No title

Barbara McMahon Az elcserélt menyasszony Romana 505.

Megbízást kap a csinos pilótanő, Bethanne, hogy juttasson el egy repülőgépet a Perzsa-öböl partján elterülő sivatagi királyságba. A lányt elvarázsolja a mesés Kelet, nem is beszélve a jóképű és dúsgazdag megrendelőről, Rashid sejkről. Kalandok sora vár rá, közben el kell játszania a sejk menyasszonyát, s a vonzó férfiba menthetetlenül beleszeret. Jóllehet tisztában van azzal, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is világok választják el őket egymástól…

1. FEJEZET Bethanne Sanders készülődni kezdett a leszálláshoz. A könnyen kormányozható, új sugárhajtású géppel élvezet volt megtenni a hosszú utat Texasból a Perzsa-öbölbe. Legszívesebben az egész Földet körberepülte volna vele. Sajnos azonban tudta, hogy a hazafelé vezető utat egy szokványos utasszállító gép utasaként fogja megtenni. Talán hamarosan kap egy hasonlóan izgalmas megbízást. Most azonban figyelmesen fürkészte a tájat, miközben a gép egyre alacsonyabbra süllyedt. A tenger a kék különböző árnyalataiban pompázott, alattuk pedig egy vakítóan fehér, homokos strand húzódott. Bethanne sokat olvasott Quishariról, és az apja is sokat mesélt neki róla, ezért úgy érezte, hogy ismerős tájakon jár. Végre valóra vált az álma! Egyszer mindenképpen eljött volna ide, de biztosan jóval tovább tartott volna összespórolnia az útiköltséget. Szerencsére a sors a kegyeibe fogadta, ezért most Rashid al Harum sejk vadonatúj Starcraft sugárhajtású gépét vezetheti, amelynek úti célja, az a hely, ahová régóta vágyik. Ráadásul egy különleges utas is tartózkodott a gépen: a sejk jövendőbelije. Bethanne bízott benne, hogy a sejk választottja nagyra értékeli a luxuskabin kényelmét, és élvezi az utazást, ennek érdekében igyekezett kikerülni a turbulenciákat. A lány helyzetét alapvetően romantikusnak tartotta, de kissé furcsállta is… Vajon miért házasodik össze két ember, akik még sohasem látták egymást? Ez a fiatal nő bizonyára szerencsésnek érzi magát, amiért Quishari legendásan gazdag sejkjének választása éppen rá esett. Fényképet cseréltek, a tárgyalásokat pedig a szülők intézték. De vajon hogy érezheti magát egy harmincnégy éves férfi, akinek az anyja választ feleséget? A helyzet valójában hasonlított egy internetes társkereső szolgáltatáshoz, hiszen ott is a közös érdeklődés és a megfelelő 2 / 121

családi háttér alapján válogatnak az emberek, és csak azután találkoznak egymással. Vajon megcsókolják majd egymást az első találkozásuk alkalmával? Vagy itt, keleten nem szokás nyilvánosan kimutatni az érzelmeket? Azokban az időszakokban, amikor az automata pilóta vezette a gépet, Bethanne arról ábrándozott, hogy egyszer majd ő is találkozik az igazival. Olyan férfira vágyott, akinek hasonló az érdeklődése, és aki lesné minden kívánságát. Ám pillanatnyilag azzal is beérné, ha az apja várna rá a kifutópályán. A lány pislogott néhányat, azután arra koncentrált, hogy biztonságosan letegye a több millió dolláros gépet a földre. A repülő hófehér törzsére már felfestették a kék, arany és zöld csíkokat, Quishari színeit. A belseje egy luxusszálloda szalonjához hasonlított. A puha, vörös és aranyszínű perzsaszőnyegen kényelmes, biztonsági övvel felszerelt fotelek és kanapék álltak. Ezenkívül volt benne egy aprócska, elegáns, diófából készült étkező, egy jól felszerelt fedélzeti konyha komplett tűzhellyel és mikrohullámú sütővel, valamint egy dugig tömött hűtőszekrény. Még a mosdófülke is meglehetősen tágas volt. Indulás előtt Bethanne végigvezette a sejk jövendőbelijét, Haile al Benqurát a gépen, és mindent megmutatott neki. A menyasszonynak egy idős nő volt az egyetlen kísérője, aki Hailéval ellentétben egyetlen szót sem beszélt angolul. A sejk menyasszonya közönyösen hallgatta végig Bethanne bemutatóját. A sejk mintegy mellékesen megemlítette Bethanne főnökének, hogy a gépnek le kell majd szállnia Marokkóban, Haile hazájában. A menyasszony ott csatlakozott hozzájuk, és aztán egyenesen Quishariba indultak. Bethanne a szeme sarkából vetett egy pillantást a másodpilótájára, Jess Bradshaw-ra, aki szintén először tett meg ilyen hosszú utat a modern sugárhajtású géppel. Rendszeresen váltották egymást, hogy minél előbb elérjék az úti céljukat. 3 / 121

– Átveszed? – Nem, hiszen minden rendben van. A lány vállat vont, azután ügyesen letette a gépet. – Nagyszerű volt! – mondta elismerően Jess. – Köszönöm. Bethanne követte a torony utasításait, és egy félreeső hangárhoz gurult a repülővel, ahol már várta őket a földi személyzet. Mindenki elismerően mustrálta a gépet, miközben Bethanne beparkolt a kijelölt helyre. – Szerencsére a visszaúton alhatunk – dünnyögte Jess. Megvárta, amíg Bethanne feláll, azután követte a lányt a gép ajtajához, amely egy gombnyomásra kinyílt. Miközben odatolták nekik a lépcsőt, Bethanne körülnézett a kabinban. A kísérőt látta, de hol lehet Haile? Talán a mosdóban szépítkezik? Biztosan igyekszik a lehető legjobb benyomást kelteni, hiszen most találkozik először a jövendőbeli férjével. A kísérő idegesnek tűnt, és kerülte Bethanne tekintetét. Vajon megviselte a repülőút? A leszállópálya szélénél két férfi várakozott, és amikor a lépcsőt odatolták a géphez, és biztonságosan rögzítették, az egyik elindult rajta felfelé. Bethanne megállapította, hogy nagyon magas. Ő maga százhetvennyolc centi volt, de ez a férfi legalább tíz centivel több lehetett. Sötét haja csillogott a napfényben, a bőre napbarnított volt. Széles válla és markáns arcvonásai határozottnak és kissé gőgösnek mutatták. Bethanne szíve hevesen vert. Az idegen, aki vakítóan fehér inget és sötét öltönyt viselt, teljesen lenyűgözte. A lány legszívesebben ellenőrizte volna a külsejét, és reménykedett benne, hogy a frizurája elfogadható állapotban van. Időközben a férfi majdnem odaért hozzá. Bethanne nyelt egyet, és megpróbálta levenni róla a tekintetét. Bizonyára Rashid al Harum sejk, és az ő utasát fogja feleségül venni. Haile al Benqura igazán szerencsésnek mondhatja magát. A sejk

4 / 121

most elviszi magával a menyasszonyát, akire álomszép jövő vár egy csodálatos férfi oldalán. – Rashid al Harum vagyok. Isten hozta önöket Quishariban! – szólalt meg angolul a férfi, azután belépett a repülőgép kabinjába. – Köszönjük. – A lány megköszörülte a torkát. Ritkán rekedt be, egyértelmű volt, hogy a férfi közelségétől lett ilyen ideges. – Bethanne Sanders vagyok. Ő itt a másodpilótám, Jess Bradshaw. A lány észrevette, hogy a sejk szeme egy pillanatra elkerekedik a meglepetéstől, de már megszokta ezt a reakciót. Annak ellenére, hogy egyre több nő állt be pilótának, továbbra is a férfiak uralták az eget. Rashid al Harum biccentett, azután körülnézett a kabinban. Haile kísérője felállt, azután hadarva és izgatott hangon beszélni kezdett a sejkhez. Bethanne továbbra sem látta sehol a menyasszonyt. Talán rosszul lett? A tekintete oda-vissza járt a sejk és a nő között, miközben azt kívánta, bárcsak értené a nyelvüket. Rashid arckifejezése egyre komorabb lett. Azután odafordult Bethanne-hez, és átható tekintettel nézett rá. – Maga mit tud Haile eltűnéséről? – tette fel a kérdést angolul. A lány döbbenten meredt rá. – Eltűnt? Nincs a mosdóban? Vajon mit mondott a kísérő? Hol lehet Haile al Benqura? – Úgy tűnik, hogy el sem hagyta Marokkót – mondta dühösen a sejk. – Tessék? Hiszen az lehetetlen. Én magam vezettem körbe a gépen. A fedélzeten volt, amikor felszálltunk. – Bethanne odafordult Jesshez. – Te is láttad, ugye? Jess megrázta a fejét. – Nem emlékszem rá. Amikor felmentem a lépcsőn, egy technikus jött velem szembe, de más nem hagyta el a gépet. – Hiszen nem is hívtunk technikust. Minden rendben volt a géppel – értetlenkedett Bethanne. 5 / 121

Mi történik itt? Hol lehet Haile? – Ő mit mondott? – kérdezte, miközben a kísérőre mutatott. A sejk egy pillanatig áthatóan méregette a lányt. – Hogy Haile még az indulás előtt leszállt a gépről, és megszökött a szeretőjével. – Tessék? Az lehetetlen. Azt hittem, ide akar jönni, magához! Hiszen a menyasszonya… legalábbis többé-kevésbé – hebegte Bethanne. El sem tudta képzelni, hogy valaki megszökik egy másik férfival, amikor ezt a jóképű sejket is megkaphatná. – Igen, így terveztük. Már hónapok óta dolgozunk egy olajipari projekten, amely mindkét ország számára előnyös lenne. Ezzel egyidejűleg a családjainkat is egyesíteni akartuk a házasság által. A népem alig várja a menyasszonyom érkezését. Aki viszont nincs itt. Bethanne nyelt egyet, mert a férfi tekintete fenyegetően megvillant. Azután összeszedte magát, és dacosan felszegte az állát. – Nem vagyok felelős azért, hogy Haile kiszállt a gépből. Azt hittem, hogy a kabinban van. Ugyanis ott láttam őt utoljára. – Ennek a gépnek maga a kapitánya, ezért felelős mindenért, ami a fedélzeten történik. Hogyan engedhette, hogy egyszerűen leszálljon? A sejk szemlátomást igyekezett uralkodni magán, de még így is félelmetes volt. – Honnan tudhattam volna, hogy a menyasszonyának esze ágában sincs idejönni? Azt hittem, mindent megbeszéltek egymással. Ha valakit felelősségre akar vonni, akkor vele kezdje! A főnököm mindössze szívességet tett magának azzal, hogy Hailét felvettük Marokkóban. – Maga viszont nem végezte el a feladatát, hiszen Haile nincs itt! – Azt én is látom. Mégis mit vár tőlem? – Ez a házasság mindkét ország javát szolgálta volna, és a maga hibája, hogy meghiúsult.

6 / 121

Bethanne bátran állta a férfi tekintetét. Tudta, hogy nem hibázott. A kísérőjének kellett volna visszatartania a védencét, vagy szólnia kellett volna valakinek, hogy mire készül Haile. Annyi bizonyos, hogy egészen másként képzelte az érkezését Quishariba, abba az országba, amelyről annyit álmodozott. – Megoldást kell találnunk – szólalt kis idő múlva a sejk. – Sajnálom, hogy nem segíthetek – mondta Bethanne. Ő megtette a kötelességét: elhozta a gépet Rashid al Harum sejknek. A férfinak még alá kell írnia a papírokat, azután ő végre nyaralhat egy kicsit, megkeresheti az apját, és megnézheti az ország nevezetességeit. – De igen, segíthet. És ehhez ragaszkodom is! – jelentette ki határozottan a férfi. – Mégis hogy képzeli? Talán menjek vissza Marokkóba, és keressem meg Hailét? Hiszen azt sem tudom, hol kezdjek hozzá! – Erre nincs szükség – legyintett a férfi. – Annak ellenére, hogy a családom igyekezett mindent titokban tartani, már megindultak a pletykák. Tudják, hogy fontos vendéget várok, és maga fog beugrani helyette. – Tessék? – Úgy teszünk, mintha közeli barátom lenne, aki látogatóba jött. Bethanne hitetlenkedve meredt a férfira. – Magának teljesen elment az esze? Úgy értem… A lánynak hirtelen eszébe jutott, hogy a cége egyik fontos ügyfelével beszél, és elhallgatott. Nem gondolhatja komolyan, hogy ő a menyasszonyának fogja kiadni magát. Az al Harum család a leggazdagabb az országban. Ezt még az apja mesélte. Számos olajlelőhelyük van, s a család tagjai szép számmal képviseltetik magukat a kormányban is. Bethanne fejében vadul kavarogtak a gondolatok. Miért éppen neki kell eljátszania a sejk menyasszonyát?

7 / 121

A férfi eközben arabul váltott néhány szót a kísérőjével, aki összeráncolta a homlokát, ránézett Bethanne-re, azután rezignált arccal bólintott. – Mindent megbeszéltünk. Haile kísérője gondoskodni fog magáról a következő néhány napban. Fatimának hívják. Nem beszél angolul, de majd kitalálunk valami megoldást. – Egy pillanat! Én nem tudok… A sejk felemelte a kezét. – Most az én országomban van, Miss Sanders! Itt az én szabályaim érvényesek. Igen fontos emberek minden lépésemet figyelik. Szerencsére a családom diszkréten folytatta a tárgyalásokat, ezért senki sem tudja, hogy kit várok. Mivel maga a felelős azért, hogy Haile nem érkezett meg, maga fog a helyére lépni! – Ez nevetséges! Gondolja át még egyszer, tiszta fejjel! Biztos vagyok benne, hogy létezik jobb megoldás. – Nekem tetszik az ötlet. Ráadásul nincs túl sok időnk. Most pedig, kérem, mosolyogjon és kövessen! – Egy pillanat. Még nem mondtam igent. – Jobban szeretné inkább nyomban visszavinni a gépet Amerikába, tekintettel arra, hogy elálltam a vételtől? – kérdezte a férfi. Rashid rezzenéstelen arckifejezése elárulta, hogy nem viccel. A lány meglehetősen kényelmetlen helyzetbe került, de hirtelen eszébe jutott, hogy más oka is volt Quishariba repülni. Fel akarja kutatni az apját. Talán a sejk vendégeként könnyebben juthat információkhoz, mint egy egyszerű turista. Bethanne nem habozhatott sokáig. – Mégis, hogy képzeli ezt a dolgot? – kérdezte óvatosan. – Nem kell sokáig maradnia. A vendégemként fogjuk bemutatni. Amennyiben felröppen a hír, hogy el akarjuk jegyezni egymást, nem cáfoljuk meg. Amint az összes fontos dokumentumot aláírtuk, ismét elutazhat. Akkor már nem számít, mit beszélnek a hátam mögött. Addig pedig nálam vendégeskedik, mintha közeli barátom lenne.

8 / 121

– Valóban azt hiszi, hogy beválik a terve? Hiszen alig ismerjük egymást – vetette közbe Bethanne. Tagadhatatlan, hogy vonzódik a férfihoz. Ez képtelenség! Biztosan kimerítette a hosszú repülőút. Azután eszébe jutott, hogy a sejk sokat segíthetne az apja megtalálásában. S Rashid sem várja el tőle, hogy szerelmes menyasszonyként viselkedjen. Bethanne-nek el kellett ismernie, hogy szívesebben megismerné közelebbről. Talán még csókolózni is fognak? Mi ütött belém? – tette fel magának ijedten a kérdést. – Biztos benne, hogy jól meggondolta a dolgot? Mit fog válaszolni, ha valaki megkérdezi, hogyan ismerkedtünk meg? A származásom megnehezíti a helyzetet. – Miért nem mondjuk egyszerűen azt, hogy egymásba szerettünk? – javasolta ironikus hangon Rashid. Bethanne kétkedőn nézett rá. Nem úgy tűnt, mintha a férfi hinne a mély érzelmekben. – Még érdekházasság esetén is elvárható, hogy a partnerek szívélyesen viselkedjenek egymással – mondta negédesen a lány. – Talán azt hiszi, hogy képtelen lesz szívélyesen viselkedni? – kérdezte álmatag hangon a férfi, közelebb lépett Bethanne-hez, és finoman kisimított egy hajtincset az arcából. A lány megborzongott. – Talán – válaszolta remegő hangon. – És maga? A férfi nem válaszolt, csak mélyen a szemébe nézett. – Öhm… futó kalandról szó sem lehet – tette hozzá gyorsan Bethanne. A sejk szeme gúnyosan megvillant. – Rendben van. De mostantól kezdve tegeznünk kellene egymást. Szólíts Rashidnak, én pedig Bethanne-nek foglak hívni. A nyilvánosság előtt úgy kell tenned, mintha odalennél értem. – És kettesben? – tette fel a kérdést Bethanne. Hirtelen úgy érezte, hogy nem lett volna szabad belemennie ebbe a játékba. 9 / 121

– Egyáltalán nem zavar, ha egy nő ellenállhatatlannak talál, de megértem, ha visszafogott leszel. – Rashid elmosolyodott. – Fatima elkísér a tengerparti villához, ahol Haile lakott volna. Ott senki sem fog zavarni. A hivatalos programokon természetesen részt kell venned. És jó lenne, ha az anyámat is sikerülne meggyőznöd. – Az édesanyádat? Vele is a bolondját akarod járatni? Bethanne nem volt túlságosan bensőséges kapcsolatban az anyjával, ennek ellenére képtelen lett volna hazudni neki. Rashid arckifejezése hirtelen elkomorodott. – Nem engedhetem, hogy bárki kockára tegye a szerződés aláírását Haile apjával. Az ország néhány befolyásos hatalmassága ellenzi az üzletet, többek között a pénzügyminiszter, aki Haile viselkedését habozás nélkül az országunk ellen elkövetett sértésnek minősítené. Bizonyos szempontból talán jobb is, hogy így alakultak a dolgok. Al Benqura szégyellni fogja magát a lánya viselkedése miatt, és elképzelhető, hogy néhány, egyelőre tisztázatlan pont kapcsán előzékenyebb lesz. Ha most segítesz, megígérem, hogy én is segítek neked. A lánynak gyorsan kellett döntenie. Egyrészt bizonyára senki sem fogja elhinni, hogy ez a fantasztikus férfi komolyan érdeklődik iránta. Másrészt viszont szívesen eltöltött volna néhány napot a sejkkel. Mitévő legyen? Jess, aki a sejk megjelenésekor jobbnak látta kereket oldani, most megjelent a repülőgép ajtajában. – Minden rendben? – kérdezte. Rashid továbbra is rezzenéstelenül bámulta Bethanne-t. – Igen – válaszolta végül a lány, és őszintén remélte, hogy nem ez lesz élete legnagyobb baklövése. Rashid odafordult Jesshez. – Nyugodtan elmehet. A gépe egy óra múlva indul az Egyesült Államokba.

10 / 121

A férfi ezután magához intette a kísérőjét, aki még mindig a lépcső aljában várakozott, és pattogó hangon utasításokat adott neki. Bethanne még mindig nem fogta fel, hogy valójában mennyire komoly a helyzet. Ez a férfi pontosan tudja, mit akar, és habozás nélkül meg is szerzi magának. – Bethanne? Jess kérdőn a sejkre nézett, azután a lányra. Nyilvánvalóan érezte a feszültséget. – Ne aggódj miattam! Ha tényleg most indul egy gép, akkor használd ki a lehetőséget. – Szétnézek a kabinban és a pilótafülkében – mondta ekkor Rashid, és elindult. Jess odalépett Bethanne-hez. – Tényleg minden rendben? Mi történt a sejk menyasszonyával? – Időközben megváltozott a terv. Jess továbbra is bizonytalannak tűnt. Végül azonban bólintott, megkereste a pilótatáskáját, azután a sejk alkalmazottjának kíséretében elhagyta a gépet. Rashid csatlakozott Bethanne-hez. – Hol a csomagod? Bethanne rámutatott egy kisebb bőröndre. – Nem valami sok. – Nekem éppen elég. Csak két egyenruhát és néhány civil holmit hoztam. Az egyik belvárosi szállodában foglaltam magamnak szobát. – Hosszabb ideig akartál Quishariban maradni? – Igen, már évek óta erre vágyom. Rengeteget hallottam és olvastam az ország történelméről, csodálatos tengerpartjairól és a sivatagi városokról. Boldog vagyok, hogy végre a saját szememmel is láthatom mindezt. Azt hiszem, máris beleszerettem Quishariba. – Honnan gyűjtöttél ennyi információt? – Az apámtól, Hank Pendarvistól. Bethanne észrevette, hogy a sejk arca elborul. – Hiszen Sanders a családneved. 11 / 121

– Még kislány voltam, amikor az anyám újra férjhez ment, és a mostohaapám adoptált. A vér szerinti apámnak három éve nyoma veszett. – Az apád tolvaj. Ellopta az egyik repülőnket. Bethanne összerezzent. – Hazugság! – Ezek szerint egy tolvaj lánya vagy. – Nem igaz! Az apám sohasem tett volna ilyet. Gyakran említette a leveleiben, mennyire fontos neki a Bashiri Olajtársaságnál végzett munkája, és hogy mennyire szívesen dolgozik Rabid al Harum sejknek. – Ő volt az apám. Akkor halt meg, amikor megtudta, mit művelt Hank. Bethanne hirtelen megszédült. Igaz ez? Nem, az apja nem volt bűnöző. Annak ellenére, hogy ritkán találkoztak, az apja rengeteg levelet írt neki, és hetente beszéltek telefonon. Ezenkívül Hank minden alkalommal meglátogatta őt, valahányszor Amerikában járt. Ilyenkor többnyire Texas fölött repkedtek, gyönyörű helyeken piknikeztek, és heverésztek a tengerparton. Bethanne imádta ezeket a kirándulásokat az apjával. Felszegte az állát. – Tévedsz! A férfi előrehajolt, és fenyegetőn Bethanne szemébe nézett. – A családod már éppen elég kárt okozott nekünk. Eszedbe ne jusson átverni, mert megbánod! – Ha azt akarod, hogy segítsek, akkor neked is be kell tartanod az ígéretedet, és segítened kell nekem. – Mit vársz tőlem? A sejk gyanakvóan méregette a lányt. – Segíts megtalálni az apámat! A férfi hosszasan nézte, azután odament az ajtóhoz, és intett az egyik alkalmazottjának, aki a gép mellett várakozott. Az illető

12 / 121

felment a lépcsőn, belépett a kabinba, megfogta Bethanne bőröndjét, és elment. – Rendben van, de ha megtaláljuk, a törvény előtt kell felelnie a tetteiért. – Kivéve, ha nem ő lopta el a gépet! – Meglátjuk – válaszolta vontatottan Rashid, és lement a lépcsőn. Bethanne követte a férfit és Fatimát a gép mellett álló limuzinhoz. A kocsi körül több férfi is álldogált, akik azonnal kihúzták magukat, amikor megpillantották a sejket. Fatima beszállt a sofőr mellé, Bethanne pedig követte a sejk utasítását, és az autó hátsó részében foglalt helyet, ahol kellemesen hűvös volt. Rashid beült mellé, azután mondott valamit a sofőrnek, aki sietve felhúzta a térelválasztó ablakot, hogy az utasai zavartalanul társaloghassanak. Miután elindultak, Bethanne a szeme sarkából a férfira sandított. Rashid bekapcsolta a mobilját, azután felhívott valakit, és hadart valamit arabul. A lány gyorsan kinézett az ablakon, és igyekezett összeszedni a gondolatait. Rashid tolvajnak hiszi az apját. Hogy merészel ilyesmit feltételezni róla! Szerencsére ez a komédia azonnal véget ér, amint aláírják azt a szerződést. Ha addig sikerül megőriznie a hidegvérét, akkor még profitálhat is a dologból. Hiszen a sejk megígérte, hogy segít neki felkutatni az apját. Hank Pendravisnak három éve veszett nyoma. Bethanne attól tartott, hogy már nincs életben. Az anyja, aki már rég elvált tőle, és újra férjhez ment, megpróbált információkat szerezni attól az olajtársaságtól, ahol Hank dolgozott, de senkitől sem kapott választ a kérdéseire. Mindössze annyit közöltek, hogy Hank Pendravis nem tért vissza az egyik repülőútjáról. Bethanne-nek nagyon hiányzott az apja, akit gyermekkorában hősként tisztelt. Ő ébresztette fel benne a repülés iránti szenvedélyt, az idegen tájak iránti kíváncsiságát, és ő oltotta belé az emberek iránti érdeklődést. Ha életben lenne, már régen jelentkezett volna.

13 / 121

Bethanne végre bizonyosságot akart szerezni. Addig töretlenül reménykedik, amíg ki nem deríti, mi történt pontosan. – Megérkeztünk – közölte ebben a pillanatban Rashid. A lány pislogott néhányat, és kíváncsian körülnézett, miközben a limuzin lassan végiggurult egy széles kocsifeljárón, amely egy gyönyörű villához vezetett. A buja, zöld pázsit miatt Bethanne-nek olyan érzése volt, mintha a francia vagy az olasz Riviérán lennének, nem pedig egy sivatagi országban. – Hűha! – jegyezte meg halkan. A kétszintes, hófehér épület első emeletén erkély futott körbe, amelyre a tető terrakotta cserepei vetettek árnyékot. A földszinten lévő terasz szintén körbefutotta az egész házat, éppen ezért bármelyik szobából ki lehetett lépni a szabadba. A piros és kék virágokkal szegélyezett kocsifelhajtó vezetett a villához. A limuzin lefékezett a gyönyörűen kifaragott, dupla szárnyú bejárati ajtó előtt. Hirtelen megjelent egy kaftános férfi, aki eléjük sietett, és kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. A sejk kiszállt. – Mohammad, ő Miss Sanders! Egy darabig a vendégszeretetemet fogja élvezni – mondta angolul. Kis idő elteltével Bethanne egyedül álldogált a rendelkezésére bocsátott hálószobában, amelynek nagy részét egy dobogón álló, hatalmas ágy foglalta el. A szoba mennyezetéről kristálycsillár lógott alá, amely prizmaszerűen szórta szét a nyitott erkélyajtón át betűző napsugarakat. Leheletfinom függönyök lebegtek a friss fuvallatban, amelyet a szobában is érezni lehetett. Bethanne kilépett a szabadba, és mélyen beszívta a sós, tengeri levegőt, amely összekeveredett a kertben nyíló virágok illatával. Végre egyedül! Miután a szobalány, Minnah – aki beszélt angolul – kipakolta a bőröndjét, megkérdezte Bethanne-től, hogy vannak-e még csomagjai. A lány válaszul mindössze zavartan megrázta a fejét. Most kihajolt az erkély korlátján, és megcsodálta az odalent pompázó, végeláthatatlan virágözönt. Abban a reményben, hogy 14 / 121

talán többet is láthat, elindult a korlát mentén, és amikor a ház sarkához ért, hirtelen megpillantott egy hófehér strandot és a türkizkéken csillogó tengert. Vajon hogyan hiheti a sejk, hogy működhet a terve? Egy olyan barátnőt, aki egy váltás egyenruhával és néhány kényelmes holmival érkezett, mindenki gyanúsnak fog találni. Éppen ezért igyekeznie kell, ha meg akarja találni az apját. Mivel a sejk visszamondta a szállodai foglalását, a lány azon töprengett, hogy talán keresnie kellene egy másik szobát. Miután átöltözött és felfrissítette magát, lement a földszintre. A villa nem volt olyan nagy, mint elsőre látszott. Legfeljebb nyolc szoba lehet benne, gondolta Bethanne. Majdnem elnevette magát. Az egész galverstoni albérlete elfért volna a jelenlegi hálószobájában. Keresztülsétált a házon, egészen a bejárati ajtóig, azután kilépett a pázsitra, amely a házat a kíváncsi tekintetek elől elrejtő virágzó leandersövényig húzódott. Egyetlen lélekkel sem találkozott. Átvágott a kerten, megtalálta azt az ösvényt, amelyet az erkélyről vett észre, és egészen a tengerpartig vezetett, ahol néhány szék és asztal állt. Bethanne megpillantott a távolban egy hatalmas teherhajót, amely lassan szelte át az öblöt. A lány lendületes léptekkel lement a vízhez, kibújt a cipőjéből, és sétálni kezdett a part mentén. Közben azon töprengett, hol kellene hozzáfognia a kutatáshoz. Elhatározta, hogy amint visszatér a villába, megkérdezi a személyzetet, hogy járt-e itt valaha az apja. Addig nem hagyja el Quisharit, amíg ki nem deríti az eltűnése körülményeit. Nem hátrál meg semmiféle nehézségtől.

– Úgy nézel ki, mint aki citromba harapott… Khalid keresztbe vetett lábbal ült Rashid irodájában, a Bashiri Olajtársaság székházában. A legfelső emeleti sarokszobából csodálatos kilátás nyílt Alkaahdarra és az öbölre. Az irodaépület a legmagasabb épületek egyike volt. 15 / 121

Rashid odalépett az egyik legnagyobb ablakhoz, de tudomást sem vett a lélegzetelállító panorámáról. Dühítette ikertestvére megjegyzése, pedig számítania kellett volna rá. Túlságosan jól ismerik egymást. Rashid is úgy olvasott a fivére gondolataiban, mint egy nyitott könyvben. Nyugtalanította, hogy be kell számolnia Haile apjának a lánya szökéséről. De azt is tudta, hogy minél tovább habozik, annál kellemetlenebb lesz a beszélgetés. Odafordult Khalidhoz, és rászegezte a tekintetét. A testvére képes egyik pillanatról a másikra lazítani, de ha úgy hozta a helyzet, képes azonnal cselekedni is. Rashidnak feltűnt, hogy Khalid ezúttal öltönyt visel, pedig általában hagyományos arab öltözetben járt. Csak azért, mert feljött a városba, gondolta. Jól tudta, hogy a fivére, amint teheti, visszatér az olajfúrótornyokhoz. A társasági élet és a partik egy cseppet sem vonzzák. Rashid egy pillanatig azon töprengett, hazudjon-e a testvérének. Sejtette azonban, hogy hamar lebukna. Túlságosan jól ismerik egymást. – A menyasszonyom valaki mást boldogít. Khalid azonnal kihúzta magát ültében. – Pontosan mire célzol? – Arra, hogy nem jött el. – Én úgy hallottam, hogy megérkezett, és hogy magas, szőke, és azonnal elvitted a villába, hogy senki ne láthassa meg. – A pletykák gyorsabban terjednek, mint gondoltam. Annyi bizonyos, hogy Haile nem volt a gépen. Ennek ellenére meg akarom kötni az üzletet Benqurá-val, mielőtt az egész világ megtudja, hogy a lánya megszökött előlem. A megállapodás túlságosan fontos ahhoz, hogy egy meggondolatlan lány miatt kútba essen – foglalta össze röviden a helyzetet Rashid. – Benqura mit szólt a lánya szökéséhez? – tudakolta Khalid. – Azt hiszem, még nem tud róla. – És ki az a szőkeség, akivel elhagytad a gépet? 16 / 121

– A barátnőmnek fogja kiadni magát a szerződés aláírásáig. – Honnan varázsoltad elő? – A véletlen úgy hozta, hogy ő volt az új gépem pilótája, és neki kellett volna iderepítenie Hailét. Azt hitte, hogy Haile a fedélzeten van, és ugyanúgy meglepődött, mint én, amikor kiderült, hogy a menyasszonyom köddé vált. – Ja, igen, az új sugárhajtású géped! Női pilóta? Meglehetősen szokatlan. – Szerencsés véletlen. – És hajlandó volt belemenni ebbe a színjátékba? Mit vár cserébe? Rashid vállat vont. – Pénzt nem akar, de van egy kis gond. A pilótanő Hank Pendravis lánya. – Tessék? Biztos vagy benne? Nem is tudtam, hogy voltak rokonai. – Pedig van egy lánya, aki most fel akarja kutatni. Khalid mozdulatlanul ült a széken. – Az az alak néhány éve ellopott egy repülőt. – Így van, azután eltűnt. Valószínűleg új életet kezdett valahol, és végleg szakított a múltjával. A lánya tudni szeretné, mi történt vele. Khalid vállat vont. – Légy résen! – figyelmeztette a testvérét. – A helyedben nem bíznék meg abban a nőben. – Félrebillentette a fejét, ahogyan Rashid is tette, amikor valami fejtörést okozott neki. – Biztos vagy benne, hogy nem fog az első adandó alkalommal elárulni? A bulvársajtó imádja az ilyet. A nőnek semmi vesztenivalója sincs, és rengeteg pénzt kereshetne. – Az volt a benyomásom, hogy valóban semmi mást nem akar, csak megtalálni az apját. Mindenesetre elővigyázatos leszek. Rashid újra kinézett az ablakon. Számolnia kell azzal, hogy Bethanne hazudik, de kénytelen vállalni a kockázatot, hogy aláírják végre azt a szerződést, amelyen hónapok óta dolgozott. Egy ilyen

17 / 121

fajsúlyú üzlethez maga mögött kellett tudnia a minisztere támogatását. Nem akarta bevallani Khalidnak, hogy már megbánta, hogy beleegyezett az eljegyzésbe. Az egészet az anyja hozta tető alá al Benqurával. Rashid tulajdonképpen nem sokat törődött az egésszel, mert egy szerelmi csalódás miatt már nem hitt a romantikus érzésekben. Az lesz a legjobb, ha nem árulja el Khalidnak, hogy furcsa módon azonnal megkívánta Bethanne-t, amint megpillantotta. Egészen más volt, mint azok a nők, akikkel eddig találkozott. Ha valaki megkérdezte volna, milyen a nőideálja, habozás nélkül azt válaszolja, hogy a barna hajú, a barna szemű és formás idomú lányok. Bethanne nem ilyen volt. Hanem magas, szőke, kék szemű és szinte fiúsan vékony. Ennek ellenére azonnal felkeltette az érdeklődését. Habár kiderült róla, hogy Hank lánya, Rashid csak arra tudott gondolni, hogy a legszívesebben azonnal átölelné és megcsókolná. De ez lehetetlen, és éppen az apja miatt, gondolta. Amint aláírták a szerződést, a színjáték véget ér, és örökre elválnak az útjaik. – Remélem, tudod, mit csinálsz – mondta Khalid. – Néhány napra délre utazom. Ellenőriznem kell a négyes torony csővezetékét. Valószínűleg kilyukadt valahol. Ha kigyullad, az katasztrófához vezethet. – Felállt. – Talán ki kellene próbálnom az új gépedet. – El a kezekkel a játékomtól, vegyél magadnak egy másikat! Khalid vidáman felnevetett. – Nincs szükségem rá. Elviszem a cég egyik repülőjét. – Nem kellene személyesen megoldanod minden egyes problémát – oktatta ki a testvérét Rashid. – És ha valóban kigyullad, akkor másoknak kellene eloltaniuk a tüzet. – Hé, hiszen ez a munkám! Rashid megfordult, és vetett egy pillantást a forradásra, amely Khalid arcának jobb oldalán húzódott. Azt a tüzet, amely a sebhelyet okozta, végül sikerült eloltani. Mégpedig személyesen Khalidnak, akit azóta sem lehetett az íróasztalhoz láncolni. Továbbra is az 18 / 121

olajmezőkön dolgozott. Egy elit csapatot vezetett, amelyet az olaj kutaknál keletkező veszélyes tüzek esetén vetettek be. Az apjuk halála után a két testvér hatalmas vagyont örökölt, és felelősnek érezték magukat a családi vállalkozás sorsáért, de nem egyformán. Rashid elsősorban üzleteket kötött, a rutin feladatokat pedig hozzáértő beosztottjaira bízta. A fivére viszont imádta magát az olajkitermelést. A pusztító erejű lángok kihívást jelentettek a számára. Az anyjuknak számos álmatlan éjszakája volt Khalid miatt. Hirtelen megcsörrent Rashid mobilja. – Megérkezett? A férfi azonnal felismerte az anyja hangját. Khalid gúnyosan elmosolyodott, miközben úgy tett, mintha meghajolna, azután kiment az irodából. – Igen, megérkezett, és nagymama villájában lakik – magyarázta Rashid. Még ezt a csatát is meg kellett nyernie. Az anyja erőltette rá ezt a kapcsolatot Hailéval. Annak idején az anyja házasságát is megszervezték, és azt szerette volna, ha a fiai is követik ezt a hagyományt. – Már alig várom, hogy találkozhassam vele. Tudom, hogy nehezen egyeztél bele, de majd meglátod, milyen remek lány. Hozd el vacsorára! – Azt hiszem, félreértettél, anya! Hailénak más tervei voltak. A látogatómat Bethanne Sandersnak hívják. A Starcraft alkalmazottja. Rashid elhatározta, hogy csak annyit fog hazudni, amennyit muszáj. – Miről beszélsz? – Holnap este szívesen átviszem Bethanne-t. Ma szeretnénk inkább kettesben maradni vele. Hosszú repülőút áll mögötte, és meglehetősen fáradt. – De mi történt Haliéval? – Majd elmesélem, ha találkozunk.

19 / 121

– Remélem, hogy nem hagytad magad belerángatni valami őrültségbe! Rashid kis híján elnevette magát. Már évek óta nem követett el semmiféle őrültséget. A Marguerite iránt érzett heves, ám rövid ideig tartó szerelme volt az utolsó ostobaság az életében. – Ne aggódj, nem áll szándékomban megismételni fiatalkori ballépésemet! Miután befejezte a beszélgetést, a kezébe vette az új repülő papírjait. Minden lehetséges információt meg kell szereznie arról a nőről, aki a villájában lakik, mégpedig mihamarabb. Mindkét pilóta vízumát az egyik asszisztense intézte. Rashid fogta Bethanne fényképét, és odament az ablakhoz. Tagadhatatlan, hogy ez a nő felkeltette az érdeklődését. Még az egyszerű útlevélképen is feltűnő volt a világítóan kék szeme, hetyke tekintete, amely szöges ellentétben állt szigorúan összefogott hajával. Vajon igaza volt Khalidnak, amikor azt gyanította, hogy csak a pénz és a saját érdekei motiválják? Bethanne nagyon fiatalnak tűnt, ennek ellenére biztosan tapasztalt pilóta, mert különben a Starcraft nem bízta volna rá a világ egyik legdrágább sugárhajtású gépét. Rashid letette a fényképet, és újra felidézte magában a találkozásukat. Amint megpillantotta Bethanne-t, azonnal érezte, hogy tetszik neki. Egy cseppet sem hasonlított a környezetében élő nőkre. Amikor meglátta a lépcső tetején, arra gondolt, hogy szívesen udvarolna neki. Időközben viszont kiderült, hogy Bethanne egy tolvaj lánya. Rashid arra gondolt, hogy az alma nem esik messze a fájától. Hank hosszú évekig dolgozott az apjának, mielőtt ellopta volna a család legértékesebb repülőjét. Vajon miért tette? Valószínűleg sohasem fogják megtudni. Mindenesetre szemmel kell tartani a lányát.

20 / 121

2. FEJEZET Bethanne meglepetten körülnézett. Már legalább másfél kilométert megtett, és még egy lélekkel sem találkozott, amiből arra következtetett, hogy ez a csodálatos partszakasz biztosan a sejk kizárólagos tulajdona. A langyos tengervíz simogatta a lábát, miközben a nap erősén tűzött alá az égboltról. Bethanne sajnos elfelejtett kalapot hozni magával, de semmi kedve sem volt visszafordulni, mert jólesett neki a séta. Ráadásul itt újra közel érezte magához az apját, aki talán szintén megfordult ezen a partszakaszon. Nagyon hiányzott neki. Végül mégiscsak elindult visszafelé, és amikor feltűnt a parti bokrok mögött a ház, észrevette, hogy valaki ül az egyik út menti padon. A lány szíve hevesen vert. Nem ismerte ugyan fel az alakot, de tudta, hogy Rashid az. Halkan elsuttogta a férfi nevét. Amikor közelebb ért hozzá, a férfi felállt, és egyenesen rászegezte a tekintetét. Bethanne hirtelen rádöbbent, hogy a haja kócos, a lába tiszta homok, és egy feltűrt szárú nadrágot visel. Ha ruhát is hozott volna magával, most sokkal csinosabb lehetne. Vajon mit gondolhat róla Rashid? – Élvezted a sétát? – kérdezte a férfi, miután Bethanne odaért hozzá. A lány bólintott, azután lehajolt, lesöpörte a homokot a lábáról, majd belebújt a cipőjébe. – Csodálatos ez a part – mondta. – Fantasztikus lehet itt úszkálni. – Gyermekkoromban gyakran fürödtünk itt a testvéremmel. A villa a nagymamámé volt. Hosszú csönd állt be, és Bethanne azon töprengett, miről kellene beszélgetniük. Ebben a pillanatban csupán egyetlen téma jutott az eszébe, mégpedig az, ami a lelkét nyomta. – Nem hiszem, hogy ez működni fog – kezdte. 21 / 121

– Miért? – Átgondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy senki sem fogja elhinni, hogy beleszerettél egy amerikai pilótába. Mégis hol ismerkedtünk volna meg? Ráadásul be kell látnunk, hogy nem én vagyok a végzet asszonya. A sejk tetőtől talpig végigmérte a lányt, és Bethanne érezte, hogy a testét elönti a forróság. Amikor a férfi ismét a szemébe nézett, elmosolyodott. Bethanne egy pillanatig úgy érezte, hogy kihagy a szívverése, mert ebben a pillanatban egy egészen új Rashid állt előtte. Még sohasem találkozott ilyen vonzó férfival. Igyekezett leplezni az izgatottságát, de érezte, hogy elpirul. – A megfelelő ruhában nagyon csinos lennél. – Pontosan erről van szó. Ha valóban a vendéged lennék, egészen más ruhatárral érkeztem volna. Úgy terveztem, hogy felkutatom az apámat, és eszem ágában sem volt elcsábítani egy sejket. A férfi elnevette magát. – Emiatt nem kell aggódnod. Utólagos engedelmeddel küldettem néhány holmit a szobádba. Boldoggá tennél, ha elfogadnád az együttműködésedért cserébe. – Miféle együttműködésről beszélsz? Hiszen gyakorlatilag elraboltál. – Szó sincs róla. Te segítesz nekem, én pedig újra kerestetni kezdem az apádat. Jóllehet kétlem, hogy három év távlatából kideríthetünk bármit, ennek dacára elindítom a kutatást. – Ebben egyeztünk meg. S ha valóban azt gondolod, hogy az emberek hisznek majd nekünk, akkor vágjunk bele! – Alábecsülöd magad. Senki sem foga kétségbe vonni, hogy felkeltetted az érdeklődésem. – Valóban? Nos, ez esetben talán mégis van némi esélyünk – mondta kissé elfúló hangon Bethanne. A férfi vetett rá egy átható pillantást.

22 / 121

– A vacsorát hétkor tálalják. Örömmel venném, ha csatlakoznál hozzám. – Szívesen.

Kis idő elteltével Bethanne ámulva állt a ruhásszekrény előtt. Rashid hogyan volt képes rövid idő alatt ilyen elegáns kollekciót beszerezni? Pénzzel minden lehetséges, gondolta, miközben a tenyerével finoman végigsimította a puha selyemből és első osztályú vászonból készült darabokat. Megfogta az egyik ruhát, amely éppen olyan kék volt, mint a szeme. Ezek után megjutalmazta magát egy forró fürdővel, és amikor végzett, különös gonddal elkészítette a frizuráját és a sminkjét. Közben úgy érezte magát, mint a bálba készülő Hamupipőke. Éppen akkor bújt bele a ruhájába, amikor Fatima kopogott az ajtón. Az idős nő elismerően bólintott, azután mondott valamit arabul, ami egyértelműen tetszésnyilvánításnak hangzott. Vajon mennyit tudhat a sejk tervéről? – töprengett Bethanne. Amikor kevéssel hét óra előtt lement a lépcsőn, azt kívánta, bárcsak a férfi odalent várna rá. Az exkluzív ruha úgy simult a testéhez, mintha ráöntötték volna, és úgy érezte magát, mint egy szexi színésznő a vörös szőnyegen. Miután leért, elindult a férfihangok irányába, és hamarosan belépett a szalonba, ahonnan éppen akkor távozott a személyzet. Bethanne vett egy mély lélegzetet, és közben bosszúsan megállapította, hogy elszorult a gyomra, a tenyere pedig nyirkos. Vajon mitől lett ilyen ideges? Úgy érezte, mintha bizonyítania kellene a sejk előtt. Nagyon szerette volna kiköszörülni az apja nevén esett csorbát. Meg kell győznie Rashidot, hogy becsületes családból származik. A férfi váratlanul megfordult, mintha megérezte volna Bethanne jelenlétét. 23 / 121

– Köszönöm a ruhákat. Nem számítottam ilyen elegáns darabokra – mondta zavartan. – Örülök, hogy tetszik, és remélem, élvezni fogod a Quishariban töltött időt. Ha szükséged van valamire, csak szólj! – Szeretném megismerni az országot. Esetleg tudnál ajánlani olyan idegenvezetőt, aki beszél angolul? – A rendelkezésedre fogom bocsátani az egyik sofőrömet. Néhány nevezetességet viszont én magam szeretnék megmutatni neked. Ezenkívül természetesen alig várom, hogy kipróbáljam az új sugárhajtású gépet, és remélem, hogy velem tartasz. – A legnagyobb örömmel. – A várost is meg kell ismerned. Az óváros építészete egyedülálló, ráadásul nagyon büszke vagyok a történelmünkre. – Már alig várom. Bethanne-nek meg sem fordult a fejében, hogy a hivatalos programok mellett Rashid a szabadidejét is vele akarja tölteni. – Megfelelő méretűek a ruhák? – érdeklődött rövid hallgatás után a sejk. A lány imádta a férfi mély, dallamos hangját. – Mindegyik tökéletes. Ez a ruha tetszett a legjobban. – Pontosan olyan a színe, mint a szemednek. Bethanne visszatartotta a lélegzetét. Szinte hihetetlen, hogy Rashid figyelme erre is kiterjedt. A tekintete hosszasan elidőzött rajta, az arckifejezése azonban semmit sem változott. Pókerben verhetetlen lenne, gondolta a lány. – A vízumodon szereplő fényképen belevaló pilótának tűnsz, most viszont egy elbájoló hölgyet látok magam előtt. – Csakugyan tapasztalt pilóta vagyok. Bethanne nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e az iménti bóknak, vagy sem. Vajon Rashid szerint a nők rosszabb pilóták, mint a férfiak? – Ha jól tudom, az amerikai légierőnél képeztek ki – jegyezte meg Rashid. – Legalábbis ez állt a Starcraft katalógusában. 24 / 121

– Semmi okod az aggodalomra. Bármikor képes vagyok elvezetni az új gépedet. A férfi elnevette magát, a szeme vidáman csillogott. – Ebben egy percig sem kételkedtem. Végtére is te hoztad ide. Gyere, a vacsora már biztosan elkészült! Rashid a karját nyújtotta a lánynak. Bethanne elfogadta, hogy ismét összeszorult a gyomra. Teljesen más lenne ez az este, ha odahaza egy amerikai étteremben vacsoráznának. Hamarosan megállapította, hogy a vacsora jóval fesztelenebb légkörben zajlik, mint gondolta. Rashiddal az új repülőgép teljesítményéről beszélgettek, és azokról a kiegészítőkről, amelyeket a sejk megrendelt hozzá. Vacsora után a férfi azt javasolta, hogy igyanak meg egy teát a teraszon. Amint besötétedett, Bethanne megkönnyebbülten visszavonult. Hosszú nap állt mögötte, amely teljesen máshogyan végződött, mint amire számított. Boldogan körbeforgott a szobájában. Mintha az Ezeregyéjszaka meséibe csöppent volna. Ráadásul mindössze annyi a dolga, hogy vezetnie kell a sejk repülőgépét. Az élet végre megmutatta a szebbik oldalát. A lány hamarosan gondtalan álomba merült. Az volt az utolsó gondolata, hogy holnap végre belefog az apja felkutatásába.

Amikor másnap reggel Bethanne megjelent a repülőtéren, újra a megbízható, tapasztalt pilóta volt. Hogy szót értsen a földi személyzettel, Rashid a rendelkezésére bocsátott egy tolmácsot. A lány ellenőrizte, hogy megtankolták-e a gépet, és elvégezte a szükséges ellenőrzéseket. A sejk nem közölte, hogy pontosan mikor akar indulni. A gép mindenesetre készen állt, és Bethanne-nek semmi dolga sem akadt Rashid érkezéséig. – Kérem, kérdezze meg ezektől az emberektől, hogy ismerték-e Hank Pendravist! – mondta Bethanne a tolmácsnak. – Pilóta volt, és valószínűleg gyakran szállt fel innen. 25 / 121

A férfi bólintott, és odasétált egy csapat férfihoz. Ketten közülük odafordultak Bethanne-hez, és a tolmács társaságában elindultak felé. – Ők ketten ismerték. Őfelsége apja, Rabid al Harum sejk pilótája volt. – Valóban halott? – kérdezte minden kertelés nélkül Bethanne, és közben figyelmesen vizsgálta a két férfit. Miután a tolmács lefordította a kérdést, az egyikük elkapta a tekintetét. A másik szomorúan ránézett a lányra, és megrázta a fejét, azután ömleni kezdett belőle a szó. – Valószínűleg baleset történt. Annyi bizonyos, hogy eltűnt. Talán a barátja volt? – Egy ismerősöm. Úgy hallottam, hogy Quishariban dolgozik, és szívesen találkoztam volna vele. A három férfi élénk beszélgetésbe kezdett. Az egyikük különösen izgatottnak tűnt, és bizonyos időközönként Bethanne-re pillantott. A tolmács lefordította a szavaikat: – Pendravis egy napon engedély nélkül felszállt, és soha többé nem tért vissza. Valószínűleg egy másik országban szállt le, vagy lezuhant. Három éve senki sem hallott felőle, és a gépet sem látták többé Quishariban. Az apja nem volt tolvaj! – gondolta kétségbeesetten Bethanne. Sajnos azonban ezek az emberek is azt állítják, amit Rashid is mondott. Csakhogy ez lehetetlen. Az apja teljes mértékben lojális volt a munkaadójával szemben. – Megpróbálták felkutatni? Bethanne igyekezett uralkodni magán. Az apja kétségtelenül halott. Más magyarázat nem létezik. A férfiak élénken gesztikulálva arabul beszélgetni kezdtek. Bethanne a tolmács segítségével megtudta, hogy a hatalmas és jószerével lakatlan sivatagban szinte lehetetlen megtalálni egy olyan gépet, amelynek az úti célja ismeretlen.

26 / 121

A lány mosolyt erőltetett az arcára, hogy ne vegyék észre a rosszkedvét, visszament a géphez. Felszállt rá, és azonnal lerogyott az egyik kényelmes kanapéra. Hogy tűnhetett el az apja teljesen nyomtalanul? Neki is számtalan dokumentumot kellett kitöltenie ma reggel, mielőtt megkapta volna az engedélyt a felszálláshoz. Elgondolkodva simogatni kezdte a kanapé puha, bársonyos huzatát. A lába mélyen a perzsaszőnyegbe süllyedt, és a legszívesebben levette volna a cipőjét. Elképzelte, milyen érzés lenne, ha Rashid ott ülne mellette, és miközben itallal kínálná, a kezük összeérne. S közben halkan a fülébe súgná, hogy soha nem fog mást szeretni, csak őt. Rashid al Harum váratlanul belépett az ajtón, és Bethanne kizökkent a boldog mélázásból. A férfi beszálláskor kissé behúzta a fejét, nehogy beverje, és meglepetten nézett a lányra. Bethanne azonnal felugrott, és érezte, hogy zavartan elpirul. Nem elég, hogy Rashid álmodozáson kapta, ráadásul úgy ül itt, mint akinek semmi dolga. Szörnyen kínos. – Sajnálom, csak ki akartam próbálni a kanapét – nyögte levegő után kapkodva. – Valóban olyan kényelmes, mint amilyennek látszik? – kérdezte nyugodtan a sejk, és nem kérdezett rá, hogy mit keres a gép pilótája a kabinban. – Igen. A biztonsági öveket ügyesen elrejtették. Valóban olyan érzés, mintha az ember egy nappaliban üldögélne. Remélem, te is elégedett leszel! Bethanne el akart menni a férfi mellett a pilótafülke irányába, de a sejk az útját állta. – Öhm… ha készen állsz, indulhatunk – dadogta a lány, akit szinte megbénított Rashid közelsége. A pulzusa az egekbe szökött, és a férfira nézett. Szemügyre vette markáns arcvonásait, sötét haját, érzéki száját, és elképzelte, hogy milyen érzés lenne, ha ez a száj az ajkához érne.

27 / 121

Legyen eszed! – utasította rendre saját magát. Normális körülmények között sohasem találkoztatok volna egymással. A sejket a repülőgépén és az olajjal kapcsolatos szerződések aláírásán kívül semmi sem érdekli. Rashid oldalra lépett, így a lány óvatosan el tudott menni mellette, és végre belépett a pilótafülkébe. Zihálva lezökkent az ülésre, és lehunyta a szemét. – Felőlem indulhatunk – hallotta meg hirtelen maga mellett Rashid hangját, aki a másodpilóta székében ült. – Itt akarsz utazni? – kérdezte ijedten Bethanne. – Miért ne ülhetnénk egy jó barátnőm mellett, ha egyszer megtehetem? A lány kinézett az ablakon. A földi személyzet a felszállás előtti utolsó előkészületeket végezte. Onnan lentről egyenesen be lehetett látni a pilótafülkébe. Rashid természetesen azt a látszatot akarja kelteni, hogy ők ketten közel állnak egymáshoz. – Rendben van. Utaztál már valaha a pilótafülkében? – Előfordult néhányszor. Néhány perccel később a levegőbe emelkedtek. A repülés minden egyes alkalommal határtalan boldogsággal töltötte el Bethanne-t. Úgy tervezte, hogy dél felé végigrepülnek a tengerpart fölött. Lassan beállította a gépet a kívánt irányba, és közben felvitte a normális repülési magasságra. Mivel a kisebb repülők érzékenyebben reagálnak a légrétegek váltakozására, Bethanne-nek ügyesen kellett manővereznie, mert meg akarta mutatni Rashidnak, hogy ura a helyzetnek. – Remekül csináltad – szólalt meg hirtelen a férfi. A lány egy kis időre teljesen megfeledkezett Rashid jelenlétéről. Most ismét tudatosodott benne a férfi közelsége, beszívta az arcszeszének illatát, és a teste bizseregni kezdett. – Te is szoktál repülni? – kérdezte Bethanne.

28 / 121

– Nem, a vezetést átengedem a profiknak, de gyakran ülök be melléjük. A pilótafülkéből csodálatos a kilátás, és az embernek olyan érzése van, mintha tökéletesen szabad lenne. Ezért lettél pilóta? – Azt hiszem, igen. Bethanne azt kívánta, hogy bárcsak lassabban verne a szíve. – Szokatlan foglalkozás egy nő számára. Legalábbis itt, Quishariban. – Amerikában is így van, de egyre több a jelentkező. – Mindig erre vágytál? A lány bólintott. – Gyerekkorom óta. Mindig is csodálatosnak találtam a repülést. Az apám… – Bethanne hirtelen elhallgatott. – Sajnálom, túl sokat beszélek. – Ha nem érdekelne a válasz, nem tettem volna fel a kérdést. Az apád szerettette meg veled a repülést? A lány kurtán bólintott. Az imént hallott információk mély sebet ütöttek rajta. Mindenáron tisztára akarta mosni az apja emlékét, ehhez azonban tényekre van szüksége. – Az apám nyomdokaiban járok. Ő tette igazán naggyá a céget. A halála óriási veszteség volt. Most a testvéremmel és az apám egyetlen még életben lévő bátyjával azon munkálkodunk, hogy még sikeresebbé tegyük a vállalkozásunkat. – Merész tervek. Ha jól tudom, a Bashiri Olajtársaság vezető helyet foglal el a világpiacon. – Remélem, hogy egy napon rám is úgy fognak majd emlékezni, mint az apámra. Ő olyan ember volt, aki mert nagyot álmodni, és valóra váltotta ezeket az álmokat. Tagadhatatlanul sármos férfi, gondolta Bethanne. Ami bizonyára segíti őt a céljai elérésében. – És mi a helyzet kettőnkkel? Még senki sem vonta kétségbe, hogy egy pár lennénk? – Senki sem merészelne ilyet tenni. – Értem. 29 / 121

– Erről jut eszembe, hogy az anyám meghívott minket vacsorára. Igent mondtam. – Le fogunk bukni. – Biztosan rengeteg kérdése lesz. De abban is biztos vagyok, hogy mindenre megfelelsz majd. Viszont ha megtudja, ki az apád, nem fogja elhinni, hogy barátok vagyunk. A lány haragos pillantást vetett Rashidra. – Nem ártottam nektek, és azt hiszem, hogy az apám sem. – Ennek ellenére jobban tennéd, ha nem beszélnél róla. Rashid anyja minél hamarabb megtudja az igazat, annál jobb, gondolta dühösen Bethanne. – Itt ereszkedj lejjebb, és kezdj el körözni! – utasította Rashid. A lány megpillantott odalent egy sor tengeri olajkitermelő kutat, és kissé oldalra billentette a gépet. – Ezekre voltál kíváncsi? Az egyik fúrótorony szemlátomást izzott a forróságtól, és lángok törtek fel belőle az ég felé. – Az ott kigyulladt? – kérdezte hitetlenkedve a lány. – A fenébe is! Azt reméltem, hogy nem fajul idáig a helyzet. Ha Khalid odalent van, kitekerem a nyakát. Rashid olyan indulatosan beszélt, hogy Bethanne zavartan pislogni kezdett. Ki az a Khalid? Vajon Rashid azt hiszi, hogy ő lobbantotta lángra a tornyot? A lány közölte a légi irányítással az új pozíciójukat, azután körözni kezdett a fúrótornyok fölött. A lángok a legutolsó toronyból csaptak föl. Közelről bizonyára nagyon félelmetes lehet. – Hogyan lehet eloltani? – kérdezte, miközben vigyázott, hogy ne kerüljenek túlságosan közel a felfelé szálló hőoszlophoz. – Szakemberekre kell bízni. Khalidnak például ez a szakmája. Ez azonban korántsem garantálja a biztonságát. – És ki az a Khalid? – kérdezte halkan Bethanne, és látta, hogy Rashid milyen izgatottan figyeli az alattuk zajló eseményeket. – A testvérem. 30 / 121

– Ó! Tettek még egy kört a fúrótornyok fölött, azután Rashid utasította Bethanne-t, hogy térjenek vissza a repülőtérre. – Feltétlenül el kell intéznem valamit. – Ugye tudod, hogy ezt a gépet a legmodernebb műholdas technológiával szerelték fel? – jegyezte meg a lány, és úgy érezte magát, mintha egy televíziós reklámfilmben szerepelne. – Köszönöm, erről majdnem megfeledkeztem. A sejk felállt, és elindult a gép hátsó része felé. Bethanne egy kicsit megnyugodott, miután Rashid elhagyta a pilótafülkét. Bízott benne, hogy Khalid nem felelős a történtekért, ellenkező esetben komolyan meggyűlik a baja a fivérével. Különös, hogy Rashid testvére tűzoltással foglalkozik. Bárkit megbízhatnának ezzel a munkával, hiszen elég pénzük van. Khalid miért teszi mégis kockára az életét? Bethanne nagyon szeretett volna többet is megtudni Rashidról és a rokonairól. Az apja nagyra tartotta a sejk családját, és Bethanne kénytelen volt beismerni, hogy vonzódik Rashidhoz. De hová vezet ez az egész? Hiszen csak a szerződés aláírásáig alakítja a sejk barátnőjének szerepét. Kis idő elteltével Bethanne letette a gépet a kijelölt leszállópályán, azután odagurult a hangárhoz, és leállította a motorokat. – És most? – Te visszatérsz a villába, én pedig bemegyek az irodámba – közölte Rashid, aki már az ajtóban állt. – Nagyon élveztem a repülést, köszönöm! Bethanne érezte, hogy elpirul örömében. – Boldogultál a műholdas telefonnal? – Minden kifogástalanul működött. A gép felszereltsége maradéktalanul megfelel az elvárásaimnak. Biztos vagyok benne, hogy még hosszú évekig örömöm telik benne. – A testvéred valóban a lángoló toronynál van? – Igen, és állítása szerint uralják a helyzetet. 31 / 121

– Meglehetősen ijesztő a munkája. – Ráadásul veszélyes is. Most mennem kell. Az egyik sofőröm, Teaz Suloti, a rendelkezésedre áll. Beszél angolul, és ő lesz a segítségedre, ha be akarsz menni a városba. A villát tekintsd úgy, mintha az otthonod lenne. A könyvtárban néhány angol nyelvű könyvet is találsz. – Nagyon köszönöm. – Hétkor érted megyek. – Nem gondolod, hogy többet kellene tudnom rólad, ha úgy akarunk tenni, mintha közeli barátok lennénk? – Mit szeretnél megtudni? – Ugyan már! Hiszen ha két ember érdeklődik egymás iránt, ki sem fogynak a kérdésekből. – Igazad van, ezt már elfelejtettem. – Mit? – Hogyan viselkednek egymással a szerelmesek. Bethanne meglepetten nézett a férfira. – Nem értem. – Nem is kell értened. Ez esetben valamivel korábban érkezem, és mindent elmondok, amit tudnod kell. – És mire vagy kíváncsi velem kapcsolatban? – Semmire. A legfontosabb dolgok benne vannak a vízumkérelmedben, a többit pedig majd kitalálom.

Bethanne hátradőlt az elegáns limuzin kényelmes ülésén, és azt kívánta, hogy bárcsak több időt tölthetett volna Rashiddal. Dallamos hangja és kellemes akcentusa önmagában is rendkívül vonzóvá tették. Ezenkívül a lány számos kérdésre szeretett volna választ kapni tőle. Nagyon keveset tudott a férfiról. Az édesanyja azonnal át fog látni a szitán. A lány azt remélte, hogy Rashid tudja, mit csinál. Amikor megérkeztek a villához, a sofőr kinyitotta Bethanne-nek az ajtót, és megvárta, amíg kiszáll. 32 / 121

Ebben a pillanatban a lánynak eszébe jutott, hogy feltehetne neki néhány kérdést az apjáról. – Ismerte Hank Pendravist? A férfi arckifejezése néhány másodpercig rezzenéstelen maradt, azután bólintott. – Tudja, hogy mi történt vele? – Az előző sejk pilótája volt. Nem tért vissza az egyik útjáról. Annak ellenére, hogy Teaz Suloti erős arab akcentussal beszélte az angolt, Bethanne tökéletesen megértette. – Tudja esetleg, hogy mi volt az úti célja? A sofőr megrázta a fejét. – Köszönöm. – Bethanne elindult az ajtó felé, de hirtelen visszafordult. – Meg tudja mondani, hol lakott? – A Romula nevű óvárosi negyedben. Bethanne további információkra számított, de a férfi hallgatott. Nos, legalább kiderült, hol kell kezdenie a keresést. Az lesz a legjobb, ha személyesen kérdezi ki a környék lakóit. – Szeretnék holnap elmenni oda, amennyiben a sejknek nincs rám szüksége. Megtenné, hogy elvisz? Bethanne már alig várta, hogy megcsodálhassa az óváros történelmi építményeit, igyon egy kávét az egyik kis téren, és sétáljon a piacon. Amikor a reptérről a villához hajtottak, Alkaahdar külvárosi részét érintették, ahol acélból és üvegből készült, vakítóan csillogó, modern toronyházak magasodtak. Az útikalauzokban az állt, hogy a régi városrész hagyományos mór építészeti stílusban épült, amelybe Bethanne még akkor beleszeretett, amikor Spanyolország déli részén járt. – Ahogy parancsolja – mondta Teaz, és kissé meghajolt. A lány belépett a villába, és egy hirtelen ötlettől vezetve elindult megkeresni a könyvtárat. Szerette volna elkerülni, hogy Rashid anyja felkészületlennek tartsa. Amikor belépett a hatalmas könyvespolcokkal teli helyiségbe, azonnal rájött, mekkora szerencséje van. Nem kell órákon keresztül vaskos könyveket bújnia 33 / 121

az al Harum családdal kapcsolatos információkért. Az asztalon lévő számítógép jelentősen meg fogja könnyíteni a dolgát.

Amikor az autó elindult az irodájától, Rashid kényelmesen hátradőlt az ülésen. Először felveszi Bethanne-t, azután indulhatnak vacsorázni. Kíváncsian várta, milyen kérdéseket akar feltenni neki a lány. Hirtelen eszébe jutott Marguerite, pedig már évek óta nem gondolt rá. Milyen naiv is volt akkoriban! Azonnal rá kellett volna jönnie, hogy a lány mit akar tőle. Rashid hagyta, hogy az a nő az ujja köré csavarja a szépségével és az elbűvölő modorával. Egyre csak azt hajtogatta, milyen jó nekik együtt. Marguerite számára az jelentette a legfőbb szórakozást, hogy szórta Rashid pénzét. Már nem vagyok ilyen jóhiszemű, gondolta a férfi, és felsóhajtott. A Hailé-val kötött házassága csupán azt a célt szolgálta volna, hogy a két, közös üzleti érdekeltségekkel rendelkező család szorosabb szövetséget kössön. Ám másként alakultak a dolgok, és ő továbbra is élvezheti a szabad agglegény életet. A közeljövőben biztosan nem fog megnősülni. Milyen szerencse, hogy Haile megszökött! Az anyjának bizonyára nem ez lesz a véleménye, ezért óvatosan kell szóba hozni a témát. Kis idő múlva Rashid belépett a villába, és megállt a tágas előcsarnokban. A nyitott ajtókon és ablakokon beáradó esti szellő kellemesen hűvös volt. Fatima lejött a lépcsőn, és meglepetten nézett Rashidra. – Nem hallottam, hogy megérkezett, felség – mondta. Az egyik kezével megtámaszkodott a lépcső korlátján, és az emelet felé intett. – Máris szólok a kisasszonynak. – Kérem, mondja meg Bethanne-nek, hogy a szalonban várom! A férfi megállt a terasz nyitott ajtaja előtt. Mennyivel kellemesebb itt élni, mint egy városi lakásban! Eszébe jutott, hogy 34 / 121

gyermekkorában milyen szívesen járt ide látogatóba a nagyanyjához. A villa csupán néhány percnyi távolságra volt a belvárostól, ám a tengerparti házból áradó nyugalom és derű egy cseppet sem emlékeztetett arra az acélból és üvegből készült felhőkarcolóra, ahol ő lakott. A férfi hirtelen selyem suhogására lett figyelmes, és hátrafordult. Bethanne lépett be a szalonba. A haját feltűzte, és egyszerű, rózsaszín ruhát viselt. Lélegzetelállítóan festett. Annak ellenére, hogy nem viselt ékszert, biztosra vette, hogy tetszene az anyjának. – Gyönyörű vagy – mondta Rashid. – Köszönöm. A ruha teszi. – Bethanne lassan körbefordult, és közben mosolygott. – Hamar hozzá tudnék szokni ehhez. Többnyire egyenruhát viselek, otthon pedig farmert. Rashid szívesen megnézte volna fürdőruhában. Vagy esetleg anélkül. Gyorsan elkapta a tekintetét Bethanne-ről, nehogy elárulja magát, leült az egyik karosszékbe, és egy kézmozdulattal intett a lánynak, hogy kövesse a példáját. Továbbra is kisebbfajta csodának tartotta, hogy Bethanne éppen abban a pillanatban bukkant fel, amikor Haile köddé vált. Ráadásul úgy tűnt, hogy a villában ugyanúgy otthon érzi magát, mint a pilótafülkében. – Nos, kezdődhet a kihallgatás – vágott bele a dolgok közepébe Rashid. Bethanne vállat vont. – Végeztem egy kis kutatást az interneten, és sok mindent megtudtam rólad meg a testvéredről. Az emberek csupa jót írnak rólatok. Utasításra tették? – Nem. Nincsenek botrányaink, szeretjük a munkánkat, és mindent megteszünk a hazánkért. – Khalidról kevesebbet írnak, mint rólad. Ha jól értettem, nincs komoly kapcsolatod. Gondolom, ezért született meg az egyezség Miss Hailéval. 35 / 121

Rashid igyekezett megőrizni a nyugalmát. Szerencsére azokat a régi bejegyzéseket már letörölték, amelyek a Marguerite-tel való botrányos szakításáról szóltak. Ezt is az apjának köszönhette. – Jelen pillanatban többet tudok rólad, mint reggel, és remélem, ez elég, hogy az édesanyád előtt ne lepleződjünk le. A magánéletedet viszont továbbra sem ismerem. Hasznos lenne, ha megosztanád velem, mi a kedvenc ételed, volt-e kutyád gyermekkorodban, és még néhány, ehhez hasonló apróságot. A férfi lassan megnyugodott. Ezek szerint Bethanne nem az intim részletekre kíváncsi, és csak a hétköznapi dolgok érdeklik. – Imádom a kandírozott datolyát. Khaliddal gyermekkorunkban volt egy fantasztikus kutyánk. A mai napig hiányzik, de sajnos túlságosan rendszertelenül élek ahhoz, hogy háziállatom legyen. A lány egymás után tette fel a kérdéseket, Rashid pedig sorolta a válaszokat. Elárulta, melyik a kedvenc könyve, a kedvenc filmje, mi a kedvenc időtöltése, milyen tanuló volt az iskolában, miért szereti a munkáját, és hogy mi az, amin változtatni szeretne. Bethanne ezután azt tudakolta, hogy közeli kapcsolatban van-e a családjával, vannak-e olyan barátai, akikről esetleg tudnia kellene, és hogy ki a példaképe. Rashid nagyon élvezte, hogy teljesen fesztelenül mesélhet magáról. Még sohasem volt része hasonló élményben. Az is meglepte, hogy Bethanne egyetlen kérdést sem tett fel az anyagi helyzetére vonatkozóan. Végül úgy tűnt, hogy sikerült kielégítenie a lány kíváncsiságát. – Rendben. Azt hiszem, ezzel már elboldogulok valahogy – mondta Bethanne, és fel akart állni. – Várj egy kicsit! Most én következem. – Ha jól értettem, azt mondtad, hogy minden szükséges adatot megszereztél a Starcrafttól. – De nem tudok rólad semmi személyeset. – A kedvenc színem a kék. Imádom a keserű csokoládét, és a repülés a szenvedélyem. Egyedül élek, ami a te szempontodból szerencse, mert különben azonnal nemet mondtam volna erre az 36 / 121

ostoba színjátékra. Az anyámmal és a mostohaapámmal nem állunk túlságosan közel egymáshoz. Szeretek világot látni. És ki tudok lőni egy másik repülőgépet. Bethanne gyors egymásutánban sorolta a tudnivalókat. Gyönyörű volt, és a férfit annyira lenyűgözte állandóan változó arckifejezése és a temperamentuma, hogy képtelen volt levenni róla a tekintetét. Vajon az anyja tetszését is elnyeri majd? Biztosan semmi kifogása sem lenne Bethanne ellen, legalábbis amíg el nem árulja neki az apja nevét. – Remélem, hogy ez utóbbira nem fog sor kerülni, legalábbis addig, amíg Quishariban vagy! A lány hangosan felnevetett. – Én is. Viszont ez is a kiképzésem része volt, és bizonyos szempontból önbizalmat ad. Ha kellemetlen helyzetbe kerülök, mindig eszembe jut, hogy szükség esetén képes lennék rá. – Elég különös módja az önbizalom fejlesztésének. – Hasznát fogom venni, amikor bemutatnak az édesanyádnak. Rashid elnevette magát. Ez az amerikai nő újra és újra meglepetéseket okoz. Alig várta, hogy zavartalanul eltölthessen vele néhány napot, mindenféle elvárás vagy hátsó szándék nélkül. Felállt. – Gyere! Indulnunk kell, különben elkésünk. Az anyám gyűlöli a pontatlanságot. – Mesélj róla is egy kicsit! Szeretnék kialakítani róla egy képet, mielőtt beszélek vele. Nagyon csalódott lesz, ha megtudja az igazat? – Hiszen nem kell megtudnia. Bethanne meglepetten nézett a férfira. – Az igazság mindig kiderül. Neked pedig úgy kell tálalnod, hogy ne bántsd meg vele az édesanyádat. – Sohasem okoznék neki fájdalmat. Rövidesen mindketten a limuzinban ültek, és a város felé tartottak. – Hol lakik az édesanyád? – kérdezte Bethanne.

37 / 121

– Egy tetőteraszos lakásban, amely az óvárosra néz. Így nem kell messzire mennie, ha találkozni akar a barátaival. Az apám halála óta ez nagyon fontos szempont.

– Csodálatos ez a leves! – áradozott Bethanne. – Őszintén szólva minden nagyon ízlett. Édesszájú vagyok, és a kandírozott diónak fantasztikus az íze. Veszek majd belőle egy jó adagot, mielőtt hazautazom. – És az mikor lesz? – érdeklődött Shahara al Harum. Bethanne elmosolyodott, és Rashidra nézett. – Remélem, hogy egy darabig még maradok. Annak ellenére, hogy Bethanne igyekezett elbűvölően viselkedni, az volt az érzése, hogy Rashid anyja egy cseppet sem kedveli őt. Shahara szemlátomást képtelen volt megbarátkozni a magas, vékony szőke lánnyal. Valószínűleg egy arab nőt képzelt a fia mellé. Bethanne foglalkozását illetően kifejtette, hogy túlságosan veszélyes, és egyáltalán nem nőknek való. A lány ezek után nem említette meg neki, hogy le tud szedni az égről egy másik gépet, mert úgy vélte, ezzel tovább rontaná a helyzetét. Szerencsére mire elértek a főfogáshoz, kissé felengedett a hangulat. – Maga hová valósi, Bethanne? – érdeklődött Shahara. – Texasban élek, egy Galverston nevű városban. Ott nőttem fel. – Az apja mivel foglalkozik? – Régiségkereskedő. Úgy tűnt, hogy Rashid élvezi a vacsorát. – Meséld el, hogy miért szerettél bele a repülésbe! – fordult oda Bethanne-hez. A lány témát váltott, és hosszasan magyarázni kezdett. Rashid örömmel hallgatta a színes beszámolót, miközben lopva az anyjára nézett. Shahara udvarias arckifejezése elárulta, hogy egyáltalán nincs lenyűgözve. Rashid hirtelen megszánta. Az anyja 38 / 121

már alig várta Haile érkezését, akivel az egyik marokkói útja során ismerkedett meg. Rashid csak fényképeket látott a fiatal lányról. Haile kétségtelenül gyönyörű volt, de bizonyára nem olyan összetett személyiség, mint Bethanne. Abban is kételkedett, hogy képes lenne ilyen fesztelenül viselkedni az anyja jelenlétében. Rashid lenyűgözőnek találta Bethanne stílusát. Úgy tűnt, hogy a lány minden helyzetben feltalálja magát. Nála elbűvölőbb partnert keresve sem találhatott volna ehhez a vacsorához. Hirtelen arra gondolt, vajon milyen lehet házasságban élni Bethanne-nel. Annyi bizonyos, hogy egy percig sem unatkozna mellette. Mégis ki kíváncsi az én élettörténetemre? – gondolta Bethanne, habár Rashid néha közbeszúrt egy-egy kérdést, szemlátomást érdekesnek találta a légierőnél szerzett tapasztalatait. Az anyja viszont döbbenten hallgatott. Bethanne körülnézett a város tetején lévő, elegánsan berendezett tetőlakásban. A hatalmas teraszon, amely az egész lakást körbevette, számtalan virágcserép sorakozott, amelyekben különleges virágok nyíltak, és a nyitott teraszajtón keresztül beáramló esti fuvallat magával hozta bódító illatukat. – Gyönyörű az otthona – fordult Bethanne barátságosan a vendéglátójához. Shahara al Harum büszkén bólintott. – A férjemnek rendeztem be. Szerette, ha szép dolgok veszik körül, amikor elvonult a világtól. – A fiára nézett. – A közös érdeklődés a boldog házasság alapja. – Kétségtelen, hogy a közös érdeklődés nagyon fontos – jegyezte meg Rashid. – Viszont egy házasság akkor lesz sikeres, ha a felek mindig képesek valami újat felfedezni egymásban. Az anyja vetett egy rideg pillantást Bethanne-re, és csak azután biccentett Rashid felé. – Ebben valószínűleg igazad van. 39 / 121

Ezután alig beszélgettek, és hamarosan a vendégek elbúcsúztak. A hazafelé vezető úton mindketten hallgattak. Bethanne gyanította, Rashid már megbánta, hogy bemutatta az anyjának. Talán még ma este hazaküldi. A lányt nagyon elszomorította az elválás gondolata. Amikor megérkeztek a villához, meglepetten tapasztalta, hogy Rashid egészen másra gondolt. – Még korán van. Ha nem vagy túlságosan fáradt, kiülhetnénk egy kicsit a teraszra. – Nagyon szívesen. Felhagyunk végre ezzel a színjátékkal? Azt hiszem, egyértelműen kiderült, hogy az anyád ki nem állhat. – Nincs beleszólása az életembe. Azért dühös, mert nem Hailét vittem magammal, ez minden. – Ennél jóval többről van szó. Nemcsak azért utál, mert nem vagyok Haile, hanem azért is, aki vagyok – válaszolta Bethanne. Sohasem törekedett arra, hogy megfeleljen másoknak, mégis zavarta, hogy Rashid anyja ilyen elutasítóan bánt vele. – Ennek semmi jelentősége. Természetesen nincs, hiszen az egész csak színjáték. Amint aláírják a szerződést, Bethanne felszáll az első texasi gépre, és az élete visszatér a megszokott kerékvágásba. – Az édesanyád lakása valóban csodaszép – szólalt meg semleges téma után kutatva a lány. – Ott nőttél fel? – Igen, de nem csak ott. Rashid végignézett a kerten, s a tenger morajlását hallgatta, amely egészen más volt, mint a város zaja. – Ez a ház sokkal szebb, mint az én otthonom. A város központjában van a lakásom, az anyám közelében. Szeretek ott lakni, de csaknem teljesen megfeledkeztem róla, hogy milyen szép itt. – Nagyon hálás vagyok azért, hogy a rendelkezésemre bocsátottad ezt a házat. Sokkal kényelmesebb, mint egy szálloda.

40 / 121

– A nagyanyám szívesen látott volna téged. Szerette a vendégeket. Minden évben több hónapot töltött a villában, de máshol is voltak házai. Hát persze, gondolta Bethanne. Ennek a családnak biztosan több tucatnyi hasonló ingatlana van. Hirtelen megmagyarázhatatlan vágy fogta el saját, kicsiny lakása után, amelynek minden egyes berendezési tárgya a szívéhez nőtt. Bethanne nem sokkal később lefekvéshez készülődött, és miközben kibújt a ruháiból, újra felidézte magában az este történéseit. Valójában nem bánta, hogy Rashid anyja nem szíveli, hiszen a fiával való kapcsolata úgysem lesz tartós, és így legalább nem lesz csalódott, ha megtudja az igazat. A teraszon folytatott beszélgetésük után Bethanne némi elképzelést nyert arról, milyen lehet a sejk feleségének lenni. A búcsúcsók nagyon hiányzott. Halkan felsóhajtott. Vajon csalódott lenne, ha úgy repülne haza, hogy Rashid meg sem csókolta? Igen. Ennek ellenére nem merte megtenni az első lépést. Mielőtt lekapcsolta volna a villanyt, kinyitotta az erkélyajtót, és beengedte a szobába a friss, tengeri levegőt. A függönyöket finoman lebegtette az esti fuvallat, a kertből pedig bódító illat áradt. Bethanne végül bebújt a puha takaró alá, és lehunyta a szemét.

41 / 121

3. FEJEZET Másnap reggel Bethanne arra ébredt, hogy Minnah egy alaposan megrakott reggeliző tálcával belép a szobájába. Meleg croissant-t hozott, amely szinte szétolvadt az ember szájában, és egy csésze forró csokoládét tejszínhabbal. Miközben Bethanne élvezettel elfogyasztotta a reggelijét, azon töprengett, hogy megmártózhatna a tengerben, de aztán inkább úgy döntött, hogy hozzáfog az apja felkutatásához. Szerette volna mielőbb bebizonyítani Rashidnak, hogy tévedett vele kapcsolatban. – Elnézést, ezt majdnem elfelejtettem – mondta Minnah, miután elhúzta a függönyöket, és a szobát elárasztotta a napfény. – Őfelsége egy levelet küldött magának. Azzal átadott Bethanne-nek egy elefántcsontszínű borítékot, amelyre Rashid lendületes kézírással írta fel a nevét. A lány szíve a torkában dobogott, miközben lassan felbontotta a levelet, tegnap este alig tudott elaludni, és egész éjjel Rashidról álmodott. A mai napra a rendelkezésedre bocsátok egy autót A sofőr készséggel megmutatja neked a látnivalókat. Beszél angolul, és szívesen tolmácsol neked, ha vásárolni vagy kávézni szeretnél valahol. Vajon csalódottságot vagy örömöt kellene éreznie a kurta üzenet miatt? Mégis, mire számított? Talán egy szerelmes levélre, vagy arra, hogy Rashid felajánlja, töltsék együtt a napot? Bethanne gyorsan befejezte a reggelit, lezuhanyozott, aztán felvett egy bézs színű szoknyát és egy világossárga pamut blúzt. Elhatározta, hogy élni fog a lehetőséggel, amelyet Rashid biztosított. Talán közben az apjáról is kideríthet valamit. Úgy tervezte, ha marad ideje, megcsodálja a Perzsa-öblöt, és pihen egyet a parton, amíg Rashid vissza nem tér a munkából.

42 / 121

Kis idő múlva kilépett a villából, és örömmel állapította meg, hogy az a sofőr várja, akit korábban már kifaggatott az apjáról. A lány köszönt neki, azután megkérte, hogy vigye el az óvárosnak abba a részébe, ahol az apja lakott. Miután megérkeztek az úti céljukhoz, a sofőr leparkolt. – Sajnos autóval nem hajthatok be. Menjen tovább ebbe az irányba még kétutcányit! – A férfi átadott Bethanne-nek egy darab papírt, amelyen arab szöveg állt. – Felírtam a nevet és a címet. Mutassa meg a környékbelieknek, talán emlékszik még rá valaki. Errefelé sokan beszélnek angolul. Ha nem boldogul, szóljon nyugodtan, szívesen tolmácsolok. Itt leszek az autóban. – Köszönöm. – Ne számítson barátságos fogadtatásra! – Miért? – Az előző sejk nagy népszerűségnek örvendett. Az emberek nem felejtették el, hogy valaki ellopta a repülőgépét. Bethanne rádöbbent, hogy nehéz lesz helyreállítani az apja jó hírét. Feltétlenül ki kell derítenie, hogy mi történt valójában. Amint kiszállt az autóból, egy teljesen ismeretlen világba csöppent. A keskeny sikátorokat magas, homokkőből készült házak szegélyezték. Minden kapu, ajtó és ablak a keskeny járdára nyílt, de többnyire zsalugáter fedte őket a hőség miatt. A lány boldog izgalommal vetette bele magát a kalandba. Az első saroknál megállt, és benézett a keresztutcába. A hőségtől izzó terrakotta színű falak és az arab feliratokkal díszített, boltíves kapuk pontosan úgy néztek ki, mint ott, ahol éppen állt. Vajon hogyan tájékozódnak az emberek? – töprengett. Ő képtelen megkülönböztetni az utcákat egymástól. Kis idő múlva kijutott egy kis piactérre, ahol az árusok standjait színes ernyők védték a napsütéstől. Többnyire zöldséget, gyümölcsöt és virágot kínáltak. A standok között nők és gyerekek tülekedtek, s a levegőt megtöltötte a piaci lárma.

43 / 121

Bethanne körbenézett, és az utca túlsó oldalán észrevett két kávézót, amelyben arab és európai viseletbe öltözött férfiak üldögéltek. Az egyik sarkon két feketébe öltözött nő beszélgetett egymással, a kezükben mindketten tömött bevásárlószatyrot szorongattak. A standoknál hangosan folyt az alkudozás, és mindenfelé játszadozó gyermekek szaladgáltak. Bethanne lenyűgözve figyelte a zsibvásárt, és közben észrevette, hogy ő is magára vonta a körülötte állók figyelmét. Odament az egyik helybelihez, és megmutatta neki a papíron szereplő címet. Az idegen mondott valamit arabul, azután az egyik közeli épületre mutatott. Bethanne megköszönte a segítséget, azután odasietett a házhoz, és bekopogott az ajtón. Sajnos nem kapott választ. Ezek után kikérdezte az árusokat, de egyikük sem ismerte Hank Pendravist. Végül az egyik kávézóban szerencsével járt. Az egyik pincér beszélt egy kicsit angolul, és Bethanne megtudta, hogy az apja gyakran vendégeskedett ezen a helyen. Sűrűn találkozott itt az egyik barátjával, aki azóta is idejár. Bethanne megkérte a pincért, hogy adjon át egy üzenetet annak a férfinak, azután felírta egy darab papírra, hogy Hank Pendravisról szeretne információt, és három nap múlva visszajön a kávézóba. Bethanne megkönnyebbülten sétált vissza az autóhoz, mert úgy érezte, hogy valamivel közelebb került a céljához. Megkérte a sofőrt, hogy vigye el a bevásárló negyedbe, és hamarosan gondtalanul bolyongott az üzletek között. Amikor Bethanne kora délután visszatért a villába, Fatima rosszalló pillantással fogadta az előcsarnokban. Mielőtt bármit is mondhatott volna, megpillantotta Rashidot, aki éppen akkor lépett ki a könyvtárszobából. – A vásárlás a nők legkedvesebb szórakozása – szólt a férfi, és a Bethanne kezében lévő táskákra nézett.

44 / 121

– Igen, vettem néhány nagyon szép, leértékelt ruhát, amit szívesen hazavinnék magammal – válaszolta a lány egy ragyogó mosoly kíséretében, mert érezte, hogy a személyzet kíváncsian figyeli. Ezután széthúzta az egyik táska száját, hogy a sejk belenézhessen. Rashid elmosolyodott, és megvizsgálta a tartalmát. – Van kedved csatlakozni hozzám a szalonban? – Hát persze! A sejk váltott néhány szót Fatimával, aki elvette Bethanne-től a táskákat, és felvitte őket az emeletre. – Valami baj van? – kérdezte a lány, miután becsukódott mögöttük a szalon ajtaja. – Éppen ellenkezőleg. Van egy kis szabadidőm, és gondoltam, megkérdezem, van-e kedved enni valamit. Azután kirándulhatnánk valahová. Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy szeretnéd megismerni az országomat. Mit láttál ma délelőtt? – Először megnéztem az óvárost és a piacot, azután Teaz elvitt az egyik modern bevásárlónegyedbe. – Szeretném alaposabban is megmutatni neked a város egykori központját es a környéket. Persze csak ha érdekel. – Természetesen. Lehet, hogy soha többé nem jutok el Quishariba. Ha nem találom meg az apámat, és nem sikerül bebizonyítanom az ártatlanságát, akkor biztosan nem jöhetek ide többé, gondolta a lány. Elnézést kért, és felszaladt a lépcsőn, hogy egy kicsit rendbe hozza magát. Álmában sem gondolta volna, hogy Rashid időt fog szakítani rá. Rashid odament a nyitott teraszajtóhoz, és kinézett a kertre. Bethanne teljesen elbűvölte. Szokatlan munkája ellenére a lánynak sikerült megőriznie a nőiességét. Öröm ránézni. Fesztelen viselkedéséből arra lehetett volna következtetni, hogy csapongó és felületes, Rashid azonban alaposan áttanulmányozta az önéletrajzát, s semmi kivetnivalót sem talált benne. Üdítő lénye kifejezetten jót tesz 45 / 121

egy magamfajta cinikusnak, gondolta. Vajon ez a viselkedés minden amerikaira jellemző, vagy Bethanne-nek ilyen a személyisége? Bethanne különös gondot fordított a megjelenésére. Addig fésülte a haját, amíg fényesen nem ragyogott, azután összefogta a tarkójánál, és megigazította a sminkjét. Pontosan tudta, hogy nem versenyezhet egy olyan nővel, mint Haile. A hatalmas szemű, barna szépséghez képest jelentéktelennek érezte magát. Végül elhagyta a szobáját, és lesietett a földszintre. – Pontos vagy, mint mindig – jegyezte meg a sejk, aki a lépcső aljában várt rá. Amikor Bethanne megpillantotta, meg kellett kapaszkodnia a korlátban. A sejk sötét öltönyt, fehér inget és acélkék nyakkendőt viselt, s lélegzetelállítóan festett. Fekete haja ragyogott, és barna szeme fogva tartotta Bethanne tekintetét. Vajon Hamupipőke is így érezte magát, mielőtt elindult a bálba? Remélhetőleg sohasem jön el az éjfél. – Csinos vagy – mondta a férfi. – Köszönöm. Elhajtottak egy étteremhez, amely közvetlenül a Perzsa-öböl partján helyezkedett el. Odabent egy olyan asztalhoz vezették őket, amely a mennyezetig érő, kissé elsötétített ablaknál állt, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Bethanne-nek az volt az érzése, mintha a parton ülnének. – Fantasztikus! – lelkendezett. – Ráadásul a konyhájuk is kiváló – mondta Rashid. Miután a főpincér átadott nekik egy-egy étlapot, Bethanne vetett rá egy pillantást, azután Rashidhoz fordult. – Kérlek, rendelj nekem is valamit! Sajnos nem értek arabul. – Szereted a halat? – Igen.

46 / 121

– Ez esetben mindkettőnknek azt rendelek. Majd meglátod, milyen pompásak az itteni halak! Rashid elsorolta a pincérnek a kívánságait, aki buzgón bólogatott, majd elsietett. – Hogy áll a szerződés? – hajolt közelebb Bethanne a sejkhez, és lehalkította a hangját. – Hamarosan aláírjuk, feltéve, ha bizonyos erők nem tesznek ellene. – Haile apjára célzol? – Nem, ő támogatja a közös projektet. A saját táborunkban vannak olyanok, akik ellenzik a szerződést, és elképzelhető, hogy megpróbálják megakadályozni az aláírását. – Mi a helyzet az édesanyáddal? Rashid rátette a kezét a lány kezére. – Őt nem érdekli a politika, sem pedig az üzlet. Kizárólag azzal törődik, hogy a fiai végre megnősüljenek. A magánéletünkhöz senkinek semmi köze, és csak az a fontos, hogy ne kerüljön kenyértörésre a dolog al Benqurával. Erről pedig én gondoskodom. Az étterem többi vendége nyilván azt hitte, hogy egy szerelmespárt lát. A férfi kezének érintésétől Bethanne gyomra elszorult. Quishariban nem volt szokás nyilvánosan kimutatni az érzelmeket, Rashid azonban nem törődött ezzel. Amikor kihozták az első fogást, a lány örült, hogy átmenetileg az ételre és a kilátásra koncentrálhat. – Nagyon finom – mondta az első falat után. Evés közben alig váltottak néhány szót. Bethanne néha lopva a sejkre pillantott, de a férfi többnyire a tengert bámulta. Végül kihozták a desszertet: kandírozott diót. A lány boldogan elmosolyodott. – Nem is tudtam, hogy az éttermekben is hozzá lehet jutni – mondta, és gyorsan bekapott egyet. – A kedvedért rendeltem.

47 / 121

– Igazán? Nagyon köszönöm. – Gyorsan kivett még egy szemet, azután megkérdezte Rashidot: – Hogy van a testvéred? Sikerült eloltania a tüzet? – Igen. Khalid egy cég főnöke, és kimondottan ilyen tüzekre specializálódtak. Tanácsadóként is fel szokták kérni őket különböző olajfúró cégek a világ minden tájáról. – A családi vállalkozásban is részt vesz? – Igen, de csak csendestársként. A saját szavaival élve nem való aktakukacnak. Bethanne egy darabig a férfit nézte. – Biztosan te sem érzed jól magad az irodában. Olyan embernek látszol, aki szívesen küzd a legelső sorban. Rashid alig észrevehetően elmosolyodott. – Találó megfogalmazás. Élvezem, hogy az apám szellemiségében irányíthatom a vállalatot. – Miben halt meg az apád? – Szívelégtelenségben, hatvanhárom éves korában. Fiatal volt még a halálhoz – válaszolta szűkszavúan a sejk. – Remélem, nem valami örökletes betegségről van szó – mondta a lány, és közben azon tűnődött, vajon mi okozhatta a sejk szívinfarktusát. Valóban csak a véletlen műve lenne, hogy Rashid apja nem sokkal a repülőgép eltűnése után halt meg? Bethanne bízott benne, hogy igen. Már az is elég baj, hogy mindenki tolvajnak hiszi az apját. Remélhetőleg a sejk halálát senki sem akarja a nyakába varrni. – Nem. Az apámnak gyerekkorában reumás láza volt, ami legyengítette a szívét. A család többi tagja tökéletesen egészséges – mosolygott a sejk. Bethanne majd elolvadt a mosolyától. Elkapta a pillantását, nehogy Rashid kitalálja, milyen hatással van rá. Korábban is találkozott jóképű férfiakkal, de egyiküknek sem volt akkora hatással rá, mint Rashid. Nem szabad elfelejtenem, hogy ez az egész csupán játék, gondolta. 48 / 121

– Indulhatunk? A diót magunkkal vihetjük. Úgy terveztem, hogy autózunk egyet a part mentén. Útközben néhány érdekes történelmi romot is megcsodálhatsz. Beszálltak a limuzinba, és Bethanne megállapította, hogy hamar hozzá tudna szokni ehhez az élethez. És ha továbbra is ennyi édességet eszik, akkorára dagad majd, mint a kenyértészta. Gyorsan megevett még két diót, és elhatározta, hogy befejezi a nassolást. Legalábbis egyelőre. Rashid minden útjukba kerülő nevezetességről mondott néhány szót. Tőlük jobbra a Perzsa-öböl vize csillogott, balról pedig gyönyörű épületek díszítették a tengerparti autóutat. Lassan maguk mögött hagyták a várost, és a táj egyre inkább elsivatagosodott. Kis idő múlva csak az óceánt és a homokot lehetett látni mindenfelé. – Az lesz a legjobb, ha gyalog nézünk körül a romoknál – mondta Rashid, amikor a sofőr lefékezett. Kiszálltak a kocsiból. – Régen egy aprócska kikötőváros állt ezen a helyen. A hullámtörők egy része is épségben megmaradt a vízben. A becslések szerint nagyjából kétezer éves lehet. – Amerikát alig ötszáz éve hódították meg az európaiak, ezért is találom olyan lenyűgözőnek itt mindent. Naplementéig majdnem eljutottak Quishari határáig, és Bethanne a kirándulás minden egyes percét élvezte. Rashid lelkesedése rá is átragadt, és érezte, hogy a férfi szívesen osztja meg vele a gondolatait. Amikor visszaértek a villához, a férfi is kiszállt az autóból, és egészen a bejáratig kísérte Bethanne-t. Az egyik szolgáló ajtót nyitott nekik, és váltott néhány szót a sejkkel. – Látogatónk érkezett – magyarázta Rashid angolul. – Khalid odabent vár. – Értem. Felmenjek az emeletre? – Ne. Szeretném, ha megismernétek egymást. 49 / 121

Bementek a szalonba. Egy férfi éppen újságot olvasott az egyik fotelben, és amikor beléptek, felállt. Amikor Bethanne megpillantotta, zavarában pislogni kezdett. A férfi pontosan úgy nézett ki, mint Rashid. Ezek szerint ikertestvérek! Amikor Khalid odafordult Bethanne-hez, a lány észrevette a sebhelyet az arcán, és hirtelen elakadt a lélegzete. Biztosan valamelyik tűzesetnél szerezte. – Bethanne, ő itt Khalid! – Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Rashid nem említette, hogy ikertestvérek. Khalid bólintott, de nem mozdult, bizalmatlanul méregette Bethanne-t. – Nekem viszont mesélt a tervükről. Ha jól tudom, mindenkit az orránál fogva akarnak vezetni. Szerintem nem jó ötlet. A lány kissé összerezzent a barátságtalan szavak hallatán, és Rashidra nézett. – Valóban így gondolod? – kérdezte közönyösen a férfi. – Szerintem elég jó ahhoz, hogy a szerződés aláírásáig fenntartsuk a látszatot. Miért jöttél? – Meg akartam ismerni Bethanne-t – jelentette ki Khalid. A lány odament az egyik karosszékhez, és leült. – Nos, ez megtörtént. Van még kérdése? – Akadt már dolga néhány harcias utassal, ezért Khalid viselkedése nem hozta ki a sodrából. – Gondold meg, mit mondasz! – figyelmeztette Rashid a fivérét. – Mi haszna magának ebből az egészből? – Khalid ügyet sem vetett a testvérére, szigorúan nézett a lányra. – Remélem, hogy aláírják a repülőgép adásvételi szerződését, és szeretnék eltölteni néhány napot ebben az országban – válaszolta habozás nélkül Bethanne. Rashid megrökönyödve figyelte a kihallgatást. Khalid nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy Bethanne-t a pénz érdekli.

50 / 121

– Sikerült eloltania a tüzet? – kérdezte a lány, kihasználva, hogy Khalid éppen levegőt vett. A férfi bólintott. – Honnan tud a tűzről? – Rashiddal jó barátok vagyunk, és mindent elmesélünk egymásnak válaszolta negédes hangon Bethanne. Rashid hangosan felnevetett. – Ismerd be, hogy vesztettél, Khalid! Minden a terv szerint halad. Nincs miért aggódnod. Khalid azonban továbbra is Bethanne-t méregette. A lány állta a tekintetét. – Ma este itt vacsorázunk. Csatlakozol hozzánk? – kérdezte Rashid a fivérét.

51 / 121

4. FEJEZET Másnap reggel Bethanne pontosan nyolc órakor lement a lépcsőn. A haját lófarokba kötötte, és ismét egyenruhát viselt. Már alig várta, hogy átrepülhessen Quishari fölött. Rashid előző este megkérte, hogy avassa be a pilótáját az új gép rejtelmeibe, és Bethanne örömmel vállalta a feladatot. Biztos volt benne, hogy Rashid embere is el lesz ragadtatva a sugárhajtású repülőtől. Bethanne nagyra értékelte a sejk társaságát. Hamarosan hazautazik, és semmije sem marad, csak az emlékei. Éppen ezért igyekezett minden együtt töltött pillanatot kiélvezni. Fatima az előcsarnokban várta, és mondott neki valamit arabul. Bethanne barátságosan bólintott, habár egy szót sem értett. Úgy tűnik, ma gardedámra is szükségem lesz, gondolta, miközben elindult a ház előtt parkoló limuzin felé, Fatima szorosan követte. Kis idő múlva kiértek a reptérre, és a sofőr lefékezett a gép mellett, amely vakítóan ragyogott a napsütésben. Amikor kiszálltak, csatlakozott hozzájuk egy tolmács. – Őfelsége és Alexes már a fedélzeten vannak – mondta, és kissé meghajolt. Bethanne szíve majdnem kiugrott a helyéből. Boldog volt, hogy ismét találkozhat a sejkkel, de emiatt nem hanyagolhatja el a kötelességét. Gyorsan megkerülte a gépet, és ellenőrizte, hogy készen áll-e az indulásra. Azután intett Fatimának, és együtt felmentek a fedélzetre. Az erős napsütés után beletelt egy kis időbe, mire Bethanne szeme hozzászokott a benti félhomályhoz. Rashid a kabin végében állt egy idősebb férfi társaságában, és éppen a kommunikációs rendszerről magyarázott. Amikor megpillantotta Bethanne-t, bemutatta neki a másik pilótát.

52 / 121

– Ha készen állsz, indulhatunk. Alexes melletted fog ülni a pilótafülkében, és amint megmutattál neki mindent, átveszi az irányítást. – Hamar bele fog tanulni – szólt Bethanne a pilótához. – Annak ellenére, hogy a gépet a legmodernebb technológiával szerelték fel, nagyon könnyű irányítani. Rashid átadott a lánynak egy térképet. – Úgy terveztem, hogy először elrepülünk a romok fölött, ahol tegnap jártunk, azután elindulunk a nyugaton fekvő oázisok felé, amelyekről már meséltem neked. – Jól hangzik. Értesítetted az irányítótornyot? – Alexes mindent elintézett. – Ez esetben indulhatunk. Miközben Bethanne előkészítette a startot, minden egyes mozdulatát magyarázta Alexesnek. A férfi tökéletesen beszélt angolul, és hamar elsajátította az új ismereteket. Amikor elérték a repülési magasságot, Bethanne nagy ívben elkanyarodott, és elindult északi irányba. Alattuk ott ragyogott az óceán. A part szabálytalan vonalban futott, és a növényzet zöldje erősen elütött a fehér homoktól és a kék víztől. Miközben Bethanne a másodpilótával beszélgetett, az alattuk futó tájat figyelte, és ismét azon kezdett töprengeni, vajon merre indult utolsó útján az apja. Kis idő elteltével Rashid bedugta a fejét a pilótafülkébe. – Hogy haladtok? Átveheti Alexes? Bethanne bólintott. – Nagyon jól kormányozható a gép – jegyezte meg elismerően a másodpilóta. – Csatlakozz hozzám a kabinban, ha úgy érzed, hogy Alexes egyedül is elboldogul! Amikor a lány arra gondolt, hogy hamarosan Rashid mellett fog ülni, gyorsabban vert a szíve. Amint meggyőződött róla, hogy a

53 / 121

másodpilótája tökéletesen uralja a gépet, egyedül hagyta a pilótafülkében. Amikor a sejk megpillantotta Bethanne-t, felnézett a kezében tartott papírokból, és megvárta, amíg a lány leül mellé. – Hogy boldogul Alexes? – Nagyon jól. Azt mondta, hogy ez a gép hasonlít ahhoz, amelyen korábban másodpilótaként dolgozott. Mi történt azzal a repülővel? – Azzal tűnt el az apád. – Rashid letette maga mellé az iratokat. – Szinte lehetetlenség eltüntetni egy repülőgépet. Ebben a pillanatban a gép enyhén megrázkódott, és hirtelen veszíteni kezdett a magasságából. Bethanne a másodperc törtrésze alatt reagált. Felugrott, és berohant a pilótafülkébe. Alexes ájultan, a pilótaülésből kifordulva a kezelőpultra bukott, a gép pedig nagy sebességgel zuhant lefelé. Miközben a lány bemászott a másik pilótaülésbe, Rashid megpróbálta felültetni az eszméletlen Alexest, azután szólt Fatimának, hogy segítsen. Közös erővel kivitték a férfit a pilótafülkéből, és lefektették a kanapéra. Időközben Bethanne-nek sikerült visszaszerezni az uralmat a gép fölött, és újra beállította a megfelelő magasságot. – Hogy van Alexes? – kiáltott hátra a kabinba. – Még mindig eszméletlen – válaszolta Rashid, miközben kigombolta a férfi ingét. – Az oxigénpalack az elsősegélydoboz mellett van, a konyhában. Bethanne felvette a kapcsolatot a repülésirányítással, értesítette őket a másodpilóta rosszullétéről, és azt az utasítást kapta, hogy Quraim Wadi Samilban kell leszállnia, amely néhány mérfölddel délebbre feküdt az eredeti útvonaluktól. A lány hátrapillantott a válla fölött, és látta, hogy Fatima az oxigénpalackot tartja, Rashid pedig Alexes fölé hajol. Megborzongott, és őszintén remélte, hogy a pilótának nincs komolyabb baja. Kis idő elteltével Alexes szemhéja megrándult, azután mondott néhány szót arabul. Bethanne egy szót sem értett, és ámultan figyelte 54 / 121

Rashidot, aki higgadt mozdulatokkal kényelmes helyzetbe fektette a sápadt férfit. – Lehet, hogy szívrohama volt – kiáltotta a sejk. – Azonnal vissza kell fordulnunk. – Azt az utasítást kaptam, hogy Quraim Wadi Samilban szálljak le. Közelebb van, és már odarendeltek egy mentőautót is – válaszolta Bethanne, azután ismét hátrapillantott. – Hogy van? – Nehezen lélegzik, és falfehér. Mikor érünk oda? A lány ismét kapcsolatba lépett a toronnyal, és azonnal megkapta a leszállási engedélyt. Tíz perc múlva megpillantott egy aprócska repülőteret. Kisvártatva földet értek, és a mentőautó bevitte Alexest a kórházba. – Remek munkát végeztél – dicsérte meg Rashid a lányt. – Ez is része volt a kiképzésemnek. Mit mondtak a mentősök? Rendbe fog jönni? – Egyelőre nem tudták. Bemegyünk a klinikára, s megvárjuk a vizsgálatok eredményét. Ebben a pillanatban felbukkant egy taxi, és nemsokára már a kórház felé tartott velük. Amikor megérkeztek a klinikára, kiderült, hogy Alexest már kiengedték a sürgősségi osztályról, és jelen pillanatban egy egyágyas szobában fekszik. Bethanne és Fatima a váróteremben maradt, Rashid pedig elindult, hogy kiderítse a részleteket a pilóta állapotáról. – Rendbe fog jönni? – kérdezte a lány, amikor a sejk visszatért. – Az orvos szerint még nem lehet tudni. – Rashidon látszott, hogy őszintén aggódik. – Amint stabilizálják az állapotát, visszarepítjük Alkaahdarba. De most először is keresünk magunknak egy szállodát, és eszünk valamit. Már egy óra is elmúlt. Délután majd kipihenhetitek magatokat. Kis idő múlva a hotel verandáján találkoztak, és Bethanne azt kívánta, bárcsak hozott volna magával más ruhát is az uniformisán 55 / 121

kívül. Igaz ugyan, hogy kifogástalanul festett benne, a hőség miatt mégis vágyakozva gondolt a szekrényében heverő nyári ruhákra. Arról nem is beszélve, hogy kék ingében és khakiszínű nadrágjában nem érezte túlságosan nőiesnek magát. Rashid már az asztalnál ült, és amikor Bethanne elindult felé, felállt. – Fatima úgy döntött, hogy a szobájában ebédel. Utána le szeretne pihenni egy kicsit – mondta a férfi, miközben udvariasan kihúzta a lánynak a széket. – Azt hiszem, rettenetesen megijedt. Kihozták az előételt, és Rashid megkérdezte Bethanne-től, hogy elégedett-e a szobájával. – Tiszta és takaros, s a térre néz az ablak. Tökéletesen megfelel. – Ezek után valószínűleg meg kell változtatni a tervünket, ugye? Bizonyára nem tudod egész napra szabaddá tenni magad – jegyezte meg Bethanne. – Telefonon elérhetnek, ha szükség lenne rám. Az alkalmazottaim szerencsére nagyon önállóak, de holnap estére feltétlenül vissza kell érnünk. A családomat meghívták egy vacsorára, ahol a pénzügyminiszter is részt vesz. Mit szólnál hozzá, ha ebéd után sétálnánk egyet a városban? – Ezer örömmel. A városban Rashid először is vásárolt egy széles karimájú szalmakalapot Bethanne-nek. – Hiszen te sem viselsz ilyet! – tiltakozott a lány, amikor kiléptek a bolt ajtaján. – Én hozzászoktam a napsütéshez, ráadásul a te bőröd jóval világosabb, mint az enyém. Nem szeretném, hogy leégj. Bethanne boldogan elmosolyodott. Jólesett neki a férfi figyelmessége. Már az idejét sem tudta, hogy mikor gondoskodott róla valaki utoljára. Séta közben megcsodálták az üzletek kirakatait, azután bekanyarodtak egy macskakővel kirakott utcácskába. Bethanne mindent meg akart nézni, amit csak lehetett. Lenyűgözve bámulta a 56 / 121

régi épületeket, amelyeket dekoratív faragások és domborművek díszítettek. Egyre nagyobb lett a hőség, és a lány érezte, hogy a falak csak úgy ontják magukból a meleget. – Itt jóval szárazabb a levegő, mint a tengerparton – állapította meg. – Így van, éppen ezért nagyon sok folyadékot kell inni. Hamarosan beiktathatnánk egy kis szünetet. Három óra körül beültek egy kávézóba, amelynek asztalait napernyők árnyékolták, és hideg italokat rendeltek. – Szívesen megnézném a sivatagot is, ha belefér az időnkbe – jegyezte meg Bethanne. – Semmi akadálya. Bérelünk egy taxit. – El sem tudom képzelni, hogy hogyan élhetnek ott az emberek. – A törzsek pontosan ismerték a vízlelőhelyeket, másként nem maradtak volna életben a zord körülmények között. A karavánok és a nomádok pedig meghatározott útvonalakon közlekedtek, amelyeket ma már csak kevesen ismernek – magyarázta Rashid. Amikor visszaértek a szállodába, Rashid kocsit rendelt. Az a férfi ült a volánnál, aki a reptérről a kórházba szállította őket. A sejk közölte vele az úti céljukat. – Magunk mögött hagyjuk a várost, és kietlen sivatagba megyünk – mondta halkan Bethanne, amikor elindultak. Az út mentén mindenhol olajfúró tornyok sorakoztak. A lófejre emlékeztető pumpák egyenletesen jártak fel és le. – Kaliforniában már láttam ilyeneket – jegyezte meg a lány. – Néhányat befestettek, hogy mesebeli lényeknek tűnjenek. – A világ minden táján ezeket használják, de még sohasem jutott eszembe, hogy be kellene festeni őket. Így is tökéletesen megfelelnek a célnak. – Ez az olajmező is a tiétek? – Igen. 57 / 121

– Ezek szerint gyakran jársz ide? – Őszintén szólva most vagyok itt életemben először. – Rashid egy pillanatra elhallgatott, azután kissé elérzékenyült hangon hozzátette: – Ez volt az apám egyik kedvenc projektje. Ezen a környéken kevesebb az olaj, mint máshol, ennek ellenére nem hagyott fel a kitermeléssel, amelyet személyesen felügyelt. Ez a mező támogatja a környék gazdaságát, és megélhetést biztosít a lakosságnak. Addig nem zárjuk be, amíg nyereségesen működik. Khalid néha ellenőrzi, minden rendben van-e. – Úgy tűnik, hogy az apád igazán különleges ember volt. De kérlek, hogy ne ítéld el az enyémet addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy valóban bűnös. – Ebben a kérdésben sohasem lesz közöttünk egyetértés – válaszolta ridegen Rashid. Ezután egy darabig szótlanul ültek egymás mellett. Kis idő elteltével a sejk odaszólt a sofőrnek, mire az autó megállt. – Nem kell továbbmennünk. Ha itt kiszállsz, csak sivatagot látsz, bármerre nézel. Bethanne gyorsan kiugrott a kocsiból, és néhány lépésnyire eltávolodott. Beszívta a száraz, forró levegőt. A távolban vibrált a levegő, és azt hitte, hogy vizet lát. – Délibáb – motyogta. – Ott szemben, ugye? – Rashid odaállt a háta mögé, és a távolba mutatott. A lány bólintott. – Úgy látszik, mintha víz lenne, de ha elindulnánk felé, csak homokot találnánk. – Tudom, egyszer már láttam ilyet. Valóban különleges. Észrevetted, mekkora a csönd? Az az érzésem, ha mindketten elhallgatnánk, hallanám a saját szívverésemet. A férfi nem válaszolt, és Bethanne teljesen átadta magát az élménynek. Teljesen elbűvölte a sivatag szépsége, Rashid testének melege, és az illata, amely összekeveredett a sivatag illatával. Tudta, hogy sohasem fogja elfelejteni ezt a pillanatot. Elgondolkodva a férfi felé fordult. 58 / 121

– Köszönöm, hogy elhoztál ide – mondta. Legnagyobb megrökönyödésére a férfi megfogta az állát, és felemelte a fejét. – Mindig képes vagy meglepetést okozni – mondta, azután megcsókolta. Bethanne érezte a férfi ajkának érintését a száján: forró volt, és várakozó. A lány halkan felsóhajtott, azután kinyitotta a száját, és Rashid nyelve felfedezőútra indult. A lány minden másról megfeledkezett. Rajtuk kívül nem létezett más, csak a szél és a homok, amely pontosan olyan forrón izzott, mint a szenvedélyük. A férfi hamarosan véget vetett a csóknak, és amikor Bethanne ránézett, szinte hipnotizálta a sejk sötét, kifürkészhetetlen pillantása. A lány szíve a torkában dobogott, és úgy érezte, mintha a föld fölött lebegne. – Vissza kell fordulnunk – mondta Rashid. A varázslat hirtelen megtört. Bethanne hátrált egy lépést, és elfordult, hogy elrejtse Rashid elől a zavarát. – Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet. A sivatag valóban különleges – mondta, azután elindult az autó felé. Szótlanul haladtak Quraim Wadi Samil felé, és hamarosan megpillantották a város körvonalait. Bethanne nem bánta volna, ha tovább tart az utazás, ugyanakkor úgy érezte, hogy egyre távolabb kerül Rashidtól. A csóknak valószínűleg nem volt semmi jelentősége. Mindkettőjüket megviselte a balul sikerült repülőút és Alexes rosszulléte. Örültek, hogy életben maradtak, és a csók levezette a feszültséget. Bethanne mégis azt kívánta, bárcsak több is lett volna ennél. A szálloda aprócska teraszán vacsoráztak, és ezúttal Fatima is csatlakozott hozzájuk. Főként Alexesről beszélgettek, akinek az orvosok jó esélyt adtak a gyógyulásra. Rashid azonnal felvette a kapcsolatot a kórházzal, amint visszaértek a szállodába. Úgy tűnt, hogy Alexes kisebbfajta szívrohamon esett át. 59 / 121

– Teljesen felépül? – kérdezte Bethanne. – Még nem végeztek el minden vizsgálatot, de remélem, hogy igen. Azt viszont még nem tudják, hogy repülhet-e újra. Bethanne bólintott. – Egyedül biztosan nem, de másodpilótaként talán igen. A lány mélyen átérezte Alexes helyzetét. A férfinak a repülés volt az élete. Lehet, hogy ezek után egy másik szenvedélyt kell választania magának. Másnap reggel Bethanne visszarepítette a gépet Alkaahdarba. Rashid végig mellette ült a másodpilóta helyén. Alexes már túl volt az életveszélyen, de a kezelőorvosa még ott tartotta megfigyelésre a klinikán. Néhány nap múlva hazarepülhet az egyik céges gép fedélzetén. A lány elgondolkodva figyelte az alattuk elsuhanó tájat. Mindenütt homok volt, ameddig csak a szem ellátott. Életnek semmi nyoma. Bethanne arra gondolt, hogy ennek ellenére számára a sivatag mindig is egyenlő lesz a csodával. A látóhatáron hamarosan felbukkantak a főváros felhőkarcolói. – Képtelen lennék a modern civilizáció kényelme nélkül élni – jegyezte meg a lány. – Khalidnak egészen más a véleménye. Rengeteg időt tölt a sivatagban. Én viszont olyan vagyok, mint te. Én is szeretem a kényelmet. Azt hiszem, hogy a klímaberendezés az emberiség legnagyobb találmánya. – Igazán különös, hogy egy ikerpár ennyire különbözik egymástól. – A körülmények alakították így. Khalid nagyon visszahúzódó lett a balesete után. Az a nő, akit szeretett, nem tudott többé az arcára nézni, és elhagyta őt. Szerintem nem kellene bánkódnia miatta, őt azonban eléggé megviselte az eset. Azóta jobban kedveli a magányt. – Igazán sajnálom. – Meg is halhatott volna. 60 / 121

Amikor leszálltak, már várta őket a limuzin. – Nekem ma még dolgoznom kell – közölte Rashid. – Teaz elvisz benneteket a villához. Fél hétkor érted jövök, és indulunk a vacsorára. – Már alig várom – válaszolta Bethanne, habár kissé csalódott volt, mert azt hitte, hogy ezt a napot is együtt fogják tölteni.

61 / 121

5. FEJEZET Bethanne nagy gonddal készülődött a vacsorához. Az elegáns estélyik közül, amelyeket Rashid vásárolt neki, egy elefántcsontszínűre esett a választása. A rafinált szabású ruha a földig ért, és szabadon hagyta a vállát. A tiszta selyemanyag szinte simogatta a bőrét, és minden egyes lépésnél puhán hozzásimult a testéhez. Rövid kopogás hallatszott, azután Minnah lépett be a szobába, és felajánlotta a segítségét. Bethanne örömmel beleegyezett, hogy a szobalány feltűzze a haját. A fiatal nő leültette Bethanne-t a pipereasztal elé, és azonnal munkához látott. – Megtanítana egy kicsit arabul? – kérdezte tőle Bethanne. – Mit szeretne megtanulni? – Csak néhány egyszerű kifejezést, mint például: örülök, hogy megismerhetem, vagy nagyon tetszik az országuk. Miközben Minnah elkészítette Bethanne frizuráját, elmondott néhány arab mondatot. A lány bízott benne, hogy sikerült megjegyeznie a kiejtésüket. Kis idő elteltével Minnah elégedetten elmosolyodott, és Bethannenek el kellett ismernie, hogy kiváló munkát végzett. A frizurája tökéletesen illett elegáns ruhájához. – Köszönöm – mondta arabul. Minnah mosolyogva meghajolt. – Maga nagyon gyorsan tanul. Őfelsége boldog lesz, hogy ennyire igyekszik. Bethanne meghagyta Minnah-t abban a hitben, hogy ő gyakorlatilag a sejk menyasszonya. Úgy vélte, hogy hasznos lehet, ha mindenkinek ezt terjeszti. Hamarosan lement a szalonba, hogy megvárja Rashidot, aki hamarosan meg is jelent. Szmokingot viselt. Bethanne szíve 62 / 121

majdnem kiugrott a helyéből, amikor megpillantotta. Teljesen mindegy, hogy milyen ruhát vesz fel, mindig lélegzetelállítóan fest. – Pontos vagy, mint mindig – állapította meg Rashid, amikor belépett. – Egyébként gyönyörű vagy. – Köszönöm – válaszolta Bethanne arabul, és majdnem elnevette magát, amikor meglátta a férfi meglepett arckifejezését. Amikor a sejk arabul folytatta a beszélgetést, a lány megadóan felemelte a kezét. – Hagyd abba, kérlek! Csak néhány egyszerű kifejezést tudok: köszönöm, kérem és örülök, hogy megismerhetem – magyarázta. – Nagyon jó a kiejtésed. – A dicséret hallatán a lány kissé elpirult. – Az öltözéked azonban még nem teljes. – Bethanne zavartan végignézett magán. – Ez még hiányzik – tette hozzá a sejk, és elővett a zsebéből egy fehérarany láncot, amelyet zafírok és gyémántok díszítettek. A lány mozdulatlanná dermedt. – Te jó ég, hiszen ez csodaszép! – Hátrált egy lépést. – De nem akarom felvenni. Képzeld csak el, hogy mi fog történni, ha véletlenül kinyílik a kapocs, és elveszítem! – Ne aggódj, biztosan nem fog kikapcsolódni! Ráadásul remekül illik hozzád, mert a kövek színe megegyezik a szemed színével. A menyasszonyomnak mindenből a legjobb jár. Hát persze! Hiszen ez az egész csak színjáték. Bethanne nagyon csalódott volt. De mégis, mire számított? Talán azt hitte, hogy a sejk egyszerűen nekiajándékozza a nyakéket? – Rendben van, de nem vállalok érte felelősséget. Rashid odaállt közvetlenül elé, és felcsatolta a nyakába az ékszert. Amikor Bethanne megérezte a nyakán a férfi meleg kezének érintését, kissé megremegett, és mozdulatlanná dermedt. Arra gondolt, hogy szívesen megnézné magát a tükörben, és körbenézett, hátha talál egyet. Úgy tűnt, hogy Rashid olvas a gondolataiban. – Az előcsarnokban, a falon – mondta. 63 / 121

Teljesen máshogyan festek, mint egyébként, gondolta Bethanne, amikor megpillantotta a tükörképét. Az estélyi ruha, az ékszer, az elegáns frizura, valamint a szeme ragyogása teszi, hogy szebb, mint valaha? Rashidra nézett, aki hosszasan viszonozta a pillantását. – Köszönöm. Úgy érzem magam, mint Hamupipőke a bál előtt. – Indulhatunk? Amikor a limuzin lefékezett a luxusszálló előtt, ahol a vacsorát rendezték, már féltucatnyi autó sorakozott a felhajtón, és Bethannenek alkalma nyílt megfigyelni azokat a nőket, akik kiszálltak belőlük. Kivétel nélkül híres divattervezők ruháit viselték, és annyi ékszert, hogy egy egész ékszerboltnak elegendő lett volna. Rashid bevezette a lányt egy díszes terembe. A mennyezetről súlyos kristálycsillárok függtek, a fehér vászonterítővel borított asztalokon ezüst evőeszközök és kristálypoharak álltak. A teríték elegáns volt, de egy cseppet sem hivalkodó. A sejk kissé magához szorította a lány karját, miközben átvágtak a vendégseregen. Köszönt néhány barátjának, és bemutatta Bethanne-t, aki mindenkit arabul üdvözölt, és számos dicséretet kapott a kiejtéséért. Egy idősebb férfi odalépett hozzájuk, és váltott néhány szót Rashiddal, de közben le sem vette a szemét Bethanne-ről. – Bethanne, bemutatom neked Ibrahim ibn Saalit, Quishari pénzügyminiszterét. – Talán itt nyaral? – kérdezte a férfi. A lány szélesen elmosolyodott. – Igen, és nagyon jól érzem magam az országukban. Bethanne kissé nekidőlt Rashidnak, és bízott benne, hogy sikerül elhitetnie a miniszterrel, hogy szerelmes. – Úgy tudtam, hogy egy másik nő érkezik. A lány meglepetett pillantást vetett a sejkre. – Remélem, hogy félreértett valamit. Rashid megrázta a fejét, és megfogta a lány kezét. 64 / 121

– Senkiért sem cserélnélek el – mondta, azután biccentett egyet a miniszter felé. – Az édesanyám már vár bennünket. – Örülök, hogy megismerhettem – tette még hozzá gyorsan Bethanne arabul. Ibrahim ibn Saali válaszul bólintott, és a lány végig a hátában érezte a miniszter pillantását, miközben Rashid odavezette az asztalukhoz. – Szóval ő volt az. – Igen. Tehetséges színész vagy. – A férfi elmosolyodott. – Ha sikerül megszereznünk a bizalmát, semmi sem állhat a szerződés útjába. Shahara al Harum már az asztalnál ült. Mellette egy idősebb úr foglalt helyet, aki azonnal felállt, és üdvözölte Bethanne-t. A lány arabul válaszolt, ami szemmel láthatólag elnyerte a férfi tetszését. Rashid anyja azonban jóformán keresztülnézett rajta, és intett a fiának, hogy üljön le mellé. Bethanne élvezte a vacsorát, habár a társalgásból egy szót sem értett. Minden nagyon ízletes volt, és hamarosan megjelent egy zenekar is, és játszani kezdett. Néhány idősebb vendég elköszönt a társaságtól, a fiatalok azonban összesereglettek a táncparketten. Rashid kinyújtotta a kezét Bethanne felé. – Van kedved táncolni? A lány bólintott, és felállt. A sejk pontosan tudta, hogy minden szempár rájuk szegeződik. Szőke hajával és kék szemével Bethanne erősen kitűnt a helybéli nők közül. Rashid boldog volt, hogy a karjában tarthatja. A lány magasabb volt, mint azok a nők, akikkel eddig randevúzott, ezért nem kellett lehajolnia hozzá, ha meg akarta érteni, mit mond. Miközben lassan mozogtak a zene ritmusára, a sejknek eszébe jutott a csók, amelyet Quraim Wadi Samilban váltottak, és önkéntelenül közelebb húzta magához Bethanne-t. Számos nővel csókolózott már, ráadásul Marguerite esetében azt hitte, hogy szerelemből teszi. Bethanne-nel mégis minden teljesen más volt. 65 / 121

Rashid úgy érezte, hogy csapdába került. Amint aláírják a szerződést al Benqurával, az útjaik elválnak. Nem akarta áltatni magát, el kell ismernie, hogy vágyik Bethanne közelségére. Azért tette olyan gyakran szabaddá magát, hogy vele lehessen. Bethanne elragadóan festett, és a sejk legszívesebben azonnal átölelte és megcsókolta volna, a folytatásról nem is beszélve… Bőrének rózsaszín árnyalata és derűs tekintete egy napsütéses tengerparti délutánra emlékeztette. Legszívesebben végigsimított volna az ujjával a lány selymes haján és a bőrén. Marguerite-tel ellentétben Bethanne szerény volt, és egyenes. Esze ágában sem volt hasznot húzni a helyzetből. Egy szóval sem említette, hogy meg akarja tartani a nyakláncot. A sejk alig észrevehetően elmosolyodott. Annyira félt, hogy elveszíti, hogy fel sem akarta venni! Rashid az asszisztensét bízta meg azzal, hogy hozzon néhány kék kővel díszített nyakláncot az irodájába. Végül a zafírokat választotta, mert azok hasonlítottak leginkább Bethanne szeme színéhez. Vajon hogy lehetett ennyire biztos a döntésében? Marguerite szemének színére már nem is emlékezett. Rashid Bethanne-re nézett. Tökéletesen boldognak tűnik. Mosolygós arca elárulja, hogy élvezi az estét. Amikor a lány megérezte a sejk pillantását, ránézett. Rashid legszívesebben azonnal kivezette volna a teremből, hogy azután elvigye valami félreeső helyre, és megcsókolja. – Jól érzed magad? – kérdezte, de csak azért, hogy hallhassa Bethanne hangját. – Nagyon. Csodálatos ez a hely. Gyönyörűek a ruhák. Igyekszem mindent alaposan megjegyezni, és elraktározni az emlékeim között. – Lesz még néhány ilyen alkalom – mondta a férfi, miközben körbehordozta a tekintetét megszokott környezetén, és a jól ismert arcokon. Egész életében ebben a közegben mozgott. – Neked talán igen. Én viszont visszarepülök Texasba, amint aláírtátok a szerződést. 66 / 121

– Miért nem maradsz egy kicsit? – kérdezte a férfi. Nem szívesen gondolt arra, hogy Bethanne hamarosan elutazik. Érezte, hogy a lány könnyedén összerezzen. Úgy látszik, hogy a javaslat váratlanul érte. – Ha csak ezen múlik, szívesen kitolom az aláírás időpontját – tette hozzá vidáman. Rashid már egy cseppet sem bánta, hogy Haile megszökött. Éppen ellenkezőleg. Ha minden a terv szerint történik, köszönetet mondott volna Bethanne-nek, hogy épségben elhozta a repülőt, és soha többé nem találkoztak volna egymással. Egy telefonbeszélgetésből az is kiderült, hogy időközben Haile apjának a haragja csillapodott, és továbbra is meg akarja kötni az üzletet. – Miért tennél ilyet? – kérdezte Bethanne, és egy kihívó mosoly kíséretében Rashidra nézett. Flörtöl vele! A férfinak minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy ne csókolja meg a táncparkett közepén. – Alexest valószínűleg el fogják tiltani a repüléstől. Lehetnél te a magánpilótám. Rashid komolyan gondolta, amit mondott. Ha Bethanne elvállalná a munkát, Quishariban maradhatna, és bármikor találkozhatnának. – Texasban van az otthonom – válaszolta lassan a lány. – Nem beszélek arabul. A családom és az összes barátom Galvestonban lakik. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. A férfi hallotta a sajnálkozást a hangjában, és ez reményt adott neki. – Gondold át, mielőtt döntenél! – Nos, amennyiben a bálok is a munkám részét képezik… – mondta évődve Bethanne. A sejk elnevette magát, és megforgatta a lányt. – Ha szeretnéd. Ritkán veszek részt ilyen eseményeken, de ezen változtathatok. Rengeteg meghívást szoktam kapni. – Egy idő után biztosan unalmas lehet. Valószínűleg csak attól válik érdekessé, hogy különleges. 67 / 121

– Okos nő vagy. A zene elhallgatott, Rashid azonban továbbra sem engedte el Bethanne kezét, és a hüvelykujjával finoman végigsimított a tenyerén. A mellettük álló pár megértően elmosolyodott, de szerencsére egy szót sem szóltak. Azután kezdődött a következő szám, és Rashid újra átölelte Bethanne-t. Az idejét sem tudta, hogy mikor érezte utoljára ilyen jól magát. Az idő szinte repült, és Bethanne képtelen volt kiverni a fejéből a férfi ajánlatát. Vajon komolyan beszélt? A lánynak valójában tetszett az ötlet. Arról ábrándozott, hogy elrepíthetné a sejket Kairóba vagy esetleg Rómába egy-egy rövid kirándulásra. De mit szólna hozzá, ha egy másik nő is lenne a gép fedélzetén? Elképzelhető, hogy Rashid valaki mással szeretne kirándulni. Ebben az esetben udvarias főnökalkalmazott viszonyt kellene kialakítaniuk egymással, és ez Bethanne számára elképzelhetetlennek tűnt. A pulzusa felgyorsult, mert hirtelen rádöbbent, hogy beleszeretett Rashidba. Magának akarta ezt a férfit. Annyira megijesztette ez a gondolat, hogy felnézett, és észrevette, hogy a sejk tűnődve figyeli őt. – Ha meguntad a mulatságot, visszamehetünk a villába – mondta. – Bizonyára egyébként is hamarosan véget ér a bál, hiszen későre jár. Mindent akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb. Vajon Rashid kitalálta a gondolatait? Bethanne úgy érezte, hogy a szíve mindjárt kiugrik a helyéről. – Arra gondoltam, hogy sétálhatnánk egyet a tengerparton, ha nem vagy túlságosan fáradt. Van kedved? Tengerparti séta a holdfényben? Ki tudna nemet mondani egy ilyen ajánlatra? – Hát persze. Szívesen veled tartok.

68 / 121

Rashid a villához vezető úton sem engedte el Bethanne kezét. Annak ellenére, hogy csak komédiáztak, a lány testét jóleső melegség járta át. Miután megálltak a villa előtt, a sejk kisegítette a lányt az autóból, azután belekarolt, és elindult vele a kert irányába. A földbe süllyesztett lámpák és a speciálisan megvilágított növények miatt a kert varázslatos hangulatot árasztott. Az egzotikus virágok illata összekeveredett a tenger sós szagával. – Talán jobban tennénk, ha átöltöznénk – jegyezte meg Bethanne, amikor leértek a partra, mert aggódott a gyönyörű estélyi miatt. – Így sokkal élvezetesebb. A lány ismét új oldaláról ismerte meg a sejket. Mindig újabb és újabb meglepetéssel szolgál. Gyorsan levették a cipőjüket, Rashid pedig feltűrte a nadrágja szárát. Azután kézen fogta Bethanne-t, és futni kezdtek a part mentén. A lány az egyik kezével összefogta a ruháját a térde fölött, nehogy víz érje a tiszta selymet. A lábukat langyos hullámok nyaldosták. A hold alacsonyan járt a horizonton, és a fényét visszatükrözte a nyugodt tenger. A sötét égbolton számtalan csillag ragyogott, és a távolban kivehetőek voltak a főváros fényei. Hirtelen mindketten hátat fordítottak a látványnak, és elindultak a tengerparton az ellenkező irányba. – El sem tudom hinni, hogy a várost választottad lakhelyedül a villa helyett – mondta Bethanne. – A helyedben minden szabadidőmet a tengerparton tölteném. – Úgy látom, hogy számodra a legegyszerűbb dolgok jelentik a legnagyobb örömet az életben – jegyezte meg Rashid, és közben azokra a nőkre gondolt, akiknek kizárólag a ruhákon és az ékszereken járt az eszük. – Ennél nincs szebb dolog a világon. A repülést kivéve. – Meséld el, miért szeretsz annyira repülni! – Nagyon nehéz szavakba önteni. Repülés közben szabadnak érzem magam. Az én kezemben van az irányítás, és odaföntről olyan 69 / 121

tájakat láthatok, amelyek még nem viselik magukon az ember keze nyomát. Egyszerűen leírhatatlan érzés. – Számomra a repülés pusztán gyorsaságot és kényelmet jelent. – Ez esetben kevesebbet kellene foglalkoznod a munkáddal, és több időt kellene töltened a pilótafülkében. A sejk felnevetett. – Ha nem dolgoztam volna ennyit, most nem lennék ilyen sikeres. – A két dolog nem zárja ki egymást. – Úgy érted, hogy többször kellene szabadságra mennem? – Mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra. Sohasem szoktál kifeküdni a tengerpartra, és hallgatni a hullámok mormolását? – Soha. A lány pörögni kezdett körbe. – Én igen, amikor otthon vagyok. Galvestonban gyönyörű strandok vannak. Leülök a homokba, és miközben a tengert bámulom, érzem, hogy eláraszt a nyugalom. – Nem hiszem, hogy túlságosan gyakran kimész oda. Hiszen Bethanne tele van energiával. Rashid nem tudta elképzelni róla, hogy képes sokáig egy helyben maradni. – Ebben igazad van, de éppen ettől lesz minden egyes alkalom különleges. A férfi megállt, és a lány felé fordult. – Különleges nő vagy, Bethanne Sanders! A lány nyakára tette a kezét, és finoman magához húzta, hogy megcsókolja. Bethanne viszonozta a csókját. Egyik kezével továbbra is a szoknyáját fogta, a másikkal pedig átkarolta Rashid nyakát. A férfi megfeledkezett a ránehezedő felelősségről, a kötelességről, és arról is, hogy a lány csak megjátssza az érzéseit. Semmi más nem számított, csak Bethanne, akit a karjában tartott. Amikor a csókjuk véget ért, mindketten lihegtek. Egyedül voltak, távol a villától. Rashid legszívesebben elvitte volna Bethanne-t egy félreeső helyre, ahol egész éjszaka szeretheti. 70 / 121

Végül azonban felülkerekedett a józan ész. – Vissza kellene mennünk – mondta vonakodva. – Igen. A lány kibontakozott Rashid öleléséből, és elindult a villa felé. – Várj! – kiáltotta a sejk, és elindult utána. – Minden rendben? A férfi megpróbálta kivenni Bethanne arcvonásait a halvány holdfényben, de a lány elfordította a fejét. – Igen – válaszolta, de nem állt meg. – A csók miatt vagy mérges? A lány azonnal megállt. A szeme dühösen szikrázott. – Nem vagyok mérges, de azt hiszem, már nem tudom követni a játékszabályokat, mert ez a csók valódi volt. Hogy értsem ezt az egészet? Rashid habozott. – Értsd úgy, hogy egyszerűen képtelen vagyok ellenállni neked – válaszolta végül őszintén. Nagyon régen tárta fel utoljára az érzelmeit egy nőnek. Vajon meg fogja bánni? Bethanne zavartan pislogott. – Valóban? – kérdezte szokatlanul éles hangon. – Miért találod ennyire meglepőnek? Szép vagy, szellemes és intelligens, egészen más, mint azok a nők, akiket ismerek. – A sejk finoman megsimogatta a lány karját. – Szeretnélek megcsókolni. Szóval ennyi. A lány kicsit habozott, de végül bólintott.

Bethanne másnap reggel meglehetősen leverten ébredt, de igyekezett összeszedni magát, hogy Minnah, aki szokás szerint felvitte a szobájába a reggelijét, ne vegye észre a rosszkedvét. Amikor azonban a szobalány elhúzta a függönyöket, és komótosan hozzálátott egyéb teendői elvégzéséhez, Bethanne majdnem felkiáltott türelmetlenségében. Egész éjszaka álmatlanul forgolódott.

71 / 121

Rashid szívesen van vele, de nem komolyak a szándékai, és ez fájt neki. Amikor Minnah végre elment, Bethanne megitta a kakaóját, és közben azon töprengett, mitévő legyen. Nem kergetett hiú ábrándokat. A sejk nem viszonozza az érzelmeit. Az lesz a legjobb, ha minden energiáját az apja felkutatásának szenteli. Újra és újra elismételte magában, hogy az ő személye nem érdekli Rashidot. Szenvedélyes csókjaik miatt azonban nehezen tudta kiverni a fejéből a férfit. Bethanne végül felkelt, és elhatározta, hogy elmegy a piactéren lévő kávézóba. Elképzelhető, hogy az apja barátja már üzent neki. Tíz óra volt, amikor átvágott az aprócska téren a kávézó irányába. A pincér már messziről észrevette, és kiállt az ajtóba, hogy üdvözölje. – Van itt valami a maga számára – mondta büszkén, azután lendületes mozdulattal előhúzott egy papírt a köténye zsebéből, és átnyújtotta Bethanne-nek. – Tudtam, hogy vissza fog jönni. – Köszönöm. Leülök ahhoz az asztalhoz. Kérem, hozzon egy kávét! A lány helyet foglalt, szétnyitotta a cetlit, és olvasni kezdte a tartalmát. Hank a barátom volt. Én is amerikai vagyok. Ezen a héten mindennap el fogok jönni a kávézóba. Remélem, hogy maga is itt lesz! Az üzenet aláírója egy bizonyos Walt Hampstead volt. Ezek szerint ő is amerikai. Ez némileg megkönnyíti majd a dolgokat, legalábbis ami a kommunikációt illeti. – Mikor szokott idejönni ez a férfi? – kérdezte Bethanne a pincértől, amikor kihozta neki a kávét. – Késő délelőtt. Hamarosan itt lesz.

72 / 121

A lány lassan kortyolgatta a forró italt, miközben az idegenre várt. Végre történt egy kis előrelépés. Vajon sikerül végre tisztáznia az apja eltűnésének körülményeit? Bethanne asztalánál hamarosan megjelent egy középkorú férfi. A lány éppen belefogott egy levélbe a barátnőjének, és amikor árnyék vetült az írótömbjére, meglepetten felpillantott. – Maga Hank ismerőse? – kérdezte, de azonnal helyesbített. – Nem, maga biztosan Bethanne, Hank lánya. – Walt? – kérdezte Bethanne, és hirtelen elszorult a torka. A férfi bólintott, és leült az asztalához. – Hank gyakran mesélt magáról. Egyszer a fényképét is megmutatta. Ha már itt tartunk, Walt Hampstead vagyok, és nagyon örülök, hogy megismerhetem. – Maga ismerte az apámat? Gyakran mesélt nekem egy egyetemi professzorról, de sohasem említette a nevét. Maga lenne az? A férfi bólintott, és amikor a pincér megjelent, ő is kávét rendelt. – Mi történt az apámmal? Meghalt, ugye? Bethanne őszintén remélte, hogy a férfi nemmel válaszol, és elárulja neki, hogy hol van az apja. Walt azonban szomorúan bólintott. – Sajnos igen. Három éve nem hallottam felőle. Nagyon jó barátok voltunk. Alkaahdarban kevés az amerikai. Rendszeresen találkoztunk, és megosztottuk egymással az életünk történéseit. Hank gyakran mesélt a lányáról. – Régóta él itt? – kérdezte a lány, miközben igyekezett felidézni, mit tud erről a férfiról. Annyi bizonyos, hogy az apja kedvelte őt, és Profként emlegette. – Igen, régebben, mint Hank. Angolt tanítok az egyetemen. Egy helybéli nőt vettem feleségül, és itt élek. – Meséljen az apámról! Évek óta nem hallottam felőle. Nekem azt mondták, hogy ellopta az al Harum család repülőgépét, de képtelen vagyok elhinni.

73 / 121

Ebben a pillanatban megjelent a pincér Walt kávéjával, azután ismét kettesben maradtak. – Két nappal az eltűnése előtt elmesélte nekem, hogy titkos küldetést kapott. Nevetett, és azt mondta, hogy úgy érzi magát, mint egy filmben. Amikor faggatni kezdtem, csak legyintett. Jókedvű volt, és azt hittem, hogy hamarosan újra találkozunk, de sajnos nem így történt. Akkor láttam utoljára. – Vajon a küldetésének köze lehetett a sejkhez? – Ezt nem tudom biztosan, de valószínű, mivel Hank szinte kizárólag csak neki dolgozott. Azt viszont kizártnak tartom, hogy ellopta azt a gépet. Ahhoz túlságosan becsületes volt. Bethanne őszinte hálát érzett. – Szeretném kideríteni, mi történt pontosan, hogy tisztázzam az apámat – magyarázta. – Tudja esetleg, hová lett a személyes holmija? – Nem, sajnos nem tudom. Amikor rájöttem, hogy valószínűleg meghalt, elmentem a lakására, de már kiadták valaki másnak. Egy fiatal nő nyitott ajtót, és azt mondta, hogy amikor beköltözött, üres volt a lakás. – Walt elővett egy jegyzetfüzetet, az egyik lapjára felírt valamit, azután kitépte, és odaadta Bethanne-nek. – Itt a telefonszámom és a címem. Hívjon fel, ha úgy érzi, hogy a segítségére lehetek! Esetleg alkalomadtán jöjjön át hozzánk vacsorára, a feleségem nagyon örülne. – Köszönöm. – Bethanne eltette a cetlit a táskájába. – Van egy fényképem az apjáról. Legközelebb elhozom magammal. A lány bólintott. A szemébe könny szökött a csalódottságtól, és sűrűn pislogni kezdett. Azt remélte, hogy végre sikerül kiderítenie, mi történt. Vajon milyen titkos küldetést emlegetett az apja? És vajon Rashid tudott erről?

74 / 121

6. FEJEZET A visszafelé vezető úton Bethanne azon töprengett, honnan szerezhetne információkat az apja titkos küldetéséről. Az előző sejken kívül valószínűleg senki sem tudott róla, ő pedig halott. Elképzelhető, hogy beavatta a feleségét, tőle viszont sohasem fog megtudni semmit. Hank azonban csak akkor kaphatta meg a felszállási engedélyt, miután közölte az úti célját a toronnyal. Annyi bizonyos, hogy nem lesz könnyű felkutatni a dokumentumokat ilyen hosszú idő után. Talán Rashidtól kellene segítséget kérnie. Elképzelhető, hogy ingerülten visszautasítja, de vállalnia kell a kockázatot. Bethanne úgy érezte, hogy ez az egyetlen lehetősége. Amikor megérkezett a villába, Fatima az előcsarnokban várta a csomagjai társaságában. Minnah is ott állt mellette, és barátságos mosollyal üdvözölte. – Fatima most indul a repülőtérre. Hazamegy a saját országába – magyarázta a szobalány. Bethanne bólintott. – Kérem, mondja meg neki, nagyon sajnálom, hogy itt kellett maradnia miattam. Biztosan alig várja, hogy hazatérhessen. Amikor Minnah lefordította Bethanne szavait, Fatimából dőlni kezdett a szó. – Éppen ellenkezőleg. Nagyon hálás magának és a sejknek azért, hogy nyugodtan hazatérhet, és nem kell félnie a következményektől – magyarázta Minnah. – Haile szökése miatt nagyon kellemetlen helyzetbe került, és ha a sejk nem beszélt volna a családjával, nem lenne bátorsága visszamenni. – Nem felelős a történtekért – válaszolta Bethanne. – Mondja meg neki, hogy kellemes utazást kívánok! Miután Fatima távozott, Bethanne bement a könyvtárszobába, és keresgélni kezdett a könyvek között. Végül megállt az íróasztal előtt, 75 / 121

és némi habozás után bekapcsolta a számítógépet. A Quishariban található repülési útvonalakról és Rashid apjáról keresett információkat az interneten. Bethanne annyira belemerült a kutatásba, hogy teljesen elvesztette az időérzékét. Amikor Minnah bekopogott, meglepetten kapta fel a tekintetét a képernyőről. – Az ebéd már régóta várja, Miss! A verandán terítettünk. Talán nem éhes? Bethanne bólintott. Nem szívesen hagyta abba, amit csinált, de hirtelen érezte, hogy megkordul a gyomra. Amikor néhány perc múlva Rashid is csatlakozott hozzá, örült, hogy beiktatott egy kis szünetet. Kellemetlenül érintette, hogy a férfi számítógépén kutakodik az apja után. – Kései ebéd – jegyezte meg a sejk, azután kihúzta az egyik széket az asztal mellől, és leült. – Délelőtt az óvárosban kávéztam az egyik piactér közelében, és nem voltam éhes – magyarázta a lány. – Téged mi szél hozott? Talán mára végeztél a munkával? Rashid általában jóval tovább benn maradt az irodában. Biztosan történt valami, különben nem tért volna vissza a villába ilyen korán. – Arra gondoltam, hogy újra elrepülhetnénk az olajfúró tornyok fölött. Khalid azt mondta, hogy lezárták azt a forrást, amelyik kigyulladt. Szeretném felmérni a kárt. Van a közelben egy repülőtér, és rendeltem egy autót, amelyik elvisz minket a kikötőbe. – A rendelkezésedre állok – mondta Bethanne, azután ismét belekortyolt a jéghideg limonádéba. A kérés váratlanul érte, de örült, hogy többet megtudhat Rashid munkájáról. Valójában minden Rashiddal kapcsolatos információ érdekelte. Minél több emlékkel tér haza, annál jobb. – Ráérünk. Nyugodtan fejezd be az ebédedet! Közben elmesélhetnéd, mit csináltál az óvárosban. A lány egy pillanatig a salátáját bámulta, és abban reménykedett, hogy a kutatásai nem fogják felbőszíteni a sejket. 76 / 121

– Találkoztam az apám egyik régi amerikai barátjával annak a lakásnak a közelében, ahol egykor lakott. – Ismerem az illetőt? – érdeklődött Rashid. – Walt Hampsteadnek hívják, és angolt tanít az egyetemen. Nagyon megörült, amikor meglátott. Több mint húsz éve él itt, és egy helybéli nőt vett feleségül. A férfit látszólag nem dühítette fel, amit hallott. – Az üzletekben is jártál? – Nem, csak a piac közelében lévő épületeket csodáltam meg. Az óváros építészete egyszerűen lenyűgöző. Ha még ma délután indulni akarunk, felmegyek átöltözni.

Egy órával később már a repülőtéren voltak. Bethanne tájékoztatta a repülési hatóságot az úti céljukról, Rashid pedig közben beszállt. Miután a lány körbejárta a gépet, és megállapította, hogy minden rendben, ő is helyet foglalt a férfi mellett a pilótafülkében. Bárcsak más körülmények között találkoztak volna egymással! Bethanne újra és újra emlékeztette magát, hogy mindez csupán egy színjáték, de az érzései mást súgtak. Főleg a tengerparton elcsattant, szenvedélyes csókjaik után. Amikor azonban a gép a levegőbe emelkedett velük, ismét elfogta az a különös boldogság, amelyet repülés közben mindig érzett. Alattuk hatalmas teherhajók úsztak, a part homokja pedig fehéren világított. Végül a fúrótornyok is felbukkantak a látóhatáron. Bethanne lassan körözni kezdett fölöttük, és megállapította, hogy a lángokat valóban eloltották. – Az ott olajat vesz fel? – kérdezte Rashidot, és rámutatott egy hatalmas tankerre. – Igen. A finomítóba viszi. A mi hajónk. A vállalkozásunk szállítmányozási üzletága a nagybátyám irányítása alatt áll. Szálljunk le, és hajózzunk át a fúrótoronyhoz!

77 / 121

Bethanne letette a gépet a tengerrel párhuzamosan futó leszállópályán. Az autó már várta őket, és néhány perc múlva a kikötőben voltak, ahonnan egy aprócska csónak vitte el őket a fúrótoronyhoz. Útközben a lány alaposan megfigyelt mindent. Amikor megérkeztek, legalább száz lépcsői kellett megmászniuk, mire felértek az irányító szintre. Khalid meglehetősen udvariasan és visszafogottan üdvözölte őket. Nem hittem volna, hogy egy ikerpár ennyire különböző lehet, gondolta Bethanne. Miközben Rashid a technikai részletekről beszélgetett Khaliddal, a lány sétált egy kicsit, és közben megfigyelte, milyen nyugodt és jól szervezett munka folyik a toronynál. Úgy tűnt, hogy mindenki teszi a dolgát. Miközben a munkásokat nézte, hirtelen észrevette, hogy az egyikük elindul felé. Úgy látszott, mintha a férfi mondani akarna neki valamit. – Sajnálom, de nem beszélek arabul. Tud angolul? – kérdezte Bethanne. – Kicsit beszél – válaszolta tört angolsággal a férfi. – Maga vezette a jet, amelyik leszállt? A lány bólintott. – Én dolgozni a régi sejk repülőjén. – A férfi vállat vont. – Miután halt meg, én most dolgozni olaj. – Félkörívet írt le a karjával a levegőben. – Rashid sejk nem repül olyan sok, mint apja. – A régi sejk sokat repült? Bethanne hirtelen arra gondolt, hogy ez a férfi talán ismerte az apját. – Sokkal több, mint fia. A férfi a társai felé fordult, mintha tőlük várna megerősítést. – Ismerte Hank Pendravist? A férfi bólintott. – Valaki megkért, hogy látogassam meg őt, ha Quishariban járok. De azt hiszem, hogy néhány éve meghalt, ugye? A férfi ismét bólintott. 78 / 121

– Nagy szerencsétlenség. Hank hibás régi sejk haláláért. – Mi történt? – Különleges megbízás. – A férfi elhallgatott, mintha a megfelelő kifejezést keresné. – Jet lezuhan, homokvihar. Mindenki hal meg. – Nekem azt mondták, hogy a pilóta ellopta a gépet, és engedély nélkül szállt fel. A lány szíve nagyot dobbant. Végre többet is megtudhat az esetről! – Nem ellopta. Régi sejk megbízta munkával. Bethanne alig tudott uralkodni magán. – Maga beszélt erről valakinek? Miért hiszi azt mindenki, hogy a gépet ellopták? – Akiknek fontos, azok tudni. – Ezt hogy érti? Kiknek fontos? Kik tudják? A férfi vállat vont. Talán nem tudott többet, vagy talán nem akarta elmondani, amit tudott. – Hol zuhantak le? A férfi egyenesen Bethanne szemébe nézett. – Nyugat felé. Közel Quraim Wadi Samil. Van ott sírjuk is. A lány összerezzent. – Hiszen nemrég jártunk ott. – Talán maga elmenni oda újra. – Miért nem szólt erről senkinek? Al Harum sejk úgy tudja, hogy a gépet ellopták. – Nem tudja úgy. Én szólni neki. A férfi elnézett abba az irányba, ahol Rashid és Khalid beszélgettek. Ebben a pillanatban felbukkant egy helikopter, nem messze tőlük leszállt, és valaki odaszólt a férfinak. – Én megyek – mondta búcsúzóul, azután biccentett, odaszaladt a helikopterhez, és két másik férfi kíséretében beszállt. Bethanne gondolatai vadul kavarogtak. Ha ez a férfi igazat mondott, Rashid tudja, mi történt. Ez nem lehet! Miért hazudott volna neki? 79 / 121

– Nehéz megérteni, ugye? – szólalt meg hirtelen mögötte egy férfihang. A lány gyorsan megfordult, és észrevette, hogy Khalid csatlakozott hozzá. Bethanne értetlenül bámult rá. – Arra gondolok, miért teszik az emberek kockára az életüket azért, hogy olajat hozzanak fel a tenger mélyéről. – Megsebesült valaki az oltásnál? – kérdezte a lány. – Igen, két munkás égési sérüléseket szenvedett. – Sajnálom. Maga is megsebesült, mégsem adta fel. – Nem engedem, hogy a tűz győzedelmeskedjen. Maga miért van itt? – Én hoztam ide Rashidot. – Úgy értem, mit keres még Quishariban. Hiszen már elvégezte a feladatát, és leszállította a repülőgépet. Mi dolga van még itt? – Kérdezze meg a testvérét! – Már megtettem. Ő mindent elkövet, hogy aláírják azt a szerződést Benqurával. Szerintem ostobaság az egész. Mivel Rashid nem ajánlott magának pénzt, úgy sejtem, azon mesterkedik, hogy valamelyik bulvármagazinnak adja el a történetet. Vagy talán a hallgatásáért követel majd fizetséget? Khalid szavai sértették Bethanne-t. – Eszem ágában sincs megzsarolni Rashidot, és újságírókkal sem állok kapcsolatban. Némileg felelősnek érzem magam a történtekért, mert indulás előtt nem ellenőriztem, hogy Haile valóban a gépen van-e. És miért ne tölthetnék el néhány kellemes napot ebben a gyönyörű országban? A villában luxus körülmények között élek. A személyzet mindent megtesz a kényelmemért. És a testvérével olyan helyeken jártunk, ahová egyedül nem jutottam volna el. Sohasem élnék vissza a vendégszeretetével. Azért vagyok még itt, mert Rashid-nak szüksége van rám. Khalid egy darabig behatóan méregette. – Elképzelhető, de nem hiszek magának. Szerintem nem lenne itt, ha nem akarna hasznot húzni ebből az egészből. 80 / 121

– Maga rettenetesen cinikus. El sem tudja képzelni, hogy nyaralni akartam egy kicsit? – Ennek ellenére repülőt vezet? Bethanne felnevetett. – Imádom a repülést. Ebben a pillanatban felbukkant mellettük Rashid. Khalidra nézett, azután Bethanne-re. – Valami gond van? – Megkérdeztem a hölgyet, hogy miért van még itt. Igyekszem odafigyelni rád! – Pontosan tudom, mit csinálok. – Rashid hangja fenyegetően csengett. – Talán mennem kellene – mondta Bethanne. Rashid megrázta a fejét, és közben a fivére szemébe nézett. – Senki sem ajánlja fel a segítségét önzetlenül egy idegennek – mondta figyelmeztetően Khalid. Rashid megfogta Bethanne kezét, és magához húzta. – Mit gondolsz, mikorra készülnek el a javításokkal? – fordult a testvéréhez. Khalid vállat vont, és arabul válaszolt valamit. Azután biccentett feléjük, és távozott. – Szeretnél körülnézni egy kicsit? – kérdezte Rashid a lányt. – Szívesen tennék egy rövid sétát. Valószínűleg soha többé nem jutok el egy fúrótoronyra. – Azt hittem, Hasid már elmagyarázott néhány dolgot. – Ki? – Az a férfi, akivel az előbb beszélgettél. – Nem. Az a férfi azt állította, hogy az apám Quraim Wadi Samil közelében lezuhant a gépével, és állítólag te tudtál erről. Rashid meglepetten felvonta a szemöldökét. – Nem értem, hogy mi ütött bele. Hasid sohasem beszélt nekem erről. A lány hitetlenkedve nézett a sejkre. Hazudik? De miért tenné? 81 / 121

– Beszélek vele. Lehet, hogy félreértettél valamit. Elég rosszul beszél angolul. Bethanne elkapta a pillantását a sejkről, és a tenger felé nézett. Az lesz a legjobb, ha visszamegy Quraim Wadi Samilba, és megkeresi az apja sírját. Már semmit sem értett. A hazafelé vezető repülőúton alig beszélgettek egymással. Bethanne azon töprengett, hogyan szerezhetne valami bizonyosságot. Mindenképpen el kell mennem Quraim Wadi Samilba, gondolta. Rashidot látszólag nem kavarták fel az új információk. Vajon ez azt jelenti, hogy tiszta a lelkiismerete? Mire vacsorához ültek a verandán az esti félhomályban, Bethannenek sikerült megnyugodnia. Evés közben élénken és vidáman társalogtak. – Tulajdonképpen miért nem nősültél meg? – tette fel a beszélgetés folyamán a kérdést a lány. A férfi arckifejezése elkomorodott. – Talán még emlékszel rá, hogy az a nő, akit feleségül akartam venni, megszökött. – Ugyan már! Energikus vagy, és vonzó. Biztosan ragadnak rád a nők. Egyikük sem keltette fel komolyan az érdeklődésedet? Rashid hosszas hallgatásba merült. – Sok évvel ezelőtt eljegyeztem valakit – mondta végül lassan. A lány erre egyáltalán nem számított. – És mi történt? – Kiderült, hogy a menyasszonyom csak a pénzemet szereti. – Ó! – Észre kellett volna vennem. – Rashid a lányra pillantott. – Kizárólag a luxuscikkek és az utazások érdekelték. Úgyszólván én jelentettem neki a belépőt egy szebb világba. – Ez még nem zárja ki, hogy szeretett téged – vetette közbe óvatosan Bethanne. A férfi megrázta a fejét.

82 / 121

– Amikor az apám pénzt ajánlott neki, elfogadta, és köddé vált. Soha többé nem hallottam felőle. Bethanne-nek fogalma sem volt, hogy mit válaszoljon erre. Átérezte Rashid csalódottságát. – És veled mi a helyzet? Te sem vagy férjnél – állapította meg egy kis idő elteltével a sejk. – Szabad vagyok, és független. A Starcraftnál végzett munkám lehetővé teszi, hogy bejárjam a világot. Jelen pillanatban ez fontosabb nekem egy komoly kapcsolatnál. Ezenkívül pedig még sohasem voltam szerelmes, gondolta, miközben a tekintete Rashidra tapadt. És azt hiszem, soha többé nem fogok találkozni olyan férfival, mint amilyen te vagy. – Nem szeretnél családot? – De igen. Ha majd találkozom az igazival – ismerte be a lány. – És ha ő is viszonozza az érzelmeimet. Bethanne mindig is úgy gondolta, hogy olyan, mint az apja: tele van kalandvággyal, és esze ágában sincs letelepedni. Rashid közelében azonban elbizonytalanodott.

A férfi bólintott, és közben azon töprengett, vajon miért érdeklik Bethanne családalapítási tervei. Esze ágában sem volt megnősülni, és Hailét is csak üzleti okokból vette volna feleségül. Szerencsére megúszta a házasságot, és ezért örökké hálás lesz neki, mint ahogy azért is, hogy Bethanne beugrott helyette. A sejk jól érezte magát a lány társaságában. De bizonyára őt is hamar megunná, gondolta cinikusan. Soha többé nem lesz szerelmes. Kétségtelen, hogy Bethanne gyönyörű nő. Rashidnak jólesett ránéznie, és szívesen mutatkozott vele. Milyen elegáns volt abban a kék ruhában! Akár egy királynő! A sejk boldogan megajándékozta volna egy hozzáillő ékszerrel, habár a lány a zafírköves nyakéket is visszaszolgáltatta a bál után.

83 / 121

Ezt el kellett volna mesélnie Khalidnak. Talán akkor megváltozott volna a véleménye Bethanne-ről. Ezt a nőt nem érdekli a pénz. A férfi végighordozta a tekintetét a kerten. Képtelen volt kiverni a fejéből Hasid megjegyzését. Kizárt dolog, hogy többet tudjon Hankről, mint Rashid. Végtére is Hank Rashid apjának dolgozott. Meg foga kérni az asszisztenseit, hogy ellenőrizzék a férfi állításait. – Pénteken Marokkóba kell utaznom. Ott fogjuk aláírni a szerződést – szólalt meg váratlanul a sejk. Bethanne belekortyolt a teájába, azután bólintott. – Ez esetben kiveszek még néhány nap szabadságot, és maradok egy darabig. Rashid nagyon örült, hogy Bethanne ilyen készségesnek mutatkozik. Talán ő is szabaddá teszi magát néhány napra, hogy együtt tölthessék a hátralévő időt. Kissé nyomasztónak találta, hogy a lány hamarosan elutazik. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy nincs közös jövőjük. A családja sohasem fogadná be egy tolvaj lányát, aki ráadásul Rashid apjának haláláért is felelős. Ezenkívül Bethanne egy szót sem beszélt arabul. És a sejk egyáltalán nem vágyott komoly kapcsolatra. Egyenes jellem volt, ezért képtelen lett volna elcsábítani a lányt. Figyelte Bethanne-t, ahogy lassan kortyolgatta forró italt. – Mit szólnál hozzá, ha Marokkóból egyenesen Párizsba repülnénk? – kérdezte Rashid. Minden nő imádja azt a várost. – Nagyszerű ötlet. – Nem látszol túlságosan lelkesnek. – Csodálatos lenne közösen felfedezni Párizst – mondta a lány –, de nagyon tetszett az országod nyugati része is. Szívesen elmennék újra. – Inkább Quraim Wadi Samilt választod? Nem nevezném éppen világvárosnak. Csak a baleset miatt szálltunk le ott. Bethanne egyenesen a férfi szemébe nézett.

84 / 121

– Nem számít, hogy hová megyünk, ha együtt vagyunk, nem igaz? Rashid még egyetlen nőt sem kívánt ennyire. Még Marguerite-et sem. Tudta, hogy ideje lenne színt vallania, de tartott a következményektől. – Ahogy gondolod – válaszolta, és előre rettegett attól a naptól, amikor Bethanne elutazik.

85 / 121

7. FEJEZET Másnap reggel Rashidnak jelentette az asszisztense, hogy Khalid keresi telefonon. – Ha jól tudom, véglegesen megfogalmaztátok a szerződést. Mindenki aláírta már? – tért rögtön a tárgyra. – Pénteken Marokkóba repülök, és ott fogjuk aláírni Benqurával. Akkor végre pontot tehetünk az ügy végére. Ráadásul jobban jártunk, mint reméltem. Benqura nagyon szégyelli magát a lánya szökése miatt, én pedig megígértem neki, hogy hallgatni fogok az ügyről. – És hogyan fogod megmagyarázni a miniszternek Bethanne hirtelen eltűnését? – Ezen még ráérek gondolkodni. – Hogyhogy? – Megkértem, hogy maradjon még egy kicsit. Az is elképzelhető, hogy felajánlom neki Alexes pozícióját. A szívinfarktusa miatt eltiltották a repüléstől. – Más pilótánk is van rajta kívül. – Igen, de én döntöm el, kivel repülök. – És azt is, hogy ki melegíti fel az ágyadat. – Nincs viszonyom Bethanne-nel – válaszolta ridegen Rashid. – Az a nő akar tőled valamit. Légy óvatos! – Mivel győzhetne meg az ellenkezőjéről? – Rashid pontosan tudta, hogy mire vágyik a lány, és azt is, hogy képtelen megadni neki azt a valamit. – Add fel, Khalid! Bethanne nem olyan, mint a többi nő. Hallotta, hogy a testvére halkan felsóhajt. – Számodra nincs menekvés. Minden nő egyforma. – Cinikus vagy. Azért hívtál fel, hogy figyelmeztess? – Nem. Beköltözöm a nagymama másik házába, mielőtt eldönteném, hogy végleg ott maradok, vagy inkább eladom.

86 / 121

– Jó ötletnek tartanám, ha odaköltöznél. Nagyon szerette azt a házat, mert az apjáé volt, és nászajándékba kapta tőle. – Jól érzem magam a jelenlegi lakásomban. Egyébként alig tartózkodom otthon. – Ne kapkodd el a döntést! Rashid letette a telefont, és a gondolataiba merült. Az élet mindkettőjük számára más sorsot tartogat. Egyenlő esélyekkel indultak, de Khalid balesete mindent megváltoztatott. A lelki sérülések jóval több fájdalmat okoztak a fivérének, mint a szemmel látható sebek. Vajon az al Harum család férfi tagjai örök magányra vannak ítélve, és utódok nélkül kell majd távozniuk ebből a világból? Mi lenne, ha ő, Rashid a saját kezébe venné a sorsa irányítását, és feleségül venne egy olyan nőt, mint Bethanne? Mellette sohasem unatkozna. Gyönyörű gyermekeik lennének. Annak ellenére, hogy eltérő a társadalmi helyzetük, ugyanúgy gondolkodnak az életről. Megálljt parancsolt az álmodozásnak. Felvett egy aktát az asztaláról, és elhatározta, hogy a délelőtt folyamán nem gondol többé Bethanne-re. Persze nem sikerült. A legcsekélyebb mértékben sem osztotta Khalid fenntartásait. A testvére nem ismeri a lányt elég jól ahhoz, hogy véleményt alkothasson róla. Hiszen Marguerite is szerelmet színlelt, egészen addig a pillanatig, amíg elegendő pénzt nem kapott. Vajon Bethanne is ilyen kétszínű lenne? Rashidot nem hagyta nyugodni a gondolat. Belenézett az előjegyzési naptárába, és úgy döntött, hogy aznapra befejezi a munkát. Szólt az asszisztensének, és elhajtott a villába. Látni akarta Bethanne-t, együtt akart lenni vele, hogy közelebbről megismerhesse. Be fogja bizonyítani Khalidnak, hogy nem olyan, mint a többi nő.

Amikor Rashid odaért a villához, közölték vele, hogy Bethanne elment. 87 / 121

– Hová? – kérdezte Minnah-t. Talán mégsem kellett volna elengednie Fatimát, akkor a lány nem mászkálhatna kíséret nélkül. Ugyanakkor azt is belátta, hogy Bethanne nem a foglya, és szabadon mehet, amerre akar. – Beszélt valakivel telefonon, azután megkérte Teazt, hogy vigye be a városba – felelte a szobalány. – Nem mondta, mikor fog visszaérni. A sejk felhívta a sofőrjét. – Merre jársz? – kérdezte Teaztól, aki közölte vele, hogy az óvárosban van. Rashid megkérte, hogy várja meg ott. Úgy döntött, hogy megmutatja Bethanne-nek a történelmi negyedet. A lány el volt ragadtatva Quraim Wadi Samiltól, valószínűleg a Romula negyed építészetét is lenyűgözőnek találja majd.

Rashid beült a sportkocsijába, és hamar megtalálta Teazt a városban. A sofőr azonnal kiszállt a kocsiból, és odasietett a sejkhez. – Hol van Bethanne? – Körülnéz a piacon – válaszolta Teaz. – Rendben van, hazamehetsz. Majd én visszaviszem Bethanne-t a villába. A sofőr meghajolt, és visszament az autójához. Rashid elindult a megadott irányba. A környék számos emléket idézett fel benne. Hank Pendravis is itt lakott valahol a közelben. Rashid apja nagyra tartotta a pilótáit. Elképzelhető, hogy az a gép valóban lezuhant? Nincs kizárva, de vajon miért vitte el Hank Pendravis titokban az apja repülőjét? A piactérre érve a férfi körülnézett, és azonnal felfedezte Bethanne szőke haját Az egyik kávézóban ült egy idősebb férfi társaságában, és élénken beszélgettek. Vajon ki lehet ez az alak? Rashid szíve összeszorult, amin maga is meglepődött. Képtelen volt beismerni, hogy mély érzéseket táplál Bethanne iránt. 88 / 121

Ugyanakkor egyáltalán nem tetszett neki, hogy a lány hangosan nevetett az idegen egyik megjegyzésén. Rashid átvágott a téren, és elindult a kávézó irányába. Bethanne és az ismeretlen férfi annyira belemerültek a társalgásba, hogy csak akkor pillantottak fel, amikor a sejk megállt közvetlenül mellettük. A lány szeme elkerekedett a csodálkozástól. Rashidot hirtelen elöntötte az indulat. Bethanne eddig mindig örült, valahányszor meglátta, nem úgy, mint most. Lehet, hogy bűntudata van? A sejk igyekezett leplezni a rosszkedvét. – Helló, Rashid! Nem számítottam rád. – A lány futó pillantást vetett a vele szemben ülő férfira. – Azt látom. – Bemutatom Walt Hampsteadet. Angolt tanít az egyetemen – magyarázta sietve Bethanne. – Walt, ő a vendéglátóm, Rashid al Harum sejk! A férfi felállt, és kezet nyújtott. – Nagyon örülök, hogy megismerhetem! Rashid kezet rázott vele, azután odafordult Bethanne-hez. – Ő az a férfi, aki ismerte az apádat? A lány bólintott. – Ülj le hozzánk! Éppen a közös ismerőseinkről beszélgettünk. – Bethanne felvett az asztalról néhány fényképet, azután visszaadta Waltnak, aki azonnal berakta őket egy borítékba, így a sejk nem láthatta, mi volt rajtuk. – Megmutattam néhány fényképet Bethanne-nek a családomról. Örülök, hogy személyesen is megismerhettem Hank lányát – mesélte Walt. – Ritkán találkozom amerikaiakkal. – Maga már régóta itt él? – érdeklődött Rashid. – Majdnem húsz éve. Egy itteni nőt vettem feleségül. Két gyermekünk született, már tinédzserek. – Walt odafordult Bethannehez. – Remélem, hamarosan újra találkozunk. És köszönöm az információkat. A lány mosolyogva bólintott. 89 / 121

– Nem állt szándékomban elüldözni magát – jegyezte meg Rashid. – Egyébként is menni készültem. Hamarosan kezdődik az előadásom. – Walt letett egy bankjegyet a csészéje mellé, azután biccentett, és távozott. A sejk kihúzott magának egy széket, és leült. A pincér azonnal megjelent, hogy felvegye a rendelését. – Egy kávét kérek – mondta Rashid, azután hátradőlt. Végül a kíváncsisága győzedelmeskedett. – Megkérdezhetem, mi folyik itt? Bethanne rövid szünet után válaszolt: – Walt ismerte az apámat, és kizártnak tartja, hogy ellopta azt a gépet. Rashid kávéja megérkezett, és miközben a férfi belekortyolt, Bethanne idegesen forgatta a kezében félig üres teáscsészéjét. – Miért jöttél ide? – tette fel végül a kérdést. – Úgy döntöttem, hogy megfogadom a tanácsodat, és nem dolgozom annyit. Arra számítottam, hogy a villában leszel. – Szeretném megismerni Alkaahdart, és ezt legjobban gyalog lehet. Azonkívül megkedveltem ezt a kávézót. – Sétálhatunk egyet, ha van kedved. A saját autómmal jöttem, Teazt pedig hazaküldtem. – Csodálatos. Az itteni építészeti stílus hasonlít ahhoz, amit Quraim Wadi Samilban láttunk, ugye? – Igen, a két várost körülbelül egy időben alapították. Miután megitták az italukat, Rashid rendezte a számlát, és sétálni indultak. Az élelmiszeres standok körül nyüzsögtek az emberek. Másutt az árusok hangosan kiáltozva kínálgatták a portékájukat. Bethanne mosolyogva lépkedett a sejk mellett. A férfi az első kereszteződésben megállt, és a lányra bízta, merre menjenek tovább. Figyelte Bethanne-t, ahogy érdeklődéssel nézegette a házakat. Az idegen férfi felbukkanása továbbra is nyugtalanította. Meglepte, hogy a lány ilyen makacsul ragaszkodik az apja felkutatásához, és azon töprengett, vajon hogyan talált rá Hank egykori barátjára.

90 / 121

Ebben a pillanatban az egyik házból kilépett egy nő. Rashid oldalra húzódott, hogy utat engedjen neki. Amikor az asszony elhaladt mellette, kedvesen rámosolygott, azután megpillantotta Bethanne-t, és hirtelen megtorpant. – Engem keresnek? – kérdezte arabul. – Nem. De miből gondolta? – kérdezte meglepetten Rashid, aki életében először látta ezt a nőt. – A barátnője pár nappal ezelőtt itt járt, és az előző lakó után érdeklődött, de nem tudtam segíteni neki. Ha azért jöttek, hogy újabb kérdéseket tegyenek fel, sajnos hiába fáradtak. – A nő rájuk mosolygott, és távozott. – Az apád után érdeklődtél nála? Bethanne bólintott. – Reméltem, hogy maradt itt néhány holmija. Szerettem volna kideríteni, hová indult és miért. Később Walttól megtudtam, hogy valaki kiürítette a lakást, mielőtt az új lakó beköltözött volna. Az a férfi, akivel az olajfúró toronynál találkoztam, valami titkos küldetési emlegetett. Szeretném megtudni az igazat. Kérlek, áruld el végre! Rashid mereven bámult rá. – Ha tudnék valamit, elmondanám. Gondolod, én örülök neki, hogy az apád tolvaj volt? Hiszen éveken keresztül a családomnak dolgozott. Ki tudja, mit vitt még el? – Semmit. Képtelen lett volna meglopni a családodat. Imádta a munkáját, mindig lelkesen mesélt róla. Meg akarta mutatni nekem ezt az országot és a barátait. Aztán titkos megbízást kapott az apádtól. Elhiszem, hogy semmit sem tudsz az egészről, de kérlek, segíts kideríteni, mi történt! Gyere el velem Quraim Wadi Samilba! Ott meg fogjuk találni a választ. – Az a válasz nem létezik. – Nem értem, miért hiszi úgy mindenki, hogy ellopta azt a gépet. Tudni akarom, mi történt.

91 / 121

– Khalidnak igaza volt. Csak arra használsz, hogy bebizonyíts valamit, amit nem lehet bebizonyítani. És én még azt hittem, hogy valami különleges kapcsolat van kettőnk között! – Így is van. Azért maradtam itt, hogy felkutassam az apámat, de ez még nem jelenti azt, hogy az érzéseim irántad nem őszinték. Szeretlek, Rashid! – Nem! – Nem hiszel nekem? – Ennyire ostobának tartasz? Egy nő csak azért mond ilyet, hogy kezessé tegye a férfit. – Hogy mondhatsz ilyet? Nem tagadom, hogy be akarom bizonyítani az apám ártatlanságát. De miért ne szerethetnék bele egy olyan férfiba, mint te? Ha tudnád, milyen… – Hagyd abba! Megállapodtunk valamiben. A szerződés aláírásáig úgy teszünk, mintha egy pár lennénk. Miben bíztál? Hogy beléd szeretek? Hogy elveszlek feleségül? Szerinted képes lennék kockára tenni a családom jó hírét azzal, hogy egy tolvaj lányát veszem el? Ráadásul az apám haláláért is ő a felelős. Rashid sarkon fordult, és öles léptekkel megindult visszafelé. Khalidnak igaza volt. A legelső nap haza kellett volna küldenie Bethanne-t. Hogy merészel olyasmit állítani, hogy szereti őt? Végre tisztán lát. A lány csak arra használta, hogy tisztára mossa az apját. Minél előbb visszaviszi Bethanne-t a villába, annál hamarabb megszabadul tőle. Ekkor eszébe jutott a marokkói utazás. Talán egy másik pilótával kellene elrepülnie? – Várj! – Bethanne igyekezett lépést tartani a férfival. – Rashid! Hiszen közöttünk semmi sem változott. – De igen, minden megváltozott. Ott az autóm. Szállj be! A sejk megfeledkezett minden udvariasságról. Gyorsan beült a volán mögé, és akkora gázt adott, hogy a lány rémülten kapaszkodott meg az ülésben.

92 / 121

Rashid képtelen volt elhinni, hogy Bethanne ilyen ostobának tartja. Szerelem! Hiszen alig néhány napja ismerik egymást. Khalidnak igaza volt: ez a nő egy intrikus. – Mit mondott neked Hampstead? – tette fel hosszas hallgatás után a kérdést. – Az utolsó találkozásuk alkalmával az apám említést lett neki egy titkos küldetésről. Walt eleinte nem vette komolyan dolgot, és utólag kiderült, hogy hibát követett el, mert az apám nem sokkal ezután eltűnt. Az a férfi, akivel az olajfúró toronynál beszélgettem, elárulta, hogy Quraim Wadi Samilban van eltemetve. Szeretnék utánajárni a dolognak. Te beszéltél már azzal a munkással? – Az asszisztensem foglalkozik vele. Hamarosan megérkeztek a villához. Bethanne nem várta meg, hogy Rashid kinyissa neki az ajtót, hanem sietve kiszállt, és felszaladt a lépcsőn. Amikor odaért az ajtóhoz, megfordult. – Rájöttem, hogy nincs itt semmi keresnivalóm. Hívok egy taxit, és szállodába költözöm. – Maradj itt a marokkói utazásig! – És mi lesz Quraim Wadi Samillal? – Egyedül is elmehetsz oda, miután visszajöttünk. Bethanne arcát pirosra festette az indulat. – El fogok menni oda, arra mérget vehetsz – közölte ridegen, azután bement a házba. A férfi percekig bámulta a csukott ajtót, és nagyon üresnek érezte magát. Az elmúlt napok eseményei teljesen összezavarták. Hallani vélte Bethanne nevetését, látta a szeme ragyogását. Marguerite óta most először hitte el újra… Nem, nem akar most erre gondolni! Ököllel rácsapott az autó tetejére. Hiszen már azt fontolgatta, hogyan tarthatná itt Bethanne-t Quishariban. Még szerencse, hogy a lánynak fogalma sincs arról, hogy kis híján beleszeretett. Sovány vigasz! Bethanne felsietett a szobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. Azután lefeküdt az ágyra, és kipislogta a szeméből a könnyeket. Nem 93 / 121

akart sírni, de képtelen volt úrrá lenni a fájdalmán. Rashid rettenetesen dühös rá, és ő nem értette, miért. Hiszen a kezdetektől fogva tudta, hogy ő az apját keresi. Nem lett volna szabad beismernie, hogy beleszeretett. A férfiak nem szeretik, ha az érzelmekről beszélnek. A lány azonban semmi másra nem vágyott, mint Rashid szerelmére, de pontosan tudta, hogy lehetetlent kíván. Kis idő múlva Minnah lépett be a szobába, és átadta Bethanne-nek a sejk üzenetét: másnap reggel hatkor indulnak Marokkóba. Ezek szerint hamarosan búcsút kell vennem Quisharitól, gondolta szomorúan a lány. Elkíséri Rashidot a találkozóra, és amint visszatérnek, ő elhagyja a villát. Pakolni kezdett, és csak azokat a holmikat csomagolta be, amelyeket ő maga vásárolt. Utoljára végigsimított a szekrényben lógó ruhákon. Amikor ezeket viselte, úgy érezte magát, mint egy hercegnő. A sejk valószínűleg elajándékozza őket egy jótékonysági szervezetnek, vagy egyszerűen kidobja a kukába. Miután Bethanne elkészült, úgy döntött, hogy kihasználja a hátralévő időt, és lement a tengerpartra sétálni. Jót tett neki a mozgás, lassan megnyugodott. Azon töprengett, hogyan fog eljutni Quraim Wadi Samilba. Amikor felpillantott, hirtelen meglátta Rashidot, aki komoly arckifejezéssel közeledett felé. A lány szíve a torkában dobogott. – Valami baj van? – kérdezte. – Az anyám ma este vacsorát ad, és ragaszkodik a jelenlétünkhöz. – A férfi összeszorította a száját, a szeme dühösen izzott. Bethanne-t váratlanul érte a hír. – Mondd meg neki az igazat! – A minisztert és a feleségét is meghívta. Mivel a szerződést még nem írtuk alá, nem kockáztathatok. – Hát persze, a szerződés! Csak az számít. – Semmi sem változott. Ha ma este eljár a szád, nagyon megbánod! 94 / 121

– Mégis, mit fogsz tenni? Visszaküldesz Amerikába? Kiutasítasz az országból? Hiszen úgyis hamarosan elmegyek. – Ne akarj ujjat húzni velem! – Szükséged van a segítségemre, nekem pedig a tiédre. Kössünk üzletet! – Semmit sem tudsz felajánlani nekem. – De igen. A hallgatásomat és a színészi tehetségemet. Ha jól értettem, azt szeretnéd, ha ma este ismét eljátszanám a barátnőd szerepét. – A férfi kinézett a tengerre. – Cserébe azt kérem, hogy repülj el velem Quraim Wadi Samilba. Megegyeztünk? Rashid hosszasan hallgatott, és Bethanne már attól félt, hogy nemet fog mondani. A lány mindent egy lapra lett fel. Ha a férfi nem fogadja el az ajánlatát, egyedül kell megkeresnie a sírhelyet. Feltéve, ha valóban létezik. – Megegyeztünk. A válasz meglepte Bethanne-t. Mielőtt Rashid meggondolta volna magát, kinyújtotta felé a kezét. A férfi azonban megragadta a vállát, magához húzta, és dühödt hévvel megcsókolta. Mire Bethanne felfogta, mi történt, már el is engedte. – Ezzel megpecsételtük az egyezséget – mondta Rashid, azután sarkon fordult, és sietős léptekkel elindult a villa irányába. – Hétkor érted jövök! – kiáltott még vissza. Bethanne az ujja hegyével végigsimított az ajkán. A szemét elfutotta a könny. Vágyott rá, hogy a férfi megcsókolja, de nem ilyen brutálisan. Vajon képes lesz valaha elfelejteni, milyen meghitten ölelték egymást néhány nappal ezelőtt a strandon? Aligha. Tudta, hogy soha többé nem fog találkozni olyan férfival, mint Rashid al Harum. Remélem, hogy legalább az üzleti sikereid boldoggá tesznek – suttogta Bethanne. Más úgysem okoz neked örömöt.

95 / 121

Bethanne különös gonddal készülődött az utolsó fellépésére. Megkérte Minnah-t, hogy segítsen elkészíteni a frizuráját, és kiválasztotta a legszexisebb ruhát a szekrényből. A földig érő, tűzpiros estélyi tökéletesen kiemelte az alakját. Ezek után ügyesen kisminkelte magát. A visszafogottság helyett ezúttal a hatásra tette a hangsúlyt, és amikor elkészült, a szeme hatalmasnak és titokzatosnak tűnt. Végül kiválasztott egy rúzst, amely tökéletesen illett a ruha színéhez, és elégedetten nyugtázta az eredményt a tükörben. Hiányozni fogok neked, Rashid, abban biztos lehetsz! – suttogta, azután lement a földszintre. Amikor a férfi megérkezett, Bethanne már az ajtóban várta. – Kész vagyok – közölte, azután felszegte az állát, és elvonult a Rashid mellett. Teaz kinyitotta neki a limuzin ajtaját, és miután a lány beszállt, Rashid helyet foglalt mellette a hátsó ülésen. Útközben egyetlen szót sem váltottak. Amikor megérkeztek, a sejk azonnal magára öltötte legelbűvölőbb modorát. Udvariasan üdvözölte a vendégeket, és bemutatta Bethanne-t azoknak, akikkel még nem találkozott. A lány mindenkivel nagyon kedves volt. Azt akarta, hogy Rashid tökéletesen elégedett legyen az alakításával. Olyan szívélyesen köszöntötte Shahara al Harumot, ahogyan az egy jövendőbeli menyhez illik, Rashid anyja azonban egyszerűen levegőnek nézte. Bethanne tudta, hogy sohasem lenne képes megfelelni neki, és ezen az estén Shahara nem is igyekezett leplezni az ellenszenvét. Bethanne üdvözölte a minisztert, aki éppen olyan elutasítóan viselkedett vele, mint a bálon, és megismerkedett a feleségével. Aztán Rashid karon fogta, és továbbvezette, hogy másoknak is bemutassa. A hagyományos arab vacsora kifogástalan volt. Előételnek avokádót ettek, azután ízletes bárányhús következett, a sort pedig különböző édességek zárták. Bethanne-nek minden nagyon ízlett, különös tekintettel a kandírozott dióra. Rashid hangosan közölte a 96 / 121

jelenlévőkkel, hogy Bethanne-nek akart örömöt szerezni vele. A lány kényszeredetten mosolygott, és őszintén sajnálta, hogy mindez csak színjáték. Vacsora után a vendégek egy része átment a szalonba, míg mások inkább a tetőteraszt választották, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt Alkaahdarra. A város fényei megvilágították az esti égboltot, a távolban pedig egy hajó szelte hangtalanul a Perzsa-öböl vizét. Bethanne rádöbbent, hogy nagyon fog hiányozni neki ez a hely. Mindössze néhány napot töltött el Quishariban, de ez idő alatt beleszeretett az országba és egy különleges férfiba. Végre megértette, hogy miért kedvelte az apja ezt a helyet, hiszen ő maga is nehéz szívvel fog távozni. Bethanne teljesen elmerült a gondolataiban. Hirtelen észrevette, hogy Shahara al Harum tart feléje. – Hallottam, hogy elutazik. – Igen. Holnap elrepülünk Marokkóba, és amint visszajöttünk, hazamegyek Amerikába. – Nagyon helyes. – Tudom, hogy rossz véleménnyel van rólam. De ha Rashid szerelmes lenne belém? Talán akkor is képes lenne összetörni a szívét? – A fiam nem olyan ostoba, hogy belemenjen egy rangján aluli házasságba. A vak is látja, hogy maga szerelmes belé, Rashid azonban tudja a kötelességét. Hozzá illő nőt fog választani. A gyermekeknek tisztelniük kell a szüleiket. – Elég régimódi felfogás – jegyezte meg halkan Bethanne. – Mi is tiszteljük a szüleinket, de nem azért kötünk házasságot, hogy megfeleljünk nekik. – A mi országunkban nagyon fontos szerepet játszanak a hagyományok. Modern és kényelmes körülmények között élünk, de a szokásaink nem változtak. A fiamnak nincs szüksége magára. Bethanne bólintott. Shahara szavai mélyen megsebezték. – Igaza van. Én elutazom, maga pedig fellélegezhet. Most boldog? 97 / 121

Rashid anyja hosszasan bámulta Bethanne-t, azután kinézett a tengerre. – Elégedett leszek, és csakis ez számít. Bethanne legszívesebben megkérdezte volna tőle, hiányzik-e neki a férje. Vajon szerette őt valaha? A házasságukból két fiú született. Vajon kislányra vágyott volna inkább? Vajon szeretne unokákat? Bethanne mindig is úgy gondolta, hogy sohasem fog férjhez menni. De hiába is áltatja magát, ha Rashid megkérné a kezét, habozás nélkül igent mondana. Az egész világ megváltozott, amióta beleszeretett a sejkbe. – A vendégek szeretnének elköszönni, anyám! – szólt oda ebben a pillanatban az ajtóból Rashid. Shahara al Harum udvariasan rámosolygott Bethanne-re. – Jó utat! Valószínűleg soha többé nem találkozunk. – Viszontlátásra, felség! Rashid kilépett a teraszra. – Mit szólnál hozzá, ha mi is hazamennénk? – kérdezte Bethannetől. – Ezer örömmel. Az édesanyád már alig várja, hogy eltűnjek innen, és én is nagyon boldog leszek, ha véget ér ez a komédia. Már megbántam, hogy belevágtam. – A múltat nem lehet megváltoztatni – mondta Rashid. A jövőt viszont igen. Bethanne-nek esze ágában sem volt hiú reményeket táplálni.

Másnap reggel Bethanne hamarabb érkezett a repülőtérre, mint a sejk. Elintézte a formalitásokat, ellenőrizte a gépet, és éppen a saját csomagjait pakolta, amikor Teaz felvitte Rashid bőröndjét a gépre, azután távozott. Hamarosan Rashid is megjelent a fedélzeten a hóna alatt egy aktatáskával. Leült a kanapéra, és olvasgatni kezdte az iratokat.

98 / 121

– Az előrejelzés szerint kedvező időjárásra számíthatunk – közölte Bethanne. – Útközben Kairóban fogunk tankolni. Rashid bólintott. A lány bement a pilótafülkébe, és hamarosan a levegőbe emelkedtek. Bethanne az alattuk elsuhanó tájat figyelte. Valahol odalent van az az oázis, ahol az apját eltemették. Addig nem tér haza, amíg el nem látogatott oda. Talán megkérhetné Khalidot, hogy szedje ki Hasidból a sír pontos helyét. Ha megígéri neki, hogy utána azonnal hazarepül, talán hajlandó lesz megtenni ezt a szívességet. Teltek az órák, és a táj lassan megváltozott alattuk. A dombok és lankák hegyekké nőttek. Azután felbukkant a Földközi-tenger, és odalent minden azúrkéken ragyogott. Késő délután szálltak le Marokkóban. Fárasztó napjuk volt, és Bethanne-t ezúttal egy cseppet sem tette boldoggá a repülés. Egész úton a sorsával hadakozott. Ráadásul magányosnak érezte magát a pilótafűikében, mert Rashid végig a kabinban maradt. A lány azt remélte, hogy végre békét kötnek egymással. A sejknek azonban nyilvánvalóan nem voltak ilyen irányú tervei. A torony utasításai alapján Bethanne elkormányozta a gépet a hatalmas reptér egyik hangárjához, és leállította a motorokat. Azután hátradőlt a székében, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Fáradt volt, de nem csak a hosszú út miatt. Az elmúlt napok érzelmi hullámvasútja nagyon kimerítette. Összeszedte a maradék erejét, kitöltötte az ellenőrző listát, aláírta, és a papírokat letette a másodpilóta ülésére. Azután kinyitotta az ajtót, és Rashid elhagyta a gépet. Hóna alá csapta a táskáját, és lement a lépcsőn. Odalent már várta egy limuzin és a sofőr. Bethanne lenyűgözőnek találta, hogy Rashid emberei mindig percre pontosak. Ez nem hatékonyság, ez már varázslat, gondolta.

99 / 121

A sofőr kinyitotta az ajtót, azután lehozta a gépről a sejk bőröndjét. Közben odabiccentett Bethanne-nek, de egy szót sem szólt. A limuzin kis idő múlva elhajtott a reptérről. Ha tartottam volna a számat, és nem beszéltem volna az érzéseimről, akkor most én is ott ülhetnék Rashid mellett, gondolta szomorúan Bethanne. Felsóhajtott, azután megfordult, és ellenőrizte a kabint. Minden tiszta volt és érintetlen, mintha senki sem utazott volna a fedélzeten. Egy overallos férfi lépett be az ajtón, és mondott valamit arabul. A lány angolul válaszolt, mire a férfi megrázta a fejét. Bethanne ekkor a franciával próbálkozott, azt a férfi megértette. Elmagyarázta Bethanne-nek, hogy szeretné kitakarítani a gépet. A lány úgy döntött, hogy megvárja, amíg a férfi végez, mert egyébként sem akadt jobb dolga. Szobát sem foglalt magának sehol. Talán az lesz a legjobb, ha itt marad, és a kanapén tölti az éjszakát. A hűtő tele volt étellel és itallal. Ráadásul én vagyok a rangidős a fedélzeten, ezért enyém a parancsnokság, dünnyögte. Miután a férfi végzett a takarítással, Bethanne felhúzta a lépcsőt, és bezárta az ajtót, azután fogott egy újságot, és lefeküdt a kanapéra. Tíz perccel később az igazak álmát aludta.

Rashid bejelentkezett a szállodában, foglalt egy szobát Bethannenek, azután visszaküldte érte a sofőrjét a reptérre. Tudta, hogy csúnyán viselkedett, amikor szó nélkül magára hagyta a lányt, de még mindig haragudott rá. Valójában saját magára sokkal jobban haragudott. Mivel Bethanne-nek néhány dolgot még el kell intéznie a landolás után, a sofőr valószínűleg éppen időben fog érkezni. Rashid felment a szobájába, amely megfelelt az elvárásainak. Őszintén szólva most egy cseppet sem érdekelte a kényelem. Kis idő múlva elindult a szállodából – egy kellemes étteremre vágyott, ahol megvacsorázhat, és átgondolhatja a holnapi stratégiáját. 100 / 121

Valamivel tíz óra után gyalog indult vissza a hotelbe. Séta közben szó szerint magába szívta Marokkó hangulatát. Fiatal korában egy egész nyarat töltött el itt, és most megrohanták az emlékek. Amikor átvágott a szálloda előcsarnokán a liftek irányába, a recepciós utánaszólt: – Üzenete érkezett. Rashid elvette a férfitól az összehajtott papírlapot, és miután elolvasta, mozdulatlanná dermedt. – Mikor érkezett az üzenet? – kérdezte. – Hat óra előtt néhány perccel. Az időpont a lap hátoldalán szerepel. A sejk halkan szitkozódott. Az üzenet szerint a sofőr nem találta a reptéren Bethanne-t. A gép ajtaja zárva volt, és a lányt a landolás óta nem látta senki. Rashid odament a nyilvános telefonhoz, amely az előcsarnok egyik csöndesebb sarkában volt, és megpróbált autót bérelni, a kései időpont miatt azonban nem járt sikerrel. Összegyűrte a papírlapot, kiment az utcára, és utasította a portást, hogy fogjon egy taxit.

101 / 121

8. FEJEZET Vajon hol lehet Bethanne? Hiszen senkit sem ismer Marokkóban. Legalábbis Rashid tudomása szerint. Azonban kénytelen volt belátni, hogy Bethanne-nek is lehet magánélete. Elképzelhető, hogy vannak itt ismerősei, és az is elképzelhető, hogy nem szólt erről. A taxisofőr vonakodott, amikor a sejk közölte vele, hogy a reptér egyik elhagyatott részére akarja vitetni magát. Rashid busás fizetséget ajánlott, és végül elindultak. Amikor az autó lefékezett a gép mellett, hirtelen felbukkant egy biztonsági őr. Az egyik keze a pisztolytáskáján pihent. – Mit keresnek itt? Ez magánterület! – kiáltott rájuk, amikor Rashid kiszállt. – Ez itt az én gépem. Rashid al Harum sejk vagyok, és ma délután érkeztem. – És mit keres itt ilyenkor? – kérdezte gyanakodva az őr. – A pilótámat keresem, Bethanne Sanderst. A férfi meglepetten körbenézett. – Senki sincs itt rajtam kívül, és egyetlen nőt sem láttam. – Feltétlen ki kell derítenem, hová ment – magyarázta Rashid. – Kihez fordulhatok segítségért? – Mindjárt felhívok valakit – válaszolta az őr, és elindult egy aprócska iroda felé. Rashid követte. A férfi elintézett néhány telefont, és öt perccel később mindenre fény derült. A sejk odament a géphez, és hangosan kiáltozni kezdte Bethanne nevét, de nem kapott választ. Éppen azon törte a fejét, hogyan juthatna fel az ajtóhoz, amikor valaki belülről kinyitotta, és leengedte a lépcsőt. – Te jó ég, Rashid! Mit keresel itt? – kérdezte meglepetten Bethanne. – Téged. Ideküldtem érted a sofőrt, de mivel sehol sem talált, egyszerűen elhajtott. És te mit keresel itt? 102 / 121

– A kabinban aludtam. – Gyere, vár a taxi! – Hová megyünk? – kérdezte bizalmatlanul a lány. – Foglaltam neked szállodai szobát. Bethanne tétován toporgott a lépcső tetején. Végül azonban visszament a kabinba, majd kisvártatva megjelent a táskájával, és csatlakozott Rashid-hoz. – Majd én vigyázok a gépre, amíg távol vannak – ígérte a biztonsági őr. – Senkit sem engedek a közelébe. Rashid lefordította a férfi szavait, Bethanne pedig mosolyogva köszönetet mondott. A sejk ezek után átadta a sofőrnek a lány csomagját, azután kézen fogta Bethanne-t, segített neki beszállni, és beült mellé a hátsó ülésre. – Valóban azt hitted, hogy egyedül hagylak egy idegen országban, amelynek még a nyelvét sem beszéled? – kérdezte Rashid, miközben a sofőr beindította a motort. – Nem tartottam kizártnak, hiszen dühös voltál. – Sohasem tennék ilyet – mondta a férfi, de látta, hogy Bethanne nem hisz neki. – Jó néhány órára egyedül hagytál. – Elmentem vacsorázni, és csak akkor értesültem az eltűnésedről, amikor visszaértem a szállodába. – Nem érdekes. A gépen mindenem megvolt. Amikor megérkeztek a szállodába, Rashid felkísérte Bethanne-t a szobájába. – Az 1735-ös lakosztályban lakom. Ha bármire szükséged lenne, hívj fel nyugodtan. – Hány órakor akarsz holnap indulni? – Tízkor találkozom al Benqurával. Délre biztosan végzünk. Ha gondolod, nézd meg a várost, mielőtt visszarepülünk Quishariba. – Feltétlenül. Délben a gépnél leszek. Bethanne karba fonta a kezét, ezzel is jelezve a távolságtartását.

103 / 121

– Mi lenne, ha együtt fedeznénk fel a várost? – vetette fel Rashid. – Tíz évvel ezelőtt jártam már itt, és szívesen megnézném újra a híres bazárokat és a Medinát. – Velem? A férfi némi habozás után úgy döntött, hogy nem bocsátkozik vitába. – Délben érted jövök a szállodába – mondta kurtán, és eltűnt, mielőtt a lány tiltakozni tudott volna. Bethanne becsukta az ajtót Rashid mögött. Nem tudta mire vélni a férfi viselkedését. Egy cseppet sem zavarta volna, ha a gépen tölti az éjszakát. Előfordult már, hogy ennél jóval kényelmetlenebb helyen aludt. Tagadhatatlanul jólesett neki a férfi gondoskodása, habár szentül elhatározta, hogy nem követ el több ostobaságot. Gyorsan lezuhanyozott, azután ágyba bújt. Ez azért kényelmesebb, mint a kanapé, gondolta, s hamarosan mély álomba merült.

Másnap reggel Bethanne a szobájába kérte a reggelit. Az ablak előtt álló asztalnál evett, és közben a szállodával szemben emelkedő modern épületeket figyelte. Alig várta, hogy közelebbről is megismerhesse a várost. Tizenkettő előtt néhány perccel lement a szálloda előcsarnokába. Leült az egyik fotelbe, és figyelte a vendégek jövés-menését. Azonnal észrevette Rashidot, amint belépett az ajtón. A férfi egyenesen a liftek felé tartott. Bethanne már épp szólni akart neki, de ebben a pillanatban a sejk megfordult, és amikor észrevette a lányt, elindult felé. – Aláírtad a szerződést? – kérdezte Bethanne. – Igen. Rashid elégedett arckifejezéséből a lány arra következtetett, hogy minden rendben ment. – Gratulálok.

104 / 121

A férfi mélyen a szemébe nézett, és Bethanne hirtelen minden másról megfeledkezett. Az egész világ megszűnt létezni. De aztán észbe kapott, és gyorsan lesütötte a szemét. – Ha jól sejtem, fel akartad vinni a táskádat a lakosztályodba. Megvárlak itt. – Valaki mással is felvitethetem – mondta Rashid, és átadta a táskát az egyik recepciósnak. – Készen állsz? – kérdezte a lánytól, és a karját nyújtotta neki. Bethanne-t meglepte a gesztus, hiszen már nem kellett meglátszaniuk a szerelmes párt. – Indulhatunk. A lány végignézett az egyenruháján, és megrázta a fejét. – Igazság szerint nem vagyok városnézéshez öltözve – állapította meg. – Remekül nézel ki. Egyébként al Benqura meghívott minket vacsorázni ma estére. Azt válaszoltam, hogy szeretném először megbeszélni veled. – Szeretnél elmenni? – kérdezte meglepetten Bethanne. – Szerintem kedves gesztus lenne, de ha nincs kedved, egyszerűen lemondom. – Nincs az alkalomhoz illő ruhám. Rashid nevetett. – Tipikus női reakció. Bethanne fürkészve nézett rá. – Talán lemaradtam valamiről? Nemrég még rettenetesen dühös voltál. Mi történt? Rashid csak akkor válaszolt, amikor már a limuzinban ültek. – Igazán sajnálom, hogy otrombán viselkedtem – mondta. – Kitűnően alakítottad a szerepedet. Ma körülnézünk Marokkóban, holnap visszarepülünk Quishariba, azután te is hazatérhetsz. Bethanne jóval többre vágyott ennél – Rashid szerelmére és a bizalmára. A jókedve elszállt, amikor megtudta, hogy ez a kirándulás pusztán jutalom a színészi játékáért.

105 / 121

Rashid utasította a sofőrt, hogy hajtson keresztül a városon. Útközben megmutatta Bethanne-nek a nevezetességeket, miközben korábbi marokkói tartózkodásáról mesélt. Az egyik szálloda legfelső emeletén lévő exkluzív étteremben ebédeltek, azután megnézték a fallal körülvett óvárost, a Medinát. Miközben végigsétáltak a bazár fedett, szűk utcácskáin, Rashid megfogta Bethanne kezét, hogy el ne veszítsék egymást a tömegben. A lány mélyen beszívta a fűszerek kellemes illatát, megcsodálta a perzsaszőnyegeket, és megtapintotta a finom selymeket és vásznakat. Az üzletek közvetlenül egymás mellett sorakoztak, az ékszerészeknek azonban saját udvaruk volt. Az ember itt bármit megkaphatott, amire vágyott. Rashid többször is megpróbálta vásárlásra bírni Bethanne-t, de hiába. A lány csak mosolygott, és a fejét rázta. Késő délután értek a Jemaa el Fna nevű térre. – Állítólag ez Észak-Afrika legnagyobb piaca – magyarázta Rashid. Bethanne-nek földbe gyökerezett a lába, és lenyűgözve bámulta a színpompás standokat, ahol frissen facsart narancslevet, vizet, élelmiszert és virágot lehetett kapni. Az árusok között néhány akrobata lélegzetelállító mutatványokkal szórakoztatta az embereket, a kígyóbűvölők pedig a kobráikkal ejtették ámulatba a közönséget. Bethanne és Rashid lassan sétált a tömegben, és végül beültek egy kávézóba az egyik csendesebb sikátorban. Miután megrendelték az italaikat, egy darabig békésen hallgattak. – Köszönöm – mondta egy kis idő elteltével Bethanne. – Mit? – Ezt a napot. A lány egy pillanatra megijedt, mert azt hitte, hogy a megjegyzésével tönkretette a hangulatot. Rashid hirtelen elfordította a fejét, és Bethanne úgy látta, mintha a tekintete haragosan felvillant volna.

106 / 121

– Valóban nagyon kellemes volt – mondta végül a férfi. – És még nem ért véget. – És még mindig nincs ruhám – jegyezte meg Bethanne. – Már felvitettem egyet a hotelszobádba. A lány tekintete a távolba révedt. – Nagyszerű érzés lehet. – Mire gondolsz? – Ha az embernek csak intenie kell, és minden kívánsága teljesül. Meseszerű életed van, Rashid! – Tévedsz. Te csak a felszínt látod. Annak ellenére, hogy jóval kényelmesebb körülmények között élek, mint az emberek többsége, nekem is meg kellett ismernem a fájdalmat és a csalódást. – Mire célzol? Rashid egy darabig hallgatott, azután ivott egy kortyot, és letette a poharát. – A húszas éveim elején azt hittem, hogy szerelmes vagyok. Marguerite szép volt, és szellemes. A közös érdeklődés sem hiányzott, és jól éreztük magunkat egymás társaságában. Korábban már meséltem neked, hogy amikor az apám pénzt ajánlott neki, gondolkodás nélkül elhagyott. Akkor megtanultam, hogy a szerelem csupán illúzió, és nem szabad megbízni senkiben. – Ez nem igaz. Te szeretted őt, ő viszont nem szeretett téged. Ez még nem jelenti azt, hogy nem léteznek valódi érzelmek. Biztosan nagyon fájt, amikor elhagyott, de nem hiszem, hogy életünkben csak egyszer lehetünk szerelmesek, de az is előfordulhat, hogy tévedünk. – Hogyan lehet felismerni az igazit? A lány vállat vont. – Azt mindenki megérzi. Bethanne pontosan tudta, hogy számára Rashid az igazi, és azt kívánta, bárcsak ő is ugyanígy érezne iránta. – Te voltál már igazán szerelmes? – kérdezte a férfi.

107 / 121

– Egyszer – válaszolta lassan a lány, azt nem tehette hozzá, hogy még most is az. – Csodálatos időszak volt. Talán egyszer majd megismerkedem valakivel, akivel újra átélhetem ugyanezt. – Remélem, hogy így lesz – mondta hosszas hallgatás után a férfi. A lány bólintott, és sűrűn pislogni kezdett, mert nem akart sírni. Igazat mondott. Szereti Rashidot, és mellette akarja leélni az életét, de tudta, hogy ez nem lehetséges. Ezért bízott abban, hogy egyszer majd találkozik valakivel, akivel boldog lehet. De őszintén szólva nem hitte, hogy bárki felveheti a versenyt Rashiddal.

Amikor Bethanne belépett a szállodai szobájába, azonnal megpillantotta az álomszép, arannyal átszőtt, fehér színű ruhát. Közelebb ment, és észrevette, hogy egy arany nyaklánc és egy pár aranyszínű, elegáns balerina-cipő is tartozik hozzá. Gyorsan átöltözött, és úgy érezte magát, mint egy hercegnő. Büszkén felszegte az állát, és elhatározta, hogy a legjobbat fogja kihozni ebből az estéből. Meglepte, milyen nagyszabású rendezvényről van szó. Mindössze néhány párra számított, de legalább harminc vendég volt jelen. A személyzet szorgosan hordta az asztalokra a különböző fogásokat, és gondoskodtak róla, hogy minden rendben menjen. Mivel Bethanne nem beszélt arabul, Rashid mellette foglalt helyet. – Nem kell mindent lefordítanod – mondta a lány. – Nem szeretném, ha kívülállónak éreznéd magad. – Hiszen én nem tartozom ide! Élvezem a finom vacsorát, megcsodálom az elegáns ruhakölteményeket. Nem azért vagyok itt, hogy barátokat szerezzek. Te csak érezd jól magad! Bethanne megállapította, hogy al Benqura sejk egészen máshogyan fest, mint ahogyan elképzelte. Senki sem gondolta volna róla, hogy egy dúsgazdag olajmágnás. Aggodalmaskodó, idős férfinak látszott, aki csalódott a gyermekében. A felesége is 108 / 121

szomorúnak tűnt, különösen akkor, amikor Rashidra nézett. Bethanne tudta, hogy a házaspár szorgalmazta a lányuk és a sejk házasságát, ugyanakkor igyekeztek elfogadni a jelenlegi helyzetet. – Nem számítottam rá, hogy ilyen jól fogjuk érezni magunkat – jelentette ki Rashid, miután elköszöntek a vendéglátóiktól, és beszálltak a limuzinba. – Valóban? – Valóban. Remekül alakítottad a szerepedet. Al Benqura felesége minden jót kívánt a közös életünkhöz. – Valószínűleg szégyelli magát a lánya szökése miatt, és bizonyára megkönnyebbült, hogy máris találtál magadnak valakit. Azzal egy cseppet sem törődik, hogy kilógok a sorból. – Nem lógsz ki a sorból. Bethanne hallgatott. Tudta, hogy Rashid továbbra is egy tolvaj lányának tartja. Ráadásul fáradt volt, és szeretett volna végre lefeküdni. – Jó szíved van, Rashid! Úgy intézted a dolgokat, hogy az al Benqura családnak ne kelljen szégyenben maradnia. Ez bizonyára kedvező hatással lesz a jövőbeni üzleti kapcsolatotokra.

Másnap késő délelőtt szálltak fel. Kairóban ismét megtankoltak, azután nekivágtak az utolsó útszakasznak. Hamarosan sötétedni kezdett, és az égen kigyúltak a csillagok. Bethanne szeretett éjszaka repülni. Ellenőrizte a gép helyzetét, azután azon kezdett töprengeni, hogyan tovább. Ha Rashid nem hajlandó segíteni neki, kénytelen lesz a kezébe venni a dolgokat. Rashid lehajtotta a fejét a kanapén lévő párnára. Fáradt volt. Előző nap kimerítő tárgyalásokat folytatott az új partnerével. Érezte, ahogy a szemhéja elnehezedik, de nem küzdött ellene. A gép kissé oldalra dőlt. A férfi kinyitotta a szemét, és az órájára pillantott. Csak nem leszálláshoz készülődnek? Túl korán volt még ahhoz, hogy Alkaahdarban legyenek. Ennek ellenére a férfi továbbra 109 / 121

is úgy érezte, mintha a gép lassan ereszkedne. Talán valami gond van? Bement a pilótafülkébe. Bethanne éppen az irányítótoronnyal beszélt, és amikor befejezte, odafordult Rashidhoz. – Kösd be magad! – Valami baj van? A lány megrázta a fejét, azután ismét a műszerekre nézett. – Ülj le, és kapcsold be a biztonsági övedet! – ismételte meg újra. – Mi folyik itt? – Leszállunk. A férfi bemászott a másodpilóta ülésébe, és kinézett az ablakon. Nem sokat látott, mert már sötét volt. Hirtelen felbukkant előttük a kivilágított leszállópálya. – Hol vagyunk? – Utoljára kérlek, hogy kösd be magad! Néhány perc múlva leszállunk. Nem szeretném, ha a gép rázkódása miatt kiesnél az ülésből. Rashid bekapcsolta a biztonsági övet, azután megszorította Bethanne karját. – Hol vagyunk? – Quishari légterében, és hamarosan Quraim Wadi Samil repülőterén landolunk. – Lehetetlen. – Nem az. Rashid kihallotta a hangából az elszántságot, és tudta, hogy ezúttal a lány diktál. – Fel fogom hívni a Starcraftot, és gondoskodom róla, hogy kirúgjanak. – Tedd, amit tenned kell! – A lány egy pillanatra a férfira nézett. – Két okból jöttem Quishariba: le kellett szállítanom a gépet, és meg akartam keresni az apámat. Már nagyon közel vagyok a célhoz, és nem adom fel. Kérlek, maradj csendben! Szeretnék a leszállásra koncentrálni. 110 / 121

Rashidot még sohasem utasította senki, hogy hallgasson. Úgy látszik, Bethanne elfelejtette, kivel van dolga. A lány azonban pontosan tudta, mit csinál, és egy pillanatra sem jött zavarba. – Nos, megérkeztünk – szólalt meg kis idő múlva. – Sötétben akarsz kimenni a temetőbe? Bethanne megrázta a fejét. – Éjszakára megszállunk valahol, és holnap korán reggel indulunk. Fel kell hívnod az asszisztensedet, hogy megtudjuk, merre van a sír. Amint végeztünk, azonnal visszarepülünk Alkaahdarba, és én az első géppel hazamegyek Texasba. – És ha felhívom a cégedet, és kirúgatlak? – Mondtam már: tedd, amit tenned kell! Muszáj megtudnom, mi történt az apámmal, és ez az utolsó esélyem. A lány felállt, megfogta a csomagját, és kinyitotta az ajtót. Azután lement a lépcsőn, és eltűnt a reptér épületében. Rashid kis híján beváltotta a fenyegetését. Elég lett volna egyetlen telefonhívás, és Bethanne-t azonnal elbocsátják. Elvégre a lány nem tartotta be az utasításait. A férfi elővette a telefonját, és a kései időpont dacára felhívta az asszisztensét. Valamivel később kivett egy szobát abban a szállodában, amelyben néhány nappal korábban is megszállt, és megkérdezte a recepción, hogy Bethanne megérkezett-e már. Azután gyorsan felment a szobájába, mert egyedül akart lenni. Sok mindent át kellett gondolnia.

Másnap reggel Rashid a szálloda előcsarnokában várta a lányt. Amikor megpillantotta, odasietett hozzá, belekarolt, és az egyik csöndes sarokba vezette. – Rendeltem egy autót, amelyik elvisz minket az óváros közelében lévő temetőhöz. Megmutatom neked az apád sírját. 111 / 121

Bethanne döbbenten meredt rá. – Mindvégig tudtad, hogy itt van? – Nem. Tegnap este tudtam meg. Gyere, kapjunk be gyorsan néhány falatot! Vagy te már reggeliztél? A lány megrázta a fejét. Leültek a szálloda belső udvarán lévő egyik asztalok, és miután a pincér felvette a rendelésüket, Rashid mesélni kezdett: – Tegnap este felhívtam az asszisztensemet, aki időközben felvette a kapcsolatot Hasiddal. Azután telefonáltam Khalidnak. – A testvérednek? – kérdezte meglepetten Bethanne. – Hasid annak idején vele beszélt, nem velem. – És? A sejk körülnézett, mintha meg akarna győződni róla, hogy senki sem hallgatja ki a beszélgetésüket. – Bocsánatot kell kérnem tőled! Az apád barátjának igaza volt. Hank valóban titkos küldetésre indult. Az apám megkérte, hogy hozzon el valakit Quraim Wadi Samilból. Visszafelé a repülő homokviharba került, és lezuhant. A fedélzeten lévők közül senki sem élte túl a balesetet. Bethanne dermedten meredt a férfira. Rashid megpróbálta kitalálni, mi járhat a fejében, de a lány arckifejezése semmit sem árult el. – Miért kellett titokban tartani a balesetet? Rashid nem akarta elárulni, hiszen ő maga is alig tudta elhinni. Végül beszélni kezdett: – Az apámnak született egy lánya egy másik nőtől. A lány egy svájci internátusban akarta folytatni a tanulmányait, és az apám látni szerette volna, mielőtt elutazik. Amikor tudomást szerzett a haláláról, szívrohamot kapott, és nem sokkal utána meghalt. Khalid tudta, mi az igazság, de senkinek sem szólt róla, egészen tegnap estig. Bethanne továbbra is hallgatott. – Bocsánatkéréssel tartozom neked, hiszen alaptalanul vádoltam meg az apádat. 112 / 121

A lány bólintott, azután körbenézett az udvaron, mint aki nem tudja, hol van. – Nagyon sajnálom, Bethanne! A lány ismét bólintott. – Az édesanyád is tudja? – Nem. Khalid nem akart fájdalmat okozni neki. Nem számított Hank lányának felbukkanására. Az volt a célja, hogy megvédje az anyánkat. – És téged – tette hozzá lassan Bethanne. – El sem tudom hinni, hogy az apám kettős életet élt, és gyermeke született egy másik nőtől. Úgy tudom, sok időt töltöttek együtt. Az itteni olajfúró tornyokat nyilvánvalóan azért tartotta meg, hogy gyakran ellátogathasson ide. Ebben a pillanatban felszolgálták a reggelijüket, és mindketten szótlanul enni kezdtek. Rashid nagyon szerette volna, ha Bethanne végre mond valamit, és őszintén remélte, hogy a lány képes lesz megbocsátani a családjának.

Amikor kiértek a temetőbe, Rashid megkérte a sofőrt, hogy várja meg őket. Miközben Bethanne elhaladt a poros sírkövek előtt, megpróbálta elolvasni a rajtuk lévő feliratokat. Nehéz volt a szíve, és alig tudta visszatartani a könnyeit. Régóta sejtette, hogy az apja halott, különben már hallatott volna magáról. Ennek ellenére titkon azt remélte, hogy talán mégis életben van. Most az utolsó reménye is szertefoszlott. Rashid átvágott a temetőn, mintha pontosan tudta volna, merre kell menni, Bethanne pedig követte őt. A férfi hirtelen megállt az egyik sírkő előtt, amelyen Hank neve állt. A név alatt egy arab szöveg volt olvasható. – Mi van odaírva? – Itt nyugszik egy barát, aki mindvégig hűséges maradt. 113 / 121

– Egy tolvaj sírjára biztosan nem írtak volna fel ilyesmit – suttogta Bethanne. – Szia, apa! Végre rád találtam – mondta halkan, azután letérdelt, és megérintette a meleg, napsütötte sírkövet. – Honnan tudtad, hol van a sír? – nézett fel Rashidra. – Khalid árulta el. Azt is elmondta, hová temették a féltestvéremet. Az ő sírjához is szeretnék ellátogatni, habár csak tegnap szereztem tudomást a létezéséről. Bethanne felállt. Valószínűleg soha többé nem jut el ide. – Viszlát, apa! – Megsimogatta a sírkövet még egyszer utoljára, azután követte Rashidot. Nemsokára rábukkantak a keresett másik sírra. – Úgy tudom, hogy az apám nagyon szerette őt és az édesanyját. Akkor ismerkedett meg azzal a nővel, amikor beindította az itteni olajfúró tornyokat, de akkoriban már nős volt. Khalid szerint a szüleink házassága üzleti alapon jött létre. Az apám el akarta hagyni az anyámat, ő azonban botránnyal fenyegetőzött, és ki akarta venni a pénzét a cégből, így aztán együtt maradtak. Az apám azonban gyakran meglátogatta azt a nőt, akit szeretett, és a lányát. Khalidnak nem sokkal a halála előtt árulta el az igazságot. Az anyám semmit sem tudott az egészről. – Nagyon sajnálom, Rashid! – Egyszer azt mondtad nekem, hogy az igazság mindig kiderül. Remélem, hogy ezt rajtunk kívül senki sem fogja megtudni. – Megértelek, és ígérem, senkinek sem fogom elárulni. Sohasem okoznék fájdalmat az édesanyádnak. – Kedvesebb is lehetett volna veled. – Nem szeret engem, de nem számít. – Bethanne még egyszer végighordozta a tekintetét a temetőn. – Ha gondolod, indulhatunk. Mielőtt beszálltak volna az autóba, a lány egy pillanatra megtorpant. – Örülök, hogy még az elutazásom előtt kiderítetted az igazságot, és köszönöm, hogy megosztottad velem. Boldog vagyok, hogy megismerhettelek, és minden jót kívánok a hátralévő életedhez. 114 / 121

A férfi egy pillanatig némán figyelte. Érezte, hogy ideje lenne lebontani a falakat, de képtelen volt úrrá lenni a félelmén. – Én is minden jót kívánok neked, Bethanne! – válaszolta végül lehajtott fejjel. A lány kényszeredetten elmosolyodott, azután gyorsan beült az autóba. Mér nem volt több mondanivalójuk egymás számára. Miután leszálltak Alkaahdarban, Bethanne szokás szerint elintézte a formalitásokat. Távozáskor egy pillanatra megállt az ajtóban. – Remélem, hogy ez a repülő mindig célba fog érni – suttogta. Ideje, hogy hazatérjen.

115 / 121

9. FEJEZET – Ezek szerint aláírtátok a szerződést? – kérdezte Khalid. – Igen. Jövő héten kezdjük a kivitelezést – magyarázta Rashid az íróasztala fölé görnyedve. Hirtelen felpillantott. – Tulajdonképpen mit keresel itt? – Néhány hétre elutazom, és el akartam búcsúzni tőled. A tanácsomat kérték az egyik olajmező beindításával kapcsolatban. – A Hari-olajmezőről van szó? Khalid bólintott, és sétálni kezdett a szobában. Levett egy faragott szobrot a könyvespolcról, azután az ablakhoz ment. – Hová lett a pilótád? – Bethanne nem a pilótám. Khalid megpördült. – Pedig esküdni mertem volna, hogy legalább annyira szereted őt, mint annak idején Marguerite-et. – A helyedben nem fogadnék – jegyezte meg Rashid. Khalid kérdőn nézett a fivérére. Rashid habozott, azután erőt vett magán. Végtére is Khalid az ikertestvére. – Kiderült, hogy csak kihasznált engem. – Mégiscsak pénzt akart? – Azt mondta, hogy szeret. Khalid mozdulatlanná dermedt, és Rashidra meredt. – Ez esetben nem értem, mi a probléma. – Rajtam keresztül akart információkat szerezni Hankről. – Biztosan rosszulesett neki, hogy tolvajnak tartottad az apját. Rashid felsóhajtott. – Azt akartam, hogy szerető apaként emlékezz rá – folytatta kis idő múlva Khalid. – Nem számítottam Hank családtagjainak felbukkanására. Bethanne mit szólt? Biztosan nagyon elkeseredett, amikor megtudta, hogy meghalt az apja. 116 / 121

Rashid a fejét rázta. – Azt hiszem, már régóta sejtette. De mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Igazságtalanul bántam vele. Te találkoztál a féltestvérünkkel? Milyen volt? – Én is csak a halála után szereztem tudomást a létezéséről – mondta Khalid. – Apának volt néhány fényképe róla. Nagyon szerette az anyját, és a lányt is. Megtartottam a fényképeket. Szívesen megmutatom, ha akarod. – Ezek szerint mégis létezik a szerelem – jegyezte meg Rashid. – Igen, de a szerelem nem egyenlő a boldogsággal. Szerinted ők boldogok voltak? – A lányuk talán igen. Hiszen a szülei szerették egymást. – Az apánk legalább kiállt a nő mellett, akit szeretett. Már megbántad, hogy elengedted Marguerite-et? Rashid megrázta a fejét. – Nem, de azon gondolkodom, hogy talán meg kellene állítanom Bethannet. – Akkor tedd meg! – És ezt éppen te mondod? Azt hittem, ki nem állhatod őt. – Valójában nincs ellene kifogásom. Csak attól féltem, hogy kihasznál. – Hiszen pontosan ezt tette. Mindenáron ki akarta deríteni az igazságot az apjáról. – Ezért még nem kellett volna szerelmet vallania neked. – Te biztosra vetted, hogy tervez valamit, és igazad volt. – Igen, de az apja miatt tette, és nem a pénzért. Rashid bólintott. – Amikor elbúcsúztunk, minden jót kívánt nekem. Eszébe jutott, hogy abban a pillanatban a legszívesebben átölelte volna. Elengedte Bethanne-t, és nem árulta el neki, hogy számára ő a legfontosabb dolog a világon. – Elutazott? Rashid vállat vont. 117 / 121

– Az lenne legjobb, ha most azonnal eldöntenéd, melyik sorsot választod: az apánkét vagy a sajátodat – szólt jelentőségteljesen Khalid.

Rashid a villához hajtott, és berohant az előcsarnokba. Bethanne nevét kiáltotta, de helyette Minnah válaszolt. – Bethanne nincs itt, felség! – Nem jött vissza? – Nem, nem láttam. A férfi sarkon fordult, és visszaszaladt az autójához. Vajon hol lehet Bethanne? Ez a nő mindig képes meglepetést okozni. Lehet, hogy ezúttal is a gépen maradt, ahogyan Marokkóban tette. Rashid gázt adott, és a repülőtérre indult. Miután végigjárta a gépet, megállapította, hogy Bethanne nincs ott, és a kanapén csupán az a ruha hevert, amelyet Marokkóban vett neki. Elővette a zsebéből a mobilját, felhívta az irodáját, és utasította az alkalmazottait, hogy próbálják meg felkutatni Bethanne Sanderst. Azután ő is visszament a munkahelyére. Amint belépett az ajtón, maga köré gyűjtötte az alkalmazottait, és sorra tette fel a kérdéseit. Az összes szállodát felhívták? Biztos, hogy nem bérelt autót? Bethanne nem tűnhetett el nyomtalanul. – Mindent ellenőriztünk, felség! Ebben a pillanatban az egyik beosztottja odalépett Rashidhoz. – Éppen most kaptunk hírt felőle – közölte komoran. – És? – Úgy tűnik, hogy a tizenegy órás géppel Rómába repült. Rashid képtelen volt elhinni, hogy Bethanne valóban elutazott. Bement az irodájába, és bezárta maga mögött az ajtót.

Bethanne kinézett az ablakon. A gép éppen a Leonardo da Vinci repülőtér felé ereszkedett, és Róma épületei lassan kivehetővé váltak. 118 / 121

Tudta, hogy leszállás után jó néhány órát kell majd várakoznia a New York-i gép indulásáig. Lehet, hogy közben körülnéz a városban, habár nem sok kedve volt hozzá. Jóllehet biztosan kellemesebb, mint a múlton töprengeni. Amikor megérkezett a terminálba, az útlevél-ellenőrzésnél előreengedte azokat az utasokat, akiknek sietős volt a dolguk, azután keresett egy csomagmegőrzőt, és beadta a táskáját. Minden igyekezete ellenére képtelen volt kiverni a fejéből Rashidot. Folyton arra gondolt, milyen élvezetes lenne a férfi társaságában megcsodálni az olasz főváros történelmi épületeit. Órákkal később Bethanne taxival ment vissza a repülőtérre. Időközben besötétedett, kigyúltak a város fényei, de a lányt teljesen hidegen hagyta a csodálatos látvány. Elvesztette az egyetlen férfit, akit valaha szeretett. Arra vágyott, hogy végre otthon legyen, és kibőgje magát. Kivette a csomagját a megőrzőből, és vásárolt néhány újságot. – Bethanne! A lány zavartan megfordult. Rashid al Harum állt előtte. Vagy a hasonmása. Bethanne lehunyta a szemét, azután ismét kinyitotta. A férfi nem tűnt el. – Rashid? – kérdezte óvatosan. – Mit keresel itt? – Amerikába repülök a tíz órás géppel. És te? – Én is. Miért utazol Amerikába? – Hogy veled lehessek. – Ezt nem értem. Hiszen egyértelműen közölted, mit gondolsz rólam. – Elképzelhető, hogy tévedtem. – Mi folyik itt? – Nem számítottam rá, hogy egyszerűen eltűnsz. – Hogyhogy? Hiszen gyakorlatilag megparancsoltad, hogy menjek el. Rashid az órájára pillantott, azután félreállt, és utat engedett egy férfinak, aki egy bőröndökkel megrakott poggyászkocsit tolt maga 119 / 121

előtt. Majd karon fogta Bethanne-t, és elvezette a terminál egyik félreeső részébe. – Ritkán szoktam beismerni, hogy hibáztam, de tudom, hogy ezúttal óriási ostobaságot követtem el. – Arra célzol, hogy mindenki előtt eljátszottad, hogy szeretsz? – Túlságosan sokáig játszottam ezt a játékot. – Úgy érted, hogy a szerződés aláírása után sem hagytad abba? – Azonnal abba kellett volna hagynom, amint beléd szerettem. Bethanne-nek elkerekedett a szeme. – Remélem, nem engem akarsz felelősségre vonni ezért… – Csak azt akarom mondani, hogy szeretlek. Rashid letette a földre a táskáját, magához húzta a lányt, és megcsókolta. – Rashid! – kapkodott levegő után Bethanne, amikor kibontakozott a férfi öleléséből. – Ne a nyilvánosság előtt! – Nem érdekel. Mindenki megtudhatja, hogy szeretlek. – Azt mondtad, hogy szeretsz? – Igen, és annyiszor ismétlem el, ahányszor csak akarod. Szeretlek, Bethanne Sanders! Nem akartam elfogadni az igazságot, és ostoba módon azt hittem, hogy képes vagyok uralkodni az érzéseimen. Te vagy az a nő, akire mindig is vágytam. Szép vagy, okos és rendkívül tehetséges. Évtizedek múlva sem foglak megunni. Bethanne elmosolyodott, és átkarolta a férfi nyakát. – Képtelenség, hogy egy arisztokrata család tagja legyek. Szeretem a kényelmes ruhákat, és az őszinteségemmel mindig kínos helyzetbe hoználak. Ráadásul a repülés a szenvedélyem, és pontosan tudom, mit gondol erről az édesanyád. Ennek ellenére szeretlek! Mióta eljöttem Quishariból, depresszióba estem, mert azt hittem, hogy soha többé nem látlak. Rashid szorosan magához húzta a lányt. – Ezt úgy értsem, hogy hajlandó vagy feleségül jönni hozzám, és Quishari-ba költözni? Velem töltenél minden egyes éjszakát, és gyermekeink is lehetnének. Szeretlek, Bethanne! 120 / 121

A sejk feleségül kérte! A lány szíve olyan hevesen vert, hogy majdnem kiugrott a helyéből. – Boldogan leszek a feleséged. De belegondoltál, mi vár rád? – Hát persze! Beköltözünk a villába. A gyermekeink imádni fogják a tengert, és talán a repülést is. – Komolyan gondolod, amit mondtál? Házasság, gyermekek, mi ketten… – Szeretlek, és veled akarom leélni az életemet. Ez minden vágyam. Ebben a pillanatban szólították az Amerikába tartó gép utasait. Rashid újra megölelte Bethanne-t, azután elengedte. – Hová menjünk? Amerikába, vagy vissza Quishariba? – Te döntesz. – Ez a válasz is azt bizonyítja, hogy jól választottam – mondta Rashid, azután szájon csókolta a lányt. – Figyelmeztetlek, hogy nem fogok állandóan bólogatni! A férfi felnevetett, azután megfogta Bethanne kezét, és felvette a földről a táskáját. – Nem is várom el tőled. Menjünk Texasba! Szeretném megismerni a szüleidet. – Az anyám szóhoz sem jut majd a megdöbbenéstől. – Az én anyám sem lesz kevésbé meglepve – jegyezte meg Rashid szárazon. – Tisztelem az őszinteségét. Talán egy nap majd megváltozik rólam a véleménye. De ha mégsem, akkor is ugyanúgy foglak szeretni. – Tudom. – A sejk a szájához emelte Bethanne kezét, és megcsókolta. – Mindig szeretni fogjuk egymást, történjék bármi. – Örökké – ígérte a lány.

121 / 121