No title

/"^KKks^

'

'

Vrv^J^^

M U Z S I KA ELBESZÉLÉSEK

IRTA

MOLNÁR FERENCZ

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁR SULAT MAOYAR

írod. INTÉZK''' K8

KÖNYVUTOMDA

FRANKLIN-TÁRSULAI

NYOMDÁJA,

Muzsika.

Édes márcziusi nap süt a templom

Valami

félénk kis

fanyar,

szél

szagokat hoz a hegyekrl,

s

ugy

de izgató

illat

az

alja,

hogy

érzik,

az egész rengeteg nagy leveg-égnek

csips

falára.

ez

a

a zamatja volna, sürübb,

mint a többi, a mi higan, kéken, nap-ittasan borult a hegyvidékre.

A templom villognak. nitó.

körül szines kis

Az ajtóban

áll

temet

a leány

kövei

meg

Kora délután van, márcziusi kora

után, langyosan

hvös

az

a

ta-

dél-

id, melegecske

de borzongatós, mint a milyen ilyenkor lenni szokott.

Valahonnan egy gyerek került el és beszalad a templomba.

:

— már

Na itt

itt

tanitó.

—

Most

van. Mehetünk.

Bemennek. zelni.

— mondja a

van

A

gyerek

a fújtatót

ke-

Kis orgona van a templomban, a

he-

eljött

erd, az erdnek van

gyi falu körül sok az

egy gazdag ura és a gazdag ur hozatta az orgonát.

Most orgonálni mennek, mert a leány

megy

hez

és

az esküvll.

csak három nap választja

Az esküvn a

éhez próba

nálni, s

veszi, pirosarczu,

mert ez hivatalnok-

kell,

hanem

ers

iparvasuti

el

tanitó fog orgo-

nak a lánya, gzfürészi kisasszony,

raszt,

férj-

férfi,

szintén

s

a

ki el-

nem

pa-

Szép Lajos

ember.

felügyel, inspektor ur, barna bársony mellénye van, évi fizetés, egészséges szervezet és

egyszer

A

:

inspektor ur.

kotta, a mit

a

tanitó

visz,

nászindulója, orgonára átirta P.

karnagy.

A

be ketten a próbálta fel

még

ma

leány virágot

visz.

hvös templomba, a

innsbrucki

így

mennek

a leány

fel-

mennyasszonyi ruhát, most

akarja próbálni a nász- zenét

lassan jöjjenek-e

J.

Lohengrin

ki,

is,

ettl függ

milyen lassan jöjjenek.

ugy

mert^ a tanitó szerint

kor fogy

el

szép,

az induló, mikor

ha épp ak-

kiérnek a kü-

szöbre.

Ezt tegnap

Nem

meg.

beszélték

este

a

leány hivta a tanitót, a tanitó magától ment a leányhoz.

el este

— De

Utoljára

megyek hozzá

—

gondolta.

azért mégis a fehérpettyes kék Lavallié-

ret kötötte

gény

Nem

a nyakára.

falusi férfinak lenni

hogy az utolsó perczben

még

a nyakkend, vagy

De csak néhány

szót

várta Szép Lajost és a

:

kell

mind is

éhez sze-

azt hiszszük,

gegithet valamit

más egyéb.

A

mondott.

nyakkend

leány

beleolvadt

az általános semmibe, a tanítóval együtt. legalább

sikerült

De

megbeszélnie az orgona-

próbát. Sóhajtások estek és a tanitó

most az

orgonapróbára gondolt, arra, hogy csak ketten lesznek, arra, hogy hosszú évek óta annyi

mindent mesélt, sóhajtott a leánynak és most

máshoz megy,

s

az orgonapróbának

zenében

kend

—

olyan szomorú, hogy is

gondolta

még

tud örülni. Ez ugyanaz

—

mint a fehérpettyes

ruházatban. És mind a kett

nem más,

mint az a bizonyos ((még egyszer)), a ((csak

még

egyszer)), az

nem

tegnap este és most már

gondolja, mert

leány szemét, a mely hidegen, mér-

látja a

tékletesen csillog

ség

gondolta

Ezt

«utó]jára)).

:

vágy, gondolat, érzékeny-

nélkül, s épp oly

nyugodt, mint az

a

szerelem, a mit Szép Lajos tud kelteni. Szép

nem

Lajos

nyugtalanító ember. És igy,

egy

felismer sóhajtáson keresztül az ürügy czéllá válik: valóban jó lesz kiszámítani,

majd kezdeni az

indulót,

mikor

hogy a násznép a

A

küszöbig vonulhasson a muzsikára. az ütemekre gondol, lódia.

s

ujjai

tanitó

igy eszébe jut a

Már elre danol benne az

ettl megvillan fényes

kell

szeme.

me-

induló,

Ilyenkor

hegyébe szalad a hangok árama,

s

az

s olt

meggyülemiik, bizsereg, várja a billentyt, a

min

A

át

muzsikává szabadul.

fiu

már fenn motoszkál

deszkákon.

csn

A

tanitó

most megy

és lemosolyog a lányra,

padban

ül,

nyekerg

a

a

lel

a falép-

ki

az els

ölében a virágokkal. Aztán rövid,

csöndes párbeszéd, fenn az orgonánál. nitó szigorúan kérdez, a fiu

A

ta-

vékony han^^oa

:

fülel.

Egy akkord. Aztán egy sovány, cson-

meg

tos arcz jelenik

megint a

— A

az orgona

mellett,

ez

tanitó. Leszól

Ne olyan

közel.

megy

leány fölkel és öt paddal hátrább

Ott leül.

— —

Itt

jó lesz?

Jó.

Csönd. Aztán dolgozni kezd a

fiu és

szólal a kis orgona. Eleinte lassan,

kord nagyon mélyen búg,

magasan

sipol. xA.ztán

összeolvadnak,

s

a.

meg-

egy ak-

másik nagyon

közelednek egymáshoz,

most kezd ömleni a

hang

a sípokból, dül a melódia onnan felülrl, jön,

támad, megrohanja a leány szivét ez a harczias nászmuzsika, a Lohengrin kardos, panczélos, katonás szerelmi zenéje, a

miben a

lágyság és a szerelem elbújik az ujongó tézi

tempó zugaiban, mint a hogy a Lohen-

grin fehér arcza és leányos keze ki

vi-

ahg

látszik

a vasból.

—

Ah

—

mondja magában, talán csak

gondolja a lány jütt!

—

a hektikás

tanitó

tüzbe.

mert ostoba. Hide-

Ezt gondolja a lány, gen,

szépen

nem

tud izgatott lenni,

találja az összes

kövérségének,

a

örül

ostoba,

rendben levknek

f

dolgokat, a

zöld, a férfi

udvarol, a tanító mellbajos és az

A

lefekszik és reggelig alszik.

ember

kinek pénze

van, az gazdag, a kinek nincs, az

A

este

szegény.

férfi

van mindenfelé,

de Szép Lajos udvarolt, és

most Szép La-

tanitó szegény.

Sok

josné lesz, és Szép Lajos

buta.

is

okos, szegény és mellbajos. volt

Itt

A

igazán

tanitó

nem

nehéz választani. Minden rendben van.

És a tanitó miért, hogy mégis tzbe jön? Jönnek közben lágy hangok. téz ellágyul.

A szz

A

sisakos vi-

Grál lovag édesen éne-

kel a várkisasszonynak. Aztán visszatér a ka-

tonás zengés, a

lüktet,

támadó szerelem.

De most erösebben zug az orgonából, most megtelik vele a templom

és

a

leány

nem

akar mosolyogni, mert ez a zene bántja egy kicsit.

általán

Nagyon nem

nem

bántja, a

bántaná,

mennyiben

nitó játszsza,

bántja.

t

Szép Lajost egy-

meg

csak annyiban

leány. És mert a ta-

tzben, nagyon

játszsza, az okos,

szegény és mellbajos

tanitó,

minden okosságát, minden minden

A

—

Mi

és

nap besüt az ablakon.

—

ez ?

—

lány.

szegénységét

akarná muzsikálni az

esti lázát bele

indulóba.

aki mintha most

magában a kövér

kérdi

sovány ember

Kis, rongyos,

gény, és igy teleénekli a templomot.

.

.

.

sze-

Honnan

veszi ezt?

És

érzik,

hogy most a

tanitó az ur a

temp-

lomban. Valami olyan nyelven beszél, a min

nem

a leány kis

ért.

A hegyek közt

valahol, egy

templomban, egy beteg, szerelmes ember

Wagnert muzsikál.

A

lányt nyugtalanítja az

idegen érzés. Kik beszélnek egymással ezen a muzsikanyelven?

A

tanító

beszél

talán

messze nagy városok lármájával?

Meghalt

mvészek

A

szólnak át a hegyek

körülnéz a templomban, mert

fölött ?

leány

egyszerre

vendégnek kezdi érezni magát. Kikhez

itt

tartó*

zik a tanitó?

A

érzk

azok? Ez nekik egy emberük,

a lii

ki

.

.

.

kik

betegek, okosak, szegények,

most visszasóhajt hozzájuk a hegyeken

vakon át? Mi ez?

Nagyra

nyilik

a szeme.

A

tanitó

elhatal-

10

második az orgonán. Mintha mostanáig csak kerülgette volna egymást a nóta ritmusa

meg

az ö pulzusának a verése. Most megtalálták esfvmást, a vér a nóta szerint rohan a tanitó

ereiben és most az ö forró vére, az

benn az induló

veri a taktust

tanitó

ütemeiben, a

egész nyomorult életével zenél

ö

az

láza

az orgonán.

Mintha valami aranyos selyemfüggöny hú-

zódnék

az ablakon

ki

Huh, egy

kis

:

hvösség

eltnik a napos sáv.

padok

jár a

mennyezetrl dörög most az

induló.

közt.

A

A

buta,

szép lányok ellen szól, panaszkodva éneklik együtt

mind

:

a világ minden

érz

okosai, a

szegények, a betegek, a soványak, a meleg-

szemüek,

—

énekelnek a kövér fehér hus

len, piros szájak, fehér fogak,

mek

ellen,

csillogó

el-

sze-

a miktl oly jó volna szabadulni,

a mit oly jó lenézni és megvetni, otthagyni, elfelejteni, kinevetni

—

csak férfiak ne vol-

nánk, csak fiatalok ne volnánk!

A

tanitó vádaskodik, panaszol, jajgat fenn

az orgonán, és az igazságának a szele megcsapja a kövér

lányt.

Egy

pillanatra

olyan

11

nagy

mintha Szép Lnjos egy

érzése van,

darab üveg volna, a tani tó

meg egy

kis da-

rab gyémánt. Most fölkel a helyérl

és

az

templomajtó mögött árnyék nyúlik

el.

arczát a virágokba temeti.

A

Jön Szép Lajos. Megáll a küszöbön és mosolyog. léje

A

fejével int.

A

lány szép lassan

megy. Kimegy a templomból. megcsókolják

fe"

Künn a

fehér sírkövek

közt

Lejönnek a

dombról karonfogva. Lassan,

kis

nyugodtan mennek.

Mögöttük

muzsika egy darabig, de

ügyvédrl beszélnek, a

ki

k

egymást.

még zúg

már Homoródi

épp most

jött

meg

a feleségével Pestrl, az esküvre. Lenn

tnnek.

Nem

is

Most

még

csak

rövidke idre.

A

a tanitó

szerepel,

A templomban még

tanitó szinte

várja,

tanitó kijön a

ott

hogy

visszhang,

bál után a finom por. Lassan száll

hvös

az

is

búg

pedig már vége a

pedjék a sok felébresztett

a csönd a

el-

szerepelnek ez Írásban többé.

az utolsó néhány hang,

zenének.

a

zugokba.

leüle-

mint

csak

le

Akkor aztán a

templomból és szétnéz. Nagyon

piros az arcza, a sovány, az okos. Aztán rágyújt

12

egy félkrajczáros czigarettára.

Tüdre

a füstöt és lapoz a kottában. Leül a és arra

gondol,

szívja

kpadra

hogy Szép Lajos kétszáz

évig fog élni.

Több semmi nem

történik, ez volt az egész.

Altató mese. (Ez a

tassák

mese el

hogy özvegy asszonyok alvagy jó gyerekek

arra való,

vele kis gyermekeiket,

altassák el vele öreg és

fáradt

A mesét

szüleiket.

szép csöndesen, folyékonyan kell mondani, az elejét

már hs-

élénken, mintha igaz volna, a végét pedig

sabban és halkan, hogy mire vége szakad, aludjék el az,

a kinek mesélték.)

I.

A

ligetben,

furcsa ember,

az

egyik

ügy

bódéban

hívták,

is

egy

hogy Závoczki.

Ez a Závoczki nagy csirkefogó kit

volt

volt,

minden-

megbántott, sokat megvert, néhányat

meg

szúrt késsel, lopott, csalt, rabolt, de azért

nagyon

jó fiu volt és a felesége

rette.

Mert a felesége

volt,

a

ki

szolgált, s

menje

tizenhét

nagyon

egyszer

éves

koráig

kis

cseléd

zsidóknál

akkor egy vasárnapon, mikor

volt,

sze-

ki-

a ligetben megismerte Závocz-

14

kit,

a kin kétszín nadrág volt

a másik szára volt,

piros.

A

:

a fele sárga,

hajában

csirketoU

a csirketollra spárga volt kötve, a spárga

vége a zsebébe

ért és

gálta a spárgát,

hogy a

Závoczki

megránczi-

mozogjon

csirketoll

a fején. Ezen mindenki sokat nevetett és

a

legszebb cselédek arra a ringlispilre szállottak,

a melyiken Závoczki ezt a

Az egyszer

kis cseléd

itt

zte.

tréfát

meg

ismerte

Zá-

voczkit és vele maradt egész nap, s bár tíz

órára otthon kellett volna lennie,

még

egykor se ment haza, egész

a ligetben

maradt, másnap pedig

menni. Azontúl

soha többé

már nem mert hazamaradt,

a tollasfejü fiúnál

nem ment

cselédnek

jó volt és olyan szelid kis cseléd volt,

éjjel

tizen-

volt

és

hogy Závoczki

és

olyan

olyan szép

elvitte

a hiva-

talba és feleségül vette.

Ez az ember

volt a

legnagyobb gazember

az egész ligetben. Hol kikiáltó volt egy bódé eltt, hol

meg hónapokig

abból

kártyán csalta a többi embereket. lopott valamit,

élt,

A

hogy mikor

mindaddig nem ment dolgozni,

a mig tartott a lopott

pénz.

Néha becsuk-

:

15

ták néhány napra a tolonczházba

kor a felesége és

ámbátor

ilyen-

egész nap és egész

sirt

tudta,

és

éjjel

hogy nem jöhet haza a

börtönbl, mégis megvetette maga mellett az

ugy legyen, mintha mindjárt

hogy

ágyát,

még

hazajönne. Závoczki pedig

házban

is

zárkába csukták. Ilyenkor

gény

és

miért

nagyon

vagyok

!

Milyen

nem

volt

pénz és

sze-

sirt :

milyen

boldogtalan

Závoczki

hogy otthon nincs pénz. Fájt a

hogy a szép fehérarczu

szony ezt ne tudja, hát

szészive,

kis cselédnek kenyér-

hogy az

héj jat kell ennie vacsorára, de

—

külön

I

Otthon gyelte,

toloncz-

mindegyre csak ezt mondta

szerencsétlen

vagyok

a

szemtelenkedett,

a

rárivalt,

asz-

szigorúan

Minden pénzt elpuczolsz, adta terem-

tette.

És a fehérarczu ilyenkor szomorúan nézett rá és

majdnem

sirt.

Závoczki pedig fölemelte

az öklét:

—

Ne

sirj,

mert összetörlek

Azzal kiment,

bevágta az

I

ajtót,

elbujt az

udvarban és egész éjszaka keservesen

sirt.

16

A

fehérarczu pedig

sirni.

mert a tollasfejü

mert

asszonyok

az volt

így

még magában

És

ez.

se

neki

megtiltotta

vissza tudják

egész

gondoltak és Závoczki errl szót sem. Rendszerint

mert és

tartani,

nap

egymásra

nem

szólt

egy

megverte ilyenkor a

házmestert, vagy hátulról megszúrt egy ren-

drt ber

és elszaladt. Mert hirtelen haragú volt,

véglegesen züllött ficzkó, a

ki

em-

már

rég megért az akasztófára.

Egy szombati napon voczki a szélén,

es,

esett az

Hermina-ut mögött

ült

egy árok

egy másik csirkefogóval. Az esben

kártyáztak.

Már

esteledett és a kártyákat

alig lehetett látni,

különben

is

már

lemosta róluk

a czifra képeket az es. Ez ugyan nirozta volna Závoczkit, mert ról

és Zá-

nem

zse-

úgyis hátul-

ismerte a kártyát, de arra birta a másik

urat,

—

hogy abbahagyja a

Köszönöm uram

—

játékot.

mondta a másik

és

kimászott az árokból.

—

Nem

illik!

—

kiáltott

Závoczki.

—

Hiába csaltam, elnyerted az összes pénzemet,

mind a három haczimat. Játszszál tovább

!

17

A

másik azonban arra hivatkozott, hogy

es

esik az

már öreg

és

hogy

este van, és

majd holnap szivesen ad revánsot és ladt,

mint a

olyan gyorsan,

elsza-

Mezitláb

nyil.

csattogott végig a sárban.

Most Závoczki elvette a konyhakést és kiment a Franczia-uton

Magyar

Királyi

is túl

Államvasutak töltése

Arra szokott járni Linzman pénztárnoka, kiviszi a

a

a hol a

oda,

m*,

van.

brgyár

a

minden szombaton

ki

munkásoknak a

fizetést.

este

A Magyar

Királyi Államvasutak töltése mellé lebujt és

Linzman

várta

hogy leszúrhassa,

urat,

s

el-

vehesse tle a pénzt. De hiába várt. Rájött,

hogy

elkésett.

pénzt,

st már

üres táskával.

Linzman

már

kivitte

a

ment a városba az

vissza

is

Ilyen

átkos

Az ember a legfontosabb el

ur

dolog á kártya.

dolgait

mulasztja

miatta.

Ekkor felmászott Závoczki a Magyar Királyi

Államvasutak töltésére, két könny csor-

dult végig piszkos arczán, hirtelen elsáppadt,

aztán elmosolyodott, igy kiáltott Júlia

!

Zeller Júlia

!

mert ez

Molnár Ferencz. iluzsika.

volt

fel

Zeller

:

a felesége 2

!

18

neve és két marokra fogva a konyhakést,

maga

Akkor

felé fordította és a szivébe döfte.

Magyar

rögtön meghalt, legurult

á

Államvasutak

töltésérl,

egy pakli piszkos

kártya volt a

zsebében,

meg három

Királyi

fehér

csontgolyó, a mi a zsonglrséghez kell, ha-

jában a csirketoU, ajkán pedig a cseléd neve

Zeller Júlia

:

!

szelid

kis

Zeller Júlia

II.

eltemették

Závoczkit

az

árokba és szó

hogy az esztergomi érsek mon-

sincs róla,

De

ott volt

mit

éjszaka

dott volna búcsúztatót a sirján.

a felesége, fekete

maga

ruhában,

a

Mindenki vigasztalta

varrt.

a fehérarczu

Júliát,

mondván: nagy az

hogy megszabadítja kínzójuktól az kis cselédeket,

kegyed

gosztalja, de jobb igy,

még

mondta nagyon

igazat is

még

fiatal,

nagy az

isten,

elkínzott

isten nyu-

isten,

kegyed

És Júlia bólogatott, szomorú sze-

fiatal.

mével

házban

a

:

jó

adott

a

szomszédoknak,

st

köszönöm, házfelügyelöné, maga

hozzám,

Braunné,

köszönöm

19

köszönöm

Braunné,

min-

StufciiLergerné.

denki nagyon jó hozzám, köszönöm Braunné.

Söt

mi

a

több,

azt

mondta

is

:

igaza

van, rendr-ellenr ur, igy sokkal jobb, isten

nyugosztalja a boldogultat. gyelte a bert,

rendr

szé-

hogy az olyan gazem-

clött,

még

mint Závoczki,

Mert Júlia

a siron

tul is lehet

szeretni,

minden ok

gyen

is.

És mar a temetésre következ na-

pon

hozzáfogott

mert ugy

volt,

nélkül, a

mi tényleg

szé-

gyerekruha varrásához,

a

hogy a jöv hónapban

kis

babája fog születni. Závoczkit pedig letették délután az ingyen

maradt

földbe, de csak estig

a rendet, az azt

is

tudja,

ott.

A

ki tudja

hogy a kapitány-

ságon minden este megjelenik a zöld és elviszi azokat a tolonczházba,

kocsi

a kiket a

rendrök egész nap szorgalmasan begyjtöttek a kapitányságra.

éjszaka

hogy

Épp

jön

minden

egy nagy zöld kocsi a temetbe,

elvigye azokat a

önkezükkel ölték

mennek mindjárt tisztító

így

gazembereket,

a kik

meg magukat. Ezek nem a pokolba, mert elbb a

tzbe mennek.

Ott megvizsgálják, 2*

hogy

20

mi

a baj és hogyan

volt

még

a paradicsomba

is

a többivel együtt,

szivében

Mellette egy vizes

ember

mert a Dunába

velük egy

n

egy szegény asszony

A

magát.

többin

ez

azért

volt

Szembe

magát.

Ez

nyakában.

a

a ki felakasztotta

semmi nem

látszott.

Ezek-

golyók voltak, a miket magukba lt-

ben

kis

tek.

És ment velük a

keresztúri felé

a nagy késsel.

ölte

volt,

sok.

a zöld kocsiba,

ült,

kötéllel

tilt,

Mert

ügy.

megy közülük

is

Hát csak beült Závoczki

vizes,

az

áll

kocsi.

Kidöczögött a

onnan befordult a fogház

útra,

a sötét éjszakában. Ment, ment, egészen

addig

ment, a mig hajnalodni

Ekkor hirtelen lovak,

nem

kezdett.

kezdtek szaladni

gyorsan

majd vágtatva rohantak. Závoczki

a ki-

nézett egy lyukon és látta, hogy valami na-

gyon

széles

rohan

utón

lefelé

völgybe, a melyen rózsaszín köd

már

röpült a kocsi, a

kerekek

nem

fájt

éppen azért

kés

a

volt

fájjon neki ezentúl

Most

el alatta,

Závoczkinak, mert

szivében,

semmi.

ült.

kocsi,

a levegben

forogtak, városok, falvak maradtak

de ez már mind

a

hogy ne

:

:

21

Egymásután

AzU'in megálUak.

kiszálltak

a

kocsiból és rendörök egy nagy hivatalba ve-

nem

Az elszobában

ket.

zették

volt

kellett

várni,

szabad dohányozni, és sokan köp-

ködtek és mégis füstszag

volt.

Aztán

kijött

egy pápaszemes hivatalszolga és sorra szó-

ket. Végre Závoczki

lította

is

a

hivatalnok

elé került.

—

Hogy

hivják ?

— kérdezte,

a nagy papirból, a

— — — —

nézve

melynek rubrikáiba

irt.

Závoczki Endre.

Hány éves? Harminczkett. Születési helye?

Erre

nem

felelt

még mindig nem

—

föl se

A

Závoczki.

hivatalnok

nézett rá. így szólt

Születési helye? Ismeretlen?

Závoczki

intett,

hogy

igen.

Aztán most

rá-

nézett a hivatalnok

— ha

Önnek joga van visszamenni egy napra,

ott felejtett valíimit

gától hal

meg, a hogy

visszamennie,

semmi. De a

mert ki

a

az életben. illik,

annak nem

kell

nem marad válik, az nem

mögött

öngyilkossá

Aki ma-

2-2

magától hal meg, hát néha

elfelejt

valamit

és ezzel szenvedést okoz a földön. Feleljen.

És szigorúan nézett

rá,

mint a hogy ön-

gyilkosra szokás. Závoczki felelt:

— kis

Elfelejtettem

gyermekemet.

megvárni

születend

a

Utóbb megbántam, hogy

nem vártam meg, mert

szerettem volna

látni,

do most már kés. Ez nagyon szomorú,

én

férfi

de

vagyok és ha egyszer elmentem, most

már köszönöm,

itt

is

maradok.

Azzal büszkén kidüllesztette a mellét, da-

czosan nézett a hivatalnok

szeme épp ugy a mely szivébl

—

ragj'ogott,

szemébe,

mint a konyhakés,

kiáltott.

a

hivatalnok

fogták Závoczkit és a

és

a rendörök meg-

tömlöczbe

ták és Závoczki az utón

rájuk

ránczigál-

röhögött,

késsel a szivében és a fejét csóválta,

Andrások

vagytok,

zsaluk

Erre a

rendrök megrugdosták

miközben az egyik fogta a kés ne essék a szivébl.

a

mond-

vagytok,

András, Mihaszna András, fogdmeg zsalu

ki

—

Mars töml czbe, szívtelen gazember!

kiáltott

ván:

a

és

1

Závoczkit,

nyelét,

hogy

Ilf.

Tizenhat évig Závoczki.

Nagy hazugság

tz

A

éget.

igen

hosszú során át

tisztító

tzfcen

hogy a

tisztító

az,

nem más

tisztítótz

ers rózsaszín

emberbl

a

üldögélt

fény,

kell ülni,

a

mint

egy

miben

évek

a míg kiszívja

a rossz tulajdonságokat.

megszokta idvel a fényt és ugy

az

Závoczki

érezte,

hogy

nagyon megtisztult benne. Most már mindenféle terveket sztt,

mert a szive

megtisztult

és szerette volna látni a gyermekét azt se tudta,

hogy

fiu-e,

vagy leány. Tehát

fogalmazó végig

mikor egyszer a

kirl

a

sétált

a

rózsaszín tzön és mindenkitl megkérdezte,

hogy nincs-e valami panasza a személyzet ellen,

—

Závoczki szólásra jelentkezett:

Kérem nagyságos

ur,

—

mondta

jogom van még visszamenni egy napra

—

vala-

miért, a mit ott felejtettem?

—

Joga van

mazó, mert a ben, avval lentkezzék.

— ki

mondta szelíden a

már

fogal-

ilyen régóta ül a

tz-

—

Je-

udvariasabban beszélnek.

•

24

Závoczki jelentkezett

mazó egy volt Írva,

A

másnap.

is

kis czédulát adott neki,

fo2:al-

melyre

fel

hogy huszonnégy órára szabadságot

kapott. Azzal levezették

szivébl a

A

kést.

kapott, a mit

apinczébe és kihúzták

késrl

a zsebébe

szám.ot

ruhatári

És

kellett tennie.

el-

indult szép lassan, ment, mendegélt, egészen

addig, a

mig az

újpesti jutagyárhoz

Ott illedelmesen megkérdezte,

özvegy Závoczkiné, a

ki

felesége egy kis

olyanban, a

mibl

hogy hol

és

sütött.

munkásházban

egy

volt és

Az asszony még mindig a

kissé.

szinten ült

volt,

Závoczki

csak

látta,

mert

az ablakban és varrt.

a

régi

megöregea föld-

Az

ban két cserép ordináré piros virág kis

lakott,

hat állott egymás mellett,

kis fehérarczu cseléd

dett

lakik

elindult.

mind egyforma. Vasárnap déleltt nap

ért.

a gyárban dolgozik.

Megmondták neki a czimet

A

nem

ablak-

állott és

függönyöcske függött a virág mögött. De

a függöny mellett volt annyi hely, hogy

asszonyt

is

lehetett látni.

az

Szehd és komoly

volt az arcza.

Závoczki kopogtatott az

ajtón.

A

kopog-

:

25

egy kislány

tatásra kinyílt az ajtó és

lépett

a küszöbre. Tizenhatéves lehetett és az em-

ber rögtön megismerte, hogy ez az ö lánya.

A

lány szigorúan kérdezte

—

Mit akar?

Závoczki helyét,

a

a balkezével

eltakarta

szive

hogy a lány ne lássa a szúrás helyén

elrongyolódott kabátot.

most már mehet

De mondani kérdezte,

Aztán

vissza,

mert

kellett valamit,

hogy mit

akar.

érezte,

hogy

a lányát.

látta

mert a lány azt

Hát a jobbkezével

a zsebébe nyúlt, hogy elvegye a három

fe-

hér csontgolyót, a mivel oly ördöngösen tudott dobálózni.

—

Én kérem

—

komédiákat tudok

.

mondta .

—

mindenféle

.

És vigyorgott, hogy nevetni lássa a lányát.

De a lány nem lány

—

volt,

nevetett. Szigorú és

komoly

mint az anyja. így szólt:

Menjen innen.

Azzal kinyúlt, a kilincs után, hogy a kol-

dusformáju

Finomujju

ficzkó kis fehér

ell keze

becsukja volt.

az

ajtót.

Ebben a

pil-

lanatban Závoczkit elöntötte mind az a sok

•26

harag, a mit tizenhat év alatt a

tz

eloltott

benne. Felszállt benne a keserség, mint egy

dagadó tenger. És arra a

kis

fehér

kézre,

a mi kinyúlt, hogy az orra eltt örökre becsapja az

ajtót, ráütött.

A

lány ránézett, az-

tán megint kinyúlt és becsukta az

ajtót.

A

zárban fordult a kulcs. Závoczki kivül maradt.

Most lelohadt a haragja, gyelte,

rettenetesen szé-

s

hogy megütötte a gyermekét. Zavar-

tan nézett szét és érezte,

hogy az

szive sajogni kezd. Megindult

Maga

visszafelé.

se tudta,

átdöfött

tehát,

sietve,

hogy hova, merre

megy. De a meghalt emberek már nem

is

tudnak másfelé menni, mint csak vissza a halálba.

Öreg este

lett,

mikor megérkezett a nagy

házba, a honnan elindult. tudtak.

Ö

A

Ott

már mindent

portás vigyorgott rája a fülkéjébl.

lehorgasztotta a fejét és

némán ment

föl

A

fo-

az emeletre, a hol jelentkezni

galmazó már

várta. Elvették

kellett.

tle a ruhatári

számot és a markába nyomták a ordítottak

—

No,

kését.

Rá-

:

maga mégis

csak a legutolsó csir-

:

27

kefogó a világon

!

A

másvilügról visszamegy

megverni a gyerekét

Nem

!

egy szót

szólt

se.

Visszatették a kést

a szivébe, ekkor sóhajtott egy nagyot. Aztán megfogták, egy kis vaskocsira ültették és

A

guritották a pokolba.

tzbe

piros

idk tól.

gurult

igy

tzbl

rózsaszín Závoczki,

le-

a hol

a az

végezetéig fog fni, üvölteni a fájdalom-

Ez történt Závoczkival.

A

kis lánya

pedig bement a szobába,

az

ember

—

anyjához

—

Valami

mondta.

—

rongyos

Nagyon

tz

itt,

csúful vigyorgott, hát

akartam csapni eltte az netes

volt

Valami

ajtót.

lobogott a szemében.

A

be

rette-

szeme

sirt,

az arcza nevetett. Hát be akarom csapni az ajtót,

hát rácsap a kezemre.

Nagyot,

hogy

csak ugy csattant.

Az asszony

lenézett a földre,

mintha ke-

resne valamit. És reszket hangon szólt:

— —

És aztán? És aztán elment. De én még most

megek. Nagyot fájt.

ütött

a kezemre,

de

is

re-

nem

Mintha valaki lágyan megérintett volna.

'28

Olyan tése,

egy

—

volt a kérges,

durva kezének az érin-

mintha valami ajak

lett

volna,

vagy

szív.

Tudom

—

mondta nagyon halkan az

asszony és tovább varrt.

És az egészrl

lányom.

beszéltek soha

többé

meg nem

hal-

vége van a mesének. Aludj,

kis

semmit, és addig tak, és itt

nem

éltek,

a mig

Sirokkó.

I.

Az örök tenger és egy romlandó

egy mulandó

partján

leány

állott.

csónak rengett a vizén és

fiu

Elttük fehér

a nagy tenger

unalmában nekicsapdosott a hófehér bárkának. Meglocscsantotta,

megtánczoltatta és a

karcsú csónaknak ez jól esett, gát,

mint a

kit

ügy

érezte

csiklandoznak. Ficzánkolt,

szaladt a partra,

lánczon és megint

aztán csörrentett lesiklott

mozgott, kellette magát,

s

mafel-

egyet a

a tengerre. Izgett-

ha ambiczióm volna,

hogy tobzódjam ama tetszets hasonlatokban, melyek holt tárgyakat eleven lényekké hipnotizálnak, azt

is

mondhatnám olyan :

volt,

mint a türelmetlen csikó, rágta a kötféket, el

akart szabadulni, toporzékolt, rúgott, vág-

30

a \ad

neki

rohanni akart a szélben,

tatni,

végtelennek.

A

pedig bágyadt

fiu

nem

zetnek

friss

ert

volt.

A

városi szerve-

jelent a május.

A deka-

dens corpust a márczius kikezdi, az felbolygatja, a

nem

május elbágyasztja. Bennünk

életkedvet a tavasz,

gyújt

márcziusi szél

ben az öröm

április

nem

lobogtatja a

Valami

lángját.

és

az éles

mi szivünkédes,

furcsa,

mosolygó bágyadtságot hoz, valami morbidez-

hogy ugy érezzük, mintha

zás állapotot,

nyg

lemes

gze

ülne a nyakunkon,

kószálna a fejünkben,

kel-

édes borok

alapjában véve,

mintha az a nyers, vad, erszakos fejldés, a

mi körülöttünk rohanvást indul meg tavaszmagával sodorná

szal,

testünket

is,

hogy a tavasz

A

fiu

ségül

ben

—

régi

nem

a mely

a mi anemikus

ers

elég

arra,

csikóival versenyt nyargaljon.

különben a

ezt

—

és

szolgáljon

ez

erkölcsök tisztelinek

mentszemé-

délután félkettötl félhatig egyfolytá-

ban csókolta azt a

kis

szke

leányt,

a

ki

mellette állott. így aztán kissé furcsa jelen-

ség volt ez a legény orvosi szempontból. Az

31

arcza halavány volt és hideg, de a szája forró

A

és piros.

leány pedig áhítattal és tudatla-

nul nézte a vérszegény ti

A

pírjának neveznek.

Ö csupa

a tavaszt. lózást

jobban

is

ama

már jobban

leány

egészség

par-

birta

És a csóko-

volt.

Az asszony passziv

birta.

már

fölénye a szerelmi tusában

ddik. Mikor még az egész áll,

és

melyet a költk az ajkak

vérbséget,

ális

arczot

ilyenkor kez-

szerelem abból

hogy két különnem lény farkasszemet

néz egymással, már akkor

is

a

hunyja

férfi

be elbb a szemét.

A

leány

szoknyát jából,

fehér

viselt,

ruhában

volt.

a rövid szoknyák

Még

rövid

ama

fajtá-

a melyek mintha nnének. Az

meg, a

ki együtt

ntt

fel

érti ezt

egy rövid szok-

nyával. Szép, fehér nyakát matrózgallér vette körül,

s

hogy ezen mi a

csak az tudja, a mérhetetlen

ki

bájra,

még

sirni való,

azt

is

emlékszik arra a

mely akkor sugárzik a

még

Talán nagyot

leányból, a

mikor

tévedek, de

reám az egyszer megfejtések

hatását teszi

az

fiús.

a tapasztalat,

fiatalsága a férfiasság.

A

hogy a

pubertást

n

megelz

PO

esztendkben mintha még nem határozta volna el

magát a

leány,

hogy

fiu

legyen-e,

vagy

leány maradjon. És ezt a hermafrodita visel-

ama

kedést,

a karakter-tultengést,

amaz

tözködés

vereked-kedvet, azt

jól sikerült

a

fiuruhába való

örök vágyát,

öl-

a fiu-játékok

után való bánatos sóvárgást aztán á természet rendbeszedi az

gelen,

els komolyan

ni

reg-

melyre rémülettel virrad a kis hatá-

rozatlan. Mint az induló vonat, a

mely a nagy

pályaudvar harmincz-negyven sínpárján ide-

oda zökken, egyikrl a másikra szalad, jobbra fordul, balra kanyarodik, s csak a város ha-

tárán

túl,

a szabad

mezn

vág neki annak

az egyetlen hosszú sinnek, a mely a czéljá-

hoz

viszi.

Egymásra néztek. És a bágyadt, radt fiu séges, le

szemében

friss,

a szemét.

ers

er

villant

beteg, fá-

meg. Az egész-

leány pedig alázattal sütötte

33

n.

A

lement a köbe vágott lépcsn,

fiu

ugrott

a

benne,

s

— A

Jaj

csónakba.

fehér

Kissé

a csónak billegett I

—

tántorgott

alatta.

mondta a leány a parton. a leány

fiu félt és

Aztán a

s bele-

sikoltott.

evezt

eloldotta a lánczot, az

fiu

nekifeszitette az iszapnak és a partig siklott.

Ott a kezét

A

nyújtotta a leánynak.

leány

mosolygott és belépett a csónakba. Gracziózus

volt,

talán

szépen csinálta ezt az ugrást

nem

akkor

s

gondolt arra, hogy ezért a köny-

nyedségért harmincz év múlva egy esztendt

adna az életbl. És most bennültek a csónak-

ban mind a

ketten.

— —

Nem. Majd

—

Tudsz?

— —

Hogyne!

Én evezek

—

mondta a

leány.

én.

De késbb hagysz engem

is

egy

kicsit,

ugy-e?

—

Hogyne

itt

is

mondta a

hogy késbb

tos tudattal,

Hogy

—

I

fiu

azzal a biz-

se fogja

elre nézzünk: húsz

Mülnár Ferenez

:

Muzsika.

év

hagyni.

múlva 3

34

épp

ily

rosszhiszem könnyedséggel fog há-

zasságot Ígérni ségül

veszel,

egy forró

estén.

—

ugy-e?i)

^cDe fele-

c(Hogyne»

fogja

mondani agglegénységéhe vetett rendíthetetlen hittel.

És megindult a csónak, miután ellökték az

evezvel a fehér

mely

parttól.

kabátját,

A

valami

könny

ledobta

fiu

kis

büszkeséggel,

férfias

azt éreztette a leánynyal,

hogy a ko-

moly munka pillanataiban felrugandók a kon-

A

vencziók.

leánynak

komoly evezés

tetszett,

ült

ban

a

hogy

következik,

nélkül vetkzik trikóra a

hogy most

fiu.

És a

oly

(tpardoni)

háttal

fiu

nagy tengernek, mely mögött leáldozóvolt

a nap.

A

leány

búcsúzó sugárnak:

arczczal

aranyporos

haja és két vörös- arany

csillag

fordult a

lett

tle

a

tündökölt a

szemében Mikor nekiszaladtak a viznek, a

kis-

asszony összeborzongott és nekiszegte a homlokát a sós

feküdt és

A

szélnek.

fiu

hátradlt,

meghúzta az evezt. Most

magukat. Siklottak, elsurrantak a solyogtak, irányért.

örültek.

A

fiu

jól

neki-

érezték

parttól,

mo-

hátra-hátranézett,

35

—

Csak elre, neki!

És a

— mondta

a leány.

daczos örömmel rántotta

fiu

ból az evezt,

nem tördve

meg

iránynyal,

azzal a gondolattal, hogy mily jó

az

telve

volna,

most egy evezrántással kivághatná

új-

ha

magát

Oczeán közepére. És a parton

Atlanti

megkicsinyedtek a házak, alkonyi ködbe vesz-

könny

fátyol szállott a völ-

De a csónakot mintha

lökte volna valami

tek a hegyek és

gyekre.

Az az érzésük

alulról.

nagy hal emelgette volna a kotmányt. Hullám semerre ger sima

volt,

vizcsipke,

semmi.

a csónak

Meleg

— A

fiu

könny

sem

fehér

látszott,

egy fodor,

al-

a ten-

sehol egy

És mégis meg-megrendült

egy láthatatlan

er

birkózott vele.

volt.

Mi ez?

fordult. s

s

sehol

mintha valami

volt,

—

mondta szorongva a

leány.

a vizbe eresztette az evezt és meg-

Nagy nyugalom

borult a kék vizre,

messzi, a hosszugerinczü, alacsony hegyek

mögött szétomlott az égen Szines

tüzek

foltok

folytak

a nap parazsa.

lobogtak a felhk szét

a

közt

s

ég

párában. Mintha izzó 3*

:

36

erezet csurgatlak volna a tengerbe s az ott

tovább izzott volna, szétterjedt volna a tükrén: tócsákban állott a tengeren az

a fényes

hegybe ömlött a

volna

s

zöld,

mintha a hegy tetején

és

lila

ég

a hegylábnál a vizbe

a

folyt

hegvbl valami kozmikus eredet Nap szerelmes

tüzes-piros vér, a

és szinesen

párázó vére, a mit a tenger hvössége sem

meg,

alvaszt

a mely kanyarogva, kigyózva,

s

csikókban patakzott,

máshol széles

anyagok villamos

könnyedségével

az

égi

áramlott

szét az egyre sötétül viz hátán.

A

csónak mintha most emelkedett volna.

megint sülyedt, de akkorát, mint az

Aztán emeleti felállott

fordult,

lift.

A

fiu

beszedte

a csónakban.

az

evezket, és

Arczczal a nap felé

aztán körülnézett.

De megtántorodott

és hirtelen leült.

—

A

sirokkó,

—

mondta.

Ez ijeszten hangzott a nagy csöndességben. Nekik,

olyan

volt,

szegény

mint a karavánok rettenetes or-

ditása

—

városi legényeknek ez

Számum

1

37

És most a

a kabátját, komolyan,

fiu fölvette

És ez

szótlanul. Nekiöltözött a sirokkónak.

olyan

volt,

is

heverész

mint mikor a napon

katona a trombitaszóra a puskája után kap. az ellenség!

Itt

Egyet

csónakon

munkának,

és nekilátott a

—

fordított a

Visszamegyünk!

III.

De most már

t

a gondolkodó ember rokonszenvére.

Minden rendelkezésünkre ez az

a

egyetlen,

álló

szemtelen,

romboló az

sokszor

A

ember,

mint a

Hullámosra veri rajta,

rakonczátlan,

melynek

szél, a

a

szelek közül

melyben értelem,

zatosság és drámaiasság van.

lát

Való-

sirokkó.

van valami, a mi méltóvá

ban, a sirokkóban teszi

ket á

fogta

kártyások

zúg, búg.

Nem

a hogy a

csirkefogót,

lehet

néha

st

vad,

fújja:

mondják.

végigszánkázik

falombot tép, háztetket szélmuzsikát

bóra

azonban a hasába

tengert,

a banális

titok-

repít, s

süvít,

ebez

fütyül,

komolyan venni, mint* a

cirkuszi

akrobatát

38 és a

dühös embert csak a gyermekek veszik

komolyan.

A

tenger se veszi komolyan Hul-

lámzik, kellemetlenkedik, nekivág a partnak,

bánja ezt a felületes dühöngöt. rokkó,

az

más.

nem

Mintha

A

Csöndes és komoly.

mondják

bácsolja a tengert,

is

hanem

langyos,

De

si-

volna.

szél

s

a

—

fuj

nem

kor-

emelgeti. Feszegeti

ezt a rettenetes súlyú vizföldet,

det borítja. És

—

tenger alatt

Lassan jön

a partiak.

nem

de alapjában véve

elsötétül, fodrozódik,

st

a mi a

A

meleg.

föl-

felüle-

tekkel

nem tördik.Tle békén maradhat

lomb,

háztet, mencsikoff-kabát és szalma-

kalap. És

Nem is

nem

átlátszó

jeliem mint a bóra.

tudni mikor jön s a mikor jön,

van.

sóhajt.

A

fa-

tenger reszket, ha

érzi.

már

itt

Nagyokat

Rengeteg melle emelkedik és sülyed,

mint a nehezen lélekz betegé.

Némán

mert ersebb nála

egész partvidék

tiszteli.

Az ég

És az

elborul, a fák lecsüggesztik az

ágaikat s a füvek

önként hajolnak

bóra nyakonfogja ket,

A

sirokkó, mikor jön,

mint az igazi

fogadja,

király.

lenyomja a

már

meg.

A

fejüket.

alázatosságot találi

És csönd van.

Semm,

:

39

részeges lárma,

A

gás.

semmi

süvítés, zúgás, csikor-

bóra dühösen hajszolja és kergeti a

felhket, mint a falu bolondja a gyerköczöket.

A

sirokkó felhkkel érkezik, nagy,

sérettel,

hatalmasan

az égbolt gyerkczei

A hvös nem

ér

A

nincs menekvés.

melybe

iveit borulattal,

ijedten

olvadnak bele.

bóra eltt elbújhatsz a el.

sötét ki-

sirokkó

forró

mögé,

fal

lehellete

Megadod magad neki

s vársz.

most a pariról néznk a tengert,

És ha

látnók a kis fehér csónakot égy nagy, de tarajos hullám tetején. Mint a

gerincze meggörbül, rel

nem

elöl

nem

hogy a bivaly

mikor a nehéz szekér-

tud elindulni, úgy domborodik

meg

a tenger háta, mikor nekifeszül a sirokkónak.

Fenn a gerincz

tetején

volt

a kis

aztán mintha legurult volna róla.

a hullám, csak

A

—

csónak,

Nem

dobálta

vitte.

leány megijedt.

Ne

félj,

szul kezte

—

magát

mondta a érezni.

fiu és

A

most

vér leszaladt a

fejébl és a halántéka verítékezett. fogta az üldeszkát és

Azt mondta

az

rosz-

ajkába

A

leány

harapott

40

—

A mig

Tüzesen nézett a

hogy

érezte,

És

nem

dült a

nagy

kezdte

hogy

örült.

meg-

túl

mint valami álmából

bánta,

hogy

e pillanatban

hanem a

er.

nem

dél fell

hogy

jelezve,

viz,

a néma, vad

félelmes,

szemébe és most

fiu

hogy a hegyeken

mordult a tenger,

nem

félek.

És ennek nagyon

szép.

bánta,

vert vad,

nem

veled vagyok,

is

elb-

már

ott

föl-

ki-

Arra se gondolt,

a tenger volt többé

láthatatlan sirokkó, s

most a tengert pongyolában

lehetett

hogy látni,

mint valami nagy, hatalmas embert, a kitl

mindenki

fél

s

a ki este,

mikor magányo-

san marad, nyög és hánykolódik és megadja

magát a

mán

láznak,

mely

kellett félni a tengertl,

sebzett vadtól, a mely jával

olyfor-

mint a meg-

már csak a maga

ba-

tördik és nem bánja, ha hánykolódás-

közben akármit tör-zúz

—

Most

gyötri.

is

Szép lehetek most,

össze.

—

érezte a leány,

féhg lehunyta a szemét és kissé kinyitotta a száját.

A

fiu

pedig

elsápadt

volna. Szörnyen evezett,

és

sirni

szeretelt

hogy partra érjenek,

41

mieltt

Nem akarta,

nem.

mintsem hogy

elve-

utoléri a rosszullét.

inkább meghalt volna,

a tisztaságát és a legényes frisseségét

szítse

a leány eltt. És karikák tánczoltak a szeme eltt és valami saját külön kis sirokkó kez-

gyomra

dett dúlni a is

észrevette ezt. És

Nem

ijedt.

rettenetesen

is

hogy

attól,

Most már a leány

körül.

baj lesz,

s

meg-

hogy a

betegség fogja kinozni, hanem, hogy a

fiút

szép sudár gyerek csúnyává vágni

fog

kat

Mikor már

tudja

hogy feleség

önz

tiszta, igazi,

sápadtan

anya

és

és nyers

ban ez katasztrófa

lett

Istenem

b

«Gsak ezt ue

~

dottak a part

a

De a

A

fogát

s

ereje

leány reszke-

Csak ezt ne add,

!

És vadul szágul-

gondolta. felé,

legj^en.

volna. És a fiu halál-

utolsó maradékával evezett. tett és félt.

már megérett

vágyakozás korá-

össze

szorította

el.

bocsátani a leány a

rosszullétet a legénynek, akkor arra,

grimaceo-

tisztátalanságot követ

és

meg

válik,

mely már sötétségbe bur-

kolta magát, repültek a hullámokon, az egyik felrántotta, a

Ök

azt

hitték,

másik a part

hogy

k

felé

dobta ket.

eveznek,

hogy

k

Í2

maikat

viszik

pen a

biztonságba, de tulajdonkép-

sirokkó

söpörte

tengert, s neki

mindegy

ket. volt,

Takarította a döglött delfint,

gerendát söpör-e a partra, avagy egy

törött

könny

a melyben két sze-

fehér csónakot,

relmes gyerek ül reszketve. És a két szerel-

mes gyereknek

mindegy

is

volt: kinos halál

következik-e mostan, a Berceuse Bleue reczipéje

szerint,

a melyben a

amantsD

«deiix

végül a tenger fenekén nyugosznak, ísous

hnceul

mes menekvés,

és

a

arra,

fiu

éleiben

öröm

hanem egyesegyedül

és

nyomorú-

csak arra, hogy a

rosszul ne legyen, mert akkor a fiu örökre

megrútul a

szem

is

tüzesszemü

megrútul a

zetbe kerül: végig tragédiáját,

k

arra

hogy most koczkán forog minden,

mi ebben az

ság,

avagy küzdel-

nem gondoltak, haljanak meg együtt,

sem

hogy összeölelkezve

sem

—

bleu des vagues5>

le

nem

fiu

kell

eltt,

—

épp

a

tüzes-

eltt, mert rút hely-

néznie az emésztés

mely kicsiben

tudtak

és

—

s

ez az, a mit

oly szent,

épp oly

fenséges és megalázó, mint a mi rongy emberi életünknek legszebb szenvedély-tragédiái

43

Megnyúzatom

a régimódi

lirai lelkeket,

a

langyos gilicenyögdelések rajongóit, a ledér, kéjhajhászó, perverz és piszkos naturalizmus ellenségeit,

ne ijedjenek meg,

nem

történt

baj. Partra értek, pihentek, s a fiúnak vissza-

a jókedve.

tért

Föllélegzettek és

keztek, mint a kik

nagy veszélybl menekül-

tek meg. Abból a veszélybl, a se beszélt, dolt.

melyrl egyik

de a melyre mind a kett gon-

Csókolták egymást.

És körülöttük, san

összeölel-

jött

felettük sötét kíséretével las-

a sirokkó és az örök tenger a resz-

ket meghunyászkodásból

áttért a

daczos és

elkeseredett betegek viselkedésére: féktelenül

hánykolódott és fájdalmasan ordított bele az éjszakába.

Femande Éjfélután

í

ról

Femande

fiát

megölni.

kisasszony kis

fia.

elegykor megindult a hegyoldal-

Duna

kisasszony a

A

fák

felé,

a kis

néma tömegekben, moz-

dulatlanul állottak a hegyen, alant a halvány

olyanformán

holdfényben

mintha millió

ban

kis ezüsthal

volna

szállott

csillogott a

hosszan nyúló

a vizszinére,

fel

Duna, raj-

s ott süt-

tetné a hátát a holddal a csöndes nyári éj-

szakán.

A

sovány kis franczia leány reszketés nél-

kül, szinte

merészen

hegyrl,

ámbátor halálba

s

a bokrok közt a

jött le

vitte

a kis

fiát,

vigyázott rá,

hogy a gallyak meg ne csapják

a kis arczát.

A

ki

a

pólyából,

meresztette

az

gyerek pedig komolyan nézett nagy,

fekete

éjszakába

nézett, buksi feje

s

szemét

bele-

a hogy nézett,

meg-megbillent vékonyka

45

nyakán.

De nem

sírt,

komolyan, szinte öre-

gesen nézett, mintha tudta volna, hoíry meg-

megy,

halni

nek igy

mintha érezte volna, hogy en-

s

kell lenni s

hogy

reá nézve

még

most e pillanatban tökéletesen mindegy, hogy avagy

él-e,

Fernande

meghal.

pedig nyugalommal

a

vitte

mert

sem

Jobbra

került, balra fordult

közt

csak akkor

s

bokor mögül eltte

is

a nagy,

állt

viz

felé,

okosabb a

sokkal

volt

kisasszony talán fiánál.

a magas bokrok

meg, a mikor az utolsó

elkerült, s mikor felcsillant fényes-fekete

viz,

hátán

a

milliónyi ezüst halacskával.

De akkor aztán nagyon

megállt.

Halk zúgással ment alatta a

Duna

s igy

nagyjából úgy látszott, mintha igazuk volna

a könyveknek, melyek azt mondják, hogy a

folyam méltóságosan jól ránézett, látta,

hömpölyög. De mikor

hogy a Duna rohan. A hol

ragyogtak,

a kis

pikkelyek

látni,

hogy rohanvást

úszik

rajta,

lefelé.

És a méltóságából

ott

siet

kegyellenül

s

jól

lehetett

a habot, a mi

rántja-ránczigálja is

kicsinyeskedett: veszekedett

leadott.

a

A parton

parti gazzal,

46

tépázta a beléje

maga nyelvén

függ vesszbokrokat pörölt

felcsörrent

:

neki locscsant egy

kavicsosra,

a

nagy knek, veszkdött

paskolt,

csattogott,

csurgott,

velük

és a

a

kövek közt szakadatlanul. Mikor igy éjszaka

minden

elhallgat és se szekér

utón, se hajó

nem

—

akkor csupán

a

szivünket azzal, hogy

a

túl is ordítjuk

skatulyáinkba

Duna

beszél

örökkön

t,

titjuk,

ö

évezredekre

munkálkodik,

a

él, s

ha mi

mikor mi a

eszközeinket elcsi-

szóló

hallani,

akkor ijeszten nagygyá

az ö

szekereinket

diskurál tovább.

csöndesen zúg, mikor

hall-

mi gyönge

éjszaka,

bújunk,

szinbe állítjuk és lármás

a vizén,

emberszó se

halk, locsogó nyelvén. Megijeszti a

nappal

jár a parti

sustorog végig

szél se zúgatja az erdt, szik,

nem

nyugalommal És mikor így

hogy

válik a

is

folyik,

szemünk-

ben. Érezni, hogy messzirl jön és messzire

megy. Mert

nem

ordít,

fekete, érezni,

hanem

ezzel

a

hogy mély. Mert rettenetes töme-

gével, nagy, országokra szóló áramlásával

is

csak mindössze finom, suttogó zúgásra képes, félelmet kelt az erejével.

Érezni,

hogy nem

47

bömböl

cscselék,

az

nem

a sortz durranása rémes,

halkan

a

szervezett, rend-

rémesen ers hadsereg.

ben vonuló, a hogy

hanem

Mint

hanem

csetten nesz, mikor hatszáz

katona egyszerre kapja a vállához a puskát. Végigszaladt a hideg Fernande kisasszony-

Nem

hátán.

mint a

mozdult. Nagyranyitott szemmel,

a távolba

ki

figyel,

úgy

állott

ton, húsz lépésnyire a víztl.

Á

gához

S mikor

szorította

ebbl

mélt

a hatalmas

nagy

alá a

és bámult.

gyereket

tónak.

De

ily

lankásan

az

csöndes,

volt,

annak

nem

viselt álarczot,

Maga az

mely

elvesztette a gyerekes

viz fogta,

kicsit visszagondolt

mely épp

ma-

fölesz-

varázslatból, a

nyugodtságát és szenved emberré

egy

a par-

le lehetett

vált.

Most

a lausannei partra, ereszkedik

sima és

a genfi

világoskék

a fenekére, az

látni

mint a Duna.

eset kissé közönséges volt.

Ama

jóindulatú figyelmeztetések, melyek a svájczi

kupékban

kitanítják

nantokat,

nem nagyon

asszonyon.

ben

a keletre

fogtak Fernande kis-

A harmadosztályú

szállott ki s

induló guver-

vaggonból Bécs-

onnan hajón

jött Pestre.

Az

48

állomásnál várta az ügynök, kocsin a pálya-

udvarra

vitte, s

innen megint harmadosztályon

ment Kassára.

Onnan

egy

Ott

Pestre jött s

esztendeig volt.

fél

egy évet

itt

töltött.

Innen

Komáromba vitték egy fiskális g3-erekeihez. Hogy Komárom kalonai góczpont, ez nincs benn a jóakaró figyelmeztetésekben, melyek a svájczi vasutak kupéiban függenek. De is

kell,

mert

ezt úgyis

A

szz, mikor odakerül. a jó Isten intézte,

megtanulja a helvét

fhadnagyot, a kivel

Fernande kisasszonyt végleg

a galicziai határra

kisasszony pedig utczai részében

meg

fogja

volt,

st nem

ölni. is

már a

tették,

egy vele,

Fernande

hogy a

elhatározta,

kis fiút

S ez elhatározása nyugodt Akkor sem

izgatta.

nyugodtan vacsorált kis

el-

pesti khnika Mária-

korcsmában.

izgatta,

gyerekkel,

st

Szent-Endrén

túl

a mikor a viczinálison ült este

nem

a

Mikor aztán gyalogolt

be az éjszakába,

s

még nem

látta

a

Dunát, azon gondolkozott, hogy hajón menjen-e

majd

vissza Pestre, vagy vonaton.

De most

itt

a parton megrémült és pitye-

regni kezdett, eszébe jutott,

hogy mindössze

49

tizenkilenczéves,

hogy most

s

e pillanatban

a szülei nyugodtan alusznak odahaza,

Dupont nyad

a szép fogorvos

ur,

ott

a

szomszédban,

hogy

s

édesen szuny-

is

egy világoskékre

házban, melynek sarkain széles rózsa-

festett

szín szegély húzódik ján kis réztábla van

melynek kapu-

végig, s

(íDupont, dentiste ameri-

:

Mindez messze van, valahol arra

cain.))

balra,

a hol most vonatok robognak az éjszakában,

más országban,

sem áll,

a honnan a kis

láthatja ezt

a

kis fiával

Már

senki

most

a hol

foltot,

a karján.

És most aztán viz felé.

semmi módon

és sirva

sirt

a

tépte

meg

indult

dráma, a

a

belsejét

a

mely eddig ravasz lesben várta

ezt a perczet.

Most már meg-megrogygyant

a lába, most

már nem

tudott

már nem

látott,

a viz

felé

buta

vigyázni

nem

a g vérekre, most

félörületben,

riasztott fel benne.

a mit

a

Duna

"

Lement egészen a kövekig kozott,

csak botorkált

hallott,

és

hogy kimegy az utolsó

ugy gondolköre, ott le-

térdel és csöndesen belefekteti a gyereket a vizbe,

mintha bölcsbe tenné. Egy

Molnár Fereucz. Muzsika.

kicsit

4

meg

50

is

majd, hogy az ár

lódítja

középre, a hol szalad a

Aztán

meg

viz.

fog

azon a domboldalon, a melyrl

fog felfelé

oly tudatlan

nyugalommal

vesszöbokor

állt

Duna,

a

vi^e, a

néz a gyerekre és rohanni

forduhii, vissza se

kicsit

befelé

a vizben.

Megdagadt egy

ilyenkor vizben

s

néhány

jött le. Itt

állnak a

bokrok.

Óvatosan lépkedett a kövek

ügy

egyszerre megállott, laki

A homlokára

tette

eddig a kövek állapította,

a vizben.

közt,

a jobbkezét,

hogy csak rémlátás

letérdelt,

mintha va-

a melylyel

közt balanszírozott

ment, a mig csak Itt

rémlett,

a bokrok

motoszkálna

közt s aztán

ki

nem

meg-

és

És tovább

volt.

kre.

ért az utolsó

a hogy elre megtervezte

s

csön-

desen bele akarta fektetni a pólyát a vizbe.

A

bokrok közt megint motoszkált valami.

Megijedt és fölkapta

a gyereket.

Féllábával

talpraállott, s körülnézett féltérden.

nagy ágát tán

látta,

félrehajtotta valaki.

emberi kéz

kar, a kar után mellett.

egy

Egy ember

volt. fej

ült

A

bokor

Most már

tisz-

Aztán a kéz után

jelent

meg

a bokor

egy csónakban, a bok-

:

51

rok tövén,

s

Nyuí^odtan

nézett a leányra.

most a léptek zajára elbújt.

asszony egy szót se

gen szaladt

és

szelid,

még mindig

kis-

Minden vére hide-

a lábszárába,

le

Jókép,

nézte.

szólt.

Fernande

a mint a

férfi

ember

volt

szakállas

félrehajlitva tartotta a bokrot

a félkarjával. Aztán megszólalt, halkan, úgy

hogy nem

hanem

meg

törte

a

belesimult

a hangja halk

a

csendet,

éjszakába.

Ezt

mondta

— A

Adjon leány

Isten, kisasszony.

el akart futni.

De

csetlett-botlott

a kövek közt.

— ber,

Ne

—

tessék szaladni,

nem bántom

—

mondta az em-

én. Halász vagyok, ké-

rem. Kisorosziból. Lerakom a spárgát.

A

— —

kisasszony föllélegzett.

Halász?

—

mondta.

Az.

Nagy csönd

lett.

A

halász nézte a leányt.

És mintha ezzel az emberrel a Duna nagy csöndje,

gom

felöl

hajó

idáig hallatszott.

jött.

A

megsznt

volna

fenn valahol, Eszter-

Zúgó,

mély dobogása

halász megint szólt: 4*

52

—

A kisasszony a gyereket a vizbe akarta

tenni ?

A

nem

leány

—

felelt.

—

Láttam,

mondta a

akkor láttam

a kisasszonyt,

tetszett jönni.

Én

—

halász.

Már

mikor felülrl

lerakom a spárgát Kis-

itt

orosziból jövök.

Megint csönd halász

A

lett.

se

felelt,

Sokáig hallgattak

hallgatott.

is

leány

a

így.

Egyik se mozdult. Aztán nagysokára megszólalt

már még halkabban, mint

az ember, most

az imént.

—

Én

A

leány

elvállalnám a gyereket, kérem.

csak nézte.

Talán

nem

is

hogy hol van, hogy mit

csinál,

hogy

ki beszél

hozzá, hogy mit

—

—

A

.

.

.

mondta csöndesen az

feleségem, tetszik tudni, beteg.

úgy beteg, hogy feküdnék, fenn

nem úgy valami gyen.

—

Elvállalnám,

ember.

Nem

mond

beteg,

hogy nekünk

jó

jár.

vállalni

ha azt akarjuk, hogy

gyereket,

A

tudta,

Isten

úgy

akarta,

Hakell le-

hogy nem ád

magától. Hát ha éppen ... ha a vizbe akarta tenni a kisasszony

.

.

.

elviszem én Kisorosziba

68

parasztnak heti

.

gyöhet hozzá,

meg

is

néz-

Ferenczi József a nevem, úgy hivnak,

.

.

... ki is

mint a császárt.

—

A

császárt ?

ember

nézett az

—

—

mondta a leány és a fekete semmibe.

fölött

Kerestünk már Pesten

—

halász.

el-

Már újságba

is

is,

—

beszélt a

akartuk tenni.

elvállalom a gyereket, kérem, örökbe.

Én

Nálam

megél.

Megvakarta a tarkóját, lattal

hátulról a szemére

s

ezzel

a

mozdu-

billentette kis ke-

rek kalapját. Aztán fölemelte az orrát és kinézett a karima alól, ravaszul.

—

A

vizben megfullad,

— mondta. —

És

Újpestnél kifogja a rendrhivatal.

Utána

— A

is

nyúlt. Tisztességtudóan kérte:

Tessen inkább ideadni. leány

nem

húzta

el

elle, hát

gyöngé-

den átvette tle. Levetette a kabátját, összehajtogatta,

a

csónak fenekére

fektette a gyereket.

fekete csónak, a

Billegett

tette

és rá-

a lába alatt a

hogy topogott benne. Most,

hogy legörnyedve rakosgatott, a fejebubjára tolta a kalapot. Hátranézett:

54

— A

Hát nekem adja? leány csak nézte.

—

Nekem adja?

Intett,

hogy

tanult elkelséoforel

—

A

igen.

Köszönöm

halász

mondta

városban

:

szépen.

Aztán gyanakodva nézett a leányra:

— A

De elviszem leány

intett,

!

hogy

igen, igen, tudja. Erre

aztán helyrebillentette kis kerek kalapját, leült

a deszkára és megkapta az evezt. szönt. Sietve,

ers

lassan

A

még meggondolja

a vizre

és

Az ember nagyon

fölfelé.

gozott benne. Mintha

reket.

mikor csontot kap és

csónak kilendült

ment

kö-

húzással indult neki, szinte

szökött, mint a kutya, félti.

Nem

félt

volna,

és visszakéri

Mintha rablott jószággal

nagy dol-

hogy a leány tle a gyesietett volna.

Feje fölött a hold finom párával törülte szét

a hegyek körvonalait,

szürkén

derengtek.

s

a

partok ezüstös-

Ezüstös volt a

a mi a csónak után maradt a vizén.

parton rtálló jegenyék a víztükörbe.

esik

A

is,

túlsó

árnya feketéllett

le

És ez árnyak közt mozgott a

65

túlpart

mentén a

a hajladozva

kis fekete csónak, s

evez ember,

villant fehér ingujja

A

benne

a kinek meg-meg-

a holdfényen.

leány megfordult és utána akart nézni,

de akkor már odaért a kanyarodóból a vontatóhajó. Bárkákat czipelt kínlódva

hörg

lármával,

gzt

maga után,

krákogva, sisterg lélegfüstcsóvát vonszolt

zéssel erlködött,

fekete

a kéménye

Felzaklatta a csöndet, bc-

fölött.

kormozta a holdfényt,

összezavarta a

ezüstpikkelyeit és eltakarta

a

kot a fehéringujjas emberrel.

Duna

fekete csóna-

Tavaszi részegség.

Annak az egész vetkezik,

semmi értelme nem

mondanám meg, hogy ember

volt.

ami

történetnek,

az

volna,

kö-

itt

ha nem

doktor milyen

ifjú

Hát nagyon pontos, rendes em-

ber volt és azzal foglalkozott, hogy ügyvédnél dolgozott. Ez az ügyvéd

Nem de

jellemezte t.

volt kriminalista, a ki bármily okból

végs eredményben mégis

lélek bonczolásával

gári

is

ügyvéd

volt,

csak az emberi

hanem

foglalkozik,

amolyan

jól

keres

behajtó, a kinek csöndes irodájában

doktori

Maga

pol-

részlet-

néhány

czimmel felruházott Írógép dolgozott.

az egész iroda egyike volt

védi masináknak,

oldalán

is,

melyeknek,

amaz ügy-

ha az

egyik

bedobnak egy sommás-keresetet, a

másik oldalán kijön egy ingre vetkztetett szegény ember.

Nem

volt

itt

baj azzal,

hogy

67

a

féltékenység

férfi

Tóth

Ger

elegend ok-e

lálos

nem

élesre fent baltával ha-

sebet ejtsen Kis Mát3'ás huszonötéves,

református,

ev.

római katholikus,

huszonhatéves,

napszámos egy

nos,

hogy

arra,

—

ntlen, bádogossegéden,

volt töprengés a fölött,

hogy igaza

volt-e

Svarcsuk Péter ötvennégyéves, római katholikus,

ntlen, budapesti illetség, de perab-

szolute foglalkozás

szkölköd

hiján

egyén-

Breuer Mór péküzletével szem-

nek, mikor

ben a minsített lopás álláspontjára helyezkedett.

Nem.

folytak

itt,

Sótlan, Ízetlen, szagtalan pörök

az

megismétld talán

az Ur

az utolsó

életnek

is

blankettákon

intéz

majd

el

napján.

És a milyen az is

számtalanszor

kicsiny konfliktusai, a melyeket

Ítélet

doktorunk

ama

ilyen

A

mi

készült

az

iroda, olyan a jelölt. volt.

Tanult,

ügyvédi vizsgára és közben rölte a pöröket

malmában. Reggel

az igazság lefeküdt, s a

azt igazán

mi e két cselekménye közé

nem érdemes

vegetált, a doktornak

—

fölkelt,

elmondani.

A

szaporodtak a

ez történt a doktorral,

este esett,

doktor sejtjei

semmi egyéb.

58

Egy napon azonban

A

akarok mondani.

ez az, a mit el

következképpen Reggel

hámból és

kirúgott a

dolog a

történt.

fölkelt a doktor

a Hajós-utezában,

beledugta a fejét a lavórba, megmosakodott és öltözködni kezdett.

nél a szobáját

Az öreg asszony, a

bérelte,

szólni hozzá, s ezt

be szokott

il3^enkor

most sem mulasztotta

—

Szép

id

van, doktor ur

—

Igen,

—

felelt

a doktor

— s

ki-

el.

mondta. kinézett az

ablakon.

Hát Istenem, sütött és

valóban tavasz

volt.

A nap

szemben a pálinkás ragyogó pofá-

val nézett szét a piszkos utczában.

— A

iVIeleg van,

—

mondta az öreg n.

doktor a nyakkendjét

ugy szokásból mondta

—

kötötte és csak

:

Igen?

Szemben, a pálinkás

fölött,

kinyílott

az

emeleti ablak és egy cseléd körülnézett, hogy nincs-e portörlö jére.

A

rendr a rong3'ot

közelben.

Aztán kirázta a

az utczára, a pálinkás

pálinkás feje ekkor a

porszemektl aranyos

fe-

napon szikrázó

glóriát

kapott és

ez

59

fölemel látvánv volt, fehér

volt.

szakálla

Szép vörösorru zsidó

ezüstfényben

csillogott,

szemére húzott kalapja körül pedig aranyfényben szállongott a por. E pillanatban .lán

az egész föld kerekségén

nem

ta-

volt nálá-

S

nál dekorativebb leszemetelt rumhamisitó.

mintha ezt érezte volna,

boldog mosolylyal

nézett át az ügyvédjelölt földszintes ablakába és a szemével

nek, mintha ezt

—

mondta volna neki:

Azt a koczkás rózsaszin

mert jó melegen süt a nap és én jól

magam

érzem

jelölt

már

inget

De nem bánom,

ötödik napja látom rajtad.

A

öltözködö-

intett az ingujjas

itt

tavasz

és

van,

a butik küszöbén.

pedig vísszamosolygott

rá, fölvette

a kabátját, hóna alá csapta az Írásait és

ment az

utczára.

A

Szétnézett

ki-

porrongyos

cselédleány most kifeküdt az ablakba, lehajtotta

a fejét

alatt

mentek

és azokat nézte, el.

Ezt csak mellesleg mondom,.

de azt hiszem, igazam van

másként néz

ki

:

a városi ember

az ablakon, mint a falusi

városi lány az emeletrl logjáróra,

a kik a ház

;

a

átnéz a túlsó gya-

míg cselédleányt nem

is

látni

más-

:

:

ként az ablakban, mint ugy, hogy azzal kín-

hogy merlegesen

lódik,

nak a

St

lefelé

nézzen azok-

ház

eltt járnak.

fejetetejére, a kik a

tovább megyek: ablakból

fölfelé

csak

is

k néznek, a mi igen mulatságos, st abszurd látvány az utczáról nézve.

— Egy olyan törkölyt kaptam Becskerek— mondta a jelöltnek a glóriás öreg —

röl,

de egy olyan jó törkölyt

Görcsös öreg

.

.

.

összeillesztette,

ujjait

mint-

egy csücsöri' ette a tenyerét.

—

Fein

—

!

mondta aztán

bemászott

és

a homályos butikba.

A

egy

jelölt

vegt

kicsit

kábán

a

sziLta

és állongott a bolt eltt.

friss le-

Az öreg

ki-

ordított a sötét boltból

—

Szép

Mire a

jelölt

szok közé. se.

id

!

szó

a

megnyalta a

törkölyt,

szólt

butikos

benhagyólag

bólintott.

egy szót

nyelt

szájaszélét,

belenézett a

nevetett

bement a snap-

Még mindig nem

Felhörpintette

egyet,

nélkül

utána

ok nélkül

szemébe, aztán hely-

A

butikos

büszkén

:

61

^

Mi?

—

Ühüml

—

mondta a

jelölt.

Az újságárus megállt a valamit

üvöltött

De a

a sötétbe.

épp most

fölkelt,

zett rá és

nem

— —

küszöbön és jelölt

}3e-

az

emberek bárgyuságával né-

felelt neki.

Hány óra?

—

a pálinkástól.

kérdezte

Félkilencz.

Még

embereket. Mintha

és nézte

a bolt elé

Kiállt

ráért

az

mindenki frissen

szalad-

—

mondta

gált volna.

—

még egy

Adjon

pohárral

és ásított

éhgyomorra.

Ezt

is lehajtotta,

—

Gyönyör id,

els pohár

törköly.

mindenki,

a

ki

így reggel az

És

nem

éhomra

mondatta vele az

-

jól érezte

szokta

Nem

soha életében butikba. És

is

tudta,

nem

most

meg

az

italt, s

nyelt pálinkától nirvána-

sejtelmeket kap. A hogy ott kezdett.

magát, mint

miért

jutott

kábulni

állt, állt,

ivott,

hiszen

eszébe betérni a

kéjjel fordult hátra és kéj-

jel szólt

—

Fatter, adjon

még. Ez igazán

jó.

Es a

hogy a

leült

nélkül.

Tudja

a bolt lóczájára

vágtatnak ajtó

Ok

el

a kocsik

Isten, miért

és

meg

.

.

hogyan

nézte,

az

.

emberek az

négyszöge eltt. Bután mo-

napfényes

solygott, fizetett és

szobájába.

lett,

a torkán vagy kilencz

jelölt leküldött

kupiczával.

És

a vége az

fatter adott neki, és

átment az utczán, be a

Az ágyra csapta az

Írásokat és

elhívta az öreg asszonyt.

— Sári

néni

—

Ez már humor

mondta volt,

neki.

nt

mert az örej

vegy Kaufmannénak hívták és jobb, ha is

öz-

nem

kutatjuk a keresztnevét.

—

—

Sári néni

mondta neki bárgyú mo-

solylyal.

Az öreg

—

n

Móricz

nevetni

kitn

csak nézte. néni!

kezdett.

—

mondta

Kitnen

a

jelölt

és

ezen a

mulatott

viczczen. Azzal meghajolt, azt mondta,

hogy: c(szálem alejkum)) és kiment.

Most már nagyon furcsán jártak az emberek az utczán.

Egy ur például

magasságban, a levegben

tíz

lépés

járt és keresztül-

ment egy szekéren, melyen dobozok

voltak.

:

63

Több más annyira

szekér, köztük egy tejeskocsi

megbolondult,

a lovakat hátrafelé és a

is

—

hogy húzni kezdte daczára an-

lovalc,

hogy elre szaladtak, mégis a kocsival

nak,

együtt hátráltak,

gben. Az

szépen himbálózva a leve-

utcza gázlámpásai

lehajoltak a

doktorhoz, mint a fzfák és lombjukkal meg-

simogatták a tük a

fejét.

magyar

Némely ház

királyi

Opera

is,

pedig, köz-

—

nagyon

himbálózott.

—

Ma

viharos a tenger,

—

mondta csön-

desen a doktor és nyugodtan belement egy kofába, a ki

kon

áll.

—

El

De

ez

nem

kellene

gyorshajtást, tott.

kicsiny szekerével az utczasar-

Vannak

—

hozta ki a sodrából.

tiltani

a kofataligáknak a

gondolta és

nagyot

sóhajtások, amelyek oly

sóhaj-

mélyrl

fakadnak az emberi lélekben, hogy az ember

gyomra statálta,

—

is

megrezdül beléjük.

doktor kon-

hogy nem megy egyenes vonalban.

Gzélozni fogok,

—

gondolta. És czél-

bavett egy lámpát a szemével.

magát a lámpának, volna.

A

És nekilötte

mintha puskagolyó

Csöndesen motyogta

lett

C4

—

fogom magamat kilni a

így

egyik lámpától a másikig.

.

.

De már az Andrássy utón

volt.

És elbb

házak jöttek

ormótlan barna

nagy,

ligetbe,

feléje,

aztán vigan csúszott a lába alá az Oktogon-

ügy

tér,

mintha a Váczi-köruton, a

érezte,

Fonciére-palotánál valami nagy óriás állana, a ki

ugy húzza az Andrássy-utat, mint a

sznyeget,

ö

s

egy helyben

csak

feléje a csinos

Sietve jöttek

tések maradtak

villámgyorsan

el

mellette,

suhantak

lépked. vaskerí-

villák, s

futó-

a kocsik oly

el mellette,

mint a

vonat ablakából nézve a táviródrót görcsei.

—

Nagyon gyors a

—

gyors,

gondolta.

hajtás, a hajtás

nagyon

És hogy ne szédüljön,

behunyta a szemét. így vágtatott tova. Néha érezte,

hogy a fülébe ordítanak valamit, st

nagy ütéseket érzetbl

nem

kinyitotta

gén

a

is

kapott az utón, de ezt ön-

vette tudomásul. Mikor megint

szemét,

valahol

a

hget

vé-

járt.

—

Erre a padra leülök,

csapkodott

a

—

mondta,

s bele-

zsebkendjével a levegbe cs

lezöttyent a puszta földre.

65

Körülötte édes

dott a liget. Valahol ros, és

n

messze duruzsolt a vá-

a láthatár permén lassan járt egy-egy

Könny

egy-egy gyerekkel.

lott

csöndben nyugo-

déleltti

a fák között és apró,

rongyok gurultak

kis szél szál-

papiros-

zsiros

feléje a földön.

Egy helyütt

zöld pázsit foltjába vágódtak a csupasz fák, s erre

a zöld pázsitra rásütött a nap. Ez oly

gyönyör,

hogy a

oly édes volt,

támasztotta

a hátát egy fatörzsnek és

a meleg völgyekbl

ideszabadult

reggelünkön megnyirkosodott

szegény

a

jelöltet

kifújta a

kat, tisztára szellztette

és

a

a mi Sze-

illatos szél.

tavasz,

jól

a szédülés

vele, elringatta, csókolta,

hintaján lóbálta,

sirni

homlokát végigsimitotta

kezdett. Verejtékes

rette a

jelölt neki-

fejébl

bánt

könny

a gondo-

lelkét.

És a hogy buta, oktalan könyein keresztülnézett a

ugy

jelölt,

kecskék jönnek kecske,

kis

fehér

feléje.

Sok ezer

kis

fehér

mely katonás rendben

szerre. Bal,

nulták

hogy

látta,

jobb,

A

volna.

bal,

:

—

egy-

mintha

ta-

fák pedig zúgni kezdtek, s

a lombjuk világoskék Molnár Ferencz

jobb,

lépett,

Muzsika.

volt,

átlátszó,

mintha 5

66

ég azúrjának foszlányai akadtak volna

az

meg

a gályákon.

kecske pedig ért

A

sok ezer, bodros kis fehér a nélkül, hogy közelebb

jött, jött

volna hozzá. Terjengett

ez

a

rengeteg

kecskenyáj, oldalt kiszélesedett addig a meddig

csak

ellátott a

szem, a háttérben pedig a hol a sikság az ég-

fölfehérlett az égre, ott,

gel

Még az

találkozik.

is jöttek,

eg3Te jöttek,

hogy

fönn

ott

csak a földre

égbolt nagy buráján s

ekkor látta a

még felhk érve meg

n

jelölt,

a kis kecskék,

s

aranyos szarvuk.

És igy most már minden kék és fehér fényben ragyogott körülötte, s a nagy, fehér tenger-

bl

kivillantak az aranyszarvacskák, és

a fák

nagy, levegkönnyü, kék lombkoronái jobbrabalra lengedeztek, könnyen, súlytalanul, mintha

az egészbl egy szó se

A

jelölt

ekkor

lett

volna igaz.

felállott és érezte,

hogy eb-

könny világban az egyedüli súlyos test. Nem is tudta, hogy min áll. Csudálta, hogy el nem süpped e friss puhaságba, örökre bele nem vész a lágy fehérségbe és az illanó, ben a

leng, kék füstnél

is

könnyebb,

tisztább és

világosabban ragyogó lombkoronák közé. Egy

67 zsíros,

csontos,

ügyvéd

volt,

emberszagú,

—

biró

súlylyal

ezt érezte. Érezte,

mert

jó-

zanodni kezdett. S a hogy a fehér kecskék oszladozni kezdtek elle

megint vissza-

és

gomolyogtak az égre felhknek,

s

a hogy a

nagy lombok visszaolvadtak a

halványkék,

fehér felhk közé

foltoknak, a jelölt

égszin

körülnézett és végigsimította a homlokát.

Harang csendült a városban. Delet harangoztak.

Egy guvernánt

jött arra

a gondjára

bizott kis leánynyal.

—

Máman

francziáné,

-

nous

grondera,

allons,

—

mondta a

marchons!

És a gyerek botorkált mellette,

alig

birt

vele lépést tartani.

A

jelölt

csak bámult utánuk.

— Aludtam? — És a szivébe

kérdezte magától.

nyilallott az elmulasztott kö-

telességek gondolata.

kacsolták

el.

mentegetzés

És baj lesz,

káromkodás ... És megérteni

sem

azt,

a

Három

tárgyaláson ma-

veszekedés

lesz,

csudálkozás, senki,

mi ma

fogja elhinni, senki

sem

csapkodás,

sem

fogja

történt,

senki

senki

vele

lesz,

fogja beleillesz-

:

C8 teni tudni a logika

mény

szavakat fog hallani, mint

vagy ((hogyan

történhetett))

minden ember

értem)) és lega,

a

rongy

kis eszével

t

és

háziasszony,

:

—

címiért ?»

—

avagy ((nem

a fnök, a kol-

:

a járásbiró

a

maga

fogja megítélni az esetet,

beleteszik az emberi élet keretei közé

makacsolják, tik ..

durva kereteibe, buta, ke-

dorgálják,

és senki

.

kérdezik,

mentege-

sem fog belenyugodni ebbe

az esetbe, mert az emberek az ilyesmin gon-

dolkoznak, a

helyett,

napirendre térnének

hogy

megéreznék

és

fölötte.

Éhesen, fáradtan, kábultan és nehéz fvel

kapaszkodott

fel

rajta az életbe.

hsnek

a villamosra és visszarobogott

Ö ebben a pillanatban tragikus

érezte magát, de ez a tragikum oly ki-

csiny, oly kevéssé érdekes és olyan

hogy csakhamar nem

is

is

volt.

Az

ilyen

csak a magunkfajta bolondok, ki

nem

józanodó részegjei,

is

fejezdött.

semmiségeken az élet soha

nem létez

arany-

szarvu kecskék vidám pásztorai képesek lal

volt,

vette komolyan, s a

történet ránézve ezen a ponton be

Igaza

múló

a kezükben hosszan elrágódni.

tol-

:

Ae aranyóra

és a láncz.

(Történik egy jobbfajta udvari lakásban.

özvegyasszony, a ki s

ebben a lakásban

ma

A illetdve

szét

tekint

lakott, meghalt,

délután temették.)

vicséné

az ajtót és

(feljön, kinyitja

A lakás mont A nyugdijas

háznép temetésen van.

üres, mert az egész

a

bemegy a

lakásba. Meg-

bútorokon, majd kimegy a

lélek, azon tndik, hogy mely kisebb térfogatú konyhai eszközt lehetne ellopni. Csodálattal konstatálja, hogy a kisebb eszközök már el vannak lopva.)

konyhába,

s

bár becsületes

A (vörösre

sirt

cseled

szemmel, fekete ruhában, fekete kend-

ben jön

Hát maga mit keres

A A

kapuból

vissza.

fel)

vicséné

láttam,

:

hogy

Felgyöttem rendet

A

viczéné?

itt,

már gy önnek

csinálni.

Szép volt?

cseléd (sirni kezd).

(Nagy szünet.)

A Kisasszony

viczéné:

lelkem,

nem

azért

mondom,

de az én levesszür kanalam már úgy össze-

:

:

70

horpadozott, hogy

.

.

hát ha éppen

.

lene

kisasszonynak a kanál, hát én

sincs

már

nak a

kel-

.

úgy

.

.

kinek szümi a levest.

A Nem

nem

cseléd:

szabad elvinni semmit. Az asszonyfia

van és számbavesz mindent.

itt

(Bemegy a kamrába el

megnézi, hogy

és

jól

dugta-e

a levesszürö kanalat.)

(A rokonok feljönnek a lépcsn.)

As Üljetek le

.

özvegyasszony .

fia

Mari, nincs valami ennivaló

.

a háznál?

A

cseléd

(szomorú arczczal jár a rokonok közt)

Egy

kis

kompót

.

.

.

Egy

hölgy:

Csak hozza, hozza. Sok beftt van?

A Van vagy húsz

cseléd:

üveggel.

A

hölgy:

Szegény Lujza néni, még ebben volt.

Tegyen fiam egy kosárba vagy

elviszem

emlékül,

megegye, (szintén

ugy sincs már sir.)

is

rendes

öt üveget, itt,

a ki

:

.

71

A

fiu

:

Ha«:yjatok, hagyjatok. (Leül a kanapé sarkába és

Egy másik !

elé néz.

Halk beszé

-

Az asszonyok ki-bejárnak.)

getés.

Haj, haj

maga

hölgy (sóhajtva):

így van ez.

Az

egyik hölgy:

Mindenkinek ez a vége. (A

fiu fölkel, a

szekrényhez

megy

és kinyitja.

Egy

melyben különféle apróságok vannak gyürük, csattok, diszes gombok, egy nöi kalapmadár, néhány bross, karperecz, egy aranyóra és egy láncz. Az egészet az asztalra szórja.) szivarskatulyát vesz

ki,

:

A

fiu:

Vigyetek szegénykétl valami emléket. (Nagy csönd. Senki se mer az értéktárgyakhoz

A

lépni.)

fiu:

Válaszszatok valami kicsiséget.

Egy (odamegy

Mi mindene

;

volt

hölgy

turkál a csomóban)

szegénykének

(Kéjjel nézi az órát,

Egy másik

Én ... én valami

meg

.

a lánczot.)

hölgy

kis

.

:

értéktelen holmit

akarok ... ezt a gombot. Vagy inkább ezt a csattot. (Az

órát nézi.)

:

72

Az Na,

nem

viszed

egyilc

el

A

:

a c?attot?

másik:

Nem. (Arra

gondol, hogyha

még a reményétl

A2 Julis,

egyik (egy

elviszi

a csattot, elesik

kis leányhoz)

nesze, vidd el te a csattot. Szegény

Lujza nénié (Odaadja

most

annak, hogy az órát megkapja.)

is

a

volt.

leánynak a

kis

hogy igy

csattot,

ki

küszöbölje a csomóból az értéktelen holmit.)

A Nesze

Julis,

a

másik

gomb

is

Jtilis

Köszönöm.

:

a tied

:

(Az órát nézi.)

Ajs egyik hölgy

Kinek

kell

:

a madár?

(Nagy hallgatás Senkise akarja a madárral eljátszani az órára

való

kedik

hogy az óra utolsónak fog maradni, tehát a ki utoljára jelentkezik. Mondom, nagy

jogát. Általában az a gondolat kere-

felül,

az kapja,

hallgatás.)

Egy harmadik Julis,

nem

kell

hölgy

:

neked ez a madár?

:

:

73 Julis

Nem. Én a gombot

csattot

visszateszi a

Az Azt

meg

visszaadom,

is

a

visszaadom.

is

(Hamar

(az órát nézi)

nem

csattot.)

egyik hölgy:

A

lehet.

gombot meg a

csatt

meg

gomb

a

a

tied.

(Kiveszi és visszaadja neki.)

Csak tedd szépen

el,

Nem

lehet válogatni.

nem magad?

a mit kaptál.

szégyenled

Itt

Julis a csattot és a gombot, látva, hogy

(sirni kezd, elteszi

néki

itt

semmi reménye

se lehet)

:

akkor kérem a madarat is. hárman is oda adják neki a madarat. Nagy szünet ) van intézve és visszavonul.

Hát akkor

.

.

.

(Sietve, egyszerre Julis el

—

Az

egyik hölgy:

Milyen szép kis óra. (Nagy

szünet.)

Egy másik: Ugy-e, ezt te tartod meg, Elemér?

A Én semmit

fiu:

se tartok

meg

.

(Mindenki az asztalhoz

Ae egyik hölgy (kezébe Gyönyör kis óra ... (a csomóból) ... és

.

.

lép.)

veszi az órát)

lánczot

is

kihúzza a

milyen nett kis láncz. ügy-e,

ez hozzá tartozik?

:

:

74

A Igen, igen.

másik

:

Akaszd rá a lánczot.

(Ugy gondolkozik, hogy oiég ö is kaphatja az órát s az esetben jobb, ha rajta van a láncz. Ugyanezt érzi a másik

is,

ersen

tehát hirtelen és jó

beleakasztja

az óra karikájába a lánczot.)

Egy hölgy íkissé idegesen) Nagyon szép. Na, most tedd le.

A^ elbbi

(nem

teszi le)

Szegény néni, mindig ezt hordta. (Mégse teszi le.)

milyen elegáns volt a

Emlékeztek,

fekete selyemruháján ez a vékony kis arany-

láncz? így hordta, ugy-e? (Felpróbálja. Nagy megdöbbenés.)

A Ilyenformán.

másik:

Tedd

le.

As

elbbi

(leveszi a nyakáról,

de a kezében tartjaj:

Ezt a boldogult urától kapta.

A Igen, igen, tedd

másik

:

le.

Egy harmadik (erélyesen): Tedd már le, ha annyit mondják. Egy sovány Itt

hölgy:

van egy fekete csont-karperecz. Gyász-

ékszer. Kinek kell? (Senki se

szól.)

:

:

:

75

A Itt

van egy

Ischl.

sovány hölgy:

ischl-i

bross.

Andenken von

Ki akarja?

Vidd

el

Néhányan (jószíven): mind a kettt.

A

sovány hölgy:

Én sohase voltam

Ischlben.

(Visszateszi a brossot.)

Nagyon szép nézem meg én

kis óra.

ide,

hadd

is.

Egy

Add

Adja már

hölgy

oda.

Töhhen

Add oda

hadd nézze meg.

neki,

(Ugy gondol óznak, hogy ez már nagyon sokáig tartotta a kezében és bogy a soványnál nincs veszélyben az óra.)

Az elbbi

hölgy

(odaadja az órát, de a láncz végét a kezében tartja)

Duplafedelü.

A Ereszsze

el

sovány:

a lánczot.

Az Megnézheti igy (A láacz

elszakad, a

elbbi:

is.

mibl egyszerre

nyilvánvalóvá,

hogy húzták mind a ketten. Mindenkinek megdobban a szive, mert érzik, hogy igazán nagy és komoly harcz folyik az óra körül.)

válik,

:

:

76

A

sovány

Na, most elszakította.

A^ elbbi Maga

szakította

el.

A Én? Hogy

:

sovány

lehet ilyet

:

mondani?

(Egy pillanat alatt rájön, hogy a láncz nagyobb része az ö kezében maradt az órával együtt, s hogy még így

Nem Egy

is

is

lehet hordani.)

olyan nagy baj.

hölgy

f

a

Hol van az az (ö

eddig még

lei

ischl-í

nem

szólt

emlék?

odalép az órához.)

is

Az

elbbi:

Na, na, na. Lassabban.

(Visszatolja.)

As uj hölgy Hadd nézem meg én is azt :

Mind Adja oda (Mert az a f, óra és inkább

(a

az órát.

soványhoz)

neki.

hogy egy kézben sokáig ne legyen az outsiderek

tartsák a kezükben,

olyanok, a kik erteljesebb érdekldésükkel

mutatták, hogy jogot formálnak

A Duplafedelü.

sovány (odaadja):

mint

már meg-

rá.)

:

:

77

As Na

hát,

uj hölgy (nyugodtan):

én ezt választom. hogy ezt a bonyolultnak egyszeren is el lehet intézni.)

(Általános eUréppedés azon, látszó

ügyet ilyen

A2 Bocsánat,

elhhi hölgy

maga

az ischli emléket kérte.

Az

Én? Csak

(idegesen)

tij

hölgy:

kérdeztem, hogy hol van.

(A ridiküljébe akarja tenni az

Egy Bocsánat, ez

nem Egy

órát.)

hölgy: járja.

másiJc

Ez egy értékes dolog. Az ember kiválaszt valami kis csecsebecsét,

nem egy Az

valami emléket, de

aranyórát lánczczal.

uj hölgy (nyugodtan

elteszi az órát):

Hát válaszszanak csecsebecsét. (Visszavonul és a tükör elé megy, igazitja a kalapját. Lassankint mindenki ott hagyja az asztalt, mely e pillanatban értéktelenné vált, s mind az ügyes. hölgy köré csoportosul, arczczal a tükör felé. Valamennyien a tükörbe néznek, a maguk arczát nézik es a masilíhoz beszélnek.)

Az

egyik

Mit válaszszunk, ha

:

maga

elvitte

a javát.

.

:

78

Az Mindegy az

...

órás hölgy:

én se azért választottam

valakinek csak el kell vinni ezt

.

.

is.

Egy másik: Hát legalább a lánczot adja

Ae Hiszen

órás hölgy

ide.

:

van szakadva.

el

(Elöl lehúzza a blúzát a balkezével, a jobbjával

pedig

felülrl lefelé végigsimitja.)

Isten áldjon meg,

Elemérkém.

A Csókolom

fiu

:

Tóni

kezét,

néni.

Köszönöm

szépen a jóságát.

Tóni néni

Hadd csak

(mert ö az)

fiam. Hisz tudod,

tem szegény anyádat. (Nagy

elvitte

szeret-

(Sírva fakad és elmegy.) szünet.)

As elbbi Ez

hogy

hölgy:

az órát.

(Kétségbe van esve, de azért zsebre dugja a mara-

dék lánczot.)

A

sovány

Hát legalább hol van az

:

(Az

ischli

emlék eltnt.

Most már csak

A

ischli

emlék?

gyász-ékszer

csontgombok

is

eltnt.

vannak az asztalon,

:

:

?9

mert az óra távoztával a rangban legidsebb dolgok vették át a helyét, s eltntek.)

A

sovány

:

Hát nekem semmi se marad? (Julis fél,

hogy most még

azt is elveszik tle, a mit

kapott, tehát fölkel és indul.)

A Julis,

sovány:

add ide nekem a

marad a gomb

csattot,

és a madár.

neked meg-

.

Jtilis

A

madarat odaadom.

A Az nem

kell.

sovány

Add

:

ide a csattot.

Julis

:

Hát akkor semmit se adok. (Indul.)

A Jó, hát (Táskájába nélkül

.

.

távozik.

fiu sir

hát add ide a madarat.

teszi az

csontgombok a

.

sovány (savanyúan)

is

A

üvegszem

többi utána.

eltntek.

A

kolibrit és

Az

asztalról

már a

lakás üresen marad, csak

egymagában a kanapé sarkában.

A

köszönés

Beesteledik.

cseléd meggyújtja a lámpát.)

A

titokzatos Csókái.

I.

Ebéden voltam egyszer egy barátomnál, a kit

mindnyájan a világ legboldogabb embe-

Három

rének tartottunk. feleségül

polgári

vett

évvel ezeltt nsült,

egy jónevelésü,

E

szende és szerény

a házasságban

két tulajdonságát

megtartotta,

egyszer,

soha konflisra

kis

a kit leánykorában sokszor

leányt,

láttam, s a ki állandóan volt.

szerény

nem

is

olcsó ruhákban járt,

ült,

a boltban félórákig

alkudott, hatosokat és koronákat helyezett el

a

postatakarékpénztárban,

olyanba ment, a hol a szabadjegyért

zékü

férfi jól

s

nem

szinházba

csak

kellett sokat fizetni

ha valami agresszív

öltö-

megnézte az utczán, hát oly

savanyú undorral tudott visszanézni

rá,

hogy

annak nemcsak a kalandtól, hanem magától

:

81

az asszonytól

is

elment a kedve, a mi

tulaj-

donképen az egyetlen eredmény, melyre

tisz-

tességes asszonynak utczabetyárral szemben

törekednie kell

A

még

barátomról

sem érdemes

ennyit

beszélni. Kissé túlzottan kövér volt, s ö

meg

ezt vitte bele a házasságba. Lustán intézte a dolgait, kéjjel

lassan

sokat

és

evett,

szivarozott, az újságot

elejétl végig

ruhában

egyazon

olvasta,

s

év óta.

Semmi izgalom nem

Semmi ámor, semmi mámor,

hosszan és

járt

—

már

volt

két

benne.

mint a költ

mondta.

Ebéd után az asszony egyszerre csak

azt

mondja:

— A

—

Kiesett a férj

k

a fülbevalómból.

nyugodtan

felel:

Jó.

Hosszú szünet. Én szódát fröcsköltem a boromba, a

férj rágyújtott,

az asszony pedig

újra megszólalt

—

Nem

csináltatod

meg?

Lassan, ebédutáni hangon mondta a férje:

—

Majd

.

.

Molnár Ferencz

.

:

ráér. Muzsika.

6

:

:

82

—

—

Jó

mondta

hirtelen és kedves

erre

—

mosolylyal az asszony

majd odaadom a

Csókainak, az megcsináltatja.

A

férj

mosolygott. Az ügy

Mikor íélnégykor

el volt intézve.

akartam menni,

el

az

asszony így szólt az urához

— —

Nem

kisérsz el?

Most

nem

könyörg ült

...

A

városba megyek.

— mondta a lusta emberek

pillantásával az ember, a ki nyakig

egy nagy brfotelben.

—

Jó,

Erre

majd

elkisér a Csókái.

már fülelni kezdtem. Megkoczkáztattam

a kérdést

— Ki az a — Senki. —

Csókái ?

Hogyan?

már másodszor

hal-

Mégis senki. Csókái nincs. Csókái

nem

.

.

.

Hisz

lottam a nevét.

—

Ha

létezik.

fösvény,

az

uram

vagy

lusta és unalmas,

vagy udvariatlan, akkor megfenye-

getem Csókáival. Csókái, az egy képzelt mély,

a kiben megvannak mindazok

ajdonságok a mik az ilyen túlságosan sedett

a

szetu-

elférje-

emberbl, mint az uram, hiányoznak.

:

83

— —

Tehát Csókái az

ideális férj.

Nem. Csókái nem

ember, a az uram

ki

férj.

Csókái szabad

nem

akar uj ruhát venni nekem,

majd vesz Csókái. Ha nincs kedve a házba menni,

—

elkisér Csókái.

a zsebkendmet és az uram

—

nem

Ha

ibolyát,

jutott volna.

val

— lám

—

szin-

elejtem

nyúl érte,

Csókái fölemelte volna. Hatavaszszal

hoz délben

Ha

tud az asszonyokkal bánni.

nem

Csókainak eszébe

Sajnálom, de csak brutális szó-

tudom Csókáit tökéletesen jellemezni

Csókái a szeretm.

Nevettem. is

nevetett.

nevetett, az ura

kisérte el a városba.

hozzám ez után az ebéd után vagy

két hónappal a

—

is

Aztán összecsókolóztak. De a lusta

ember mégse

Eljön

Az asszony

férj.

Még emlékezni

fanyar pofával,

—

fogsz

—

mondja, kissé

hogy beszéltünk egyszer

valami Csókáiról.

—

Emlékszem. 6*

84

—

Hát tudod,

—

mondja egy kellemetlen

—

grimace kíséretében,

kezdem unni

ezt a

Csókáit.

— —

Ugyan, ugyan. az

Besavanyítja

Most már

életemet.

folyton Csókáiról van szó.

akármit csinálok,

Szerdán, mikor elmentem hazulról reggel, felejtettem

utánam

Tudod

— —

az

megcsókolni

kiált

Csókái.))

?

Tudom. Ugyanaznap

késn

este

zom benne, eszemágában tle,

hogy hol

jön haza. Bí-

sincs

járt délután,

megkérdezni

vallom

—

nan jösz

kissé szigorúan szóltam rá

ilyen

godtabb hangján

szen

—

késn ?»

A

— be«Hon-

:

világ legnyu-

Tudod?

((Csókáitól)).

feleli:

éhes

de tudod,

voltam, várni kellett a vacsorára. Hát

— —

Hát

asszonyt.

megcsókol

ccMajd

:

el-

Tudom.

Na már most agyonlövöm még

mondani,

.

.

.

tudja

azt

is,

Isten

reggel nyolczig

.

.

.

.

.

hi-

a ki azt meri

hogy gyanakszom rá

kor mindig egyhuzamban

.

.

.

.

de más-

alszom este tíztl

aznap felriadtam félkett-

85

kor, mert azt álmodtam, hogy Csókái ott

az

ágyam

gemnek: ^Csöndesen, az öreg

föl

leltem nek:

mondja a

azt

mellett és

édes,

felesé-

jöjj ki,

hogy

ne ébredj en.» Álmomban azt ((Felébredek,

fe-

fogok ébredni,

fel

majd megmutatom én neked tem.

úgy

áll

És

!»

fel is

ébred-

Nagyon szégyeltem magam. Az asszony

mint valami anzix-kártyán

solylyal,

hen

boldog mo-

nyugodtan,

ott aludt mellettem,

Vénusz)).

De

.

.

mégis

.

.

.

a

szóval

.

((pi.

.

.

tudod?

—

Tudom, tudom.

Elhallgatott.

Bennem

az

agglegény

öröme motoszkált. Valami olyan nektekD érzés.

Nem

kellett

kár-

((ugykell-

nagy lélektanár-

nak lennem ahhoz, hogy megállapítsam most

már teljes bizonysággal, a

férj

lelkiismerete.

A

ki

az a Csókái.

jóllakott

Cskai

emberé, a ki

ebéd eltt szerelmesen, figyelemmel olvasta az étlapot,

ebédután

kezébe

is

az árakat

félrelöki ezt

meg

a papirost, vagy ha a

veszi, azért veszi,

rajta az árakat.

És

Csókáit, az örökké

se nézte, s a ki

magam éheset,

hogy megnézze is

elképzeltem

a figyelmes, ud-

86

szerelmes

varias,

fürge,

verssé

finomult

a

lényt,

barátom lelkiismeretének feleségének

itt-ott

összesrsödött

—

Tudod

?

a prózából

ifjút,

desztillált

túróját, a

elpotyogtatott

férfit,

a

barátom

illúzióiból

valakit.

—

mondta aggódva.

Megvakartam a tejemet. Bevallottam a barátomnak,

hogy

Hogy

miért, azt

azért

nem

volna,

nem tudok tanácsot adni. nem mondtam meg neki. De

tudtam, mert ha Csókái ember

hamar

lehetett volna végezni vele.

Csókái gondolat tenetes az ereje,

volt,

és a gondolatnak

lett

De ret-

nemcsak akkkor, ha Jézus-

nak, Galileinek, Luther Mártonnak, Kossuth-

nak, vagy Marxnak hivják,

hanem

— oh, örök-

büszke hatalma az ember vágyainak akkor

is,

—

még

ha olyan szerény, rongyos, komi-

kus neve van

is,

mint: Csókái.

in.

Körülbelül

hat héttel ez után a látogatás

után találkoztam az asszonynyai a Mcsarnokban.

: .

87

—

—

Hogyan?

kérdeztem

asszony most a mvészet iránt

Zavartan

érdekldik

is

?

a minek az volt az

felelt valamit,

hogy azért

értelme,

— nagyságos

a képekhez, mert

jött ide

összezördült az urával.

—

Most már oh,

—

Most már trhetetlen

nem én fenyegetem t

Ha megjegyzést

«Mit

nadrágban

Csókái

?))

.

beszél

:

ccGsókai va-

Egyebet se hallok, mint

Csókái?))

csinál

Csókái ?»

jár.))

.

teszek arra^ hogy

a ruhája lompos, azt mondja salt

Csókáival

errl végleg leszoktam. Most

róla mindig.

—

mondta.

—

ma

«Vár

délután

— elválunk, feleségül — Most már hadikiáltássá ((Ha

lett

vesz köz-

tünk ez a név. Most már ugy kialakult, ugy megtestesedett, róla,

annyit

a

miért

faragtuk, csiszoltuk,

hogy most már

pingáltuk,

teljesen látjuk a képét,

olyan, mint valami lius

beszéltünk

annyit

önmköd

már

bábu a Coppé-

mester titokzatos mhelyébl, a melynek

emberformája van, tánczol

—

csak éppen,

Ugy, hogy most beszélni.

jár,

kel, énekel, beszél,

hogy még nem

már nem

Nem merem

is

merek

kimondani

él.

róla

a nevét,

88

mintha igazán a szeretöm volna. És az uram

dühös folja,

rá,

megfojtaná egy kanál vizben, csú-

bántalmazza; szóval, nevessen, ha mu-

latságosnak

uram

de az

találja,

féltékeny

Csókáira.

Elgondolkoztam. Valóban az emberek addig ijesztették a gyerekeket a krampuszszal, ad-

dig

mondták

hogy vörös nyelve van,

róla,

puttony a hátán,

jobbkezében virgács, bal-

kezében láncz, a mig végül a játékgyárosok összeszedték

mindezeket az adatokat és

remtettek egy krampusz-tipust, a mi most oly ismeretes és oly klasszikus,

se szabad

gondoltam nak, az

már

hogy semmit

Tudja Isten

változtatni rajta.

—

— hátha a legelmésebb játékgyáros-

életnek egyszer eszébe jut,

barátomék

te-

Csókaiját

meg

is

hogy a

csinálja

ennyi

adat alapján.

Mondtam néhány szonynak,

azután

elváltunk, ezt

—

A

dühössé

vigasztaló szót az asz-

elbúcsúztunk.

De mieltt

mondta az asszony:

legfurcsább a dologban, hogy tesz,

ha bántja.

engem

mikor csúfolja a Csókáit. Fáj,

89

Nagyot néztem. Hogyan

?

Az asszony már

titokban szolidaritást érez ez iránt a Csókái

Hiszen

iránt ?

akkor ez az asszony szereti

Csókáit, és

ha Csókáiból még csak az az egy

hiányzott,

hogy

gyon közel van,

már

ama megrögzött

tekintve

hogy a mit egy emberi lény

hitemet,

az

akkor a baj már na-

éljen,

félig él.

születésének

Vagy

nem

emberek addig

talán

a-

Messiás meg-

az a története,

és annyira

szeret.

hogy az

szerették,

hogy

egyszerre csak elkezdett élni?

IV.

Most már csak néhány szót

nom

kell

monda-

azok kévéért, a kik a történetek végére

utaznak.

Mert a történet

szakemberek,

he-

lyesebben ember-szakemberek részére már az

elz káputban befejezdött. A barátom egy napon nyugtalan csapta

a

hivatalban

hazarohant.

a

volt,

le-

dolgozókabátját

és

Az asszony nem

volt otthon.

Meg-

vadult és nekiesett a fehérnemszekrénynek, s

az

abban elhelyezett ékszer-kazettúknak.

90

Feltörte és egy czimet talált benne.

megmondta egy Tíz percig

tott.

jött az asszony.

aztán félájultan

A

elvágta-

kocsisnak, s azzal várt a

kapu

Az asszony

akkor

alatt, s

sikoltott egyet,

— ezúttal életében elször — A

bará-

akkor

lejött

konflisba ült és az anyjához hajtatott.

tom még

czimet

öt negyedórát

várt,

az emeletrl egy úr, a ki

nem

magas, mint Csókái,

nem

s

volt

szke

viselt vasalt

és

nadrá-

got, zsürke zsakeltet és oldalt felcsapott

Pa-

namát, mint Csókái, de a kiben a

szi-

mat mégis

férfi

minden tévedést kizáró

oly

mó-

don érezte meg a csókaiságot, hogy a bará-

tom minden habozás

rl a

nélkül verte le a fejé-

kis zsirardi szalmakalapot.

Névjegyet cseréltek

ekkor kitnt,

s

hogy

Csókáit Kellemek hivják.

Mint ulóbb, néhány évvel a válás után a

barátom egy szép nyári éjszakán a Zugliget-

bl

hazajövet elmondta, az asszony

volt

bnös. Ez

suk

Ez

— hozzá

lett

még nem

volna az els találkozá-

feltétlenül bebizonyítódott.

A

—

legérdekesebb az,

a dologban

—

tette

hogy ez a Keller egy csöppet

91

sem, de abszolúte semmiképpen lított

nem

hason-

a képzeletbeli csinos, elegáns Csókáihoz.

Polgári megjelenés, köpczös, értelemhiányra valló arczu

emberke

volt

.

.

.

S a hogy igy jellemezte, nyolta

és szivbl

gyatra

Kellert,

kinevette

kign-

leszidta,

ezt

a szegény,

egyre összehasonlítván

daliás és csábító Csókáival,

eszembe

t

a

jutottak

azok a franczia szobrok, a melyekben a

for-

radalom gondolatát hatalmas, csodaszép géniusz

ábrázolja,

a feltámadt

pedig égi haraggal isten, holott

göthös, voít,

vállu,

st

hiu,

nemzeti

teljes, fenkölt

arczu

ert fél-

Arouet de Voltaire egy sovány, féltékeny, szószátyár

Mirabeau pedig szörnyszülött ragyás, borostás,

vén kóró :

görbe-

ferdeorru, bozontos,

a legújabb kutatások szerint megveszte-

gethet

is.

Téli reggel.

A gzfürd

eltt a villamos Ívlámpa mes-

terséges éjszakát csinált, de odébb, a Kérepesi-ut felöl

már piszkos-vörös pára

az égre. Valahol messze

fel

már

szállott sietett

jött,

felénk a Nap.

A nagy

ház

még

be volt zárva. Tejüveg-

ablakai mögött fehér fény villódzott, kigyúltak

A

benn

is

frakkos

a lámpák. Árnyak jöttek-mentek.

fiu

künn

a kapu eltt még,

állt

vagy nyolcz-tiz emberrel. gallérjuk,

Fel volt

szemükre húzva a kalapjuk, a kéz

a zsebben.

Mind maga

kapunyitást, várta

a

elé bámult, várta

megváltó meleg

Kett nekidlt a kapufélfának s majdnem aludt. Az egyik a pofa

volt,

trve a

a mit a frakkos

Valami nagyon utolsó

fiu

züllött

a

vizet.

jobbról-balról,

leggyüröttebb életében

ember

látott.

lehetett,

93

ámbár prém

volt

a

fáradt arcza volt,

s

De

télikabátján.

sárga,

körül undor és

a szája

fájdalom játszadozott. Kávéházi levegn füstölt

volt

fej

ez,

mereng

bután jezés

nak húsz éven

páczolt

ülusztrált

a

ad a pesti

kávéházi állatnak.

minden reggel kidl az

—

ki

kife-

lapok-

át való felületes és unott néze-

pinczér-túlél lehetett szegény, az a alól

arcz,

szem, a melyben olyan

a mit a külföldi

ült,

getése

dohányban

éjjeli

Nagy

fajta,

a ki

pinczér és

ámbátor vacsora után ment be a

kávéházba

—

a reggeli pinczérnél

fizeti

az

utolsó konszommáczióját.

A

másik kariatid

pinczér

volt.

pedig

De az már

egyenesen

el is aludt

éjjeli

szegény,

állva.

A

frakkos fiu didergett. Csöndes, alattomos

kis szél járt

az utczán, a füle

manzsettája alá lött

fujt,

alá.

a nagy, homályos

Vágyó

:

a

pillan-

ablakokra, a

melyek mögül fehéren sugárzott a erkölcsi tartalma

fujt,

besurrant a czipje fö-

a vékony frakknadrág

tást vetett

mögé

gzfürd

a melegség, a tisztálkodás,

az olcsó borbélyparfüm

szomorú

és

mégis

94

tisztaságot jelent

illata,

a pihenés, a csönd, a miben

és az az édes forróság-,

egy

pilla-

natra fuldoklik az ember, de a mi aztán

meg-

dolgozza, úgy, hogy

azt

érzi,

mintha kipá-

belle mindent, a mi rossz

rolna, kiolvasztana

és fájdalmas.

Még többen volt,

jöttek.

Szemben pálinkamérés

transzparenssel a kirakatában.

parensen ez

állott

:

(dtt

A

transz-

fürd Jegyek. »

Jöttek

a boltból hárman, zöld jegyekkel a kezükben.

Aztán egyszerre kinyitották a kaput. Észre se vették.

De aztán mégis elkezdtek

menni, a kávéházi

büszkén, katonásan,

állat

az alvó pinczér szintén tántorogva. fiu

befelé

szerényen ment köztük.

A

A

frakkos

három, a

ki

a

pálinkamérésböl jött, vígan kiabált és ismersként

üdvözölte

lábdobogás

lépcsn a

a pénztárkisasszonyt Aztán

hallatszott,

ment

fel

labirintusba, és eltnt

a

raj

a vas-

a sok száz

kabin közt a fuladt melegben.

A

frakkos fiu lassan vetkzött,

rotválkozott elébb.

Mire

meg

ö bement

a

is

bo-

nagy

medencze- csarnokba, már benn ültek a fehér

békák a meleg pocsolyában. Forró, sötét ned-

95

vesség

a

ült

tüdejére.

Meg

kellett állnia

gzös, párás teremben, mert nem megszokta a szeme a

sötétet.

látott.

a

Aztán

Leült az

els

lépcsfokra és szétnézett.

A medenczében köröskörül ültek berek. Nem láthatták ket jól, mert

az

em-

a meleg

köd, a mit bezártak ebbe a csarnokba, fátyolt

húzott minden akt

elé.

Két három

kis

sárga

villamos lámpa világolt a sarkokban, minde-

sr

niknek udvara volt a érezte,

mintha

gzben.

minden izzadna.

itt

falakról csöpögött a langyos viz.

A fiú úgy A barna

Az oszlopok

megcsillantak. Fenn, a kupola, a melyen négyöt piczi szinesüveg-ablakocska volt,

homlokára a maga hideg

után csöppentette k-izzadságát,

lámpák

is

szétáradt

egymás-

ügy

látta,

még

a kis villamos

izzadnak valami sárgás gzt, a mi

bellük,

el-elgomolygolt

a

többi

pára közé.

És csönd

volt.

Itt

most a

mindenki másnak a neve fiu.

:

A szomszéd medencze

csurgás zaja

jött.

Valahol

a viz olyan zúgással,

viz volt az ur,

hallgass. Fülelt a felöl

messze

pocskolás.

zuhogott

mint valami vizesé s.

96

meztelen talpa a

Valaki szaladt: csattogott

Hátul, az oszlopok mögött kis

vizes kövön.

záporok verték

a követ

csattoglak, el-elálltak

tussok zúgtak,

a

:

majd megint

hirtelen,

megeredtek, egyik a másik után. És közben egyre, folj^ton, víz.

Ha egy

mindenünnen csöpögött a meleg

"pillanatra

csönd

akkor

lett,

lehetett hallani a verejték-csöppenését

ennek

a nagy háznak, a melyet kivül fagyosra az éles, száraz

téli

fztek, pároltak

már húsz év

szél,

s

a mit óta

itt

is

fujt

belülrl

minden nap,

éjjel-nappal szakadatlanul.

Egjre

jöttek.

A

kis vasajtók nyikorogtak,

ujabb meztelen alakok léptek

be

a párába.

Csupa csöndes ember. Csupa komoly

arcz.

Sorjában ültek a medencze szélén, térdig a vizben.

A volt,

frakkos

fiu

—

mint a többi

Belülrl

is

fázott.

ment be a meleg És akkor

is

most már

—

álmosan

is

csak akt

ült köztük.

De megindult

és válhg

vizbe.

megértette, hogy miért kell

ide jönni. Szétnézett. Mellette állott a kávé-

házi

állat,

szomorú arczán valami mosolygás-

:

97

De még ebben a mosolyában

felével.

mi állandó

a

minden

és

minden grimaceát, minden

gesztusát, tetét,

t

a mi kisérte

volt az undor,

benne

is

valami fölött:

és szinte

talán a többi

az egész ország, talán

még

tekin-

kritika

emberek, talán

ennél

is

nagyobb,

mindent összeföglaló valami: önmaga

A

kávéházi nyakig

volt

volt

fölött.

A

a vizben.

feje

úgy úszott a medencze tükrén, mint egy nagy, fáradt, fájdalmas, hervadt, sárga virág.

kos

íiu,

A

a kinek jómódú szülei voltak,

finom házibálból

jött

ide,

egy

kis

fraks

a ki

szomorú

szerelemmel a szivében, megijedt tle. Aztán

úgy

látta,

hogy megmozdul a szája az ember-

nek. Mondott valamit.

— A

—

Tessék?

kérdezte tle ijedten.

hervadt virág feléje siklott a vizén

— Jó

ez a meleg viz,

—

mondta.

— Igen. Körülnéztek.

dencze partján állottak

A

kik az imént

ültek,

még

a

me

most már mind nyakig

a vizben, fttek ebben a nagy lábas-

ban, a mely e pillanatban olybá tnt, mintha

bels

földi

tüzek

Molnár Ferencz

:

melegítették volna alulról.

Muzsika.

i

98

és mintha valami

nagyon okos, nagyon

bölcs,

nagyon elmés és nagyon szomorú ördög

beri

nyomorúság

éjjel

tó,

megfzi az em-

volna magában, hogy

tette

virrasz-

bújó emberbl, szegény hatodrangú,

tuberkulotikus alól kihúzták

beteg

ból,

ebbl a sok

levesét

föl-

irókból, a

pinczérekbl,

urakból,

a kik

a gyékényt, peches kártyások-

betszedkbl,

félbolond

ujság-

nagyvárosba szédült kishivatalno-

kokból, a kik

a legpiszkosabb

szaka emlékét hozták ide

szerelmi éj-

a vizbe,

ebbl a

sok sárgabrü, kiálló-lapoczkás, furcsa emberállatból,

ból,

a csontosból úgy,

mint a pókhasu-

ezekbl a szomorú fejekbl, ezekbl a

semmitmondó bus emberszemekbl, tüzel,

fzi a rettenetes, keser levest ebben

a háromemeletes tudja,

— alájuk

fazékban, és

ezt egyik se

mert mind boldogan fi a meleg

viz-

ben, félig lehunyja a szemét, érez a fejében

valami édes, bús kóválygást, érzi a teste körül a jó, puha, áramló,

és

nem

hall mást,

simogató forróságot,

csak csurgást,

egy-egy eltévedt, visszhangzó és átadja

magát ennek a

zuhogást,

emberhangot,

forró szédülésnek.

99

keblére

meleg viznek,

a

borul

könnyen lép benne, a mellén,

szinte lebeg, érzi a hátán,

a nyakán,

elandalodik

mindent,

kicsit elfelejt

tle,

bután mosolyog,

hunyja a szemét és szeretné tani a viz szinére

hogy

érzi,

a

le-

ráhaj-

fejét

ebben a boldog

egy

fél-öntudat-

lanságban, a miben párává kavarodik eltte

minden,

gond a

hang, szin,

forma

—

nincs többé

és gondolat, csak boldog szédülés

van

jó, forró vízben.

így lehet megrészegedni viztl

Az

is.

éj-

szaka kóbor kutyái minden reggel berúgnak tle. Csak

ö

iszik

— A

—

más

meg

—

kérdezte megint a

...

—

szólt.

Az orrával intett az oszlopok sor mögött, a ladt.

ször.

gzpárában

felé.

két

Az

oszlop-

masszr

sza-

Aztán egy harmadik.

Egy kövér

—

fiu.

kinyúlt a vízbl.

fej

Nézze

a bornak.

bennünket.

Tessék? sárga

a teknikája, mint

zsidó czuppogott utánuk.

Semmi, semmi

—

— mondta neki a masz-

Csak tessék visszamenni a

Kicsit a viz felé tolta.

A

vízbe.

nagytest, fehér 7*

:

100

zsidó féllábbal belépett a vizbe, de gyanakvó-

merre a masszrök

a

lag nézett arra felé, szaladtak.

Két kíváncsi

~

nyúlt

fej

sötét vizböl:

a

fel

Mi az?

Ijedt

—

szemmel néztek a

Valami

—

...

zsidóra.

— Valaki

mondta ez

És leszaladt a vizbe. Nyakig- merült Menekült,

.

.

.

belé.

akart a vizben, de csak

szaladni

nehezen eviczkélt benne.

A masszrök Az a

közre.

A

két kíváncsi

fej

a zsidó csapkodta

A A

nem

fejek

frakkos

—

mereven

Nagy

a

jött,

állt ki

volt

vizet,

hanem

a vízbl.

a csönd, csak

a mint szaladt

akarta látni az egészet.

mind kinyúltak a fiu

víz színe fölé.

megijedt.

Mi az?

Ott hozták az embert

szeme de

nem

feje oldalt billent.

b]gy szót se szóltak.

benne;

Ketten fogták

valakit.

valaki azonban

huzattá magát.

A

hoztak

le volt

nem

hunyva, a másik

nézett

Beszéltek vele

mellette.

vele.

Siettek

a

Az egyik

nyitva volt,

masszrök.

.

101

— ban

ur,

majd

kint job-

lesz.

— fiu.

nagyságos

Jöjjön,

—

Rosszul lett?

a frakkos

kérdezte

De visszahkölt, mert meglátta a

lyukat

az ember halántékán.

A masszrök

szer látta, a küszöbön.

egészséges

A

kihurczolták.

A

hátát látta,

gény, vékony, görbe

két

még egymasszr vörös, fiu

s köjztük ezt

kis hátat, a

a sze-

nagyságos

ur sárga hátát.

A

vasajtó csattant.

megmozdult a rózsaszín, lle,

nagy

ahogy

voltak.

És most

sötét viz. Sárga, fehér, vörös,

szrös szörnyek másztak paskolás

locsogás,

Mindenki a parton tak,

Künn

volt.

ki be-

hallatszott.

Csattogtak, locskol-

kiszaladtak a vizbl, ijedten, kí-

váncsian.

—

Semmi, semmi,

—

mondták a fürds

emberek.

—

De hogy a durranást nem

hallottuk

—

mondta egy ember. És magára maradt a sötétzöld viz a medenczében.

Lomhán

hullámzott,

Moraj kelt mír-denfelöl. Hangok

gyrzött.

jöttek.

Sokan

102

beszéltek

Csak a viz hallgatott

egyszerre.

Ez az emberek ügye

most, mindenütt.

Aztán egyik a másik. Majd

viz

És

künn. Visszakivánkoztak.

ismét a

Aztán a

felé fordult.

harmadik, negyedik.

a

volt.

Fáztak

lassan

jött

le

a lépcsn. És újra beleültek, egy

raj

perez multán benne voltak mind az éjszaka fiai

a boldog melegségben. De most némán,

mozdulatlanul

kuksoltak.

békák. Két pinczér

koroszlánféjnél arczukon.

A

De az undor fiu

.

.

ült .

mint a

Pislogtak,

egymás

mellett egy

Ezeknek rémület

volt az

kávéházi ember gondolkozott. ott

volt az arczán.

A

frakkos

összeszorította a fogát és a korláthoz ka-

A

paszkodott. vizbe.

nagy, fehér zsidó belenézett a

Most egy

kicsit

meg

voltak

ijedve a

lett

megint.

Csak a

legények, mind, mind.

Aztán végleg csönd viz zúgott

tompán a

föld alatt,

mellettük, alattuk, sziszegett a

csöpögött a titkos

falak verejtéke,

a falakban,

gz,

csurgott,

vagy csövekbl

bugyborékolás hallatszott és az embe-

rek hallgatták

ezt

a

furcsa, andalító neszt,

most már álmosan, bágyadtan, teleszíva ma-

103

^kat

forrósággal,

kábuló agygyal, a miben

s

a nagyságos ur szegény, sovány

eltörldött

—

hátának az emléke

—

Aludni, aludni ...

fttek megint.

— mondta a kávéházi

ember.

Kiment a vizbl, ggös mosoly lyal. Nyilt a vasajtó.

Egy

kis

zömök, ers ember

duzzadtszemü,

félig

alvó,

Mind

kelt föl.

buta arcz. Ez

e közt a negyven-ötven

ember közt

volt az egyetlen,

aludt az

most félhatkor

hatkor be,

éjjel,

már

itt

mint az

zett szét.

meg

a ki ágyban

fölkelt és

most

van a fürdben. Ugy

jött

Ismeretlenül, idegenül né-

élet.

Aztán

san mosta

is

k, hanem

mint

nyilt tekintet, jó, egészséges,

most

Nem

jött be.

leült

a vizbe és

frissen, gyor-

az arczát benne. Prüszkölt

is

hozzá. Mosolyogva nézett szét a puffadt, pirosra gyúlt, részeg, kimerült arezok közt.

Aztán a tuss alá ment.

A már

kávéházi ember eltnt. el.

Most aludni mentek mind, részegen,

félig-meddig eltiprott,

Többen mentek

boldogan,

pénztelen

éjjeli

szegény megrúgott, figurák,

szegyeitek

104

magukat a

ágens eltt, a

kis

friss

még a frakkos Rögtön más képe lett kelt föl,

fiu is

ki

most

szégyelte magát.

a fürdnek. Menekül-

nem

tek szegények, ezt az embert

állhatták.

Kiáltások hangzottak. Ujabb emberek jöttek.

cseng

Villamos

tek, mulattak,

((masszr és a

!

szólt.

frissen jöttek beszél-

a tuss alá mentek, kiabáltak:

masszr

régiek

A

!»

Elfoglalták az országot,

kis ajtókon

a

tntek, egy perez

—

és

fordultak

már egy

ki,

el-

se volt olt

közülük.

Az ujak pedig már nem

tisztelték áhítattal

a vizet, szemtelenkedtek

vele,

tötték, birtokukba vették.

Csapokat nyitottak,

tussokat zártak

el,

már egészen más

csöveket volt.

kezelték, ön-

igazgattak.

Félóra múlva

Ez

már

százan-száz ötvenen hanczuroztak, ordítoztak, terrorizálták a medenczét.

Ékkor

már a szegény viz-imádók fenn

aludtak a nagy hálóterem egyik sarkában, a

pamlagokon, fehér köpönyegben, fehér ken-

dvel a

még

fejükön, nyitott szájjal. Egyik-másik

czigarettázott.

mind, mintha

Egy csomóban aludtak

összebújtak volna

ebbe a sa-

10?

rokba a többi ember ell,

moni

kis szekta, bánatos,

gyón

elzüllött

kis

nyáj,

mint valami szo

nagyon csupa

tiszta,

na

rossz, bete^

gyereke

ennek a piszkos városnak, drága,

szegény,

jó,

élet ell,

szomorú

fiuk,

a kik bújnak az

mert kikaptak tle, a kik besurran-

nak minden olyan házba, a hol egy lehet felejteni mindent,

mezitlábas kis

fiai

rongyos,

ennek a

kicsit el

bsszemü,

czifra város-anyá-

nak, a ki tollas kalapban mulat a szeretivel és elfelejtette ket.

Édes, jó testvéreim.

Turóozi.

Ha hosszabb ton

—

szédes seur,

az ember vona-

ha történetesen az ember

s

ember,

hanem

szeret a

hogj'

Mentél már

néma

be-

megfigyelés állás-

— az ötödik

a vonat

olyan,

nyájas

végig,

nem

gyors-ismerked cau-

aféle

pontjára helyezkedni rájön,

megy

útra

állomásnál

mint a olvasó,

hirlap.

valami

hosszú vonaton, az utolsó vaggonból az

ét-

kez-kocsiba, mely a mozdony szeneskocsija

mögött

Ha

terjesztette a

igen,

mely eltt

kébe, a tél,

akkor be

is

kellemes néztél

elhaladtál.

zsirszagot?

mindenik

S akkor

hogy a fülkék olyanok, mint a

vatjai.

rájöt-

hirlap ro-

Az egyikben a háborúról beszélnek, a

másikban bérlök

fül-

politikáról

utaznak

mondanak van szó,

el;

az

s

;

a

harmadikban

közgazdasági

föld-

rovatokat

a negyedikben külpolitikáról ötödikben

a rendri krónikák

107

rémes

eseteit

S ahogy utas ember

hallod.

minden rovatnak megtalálja a maga úgy arra

is

rájön,

hogy tárcza-fülkék

nkrl

emberek

nak, a hol az

is

van-

beszélnek és

st néha

szerelmi történeteket adnak el,

nagy port

fülkéjét,

a

vert botrányokat vigjátékokká vagj^

drámákká nemesítik. Itt

a mint egy panama-kalapos

hallottam,

úr egy másik úri-kalapos panamistának a kö-

vetkez

tanulságos

történetet

melyet minden rangú és lására hiven közlök. áll.

Az egyik

közt hangzott

Dombóvár unalmas

rész el,

közt.

volt,

érdekesebb

A

beszélte

rend

férfiak oku-

történet két

Kelenföld

el,

részbl

és Sárbogárd

a másik rész Sárbogárd és

A

történet Kelenföldnél

még

Szakály-Högyésznél volt a leg-

s tíz

óra negyvennyolcz perczkor

Uj-Dombovárnál tanulságossá

vált.

í.

Kelenföldtl Sárbogárdig.

—

Nézd, kérlek,

kalapos,

—

az

—

mondta a panama-

nem úgy megy,

a hogy te

108

A nket nem

gondolod. szedni.

A

no és a

külömbség, mint a

A zongora A cé után is

olyanforma a

közt

férfi

heged

és a zongora közt.

temperált hangszer, mint a cisz következik rajta.

a cé és a cisz

zünk

lehet paragrafusolíba

közt

még

A hegedn

a mi brutális ke-

megtalál négy-ót hangot.

Nekem

egy esetem, a mit, ha elmondok,

— —

volt

mindjárt

megértesz valami keveset abból, a mit férfi

férfi.

n és

közt való viszonynak neveznek. Halljuk

I

— mondta

a másik.

Mieltt ügyvédi irodát nyitottam, tudod,

hogy újságíró akartam verseket, novellákat

mozog bennem

Ifjúkoromban

lenni.

irtam és éreztem, hogy

valami, az a valami, a

mirl

nem idben

Mikszáth azt mondta, hogy rendszerint tehetség,

mi

hanem

fiatalok

giliszta.

S abban az

egy kávéházba jártunk esténkint.

Valóban olyanok voltunk, a milyeneknek a

könyvekben

leírják

hajúak, borzasak.

a

bohémeket. Hosszú-

Nagy kalapokban

lompos fekete nyakkendket kadt volt a czipönk, s

a kabátunknak

jártunk,

viseltünk,

kitérdelt

sza-

a nadrágunk,

lefigyegtek a zsebei,

mert

.

109

mindig könyveket czipellünk bennük.

ruhában

azon

hogy tömören fejezzem

mennyien

költk,

:

egy

eljártunk

esztendeig

magamat,

ki

Egy s

vala-

mind rongyosak

festk,

és piszkosak voltunk.

És volt abban a

nev

Némi

kaszirosn.

Emma

kávéházban egy

átment,

viharokon

nö

volt,

a mi kaszirosnre nézve egyszeren az

élet-

helyrséggel

rajz

ellátott

városokból

jött

És én szerelmes voltam

jellegével bir.

Emmába. Járt

piktor

oda közénk egy

nem

volt.

ur,

a ki se költ, se

Hivatalnok

volt

egy bank-

ban, s nekünk mindenben ellentétünk.

Nem

elkelséggel

öltö-

volt

vidám

zött.

A

és pokoli

fiú

czilinderén nyolcz reflex, a nadrágja

élre vasalva,

mint a kés, a nyakkendje vé-

kony, mint a cs hibátlan, a

czipzsinór, a czípöje

lakkos

zsebkendje sarkában patkó.

Finom ember

Turóczinak hívták.

volt.

.

Nem

felejtem el a nevét soha. Állandóan ((cuir de Russiei> illata volt

és

MZ angol miniszterek

közibénk

való

és

ugy

fiai.

fésülködött, mint

Egj-szóval

mi nagyokat

nem

volt

mulattunk

"

110

De az a

rajta.

van a nknél,

s ez

némi

széllünk róla és kinevelte,

Emma,

érdekességet

kis

Emmával

adott neki a szemünkben.

Emma

hogy szerencséje

híre volt,

sokat be-

az édes és viharvert

velünk együtt.

Édesen ka-

czagott, mint a régimódi irók irták, s ilyen-

kor elvillant piros ajkai közül hófehér fogsora a finom aranyplombbal, melyet egy

hadnagy költségén egy egyszer kassai

ffog-

orvos ékelt picziny egérfogába.

— s

Csókolom a plombját,

— mondtuk

neki,

ö imádott minket.

— még

Az én

fiaim vagytok,

soha sehol

— mondogatta, —

ilyen jól

gamat, mint köztetek.

Az imádat azonban

nem

éreztem ma-

Imádom a bohémeket

csakis mint összeségre,

mint társadalomra vonatkozott ránk. specziaüter

nem

I

akart

imádni,

Engem

pedig

erre

többször és a legerélyesebben felszóHtottam.

Nagyon

szeretett mulatni velem, de

volt az

egész. Turóczi

ur

Unottan beszélgetett vele kék,

hogy ne mondjam

:

is

— ennyi

udvarolt

s azalatt

neki.

halvány-

vieux-bleu szeme

rajtunk kalandozott. Turóczi ur

nem

vicczeit

!!

::

:

111

vele.

Komolyan

Az idjárásról értekezett.

A

és

unalmasan beszélt

fejtette ki nézeteit.

A

neki.

divatról

gazdasági viszonyokat ecsetelte.

S mikor mi távozóban odakiáltottunk Emmának, hogy:

—

Szervusz, angyal

Vagy

—

ezt:

Jobb erkölcsöket

Avagy

—

Csókolom a plombját

I

Turóczi úr udvariasan levette kalapját és így szólt

—

Kezét csókolom, nagysád.

Mi ezen

Ez a

mulattunk.

csiszolt polgár

nagyon komikusan hatott a rongyosok Kirítt

közülünk.

Emma

mondta

azt

—

Minek barátkoztok ezzel?

Mi

vállat vontunk.

vele,

de engem

A

bántott

közt.

nem tördött jelenléte. Nekem

többi

a

a szerelmi czü'kulusaimat zavarta Emmánál.

— —

— mondtam. — én mégis Hadd udvaroljon, —

Udvarol neked,

felelt,

csak titeket imádlak. Ezt a hosszú hajatokat, ezt a

nagy

nyakkendtöket

szeretem.

Meg

.

112

hogy gorombák vagytok, mint a pok-

azt,

rócz

.

.

.

meg

azt,

hogy nincs pénzetek

És megszorította a kezemet.

mentem

se

.

De semmire

Egy napon aztán

vele.

.

elhatá-

roztam, hogy minden apropó nélkül délután

meglátogatom a lakásán és az

eddigieknél

sokkal erélyesebb intézkedéseket fogok tenni

nézve,

arra

hogy

mentem

hozzá.

gettem.

Nem

viszont

szeressen. El

Az Ülli utón jött ki

senki.

lakott.

A

is

Becsön-

házmesterné

hozzám sompolygott.

— Nem lehet bemenni hozzá, — mondta. — Ilyenkor mindig nála van a barátja.

— — —

—

A

barátja? Hát van barátja?

Hogyne

!

Már egy

éve.

Kicsoda?

Egy

hivatalnok. Turóczinak hivják.

hogy a falnak nem szédültem. Épp akartam kérdezni, hogy melyik Turóczi,

Majd, azt

micsoda Turóczi. mikor czi.

kijött

Az én Turóczim. Az

—

ííá árbogárd!

az ajtón Turó-

elegáns.

— kiáltotta

a kalauz.

HP

II.

Sárbogárdtól Domboyárig.

—

— folytatta a panamakalapos, —

Tudod,

hogy nálam nem

mig

tartott sokáig, a

kijó-

zanodtam a bohémségbl. Nálunk Pesten nem intézmény, Parisban,

vagy kaszt a

bohémség,

hanem gyerekbetegség. Valami

rányhiml-féle. Nálunk

ebbl

ki

bá-

szokás gyó-

Hamar megkomolyodtam,

gyulni.

mint

folytattam

a tanulmányaimat, a versírást végleg a köl-

tkre biztam

beállottam a bátyám ügyvédi

s

már én

irodájába. Most lettem. Sutba

is

elegáns

emberré

dobtam a nagykarimás kalapot

Kam-

és a félárboczra eresztett nyakkendt.

garnban jártam,

mint a többi,

duplagallért

viseltem vékony diskrét nyakkendövei s czilindert

nyomtam a

fejemre. Gondot viseltem

a fehérnemimre és a modoromra.

némnak

sok baja volt velem, a

A

sógor-

mig leszoktam hogy

a tolvaj -nyelvrl. Kigyógyultam abból,

a

«öregemnek», a

szobaleányt

a hordárt (íapám))-nak

«angyalnak^), Molnár Ferencz

szakácsnt

:

Muzsika.

szólití^

: :

114

sam. (ípáD

Öreg uraknak nem és a

levélhordótól

mester ?» Majdnem azt mer-

c(van-e levelem,

ném mondani, hogy fél

mondtam többé nem kérdeztem

eltt tértem

világfi lett

aludni

s

bellem.

reggel

Éj-

kilenczkor

már a törvényszéknél tárgyaltam. Tömören szólva

:

megkomolyodtam.

És társaságba kezdtem

járni.

Ez

jól esett

orfeum- kávéházhoz és egyéb

csapszékekhez,

szokott szivemnek. Ah, a finom,

lebujokhoz

selyemruhás

asszonyok,

a kedves fehérkez-

tys dámák, a finom kis urileányok, a diskrét, elkel tónus. Mint minden igazi lump, .

.

halálosan

.

beleszerettem a szép,

nyugalmas

És a modorom gyönyören

polgári életbe.

megcsiszolódott,

ügy beszéltem a nkkel,

mint a Pailleron

darabjaiban a grófok és a

diplomaták.

—

Ha rólam

volt szó, azt

mondták

:

Jómodorú ember. Komoly ember.

Végül

kezdtem gondolni, hogy

arra

sülni is kell.

szép családi

Boldog,

Nyugalmas otthon.

.

És beleszerettem

jómódú ember

volt,

.

élet.

n.

.

.

.

egy leányba.

Az

apja

magasrangú hivatalnok

115

a minisztériumban.

Nagyszer

Ugy

Fehérkeztys inasuk

mint a grófok.

éltek,

család.

nagyon elkel estélyeket rendeztek,

volt,

melyen minden második ember méltóságos ur volt.

A

leányuk tipusa volt a finom, ked-

ves, jelentéktelen urilednynak.

Zárdában ne-

velkedett és kis fehér kötényt viselt.

Vattá-

ban nevelték, dédelgették. De bájos teremtés valóságos

volt,

kis

herczegn, st

asszony. Komolyan,

a

fejét,

beszédje

melyre

szinte

a nyugalmas

diadém kívánkozott. És a

A rette

erd

volt

:

tisztaviz, csöndes

rejtekén.

dolgom

jól haladt.

a társaságomat

beszélgetni.

Maga

volt.

vagy mint költöko-

tisztaság,

romban mondtam volna tó az

daczosan hordta

komoly, csöndes

is

királykis-

s

Másoktól

moly, karakteres

A

leány nagyon sze-

hosszasan hallottam,

embernek

tart,

szoktunk

hogy koa kivel

vezet és tanúiság diskurálni s a kire

él-

minden

apa rábízhatja a gyermekét. És boldog voltam.

Egy napon, a

jégen,

jártam, quae mutatio

!

— mert

— azzal

korcsolyázni

fogad a leány,

hogy tegnap egy barátnjénél megismerke8*

:

116

dett

egy

nev

Turóczi

solyogtam. Azt gondoltam

én fzlek

mo-

kezdett neki. Most

ki rögtön udvarolni

a

emberrel,

fiatal

magamban

« Ez-

:

Turóczi,

mert

ebben a

környezetben fütyülnek a te

tiszta

manzset-

úttal

tádra, a minél

le,

egyebed nincs. És

komolyság dolgában versenyt!

A^agyok,

gánsabb, jobbmodorú,

—

Roppant kedves

fölveszem

is

Komolyabb

még

mint

polgári

veled a ele-

te,

bizalomgerjesztbb.

fiú,

í)

— mondta a leány.

Meglepdtem.

—

Ismerem, nagysád,

—

mondtam,

nagyon csodálom, hogy az ön

— és

tetszését

került megnyernie. Jelentéktelen, sótalan

si-

em-

bernek tartom, a kiben az egyéniség elolvadt a banális jómodorban és a legújabb divatban.

A

—

— — — — — —

leány

rám

Akkor

nézett

nem

ez az.

Turóczi Endre. Igen.

Hivatalnok a Kereskedelmi Bankban. Igen.

Barna, nyirottbajszú, pirosarczu Igen.

fiu.

»

1J.7

—

Hát persze, hogy az

Az mondja a leány:

—

De nem olyan

maga mondja. Roppant kor bemutattak

mint

ember,

banális

ember. Mi-

eredeti

neki és meglátta az arany-

plombot a fogamban, azt mondta

((csókolom

:

a plombját.»

Most megint szédülni folytatta

—

kezdtem.

A

leány

:

Nem

közönséges tuczat ember,

olyan

mint maguk. Neveletlen, rosszmodorú, ton

tréfál,

foly-

semmit se vesz komolyan, a szo-

baleánynak azt mondja

úgy búcsúzott, hogy

((apámi>

:

és

tlem

((jobb erkölcsöket.

Csak bámultam.

—

Igen,

—

mondta a

—

leány,

sok rossz

tulajdonsága van, de végre valami más, va-

lami különös.

.

.

.

Nagy,

nyakkendt

rojtos

hord, rendetlen, de zseniális, érdekes.

.

.

.

— Turóczi? — Igen. Most már kezdett bennem derengeni a dolgok értelme. volt a

nk

Turóczinak

körül.

Turóczi

itt itt,

is

szerencséje

ebben a pol-

118

gári körn5'ezetben

bohémre

játszotta

magát.

leányt. Villogott a szeme, a mikor

Néztem a

Turócziról beszélt. Felragyogott benne annak

a tznek a világossága, a mi lobbot vet a

mikor megérzi a bohémben

polgárleányban,

édes rendet-

az

a társadalmonkivüliségnek,

lenségnek, a szabadság okozta élet-ittasság-

nak,

a gondtalanságnak,

tréfának

a

nevelt szivét érdekli és izgatja.

zárdában

A

pillantásá-

a hangja reszketésével védte Turóczit a

bourgeois

társadalommal

ö pártján volt,

szerette. ...

benne

azt,

szemben, már az

már szembeszállott volna

az egész világgal,

És

már

nem

Marlitthó'sn

csalódtam.

a mi neki új

hozzá ment feleségül.

volt,

érte

már

Megtalálta

volt. Beleszeretett és

Most lenézéssel be-

szél a polgári társadalomról s fival,

miben

azt a csábító hangulatát, a

minden megvan, a mi csak az

val,

vált

filozófiává

úgy

él

a bank-

mint Mimi Rodolpheal. Kis korcsmák-

ban vacsorálnak és vasárnap kimennek a vurstliba.

Boldogok

Turóczi verseket

ír

s

errl a boldogságról

egy szerényebb hetilapba.

Ilyen az élet és ez volt az én esetem.

Azaz

119

jobban mondva, ez le

volt Tiiróczi esete.

Vonj

belle olyan konzekvencziákat. a minket

akarsz.

—

Dombóvár

!

— kiáltotta

a kalauz.

Az

éjszaka

Volt egyszer egy

fiatal

a.

ember, a

ki lassan-

kint belesápadt és belebetegedett abba,

mindennap reggel feküdt

fiatal

ember

lump, ha a

lump-

le.

tulajdonképpen

nem

ság fogalmát a

ni elemtl

volt

A

és az elfogyasz-

tott italok alkoholtartalmától

Az egyre halványabb

és

hogy

teszük függvé.

álmatagabb

ifjú

az

gyöngébb

éjszakának kóbor ebe

volt,

akaraterejü

kávéházról-kávéházra

pajtásait

vonszolta, s mikor

a

ki

már nagyon sok

volt

a

torkában a nikotin, kisétált az Andrássy-uton a

liget

felé,

kezddnek

a

hol

a

és a hol az

szép

kertes

utczák

emberiség villákban

lakik.

Ilyenkor az

ifjú lakást keresett.

Az

ifjúnak

121

az volt a legfájdalmasabb bolondsága, hogy nyolcz esztend óta egyebet se

mint a

tett,

rendes élethez készüldött. De ennek a készü-

ldésnek minden fázisában megbukott. Egyszer

már

eljutott odáig,

hogy szépen beren-

dezte a lakását, de akkor ruházat

és

koszt

dolgában oly nagy rendetlenségben

élt,

hogy

nem

lehetett

rongyosabb- e, mint a

tudni,

milyen éhes, vagy éhesebb-e, mint a milyen

Majd az öltözködési ügyet hozta

rongyos.

rendbe

jó szabóval

;

dolgoztatott,

már egy harmademeleti lyukban

de

akkor

lakott, lan-

gyos kávét ebédelt és igen sokszor vacsorált szivart.

Egy

szóval, az általános

sohasem

ipes rend

lett

úrrá a

nem

életében és mindez

és

gyzel-

ember

fiatal

volt

mint

egyéb,

az éjszakának hozott áldozat.

De még Mikor néha fog

élni,

feltette

nem

hogy másnap

feküdni.

De nem

már délután

volt rendes.

magában, hogy

mint a többi milliók

akkor egyáltalán azért,

sem

az éjszakázásban

:

is

ugy

reggeltl-estig,

feküdt le aludni, csak este

korán tudjon

le-

sikerült neki ez se. Ilyenkor

elálmosodott,

lefeküdt

a

szer-

122

kesztségi kanapén és húsz órát aludt egyfolytában.

Ezzel az ifjúval történt az, a

mi az

meg

aztán egyszer

elre bocsátottakból majdnem

önként következik, hogy

meg

Egyszer,

leánykát nézett

bájos, polgári

magának, a kinek nem

ebbl a pokra

világból

nem

nsülni. ki

volt

pénze,

de a

semmit se

ismert.

Se zsú-

mvész-kolóniával

se a

járt,

akart

ki

nem

volt ismeretségben.

mi az

Mindattól, a

nyezete

volt,

ifjúnak megszokott kör-

igen távol

állott.

megborotválkozott,

friss

dolog na-

Egy napon a

gyon egyszeren ment. mikor este hat órakor

A

fiu,

megfürdött és

fölkelt,

erben

érezte magát,

megivott egy langyos kávét, rágyújtott és

ment a kedves leányhoz.

A

leány

el-

egyedül

volt otthon.

—

Azért

jöttem

hogy megkérjem a

A A

—

leány

nem

—

mondta az

ifjú

—

kezét. Szeretem.

szólt semmit, csak nézle.

fiu folytatta:

Engem

egyetlen

az élet számára,

s ez

dolog az,

menthet

meg

na megnsülök.

123

Most találtam

nem

el

valakit, a kivel szivescn tölte-

az életemet. Mentsen

a

.

legyen

.

.

bellem embert.

az enyém, csináljon

Ennek

meg

leánynak a szive

tizenhétéves

mélyéig szaladt ez a beszéd. Valami fájdal-

dalmas

boldogság

áradt

most meg fogja menteni

gondolatra, hogy

a

azt,

kit szeret.

szem,

halk

egészséges

bnös

beszéd

fiún és

volna

inni adni

tudja, hol folydogált

a

neki,

a vére,

maga

látszott

vér

van benne. Ápolni,

jól etetni,

Nem

volt,

.

volna, mert

amolyan

los elérzékenyülést

és én

Igen

szabad

.

kis

ténia kergette a könyeit a

—

meg, hogy

csak a mellére borult.

felelt,

fiu sirni szeretett

legény

.

Isten

mert sem az

sem az arczán nem

levegre vinni reggel

könny

kezdd

a

sirásu

szemébe és a halá-

a szivébe.

megemberelem magam. Ma le.

És

neurasz-

— mondta elfuladt hangon a

korán fekszem

a

piros,

a kinek

ajkán, is

volna

szerette

melléhez szoritani azt

szeretett

vérébl

friss

Végignézett a sápadt, nagy-

leány

fejét,

benne arra a

el

Meg fogom

este

fiu

—

már

szokni a ren-

:24

des életet. Mindennap pont e^y órákor fogok ebédelni és pont nyolczkor vacsorázom. Reggeli

után sétálni fogok sokat. Higyje

ez hiányzik nekem. És az Írásaim vákiak.

Drámát fogok

hogy a

ki éjszakázik,

A

részleteket

irni.

jobbakká

nem tud konstruálni. jobban irják meg a lump irók, az

este fekszik és reggel kel. jó az éjszakázás.

jelzket

csak

Tudja, rájöttem,

de szerkeszteni, építeni csak az

uj

is

el,

A

találni.

tud,

ki

És a jelzknek se

bágyadt, az

ki

a

nem

tud

Belenyugszik a régiekbe.

Igen. üj élet következik

I

És ezzel az elhatározással ment haza. Bol-

dog

Szerelmes volt

volt.

és

most már a rendes, nyugodt a mikor ö

is

látható lesz

az

érezte,

hogy

élet következik,

utczán,

és

a

mikor estefelé szépen elfárad, mint a többi ember,

mint

a

mint a gyárból hazasiet munkás, hivatalból

megtér

hivatalnok.

És

korán fog kelni és sétálni fog a napfényben, a napon, a melynek porczikájával imádta

És

el is

sugarát .

.

lelke

minden

.

kezdte.

De már az els éjszakán nem

tudott aludni.

125

Hiányzott neki az ablakon át csöndesen be-

szrd

utczai moraj, a mely nyolcz eszten-

dn

kérésziül ringatta

gcl.

Ez a városi muzsika, az ébred utczák

álomba

minden reg

szerény lármája volt az altató dala,

hogy

este feküdt

le,

s

most,

nagy némaság, valami

nyomasztó csend borult köréje,

a csend

s ez

nyugtalanította. El-elszunyadt néhány perezre,

de a nagy csend ban,

felriasztotta. Felült az

czigarettára

gyújtott,

megint megpróbálta az sehogyse.

ablaka

alatt,

idegenben kik

Nem ment

zörögtek végig az

ügy gondolt

él vándor

aztán

olvasott,

elalvást.

Éjjeli konflisok

ágyá-

mint az

reájuk,

a távozó

dar vakra,

a

hazája felé röpülnek. És nyugtalan

az

fészkeldés vett rajta ert. Az ágya felmele-

ügy magán

gedett, a feje izzott,

van. aludt.

De ert

A

vett

érezte,

hogy láza

és hajnal

felé

gazdasszonya reggel nyolczkor

költötte és az ifjú ekkor felöltözött és

elfel-

kiment

az utczára a napon sétálni.

Szerényen ment, bujkált az emberek közt.

Nem

szokta meg, hogy ennyi embert lásson

az utczán;

Oh,

az

éjszakának

egyik

édes,

megnyugtató érzése, hogy kevés embert az utczán és a kit látni, az jó ember. tés,

—

és ezek

kott angyalok

mind

—

mind, mind

is

Vagy valami szegény,

látni

terem-

züllött

jó szivüek, mint a bu-

vagy valami részeg ember,

a ki mindig rokonszenves,

mikor csöndesen

motyogva támolyog és monologizál. Ez a sok idegen, siet alak bántotta. Szaladt közülük ki, a város végére.

már

dél lett és ezrével

De akkorra a munkások

jöttek

a gyárakból.

—

Mennyi ember

visszafordult.

—

gondolta az

és

Menekült ellük, de unos unta-

lan emberekbe ütközött. Mikor

átment,

ifjú

majdnem

a kocsiúton

elgázolták. Éjjel

nem

jár

csak egy-két kocsi, s ez a nappali robogás, hajsza olybá

senyen ki

lett

tnt

neki,

mintha valami vera dicsség,

volna, a hol azé

a

elébb ér valahová. Megállt kirakatokat bá-

mulni, de ez

meg

akart venni. Látta,

elkeserítette.

mi minden

Mindent

csábítja

emberiséget arra, hogy bemenjen a és otthagyjon

—

néhány

forintot.

Levélpapirom sincs

—

meg

gondolta.

az

boltba

127

Majd

nyakkendket

szép

Egy

látott.

jó

czilinder ragyogott feléje az egyik kirakatból.

—

Sok minden kellene

—

sóhajtott

és

ebédelni ment.

Nem

volt

étvágya és ebéd után rettenete-

sen elálmosodott. Gondolkozni kezdett:

—

Ebédután

rendes emberek

— is

mondta magában

—

a

alusznak egy-egy órácskát.

És hazament, lefeküdt a kanapéra. Az ablakon

túl

zsongott az utcza, a kocsik muzsi-

kálták az szállott az

könnyen

altató nótáját. Édesen,

álom a szemére.

Mikor fölébredt, hat óra

Elaludt. volt.

Alkonyodolt.

Fölkelt és kinézett az ablakon.

A

lámpákat

most gyújtogatták az utczán,

a

szemközt

s

lev ház ablakaiban egymásután

csillant

fel

egy-egy kis fénypont, ügy érezte, hogy most

kezddik az

este,

most készülnek az

embe-

rek a sötéthez, lámpákat gyújtogatnak, rollókat eresztenek

—

Még

feküdt

a

le.

nincs este

kanapéra.

—

mondta

Újra

és

vissza-

elaludt,

ezúttal

mélyen.

Mikor újból felébredt,

tiz

óra

volt.

Kinézett

128

az ablakon és most

már büszkén ragyogtak

a lámpák az utczán, és az ég vaksötét

volt.

Megmosakodott, rágyújtott, elment vacsorázni.

Most

friss

volt,

s

mozgékonyságot

érzett

minden tagjában. Az ismers pinczérek köszöntek neki

és

az

kocsisok

éjjeli

kalapot

emeltek eltte. Éjszaka minden szegény em-

még a

ber ismerte,

árus

virstli

nevét

a

is

mondta, mikor köszönt neki.

És a hogy vacsora után mindent feledve újra

nekiindult

az

magát, mint valami

éjszakának,

ugy érezte

a ki

számzetés

király,

után végre ismét visszatért

a

birodalmába.

Most megint az övé volt az egész

mind az a sok kos emberek

rednyei

aszfalt,

százai

leeresztve, a

gj^alogjáró,

a melyen nappal pisz-

A

hemzsegtek.

boltok

—

kapuk zárva

min-

den és mindenki mintha respektálta volna az ö ember és világiszonyát,

szomorú

lelkét

a lecsukott

épp ugy

szem

s

mintha

sétáltatta

lovagolt végig meztelenül az

minden

volna

ö itt

házak közt, a kongó, üres

városban, mint a hogy régen

kor

az

polgár

lady

Godiva

utczákon,

leeresztette

az

mi-

ablaka

129

rednyét

és bezárta a kapuját,

hogy a szép

asszony szemérmetes testét egy pillantás se sértse.

És

pillanatban

e

nem

soha

fog

tisztán

megnsülni

.

Bement egy kávéházba,

.

,

tintát, tollat kért

és megirta a kis leánynak a

Rögtön bélyeget

hogy

érezte,

lemondó

leve-

ragasztott rá és

be-

dobta a levélszekrénybe, hogy valahogy

meg

let.

is

ne bánja. Aztán

föllélegzett, felvidult, belebujt

kabátjába és

nekivágott

az

éjszakának, a melyben az

nak

él,

édes,

a

téli

csöndes

ember magamagá-

a melyben nincsenek vágyak, kötele-

zettségek és robogó kocsik,

amik

végig gá-

zoljanak rajiunk, a melynek csak nyugalmas csöndje,

melyben

barátságos

árnyai

vannak,

embert

jólesik virasztó

hisz ilyenkor olyan kicsi, olyan

kevés

emberbl

áll

.

.

mert

szk, olyan

.

csillagok ragyogtak a feje

döczög

találni,

a

a társadalom, hogy bánat

nélkül lehet benne élni

A

és

konfortábli bakjáról

és

fölött

leköszönt neki

a kocsis. Molnár Ferencz: Muzsika.

a

9

13Ü

—

Jó estét, nagj'ságos ur

gan a

virstliáruló

ember

magányos, gondtalan, fia

ugy meg

nem

—

sirt,

Jó

volt hatva,

mikor ezt estét,

és a

hol

—

mondta

fiu,

ví-

az éjszaka hol vidám,

bús,

hogy megint majd-

felelte

neki

:

édes jó öreg barátom

1

A

Ribiszke.

I.

Ijeszt és csekély személyemre feltétlenül

a patologikus eset benyomását

teszi,

lev

különösen a törvényes koron alul irók szép

ható

a

nket

leirnak.

a hogy fiatal

Elvégre megbocsát-

költnek, ha a szive vérével és az

agya velejével

fest

meg egy

alakot,

de mióta

az emberi idegrendszer betegségeinek isme-

mvelt család asztalá-

rete úgyszólván egyetlen ról

sem

hiányzik, sok ifjú tehetség keveredik

abba a gyanúba, hogy kéziratpapiron

éli.

ravaszabb olvasót a

mével

tölti el,

Ez

reszkettek naglott

magánügy

czivilizált

lévén,

a

undor egy ne-

a pszikopatológus érdekldését

pedig nagy mértékben

A nnek

idegéletét a

férfiúi

tehát, a

kéjesen

fölkelti.

kirl az

itt

szó

lesz,

orrczimpái,

érzékileg a szájaszéle,

s

nem

nem vo-

szemében Q*

:

oo

nem villódzott ama macskásán révedez, zöldes szürke fény, mely olyann ira jellemzi a «nouvelle volupté)) szenvedélyes keresjét.

A

egyszer

n

volt,

Okos, talán túlságosan

kicsi,

régimódi kis kövér

Ribiszke szép.

mondhatnám: malaczosan apró szeme

volt,

az arcza kerek és egészséges, szája rendes,

A

orra rendes, fogai épek.

hangjából

élt,

még

Ribiszke az ének-

pedig többedmagával, mert

ha egyedül énekelt

volna,

ebbl nem

tudott

volna megélni. Összeálltak tehát többen, csupa ilyen Ribiszkék és keltek.

A

minden

este együtt éne-

szerzdve

színháznál, a hol

voltak,

ni karnak hivták, de k tudták, hogy ez nem ni kar, hanem ez az, hogy egy jóhangú ezt

hölgy

énekel és

k,

a többiek, ugy a hogy

vele tartanak.

Hiába kerülgetném, elbb-utóbb úgyis kellene vele rukkolni,

a Ribiszke

feslett

kora ifjúságában

ki

hát essünk túl rajta

élet

n

fölfeslett,

s

volt.

Élete

már

akkor nyerte az

Erzsébet név helyébe a Ribiszke nevet, mely azóta rajta

is

ragadt. Kifejez név volt: Erzsébet

piros volt és teh, mosolygós, zamatos és kicsike.

A

színpadon

Ö

ban.

mindig utolsónak

nemes apród,

Yolt a legkisebb

a sor-

állott

eprész-

leány, parasztn, udvarhölgy vagy halászfiú,

a szerint, a miijéén operettet adtak. S miulán

Ribiszke mindig a sor szélén lóit

állt,

neki

nyí-

a legtöbb alkalma a proszczénium-páholyba

nézni, a

mi oly közel van a színpadhoz, hogy

gukkerezni már szemtelenség

páholyhoz

való

közelségébl

megélt a Ribiszke. Ékszerei ket finom érzékkel gára,

A proszczénium-

nem

hanem gondosan

is

aztán

voltak, a melye-

aggatott folyton eltett

ama

ma-

a zálogházba,

A moly

ellen

szép gyöngy fülbevalót

óvta

hogy meg ne egye a moly. különösen

szépen

meg, melyre Friedmann szó nélkül adta a hatvan koronát,

s

a mely oka

hogy Ribiszke pénzzavar esetén

lett

meg

annak,

mindig a

füléhez nyúlt. Haekelísta barátaim méltányolni

fogják Ribiszke utódjainál ezt a mozdulatot,

mely oly gyakori

volt,

hugy

fölvétette

az örökölhet reflexmozgások közé. fia,

fog

ha

megn

kapni

s

és

nem

nem

magát

A Ribiszke

lesz pénze, a füléhez

fogja tudni,

miért.

nevetni fogunk, mert mi tudjuk.

De mi

134

Szóval jól ment Ribiszkének.

nem

akik

szerették,

vitték

fölhajtott

fiakkerben vacsorázni, mert

dámság, a csapongó

Még azok

maga

jókedv,

volt

is

fedel a

vi-

a rugdalódzó

életöröm. Tele volt csirkefogó-allrökkel. Kis elpáholt az utczán s képes

fiukat

egy

mezítlábos után kivágtatni a Város-

kis

ha az utána

liíretiír,

hogy meghúzhassa a

Egy

volt egy-

kiáltott

valamit,

csak-

fülét.

mikor a színházban (íPörtschach

este,

gyöngyét)) adták és Ribiszke ismét utolsónak állott

be a gyopárszed leányok karába, két

öltözött úr

jól

Az

páholyban. öltözve,

jelent

meg

egyik, a ki

mint a másik,

a proszczénium-

még jobban

volt

azonnal gukkerezni

kezdte Ribiszkét. Ribiszke rámosolygott, s az

ügy ezzel az ügy

el volt intézve.

már akkor

öltözött úr a

Kissé túlzok, mert

el volt intézve,

mikor a

jól

gukkerhez nyúlt, de tartozom

Ribiszkének annyi lovagiassággal, hogy a konstatálás eltt

—

Ah!

megvárjam az

—

suttogta

diszkréten

öltözött a jól öltözöttnek.

biszke!

beleegyezését

— Tehát

is.

a jobban ez a Ri-

:

185

— A

Ez!

jobban öltözött

kébe

s

olyan mosolylyal, oly finom vonalban

nyitotta ki a száját,

mondani

A

angyal

kis

pesti, tehát

a pajkos

De nem

báj

volt fran-

csak ezt mondta

Jó bör.

másik

intett:

—

Jó.

—

Megvan!

Ez

mintha azt akarta volna

inkarnácziója.))

hanem

—

a

(íEz

:

elragadó czia,

jól belenézett a Ribisz-

az,

—

suttogott

a mit keresek

!

—

a gukkeres.

Ezzel á kis leánynyal

fogok elutazni Abbáziába. Holnapután kezddik a szabadságom.

vidám

kis

nt, a

Hetek óta keresek valami

ki erre

az útra elkisérjen

.

.

.

de most megvan! Jött

a

finálé.

mintha

fizették

igazán

nem

kaptak.

zalma

A

kóristák

volna

ket

úgy érte,

ordítottak,

pedig

azt

lehet fizetésnek nevezni, a mit

Ribiszke a sor szélén

állott

s

von-

jeléül a két jól öltözött felé énekelte,

a többivel hogy: (dMenj hát, menj hát, menj hát,

menj, menj, menj, mehenj háliátlD

ezzel legördült a függöny.

—

s

-

136

A

—

öltözött úr

jól

váltott a

Stern

— néhány szót

páholyos asszonynyal, majd könnyed

lev mon-

fhajtással üdvözölte a néztéren

dáin ismerseit, a kik bájmosolylyal köszöntek

neki

vissza s

((akaszd föl

séggel

közben ezt mormoo;ták

magadj) Aztán hanyag elkel-

Bay Rummal mosott,

simította végig

brillantinnal fényezett haját,

—

Igen, ah, igen

!

kodásokból,

mából leszek,

és

mondrán:

Elég volt a feszes nagy-

életbl, a folytonos

világi

:

finom

bókokból,

udvariaskodásokból, a sok

for-

Egy hónapig szabad

unalomból.

mint a madár és vigan fogok

élni

ezzel a kis csirkefogóval. Ah, milyen jó lesz

neveletlennek, szabadszájunak lenni, ingujjban ebédelni, pikáns nótákat énekelni

A

—

páholj'os

asszony

Ö nagysága

.

.

.

diskréten nyitott be:

azt üzeni,

hogy

igen.

II.

Július elsején a fiumei gyorsvonatban ültek.

A nagy mozdony tetejére s

k

felszáguldott velük a Karszt

a kopasz hegyeket nézték.

!

:

137

—

Itt

f —

nincs

mondta kevés tudomá-

nyos készültséggel a Ribiszke,

gyon

—

fuj

a

mert na-

szél.

van,

Ügy

—

—

mondta az elkel Stern

és egy koronát adott a kalauznak. Azzal oda-

ugrott Ribiszke mellé és megfogta az orrát

—

—

Olyan orrod van

—

meg

jegyezte

mint egy gomb. Ribiszke eltolta magától:

— — orrod

Pardon. Miért

— —

ne?

olyan,

kabátom

itt

Ne

szorítsd az orromat.

—

mint

kérdezte

—

kérd

csókolni a Ribiszkét.

— —

és

—

ha a

Az téli-

gombolhatnám.

is

—

Ez nagyon buta, Igen?

gomb

egy

volna, rá

Stern.

az

mondta ifjú és

Ribiszke.

meg

akarta

De a lány dühbe

jöU.

Maradhasson Ugyan, ugyan! ne add a bankot. Légy

víg, te kis csirkefogó.

Ribiszke félrehúzta a száját

—

Én nem tudom,

magába.

—

Eddig olyan

mondta

finom

— mi ütött

volt,

mint egy

buta ember. Most egyik csúnya szót a másilv után

mondja. És mért

nem

veszi föl a ka-

138

bátját.

Még

bejön valaki és

mit gondol, ha

ingujjban látja ?

Az

ifjú

—

De édesem

nagyott nézett.

nagyúri

itt

—

szólt

— csak nem fogsz

kivánalmakkal

mulatni megyünk,

Hiszen

föllépni!

kirúgni a hámból,

neve-

letlenkedni, vihánczolnii

—

Vihánczolni?

—

Azt. Azért hoztalak

vidáman éljünk

magammal, hogy

I

És torkaszakadtából kezte énekelni a aCsipd

meg

bogár))

kezdet magyar

népdalt,

mely

egész télen át aludt a lelkében.

A szót

Ribiszke lehajtotta a fejét

sem

szólt.

Fiúméig egy

Mikor a tengert

meglátta,

ennyit mondott:

—

Minden tenger

S miután Stern

ilyen halszagú ?

fölvilágosította,

hogy van-

nak ennél sokkal halszagubb tengerek

is,

ismét

hallgatásba merült. Hajóra szálltak.

— Oda menjünk, az orrára — mondta az — és lógassuk a lábunkat a — Hogyne! — mondta Ribiszke. — Ennyi ki

ifjú

ember eltt

Otthon

viz fölé.

nem bánom, ha

hecz-

139

de most

czelünk,

Az

magunkat. higyjék,

elegánsan

kell,

viselnünk

kell

hogy az emberek

azL

hogy én egy grófné vagyok.

És finoman, kecsesen

ült le

a többiek közé,

nagyon diskréten beszélt és úgy mint egy

kis grófné,

grófnésan

viselkedett,

mert törvény

az,

hogy

viselkedni az tud legjobban, a ki

csak egyszer egy évben grófné és igy min-

den finomságát arra az egy alkalomra

míg az

gatja,

igazi

grófné

néha

tarto-

elunja a

grófnéságot és olyankor ribiszkésen viseli magát egy

kicsit.

Stern úrban elhlt a vér.

— Grófné? —

kiáltotta.

én be vagyok savanyítva.

magammal egy

én

grófné üljön

Nem

azért

kis csirkefogót,

mellettem!

a mit a télen

azt,

— De hiszen akkor hoztam

hogy egy

Hát újra kezdjem

úgy meguntam? Most

megint finom, udvarias és unalmas legyek?

Soha

I

De Ribiszke most már grófné

volt,

még

pedig csökönyösen. Halkan mondta:

— egy

Elég volt a kánkánból

elkel

úrral

a

télen.

Most

utazom és meglássa, olyan

:

:

140

elkel látja,

hogy élvezet

leszek,

mvelt

vegni és elmondja

nem

És

tárlatról.

fogunk sétálni

— —

fog velem cse-

az uj képek

tartalmát a

fogunk bort inni és sokat

.

.

.

a fejéhez kapott

ifjú

Mi? Micsoda? Az emberek

utoljára

egyszer

volt

azt

fogják

n.» Ez

egy unalmas

itt

dolgokról fogunk

Maga irodalomról

beszélni.

Az

Meg-

milyen merev leszek a table d'hotenál

milyen finom,

ós

lesz nézni.

ma

mondani:

(fez

a spanyol frizura

is

Holnaptól kezdve

rajtam.

polgári fejem lesz ... és

nem

aka-

rok tetszeni senkinek ... és ne mondja senki,

hogy

jó

br

vagyok

leveleket a katonatisztek

.

.

.

mert ebbl elég

a télen.

volt

Tapsolt,

De

ne Írjanak nekem

... és

úgy

hogy tapsoltam.

Szégyenkezve dugta

—

Oh

jaj!

ennek a gondolatnak.

magát és finoman mondta

el szegy elte

— Pardon,

örült

—

el

a

fejét.

nyögött Stern.

—

Valóban

be vagyok savanyítva ezzel a növel. Vége a

mulatságomnak

!

Hát miért vagy

te

a Ri-

141

Nem azért, hogy rúgd a port, angyal ? Nem azért, hogy az urink bosszankodjanak rajtad? Nem azért, hogy pezsit biszke ?

igyál és a fejed tetetén tánczolj és a « grand écart))-t csináljad,

czek, a miket én

marad

fogunk

ugy

ti

hivtok,

Hát hol maradnak a jó zsidó

((spárga))?

és hol

a mit

az,

neked

hogy vicz-

akartam mondani,

el

hogy mi ketten becsipve

végigrobogni a tengerparton ...

te

valami nagy tollas kalappal a fejeden, piczi lábad a bakra téve, én resztbe

.

.

meg

az öledben, ke-

hejehuja, hopp, hopp!

.

Csöndesen mondta Ribiszke

—

:

Fenét.

Ezen már nem

lehetett segíteni.

A

Ribiszke

gyógyíthatatlan arisztokratitiszbe esett, illem-

magyar fene

gyulladást kapott. Ez a jóles volt az

fellobbanása

utolsó

volt.

A

gedett a finomságba

és

S

ezzel vége

viszonyokba tört ki

s

téli

Ribiszke

a

életnek.

belerésze-

rendezett

pénz-

most egyszerre, elemi ervel

belle az a nagy honvágy a bourgeois

élet iránt,

Most

is

a

volt

a mit a ribiszkék itthon pénz.

Abbázia,

ékszer,

éreznek. jó ruha,

142

finom Stern

nak azt a

k

alatt

most megengedhette magá-

úr,

hogy grófné legyen, a mi

luxust,

polgári leányzót értenek.

Stern úr dühében felordított:

— —

A

teremtésit a fejemnek!

Pszt!

—

biszke

szólnak

mondja

—

mondta szemrehány ólag a

ne kiabáljon. Ez

az emberek? el

Üljön

nem ide

illik.

Ri-

Mit

mellém és

a képek tartalmát. Én most

nem

vagyok színészn. És mialatt Stern úr megátkozván jó tét,

egy pillanat

alatt elhatározta

ötle-

magában,

hogy a Ribiszkét a legközelebbi vonattal hazaviszi,

—

boldog büszkeséggel

Én most

tette

privát vagyok.

hozzá:

Diskróczió.

(Személyed

Abból

:

Az asszony^ elkel, gazdag,

melybl

fajtából,

-.i

dragonyosokat

trikós

ugy mondták volna: a fejedelmek hasonlatért,

nem

fejedelmi

A

talál.

lev

délutánján

Jóifikora

manzsettagombok

A

n.

idkben termet n. De mióta

válogatják.

olyanok

a hol

szf^p

a katona- operettek ben a

—

régi

az ember

férfi

oda megy

korrektül

A

ember.

vannak varrva.

A

öltözött,

mellényére

legmagasabb

fokú e'eganczia.)

Az

A

asszony férfi:

Az

meg

férfi:

fcríiak

tüzes vasat

A

A

elszenvedné ?

spanyol csizmát, a hornlok-

a vizpróbát is?

Mindent.

Én még ama régimódi

közül való vagyok, a kik a hóhér

zében sem vallották

Az

is

El én.

asszony:

szoritót,

A

A

:

ki

a

szeretjük

nevét

asszony: És mivel bizonyltja ezt? férfi:

Az

Egy

esettel.

asszony: Halljuk.

ke-,

144

A

Lemondtam a

férfi:

elölrl kezdeni egy

mentem

asszony

egy

Ij'át

hivatalomról és

egészen

Ha

miatt.

uj pá-

egyetlenegy

szócskát szóltam volna, minden rendben

lett

Ez én vagyok.

volna.

Az

el-

asszony: Ez szép. íNézi)

A

férfi

Az már nem

:

én csinálok. Mert a

diskréczió, a mit

is

Nagyon csodálom, hogy És

Mintha

a

az,

A

diskréczió egy

negatívum.

indiskréczió

az

szó.

klasszikus szóban

ilyen hibát lehet fölfedezni.

poziiivum.

rossz

((diskréczió))

ki diskrét, csinálna,

cselekednék

valamit, az pedig, a ki indiskrét, valamit csinálna.

Ez

nem

a melyek nincsenek

már

a fenekükig megérezve. Mert a ki

az

nem

hogy

diskrét

ember.

titkol valamit,

ezen a téren. Az az

meg

az,

magyar

hogy nyelv

közé

finom szó. Ez azok

a szavak közé tartozik,

az

nem

A

ki

csinálja

már számba

igazi,

titkol,

a kin

se jöhet

nem

elhallgat valamit.

azt,

látszik

Lássa,

már gavallérosabb ebben a

tekintetben. Érzi a finom különbséget, a

a

((hallgat))

a

és ((elhallgab) szavak közt

mi

van?

145

A

ki

nz

hallikat,

veszem

teljesiti

hogy a hallgatás

észre,

férfi-titkolózás

leleplezése.

nem

Ha

cselekvés.

is

benne van a

Tudja, mi van ebben ? Ebben

tud senki.

Most

kötelessé.í^ét.

Igazán hallgatni

ez lehetséges volna, akkor

a nyelv tagadó jelleg szóval fejezné

ki ezt

a gondolatot.

Az

A

asssomj

Tehát

:

férfi (zavartan)

Az

A

nem

lehetséges ?

Elvben.

:

asszony: És a gyakorlatban? férfi

:

Próbálja meg.

Én

e

nemben

olyat

fogok produkálni, a mire nincs példa vissza-

menleg, egészen Anthes Györgyig, a

ki

a

«Toscá))-ban inkább halálra kínoztatja magát,

mintsem hogy alatt ordit,

Az

És a hóhér

valljon.

csiptetöi

de hallgat.

asszomj: És

.

.

.

(Kérdezni akar valamit.)

A

férfi:

Ne

is folytassa.

Tudom, hogy mit

akar kérdezni. Mikor az ember egy asszonyi végleg

szony

meggyzött valamirl, akkor

még

azt kérdezi: <(és

az történik, akkor lesz,

is

... ha

ugy lesz?»

az aszez,

Igenis,

akármi történik.

JNloIiiár

Fercncz

:

Muzsika,

JÜ

vagy

ugy

146

A^

Tökéletesnek tartja ön magát

asszomj'.

diskréczió dolgában?

A

férfi:

A2

A

asszony férfi:

Az

A

Igen.

Az

se beszél ?

Nem.

Nem

asszony: férfi:

Álmában

:

iszik?

Nem.

asszony: Nincs valami bizalmas gyerek-

kori barátja.

A

férfi:

Nincs.

Az asszony Soha :

még nem

életében

érezte

annak a szükségességét, hogj^ valakinek

ki-

öntse a szivét?

A

férfi:

Az

A

Soha.

asszony

:

Midás királyról

Valaki

férfi:

beszélni, de

egyszer

el

hallott ?

kezdett

róla

én akkor kimentem a szobából.

Ez az ur rám nézve nem

létezik.

(Szünet.)

A^

A

asszony: Akkor. férfi:

Akkor? (Ujabb szünet.)

Az

asszony: Akkor ön

nem

kell

nekem.

.

.

.

147

(A

A

férfi

Az asszony diadalmasan néz

elképped.

férfi

érzi,

hogy

e pillanatban kiszaladt a lába alól

a föld és hamarjában

Neki

lyezkedjék.

bl

is

kiforgathatná

nem

asszony

gattam, bankot.

tudja,

milyen alapra he-

az a fix pont hiányzik, a mely-

sarkaiból

bán

Az

a

világot.

Tehát bam-

néz.)

Mert én csak türelmesen

:

mikor

barátom,

édes

rá.

De most, hogy ebben

már angazsálta magát, bátran

adta

itt

az

hall-

a

irányban

kijelenthetem,

hogy ez nem az én zsánerem.

A

férfi:

Az

Hát

.

.

.

Hogy hát mi a zsánerem?

asszony:

Megmondom. Semmiesetre sem egy férfi.

Maguk, a maguk nyers fejükkel finom

külömbségeket próbálnak ralmas

a

volt,

A

mondott!

csinálják.

most

mit a

igenis,

Ha

lerí

titkol valamit.

élvezetes

ságban.

a

Ön

tenni.

Milyen

((diskréczióJ)

si-

szóról

nyelv nagyobb pszikológus, mint

maguk. Mert

ha

diskrét

ugy szép a a

férfi

diskréczió,-

arczárói,

hogy

Hiszen ez a szép, ez az

diskréczióban

!

Ülünk a társa-

zavart Feszeng a helyén. Ideges. 10*

:

148

Az emberek összesúgnak baja van. Alighanem

ülök

élvezem

és

ni

ügy.» Találgatnak,

a szoba túlsó

én

kérdezgetik. És

X-nek valami

(ínini,

:

hogy maga

azt,

sarkában hallgat.

Gyönyörködöm a zavarában. Büszke vagyok hogy hallgatásával az én érdekemben

arra,

cselekszik.

A Az Más

Ah

férfi:

asszony

.

Kezd eszmélni,

kis filológus ?

egyszerre csak

kezd jobban

gyakrabban borotválkozni, mint eddig.

Az utczán ugrik

:

Ön

példa.

öltözni,

.

fel

sietve

jár.

a kártya melll

((Pardon, de el kell

feltnik

van

a

klubban

hirtelen

és idegesen szól

mennem. » Mindenkinek

ez. ((Természetes,

asszony

A

— mondják,— hogy

dologban.))

Mindenki

érzi,

mindenki kiváncsi. És én repesek az örömtl, mert senki sem tudja, hogy mindez én miat-

tam

van. így

véseiben,

s

benne vagyok a maga cselekazokon keresztül érdeklem az

embereket, rejtélyes valaki vagyok, egy kéz, a mely a kulissza mögött tartja a drót végét,

a

mely

fölrángatja

melll. Érti?

magát

a

kártyaasztal

149

A

Kezdem

fcrfr.

Az

A

asszony,

Szerettem

volna

érteni.

hóhér,

az jó

annak

a

példa

helyében

volt.

lenni,

a ki miatt Gavaradossit kínozták. Igaz, hogy az

volt,

férfi

helyében

de mégis szerettem volna

Nem

leni.

semmit nem

tud.

Az

a

hogy senki

élvezet az,

az élvezet, hogy valakit

kínoznak miattunk, és az

nem

szól.

De mi-

eltt kínozták, valamicske mégis kiszivárgott,

mert hiszen, ha semmi sem szivárgott volna

nem

ki,

kínozták

volna.

A

diskréczió,

a zamatos, az élvezhet diskréczió

igazi,

egyéb,

mint kaczérkodás

hallgatásnak müveszetté való félig

nem

némasággal.

a

az

nemesítése.

A A

kimondott szó veszedelme, keverve azzal

a biztonsági érzéssel, a mit a másik felének az elhallgatása okoz.

Az egészen

dolgok sótalanok, ízetlenek.

elhallgatott

A semmi

sohase

mulatságos.

A

férfi

Az az

az

vetett.

:

De

.

.

.

asszony: Ez a (íés)),

a mit az

Azt akarja

biztosabb

!»

((deí)

nem

imént

mondani:

egyéb,

a (ide

Édes uram, ha én a

mint

szememre a

semmi

teljes bizton-

150

ságot akarnám, eo^yszerüen csak

békén

lene maradnom. Szóba

sem állnom

Az

csatából

gyönyöre

élet

jönni

Nem

haza

csatába.

Én

a

:

—

pedig

féltem a

férfival.

sebzetlenül

el se

menni a

brömet, de csak akkor

élvezem az épségemet, ha veszélyben

Az egész mészet

élet

nem

egyébb, mint

hogy

tudta,

mit

gondolatával járunk,

és az élet azért jó,

nem

haltunk meg.

magát a

hogy meg

A

forgott.

A

ez.

A

csinál.

minden perez

és

élet,

fogja

kel-

ter-

halál

azért

mert még mindig

Na már

halál ellen

most, ki az ördög

ugy

bebiztosítani,

se születik?

Kezdem

férfi'.

belátni,

hogy nem

volt

igazam.

Az asszony nem mondtam

:

Ha nem volna

el

maga,

érdekelne

mindezeket.

De

.

.

.

érdekel. (Lesüti a szemét.)

A

férfi

:

a dolgokat,

Hiszen talán

.

.

.

már

ön, a ki észszel nézi

konstatálta

is,

hogy

én lehetetlen Ígéreteket tettem. Hiszem ma-

gam mondtam, hogy lehetetlenség.

tökéletes

diskréczió

!

151

As

Mondta.

assconjj:

A

férfi

:

ban

azzal,

nyal

áll

Az ember hogy

nincs mindjárt

magasabbrcndü

tisztá-

asszony-

szemben. Hát tökéletesnek hazuda

magát.

A0

A

már szeretem,

asszony: Ezt férfi

:

Mindnyájan

fél-

emberek vagyunk.

És most, hogy belevág az önprogrammjába, bevallhatom, hogy azt a hivatalomat

vesztettem

Az

mert a

el,

asszony

gyanút

férj

ifelragyogó szemmel)

:

Boldog asszony, a féltékenységét a

ki érezhette

nélkül,

hogy

:

is

azért

fogott.

No, lássa

az

!

ura izzó

veszedelem-

ben forgott volna

A

férfi:

És a mikor a

czióról beszélt, lát és

As

A

engem

tökéletlen diskré-

ugy éreztem, hogy a lelkembe

ir

le.

asszony. Igazán? férfi:

Igazán. És külömben

is

kinyitotta

a szememet.

As

asszony:

No,

lássa.

Emlékszik, hogy

Midás király után kérdezsködtem önnél ? Ön letagadta

A

jérfi:

még

azt

Pedig

.

hogy

is,

.

.

ismeri.

152

As

Tudom, tudom. Ez

asssomj'.

negyedik kérdésem. Az els az volt

A

álmában?

második: iszik?

van-e bizalmas barátja?

A

A

rendben

volt a dolog.

:

beszél

harmadik:

negyedik: Midás

Mind a négyre tagadólag

király ?

a

volt

felelt.

Eddig

Az ötödik kérdpontnál

azonban megbukott.

A

férfi

As

:

(álmélkodva)

A

asszony: Tökéletesen.

czió élvezhetségéröl Jofazi férfi

u2:rott.

Vagy

nek.

Megbuktam

:

talán

hogy

miket a diskré-

mondtam, azokba be-

nem

ül fel az ilven trükk-

komolyan gondolja, hogy

úriasszony létemre kivánom hitte,

?

ha magáról

jólesik látnom,

a szerelem, az aduitere,

a gyanút ? El-

a

viszonya

lerí

»

Oh,

Ki van adva az

útja.

cc

édesem. (Sajnálattal nézi.)

A

fcrfí: Hát.

As

asszony

Mehet.

A

:

.

.

.

Eltalálta.

legfontosabb tantárgyból megbukott.

Lélektani elemzéseknek beugrott. Nüánszok-

nak

ült fel.

Gyönge ember. Szegény ember.

Indiskréczióra hajlandó, hiu lélek.

az ördögöt kezdenék én

el

Ugyan mi

magával ? Ha

leg-

)

alább

azon

mindjárt

(cpletykáló vagyok)),

beszélnem. De az utolsó, a

kezdte

nem

jól kezdte,

volna,

kellett

hát

nagy kérdést

volna annyit

fel kellett is,

a

hogy

adnom

melyen

el-

vérzett.

(Fölényesen mosolyog.

Kellemesen biczczent egyet

a fejével, a faképnél hagyja és

boKban mondjáic

—

—

miut a szindan-

egy másik csoporlhoz megy

Lohengrin halála.

Lohengrin

volt és

fiatal

tenorhangon éne-

Aztán gyors egymásutánban négy po-

kelt.

font kapott az élettl, s ekkor áttért a csön-

des baritonra. s

Megcsendesedett,

felment Budára lakni,

melynek ablakából bát

nem

egy

lelátott

megkopott, szobába,

kis

A

a Dunára.

szo-

tudta fizetni, a czipje rongyos volt,

hat görcs volt a lakczipöje zsinórján. Reggel feküdt,

este kelt,

csorázott,

sohasem

aprópénzbl

kávét

volt ébren,

A

aludt,

bandukolt

a

Kerepesi-

nap, gyermekeim, a keleti pályaudvar

Tehát Lohengrin hátat

fölött kel fel. tott

sohasem

élt.

Egyszer hazafelé útról.

ebédelt, szivart va-

a felkel napnak. így tesz

dára megy.

A

fordí-

a ki Bu-

az,

háta mögött nagyon bátorta-

lanul derengett már, de eltte

Általában az jellemezte

még

sötét volt.

Lohengrint,

hogy a

155

háta mögött derengett. Eltte, a merre csak nézett, sötét volt mindig.

Nem, nem az

italtól.

volt részeg.

Nagyokat

hogy nem a lába

könny

Csak

lélegzett, s

hanem

viszi,

a

volt

úgy

érezte,

feje.

A

feje,

De boldogan

mint valami súly, húzta elre.

mosolygott, mert volt a zsebében egy parádivizes üveg, tele törkölypálinkával.

Mikor hazaért a á télikabátját. lése volt,

budai szobába, ledobta

kis

Ennek még finom

vatelin bé-

selyemmel bevonva. Ez még a tenor-

idökböl maradt. Ledobta az ágyra, és körülszaglászott. Szaglás utján jött rá,

Más

hideg van.

az,

hogy nagyon

mikor egy

szag röpköd a levegben. Akkor

kis gyantafa

ég a

kis

kályhában.

—

Be fogok fteni

és a kályhára nézett.

rokban

állott,

gyobbfajta

lábon

cs ott

A

olyan

mondta Lohengrin

kis

vaskályha a sa-

volt,

czilinder-skatulya.

állott,

nyúlt

és

—

fel

mint egy na-

Négy vékony

két ajtaja volt és esetlen kályha-

belle majdnem a menyezetig,

aztán meggondolta magát és befordult a

falba.

Lohengrin vette a tegnapi újságot és belegyömöszölte a kályhába, a fels ajtón. Le-

nyomta a sokat.

rostélyra.

Aztán aprófát

rá,

tett

Aztán keményfát, a mennyi csak bele-

fért.

—

Ma

kimulathatod

kályhának.

—

Ma

magad

—

mondta a

jól élhetsz.

Meggyújtotta a papirost,

széket

húzott

a

kályha elé és ivott a szeszbl. Most pattogni

Papirospernye szaladt

kezdett az aprófa.

fel

És egy-

a bádogcsövön, ez furcsán zörgött.

kettre tüz volt a kályhában, lármás, piros

tz. Lohengrin úgy egyedül.

Boldog

hogy most nincs

volt és nézte a kályhát.

kis fekete skatulya

kodott volna.

érezte,

A

azonban mintha bosszan-

A reggeh álmából

verték

fel,

a mikor legjobban aludt, üres hassal, hidegen.

Most dohogott, haragudott, st Lohengrin

—

felé,

Na, na!

ki

is

köpött

a ki elkapta lábát a szikra ell.

—

mondta.

—

Nem

kell

ha-

ragudni.

És kinyitván a fels

ajtót, lepiszkálta

a fát

az elégett papiros helyére, fölülre pedig annyi

szenet rakott, a mennyit csak

birt.

:

!

157

—

Majd adok én neked!

—

mondotta

fe-

nyeget hangon. És

kinevette a káyhát,

a mely tehetetlen

haraggal puffogott a sarokban. Most már olyan volt,

szenmiel fojtott

valami mérges kis

mint

nézett

a

fiúra.

Morgott,

ugatás hallatszott belle.

mintha valami Játhatatlan

Villogó

állat.

csöndes,

Aztán meg,

óram

bolondult

meg benne, ketyegni, kopogni a meleged vaspléh. A fiu ivott és nevetett:

volna

—

Haragszol? Pukkadj meg.

Szembeült

vele,

zavaros

mert most már részeg

A

kezdett

szemmel

nézte,

volt. Csúfolta, ugratta.

nyelvét öltötte feléje:

—

Nagyon megtömtelek ? Nesze még

És rakott rá szenet, szép fekete szenet, vagy három vaskanállal. Most elhallgatott a kis fekete skatulya.

—

Sok,

mi? Nem tudod lenyelni?

Megpiszkálta a rostélyt, hogy levegt kap-

jon a szén. gott.

—

Aztán

nagyon furcsán mosoly-

Csöndesen mondta

Ne mondd, hogy

rosszul élsz.

A szegény

kopott lovag kályhája vagy. Grálvitéznél szol-

Szerelmes voltam

gálsz.

de

szzbe,

királyi

már nem vagyok. Mert én most részeg

vagyok

és

fogsz te

is

A

De hogy az

ajtót.

Benn

még nem

kapott

a fels

kinyitotta

és kicsapott a fiu

De be

szeretmet.

rúgni, fekete kutya. Berugatlak.

sürü füst kavargott. lángra.

a

elfelejtem

Óvatosan

a

a

szén

ajtó

kinyilt,

fellobbant,

nagy sárga, kormosszélü

láng,

kezére.

Lohengrin elkapta a kezét. Megnézte.

—

Megharapott a szemtelen

—

mondta

halkan.

De akkor benn már

ftt, forrott, égett a

szén. Egyre szúrósabban

nézett ki a tüz az

ajtóhasadékon. Határtalanul dühös volt a kis kályha, de hiába,

nem

tehetett róla, szép las-

san berúgott a széntl, a mit a

fiu beléje

gyö-

möszölt.

—

Igyál pajtás

A cs

—

mondta

izzani kezdett.

rombolás helyébe

hogás

!

lépett.

neki.

És a pattogás, do-

fojtott zúgás, vontatott do-

Lassan átpirosodott a teteje a

fekete kutyának.

És öt-hat szeme

volt

már,

159

mind

és

A

nézett a fiúra.

villogva

mo-

fiu

solygott, egyre mosolygott, talán ez hozta ki

sodrából a fekete kutyát. Látható

bádogcs fogva

elugornék a helyérl, ha a

nem

hogy

volt,

tartaná. Kinyitná vasszáját és tüzes tor-

kát tátaná a fehér

lami

alig

látható,

fiu

Rázta a düh, va-

felé.

reszket

kis tánczot járt

vékony lábain, folyton ugatott benne a tz, és a fiu egyre nevette,

meg

is

rúgta, és tömte

bele a szenet.

—

A

mondta

ki haragszik,

neki,

annak nincs igaza

íeddleg emelve

fel

Aztán megtörülte a homlokát.

bában égett a leveg. Az ablak

—

—

ujját.

A

kis szo-

izzadt.

—

Nekem mindegy mondta a fiu a kályhának ezzel engem nem bosszantsz. Legföljebb még jobban berugatlak

—

I

És megint kete

h A

tett

rá szenet. Olyan volt a fe-

kutya torka most, csapott ki belle,

mint a pokol.

mikor

beléje hullott szén rögtön

parázson.

A cs

alsó

nyilt az ajtaja.

lángrakapott a

negyede pirosan

Mint valami bíbornoki sapka,

fed. Rákvörös, áttetsz.

Ég

izzott.

olyan volt a

És a fekete kutya

:

IGO

fenyegetleg mor-

most hörgött, huhogott, dult

végre

—

nagyobbakat,

egyre

dühbe

is

hogy a

úgy,

fiu

jött.

—

Elég voltl

kiáltott rá.

És egy mozdulattal megcsavarta a csövön azt a kulcsot, a

vegt

mely a csövet

a

le-

A

fiu

elzárja,

kirekeszti a kályhából.

Hirtelen elhallgatott a fekete kutya.

hanyatt vetette magát a kanapén, úgy nézte.

hogy a berúgott

Élvezte, dult,

kálj'ha

most elbó-

hogy kizárta belle a levegt. Aztán

kinyitotta az ajtaját.

mi flött

kis

Benézett a parázsra, a

kék lángok

jártak.

Aztán megint

lefeküdt. Felriadt.

Ijedten nézett a kályha

felé,

de

megnyugodott.

—

Nem

Tudta,

jöhet ide

hogy

—

halálosan

filisztert,

kicsúfolta,

És most

látta,

mondta csöndesen. megsértette

megrúgta és

hogy a beléje

hunyorgatva, ravaszul néz

—

Mit akarsz

Vigyorgott

dje kihlt

rá.

a

kis

becsipette.

fojtott

parázs

Rámeredt

tlem?

feléje

a

fekete

és megfeketedett.

kutya.

De

A

fe-

vigyorgott,

161

komiszul, kegyetlenül, félig lehunyt szemmel

a

hasadékokon,

kis

a parazsa

és

kék láng szállongott

olyan,

fölött,

mint

a milyen az

asszony szemében kékhk hidegen, mikor

el-

árul minket.

Csönd

szke

Lohengrinnek

volt.

hosszufürlös

Ká-

feje lecsuklott, lelógott a divánról.

Hosszú ideig feküdt

bult volt.

igy, aztán egé-

szen halkan mondta a kályhának:

—

Ne

szédülök

izélj .

.

velem ...

.

.

.

egészen

el-

.

akarta emelni a

Fel

te

fejét,

de

nem

tudta.

Lecsúszott hát a földre és végig feküdt a

sz-

nyegen. Bódultan, félszemmel nézte a fekete kutyát.

— A

Megfojtasz

—

mondta.

fülében muzsikálni kezdett valami halk

ének.

Fiatal

arcza

most megvénült,

fájdal-

massá komolyodott. Rettenetes nagyokat

lé-

lekzett.

— szke

Kár értem fejem.

szegény

A

fiatal

—

mondta.

—

Én szegény

En szegény kék szemem. Én életem.

piszkos padlóra tette fehér arczát.

Molnár Ferenez: Muzsika.

li

Már

162

is

csak félszemmel nézett a fekete kutya

Az most már

sötéten

állott

parázsnak sötét biborszine

még mindig

az

A

ott

járt,

a

volt.

helyén,

A

felé. s

a

kék láng,

bolygott

fölötte.

hasadékok meren, kérlelhetetlenül néztek

a fiúra.

Lohengrin

A

szemét. telen,

még

egyszer fölemelte

tenor-esztendökre gondolt.

még

fáradt

De

hir-

egyszer feléje lélekzette mérgét

a fekete kutya és erre Lohengrin lehunyta a szemét.

Örök álmok kóborogtak a fejében.

Elkábult. Friss piros szája a piszkosra taposott

deszkához tapadt.

És most ránevetett

nagy, szögletes, szénszagú szájával a fekete vaskutya.

Lohengrin most végleg retjét, meghalt.

elfelejtette

szép sze-

A

hóember.

I.

A

fehér,

fortábU

havas utczában hat fekete kom-

állott,

mintha

fényeshátu

sorakoztak volna egymás mellett.

A

mögé

a gyalogjáró

hat ló lelógatta a fejét és a saját

külön módja szerint

fázott,

tend, hogy se nem

didergett, se

ami

alatt az ér-

nem

topo-

mint például a hat lónak megfelel hat

gott,

kocsis.

dást

bogarak

:

Ezek a sarkon járták a kocsiscsára hónuk alá csapkodták a kezüket és

ehhez valami furcsa medvetánczot topogtak,

meg

a mire a fagy tanitja

A hó kupaczokba

az embert.

rakva várta, hogy érte-

jöjjön a szekér és elvigye. Innen az Andrássy-

ut

környékérl hamar

A

kupaczok közt azonban egy hóember

lott,

elviszik

a fehérséget. ál-

ugy, a hogy a hóemberek állani szoktak.

164

A

két lába heleg"yökerezett a talapzatába, a

karja

két

végig

a törzséhez

nagy

simult,

hasa és rövid nyaka volt és a két geszte-

szem gyanánt a fejébe dugtak,

nyével, a mit

bizonyos

bonhómiával nézett a világba.

szájában pipa

nem

ezzel

élet és

nem

a mely

volt,

tördött.

Neki

igy

de ö

égett,

tetszett az

is

olyan pofát vágott, mint a ki egy

csit buta,

de

azért

nagyon meg van

—

A

vagy épen azért

elégedve a dolgok

ki-

—

folyá-

sával.

A

hóembert Csüpü

Csüpünek téren

csinálta,

itató.

Ez

speczialitása volt. Mikor a Bakács-

itatott,

akkor

hóból, a mit este

kis

kápolnát

kivilágítottak

szintén

sepr

zsebébe szúrva

volt a

jártak

s

is

csinált

a kápolna

Mindenik .rnek

elé két rt,

csodájára

az

hóból.

s

e látványnak

a ferenczvárosi

gyerekek,

st több felntt is mosolylyal tekintette meg. A dij, a mit ezért a kocsisok Csüpünek fizetvolt,

de Csüpü nagyon

tudta aknázni a pénzt.

Olyan olcsón oly

tek, ki

aránylag kicsiny

tökrészeggé senki se tudta magát

Csüpü.

inni,

mint

365

iLt

az Andráí=sy-ut mellett a kis kertes

czában nem lehetett

iit-

nagyobb építkezésekbe

bocsátkoznia. Tehát megelégedett eií:yszerüen

mvé-

a hóemberrel, de azt annál nagyobb szettel csinálta.

Gyönyör hóember volt,

egyike

a legszebb hóembereknek, a kik valaha

elol-

vadtak Pesten.

mtei'emböl

Egyszer egy szobrász,

egy barátjával beleült az liba,

s

— és

megnézte a hóembert.

Ejnye,

de svungos munka

hüvelykujjával

egyet

a

komfortab-

Csüpü a pokróczot oldozta a

mialatt

ló hasán,

egyik

jövel,

felülrl

levegben, a mi

nagyfokú elragadtatás

—

kanyarított

lefelé

szobrászoknál

a

jele.

Aztán elrobogott a kocsi és nem szó á hóemberrl.

mondta

esett több

De fagyos napok

jártak

és a szobrász megint kocsira fanyalodott egyszer.

Megint beleült az egvikbe.

még mindig

ott

állott

és

A hóember

gesztenye-szemét

reá szegezte.

—

Ejnye,

—

mondta a szobrász

— ebben

a hóemberben karakter van. Ebben a hóem-

berben mozgás van. És anyagszerséget

Iá-

:

:

166

Ez a leghóem-

Hó-jelleme van.

tok benne.

berebb hóember, a mit valaha

.

.

.

Kihajolt az ajtón

— A

—

Kocsis,

a hóembert?

ki csinálta ezt

kocsis leugrott a bakról

Ezt kérem az itató csinálta.

Egy szegény, vörösorru alak

A

Csüpü.

jelentkezett a

kocsi mellett.

—

Maga a Csüpü?

—

Igen, kérem.

— — — — A

—

Maga

csinálta ezt a

hóembert?

Igen, nagyságos ur.

Hogy

hivják

magát?

Csepeli János.

szobrász odaadta neki a névjegyét

Holnap déleltt jöjjön

el

hozzám a

:

m-

terembe.

Azzal meglódult a kocsi,

havas utczából

Csp

ott

s

eltnt az

kivánszorgott a

Andrássy-uton.

maradt az utczán, kezében a név-

jegygyei és

bambán

nézett

arra,

a merre a

kocsi elment. Csak nagysokára tért magához,

megnézte elbb a névjegyet embert. És most

már nem

s

aztán a hó-

értette

sem a hó-

167

embert, sem

magamagát. Csüpü

lanatban elveszett a

alól e pil-

talaj.

II.

Nem habozom elárulni, hogy Csüpüt fölfedezték. A mvésznél a fiatalság múlásának egyik

jele,

hogy fölfedezésre adja magát. És

a szobrász, a ki Csüpüt fölfedezte, volt

mai

tenczia

csirke.

már nem

A kezdd mvészi

hajija az irókat

is

arra,

hogy

imposzer-

keszti örömöknek örvendeni tudjanak. Mikor a

mvész

fölfedez,

hasonlatos

az

apához,

a ki gyermekei fejldésében talál örömet

—

mert a maga fejldésében ugyan kevés öröme telik.

ges,

az

Mondhatnám

azt

is,

hogy az egészsé-

kemény önzés szuvasodik meg

emberben

s

ilyenkor

hogy a fölfedezés nem egyéb,

mint a megbocsátás

egy neme, a mi tudva-

levleg a véredények elmeszesedésével egyidejleg költözik bele az emberi lélekbe. De

mindez késleltetné az

Csüpü

sorsáról

értesítéseket,

óhajtok adni.

melyeket

Csüpüt ünne-

:

168

pelték a szobrászok

mvészek

Nagyurak, tanárokká száradt

lek.

jöttek a

mterembe,

gyan gyúrja

model-

és kinevették a

hogy Gsüpü ho-

nézni,

az agyagot.

hölgyek

Elegáns

eredtek beszédbe vele.

— Hogy megy a munka? — kézdezték tle. Csüpü azaz Csepeli keser pofát vágott

—

Meleg ez az agyag

— mondta.

És rakta, rakta az agyagot a vasrúd köré,

hogy nem ez az

de érezte,

más

Mikor belenyúl

volt.

mint a fosztott egyet,

kvé

toll.

belemarkolsz, roppan

munka van

engedelmes.

nyomásnak enged,

hó, az

az ember, puha,

már

válik és azontúl

a rög. És tiszta

ellenben

Ha

A

igazi.

törik,

mint

Az agyag

vele.

Nyúlik,

mázolódik,

meg

aztán nehéz

tésztás,

a is.

Rakta Csüpü az agyagot a vasdrótok köré, czibálta a kis fakereszteket, a

mik

ják a sarat

s

miután szorgalmas

foglalkoztak

is

vele, hát

Egyszer

maga a

összetartis

volt,

szépen haladt.

miniszter

is

megnézte a

munkáját.

— mondta.— S ön kocsis volt? — büszkén Csüpü —

- Nagj'szerü

—

Dehogy

felelt

.

!

.

1G9

még

annál

egyszer

—

is

rosszabb. Itató, kegyelmes uram.

itató.

Kolosszális

—

mondta a

miniszter.

És Gsüpüt kiküldték Parisba. Ott föl se

növendék fiatal

tnt a

közt.

rongyos szobrász-

többi

Csak

nálunk olyan nagyon

itt

minden növendék.

volt ott kivételes eset.

Az

És

nem

szakálla is

volt

egy évig

ongroa Parisban, kínlódott az agyaggal, gyakran szeszeit és nagybets leveleket irogatott

haza a fölfedezöjének. Egyszer egy házi pányert

lyázatot

meg

a

Föl

Juliánban.

adva a béke géniusza, a mint

elcsititja

ború szellemét. Monsieur Gépeli ezt oldotta

meg,

s

volt

a há-

kitnen

mikor a tanár kihirdette az

eredményt, ezt mondta:

—

Gépeli uré az

els

díj.

Jó munka,

ers

hogy semmi

plasztikai érzék. Egyetlen hibája,

könnyedség nincs benne. Nehézkes, mintha

tudom olyan

is .

én

mibl

csinálta volna

.

.

.

izébl

.

.

Ha

akkor valaki közbe kiáltotta volna

—

Hóból

:

.

170

Ezret tehetünk

egy

hogy a tanár

ellen,

ráhagy la volna, igy:

—

Igen, igen, ez az

!

Ezt akartam mondani.

És mikor visszajött Parisból, tárlaton.

Egy ers, nagy

kiállitoLt

féríiaktot állitott ki.

Vastag, erteljes, félmeztelen figura pantallóban, olvadt.

A

melynek'

szára

két

lába rettent

két

a

b

volt,

egymásba

állékonysággal

gyökerezett a talapzatba, a karjai odasimul-

nagy hasa

tak a törzséhez, volt,

nyaka

pipa lógott az agyarán. Az volt a czime,

hogy (íPihenö munkásD gott,

és rövid

mint a

ki

egy

vagy épen azért

olyan pofát vá-

és

kicsit buta,

—

de azért

nagyon meg van

—

elé-

gedve a dolgok folyásával.

A mvész, a szobájába,

mondta

—

a

ki

Csüpüt fölfedezte, behivta

megvakarta a tarkóját és ezt

neki:

Csepeli,

az istenfáját magának, hiszen

maga egy hóembert Csüpü lenézett a szót se.

A mvész

csinált!

földre és föl-alá

nem

járt

szólt

egy

a szobában,

savanyu arczokat vágott, aztán vette a kalapját és elment. Otthagyta Csüpüt.

Ez

meg

171

a

kiballagott

Pihen munkást, kocsmába

bámulta

tárlatra,

ejTy ideig

a

aztán vállat vont. Beült egy

és beszeszelt.

III.

A m-

Most rettenetes napok következtek. vész

telebeszélte

plasztika

minden

Csepeli uj

fejét

ideájával.

a

modern

És kinos meg-

döbbenéssel vette észre, hogy tulajdonképpen ott kellene kezdenie,

bronz,

meg

hogy az agyag meg a

nem

a márvány,

a hó, és hogy

ne

Csepeli

olvad

féljen tle.

szegény nagyon félénken kezelte az gokat.

Nem

engedett

meg

alá,

mintha

leolvad.

És

uj

mint

Mert anya-

az aktjainak egy

merészebb mozdulatot sem. ket mintázott,

el,

A

kutyák, a mi-

behúzták a farkukat a hasuk

attól

kellett

volna

erlködött szegény,

félni,

hogy

igyekezett

szEibadon bánni a formákkal, szeretett volna

könnyed, elegáns, azt disputálta

zus

flott lenni,

de hiába. Aztán

magába, hogy ö nem graczió-

mvész, ö kemény

és

erteljes,

Meunier vagy Rodin. De a többiek

mint

rájöttek.

172

hogy csak nehézkes és lomha, nem egyéb. Amilyen gyorsan emelkedett, most oly

hamosan

sülyedt.

A

fölfedezje

ro-

nem tördött

vele,

magára hagyta. És szegény bambán

állott

az agyagmasszák eltt, elhagyatva kín-

lódott,

Most már er-

nyomkodott, formált.

repül

szakoskodott. Lábujjhegyen álló, félig

géniuszokat csinált.

De

Finom profilokat mintázott.

hiába.

És most már rohamosan megy a vége a történet. Csepeli

egyszeren

nem

elgázolták.

felé

haladt, hát a többiek

Elrobogtak

fölülte.

Magára maradt és megunta a nyomorúságot, s

vele

a mesterségét

együtt

kocsmákban nagy számlákat

is.

Külvárosi

cíinált.

Egyszer

aztán odáig jutott, hogy künn aludt a

ben egy padon,

mert már lakása sem

Lerongyolódott.

Még mindig

sabb volt ugyan, de az emberek züllött alak.

A

ligetvolt.

sokkal elegán-

mint kocsimosó

most azt mondták

korában, rá,

hogy

rongyosságnak ezer fokozata

van, de bármely fokon rongyos

is

valaki, az

emberek megérzik, hogy avanzsálté vagy fokztatott.

A

vadonatúj frakkból éppúgy

\eki-

173

mosolyognak az elmúlt rongyok, mint a hogy a legpiszkosabb

viseltesbl

kisir

az elmúlt

redingote.

A

padon rosszul

Nekivágott a vá-

aludt.

rosnak véres szemmel

és elment a régi ko-

Egy-két kocsis

csiállomásra.

még

volt ott

a

régiek közül.

—

A Gsüpü

—

mondták

és megint járták

a kocsistánczot a hókupaczok közt, kat csapkodva

a balkezükkel

alá és viszont.

De

és

itt

Csüpünek tovább

szombatig keresett egyezett itatta

régi

a jobb hónuk

volt azóta uj itató

kellett

mennie. Hétftl Szom.baton meg-

állást.

egy józsefvárosi állomással. Meg-

a lovakat,

megmosta a

szeszelt és kezdte

—

már

nagyo-

Öreg

—

ismerse

magát

kocsikat,

jól érezni.

mondta neki egy volt

—

lesz-e

A

a hóembert.

kocsis, a ki

hóember az idén

Gsüpü szomorúan mosolygott megcsinálta

bc-

?

és délutánra

kocsisok

meg-

nézték a murikat és elmosolyodtak.

Vékonylábu, bolond hóember hassal,

domború

a csípjére

tette,

mellel.

A

volt,

lapos

kezét kaczéran a

mintha örült volna annak.

174

hogy ilyen karcsú. és

Éles, nyugtalan arcza volt

aggódva nézett a

valamit, mint a ki

világba, mint a ki keres

indul

Csüpünek az els könnyed

már hóból roskadt

volt.

a

és

behorpadt a

reggeli fagy igy keményítette

volt

De ez

figurája.

Estére lekonyult a

lába

Ez

valahova.

feje,

meg-

dereka.

A

meg, ebben a

görcs állapotban.

—

Nem

Csüpü

—

tudsz

már hóembert

mondta az öreg

helj^benhagyólag

kocsis.

bólintottak

és

csinálni,

A

többiek

Csüpünek

senki egy krajczárt se adott snapszra.

A manó A

ós a tündér.

bányatiszt rövid bekecsben állott a tárna

bejárata eltt és országútra.

a kalapjával

integetett az

A havas országúton egy

kis bricska

röpült a bánya felé, s ez a bányatiszt suite-

a

tagbaszakadt

két

jében,

értsd

között,

nagy mozgalmat okozott.

— már

A

Gyünnek

—

mondta az

öreg

tót

egyik, a mikor

fölösleges volt ezt mondani.

bányatiszt

sCr^itette férfi

:

a bricska

az érkezket.

és egy hölgy.

ez a színtársulat

elé

Négyen

primadonnája a kinek a

tizenöt éves lányok ártatlan

ez

voltak,

három

Hogy a dámán kezdjem,

fehérarczu teremtés,

sugárzott, de

sietett és le-

nem

volt

volt,

bájos,

szemébl a

zike-pillantása

egyéb, mint az

éjszakai lumpolás okozta bágyadtság.

A dámát

176

két ur vette közre, két ers, pirosarczu legény,

Mind a kett

két fiatal és gazdag földbirtokos.

már másfél hónapja mulatott a

kis színész-

megosztotta kettjük

nvel, a

ki

között, a

mi azt mulatja, hogy jó leány

a ke^íyeit

még inkább A negyedik

azt,

hogy a

volt,

fiúk jó fiúk voltak.

alak, s a ki a bricskán jött, s

a

ki

a kocsis melleit ült a bakon, a szerkeszt

ur

volt.

Ö szerkesztette

a szélaknai lapot, mely buz-

gón támogatta a kormányt, a kormány buzgó támogatásával.

szerkeszt urnák,

volt a vitték

s

éppenséggel

nem

az urak csak u^y

magukkal lumpolni, mint valami bolond

gnómot, a is,

Tekintélye

kin,

bármily komoly pofát vágott

A

hatalmasakat lehetett nevetni.

ur tudniillik

külsejére

emberi lények lángvörös hajú.

egyike

nézve a legfurcsább volt.

volt és

rövidlátó volt

pápaszemet

tl vörös nyerget kapott az látástól

Kicsike

Rettenetesen

és ujjnyi vastagságú

szerkeszt

viselt,

orra.

A

melyrövid-

ábrándos kifejezés nagy szeme egyre

ugrált az

üveg mögött és a homorú üveg

ijeszt csillámlásával furcsa, szinte félelmesen

177

reszket fénybe

villant

mozgó

Homloka magas

tekintet.

vörös kócz, a mit

egybe ez a folyton

a fején

igazán az*

viselt,

egymásba csapó lángok benyomását Ez a téglavörös

tette.

szin a feje búbjától a ritkás

szakálla

hegyéig m*alkodott

A

kiverte

szepl

és a

volt,

még

csontos

a szemhéjját

fején.

szem-

is,

öldök és szempilla helyett ez árnyalta szeszélyes foltokban a

homloka környékét.

kálla rendetlen volt és

a az

Srn,

f.

réti

Nem

arczát.

is

de egyenetlenül lehetett

tudni,

holt

Ez a

szálakból is

állott,

mozogtak

nem

szakáll

némely

mint

szr,

ntte be

körszakálla

Néha még

mintha egyágu hegyes sza-

látszott,

kálla volna.

sza-

csomókban ntt, mint

van-e, vagy kétágú szakállt visel.

ugy

A

volt

embernél

merev eleven

;

melyek mintha külön-külön mint

volna,

a félig-állat

félig-

növény tengerfenéki moszat. Aztán vörös

szá*

lak voltak, s ez azt a fantasztikus hitet adta,

hogy a mi vékony

mibl

itt

szrnek

izomrost,

vér

látszik,

amolyan

serkedne,

az csupa hajszáleleven

csáp,

a

ha megnyírnák. És ez

a szeplk közé keveredett, rendetlen, borzas Molnár Ferencz

:

Muzsika.

12

178

szakáll óráról órára változott.

A

volt

szomorú szakálla és vidám

kor

el volt

keseredve, a

szerkesztnek szakálla. Mi-

szálak

és

egymáshoz simultak, összebújtak Ilyenkor

megkicsinyitették.

hunyta

ezzel

s

kialudt

mögül a

üvegfénye

lelkes

és az arczát

a szemét

is

le-

pápaszem hideg tz, a mely

azt

Finom fehér orrának

ragyogtatta.

színesen

a

csomók

czimpái, a melyek mindig szimatoltak,

meg-

megrebbentek, ilyenkor mint fáradt vitorlák pihentek

el.

Két nagy ráncz-árok

futott le az

orra két felén a szája szögletéig és ritkás kis

bajusza belesimult ebbe a ránczba, bágyadtan.

És

az

állán

úgy igazodtak a csomók

hogy az árok mentén folytatásaivá szegdtek a bajusznak,

s

búsult, fölülrl lefelé

pott s ez

szerkeszt

így a

arcza ha

húzódó irányzatot ka-

ugyanaz a vonás

morú fzfát ^szomorúvá

volt,

a mi a szo-

s

a mi örök

teszi,

kifejezése a bánatnak, mióta az

els szomorú

Ha

pedig vidám

ember

a

lehajtotta

volt a szerkeszt, szakáll. ból,

A

felágaskodott az arczán a

kitápászkodtak

szálak

mint a f,

fejét.

a

a csomók-

melyen feküdtünk, mikor

179

felkelünk

A

róla.

szeme melegen

száját

szélesre

húzta,

a szomorú üveg

villogott

a

alat,

az orrczimpái mozgékonyak lettek, a kis batjusz kintt szúrt az

A

füle,

árok

az

ég

partjára

komikusan

és

csenevész hegyével.

felé két kis

a mely bús állapotban a koponyájához

vidám kedvében kivörösödött és

simult,

két-

oldalt elállott a csonttól.

Ilyen furcsa ki

emberke

volt

a szerkeszt, a

utolsónak mászott le a bricskáról.

galléros

brkabát

volt rajta,

Prém-

a fején, a sze-

méig lehúzva sealskin-sapka. Vékony lábszárai egy pár irtózatosan nagy csizmában végzdtek, s

ez

oly

leereszkedett vette,

gott

mulatságos a bakról és

hogy megtörülje, bele

nevette.

a

hogy mikor

a szemüvegét

le-

így vakon mosoly-

az egész

világba,

Átbotorkált

s

volt,

társaság

a hóbuczkákon és ö

kiis

odaállt a többihez.

— Elhoztuk a szerkeszt urat az egyik

fiu

—

majd

ir

is,

— mondta

a bánj^áról valami

szép tárczaczikket.

—

Jütollu

ember

—

^löjjön,

leghívebb udvarlóm

—

mondta a másik.

— mondta 12*

ISO

a fehérarczu kis színészn és

belekapaszko-

dott a karjába.

A

zavarban

szerkeszt

volt.

A

téli

nap,

mely beragyogta a hófedte hegyoldalt, bántotta a szemét. Pislogott, pofákat vágott,

akármerre

h

a

fordult,

mindenünnen

mert kris-

tályos fehérséggel verte vissza a napsugarat.

Zavartan

egy

asszony karját, és

mert szerelmes

— intett

magához a karcsú

szorította

kicsit

szomorú

kisvolt,

volt.

—

Induljunk

mondta a bányatiszt és

A

a tótoknak.

tótok meggyújtották az

olajmécseket és minden vendégnek a kezébe adtak egyet.

A

hölgy kedvesen nevetett,

kis

mikor fehér glaszékeztyüs kezébe nyomták a mécses olajos drótját, de elfogadta. Nevetett, tréfált, itt

egyre beszélt, mert most

a háziasszony

volt

ezen a fagyos zsúron,

itt

az isten háta mögött, a hó alatt alvó kis bányafaluban.

Az

ö

tiszteletére

bányatiszt a társaságnak a bányát,

az

személyes

kalauzolása

nála nagy szó volt. illik

erre

is

A

kíváncsi

kis volt,

meg a még pedig

mutatta

mellett,

a mi

színészn tudnimint a

hogy a

!

181

primadonnák mindent megnéznek. Az

vidéki igazi

vidéki

primadonna az ország összes

folyóiban megfürdött, egy vidám társasággal

benn

dám

volt a dobsinai jégbarlangban,

urakkal

leszállt

a

megmászta a lomniczi

vizaknai

sóbányába,

más

csúcsot,

tutaj ózott

Vágón, kirándult a Vaskapuhoz,

senki se tesz

a

yachtolt a

— a vidéki primadonnán, ha

Balatonon,

vi-

igazi,

hazánk nevezetességeinek

túl

m

ismeretében.

Most a bányán

—

Elre

rencse

!

volt a sor.

— mondta a bányatiszt. — Sze-

fel

És belépett a tárnába elsnek.

—

Gligauf

!

—

mondta az egyik

vele ment, ezután

tót,

a ki

következett a szerkeszt,

karján a kis mvésznövel, majd a két csinos legény,

s

végül a második

tót.

És azzal elbúcsúztak a naptól. Mikor vagy ezer lépésrl visszanéztek,

a tárna bejárata

mint egy krajczár,

akkora

volt,

gott a

nagy sötétség közepette, mint valami

s

úgy ragyo-

tisztavizú zafirk.

—

Gyönyör,

—

mondta a

mvészn

és

183

ersebben jába. Látja,

—

Nem,

szörnyeteg

kar-

szerkesztm?

—

sug^a neki

én csak a maga gyönge,

azt a

a

ktjíaszkodott

lányos karját érzem

kis

madárhusu

—

szerkeszt

a

.

.

.

testét ... oly jó

igy vinni, így vezetni magát.

A

lány elmosolyodott és

tartotta

egy

kicsit félre-

a mécsesét, hogy a szerkeszt ezt

a mosolyt ne lássa.

Mentek, egyre beljebb. Most már kanyaro-

hegy

alá.

Most már rettenetes feketeség közepette

jár-

dott a tárna, és lefelé ment, be, a

még

tak,

olyan sötétben, a melyben

léke

sem derengett a napsugárnak, mint a

az em-

hogy például pinczében mindig érzem

hogy

ide

besütött

valaha a

azt,

mikor a

nap,

házat építették. Ez azonban vigasztalan, örök sötétség volt, a melybe tudott napfényt

még

a mi lelkünk se

beleképzelni.

Itt

világos és sohase lesz világos. És

elmúlt

és

eljövend

sötétség

sohse volt

mind ez az

ránehezedett

a lelkekre.

— a kis

Ez ijeszt valami, színészn,

—

— mondta csöndesen

tudtam, hogy

itt

sötét

.

183

de

lesz,

feketeséget

ilyen

sem tudtam

el

képzelni. Ez sötétebb, mint a sötét.

—

Igen,

den idegen

—

szólt

— ezt min-

a bányatiszt

bányában.

érzi a

Nyirkos lehelletek jártak körülöttünk. Csöpögés, csurgás hallatszott az irtózatos, nyo-

masztó csöndben

locsogott a

s lépteik alatt

vizes agyag. Itt-ott deszkán jártak, a

melynek

a vége belecsapott a pocsétába, a mint

le-

léptek róla. És a nyirkos agyag langy lélek-

bukkant

zete

el egy-egy üregbl,

mellett elmentek.

A

a mely

szerkeszt bevilágított az

egyikbe.

—

Mi ez a fülke?

—

Ez nem

—

tiszt

— kérdezte. — mondta

a

bánya-

hanem ezerkétszázméteres

alagút,

A

trenóczi

fülke,

a mi lemegy egészen a hegy

aknán aztán megint

felszállhat

széd faluba ... De

ott

mély

.

kis

belle a szom-

már háromszáz méter

.

Innen jön ez a

—

alá.

Borzasztó,

hölgy.

—

fojtó nedvesség.

—

susogta

elfogódottan a

Megreszkettették

némaságu nagy üregek, a

ezek a

siri

hol az érez lakik

184

csökönyösen, daczosan kapaszkodva a szik-

melynek erecskéiben

lába, a

fészkel.

már

Elfogyott alóluk az agyag. Most

szikla-

padlón jártak és szinte könnyeknek érezték

mikor

magukat,

elképzelték,

százezer méter vastag a kö. rülöttük a

fal,

fejük fölött

a

boruló mennyezet,

s

e ^bekeményedett

kovatömeg

— valahol

zelték

puha

föld,

földet, jét,

alattuk

k

volt kö-

És

szk

folyosóra

e fölött a rengeteg nagy,

—

fölött

mint csonton a hus.

Nem

jelent porhanyósságát,

föld anyai voltát igazán

érteni másutt, mint a

Nagy üregbe Itt

kép-

messze fenn úgy fekszik a is

lehet a

annak meleg puhaságát, erjeszt

életet

—

hogy

ere-

szóval a

megérezni és meg-

bánya fenekén.

értek.

pihenni fogunk,

—

szólt a

bánya-

tiszt.

A

tótok bakokra deszkát tettek, pokróczot

teritettek rá, s

már nem

a kis hölgy erre

beszélt,

nagyon meg

ült le.

Most

volt hatva, s

összehúzta magát prémes kabátkájában, mint

valami fázós madár. Ö, a kinek élete volt a melegség, a világosság,

a ftött szoba és a

180

selyemernyös lámpa, teljesen

megtört

Az urak

föld alatt, a nyirkos, sötét hidegben.

konyakkal kinálták. Ivott belle,

a

itt

aztán me-

s

gint behúzta a nyakát a prémgallérba.

— —

Fázik?

Nem

.

gyöngécske,

A

— .

kérdezte a szerkeszt.

félénk

padon

hang a prém

A

itt

szó

lehetett

tótok egy szikla-

némán, egymás

ságok megérzésérl

—

messzeség-

fénypontot

piczi

a három mécsest. ültek,

körül.

a rengeteg

A

bányatiszttel.

ben csak három látni:

mondta egy

elkalandozott

két fiatalember

nagy üregben a

—

köszönöm,

.

mellett. Távol-

sem

lehetett.

a bányatiszt hangjáról lehetett

tudni,

Csak

hogy

messze vannak.

— rázta

Ezt csillagbarlangnak hivjuk, -— magya-

—

ebbe belefér akármelyik

plom, tornyostul.

pesti

Olyan nagy. És ebbe

temtor-

kollik kilencz kisebb tárna.

Azzal elhalt a hangja, a mécses lángja szerre eltnt.

—

és a

egyre

kisebbedett

három fénypont

egy-

Bementek az egyik tárnába.

Mindjárt jövünk,

pán valamelyik.

—

kiáltott vissza

tom-

18G

—

Gyerünk

mi

—

is,

kesztö -— magácska

mondta a

szer^

meghl, ha nem mozog.

Visszatalálunk ide a tótok mécseséhez.

És karonfogta. Mentek egyenesen elre, a

mig csak a barlang falához nem a

fal

értek.

Aztán

mentén mentek egészen addig, a mig

nyilasra

nem bukkantak

a falban. Fel kellett

kapaszkodni a nyilasig. Beléptek

rajta.

Messze

valahol két fénypont imbolygott. Két bánya-

munkás

járt-kelt,

ben. És

itt

eltnt a lyuk végé-

aztán

melegebb

volt,

mint a nagy üreg-

ben.

Fülkék nyiltak jobbra-balra,

mint

egy-egy

éléskamra.

kisebb

ezüsterek voltak.

A k,

leültek.

A

Egy

ilyen fülkében

két mécsest letették

egymásra néztek.

A

Elhagyott

melybl az ember-

a

féreg kirágta az ezüstöt.

akkorák,

hölgy

kis

maguk

elé és

sápadt

volt.

Halkan mondta:

—

Nem

kellett

pantul félek

A

— kül.

.

.

szerkeszt

Édes

—

—

Szép

volna ide jönnöm

.

.

.

Rop-

.

felállott.

mondta minden bevezetés kis

lányom

És megfogta a kezét.

.

A

.

nél-

.

kis kéz reszketett

X87

az öví^en és a leány elfogódottan emelte rá

A

a pillantását.

nem

neveti

szerkeszt érezte, hogy most hölgy, mert

a kis

ki

valami rettenetes világban van,

s

mert

fél,

most

mert

e pillanatban tisztán cniher^ meleg,

érz

lény

e közt a sok szikla közt. S erre a gondolatra felvidult.

A

lány ránézett.

Szétterpesztett állott

a szerkeszt,

csizmában

sáros

lábbal,

eltte

a

a két

földön

olajmécs. És vidám volt a szakálla, a mi nála arczot jelentett. Ide

illett

Itt,

a zömök

a föld

alatt,

alakja,

vigyorgó vörös pofája.

üvegén piros fény

ugy

villant

húzott sapkája alól

felvilági-

mintha vörösréz-

A

csillogott.

meg, a

elállt

volt.

czingár lába és

A mécsek

tottak az arczára és szakálla foro'^ácsból lett volna,

otthon

s

szem-

a hogy fejébe

füle,

a hogy

fel-

borzolódott az arcza, a hogy vigyorogni kez-

bajszának

fösen

álló

országában.

komikus

két

állott fölfelé,

ez

kis

A

a hogy macska-

az orrlikai,

dett s tágultak

kis

hegye szúrósan

a zsebredugott alak

feje

úrrá

lett

itt

kez, a

döly-

manók

majd hogy a menyezetet

188

nem

oly kicsi

érezte,

kabátjáról csöpögött a víz,

szinte büsz-

s

majdnem kaczkiásan

kén,

A br-

a fülke.

volt

a reszket

állott

leány eltt. Eltte a földön a két foszladozó,

kormos

láng,

mintha kisér lidérczfénye

meg

alázatosan világította

volna,

bányarémet. Fenn, a földön,

emberek járnak, nevetséges királylj^á avatta. tott

a sötétben,

lami

ers

szem

lett volna.

ezt a kis

a hol délczeg

volt.

De a bánya

Vörös haja, szakálla a pápaszeme

s

a

gyújtó,

sötétbe

világí-

mintha va-

való

kyklops-

S a hogy beszélni kezdett,

recseg mély hangja, mely a szabad ég nyekergésnek hatott, most olyan valami nagyhatalmú kis el

lett

a sziklarémek

manó

nyelvét,

volt,

alatt

mintha

brekegte volna

hogy

itt

az ur.

És vidám volt és jóság sugárzott nagy, fényes

szemébl. És

kiült

arczára az örökélet tör-

pék kedélyessége és kicsinyes jósága. Most,

sem állott,

nak

tudta miért, jól érezte magát.

A hogy

bátornak, mindentudónak és hatalmas-

látszott.

Vijjogó

nevetése

betöltötte az

üreget és megreszkettette a földi lányt. Min-

den rútsága, megcsúfoltsága

itt

otthonosan

:

.

169

sokkal komolyabb

hatott és diadalt

ült,

lény volt

peczkesen

a

ez

s itt

torzonborz, vörösen fényl hol

röhög manó, mint

álló,

formátlan,

szem,

hol rikoltó,

a

az

lágy,

fehér

arczu, ijedtszemü illatos emberfia, a ki eltte ült és

—

mern Én

nézett

—

szépségem,

kis

vigan, leereszked

arczához,

fel rá.

hangon

és hozzányúlt az

szrös, vörös

nagy,

mondta neki

de

kezével,

valami olyan gyöngédséggel, mint a hogy mi a kanári-madárhoz nyulunk. Odahajolt hozzá és csöndesen, elégedetten röhögött

— Félünk kicsikém

?

Hideg van ? Sötét van ?

Megfogta a kezét:

—

Huh, huh

I

—

mondta

— milyen hideg

a keze. Melléje ült és átfogta a derekát.

—

Édeském ...

mondta neki

—

kis

fehér

—

lányom,

szeretem magát, nagyon

.

.

És a lány egyre a szemét nézte. S mikor a rém a kezét megcsókolta, érezte forró kán, hogy ebben az

valami láng,

s

ez

az

aj-

istenteremtésben lobog

ég

lehellet,

a mely

perzselte a kezefejét, ennek a lángnak a ki-

190

már

csapódása. Most így

mestersége

is

.

.

ama

Ez

.

elárulódott a kis vörös

manó

kovácsok

közül való, a kik parányi üllkön nagy pörölyökkel kovácsolnak a fellobogó láng mellett...

a csókja, az arcza

Forró volt a szája, a hö mintha volna,

ez

vulkánok gyökerébl fakadt

a

perzselbb

mint a

volt,

hiszen olt

melege,

s

lenn,

tüzek

földi

nagyon mélyen, a

hol ezek a markos kis vörös legények viga-

doznak,

ott,

a rokonságot

még

szivében,

a a

tartja a

Nappal, melynek

Föld

elszakadt

gyermeke. És a lány íijkán érezte

dereka

nem

is

a tüzes

körül

a

miképen, de az

tudta, kis

legény csókját, a

S

vaskapocs-karját.

hálásan simult hozzá,

ekkor

megborzongott, ráne-

vetett és a mellére bujt.

És aztán felmosoly-

gott hozzá, bizalmasan és átfogta a nyakát.

Az

izzó

csókok

ügy lobogtak

mintha kovácstüz

lángja

S ez mérhetetlenül

alázatos érezte,

lett.

hogy a

A

neki.

manóóhoz,

szemét

arczán,

csapdosta

jól esett

testét odaszorította a

az

féhg

s

volna.

Fázó

kis

egyszeribe

lehunyta és

sörtés szakáll szúrja az arczát.

191

a hogy

És ekkor,

szorosan

átölelve

fogta,

kinyitotta a szemét, keresztülnézett a vastag

szemüvegen,

be

meleg szemébe

a s

manó vidám,

rögtön

bátor

és

ezután az ajkával

keresni kezdte a szakáll között a manó- száját,

mely

kaczérkodott

is

vele

elhúzta elle

:

de a lány utána hajolt és

Es

hosszasan. szinte kéjes,

szájon

összehangzott

fojtott

még

És a manó

tüzelt, szinte égett.

a

fejét,

csókolta,

a

hamiskás,

asszonyi nevetés, mély,

ers

elégedett, de csöndes röhejévei az

tör-

pének.

Hangok

manó

hallatszottak.

felállt

A ment. A ket.

Keresték

és az üreg nyilasához

behunyta

lány összekuporodott a sziklán és

a szemét.

— a

Jövünk

férfi,

!

—

kiáltott ki

a nagy barlangba

de ez a hang már a

kedt, fénytelen

hangja

volt.

szerkeszt

És

lángok irányában, karonfogva.

re-

kimentek

Még

az

a

utón

a lány egy pillanatra ráhajtotta fejét a szer-

keszt

Egy

vállára.

Aztán odaértek a többihez.

kis fehér ló

húzta

ki

ket

a hegy

Iá

bának túlsó oldalára, a hová a sínek vezet-

192

tek és kis vaskerekii

dani az

kocsik

éreztart almu

szokták

Az

törmeléket.

mikor csöndesen koczogott velük a

mvészn

az eo^vik földbirtokos

De mintha megnémult szólt.

utón,

a kis

ló,

mellett

egy

volna,

kihor-

ült.

szót

se

Melléje húzódott és lehunyta a szemét.

Csak akkor

lélekzett

mikor újra meglátta

fel,

kék napfényben ragyogni a tárna

A

Kiértek a szabadba.

száját.

nap vakítóan

sütött,

egyikük se tudta kinyitni a szemét. Mire nagj^-

nehezen hozzászokott a szeme a világossága

hoz,

lány

szétnézett

á szerkesztre

esett,

lesztett mellel,

húzta

a

és

szeme, az orra, a oly

állt

füle.

kit

hóban.

De most

csúnya és oly komikus

mint a

a

a

a szabad

fiu

a

oly szegény,

volt,

hogy a lány

rajta.

És föUélek-

leveg

fény felszabadított valami varázslat

kapaszkodott az egyik

Szét-

a szája,

vigyorgott

hangosan elkezdett nevetni zett,

pillantása

a ki most megint kidül-

büszkén

száját

Els

!

és a

nap-

alól.

Bele-

karjába és

kíván-

csian nézett barna, szép, férfias arczába, sötét,

szinte szemébe. Ez most

mikor a szerkeszt az

jól

esett.

esrész társasáof

És

hangos

:

Í93

nevetése közepeit nagy dott a bricskára és

kínnal

a kis

felkapaszko-

mvészn

akart ülni, a hölgyecske elfordította a eltolta öt

—

magától és nevetve mondta

Üljön csak a bakra, kis figurám.

Molnár Ferencz

:

Mn/sika.

13

mellé fejét,

A Egy

szobalány. kis lány levele.

Édes, czukor angyal Joczókám

Neked

jó,

de én most vizsgára készülök a

többiekkel együtt és ez

rém,

szen te ezt éppen olyan

de neked már

mert

jó,

ez

sem

ez undok, ez egy csöppet

tél

1

borzasztó, guszta,

jól tudod,

te

már

hi-

mint én,

tavaly végez-

és tudod, ez a legundokabb, ez az utolsó

év az iskolában,

az

utolsó

vizsga,

fejem már nincs az iskolában és

nom

kell,

mikor azt mondják

szigornak a

fleg

az,

vizsgán,

de

mert

még

a

halla-

ccnem leszünk

:

azért

készüljenek,

a ki javitani akar az osztályzatán)),

mert csak az osztályzata és

felel

az

részben, a kinek rossz az

a

vizsgán

még

javithat,

részben az, a kinek a szülei eljönnek a vizs-

105

gára,

ho^^ lássák az elmenetelt, pedig ez

butaság, mert egész évben semmit

se tanul

az ember és a vizsgára bevág egy oldalt és ledarálja és

még

nem a tanárn

nem

csak

ugy

és a szülei

hogy a

gyelnek, a mit mond,

drukkol, ha-

is

arra

se

fizika jól

fi-

van-e

mondva, és hogy mi a különbség a konvex és konkáv üvegeknél a

sugártörésben, mert

mamám

mit tudjon errl, hi-

például az én

szen csak kétféle üveget tud,

tudniillik

azt,

hogy van olyan üveg, a mi a rövidlátóknak való és olyan üveg, a

mi a messzelátóknak

való és a sugártörésrl annyit tud,

hogy az

ers

egyik a gyönge üveg, a másik pedig az

üveg és úgyis a vizsgán,

nem

a

lényegét figyeli

fizika

hanem a ruhán a

se az enyémet, mert

azt

csipkét és

ismeri,

hanem

azt

a

többi leányokét, és rendesen ilyenkor szokta megállapítani,

hogy

visszajött-e

már a sonka-

ujjak divatja, vagy pedig fölül a puffos, hát

bizony nincs sok értelme annak, hogy éppen az

felel

a vizsgán, a kinek a szülje

mert az egész egy leány

föláll

úgyis

csak

abból

és

akkor

felelni

tr^

ott van,

áll,

hogy

a szülk

196

susognak és sisteregnek, vagy azt mondják de herczig, vagy

jaj

mondják:

azt

í

de

jaj

ronda, vagy azt mondják: szegény kis leány,

vagy azt moiidják

még

undok kokett leány, vagy

:

mindenfélét mondanak, a

mi nem

tozik ide, de jó,

hogy ez eszembe

a mit én neked

irni

ide,

az

tar-

jut,

apropó,

se

tartozik

akarok az

vagy jobban mondva, a mit eddig irtam,

nem

képpen

tartozik

oda ahhoz, a mit tulajdonmert a szobaleányunkról

irni akarok,

van szó és a

Jen

bátyámról, hiszen tudod,

hogy jogász és az idén veszi az els egyetemet, a szobaleányt pedig

nleg

talán ismered, ez

e

szintén

eltt jött hozzánk, de mikor

nagyon buta azóta a

volt és

mama

a

Mili, jött,

slamposan

valószí-

öltözött,

annyit veszdött

vel

st egészen fess leány nem szégyen iskolába,

vagy máshová

denhova

kisértetni

kisér és

kedves szobaleány, rajta,

mert már

lett

vele,

de

hogy

is öltö-

belle, a

jégre,

ki-

zenedébe,

magamat, mert min*

jön értem és

még

akkor

végre nagy nehezen kitanult és jobban zik,

félév

ki

is,

nagyon

már nem mulatunk

a zsidó vendégeket

is

be

lí}7

tudja jelenteni, pedig azeltt

tóbb röhögés reket

be,

egészen fess és pos,

legborzasz-

mikor németnevü embe-

volt,

jelentett

a

mondom, most már

de

nem

jól beszél és

is

slam-

hogy szégyen volna vele menni, de a

legjobb a dologban, hogy a

Jen

bátyámra

mindig nézett, nézett, nézett, persze ezt se

nem

a papa

vette észre,

vette észre, és ebédnél, mikor

mama,

az asztalnál, a

papa,

mama nem

a

se

négyen ülünk

Jen meg

én,

akkor ezt csak én veszem észre és megval-

lom neked, Joczókám,

angyal

cziikor

édes,

hogy egész délután bgtem, mikor elször észrevettem, hogy mikor

körülvitte

a

tálat

az asztalnál és nagy zaj volt, mert vendégek voltak és azt hitték senki se veszi Mili

ugy

vitte

simította a

Jen

egy

a

tálat,

és

hátranyomta a

fejét,

hogy

kicsit

Mili

az

hogy a kezével végighaját

ezzel a Milinek,

hogy ez nem véletlen

került

a

Jen bátyám szke

megmutassa

mikor a

észre,

volt, és

körülment a

asztal

hogy

tállal

a

tudja,

akkor aztán, és szembe-

másik oldalán a

Jenvel,

akkor egymásra mosolyogtak és én letettem

198

a

villát,

mert olyan érzésem

volt,

a mi szo-

kott lenni,

ha az ember megijed, mintha egy

gyürü

volna

mon

jött

fel

a gyomromból a torko-

és ott körülszoriíotta volna a gégémet,

ugy hogy azontúl egy hus se ment

komon, szóval elakadt az étvágyam valahogy kibírtam az ebéd végéig

de aztán bementem a

kül,

küdtem a

a tor-

le

még

és

bgés

szobámba,

néllefe-

földre és belesirtam egy sarokba,

a hová a Mili besöpörte a

hogy

gondoltam,

mamának, hogy

elbb

szemetet,

boszuból

megmondom

a

ilyen rendeli énül takarit, de

aztán nagyon elvette a fájdalom a szivemet és inkább belesirtam a sarokba ugy, a

minden

volt,

tam

:

ez

följelentés nélkül,

ugy

is

kénytelen abból

mert gondol-

egy szegény leány, a élni,

ki

hogy idegen emberek-

nél pénzért takarit, és

képpen magában

hogy

arról,

nem

tulajdon-

tehet

t egy

hogy szerelme

mely örvény-

olyan magaslat felé

ragadja,

ként választja

ö társadalmi helyzetét

Jentl,

ki

el

az

egy magasabb ranghoz

ámbár én nem vagyok henczeg

és

tartozik,

tudom,

hogy mi középosztály vagyunk, mint

ügy-

védcir,

de azért valóban

iigy

venni,

kell

a

hogy van, szoczializmus

ide és demokraczis-

mus

egyszer

oda, hogy a ki egy

és szegény

még sem emelheti felé, ki öt nem emel-

J3ecsületes cselédleány, az

szemét egy joghallgató

magához, részben mert a különbség

heti

vényként

és

áthidalhatatlan

közöttük, részben mert a

ör-

rként tátong

papa nem

tudja,

hogy ö mint ügyvéd csak középosztály, ha-

nem

azt hiszi, hogy mint

rangosztály, például

ügyvéd egy fbb

arisztokráczia,

képesnek tartom t, hogy Jenvel egészen arról

van

szél, kik

s

ezért

szemben

egy pofonig sülyedjen, ha éppen szó,

mert úgyis folyton seirl be-

régen jöttek be és vérükkel öntöz-

ték e földet, és mint harczosoknak

a puha

mama

helyesen

föld volt a párnájuk, mire

jegyezte meg,

még

azt

is

csak viczcz

a

hogy a papa, mint ügyvéd

kihúzta volna a fejük volt,

a mi abból

alól,

is látszott,

papa erre tényleg földhöz vágott egy no,

most képzelheted,

de ez

hogy

tányért,

ilyen szigor és

büsz-

keség mellett mi volna, ha ezen egyenltlen szerelmet megtudná, vagy pláne, ha rájönne

:

L'OO

arra, a mit

én aztán láttam,

gyon érdekes, mert tudod, én hogy

nem

ezt észrevettem,

ez na-

tudniillik,

birtam

szemébe nézni, st utáltam,

fogva,

attól

n

ama

mikor

elkísért

valahová és egész testemben reszkettem, mikor otthon véletlenül

láttam,

hogy Jenvel

egymásra néznek, tudod, ez olyan szívfacsaró, olyan léleköl és ríkató dolog, hogy ezt csak az tudja, a kinek van bátyja és a ki

rájön,

hogy ezen bátyja a szobaleányba szerelmes, és

hogy ezen szobaleány a bátyjába

st késbb

mes, hiszen ez borzasztó, szer,

hiába

próbáltam

szerel-

elkerülni,

egyszer

kénytelen voltam keresztülmenni az bán,

midn

nem

látták,

n

egy-

elszo-

Jent,

k

hogy én látom, de azért én

lát-

azon

megölelte

tam és ugy éreztem, mintha a villám

bele-

ütött volna a szivembe, de azért jóra fordult

a dolog, mert ezen

n

ezt

mondta Jennek

((Jenkém, vegye a vastagabb kabátot, mert

nagyon

fuj kint

a szél és

van hlve », tudod, és ugy

maga

úgyis

ápolta,

ugy

zott rá, szinte betakargatta a kabátba,

megszerettem és láttam, ez egy

meg

vig}^á-

hogy

igazi szerel-

20!

mes n, a

ki

meghalni

kész, és

is

szerelme

tárgyáért

arisztokraczismus

mesaliansz oda, mégis csak az ber és ezen nö oly

odaadóan

rokonomnak érezni

nem tudtam volna

utálni

Jen

szereti ó't

bels-

most már azóta

és

t,

ide,

ember em-

bátyámat, hogy én kénytelen vagyok leg

valóban

bármint szerettem

st, tudod, bementem a szobába és

is,

a sarokból kisöpörtem a szemetet, a hova besöpörte a szemetet, mert gondoltam, ezzel

szegénynek, ha

tartozom halni

is

kész,

bátyámért meg-

azon

tekintve

ürt,

mely

vényként tátong közöttük, azaz, hogy

nem

nül

még ha megreped is szive bánamert atyám ezt nem engedné és én

veheti,

tában, is

ör-

meghalnék a szegy enpirban, mely e miatt

szivemet facsarná, de mégis ugy gondoltam jobbnak, hogy ezentúl én titokban pártoljam

t

a háznál, a mit

idben

meg

is

tettem, de

a mi

borzasztó nehéz dologgá

lett,

mert a leány elbizakodva abban, hogy

Jen

utóbbi

bátyám

t

imádja, egyre szemtelenebbül

vi-

selkedik és minél keservesebben sóhajt utána

Jen

bátyám és

este,

mikor mindenki

lefe-

202

küdt és

az asztalt szedi

minxl izgatot-

le,

tabban susognak egjonással, annál kevésbbé

Jen

puczolja ki

Jen nem mer

hogy

édes

tudod,

puczolom

nagyobb

nem

leány

és

angyal Joczókám,

én

éjjel

titokban

mert

Jen czipöjét, a legezen n, bár Jenért,

n meghalni kész, mint szobamködni

hajlandó

nozza a szegény

fiút,

igaz,

kifolyólag, de viszont

Jen

most, ha én

vagy a

Milit

a

Jen

piszkos

nem

volnék képes áll

direkt

kí-

hogy szerelmébl szereti

fájdalomtól,

czipben

t és már

elviselni,

a dolog,

takarit,

a

vagy pedig

járna, a mit

hogy

szerelmes, hogy mindent

posan

és

nem puczolnám éjjel a czipöjét, dobná ki a mama, a mibe Jen

talán belehalna

már ugy

fölkelni és

szegény

ki

titokban,

mint szerelmes

mamának,

szólni a

czukor

kénytelen vagyok sirva

mert úgyis tudja,

czipöjét,

szintén

és tudod,

a Mili

annyira

elhanyagol,

terítésnél

mindig

most

slamelfelejt

valamit és én kénytelen vagyok titokban utána takarítani,

hogy a

mama

észre ne vegye, és

az ebédnél odatenni azt, a mit

mert látom szegény

Jen

elfelejtett,

szemében a

szerel-

203

met

örvényt,

nem

tekinti az

mely rként tátong közöttük, hanem

meghléstl

félti,

a szerelmes

nnek

mely

n

hogy ezen

és tudom,

az

és méltányolni tudom,

az olyan suvikszolás,

fáj

vonatkozik,

ideáljára

hogy

inkább

hát

én suvikszolok, védem a mamánál, takarítok helyette és eltussolom a szemetet, a mit be-

söpör az ágy alá és mindazt, a

ugy

talán

hol a

takarit,

hogy csak

papok tánczolnak

nem

törül és divány alól

mit,

st mindent oda

nem

söpör

tart és lesajnál,

hogy boldogságu-

Jen

hogy

minek

áll

nekem,

ezt

velem, bakfisnak

nem bánom, mert

de

kell

neki

tudni,

érte,

remélem,

drága,

édes,

a

test-

hogy én

szenvedek az ö boldogságáért, mikor

adsz

sem-

besöpör, és ezt szíve-

felém se néz, szóba se

sen szenvedek

ki

mióta érzelmei ilyenek, azóta

tudja, és a

és

a

képek mögött

kat szolgálom ezzel, daczára,

vérem

egyál-

ott tisztogat,

és

sen teszem, mert tudom,

nem

mit

szíve-

ebben igazat ezukor

angyal

Joczókám, mert tulajdonképpen ezen levelet azért Írtam neked,

hogy

felelj

vájjon helyesen cselekszem-e

rá és ird meg, igy,

mert én

204

nem tudom vem szerint mi

tudod, félig

nem

megítélni, mert én kizárólag szi-

cselekszem, de te okos vagy és

jó és jó,

mi nem

és bocsáss

nagyon

mi

félig

jó,

azt hiszem, az én eljárásom ez

utóbbihoz tartozik, tehát

meg

és

jó,

felelj

meg csúnya

siettem,

mellyel

és

nyugtass

Írásomért,

maradok

de

téged

lOOOOOOOOO-szor csókoló hü, buta barátnd Olga,

Ü.

i.

Most látom, hogy elfelejtettem pon-

tokat tenni és az egész levelem egy mondat. Kérlek, rakd fel a pontokat és javítsd kis

betket nagy betkre a pontok

írj,

czukor angyal.

ki

a

után. És

Fenti,

A

gipszönt és

barátai.

Igen komoly oka van, kedves testvéreim,

hogy

mely rég

ezt a történetet,

apánkról

arról a kis furcsa házról

fiatalságunkat töltöttük, csak most,

a hol

a

húsz

évi

küldöm

meg

szól,

el

távollét

nektek.

mezem az orvosok a rejtelmes sultognak,

Az igazság

senki

élek

s

ha

a

miket

már

sokáig.

jól értel-

meg

azokat

egymással

akarom, hogy ez a történet, melyrl

más

élö

ember

veszendbe menjen, dani,

hogy na-

az,

arczkifejezését,

szavakat,

nem

Amerikából

innen,

után,

gyon rosszul érzem magamat,

Nem

elhalt édes-

kedves

e pillanatban

el

nem

tud,

akarom nektek mon-

testvéreim,

mert talán

ti

is

jobban fogjátok érteni boldogult édesapánkat, az

számtalan furcsaságait, ha ezt elolvas-

tátok, épugy, mint én, a ki

azóta tiszteltem

2C6

és becsültem öt igazán, mélységesen, a mióta

ez

a

házabaa meg-

rettenetes dolog az

történt.

Hogy a

történetnek tanuja lehettem, annak

gyermeki kíváncsiságom és az

oka.

temben,

léhaságom

volt

elször

éle-

Akkor hallgatóztam

ámbár

bevallom nektek, hogy

de

mindig ambiczióm

hogy

volt,

tiszta

jellem-

nek lássam magamat, ez egyszer

nem bántam

A

mit végig-

meg, hogy alattomos voltam.

néztem és végighallgattam, az hatással

rám, hogy

volt

mély

olyan

fenekestöl

felfor-

gatta egész gondolatvilágomat, teljesen változtatott, és most,

íekszem,

még most

érzem áldásos

meg-

hogy a halálos ágyamon is,

hatását.

vagy talán csak most

Nem

félek a haláltól,

nyugodtan, szinte fásultan fogadom,

és

ezt

mind ennek a borzasztó históriának köszönhetem, a mit gyermekkoromban otthon végiglestem. Olvassátok

nektek

is

okuljatok belle, talán

hasznotokra fog válni ebben a

pillanatban,

Mert az

el,

ha ugyan

ilyet

végig éltem.

jól

végig kell

tudom elmondani.

élni,

Nem fogom

végs

ugy, a hogy én

czifrázni,

mint

a

20?

hogy az

történeteit, lízist,

a

irók kiczifrázzák

nem

maguk

kitalált

keverek bele lélektani

ana-

fként az szinteségre és az igazságra Hisz a mi jó

törekszem.

benne

van tlem

szó, és távol

lata is annak,

hogy az

van

édesapánkról

még

emlékét a

a gondo-

szeme-

ti

tekben meghamisitsam. Tizennyolcz évvel ezeltt történt.

hazajöttem a mi furcsa házunkba.

voltam,

Hiszen

Kamasz

emlékeztek

még

a házra.

künn, a rákosi határban, az

uj

Ott

temet

állott

mellett.

Fel kell idéznem emlékezetetekben a ház lását és berendezését,

lemmel tudjátok Mély telken

hogy a történetet figye-

kisérni. s

állott,

csak az országút felé

A

volt

a teleknek palánkja.

volt

mélyebben az országú tnál, hogy a

szintes ki

telek

háznak még a kéménye se

a palánk

ál-

fölött.

annyival föld-

látszott

Tudjátok, hogy az ut felé

es

traktusban a lakásunk volt: apa szobája,

az

ebédl,

szoba.

A

meg

a

mi szobánk, a gyerek-

ház hátulsó részében volt a gipsz-

önt mhely. terem,

a

hol

Itt

volt

fehér

a

nagyablakos

munkások

fehér

dolgoztak,

m kotyvasztották a gipszet,

formázták,

kapartak, fürészeltek.

ebben a teremben

Itt,

véstek,

dolgozott harmincz évig a segédeivel apánk.

Mikor megjöttem az ünnepekre, kissé megváltozottnak

immár akkor

szakálla

nem

Tömött

arczát.

fehér volt, a mikor

is

dolgozott a gipszszel. Vastag szemüvege

mögött furcsán

már

apa

találtam

oly nyugodtan,

mint

oly

többet olvasott. Hiszen

bujt,

tiszta

azeltt. És keveset

mama

hogy a

Nem

fénylett a szeme.

nézett

pillantással,

beszélt,

de

annál

mindnyájan tudjuk,

halála óta

folyton

könyveket

néha reggelig olvasott az ágyban,

s

gyertya mellett. lett fölötte

De akkor már

teljesen úrrá

a bet, mert a mikor csak néhány

perez szabad ideje maradt, olvasott.

Ekkor

történt, körülbelül

negyedik napján

az otthonlétemnek, hogy valami nagyon külö-

nöset vettem észre. Üres óráimat a

mhely-

teremben töltöttem, figurákat faragtam, oszlopfejeket öntöttem gipszbl.

hordó

állott

vizzel telve.

A sarokban hatalmas Dél

volt,

a mun-

kások ebédelni mentek. Én leültem a hordó mellé,

és

egy korinLusi oszlopon faragtam.

209

Apa

A

kezében tálcza

tányér

hogy van-e látott

volt,

Mikor

leves.

mögött az

is

mhelybe

bejött a

nem

és

a tálczán pedig

két

maga

bezárta

bejött,

mhelyben,

ajtót és körülnézett a ott valaki.

észre.

vett

Mondom, engem nem

meg. Meglepdtem és a lélekzetemet

visszafojtottam,

ugy

figyeltem.

ment a hosszú mhelyen, aztán

Apa

végig-

kinyitott

egy

kis ajtót,

a melyrl annyit tudtam, hogy egy

kamrába

vezet,

mely három lépcsvel fekszik

mélyebben, mint a mhely. Vártam, füleltem.

Egy szó beszédet sem hallottam,

és

apa

körülbelül két perez múlva visszatért a

kam-

rából,

kezében az üres tálczával. Megrezzen-

tem. Mögötte valaki belülrl

kamra

ajtaját.

bereteszelte

Apa kiment a mhelybl

én elfogódott szivvel másztam

van, mely hátra, a szántóföldek

Kiszaladtam a

kellett

és

ablaka nyilik.

megkerültem a

Nagy meglepetésemre a kamra ablaka

belülrl

kendt

mhelybl

felé

és

hordó

a

Tudtam, hogy a kamrának

mögül.

házat.

el

a

el

volt

függöny öz ve.

akasztottak

hagynom

Molnár Ferencz

:

belül

az

Nagy sárga ablakra.

Ott

az egész ügyet, mert Irma

Muzsika

14

210

hangját hallottam, a

ki

az udvarban kiáltott

utánam:

—

Antal, ebédelni

I

Ebédhez ültem veletek és apát néztem.

Az asztalfn

ült és

némán

semmi nyomát nem

evett.

Az arczán

annak, hogy

láttam

valami titokzatos dologban járt volna. Aztán kamasz-észszel gondolkozni kezdtem. hetett levest volt,

Ki

abban a kamrában? Mert két tányér vitt

Els gondolatom

be nekik.

hogy apa valami asszonyszemélyt

teget a kamrában. Elvégre

gyerekek, ö soha asszonj't

nem

Mi,

fiuk,

rej-

gondolt arra, hogy uj

hozzon a házhoz,

háztartást.

az

öten voltunk,

is

mama

Irma mar busz éves volt akkor és

mamát

le-

nagyon

helyérc. ellátta

a

szerettük volt

és ragaszkodtunk az emlékéhez. Aztán

vadak voltunk mind, erszakos népség

apánk vére

—

és bizony

nem

lett

— az

volna taná-

csos uj asszonyt hozni közénk. így okoskodva

jutottam arra a gondolatra, hogy apa valami leányfélét tartogat a házban, elrejtve,

valami szép munkáslányt,

ember megszökött

talán

vagy valami más

feleségét

—

de

ez

a

211

fiatal,

pelyhesállu

Kissé

fájt

tördtem,

legény

a

ez

volt.

de azlán

bele-

gondolat,

hogy gavallér

elhatároztam,

s

okoskodása

le-

szek az öreg ember kés szerelmével szemben, söt sajnáltam

hogy

ily

t, hogy igy

is

nagy

erkölcsi

kell

nyomás

a gyermekei, a kiknek elvégre

élnie,

s

alatt tartják is

apjuk, pa-

rancsolójuk volt.

Napokig rágott rajtam ez a fölfedezés, de

nem

szóltam róla senkinek.

de

A

nem

vettem

észre

kamrából egyetlen

mikor apánk a dolgozott,

ugy

tiz

kémlelést

még

abbahagytam. Kijárogattam is,

A

a

semmi

hang se

mhelybe különöset.

hallatszott,

járt-kelt

a

kis

hihettem

volna,

kutyát

vagy macskát

annak

viszi

a levest.

tisztán hallottam,

hogy valami tart

De

a

eltt,

ajtó

nem volna mögötte semmi soha rá nem nézett, soha ki nem Ha akkor, mikor rajtakaptam, hogy nem reteszelték volna be mögötte is

s

munkásával a mhelyben

mintha

azt

is

különös, nyitotta.

bement, az

ajtót,

állatot,

kamrában

bereteszelték,

emberi kéz

és ezt

motoszkált a

14*

212

závár körül, biztos

ember

nem tördtem De kedden

kellett

mögött

többé

gavallér

voltam,

a titokzatos kamrával.

este elfogott a kivancsiság.

holnap már

éreztem:

elutaznom, vissza,

Mondom,

Németországba.

ténik

ajtó

van.

Egy szerdai napon

talán

hogy az

volt,

el kell

nem fogom

soha

utaznom,

mi

megtudni,

ebben a házban az apámmal.

itt

ügy és tör-

Este,

mikor a munkások hazamentek, lementem a

mhelybe. Sokáig ábrándoztam, gondolatokba mélyedve

egy

ültem

regényes dolgok jártak egyszer

kis ajtó felé.

Elállt

helyben már sötét

a

Aztán

fejemben.

szomorúan néztem

szinte

félve,

Mindenféle

helyben.

a szivem verése. volt,

s

a

m-

A

ajtó

kis

vékony csikban sárga fény szrdött

a

alatt ki

a

kamrából. Erre hirtelen megjött a bátorságom.

Odamentem Benn volt,

beszélt

de

nem

akartam mikor a

az

ajtóhoz

Halk,

valaki.

hallottam.

Az apám

mély férfihang beszél.

fülemet

a

mhely nagy

hallgatództam

hogy mit

értettem,

tapasztani

és

ajtaja eltt

az

jött.

Rá

ajtóra,

lépéseket

Hirtelen lehúzódtam

t

213

a hordó mögé. Az öreg ur átment a és halkan kopogtatott a kis

ajtón.

st

rögtön becsukta,

az

Csattant

Apám

a retesz és kinyílott az ajtó. s

mhelyen

bezárta

bement,

maga mögött

ajtót.

már vége

Most

a

volt

gavallérságnak, mindennek. lett

fölöttem

ennek a

kis

húztak

Egyszeribe

szobának

a

mrá

Tudtam, hogy

a kiváncsiság.

egy

részét

tavaly

át,

ugy, hogy deszka-

közepén.

És tudtam, hogy

fáskamrává alakították falat

diszkrécziónak,

kivüh-l, az udvar fell be lehet jutni a fás-

kamrába. Kimentem tehát, zárva

volt.

zött

az

de

fáskamra

a

reszket

izgatott,

váncsiság. Beszaladtam a házba és a

ki-

kony-

hában leakasztottam a szögrl a fáskamra kulcsát.

Egy perez múlva már benn kuporog-

tam a fáskamrában,

s

két deszka közt a hasa-

dékon benéztem a titokzatos

A

szoba közepén asztal

kis szobába.

volt,

a

fal

mellel

pedig két szalmazsák, takaróval. Az asztalon gyertya égett. Egy üveg bor asztalon, s mellette ült az

állott

apám

még

az

két idegen

emberrel. Mind a két idegen feketében

volt.

214

A

Megrémültem tlük. ült

ennek napbarnított

ott,

még nem

Ez

látszott,

nem nagyon

néztem,

s

ki

ez

volt,

Jobbfajta

lehetett.

ipa-

vasárnapi ruhában van.

érdekelt.

A

másik, öreg úrra

ekkor végigfutott rajtam a hideg.

hires orvosprofesszor volt,

Egy ki

a

arcza

mindössze negyvenöt-

volt öreg,

negj^vennyolczéves

rosnak

másik szalonkabátban

egyike volt Pesten

gyóg)ászoknak. Hogy

H.

tanár, a

a legkeresettebb belvolt, ezt

hangsúlyozom,

mert H. tanárról két héttel azeltt azt olvastam az újságban, hogy temették. És most

nak

:

meghalt. itt

ült,

Meghalt,

el

frakkban, az apám-

egy szegény glpszntönek a kamrájában,

bereteszelt világánál.

ajtó

mögött,

egy szál

gyertya

Tudtam, hogy ismerte az apámat,

hiszen emlékeztek

rá,

hogy apának sok baja

volt az asztmájával, s H. tanárhoz járt, is

is

gyakran

szakadt

volt

minden

csak figyeltem,

nálunk.

Most már vége

okoskodásnak, rémülten,

st

most

már

hangosan dobogó

szivvel.

A

tanár valami fényes kis tárgyat telt az

asztalra:

:

:

215

—

a gyémánt inggombom

Itt

apának,

—

tolta vissza és intett

hogy nem fogadja

—

De

mondta

ez a magáé.

Apa komolyan vel,

—

hisz

a

fejé-

el.

pénzébe kerülök

!

— mondta a

tanár.

—

Mindegy,

felelt

nem fogadom

apa,

el.

Aztán sokáig hallgattak. Aztán mosolygott a tanár és ezt mondta:

—

A

két manzsettagombomat, a mit

fherczegtöl kaptam, a

Az megér vagy ezer mutatta

És

a

temetömek

adtam.

forintot.

manzsettáját,

a gomb. Aztán a

hiányzott

Jen

a

melybl

barnaarczuhoz

fordult

— Ön A

mit adott neki, fkertész ur?

nagy,

ers ember

szétnyitotta

a

sza-

lonkabátját

—

Mindent,

a

mim

volt.

Aranylánczot,

melltüt, gyürüt.

Nem

értettem.

ez a két

Mi

volt

ez? Honnan

ember? Borzasztó

bennem. Ezek a temetbl

jött

sejtés derengett jöttek.

Abban a

ruhában, a melyben eltemették ket. Mi tör-

:

216

tént ezekkel?

Tetszhalottak voltak?

Föléb-

redtek? Föltámadtak? Mit keresnek itt?

apámmal.

Halkan beszélgettek az

nem

füleltem, sokáig

Hiába

értettem egy árva szót

sem a beszédjükbl. Csak késbb, mikor már belemelegedtek, tettem

—

s

meg ket.

Nincs más

hagyja

hangosabban beszéltek,

meg

mód

—

mondta a tanár

Emlékeztek, ugy-e,

szúrja

szegény

át

a

szivét.

apának erre

az utolsó kívánságára, a mit teljesítettünk

—

hallgatott.

itt

is

?

Aztán ezt mondta a tanár

Ez borzasztóan szép fölfedezés volna.

Ha még Az

—

végrendeletében, hogy a halott-

kém valami nagy tvel

Apa

ér-

élnék, irnék róla egy

indiai fakirizmust

nem

Európában. Pedig az

nagy könyvet.

veszik komolyan

eltemetett

a kik két hónapig feküsznek

a föld

fakírok, alatt,

s

nagyon komoly emberek.

aztán

fölkelnek,

Talán

komolyabbak, mint mi valamennyien

itt

a mi komoly tudományunkkal.

és borzalmas dolgok, a mikre

vagyunk elég

érettek.

Én

haltam meg, most már

Ezek

uj

mi még nem

az 6 módszerülckel

megállapilottam.

A

!

217

a mit

lelki tréninget,

én

csinálnak,

magány, az

k

programmszerüleg

megcsináltam

elmélyedés,

vélellenül.

A

hónapokig való

a

magányos fekvés az ágyban, az óraszámra való rámeredés egy

fix

pontra

... Ez mind

magától értetd volt nálam, elhagyott, em'bergyülölö

Meghaltam, mini

agglegénynél.

az indiai fakírok. És ha

nem

lettem

volna

régi patriczius- család sarja, a kinek kriptája

van a temetben, most már igazán meghal-

tam volna. De az

is

hogy más-

meglehet,

ként történt. Tudja Isten, hogy történt. Most

már

talán

nem

is

Még négy napom leg.

De

A égett

vissza

van. Aztán

fölötte.

megyünk, vég-

már nem mutatott a

város felé az

érdemes töprengeni

arcza,

a

fejével.

Lázban

szemöldökét összehúzta.

Rettenetes volt az arcza ebben a pillanatban.

Aztán a barna emberre nézett:

—

A

fkertész ur

szen más. neki

már

Az

—

ordináró

mondta

—

az egé-

orvosi tévedés.

nincs négy napja.

Ö

De

holnap, vagy

legkésbb holnapután végez. Megfogta a barna ember pulzusát.

:

:

218

—

E

pillanatban

mondta mosolyogva.

—

Ez

Egy napja van, fkertész vissza, ugy-e

—

Az apám

Menjen

vissza

.

Komolyan,

hallgatott.

A

apámhoz

—

De

sok. .

.

mondta a fkertész.

nézte a tanárt. és az

ur.

kicsit

már nem megyünk?

—

Nem

egy

—

ver

száztizenkettöt

szeretettel

tanár ivott egy korty bort

fordult

aludni,

Magának korán

öregem kelnie,

kell

mondta.

—

maga még

él.

—

Menjen. Mi majd, ha

Gyerekei vannak.

nem

tu-

dunk, alszunk.

Ha nem

És még az

meglehet, hogy a fkertész ur

már nem

nem

is

éri

meg

a reggelt.

alszunk.

magának

Ezt

kell végignéznie.

Most megszólalt

az apám, halk, tisztelet-

hangon

teljes

—

Ha

urnák

.

.

.

valami

izennivalója van

vagy a fkertész urnák

a kirl gondoskodni kell

ha van

A

tudunk,

.

.

.

.

tanár szigorúan nézett rá:

Az apám még

várt.

.

.

tanár Valaki,

.Valami parancsa,

.

— Semmi.

.

a

219

—

Semmi

Ök mind

is

nézek

élnek a többiek

.

.

.

szer elment az ember. És

már

fökertész

maga

.

.

.

egy-

pfuj az egész.

aludni.

Az apám

A

elment.

kezet szorított velük és

mereven

ült

A

a széken.

tanár

elé bámult.

Most kezdett bennem derengeni, hogy

mi

történt.

Ez a két

tetszhalott

hogyan, miként, mi módon

tem

teljesen.

met

jó

Nem akarom tudni, hol Nem kell az élet, öreg.

'Nem gavallérság visszamenni, ha Menjen

itt,

már nem megyek,

vissza

vissza.

—

tanár.

van, azt végigélem

De

öreg, magánál.

mondta a

Meghaltam, véletlenül.

nincsenek.

Még négy napom

nem

—

nincs

mellett

napjukat.

És

Nem

Nem

még ma

a hátralev

le

akartak

jönni az életbe.

visszajött,

se ér-

szobában, a

a kis

ott,

élték

:

még

itt

te-

néhány

egyszer vissza-

volt érdemes.

Megborzongtam. Valami

rettenetes

nóta

kezdett énekelni a lelkemben. Ez alatt a né-

hány perez

alatt

megértettem a

lál

gondolatát. Most én

az

élet,

is

lét és a ha-

ugy éreztem, hogy

a város millió mértföldnyiie van

m

220

nen. Tisztán éreztem, hogy igaza volt a ta-

nárnak.

Nem

volt

érdemes.

És én

is

ugy

éreztem, hogy fáradt vagyok, az élet fáradtja,

mint a tanár, a lázas, okos, komoly öreg ember, a ki a koporsóból

frakliban és

jött

most

és

ugy várja a végleges

itt

halált,

ül

mint

az utas a vonatot.

Néztem ket, vagy háromnegyedóra hosz-

Nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Vártak. Nem tudtam elmozdulni a deszkaszant.

hasadéktól.

És most történt elkergetett, és a

a mi engem

mi oka

Amerikába jöttem vissza

az,

és

volt

soha

hazulról

annak,

többé

hogy

hozzátok

nem mentem.

Félkettö lehetett, mikor kopogtattak az ablakon.

A

tanár fölrezzent

s intett

a szemével

a fkertésznek, hogy ne vegyen tudomást kopogtatásról.

A

De aztán ersebben

a

zörgettek.

tanár fölkelt és rettenetes dühvel ment az

ablakhoz. Félrehajtotta

a sárga függönyt és

kinézett az

Most beszéltek egy-

mással,

éjszakába.

mind a ketten az ablakhoz mentek,

kinyitották és beszéltek azzal, a ki zörgetett.

!

:

221

Tiz perez múlva,

hosszas beszéd, tárgyalás

után beemeltek az ablakon egy embert.

Ezen a rettenetes napon már nem a mi

semmi,

ténhetett

megrémitett

tör-

volna.

Fásultan néztem. Az ablakon bemászott

fehérben

ber talpig

Zsidó

em-

volt,

valami

szegény, sovány, gyönge, sápadt ziidó.

A fehér

halotti

oda

ruha

Didergett, reszketett,

volt rajta.

A

volt.

volt.

tanár bort adott

neki.

A

zsidó

hebegett

—

Borzasztó

.

.

.

rettenetes

Megtudtam, hogy ez

.

onnan

is

még nem még nem

érezte a föld szagát,

szegedett

meg

—

volt

Már

Istenem

.

ki .

.

eltemetve,

ré-

jött.

— nyögte. —

arezot vágott.

vissza.

A

tanár

bort.

világosságot láttam ...

megyek

ez

holnap eltemettek volna.

Valami ruhát kérek és

még nem

voltam teritve ...

megint adott neki Itt

De

jött.

mint a tanár. Ez

tle. Ravatalról

Ijeszten komikus

—

.

.

.

.

.

Egy

— mondta. — kis levest

.

.

.

Meine gute, theure Frau

Meine Kinder! Sírva fakadt.

Most ördögivé

vált

a tanár

222

arcza, mikor

kel

ránézett.

zsidót.

— Visszamegy? —

mondta hörögve.

Nem megy vissza! Nem A zsidó ostobán nézett

—

Én a

A

— A

— Nevem

Braun

Ich

lakom

—

József.

A

könyek

szemébl.

muss zu meine Kinder

I

— mondta.

tanár rászólt:

— — — A

Nem megy

vissza.

De miért? Mert

nem engedem.

zsidó körülnézett. Érezte, hogy

baj van. hitte,

Ha

jól Ítéltem

hogy rültek közé

meg

itt

valami

a helyzetet, azt

került. Pislogott és

mondta:

— A

— A

rá:

körmét rágta izgatottságában.

folytak a

—

magát?

szégyenli

Rottenbiller-utczában

mondta bámulva.

ezt

a jajveszé-

Lenézte

Fáradt vagyok. tanár a szalmazsákra mutatott:

Feküdjék láz

tüzelt

piros volt.

le.

Majd reggel beszélünk.

a tanár szemébl. Az arcza

A másik

szalmazsákon a fkertész

feküdt, arczczal a falnak.

223

A

szalmazsákhoz támolygott. Le-

zsidó a

feküdt és

sírt.

Összekuporodva feküdt,

olyan

mint valami hosszú

ruhában,

fehér

volt a

s

hálóinges gyerek. Rázta a sirás borzasztóan.

A

tanár

az

asztalnál

és

keseren mo-

zsidó

elaludt a zsá-

ült

solygott. •

Aztán csönd

kon.

lett.

Most órák

néztem a Alig volt

teltek

el.

Én mozdulatlanul

tanárt, a ki a gyertyába

már valami a

sóhajtott és elfújta. tét volt,

A

gyertyából.

bámult.

A

tanár

Néhány másodperczig

sö-

aztán láttam, hogy a sárga függönyön

bedereng a hajnal. Virradt.

A

tanár hanyatt-

dölt a székben, kinyújtotta a lábát és lecsukta

a szemét. Csönd Egyszerre

csak

volt.

megmozdult a

kis

zsidó

a szalmazsákon. Fölkelt és lábujjhegyen az ablakhoz ment.

hogy

alszik.

A

tanárra nézett és azt hitte,

Óvatosan

kinyitotta az ablakot

és ki akart rajta mászni. Felhorkant a tanár.

—

Nem!

—

De ebben a volt

A

és

mondta. pillanatban

visszarántotta.

már a

Egy szó

tanár szivenszúrta a zsidót.

zsidónál

is

se hangzott.

224

a szalmazsákra. Aztán kiment

Letette

kamrából, a

mhely

visszajött az

apámmal. Az apám sápadt

és egy

sem

szót

róczba takarták, ablakon,

múlva

Tiz

felé.

szólt.

A

kis

a

perez múlva volt

embert pok-

egymásután kimásztak az

kiemelték

visszajöttek.

és

Néhány

mibl megtudtam, hogy

Negyedóra

elvitték.

szót váltottak, a

sikerült visszatenniök

a ravatalra, a nélkül, hogy valaki észrevette

volna ket. Becsukták ivott

egy korty

bort, és

az

ablakot.

A

tanár

megint végignyújtó-

zott a széken.

— Nem

Nem

lehet visszamenni

— mondta. —

szabad.

Az apám elment. Többet

nem

láttam. Feltántorogtam a szo-

bába, lefeküdtem és rögtön elaludtam. Dél-

eltt tizkor ébredlem

Azóta

nem

láttatok.

fel.

Délben elutaztam.

Semmit, semmit

nem

tu-

dok többet. E pillanatban azt hiszem, hogy a mit tudok, a mit

Talán

meg

itt

se történt,

leirtam,

talán csak

most, a legutóbbi öt perczben. tisztában

az

magammal. Lázam

álmodtam

Nem

van.

se igaz.

vagyok

225

De a is

haláltól

a lázban

nem

félek. Itt,

ég, de

azért

a kórházi ágyon

njrugodt és bölcs

arczát látom. Mikor torkonfogta a kis zsidót,

olyan

volt,

mint a halál

valaki, a kinek

múlással,

a

ki

titkos

mint

szerelmese,

van az

viszonya

ennek az érdekeit

védi,

ennek a csalóját bünteti. Akkor éreztem

el-

a

ki

azt,

hogy minden, minden milyen messze van a haláltól.

És

most

is

minden,

minden

messze van tlem- És olyan nagyon fáradt

vagyok.

Isten

veletek,

fáradt,

kedves

véreim.

Moloár Forsnoz:

M.ixsiika.

oly

1^

test-

Széntolvajok.

A Dunán

aranyos reggeli köd. Alul, a viz

torony

mintha

fölött

megolvadt

ködben a napsugár. Aranypára hideg, ritkás

felnyúlnak

aranyfüstbe, levelüket,

volna ez,

És a

valaha.

a ködbe,

a

valami

aranygz, a mirl részeg

misták álmodhattak fák

a budai

tejes a szine. Följebb,

fölött sürü,

alki-

parton a

felágaskodnak

az

megmaradt néhány rozsdaszinü

lombrongyaikat

fürösztüí

benne.

Minden elolvad ebben az szi párában. Egy régi pasztell a tájkép,

Valami nagy

Aztán

révedezve.

volnánk.

már

A

jön a parti utón, lassan, kiáltás

hang:

otthonos

tompa,

aztán

folt

a mit letörültek.

nagy

folt

is

hallatszik,

mintha

de

szobában

küzködik a köddel,

nagynehezen kiküzddik belle. Most

látni,

hogy

kocsi,

a mely

szenet

hoz.

227

A

bakon három vig legény

szok, maszatosképü kik

tárna, akna,

hanem

Hol

nagy

széntömeg

van már ezektl a

többé

Az ö szenük már

nem

tömeg.

szenet húznak.

A

tiportak,

szén

is

valami,

Ell be van

fogva a kocsiba két szegény öreg nyargaláztak,

szelídített

eleven, gyilkos

döglött fekete

vadul

a

bányalég, a fekete izzadság, a

fehér rémület!

ásvány,

bányá-

Bolti

városi szén-emberek,

komikusan hatnak a

szomszédságában.

ül.

ló:

és

igy van

az seik

k

most

befogva

ebbe a szekérbe. Szegény, öreg, dobálni való, hasogatni való, elporlásnak indult ásvány, a

mi nyomorult szervetlen És

három

a

állaton

is,

vig

háziállattá vedlett.

ál-bányász

a fekete kövön

is.

uralkodik

az

Komikusak k,

mert olyan messze vannak a szénbányásztól, mint a

mészároslegény a pásztóiból, a

barmot rizte, mikor még nem hus

hanem

ki

a

volt,

állat

Kiáltoznak:

—

Hahó

mondja az

A

!

Köd elttem, köd utánam

egyik.

másik nagyot

szól:

15*

—

228

—

Hoó!

Felmászik a szekérre, a szénkupacz tetejére.

— —

Oda

—

le

Ahun a

mond

a harmadik.

bokor.

Az els köp. És bölcsen mondja:

—

Csak oda.

A

Valami zuhan.

nagy darabot a gurul

fenn

ki

kocsiból.

A

rozsdás gyepen,

a

áll,

kihajít

fekete

k

egy

zuhan,

nekimegy a bo-

kornak, alája búvik és megáll.

—

Gyerünk!

—

Itt

A

is

—

izgatja a

másik.

van bokor.

kocsis bólogat:

—

Csak oda.

És megint kilódul a ködbe egy darab szén. Lepottyan, kettétörik. Nekizörren a bokornak és ez

is

megbúvik

A két Nem érzi,

öreg

alatta.

kínlódva

ló

A

felette erkölcstelen,

Ezt

mondanám, hogy szekér,

tovább.

hogy egyre könnyebbedik a mimka,

kisebbedik a súly.

összesége.

megy

jól

fizika

st

nagyon hideg

igazságtalan

tudom,

azért

nem

tételek

különben lett

és

azt

könnyebb a

mert erkölcstelen utón fogyott a súlya.

229

Kár,

hogy nem éltünk ezer évvel ezeltt.

Akkor még

közül

tiz

kilencz

volna,

elhitte

hogy ha száz fontból kettt ellopnak, a száz font

mégis száz

marad.

font

Ma

ezt

tiz

közül csak egy hiszi el: a szénkeresked.

Tehát loptak a

Lopni valami nagyon

nevettek

és

fiuk,

vidám és

hozzá.

mulattató

dolog lehet. Talán oly vidám, oly mulatságos és oly boldogító, mint a milyen

morú

és

keser az

borús, szo-

ellentéte: a tisztes kenyér-

keres munka. Hiszen legszívesebben azok lopnak,

a

az

ságot és

legjobban szeretik

kik

asszonyok.

örömet:

Mi

ezt

a gyerekek

nem

is

unokám unokája majd mesél felujjongásról, a

a lelkek

mi

lészen,

tudjuk. arról

a mulat-

meg

A

az

déd-

a nagy

ha felszabadulnak

mindama rengeteg súlyok

alól,

a

miket a tulajdon szentsége rak a mi életünkre.

—

gyerünk!

Gyerünk,

a bakról a szénlopók

—

Hóopp!

—

röpült

szene. Egyik a másik

legkövérebb

darabok.

nagy kölönczök.

friss

—

indulója.

a

után.

A

hangzott vígan

Kleinberger ur

A

legnagyobb,

félkályhára

elég,

23e

—

gyerünk

Gyerünk,

—

a tolvaj-mars.

—

Bokorba

—

Csak oda,

—

!

egyre a

szólt

Csak a bokorba

!

1

mondta a basszus.

Mulattak, vigadoztak, ez valami igen finom

izgalom lehetett,

öröDMnel

A

telibb,

mint

kéjesebb,

a

kártya,

mint az alkohol.

módszer egyébként oly

régi,

mint maga

a szén. Odafelé menet kidobálni a kocsiból

egy csomó szenet, visszafelé jövet pedig szedni darabonként. szintén

mulatott

változik

az

A

ezen.

ember

!

szén,

t

már

voU,

Hogy hogyan nem

Évezrek kellenek,

barna lignitbl kékesfekete

De

ha esze

föl-

antraczit

igy lopták barna

mig válik.

ifjúságában

is

a czölöpépit emberek. S ha majd elporlott szürke málladék lesz, igy fogják lopni a lég-

hajón röpülök

Az

utolsó

hajították

le.

is.

kövér

darabot

a kiköthidnál

Ott

tudniillik

megszakadt a

bokrok sora. Fájt a szive Tucsiknak fenn a

szénhalom többet.

tetején,

Egy

hajigálta.

kicsit sajnálta,

((Lehetett volna

— gondolta,

nem

hogy

hogy

lehet

oly ritkán

még vagy

és eszébe jutott

már

kettt))

két szép

süni

:

!

231

bokor, a mit

nem

meg. így néz vissza

tisztelt

a haldokló az életére. Mindig vannak bokrok, a

mik mellett elmentünk.

negyedóra egy egész

csak

egy

hatvan

negyedóra. És

vagy

év-e,

mindegy,

teljesen

hogy lopni mulasztottam-e

kis

mulasztással.

élet, teli

hogy

mindegy,

Szinte

minden

És

vagy adni.

el,

Fenn, a szálló kapujában már várta

ket

a portás

— —

Hát mikor?

—

Már reggel

Most gyönnek?

kellett volna.

Megállt a kocsi.

— Balra, aztán hátra — fölénynyel. — A pinczeablak

a portás

ordított

!

nyitva van.

És hogy lassan cziheldtek, rájuk

—

Gyerünk, gyerünk

De ez már nem rünk»-je. Ez volt.

szólt:

volt a lelkes tolvaj-mars c(gye-

már a felsséges kötelességtudásé

Ez már komor, siettet, sivár

maga a

kötelesség.

Ezt

volt,

már nem

mint

tolvajok

mondták, hanem a tiszteletreméltó portás, a ki

dehogy

közt

lop.

is

lop szenet.

ö már

Ö

inget lop.

Ö

egy magasabb rang

:

törül-

lenézi

233

a

nyersanyagot,

ipari

termék

ö egy

kulturtolvaj

:

neki

kell.

Megkerülte a négyemeletes hotelt a kocsi, s

azontúl

dörögve,

csattogva gördült

le

a

pinczébe a szén. Végigdübörgött a deszkán, a mint leguritották, és egyik kis mennydörgés

pontosan követte a másikat.

—

Szenet hoztak

kései vendég.

A

pincze

—

felöl

—

!

Itt

mondta a néhány

az sz.

egyre durrogott, morgott a

szén-lavina.

—

Jön a

tél

—

mondta a kövér

öreg

hotelszobalány, az a bizonyos, a kinek kétszer kell csengetni.

Kinézett a padláslyukon.

Oszlófélben volt a köd. aranyát,

fölmelegedett

a

Felszítta

tle

és

elillant.

gyönyör, langyos, sárga fény elömlött a

A Duna

olyan

Parasztlányok

—

volt,

mint a folyós

kertészlányok

nap

—

A

tájon.

opál. lassú,

ringó mozgással söpörték a lehullott levelet.

Nyugalmas, édes szi reggel

A

volt ez.

kövér szobalány meglátott a

lyukból ©gy hordárt.

padlás-

»

:

:

233

—

Gyön már

Azzal

—

mondta.

az

els

lesietett

emeletre, a húszas

szobába. Bekopogtatott

—

Nagysága kérem, gyön már a hordár

a targonczával.

Özvegy Sikoróné a pamlagon

ült,

bepakolt

kosarak és kofferek közt.

—

már

Ideje

—

mondta. Hallja? Hallja?

Gurult a szén,

Füleltek,

gurult,

robogott

e a pinczébe.

—

Itt

Egy

a

tél

I

kis zsidó

hordár kopogtatott az ajtón.

Bejött

—

Kezicsókolom.

Özvegy Sikoróné feltápászkodott a pamlagról.

Nagyon

nagyon öreg asszony volt

beteg,

Sóhajtva mondta:

—

Hát gyerünk.

Ez aztán még

annál

is

komolyabb

volt,

mint a mikor a portás mondta, hogy ((gyerünk.

Ez

volt az igazi.

Gyerünk. Gyerünk elmúlni,

gyerünk meghalni, gyerünk a csöndes teme-

tbe, a többi öreg asszony mellé. Sikoróné

már nem

lopott

semmit.

Özvegy Talán

:

234

azért

ilyen szomorú, ötöle

is volt

már nem

hagyta magát ellopni senki és semmi.

A

hordár kicsiny, vörösarczu ember

Arany óraláncz

fityegett a mellén.

hogy jómódú

rajta,

férfiú

azon a ponton, hogy

volt.

Látszott

épp most van

s

abbahagyja a hordár-

ságot valami kisebb szállító -üzletért. Hordár-

ságának

ezek

úgyszólván

Ö most

akkordjai

targonczás hurczolkodási

voltak, ezek a kis

üzletek.

utolsó

be fog lépni a szállítóczégek

közé, s lesz a leggazdagabb hordárból a leg-

rongyosabb speditr. Tíz

perez

múlva

fel

volt

rakva özvegy

Sikoróné minden holmija targonczára. Szépen átkötötte spárgával,

miközben vegyest

ma-

gyarul és németül fuldokolt. Aztán hátralökte fején

—

a vörös

sapkát és

elkiáltotta

magát

Jozef!

Erre a szóra eljött valaki a hotel mögül

A

hordár

igavonó

állatja

volt.

Vizenys,

penészes-zöld arcz, valami lélektelen, állatias kis

sáppadt karrikatura, szabálytalanul

szrökkel

az

szegény,

mintha

ajka

fölött,

nem

is

— lett

olyan

volna

ntt volt

ilyen

235

zöld

ilyen

és

volna

magát

hanem csak megnézte

rút,

egj

hólyagos,

tizkrcíjczáros,

ordináré tükörben és

mindig azzal

azontúl

a pofával járt volna, a mit akkor ott

Bö nadrág a körméig

lötyögött ért.

rajta,

s

látott.

a kabátja ujja

Valami kövér ember gyakorola jótékonyságnak

amaz

undorító nemét, hogy odaadta neki a

viselt

hatta vele szembe

ruháját.

Ez a vékony, zöld Jozef befogta magát a kis

szekérbe,

Lassan,

és

kinosan húzta

vörös hordár pedig tolószékét

és

el

fogta

virgonczan

a

munkának.

a

nekifeszült

A

holmit.

kis

özvegy Sikoróné indult

könny

a

teherrel a Jozef után. Elébe került, s azontúl

lassú ballagással

ment ez a szép menet ell :

a

Jozef,

Mikor felkanyarodtak arra az útra,

a hol

a tolószék,

aztán a hordár, aztán

aztán a telerakott kocsi.

az imént a szenesek jöttek, a hordár köszönt a

rendrnek.

rendrnek. mert az s ezt

A

A

hordár mindig

hordár

üzleténél a

köszön a

mindenkinek

köszön,

nagy ismeretkör a f,

csak ugy tarthatja fönn,

ha zsúrokra

236

az

jár

sokszor köszön.

A

vagy ha a bosszantásig

illetkhöz,

Ö

ez utóbbit választja.

mint ballagnak az utón a nyikorgó kis csak

egyszerre

kocsival,

megáll a

penész-

szinü emberke. Fölemeli a fejét, mint a kutya,

mikor megszimatolt valamit.

—

Eislitzer ur

A

—

mondja csöndesen.

hordár megáll. Az egész menet megáll.

Láttatok

mikor

már

terhet czipel embert ? Ezekben,

czipelnek, egyre jobban gyülemlik az

undor a munkájuk iránt. De csak terhet.

viszik, viszik

Mikor aztán már nagyon

undorral, akkor elég egy hang,

a

tele

vannak

egy

idegen

mozdulat, egy akármicsoda, a mi fölrezzenti

ket

— megállanak. A fáradság meg a kedvet-

lenség

nem

Ennek

a megállásnak

elég arra,

hogy megállítsa ket. ki kell

sütdnie, mint

az elektromos szikrának.

Csöndesen motyogtak.

— — —

Eislitzer ur

-

ismételte a zöld.

Mi keU.

Én

itt

szenet láttam.

—

Milyen szenet?

—

Jó szenet.

Már a hogy jövünk

itten,

:

237

mindig nézem. Azt hittem, csak véletlenül olían.

De most már arrébb

elbb

is volt

egy,

is

volt egy,

volt

meg

meg itt most megint van

az

egy.

Itten stibiczelni akarják a szenesek a szenet.

—

Aha

— mondta

I

Eishtzer ur.

És a következ perczben már elhagyatottan a

állt

A

kocsi.

mintha

meg

utón a tolószék,

fehér

rúdja oldalt

motoszkált

lenn

a

fordult,

utánuk nézett volna.

meg

A

part

két

a gazban,

a

kis felé,

ember

a bokrok

közt, a víz mellett.

Titokzatosan beszélgettek

—

Hha

—

!

mondta az igavonó.

—

Ez

egy nagy.

itt

—

Éz lopás

—

mondta

Le-lebuktak, szedték a

Eislitzer ur.

hónuk

alá a szén-

darabokat. Furcsa két állat volt: két kis

el-

kényszeredett városi bestia, a ki szenet legel.

urnák

Eislitzer

is

volt a

nagy, fényes darab.

kezében egy

szép,

Szerelmesen nézett rá

és méregette a súlyát:

— Ez —

maga

Itt is

—

Ezt

is

öt kiló.

vaní

—

fölveszem.

súgta

mohón

a

másik.

:

238

ur szétnézett a tájon.

Eislitzer

— Hallatlan — mondta. — És hozzátette: !

—

Ott

van.

is

Mikor már amiyit

szedtek

hogy nem

fel,

birtak többet, az igavonó csöndesen röhögött Eislitzer ur

—

Most

felé:

k

most mi innen

ide eldugták,

elviszszük.

—

Elviszszük?

—

kérdezte

viszszük

hogy

elviszszük? Mit gondol

--

Na

És egy

kicsit

—

csudálkozva néztek egymásra, tele volt a

keze szénnel.

ur végre feltalálta magát

— Fölteszszük Föl

el ?

mondta a másik.

mert mind a kettnek Eislitzer

maga? Talán

hogy elviszszük ? Mért vinnénk persze

—

Hogy gondolja maga,

el?

Miért

azt hiszi,

a hordár.

is tették.

a kocsira.

Aztán tovább ballagott a menet.

Messzirl, a hotel fell sejtelmesen hangzott feléjük a pinczébe guruló szén robogása.

— majd

Fognak ezek bámulni Visszajönnek és !

keresik.

De nem

lesz

dogan a Jozef és húzta a majd megszakadt

belé.

!

—

mondta

kis kocsit,

bol-

hogy

!

!

23fl

De arrébb megint megálltak. Egy bokor aló)

egy akkora darab

sötétlett feléjük,

hogy

a hordárnak megdobbant a szive.

—

—

Hallatlan!

—

mondta.

Ilyen

nagy

darabokat lopnak

Lerohant

érte.

tatta a napon. volt.

Lihegve hozta

Bizony,

ez

is

Sötét fény, finom nagy

sárga érczfoltok ragyogtak kocsira tette ezt

néhány

szép példány darab,

rajta.

A

itt-ott

hordár a

Ránézett a Jozefre. Ez

is.

az orrát.

pofával törülte

sunyi

Csillog-

fel.

Mosolygott

szál bajusz-szöre alatt. Erre hirtelen

elkomolyodott Eislitzer ur arcza:

—

Ez

—

szólt.

buzgón

tolta

föl lesz jelentve

kapta a tolószéket,

s

-^ Ezeket becsukják mel

igavonó,

az

bokrok

de

—

És megodább.

mondta káröröm-

félszemmel egyre

a

felé lesett.

— Föl lesz jelentve — ismételte ur — és lerohant egy ujabb darabért. Alulról Eislitzer

felkiáltott:

— mind

A

mit csak

föl lesz

Egyelre

lát,

mind szedje

jelentve és vissza

talán

nem

vette

lesz

olyan

föl,

ez

adva

nagyon

240

szigorúan

ezt a

De eddig nem

följelentést és

hogy fölszedhesse a már

félig ellopott szenet.

Ezzel a kijelentéssel érkezett alap és a jog a szén

ahhoz,

alapja

erkölcsi

volt

visszaadást.

meg

az erkölcsi

Csak

fölszedésére.

föl

legyen rakva a kocsira, a ládák és kosarak

ha már egyszer

közé. Aztán,

van,

ott

majd

meglátjuk a többit.

Mentek,

a kopaszodó

utón a

a

kocsi

kis

kocsihoz

maga

meg-megálltak

mendegéltek,

fák közt.

kötötték,

ur

A tolószéket a most már a hordár,

s

Ijefogta

is

mellé. Együtt húzták a kocsit.

egymás arra,

mellett és Jozef

hogy mi

jártak.

lesz

Maholnap

vaskályha jelent

itt

meg

tél.

A

szenet

háznál

haszon,

el

Egy

lehetne

volt

idk

póklábu

kis

ugy be

süt. ((Ez jó volna))

nem

ezt

gondolta

adnij>

—

gondolta.

minden krajczár

talált

Hideg

eltte, a mely

gondolta. Eislitzer ur

«A

Némán mentek

a szénnel. a

magát a rud

nagyon kíváncsi

van ftve, hogy csak ugy

—

fekete volt

széntl.

sok

Eislitzer

Már

az

kell.

Ez

tiszta

pénz. Ez finom szén.

Egyszerre csak egy

rendr

jött

szembe.

241

—

—

Ahá!

vörös

lelt,

mondta

ur és olyan

mint a sapkája.

A rendr

Nyelt egyet. volt.

Eislitzer

szép, erélyes

magyar

Szigorúság és fölény honolt az arczán.

— Igen, igen — monda ok nélkül — Igen, igen.

Eislitzer

ur, '

Megint nyelt.

—

Hány óra

—

?

kérdezte a kis embertl,

de félszemmel a rendr

A rendr állott

egyre

felé nézett.

közelebb

jött.

a hordár, kibujt a kötélbl

megemelte a sapkáját a rendr

— Majd adok én ezeknak a súgta

—

Jozef

—

Kérem

mondta

mélyen

és

eltt.

disznóknak

És a rendr

íelé.

Most meg-

—

!

—

elé szaladt:

hol van

itt

egy

rendrhivatal! Valami rendrszoba, vagy kapi-

tányság? Följelentést akarok ,

A rendr egy

—

—

Mi kell?

Mit szól?

a bokrokba

.

vitt.

kérdezte haragosan.

.

Na .

mit szól? Odanézzen,

le,

látja?

Elmondta neki az a batyut a

batyuban ebédet

a szénre mutatott.

Eislitzer ur

—

kis piros

tenni.

földre,

ö

Mólnál Ferencz: Muzsika

esetet. is

A rendr

letette

megnézte a szenet. 16

!:

:

242

De az

út

rendr.

A

—

végérl már

túlsó

másik

a

jött

kinek köszönt az imént a hordár.

Igen

—

mondta ez

gyelmeztetett a kikötös.

—

engem már

Ö már

fi-

összeszedett

egy csomót, mikor arra mentem.

— Ö is? — gondolta Eislitzer — Ezzel egy hétig lehetne fütteni — úr.)

(

mondta az egyik rendr. A másik

—

így szólt

Hát még a mi arrább van? Van

két hétre való

minden bokor

még. Végigjártam a

ott

partot,

alatt van.

Megjelent a kikötös

is,

rézgombos

kabát-

ban. Lihegve szólt

—

A

vizbe

is

dobtak, biztos úr.

csak oda a szélére, hogy

el

Nem

bele,

ne vigye.

Nézte a kocsira rakott szenet. Mosolygott. Szerette

—

a szenet.

is

Aj,

ha

!

— mondta. — Maguk

már

—

— Mink

föl-

szedték ?

—

Pardon

!

kiáltott Eislitzer

ur

följelentést tettünk

Most

ott álltak

rös! jatyus

mind egy csomóban.

A vö-

rendr, szegény budai házmester,

a kinek hat

gyereke

volt

—

igy

iDecslés

:

243

—

után

meg

a másik rendr, a kinek

lerítt

az arczárói, hogy szeretne lefeküdni és negy-

egyhuzamban. Aztán

vennyolcz órát aludni Eislitzer úr, állat,

ren

a

meg a

ki híg

meg

élt,

segédje, a szegény ember-

kávéval felduzzasztott kenyé-

liszttel

Az-

kevert melegvizén.

tán a kiköts, a ki pontonon lakolt egy

kis

kerekablakos kalyibában és télen azzal ftött,

a mi deszkahulladékot nyáron kihalászott a Dunából. Mind, mind szegények

és

nyomo-

rultak voltak, betegek a rossz lakásuktól

és

a rettenetes, az emészt, a sírbakerget pénzhiánytól.

Csupa megrogygyant, megsáppadt

paraszt, kivéve az

gazdag

volt,

egy

Eislitzer

urat,

a

ki

mert minden nap egyszer húst

is evett.

—

Meg

mondta a

kell fogni

kikötös.

ben, láttam, hogy

—

ket, ha visszajönnek

Én

már

ott

—

voltam a hotel-

lerakodtak.

Jönnek

mindjárt vissza.

Az igavonó mosolygott. embereket

meg

szép szenet.

A

Örült,

fogják fogni. kikötös

a

De

hogy a gazsajnálta

kezébe vett

darabot 16*

a

egy

:

244

—

Jó volna nekem

—

!

mondta nevetve,

mesterkélten, erltetetten nevetve, hogy vala-

hogy komolyan ne vegyék, a mit mondott.

De közben

oly fájdalmas vágygyal nézett

hogy

szénre,

a

a kezébl,

Eislitzer ur kivette

mondván

— —

Csak tegye Einheicn

—

!

mondta az igavonó.

—

mikor jön a fagy.

Jól befteni,

A

vissza.

fejét vakarta. Félt a

merte. Ez az

szakmája

fagytól. volt,

Ezt

is-

meg a

egye

fene.

A

két

rendr nem

már nagy gyakorlatuk kivánják

meg

volt abban,

gazdátlan

a

átélték ezt az érzést az nél,

a mit egy

Ezeknek

szólt semmit.

holmit,

els

czüinderes

hogy ne

talált

ök már erszény-

m* a markukba

nyomott, az els elgázolt embernél, a kinek a zsebébl hivatalból kiszedték a négy forint

hatvankét krajczárt, az els rongyos nál,

a kinek a kezébl kicsavarták a

óralánczot. Ez a training adta ságot,

mely

meg

gyakorlat,

ez

kóficz-

lopott

a becsület-

az arczuknak azt a komoly-

majdnem olyan

volt,

mintha

245

szinte erkölcsi érzés

Ez

lett volna.

csak

is

olyan mesterség, a mit ki lehet tanulni. Mint a hog-y

az

bánni, ug}^ tanul

nek

meg

a

rendr

a

gyaluval

becsületes-

munkája. És ha tizenkét

Ez az

lenni.

megtanul

asztalos

órát volt egyfolytában becsületes, hát elfárad

és lefekszik aludni.

Az igavonó

becsületes volt, mert

ers

vadt Eislitzer úr litzer

Ha

Eis-

ur egy mellékuton megszökött volna a szénnel, akkor

tolvajoktól lopott

ugy

szökött volna, s ép

hogy

egyéniségében.

felol-

sikerült

hogy most

is

vele

volna annak,

örült

a szenet hazaszöktetni, mint a

örült annak,

hogy

sikerült a föl-

jelentés. Eislitzer

bozott.

Mi

A

nem

morális

lény.

Mesterséges

szünet,

mely

hogy egy

döntsön a kérdésben.

mint a

ki

történjék

teszi a

az

kivülröl

A

ki

csinál,

valami,

a

jöv esemény

habozva

dadogva hazudik.

egy szóból négyet és

ha-

már

ki habozik,

a habozás?

arra való,

lopta el a szenet, mert

lop, olyan,

A dadogó

hogy

hazug

teljék az

id

mi szükségtelenné

hazugság befejezését. Ezek a testnek,

246

matériának küzdelmei

a

az elvek

ellen,

a

melyek általában kormányozni szokták.

A

—

kiköts

végül

—

a szenet, mert a többi

események folytán most már

és mert az

el,

benne

is

nem lopta el már mind nem lopta azért

a

volt

jogrend-véd

becsületes,

társaságban. Hirtelen felujjongott az igavonó ember.

A

távolba mutatott:

—

Jönnek

!

Jönnek

!

Valóban, jöttek visszafelé a raktári bányá-

A

szok.

lovak most

csupán a bakon.

ült

állott,

már

trappoltak.

A másik kett

A

kocsis

a kocsiban

komoly, nagyon komoly arczczal. Már

tapasztalták,

szenet. És

hogy

baj van. Valaki fölszedte a

most már csak menekülni akartak.

Mikor meglátták a csoportot, a kocsis meghúzta a gyeplt. Most lépésben

Ennél jobban

nem

is

lehetett

jött a kocsi.

kifejezni

azt,

hogy milyen nagy bajban voltak a hajdan vidám, fekete legények.

A

csoport az ut közepére

— Hohó Hó — — Álljunk csak meg !

ur.

!

állt.

ordított

egy

ell kicsit!

Eislitzer

!

247

A

elébük ment

kiköts

megfogta az

és

egyik ló szájánál a gyeplszárat.

—

Mi az?

kocsis.

A

—

kérdezte rosszhiszemen a

Tudta már szegény, hogy mi

az.

rendörök félretolták Eislitzer urat.

gények

A

le-

leszállottak a kocsiról. Hivatalos dol-

gok következtek. Feliródtak a tanuk. Aztán a csoportból kivált az üres szeneskocsi a

elment,

szomorú

jogosítványa van,

nap

is.

A

A

kocsissal.

meg

ó't

lehet

és

kocsisnak

találni

hol-

két vig legény a rendörökkel maradt.

Aztán megindult a menet.

Elöl

mentek a

rendörök, a két szegény, éhes, álmos

rendr

a két maszatos emberrel, a kik ketten alud-

három

tak egy vaczkon, jött

Eislitzer

kikötös, a ki

a

ur

még

Ezek

szenet.

a

órát naponta. Aztán

mind,

a

szerelmesen nézte

egyre

mind tanuk

Mind mentek az rszobába, ök nak

mellette

tolószékkel,

is.

k ezeknek a gazembereknek

!

voltak.

Majd adAztán

jött

az özvegy Sikoróné holmijával a penészember, ravaszul

mosolyogva,

nekikj)

kifejezésével,

mert ö

is

tanú

volt.

«ugy

arczán az

de

kell

némileg büszkén,

Majd ad

is

nekik

248

Mentek a napon, ezen az édes, langyos októberi napon, vitték egymást a börtönbe a

szegény emberek, a Kleinberger-czég néhány darab szene miatt, lehetett volna és

—

mindnyája

mégis becsületes

tolvaj

volt,

mind-

nyája vádlott és vádló, tanú, följelent, vajok-tolvaja

egyiküknek

;

mégis mindeniknek igaza tük

se

is

tol-

volt

igaza és

nem

volt köz-

volt,

semmi különbség, csak hogy az egyiknek

penészszin

volt az arcza, a

másiknak

meg

szénporos, az egyiknek fehérforgós kalpagja és

trainirozott

becsülete

volt,

a

másiknak

réz-zsinóros hajóssipkája és túlságos ellenrzése, a

harmadiknak vörös sapkája

és

gyönge

akarata, de vitték egymást, mert együtt voltak, s együtt voltak,

mert összetartotta ket

mind az a sok gaz hazugság, a mit a gazdag emberek annyi évezred óta a fejükbe vertek,

—

mentek egymás után, mert egy-

másra uszították ket a fentnevezett gazdagok, ennyi szegény nyomorultat, éheset, ál-

mosat, fázót, beteget,

egyiknek

a

gazdagok

—

mentek, mert az

kardot

csatoltak

a

derekára, a másiknak vörös sapkát nyomtak

249

a

fejébe,

gyázni,

—

megtanították

szines-ruhás maskarát lyan, oly

Igazán,

I

— mentek, oly komo-

hogy ennél keservesebb,

izgatóbb, lázítóbb, szívet

nem

is

vi-

szegény rongyost és

pár

ezt a

ket egymásra

elszoritóbb

menet

volt a világon soha.

De nem

látta

ket

más, csak özvegy Siko-

róné, a ki elhajtatott mellettük egy konflison,

és özvegy Sikoróné

semmit, mert

ma

nem

értett

az

egészbl

a halálra gondolt, a szép

temetre, a hol a többi fáradt öregasszonyok

már szép sorjában

feküsznek.

Molnár Ferencz: Muzsika.

16a

TARTALOM. ,01dal

™ __ „ ™ Altató mese „ ™ „. Sirokkó™ „ „ ™ , Muzsika™

„

.

13

_..

Fernande kisasszony Tavaszi részegség

._

„

és a láncz

A

Csókáid

titokzatos

.

„,

.

_

™

„

.

™ „ ™ „„ Túróczi ^ ^ __ ™ „„ Az éjszaka fia™ ™ ™ ™ A Ribiszke ™ ™ ™ ™ Diskréczió ™ „ .~ Lohengrin halála ™ ™ ™ ™ A hóember

,

106

120

.,

.

131

143

„.

._.

,

154 1G3

.

A manó és a tündér _» _ ™ A szobalány L A gipszönt és barátai „,.

Széntolvajok

80 92

_-

.

56 69

Téli reggel

.„

23 44

kis fia

Az aranyóra

3

.

175 19i

.

™ ™

205

226

ICa^

3 5

7^

i^

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

PK 3287 MB 1903

DO NOT REMOVE FROM

THIS

OF TORONTO

Molnár, Ferenc

Muzsika

POCKET LIBRARY