No title

www.hungariansocietyofvictoria.org

2014 SZEPTEMBER - OKTÓBER

VICTORIAI MAGYAR TÁRSASKÖR TÁJÉKOZTATÓJA

1956

SEPTEMBER - OCTOBER 2014

ÚJSÁGNÁLUNK MI

elnöki köszöntő — Vaszkó Ágnes

Kedves Tagtársaim! inden alkalommal megpróbálom összefoglalni az elmúlt 2 hónap eseményeit. Teszem ezt már lassan öt éve. A programjaink rendszeresen ismétlődnek, hiszen minden magyar ünnepről megemlékezünk. Az érdekes az egészben az, hogy az emberek, akiknek megköszönöm a szervezést, vacsorafőzést és egyéb segítséget, tulajdonképpen ugyanazok. Egyrészt örülök neki, hogy vannak tagjaink, akik fáradtságot nem ismerve viszik a klubbot, másrészt elszomorít, mert nem látom kinek lehetne átadni a dolgokat. Csoba András ittléte rámutatott arra, milyen jó, ha fiatal, tehetséges emberek kapcsolódnak be a társaskör életébe. Részt vettem egy munkagyűlésen Nanaimóban, ahol ez volt a téma. A Kelownában működő ösztöndíjas hangoztatta, hogy az idősebb korosztály nem hagyja érvényesülni a fiatalokat, mert mindent a saját megszokott módján akar csinálni. Nálunk ez nem áll fenn. Szívesen vesszük bárkinek a segítségét, javaslatait. A Victoriai Társaskörnek még az új tagjai is főleg nyugdíjasokból állnak, akik más tartományokból költöztek ide, mert itt akarják tölteni az aranyéveiket. Jónéhány értékes tagot nyertünk velük. Talán hozzák majd a gyerekeiket, unokáikat. Reméljük... Nem lehet senkit behozni, ha nincs benne igény a magyar szóra, zenére, kultúrára. Az nem lehet kifogás, hogy dolgoznak és nincs rá idejük. Akik ezt a klubbot megteremtették, mind dolgoztak. Amit az ember szeret, arra talál időt. András szervezésének köszönhetően megindult a gyerekfoglalkozás minden szombaton. Most van bennem egy kis remény, hogy lesz folytatása azután is, ha hazament. A vezetőség részéről teljes támogatást biztosítunk az önkénteseknek, akik ezt a munkát elvállalták. Kell, hogy legyen jövője a Victoriai magyarságnak! v


M

2

Tartalom

Elnöki köszöntő....................... 2 Összefogás.............................. 3 Az Öreg Vadász és az Erdő.... 4 Saanich Fair............................. 6 Gyermekfoglalkozások........... 7 Zárszó....................................... 8 Nagy Zoltán............................ 13 Hazai hírek néhány sorban... 16

XXXVIII. ÉVFOLYAM Felelős Kiadó: VICTORIAI MAGYAR TÁRSASKÖR Hungarian Socity of Victoria 476 Bay St. Victoria, BC. V8T 5H2

Elnök: Vaszkó Ágnes Főszerkesztő: Vaszkó József Rovatvezető: Benedek Viktor Műszaki Szerkesztő: Nagy Zoltán Kiadás: Kéthavonta


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Ö S S Z E F O G Á S

H

toriában a tisztelet, szeretet és hála fogadta – hisz tényleg felbecsülhetetlen értéket adott nekünk. Elénk tárta elődjeink meg a magunk kivándorolt életét és tette ezt a saját magunk értékelésével. Nekünk szolgált, mert szereti honfitársait. Nálam otthon, egyszerű őszinte beszédben viszont olyan dolgok borultak ki belőle, amit nagyon nehéz papírra vetni. Ottawában hazug frázisokkal takarózva nem nyitottak neki magyar házat a vetítéshez. Torontóban a szétszakadt magyarság egyik helyről a másikra utasította, mondván kommunista-gyanúsak vagytok, ki tudja mi a célotok?.. Aztán ha nem kommunizmust ragasztottak rá, akkor küldték a nyilasokhoz. Magyarok tették. 2014-ben magyar a magyarra rak kommunista – nyilas bélyeget mérges ragasztóval, mert neki a mérge a legfontosabb, ő ebben éli le az életét, neki a gyűlölet az életeleme. De talán ami a legelszomorítóbb, hogy teszik ezt olyan személyek, akik szerepválallásuknál fogva össze kellene hogy fogják itt a magyarságot. Kiöregedő, egyre-másra elmúló közösség a miénk. Mi már tudjuk, hogy az erőszakos, mindent tudó egyén tulajdonképpen jóval alatta van az átlagjankónál. Remélem viszont, hogy látjuk a derűsebb oldalt is. Ezért ajánlanám: olvassátok el figyelmesen Nagy Zoli írását. Őszinte, szépen fogalmazott írás és angolul is remekül magyar.v

azaszeretet, Közös Célok, Honfitársi Egység, Magyarok Vagyunk, Véghezvisszük, Új Világot Teremtünk - ilyen és ehhez hason■ Vaszkó József ló politikai jelszóval ki lehetne tölteni több oldalt. Aztán a valóság ha leülünk őszintén egymással olyanokat hoz fel: ezt hallgasd meg úgy átvertem a tököst, hogy ésatöbbi...Ilyenben élünk. Nem kellene, hisz az egyenes, korrekt emberi viszonyok mindig előbbre vannak. Ezeken rágódok azóta, hogy Koltay Gábor itt járt nálunk. Gábor szakembernek de egyáltalán magyarnak meg embernek is kitűnő. Az ő munkássága, egyszerű emberi törekvései olyan egyént mutatnak, aki a nemzet legjobb és –nemesebb értékeit hordja, táplálja. Szereti Kanadát, benne a magyarokat. Most a kivándoroltak sorsát követő összefoglaló filmjében elénk tárja a mi magyar sorsunkat a kivándorlás kezdetétől a jelenig. Mit tudnánk mi, egyszerű alanyai ennek a filmnek kedvesebbnek, nemesebbnek mondani az őszinte hálánkon kívül? Gábor jelenlegi körútja arról szól, hogy bemutatja nekünk roppant kanadai felderítésének az eredményét. Nanaimoban, nálunk Vic-


3


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Az Öreg Vadász és az Erdő

K

a régi vadászkalandokról beszélt, munkájáról az erdészetnél, legénykoráról és pár halász kalandjáról is. Minden szavára figyeltem, mert ízes, szép tiszta magyar beszédet hallottam. Élveztem a társaságában töltött idő minden pillanatát. Mondtam is neki, hogy egy ekkora információval, élettapasztalattal, vadásztudással könyvet kéne írnia. Mire elmondta, hogy ez már meg is történt, megírta és Magyarországon meg is jelent a könyve. Még van egy példánya otthon Victoriában számomra. Harmadnap csak madarászni mentünk. Ahogy sétáltunk és élveztük az őszi erdőt, rábukkantunk egy másik táborra. Kb. egy kmre lehetett látni egy lakókocsit. Furi nagy izgalomba jött. Nem értettem mi lehet az oka. Mondta, hogy ez a régi vadásztársa lehet Okanaganból, akit 20 éve nem látott és aki mindig ott tanyázik. Egyre szaporábban szedte a lábát, odaértünk, és lám, tényleg a társ volt. Mindketten egymás karjaiba estek, szószoros értelemben is, olyan izgatottan rohantak egymást üdvözölni. Nagy medve ölelésük, kézszorongatásuk eltartott pár percig. Aztán jöttek a gyors információcserék, ki és hogy, és mikor, és merre... Benyomásom: azért is érdemes élni, hogy az embernek ennyi év után ekkora élménye legyen. Pár nap múlva csomagoltunk és jöttünk is haza kis szigeti életünk mindennapjaihoz. Annyira csodálatos volt ez a rövid hét, hogy Furi megígértette velem a kompon, hogy minden évben megismételjük. Így is lett. No meg aztán még hozzáadtunk egy 5 napos Texada szigeti

örülbelül öt évvel ezelőtt történt, hogy komolyabban beszélgettem Furival egy közös vadászat lehetőségéről. Furi már korábban, évekkel ■ Benedek Viktor azelőtt szegreakasztotta a flintát. Lehet, hogy az én lelkesedésem vagy a kisördög miatt, de végülis úgy döntött, hogy októberben felkeressük a régi vadászterületet Princeton környékén. Furi több mint 20 évig járt oda barátaival vadászni. Szép emlékek kötötték e megragadó vidékhez. Sikerrel járt majdnem minden szezonban, mert egy luxus lest épített ki, és türelemmel várta ki a megfelelő pillanatot. Csak idő kérdése volt, mikor lép be az érett vad a távcső keresztjébe. Éjszaka érkeztünk meg a hegytetőre, letáboroztunk és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel kerekedtünk fel megkeresni a lest, ahol Furi szokott ülni hosszú órákon át. A lest az idő vasfoga szépen leépítette, benőtték a vadnövények, csak Furi tudta hol van. Pár óra alatt újra felépítettük. Ezután megmutatta a másikat is, ahol Szarka Péter szokott ülni. Azt is megjavítottuk, és visszamentünk a táborba. Megettük Mária finom pörköltjét és a tepertős pogácsája mellett egy pohár borral elbeszélgettünk, majd jót aludtunk. A következő két nap csendes lesben meghozta az eredményt. Sokat beszélgettünk, amikor a nap lement, majd csend és sötétség borította be a tájat. Furi


4


ÚJSÁGNÁLUNK MI

jóisten. Én 5 éven keresztül tudtam élvezni Furi társaságát, hallani kimeríthetetlen történeteit, együtt vacsorázni és reggelizni, közösen élvezni az erdő szépségét és betakarítani nemes ajándékait. Furi nekem nem halt meg, csak elment vadászni az örök vadászmezőkre, ahol vár rám, hogy egyszer majd ismét együtt ülhessünk be a lesre és némán, csendesen fürkésszük hol roppan az ág, hol bukkan fel egy-egy agancs.... Reggelente, amikor ki-ki ment a maga irányába lesbe, ezzel a szólással váltunk szét: Tyúkszart a tarisznyádba! Élvezetes vadászatot drága vadásztársam! v

húsgyűjtést is. Az minden ősszel esős időben történt, de mindig eredményes volt. Hat nappal ezelőtt ezeket a sorokat írta nekem és küldte kedves felvételeit, mert azokat is ügyes meglátással, szépen csinálta. Most találkoztunk volna megtervezni az idei nagy vadászatot. Ez most már elmarad... Ime, utolsó levele: Szervusz Viktor! A szép, egy heti nyaralás után, amit Parksvillben, a Pacific Shores Resortban töltöttünk, újra itthon vagyunk. Mára kicsit megváltozott az idő, de kell ez a kis eső a növényeknek, gondolom Te sem haragszol érte. Jó volt egy kis változatosság, de azért jobb itthon. Mellékelek néhány képet. Őlel: Furi Nekem kivételes lehetőséget ajándékozott a


5


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Saanich FairFair-re,– hogy Hajrá Magyarok! a magyar lángost, amelyre kerek

A

egy évig várt, ismét megkóstolhassa és csomagoltathasson belőle otthonra is barátoknak, családtagoknak. Sajnos voltak többen, akik ezt az ízélményt az utolsó pillanatra hagyták és lemaradtak a lángosról. Nekik üzenjük innen is, jövőre jobban csípkedjék magukat és igyekezzenek ne az utolsó napra és pillanatra hagyni a magyar stand meglátogatását! Ezúton is, ahogyan az már elhangzott az Önkéntesek Vacsoráján szeptember 20-án, nagyon köszönjük az önzetlen segítséget a soksok önkéntesnek, akik nélkül a Saanich Fair-re kivonulás nem jöhetett volna létre és akik állhatatos munkájukkal hozzájárultak a Victoriai Társaskör pénzügyi stabilitásához és ezáltal annak biztonságos további működéséhez is. Reméljük, hogy a következő évi Saanich Fair-en a magyar stand a magyaros ételekkel legalább ennyire sikeresen (ha nem jobban) szerepel, várunk mindenkit jövőre is nagy-nagy szeretettel! v

Victoriai Társaskör életében fontos esemény a Saanich Fair, amely idén augusztus 30-a és szeptember 1-e között ■ Dr. Csoba András került megrendezésre. A Társaskör ismét kivonult, hogy ott a magyaros ételeket és ízeket népszerűsítse és természetesen a Társaskör következő évi költségvetését megalapozza bevételi oldalról. Jelentjük, a küldetést sikeresen teljesítettük! Az előre megrendelt összes lángostésztát eladtuk már idő előtt, így a Saanich Fair legutolsó hétfői napján a magyar standot már délután 3 órakor bezárhattuk, holott aznap a Fair csak délután 6 órakor zárt. A szokásos gulyásleves is nagy népszerűségnek örvendett, de a lángos népszerűségét semmilyen magyar étel sem múlhatta ebben az évben sem fölül. Rengeteg látogató kizárólag azért jött ki a

■ Ahogy megérkeztünk, hírtelen jött egy nagy zápor, de a jó hangulatunkat nem mosta el.


6


■ Dr. Csoba András

MI

ÚJSÁGNÁLUNK

Gyermekfoglalkozások Victoriában

Ö

römmel jelentjük minden Victoriában, British Columbiában, Kanadában élő magyarnak és Magyarországon élő honfitársainknak, hogy június 29-től elindultak a gyermekfoglalkozások Victoriában a Victoriai Magyar Társaskör vezetősége maximális támogatásával heti rendszerességgel a Magyar Házban. Ez egy új kezdeményezés kis városunkban, amelyet gyakran a nyugdíjasok városaként is emlegetnek, ugyanis a település enyhe és kellemes klímája miatt közkedvelt célpont a letelepedni vágyóknak munkával töltött éveik után. A foglalkozásokon kezdetben 3-8 kisgyermek (a


legkisebbektől a 9-10 éves korosztályig) vett részt, a legutóbbi foglalkozáson elértük a 11 gyermek (és 11 szülő) létszámot. A foglalkozásokon a gyermekek a magyar nyelven túl játékos formában magyar kiszámolókat, mondókákat, énekeket, népdalokat, gyermekverseket tanulnak, ezáltal is bővíthetik, fejleszthetik magyar nyelvi szókincsüket, ugyanis a foglalkozásokon magyarul nem beszélő kisgyermekek is részt vesznek. Ezért a fő hangsúly a magyar nyelvoktatásra tolódott át az 1-1,5 órás programok során. Személyes véleményem az, hogy az a Kanadában élő magyar ember, aki már 7

elveszítette a magyar nyelvtudását, javarészt elveszítette magyar gyökereit, magyar kultúráját is és inkább (ha nem teljesen) kanadainak érzi és gondolja magát, mintsem magyarnak. Az itteni második generációnál általános gyakorlat a vegyes házasság, ilyenkor – bár szívet melengető kivételek mindig akadnak - a legritkább esetekben sikerül csak a harmadik generáció, azaz a kisgyermekek körében a magyar nyelv tudásának és készségének megőrzése. Ezért véleményem szerint külön hangsúlyt kell fektetni a magyar nyelv oktatására a kisgyermekek körében, ez az első és legfontosabb lépés. Ha SEPTEMBER - OCTOBER 2014

ÚJSÁGNÁLUNK MI

a nyelv elveszik, a kinti magyarság az itteni többnyire ’56-os első generáció fokozatos eltűnésével nagyon gyorsan asszimilálódni fog a kanadai lakosságba, amit természetesen senki olyan nem szeretne, akiben magyar szív dobog. Jó hír, hogy ennek megelőzésére és a magyar kisebbség és kultúra megőrzésére még időben vagyunk, ha a kellő erőfeszítéseket elkötelezetten és kemény munkával megtesszük. Ezért örvendetes és üdvözlendő ez az új kezdeményezés Victoria

városában, amelyhez hasonló kezdeményezések reméljük több más kanadai városban is táptalajra és támogatásra lelnek majd akár már a közeljövőben. Célunk Victoriában az, hogy a foglalkozásokon résztvevő kisgyermekek számát konstans tíz fölé növeljük, megtaláljuk azt a potenciális 2-3 szülőt vagy tanárt, akik elkötelezettek aziránt, hogy novembertől továbbvigyék és folytassák ezt a programot, miután a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa hazatér

Magyarországra, továbbá a helyi Búzavirág néptáncegyüttes több tagjával is egyeztetéseket folytatunk, hogy a kisgyermekek részére néptánc oktatást szervezzenek megfelelő létszám esetén, amely a magyar nyelven túl már egy másik kötődést jelentene a kisgyermekek részére a magyar kultúra és gyökereik felé. Ezúton is kívánunk kitartást, erőt és sok sikert a gyermekfoglalkozásokat irányító és gondozó önkénteseknek állhatatos munkájukért. v

ZÁRSZÓ KOLTAY GÁBOR KÖNYVÉHEZ

A

Kanadában élő magyarok az elmúlt évtizedben álmodni sem mertek annyi és ■ Miska János oly fontos megkülönböztetett figyelemről az óhaza részéről, mint amiben részesültünk az elmúlt pár év alatt. Voltak azelőtt is megközelítések humánus történészek, szociológusok, antológusok részéről, akik érdeklődést mutattak irántunk, külföldre szakadt hazánkfiai iránt. Mi több, engem is fel-felkeresett hivatalomban az ottawai magyar nagykövetség kulturális attaséja, elismerését fejezve ki eredményeink láttán, arra buzdítva, hogy maradjunk továbbra is hasznos polgárai a kanadai társadalomnak. Ezek az érdeklődések azonban hűvös érzelemmel jártak, mert mit sem 2014 SZEPTEMBER - OKTÓBER

szóltak olyan kérdésekről, mint nemzeti egység, kettős állampolgárság, a diaszpórában élő honfitársak szavazati joga, amelyekben az elmúlt pár év alatt részesültünk. El sem mondhatom, mit jelentett számomra 2014. április 6, amikor szavazati lapomat bedobtam az urnába! Hasonló meghatottság vett rajtam erőt, amikor ,,szent királyunk filmese”, Koltay Gábor megkért, hogy utószót írjak jelen gyűjteményéhez, Szeretlek, Kanada című könyvéhez. Meghatottságom részben pironkodásból származott. Ugyanis, megvallom, két évvel ezelőtt, amikor Gábor elkezdte filmforgatását victoriai lakásunkban, az interjú végén tapintatlanul megjegyeztem: - Nem jól kezdődik ez, Gábor! - A magam interjújára célozva. - Miért mondod ezt, János? – válaszolta, visszarendezve a bútorokat. 8


ÚJSÁGNÁLUNK MI

- Hát azért, mert ekkora munkát elképzelni is Vancouverből, Hamiltonból és Nyírmártonfalváról, izgatottan közölve, hogy a Duna World nehéz. S akik látták a Duna World sugárzásában éjjeli műsorán sugározta a Szerelmem, Kanada Szerelmem, Kanada című 2x52 perces doku- című film első részét. A második rész adására mentumfilmjét, azok megértik az eredmény második nap éjjelén került sor. Lélekzetvisszajelentőségét. Itt van egy hazai filmrendező, né- fojtva ültünk a nagy képernyő előtt. Könnyet csalt gyet kitevő stábjával, azzal a céllal, hogy do- szemünkbe, amint feltárult előttünk Brit Kolumkumentumfilmen keresztül felmérje e távoli és bia, Manitoba, Ontarió és a többi tartomány hihetetlenül nagy földrajzi kiterjedésű ország panorámás, fenyő és juharfás, szántó-vető határa, s az urbánus toronyépümagyarjai történetét. letek világa, benne az Ez szép és jó. De aki isott gyökeret eresztett meri e háromszázezret magyarokkal. Sokukat kitevő népcsoport 150 ismerjük. Némelyük éves múltját, sokoldalú jó barátaink közé tartársadalmi és demográtoznak: öregkanadások, fiai összetételét, szela második világégés lemi és kulturális eredtagjai, és ötvenhatoményeit, a róluk szóló sok, ipari munkások s megjelent könyvek és és nagyvállalkozók, tanulmányok százait, borászok és egyetemi valamint az eredmények tanárok, kultúrosok és mellett a közösséget templomjárók, elsõ-, átjáró problémákat, a másod- és harmadszéthúzást, a kisebbnemzedékbeliek. Az ségi csoportokra oly utóbbiak, érzékenyebb jellemző viszálykodást, ■ Szeretlek Kanada Könyv és 2 DVD lemez lelkületűek, tisztelettel az el tudja képzelni, emlékeznek szüleikre, nagyszüleikre, akik kemény mire vállalkozott Koltay Gábor. Kételkedtek sikerében mások is. De iránta munkája révén értek el csodálatos eredményeket. A film többszöri mutatása után, s most a kézirat való tiszteletünkből nem fogtuk igazán vallatóra. Ekkor már tekintélynek számított alakja Kanada- lapozgatása közben rádöbbenünk – Gábornak szerte. Ismertük és nagyra becsültük őt történel- sikerült. Koltay Gábor csodát művelt! A 7x52 perces sorozatot újra és újra vetítve mi filmjeiért. Könyvei is ott sorakoztak könyvtárainkban. Nemzeti ünnepeink alkalmával pedig meggyőződünk, ennek az embernek sikerült átmegteltek a Magyar Házak, ha Koltay Gábor volt fogó képet adnia erről a bonyolult összetételű néptömegről, az agrárnyomor elől menekülő első a vendégelőadó. Elkezdődött a munka. Tízezer kilométeres lakóktól, a két háború után érkezőkről, majd a országjárás, látogatások, beszélgetések, filmezések. korszakalkotó ‘56-osokról és az utánuk jövőkről, S jött a hosszú hallgatás. Mert Gábor nem sokat mind, mind sajátos életfelfogással, különböző hallat magáról, ha dolgozik. Míglen 2013. kará- felépítmények emlékével, az egyedüli magyar csony reggelén hírek érkeznek Nyírbátorból és származástudattal. Gábor végigjárja az országot,


9


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Kivételes munkát tesz Koltay Gábor az olvasó asztalára. Ruzsa Jenő lelkész után ő az egyedüli, aki végig járta ezt az országot, s nagy számú forrásanyag tanulmányozása mellett személyes tapasztalatok alapján bemutatta, kik vagyunk, hogyan élünk, hogyan jutottunk el idáig, s mi vár erre a közösségre az évek múlásával. Személyes ismerete adja a könyv és a filmsorozat autencitását. Általában, a létezõ negatívumok ellenére, a szebbik arcunkat mutatja be, emberi közelségbõl ábrázolva bennünket. Mind a filmben, mind a könyvben megmutatkozik szerkesztői specialitása. A részletes, kimerítõ jeleneteket üde filmképek követik, pár soros élettörténetek - ez a nevem, itt és itt születtem, ide hozott a sors, ezt és ezt csinálom. Könnyet csal az olvasó / néző szemébe, amint a forró nyári préri közepén, ahol ilyenkor madár is ritkán nyitja repülésre szárnyát, a szépen gondozott temetőben felhangzik 2030 lélek ajkáról a magyar himnusz. Vagy amikor Calgaryban a korombeli férfi (hajdani barátom Lethbridgeben) felolvassa édasapja végrendeletét, mely Szent István intelmeire emlékeztet. (Csurog a könny Lóránd arcán.) Ami engem illet, köszönetet mondok közösségünk nevében is Koltay Gábornak az áldozatos munkáért. Kanada magyarsága, az Egyesült Államok és az ott élő nagy számú és nagyteljesítményű magyarjai idevetődő árnyéka miatt gyakran háttérbe szorult az óhaza részéről. Köszönetem azért is, hogy barátai közé fogadott, s lehetőséget adott arra, hogy – bármennyire szerény eredménnyel is – részt vehettem ebben a nagy horderejű projektben. Az az érzésem, kellő propagálás mellett lesznek Szeretlek, Kanada típusú dokumentumfilmek és könyvek más nemzetiségek nyelvén is. Szükség van rájuk. Ott a helyük az iskolák és könyvtárak ajánlott irodalmai élén. Igazi jelentőségüket az eljövendő nemzedékek méltányolják majd. v

krónikásként jegyzeteli, gyűjtögeti adatait, ismerteti az országrészeket, közli a régiók rövid történetét, s benne a magyarok szellemi, társadalmi és egyéni valóságát. Nem teljesen tökéletes – létezik ilyen? -, de ehhez hasonlót még senki nem alkotott. A film, s immár e kiadásban megjelent gyűjtemény is, különösen az első részben, kellő keresztmetszetet nyújt egy néptömegről, mely kemény munka és sok megpróbáltatás árán elismerést vívott ki hazájának a befogadó közeg részéről, mialatt jó egzisztenciát biztosított magának és leszármazottainak. Riportalanyai gátlástalanul szólnak magukról, Kanadáról, az óhazai kedves emlékeikről, vágyaikról. Nem panaszkodnak. A magyar önérzetes fajta, ritkán nyitja száját panaszra. Pedig vannak szívfájdító tapasztalatok az áldott jó Kanadában is. Erre különösen a könyv második részében derül fény, amikor a szerkesztő megszólaltat tucatra menő közéleti embert, lelkészeket, történészeket, nevelőket, bibliográfusokat, írókat. Megtudja az olvasó, hogy ritkulnak soraink. Hogy a környezetbe való beolvadás következtében eltünedeznek fiataljaink; hogy az utóbbi időben növekszik a széthúzás, a káros torzsalkodás. Hogy a korosodással és a viszálykodással együtt jár a magánosság érzése, az elhatalmasodó bizonytalanság, az idegen környezet hatása, a világsajtó olykor felháborító erõszakossága, a bizonytalan természeti adottságok, az apály, az aszály, a földrengés veszélye. Képernyőre, papírra veti a producer-szerkesztő mindezt. Mintha fontos hivatásának adózna, figyelmeztetve az utánunk jövőket, s különösen a hazai fiatalokat, hogy a szétszórtsági élet nem csak arról szól, hogy hazánkfiai Kanadában nagy ipari vállalatokat létesítettek, kutatóintézetek vezérigazgatói lettek, parlamenti képviselőségeket vívtak ki maguknak, hanem ki voltak - és ki vannak - téve az élet nyavalyái okozta aggodalmaknak.


10


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Nagyon szép nyugodt hangon mondja el azt a roppant munkát, amit itt tett bele, hogy elmondja a kivándorlásunkat.

Ugyanakkor őszintén élvezi a részvételünket, hozzászólásainkat. 2014 SZEPTEMBER - OKTÓBER

11


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Dedikál.

Egy képben nehéz összefoglalni azt a sok értékes mozzanatot, amit egy ilyen összejövetel eredményez. Koltay Gábor nem csak hatalmasan jó előadó, hallgatónak legalább ugyanaz. 2014 SZEPTEMBER - OKTÓBER

12


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Nagy Zoltán – The Third Eye...

Impressions...

T

MY PERSPECTIVE ON THE KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR PROGRAM

his article is about my own thoughts and feelings regarding the Kőrösi Csoma Sándor Program, and the scholars I’ve had the pleasure to know and work with, namely Dr. Andrew Csoba in Victoria and Balázs Czékmán in Nanaimo. Upon meeting Andrew, I immediately liked him and we became friends on the spot. Being retired, I was able to spend a lot of time with him. I met Balázs shortly thereafter in Nanaimo when our small musical troupe went up there to put on a show for them on the 25th anniversary celebration of their Hungarian House. He started the festivities with a tune he played on flute to backing music he put together on computer. Later in the show Andrew played the piano and sang two songs – Look To The Skies (Nézz az ég felé) and The First Tram (Az első villamos). Andrew often went to Nanaimo to play with Balázs. Balázs also came down to Victoria every chance he had to play with us. It was a sheer delight to have these two talented young men play in our troupe and broaden our musical horizons with fresh new material, like Hungary (Magyarország) and Under the Mountains of Csitar (A Csitári hegyek alatt) and Need One More Word (Kell még egy szó), that both the Nanaimo and Victoria audiences liked. Andrew is still with us as of the writing of this article, but Balázs is now back in Hungary. Before he left, I had the opportunity to spend a morning with him, not in any official capacity,


13

but as friends just hanging out. That was when I discovered what a deep, thoughtful, intelligent and spiritual man he is – a true Hungarian. The Kőrösi Csoma Sándor Program sent out 94 scholars worldwide. Their mandate was to help strengthen the unity of Hungarians in the diaspora, to help us maintain our culture and attract new members from the younger generations to carry on what we, who are now aging and dying out, have labored so hard to preserve. The problem is, or so it seems, that the younger generation isn’t interested. There seems to be a “generation gap” between the older and younger people. Personally, I think this whole approach is off, which only furthers misunderstanding. Our society’s own president, Agnes Vasko, put it most succinctly, “Old are the country roads, not us! Instead of focusing on age differences, let’s focus on attracting Hungarians who feel their ‘hungarianness’ keenly and want to preserve it.” And in this there is no generation gap, for such Hungarians are everywhere and are of every age. With them will come their children who will want to retain their heritage, and there is the continuum we are looking for. The plea to harmony and unity is an old, and I dare say, worn-out theme. I’ve heard many eloquent speeches about it all my life. But the sad truth is that those who really need to hear it – and heed it – are the very ones who aren’t with us. They won’t set foot in our Centre, they won’t SEPTEMBER - OCTOBER 2014

ÚJSÁGNÁLUNK MI

participate in our activities, they criticize every- to week. Balázs authored a much needed webthing and everyone, and they aren’t interested in site for the Nanaimo community. Both men unifying with the rest of us. In fact, they have laboured tirelessly helping with whatever was tried to break up our society. needed in whatever capacity necessary. They But the love is too strong. I have noticed played and sang in all our shows. They helped that the Victoria Hungarian Society is remark- with the Saanich Fair fundraiser, working side ably resilient. It has weathered many storms by side making lángos. Even though we always over the years and is have more hands then still here. This tells me necessary, still they that Hungarians, who were there and did want to maintain their their part. identity, preserve their If you wish to know culture and hold onto in greater detail their their language, will do accomplishments, visit so regardless of any our website www.hunhelp or hindrance from gariansocietyofvictowithin or without. ria.org/. So this brings me Each person will back to the scholars have to evaluate for ■ Dr. Csoba András és Czékmán Balázs and the Program. Our him- and herself how society didn’t need help with our unity per sé beneficial was their presence among us. For me – we already have that down. Nor do we need personally, my greatest joy came with the simmotivational speeches to remind us to nurture plest of all things – their handshake – to touch our language and culture – we do all that any- a fellow human being who came straight from way, like breathing, because our “hungarian- my birthplace – that is as close as I can get to ness” is in our blood, and we take it with us touching Hungarian soil from here in Canada. wherever we go. And in the end, what moved me most was But we, in the older guard, do need some at- my heart-to-heart talks with Balázs, precipitattitude adjustment by recognising that the Hun- ing the epiphanic realization that the Program garian Culture didn’t stop with Gypsy music, is a two-way street. operettas and old country folk tunes. After the When Balázs, emotionally moved and at 56 Revolution, a whole new generation created times almost in tears, shared with me the heartnew genres of music and entertainment – groups rending stories he heard, especially from the like Omega, Hungaria, the Illés Együttes, and 56-ers about the Revolution, their struggles in so forth – that are as much a part of Hungarian this new country, the painful yearning for their Culture as anything else. homeland, and the devastation of being cut However, we did need help to get some prac- off from their roots – stories that in Hungary tical projects off the ground. Andrew has very he never heard – he said his soul was deeply successfully started weekly children’s classes touched and enriched far beyond anything he here in Victoria, which has grown from week could ever bring to us.


14


MI

ÚJSÁGNÁLUNK

to help the diaspora must of necessity fold back upon the source and result in the diaspora also helping Hungary. Ninety-four returning emissaries, enriched by once-in-a-lifetime experiences abroad, cannot but have, in the fullness of time, a profound effect on the entire nation in ways we cannot as yet predict. Thank you Andrew and Balázs! v

This trip to Canada changed his life! And as a teacher by profession, there is no telling how he will affect future generations with our stories. The scholars were sent here to help us, but methinks that we have also helped them. The law of Karma is such that whatever we do unto others, the same will also be done unto us. The Kőrösi Csoma Sándor Program’s intent

Kecskési Tollas Tibor Bebádogoznak minden ablakot

Az életből csak ennyi fény maradt, Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténként-délután. S elvették ezt is, a tenyérnyi napot: Bebádogoztak minden ablakot.

Csendet hasít a sétahajó kürtje. A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe S az ezersípú nyár nem orgonáz. Süket a cellánk, minden hang halott, Bebádogoztak minden ablakot.

Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hol minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük e végső falatot: Bebádogoztak minden ablakot.

Tágult szemekkel kék tengerét látom Nápolynak, s fénylő partjai felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesült boldog emberek. Látjátok? Éjben élünk, mint vakok, Bebádogoztak minden ablakot.

Túl Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg És alkonyatba pendül a gitárja. Hol táncolóktól tarka még az út; S fülünkbe folynak az ólmos napok... Bebádogoznak minden ablakot.

Az éhség marta testünket telt álom Lakatja jól – és ínyenc ételek Ízét kínálja Párizs – szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém – s nem lesz több hajnalod ... Bebádogoznak minden ablakot!

Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba’, A szánk kapkodja be a levegőt, Mint partra vetett halak kopoltyúja Tátogunk némán – s érzed, nincs erőd Szívni az étel s ürülék szagot: Bebádogoztak minden ablakot.

Tapintanánk a bársonyos egekbe, Ujjunk hegyéből kiserken a vér. Mint koporsóba, be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér. Simogatnánk a sugaras napot – S bebádogoztak minden ablakot.

Az Alpeseknek fenyves illatából Míg csokrot küld a hűs nyugati szél És lelket öblít fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kísér, Itt tegnap társam tüdőbajt kapott, Bebádogoztak minden ablakot.

Londonban bál van, sima termén siklik A sok selyembe öltözött leány. Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajnalán. Nyugat táncol – tán végképp eladott?! ... S bebádogoztak minden ablakot.

A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: – Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot!


15


ÚJSÁGNÁLUNK MI

Hazai hírek néhány sorban Újabb focistadion épül hazánkban

lás Orbán Viktor és a Gazprom-vezér találkozója után néhány nappal történt.

Istentelen gyülekezet szerveződik Budapesten

Három év múlva, négy év csúszással új stadionja lehet a Szombathelyi Haladás focicsapatának. Szombathely gazdagodni fog egy 9,6 milliárd forint ■ Dr. Csoba András értékű UEFA IV. stadionnal és egy modern, multifunkcionális sportcsarnokkal.

Első hazai összejövetelére készül a két humorista alapította Sunday Assembly, egy nemzetközi ateista egyházmozgalom Budapesten. Külföldön már 28 településen működnek, év végére világszerte 100 városban szeretnék hirdetni sajátos igéjüket.

Devizahiteles perek: már 17 bank fellebbezett. Van esélyük a bankoknak az állammal szemben?

Végső búcsút vettek Sztankay Istvántól Több százan, rokonai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Sztankay István Kossuth- és Jászai Maridíjas színművészt, a nemzet színészét szeptember végén a Farkasréti temetőben.

Zajlanak a devizahiteles perek, amelyekben minden pénzintézet próbálja bebizonyítani, hogy az általa alkalmazott általános szerződési feltételek megfeleltek a törvényi kritériumoknak és tisztességesek voltak. A bankok jól tudják, hogy esélyük sincs a hazai bíróságokon megnyerni a devizahiteles pereket. Ennek ellenére kifizetik a tízmilliós perköltségeket, de csak azért, hogy az Európai Bíróság elé kerüljön az ügyük. Forrásaink szerint van még egy esélyük a bankoknak: senki nem szívesen beszél róla, de valószínű, hogy magát a devizahiteles törvényt is megtámadják a közeljövőben az Alkotmánybíróságon, hiszen így is az Európai Bíróság elé kerülhetnek. Ha ott nyernek, akkor az államnak mindegyiküket kártalanítania kell.

Áder János: A 25. órában járunk Kizárólag a környezetvédelem fontosságáról beszélt Áder János köztársasági elnök az ENSZ közgyűlésének 69. ülésszakán. A helyi idő szerint csütörtök délután, magyar nyelven felszólaló államfő elrettentő adatokkal sorozta a hallgatóságot, nem kímélve a vendéglátó Egyesült Államokat sem. Áder negyedórás beszédének kizárólagos témája a klímaváltozás volt. Görbiczék tíz éve veretlenek Tíz éve nem vesztett magyar bajnokit a saját pályáján a Győri Audi ETO női kézicsapata. Görbicz Anita és társai utoljára 2004. szeptember 26-án, a Dunaferrtől kaptak ki 25-31-re.

Magyar üzemet állíthat le az ukrán elnök cége Megszüntetheti nagykanizsai ostyagyártását az ukrán államfő érdekeltségében álló Bonbonetti, amely 60 fős létszámleépítést jelentett be – értesült a Népszabadság. A lap szerint decemberben meg is szűnhet a termelés Nagykanizsán.

Kötelezettségszegési eljárás indult, a kormány már készíti a válaszait Brüsszelnek Az Európai Bizottság kötelezettségsze-

Kiderült, mit rejt a nemrég Budán megtalált eredeti Mozart-kotta.

gési eljárást indított csütörtökön Magyarország ellen a patikatörvény előírásai miatt, az Emmi szerint viszont a gyógyszertárak tulajdoni szabályozása összhangban van az uniós joggal, és megegyezik több más uniós ország szabályozásával.

Kocsis eljátszotta a Mozart-művet, ahogy még senki nem hallhatta. Óriási érdeklődés mellett mutatták be az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) az ott talált Mozart-kézirattöredéket pénteken, a Kutatók éjszakáján. Soha nem hallhatta még senki úgy Mozart A-dúr szonátáját, mint ahogy azt Kocsis Zoltán a Kutatók éjszakáján bemutatta. Ehhez egy budapesti zenetörténész szenzációs felfedezésére volt szükség. A zsúfolásig megtelt díszteremben sokaknak már csak állóhely jutott, mások kintről követték a kihangosított előadásokat.

Meglepte az ukránokat a magyar gázcsap elzárása A Naftogaz ukrán gázszolgáltatót váratlanul érte az, hogy az FGSZ Földgázszállító Zrt. csütörtök délután határozatlan időre megszakította a földgázszállítást Ukrajna felé. Az ukrán cég szerint a döntés ellentétben áll az Európai Unió egységes energiapiaci alapelveivel. Azt is felidézték, hogy a leál-


16


No title

Recommend Documents