allen lW
rg Díj
Raou
be
Budai ófár * 20 1
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2013. október ® 5774. Tisri-Hesván ® XV. évfolyam 7. szám
Őszi nagyünnepi lecsengő Verő Tamás: Őszi nagyünnepi lecsengő 1. oldal Imaidők és Jahrzeitok 2. oldal Háztáji Hírek Keretészné Balázs Veronika: Beszélgessünk 3. oldal Csillag Ferenc: Amit érdemes megnézni XXXIII. XXXIII. 4-5. oldal S.É.: Interjú S. Kovács Ádámmal 5. oldal Összeállítás a 125. évfordulón elhangzott beszédekből 6-7-8. oldal Hrotkó Larissza: Könyvajánló Katerina és Frankel 125 8. oldal Péntek esti kiddus vendégünk volt Paul Marer Ph.D. 9. oldal Porosz Péter: Áldozatok 10-11. oldal Kovács Gábor: Utazás a Felvidéken A Micve Klub októberi programja 12. oldal
Ros Hasana után, Jom Kipur előtt ülök a számítógépnél, és azon gondolkozom, hogy kire és miként hat a tíz bűnbánó nap, ami a két ünnepet összeköti. Hordoz-e bárminemű változást a magyarországi zsidó közösség számára az 5774-es zsinagógai év beköszönte? Vajon lesz-e pozitív kicsengése? Hozzásegít-e bennünket a böjt ahhoz, hogy a végső bepecsételésnél mindnyájan az élet könyvének lapjain szerepeljünk? Hoz-e a jók osztályrésze majd ránk szebb és jobb jövőt? A megtérés napjai - ahogy a Sabat Suva, a megtérés szombatja - felhívja figyelmünket a visszatérésre is. Mihez is kellene visszatérnünk? Az énünk jobbik feléhez, az életünk szebb időszakához, a zsidó mivoltunk erősebb pillanataihoz? Talán igen. Eltelnek az ünnepek, és visszatérnek a megszokott mindennapok. Még kis ideig érződnek az őszi ünnepsorozat erőt sugárzó órái, de a dolgos hétköznapok lassan elfeledtetik a fehérbe öltözött Frankel zsinagóga báját, fehérbe öltözött testünk és lelkünk rezdüléseit. Visszatérünk a régi életünkhöz, de ebben a visszatérésben helyet kell szorítanunk az ünnepek során átélt különleges dallamok által hordozott zsidó identitásunknak. Elmúlt Ros Hasana, elmúlik Jom Kipur, és elmúlik a Szukot is. Szimhat Tora - a sátoros ünnepet lezáró nap - arra az eseményre utal, hogy elérkeztünk a Tóra örömünnepéhez. Egy teljes éven át heti szakaszonként végig olvassuk Mózes Öt könyvét, szünetet sem tartva, azonnal visszatekerjük a szent tekercset az utolsó szakaszról az elsőre, és megállás nélkül újból hozzáfogunk a tanulmányozásához. A hétköznapokban ez a szünet nélküli továbblépés példát mutat arra, hogy a folytonosságot fenntartva már az 5775-ös év felé emelhetjük orcánkat. Ne feledjük el a nagy ünnep hangulatát, a mondanivalóját, ez adjon nekünk erőt a szürkébb, ünnep nélküli napokon! Fogadalmakat tettünk, fogadalmak alól kaptunk felmentést, de a fogadalmak most is kísérnek bennünket. Gondoljunk bele saját életünkbe. Mondjuk ki félhangosan azt, ami most is rányomja bélyegét a mosolyunkra, mondjuk el, mi az, ami felhőt hoz a fejünk felé, és mi az, ami
miatt néha gombócot érzünk a torkunkban. Az ünnep idején ez háttérbe szorult, de most újból nyomaszt bennünket. Család? Igen. Ez az első. Esetleg vannak gondjaink a családunk tagjaival, néhol beteg, idős ember lelki és testi sebei szorongatnak, néhol gyermekek iskola-, vagy éppen párválasztását nehéz elfogadni. Egyes családok anyagi gondokkal küzdenek, és még sorolhatnánk.
Marc Chagall: Az imádkozó zsidó Kivel tudjuk megosztani ezeket a hatalmas sziklának érzett, mások számára talán semmiségnek tűnő gondokat? Erre szolgálnak a társak, családtagok, a barátok, a közösség tagjai. A nagy ünnepek után is nyugodt szívvel fel lehet keresni a Frankel zsinit, és ott erőt lehet meríteni a mindennapokhoz. Visszaidézhetjük az ünnep eufórikus perceit, utána könnyebben tudjuk elviselni az élet megpróbáltatásait. Mózes Első könyvének első szakaszait olvassuk fel októberben. Ahogy a Tóra tekercs elején a teremtés, majd az utána következő ismert történetek szerepelnek, a mindennapokban mi is teremtsük újjá a mi kis zsidó világunkat. A Mindenható adjon erőt és egészséget kedves olvasóinknak és szeretteinknek! Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2013. október
5774. Tisri-Hesván
Imaidők 2013. év októberi imarendje - 5774. Tisri-Hesván Október
03. 07.02 csütörtök Sáchrit - Reggeli ima Tisri 29. 04. 18.30 péntek Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.59) 30. 05. 10.00 szombat Szombati és ünnepi ima - NOÉ (Hávdálá: 19.01) Hesván 01. 07. 10.00 10. 07.01 11. 18.30 12. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.46) Ünnepi ima - LEH-LEHÁ (Hávdálá: 18.47)
03. 06. 07. 08.
14. 07.02 17. 10.03 18. 18.30 19. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.32) Ünnepi ima - VÁÉRÁ (Hávdálá: 18.35)
10. 13. 14. 15.
21. 07.02 24. 07.03 25. 18.30 26. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.20) Ünnepi ima - HÁJÉ SZÁRÁ (Hávdálá: 18.23)
17. 20. 21. 22.
28. 07.02 31. 07.03 November 01. 18.00 02. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 16.09) Ünnepi ima - VAJERA (Hávdálá: 17.13)
24. 27. 28. 29.
Jahrzeitok Balázs Péter Békési Imre Deutsch Lajos Dr. Fuchs László Gábor Tibor Ganz Eszter Gráf Tiborné Halász Miklós
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5774. év Tisri-Hesván (október) havában Október 26. Október 26. Október 23. Október 16. Október 14. Október 28. Október 29. Október 07.
Klein Jenő Landau László Russ Sándor Székely Andorné Székely András Tarnay Györgyné Tolnai Jenőné Widder Sándor
-2-
Október 16. Október 29. Október 17. Október 05. Október 26. Október 12. Október 29. Október 24.
2013. október Szimchát Tóra Halvacsora Október 1-én, kedden 18.00 órakor halvacsorát tartunk klubtermünkben. Jelentkezni a 326-1445-ös telefonszámon, vagy a
[email protected] címen lehet. YYY Mázel Tov Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi úrnak, valamint Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi úrnak születésnapjuk alkalmából. Bis 120! YYY Boldog születésnapot kívánunk Kovács Tibor úrnak (Tibi bácsinak), körzetünk rabbi helyettesének, Robicsek Györgynek (Gyuri bácsinak), Russ Györgynek, Verő Tamás rabbinak, továbbá Berzseny Zsuzsikának. Mázel Tov! Bis 120! YYY Augusztus 8-9-én ünnepeltük a Frankel Zsinagóga 125 éves évfordulóját. A két na-
A hallgatóság pos eseménysorozat Tordai Péter köszöntőjével vette kezdetét. Beszédet mondott
Budai ófár
5774. Tisri-Hesván követően átadásra kerültek a díszoklevelek. A kitüntetetteknek, nevezetesen Tordai
Láng Zsolt
Háztáji Hírek Láng Zsolt, II. kerületi polgármester, Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke, Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete, Dr. Schőner Alfréd főrabbi. Dr. Hrotkó Larissa ismertette Aharon Appelfeld: Katerina (Fordítás: Biczó Mihály, lektor: Hrotkó Larissa, szerkesztő: Hidalmási Anna), valamint a Frankel 125 (szerzők: Csillag Ferenc, Deutsch Gábor, Hrotkó Larissa, riportfotók: Sárosi Tamás, Schäffer László) című könyveket, melyek az évforduló alkalmából jelentek meg. Ezt követően a Klezmerész együttes adott koncertet. A második napon az istentiszteletet és az udvari partit
Péternek, Salamon Hermannénak, Doff Imrének, Doff Imrénének, Irsai Tamásnak, Robicsek Györgynek, Arató Juditnak, Sárosi Tamásnak, Dr. Schmideg Györgynek, valamint Kalmár Tamásnak ezúton is szeretettel gratulálunk. YYY Péntek esti kiddus vendégeink lesznek: Október 4-én: Falus Ferenc, volt országos tisztifőorvos; Október 11-én: Medgyessy Péter, volt miniszterelnök; Október 25-én: Juhász Péter, a Milla vezetője. YYY Hirdetés Idős személy gondozását, háztartás vezetését vállalom, együttlakással Budapesten és környékén. Tel.: 06-20-224-95-90
Beszélgessünk! Kedves leendő beszélgető társaim! Kertészné Balázs Veronika vagyok, 58 éves gazdasági üzemmérnök, mentálhigiénés szakember és pszichodráma vezető. Egyéni és csoportos mentálhigiénés munkám során azt tapasztaltam, hogy korra és nemre való tekintet nélkül vagyunk egyre magányosabbak, küzdünk egyedül kérdéseinkkel. Nem találjuk helyünket férfiként és nőként a világban, vágyunk a szeretetre, de sokszor mi sem tudunk jól szeretni. Anyaságunkban és apaságunkban is sok problémával találjuk magunkat szemben, és ritkán fordulunk szakemberhez, miközben egyre növekszik bennünk a feszültség, mert nem tartjuk magunkat elég jónak. Komoly probléma még az elengedés. Veszteségeinket nem tudjuk elgyászolni, majd útjára bocsájtani. És itt van még a politika, ami a normális mértéken felül is bekúszik a gondolatainkba, túl nagy teret foglalva el az igazán lényeges kérdések elöl. Rövid és nagyon színes csevegésünk során
Kertészné Balázs Veronika ezek a témák merültek fel, amikor Verő Bán Lindával és Arató Judittal tervezgettük, hogy milyen is legyen az a klub, amit a
-3-
Frankel Zsinagóga híveinek szeretnénk szervezni. Én azt tapasztaltam magán és szakmai életem során egyaránt, hogy a beszélgetés nemcsak szórakoztat (imádom), nemcsak ismereteket bővít, hanem nagymértékben gyógyít is. Ilyen szórakoztató, vidám és ihletett pillanatokat egyaránt magába foglaló csevegésre hívom Önöket sok szeretettel, kíváncsisággal, és reményeim szerint szakmai tudással is. Beszélgessünk, segítsünk magunknak és egymásnak, oldjuk az egyéni és társas magányt, érezzük jól magunkat! Ha közben, az önismeret útján járva a problémáink is egyre-másra megoldódnak, nagyon fogunk örülni egymás sikerének. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak eltöltünk egy-két önfeledt órát egymással. Az első találkozásra október 6-án, 15 órakor várok mindenkit szeretettel a Mezüze Klubban. Kertészné Balázs Veronika
Budai ófár
2013. október
5774. Tisri-Hesván
Amit érdemes megnézni XXIV. Szubjektív tudósítás a 16. Zsidó Nyári Fesztivál néhány programjáról A nyár vége hosszú idő óta nem múlik, múlhat el az igen jól szervezett, s egyre bővülő kínálatú zsidó fesztivál nélkül. Az első években a programszervezés csak a Dohány utcai Zsinagógára és közvetlen környezetére koncentrálódott. Hosszabb ideje újabb és újabb helyszínek nyílnak meg, s ez a műfaji választék gazdagodását is jelenti. Csak üdvözölni lehet ezt a programkínálati bőséget. Természetesen vannak olyan programok, amelyek elhagyhatatlanok, hiszen a jeles kántorok estjei, vagy egy opera koncertszerű előadása, de a klezmer koncertek is rengeteg érdeklődőt vonzanak. Meg kell jegyezzük, hogy az év slágere Rossini Mózes című operájának koncertszerű előadása volt, hiszen a szerző egyik legjelentősebb, ám igen ritkán hallható műve került méltó körülmények között az érdeklődők elé. Vasárnapi gyerekek Magam mégsem a népszerű programokat, hanem az újszerűeket kerestem. Így jutottam el az Átrium Filmszínházba, ahol augusztus 22-én a kecskeméti Katona József Színház vendégszerepelt. A programot tekinthetjük a Zsidó Fesztivál előzetesének. Réczei Tamás Vasárnapi gyerekek című előadását mutatták be. Remek reklám előzte meg a produkciót. Több rádióriportban is szólt a szerző a darabjáról. Az egyiket hallottam, s végül ez adta az ötletet, hogy elmenjek az előadásra. Érdemes a szerző rövid ismertetőjét idéznünk:
Jelenet az előadásból „Az angol beteg, azaz gróf Almásy László, Tolnay Klári, Adolf Eichmann, Horger Antal és Goldstein Emánuel. Kit nem ismernek? Goldstein urat? És Stein Mártonként? Úgy sem? Nem, nem kém volt ő, hanem a XX. századi magyar történelem megreformálója! Vagy elszenvedője? Melyik is? Egy igazi hithű kommunista! Dehogy! Egy érző és vallásos zsidó ember! Ugyan! Egy százszeretős férj! Igen! Meg a fia, meg az unokája! Emlékeznek már? Hogyhogy mikor?
1945, 1957, 1968, 1991… bármikor, ő mindig ott volt! Itt! És amott! Balalajkázott! Vagy az a fia volt? Illetve az unokája… Nem emlékeznek? Hogy tudnék segíteni? Jöjjenek el, utána egyeztetünk!” Az előadás napján csodálatos augusztusi este volt, az Átrium előtt gyülekező nézők között sok-sok ismerősre találtam. Fokozott várakozás volt érzékelhető. Hogy mit is láttunk a két felvonás alatt? Réczei Tamás egy családtörténetet alkotott, amely kb. 1920-ban kezdődik és a rendszerváltásig, 1990-ig tart. Nagy feladat ezt a korszakot színpadra állítani, mert három generáció életélményeit szükséges megjeleníteni. Benne kell legyen a Horthy-korszak, a fasizmus időszaka, a munkaszolgálat gyalázata, de ott kell legyen 56 időszaka, s a disszidálások napjai, majd a Kádár-korszak is. S ezalatt az időszak alatt a hősök jelleme alakul, változik, kérdésekre keresnek választ, s lássuk be, nem igazán kapnak. A szerző azt boncolgatja, hogyan állhatja meg a helyét az ember (értsd városi polgár) a történelmi időszakok sodrásában. Nincs megfelelő válasz, hiszen minden szereplő más-más tulajdonságokkal rendelkezik. A két felvonás élesen elválik egymástól. Míg az elsőben elsősorban az ifjú pár, Anna és Tamás kapcsolatáról kapunk tájékoztatást, s egy-egy pillanatban megjelennek emlékként az ősök, addig a másodiknak jól megírt története van. Ott kimondva, kimondatlanul a szereplők életét, cselekvésreakcióit ismerhetjük meg. Konfliktusaik hitelesek, személyes tragédiáik hihetőek, tehát tipikus XX. századi figurákat és sorsukat látjuk. Le kell írjuk az előadásról, hogy ez egy kevéssé megszerkesztett, alig megírt, az ötleteket ugyan felsoroló, de kevés érdekes párbeszédsort tartalmazó alkotás. Még azt is feltételezzük, hogy a történet olvasva lényegesen érdekesebb, mint színpadra állítva. Sok szereplőt vonultat fel a szerző, egy-egy színész több figurának is életet kölcsönöz. Néhány esetben a néző el is bizonytalanodik az alak láttán, percek telnek el, míg az egyik jelenetben tisztázódik előtte, hogy most ki is van színpadon; szerep szerint Tolnay Klári, vagy Eszter, a feleség, az anya, a nagyanya. A színészek közül érdemes kiemelni Márton Andrást, Réti Erikát, Szemenyei Zol-
-4-
tánt, Trokán Nórát és Hegedűs Zoltánt. Nem megkérdőjelezve a szerző, alkotórendező tisztességét, a színészek profizmusát mégis többen elégedetlenül távoztunk az előadásról. Azt gondoljuk, hogy a kevesebb lényegesen több lett volna. Néhol a darab kifejezetten didaktikus, másutt elnagyolt. Azaz a szereplőket mélyebb karakterrajzokkal kellett volna ellátni, s a konfliktusokat hitelesebben lett volna érdemes kidolgozni. Sajnos így egy gyorsan felejthető előadást tekintettünk meg. Békés Itala előadóestje Mindig is szerettem színpadi jelenlétét, sajátos hanghordozását, egyéni humorát az örökifjú színésznőnek. Ezért is kerestem fel a Goldmark Termet szeptember 1-jén. A vasárnapi program a „Találkozás az ‘Égi játszótársak’-kal - Békés Itala és Koltai Róbert estje” című fecsegős, beszélgetős műsor volt. A terembe lépve látható volt a nagy várakozás, kíváncsiság. A rendezők sok-sok pótszéket helyeztek el, hogy mindenki részese legyen a programnak.
Békés Itala Az előadás Hofi Géza egy videoklipjével kezdődött. „Lazítani, próbálj meg lazítani…” - hallhatta, láthatta a közönség a jól ismert slágert. S a művésznő egyszer csak megszólalt, a nézőtér hátsó traktusából sétált előre, s mondta a kedves szövegét, mely szerint minden jelenlévő lazítson, érezze magát kényelmesen. S mire az első sorhoz ért, már mindenkit régi ismerőseként üdvözölt. Majd beintette Koltai Róbert kollégát, s kezdődött a mese. Felidézte életének fontosabb állomásait. A gyermekkori indulást, az első kollégák emlékét, akik természetesen szerették volna lebeszélni a színészmesterségről. De lehet-e a tehetséget visszafojtani? Ismert tény, hogy a családi tiltások csak erősítik a színészi pálya iránti vonzódást. Igen fiatalon nagy színészekkel játszhatott együtt, leshette el a fogásokat, s hallgathatta kedves évődéseiket vagy zsörtölődésüket. Békés Itala mindezeket az emlékeket 2012-
Budai ófár
2013. október ben jelentette meg egy könyvben, s az est összeállításakor ezekből csemegézett. Koltai Róbertre is a művésznő által megírt történetek elmondása várt. Ragyogóan beszélgettek, anekdotáztak együtt. Ráadásul a művésznő időnként még a nézőközönséget is bevonta, egy-egy kérdésére vagy bevetített kép kapcsán adott feladatra kellett választ adni. S hogy kik is kerültek felidézésre? Agárdi Gábor, Alfonso, Bajor Gizi, Bessenyei Ferenc, Dajka Margit, Darvas Iván, Domján Edit, Hofi Géza, Kiss Manyi, Latabár Kálmán, Latinovits Zoltán, Mensáros László, Páger Antal, Pécsi Sándor, Rodolfo, Ruttkai Éva és még sok-sok kedves kolléga. A történetek szépek, olykor meghatóak, olykor tréfásak voltak.
A kétrészes műsort nagy-nagy tapssal köszönte meg a közönség. Jó volt az emlékezés, profi szórakoztatásban volt mindenkinek része. Tovább erősödött a színésznő iránti tiszteletem, szeretetem. Ámos Imre kiállítás a Rumbach Zsinagógában A Rumbach utcai zsinagóga - ahogy arról már korábban is szóltam - a maga torzójában is egy csoda. Az előző években egyegy hangversenynek adott helyet az épület, most egy Ámos Imre kiállítást tekinthet meg az érdeklődő. Feltétlenül érdemes a kiállításra elmenni már csak azért is, mert az ősz folyamán a Nemzeti Galéria egy teljes életmű kiállítást szervez a művész emlékének. Amit a zsina-
5774. Tisri-Hesván gógában láthatunk, az egy válogatott vándorkiállítás anyaga, de a jelentős alkotások közül több is megtekinthető itt. Úgy tűnik, hogy a szakértők Ámos Imre helyét a honi képzőművészetben az utóbbi időben újítják meg. Remélhetjük, hogy hatvan év után az őt méltán megillető helyre kerül. Alakját Radnóti Miklós sorsával együtt szokták megidézni, végzetük hasonló volt. Magam nagyon kedvelem azokat az egyszerű vonalakkal megrajzolt alakokat, akiket Ámos alkotott meg úgy, hogy életükbe, félelmeikbe, szorongásaikba, illetve örömeikbe a néző beleláthat. Október végéig látogatható a kiállítás. Mindenkinek maradandó emléke lesz, ha megtekinti. Csillag Ferenc
Interjú S. Kovács Ádámmal Egy hosszú, forró nyár végére értünk, részt vettél a Maccabi olimpián, ahol aranyérmet szereztél karate sportágban. Ehhez a szép eredményhez, és az ezt megelőző világversenyeken szerzett érmeidhez szívből gratulálunk. Nagyon szépen köszönöm. Kérjük, mesélj nekünk az olimpiáról, a versenyről és az azt körülölelő hangulatról! Mint mindig, idén is fantasztikus volt a Maccabi Játékok. Sok ezer zsidó sportoló a világ minden tájáról, csodálatos hangulat, új barátságok, izgalmas versenyek jellemezték a kint létünket. Különleges élmény volt a megnyitó ünnepség, ahol több mint 30.000 néző előtt vonultak be az országok delegációi a jeruzsálemi Teddy stadionba. Engem ért a megtiszteltetés, hogy a magyar csapat zászlaját vihettem, így számomra még maradandóbb volt a megnyitó. Hogyan jött az életedben, hogy sportoló lettél? Ki volt az, aki felfedezett és mikor kezdtél komolyan foglakozni a sporttal? Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz? Apukám mindig is sportolt, így természetes volt, hogy engem is elvittek sportolni. Először az úszást és a teniszt próbáltam ki, de egyiknél sem ragadtam le igazán. A karatét is kipróbáltam, de az sem tetszett meg rögtön, így hamar abba is hagytam. Kicsit később mégis szerettem volna újra kipróbálni, azért, hogy meg tudjam magam védeni. Hamar megszerettem a sportágat és immáron 24 éve űzöm. Az edzőim a kezdetektől úgy gondolták, hogy tehetséges vagyok, de igazán 15-16 éves koromban - amikor válogatott lettem - vált komolyabbá a dolog. Akkoriban én már tudtam, hogy egyszer sze-
retnék nagy bajnok lenni. A korai években Varga Mikós, később Zallel László volt, akik az utamat egyengették és úgymond felfedezték a bennem rejlő lehetőségeket. Az eredményeket illetően, Világjátékokat (nem-olimpiai sportágak olimpiája) nyertem, világbajnok, többszörös Európa- és világbajnoki érmes, tizenkétszeres magyar bajnok vagyok.
S. Kovács Ádám Mit jelent Neked a zsidóság? Milyen a kötődésed a Frankel közösséghez, a zsinagógához? Mindig is zsidó neveltetésben volt részem, zsidó iskolákba jártam, zsidó közösségekbe, baráti társaságba, így ez mindig meghatározó része volt az életemnek. Nagyszüleim régóta a Frankel közösséghez tartoznak. Nagypapám, Salamon Herman a közösség meghatározó tagja (kohenje) volt, és felesége, Edit a mai napig kiveszi a részét a közösség mindennapjaiból. Verő Tomi rabbival mondhatom, hogy nagyon jó a viszonyunk, így amikor templomba megyek, én is mindig a Frankelt választom. Mennyire volt köztudott a zsidóságod a versenytársaid körében, amikor a világversenyeket megnyerted? Sportágamban sokan tisztában voltak, vannak a származásommal, szerencsére ez so-
-5-
ha nem jelentett problémát. Volt már rá alkalom, hogy használnod kellett a karate tudásodat, mert mondjuk meg kellett védened magad? Előfordult, de az utcán más szabályok uralkodnak, mint az edzőteremben és a versenyeken, ezért, ha tehetem elkerülök minden ilyesmit. Tudjuk, hogy családodra mindig számíthatsz, de jut-e elég időd az velük való együttlétre? Az idei európa-bajnokság, illetve a Maccabi játékok voltak az utolsó karate versenyeim. Azért is döntöttem a befejezés mellett, hogy több időt tölthessek a gyerekeimmel és a feleségemmel. Van-e valamilyen hobbid, mivel foglakozol mostanában, milyen tervekkel vágsz neki a következő időszaknak? Gondoltál-e már arra, hogy a későbbiekben továbbadd tudásodat a következő, felnövekvő generációnak? Vagy inkább, mint közgazdász, talán, mint kereskedő éled napjaidat? Akad munka bőven, a családi vállalkozásba is besegítek, illetve van több saját vállalkozásom, amelyek beindításán munkálkodom. Ezek mellett van egy új hobbim, a brazil jiu-jitsu, ami egy másik harcművészet, számomra új terület, amit nagyon élvezek. Ezen kívül szeretnék a karate közelében maradni, ha nem is edzőként, de mindenképp valamilyen módon átadni a korábban megszerzett tudást, tapasztalatokat. Mit üzennél a sportolni vágyó fiataloknak? Induljanak el az úton, ami rengeteg pozitívumot, élményt, tapasztalatot rejt magában, ne féljenek nem fogják megbánni! S.É.
Budai ófár
2013. október
5774. Tisri-Hesván
Összeállítás a 125. évfordulón elhangzott beszédekből Heisler András, a Mazsihisz elnöke Egy 125 éves épületben vagyunk, s köszöntjük az évfordulót. Ünnepeljük magát az épületet, a míves bejárati ajtót, a nyugati homlokzat falpilléreit, a hölgyeknek helyet adó karzatot, a gótikus ablakkereteket, a tetőzet csúcsdíszeit, a virágdíszítéses stukkókat, a bejárati lépcsősor eleganciáját, a meghitt hangulatú frigyszekrény visszafogott kubaturáját, a szépséges bimát, a puritán padokat, a könyveket rejtő polcokat, az épületet alkotó téglákat, s az azokat magukba ölelő habarcsot. A MAZSIHISZ és a BZSH a Frankel Leó utcai zsinagógát ugyanúgy felújította, mint az elmúlt 20 esztendő során az összes budapesti zsidó templomot. Megőrizzük az örökséget, s helyet adunk a jövő nemzedékének. Fontos, s becsülendő tett ez mindnyájunk számára.
Heisler András Ünnepeljük a 125 éves épületet, s nekem minduntalan talán az egyetlen olyan kötelező olvasmány szavai jutnak eszembe, melyet kivételesen mindnyájan szerettünk olvasni: Egri csillagok. Ott a könyvben, a várkapitánynak volt egy mondata: „a vár ereje nem a falakban, hanem az emberek lelkében vagyon”. A falak 125 évesek, de a budai közösség ennél is régebben alakult. A zsinagóga ereje sem a falakban, hanem a Tórában leírtakban és abban vagyon, amennyit ebből a közösség megtart. A zsinagóga ereje nem a téglák és a habarcs kötésének erősségén múlik, hanem azon, hogy léteznek-e benne fiatalok, érkeznek-e sorban a többgenerációs családok, hogy létezik-e tanítás meg talmud tóra, hogy képesek vagyunk-e közösséggé kovácsolni a gyülekezetet. Tartalom és színvonal. Ez tudja erősíteni a falakat - e falakat is. S mikor ma ünneplünk, úgy gondolom kevésbé az épületet, mint magát, a sok tekintetben példaértékűen működő Frankel közösségét köszöntjük. Tudni honnan jöttünk. Ez nagyon fontos.
Tudjuk, hogy a múlt század traumája olyan sebeket ejtett közösségünkön, melyeket ma is viselünk magunkon. Tudjuk, hogy a rendszerváltást követő szinte forradalmi változások, a zsidó „reneszánsz” közepette, az utóbbi húsz esztendő során mennyi sikerünk volt, mennyi eredményt értünk el, de azt is tudnunk kell, hány hibát követtünk el, vagy hányszor vétkeztünk, s rengeteg lehetőség mellett szinte észrevétlenül elhaladtunk. Ha erős zsinagógát akarunk, akkor saját magunkat is meg kell ismernünk, magunkat a saját helyünkön kell értékelnünk, s őszinte, szókimondó közösséget kell építenünk. Benoschofszky Imre, a zsinagóga egykori rabbijának egy gondolatát idézem: „Ha a neológia nem kényelmeskedő, szégyenlős és mimikri-módon menekülő liberalizmus lenne, ha az üreset a valódival tudnánk felcserélni, ha nem színtelenebbek, hanem zsidóbbak akarnánk lenni, akkor ma hívőbb és elevenebb zsidó életünk lenne.” Igen, megújulásra van szükségünk, s ezt a megújulást nem egy felkent vezetőtől, nem egy kiváló rabbinikus tekintélytől, nem az ügyvezetőtől, hanem a zsidó közösség eleven életétől és erejétől, a zsidó szervezetek együttműködésétől, s magától Izraeltől, a zsidó nép hazájától lehet várni. Igen, megújulásra van szükségünk, hogy a megmentett, felújított zsinagógák - köztük a Frankel Leó utcai zsinagóga - valódi várakként, s megtartó erőkként emelkedjenek ki a sokszínű zsidó forgatag értéket teremtő ékszerdobozából. Verő Tamás, a Frankel zsinagóga rabbija Két híres elődöm szavaival kezdem a mondanivalómat. Az első Dr. Beneschofsky Imre 1933-ban elhangzott beszédéből való: „Ami szép, igaz, jó, szent, azt őrizzük, tartsuk meg, mentsük meg a múltból, az után kapva kapjunk a jelenben, az legyen a jövő iránymutatója. Aki erre a magaslatra jutott, annak számára nem probléma többé a konzervativizmus s a modernizmus. Nem modernizmus és nem konzervativizmus, hanem judaizmus az igaz ember életének útja, a judaizmus a szó ideális és idealista értelmében, a jóság, az igazság, a szépség és a szentség örökkévalóságának, idő felett valóságának hitében.” A második idézet Kiss Arnoldtól való: „A zsidó psziché lelkéből ered, hogy a zsidó
-6-
istenhit végső célja, eszménye, messiási álma: a minden korlátoktól mentes, minden földi salaktól megszabadult tiszta istenismeret, emberség, szabad emberek szabad vallása. Mi hisszük, hogy ez a kor az emberiség életében egykoron elérkezik majd, úgy hisszük ezt, mint a mi messiáshitünk bizton elérendő révpartját. Ezért vagyunk zsidók, ezért érdemes kitartanunk a zsidóság hite mellett, ezért van értelme a mi különállásunknak, ezért van értelme az akibai kínszenvedéseknek, ezért vagyunk arról meggyőződve, hogy a mi vallásunk a világosság, az értelem, a logika, minden jövendők egyetlen vallása, nem zsidó vallás csupán - az emberiség egyetlen vallása.”
Verő Tamás Mestereim különös fontossággal hívták fel a figyelmemet, hogy 7-8 percnél hosszabban nem szabad szólni az egybegyűltekhez, mert az már ártó dolognak számít. És amúgy sem tud tovább figyelni a kedves hallgatóság, akkor hát kár is strapálni magunkat. Aki ismer, tudja, hogy általában megtartom ezt a jó szokást, nem szoktam hosszan beszélni, de most rengeteg mondanivalóm lenne. Néhány szó az életemről, amely szorosan kapcsolódik ehhez a gyönyörű zsinagógához. A szüleim ebben a zsinagógában tartották esküvőjüket. Ők voltak az első olyan házasulandó pár, akik mindketten a háború után születtek, s az itteni hüpe alatt fogadtak örök hűséget egymásnak. Ide jártam 5-6 éves koromtól talmud tórára Schőner Alfréd főrabbi úrhoz, itt volt testvérem lányavatása, bát micvája, és itt vagyok rabbi már 14 éve. Egy másik meghatározó gondolat: Sálselet. Egy szó, mely a tóra, Mózes Öt könyvének felolvasásakor kerül elő. Mint tudjuk, a szent tekercsben nincsenek mondatjelek, magánhangzók, mégis pontos ismerettel, hangsúlyokkal, értelmezve, különleges dallammal kerül felolvasásra rendszeresen a hetiszakasz. A dallam ta-
2013. október nulásakor találkozhatunk ezzel a hangjeggyel. Sárseret. Láncolatot jelent. A mai napon mi is egy fontos láncszemet fűzünk a budai közösség láncolatába, és folytatjuk a népünk, hitünk, vallásunk folytonosságát. A beszédemet két nagy tudású, bölcs elődöm szavainak idézésével kezdtem. Nekem minden pillanatban küzdenem kell azért, hogy megpróbáljak megfelelni annak a magas szintnek, amelyet példamutató életükkel és tudásukkal elértek a zsinagóga életében. És itt az újév, a sófár, a lelkünkig hatoló hang, ami most 125 évnyi múltat is hordoz magában. Kérem, engedjék meg, hogy most egy szinte magától értetődő dologról mondjak pár szót: ez a Bét kneszet. A gyülekezet háza. Az épület, amely felidézi a zsidó múltat, a jelent, s bízunk benne, a jövőt is. A szörnyű, fájdalmas és a szívmelengetően derűs, vidám perceket és órákat. A zsinagóga nem létezhet közösség nélkül. Közösség nincs egyének nélkül. 1888. 8. 8. óta sok-sok férfi és nő lépett be e falak közzé, adott hozzá a saját és a körzet, a közösség zsidó életéhez. Közöttük is volt mindig egy Sárosi Éva, egy Arató Judit, kik életük és energiájuk nagy részét arra áldozták, és áldozzák, hogy a zsinagógába látogató, imádkozó emberek otthon érezzék magukat. Fontos ugyan hogy ki a rabbi, a kántor, de közösség nélkül, szorgalmas munkatársak nélkül ez csak egy - ha még oly díszes - épület lenne. A múltban is voltak, most is vannak, és bízom benne, hogy a jövőben is lesznek olyanok, akik a zsidóság mindennapjaiért dolgoznak szívvel-lélekkel . Végül, de nem utolsó sorban irányítsuk figyelmünket a Frankeles gyülekezetre. Nélkülük nem létezett volna, és nem létezhetne a mi élő zsinagógánk. A mai nap ezt mutatja meg. Igen, 125 éve e falak között a hívek ápolják a hagyományokat, hittek és hisznek, imádkoztak és imádkoznak, továbbadták a töretlen hitüket a súlyos megpróbáltatások között is. Elődeink példamutatása arra sarkal bennünket, hogy folytassuk a munkát, áldozzunk időnkből arra, hogy jöjjünk, legyünk együtt, imádkozzunk, tanítsuk utódainkat! Ez egy otthon, a közösség otthona. Tárvanyitva az ajtaja, mindenkit vár, visszavár. Mondjuk együtt az ilyenkor szokásos áldást! Tordai Péter, a BZSH és a Budai körzet elnöke Kedves Hittestvéreink, Tisztelt Vendégeink! Először is engedjék meg, hogy külön megköszönjem állandó híveinken kívül azok
Budai ófár megjelenését, akik ezen ünnepi alkalommal elfogadták külön meghívásunkat. Külön köszöntöm őexcellenciája Ilan Mor urat, Izrael Államának magyarországi nagykövetét. Láng Zsolt urat, országgyűlési képviselőt, kerületünk polgármesterét, Heisler András urat, a MAZSIHISZ elnökét, Deutsch Róbert főrabbi urat, a Budapesti Rabbiság elnökét, Dr. Schőner Alfréd főrabbi urat, az OR-ZSE rektorát. Köszöntöm még rabbinkat, Verő Tamás urat, aki ezen ünnepségsorozat főszervezője és az esténket moderálja.
Tordai Péter 1888. VIII. 8-a, 8 óra 8 perc. Ez a számmisztikai fejtörőnek tűnő számsor nem más, mint az a dátum, amikor megnyitották az akkori Zsigmond, ma Frankel Leó utcai zsinagógát. Fellner Sándor építész tervei alapján akkor nyitotta meg kapuit ez az imaház, amikor a magyar zsidóság számára vészterhes esztendő köszöntött be. Tudniillik ez az évtized volt a tiszaeszlári per időszaka. Bár a perbe fogott és ártatlan hittestvéreinket a zseniális ügyvédi munka felmentette, de a vérvád hamis mítosza levakarhatatlan stigmaként rajta maradt a magyar zsidóságon olyannyira, hogy egyesek még a 21. században sem szégyellnek kísérletet tenni leporolására. De ez a nap nem a panasz napja, hanem az ünnepé. Nem újdonság, amit az OR-ZSE tudós-tanára, Deutsch Gábor kiadás előtt álló könyvében leír: a magyar zsidóság sorsát évszázadokon át három szóval lehet jellemezni: befogadás-elűzés-újrakezdés. Ez a ház a megtörhetetlen zsidó optimizmus élő manifesztuma, bizonyíték arra, hogy minden megpróbáltatás ellenére a három jellemzőből Isten segítségével a harmadik kerül ki győztesen. Akik először vannak itt, nyugtázhatják, hogy ez a ház a magyar zsinagógaépítészet egyik ékszerdoboza. Mint a körzet világi elnöke, hadd büszkélkedjek el mindazokkal a modernizáló munkálatokkal, amelyeket az elmúlt évben végeztünk. Megújult a Talmud Tóra oktatótermünk, hogy gyerekeink kulturált körülmények között ismerkedjenek őseink történelmével, és a kimeríthetetlen tartalmú zsidó legendári-
-7-
5774. Tisri-Hesván ummal. Új klubhelyiségünk van és nem utolsó sorban a zsinagóga Duna-felőli oldala is megszépült. 125 év egy épület életében nem kevés, de nem lenne különösebb jelentősége, ha pusztán egy falakkal körülvett szép, de élettelen építmény lenne csupán. Igazi szakrális hellyé az tette 125 évvel ezelőtt és teszi ma is, hogy ebben az épületben küldetéstudatuk magaslatán álló, elhivatott rabbik, kántorok dolgoztak. Szinte megnyitása óta ide járnak e zsinagógához ragaszkodó elkötelezett hívek, akik imáikkal, de ha szükséges, adományaikkal is hozzájárulnak ahhoz, hogy el lehessen mondani az épületről: ez Isten háza. A teljesség igénye nélkül ezen a jubileumi évfordulón meg kell emlékeznem azokról a spirituális és karizmatikus lelki vezetőkről, akik itt teljesítettek szolgálatot egy rabbi nevéhez hűségesen: tanítóként. A megnyitás és tóraelhelyezés megtiszteltetése Goldberg Raffaelnek jutott. Őt követte e falak között Édelstein Bertalan, aki rabbinikus teendői mellett az első és egyetlen kötetben szerkesztette meg az I.M.I.T. szövetség köteteit. Kiss Arnold lett az utóda, akinek nevéhez fűződik többek között az első magyar nyelvű női imakönyv, a Mirjam, mely máig használatos héberül nem tudó asszonyaink, lányaink körében. Az őt követő Vidor Pálnak rabbinikus munkája mellett futotta energiájából a Szombat könyvének megírására is, mely máig sem vesztett semmit aktualitásából. Benoschofsky Imre 30 évig volt rabbija a budai zsidóságnak, és tudományos igényességgel összegyűjtötte és kiadta 30 év ünnepi beszédeinek gyűjteményét, mely tanulságul szolgálhat még korunk fiatal rabbijainak is. Geyer Artur a zsinagóga következő rabbija már a „létezett szocializmusban” funkcionált, ami nem volt könnyű. Nevéhez egy érdekes és jellemzően kortörténeti botrány fűződik. Ő ugyanis összegyűjtötte és 1959-ben megpróbálta kiadni egy kötetben a „Holokauszt irodalma” című munkát. Magyarul ebben jelent volna meg először mindaz az irodalmi alkotás, mely a Shoah borzalmait művészi formába öntötte, bizonyítékául annak, hogy a múzsák a krematórium árnyékában sem hallgattak. Ahogy az eufemisztikusan Állami Egyházügyi Hivatalnak becézett ÁVH-s alosztály tudomást szerzett a kísérletről, azonnal lefoglalták Geyer kéziratait, és valamennyit bezúzták. Csakhogy a tudós rabbi a kötet lektorálására a magyar zsidóság egyik legnagyobb tudósát, Scheiber Sándort, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatóját kérte fel, akinek jóval előbb kézírással átadott egy példányt. A slendrián hatóság erről nem
2013. október tudott és így maradt meg e remekmű egy példánya, máig gazdagítva a Zsidó Múzeumot. Schőner Alfréd 10 évig végezte a budai zsidóság lelki gondozását e zsinagóga rabbijaként, az ő nevéhez fűződik többek között a szervezett Talmud oktatás kialakítása. Mint tudjuk, ő ma az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem rektora. Singer Ödön 1985től 2000-es haláláig szolgált rabbiként e falak között. Ma a fiatal generáció vette át a budai zsidóság vallási vezetését Verő Tamás sze-
Budai ófár mélyében. Az ORZSE volt növendéke már a 21. század szellemében és eszközeivel próbálja ősi hitünk hagyományait gyakorolni és átültetni a mai kor zsidó ifjúságának. Nincs könnyű dolga, ez nagy kihívás és különösen nehéz egy olyan világban, ahol már egy generáció úgy nőtt fel, hogy nem kapta családi örökségül hitének gyakorlását. A mai fiatalok életét a tanulás és a munkahely utáni hajsza mellett ezernyi olyan impulzus éri, ami nem a zsinagóga felé tereli őket. Éppen ezért, hogy ne rendeletekkel, vagy kötelező iskolai penzummal
5774. Tisri-Hesván kelljen vallásosságra szoktatni őket, különleges eszközök kellenek, hogy otthon érezzék magukat e szent falak között és egy idő után természetes igényük legyen, hogy rohanó világukban egy ima erejéig e zsinagóga falai között békére leljenek. Ez persze csak rabbijuk segítségével lehetséges. Végezetül emeljük poharunkat a 125 éves Frankel Leó utcai zsinagóga jubileumi évfordulójára, egyben kérjük Isten áldását e zsinagóga mai és leendő híveire, tisztségviselőire, és erre mondjuk együtt: Ámen, úgy legyen!
Könyvajánló - Katerina és Frankel 125 A Frankel Zsinagóga évfordulója alkalmából jelent meg Aharon Appelfeld Katerina (Fordítás: Biczó Mihály, lektor: Hrotkó Larissa, szerkesztő: Hidalmási Anna) című könyve, továbbá egy másik alkotás, mely a Frankel 125 címet kapta (szerzők: Csillag Ferenc, Deutsch Gábor, Hrotkó Larissa, riportfotók: Sárosi Tamás, Schäffer László). A két művet Hrotkó Larissa ismertette az évforduló jegyében megrendezett ünnepségen, valamint írott formában e lap hasábjain.
Hrotkó Larissa Mindkét kiadvánnyal a budai zsinagóga egy régi tradicióját folytatja. A budai zsidók ugyanis mindig nyitottak voltak a nem zsidó kultúra iránt. Hiszen áldott emlékű Baracs Károly, az egykori budai elnök is az első magyar Goethe-társág alapítója volt. Ám a budai zsidók nem titkolt célja volt az is, hogy a valódi zsidó kultúrát a világ felé közvetítsék. Mármint annak, aki képes befogadni. Baracsék nem véletlenül közeli rokonságban álltak Löw Immánuellel, a neológia nagybetűs tudós rabbijával. Áron Appelfeld izraeli író világhírű Badenheim, 1939 című regényét már 1989ben kiadták Magyarországon. 2003-ban megjelent a Holt vágányok, és 2005-ben az Egy élet története. Ezeket a műveket az angol fordításból tették át magyar nyelvre. 2005-ben a Zeit című német újságnak adott interjúban Appelfeld elmondta, hogy egész
életében kereste gyermekkorát, amely számára ötéves korban ért véget. Csernovicban, az akkoriban román fennhatóság alatt álló szülővárosában szüleivel németül, a nagyszülőkkel jiddisül, a szomszédokkal ukránul beszélt. De a szavak - az író megfogalmazása szerint - csak egy álca, az igazi nyelv a hallgatás. Valószínűleg ezért olyan szűkszavú az 1989-ben Jeruzsálemben írt, és németül csak 2010-ben megjelent Katerina című regénye, amelynek mondatai olyan lakonikusak, hogy csak úgy futnak az ember szeme előtt. Mintha félnének, hogy nem lesz idejük elmondani a legfontosabbat. Appelfeld semmiképp sem nevezhető történelmi írónak. Nem a társadalmi, vagy a korabeli viszonyokat, hanem elsősorban az ember belső vívódásait és lelki konfliktusát írja le. És persze, a tragikus sorsú Bukovina költői, regényes táját, amely az elűzött, meghurcolt zsidót nem a kiátkozásra, hanem a megbocsátásra készteti. Katerina valóban a megbocsátásról szól. Még akkor is, ha helyenként érezhetővé válik a cionista programírás jellege, amely figyelmeztet az asszimiláció veszélyére. Ez a misztikus dráma egy teljesen egyedülálló mű a kisregény műfajában. Köszönetet szeretnék mondani Biczó Mihálynak, a német nyelvű szöveg elkötelezett fordítójának, a Gabbiano Kiadó munkatársainak (többek között Hidalmási Anna lektornak, Izsák Gábornak és Mandel Györgynek), de mindenekelőtt a Frankel zsinagóga nagylelkű közösségének, amely lehetővé tette a Katerina immár magyar nyelvű kiadását. Reméljük, hogy ezzel sikerül hozzájárulnunk az izraeli irodalom szélesebb körű európai megismertetéséhez és elfogadásához. A másik kis kötet nehezen - a Frankel 125 fogant meg, de a születése nagyobb komplikációk nélkül történt. Örömmel elmon-
-8-
dom, hogy ennek során egy óriási megtiszteltetés ért. Ugyanis a kötet létrejötténél együtt bábáskodhattam Magyarország egyik legjellegzetesebb zsidó írójával, Deutsch Gáborral. Nélküle ez a könyv a budai zsidókról személytelen maradt volna, írásával kedves arcának lenyomatát kölcsönözte a gyűjteménynek.
Biczó Mihály Sokan tudják, hogy gyakrabban írok a „zsidókról”, és ritkábban a „zsidóságról”, mert elsősorban az ember egyénisége érdekel. A budai történeti kötetünk mégis a zsidóságról szól. A zsidóság akkor van szerintem, ha az egyes zsidók képesek a közösségért végül is Izraelért, a szó szűkebb és tágabb, vagyis a szentírási értelmében - áldozatokat hozni. Történetünk elsősorban az ilyen emberekről szól. Azokról, akik előttünk már visszatértek a Mindenhatóhoz, és azokról, akik még nem teljesítették a feladatukat. Unokáimról tudom, milyen szívesen hallgatnak a gyerekek történeteket az őseinkről. Persze senki sem garantálhatja, hogy az ükanyánk igazat mesélt a nagyinak, és hogy a családban valóban lengyel grófok is előfordultak. De ugyan, mit számít ez valójában? Őseink méltóságát kívánjuk kie-
2013. október melni minden kis történettel. Mert az embernek büszkének kell lennie az őseire és a múltjára. A múlt, bármilyen szörnyű is, sohasem szégyen, hanem egy kiaknázandó kincs. Ha jól tudom, ezt is éppen Appelfeld
Budai ófár mondta el valahol! Egy rövid mondattal szeretnék megemlékezni a munka közben elhunyt Schäffer Lászlóról, aki fotóival súlyos betegen is hozzájárult kötetünk megjelenéséhez. Kö-
5774. Tisri-Hesván szönöm a közösség tagjainak mindenkori segítőkészségét, támogatását és érdeklődését, és kívánom mindenkinek, hogy érezze jól magát zsinagógánk jubileumi ünnepségén! Hrotkó Larissa
Péntek esti kiddus vendégünk volt Paul Marer Ph.D. Köszönöm a meghívást, melyet igaz örömmel fogadtam el. Múlt hónapban töltöttem be a 77. évemet. Ez már egy olyan kor, amikor az ember szívesen emlékszik vissza gyerekkora különleges élményeire melyből néhány a Frankel zsinagógához fűződik. 1936. júliusában születtem itt Budapesten, ahol életem első 20 évét töltöttem, az első nyolcat a Rózsadomb alján, a Bimbó utca 5ben (a Bimbó 3-ban volt szüleim és nagyszüleim jól menő fűszer-csemege üzlete): a következő 2-3 évet pedig csillagos házban, majd gettóban: és az utolsó 7 évet pedig Csillaghegyen, a Damjanich utcán lévő pici saját kertes házunkban. 1954-ben érettségiztem a Márvány utcai közgazdasági középiskolában, és mivel „osztályidegen” lévén egyetemre nem vettek fel, dolgozni kezdtem. Húgom, Kata a háború után született, 1947-ben - 11 évvel fiatalabb -, úgy hogy igazán csak hosszú évtizedek után ismertük meg egymást, mikor én időnként hazalátogattam Amerikából. Az 1956-os forradalom adott lehetőséget, hogy kivándoroljak, melyet én - érdekes körülmények között - azonnal megragadtam és néhány hét alatt az USA-ban találtam magam, mint „magyar menekült”. Egy évig dolgoztam New York City-ben, közben nyomoztam és jelentkeztem, hogy egyetemre hogyan tudnék beiratkozni. Egy 1 éves „Magyar menekülteknek” szánt ösztöndíjjal kerültem e kis (2000 fős) metodista egyetemre, Floridába. 3 évig rengeteg, különféle munkahelyen dolgozva tartottam el magam és folytattam az egyetemet. Szerencsémre, egyik professzorom megkedvelt és jelölt Amerika talán egyik legnagyobb presztizzsel rendelkező és igen bőkezű Ph.D. ösztöndíjára, melyeket a 60as évek elején arra szántak, hogy növeljék az etikusan gondolkodó és vallásos érzelmű egyetemi tanárok számát (akkor egyetemi tanár hiány volt). Abban az időben egész Amerikában, a tudomány összes területén, 98 ösztöndíjat osztottak szét, én kaptam az egyiket. Emlékszem, egy hosszú essay-ben meg kellett fogalmaznom, hogy miért és milyen formában vagyok etikus és vallásos. Őszintén, egyik sem voltam az időben. Hazugság helyett leírtam az éle-
temet, hogy a Holokauszt idején és a Sztálin-Rákosi vad kommunista rendszer alatt élni, mit jelentett nekem egyénileg és a családomnak, és hogy azért menekültem Amerikába, hogy ez még egyszer velem ne történhessen meg és mint egyetemi tanár tudjak példámon keresztül nevelni diákokat, hogy ez máshol a világon se fordulhasson elő. Ezzel az ösztöndíjjal akármelyik egyetemre felvettek volna, én a U of PA Wharton Schoolra jelentkeztem, mivel utánam kijött Budapestről egy unokatestvérem családjával, akik Philadelphiában telepedtek le, így tehát közel lehettem hozzájuk.
Paul Marer Elgondolkoztató, hogy XX. század két legnagyobb katasztrófája - a kegyetlen nácizmus és a vad kommunizmus - segítettek nekem - sok nehézség után - egy aránylag jó életet és karriert kovácsolni. A Holokauszt úgy, hogy akkori szenvedésem leírása tette lehetővé azt, hogy a sok tízezer dollárt érő Danforth ösztöndíjat megkapjam (képességeim és bizonyítványaim alapján ezt nem érdemeltem volna ki). A vad Sztálin-Rákosi kommunizmus pedig úgy, hogy forradalmat szült, mely egy rést nyitott - egy rövid időre - a vasfüggönybe, mely lehetővé tette, hogy több mint háromszázezer magyar elmeneküljön. A doktori disszertációmat írva fő állásban dolgoztam a Philadelphia Bulletin egy főszerkesztőjének (J. A. Livingston), akinek a heti gazdasági-politikai cikkei több mint 100 újságban jelentek meg egész Amerika területén. Az én feladatom az volt, hogy minden tényt a cikkben ellenőrizzek, de az is, hogy kritizáljam a cikkek piszkozatát.
-9-
A Ph.D. megszerzése után a new yorki Columbia Egyetem kelet-európai kutatóintézetében dolgoztam, majd a CUNY egyik egyetemén kezdtem tanítani. Néhány év múlva elvállaltam először egy kutatói, majd egy tanári állást az IU - Bloomingtonban, ahol 30 évig működtem. Az Uralic and Altaic tanszéket, mely közép-ázsiai országok és kultúrák mellett Magyarországgal is foglalkozott - az egyetem és a magyar kormány még a kommunista időkben összedobott egy komolyabb összeget, hogy minden évben finanszírozzon Magyarországról egy vagy két tanárt (itt ismerkedtem meg Ránki György professzorral, aki legjobb barátom lett, és aki utolsó publikációjában a zsidó kérdésekről írt). AZ IU 4. híres egysége a világ egyik legjobb zeneiskolája: ott ismerkedtem meg például Staker Jánossal, ahol az egyik lányom operaénekesnek tanult, és ott ismerkedett meg férjével, aki zeneszerző, zongorista és többek között a Long Islnad Sympony vezető karmestere és művészeti igazgatója. Még Bloomington előtt megnősültem, egy német származású, nem zsidó nőt vettem feleségül, két lánnyal, nekünk is született két lányunk, pár évvel ezelőtt egyikőjük petefészek rákban elhunyt. E lányom író volt, sok cikke jelent meg híres magazinokban és az UNICEF-nél dolgozott, mint szövegíró. E lányomat azért érdemes most itt megemlítenem, mivel ő különösképpen fogékony és érzékeny volt az általam átélt zsidó üldözésre és az egész holokausztra. Ez évben, halála után jelent meg az egyetlen könyve, melyet éppen most fordítottunk magyarra, remélem a közel jövőben ki is lesz adva. 2000-ben, 30 év után, korai nyugdíjba tudtam menni az Indiana Egyetemről és rögtön elvállaltam egy akadémiai kinevezést a Soros György által alapított IMC-ben, mely ma már a Közép-európai Egyetem egy részlege, ahol most is tanítok. Háromszor voltam akadémiai dékán és közben és most is több kurzust tanítok. Van 20 könyvem és kb. 150 cikkem, továbbra is publikálok és sok energiával - a diákok szerint eredményesen - tanítok és még nincs szándékomban nyugdíjba menni. P.M.
2013. október
Budai ófár
5774. Tisri-Hesván
Áldozatok A hír: Németország nagyvárosainak utcáin a Simon Wiesenthal Központ plakátokon hívja fel a figyelmet arra, hogy jutalomban részesül, aki segít bíróság elé állítani a még fellelhető háborús bűnösöket. Ez az információ késztetett írásra egy általam szívesen olvasott publicistát, aki az egyik országos, talán a legnagyobb példányszámú napilapban július végén Zuroff áldozatai címmel újólag közölte idevágó gondolatait. A téma, mely pontosan rímel a korábban ugyanezen újságíró tollából származó, hasonló tartalommal taglalt dilemmára, nem először döbbentett meg. Leginkább azon hökkentem meg, hogy a cikk szerzője holokauszt túlélők leszármazottjaként (ahogy írta: „…akik /mint én is/ üldözöttek és túlélők között, a deportálás eleven emlékezetével nőttek fel…”) ennyire megengedő, a súlyos bűnöket, gyilkosságokat elkövetőkre részvétet pazaroló. Hivatkozik egy talán németországi holokauszt túlélő unokájára, aki hozzá hasonló nézetet képvisel. Egyikük sem ismerné a rettenetet átéltek és az elpusztítottak véletlennek köszönhetően életben maradt hozzátartozóinak - sajnos nem sokan vannak már -, azok leszármazottainak véleményét ez ügyben? Elfeledték, milyen irtózat történt? Feltételezem, hogy a cikkíró nem járt-jár zsidó közösségekbe; akkor alighanem másként vélekedne. Legerősebb érve a gyilkosok védelmében, hogy „…hét évtizede vagyunk már a vészkorszaktól… Pont ennyi idő telt el a magyar szabadságharc leverése, Haynau rémuralma és a Habsburg monarchia szétesése között. Képzeljük el, hogy 1918 őszén…kezdik el keresni a bresciai hiéna még életben levő bűntársait…” Sajátos összehasonlítás: az almával a körtét. Természetesen nem az egykori szabadságért küzdők gyilkosainak utólagos védelmezője kívánok lenni, csak éppen, ha mást nem veszünk is figyelembe, a különbségeket, legalább az áldozatok számát (hat millió zsidó, köztük másfél millió gyermek!), az iparszerűen megszervezett-levezényelt-végrehajtott emberirtást, az elhatározást, azaz egy nép teljes kiirtásának szándékát érzékelni, látni kell. Úgy érzi a publicista, az idő messzeségében már nem olyan elevenek az emlékek, ergo fennáll a tévedés lehetősége, ezért „…minél inkább távolodunk az időben, annál kétesebb lesz minden tényállítás…”. Cáfolatul emlékezzünk vissza John (Iván) Demjanjuk esetére, akit korábban Izraelben perbe fogtak, de egy tanú tévedése miatt felmentett a bíróság, majd nem olyan régen egy újabb eljárásban, éppen Németország-
ban, erőteljes bizonyítékok alapján mégis elítéltek. (Az más kérdés, hogy egészségi állapotára hivatkozva nem kellett börtönbe vonulnia.) Azonban az a legfurcsább, a legelképesztőbb (és akkor még finoman is fogalmazok), amikor a cikkíró végkövetkeztetésként deklarálja, „…Mikor egy korszak megélői már csak mikroszkopikus részét teszik ki az élők közösségének, akkor azt a korszakot már végképp a múlt részének kell tekinteni. Ekként kell kezelni…”. Kegyetlen gondolatok ezek. A még köztünk élő, a borzalmakat megszenvedők számára a legbántóbb kijelentés, de különösen a vészkorszak idején elpusztítottak emlékét sértő megnyilvánulás. Valóban a múlt legsötétebb része a Soá; de éppen azért, hogy ne eméssze el a feledés, most is és mindig emlékezetben kell tartani, nehogy valaha is megtörténhessen hasonló. Az újságíró pótcselekvésnek minősíti a Wiesenthal Központ (W.K.) igyekezetét, mert úgy gondolja, a „…nácivadász szervezet…túl akarja élni történelmi létjogát,…ez anakronisztikus pótcselekvés…” Ha már a jognál tartunk. Úgy tudom, s bizonyára a cikkíró is ismeri az idevonatkozó passzusokat, a 2. világháború idején elkövetett gaztettek nem évülnek el, így a W. K., tehát Zuroff, de más joga sem szűnik meg egykori gyilkosok után kutatni. Csodálkozással olvastam tovább azon sorokat, ahol már ironikus - azt ne mondjam, cinikus - a mindez idáig alighanem jó szándékú fejtegetés. Mivel a bűnösök felderítéséhez sikeresen segítséget nyújtóknak jutalmat helyezett kilátásba a már említett plakát, az újságíró egy jó üzletet sejtet (ráadásul az eurót egyszeriben átszámolja forintba) azok számára, akiknek „…most már nem kell semmi többet bizonyítani, minthogy valaki megsemmisítő táborban szolgált,… aki koránál fogva akár vezényelve is lehetett valamelyik táborba,…érdemes megpróbálkozni tehát a könnyű pénzkeresettel bármely látókörünkbe eső aggastyán feljelentésével…” és „… ha fennakad egy-két igazi bűnös, az ítélet már nem sokat vehet el tőlük. Ellenben bárki, aki a táborok közelében sem volt, belehalhat a feljelentéssel és vegzálással járó izgalmakba… Ők lesznek Zuroff áldozatai.” Számomra megemészthetetlenek voltak ez utóbbi gondolatok, következtetések, ezért kapcsolatba léptem a cikkíróval, hogy közvetlenül tőle tudjam meg érvelésének indokait. Közöltem másként hangzó álláspontomat, valamint azon meggyőződésemet, hogy feltevésem szerint nem ismerheti a túlélők, a zsidó közösségek vélekedését.
- 10 -
Korábbról már tudtam, hogy holokauszttúlélők leszármazottja, ezért is lepett meg, mikor a publicista arról számolt be, hogy a hetven év távlatában gyilkosokat kereső Simon Wiesenthal Központhoz, de más, a háborús bűnösöket keresők erőfeszítéséhez való viszonyát édesanyjától „örökölte” (sic!). Abban sem értettünk egyet, hogy a táborok őrei nem kényszersorozottak, nem a Wehrmacht katonái voltak, hanem az SS tagjai. Felvetésemre kapott válasz szerint a külső őrséget nem a rettegett SS, hanem más alakulatok adták. Erős kétségem van afelől, hogy a haláltáborok foglyai találkozhattak volna velük, hiszen a foglyok még csak a több soros, leginkább magasfeszültségű árammal töltött kerítést sem közelíthették meg, nemhogy a külső őrizetet adó bármilyen alakulat tagjaival találkozhattak volna. Hiszem, hogy eltérő felfogásom nem egyedi. Abban is bizonyos vagyok, hogy nem hiábavaló a még időben ennyire távoli múlt gazembereinek felkutatása, felelősségre vonása. Nem az egyébként jogosan lappangó bosszú miatt, hanem a megnyugvás érdekében. Szinte nap mint nap tapasztalhatjuk, Magyarországon sem múlt ki az az ideológia, mely emberek millióinak meggyilkolásával egyetért: a legszembetűnőbbek a futballpályák lelátóin, a rosszemlékű karlendítés kíséretében rendszeresen felhangzó uszító, rasszista énekek; a barátságos labdarúgó mérkőzés kezdete előtt, a Hatikva felhangzásakor az izraeli sportolóknak hátat fordító nézők; a több ezer zsidó deportálásában közreműködött, nácikkal kollaborált háborús bűnösre „emlékező” transzparens televízióban is jól látható módon történt kifeszítése; a nyomozóhatóság kényelmesen ráérős lassúsága a „majd az idő megoldja” jegyében pl. Képíró, vagy akár Csatáry ügyében… Mindezekért és még sok minden másért most sem fogadhatom el a már valóban élemedett korú egykori bűnösökkel szemben nagylelkűen elnéző gondolatokat. Kötelességünk a következő generációkat megismertetni az ép ésszel fel nem fogható történtekkel még akkor is, mikor már nem lesz, aki saját szavaival mondja el. Utóirat: Bíróság elé állítják Németországban a most 92 éves Siert Bruins-t (holland állampolgárként született), aki a vád szerint az SS biztonsági szolgálatának - önként jelentkezett az SS-be - tagjaként zsidókat és ellenállókat felkutató egységnél dolgozott. 1944. szeptember 9-én egy azóta már elhunyt társával együtt Appingedamban elő-
Budai ófár
2013. október állította Aldert Klaas Dijkemát (19071944), aki feltevésük szerint holland ellenálló volt. Az elfogott férfit autóval egy ipari területre vittek, ahol ráparancsoltak, hogy
szálljon ki a gépkocsiból és induljon el. Ekkor több lövést adtak le rá, a fejét ért találat halálos volt. Azt jelentették, hogy a férfi szökni próbált (ismert módszer). Siert Bru-
5774. Tisri-Hesván ins elítélése esetén életfogytig tartó büntetésre számíthat. Úgy tűnik, Németországban más véleménnyel vannak a háborús bűnösökről. Porosz Péter
Utazás a Felvidéken A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület július 18-21. között zarándokutat szervezett Kassára és környékére, amely kapcsolódott a városban már második alkalommal megrendezett, Mazal Tov nevű zsidó kulturális fesztiválhoz. 2013-ban Marseille mellett, Kassa is viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet. A közel száz résztvevővel bonyolított út első állomása Abaújszina (Šena) volt, ahol megnéztük a község lakosai által megőrzött és gondozott zsidó temetőt. Megkoszorúztuk a település központjában a második világháború halottai, valamint a holokauszt áldozatai tiszteletére állított emlékművet, amelyen szlovák-magyar-héber és latin nyelven a „nyugodjatok békében” felirat olvasható. A fekete márványból készült oszlopon hét hozzátartozóm neve is szerepel, köztük nagybátyámé, Kovács Emilé, aki 1940-44 között, a nyolcvan főt számláló ortodox közösség utolsó elnöke volt. Utazásunk központi célja Kassa volt, ahol a hatóságok a zsidók letelepedését csak 1841-től engedélyezték. 1930-ban 11.500 zsidó lakosa volt a városnak, akik a népesség 16,4 százalékát jelentették. Hatalmas veszteséget jelentett, hogy 1944. május-júniusban, a magyar hatóságok tevékeny közreműködésével 12.000 helyi és környékbeli zsidót deportáltak Auschwitzba, akik közül csak néhány száz fő maradt életben. A városban 1947-ben 2.500 zsidó élt, számuk jelenleg 450-500 fő lehet. A két világháború között négy zsinagóga illetve imaház (ortodox, neológ, status quo és haszid) állt a hívők rendelkezésére. A neobarokk stílusú, Kozma Lajos tervei alapján 1926-27-ben épült, 1.100 személy befogadására alkalmas neológ zsinagóga jelenleg a Művészetek Háza, ahol koncerteket és kulturális rendezvényeket tartanak. A múlt század harmincas éveiben, keleti és modern elemek alkalmazásával épült, rózsaszín külsejű 800 férőhelyes „új” ortodox zsinagógát az elmúlt években teljesen helyreállították, de csak különleges alkalommal tartanak itt vallási, vagy más rendezvényeket. A templom 1944. májusában a „végső megoldásra” ítélt üldözöttek egyik gyűjtőhelye volt, akik utolsó üzeneteiket az épület falára írták. Az 1899-ben mór stílusban épült „régi” ortodox zsinagóga teljes felújításra vár. Nem valósult meg az a
terv, hogy 2013-ban itt nyílik meg a keletszlovákiai zsidó közösségek emlékmúzeuma. Az épület melletti udvarban van a jelenleg is működő imaház és a hitközség irodája. Meglátogattuk az „új” zsidó temetőt is, amit 1890-től használnak. Bejárata a köztemetőből nyílik, és egy dombon helyezkedik el. Alul a neológ, a felsőben az ortodox rész található. A temetőben van a Holokauszt kassai áldozatainak az emlékműve, amelyre az egykori neológ zsinagóga hatalmas Dávid csillagát helyezték el. Megpróbáltam megkeresni a gettóban agyonlőtt, és itt eltemetett nagynéném sírját, de a jelzett helyen csak egy nagy földkupacot találtam. Valószínűleg ez egy tömegsír, ahol többen nyugszanak. A múlt nyomait kerestük Bártfán (Bardejov) is, ahol már nem élnek zsidók, de emlékeik megmaradtak. A városban 1935-ben mintegy 2.300 hittestvérünk élt, akik a lakosság 40 százalékát képviselték. 1942ben és 44-ben a szlovák hatóságok mintegy 2.700 itt összegyűjtött zsidót deportáltak, akik közül csak kevesen élték túl a haláltáborok szörnyűségeit. 1948-ban 250 hittestvérünk élt Bártfán. A történelmi városközponton kívül helyezkedik el az 1836-ban épült régi zsinagóga, mellette később tanház és rituális fürdő is létesült. Az épületet korábban raktár volt, de anyagi okok miatt elhúzódó helyreállítása után kulturális célokra kívánják használni. Két tiszteletre méltó helyi polgár, Pavol Hudak, valamint fia Peter kegytárgyakból és dokumentumokból egy kis múzeumot rendeztek be a sérült épületben. Hudakék a zsidó örökség megőrzésének szentelik szabad idejüket. A Bikur Cholim zsinagógát 1929-ben avatták fel és az UNESCO Világörökség listáján szereplő régi városközpontban helyezkedik el. Megrázó élményt jelentett számomra az épület megtekintése, ami kívülről és belülről megőrizte eredeti állapotát. Megmaradtak a tóratekercsek és a tanulószoba nyitott könyvei is. Az utolsó bártfai zsidó, a 2005-ben elhunyt Max Špira mindennap eljárt a templomba, ahol végül már csak egyedül imádkozott. Eperjesen (Prešov) csak rövid időre álltunk meg. 1940-ben mintegy 4.500 zsidó élt a városban, jelenleg csak 50-60 fő. Az 1897-
- 11 -
98-ban, mór stílusban épült, a centrumhoz közel fekvő zsinagógát eredeti szépségében helyreállították, de belülről nem tudtuk megnézni. A templomot jelenleg részben vallási, részben kulturális célokra használják. Itt láthatók Bárkány Jenő, a budapesti Műegyetemen végzett építészmérnök által 1928-ban alapított városi Zsidó Múzeum egyes darabjai is. Kassai látogatásunk idején a Mazal Tov programjai zajlottak, amelynek része volt Klein Rudolf építésztörténész „Zsinagógák Magyarországon 1782-1918” kötete alapján összeállított, „Zsinagógaépítészet Kelet- és Közép-Európában” című, a Rodostó-udvarban bemutatott fotókiállítása is. A fesztivál során szlovák és magyar zenekarok részvételével több koncertet rendeztek. Az egykori neológ zsinagógában tartották a Kováts Péter által vezetett, NyugatEurópában is jól ismert Mendelssohn Kamarazenekar hangversenyét, amely a szlovák, a magyar és a zsidó zene világából adott ízelítőt. A programot a Musica Cassovia hangversenye követte, akik Ernest Bloch, Peter Breiner, George Gershwin és mások műveit szólaltatták meg. A zenekar rendszeres résztvevője a Kassai Tavaszi Fesztiválnak. A Tzomet együttes világzenei koncertjére az evangélikus templomban került sor, amit a helyiek zsúfolásig megtöltöttek. A programban askenázi, szefárd és mizrachi zeneszámok szerepeltek. A régi városháza épületében lévő színháztermében rendezték a Klezmer Maraton estet, amelyen a kassai illetve a budapesti Klezmer Band lépett fel. A magyar művészek részvételét a MAZSIKE koordinálása mellett, a Külügyminisztérium és a kassai főkonzulátus is támogatta. A Cassovia Turizmus munkatársainak a segítségével lehetőségünk volt a város nevezetes épületeit és műemlékeit is megtekinteni. Utunk az 1900-ban Kassán született „világpolgár”, Márai Sándor íróhoz kötődő helyszínek felkeresésével zárult, akinek a személye Európa Kulturális Fővárosának egyik logója lett. A toleráns és barátságos Kassa megőrizte évszázados hagyományait. Sokszínűségét és kultúráját az itt élő emberek, köztük zsidó polgárai folyamatosan gazdagították. Kovács Gábor
Budai ófár
2013. október
A
5774. Tisri-Hesván
októberi programja
Október 06. (vasárnap)
15.00 órakor BESZÉLGESSÜNK! Interaktív program KERTÉSZNÉ BALÁZS VERONIKÁVAL a Mezüze Klubban. Belépő: 500 Ft. Részletek a 3.oldalon.
Október 06. (vasárnap)
17.00 órától vendégünk lesz SZIGETVÁRI VIKTOR, a Bajnai Gordon által vezetett Együtt 2014 társelnöke. Szigetvári Viktor volt az Együtt-PM pártszövetség részéről a főtárgyaló az MSZP-vel folytatott ellenzéki egyeztetéseken. Terveink szerint a vele folytatott beszélgetés során betekintést nyerhetünk az ellenzéki együttműködési tárgyalások részleteibe és tájékoztatást kaphatunk a választási kampányra való felkészülésről. Az est házigazdája: KOZMA LEVENTE.
Október 13. (vasárnap)
18.00 órától MÜNCHENTŐL A MACCABI VILÁGJÁTÉKOKIG. Vendégünk GEDÓ GYÖRGY olimpiai bajnok ökölvívó, aki a mücheni olimpián a terror árnyékában is győzött. Olimpiai bajnokunk beszélget a közönséggel és JUSZTIN ÁDÁMMAL, a MACCABI magyarországi vezetőjével.
Október 19. (szombat)
19.00 órától vendégünk lesz GYURCSÁNY FERENC volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke. Közösen vagy külön fognak indulni az ellenzéki pártok? Mi lesz 2014-ben? És még hasonló kérdésekben fogjuk kikérni a volt miniszterelnök véleményét. Az est házigazdája: KOZMA LEVENTE.
Október 20. (vasárnap)
18.00 órától TÁNCOLJ VELÜNK! A Micve Klub színpadán az ANONYMUS együttes! A zenekar tagjai: MAKÓ GYÖRGY basszusgitár, KISS FERENC gitár, ének, BÍRÓ SÁNDOR dob, VÁRY ISTVÁN billentyűs, Dr. SZÉKELY GYÖRGY gitár, CSILLAG JULCSI énekes szólista. Belépő: 600,- Ft.
Állandó programjaink Hétfőnként 16.00 órától KONDICIONÁLÓ TORNA a csontritkulás megelőzésére és a betegek állapotának javítására. A tornát vezeti Halmosi Ágnes gyógytornász. Csütörtökönként 18.00 órától FRANKEL BARÁTI KÖR. Csevegés, társasjáték, kártya, sakk. Várjuk új tagok jelentkezését! Péntekenként (havi egy alkalommal) 18.30 órától CSALÁDOS SZOMBAT FOGADÁS. Vasárnaponként 10.00-11.30 óráig TALMUD TÓRA 2-10 éves gyerekeknek. Témák: zsidó ünnepek, Biblia, héber dalok és táncok. A foglalkozásokat tartja Rév Katalin talmud tóra tanárnő. 10.00-11.30 óráig BÁR MICVÁ ÉS BÁT MICVÁ felkészítés 10-15 éveseknek. Témák: héber nyelv írás - olvasás- beszéd, imák, zsidó élet ünnepei, ciklusai és hagyományai. (Info: www.hillel.hu,
[email protected])
Mindenkit sok szeretettel várunk rendezvényeinken!
BUDAI MICVE KLUB Frankel Leó úti Zsinagóga kóser rendezvények kiváló helyszíne Esküvő, bar/bat micva, születésnap, céges rendezvények, villás reggelik teljeskörű szervezését és lebonyolítását vállaljuk. Információért, referenciákért hívjon a következő telefonszámokon: 06 30 94-28-215 (Medgyesi Andrea); 06 30 4141-640 (Arató Judit)
Budai ófár
A BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványa Elnök: Tordai Péter = Rabbi: Verő Tamás = Klubvezető: Arató Judit Főszerkesztő: Sárosi Viktória (
[email protected], 06-30-551-2002) A szerkesztőség címe: 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445 Internet: www.frankel.hu = E-mail:
[email protected] Nyomdai előkészítés: Czede Kft. = Nyomda: Gléda Kft. Támogató: MAZSÖK, Frankel Zsinagóga Alapítvány
