MAGYAR LELKI ELSŐSEGÉLY TELEFONSZOLGÁLATOK SZÖVETSÉGE
5600 Békéscsaba, Wlassits sétány 4. Tel.: 66/447-334 E-mail:
[email protected] [email protected] www.sos505.hu
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége
LESZ Szakmai programok, események kalendáriuma 2012.
Tartalom:
Magunkról Bevezető
1.
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége XXV. Országos Találkozója és Konferenciája
2.
LESZ Központi képzések, konferenciák, szolgálatvezetői találkozók, régiótalálkozók
3.
Telefonos napi események
4.
Külkapcsolataink
5.
Tagszolgálatok önálló szakmai programjai (Szolgálataink életéből) Irodalomjegyzék A LESZ tagszolgálatai
2
Magunkról Mindannyiunk életében akadnak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senkivel nem tudjuk megosztani terheinket, pedig éppen akkor lenne a legnagyobb szükségünk rá. A reménytelenségnek és a magánynak ez az érzése bármelyikünket elérheti. "A lelki elsősegély telefonszolgálat minden ember számára meg akarja adni a lehetőséget arra, hogy baj, kétségbeesés, vagy öngyilkossági veszély esetén - a szabadságjogok tiszteletben tartásával – azonnal felvehesse a kapcsolatot egy másik emberrel, aki barátként kész és képes a hívót meghallgatni és vele segítő beszélgetést folytatni. A telefonos lelkisegély szolgálat által nyújtott segítség az életre való bátorításra és a krízishelyzetekkel való megbirkózás képességének fejlesztésére irányul." (IFOTES, Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Nemzetközi Szövetsége) Magyarországon 1970 óta működnek telefonos lelkisegély szolgálatok, amelyek a fenti célok, elvárások teljesítésére szerveződtek. Jelenleg 22 szolgálat, köztük 6 éjjelnappal várja a hívásokat. Az eltelt idő bebizonyította szükségességüket, számos esetben nyújtottak segítséget a hívóknak, a számukra megoldhatatlannak vélt probléma, konfliktus, élethelyzet rendezésében. A mai változó világban, ahol eddig ismeretlen fogalmak: létbizonytalanság, munkanélküliség, anyagi és egzisztenciális gondok kerültek előtérbe; felszínessé váltak az emberi kapcsolatok, az úgynevezett kommunikációs társadalom az egyén kapcsolatainak elvesztésével jár. Szükség van tehát egy emberi hangra, aki meghallgat, segít a kritikus helyzetekben. A névtelenség feloldja az "ilyesmiről nem beszélünk" tabuját. Ezzel tud a telefonszolgálat segíteni. „A találkozás egy másik emberrel - találkozás önmagaddal.” 1950-ben Chad Varah anglikán lelkész Londonban az öngyilkosság megelőzése céljából elindította az első lelki elsősegély telefonszolgálatot, s ebből nőtt ki a Szamaritánus (The Samaritans) mozgalom, olyan segítségnyújtás a reményvesztetteknek, amely önkéntes, laikus munkatársak tevékenységén alapul. Az öngyilkosság a legmarkánsabb, drámai figyelmeztetés az életfeltételek, emberi kapcsolatok, együttélési kultúra fogyatékosságaira: a tűrőképesség csökkenésére, az egészséges személyiség-struktúra sorvadására, a pozitív célképzetek devalválódására. A nemzetközi normák alapján működő lelki elsősegély telefonszolgálatok célja - az öngyilkosság-megelőzés, a krízisintervenció és a mentálhigiénés prevenció, így alapvetően mentálhigiénés prevenciós feladatokat látnak el, átvállalva sokszor az egészségügyi ellátás betegségmegelőző szerepét is. Arra törekednek, hogy a krízisben lévő, problémákkal küszködő emberek azonnal elérhessék vonalaikat. A szolgálatok hívása ingyenes, s a hívó anonim maradhat.
3
Névtelen, de nem személytelen segítségükkel évente országosan több tízezer hívó él, a legkülönbözőbb életnehézségek szorításában. Szervezeteiket maguk tartják fenn, a krízisintervenciós munkára képzett önkéntesek stábokban dolgoznak, s a szolgálatok sok helyen bázisai más mentálhigiénés, prevenciós kezdeményezéseknek is. Buda Béla 1975-ben, egyik tanulmányában azt írta, hogy a telefonszolgálatok a „szakma lelkiismereti őrpontjaivá” válnak, mert a társadalom, társas kapcsolataink bajainak olyan teljes keresztmetszetével, a közösség és az egyén szenvedéseinek olyan bugyraival találkoznak, amivel máshol nem szembesülhetünk, s amit fel kell, hogy mutassanak. Meg kell, mutassák ezt a tükröt, és cselekvésre kell, serkentsék azokat, akik tehetnek. Bagdy Emőke szerint a telefonszolgálattal való beszélgetés komplettebb, másabb, mint a szomszéddal, ismerőssel, baráttal való eszmecsere. Tartalmában, formájában és szakmaiságában is teljesebb, összetettebb folyamat, hiszen a hívó és az ügyelő között kialakult sajátos kapcsolati mező bizalmi légköre elősegíti az értékítéletmentes problémamegoldást. A telefonszolgálatokat országos szövetségbe tömörítő Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) 1986-ban alakult, eleinte a szakma és a szakmaiság elterjesztését tűzte ki célul, így a programjában az IFOTES alapelvei domináltak. A LESZ-nek a feladata volt olyan modell kialakítása, ami szakmailag és a finanszírozás szempontjából is vállalható. A telefonhívásokat fogadó önkénteseink munkáját szakemberek vezetik. Az önként jelentkezőkből válogatva, intenzív képzésen és tréningeken (személyiségfejlesztő, önismereti, kommunikációs stb.), majd telefonos helyzetgyakorlatokon, hospitáláson esnek át a leendő telefonos ügyelőink. A kiképzés után is folyamatosan képezzük a munkatársainkat: minden stábnál havi rendszerességgel részt vesznek szupervízión, esetmegbeszélésen, egyéb tréningeken és továbbképzéseken. A szövetség konferenciák, régiótalálkozók, központi képzések szervezésével, támogatásával járul hozzá ahhoz, hogy minél felkészültebb ügyelők fogadják a hívásokat az ország minden telefonszolgálatánál. Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége www.sos505.hu
4
Bevezető A LESZ 2012-ben szakmai eseményekben bővelkedett. Szövetségünk tagszolgálatainkkal karöltve egész évben sokféle programot szervezett és bonyolított le, szakembereink meghívásokra konferenciákon, workshopokon számoltak be munkánkról. Alábbiakban a legfontosabb programjainkról nyújtunk összegzést.
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége XXV. Országos Találkozója és Konferenciája 25. alkalommal rendeztük meg a lelki elsősegély telefonszolgálatok országos találkozóját és konferenciáját a kecskeméti szolgálat szervezésében Lakitelken, 2012. augusztus 26-28-a között. Hagyomány, hogy a konferencia egy számunkra fontos vagy érdekes kérdést jár körbe. A plenáris ülés előadói és a workshopok, kiscsoportok különböző oldalról világítanak meg egy-egy témát. Ebben az évben „Veszteségek és Gyarapodások” címmel került megrendezésre a találkozó, s igyekeztünk minden olyan kérdéssel foglalkozni, ami a telefonos munkát végzőknek segítséget nyújthat. A konferencián közel 180 fő vett részt, túlnyomó részben a telefonszolgálatok önkéntes ügyelői (20 szolgálattól), de voltak rokonszakmákból is meghívottak, illetve külföldi vendégeink is. Visszajelzések alapján mondhatjuk, sikeres volt a rendezvény.
LESZ Központi képzések, konferenciák Szintén hagyomány, hogy a telefonszolgálatoknál tevékenykedő ügyelőknek központi képzéseket konferenciák keretében szervezünk.
önkéntes
Az év két legnagyobb eseményére ősszel került sor. 2012. szeptember 7-én, Budapesten az Öngyilkosság Megelőzési Világnap, és 2012. október 10-én, Békéscsabán a Lelki Egészség Világnapja adott alkalmat két színvonalas koncert megrendezésére.
LESZ Szolgálatvezetői Találkozók (SZVT) A szolgálatvezetői találkozókat negyedévenként szoktuk megrendezni különböző aktuális témakörök megvitatására. Ebben az évben már a 34. találkozónk volt tavasszal, márciusban. Kecskeméten kétnapos találkozó keretében tekintettük át az új közös hívószámunkkal járó feladatokat. Nyáron és télen pedig Budapesten tartottunk megbeszéléseket.
5
LESZ Régiótalálkozók A régiótalálkozóknak már több mint másfél évtizedes hagyománya van: egy-egy tagszolgálat a régiójában lévő szolgálatokat hívja meg egy egy-két napos szakmai napra, ahol előadások és kiscsoportos foglalkozások mellett nyílik lehetőség a személyesebb kapcsolattartásra, aktuális kérdések megbeszélésére. 2012. október 13-n Miskolcon rendezték meg az Észak- Magyarországi szolgálatok regionális találkozóját, ami szakmai programja igazodott a Lelki Egészség Világnapja rendezvényeihez, fő gondolata: "Ismerd meg önmagad!" volt.
Telefonos napi események Az IFOTES 1997-ben, hagyományteremtő szándékkal kezdeményezte a Telefonos Nap megrendezését a Távközlési Világnaphoz közel eső időpontban, amit hazánkban is követünk. Az alapgondolat az volt, hogy a fejlődő, globalizálódó világunkban a kommunikáció egyre nagyobb teret nyer, mégis az emberi kapcsolatokban egyre inkább a kiüresedés, az elmagányosodás, a tolerancia hiánya tapasztalható. A Telefonos nap alkalmából a tagszolgálatok városaikban tartanak különböző rendezvényeket, „megmozdulásokat”. Ebben az évben is országszerte szerveztünk néhány programot, például ma már hagyományosan Pápán rajzversenyt hirdettek iskolásoknak, és Hatvanban tartottuk a központi Telefonos napi konferenciánkat, de Székesfehérváron „Együttműködés az egészségügyi alapellátás és a telefonos lelkisegély szolgálatok között a szuicid prevenció és a krízisintervenció ügyében", illetve Egerben Életkori krízisek címmel voltak még színvonalas programok ezen alkalomból.
Külkapcsolataink, külföldi szakmai utak Brandisz Éva alelnökünk IFOTES nemzetközi bizottsági tag. A LESZ meghívására a nemzetközi bizottság Budapesten ülésezett márciusban, amit Brandisz Éva szervezett meg. A következő ülés októberben, Madridban volt. A LESZ elnöke az osztrákok országos találkozóján vett részt júliusban, Salzburgban. Szeptemberben a luxembourgi ifjúsági telefonszolgálat műhelymunkáján is voltak magyar résztvevők.
Tagszolgálatok önálló szakmai programjai (Szolgálataink életéből) Tagszolgálatainknak önálló szakmai programjaik is vannak, amelyek a Telefonos Nap és a régiótalálkozók mellett főként a szervezeten belüli továbbképzéseket fedi, de sokszor a városukban meglévő egészségügyi-, szociális- és civilkapcsolatokra építve külső érdeklődőknek is szerveznek konferenciákat, kerekasztalbeszélgetéseket, képzéseket, szakmai napokat és egyéb tréningeket.
6
A szolgálatoknál rendszeresek a továbbképzések, tréningek. Többek között augusztusban, Kecskeméten egy szervezetfejlesztő-stábkarbantartó hétvégére került sor. A miskolci stáb élen jár abban, hogy közös programokat szervez más szolgálatokkal. 2012-ben az egri stábbal tartottak közös szupervíziót. A részletesebb leírásainkban még található néhány stábépítő és kapcsolatteremtő program is, mindezekkel együtt reméljük, szemelvényünk a szövetség életéről nemcsak arról győzi meg olvasóját, hogy komoly szakmai munkát végzünk, hanem arról is, hogy színes, változatos és érdekes programok, tevékenységek jellemzik a telefonos szolgálatok életét.
7
1. Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége XXV. Országos Találkozója és Konferenciája
8
25. jubileumi Országos Találkozó Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége Rendező stáb: kecskeméti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (LET)
25. alkalommal rendezte meg a Telefonszolgálatok Szövetsége fennállása óta az Országos Találkozót (OT). Az elsőt is a kecskeméti stáb rendezte 1988-ban. A jubileumi rendezvénynek Kecskemét és a Lakiteleki Népfőiskola adott otthon. A konferencia a Veszteségek és Gyarapodások témáját járta körül, mindkettőben bőven volt és van része az önkénteseket tömörítő Országos Szervezetnek. Visszatekintettünk 25 évünkre elnökünk: Szabóné Kállai Klára vezetése alapján. Veszteség egy-egy eltávozása.
Szolgálat
megszűnése,
hogy
feladják,
egy-egy
tagunk
Gyarapodás, ha érezzük, hogy tudtunk olyat mondani, amitől erőre kapnak hívóink, ha segítségünkkel kimásznak a gödörből, ha a depresszió oldódik a beszűkült állapotban, ha megtalálják életük aktuális értelmét és tudnak küzdeni tovább. Ez a konferencia erőt ad nekünk is a sok beszélgetéssel, a találkozással, az együttléttel. A Népfőiskolán a rekreációra is mód és lehetőség kínálkozott a részt vevő 173 embernek a jó levegőn a fák között, az uszodában, a természetben. Amire ez a zömmel ötvenes korosztály rá is szorul. Szeptember 7-e délutánja Kecskeméten telt, a városházi állófogadással, a városnézéssel, a kulturális programmal, amin a Platán Zenekar, a teljes Aurin-kórus, és kedvelt színművészünk: Sirkó László varázsolt el bennünket. A másnapi plenáris ülést Lezsák Sándor elnök úr nyitotta meg, közvetlen hangnemben és nagyon emberséges megközelítéssel. Dr. Bakó Tihamér pszichológus, pszichoterapeuta a témát a stáb/csoport szemszögéből latolgatta. Almásy Maritta pszichológus, mindannyiunk kedvence Belgiumból utazott és vállalta önként a fáradalmakat, hogy utoljára vegyen részt e Magyarországi képzésen. Ő a megbocsátás szerepét világította meg egy eseten keresztül és aktualizálta a telefonos munkánk és mindannyiunk életére: a nem megbocsátással, annak elmaradásával életünk egy része vész el. Mentálhigiénénk karbantartásához járult hozzá e fontos szemponttal. Markó Mária gyásztanácsadó előadásában a veszteségekkel foglalkozott, feldolgozásával, kiemelve és helyére téve, hogy ezen történések életünk részei, mindannyian átéljük kisebb - nagyobb mértékben életünk során, tehát dolgoznunk kell rajta. Lehetnek a gyásznak gyöngyei is, bármilyen fájdalmasan is, mégis gyarapodást okoz, míg az elfojtás, a meg nem történtté tevés, a gyász elmaradása, tagadása megbetegít. Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató a népi kultúra túlélési stratégiáiról beszélt, a természetes és egy - egy közösség által "kitermelt" gyógymódokról, mint a siratók, keservesek, a fejfák feliratai és szimbólumai, a népdalok fordulatai.
9
A vasárnapi programban az európai hívószámunk: 116-123 akadályversenye is helyet kapott, mai nevén: csapatépítő tréning volt, jól összekovácsolta e népes társaságot. A három napos programot a másnapi Öngyilkosság Megelőzési Világnaphoz kapcsolódás zárta, kissé előre hozva, de most voltunk együtt: sok-sok fehér léggömböt eresztettünk az égbe, lelkünkből szállt fel, szívünkből szólt. Köszönjük a Népfőiskolának, hogy sokaságunknak, e 173 embernek három napra lehetővé vált az együttlét, testben - lélekben - szellemben együttesen gyarapodhattunk és mi is nevethettünk, sokat beszélgethettünk, most egymással. Az otthoniaknak pedig azért köszönet, hogy míg mi gyarapodtunk ők helytálltak a szolgálatokban szerte az országban és fogadták hívóink hívásait.
A rendező kecskeméti stáb nevében: Farkas Éva pszichológus, szolgálatvezető
[email protected]
10
A XXV. OT, azaz 25 év, azaz negyedszázad: hogy vagyunk, hová és kikkel tartunk?
Amit már elértünk: 20 szolgálattal, több mint 40 éve „tartjuk a frontot”, azaz ellátjuk - már több mint egy éve az új uniós számról, a 116-123-ról - a bajban, kétségbeesésben lévő hívókat (no és persze néha a „nem igazán segítséget kérőket” is). 2012-ben 420 ügyelőtársunk sikeres vizsgát tett a 116-123 ellátásához elengedhetetlen tananyagból. Gratulálok és az alapos, izgalmakkal teli felkészülést, az elméleti és gyakorlati vizsgákat köszönöm! 2012.május 31-én megjelent Magyar Közlöny 10386.oldalán megtalálható az egészségügyi szolgáltatások között a 116-123-ra vonatkozó leírás, mely tartalmazza 400 000 lakosnál szervezett 24 órás lelki elsősegély telefonszolgálat személyi és tárgyi feltétel-rendszerét. A LESZ kezdeményezésére elindul a Nemzeti Öngyilkosság-megelőzési Protokoll kidolgozása. Egyre emelkedik a hívásszámunk, és egyre több szervezettel tudunk együttműködni, hivatalosan és félhivatalosan is. Mi vár ránk? Remélhetőleg egyre több adekvát hívó - azaz a problémájában segítséget kérő, bajban, kétségbeesésben elakadt, krízisben lévő és más élet - problémával küzdő hívó - tud majd elérni minket, egyre több telefonos csatornán keresztül is. Feltételeink javítása, és a „hátországunk” biztonságosabbá tétele érdekében a közeljövőben az egészségügyi finanszírozási lehetőség kialakításán kellene együttműködnünk. Az az egészségügyi feladat, melynek érvényes (!) és hivatalosan rögzített minimum követelménye van, az a tevékenysége végzéséhez kérhet ÁNTSZ működési engedély, melynek birtokában elindulhat a szolgáltatás bekerülése a társadalombiztosítás által finanszírozottak körébe. A több-lábon állás és a biztonságosabb háttér mellett ez egyben azt is jelenthetné, hogy minden magyar ember számára állampolgári jogon „járna” a segítő fül, és a segítő szó- telefonon keresztül. Az elnökség döntése értelmében az engedély-beszerzését megpróbáljuk először a LESZ jelenlegi székhelyén, Békéscsabán „beszerezni”, és a tapasztalok birtokában ill. azok átadásával folytatjuk szépen sorban addig, amíg mindenkinek birtokában lesz a TB finanszírozást lehetővé tevő engedély. Ehhez még valószínűleg több „akadályversenyt” is meg kell nyernünk, de egy ILYEN CSAPATTAL az akadályt k i h í v á s n a k véve, ez nem jelenthet túl nagy terhet számunkra. „Belső” és „külső” önzetlen,” „mindig és még akkor is” tettre-kész segítségeteket a hívók nevében is köszönöm! Békéscsaba, 2012. szeptember 4 Szabóné dr. Kállai Klára
11
2. LESZ Központi képzések, konferenciák, szolgálatvezetői találkozók, régiótalálkozók
12
Meghívó Szolgálatvezetőknek, szakmai vezetőknek!
A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége nevében szeretettel meghívlak a XXXIV. Szolgálatvezetői Találkozóra melyet
Képzők képzése címmel tartandó, 2 napos továbbképzésünkkel kötünk egybe
Időpont: 2012. március 9. péntektől, (érkezés legkésőbb 17 óra) 11. vasárnap délig (ebéddel zárul) Helyszín: Kecskemét-Hetényegyháza, Vackorvár erdei iskola (immár harmadik alkalommal tartjuk itt az SZVT-t!)
Kérlek benneteket, hogy minden szolgálat képviseltesse magát lehetőség szerint 2 emberrel, a Szolgálatvezető és a képzésért felelős személyében. Részvételetekre feltétlenül számítok, egyrészt az eddigi tapasztalatok átadása (116-123) miatt, másrészt az új rendszer kihívásainak megfelelő képzési struktúra elsajátítása végett.
13
SZVT képekben
14
Az Öngyilkosság megelőzésének Világnapja Az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapját minden évben szeptember 10-én tartják világszerte az International Association for Suicide Prevention (IASP) kezdeményezésére, a WHO közreműködésével. Az IFOTES (International Federation of Telephone Emergency Services) a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Nemzetközi Szövetsége, mint az IASP tagszervezete az idei évben is megkapta az IASP elnökének Lanny Bermannak a felhívását. „World Suicide Prevention Day - 10 September 2012.” Öngyilkosság Megelőzési Világnap. Ennek az évnek a témája: „Öngyilkosság megelőzés a Világban: A proaktív tényezők erősítése és a Reményre Nevelés. A krízis általános helyzetére való tekintettel, mely a társadalom és az egyén nagy részét érinti, javasoljuk tagjainknak, hogy saját országaikban segítsék azon kezdeményezéseket, melyek az öngyilkosság megelőzését tűzték ki célul, és korrekt információkat biztosítsanak ebben a kérdésben és ezekben a szolgáltatásokban, melyek képesek a segítségnyújtásra és szükség esetén támogatják az arra rászorulókat.” Hazánkban több mint egy éve működik a 116-123-as európai uniós rövidített hívószám, mely mobil telefonról is ingyenesen hívható. A segítségkérések, hívások növekedése jelenti e téma kiemelt jelentőségét. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége kötelességének érzi, hogy támogassa a felhívást, és mozgósítsa a Magyarországon működő, öngyilkosság megelőzéssel foglalkozó szervezeteket. Szeptember 7-én konferencia keretében átnézzük a legfontosabb teendőket. A cél egy „Nemzeti öngyilkosság megelőzési protokoll kidolgozása”. A rendezvény fővédnöke: Dr. Szócska Miklós Egészségügyért Felelős Államtitkár. Mint minden évben, az idén is szeptember 10-én, este 8 órakor szolgálataink, és önkénteseink gyertyagyújtással emlékeznek, támogatva ezzel az öngyilkosság megelőzést, emlékezve elveszített szeretteinkre, segítve az öngyilkosság túlélőit az Öngyilkosság Megelőzés Világnapján.
15
Program: Előadások • Prof. dr. Németh Attila Országos Pszichiátriai Központ igazgatója Öngyilkosság- és megelőzési lehetőségek • Ajtay Gyöngyi klinikai szakpszichológus. A szuicid prevenció pszichológiai lehetőségei • Szőnyi Magda kiképző pszichoterapeuta Lelkünkbe írt „genetikai kódunk” az életelv - Ha írmagja sem marad, miképp lesz újraéleszthető. • Kása Attila - Tapasztalatok és lehetőségek az Öngyilkosság megelőzésben a MÁV-nál Kerekasztal a Nemzeti Öngyilkosság Megelőzési Program kialakításáról Moderátor: Majzik Balázs Résztvevők: Bodonovich Jenő- Média-és Hírközlési Biztos - NMHH, Takács Péter - Média-és Hírközlési Biztos helyettese - NMHH, Bokor János – ügyfélmenedzser – Invitel Távközlési Zrt. Győrfi Pál OMSZ szóvivője Dr. ifj. Wernigg Róbert megyei tiszti főorvos a „Hálózat” képviselője Szabóné dr. Kállai Klára a LESZ elnöke.
A rendezvény fővédnökei: Dr. Szócska Miklós Egészségügyért Felelős Államtitkár Soltész Miklós Szociális- Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkár Emberi Erőforrások Minisztériuma. Budapest, Akadémia utca 3.
16
A Lelki Egészség Világnapjáról 1992 óta emlékeznek meg minden év október 10-én. A világnapot a Lelki Egészség Világszövetsége kezdeményezte, mely nonprofit szervezetként arra törekszik, hogy elősegítse az érzelmi és lelki zavarok megelőzését, megfelelő kezelését és a mentális zavarokban szenvedők gondozását. A lelki betegségben szenvedő emberek ugyanúgy rendelkeznek az emberi méltóság, az egyenlőség elidegeníthetetlen jogával, mint az emberiség valamennyi más tagja. Ezeket a jogokat az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata is kinyilvánította, s ezt a dokumentumot Magyarország 1991-ben ratifikálta. Az elmúlt 12 évben világszerte számos szervezet csatlakozott a megemlékezéshez, Magyarországon 1994 óta tartják. A világnap célja a figyelemfelkeltés, valamint a pszichiátriai problémákhoz és a pszichiátriai problémákkal élőkhöz kapcsolódó előítéletek elleni harc, a lelki egészség középpontba állítása. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége is feladatának érezte, hogy csatlakozzon a kezdeményezéshez, ezért az idén is, mint minden évben a lelki egészség területén dolgozó kollégák részére konferenciát szervez ezen a napon. A lelki egészség (mentálhigiéné) és a lelki betegség közötti határ nagyon keskeny. Az egyén saját állapotának megítélése és a többség mércéje a mentális egészségről eltérő eredményre vezethet. Belső konfliktusok minden emberre jellemzőek, ezek felhalmozódása és rosszul kezelése is válthat ki lelki betegséget. Az egészséges embert szorongásai nem akadályozzák túlságosan abban, hogy képes legyen dolgozni, részt venni a társas kapcsolatokban. Az egészséges lelkiállapot nem a véletlen műve, nemcsak elérhető, de fejleszthető is, ha erre időt és energiát áldozunk.
A világon 400 millió ember szenved lelki és idegi betegségektől. Magyarországon mintegy 150 ezer mentális beteget tartanak nyilván, a depressziósok, neurotikusok aránya a népességben különböző vizsgálatok szerint 20-40 százalék. A mentális betegségekre kevés figyelem fordul, pedig az öngyilkosságok többsége e betegségekhez kapcsolódik. Az öngyilkosok egy része felkeresi a háziorvost a halála előtti hetekben, de az orvosok az esetek több mint felében nem ismerik fel az illető lelki sérülését, betegségét. Magyarország húsz évig vezette az öngyilkosságok listáját (a népesség arányában), de 1988 óta folyamatosan csökken hazánkban az öngyilkosok száma. A világranglistát már a szovjet utódállamok vezetik, Magyarország a 7. helyet foglalja el. Öngyilkosság következtében több európai hal meg, mint ahányan gyilkosság és közlekedési baleset eredményeként vesztik életüket.
17
LELKI EGÉSZSÉG VILÁGNAPJA Csaba Center Mozi (Békéscsaba, Andrássy út 37-43.) A konferencia programja: Levezető elnök: PhD. Dr. Vincze Gábor, címzetes egyetemi docens, megyei pszichiáter főorvos
Köszöntő Farkas Zoltán Békés Megyei Önkormányzat elnöke
Megnyitó Téglásy Kristóf EMMI főosztályvezető
Előadások: A lelki egészség a pszichiátria szemszögéből Dr. Lehóczky Pál – elnök Magyar Pszichiátriai Társaság
A válság és a testi-lelki egészségünk Dr. Ifj. Wernigg Róbert - megyei tiszti főorvos Heves Megyei Kormányhivatal
Globális jóllét és az egészség tünetei Prof. Dr. Oláh Attila – dékán ELTE PPT
Segítők és egészség?! Szicsek Margit - tanácsadó szakpszichológus, főiskolai docens
„Kinek az asztala?”Nemzeti Öngyilkosság Megelőzési Program Prof.dr. Rihmer Zoltán bevezető előadása Oriold Károly vitaindító gondolatai – Lélekben Otthon Alapítvány Kerekasztal-moderátor: Téglásy Kristóf -EMMI Résztvevők: az előadók és Dr. Mucsi Gyula – Békés megyei tiszti főorvos PhD. Dr. Vincze Gábor- megyei pszichiáter főorvos Tyukodi László – Magyarországi Református Egyház- lelkészi tanácsos Szigeti Antal –Római Katolikus Egyház – Békéscsaba, belvárosi plébános 18
Bagyinszki Zoltánné SZIME Békés Megyei Tagozat elnöke Bodonovich Jenő - Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Takács Péter - Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Bokor János- INVITEL ügyfélmenedzser Farkas Imre – GYITOSZ elnök Szabóné dr. Kállai Klára LESZ elnök
19
SZVT-s és MÁS gondolataim
Elöljáróban mindjárt szeretném kijelenteni, hogy fontosnak tartom a LESZ életében a szolgálatvezetői találkozásokat, még akkor is, ha ezek az összejövetelek tervezett napirendre épülnek. A megjelent szolgálatvezetők ilyenkor elhozzák otthonról a mindennapok küzdelmeit, örömeit és közben részesei leszünk egy egységes gondolkodásnak, egymásra figyelésnek. Ilyenkor alkalom kínálkozik, - még ha rövid időre is beszélgetésekre, - nálatok mi a helyzet, vannak-e gondjaid, kell-e valamiben segítség?, áll-e még az Őszpeterdi Háza vagy egyszerűen csak hogy vannak az unokák, hisz, néhányan már ebbe a korba léptünk. Kellenek a jó SZVT-k, mert a személyes találkozások élményén túl, a hol tartunk, mik a legfontosabb feladataink „élményével” is megismerkedhetünk, hogy aztán mindenki a saját stábjában próbálja azt megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. A LESZ-ben, Klárika és az elnökség nagy figyelmet fordít arra, hogy ne csak formalitások legyenek ezek a találkozások. Az utóbbi években észrevehetően nőtt az SZVT-k népszerűsége és nem is olyan régen, két sikeres SZVT és továbbképző programunk volt Kecskeméten a Vackor várban Farkas Évi csupaszív szervezésében. Nem tagadom, korábban nem is egyszer, jókora hiányérzettel álltam fel az értekezletek után, mert a meghirdetett napirendek nem voltak mindig kitárgyalva, olykor pedig eltértünk az eredeti menetrendtől. Nem egyszer parttalan beszélgetések folytak, mert voltak közöttünk, akik egy-egy témát kisajátítva, sokat beszéltek, és bosszantó volt az is, hogy délután egy órától kezdtek elszállingózni mindazok, akiknek erre a napra fontos intéznivalójuk volt. A mostani, november 17-i találkozásunk a jók között volt, sőt számomra sok tekintetben az egyik legjobb ilyen rendezvényünk, amit mindig is szerettem volna. Hasznos volt, minden ott elhangzott gondolata. Jól tematizált, szervezett és hatékony volt. Ezt a szellemiséget kell megőrizni és továbbfejleszteni a jövőben! Ami a tartalmi részt illeti, a program első részében rövid információkat kaptunk a minisztériumi támogatás pillanatnyi állapotáról, az iratkezelési szabályok egységessé tételének szükségességéről, az ÁNTSZ engedélyezés néhány formai tudnivalójáról. Ezt követte a „közös krónikusaink” blokk és ennek néhány stációja. Azt már korábban megbeszéltük, hogy a krónikusokkal való beszélgetésben szemléletváltásra van szükség. Nem tagadjuk meg őket – néhányukat kivéve – de a 116-123-as vonal már más szakmai kihívás elé állított minket. Feltűnt, hogy mindenki érdeklődéssel és figyelemmel volt jelen, a rövid ebédidő sem bontotta meg sorainkat (legalábbis így emlékszem). Délután még volt vizsga is és munkacsoportülés - így lett kerek és teljes az a nap. Volt még egy számomra örvendetes esemény, mely talán természetesnek tűnt néhányunknak, nekem azonban a „gesztuson” túl mást, és többet is jelentett. Arra gondolok, amikor a mappákban előkészített, azon anyagokat, segédleteket kaptuk kézhez, melyek a pénzügyi és a szakmai beszámolók elkészítéséhez adnak
20
segítséget. Kaptunk még egy megelőzésére és kezelésére.
szépen
fűzött
útmutatót,
az
öngyilkosság
Végiggondoltam, milyen sok munka és törődés van ennek előkészítésében és összeállításában. Klárikának, Barát Évának és az iroda munkatársainak. Valamiféle megtiszteltetést éreztem, azt, hogy fontos a munkánk, ott a szolgálatoknál, de elvárható, hogy azt jól is tegyük. Lehet ezt korrekt együttműködésnek, kiszolgálásnak is minősíteni, de nekem akkor ennél ez többet jelentett. Bepakolni Békéscsabán megannyi anyagot, utazni Budapestre, több mint 200 kilométert, derűsen végigkocsikázni a budapesti forgalomban, majd újra összepakolni és estére hazautazni Békéscsabára. A nap kapcsán egy valamiről szeretnék még írni. Ez az SZVT a novemberi időpont ellenére évzáró, kis karácsonyi találkozó is volt. Előkerültek a szaloncukrok, a mandarinok, az apró kis ajándékok, amivel néhányan közülünk készültek - például Petrik Misi -, és Barát Évi szétosztotta a szépen csomagolt ajándékokat, amiket a szolgálatok kaptak. Ekkor egy másfajta, egy arcpirító érzés melegsége járt át rajtam. Már tavaly decemberben az ünnepi záró találkozón is éreztem ezt, de akkor megfogadtam, hogy jövőre ez nem fordulhat elő. De sajnos akkor sem és most sem volt közülünk, aki megszervezett volna egy egységes kis megemlékezést, ajándékozást, egy pár keresetlen mégis őszinte és meleg szót Klárika és az iroda munkatársai felé. Legalább nekem lett volna figyelmem erre, ha már korábban gondoltam rá. Elfogadtuk az ajándékokat, még talán halkan meg is köszöntük, de senki nem állt oda Klárika elé és mondta a szemébe, hogy köszönünk mindent, amit értünk tett a Szövetség elnökeként. Még mondja valaki, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Ha abba nem is, de ugyanazokat a hibákat képesek vagyunk többször is elkövetni, még akarni sem kell. Az elnökségi üléseken Páger Anikó nem is egyszer kinyilatkozta, milyen sok köszönet jár Klárikának azért a sok munkáért, amire más ember nem is nagyon képes. Ekkor mi az elnökség többi tagja, mindig bólogatunk, hisz mást nem tehetünk, mert a poént lelőtték előttünk. Az utóbbi sorokat nem azért írtam le, hogy lelkiismeretfurdalást ébresszek bárkiben is, éppen ellenkezőleg. Az egymásra figyelés, más szorgalmas munkájának, vagy éppen küzdelmeinek meglátása, egy szép emberi tulajdonság. A Belső kapcsolatok munkacsoportja ezért élt azzal a javaslattal, hogy akik hosszú éveken át a stábokban példamutatóan dolgoznak, köszönjük meg munkájukat. A kecskeméti OT-n átadott 15 oklevél méltó kezekbe került, és látva közülük néhányuknál az őszinte örömet és meghatódást úgy érzem, már ezért is megérte, mást nem is kell tennünk, de ennyit viszont mindenképpen. Vissza tehát az előbbi gondolataimhoz: Kedves Klárika, Nógrádi Klára, Barát Évi, Marek, Orsi és Kincső, köszönünk mindent, amit ebben az évben értünk tettetek.
Várkonyi László
21
3. Telefonos napi események
22
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége
TELEFONOS NAP 2012.
Az IFOTES 1997-ben, hagyományteremtő szándékkal kezdeményezte a Telefonos Nap megrendezését a Távközlési Világnaphoz közel eső időpontban, amit hazánkban is követünk. Az alapgondolat az volt, hogy a fejlődő, globalizálódó világunkban a kommunikáció egyre nagyobb teret nyer, mégis az emberi kapcsolatokban egyre inkább a kiüresedés, az elmagányosodás, a tolerancia hiánya tapasztalható.
„Beszéljünk egymással” a nap mottója, ami kifejezi azt, hogy miről is van szó. A Telefonos nap alkalmából a tagszolgálatok városaikban tartanak különböző rendezvényeket, „megmozdulásokat”. Például tavaly Szegeden tartottuk az országos Telefonos napi konferenciánkat, Pápán a telefonos segítség témájában hirdetett plakátrajz pályázat kiállításának ünnepélyes megnyitója volt. Ebben az évben is országszerte szerveztünk néhány programot, például ma már hagyományosan Pápán rajzversenyt hirdettek iskolásoknak, és Hatvanban tartottuk a központi Telefonos napi konferenciánkat, de Székesfehérváron „Együttműködés az egészségügyi alapellátás és a telefonos lelkisegély szolgálatok között a szuicid prevenció és a krízisintervenció ügyében", illetve Egerben Életkori krízisek címmel voltak még színvonalas programok ezen alkalomból. . A Telefonos nap többek között azt a célt szolgálja, hogy olyanok is szerezzenek tudomást erről a szolgáltatásról, akik eddig nem ismerték, vagy keveset tudtak erről a lehetőségről, s baj esetén bizalommal fordulhassanak hozzánk. A szolgálatokhoz éves szinten több százezer hívás fut be, de ebben az évben célunk volt, hogy az EU-ban elterjedt ESN-rendszerű (european short number), központi egységesített rövidített hívószámunkat minél szélesebb körben megismertessük, hiszen még csak 2011. második félévétől vagyunk elérhetőek ezen az új számon. Mivel könnyen igénybe vehető szolgáltatásról van szó, valamint hogy az esti-éjszakai órákban, amikor a hivatalos egészségügyi szervekhez egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan lehet fordulni – működnek a szolgálatok, így sok hívónak még jobban elérhetővé vált, hogy ettől kezdve minden készülékről hívhatóak a segélyhívószámunk.
23
Kedves Kollégák! Szeretettel köszöntelek Benneteket a 2012-es Telefonos Nap alkalmából! Nagy örömömre szolgál, hogy a hatvani központi rendezvénnyel párhuzamosan Eger és Székesfehérvár konferenciával, Pápa a hagyományos rajzversennyel, színvonalas programmal készült ez alkalomból. Sajnos fizikai korlátai vannak, hogy mindenhol jelen legyek, de a figyelmemmel és lélekben követem az eseményeket. A tavalyi Telefonos Nap óta jelentős változás történt a telefonszolgálatok életében, hiszen hosszas előkészítő munka eredményeként bevezetésre került a 116-123-as rövidített hívószám. Ez a régen várt és örömteli esemény azért felbolygatta a szolgálatok és a Szövetség életét, új kihívások elé állított minket. Gondolok itt a megnövekedett hívásszámra (már mobiltelefonról is ingyen hívhatóak vagyunk), az ezzel együtt járó jelentősen megnőtt telefonszámlára és annak szükségességére, hogy minden eddiginél egységesebb „füllel” figyeljenek az ügyelők a hívókra. Fontos az új ügyelők egységes alapelvek szerinti képzése, a tapasztaltabbak továbbképzése. Ennek része volt már az a központi vizsga, melyet országosan nagyjából 400 ügyelő tett le sikeresen. Nehézségeink között szerepel még a támogatások csökkenése és az, hogy 2012-től a központi támogatás közreműködője az NCSSZI lett, amelynek „adminisztrációs következményeit” még nem látjuk. Minden szolgálat külön-külön és maga a Szövetség is sokszor a lehetetlennel küzd, hogy végezni tudja önként vállalt feladatát, azt a munkát, amely ma talán még fontosabb, mint eddig bármikor. De! Minden új kihívás és nehézség ellenére azért azt tapasztalom, hogy a lelkesedés még a régi, aminek szép bizonyítéka ez a mai rendezvény is. Valamint azok a „szürke hétköznapok, amikor az ügyelő teszi a dolgát akkor is, amikor lehet, hogy épp máshol is szükség lenne rá, akkor is, amikor talán egy kicsit fáradt, vagy éppen a „székét” vagy a „telefonját” is „vigyáznia” kell. Kívánok Nektek olyan élményeket a mai napra, amelyek megerősítenek ebben a lelkesedésben és segítenek átlendülni az esetleges nehézségeken. Útravalóul a mai napra: „A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés, türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.” (Tatiosz)
Szeretettel: Szabóné Dr. Kállai Klára (LESZ elnök)
24
MAGYAR LELKI ELSŐSEGÉLY TELEFONSZOLGÁLATOK SZÖVETSÉGE
„…hogy beszéljünk egymással”
116-123 „…hogy beszéljünk egymással”
T E L E F O N O S
N A P - 2012
Május 19. Hatvan, Ady Endre Könyvtár
9.30-10.00 10.00-10.30
Érkezés, regisztráció, sajtótájékoztató Ünnepi percek: Művészet nyelvén a krízisről Köszöntők: Téglásy Kristóf - NEFMI Főosztályvezető Szabóné dr. Kállai Klára - a LESZ elnöke Szabó Zsolt Hatvan Város Polgármestere
10.30-11.30
Előadás: Lelki telefonszolgálatok a prevencióban és az ellátásban Előadó: Professzor Dr. Buda Béla pszichiáter
11.30-12.00 Tájékoztató: Az egységes európai hívószám bevezetésének nemzetközi jelentőségéről, a változásmenedzselésről Előadó: Brandisz Éva, az IFOTES elnökségének tagja 12.00-12.30 A „116-123” és a média pozitív szerepe az öngyilkosság megelőzésben Előadó: Dr. Bodonovich Jenő, Média- és Hírközlési Biztos 12.30-13.15
A 116-123 ellátásához szükséges kapcsolathálózat kialakítása Az öngyilkosság megelőzésben közreműködő szervezetek felkérése, bemutatkozása Együttműködési megállapodások aláírása a felkért szervezetek képviselőivel
25
Telefonos Nap 2012 Hatvan
A hatvani Szolgálat 26 éves működése alatt már a kezdeti években szervezett Országos Találkozót, volt regionális központ is, ezért többször volt lehetőségünk szakmai napot tartani. Ennek ellenére igazán nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a decemberi SZVT-n elvállaljam a központi rendezvény, az országos Telefonos Nap szervezését, mivel eddigi életünk során hétszer költöztünk, háromszor helyeztük magunkat új fenntartó alá, s az utóbbi öt év olyan volt, mint a hajótöröttnek a tutajba kapaszkodás viharban. Nem mondom, hogy itthon a szolgálat ujjongott, de a tavalyi születésnapos rendezvényünkön már valamennyi rutint visza-, illetve megszereztek az ilyen munkában. „Jó, megcsináljuk.”-volt a reakció. A kecskeméti hétvégén kezdett körvonalazódni a nap témája és a meghívottak köre, és amikorra szükség volt rá - de egy perccel sem hamarabb - sikerült szociális bizottságunk vezetőjével közösen lobbizva, polgármesterünk erkölcsi támogatása mellett az anyagit is elnyerni. A szervezés során folyamatosan biztonságot adott, hogy Klárával, valamint az Irodán Évával és Orsival a nap bármely percében tudtam információt cserélni, vagy nyugtázták a következő lépést. (Én ugyanis teljes állásban 20 km-rel arrébb, egy másik városban dolgozom, és tanítás közben nincs telefonozás és e-mailezés, mire gép közelbe kerülök, késő délután lesz.) Örömmel töltött el, hogy a stábtagok mozgósítani tudták családi erőforrásaikat is, azért, hogy minden apró részlet a helyén legyen, elkészüljön. Lendületet adott a városi és a megyei tiszti főorvos lelkesedése, a mentősök és a 112 hívásait fogadó rendőrtiszt érdeklődése, részvételi szándéka. „TÖRŐDÉS, FIGYELEM, FELELŐSSÉG, ISMERET”- köszöntőjében ezzel a négy fogalommal világította meg elnökünk, Klára a telefonos munka lényegét a LESZ tagszolgálatainak képviselőivel megtelt sorok előtt. A megnyitón közreműködő Szabó Zsoltnak, Hatvan polgármesterének szavait idézem: „A szív, az ész, a lélek, és, a test harmóniája az, amit ebben a munkában kiterjesztenek másokra. Tisztelet és becsület jár érte.” E szavak jegyében köszöntötte Szilasi Józsefné, Irénke alapító ügyelőnket, aki elérte az ügyelői kor felső határát. A 2012. évi Telefonos Nap egyik célja az együttműködési megállapodások előkészítése, és aláírása háttérszervezetekkel, társszervekkel. 26
Meghívást kaptak a katasztrófavédelem, a mentőszolgálat, a rendőrség, az ÁNTSZ országos, megyei és helyi vezetői. Úgy érzem, minden összejött, ami rajtunk múlott. Közös hiányérzetünk volt Téglásy Kristóf NEFMI főosztályvezető és Bodonovich Jenő Nemzeti Média és Hírközlési Biztos távol maradása. A médiabiztos videó üzenetben mégis jelen volt a rendezvényünkön (igaz, csak virtuálisan) és elhangozhattak a médiáknak szóló ajánlásai az öngyilkosságok megelőzésével kapcsolatosan. Kicsit elszomorított, hogy a rendőrség megyei és helyi vezetőit nem sikerült bevonnunk még csak a közös gondolkodásba sem. A helyi egészségügyi tanácsnok előző este egyeztetett velem, hogy ott lesz – nem jött el. A napnak két szakmai előadója volt: Professzor Dr. Buda Béla pszichiáter „Lelki telefonszolgálatok a prevencióban és az ellátásban” címmel teljes spektrumában elemezte az SOS- telefon szakmai és társadalmi szerepét, kitért a specifikumokra, módszertani kérdésekre. Megállapításait hallván növekedhettünk szakmai önbecsülésben, felelősségben. Brandisz Éva, IFOTES bizottsági tag betekintést nyújtott az európai országok segélyvonalainak működtetésébe, bemutatta a szolgáltatók szerepvállalását és képet kaphattunk az ismertség mértékéről, például arról, hogy egy vizsgálat során hazánkban a megkérdezettek 78%-a úgy nyilatkozott, hogy szerinte nem ismert a lelki elsősegély telefonvonal hívószáma. Ismertette a harmonizált hívószám bevezetésének európai folyamatát, és minőségbiztosítási, finanszírozási problémákat körvonalazott. Az előadásokat követő hozzászólások, kérdések az ügyelők és a hívók férfi-nő arányát feszegették, megismerhettük a szolnoki öngyilkosság megelőzési program hatását a férfi hívók számának emelkedésére. Hangsúlyt kapott a marketing szerepe a segély szervezetekben. Helyi mentősök friss információval szolgáltak a LESZ és az OMSZ közötti együttműködési megállapodás előkészületeiről. Oriold Károly, a Lélekben Otthon Alapítvány elnöke már hitelesítve hozta magával szervezete és a LESZ együttműködési megállapodását. Úgy gondolom, a Telefonos Nap minden eseménye a részt vevők identitását erősítette. Szervezetünk fontos értékeire és törekvéséire irányította a figyelmet, segítette egymás megismerését hátországainkkal, szervezeti és személyes szinten egyaránt, ezzel adva újabb lendületet a hétköznapi munkához.
UTÓHANG telefonosoknak
A helyi sajtót odacsalogattuk, de a megyeit és más orgánumokat nem sikerült a helyszínre hívni. A rendezvényt követő napon az alábbi fényképpel illusztrált hír jelent meg a helyi hivatalos online újságban: Egy idős férfi ugrott kútba reggel Horton
Miután a rendőrök kimentették, a mentők a hatvani Albert Schweitzer Kórház baleseti sebészeti osztályára szállították, mivel hámsérüléseket szenvedett. Ellátása után a balassagyarmati pszichiátriára szállítják majd át. Információnk szerint a férfit már 27
többször kezelték a pszichiátrián. Úgy tudjuk ma reggel is egy belső hang irányította a kút felé arra utasítva, hogy ugorjon bele.
képünk illusztráció (aláírás) A következő héten kedves mondatokkal megköszöntem a Telefonos Napról szóló tudósítást, és egyben - az idézett cikkre hivatkozva - finoman felhívtam a főszerkesztő figyelmét a rendezvényünkön is bemutatott média biztosi ajánlásra. Kértem, hogy az elkövetés helyszínét vegyék le az oldalról. Az első levelem után minden maradt a régiben. A második levelemre, úgy két hét elteltével lekerült a nyitó oldalról, a szemlélőt örvényként magába szívó kút képe, de a TÉRSÉGI HÍREK rovatban még egy hónap múlva is bárki olvashatta és láthatta. A Telefonos Napról szóló tudósítás egy hét múlva viszont már nem volt az online-on. A főszerkesztő egyik levelemre sem küldött még csak egy nyugtát sem. Még van mit tennünk…
Zámbó Éva, a Hatvani Szolgálat vezetője
28
MEGHIVÓ A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Észak-Keleti Régiója szakmai továbbképzést szervez Egerben a
„TELEFONOS NAP” alkalmából Helye: EGER, Zellervári Közösségi Ház Hadnagy u. 34. Időpont: 2012. május 19. PROGRAM
ÉLETKORI KRÍZISEK 10.00 – 12.30: Kerekasztal beszélgetés Résztvevő előadók: Bimbó Zoltánné, gyermek pszichodráma terapeuta Dr. Moretti Magdolna pszichiáter, kiképző családterapeuta Dr. Szerdahelyi Ferenc pszichiáter, családterapeuta Moderátor: Dr. Cserhalmi Magda szakmai vezető, szupervizor 12.30 – 13.30:
Ebédszünet
13.30 – 16.00
Workshop
A programra szeretettel vár minden érdeklődőt az Egri Stáb
29
4. Külkapcsolataink, külföldi szakmai utak
30
IFOTES NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG TALÁLKOZÓJA KIS HAZÁNKBAN
Hogy kicsoda Evelyn? Hogy hol van Evelyn? Hogy nem tudjátok? Ó, igazán senki sem tudja? mert hol itt vagyok, hol ott! Bámulatosan tudom változtatni a pozícióimat! Ha akarom, olyan vagyok, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább PomPomhoz hasonlítok, ahogy ülök egy ágon egyszer fönt, egyszer lent és próbálom összeszedni és elmesélni egy pár nap – érzésben hosszú hetek – történetét ☺ 2012. MÁRCIUS 21. SZERDA Orsival elindultunk Budapestre, mint később kiderült a Paradicsom tárult elénk este kilenc után megérkezve egy gyönyörű helyre ahol esténként aludtunk. A most már tiszteletbeli segítőnk Békési Ernő ajánlotta fel kétszintes hűvösvölgyi paradicsomi körülményeit arra, hogy biztonságban érezzük magunkat a háromnapos házigazdaság idején. (Klára egy szép köszönő oklevéllel jutalmazta lovagi tettét). 2012. MÁRCIUS 22. CSÜTÖRTÖK Morassi Ákos, Orsi és én elindultunk a Hotelbe ahonnan a 2013-as göteborgi Ifotes kongresszus szakmai bizottságának 3 tagját kellett kihoznunk a város forgatagán át a „Paradicsomba” egész napos megbeszélésre. Az IFOTES háromévente rendezi meg nemzetközi kongresszusát közel ezerfős önkéntes és szakmai részvétellel. Tavaly a kongresszus Bécsben volt az osztrák baráti szolgálatunk és az IFOTES közös szervezésében. 2013-ban, Göteborgban – Svédországban lesz. A kongresszus szervező bizottsága általában 12 főből áll, az operatív bizottság 6 fő – mindig 3 fő a házigazda országból és 3 fő az IFOTES vezetőségéből – a szakmai bizottság szintén 6 fő. A szakmai bizottság feladata a négynapos kongresszus szakmai részének előkészítése, a teljes program összeállítása, a plenáris ülések, a prezentációk, workshopok, párhuzamos előadásokkal együtt. A szakmai bizottság egy holland egy francia, egy magyar (jómagam kerültem a csapatba valami véletlen folytán ☺), és 3 svéd kollega részvételéből áll. Tehát ez a szakmai bizottság költségkímélő okok miatt most összevonta a nemzetközi bizottsági ülés időpontjával a megbeszélését, hiszen mindnyájan szinte itt voltak Budapesten. Ezért bővült a péntek-szombati ülés időszaka még egy nappal csütörtökre. Amíg mi a szakmai bizottság dolgoztunk a szakmai programokon, Orsi és Ákos gondoskodott rólunk, ha szükségünk volt bármire (az pedig volt, hiszen ki sem láttunk a fejünkből egész nap). Este hétkor 15 fő a nemzetközi bizottságból már hazánkban volt, ezért spontán megszerveztünk egy vacsorát a Tüköry Étteremben. Ugyan az éttermet Balázs segítségével a Hotel környékén találtuk, és megadtuk a recepción a címet, de azt nem kommunikáltuk, hogy az étterem a Hotel oldalán pár lépésre van a hoteltől. Mily fontos a kommunikáció mindenre kiterjedése, ugyanis a Hotelben hívtak pár taxit melyre vártak negyedórát, mire kiderült vendégeink számára hogy ott van a hely a környéken. Azóta ez is bekerült a megmosolygásra váró sztorik közé.
31
Este Orsi kicserélte magát Süle Gabival, aki ezek után hősiesen állt minden „várostromot” és spontán megoldandó helyzetet. Orsi megsütött több kiló házi pogit és sós rudat, ami egészen végig vasárnapig kitartott – hálás köszönet érte mindenkitől a bizottságban. 2012. MÁRCIUS 23. PÉNTEK A bizottsági ülésre érkezett nemzetközi segélyszolgálatok vezetői, elnökei és szakemberei 17 fő plusz én, a Minisztériumban Balázs segítségével - kaptunk egy klub szobát. A megbeszélés 9-18 óráig tartott az első napon. A megbeszélésen az IFOTES projectjei és pénzügyi helyzete, valamint kapcsolataink, feladataink, a kongresszus szervezésének helyzete, pályázataink és a tagországok helyzete került szóba. A napirend két napra bőven megadta most is, mint minden évben két alkalommal a feladatot a csapatnak. A biztonsági „háttérország”, Gabi, Balázs és kollegája, Zoli minden pillanatban rendelkezésre állt, amire folyamatosan szükség is volt nemcsak a szociális háttér biztosításában, hanem a programelemek szervezésében, véglegesítésében is. Aznap az ebéd igen rövidre sikerült. A vendégeinknek megszervezett parlamenti látogatást (13:45-re) sajnos csak erre az ebédidőre tudtuk tenni. Balázs többször kérte az előkészületek során a maga csendes, de szigorú stílusában, hogy ez az egy program nem csúszhat, tartani kell a pontos odaérkezést. LESZ-éknél azonban minden lehetséges, mint sokszor jeleztem a nemzetközi csapatnak, itt nálunk CSODÁK, spontán nem várt események már pedig vannak (a 2013-as kongresszus egyik napjának címe: üdvözöljük a váratlant – hát ez nálunk igencsak működik ☺). Szóval, amolyan Evelynesen egy pillanat alatt el kellett döntenem, hogy bevállalome azt, hogy megállítom az étkezés szent és sérthetetlen eseményét, és el kezdünk rohanni a parlamentbe, avagy programlemondás esete forogjon fenn. Szerencsére mertem megint önmagam lenni, bár óvtak attól, hogy ez micsoda faragatlan stílus. A Parlamentbe odaértünk - három fő döntött úgy, hogy az ebéd mellett voksol, közülük az egyik, az elnök, aki már látta a parlamentet. Diana az igazgatónő is hívott minket később telefonon, hogy várjuk meg, mert szaladnak utánunk még hárman… Az esti program a 2 órás buszos városnézés volt, melynek általános programja: a Lánchídtól a Szent István Bazilika és a Parlament érintésével át Budára a Lánchídon, majd a Duna-part és a Fő utca nevezetességei előtt elhaladva érkezés a Várnegyedbe. Az első állomás a Budai Vár, ahol egy séta keretében ismerkedhettünk meg a Várnegyed legfontosabb látnivalóival, a Mátyás templommal és a Halászbástyával. Ezt követte a páratlan szépségű kilátás megtekintése a Gellért-hegyről, ahol elnök asszonyunk - Klára - egy kis hazai kolbászos
32
szendviccsel kínálta meg a résztvevőket nagy meglepetésükre, majd örömükre. A városnézés a Belvárosban ért véget, a Sir Lancelot étterem előtt, ahol már vártak a magyar házigazda kollegák: Klára elnök asszony, Dr. Buda Béla, Dr. Cserhalmi Magda. Az étteremben nagyon hangulatosan telt az a pár ott töltött óra, az IFOTES elnökét és igazgatónőjét a lovagok meg is tréfálták az étteremben, az elnöknek énekelnie kellett térdelve a széken álló igazgató asszony előtt, majd lovaggá avatták lévén ezután a neve: Sir Stefan the Brave (Bátor Stefan lovag). A résztvevők nagy tisztelettel fogadták Dr. Buda Bélát is és Magdát, hiszen már kedves ismerősként tudták üdvözölni őket is, igazán szép este volt. 2012. MÁRCIUS 23. SZOMBAT A szokásos módon a minisztériumban egész napos értekezés zajlott, szerencsére eléggé egy hullámhosszon voltunk már erre a napra, így minden napirendi pontot egységben tudtunk kezelni. Így a délutánra az IFOTES munkacsoportjainak megbeszélésére is maradt idő. Az IFOTES munkacsoportok: minőség és képzésekkel foglalkozó munkacsoport, statisztika munkacsoport, „fejlődő” országok segítése, még nem tagországokkal kapcsolatos kérdések, IFOTES Europe munkacsoport (az Ifotes „gyermeke” most alakult meg az EU-s pályázati projektek felhasználása céljából), a göteborgi kongresszus operatív bizottsága az előzetes projekt javaslatok alapján több pontban döntésre jutott hazánkban. A göteborgi kongresszusra a Grundtvig pályázati programban lehetőség van majd pályázni (kongresszusi részvételi díjat, utazást, szállást és étkezést támogat a pályázati program) számunkra is, érdemes lesz megnézni, aki szeretne jönni. Fontos a nemzetközi kongresszuson való részvétel is, hiszen nagyban ugyanúgy átfényesedünk – és átfényesítünk – ilyenkor, mint kicsiben az országos találkozóinkon. A kongresszus címe lett: Vulnerability as a Challenge – Sebezhetőség, mint egy kihívás. A kongresszusra előadói oldalról több javaslatunk is volt. Magda fantasztikus előadása a Sebző titkok témakörében (az országos találkozó résztvevői emlékezhetnek a három filmből álló esszére). Klára előadása a Mesék világából (hogyan tanítanak minket a mesék, sokszor bonyolult pszichológiai magyarázatok helyett egyszerűen, érthetően, tudattalanul is akár); Albert nagyon jó (Goethe után szabadon) Werther története alapján megírt, többször bemutatott színpadon megvalósuló előadása; valamint a magyar származású Lucia Moukhtar, aki Budapesten él és a francia kollegák javaslatára lett egyik plenáris előadásra előadó. Természetesen nagyon sok a javaslat és a napi témákhoz illő előadások kerülnek majd az operatív bizottság által kiválasztásra. Az esti program az elnökség által javasolt Láthatatlan kiállítás megtekintése volt, hiszen pontosan ezt csináljuk a telefonnál is, „vakon” megyünk bele a hívás által teremtett helyzetbe, és próbálunk a belsőre figyelve segíteni és láthatatlanul fogni a kezét a hívónak. A nemzetközi résztvevők nagyon jó tapasztalásnak tartották a kiállítás megélését. Sokakban felmerült, hogy valamilyen módon a nemzetközi
33
kongresszus témájához is bele lehetne csempészni ezt a tapasztalati lehetőséget. A kiállítás után nagyon kellemes estét töltöttünk el a Szabadság étteremben. A Daphne projekt keretében a LESZ is társpályázóként jelentkezett egy IFOTES által koordinált nemzetközi képzési programhoz. Amennyiben nyer a pályázat, akkor lesznek közös pontjaink a jövőben reményeink szerint a képzések témakörében is.
Összefoglalásul azt lehet mondani, hogy a sok-sok sebezhetőségen át, tényleg igazi kihívás volt az egész programeseményben nyakig benne lenni, és több ponton is; „Üdvözölni a váratlant”. „Kicsit „tudatösszemixelt” helyzet volt néha számomra; kibekapcsolni magamon a házigazda-ifotesbizottságitag-önkénteskongresszusszervezőbizottságitag-emberszeretőjóbarát-főszervező szerepgombocskát. De úgy érzem PomPom minden helyzetben győzött. ☺ Szeretetteljes köszönetem minden jelenlétért, tolmácsolva ezzel külföldi kollegáink hálás üzenetét is. A hónapok óta tartó előkészületektől nyújtott sok-sok segítségen, ötletelésen át a program konkrét időszakában megoldásra váró helyi segítségekig és támogatásokig. Special thanks to (hálás köszönet ☺) az elnökség minden tagjának az előkészületi és döntésbeli segítségért, az iroda háttértámogatásáért, Orsi híres, kereskedelmi mennyiségű pogácsájáért és a helyszíni kitartásért, Kiss Attila kollegám és jóbarátom 22 darab csodálatosan faragott fa mécsestartójáért, Évi férjének a fa mécsestartók lakkozásáért, Kincső és Marek LESZ sportszeletéért, Évi gyönyörűen hímzett ajándékzacskócskáiért, Gabi mindig nyugodt feladatmegoldó háttérbiztosításáért és a nyelvi kapcsolattartásért is végig az egész program alatt, akinél sosem éreztem a „hazavágyást”, hanem az együttlét valódi élményét, Petrik Misi biztonsági őrök nélküli anyagi segítséget hozó önkéntességéért, Ákos kitartó mindig pontos és állandó jelenlétéért, Balázsnak az évek óta tapasztalt segítő közreműködéséért, aki lassan már inkább LESZ kollega mint külső munkatárs; a „családunk” tagja, Magdától tapasztalt megszokott baráti kapcsolattartásáért, hiszen az osztrák elnök, a barátunk, a bécsi kongresszus óta igényli az ő társaságát is, Balázs kollegájának, Vincze Zoltánnak türelméért, aki első alkalommal vett részt LESZ programban, konkrét gyakorló jelenléttel, nem utolsó sorban elnök asszonyunk Klára (direkt tettem a sor végére ismerve mindig két lábon a földön álló, magát nem első helyre látó biztos alapunkat) mindig elég, mindig pont megfelelő helyen, mindig pont jókor, mindig szeretetteljesen áradó és ki nem fogyó energiájáért és vezetői profizmusáért.
Szeretettel pusziölelés Brandisz Éva LESZ alelnök, IFOTES nemzetközi bizottság-magyar bizottsági tag
34
Osztrák telefonos lelkisegély szolgálatok országos találkozója Salzburg, 2012. július 15-17. Gerhard Darmann úr, a salzburgi szolgálat vezetője meghívására, Marilies Matejka – a bécsi szolgálat vezetője és személyes jóbarátnőnk – segítségével juthattunk el erre a nagyszabású rendezvényre. Szabóné dr. Kállai Klára, mint a LESZ vezetője, és én, Süle Gabriella telefonos ügyelői és tolmácsi minőségben voltunk jelen. Az éves találkozó címe „Az empátia húrjai” és témája a rezonancia, illetve a beleérző képesség különböző oldalai volt. Salzburg Mozart szülővárosa, így a zene az egész konferenciát áthatotta. Minden szakmai program zenei ráhangolódással kezdődött, és a helybéli munkatársak számos amatőr produkcióval örvendeztettek meg minket. A pódiumbeszélgetés érdekességét az adta, hogy ismert rádiós személyiségeket hívtak meg, akik nyilvános lelkisegélyt nyújtanak műsoraikban. Az ő felfogásuk állt szemben az anonimitást és a rogersi segítést előnyben részesítő telefonszolgálatosokkal. Érdekes volt hallgatni a különbségeket, megérteni, hogy mi a közös a segítő munkában. Az első meghívott előadó Dr. Barbara Gindl, zeneterapeuta. Az ő felfogása szerint a segítés az egymásra hangolódással kezdődik. Az együtt rezgés nem jelent feltétlen harmóniát, de nélküle nem alakulhat ki az empátia. Az odafigyeléssel, a befelé figyeléssel, ill. a zenével az ember belső lényét kívánja elérni, amely öngyógyításra képes. Elsősorban kora gyermekkori traumákat elszenvedett, kommunikációs zavaroktól szenvedő és táplálkozási zavaros klienseket kezel. Sok hangszerrel dolgozik. Dr. Manfred Stelzig pszichológus a pszichoszomatikával foglalkozik. Az ő álláspontja szerint a test és a lélek összefüggéseit is meg lehet közelíteni a rezonancia fogalmán keresztül. A telefonos segítés 35
folyamán a meghallgatott problémákra reagál az ügyelő egész teste. Ennek tudatossá tétele az alapfeltétele az empátia kialakulásának. Példákat hozott a tükörneuronok vizsgálatával kapcsolatban, illetve a pszichodráma gyakorlatából. A workshopok során gyakorlatban is ki lehetett próbálni az előadók terápiás eszközeit, illetve különböző módszerekkel „rezgésbe” jönni. Csodálatos lezárása volt a programnak az orgonakoncert a salzburgi dómban. A legérdekesebb beszélgetések itt is, mint általában, a terített asztalnál folytak. Az osztrák kollégák nagyon érdeklődőek voltak és nyitottak a problémáink iránt. Reményeink szerint tovább folytatódik ez az országok közötti együttműködés, és eszmecsere. Süle Gabriella
Műhelymunka beszámoló Kanner Jugendtelefon Luxembourg, 2012. szeptember 28-30.
A Magyarországi Témacentrikus Interakció Egyesület keretében szeptember végén Luxemburgban, 3 napos műhelymunkán vettem részt, hogy közelebbről is megismerjem a Luxembourgi Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálat 20 éves szakmai tevékenységét. Egy ideje foglalkoztat a krónikus hívók problematikája, s úgy tűnik ez országhatároktól függetlenül létező jelenség. Néha bizony elég sok borsot törnek az orrunk alá, ezért nagy érdeklődéssel vártam, hogy a luxembourgi Kanner Jugendtelefon stábja milyen módszerekkel dolgozik a hívókkal együtt. A műhelymunkát a Telefonszolgálat egyik vezetője Barbara Gorges Wagner családterapeuta irányította, a kiscsoportok pedig a luxemburgi stábtagokból valamint német, román önkéntesekből és az öt fős magyar delegációból álltak. Útitársaim Zöldyné Szita Erzsébet a projekt vezetője, Nagy Gabriella és Buza Benedek az Élet Lelki Elsősegély Telefonszolgálattól, Koncz András a HelyiMÉrték Alapítványtól voltak. A három nap egyik különlegessége volt számomra, hogy minden kiscsoportos
36
foglalkozásnak volt egy központi témája, melyekhez kaptunk egy közös gondolkodásra serkentő kulcsmondatot. Minden sétát, étkezést, ezen közös beszélgetések formáltak meg és kötöttek össze, s a hívómondatok által gerjesztett rezgések aztán hazáig kísértek, hogy további morfondírozásra késztessenek minket. Érkezésünkkor kedvesen, barátságosan, nagy érdeklődéssel fogadtak bennünket. Mi is tele voltunk kíváncsisággal így nem is vesztegettük az időt, rögtön egy szakmai megbeszélésen vettünk részt, ahol interaktív módon, saját kérdéseinket is feltéve meghallgattunk a Kanner Jugendtelefon történetét. 1992-ben két családterapeuta hozta létre a telefonszolgálatot 20 önkéntes tanácsadóval. Kezdetektől fontos volt számukra az emberség, a kapcsolatteremtő képesség. Szervezeti felépítésüket tekintve a Caritashoz tartoznak, de nem egyházi szervezetként működnek. Költségeiket a Családügyi Minisztérium finanszírozza. Alapelvük szerint minden gyermeknek joga van a segítségre így alacsonyküszöbű ellátásként bárki elérheti őket. Minden gyermekekkel foglalkozó intézménnyel kapcsolatban állnak. Jelenleg heti 39 órában működnek. Interneten is elérhetők, ezt a tanácsadást kérdőíves formában végzik. Öt éve a gyermekhívók szüleinek külön telefonvonalat üzemeltetnek. 2008-tól az interneten megjelenő gyermekpornográfiával kapcsolatos tartalmak kiszűrésére egy lakossági jelzőrendszert is működtetnek, ezen kívül fellépnek a rasszizmus, diszkrimináció, a hátrányos helyzet ellen. Elvük, ha a társadalom jelzi a problémát, az információ gyorsabban terjed, mint rendőrségen keresztül. Domináns hívások: • Szuicid • Családon belüli erőszak • Iskolai problémák • Mobbing • Párkapcsolati • Szexuális felvilágosító • Hecc Az első esti nyitó csoportunk témája „mi az a sajátélmény, amit az eddigi továbbképzéseink során szépnek találtunk” körül zajlott. Így például felidéződött bennem az a pillanat, mikor elmesélhettük egymásnak, mit is szeretünk egy-egy ügyelőtársunkban. Vacsoraidőre házigazdáink saját készítésű finomságokkal leptek meg minket. Pár perc alatt terülj-terülj asztalkámat varázsoltak elénk. Ízletes sülteket, salátákat, pazar sajtokat és persze bort kóstoltunk. Az egyik luxemburgi specialitás egy pikáns, házilag főzött sajtkülönlegesség volt. Nem állítom, hogy rajongója lettem, de mindenképp érdemes volt megtapasztalni. Ezt követte egy kis közös éjszakai városnézéssel egybekötött séta. Miközben az óváros macskaköves utcáin bolyongtunk hangulatos beszélgetések alakultak ki. Szombat reggel múzeumlátogatással indult a nap. Nagyon tetszett, hogy luxemburgi csoportvezetőink sajátélményeiken keresztül ismerhettük meg az ország/város történetét, kultúráját, oktatási rendszerét, szociálpolitikáját. Egyik figyelemreméltó statisztikai adat a luxemburgi állampolgárok saját életükkel való 96%-os elégedettsége. Délután a Haff von Réimech nemzeti parkhoz látogattunk el. Ez a szépséges vidék tulajdonképpen több kisebb tóból álló madárrezervátumnak ad otthont. A hívómondatokról folytatott eszmecsere közben kellemesen melengető kora őszi 37
fények ragyogták be a tavat és a környező szőlődombokat. A napot egy közeli borospince látogatással és a pincéhez tartozó étteremben elfogyasztott vacsorával, jóízű beszélgetésekkel zártuk. Bepillantást nyerhettünk a pezsgőkészítés fortélyaiba, kóstoltunk üdén illatozó fehér borokat és nemes, hosszú érlelésű pezsgőt. A vasárnapi záró csoportra nem maradt más hátra, mint hogy összeírjuk, milyen kompetenciák kellenek az önkéntes munkához, esetleg melyek szorulnak fejlesztésre. A következőket találtuk. Kompetenciák: • Emberségesség • Empátia • Inspiráció • Kíváncsiság • Tolerancia • Új irányokra való nyitottság • Előítélet mentesség • Elfogadás • Kezdeményező készség • Saját határaink megismerése • Türelem • Megértés • Kitartás • A világot a másik szemén keresztül látni • Elhatárolás, határok betartása • Pozitív gondolkodás • Selfreflexió A három élményekben gazdag nap záróakkordjaként öt fős magyar csoportunk kitalálta, hogy vendéglátóink kedves fogadtatását az Ároni áldás eléneklésével köszönjük meg. Rögtönzött kis kamarakórusunkat egyik társunk kiválóan kísérte zongorán és dalra fakadtunk. Jó volt látni a luxemburgi ügyelőkollégák meghatottságát. Jól esett a kedves fogadtatás, az őszinte érdeklődés és nagyon jó volt érezni, hogy arra a pár percre mi is adhattunk valamit cserébe. Ott, akkor igazolva láttam Kodály gondolatát, miszerint „vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
Hasonlóságok és különbségek a krónikus hívók kezelésében a Kanner Jugendtelefon és a Magyarországi Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok között
A különbség nem csak az országok különbözőségéből adódik, hanem a hívók életkori megoszlásából is. A luxembourgi telefonszolgálat gyermek és ifjúsági lelkisegélyt nyújt, míg a hazai Lelki Elsősegély Telefonszolgálataink elsősorban felnőtt hívókkal foglalkoznak. Mégis azt láttam, hogy eltérő körülményeink ellenére, alapelveinket tekintve hívóinkat hasonló módon közelítjük meg. Nézzük végig röviden, mik lehetnek azok az irányelvek, melyekkel mindkét telefonszolgálat azonosulni tud.
38
Tudjuk jól, krónikus hívó nem feltétlenül az, aki sokat vagy sokáig telefonál, hanem ha a telefonszolgálat a hívó problematikájának a megoldásában tehetetlen vagy nem illetékes. Problémáját nem szeretné kezelni, csak egy függő kapcsolat kialakítására törekszik a telefonszolgálattal, tanácsadóval. Fontos alapelv, mind a luxembourgi, mind a hazai telefonszolgálatoknál, hogy minden gyermek és felnőtt hívónak joga van a lelki segítséghez, mindaddig, míg sikerül őt arra ösztönöznünk, hogy a lelki egyensúly megőrzésében, helyreállításában, elsősorban saját problémamegoldó eszközeit használja. A krónikus hívó is lehet szuicid krízisben, ebben az esetben a krízisintervenció szabályai szerint járunk el. Luxembourgban más esetekben a krónikus hívókat egy szakmai protokoll szerint kezelik, mely a beavatkozási intervenció szempontjait veszi figyelembe. A segítő beszélgetésben egy téma kerül feldolgozásra, a hívást 20 perc
alatt lezárják. Hazánkban országos konszenzusokban határozzuk meg, hogy az adott krónikus hívóval hány percet beszélünk, a beszélgetés-vezetésben az „Itt és most” elvét alkalmazzuk. Összegzésként elmondható, hogy a két ország telefonszolgálatai között több az azonosság, mint a különbség. Például, mind Luxemburgban, mind Magyarországon, ugyanazon megoldási javaslatokat lehet kiemelni. Fontos a korlátok, határok meghatározása és betartása. Ez egységesen, sztenderdizálva valósulhat meg. Az aktuális és valódi problémára, az itt és most elvére, a valódi és személyes kapcsolatok erősítése kell ösztönöznünk. Minden segítő beszélgetésnek kell, hogy legyen egy világos, jól meghatározott célja és iránya. Ha felmérjük a hívó aktuális szükségleteit, képesek leszünk a konstruktív befejezésre. Keressük meg együtt azt a legkisebb lépést, melyet a hívó elfogadhatónak tart, önazonosnak érez, s végül a változáshoz segítheti hozzá. Simonka Enikő
39
IFOTES NEMZETKÖZI BIZOTTSÁGI ÜLÉS 2012. október 20-24. Madrid
Október 20-án, szombaton indultam el spanyol földre az őszi bizottsági ülésre. Szívesen hivatkozom a költségekre, mert az időm nagyon behatárolt, de most még erre sem hivatkozhattam, mert a szállást és az étkezést vállalta a spanyol szervezet, így egy minimális költségből meg lehetett oldani a jelenlétemet. Mint tudjátok a jövő évi svéd Ifotes kongresszus miatt az ötfős szakmai bizottságban egyébként is meg kell jelenjek, ezért sok választásom nem is volt. Szombaton a repülőn két nagyon aranyos magyar emberke a Reál Madrid meccsre ment – kis híja volt, hogy csapot papot otthagyva hirtelen focirajongó legyek, mint régen fiatalkoromban. De mint ismertek már elég kötelességhű vagyok, így hát megvártam a taximat és megpróbáltam összeszedni a svéd kolleganőt, aki elkeveredett, mert gondolom nem töltött több órát a neten ülve, hogy megnézze a spanyol vidék közlekedési lehetőségeit. Madridban pedig van négy reptér, az amelyikre véletlenül keveredett az enyém helyett, amit megbeszéltünk, kb. hét kilométeres. Szóval gondolhatjátok mennyi telefonba és próbálkozásba került mire valakivel spanyol-angolul megértettem magam és elmagyaráztam miért kell még másfelé is taxizzunk. A spanyolok elsőre csapkodják a fejüket, ha nőkről van szó és véletlenül olyanokról, akik hibáztak… Tehát igyekeztem megnyugtatni a hatalmas menő fekete autóval érkezett taxisembert. Jól kezdődött – bátorságot iszom ilyenkor. Tudjátok a bátorság nem a félelem hiánya, hanem sokkal inkább egy döntés hogy a félelemnél van, ami fontosabb. A hely ahol a bizottsági ülés zajlott az Escorial, ez a királyok földje szinte gyönyörű hely, a szállásunk mellett volt az Escorial székesegyháza – múzeuma és a pantheon a királyok temetkezési helye. Mondtam, hogy találkoznom kell a spanyol királlyal is, hát pont az élőt nem láttam, a holtak földi maradványai karnyújtásnyira voltak. Időnk nem sok volt, kedden este és szerdán volt városnézős program, amikor megnéztük Toledót, Segoviát, de pöccre, Cvijeta is úgy sikerült elmenjen vásárolni vásárfiát, hogy az egyik programot kihagyta, mert tényleg nem volt lődörgésre időnk. De hiszen nem is vásárlásra készültünk. A napirend megint bőséges volt, amitől nehezebb volt, az az hogy a szakmai bizottsággal vasárnap reggeltől estig a programon ültünk, rengeteg workshop javaslat érkezett, mindet meg kellett néznünk, be kellett terveznünk megfelelő napokra és a kongresszus napi témájához illően. Persze amikor már majdnem rendben volt, mindig kiderült valami új szempont, amitől újra kellett gondolni (az öt nyelv mindegyikét fedni kell, vagyis nem lehet egymás után minden csak angolul, vagy németül, aztán pedig van-e hely és mennyi, a résztvevők számához képest, 750 fő jelenleg a becslés, figyelni kellett a nyelvi összetételt is a megfelelő téma mellett..). Annyi, de annyi aspektus, még pluszban a szakmaiság mellett, hogy én elképzelni nem tudtam, hogy ez ennyire nehéz is lehet. Nem emlékszem olyan feladatra az életemben, ami ennyire éles, ennyire elképzelhetetlenül sok figyelmet és energiát igényelt, és ráadásul emellett ennyi nehezítő vagy hatékonyságveszélyeztető környezeti hatás éri. Elég csak arra gondolni, néha itt hazánkban milyen nehéz egy dologban egy nyelvet beszélni. Itt csekélyke öt perc sem volt a közös nevezőre, hanem már nyakig benne kellett lenni a sűrűjében. De nem panaszkodom, de őszinte ember lévén ez is hozzátartozott. A két napos bizottsági ülés is szoros volt, a napirend minden pontját végigvettük. Ami fontos a Daphne pályázati program kapcsán az Ifoteses közös programunk neve a SARAH. Hamarosan érkezik a döntés hogy nyert-e a program. Ehhez hazánkból két angolul beszélő
40
kollega kell majd, aki utazni is tud és az erőszak kezelésére kifejlesztett Ifotes képzést át tudja venni, majd tovább tudja adni. Alkalmasint ezt a két embert időben meg kell találjuk. A szamaritánusokkal és a lifeline-al egy weboldal készült el, amelyen térképszerűen elérhetők vagyunk mindnyájan, akik a lelkisegély szolgálatban működnek világszerte. Ez már nagyban segít, hogy láthatókká váljunk a nagyok (WHO, EU) szemében is. A FACEBOOK-kal készül a folyamatszabályzás, mely már működik több országban, miszerint ha valaki öngyilkossági veszélyt érzékel egy felhasználó kapcsán, a facebook biztonsági főnöke volt jelen az egyik időszakban a megbeszélésünk alatt. Van pár automatikus levél annak is megy, aki jelenti a veszélyben levőt és annak is, akiről jelentették (hogy valaki aggódik a jólléte iránt). Ezt a jelentést megvizsgálja egy szakemberekből álló bizottság, akik az öngyilkossági jelentéseket prioritásként kezelik, majd kiküldenek egy levelet az elérhető segélyszervezetek információjával. Szerintem nagyon jó irány. Lesz egy Grundtvig pályázat, amely országosan vizsgálja az önkéntesek motivációját és gondjait jelzéseit. Erre emlékeztek már volt kísérletünk, csak akkor angolul volt. Erre jelentkeztem a LESZ nevében és a pályázatot beadó országok nyelvére lefordítódik (pályázat forrásból) és utána ezt kiértékeli egy szakmai team, akik Németországban vannak. Ott elvégezték már a kérdőíves felmérést. Ennek a pályázatnak a beadási határideje majd jövő február. A Grundtvig pályázat beadást azoknak is érdemes figyelniük, akik jövőre szeretnének a göteborgi kongresszusra jönni, mert lesz megint lehetőség a költségek pályázati forrásból fedezésére. Az országok beszámolóinál közös problémákat lehet látni, pénzügyi helyzetben, szakmaiságban, a krónikus, illetve a hosszú hívások problémái, valamint az egységes statisztikai hiány mindenütt jelen van. Cvijetával próbálkozunk közös alapokat találni a statisztikához, de most az igazgató asszony is ki kellett mondja (Diana), hogy erre muszáj forrást találni, nem lehet csak úgy, ahogy próbálkozunk már egy ideje. A minőségbiztosítás és a képzések is nagyon fontos. Abban maradtunk, hogy az országokat megkérjük, hogy jövőre lesz egy hasonló pályázati forrásból fedezhető hétvége, amikor szeretnék, ha a tagszervezetek képzéssel foglalkozó munkatársai közül egy angolul tudó részt venne egy megbeszélésben, ki mit hogyan csinál és kicserélnék a tapasztalatokat. A 116-123-as rövidhívószámmal zajlanak a próbálkozások, sajnos az EU egyelőre nem foglalkozik konkrétabb szabályzással, az hogy az Ifotes adta be a számra az igényt jó lenne, ha valami módon rálátás is lenne, és a szabályzásban valamilyen költséggel kapcsolatos segítségre lehetőség. Egyelőre ez nem várható, muszáj az országok szintjén kezelni a problémát. Akár lehetne egy megbeszélést összehozni a szlovén telefontársasággal (ez az én ötletem, nem beszéltem még róla nekik), a mi telefontársaságainkkal együtt, hogy ők hogyan csinálják. Valamiért az a számla sokkal több beszélgetés alapján sokkal kevesebb, mint a mienk kevesebb beszélgetés alapján…? Érdemes lenne erre is egy szakmai munkacsoportot kitalálnunk. A kongresszus előadói között üdvözölhetjük Klárát és Magdát, illetve Lucia Moukhtart a Lélekben Otthon munkatársai közül (ő az első napon a plenárisok között lesz). Sajnos a Werther darab helyett egy saját darabot próbálnak megvalósítani, nem igazán voltak biztosak a megvalósíthatóságban így egy svéd kollega saját készítésű darabját fogják majd kongresszusra alakítani.
Nagyjából ennyit összefoglalásul. Szeretettel
Brandisz Éva
41
5. Tagszolgálatok önálló szakmai programjai (Szolgálataink életéből)
42
Néhány gondolat a „levelező tagozat” tapasztalatairól
A békéscsabai SOS Telefonos Lelkisegély Szolgálat 2006. decemberétől fogadja a LESZ honlapjáról elérhető e-mailben megfogalmazott segítségkéréseket. A következőkben öt teljes év (2007-2011 közötti időszak) e-mailezését próbáltuk rendszerbe foglalni és a mellékelt ábrák, grafikonok mutatják miként alakultak a befutó emailek az írásokból megállapítható szempontok alapján. A levélben való kommunikáció más „műfaj”, mint a mindannyiunk által megszokott telefonos segítési forma. Más műfaj, más csatorna. Elsődleges célunk az, hogy a levélírót a kommunikáció következő szintje felé tereljük. Megpróbáljuk rávenni arra, hogy telefonáljon, vagy más személyes segítség elfogadására bíztatjuk.
E-mailek megoszlása évenként a Békéscsabai SOS Telefonos Lelkisegély Szolgálatnál ( 2007-2011)
41
45 40 35
E-mailek száma
30 22 25
21
20
14
15 10 5 0 2008.
2009.
2010.
2011.
Évek
Néhány alapszabály a levelezéssel kapcsolatosan: • Minden levélre 72 órán belül válaszolunk. • Legalább három ügyelő megnéz minden válasz, mielőtt elküldjük. • Megszólítás mindig annak megfelelően, ahogy a levélíró felkínálja. Ha nevét adja, nevén szólítjuk. Ha nem ír konkrétumot, pl.: Tisztelt Levélíró, vagy Kedves érdeklődő stb… a megszólítás. • Mindig az érzésekre koncentrálunk. • Soha nem írunk le negatív formában semmit.
43
•
Mivel levélen keresztül is válhat valaki krónikussá, ennek megelőzése érdekében fontos hogyan köszönünk el. Egy-két példa a levélben való elköszönésekre: „Forduljon bizalommal a Telefonos Lelkisegély Szolgálathoz”; „Az első lépést már megtette, bíztatjuk a következő lépésre, hívja a Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálatot”…
Az ügyeletet ellátók a telefonos képzésen túl a levelezéssel kapcsolatos „belső képzést” is el kell, hogy sajátítsák. Folyamatosan szükség van rá, hogy néhány gyakorlati példán keresztül közös álláspontokat alakítsunk ki. A levelezés technikailag és fizikailag is más készségek mozgósítását követeli meg. A leírt szónak más súlya van, mint az élőszóban elhangzottaknak. Az alapokat a válaszok megfogalmazásához a Szamaritánusoktól kapott gyakorlati anyagból vettük át, de sokat segítenek az elakadásokban a közös megbeszéléseink is.
Az adatok rendszerezéséért köszönet Ledzényi Mátyásné ügyelőnknek. Ő volt az, aki minden egyes e-mailt átolvasott és az összes szempont alapján (kor, időpont, napszak, nem, probléma) összesített az ismérvek alapján.
Békéscsaba, 2012-04-13. Dandé Mária (Marek)
44
Egy rendhagyó stáb, avagy Pirosunk szülinapja
...mert ezek a csajok azt hiszik, olyan nagyon könnyű erről bármit is írni. Mert ha csak azt tekintjük, hogy nálam sokkal nagyobb emberek is megszenvednek, ha a szeretetről kell beszélniük, pláne ha a gondolataikat értelmesen le is kell írniuk, mit mondjak én! Merthogy itt pontosan erről volna szó. A SZERETETRŐL. Így, csupa nagybetűvel. Arról, amit sok-sok éve osztogat nekünk, mindenkinek személyre szabottan. Arról, ami soha nem fogy el belőle, nem tudni honnan, miből merít, de kiapadhatatlan forrásai vannak. Arról, amivel hozzááll az élethez, a napi gondokhoz, a családjához, gyerekekhez, unokákhoz, hozzánk, amivel a világ dolgait kezeli, az a fajta szeretet, ami látszik messziről az emberen, az a fajta, amit a fájdalmak és megpróbáltatások tettek erőssé, az élet edzett bölccsé. Az a szeretet, amivel igenis tovább lehet menni, amivel le lehet győzni bajt, bánatot, betegséget… Ebből, a "Pirosszeretetből" kapunk mi mindannyian napról napra, többet és többet. És rendkívül szerencsésnek érezzük emiatt magunkat. (Ezt nyugodtan állíthatom mindannyiunk nevében, ebben biztos egyetértünk.) És ezért gondoltuk, meglepjük a mi Pirosunkat szülinapja alkalmából, talán egy picit mi is tudunk neki adni, visszaadni. Úgyhogy ez a sumák banda, suttyomban és orvul, előre megfontoltan és mindenféle hátsó szándéktól vezérelve szervezkedni kezdett. Furcsa mód, első szóra ugrottak az emberek. Eltoltuk a stáb időpontját egy héttel, mondván nyár van, többen jelezték, hogy a szokott napon nem érnek rá. Néhány kör email, amibe mindenki felhívta a többiek figyelmét arra, „vigyázzunk, a Piros meg ne tudja!” Hamar kialakult, ki mivel száll be a buliba. Volt zsíroskenyér, (miután Piros megjött "síróskenyér") uborka, pogácsa, süti, pezsgő, minden, mi szem-szájnak ingere… Torta tűzijátékkal (számok nélkül, mert ugye mi úriemberek vagyunk) virág, zene, kerthelyiség és azt hiszem, fontos: Történelmet írtunk, mert ez volt az első olyan stáb, melyen minden kedves tagunk képviselte önmagát! Akik a távolság miatt nem tudtak ott lenni, ők is eljuttatták Piroshoz a neki
45
szánt gondolataikat, nagyon sokat jelentett ez! (Még az ország másik feléről és határon kívülről is) Szegény Pirosunk azt hitte stábra jön...., be kell látnom, disznó népség vagyunk. (hehe-he) Hát működött a titoktartás meg az anonimitás, - de nem ezt nyúzzuk évek óta? Mindenki időben érkezett (még a mindig késők is) és úgy vártuk, lestük Pirosunk érkezését, mint a gyerekek a Télapóét. Volt, aki az utcát figyelte, volt, aki a kaput. Jönnek, jönnek! Nagy sürgésforgás, torta ki a hűtőből (nem egyszerű mutatvány, mert nagysága miatt nem hűtőbarát, mint azt Szilvi, a házigazda megjegyezte), öngyújtó kézben, sorfal felállt, izgatottan vártuk mikor gyújthatjuk már meg a tűzijátékot. Már bejött a kapun, suttogták a figyelők és tényleg. Valaki elkezdte: Happy Birthday To you, Happy Birthday To you és mindannyian teli torokból énekeltük. Kicsit hamisan, kicsit sírósan, de őszintén, szívből. Piros nézett, nem értette, reakciója (már mint, a síráson kívül): „olyan sokan vagytok, miért nem ügyeltek?” Átadtuk ajándékunkat, az elmúlt évek közös élményeit megörökítő fényképekből készítettünk albumot, Ancsa pedig rímbe szedte az emlékeket. Mikor az elnökség üdvözlőlapját is felolvastuk, Piros Tőle szokatlan módon, percekig csak szavakat tudott mondani, pl. ilyeneket: „a Klári?, tudja?, ott is?, gondolt rám?, nekem?”, aztán hamar megtalálta humorát „ A Viktor nem írt?” És elkezdődött a mi bulink. Sírtunk-ríttunk, beszélgettünk. Igen, beszélgettünk, együttvoltunk, feltöltődtünk. Szerintem megint sokat kaptunk egymástól, olyan dolgokat, amiket nálam okosabb emberek is csak nehezen tudnak megfogalmazni.:-) Itt a végén szeretném tolmácsolni mindenkinek Piroska üzenetét: "Azt kívánom, hogy Ti is érjétek meg ezt a kort és kapjatok annyi szeretetet, mint én kaptam tőletek..." Köszönjük Piros!!! És köszönjük, hogy vagy nekünk és azt kívánjuk, legyen még nagyon sok közös élményünk, szeretetteljes boldog életet NEKED! :-)) ...........mert ezek a csajok azt hiszik, olyan nagyon könnyű erről beszélni......... Livy
46
Szakmai programok Egerben
A képzőknek szervezett tréningen (2012. márc. Vackorvár) ketten vettünk részt (Cserhalmi M., Tersztyánszky É). A program fókuszát az krónikus hívók egységes rendszerben történő leállítása képezte. A hitelesen demonstrált esetek a mindannyiunk által ismert problémát SÜRGŐS tennivalóvá címkézték át. Ennek jegyében szerveztünk Egerben is több ún. „leállító” tréninget a következő hónapokban. Egy alkalommal a miskolci stábbal közösen is gyakoroltunk /2012. ápr. 16. Eger, „A krónikus hívók leválasztása a szolgálatokról.” Tréningvezető: dr. Cserhalmi Magda/ A két stáb munkatársai felváltva ültek a „krónikus”, illetve az ügyelői széken; ugyanaz a krónikus hívó többféle leállítási mód/szer/t tapasztalhatott meg. A demonstrált krónikus hívások során közösen figyeltük meg, hogy - mik a jellemzői ennek az eredménytelen játszmának? Illetve azt, hogy - a krónikus hívó játszmájában hogyan „vesz részt” a segítő? Az élménymegosztás során a tárgyilagos hangvétellel történő rövid és határozott lezárás/eltanácsolás tűnt a leghatékonyabbnak. Az eltökélt krónikusok esetében pedig a célba vett fókusz – találás, - mint feladat – képezte a keretet az érdemi beszélgetéshez. A keményen zsaroló, pl. öngyilkossággal fenyegetőző hívók vonatkozásában volt a legmegosztottabb a stábtagok álláspontja. A szélsőséges manipulátorok hívásainak bemutatását ezután is szeretnénk használni. A közös tréning végén összegeztük, hogy minden stáb számon tartja a „saját” visszatérő hívóit. Egyet értettünk abban, hogy az ilyen hívó nem a valódi megoldást keresi, csupán pillanatnyi feszültségétől igyekszik megszabadulni. Ennek érdekében HASZNÁLJA a környezetét, pl. a telefonos segítőt is! S ha ebben a segítő is részt vesz, nemsokára holtpont körül táncoló párossá válhat a krónikus hívó és a tehetetlenné váló ügyelő. A megbeszélés során a segítő syndroma, és a burn out evidens összefüggése, valamint a szupervizió is új hangsúlyt kapott.
2012. május 19. / Telefonos Nap Ebben az évben is kerekasztal beszélgetést rendeztünk Egerben. /A Régióba tartozó stábok tagjai részben a Hatvanban tartott főrendezvényen, részben az egri programon vettek részt./ TÉMA: Életkori krízisek
47
Az életválságok gyakran esnek egybe életkor-specifikus problémákkal, ami fokozott veszélyeztetettséget, pl. öngyilkosság lehetőségét – jelentheti a személyiség számára. A halmozott fenyegetettség „meghallása” pedig a telefonos segítő felelősségét is érinti. A kerekasztalhoz meghívott szakemberek gyermekkortól az időskorig képviselték a témát. Az előadók valamennyien gyakorló terapeuták voltak, akik élményszerűen mutattak be jellemző eseteket az éréssel/fejlődéssel szükségszerűen együtt járó válság kezelésének lehetőségeiről. A délelőtti program diszkusszióval zárult. Ebéd után közös drámajátékban élhettük át, hogyan lehet a krízisben lévőt segíteni?
Dr. Cserhalmi Magda
A 2012-es év Pápán
Létszámunk a csapat "korosodása és kórosodása" miatt a tavalyihoz képest csökkent. Az alapítók közül sokunk egészsége, élethelyzete kényszerítette a változást. 2012. február 18-tól minden szombat 0 órától 24 óráig megkaptuk a 30-as mobilok fogadásának lehetőségét. Nos," mint a szivacs úgy itták a hívók szavait" a tényleg segítő szándékú ügyelőink. A telefonos napra rendhagyó rajzversennyel készültünk. Már hetekkel korábban kezdtünk. A szó valódi értelmében kivittük az utcára. Minden iskolában személyesen tájékoztattam a tanulók zömét a szolgálatok nyújtotta lehetőségekről. Ezt követően a "talajhoz közelebb lévő" alsósok az iskolákat "kerítették körbe" a témát megjelenítő színes rajzokkal. Az idő gyönyörű volt. A "Téma az utcán hevert"; napokig szembeötlő módon hívta fel a figyelmet. A munkákat minden intézményben az általuk legjobbnak ítélt módon választott csoportok pl. DÖK (diákönkormányzatok) tanárok, szülők, vegyes csoportok értékelték. A csapatok büszkén mutogatták hozzátartozóiknak a rajzaikat.
48
A központi rendezvényt a város központjában levő sétáló utcában/ Kossuth utca/ a Vitafitt vendéglő üvegfalú sarki Galériájában tartottuk. Itt állítottuk ki- a már Győrben is látott és díjazott- amatőr művészek képeit és szolgálatunkat reklámozó plakátokat is. Ide valamennyi iskolából eljöttek a díjazott csapatok. Minden rajzot készítő gyerek kapott ajándékot, ill. szóróanyagot. Ebben a galériában naponta akár több százan is megfordultak, helyi étkezők, kirándulócsoportok, a Bázisrepülőtéren dolgozó amerikai, svéd és egyéb nációkhoz tartozók és itt élő családjaik. A dijazottak között előfordultak ő gyerekeik is. E rendezvényt kedves műsor nyitotta. A kiállítóhely előtt lelkes "amatőrök" az iskolai rajzolásból kimaradt tündéri apróságok: kisiskolások és "nagy"ovisok is a témába vágó színes képeikkel díszitették a járdát. Az eseményekről a helyi TV, újság, megyei lap stb. tudósítottak. Amikor úgy tűnt, hogy "minden hepi" jött derült égből a villámcsapás. Gábornak - és feleségének is- a rendelői munkáját - életkorukra hivatkozva - egyik napról a másikra megszüntették. A városért, a betegekért tett munkájukat -úgy tűnik végleg- elfelejtették megköszönni. Sajnos ez az esemény azt a döntést kényszerítette ki Gáborból, hogy teljesen visszavonul, minden egyéb tevékenységét, így a szolgálatit is megszünteti. Ez lelkileg minket is padlóra küldött, bár küzdünk ellene - mármint a padlózás ellen és Gáborért, több-kevesebb sikerrel. Az egészségügy javításában a szolgálat szerepét a kórház vezetése elismerte, elismeri. Jelzi ezt az is, hogy a főnővéri értekezletre meghívtak előadónak a Lelkisegélyről. Itt is elismerően szóltak e tevékenységről. Gábor távozását elnapolta az OT-t záró szerencsétlenség, a három tagunkat ért szomorú baleset. Mint bizonyára tudjátok- Tünde vezette a totálkárossá vált autót. Fizikailag a legkevésbé, de lelkileg a legsérültebb ő lett. Júlia és Hugi sérülései sem engedik, hogy az előző életüket folytathassák, bár már mindketten visszatértek az ügyelethez. Szeptemberben egy jó hangulatú közös STÁB- vacsorán némiképp feltöltődhettünk. Most a december 19-re tervezett hagyományos karácsonyi vacsoránk lelkesít, mert az elmaradó "veteránok", és a szünetelők is várják az ünnepi eseményt s nem utolsósorban vendégeink megtisztelő jelenlétét. Úgy volt, hogy Klárával tölthetünk ezen alkalommal néhány órát. Be kellett látnunk, hogy ez egy nap alatt a cca 800 km-es forduló miatt lehetetlen. Ezért kedves vendégeink Győrből "vigaszul" meglátogatnak. Reményeink szerint egy asztalhoz ülhetünk Ildikóval, Misivel Gáborral és- ha meggyógyul- Gyöngyivel is. Szeretettel várjuk őket. "Mindig így volt a világi élet Egyszer fázott, Máskor lánggal égett..." Nos ennyit magunkról.... Bné M. Mária
49
Egy ó-budai séta következményei, avagy: Rendhagyó csapatépítő tréning Hatvanban
Bizonyára valamennyi szolgálatnak vannak összejövetel-hagyományai… Mi is minden nyár végén találkoztunk egy-egy stábtag telkén, és közös utazással, főzéssel, közösségépítő játékkal sétával töltöttük a napot. Ezt megelőzően még szükségszerűen tartani kellet egy stábot, hogy megszervezzük a napot. Ebben az évben olyan zsúfolt nyara volt mindenkinek, hogy már abba bele törött a bicskám, mikor tartsuk a technikai megbeszélést, sőt két hétig szüneteltünk is, mert döntő többségünk egyszerre utazott el, vagy jöttek nyaralni az unokák. A házon kívüli összejövetelre pedig mindenki nagyon vágyott. A helyét és az időpontját még június elején kitűztük. Már kezdtem feladni a szervezését, amikor eszembe jutott Ó-Buda. Itt májusban két kórházi kezelés között sétálgatva fedeztem fel egy utcára néző teraszos vendéglőt, ahová bepillantva öltönyös urakat és hölgyeket láttam kötényben a vendéglátó térben lévő tűzhelyek és konyhapultok mellett csoportokban szakácskodni. Bebóklásztam közéjük, élveztem az illatokat, színeket, míg meg nem kért egy kedves pincérnő, hogy fáradjak ki, mert itt most X.Y. Multi Cég csapatépítő tréningje zajlik. A kitessékelés közben szíves felvilágosítást kaptam arról, hogy két nappal ezelőtt a csapatok recepteket kaptak. Be kellett szerezni a hozzá valókat, és itt kell elkészíteniük a menüket. A vendéglő erre szakosodott. Már bizonyára sejtitek, hogy valami hasonlót találtam ki a stábnak is. És meg is valósítottam, de tovább cifrázva - mégpedig igen nagy sikerrel. Így elértem azt, hogy személyes teljes körű megjelenés helyett mindenkinek majdnem mindenkivel fel kellett venni a kapcsolatot, együtt kellett működni, és mikro csoportokban készültek az augusztus végi találkozóra. Egyetlen csoporttagot választottam szövetségesnek, a házigazdát, hogy megismerjem a lehetőségeket, körülményeket. Következzen az előkészítés folyamata: 1. A nap előkészítésének tenni valóit háromfelé csoportosítottuk 2. A házigazdával csoportokba sorsoltuk össze a stábtagokat 3. A csoportoknak fantázia nevet adtunk a fő feladatuknak megfelelően (pl.Fürge ujjak, Játékmester) 4. Három levelet írtam - mindig háromfélét a csoportok profilja szerint: Az elsőből megtudták, hogy a megbeszélés helyett levelezni fogunk, kiscsoportban kell készülni a találkozóra, és hogy melyik csoportba sorsoltuk be a címzettet. Feladatul kapta mindenki, hogy felvéve a kapcsolatot a stábtagokkal, tudja meg, kivel került egy kiscsoportba. (Bár az ügyesek ezt már a legörgetett címlistából kinyomozhatták.) A másodikból megtudták, hogy a kiscsoportnak mivel kell készülnie, előkészülnie. Az egyik csoportnak a bográcsos főételről kellett gondoskodni: Kitalálni, mi legyen, bevásárolni, a program délelőttjén helyben megfőzni. A másik csoportnak strukturálnia kellett a napot, megtervezni az érkezéstől a búcsúzásig, és levezényelni a programot. 50
A harmadik csoportnak a stáb nevében ajándékot kellett készíteni a háziaknak, és egy-egy karon vagy nyakban viselhető ruha kiegészítőt mindannyiunknak. Mind a három csoport kapott valamilyen elkészíteni valót a büfé asztalra is (pl. sós süti, gyümölcs, édesség). Megírtam, hogy a költségeket a nap végén egyenlően elosztjuk. A harmadikban megírtam, hogy gyalog, autóval, kerékpárral, hogyan közelíthető meg a város fölötti Strázsa-hegyen megbúvó házikó, ahol még egyikük sem járt. Hányra érkezünk, meddig tudunk fönn maradni. Az első két levél között egy-egy hét telt el. A harmadikat két nappal az esemény előtt küldtem el. Igyekeztem játékosan fogalmazni, és humoros rajzokkal tarkítani. Személyre szólóan bíztattam a csoportokat. Akinek nem volt email-es elérhetősége, annak magam dobtam a postaládájába a levelet. Az augusztus végi napra rekkenő hőséget jósoltak. A házigazdával együtt pici izgalommal figyeltük reggel fentről, hogy ki-ki rátalál-e a megfelelő útra az új parcellák között. Mindenki jókedvűen, érkezett és távozott. A levelezéssel egy pici romantikát csempésztem közénk. A stábtagok „vették a lapot”- tudtak játszani: Megkeresték egymást, felkészültek, eljöttek és közösen megvalósítottuk, amire mindenki vágyott. Tele voltak élménnyel az eltelt hetekről. Mindenki tudta a dolgát, élvezte a szerepét. Elkészült a babgulyás, finomakat ettünk, jókat játszottunk, beszélgettünk mutatós nyári karkötővel jutalmaztuk egymást.
Zámbó Éva
51
A Zalai Mentálhigiénés Egyesület 2012. évi szakmai tevékenysége
SZERVEZETI ÉLET A Zalai Mentálhigiénés Egyesület tagságának száma 87 fő. Az Egyesület a 2012. évben egy közgyűlést és két választmányi ülést tartott. Az Egyesület tagja a Magyar Mentálhigiénés Szövetségnek, annak megalakulása óta. A Szövetség egyik tisztségviselője a Zalai Mentálhigiénés Egyesület választmányi tagjai közül kerül ki. Az Egyesület ezévtől tagja a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének.
PÁLYÁZATI ÉS EGYÉB PROGRAMOK A 2012. ÉVBEN A Zalai Mentálhigiénés Egyesület 2010-ben a MOL (Új Európa Alapítvány) „Segíthetünk?” Gyermekgyógyító Programjának kezdeményezésére és támogatásával művészetterápiás gyermekcsoportok működtetését kezdte meg. A program során 60 szorongó vagy hiperaktív gyermek foglalkoztatása és gyógyítása történt meg. Négy zárt és egy nyitott csoport működött, a tapasztalt eredmények szerint: sikeresen. A gyermekek szülei számára is indítottunk csoportfoglalkozásokat, amit ugyancsak folytatásra méltóként könyvelhetünk el. A program alatt született alkotásokból kiállítást rendeztünk a Zala Megyei Kórház NEUROGALÉRIÁJÁBAN. A kiállítás segítette a mentálhigiénés kultúra terjesztését és tevékenységünk megismertetését. Az Egyesület által működtetett „ZALAEGERSZEGÉRT” díjjal kitüntetett Telefonos Lelkisegélyszolgálat a mai nappal bezárólag 214 hívást fogadott. A hívások 98 %-a érdemi volt - ezt az eredményt önkénteseink gyakorlottságának köszönhetjük. A hívók leggyakoribb problémája lelki egészségük elégtelensége, periférikus társadalmi helyzetük, illetve interperszonális kapcsolatrendszerük hiányossága volt. A Szolgálat önkénteseire háruló feladat nagysága miatt (az év minden napján adunk ügyeletet) esedékessé vált új ügyelők képzése. A képzés szervezése megtörtént, a jelentkezők válogatása úgyszintén. A képzés első, önismereti részének lebonyolítását is megkezdtük. A befejezés 2013-ban történik meg. A MENTÁLHIGIÉNÉS ESTÉK (előadás és műhelybeszélgetés a megjelentek között) sorozat keretében március 26-án Garamvölgyi György „Az erőszakmentes kommunikáció alapjai”, április 16-án Molnár Anikó „A tanulói-szülői-tanári mentális egészség védelmének lehetőségei” címmel tartott előadást. Decemberben Aranyi Magdolna, a Pécsi Tudományegyetem tanára tartott előadást a segítő beszélgetésről. A téma - mint a mentálhigiénés tevékenység egyik fontos attribútuma - sok érdeklődőt vonzott.
52
Konferenciák Március 9-10-én „Egyéni konfliktusok közösségi kezelése - tettes és áldozat, avagy mi áll a felelősségvállalás és a jóvátétel útjában” címmel konferenciát szerveztünk székhelyünkön a Magyar Mentálhigiénés Szövetséggel közösen. A megnyitót Zalaegerszeg MJV egyik bizottsági elnöke, Sümegi László mondta el. Dr. Szöllősi Gábor: Társadalmi konfliktuskezelési módok közösségi térben, Dr. Kitanics Márk: Társadalom és kriminalitás - személyiség és környezet, Dr. Horváth Attila: A terrorizmus célpontjairól és áldozatairól, Balázs Péter: A megváltozás lehetőségei élet a börtön után, Hegedüs Ibolya: Krízisintervenció az áldozatsegítésben, Nagy Géza: Státusz és kiszolgáltatottság címmel tartott előadást. Borbélyné Dr. Török Mária: Gáton innen és túl - a megbocsátás útjai, Gellén Rita: Az áldozattá válás elkerülésének lehetősége az énerők mozgósításával - szimbólumokban kifejezve, Bende Zsófia és Lakatos Krisztina: Az áldozat drámája - az én, a filmkockák és a pszichodráma találkozása címmel tartott workshopot. Október 10-11-én, a Mentálhigiéné Világnapja apropóján a megelőzés szerepéről tartottunk konferenciát, KAPCSOLATOK címmel. Az eseményt Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója, a Pécsi Tudományegyetem ETK Zalaegerszegi Képzési Központ igazgatója nyitotta meg. Dr. Szabó József a Pécsi Tudományegyetem ETK Zalaegerszegi Képzési Központ adjunktusa a mentálhigiéné munkahelyi szerepéről, Borbélyné dr. Török Mária, diplomás szupervízor, coach a társas kapcsolatok természetrajzáról, Farkas Mariann, diplomás szupervízor a segítő kapcsolat buktatóiról tartott előadást. Török Iván, a Magyar Szupervízorok és Szupervízor Coachok Társaságának elnöke, pszichológus, diplomás szupervízor a szupervízió és a coaching lelki egészségvédő szerepéről, Wiesner Erzsébet, a Károly Gáspár Református Egyetem oktatója, vezető tanszupervízor, coach a kapcsolatmenedzsmentről beszélt. Az előadások után műhelymunkát végeztek a résztvevők. A konferenciát sikeresen akkreditáltattuk a szociális területen dolgozók és az egészségügyi szakdolgozók számára, így támogatva tagjaink szakmai fejlődését. Egyéb tevékenység A Zalai Mentálhigiénés Egyesület immár hagyományosan támogatja tagjai (Pannónia Pszichiátriai Egyesület Vándorgyűlése, orvosi továbbképzések,…) és önkéntesei (Telefonos Lelkisegélyszolgálatok Országos Találkozója, szakdolgozói továbbképzések,…) tudásának bővítését szakmai képzéseken, továbbképzéseken, előadásokon és konferenciákon való részvételük biztosításával.
Zaleczky Elza elnök
53
Tanulmányok a Lelkisegély Telefonszolgálatok munkájáról: Buda Béla (1976): Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át I-II. IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976/I-II. szám Buza Domonkos (2004): A magyar lelki elsősegély telefonszolgálatok IN: Addiktológia, III. évf. 1. szám Buza Domonkos (szerk.) (2002): A meghallgatás feltételeiről. Tanulmánygyűjtemény. Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, Budapest Buza Domonkos (2000): Adatok a MATÁV-területén működő lelki elsősegély telefonszolgálatok 1998-1999. évi forgalmáról; IN: Network, 2000/2-3. szám (76-77.) Buza Domonkos (1998): 25 éves a budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (ÉLET);
IN: Végeken,
1998/1. szám Buza Domonkos (1992): A budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat adatfelvételi rendszerének vizsgálata; IN: Végeken, 1992/1. szám Csürke József - Nagy Tímea - Tukorka Gábor (2000): Változás - ok. A magyar szuicidalitás megjelenése a pécsi S.O.S. Élet Telefonszolgálat hívásainak tükrében az 1995-1999 közötti időszakban;
IN:
Szenvedélybetegségek, VIII. évf. 2000/4. szám B. Erdős Márta (2000): A dialógus nyelvi főszereplői; IN: Szenvedélybetegségek, VIII. évf. 2000/4. szám B. Erdős Márta (2006): A nyelvben élő kapcsolat. Typotex Kft. Bp. Hegedüs Imre dr. (1974): A budapesti Éjjel-nappali Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (ÉLET) - a mentálhigiéné új formája; IN: Egészségügyi Felvilágosítás, 15. Kálmánchey Albert dr. – Rénes László (szerk.) (2002): Telefonos lelki segítés. Tanulmánygyűjtemény. Kállai Könyvkiadó, Debrecen Kálmánchey Albert dr. (1999): És ha Mohamed is menne a hegyhez (Gondolatok egy krízisintervenciós központ kialakításához Debrecenben); IN: Szenvedélybetegségek, VII. évf. 1999/2. szám Kálmánchey Albert dr. (1999): A lelki válságmegelőzés helyzete Debrecenben (A bővítés lehetőségei); IN: Network, 1999/3. szám (72.) Kézdi Balázs (1976): A telefon: eszköz és módszer; IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976/VI. szám Kézdi Balázs (1987): A tagadás igenlése; IN: Kortárs, XXXI. évf. 10. szám Kézdi Balázs (1988): Tagadás és öngyilkosság; IN: Psychiatria Hungarica, III. évf. 3. szám Kézdi Balázs (1995): Negatív kód; Pannónia Könyvek, Pécs Kézdi Balázs (2000): Jel, kontextus: az öngyilkosság diszkurzív elmélete; IN: Szenvedélybetegségek, VIII. évf. 2000/3. szám Kézdi Balázs (szerk.) (2000): Tele-dialógus. Tanulmányok az öngyilkosság-megelőzés kommunikatív perspektíváiról; Pannónia Könyvek, Pécs
54
Kovács Győző (2000): A telefonos lelkisegély szolgálatok képzése és szupervíziója a pszichodráma alkalmazásával. IN: Zseni A. (szerk.): Lakjuk a házat, Pszichodráma a gyakorlatban V. Animula, Bp. Pátkai István – Buza Domonkos (2011): Lelki egészségvédelem egy nemzetközi misszió szolgálatában – szakmai irányelvek és programok; IN: Házi Jogorvos IV. évf. 4. szám Rénes László (2011): Az önkéntesekre építő segítő szolgálat – a lelki elsősegély telefonszolgálat; IN: Házi Jogorvos IV. évf. 4. szám Rénes László (1999): A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat hívásaiban megjelenő problémák vizsgálata 1992 és 1995 közötti időszakban; IN: Szenvedélybetegségek, VII. évf. 1999/2. szám Szabóné dr. Kállai Klára – Buza Domonkos (2011): A lelki elsősegély telefonszolgálatok - a krízisintervenció és az öngyilkosság-megelőzés eszközei; IN: Házi Jogorvos IV. évf. 4. szám Varga Gábor dr. (2000): Ifjúsági telefonos ügyelők kézikönyve. GYITOSZ, Győr Vannesse, Alfred (1993): Hallgatástól a meghallgatásig. Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, Budapest
55
56
“… hogy beszéljünk egymással” Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége
Közös számunk:
116 123
TAGSZOLGÁLATOK
Város
Békéscsaba
Elérhetőség ideje
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
(66, 68)
Budapest
ÉLET Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
(1, 23, 26)
Budapest (országos)
Caritas Katolikus Lelkisegély Telefonszolgálat Református Telefon Lelkigondozás
Debrecen
"SEGÍTŐ KÉZ" Lelkisegély Telefonszolgálat
(42, 44, 45, 52, 54)
Győr-Mosonmagyaróvár (96, 99)
HEGY
Lelki Elsősegély Szolgálat (Győr, Mosonmagyaróvár)
(27, 28, 35, 36, 37)
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (Hatvan, Eger)
Kecskemét
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
(76, 77, 78, 79)
Miskolc
Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat
(46, 47, 48, 49)
Pápa (89, 95)
Salgótarján (32)
Szeged Székesfehérvár (22, 25, 33, 34, 74, 75)
Szolnok (24, 29, 53, 56, 57, 59)
Szombathely Veszprém (87) (88)
Zalaegerszeg (83, 92, 93)
Város
Esztergom (33)
Nyíregyháza (42, 44, 45)
Pécs (69, 72, 73)
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
18-24
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
18-06
S.O.S Telefonos Lelkisegély Szolgálat
(62, 63)
(94)
18-06 17-21
EMPÁTIA Telefonos Lelkisegély Szolgálat "BIZALOM" Lelkisegély Szolgálat Lelki Elsősegély Telefonszolgálat "Kapcsolat" Telefonos Lelkisegély Szolgálat Lelkisegély Szolgálat
TÁRSSZOLGÁLATOK
16-23
Telefonszám
Elérhetőség ideje
Lelkisegély Szolgálat
06 33 417 504
P, Szo: 20-07
Lelki Telefonszolgálat
06 80 204 519
Szo, V: 18-23
S.O.S. Élet Telefonszolgálat
06 80 505 390
19-07
A hívások minden vonalról ingyenesek!
57
Interneten keresztül is hívhatóak vagyunk! www.sos505.hu honlapról „Segélyvonalaink” címke mögött megtalálja az online kapcsolatot! Skype: mindennap19-től reggel 7-ig fogadjuk hívását. Ugyanitt,- ha nem akar szóban -, levélben is fordulhat hozzánk.
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége www.sos505.hu Szerkesztette: Rénes László
[email protected] ,
[email protected] 2013. április 23.
58
