No title

h

f ^\

'/.

^feNyomt.kutasil.Debreczenben.

BÍ fii

Lelepi'eztetettDGbreczenben1871 October11

m-^y^-i^M

FC^

-n

'.-.íL

.^3

r

r:

Csokoxai-Emléxy

SZERKESZTI

^

A

A1

S

KiAOJA

lA

A R

S Z L O.

t

I

I)EHK1«:CZENBEN. 10-

CsÁTHY f<ÁROLY

*)

GAZD. AKAD KÖNYVÁRUSNÁL.

1H71. ^y ^

V

'*

/^

Debreczen, 1871. Nyomátotra város könjTmyomdájában.

t

I

CSOKOXi.I-lKlÍlf.

i

^^^

-

..^

.

^_4j^'

:

I

^

(képpel

ok. sok

id

Mihály

limit el inár.

iiii('ita

láiiíilelkii

)

költnk, Deltioczeu

liüszkeséiíe,

Csokonai Vitéz

örök álmát.

a sirlian aluszsza

— hova

csak odajutott.

is

EMLEKSZOBRAROL.

VITÉZ MIHÁLY

P SOKONAI

a pornak vissza kell térnie.

Született, küzdött, dalolt és meghalt.

A

por

Ám

—

porrá ln.

hadd legyen porsátora

a földé, joga

van hozzá,

—

de

szeliciiii't

inni

meg

emésztheti

enyészet.

E És

szellem

él.

örökké

Csokonait

nem

világol.

már

e szellem most

a miénk: Dehreizené, a hazáé, a nemzeté.

a kegyelet

halliatatlunitja

maga

;

maga

szerezte örökzöld liahérát; 6

tette feledhetetlenné emlékét.

Nem

márványoszlop

czifrázott ércztömeg.

,

nem aranybetük vetnek

fényt ö reá

;

k

mert hiszen a hideg

nagyon türelmes és békén hirdet erényt, dicsséget

ott

is.

,

a

fel-

iiova a megvesz-

tegetett kéz a hazugságnak emelt czégért benne.

Csokonai emlék.szobrának alapját önnön érdeme veté meg kegyelete épitett tovább

s

a hódolat emelt

dalra,

hanem

áll

a költ,

de az érezkebel

azért arczvonásaira a

melyet aztán a késbbi ivadék

tel.

Most egy nemzet fon dicskoszorut endékszobra íme elttünk

,

mvész

köré.

nem dobog,

az egykor szzatos ajk

keze ehivarázsolá azt a szellemet

.

nem

,

nyílik

melytol mintegy

életre látszik kelni a hideg értzala k.

Hajadon fvel

áll,

dúsan megtermett

szltke

mellett. Arcza, tekintete a költés iiiletett

lanatábau van eltüntetve; deli alakját magyar öltöny

fedi, vállaircil

b

köpeny omlik

jiil-

alá; balját

lanton pihenteti, migjolibját felemelve tailja. mintha kezével kigondolt eszméjét akarná megragadni.

Megtestesítve van tehát valahára az eszme, mit Debreezeii város lelkes közönsége oly rég kiváut foganatositni.

Csokonai szobra immár felemelve, több mint negyedszázados készüldés után Igen, több mint negyedszázados

ezimü folyóiratban nyomaira lelhetni teliije indított

meg

oly ezélliól.

hogy Csokonainak nccsak Is

sírja jelöltessék

.

meg emlékkel, hanem

emeljen nagyobijszerü oszlopot számára a kegyelet.

többi közt ide vonatkozólag, a fentebb jelzett folyóiratban ezeket olvashatni

CSOKONAI EKLEKT

.

készüldés után, mer* már az IbSü-diki „Ilonmüvész" azon mozgalomnak, melyet az elhunyt költn néhány tisz-

érdemelnek elismeréséül bent a városban

A

I

-

f

-

2

f

n e m c s a k a távolié v o e e o in ae költ tisztelt porainak sirját, márvány a az gán\ liaii luntatandja t meleg kebellel keresnek, hanem a város k ö z e p é n. a r e n a g y e m p o m s iskola közötti téren is szive légül ve fogja szemlélhetni minden széplelk hazafi szeretett költjének emlékoszlopát; stb." E soruk akkori közzététele után sok, sok ián telt el és Csokonai Vitéz Mihálynak mégsem li

a a

kö

z

kiV

áll a

t

teljesül

t

ii il.

t

iii

i

liideíí

t

f.

1

j,

íj

í

emelt szobrot a buzgó igyekezet.

Azonban az 18G 1-dik évben kedvez

Ez évben

alakult

meg

a debreczeni

készül eszme.

fordulatot vett a kialudni

„Emlékkert-társulat",

és peilig

egyebek közt oly

czélból, hogy elvégre a Csokonai-szobor ügye necsak tervben vesztegeljen, hanem valósággal

érje

meg

E

is

az annjiak által óhajtott eredményt.

legelbb

tái-sulat

is

a nagytemplom és a fiskola közötti disztelen és szabálytalan tér

átalakítását, kicsiuositását vette figvelme alá: ez intézkedésénél az levén irányadója, s az irodalom körül kitüntetett

nagy férfiainknak

Csokonainak

(igy

számára, oly diszes kertté varázsoltassék azon hely, hogy az

is)

hogy a haza

majdan emelcndíi szobrai

élk örömmel

keressék

fel

a nagj-

halottalaiak idvel ott csoportositandó emlékeit.

A

munka

haladt s évek miütával az

.

Emlékkert-társulat "

s a

közönség együttes áldozat-

készsége, emberi ügyes szorgalom és a természet újjáteremt ereje folytán, csinos kert terüle

a hit

s a

tudomány számára emelt két hatalmas épület

Bár feladatunkhoz nem

tleg

tartozik, de a debreczeni

nem

felhozzuk, hogv* czimét jogosan viseli, mert

fejtett Idnagv" erélyt.

— hanem —

Emlékkert-társulat" (Ucséretére közbeve-

pusztán a Csokonai-szobor létesítése körül

a .Honvéd-emlék" felállítása, mely a kétfelé szakadó emlékkertnek

és a nagycserei

nyugoti részében látható.

,.

el

között.

erdben

az 1849. aug. 2-kán elesett honvéd s álta-

lában a szabadságharcz hseinek emlékére emelt márványoszlop, szinte e derék társulat érdeme.

Midn már

a kert teljes díszében virult, és

— ujabb

pénz jelentékeny összegre gylt.

Az

„

midn már

a

lépés tétetett a czél

Emlékkert-társulat " Izsó Miklóst

kitn

Csokonai szobra alapjára begyült felé.

hazai szobrászunkat megbízta, hogj' Csoko-

nairól mintázatot készítsen.

Izsó el

A

is

minta .kicsiben"

Most már

szer

jeles

— ugy

mvészünk

felfogásra mint kivitelre nézve, mindenkit meglepett.

remeklését a felemelt szobor

került ki

s

ára

,

mely 900 vámmázsa sulylyal

5500

osztr. forint volt.

az emlék költsége meghaladja a 15.000

A meglep

szép

m

É

s e

nagy-

A

bir.

jelzett s

f(jrintot.

4500

bajor forintért.

"NVassenburger bécsi kfaragó

mhelyébl

egyéb meg nem nevezett kiadásokkal együtt

A

szobor magassága talapzattal együtt 21 láb.

az „Emlékkert" keleti felében díszeleg, a talapzaton e felirattal:

„CSOKOXAl. 1773—1805."

í

I

„nagyban" hirdeti

az érczszobor ^lünchenben, a királyi (intdében készült

Talapzata

íj

—

alkotás ujabb ehsmerést csatol teremtje hirnevéhez.

Maga

(

készítette.

Fennáll tehát immár Csokonai Vitéz ^lihály élettelen alakja halhatatlanságról beszél.

.

de szelleme körülöleli s a <Í

?

!:

m-^-' ^5%-

^

3

A Z ELS

NÓI

-

LAP HAZÁNKBAN ES CSOKONAI.

IliUHALOMTUKTENETl ES SZÉPÉSZETI

^i

111'

E

^y láng

isiiiiiiié

né])

;i

viuliefíéiiyes

Skóczia népének költi

líAJZ.

lelkiik'tét

jryönyörü rcíiéinek egyike azt tartja, liouy a

nagyjainak

Ikui

siiiialinait

égó

jelöli.

Mulandóság

és itröklét

Eiiiurlad a földi l)iiruk.

ha a legnagyobh

szelleiiiéiiek

liouti

csak az isteni szikra, mely keblét áthevitette. csak ez

örök híniiiának

féiiyi'xel

vult is lumloziija

az életiten.

marad

szüntelen, csak ez

viláiíol

fent.

a/

ragyogva be a kegyeletes emléket

Szolgáltassunk tái)atiyagot ez igénytelen irtidalumtörtéiieti és szépészeti rajzzal azon szent

mely irodalmunk

láii-iiiak,

oi-szágosaii kegyelt büszkesége.

fölött ég.

Hogy rajzomba

lielekezdhessek. alapra van szükség:

Csoknnai Vitéz Mihály

—

emléke

ez alapot pedig ünnepelt költnk-

nek következ sorai képezik ,Ha kérditek tlem

Én

:

mi szép? azt felelem:*)

a szépet s rútat olyformán képzelem,

Hogy szép mindaz, a mi ö benne

A

A

niejí nincs,

láttatik,

az rútnak mondatik.'-

szépnek érzetét az emberi lélekkel együtt fuvalta

nak örök kútforrása, a

A

mi benne

világ- és

a lialaii(l(i testbe a széjinek. jó- s igaz-

emberalkutó istenség.

szép ezen érzetének iiyumait

.

nyilatkozatának kiselili-nagyolili mértékét föltaláljuk a

rég- és közelmúltban élt népek s nemzetek gondolkozásmódjábaii. mvészetében, irodalmában.

A

szép érzetének sugara ihlette Hoiiier. Dávid.

\'irgil

múzsáját, nemkülönlien a Nielielun-

gen-dal ismeretlen szerzjét, valamint a Dante. Milton, és sok más jeles

A

szép éivete

A

szép érzete ragyog

sztilal

meg le

l'erikles.

Zeiixis

Demosthenes

s

Cicero

láiigob'i

szlfürtös tiának vonásaind

,

lantjait.

ékesszéilásának erejében. l'arrhasius

függönyérl

s

Raphael madonnáiról.

Orpheus lantjának bvös zengzetére útra

kel a

lomha szirtek lába

futó folyam, megnyílik a virág zárt keble, leriad a csillag a

mennyég

,

szaladásábaii megáll a

boltozatáról s futtában ki-

alszik.

Á2. élénk,

*)

eleven kéiizelmu görögidi felhevült sziv- és lélekkel

Csokonai legels költeményeinek egyike az „Uránia'-

III.

évnegyedének

iitillaiiizaiiak

21 l-dik s

következ

a

lapjain

tlieatruiii

.A szépek

szépe" czimmel.

'V

üf

-

n iivilt ])iirtal('j;iii s

a Iciíelsíikhöz.

mát

maga után, mint

,

azt

Vessünk egy

szükehb korlátok közé

anyagelv

fiiti)

iiillantást

keblekbl. Olaszhonra, a való mvészi szépnek e sok tekintetben igazán

hatalmas iMátyásunk koi'táisa. Medici

uralmuk

midn

is

így a szépnek érzete, de

jí

Kozmo

s

egyik viruló tartományában igazságos, müveit

Lorenzo

kelendség-

nem

s

ennek nyilvánulása

;

S bár a pogánykor egyes gondolkodó elméi, mint Plató

mvészetnek minden ágát És i

e tér

árukötegek mellett a

költ(i lantja

kitüntetésnek örvendtek.

igy tudata

ben vonatkoznak a szép elméletére

s

viselik a hercegi koronát.

alatt karöltve járt a szép a hasznossal; az

vizsgáló tudós kéziratai

nem vonta egyszersmind

szorította, de

na])jaiidchan sajnosán tapasztaljuk, a szellemi élet elsatnynlá-

szép hazájára, és pedig azon idszakban,

s a

a

hogy az anyagi érdekek túlhecsülése a szép érzésének ural-

sát s a szép érzetének kihalását a

Az

bámulatos tragoediáihuz,

s Aescliylles

melyeket a világirodalom örökbecsüeknek tarthat.

a szív hoiiáhan olykor-olykor

:'

Sophokles

Ibdctt árkádjain kcrosztül

Tagadni ugyan nem lehet

ij

-

4.

s

nem

kultusza

s Aristoteles,

ily általános.

oldallagos kitéréseik-

de mégis a kereszténységnek jutott a dicsség nemcsak a

is,

hanem

kifejleszteni,

a szépészetet

különösen a múlt század végén

s

is

tudományos alakba

önteni.

mvészetekben

a jelennek elején nyert a

sze-

rencsés munkásokat s áldásos gyakorlati alkalmazást, fleg a németeknél.

Különösen pedig a mvészetek tetzetén, a költészetben, ha nem

;

már mozogni, mint balladában

felismerhetleg, de mégis kezdenek

—

melyek az öntudatos szépnek voltak szüleményei.

az

minden esetben

is

éji

ama

árnyak,

tisztán

szellemek,

Ilyen irányzat, jellem és fölfogás tükrözött le az európai müveit nemzetek viruló irodalmár(il.

midn

az 1772-ik év táján, irodalom-

s

müveltségtörténetünk szép reményekkel kecsegtet

kezdetén, a fölébredt nemzeti szellem a legnemesebb hévvel odamunkál, hogy egy

mvelt irodalmak

színvonalára emelkedett

magyar irodalom

Irodalmunk renaissance korának kezdetleges törekvése helyesen fogta

midn :

a szépnek érzetét fejleszteni,

az európai

uj,

jöjjön létre. fid

nemes

hivatását,

a tudat, vagyis a széptani elmélet keretébe önteni ígye-

s

kezett a gyakorlati nyílvánulásokat, vagyis a költi és szépprózai termékeket.

És

[[

e tekintetben a rövid virágzásu

s

egyoldallag müködíitt

iskolák kora letnte után legjelentsb nevet vívott ki késiibb

magas virágzásra

Éz

a

társaság az

munkásságának

A

iskola

,,uj

Ugyanazon elveket

li

jutott uj iskola

elzi"

vallotta tehát,

magának

a

fi-anczia

„kassai

klasszikái

.

s

népies

magyar társaság",

a

vívmányainak legérdemesebb elbajn(día. nevet visel

melyek

csoportozatnak volt

írói

a franczia,

klasszikái s

ti<')kegylete.

népies iskolák egyoldalú

útját állották.

kíiltészetben

nem

lehet megszorítás. í'öl kell

elágazó kísérleteket egy közös irány-

,

abban használni mindent

,

a mi szép.

a szépnek irányában kell egyesíteni. Jíijjíi létre

Az

már

egyszer a nemzeti költészetnek önálló fejlesztése

Ezen óhajok lelkes ii-óinak

s

s lehet mvészi tökélyre emelése. vágyak körvonalozák az „uj iskola elzi" s a „kassai magyar társaság"

nemes törekvését.

Ezt czélozták a múlt század végén a népies iskolából kiváltak 1;

^

reczeni kör" tagjai, de a szigorúan felekezeti alap miatt,

nem

csoportozata

irói

is,

igen tudtak többre menni a szép-

tanilag indokolt alaki reformoknál.

^^^,-

'-

-^^

a „deb-

\l ,.,^„„

,

.-_„„..

-.-,,

-

,

-.-^

-„.„

~ Í>,^J.S-

—

?

w^

^^:^H

A

Bacsányi. Barúti s Kazinozv

17S7.

által

iiov.

lo-dik

iia])jáii*)

Kassán

alapított s

ITss

UJ. tViiállutt „kassai inaííyar társaság" lotíinkáhli iiieukíizolité c czólt .Maír_varMuzeiiiii''-áliaii.**)

E

akkor

társulat

liaiiíiadú volt

az irodalmi köröklicii, áindo az ollcnkozo cicinek

melyeket az alkotfik kci)viseltek, mc^- inkáid)

sok,

elrettentölog némiti) hatása c szellemi egyesületre, ucincsak hogy nivid

hanem meg

A

is

jövendt

szakasztá azt.

simulékony Kazinczy a

dölyfíis s

részese, az 171)o-dik év telén elfogatott

A

|)(ir

igért életének,

hatalmaskodó Bacsányitól még ITüO-heu

elvált, nj fo-

lyóiratot az „<)ri)lieus''-t meginditandí'i, ez jicdig. mint a Martinovicsféle összeesküvés

•

s t'«dto;íá-

a szereiiesctlcn .Martinovirs-t'cle

jiedi};

állitt'ilagos

hehörtömiztetctt.

s

társaság megsznt, de szelleme az erdíls Káqiátok árnyábf'd a

Pestre, hol egy kisded irodalmi egyesület keletkezett

,

melynek

Duna

jtartjára

tagjai valának

:

krdtözött.

Kármán József

ügyvéd, Pajor (iáspár orvos, és Schedius Lajos, a szépészetnek nemrég kinevezett egyetemi tanára.

Mindiiárom

kedvezségének

Épen

reggelén, telve irodalmi álirándokkal. melyekhez csak a krirnlini'iiyck

a férfikor

kellett volna járulni,

Legifjabb

val(')sággá legyenek.

gyülekeztek össze többed magukkal az

egj' írói estélyre

alkonyán Schedius

hogy

7<J3-dik év valamelyik

Kármán.

Arról folyt a társalgás: miképcn lehetne kiegyenliteni a nyelv, az Ízlések

melyek annyiféle alakban tünedeznek

differentiáit.

Az élénk eszmecseréket határozott hangú

téli

Líijosnál.

leglelkesültebb vala közülök a 23 éves

s

1

s

föl

és szóváltásokat végre

s

az egyének

irodalmunkban, ahány helyen jclenkeznek.

Kármán

többféleképen okadatolt inditván\nyal

felsz(ilalása

szakítja

meg

,

ki

egy

áll eló.

^lesszeható eszmét hord ez méhében, mely sem több, sem kevesebb, mint Pestnek irodalmi

központtá

tétele.

Ettl

lehet csak mindent, a dolgok szebb

s

jobb

fordnlat;it várni.

Mint közönségesen minden indítvány, minden eszme, mely magasztos eredményeket

nem

de keresztülvitele dett,

nehézségekbe ütközik, ugy ez

is

jónak

t/iláltatott,

osztásnak örven-

de csak elvben.

A szkkeblüleg ez.

kis

czélo/.

mely egy

ily

értelmezett tekintélyek, a szertartásos külsségek diadalmas korszaka volt

nagyhorderigü eszmének élén valamely születés-,

ész-,

vagy legalább

is

kor-

aristokraciát szeretett volna látni.

Mert az indítványozó, sége s csinja, tinóm

vendége

volt,

Az

s

lelkes fiatal

embernek ismertetett ugjan,

szellemdús társalgása által a salonoknak

de inü tehetségeinek eddig

elvlten fölkai-olt

még nem

adta

'*)

A

s

szívesen

!:ított

Sciii'dius

t's

Pajor, az

?

L. „TársaságkötPS. Sz.-András havának 13-(lik napján, 17,^7." Baróti Szabó Dávid kOltcMiK'nyu a társaság , Ma-

Múzeum"

lágot.

kedvencze

különben az irodalomban még szintén névtelenek.

^lár most a kivitelre került a sor. Igen de hogjan. miképcn

*)

alakjának küls szép-

jelét.

eszmét a gyakorlatban senki sem pártolta, csak

inditványoz('» meghitt barátai,

gyar

is

ki

c.

széptaui folyóiratának I7><8 és

Két kötetbl

II.

Kassán

1

áll

178'J.

esztendkrl

ez évnegyedes folyamokban. .\z

790 - 92-re szólólag Ellinger

.1.

I.

Süóló

I.

kötetében,

I7S8—h9. évekrl

nyomdájából került

I'osteu,

I

—

.3

I.

Trattncr M. betivel látott napvi-

ki.

s

s

Kégi tapasztalás

nem

i)uzditása nélkül

letük- s szerelmükért

hogy a

,

történik

azok

iiök

-

6

kik minden nemesnek

.

semmi szép; kiknek

mindenre kész a

f nagynak feszközei

s

kiknek

;

lo\agias tiszte-

pillantása lelkesít s bátorít:

férfi sziv. I

mi szép van

_I\Iinden.

nktl

e világon, fényét csak a

nyeri.

'•

|

Az ünnepelt

Élt ekkor Pesten egy

szavai

kitn mveltség

mélyebben nézett az

neje, ki

Hugó Victor

franczia kolto.

ifjú

Kármán

A

Belezuai tábornok

.

lelkébe, mint a tekintélyes férfiak, és anyagi

tásának Ígéretével biztatta a lelkes indítványozót, hogy valahogy

hovahamarabb

úrn

szivnemességü

ritka

s

valósulnak.

itt is

el

támoga-

hanem

ne álljon eszméjétl,

létesítse azt.

terv elkészült. S az érett

lelk indítványozó bízva tudományában

.

tehetségéljen s kitar-

jövben egy idszakos széptani folyóirat közrebocsátásával Múzsák melléknevével „Urániá"-nak keresztelt.

tásában, bízva fleg a

törekedett

,

azt valósítani, melyet a szelíd

A gylt

magyar

szélrózsa

minden iránya

felé

küldözgetett elfizetési iveket

de csak 142 név

,

össze.

Az idsb JVlég

irók s tudósok kinevették, elitélték, lenézték vállalatát.

azuk

hogy ugyan mi

A

kik talán gondolkozóba estek a felhívás ívének olvasásán

is,

lesz,

mi

már egy

lehet

ránczos szemöldök

ilyen iíju

öregek

s irigy

ertl

hidegen várták.

,

!l

kezdeményezett irodalmi zsengébl?

meg épen semmibe

— mert nem

se vették az egészet

tölök származott.

PetUg hát

meg vau mondva abban

a

nagybölcseség

igen tanulságos könyvben

s

hogy az öregeknél van ugyan a tanács, mert

biblia a neve,

fontolásra, de azért jó az ifjakat is meghallgatni

mert

,

volt

(ik is

elegend idejök az

melynek

.

érett

meg-

mundhatnak vagy tehetnek valami

okosat és szépet.

A

fiatal

irodalmi triumvirátushoz széles Magyarország összes vidékérl csak egyetleneg}'

író csatlakozott,

m ünnepelt

a

Csokonai, még

költ o-h

i

névtelen,

mmt

valósításához járubií, mely a z e

Mert Kái-máu

,

a többi 1

s

t

n k az s három: csak az

u 1 aj d o n k é p e n

tapasztalva a féiH közönyt

veté reményteljes tekintetét

s

i

hu

sz

o n e gyév e

lelke kapott lángot, azon szép

n

i

1

a p ba n é r

szükkeblüséget

k.

gondola, a jövend,

íivék.

:

ekkor csak

,

.

a szépek

vé ny e

a lelkes .

s

i

t

é

eszme

m a gá

t.

magyar hölgyekre

segíthetik biztos diadalra

a szép eszmét.

;

nem Írnunk az érvelést, melylyel e föltevését indokolá. úgymond a jó erkölcsök szülanyja. A komor virtus

Lehetetlen alá

„Az

ízlés

—

—

elveszti

enélkül leg-

szebb tulajdonságát, a szépséget, az élet édességét, a tudomány kedveitet használatosságát

Ezt terjeszteni szép hazánkban, a helyes ízlés által még szebbé tenni, lioldogabbá az lemesebbé a léteit ez is. ugy véljük, nem ártalmas igyekezet.

—

Az, hogy ezen munkát k ü férfiakat

is.

Kívánunk a bölcs

1 íi

nö

s e

n az

assz o n y

itélöktöl olvastatni,

i

ne

ni

n ek

szántuk,

nem

•

életet, kel-

zárja ki a

hogy jobbíthassunk, a gyengébbektl, hogy

jobbítsunk. Talán lesz itt-amott munkánkban, a mely kívánságunk mindkét részének megfelel.

Nem

bántjuk

meg

a férfiúi nemet ha azt állítjuk hogy a szépnem az izlés m-alkodóuéja. Lágy érzések hatalmasabban elfogadják mindazt, a mi szép. Xem kételkedünk, hogy egy nemnek

A

tökéletesítése által a

másiknak

is

szolsálunk '

h"

.

.

.

akár azért

.

mivel a házi tiszta

örömet felemelni

\,

Ú <-<,)

:

—

I

—

házastársakból érzékeny linrátmkiit és kclloiiiotos társalkodéuiékat készit-

i,u-V(.'koziink, lialioiiv

akár azért.

liotiiiik,

7

Im.iiy

ezen édes

M'liiciilmii által a

t(''rtiiii

tökéletesséfíeire

iiciii

vagy annak vonzó természeti ereje, vagy azon nemes vetekedés nizása

sziilliet

akár

;

zánknak esak

legalál)!)

a jó kiinyvek

az olvasásnak megszerettetése

nem

—

És most: „(iyenge leányka!

tlét^

—

***) indulj

(iráját

meg**)

innnár kimért útadón, endékezzél

el

melyet annak pallé-

mely sok részeiben ha-

a

hasznosan rövidithetjidi."

szólítja

ninnkálinik.

Legszebb álmaink közül való

léte által tójtatik el....

hazánk leányának inialmas

kellciiiett's

által,

által,

is

ha egy

*)

„Urauiá''-jának

meg mennyei

az,

kdsz els negye-

útra

száiniazásodról. Tanits. és

hazánk szerelmes

igyekezz tetszeni! Vegytiszta, és kellemetes! Légy hasznos társalkodóneja leáiiyinak, a kik közé most kilxxsátunk."

Ks az

sok tekintetlten az Idietne

is volt,

Nagyon sok

még most

is.

rövidletekbcn elótüntetni

helyet venne igénybe egyenkint fölsorolni, széptani

s aesthetikailag jellemezni

azt a sok szép mindent, a mit a szépirodalom

tudnivalók koréból

is

s itt-ott míilapídvkal s

De meg

kell

a

szükséges házi

széjjeknek följegyeztek,

lapl)an a

')

hangjegyekkel illustrálgattak.

endékeznind< arnd a

sz('p W't költeméiiyról.')

melyek

meg. de melyek isakliamar elárulták az

e vállalat

harmadik év-

i)éldányszern szerénység-

negyedében, Csokonaitiil. mint érzeh nidns lelkének legelsó zsengéi.') gel névtelenül jelentek

hasznos ismeretek,

még

széi)mnvészetek, aesthetika, nép-, hely- és természetrajz, történelem, sot e széptörekvésn itjn ir(ik az elsó noi

,

ihletett kídto

kilétét,

ország-

szerte ünnejieltté tevék lantját, és sokban elsegítek további sikerét.

Jobbára szerelmi dalok ezek, melyekben egy kedves alak

szcrei)el

Laura név

alatt, de ki

hihetleg csak eszményi kedvesnek a neve, miképen az a költök ideál-világában szokás.

Amit onnét

is

következtethetünk

szerelmének egész bensóségével szeretett,

E

nem

volt

még

nem

mert biztos tudomás szerint

Lillája

eltt, kit szivében

költeményeiben a magas gondolatok nudy erkidcsí érzelmével

.

szivének választottja.

„A vidám természet

hét költemény elsejében

dalainak

,

])oet.i-

iiiekli

azt

magan>l

.

hogy az ö

kellenek a sírhalmok és gyász temet
*) ,Uraiiin.-

I.

k.

Hvezetés.

*'! U. o. a záradúkbaii.

*»*) Mint ez, ugy a töblii két negyed

is

Váczott Jlármarosi Gottlieli Antal

rs. k. s

püspöki

kimyviiyoiiitatoiiíil

ké-

szült, 1794.

mog legelször a II. és III. évnegyedes kötetekben ,I"'anni hagyományai" is, melyek megható nyilatmindmkor az ártatlan kedélyvilágnak. Egy ersen érdekl lélektani regényt alkotnak e najilótorédékek. nélkül áll s a liels valOság megragadó erejénél fogva egyetlen a maga neinélien e regény, s pirulás Az érzés mélysége meg az ersebb, de nem tVirróbli franczia Habét mellett. Valóban l'anni magasztos geniiisát költmünk közül még minded')

Itt

jelentek

kozványai lesznek

st elérni is alig. Minden a szivbl fakad és minden oda foly vissza. Ks aztán dig senkinek sem sikeridt túlszárnyalni minden izrl-izrc magyar benne. Ajánlom különösen szivcs olvasónim behiven megfelelleg, elveinek Kármán széptani olvashatók a cses figyelmébe. Kármán kedvesének, kiélte hajnalán a rideg sir melyébe hervadott, eme „Hagyományai"' Károly Zilahy szépészünk, tehetséges korán elhunyt müveibl költnk „Hölgyek Lantja" czimü könyvben, melyet magyar lH6.')-ben. szerkesztett, s Kerenczy Teréz költnnk arezképévcl Heckenast Gusztáv adott ki díszesen, Pesten, ,

) 2.

A

Az „Uránia-

feléledt pásztor. ')

p:zek eltt

III.

XA

még

k.-ben nincs

is

több vers, csak Csokonaitól o hét; nevezet szerint: I. A vidám természetíi poéta. rózsához. 4. A tanúnak bivott liget. 5. A szépek szépe. fi. A háborús zivatar. 7. A

legédesebb méz.

Magyar csak 10 költeménye jelent meg, mint legelsk, különböz, jobbára alkalmi helyeken. L.

államférfiak és irók. Életrajzi emlékek Toldy Ferencztöl.

m^^-

II. k.

Pest,

Ráth M. 186«.

157.

1.

'-mm

:

:

-c^W.

^jfe^

-

-

8

í ll

az érzésnek miuden

„Itt

Még

az

élben

is

neme

meghal.

Füle csak csendességet

hall,

A semmitl irtódzik szeme, A ciprus a huld fényénél Árnyékát

Egy

nintafja.

sirból kitántorgott szél.

Bágyadtan mozgatja.

Szörny környék melyhez

a lélek

!

Fantáziáin repülve, Irtózással megy, s rémülve

Félholtan hátrál vissza vélek."

Szöruyíi környék! kérkedjék bár veled búslantu Yiuigod, én istenhozzúdot s (

komor angolodnak

jajgassák be sirhalmaid csöndjét keserves verseikkel

;

,

mondok neked

kik rokonszenvez-

nek veled ,,En

nem óhajtom

egyszer

is

Követni ezeket.

Kékem inkább

oly koszorú Kösse felkent fejemet. Melynek s z n e nem szomorú, i

Smúlatjaaszebbnemet: Ezt a vidámabb il ú z s á k n a k, A mosolygó Gráciáknak Fzzék

össze rózsaszín njjai

Eleszszék

ambróziás csókjai.

fel

így veszem fel víg lélekkel, Gyengén rezg lantomat. S majd kedvesem

egy'

énekkel

Lelkesíti húromat.

Mig leng az

esteli

szell

Szárnyán, egy nektárt lohell

Rózsában, a

kit

szerelmek megszállnak

És mennyei harmóniát

csinálnak.

Szivünk elolvadt részeit Élesztjük

uj

Pauzák unalmas

dalokkal. idejét

Édesítjük csókokkal.

Ah! a hives esthajnalon, így alszunk el egy szép dalon,

énekünknek végs bágyadt szózatja Az andalgó vidéket elaltatja." S

s

Ugyan gondolta-e költnk, midn e szép szinkép lelkének érzelemforrásábúl felcsillámlott, melyben késbbi élénk, eleven Mnzsájának pajkos alakja játsza gyermekjátékát, nntegj' elre

jelezve a szellemet,

mely költészetét

dalát zengé al)l)an el

^ W

;

át fogja lengeni

hogy ama szép eszmének

bár, de valóigaz kifejezést

,

gondolta-e

sírirata az.

.

hogy az els

melynek igy adott

ni

lap hattyú-

lantja

kíiltjleg -c

'^

»•

•«*

^

„Ha

kérditek

tlem; mi s/ép?

Kii a szépei s rútat liog)'

Alifí liaiigzutt

szép

iiiimiu/, u

A

beiiuc

mi

mi ö

meg

„A vidám természet

i'l

Kármán, a

a lészvétleiiséfí. de lejiinkább

-

...

^

a/t felelem:

olyformán képzelem, heiiiie láttatik,

iiiucs,

az n'ituak momlutik."

énekének ^véfís bá^'vadt

poéta'*

széi)lelku szerkesztenek

szonioru álddzatául 2r)-dik élettavaszálian Losunczon. a

kora

nem

siilia didt,

indult

sziilt'ii

magával vivé a liáromévnegvedes „Uraniá"-t

meg egy

is,

de mely épen rövid életénél

s

Iialála

sz(')/.atja",

ki ifjiikori

.

liáz szercttjciiick is,

melynél

még szkebb

l)iiiieiiu'k

áimló

kiirjaili('il

o.s/mrlfttel

ti.sztái)l»

körénél fogva

middu

hatni kez-

,

dett csak.*)

Az

,,Uraiiiá''-ban

meghalt szép eszme nem támadt

nak kegyetlen bárdja Íróink

költink sorai

s

kíizött

fel

többé.

A

Martinovics-pür

csapkodott, kioltva

is

li('iliérjai-

nem egy nemes

életet,

vagy hosszas idre megfosztva szabadságától, az élve maradt hivatottakat pedig elriasztva ama pályától,

melyen a haza, egyenlség, szabadság, testvériség, felvilágosultság,

sok más szép eszme-

s

fértías

Pedig kár, nagy kár volt érette, mert múlt századbeli irodalmi termékeink

„A szépek szépe"**)

öntudat és

érzelmek daliása, fejtveszt jutalommal végzdhetett.

volt ez. , Isten

!

melyrl elzenghetjük

hát csak azért mivelsz

ily

kiizíitt vah')l»an

üiuieiielt költruikkel;

remeket,

.\zért árasztasz rá miiuleii széiiségeket,

Hogy egy légyen! szódat l'eldidó múljonnal Minden szépségeket eltiirülj azonnal. Hová teszed akkor ily dics mivedet A milyet még semmi föld pora nem fedett, Hadd tudjam, sírjára rózsákat plántálok, S

•)

A

magyar

*) Csokonai

ezt

irom

rá:szépek!

költészet története. Irta Toldy I-'ereucz.

egyik költeménye az „Uránia"

***)U.o. 212.

III.

—

'

deezszeliliviillnáliik."***)

Második

kötet. I'fst, Ileckcuast

egyszersmind utolsó kötetében, '

.

ISá-1

211— 2iy.

'-'-'(l.

I.

1.

j

I.

;|

KÁROLY

CSOKONAI EHLÉNT

il

GY. nUOÓ.

'2

1

! : :

:

FRANCZIA NEMZETHEZ.

/

— ITETZ ELESTE UTÁN

t^^^^^ Dzegény nemzet! csak árulás körüled

— Mint egykor

a magyart elárulálc

I

Csapásid büszke megvetéssel trjed

í

Ha Ha

távol korba vesztek a csudák

Az

élet-ért fölszakgatván az ellen.

immáron tehetlen

a nép karja

—

'í

Athén és

Róma

Te harczosid

—

onvétkét siratja

balsorsát siratod

!

Zsarnok l)ukása, szabadságod napja Hivénk, hogy ezredévre kihatott.

És fény

öleli

majdan a világot

Eljö a „testvér"

Komor

—a

falat épitett a

Az ember

és

—

ki rég hiányzott.

hiúság

ember közt vakmeion

:

Fiaid voltak, a kik ezt ledúlták

És vén földünk rá megifjodva ln És füstölt öt világrész áldozatja. i; í

Midn A

a szent

hang

füleit

meghatja.

szolgaság legalsóbb izben érzé

Az édes

H

kéjt, a

mely beléje

folyt

vágyainkat tett alkotta vérré.

Mely ujabb korba ismét

Anyák emlje más Minden csecsem

éltet olt;

tejjel volt telve

—

világ fejedelme

!

Minden csecsem csak a szolgaságnak Elátkozott csatlósa ezután

A

^

jéghegyek még

fel

!

.

.

.

.

nem olvadának

A

véres évek gyászos lemultán

A

jéghegyek

— a fejedelmi

:

szivek

Mig bánataink végre elmentnek

.

.

.

Q.

!:

:: ;

!:

:

•

!

ÍP^'r^v"

Ú\i.

vén

'l'ülili

viláy[ré.sz

o/n'(l(''V(>s

!

-

11

iigy elrontott

zsarnok

innnár

liatiildin.

llnj^v uiail karja, lialnir merrt' liiniliál

Te eltröd

a jármot nyakadon'/

M;lr lidzzá sziiktiíl a sziirnyii li(i;;y fiildre

.I('il

A

nyomjon

csak

:

—

i,uáli
azt'-rt

imádkozz',

tudják ok. a najíyraváííyo lelkek

ni'iiekct

nuímorl)an tartani

Klsatnyitás. a mit lassan mivolnok Ilo^'v koldiikluil.

mi

jó.

szakadna ki:

Ho^iT az atléták váljanak pnlyákkií Mí'í; a

toiomtii nia.ua

is

—

csudálná

Örök mulatság, divat, kóros eszmék, Iliu dicsség, pompa, csillogás. Hazug szerelem, vakság, álmiveltség Mind egy-egy daenion, haj. mi volna más

—

.-

S a népek rá oly jóizün alusznak

A nagy veszélyrl

De ébien egy rt :

Hisz" az

Hit

a költ ha tud csak.

az éjszakában

áll

.

.

-

r mindig a magyar vala!

megmentje, majd

E hon

-

.

elvért hazátlan:

v(dt a nyujíatnak védfala

És t'enmaradni fog még nagy idkre Itt

kelet szive,

És

elkiáltja,

még ép

majd ha

— nincs legyzve

üt az óra

Ti élo-holtak. ti, ébredjetek

Ki nem mozdul meg most a harczi szóia

—

meg Ha nincs már hang. mely ket folébreszsze Embernek lenni hitvány ugy az e.szme

Azt nehéz álma súlya ölte

!

BALOGH ZOLTÁN.

!

!!

12

JA ULATSAG A ROMOK a világ zokogott, tördelte kezét!

A mvészek

KÓZT.

....

commune embertelen tetteirl, s összcszoritott ökleiket emelgetek az ég felé, hogy: verdd meg Isten mindörökké az emberiség azon faját, mely állatiasságáuak üszkét a LomTe tetzetébe dobva nem rettegett azon haragtól sziki'ázó szemekkel beszéltek a

.

gondolattól,

hogy poirá

mkincstára.

lesz í'rancziaország

Az él hadd veszszen rakásra, hanem az élk másolatát a hanem az embeiTel, ki azt teremtette. Az az övé

tennel számol,

ki érinteni s

,

meri

,

az

nem

ha az övét bántod

az Is-

boszuja

:

rettenetes leend.

Alidon

már eUepte Emrópa

magasra nyúlt égjen

;

s

midn

mely Paris

.

emelkedett

falairól

:

hogy vége,

midn

;

oly

hogy magasabbra knporodott az ég. hogy meg ne

csak az emberiség átka szállhatott e lángnyelvnél magasabban

meggj'zdésünk

hittük és volt

egét a füstgomoly

e kínlódó város lángnyelve,

— vége

,

—

akkor azt

e finom, e divatos és

ez életrevaló,

müveit

nemzetnek, vége mindörökké, v a g y 1 e g a 1 á b li i s e g y s z á z a d i g v é g e Számolgatták az ötezer millió fí-ankot melyet fizetni kell aranyban ezüstben. Építettek ,

aran,\-i)énzbl.

,

ezüstpénzbl Csiniborassokat és DhaAvalagiriket: kikalknlálták, hogy két voualnyi

ezüst lemezzel mily földterületet lehetne bevonni

abból a kincsbl

,

poroszok a fran-

ir.elyet a

cziáktól kizsarolnak.

Vége

I

e

nemzetnek mindörökké,

vagy legalább

is

egy századig vége! Az anya szeme

Vetéseik letipona, falvaik földiUva, fölégetve, a fiatalság virága kiirtva. kiég a könnyektl: apa ajkára

A földmvel

nem

fehér vagy a mi fekete van a föld

Oh mikor

'

jöhet ima, csak átok

ásója eltemetett franczia

telepedik le ide az

melynek forgácsolt

hsök

fölött,

kbl

még

a huUa-keselyü

is

e

mikor

,

virít

nemzetnek mindörökké, v a g y

1

.

e

így gondolkozott, sirt és zokogott a világ

.

a sirban.

\ mi

van taragTa a boiüogneí

ki njra

ei-d.

csonka tagjaikat.

már a

tort(')l

,

pedig

nem

.

ga1áb !

jöhet többé mosoly.

fíílliotlik

fából, sirkeiesztté

annyira megundorodott

,

nem

leány ajkára

törzsei a természet nj-omorultjaiként meresztik

Keriili e földet

Vége

vagy

öröm madara ismét

evett egyebet fájdalmában megi'epedt szívnél. j

;

szivébe merül, a jiaripa

'

Ij

i

s

e

gy

s z á z a

Ezt gondolta a vándor,

dig v ége

midn

i

megindult a csak

ji

I

hónapok eltt

teljes

díszében látott nlág^áros felé

,

s szent borzalom futa át idegeit

,

a mint a

füstölg fekete romokat megpillantá. megszorult lélegzete; tekintetét

tízmaít()l megfosztott csontváza

m^^-

Mentés minél közelebb ért, annál elfogultabbá ln, és nem merte fölemelni, mert a mi eltte állt. az nem volt más. mint

egj' óriási

városnak.

;

||

]

-ii

-^

<>35;j^

!

.

!

-

§

13

-

ié_

Kéniséges kéj)!

És amint ment, amint het

megégett j)aloták

a

doliüdt levegíijét,

.

s

tett:

ekkor

odasöpürt

kincseibíll

meg

ki

már süppedezni kezdenek

az orkán

:

midn

a liamuban

.

me-

érezni kezdé a gozölgí) szén

dal,

halála megille-

füleit.

fejét és széttekintett:

Hahota, gunykaczaj.

mi ez?

ledérhangok, vadlái-ma. és féktelenség?

Yalhan mi ez? — kérdé a vándor

I

léptei

szállva oly sajtoló érzés kezdé meglepni, milyet százezrek

liaiiguk íiték

Fölemelé

midn

szemei eltt apró fekete lidérezekként repkt'dtek a szállongii jjernvék. midiin

már egészen magába

t

igy haladt,

megdöbbenve? Az ürdögk keltek-e

ki a

fiddiupcdc-

!

'

sén

át,

hogy kikaczagják egy nemzet gyászos szenvedését

És ment tovább. Lábai mindinkább mélyebben telt dallal,

kaczajjal a lég.

Ekkor bogfikat. a

Nem

tudá magát

körültekintett, és Parist látta

romok eltt

tarka néptömeg

— Álom-e És ment

kifeszített

?

süpi)edtek a hamui i;i

.

de mindinkál)li meg-

hol képzelni az idegen.

maga eltt

:

romok

rondtan. Aztán a

fölött

látott ht-

tarka sátorokat, a niiindí alatt rögtönzött id(diclvekct takarva

által.

ez ?

Hol vagyok ?

!

.

tovább, és amint ment, szaporodtak, megnjultak a látványok, mitt

a

/aj, a láiina

és a kaczaj

A

ki legközelei)!) jött iiozzá a vig mnlatiik közöl, azt

—

megi-agadta és megkérdezte toIe:

Hiigy hivják ezt a várost?

— — És — — És azok — Paris.

ezt a nemzetiséget?

Franczia. itt

miféle váiMs lak
Párisiak.

És

;i

viliíjí sir,

zokog, kezét összecsapva felkiált

:

Vége

e iiciii/etiu'k

iii

i

ii

d n v ü k k é

TÓVÖLGYI TITUSZ.

'niM>--

f í-^<-v_

- u -

f

.

LSOKONAI LAK- ES HALÁLOZÁSI HELYE. (képpel.)

^^\'\nvvyvnhvu. ""í^J^

a ref.

le

egy keskeny

Daralios-utcza", iiielyiiek joldi oldalán, a

,,

falán veres

áll. kiils(i

fiskola mellett uyiilik

márványtáblán

li'.lo-dik

,

görbe utcza

.

az

ugyneve/ett

számalatt. alacsony, nádas házikó

e felirattal:

„Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozási helye." Szent e hely. Megszentelé azt a nemzet hálás kegyelete.

Tekintsünk szét e kisded lakon. ]Mi(l(>n

belépünk a

nek ablaka az utczára

A itt

szk

nyilik.

udvarra, balfelol mindjárt egy keskeny szobára bukkanunk

Ez

kis szobáb('d alacsony ajtó,

az utiza felöl jobbra

es

(lolgoz(')

szobája.

mely most be van

falazva,

volt a

k(ilt
—

.

mely-

vezetett a nagyobbik szobába;

szegletben volt azon ágy, melyen Csokonai a na])nak fáradalmait

ki szokta iiihenni.

De nemcsak

rideg falak

e

volt az o

közt

kedves otthona. Költi lelke regényes helyet

szükségelt.

Az egyszer házikó végénél virágokat,

s

hol a

csinos kertecske díszelgett, hol gondos kezek ápolák a nyiló

magyar költészet fölkent papja dicséré halhatlan dalaiban

a liarátság és sze-

relem istenét.

A

kis kert

fels részén, a ház bels szegleténél

állott

gyönyör lugast alkottak. A meuekült költnk nyáron át az éget hség elöl. s itt

jai kí'irül a felfut((

virágok

kivül forrón sütött

s

egy terebélyes bodzafa, ennek lomb-

lugas közepén fenyfa-asztal állott. Ide

teremtette ihletett dalait

,

midn

a

nap

midn „Az éget kutyácska Zöld mezüt aszalta;

A

Miatta Flóra liimes Virági haldokoltak;

Fnnyadtak a ligetnek Zöldségi megkonyulva;

A

told egész liatári

Alélva bágyadának."

Ez .,hogy

a kert az

itt

A vezetett

;iz

élet volt",

— de

ez

is

átsarjadzott

a bodzafa ujabb hajtása jelzi

már a szomszéd

még

udvarára.

kertecskébl, mely egyedül „a költ kertje" volt, zöld rácsozattal szegélyzett ut

ud^ar végén elterül

fogadták a pihenni

t

1802-dik évi tzvészkor elpusztult; csupán

hajdan szebb

jelzett

í

s

s

még ma

ábrándozni vágyó

is

ifjút.

fenálló

\

\

i

nagyobb kertbe, hol a lombos fák árnyékai j

c

"

^^u i

13

költ házára.

VisszatiTVi' a

század

csakiH'iii

nly

alaUbaii áll

tciit

ma

iw.

iv

mint

kiviil s ln'hil.

a

i'k'jt'ii.

Az udvari szobában egy maradt

kis sárkemeiiczo volt

fent szájliagyoináiiy utján a

Nóviiaput

nienrzében

tartiitt Csokuiiai.

még akkor, mely

kövotkcz adoniaszorü

Összegyltek a

j(j

osciiu'in

barátok; a jó édes anya jjedig

Jóiznen folyt a trétá

.

kcmciicze oldalánál melengeté magát niidon egyszer csak Csokonaival

s

.

ci-rul

:

sütötte kedves vendégeinek a Idres debreczeni bélest.

irult-i)irult. költtiid< a

kili.inyafdtt

a/('ita

jNIig a

kis >arki'-

a

sütemény esendesen

onnan midattatá baráti vendégeit.

bedlt

sáralkotmány

a

s

oda

lapitá a

bélest.

Kívülrl sem ment át

a ház

lényeges változáson. ^Mindössze

esak az ablaknyilások na-

is

gyobbittattak. s a falak némileg felemeltettek.

Ezen ház az 1802-dik tité)

cvi debreczeni

nagy tzvész alkalmával szinte

volt téve a pusz-

ki

lángoknak, annyira, hogy esak a falak maradtak meg.

Érdekesnek véljük 1871.

:-53.

átvenni Csokonainak c tíizAész után kelt levelét a

ide

K

számából, melyet ^Milesz Déla az eredeti után közidt.

levél

.,

\'a>.

l'js."

.lózsefliez

l'a])szász

hangzik:*)

Íratott Igarra. s igy

„Tekintetes

l'r!

tudom értésérc esett a Tekintetes Urnák nem kivánoni qunrum paia magitn l'ui, mert az a llajlékotska i'. hová a világ lármája elöl vonni szoktam magamat, s az a kertetske is, mely nékem Tnscnlanum gyanánt szidgált, azon nmitö Cs.ipásnak áldozatjává lett. Üszög és hamu közt irom ezen soraimat; s az Kg kiizött, mely meg nem szánt és közöltem, kit a kevéstl is megfosztott, tsak egy vékony deszkázat vagyon, melly az essö ellen sem védelmezhet. Kiégett ablakaimon keresztül szórja most is a sovány szél magam' és szomszédim' pernyéjét e szomorú Levelemre, mely hosszabban Minéinü Romlásra jutott légyen szegény Városunk,

eddis;

;

tehát ezt az ítéletet irni vagy festeni, quípqua? ipse miserriuia vidi, et

panaszolni és az által alkalmatlankodni nem akarván, a Tekintetes Urnák szives Segedelméért esedezni bátorkodik. .\ nádra, létzre, gerendára és deszkára legnagyobb szükségem volna, hogy mig az esszések beállanának, egy oltalom-fedelet állithatnék fejem felibe. A mibl a Tekintetes Ur, maga megszükülése nélkül segíthet instálom alázatosan méltóztassa az:

ersebben hogy telietilsebb .\tyámtiai s Jóakaróim ugyanezen veszedelembe borultak. Megújítván elbbi alázatos kérésemet s annak foganatját lellyes bizodalommal elvárván, magamat a Tekintetes Urnák Grátziájába ajánlom s egész tisztelettel maradok. zal segélleni tsekély voltomat.

A

vasszükség kénytclenit a kérésre, annyival

is

,

alázatos szolgája

Debreczenben, jun. 15-ik napján IS02

C'sdhiiiui Mihail/, m. k."

A

költó iiáza

nem

jelesei közül is meglátogatni

lem és barátság

földi

Sokan járnak oda nemcMik

ion elfeledve.

édene

azon egyszer felett

liajb'kot. hol

ama nagy

lia/aid<Mai

.

Iiancm

(lek mukíidott.

lioj

-Csokonai Vitéz Mihály

tetetett, a

ház

lak- és halálozási h e

falái)a. e felii'atta 1

> e.

Csokonai lak- és halálozási helye mindig szent marad a magyar nemzet eltt. ezenre vár a kötelesség. Iuig> e helyre plántálja bé a kegyelet

*)

\->

Del.n-

rtii'ikzídd virágát.

a ház jelenleg magánbirtok.

Ki tudja,

^•-

szere-

;

egy mag,\ar kidto uralgott.

Az 180U-dik évben egy veres márványtábla

Ez

külföld

a

nem

Megemlítjük

itt

foiiua-e e hely

is

azon sorsra

jutni,

unnt a Kazinezy sziihdiáza Ér-Sendyén-

rllátva. mely az idézett közlemény után, hogy e levél Csokonainak költi pecsétjével volt

szas körben, kosz
fn nlalt lant ot

s

tetején csillagon álló

u

alám bot

ábrázni.

hosz-

%

m^ hcii.

1iiií;\

zetnek

u/ ott lakúk

som tudják,

iiiily

—

áios kincse azon clhaiivaiidlt

i'iiük't a

ma.i^var

iieiii-

?

Anyagi irányú kürunklian ez kiinnyen Debreezen Aarosának nem emlék

16

szabad ez

leiiyen mélt('» a debreezeni

feltelieto.

idt bevárni. Knib'ke/etessé

kell tenni e helyet,

s

ez

nauy lantoshoz.

meg ünnepelt költnknek egykori házát, kegyeletesen rizze meg azt s icülsijét óvja meg a modern izlés kivánalmaití'd. Legalább ugy épen fog maradni arciieolouiai becse, legalább ugy ez ereklye nem veszitend fölemel erejébl. Azonkívül hasznositsa is e liajlékot s jö"N'ásárolja

vedelmét fordítsa a város

Hadd

.

—

irodalmi czélokra.

legven a Csokíniai liáza. egvszersmind a nemzeti irodalom kincse

is.

üutii öi

ci^ci

íenyKcpe

uiai\

tmmmi m-u uúirM míl

^

-

-

17

>

Csokonai és pálóczi horváth Ádám.

|>ükoiiai és

Horváth

pies iskola

tt, közt

még is

ekkor.

Ádám

A

ismeretsége egyike a legszebb irodalmi vis/oiiyokiiak.

úttör bajnoka Csokonaiban már zsengéibl fölismerte a leend nagj

pedig oly korban

,

midn

néköl-

növendéke tanulótársai

a dehreczeni coUegiuni elzárkózott

inkább kidonczségeirl, mint költi termeléseinek értékérl volt ismeretes. Lángelméjét Itár

els drámai

kísérlete: „Tenipcfi", és szatírái kidteménye

apró darab kiséietében már készen hevert íróasztalában,

oak

:

kevesen

a „I5éka egérliarcz" több sejtetté-k s

ben méltányolták. De Csokonai sem bízott eléggé teremt képességében

s

még keveseb-

tanácsért a nagA- Ka-

zinczyhoz folyamodott, ki nemcsak sürün váltott leviéivel nyújtott tápot buzgalmának, de meg-

Ádámmal

ismertette a tiatal tclietségek másik pártfogójával: Horváth

is.

kihez Csokonai költi

levelet intézett.

Ismeretségük és összeköttetésük

itt

kezddik.

Toldy Ferencz a költ kéziratai közt

föltalálta

Csokonai verses levelének töredékét

a vi-

s

szony keletkezését mi sem jellemezhetné jobban, mint az „epistolá''-nak e neliány sora: Sokszor a barátság cgygj'é ugy forraszt két sziveket,

Hogy a harmadik enyv gyanánt

Te

is,

fogja öszvc ezeket.

hogy kedvet találhass Horváth

A Kazinczy fivorával

Ádám

szivébe,

menjél Horváth elébe.

S ha kérdezi ki lehet az, ki tiszteli Horvithot, Mondjad, hogy a téged hozzá Dcbrcczenböl bocsátott. :

Ama

niusák lakhelyérl, hol tudományok atyja

Fiai!

deák hínárral zavart vízbl itatja. inig lehelnek tüdje hólyagjai,

Tedd hozzá, hogy

Addig igaz tisztelje '

Honáth Ádám ettl

s

hive lesz Csokonai.

fogva leveleivel biizdítá az

ifjú

költt, df hogy szeniél\e»en ta-

lálkoztak volna, arról nincs tudomásunk. Jiz irodalom bajnokai, központ liiányában

1

'

pán

leveleiklicn érintkeztek egnnással,

de a krdcsönös eszmecsere gyümölcsöz

.

volt.

ekkor oumert a bá-

tortalan kezd, az irodalom elismert tekintélyeitl nemcsak bátorítást, de egvuttal tanácsot és hanem egyútbaigazítást is nyert. Horvátii Ádám. Kazinczy és mások nemcsak példánykéjiei .

:

buzgó vezérei is voltak a fiatalabl) nemzedéknek. Csokonai személyes ismerettsége Horvátii Ádánnnal 17!»H. közepére tehet. Komáromi se-

úttal tanitói és

I

beibl némileg kigyógyulva, ez év június havában kereste ki

^ ^

mint a költészetnek nagj- barátja, kérve kérte Csokonait

Csokonai nem akarta megkötni szabad.ságát

:

fíd :

Nagy-Hajoml)an Sárközy

maradna nála

Istvánt,

élte fogjtáig.

de használta a kedvez alkalmat

s

1

798.

^ ^

:

;

W^' június

17'.)'.).

ut('»liát<'>l

május els napjáig csaknem állandóan e derék családnál tartózkodott,

örömestebb, mcit kózös barátjuk a költ és philosoph Horvátb

tette ezt annál

Nagy-Bajomban

lakott.

volna, s tréías íitletcivcl

Nem

volt mulatság

nom

is

fölismerbet

alatt, jait,

góra

Nagy-Bajomban

s

Ádámmal

a Horvátb

született, s

dersebb

barátok közt las-

ily

kötött ismeretség, költészetére

Népies költeményeinek nagy része

Ijefolyással volt.

szintén

vagy családi ünnepély, melyben a költ részt ne vett

egyszer fölvillanyozta a társaságot. Kedélye

sankint visszanyerte elbbi rugékonyságát,

Ádám

s

,

Horvátb

Ádám

ama darab-

állapota Idfolyásának tekintlietjük

lelki

befolyása

melyek tái-gyban és kidolgozásban egyiránt a komikum mezején mozognak. A mester és tanítvány személyes érintkezése tiz bónapig tartott, Csokonai ekkor ment Csurtöbbé nincs

s

jel

a költnek sem irásai sem levelezései közt

,

liogy újra látta volna párt-

fogóját.

Horváth

Ádám

jóval túlélte kedves tanítványát. Hátrahagyott levelezéseiben

valy baráti szívességbl kerültek kezeim közé folyt

be ama

„Hazai tudósítások" czimü folyóirat

volt.

— már én ahoz

„Non nostrum öreg vagyok

:

inter vos tantas

hogy a

kmonumentum

fell való intézésben közbe szóljak

idrl

nikámban, melj'ben szorosabb kötelességü Barátimnak ez

egynehány verset; utánna fogom

Az

életi eirás

tenni,

,

,

de

nem

componere

lites

—

áll

abban a

,

én

is

tartozom, a

kis Halottas

Kró-

idiire parentalni szoktam, iktatom

ha megkapom, életének környülállásos

leírását is."

vagy elmaradt, vagy nem maradt fönn a költ kéziratai közt, az emlékvers

azonban sajátkez Írásáról híven lemásolva így hangzik Árnyékok! kik itt elttem rémietek a Templomban, Kiknek oszlopot emeltem kis mauzóleumomban, Szabad-e egy Poétának árnyékát közitekbe Iktatnom

koszorújának helyt adnom ez rejtekbe.

s

Otet ugyan az Orfeus titkai tornátzában

Még

kivül érte Morfeus a Hallgatók sorában,

De méltó

volt az ö

Holta után

is

nemes elméje már azokra:

érdemes a

ti

társaságtokra

éppen jó helyt talál, ifjúkorban költözött Koszorúja Némety Pál s Czindery lantja között.

Eltér

s

Úgyis üresen maradnak maholnap a szent helyek,

Mihelyt engem befogadnak hív barátim melléjek.

Ha

én betöltöm a számot Ölelésteket

Hátha nincs

is

s

mert én

;

kriptámat

hátra több

Kosszorut, és utóso

!

magam

fö,

k,

Otet ugyan hiv Barátok .•

felle

ta-

mivel azonban Csokonai valóban meg-

érdemli a tartós emlékezetet és azt neki megszerezni a mennyiben rajtam helyett,

meg

melyek

melyeknek szintere a szoborálbtási viták alkalmával a

heves csatározásokba,

mondja egyik jegyzetében

többször melegen emlékezik

,

,

is

készen várom

utáa bezárom.

a kinek

ma

szentelek

a melyet most emelek.

Ti alig ismertétek

Avagy csak azt nem tudtátok, hogy ö is a Tiétek Hogy ötét is ide hozom hngy sirkövet csinálni, :

neki

is

én tartozom

;

De én ismertem sokképpen Lelket

s

tudom, hogy

s

én fogok parentalni.

az egekig szárnyaló

épen Ti közitekbe való,

Hogy a hatalmas természet keze

Ha

otet,

örök enyészet

ellen,

ellen vétkezem,

nem védelmezem.

Vallyon egy ilyen ritka miv, magas elme nemesebb

Agyagból alkottatott sziv nem-e

solikal jelesebb

;

,

,

;

m^^

;:rit

-

i»

Tíirgyja egy pliilosoplmsi nemes, örök életnek

Mint méltatlan

sok haddal nagygyá letlnrk.

trinniplinsi

Huny kegyetlen bajnnkdknak emelünk

oszlopokat,

Azért, liogy bntelen soknak cszko/.lik lialálokat. e maga kedveltelü Vitéznek sirkö helyett Kgy homnksziklai temelii-kiitbcn adunk-e helyet?

Hát

Hol az elmultak királyja feledékeny hatalma S a semmiség ideája lessz az Érdem jutalma. Oh nem; ha nints magasrahányt dombon temctii-sirja,

Ha

Ha

a fövény a neki szánt oszlopot

ki sokall efiy költséges sírkövet

Ha

Ha

meg nem

birja;

a szegénynek,

szálka e tisztességes intézet sok szcmfénynck,

elmés vers darabjai talán nem elegendk, Hogy megéljen Csokonai vagy azok is veszendk;

Jer édes név, hadd Írjalak

nagy Kevek számába, olly angyalok sorába,

e

Jer Mihály, hadd iktassalak

A

kik meghalni

A

kik

itt

nem

liagynak, mig ok élendok lesznek,

például vágynak az crkoltsnek és észnek.

Horácz tovább

most dicsbb az ö Meczenásáuál,

él s

legfbb római Monarchánál Legalább örök életek szebb, mint ama nagyoké, Gyakrabb s jobb emlékezetek, sokkal, mint amazoké; Virgil a legels s

Homér nem hogy kisebb volna most a nagy Aehillcsuél, St, ha Homér nem lantolna, s e koldus Énekesnél Nem bámulnánk az Ersnek remek monumcntomát, Alig lelnénk Achillesnek emlékezete nyomát.

A

mit az Atya

A

nem

adott és a mit a születés

lélektl megtagadott

majd egy

,

kés

számvetés

Végetlenül kipótolja, mikor mind Achillesrtil Az er, mely magasztalja, mind a vak énekesrül

A ti

ruharongy lerothaiinak, mint nem rá tartozaiidok. Csak elme s erkölts maradnak oszvehasonlitaudók

míg azokat egyiptomi vádolók

St

hosszabb

idk

kitsinyitik,

ostromi elenyészni segitik,

Ezek Fabrioz, Ilarles s mások fényes Pantheumikban Ragyognak s mulató-társak velünk Írásaikban.

Ne

irtózz hát Csokonai, ha

sírk

hijjával léssz,

Egy kegyesnek barátjai közt koszorúd hclyje kész Áll már s jóformán rakva van egy barátod házában. Egy kis kripta a tsinatlan magyar Árkádiában

A

hol hajdan sipolgattál, Széchenyit idvezletted,

Egy Czinderyt

elsirattál,

Dorottyát énekletted.

Hol velem Megapolisban néha versent

lantoltál

S egy nyájas Amarillisbaii Pásztor Leányt rn^jzoltál. Vagy Messene szomszédjában a sugárt tenyésztetted

Egy

ujépült oskolában Apolló terhét vitted.

Mindenütt Acsthesisednek

szz

példáit mutattad,

Emberszeret szivednek nemes jeleit adtad. hazájában, Itt, mondom, itt ama hajdan Pán Isten Egy, az Árion tulajdon keze' alkotmányában

Kész a Te

s

a mi sírboltunk, melyben fogják szendéhii,

Hogy valaha mi is voltunk s nem is szntünk meg Vannak már itt Euboeabul, vágynak Athénébl is. Lesz, ha élek, Megarábul, Argolisi, a

fK

M^-

hazába nevezetes

s

elre Thebébül

is.

férfiak

Messenehül Ellába költözött Atyafiak. kis sereg, melly félve várt s a hajnalt sobajtozta,

Egy

élni

s

^^i^

,

-

20

-J^i-

—

Mikor Árion az

oltárt egy éjjel karján hozta: ezek közt intézem el sorát emlékezetOszlopodnak én Vitézem! itt ezekkel fogj kezet -Micsoda kegyetlenség is volna s Itt, Itt

Hogy az elme derékségi

A

dog

öldöklés

s eredeti

neme

érdeme

'

testre ráhalmozott sir alatt elfolytassék

Csak míg mozgott és dolgozott és tovább ne tudassék -Mert az eg, származású szent tüz míg melegített

E^ alacsonyabb szabású testet elevenített.

Csak harminczkét esztendeig éljen-e Csokonai Kinek Ily kevés ideig tündöklött virtusai

i^zazakat érdemlenének

másként is ez sznetlen Munkás, eleven elmének elmúlni lehetetlen s

''"''''""''

-^'°-^"^^" "^''^^ sírboltomban "^''"í Pantheumomban. Idei Ide le a mennyk r"''''*"*° sem hat, méjj kripta sem olvasztó luz az árnyéknak nem árthat: sem a mindent apa«zt6 "" ^ ""'" '"^=--'-' beszélnek 1 '^ '"'^"''''^- """^í a kik itt elttem állnak élnek

•'".T 1"^

Kn!'

:

^ Közöltem ..

ma^'

,

T "T

-

'

a hosszadalmas, áradozó költeményt

naegvilagositásaul

ama nszom.iak. méhben

irány betetézöjeegj-máshoz ál ottak. nem fértikon tüzével irta. már

pedi^

fogy. elhull, elröpül

mikmt

a

kyeljárulok az építkezéshez; szolgálatokat tehet.

-.n

-

""''^''''

a

mkább

költje

s

ez

''''^'' '^^""e.nüvel a költ

""T """"'^^

poeT "T'"

rmZ^Z T7T'

m ^gába^ y^t

iniiu

^

hl^-le^o^^

redési korát tanulmányozza, érdekes

nem anmir. h.n

S^IT^^T \" J^'-^tékenyebb ^ U^özöns^nem n a

' ^'^

k ' ^'"'^

'''''^''

'''^-

^

"^"^'^

^^

'^^'' irodaimmik

^--k

"^'^kon-al

újra éb-

egy tégla-

^e más.sal eg.-esülye hasznos

SZANA

TASLÁS.

!,

!

m-'^^

-*•

'^

fA AGANYBAN. v^'j^iit van neveddel ég és föld betelve. Hogy én azt hallom mindig s miiMli'iilitt %Íí'h Mért támad

fol ujltól

'?

a s/eiolom

Mely szivem mélyén meghalva feküdt V És mért a

sziv, és

mért e sehliedt

lélek

.

Mért oly bohó. oly balga mindenik.

Mint a hajós, ki tengerekre készül. Bár ott veszté el egjkor mindenit?

Mért vágynak ngy az izzó láng után, Melynek sel)ét mindegyik honija mégV

Vagy oly édes az önkinzásnak kéje. Hogy ennyi seb még arra nem elég? járok az

....

Itt

Óh

magány

a

És liallgatom

oly a

erdnek vadoiiában hséges barát

szellk susogásit.

És hallgatom a madarak

Nézem

.

dalát.

a tónak csillogó tükrében

Mint fürdenek a fényes csillagok,

S ajkamra eg)--egy szelid sóhaj lebben. Hisz" én oly nyugodt, oly boldog vagyok

És hallgatom a szellk susogásit. De hallga! mostan nevét súgja mind! És liallgatom a madarak daliását.

De

hallga! ez az ö neve megint!

És nézek a tó csillogó tükrébe. Hol most két fényl csillag-szem ragyog.

— És

futok, futok, mint az üldözött vad.

Hisz' én olvan boldogtalan vagyok.

UDVARDY

•s

mí>^-

GÉZA.

-^m

!

:

n

GYÚJTOGATÓ. ELBESZÉLÉS DEBEECZEX MÚLTJÁBÓL.

JP^

„víirös torony'' órája küenczet kongott

a kollégium eltti tér üres lön. s a hosszú

:

togás humanissimék siettek illet termeikbe, tudván, hogy nagytiszteletü Tóváry uram,

^íMI^m"

kinek épen most van praelekciója,

Épen

midn

az óra koppant, rendesen

a félévi vizsgák állottak küszöbön.

mai nap penzumául az

„Eretnekségek"

Censurák napja

történetét

tzte

szokott indulni

el

A

volt.

hazulrí'il.

nagytiszteletü tanár ur a

Id.

Arius, Photinus, Macedonius, ApoUinaris, Nestorius, Euiiches,

sat. eretnekségeila'öl szóló

tévtanokat kellett a humanissiméknak mai nap eladni, mi az egj'háztörténettannak egjik leg-

fogósabb része.

Az

ifjúság közül többen a fiatalság jó kedvével cseveg\'e,

mások könjTecskéikbe

hajlott

fvel várták a nagytiszteletü professor ur megérkeztét.

Nem az

valami soká kellett várniok. Alig

admodum reverendus

A

tiz

perez múlva föhiyilott az ajtó

,

s

belépett rajta

ac doctus dominus professor Tóváry.

nagytiszteletü ur igen szelid, szeretetre

méUó

nagyon ritkán látták

férfiú volt,

ványai valamiért boszankodni. hanem ha egyszer mugharagiidott, nagyon

is

goromba

t

tanít-

volt tanít-

ványaihoz.

idben egyiránt magával szoháromszög kalapját letette maga elé a

Kopott, régiség miatt fakószinü esernyíijét, melyet jó és rósz kott hordani, a katedra egjik szögletébe támasztotta pulpitusra, aztán kihúzva sarkig

tandók

ér

,

kabátja zsebébl katalógusát

szemlét tartott a megszóli-

fölött.

Az

ifjúság pedig remegett. j\Iár a nagytiszteletü ur belépte alkalmával leolvasván arezáról,

hogy valamiért nagyon boszankodik, elárulta ezt borzas üstöke

pen lesimitva szokott

,

valaki szószerint

mondta

el a

umak

kedve szerint

azt csak dirib-darabba

töne szedjük

,

mikép nem azért dolgozta ö

fel.

Egy

é s

vagy

i

s

Jaj lesz annak, kit ez most föl fog szólítani

professor ur nagy sürü szemöldökét fölemelve, katalógusából szólitá

— Domine Pósalakv!

ha

ki az eclesia-

küiagyásáért vagy hété-

veséért ilyenkor óranegyedig elzsörtölösködött.

A

felelni,

mi az „Írásban" van, ráförmedt, hogy ne szajkózzon, ha másik

megkisérlette csak az értelmét adni el, zúgolódott

hogy

melyet különben rendesen szé-

viselni.

Ilyenkor pedig nagyon nehéz volt a nagytiszteletü professor

stikát.

,

!

!

m^-

-j!í^%

-

23

A

sápadtan kelt

fülhivott ifjú

Hanem a nagy tisztelet czára

ii

romeg^-e várta a fültccnd kérdést.

föl, s

jjrofessor

ur most az egyszer minden várakozás és elsejtelfiii dabeszéljen neki a doiiiinus

oly szelid, uly jó volt mint rendesen, fíiltette a kérdést, liogy

is

az eretnekségekrl, Áriusról; aztán

ezen Arius,

állította Arius,

a megszólított helyett, elmondván, liogy ki volt

maga

„Atyának" els

hogy a „Fiu" az

hogy

teremtett,

felelt

mikép veszett össze a „Logos" kifejezésen a maga püspökével Sándorral, nükép kit az atya a

,

semmihi

azért

teremtené a világot, mint rekesztette ki ezért Áriust az alexandriai

általa

zsinat az eklézsiáh(')l

teremtése

miképen igyekezett Konstantin esászár kibékíteni az egymással vitatkozó

;

feleket; mit határozott a

oekumenicum concilium" Arins tudománya ellenében,

.nicaeai

s

mint

szenvedélyes tanárok szoktak ugy belemelegedett a magyarázatba, hogy alig hallotta, midtin a csöngettyü hangja az órát jelzé, nagy örömére az összes antiarianus ifjúságnak.

A

dominus Pósalakynak

nak ékes

A vozott,

feleletét

más alkalommal

professor ur

után mindjárt szedte-vette esernyíijét, kala])ját és tá-

(')ra

most az egyszer azonban épen nem

— Lássuk tovább A

egyéb teendje, mint hogy nagytiszteletü tudós tanárá-

alig volt

végig hallgatva, megadja neki ezért a megérdemlett eminenciát.

gyönyör

megszólított

hogy

látszott,

beszéljen humanissime Pongó,

szép

ifjú volt

—

ezt akarná.

Nestoriusról.

barnapiros arczczal

tzként

,

ég

szemekkel

,

évek

óta els eminens osztályában, tanulótársai azt mondák, hogy a theologiai tudományokat tudja

legalább

is

ugy, mint a nagytiszteletü tanár urak

még

ton folyvást ékesen és értelonnnel idézve

;

helyette

a kútfket

nem

kell soha felelni,

honnan

is,

mondja

állításait meríti s

s foly-

a szüksé-

ges bibliai lókusokat, az eredeti héber és görög nyelven, épen mint a nagytiszteletü tanár urak.

A riusról,

megszólított

arczán

ifjú

pír lebbent keresztül.

Aztán elkezdett beszélni Nesto-

elmondván, hogy ez konstantinápolyi püspök volt, ki Máriát „Krísztusszlnek" óhaj-

totta neveztetni, a miért

folytán

könny

undkét

fél

t

megtámadta

az alexandriai Cyríllus

heves viszály keletkezett ennek

;

között, a dolog eligazítására 11-dik Theodosius császár conciliumot hiidetett

Efézusba, mely gylésen Nestorius párthíveivel megjelenvén, Cyríllus öt kiátkozta az anyaszent-

egyházból

;

daczára ennek Nestorius és párthívei közel voltak a gyzelemhez,

ingereltetvén

nvérétl

— Taccat domine Az nem —

Pulcheriától. !

ne zavarjon

.

.

.

ily

Uj vizsgálatot rendelt Nestorius

akarván

Theodosius

profanus dolgokat az ecclesiasticába.

hallottá téve a nagytiszteletü ur i'endreutasitását. folytatá beszédét:

ifjú

A

midn

ellen.

Ez ugyanis

l'ulcheriának meggyónt vétkeit ....

nagytiszteletü urnák ugy látszottak, hogy egyátalában

ket még

az egj'háztörténcttanból

is

tetszenek a Pulcheriák. ki

kszöböhii.

— 3Iaga domine ugy inkább a moly — mondja Evander duodecímo, — ne —A meg nem hamisíthatom — maga még szeret

látszik

nem

pulcheríákkal

,

mint magával

a töiténet

k(j-

oldalával foglalkozni.

capite

ezt

így

Hallgasson,

Calixtus

György

Centuriae

colum

III'.

beszéljen ostol)aságokat

történetet

IMít? hát

dílecte

vísszafeleselget

nekem? a szombati

,,sedes'--re

megfog

citáltatni.

Az egész

osztály megi'ettenve nézett össze.

s

—

p^ 24

— Mi —

a imgytiszteletü urat, hug\- a

lelte

nz

se.\eniuiiilí<'il

ebö

akarja

eniiuenst

iik'íící-

tiiltatiii.

Clarissime domine! fordult a nagytiszteletü ur az épen

a

domiuus Pougót,

s

meg

citáltassa

belép juratushoz, jegyezze

föl

a szoiuliati gylésre.

S azzal vévén kalapját, esernyjét, dörmögve,

elégedetleiikeilvi' liagyta cl a tanteniu-t.

n.

Nagy rémület majd másik

idben szabad

volt az

részén, hol

itt,

kir.

Debreczen városában, a városnak majd

hol amott történvén égések, melyeket mint látszott

.

egyilí,

bérbefogadott

'

gyujtogatk okoztak.

Még foh"vást szomorú nyomai voltak az alig néhány év eltt pusztított tíizvésznek H a tvan. Kisés Nagj'-Ujutcza, Németes Miklós utczák, melyek az idben porrá égtek, :

még nem egészen

A

épültek

föl

romjaikból.

meg meg az

lakosság annál jobban

gyázatot, liiába kettztette

volt

rémülve

éjjeh (iröket

ben, hogy senkinek az utczákon éjjel járkálni

a tanács hasztalan tette a legszigorúbb eluvi-

;

Inában hagyta

.

nem szabad,

meg

a

legkeményebb rendelet-

hasztalan vont kordont mindenik

utcza végén miliehl: alkonyodott: a tüz. mintha csak épen gúnyolni akarta volna az érdemes

magistratus intézkedéseit, hol

itt,

hol amott, s rendesen a legjobban rzött helyeken ütött

És ez iszonyú szerencsétlenség közepette legrémitöbb elre megiósolák. hol fog a

levelek

tüz

kiütni:

volt azon körülmény

napokon, az

rök

Közliit volt,

javában

dakoz

szeme láttára csakugyan

hogy

folyt, s az ellenségnek érdekélien feküdt, ellenfele

nevezett etczákban a

;

tz

a jel-

kiütött.

;!

bérbefogadott gyújtogatok eszközlik: a franczia háború ez

ezt

ki.

hogy elhányt

most Hatvan-utczán, hohiap Pétertián. aztán

Csapó-utczán. Hasztalan vult aztán ez ellen minden óvszabály zett

.

hogy minél

t('d>l)

idben

és zavart oktjzzon lia-

bajt

tartományában.

Ezt mutatta pedig azon körülmény tes városaiban is a

is.

hogy nemcsak Debreczenben, hanem több neveze-

hazának (mint Sopron. Pozson, Selmecz-Bánya. Buda. Érsekújvár. Tálya) |

dúlt ez iszonyú vész.

Hanem

az aztán igazán kétségbeejt volt. hogy ezen istennéliiüh iucendiáriusok ellen,

gát a város egyátalában társait

nem

tudta megoltalmazni, egyet

sem

ma-

tudott belolök kézrekeriteni, kitl

megtudhatná.

Jutalmak, Ígéretek hasztalan tétettek szes lenne a

bnben,

teljes

bnbocsánat

ajánlatokat, s ujabb utczákat jelöltek ki Ily

,

ajánltattak

és jutalom .

;

liiában ígértetett

:

a föladónak, ha ré-

az ujabban elhányt levelek kigúnyolták az

melyekben a vörös kakas meg fog

szomorúan rettegett vala az Urnák

1

802-dík esztendeje szab.

,

jelenni.

kir.

Debreczen váro-

sára nézve.

Épen azon napon

,

midn

nagytisztelet tudós Tóváry professor

tatását elrendelte, a városi érdemes magistratus együtt

A -V

meg

tiszteletes

fbíró ui'am eltt nyitott

levél volt.

lilt

ui"

a dominus Pongó

tanácskozni a további

teendk

felett.

melynek tartalmát épen most ismertette

a senatusbeliek többi tagjaival.

MaP—

citál-

é, :^

-

L_._(*^^

k ;

-

— Az már mely — —

— mond

bizonvüs,

ván»iiiik li;imiivá égetését

-

25

— hugy gyujtogató bandával van

egyik tanácsbeli,

tzte

ki

gonosz

rzéljáiil.

Jól vigyázzatok l'éteitiára és Mesterutczára!

:

A

I

íj

i)é!iteken ott tbg

tes levelet.

legelsben

a

dulguiik.

—

olvasá az egyik fönnsz<>val a rettcne-

vörös kakas felülni a házak tetejére!

tanáesbeliek közül némelyek a kiállított

röket gyannsiták, kiknek egy kézre

kell ját-

szaniok az intendiárius*) bandával, mások ersiték, hogy nyilakkal messzirl kell lövöldözniök azon liázak tetejére, melyek meggyuladnak; mások ismét úgy vélekedtek, hogy a gyújtogatok elfogdüsott verebek és fecskék szárnyai alá kötözgetik a tüzes zsarátnokot, melyek aztán ezt

fészkeikbe szállítják

többen kettzött felügyeletet ajánlottak

;

tanácsbeliek se átalják

;

indítványozták, hogy

magok

a

átalános vész idején együtt ikiidni a kisebb i-angu tiszt\iseli»kkel.

ily

S határozattá ln, hogy ezentúl a senatusbcliek mind kimenjenek egymást fölvált\a rködni a város közjóléte fölött, egyedül a tiszteletes föbiró uram maradjun otth.inn a váro>liázánál, hogy kéznél legyen, ha valakinek valami

A Péterfia

sürgs

jelentenivalója talál huni.

igen féltett hely, ennek elején van két prédikátori és két kántori ház. a

professori lakok egy része, a kollégium,

st maga

az Isten háza

is.

Kettzött tigyelennnel

kell e

városrészre ügyelni.

Fel

is

osztották senátor uraimék, hogy ki mely tájon rködjék, a veres temi»loni körid a kollégium

cgj- tanácsbeli fog állani,

eltt egy második, a prédikátori és professori lakolc eltt

harmadik, negyedik és a többi. Szóval talpon fog lenni az egész tanács.

Aztán meghatároztatott és kiadatott éjfélkor

meg

a jelszó;

elvégeztetett egyszersmind, hogy ez

fog változtatni, ujabb adatván ki helyette

fbir uram

által,

praktikus ellenség ezt valamikép megtudva, fölhasználhassa. Végzésbe ment az

smind magánházakhoz raszszauak,

s

is

nehogy a gonosz, is,

hogy egyszer-

szállíttassanak biztos emberek, kik ottan titokban elrejtzködve vir-

ügyeljenek, ha vájjon

— Én nekem ers — Ámmen!

minden

liitem van,

praktikáit sokáig büntetlenül

,

nem fedezhetnének-e föl valamit. úgymond a fbiró uram. hogy Isten nem hagyja

hogy végre

is

e

gonoszok

világosságra liozza gonosz tetteiket.

vala az összes tanácsbeliek kegyes óhajtása!

ra. Nagytiszteletn és tudós T(>váry professor ur szokatlan fölgerjedését tanítványai legkevésbé

magoknak megmagyarázni, annál inkább tudta ennek okát leánya

voltak képesek

most

igazi

aggódó szorongással várta atyjának hazajöttét.

]\Iáskor

midn

a

tiz

az utczajtó nyilasát,

vái-ta

Jiüiska, ki

órát kongatta, Jidiska sietve futott ki a konyhából, a folyosó végén

a mint azon atyja l)clépett, tüstént karjai közé röpült,

s

és csókjaival derite nyájas világot a

Juliska a

1

7-dik évében

s öleléseivel

tudomány hideg fényétl sugárzó arczára.

lev gyönyör leány

volt,

oly termettel,

mely szobrásznak

szol-

gálhat vala mintául, rózsapiros arczczal s tzszemekkel, melyeknek egyetlen tekintete gjTijtani és ölni vala képes; aczélfényes, gazdag hajfonadékai mintegy terhére látszottak lenni, s talán en.nek

épen

volt tulajdonitható,

illett

vohia,

hogy szép

fejét kissé féloldalra hajlítva tartá,

mig nála nem csekély mérvben emelé mesterkéletlen

mi másnak talán nem

bájait.

Gyújtogató.

-^^^^ CSOKONAI EULtarr.

;

'^'^^Sp

—

,--~^^

-

--

---

-

-

—

.

--

-.

„

,.

„

^,-_.,„^,-

fia a nagytiszteletü tanár urat tisztelnék és szeretnék tanítványai,

...^^,

a

-,.

.

gyönyör

Juliskáért

legnagyobb részük elvállalta volna akár az Arius, Nestorius és a többi eretnekek minden

vagy az ismert

neit,

b-

eretnekségek sectáinak minden tévelygéseit, csak hogy a

és ismeretlen

szép Juliska szivének tündérvilágában tévelyeghessen.

Hanem

hát ez csakis pinm desiderium, jámbor óhajtás volt azon ifjúságtól, mely a legtisz-

tességesebb theologiai tudományok mellett

nem rzötte jobban

hát a regebei' sárkány

profanns gondolatokkal

lalkozó diákseregnek

ráért veszdni; mert

a reá bizott kincset, mint a nagytiszteletü professor

még

csak tekintetétl

Tanulószobája a folyosó szélén volt,

is.

st

ha vala-

a körülményekhez képest

is.

Egyetlen diák volt Idvétel, ki eltt ajtaja mindenkor nyitva volt, kinek

hogy

s

a nagytiszteletü ur azt rendesen a nyitott ajtóban várta, aztán meghallgatva

jött,

ügyét-baját, segített rajta, ha lehetett jó szóval és tanácscsal,

egyébbel

is

drága zálogának egj^etlen kincsét, megvédvén ezt az oly gyakran léhaságokkal fog-

ur, szerelme

mely diák

ily

távolléte alatt

átlépje küszöbét,

is

bemenjen szobájába,,

s ott

meg

volt engedve,

forgassa és tanulmányozza

azon rengeteg foliántusokat, melyekbl a nagytiszteletü ur a maga tudományának kincseit aknázta; egyedül ez az egy volt az egész kollégiumban, ki fell a nagytiszteletü tanár

gyzdve, hogy

szemeit hire és tudta nélkül soha

ha ezt véletlenül meg

Ez az

ifjú

is tette

volna, e

bnét

nem

lu"

fogja Juhskára fölemelni, de

meg

volt

st hogy

azonnal töredelmes sziwel be fogja eltte vallani.

nem más

pedig, a nagytiszteletü ur kegyencze,

volt,

mint a humanissimus Pongó,

az els eminens a sexenniumban.

A

I

meny

mi még inkább emelte a humanissimusnak becsét a nagytiszeteletü ur eltt, azon körül-

volt,

hogy az

iíju

mint szültlen árva nevekedett. Kétszeres ok, hogy a nagytiszteletü ur

I

iránta a leggyöngédebben érezzen.

Hanem

1

'\

tz

hát ha valaki

a humanissinuis Pongó

is

körül jár, bár mint óvakodjék

pust, Eusebiust, Theodoi-etust, a krónikákat, és Annalisokat

Faber

dot, ját,

r)asiliust,

hogy mig

fejét

késbb

ismét hónapok múlva azt vette észre s

hogy

midn

iíju

,

s

rettenetes

,

az ujabb tudós irók közül

Wigan-

egymagának

;

töltötte, szivét vesztette el.

mindennap szemlesütve kivánt neki jó elpirulva mert hozzá néhány szót szó-

barátunk, hogy azok a könyvek a biblio-

a nagytiszteletü tanár ur nhics otthon, a Juliskától

vakuni tullseprt kellene kérni a tisztítására; aztán ismét

munka

egyszer csak megégeti magát;

tudományokkal

már többre ment, szemlesütve

téka pokzain nagyon porosak, ;

észre,

jMindennap találkozott ugyanis a szép Juliskával napot, néhány hó múlva lani,

,

Schröck Mátyást, és Bod Péter „Vitézked" anyaszentegyházának históriá-

mig egyszer csak azt vette

!

is

a nagytiszteletü ur tanulószobájában addig tanulmányozta Hegesip-

késbb ugy

talán sokkal gyorsabban folyna,

tetszett neki,

hogy ha a Juliska

mely fölhívást Juliska jó szive épenséggel nem volt képes visszautasítani; szóval múlva, ugy összeszoktak, hogy

már

el

sem lehettek volna egymás

,

is

hogy az a segítene

hónapok, évek

nélkül.

Természetesen ebbl a nagytiszteletü professor ur egy világért sem vett észre egyetlen mákszenniyit

is;

csak az

ifjú

roppant szorgalmát látta, mint

rában tanulmányozással. Igazi vasszorgalmu

ben a kis ablak a-

felé fordulva találja,

nem könnyen kivehetk. A

ifjú

;

midn

tölt

az éjet-napot az

belép hozzá

mivel a könyvtár kissé sötétes,

,

könyvtá-

rendesen könyvvel kezés

az avult fohánsok beti

nagytiszteletü ur mint okos ember, többször figyelmeztette kedven-

:

ri*C

ezét. luijry

topye

már

le

azt a kíuiyvct, a

cric (irog korában

1)0(11?:

Hanem

is

-

27

mi sok csak sok,

egyszer aztán a szemnek

s

is

niegáit,

szüksége van az embernek.

olynemü tanulmányozásokat vett észre a nagytisztelotü ur. mi

hát egyszer aztán

miatt valamennyi Kiisebinst és egyél* tudés historikusokat röglün ott kellett az ifjúnak hagyni.

Történt nevezetesen

id

legalkalmasai)b öt,

egy

(ira

Imgy

az

i)r()fessur

ur épen eladásra ment

segíteni

kellé

ledte esernyjét, pedig az

a

föl.

A

párt most az egyszer elhagyta jó szerencséje.

itju

is

ez volt a

:

ekkor számukra, szerelmeseknek pedig egy órai liáboritlan idköz

mennyország boldogságával ér

Hanem

a nagytiszteletii

könyvek i)orozására, amiben természetesen Juliskának

a

volt

l)izt()s

.

nagytisztelotü ur otthon fe-

ugyancsak borús volt, visszafordult tehát az iskola kapujából

idíi

esernyjéért.

A

mint aztán szép csöndesen megnyitotta a tauuh'iszobájának ajtaját

ottan, a miket a liumanissime

.

idy dolgokat látott

sem Hegesippus, sem Eusebius, sem a többi igen

tudós férfiak munkáiból egyátalában

nem

st

de

tanult,

deii'k

és igen

a mely dolgokat a kegyes egyházi atyák

egyenesen az íirdög incselkedéseinek mondottak.

— Satanas! mennyi máshoz, mint — Domine Pougó! Ai)age

nem

manissime) azt

zám

og>-

látá,

hogy az

ifjak ajkai

sokkal közelebb hajohmk egy-

szükséges lenne a por lefuvása tekintetébl.

a

hogy

midn

kiáltá,

szólitá

meg

a tanár a mélyen

tanulta kigyelmed az én

megrémült

könyveimbl

(azt

(most

ifjút,

már nem

volt

hu-

elhallgatta a nagytisztelotü ur,

mindezeknél bíilcsebb könyvbl a természetbl), mától fogva absolválom kendet a hoz-

vabí járástéd.

A

professor ur

S

ezzel

már akkor

rettenetesen haragudott, mikor valakit kendezett.

megfog\a az ijedtében csaknem megdermedt leányka kezét, kivezeté öt tanulószo-

bájából.

Midn

visszatért, a

dominus Pongó még mindig

ott állott

egy helyen, mintha sóbálványnyá

változott volna.

— Most pedig

met

!

.

.

.

különben

!

mondom kendnek, hogy

azt .

.

.

S nem merte kimondani azt a rettenetesen vére,

hogy különben

.

keresztül ne lépje többé ugyan kend küszöbö-

.

.

bnös

gondolatot, melyet a harag diktált nyel-

ugy összetöri mint a pozdorját. IV.

Éj

volt.

Az örök mindenütt

ki voltak

állítva.

Utakon

,

utczák(jn

.

útfeleken és udvarokon

mindenfelé lándzsás, fegyveres rjáratok czirkáltak, legsnibbon a fenyegetett Pétorfián és Hatvan-utczán,

st

a magistratus határozataihoz lüven egyes házak udvaraiba

szállásohattak

is

örök, kik az ott netán törtéuondóket figyelemmel kisérjék.

Ehnult

nem

óra

tiz

lehet látni

;

vagy

bezsirta kapuját,

s

semmi

nesz,

találni, a

semmi eljele

a

rémit fenyegetésnek

sennui gyaims egyént Icilciicz énát.

óvakodott elhagyni házát, nehogy valami bajba keveredjék

sehonnan nem hangzik vészjel .... már tizenkettt

mondák

.

mint a veres templom tornyába elhúzták a

is

elvert

.

;

mindenki

tizenegy óra,

hála Istennek minden baj nélkül,

az utczákon a felügvelök.

t ^t^^-

^r^íífel

!

!

r^

*»:

— 1)0

nem

szomszédságában

ám

vélekedtek

ig}-

\

kon

keresztiil lopni magát.

ket

a homály miatt senki

azok, kik luigytiszteletü Tóváiy professor uramnak épen

rködve,

igiláltak,

Ti

28

nem

vájjon

lia

kisérti-e

Egy félszerbe állottak, honnan nem vehette észre.

meg valamely

t-

zsivány az udvaro-

az egész udvart beláthatták,

s

hol

Sötétséghez szokott szemeik minduntalan bejárták az udvart, néha áttekintettek a szom-

szédba

is,

ha vájjon nem látnának-e valami gyanúsat.

Éjféli 1 2

midn

a tizenkettt,

hogy valamit vett Társa

minden a legnagyobb csöndben

('iráig

az egyik

r a félszerben

hanem

alig

hangozták

oldalba lökte társát könyökével

el

az órák

tudatva mintegy,

,

Az udvar háts

részén

lev

jó helyre

j

mindent.

lát

kerítésen egy sötét alak mászott keresztül

egyenesen azon helynek, a félszernek

Épen

;

észre.

hogy ébren van, és

jelzé,

folyt le

tart, hol

,

s

mint

látszott,

embereink vannak.

az istentelen gyújtogató

valahára elveszi gonoszságának méltó bün-

,

tetését.

Az

nem

a

sfitét

alak pedig lassan, óvatosan, koronként meg-megállva

hallgatózva

s

:

ha vájjon

vesz-e észre valami g3'anus, áruló neszt, jött mindig közelebb, közelebb.

A

félszerben

levk csak

azt várták, liogy 5

—

6 lépést tegyen

még

feléjök;

akkor egyszerre

fognak reá rohanni.

Hanem

azt

ugyan most az egyszer

len,

mert a mint azon helyre érkezett, hol a

liiában várták,

nagytiszteletü Tóváry professor ur udvarát

magas deszkakerítés

választja el a félszertl, hirte-

a gondolatnál csaknem gyorsabban vetette az magát a kerítésen keresztül

,

egyenesen a

nagytiszteletü ur udvarába.

Az örök elrémültek mit csináljanak ? ha lármát ütnek, az illet bizonyosan megugrik, ha nem, meg lehet felgyújtja a szent eklézsia épületét, porrá égeti a nagytiszteletü uram becses ;

Pedig csak egy szikra

bibliotékáját.

kell,

liogy az a

nádfedel

ól

,

mely épen a ház mellett van,

mint a kéngyertya (még az idben nem volt gyufa) föllobbanjon.

Oda mentek

a kerítéshez, ha valamit látliatnának

;

az a tolvaj gyújtogató, ki tudja melyik szomszédban járt

A

kerítésen való átmenetel

sem történhetett

zörej

annak a gazembernek igen nagy ügyessége lehet az mint macska kúszott

föl s

vetette át

magát

nem

de hát bizony

láttak ott semmit,

már akkor. nélkül;

magas

effélékben, látszik,

volt az,

majd másfél

öl;

hogy próbált mestersége,

rajta nesz nélkül, holott akárki más, bizonyára

nem

csekély zajt fogott volna ütni.

Tanakodás, aggály és félelem között várták netáni visszatértét.

Az

Már

a kötélre xaló bizonyosan csak keresztül ment ezeken az udvarokon

melyik háznál fogja rettenetes szándékát foganatosítani. Hátha

mégis jó

lett

nem

,

is

az egy órát

is elütötte.

aztán ki tudja

,

hogy

erre tér többé vissza

volna idejekorán vészjelt adni, figyelmeztetni legalább az utczán levket az észre-

vett veszedelemre.

Bizonyosan nem erre fog visszatérni

A

tornyokban épen két órát kongott

;

a távol keleten vérvörös vonal látszott

;

a közelg

nyári hajnal eljele.

— Hála

Istennek, sóhajtanak föl az

rök

könnyült kebellel.

^

m»-^ %

-

-

29

Ilaneiu e pillanatban ugy tetszett, mintha az

éj

mély csendében lassan suttogó beszélgetést

hallanának.

— Hah! Csaku^-van a nagytisztelotü

iiniiii

lassú, óvatos

udvarái'ól

Iiangokiit s

lépti'k neszét

li;ilk

lehete észrevenni.

A

r tigyclvc

két

^liiulkettönek egy gondolata volt: a mint az illet a kerítésen át-

állott.

veti magát, tüstént torkon ragadni.

A

deszkakerítéshez lopták magokat, hallották

A

,

még most

hogj- suttognak

is.

Bizonyosan

uram udvai-ábau egészen szabadon

talál-

hatják magokat, tudván, hogy a tanár ur, mindig az igazak nyugodt álmát szokta aludni,

s leá-

gyilkos tervök kivitele

foliil.

nagytiszteletii professor

és vén, siket gazdasszonyán kivül pedig nincs

nyán

Ugyan

jól kiválasztották a helyet,

más lakó személy az egész udvarban.

hanem most egyszer

vesztükre.

Aha jönnek már!

A

tésre, innen aztán a

Hanem azon val, s

magát

föl

a kerí-

szomszéd iidvaiba.

midn

pillanatban,

következ perczben

négy ers kéz ragadta meg aczélizmai-

átvetette magát,

hallatszott a vészsip jeladó sivitása a

— Add meg magad gonosz A E

ügyességével vetette

gyujtogati'tk egyike a leggyakorlottabb gj-mnasta

néma

éj

csöndén keresztül.

gyújtogató!

szomszéd nagytiszteletü jirofessor ur udvaráról éles sikoltás hallatszott.

hang magához

mintegy

látszott

téríteni a megragadottat.

Szabadon maradt jobb kezével olyat lökött egyik megtámadóján, hogy az hármat

is

gu-

rulva esett hátra, másikat pedig úgy lökte a deszkakerítéshez, hogy koponyájának koppanása

messze elhallatszott a csöndes éjben.

Aztán vesd

már rája, éji

el

egyetlen pillanat alatt, mieltt az illetk feltájiászkodtak volna,

magad!

átszökött a szomszéd kerítésen

hanem aztán

az

;

a

házrz

nagy szeliudekeb elébb ugyan nagyot mordult

rögtön elhallgatott. Hihetleg valami csalétket dobott

is

rablók nagyon könnyen eltudnak bánni a legvadabb ebekkel

—

Tolvaj

!

gyilkos

gyújtogató

!

!

!

meg

kell

fogni

!

!

elibe.

Az

ilyen

is.

hallatszott a

menekül

után minden

oldalról.

Az udvar csakhamar

telve lett az

utczár(')l

berolianókkal, kik lámpákkal, fustélvítkkal és

lándzsákkal fölfegyverkezve jöttek.

—

^Megugrott a gazember! nyíigé az egjik ellökött;

hanem

azért hogy éj \(út, jól

néztem arczát, megismerem ezer közül; azonfelül rokkjának egy darabja ben, eiTl

föl

is

itt

meg-

maradt kezem-

lehet találni!

S mint ellenségtl

elvett diadaljelt

mutatott

föl

egy fekete szövetdai-abot. mely az illet

öltönyébl kezében maradt.

A

magistratusbeh személy megnézi a feketeszövetdarabot, aztán megcsóválá

egy öreg keresked dik,

ms^--

negyedik

— Egy

nézte meg, tizedik

s

ennek arcza

mind megnézte,

tóga darab!

is s

fejét;

utána

elszörnyedt a foszlány láttára, azután hanna-

mindegyik szörnyködve csóválta meg

volt az átalános szörnyüködés frdkiáltása!

fejét.

;

!

,?'

30

Mixta sedes

Vegyes

volt.

iskolai szék.

Meg

voltak lüva a fötiszteletü püspök és a többi pré-

dikátor lu'ak. valamint a tiszteletes föbiró uram. és egy pár senatusbeli

Igen

ügy volt sznyegen: azt

fiu'csa

kellett megtudni,

fértiu.

ha vájjon az a szövetanyag csakugyan

tóga-e, és igy a tanuló ifjak között van-e a gyújtogató; a mire nézA-e, az épen fönnforgó corpus

után most

delicti

A

már

igen

is

ers gyanú

van.

tanuló ifjúság össze van gAüjtve egj' terembe. Ott várják a nagytiszteletü iskolai szék

további rendelkezéseit.

nem

Senki ták

ezt.

tenni,

midn meg

professor urak gyakran szok-

valamely felette fontos ügyet akartak az összes tanuló ifjúságnak tudomá-

sára juttatni. Azt hitték, hogy ez az eset most

Szigorúan

A

tudja a tanulók közül, miéit vannak összeliiva.

volt parancsolva,

is.

hogy senki

el

ne maradjon; az elmaradóra ki volt mondva,

hogy rögtön kicsapatik.

A

négy fegjTeres, városi drabant

kollegiiun eltt

sétált

föl s alá

a cins uraimék nagy bá-

mulatára, kik lassanként csoportba gylve, a veres templom körül nézek e szokatlan jelenetet,

tanakodván ennek oka

jelentsége

s

Egyetlen egynek sem fordult

vannak

Ha

itt.

fölött.

meg még

csak távolról

is

gondolatában, hogy ezek miért

a gyujtogatót megtalálják, az tüstént kicsapatva az iskolából át fog adatni meg-

büntetés végett a világi hatóságnak. Azért van a városi fegjTeres négy drabant

hogy ezek az

,

illett tüstént bekísérjék.

A

sedes sokáig tart. 3Iár tizenkét óra

teendk

is

elmúlt,

mégsem

jutottak biztos megállapodásra a

felett.

Oda kivül nag}' szél dühöngött egyike azon száraz nyári viharoknak melyek az afrikai Számumot helyettesitik hazánk alföldi tájain. Az átmelegedett átfült légáramlat sebesen nyo:

,

.

mult a hidegebb tájak

felé

a fölkavart utczai port sürü füstfelleg gyanánt hajtva

,

nagytiszteletü professor és lelkész ui*akban,

a vér azon gondolatra

:

hogj'

ha most

tz

nemkülönben a senatusbehek szivében

maga is

eltt.

A

megfagyott

találna kiütni.

Egjik sem mondta ki ugyan közülök a vérfagyasztó gondolatot,

le

lehete azonban azt min-

deniknek arczárói olvasni.

— Uram A

légy irgalmas minekünk

bnös

vegyes iskolai szék kihallgatá az

éji

szolgáidnak

röket, kik a gyujtogatót megfogták; megvizsgálták

a „corpus dehcti"-t; megállapiták, hog}' ez csakugyan tógadarab,

minek foMán szomorú való-

szinúség, hog}' az éjjeh gyújtogatok egyike csakugyan diák lehet.

Az

elhányt levelekben

tiszteletü

Tóváry tanár

masina, mely bizonyos

eltelte

rejtetett el

valamely istentelen gyújtó

után fölrobbanjon.

Nagytiszteletü Tóváry professor

morúan

utcza volt egyenesen kitzve, valószín, hog\- nagy-

vagy pláne szomszédságában

ur,

id

„Péter fia"

lu*

,

a máskor derült lelk és

kedély

féi-fiu

nagyon szo-

Ugy tetszett neki mintha valami terhelné, nyonmá lelkiismeretét már maga sem tudta volna megmondani. Aha megvan tudja már. Azt a szegény leányt bezárta tanulószobájába. Nagyon föl volt ült

de hogy mi !

karos székében.

? azt

:

,

!

:

!

"sfi"^

^^^mí

-

n ellene iiigcriiive.

De

hiszen

zárja öt tanul»')szol)ájál)a

nem iiu'l\

.

is

ok nélkül

nck

utiv,ái-a

31

Azóta ii\

midn

hazulnjl eltávozik

mindi};;

,

be-

része állandóan vastáblákkal van elzáróivá a

ilú

külvilá.ntól.

^lógis, tette volna.

most az oíivszor

Hátha

mentsen meg még

utry tetszik a naírvtisztoletü

távolléte alatt valami a gondolatától

Aztán túlszigoru hogy tudományát és

is

volt a

életét

professor urnák

mintha ezt nem

,

Az örök

szerencsétlenség történnék a háznál.

jól

Isten

is

dominus Pongóhoz. Eszébe jutott, hogy egykor

oda dobta vohia boldogult hitveséért, egyetlen

s

is itju volt, s

örökre feledhetlen

szerelmeséért

Hosszas gondolkodás után csöngetett

Mindenki ismerte a ritka jó erkölcs

ifjút,

dominus Pongót

a

;

hivatta.

Nem tnt

fél

senki ehitt.

a professor-kollega kegyenczét, kinek a tanulóifjúság

között egyedül volt megengedve, hogy házához járhasson.

A

mint a dominus Pongó belépett a sedes ajtaján

,

a nagytiszteletü professor ur igen nyá-

jas arczczal fölállott, elibe ment, kezében tartva a szobakidcsot, melyben leánya

— Menjen

domine hozzám

,

fogja e kulcsot:

el

vala zárva.

leányom tanulószobámba van bezárva, bo-

csássa

A

mondat további része torkán maradt a

nagytiszteletü tanár urnák.

Véletlenül a diák tógájára pillantott, melynek jobb mell felli oldalán, egy, meglehets

nagyságú egészen

uj folt vala látható.

Rémitö gondolat

villant át a nagytiszteletü professor lu" lelkén

mely mint szélhdés meg-

,

bénitá beszél mszereit és minden idegeit.

Szemei kísérteties merevséggel tapadtak a diákra, ajkai értetlen szavakat suttogtak, térdei ingadoztak, mintha

le

akarnának rogjni.

Hirtelen azonban megi-agadá a diák karját, s egyetlen pillanatra visszatért egész lelki erélyével kiálta föl

— A

Gyilkos, gyújtogató!

mixta sedes tagjai rémülten ugráltak

Tüz van! tz van!

ezt követöleg a Tliiikóczi''-nak*) kísérteties

— Bam .... bam .... bam A A

föl.

hallatszott e pillanatban kívülrl a vértfagyasztó rettenetes kiáltás, s

.

.

.

.

egyhangú kongása.

!

nagytisztelet Tcnáry professor ur háza ég. száraz zsindelytet egyetlen pillanat alatt lángba volt borulva; a láng, mint óriási tüzes

sárkány kavargott jobbra, balra a szomszédos házak

tetejére,

milUó,

meg

milli(')

kis

sárkányo-

kat, szikrákat szórva az átfült, átmelegedett légáramlatba.

A

sedes ablakából épen a nagytiszteletü ur házára lehete

kos, gyújtogató'' fölkíáltiisát mindenki a rémület

látni.

els kitörésének

A

nagytisztelet ur

„gyil-

tulajdoiiitotta.

A

nagytisztelet professor a mint lángbaborult házát meg])i]lantotta, élettelenül omlott össze.

A

sedes

széti'iadt. Ivínek

lomásokat hallcatni

*)

A

debreczeni

volna ilyenkor eléggé higgadt vére nyomozást

f(jlytatni,

tanúval-

ki.

ref.

egyháünak legnagyobb harangja.

<J

^-Jí^

!

A?

A

doniiiius

Pongó. a

nyargalt Id a terembl,

A

11

le

már kezében lev

uiint a tüzet mcgpillaiitá, a

mint villám

kiilcscsal,

a lépcskön. ]Másnak százszor kitört volna a nyaka bele.

nagytiszteletü professor ur laka egészen lángban állott, s Juliska a tanubjszobába

volt

bezárva.

És hogy ha

ég

az

poklon kell érte keresztülmenni,

még akkor

is

megmenti

t

a

duminus

Pongó

A

;

!(

mint az iskola kapuján kiért

,

már akkor

a tanuló ifjúság

is

nyargalt fecskendjével a

vész szinhelyére.

'

Hanem Pongó zárva

akár nyitva

;

nem elzte egy

barátunkat ugyan meg lett

Pongó barátunk

volna,

a

közülök.

is

mint neki vetette

vállát,

Az

utczaajtó be volt

azon pillanatban sar-

kából kiemelve omlott az be.

A

gyorsan elégett háztet egy része már akkor leomlott

goló gerendákkal volt borítva

bven

a száraz fahasáboktól

;

;

a folyosó eltti tér füstölg, lán-

táplált,

s a vihartól

korbácsolt

tz-

tenger lángja le-lecsapott a tetzetrl, visszarettentvén minden közeledni akarót.

ég

Hátha a pokolnak

gyeheuuája állana eltte

,

nem

keresztül törné magát rajta

Pongó

barátmik.

Oda rohant

kez

Már

a folyosó faoszlopai

rom helyen

is

Hanem reg,

tzi fecskendhöz, ledobá magáról

a

megmarta

tógáját,

azt a vizben

:

s

követ-

pillanatban magára borítva nyargalt tzön, lángon keresztül.

meggyuladt.

égtek. Valódi pokol volt, a hová az ifjú ment. Tógája két-há-

is

ügy

nézett

ki,

kiknek semmijök nincs, mit féltsenek

menteni

mint valami mozgó, füstölg fekete-oszlop.

hát ott voltak bajtársai a tanuló

kell;

,

ifjak.

Ez

a derék, bátor, veszélyt

kik mindig elsk

neld ü'áuyozták a fecskend vízsugarát.

Tz

,

nem ismer

hol baj és vész van

,

se-

hol valakit

és viz küzdött az iíju élete és halála

fölött.

Pongó barátunk

'

Egyetlen pillanat alatt bent volt minden ajtóstól

csot használni.

fehér ingben

riélkül,

szó nélkül vetette válát a tanulószoba ajtajának. Nincs most ideje a kul-

,

hajadon fvel jelent meg az ajtóban

,

s

másik pillanatban már tóga

karjai között tartván az elfedett, el-

leámkát.

ájult

Atalános éljen hangzott a tauulótársak ajkairól. Jl

,

A

fecskend kormányzója ismét reábo-

csátá a vizsugárt. melynek oltalma alatt összepörzsölve bár. szerencsésen kimenté a drága terhet, a halál

Csak az

bizonyos torkából.

midn

a

még mindig

fiistölg tógát

cldobá, látták oda kivül, hogy kit mentett

meg

iíju.

A

város pedig néhány pillanat alatt tiiztengerré vált; a szép Péterfia mindkét oldalon

j

égett

;

Mester, Hatvan,

Nagy

és Kis-Üjutcza, s

Német-utczák egmásután borultak lángba.

Hasztalan volt minden emberi segély. Hasztalan erlködése véges

lom

a végetlen hata-

ellen.

A

'^

ernek

vörös templom tornyában mindegyre zúgott a vészt liirdet „Piákóczi'-.

— Bam

.

.

.

bam

.

.

.

bam

!

.

.

.

baj, baj

.... szörmü baj

,

halálos veszedelem a szegény

városra,

k

Xem

panaszkodhatott sokáig

;

a vihar mindegyre kavargott. EgyszeiTe csak mintha valami

4

—

Xi

sziirta

lijiT

niorát

iiu'l.viick fi)la(lata

Ifimc.

kiv.

dt-iiKiiii

ama kénköves

az Isten házára, mintha culiol hnliana

tüzesö, mely

zsarátnokot

tíizcs

Sodomát

és

(io-

m('.u('mi''>/,t(''.

Itiijára szíilott

—

bani

.

!

állott

han,u()sal)i)an jajgatva.

.

.

kongassa!.... Az egész

töhhé, ki

volt

kisehh harangok

mindig

„Kákóezi" szomori'ian. keservesen.

a

láng és tiiztengerhl kilátszott a mint utt

a

álhitt:

niéii'

ham .... ham ....

Uani ....

Aztán nem

tübhi

a

vészt, pusztitást ós halált terjeszteni;

tcniiilom

áll a

már szétolvadva darabokban

nehéz, nag>

.,I!ák(i(zi-

hulltak

le

együtt

toron.vn.val

a

—

,ill\

lángl)an

anyán:

még

„líákóezi" azonlian

a

a

szilárdan, mint egykori kegyuia a vész és viharok között.

Hirtelen, mintha

h)|)or

lobbant volna

föl.

csapott

föl a

tz

magasra az égo

százidnyi

to-

ronyból, vérvörös szikrákkal hint\e be a füsttl elsötétidt ég boltozatát.

Aztán egy nagy döbbenés

A

hallatszott.

„Kákóezi" esett

toronylxdl ....

le a

VI.

A

Khnult a vész.

magistratus jegyzkönyvileg fejezé ki elismerését a taiudii

itjiiság iiánt.

mely annyi nnnden feláldozó erélylyel nyújtott segélyt a legnagyobb vész közepette a váro>

la-

kosságának.

Tóváry professor ur hagymázban melyeket hallani

fi'küdt.

Napokig

félrebeszélt

,

a legiszonyúbb dolgokat.

rettenetes.

is

Minduntalan gynjtogatókka! küszködött. Szünetlen azt kiabálta, hogy fogják

Tongíit. az

el

a gyujtogati'i gyilkos.

Azt

mindenki tudta

i)edig

mily nemes önfeláldozással mentette ki az

,

még most

egyetlen leányát a rettenetes halálbtd a tüztengerból;

A

sebhely van testén.

kollégium pénzgyüjteményét

veszett volna. Igazán derék egy

ifjú.

ö menté

is

is

ifjú

meg, nagy része

nagyon megérdendi tanárai

a professor ur

össze van égve keze s iiiíla

iK'lkid ott

szeretetét.

S az a szegény beteg lélek mint elkiidíulik, mint elgyötri magát a legrettenetesebl) kal.

Kínpadra van

A

tiibli

visiiik-

feszítve, ^lindenki szánja.

mint a betegség lázrohania sznni kezdett, lassanként elnuütak

a profes^(»r urna!< h'lek-

gyilkoléi kórálniai.

Elbeszélteté lás históriáját,

magának

szomorú megnyugvással hallgatá a rettenetes

a történteket,

nndon pedig Juliskának hsies megmentését

derült volna láztcd kínzott

agyába

.

hallá,

hogy a donnnus Pongót

hírtelen felugi'ott, s sürgetve kiváná,

Meg

tüstént hívják hozzá; fontos beszélni valója van vele.

jjusztu-

mintha valamely világító féu\

akarja neki köszönni leánya meg-

mentését.

Egyike a jelenvolt kollegáknak hiában

maga

is

A

esett reá,

nem hagyta magát

midn

lebeszéltetni.

Hond(jka

az.

gerenda agyonsújtsa ket. Egyik keze "

^"^ " ^ '^^ '' " ^ CSOKONAI EMLÉNT. '

Neki mindenáron küldjék

még most

is

be xolt kötve.

Az

itju

""

'

—

'"^'

'-

nem egyedül

is fel

^^^

"

^'

volt kötve,

^

^-^

az rendeltetésük

akkor ment

ki

,

el

a (lonlilnl^t.

Kgy égo gerenda

drága terhével kímenekidt a lángok közül. Mást agyonütött

bezuzá homlokát. Vannak fk, melyeknek

^t^jí^ '

is.

gyöngélked. professor ur

Rövid félóra nudva megjelent

^

hogy hiszen ráér arra még késobli

állitá,

\oliia

hogy

helyélxd

\

.

neki esak

aiamely ostoba

midn

—— '

.

a meg*^*^y31^

'

5

-

-

34

mentett imiiiismatikával az els emelet ablakából leveté magát, leszakadt

—

leljen abbí'tl

ég

le

nem mehetvén már

tiibbé a

lépcszeten.

Figyeljen domine! szólt a professoí ur, szárazan fogadva az

minden kérdésenn-e

liivcn és igazán

;

meggyzdve,

legyen

ifjú kíiszöntését

aztán fe-

:

nekem elmond,

liogy miket itten

a professor egyetlen hangot sem fog megtudni.

—

Igazat fogok szólani.

Mit beszéltek aztán együtt nem tudjuk; hanem azt igenis tudjuk, hogy

íélóva

j('i

múlva a

professor ur becsöngette leányát.

— Te

ezen

ifjút.

Nem

is

Az

rósz gyermek, szólt a tanár nyájas

Azt hittem, hogy

kerülöd

el

a gyújtogató

,

hangon

s inie

föl

!

majdnem hogy szerencsétlenné

s

Pong('»

minthogy ugy

,

;

professor ur beváltotta igéretét.

A

,

hogy

felügjeldül ezt a rósz

is

bevégezted a tlieologiát

A

dominus

éjjeli tolvaj

Pong

Wittenbergából, elválasztatott professorrá. Juliska pedig oly

idtl

gyzíidníim

te

tiut

tetted

vagy

az.

rendelem.

,

kimégysz egy

aztán ha haza jösz, elfoglalod tanári székemet. Addig

pedig ajtóm a nappali látogató eltt mindig nyitva, az

milyen az

kell

beteg ágya eltt.

Te íiam

vagy két évre a wittembergi egyetembe

A

,

most meg

büntetésedet, örök fogságra büntetlek,

ifjak leborultak a

— Keljetek

(")

,

eltt önikre zárva leend.

midn

másfél év múlva hazajött

gyönyör professorné asszony ln,

a

fiigva alig volt egész a legújabb korig.

„corpus delicti" a tógadarab pedig sok ideig ott riztetett a város archivumában. Soha

nem

jöttek nyomára, hogy kié lehetett.

den

öltözete.

Nem

is

A

nagy tzvész alkalmával sok diáknak oda égett min-

keresték többé. Bizonyos, hogy az diáké

nem

lehetett.

Megeshetett, hogy valami alakoskodó ravasz gyújtogató szerzett valami (ícska tógát árverésen (a dominus Pong()é épen

nem

volt újnak

nevezhet)

s ebbíil vah't

az a kiszakított darab

szövet.

Legalább ez volt felle a k'özvélemény!

ÁBRÁI KÁROLY.

%^

-^m

;

"

—

"

, ;:

mv.VA

-

33

JA ICZBANNE.

ijáziist.

^\

És

arany

uiitifí.

— van

selvnio iis/ályos,

lesve parancsát száz szolga körül;

Uniö. kit irigjel sok fényre sóvárgó

És

—

szive szegény,

szive

Meglopja nyugalmát az Hervasztja virágit a

még sem

éjjeli

nai)i)ali

örül.

—

—

bánat,

bú

.

.

.

— ne hijjam eledbe — Múlatni személyed — hét szép „Jó asszonyom! ott lenn.

itiúV

"

Lantjára felolvad

Hadd

,,Híjd. liíjd

csak el!

jöjjön elém a hét hárfa ver!

Hangozva kobozát a húrba kap egyik

—

:

— — keblén bimbó, két szép csecsem. — Mint két És esde szerényen két árva — Apjok a harczmezején! — .... Hol, hol nem. elég

S

jött egyszer elé

egy uri no,

az. volt

egy pór özvegye;

teli

javái'a,

a

•

elesett hajh,

,.

zzétek

önnön

el innét!

Fitítva mit óláig

itt

bne

szennyét

e jövevény?!!"

„Jó asszonyom! istent kisérteni kár, adta.

„Tled

— javam e két árva madár!

dali ifjú,

ám

untig elég ez!"

S megpöngeti másik a zenge kobozt csókjait S honn osztja szerelmét, s Hü férje csatában a mig sebet oszt .

.

h

.

.

És életet ád a Hét zsenge fi,

kéj, hét

.

a

hölgy

.

csecsemnek

— mindenik

oly

üde szép!

S ah. volt szive mégis az édes anyának Eldobni magától, hogy vizre tegyék!

—

„Óh nem, ne tovább!" Hét gvermeket. élt! S a harmadik ifjú legott belevág

"

:

m^^

_

::

:

-

3G

^1

bocsáták, Hét gyermeket, élt a vizre De fzfa kifogta, talán szive volt! jó parti lialásznöt És külde anyát is. éjjeli hóUl. az siralmuk Megszánva

—

—

— „Két fürge fiacskám,

itt

nyelte az ár

el.

hetet ád!" S érette cserébe im most Ágyába lerakva gyügyögteti szépen, És búteli keble kisírja magát .

.

.

ez unalmatos éneket el!" negyedik dala kel: legott S szavára

„Óh hagyd

... Hét szép

csecsemnek hogy

hire futamlék

jött Suttogva titokról egy vén banya szörnyen fenyengeti „Jobb vizre bocsátni,

—

-

!

Vesztedre leend a hét uri kölyök fivikat. S hogy óvja veszélytl az árva Keblére ölelve el messze bolyong,

idvel S hét szép daliának örülget anyagond nappali Az éjjeli,

h

.

.

. ^^

X hölgy keze görcsösen inti: „elég!" S a másik azonnal utána kilép

...

És horda borostyánt,

s

az édes anyának

babért; ()lébe raká mind, a harczi nézte sovárgA^a, szem Hejh, sok sok irigyl hazatért Hét szép daliája mikor .

Jött messze vidékrl egy várúr

is

—

.

.

egykor.

És kérte magának a hét ifiút Van kincse temérdek, de gyermeke egy ;

sincs

8 a jó anya még soh'se volt szomorúbb. Néz tétova, könye zokogva folyik .

A

hölgv keze

tilt,

.

.

s veri a hatodik

Elhagyni szegénykét, ah egy se tudá szive, lelke vala.

—

t,

Bár kincse csupán enyém hát!" „Hét gyermekem édes, mind, mind az

—

Csókjába föröszti a boldog anya. ah egy sem övé már! Hét gyermeke édes,

—

Nem látja szemével örülve nekik; A völgy kebelén bús síri virágok

t

S hét dalnoka gyásza, siralma fedik! és szeme fölmerevül, gyermekem!" .

„Hadd

3-

—

S húrjába kap a hetedik merevül

.

.

"

^c^l .

.

.

f'.s

most som

Kivotvo

—

vilií,i;i;i

<')li

—

üiiyáiik. ki szeressen,

koliiiik!

—

a vár ura zoiidül,

ki uie{j;oszsza. iiriilvo voliiiik!

jóitok (ilíMuio kitáiva kardin, moly

Klóri talán uióg .Fó

som

Itdiyoli.iivn

arany untig!

„K/iist,

8 nincsen,

iipánk,

37

hölgyem

a/,

öleld

átkos anyát!

meg

Oröiiiro szogóny volt

Hajh!

koliio,

— Hét szép

a hét dali ifjút,

moddö nyoszolyád!

do tagja hidogro nioredt .... tía sir

bne

s

liunyta felett.

ILLYÉS BÁLINT.

i

-<^=^^

:

-

-.

38

MAGYAR ANAKREON. f^ SZÉPÉSZETI VÁZLAT.

^nákreon, a

Maga

kés

öreg kort ért göröíí dalnok, borról és leányról dalolt

teremtett játszi gondolatainak költi alakot,

— melyet eltte még nem A bor leány — és a

bizonyára

ember

mélt(')

tárgya

hét szótagu

teljes

életében.

szök

sorokban,

E

két eszme

használt senki. a barátság és szerelem személyesitííje a költészetben.

lehet a költészetnek; mondhatni, ez

is

—

eszmék foglalják magokban az

lelki világát.

Jelszava ez volt a theoszi lantosnak „Hisz' részegen feküdni

Jobb, mint halálos ágyon."

Imicn

st

^•an,

hogy az öreg Anákreont a bor mámora nélkül képzelni sem tudta az utókor,

azt is beszélték róla,

hogy a 85 éves élemedett agg szölmagtól

— Anákreon kedélpilágában

balhiedelem ö róla sem maradt ecsetje örökité így

meg

el.

más

mi Csokouaink költi szellemének

Csik()brös kulacscsal gondolja öt mindenki,

oldalról tekintve

nem

László

,

ily

ki

nem egy fest

magok eltt

lebegni.

így születhe-

is.

balvéleméuyeket megsemmisiti a költ egy tanítványa és csurgói laktársa,

magyar becsületére

nagyon keveset

ivott,

e

jelent egyebet, mint hogy Csokonai dalai oly mélyen hatottak

„csikóbrös kulacsos költ" képzelt alakja

Az

S a

költ magánélete nem ismerésébl származik. Egyébiránt

a nemzet szivére, hogy gondolatait megtestesülve képzelték tett a

s

is.

a hires debreczeni lantost.

Szerencsétlen felfogás, mely a közhit

jól esett mulatni a

fúladt meg.

állitja

Gál

hogy Csokonai a bortól soha változást nem szenvedett,

,

pedig gazdája soha sem zárta be eltte a pincze

nyolcz szegletü Ids palaczk volt. Debreczenben

1

ajtaját.

Boros üvege

804-ben pedig egy csepp bort sem

ivott.

Ezt az szinte kortárs mondja. Beszélhet a világ sejtelme akármit.

Nem magáról

—

vitatjuk

ugyan mi sem

azt,

hogy diák korában költnk némelykor

vig cziml)orák társaságában, de ki volna azért oly rövidlátó, hogy

elfelejtkezhetett

ebbl

lelkületére,

ann\ivahnkább életére vonhatna következtetést? Csokonait méltán nevezhetjük dalnok kedélpilágába.

A

— magj-ar

élte

magát az agg görög

szerelem és barátság tiszta szentélyében merengett

társult az öreg éber szellemével.

Csokonai

Anákreonnak. Bele

szeretett, rajongott az

— eszményi

is,

ifjú lelke ott

szép után. Csokonai kedvelte a mámort, az

,

,

M -

I éloto

a

k'lkt'siiltsóii'

iiiáuiura

füst iK'lkiil tcIloMiaiKi

iiiiut

tis/.ta,

tinidüklik .uundolataibúl.

Jelleniztt e

mint a

lekosültsógi'.

költnk minden anákreoni dalában. Tárfíya csak az „.Uoni-

czimiibcn ereszkedik köznajii alaes(inysáí;ra

nemes érzése

a lianiiatisriii);

láiifí.

Ily fi'ukült k'lkiik'tot tamisit

látás"

líajungása

volt.

következ dahésze

E

de átalálian

,

makacsul vidám lélek

a

„makacsnl vidám

márt

tette ut irodalmi

\

li'lck"

rrá.

is:

Kancsót

Ez

í'lut

tíu!

voszendií

és elölünk

Mint egy iialaczkbor elfogy.

Hát kurta napjainkból Hányat lelopnak u bók!

Mórt linkrasitsam a bajt? Miért fogya^zszam éltem

Míg a

golier virágzik V

Iszom, ha szivum örvend, Iszom, ha bánat

éri.

S ha szíhatok borocskát, A gondjaim csúcsúinak."

Csokonainak minden miivé között talán az anákreoni dalokat méltatják ujabb idöl)en

pedig szerintünk a láimlelkii Vitéz

,

itt

tanusitott legnagyobb

szépészeti Ízlést a

költészet iránt; anákreoni dalain látszik legkevésbé prózai körének lealacsonyití'i liatása:

mutatja

ki

itt

legfényesebben i'ondatlan érzékét a természeti szép iránt.

Kgykoru latra

az

le^ke\ésb(''

költo-társai köziU a széjihalmi dalnokot, Kazinczy Ferenczet elbvöltek

s

hánai-

ragadták Csokonai anákreoni dalai. ()

korához képest valóban mvészies

czy Édes Ciergely anákreoni dalait,

Ízléssel kezelte

a nyelvet. Ezért kiddé

hogy javitgassa; ez alkalommal

Kazinczy Csokonainak, hogy nézze, mily gyarló anákreoni dalok ne szei'énykedjék ugy, „higyje

Egy hogy ö

jénai

irodalmi

la])

el is

magát

s

vegye

el

is

irott

vainiak a

levelében viliigoii.

Kazin-

mondja azért

az érdemlett kevélykedést."

megemlékezett akkor tájban Csokonairól,

legszerencsésebb — anákreoni

liozzíi

s

ott

az mondatik.

dalaiban.

.Mily szépen zengi Lillájához:

„Leányka, hö szerelmem Tüzét miért kerülöd?

Xc

telj,

ez a beteg szív

Dobog csupán tenéked Kz a te birtokodban Nyög és imádja képed. Lelánczozott rabodtól

Ugyan miért remegsz hát?"

Sok volt a

ideig azon

vélemény uralkodott az irodalom

maga nemében,

gai utánzása az

s

minden

kisérlet,

mely az

sz

férfiai

között, hogy

görög kíilt

Anákreon csak egy

szelleinél)en íratott, csak szol-

utólérlictlen miiveinek.

Csokonai fényesen bebizonyitotta ennek ellenkezjét.

.1

:,

És mi

iigy tartjuk,

gíiríig lantosról, liogy

hogy jogosabban

t. i.

humora

az

sonló a virágos kerthez, melyben ezer

:

-

40

ehiioiidliatiii

a/t

mit Sclmlzcr

t'>(iki)iiaii('il.

illat

kellemes vegyülete

lei)i

a/ agg

dalgyjteménye ha-

oly kruinyü, mint a legszfl)b tavas/,

meg

irt

az embert.

Egyébiránt a két költ lelke egy régióban lakott. Anákreon kedélyvilágára maga mondja Csokonai, hogy nincs abban semmi fajtalanság, részegit és lázadó indulat, vastag liaromi gyö-

nyörködés

,

hanem csak nyájas

enyelgés. rendkiviili vidámság, londiaság nélküli elérzékenyülé>.

Csokonai költi philosophiája pedig körülbell ide megy ki: „éljünk vidáman és mhiél kevesebb gonddal, mert egyszer megliahuik

másokat

ha pedig éhiünk és örülnünk

;

kell,

hagyjuid< élni

és

örülni

is."

Ennek nemes öntudatában büszkén

költ

kérdi a

„Egy öszveséggel

snk

ily

Gyönyíiriit, becsest ki látott?

S ki lioklogabb Yiléznél?"

Ily

eszmék jellemzik lantosunk anákreoni

Annyi bizonyos, hogy Csokonai Lelkének

még

le

addig,

magas fokán állanak

míg egy Csokonai

születik az

Csokonai — valószínleg — maga

is

•

másnem hoz

is

is felette áll

minden eddigi lyrikuMiak.

humora, víg kedélyének meglep iudlámzata. eleven eszének

tiszta érzete, természetes

ríigtönzött találékonysága oly

dalait.

nemben még ma

e

itt

a tökélynek, hogy századok fíjlyhatnak

idk méhébl. több elszeretettel viseUetett anákreoni

dalai,

mint

költeményei iránt, mert ezeknek napvilágra Injzatása végett Széchenyi Ferencz grófszigorú szerénysége másklönl)en ahg engedte volna ezt

akart fordulni, holott pedig az

És hogy mennyire kedvelte az anákreoni dalokat átalában véve kitetszik ezen nyiis, hogy „vajha én hazámnak oly komponistájára találhatnék, a ki egy magyar anákreonismust fanákreoni dalt) muzsikára vévén, velem és magyarimmal közelebbi'l tudná s

megtennie.

.

latkozatából

kívánná éreztetni a görög szabású rithmusoknak mennyei hárnKuiiáját."

Huszonkét anákreoni dala maradt fen csupán a hires debreczeui lantosnak.

E mvek

Ka-

zinczynak és Földynek vannak ajánlva, mint a „kik belle poétát tettek."

Mintegy elbeszédképen

áll

„A magyarokhoz" „Ez a

A

írott dala.

melyben

így szól:

butella máslás

megdüliöJt világuak

Minden

csetéiiatéját

Kiverte a fejembl

,

—

S a Lilla hév ölében, Lillán kivül egyébre

Elmém

Ezt adja okul. hogy királyok

ügyelni

nem tud!"

estét s csatákat

nem

énekel, ezért kér engedelmet a ..ma-

gyaroktól", mert ö csupán szerelmet és bort fog dalolni.

Mindent megengedünk neked jó Vitéz, mert

Mint az eddigiekbl e két dolgot

láttuk,

te

nemzeted nyelvén

szólottál

I

bor és szerelem tehát tárgya az anákreoni daloknak. Csokonai

gyönyör összhangzásba

tudta hozni, vagy, mint

„Ha

bort iszom leánykák

Vj lángra kap szerelmem.

S ha lángra kap szerelmem,

Óh

ijiílven

edcs a bor!

"

maga

is

mondja egy heljen

:

;:

:

-*1

W^^-'

Tokajt soha de

nem

is

-

mciít'nekelte, kedélyes dalt irváii nila liires vitlckét.

dicsérték a Hejiyalja e

Tokaj, az észt hozó Tokaj

(dl

41

!

—

ez a

—

v'j.\'\k

Paniasz hefiye vadtui. Timpc

búfellcyek

tntek

és víg dalával tova íizé a

De

fel

a jó Vitéz egére: kancsót ragadt,

iiié^

víiljíye i)uszta.

—

iiabár csak

képzeletben

is,

komor gondokat. a szerelemrl

sokkal örömestebb dalolt

mint a

,

érzeménye, egy mennyei virágszál a szerelem dics gy/dv

szépen

múzsák valódi hazája,

,S iielvtánal úluek ottau!"

Ha

Ily c.üyszcrii

liarátjáliuz.

(iyöngéd keblének minden

borr(')l.

országában. Szei-elmi dalai

örökszép gyöii-

maradnak. Csokonai mindenek

liánná. Andalog^•a

felett

a szerelem dalnoka volt; mintaképe Lilla, igazi néven Vajda Ju-

bámulta ragyogó tüzes szemének két

dett a szeretet istenéhez, ott

is

dicsséget szerzett,

földi csillagát.

onnan nyerte

s

retett forrón, mélyen. Sorsa távol hajtá az angyaltól, ott dolatiít

—

el

Kagy

szelleme felemelke-

dalaiért

—

Lillát, kit sze-

hagyá vele mennyországát,

lelkét,

gon-

mindenét. És lángoló szerelme mitsem változott.

Ezen érzelmek

kifolyása e

következ gyönyör dalocskája „A rózsa szép virágszál, De tiisko szurdíil ágin. Ila iiiózüt á(l

is

a nu'li,

Fiilánkja nólia ini'gcsip.

A

linr liptóit

örümmcl,

S mámort okoz gyakorta. Szép vagy

te Lilla, s édes,

Vidit kegyes szerelmed

De mennyi, Kin

is

— ah, de mennyi

gyötör miattad.'"

És mégis, mily szintén nyilatkozik más helyen „Lillám! elég csak egy szó

Annak kitételére, szeretlek." Hogy én téged

—

Víg pohár közt édesebb a szerelem;

—

e költi elvet, ha

nem mondta

is,

de

i)iz
Csokonai alkalmazta legelször.

Jázminos lugasában mily eleven képet tár elénk a zöld

gyepágyon egy üveg bor

áll, s .,

!

dalolgat, csókolózva tréfál,

Lillával ott

mellette .Vnákreonnak

Kcllö danái vannak." }

Ez aztán gül

is

valódi költi i)oldugság. xMidii ezt Csokonai elbeszéli egyik keilvoh dalaiiaii, vé-

mintegy önelégülten kérdi

;

|

„Ki boldogabb Vitéznél?"

;

Igazán, neki lantja volt minden boldogsága. Egyebet ugy

sem

juttatott

számára az

élet. |

Költnk

sokat társalkodott a görög lantos halhatatlan szellemével. Kívánkozott

mindig hozzá.

Óhaja beteljesedett. Találkozott

vele.

A

földön

is,

—

,

vágyott

í

í

az égben

is.

í

SZATMÁHl KAROLT.

t M^'

V^r

CSOKONAI EMLÉNT

-^mE

;

!

-

S

-

4'J!

ELVESZETT KAMELIA.

/'iZ

NAPLÓTUUEDÉK.

'^^MkVni B** mezvároskát elértem, a nap már rég lenyugodott. Fuvarosom egyhangú nógatással ösztönzé fáradt lovait ^^^í dig

némán nézegettem

sötét utcza csöndét ]\Iár

elé került,

A

oly egyén után, ki

nem zavara

majd a fogadó hollétérl

a járkálok zsibaja

s

tárt

— Hé!

kapu eltt atyafi!

itéh'e,

fijlvilágositást

i)e-

adand; de a

igy csupán a véletlenre számithattunk.

csaknem kiértünk a helység görbe házsorai mely büszke méltóságos külsjébl

a továl)b menetelre, én

midn

kíizül,

kocsink egy nagy képület

hihetleg urasági kastély

lehetett.

férfi-alakot vettem észre.

nem mondaná meg,

hol

itt

a fogadó?! kérdem kibontakozva nehéz rókapré-

mes bundámból.

Az

alak megmozdult helyélil

s

anélkül,

hogy

feleletet adna,

kérdésemet, — ismételtem

Gondolva, liogy nem hallotta

némán

közelgett szekerem

felé.

magasabb

és pedig az elbbinél

hangon.

—

Teringette! csakug}'an

vesen felugrott hozzám

Miután vége

lett

s

nem

csalódtam! kiáltott

fel

élénken,

mieltt megakíidályozhattam volna,

a heves kitíirésnek, aggódva vontam

nvugtalanitott a gondolat, hogy talán a véletlen

(jly

megkettzve

lépteit;

majd he-

cscjkjaival boritá ajkamat.

magamat emberemtl

el

s

megvallva,

egyénnel hozott együvé, a kire a természet

legnagyobb büntetését mérte, eszétl fosztván meg.

— Patvarba!

Tídgyesi

nem

Andor

Most már rajtam vén,

ismersz reám? kérdé észrevéve tartózkodásomat; én vagyok, barátod

volt a sor,

Andor fuvarosom mellé

ült s

örömem

czuppnn(')s nyilatkozatát teljesiteni;

mi

megtörtén-

kiragadva a gyeplt kezébl, hatalmas ostoii)attögások között

hajtott az emiitett épület tágas udvarára.

— Most már mint ur — Hogyan?! — Csak ugy barátom,

jó helyen vagy,

^-endég és házi

,

—

meg

jegyzé

midn

vidoran,

leszálhjttunk a szekérrl

állunk egjmással szendvözt.

szerepét az alatt én végzem. I

hogy szülim távollétében én fogadom vendégeimet

No

de hagjjuk

ezt,

forduljunk belebb

,

s

és a házi ur

miután megrendelé a cse-

lédek további teendjét, egy ízléses bútorzatú szobába vezetett. i

— Ép

a legjobb pillanatban érkeztél városunkba

megszabadítani nehéz

uti

,

szólt

,

és serény készséggel igyekezett

öltönyeimtl. Kaszinónk bálját tartja

ma

s

ha tudnám, hogy fényes

I

^

estély eítelc mellett az ily

egyszer

j

falusi

\'

mulatság

is

érdekel

'^ '

.

:

meghívást koczkáztatnék.

ii

'

s

-

— Mely —

iiii'íiliivásüdat

-

43

l'

örömmel foiiadum.

Dics!ldáltott Andoijókeilvüleg;

tollát ltözköíljt'l. azalatt

magam

is

majd csak elkészülök.

Soha oly najíy jromlot nem forditottam öltözékemre, mert tudtani azt, hogy megjelenésem a vidéki

ismeretlenekre érdekes jelenség leend

eltnglalt

])(int(it

vendég

az

ill az városi

javál)an állott a mulatság.

beléptünkkor az átalános öröm hangos nyilatkozata miatt.

—

alig érthettük

vidám társalgás

folyt.

A

helység kicsinye-nagyja mind télgyü-

a közörömbl egyenl mérvben kivánva osztakozni.

Ei)b(il

rondott volt a lég a fuladásig zsúfolt termekben; de ez egyátalában féktelen

kedvükben

st

,

egymás beszédét.

egymásból, mindenikbe tarka néiiesoixirt zajgott; az egyikben a táncz,

nyilt

ketttiben a lakmározás és

lekezett,

s

vidéki bálokat különösen jellemzi,

ily

Három terem más

,

már

kaszinó helyiségébe érkeztünk,

zene zaja messze kihatott

— mely a

ha már ily figyelemre érdemesitteteni ama várakozásnak, melynek rendesen a

ezéliKnitja szokott lenni kis városoklian.

]\Iid(in a

A

betíilteni és telje.sen megtelelni

s

sem gondolván a holnapra

senki

,

következtethet

nem

mennyire

,

fleg az

gátolá,

ifjakat,

mindenki a jelen örömeinek

lát-

szott élni.

Andor felfedezze.

hirtelen áttekinté az

els termet

Hevesen ragadá meg karomat

s

s

egy futólagos pillantás elég volt arra, hogy övéit

a tánczoló tömegen áttörve,

maga után

vonszolt.

Tisztes tekintet éltes asszonyság eltt állapodtunk meg, ki anyai gondos figyelemmel ren-

dezgeté az eltte álló ])ájos leányka összekuszált ruháját.

Ida

— Anyám, — kezdé húgom! —

Andor könnyed üdvözlés

folytatá a szép

gyermek

felé

után.

fordulva

—

te

—

távolléted alatt te vendéget, és

pedig tánezost kaptál líadnóti Ákos

barátom személyében. Mindketten lekötelez vont

nyájassággal

de e részben bevallottam

;

sem engedem magamtól

önz

önendtek a véletlennek, mely körükbe

fogadtak,

természetemet és a rám nézve hizelg szerencsét sehogy

elvitatni.

Miután a mamával néhány közönyös szót váltottam, figyelmemet a gyönyör vidéki szépre forditám.

Ida tizennyolcz éves lehetett kit az

ember többé nem tud

De

;

kellemes külsej kedélyes és szelleuidus

emellett mélyebben tekintve arczvonásait

mit hihetleg a

lélek rajzolt

fiatal

,

egészben oly lény,

felejteni. ,

valami rejtélyes kifejezés (imlött

el

azokon,

oda ábrándos ecsetével, hiven tolmácsolván szivének sóvár

álmait: azonban e titkos rajz csujján a figyelmes szeudélt bilincseli le, mert kedélyében ügyes lepellel bir, e

Eközben

mysticus tünetek elpalástolására. a zene négyest jelentett

;

Idát kértem

fel s

Andorral szemközt állottunk.

— Naplóm egy emlékkel gazdagabb kezdem meg a — Mely bizonyára érdekét a mert önnek emlékei pedig napokkint tündöklenek. — De a napra j ám mig szerény sohasem — Az csak — jegyzé meg mikor sem leend

szép

társalgást

,

,

czélozva a mai

estélyre.

elveszti

többi között:

hiszen a hol a nap van, ott a ki-

csiny csillag liomályba borul,

fogj'atkozás,

is

éjjel

solvogva. V "O

ragyog,

senki

a

látja,

csillag

vészit fényébl.

a szép hölgy, gyöngén rao-

;

44

— Ellenkezleg! A

ez alkalummal e

s

örömmel fogadom.

szerepet

hogy

tuclomány embere, ki az égi testeket búvárolja

látja a

társalgás a táucz miatt csak megszakításokkal folyliatott

egész éberségére van szüksége

itt

szolgáljon

annyival

;

is

mely minden

,

inkább, mert ellenvetései

;

de mégis észreveheté a hölgy,

mcgjegvzésnek

ráczélz('>

nem épen gyözhetlenek

,

st

villámliárit('iul

azokkal önmagát

bonyolítja be.

E

gyors változást eléggé magyarázák

hideg kimért udvariassága, tartózko-

ríivid válaszai,

I

!

dása. mely

elöl,

e tette

még

:

itt

inkáljli

elvégezvén szerepét, helyére visszatért,

elömlö tavaszias színezet gúnyolni látszik a künn uralgó

melyek a falakat

tulajdonítható,

— Ugy

\

kielégithetleu

látszik,

—

tél

fagyát

a padozatot oh" dusau ellepik.

s

-^iszonzá a

ez

s

a tá-

—

az

mind a virágoknak

— önnek

lányka édes mosolylyal ajkain

tudomány-szomja

foglalkozik

;

pedig kár arra drága ide-

nyilatkozat méltán bámulást kelthet önben

;

de lássa

a csillagászat mellett a füvészettannal

;

I

nem menté meg

áruliija lett s

miket nagyoblj tzzel irányzék ellene.

— Vallian. — mondám, midn tánczosnm

I

I

modorán kivehet vala; de

ütegek

maih'i

is

jét vesztegetni.

— Nagysád — Igaza

I

í

vau.

hogy a

tudat,

nem rokonszenvez

talán

E

virágillat gyilkos

ellenszenvemet.

Ez álom

lehet s különösen

is

is

— És nagysád mégis tzött — E kamehát

ben mellére

megsemmisül — én

niem; és én

A

elvesztem

!

ha

mert

ily

virág

e virág

,

mely már

hervadása az

megsemmisülése halálom leeud.

cskört

meg vagyok gyzdve, nem

is

visel ?

kérdem, mosolyogja

e

bohókás hiedelmen, miköz-

ez

ama

végzetes

fel,

vii'ág,

kit

már rég

boszantott babonás

félel-

mely egykor álmomban megjelent.

tettem ellenvetéseket.

négyes csakhamar véget ért;

görgeteg egjTe szaporodott

s

szilaj

csárdás váltotta

fel.

A

tánczol tömeg mint

,

— már majd

lemondtam a nem irigylend élvezetrl,

észrevevém, hogy tánczosnm kameliája, mely ruhafodrait tartá mellén

következtében csaknem kihullott a szegény leánykával világért

csokor kezembe hullott

alá,

In')-

a kellemetlen érintkezések miatt, melyek minden perczben egy-egy

fájdalmas felsziszszenést eredményeztek

midn

is

s

diszitményére mutattam.

fajult s

A

;

már maga azon

komolyság, melylyel e szavak kiejtettek, tiinuskodának arról, hogy a balhit már rögesz-

méjévé

i

ily

;

elleukezésem daczára anyám tzte

;

;

kapcsolatban van

,

egy g\'ermekkori álom, indokolni fogják

éltem a kaméliával vau egjbefoiTva

szerint,

egyszer birtokomban volt, elvész,

én életemmel

a virágokkal?

;

kapzsi tekintetem fulytonosan az

sem közöltem volna

a

fenyeget

ing('>

veszéljt.

íissze

,

a sui'lódás

martalékon csüggött

Még egy

fordulás és a

melyet aztán észrevétlenül rejtettem öltönyöm zsebébe. j

E birni.

merényt nem azon számításból követtem

melyet más utón

nem juthatván

zelmi lobogót mutatnék

fel

lujzzá, igy

el

,

mintha

csokorban emléket akarnék tle

e

zsákmányoljak

a nlágnak egy ki\ivott sziv felett

;

el,

és a melyet aztán mint

gy-

de azon perez elérkezte végett,

melyben a virág megsemmisülte után szánó mosolylyal vethetem szemére oktalan rögeszméjét.

A keztem Sí

táncz végeztével (

még egy

körsétát tettünk a teremben

Ivonni figyelmét ve.szteségétöl.

s azalatt

szépelgéseimmel igye-i

Ida tudta azt. hoíív a bál szerelmi íimlena'ések tanváia: tudta, hogv a vallomás az érzelmi €,

*t

s

— mámor tültével

szüleménye, mely csakis

mii; a

adilijí tart,

minden feledve van ismét. Ép azért

lefíalábl) kíizünynyel, liidofíséggel

Ezt

nnél,

(ily

ki

45

tánczterem gyertyái fénylenek

semmi

iiil\ai!;ÍM)iiiii;ik

zelmeit,

—

De

és azok síité-

akard ellensúlyozni.

müveit és szellcmdiis,

min

Ida

is,

—

igen iielyesnck találtam s e mellett,

hogy miért hódul mégis az ábránd uralmának: természetes okát tulajdimitliatám.

,

lidrdciot iicm tulajdonitdtt.

mérsékelt nyugalunnnal

ki látszólag oly

Inr,

csupán

,

—

miért engedi lenyügöztetni babonájával magát? ezt

ifjú

fejld

szivének

tehát képes leküzdeni ér-

nem

valék képes maganniak

megmagyarázni. .\

z(Mie njra fülharsant és Ida

rendie botorkáltam

Alig

sokkal

idztem

egy parlagi gavallér kaiján a füzérbe

állt,

én pedig az étte-

ki.

ott

néhány perczig szivarom

füstjét éldelve,

niidon

Andor zavart

arczvonii-

kíizelitett liozzám.

— Xos mi kérdem megütközve. — — anyánnnal már — Talán már mormogtam nem kamélia — nem — nagy — Xo minket; egy még vagy — mondám megnyugodva elbbi aggodalmamat — hség baj ?

Ida roszul lett és

csak

cl is

a

?

távoztak.

válaszolt, mellettem helyet foglalva.

bánni kezdem

szinte

alig hallliatóan s

!

tettemet.

Pinczér hej

hol

!

bort

?

pedig a javából.

ide,

—

»•

s

kiállhatatlan.

Igaz, a

csoda!

a hílség

kis változás

zavarjon

de, ez ne

igyekez-

tem leküzdeni.

Még

darabig poharaztunk ezután

czélszeniblinek véltük, ha mi

Másnap igy

a

reggel,

ház úrnjének

midn

is

de a lehangoltságot

;

nem

fojthattulc

távozunk.

barátomtól elbúcsúztam, a kastélyban

még mindenki nyugodott;

a kedves leánykának csak közvetve adhattam

s

egészen és igy

cl

át tisztclct(>met és

üd-

vözletemet. II.

Midn

a helység sugár tornyát

badtság nygözte

le

is

egész lényemet

elfedé a messzeség

kékel

kíklfátyola, valami

nehéz zsib-

szivem kimagj-arázhatlan hullámzásba jött. FöleleveniUt

s

bennem a kéi)zeldés, melyet bizonyos ösztön, valami Iniver kezdett kormányozni, és a varázsintésre fölmerültek a múlt

éj

eseményei, melyek alaktalan tömkelegébl Aphroditekint emelke-

dett ki Ida érdekes alakja.

Még sohasem

éreztem, mit tesz

—

szeretni,

ennélfogva visióimat az álmatlan

mámornak tulajdonitám de miután nem birtam, nem voltam képes megválni a kedves most már majdnem arra a gondolatra kellett jünníim, hogy Ámor nyílvesszeje engem is megérin-

Önkéntelenül nyúltam a rablott virág után, mit akkor szivemhez rejtek. Oh! a tudat, hogy lázas kéjérzettel töltötte el egész példázni fogja, van emlék nálam, a mely tle van, a mi rajtam, mint az áradat. valómat. Érezni kezdem, hogy eszem megáll s a szerelem uralma egyre tett.

t

I

— Oh

3;

sem

—

n

ég! a kamélia nincs sehol!

Összehánytam öltíinyömnck minden

.1,

okozta alaktól,

;

ii

ly

találtam.

zsebét, fíílltutattnm

nti Ix'.ríindíímet, s

a

virágot seiiol

"

!

—

—

—

4G

vagyok gyzdve,

meg

„és én

Elveszett! kiáltám megrémülve, s eszembe jutottak a leányka szavai:

ama végzetes virág, mely egykor álmomban meg-

ez

jelent!" Oh! én megöltem t! zokogám keservesen. Fuvarosom csudálkozva

tekintett rám, mintegy kérdeni akarván: megbolondult az

— honnan A némán, hidegen tovább — — — nem megtörténni — — S még mer? — Nem vagyok hogy három — Akkor meg, gyalog — Azt meg nem engedhetem;

elindultuidc! kiálték kikelve arczomból.

Vissza! vissza,

kocsis

hajtá

Vissza!!

hogy parancsomat

lovait, a nélkül,

teljesítené.

ismételtem lázas ingerültséggel.

bizony az

INIár

ur?

fog

,

válaszolt

suhogó ostorával meglegyintve

,

a

lovakat.

ellenkezni

én hóhér,

elcsigázzam a szegény párákat

már

;

jóval meglialadtuk a

mérföldet.

fogok visszatérni.

álljon

sok farkas jár, nagy a hó, azután

ismét

Mit tehettem mást, átkoztam magamat

és balga tettemet,

a ka

már egyszer birtokomba n

mert s

ül é

e v

s e

li

i

r á

a

1

g hervadá

á

1

o ni

1

s

rii

é

áva

1 i

v olt,

v a n e g y b e fo r r

1

m m el

e

a

\-

s

ha

i 1

megsemmisül: — én

elvész,

én élet

a az

átkoztam a végzetet, mely engem

Oh! mint égetek lelkemet

választott eszközül e lányka szivéletének összerombolására.

„Ez álom szerint: éltem

ka

is

tévedhetne az ur.

el is

\)

c s o

1

a

t

ba n v

e szavak:

y virág,

mely

elveszte ra,

is

megse

a n:

iii

m i-

d.

e e n

Összeroncsolt kedélylyel érkeztem haza.

A

városi zajos társadalmi élet.

s e niclk-tt

hivatali állásom,

csakhamar számüzék a keblemben támadó vihart

nyelt,

olthatták ki

;

a hamu-réteg alatt

megmaradt

.

mely komoly higgadságot igé-

de az egyszer fölgyuladt érzehnet

Olykor-olykor nyugalmas óráimban hosszan

,

hosszan elgondolkoztam a b**i bál királyn-

már lelkem

jérl, ki annyiszor megjelent álmaimban, ki annyiszor megédesité

alkalommal félrevonultam

Ha ekkor nehezteltek

visz a

?

E

értté,

st

kedélymeghasonlásba

év semmisül meg; és

s

liideg,

— mondák —

volt a

gondolatát.

fekete vérüvé tesz

s

miért

túlságos

Ily

magány.

durva voltam irányukban.

jó indulattal kérdek: miért kerülöm ket.

-sisszavonulás

Xap nap után nuüt dég,

mert lelkemre éltet balzsam

aztán véletlenül barátaim jöttek,

meg

mulatságokat

a világtól. Oli!

nem

a szikrázó parázs.

— de k nem

nélkülözöm a

zajt,

komorságom belebb

?

azon vettem észre

.

hogy a feledhetlen vidéki

nem sokára beköszön bohócz-öltönyében

—

az örökké víg farsang.

E

vendég valóban engem

azon napon hittem elérkezni,

is

érdekelt,

midn

a

reményeket kötöttem hozzá

a b**i közönség

is

bál óta ide

s

tova egy

mindenkitl várva-várt ven-

,

melyeknek

teljesülését

bemutatja neki fényes hódolatát rendes

kaszinói báljában.

Végre elérkezvén Idával

lett

ismeretségem évfordulati napja

,

\ágy és örömtl áradozva,

csakugyan útra keltem.

Midn B** '^

városkába megérkeztem

,

ép oly hideg

pület elé érve, a tárt kapu eltt ott állott az a sötét

téli

néma

este volt, mint akkor.

alak.

épen ugy mint

A

aklöir.

nagy

ké-

!

!

!

!

^

m?^-

:ri%

s

47

— Andor! vagy? barátom — — vagyok szomorúan halkan — mi — kónlrm — — Szomorú szemeibl könyeket barátom! — De rebegem mert rültté kezdek — Szegény kezdé vontatva Andor nagy — szakitám — nem — miközben kérdleg — Még nem!! kónléni,

te

Igon, ]\Ii

i'-n

!

olsii.

kivel találkozóin.

kíizolitett üdvözlósenn-e.

s

sojtolemtl gyötörtetve.

történt itt?

U'ltV

az

ismi'-t

liof^y

ino.!ít">rülvrii.

válaszolt

dolog

sz('ilt

törölt

és

teszcsz!

az istenért! beszélj,

le.

hangon, lloszat

elfojtott

nagyon

gyanitani.

roszat

lélegzet után.

inigom

félbe izgatottan.

[Meghalt ? ?

!Még

tekintett reám.

volt a rövid válasz,

I

nem

lihegtem kétségbeesve; oh! hiszen e válasz a föllázadt kebelt

meg!

,

Még nem! Óh

istenem! ez

akkor temetésére jöttem

— — Az

!

óh

Roszul vagy talán

dor, ugy-e

tovább

lehetetlen! te

még ma

?

más szavakkal

végzet

e

!

gúny

sikerült, te vah'djan

engem csak kétségbe akarsz

a bálba

is

elmegy? ... De az

]Most világosul eh'lttem kérdj, ne kérdj

néhány perez még csupán

kérdé Andor oly hangon, mint a

!

— — Ne öröm nyük — Arczom

azt teszi:

meg minden

—

felelj.

és én

élete !

ebbl sennnit sem ért. mondd ugy-e ép, egészséges,

ki

— ne

isten irgalmára! kérlek beszélj

Te szeretted

— Ugy-e — könyeim csak

ejteni!

nagy mester vagy

eiiyliiti

vi-

kinozz

öt ?

az a ború arczodon hazug

szemedben

s

a kíi-

könyni. miket a barát hullat barátja viszontlátásakor.

az

lm

fájdalommal.

jer, látogasd

testvéremet

haldokbi

boruja igaz.

meg

t

;

illetik!

zokogá Andor mély

piros rózsakint vélted látni a bálban

—

mint fehér

li-

liomot látandod a halotti ágyon.

Karját karomba fzve roskatag léptekkel vezetett be Andor a hahányan világított szobába. Nézd ott van anyám.

—

szólt

egy összegítrnyedt alakra mutatva

.

— Ma vígabbnak t; A szenved közeledtem — nagysokára — Szép öntl hogy hangon; — — másik anyám? most egy gyönge — Kedves Andor, Ákos meg, — — Ah — akarok mondd — egy éve

zsülyeszékében.

csak

gesült szemeit,

asszony rám vetvén üve-

üdvözlésére.

ismerhetett

fel.

tördelé reszketeg

meglátogatott,

öntudatlanul hevert

szegényt, a virasztás kimerítette

láttad

Zsibbaszté) elfogultsággal

ki

s

ezen leányom

is.

lii-zem.

örülni fog.

Kivel beszélsz

bai'átom

!

ö

hangzott

válaszolt

érkezett

sohajtá alig hallhatóan

!

sz(')zat a

;

,

beszélni

szol)áb(il.

szelíden szólva át hozzá. vele

,

—

folytatá szü-

net után.

Andor némán

—

gon

vezetett a szegény leány ágyához.

Irgalmas ég! egy év alatt mennyi változás!

s elfordulva, fájó

A

kisded

f

— susogtam

csudálkozva e hervadt virá-

könyeket hullaték.

bágj'adtan njugodott a hófehér vánkoson; az arcznak halvány színét

növelé az ébensötét hajzat, mely szabad ludlámzással folyta körül ürcgekbíll két megtíirt sugár derengett

— Emlékezík-e ön

el

vakit(') vállait.

A

föltnen

sötét szem-

és a sápadt ajkakon jégvii'ágkínt i'ezgett a mosoly.

egykori álmomra?

— kérdé

lassú ércztelen hangon, hosszú csönd után.

Emlékezem rebegtem megborzadva. !

~fmm

!

:

_

-

48

— Hát kaméliára emlékezik-e? — Oh! — Ama kamélia — uem sokára én a

.

lé

.

.

igen!

elveszett

akkor mondtam ]Még

nem

?

í

... én

is

is

..

.

Hiszi-e

már

miiulazt. a mit

I

válaszoUiattam e kérdésre,

is

— Meghalt Andor — Idám egjetlenem !

!

kiálta

sikoltá az

!

!

midn egy hosszú mély sóhaj után

örökre elszenderült.

és kétségbe esve, zokogva csókolá a liideg ajkakat.

anya örült fájdalommal rohanva el

s

a meglüdegült te-

teuu'e rogyott.

Eközben az oitos

megjelent és miután

is

véghetetlen hosszú álmot aluszsza, liideg

komoly hangon

— A tüdvész — Szánó

ezt

mibl

töljbet

is

meggj'zdött

nem ébred

fel

,

hogj- a szegény leány azt a

senld

,

tudományos arczot

öltve,

moudá nekem

szép áldozatot nyujta a halálnak.

Oh

mosolylyal tekintettem rá

!

ez áldozat másé, a gyilkosé

!

az pedig én va-

gyok !!....

nem

Itt

megszakadnak a napló

Az

eldobott tollat most

majd én veszem

fel s

én beszélem

el.

mit boldogtalan barátom

súlyos csapás alatt megi'oskadt a fiatal sziv s idegi'endszerét nagj' rázkódás éite.

Eddig

is

kerülte a társas életet, de ezután végkép elmaradt.

menekült ellünk. —

Ha

egyedül csak fájdalmának

néha mégis találkoztunk

vele,

Mi

barátai

—

is

ritkán láthat-

élt.

fanyar mosdlylyal üdvözölt, és szomorúan mnndá

már nem közénk való, nagyon, nagyon unalmas embeiré lett. Az id gyorsan pergette perczeit. és Ákos ugyanegy állapotban volt. Békétlenül várt mindig valakit, de az nem akart érkezni. No jó! tört ki egvszer, keseren kaczag^a; ha te nem jösz, majd

zott

—

.

hogj"

felkereslek én!

S

fel is

A

szerencsétlen ép azon a napon, melyen ezeltt egj- éve gazdag reményekkel B**be uta-

—

kereste az oly régen várt

halált.

pisztolylyal vetett véget életének.

Egj" szép téU alkonyon szomorúan

nyek közt kisértük ]\Iily

ki

—

a

mentünk

a Idszeuvedett

végs

látogatására.

Aztán kö-

temetbe.

csudálatos az élet

!

mily kimagvarázhatlanok a végzet utai

HAMAE

^

meg

Írhatott.

A tuk,

sorai.

LÁSZLÓ.

.

^^jmw-.

-

45f

Nagy imre hagyományaiból. t^^m

^Cídkdiiai-Kiiili'iiy'' sajtó

icndczésckor.a

al;i

fciitolilii cziiiniiel

iioliány költoniény órko-

ZC'tt liozzáiii.

•^^2^h_X

J(illelK't

már akkor kiadványom tartalma

iiagyrészbeii

mégis az idökiizbon érkezett küldeményt beosztani a kötetbe

reiuk'/.ve volt ,

:

érdckosiiok vi'ltcm

mert Nagy Inu'e

volt az,

konai után a debreczeni fiskolában leginkább kimagaslott, mint hivatott költ,

s

ki

Cso-

igy a korán

elhunyt emelkedett lelk ifjúról ez albundian megemlékezni hely- és idszer.

már az

Életrajzával sok helyen találkozhatott

vel

— ugy vélem — Nagy

Inn-e

nem

helytelen dolgot

olvasó,

— de

azért annak rövid ismétlésé-

fogok elkövetni.

Kun-Kisuj szálláson született 1817. február havában. Alsóbb

Els

rosában, a felsbbeket Dcbreczenben végezte.

müveivel IG éves korában lépett

1834. és 183-diki folyamában. Zsengéi szép tehetségrl tanúskodtak

nagy reményeket kötöttek az tanítójává neveztetett

sorsra méltó

ifjú

,

itju

Az

fejldéséhez.

de mieltt hivatalát elkezdhette volna

jával koszorúzta

A

meg. —

debreczeni

idn

költ

kivül a

.

szemfedje gyászba

Az

itt

mkedveli

márványoszlojxtt

— 30 pályam

inült rcini'ny.

pályáját. INIeghalt

között

s a

jobb

csaknem

— „Árpádé-ját babér-

..

()

czim

király'"

hát

még

S

költeményei

Ily

Ö 1) A L.

te is sirsz

Ringatag

fin ?

korán körülzajg

Metsz

léti

bú

V

Oly szelid mosolygva

Néz le rád az és És neked hazád csak

^i^^:^CSOKONAI EULÉN7

mellbaja megi'ohanta

melynek oldalára a név, születés és halálozási

,

Szerk

,S

,

földi

Hattyúdal '•-ának következ sorai vésettek: „Néma, zárt az elhalónak ajka,

BÖLC

^

a „Lant"

eladásokliól gylt költségen 18()4. június 11 -kén

állított

knzöh ,.BöUsodal'' és „A

voltak sehol.

fel

a költészet barátai

Földi részei Debreczenben a czegléd-utezai sírkertben nyugosznak.

tanuli'iifjiiság

a jeltelen sirra diszes

s

szülvá-

183!)-(Uki tanodái évre a költészet rendes

már 1840. január 31 -kén bevégezte rövid

azon napon, melyen Pesten a Kisfaludy-társaság

iskoláit

Bölcsöd keble még.

még

eddig bemutatva

nem

:! ;

-

É

—

50

Dúlja bár a hont vész.

Tépje pártviszály Csonkul K.vilka. böksöd' Gyermek-áluiinál.

Hont tiporhat önkény, Ronda szörnyeteg

Vad csapása kebled

Nem

jajditja meg-.

Sirsz mégis,

Szk Ó

—

talán mei't

a láthatár,

ne vágyj tovább, künn ínség népe

jár.

Nép, mely sirva vigad

És

örülve

Lesz

sir,

si átok

Tán, mert

fölötte sir?

Sírd ki szent könyüdet Sird ki néptömeg

—

Nép, mit annyi vésznek Gyilka vérze meg. Istened, ki

rze

Annvi századon,

Jobb napot dérit rád Bus nép, árva hon. Lásd meg azt, te lásd Ringatag fiu. Ó ne sirj elég ha

mejj

!

Sir a honi bú.

(Debreczen

1838.)

II.

A

KIRÁLY.

Arany trónján ül egy király Fönség sugáriban, Gyémánt fején, és kezében Nép-adta pálcza van Szent esküt

irt

szivébe

Az eskü tárgya És

lelke csak

föl,

— hon,

honüdvöt esd

Éjente és napon

,

.

.

<J^^

-

51

-

Niiponnan ítke íztelen

És undor a ÍJoiito

álma

falat

iiyufítalan.

Mert lelke

l'oiuI alatt.

l'olííáralak jön almira Inst'íi'

És

vonásival,

mely vérhalios

háliorú,

Ajakkal rá

Mint

A

rivall.

sirhalott, kél

rémes

éj

Sasszeumiel

\

a király

után,

égig nézni a

Sinlö szegény hazán.

Néz

ö.

de nézte visszahull

Tárgy és

id

eltt

Gátló csel és ezer bajok Tartják

beszve

öt.

Vak. néma. sánta és süket

Gyakorta a

kii-ály.

Jól lát pedig, hall és beszél,

S

nem béna lábon

áll.

Sírt ront az év, sírt ás az év

Trónt foszt a liamvadás

És hányszor róvutik

—

király"

Nevére bünrovás. Kit millióknak üdve áld.

^'agy súlyos átka bánt

Király az, és király felett líiró ül egyiránt.

(Debreczen.

1«3«.)

Kozli.

HAJDÚ LAJOS.

:

r

VA, EGY NUALAK A JIULT SZAZAIiBOL. Frankéi Alberttól.

abár a most oly sokat látogatott erdei és bányavároska Ilmoiiaii. Thüriiigiáiiak azon "

classicus helyei közé tartozik

fenyknek egy sugarát

hetlen

fekv s

hely volt akkor, a

is,

melyekre egykor a weiiuári víg araiiyiiapuk

cleiiyész-

vetették, mindenesetre igen kietlen, s a világon tul elkülíínitve

midn

ott

1770.

17-ének estéjén egy idegen

aiig.

nnek

kellett

idzni.

több órán át postalovakra várni, melyek kocsiját és szolgálóját vele együtt tovább fogták szál-

A

a hegyekbe.

lítani

íiatal

Göthének fölragyogó

mint tizenegy éves

nem

szágban senki

sóhajtozott egy szigorú

fiu

el

volt készítve

nagy gondolkodó szobáiban,

s

f

,

,

és

jövbeli barátja Ágost Károly,

nevel pedáns fegyelme

által,

Weimar most

,

,

s

zugolyban

e csöndes

a

a

ki

a czél kijelölve azon hatalmas harczos

s

,

azon

,

most elhagyatottan lépdelt a wolfenbütteli könytár rideg

Németország

melylyel csaknem húsz éven

,

ama magvakat

a

melyeknek

a mai napig önállóságának érzetét köszöni.

A magány

folytonos szorongattatások közepette hintegette

hírnevét

Németor,

,

azon munkában gazdag küzdelemre tekintett vissza

át fáradhatlanul

mely

alatt.

annak regényes fvárosában kezdett kifejldni. Azonban

az ut egyengetve

költ

és

élt, s

miveldés azon virágának hatalmát

sejté a

jelentéktelen Thüringia földén lendület

rideg

,

1770-ben még csak legközelebbi

csillagáról

ismersei tudtak valamit; akkor mint diák Strassbourgban

ezen emberénél idztek az ilmenaui postaházban várakozó idegen

.

n gondolatai

.

eltt azon drága egyének elvonultak, kiket hazájában visszahagyott. Az idegen mi

a mint lelke leült és irt

Ilmenau, aug. 17. 1770.

„Kedves Lessing inM Határozatlan vagyok, hogy önnek

irjak-e,

vagy a postamesterrel

vódjam. Az egyik a kegyed rovására, a másik az enyémre történik. Ezúttal s

inkább önnek néhány perczét rontom meg

mester annyira barátságos

már

,

hogy nem

is

,

önz

mintsem egészségemnek ártsak

lehet bele kötni.

Az azonban mégis

;

akarok

czi-

lenni.

hozzá a posta-

a kétségbeejtésig

még most sem látom hogy miképen mehetek inAz utakat igen gyalázatosaknak találtam, oly feneketlenek, mikép vabnli csoda, hogy kocsim épen maradt. Már érzem a lionvágyat, de attól szabadulnom kell, különben rósz dolgom lesz. Itt meg akarom gondulatmenctemet

boszantó, hogy

nen tovább.

szakítani,

A

látok,

kérje az eget, hogy

-mm'y— 4ft>;

—

itt, s

különben furcsa dolgokat mondanék.

még most sem Önnek

hét óra hosszan ület

,

lovakat az egyik állomásról várják vissza

s

utoljára

—

még csakugyan

Azt hiszem

le

fogok feküdni

,

mert lovakat

összepereluék a postamesterrel. Aludjék jól

jövben gyorsabban utazhassam, mert

—

,

igj'

meg

lesz

,

s

kiméivé leveleimtl.

Alázatos szolgálója König É. C."

"

f^m

m^--

--ssr^í

A

vidám,

Icvrlkr

fiiti'tlajros

az akkori

mely

\volt'c'nl)iittcli

rcnictrlicz.

tartéizkodási

Imuv

ezen

v/x'u lírlvcn.

a i\h}í\ vilái:iial való

1770.

tartctzott K<"»nig

gyonos, tekintélyes

ft'rti

a|irilig)

töltötte,

i(li)l)cn, ('S

—

—

Hamburgban

számos barátaira endékezése

volt.

is.

t

által.

az,

Amint

mi a

biicsii

állai)ota,

—

és

bonyodalmakon

('ven át a

gyerme-

meghlés

kedveznek

nuitatkozott

Oly jidlenmek. mint egy oly nmvelt család számitotta, a

egyedül álló

st

,

legb(ddogabb házasságban

a

minvel Lessing melyben

birt,

jól érezte

melynek gyermekeit, ndnt

a

nem

üdül

már

asszonynyal, ki reá nézve

és benyomásteljes

a világos, bátor,

magáéit szerette,

tünemény

volt,

komoly helyzetének szokatlan

eligazítása

ers

ke-

csaknem

.

a hozzátartozók

hogy közé

megtartsa. Hiszen

el.

hogy házuknál, vendégszeret kör-

Tartós íisszekíittetésben maradt tehát az íizvegy König

de a kiben

tündökl fényében

most a jellenniek erejét,

s

gyönge

,

i'eá

a

és szivnek mindazíju

ságát, a magas, fenkölt lelkületet felismerte, melyeket

h szivet,

kellemes

tulajdonát

mellett,

élete

És valóban különös

nézve Lessing nemcsak az üiniepelt.

tinóm, biztos tekintetévcd abban azon nemes, tiszta

is

gyakorlatiasságot,

szenved egészsége

kíitelességeit és kellemetlenségeit fogadta.

nnek, hogy

ezen

a hagyaték rendezésénél

— ragaszkodását

az eddigi szerencsés helyzet

tanulta csodáhii. a melyekkel, alig harmincz éve,

hanem

t

magát, mely

vidám értelmességet, egyszóval a szellenuiek

dics('tségére szolgál

—

kedélyének minden ösztönével, iiözh'kenység és csatlakozás utáni vá-

nyújthattak neki.

('irát

fektette,

volt szüksége barátja felhívására

gyával azokra volt utalva, kiket büszkeséggel töltött az egj"

tizenegy testvérérl gondoskodott,

bonyodalmak tntek el, melyeknek

oly

hanem

akaratot igényelt.

iránt,

férfi \(ilt, ki

még

vett.

folytán beteg

magát keresztül küzdenie. Mert

kellett

nején és gyermekén kivül

ki

monda

alkalmával a harmincznyolcz éves í'érHun enit

és neje vagyonát terjedelmes vállalkozásokba

zet, okosságot, becsületes

Éva

nmnek

a kinek most nemcsak négy neveletlen gyermeke növelési gondjait kellett viselnie,

maga

ben

volt vele.

jéil

17Gl)-ben Velenczébe utazott, azt

a halál hirtelen elragadta, távol nijét(d. kivel 11

König vagyoni

nem

gyáros va-

Gleindioz intézett Icvelélit-n „speciális liarátjiinak

AÍsszatérnie. Alig érkezve Velenczébe,

a legterhesebb fajtájú, váratlan üzleti

s a

E

lakott ugyan, de Bécsben birt gyárakat, gyakoi'i utazásra volt

terjedelm üzlete

Mert valóban nem lehetendett

élt, s

en'it

meg-

Lessingnek: „Ha valami szerencsétlenség történnék velem, legyen gyámola

lett, s

már

kinek elismert becsületességgel és szivjósággal, tinomabb szellemi

V(»lt.

keimnek." Elérzet lehetett

irt

hol tudvalevleg a

gyárosnak és selyemkereskedémek családja

s legitjabb tiacskájának keresztapja volt. s

kényszcritve széles

ezen mi

infíi'rtelenséj^élien

miveltségeí és az irodalom iránti érdekldést kellett egyesiteid. mert Lessing igen

nevezte. König, ki

annak

;i/.uiil);iii

közlekedéshez hozzá szo-

nioz.ualnias

kezdett venni: ez a szellemi niozualomiiak indult szép Hamburfihan

elzött éveket Il7(i7. ainiltíd

liir.

keser, neheztel bosznsáiiot elzni,

helyének kietlen rideysénéhen és

Ezen barátok közé

iicm

joli'iitsi'fí^cl

si'imiii

ki'irülnK'ny.

11a volt valami ki'i)es a

nevet, életvidor,

a társasáiicit

kott inni, jelenlegi

v^vi-

iii;íí;;í1i;iii

pikant (''nlokct kölcsüníiz azon

nu'jíis

-

r>3

tisztelt iró volt,

önzetlen tiszta-

a kedély

benne az utóvilág kiváló szellemei

is

mél-

t<ányolni tudtak.

Azonban tájdalom részvétre, mint azt volt.

Mióta mint

iró,

,

e

nagy férfiúnak magának nagyobb mérvben

hamburgi

bai'átai

sejthették.

mködését megkezdette

,

volt

szüksége akkor a

Anyagi helyzete szoi'ongatott és gondteljes

felváltva Lipcsében

,

Berlinben

,

Boroszlóban és

—

f^^k

^^ -

Ilainlmrgbaii dulguzutt,

^.^.-^^g^'^

-

54

I

nemzetét e különböz városokban több más apróságon kivül az „Iro-

s

„Miss Sarah Sam-

dalmi levelek", „Laokoón", „Dramaturgia", továbbá „Mesék", „Philotas",

pson"

„Bornhelmi Minna" czimü mvekkel ajándékozta

s

meg. —

;'

ideig gyöu3örködött e vándorló hontalanságban, a ház födelén lakó verébéhez,

J<'»

—

ó azt nevezte,

hasonló életben, mert mozgás

—

mint

izgató változások, világ- és emberismeretbeni

,

meggazdagodás utáni vágví'idásának az leginkább

De már néhány

megfelelt.

év

feltámadt

<')ta

benne, mint minden komolyabb irányú emberben azon igyekvés, hogy magának maradandó tart(')zkodási liehet biztosítson,

zete,

hogy a büszke féríinak az óhajtott biztos

burgban

magának

hol

is,

akart alapítani,

ilyet

melyekre jövjének szép reményeit

lalatok,

De

meghatározott hatáskört szerezzen. állást

nem

barátainak minden igyeke-

megszerezzék, süker nélkül maradt,

így negyvenedik évében ismét minden határozott támpont nélkül

meztek neki. „Minná''-ját ugyan minden színpadon játszották,

st

abból egyes jeleneteket rézbe metszettek,

— És míg

a párisi

poéták

,

—

írja

módok

felett,

s

állott,

a mellett szegény,

nem

jövedel-

az a közönséget mindenütt el-

s

puncsos csészéki'e festettek.

idben Ramler

az

Knebelhez

,

,

— egy

Lessiug jogos boszankodással törte

ettek, ittak, ruházkodtak, szállást tartottak:

és

Ham-

éjjítette.

eladósodott volt, mert munkái az utolsó években vagy igen keveset, vagy semmit

ragadta,

s

sükerültek azon színpadi és könyvárusi vál-

darabból

ily

azon utak

fejét

hogy miképen fordíthasson minél gyorsabban hátat hazájának, s miképen bövit-

hetné és értékesíthetné olasz földön tudományát.

De

ezen tervet

is

kíinnyebb volt kigondolni, mint valósítani. Legelsben

hiányzott a há-

is

még Kíinig hírtelen halála, s hozzátartozói sorsa is akadályul szolgálhattak. Egyszóval Lessíng Hamburgban maradt, s azon zavarokból, melyek környezték, nem volt más szabadulása minthogy maga tette magának azon hurkot nyakára, a melylyel t a braunschweigi udvar nem sokára a legnyomorúságoromszáz

tallér,

a

mire az utazási kíiltségek végett szüksége volt

,

aztán

,

sabb

lét hál(')jába

bevonta.

A

kisebb német udvarok ekkor kezdették magokat fényl irodalmi

tehetségekkel felékesíteni, ha ugyan ezek a fejedelmi szolgálatija ok-s<Mi elszegdtek

megfogni engedték.

t

GOO

talléi- fizetéssel

,

s

magokat

fogtak telje-

íisszckötött nyo-

wolfenbütteli könyvtárnokságot.

Tudós lett,

nem

való kegyteljes ígéretek közt, de a melyek soha

fogadta el Lessíng munkásságának fénypontján a

síttetni, niiirult

A jövre

barátai, kik szerették öt

azonban ugy

látszott,

Németországhoz lekötve

ott a fejedelmi

óhajtva várják megjelenését, mégis négy egész hónap s

ujoiigtak ezen

.

esemény

magát a hamburgi

szívélyes polgári

uraságok, berezegek, herczegnk

tölt bele

köröktl

.

míg eddigi függetlenségérl

elszakítani

tudta.

leveleibl kiolvasni. Königné elemózsiát küldött neki

hogy ha Hamburgba

ír

,

akkor egész nap

,

tudakozódik igen sokért

S

élénken,

s

irja:

nem adnám, ha

Éljen boldogul kedves barátném,

itjE^

hamburgi

—

gondolja

^

'-

meg

ajjró

jól,

izgatott

kellene.

„Most minden oly üres, valaki

féifi

azon vallomással kér bocsánatot ed-

s

mig mindent ugy érez maga körül, mint a hogy éreznie

le-

Már kevés idvel

Wolfenbüttelbe érkezte után a vágyódás gyöngéd hangjait lehet a szilárd és elhatározott

digi hallgatásáért,

fe-

szomorú elérzetek lepték meg. ]Mert daczára a Braunschweigból

hozzá ismételve intézett felhívásoknak, hogy

mondani

látni

kietlen

barátaim

,

s

beletehk három nap

körüUem,

hogy sokszor

közül körülöttem

hogy az ember nemcsak -

is,

Különösen a gyermekek után

---

lenne.

füstölt

—

—

hússal

/!^m

^

-

55 és

spárgával

liaiiciii

v\.

mi

;i

tolil).

«

barátságos beszélgetéssel

is,

legyen az

vauy

szíhai

liár

Írásban."

Lessing ezen

id

néhány

tájt

fontos,

érdekes levelet

irt

és

Xicolailioz

Mfndi'issolnilniz.

aztán líauderhez és líeiinanis Elizához, de az egyedüliség nyomasztó érzete, szivének legben-

sbb

Jiangülata, ezek egyikében

sem nyilatkozott

don, mint a vele barátságos viszonyban

él

özvegyliez intézett fenti soraiban. Látszott, hogy

nem

vágy(»dik azon liázba. mely pedig hamburgi tart('>zkodásának utolsó idejében épen

öröm

és

azért,

mert

szórakozásnak

st inkább

t

Iiiinii

még mindig

felel,

kérdre

s

jövre rizkedjék

oly nehéz és bonyolult

Ez utazás

Üzleti kellemetlenségeit

attól."

vcnija ot

természetek

voltak,

hogy végre arra s

Nem

b(')kolásl)a.

nrm

éjtcii

utazás bevégezte után ismét megvál gyermekeitl,

érinti

liár

.

magát

kellett

el-

személycsen uta-

mely alkalmat nyújtott neki Lessing meglátogatására

alatt,

volt az

mondja: „Lehetetlen, hogy ámitani akarjon,

akarom, hogy ezúttal beleesett ön, az eltte egészen szokatlan

határoznia, hogy a fürd()i zik IJécsbe.

hasonló pajzánsággal

„oly ügyes leveleznek" nevezte, s

jól áll az önnek, azért

ezek

A barátn

.szinlielye.

mó-

oly bizalmas és mégis oly kellemes tréfás

is.

találtuk ot

közleményünk kezdetén, az ilmenaui posta-épületben.

Az volt, és

még épen oly fáradalraas mint veszedelmes doloij, csupán puszta gyönyörségbl igen ritkán szánta magát

utazás a múlt század ezen szakában

átalában

arra valaki.

Már

sürget('i

ok nélkül,

s

,

Ilnienauban volt mit panaszkodni König asszonynak, az eddigi utak feneket-

lensége miatt. Végre

12 órakor indult

éjféli

el

emberrel, ki a kocsi eltt világitott, de kinek ez épen a thiiringi lálni, s

ön,

erdben",

hol olyan utak

beszéli el,

vannak

,

iiK'lyeken

onnan egy részeg posta-kocsissal,

már egy

s

egy félvak

múlva kialudt Iámi)ása. „És

negyedi'ira

„ott hol két mérfiddnyire sem lehet egy kunyh<')t ta-

nappal

életveszélylyel lehet áthaladni.

is

hogy elvesztettem bátorságomat? Valóban nem! kiszállottam,

lámjiásban meggyújtottuk,

s

s

S azt

hiszi

fenytobozt kerestem, azt

a

ugy segitettüuk magunkon."

IMinden levelében, melyet utazása kíizben irt, élénk, müvelodéstíirténetileg igen érdekes leírásokat nyújt azon nehézségekrl, boszantásokríd

veszéhckrl

,

,

s

az egészsége megtámadá-

melyekkel e hosszú útban meg kellett küzdeni. Ellenben fölemel fényi)ont volt azdu

sairól,

elzékeny

és szívélyes fogadtatás,

lyes házaiban, s végi'e

Bécsben

is

melyben utazása közben a délnémetországi városok tekintérészesült.

„Nem

állok jót értté", írja Augsburgb('il...iiogv

nem

elbizakodva és kevélyen térek vissza, ha mindenütt ugy fogadnak, mint eddig."

És bensleg mégis épen az ellenkez érzelem, mély búskomorság

és

szomorúság uralkod-

tak rajta, és csakis igen kelletlenül vett részt azon különféle szórakozásokban, miket számára

barátságos és elzékeny bécsiek készíteni akartak. Ismételve panaszkodik e rátjának

.

aztán csakhamar tréfálva átsikamlik az érzelmek ezen

egyes egyéniségek,

s IJécs társadalmi, irodalmi, s

kifejezésén

mvészeti viszonyai

közleményekkel mulattatni.

— mert eddig

Mialatt Lessing 1770. szétl, 1771. tavaszáig,

felli

tartott

,

s

igyekszik ot

bii-ál.natásokknl és

König asszony

tá-

nem

ja-

volléte,

—

e tudósításokat vette, addig saját viszonyai, az elbbeniekhez képest épen

vultak,

st

rosszabbá lettek,

dulni

nem

tudott,

emberektl

alig

s

a kínzó pénzhiányhoz

az urasági szolgálat békóiba való lakott puszta szögletében töltött

,

melybl

lenygöz

a

levelében ba-

felett

csekély fizetése mellett szabalekötöttsége

remeteélete járult.

]Most

.

s a

világ egyik,

kellett

ueki, ki

56 iiiiiidig

örömest és gazdagon ajándékozutt

uly

feláldozással segítette, élemedett

;

ki

,

eddig vagyuntalau szüleit és testvéreit uly

a sir szélén álló atyjának bevallani elször,

,

hogy egyátalá-

t ii-á akkíir. már mint Braunschweig herczegének köuyvtárnoka. öcscséhez, „nekem, tudja isten, soha nem vult inkább szükségem aira, hogy pénzért iijak. mint épen most, és ezen szükségnek, igen természetes, hogy befolyása van ban nem

il

;

áll

még azon

'

imidjában

tárgyra

pénzzel segíteni. „Xekeni"

mely

is,

Azzal, a mihez a léleknek különösebb vidámsága

felöl irok.

különösebb erfeszítés szükségeltetik

merítenem, most nem foglalkozhatom. Ott a

mit inkább önmagamból

s a

,

megfúrnom

kell

idben

Azt, hogy

jedelmében

s

a deszkát, hol legAÓkonyabb, ha

külsségek kevesebb kínzását érzem, ismét elveszem a vastagabb

Emihá''-ját ez

.

aztán

mint könyvekbl kellene

.

És mégis

részét."

majd

„Gallotti

teremtette.

König asszony Bécsben, nagy barátjának szorongatott helyzetét annak egész

sejtette volna

nem

,

lehet gondolni. Leveleiben nincs ez érintve

mögött, melylyel a lutrinnyerés reményét Lessing táplálta,

s

,

ter-

azon szívósság

barátnje bizonyosan nem

sejté

azon titkos okokat, a melyek benne a reményt fentartották.

Xem

I;

lehet határozottan állítani,

kor fejldött ki Lessing lelkében

'

vitte

volna akkor, a

midn

reménysugár

sziki-a volt

lobbant lánggal

tört el.

A szigorú,

ég

h'ánti szivélves baráti érzelem,

,

tzzé

vált

meg

módon soha

,

s

Wolfenbüttelben

,

,

minthogy

világjái'tas

a gond és boszuság éjébl mint fényl hajnal és

egyetlen ember,

magatartásának nemes elkelsége,

mindeneltt határozott varázsa,

már

len életének

t

és mégis

nk

régebben a

legderekabb

szabályos,

a

kedvenczévé

féi-fiainak

.

tették.

viharos

,

legfinomabb

szellemdus

elzékeny lényének

mitsem tud azon

története

,

n

különösen egyetlen

s

a testgyakorlat által

,

el-

és érzelem njilvánitásaiban annyira takarékos, gondolkodó fér-

koztatott. Lessing egyike volt kora legszebb

képen

már magával bizonyosan még

akkor ez

,

mely csakis a magánosságban

minket

finak leveleibl, ez idtájt a kedélynek itt-ott oly hangjai lesznek hallhatók, a

dos és oly gyöngéd

mi-

öntudatos hajlammá. És ha ezen szerelmet

tiszta

Hamburgtól oly nem örömest

ég

csak csendesen és titkosan töltött tél folytán

hogv a König asszonv

arcza,

s

oly gon-

ellenében sem nyilat-

igy

nem

is

lehetett

más-

természetességre kifejlett sötétkék

nyilt

szemei, s

mindenki által elragadónak nyilvánított Annyival feltnbb

hogy hosszas nt-

.

szivhajlamok és gyöngéd

viszonyok fell,

melyek a német classicus irodalom minden más herósai ifjúságában oly többszörösen jelentékeny szerepet játszottak. Azuu vélelem, hogy hiányzott nála a lélek, a vérmelegség és a szenvedély, az ellenkeznek több bizonyítéka által van megczáfolva, de a piperésked és az úgynevezett társaságból egyik

mélyebb érdeket

Még

:

nagy, de minden érték nélküli csoportja, soha nem voh képes benne

felgerjeszteni.

még nsszataszitbbnak tnt fel egyenes, igazságszeret ö érzéke ama tolakodó blaustrumpfkodás elcsavart tennémely már akkor részint mint irodalmi mkedvelés részint mint a német nvi-

visszatetszbbnek

,

eltt a szépnem pöffeszked szellemisége, szetlensége

,

a

,

lág hazug, mesterségesen összetákolt miveltségi piperéje kezdett elterjedni. ;

;

a színésznkkel volt ugyan érintkezése

lékony foglalkodtatására, kölcsszigoru lelkészcsalád

s

,

az érzelmek szenvedélyes játékaü'a felhasználja

fia.

maga

iránt igen büszke,

j|

^^

.C ,^

mM-'--

ítéletének minden

E

elnéz gyöngédsége

^=^^=^

körökkel, valamint

de hogy azokat komolyabb ösztön nélkül szivének mu-

mások

,

erre nézve az ef-

iránt igen lelkiismeretes volt.

és lényének elegáns világfias szabad iránya mellett, -^ -

--

.--..•.---

^ :

'-^m:^

m^—

57

f

Lessing cgyátalán szzies, minden sikanilóssáíitól elforduló természettel

birt,

ugy hogy az akkor

meg

igen elfrancziásodott Németországban, sok tudós fö szánalmas mosolylyal rázhatta

méltó parókáját, a

letre

midn

a 25 éves Lessing „Horátz megmentésében" az ezen

szemére liányt nemi vétkekre vonatkozólag, azon naiv vallíimást tette:

tóiiek

nem

lajdonképen sennnit de si'mniit

Ha

,

oly igazán

már ezen drámában, vahiniiiit

meleg és élénk színekkel tudta rajzolni

csak negyvenedik évében vette észre magában

mint

hogy addig nem

az,

n

ha tehát

,

kinek oly

,

férfi

azután alig húsz évvel

,

levelein

irt

nem

csui)án az irály

van ezen egyszer, igénytelen levelekben

s

,

mögött az Írón jeles érzelmei komolyságát

birt.

közbeszí'irt

.

megérdendi

a fáradságot

sok

és sok ta-

humor mely ,

hogy a búskomorságra hajlam-

hazájának északi környezetében

uj

A

mint

pl.

egyszer azt irá neki

hsnje

egy gonosz

nnek

,

megtartotta.

is

hogy a bécsi

nknek

egy gonosz asszony, roppant kö-

nknek

igen jóknak kell

színpadra vitele, igen iielyesnek talá-

n

lom, csak aztán egy ilyen eladás több kárt ne tegyen, mint hasznot. Sok

hogy

,

felül

Valódi Lessing-szellem

el.

hogy „azon megjegyzését, miszerint a

feleié,

élni.'-

izlés- és szel-

ilyen azon pajzán tréfás

ugyancsak

igen jóknak kell lenni, mert ott egy darab, melynek

lenni ott, hol

fokát árulta

errl

szikramszerüleg éles nyilatkozatai a mvészeti és iro-

tíibbnyire

dalmi dolgok fell mindig kedvére voltak.

zönséget vonz. Lessing azt

s

elrejteni tudta.

a vidánj délnémet mozgékonyságot,

Lessingnek az

hanem

,

volt, s daczára annak,

König asszony heidelbergi születés

,

tlyékon\-

emelkednek

itéltehetsége önálh'tságában

nem mindennapi

is

nt

világon, a kivel bátorságom lenne együtt

Levelei azonban

ugy könnyeden odavetett megjegyzésében, a tartalomteljes

lemképzettségnek még a mai nknél

mal

ez érzelmet

odaadással szenteliiette

teljes

sága, s néha a keresetlenségig természetes kifejezéseinek tisztasága által

títbbnyire csak

:

dramaturgiájálian

érett és éber fértitekintete azon

fel

a késbben öescsének: „Ez az egyetlen közé. nk tudós Pedig az épen nem tartozott a irta

láló

tii-

sem több, sem kevesebb nines mondva.

ezzel

,

egy nvel sem

találkozott

volna magát. Csak König asszonyban találta

kitn

,,Kn ezckbíil

értek."

tehát a „Üarnhelmi Miinia'' költje, ki

a valódi szerelmet

tiszte-

rctmai kiil-

j(i,

mert nem tudja,

hozzá fogni ahhoz, hogy rósz legyen."

kell

Tehát felfogásuknak és itéltehetségüknek módjában és hangjában a kölcsönös egyetértés

meg

de jellemeik és az érzelem és léleknemesség nagy és jeles voiulsaiban

volt,

is

konságot mutatnak, hogy ez érülközés szemlélésénél önkénytolen eszünkbe jut a féle

darabnak két alakja.

donságát, éles tük.

Éhez

ni

.Miinia és Telliieim. INIár fentebb,

rítik.

Ö

azon

nk

oly gyakran ugy a

felüt, kit szive választott

sére, a legszerényebb

zott kenyere, és

.

nem

^ ^;|^,,^

,

komolyan óvta

kellett lenni élete ,..

^

CSOKONAI EULÉirr

^

életét

j

megkese-

ösztönözte fényes hivatahdí és méltéiságok szerzé-

intette öt

,

,

nehogy reá

,

a

mely nem

vah't

tekintetbl

\

jöv

olyat

vállaljon

A midn

szerették

alaini

engedett volna neki az udvartól függetlenséget, |j

inkább helyén van a wolfenbütteli könyvtárban

nagynak

Lessing-

kitínio tulaj-

makacs szenvedélyességek

magok, mint hozzátartozóik

magára, a mi hajlamaival, jellemével, mindkettjök büszkeségével ellenkezik.

ii'á,

ro-

függetlenség valóban kedvesebb volt eltte, mint a szolgaságnak aranyo-

volna Bécsbe vinni alkalmazásba azt

hii-es

König asszonynak több

járult azon korlátolt elítéletek, kicsinyes hiúságok és

hiánya, melyekkel a

bens

nehéz helyzetekben állhatatos biztosságát megismer-

eszét, a szerencsétlen és

teljes

oly

.

mint az udvaronczok között. S mily ||

nagyrabecsülésének, a

társuítje iránti .

.^,,,,,,^^^

.. ,

midn

mintegy szükséges-

_

8

M^

m^ 58

nck

luentegetzni nála a miatt

látta

tanácsosczim elfogadását

mert uem lulázhatá

,

uem

;

valóban

.

mint a leggyöngédebb

el

utasíthatta azt vissza

magától a brauuschweigi udvari ha a herczeget uem akarta meg-

.

sérteni.

nt

Különben ezen

liázikörébeu. aztán sok alkalma

legszeretetteljesebb anyát és feleséget látta

a szegények és szerencsétlenek iránti könyörületes sziv-

is volt

valamint egy nagy háztartás vezetésében kifejtett mozgalmasságában gyöuyörködni.

jt'iságábau,

A

.

levelében elintett többféle tárgj" között néha az utóbbi érdekek

háziasán

épen

s

nem

szemek

ujjak elleni

midn

prózailag hangzik szájából, a

receptjét,

vagy a porczellán ragaszét

.Ha még nem Küldjön értté mielbb

szerepelnek, és valóban

is

barátjától az általa tudott, fagyott

vagy ha valamely levelének utó-

kéri,

irata igy hangzik:

olvasta volna Claudius bírálatát Khipstock ódái felól,

döm

bors(')t

azt.

és lencsét."

Lessingiiek e megbízatások

nem

voltak

^•isszatetszk, s azokat a legkomolyabb lelkiismeretességgel teljesítette. Hiszen jól tudta

barátnjének kellemes jellemképében

ugy az apró, mint

,

a nagj"

aranyalapon miigosznak, a határtalan becsületesség alapján túlzásától

t

még néhányszor

intenie

is kellett,

.Kegjed nem

—

s

vonások

— melynek

^

.

,

egj'etlen

kül-

itt

hogy

,

valóban

.

csaknem ábrándos

valamint minden valótlan- és mesterkélttl

monda Lessiug egy fontos alkalommal, „mennjit hogy egy ily s mennyire meg vag^'ok gjözödve a fell építek kegyednek egyetlen szavára valóban legjelentéktelenebb talán a egyetlen sz(') untul iiiindenkoiTa énéuyben marad." És szükségelt hazugságot nem bocsáthatá ki ajkán zavar nélkül st egyszer e miatt mentegetd_Én nem tudok hazudni, ön tudja, én ózött is a tulszigoruaii igaz Lessing eltt, s felkiáltutt való ritka irtózáson.

hiszi",

,

,

,

,

:

n vagyok

trank

De épen

" I

az.

mit

már akkor Németország elkel köreiben mint

megmoso-

.('i-frankot"

lyogtak, épen e magvas, az értékesre, a tisztára, a valódira irányzutt derék érzület, ezen a szen-

velg érzelgsségtl \agy .

szilárd becsiüetesség,

konyan hatva, lelkébe

a felczíczomázutt frivoütástól

épen ez volt világított

.

s

az, a

t

még meg nem

mételyezett régi német

mi Lessing minden ízében német természetére

A

oly eUenállhatlanul vonzutta.

oly jóté-

biztos felismeréstl a szi-

lárd elhatározásig tudvalevleg nála nem volt messze.

A

mint barátnje tavaszszal Bécsbl visszatért

,

i

s

t

"SVolfenbüttelben átutaztában meglá|

togatta,

még

akkor sziveik érzelmeinek meleg folyása minden tartózkodáson

a legközelebbi rokonok eltt

is

eh-ejtve

maradt jegyesség

eddigi

merev megszólítás

módon

helj^ett,

sejtetik,

mint egy

titkos,

e

.

pont csaknem szzies

de félreísmerhetlen a bizalmasabb viszuny

(kedves asszonyom, kedves Lessing

iir,)

,

s

az

most már „legkedve-

sebb barátnm, és kedves barátom" járja. Látni

val(').

hogy ezen szerelem nem

nem font virrló nem sohajtozta el. ez

!

árasztja szét egy késbbi korszak romanticus

]-(izsákat a fiatal fürtíík

közé

,

nem álmodozott

susogó jázminbokrok közt örömét és bánatát

,

a s

hld nem

forrongó kedélyállapot azon érzelemmámorából és vad hevébl, a melyet

szak kéjpohara idézett el,

I

kezddött meg. Az erre

ideje

következett levelekben ezen változás ugyan nincs határozottan érintve báturtalau, túlságosan gyengéd

áttört, s

s szabadított el lánczáról.

Két, eszélyes

,

halvány sugarainál, volt

abban senmii a a Wertherkor-

is

,

'

s

késbb

magasra törekv

jó,

illatát,

nehéz '

viharokban megi)róbált és megtisztult lény találkozik az életnek meleg bár, de gondokkal delén, nyugodt, tiszta tekintettel mindenik felismeri a

másiknak

vali')di

.

ritka becsét

,

s

teljes

lényök-

^

^'^'-

^; f^^%.

iiek lefíiiemcsebl) rószo, a lassankiiiti

adó

öiit'cláld()/ásl)aii.

liaii

ós melegségéi K'ii

Köiiig az, a

ívának

alig találja

t

szavakkal vigasztalja

got,

az önlofíyzésnok alázatteljos

agg édes anyjának halála

„Adná az

:

kegyedet mindenf'elett

isten

mély fájdalmában

i'i'letti

Imgy annak biztdsitása

.

Lessiiigiiek és

volt

mi még számára rendelve van. egyedid kegyedtol vár.

kintetét fídeg azon

egyszer

a kíivetke/o

hogy tnd a világon még egy

,

némi vigaszául szolgálna. Ezen lény minden iioldogsá-

szereti,

boldogsági'a való tekintetbéd, szakítsa

ról

Ez

szivek történetében.

iiiclv (nla-

eszinémi liatalmá-

cTcjébt'ii. a hi'iisnsí'fíiiok

ciuheri

u/.

iiáíjííi

szövdik viszomimí.

tsöiuloscn

t''riiitkoz(''sl)en

szerelme, a niiut az leveleikben nyilatkDZott. l'éldánl mily megliat(ilag hangzik

mint Lessing

lényt, ki

-

59

el

magát az elnndtak

s e

kegyedet, ('pen ezen

lény kéii

feletti

fájdalmaktéd, s irányozza te-

jövre, melyben egyetlen igyekezetem leend kegyednek'

nyugalmat,

nj

s niip-

napra növekvéi gyönyörséget szerezni."

És mily gyöngéden

,

mily kellemesen

ki

fejezi

mélyebb érdekét,

is

a

midmi

irj;i

neki:

„Éji 12 órakor zárom be ezen levelet, hol kegyedet az utazástól elíiiradtan. a legniélyel)ii álom-

ban gondolom,

s teljes

szivembl

nyugalmat kivánom

a legkellemesebb

való minél

hamarabb meggyzdést, hogy

elégedett.

Írhat azon kivid eg}ebet

szavaknak

kell lenni,

az utazás faradalmait kipihenve

ön,

mi épen nem

is,

magamnak

,

melyek egyenesen szivébéd jönnek

,

egészséges és

.

De azoknak nnnd

ellenemre.

le.sz

i)edig ai-ról

épen nnnt azon szavak

,

oly

melyekkel én

mondom, hogy öunck legkedvesebb barátom, legszintébb barátnje vagyok."

bens

így tehát a házias boldogságnak nnnden életkora

nem engedhette nekik

és vagyon bonyodalmai a legtettersebb belátás mellett

összeköttetést.

a két szeret lény

s

hogy magának

.

még mindig

s a hires

lu'm helyezte oly

^linden-

Wolfenbüttelben szerény családi életet alapithassíjn.

teljesítését, s

Amint barátnje

fel elottidí.

el

De

^lert a Königféle üzlet

sem akartak kibontakozni,

Lessinget herczege. ki kegyencznire százezreket pazarolt

nap várta a fejedelmi Ígéret

,

az elhatározott egyesülés hosszabb elhalasztására gondolni.

a sors a kellemetlen nehézségek egész halmazát tornyositotta

anj-agi állai)otl)a,

megvoltak

feltételei

ennélfogva némi türelmetlenséggel sürgette a miehd)bi

i)anaszkodott

:

,,

A világ

legnyomorultabb zugában örömest élnék

kenyéren és vizén, csak e tínnkelegbid már valahára kiszabadulhatnék". Lessing, helyzete gyors javulásának reményében feleié:

„Ha

a világ legnyomorultabb zugáb;ni

,

keiiy(''ren és vizén (diaj-

tana inkább élni, mint jelenlegi zavaraiban: Wolfenbüttel zugnak eléggé zug, nyérben,

st még

ni

Ki egy szeret

König Évának, barátja tása került. s

magas

De nemes

szellemi

házába, melyeket azt feleié:

nem

valamivel többen, bizonyosan sziv vágyódását ismeri ily

rponton

s

a vizben

('s

ke-

lesz hiányunk."

az érteni fogja azon nehéz küzdídmet

,

meghatólag nyilvánitott

büszkesége,

s

s

általa

is

,

melybe

osztott kívánságának visszautasí-

okos lelkiismeretessége nem engedek meg, hogy a szeretett

álló férfinak

,

a prózai zavarok és

egAcdül akart átszenvedni,

s

aggodalmak egész seregét vigye

magáról és az övéirl elhárítani. Állhatatosan

„Életem letnt napjaira nyugodtan gombdhatok vissza, egész azon

])erfzig.

melyben

elég gyenge voltam szerelmemet bevallani, melyet elhatároztam, hogy eltitkolok; legalább addig,

mig körülményeim szerencsés fordulatot vesznek. Meg vagyok nnnd az

baráti részvéttel viseltetett vobia

magáéivá, mint most 3i

marad

:

teszi,

bár azt tennie

ha szerencsétlen vacvok

.

iránt,

nem

n engem

gyzdve

illet;

,

hogy ön mégis nundig

de ügyeimet nem tette volna a

kellene. ^Slert azon elhatározásom megdíintbetlcn

elvedül maradok

,

és sorsát

nem

fiizimi

össze a magaméval.

H

— Okaimat

azokat kifogásoknak,

lult

uem engedte

ismeri, söt szintesége

liasouló esetbrn

—

önnelí

,

i«

hogy

az(jkat no liflye>>f!jc

—

ezen szó kifogás, igen bántott.

nem épen ngy cselekednék-e,

engem félannyira sem

—

tíü

szeret,

s

meg

kérdezze

ha szive nemmel

ne nevezze te-

;

szivét

ha vájjon

,

akkor lgyje meg, ön

felel,

mint én önt szeretem. Az egyetlen, mire kérem az, hogy általam

ne engedje magát terveiben zavartatni, hanem cselekedjék ngy. a mint akkor cselekedett volna,

nem

ha engem

is

ismer."

Ez, mint Stahr Adolf, ség nyelve

volt, s e

nem

nyelvet senki

1772-ben febrnárban még egyszer azt

értette jobban, mint Lessing.

kellett a bécsi veszélyes és

hogy ügyei rendezésével négyhétig igénybe

liitte,

])(díb(')l

évek

mondja,

..Lessing Biogi'aphiá"-jában

liiies

lettek, s az elválás óta

három év

itt

mennyi haragon ment

keresztül.

nem

hogy annak végét belátta volna.

va, a nélkül,

s

nem

látni.

nt

[Maga

Lessing életiratát adjuk, különben

le

mennyi megszé-

„Élete egyetlen reményének teljesedése", a mint

nsülését nevezte, mindig oly közel volt hozzá, és mindig távolabb és távolabb

nemes szarvas ers lánczon van,

szeretett

De a hetekbl liónapok. a hi'mael, emészt vágyakozásban, boszu-

kellene irnunk, hogy e féiüas jellem, e rettenetes években mennyi boszuságon, gyenítésen,

A

Hallgatott.

szomorú útra indulni

lesz véve.

és hat hó telt

Mi

ság, bánatteljes, vonszolódó fáradalomban.

a Tellheimféle lelki fen-

A

látta azt elodáz-

braunschweigi udvar jól tudta

,

hogy

gondolt helyzetével és óhajaival, mióta, a

a

büszke

félt

Bécsbe

hivatást meghiúsulva látta.

Vessünk

fátyolt e lázzitó sötét képre, s forduljunk a barátságos sugarakkal felkel naphoz,

mely mégis végtére, valahára a küzdelmek és fájdalmak ezen éjébl felküzdte magát. Mig Lessing,

mint a

fiatal

braunschweigi

ban egy meglehets fárasztó

,

s

lierczegfi

Lipót kísérje

,

nyolcz hónapon át tett Olaszország-

tudományos tekintetben ránézve kevés

sikei1(il

jegyese, kit ez alkalonnual Bécsben meglátogatott, 1775. augustus havában tért.

Hitelezi ki voltak fizetve,

idre visszaérkezte után szabad

még

egj'

kevés évi jövedelme

is

maradt,

kisért utazást,

Hamburgba Lessiug

s

is

vissza-

hosszabb

lakást és valami jelentéktelen pótlékot kapott, s ezzel oly jöve-

delmet, mely ot elhatározásáiioz liiven. képesítette, a nejének vagyonában vah) minden közösséget és részvétet visszautasítani, lehetett

család falusi jószágán

így tehát annyi

megérkezte után. által,

annak

s

a

gyermekek részére való

biztosítását kieszközcihii.

komolyan gondolni az összeköttetésre, mely 1776. október havában (

temploma

é\

küzdelmeinek czélja

a csendes "Wolfeidjüttelben

által, s

lón.

kit az utóbbi

A

ismers

Yorki laii) a legnagyobb csendben megünnepeltetett. el

volt érve

,

s

már néhány

egy boldog ház virágzott

melyet csak a szerelem ad. átlengie és átmelegítve a

ság fuvalma

Csak most

egv' jó

lélek, a

fel

vidám

.

héttel az nj házasok

emeltetve azon béke és kellemes családias-

az a szorongatottakra és szükölködkre nézve a könyörületes jótékonyság

könyvtár szobáiban már nem azon görnyedt és sötét tekintet

férti járt-kelt,

évek szemléltek, tekintete magasra volt emelve, arczából azon kedélynek biztos és

örömteljes kellemérzete volt kiolvasható, mely végre megtalálta az oly sokáig és oly fájdalma-

san nélkülíizött békét.

Mendelsohn Mózes

és

más

barátai

,

kik Lessinget ez idtájt meglátogatták

megifjodottnak és felüdültnek találták, mint legszebb korában volt donitható az, hogy jegyzeteikben

^

befolj-ást gyakorolhatott.

nem mondanak

Ítéletet

Azonban Lessing házáról még

azon

n

,

s

,

t

annyira

csak a véletlennek tulaj-

felöl,

ki reá ily csodálatos

biniiik egy fontos bizonyítványt, s az

^

-•cm\

%

tii

a

késbb

idzött

s

oly

lett Spittlcr

liiii'ssi.'

történésztl eredt

Meuselliez a következket irta

..^^'(lltolll)^ittelbeIl

szaliad liasználatát

:

csaknem bárom hétig voltam,

.sá.ntrlJcNfbl) iiaiijai. iiiiiitáii Lossiiig

nu'.m'iiiivdte.

akkor ueháiiy hétig Wolfeiibüttelbcn

ki

,

s

ezek életemnek legboldogabb, legtanul-

elttem házát megnyitotta,

tudományosságnak legnnudiásabb elmozditója,

a legnagyobb emberbarát, minden

hogy

Uiztositliatoni önt,

s segiteni

az ottani kíinyvtáriiak teljesen

s

szeret, leereszked pártfogó. Észre-

vétlenül oly bizalmassá lesz az iinlu'r vclo. hogy szükségkép el kell felejteni, iv\ beszél.

És ha

vel

mindazokkal

nil való

kíizli,

Azt hiszem, ebez hasonló

azt.

isteni lelkinyngalmát,a

kik szerencsések vele érintkezni.

E

niindi'u

fogok

nnek

ncmé-

példája,

rövid ideig voltam ^V olfenbüttel-

is

elnyét felismerhessem."

szerencse azoid)an, mely a föld közönséges gyermekeit gyakran oly pazarnl árasztja

adományaival, a kiválasztott,

A

szo]
s

magas rendeltetésre hivatott embereknek htlen ,

De

ölelhetett apai kebelére.

csak néhány óráig örvendhetett ez

mert a csecsem bezárta szemeit, megmerevedett, nála a kétségbeesett fájdalom kifejezése

nem örömest

igen rövid volt. Oly

mondok. Hát nem s

volt,

veszitettem

higyje ön, hogy az apaság néhány órája

erszakolni,

meg

mint Lessing a karácsonyi szent napokat másodszor ülte

körében, a nagy gyermekbarát, hogy boldogsága annál teljesebb legyen

mit

nt nem

legbúvösebb rokonszenv-

nagy, érdemes

fogalmaimat véghetetlen fokozta, pedig talán igen

ben arra nézve, hogy

A

asszonynál találnók

Szivének mesterkéletlen jóságát,

találni többet.

nagy ember-

lehetséges volna több emberszeretetet, több n)unkás jóakaratot találni, mint

— ugy Lessing

Lessingnél,

min

s

ezen

tiut

bennem a majomi

saját bizalmas

egy kedves fiacskát

,

meleg lehelletének,

élet

,

mely

Eschenburgga 1: „Ürömöm

hiszen oly okos

,

gonosz társa

,

Azon keser humorral

megliidegült.

közié barátjával el

itju

Ne

igen okos volt!

,

szeretetet kifejtette volna.

Én

tudom,

észre, okosságra mutat az, hogy vasfogókkal kellett a világba lépésre

annak hiábavalóságát oly hamar

felismerte.

Xem

észre mutat az

,

hogy a legels

alkalmat felhasználta, hogy abból megillanjon? Igaz ugyan, hogy a kis burgyafejü, anyját

maga után

vonszolja,

el

mert kevés remény van megmaradásához. Óhajtottam

,

hogy nekem

is

is le-

gyen egyszer oly jó dolgom, mint más embereknek, de biz az nem

sikerült."

között ezen legmegi'ázkódtatóbbtól és legvégzetteljesebbtl sem

megkímélve. Napokon, éje-

lett

S minden csapás

szörny aggodalmaktól marczangolva pillanatra fel-feléled remény tói élesztve, az s végre is erszakkal kellett t eszméletlenül fekv feleség kórágyánál, ki már csak t ismerte ken

át ült

,

,

onnan

eltávolitani.

„Nm

meghalt

;

ime ezen tapasztalattal

is

gazdagabb vagyok", igy jelenté

végre egész életboldogságának megsemmisülését Eschenburgnak.

1778. január 12-kén, második férjhez menetele után egy év tett el

Lessiug Éva.

A

gyeseit, s nejeit kedves sii'jaira. Szcijje

wolfenbütteh temetben pihennek tetemei.

emlékében tartotta meg,

s illatos

s

néhány hó nuilva temette-

A

német nép költinek

je-

virágkoszorúkat helyezett azoknak

be ez endékek közé azon szellem és erényekben gazdag,

val(>di

német nnek,

nagy, de csaknem elmosódott kéjjét, ki a nagy Lessingnek örömtelen életútján, az egyetlen, rövid bár, de mély és is,

bens

örömpillanatot nyújtotta.

Három

(nem egészen 52 éves korában) beteg, a küzdelmekben

évvel élte tul szerelmesét s

a bánatban kifáradt

lomra hajtá. „Egykor", irá Mendelssohnnak, „egészséges, karcsú fóeska voltam,

^

ma

,

a

fejét

midn nyuga-

pedig rohadt,

redves aggtörzs vagyok. Ah. kedves barátom, a jelenésnek vége." ;>^.

-^mm

'í?^

De

;i

rohadt törzs

uiéj;

6a

-

íyí

csudálatosan üde és zöld ágakat hajtott. Azon évek voltak ezek, me-

lyekben tompa gyászából az átszellemülésig kiragadva magát, hatalmas csatáit vitta a sötét igazhitüség ellen, a melyekben

gyzelmérl örökké ö.

„Az emberi nem nevelését"

Nem

hattyúdalát énekelte.

ifjú

mélyes érzelmeiket örömest

titogtatják.

irta.

„

Náthán "-jában az emberiség

tartozom azon lyrai elemek közé, kik sze-

Annyi azonban bizonyos, hogy

t

mindezen

mvei

te-

remtésénél végperczéig. megdicsült nejének szellemalakja lengette körül, kirl annak halála után annyiszor elmondotta

t!" „Ha hátralev napjaimnak

„Ó, ha ismertétek volna

:

megvásárolhatnám azon boldogságot, hogy a másik

felerészt

ezen

n

felerészével

társaságában éljem át

,

ó,

milv örömest tenném azt."

Ki Lessing Évát saját nyilatkozataiból váltott leveleit.

Ezek az

mig azokat nem régiben

ménynyé czimmel

egyesitette, s

Herzel

óliajtja

megismerni

,

olvassa

el

ainiak Lessinggel

eddigi kiadásokban Lessing többi levelezései között voltak szétszórva,

D r. Se h ö ne A

azok „B r i

e f

1

f r é d,

wechse

1

z

Erlangenben nagy gonddal egy önálló gyüjte-

w

i

s c

hen

Less

i

ng

und

s e

i

n er

Fra

S.-nél Lipcsében megjelentek. Kii/li:

SZABÓ ANTAL.

u"

!

.

yr^%

-

63

-

JA IKES KESERVE RÁKÓCZY

agam

A

iiiaradtain liát e i)iisztasáí;l)an.

Mint szi

^t^'v^

SÍRJÁN.

loinl),

mit elsodort a vész!

szép tavasz, mit esdekelve vártam, örökféllie vész.

(')sz t'ürteiiiimel

—

Reméiiyeimiiek elhervadt virága,

Yérkönyekkel hiába éltetem;

A

sors kajánul líviikerélie vápa,

S most

.

.

.

busán

itt sötétlik

k,

Elhunytaik

Oli szent

feketén

,

1

a fényes csillagok mind

hazám, nincs többé nagy

Bercsényi lelke

nem

birá

meg

.

.

fiad!

a kínt,

És vele megtört szíve annyinak Öt éltcté még ég honszerolme, Bár golgothára hurczolák nevét. S itt nyugszik ö is, föld porába verve, .

.

!

.

.

.

.

Mint saskesely, ha szárnya megtörék!

Rák()czy

itt

... e

néma sirhalomban

ölts sötét gyászt árva nemzetem

)h

(

iSzent tereden

Egy sem

.

.

borúi

ily

drága tetemen!

— —

nyugszik ö: reményed csillaga! .

.

—

bár annyi gyászhalom van.

Jer, jer! zarándokolj e sirhoz el; Itt

.

!

!

Szavann-a ah, hogy senki sem

Vagy nemzetem,

volt csak egy

—

felel!

—

maga.

Egy nép reménye, vágya. Csak egy maga! Mely sejtelemként ülte meg szívét, Lelkében gyúlt egy nagy közös világba. .

Fényl

—

sugárit onnan hintve szét.

Szabadsilg

Bvös A nap

.

ég

napja volt ö, meljTiek

varázsa éltet, vonz, nevel. leszállt,

Hazám hazám ,

.

.

.

— helyén bús árnyak kelnek. !

sötétl

éj

fed el

^^^m

!

-

^

64

!

-

"V

Aludni fogsz, miként ö alszik itten.

—

Aludni fogsz oh népem ujolag Mások dúskálnak drága kincseidben. !

—

Neked csak koldus-hulladék marad! S kik osztozának sóban és kenyérben. Eeád gyújtják a megviselt tett éjben. S ha lesz. ki felsír még a gyászos Üldözni fogják, mint gonosztevt újra. S ö nem leend ott. hogy felrázzon veled lesz Lángszellemével ö nem

Lehull fejedrl a dics koszorúja, Feledve lesz dics híred, neved!

— .

.

.

álma. Kihal szívedbl nagynak, szépnek

Mint ápolatlan gyönge mécsnlág járva. S szokott igában léha szívvel

Gunynyal mosolyg

...

De nem.

le,

de nem! te

majdan a

—

nem

te

ki lát

nem

fogod feledni,

feledheted!

Lángszellemét, Ha bár a por örökre fogja fedni.

.

.

— nemzetem, veled! — — mint si S fei-feldobog kebled. néma bérczkebel — Fel-feldobog

Nagv

lelke ott lesz,

lángtól

a

.

Mely beime titkon, s addig-addig lángol. Mig fénye büszkén tör magasra fel!

ILLYÉS BÁLIKT.

;' .lísps

litan

isiiimi

mmim^

:

^^5^

=<;3f*se

-

^

«5

Csokonai síremléke. (kkppf.l.) I.

isztoljük

ember

A

meg

helyet, és tegyük azt örökké

azt a szent

fekszik.".

.

(lebreczeni ref. fiskola seniora által vezetni szokott halotti

még

—

sz.(áraz) b e t.(egségben)

Az

mely Csokonait

a balsors,

gyászos ravatalánál sem.

rai összesen,

ingyen

a hol egy jó

.

éATÖl jan. 30-ról ez jegyeztetett be:

éves,

tiszteletessé,

A

„Pét. (erfiautczán)

(eltemettetett)

anyakönyvbe az 1805-dik

Vitéz Csokonai Mihály,

— ingyen."

életében uly kegyetlenül üklözé

,

31

nem sznt meg dühöngeni

fiskola, melynek életében több dicsséget szerzett, mint taná-

temetteté el, de az ifjúságot testületileg

nem engedé

a gyászkiséretben

részt venni.

Eltemettetett a hatvan-utczai temetbe. Sírját

egyszer fej fa

Dombi ^Márton

— melynek

mint más közönséges halandóét.

jelzé, fatális

nagy rendeltetése az

,

„Arra

a száraz üira,

hogy azon szép magyar

—

irja

lélek takarója,

a Csokonai teste hol fekvését, a hatvan-utczai temet homokjában mutassa, zavarodott fvel én készítettem a felülírást."

Dombi „Itt

s

latin felirata

uyugoszuak Ovidius,

niagjar fordításban igy hangzik Csokonai Vit<-7, Miliúly szenu-lyében. Midn

éltek, egyesülének,

Virgilius, Horatius,

midÖD meghaltak, idu temettettek. „Kinek, ha tannlmánjait puhatolod,

—

ékessége vala a tudományoknak, disze a hazai irodalomnak, dicssége a

magyar Parnasznak. réUlányul szolgáló fogékony szelleme korát fclyiilmult^i. Ha erkölcsét vizsgálod, szelid, hízelgés nélkül; igazságos, vadság ndkul; kedves, hiúság nélkül. „Megsznt élni kora 32-dik évéhcn, (kirl, ha müveibl eszélyesen becsülöd, azt fogod mondani hogy századot élt). Vidám és életrevaló volt élt mint költ, meghalt mint keresztyén eladván rövid foglalatban a magyar tudományokat. „Hogy meghalt: örökös veszteség, halhatatlanságra méltó. De hogy ö volt; a magyarok mindig örvendenek hogy ,

;

;

;

elhalt: gyászolják."

Ez

A

volt

els

sirirata a

kora legnagyobb

kfilttijének.

közönség, bár folyvást meleg rokonszenvvel viseltetett Csokonai iránt

,

megelégedett a

kicsiny fejfával. Ki tudja, talán elnézi ezt az egész Magyarország is, ha távolról

szó

nem

hangzik.

Cserei Farkas erdélyi költi lelk

fúr agyában fogamzott meg elször azon

hogy a nemzet Csokonainak sirszobrot emeljen. Cserei lálozási

szép eszme,

e tervét tudata Kazinczyval, a

költ ha-

évében aug. 15-kén.

Nagy eszme

m^^-

hgyelmeztet

volt ez

CSOKONAI EHLÉKY

akkor

,

midn

azeltt

még egy mag\ ar

iró

sem

tiszteltetett

meg

ily

"

:

—

::

—

bb

jS

közköltségen emelt emlékkel. Cserei mintegy titkosan irta ezt Kazinczynak, mert ujságlevelek Censorától." Írja Cserei

—

felállithatjuk.

cses a volt,

k.

ne szóljunk mindaddig

s

mig a Cippus

,

izlésü cippus,

illetni;

a halotti antik

:

—

„az

—

s

Száz forinttal azt

mert azt Debreczenben

.

,

a hol be-

a téglát meghagyják" sat. Cserei teiTc az

vagy egyszer picdcstal

Kazinczy helyeselte a sirendék eszméjét, nézeteit

felálland a sir felett.

Faragott követ reá csak azért sem kell tenni

bizonyosan sacrilegus kezek fogják

hogy „vagy római

félt

„Dobraverés nélkül szedjünk össze mintegy száz forintot e czéli-a

1805.

okt.

Csokonainak."

állittassék

levelében elmondja erre

17-dilci

medenczét Hamilton nápolyi gyjteményébl ajánlja venni

,

s erre pil-

langót metszetni. Kazinczy ezen feliratot javalta (A homlnkkfirp)

Csokonai Vitéz Mihály hamvai. (Egyik oldalra):

Született.... Meghalt.... (Másik oldalra)

Ái'kádiábaii éltem én is!

1806. május havában Kazinczy már elérkezettnek léke tervével nyilvánosan

is

fellépjen.

látta az

idt, hogy a Csokonai sírem-

Fentartá ugyan Csereinek a kezdeményezés dicsségét,

de közös megegyezés szerint „az újságírónak Kazinczy irta meg." Elképzelhetni azt a feltnést, melj'et e sorok szültek, kivált Debreczenben, hol a „tudós féi'fiak''

még ugy emlékeztek

Kazinczy

legel

—

Csokonaira, mint kicsapott diákra.

mit akar a márványon az

Árkád

a ? s csak azt tudja,

i

hogy

—

az,

irja

derék marha-

volt, kivált szamaraki'a.

Kazinczy tulszigoru megjegyzései Debreczenröl

lenéz

nyelvújító tásai "-ban

ugy

miatt. Kazinczy lesz

—

„Debreczen nem tudja

nem maradtak

sorai elkeseredett harczot idéztek el,

észi'evétel

a vita Kulcsár István

s

nélkül.

\

nagy

..Hazai tudósí-

hogy az emlékk ügye csaknem már annyira ment, miszerint kijelenté, hogj" a „debreczeni bibliothekában sem háttérbe szorult a személyeskedések

elfajult,

bátorságosabb Csokonai szobra az irigység vandalísmusától, mint a simái."

De nem

feladatunk jelenleg e vita rajzolása, csakis azt emiitk

fel

abból, a mi szorosan

tárg-jTinkhoz tartozott.

A

Csokonai síremlékét illet felszólalást a szerkeszt lelkes, buzdító sorok kíséretében

hozta napvilágra.

A

felhívó szózat

Cs k ua V 1 az ször adakozott. í

1

nem maradt e

1

s

eredménytelenül.

magya r

í

r

ó,

kinek

Megkezddtek e

m

1

kszob

é

az adakozások.

rára a

És

így

—

nemzet legel-

már tz^e az id, mikor az írók idegyültek volna a Csokonai letétele Csereinek hagj^atott fen. Emlékbeszésíremlékének ünnepélyes feláUitására. Az els azon Károkban barátom! írja K. Csereynck. volna. „Azonban édes Kazinczy tartott det 1807.

ápríl

havára

ki is volt

k

lakó Bitterwasser. vagyis micsoda istenkáromló zolatot az álütandó oszlophoz, ner.

Osztán meg

ha drága i

^

kell gondolni

k lenne

irás férjen reá."

hagynád meg ,

ellopdossák.

nev

neki,

német Architectus hadd tenné meg

hogy ne

hogy azon helyen marha

A

—

—

czifrázzon.

is

.Je

fog legelni

márványtábla csak oly nagy legyen

einfacher

,

a raj-

desto schö-

hogj' azt összetördösik,

.

,

hogy az újságban lev

íj

,!

!

-

i^

Még

csak 56

füriiit volt kóziu'!,

Könnendon

herczeír

n')l

saját

Kazinczy

inidöii

Goszni-r

ki'rtji'lx'ii

mind Csereinek,

niiud Kazinczynak,

—

«-

vette

liii'i''t

tiszti'li'térc

e mintát iogadták

s iijal)lian

1807. ápr. 6-kán Csereinek: „Akármit mondjon Debreczen, Csokonai fekszik, a hely

ott kell állani, a hol

hamv

nem

,

K

Kkkor

el.

Iiatthyány I.ajos

liofiy

,

szolior

iiieiítotszett

K. Széphaloni-

irta

akármit mondhat, a

éí?

knek

szép, az mindegy! mert szent;

—

a

által szent."

1807.

ájiril

Most már nag} obbszerü emlék

volna

áldozni.

is

1808.

ápril

Debreczenböl

is

9-kén

irja

terveztetett

a sors máskéj) akarta.

—

sunk szerint de a

az eszme

nem

aludt

el.

k

levitele is

A

A

,

mindjolihan ér-

fögondom

és igy az lesz

kellett

meghalt. Isten tudja

,

hogy az au-

te ideád teljesedést ér."

mondott idre a sirendék nem készült

el.

A

mit

— tudomá-

„Csokonai köve ké-

utoljára irt Kazinczy e tárgyban, 1808. jun. 12-rl, ez:

kövés

st

ha mindjárt a két derék lértiunak

,

Kazinczy Csereynck: „jMár 283 forint van kezemnél, (melyhez

járultak,) ebbéd kitelik a

gusztusi vásárkor fonálljon. Örvendj barátom!

De

De

haváról elmaradt a kfelállitás.

leldött.

szül,

széj)

annak

szoln-nt emelt.

mikor boldogulhatok szomjúhozva szomjúhozott

,

I.

feltéte-

lünkben?"

Nem

boldogult

Csokonai

Az eszme elaludt. még a felirat is elenyészett

solia.

fejfájáról

II.

Év év után telt. Az eszme nem halt meg, de mégis Majd felderült rá az ébrinlés kora.

A tette

minden szépért és nemesért

Kazinczy tervét,

De

aludott.

1819-dik évben magáévá

lelkesülni tudó tanulóifjúság az

Csokonainak síremléket akart emelni.

s

az ifjúság „kegyes atyái"

— a tanárok közbe

léptek,

s betiltották

határozottan a ta-

nuléiknak nemes szándékuk kivitelét.

így az ifjúság

nem

És az eszme ismét

Év

pótolhatá helyre a lefolyt évtized mulasztásait. elaludott.

év után múlt.

Végre nem tudta

senki, hol

nyugosznak a költ porai

?

III.

Az eszme 1835. Vecsey

aug. 20-kán éledt

Józ.sef és

Ketten indultak

tel

újra

Dcbreczenbcn

— egy

uj

Beregszászy Pál fiskolai tanárok állottak az ügy

el a

nagy munkára,

Öntött vasemlék határoztatott.

A

s

—

állit('dag

—

feltalálták

terv készítésével IJeregszászy

,

nemzedék korában.

élére.

Csokonai

sirját.

a költség elteremtésével

Vecsey bízattak meg. Mindketten lelkesült szenvedélylyel láttak feladatuk megoldásához. Beregszászy csakhamar elkészült tervével

^

szett

'muí>

akkor

a terv

mindenkinek. így nem

---

"-—

volt

,

s ez

más

közszemlére

hátra, mint

"

-^

kitétett'tt a

kaszinóban. Tet-

val('isitni azt.

-

i - ^^'-

--má

:

Vecsey adakozásra

liivó

nem

szava

-

68

hangzott

el

a pusztában kiáltó

sz(j

gyanánt. Péczely

József tanár pedig a debreczeni tanulóifjúság áldozatfilléreit gyiijté össze.

Az ánnány még ekkor sem hunnyászkodott meg. Péczely tok" és „Jelenkor" folyóiratok gunyiratokkal kisérve adták

lelkes felszólítását a

A

ki.

De

ez mégis lerótta a kegyelet adóját.

Meglévén a költség, az érczszobor megreudeltetett vári ui'adalomban

lev

felállítási

iránt.

Nem

Az

még

ifjúságtól l)egyült

vette vissza pénzét.

— Beregszászi

terve szerint az ung-

turja-remetei vasgyárból.

Az adakozásokból 15 ki"

Rajzola-

fiskolai tanárkar pedig

ekkor sem tudta levetkezni eldeitl öröklött gylöletét Csokonaink pénzt visszaadatni rendelte.

,

költség

kiáUitására fordíttatott.

begyült 2.321

143

A

ftt

váltóczéd.

fit 2.3 la-

A fenmaradt

50.

,

a vasgyárnak fizettetett:

2134

fit

pénz. a szobor rajzának több példányban

város téglát, meszet, a salétromfzde az emlék alatt álló 8 darab

követ adta. Az építmester ingyen dolgozott.

És Csokonai sii'emléke valahára készen lu. Valóban ép ténete, mint a költ élete. A sors még emlékét sem sznt meg

De

a kegyelet mindenható ereje

1836. július havában,

Ez emlék

rajza

s történt

felállitá

Nyugoti oldalán iiTa

áll:

a 75 mázsás sirszobrot az eredeti

tei-v

szerint,

látható.

„Csokonai Vitéz Mihály született 1773. Debreemelték 1836." Délrl allegorikus kép látszik;

— Hazafiai

felhben szárnyas angyal koszorút

tart

ság jelképezve. Kelet fell a kíilt

mveibl .

Északon

küzdelemteljes e szobor tör-

az minden ünnepélyesség nélkül.

h másolatban képnkön

czeuben. Meghalt 1805.

oly

üldözni.

;

alatta lant diszlik. rajta két trombitával a halhatatlan-

ez

áll

— a Múzsáknak szózatja sirt is

S

életet fuval bele."

szinte angyal látszik a

A

megrázkódtatja,

levegben

,

s alatta

mveinek czimei vannak feUrva. És ott áll az emlék a hatvan-utczai temetben. És most a magyar nemzet kegyelete virraszt e Áldjuk poraidat megdicsült Vitéz!

könyvek sarkain a költ örökbecs

sir felett.

,

;

:

..

1^?^-

-J^í

-

-

6ft»

KÜZDELEM NEHÉZ VALA

/

Sfí^V^

kü/(loleni iielióz vak.

^S%s

Szivem sebe

De er

ínég van lelkemben

Nem

vérzik, sajog; ,

—

törték niOfí a sóbajok.

Jere vissza mámor, ábráml. lm' Tantalus egyre eped.

Ragyogjon egy

.

.

.

kilialt világ.

Üljünk érte nagy ünnepet.

.

.

.

.

S feltámad a porba

vert vágy.

Emlékezet regét mesél.

Mámor, ábránd szivemre

hull

Mint öszszel a hervadt levél. A lemondás és bocsánat

Engesztel fényben

—

füröszt.

Tépett lelkem gondolata

Békén jár-kel

a

romok

közt.

Oltár eltt imádkozva Ott térdel egy fehér alak

Ragvog. Oh

Hogy

még nem

a tavasz

is

is

tudja.

hervatag!

Lágy fohásza

titkon repül

^lert felülrl

kap szárnyakat.

Ha már minden az égbe száll. Len a porban, óh mi marad ?

Nézem nézem fényl ,

arczát

Kunyben úsznak a szép szemek: Ábránd, remény felragyogva Sugár közt mind ott szendereg.

Ne

hullj

még

szét

tündérálom

Lelkem úgyis szivembe sztt; Hadd zokogjak én is én is az oltár Szomorún eltt. .

m^--

.

-^mm

:

m^^

'•5;

-,•*

-*70

^

-

szárnyad. Öizö angyal! tárd ki vele Szállj le hozzá, te légy szent fénybe lelket.

Fiiröszd

meg

emeljed az ég fele. vétkeit. S bocsásd meg neki istenem: Bocsásd meg neki

Óh

már én megváltuttam Szenvedésen, gyötrelmeken!

Hisz' öt

.

.

.

SZÁNTAY ALADÁB.

I

!

-

i

-

71

BUVOS

ITAL.

f^ BESZELYKE.

oliiii

az ablakában diszlö virágokat locsolgatta, Arthur pedig a pamlagi'ól leste a bájos

minden mozdulatát.

liölg}'

—

tekintet, e jéghideg

Mindig csak e fagyos

.

!

.

.

legutóbbi

I

válaszolt a

kültoniéiiye

Igen. igy

a

mosoly

— önnek. — hölgy közönynycl. — melyet kezddik azon — Olvastam. száma .Kozniaringbokor" — Oh Jolán mikor olvad — Kérem ne nem szeretem — De Szivem már meddig kinoz még közönyével — Képzeldik, mint minden — kaczérságának akar tömjénezni — Ah! Arthur hozott.

Jolán,

fel

.

.

?

.

az ismétléseket.

folytassa,

az istenéit,

?

alig birja

!

elviselni gyöt-

réseit.

poéta.

pillanatnyi szünet után,

tört ki

midn amaz

kikaczagja szerelmemet iQut,

várog!!

kinek minden gondolata ön

— Ha

tudja meg,

igen:

hogy

felé száll

óh asszonyom, ugy még

felejteni

nem vagyok képes

tehát,

vallomásomat

s visszautasitja

,

,

hogy megtörve lássa maga eltt

kinek minden vágya az ön szerelme után só-

erm

lesz

a lemondás fájdalmait elviselni; de

és egykor visszatorlom

,

azon keser pillanatokat,

melyekkel éltemet megmérgezé

És

ezzel kétségbeesetten rohant ki a

A hvös

esti szél

terembl

némileg csillapitá háborodását

vonásait. Lépteit meglassitá s csendesen haladt

— Talán korán

is

Ítélek e

világot derithetue a valóra

Klgondollcozott; s

lyongott ide-oda a

szk

tévedt a

.

a

jöv

futott ki a szabadba.

izgatott arcza visszanyerte szokott szelid

elbbre a néptelen utczában.

tndött

haladása közben

;

óh ha e i'eménysugár

.

,

—

azalatt czél és irány nélkül bo-

sikátorokon keresztül. tartott,

midn

egyszer csak permetezni kezdett az es.

felocsúdott. Körültekintett s

aggodalmasan vette észre

,

hogy

a városból ki-

mezre.

Boszankodott mélaságáért közeli

felett

?

;

míg elméjét Jolánnal foglalkoztatá

Kóborlása jó sokáig

Merengésébl

!

n

!

csaknem tébolyultan

s

;

azonban csakhamar fékezé magát

erdcskében egy vén anyóka

lakik,

kirl azt

hiszi a

rejtelmeit ugv' ismeri, mint bibhájának lapjait, melyeket

Hátha ez Hátha

e

a svbilla neki

is

megmondaná

,

eszébe jutván

,

hogy

itt

a

köznép, hogy titok eltte nincs, hogy

mindennap szokott

forgatni.

az igazat Jolán fell ?

vén kuruzsoló meggyógyithatná jóslatával szive baját ?

I 3*far'-

—

72

A

szerelmesek, kivált a szerelmes poéták nagyuu hiszékenyek

oly sokat tételezett fel az

a

el is

indult a vén Pythia

kikérdezésére, de

tele volt kíváncsi néppel.

— Most

,

ha Artliur

is

erd jósnjérl.

Egy alkalommal már kunyhója

csuda-e hát

;

azt hiszem, tanuk nélkül beszélhetek vele

sr escseppekkel, kettzött gyorsasággal sietett

— gondola

nem

juthatott hozzá:

tördve

Inisünk és mitsem

tova a süppedékes országúton.

Az es folyvást növekedett; majd irtózatos zápor öntözé a szomjúhozó földet; s a kellemetlen id mégsem riasztá vissza a tudvágyó ifjút kitzött czéljától. A nagy setétség miatt észre sem venné mily közel jutott már az erd széléhez Jia a koronként fellobbanó villám fénye el nem tünteti a tölgyek homályos sudarait. Valahára! mormogá s merész elhatározottsággal haladt belebb a már elért sr íak között. ,

,

—

Ugy

látszik eléggé ismeri az utat

kanyarog ide-oda a bozótos

csaliton,

Most egy távoU fény tnt el

;

,

mert minden fürkész figyelem nélkül

mely kígyózva

fut

be az

Arthur egyenesen e

erd

,

biztos iránynyal

mélyébe.

pont

világító

felé

tartott

majd nem

;

sokára tisztás helyre érve, egy alacsony földkuayhó eltt állapodott meg.

— Még

,

dörmögé az ablakon betekintve a gyéren

—

fészekbe. Aztán az ajtóhoz sietett, de az be volt zárva.

morú

szörnyeteg

!

— Ki — Ne

vem

ébren van a vén banya

nyo-

Kelj ki odúdból százránczu

megzörgeté a rozsdás závárt, mire bell haragos mormogás

szólt és

világított

hallatszott.

az ? kérdé egy rikácsoló hang.

kérdezz, csak szaporán nyisd

fel

ajtódat

!

ebben az átkozott fergetegben semmi ked-

sincs a szabad ég alatt társalogni veled.

Erre a korhadt tölgyajt megfordult csikorgó sarkain; látta az erdei

varázslón összegörnyedt

— Ah! maga

maga eltt

és az átázott éji lovag,

alakját.

az ifjú ur! szóla fanyar mosolylyal, mely százszorozá a fonnyadt arczán

ránczokat. Egyszer volt szerencsém e csuda-tanyán

— de mieltt szóba állhattam volna

lev

vele,

már eltnt.

— Ne — De mi ördög — Valóban ördög

csevegj annyit vén boszorka

;

nincs vesztegetni való

hozta önt hozzám

az

hozott, jegyzé

átkozott éjszakán

ily

meg Arthur

idm. ?

a sziporkázó kandalló felé tartva,

ségbeesés ördöge. Nos tehát munkára tudákos anyókám, beszélj,

—a

jövmröl akarok valamit

két-

hallani.

Miután az öreg boszorkány megpillantá vendége kezében az elkeresett erszényt: apró szürke szemeivel egyet huiiyoritott alázatosan nyilvánitá, hogy csak adja el az ifjú ur szive

meg

szándékát és pedig azt

is

fogja

mit forral az

ret,

2i

;

s

tetszik

—

min

a lutriban

számok jönnek

ki;

vagy

megsúgja, mit gondol szeretje e pillanatban.

— De mieltt

gon

mondani, ha ugy

ifjú

kívánságát közölné velem, beszélt az anjóka

ur jelenleg gondolataiban.

—

;

magamtól akarom

kitalálni,

Nyújtsa ki jobb kezét, folytatá titokteljes han-

a kifeszített tenyér szétágazó vonalait buzgó figyelemmel kezdte vizsgálgatni.

— Ön

sze-

monda szemléjét bevégezve. Honnan tudod te ezt?

— —

Titok nincs elttem, szólt a vénasszony

relém mire vezeti az

'^^^j—

_.—

-

ifjú urat.

ihlettel;

—

---

következleg azt

—

—

is

tudom, hogy e sze;^ -

—

i^ifem

— t

-

— Nos? —A — Do — Azt

73

boldogságra, mert viszontszcrcttotik. hiszen

.

akarja

gyakran

.

.

hogy sziTctojo kínozza.

iiKiiidaiii,

Aztán meg

leplezi náluk a valót.

— — Lássa

nuk

szoktak

éi)en a szerelmesek

i'>Z(''l\

esek

;

a látszat

veszekedni. így

niintlig

a legboldogaldi imber fog lenni a földön.

még

tehát jóslatom szerint, ön

OliI a

gTiitii.

Igaz-e mit beszélsz? kérdé Artlmr felvillanyozva.

ur

itjii

—

nem engedvén magát megzavartatni; az iin kedmiután t'lsii ballépése még igen élénken keser almába

beszélt az anyóka,

vese óvakodik ismét beleharapni a

,

—

van meg eiidékezetében.

— Hogy — Hisz ságnak mégis — Te Belzebub —An

érted ezt? kérdé ámultán Arthur.

— —

egykor, folytatá a varázslón, az igért boldogság helyett.

s

konyliáján

élsköd

örök szerelmet esküdött amaz asszony-

férje is

kárhuzatot

vén

— Oh! —E

a

s

halála

férj

te i)okol szidötte.

zonyítékát

férti

nem

s

nem

,

azt

nem

akarja elárulni

ügyelve az

is

készíteni fogok számára oly

bvös

italt

,

;

ily

mindentud('ivá lettél?!

érette

igen

,

hevül

itju

valannkép bi-

szavaimban ké-

igen és ha

mely meg fogja gyzni

— Oh nem bánom, tégy

a mit akarsz és ha

hogy

arról,

valóban szeret: oly dus ajándékot kapsz.

jutalmazni.

— virágcsokor? kedvesétl, — valami emlék már sokan abból készülnek ama miknek bbájos — keblén virágcsokor, egykor íme tárczámban van egy hervadt \'an-e

itt

11a igen

például

nála

hatását

cseppek,

oly

tajjasztalták.

Igen.

elraboltam:

Ekkor

A

s ezzel a

a

banya

kis olvaszt(i-tégelyt helyezett az izzó parázs felibe és

miután lehetleg meghlt,

— íme

;

viselte,

át,

de én

kevés vizet tidtött

itt

a

bvös

—

e szerelmi

herbatheát

belé.

ital, szi'ilt

:

tzrl

:

,

elégülten csusztatá zsebébe s molyolygó

teend

ill utasításokat.

,

,

hogy szerelmese mellzi.

Midn

a

bvös

ital

fog a varázs és kedvese elárulandja szive titkát, az ön iránti szerelmét.

CSOKONAI ESILEKY

s

meg önt melyek szívét akarják mínteg\' meggyilha De csakis akkor folyamodjék e cseppekhez

oly válságos perczck lepik

határozottan azt bizonyítja

mködni

aztán a tégelyt levette a

a helyette cserében átnyújtott erszény tartalmát kíváncsian

kiüritendi ez üvegcse tartalmát.

a látszat

,

fel.

a bizonytalan szinü f(dyadékot egy üvegcsébe tídté.

arczczal kezdte elbeszélni a varázsszer használata körül

— Ha majd —

sr gz emelkedett

mire az edénybl nehéz

tapogatva, mely miután gazdag jutalmat látszott ígérni

átjárja

adja

mint a tégely tartalma forrni kezdett, a Pythia bedobá néhány varázsszó kísérete mel-

a kezében tartott virágcsokort

kolni.

— —

kiszáradt virágokat átnyújtotta.

Pár pillanatig még fni engedé

már

félénk

liazudtam.

minvel csak királyok szoktak

lett

E

kérdésére; azt hiszi most már.

ifjú

hajlamát, mig az szereti önt

tudod?! beszélt tovább az anyóka:

nehéz gyötrelmektl.

a

ót

is

—

honnan meritéd tudományodat, hogy

adja valódi érzelmeinek. Pedig

telkedik az ifjú ur

nem

amit

vele kötött frigyben.

mellett.

megmenté

által,

félénk özvegy, folytatá az.

hogy minden

még

sybilla. hát

sokat szenvedett e hitszegéi end)er oldala

de az ég megszánta

lelt a

10

—

idegeit

!

.

-

'S

-

T4

Jlég neliány perczig idzött a megnyugtatott szerelmes

ifjú

azután búcsút vévén az öreg

.

anyókától, megkönnyebbülten távozott.

A

zápor ezalatt megsznt; a megszakadozott felhk fodrai megöl, a

tette szét ezüst sugarait

a tisztult

;

üde leveg balzsamos

hold élénken hin-

telt

illatot lehelt.

Aithui- a természetnek ez újjászületését összehasunlitá kedélyhangulatával liogy

most sokkal kellemesebb leend

magános

éjjeli

pedig az

milyen könnyen jégre lehet vinni a lszékeny emberek

Olvasóink eltt talán különösnek tnik Arthui" és Jolán szivtitkaú'ól

afféle

azon gondolattal aludt

s

el.

;

és

hogj-

fiait.

hogy ez öreg asszony oly

fel,

tüzét

van értesülvf

j
?

Errenézve megsúgjuk, hogy leánya mint

már bágyadtan égo

távozása után kioltá a kandalhínak

i^ju

az újonnan kapott erszényt gondosan kebelébe rejtve lefeküdt

s

kevés idvel elbb a

erdei lak felkeresésére indult.

Az anyóka

zánál

midn

kóborlása, mint akkor,

s ug\- találta,

szemfüles szobaczicza

iiiár

régóta szolgál mint komorna a

úrnjének minden

,

mindig hiven referalgatott tudákos anyjának

,

özvegy há-

fiatal

csinját-binját ismerte

,

melyek fell

a ki aztán az igy szerzett házi titkokat ügyesen

tudta értékesíteni saját hasznára.

Hja, többet észszel, mint ervel!

n.

Á „Fáczán"-hoz mek bámuhiak ki az éj Az a szilaj lánua, ken

vendégl ablakai fényben ragjognak

czimzett

—

Arthur

;

kit irói

Ámde

— óh mert még nem

•

függeszti a bálteremnek

zajból kihallatszó viharos zene élén-

foly.

néven Szendervölgjinek nevez a

„

Rozmaringbokor " czimü

is

jelent

:

arcza nyugtalanságot árul

még sem

a szenvedély, hogy

bonáztak, hogy kétségbeesésében

—

Éjfél közéig és ö

lantja szerezheté

még

még sem j!

az erdei

jósnt

is

még

megba-

felkereste szívbaja orvoslása végett.

suttogá leverten; talán .

el is .

maradi?

.

.

Oh! uem, nem.

Tehát csak türelem

!

.

kitartóbb legj'en, szórakozás után látott, azt pedig e pillanatban csupán

meg.

lehellö irónt; arczára

költi lelkesülést

A A A

s

kezébe veszi az

ihletett

s azt

esz-

néz és

ir:

hinnéd,

búbánat tova kergetve van innét,

zenehang csattog, férfi és nö pattog, nehéz tölgypadló csakúgy reng alattok,

És én

^

ki,

idéz, haját felborzolja, aztán ir és néz,

„Az öröm lakába tévédéi

^^^

meren

mint Arthui-, Idt

felüljön a pegazusra; s kit a forró érzelmek annyira

Elkeresi csinos jegyzkönj-vét, melybl pár lapot tép

méket

szemeit

j

Jolán megígérte, hogy mindenesetre részt vesz a mai bálban.

És hogy türelme

el,

átellenes ajtajára.

perczek muhiak és

rávitt

—

nem osztozik az örömben, melyet a nagyszámú vendégmeg szive királjiiéja.

^lily Idnos állapot ez a várakozás, kivált az oly fülig szerelmes iflura,

aiTa

divatlap,

ö

Ott ül némán, elvonultan egy ablakfülk(^l)eu

A

kezd

és olykor-olykor a halkulni

szintén részt vesz a mulatságban.

sereg élvez

mint megannyi tzsze-

sötétébe.

hogy a fogadó nagytermében táncz^igalom

liirdetik,

s

—

elfordulok tlük. ...

<^ :

f^m

:

Q^^í

—

-

75

Gyönyörben úsznak

itt

a szemek és arczok,—

Sziveken vivatiink gyözeilelmi harczok.

A

csillár bvÍLiiyt szór le

—

ii

boltozatról

.

.

.

Aloiiikéi) lehet ez

Uondoluúd te Hiu csillogásban .

.

.

nem

l'.n

.

.

.

Festett ál-erényben

Kinált élvek

s

mámorban

lopott szerelmi

Gyönyörködhetsz

itten

De ha eljönne Kgö tekintete Megsemmisítené az egész

cso|)ortot

minden Ketten maradnánk csupáu

Elveszne

itt

Jolán és én

.

.

.

.

.

S ekkor csak egyetlen Fény világitana Szeri'lniüuk csillaga.'"

E

—

surukat bevégezvi.',

—

üiu'k''};ülteii futja át iiliaiitasiájának

húszszor

tetszik. Kiolvassa tízszer,

.

szerelmes jioétánk iiyögdécseléseit,

s iiiüvót

—

iiiiiuliiikább

tlicscri.

legiijahb teriiK'krt. Szöi'iiyeii

Ha már más nem

legalább hadd legyen öröme abban

,

hogy

méltányolja lantját saját

maga koszorúzhassa meg.

— Milyen

mértéke van ennek a versnek

alakja, milyen

? szólalt

meg most egy hang

köz-

vetlen Arthur mellett.

Az nos

itju felriad

itju gavallér,

— Menj

te

merengésébl

zavartan tekint a kérdezre, ki

s

gyöngédtelen

sziUt

!

dotta

volt más,

mint egy

csi-

Arthur haragosan és már épen dorgálni akarta barátját,

midiin feltárul a terem ajtaja s a beléjjö angyali alakot,

nem

névleg hedéri Kálmán, különben pedig Artliurnak barátja.

mértéket, mindent,

s

tünemény

mitsem tördve tovább

elfeledtet vele

lantjával,

eped

Kálmánt, költeményt,

tekintettel

rohan imá-

elé.

— —A

Jolán, ön nagyon kegyetlen

az ifjúéra,

!

susogta elfogult hangon

szép özvegy hideg mosolylyal válaszolt

—

:

;

mily régen

vái'oni.

majd büszke méltósággal nyugtatván karját

lassan vezetni engedé magát, szemlét tartandó a fényes báli vendégek felett.

Alig tettek néhány lépést

midn

.

a sürü

csoportból egy deli

féríi

válik ki s egyenesen fe-

léjük igyekszik.

Ledéri Kálmán

volt.

— — Jolánhoz bemutatni — Ah, Ledéri — megelégszem egyszer — Szavakban mint melyek nagysád Sietek

hi'»dolatomat,

ur

Gyönge az udvarias

tettekben

,

is.

magasztalására iráuyozvák

,

— nem

korlátoltatni.

pir futa el e

ifjú

gj'önge meghajlással.

üdvözletével

!

ugy,

engedem magamat

szólt

alakján.

mézes szavakra Jolán bájos arczát, mig szemeit érdekelten pihentette

Oh

!

a

nk

mindenkor szívesen fogadják a hizelg bókokat.

Arthur dühös tekintettel nézte végig a merész tolakodót és csak nagy megerltetésébe került,

hogy vissza ne

—

utasítsa a hívatlan szépelgt,

jNIicsoda táncz következik

—

ki

már

is

nagy szeget

ütött fejébe.

most? kérdé Jolán Ledéritöl.

10

S ^m^

!

.

m^ ~

!

^^^

— Négyes — Ü velem — Ügy

válaszolt az,

;

Ígérkezett,

majd

—

niühóii folytatá

:

megnyerlietem nagj'sádat e tánczi'a

nem engedve

válaszolt .\i-thur,

?

Jolánt szóhoz jutni.

ll

vigasztalhatlanul kell visszavonulnom meghiúsult reményemmel.

A gyon

füzér

már

alakult és igy Arthui-

is

helyet foglalt tánczosntíjével. Szórakozott volt na-

Ledéri mézes-mázos szavait és a Jolán szívélyes modorát ez

;

A

felejteni.

féltékenység

kigyi'ija

állott.

hogy a szép özvegj' közelébe juthasson :

aggasztá

val(')ban

,

mert régen

lesi a pillanatot,

de miután a szerelmes poéta éber vigyázata

;

midn

ért a táncz.

en-

Ledérire nézve az óhajtott perez elérkezni látszott;

—

Ledéri

gj'orsan egj* papírszeletet csempészett

annak

a férfiaknak ugyanis a hölgyek visszahagyásával át kellett lejteni az ellenoldalra

óvatosan Jolán mellé férkzött

,

nem

ingerültsége fokozódott szándéka sikertelensége miatt.

Márcsíiknem véget hátramaradt

;

:

Ledéri észrevette Arthui* rködését és az

gedé czélhoz érni

sehogysem tudta

felébredt keblében. FoljTást figyelemmel kisérte vélt vetély-

épen szomszédságukban

társát, a ki

iránt

ifjú

s

,

í

|j

ujjai közé.

alabástrom

Aitliur,

mintha rósz szelleme tíg^-olmeztette vohia

,

hirtelen megfordult s borzadva látá az

elkövetett merényt. Pillanat alatt Jolán elé rohant

vonásokkal

nieiic-kült ki a

dur^a erszakkal tépte ki kezébl a levélkét

s

aztán dúlt

,

vigadók közül, halomra döntve a ki csak útjába akadt.

Ez esemény általános mozgalmat

idézett

el

de

,

,

|j

nem sokára egy ujabb körülmény még

inkább növelé a teremben támadt zrzavart. Szájról szájra röpült át a hir

hogy SzendervOlgy i Artliur megmérgezte magát.

.

A

mint Jolán tudomást

baleseményröl

vett a

ölte

meg

elhalványult

.

Feltámadt benne az rmvád

csétlen ifjút e meggondolatlan tettre.

eltt, hogy hidegségével

Arthurt.

Oh

!

:

s

sejtette

mily

hazug.

Hol, hol

?

A lével

a rilág

!

.

:

lélektelenül futott

nem

de

akarta

hitszeg, csalfa, ámitó.

ijeszt tömkelegébl

;

volt szabad meglátogatni.

ha az

hol

—

.

szép özvegA" báUas öltözetében, fedetlen vállakkal, mitsem

—

A

itél el

!

hang.

mellette

mosolylyal

,

most talán már nem

férfi

t

maga

a kíváncsi nép tolongott.

eszméletlenül futva,

^lost vitték szállására, szólalt El. el

:

kiáltá kil)ontakozva az

sikoltá

találom

mi vezeté a szeren-

ez alaptalan feltevés

lett

!

,

pedig mennyire szerette

csalódása után ugj- vélte

Arthur közeU

tördve

a hideg

éj

csips sze-

szállására.

mint elérte szobája küszöbét, összeroskadt.

A

lelki

küzdelem

s

gyönge idegeinek erejü-

kön tulcsigázása végkép kimerítették.

A

zuhanásra

fehiyílt

az ajtó

gezte Arthm' körül. Pillanatot

hével besietett az

iíjn

s

,:

I'

kétségbeesetten vállá be

— miután els minden — És ime szomonian megdöntve, — üldöz gondolatok van merre csaknem meg Aithm-t? — egy meg — élt nem hozzá susogá keser

elárulni hajlamát,

JNIinden

vegyes szánalmát mindenki hallata.

arcz kérd^Vjellé vált s csodálkozással

a

ég

gj-ertyával megjelent az orvos

sem vesztve, gyöngéden felemelé az

magános lakába

,

,

ki

épen szemléjét vé-

könny

ájult hölgyet s

hol a pamlagi-a helyezte s felébresztésén

í!

ter-

nagy buzga-

lommal mködött.

Ahg

nyitá

fel

Jolán szemeit, alig hogj- ura lehetett gondolatainak, els kérdése

is

Ai'thur volt.

^

.

m^A/ ki

(írvds

nt'iii

iiu'ji;

puha feluT ágyában

is t'i'k'lliftett,

Az orvos

nek

ágyhoz

az

s

ifjú

szederjes ajkait, mint télndynlt cstdiolta

hiába igyekezett elvonni oinian

Eskuláp

látszé) testet.

üzvcjíy azonnal loltodc/.c' kónlési' tárgyát Artlmrt.

;iz

eltorzult arczczal összegörnycdvi'. oly nriiián tVkíidt. mint cuy luilott.

Elfojtott sikoltással rohant az

össze-vissza.

iinTt

77

liive

kétségbeesetten kandá át az élettelen-

.

—

látván a hölgy szoros ragaszkodását,

vállvonitva hagyott

fel

távolité) kisérletével.

Néhány kinos é»ranegyed után Arthur megmozdult

üvegesült szemeibe felvillant az élet

s

szikrája; görcsös vonásai lassankint eltisztultak arczárói, összeszorított ajkai visszanyerek elbbi

jiirosságukat s a fájdalom

—

öröm zabolázatlan hangján; ö

kiáltott .lolán az

(J él!

bélyege helyett a boldogság érzete sugározta be arczát.

toi-zit('>

még hevesebben forrasztá ajkait az Az oiTos hideg nyugalonnnal nézte

él!

él,

ismétlé számtalaiiszoi-

s

ifjú felnielegiilt ajkaira.

mert az Arthur

amaz hát,

ital

nem

üvegcsében

által kiürített

volt méreg,

e jelenetet

el volt

készülve e gyors fordulati-a.

még maradt néhány csepp melybl megtudta hogy

,

hanem valami

már

;

,

miután annak hatása megsznt és a beteg már teljesen magálioz

látta jelenlétének, annyival is inkább,

,

ártatlan növénynedvlx)! készült

.Most te-

kábit(') szei'.

semmi szükségét nem

tért,

mert sejtelme oly következményeket jósolt c közös íiröm-

melyek szerelmesek közt mindig szabadabban szoktak jelentkezni tanuk nélküli niag;inyl)an. Vette tehát kalapját, aztán elefántcsontos botját s halk lépésekkel, minden laicsuzást mclluzve. böl,

—

távozott.

— Hol vagyok? — Kedvesed — Egy nehéz álom

tördelé Arthur lassú hangon.

kaijai között.

fogott

kezem; bálban voltam ...

akarva kuszált eszméit. .Vb! endé-

beszélt az itju, rendezni

el,

és ... és ..

.

hah! egy levél

.

.

.

igen, igen ... és én

megittam ama

jósn nem akará titkát elbeszélni. Meimyire megijesztettél! monda Jolán keser szemrehányással; oh te valóban szavadat, midn egykor visszatorolni Ígérted ama gy(')ti(lnHs perczeket, melyekkel

cseppeket, miket az erdei

.

.

.

Itt hirtelen elliallgat(ttt.

—

tád

megmérgeztem

det állit(ilag,

E

volt.

njcgtar-

én élte-

büntetést szigorúan választád; nagyon meglakídtattál gya-

nakodásomért. Ai-tluu- idegeit sajátságos

meg

kéjérzet zsibbasztotta

e

szavakra

,

lenállhatlan varázs által vonzatva, szakgatottan lihegve, kikel az ágyból

karjaival a vallomást

tev kedves

zik az elrabolt papirszeletrl

szemei elhomályosulnak

— Ön

amit, hiteget

relmes leveleket fogad lictit

s

,

hölgyet

melyet

ajkai a

ég

is

!

fel

hogy szétterjesztett

egyszer csak megemléke-

remeg

tört ki, ingerülten taszítva el

mégis csábítani merészel

vad mosolylyal mutatta

midn

:

görcsösen tartott

,

el-

ujjai közíitt

;

erre

;

sze-

dühtl remegni kezdenek.

engem asszonyom

el, s

szivére szorítsa

még most

már-már mintegy

s

!

íme

itt

magától Jolánt

van a bizonyíték

;

s a corjjus

de-

az áruló özvegy eltt.

— Tartalmát nem ismerem, — Elég ha én ismerem. — Tehát ön már? — Én Arthur

szólt Jolán ártatlan szinteséggel.

olvasta

.

.^

.

én

.

.

habozott

elpirulva; azaz.

hogy tulajdonképen én nem olvastam

.

.

hanem

.

§

=«&«

!

— Mi ez?! ön pákzát — Mindenesetre vétek — De mint gyanánt — Ki nem

hogy azt joggal tehetné!?

tör felettem a nélkül,

valamit mástól elfogadni,

hiszen Ledéri,

uj

nem

házas,

nuár

iia

szépeleg horura-dcrüre.

szereti nejét,

géit s tudja,

hogy a hók,

achillesi

Ö

sarka a szépnemnek. Kegyed

—

más, mint szerehues levél? ifjú

papirt

s

Elbb

s

szégyenülten borult le Jolán eltt,

liitt

félreismerés

!

várt fordulatot

tévedésemet, mert a mit öntl elraboltam

!

nem

—

Ledéri

megbocsáthat-e nekem

!

kezébl a

kiejté

engem nem átkoz

Most már

—

tisztán látom oktalan

hanem

saját költemé-

s

kívánt

és

az

szerény kézirataimat.

(

)li

!

Jolán

?

És Jolán nem volt oly kszív, hogy meg ne bocsátotta volna Arthur balgaságát. Az erdei jósn jövendlése csakugyan beteljesedett. Arthui' boldog emberré ln.

HAMAR

.1

ki

melyet — hihetleg megbálban rögtönöztem, kedveskedni alattomban kegyednek meg; — gyjti ön én

talált

hogy mily elszeretettel

levelet? s

szerelmes levél volt,

töredéke, mit az ön távolléte alatt fenn a

jelenésekor elveszítvén

lán

,

—

?

kívül.

kiáltá

homályos sorokat.

esdekelve bocsánatáért.

e

e

?

írt

htlenségi okmányt,

bnbánó hangon

tépi ezer

vele, tudván,

olyan, mint a tölibi. Elfogadja

oly kegyetlenül facsargat ujjaival

kíváncsian kezdé betzni az irónnal

— Hogyan, ön nem darabokra veszedelmes — Ugyan mi okozhatá nem —A Arthur örömében magán

nyem

is

olvassa el és csak aztán mondjon Ítéletet.

mint átfutotta szemeivel a veszélyesnek

a világból

korán mellzve csinos

visszanyervén önuralmát, igen helyesnek találta az utasítást. Kiegyengeté tehát az

összemorzsolt papírlapot,

A

ily

udvarias, kitajjogatta a híilgyck gyíhi-

nemcsak a bókokat, hanem még a szerelmes leveleket is De, hát meg van ön gyzdve, hogy ama papir, mit

Az

hogy

oly csapodár,

|i

!;

virágról virágra szálljon.

nejét, lepke

nem

van egy kiválasztott ked\es.

LÁSZLÓ.

,

Jo-

j

!

:

;

!

S

T!t

Csokonai költeményeibl. I.

A LKI.KK lIALlIATATLANbAi.A.

nem

mii ? vagy

Melynek,

— kérdések kérdése

kérdés, a melyet ha mélyen vizsgálok.

Nagy

Még

lemii ?

neliéz. kétes. szép. a uiegtejti^se.

töblj

mélységeknek mélyére

Lát és Iwbzik az

találok.

ész, a szív tél és óhajt,

S bennem a kérdésben forgó lélek sóhajt. Érzem nemes voltom, érzem gyengeségem, 8 reményem beborul és derül kétségem S mikor a mozgó sárt az égig emelem,

Az

egy porba nem lelem.

isteni lángot

Csillagok közt kordnak aetheri szárnyaim, l)e a sír partjára

Az ég

s a föld

húznak ón lábaim

;

között függök utoljára.

Én angyal meg

állat,

vagy csak por

meg

pára.

Ha most vagyok, látom, mindég is kell leiniem 8 ha nem leszek, csapás volt az élet bennem. És ha el kell múlnom, mi szükség volt élni Eg\' elveszendnek miért kell remélni V Azért

y

hogy ezer

baj, bú,

V

betegség között.

Mint egy számkivetett és mint egy üldözött

Vágyakozzam dicsbb rendelésem felé, Egy méltóbb országba, s még se menjek belé'.' Legyek, hogy szenvedjek? és bánjam létemet V Reményljok, de ez is gyötörjön engemet? Így örök semmiség óhajtlak tégedet. Vedd vissza méhedbe vexált gyermekedet. !

—

Boldog százszor boldog, aki nem 1

Aki nem

De

jaj

Örök

!

még meg

született.

az életet

aki egyszer van és kezdett lenni.

halál

Ha nem

S

ízlelte

annak semmiségbe menni. nem tudnám,

levek vala, e nagy jót

S a nem esmért halál karjain aludnám

<^^í

: ;

—

^

: ; !

!

:

—

80

I

De í

bennem mihelyt

az élet

szikrát vetett,

Fellobbant a hozzá vonszódó szeretet.

I

r

Létei

!

te

Nem-létei

!

mennyország ezer Ínségbe

még nem

te pokol

érezve

is,

is

I

Itt

állok %irágzó éltem szigetjében.

Egy kszikla tornyán

a

hab közepében,

I

;;

Itt

nézem partotok kétes

Az én lételemnek ;

!í i;

niessziségét,

folyását vagj- végét.

Alattam a chaosz

bg torkolatja

Az elementumok

fogát csattogtatja,

S varázsló bal kezét sárgán nyújtván felém,

rémlést önt belém. a kék reménységnek

..Elveszel!'' így ordít, s

De

A

kárpitja alól

testvér csillagok mosolyog^'a égnek,

Bíztatván hogy

S ha elvész

mennybl

is e test,

belém a

szállt

lélek.

jobb részemmel élek.

Oh. édes érzési az örök léteinek.

Melyek vígasztalnak

A A

s

ermbe

halhatatlanság kezdeti

már

ne\elnek, ezek.

miket most bennem gondolok

És

érezek

s

ki így érzed tulajdon lételed.

te.

Ki önnön erdet \izsgálod. képzeled

Te ki esmérni tudsz sok ezer dolgokat. Azoknak formáját, számát, nagyságokat. lü

Ítélni is

Ez

a

mersz, te kinek

megteremtett leveg,

Hanem magad Majmolván

a

nem

elég

víz. föld. ég.

körül építsz új világot.

munkás mindenhatóságot

Te, ki által mozgok, növök és dolgozok.

Eszmélek,

Ítélek, vágj'ok,

gondolkozók.

Örvendek, búsulok, reménylek és

Te csuda valóság, belém szállott Te igazgatója e pormachiuának.

félek.

lélek

Teremtett istene e kis planétának. Szállj

magadba, nézd meg ön természetedet

Meríts

ert abból

s fejtsd

meg

lételedet.

II.

SZERELMES KÍVÁNSÁG. Mint a

szUö kebeléhez

Szorítja támaszait.

Vagy a bús

í

A

szilfa

mellyéhez

borostván ágait

^^mm

:

:! !

Wf^ Mint hív

81

üiilaiiiljok

— egymással

Kyyiívi' olvailt csókjain VC'Uí: ali'lva i)orty;ísznak

Kgyniiís hív ajakain

oli

li.i

úgy loUictnélek s te engemet,

Én téged

Ha úgy

szorítná, mig élek. Hív szived hív szivemet

Ha

csókjaiddal csókjaim

Úgy egyesülhetnének. S ajakidról ajakaim í>rökké függhetnének

Az istenek

szálájál)an

Ügy megvetném a nektárt. A menny anibrosiájában Úgy én nem teiniék sok kárt.

Hosszas csókjaink folytában

Öröumiel alélnék

el.

S szádhói e boldog órában Édes halált szÍMiék fel.

Jövel, oh jövel, haljunk

Már megy lelkem

A

meg kifelé

:

halálban se váljunk meg, Siess karjaim közé.

A

mely kéz hív hamvainkat Egymástól elszakasztja.

Bontván csendes álmainkat, Oh, átkozott légyen a

A mjTtusok hs

boltjában

Hol elhúnyiii találunk.

Egy

zöld sírbalom

magában

Jegyezze hív halálunk.

Leikeink pedig menjenek Eg}-esíllt lehellettel.

Csókok közt emelkedjenek A boldog egekbe fel,

'MM^'-

CSOKONAI EMLÉNY

11

;

m^^'^

-

;

-

;

-

82

szerencsés mezökre, Hol örök élet hever.

Ama

Hol a mennvei tetkre Zúzt a bús

A

tél

nem kever

melvnek zöld határjára Halhatatlan tavasz néz.

hs aljára S örök fényt fest Ama mindenható kéz virítnak a fák szelil)en

Hol

S a szellk

fuvallási

n.^ Tisztábbak, jobban mormolási A folyók

s

szemekrl \ hol a nedves lehnllnak. könyek A bús szivekrl vérzett \ hol a fájdalmak ebnúlnak;

A

\ hol a hív szeretket Örök lánczok kerítik. ket egjTiiással szerelmek

S

Örökre eínesítik

A

hol

És

Phaon bús Sapphoját

Megöleli végtére, Petrarcha hív Lauráját szívere: Forrón nyomja

A

bánattal hol kevesebb

Néz Abelard

hívére,

foganattal Heloízt jobb Tanítja szerelmére.

Oh

égi

örömérzések

Nézd

az ég

!

már

— nyílva var

kések

:

lennem Jer haljunk meg mari Oh bár csak ott volnánk

f'^

-

f GY

FEJEDELEMNÓ,

b'i

-

A FÉRFIAKON

KI

TÚLTETT.

IS

niliTKXKTI KAKCZOLATOK ERZSÉBET ANGOL KIÜALYXO JELLEMÉHEZ.

••J^p,aniiak a történeti

'^^

kés

fugva a

múltnak jellenialakjai

ivadék müveit

fiai s

melyek nagyszerségük vagy sajátosságuknál

.

leányai eltt

is

igen érdekesek lehetnek.

n

Ilyen VIII. Henrik anudl király leánya, Erzsébet is, a ki

tiakon

létére sok

tekiutethen a fér-

is túltett.

A

tíu'téneti

féi-fiak s

följegj^zések sokat beszélnek róla

a korabeli fejedelmek

;

,

diplomaták

egyéb kitnségek emlékiratai telvék egyes téuyecskék megörökitésével

magán

eleven szinben állitják elo öt nyilvános, mint

Nem

hídgyalak jellemvonásainak élénkebb színezése

állam-

melyek igen

életében.

kevésbé ismertek közül néhányat fölemliteni e

lesz talán fi'ilösleges a

,

,

litlca

fejedelmi

s liivebb találása végett.

Lássuk. Ph'zsébet a dicsvágyí'i s rajong(') Gardiner püspök

lárjának tanácsára, egy összeesküvésben a

Towerbe

hogy keljen egybe a savoyai herczeggel. Erzsébet már ekkor mély

Ix-lá-

,

tásának adja jelét

midn

fogadja lástolt

,

felismeri

II. Fül(')p

,

ellenei

cselekményeinek

mely az ö elüttetését koronájától czélzá el a

házassági ajánlatot

.

s

,

s

evégbl

s

iránta való szándékainak titkos

eltávolittatását Angolhonból.

igy eszélyesen kikerüli a számára

készített

Nem

de roszul pa-

.

számzetést.

már

Föl volt

szerelve s állitva az angol hadsereg,

hajóhad"-a ellen minden pillanatban a sík tengerre tellebury-i táborban,

a

Mária királysága mindenható kanczel-

INIost

azt tanácsolták neki

rugóit,

.

részvételnek ürügye alatt, protestáns liitelveiért

közbenjárására csakhamar kiszabadult.

Azonban sógora

záratott.

vah'i

s

ritka

király lelkét

;

Fülöp spanyol király .,gyzlietlen

midn

megjelent Erzsébet

is

a

lélekéberséggel eg\- nfejedelemnél bámulatos akaratelhatározással

következ emlékezetes szavakat

ségre vezetni:

II.

szállni kész,

intézi a

hadsereghez

:

„Én magam

karom ugyan gyönge ni kar. de keblemben én kész vagyok inkább elveszni az ütközetijen

foglak titeket az ellen-

királyi lelket érzek, ,

mintsem

mi több, angol

túlélni néjjem

romlá.'íát

és rabszolgaságra való jutását."

IV. Henrik franczia király, nemzetének finom ildomát egészen

mellzve nyilatkozott több

Ízben azon viszonjról, melynek szálai Erzsébetet Essex grófhoz fnzék. haragi-a lobbant a királyn,

gon

utasítja

oly tartalmú levelet

vissza az ildomtalanságot

,

irt

Ez udvariatlanság miatt

a franczia királynak,

melynek kitörése ell

a

mely határozott han-

királyn követének Párizsból

rögtön menekülnie kell vala.

m^'-

-^•f^m 11

:

:

:

-

I

s.

;

f

-

li

pápu Erzsébetet azon három személy közé sorozta kik szerinte egyedül méltók az uralkodásra. E három személy tehát V. Sixtus l\. Henrik és Erzsébet. V. Sixtus Erzsébetet „un gran cervello di principessa", vagyis: nagy uralkodói tehetségekkel biró fejedelemV.

Sixtiis

,

:

nnek férfi

,

nevezé. Ugyancsak V. Sixtus igy nyilatkozik róla: „Erzsébet megérdemelte volna, hogy

legyen.

Midn

Ha

pedig mint

nt

én elveszem, Európa Nagy Sándorokkal lesz elárasztva."

Erzsébet a németalföldieknek segítségére készült

H. Fülöp következíileg

,

inti

t

meg, illetleg igyekszik visszatartani a hadviseléstl „Tu vcro ne pergas

licllo dutfciulLTO

Belgas.

QiiEe draciis eripuif, nuiic restitiiatiu' nppnrtet:

Quas pator

evertit, julii'o te coiulere eollas:

Religio papse fac rostituatur

E

ail

luigvem!"

kihivó figyelmeztetésre fölingerült Erzsébet

s

föltn

elmésséggel szintén latinul igyen

válaszol

„Ad

mandata calendas."

elméncz megjegyzéseinek egyikét még elmésebbel

De

Midn

Graecas, bonc rex, fient

ugyanis egykor fényes kíséretével a

egyike alamizsnát kért tle.

Nem

találóbbal vágta vissza egy koldus.

Pál templomba ment

sz.

meg könyöradománynyal

vigasztalja

„Pauper

nyezete felé fordulva, következ megjegyzést teszi: tud('»

,

*)

az ajtó eltti koldusok

,

a szegényt

ubique jacet."

A

lianem kör-

,

latinul

szintén

koldus e megjegyzésre igy válaszolt „In thalaniis, regina, hac nncte jaceroni Si foret

A

hoc veruni

:

„Cataloque des Rois et des nobles

paiiper uliiipic jacet." **)

d'

Angleterre qui out été auteurs" szerzje ugy em-

lékezik róla, mint Angolhon egyik Írónjérl, kinek keblét a hivatás szentségének érzete hevité.

A

legels angol újság, az „Englisch Mercury" alatta keletkezett, általa fejedelmileg pártolta-

tott,

hogy népét komoly szellemi törekvésekre irányban nyilvánult

liárniily

is

az,

hn

lelkesítse.

pártolta.

Shakespeare és Verulami szellemvilágai.

A

Az

Tanodákat emeltetett

ö uralkodása alatt ragyogtak

nyelvet önnuiga

kezeié a kötött ugy, mint a kötetlen beszédben.

s

,

Az

is

a

mvelt

az irodalmat,

fel

a lánglelkü

irály szabályai szerint

angol, franczia s olasz nyelven kivül a latin

Nagy szabatossággal ültette át honi irodalmának terményei közé Euripides, Isocrates s Horácz remek mveit. Platót pedig commenrögtönözve bármire is elmeéllel válaszolni. tálta. Kész volt latin vagy görög nyelven nyomban sziveket vidámító szende leányaiszépmüvészetek hkeblü volt a barátnéja Ezeken kivül még s

görög nyelvnek

is

alapos ismeretével rendelkezett.

,

nak, Terpsichore és Euterpének.

Igen fogékony volt a bókok iránt. Nagyon kedvére esett

*)

E

,

ha környezete

két latin vers magyarját egy kis történeti magyarázatban adhatjuk legliivebben.

II.

,

vagy bárki

Fülöp spanyol

is.

király, egy-

szersmind >:émet-alföldnek is ura volt. Korlátlan hatalmának biztusitása végett csak a katliolikusokat pártolta, protestáns alattvalóit pedig elnyomá. Ezek Erzsébetet hivták segitségül, kinek készüldéseirl értesülvén II. Fülöp, „föntebbi latin verslMMi funyegetleg azt izeni, hogy ne jiijön a belgák fegyveres védelmére, inkább állitsa helyre birodalmában a pápai religiót,

melyet atyja, VIII. Henrik az anglikán vallás megalapifásával nagyrészt eltörült. Erre adja azután Erzsébet a fönszólamu választ, melynek a magyarban az „elhegedülte azt Sz. Dávid", vagy az „abból ugyan nem lesz

tebbi sajátos latin

semmi!" kifejezés **)

^

,.\

felel

meg.

szegény mindenütt elfekszik.' „Királyi ágyadban nyugodnám az

éjjel

királyn! ha igaz lenne az, hogy a szeti

gény mindenütt elfekszik."

—

g^^ _^__^^^

-

-^

---^-

^^-^fm^M

m-^ S

r*^

—

—

85

különben noi volta niogbocsát

Jflk'uiéiiek ez árnyait, miket

liiusiigiuiak töiiijéiit gyújtott.

niu-

.

következ tények.

tiitják a

Veriken. a hollandi követ, legelször tevén nála tisztelg udvarlását, e szavakkal adott kifejezést Inulolatának

szinil

fi'lségedi-t

mét télidmulja." is

:

.Már

megtenni e messzi- utat, hogy

rég vágyiultani felséges királyn!

szinri- hitiiassam.

Erzsébet ekkoi-

ki

(i7

szépség és bölcseség tekintetében a világ minden fejedel-

éves

s

tudvalevleg szép még

tiatal

korában sem

volt,

még-

elfogadta e dagályos bókot.

Klfogadtu ezt a másikat

Mint tudva van. Stiuut Mária nem alaptalan jogigényeket

is.

mált az angol trin-a. Erzsébettellát egykor fenyegetleg azt monda IMária követének férjhez fog

menni

nyom, hogy csak nagy kényszer alapján temié

menetének esetében királyné lenne,

tV-rjliez

király

,

„Meg vagyok gyzdve felséges asszomert nem ismeretlen fölséged eltt, hogy

mire a követ neki ezt válaszolta:

:

for-

hogy

e léjjést,

királyn ugyan

holott jelenleg

,

de egyszersmind

is."

Stuail Mária igen széjjen tudott zongorázni.

Errl

s

a kíizvéleménynek efelöli magasztah'i

nyilatkozatáról értesíilvén Erzsébet, lakosztályát Stuart Mária követe lakosztályának szomszéd-

ságába téteté

át.

magát, mintha észre se vette volna jelenlétét.

ditván arczát,

ily

kérdést intéz hozzá:

ajtó eltt

Bemegy.

figyelmessé teszi a termek belsejébl kihangzc* bájos zene. színleli

Az

Nyitott ajtcik mellett zongorálioz ül és játszik.

De néhány

„Nos hát? uniód tud-e

A

sétálgató követet

királyn kezdetben ugy

\)vn-7.

múlva a követ

felé for-

bájteljesen játszani!?"

ily

Eny-

nyire féltékeny volt saját szellemi tökélyének szebb tulajdonaira.

Takarékossága, bármit

is,

kés

éveiben fösvénységgé

miben különben kedve

királynnek megvétel

végett.

telendett.

Egy

fajult,

mely képes

volt sajátmagától

megtagadni

házaló zsidó fejedelmi ékü gyöngjsort kinált a

Erzsébetnek igen megtetszett a gyönyör ékszer, de a mesés

minek különben tökéletesen megfelelt

a

gyöngy értéke, egyátalában nem

volt hajlandó

árt,

meg-

adni.

Alkuba bocsátkozott, de annyira lenygözé vágyát a fösvénység rút szenvedélye, hogy

zsidí)

elbb-utóbb

lálok

én

itt,

ott

hagyá ot e szavak kíséretében: „Ha felséged meg iiem adja a beesárt.

vagy kültartományban vevt,

ki többet is

fog értté adni."

a

ta-

És elszalasztottá

a

gyöngyárust.

Az angol mindig büszke nyos l)üszkeség a

volt

kitnbb

sem engedé a hagyomá-

uralkodóira. .Jelen esetben

királynt egy házaló zsidó

ilágliirü

által a fíisvénység

vádjában elmarasz-

Ciresham Tamás, dúsgazdag keresked még mesésebb áron vásárolta

taltatni. s

\

meg

a gyöng\(')t,

azután magához hivatván ebédre a zsidót, a lucullusi lakmározás élménjei között mozsárban

törette

meg

a drága gyöngyöt

,

s

legkitnbb borával

tölt

serlegébe töltetvén porszemeit

dihal megitatta, azon megjegyzés kíséretében, hogy a királyn

kezébl az

ékszert,

hanem mivel

talán

nem

nem fösvénységbl

.

a zsi-

bocsátotta ki

tetszett neki.

már késn, megtudta Erzsébet, hogy a gi'óf kegyelemkérését csupán az irigység nem engedte tnínja zsámolyához jutni. E miatt a nehéz bú kinzó gyötrelme szállott szivére. Ez s annak tudata hogy legközelebbi körEsse.\

gi'i'>f,

az ismeretes kegyencz kivégeztetése után

,

teliát

,

nyezete lépett, s

s

,

bizalmas tanácsadója, az ifjabb Burleigli Cecil a skót királylyal titkos összekíUtetésbe

hogy népének szeretete Esse.x kivégeztetése óta iránta mindinkább hidegül

,

annyira

j

2r

t

megkeserítette utolsó éveit

,

hogy napokat

s

ijeket töltött

el

könvzápor és zokogások között ;^ "

^

.

í

vánkusaiii, niignem a halál

Halálával sirha

vitte a

».

-

I

70 éves kúrában, lG03-baii,

Tiidur-dyiiastiát is,

iiiárcz.

24-kén

Iiáiiatáiiak véiivt vrtett.

mely ll.sévig uralkodott a/

elsd raiiuii

|

állaiimiá

emelt Auííolországbaii.

Azon

szavai,

melyeket az

kevéssel halála eltt mondott

állaiiiiiuyekbeii

nagyság ritka vegyületét mutatják

amint

ugj',

az, az

.

az akaratossá.ir

s

<

enyészet perczében magát jellemzi.

Howard ftengernagy, most már Notliingam gróf, Kgarton A a ijecsétör, és Cecil Róbert, az államtitkár állottak ágyánál. Howard a trfhuitód felíil bátoi-kodott kérdést koczkáztatni. Hevesen kiáltott föl erre a beteg: „Én nem akarok senniii hitványt utódomnak, ki lelu'tne az más, mint király!?" Az államtitkár kérte t. hogy világosabban fegyozhetlen hajúhad leverje,

jezze ki magát. „Utiidomnak királynak kell lein, skót

rokonunk? De hagyjatok békét!" Pár

pert'znyi szünet áll be,

ajkai, e szavakat

hörögvén

föl

.

—

híirgé

—

j

és ki lehetne az más. mint a mi

.

melynek elmúlása után a királynnek még egyszer megnyílnak

mellébl: „jMinden kincsemet

egj'etlen perczért!"

—

s élettelenül

hanyatlott vissza feje vánkosai közé.

S igy halálos ágján kiengesztelni szólni

már

mely az

alig

képes

,

látszott

:

igy tanúsítja

állitja,

st nem

bár

csekély számú hibáinak daczára,

is ti'üteszi.

KÁEOLY

fi

fer

,

az államügjekben az önmegtagadásnak azon fáradsággal szerzett erejét,

jellemképét minden uralkodónk felé

sok férfiúén

Stuart ]\lária véres árnyát

-..

GY. HUGÓ.

—

—-íaSMi

:

:

!

;í,r^í

^i^SSí

-

VITÉZ MIHÁLY,

P SOKONAI

lijk

t

usáknak izzó tüze forr

A Az

—

87

végtelen természet kebelén

.

.

ösviláií tercnitetésokDr

Megindult nuiuka

l'oly

az

Ur

kezi-n!

Az átalakulás, átváltozás Mvelete halad szünetlenül Lehull a szép alakról a varázs,

S a ferde

Hideg

s

testre bájló kellem ül

meleg, rohamra ví csatát

Egymással, mint dühös ellenfelek

S

a harcz

test

v é r

Csatára kehiek a

A

nyers

;

é g g é nivnd át.

oszt nifg Mlrk.

bsz elemek,

nagy világnak alkatrészei

erk

Mind

ellen a szellemek

sorlia állanak,

eszme harcz,

Az

s

egyenlség

Mit az

A

i

megküzdeni!

ez ádáz küzdelem.

Világraszóló változásokat

Idéz

el

;

a szent joggyözelem

Reménye

millji'ikkal

Erény, szabadság Van

A

fényes dicsköre

festve a zászlóra, mely alatt

lelkesült

A

fegyvert fogat.

emberiség zöme

czél fölé büszkén, bátran halad.

;:

— De mennyi

A

88

;

!

'

:

:

!

; !

. !:

::;

I

—

mennyi szenvedés

kín. és

Jut a küzdöknelí osztályrészéül sors veszélyre uj veszélyt tetéz,

Mig a kívánt

diadal sikerül

Királ}! pálcza hever ott, s emitt

— mit

Koldusbot,

Fényt

a

nyomor vezete

—

:

árnyat, ím, egyiráut tönkrevitt

s

Az iszonyú harczok

Pihegve nézi a szörny

hevülete.

.

.

tusát.

Az istenségnek e csodamüvét. Az

I

dö

;

ezer gondolat fut át

Lelkén

;

s

megrázza hosszú üstökét

Emészt gondok

verítéke ül

Bus homlokára nnigta nincs sehogy Szelíd rjöngés lázától hevül Naponta vénül majd ifjodva fogj'. ;

.

;

E

zrzavar, e tarka egyveleg örökös változás A nagyvilág

—

.

—

Hol a kezdet a végtelenbe megy. S a múltnak siit a jelen maga ás

Hol árnyat üldöz a fény sebtiben, S az árny mégis hün a fényhez tajiad Hol a vidám nap rezg fényiben vésztámudat Jelezve van vihar

—

Hol a becsület és jellem mögött Gonoszság, ármány raknak fészkeket

A

hol szerencsétlenségek fölött

Káröröm önt krokodilkönyeket

Hol múlt

s

jöv

egy ponton összeér s mélység egybeforr

Hol a magasság Hol

élet és halál sorsot cserél

Hol érintkeznek a menny :

és pokol

Ez ellentétben öszhang hogy^ lehet V Van-é egység ezen erk között ? Elérhetö-e a nagy czél, melyet

A \ö!

íf tpii*

nagyvilághoz istenünk kötött V

.

,^fi

:

:

-=(;^l

Sötótség

A

-

8J)

a meleg.

s fény, hidegííel

tüz a vizzel, jóval a gonosz,

Aidiíuiság s bú, (leiü és förgeteg:

—

Lehet-e czélban egy és azonos

Kon ma A

s

vérpad, a

bn

és erény,

crésusi kincs s íiusi nyomor.

A gyémánt

rend liiulinak keliolén.

S a seb.

niilinl

]ialakk('nt vér onidl;

Gylölet, ármány, részvét

A

V

s szeretet.

szépség mellett annyi vázalak.

Magasra szárnyaló lélek megélt Önérzék nélkül hitvány földsalak

E

millió különliözö alak.

Ez egymást vonzó

s

üzö elemek

:

—

—

Miket az idö szárnyaira rak,

Hogy annál gyorsabb

forgást vegyenek

Hogj'an miiködnek össze ? Van-e lény, Ivi

e nagy kérdé.st jól megfejtené V

Halandónak bizmiynyal nagy merény Kutatni a

titkot,

mi istené

!

.

.

:

.

n.

De van

halandó mégis, ki merész

Xz égbe nézni sasszemeivel.

S,

— segitve A

lelkét égi ildetés

—

szent tudásfáról titkot les

el.

Kinek figyehne, gondja nem tapad Csupán e g y e s tárgyakhoz merevül

Az

életszerves összvilág-anyag,

Szeme

elé,

mint

müegész

kerül.

— —

Magasság és mélység tömkelegén Hol a szemnek sötét zür szab határt A szent bokoniak égö tüzeként Lángesze gyorsan, könnyedén hat át!

'm^-

^f^mn CSOZCNAl JSMLÉNT

12

;

-

90

:

:;

!

;

!

-

—

Leszáll a tenger mély aknáiba, Tudván, hogy ott az a sok drága gyöngy,

Mit a keservében biigó csiga

Knyiböl

fájdalom lángja önt.

S a tenger mélyiröl vett kincseket A földszínen készséggel hinti

szét,

Hogy a nemes magot, mit ö vetett, Használja az egész emberiség.

Majd égbe

tör, s

a napból lopva fényt.

—

A tenger mélyire bocsátja azt, Világossággal igy köti a két Végpontot össze

Ki

:

a mélyt és magast

szívek titkait.

ellesi a

Erényt és

bnt

kifürkész egyiránt

Megszégyeníti a gyilkos Káint,

S Socratessel tanít erkölcsirányt

Szavára, mozgásnak indul a por Csirákat hajt a sivár földsalak;

A

porban majd az érzés harcza forr S az ö n t u d a t lassanként szárnyi'a kap.

A

„lenni vagy

nem

lenni" gondolat

Születik benne,

s

perczröl-perczre nu.

Ersödik, majd élethangot ad. S világ elé mint izmos eszme

Területet fog mint

jö.

szellemvilág;

Határit, isten lelkébl eredt

Terenitn-szikra fénye lengi át

E

szikra és a

Dal zendül Mit

;

a

költ

költnek

;

—

lelke: egy!

lantja peng.

ászé p-ö s z h a n g érzéke

Az Ur örömmel igy szól odafent „A költ, lm, megértett engemet!"

A

—

.

.

.

sok különböz szin elvegyl Az ellentétek egybeforranak

És

testvéri

A

Mi^-

vezet.

csókokban egyesül

szép és a rút,

— szellem

és

anyag

!;

^j

:

!

-

^ Mefíéiu'kcl a

költ

jó

i's

; ! !;

ad dala

liaiijj,i»t

szép

—

Uj

éltet

A A költ

:

!

—

rejt fényözön között hajnal szende pirja tör

el

büszkén, bátran hirdeti.

Hogy

A

:;

nyervén lölónyt,

komor sötétséjie niöííütt, Mi szemre és lélekre lever

éj

;

—

91

Annál di(Sül)b legyen diadala

Az

:

liünt. t-irnyt,

Öniiiini'k. liúiiak Ild^íy ijív a

;

örök-szép

az

törvénye szerint,

szellem durva burkát elveti,

S a szent igazság v

i

ss z a t é r

megint

nem derül, mely még bennök

Gonoszra, rútra üdv liugy

S kivész a mag

A

is,

él

természetnek czélja egyedül

A

szé]) felé irányuló

tökély!....

egységtengelyéu

Az

ellentétek

—

Ott látva a bölcs Alkotót magát Ászé p-ö s z h a n g o t törvénynyé tevén így oldja

meg

a

költ a

talányt.

ra.

lm

él

Csokonai Vitéz Mihály

Körünkben

ismét megjelene.

Világdicsöség fénysugárinál

Lett halhatatlanná nagy szelleme

!

Kezében dalra készen áll a lant Arczán szent ihlet sugara ragyog Költi ere eszméktl dagad ;

Dallá olvadnak a gondolatok.

Imé, mozgásnak indul már a húr, Zendül a méla szerelem dala

A

szív gyönyörre

— fájdalomra gyúl;

Csordultig telik a kéj pohara

ii^f^

12*

jmm

:!

Mez,

szende liajnal a nap

Csodás

!

;

:

!

!

^

szell és nuulár

tél,

beszél mind

a

dalon

S a viszhang mégis csak

!

—

Lillára

jár

!

s csillagok

széiiségét hirdeti a dal

— fenyk bármily

De

;

-

92

Tavasz, nyár, sz,

A

!

hegy és halom.

virág, liget,

Megszólal és

; ; ;

liájosan

—

;

ragyog

Felettök Lilláé a diadal

a búbánat hangja vesz ert,

Ha

S tövisek sértik a fájó kebelt, Fel-felviditja a bús lantvert

Ha

Lilla rá egy tekintetet ejt

örök szerelmet esküszik az ajk. Örök szerelmet érez a kebel, Örök szerelmét hirdeti a lant, Mely földre sújt ma, holnap fölemel

—

A

!

lanton íme, változik a hang;

Az andalgást mosolygás Az

Az

váltja fel

ész szikrákat szór fent és alant,

Gyújtók e szikrák,

s

—

égetk, ha

kell

a gúny fulánkja csípve szúr, Kaczajjá válik a mosoly, ha kell

élez,

Az álérdemre szégyen köve S a

szz

hull

erény merészen szárnyra kel

Bigott elítélet, büszke

gg

Leeresztik meredt fejeiket

A

lant hatalma vesz rajtok ert.

Villámokat szór mindenik ideg

De költ rózsaágyon nem

pihen

;

Nyugalmát a sors megirigyeli Díszes koszorúja

A rózsa A

szép, az

is

gyriben

tövisekkel

teli.

eszmény után ei)edo

Kebellel ellentét a külvilág

A

szellem ellen

küzd

nyers er,

Emellíedésélien. megannyi gát i*'

'm^~

.

!

.

.

.

.

:

!

;

:

:!

;!

:

!

^^^n

i

Oh

-

93

liáiiyszor (tí iliiiva bántaldui,

Hoííy érzékeny szive majd inoffrein'd

mosszotájakon

V.s futnia kell. s

Holvdiigva vinni a l'ájérzetet!

Csupán a iantti'il nyor vigasztalást, MiddU dalál)a önti Itiinatát Csak ildi'tt lolko a véd palást, Molyen a sors hatalma nem hat

át

!

.

.

l^y iildözé a sors Csokonait

Keservét hallá az

Ofiész

haza

:

-Midíju alig birá fájdalmait

Öröme

csak lantja panasza!

volt,

Efíész vilái; fájdalmát hordozd

Szivén, niidón csel.

De

sorsát gyáván

IMhenni járt

l)e

Magasra szárnyaló Nélkülözés,

A

a

múzsák közé!

lelkét soha

feje

köré

!

ég a tz ma is szemeiben Tekintetében él nagy szelleme

Varázslantján a

húi-

a

;

meg nem pihen ....

Fülünkbe mintha

Nem

;

mostoha

Dicsség fzdött

És

iildözé

átkozá

nyomor meg nem tré

sors hiába volt (dy

Ini

ármány

meg nem

tlala

zengene!

hogy égi fény derül Amott az élet sötét tengerén V hajón, mely már-már elmerül. látszik-é.

Nem Ugy-é

e kiáltás hangzik-e

halljuk,

hogy a

:

K

e

mén

Visz hang

v

!

V

felel

S segélyre siet mint gondviselés:

Megkönnyebbül a küzködö kebel, S életre kél, ki majd tengerbe vész

E

hang varázsereje

járja át

Csokonai lantján a húrokat Szent áhítattal hallgatjuk

dalát.

Mely megrázkódtatja a sírokat

1

^m^^

;

;

!

;

; :

!

!

!

§^^—— _

(&

Oh drága

claluokuiik, te a

Láttad

:

I ^

—

94

jövt

mi vár ránk, ha nem óbrediink

Ha nyelvünk nem nyer bátor úttört: Ilövid idn elsatnyul nemzetünk

Te megtaláltad merre :

A

!

visz az út

palotába és a nép közé

;

Dalaid által a szegényt, az úrt (.)da

A

gyüjtéd anyanyelvünk köré

nagy sötétben fáklyát

fenlobogtatád vitézileg.

És

Boldog, kit

S

ily

!

kezed,

vitt

dics szellem

—

vezet,

ki az ililett jóst jókor érti

meg ^^!

Szólottál szivhez, észhez egyiránt

Az édes anyanyelv

igéivel

Teremtél szép eredeti irályt A zengzetesség kellemeivel

Dalodra végre a fúr hajolt Felolvasztád szivében a jeget Ha^titkolá

a lant foglya

is,

volt,

S megmozdult benne a honszeretet

A

hármashegy, az ékes Adria Eszméidet büszkén hangoztaták

S mint a nemzeti öntudat nyila Metszek dalaid szíven a hazát

A

honfiélet ádáz

Virány

Melyen — ers

A A

mezején

volt

nagyszer

Mivé

—

honszerelem megpihenhetett.

—

megsokalta lenn a sors élted elvévé

Hogy

iíju

lesz a

föld, és

Ha Kora

költészeted.

lélegzetet vévén

fényt, a szépet

az ég

sírodból

—

V

.

mivé a menny,

tlünk

csillagokat orz

— hogyha

Höskölteményed az

!

V

teheté,

nemzet még körmével Irodalmunk hirét hadd emelé

A

;

is

kiás

Árpád

i

á

s

!

!

De

!»5

!!

: !!

!

!

! !

!

-

földtül, ÓRtöl visszakérte öt

A

honfi

Hatiyofíva

i's

tnt

Ki'iltDiik,

a inüvósz ösjogoii

fVI

s/oiiioink

eltt

kinek lelke éggel rokon.

A leniek szobor szemeink eltt Büszkén hirdeti a feltámadást, A/ elismerés szent nemtje sztt Nefelejtshöl reá örök varázst

Körötte

A

lég, tájék oly

ismers

múltnál mégis üdébb a jelen

.

Egy eltnt század harczai ers Nyomokat vágtak a természeten

Virul a

a

.

!

ékessége, mint

r('izsa

költ

\irult a

De

.

kis laka körül,

rózsának most tövise nincs:

Vidám

Órül a

néj)

a kert. a lantosnak

ma

is,

i'n'iil

mint egykoron.

Fogékony a költ dalaira De most szívét kitárja mint rokon. S virágot szór a lant búrjaira

Mi szép fordulat, mi szép a jelen lm minden arczon az elismerés Engesztelésül önként megjelen

És minden

Es

a

ajk

költ arczán

b

is ott

üdvözlésre kész

!

ragyog

gyanánt a megolégeíiés

Vig;!sz

Tekintete a vidám alakok Felett

örömben elmerengve néz

\'itéz em!<'ke

:

uj

Mennionszobor:

Az eszményi szépnek öszbangja az Melyben vidánnnal vegyül a komoly, S zenévé olvad öröm és panasz !

Hevülve a részvét sugárinál Lesz az

örökszépzene

kútfeje.

Lelkesedést nyer hangjainál

f

Árpádnak nagyra hívott nemzete.

;

;

:

i:^3^

— Ha majd

e

bvös

—

9(!

liangok ereje

—

Keresztüljárja a

velt s a vt'tt, oszlik a nemzet szendére S az örvénybl viiúló partra ért

Ha majd

Ha majd

lehull a czífra raljiga.

S szabadság,

jólét fészke lesz hazánk. Miért elvérze a hon sok ha, S miért oly rég s annyit imádkozánk

Kard

és lant oh

hadd függjön egy szegen,

Babérkoszoriik ivei alatt

S ha

kell szolgálatot együtt tegyen

Mig

A

el

nem

j

koszorún. Csokonai neve Ott fog ragyogni örök

.

.

.

fén)- között,

S az égi üdvben osztozik vele

A

:

a kivánt viradat.

:

ki lantjára koszorút kötött.

OLÁH KÁROLY,

'Arm

«tf^

-

«7

-

T ARTALO M, Lap.

Csokunui VitfZ Mihály omlckszii iáról. Az els iiöi lap hazánklian és Csokonai.

I

I)

A fraiiczia

iiiMiizethcz.

lialofíh

Károly Uy. H.

3 10

Zoltán

Mulatság a romok közt. Tóvölgyi Titusz. Csokonai lak- és halálozási helye. Csokonai és Pálóczi Horváth Ádám. Szana Tamás Magányban. Udvardy Géza.

....

.....

12

14 17 31

A gyújtogató. Ábray Károly

22

Miczbánné. Illyés Bálint. A magyar Anákreon. Szatmári Az elveszett kamélia. Hamar Nagy Imre hagyományaiból:

35

I.

11.

Éva. Szabó

38 42

Károly. László.

49

Hulcsódal

A

király

.\ntal.

......

Mikes keserve Rákóczy sirján. Illyés Bálint. Csokonai síremléke. A küzdelem nehéz vala. Szántay Aladár. A büvüs ital. Hamar László. Csokonai költemény eibol: A lélek halhatatlansága.

.... .

I.

a ki a

térhakon

Csoki>nai Vitéz Mihály. Oláh Károly

52 63 65 ey 71

79

80

H. Szerelmes kívánság.

Egy fcjedelemnö,

50

is

túltett. Károly Gy. H.

83 87

1

J

^-

1

/'Jl:

^

*

Hamar, László Csokonai emleny

PH

^.

3213 ZBZ6S

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

\^ m\^

DO NOT REMOVE FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

.,^

\i

\

'\r^-