy nézett ez ki, mint a mesterségesen, gyógyszerekkel elõidézett szülési fájdalmak, annál több bizonyítékba ütközött, hogy valóban azzal az esettel áll szemben. Annak a gyógyszernek a hatását vélte felfedezni, amivel azoknál a nõknél szokták beindítani a szülést, akik már annyira túlhordták terhüket, hogy mindkettõjük élete veszélyben volt. S tényleg, amióta a császármetszés biztonságos módszere nem fenyegetett senkit semmiféle veszéllyel, azóta a gyógyszeres szülésbeindítás egyre ritkább lett. Weiss doktor szerint pedig, a koraszülés soha nem történik megmagyarázható ok nélkül. Ennek viszont nem volt látható oka, s ez a tény, ha nem is magyarázatot, legalább gyanút keltett. Végül pedig, amikor a tünetek minden kétséget eloszlatóan a gyógyszer ritka, de katasztrofális mellékhatására mutattak, már késõ volt. Amikor Kata vérnyomása rögtön szülés után kezdett csökkenni, s egyre alacsonyabb lett, amíg végül megállt a vért pumpálni, a szülészeten választaniuk kellett, hogy kinek az életét mentsék: az anyáét vagy a gyermekét. A végsõ döntésben nem kis szerepe volt Kata esdeklõ, könyörgéssel teli, haldokló érvelésének. – Doktor úr, a gyermeket mentse, az istenre kérem! Gyulainé egy félóra múlva a Szentimrébe volt Kádárékni, s arról próbálta meggyõzni a leány szüleit, hogy ne bántsák Mártont, inkább õ kifizet minden költséget. Ekkora szomorúságtól ítélõképességük megbénulva, hamar elképzelték, hogy jó dolgot cselekszenek, ha „megkímélik” a legényt a hírtõl... „A falu véginél vót a disznyópásztor: Hallod-é jó pásztor! Mi ujság nálatok? –

15

Szerenád

2006. december

Nállunk jó ujság van, de neköd rossz vagyon, Mett Kádár Katának immár vége vagyon,

hoz vezette Mártont. Ott adott neki egy borítékot tele fényképpel. S magára hagyta.

A te édös anyád õtöt nelvitette, Feneketlen tóba belé is vetette. – Jó pásztor, mútasd meg, hol vagyon az a tó, Aranyim mind tijéd, a lovam s a hintó.”

„El is mönének õk a tónak széjire: Kádár Kata lelköm, szój egyet, itt vagy -e?

Márton, mint az õrült, a lépcsõket hármassával véve rohant a plébánia felé. Érezte, tudta, hogy nagy baj lehet. Másképp nem hívta volna Kálmán a kaszárnyában. Érdekes módon az emberi lélek még a legrosszabb sejtelmeit sem tudja igazi ruhájába bújtatni. Minden bajra gondolt, csak arra nem, amit egyébként sejtett. Érezte minden sejtjével. Kálmán a csütörtök esti bibliaórán volt a Patkó és környéki vénasszonyoknak felolvasni. Ignác tisztelendõ úr kérte meg, ez már a harmadik éve egymás után. Az esperes minden évben aláírt neki hetven lejt egy hétre, s abból Kálmánnak adott húszat. Mindenkinek jó üzlet volt. Kálmán már végzett, s a plébánia csikorgó, nehéz, tölgyfa ajtójánál szinte fájva ütköztek egymásba. – Kivel történt baj, Kálmán? – követelt választ Márton – anyjával?, apjával? –, s belefehéredett az öccse tekintetének látványától. Fájdalmas nyögéssel vegyült, artikulálatlan hanggal szinte kirobbant belõle: – Nem lehet Kata! Kálmán csak megszorította a bátyját, s hosszan a szemébe nézett. Jobb szemében felgyûlt egy könnycsepp, s kibuggyanva fényes csíkot húzott az arcára. Amire a földre cseppent, Márton térde megbicsaklott, s egy gyors öleléssel kellett fenntartania. Öt perc múlva a templom háta mögött a temetõben ültek, az iker gesztenyéknél, ott ahol oly sokszor gyermekkorukban sírkövesdit játszottak. Egyszerre jutott eszükbe a játék. Egyikük mondott egy nevet, s a másiknak meg kellett találnia, melyik sírkövön volt a név. Márton úgy rázta meg a fejét, mintha álmot rázott volna ki belõle. Mintha a sors hátán futott volna végig a hideg. Az öccse felé fordult, amíg szinte teljesen szembekerültek egymással. Két kezét a vállaira tette, megszorította, hogy ha nem lett volna a helyzet ilyen mélységesen komoly, Kálmán bele is szisszent volna, és megint szembenézve vele, kérdõn, tagoltan kérdezte: – Ká-dár Kata? Nem lehetett félreérteni. Kálmán megfordult, s lassan, ünnepélyesen a Kádár Kata friss sírjá-

Mártonnak fájt a gondolkozás. Minden gondolata fizikai fájdalmat okozott: éles kis balták, egyenként egy közös céllal. A sírhant mellé térdelt, s úgy kezdett keresgélni a sárban, mintha ott akarta volna megtalálni újra az életének értelmét. De nem találhatott semmit, mert olykor megállva s maga elé bámulva el-elgondolkozott, s ezek a szünetek egyre hosszabbak lettek, míg végül leült a sír szélére, és a semmibe bámult, mint egy halom sáros, gyûrött rongy. Úgy is érezte magát. – Kincsem! – szólalt meg. A szavak mélyrõl jöttek, s állapotából ítélve, lehet nem is mondta ki õket. De az õ gondolatai voltak. – Gondolhattam volna, hogy ennek nem lesz jó vége. Amikor valakinek akkora boldogság adatik, mint te nekem, akkor elõbb-utóbb drágán fizet érte. S minél nagyobb az öröm, annál drágább az ára. Vihart fizet, aki szelet szít. – Itt egy pillanatra megtorpant, s amikor folytatta, a hangja egész más volt. – Nem igaz, hogy te vagy itt. Nem lehetsz te. Te vagy, aki nem ijedsz meg egy falka farkastól sem. Láttalak a sarkadon pördülni. Annyira tele vagy élettel, hogy tõled koldul a gazdagság is. – Megint váltott a hangja: – Gyere haza velem! Miért kínozol? Látod? Azt hittem, te is akartál annyira, mint én téged! – a kezében lévõ borítékra bámult. Lassan, szinte mintha lassított filmen mozdulna, kivette belõle a képeket. Egyenként nézte meg s engedte ki a kezébõl õket. Mintha mesterségesen idõzítette volna, minden egyes képpel, ami a sárba hullott, egy könnycsepp gördült végig az arcán. A temetési képek voltak. Amikor az utolsó képet borítékostul elengedte, gondolkodás nélkül belenyúlt az oldalán levõ kistáskába, kivette a szolgálati fegyverét, s fõbe lõtte magát.

A tóba megszólalt Kádár Kata neki, Hézzája béugrék hamar Gyulai Márton.”

Gyulainé eszébõl kikelve, össze-összeroskadva ment a gyászhuszárok után. Mégsem kapaszkodott a férje karjába. Nem mert. Néha egy-egy pillantást vetett oldalra, s szinte megijedt attól, amit látott. Az ura gépiesen rakosgatta a lábait, s vörös, száraz szemei telet lyukasztottak a késõnyári, felhõs Udvarhelybe. A szerpentinen felfelé, a gimnázium mellett egy pillanatra megállt a sor: Kálmán elájult. Egyedül neki tûnt igazinak a bátyja halála. Senki más nem tudta igazán hiányolni még: a másfél év katonaság arra szoktatott mindenkit, hogy ne érezzék hiányát. Majd mindenki megsiratja. A maga idejében... A fehérmárvány Kádár-kripta éhesen bámult a temetõbe. Hajnalban vacsoraidõ. „A kettõbõl kinõtt két kápóna-virág, Az ótár tetejin ésszekapcsolóttak, Az annyok oda mönt, le is szakasztotta” Weiss doktor sokáig tartotta a kagylót, mielõtt letette volna. Nem hitt a fülének. Hogy milyen emberek vannak! Kádárék, akikrõl nehéz volt elképzelni, hogy még jobban szétesnének, szinte belehaltak a leányuk elveszítésébe. S most még az unokát is az apai család akarja nevelni. Nekik lett igazuk. Abban a házban lakott a párttitkár. Kicsi Kádár Ignác, mert még az anyja nevet adott neki, mielõtt meghalt volna, nagy barna szemû, kerekfejû, kicsi székely csóró volt. Rövid kefefrizurára nyírt fején oly szépen el volt rendezve a csöpp, vérvörös száj, pisze orrocska, apró fülek s hatalmas szemek, hogy aki csak ránézett, mind felfalta volna. – Kádáj Nácika – mondta, amikor kérdezték, hogy hívják, s amikor azt kérdezték, hogy van-e még neve, akkor büszkén vágta ki, hogy: – Igen. Kicsi. „A kápóna-virág hézza így szólala: Átkozott légy, átkozott légy Édös anyám Gyulainé! Életömbe rossz vótál, Most is méggyilkoltál.”

„Édös annya vízi búvárokot kûdött, Mégkapták mághalva, ésszeöléközve; Egyiköt temették ótár eleibe, Másikot temették ótár mögi.”

A népballada Kriza János Vadrózsák gyûjteményébõl az udvarhelyszéki változat.

16

2006. december

ALEXANDRA Irodalmi Jelen Könyvek

Könyveinket megrendelheti a www.ijk.nyugatijelen.com honlapon

Irodalmi Jelen Könyvek

2006. december

A

filmtörténetnek is vannak legendái, megválaszolatlan kérdései. A vamp kérdése nem tartozik ezek közé. Pontosan tudjuk, honnan származik a szó, hogy a film világában ki volt az elsõ vamp, s még azt is, kik voltak a közvetlen utódok. A szó Kipling egyik versébõl, A vámpírból való. A vers alapján készült 1914-ben a Veszedelmes asszony (A Fool There He Was) címû film, amelyben Theda Bara jelenítette meg az elsõ vampot. Vannak azért filmtörténészek, akik vitatják Theda Bara elsõségét, és az érmet inkább a skandinávoknak adnák (például Maurice Stiller 1912-es Vámpír címû filmjének). Ha pedig a vampot afféle végzet asszonyának tekintjük, akkor Asta Nielsené a megtisztelõ cím, hiszen az 1911-es Fekete álom címû filmben már mindent megtesz, amit egy femme fatale-tól el lehet várni. Ha egy mód van rá, mégis ragaszkodnánk Theda Barához, ugyanis az õ életrajza – még ha késõbb egy kicsit kozmetikáztak is rajta – fölöttébb illik egy vamphoz. Theda Bara Theodosia Goodmanként született 1885-ben, valahol Cincinnati környékén. (Bár a mûvésznõ késõbb születési dátumként az 1892-es évet jelölte meg különös elõszeretettel.) Apja szabó volt. Nem lehetett egyszerû gyerek. Amikor vendégség volt náluk, szülei olykor bezárták a kevéssé szelídíthetõ kislányt. A középiskolában sem volt igazán beilleszkedõ jelenség. Fekete haját hosszú fonatban viselte, mindig fekete ruhát hordott, és mosolyogni senki nem látta. Amikor az iránt érdeklõdtek, mi lesz belõle, ha nagy lesz, egyszerûen azt felelte: boszorkány. Bár annyira talán nem volt tragikus a helyzet, hiszen a kis Theodosia szerkesztette az iskolai lapot, tagja volt a színjátszó körnek is, ahol már 1903-ban volt egy kisebb, de minden bizonnyal emlékezetes alakítása. Érettségi után két évig járt a helyi egyetemre. A család 1905-ben Greenwich Village-be költözött, és három harcos, sötét esztendõ után Theda úgy döntött, megpróbálkozik a filmszakmával. Betörnie azonban csak 1914-ben sikerült – a már említett filmmel. Theda Bara ebben elcsábít egy családapát, aki a vele való kapcsolatban egyre jobban menekül a fénytõl, s csak várja a démoni nõt, aki megfosztja erejétõl. Ami akkor rendkívül meglepõnek számított, a történet a gonosz asszony diadalával zárul. Ez tényleg döbbenetes lehetett, hiszen az idõ tájt olykor még Shakespeare tragédiáihoz is happy endet írtak az elõrelátó forgatókönyvírók. (Ez ma is így lenne.) A film mégis elképesztõ siker lett.

Csillaggyár Vitathatatlan, hogy a Fox stúdió mindent megtett a film sikere érdekében. Szemérmetlenül összemosták Theodosia Goodman életrajzi elemeit a vamp figurájával. (Ezért elképzelhetõ, hogy a sötét gyermekkorról szóló feljegyzések sem egészen hitelesek...) A star system logikája szerint úgyis más életet kellett kitalálni neki. Ennek megfelelõen az életrajz így festett: Theda Bara egy sátorban született, a Szaharában egy francia festõ és egyiptomi szeretõje szerelemgyerekeként. Logikusan következett ebbõl, hogy Theda szüleitõl misztikus erõt örökölt. Sztárfotóin gyakran látható koponyák, hollók és egyéb halálszimbólumok társaságában. Állítólag Theda és a testvére minden nap hülyére röhögték magukat a reggeli mellett, amikor elolvasták az újságírók által naponta kreált újabb és újabb, ostobábbnál ostobább biográfiákat. Már a mûvésznévvel is elég rendesen felturbózták a délies karakterû zsidólányt. A Theda Bara név ugyanis anagramma. Ha eleget taszigáljuk a név betûit, egyszerre csak megkapjuk a megfejtést: DEATH ARAB. Szóval belepakoltak mindent, ami egzotikus és morbid volt. És a nézõk imádták. Többször is megnézték a filmet. Az újságírók is imádták, mint valamiféle sötét istennõt. Ládaszámra kapta a hódolói leveleket, sõt dalokat is írtak róla. Imádták, és imádták gyûlölni. Különféle politikusok, közszereplõk azzal vádolták, hogy aláássa a

RÉZ ANDRÁS

A VAMP (részlet a Mozibubus címû kötetbõl)

17

kezett magát távol tartani mindennemû politikai aktivitástól. Az általa, a szerepei által kiváltott hatás azonban nem maradt következmények nélkül. Mozgása, sminkje divatba jött, a nõk ezek után több festéket engedtek meg maguknak. Akárhogy is van, Theda Bara megjelenése a feje tetejére állította a populáris kultúrát. Alapvetõen ugyanis a populáris kultúra apologetikus, tehát azokat az értékeket kultiválja, amelyek a lehetõ legszélesebb közönség körében elfogadottak, beágyazottak. A korszak értékmintái pedig nem viselték el a gonosz gyõzelmét, a normák büntetlen megsértését. Theda Bara volt a kivétel, és bizonyos fokig erõsítette a szabályt, ugyanis a szabad, független, aktív nõ alakja csak jóval késõbb vált a filmek világában akceptálható normává. Története azért is roppant izgalmas, mert õ volt a hollywoodi csillaggyár egyik elsõ sikeres terméke. És az akkor alkalmazott sztárcsináló technológia mind a mai napig mûködik.

Végjáték

MOZIBUBUS Útikalauz komoly és komolytalan filmekhez

E

lõfordul, hogy az emberrel szembejön egy film, és nem tudja hova tenni. Ilyenkor jó lenne egy hozzáértõvel megbeszélni az élményt. Teszem azt, Réz Andrással. Véleményére nemcsak az egyetemi elõadótermekben kíváncsiak, az utcán is lépten-nyomon leszólítják. És õ mindenkinek elmondja, szerinte mitõl zseniális Tarantino, miért ostobák a tinifilmek, hogy milyen a jó filmzene, és miért lógunk a tévésorozatokon. Ha azonban nincs a közelben Réz András, be kell érni Mozibubus címû kötetével, amely pontosan olyan, mint õ maga. Furcsa, szokatlan látásmódjával azt is észreveszi a filmekben, amire mások nem figyeltek fel. A Mozibubus mégsem osztja az észt, nemcsak a megkérdõjelezhetetlen filmalkotásokkal foglalkozik, ír a televízióról is, azokról a mûsorokról, amelyek tömegeket képesek a képernyõ elé ültetni. És bár ott munkál benne a filmesztéta, aki szakszerû magyarázatokat ad a filmvilág legfrissebb folyamataira, a kötet sokszor éppoly szórakoztató, mint egy jó film. Néhány írása meg annyira személyes, hogy olvasás közben szinte látjuk a jellegzetes agyart a szerzõ nyakában himbálózni. A kötet nyelvezete, hangulata Réz korábbi, nagyon sikeres kötetét, a Válogatott szorongásaimat idézi. Szóval nem lehet unatkozni rajta.

Megjelent a Réz és Társa Kiadó gondozásában. Megrendelhetõ a www.rezandras.hu honlapon, keressék a könyvesboltokban

nemzet morálját. Mások a bûn és a gonoszság tobzódó orgiájaként emlegették. Végül már ott tartott, hogy egy nyilatkozatban kellett emlékeztetnie a nézõket arra, hogy õ csupán szerepeket játszik. Cincinnati polgármesteréhez írott nyílt levelében már egyenesen arra hivatkozott, hogy küldetést teljesít, ugyanis filmjei morális példázatok, amelyek lányok ezreit menthetik meg az elzülléstõl.

Azt sem bocsátották meg neki, hogy a Kleopátrában fölöttébb nagy pucér bõrfelületét mutogatta a közönségnek. És mindenki minden lehetséges bõrt le akart húzni róla. Az amerikai zsidóság lelkesen ünnepelte, az amerikai antiszemiták pedig a zsidó dekadencia megtestesítõjét látták benne. A szüfrazsettek benne látták megelevenedni a nõi egyenjogúság eszméit – miközben Theda igye-

A siker ördögi sebességgel sodorta Theda Barát. 1914 és 1919 között kb. negyven filmet forgattak vele. Heti gázsija közben 75 dollárról 4000 dollárra emelkedett. Menthetetlenül intézménnyé – és klisévé – vált. Valamennyi filmjében ugyanazt a végzetes nõt kellett alakítania, akit az 1914-es Veszedelmes asszonyban. Aztán õt is elérte a végzet. Az egyik forgatáson beleszeretett egy angol rendezõbe, bizonyos Charles Brabinbe, aki az esküvõ után nem engedte többet filmezni. Bár 1926-ban még visszatért a film világába a Madam Mister yben (partnere Oliver Hardy volt, a kövér pasas a Stan és Pan párosból, a film társrendezõje pedig Stan Laurel, a sovány figura), ez már más korszak volt, senki nem lelkesedett különösebben a filmért – és benne Theda Baráért. Érthetõ is: Theda valójában egy szerep volt, s a világháború után ez a szerep már érvényét vesztette. Hollywood pedig már akkor is hálátlan volt. A Fox nem hosszabbította meg a szerzõdését, noha neki köszönhette, hogy éves bevétele az 1914-es 272 ezer dollárról 1919-re 9,4 millió dollárra emelkedett. A vamp élete hátralevõ részében Hollywoodban éldegélt igen polgári módon számos kutyája társaságában. 1955-ben halt meg. 1994-ben azért még egyszer felcsillant az emléke. A Veszedelmes asszony nyolcvanadik évfordulójára az amerikai posta Theda Bara bélyeget hozott ki.

A vamp mulandósága A vamp egyenes ágon nem vezethetõ le a vámpírból. Kétségtelen, hogy az erõ elszívásának motívuma, a halállal való parolázás rokonságot mutat, valószínûbbnek látszik ugyanakkor, hogy a vamp mögött a Lilith-mítosz munkálkodik. Amikor a huszadik század elsõ felében egy nõt vampnak tituláltak, egy olyan asszony képe jelent meg a beszélgetõk elõtt, aki dohányzik, iszik, nem szégyelli a szexust, kezdeményezõ, határozott. Magyarán nem a mágikus elemet, a halhatatlanság motívumát érezték benne meghatározónak, hanem a hagyományos nõi szerep tagadását. Igaz, a rabbinikus legendákban szereplõ Lilith – démon. Succubus, a férfiak csábítója. De ott van mellette a másik értelmezés is, amely például Goethe Faustjában is felbukkan (Walpurgisnacht). E szerint Lilith Ádám elsõ felesége, akit az Úr – Ádámhoz hasonlóan – agyagból gyúrt. Ezzel az egyenlõen teremtett lénnyel azonban Ádám állandóan viszálykodott. Lilith ekkor kimondott egy mágikus szót – bizonyos értelmezések szerint éppen a Kimondhatatlannak a nevét –, és elhagyta férjét, majd démon lett belõle. A huszadik század második felében viszont új megvilágításban jelenik meg az egyenlõnek, illetve alárendeltnek teremtett nõ képe. A moziban Glenn Close-t vagy Sharon Stone-t ma már senki nem tekinti vampnak. Mint ahogy a Lilith-weboldalak sem démonológiával foglalkoznak, hanem azoknak a nézeteknek adnak helyet, amelyek a nõk új szerepvállalásának kérdéseit feszegetik. Mindaz, ami annak idején felháborító, botrányos volt a vampban, ma állandó rovat a nõi magazinokban. Szóval könnyen meglehet, hogy a vamp szó lassan kitörlõdik a szótárunkból, majd lassan elenyészik. A többi – filmtörténet...

18

F

2006. december

elizzik a cigarettavég. A férfi belevigyorog a félhomályba, majd lassan kiengedi tüdejébõl a lilás füstöt. Néha órákon át ül, bámulván a fehérre meszelt falat. Csak õ és a gondolatai. Másfél doboz cigi, szilvapálinka, idõnként néhány korty önsajnálat. A múlt heti program is ez volt. Néhány hete hozott faluról több liter pálinkát, hogy reggelente igyon egy-egy kupicával, ahogy gyerekkorában a nagyapjától látta. Mostanában nosztalgikus érzések rohamozták meg. A sarokból halk szöszmötölést hall. Utálja magát, amiért még mindig összerezzen, ha meghallja ezt a papírzörgést. – Már megint itt vagy? – kérdi félig unott, félig dühös hangon. Senki nem felel, csak a zizegés folytatódik. – Most mi van? Tudod, hogy utálom, ha hallgatsz – mondja ingerülten. – Én meg unlak – válaszolja egy gyerekhang. – Mindig így kezded: ,,Már megint itt vagy?’’ – utánozza a férfi hanglejtését. – Mintha nem tudnád, hogy mindig jövök. – Mit akarsz? – türelmetlenkedik a férfi. – Egyedül akarok lenni. – Aha – mondja kissé unottan a gyerek. – Sajnálni, vagy gyõzködni magad, hogy tudsz élni? – Te ezt nem értheted, kölyök! – Tudod, hogy értem. Különben szánalmas vagy a hülye nosztalgiáddal együtt. A férfi felvesz az asztalról egy vaskos könyvet, és dühösen a sarokba dobja. Az ártó szándék hangos puffanással landol, csak a falat találta. – Pszi-cho-ló-gi-a-i ké-zi-könyv – olvassa vontatottan a gyerek. – Még mindjárt kiderül, hogy szerinted is baj van veled – mondja gúnyosan. – Már látom is, ahogy lapozgatod, egyegy címszónál megállsz, elolvasod a tüneteket, okokat és a többi marhaságot, amit ezek az agyturkászok összehordanak, aztán kétségbeesetten megállapítod, hogy hipochonder vagy, mert ha a depresszióról olvasol, depressziósnak hiszed magad, ha az alkoholizmusról, alkoholistának, és így tovább. Rövid csend után újra a gyerek szólal meg: – Legalább néha vitatkozhatnál velem, unom, hogy mindig igazam van. És az ilyen könyvdobálós megnyilvánulásaidat is mérsékelhetnéd. Írnak itt egy jó mûtétrõl: eltávolítják az agyad egy kis lebenyét. Egyetlen nyisszantással kiirtják belõled az agressziót – gyötri tovább az ablaknál ülõt. – Dugulj már el, kölyök! A férfi tenyerével önkéntelenül végigsimítja szabályos koponyáját. Arra az idõre gondol, ami-

BONCZIDAI ÉVA

Janus

kor kopasz volt. Egy nõ leborotválta a haját. Ha sor kerülne arra a mûtétre, melyrõl a kölyök beszél, egy ideig újra kopasz lenne. Mielõtt ez bekövetkezne, megkeresné a nõt, azt akarná, hogy újra õ borotválja meg. – Kapcsold fel a lámpát! Olvasni akarok – szólal meg sértõdötten a fiú. – Idegesít a fény. És te is – gorombáskodik tovább a férfi, míg reszketõ kézzel újra rágyújt. – És remegsz is, máskor meg színeket látsz, telefoncsörgést hallasz, és látványos kedélyingadozásaid vannak: delírium. – Te aztán fene okos vagy – jegyzi meg ironikusan a férfi. – Tudom, hogy mennek az ilyen dolgok. Ötéves vagyok. Mindent értek. A férfi lassan kifújja a füstöt, közben újra bevallja magának, hogy igen, szereti ezt a kölyköt. Valahol olvasta, hogy hétéves koráig minden gyerek zseni. Emlékszik, hogy a kölyök is olvasta, és pátoszmentes nyugalommal vette tudomásul, hogy ennél okosabb már nem lesz, és ez is már csak két évig tart. Újabb szippantás a cigibõl, aztán elmosolyodik, mert eszébe jut, hogy valóban a kissrác a legokosabb és legjózanabb ember, akit ismer. – A lány megint írt rólad az újságban – mondja közömbös hangon, mintegy tájékoztatólag a gyerek, majd tovább zörget. A füst lassan betölti a szobát, a férfi közben a lányra gondol. A lány. Csak így hívják egymás között, mintha nem is lenne neve. A lány a legfurcsább teremtés, akit valaha ismert. Volt idõ, amikor együtt töltötték az éjeiket és a napjaikat. A férfi úgy függött tõle, mint a különbözõ anyagoktól, melyekkel Ede idõnként meglepte. A lány egyszerre volt nyugtató- és ajzószer, s további összeegyeztethetetlen tulajdonságok birtokosa. A férfi úgy érezte, minden rossztól meg kell védenie ezt az újabb boszorkát, akivel összehozta a véletlen. De ahogy jobban megismerte, félni kezdett tõle. A lány sosem aludt, és néha úgy tûnt, mindent tud a férfiról. A férfi egy idõ után nemcsak a mondatait, hanem a gondolatait is cenzúrázta a lány jelenlétében. Nem szerette a nyitott könyv

szerepét. Azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a lány a sokadik átvirrasztott éjszaka után elvágja a mellette alvó férfi torkát. De ez túl gyors és fájdalommentes halál, a lány ennél sokkal kreatívabb és kegyetlenebb. A férfi egyre inkább érezte, hogy nem õ akar az lenni, aki a bizonyos hajnalon a sosemalvó lány mellett fekszik. – Féltél tõle, igaz? – zavarja fel töprengésébõl a gyerek. A férfi nem felel. Idegesíti, hogy a fiú is ugyanúgy hallja a gondolatait, mint annak idején a lány. – És az nem igaz, hogy sosem aludt – folytatja a gyerek. – Emlékszel? Folyton rémálmai voltak. Mintha utolérte volna egy furcsa átok, mindig emlékezett az álmaira. A férfi hallgatásával újra elismerte a gyerek igazát, és hogy most is – mint mindig – eltúloz mindent, aminek köze van a lányhoz. – Mit tudsz róla? Tulajdonképpen ki ez a lány, akit sosem sorolsz be a többi nõ közé? – Nem tudok semmit. És különben sincs hozzá semmi közöd! – feleli ingerülten a férfi, mert hirtelen rádöbben, hogy igazat mond, tényleg nem tud semmit a lányról. Az is igaz, hogy sosem tudta teljes mértékben nõként kezelni. A lány nem is volt nõ, már-már férfierényei voltak. Kihasználva a pár perc csöndet, a férfi elõhívja emlékeibõl azokat a nõket, akiknek egykor szerepük volt az életében. Maga elõtt látja a régen jól ismert testeket, s már-már a hangokat is hallja, melyek különbözõvé tették e nõket. Sikoly, halk, búgó hang, suttogás és hangos kiabálás egyaránt sorakozik a palettán. A férfi mindig elnézõen mosolygott, ha szembesült a nõk és a szavak feloldhatatlan szimbiózisával. Lassan hozzászokott, hogy mindig mindent meg kell beszélni. Alaposan és többször. Fõleg a maguktól értetõdõ dolgokat. Megtanulta, hogy vannak szavak, melyeket sosem szabad mondani, és vannak, melyeket nem árt, ha naponta többször a nõ fülébe súg. A lány nem illett be a nõkrõl alkotott képbe. Túl sokat hallgatott. Néha órákon át ült, és bámult maga elé. – Mi az utolsó bekezdés? – érdeklõdik békítõleg a férfi. Tudja, hogy igazából mindennek csak a vége számít, hogy végül mit mond, hogy végül mit érez az ember. Nem a lány volt az elsõ, aki irkálni kezdett róla. Egy nõ is közölt neki szentelt verseket egy újságban. Régebben elõvette a folyóiratot, amely lehetõséget biztosított a kezdõ irkafirkálók irkafirkáinak megjelenésére, és újraolvasta a nõ verseit, közben engedte, hogy a szavak legyezgessék a hiúságát. Különben csöppet sem hatódott meg. Õ, a múzsa, egyszerûen tudomásul vette a szavak jelentését, mintha a tavalyi idõjárás-jelentést olvasná. A lány irományait mindig megmutatja a kölyöknek is. – ,,Fa lettem. És Õ enged-te.’’ – olvassa a gyerek. – Ennyi. A férfi felsóhajt. A szebbik nem folyton észérvekkel, vagy ami még elviselhetetlenebb: az érzelmeivel gyötri. Ez alól a lány sem kivétel. A felolvasott befejezés is kettejükrõl szól. A lány egyszer azt álmodta, hogy az erdõben fává változik, remegett, és nyöszörgött, erre õ felébresztette, majd megnyugtatta a még mindig remegõ hálótársat, hogy nem engedné, hogy bármi rossz történjen. Akkor jutott elõször eszébe, hogy a lány kék ruhában végzi. Néha már azt is maga elõtt látja, ahogy a lány fekszik, két ápoló pedig felkészíti a sokkterápiára. Ott cirkálnak a kék ruhás remegõ

test mellett, barna kenõcsöt kennek a halántékára, leszíjazzák, közben állítólag megnyugtató szavakat duruzsolnak, a lány meg némán, semmibe bámulva tudomásul veszi ezt is, mint mindent. Összpontosít, hogy mindvégig uralni tudja a gondolatait, melyek néha kegyetlen játékot ûznek vele. Aztán a fehér ruhások bekapcsolják a gépet, a lány összehúzza a szemöldökét, de hamar elernyed. Olyasmit érez, mintha kisimulna az agya, s már kész is, biztosítva van hét álommentes éjszaka, és a két ápoló elvezeti a kék ruhát egy szûk folyosón. – Kölyök, te sosem félsz? – kérdezi váratlanul, hogy témát váltson. – Dehogynem – feleli tárgyilagosan a gyerek. – Már csak két évig leszek zseni, aztán iskolába fogok járni. Ez igazságtalanság – folytatja elkeseredetten. – Ugyan, ne szomorkodj! Nem olyan rossz az – vigasztalja a férfi. – Néha igazán izgalmas dolgok is történnek. – Aha, képzelem – válaszolja egy iróniával dúsított sóhaj. – Én például ott veszítettem el a szüzességem az egyik nagyszünetben – mondja minden lelkesedés nélkül a férfi –, nyolcadikos koromban, a biológia szertárban a hetedikes Pirikével. – Elképzelem – kuncog a gyerek –, ahogy csókolózás közben összeér a pattanásos homlokotok, vetkõzni kezdtek, ez a Pirike, vagy hogyishívják sipákolni kezd, hogy takard le Pityut, az üvegszemû, kitömött baglyot, mert nem szereti, ha nézik, így csak a tökéletes fogsorú Samuka, a gipszcsontváz asszisztál a férfivá válásodnál. Aztán megtörtént, és olyan semmilyen – folytatja a fiú. – Nem érted, a felnõttek mit vannak úgy oda ettõl, de azért büszkeségtõl dagadó kebellel lépsz ki a szertárból. Átveszed Böbétõl a csomag cigit és a ,,Gratulálok, férfi lettél!’’ oklevelet. Megnyerted a fogadást. Beavatott vagy. Vigyorogva megveregeted a saját vállad. – Gúnyolódj csak! Majd te is felnõsz – jegyzi meg keserûen a férfi. – Amúgy minden barátomnak Pirike volt az elsõ nõ az életében. Csak Latyaknak nem. L atyak szerelmes volt Pirikébe. Egy ujjal sem ért hozzá, egyszerûen csak szerette. Amikor Pirike valakitõl teherbe esett, és meggázmérgezte magát, L atyak fájdalmas szonetteket írt az emlékére. Még tizedikben is. – Aludnod kellene – szólal meg rövid csend után a gyerek. – Az asszony ma nem jön? – Elutazott. A férjével. Az asszony minden nap el szokott jönni. Õ gondoskodik a férfiról. Ebédet hoz, és kikészíti a gyógyszereket. Saját felelõsségére hozta ki a férfit a kórházból. Az asszony egyike azoknak a nõknek, akiknek szerep is jutott a férfi életében. Régen gyakran szerették egymás testét, és olykor a lelküknek is jutott néhány simogatás. A férfi feltápászkodik, és kimegy a konyhába a gyógyszerekért. Rövid üzenet is várja. Visszamegy a szobába, egyik kezében a tabletták, a másikban a papír. Felkapcsolja a lámpát, felsziszszen a fénytõl. A gyerek már elment. ,,Kérlek, vedd be a gyógyszereid. Holnap jövök. Anna.’’ A név alá a régi idõk emlékére egy szívet rajzolt az asszony. A férfi elmosolyodik, ezek az ártatlan érzelem-megnyilvánulások mindig meghatják. Egy cipõsdobozt hoz be az erkélyrõl, leteszi az ágyra, és felemeli a tetejét. Kinyitja a bal tenyerét, felsóhajt, nézi a maréknyi színes tablettát, majd beteszi õket a dobozba a többi közé. Beletúr a féldoboznyi színkavalkádba, kivesz egy maréknyi gyógyszert, és ujjai között visszacsorgatja ugyanazzal a mozdulattal, mellyel egykor nagyapja a búzaszemekben gyönyörködött. Õ kisfiúként állt az öreg mellett, és utánozta a komoly felnõttet. Akkor tanulta ezt a mozdulatot. Egy ideig még játszik a gyógyszerekkel, közben a gyerekre gondol. Szeret vele beszélgetni, ezért nem szedi a tablettákat. Ha beveszi õket, a fiú nem jön.

Harangozó Ilona

már gyermekéveiben kezdett rajzolni, festeni, ruhákat tervezni. A ’90-es évek elején Kanadában festette meg elsõ táblaképeit. A pályakezdésben segítette, bátorította férje, a Kanada-szerte ismert galéria-tulajdonos, képkereskedõ, Halmágyi Szabolcs is. Bimbi képeit áttekinthetõ vonalvezetés, elegáns formakezelés, élénk színvilág és részletgazdag kidolgozottság jellemzi. Festményeire egyrészt az egyszerû vonalak, elegáns formák, élénk színek jellemzõek, másfelõl pedig a részletgazdag díszítések és a maximális funkcionalitás. Tudjuk, ez a különös kettõsség tette és teszi ma is világszerte kedvelt stílussá az art decót. Ezt a már nevében is a dekorativitásra törekvõ irányzatot, melyet a XX. század elejének gyorsan változó stílusirányzatai – kubizmus, futurizmus, expresszionizmus stb. – után az 1925-ös párizsi világkiállításon ismerhette meg a világ.

2006. december

BALÁZS ATTILA

Hogyan tud egy csatár két gólt rúgni úgy, hogy az ellenfél nem ér a labdához? (egyik ritka, nõnemû focirajongónk óriási dicséretére) nek. Nagyjából egyeznek az „igaziéval”. – Meg az is lehet, mondja még, hogy egészen másként áll a dolog, viszont olyan jól passzol oda, ahol õ van... ez a terminus, hogy kispálya (meg tán a kisebb laszti is). Passzentos neki, hát hagyja. Így mondja, mert fontos néki a kórisme felállításában. Kispályás kórismérõl van szó. Õ mondja, mert ilyen hecces. Kórismérõl beszél, de nem érdemes idegeskedni miatta, hiszen szõke... Aztán így nem is csoda, hogy nem tudja a választ a saját kérdésére se, pedig azt általában tudni szoktuk (mi, nagyszívûek, báris). A kérdés pedig változatlan.

Folytatás a 4. oldalról Ezért szót fogadok, és távolodom: õ közelít a természetes elhalálozási indexhez, közelít, majd ellépked az atrófiás lábaival, akár egy tápeszes, a buggyos tréningnadrágja csüng az alaktalanná apadt fenekén, és elbilleg a szemembõl. Aztán eltelik tíz év. Ahol kiment, egyszercsak belép egy nõ, nem vesz észre, nem is lát; mohón kutatni kezd, belenyúl egy szekrénybe, egy ládába, fölnyit egy bõröndöt. Belefog valami iszonyatosba. Beleturkál abba, ami megelõzött engem – és ha elárulom vagy egyáltalán észreveszem, mit mûvel, akkor úgy hagy, torzan; sakkban tart, alkut kell vele kötnöm, hogy hallgatni fogok errõl, nem is tudok róla, elfelejtem – mert ha nem, ha észreveszem, elárulom, hogy észrevettem: akkor észrevesz, és nem szül meg. Nem földeli el a borzalmast, és az – tátongani fog. Az idõ csapdája. Az elsõ kakasszó. Visszamegyek a nagyszobába. Eltelt tíz év. A bátyám nõül vette az öcsémet, míg én távol voltam! Egyikük sem engem választott. Pedig – ha jól emlékszem – nem szenvedhették egymást; a kedvencük én voltam, maguk közé fektettek, és cirógattak. Volt egy gúnynevem is: Deszka – amiért születésem óta egyetlen porcikámat se tudtam megmozdítani vagy behajlítani. Ha fölemeltek és arrébb tettek, megpróbáltam rájuk nézni, de csak a szememet forgattam. Úgy vittek a kádhoz fürdeni, mint egy szál falapot, keresztben. Fapriccseken feküdtünk, én fölül, az apám alattam. A fiatal, széparcú kápó akkor nyitott be éjjel a barakkba, amikor apám épp vizet kért tõlem. A kápó erre fölfülelt, megtalálta õt, és egy rövid nyelû korbáccsal verni kezdte. Az apám vinnyogott, hogy segítsek, de én lélegzetvisszafojtva, mozdulatlanul feküdtem. Rápréseltem arcomat a deszkára. Belesimultam. Miután a verés abbamaradt és a fickó elment, apám alig hallhatón újra vizet kért. „Vizet, adj vizet!”, könyörögte. Reggelre meghalt, és elvitték.

Emlékszünk még rá? Büszke bakfark ... rosszemlékû világunkban. Így szól: Hogyan tud egy csatár két gólt rúgni úgy, hogy az ellenfél nem ér a labdához? Jó, Lovas Ildikónak köszönhetõen én már tudom a feleletet. Õ viszont – ne feledje, kényszerpassz! – férfitól tudta meg. És Sziveri János is férfi volt (de még milyen! Mit tudott meg tõle Ildikó a fociról?). Mindegy. A helyes válasz bizonyos Vörös Ferikétõl jön egyébként, mintha régi idõkbõl. Frányókától, a szabadkai Sever nevû klub ösztöndíjasától, aki tutira tudja, ha már

Élet és remény

Kedves közönség, tisztelt egybegyûltek, hallgatók és olvasók, hölgyeim és uraim, focirajongók és -utálók, utóbbiak iszonyt félre, a kérdés duplán fogas! Mindenképp ígérem, fokozatosan kiderül, hogyan is került: a csuka az asztalra. Na már most: ígyen. Voltak idõszakok, írja L. I. – e csavarintos kérdés titokzatosan lágy, azzal együtt csillogó tekintetû feltevõje –, amikor hosszabban tûnõdtem ezen a kitalálóson. Valamelyik újságban olvastam, tán a Vreme címûben. (VREME – vezetõ szerb ellenzéki „kitalálós” lap; legkiemelkedõbb figurája sajnos elhunyt a minap, egyik legjobb barátom a maradékból, de ezt nem részletezném, maradunk a futballnál, tehát:) Az iménti fogas kérdést feltevõ, kíváncsi fehérszemély a Vremében olvasta, amit. Gondolom, Szabadkán. A kérdést. De az ott csak a bevezetõ volt, mondja, az írás egészen másról szólt, noha ugyanarról. Mondja. Mert ahogyan kell is, fûzi tovább kétértelmûen, minden nemzet imádja a focit, azon át vezet a szívéhez az út. A nõknek tehát nincs is szívük, vagy nagyon kicsi. Mindegy, az írás arról szólt – meséli hát ez a víg-keserû nõ, aki szerint a nõk szíve netán ilyen parányi –, hogy miként képes egy (nagy férfi) elnök úgy gyõzni folyamatosan, hogy az egyik öngólt rúgja a másik után, miközben a kapust is fõbe lövi. Az ellenfél meg – az írásban ellenzékként szerepel – nem is ér a labdához. És ugyanazon a pályán játszanak. Na, tényleg, mit szólunk mindehhez? Hogyan lehetséges ez? Item: az õ dolga – a kérdéssel nõies bekkelésben foglalkozóé – mindig csak annyi volt, gyermekkorától kezdve, hogy amennyiben a fiúk lábai között átevickélt a labda, belerúgjon, gondolkodás nélkül, megrúgja rendesen. Bármerre, csak el attól a két féltéglától! És a lány – ez a mai több kötetes édesanya, aki aztán meztelenül áll: köldökig a saját történetében, vagy éppen Triesztben korzózik holmi esernyõ reményében, de abban meg utána benne lesz nyakig is, ragazzi! – bele is bikázott rendesen. Vélhetõen többször is. És lehet, már akkor megfogant benne a késõbbi kérdés. – Mert mint mondja, a kérdés v. kérdések akkor se (mégse) megkerülhetõek, ha a kispálya szélérõl figyeljük a nagyobbsági bajnokságot. Akkor sem. És írja még ez a félénk-csípõs-brilliáns nõ ugyanitt, aki tökélyre vitte a Szabadkán maradás konok mûvészetét, írja még ebbõl az érzésbõl, hogy a kispálya csak kisebb pálya, ahol kisebb méretû labdával fociznak, de a szabályok egyez-

Naiv Növény Megbénulok. A fél testem már kihûlt, a másik felemet anyám öleli. Az ágyba vizelek, nem tudok kimenni. Nem ver a szívem, elégtelen. Nincs súrlódás a tüdõmben. Nem tudok nyelni. Gégefõbénulásom van. Összerezzenek. Fekszem, akár egy csecsemõ, széttárják a lábaimat, kitörlik a seggem. Én már tehetnék bármit... Képen is szarhatnám az anyámat, ha élne. Fuj. Nem tehetek róla – ezt gõgicsélném. – Lássuk csak. Nekem kellett volna elõbb szeretnem az anyámat, mint neki – engem. De én kapzsi voltam, és fordítva akartam. De mit tudom én, hogy tudtam-e akarni! Rohammentõvel visznek el. Lélegeztetõre raknak. Dátum, a pucér tények leírása. Koszfehér otthonkába bujtatnak, félhalott vagyok, levágják a körmeimet és a hajamat, habár az: hullhat. Évszázados ágynemût kapok, szennyesen. Ide-oda ugrálok félálom és pánik közt, a nyakamat karmolom, meglátogat mindenki, akit ismerek, és jajgatok, ha az amputált lábam helyére ülnek. „Ne affektálj” – nyomja össze csuklómat egy satu-kéz. Ez az én dögletes neveltetésem, csordultig tele a kisnemesek minden dühével: vasabroncsot szorít a mellem köré, és rugdal, hogy lélegezzek... Hertelendyek, Prilisauerek, Fleischhackerek, mit tudom én!, htb. úrinõk, Horthy-parlamentalelnökök, róm. kath. ógörögtanárok... Nem is tudtok magyarul... Egy pingálmány a falamon. Huszárszázados! Te kitüntetted magad az ulmi ütközetben, melledre tûzték a Márja Terézja kiskeresztjét, lovasságot és dalt neveztek el rólad – mit nézel?!

19

egyszer a Sever ösztöndíjasa, szóval: csak úgy vágja Ferikénk. Hogy hát... Hát mellesleg, nota bene, ha már itt tartunk, mielõtt Ferikénk vágná, megemlíthetjük picit azt is: hogy tág értelemben kicsit Vörös Esztike is ez a Ferike. Mert mint mások mondják – és miért ne mondanának itt mások is valamit? –, említett Ildikónknak, aki „tökélyre vitte a Szabadkánmaradás mûvészetét”, novella-, esszé- és regénytárgya egyaránt: Szubotica (a már nem is vörös). És róla, Lovasról, még azt is mondja a kritika, hogy (viszonylag mégiscsak kisszámú, foci-tárgyú dolgozatain kívül is) általában nem csak a porlepte tárgyi, történeti rekvizitumok idézõdnek meg, hanem egy egész irodalmi panoptikum. Az írásokat számtalan szövegközi utalás vagy közvetlen idézet hálózza be – mint szegletes kapukeretet. A genius loci kínálta Csáth, Kosztolányi és Tolnai jelenlétén kívül, Adytól kezdve, Esterházyn, Flaubert-en, Krúdyn, García Márquezen át Ottlikig sorolhatók a férficsapat illusztris tagjai. És Lovas Ildikó kitartóan ott rúgja velük a bõrt Szabadkán. Azon a helyen, ahonnan még egészen régest máshová költöztek a (kerek) történések, aztán mégsem. Mert például: amott jön velünk szembe – egy remélt válasszal – az ösztöndíjas Ferike. És vörös a füle vége. Merre jártál, Ferikém – Hát a Severben – mondja Ferike. Ja persze. Mit tudsz pl. Csáth Gézáról? Bocs, nem ez a kérdés, hanem ez és ez. És akkor Ferike összevonja szemöldökét, csücsörít, majd vágja: – Egy csatár úgy tud két gólt rúgni, ha Lovas Ildikó. De hogy pontosan mire gondol, mégse mondja Ferike, csak eliszkol. Elnézést, ez már puszta fikció! Mielõtt elhúzna az illatos francba, Ferike azt mondja, hogy szépen: az I. félidõ végén, és a II. félidõ legelején. Hát nem egyszerû? Nem annyira egyszerû. Még itt, a végén sem. Szerintem Ildikó, aki – miután csatárrá kvalifikálta magát, méghozzá ott valahol, a Sever környékén – egyszerre ki tudja már lõni helybõl mind a két féltéglát, Ildikó tovább ragozza majd ezt a kérdést. Csavartan, akár Dávid, a Bek(k)em. Hisz valójában ez maga a Kérdések kérdésének, de egyike! C SUHAJ! (SZAMÓCA! – Sziveri János egyik kedvenc, mulatós, paradox kifejezése... tök mindegy, mivel kapcsolatban; szerbül csúsztatottan krasztavac tudott lenni nála a szamóc, tehát ugorka... Az elme és a szív útjai kifürkészhetetlenek..., szóval...) Biztos megteszi majd, Lovas Ildikó, ha arra eljõ ismét nekije az õ vreméje. És mit csinál közben Ildikó? Közben is ugyanazt: ül a labdán, és pumpálja. Kifut a pályára, rohan, lõ. S ha neki lõnek, keble elé tartja a kezét. Sípszóig. És aztán még, és aztán most? Most aztán meg nem is rég: átvett egy szerény, ám annál kedvesebb serleget... a Millió dolláros Bébi... (a déli északról). Sziveri János nevében is (még 1-szer, itt is): gratulálok!!! (És mindannyiunk nevében: tovább szurkolok! Csók: az egyik nézõ. Sziveri barátja.)

Úgy veted belém a szemeidet, mint a horgokat; bajuszod a népi hõsöké. Tekinteted fegyelmezett, de megtört, jobboddal csákódra támaszkodsz, baloddal a markolatot szorítod... Mélybordó sujtásos mente, magas gallér, pirospozsgás, Habsburg-hû arc: így nézel. Tartani a látszatot, a kis színezett metszetet, hogy „nálam minden rendben”...! Gyûlölet erre a gõgre, amit összeszorított fogú õseim vertek belém; – farkaséhesen is hagyni egy falat sajtot a tányéromon, ahogy illik.. Hordani az önfegyelmet, ezt a fojtóra gombolt zakót! – Úgy szórtam el rá az idõt, mint egy dzsentri. Hiszen az is vagyok, dzsentri. Tizenkilencre lapot húzok. Engem így okítottak, és én hû vagyok, eltapsolom a nagyezüstöt, a perzsáimat, a rózsaszínt és a kéket, zaciba csapom szépasszony szépanyám gránátkarkötõjét („Somogy dombja, Somogy bora, Somogy menyecskéje”) vagy ükanyám gyûrûjét („kézimunka: platina, körben briliánsok, közepén igazgyöngy + tok”). Könyvet szorítok a hónom alatt étkezés közben; a kanalat emelem a számhoz, és nem fordítva; hegyes ceruza szúrja meg a gerincemet – „Grenzen setzen!” –, ha görbén ülök; halszálka akad a torkomon, de lenyelem, mert nem köhöghetek, és nem nyúlkálok a számba. Mindegy, mit teszek, csak maradjak ébren. Nem pisloghatok, mert meghalok, ezt mondják az õsök. Ez hát az élet követelése, a kimért idõé, hülye tervé, melybõl már a csõd enyhületét is kicsenték! – Még néhány oldalam van itt, aztán a dolgom túl bonyolult lesz. Hisztérikusan akarok üdvözülni. Most...! Miért ne most, mikor készen állok rá, mint egy felcicomázott menyasszony? Rajta! Most hiszek a pillanatban, az idõ múlásában, az efféle praktikákban! – Toporgok a tükör elõtt. Megcsalom rimaként az elveimet, és hiszek a hitben, amit sikerrel kipróbáltak már elõttem.

20

2006. december

S

okan irigykedve gondolnak azokra az idõkre, amikor Ady, Kosztolányi vagy József Attila kötetei jelentették egy-egy év irodalmi termésének legjavát, és ugyancsak sokan gondolkodnak el azon, vajon kik lehetnek napjaink Adyjai vagy Babitsai, vajon kik azok, akiknek a verseit az unokáink is olvasni fogják, és akik az irodalomtörténetekben is reprezentálják majd az ezredforduló magyar költészetét. És bár a játszma természetesen sokesélyes és soktényezõs, egyre inkább úgy látszik, hogy az 1991-es elsõ óta a tizenegyedik kötetét most megjelentetõ Térey János ebbe a szûk alkotói körbe tartozik. A 2002 és 2006 között írt verseit összegyûjtõ új kötete ugyanis egy minden tekintetben érett, a verset részleteiben és mélységében is kontroláló költõ munkáit mutatja be. Egy olyan költõét, aki messzemenõen átgondolt, igényes és újszerû szerkezetekben, összetéveszthetetlenül egyedi hangon szólal meg, egy afféle erõs költõét, aki a hatásokat ötletesen beolvasztva és átformálva tud immár másokra is jelentõs hatást gyakorolni. Az új kötet azt is megmutatja, hogy Téreynek sikerült egyensúlyt találnia a kilencvenes évek közepétõl jelentkezõ könnyedebb, az iróniát a parodikus átírásokon keresztül a humorba futtató és a hagyományos lírai tartalmakhoz ragaszkodó költészetek között. Magyarán: Térey úgy tudott a leginkább a felolvasóesteken érzékelhetõ olvasói elvárásoknak, a brillírozó, minden elemében játékos költészet igényének megfelelni, hogy közben megõrizte a klasszikus irodalom kérdésfelvetéseit, a „nagy”, érintõlegesen filozófia problémákban is érdekelt költészet illúzióját. Térey a kor költészetét érõ minden kihívással szembenéz, minden megoldási lehetõséget saját szövegeibe olvaszt, és így azok, úgy érzem, gyõzelmi esélyekkel kerülnek ki a költõi nyelvek versengésébõl. Térey legfontosabb eszköze – a mûveltségi elemek és a pesti flaszter zsargonjának keverése – az új kötetben is meghatározó szerepet kap. Ez az érzelmekkel telt, sok, bár kötetrõl kötetre

H

artay Csaba ötödik kötete nem egyenletes színvonalú verseskönyv, de a néhány nem túl ötletes vagy épp kidolgozatlan, elsietett vers szerencsére nem válik az egész kárára. Hogy a kritikus állítás ne maradjon példa nélkül: a Kétcentesek szentenciózus „rövidjei” („Tedd magad Istenné / Majd légy kiábrándult” – Tizenegyedik parancsolat) vagány filozofálgatásukkal kissé funkciótlanul mozognak a versek terében; a Belenyugvás Adyt idézõ arroganciája a „Hisztis kis taknyosok”-ról, a „köpni rátok” indulatos retorikája szintén idegen a kötet csöndesen nyugodt világától; a másnaposság-ellenes ironikus propagandavers (Nodisco) jól fel épített szerkezetét a sietõs zárás gyöngíti; a Program, illetve az Alkohol legyen utolsó két strófája akár afféle diákos ujjgyakorlatoknak is tekinthetõ. Hartay Csaba könyve ugyanis ennél/ezeknél – dacára, hogy a kötet a végére érve kissé leül – jóval több. S minthogy jóval több, talán Balázs Géza bevezetõ sorai sem nélkülözhetetlenek a befogadáshoz, különösen, hogy a szerzõ sokadik könyvérõl van szó, neve, ha valaki kicsit is figyel a kortárs lírára, ismerõsen cseng, a versek hangja pedig régtõl fogva kiforrott, egyéni. Az Éji magtár egymásba ömlesztett versek sorozata – versfolyam. Negyvenhét versszöveg, sehol egy ciklus, sehol semmi jel, instrukció arra vonatkozóan, hogyan olvassuk ezeket az alkotásokat. Ha nagyon erõszakoskodnánk a struktúrával, témáit, motívumrendszerét tekintve legalább öt részre oszthatnánk a könyvet: a hal vagy a folyó motívummal jelentkezõ elsõ szakasz után az iskolás éveket, ezek kapcsán a múltat tematizáló versek következnek, melyek után a mûvészettel, az alkotással foglalkozó darabok jönnek a sorban, hogy végül a halottakról, az idegenségrõl, az Istenrõl szóló önértelmezõ szövegek zárják a sort. Mindezt, jóllehet Hartay Csaba kötetének leginkább a képalkotás, a trópusok alkalmazása az erõssége, az enigmatikus Hang címû kezdõvers fogja egybe, kinyilatkoztatásszerû dikciójával: „Sötétségbõl fénybe igen / Fénybõl sötétségbe / Nem lehet látni // A hang pedig / Mindezek felett”. Csakhogy mesterkélt váz a fenti, az Éji magtár leglátványosabb jele ugyanis az említett nincs: a ciklu-

Két lépés távolság kevesebb kellemetlenkedõ, arrogáns elemet felhasználó költészet elsõsorban épp e kettõs játéknak, és az így létrejövõ – komoly olvasói energiákat követelõ – utalásháló megbízhatóságának köszönheti erejét. A játékosság és a megértési problémák együttes hatásának. A mûveltségi elemek megjelenése ugyanis folyamatosan azt sejteti, hogy az olvasónak többet kellene tudnia az irodalom- és mítosztörténetbõl, hogy legalább megközelítõen pontosan érthesse az egymást érõ, és talán egymást is magyarázó utalásokat. A kötet középpontjába helyezett, közel húszoldalas Hadrianus Redivivus címû, érdekes módon Jékely Zoltánnak ajánlott versben például másoké mellett Augiász, Antonius, Apollodoros és Traianus alakja és története idézõdik fel, mégpedig a mai Budapest egy-egy szórakozóhelyének hangulatába, illetve a pesti éjszaka nyelvének egy-egy jellemzõ fordulatába keverve. Ez persze távolságot is teremt a költõ és

Térey János: Ultra, Magvetõ, Budapest, 2006

tárgya között: két lépés távolságot. Ez segíti aztán abban, hogy mindig el tudjon táncolni a modorosság határáról, hogy mindig sikerrel egyensúlyozzon az érzelgõsség és az ironikusság között, hogy mûködjenek az agyonhasznált, de itt új kontextust és ezzel új jelentéseket kapó metaforák és rögzült szókapcsolatok. És ez, valamint a játék arányainak szerencsés megválasztása segíti Téreyt abban is, hogy ne adja oda magát teljesen egyetlen szerepnek vagy nyelvnek sem. De hadd hívjam fel a figyelmet néhány újdonságra is. Térey verseire elsõ kötetei óta jellemzõ a városok mint költõi terek kitüntetettsége. Eleinte szülõvárosának, Debrecennek a helyszínei jelentek meg a szövegekben, majd Varsó, Drezda és New York apokaliptikus víziókba illõ képei idézõdtek fel, hogy az új könyvben Budapest legyen a voltaképp csak a versekben felépülõ, a valóságosnál mégis valóságosabb, azaz átláthatóbb és élhetõbb város. Buda és Pest ellentéte, az Újlipótváros és Zugló hangulatai, illetve néhány kultikus bár, kávézó és kocsma jelenti a tájékozódási pontokat ahhoz az utazáshoz, mely nemcsak a hidakon és a város utcái és terei között zajlik, hanem a város történetében is. Ez önmagában is új és érdekes fejlemény, az azonban még érdekesebb, hogy egyre erõteljesebben jelennek meg a versekben a magyar vidék részben fiktív helyszínei, nagyrészt a Magyar Ugar régrõl ismerõs képleteibe rendezve. Azt olvassuk például a kötetzáró versben: „Olyan az ország, mint a gyönyörû gyár / A Révész utca végén, kulcsra zárva. / Emlékszik, mint a játszótéri pázsit, / A felnõtt század kisgyerekkorára.”, illetve valamivel elõbb: „Járva e lompos és lassú vidéket” , ahol „a mokka-cukrászdák szomorúbarna / lambériái” mellett „még vénlánynak mondják a szinglit”, az ember leginkább azt kérdezi: mit keres itt?

A másik fontos változás, hogy Térey, a nõi test nagy költõje, a korábbiaknál is érzékenyebben, bátor és éles képekkel, bár ritkábban beszél e kedvenc témájáról, a vágy és az ihlet tárgyáról. 2003-as gyûjteményes kötetének, a Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig címadó versében, mely arról mesélt, hogy a bombázás alatt álló Drezdában egy bizonyos Veronika, kendõ nélkül, nyelvével a tizenhat éves Sonja csiklójára rajzolta az ábécé betûit, Térey nem csak az erotikus látásmód és a testábrázolás újszerûségének a lehetõségeire mutatott rá, hanem a írás és a szexualitás szoros kapcsolatáról, illetve az írásról mint a betûk újrarendezésérõl is beszélt. Az új Térey-kötetben érzékletes jelzõkkel lefestett vállak, köldökök és mellek, borotvált szeméremtestek és penge ejtette sebhelyek teszik izgalmassá a szövegeket, különösen az olyan figyelemre méltó versekben, mint a Caprice címûben, ahol is egy hetvenéves asszony szemével vizsgálhatjuk végig egy harmincéves nõ testét, a homlokától a bokájáig. Mindezek után én a magam részérõl megelõlegezem Térey János részére az év legjobb verseskötetéért járó díjat. Retorikai tudatossága, látómezejének szélessége, mûveltségének és nyelvismeretének mélysége, és ami még ezeknél is fontosabb, a versrõl mint mûalkotásról megszerzett tudása meggyõzõ, bizonyos pontokon pedig kifejezetten lenyûgözõ. Kevés olyan költõ van manapság, aki ennyire nyitott a kísérletekre, munkáira mégis a rend és az átgondoltság a jellemzõ. Az Ultra a gyorsan bõvülõ, már most is impozáns életmû újabb fontos állomása.

BEDEC S LÁSZLÓ

Etetõanyag sok, a megkomponáltság tüntetõ hiánya. A verseken belül nincs központozás, egyetlen vesszõ vagy pont sem akadályozza a szavak áradását, ahogy erre nem egy vers (például az alább elsõként idézendõ) reflektál is, azonkívül minden sor nagybetûvel kezdõdik – ennek nyomán (tördelésében is) szellõs kötet keletkezik, a versek közötti átjárás a lehetõ legszélesebb perspektívákat tárja fel: „Húrok vezetékek / Kötelek madzagok feszülnek / Lazulnak görcsölõdnek / Mindennek zsinórja van” (Zsinórja van). Az Ugyanebben az álomban címû vers elsõ szakasza is ennek a mindenre kiterjedõ jelentésességnek az allegóriája, benne az idõképzet elmosódása, a téli ünnep és a „nyári éjjel” egymásba csúszása a könyvben sokszor deklaráltan magára maradt, mégis társas versbeszélõ szubjektum önmeghatározási kétségeivel alkot korántsem szerves, mert ugyanúgy szétesésre ítélt, továbbfûzhetõ egységet: „Szilveszterkor / Körbemotoroztam a várost / Langy nyári éjjel volt / Sehová sem tartoztam / Csak néhány helyi kocsma / Pulttámasztói közé”, de a megrázó Harmadik alak elsõ strófája is az említett laza kapcsolatrendszert példázza a sorok közti grammatikai és szemantikai nyitottsággal: „Arcom hol jégvirágos / Hol tûzõ naptól forró / Ablakban tükrözõdik”. Ami Hartay Csaba verseinek (nyelvi) világát egyedivé teszi, az leginkább újraértett vagy inkább új kontextusba vetett tájlírája, melynek darabjai az Éji magtár közel egyharmadát adják. Nem pusztán a versekbõl ki- vagy inkább bennük megrajzolódó, felismerhetõen alföldi tájról van szó, nem csupán a plasztikusan ábrázolt, termésüket hullató nyárfákról, a szimbolikusan gazdag tartalmakat hordozó vízre nyíló stégekrõl („móló”) s magáról a Körösrõl, annak holtágairól vagy a magukba roskadt tanyákról, és nem is kizárólag a megjelenítés kiemelkedõ esztétikuma az, ami miatt mindez fontos. Sokkal izgalmasabb, hogy ez a költészet az egykor volt népies(nek mondott/olvasott) tájlíra jellemzõ rekvizitumaival, sõt ezek körének kiszélesítésé-

vel, új elemek bevonásával (melyek többsége a horgászathoz kapcsolódik) írja tovább a jelzett hagyományt. Mindez nem csak a tárgyi világ elemeinek újrahasznosítását jelenti, de azt is, hogy a romantika kelléktárába utalt eszközöket Hartay Csaba leporolja, és a kései modern líra nyelvét a huszadik század második felének nyelvi tapasztalataival kiegészítve mutatja fel õket – miként lehetnek mûködõképesek, milyen kontrasztba kerülhet erõteljes, de csendes, visszafogott stilizáltságuk a versben ábrázolt tájba-zárt szubjektum magányával és elhagyatottságával, mint például a haikuk világát idézõ Esõ után címûben: „Elállt / Cipõáztató léptek a mólóig / A csende-

Hartay Csaba: Éji magtár, Pauz-Westermann, Celldömölk, 2006

sedõ szél / Gõzt borotvál a víztükörrõl // A mozdulatlan kapásjelzõn / Vízcsepp-halszem”. A vízi világ leképezése, a folyók és tavak élõvilágának metaforikus megjelenítése kedvelt eljárása a szerzõnek; a jelzett poétika általában hitelesen mûködik: míg az Akár egy tófenéken akváriumvilága a lehetséges (vers)világok többszörözésével játszik el („Saját iszapjukban / Fekvõ tehenek / Tépkedik unottan / A széna-hínárokat”), a téli Köröst leíró A folyópart anatómiája az emberi lét determináltságának megfogalmazását vállalja magára: „Megkocsonyásodott / Iszap a szív / Korallá fagyott / Hínár a tüdõ // ... // S a túlpart derengõ fûzfái / Idõtlen ködben ázó / Csupasz csontok”. A kötet nyelvi-poétikai sokszínûségének szép példája az allegorikus Felhõszakadás, melyben hat négysoros, zárójeles címmel ellátott, úgyszintén haiku-szerû versszakból rajzolódik ki a nyári vihar, miközben a háttérben egy teljes élet sejlik fel: a születéstõl kezdve („Kitárta ajtaját a nyár / Búzamezõ szõnyegére”) az ifjúság jellemzõ motívumán át („...rajong / Tombol a gaz”) a megöregedésen keresztül („Béna felhõtestek kapaszkodnak / A szél kerekesszékébe”) az ambivalens érzéseket keltõ elmúlásig („A fájdalom múlik szûnik / Miként a nyugaton parázsló heg”). A Halaim erõssége pedig az Akár egy tófenéken eljárását viszi tovább, s miközben a bevett tájábrázolás hagyományát (a táj, a természet a lélekállapot, az én kivetülése) visszájára fordítja (a táj, a természet talál magának otthont az énben: „Beleimben / Törpeharcsák / Túrják az iszapot”), utolsó strófája a kötet versbeszélõjének lemondó önértését, önértelmezését sem hallgatja el: „Halak élnek bennem / Mégis elidegenít a folyó / Olvadás utáni / Opálos-zavaros vize”. Az Éji magtár a Túl címû verssel zárul – nem biztos, hogy a legszerencsésebb választás, de ennek ellenére bizton megállapítható, Hartay Csaba olyan könyvet adott ki a kezébõl, amelybõl jó lesz még szemezgetni hosszúra nyúló estéken.

KIS S LÁSZLÓ

2006. december

N

ovellisztikus-regényes történetek, emlékezõ élet- és életmû-kommentárok, költõi vagy filozofikus mikrovallomások füzére a memoársorozat harmadik, posztumusz kötete. A Pokolbeli víg napjaim (angolul 1962, magyarul 1987) rendezett, zárt, bátran regénynek nevezhetõ mû, elsõsorban a recski fogságévek tanúságtétele. A Pokolbeli napjaim után (2000) lazább szerkezettel és kisebb intenzitással bír, de hálójába befogja 1956-ot és az újabb emigráció korai esztendeit. A Pokol tornácán címével is tudatja a kapcsolódás igényét, indokoltan állítja egymás mellé a három önéletrajzi könyvet. E harmadik emlékezés vonzereje nem kompozíciójában rejlik. Három-négy különféle múltközelítés szövi csapongva epikai színességét. A vége felé felgyorsítja az idõt, az író illanó élmények, villanó impressziók forgószelével röpítteti magát a jelenig – mely után már csupán a végzetes betegség néhány hónapja a jövõ Faludy György számára. Élt benne a szándék a folytatásra: „Ha a sors engedi, írok még egy negyedik Pokolbéli-kötetet, az 1989-es évtõl...” A legkésõbbi dátum, amely a könyv lapjain megjelenik, 2006 májusa. A IX. fejezettõl végig, a XIII-ig a caputok mindig egy évszám iniciáléjával indulnak: „Kétezer-három december 18-ai mûtétem után sokkot kaptam” stb. A jellegzetesen naplózó kezdés még öt részben variálódik. E fogódzók a mû áttekinthetõségérõl, a formai egységesítésre legalább a felütésekben tett kísérletekrõl árulkodnak. Persze – mint szinte minden emlékezés – ez is idõutazás. A „ha már itt tartunk” és a „valahogy, valamiért” rakoncátlan hívásai kiszólítanak az éppen belakott évbõl. Egy-két évtized elõre, öt-hat vissza három-négyszáz karakterbe is belefér: „Ha már a születésnapoknál tartunk: kilencvenötödik születésnapom tiszteletére Torontóban, a St. Mary Streeten parkot neveztek el rólam. Annak idején gyakran sétáltam benne, mit sem sejtve, hogy egykoron a nevemet viseli. Valahogy olyankor mindig eszembe jutott költõ barátom, Pilinszky János. Pilinszky volt az, akit utoljára láttam lefogásom elõtt, 1950-ben. A korzón találkoztunk, elbeszélgettünk egymással egy eszpresszóban...” A kardinális fejezetkezdõ dátum könyvkezdõ is. Visszacsatolás az elõzményhez, megnyitása az új kartotéknak: „Második önéletrajzi könyvemet, a

1987-ben egy ifjú orosz villamosmérnök diplomájának megszerzése után gondolt egyet, és beiratkozott a moszkvai Irodalmi Intézet író-szemináriumára. A pályamódosítás helyes döntésnek bizonyult, hisz Viktor Pelevin napjainkban már a kortárs orosz irodalom egyik legkiemelkedõbb szerzõjének számít – háta mögött olyan világszerte ismert kötetekkel, mint Az agyag géppuska, a Generation ’P’ vagy a Számok. Történetei álomszerû köztes térben játszódnak, ahol a csoda is természetes – mintha egy lakótelepi szent apró trükkjeit figyelnénk: kisfröccsért a levegõbe emelkedik, nagyért feltámasztja a szomszéd macskáját. Pelevin auto(w)riter mûvész, nem igazán bíbelõdik mesterségbeli fogásokkal, szövegeinek szépítésével; mûveinek ezért kevés köze van a klasszikus értelemben vett irodalomhoz. Vérbõ krimit ír, pszeudo-buddhista dialógusokat és állatos fabulát, vagy mindezt egy regénybe gyúrva – mesélni akar, nem tetszeni, és valószínûleg az sem érdekli, ha stílusát a kritikusok pongyolának találják. Számára a mítosz ihlet és életforma; nem véletlen, hogy személye körül annyi legenda kering. Mondják, hogy javítás, változtatás nélkül ír; hogy folyamatos révületben dolgozik, légyölõ galócát és más tudatmódosító szereket használ, közönsége elõtt pedig csak sötét napszemüvegben jelenik meg, akár egy alvilági guru, fekete bölcs. Legyen bárhogy is, neve – mint parfümök kristályüvegén a kalligrafikus aláírás – lassan már védjegyként funkcionál, esszenciálisan foglalva magába mindazt, ami egy külföldi olvasó számára a rendszerváltás utáni orosz kultúráról és társadalmi helyzetrõl egyáltalán megtudható. Pelevin összes története árnyjáték, allegória, ahol egy öntudatra ébredõ fészer vagy a rovar-hivatalnokok éppannyira hitelesek, mint a ’90-es évek suhogós gatyában feszítõ moszkvai vállalkozói. Céges buli után az elhárító-tisztek falkája közös vadászatra indul, egy reklámgrafikai stúdióban pedig virtuális politikusokat állítanak elõ – az orosz groteszk újjászületik, sõt, aranykorát éli. Az ezoterikus keleti popkultúra, a vér és fantasztikum komponenseinek sajátos szintézisével Viktor Pelevin olyan újorosz mitológiát teremtett, ami – korántsem véletlenül – leginkább Jorge Louis Borges misztikus regényvilágát idézi, persze hazai, rusztikus kivitelben.

21

Behunyt szem Pokolbeli napjaim utánt feleségem, Szegõ Zsuzsa halálával fejeztem be. Elõzõleg hosszan foglalkoztam minden dolgunkkal, azaz vele. Mikor 1963. szeptember 22-én elhunyt, már több mint egy éve tudtam, hogy rákbetegsége ellen nincs segítség.” Ez a nap egyben Faludy ötvenharmadik születésnapja. A drámai életpillanat lezár, ám törvényszerûen tovább is parancsol. Zsuzsa szerelmének élõ melege átfûti a könyvet. Ennek nem mond ellen, hogy a feleségnek a nemi érintkezéstõl való idegensége sem marad titok, s nem mond ellent, hogy az özvegy férfinak állítólag a feleség „végrendeletét” beteljesítve kellene ismét megházasodnia. (A Pokol tornácán felséges, bár nem egy tömbbe fogott elbeszélése azt regéli el kesernyés humorral, kaján öniróniával, miként old kereket Faludy egy újabb feleségjelölt elõl, hogy egy még újabbat esetleg elvehessen, noha fél is a frigytõl. Végül, máskor az elvenni nem óhajtott lesz a költõ harmadik felesége – hogy, megbeszélésükhöz igazodva, hetek múlva már el is váljanak.) Inkább ösztönös indíttatásnak, mintsem tudatos építkezésnek engedve olyan szépséges rövidtörténetek ízesülnek a mûbe, mint például a „delfindicsérõ”. A gyászoló önéletrajzi alakmása angliai otthona ebédlõjébõl kilép az üvegházba. Lelkét a tépelõdés, a visszatekintés, az útkeresés hatja át. Az üvegfalon túl egy hûséges sündisznócskára lát, amely ázva-fázva is áhítatosan, órákig ücsörög centiméterekre tõle. Odakint. Élelmet boldogan elfogad, buzgón ropogtat – ám amíg az ennivaló az õrhelyére kerül, sietve eloldalog, s csak a biztos, bepislogós, társuló magányba tér vissza. A sorstól sújtott Faludy is felvehetné ezt a vegetatív érzelmi tobzódást, egyben sündisznóállást az élettel szemben. Helyette kiül képzelõdni az üvegházba: „...hátrahajtom a fejemet a székemben, és átadom magamat újra és újra a múltnak”. Kitûnõ a rajzolat Károlyi Mihályról, Arthur Koestlerrõl. Jön vörös hajával Havas Endre; kitudódik, miért õ lett a Karoton címszereplõjének modellje. Az eszét vesztõ kommunista költõ bemutatása után is akadnak találó pillanatfelvételek, ezek azonban nem egyenrangúak a korábbiakkal. A legkevésbé sem Francesca da Rimi-

nirõl szóló Francesca da Rimini, a sablonanekdotákból összehozott Karinthy Frigyes-idézés, az újdonságértéket is hordozó Lorsy Ernõ-„perújrafelvétel” mintha azt jelezné: a kerti sündisznócska olykor elkódorgott, nem vigyázta „gazdája” múlt-látomásait. Behunytam a szememet: a végtelenül egyszerû és gyakori emberi rezdület emlékezés- és írástechnikai információ is. „Behunytam a szememet, és rögtön elém tárult a kép”: az impulzív megmerülés sokkal fontosabb, mint az emlékek kontrollja. „Behunytam a szemem, oly gyorsan, hogy éreztem a szemhéjam nyomását, mégis egyre tisztábban láttam Zsuzsát”: a bensõ tér, reanimált szereplõivel néha elfüggönyözve, repeszesen mutatkozik, az alapkarakterében nem vizionárius és nem lírai textus néha szemhunyásnyit poetizálódik. Faludy nem engedékeny ítélkezõ – önmagával szemben sem –, de képes sajnálattal, megértõen beszélni a gyengékrõl, bukottakról. A barátság ajándékát, a szerelem szenvedélyét lelkesülten fogadja. Fiatalokkal, új hívekkel szívesen, olykor gyermekien testvériesül. A megpróbáltatásokban is örömtelinek láttatja életét. Az életet. Az életmû mostani kiadóját, a könyvben is bizalommal említett Alexandrát ismételten arra kell buzdítanunk: sokkal figyelmesebben gereblyézze a szöveget! Rengeteg sajtóhiba szúrja a szemet. S javítatlanul, jegyzeteletlenül hagyott elírások. A 71. és 73. oldalon bántó ismétlés fordul elõ („Csé Szabó számos érvvel igyekszik bebizonyítani, hogy Szent István volt az elsõ magyar király”: kétszer éri a fullánk a pályatársat, aki pedig a kedvezõ – és vitatható – verdikt szerint „Szerb Antalon kívül az egyetlen esztéta, akit komolyan lehetett venni a nagyszájúak mellett”). Csé, azaz Cs. Szabó második feleségét nem Dücsõnének, hanem Gecsõnének hívták korábban. Kevéssé képzelhetõ, hogy Kosztolányinak halála esztendejében, 1936-ban még kedve és módja nyílt „kiröhögni a telefonból”, Karinthy Frigyes egy gonosz beugratása nyomán. A kaviccsal a szájában beszélõ, „nõimitátor” Karinthy valószínûleg egy-két évvel korábban követhette el a stiklit. A sokszoros árulása ellenére következe-

Faludy György: A Pokol tornácán, Alexandra Kiadó, Pécs, 2006 tesen Havas Bandinak nevezett Havas Endre nem 1951-ben – 1953-ban halt meg. Szerkesztõként a tanítvány, a Faludy-oeuvre-ért és -nimbuszért sokat fáradozó Orbán János Dénes neve szerepel a könyvön. Könnyen elképzelhetõ, hogy a jövõben neki kell a legtöbbet tennie a kéziratok közzétételéért, az opuszok újrakiadásáért. Nála jó kezekben lehet a sorozat. Talán most, A Pokol tornácánt sajtó alá rendezve is csak szorongató versenyt futott az idõvel, hogy Faludy még forgathassa a harmadik autobiográfiát. De Faludy György, aki megélt és megírt annyi poklot, ezt már nem várta meg.

T ARJÁN TAMÁS

Új orosz útvesztõ A rettenet sisakja , a Palatinus Könyvesház gondozásában megjelenõ Pelevin-kötet azonban nagyrészt szakít az eddig kialakult szerzõi hagyománnyal – dialógusokból építkezõ, narratíva nélküli internetes regényrõl van szó ugyanis, ami ráadásul többszörös parafrázis: a Minotauruszmítosz, s az ezen alapuló Borges-novellakör dramatizált újraértelmezése. A könyv újszerûségét meglehetõsen szerencsétlenül ellensúlyozza a csatolt szerzõi kommentár. Ahhoz képest, hogy saját mûvéhez írt elõszót, Viktor Pelevin eléggé összefüggéstelenül és közhelyesen fogalmaz – körülbelül úgy, mintha egy távoli ismerõs sebtében elolvasott könyvérõl kéne recenziót írnia, mégpedig villámgyorsan. „A haladás mára eljuttatott bennünket egy sor különbözõ alakú és méretû helyiségbe, melyekben mind képernyõ ragyog. Ám ha ezt a tetszetõs ragyogást tartalom és struktúra szempontjából kezdjük elemezni, elõbb vagy utóbb ráébredünk, mi is az út kiindulópontja – vagyis hogy mi az eredeti mítosz. Meglehet, új formát öltött, lényegét tekintve

Viktor Pelevin: A rettenet sisakja, Palatinus Könyvesház, Budapest, 2006

azonban nem változott. Vitatkozhatunk azon, vajon a végén mindig a múltba érkezünk-e, vagy irgalom nélkül a jövõ felé sodródunk, de valójában mindvégig egy helyben állunk.” – olvasható a bevezetõben. Hát, igen. Szerencse, hogy ilyen banalitások magában a regényben nem fordulnak elõ.Hogy a szürrealista orosz valóságból a kibertér labirintusáig milyen út vezet, nem tudni – biztos azonban, hogy Viktor Pelevin ebben a közegben is otthonosan mozog, olvasóinak pedig gyors pergésû, könnyedén követhetõ eseményszálat nyújt. A szereplõk párbeszédei természetesek, a háttérben feszülõ intertextuális rendszer ellenére sem tûnnek mesterkéltnek, erõltetettnek – és élethûen jelenítik meg egy chat-szoba virtuális légkörét. Az hogy Pelevin sorozatos, beszélgetésekbe és nevekbe rejtett irodalmi utalásai, szójátékai magyarul is érvényesek, a nemrég elhunyt mûfordító, Bratka László briliáns munkájának eredménye. Bratka magyarította majd’ a teljes pelevini szüzsét – neki köszönhetõ, hogy az „orosz irodalom fenegyereke” nyelvünkön is saját, karcos hangján szólalt meg. A rettenet sisakjának kiindulási szituációja viszonylag egyszerû, a modern sci-fin és thrillereken edzõdött olvasó számára nem okoz különösebb meglepetést. Adott az in medias res kezdés, a furcsa, elõzmények nélküli pillanat, mikor a regény szereplõi minden átmenet nélkül egy-egy aprócska fülkében találják magukat – a fülkék bronzajtaja pedig valamiféle útvesztõre nyílik. A foglyul ejtõ és a fogság oka isme retlen, a külvilággal való kapcsolatteremtés nem lehetséges – a túszok csak egymással tudnak kommunikálni egy, az internethez hasonlító, fonálnak nevezett rendszer segítségével, amely minden személyazonosságra vonatkozó adatot cenzúráz. A feladat adott – megtalálni az okokat és a szabadulás útját –, az elszigeteltségben élõ raboknak azonban a megoldás érdekében össze kell fogniuk, ha másként nem, legalább virtuálisan. Közös felfedezéseik, beszélgetéseik nyomán lassan feltárul a Rettenet Sisakjának

világméretû labirintusa, miben a beszédes nevû hõsök – Ariadné, Nutscracker, Monstradamus és a többiek –, mint megannyi Tézeusz járják saját ösvényeiket. Hogy ebben a képletes bújócskában ki is lesz a hunyó, az talán kiszámítható, a szarvas sisakot viselõ félisten terveit azonban már egyáltalán nem könnyû átlátni. Ki Aszteriosz, az álmokban, látomásokban feltûnõ nagyúr, és mit akar tudatni az útkeresõkkel? Lé tezik egyáltalán labirintus – és egyáltalán, elválasztható-e a benne járótól? A válasz ezerszer születik újjá és huny ki minden pillanatban; ott van a könyv eleji Borges-idézetben és egy virág egyetlen szirmára írva, ott a rettenet sisakjának kozmikus méretû szarvaiban. „...legfõbb titka az, hogy egyáltalán nincs rá szükség. Õ az õr, aki megvesztegethetetlenül õrzi azt, amit õ maga teremtett, attól, amit õ maga teremtett. Zord külseje és õrszolgálata magasztossága ellenére, minden, amit alkotott, még õ maga is – tiszta fölösleg, az értelem játéka, hamis aranycikornya az üresség szélén. Ezért amikor ennek a gazdagon megmunkált keretbe foglalt semminek a belsejében hirtelen parancsolóan kinyilvánítja magát a rettenetes szükségszerûség, vagy kérlelhetetlen harc kezdõ dik az igazi értékek diadaláért, olyan látványosság támad, amelytõl könnyesre nevethetjük magunkat, mivel az az igazság, hogy mindez az elejétõl a végéig abszolút nem való semmire.” Ez is egy válasz, egy a sok közül. Viktor Pelevin útvesztõje talán az elsõ lépéssel születik – vagy éppen Viktor Pelevinnel magával, ahogy az akarat hozza létre önnön tárgyát. Hogy A rettenet sisakja ennek a buddhista bölcsességnek kötetnyi terjedelmû példázata lenne, vagy valami egészen más – net-irodalom, New Ageponyva vagy a narkózis álombuborékjainak regénnyé rendezõdõ mintázata – nehéz lenne megmondani. Döntsön errõl majd maga a pelevini könyvlabirintusba belépõ olvasó.

KONCZ TAMÁS

22

2006. december

A

z idei Bródy-díjat, a legjobb elsõ próza kötetnek járó elismerést Szakács István Történtek dolgok címû regénye érdemelte ki. Az a regény, melynek szerzõjérõl a kötetet szerkesztõ Závada Pál a következõket írja: „Egy elsõkönyves szerzõ regényének gondozása végeztével hadd jegyezzem ide: folyóiratszerkesztõként alig volt hasonló szerencsében részem (kezdõ írótól fölfedezésszámba vehetõ, igazi reményekre följogosító írásokat kapni), mint amikor Szakács István jelentkezett.” A magyar irodalmi életben korábban teljesen ismeretlen szerzõ néhány éve a Holmit kereste meg írásaival, ahol szövegének több részletét közölték. Ezek az önállóan is kerek, teljes történetek késõbb regénnyé álltak össze, majd 2005-ben az Alexandra kiadó jóvoltából könyv alakban is megjelenhettek. A Történtek dolgok nagyon érdekes szerkezetben fogja össze ezeket az önálló novellákként is olvasható történeteket. A mindvégig én-elbeszélõt alkalmazó szövegdarabok egy rendkívül szimmetrikus struktúrában állnak össze, hogy a befejezéskor meglepõ csavarral döbbentsék meg az olvasót. A regény cselekménye nagyjából harminc évet ölel fel, és két házaspár és gyermekeik sorsa köré szervezõdik. A hatvanas évek közepéig visszanyúló események között a barátság, a házasságtörés, a más apától származó gyermek élethosszig hurcolt titka, a szerelem különbözõ módozatai mind helyet kapnak. A történeteket a cselekmény szempontjából kulcsfontosságú figurák mesélik, összesen hatan, mindannyian a saját szemszögükbõl. A különbözõ perspektívák mozaikdarabokként egészítik ki egymást, az olvasás elõrehaladtával egyre több üres helyet kitöltve, az olvasóra egyfajta „nyomozó”, rekonstruáló szerepet kényszerítve. A regény történetének nagy része egy nem nevesített alföldi faluban játszódik, s bár ennek a sajátos miliõnek, hangulatnak a leírása láthatóan nem a szöveg legdominánsabb célkitûzése, a hazai szociográfia-irodalom hagyományaihoz való kötõdés mégis jól érzékelhetõ. Veres Péter neve például szövegszerûen is elõkerül már az elsõ néhány oldal egyikén (nem mellékes, hogy a magyar irodalmi szociográfia e jelentõs alakja és Szakács István egyaránt Balmazújváros szülöttei, így az irodalmi megfontolások mellett valószínûleg némi személyes indíttatás is áll a „megidézés” mögött). De talán a magyar irodalmi szo-

A

ki Tandori Dezsõ költészetérõl, akár a pályaív megrajzolásával, akár a pályaív korszakolásával összefoglaló módon kíván szólni, több nehézségbe ütközik. Legelõször a még lezáratlan életmû bõségével: Bedecs László például „beláthatatlan szövegtenger”-t, „vers- és prózaóceán”-t lát Tandori költészetében; megszámolta a közel ezerötszáz könyvoldalnyi verset, s azt is belátja, hogy „a századik önálló kötet – ezen belül a huszonötödik verseskönyv felé” közeledõ Tandori-életmû „továbbra is hatalmas energiával” terjeszkedik. Nem könnyû a tenger, még nehezebb az óceán vizein tájékozódni. Fõként ha nincs afelõl bizonyosság, hogy kifogástalanul mûködik a tájékozódás iránytûje. Bedecs László tájékozódásához az egyre gyarapodó Tandori-recepció nyújthatna valamennyire is megbízható nézõpontot. Bedecs el is olvasott mindent, amit ezideig a Tandorirecepció létrehozott, és figyelembe is vett mindent, szempontjait azonban maga választotta, különös mód, leginkább a Tandori-jelenségtõl való viszonylagos távolságtartással. E távolságtartó nézõpont az interpretatív mellett az életmûre való kritikai rálátás egyik, de nélkülözhetetlen feltétele, mert a szövegtenger szinte ellenállhatatlan vonzását tartja vissza. A Tandori-életmû megértésének másik nehézségét maga az opusz jellege teremtette: Tandori Dezsõnek, bár elsõsorban költõként tartja számon az irodalmi köztudat, nincs uralkodónak kitüntetett, nincs kimondottan preferált „egyetlen” irodalmi mûfaja. Verset és regényt, elbeszélést és esszét, drámát és vitacikket ír, mégpedig a mûfaji határok sorozatos áthágásával. Életmûvében a vers és a regény, az esszé és az elbeszélés, a vers, a regény és a dráma „összeér”, ami a megértés mûvelõit arra kötelezi, hogy az egyes mûvek értelmezésekor a többit is tartsa szem elõtt. Paradox mód, a mûfaji változatosság Tandorinál az „egyetlenbe” torkollik. Az „egyetlen” lett volna elsõ kötetének, a Töredék Hamletnek eredeti címe. Bedecs tanulmányaiban az egymásba ékelõdõ és egymást feltételezõ Tandori-mûfajok „összeolvasásának” szép példáját mutatta meg. Például A madár-toposz újraíródása a Tandori-drámákban címû írásában. Hogy Tandorinak voltak madarai, hogy a madarak élete

Egy szólam több hangon ciográfia klasszikus tradíciójánál feltûnõbb és a kortársi helyzet miatt jelentõsebb kapcsolatok fûzik a regényt Tar Sándor szövegeihez. A perifériára szorult, kilátástalan helyzetben vegetáló figurák Szakács szövegében is meghatározóak, nem véletlen, hogy a regény egyik központi helyszíne éppen egy kocsma, a furcsa nevû Olivér süti. Az egyik elbeszélõ, az alkoholista Messzinger, aki meglehetõsen primitív körülmények között tengeti egyre inkább beszûkülõ és céltalanná váló életét, éppen olyan, mintha A mi utcánk egyik alakja volna. A sivár és perspektíva nélküli élet ebben a regényben is fokozatosan megnyomorítja az összes szereplõt, az iskolázatlan, igénytelen embereket éppúgy, mint az egykor szépreményû értelmiségi hõsöket. A kötet nyomasztó légkörét is ez a reménytelenség határozza meg. Mintha a regény minden szava azt sugallná, hogy ebbõl a közegbõl nincs kiút, származástól, társadalmi hovatartozástól, szemé-

Szakács István: Történtek dolgok, Alexandra Kiadó, Pécs, 2005

lyiségjegyektõl függetlenül mindenki bukásra ítélt, kitörni semmiféle módon nem lehetséges. A szociografikus elemek, a sajátos falusi társadalmi környezet bemutatásával sajátos módon ötvözõdik egybe a szöveg feltûnõ nyelvfilozófiai irányultsága. Már a cím is értelmezhetõ Wittgenstein Tractatusára való utalásként, mely így a tények és a dolgok közötti fontos különbségtételre hívhatja fel az olvasó figyelmét. Ez a különbségtétel bizonyos szempontból felfogható a dolgokban rejlõ potencialitás és a tények megvalósultságának kettõsségeként is. „Nem az érdekelt, hogy hogyan van, hanem hogy egyáltalán miként lehetséges” – ahogyan az egyik elbeszélõ, Olivér fogalmaz. A mi lehetett volna és a mi történt ténylegesen, illetve a kettõ kapcsolata meghatározó kérdése a regénynek, még a struktúrában is kiemelt szerephez jut. A könyv elsõ négyötödében kétszer hat fejezetben, fejezetenként más-más elbeszélõ szemszögébõl ismerkedhetünk a történettel. A könyv utolsó lapjain derül csak ki az – és ez a már említett csavar – hogy itt voltaképpen egy elbeszélõvel van dolgunk, hiszen az összes történetet az idõközben elmeotthonba került szereplõ, Hantos Magda meséli, s a többi öt nézõpont is csak az õ fantáziájának szüleménye: „Gyorsan megreggeliztem, visszasiettem a szobámba, és írni kezdtem ezt a többszereplõs, mégis vázlatos önéletrajzot.” Az olvasó tehát – korábbi meggyõzõdésével ellentétben – mégiscsak egy nézõponttal találkozik, még akkor is, ha ez az egy több másik perspektívát fikcionál. A regény nagy részét gyanútlanul olvassuk, hiszen Magda jó stílusban, a másik személyére érzékenyen és hihetetlen empátiával imitálja a beszédmódokat. A bárdolatlan és mûveletlen Messzinger szólama teljesen más nyelvet használ, mint az építészmérnök Eszter hangján megszólaló két fejezet. Hantos Magda pozíciója nyilvánvalóan nem lehet mindentudó, így a regény végéhez érkezve tudomásul kell vennünk, hogy mindaz, amit addig olvashattunk, az a regény aktuális világán belül is csak fikció, a Magda által ismert események mögött húzódó okok és motivációk bizonytalan (re)konstrukciója. Így tehát az egész történet csak a nyelv által

létezik, ahogyan az egyik fejezet megfogalmazza, csak „...a szavak tették!” Mindez természetesen az irodalmi szöveg mûködésmódját képezi le, azt, hogy minden írott szöveg voltaképpen nem más, mint fikció vagy legfeljebb a valóság egy lehetséges modellje. Több olyan bekezdés lenne még idézhetõ, mely a nyelv mûködésmódjára történõ utalást tartalmaz, s melyek nagy száma egyértelmûvé teszi, hogy a nyelv problematikus volta nincs megkerülve még akkor sem, ha ez a nyelvvel kapcsolatos szkepszis korántsem akkora, hogy akadályt gördíthetne a hagyományos elbeszélõ módszer, a könnyen és élvezettel olvasható szöveg létrehozása elé. Szakács István regénye az eddig tárgyaltakon túl még sok érdekes problémát tartogat, mint amilyenek például a talált tárgyakként, más-más nyelvi regiszterekbõl beidézett szövegrészletek, vagy a több oldalnyi terjedelemben, ráadásul igen hangsúlyos helyen idézett Camus-kisregény, a Közöny szerepe, a regény értelmezését tágító, árnyaló, esetleg átrendezõ lehetõsége. Az azonban e kérdések mindegyikének számbavétele nélkül is kijelenthetõ, hogy elméleti kérdésekben is igen gazdag, ugyanakkor olvasmányos és szórakoztató könyvet vesz a kezébe, aki idõt szentel az olvasásra. A szöveg ugyanis sokféle irodalmi hagyományt mozgat meg, többféle értelmezési lehetõséget kínál, egzisztenciális vagy akár irodalmi jellegû kérdései (és lehetséges válaszai) számosak, mégsem válik kísérleti regénnyé, megõrzi azt az erényét, hogy örömmel és emberpróbáló erõfeszítések nélkül olvasható. Így aztán bízhatunk abban, hogy a közeljövõben is történnek dolgok, melyeket az elsõkötetes szerzõ megörökítésre érdemesnek talál.

K OLOZSI ORSOLYA

Tandoriról nehéz mélyen befolyásolta, fogságban tartotta az író életét, nem kétséges, ám maga ez a tény is problematizálódik a versek, fõként a drámák szintjén. Irodalmivá rendezõdik át, és így az irodalmiság nyomására az ambivalencia, sõt az ironikus elhomályosodás poétikai hatását hozza mûködésbe. És ez már a harmadik nehézség, amivel a Tandori-értelmezésnek szembesülnie kell. Az önéletrajziság problémájával. Itt szólt bele Bedecs a magyar irodalomtudományban már jó ideje zajló, a „szövegirodalom” és az élményiséget fenntartó, „filologizáló” értelmezési gyakorlatok között feszülõ vitatémába. Nem azért, mintha ezt a vitát dûlõre lehetne vinni. Nem lehet lezárni, és talán nem is kell lezárni, de valamit hozzá lehet tenni. A Tandori-féle „önéletrajziság” értelmezésével Bedecs valami egészen fontosat tesz hozzá a vitához, amikor azt állítja, hogy a hetvenes évek végétõl és a nyolcvanas években Tandori munkásságában „élet és írás szinte elválaszthatatlan” egymástól. De nem úgy, hogy elõbb volt az „élet” és ebbõl következett az „írás”, hanem annak a meggyõzõdésének adva hangot, hogy az „írás” alakítja az „életet”, annak mintájára, hogy „a szöveg strukturálja az emlékezés helyzetét magát is”. Ez annyiban igaz, hogy a tények, az önéletrajziság reálisnak vélhetõ adatai a megírás mûveletében, W. Isert idézi Bedecs, „egy sor, önnön fiktív voltukra rámutató jelzést tartalmaznak”. Ezek a „jelzések”, a fikcionálás alakzatai, Tandori életmûvében „az írói figura szövegesülésé”-hez vezetnek. Általuk létesül a „Tandori-mítosz”, a madarak, a lovak, a lóversenyek legendája. Amibõl ismét a megértés nehézsége következik. Mert a mítosz és a legenda – Bedecs szerint – „esetenként meg is elõzi a tényleges Tandori-szövegekkel való találkozást”. Tandori semmit sem bíz a véletlenre, nagy tudatossággal alakítja az irodalmi hagyományhoz való kötõdését is. Tandori költészetében anynyi az „újdonság”, képformálásában, az öröklött formák „átírásában”, a lírai „témák” felszámo-

lásában, az életrajziság fikcionálásában, hogy életmûve joggal tekinthetõ a magyar irodalmi beszédmódok megújítójának, többek mellett a hagyománytól való elszakadás alakzataiban, holott alig van az újabb magyar líra történetében olyan mélyen és erõsen a hagyományba ágyazott életmû, amilyen a Tandorié. A maga választotta hagyományba, természetesen. Tandori hagyomány-választásának azonban kevés köze lehet a posztmodern idézet- és palimpszeszt-gyakorlatokhoz, hiszen nem írja át az elõdöket a maga képére, hanem belép az elõdök világába, mégpedig úgy, hogy jelen idejûvé tesz minden tõlük örököltet. Nem csak az esszékben, hanem „szépírói” munkáiban is. Mégpedig olymódon, hogy jelentést kölcsönöz nekik és nem líra- vagy verstörténeti referenciát. Tandori lírai életmûvének ezt a vonatkozását Bedecs László szem elõtt tartja, de elmélyültebben nem tárja fel. Nyilván azért nem, mert Tandori-interpretációi a „tiszta” elméletet, amennyire csak lehet, mellõzni látszanak. Tanulmányainak egyik érdeme az is, hogy nem áll elõ örökösen új meg új elmélettel.

Bedecs László: Beszélni nehéz. Tanulmányok Tandori Dezsõ költészetérõl. Kijárat Kiadó, Budapest, 2006

Csak annyiban hivatkozik a teóriára, amennyiben aspektusaival az a Tandori-versek világának megértéséhez közvetlenül hozzájárulhat. De ennek, nagyobbrészt pedig távolságtartásának köszönheti, hogy nem esett bele a „Tandori-csapdába”. Tandori Dezsõ költészete megközelítésének és megértésének mindkét, a költõ által felállított csapdáját Bedecs László sikeresen kerülte el. Elkerülte a „tandoris” beszéd szóhasználatát és elkerülte az „önértelmezések”/„önkommentárok” irányítását. Pedig mindkét felkínált olvasási stratégia sok lehetõséget rejt magában. Tandori esszényelve, a korábbi tanulmányokban, de újabban A költészetregény és az „Így élsz te?” lapjain is színesen vonzó, a szokványostól eltérõ, néhol kihívó megformáltsága a költészetrõl való beszéd nem mindennapi lehetõségeit kínálja fel. Nem lenne nehéz Tandori verselemzõ gyakorlatát az õ verseire is alkalmazni. Ugyanakkor nagyon nehéz lenne, mert Tandori versolvasata úgy „értelmezés”, hogy lebontja az értelmezést – „az értelmezés ellen” –, helyére vagy helyette esztétikai tárgyat alakít, amely nem független az értelmezett verstõl, nem szakad el tõle, de mûként önálló életet él. Ilymódon teszi a hagyományt „jelenidejûvé”. Bedecs számításba veszi, hogy „Tandori írásmûvészete kétségkívül szuggesztív, nagyhatású”, meg hogy „erõs presszió alatt tartja olvasóját, és így kritikusát is.” Ám érdemes azt is meggondolni, hogy Tandori mégsem teremtett „iskolát”. Nyilván vannak követõi, vannak, akik a nyelvvel bánás egy-egy mozzanatát Tandoritól lesték el, mégsem mondható, hogy nagy számban volnának követõi. Bedecs L ászló távol tudta tartani magát mind a túlzó teoretizálástól, mind a „tandoriul” beszéd és az önkommentárok csapdájától, de a Tandorirecepció tekintélyének hatásától is. Éppen ezért és ennek köszönhetõen tehetett le az asztalra egy meggyõzõ, alapos, Tandori Dezsõ lírai életmûvét megbízhatóan értékelõ és értelmezõ tanulmánykötetet.

BÁNYAI JÁNOS

2006. december „A kritikus író /.../ olyan, mint a fanyar, igazságszeretõ apa: ismeri a szépségnek kikiáltott lány rejtett görbeségeit. Azt persze már a legigazságszeretõbb apák is ritkán teszik meg, hogy gyermeküket kiszolgáltassák; ez bölcs sem lenne a részükrõl. Én azonban mindig keveset törõdtem az írói bölcsességgel, s mint kísérletezõ embert, csábít a vállalkozás, hogy amit korrektúra javítás közben érzek, rögzíteni próbáljam. Az álönkritikák korában lássunk egy igazi önkritikát, s hasonlítsuk azt össze a kívülrõl jövõ kritikákkal: ki érzékeli a hibákat pontosabban és élesebben.” (Németh László: Mûfaji kérdések. Korrektúra után. I. „Önkritika”) Az önkritika fogalmát alaposan kiterjesztve (szûkebb és tágabb emberi közösségekre, kultúrákra, különféle létmódokra – így például hangsúlyosan az értelmiségi létmódra, alkotásra és befogadásra) Németh László találó gondolatmenete idézõdött fel bennem Ács Margit a Felsõmagyarország Kiadó sorozatában megjelent, összegyûjtött írásokat tartalmazó kötete, a Jeleneink és múltjaink olvasásakor. A mûfaji szempontból igen eltérõ írások (esszék, kritikák, beszélgetések, méltatások, szubjektív jegyzetek) több szálon kötõdnek az elõzõ kötetben (A hely hívása) szereplõ írásokhoz. A visszatérõ témák, konkrét utalások mellett elsõsorban a feltehetõen sokakat zavarba ejtõ vállalt személyességre gondolok. Mely a nagy mellébeszélések idõszakában valóban garantálja az olvasó számára: „a szerzõ ilyennek ismeri a világot” – miként ez a kötet borítóján olvasható. S miért fontos ez a garancia, a számvetés gyakran vallomásos jellege? A betagozódás, elszigetelõdés, ordibálás helyett Ács Margit megszólítja olvasóját, párbeszédre, vitára készteti. Nemcsak hangoztatja a párbeszéd fontosságát, de gyakorolja is azt. A Társas Én utazása az Individuumok Földjén címû írásában konkrétan is reflektál néhány, az elõzõ kötetével kapcsolatos kritikai észrevételre, nem az irodalmi diskurzusban gyakran észlelhetõ sértettséggel, inkább színvonalas vitát folytatva kritikusával, s kritikus önmagával. Tovább- és újragondolva néhány pályáján végigvonuló (nyilván azt alapvetõen meg is határozó) problémát, fogalmat. Így például az értelmiség, nemzet, irodalom, népies, népi, urbánus, kultúra, morál, ízlés, siker, forradalom vagy személye-

A

Párbeszédre hívó személyesség sebb síkon az emberség, barátság kimeríthetetlen kérdéseit (Kölcsönös garancia; Az üdvös, a szükséges utópia; Szellemi génbank vagy múzeumi tárló; A Társas Én utazása az Individuumok Földjén; Látlelet irodalmunk veszteségeirõl és esélyeirõl; Jeleneink és múltjaink). Sosem elégszik meg egy-egy nézõponttal, a prognózis, a megoldási javaslatok, a definíciók, értelmezések terén egyaránt alaposság, sokrétûség jellemzi, dinamizmus és nyitottság, a kíméletlen és egyértelmû szókimondás mellett a jó a jobb vágya, a befogadás és alkotás, cselekvés igénye. Írásai így nem lezáróak, a lehetséges utak gazdagsága azonban nem alapvetõ irányváltásokat jelent, hanem folyamatos mélyítést, finomítást, módosítást, a mindenkori jelenben történõ változás és állandóság belátását, a mindenkori múlt állandóságának és értelmezésbeli változásainak, változhatóságainak figyelembevételével, mely az értelmiségi lét cselekvõ gyakorlásához elengedhetetlen. Talán éppen az írások személyessége fedi fel a sokat vitatott témák taglalásakor azt a „beépített, ütésbiztos szarjelzõ” készüléket, melyrõl mint az író feltétlen szükséges radarkészülékérõl Rákosy Gergely ír, Hemingwayt idézve. Mert nem szólamokat, hanem megélt gondolatokat olvashatunk égetõ kérdésekben: a nemzet és irodalom, az értelmiség hivatása, önbecsülésének, megbecsültségének helyreállítása, az irodalmi és politikai szekértáborok, a történeti, kulturális hagyomány, a változás és változatlanság, a jogok és kötelezettségek, az identitásvesztés, elembertelenedés kapcsán vagy éppen arról, „szükség van-e forradalmakra” (Jeleneink és múltjaink), hogyan vélekedik a szerzõ december ötödikérõl (December 5.), az igazságtétel, az elszámolás, elszámoltatás szükségességérõl (Szabadon választott kényszerpálya; Sebek az igazságon). Személyes látleletet kapunk, Ács Margit nem hangoskodik, hanem megszólít, s

Ács Margit: Jeleneink és múltjaink, Felsõmagyarország Kiadó, Miskolc, 2006 ha elengedhetetlen, kiált a Sütõ András-i értelemben. A nem éppen divatos közösségi sorsvállalás, felelõsségérzet mellett különös ízt ad írásainak a privát szféra megidézése a nõ, az anya, a lázongó és megértõ ember hangján, mely a súlyos és nyomasztó tematika mellett is emberközeli, valóban elgondolkodtató olvasmányt nyújt. Ács Margit kritikusnak is merész és személyes. Természetesen a felkészültség, problémaérzékenység és a tekintélyt parancsoló szerkesztõi, kritikusi, s nem utolsó sorban írói gyakorlat profizmusa mellett. Szilágyi István, Tõzsér Árpád, Jókai Anna, Sigmond István, Mohás Lívia, Albert Gábor, Cs. Nagy Ibolya vagy Görömbei András írásai kapcsán eltûnõdik a tudomány és kritika által taglalt kérdéseken, s rendre elõhozakodik vállaltan személyes olvasataival, melyek rendkívül érdekes megvilágításba helyezik értelmezéseit. Ezáltal tárul fel az olvasó elõtt egyebek mellett, miben is rejlik a Hollóidõ dacossága, mitõl „nõi” vagy „férfi” egy regény (Az örökkévaló holló), hogyan valósul meg

23

Albert Gábor írásaiban a „gondolkodás gyönyöre” mint az értelmiség hivatása (Egy író utazása a politikusok országában), hogyan viszonyul egymáshoz vers és esszé az idõ vonatkozásában – Panta rhei (1. Elgyötörten 2. Sztoikusan) –, vagy miként viszonyuljunk a szégyellt titkok feltárásához és az ítélkezéshez (Hulla a gardróbban – Munkás, paraszt, értelmiség / munkaverseny lázában ég!). A kötetben közölt beszélgetések (A sorssá lett Sorstalanság; Iskoláim), s a pályatársak elõtti fõhajtás még „lakhatóbbᔠteszik az esszék, kritikák által megidézett belsõ teret, talán ellentmondásosnak tûnik a megállapítás, de tágítva ezzel az értelmezés horizontját. Minden korhelyzet és kór-hangulat mellett/ ellenére voltak olyan emberek, akik személyes és alkotói létükkel morális, szellemi, esztétikai értelemben túlléptek privát szférájuk érdekeltségi körén, nem agresszívan, nem kötelezõn, inkább alázattal, felelõsséggel, ajánlatként. Legyen ez az ajánlat, párbeszédre, vitára vagy együtt gondolkodásra hívó szó bármily személyes, ebben nemhogy kivetnivalót nem látok, de elengedhetetlen szükségét érzem. Õk ugyanis azok a bizonyos „õrzõk”, akik azért strázsálnak, hogy az ember ember maradjon mindig, minden körülmények között. A személyességhez persze felelõsségnek is társulnia kell, megvalósítva és megkövetelve a szabadság kölcsönös tiszteleten alapuló gyakorlását. Így, ezzel a napjainkban szükséges megkötéssel, s nem a keret kedvéért (az Ács Margit által is gyakran hivatkozott) Németh László sorait idézném ismét, a reménybeli olvasóknak ajánlva Ács Margit új kötetét: „A tiszta vélemény szellemi elõkelõségre nevel.”

EKLER ANDREA

Nyúlfogú, kacarászó mondatok

z egykori újvidéki folyóiratban, az Új gondolatával, a non-finito poétikával. PontoSymposionban indult Balázs Attila sabban a cím a mesélés végtelen mivoltára hívja legújabb könyve a vajdasági zEtna fel a figyelmet, s a könyvben olvasható írásokat Kiadónál jelent meg. Hosszú évek után a szerzõ is ebbõl a szempontból kell megközelíteni. Fügújra ex-otthoni kiadót választott. Csak most nem getlenül attól, hogy kritikát, könyvismertetõt, az újvidéki Forum, hanem egy zentai kiadó adta esszét, interjút, publicisztikai írást, kiállításki a könyvét Világsarok non-stop címmel. A megnyitót, laudációt olvasunk, mindet áthatja a zEtná-ról még azt is tudni kell, hogy nem pusztán beszélyeket ezáltal egységes hangon megszólalkönyvkiadással, hanem internetes folyóirat-szer- tató, kifogyhatatlannak tûnõ mesélõkedv. Innen kesztéssel (www.zetna.org.yu), párhuzamos nézve a könyv legtöbb írása tartalmaz egy-egy nyelvû irodalmi tevékenységgel is foglalkozik. történetfoszlányt, egy-egy töredéket az elrejtõA mostani vajdasági irodalmi folyóirat-kínálat zött (és nem megszûnt) Nagy Elbeszélésbõl. egyik reprezentáns fórumává nõtte ki magát. A Emellett az írásokat összeköti néhány ismétlõdõ „digitális vulkán” 1999-tõl létezik, Beszédes motívum is. Ilyen pl. az egykori Jugoszlávia István fõszerkeszti, többek között a már nem is szétesése, az Új Symposion világa, a nosztalgiannyira fiatal, de azért továbbra sem öreg, ám kusan melankolikus hang, másfelõl a rendkívül annál inkább tehetséges Danyi Zoltán költõ és finom humorérzék, az irónia. Egyszóval mindaz, prózaíró segédletével. Legutóbbi nagy dobásuk ami kell ahhoz, hogy egy könyv ne csak cupközé tartozik a Toldi Éva szerkesztésében pogjon a múltban, és nevetése mégse váljon a megjelent, Koncz István összegyûjtött költemé- semmitmondást kitupírozó, felszínes hahotává. nyeit tartalmazó kötet, illetve Tolnai Ottó leg- Legtöbbször nagyszerû stílusparódiákat olvasújabb versáramlata, Ómama egy rotterdami hatunk az írásokban. Ezzel összefüggésben egy gengszterfilmben címmel. És nem utolsó sorban: helyütt azt találjuk, hogy: „Egyébként is Balázs Attila új könyve. Balázs az 1983-ban szétvert Sziveri-féle symposion-nemzedék prózistája, a kilencvenes években Újvidékrõl áttelepült Magyarországra, a saját szavaival: „Emigráltam az anyaországba, vagy hogyan. (?)” (5.) Elsõ könyve, az 1979-es Cuniculus kapcsán a korabeli kritika a vajdasági Esterházy-t vélte felfedezni benne. Ugyanakkor a félreértések elkerülése végett máris idebiggyeszteném, hogy a két szerzõ között óriási a különbség. Hogy mik ezek? A legjobb, ha az olvasó maga gyõzõdik meg errõl, ha ideje, kedve engedi, utánanéz egy-két Balázs Attila-mûnek, s a maga manipulálhatatlan ítéletében bízva leszûri a szûrnivalót. Mert most itt nem az egész életmûnél, hanem pusztán annak mikrokozmikus részénél, a Világsarok non-stop nál fogunk röviden elidõzni. Már a könyv címe kapcsolatot teremt az eddigi Balázs Attila: Világsarok non-stop, zEtna, Balázs-mûvekkel, a lezárhatatlan regényfolyam Zenta, 2006

óvakodjunk a »szögletes«, tudós mondatoktól!” (135.) Ezzel szembeállíthatjuk Balázs nyúlfogú, kacarászó mondatait. Miután mondatai éles nyúlfogakkal beleharaptak a témába, a jóllakás után nagy kacagást hallani. Mert fütyiszt mutatnak a tudományos apparátussal közeledõ vadász-olvasónak. A Világsarok... írásai többnyire alkalmi jellegûek, nem kell elvárni tõlük, hogy tudományos igényû meglátásokkal, elméletgyártással szolgáljanak. Ugyanakkor ez mégsem teszi õket komolytalanná. Mert nem a boncolgató, vizsgáló beszédmódhoz, hanem a játékos, mesélõkedvû írásokhoz kell õket viszonyítani. S mint ilyenek, megállják a helyüket. Ám nemcsak mókamiki hangvételû szövegeket találunk itt, pl. a Burroughs regényeirõl szóló hosszabb esszé a tudományosság problémaérzékenységével íródott. És emellett sokszor olvasni találó, továbbgondolásra érdemes meglátásokat. Fõleg Borgesrõl, Danilo Kišrõl, Ivo Andriæról, a regényírásról vagy a multikulturális tapasztalatról találhatunk érzékeny észrevételeket (kiemelném a török–szerb–magyar irodalmi és kulturális kapcsolatformákról írott szöveget). S mindezt könnyedén, görcsös fontoskodás nélkül. Tematikailag nagyon színes a Világsarok... Az irodalomtól kezdve a képzõmûvészeten, filmen, színházon, Aleš Debeljakkal, Slavomir Mro¿ekkel, Eörsi Istvánnal, Gion Nándorral készült interjún át egészen Uhrin Benedekig és a jazzig sok minden megtalálható a világnak ebben a nem is oly kicsi sarkában. Az írások öt fejezetre oszlanak, s az imént említett tematikai egységek szerint sorakoznak. A széleskörû érdeklõdést mutatja az is, hogy nem pusztán magyar irodalmi könyvek rövid recenzióit olvashatjuk itt, hanem világirodalmi jelenségekrõl is tudósítást kapunk. Ami az elsõsorban kortárs magyar irodalmi munkákra figyelõ magyar folyóirat-kultúrában ritka jelenség. Ezért mielõtt még egy szaftos pornóra vagy vérzamatos horrorra utaló könyvborító láttán azonnal a könyvesboltba törnénk, lapozzuk fel Balázs Attila könyvét, mert ha

szándéka szerint nem is oly aprólékosan, de élvezetesen mutatja be és véleményezi az évente megjelenõ irodalmi termést. Gyakran önironikusan fûszerezi a bemutatandót, mint pl. amikor Sudhir Kakar, a kortárs indiai író regényérõl szól: „Nincs különösebb jelentõsége e mellékágnak, bár nagyon szép leírásokat tartalmaz a régi karavánok útjairól, és ha másért nem, hát ezért érdemes elolvasni ezt az egyébként sokkal szövevényesebb könyvet, amelyet a maga jószerencséje megmenteni látszik attól, hogy elmeséljem.” (251.) Azoknak pedig, akik már ismerik valamennyire Balázs Attila írásait és ellenállhatatlan vágyat éreznek egy vele kapcsolatos disszertáció megírására, a Világsarok... többek között azért is lehet izgalmas, mert megvizsgálhatják, kikkel foglalkozott a vajdasági szerzõ, milyen szempontokra figyelt föl, ezek miként függnek össze a saját prózaírói világával stb. A filológusok azonban joggal moroghatnak, mert a szerkesztõk nem tartották annyira fontosnak az írások eredeti megjelenési helyének pontos feltüntetését. Egy ilyen gyûjteményes kiadvány kapcsán ez kívánatos apróság. Összegezve: ezt a könyvet ugyanolyan lazán olvassuk, amilyen könnyedén írta némely írását a szerzõ. Balázs-rajongóknak jó szórakozást fog jelenteni. Az újoncoknak az ízlelgetést ajánlanám, esetleg kezdjék a My country and the kalapács címû nyitó-írással vagy a Tsudabogár and tsudabogárral. És ne hagyják ki a kötet végén olvasható interjút, amely felfogható az egész kötetre adott reflexióként is. A szerzõ válaszai itt a legsportosabb formájukban mutatkoznak. Azt hiszem e könyvet Paul de Man ,,...ha nem távozott volna el az örök vadászmezõkre vitatkozni a Manituval” büszkén idézgetné, végre találna egy olyan „szöveget”, amely kiválóan példázza az „olvasás allegóriáját”. Merthogy a Világsarok... az olvasás és mindennemû más befogadás módozatairól is szól. Vagyis arról, ami minden kíváncsi és lelkes olvasójára vár.

ORCSIK ROLAND

2006. december

H

ogy tizenöt év sok idõ vagy kevés, azt ki-ki döntse el maga. Egy kulturális rendezvény esetében mindenképpen örömteli pillanat egy kerek évforduló, hiszen a képzeletbeli születésnapi tortán gyarapodó gyertyaszám visszajelzés és megerõsítés. Többek között arról, hogy a nézõknek szükségük van az újabb élményekre. A Budapesti Õszi Fesztivál immár tizenöt éve fontos, mára pedig talán a legfontosabb tényezõ a magyarországi kortárs elõadómûvészet palettáján. A Tavaszi Fesztivállal kialakult munkamegosztás beválni látszik. Míg minden évben március–április táján a színpadi és más mûvészetek klasszikusabb, bevett formái iránt érdeklõdõk találhatják meg inkább számításukat a programkínálatban, a koraõsz a kísérletezõk terepe. A kísérlet lényegéhez tartozik, hogy az nem mindig és nem feltétlenül sikerül. Vagy ha mégis sikerül, azt valamilyen okból mégsem vesszük észre, esetleg csak késõbb, újabb élmények hatására értékeljük át a látottakat, s tekintjük merészen haladónak azt, amit addig értetlenül szemléltünk. Szerencsére a Kovalik Balázs operarendezõ mûvészeti vezetésével mûködõ fesztivál az esetek többségében nem szorul hasonló, utólagos magyarázkodásra. Az újat szeretõ és keresõ közönség ha egyik-másik programban csalódik is, biztosan talál kedvére valót egy másik helyszínen. Az idei kínálat jó elõre beharangozott különlegességei közé tartozott például a pesti körúton zajló kirakatfesztivál, egy nyolcórás, a jelenlévõk beszámolója szerint felejthetetlen zenés lakoma, vagy a külhoni színházi csemegék kedvelõinek a Deutsches Theater Faust -elõadása. Az alábbiakban csupán néhány produkciót emelek ki a kéthetes programfolyamból.

Külföldi táncelõadások A fesztivál dicséretes módon igyekszik a fiatalok (a soron következõ kortársak) felé nyitni: ennek szép és egyben színvonalasan szórakoztató példáját adta a Franciaországból érkezett Compagnie ngc25. A Generációk címû produkciójuk az ajánló szerint azoknak szól, akik még csak most ismerkednek a kortárs tánc sokak által misztifikált mûfajával. Hervé Maigret koreográfus – aki maga is szerepel a négyszemélyes darabban – generációs ellentéteket, illetve az ezekben rejlõ konfliktusok megoldási lehetõségeit igyekezett könnyed modorban megfogalmazni a tánc nyelvén. Szándékosan nem használom a kortárs tánc kifejezést, mivel az esetek többségében inkább magas szakmaisággal kivitelezett akrobatikus mutatványok sorát látjuk. A célközönség – vagyis a Trafó nézõterén körülöttem szorongó kamaszcsapat – mintha megszeppenten figyelné a történteket. Az üres színpadon egy zenegép. Az elõadás elsõ felében két vagány, tíz év körüli kiskölyök (Arthur Debroise, Arthur Ferron) a zenegép által „véletlenszerûen” kiválasztott, angol és francia nyelvû popszámokra, világslágerekre ropja. Aztán átadni kényszerülnek a terepet a nagyoknak: Stéphane Bourgeois és Hervé Maigret igyekeznek leiskolázni a srácokat – kevés sikerrel. Gördülékeny, szellemes táncprodukció. Ugyanaznap este a Trafó színpadán már valami egészen mást láthatott a nagyérdemû: a kanadai Compagnie Flak a Portable Dances címû, 2005-ös darabbal lépett fel. A koreográfus José Navas nem ismeretlen Magyarországon, többször szerepelt már elõadásaival itt. Három részbõl álló estjében mintha ugyanazt a történetet mesélné el más-más nézõpontokból. Persze nincs, nem is kell valódi történetet keresgélni, a kisszámú táncos (a színpadon elõször négy, majd egy, végül három közremûködõ) fokozatosan és óvatosan, mégis meggyõzõen lakja be a jókora üres teret. A mozdulat megismételhetetlen szépségére és egyediségére alapozó, azt végcélként tekintõ koreográfiákat látunk egymás után. Érzékelhetõ csúcspontok alig, helyettük folyamatos vibrálás, lüktetés árad a színpadról (ebben nagy része van az Alexander MacSween jegyezte zajzenének). A táncos mégsem lélektelen mechanizmus Navas színpadán, korántsem valamiféle mozgó robot: a nagy egész részei külön-külön is mûködnek, miközben szemet gyönyörködtetõen módon képesek újabb meg újabb módon egymásba kapcsolódni. Egy kaleidoszkóp nyújtotta, szeszélyes és szórakoztató képsort néz így az ember, miközben a kellékek végtelenül egyszerûek: a mozdulatsorok gyakran ismétlik önmagukat, vagy utalnak vissza egymásra (mint a harmadik és az elsõ rész között láttuk), a látványvilág ennél egyszerûbb már nemigen lehet (a három részt

Színházi esték a 2006-os Õszi Fesztiválon három szín uralja a Navas tervezte jelmezeken is). A három rész közül a középsõ, José Navas szólója a legerõteljesebb: fegyelmezett és feszes, a fölényt és az egyéniséget páratlan erõvel megmutató, vegytiszta tánc.

Visszafordíthatatlan? Ágens új produkciója, a ’plastic-fantasticbombastic’ megmutatja, hogy a végtelen és megállíthatatlanul hömpölygõ idõfolyam nem csupán megszakítható, de vissza is fordítható. Sõt szükségszerûen vissza is kell fordítani ahhoz, hogy megtanuljunk emlékezni. Hogy megtanuljunk látni: sajátmagunkat, rég elfelejtett és majdani, lehetséges énjeinket. Ágens kortárs operadívából mostanra inkább az idõ természetrajzával elmélyülten foglalkozó, annak legapróbb rezdüléseire is érzékenyen felelõ elõadómûvésszé érett. Válaszai nem általános, bármilyen életkorban és lélekállapotban elõrángatható receptek. A lefegyverzõ õszinteség, a megejtõ szubjektivitás hatékonyabb fegyver, hiszen a nézõtõl is reakciót követel. A MU Színház nézõterén a megszokott széksorok helyett csak az alattuk terpeszkedõ széles, fekete lépcsõsor. A színpad felé keskenyedõ, hatalmas háromszög alakba beszorított szövegtenger hullámzik rajta: fehér krétával felírt szövegek, magyarul és latinul, a(z egyik) szakrális nyelven. A tér odalent más szerkezettel ugyan, de folytatja önmagát: ahol kell, átlátszó, másutt a mögöttes valóságot csupán sejtetõ, plexiszerû lapok egy másik, emezzel a csúcsán szembeforduló háromszöget alkotnak. A teret egyben nézve gigantikus homokórát látunk magunk elõtt, melynek mi magunk is részesei vagyunk. Az elõadás addig tart, amíg a láthatatlan homokszemek leperegnek a „tartály” egyik felébõl a másikba. A nézõk óvatosan ülik körbe a saját versei közepén trónoló Ágenst. Illetve a mûvész idõskori arcképét: Károlyi Balázs bravúros sminkjében Ágens meghatározhatatlan korú, valaha szebb napokat látott nagyasszony. A test elfáradhat, a tétován ránk emelt szempár mégis csillog: a kontraszt egyszerre felemelõ és hátborzongató. Közös tanúságtételre, közös emlékezésre hívja a máskor nézõnek nevezett csoportot. Most ugyanis sokkal inkább társai vagyunk a múlt felidézésében, annak általa celebrált újramesélésében. A velünk szemben fekvõ háromszög három csúcsánál Béres Móni hófehér habszivacsruháiban, félméteres koturnusban valószínûtlen férfialakok (Philipp György, Csapó József, Laborfalvy Soós Béla) tornyosulnak mindannyiunk fölé. Az emlékezési szertartás elsõ részében õket, a Szent Efrém Bizánci Férfikar éne-

keseit szólaltatja meg Ágens: a zene, Verdi, Mozart és Mahler muzsikájának kiragadott részletei tisztán és érthetõen beszélnek az elmúlt érzésekrõl. Nem szükséges érteni a szöveget, elég a fehérre festett arcú lények semmibe révedõ, rezignált bánattól áthatott tekintetébe nézni, hogy megértsük, mit jelentett nekik ez a prózai szavakkal megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan kapcsolat. A három egykorvolt szeretõ és a múltba révedõ asszony története ezen a ponton nem érhet véget: a vaksötétbe boruló teremben a Máté-passió részlete zúdul ránk teljes hangerõvel. Az est legemlékezetesebb jelenetét vezetik be az ismerõs hangok: az átváltozás, az idõ homokszemeinek ellenkezõ irányba való pergetése kezdetét veszi. Kísérteties és gyönyörûséges élmény Gergye Krisztiánnak és Négyesi Móninak a fõszereplõ körül elõadott, a darabokra zúzott fénysugarakban épp csak fel-felvillanó tánca. Rengeteget sejtet, ám alig állít valamit: születés és halál, szerelem és harc szétszálazhatatlan egységben állnak elõttünk a filmszerûen ható képsorokat csodálva. És innentõl már nincs megállás: az asszony feltartóztathatatlanul közeledik az origóhoz. Látszólag dalversenyre, valójában erotikus-hatalmi párharcra hívja ki egymás után az elérhetetlen magasságban éneklõ hímlényeket. Legyõzi, maga alá gyûri õket, akik megadón tûrik a rájuk

Fotók: Michael Slobodian

24

Compagnie Flak: Portable Dances (Hordozható táncok)

mért sorsot. Az elõadás logikája szerint a befejezés egyben és valójában a kezdet: Ágens Bartók Kékszakállújának csodaszép prológját énekli nekünk és nekik. Az emlékezés – munka.

Egyetlen pillanatban látni az egészet

Véletlen vagy sem, a másik elõadás, amirõl részletesebben kell szólnom, szintén az idõ tematikáját járja körül. A Maladype Színház fiatal mûvészei Ghelderode, Genet és Hölderlin elfeledett drámáinak feldolgozása után újra nagy fába vágták a fejszéjüket: a hozzáértõk által a lengyel drámamûvészet koronázatlan királyának tartott Stanislaw Wyspianski nagyszabású mûvét, az Akropoliszt állították színpadra a Bárka Színház Vívótermében. A vállalkozást a darabválasztás mellett az teszi különlegessé, hogy a magyar színházi élet más-más szempontból izgalmas két személyisége, Zsótér Sándor és Balázs Zoltán közösen rendezte a mûvet, a négy felvonást testvériesen elosztva. A végeredmény pedagógiai szemszögbõl, a társulat eddigi munkáit látva feltétlenül izgalmas. Ami elszomorít, hogy néha kizárólag ebbõl az aspektusból menthetõ a dolog. A két vitathatatlanul eredeti látásmódú rendezõ által színpadra álmodott két rész ha nem is zökkenõmentesen, de meggyõzõen illeszkedik egymásba. A probléma a színészi megvalósítás talán szükségszerû hiányosságaiban keresendõ: az elmélyült, hónapokig tartó próbafolyamat ugyan mindvégig világosan érzékelhetõ, ám a társulat különbözõ háttérrel és eltérõ tapasztalatokkal rendelkezõ tagjai nem egyformán birkóznak meg a rájuk nehezedõ emberfeletti feladattal. Mert gyakorlott játszóknak is valódi, tán megoldhatatlan kihívást jelentene ez a darab. A krakkói Wawel székesegyházban húsvét éjjelén feltámadnak a szobrok, a festményeken és a gobelineken látható alakok. A Zsótér rendezte elsõ két felvonáshoz Ambrus Mária egyszerre giccses és szakrális teret tudott tervezni. Vaskos telefonkönyvek, meseleporellók, kínai boltok kirakatát megtömõ, förtelmes mûvirágköltemények, lilán vibráló plasztikszívek jelenítik meg a katedrális elhagyott belsejét. A fenti és lenti világot mechanikus szerkezet kapcsolja össze: a terem magasából ereszkednek alá a szereplõ, munkájukat végzõ (majd abban elfáradva kávézó és dohányzó) angyalok Benedek Mari androgün, szemnek és fülnek egyaránt élményt jelentõ ezüstcsengõs ruháiban. Az emberi lélek mélységes ismeretérõl tanúskodik, hogy a síremlékekrõl feléledõ, évszázados álmukat egyetlen, hosszúra nyúló pillanatért elhagyó szobrok az ébredés után nyomban szerelmeskedni kezdenek. A párjukat kétségbeesetten keresõ, megelevenedett szobrok megrendítõ látványt nyújtanak. Az elsõ felvonásban is rendre felderengõ irónia erõsebben áthatja a trójai mondakör egy történetét újramondó másodikat. Benedek Mari állatfigurás frottírtörülközõkbe burkolja a játszókat (érdemes figyelni, melyikükön milyen állat vicsorog vagy épp szunyókál). Az eddigiekben is megkövetelt kivételes nézõi összpontosításnak újabb tartalékokra van szüksége: a szünet utánra maradó két felvonás zavarba ejtõen letisztult és absztrakt. (S tegyük hozzá rögtön: hiába Hajba Vince precíz fordítása, ha a terem szerencsétlen akusztikai adottságai mellett a szöveg jelentékeny hányadát képtelenség megérteni. Ennek pedig óhatatlanul a koncentráció látja kárát...) Balázs Zoltán állandó díszlet-jelmeztervezõje, Gombár Judit a Vívóterem teljes padozatát beborító, hullámzó vonalakkal díszített hatalmas szõnyegpadlót tervezett. Középen a magasban narancsosan derengõ textilkupola, mely a negyedik, Sáry László által operává változtatott felvonásban jut majd látványos fõszerephez. A harmadik felvonásban lehengerlõ a gondosan megkomponált képek ereje. (Talán nem is oldalról, hanem valahonnan a magasból kéne látnunk az egészet?) A valószínûtlenül hosszú ujjú, egyszerû, mégis ravasz szabású jelmezek, a szigorú koreográfia szerint használt dobok tömör jelzései egy-egy, a szövegben hosszan – és nem mindig követhetõen – kifejtett eseménynek. Ahogy az elõzõ két felvonásban, itt is körbeüljük a hatalmas teret. Ám túlságosan nagy ez a tér: a kisszámú szereplõ csak nehézkesen hoz létre kapcsolatot a közönséggel, nemcsak hangjuk, sokszor egyéniségük is nyomtalanul elvész benne. A Maladype legújabb vállalkozását tekintsük most egy állomásnak, amely bizonnyal szükséges ahhoz, hogy újra olyan nagyszerû produkciókat hozzanak majd létre idõvel, mint a Theomachia vagy a Négerek voltak néhány évvel ezelõtt. JÁSZAY TAMÁS

2006. december

Fesztivál a technika korában

Fotó: www.terasz.hu

rendezõ és az alkotótársként is jegyzett társulat a Szeánszban személyre szabott szerepeket osztott ki – önmagára. Az Õszi Fesztiválon az idén másodszorra szerveztek Passzázzs-estet (így: két zs-vel – K. Cs.). A kezdeményezés azzal a célkitûzéssel indult, hogy kortárs zeneszerzõket és koreográfusokat közös munkára sarkalljon. A szakmai zsûri idén az alábbi két alkotás bemutatását támogatta: Kõ-papír (koreográfia: Gaál Mariann; zene: Párniczky András), Pasztell (Fejes Kitty – Zombola Péter). A két egyfelvonásos valóban bizonyítja, hogy kortárs zeneszerzõk és koreográfusok bátortalan léptekkel keresik egymás felé az „átjárást”. A Kõ-papír kapcsán zeneszerzés helyett inkább zenei tanácsadásról beszélhetünk, az elõadáson ugyanis csak a táncosok adnak ki (vagy kreálnak különbözõ eszközökkel) hangokat. A kísérlet érdekes, de az eredmény nem átütõ. A Pasztell tánc- és zenei anyaga jóval erõsebb, de a bátor, újszerû, kockázatos kísérletezéssel adós marad. A találkozás mindenesetre megtörtént, értelmet akkor nyerne, ha folytatódnának is a megkezdett együttmûködések. Kovács Gerzson Péter és a cserélõdõ tagokkal mûködõ „projektformációja”, a TranzDanz már

régóta olyan elõadásokat hoz létre, amelyekben a tánc mellett a színpadkép is kiemelt szerepet kap. A Bankettben is bizarr fények, hirtelen felvillanások uralják és tördelik a látványt, de mellettük a Szûcs Edit tervezte jelmezek is erõsen meghatározzák a vizuális összhatást. A szereplõk többször át is öltöznek, fekete, extrém szabású bõrcuccaikat cserélgetik vagy díszítgetik, máskor testtrikóra vagy félmeztelenre vetkõznek. A néptánc felõl indult KGP legtöbb koreográfiájában a modern, városi ember gyökereit keresi, ennek megfelelõen egyéni mozdulatnyelvében gyakran jelennek meg átértelmezett, kicsavart folklórmotívumok. A Bankettben még messzebb ment. Õsi, atavisztikus mentalitásunk meglétére mutat rá – mai, trendi külsõségek között. A torra összegyûlt vagy bankettelõ társaság tagjaiból – DJ Palotai kreatívan mixelt zenéjére – primitív erõvel tör elõ a... Hogy mi is? Talán az ázsiai múltunk emléke, vagy a kereszténység felvétele elõtti sámán szertartásaink titkon máig hatni tudó alaphangulata. Nehéz ezt eldönteni, de az tény, hogy a magyarok ma is szokásos, csoportos, alkalmi lerészegedését kísérõ kedélyhullámzása eléggé hasonlít az õsi szertartásaink hangulatváltozásaihoz. A szofisztikált, mûvelt Nyugaton nem tudnak sírva vigadni, és képtelenek a vidáman induló, majd depressziós hangulatba bukó részegséget hajnal felé újból a katartikus megtisztulás irányába fordítani. A TranzDanz elõadásán valami ilyesmi történik. A mixelt zenére mixelt táncot járnak, lát ható diszkógogo, klasszikus balett, cigány páros, electric boogie, bécsi keringõ és még sok egyéb táncstílus – valamennyi groteszken eltorzítva. A szereplõk minden mozdulatukat, gesztusukat, mímusukat erõteljesen felnagyítják, a hangulat igen gyakran az õrjöngésig fokozódik. A táncosok (Gera Anita, Kántor Kata, Venekei Marianna, Kocsis László Szúnyog, Kun Attila és ifj. Zsuráfszky Zoltán) különbözõ stílusiskolákból érkeztek, vannak köztük operaházat megjárt balettmûvészek, kortárs táncosok, és akad egy igazi, „bödöncsizmás” néptáncos is. Mindegyikõjük szakterületének kiváló mûvelõje, és táncaikat, akcióikat kitûnõ érzékkel karikírozzák a végletes abszurdig. Egyes részekben hosszú percekig csak arccal „táncolnak”, groteszk pantomimot is bemutatnak, néha hangot hallatnak, egyszer-egyszer értelmes szavak is elõtörnek belõlük. A Bankett pokoli körforgása látványos, szórakoztató és elgondolkodtató. Frenák Pál egyszemélyes monotánccal jelentkezett a fesztiválon. A TRA-CE tipikusan frenákos mozgásanyaga nem illeszkedik egyetlen ismert táncstílusba sem, inkább mûgonddal kivitelezett mozdulatsorozatnak nevezhetõ. Az egészpályás letámadás a TRA-CE-ban is mûködik, alapja a hatásos vizualitás és az elõadó (Várnagy Kristóf) extFotók: Hapák Péter

Tünet Együttes: Szeánsz

A

Budapesti Õszi Fesztivál immár sokadszorra kísérleti elõadások bemutatására nyújtott különbözõ helyszíneken lehetõséget. A táncmûvészet kortárs kísérletezõi nem alkotnak egységes tábort: vannak köztük világsztárok, nemzetközileg ismert mûvészek, hazájukban már befutott magyarok és (fél)amatõr múltjukat letagadni nem tudó (és helyesen nem is akaró), pályájuk kezdetén álló fiatalok. A kortárs táncban egyebek mellett az a jó, hogy e különbözõ csoportoknak és alkotóknak általában egységesen ugyanakkora esélyük van kiemelkedõt produkálni, mint jó nagyot bukni. Legalábbis eddig így volt. Az idei fesztiválon azonban megfigyelhetõ volt egy jelenség: a kortárs táncelõadások legtöbbjének létrehozói teljes pályás letámadást igyekeztek alkalmazni, azaz tánc- és színpadtechnikában minden elérhetõt bedobtak, és gyakran elõfordult, hogy egyszerre törekedtek tánc, zene, ének és szövegmondás színvonalas interpretálására. Ha egy produkció mindezekkel bír, nagyon nagyot már nem bukhat. A fesztiválprogramban szereplõ új, magyar kortárstánc-elõadások mindegyikét megnéztem, ezek idõrendi sorrendben az alábbiak: Tünet Együttes – Szabó Réka Társulata: Szeánsz – aritmiás szívek klubja (MU Színház); Passzázzs 2006 – Kortárs zeneszerzõk és koreográfusok estje (MU Színház); TranzDanz – Kovács Gerzson Péter: Bankett (Trafó); Frenák Pál Társulata: TRA-CE (MU Színház); OFF Társulat: Betonlótusz (Mûvészetek Palotája – Fesztivál Színház). A csekélyebb számú külföldi elõadások közül nem hagyhattam ki a Madách Színházban játszott, a belga Les Ballets C. de la B. együttesének FOI címû elõadását. A tünetegyüttes vizsgálatát érdemes a Tünet Együttes elõadásával kezdeni. Szabó Réka eredetileg matematikus (ha jól tudom, most is tanít az ELTE természettudományi karán), de egy ideje már az abszurd táncszínház nagyasszonyaként kezdik emlegetni. Táncos és koreográfus, de kacérkodik verbális szöveg színpadi megjelenítésével is. A Szeánszot megelõzõ rendezésében, a Priznicben nem is volt tánc, csak néhány megkoreografált gesztussorozat. Az „összmûvészeti” színpadi alkotások bemutatásának szemmel látható (és füllel hallható) legnagyobb problémája a megfelelõ elõadómûvészek megtalálása. Nem lehet hiteles az a kortárs elõadás, amelyben színészek színészkednek, táncosok táncolnak, zenészek zenélnek, énekesek énekelnek, de mindeközben egymás szakmájához épphogy csak konyítanak. Szabó Réka Szeánszának abszurd világában nem ütköznek ki az elõadók képzettségének eltérései, sõt meglepõen egységes képet mutat a gárda. A táncos-színészek (Dózsa Ákos, Gold Bea, Kántor Kata, Szász Dániel és Ilkay Türkoglu) jól intonálnak, a színész-táncosok (Gõz István és Kövesdi László) pedig igaz, egyénien, de megfelelõ színvonalon mozognak. Van e mögött persze némi leleményes magyar (rendezõi) buhera, de ha a késztermék esztétikus és idõtálló, a nézõt, de még a kritikust sem érdeklik a próbafolyamat közben kimunkált kegyes csalások. Már csak azért sem, mert röhögés közben nincs idejük ilyesmivel foglalkozni. A Szeánszban elegáns estélyi ruhás hölgyek és szmokingos urak játszanak, veszekednek, parodizálnak, ironizálnak; rémesen infantilisak és exhibicionisták, ruháikon hímzett óvodai jelek (napocska, holdacska, cseresznye stb.) mosolyognak. Komoly hangulatú össztáncaik is játékosan kezdõdnek, „gyerekes” szerepjátékaikban jól ismert felnõttkarakterek tûnnek fel. Akad hatalmát élvezõ, gyerekeket terrorizáló tanító bácsi, más intim vallomását „tömegkommunikáló” mikrofonember, lehajolt lányok fenekén káprázatos dobszólót elõadó õrült zenész. A Szeánsz furcsaságai mégis épphogy csak utalnak a való világ minõségben és mennyiségben is felülmúlhatatlan abszurditására. A hangulatváltozásokban sokszor jéghideg követi a tûzforrót, az összhatás mégsem lesújtó, mert Szabó Réka szeretetteljes humorral ábrázolja korunk lúzerjeit, megbocsátó mosollyal mutatja meg a mindannyiunkban lakozó hiúságot és önzõ akarnokságot. Táncosai színészként is megállják a helyüket, a színészei a kevesebb, könnyebb mozgásokat meggyõzõen interpretálják. Persze a szerepeket – a vakszerencsére bízva – nem sorsolhatnák ki kezdés elõtt egymás között (ahogyan ez manapság egyre divatosabb). A koreográfus-

TranzDanz: Bankett

25

rém, különös gesztusokkal kísért megjelenése. Frenák ezúttal is a bizarr színpadi megjelenítésének magasiskoláját mutatta be. Táncosa, amikor szinte nem csinál semmit (egyhelyben áll, vagy körbefut), akkor is érdekes látványt nyújt. Frenák színpadán a semmi vagy a nagyon kevés is precízen kidolgozott és hiteles. A koreográfus jól tudja: a színpadi semmittevésnek is technikája van. Egy pihenõ Frenák-táncos nem hasonlít más darabban szereplõ kollégájához. Frenák Pál a megjelenés technikáját tanítja meg a táncosainak, koreográfiáiban a mimika és a gesztusnyelv elemei technikai trouvaille-okként funkcionálnak. A mozgó vagy pózt tartó korpuszokat képzõmûvészeti igényességgel megkomponált környezetbe helyezi, gyakran alkalmaz artisztikus rekviziteket, kedveli a kötélre tekeredõ testek látványát. Színpadán az extrémitás jelentést hordoz, ezt gyakran a harsány, de gondosan kimunkált, hitelesen tolmácsolt gesztikával éri el. Érdektelen, középszerû mûvet sohasem készít, de koreográfusi fejlõdése ambivalens helyzetbe juttatta: a nézõnek olykor-olykor az a benyomása, hogy önismétlõ, technicista mûalkotást lát – a látvány, a mimika, a gesztusok és a jól kivitelezett mozdulatok technicizmusát. Persze az is igaz, hogy a vívódó ember lélekszegmenseirõl mindig lehet újat mondani, és a fenti alkotói módszer erre kiválóan alkalmas. A TRACE-ban riadt, fürdõnadrágos fiú, lábán békatalpakkal, groteszk mozdulatokkal fut körbe egy fényekkel megrajzolt, elvont, szimbolikus medencét. A sarkánál megáll, és hosszú percekig ironikus, felfokozott pantomim-játékot mutat be: autót vezet, golfozik, közben finom gesztusokkal nemiségére utal. A felütés a Fiúkból jól ismert képletet fogalmazza meg újra: az elvárt, kemény macsós szerep ellentmondásba kerül a gyöngédségre vágyó finom, feminin lélek mélyen elrejtett bizonytalanságával. A fiú késõbb a nadrágját nõi úszódresszé alakítja át, majd úszósapkát és úszószemüveget vesz fel. Amikor a „vízbe” veti magát, egzaltált, dezorganikus mozgása harmonikussá változik. Partra vetetten újra sokkoló élményeken megy keresztül, megnyugvásra a hintaszerûen lógó kötélre kapaszkodva-tekeredve talál. Az OFF Társulat az idei Budapest Fringe Fesztivá lon kapott díjjal nyerte el a jelentõsebb Õszi Fesztiválon történõ bemutatkozás jogát. A Hód Adrienn koreografálta Betonlótusz legnagyobb hibája abból adódik, hogy alkotói túlságosan is kihasználták a megtisztelõ lehe tõséget: az együttes összes létezõ portékáját közszemlére tették, így az egyfelvonásos darab elõadása majdnem kétórásra nyúlt. A fiatal társulat legnagyobb erénye pedig az, hogy távol áll tõlük mindenfajta megmerevedett technicizmus, ru tinizált, álprofi megoldásokkal nem élnek, minden megnyilvánulásuk õszinte, átélt, de mellette megkomponált, kimunkált. Persze õk is bevetnek minden eszközt: hallható élõ kortárs zene, klasszikus zongoraszóló, verbális szöveg, obszcén szóismétlés, tiszta népdal, látható groteszk mozgás, színpadi helyzetgyakorlat, lírai csoporttánc és bátor meztelenkedés. Hód Adrienn férfias vehemenciával, de nõi szemszögbõl vizsgálja korunk domináns fiatal hímjeinek kiröhöghetõ õszintétlenségét, de közben sokat elárul az ellentmondásos nõi lélekrõl, a testi és lelki vágyról, a szinglik magánytól való félelmérõl. Az OFF Társulat a professzionálissá válás küszöbén dörömböl, kérdés, meg tudnak-e majd felelni az egyre magasabb technikai tudásszintet követelõ igényeknek, és megõrzik-e közben fiatalos kísérletezõ kedvüket, bájos radikalizmusukat. A fokozhatatlannak tetszõ technikai tökéletesség már-már ijesztõ példája a belga Les Ballets C. de la B. társulatának FOI (Hit) címû elõadása. A marokkói–flamand szülõk gyermekeként született Sidi Larbi Cherkaoui koreográfus vezette „nemzetközi” együttes a FOIban XIV. és XXI. századi idõsíkokat mozgat egymáson. A darabba integrált, szereplõ-mozgó Capilla Flamenca kamarazenekar tradicionális keleti és európai hangszeres-vokális zenét játszik, olyan minõségben, hogy a világ bármelyik koncerttermét megtöltené. A táncosszínészek is énekelnek, közülük nem egy káprázatos tánc- és akrobatikus technikát követelõ mozgásvariációk közben – operai színvonalon, kristálytisztán. A kitûnõen geggelõ vagy percekig monologizáló „prózai” színészek a következõ pillanatban kõkemény, kifejezetten technikás kortárs táncot abszolváló kartáncossá válnak. A színpadkép megkomponált, mûvészi, a világítás izgalmas, adekvát. Drámai pillanatok, lírai hangulatok, humoros jelenetek váltják egymást. Az elõadás pazar élmény. Mindezek ellenére a gondolatfelvetése nekem blöffízûnek, közhelyszerûnek tetszik. Valóban: semmi lényeges különbség nincs a barbár középkor és a jelenünk között. De ezt elég sokan, régóta tudjuk. Igaz, a technikai fejlettség korában bizarr érzés erre újra rádöbbennünk. K UTSZEGI C SABA

26

2006. december

Felkelõ nép országa

Fotó: www.csokonaiszinhaz.hu

A

szabadság (Liberté) nehezen meghatározható mûfaj. Tekinthetjük forgatókönyvnek vagy akár esszé-mozaik gyûjteménynek. Esetleg tragikus revübe forduló ünnepi mûsornak. Készült belõle/róla dráma, színpadi mû és film. Ez utóbbiakat Vidnyánszky Attila rendezte színpadra, illetve vitte filmre. Szõcs Géza saját bevallása szerint mûvével „történelmi ország-reklámot” akart készíteni a külföldi közönségnek, ezért tudatosan kerülte a máig bizonytalan és tisztázatlan történelmi adatokat és szerepeket. Ettõl a szerzõi magatartástól viszont számomra az író túl óvatosnak tûnik a forradalom körülményeinek (elõzmények, szervezõdések) pontos bemutatásával kapcsolatban. Mintha túlságosan tiszteletben tartaná a tények és adatok kámfor-természetét az állásfoglaláshoz. Távolságtartó narrációt választ,

és zürichi diákokkal játszatja el, mi történ(hetet)t Magyarországon 1956 legmeghatározóbb 12 napján. A Liberté 1956 címû könyvbõl készült darab rövid, bölcselkedõ, irodalmi vagy éppen szóviccekre épülõ párbeszédekbõl áll. A szöveg különbözõ stílusrétegekbõl merít, amitõl néha sziporkázó, néha kicsit hamisnak tûnik. A történet két szálon fut: az egyik Nagy Imre (Horváth Lajos Ottó) és Maléter Pál (Csikos Sándor) sorsának elkerülhetetlenségét, katartikus „szabadesését”, a másik szál egy angol lány, Susan (Varga Gabi) és Pavel, az orosz katona (Andrássy Máté) szerelmének alakulását mutatja be. Míg az elsõ szál sodródik a tényszerû (vagy annak tûnõ), a fiktív és a szürreális jelenetek között, és hol eltaláltnak, hol rövidnek érzem, addig a szerelmi szál gyors kialakulása és odavetett ábrázolása miatt teljesen hiteltelenné teszi az érzelmi megnyilvánulásokat. Az elsõ felvonásban a karaktereket kidolgozatlannak és túl patetikusnak érzem, kevés bennük az „élõ” anyag. Mindenki olyan, mint egy történelemkönyvbõl kivágott antropomorfizált figura, aki ekkor és ekkor élt, ezért és ezért harcolt. Mintha csak „funkciójukban” lennének megrendítõk, és a jellemrajz vagy konkrétumok csupán gyengítenének rajtuk. A szerelmesek pedig állandó elégikus hangnemben folyó társalgásuk miatt abszolút fiktívnek tûnnek. Nyilvánvaló, hogy Pavel alakjában az író egy magát és meggyõzõdéseit átértékelõ „oroszságot” kívánt szimbolizálni, aki átáll magyar oldalra, de a fiú személyisége csak ideológiai jelként marad a történetben. Ahogy az elbeszélõi aspektus, és a két történet is sugallja: az elõadásban sûrû helyszínváltásokra volt szükség. Elõttünk a színpadon Magyarország kiterített-kifeszített térképe nyugszik, baloldalon a hibátlan hangú Pál Eszter kíséri zon-

gorán a jeleneteket. A díszlet minimális, hátul a csupasz, fekete fal csövekkel, a széleken váltakoznak a kellékek, székek, asztalok, a bárpult repülõgéppé változik át, de a legötletesebb megoldás a színpad közepére be- és kipakolható kis forgószínpad, amit a szereplõk alatt verkliszerûen hajtanak a többiek. A sokszereplõs elõadás gyors jelenetváltásai, és a háttérszereplõk szólókba való bekapcsolódásai miatt az elõadás rendkívül dinamikus. A tömeg kántálással, recitálással reagál a szavalókra, és az énekesekkel kánont alkotnak, táncra kerekednek. Ez az erõs közösségi érzés olyan alapokat teremt, ami végig szükséges a történethez. A koreográfia (Horváth Csaba munkája) a bemutató elõadáson még nem ért eléggé össze. A színészek bizonyos jelenetekben annyira nincsenek szinkronban, hogy ugyanannak a mozdulatsornak szinte mindenki más jelentést ad: valaki puhán, valaki a szaggatottság és az õrület határán vergõdve, valaki eltunyult izmokkal próbálja az erõvel telített táncelemeket megvalósítani. Hadd fûzzek Horváth Csaba munkájához még annyit hozzá, hogy bennem ezek a szögletes, szaggatott mozdulatok a régi expresszionista, illetve az ötvenes évek ökölbeszorított kezû harcos alakjairól készült plakátok világát idézik fel. Az elsõ felvonás mégis kissé zavaros marad. A második felvonást sokkal átütõbbnek éreztem. Izgalmasabb, minden tekintetben színesebb, mint a víziószerû elsõ rész. A háttér zubbony-szürke fala elõtt csillogó, világító vagy éppen ingaként lengõ vörös csillagok lógnak. A színészek is intenzívebbé, élõbbé teszik alakjaikat, Varga Gabi féltése igazibbnak tûnik, mint egzaltált és hirtelen szerelme, Horváth Lajos Ottó rezignált és méltóságos Nagy Imrealakja megindító. A méteres csillaggal kitüntetett,

kiskésével „katonázó” Eperjes Károly (Kádár János) motyogó-monológjai bravúrosak – bár a szöveg néha gyengít rajtuk. A színészek közül meg kell még említenem Kristán Attilát. Rovarra emlékeztetõ Rádiósként, fejtetõjérõl lelógó mikrofonjába (csápjába) olvassa be a híreket, melyek kis ráhagyással szimultán szólnak a rádióból, ami frappáns ötlet, csak a kánonnak az az eredménye, hogy az elsõ és az utolsó mondaton kívül nem lehet érteni semmit. Kiváló jelenet az oroszok tankokkal való bevonulása. Az egy, kettõ és három vörös csillaggal díszített pólóban beszélgetõ három katona lábszárig érõ tankja hózentrógerhez hasonlóan van vállukra akasztva. A tank csöve néha fallikus szimbólum, és lehet vele vizelést imitálni, de a derékban kiszélesedõ jármû néhány kecses lépéssel balettruhának is beillik. Szõcs és Vidnyánszky iróniája nagyon sajátos és izgalmas, sajnáltam, hogy nem vezetik végig az egész elõadáson, mert a groteszk részek sokkal erõsebbek a direkt filozofálgatásoknál. Így pl. a kétméteres Lenin- és Sztálin-fejek menekülése és felakasztása magyarázatok és idézetek nélkül is közérthetõ. Nem beszélve Tinódiról, kinek regölése az szegény magyarok sorsának eredetibb megéneklése vala.

SIMON EDINA

(Szõcs Géza: Liberté ’56. Debreceni Csokonai Színház. Rendezõ: Vidnyánszky Attila.) Eperjes Károly,Varga József,Tóth László

Egy nagyváradi elõadás és a taps

C

arlo Goldoni A hazug címû vígjátékát mutatták be októberben Nagyváradon, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának elõadásában, Vadas László rendezésében. S ha már váradi elõadás, akkor szinte magától értetõdõ az alacsony színvonal, a külsõségekre alapozó, felszínes játékmodor, a gyakran kidolgozatlan jelenetek, az éppen csak felvázolt szereplõk közti viszonyok, a borzalmasan ötlettelen díszlet, és az elõadás végén mindezek ellenére feldübörgõ taps. Távol álljon tõlem, hogy negatív kritikát, ledorongoló cikket, színész- és rendezõmarcangoló esszét írjak egy váradi elõadásról, írtam már éppen eleget. Ezért megpróbálom kideríteni: miért ilyen a váradi társulat, miért tért vissza a két világháború közötti színjátszás kabarészagú színjátszásához, miért lett vándorszínészekhez és tanyasi kultúrházhoz illõ a játékmodoruk, és mi az a láthatatlan erõ, ami a társulathoz újabban (vagy nem túl régen) érkezetteket is lefele húzza? A múlt század elsõ évében befejezett színházépület belseje még õriz valamit a szecessziós színkavalkádból, a páholyokban még most is fel csillannak a családi ékszerek, az ünnepélyes évadnyitó elõtt a direktor beszédet intéz a tisztelt publikumhoz, felvázolva a társulat jelenlegi helyzetét, reményeit, évadtervét, bízva ab ban, hogy az egy-két üre sen maradt széket is elfoglalják a bérletet még nem váltott, de mégiscsak hûséges nézõk. A megkopottság minden évadkezdési optimizmus ellenére máris érezhetõ – a színpadon egy reneszánsz komikus színpadképre emlékeztetõ ácsolmányt pillant meg a nézõ. Ez még nem venné el a kedvét, ha az

elõadás során látná, van valami különleges funkciója, üzenete ennek a tessék-lássék összeeszkábált emelvénynek, vagy a színpad hátterében meg jelenõ hídnak, ami csak akkor híd, amikor a színészek annak használják. (Mert nem mindig híd, ha egyszer úgy mennek el mellette, mintha Velencében nem lenne víz a hidak alatt.) A következetlenségek természetesen nem állnak meg itt, hiszen a Goldoni korabeli ruházatot idézõ jelmezek nem illenek az elektromos gitárokhoz, a com media dell’arte sem a mûanyag nõi kala poknak köszönhetõen maradt fenn a színháztörténet lapjain. Mégis – nem a díszlet, a jelmez, a bántó stíluskeverés az, ami az elõadást teljesen legyengíti, hanem maga a színészi játék. Mert Goldoni valószínûleg nem azért írta meg ezt a darabot, hogy a színészek olyan lassan lépkedjenek benne, mint a menüett-táncosok a francia udvarban... De hiába is várunk pergõ mozgalmasságot, életvidám és akár pajzán jeleneteket, valamit, ami akár még lendületes is lehetne. A szereplõk többsége, tisztelet a kivételnek, úgy viselkedik, mintha valami leánygimnáziumi teadélutánon lenne, ahol kötelezõ a selypítés, az affektálás, és a tipegés mindenekfölött. A Florindót alakító Dimény Levente

akár különdíjat is kaphatna, ha színházi fesztivá lokon létezne tipegési díj, pedig többet vártunk tõle is. Ha a szerelmesek tipegnek, akkor csak természetes, hogy az öregek csoszognak, Ács Tibor mint Balanzoni, ugyancsak különdíjra érdemes az adott kategóriában. Akadnak szereplõk, akik len dületesebben játszanak, de a többiek nem tudják követni õket. Fentebb említettem, hogy vannak kivételek is – Kiss Csaba (Arlechino) és Molnár Júlia (Colombina) játéka sokkal elevenebb, lendületesebb, gyakran sikerül nekik az, ami a többieknek (a címszereplõt leszámítva) alig: alakítást nyújtanak, szerepet formálnak, gesztusaikon, beszédmódjukon érezni, hogy (ha nem is túl mélyen, de) mégiscsak végiggondolták a rájuk osztott szerepet. Mielõtt rátérnék a címszereplõre, még egy negatív példa, Szotyori József, aki Ács Tibor fiatalabb változataként úgy véli: a két ökölbe szorított kéz ijedt (avagy dühös) felemelése, némi homlok ráncolás kíséretében, éppen elég ahhoz, hogy egy szereplõ önálló életre keljen. Az elõadás fõszereplõje Kardos M. Róbert (L elio); õ az, aki az Arlechinót és a Colombinát alakító színészekhez hasonlóan színt és lendületet visz a játékba, ám a jó kezdés után õ is lelassul, annak ellenére, hogy az elõadás második felében is képes összehozni egy-egy sikerültebb jelenetet, ezeket is akkor, amikor egyedül marad a színpadon. Magányos hõsként hozza elénk L eliót, aki még önmagával se mer/tud/akar szembenézni, de magányos színészként is, hiszen a két fentebb már említett színészt leszámítva, úgy tûnik, mintha csak õ próbálna valóban megbirkózni a szereppel. Ezek tehát az elõadás tényei. A fent említett ne gatívumokat természetesen nem csupán a színé szek hozzák létre, ehhez az elõadás minden résztvevõjére szükség van, és az õsi ellenségre, az ördögre, akit Brook unalomnak nevez, valamint az ördög édes testvérére: Megszokásra. Mert valamikor a kilencvenes években, az elmúlt évtized legelejének néhány kiemelkedõ elõadása után (mint például a Száll a kakukk fészkére ), a váradi társulat megszokta, hogy nincs szükség komolyabb teljesítményre, nagy színpadon semmiképpen, hiszen teljesen mindegy, mit mond, hogyan játszik: ha egy-egy idõsebb színész

megjelenik a színpadon és nyög egyet – a közönség már nevet. Megszokta, ha megjelenik A – ne vetni kell, ha B – romantikus nótákat dalolni, és így tovább. Ez még nem lenne baj, ha nem járna együtt a színész és a színház mozgásterének leszûkülésével. A váradi társulat teljesíti a közönség kívánalmait, talán jobban, mint bárki más a magyar nyelvterületen, de ha a társulat színészei azt hiszik, hogy va lóban jól játszanak, akkor hazudnak önmaguknak, akárcsak a közönség, amelynek a minõség másodlagos kérdés, mert (és ezt többször is tapasztaltam az elmúlt tíz évben) még a legcsapnivalóbb elõadás után is vastapsot produkál. (Persze úgy is értelmezhetjük a dolgokat, hogy a társulat és a kö zönség nagyon is jó, csak a kritikus és a szak ma téved folyamatosan.) Azonban a tudatlant, az évtizedekkel ezelõtti játékstílusra tapssal válaszolót sem lehet örökre sötétben tartani. Akár errõl is szólhatott volna ez az elõadás.

K ARÁCSONYI ZSOLT

2006. december

N

agyon kellemes film a Szabadság, szerelem. Jólesõ érzéssel áll fel az ember, miután megtekintette a legutóbbi 1956-os játékfilmet, ami talán minden eddiginél jobban sikerült. Csakhogy mindezek ellenére rá kell mutatni a hibákra is, amelyekbõl – a film számos erénye mellett – sajnos akad bõven. Különös, hogy a Szabadság, szerelem sajtóanyagában az áll, hogy a Csoda a jégen címû alkotás szolgált Andy Vajna filmjének ihletõjeként. Ezzel szemben tavaly novemberben a híres producer azt állította egy konferencián, hogy a Szabadság vihara dokumentumfilm adta a történet ötletét a filmhez. Ez gyakorlatilag ténynek tekinthetõ, hiszen mindezt a dokumentumfilm alkotóinak társaságában mondta el a Puskin mozi nagytermében, ahol nyomban le is vetítették a Szabadság Viharát (Freedom’s Fury). A sajtóanyagban a forgalmazó oldalán ehhez képest az áll: „Az inspirációt végül a Csoda a jégen (Miracle) címû film adta. (...) A többi már a Joe Eszterhas barátommal való hosszú beszélgetésekbõl alakult ki.” Meglehetõsen nagy ellentmondás. Igen elõnytelennek, sõt durvának mondhatók a film elsõ képkockái. Az Intercom szignálját követõen, egy külön blokkban köszönetet mondanak a Tv2-nek és a Szerencsejáték Rt.-nek, és eközben megjelenik a felsorolt támogatók összes terméke is a logókkal együtt. Az elsõ feliratoknál azt tüntették fel, hogy Joe Eszterhas az eredeti történet kitalálója. Csakhogy valójában – mint arra már korábban utaltunk – a Szabadság vihara alkotói találták ki ezt a történetet, és Vajna tõlük kapta az ötletet, vagyis Eszterhas e státuszban való feltüntetése igen hiteltelennek tûnik. Goda Krisztina, a film rendezõje 2005 õszén vállalta el a forgatás irányítását: addigra már elkészült elsõ, nagy sikert aratott elegáns vígjátéka, a Csak szex és más semmi. A történet alapja két párhuzamos történelmi esemény: egyidejûleg a melbourne-i olimpiával itthon kitört, majd elbukott a forradalom. Szabó Karcsi ünnepelt vízilabdázó, tisztességtudó, rendes, szorgalmas, ráadásul a nõk bálványa. Az 1956-os események jól ismert mûegyetemi aulájában azonban megpillantja, majd megismeri Falk Vikit, az egyetemista lányt, aki családját a szovjet megszállás idején vesztette el, majd ezután úgy gondolta: veszíteni nem tud semmit, nyerni annál többet. Így kezdetektõl fogva a

R

endkívüli igényességû film Szemzõ Tibor zeneszerzõ-rendezõ és Szaladják „Taikyo” István Az élet vendége – Csomalegendárium címû alkotása, amelyet eredeti szépségében, tehát filmszalagról vetítve, és nem dvd- vagy videomásolaton láthatott a Filmtett mozgóképes hetilap születésnapja alkalmából a közönség Kolozsváron. A magyar filmszemle rendezõi-díjas alkotása Csoma Sándor keletkutató útjának radikális átértelmezése a „vissza a gyökerekig” értelemben. Az alkotók víziója szerint a legendássá vált vándorlás végsõ célja kevésbé a magyarok eredetének felkutatása, hanem az eljutás a teljességhez. Szemzõ Tibor a film kapcsán megemlíti azt a tibeti vélekedést, mely szerint Csoma bódhiszattva lett volna, azaz olyasvalaki, aki az összes lény megvilágosodása mellett kötelezte el magát, a saját üdvösségét félretéve. Akárhogy is, a film igazi mozgóképes csemege mindazok számára is, akiket a tibeti buddhizmus kérdése egyáltalán nem érint és nem is érdekel. Miért? A film elõször is formai értelemben unikum. Szaladják István operatõr már a Filmtett elsõ évfolyamában megjelent lírai elemzésében összefoglalta, milyen összefüggés van a mozgókép nyersanyaga és a mondanivaló milyensége között. A régente az amatõrök által használt, nyolc milliméteres nyersanyagra dolgozó kamera képe (a hatvanas-hetvenes évek házi videója, számos háztartásban lehet még a padlásra eltett nyolcmilliméteres vetítõt találni) a mozikban használatos, szabvány 35 milliméteres filmre felnagyítva álomszerûen szemcsés, folyamatosan színes foltokban vibráló, sajátosan eleven képet ad. A kamera kisméterû, szinte bárhova be lehet férni vele, nem szükséges hozzá drága kameramozgató állvány, daru, kocsi. További elõnye, hogy jóval olcsóbb nyersanyag, mint a nagy költségvetésû produkciók 35 milliméteres filmje. A 16 milliméteres nyersanyag – kisjátékfilmek, videoklipek kedvenc nyersanyaga – felnagyítva szintén enyhén szemcsés képet ad; de aki már ezen hordozó használatára adta a fejét, annak már inkább meg van kötve a keze. És végül

Érzelmek és kételyek

Fotó: www.port.hu

forradalom elkötelezettje, szórólapozik, zászlóval vonul, ott van minden beszédnél, a rádiónál, a sortûznél: rajta is áll vagy bukik, átérzi valaminek a súlyát és a felelõsséget. Kettejük ismeretsége szerelemmé fejlõdik, viszont kitör a szabadságharc, amely még Szabó Karcsi olimpiai szereplését is veszélyezteti. Ez a szerelem egyszerû és köznapi, különlegessé és tragikussá a történelmi szituáció színezi. A fõszereplõ vállalja a szerelmet, sõt a szabadságot is – és még így is megmarad a csapatban a bérelt helye. Szabó Karcsi olimpiát biztos nyert, a szabadságról nem tudunk, szerelmet pedig biztosan nem. A filmben Nagy Imre személye, valamint a nagypolitika alakulása teljesen a háttérbe szorul. Utóbbi alapvetõen nem is zavaró, de az elõbbi már annál inkább, hiszen értelmetlen, hogy a forradalmárok miért tüntetnek egy olyan ember mellett, aki az egyetlen filmes megjelenése alatt vissza akarja fogni õket, ráadásul a Parlament

elõtt összegyûlteket elvtársaknak szólítja. Mindenesetre Nagy Imre figurájának és jelentõségének elbagatellizálása a történet nagy hibája, mivel abból egyáltalán nem derül ki, hogy milyen helyet töltött be a történések alakulásában. Ki kell emelni, hogy zseniálisak a kezdõ és záró vízilabda-jelenetek: ilyet magyar filmben eddig még nem láthattunk. Ezeket a felvételeket öt kamerával forgatták, hogy minden egyes szögbõl legyen felvétel, ahogy passzolják a labdát, elkapják, majd belövik, tehát minden egyes mozzanatról, ami a medencében, s persze a víz alatt folyik. Mindezt úgy, hogy mindennek az energiája is elevenen benne van. Pedig tudjuk: a vízilabda a sportfilmek legnehezebbje. Szembeötlõ, hogy a szovjetek ugyanazzal a három tankkal veszik be kétszer is Budapestet, valamint ugyanazt a pesti bérházat vagy négyszer bombázzák darabokra. Tehát nem kifejezetten Oscar-esélyes a háborús képek sora, de kétség-

27

telen hogy minden eddiginél piacképesebb akciósorozatot látunk. Ezek a film erõsségei. Ami viszont hiányzik, az épp a jó film legfõbb ismérve: a kiváló színészi játék. Nincs mit ezen szépíteni; a Szabó Karcsit alakító Fenyõ Iván olyan alacsony színvonalú alakítást nyújt, hogy szinte még Dobó Kata is lemossa a filmvászonról. Azért ez igen rossz mérce, hiszen a színésznõ még az egyszerû, kétszavas kiáltást (ruszkik haza!) is képes totálisan szenvedélymentesen, borzasztóan mûvien elõadni. Az epizodisták játéka viszont élményt adó, például Haumann Péter zseniálisan játssza az ávós tiszt figuráját, megragadó Keresztes Tamás ifjú forradalmára is. A pólósoknál Kiss Gergõ a (film) sztár, akinek szovjet játékost kellett alakítania Honvédos társaival: Gergellyel, Várival, Birossal, Báránynyal és Pajánnal. Mai válogatottjaink közül Szécsi Zoltán és Székely Bulcsú „fért be” a magyar csapatba, ahol inkább színészek domináltak: Csányi Sándor (Karcsi legjobb barátját, Tibit alakította), Kolovratnik Krisztián, Marton Róbert, Simon Kornél, Czapkó Antal. A film zenéjét a Zimmer-növendék Nick Glennie Smith komponálta. A Himnusz-átirat nem túl eredeti, a többi meg amolyan tipikusan Zimmer-növendékes, pátoszos akció-dráma, ami nem rossz, de nem éppen egyedi. A film várható külföldi – elsõsorban amerikai – sikerét illetõen megoszlanak a vélemények. Az nem túl valószínû, hogy a magyar forradalom megérintené a külföldi nézõket, mivel sokuk azt sem tudja, hol van Magyarország. Ami esetleg sikert hozhatna, az a szerelmi szál, azonban Dobó Kata amerikai színésztársai mellett labdába sem rúghat. Az itt felsoroltak ellenére is a Szabadság, szerelem összességében jó film. Kiválónak nevezni azért nagy túlzás lenne. Lényegében annak köszönhetõ sikere, hogy nálunk eddig csak külföldi produkciók esetében tapasztalt szakmai professzionalizmussal készült. Éppen ezért kötelezõ darab.

B OROS NORBERT

A szemcsézettség költészete Az élet vendége – Csoma-legendárium

Fotó: www.csomafilm.hu a 35 milliméteres film, a maga hihetetlen csúcsfényeivel és mély fekete tónusaival: ha ilyen nyersanyagra forgatsz, akkor eleve olyan közönség elé kerülsz, amely egy, a maga szabályszerûségei szerint tökéletesen mûködõ, fikciós világ pontos, tûéles felmutatását várja el tõled. És itt már nem lehet spórolni sem a képminõségen, sem a díszleten, sem a világításon, mert 35 milliméteresen minden meglátszik. Hogy minden meglátszik, az a nyolcmilliméteres nyersanyagra is igaz: mégpedig azért, mert odaképzeljük. Szemzõ és Szaladják a nyersanyagválasztással visszatért oda, ami minden költészet alapvetése: a tömör fogalmazás réseit a befogadó maga pótolja. Az el-elmosódó, a sze-

met valósággal birizgáló képek a mai India és Tibet világát, azt a lámakolostort, ahol Csoma több évet töltött, vagyis az eredeti helyszíneket szinte megfoghatatlanul képzeletbelivé teszi. Ami további csel ebben a trükkös kollázsfilmben (Báron György kategóriája), hogy a megszokott, „hagyományos” 35 milliméterre készült, tûéles képet adó betétek a filmben egy meglepõ világot mutatnak fel: a kitûnõ keletkutatóként ismert Sári László forgatókönyvíró Csoma Sándor utazásaira komponált egy állegendáriumot, mely Roskó Gábor festményeinek meganimálásával (animáció: Papp Károly Kása, Kolozsvári Bálint) kerül a vászonra. A diafilmszerû történetek narrátora a magyar változatban az elképesztõen elbûvölõ hangú Törõcsik Mari, az angol változatban Susannah York, ez a megoldás további rétegeket helyez az amúgy is gazdag motívumsorra. A film nyugodt ritmusát a kétfajta hordozó, a keskenyfilm és az animáció jól kiszámítható váltakozása biztosítja. Szemzõ Tibor repetitív zenéjébe mindazon a húsz nyelven belekerültek szövegtöredékek, melyeken Csoma beszélt, a tá-

vol-keleti és kelet-európai zenei motívumok pontosan ugyanúgy keverednek, ahogy a buddhista szövegeket felülírja egy-egy álnaiv legendáriumbetoldás. Például: „A tibeti könyvek azt állították, hogy a látás számára nincs más, csak amit mutat neki a világ. Az pedig mind káprázat, valótlanság, mert örökös benne a változás. Mire megismerné az ember, már teljesen más. Csoma ezután sokat tûnõdött azon, hogy miért érdekli ez az angol királyt. És egy kicsit aggódott is, vajon megérti-e egészen a tibetiek gondolatát. Visszaült hát a könyvekhez, és csinált a királynak egy jó nagy tibeti-angol szótárt. Hadd forgassa õ maga a könyveket, míg csak fel nem fogja, milyen tünékeny is a valóság.” Szemzõ elmondása szerint 1994 óta foglalkozik ezzel a filmmel, a témából külön hangjáték is készült a Magyar Rádióban. Tizenkét év munkája: nem csoda, hogy minden kockája ennyire megkomponált. Nyolcvan perc ebbõl a mással nehezen összevethetõ alkotásból egyben kirándulás a mozgókép határvidékeire.

SIPOS GÉZA

A z élet vendége – Csoma-legendárium. Rendezõ és zeneszerzõ: Szemzõ Tibor; forgatókönyvíró: Sári László; operatõr: Szaladják „Taikyo” István; narrátor: Törõcsik Mari, Szemzõ Tibor, Susannah York; rendezõasszisztens: Adele Eizenstein, Csáki László; animáció: Papp Károly Kása, Kolozsvári Bálint; hangmérnök: Zányi Tamás; vágó: Losonci Teri; gyártásvezetõ: Komjáti Ferenc, Dávid András; társproducer: Bognár Attila.

28

2006. december

Sándor vagyok én is, ha nem is Petõfi, nem a nagy Petõfi, hanem csak Szoboszlai. De pennám, akárcsak a nagy költõé, hazámé és feleségemé. Szoboszlai Sándor: Sándor vagyok én is

SÁNDOR

K

Egy szívben egyesített nemzet

edves Olvasók! Kedves Sándorok! Eme lapszámunkban a legpompásabb karácsonyi ajándékot kínáljuk Önöknek: rovatunk egyik ihletõjének, a Sándorok Sándorának néhány páratlan gyöngyszemét. PÁL SÁNDOR, a Kõszegi Vátesz, „az utca szavaló költõje” eme mûfaj koronázott királya. Bár fennállásunk évei alatt rengeteg hátborzongatóan pompás mûvel tiszteltek meg Nyelvterületünk Sándorai, a Vátesz trónja ez idáig rendíthetetlen maradt. Egy szívben kell egyesítenünk szétszakadt Nemzetünket, Hogy átadhassuk az utókornak a Magyar Erkölcsünket. Rajta hát, ti rabjai a versnek!

Johann von Kronstadt, az Irodalmi Jelen szerkesztõségének postaládájában rejtõzõ versvámpír boldog új esztendõt kíván, és a jövõben is várja gyöngyszemeiteket.

Petõfi átadta nekem a szívét Álmomban Isten akaratából Segesváron jártam, S ott a harci mezõn Petõfi Sándorra rátaláltam. Rögtön ráismertem büszke fejtartására. Miközben rámutatott egy magyar társára. Közelebb intett, s halkan rámnézett, Keblén hatalmas lyuk tátongott, s vérzett. Lelkem megsajdult, ahogy õ ott fetrengett, S talpam alatt még talán a föld is rengett. Kezében a pennáját görcsösen szorongatta, S láttam, hogy azt sebesen forgatja. Szeme fájdalmas volt, s láttam, hogy sírt, A Magyarok Szent vérével valamit írt! Közelebb hajoltam, hogy sebét ellássam, Hisz õ a költõk vezére, s az én társam. A papíron egy szó volt, hogy Hon, Mely Nemzetünknek igazi otthon! Még az utolsó pillanatában szíve érte lüktetett, S mily áldott a Hazának e csodás tett! Tudta, hogy szíve hamarosan megszûnik dobogni. De érezte azt, a forradalom lángja fog lobogni. Szívére mutatott, s azt szóval átadta, Lelkét az Úristen magának akarta! Petõfi Sándor haláltusájában megkért engem arra, Hogy vigyázzak népére, a Büszke Magyarra!! Kõszeg, 2000. január 1.

A bérköltõ

A Nap és a Hold

Jöjjetek hát hazafiak a Szent Haza kebelére, Hogy együtt tegyünk népünk közös alakarának kedvére! Nem számít az, ha nem teljesen tiszta a származásod, De vedd hát észre, hogy e Áldott Honban van a számadásod!

A Hold leánya a vakító Nap fiára nézett, S az erõs fénytõl sok sebbõl vérzett. Szívét küldte az éltetõ sugár irányába, S sokat szenvedett a közelség hiányában!

Egy szívben, közös lélekkel tegyünk a jövõnkért, Hogy ne kelljen aggódnunk soha a gyerkõceinkért. Jobb sorsra vagyunk mi szerencsére elhivatottak, Hogy átérezzék tetteink súlyát az élõk, s a halottak!

A távolságot sehogysem tudta leküzdeni, S így csak a ragyogását merte visszaküldeni. Alig pislákolt az ara gyenge fénye, De õ volt a szerelem egyetlen reménye!

Minden csepp kiontott vért most összegyûjtünk, S akkor meglátjátok, hogy ismételten gyõzünk. Az isten zászlaja alatt népünk sarja gyülekezik, S a sorban mindenki beáll, s majd senki sem tülekedik.

Ám az érzõ lelke fátyolosan tüzelt, S a halovány teste kráterekkel tûzdelt. A meteorok õt erõsen megsértették, S a Föld gyermekei sohasem értették.

Lesz vezérünk, s engedelmeskedõ békés hadsereg, S akkor új fényt kap a mennyei itallal teli serleg. Dicshimnuszt zeng sok milliónyi magyar torok, S a halálból felébrednek a megszentelt hõs korok.

A Nap a Holdat erõs sugaraival elcsábította, S a szerelmét kitörésekkel továbbította. Sugarait a Földre folyamatosan visszaverte, S ismerték a reménytelenségét világszerte!

Tollamat a Haza felemelkedésére örömmel feláldozom, Most már én is tenni fogok, s többé nem ábrándozok. Azt tudom, hogy ékes szava van a bimbódzó rímvirágnak, Hittel, s tettel bebizonyítjuk, hogy MAGYAR A MAGYAR: a világnak!

De csak bennük bízott a Föld gyenge népe, S arcuk csillogása volt a boldogság jelképe. Hittek bennük, hogy még értük sokat tehetnek, S az áldott golyóbisukon sokáig élhetnek! Az Isten is a tündöklésüket irányította, S a beteljesedés reményét bebizonyította. Mindenki a szerelmespárt nagyon féltette, S hogy mit kell tenniük, azt megértette! Kõszeg, 1999. július 28.

A költészet a lélek tápláléka

Ritka jószág Magyarországon a Bérköltõ, A játékos szavakat spontánul egybeöltõ. Csak éhbér jár a szebbnél-szebb versekért, Mint is adhatna a jámbor ember a mûvekért.

A költészet az épp testben lakozó lélek tápláléka, Melyben ott tündököl a csodás múzsa halántéka! Õ tollat a kezembe ad, s bátran forgatja, Mert õ az isteni dicsfény leküldött fogatja!

Én is ezen egyedi példányok közé tartozok, De legalább így a kultúrának nem tartozok. Kinevetnek, sokszor megvetnek, de nem követnek, Ám mégis néha pár forint az értéke a szövegnek!

A tudást, azt köteles a költõ az utókornak átadni, Ha kell tud szeretni, de ha kell!: támadni! Begubódzó szíveket kell újra megremegtetni, S még ha fáj is, de a szennyest ki kell teregetni!

Filléres mû, mondhatják rá, de nem merik, Mert azért a tudást még a buták is elismerik. Csinálja utánam valaki, ha olyan ügyes, Mert az én rímvirágaim: az még rügyes!

Én csak azt teszem, mire a Népem felszólít, Éppen ezért érzem veletek magam jól itt! Mindenhol ott vagyok, hova engemet hívnak, Éppen ezért most már Embernek hívnak!

Levél lesz a rügybõl, majd ha megfakad, De az biztos, hogy a tákolmányaimból öröm fakad. Persze, hisz õk nem tudnak, oly szépen fogalmazni, De az is tudás, hogy lehet ezeket forgalmazni!

Vessetek a bûnök ásítozó mély vermébe, Ha nem jó nektek az agyamnak dús terméke! De ha tetszik, mit értetek tesz a karom, Akkor én a szeretõ megbecsülést akarom!

Terjed ám a nevem, mint a sötét pestis, Megismer hamarosan engemet Buda és Pest is! De ha egyszer elmegyek a Fõvárosba írni, Akkor fognak Szülõföldemen igazán sírni.

Akarnok? Nem mélabús e tiszta lelki csarnok? Mondjátok meg hát, hogy hol, s mit kell csavarnom! Mert ha nem szóltok, s néma marad a nép szája, Akkor a förtelmes mocsokban fetreng az arc uszálya.

De mégsem távozok, inkább a fenekemen maradok, S én Pál Sándor a kõszegi polgároknak õszinte híve maradok. Pénz, s hírnév az számomra teljesen fölösleges, De költõnek vallani magamat az igazán fönséges!!!!!

A költészet szép, az emberek figyelmesen hallgatják, De ha nem értik, akkor a fáradt lelküket tapogatják! Én elmerülök a nép tudásának bölcsészetében, Mert hiszek a Magyarok Szent Költészetében!!!

Kõszeg, 2000. február 4.

Most még a világ összes táján él népünk szétszóródva, De akaratunkkal e kínos dolog meg lesz oldódva.

Kõszeg, 1999. december 12.

Kõszeg, 2000. február 18.

Hableány Lágy szellõk fodrozzák az óceánt, Felkeltik vele a csodálatos hableányt. Szendergõ álmából tipegve lép elém, S a bársonyszép arcát mutatja felém. A sóhajomat a sziklák visszhangozzák, S a suttogásomat a templomban harangozzák. A hangok maguktól útra kelnek, S a szikrázó parton felébrednek. Ücsörgök a tündöklõ tengerparton, S eltûnõdöm azon a szép arcon. Szemeimben fura álmokat kerget a szél, S azt hiszem hogy a hableány hozzám beszél. A szerelem vad tüzét bennem felszította, Mikor a tengervihart õ elindította. Bennem azonnal kigyúlt az örökmécses, S a szerelmem lett iránta szenvedélyes. Nyugodj meg víz, ne legyél most tûz, Az érzelmek sokasága a tüneményhez fûz. Tõlem már semmi el nem rabolhatja, De õ a mámorban a szívemet darabolhatja! Azért a tétova lelkem lassan megnyugszik, Hisz ott az Isten akarata nyugszik. A fodros víz lassan elborítja az óceánt, S örökre eltünteti elõlem a hableányt! Kõszeg, 1998. május 27.

A líra szava A líra szava lelkemet szerényen istápolja, S a törékeny szívemet gondosan ápolja. Egyre több a magába zárkózott ember, S az érzékiségem hozzájuk osonni nem mer. De a szép lírám szavát õk is megértik, Mert a mimóza lelkivilágukat nem sértik. Mosolygós arcokat szeretnék már látni, S a mondanivalómat akarom átplántálni! Folytatása a 29. oldalon

2006. december

29

VAGYOK ÉN IS! Folytatás a 28. oldalról

Síromra majd bánatkönnyet ejtesz, S eljön az az idõ, mikor majd elfelejtesz.

Abban segíthetek mindenkinek boldogan, Hogy a szép szó valójában hol is van. Agyamból a gondolatokat nekik adom, S mint a pióca folyton rájuk tapadok.

De addig még sokat kell vezekelned, Sírógörccsel lehet majd reggel kelned. Mondd, megérte-e a titkolódzó magány, Mikor a lábaid elé hordta a lelkét a vagány?

Mert senki sem élhet ép lélek nélkül, S én mindenkinek adok magamból emlékül. Egyszerûen mindent szépen megfogalmazok, Mert a tudatomba vannak a lírai halmazok.

Némán sír az édes tavaszi szél, A halott lelke már nem beszél. Azért majd egy édes csókot adok, Ha az utolsó napon feltámadok.

Bárki belõlem bármit elõvarázsolhat, S az atomjaimból önfeledten másolhat. Vékonyka testembõl kiszûrõdnek a szavak, S engemet nem érdekelnek az ostoba javak.

Kõszeg, 1998. március 11.

Adok, mert mindig van mibõl adnom, Mert csak így sikerülhet a szívetekben maradnom. A lírám hangorkánként csilingel, S a pacsirtám nektek szépen énekel. Kõszeg, 1998. július 22.

Leteszem a lantot Elért engemet is a halálos gyötrelem, S ez nem más, mint a sorvasztó szerelem. Éppen ezért most leteszem a lantot, S koporsómra te is dobhatsz egy hantot. Halálos méreg, ami engem elpusztított, Melyet a szerelem forró tüze szított. Nem hallod már többé a lelkem zenéjét, Mert nem élhettem át a csókod édes kéjét. Talán kár is volt, hogy megszülettem, De az Isten megbocsátja eme tettem. Éltem, alkottam, s tudtam is szeretni, De lépteid nyomát nem tudtam követni. De azért arcodat fekete fátyol ne takarja, Mert a „dicsõ” halott nem ezt akarja.

Az indián nyár Lassan ballag a tétova idõ kereke, Elmerengek, hogy ez az ostoba világ kerek-e? Engemet mindenki folyton-folyvást csak szapul, Pedig a kerek erdõ közepén egy kis nyuszika lapul. Õ elbújt a fogatlan oroszlán üvöltése miatt, Behúzza fülét, farkát, mert a szegénykém nagyon riadt. A fehér indián is mély álmából már felriadt, Tétován kóvályog az erõs gyógyszerek miatt. Az erdõk fáin már alig van levél, Összeszedi gondolatait, õ már nem henyél. Õ sokat beszél, de keveset mond, Az agyában van neki bõven sok gond. Csak a tettei minõsíthetik cselekedeteit, Régen látta már a drágalátos szeretteit. Elküldi még a világ végére a nagyköveteit, S elõterjeszti majd a követeléseit. Kérni, kunyerálni õ már nem akar, Hisz vézna teste egy mélyen vérzõ szívet takar. Elindul, s örökké visszatér a szeretett városába, Megszületett, s õ nem élt ezen a földön hiába.

A természet lassan pihenésre hajtja a fejét, S gondolataiban látja a leendõ nejét. Körülötte bezárt az ostoba gõgös világ, Most õsszel újra ébred, s virul a sok mezei virág. Szombathely, 1996. november 8.

A költõ lelke Én a lelkemet az embereknek adtam, S cserébe tõlük a megbecsülést kaptam. Harangok sóhajtozzak a szép lírámat, S engemet bárki nyugodtan bírálhat. A szívek tisztaságát én garantálom, Valóság ez, nem valami csalfa álom. Lelketeket nyaldossa a szép szó, Hisz tudjátok azt, hogy így van jól. Magam, és csakis magam kételkedek, Miközben sokszor sokat elmélkedek. De ennek a tevékenységnek van foganatja, Mert a verseim a lelkem fogatja. Repül a szép szó, s kerek lesz a mondat, Meghódítja a napot és a holdat. Lelkemet az Úristen teremtette, S az álmaimat nektek terjesztette! Csak arra kérlek benneteket emberek, Ha tudtok, akkor szeressetek engemet. Mert e nélkül üres lenne az életem, S nem tudnék kontaktust teremteni véletek. Költõi lelkem iszonyúan sérülékeny, De a barátokkal mindig békülékeny. Ha majd a túlvilágba elköltözök. Akkor majd végleg a lelketeket öntözöm.

Mennyei szerelem – fûszeres, MAGYAR erotikus folytatásos regény –

(részlet) – Én egri kislány vagyok és az orvosi hivatást választottam és kardiológus akarok lenni. – Én pedig építészmérnöki pályát választottam, hamarosan a tanév végén államvizsgázok. És te a hányadik évfolyamot taposod? – Már a negyediket. De váltsunk témát, hisz szórakozni akarok, azért jöttem hozzátok, mert már jókat meséltek nekem a ti nagyon jó hírben álló rendezvényeitekrõl. Egyébként nagyon szimpatikusnak talállak, márpedig én megválogatom a barátaimat, és talán azért nem találtam még magamhoz illõ fiút. – Én meg õszinte leszek hozzád. Nagyon tetszel, s ha akarod, járhatnánk együtt, bár egy kicsit kevés az idõm, mert sokat kell tanulnom. Ám egy belsõ indíttatásból úgy érzem, hogy számodra bármennyi idõt tudnék áldozni. Örülök, hogy megismerkedtünk. – Én is. És nagyon szépen köszönöm a puszit. – Nem tesz semmit. És már semmin sem kellett gondolkodnom. Minden automatikussá vált. Lágyan magamhoz vontam, majd a két száj gyengéden egymáshoz tapadt. A lelkemben tûzviharlángok gyulladtak

ki, és erõsen csókolni kezdtem. Nyelvem a huncut kis nyelvével összekapcsolódott és mámortáncot lejtett. Felemelõ érzés volt. Agyamban mintha tücskök ciripeltek volna és a dallam hatására egyre jobban magamhoz szorítottam. A mellei, mint vad kanca tánca elõször csak megérintettek, majd mint izzó üveggömbök, szinte belémhatoltak. Hogy kissé engedtem a szoros ölelésbõl, s ekkor tapasztaltam, hogy a mellbimbói mint dölyfös lándzsák megkeménykedtek, s cirógatni kezdtek. Úgy, hogy az érintéstõl megvadulva elõször csöngeni kezdett a fülem, majd izzó vérem szétáramlásától szinte megbénult az agyam, mely már képtelen volt irányítani a testemet. Már nem gondolkodtam. Minek? Hisz a szívünk dobbanásai már egymásé lettek. Óvatosan kivontam a szájüregébõl a nyelvemet, és a kiszáradt számmal végigpásztáztam elõször az arcát, majd a halántékát, és azután a fülcimpáját. Onnan továbbhaladva szinte görcsbe rándulva a nyakát is sora vettem, de azt eltakarták az aranysárga hajszálak, melyeket orrommal és a számmal magamba szippantottam. Az illat, mely a tündöklését csak kiemelte, az a szívem

gyökeréig hatolt, s mint óriási kígyó, elõször ráfonódott az aortámra, majd a vérkeringésem által a legkisebb vérerem legvégéig kúszott, s szinte szétfeszítette a halántékomat is. Imbolygó ölelésembõl õ sem akart szabadulni és halk, de annál erõsebb sóhaj hagyta el a torkát, amely a lehelete által az orromba fúródott, s ott az apró kis érzékelõ szõrszálaimat birizgálni kezdte. Ettõl szinte teljesen önkívületbe estem, s a legyengült karom matatni kezdett. A végcél még nem volt biztos számára, mert nem kapott rá utasítást, hogy mit is tegyen. A hátáról a jobb kezem egy kissé lejjebb csúszott, megérintette a szoknyáját tartó övet, majd lassú tapogatódzással a mutatóujjam belefúródott az alj és a póló közötti keskeny résbe s egy hirtelen mozdulattal a trikóját a hátsó felén felfelé húzta. Kisujjammal megérintettem a gerince vonalát, s ekkor a tágra nyitott szám ismételten az ácsingózó szájára illeszkedett. Fejemet kissé elfordítottam, hogy az orrunk ne gátolja az élvezet gyönyörének mámorát, melyet a nemi vágyam gerjesztett. Majd tátogó mozdulatokkal apró kis hápogó mozgást végeztem az egyre tágabbra nyíló ajak sarkaiban.

Kõszeg, 1998. szeptember 19.

– Nee... – nyöszörgött elcsukló hangon. – Mit ne? – Hát azt, amit csinálsz! – De hát én nem tehetek róla. – Könyörgöm, hagyjuk abba, mert teljesen elveszítem a fejemet és akkor... – Mi lesz akkor? – vágtam közbe. – Úgyis tudod te szélhá... – de nem tudta befejezni a megkezdett szavát, mert eltorlaszoltam a kifelé igyekvõ hangok útját. Orromból mintha lágy dallamok igyekeztek volna szabadjára, s úgy fújtattam, mint a nagy terhét cipelõ pej paci. Mert már a vérem eljutott oda is, ahol a férfiúi ösztönök termelõ munkálata folyik. Elõször csak érezni kezdtem a büszkeségem pulzusát, majd szinte minden cseppje odatolult. Éreztem, hogy a nadrágomat egy elemi feszítõ erõ majd szétrepeszti, s az Istentõl ajándékba kapott legnagyobb értékem dagadni kezdett! A lehetõ legszorosabban magamhoz szorítottam õt, hogy érezze a gerjedelmem felfokozott állapotát, mely a hasikáján szinte egy mélyedést vájt, s ezáltal egyre erõsebben növekedni akart. Te jó Isten! Mi lesz ebbõl? A kérdésemre nem tudtam önmagamnak válaszolni. De az most nem is fontos, hogy gondolkodjak, hanem az, hogy élvezzem, azaz élvezzük eme isteni adomány minden felemelõ érzésének pillanatát! Nagy nehezen az ülepem alá egy széket helyeztem, és remegõ lábakkal rárogytam, ám egy pillanatra sem engedtem el az aranyos teremtést, melynek a drágalátos feneke az ölembe illeszkedett.

30

2006. december

A bõség zavara – december

O

któber vége. Az utolsó õszi napok, vörös, vörösesszõke, vörhenyes a hegyoldal. És a barna-zöld fakuló árnyalatai. A nap süt, de a szél esõszagot hoz keletrõl. Késõbb megérkeznek a viharszerû, áprilisra emlékeztetõ zivatarok, tizedelve az ablak elõtt álló óriási juhar lombját, tizedelve ezzel délutáni napernyõmet is. Decemberben, mire ez a lírai kipillantás megjelenik, vélhetõleg elzúgnak a forradalmak. A forradalmasított, ezzel pártpolitikai paródiába csúsztatott ötvenhat. A romokat eltakarították, a sebek begyógyultak. Nyugalom van. A december alkalmatlan forradalmi hevületre. Mindenféle utcai hevületre. Próbáljon meg a heves polgár úgy szexelni, hogy fázik a keze, füle, orra lefagy éppen, csizmája átázott a hosszú kocogás alatt, míg az alanyt követte, sétáltatta, duruzsolt nekije, hogy megálljon végre, és a drámai fagyos kéz mellé térdig áll a hóban. Kezdje el szegény utcai férfi a beleprogramozott genetikai programot, az utódgyártást – ilyen körülmények között. Az irodalomban elkövetett forradalom mégis könnyebb valamivel, bár az irodalmat megmerénylõ forradalom is kockázati tényezõk sorát tárolja. Azért csak maradjunk a helyünkön, még ha volna is ide egy kistörténet a hóban történõ génátadás hasznos mechanikájáról, trükkjeirõl.

1

800. december elsején születik a forradalmár Vörösmarty Mihály , a Szózat, a Zalán futása, a Csongor és Tünde és a Vén cigány depressziós zsenije. Ment-e könyvek által a világ elébb? – a mûvelt deáklegény ezzel a Vörösmarty-idézettel válaszolt a tanári kérdésre, miért nem olvasta el ezt vagy azt a kötelezõ olvasmányt. Ami jó viccnek látszott akkoriban. Pedig nem az. Vörösmartynak nem volt szerencséje a tanulóifjúsággal. A magyartanár kíméletlenségtõl függõen bemagoltatott és felmondatott a Szózatból két, de akár négy strófát is. A dolog persze nem ilyen egyfenekû és diákellenes, hiszen gyakran a tanárok se képesek a valóságnak megfelelõen elõvezetni ezt a veszélyes kort. ’48, és az azt megelõzõ évek közül esetleg olyan kóbor és rosszindulatú kérdések is kibuktak, amelyre a tanár nem, vagy nehezen válaszolhatott volna anélkül, hogy ne hazudjon, vagy ne hozza magát kínos helyzetbe. A túlhangsúlyozott negyvennyolc folyamatosan ötvenhat-analógiaként bújt elõ az iszapból. Egyszerûbbnek tûnt – mint ahogy egyszerûbb is volt – magolással, feleltetéssel, versfelmondatással áthidalni a Kisfaludy, Vörösmarty, Petõfi és Arany neveivel, életmûvével fémjelzett reformkort. Ettõl aztán szegény Vörösmarty a maga nehéz, veretes, gyermeki logikával alig követhetõ modorával és stílusával kiesett a pikszisbõl. Arany és Petõfi a könnyebben megjegyezhetõ, dalszerûbb, erkölcsiség és morál dolgában kevésbé katartikus versei mégis kevesebb idõráfordítást igényeltek. Éppen Vörösmarty miatt szánom rá az idõt, kutatom fel a pincében Babits esszékötetét, az Irodalmi problémákat Babits-dobozokban, mert pontosan emlékszem rá, a Vörösmartyról szóló áradozása egyetlen centivel nem hozott közelebb húsz éve, amikor kísérleteztem. Pedig volt tér, ahonnan közelebb. Ezt – ezeket – írja: „Kámeák vagy kis szobrocskák, csodálatosan kemény, tömör, ünnepi és egészen új magyar nyelv bronzából kimintázva és végtelen egyéni – és minden disztikon volta mellett is ismét teljesen modern zene lángja (nem olvasztó láng-e a zene?) olvasztja ezt a nemes bronzot”. Azután azt mondja: „Petõfi nyárspolgár a zseni álarcában, Arany zseni a nyárspolgár álarcában”. Hát nem könnyû Babitsról leoldva visszatérni Vörösmartyhoz. Babits viszonya az irodalomhoz a beteg, bizonytalan földlakóé, aki marsi intelligenciával riasztja el az olvasni kívánó népet tárgyalt szerzõitõl. Az emberhez, aki élt, aki részese a vesztes forradalomnak, aki a forradalmárok szemében kívülálló, Haynau számára üldözendõ forradalmár, Petõfi, aki huszonhárom évvel fiatalabb, ugyanakkor tüzesebb, akit maga Vörösmarty fedez fel, adatja ki elsõ versgyûjteményeit, meg-

tagadja. Jókai, mint mindenben, közelebb lép: „[...] vacsora végével az én bátyám (deli szõke legény) elszavalta szép zengõ szóval Vörösmarty legújabb költeményét, a Szózatot: »Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!« Mint a pünkösdnapi égbõl szálló tüzes nyelvek lángja, úgy hatott az én lelkemre a költõk apjának minden versszaka. Hasztalan igyekezett a hatást gyöngíteni az én keresztapám, öreg Varju János, azzal a gúnyos kérdésével: Ugyan édes öcsém, mutass nekem egy embert, akinek a keble keserûségében megszakadt a honért. Nekem e naptól kezdve ez lett az evangéliumom s késõbb Vörösmarty mûvei az egész szellemvilágom.” Ugyan Jókai sincs extremitás híján, ráadásul fiatalon az öreg, tapasztalt tyúkokat kedveli, vénségére a pelyhes kislibákat, mégis pontosan ismeri a szavakat, amellyel felhívhatja a figyelmet valamire, amit értékesnek gondol. És azt értjük.

D

ecember harmadikán, 1937-ben öngyilkos lesz egy forradalmár költõ, József Attila. Azóta szinte minden forradalmi körülötte, kivéve az epigonokat, bár az epigonok irdatlan tömege kirobbanthatna éppen utcai zavargásokat. Már a születése forradalmi, ha költõrõl van szó. A Mama mosóasszony úri házaknál, a papa román szappanfõzõ. Ez a kombináció ritkán hoz létre maradandó alkotást, és lám. Hetediknek születik, hogy megírhassa a hetedikrõl szóló versét. A szappanfõzõ lelép, õ nevelõszülõkhöz kerül, forradalmian bizonyítva, a Horthy-féle gyermekvédelem hatékonyan mûködik. Öcsödön ráébred az identitás és a magántulajdon viszonyára, a hun Isten ostora Attila nevét lecserélik az Öcsödön földközelibb Pistára. Ezt soha nem bocsátja meg. Forradalminak nevezhetjük azt is, hogy a színpompás egyházi és állami ünnepek ellenére nem veszi észre, hogy ártalmas az egészségre olyan mondatokkal robbantani, mint „se istenem, se hazám”. Lát, amit akar. 25-ben kivágják a szegedi egyetemrõl; mert harmadnapja nem eszik, de nyáron Bécsben jár egyetemre. A következõ szemeszter a Sorbonne-on. Összejön Illyéssel. Nem kimondottan szerencsés ötlet a fiatal és éhes Illyéssel barátkozni. Végül – mi máson – nõn (Kozmutza Flóra) csattannak. Ilyen megesik, mondhatnánk, nem egyértelmûen forradalmi esemény, hogy a nõ választ, és a nõ a megbízható, nyugodt, eszét semmilyen körülmények közt el nem vesztõ, nagy jövõ elõtt álló férfi elõtt görgeti le a bugyit, csakhogy ezt József Attila totális megsemmisülésként könyveli el. Ami így is van. Rendszerint totális megsemmisülés. Nézzünk csak oda, fi-ismerõseink közül hányat lehetne azzal nyugtatni, hogy: „pajtás, abból a férfitömegbõl, akit ma megcsaltak, át-

vertek a nõk, akik mással csináltatták meg a gyerekedet, mással zabáltatják fel a konyhapénzt, világverõ hadsereget lehetne kiállítani”. Nem könnyû általánosságok felõl mérlegelni, ha az embert belezik éppen. Beláthatjuk, bénító. Belátjuk. J. A. mindenesetre megszenvedi. 1930 – forradalmian belép az illegális kommunista pártba, 33-ban már ki is vágják, mint a macskát, hiányzik belõle a pártfegyelem, és ezt az illegálisok nem értik. Hogyan is értenék. Nem hívják meg az 1934-es moszkvai írókongreszszusra, amit igen zokon vesz, de a belépéssel megszerzi a jogot, hogy a proletárköltõ címszó alatt a veres zászlón lengjen 1989-ig. Érdekes – és forradalmi – módon leng komoran zászlón, közben az olvasók megtalálják, olvassák a költõ József Attilát, aki véletlenül sem proletárköltõ.

1

923. december 10-én születik Spanyolországban az a Jorge Semprún, aki A nagy utazással (’65, Európa) megváltoztatja olvasási szokásaimat, egyáltalán fejre állítja a viszonyomat az irodalomhoz. Tizenhárom-tizennégy évesen teljes mellszélességgel a kiszolgáltatottak, az ártatlanok mellett, a szív ugye az ártatlanokért dobban. Fogalmam nem volt, nem is lehetett, hogy ez politika, nem más, és a politikában nincsenek ártatlanok, nincsenek bûnösök, csak szövetségesek és ellenségek. Hosszú évek teltek el, amíg tudatosult, hogy a politika bûnössé vagy ártatlanná tesz, nincs középút, és hogy ki mivé válik a végén, szerencse dolga. Azt is késõbb tudom meg, hogy tizenhat éven át írja A nagy utazást. És persze az is, hogy nem ez az egyetlen kötete, és hogy kommunista író. Nagyon az. Márpedig Franco Spanyolországában ez nem életbiztosítás, viszont kifizetõdõ, lévén a világ kétosztatú. Arról végképp késõn informálódom, hogy 1954-tõl az Spanyol Kommunista Párt KBtagja. Mert ezen eltûnõdtem volna, talán. Nem számít ma már. Persze, nem. Legalább harminc éve nem nyitottam ki Semprúnt. Lehet, kellene éppen. Hat-e úgy, mint a gyerekre hatott. Öröme, mint régen. A nagy utazás megmondhatná, van-e még örömöm az irodalomban. Vagy csak meló, hajnali kelés és görbe hát.

D

ecember 18-án 100 éve született Zelk Zoltán, a varázslatos bohóc, a pártos költõ, aki az ötvenes évek elejére kigyógyul ugyan, de minek. A világ ötvenhat után harminchárom évig nem változik, ezt õ nem éri meg. Zelkrõl a magyar irodalmi életben a legendás Magyar írók Rákosi Mátyásról (1952) címû – Sztálin legjobb tanítványát ünneplõ – gyûjteményes kötet jut eszébe (vagy a Sirály, Zelk börtönévei alatt meghalt felesége szépséges siratója). Aki kimaradt, akit Zelk – az egyébiránt varázslatos figura (és akirõl mostanában a kevesebbnél is kevesebb szót lehet hallani) –, kihagyott, törhette a fejét, hogyan tovább az õ írói-költõi élete, ha az oroszok valóban százötven évre ültek le. Tersánszky – a múlt század másik varázslatos alakja – volt egyedül bátor, hogy olyan paródiát írjon a napi valóságtól elemelt gyûjteménybe, amit a szerkesztõ Zelk rémületében úgy eldugott, hogy azóta se látta senki. Zelk megrémül, hogy õt is felakasztatja Rákosi. Hiába a mérhetetlen szeretet, és a hûség és hála éneke (Sztálinról). „Nagyon sokat voltunk együtt, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem, mert nagyon kedves és rendes ember volt” – mondja Lázár Ervin. Ez így is van. Egymás melletti szobában – õ egyedül – fekszünk a Honvéd kórházban hetvennégyben, amikor ízületeit, egyebeit restaurálják a katonaorvosok, õ pedig írja a Meszelt égbolt alatt címû kötetét. Eltiltva, de le nem szokva a dohányzásról. Jó történet, elmesélem majd egyszer, ahogy a fiatal kiskatona és az öreg költõ bujkálnak a nõvérek elõl.

1

8-án 75 éves a magyar kommunizmus legelnyomottabb írója, Gyurkovics Tibor. Annyira el vagyon nyomva az átkosban, hogy 1961-tõl nem hatszáz, csak harmincnégy kötete jelenik meg. Gyurkovics úgy tesz, mintha balos író volna, de nem, dehogy balos, a szervezeten belülrõl rongálja a hithû balosokat, mint olyan sokan. Ezek a testcselek olyannyira sikeresek, olyannyira megtéveszt minden érintettet, hogy ’82-ben József Attila-díjjal jutalmazzák, de elismerései közt szerepel az IBBY-díj (’85, ezt nem értjük, de belefér, hiszen annyi mindent nem értünk), a Bölöni-díj. A rendszerváltás után aztán díjesõ. Õ az a bátor ember, aki Ballada a rendszerváltásról címmel elhantolja az átkost. „Nagynevû költõnk elsõnek kísérelte megragadni a lehetetlent, felidézni azt az elmúlt ötven, sõt nyolcvan évet, amit Magyarországon »a rendszer«-nek neveztek” – írja a fülszöveg. Valóban ballada. Közben az Írószövetség nagyja. A Mûvészeti Akadémia alelnöke. Az Írókamara társelnöke. Minden szövetségben, amelynek nevében szerepel az ÍRÓ – és ahová befér –, funkcionárius. De nem ezért szeretjük. Gyurkovicsot nem olvasunk. Több ilyen író vagyon a magyar mezõnyben, de Gyurkovicsot nagyon nem. Idõt takarítunk meg ezzel az idõhiányos korban. Ezért szeretjük. De csak ennyiért nem köszöntenénk fel születésnapján. Annak külön oka van, meg kell dolgozni érte. Idõ az is. Gyurkovics az egyetlen felkent irodalmár, aki tevõlegesen részt vett (pszichológusként, fizetésért) a magyar labdarúgás kivégzésében. Kilencvennégyben nem látszott ilyen tisztán, de ma már világos, maga is közremûködött az elképzelhetetlen megvalósulásában, nem nézünk magyar focit. Köszönet érte. Legkevesebb heti 180, de inkább 210 percet nyertünk tisztán. Isten éltesse Gyurkovics Tibort.

A

nyolcvanas évek elején parancsra, Görög Imre költõbarátom parancsára olvastam elõször Rilkét (Lyra mundi). De nem tört át. Akkoriban csak próza és próza. Sokkal késõbb ismertem meg, ekkor Nemes Nagy Ágnes esszéje az Archaikus torzóról parancsnokolt. Két különös, összeérõ élet NNÁ és Rilke. Rilke visszatérített NNÁ-hoz, NNÁ meglódított Rilke felé. 1875. december 4-én születik P rágában Rilke osztrák költõ. A tisztánlátás kedvéért: ebben az évben születik Thomas Mann; a nagy magyar íróanya, az irodalomból totálisan kivert Tormay Cecile (akirõl egyszer, mint kora legolvasottabb bestseller írójáról írni vagy olvasni kellene valami fontosat), de Klebelsberg Kunó is, aki gatyába rázta a máig a klebelsbergi metodika szerint mûködõ honi porosz iskolarendszert. Rilke katonatiszt apja tiszti pályára szánja, de lelép, nem bírja a katonaiskolát. Késõbb jogot, filozófiát és irodalomtörténetet hallgat. Prágából Münchenbe költözik, elcsábítja Lou Andreas-Salomét, Nietzsche orosz szeretõjét. 1899-ben együtt utaznak Oroszországba, ahol Tolsztojnál (is) vendégeskednek. Ettõl kezdve szinte csak klasszikusokkal találkozik a mûvészetek valamennyi ágában. Nem telepszik le, vándorol. Párizsban 1903-tól Rodin személyi titkára. 1914-ig, az elsõ világháború kitöréséig hosszabb külföldi utazásairól Rodinhoz tér vissza. Egy ideig mecénása, Thurn-Taxis hercegnõ baldachinosában is vendégeskedik. A háború kitörése Németországban éri. A háború után Svájcba telepedett át, és 1921-tól a Vallis kantonbeli Muzot románkori vártornyában lakott, remetei magányba visszavonulva. Fehérvérûségben hal meg 1926. december 29-én. 1822–23 évfordulója van: 1823 elsõ napja következik. December 31-én a szlovák asszonyka, a hentesfeleség Hrúz Mária már vajúdik Kiskõrösön. Petrovics Sándor 0 éves. Berzsenyi Dániel 41, Vörösmarty 22. Harminckét éves Széchenyi. Húszegynehány év múlva nagy dolgok következnek, de még nem tudja senki.

ONAGY ZOLTÁN

31

2006. december

25% deficit Folytatás a 2. oldalról Soha semmiben nem lehetünk biztosak, ha diákról van szó. De itt mindenki tudja a dolgát, a Költõ ünnepelteti magát, a közönsége is ünnepel, máris eltûnt a hétköznapiság a mûvészet szentségesen szent nevében. Kukorelly igyekszik, hogy egyszerre legyen bennfentes és outsider, zsigerbõl megy neki. Nem tudni, mi jár a fejében. Izgul-e? Nem tudni, sehol egy árulkodó jel, mindenesetre kifelé figyel, receptorként mûködik benne minden. A lelki szemeit is kinyitja. Figyeli a kolleginát. Zavarja, hogy a kollegina majrézik; megnyugtató gondoskodásról tanúskodik viszont a beszerzett ásványvíz, a törõdés, mindez a szeretet jele, mindketten érzik, hogy közük van máris egymáshoz. Van metakommunikáció, de verbálisan semmi sem mûködik. A tanárnõ annak ürügyén, hogy kávéügyben intézkedik, magára hagyja a Költõt, az Írót. Hû, de ciki, hû, de majrés – mondaná Balázs, az iskola babérozatlan diákköltõje. Be lesznek fagyva a gyerekek, befagyasztották õket. A hibernálás metódusa valamilyen „kilátásba helyezett óvintézkedés” a renitenciát illetõen. Felesleges, mégis elmaradhatatlan. Egyrészt ezért lehet befagyva a tanárnõ is. Õ teremti meg az alaphelyzetet, hogy az illusztris Vendég (mert az író vendég is egyben, s ezért az egész ügy bizonyos protokolláris szabályokat nem mellõzhet) elérje szándékát. De egy magyartanár ne majrézzon! Ne tegye semmilyen körülmények között! Vegyük jelesül, hogy történetesen az író kezdeményez(ne) párbeszédet (olvasta Gombrowicz naplóját), s ha jól bele is tenyerel, akkor örökre! befagyaszthat minden rést, minden átjárót. És a tanárnõ? Megkérdezheti-e akár nõként, akár szakemberként, hogy például miért intellektualizálja a szerelmet az Író Úr, miért gondolja, hogy az Úristen is csinálja, vagy: miért nézi, figyeli (meg elsõnek egy nõn) a melltartót, a TündérVölgy ez és ez oldala stb. Rést kellene ütni a hallgatáson. A költészet és valóság kapcsolata erre a tanú, hogy lehet. De nem lehet hallgatni. Kukorelly mindenesetre érzékenyen szenzorálja a hangulatot. Az irodalom önmagában lehet játék is (igazi meccs!) mind az író, mind a befogadó részérõl. A játék minõségén múlik a végeredmény. A jó író varázsló. Az történik kívül, ami belülrõl fakad. Sikerült. Úgy 75% körül mozog a kielégültségi index, talán ennél lényegesen jobb is. Ezt csak a diák vagy az író tudná elmondani. (Nichts ist vollkommen, semmi sem tökéletes). A kiscsávók nem rohannak el az óra végén, mint ahogy azt minden más normális esetben teszik. Nem mennek el. Dehogy. Nem akarják, hogy csak úgy vége szakadjon ennek a majdnem legjobb állapotnak. Tartósítani, legalábbis kihúzni szeretnék. Barátságukba akarják fogadni az írót, ezt a szeretni való embert, aki megérintette lelkük azon részeit is, ahova nem engednek be csak úgy, egykönnyen bárki embert. Ezért meghívják az Írót a kiskocsmába, hogy a hiányzó 25% lelki és egyéb deficitet törlessze le ott. Az író nem áll kötélnek. Most mit. Jönnek a kiscsávók ezzel az igénnyel. Egyáltalán: hogy vették észre a 25%-ot. Fel sem nõttek még, csak arra a 45 percre, de azoknak a perceknek (örökre?!) vége, s ezt a végzetszerûséget kellene tudomásul venni mindkét oldalon. Meg azt, hogy folytatódik a hétköznap a hat lépés távolsággal, a varázs helyett a kijózanodással. Megérte? Meg. Még akkor is, ha nem lehet borba fojtani az egész deficitet. Majd talán, ha felnõnek... Addig is menjenek át az utca másik oldalára, és ne köszönjenek. Ellenkezõ esetben az történhetne (persze, szokatlansága miatt így is kellõképpen generálni, felturbózni kellene az

ügyet), hogy Kukorelly megjelenne a kommersz újságok címlapján. A vezércikk élén: Kukorelly kiscsávókkal kiskocsmázott. Rekonstruált fotók, elõnyös beállítás stb. Mindenki Kukorelly-mûveket keres(ne)... Reklámot az írónak, reklámot a kultúrának! Nem kell, ily módon nem. A kiscsávók elfelejtik Kukorellyt, bájt-agyuk villózik, reklám után kiált. Az író viszont nem verte ki a fejébõl egykönnyen a kiscsávókat (a cikke a tanú erre). Aki ismeri õket, adja át nekik az író tétova üzenetét: „Ne gondolják, hogy õket aztán nem, ilyeneket ne gondoljanak”. (Köszönjenek, olvassanak... Írjanak is, jót tesz az önkifejezésnek, ledolgozhatják vele a „kreativitás iránti olthatatlan sóvárgást”, de a végeredményt ne adják át feltétlenül Orbán János Dénesnek.) Márpedig népszerûsíteni, reklámozni kell(ene) az írót? Kevés ehhez az író-olvasó találkozó, a rendhagyó irodalomóra. A média pedig kommersz mûfajba burkolózik; így egyszerûbb, így kifizetõdõbb. Nem preferál, nem nivellál. A gyerekek maradnak. Kreatív együttgondolkodásra volna szükség, noha a létszám, a szellemi igény, érdeklõdés, affinitás meg a többi fontos tényezõ miatt egyre ritkábban jutni el arra a katartikus szintre, melyet Kukorelly pedzegetett a majdnem legjobb ürügyén. Dreff vetette fel, hogy nincs különválasztható irodalom- és nyelvtantanítás. Tovább megyek: a tantárgyakat sem lenne szabad külön-külön tanítani. (Erre viszont csak az ókorban lehetett bevett szisztéma.) A tanári szabadságról meg nem lehet mostanság hallani sem. A direktíva szemiotika nyelvtani tananyag, és mit sem számít, ha az irodalomórán manifesztálódik. Pedig ott kap teret. Ezt valóban nem tudhatja egy testnevelõ. A hangsúly áttevõdik az okosságtól, bölcsességtõl az okoskodás felé. Igenis, ez nagyon felkavaró! És meddig terjed a tanári döntési szabadság? Tanácsos nem kipróbálni. Diszkreditált ember lehet a renitens a takarító személyzet elõtt is. Kérdezzétek meg Dreff Jánost! Azt fogja mondani: Legnehezebb órát tartani. Adott az író (alkotó), másrészt a befogadó, a képességének a maximumával. Ebben a kontaktusban, miliõben, ha úgy tetszik nexusban, hol van a magyartanár helye? Örkény sem írta le. Nem vállalkozott rá. Éppen ezt, a legfontosabbat hanyagolta el, pedig ezen perdül a kocka. Mettõl meddig képviselheti a magyartanár az írót? Hogyan lehet 100%-ra járatni egy-egy irodalomórát? Szükséges tudni, rájönni, minél elõbb, annál jobb, mert (a deficit miatt is) lekurvaanyázhatják az embert. A diák – tudjuk – még õszinte ember. Hetek, olykor hónapok megfeszített munkájába kerülhet (ingyért, természetesen) egy csúcsra futtatás, érzelmileg természetesen. A tanrend nem kalkulálja be az érzelmeket, ezért díjban sem fejezõdik ki, természetesen. Aztán kérdés az is, hogy valóban végsõ posztulátum a szövegközpontú mûelemzés? S mennyi ebbõl az intertextuális lehetõség, mert pillanatnyilag középszinten radikálisan közelít a nullához. Profán, de nem elhanyagolható dilemma. Elõfordul, hogy odajön a diák (14 éves), s suttogó hangon tudomásra hozza, hogy diszlexiás. Õ mondja (sokféle a szubkultúra), a többi hallgat. Nem középiskolás fokon kell befogadóvá (mûélvezõvé) formálni ezt a diákot, sõt, ha érettségizni akar (akar!), fel kell rá készíteni, de felvételizni is akar, remélhetõen nem irodalomból, nem biztos, még nem dõlt el. Pörög a kocka, még semmi nem dõlt el, még a távirányítóról a bájtgyereket át lehetne irányítani egy-egy jó könyvhöz, de minek olvassa el, amikor másfél oldalas prózában ismerheti meg az adott drámát. Marad a cselekményközpontúság, miért akarjon a felszínességen túljutni, az irodalom egyébként sem kifizetõdõ, õ aztán nem felejtette el, az egyik írót virággal

Irodalmi Jelen Kft. és az Occident Média Kft.

Kiadja az

Igazgató: Szõke L. Mária

Szerkesztõség és kiadó: 1081 Budapest, Rákóczi út 59. 3/5 310085 Arad, Eminescu utca 55–57. szám, tel.: 0040/257/280-751, 0040/257/280-596 (fax), http://www.irodalmijelen.hu, [email protected]. ISSN: 1584-6288 Elõfizetés hat hónapra: 2490 Ft/ 20 lej/ 10 € + kézbesítési díj egy évre: 4980 Ft/ 36 lej/ 20 € + kézbesítési díj

kellett várni az állomáson, az irodalmi ismeret meg is rekedhet hát ezen a szinten, érti a filmsorozatot, ezért kompetenciát és felhatalmazást érez, hogy bármikor, bármelyik perspektívából beleszóljon a „szellem dolgába”; hogy megalapozottan aposztrofáljam Dreff János kollegámat, sõt, azonnal ide kívánkozik a szlogen is: az irodalomhoz mindenki ért. Hiába ágaskodik a kollega tudata, a mundér becsülete csaknem oda, a kollegák miatt, akik néhány tál lencsét elõbbre valónak tartanak, meg „akiknek a tekintete még álmában sem karcolta soha” egy-egy arra érdemes „könyvnek még csak a gerincét sem”, meg akik tét nélkül is majréznak. (A sor ezzel nem zárult le.) A kommersz irodalommal hadakozni nehéz. A legnehezebb. Kikívánkozik az eset, amikor József Attila-estre (délután lett volna) diákokat toboroztunk. A belépti díj két kóla ára, cserébe egy jeles színészünk (középkorú, kiforrott talentum, ennek ellenére a diákok még soha nem hallottak róla) interpretálta volna versben, dalban, gitárral a Költõt. Hiábavalóság miatt extra jutalom járt volna érdemjegyben kifejezve az estre vállalkozó diáknak. Az ezer diák közül hét (fatális szám) diákot szorítottunk rá a két középiskolából. Hozzájuk csatlakozott volna 17 felnõtt (többnyire nyugdíjasok). Az est elmaradt, és ezek a diákok sohasem fogják megtudni, mit mulasztottak. Nem kellett éveket várni, amikor is felajánlkozott egy kassai színész. Ha már a diák nem megy a kultúrához elv mozgathatta a szándékot. Rendhagyó irodalomórát kért, József Attilával és sok diákkal. Három osztály szorongott a nagyelõadóban. A mûvész tudta a dolgát, nem „egész népemet” ügy volt a tét, annyit mutatott meg József Attilából, amennyivel egy diák azonosul. A végén a diákok odamentek hozzá, és nem akarták csak úgy, minden átmenet nélkül elengedni. Identitásukat elvesztették a dolgok, a helyzetek, az érzelmek. Harmadnapja nem evett, most nagykanállal ehet a mûvész úr. Meleg szavakkal invitálták egy baráti ebédre. Nem. Hatalmas merítés lehetett volna pedig, kár. József Attila érettségi tétel. Thomas Mann már nem tétel. Tananyag, de nem tétel. Igaz, választható, de akkor Kafka marad ki. Rossz a szisztéma? Szilágyi Andor, Szenti Ernõ érettségi tétel a regionális irodalom tételkötelezettsége miatt. Dosztojevszkij nem az, nem is volt. Tolsztoj is elmaradhat, igaz, választható. A legnagyobbaknak kell idõt szorítani a szoros tanrendben. Kellene. Végre most elõírásszerûen is kell egy élõ magyar író. A húsz tétel között egyetlenegy élõ magyar írónak már van helye. Örüljünk neki, korábban holt költõkkel foglalkoztunk. A holt költõt zárványként védik mûvei, de ki legyen az élõ költõ, író. Ki az a magyar író, akinek a mûve holtbiztosan maradandó lesz, aki egyetemes gondolatokat, esztétikai értéket közvetít mûveiben, akit jó olvasni is, akár kötelezõ, akár nem. Szükség van a párbeszédre. Az olvasó és az író egymásra van utalva. Szimbiózis? Az. Most mi. Jövök én is ezzel. Nem jövök. Itt ülök a befõttesüveg (Dreffnek legalább megadatott a palack) kiúttalan alján, mint Ibsen skorpiója, akinek az író idõnként egyegy almát dobott be, hogy az a felgyülemlett méregtõl megszabadulhasson. Kitapintható az üveg fala, láthatatlanul is folyamatosan a helyén van. Véd és szeparál. A skorpió viszont mindahányszor ráveti magát az almára. Camus-vel ellentétben már nem drukkolok, hogy az üveg fatális módon felboruljon. De az alma fontos dolog ebben a szimbiózisban.

BÁTORLIGETI MÁRIA

Szerkesztõség: 1062 Budapest, Bajza u. 18. Tel./Fax.: 342-8768, 413-6672, 413-6673 Postacím: 1406 Budapest, Pf. 15. E-mail-cím: [email protected] Honlap: www.magyarnaplo.hu A Magyar Napló decemberi számának tartalmából „Átsétálni a megértés kapuján” – Karátson Gáborral Erõs Kinga beszélget (Nyitott Mûhely). Kodolányi Gyula esszéje a Balaton-felvidékrõl Báró László és Csender L evente novellái Kalász Márton, Kiss Benedek versei Túlélni a szigeten – kortárs ír irodalom (Zsille Gábor összeállítása)

HIRDESSEN az

-ben

Megrendeléseket a kiadó címén veszünk fel. 1081 Budapest, Rákóczi út 59. 3/5; Irodalmi Jelen Kft. 310085 Arad, Eminescu utca 55–57. szám, e-mail: [email protected], tel.: 0040/257/280-751, fax: 0040/257/280-596, Occident Média Kft.

Novellapályázat – képregény forgatókönyvírói pályázat A Roham fantasztikus magazin pályázatot hirdet novella és képregény forgatókönyv kategóriákban hivatásos és amatõr írók részére. Pályázni fantasztikummal operáló alkotásokkal lehet. Mottó: „Mesét, szimbólumokat teremteni és jelképeket megfejteni – túl látni valamiképpen azon, ami elõttünk van.” Novellapályázat Téma A pályázatra elsõsorban az ezredforduló hazai realitásaira reagáló, illetve abból kiinduló fantasztikus mûveket várunk max. 50 000 karakter terjedelemben (szóközökkel). Egy szerzõ több mûvel is pályázhat. Az elkészült pályamunkákat a [email protected] e-mail címre várjuk. A pályamunkák beküldési határideje: 2007. január 15. Eredményhirdetés: 2007. február 15. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Díjazás I. helyezett: 150 000 Ft + megjelenés a Roham magazinban.

II. helyezett: 100 000 Ft + megjelenés a Roham magazinban. III. helyezett: 50 000 Ft + megjelenés a Roham magazinban. Képregény forgatókönyvírói pályázat Téma A pályázatra elsõsorban az ezredforduló hazai realitásaira reagáló, illetve abból kiinduló fantasztikus mûvek forgatókönyveit várjuk max. 10 oldal terjedelemben. Egy szerzõ több mûvel is pályázhat. Az elkészült pályamunkákat a [email protected] e-mail címre várjuk. A pályamunkák leadási határideje: 2007. január 15. Eredményhirdetés: 2007. február 15. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Díjazás I. helyezett: 50 000 Ft + megjelenés a Roham magazinban. II. helyezett: 40 000 Ft + megjelenés a Roham magazinban. III. helyezett: 30 000 Ft + megjelenés a Roham magazinban.

Az Irodalmi Jelen honlapján Ön nem csupán a lap tartalmával ismerkedhet meg, de olyan anyagokat is olvashat, melyek a lapban nem jelennek meg.

www.irodalmijelen.hu Kattintson rá: ÉRDEMES!

Munkatársak: Böszörményi Zoltán fõszerkesztõ, Orbán János Dénes (Vers), Pongrácz P. Mária (Próza), Elek Tibor (Kritika), Karácsonyi Zsolt (Film, Színház), Irházi János (Interjú), Méhes György, Szõcs Géza, Kukorelly Endre (Fõmunkatársak). Olvasószerkesztõ: Gáll Attila, Jámbor Gyula; Lapszerkesztõ: Bege Magdolna Magyarországon elõfizethetnek, illetve információt kérhetnek a következõ telefonszámon: 0036-1 3033443, vagy a [email protected] e-mail címen. Megrendelhetõ Romániában a következõ postai katalógusszámok szerint: Temesvári Regionális Postaigazgatóság – 13215; Kolozsvári Regionális Postaigazgatóság – 14128; Brassói Regionális Postaigazgatóság – 1 hónapra: 15034, 6 hónapra: 215034, 1 évre: 315034. Anyagaink utánközlése csak a forrás megjelölésével. Eddig nem közölt írásokat fogadunk csak el. Hirdetéseket a kiadó címén veszünk fel.

32

2006. december

Az Irodalmi Jelen 8100 méteren

T

örök Zsolt megmászta a Himaláját, és ha az elõzõleg kitûzött célt nem is érte el, mégis õ az elsõ aradi, aki feljutott 8000 méter magasságba. A ’73-as születésû hegymászó a világ hatodik legmagasabb csúcsaként számon tartott Cho-Oyu (8201) csúcsra akart feljutni, de tüdeje 8150 méterrõl visszafordította. Ez a különbség a laikusok számára kevésnek tûnhet, de a mintegy 4 órás hátralévõ út Zsoltnak az életébe került volna. (Bõvebben: www.irodalmijelen.hu)

n DECEMBER 4-IG látható az Aranytíz Mûvelõdési Központ (1051 Bp., Arany János u. 10.) Dési Galériájában F. Merényi Ágnes Emlék-képek címû kiállítása Faludy György verseihez készített fotóillusztrációiból. E kiállítással a 96 éves korában elhunyt Faludy Györgyre emlékeznek. n A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG VÁLASZTMÁNYÁNAK október 16-i, illetve egy héttel ezt követõen közzétett nyilatkozatának elfogadása óta – elõbbiben a miniszterelnök, a kormány és a koalíciós pártok „hazug szavait és tetteit” ítélte el a testület, míg az utóbbiban az október 23-ai rendõri fellépés ellen tiltakozott –, nyolcan: Baranyi Ferenc, Fodor Géza, Litauszky István, Molnár Géza, Radics V iktória, Sumonyi Zoltán, Tótfalusi István és Vitányi Iván kiléptek a szövetségbõl. A kilépõk egy része az említett nyilatkozatokra hivatkozva hozta meg a döntését, míg mások nem indokolták a kilépésüket. n BARTIS ATTILA, GARACZI LÁSZLÓ, HÁY JÁNOS ÉS KUKORELLY ENDRE voltak a vendégei a november 15–17. között zajlott Észtországi Magyar Irodalmi Napoknak. A rendezvények ideje alatt az észt közszolgálati rádió naponta kétszer félórában sugározta a magyar írók mûveit. n A MAROSVÁSÁRHELYI KÖNYVVÁSÁR nyomdailag legesztétikusabb könyveinek járó Szép Könyv – 2006 elsõ díját a kolozsvári Komp Press – Korunk Könyvkiadó kapta a Buday György és Kolozsvár címû kötetéért. A második díj a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó – Szabó András A bõfény forrása – Zsögödi Nagy Imre mûvészalbumáé lett, amelyet a festõ halálának 30. évfordulójára adtak ki.

n HUSZONKÉT ÉVVEL A MEGJELENÉSE UTÁN elsõ ízben olvasható cseh nyelven Milan Kundera világsikerû könyve, A lét elviselhetetlen könnyûsége. A regény elsõ ízben franciául jelent meg, ráadásul Kundera rendre átírta a regény részleteit, ezért bizonyos részeket most vissza kell fordítani franciából cseh nyelvre. n MEGJELENT AZ ÚJ KÖNYVPIAC Téli Könyvvásár 2006 címû ingyenes könyvajánló katalógusa. n A NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM bizottságának ülésén döntés született arról, hogy a szervezet 16 szakmai kollégiuma (a szakágankénti külön pályázati források intézményrendszere) összesen mintegy 5,7 milliárd forintot kínál fel kulturális célú rendezvényekre. n MEGJELENT AZ AKADÉMIA NAGYSZÓTÁRÁNAK elsõ kötete. A most elkészült „A” betûs elsõ kötet anyaggyûjtése száz éve kezdõdött, így olyan régies szavak is bekerültek a szótárba, mint az ádámalma, az ácsplajbász vagy abrakbabó. n AZ ELLE IRODALMI KÜLÖNDÍJÁT a Képek és tények Márai Sándor életérõl címû könyv, míg a Petõfi Rádió eMeRTon-díját Ferenczi György, a Hangzó Helikon-sorozatban megjelent Petõfi-kötet elõadója kapta. n MÓRA FERENC EDDIG ISMERETLEN, tudománytörténeti szempontból fontos levele került a szegedi múzeum gyûjteményébe. A kétoldalas levél a csókai ásatásokról szól. Ez az akkoriban igen hosszúnak számító – hét esztendeig tartó – feltárás azért jelentõs, mert a területen igen értékes új-kõkori leleteket találtak. n A MA GYAR MÛFORDÍTÓK EGYESÜLETE (MEGY) megbízásából elkészült a mûfordítók szerzõdéskötését segítõ két dokumentum. Az úgynevezett szerzõdéstükör részletes jogi magyarázatot ad a mûfordítónak arra vonatkozóan, mire és miért figyeljen oda szerzõdéskötéskor, a szerzõdésminta pedig egy lehetséges szerzõdés valamennyi pontját tartalmazza áttekinthetõ, világos szerkezetben. n A NÉMET–BOLGÁR író, Ilija Trojanow veheti át a Porosz Tengerkereskedelmi Alapítvány díját 2007 elején a polgármestertõl, Klaus Wowereittõl. A kitüntetés értéke 30 000 euró. n A SZÉPÍRÓK TÁRSASÁGA egy õsrégi mûfajnak, az antológiának szentelte idei õszi találkozóját a Petõfi Irodalmi Múzeumban. Felolvasásai és beszélgetései sorában bõven volt a fentbõl és a lentbõl, de legfõképp a múltból. nGERGELY ÁGNES KOSSUTH-DÍJAS költõ kapta a Radnóti Miklós költészeti biennále költõi életmûdíját. A díjátadó ünnepi esten Gergely Ágnes alkotói munkásságát Lator László Kossuth-díjas költõ, a kuratórium elnöke méltatta. nKILENC KIADÓ megalakította a hangoskönyvkiadók egyesületét, hogy népszerûsítse a mûfajt és védje a kilenc tagkiadónak az érdekeit. n JELENLEG MÉG NYOMDAI ELÕKÉSZÍTÉS ALATT áll, de várhatóan 2007. elsõ felében, bõrkötésben, idõálló papír felhasználásával megjelenik az 1591-ben készült Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása, a General Document Line Kiadó gondozásában. n AZ ERDÉL YI MAGYAR KIADÓK képviselõi csalódottak a magyarországi közalapítványok megszûntetése miatt és aggódva várják az új támogatási rendszert. n AZ INTERJÚIT UGYANCSAK SZÛKEN MÉRÕ Jonathan Littell, aki idén elnyerte a legrangosabb francia irodalmi trófeának számító Goncourt-díjat, a párizsi L e Monde-nak nyilatkozva kifejtette: „idõ és távolság” kell annak megértéséhez, miért aratott oly nagy sikert egy volt SS-tiszt elsõ személyben elmondott vallomásaként megírt Les bienveillantes (A jószándékúak) címû könyve. (Forrás: Új Könyvpiac, litera.hu, kultúra.hu, hírügynökségek)

Balázs Attila – 1955-ben született Újvidéken, újságíró, író. Legutóbbi kötete: Világsarok non-stop (2006). Bányai János – 1939-ben született Szabadkán, tanszékvezetõ és felelõs szerkesztõje a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék kiadványainak. Legutóbbi kötete: A védett vesztes (2006). Bedecs L ászló – 1974-ben született Budapesten, az MTA könyvtárának munkatársa. Legutóbbi kötete: Beszélni nehéz – Tanulmányok Tandori Dezsõ költészetérõl (2006). Bene Zoltán – 1973-ban született Kecskeméten, mûvelõdésszervezõ, könyvtáros. Legutóbbi kötete: Legendák helyett (2006). Bogdán L ászló – 1948-ban született Sepsiszentgyörgyön, író, költõ, újságíró, a Háromszék fõmunkatársa. Legutóbbi kötete: Démon nõi alakot ölt (2006). Bonczidai Éva – 1985-ben született Szilágyballán, a BBTE színháztudományi karának harmadéves hallgatója. Boros Norbert – 1983-ban született Mátészalkán, egyetemista, gyakorló újságíró. Ekler Andrea – 1971-ben született Budapesten. Kritikus, etnográfus, a Magyar Napló szerkesztõje. Kötete: Létra az örökléthez (2004). G. István László – 1972-ben született Budapesten, költõ, esszéíró, tanár. Legutóbbi kötete: Amíg alszom, vigyázz magadra (2006). Harcos Bálint – 1976-ban született Budapesten, költõ, író. Kötete: Harcos Bálint Összes (2002). Jánosi András – 1960-ban született Székelyudvarhelyen, költõ, író. Jászay Tamás – 1978-ban született Szegeden, színikritikus. Jónás Tamás – 1973-ban született Ózdon, író. L egutóbbi kötete: Kiszámítható józanság (2006). Kiss László – 1976-ban született Gyulán, tanár. Kötete: Szindbád nem haza megy (2003). Kolozsi Orsolya – 1980-ban született Budapesten. A Szegedi Egyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékének PhDhallgatója. Koncz Tamás – 1982-ben született Marosvásárhelyen, kritikus, a Károli Gáspár Református Egyetem negyedéves magyar szakos hallgatója. Kozár Alexandra – 1974-ben született Budapesten, újságíró, szerkesztõ. Kõrösi Zoltán – 1962-ben született Budapesten, író, szerkesztõ. Legutóbbi kötete: Milyen egy nõi mell? (2006). Kutszegi Csaba – 1957-ben született, a Színház folyóirat táncrovat szerkesztõje. László Noémi – 1973-ban született Kolozsváron, költõ. Legutóbbi kötete: Százegy (2004). Onagy Zoltán – 1952-ben született Budapesten, író, szerkesztõ. Legutóbbi kötete: Sötétkapu (2006). Orcsik Roland – 1975-ben született Becsen, költõ, fordító, a Foszszília folyóirat szerkesztõje. Kötete: Rozsdamaró (2002). Pollágh Péter – 1979-ben született, költõ, író, kritikus. Legutóbbi kötete: Fogalom (2005). Rácz Gergely – 1976-ban született Pécsett, jelenleg Torontóban él, a Kanadai Magyar Televíziónál bemondó, riporter és programkoordinátori funkciókat lát el. Sáfrány Attila – 1969-ben született a vajdasági Kishegyesen, író, költõ. Sárközi Mátyás – 1937-ben született Budapesten. L ondonban negyven éven át volt a BBC magyar adásának munkatársa, író, 1956 óta él Angliában. Legutóbbi kötete: A Király utcán végestelen végig (2006). Simon Edina – 1978-ban született Nagyatádon, kritikus. Solymosi Bálint – 1959-ben született Kunszentmártonon, nyomdász, újságíró. Legutóbbi kötete: Detonáta (2000). Tarján Tamás – 1949-ben született Budapesten, kritikus, József Attila-díjas irodalomtörténész, esszéista. Legutóbbi kötete: Esti Szindbád (2005). Tábor Ádám – 1947-ben született Budapesten, költõ, esszéíró, kritikus, szerkesztõ. Legutóbbi kötete: A váratlan kultúra (1997),