No title

TISZTELT OLVASÓINK!

Csatári Bálint tanulmányával indítjuk számunkat, aki Kecskemét városfejlesztési koncepciójának tükrében világít rá arra a folytonossági hiányra, amely a különbözô tervezési fázisok és a valóság tervszerû irányításának tényleges lehetôsége között feszül. Írása a jogi szabályozás hiányosságaira is utal, de ennél hangsúlyosabb mondanivalója az, hogy a koncepciók csak akkor hasznosíthatók a fejlesztés-rendezés gyakorlatában, ha programokká válnak, melyek megvalósításának tárgyi, finanszírozási, beruházói feltételei is adottak. A Közép-magyarországi Régió társadalmi atlaszának bemutatása Szabó Imola Éva tollából innovatív példa annak a hiánynak a pótlására, amely szükséges a fejlesztési döntések sokoldalú megalapozásához. A szakma számára figyelemfelhívó ez a példa, célszerû lenne, ha a többi magyarországi régió is követné kezdeményezésüket. Tózsa István a sürgetô közigazgatási reform utáni regionális kormányzati munka megújításának – mint elemi feltételnek – a szükségességét hangsúlyozza írásában. A közigazgatás eljövendô mûködése ugyanis, meggyôzôdése szerint, elképzelhetetlen az elektronikus kormányzat eszközrendszere nélkül. Egészen más dimenziót tükröz Kulcsár Attila tanulmánya, aki napjaink nagyvárosfejlesztési gyakorlatának egyik tipikus anomáliájára mutat rá, amely rejtetten, de a jövô szempontjából súlyos feszültségforrásként valós probléma nagyvárosainkban. A telekspekuláció, a túlzott üzleti érdekek érvényesülése hosszabb távon a belsô városrészek leromlását vonja maga után. EU- Hirmondónk az Európai Területfejlesztési Perspektíva megismertetését egy újabb fejezet bemutatásával szolgálja. Vidékfejlesztési rovatunkban Kovács Teréz írása a VI. Falukonferenciáról optimista hangvételû, kérdés, hogy az elôbb említett probléma boncolását is nem kellett volna-e a konferencia napirendjére tûzni? Híreink elôtt szemelvényeket közlünk az ENSZ Habitat publikációk körébôl egy olyan témában – a decentralizáció kérdéseit érintôen – amely országunkban is elevenen élô s máig sem kellôen megoldott tématerület. A nyaralás-kikapcsolódás idôszakának végéhez közeledvén, tisztelt Olvasóink fokozódó érdeklôdésére számítunk. A fôszerkesztô 2

2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

A MINISZTERELNÖKI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA

BEMUTATKOZIK A STRUKTURÁLIS ÉS KOHÉZIÓS ALAPOK KÉPZÔKÖZPONT /SAKK/ A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap felhasználásával kapcsolatos felkészítô képzések koordinációjának ellátására a Miniszterelnöki Hivatal és az Oktatási Minisztérium – Strukturális és Kohéziós Alapok KépzôKözpont (SAKK) néven – képzôközpontot hozott létre a Tempus Közalapítvány keretében. A Tempus Közalapítvány / SAKK fô feladata egyrészt képzési programok, stratégiák, modellek kidolgozása, másrészt olyan regionális képzôhálózat kialakítása, amely a célcsoportok számára helyben és kiváló minôségben képes a felkészítô képzések végrehajtására. A Tempus Közalapítvány / SAKK : 2003. szeptember 3-án bemutatkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol a SAKK tevékenysége és a képzési stratégia ismertetése mellett két, már mûködô képzést is megismerhettek a résztvevôk. A sajtótájékoztatót tartották: Dr. Dobrev Klára elnökhelyettes, MEH Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala Dr. Heil Péter elnökhelyettes, MEH Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala Kovács István Vilmos fôcsoportvezetô, Oktatási Minisztérium, EU Koordinációs és Tervezési Fôcsoport Kemény Gabriella igazgató, Tempus Közalapítvány Vörös Andrea programvezetô, Tempus Közalapítvány / SAKK Lépéselôny az EU-ban: SAKK A 2004-es EU-bôvítéssel Magyarország, illetve a többi csatlakozó ország számára is kulcsfontosságú, hogy a Strukturális Alapokból és Kohéziós Alapból elérhetô fejlesztési források minél nagyobb arányban felhasználhatóak legyenek. Ennek alapvetô és legfontosabb feltétele, hogy a programok tervezéséhez és végrehajtásához megfelelôen képzett szakemberek és intézmények, valamint megfelelô mennyiségû és minôségû pályázat álljon rendelkezésre. Ezen célok elérése érdekében elengedhetetlen a szakértôk átfogó, nemzeti szinten koordinált felkészítése és a pályázók toFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

vábbképzése a projekttervezés és projektmenedzsment területén. A kormány az 1038/2003. (IV.24.) Korm. határozatban elfogadta, hogy a Miniszterelnöki Hivatal és az Oktatási Minisztérium képzôközpontot hozzon létre – Strukturális és Kohéziós Alapok Képzôközpont (SAKK) néven – a Tempus Közalapítvány keretében, az 1999 óta mûködô Európai Szociális Alap Magyar Képzôközpont tevékenységeinek kibôvítésével. A Tempus Közalapítvány / SAKK a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap felhasználásával kapcsolatos felkészítô képzések koordinációját látja el. Fô feladata egyrészt képzési programok, stratégiák, modellek kidolgozása, másrészt olyan regionális kép3

zôhálózat kialakítása, amely a célcsoportok számára helyben és kiváló minôségben képes a felkészítô képzések végrehajtására. Tevékenységei közé tartozik továbbá a felkészítô képzésekkel és a Strukturális Alapok / Kohéziós Alap felhasználásával kapcsolatos információk, tapasztalatok közvetítése, nemzetközi konferenciák, szemináriumok, mûhelyek megszervezése, szakmai kiadványok elkészítése, illetve nemzetközi képzési projektek lebonyolítása. A képzések tekintetében az elsôdleges cél regionális tudásközpontok létrehozása és az igényekhez szabott képzések kidolgoztatása. A hálózatos mûködés elônye, hogy látható és átlátható rendszert kínál, hiszen a felkészítô képzések egységesen jelennek meg a célcsoport számára. A SAKK hálózaton belül kínált képzések fô értékei a megbízható tartalom és minôség, a gyakorlatorientáltság, valamint a beépített nemzetközi tapasztalatok. A partneri kapcsolatok fejlesztése mellett kiemelt szerep jut az Internet alapú naprakész, interaktív és többfunkciós kommunikációs eszközöknek, valamint a média segítségével megvalósuló tájékoztatásnak. Ízelítôül két példát emelünk ki a már folyamatban lévô képzések közül. E-learning tanfolyamok az EU fejlesztésés támogatáspolitikájáról Az információs társadalom kihívásait szem elôtt tartva a Tempus Közalapítvány 2002-ben kidolgozta és 2003-ban elindította elsô e-learning tanfolyamát, melyet az érdeklôdôk számítógépük mellett ülve, egyéni idôbeosztással sajátíthatnak el. A nyolc modulból álló tanfolyam „Az Európai Unió regionális politikája” címet viseli. A tanulás „helyszíne” egy virtuális osztály, ahová minden résztvevô saját felhasználónévvel és jelszóval léphet be. A virtuális osztályban letölthetôek a képzéshez kapcsolódó dokumentumok, nyomtatható jegyzetek, és lehetôség van a tanulótársakkal és a képzést támogató tanárral való kapcsolattartásra. Az egyes modulok szöveges részekbôl, magyarázó tábláza-

A Közösségi Támogatási Keret tárgyalásának eredményei 2003. július 24-én Baráth Etele, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Tervért és EU Támogatásokért felelôs politikai államtitkára, valamint Veress József, a Közösségi Támogatási Keretrôl (KTK) szóló tárgyalás magyar delegációjának vezetôje sajtótájékoztatót tartottak az Európai Unió Bizottságával július 23-án lezajlott Közösségi Támogatási Keret tárgyalásának eredményeirôl. A KTK a hivatalosan benyújtott Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) alapján az EU Bizottsággal folytatott tárgyalássorozat eredményeként létrejövô nemzetközi megállapodás meghatározza a 2004–2006 közötti Magyarországra érkezô EU-támogatások pontos pénzügyi, jogi feltételeit és tartalmát. Az EU Bizottság szakértôi a Magyarország által javasolt programot részletesen véleményezik, majd a KTK szerzôdés keretében véglegesítik, hogy mely területeken, milyen feltételekkel lehet pályázni.

4

Magyarországra érkezett dr. Otto Wiesheu bajor gazdasági miniszter Dr. Otto Wiesheu bajor gazdasági miniszter az Industria Kiállítás díszvendégeként Magyarországra érkezett és hivatalos látogatást tett dr. Baráth Etele államtitkárnál, a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának (NFTH) elnökénél. A találkozó alkalmával Baráth Etele tájékoztatást adott a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott fejlesztéspolitikai elképzelésekrôl, az EU-források fogadására való felkészülés aktuális helyzetének bemutatásáról. A megbeszélést követôen Baráth Etele államtitkár, dr. Otto Wiesheu bajor gazdasági miniszter, valamint dr. Baranyi Mária müncheni fôkonzul közös sajtótájékoztatót tartottak május 28-án az NFT székházában.

tokból és ábrákból, valamint interaktív feladatokból tevôdnek össze, átlagos tanulási idejük 30–50 perc között változik. A virtuális osztályba való belépés bármikor megszakítható és újrakezdhetô. A kurzus elvégzésének feltételei a tananyag meghatározott moduljaihoz kapcsolódó feladatok elvégzése, és a kurzus végén (a virtuális osztályban található) tesztvizsga sikeres kitöltése. A tananyag könnyen áttekinthetô, egyszerû struktúrája, az ellenôrzô kérdések és magyarázatok, valamint a támogató tanárral való folyamatos kapcsolattartás lehetôsége megteremtik a hatékony tanulás feltételeit. Az elsô kurzus 2003. február 10-én indult és 2003. május 30-ig tartott, 113 regisztrált résztvevôvel. A sikeres fogadtatásra való tekintettel 2003 szeptemberében újabb kurzusok indulnak három további témakörben: humánerôforrás-fejlesztés – foglalkoztatás, terület- és infrastruktúrafejlesztés, valamint mezôgazdaság- és vidékfejlesztés. MATRA holland–magyar bilaterális képzési projekt a regionális fejlesztésért A képzési program keretében 2003. május és december között régiónként mintegy 60 szakember képzése valósul meg az agrár- és vidékfejlesztés, a humánerôforrás-fejlesztés, illetve az infrastruktúra-fejlesztés területén. A résztvevôket a regionális fejlesztési ügynökségek választották ki, szem elôtt tartva azt, hogy a jelentkezôk már rendelkezzenek olyan fejlesztési elképzelésekkel, amelyeket valamelyik strukturális alap társfinanszírozásával projektek keretében megvalósíthatnak. A tematikának része a projektciklusmenedzsment, valamint a Strukturális Alapok szabályozásával, a Nemzeti Fejlesztési Tervvel és az Operatív Programokkal kapcsolatos ismeretek. A képzés során a résztvevôk egy valódi pályázaton dolgoznak, amely végül benyújtásra kerülhet a Strukturális Alapok keretében történô támogatás elnyerésére. A képzéseket a hét régióban a Phare Európa-tanulmányi Központok és a Tempus Közalapítvány / SAKK hajtja végre. Cím: 1082 Budapest, Üllôi út 82. Levélcím: 1438 Budapest 70. Pf.: 508.; Telefon: (+36)1 210 97 00; Infóvonal: (+36)210 97 10; Fax: (+36) 210 97 01 Internet:http://www.tpf.iif.hu; E-mail: [email protected] 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

CSATÁRI BÁLINT, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója

KECSKEMÉT VÁROSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA KÉSZÍTÉSÉNEK NÉHÁNY SAJÁTOS PROBLÉMÁJÁRÓL, TANULSÁGÁRÓL Az 1996-os területfejlesztésrôl és -rendezésrôl szóló törvény nyomán kistérségi, megyei és regionális koncepciók sora készült el. Hét év után sok helyen most szembesülnek a készítôk, a partnerek és a felelôsök azzal, hogy az akkor lefektetett stratégiai programok nagy hányada nem vagy csak igen kis részben teljesült. Kevés a forrás, sok tekintetben még mindig kialakulatlanok a területfejlesztést „mûködtetô” intézmények, a pályázati rendszerek pedig csak kis részben képesek a többnyire sok munkával és konszenzusos döntésekkel elkészült koncepciókban foglaltak megvalósítására. Pedig a jövôre megnyíló EU-források miatt is sürgetô változásokra volna szükség. Idôközben megszületett az épített környezetrôl szóló másik új törvény is, amely a városok új rendezési terveinek készítését megelôzôen írta elô település-, illetve városfejlesztési koncepciók készítését. Ehhez viszont nem készült olyan, a tartalmi követelményeket tartalmazó rendelet, mint a területfejlesztés esetében. Így sok probléma merült fel készítésük során, hiszen egy város, bár jelentôs területi hatással bír, mégsem közelíthetô meg úgy, mint egy térség. Sôt éppen ezek a térségi hatások azok, amelyek a városok jövôjét alapvetôen meghatározzák, s mégis azokra van talán a legkisebb és érdemi hatásuk maguknak a koncepciót készíttetô városi önkormányzatoknak. A különbözô szemléleti megközelítést igénylô „belsô és külsô tér”nek, a várostest térbeliségének és a város térségi szerepkörének egyaránt kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk az ilyen típusú munkákban. A http://www.rkk.hu/kecskemet/koncepcio/ webcímen az Interneten is publikált munka készítése során igyekeztünk olyan módszereket és megoldásoFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

kat találni, amelyek a város társadalma egészének érdeklôdését is felkelthetik a város jövôje iránt, ugyanakkor kielégíthetik a rendezési terv megalapozásának igényeit is. Elôször a köztestület által a munka indításakor elôzetesen megvitatott jövôképvázlatot készítettük el. Már ekkor kiderült, hogy a naponta felmerülô városi ügyek, gondok hatásai, vagy a koncepció elfogadását követôen annak végrehajtását koordináló intézményrendszer hiányosságai egyaránt gátjai egy teljes értékû és jó minôségben végre is hajtható városi koncepciónak. Második lépésben a lakosság véleményét kérdeztük meg szûkebb lakókörnyezete helyzetérôl, problémáiról és a város egésze jövôjérôl. Meglepô érdeklôdést tapasztaltunk és igen sok értékes információt kaptunk. Ez arra is utal, hogy új és szinte sajátos városfejlesztési energiák „szunnyadnak” a helyi társadalomban, a civil szervezetekben, csak azok „becsatornázása” egy újszerû városfejlesztési folyamatba igen nehéz és körülményes is. Új városvezetési megoldásokra, struktúrákra lenne szükség hozzá. Tapasztalataink megegyeztek Enyedi Györgynek azzal megjegyzésével, hogy egyszerûbb a vá5

rost mûszaki-infrastrukturális hálózatnak felfogni, s annak hiányait pótolni, mint a városnak mint társadalmi szervezetnek a sikerén munkálkodni, ami bonyolult és hosszú távú feladat. 1 A következô lépésben az új európai városfejlesztési elvek és perspektívák adaptációját kíséreltük meg. Ezeknek a jól megfogalmazott és fontos elveknek kevésbé a megértésével és alkalmazhatóságával volt gondunk, mint azzal, hogy a koncepció elfogadása után ki, s hogyan fogja azokat következetesen iránymutatásként használni a napi városfejlesztési gyakorlatban. E téren különösen fontos lenne akár a mindennapi munka „elvi” meghatározottságának következetessége is. A „szokásos”, részben ágazati vagy szektoriális, részben területi helyzetértékelések után került sor a fôbb tanulságok levonására, majd a város fejlesztése stratégiai irányainak megfogalmazására. Ezekhez kapcsolódóan – a megrendelô város igényei szerint – bizonyos mérnöki-mûszaki jellegû munkálatokat is elvégeztünk. 2 A kecskeméti városfejlesztési koncepció elsô változatának társadalmi vitája (több mint félezer részvevôvel, több lépésben) és hatósági egyeztetése újabb tanulságokkal szolgált. Kiderült, hogy mind a helyi társadalom igen aktív civil szervezeteinek, mind a szakhatóságoknak – tisztelet az üdítô kivételeknek – nagyon kicsi „a rálátásuk” az egész városra, valójában nem „érzik” a várostest egészének a terét, abban vagy csak a személyesen „megélt” – a koncepció lényegét tekintve szinte apróságnak tekinthetô – dolgokban tudnak, vagy akarnak véleményt nyilvánítani. Lényegében hasonlókat lehetett tapasztalni a végleges változat egyébként igen nívós vitáján a testület elôtt is. A kifejezetten szakmai, a politikai és a társadalmi-közösségi kívánalmaknak, elvárásoknak egyszerre ma még nagyon nehezen lehet eleget tenni egy város fejlesztési koncepciójának készítése során. Erre való törekvéseinket mutatjuk be az alábbiakban. A város igen bonyolult rendszer. A sajátos alföldi mezôváros, ha lehet még bonyolultabb, amelynek környezeti, történeti, gazdasági, településszerkezeti, társadalmi, kulturá-

lis és mentalitásbeli „lenyomataitól és fejlôdési eredményeitôl” Kecskemét méltán lett „hírôs város” az Alföldön. Egyszerre vonatkoztathatók rá városias, falusias és tanyás jelzôk, illetve jellemzôk. Kecskemét város szerkezete és városi szféráinak struktúrája rendkívül tagolt, mégis egységes egész. Az elmúlt fél évszázadban megélt nagy változások – a „valódi városi központtá”, a megyeszékhellyé válás, az egykor nagy határú Kecskemét tanyaközségeinek megalakítása, a nagyhírû és hagyományos mezôgazdaságának többszöri átszervezése, a szocialista (nagy- és részleg) iparfejlesztés, az urbanizációs „robbanás” és az általa kiváltott gyors népesség- és területnövekedés, majd a szuburbán jellegû kert- és elôvárosias fejlôdés —után érkezünk el az 1990-es évek teljes gazdasági, társadalmi és politikai rendszerváltozásához. Napjainkban szinte a város egésze „mozgásban” van. Folyik az örökölt és részben a mezôvárosias múltból következô hiányok felszámolása, teljesen átalakult a gazdaság, annak tulajdoni és ágazati szerkezete, „ideért” az autópálya, új regionális funkciók jelennek meg (nagykereskedelem, felsôoktatás), s a város társadalma, civil közössége is új igényeket és elvárásokat fogalmaz meg a jövôre vonatkozóan. Kecskemét élénken, de nem ellentmondásoktól mentesen fejlôdik A fejlôdés e városban is „új irányokat és harmóniákat” keres. Hozzá kell „illeszteni” Kecskemétet az európai középvárosi fejlôdési trendekhez, be kell „ágyazni” a várost az átalakuló magyar regionális (igazgatási) rendszerbe és az új térszerkezeti struktúrába, ki kell dolgozni a jövô évtizedre szóló városfejlesztési stratégiát, a hozzájuk köthetô fejlesztési prioritásokat, biztosítani kell ezeknek a városrendezési (mûszaki, tervezési) feltételeit, az anyagi forrásait, meg kell teremteni a hozzá szükséges társadalmi és politikai környezetet, támogatottságot. A végsô cél Kecskemét harmonikus, kiegyensúlyozott fejlôdése polgárainak, jövô nemzedékének boldogulása révén A városfejlôdés rendkívül bonyolult rendszerébôl szükségképpen csak azokat a tényezôket, folyamatokat emeli ki egy koncepció, amelyek Kecskemét új és lehetséges jövôképének legfontosabb tényezôi. A következô oldalak olyan „hívószavakat” tartalmaznak, amelyekbôl egy újszerû városfejlesztési gondolkodás – úgy is, mint logikus rendszer – összerakható. A koncepció célja kettôs: serkentsen egyfajta közös gondolkodást, illet-

6


ve fogalmazza meg azokat az ajánlásokat, üzeneteket, amelyek alapján elkészülhet Kecskemét új városrendezési terve. Elsôsorban a „Mit? és Miért?” kérdésekre válaszol. A „Milyen arányban?” , „Milyen sorrendben?” „Milyen területi-városszerkezeti irányokban?” és „Milyen támogatással?” kérdéseket kiérlelt koncepció elfogadása után szükséges megválaszolni. Az elfogadott városfejlesztési célok eléréséhez szükséges szabályok megalkotása részben az új rendezési tervre, az eszközök biztosítása pedig a következô évek költségvetéseire, pályázati lehetôségeire – azaz a várospolitikára – váró jövôbeli feladatok. A koncepciónak a város egészét tekintve kiemelten fontos fejlesztési irányainak elfogadását követôen elindíthatók majd azok a programozási és projekt elôkészítô munkák, amelyek egy-egy részterület vagy ágazat új beruházásait, fejlesztéseit illetôen is összehangoltan, a város egésze fejlôdéséhez illesztve, ütemezve s a sorrendiségeket és fejlôdési, illetve térbeli irányokat meghatározva teszik megvalósíthatóvá a koncepcióban elfogadott célokat. Kecskemét város is egyszerre színtere, kerete és eredménye a teljes gazdasági és társadalmi FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

átalakulásnak. A „színtér” pontos ismeretén alapulnak elképzelt jövôjének lehetôségei. A demokratikus és civilizált helyi (városi) társadalom harmonikus fejlôdése csak az ökológiai-mûszaki és a társadalmi-gazdasági „keretek” tudatos meghatározása után válik lehetségessé, és ezután jelennek majd meg – várhatóan – az új „eredmények”. E koncepciót a város köztestülete egyhangúan elfogadta. A dokumentum alapokat adhat a város új rendezési tervéhez. Akármilyen korszerû és modern lesz azonban e részletes rendezési terv, nem lesz elégséges ahhoz, hogy önma-

7

Kecskemét városa fejlôdésének sémáját, belsô összefüggéseit alább láthatjuk. Kecskemét városfejlesztési tényezôinek összefüggései

8


Kecskemét városfejlesztési koncepciójának stratégiai céljai és prioritásai

FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

9

10


gától modern és minôségi városfejlôdést is eredményezzen. A rendezés, a jó szabályozás csak nélkülözhetetlen „alap” a modern fejlesztéshez. A koncepció elfogadását nem követte programozás.

Ehhez és a koncepció fentebbi vázlatában sokak egyetértésével megfogalmazott célok megvalósításához a város mûködése struktúrájában, felfogásában, no és persze finanszírozhatóságában is változásoknak kellene bekövetkezniük. E változásoknak végre megfelelôen „összhangba kellene hozniuk” a területés településfejlesztést, a város- és vidékfejlesztést, a terület- és településrendezést és a -fejlesztést. Ennek lehetôsége egyedül az érdemi decentralizációban rejlik, természetesen nagyon alaposan átgondolt szakmai szabályozási elôírások és mûködôképes, ellenôrizhetô, automatizmusokkal együtt. Azaz valóban „csak” az „eurokonform” útra kell rátalálni. Jegyzetek 1. In.: Enyedi György: Regionális folyamatok Magyarországon, Bp. 1996. p. 62. 2. E munkálatokat Szemerey Márta tervezômérnök végezte.


11

SZABÓ IMOLA ÉVA, Pro Régió Ügynökség

A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ TÁRSADALMI ATLASZA A Közép-magyarországi Régió társadalmi atlasza a hazai gyakorlatban úttörô vállalkozás, mely elsôsorban a döntéshozók, a szakemberek és a nem e szakterületen tevékenykedô értelmiség számára készült. Az atlasz másrészt a potenciális pályázókat is segíteni kívánja: projektjeikhez értékes háttér-információt szolgáltathat. Tulajdonképpen meglepô, hogy míg a társadalmi-gazdasági változások mindig térben és differenciáltan mennek végbe, valamint a térinformatikai feldolgozás feltételei is már régóta megfelelôen fejlettek, mind ez idáig nem merült fel annak igénye, hogy ezek – a statisztikai eszközökkel leírt – változások térben, atlaszszerûen legyenek ábrázolva, illetve dokumentálva. A társadalmi atlasz célja ezért az ezredforduló Közép-magyarországi Régiója fejlettségének és fôbb fejlôdési tendenciáinak bemutatása, a megszokott gazdasági fejlettség mutatókon túl soft-tényezôk segítségével is. A Budapestet és Pest megyét magában foglaló Közép-magyarországi Régió nemcsak földrajzi értelemben az ország „közepe”, hanem erôforrásai, fejlôdési dinamizmusa révén is különös figyelmet érdemel. Az itt végbemenô változások hatásai messze túlmutatnak a mintegy 2,9 milliós népesség, illetve 6900 km2-nyi terület nagyságrendjén. Ugyanakkor jelentôs belsô ellentmondások is feszítik, amelyeket a statisztikai átlagok sokszor elfednek. A tervezési-statisztikai régió határain belül egyaránt megtalálhatók a 21. századi színvonalú informatikai parkok éppúgy, mint a jelentôs munkanélküliséggel sújtott elmaradott rurális térségek. E sokszínû, gyakran ellentmondásos, bonyolultan összetett, de mégis bizonyos törvényszerûségeket mutató izgalmas jelenségek tanulmányozásához kínál hasznos segédeszközt a Társadalmi atlasz. Az atlasz 68 oldalon mutatja be a legfontosabb társadalmi jellemzôket. Minden egyes témához térképek és szöveges elemzések kapcsolódnak. A tér12

képek kidolgozására két fejezet kivételével települési, illetve kerületi szinten került sor statikus és dinamikus mutatók felhasználásával. A statikus mutatók a 2001. évi – népszámlálási – állapotot, míg a dinamikus mutatók a 90-es évek elejéhez képest bekövetkezett változást tükrözik. Az atlasz az alábbi fejezeteket tartalmazza: Bevezetés A bevezetô rész a régiót általános fejlettségi szempontból, az ország egészéhez viszonyítva mutatja be terület, népesség és 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

fôbb gazdasági adatok alapján. Képet ad továbbá a 90-es években lezajlott városodási folyamatról és a közlekedés helyzetérôl is.

• Komfort nélküli lakások aránya a teljes lakásállományban • Szükséglakások aránya a teljes lakásállományban Infrastruktúra

A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Magyarország tervezési-statisztikai régiói • A régió statisztikai kistérségei • A régió kistérségi társulásai • Népsûrûség • Városi népesség aránya • 1000 fôre jutó mûködô vállalkozások száma • Az egyéni vállalkozások aránya a mûködô vállalkozások között • Vállalkozások adózás elôtti eredménye • Külföldi tulajdoni hányad aránya a társas vállalkozásokban Demográfia

A fejezet bemutatja a települések vonalas infrastruktúra-hálózatának jellemzôit, fejlôdését a 90-es évtizedben. Az elemzések a víz-, gáz-, csatornahálózattal való ellátottságra terjednek ki. Az elemzés kiegészül a szennyvíztisztítási módszerek bemutatásával. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Közüzemi vízhálózatba bekötött lakások arányának változása • Csatornahálózatba bekötött lakások arányának változása • Közmûolló • Alkalmazott szennyvíztisztítási módszerek • Hálózati gázzal ellátott lakások arányának változása

A fejezet bemutatja, hogy a régió településeinek a 90-es évtizedben hogyan alakult a népességszáma, a népességszám változása mivel magyarázható, és melyek az elöregedô települések. A lakosságszám változásának magyarázatát a vándorlási különbözet, illetve a természetes szaporodás alakulásának elemzése adja. Kiemelésre kerülnek azok a települések, ahol nagy a népmozgás, viszonylag magas mind a be-, mind az elvándorlók aránya, ahol mind a vándorlási különbözet, mind a népességszaporulat negatív értéket vesz fel. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Lakosságszám változása • Természetes szaporodás • Vándorlás • Vitalitási index Lakások A fejezet bemutatja a lakásállomány mennyiségi változását, szerkezetének minôségi átalakulását, a különbözô komfortfokozatú lakások arányának módosulását. Külön figyelmet szentel annak, hogy az újonnan épített lakások mennyiben javították a lakásállomány minôségi jellemzôit. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Lakásállomány változása • 1 lakásra jutó lakosok száma • 1 szobás lakások aránya • 4 és több szobás lakások aránya • Összkomfortos lakások aránya a teljes lakásállományban FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

13

• Az iparban, építôiparban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatott között • A szolgáltatási jellegû ágazatban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatott között • 100 foglalkoztatottra jutó eltartottak száma • A más településre dolgozni eljárók aránya az összes foglalkoztatott között Jövedelmek A fejezet bemutatja a régió jövedelmi egyenlôtlenségeit a személyi jövedelemadó adóalapjának nagyságából és az egyes sávokban adót fizetôk számából kiindulva. A jövedelmi különbségekbôl fakadó egyenlôtlenségek további részletezéseképpen elemzésre kerül a rendszeres szociális segélyre szorulók aránya, valamint a személygépkocsival rendelkezôk száma is. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Az egy fôre jutó személyi jövedelemadó • 100 háztartásra jutó foglalkoztatott • Legalsó sávon adózók aránya az adót fizetôk között • Legfelsô sávon adózók aránya az adót fizetôk között • Rendszeres szociális segélyre szorultak aránya a népességen belül • Személygépkocsik számának változása Iskolázottság

Foglalkoztatottság A fejezet bemutatja a gazdasági aktivitás fôbb jellemzôit a régió településein. Bemutatja a foglalkoztatottak ágazati megoszlását és a gazdasági ágak szerkezetében a 90-es évtizedben történt elmozdulásokat. Kitér a munkanélküliség kérdéskörére a regisztrált munkanélküliek és a népszámlálási adatok bemutatásával egyaránt. Szó esik továbbá a gazdaságilag inaktív rétegrôl és az ingázásról. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Foglalkoztatottak aránya az aktív korú népesség arányában • A munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív népességen belül • Regisztrált munkanélküliek számának változása • Tartós munkanélküliek aránya a regisztrált munkanélküliek között • A mezôgazdaságban, erdôgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatott között 14

A fejezet feltárja, hogy a régió képzettségi szintjében, milyen területi egyenlôtlenségek mutatkoznak, milyen változások történtek a 90-es évtizedben. Kitér arra is, hogy a tanköteles korúak általános iskolai végzettsége koruknak megfelelôen alakul-e. A fejezet röviden összefoglalja a felnôttképzés régióra vonatkozó legfontosabb adatait is. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Analfabéták aránya a megfelelô korúak százalékában • Az általános iskola 8. évfolyamát el nem végzettek aránya a megfelelô korúak százalékában • Legalább érettségivel rendelkezôk aránya a megfelelô korúak százalékában • Felsôfokú végzettségûek aránya a megfelelô korúak százalékában Családi állapot A fejezet összefoglalást ad a régióban élôk családi állapotáról, a válások számáról és a háztartások összetételérôl. Az 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

elemzés az elmúlt évtizedek változásaira hívja fel a figyelmet, például: a hagyományos családszerkezet átalakulására. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • Egyedülállók száma • Házasságban élôk aránya • Élettársi kapcsolatban élôk • Elváltak száma • Egy családból álló háztartás egy szülô gyermekkel együtt • Egyszemélyes háztartások aránya Nemek A fejezet áttekintést ad a nôk és férfiak arányáról, a legfontosabb mutatószámok esetében tapasztalható különbségekrôl. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • 1000 férfira jutó nôk száma • A foglalkoztatott nôk aránya az összes foglalkoztatott között • Munkanélküli nô az összes munkanélküli között • Az eltartott nôk aránya az összes eltartott között Kisebbségek A népszámlálási adatok felhasználásával a fejezet valamennyi kisebbség helyzetét bemutatja a régióban, térképen emelve ki a legfontosabb kisebbségeket. A térképi elemzések kistérségi szinten készültek. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • A magukat cigány nemzetiségûnek vallók aránya a teljes népességen belül • A magukat német nemzetiségûnek vallók aránya a teljes népességen belül • A magukat szlovák nemzetiségûnek vallók aránya a teljes népességen belül Felekezetek A fejezet a régióban megtalálható, a népszámlálásban szereplô legfontosabb felekezetekrôl tartalmaz összefoglalást, melyet a legfontosabb adatok kistérségi bontásos térképe kísér. A fejezethez az alábbi térképek kapcsolódnak: • A magukat római katolikusnak vallók a teljes népességen belül • A magukat reformátusnak vallók a teljes népességen belül FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

• A magukat evangélikusnak vallók a teljes népességen belül • A magukat hívôknek nem vallók a teljes népességen belül Összefoglalás Az atlasz zárófejezete átfogóan mutatja be a régió területi egyenlôtlenségeit, a települések fejlettségbeli különbségeit. Az egyes témakörök legfontosabb mutatói alapján egy összetett mutató képzésére került sor, amelynek felhasználásával a régió településeinek relatív fejlettsége állapítható meg a teljes atlasz tartalmára vonatkozóan. A fejezethez egy ún. relatív fejlettségi mutatót ábrázoló térkép kapcsolódik. A Társadalmi atlasz megrendelhetô a Pro Régió Ügynökségnél. A kötet forgatásához, olvasgatásához jó szórakozást kívánnak a szerzôk: Szabó Imola Éva, Fogarasi Gyula, Galina Beáta, Orosz György, Rácz Dóra. 15

TÓZSA ISTVÁN egyetemi tanár, BKÁE Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszék

REGIONÁLIS ELEKTRONIKUS KORMÁNYZAT ÉS MÛHOLDFELVÉTEL A közigazgatási reform regionális kormányzatának reális megvalósító eszköze az elektronikus kormányzat lesz. A jelenlegi három szint (központi, megyei és települési) helyett felvázolt négy (központi, régiós, kistérségi és települési) közigazgatási szint várhatóan még évekig politikai, szakmai-társadalmi egyeztetések kereszttüzében marad. Akár a megyék nélkül, akár a megyékkel, de a helyi (területi, regionális, ill. települési) közigazgatás eljövendô mûködése elképzelhetetlen az elektronikus kormányzat eszközei nélkül. A jelenlegi 7 magyar régiós beosztás közigazgatási funkciója jelenleg kimerül ugyan a tervezési-statisztikai vonalon, de a területi tervezés – mint a területfejlesztés egyik legfontosabb eszköze – jelen van, mégpedig az utóbbi évtizedben „elektronizált” formában, hiszen a területrendezési tervek manapság már mindenütt számítógépes programokkal készülnek. Az információs társadalom, az e-kormányzat, az intelligens város, a digitális city kifejezések igen népszerûek ma, a közigazgatási modernizáció terén. A területi igazgatás további korszerûsítése megkíván valamiféle térinformatikai rendszert, egy földrajzi hálózatot, amelynek pontjaihoz a legkülönfélébb mûszaki, demográfiai és ökológiai adatokat lehet kapcsolni, a regionális, megyei, kistérségi, települési fejlesztési döntések háttereként, ill. a rendezési tervek alapjaként. Egy ilyen térhálóhoz kapcsolódhatnak majd a települési portálok is, amelyek hálózata biztosítja a régióigazgatás intézményi hátterét. Kézenfekvô, hogy egy ilyen területi hálózatnak mûholdfelvételnek kell lennie, mert az ilyen felvételek digitális formátumúak, földrajzilag azonosítható hálózatban vannak, a valóságnak megfelelô formában ábrázolják a területet, s a felszín fizikai tulajdonságainak csoportosításával a földhasznosítási állapotot is mutatják, ami a rendezési tervek térképi alapját jelenti. A közelmúltban a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program keretében a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem és az MTA SZTAKI kezdeményezésére, Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a MATÁV Rt. közremûködésével egy nagyszabású kutatás zajlott le az Információs társadalom igényorientált eszközei és rendszerei címmel, amely az elektronikus kormányzat alkalmazhatóságát vizsgálta. Ennek a munkának egyik részfeladata volt a regionális aspektusok áttekintése, amin belül az egyik vizsgálatot az ûrfelvételes monitorozás alkalmazása jelentette a területrendezési és e-kormányzati alaptérkép elôállítása céljából. Mivel Magyarország területérôl elvileg 1974 óta állnak rendelkezésre mûholdfelvételek, nem irreális az olyan célkitûzés, amely közel 3 évtized távlatában visszamenôleg is vizsgálni akarja az egyes régiók földhasznosítását; s a válto16

zásokból az ökológiai stabilitásra vonatkozó következtetéseket akar kiolvasni; végül a trendeket – térben és idôben egyszerre – digitális térképen akarja ábrázolni. Az ilyen digitális térkép jelenti azután azt a térinformatikai hálózati alapot, amelyre a regionális elektronikus kormányzat egésze felépülhet. Kaposvár közigazgatási határáról készült el az elemzés az 1970-es, az 1980-as és az 1990-es évek végének egy-egy mûholdfelvétele alapján. A képek kiválasztásának kritériuma volt készítésük idején a vegetációs idôszak közel azonos periódusa és a felhômentes idôjárás. Az interpretáció földhasználati típusok azonosítására épült. Két-két idôpont között megállapítható, hogy hol, milyen földhasznosítási típust váltotta fel egy másik. Két-két változásokat ábrázoló értelmezés összehasonlítása pedig (a változások változása) azokat a területfoltokat emeli ki, ahol mindkét idôintervallum végén más és más volt a földhasznosítási mód. Így, az eredményként kapott monitoros térképen a változásoknak leginkább kitett, leginkább instabil urbánus vagy rurális területek is kirajzolódnak. Néhány évtized ilyen feldolgozása már megalapozott eredménynek fogadható el abban a tekintetben, hogy: (1) Hol vannak ezek az instabil övezetek? (2) Milyen az arányuk egy adott területen, azaz pl. fizikailag tetten érhetô-e, jelentôs-e az agglomerálódási vagy egyéb földhasznosítás-változási folyamat? (3) Átvágnak-e ezek a gyorsan és folyamatosan változó területfoltok ökológiai folyosót? Könnyû belátni, hogy amennyiben egy ilyen mûholdfelvételek monitoros interpretációjának az összehasonlításából származó digitális térkép jelenti a területrendezési terv térinformatikai alapját, egy sor olyan kérdés, amely ma vita tárgya (pl. fogy-e egy-egy városi agglomerációban a zöld gyûrû, ill. ez milyen ökológiai veszélyt jelent), a rendszerben, mint tény szerepel. A mûholdképrôl értelmezett földhasználat egyrészt a valóságnak megfelel, másrészt a labilis, ill. változó zónák is pontosan a „helyükön” vannak, változási folyamataikból megalapozott elôrejelzések következnek. A földhasznosítás %-os változása Kaposvár közigazgatási határain belül 1979–2000 között nem jelentôs; a laza és a ritka beépítés változatlan, vagyis a városkörnyék agglomerálódása nem jellemzô; a zárt beépítés aránya valamelyest nôtt, a belsô város rehabilitáció, ill. a mezôgazdasági terület rovására való „zöldmezôs” terjeszkedés miatt FÖLDHASZNOSÍTÁS %

1979.09.13.

1992.08.29.

ZÁRT BEÉPÍTÉS

17

18

2000.07.17. 21

LAZA BEÉPÍTÉS

5

5

5

RITKA BEÉPÍTÉS

1

1

1

AGRÁR

60

59

57

ERDÔ

15

16

15

VÍZ

2

1

1


Kaposvár térsége az 1979.09.13-án

Kaposvár térsége az 1992.08.29-én

Kaposvár térsége a 2000.07.17-én ké-

készült LANDSAT mûholdfelvétel rész-

készült LANDSAT mûholdfelvétel rész-

szült LANDSAT mûholdfelvétel részle-

leten. Copyright: ESA 1979 EURIMAGE

leten. Copyright: ESA 1992 EURIMAGE

ten. Copyright: ESA 2000 EURIMAGE4.

↓

↓

↓

Földhasznosítás Kaposvár közigazga-



tási területén 1979 szeptemberében

tási területén 1992 augusztusában

tási területén 2000 júliusában

Interpretáció: Földabrosz Bt 2002



↓

↓

↓

↓

A földhasznosítás változásai (pirossal)

A földhasznosítás változásai (pirossal)

Kaposváron 1979 és 1992 között

Kaposváron 1992 és 2000 között



↓

↓ A monitorozás eredménye, a területrendezés alaptérképe a regionális ekormányzásban. A földhasznosítás és legváltozékonyabb területei (pirossal) Kaposváron 1979 és 2000 között Interpretáció: Földabrosz Bt 2002


17

KULCSÁR ATTILA Ybl-díjas építész, fôiskolai tanár

AZ ÉPÍTMÉNY MAGASSÁGOK SAJÁTOS ÉRTELMEZÉSE, MINT A TELEKSPEKULÁCIÓ ESZKÖZE A települések központjai adják a város eszenciáját, ezek karakterének meghatározói. Féltett értékeink, amelyek évszázadok alatt alakultak ki, de soha nincsenek készen. A történelmi városok településközpontjaiban az igazgatási, kereskedelmi és szolgáltatóépületek mellett mindig is voltak lakóházak akár jó volt ott élni, akár nem. A modern építészet kánonja, az Athéni Charta övezeteket hozott létre a lakások részére, de sehol nem lehetett maradéktalanul megvalósítani, és a patinás városközpontokat egy-egy korszaknak nem volt ideje teljesen lerombolni, átépíteni. Szerencsénkre még a szocializmus lakásépítô programja is legtöbb városban a külsô övezetekben építette fel lakótelepeit, a belsô kerületek telkeinek megszerzése már akkor is több érdeket sértett. Mára azonban, amikor az állam kivonult a lakásépítési piacról, megfordult a helyzet. A belvárosi telkek felértékelôdtek, mert ott út, közmû van, a szolgáltatások adva vannak. A külterület ezek nélkül nem vonzó, és a vállalkozó ilyeneket nem szokott finanszírozni. Az építtetôt más és más motiválja, attól függôen, hogy magának vagy eladásra épít. A saját ízlés, a tartósság, a gazdaságos üzemeltetés szempontjai helyett az eladásra szánt házak esetében a minél gyorsabban megtérülô, minél nagyobb haszon megszerzésének vágya lép az elsô helyre. Amíg az állam, az önkormányzatok voltak a lakásépítés fô beruházói és fenntartói – az IKSZV-n, Lakásszövetkezeteken keresztül –, valamelyest érvényesült a tulajdonosi szemlélet. Az építést, a beruházást semleges hivatalnokai bonyolították, szervezték a játékszabályok betartásával és elvárható lojalitással az ügy iránt, mert nem voltak anyagilag érdekeltek a folyamatban, munkabérért tették a dolgukat. Más lett a helyzet azonban, amikor az állam kivonult a lakásépítés területérôl – a 90-es évek elejétôl mostanáig – és a vállalkozók vették át a helyet a településeken, mert nemcsak navigáre necesse est hanem aedificare necesse est is, vagyis építeni is muszáj, mert új családok, új otthonokra vágynak. Amíg az önkormányzatoknak nem volt tôkéjük lakásberuházásba kezdeni, addig az építési vállalkozók képesek voltak megelôlegezni 10–20 lakás költségeit egy olcsón megszerzett telek bázisán, 90%-os készültséget ígérve 60%-os tel18

jesítés után értékesítve a házat, és újra befektetni egy másik társasházba. És mindezt a történelmi belvárosban vagy annak közelében, mert itt vannak az öreg házak, öreg lakókkal, a hivatalnokok, közalkalmazottak szeretnek a központban, munkahelyükhöz közel lakni, a vállalkozók szeretnek olcsó hitellel lakásokat vásárolni és irodának használni az átadás után, mert a városközpontban levô telephely a legkedvezôbb. Ilyenkor a lakás funkcionális követelményei nem elsôrendû fontosságúak. Persze nem elôször fordul ez elô a történelemben. Az eredeti tôkefelhalmozódás idején a városokba áramló parasztok számára – akik az ipar olcsó munkaerôivé váltak – hasonló bérkaszárnyák születtek Európa-szerte. Nálunk késôbb, a századfordulós Budapest gangos, légudvaros lakóházai a tanúi ezeknek az idôknek. Hasonló telekspekulációk termékei voltak, a kis telken összezsúfolt, komfort nélküli, egészségtelen lakások. A jelenkor dicséretes tömbrekonstrukciói próbálják ma – pl. Budapesten a Ferencvárosban – ezeket a szükséglakásokat emberhez méltó környezetté változtatni. A jelenkori haszonszerzésnek is megvannak azonban a sajátos módszerei, és a túlépítés ellen hadakozók – a városvédôk és a hatóságok –, mint ahogy a szabályokat betartók is, mindig idôzavarban vannak a szabálytalankodókkal szemben. A továbbiakban vizsgáljuk meg egyenként a piac szereplôit, az aktív vagy passzív elkövetôket ebben az értékôrzés, illeszkedés elleni építészeti összeesküvésben, vagy kevésbé élesen fogalmazva, vegyük számba az okot és okokat. Lássuk tehát az érdekeltek körét A elavult szabályozás Az új, 1997 /LXXVIII. sz. építési törvény lehetôséget adott az elavult, 64. évi III. törvény helyett a szektorsemleges piacgazdálkodás, az önkormányzatiság érvényesítésére, a rendszerváltás szellemében. A törvény sok korábbi rendelet és szabályzat módosítását írta elô, többek között a 2/1986.( II. 27.) ÉVM számú rendeletét is, melyet az 1/1990(I. 16) KÖHÉM rendelet és az 1./1992 (I. 6) KTM sz. rendelet tákolt és módosítgatott egy ideig és amit OÉSZ-nek nevezünk. A helyébe lépô 253/1997 (XII. 20.) kormányrendet – új nevén OTÉK – már hatálybalépésekor kiskapukat hagyott nyitva, amikor a 110-es §-ában a 6–49. §-ok alkalmazásában az egy éven belül jóváhagyott és korábban készült ÁRT-k, valamint RRT-k esetében felmentést 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

adott az építés és a hatósági munka számára, jelesül a társasházépítéssel kapcsolatos visszaélésekre is. Ugyanakkor az építési törvényt módosító 1999/CXV törvény 34. §-a 2003. december 31-ig megengedi a régi szabályozások alkalmazását, és rendelkezik a törvény végrehajtását biztosító anyagi erôforrások elôteremtésérôl. Más azonban a szándék és más a valóság. A Magyar Mérnöki és az Építész Kamara ajánlott díjszabása a bel- és külterületeken másként, a településszerkezeti tervek és szabályozási tervek, valamint a helyi építési szabályzatok esetére természetesen munkaigényességének megfelelôen rendelkezik, de globálisan átlag egy hektárra 3700 forintot számít. Ez egy átlagosnak számító magyar település esetén igaz, ahol a beépített és a beépítésre nem szánt területek aránya 1:10-hez. A kormány negyedrészével támogatta azt a néhány önkormányzatot, amely ez ideig belevágott elkészítésébe. Egy Nyíregyháza nagyságú 27 443 hektáros város esetében a terv 100 millióba kerül. Magyarország területe az összes települése kül- és belterületével együtt 93 030 km2 ,vagyis 93 030 millió hektár. 3700 forinttal számolva 34,4 milliárd forintot kellene elkülöníteni településrendezési tervek készítésére, a Nemzeti Színház építésére fordított összeg háromszorosát, és többet, mint amennyibe a beregi újjáépítés került. Miután ennyi pénz nem áll rendelkezésre, marad az OÉSZszel való szabályozás, és bizonyára még idôben, a települések további haladékot kapnak terveik elkészítésére. Ma már csak a városok számára kötelezô az új rendezési tervek határidôre történô elkészítése. Hogy mi a baj az OÉSZ-szel? Hát csak az, ami az OTÉK-ban, a helyi építési szabályzatokkal már jobb. Az, hogy olyan dinoszaurusz, amely még a szocialista tervgazdálkodásban született, és nem védekezett a piac rafinált módszerei ellen. Az övezeti elôírásokkal a lakótelkek zöldterületeit elintézettnek tekintette azt gondolván, hogy az elôkert, oldalkertek és hátsókert azonos a zöldterülettel. A gépkocsi-elhelyezést a parkolókkal és garázsokkal teljesíthetô fakultatív választásra bízta, és mivel legtöbb településen parkolási rendelet nem készült, a zöldterületek mindenütt parkolókká váltak, fûbeton, zöldbeton, gyephézagos mûanyagrács álnéven, gyakorlatilag a telket kerítéstôl kerítésig átadva a közlekedésnek. A homlokzatmagassággal egyenként letudva az épület magasságát, elôkertre nézô (utca homlokzat), oldalkertre nézô H/2- és hátsó kertre nézô H-val. A bonyolult számítási szabályzat ellenére a telkekre óriási házak épültek a maximális beépítési szabályok betartásával is, mert nem volt hátsókerti szabályozás és a legtöbb városban nem volt korlátozva a benyúló szárny magassága. És persze a konzolosság lehetôsége és a tetôhajlásszög szabadsága mindenféle furcsaságot megenged, mivel a mûvelt társasháztervezô építész a barokk kor óta ismeri Francois Mansard tetôidomát, és ha a szabály a tetôsík és a fal összemetszôdését írja homlokzatmagasságnak, akkor miért ne lehetne az összetett tetô egyik síkja akár 89 fokos is, ami már nem fal, hanem manzard tetôsík és szinte teljesen azonos a tetôtér hasznos területe az alatta levô szintekével (1. kép). Hát ezért sem FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

1. A lapos tetôs tömeg és a ráépítések mohósága a manzárdtetôig

ismeri már senki a lapos tetôt és a teljes szint feletti alacsony hajlású tetôformát. És akkor ott vannak még a tûzfalak, amelyek hat méter alatt nem számítanak bele a homlokzatmagasságba, és hat méter tûzfal mögött rengeteg hasznos terület adható el. Az OÉSZ, de az OTÉK logikájú telkek farmezsgyéi egy vonalba esnek, azonban az élet alakította telkek különbözô mélységûek. Ezek pedig külön szabályozás nélkül a hátsókert határáig, a homlokzatmagasság mértékéig megközelíthetôk épülettel. És a társasháztervezôk H, T, U, L alakú nyúlványokkal persze be is építik azokat, hatalmas tûzfalakkal összekötve az egyes szárnyakat, miközben a szomszédos keskenyebb telkek elôl elveszik a napot, kilátást, elépítik potenciális lehetôségeiket (2. kép). Nézzük meg ebben a szabályozási közegben, kik az építés fôszereplôi. Adva van egy naiva: a gyermekei által ottfelejtett özvegyasszony, aki kis nyugdíjából, szociális segélybôl tengôdik a városközpontban levô földszintes házacskájában, amelynek mindene omladozik, elavult, városképi sebhely. Felújítani nincs ereje és nincs pénze. És akkor jön a vállalkozó, a jelenkor aranyásója, aki felvásárolja az elaggott ingatlant, a jó helyen lévô olcsó telket – szociális otthonba juttatva a ház régi lakóját – és társasházat terveztet rá, hogy jó haszonnal eladja . A telken akkor van a legnagyobb haszon, ha saroktelek, mert az a szabályozás szerint akár 75%-kal is beépíthetô. Egy hat millióért megvett és eldózerolt lakás helyén 36 lakásos társasház építhetô a szabályok szerint. A fizetôképes kereslet – bár városonként és idôszakonként eltérôen – 300 000 – 1 500 000 forintot is megad egy lakásra jutó telekhányadért, a kapott legkevesebb 10,8 millióból 4,8 millió tiszta haszna marad már az induláskor. Persze az ingatlanpiac sem rest, ma 19

3 Társasház rossz, megerôszakolt lakásokkal , eladott közlekedôkkel

Aztán ott van a hatósági személy, aki az építési engedélyt kiadja. Aki csak teszi a dolgát és elôször csak túlterhelt, ezért nem elég alapos, ezért elhiszi a tervezô számításait, nyilatkozatait, mert nem ér rá kimenni a helyszínre, megnézni, mér2 Társasházas beépítések az elmélet szintjén és a valóságban

már 40 000 forintba is belekerül egy m2 telek Nyíregyházán is. Budapesten pedig a csillagos ég a határ. A társasháztervezô építész a következô szereplô, aki minden tudását és tehetségét arra használja fel, hogy hogyan lehet a rendeletek kiskapuit megtalálni, és ezáltal még több lakásszámot elérni, hiszen ezáltal lesz a vállalkozónál a tervezôválasztás gyôztese, és nem utolsósorban a tervezési díj is egyenes arányban növekedik a beépíthetô hasznos területtel, az építés volumenével. Ekkor találja ki a közlekedô nélküli, egyterû, de intimitást kizáró alaprajzot, az egyszobás lakásokat, amelyeknek csak egy ablakuk van, az északra tájolt, napfényt soha nem kapó ingatlanokat, a bútorozhatatlan tereket, belsô fekvésû konyhákat, a megemelt térdfalat. A beépítési vonalból konzolosan kinyúló toldalékok, a padlástereket kétszintesen is hasznosító ügyeskedések, a 1,2 méteres megvilágítás nélküli középfolyosók és lépcsôházak, mind korábban soha nem alkalmazott megoldások, de minden a lakásszám növelését szolgálja, a homlokzatmagasság mögött eladható hasznos terek kialakítását. Az ügyes tervezô további tíz lakást alakít ki a telken, 3–15 milliós többletbevételhez juttatva megbízóját csak a telekhányadból, amibôl természetesen neki is leesik valamennyi. Ez a júdáspénz lehet a motiváció a szakma, az építészet, a használó, a tulajdonos elleni „árulásban” (3 kép). az OTÉK magyarázó ábráját sajátosan értelmezve. És ekkor még nem beszéltünk azokról az ügyeskedésekrôl, amelyek a szándékosan hibás homlokzatmagasság-építménymagasság számításban öltenek testet, az elrajzolt ereszkialakításokban, gerincmagasságokban, az ellenôrizhetetlen tetôidomokban – amik valójában már „bûnesetek” –, mert a tervezôi nyilatkozatban az elôírt és vallott szabályok betartásával a hatóság félrevezetésének tényállását valósítják meg ( 4. kép). 20

4. Kétszintes álmanzárd

ni, ellenôrizni És késôbb néha talán már korrupt is. Ezért szemet huny afelett, hogy az ereszmagasság nem egyenlô a homlokzatmagassággal. Pedig egy álmanzarddal egy-két szintet is nyerni lehet, hiszen a homlokzat és a tetôsík összemetszôdése nem az eresznél van (5. kép). Elhiszi, hogy a földszinti üzlet hasznos eladótere 15 m2 és 120 m2 a raktára. Így egy parkolóval is ki lehet szolgálni – pedig fordítva lesz az majd a használatbavétel után, de akkor 6 gépkocsiállást kellene kialakítani a telken, és a háznak kisebb hely marad. Ezután jön a fôszereplô, akiért ez az egész történik: az építési vállalkozó. Ô legtöbbször a kivitelezô is egy személyben és a teljes haszon birtokosa, és további újításokat is belevisz a beruházásba . Elhagyja az építész tagozatait, az épület díszítését, hogy olcsóbb legyen a ház. Kiemeli a földbôl, hogy ne kelljen a talajvízzel, a szigeteléssel bíbelôdnie, ettôl a ház még magasabb lesz . Tovább emeli a padlástéri térdfalat hogy még több lehessen az eladható hasznos terület (6. kép). 90%-os készültséget ígér, és valójában 60%-ot készít el, ugyanazért a pénzért. Irodának adja el az emeleti lakásokat, mert azért többet kérhet 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

a lakótelepi lakás is emberibb, mára bezöldült köztes tereivel, gyalogútjaival. És ne feledjük a másik vesztest, a városkaraktert, a történelmi utcaképet, a belváros lakályosságát, amelyben egyre jobban fuldokolnak a zöldterületek, az utcák és terek egykori otthonosságát, ahová egyre inkább kicsapják a gépkocsi csordát parkolni, leget legelni. És a többi városlakót, akik a bedugult, túlterhelt városközpontban nem tudnak közlekedni, parkolni, idejükkel gazdálkodni, stresszmentesen élni (7. kép). A telkek terhelhetôsége tehát nem építészeti, városrendezési kérdés, hanem a szereplôk összeesküvésének függvénye.

5. A „tetôsík” két szintet is eltakar

és az egy parkolóval engedélyezett, de legalább 2–3 parkolóhelyet igénylô ügyvédi, közjegyzôi irodát a közterület igénybevételével szolgál ki. És végül jöjjön az össznépi játék szenvedô alanya – „ez elment vadászni...” történetnek örökös vesztese –, „akinek semmije se maradt”, az építtetô. A helyzet talán azért nem ennyi-

7. Kis telken nagyra nôtt ház

Mértéke a beépítési százalék és a homlokzat- vagy az építménymagasság vizsgálatába van elrejtve, amellyel bonyolult tömeg esetében nagyon könnyen vissza lehet élni.

6. Megemelt térdfalak, a plafonig

re sötét. Az építtetô, aki az OTP-hitelt felveszi, aki a maga vagy a gyereke számára házat akar venni a városban, és ha ilyen lehetôsége van, és csak ily módon lehet, akkor ilyet vesz. Annyiért, amennyiért, hitel felvételével. Évekig nyögi a részleteket, és aztán úgy lakik benne, ahogy azt a megerôszakolt alaprajz lehetôvé teszi. Tévé elôtt ül, a munkahely és kocsmák között ingázik a lomtalanításra nyitott fogyasztói társadalomban, ahol tárolni semmit nem lehet, még az emlékeket sem. Ennél még FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

8. Udvar helyett megint gang, másképpen

21

Az OÉSZ rendszerû szabályozás esetén erre legtöbb lehetôség a manzard és álmanzárd-szerû tetôidomokkal, a tetôfelépítmények sokaságával és persze a zöldterületek elspórolásával, a gépkocsik elhelyezésének megoldatlanságával nyílik (8. kép). Az OTÉK rendszerû szabályozási tervek már a terepszinten szigorúan számon kérik a kertet és a közlekedési területeket. A tetôidomok 45 fok alá kényszerítésével, a többszintes tetôtér-beépítésekkel sem lehet ügyeskedni. A szûkszavú fogalommeghatározásokhoz és példákhoz, álljon itt néhány konkrét értelmezés és alkalmazás (9. (a-d) kép). Az élet ezeknél is bonyolultabb és összetettebb tetôformákat, tömegeket produkál – még sík telkeken is. A benyúló szárnyak kivédésére jó szabályozási tervek készíthetôk – mint például Debrecenben egyes tömbök esetében –, 15 méter felett nem lehetnek csak 4,5 méter magasak. A hát-

9/b. Bonyolultabb homlokzati sziluettek értelmezése

Az elsô azt ábrázolja, amikor a túlemeléseket a homlokzati felületek meghosszabbításával, alacsony, indokolatlan fal átlagjavító hatásával kompenzálják. A második ábra a terepcsatlakozás felemelésével javítja a lehetségesnél magasabbra emelt homlokzati átlagát.

9.(a-d)Példák az építménymagasság-számításra 9/a. Lapos tetôtôl a Shed tetôig

só kerti szabályozás pedig gátat szab a szomszéd telkét korlátozó beépítéseknek. A padlástér 80%-os hasznosíthatósága és a parkolási igény telken belüli teljes kielégítése tovább szigorít a helyzeten. Ez azonban még mindig nem küszöböli ki az építménymagasság nehezen követhetô számítását, elszámítását, ráhagyásait: a telek túlépítését. Debrecen Piac utcája jelenleg így néz ki, de az ábrán látható módon felmagasodhat, ha a telekspekulánsok gyôznek, és az évszázados „összevisszaság” kiigazítódik (10. kép). A szabályokat néhányan kitalálják, de sokkal többen fáradoznak azon, hogy kijátsszák, megtalálják a réseket, amelyre a törvényalkotó nem gondolt. A mellékelt ábrák néhány építészeink által alkalmazott, már napvilágra került ügyeskedést mutatnak be, amelyeket a hatóság elfogadni kénytelen, mert a rendelet betûje be van tartva (11. kép). 22

9/b.11. A 45%-os határszög fölé esô homlokzati vetületek 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

nem számítandó be az átlagba. Így a széles traktussal sokkal nagyobb eladható lakásszám alakítható ki, mint egy egyszerû utcafronti zártsorú beépítéssel. Mi lehet mégis a kiút ebbôl a településközpontoknak ártó helyzetbôl? Csak az, hogy „ôrzôk vigyázzatok strázsán”. Szigorúbb szabályozás, ellenôrzés szükséges. Az OTÉK mielôbbi alkalmazhatósága az új szabályozási tervek bázisán. A helyi építési szabályzatok ügyeljenek a részletekre, a tervtanácsok, a kamarák ellenôrizzék a terveket, a tervezôket, és ne legyen kénytelen a vevô bármit elfogadni, vagyis legyen választék a piacon. Milyen lehetôségek vannak erre addig is, amíg és ahol mindezek hiányoznak. Debrecenben alkalmaznak követendô módszert. A részletes rendezési tervek szabályozási elôírásaihoz olyan értelmezô rendelkezéseket fogadtak el, amelyek a részletekig hatolnak, és olyan ésszerû megoldást javasolnak, amelyek mindent leegyszerûsítenek és mégis célravezetôek. Amikor tömbönként elôírják az 50 m2 rendeltetési egységhez tartozó minimális telekterületet – a közbensô telken 60–120m2-t, sa-

9/d. Oromfalak és tûzfalak összetettebb esetei

A harmadik a két kisebb – nem beszámítandó – két tûzfal helyett a hosszhomlokzatok timpanonját szeretné figyelmen kívül hagyni, mert így több hasznos területre tehet szert. A negyedik ábra a kiemelt pinceszint 1 méter feletti beszámítandó minimális magasságával „orvosolja” az emeleti szintek nagyobb építménymagasságát. Az ötödik belsô udvart hoz létre a széles tömegben a hosszú mellôzhetô tûzfalak között, amelyek homlokzati síkja szintén

11. Építménymagasságot „csökkentô” ügyeskedések

10. Debrecen, Piac utcai jelen- és jövôkép FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

rok és átmenô telken 50–100 m2-t –, akkor tulajdonképpen valamilyen szintterületi mutatót alkalmazva, telkenként egyértelmûen meghatározzák a telek terhelhetôségét akár lakás, akár kereskedelmi vagy szolgáltató létesítmény épül rajta. Ez a beruházás minden résztvevôje számára kizárja a félreértést, a ház sziluettjének méricskélését és az építménymagasság nem lehet a sanda ügyeskedések tárgya. Így az építtetô, befektetô, kivitelezô, tervezô és a hatóság számára egyértelmû a beépítés lehetséges volumene. Az épület formáját ettôl kezdve valóban csak az illeszkedés, a tervezô és a város karaktere motiválja, az építész tehetsége és az építtetô pénztárcája szerint. Végül is ez lenne a cél. 23

KÖNYVISMERTETÉS

TÁJ, TELEPÜLÉS, RÉGIÓ A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ a Kossuth Kiadó gondozásában hétkötetes, Magyar Tudománytár címû sorozatot indított, amely az ezredforduló helyzetérôl pillanatfelvételt kíván nyújtani a jelenés az utókor számára Magyarország természeti és társadalmi viszonyairól. A nagy terjedelmû, magas tudományos igényû, eredeti kutatásokon alapuló népszerûsítô jellegû összefoglaló munkának Glatz Ferenc a fôszerkesztôje és népszerû, elismert magyar professzorok, nemzetközi hírû kutatók a létrehozói. A fôszerkesztô és a közremûködôk neve is jelzi a hatalmas vállalkozás jelentôségét és egyben biztosíték is annak színvonalára. A sorozat elsô kötete, a „Föld, víz, levegô” címû munka 2002-ben jelent meg és természettudományi megközelítésben és a természetföldrajz alaposságával mutatja be a magyar tájakat, Magyarországot. Ugyanebben az évben látott napvilágot a 2. kötet „Táj, település, régió” címen, de megjelent már a 3. kötet is „Növény- és állatvilág” címen. Várhatóan még ebben az évben megjelenik a sorozat 4. kötete „Társadalom, igazgatás, politika” címen. Az 5. kötet a „Gazdálkodás”, a 6. a „Tudomány, oktatás, mûvészet” elôreláthatóan a következô évben, és a befejezô 7. kötet „Hagyomány” címen 2005 tavaszán kerülhet a boltokba. A sorozat második kötete – ismertetésünk tárgya –, a Táj, település, régió címû kötet a szûkebb és tágabb környezetünket az itt élô emberek szemszögébôl vizsgálja. A hét tagú szerzôi közösség munkájának összefogását, összehangolását elsôsorban a szerkesztô páros: Enyedi György akadémikus és Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutató Központ igazgatója vállalta. A kötet szerzôi a már említett szerkesztô páros mellett Beluszky Pál, Frisnyák Sándor, Hajdú Zoltán akadémiai doktorok és Pálné Kovács Ilona, valamint Szörényiné Kukorelli Irén a földrajztudomány kandidátusai. Valamennyien a hazai földrajztudomány kiemelkedô mûve24

lôi, különbözô korosztálybeliek és földrajzi „iskolák” képviselôi. A könyv készítését, a szerzôk munkáját népes közremûködôi-szerkesztôi gárda segítette. Jelentôs feladatot jelentett a héttagú szerzôi csapat által készített szöveges részek összehangolása, illetve az átfedések minimalizálása, a feltétlenül indokolt mértékûre csökkentése. Hatalmas munkát jelentett az ábrák, térképek szerkesztése, valamint a név- és tárgymutatók összeállítása is. A 64/A/5 ív terjedelmû, 512 oldalas, kemény fedelû munkát a Kossuth Könyvkiadó adta ki, a nyomtatás és a kötés az Alföldi Nyomda Rt. igényes munkáját dicséri. A félezer oldalt meghaladó munka – címével egyezôen – három fô egységbôl áll. A Táj címû rész a legrövidebb, mintegy 100 oldal terjedelmû, a Települések-kel foglalkozó a leghosszabb, meghaladja a 200 oldalt, a harmadik befejezô fôrész a RÉGIÓ kérdéseit taglalja. A fô tárgyalási egységeket gondolatokban gazdag bevezetô elôzi meg és végül terjedelmes és tartalmas függelék egészíti ki a kötetet. A könyv témájából következik, de igényességét is mutatja, hogy a szöveget 110 térkép és ábra, valamint 198 fotó gazdagítja, segíti a tárgyalt témakörök megértését, befogadását. A nagy terjedelmû, átfogó ismeretterjesztô jellegébôl következik a személy- és helységnevek, valamint a tárgymutató fontossága, amely összesen 22 oldal terjedelmû. A kötetet bôséges, 196 tételt tartalmazó irodalomjegyzék teszi teljessé. Az irodalomjegyzék összeállítóját dicséri, hogy kiegyensúlyozottsága jellemzô a témakörökre, idôszakokra és „iskolákra”, illetve személyekre vonatkozóan. Végül a könyvet nagyon rövid angol nyelvû összefoglaló és tartalomjegyzék teszi teljessé. A Táj, település, régió címû könyvnek kiemelkedô értékét növeli a szép, szöveghez igazodó, azt kiegészítô és magyarázó fényképek sokasága. Ugyancsak fontos, hogy a szövegközi kiegészítések, magyarázatok eltérô színû papíron és betûtípussal jelzik – mintegy zárójelben – jegyzet, illetve kiegészítô jellegüket. 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

A Bevezetés Enyedi György akadémikus munkája. A rövid és gondolatokban gazdag munka jó keretül szolgál a mû egészének megértéséhez, egységének, a témakörök összefogásának indoklásához, de a leírtaktól eltérô véleményalkotásra is késztethetik az olvasót. Úgy vélem, a múlt században hazánkban megvalósult városiasodást nem lehet csupán történelmi véletlennek tekinteni, abban sok tudatos törekvés, a szakemberek szorgos munkája és a helyi kezdeményezés, tudatos közösségi erôfeszítés testesült meg. A Budapest-ellenességet sem lehet csupán önbizalomhiánnyal, a modernizáció kihívásaival szembeni félelemmel magyarázni, sokkal inkább a valós társadalmi, gazdasági körülmények eltérô adottságaival, lehetôségeivel. Vitathatónak tartom Enyedi György akadémikusnak azt a megállapítását, hogy „az alkalmazotti közép- és felsô középosztály a szocialista idôszakban semminemû autonómiával és ebbôl fakadó kezdeményezôkészséggel, önálló törekvésekkel nem rendelkezett.” (15. old.) Ezt a megállapítást megítélésem szerint egyrészt a rendszerváltás egész folyamata, másrészt a múlt század második felének sokszínû hazai gyakorlata is motiválja. Gondoljunk csak Bács megyében a tanyakérdés, a termelôszövetkezeti mozgalom, az ipartelepítés, a kultúra ápolásának sajátos vonásaira. A helyi kezdeményezéseket, az önálló települési megoldások végtelen sorát lehetne idézni. A könyv Tájak címû részét négyen írták: az Alföld Beluszky Pál munkája, a Kisalföldrôl Szörényiné Kukorelli Irén írt, a Dunántúlt Hajdú Zoltán mutatta be, Észak-Magyarországról Frisnyák Sándor készítette az ismertetést. Az Alföld és a Dunántúl nagytájakat összefoglalóan és kisebb egységekre, tájakra tagoltan is tárgyalják a szerzôk. A Kisalföld és Észak-Magyarország esetében a tájankénti részletes tárgyalás elmarad. A „Tájak”-ban a szerzôk a bemutatott térség természetföldrajzi kialakulását, a települések történeti fejlôdését, az emberek életkörülményeinek alakulását elsôsorban történeti mozgásukban mutatják be az ôsidôktôl napjainkig, esetenként a jövô lehetôségeire is utalva. A táj fogalma a földrajztudomány egyik legrégibb és sokat vitatott kategóriája, erre utalás is történik. A könyv a leginkább elfogadottnak tekinthetô rendszerben tárgyalja az ország egyes részeit, tájait. Könyvünk legterjedelmesebb középsô részének, a Települések-nek szerzôje Beluszky Pál, két alfejezet kivételével, amelyeket Enyedi György készített. Természetesen ez a témakör is tele van vitatható és esetenként évszázadok óta vitatott fogalmakkal, kategóriákkal pl. mi a város, hogyan lehet, hogyan célszerû a városok, falvak kategorizálása stb. Kétségtelen törekvés látszik abban, hogy Beluszky Pál a leginkább elfogadottnak vélt besorolásokat, kategorizálásokat igyekezett munkájában alkalmazni. Ugyanakkor az is látszik, hogy lényegében az ezredforduló táján lehet többé-kevésbé elfogadottnak tekinteni azokat. Úgy vélem, ha csak érintôlegesen is, de szólni lehetett volna a modern urbanisztikai törekvéseket megvalósítani törekvô, illetve az ezt elismerô Hild emlékéremmel kitüntetett településekrôl, illetve az elismerô kitüntetés szerepérôl, hatásáról. Ajka neve 20 alkalommal szerepel a könyvben, fôként a szocialista országok között és a Dunántúl közepén húzódó ipari tengely részeként. Ugyanakkor a város kialakulásának, egyediségének jellegérôl alig tudunk meg valamit. Ajka ugyanis egy FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

negyedszázad alatt több lépcsôben olvasztotta magába azt a nyolc községet, amely ma Ajka várost alkotja. Mindegyik község eltérô múlttal rendelkezik és ennek köszönhetôen Ajka város egyes részeinek etnikai, vallási, szociológiai, politikai kultúrája lényegesen eltérô. A történeti elôzmények a mai Ajka sokszínûségének, „gazdagságának” a forrása és az egyes városrészek eltérô fejlesztési igényének is alapja. Az Ajka várost alkotó községek nevei: Ajka, Ajkarendek, Bakonygyepes, Bódé, Csékút, Padrag, Tósok, Tósokberénd. Ajka a „szocialista” városok között is egyedi utat járt be, amely még leginkább Tatabánya fejlôdésével mutat rokonságot. Hasonló gondokkal a többi szocialista városnál is találkozunk, azok egyedi bemutatása indokolt lett volna, az egybemosásuk okán is. Úgy vélem, a „szocialista város” mint típust, illendô lenne elfelejteni. Könyvünknek kétségtelenül a legidôszerûbb, napjainkban is legtöbbet vitatott kérdései a harmadik fô részben, a Regionalizmus és a régiókban kerülnek bemutatásra. Itt jelennek meg leginkább a nemzetközi politikai erôvonalak és a belsô hatalmi struktúrák érdekei, ütközései. A területi irányításban az állam szerepe, a politikai-hatalmi struktúrák szinte mindig megelôzték a „tiszta” tudományosságot. A szinte kimeríthetetlen tudományos és gyakorlati, szakirányítási és gazdasági érdekütközéseket magában foglaló, napi és távlati, hazai és nemzetközi kérdéseket tárgyaló fô rész bemutatását három szerzô: Hajdú Zoltán, Pálné Kovács Ilona és Horváth Gyula vállalta és a lehetôségek határain belül jól oldotta meg feladatát. A magyarországi regionális törekvések tanulmányozásánál figyelembe kell venni a már említett hatalmi-érdekérvényesítési törekvések mellett, hogy a hazai történelmi körülmények között a magyar területi irányítási rendszer legôsibb elemével, a megyével szemben a nagyobb területi irányító egységek, noha sok racionális elemet tartalmaztak, jórészt külsô „nemzetellenes” törekvések formájában jelentek meg. Ilyennek tekinthetôk II. József, a Bach-korszak, az 1950-es évek reformtörekvései, napjainkban pedig az Európai Unióhoz való csatlakozási „kényszer” követelményei. Az ellenük való fellépés pedig gyakran hazafias köntösben jelentkezô hatalmi-gazdasági érdekek megjelenése. Mindezeket figyelembe véve, itt a regionális kérdések tárgyalása, az évszázadok – a XX. század – regionális folyamatainak bemutatása „horribile dictu” még a témára vonatkozó párthatározatok, kormányzati döntések citálásától sem riad vissza – szemben a tényektôl, körülményektôl független egyes „tudományos” értékelésektôl. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az MTA Társadalomkutató Központja és a Kossuth Kiadó által elindított sorozat és azon belül a Táj, település, régió címû nagy formátumú könyv nemcsak a tudománynépszerûsítô irodalom értékes, kiemelkedô része, de összefoglaló, értékelô jellegébôl következôen a szakirodalomnak is fontos és ugyanakkor vitákban is továbbfejleszthetô, finomítható alapja, kiinduló forrása lehet. Jó lenne, ha a könyv a szakemberek, a területi irányításban dolgozók és a témakör iránt érdeklôdô közönség minél szélesebb köréhez eljuthatna. Az ezredforduló idôszaka, a rendszerváltozás után eltelt másfél évtized indokolja, idôszerûvé teszi a nagyobb átfogó, értékelô, tudományos értékû, tudománynépszerûsítô mûvek közreadását. Tatai Zoltán 25

EU-HÍRMONDÓ

EURÓPAI TERÜLETFEJLESZTÉSI PERSPEKTÍVA (ETP) (European Spatial Development Perspective (ESDP) Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ETP) az Európai Unió területpolitikájának meghatározó, a tagországok által követendô dokumentuma. Közel egy évvel az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelôzôen, úgy ítéltük, hogy szükséges a szélesebb szakmai közvélemény elôtt – talán egyes részleteit tekintve ismételten is – bemutatni ennek a dokumentumnak a tartalmát. Ezért a viszonylag terjedelmes szöveget folyamatosan – megfelelô tartalmi egységet képezô szakaszolással – közöljük lapunk egymást követô számaiban. Talán nem hiábavaló felidéznünk elôljáróban a dokumentum létrejöttének folyamatát az alábbiak szerint. Az ETP több éven át folyó intenzív tárgyalások eredménye, amely tárgyalások az EU területfejlesztésérôl folytak egyrészt maguk a tagállamok között, másrészt a tagállamok és az Európai Bizottság között. Az ETP kidolgozására a Belga Elnökség tett javaslatot 1993 novemberében, Liége-ben, a regionális politika és területfejlesztés témájában tartott konferencián. Ezt követôen a területfejlesztésért felelôs miniszterek Korfuban (a regionális politikai és területtervezési miniszterek informális tanácskozásán) megállapodtak az EU területfejlesztésének kereteirôl és alternatív fejlesztéspolitikai változatairól. A lipcsei miniszteri találkozón meghatározták a terület- és településfejlesztés fôbb alapelveit. A soros Francia, Spanyol és Olasz Elnökségek fontos szcenáriókat és elemzéseket készítettek a területfejlesztés jelenlegi elemzései figyelembevételével. A folyamat következô láncszeme, hogy a Holland Elnökség benyújtotta az ETP elsô tervezetét, amelyet egész Európában széles körû viták követtek. Luxemburg és az Egyesült Királyság elnöksége a dokumentum-tervezet végrehajtására és alkalmazására helyezte a hangsúlyt. Az osztrák elnökség 1998 novemberében szervezett, a Területfejlesztési Bizottság szemináriumán (melyet a Szövetségi Kancellária szervezett az Osztrák EU Elnökség alatt) felerôsödött a csatlakozó országokkal folytatott párbeszéd. Az „ETP elsô hivatalos tervezete” (Noordwijki Dokumentum, 1997.) alapján a tartományi kormányok, régiók és társadalmi csoportok bevonásával átfogó konzultációkra került sor a l5 tagállamban. Ezenkívül az Európai Bizottság a tagállamokkal közösen nyilvános szeminárium-sorozatot rendezett az ETP kulcsfontosságú kérdéseirôl. Az európai intézmények (Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság) véleményei és az Európai Bizottság szolgálatközi konzultációi is je26

lentôsen hozzájárultak az Európai Területfejlesztési Perspektíva véglegesítéséhez. A dokumentum vitájába a csatlakozni kívánó országokat – így Magyarországot is – folyamatosan bevonták. A lapunkban leközlésre kerülô szöveg véglegesítésére 1999. május hóban került sor Potsdamban. Jelen számunkban az ETP 5. fejezetét közöljük. Tartalomjegyzék 5. Az EU bôvítése: egy további kihívás az európai területfejlesztési politika számára 5.1. Az ETP újabb hivatkozási területe 5.2. A területfejlesztés fô jellemzôi a csatlakozó országokban 5.2.1. Népesség 5.2.2. Gazdaság 5.2.3. Közlekedés 5.2.4. Környezet 5.3.5. Következtetések 5.3. Az európai területfejlesztési politika sajátos feladatai a jövôbeli tagállamokban 5.4. A bôvítés területi hatása az EU régióira 5.5. Az ETP politikai célkitûzései és választási lehetôségei a bôvítés fényében 5.6. A bôvítési feladatoknak az európai területfejlesztésbe és tervezésbe való integrálásának alapelvei Az 1999 májusában Potsdamban véglegesített anyag még 11 csatlakozó országot említ. Az azóta eltelt évek során alakult ki, hogy a 11. ország (Románia) csak egy késôbbi idôpontban csatlakozhat. Így a szöveg értelemszerûen csak a 2004 májusában csatlakozó 10 országra vonatkozik! 5.1. Az ETP újabb hivatkozási területe (190)Amikor 1997 júniusában Noordwijkben elôterjesztették az ETP elsô hivatalos tervezetét, a tagállamok és az Európai Bizottság megállapodtak, hogy egy különálló fejezettel kell kiegészíteni a dokumentumot. Ez a fejezet azokkal a kihívásokkal foglalkozna, amelyekkel az európai területfejlesztési politikának szembe kell néznie a nemrégen beindult bôvítési folyamat következtében41. (191)Az ETP végeredményben azt a célt szolgálja, hogy a következô évek során útmutatást adjon az EU-ban a területfejlesztési politikának. Az EU területének mérete várhatóan nôni fog ez az idôszak alatt. Tizenegy ország jelentekezett EUtagságra. Az EU kibôvülése a csatlakozásra váró országokkal 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

EU-HÍRMONDÓ

az össznépesség 28%-os és a terület 34%-os növekedését eredményezi (ld. 6. térkép). (192)Az Európai Tanács 1997. december végi luxemburgi értekezletén hozott határozata értelmében a tárgyalások hat jelölt országgal megkezdôdtek: Észtország, Lengyelország, Szlovénia, Cseh Köztársaság, Magyarország és Ciprus. Általános az a vélekedés, hogy a fenti országok közül legalább néhány az ETP alkalmazási ideje alatt teljes taggá válik. Függetlenül attól, hogy mikor kerül sor csatlakozásukra, az EU széles körû elôcsatlakozási támogatást kezdett nyújtani a jelölt országoknak, amely számottevô hatással lehet a teületfejlesztésre. Az EU bôvítése, amely valószínüleg több szakaszban fog bekövetkezni, valamint a csatlakozó országok gazdasági és politikai integrációja további kihívást jelent az európai területfejlesztési politika számára. (193)Ez új szempontok átgondolásának szükségességét vonja maga után az ETP további elôrelépése érdekében. Ebben a vonatkozásban nem csupán az unió 11 tagországgal való kibôvüléséhez kapcsolódó elôkészítô tevékenységre utalunk, hanem az uniós csatlakozásban nem érdekelt, harmadik országokkal létesítendô együttmûködésre is, beleértve azokat, amelyek a bôvítést követôen szomszédos országok lesznek. (194)Mielôtt sor kerülne a bôvítésre, jobban tudatosítani kell azokat a sajátos kihívásokat is, amelyeket a bôvítési terület hív életre. Mind a mai napig nem értünk el elég eredményt ebben a témakörben ahhoz, hogy ezt is olyan részletesen taglalhassuk a jelen dokumentumban, mint egyéb, a mai tagállamokat érintô területtervezési kérdéseket. Az ETP folyamatának további szakaszában elsôdleges fontosságú lesz a politikai választási lehetôségek és javaslatok megvizsgálása abból a célból, hogy az ETP-t a bôvítéssel kapcsolatosan alkalmazni lehessen. Ezért elôre szeretnénk tekinteni, és azokat a következô lépéseket meghatározni, amelyeket európai és transznacionális szinten kell tenni ahhoz, hogy egy olyan persepktívát vázolhassunk fel az európai területfejlesztési politika számára, amely magában foglalja a bôvítési területet, és bevonja a 11 érintett országot. 5.2. A területfejlesztés fô jellemzôi a csatlakozó országokban 5.2.1. Népesség

(195)A 11 ország mérete nagymértékben eltér egymástól. A balti államok, Szlovénia és Ciprus belépésével a kisebb – 4 milliónál alacsonyabb népességû, az unióban eddig kevéssé képviselt – országok száma hétre nône. Csak Lengyelország és Románia nagy méretû területét és lakosságát tekintve. (196)A 11 csatlakozó országban valamivel alacsonyabb a népsûrûség (átlagosan 98 fô/km2), mint a Közösség jelenlegi átlaga (115 fô/km2). Az egyes országok népsûrûségében mutatkozó különbségek jóval nagyobbak az unión belül, mint a csatlakozó országok között. A leggyérebben lakott balti országok népsûrûsége is meghaladja néhány skandináv tagállamét. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

(197)A csatlakozó országok lakosságának területi megoszlása eltér a tagállamokétól, miszerint az elôzôek esetében jóval koncentráltabb a településszerkezet. A csatlakozó országok lakóinak durván 62%-a határ menti területeken él, míg a 15 EU-tagállamban mindössze körülbelül 15%. Következésképpen a csatlakozó országok közötti határon átnyúló együttmûködés az európai területfejlesztési politika egyik legnagyobb kihívása. 5.2.2. Gazdaság

(198)A gazdasági jólét (egy fôre jutó bruttó hazai termék GDP - vásárlóerôparitáson mérve) általában alacsonyabb a csatlakozó országokban (1995), mint a tagállamokban. Ezen belül nagy szórás tapsztalható. A legjobb mutatókkal rendelkezô csatlakozó ország (Szlovénia) majdnem azonos szinten van a legalacsonyabb szintû tagállammal (Görögország, az EU átlag 60%-a). Az egy fôre jutó GDP tekintetében a balti államok, valamint Románia és Bulgária áll a skála legalsó fokán. (199)Az 1990-es évek elején elszenvedett jelentôs hanyatlást követôen a legtöbb csatlakozó ország a 90-es évek második felére viszonylag stabil növekedési rátát ért el. Ez általában magasabb, mint a tagállamokban, és néhány csatlakozó ország bíztató kilátásokkal rendelkezik. (200)A foglalkoztatási trendeket meredek zuhanás jellemzi az eredetileg magas foglalkoztatottsági szinttel bíró termelési ágazatban, és rendkívül változó tendenciák jelentkeznek az általában hanyatló agrárszektorban (erôteljes csökkenés a Cseh Körtársaságban, Szlovákiában és Magyarországon; stagnálás Lengyelországban és Szlovéniában; növekedés Romániában, Bulgáriában és a balti államokban). A munkanélküliség aránya általában magas. Azok a régiók vannak a legrosszabb helyzetben, amelyekben a munkahelyek nagy hányada az iparban és mezógazdaságban található. (201)A csatlakozó országokban hatalmas egyenlôtlenségek mutatkoznak a foglalkoztatási trendek és a gazdasági növekedés terén. Különösen a fôvárosi térségekben és az EU külsô határaihoz közel esô területeken fordul elô, hogy az egy fôre jutó GDP (vásárlóerôpartitáson mérve) idônként számottevôen meghaladja a országos átlagot. Mivel a fôvárosi térségek és az EU jelenlegi külsö határainál fekvô nyugati térségek lélegzetelállító ütemben fejlôdnek mostanában, és az átalakulási folyamatban jelentôsen maguk mögött hagyják a többi régiót, az egyenlôtlenségek további növekedésére számítunk. A vesztesek között vannak a hanyatló ipari régiók, amelyek gazdasági, szociális és környezeti problémákkal kûzdenek és a hátrányos helyzetû régiók (ahol összességében a lakosság nagyobb hányada él, mint a 15 EU-tagállamban), amelyek már kívül esnek azon a befolyáson, amely az EU külsô határainál, illetve az EU-val nem határos és belsô távoli területeken lévô metropoliszoknál érvényesül. (202)A regionális összehasonlítás azt mutatja, hogy a csatlakozó országok gazdaságilag sikeres régiói (Szlovénia és a Cseh Köztársaság számos régiója) lassan megelôzik az EU gazdaságilag leggyengébb régióinak némelyikét. Budapest, Prága 27

EU-HÍRMONDÓ

és Szófia fôvárosi térségeiben az egy fôre jutó GDP magasabb, mint az EU gyengébb régióiban, például Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban és Németországban. A csatlakozó országokban jelenlévô regionális egyenlôtlenségek mértéke a kohéziós országokéhoz mérhetô. 5.2.3. Közlekedés

(203)A közép- és kelet-európai csatlakozó országokban számos tekintetben drámai változások történtek a közlekedés területén: földrajzilag eltolódás volt keletrôl nyugat felé, a közlekedési módok szétválása szempontjából a vasútról közútra helyezôdött a súly, gazdasági szempontból pedig a tömegközlekedésrôl a magánközlekedésre. (204)Az infrastruktúra fejlesztése és javítása jelenti a legnagyobb kihívást valamennyi csatlakozó ország számára. A kihívás abban áll, hogy meg kell felelni a gyorsan növekedô piacgazdaságok fokozódó keresletének, és annak megfelelôen kielégítô infrastruktúrát nyújtani, amely kiegyensúlyozott fejlôdést tesz lehetôvé a különbözô területi szinteken (nemzetközi, országos és helyi), továbbá új finanszírozási és irányítási módszereket kell bevezetni, és a mûszaki színvonalat a közösségi szintre kell emelni. (205)Bár a nem kielégítô infrastruktúra javítása elsô számú politikai prioritás a csatlakozó országokban, mégis számos akadály áll az elôrehaladás útjában. Az akadályok között szerepel a pénzügyi források hiánya, illetve az a tény, hogy ezeket a beruházásokat lassú megtérülés jellemzi, különösen a gyorsan növekedô közúti közlekedési ágazatban. A távközlési és légi szállítási ágazat a legvonzóbb, és kínálja a legjobb lehetôségeket a hazai és külföldi befektetôknek. A többi ágazatnak továbbra is erôs nemzetközi támogatásra lesz szüksége. 5.2.4. Környezet

(206)A környezet vonatkozásában általában igen vegyes a helyzet. A legtöbb csatlakozó országnak sikerült nagy kiterjedésû kultúrtájakat, illetve ökológiai rendszereket olyan érintetlenül megôrizni, amilyen állapotban már alig találhatóak a tagállamokban. A nemzeti parkok és egyéb védett övezetek száma és mérete lenyûgözô, azonban nem szabad túlértékelni tényleges védelmüket. (207)A bôvítési terület nagy részének viszonylag sértetlen ökológiai állapota ma túlzott környezeti terhelésnek van kitéve, mint például a háztartási kibocsátások és a közúti közlekedés (elavult gépjármûvek nagy aránya) okozta légszennyezôdés, a belterjes mûvelés és az ipari szennyvíz miatti vízszennyezôdés. A környezeti problémák nagy koncentrációja valamennyi ipari régióra jellemzô. Néhány kritikus területen a környezet károsodása olyan szinteket ért el (az ökológiai szabványok minden eddiginél nagyobb mértékû megsértése miatt), hogy az kihatással van a lakosság egészségére is. Nem túlzás, ha környezeti katasztrófát emlegetünk ezeken a területeken. (208)Általánosságban már csökken a csatlakozó országokban a környezeti szennyezés szintje, és nem csupán a terme28

lés visszesésének arányában. Ez azt jelzi, hogy kezdenek teret nyerni az aktív környezetvédelmi politikák. Egyrészt a környezeti reformok folyamatos elôretörésére számítunk, amely tovább mérsékli a környezetre nehezedô terhet és függetlenné teszi a gazdasági növekedéstôl, másrészt ez attól is függ, hogy az országok képesek-e finanszírozni a folyamatot, és hogy mennyire sikerül megoldást találniuk arra a konfliktusra, amely a környezet javításának céljából és az ipari termelés fenntartásából ered, továbbá függ még az életbe léptetett, meglehetôsen költséges környezeti szabványoktól. 5.2.5. Következtetések

(209)Nem szabad a csatlakozó országok kiindulási helyzetét csupán problémák forrásaként tekinteni. Ha a problémák megoldására megfelelô stratégiát alkalmazunk, szinte valamennyi lehetôséggé alakítható. Ilyen lehetôségnek számít például az, hogy elkerülhetik a térszerkezetek olyan alakulását, amely kedvezôtlennek bizonyult a tagállamokban, hogy kiaknázzák a szükséges beruházások makrogazdasági elônyeit, és hogy fenntartható fejlesztési módszereket ôrizzenek meg, illetve alkalmazzanak az eddig nem használt erôforrásokra. (210)Még ma is elsôsorban nemzeti felelôsségnek számít az a feladat, amely az átalakulási folyamattal együtt járó kihívások teljesítésére irányul a közép- és kelet-európai csatlakozó országokban. Ez nem hagy semmi teret a regionálisan differenciált stratégiáknak. Ebben a tekintetben a legtöbb ország politikája csekély regionális politikai dimenzióval rendelkezik, vagy egyáltalán nincs regionális dimenziója. Szinte nem is létezik a területfejlesztési és regionális politikáknak az a fajta hagyománya, amely megvan az EU sok tagállamában, és amelyet az EU strukturális alapjai meghatároznak. Ez a területfejlesztési és regionális politikai eszközök és intézmények hiányában tükrözôdik, valamint abban, hogy általában nincsenek meg az önálló regionális szintek a politikai és közigazgatási területi rendszerben. (211)A csatlakozó országok nemzeti területi politikái, amelyek az Európai Bizottság által készített Agenda 2000 címû dokumentum keretében kerültek értékelésre, kevés olyan közös vonást tartalmaznak, amely összekötô kapocs lehetne az EU regionális politikájához annak jelen formájában (intézményes partnerség, regionális fejlesztési programok, társfinanszírozás). Ezeknek a követelményeknek leginkább a Lengyelországban, Szlovéniában és Magyarországon érvényesülô regionális politikák felelnek meg. (212)Az eddig ismertetett általános kiindulási helyzet nem vonatkozik Ciprusra, amely feltételeit tekintve alapvetôen különbözik a többi 10 csatlakozó országtól. Ez érvényes a sziget földrajzi fekvésére a keleti mediterrán térségben, gazdasági és politikai helyzetére és méretére. Cipruson fele akkora a népesség, mint Észtországban, amely a közép- és kelet-európai csatlakozó országok közül a legkisebb. (213)Ciprus gazdasága relatíve magas növekedési rátákat ért el, amelyek fôként a szolgáltató ágazat eredményeire alapulnak. Ezzel összefüggésben az elmúlt évek visszaesése el2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

EU-HÍRMONDÓ

lenére különös figyelmet kell szenteni az idegenforgalom fontosságának. Ciprus GDP-je alacsonyabb, mint az EU-átlag, de magasabb, mint Görögországé és Portugáliáé. Földrajzi helyzete alapján Ciprus kulcsfontosságú szerepet tölthet be a kibôvített EU „kapu országaként” Közép-Kelet felé. 5.3. Az európai területfejlesztési politika sajátos feladatai a jövôbeli tagállamokban (214)Különös kihívást jelent majd az ETP alapcélkitûzéseinek megvalósítása a bôvítés feltételei mellett is, anélkül hogy ez veszélyeztetné a tagállamokat e célok elérésében. Általános politikai összefüggésben az európai területfejlesztési politika a következôkkel járul hozzá a bôvítési területnek EU-ba történô integrálásához: • tisztázza, hogy az állami szektor által végzett beruházásokat hogyan végzik az egymástól nagymértékben független szervezetek a csatlakozó országokban; továbbá tisztázza, hogyan kapcsolódnak ezek össze, és hatnak ki ugyanarra a területre (a gazdasági felzárkózási folyamattal, a helyreállítással és a súlyos környezeti károsodás elkerülésével kapcsolatban); • stratégiákat határoz meg, amelyeket a különbözô politikai területek és közigazgatási szintek közötti összeütközések csökkentésére vagy elkerülésére lehet használni, és kohasználja a lehetséges szinergikus hatásokat. (215)Bár a területtervezés nem kifejezetten közösségi feladat, a Közösség pénzügyi elkötelezettsége a csatlakozó országokban világosan jelzi az irányú felelôsségét, hogy a különbözô politikai intézkedések ne kerülhessenek szembe, és ne semlegesíthessék egymást. A különbözô ágazati politikák területi összehangolásával összefüggô európai együttmûködés szükségessége a bôvítési területre is igaz. (216)A bôvítési terület alacsony gazdasági potenciálja, valamint a bôvítési terület és a Közösség jelenlegi területe közötti erôsödô kapcsolatok azt vonják maguk után, hogy a bôvítési területen a területfejlesztési folyamatok nem a 15 jelenlegi EU-tagállamon belüli fejlesztési folyamatok egyszerû ismétléseként zajlanak le, hanem új és konkrét feladatokat eredményeznek az európai területfejlesztési politika számára. Ezért több figyelmet kell szentelni az idôtényezônek, mint amennnyire eddig az európai szintû területfejlesztési politika esetében szükség volt. (217)A jelen körülmények között a területi összehangolás nagyobb szerepet játszik a csatlakozó országokban, mint a tagállamokban. Ez különösen a következôkre vonatkozik: • az országok közötti közlekedési infrastruktúra fejlesztésének tervezése és a Közösség közlekedési politikája; • ökológiai helyreállításra vonatkozó intézkedések, különösen beleértve a régi ipari övezeteket, és • strukturális felzárkózást szolgáló intézkedések a vidéki területeken. (218)A területfejlesztés terén létesített intenzívebb határ menti együttmûködés és transznacionális kooperáció segíteni fogja az integrációs folyamatot a bôvítési területen. Ez igaz az EU mai külsô határainál elhelyezkedô mindkét régióra és a FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

csatlakozó országok közötti határ menti régiókra is a bôvítési területen. (219)A közép- és kelet-európai csatlakozó országok politikai és közigazgatási struktúráiból bizonyos esetekben hiányzó vagy gyengén meglévô regionális szint az egyik legfontosabb kérdés, amely a regionális intézmények létrehozása érdekében konkrét EU-támogatást tesz szükségessé. Ezen intézmények feladata, hogy: • javítsák a területi információk regionális dimenzióját; • megindítsák a regionális kezdeményezéseket; • megállapítsák, hogyan kell kezelni az EU regionális politikáját, amely az együttmûködésen alapszik (partnerség, intézményi regionális fejlesztési programok, társfinanszírozás). 5.4. A bôvítés területi hatása az EU régióira (220)Az EU jövôbeli kibôvülése szükségessé teszi az EU regionális és mezôgazdasági politikájának megreformálását, amelyet az Európai Bizottság Agenda 2000 címû dokumentuma fogalmaz meg. Mivel még elôttünk áll a reform, nehéz megjósolni, milyen területi hatással lesz a bôvítés a jelenlegi tagországok régióira. (221)Az EU korábbi bôvítéseibôl nyert tapasztalatok alapján a szegényebb tagállamok számának emelkedése csökkenteni fogja a gazdagabb tagállamok mozgásterét, amellyel a regionális politikai kérdésekben az európai területi politikán belül rendelkeznek. Elkötelezettebb nemzeti regionális politikákra lesz szükség ahhoz, hogy a növekvô egyenlôtlenségeket ellensúlyozni lehessen. Az európai területfejlesztési politika legfôbb feladata ezzel kapcsolatban, hogy segítse csökkenteni az infrastrukturális hiányosságokat a csatlakozó országokban. (222)Csak néhány tanulmány foglalkozott azzal a hatással, amelyet a csatlakozó országok gazdasági nyitása gyakorolt az EU régióira. Az integrációs folyamat kisérôjeként további tanulmányokat kell készíteni a bôvítésnek az EU régióira tett hatásáról. Ezeknek a tanulmányoknak számításba kell venniük azt a dinamikus folyamatot, amelyet maguk a gazdasági reformok váltottak ki, illetve azokat a folyamatokat, amelyeket a megközelíthetôség szintjének megváltozása idézett elô. (223)Feltételezhetô, hogy a bôvítésnek az EU jelenlegi területére gyakorolt hatásait nemcsak a megközelíthetôségi módok határozzák meg, hanem az EU régióinak azon képessége, hogy válaszoljanak az új versenyhelyzetre. Az unió mai külsô határainál elhelyezkedô régiókban végbemenô szerkezetváltásokat, amelyek elsôsorban a gazdaság alacsony jövedelmi szintû részeit érintik, gyorsított felzárkózási folyamatként lehet értelmezni, és csekély hatásuk van. 5.5. Az ETP politikai célkitûzései és választási lehetôségei a bôvítés fényében (224)Általában az ETP három területpolitikai irányelve a bôvítési területre is vonatkozik. Az ETP alkalmazása során tehát figyelembe kell venni azt is, hogy a bôvítési terület nagy részének a következô helyzettel kell szembenéznie: 29

EU-HÍRMONDÓ

• a politikai és közigazgatási rendszer folytatódó átmeneti jellege, amely kihat a területi kérdések kezelésére is; • a felzárkózás gyors gazdasági folyamata, amelyben benne rejlik a földrajzi polarizáció jelentôs lehetôsége is; • igen lassan és egyenlôtlenül fejlôdô mûszaki infrastruktúra (élen jár a távközlés és a légi közlekedés, a közúti közlekedés megelôzi a vasútat); • környezeti károk, néhány esetben ezek meghaladják az EU szabványértéket; • az állami szektor lényegesen szûkebb pénzügyi forrásokkal rendelkezik. (225)Az átmeneti problémák különösen súlyosan érintik a bôvítési terület vidéki régióit. Itt éles gazdasági különbségek nyilvánulnak meg, és a városi övezetek száma is keve-

sebb. Bizonyos mértékben az olyan jelenségek együttese, mint a termelés meredek visszaesése, a foglalkoztatási szint csökkenése, a gyenge infrastruktúra és a közlekedéshez való hozzáférés elmaradottsága összességében egy jelentôs elvándorlási hullámot válthat ki az adott vidéki régiókból, melynek következtében összeomolhat a térszerkezet. Az európai területfejlesztési politikának ehhez alkalmazkodó célokkal és választási lehetôségekkel kell reagálnia a bôvítési terület vidéki régióinak ilyetén helyzeteire. Ez a terület arányaiban nagyobb, mint a jelenlegi Tizenötök Európájáé. Ilyen értelemben mindenképpen figyelembe kell venni a gyakran korlátozott regionális és helyi szintû cselekvési lehetôségeket az adott politikai és közigazgatási rendszereken belül.

4. térkép. Interreg II C Program az áradások fékezésére és a kiszáradás megelôzésére

30


EU-HÍRMONDÓ

5.6. A bôvítési feladatoknak az európai területfejlesztésbe és -tervezésbe való integrálásának alapelvei (226)Az európai területfejlesztési politika számára új és központi feladat a bôvítés megvalósítása, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európa unióba való integrálására. A bôvítés nem egyszerûen egy olyan lépés, amely a jelenlegi unión belül kifejlesztett terveket alkalmazza, és terjeszti ki, hanem az európai területtervezés azt is jelenti, hogy felkészülünk a bôvítés folyamatára, párhuzamosan követjük azt, és támogatást nyújtunk. A bôvítési folyamat, amelyet mind a dinamikus változások, mind pedig a további csatlakozások menetrendjével kapcsolatos bizonytalanság jellemez, teljes mértékben megköveteli, hogy az európai szintû területtervezés együttmûködési alapon kerüljön megszervezésre az érintett országok támogatásával, és lehetôség szerint a formális csatlakozási folyamattól független módon valósuljon meg. (227)Ennek fontos mechanizmusát biztosítják a már mûködô együttmûködési programok, amelyek a transznacionális területtervezési témakörében az INTERREG II.C. közösségi kezdeményezésen belül jöttek létre. A balti-tengeri régió számára készült programok és a CADSES programok (CADSES: a közép-európai, adriai, dunai és a délkelet-európai térség) már jelenleg is túlmutatnak az unió határain, és lefedik a közép- és kelet-európai csatlakozó országok teljes területét. (228)Az Európa Tanáccsal való együttmûködésen túl, ezek a transznacionális programok már ma is megadják a kiindulási pontokat az európai területfejlesztési politika továbbfejlesztéséhez, mégpedig az ETP-ben, a bôvítési terület számára meghatározott módon. Az INTERREG III. elnevezésû új közösségi kezdeményezés (amely a Strukturális Alap 2000–2006-ig terjedô programidôszaka alatt zajlik), mûködési és pénzügyi alapot biztosít az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a részvételre és a csatlakozó országoknak is. (229)Az Európai Unió területfejlesztési politikájának értelemszerûen túl kell lépnie a jelenlegi tagállamok területén, figyelembe kell vennie a szomszédos országok perspektíváit, és ezeket az országokat be kell vonni az együttmûködés révén. Ugyanez vonatkozik azokra az országokra is, amelyek az unió jövôbeli külsô határaival szomszédosak Európában, illetve a földközi-tengeri tagállamokkal szomszédosak Észak-Afrikában vagy Közel-Keleten. Ebben az összefüggésben is megfelelô keretet biztosít az INTERREG III. és az Európa Tanács. (230)A két transznacionális együttmûködési dokumentum: a VASAB 2010+ (a balti-tengeri régió számára) és a VISION PLANET (a CADSES régió számára), amely jelenleg kidolgozás alatt van, a területi igényekhez alkalmazkodó stratégiai irányelveket nyújt a elôcsatlakozási támogatásnyújtás uniós alapjainak elosztásához. Ilyen keretet nyújt a PHARE program (2000-tôl), az új ISPA (az „elôcsatlakozási”szakaszban lévô országok strukturális felzárkózását segító eszköz) és a SAPARD (az „elôcsatlakozási” szakaszban lévô országok mezôgazdasági és vidékfejlesztési felzárkózását segítô támogatás) különleges akcióprogram. Ez azért fontos, mert a csatFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

lakozó országoknak rendelkezésre fog állni egy közösen kimunkált stratégiai tervezési alap az alapok területileg differenciált felhasználására a 2000–2006-ig terjedô programidôszak során. A javaslat az, hogy a tagállamok vegyék figyelembe a csatlakozó országokat és a szomszédos országokat az európai területfejlesztési politika szempontjából, és tekintsék azt az elkövetkezô évek központi feladatának. Ez az együttmûködés hozzá fog járulni a bôvítési folyamat elôkészítéséhez, támogatásához és megvalósításához. A balti-tengeri régió és a CADSES régió számára kidolgozott két INTERREG II.C. program, illetve azok struktúrái alkotják az alapját az együttmûködés azon továbbfejlesztésének, amely a EU-tagállamoknak és a csatlakozó államoknak a területfejlesztésért felelôs minisztériumai között zajlik le. Azonos fontossággal bír az a már folyamatban lévô együttmûködés is, amely a területfejlesztés témakörében a csatlakozó országokban egymás között lezajlik. Az ETP alkalmazása során, amely a csatlakozó országok egymás közötti, illetve az unióval való transznacionális együttmûködés útján valósul meg, a javaslat szerint hálózatok létrehozása szükséges a transznacionális területfejlesztési politika számára a bôvítési területen belül (ez egészíti ki azokkal, amelyeket jelenleg az EU külsô területein hoznak létre). Regionális és helyi szinten alapvetô fontosságú, hogy meghatározzák azokat a különleges igényeket, amelyek új intézményi struktúrák létrehozására irányulnak. Azokat az új politikai célkitûzéseket és választási lehetôségeket, amelyek a csatlakozó országokban lévô konkrét feladatok és problémák megoldásához szükségesek, a témához kapcsolódó tanulmányok alapján kell meghatározni. Számos kérdésnek a területi dimenzióját is kezelni kell. Ahelyett hogy egyszerre az egész területre vonatkozó sok-sok kérdéssel foglalkoznánk, szelektív probléma-központú sorrendiséget kell megállapítani. Elengedhetetlenôl szükséges, hogy az elsô pillanattól kezdve az érintett országokat is mindebbe bevonjuk. Ezért fontos, hogy szorosan összekapcsoljuk az Európa Tanács munkáját az ETP továbbfejlesztésének folyamatával. A javaslat értelmében a tagállamoknak a lehetô leggyorsabban olyan mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyek segítik a jövôbeni együtmûködést az átmenet szintjén még a csatlakozásokat megelôzôen. Ezek a mechanizmusok már az INTERREG II.C. idôkeretein is továbbnyúlnak. Az érintett országoknak és az Európai Bizottságnak kell eldöntenie majd, hogy ezek a mechanizmusok, mennyiben terjedjenek túl azokon a területi kereteken, amelyeket a jelenleg mûködô INTERREG II.C. programok alapoztak meg. 41. Ez a fejezet a következô anyag alapján készült: Biehl, Dieter (Institut für landische Strukturforschung Farnkfurt a M.): Az Európai Közösségek bôvítésére vonatkozó területfejlesztési perspektívák, 1998. (kiadás alatt). Mialatt a soros Osztrák Elnökség ezt a fejezetet készítette, valamennyi csatlakozó ország kifejtette álláspontját. Svájccal és Norvégiával együtt a csatlakozó országok is megjegyzéseket fûztek az „ETPElsô Hivatalos Tervezeté-hez”. 31

EU-HÍRMONDÓ

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS „INTEGRÁLT HELYI FEJLESZTÉSI AKCIÓK ÖSZTÖNZÉSE” CÍMÛ PHARE PROGRAM A MINISZTERELNÖKI HIVATAL NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI HIVATALA NEVÉBEN A PHARE TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAM VÉGREHAJTÓ HATÓSÁGAKÉNT A VÁTI TERÜLETFEJLESZTÉSI IGAZGATÓSÁG PÁLYÁZATI FELHÍVÁST TESZ KÖZZÉ A 2002/000–315.01.06, 2003/004–347–05–05 SZ., „INTEGRÁLT HELYI FEJLESZTÉSI AKCIÓK ÖSZTÖNZÉSE” C. PHARE PROGRAM KERETÉBEN 1. A pályázati felhívás hivatkozási száma

2002/000–315.01.06, 2003/004–347–05–05 2. A program és a finanszírozási források

A 2002/000–315.01.06, 2003/004–347–05–05 sz. Phare program megvalósítására az Európai Unió 54,12 millió euró, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatala 43,29 millió euró vissza nem térítendô támogatást nyújt, emellett a pályázóknak a projektek megvalósításához a projekt teljes költségvetésének min. 10%-át kell önrészként biztosítaniuk. 3. Támogatható tevékenységek, területi lehatárolás és a projektek idôtartama

(a) A pályázati program keretében az alábbi komponensekre lehet pályázni: 1. Komponens: városi, települési, ipari és katonai területek rehabilitációja munkahelyteremtô tevékenységek fejlesztése érdekében: • kihasználatlan gazdasági potenciállal, leromlott városi területekkel rendelkezô vagy szegényes körülményekkel küzdô kistérségek településeinek integrált fejlesztése elsôsorban a kisméretû, kereskedelmi üzleti tevékenységek ösztönzése, vagy a település idegenforgalmi vonzerejének növelése érdekében, különösen olyan infrastrukturális befektetések révén, ahol a rehabilitáció a munkahelyteremtô gazdasági tevékenységek fejlôdésének elôfeltétele; • hasznosítatlan vagy alacsony kihasználtságú ipari területek vagy honvédelmi célú területek felújítása, fejlesz32

tése, átalakítása gazdasági tevékenységek és munkahelyteremtés érdekében. 2. Komponens: a régión belüli elérhetôséget javító közúti közlekedési infrastruktúra fejlesztése: • olyan beruházások, amelyek az 1. komponensben meghatározott városi területekhez vagy vonzerôkhöz vezetô utak fejlesztését, javítását célozzák – ide értve a bekötô utakat, több település által benyújtott pályázat esetén a településeket összekötô utakat, csomópontokat és kerékpárutakat. 3. Komponens: helyi kezdeményezéseken alapuló foglalkoztatás ösztönzése: • az 1. komponenshez kapcsolódóan szociális gazdaság típusú foglalkoztatási programok indítása és megvalósítása (szolgáltatások és kapcsolódó költségek a 3. komponens pályázati útmutatója szerint) elsôsorban tartós munkanélküliek és fiatal munkanélküliek számára teljes vagy részmunkaidôs foglalkoztatás keretében; • helyi piaci igényekhez illeszkedô képzési programok indítása az aktív keresô korú népesség számára a munkanélküliség felszámolása vagy elkerülése érdekében, amelyhez kapcsolódhat képzési anyagok és eszközök beszerzése is. Az 1. komponens által érintett tevékenységek önálló projektekként is támogathatók, míg a 2. és a 3. komponens tevékenységeit csak az 1. komponens által támogatott tevékenységekkel együtt lehet támogatni. A több komponenst tartalmazó (integrált) projektjavaslatok egy pályázatként kerülnek értékelésre. Ebben az esetben tehát egyetlen közös pályázatot kell benyújtani, amely tartalmazza a projekteket komponensek szerinti lebontásban, valamint a közös cél és az együttmûködés leírását. Az integrált projektjavaslatok a komponensek közötti szinergiára plusz pontszámokat kapnak. (b) Területi lehatárolás: (c) A program minden magyarországi régióra kiterjed. A projektek maximális idôtartama: Az igényelt támogatás kifizetésének a végsô határideje 2005. november 30. (d) Beszerzés A kedvezményezetteknek a Phare programra a beszerzéskor érvényes közbeszerzési szabályokat kell alkalmazniuk. Ezeket a feltételeket lásd részletesebben a Pályázati útmutatóban. 4. A pályázat keretében odaítélhetô összes támogatás

Ennek a pályázatnak a keretében 97,41 millió euró támogatás ítélhetô oda a pályázóknak. Az indikatív regionális elosztás a következô: 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

EU-HÍRMONDÓ

(millió euró) Régió Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Összesen

Phare támogatás 9,24 11,20 8,09 6,24 4,12 5,52 9,71 54,12

Nemzeti társfinanszírozás 7,39 8,96 6,48 5,00 3,29 4,41 7,76 43,29

ÖSSZESEN 16,63 20,16 14,57 11,24 7,41 9,93 17,47 97,41

5. Egy nyertes pályázó részére odaítélhetô legkisebb és legnagyobb támogatási összeg, támogatási arány

1. komponens 2. komponens 3. komponens

Minimális támogatási összeg

Maximális támogatási össszeg

Maximális támogatási arány

EUR 500 000 EUR 500 000 EUR 50 000

EUR 3 000 000 EUR 3 000 000 EUR 300 000

90% 90% 90%

Az elnyerhetô maximális támogatás mértéke mindhárom komponens esetében a projekt összköltségének 90 százaléka. Ha a 3. komponensen belül a képzést vagy foglalkoztatást biztosító vállalkozás eszközbeszerzést hajt végre egy adott képzési projekt során, a vállalkozás részére nyújtott támogatás maximális értéke nem lehet magasabb, mint az eszköz beszerzésére fordított teljes összeg 25 százaléka. A PÁLYÁZATBAN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI

AZ EREDMÉNYHIRDETÉS VÁRHATÓ IDÔPONTJA 7. A pályázók értesítése a támogatási döntésrôl

A projektek elbírálásának eredményérôl a pályázókat várhatóan a pályázat beadási határidejétôl számított 90 napon belül írásban értesítjük. A PROJEKTEK ELBÍRÁLÁSÁNAK A KRITÉRIUMAI

6. Kik lehetnek a pályázat kedvezményezettjei? 8. A projektek elbírálásának a kritériumai

1. komponens: önkormányzatok; önkormányzati társulások; kistérségi és megyei szervezetek; ezen szervezetek intézményei; közhasznú jellegû tevékenységet végzô, nem profitorientált gazdasági társaságok, amelyekben a közintézmény többségi tulajdonnal rendelkezik non-profit szervezetek; kincstári vagyonigazgatóságok. 2. komponens: önkormányzatok; kistérségi és megyei szervezetek; állami és önkormányzati intézmények; nem profitorientált, közhasznú gazdasági társaságok, megyei közútkezelô kht-k. 3. komponens: önálló jogi személyiséggel rendelkezô non-profit szervezetek, melyek a jelen pályázati felhívás megjelenésekor legalább 1 éves releváns tapasztalattal rendelkeznek; önkormányzatok; önkormányzati intézmények és társulások; kistérségi és megyei szervezetek; regionális képzési központok; megyei munkaügyi központok; kereskedelmi és iparkamarák; vállalkozásfejlesztési alapítványok; kistérségi és megyei társulások; szakképzési és felnôttképzési intézmények. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

A projektek elbírálásának kritériumait ld. a Pályázati útmutatóban. A PÁLYÁZAT FORMAI ELEMEI 9. A pályázati formanyomtatvány és a megadandó részletes adatok

A pályázatokat szabványosított pályázati formanyomtatványon kell benyújtani, amely a Pályázati útmutató melléklete. A formanyomtatvány formátumát és a kitöltésre vonatkozó utasításokat szigorúan be kell tartani. A pályázatokat magyar nyelven, angol nyelvû összefoglalóval, egy aláírt eredeti és hat másolati példányban kell a pályázóknak benyújtani. 10. A pályázatok beadásának határideje

A pályázatokat beadásának határideje 2003. november 7. 16.00. A pályázatokat az adott régióban található regionális fejlesztési ügynökségekhez kell benyújtani (címeket ld. alább). 33

EU-HÍRMONDÓ

A fenti határidô után beérkezett pályázatok nem értékelhetôek. 11. Részletes információk

A pályázattal kapcsolatos minden további információ megtalálható a Pályázati útmutatóban, amely a pályázati felhívás megjelenésével egy idôben megjelenik a VÁTI Területfejlesztési Igazgatósága, mint Szerzôdô Hatóság Internet címén (http://www.pharereg.hu), valamint a regionális fejlesztési ügynökségek alább megjelölt címein átvehetô: Észak- magyarországi régió (Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség 3529 MISKOLC, Csabai kapu 37. E-mail cím: [email protected] Tel: 46/563–300, Fax: 46/561–389 Észak-alföldi régió (Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség 4025 DEBRECEN, Miklós u.18. E-mail cím: [email protected] Tel: 52/524–760, Fax: 52/524–770 Dél-alföldi régió (Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye) DARFT Regionális Fejlesztési Ügynökség 6720 SZEGED, Oroszlán utca 2. E-mail cím: [email protected] Tel: 62/558–620, Fax: 62/558–629 Közép-magyarországi régió (Budapest és Pest megye) ProRégió Ügynökség Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Szolgáltató Kht. 1146 BUDAPEST, Hermina út 17., Déli Torony, III. emelet E-mail cím: [email protected] Tel: 1/471–8955, Fax: 1/471–8975

Közép-dunántúli régió (Komárom-Esztergom, Veszprém és Fejér megye) Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség 8000 SZÉKESFEHÉRVÁR, Rákóczi út 25. E-mail cím: [email protected] Tel: 22/513–370, Fax: 22/312–340 Dél-dunántúli régió (Tolna, Somogy és Baranya megye) Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség 7400 KAPOSVÁR, Szántó u. 5. E-mail cím: [email protected] Tel: 82/510–418, Fax: 82/510–419 Nyugat-dunántúli régió (Gyôr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye) Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség 9400 SOPRON, Új u. 12. E-mail cím: [email protected] Tel: 99/512–910, Fax: 99/512–919 A pályázati felhívással kapcsolatos kérdéseket e-mailen vagy faxon a regionális fejlesztési ügynökségek fent megadott elérhetôségeinél lehet feltenni legkésôbb a pályázatok beadási határideje elôtti 21. napon. A feltett kérdéseket és a rájuk adott válaszokat a http://www.pharereg.hu internetes honlapon tesszük közzé legkésôbb a pályázatok benyújtási határidejét megelôzô 11. napon. A VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság és a program szakértôi a pályázattal kapcsolatos tudnivalókról, annak részleteirôl információs rendezvényeket tartanak a pályázatok elkészítésének ideje alatt: a pályázat közzétételét követôen tájékoztató fórumokat valamennyi régióban egy alkalommal, majd további három alkalommal információs napokat minden megyeszékhelyen. Ez utóbbiak keretében lehetôség nyílik a pályázatok elkészítését segítô konkrét kérdések megvitatására is. A fórumok és információs napok pontos helyszínét és idôpontját a megyei napilapokban hirdetik meg, valamint folyamatosan tájékozódni lehet ezekrôl a www.pharereg.hu honlapon.

PHARE TÁMOGATÁS A TURIZMUS FEJLESZTÉSÉRE ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON A 2001. évi területfejlesztési célú Phare programban az észak-magyarországi turizmus fejlesztésére európai uniós és kormányzati forrásokra lehetett pályázni. A támogatási keret összesen 4 millió euró, ebbôl 2,67 millió euró összeget termálfürdôk, illetve 1,33 millió euró összeget a konferenciaturizmus fejlesztésére különítettek el. A program keretében 12 pályázat jutott vissza nem térítendô támogatáshoz. 34

A HU 0105-06 „Turizmusfejlesztés az észak-magyarországi régióban” címmel indult Phare program célja – összhangban a Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásaival és a régió fejlesztési stratégiájával – a turizmus jövedelmezôségének növelése az észak-magyarországi régióban, összpontosítva a gyógyés termálturizmus, illetve az üzleti és konferenciaturizmus fejlesztésére. 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

EU-HÍRMONDÓ

A régió turizmusfejlesztési stratégiájának központi eleme a termál- és konferenciaturizmus, mivel azok erôs multiplikátor hatást gyakorolhatnak a turisztikai kínálat más elemeire is (pl. lovasturizmus, falusi turizmus, borturizmus). A termál- és gyógyturizmus, valamint a konferenciaturizmus hozzájárulhat továbbá a turisztikai szezon meghosszabbításához, valamint kiegészítô tevékenységeket vonzhat a régióba és ezzel jövedelemnövekedést is eredményezhet. A fô turisztikai vonzerôk fejlesztése emellett a magánszektor vállalkozó készségét is növeli, és ez ösztönzôleg hat a régió gazdasági növekedésére. A pályázati rendszerben megvalósuló program 4 millió eurós költségvetésébôl 3 millió euró a Phare forrás és 1 millió euró a kormányzati társfinanszírozás. A régió számára 2,67 millió euró összegû támogatási keret a termálfürdôk, illetve 1,33 millió euró összeg a konferenciaturizmus fejlesztésére áll rendelkezésre. A termálfürdô-fejlesztési komponens keretében közhasználatú termálfürdô, gyógyfürdô, gyógybarlang vagy természetes széndioxid-terápiás hely tulajdonjogával rendelkezô vagy azt üzemeltetô szervezetek – helyi önkormányzatok, közhasznú szervezetek, belföldi gazdasági társaságok és egyéni vállalkozók – nyújthattak be pályázatot. Az egyes projektekhez építésre, átalakításra, felújításra, kiegészítô és egyéb egészségturisztikai szolgáltatások létesítésére és fejlesztésére, illetve ezekhez kapcsolódóan eszközök beszerzésére igényelhetô támogatás összege legalább 100 ezer euró, illetve legfeljebb 500 ezer euró. A konferenciaturizmus-fejlesztési komponensben belföldi székhellyel rendelkezô gazdasági társaságok és egyéni vállalkozók pályázhattak az észak-magyarországi régióban meg-

valósuló beruházásokra. Alapfeltétel volt, hogy a fejlesztés helyszíne egy legalább 20 fô kapacitással rendelkezô, mûködô kereskedelmi szálláshely 1 km-es vonzáskörzetében helyezkedjen el. A támogatás 20 és 100 fô közötti befogadóképességû rendezvénytermek építésére, átalakítására, felújítására és az ehhez kapcsolódó technikai eszközök és berendezések beszerzésére használható fel. Az egyes projektekre elnyerhetô támogatási összeg minimum 70 ezer euró, maximum 299 ezer euró. A támogatás maximális aránya közhasznú szervezetek és önkormányzatok esetében a tényleges projektköltségek 50%-a, gazdasági társaságok és egyéni vállalkozóknál 25%-a. A program eredményeként a régió termál- és gyógyfürdôinek kapacitása növekszik, és javul a szolgáltatások színvonala, emellett a széles kínálatú és magas színvonalú szolgáltatások biztosítják a termálturizmus folyamatos fejlôdését. A maximum 100 fôs kapacitású szemináriumi elôadó- és oktatótermek létesítése vagy azok fejlesztése révén bôvülnek a régióban a kis és közepes volumenû rendezvények, illetve képzések hátteréül szolgáló kapacitások. A „Turizmusfejlesztés az észak-magyarországi régióban” területfejlesztési Phare programban a nyertes 12 pályázóval a szerzôdést 2003. június 30-án megkötötték. A projektek megvalósításának határideje 2004. november 30. További információ: Fésıs Attila programmenedzser Telefon: 224 3228, Fax: 488 7188 e-mail: [email protected] Telefon: 224 3183, Fax: 488 7188, Mobil: 30 221 4659 e-mail: [email protected]

A HU 0105-06 Turizmusfejlesztés az észak-magyarországi régióban program nyertes projektjei Pályázó neve/település

Projekt címe

Támogatás

Míviz Rt., Miskolc Míviz Rt., Miskolc Sárospatak Város Önkormányzata Von Holland Kereskedelmi Rt. Eger Szálloda Üzemeltetô Kft. Pásztó Város Önkormányzata Szikszó Város Önkormányzata Mezôkövesd Város Önkormányzata Bükkszék Közösség Önkormányzata Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Összesen

Termál barlangfürdô terápiás épület létrehozása Barlangfürdô élmény és egészség Termálturizmus fejlesztése Sárospatakon Tokaj belváros rendezvény- és konferenciaterme Hotel Eger-Park konferenciaterem fejlesztés Pásztó Termálfürdô korszerısítése Szikszói Termálvizı Szabadidôközpont építése Zsóry fürdô fejlesztése Bükkszéki termálfürdô szolgáltatásbôvítô fejlesztése

euró 141 254,50 427 000,00 283 920,00 99 500,00 299 000,00 500 000,00 482 000,00 499 920,00 229 600,00

Eger termálfürdô fejlesztési részprogram

500 000,00

Medencerekonstrukció a diósgyôri strandfürdôben

256 000,00

Vízforgató berendezés létesítése, medence átalakítás 3 998 194,50

280 000,00


35

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

KOVÁCS TERÉZ tudományos fômunkatárs, MTA Regionális Kutatások Központja

„A VIDÉKI MAGYARORSZÁG AZ EU-CSATLAKOZÁS ELÔTT” VI. Falukonferencia Pécsett 1. A falukonferenciák története A rendszerváltás után az MTA Regionális Kutatások Központja két- majd háromévenként szervez falukonferenciákat Pécsett. Az ott elhangzott elôadások utólag kötet formájában is megjelennek. A falukonferenciák célja, hogy egybegyûjtse és megszólaltassa a vidék íróit, elkötelezett különbözô szakterületek képviselôit, illetve, hogy a mindenkori kormányt segítse a helyes vidékpolitika kialakításában. Az elsô falukonferencia megszervezésére 1991-ben „Válság és kiút” címen került sor. Akkor még a hazai közvélemény a falusi térségek válságát egyértelmûen csak az agrárválsággal azonosította. A falukonferencián több elôadás is felhívta a figyelmet a válságjelenségek ellentmondásaira és rávilágítottak a válság okaira. A második falukonferencia 1993-ban zajlott le „Kiút a válságból” címmel. Ekkorra már világosan látszott, hogy Magyarország az európai integráció felé tart, és az elôadók, illetve a falukonferencia kötet szerzôi a maguk szakterületén igyekeztek megvilágítani a falusi térségekben várható hosszabb ideig elhúzódó válságból kivezetô utakat. Az elsô két falukonferencia többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a válságból kivezetô utak a vidékfejlesztés irányában kereshetôk. Ezért a harmadik falukonferencia címét „A mezôgazdaságtól a vidékfejlesztésig” címben jelöltük meg. Ezt a konferenciát 1995-ben tartottuk és az ott elhangzott elôadások rávilágítottak arra, hogy már a rendszerváltást követô fél évtized differenciált fejlôdést indított el a falusi térségekben. A negyedik falukonferencia – címe „A fenntartható mezôgazdaságtól a vidékfejlesztésig” – megtartása (1997) fontos idôpontra esett. A magyar parlament által elfogadott 1996. évi XXI. a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló törvényben a vidékfejlesztés, a területfejlesztés új elemeként jelent meg. Ugyanakkor az Agenda 2000 elsô változatának napvilágra kerülésével közismertté vált, hogy az EU már a csatlakozás elôtti fázisban is pénzeszközöket kíván eljuttatni a közép-kelet-európai országok számára, többek között az agrár- és vidékfejlesztésre is. E kedvezô lehetôségek kapcsán a falukonferencián a tudományos kutatásokra támaszkodó elôadások felhívták a figyelmet arra is, hogy kellô programok, intézményrendszer és önerô hiányában ezek a kilátásba helyezett pénzügyi források nem jutnak el az érintettekhez. 36

Az ötödik falukonferencia címe az „Integrált vidékfejlesztés” volt és megtartására 2000-ben került sor. Az elhangzott elôadásokból, illetve a kötetbe szerkesztett tanulmányokból kiderült, hogy Magyarországon a piacgazdasági átalakulás az ország különbözô térségei között korábban is meglévô feszültségeket, különösen a vidék problémáit igen élesen a felszínre hozta. A problémák kezelésére hasonló célok, módszerek és eszközök fogalmazódtak meg, mint az Európai Unióban. A különbözô foglalkoztatást bôvítô programok ellenére azonban erôsödött a munkanélküliség térségi differenciáltsága, miközben a tartósan kritikus helyzetû térségek veszélyeztetettségi sorrendje nem változott. Mindez arra hívta fel a figyelmet, hogy a leghátrányosabb helyzetû térségekben a pozitív irányú változások elindítását nem annyira a gazdasági eredetû, sokkal inkább a szociális és morális hátrányok fékezik. A résztvevôk a vidéki területek gazdasági fellendülésének fô gátját, a humán erôforrás állapotában – amelyhez információs és kapcsolati tôkehiány is társult – vélték felfedezni. 2003. június 12–13-án immár a hatodik falukonferencia megtartására került sor. Az elôadás címe ezúttal „A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás elôtt” volt. A konferencia plenáris üléssel kezdôdött, tekintettel a téma idôszerûségére, azon megszólaltak a kormány és a szakma képviselôi is. 2. A kormányzati törekvések A konferencia nyitó elôadását Szanyi Tibor politikai államtitkár tartotta „Eurofalu” címmel. Elôadásában többek között kiemelte, hogy: Hazánkban a falusias viszonyok az új évezredben is meghatározóak, ezért egy speciális akciótervre van szükség ahhoz, hogy az egész ország haszonélvezôje legyen az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak. Ezt a célt hivatott szolgálni az EuroFalu-program, amely egy olyan kormányzati szintû cselekvést jelent, melynek központi eleme a partnerség. Személytelen, központi direktívákon alapuló állami program helyett a kormány, az önkormányzatok, valamint a civil szervezetek együttmûködésén alapuló programot kíván megvalósítani. Tisztában vagyunk azzal – mondta az államtitkár –, hogy honfitársaink sokkal felelôsségteljesebben cselekednek akkor, ha saját maguk dönthetnek 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

környezetükrôl, annak jövôjérôl. A vidéki emberek azonban szinte alig kaptak korábban támogatást innovatív ötleteik megvalósításához, sôt az elosztási rendszer sajátosságaiból kifolyólag a függôségi helyzethez vannak hozzászokva. Ezért rövid távon nehezen várható el, hogy átmeneti támogatás nélkül irányítsák és fejlesszék önmagukat. Mindez indokolja a kormányzati segítséget, amely egyben módszertani útmutatók kidolgozását, valamint a program megvalósulását lehetôvé tevô pénzalap megteremtését jelenti. Az EuroFalu tehát egy szemlélet, amelyet a „Tiszta ház, rendes udvar” reinkarnációjaként, vagy a „Segíts magadon, az Isten is megsegít” jelszóval jellemezhetünk. Az eddigiekben elsôsorban az agrárium támogatásával azonosította a közvélemény a vidékfejlesztést. A kormányzat szakítani kíván ezzel a szemlélettel – mondta az elôadó. Az új koncepció azokat a törekvéseket karolja fel, amelyek kevés pénzzel, de jelentôs helyi kezdeményezéssel szolgálják a falvakban élôk érdekeit, mégpedig az élet alábbi négy területén: 1. MUNKAHELY: Magyarországon egymillió munkahely hiányzik, fôleg a kistelepüléseken élôk számára. Az Európai Unió 2000-ben a nizzai csúcsértekezleten elhatározta, hogy 2010-re el kell érni a teljes foglalkoztatottságot. Ezt kell nekünk is célkitûzésnek tekinteni. 2. LAKHATÁS: A kormányzatnak célirányos és tervszerû munkával el kell érnie, hogy a falvakban javuljanak és olcsóbbá váljanak a lakhatási feltételek. Az EuroFalu konkrétságában ez azt jelenti, hogy ha van egy polgármester, aki nyolc elhagyatott házat fel akar újítani, és oda fiatal házaspárokat kíván telepíteni, akkor azt a polgármestert az államnak támogatnia kell. 3. EGÉSZSÉG: A lakosság egészségi állapota vidéken nagyon rossz. Ezért az államnak fejlesztenie kell azokat az egészségügyi szolgáltatásokat és jóléti ellátórendszereket, amelyek a falusi lakosság egészségi állapotára is pozitívan hatnak. 4. MEGKÖZELÍTHETÔSÉG: Más az elérhetôség Budapesten, a régiókban, a városokban és a kistelepüléseken. A falvakban élôk esélyegyenlôtlenségén e tekintetben a kormány úgy szeretne változtatni, hogy az iskolabusz mintájára az ott lakók számára ingyenessé tenné a közlekedést legalább a kistérségi központig. Bármely kistelepülés EuroFalu lehet, ha nem egyszerûen kér a központi forrásokból, hanem saját vállalásait dokumentálva a jussát érvényesíti a kormányzati normatív támogatások, az illeték- és adómentesség vagy egyéb kedvezmények formájában. Rang lesz tehát az EuroFalu-mozgalom tagjának lenni, és méltóság lesz e címet viselni. Az EuroFalu a pragmatikus cselekvô települések mozgalmaként a pályázati források és a saját erô mobilizálásával valósítja meg helyi projektjeit. Az új önszervezôdési minôséget az jelenti majd, hogy az a település, amely egy kisebb vagy nagyobb terv „önrészének” elôteremtésére képes volt, nem lesz kénytelen újabb projekt esetén ismét a bonyolult szervezés elôzetes dokumentálására. Az EuroFalu cím viselôinek alanyi jogon jár az újabb pályázatok „önrészének” igazolása. A tényleges teljesítés ellenôrzése, azaz az EuroFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Falu cím minôségvédelme a mozgalom irányító testületének feladata. Ezt követôen Tóthné Mohácsy Gabriella, az FVM fôosztályvezetôje elôadása következett „Programok a vidéki Magyarország felzárkózása érdekében” címmel. A fôosztályvezetô asszony részletesen ismertette azoknak a terveknek az elkészüléseit, amelyeknek az EU-s csatlakozásunk után (2004–2006) a megnyíló vidékfejlesztési támogatások alapjai lesznek. Ezek a tervek: a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében lévô Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), illetve a Nemzeti Vidékfejlesztési Terve az EMOGA Garanciarészleg intézkedéseire (NVT). Az AVOP keretén belül támogatott intézkedések beruházási jellegûek, megvalósításuk pályázat útján történik és finanszírozásuk az Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garanciális Alap (EMOGA) Orientációs részébôl és a Halászati Alapból történik, ahol fejlesztési célként az alábbiak fogalmazódtak meg: 1. A mezôgazdasági termelés és élelmiszerfeldolgozás versenyképességének javítása 2. A mezôgazdaság környezetbarát fejlesztése, termôhelyi adottságokra alapozott földhasználat 3. A vidék felzárkózásának elôsegítése Ezzel szemben a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben nem beruházási jellegû, hanem kiegészítô jövedelmet biztosító támogatásokra nyílik lehetôség az EMOGA Garanciarészébôl, amelyeket még kísérô intézkedéseknek is nevezzük. Az elôadó a továbbiakban kitért arra, hogy az NVT elkészítésekor az EU-s normáknak megfelelôen társadalmi vitákat tartottak országszerte, ahol mintegy 80 helyen, több mint 4000 résztvevôt regisztráltak. A résztvevôk fontossági sorrendbe állították az intézkedéseket az alábbiaknak megfelelôen: 1. Agrárkörnyezet-gazdálkodás 2. Kedvezôtlen adottságú vagy környezetvédelmi korlátozások alá esô területek támogatása 3. Az EU környezetvédelmi, állategészségügyi, állatjóléti higiéniai követelményeinek való megfelelés elôsegítése 4. Mezôgazdasági területek erdôsítése 5. Korai nyugdíjazás 6. Szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása 7. Termelôi csoportok létrehozásának és mûködésének támogatása 8. Technikai segítségnyújtás 3. A kutatói eredmények Ezt követôen a kutatók e témával kapcsolatban a saját eredményeikrôl számoltak be. Elsôként Horn Péter akadémikus beszélt „A magyar mezôgazdaság és az EU-csatlakozás”-ról. Kiemelte, hogy Magyarország a XV. században Európa legnagyobb szarvasmarha- és borexportôre volt. A kiegyezés után létrejött Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági és politikai felépítése sok vonatkozásban elôfutára volt az Európai Uniónak. A nemzeti szuverenitás részleges korlátozása, a regio37

V

I

D

É

K

F

nalizmus, a védôvámok alkalmazása már akkor ismert fogalmak lettek. A szocializmus idején az állami gazdaságok és a mezôgazdasági termelôszövetkezetek sok megpróbáltatás és egyéni tragédia árán alakultak ki, de fokozatosan mûködôképessé váltak, lehetôvé téve a szovjet kolhozrendszertôl merôben eltérô agrárgazdasági modell kibontakozását. Az 1968–1989-es idôszak nagy sikereket hozó agrárpolitikája sok rokon vonást mutatott az akkori Közös Piacéval, majd a késôbbi unióéval. Hazánkban – vélte az elôadó – az agrárgazdaság akkor fejlôdött legdinamikusabban, amikor viszonylag jól kiszámítható politikai-gazdasági integrációk része volt, függetlenül azok társadalmi-ideológiai irányultságától (Osztrák–Magyar Monarchia, KGST). Az EU-csatlakozás most végre újra több évre elôre kiszámíthatóvá teszi azokat a gazdasági feltételeket, amelyek alapján a gazdálkodók képesek lesznek a stratégiai tervezésre. Az ország stratégiai célja, hogy Magyarország belátható idôn belül Franciaországgal azonos versenyképességû agrárgazdaságú ország legyen. Áttérve a mezôgazdaság témakörrôl a vidékfejlesztésre, három elôadás következett az MTA Regionális Kutatások Központja mûhelyébôl. Illés Iván „Az Európai Unió regionális és vidékfejlesztési politikája 2006 után” címmel tartott elôadást és többek között kiemelte, hogy: A regionális politikához hasonlóan az agrár-és vidékfejlesztési politika területén is az Európai Bizottság több elôzetes elgondolást hozott nyilvánosságra a 2006 utáni politika irányairól és intézkedéseirôl, amelyekrôl a tagországok és a különbözô érdekképviseleti szervezetek között jelenleg viták folynak. Másrészt egyes tagországok is nyilvánosságra hozták elsô álláspontjaikat az agrár- és vidékfejlesztési politika továbbfejlesztésének kérdéseirôl. Mivel a jelenlegi támogatási rendszerek további folytatása esetén az agrártámogatások összege túllépné a felsô határként meghatározott arányt, a közösség együttes GDP-jének 0,49 százalékát, ezért a bizottság a gazdaságok összes direkt támogatásánál degresszivitás bevezetését javasolja. 5000 euró és még inkább 50 000 euró évi direkt támogatás felett annak összege 2006 és 2013 között fokozatosan csökkenne. Ez a csökkentés nemcsak elkerülhetôvé teszi a felsô határ túllépését, de az így felszabaduló összegnek egy részét többlet-vidékfejlesztési támogatásra is lehet fordítani. A degresszió mértéke évente növekedne. Az elôadó többek között kiemelte, hogy az új tagországok belépése és sajátos helyzetük figyelembevétele a vidékfejlesztésben számos új elem bevezetését váltotta ki. A nagyszámú, 8–10 millió, önellátó vagy félig önellátó gazdaság léte szükségessé tette az un. „félig önellátó” gazdaságok támogatását, annak érdekében, hogy néhány éven belül piacra termelô gazdaságokká alakuljanak át. Ennek az egyszeri és idôben korlátozott támogatásnak a révén ez némelyeknek sikerülni fog, nagyon sokaknak azonban – részben a körülmények miatt – nem. Az Európai Uniónak azonban továbbra is – és egyre na38

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

gyobb mértékben – érdekében fog állni, hogy ezt a sok milliós lakosságot helyben megtartsa, hogy – a vándorlási korlátozások lejártával – ne induljanak el tömegesen nyugat felé súlyosbítva az ott amúgy is fennálló problémákat. Ezért – az elôadó véleménye szerint – valószínûsíthetô, hogy ez az idôben korlátozott támogatás – bizonyos módosításokkal és a körülményekhez való hozzáigazítással – állandósulni fog és a termelési célok mellett egyre inkább a lakosság helyben tartását fogja szolgálni. Megfigyelhetô az a tendencia, hogy a vidékfejlesztési intézkedések egyre nagyobb hányadát az EMOGA Garanciarészébôl finanszírozzák, amely, ellentétben az Orientációs résszel nem része az EU Strukturális Alapjainak, annak szabályai, tervezési, programozási módszerei nem érvényesek rá. Ennek is vannak pozitívumai, hiszen a Strukturális Alapok szabályozása bizony gyakran túlbürokratizált, nehézkes, nagy a veszélye a rendelkezésre álló alapok idôben elhúzódó felhasználásának, vagy egyáltalán: kihasználatlanul maradásának. Mégis, az a tény, hogy a vidékfejlesztésre fordított források egyre nagyobb hányada nem része a több éves átfogó programozásnak, tervezésnek, nincs kapcsolata a Strukturális Alapokat alkotó többi alappal, magában hordja annak a veszélyét, hogy nem egy átfogó és koordinált területfejlesztési politika valósul meg, a vidék kimarad az ország átfogó területfejlesztésébôl és valamely sajátos, más érdekek nyomán történik a fejlesztése. Kovács Teréz „A vidékfejlesztési feladatok az EU-csatlakozás kapcsán” címû elôadásában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás óta eltelt 12 év során még nem történt meg az ország társadalmi és területi integrálása. Sôt a társadalom legalsó és legfelsô tíz százaléka között az egy fôre jutó jövedelmi különbségek 1:9 alakulnak. A rendszerváltás vesztesei az alsó osztály és a társadalom alatti osztály (underclass) tagjai benne rekedtek az ipari válságövezetekben, a belsô falusi perifériákban és a kedvezôtlen határ menti térségekben. A jövôben – az elôadó véleménye szerint – kívánatos lenne olyan vidékpolitikát folytatni, amely a rurális térségek társadalom alatti osztályát és az alsó osztályt is az eddigi vidékpolitikához képest lényegesen jobban megsegíti, a lehetô legnagyobb mértékben felemeli. E cél megvalósítása érdekében most azokat a helyi embereket kell elérni, akik hajlandók tenni valamit nemcsak önmagukért és családjukért, hanem a falujukért is. A helyi mozgósítható erôket, a környezetükért tenni akarókat, akiket a szakirodalom aktív személyeknek vagy humán erôforrásnak hív, csak úgy tudjuk elérni, ha aktívan keressük ôket. Ha megtaláltuk ôket, akkor odafigyeléssel, hozzáértéssel az ô „nyelvükön” gyakorlatorientált képzést kell számukra szervezni, illetve ösztönözni és fejleszteni kell ôket. A helyi erôforrás idôvel alkalmassá válna arra, hogy összefogja a falut abból a célból, hogy az érintettek közösen megbeszéljék azt, hogy milyen problémák állnak a fejlôdés elôtt. Ezt követôen majd kitalálnák a stratégiát arra, hogy hogyan tudják a problémákat közösen megoldani, ami szintén személyes kapcsolatokon alapuló, kitartó, kiscsoportos munka 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Használatban lévô kút: szennyezett, kiépítetlen, nitrátos... 1. fotó: Váradi Monika Mária, 2003.

Díszkút épül egy budapesti tulajdonos hétvégi házában 2. fotó: Váradi Monika Mária, 2003. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

39

V

I

D

É

K

F

eredményeként születhet csak meg, amelynek fázisai a következôk: 1. Egymás megismerése 2. Konfliktusok feltárása 3. Kompromisszumok megtalálása 4. Akciók elindítása Ezután a megfogalmazott akciók végrehajtására kellene a támogatást megszerezni. Ebben a megközelítésben jelenleg a legnagyobb probléma az, hogy ennek a helyi szinten történô oktatásnak nincs meg az intézményrendszere. Majd ezt követôen Kovács Katalin „Vidéki kaleidoszkóp: eltérô esélyek, eltérô remények az uniós csatlakozás elôtt” címmel a falvak eltérô típusait mutatta be (1. ábra). A kistérségek típusainak kialakítását három változó alapján vizsgálta. (A változók: munkahelyek és a lakónépesség számának alakulása 1990 és 2000 között, a mezôgazdaságban regisztrált egyéni gazdaságok száma 2000-ben.) Kiugróan fejlôdônek azok a kistérségek mutatkoztak, ahol a 2000-ben regisztrált munkahelyek száma meghaladta az 1990. évi érték 90 százalékát, és az országos tendenciákkal szemben, nemhogy csökkent volna, hanem nôtt a népesség. Emellett az

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

egyéni gazdálkodók aránya a lakónépességhez mérve alacsony, mindössze néhány százalékos volt. A „talpon maradt, fejlôdô” kistérségek csoportjába azok kerültek, amelyekben a munkahelyek számának visszaesése nem haladta meg a 10 százalékot, alacsony volt az egyéni gazdálkodók aránya és az átlagos mérték körül mozgott a népesség számának csökkenése. „Visszatorlódottnak” neveztük el azokat a kistérségeket, ahol a munkahelyek számának csökkenése meghaladta a 30 százalékot, az egyéni gazdálkodók népességaránya pedig elérte a 16 százalékot. Az elnevezés mögött az a feltételezésünk húzódik meg, hogy az itt élô, elhelyezkedni nem tudó népesség mintegy „visszatorlódott” a mezôgazdaságba és nagyrészt kényszerbôl, jobb híján foglalkozik egyéni gazdálkodással, hogy járadék típusú jövedelmeit kiegészítse. Ahol emellett még népességgyarapodást is rögzített a 2000. évi népszámlálás, ott szegregálódási folyamatok jelenlétét gyanítottuk (amin nem azt értjük, hogy a visszatorlódott népesség között sok a roma származású, csak azt, hogy a romák számaránya is vélhetôen magas a szóban forgó kistérségekben). Azokat a térségeket, ahol a munkahelyek nagymértékû, több mint 30 százalékos visszaesése mellett nem tapasztaltunk „visszatorlódási” tüneteket, ipari válságzónáknak neveztük el – mondta az elôadó.

1. ábra A kistérségek típusai Szerkesztette: Koós Bálint és Kovács Katalin, 2003.

40


V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Valamikori sváb porta, ma rendezett roma otthon 3. fotó: Váradi Monika Mária, 2003.

A plenáris ülés Podmanicky László, a Szent István Egyetem kutatója „A többfunkcionális mezôgazdaság szerepe a vidékfejlesztésben” címû elôadásával és a Franciaországból érkezett Plat Françoise hozzászólásával zárult. 4. A konferencia ajánlásai A plenáris ülés után a falukonferencia öt szekcióban folytatta munkáját. Ezek: 1. Gazdasági; 2. Ökológiai; 3. Társadalmi-közösségi és kulturális szekció; 4. Vidékpolitika és 5. Sikeres falvak, kistérségek. A konferencia hagyományai szerint az esti szakember-találkozó megszervezésére mindig valamelyik baranyai faluban kerül sor. Ezúttal a választás Kökényre esett, ahol a gazdag vacsora mellett a helyi kórus rövid horvát és magyar nyelvû elôadással is köszöntötte a falukonferencia odalátogató vendégeit. A Kökényre esô választás azért is jó volt, mert a falut erdô és egykor még a közösség tulajdonát képezô Malomvölgyi-tó veszi körül, amely a június közepi nagy hôségben üdítôen hatott. A fáradt vendégek a vidékfejlesztés gyakorlati áldását tapasztalhatták meg Kökényben. A konferencia végén a résztvevôk ajánlásokat fogadtak el, amit a szervezôk elküldtek az FVM és a Miniszterelnöki Hivatal illetékes államtitkárainak, illetve fôosztályvezetôjének. Az ajánlások az alábbi 10 pontban fogalmazódtak meg: FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

1. Az érintett minisztériumok egymással és a vidékkel kooperáló terület- és vidékfejlesztési politikát valósítsanak meg 2. Egy területi fókuszú, problémaorientált kohéziós politika elvei érvényesüljenek a különbözô stratégiai programok tervezésében 3. Az érintett minisztériumok segítsék a szubszidiaritás elvének kibontakozását a helyi szintû intézményrendszerek kiépítésével 4. Kerüljön sor országos kitekintésû középtávú, 15 évre szóló lokális program kialakítására 5. A helyi erôforrások fejlesztésére differenciált támogatási rendszer kerüljön kiépítésre 6. A vidékpolitika a szolidaritás elvére is épüljön. Ennek érdekében a kormány folytasson olyan vidékpolitikát, amely a hátrányos helyzetû falusias térségek és a legelesettebb rétegek felemelésére irányul 7. A tanya problematikája jelenjen meg jobban a vidékfejlesztésben 8. Támogassák a biogazdálkodás kiszélesítését, a társadalmi részvételre alapozott tájkultúra megalapozását 9. Segítsék a védelemre szoruló (történetileg, regionálisan) differenciált kultúrtáj kritériumainak a kidolgozását 10. Támogassák a vidéken élôk jólétét, a gazdaság hatékonyságát szolgáló módszerek adaptációját A falukonferencián elhangzott elôadásokat az MTA Regionális Kutatások Központja kötet formájában még a 2003-as év folyamán megjelenteti. 41

ENSZ HABITAT

HABITAT VILÁGNAP 2003: A VÁROSOK VÍZELLÁTÁSA ÉS HIGIÉNIAI ÁLLAPOTA

A GDP területi megoszlása Európában

Az ENSZ Közgyûlésének 1985-os határozata óta a Habitat Világnap minden év októberének elsô hétfôjén kerül megrendezésre. Az idei évben a nemzeti és helyi szinteken megtartott rendezvények központi témája a Városok vízellátása és higiéniai (közegészségügyi) állapota. A cél az, hogy felhívjuk a figyelmet a világ városainak vízellátási és higiéniai válságára, melynek jelenlegi helyzete sokkal rosszabb, mint amit a statisztikai adatok sugallnak. Ebben az évben a kormányok, közösségi szervezetek és egyszerû állampolgárok világszerte október 6-án, hétfôn ünneplik a Habitat Világnapot, míg a központi ünnepségre a brazilíai Rio de Janeiroban kerül sor. A Habitat Világnap célja, hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét az emberi települések vízellátás-fejlesztésének szükségességére, mindenekelôtt a váro42

si szegények helyzetére, akik nélkülözik a tiszta ivóvízet, a megfelelô higiéniai körülményeket és az alapvetô közszolgáltatásokat. A világ városainak vízellátási és higiéniai helyzetérôl készült legújabb ENSZ HABITAT jelentés szerint csupán Afrikában mintegy 150 millió városi lakos, a kontinens városi népességének 50%-a nem jut elegendô vízhez. A földrész lakóinak még nagyobb hányada, kb. 180 millió ember nélkülözi vízellátás terén az alapvetô higiéniai ellátást. Az Egyesült Nemzetek szervezetének millenniumi célkitûzése, hogy 2015-re felére csökkenjék a világban azok száma, akik nem jutnak folyamatosan egészséges ivóvízhez és az alapvetô közegészségügyi feltételekhez. Milyen tényezôk akadályozzák ezen célkitûzés elérését? • A világ népességének növekedése • A gyorsuló városiasodás folyamata és • A folyamatosan érvényesülô erôforrás-korlátok. A jelenség világméretû, de a konkrét problémákat és a megoldás lehetséges módjait minden egyes országnak magának kell meghatároznia. A megoldáskeresés erôs politikai vezetést és a nemzeti kormányok támogatását teszi szükségesssé. A jövôbeni beruházások tervezésénél mindenképpen prioritást kell biztosítani a társadalom szegény rétegei helyzetének javítására. A Rio de Janiero-ban megrendezésre kerülô központi Habitat Világnapi ünnepség jelentôs eseménye lesz a „Becsületszalag“ átadása, amely az ENSZ által adományozott legmagasabb elismerés a városi környezet javítása érdekében tett kimagasló egyéni, szervezeti, illetve projekt szintû teljesítményekért. Ebben az évben a hagyományos jelölések mellett az ENSZ HABITAT a Becsületszalag díjra várja olyan újságírók és media szereplôk jelölését is, akik elôsegítették a városi problémák megismertetését. A Rio de Janeiro-ban tartandó ünnepségen a brit nem kormányzati szervezet, az Építési és Szociális Lakásépítési Alapítvány is díjakat ad át a világon található újszerû, fenntartható és követhetô emberi települési programokért. A UN HABITAT az egyes országok világnappal kapcsolatos intézkedéseire az alábbi irányelveket fogalmazta meg: • Használják fel az egyes országok saját tömegkommunikációs eszközeiket (újság, radio, tv) a világnap témájának népszerûsítésére. • Elemezzék a politikusokkal, kormányhivatalnokokkal, akadémikusokkal, újságírókkal és a települések 2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

ENSZ HABITAT

irányítóival a vízellátás, közegészségügy, csatornázás, hulladékkezelés problémáit és az azok megoldására szolgáló intézkedéseket. • Szervezzenek olyan rendezvényeket, amelyek bevétellel járnak, mely bevételek a problémák megoldására fordíthatók (futball meccsek, koncertek stb.). • Az oktatási létesítmények, minisztériumok és hasonló intézmények szervezzenek ismeretterjesztô elôadásokat, melyeken mind a problémák, mind azok megoldását szolgáló intézkedések megvitatásra kerülhetnek. • Szervezzenek az érintett településeken olyan közmunkákat, melyek a lakosság bevonásával képesek végrehajtani az utcák

és terek tisztítását, a csatornák megtisztítását, a szemét összegyüjtését stb. Tekintettel arra, hogy országunkban a vízellátás, valamint a közegészségügy kérdései nem tartoznak a leginkább akut problémák közé, így nem sok esélyünk lenne az ezen problémák megoldását célzó sikeres projektek díjazására. Ezért nem tartjuk indokoltnak pályázatok benyújtását a HABITAT Scroll of Honour elnyerésére. Hazai viszonylatban azonban mérlegelés tárgyát képezheti a települések egymás közötti versenyének megszervezése, országos pályázat meghirdetése mind a vízellátás javítása, mind a közegészségügy fokozottabb érvényesítése témakörében.

RICHARD STREN, a politikatudományok tanára Torontói Egyetem, Kanada

DECENTRALIZÁCIÓ : ELHIBÁZOTT KEZDET VAGY ÚJ LEHETÔSÉGEK? A huszadik század elmúlt negyven évét a decentralizáció rendkívül sokszínû története jellemezte. A decentralizáció nem más, mint a tényleges hatalomnak a nemzeti kormányzati szintrôl a városi, illetve helyi szintre való átadása, ahol az átlagemberek jobban szemmel tudják tartani és érvényesíteni tudják befolyásukat. Afrikában és Ázsiában a decentralizációnak három fontos „pillanata” volt. Az elsô éppen a függetlenség kivívása elôtt, illetve annak pillanatában, amikor a nemzeti erôk és a távozó gyarmatosítók közötti megállapodás alapján helyi (és állami) hatóságok jöttek létre. A helyi hatóságok létrehozása kísérlet volt a szolgáltatások demokratikus formáinak hivatalos kialakítására, a leginkább a helyi önkormányzatokra és a városi közösségekre hasonlító intézmények létrehozásával. A britek számára a helyi önkormányzatok a „demokrácia iskolái” voltak, míg a franciák számára a közösség volt a városi és vidéki lakosság civil jogai gyakorlálásának fô terepe. A függetlenség megszerzése után az egypárti államstruktúra, a katonai rendszerek nyomása, valamint a központi tervezésen alapuló ideológia a hatalom nagy részétôl megfosztotta a helyi önkormányzatokat (a dél-ázsiaiakat kivéve). Ugyanakkor az egész rendszer a kormányok kudarcait egyre inkább kizárólag a központi hatalomnak tulajdonította. Ily módon a decentralizáció elsô kudarca a kormányok hivatalnoki megközelítésének sikertelenségéhez kötôdik. Ez vezetett el a decentralizáció második „fázisához”, amikor a fejlôdó világ központi kormányai adminisztratív eszközökkel helyezték át a fejlesztési bizottságokat, a szakmai minisztériumokat, sôt még a nagyberuházásokat is körzeti szintekre, „közelebb az emberekhez”. Ezen kezdeményezések között voltak FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

sikeresebbek, de többségük nem viselte magán a valódi decentralizáció jegyeit abban a tekintetben, hogy csak igen kevés hatalmat – és még kevesebb erôforrást – biztosított a helyi hatóságoknak korlátlan felhasználásra. Ezen második, ígéretesnek indult „lehetôség” is kudarcba fulladt a nagyberuházások megvalósításának sikertelensége és a finanszírozás hiánya miatt. A korábbi decentralizációs törekvések múlandósága és rövid életûsége miatt jogosan gondolhatnánk, hogy a mostani decentralizációs „hullám” – amely az 1980-as évek végén kezdôdött és Latin-Amerikára is kiterjed – ugyancsak illuzórikus és hatástalan lesz. Ismét egy elhibázott próbálkozás. Rosszul tennénk azonban, ha erre a következtetésre jutnánk. Ahhoz, hogy megértsük, miért nyúlnak a korábbinál mélyebbre a mostani decentralizációs politikák és kezdeményezések gyökerei, a mai decentralizáció alaptermészetét kell megértenünk. Elôször is, egyetlen ország sem vállalkozik a központi hatalomnak bármilyen más kormányzati szintre való átadására (legyen bár szó „vertikális” vagy „horizontális” hatalomátadásról), hacsak nincsenek erre nyomós politikai indokai. A hatalommal újonnan felruházott helyi önkormányzatok megfelelô forrásokkal való ellátása (vagy legalább a források önálló megszerzési lehetôségének biztosítása) nélkül egyetlen igazgatási vagy politikai hatalomátadás sem lehet sikeres. Az elmúlt másfél évtized alatt azonban sok fontos és befolyásos ország indult el a komoly decentralizáció útján, alkotmányos (valamint jogi) és pénzügyi ösztönzôket is bevetve a folyamat megerôsítésére. Rendkívül tanulságos Brazília esete. A polgári kormányzásnak az 1980-as években való visszaállítása után 1988-ban új al43

ENSZ HABITAT

kotmányt fogadtak el. Az alkotmány jelentôsen bôvítette Brazilia több mint 5000 önkormányzatának az állammal szembeni hatáskörét, és rájuk bízta a városi közlekedés, az iskola elôtti és általános iskolai oktatás, a földhasználat, a megelôzô egészségügyi ellátás és a kulturális értékek megôrzésének irányítását. A részvétel tekintetében az alkotmány feljogosította az önkormányzatokat, hogy részvételi tanácsokat (un. „városi testületeket”, illetve „közösségi tanácsokat”) hozzanak létre az egészségügyi ellátás, az oktatás, a városfejlesztés, a közegészségügy, illetve a környezetvédelem kérdéseinek kezelésére. Ezek a testületek az országon belül mûködô helyi kormányzatok fontos részeivé váltak. Bár a brazil önkormányzatok pénzügyi forrásai eleinte jóval elmaradtak az újonnan megszerzett hatalom által megkívánt mérték mögött, késôbb sikerült több állami forrásra szert tenniük, illetve megtalálták a bevételszerzés más módjait. A nagyszabású és ötletes decentralizációs lépéseknek számos más példája is van. Az 1996-os új dél-afrikai alkotmány egy terjedelmes részt szentel a helyi önkormányzatoknak, jogilag felhatalmazva ôket, hogy választópolgáraiknak fenntartható szolgáltatásokat nyújtsanak demokratikus és számon kérhetô formában. Bolíviában a Ley de Participación Popular (a „Népképviseleti Törvény”) a központi kormánytól a helyhatóságoknak adta át az ingatlanadó bevételeket, és helyi szinten „polgárôrségeket” hozott létre. Ezek a polgárôrségek a helyi lakosokból tevôdnek össze, akik ellenôrzik a forrásoknak a megválasztott polgármester és testületek általi felhasználását és maguk is javaslatot tesznek beruházási programok megvalósítására. Vajon van-e valami közös struktúra, illetve ötletforrás ezek mögött a decentralizációs intézkedések mögött? Talán meglepô lehet azok számára, akik a külsô erôk befolyását látják a helyi fejlesztések mögött, hogy ezekben az esetekben szinte teljesen hiányzik a nemzetközi pénzintézetek befolyá-

sa. Jelenlegi ismereteink alapján elmondhatjuk, hogy a reformokat teljes mértékben az érintett országok politikai, társadalmi és gazdasági fejlôdése váltotta ki; és bár a globalizáció szinte mindenütt igen fontos tényezô a városok fejlôdésében, a kívülrôl jövô ötletek és koncepciók nem játszanak közvetlenül jelentôs szerepet a jogi és alkotmányos reformok megszületésében. Másrészt, viszont sok országban megfigyelhetô, hogy helyi szinten a polgárok és a polgári csoportok jobban odafigyelnek saját városuk megfelelô fejlôdésére, a kormányok fogékonyabbak a politikai döntéshozásban való részvétel iránti igényekre, és az állami pénzügyi szakemberek jobban érzékelik a szolgáltatások és beruházások hatékonyságát akkor, ha a helyi emberek saját intézményeik „tulajdonosai”. Elôször is világos, hogy a helyhatóságokkal szemben világszerte elvárás az, hogy a szolgáltatások és egyéb gazdasági és társadalmi tevékenységek jóval szélesebb körét vállalják magukra és finanszírozzák. Másrészt, a „közösségekre”, valamint a jelentôs résztvevôi csoportokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy vegyenek részt a helyi kormányzásban. Mindennek az az eredménye, hogy sok (de nem minden) esetben a kormányzati szintrôl a helyi szintre történô decentralizáció során valódi reformokra került sor és intézményi változások mentek végbe mind a pénzügyi, mind a kormányzati rendszerekben. A valódi hatalomátadás azt jelenti, hogy a helyi politikai terep válik az emberi és pénzügyi erôforrások egyre növekvô része biztosításának és megújításának területévé. Természetesen, nincs kezünkben a kristálygömb, hogy megjósoljuk a távoli jövôt. A költség-haszon mérleg azonban mind a központi, mind a helyi kormányzatok szempontjából a decentralizáció tekintetében pozitív egyenleget mutat. Ezen az alapon kell a partneri együttmûködést és a támogatási programokat építeni, hogy a folyamatot még tovább vigyük.

ROFLT WICHMANN – ALAIN KANYINDA:

A DECENTRALIZÁCIÓ NEMZETKÖZI IRÁNYELVEI FELÉ A közösségi részvételen alapuló kormányzás decentralizáltabb megközelítése iránti, széles körben támogatott, hat évvel ezelôtti, közvetlenül a Habitat II. után elhangzott felhívások ellenére soha nem volt széles körû egyetértés a Helyi Önkormányzatok Világ Chartájának, annak az elfogadott nemzetközi keretnek a megalkotásáról, amely meghatározza a helyi önkormányzatok jogait és kötelességeit és kellôen rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a különbözô nemzeti és regionális sajátosságokhoz, társadal44

mi-gazdasági berendezkedéshez és történelmi tapasztalatokhoz. Mindazonáltal 1998 és 2000 között mintegy 100 ország központi kormányának és helyhatóságainak a részvételével nem hivatalos regionális konzultációkra került sor, ahol áttekintették az eddigi tapasztalatokat és kifejezték a decentralizációs lépések iránti igényt a helyi fejlôdés elôsegítése és a Habitat Agenda-ban megfogalmazott közösségi részvétel megvalósítása érdekében. Ennek ellenére a konzultációk eredmé2003/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

ENSZ HABITAT

nyeként született dokumentum-tervezetet, amely a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját modellezte, az egyes kormányok az Emberi Települések Bizottsága 18. ülésén (CHS-18), 2001 februárjában nem fogadták el. A CHS-18-at megelôzôen a tagállamok által az ENSZ Habitatnak benyújtott, a decentralizációról és a helyi önkormányzatok megerôsítésérôl szóló állásfoglalásokban a kormányok elviekben támogatták a hatékony helyi önkormányzatok koncepcióját, mint a Habitat Agenda megvalósításának szükséges elôfeltételét. Mindazonáltal a decentralizációról, valamint a helyi hatóságok és a helyi demokrácia megerôsítésére vonatkozó nemzetközi elveknek a Világ Chartában való hivatalos megfogalmazásáról vallott nézetek két kategóriába sorolhatók: a) Az egyik nézet szerint kívánatos lenne egy nemzetközi egyezmény megkötése a Habitat Agenda megvalósításának megkönnyítése érdekében, ugyanakkor a Világ Charta tervezete, a címet is beleértve, még további részletes kidolgozásra szorul azért, hogy valamennyi régió és alkotmányozási struktúra számára alkalmazható legyen. b) A másik nézet szerint a decentralizációról szóló nemzetközi egyezmény nincs összhangban az Isztambul +5 Elôkészítô Bizottság és a közgyûlés rendkívüli ülésének (2001. június) munkájával, illetve a javasolt Világ Chartát egy kevésbé kötelezô érvényû elvi deklarációvá kellene átalakítani. Ezen szembetûnô véleménykülönbségeket figyelembe véve és a témával kapcsolatos konszenzus kialakítása érdekében a CHS-18 elfogadta a 18/II-es határozatot, amely felkéri az ENSZ HABITAT igazgatóját, hogy „folytasson intenzív párbeszédet a kormányokkal és a partnerekkel minden, a hatékony decentralizációval és a helyi hatóságok megerôsítésével kapcsolatos kérdésrôl, beleértve az elveket, és ahol lehetséges a jogi kereteket is, támogatva ezzel a Habitat Agenda megvalósítását.” A megtett erôfeszítések és a már létezô, különbözô decentralizációs politikák ellenére és figyelemmel az új kihívásokra, nyilvánvaló, hogy számos ország, elsôsorban a fejlôdô országok még mindig keresik az elfogadható megoldást. Világossá vált, hogy a decentralizációs politikák sikere érdekében számos országnak javítania kell a közösségi elszámoltathatóságot és a politikai irányítást a demokratikus és részvételen alapuló döntési módszerek elterjesztésével, továbbá erôsíteniük kell a helyi szintek legitimitását és hatékonyságát jogi és pénzügyi reformokkal és más támogatási programokkal. Mindezek fényében magától értetôdônek tûnik a nemzetközi párbeszéd fontossága, a decentralizációs törvényhozás és gyakorlat eddigi tapasztalatainak kicserélése az összehasonlító elemzés útján, különös tekintettel a törvényi szabályozásra és a jogi reformokra, valamint a kapcsolódó támogatási programokra. Ezért a HCS-18/II határozatnak megfelelôen az ENSZ HABITAT ügyvezetô igazgatója elhatározta egy ad hoc intézmény, az Alkotmányjogászok Tanácsadó Testületének létrehozását a decentralizáció témájában (APCLD - Advisory Panel of Constitutional Lawyers on Decentralization), hogy ily módon intézményesen támogassa a tárgyban folytatott nemFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/7

zetközi párbeszédet. Egy ilyen magas szintû panel felállítása alapfeltétele a sikeres párbeszéd megindításának, mivel biztosítja a szükséges jogi tapasztalatokat és a szakmai hitelességet. Az Alkotmányjogászok ad hoc Tanácsadó Testületének fô célja, hogy tanáccsal lássa el a vezérigazgatót a decentralizációval kapcsolatos nemzetközi párbeszéd témájában, és elôsegítse a mindenki számára elfogadható nemzetközi decentralizációs elvek megfogalmazását. Az elvek meghatározzák a helyi önkormányzatok megerôsítésére irányuló hazai és nemzetközi erôfeszítések irányvonalát, és képessé teszik ôket fejlesztési feladataik hatékonyabb megvalósítására a Habitat Agenda és a globalizáció keretei között, felgyorsítva a gazdaságoknak és helyi közösségeknek egy komplex világrendszerbe való integrálását. Létrehozása után a tanácsadó testület elemezni fogja az érvényes nemzeti törvényeket, szabályokat és egyéb decentralizációs normákat, az ilyen politikákkal rendelkezô országok tapasztalatainak és jogi szabályozásainak kiértékelése érdekében. Az értékelés eredményeinek és a tagállamok szakmai tapasztalatainak alapján a tanácsadó testület politikai és jogi útmutatást ad a decentralizációról folytatott magas szintû nemzetközi párbeszéd lefolytatásához, amelyet az Emberi Települések Bizottsága 18. ülésén határoztak el. Ezen párbeszéd eredményeként fognak megszületni a decentralizációs politikának a nemzeti kormányok és a nemzetközi közösség által a Habitat Agenda megvalósítása során, a globalizáció keretében figyelembe veendô legfontosabb elemei, hiszen a globalizációban megfogalmazott gazdasági decentralizációt a nemzeti szintû politikai decentralizáció útján kell megvalósítani a várt pozitív hatás elérése érdekében. A testület számos konkrét tanácsot fog adni a decentralizációról folytatott nemzetközi párbeszéd érdekében szervezett ülések elôkészítésére és megtartására, kezdve a 2002. április 29 és május 5. között Nairobiban megrendezendô Urbanizációs Világ Fórummal. Az elsô ülésszak eredményei alapján további párbeszédek kezdôdnek majd, a második az ENSZ Emberi Települések Programja Kormányzó Testületének 19. ülésszaka lesz 2003 májusában. A testület, a Habitat folyamatos technikai tanácsadói és támogatási tevékenysége keretében segíteni fogja és tanácsokkal látja el az ENSZ HABITAT világméretû kampányát a városi kormányzásról, elsôsorban az alárendeltség, a helyi autonómia és decentralizáció kérdéseiben, hogy elôsegítse e területeken a jó gyakorlatok elterjedését. Rolf Wichmann az ENSZ HABITAT vezérigazgatói irodájának vezetôje Alain Kanyinda az ENSZ HABITAT vezérigazgatói irodájának kapcsolattartási munkatársa

45

TERÜLETI STATISZTIKA HÍREI

TARTALMI KIVONATOK A TERÜLETI STATISZTIKA 2003/3. SZÁMÁBÓL A regionális tervezés, fejlesztés új dimenziói és igényei A szerzô a Nemzeti Fejlesztési Terv és EUTámogatások Hivatalának vezetôjeként részt vett a terv (NFT) kidolgozásában. Cikkében bemutatja a terv jelentôségét, struktúráját, valamint azokat a nem könnyen összeegyeztethetô elvárásokat, amelyeket e munkával szemben a magyar társadalom és az Európai Unió kifejezett. Nagy hangsúllyal szól azokról a technikákról, amelyek Magyarországon a területfejlesztésben újnak számítanak: a SWOT-analízisrôl, az ex-ante értékelésrôl, a monitoringról. A tanulmány második részének középpontjában a területi reform áll, különösen annak közigazgatási vetülete. A szerzô bírálja a jelenlegi hétrégiós rendszert, s nyugat-európai példákra is hivatkozva kifejti, milyen szerepet szán ô a régióknak. Baráth Etele

A regionális és a városi statisztika az Európai Unió követelményeinek tükrében A tanulmány – az európai uniós követelményeket állítva a középpontba – a regionális és a városi statisztikával foglalkozik. A KSH számára az EU-s követelmények érvényesítése a statisztika e két fontos területén – az Eurostattal az 1990-es évek elején kötött megállapodás alapján – egyre jelentôsebb feladatokat és konkrét tennivalók sorát jelöli ki az elkövetkezô évekre is. A lényeges különbség a két téma között, hogy míg a regionális statisztika az EU területi politikájának változásával több évtizedes szerves fejlôdés eredményeként alakult ki és változik ma is folyamatosan, addig a városi statisztika, az úgynevezett Urban Audit kiépítése még csak hét éve tart. Magyarország, a többi csatlakozó országhoz hasonlóan, 1998-tól szolgáltat rendszeresen adatokat az egyre bôvülô REGIO-adatbázisba. Az Urban Audit II-be 2003 tavaszán kapcsolódtunk be. A vizsgálatban Budapest mellett három középvárosunk – Miskolc, Nyíregyháza és Pécs – vesz részt.

A területbeosztások statisztikai dilemmái A tanulmány azokat a problémákat elemzi, amelyek a területbeosztási rendszerekben bekövetkezô változások jelentenek a területi statisztika számára. Részletesen foglalkozik az ország regionális területbeosztásával, az Európai Unió erre vonatkozó szabályozásával, a megváltoztatásával összefüggô feltételekkel és következményekkel. Vizsgálja a témával összefüggésben az elôkészítés alatt álló közigazgatási reform hatásait mind a régiók, mind a megyék és a kistérségek tekintetében. Szól az agglomerációkkal, a településegyüttesekkel összefüggô statisztikai feladatokról is. Kovács Tibor

Az infrastruktúra fejlôdése és regionális különbségei Magyarországon Magyarországon a rendszerváltozás elôtt az úgynevezett termelô ágakra fordították a nagyobb figyelmet. Kevesebb jutott az ezeket támogató infrastruktúrára, amely így számos területen többé-kevésbé elmaradottá vált. Nemcsak az infrastruktúra egyes elemei között, hanem az ország különbözô régiói között is fejlettségbeli különbségek alakultak ki, amelyek a régiók eltérô gazdasági fejlôdésében is szerepet játszottak. A legjellemzôbbek a területi különbségek a fôváros és a vidék között. Ennél mérsékeltebben ugyan, de jelen van a Dunántúl és az ország keleti régiói közötti színvonalbeli eltérés is. Az elmúlt évtizedekben számos területen látványos fejlôdés következett be, ilyen például a személygépkocsi-ellátottság, a távbeszélô-hálózat fejlesztése, a vezetékes gázellátás, valamint a közüzemi vízellátás. Ezek tekintetében a régiók között meglévô különbségek is jelentôsen csökkentek. Számos téren van azonban még lemaradás, ilyen például az autópályaépítés, a közcsatornázottság, valamint az internethasználat. Hosszabb távon azonban megteremthetô egy olyan infrastrukturális háttér, ami elôsegíti a gazdasági fejlôdést, lehetôvé teszi a zöldmezôs beruházások nagyobb arányú elterjedését, vállalkozások alakulását. Kulcsárné Kiss Anita – Nagy Erzsébet

Faluvégi Albert

46


TERÜLETI STATISZTIKA HÍREI

Regionális fejlettségi különbségek az egységesülô Európában

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai

Az EUROSTAT adatait felhasználva az elemzés az egy fôre jutó GDP területi eloszlását, különbségeit vizsgálja. Igyekszik bemutatni az Európai Unió térszerkezetének legfontosabb paramétereit. Ismerteti a területi autokorreláció vizsgálatának egy új módszerét, a Local Moran I-t. E módszert, valamint a területi mozgóátlag módszerét felhasználva elemzi a szerzô az európai regionális összefüggéseket, bemutatja a csatlakozó országok fejlettségi helyzetét a támogatások odaítélésének nézôpontjából. Tóth Géza

Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk.

VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32., Telefon: 224–3100/4650, 4651, 4652, 4653, 4654 Fax: 224–3105 Nyitva tartás: kedd–péntek: 8.00–16.00, hétfô: zárva

Regionális különbségek Szlovéniában Szlovéniáról, bár szomszédos ország, hazánk legtöbb polgára keveset tud. Ez vonatkozik a területi kutatók többségére is. Szlovénia hazánkhoz hasonlóan hamarosan az Európai Unió tagja lesz, így ha másért nem, hát ez okból mindenképpen kötelességünk kissé jobban megismerni ezt az országot. A tanulmány alapvetôen ezt a célt szolgálja. Fô témája Szlovénia térfelosztásának és regionális önkormányzati, valamint statisztikai rendszerének a bemutatása. Részletesen elemezi e struktúrák alapvetô egyenlôtlenségeit, majd több, a területi statisztikai vizsgálatokban rendszeresen használt index segítségével bemutatja Szlovénia NUTS 3 szintû demográfiai, gazdasági, jövedelmi differenciáltságának jellemzôit. Mindezek kapcsán megállapítja: Szlovénia társadalmi-gazdasági térszerkezetében igen karakteres regionális különbségek fedezhetôk fel. Németh Nándor

A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI, MÉLYÉPTERV, ÉVITERV, Hídépítô Vállalat, ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat.

VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32., Telefon: 224–3165; 224–3100/4656 Fax: 224–3105 Nyitva tartás: hétfô és péntek: 9.00–13.30; kedd, csütörtök: 11.00–15.30; szerda: zárva

Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59., Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30, kedd, csütörtök: 11.00–15.30

A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.


47

No title

Recommend Documents