Budai ófár
2013. április
5773. Niszan-Ijjar
Amit érdemes megnézni XXIX. Spiró György: Príma környék (Pesti Színház) Mrożek: Tangó (Örkény Színház) Az a két színmű, amelyet az elmúlt időszakban láttam műfaját tekintve abszurd. Mit is jelent ez a fogalom? A már többször hivatkozott Wikipédia így határozza meg: „Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés műformája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokozódik” (nincs sem kommunikáció, sem karakter).” „A világ érthetetlen és abszurd - írja Hankiss Elemér. - Tele van bizonytalansággal és szorongással. E bizonytalanságérzet és szorongás csökkentésére szolgált mindenkor a gonosz megszemélyesítése. Az emberek azzal, hogy élőlényekbe, személyekbe, gonosz szellemekbe, démonokba, ördögökbe sűrítették be a gonosz kaotikus és ismeretlen erőit, lokalizálták, korlátok közé szorították ezeket az erőket.” Tehát olyan világot élünk, amelyben kevés biztos fogódzót találunk, bizonnyal ez is indoka lehet a műfajjal való folytonos színházi találkozásainknak. Azt is érdemes tudni, hogy az abszurd megosztja a nézőket. A többséget leköti, érdekli az ábrázolt világ, néhányan azonban elutasítják az alkotást, s látványosan unatkoznak. Nos, azt kell lejegyeznem, hogy az általam meglátogatott két előadás közönsége befogadó, a megjelenített probléma előtt nyitott volt. Spiró György: Príma környék Spiró György színműve rendkívül aktuális. Egy öregek otthonának igazgatói irodájában játszódik. Jönnek a látogatók, és Sunyi bá, a mindenes fogadja őket. A látogatók sorra érkeznek, ám hozzátartozójukhoz nem juthatnak be, várni kell Jolikát, az Édes Otthon új vezetőjét. Ám ő egyelőre nem érkezik, közben három család élete is kirajzolódik. Az egész leginkább egy szociológiai felmérésre emlékeztet. Az elsőként érkező házaspár a társadalom középrétegébe tartozik, bevallottan közel féléve nem is látták „apukát”. A másodikként érkező nő bizonytalan egzisztencia. Pénz és idő hiányában ritkán látogat el az apjához, aki életének jelentős részéből hiányzott is. Szeretetről, tiszteletről szó sincs, inkább az időnként megjelenő lelkiismeret-furdalás ve-
zérli. Végül egy anya a lányával érkezik. E páros másért kereste fel az Édes Otthont. Az anya szeretne mielőbb lakója lenni az otthonnak. A színpadon lévők mesélnek, beszélgetnek, barátkoznak, és tátott szájjal hallgatják Sunyi bácsi meséit. Amelyből sok-sok belső titok lát napvilágot, mert a mindenes egy kicsit pletykás, egy kicsit gonosz, egy kicsit korrupt. Csak olyan, amilyen minden szervezetben található. A második felvonás második részében megérkezik Jolika. A közönség már úgy várja, mint Godot-t, Beckett hősét. S itt el kell tekintenünk a történet folytatásától, a leendő nézőktől nem kívánjuk az élményt elvenni. Ám szóljunk a szereplőkről!
Jelenet az előadásból Hegedűs D. Géza alakítja Sunyi bát. Kedélyesen kotyog, szigorral rendezi a várakozók életét, minden szava sértő, bántó, noha megszámlálhatatlan alkalommal ejti ki a száján az „édes kicsi öregek” szófordulatot. A színészi játék tökéletes. Minden mézesmázos szava mögött a számítás, a megfelelés és a kegyetlenség érzékelhető. Hiteles és undorító. Rég láttuk Hegedűs D. Gézát ilyen sokszínűnek. Beszédes nevének valódi karaktert ad. Börcsök Enikő az egyedül érkező látogatót formálja meg. Jól ismeri azt a szociális közeget, amelyből az általa formált alak érkezik. Nem veti meg az alkoholt, hol bekapcsolódik a beszélgetésbe, hol kilép belőle és keresztrejtvényt fejt. Nézetét úgy változtatja, ahogyan az elvárható. A színésznő alakító készsége remek. Valóban egy köztünk élő nő alakját hozza, minden rezdülésére, szavára érdemes figyelni. Megjegyezzük, hogy egy olyan alakot folytat, akit már láttunk, az író Prah című darabjában. (Radnóti Színház) Hegyi Barbara Jolika, aki hideg, gonosz figurát alakít. Néhány pillanata egy kápóra emlékeztet, s ettől elborzasztó. Igó Éva (Anya) örök harcban áll lányával, Péter Katával. Igó egy megtört, fáradt, az
-4-
értelmetlen szabályokat meghonosító anyát formál, lánya szeretne kitörni ebből a helyzetből, de lázadása csak fokozza a szakadékot kettőjük között. A házaspárt Járó Zsuzsa és Csőre Gábor alakítja. Keres Emil is színpadon van, jó újra látni. Marton László rendezése egyszerű, nincsenek nagy fordulatok. Leginkább az író szövegének tolmácsolására ösztönözte a színészeket, ez a rendezői elv oratórikus jelleget képvisel, a tartalom is ezt sugallja. A díszlet és a jelmez is e rendezői elvet erősíti; előbbi Khell Csörsz, utóbbi Lisztopád Krisztina munkája. Spiró György a drámája műfajának meghatározásaként komédiát írt. Meggyőződésünk, pontosabb lett volna, ha tragikomédiát, vagy feketekomédiát alkalmaz, ám bizonnyal nem kívánta a leendő nézőket elijeszteni a színházlátogatástól. Történik, ami történik, a színpad elsötétedik. Hosszú másodpercekig nem csattan fel a taps. Eljutottunk a katarzisig, s ez napjainkban nem csekély teljesítmény. Keserű, rettenetesen keserű, ám nagyon igaz darab. Mrożek: Tangó Sławomir Mrożek Franciaországban élő, de Lengyelországban 1930. június 26-án született író. Mindmáig legismertebb és legtöbbet játszott drámája a Tangó, amelyet 1964-ben alkotott. A Tangó a nemzedékek közötti konfliktusról szól, de alapvetően azt a folyamatot mutatja be, ahogy a fiatalkori idealizmus a hatalomért folyó lelkiismeretlen küzdelemmé aljasul és kikövezi az utat a zsarnokság előtt. Arthur, az ifjú főhős mindent rossznak, túlhaladottnak lát, s szándéka szerint egy jobb világot szeretne teremteni, de csak is úgy, hogy az az ősök múltjából, szokásaiból ered. „Olyan rendszert fogok létrehozni, amelyben a lázadás a renddel párosul, a nemlét a léttel” - vallja teljes hittel és meggyőződéssel. Nagy vízió, és megvalósíthatatlan. Mrożek nem kevesebbet állít, mint azt, hogy nosztalgiával nem lehetet világot építeni. A darab aktualitása nem vitatható. S honnan a cím? A darab végén, miután a jövő elbukik, a múlt és a jelen összekapaszkodva egy fergeteges tangót jár. Ez nem a romantikus haláltánc, hanem a gúnyos tánc, a humort fokozza, hogy két férfi lejti. Bagossy László rendezte a darabot. A néző
2013. április az előadás első perceiben feszeng. Oly bizarr a színpadkép, hogy időre van szükség a látvány és a szöveg összekapcsolásához. (A díszlet Khell Zsolt munkája. A második felvonás nosztalgikus berendezése megnyugtatóbb, érthetőbb. A jelmezeket Ignjatovic Kristina tervezte. Remek Sztomil elnyűtt
Csuja Imre pizsamája és a második felvonás eklektikus ünnepi viselete, mely a padlásról kerül elő, a népi és a városi világot idézi.) A rendező abszurd eszközökkel él, de törekszik az ért-
Budai ófár hetőségre. Minden mozzanatra figyelni kell, s akkor bizony nem kevés áthallásnak is részesei leszünk. De hát 2013 nagy valószínűséggel az abszurditás éve lesz. Itt találkozik Mrożek és a néző. A színészi játék egészen kiemelkedő. Nincs fő- és mellékszereplő. Mindenki egyenrangú. Pogány Judit nagymama alakítása humoros. Ismét egy olyan figurát alakít a színésznő, aki szerethető, nevettető, kedves. Csuja Imre is remekel. Minden szava, minden gesztusa árnyalt, a mindenkor alkalmazkodó szereplő figuráját remekül hozza. Mácsai Pál gúnyos, erőszakos figura. A lázadó szerep nagyon jól áll neki. Für Anikó, aki Artúr anyját alakítja, szürkesége ellenére hihetetlenül sokszínű. Minden megszólalása más és más. A már említett Artúrt, a fiút, aki mindent tagad, aki forradalmasítani kívánja a világot, Máthé Zsolt formálja meg
5773. Niszan-Ijjar ragyogóan. Sokszor láttuk kisebb szerepekben, most jutott el az érett színészig. Mindent tud, s az előadás sikeréért rengeteget tesz. Szandtner Anna a menyasszony szerepét kellő iróniával, pontosan játssza el.
Jelenet az előadásból A közönség végig élvezi az előadást, amely kellően tömör. Önfeledt szórakozást jelent a Tangó megtekintése. Mindkét előadásra érdemes elmenni, szívből ajánlom. Csillag Ferenc
Irena Sendler, aki 2500 gyermeket mentett meg Irena Sendler története a második világháború után majdnem a feledés homályába merült. Varsó angyala - ahogy egy korabeli lap nevezte - kétszer annyi életet mentett meg, mint Oskar Schindler. A világ mégis csak akkor ismerte meg nevét, mikor 2006ban a kansasi Uniontown High Schoolban négy diáklány a helytörténeti nap keretében színdarabot írt Irena Sendlerről, Élet egy üvegben címmel. A darab megnyerte a versenyt és egész Amerikában ismertté tette Irena életét. Irena Krzyżanowska 1910. február 15-én született Otwockban. Édesapja, Dr. Stanislaw Krzyżanowski orvos volt, egy Varsó melletti kisvárosban dolgozott, betegeinek többsége szegény zsidó családokból került ki. A kislány csupán hétéves volt, mikor édesapja meghalt tífuszban. Amit tőle tanult, egész életét meghatározta: „Apám akkor halt meg, amikor hétéves voltam, de örökre eszembe véstem szavait, hogy ne nemzetiségük, fajuk, vagy vallásuk szerint osszuk fel az embereket. Az a döntő, hogy ki milyen ember. A második alaptétel, melyre gyermekkoromban megtanítottak: kötelesek vagyunk kinyújtani kezünket a fuldoklók, a bajba jutottak felé.” A gyönyörű, fiatal lány szociális munkásként dolgozott. Hatalmas életakarással rendelkezett, ügyes szervező és határozott döntéshozó volt. 1939-ben a németek megtámadták Lengyelországot. Irena abban az időben a Szociális Jóléti Osztálynál dolgozott, mely Varsó több városrészében is étkezdéket üzemeltetett. A háború kezdetével azonban gyógyszereket és
ruhát is osztottak a rászorulóknak. A németek keményen megbüntették azokat, akik segíteni mertek zsidó családoknak, vagy bújtatták őket. Az illegalitásban működő lengyel kormány külön szervezetet, a Zegotát hozta létre a zsidók mentésére. Irena tagja volt a csoport gyermekeket mentő részlegének, Jolanta álnéven tevékenykedett. Már a Zegota megalakulása előtt társaival több, mint háromezer hamis papírt juttatott el zsidó családokhoz, hogy azok elmenekülhessenek a németek elől. Irena a háború előestéjén találkozott Stefan Zgrzembskivel, a románcból született Janka lánya. Mégis Meiczyslaw Sendlerhez ment feleségül. Miután a német csapatok bevonultak a városba, ősszel a zsidó lakosságot elkezdték gettóba telepíteni. 440.000 ember került csapdába egy 16 háztömbnyi területen. A negyedük meghalt betegségben és éhezés következtében, mielőtt deportálták volna. A gettó falai között járványok tomboltak, a németek aggódtak, hogy a tífusz és tuberkulózis kitör a gettó falai közül, ezért szabad bejárást engedélyeztek a szociális munkásoknak. Irena élelmiszert és gyógyszert juttatott be a pokoli körülmények között fogva tartott embereknek. Szolidaritásból viselte a Dávid-csillagot. Nem tudta tétlenül nézni emberek ezreinek kegyetlen lemészárlását: legalább a legkisebbeket megpróbálta megmenteni. 1942 júliusában a németek belekezdtek a Reinhard-hadműveletbe, amelyben 250 000 zsidót deportáltak a Treblinka táborba. Irena hálózatot épített ki a gettóban, vagy
-5-
két tucat Zegota-tag nő segítette munkáját. Elkezdték kicsempészni a gyermekeket, csecsemőket. Koporsókban, ládákban juttatták ki a kicsiket, gyakran csatornákon, pincéken keresztül, néha lenyugtatózva, hogy az őrök nehogy gyanút fogjanak. Krumpliszsákban, mentőautókban elrejtett dobozokban, szerszámosládában bújt meg egy-egy kisbaba, Irena próbált minden lehetőséget megragadni. Először csak az árva gyermekeket menekítették ki, de mikor bizonyossá vált, hogy a nácik végrehajtják a „Végső megoldás” tervét, Irena menteni kezdte azokat is, akiknek még éltek a szülei. A szülők gyakran kérdezték a lányt: biztos abban, hogy a gyermekek életben maradnak, ha elviszi őket? Irena annyit felelt: csak azt tudja garantálni, ha ott maradnak, meghalnak. Álmában később gyakran hallotta a kisgyermekek sírását, mikor elbúcsúztak szüleiktől. Embert próbáló helyzetekben kellett helyt állnia, gyakran az apa beleegyezett a gyermek kijuttatásába, de az anya nem tudta elengedni. Irena rengeteg könnyet, szenvedést és fájdalmat látott és élt át nap, mint nap. A gyermekeket gyermektelen pároknál, árvaházakban vagy egyházi intézményeknél helyezték el Turkowicében és Chotomówban. Meg is keresztelték őket. Michal Glowinski életét Irena mentette meg. A férfi később így mesélt róla: „Egy szervezési géniusz volt. Bár ő volt a legfiatalabb a szervezetben, képes volt gyors döntéseket hozni és senki sem kérdőjelezte meg azokat.” Irena 2500 gyermek életét mentette meg.
2013. április A háború után szerette volna egyesíteni ezeket a családokat. A gyermekek valódi és új személyazonosságát kódolva leírta és egy üvegben elásta egy almafa tövében, mely a német hadsereg egy barakkja mellett állt. 1943. október 20-án azonban valaki elárulta titkát, és a Gestapo a hírhedt Pawiak börtönbe vitte. Megkínozták, három hónapig fogva tartották és halálra ítélték. Kezét, lábát eltörték, de ellenállt a kínzásnak és nem adta ki a gyermekek adatait. Irena kivégzésével példát akartak statuálni mindenkinek, aki segíteni próbál a zsidó családoknak, Varsóban plakátokon hirdették ki Irena halálos ítéletét. A Zegotának szerencsére sikerült lefizetnie az őröket, így Irenát nem ölték meg, hanem egy erdőben hagyták összeverve. A háború további részében rejtőzködve, álnéven élt, de továbbra is részt vett zsidók mentésében. A háború után kiásta a gyermekek adatait tartalmazó üveget az almafa alól. Bár az iratokat átadta a zsidó egyház képviselőinek, sajnos terve nem válhatott valóra, nem tudta egyesíteni a családokat. A legtöbb gyermek családja életét veszítette Treblinka gázkamráiban. Sokan befogadó szüleiknél maradtak, ötszáz gyermek Izraelben kezdett új életet, ötszázan pedig szétszéledtek a világban.
Irena Sendler fiatalon... A szovjet hatalomátvétel után Irenát a kommunista kormány üldözte, mert kapcsolatban állt az emigráns lengyel kormánnyal. Bár emberek ezrein segített, a saját élete nem volt mentes válságoktól, zűrzavartól. A családi legenda szerint Irena egyszer elment egy jósnőhöz, aki azt mondta neki: háromszor fog férjhez menni, de csak két férje lesz. A háború után Irena elvált Sendlertől és 1947-ben hozzáment Stefan Zgrzembskihez, akivel a háború előtt találkozott. Három gyermekük született, Janka, Andrzej, aki gyermekkorában elhunyt és
Budai ófár Adam, aki felnőttként szívelégtelenségben halt meg. Irena 12 évvel később elvált Stefantól és újra összeházasodott Sendlerrel. Bár Irena rengeteg ember életét mentette meg, a saját életét nem tudta rendbe tenni. Második házassága Sendlerrel szintén nem sikerült. Janka lánya szerint anyjuk túl sokat dolgozott, meg akarta menteni a világot, de őket nem. Saját családjára nem mindig jutott ideje. Irena sosem vásárolt semmit. Úgy gondolta, ha újra kitör a háború, minden megsemmisül. Férje volt az, aki könyveket, használati tárgyakat vett. A villámlástól és tűzijátéktól rettentően félt, hiszen a fegyverropogásra emlékeztették. Nem tudott egyedül aludni, csak ha tudta, más is tartózkodik a lakásban. Bár a háborúban hőstetteket hajtott végre, a hétköznapi életben nem tudott kiigazodni. A háború borzalmai nagyon megviselték. Mikor Irena magával vitte a gyermekeket, érezte a szülők aggódását: ha a kicsik keresztény családokhoz kerülnek, talán elveszítik identitásukat. Talán úgy fognak felnőni, hogy tudomásuk sem lesz zsidó gyökereikről. Elzbieta Ficowska, az egyik megmentett gyermek, akit Irena második lányaként szeretett, 17 éves volt, mikor nevelőanyja elmondta neki származása történetét. Féléves volt, mikor szülei egy dobozban kijuttatták a gettóból. Egy kis ezüstkanalat tettek mellé, melybe a nevét és születési dátumát gravírozták. Ez a kiskanál és egy gyűrött babafotó, ami Elzbietát vér szerinti családjára emlékezteti. Néha ellátogat a zsinagógába, de nem találja ott a helyét, idegennek érzi magát. Bár leveleket küldött szét a világban, megpróbálta megtalálni igazi szüleit, nem akadt a nyomukra. Soha egy fényképet sem látott róluk, csak néha, ha tükörbe néz, véli felfedezni vonásaikat. Ő a legfiatalabb a megmentett gyermekek közül és A holocaust gyermekei Egyesület elnöke. Egy interjúban így nyilatkozott: „Tulajdonképpen három anyám van: egy zsidó, akit nem ismerhettem, egy lengyel, aki felnevelt és Irena, akinek az életemet köszönhetem. Irena nemcsak minket mentett meg, hanem gyermekeinket és unokáinkat is, és minden utánunk jövő nemzedéket.” A szintén megmentett Michal Glowinski szerint sok megmentett gyermek lelkében hagyott nyomot a gettóban töltött idő: „Túl lehet élni a Holokausztot, de nem lehet elkerülni a hatásait.” Sokáig váratott magára, hogy a világ felismerje, mekkora hőstettet hajtott végre társaival ez a törékeny asszony. 1965-ben a Jad Vasem a Világ Igazai közé jelölte Irenát. A jelölést 1983-ban hagyta jóvá az iz-
-6-
5773. Niszan-Ijjar raeli Legfelsőbb Bíróság. Irena ekkor Izraelbe látogatott, először kapva engedélyt a lengyel kormánytól, hogy elhagyhassa az országot. 2003. október 10-én megkapta Lengyelország legmagasabb civil kitüntetését, a Fehér Sas Érdemrendet. Az amerikai Lengyel Kulturális Centrumtól Jan Karski-díjat kapott bátorságáért és jó szívéért. Munkáját levélben II. János Pál pápa is megköszönte. 2007-ben a lengyel szenátus kitüntette, de 97 évesen már nem lehetett ott személyesen a díj átadásán. Elżbieta Ficowska vitte el Irena levelét az ünnepségre. Megkapta továbbá a Mosoly rendjének kitüntetését is.
...és idős korában 2007-ben jelölték a Nobel-békedíjra, melyet végül Al Gore kapott meg. Élete utolsó éveit tolószékben töltötte, a Gestapo kínzásai nem múltak el nyomtalanul. Varsó Újvárosában, az Irgalmas Testvérek által működtetett lakóotthonban élt. Családja, barátai gondoskodtak róla. Életéről könyv és filmek is születtek. 2008. május 12-én halt meg, 98 évesen. 2009. májusában Irena Sendlert az Audrey Hepburn Humanitárius Posztumusz Díjában részesítették. Irena sosem tekintett hősként magára. „A földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam. Arra neveltek, hogy segítsek az embereknek a bajban, tekintet nélkül vallásra és nemzetiségre. A hős szó nagyon idegesít engem. Ennek az ellenkezője igaz: nem vagyok hős, sőt, mélységes lelkiismeret furdalást érzek amiatt, hogy csak ennyit tudtam tenni.” Forrás: http://bezzeganya.postr.hu
Budai ófár
2013. április
5773. Niszan-Ijjar
Róth Éva naplója I. rész Naplója soraival - melyet 8. osztályos korában írt - emlékezzünk zsinagógánk egykori sameszára Revisnyei Évára, aki február 24-én itt hagyott bennünket. Emléke legyen áldott! 1949. dec. 9. csütörtök Ma elhatároztam, hogy naplót írok. Eddig azért nem írtam, mert nem mertem. Eddig is sok mindent leírhattam volna. Féltem, hogy Mária néni felügyelőnőnk, mink Házi Sárkánynak nevezzük, táskakutatásnál megtalálja. A büntetés ebéd és vacsora megvonás. Kegyetlen büntetés, mert mi itt éhezünk, a fejem fáj az éhségtől. Ma az iskolával képesség vizsgálóba mentünk. Nincs 70 fillérem a villamosjegyet megvenni. Bauth Lili az iskolapadban mellettem ül, megvette a villamosjegyet. A feladatot ceruzával oldottam meg. Ezért áthúzták, hogy érvénytelen. Nekem nincs töltőtollam. Emiatt kiesem, hogy a 8. osztály elvégzése után középiskolába javasoljanak. Fél 2-re értem vissza az árvaházba. Vacak ebéd volt, mint rendesen. A cipőmet kinőttem. Nagyon szorít. Két hónapja nap, mint nap kérelmezem a Sári nénit, aki a Joint által adományozott cipő és ruharaktáros, hogy cserélje ki nagyobbra. Ha a raktárba vagyok neki „elfoglaltsága” van. Vagy traccsol, vagy pihen. Mindig rosszkor zavarom. Szörnyen utálok itt lenni. Kibírhatatlan az a rikácsolás, amikor a Sári néni velem sikoltozik, hogy merem zavarni a cipőcseréért. Nem bírom, hogy egerekkel és patkányokkal együtt aludjak. Nem tudom megenni azt a tisztítatlan, hajas, kavicsos szárazbabot, borsót, lencsét, amit itt nekünk vízben megfőznek. Nyáron férgek úsznak az ételünkben. Minden nap imádkozom, hogy bírjam ki az árvaházi életet. A Gizi néni, aki az ételosztó szidalmaz, hogy ingyenélő vagyok. Gondolom, nem tudja a beosztásom. Rengeteg hetességem van. A hajnali ébresztő után a 20 ágyas hálóterem 20 ágyát bevetni, kisöpörni, felmosni, port törölni. A konyhába mosogatni, az ételt felszolgálni, az edényeket összeszedni, lehordani. Lefekvés előtt 20 gyerek cipőjét sártól lekefélni, pasztával fényesíteni. A gondozottam, a 6 éves Pancel Anikó harisnyáját stoppolni, ellátni. A legidősebb vagyok, 13 éves, ezért kell ennyit dolgozni. 36 gyerekből a többség kicsi. 10 éves kortól leszünk nagyok, a nagyok a hozzátartozóknak ezt el tudják mondani. Vagy kiveszik őket, vagy megszöknek. A kicsik maradnak. Délután az Olga néni (az árvaház igazgatója) ki-
választotta a kivételeit és elvitte magával. Kivétel az a gyerek, akinek hozzátartozója pénzt ad. Korrupció van. Ma nem írok többet. Félek, hogy elkapnak. 1948. dec. 10. péntek Az iskolában három lyukasóra volt. Magyar óra előtt nagyon lármáztunk. Én egy lánnyal beszélgettem az utolsó padban. Ahogy bejött a magyar tanárnő a Cica (Welkovics Ilona) így szólt: „Jelentkezzen, aki nem volt a helyén.” Nem tudtam, hogy mit tegyek. Szégyelltem magamat a gyerekektől. Nem jelentkeztem. Tudom, hogy gyáva voltam. Félek az árvaházi büntetéstől, ami éheztetés, majd éhen halok a délelőtti éhezéstől. A reggeli vagy feket kávé, vagy rántott leves, 1 szelet kenyérrel. Iskolába menve tízóraira egy szelet kenyeret kapunk láda lekvárral (Hitler szalonna), amit még 8 órakor megeszünk, és így 14 óráig éhezünk. Ebédnél a Gizi néni akart velem veszekedni, de én nem válaszoltam a Banyának. Ő rájött, hogy süket néma vagyok, ezért abbahagyta a szidalmazást. Rengeteg leckém van. Magyarból egy hülye vers, ha megtanulom a végét, elfelejtem az elejét és fordítva. A magyar tanárnő nem intővel büntetett a lármázásért, hanem nehéz verstanulással. Sári néni ma kötényt oszt. Eltelik ezzel a munkanapja, 36 gyereknek kiosztja a kötényt. A cipő lecserélését meg se próbálom. Többen gyerekek jegyezzük Mária néni „díszes” szavait, amikor velünk beszél. A magyar verset nem tudtam megtanulni. Este varrtam és stoppoltam a kicsik ruháit. 1948. dec. 11. szombat Ma a megszokottól eltérően, 5 órakor volt ébresztő. Iskolakezdés előtt nagytakarítást végeztünk. Magyar órát a Cicával elbeszélgettük. A verset egy gyerek se tanulta meg. Félek, mert fáj a fejem. Mária néni, aki a betegkezelő megszid, a betegből nincs haszon. Fekszik, és nem dolgozik. Félek a betegszobától, amelyik a háztetői toronyszoba. Itt nincs este világítás. A sötétbe egerek és patkányok zaját lehet hallani, egyedül a sötétben a beteg gyereknek... Ma délután az árvaházi faliújságot készítettem, sokat dolgoztam ezen. Mária néninek nem tetszett. Kigúnyolt érte. Sári néni cipőraktárába mentem. Ma cipőt osztott, nekem nem adott. Elküldött, hogy jöjjek máskor. Ha a ruharaktárban van, akkor sem ad cipőt, mivel akkor másik szobába kell átmenni neki. A 34-es cipő szűk, a lábam megnőtt. Fűtetlen templomban kell az árvaházi gyerekeknek énekelni, amit a kántor betanít.
-7-
Hosszú ideig állunk a decemberi hidegben a kövön. Nem bírtam állni a szűk cipőben, levettem és harisnyában állva énekeltem. A lábam a templomi éneklésnél megfagyott. Vacsoránál kértem a Gizi nénitől egy dobozt. A doboz alján olaj volt. Éhes voltam. Olajos kenyeret szerettem volna enni, de nem adott, elkergetett. Vacsora után lementem az osztályba, ahol írom ezt a naplót. Az osztály tanteremben van egy tábla és 36 gyerek részére iskolai pad. Ebéd után itt tanulunk első általánostól a 8. osztályig. A legtöbben az 1. és 2. osztályosok vannak. A nagyobbakat innen a hozzátartozó kiveszik vagy elszöknek. VIII. osztályos egyedül én vagyok, 13 és fél éves. Nekem az 1. osztályosok leckéit meg kell nézni és kikérdezni a feladataikat. 1948. dec. 12. vasárnap Ma 7 órakor volt az ébresztő. A szombati templomi énekléstől kezdve a lábam megdagadt és fagysebes lett, harisnyában járok decemberben a hideg, kifűthetetlen árvaházban. Nem tudom a cipőt felvenni. A gyerekek csúfolnak, hogy harisnyában járok és nincs cipőm. Felmostam délelőtt hideg vízzel a lépcsőházat. A hideg vízbe állok. A harisnyám, a fagyott lábam vizes. Iskolába se járhatok így cipő nélkül, esik a havas eső, vizes a járda. Felmentem a Sárika nénihez, aki a Joint adomány raktárosa, cipőt nézni. Nagyon szidott, hogy zavarom. Levettem a harisnyát és megmutattam a fagyott lábam sebeit. Felkelt a helyéről, átmentünk a Joint raktárba. Adott egy kihordott, csámpás cipőt és így szólt: szó szerint idézem: „Na, te szemtelen, utolsó, aljas azt hiszed hordani fogod ezt a cipőt? Nagyon tévedsz. Ez a cipő a Goldstein Juli saját cipője, amikor akarja elveheti tőled.” Ez a megjegyzés nagyon fájt, az én bakancsom, amit leadtam, az is saját volt. Én nem venném el senkitől, hogy a hóban, harisnyában járjon iskolába. Árvaházi gyerek vagyok, nem beszélhetek senkinek semmit. Levelezésünket cenzúrázzák. Minden hónap első vasárnapján a délután 4-6 óra közötti látogatásnál a felügyelők köztünk ülnek és figyelik, hogy mit beszélünk. Látogatás előtt a Gerő Olga igazgató néni elmondja, hogy mennyi mindent ad a Joint a gyerekeknek. Sok szép ruhát és cipőt. A lábam szörnyen fáj. A cipő - ami a Goldstein Juli sajátja - talpa tele van szögekkel, szúrja a sebes lábamat. Nem merek szólni Sárika néninek, így is azt mondja mindenkinek rólam, hogy sokat kényeskedek. Szeretnék írni anyukámnak, de nincs levelezőlapom. Szóltam a Baranyai Évának, hogy kérjen
2013. április nekem egy levelezőlapot. A Zsidótörténelmet nem tudom, máskor is előfordult, hogy a 10 percben tanultam. Nem sok, csak három oldal van feladva. Alig várom a karácsonyt, hogy hazamehessek egy pár napra. Számolom a napokat. Az árvaházban nehéz tanulni, mindig hozzám jönnek a kicsik, hogy játsszak velük. Majd az iskolában tanulok. 1948. dec. 13. hétfő A reggeli takarítás után nem öltöztettem át az 1. osztályosokat az iskolai matrózruhába (sötétkék rakott szoknya és csíkos matrózblúz, sötétkék matrózgallérral). Sokáig tartott a takarítás. Mária néni elkapott és sokáig szidalmazott. A Zsidótörténelmet megtanultam az iskolában. 7.-re feleltem. Olyan rossz, hogy az árvaház végett az iskolában sok foglakozásból kimaradok. Emiatt passzívnak ítélnek. Ma Luca van. Sok gyerek végzi a babonáját. Engem nem érdekel. Az ebédnél siettem a mosogatással, hogy az osztályteremben tanuljak. Amikor a tanterembe értem, takarítani kellett, Mária néni elmondta, vendégek jönnek megnézni az árvaházat. A vállam fáj, az orvos azt mondta: vitaminhiány. Itt mindig száraz babot, borsót eszünk. Soha nem kapunk almát. Nyáron a közeli városligetbe se mehetünk játszani. Mindig a sötét hideg falak között dolgozunk, mint az elítélt rabok. Bűnünk, hogy egy napos korban izraelita vallásúnak írtak be a születésibe. A Baranyai Éva irtó undok, lealázóan viselkedik velem, mert őt szeptembertől kivették az árvaházból. 1948. dec. 14. kedd 1:26 órakor volt ébresztő. Reggelre a 20 ágyas hálóterem dermesztően hideg lesz. Este lefekvés előtt befűtünk a vaskályhába, a szoba egyik felét felfűti. Mi, akik a kályhától távolabb fekszünk, nem érezzük a meleget. Magyar órán a Világ asszonyai a békéért dolgozatot írtuk. Az árvaházban mi nem olvasunk újságot, azt mondják, nem gyereknek való. Rádiót se hallgatunk. Iskolában tanterv a politika. Semmi konkrétat nem tudtam írni, csak hülye közhelyeket. A doga most jól lerontja a 7-es magyar osztályzatom. Háztartástan órán az árvaházi gyerekek harisnyáit stoppolom. A tanárnő ránézés nélkül 7-est adott és megdicsért. Évzáróra buzsáki terítőt kell hímezni. Az árvaháznak nincs pénze a kézimunka előnyomásra. A többiek már kivarrják a terítőt. Én lemaradtam. Ha nem tudom behozni az idő lemaradást, félek a következményeitől, hogy háztartástanból megbukok és nem mehetek középiskolába. Anyukám fizet értem havonta 300 Ft-ot, a pénzen múlik a
Budai ófár gyerek jövője. Az iskolával voltunk a Szépművészeti Múzeumban. Fáztunk. A lábam is fáj a kapott cipőben. Ebéd után felmostam a lépcsőházat. Nem a napokat, a perceket számolom karácsonyig. A 7. osztályos Kövesi Vera lökdösött, ráütöttem. Ütnek, én visszaütök. Kivéve a felnőtteket, akiknek a rabszolgái vagyunk. Este a 20 fős terem mind a 20 gyerekének a cipőit nekem kell kitisztítani. Cipőhetes vagyok, akinek hetessége életfogytiglanig tart. Gizi nénitől kértem pasztát, nem adott. A gyerekek észrevették, hogy csak a sarat súroltam le, de nem fényes a cipőjük, ellenem kiabáltak, 20 gyerek egyszerre vert. Billig Mari, Billig Hédi, Bánki Vera a fejemet rugdosta a földön. 1948. dec. 15. szerda Anyukám azt írta, ha otthonról járok az iskolába elüthet egy autó. Az árvaházi élet veszedelmesebb, mint az utcai forgalom. Délután az iskolával a Zeneakadémiára mentünk. Salgó Márta néni ének és Jólesz László héber nyelvtanárral. Este 7 órakor volt a hangversenynek vége. Az árvaházi gyerekeknek tetszik a Jólesz, azt mondják rá, hogy szép. Egyedül féltem visszamenni a kivilágítatlan utcán. Villamosra nincs pénzem. Az utcán este leveszik a télikabátot, akiről lehet. Nem akartam velük menni, én is hazakísértem a tanárt. Mária néni haragudott ránk, és nagyon kiabált, pedig nem ért semmit, hogy hazakísértük a tanárt. Ma kivételesen 9 órakor lett leoltva a villany. Mária néni, aki a mellettünk levő szobában alszik nyitva tartja az ajtót, rádiója 11 óráig zúgott. Alvásidőnk 6, néha 6 és fél óra. A nap 24 órájából csak az alvásidő magánélet. 18 órán át zaklatásnak, megaláztatásnak, verésnek vagyunk kitéve. Az iskolában jól érzem magam, leszámítva azt, hogy a gazdag szülők gyerekei lenézik az árvaháziakat és nem beszélgetnek velünk. A tanulásban vigaszt találok. 1948. dec. 16. csütörtök Ma megtudtam, hogy a szünet 23-án kezdődik, még 8 nap. Mindig fáradtan, kialvatlanul kezdjük a napot. Gyereknek 8 órát kell aludni. Gondozottam, a 6 éves Pancel Anikó éjszakánként felébreszt. Ki-kiviszem a wc-re, egyedül nem éri el a villanyt a folyosón. Az iskolában csak 1 óra volt megtartva. A leckével hamar elkészültem. Délután az énektanárnő, Salgó Márta néni elvitte az Abonyi utcai iskolát a Zeneakadémiára. Kodály népdalokat énekeltünk. Márta néni vezényelt. Kodály Zoltán a nézőtéren hallgatta, ahogy mi énekeltünk Kodály feldolgozott népdalait. Visszatértünk az árvaházba. Márta nénire rájött az 5 perc,
-8-
5773. Niszan-Ijjar azzal a különbséggel, hogy nem 5 percig, hanem egész nap tartott. Rikácsolt és mindenkit kirúgott, engem is. Gizi néni ma sem adott cipőkrémet. Megszidott, hogy elpazaroltam. A gyerekek is ellenem voltak. De sokszor megvernek, mert több cipőkrémet használtam. 1948. dec. 17. péntek A házi ruhámban mentem az iskolába. Büntetésből nem kaptam tízórait, egy szelet kenyeret, 1 db ládalekvárral. Az iskolában a Barth Lili adott egy almát. A Baranyai Éva 1 szelet kenyeret. Elfogadtam, mert majd éhen haltam. A Baranyai Éva ezért az 5 dkg kenyérért elkérte kölcsön az órám. Nem szívesen adtam, de a lekötelezettje vagyok. Fogel Dávid diri bejött órát tartani. Igazságtalanul két gyereknek intőt adott. Az egész osztály kivitte az intőfüzetét, az én kivételemmel. Szégyelltem magam a gyerekek előtt. Az árvaházban éheztetés a büntetés. Több éhezést nem bírok. Állandóan fáj a fejem az éhségtől. Ma 4 lukas óra volt. Az iskolában jól érzem magam. Az istentiszteletről megszöktem, azért hogy megvarrjam a gondozottam ruháit. Számokat is varrunk a ruhákba. A számokat az árvaházi belépés szerint kapunk. Az én számom 12-es. Én voltam a 12-ik gyerek, amikor beadtak az árvaházba. Ma már 36-an vagyunk. 4 évestől 13 ? évesig. Sok a 10 év alatti gyerek. A nagyoknak sokat kell dolgozni. A nagyok ezt az életet elmondják, őket vagy kiveszi a hozzátartozója, ha nem akkor megszöknek. A nagyoknak itt a legrosszabb. Este fürdés volt. 1948. dec. 18. szombat Reggel Mária néni cibálta a hajamat és ordibált, azért hogy este nem tisztítottam ki a cipőket. Este fürdés volt, ő mondta, ha este fürdés van, nincs cipőtisztítás. A fejem fáj az éhségtől. Elszédültem. Elestem. Mária néni észrevette. Megvert. Azt mondta, hisztizek. Baranyai Évával küldtem lapot anyukámnak. Megírtam, hogyan élünk. Baranyai közölte, anyukám el sem hiszi, amit írtam, mikor idehozott jól éreztem itt magam. Akkor még kicsi voltam. Nem kellett anynyit dolgozni, amit ha elvégzek, megvernek este, mint a cipők kitisztítása végett. Szeretnék átkerülni másik gyerekotthonba. Itt rabszolgának érzem magam. Este cipőket pucoltam, paszta nélkül. Billig Mari ezért ellenem volt, nem lett fényes a cipője. Revisnyei Éva (Folytatás a következő számban.)
2013. április
Budai ófár
5773. Niszan-Ijjar
Solingen-Ramla 1906. március 19. Még senki nem sejthette, hogy e napon egy szörnyeteg látta meg a napvilágot. Március 19. kétszeresen is a tragédia dátuma: rossz ómen Adolf Eichmann megszületésének és Magyarország 1944es náci megszállásának időpontja. A véletlenek egybeesése az európai (csaknem hatmillió zsidó), ezen belül a magyarországi zsidóság majdnem teljes elpusztítását jelentette. Eichmann németországi (Solingen) középosztálybeli családba született, de az ausztriai Linzben nevelkedett. (Egy újabb véletlen: Linz Hitler gyermekkorának városa volt, ráadásul ugyanazon történelemtanára volt mindkettőjüknek.) Apja szigorú protestáns, keményen nacionalista volt. Az első világháború a németek számára tragikus versailles-i békével zárult, s ez csak még inkább felerősítette Karl Adolf Eichmann, az apa reváns vágyát, egyben megszabta fia nevelési irányát is. Eichmann műszaki pályára készült, de hamar félbeszakította tanulmányait, s egy olajipari cég utazó ügynöke lett. 1932-ben belépett a náci pártba. Időközben állástalan lett, ezért Németországba ment, ahol rövid katonai kiképzést követően (vonzódott az egyenruhához) belépett a Reinhard Heydrich irányította SD-be (Biztonsági Szolgálat). A náci párt hírszerző szervezetének tagjaként feladatul kapta a német szabadkőművesekről felállítandó lista elkészítését. Alaposságára, precizitására felfigyeltek felettesei, legfőképpen Leopold von Mildenstein. Az ő megbízatása a zsidóügyi részleg megszervezése volt, s ez Eichmann számára megteremtette az érvényesülés lehetőségét. Ekkor még a németországi zsidóprobléma megoldását abban látták, ha Palesztinába telepítik őket. Eichmann is úgy vélte, hogy a zsidók Németország (a Harmadik Birodalom) legveszedelmesebb ellenségei. Kapott feladatának megfelelően nagy figyelmet fordított a különböző zsidó szervezetekre, olyannyira, hogy kísérletet tett héberül megtanulni - sikertelenül. A már említett „zsidókérdés megoldását” komolyan vette, ezért elutazott Palesztinába is, Haifába, ahol a Berliner Tageblatt újságírójának adta ki magát. (Elterjedt róla, hogy Palesztinában született, s hogy beszél héberül és jiddisül. E hiedelmet igyekezett később kihasználni.) Csakhamar az SD zsidóügyi szakértőjének számított. Ausztria 1938-as bekebelezését (Anschluss) követően most már nem csak elméletben, hanem valóságosan is megkezdhette a „zsidóügyi” tevékenységét. A letartóztatott közösségi vezetőket a zsidóság kivándorlásának meg-
szervezésére és annak finanszírozására kényszerítette. Aktivitásának elismeréseként megindult a ranglétrán, előléptették főhadnagynak, s egy év után Ausztriából Csehszlovákiába vezényelték az ausztriaihoz hasonló feladattal. A 2. világháború kitörését követően a Gestapo főnöke (Heinrich Müller) Eichmannt nevezte ki a Zsidó Kivándorlás Központi Hivatala vezetőjének. E hivatal dolga volt a megszállt területeken élő zsidók deportálása, gettókba kényszerítése. Eichmann egyetértett azzal az ötlettel, hogy a zsidókat Madagaszkárba telepítsék ki, de ezen elképzelése nem nyerte el főnökei tetszését. 1941-ben Hitler elrendelte az európai zsidók fizikai megsemmisítésének megszervezését. 1942-ben Heydrich megbeszélésre Berlinbe rendelte a „zsidókérdésben” szakértőnek számító tiszteket, köztük Eichmannt is. Ekkor fogadták el a „végső megoldás” tervét. Eichmann ezen elgondolásnak megfelelően a 11 milliós európai zsidóság elpusztítására országonkénti lebontásban benyújtotta tervét. Eichmannt - ekkor már alezredesként - megbízták az „ötlet” végrehajtásának koordinációjával.
Eichmann Argentinában 1944. március 19-én a németek ellenállás nélkül - az 1943-ban kidolgozott Margarethe-terv szerint - megszállták Magyarországot. Majd az országba érkezik a zsidók deportálását megszervező, irányító Eichmann, s 1944. május 15-én megkezdik a vidéki zsidóság deportálását. Horthy júliusban leállítatja a zsidók elhurcoltatását. Hitler már nem bízott meg az ingadozó Horthyban, lojalitásában, hiszen a németek már jó ideje tudtak az ún. „Kállay-kettősről”, azaz az ország vezetőinek kettős
-9-
játszmájáról, az angolszászokkal folytatott korábbi titkos tárgyalásairól. Német nyomásra leváltották Kállay Miklós miniszterelnököt, helyébe Sztójay Döme lépett, akinek nem voltak aggályai azon német szándékkal szemben, hogy Magyarország zsidótalanítását végrehajtsák. Ez előrevetítette a magyarországi zsidóság történetének legtragikusabb szakaszát. A korábbi zsidótörvények végkifejleteként megteremtették a jogi környezetet az akció megvalósításához. Mindez Edmund Veesenmayer, a teljhatalmú (valamennyi megszállóerő, még a Gestapo felett is rendelkezési jogkörrel) német megbízott, nagykövet ellenőrzésével, felügyeletével. Ráadásul Horthy - most már bizonyosan látva a német vereséget, valamint Románia háborúból 1944. augusztusban történt kilépését -, október 15-i rosszul megszervezett és a németbarát tisztek árulása (értesítik a szándékról a német vezetést) miatt kudarcra ítélt kiugrási kísérlete rontott a helyzeten. Horthyt lefogták, s másnap lemondatták, a hatalmat Szálasi Ferenc nyilasvezér kezébe adták, aki nemzetvezető miniszterelnök és államfő lett. Október 17-én Eichmann viszszatért, s folytatódtak az Auschwitzba irányuló deportálások, további 70 ezer zsidót kegyetlen körülmények között gettókba kényszerítettek. Maga Eichmann is meglepődött a magyar közigazgatás, a végrehajtó szervek viselkedésén, „igyekezetén”, szolgálatkészségén. Egy alkalommal ezt mondta: „Egyes esetekben embereimet megrázta a magyar rendőrség embertelensége. Wisliceny (SS Hauptsturmführer) beszámolt róla, hogy bár nem mindenhol, de néhány kerületben a rendőrök úgy hajtják a zsidókat a vagonokba, mint a barmot a vágóhídra.” Wisliceny pedig így fogalmazott: „Úgy látszik, a magyarok valóban a hunok leszármazottai, nélkülük sosem boldogultunk volna.” Veesenmayer a nürnbergi perben azt vallotta, hogy amennyiben a magyarok nem működtek volna együtt a deportálások végrehajtásában, a németek nyomására sem sikerült volna a zsidók szinte teljes kiirtása. Tudni kell, hogy Eichmann a deportálás irányítására csak kb. 200 emberét (a kisegítő személyzettel együtt) hozta magával. Eichmann a német kapitulációt követően álneveken bujkált, megfordult hadifogolytáborokban is, Ausztriában lapult meg rövid ideig, míg sikerült megszervezni Argentínába történő letelepedését. A megszokott fényűzést nélkülöző, gyakran szűkös körülmények között élt a kimenekített családtagjaival együtt. Megindult utána a
2013. április
Budai ófár
hajsza, nagy erőkkel keresték. Többek között Simon Wiesenthal is igyekezett felkutatni. Tizenöt évvel a háború után sikerült a nyomára találni. A Moszad egy speciális csoportja pontosította rejtőzködési helyét és azonosította be bizonyosan személyét. Operatív akció megszervezésével elrabolták, s napokkal később felcsempészték az izraeli küldöttséget Argentínába szállító ELAL repülőgépére. Izraelben, Jeruzsá-
lemben bíróság elé állították. A vádat Gideon Hausner, Izrael Állam főügyésze képviselte. Eichmann elismerte az európai zsidóság nagy részének elpusztításában viselt szerepét. Sajátos módon azonban tettéről úgy beszélt, mint aki parancsra rutinfeladatot teljesített. (A Yad Vasem Intézet 2011ben egy külön erre a célra létrehozott YouTube csatornán több mint 200 órányi anyagot tett közzé a tárgyalásról.) A büntetés
Róna Éva régen dédelgetett álma vált valóra a Női oldal című kötet megjelenésével. Tabák László egykori főszerkesztő ösztönzésére több, mint három évig Éva szívvellélekkel szerkesztette az Izraelben megjelenő Új Kelet című magyar nyelvű napilapban nagy érdeklődést kiváltó Női oldalt is. Az említett kötet az ebben megjelenő cikkeket és Éva egyéb válogatott írásait tartalmazza. Ennek alapján felmérhető, hogy a visszapergetett időszakban milyen problémákkal kerültek szembe az Új Kelet olvasói és ezek mennyire maradtak aktuálisak a mai napig. Történéseket elevenít fel, korszellemet idéz, amely azóta megváltozott, vagy éppen maradt a régiben. A Női oldal helyet adott az olvasók által beküldött, közlésre érdemesnek-érdekesnek ítélt írásoknak, véleményeknek, a Chava néven aláírt, nagy népszerűségnek örvendő Párbeszéd rovaton kívül is. A szerkesztőséget elárasztották az Évához beérkező, tanácsot kérő levelek. Asszonyok és lányok korhatár nélkül, indokolt vagy vélt aggodalmaikkal fordultak hozzá, aki az összes levélre válaszolt, bármilyen kényes téma merült is fel. Ezen az oldalon a rendszeresen megjelenő, általános figyelmet keltő, címlapon jelzett témák mellett itt-ott elővillannak a vészkorszak megrázó élményei is. Írja Egervári Vera a könyv hátoldalán.
nyához kötődik. „Az önismeret azért fontos - állítja az író -, hogy céljainkat és lehetőségeinket világosan tudjuk mérlegelni, ezáltal a legjobban nyújthassuk magunkból környezetünknek. Önmagunk megismerése sarkalljon bennünket a tökéletesítésünkre. Ugyanakkor igyekezzünk megismerni társaink érzésvilágát is, kipuhatolni, mit várhatunk tőlük bizonyos helyzetekben, hogyan viszonyuljunk hozzájuk az esetleges konfliktusok elkerülése érdekében.” A könyvemben található lélektani fejtegetések mellett hangsúlyoztam, hogy nem csak a nők, de a férfiak számára is fontos a kellemes, vonzó külső elnyerése. Azok, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy a párizsi Sothy Laboratórium kozmetikai termékeivel ápolják külsejüket, gyakorlati tanácsokat találnak arra is, hogyan szépítsék arcukat a házilag készített bőrápoló szerekkel: vitamindús gyógynövényekkel. Sok egyébről is szó van a könyvben. Azzal a reménnyel adom át kedves olvasóimnak, hogy mindenki megtalálja benne, a számára érdekes tudnivalókat… Írja Róna Éva a könyv bevezetőjében.
5773. Niszan-Ijjar nem lehetett más, mint kötél általi halál. Az ítéletet 1962. május 31-én Ramlában hajtották végre. Hamvait a Földközi-tengerbe szórták, hogy sírja ne lehessen zarándokhely. A bírósági tárgyalás előtt Ben Gurion, Izrael Állam első miniszterelnöke azt nyilatkozta: „Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk ezt az embert bíróság elé állítani.” Porosz Péter
Női oldal
Több évtizedes újságírói karrierem egyik fő témaköre a nőkkel kapcsolatos problémák felgöngyölítése, az életben előforduló kellemetlenségek megoldásának módszere volt. Erre irányult az Új Kelet - akkoriban napilapként megjelenő - hétfői számaiban rendszeresen közölt Népszerű női oldal is. A most kiadásra kerülő Női oldal című könyvem célja a tudatomban felhalmozódott különböző események feltárása, a hozzájuk fűződő tanulságok levonása, az elbizonytalanodottak bátorítása. A vezérfonal mindenekelőtt Dr. Német György pszichológus „Ismerjük meg önmagunkat” című tudományos tanulmá-
Hogyan tudnék lefogyni? Kedves Chava! Miután megjelent a Női oldalon az a remek kép arról a falánk kövér nőről, akinek az étel láttán kiguvadt a szeme, elhatároztam, hogy fegyelmezem magam az evéssel, nehogy én is odajussak, ahova ő. Őszintén megvallom, nagyon szeretek enni, bár kilóim jóval meghaladják a normális testsúlyomat. A lábaim visszeresek, állítólag a túlsúly miatt. Mindig elhatározom, hogy holnaptól fogyókúrázom, de nincs hozzá akaraterőm. Igazság szerint azért sem tudok lemondani a nagy evészetekről, mert vagy én megyek vendégségbe, ahol egyfolytában étellel kínálnak, vagy én fogadok vendégeket, akiket én kínálok mindenféle finomsággal. Hallgatólagos versengés folyik köztünk, ki tesz ki jobban magáért a „fel-
- 10 -
dobásban”. Azt is elárulom, hogy néha unalmamban eszek, vagy azért, hogy idegességemet levezessem. Máskor meg arra gondolok, éheztem eleget a deportálás alatt, most miért ne egyek? Szóval sehogy sem sikerül betartanom a diétát. Lehet-e valamilyen módszerrel segíteni rajtam? Köszönöm válaszát: B. Klára Kedves B. Klára! Bármennyire igyekeztem komoly képet vágni mindazokhoz, amiket leírt, mosolyognom kellett levelének olvasása közben. Annyi naivság sugárzik a soraiból, hogy az az érzésem, valóban nem tudja, mit kellene tennie. Pedig egyetlen, amivel valóban segíthetne magán: az önfegyelem. Le kell mondani a nagy evészetekről! Nem azért él az ember, hogy egyen, hanem azért eszik, hogy éljen! Rachel Granot, az emberek testsúlyát ellenőrző szeminárium Herzliai Orvosi Központjának vezetője, behatóan foglalkozik az olyan esetekkel, mint Ön. Szerinte azok, akik nem éhségük csillapításáért, hanem puszta élvezetből tömik magukba az ételt, önmaguk ellenségei. A civilizált társadalomban az étkezés megváltoztatta jellegét: nem csupán az éhségérzet leküzdését célozzák vele. A gyermekeknek süteménnyel, csokoládéval kedveskedünk, a beteglátogatások alkalmával étellel, édességgel nyilvánítjuk ki figyelmességünket. Így az étel a kényeztetés, figyelmesség, a szeretet jelképe lett. Az a megjegyzése, hogy „éheztem eleget a deportálás alatt, most miért ne egyek?” - jellemző a Holocaust túlélőire. Ráchel Granot kétségbeesve állapítja meg: ha nem vetünk véget az étkezési kényszernek, Izrael népe - ahol tömegesen találhatók az egykori deportáltak - a kövér emberek országa lesz. Következésképpen: mértékletességet az étkezéshez! Ha nem éhes, ne egyen! Vendégségben sem! Fegyelmezze magát, ez a leghatásosabb gyógyszer. Chava
Budai ófár
2013. április
5773. Niszan-Ijjar
A Micve Klub programajánlója Vendégünk Balázs Péter Az utóbbi évtizedben gyakran szerepel a rádióban, a TV-ben és a sajtóban Balázs Péter, Magyarország első EU-s biztosa, a Bajnai-kormány külügyminisztere. Az április 7-ei beszélgetés előtt ismerjük meg egy kicsit jobban pályafutását:
Balázs Péter Balázs Péter (Kecskemét, 1941. december 5.) magyar közgazdász, diplomata, a Közép-európai Egyetem (CEU) Nemzetközi Tanulmányok és Európai Tanulmányok tanszékének egyetemi tanára. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1963-ban szerzett közgazdász diplomát. Diplomájának megszerzése után 1969-ig az Elektroimpex üzletkötője volt, majd bekerül az államigazgatásba, ahol először a Külkereskedelmi Minisztérium, majd a Kereskedelmi Minisztérium munkatársa, később osztályvezetője és főosztály-
vezető-helyettese volt 1982-ig. Ekkor kinevezték Brüsszelbe, az Európai Közösséghez kereskedelmi tanácsosnak, ahonnan 1987-ben tért haza. Ekkor ismét a Kereskedelmi Minisztériumba került, immár főosztályvezetőként. A rendszerváltást követően a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma osztályvezetője lett, majd 1992-től 1993-ig az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt. 1993-ban koppenhágai nagykövetté, majd 1997-ben bonni, illetve a német főváros megváltozása után berlini nagykövetté nevezték ki. 2000-ben tért haza, amikor a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanárává nevezték ki, ahol előtte 1990-től címzetes egyetemi docens volt. Emellett 2000 és 2002 között a Magyar Szocialista Párt integrációs és külpolitikai kabinetjét vezette. 2002 és 2003 között a Külügyminisztérium integrációs és külgazdasági államtitkárságát vezette. Ezután Magyarország Európai Unióhoz kiküldött állandó képviselője volt nagyköveti rangban 2004-ig. Ilyen minőségében az Állandó Képviselők Tanácsa (Coreper) tagja is volt. 2004-ben, Magyarország EU-s csatlakozása után rövid ideig az Európai Bizottság regionális politikával foglalkozó biztosa volt a francia Michel Barnier-val közösen. Hazatérése után a Közép-európai Egyetem, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének egyetemi tanára lett. 2005-ben a Magyar Közgazdasági Társaság alelnökévé választották. 2009-
ben a Bajnai Gordon miniszterelnök vezette kormányban külügyminiszterré nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottságának tagja volt. Egyetemi doktori címet szerzett, majd 1994-ben a közgazdaság-tudományok kandidátusa címet szerezte meg. 2000-ben habilitált, majd 2003-ban az MTA doktora lett. 2003-2007 között a Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége elnöke is volt.
Balázs Péter a CEU-n Díjai, elismerései: Pro urbe Budapest, A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, A Francia Becsületrend lovagja. A vele való beszélgetés kapcsán jobban megismerhetjük hazánk jelenlegi külpolitikájának hátterét. Mindenkit szeretettel várunk április 7-én 18.00 órától.
Felhívás A Holokauszt Emlékközpont gyűjteménye magánszemélyek adományainak köszönhetően örvendetesen gyarapodik. Egy védlevél, egy családi fénykép, egy visszaemlékezés, vagy éppen egy lágerből hazahozott tárgy megannyi személyes történet, mind-mind emberi sorsokról mesél. Ezek az otthon még szekrényfiókokban lapuló dokumentumok itt értő muzeológusi kezekben történeti emlékekké válnak, kutatók, diákok ismerhetik meg belőle egy korszak üzenetét. Gyűjteményünk munkaszolgálatos emlékeiből nemrégen született meg a Lapátos hadsereg című virtuális kiállítás, mely a modern technikai eszközöknek köszönhe-
tően bepillantást enged a raktárunkban gondosan őrzött anyagokba. Előnye, hogy az Emlékközpont honlapján bárki számára
elérhető, bármikor megtekinthető. Megvalósulása valóban jelentős lépés számunkra, de nem pihenhetünk meg, hiszen a fellelhető dokumentációnak még csak töredéke került szakszerű megőrzésre és feldolgozásra gyűjteményünkben. Kérjük, Ön is segítse munkánkat, ve-
- 11 -
gyen részt az emlékmentésben! A saját vagy családja, közvetlen barátai, ismerősei tulajdonában lévő holokauszttal kapcsolatos dokumentumokat ne hagyja elveszni, hozza be gyűjteményünkbe! Munkatársaink keddtől csütörtökig 10 és 17 óra között fogadják Önöket, illetve az alábbi telefonszámon, e-mail címen készséggel válaszolnak kérdéseikre. Holokauszt Emlékközpont Gyűjtemény 1094 Budapest, Páva utca 39. +36-1-455-3397
[email protected] www.hdke.hu
Budai ófár
2013. április
A
5773. Niszan-Ijjar
áprilisi programja
Április 07. (vasárnap)
18.00 órakor MAGYARORSZÁG HELYE MA AZ EU-BAN ÉS A VILÁGBAN. Beszélgetés BALÁZS PÉTERREL, a Bajnai-kormány volt külügyminiszterével. Beszélgetőtárs: GARAI PÉTER.
Április 14. (vasárnap)
18.00 órakor FILMVETÍTÉS kávé, tea mellett. Ezen az estén az AMIT MÉG MINDIG TUDNI AKARSZ A SZEXRŐL című romantikus vígjátékot tekinthetik meg kedves vendégeink. Kay és Arnold hű társai egymásnak, ám az egymás mellett töltött évtizedek alatt kapcsolatuk kissé kihűlt, így Kay, aki régi meghittségre vágyik férjével, szeretné feldobni a házasságukat. Amikor tudomást szerez a Great Hope Springs nevű kisvárosban praktizáló híres párterapeutáról, megpróbálja meggyőzni a szkeptikus, szokásaihoz mereven ragaszkodó Arnoldot, hogy utazzanak el egy egyhetes házasságterápiára. Már az utazásra sem könnyű rávenni makacs férjét, az igazi feladat azonban mindkettejük számára az, hogy képesek legyenek megszabadulni gátlásaiktól a hálószobában, és felszítsák a régi tüzet, ami miatt annak idején egymásba szerettek. Főszereplők: MERYL STREEP és TOMMY LEE JONES.
Április 21. (vasárnap)
AZ ÉLET MENETE BUDAPESTEN. Részletek hamarosan: www.eletmenete.hu.
Április 22. (hétfő)
16.00 órakor az egykori VÖRÖSMARTY CSERKÉSZCSAPAT tagjainak találkozója.
Április 28. (vasárnap)
LAG BAOMER.
Állandó programjaink Hétfőnként 16.00-17.00 óráig KARBANTARÓ TORNA csontritkulásos betegeknek. (A foglalkozások az átépítés alatt szünetelnek.) Keddenként 19.00 órától Balázs Gábor előadássorozata a zsidóságról. Csütörtökönként 18.00 órától FRANKEL BARÁTI KÖR. Csevegés, társasjáték, kártya, sakk. Várjuk új tagok jelentkezését! Vasárnaponként 10.00-11.30 óráig TALMUD TÓRA 2-10 éves gyerekeknek. Témák: zsidó ünnepek, Biblia, héber dalok és táncok. 10.00-11.30 óráig BÁR MICVÁ ÉS BÁT MICVÁ felkészítés 10-15 éveseknek. Témák: héber nyelv írásolvasás-beszéd, imák, zsidó élet ünnepei, ciklusai és hagyományai. (Info: www.hillel.hu ,
[email protected] )
Mindenkit sok szeretettel várunk rendezvényeinken!
Budai ófár
A BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványa Elnök: Tordai Péter = Rabbi: Verő Tamás = Klubvezető: Arató Judit Főszerkesztő: Sárosi Viktória (
[email protected], 06-30-551-2002) A szerkesztőség címe: 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445 Internet: www.frankel.hu = E-mail:
[email protected] Nyomdai előkészítés: Part 2001 Kft. = Nyomda: Czede Kft. Támogató: Frankel Zsinagóga Alapítvány
