Beszámoló /Az „Egész életen át tartó tanulás program, Leonardo da Vinci Mobilitási alprogramban” történő részvétel kapcsán/
Helyszín: Németország, Berlin Időpont: 2013. október 20-26.
Előzmények 2013. tavaszán, a mobilitási programra történő jelentkezés feltételeként motivációs levelet illetve önéletrajzot írtam és juttattam el az Eleven Európa Magyarországi Ifjúsági Egyesület részére, majd a kiválasztás eredményességéről értesítést kaptam e-mailben. A nyár folyamán folyamatosan tájékoztattak a program részleteiről, a résztvevőkről, a szerződés tartalmáról valamint a szervezési folyamat lépéseiről, aktualitásokról. Ősszel tökéletesen összeállt a kép és még az út előtt Nagy Ágnes – programszervezőnk, koordinátorunk – felkészítő találkozót tartott számunkra Szegeden. Az összejövetel során megismerkedtünk az egyesülettel, a résztvevőkkel, a pályázat, az utazás és az egyhetes program részleteivel, valamint Ágnes felajánlotta, hogy készít egy szakmai szószedetet is. Az utazás napja (2013. október 19.) Rózsa Valentina kolléganőmmel a vasúti utazásra való tekintettel, szombat délután indultunk el Szegedről. Ágnes volt olyan kedves, hogy Zuglóból átvitt minket a Keleti pályaudvarra, ahol a vonat indulásáig ellátott bennünket néhány jó tanáccsal. Az utazás rendkívül kényelmes volt, kétszemélyes hálókocsiba szólt a jegyünk, csomagjaink is tökéletes biztonságban voltak.
1
Az első nap (2013. október 20.) Vasárnap délelőtt 10 óra után érkeztünk meg Berlinbe, ahol a fogadó intézmény vezetője Günther Ring Úr várt minket. Barátságos és közvetlen embert ismertünk meg személyében, akivel az első pillanattól kezdve azonnal megtaláltuk a közös hangot. A szállásunk felé (Pegasus Hostel) vezető úton a berlini idegenvezetővé avanzsált Günther számos történelmi, kulturális értelemben vett érdekességet, és a szovjet megszállás idejéből igen sok olyan információt osztott meg velünk, mely számunkra is ismerős volt. A szálláshoz érve segített eligazodni, elhalmozott bennünket jó tanácsokkal, átnyújtotta a heti tömegközlekedési jegyeket és a welcome-vacsoráig búcsút vettünk egymástól. A többiek érkezéséig még volt egy kis időnk, ezért Valival nyakunkba vettük Berlint. Lenyűgöző volt a város monumentalitása, sokszínűsége, letisztultsága, szervezettsége és az a mentalitás, melynek segítségével feldolgozzák-feldolgozták, és egyúttal büszkén vállalják, fenntartják, őrzik a németek múltjuk nemcsak dicsőséges, de árnyas oldalát is!
Délután
megérkeztek
a
repülősök
is,
megörültünk
egymásnak,
és
a
gyors
élménybeszámolókat követően elindultunk Güntherrel és újdonsült ismerősünkkel, Katával (Katharina Feketeova, a GEB szlovákiai magyar segítségével) a thai étterem irányába. A vacsora közben ismerkedtünk házigazdáinkkal és tájékozódtunk a másnapi programok felől. A második nap (2013. október 21.) Délelőtt Günther bemutatott bennünket kollégáinak a GEB irodájában, majd ismertette magát az egyesületet és irodájuk történetét, Németország és Berlin XX. századi történelmét illetve a programtervet. Részletesen mesélt a német oktatás szerkezetéről, a duális rendszerről, mely Németországban komoly hagyományokkal bíró, átgondolt, a munkaerő piaci igényeknek megfelelő, az iskolákra és a képzésekre plusz terhet (sem anyagilag, sem infrastrukturálisan) nem rovó logikus és élhető struktúra. /Minden bizonnyal a hazai viszonyok között is pozitív irányba mozdítaná el a jelenlegi oktatási rendszert – annak működését és megítélését – és
2
megállná a helyét, csakhogy a szemléletbeli változáson túl, jelentős gazdasági előrelépésre – finanszírozási problémák – lenne elsősorban szükség./
Délután Meglátogattuk Dirk Ehlert Urat, aki „Vadállatok a városban” címmel tartott előadást számunkra. Szinte hihetetlen, hogy egy ekkora (900 km2) kiterjedésű, nyüzsgő világvárosban, mint Berlin, ekkora egyedszámmal képviseltetik magukat az urbanizálódott vadon élő állatok (róka: 2-3000 pld., vaddisznó: 2-3000 pld., mosómedve, borz és nyest: 1-1500 pld., aranysakál és farkas: évente egy-két példány). A városban természetesen vadászni nem lehet és a probléma orvoslására önmagában a vadászat sem jelentene megoldást, ennek ellenére azért Kiss András kollégámmal azonnal felajánlottuk szakértő segítségünket, ami az egyedszám apasztás lehetőségét illeti – némi derűt okozva és mosolyt csalva Dirk arcára. A napot egy görög étteremben elköltött igen ízletes vacsorával zártuk, ahol az aznapi élményeket, ismereteket, tapasztalatokat megbeszéltük egymással és kiértékeltük közösen Güntherrel.
3
A harmadik nap (2013. október 22.) Délelőtt A GEB-irodában kezdtünk, ahol Günther részletes és nagyon tanulságos előadást tartott az Európai Uniós képzési-programokról (Comenius, Erasmus, Grundtvig, Leonardo) és az előző napon már ismertetett duálisképzés kapcsolatrendszeréről. Számomra igen hasznos információk hangzottak el, mellyel minél hamarabb szeretném megismertetni tanulóinkat, hiszen uniós állampolgárokként számos lehetőséggel tudnának élni a gyerekek, mely egyértelműen a hasznukra válna! Délután Günther és Kata idegenvezetésével kulturális programon vettünk részt, melynek segítségével betekintést nyerhettünk Berlin múltjába, jelenébe és jövőjébe. Egy, a szállásunkhoz közeli Steakhouse-ban vacsoráztunk, ahol a napunkról komoly eszme-és tapasztalatcserét folytattunk.
4
A negyedik nap (2013. október 23.) Délelőtt – Kora délután Meglátogattuk Németország egyik legnagyobb agrároktatási intézményét, a Peter-LennéSchule-t. Az iskolavezetés részéről két úriember fogadott bennünket, akik részletesen ismertették az iskola működését, szervezeti felépítését, múltját, névadóját, felépítését, a duális rendszer gyakorlati megvalósítását valamint a képzési kínálatot. Körbevezettek minket az intézményben illetve a hozzá tartozó parkban, ahol bemutatásra kerültek mezőgazdasági és dísznövény létesítmények (üvegházak, kertek, szántóföldi miniparcellák, haszonállatok), melyek fenntartásában, kialakításában a gyakorlati képzés részeként a tanulók természetesen tevékenyen részt vállalnak. Az iskola fő profilja a kertészeti képzés (hangsúlyos és igen érdekes része a temetőkertészet, mint különálló német specialitás) valamint az állattartás-és gondozásra irányuló képzés. Ezen kívül virágkötészeti és erdészeti képzést is folytatnak. Ezt követően részletesen bemutatkoztunk és ismertettük a hazai oktatási rendszert és saját intézményeinket, majd közös, szakmai eszmecserét folytattunk. A legkisebb szakképzési területük az erdészeti, de szerteágazó külföldi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek és folyamatosan nyitnak az új ismeretek felé, ezért egy az intézményeink közötti kapcsolatépítés lehetőségére tett javaslatomat az igazgató-helyettes úr rendkívül pozitívan fogadta. Bízom benne, hogy megtaláljuk a módját a későbbi sikeres együttműködésnek.
5
Délután A délután második felében elutaztunk Potsdamba a „porosz Versailles-ként” emlegetett királyi kastély-együtteshez. Órák hosszat sétálgattunk és gyönyörködtünk – természetesen a dísztóban és a kastélyokban is –, de erdészszemmel elsősorban az impozáns és növényritkaságokban bővelkedő csodálatos parkban illetve kertekben (Marly-kert, kínai teaház, Orangerie). A vacsorát kisebb csoportokban egyénileg oldottuk meg, majd a szállásra visszaérve közösen értékeltük ki a napunkat.
Az ötödik nap (2013. október 24.) Délelőtt Látogatást tettünk a Berlini Erdészet Ördögtó Erdei Iskolájában, ahol az erdészetvezető, Carsten Storbeck Úr fogadott bennünket. Rendkívül jóleső és szimpatikus köszöntővel üdvözölte a magyar delegációt. Saját bevallása szerint Ő ma nem állhatna itt előttünk, hogy ha mi magyarok 1989-ben a határnyitással nem ütünk rést a szovjet pajzson. Megismerkedtünk a németországi erdőgazdálkodás rendszerével, a Berlini Erdészet területi-erdőgazdálkodási adottságaival (28.000 ha erdő – 18%-os erdősültség, elsősorban közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkkel; Berlin vízgyűjtőterületén található az erdészet, tehát tulajdonképpen ők a városiak édesvízkészletének kezelői; egy kerületvezető erdészre átlagosan 1.000 ha erdő jut). Sajnálatos módon a gazdasági válság ott is érezteti negatív hatását, mely a létszámleépítésekben, a források megvonásában jelentkezik (kezdetben 900 alkalmazottja volt az erdészetnek, ma nagyjából 200-an vannak, és a közeljövőben várható még egy 25%-os létszámleépítés, pedig erdészekre szükségük volna!). Carsten szintén kiemelte az óriási méretekre duzzadt vadlétszámot, mely már olyan méreteket ölt, hogy tulajdonképpen kezelhetetlen. Az erdei iskola ösvényein járva folyamatos volt a szakmai eszmecsere, az Ördög tó legendája is lebilincselő volt. (Makra Ági kolléganőnk folyamatosan fordított aznap is, nagyon komoly munkát végzett!).
6
Délután A berlini városi kertészet egy számunkra kissé megfoghatatlan és érdekes válfajával ismerkedtünk meg, az úgynevezett „égi kerttel”. A projekt célja, hogy a városi embereket közelebb hozzák a természethez, a növényekhez. Ezt úgy próbálják elérni, hogy a forgalmas utak és épületek sűrű szövedékében kialakítottak egy rendhagyó funkciójú, nagyjából fél focipálya nagyságú zöldterületet. (Az eredeti elképzelés szerint épületek, toronyházak tetején létesítették volna ezeket a kerteket – innen az elnevezés). Az összecsukható, könnyen szállítható
faládákat
termőfölddel
töltötték
meg,
melyekbe
zöldség-
fűszer-
és
gyógynövényeket ültettek, azért, hogy az utcáról betérő emberek lássák, megkóstolhassák, megismerhessék a különböző növényeket. Igény szerint bérelni is lehet ezeket a nagyjából 80 cm x 90 cm x 50cm-es ládákat (50 €/év) és ki-ki saját kívánalmainak megfelelően termesztheti, ápolhatja növényeit. Gondoltak azokra is, akik csak a kikapcsolódást keresik. Számukra készítettek egy kis egyszerű teázó-kávézót illetve a raklapokból összeállított rekreációs sarkot. A vacsorát kisebb csoportokban egyénileg oldottuk meg, majd a szállásra visszaérve közösen értékeltük ki a napunkat.
7
A hatodik nap (2013. október 25.) Délelőtt – Délután A Berlintől nagyjából 80 km-re fekvő – magyar fordításban talán a legjobban – erdészeti gépészeti
iskolának
nevezhető
Waldarbeitsschule
Kunsterspring-be
látogattunk.
A
Brandenburgi Erdészet területén fekvő, 61 éves iskolában szinte csakis gyakorlati képzés folyik, melynek keretében a tanulók a legkülönbözőbb és szebbnél-szebb gépeken sajátíthatják el a fahasználat, közelítés, felkészítés, készletezés szerteágazó munkaműveleteit (forwarderek, harvesterek, kombinált erdészeti közelítőgépek, univerzális erdészeti traktorok és mindegyikkel kompatibilis szimulátorok!). Egyik szemem sírt, a másik pedig nem akarta elhinni, amit lát! A hazai viszonyok között sajnos nincs lehetőségünk arra, hogy akár egy ilyen gépet is vásárolhassunk (Magyarországon az önjáró, döntő-rakásoló-közelítőgépből – harvester – nagyjából 10 db van – kb. 5 magán, 5 állami tulajdonban – az ára egynek 180-200 millió forint), itt pedig még válogatni is lehetett, mintha egy erdészeti gépészkiállításon jártam volna. Fantasztikus körülmények között tanulhatnak a német fiatalok – azt azért meg kell említeni, hogy Berlinhez képest Brandenburg jóval komolyabb anyagi kondíciókkal rendelkezik! Rendkívül barátságosak és szimpatikusak voltak a helyiek, akik az idő szűkösségéhez képest mindent meg szerettek volna mutatni nekünk. Láttuk az iskolát, a tantermeket, a gépészeti gyakorlati egységet belülről, a közelítés gyakorlati oktatását és egy kicsit újból mindannyian gyerekek lehettünk, amikor kipróbálhattuk a szimulátorokat. Amellett, hogy igen jó házigazdák voltak törekedtek arra is, hogy minél jobban megismerjenek bennünket is. Ásotthalmi kollégáimmal együtt, remélem sikerül kiépítenünk egy hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolatot ezzel az iskolával is. A vacsorát egy bajor étteremben töltöttük, mely nagyszerűen sikerült. Szinte egymás szavába vágva elemeztük az aznapi illetve az egész heti eseményeket, a vacsora mennyei volt, a végén pedig Kata és Aleksandra Bors (szintén magyar felmenőkkel rendelkező lengyel hölgy) – a GEB-nevében – elbúcsúzott tőlünk és egy névre szóló elismerő oklevelet adott át nekünk.
8
A hetedik, a hazautazás napja (2013. október 26.) 6.46-kor indultunk Valival Berlinből és 23.45-re értünk haza Szegedre. Az utazás ugyan hosszú volt, de a látvány – legalábbis Németországban – kárpótolt bennünket.
Összegzés Nehéz szavakat találni! Fantasztikus, néha már hihetetlen élményekkel és ismeretekkel gazdagabban tértem haza. Szeretném, ha jelenlegi és leendő tanítványaim is részesei lehetnének hasonló tapasztalásoknak és ugyanakkor bízom benne, hogy számunkra is lesz még folytatás! Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű programnak! Üdvözlettel, Garai Gergely Szakmai igazgató-helyettes Kiss Ferenc Erdészeti Szakképző Iskola
9