2008. február
Irgalmasok Háza
Pécs, Széchenyi tér 5.
Telefon/fax: 72/312-856
Február 1, első-péntek. Gyónási alkalom 6 órától – 9,30 óráig és délután 16-tól 17,30 óráig. Február 2. Urunk bemutatásának ünnepe(Gyertyaszentelő Boldogasszony napja). Szentmisék 7. 8,30 órakor. Gyertyaszentelés 8,30 órakor. Február 6, szerda: hamvazószerda, a húsvétra felkészítő nagyböjti időszak kezdő napja. Nagyböjt idején szigorú böjt van hamvazószerdán és nagypénteken. Ezen a két napon a 21 és 60 életév közöttiek csak háromszor étkezzenek és hús ételt ne fogyasszanak. Nagyböjti időben minden pénteken tartózkodjunk a hús ételtől. A hívő ember számára nagy erőforrás az isten szándéka szerint végzett rendszeres böjt. Február 6 szerda 9 órától a Márialégió közösség foglalkozása. Minden szerdán van Márialágió foglalkozás 9 órától. Új érdeklődőket is várunk. Február 6, szerdán este 19 órától 22 óráig szentségimádás és dicsőítés lesz templomunkban (mint minden hónap első szerdáján), melyet a Betánia közösség vezet. Mindenkit szeretettel várunk, hogy együtt imádkozzunk városunkért. Február 7, csütörtök 19,30 órakor Szent Egyed közösség foglalkozása. Minden csütörtökön este 19,30 órakor van Szent egyed közösség foglalkozása, melyre új érdeklődőket is szívesen várunk. Február 9. szombat 17 órakor a Cusillio közösség szentmiséje, és utána megbeszélés. Új érdeklődőket is szívesen várunk. Február 22 péntek: SZENTSÉGIMÁDÁS napja 24 órán keresztül. Szentmisék: 7, 8,30, 19 órakor Éjszaka a fűtött nagyteremben lesz a szentségimádás a már eddig kialakult szokás szerint. Dicsőítést vezeti a Betánia közösség. Február 24 vasárnap 10,30 órakor ifjúsági, megújulási közösségek egység szentmiséje lesz. Mindenki szeretettel várunk. NAGYBÖJTI FELHÍVÁS
Közvetlen húsvét utáni szombaton (március 29-én) lesz Pécsett az országos karizmatikus kongresszus. Kemény kitartással imádkozzuk és böjtöljünk, hogy ez a kiemelten nagy kegyelmi nap teljes lehessen minden érdeklődő testvér részére.
Betegek világnapja. (Gondolatok II. János Pál pápa nyomán.) A betegek világnapja minden évben február 11 én kerül megrendezésre. 1858. február 11-én a Szent Szűz megjelent, Lourdesben. A Szent Szűz különleges módon akarta kinyilvánítani anyai szeretetét a szenvedőknek és betegeknek. Állhatatos anyai gondoskodását azóta is folytatja jelenlétével. Lourdesban Mária kijelentette: „(Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” A Szeplőtelen Fogantatás dogmája elvezet minket a Teremtés és a Megváltás misztériumának középpontjába. Isten az életet az emberi teremtménynek bőségben akarta adni. Feltételként szabta ugyanakkor a kezdeményezésére adott szeretetteljes és szabad választ. Az engedetlenség által visszautasított ajándék a bűnhöz vezetett, az ember tragikusan megszakította létfontosságú párbeszédét Teremtőjével. Isten igen-je, az élet teljességének forrása szemben áll az ember NEM -jével, aki önző önelégültségével a halál előhírnökévé vált. Isten elutasítása az egész emberiséget súlyosan megterhelte. Egyedül a názáreti Mária fogantatott mentesen az eredeti bűntől, Krisztus érdemeire való tekintettel és vált teljesen nyitottá az isteni cél iránt, hogy a mennyei Atya megvalósítsa az emberekkel kapcsolatos elképzelését. A Szeplőtelen Fogantatás ténye felfedi a harmonikus kapcsolatot Isten igenje és Mária teljességgel megnyilvánuló igenje között, amit az angyali üzenet felkérésére adott. Igenje, amit az emberiség nevében adott, újra megnyitja a kapukat a hívők előtt a Paradicsomhoz, hála a megtestesült Igének, amely testében a Szentlélek által megvalósult.. A teremtés eredeti terve ezáltal újra megszilárdul Krisztusban és ebben a tervben Szűz Mária is megtalálja hivatását. Az emberi történelem kibontakozásának kulcsa Mária Szeplőtelen Fogantatása, amely megkezdi a Megváltás nagy művét és Krisztus drága vérének kiontásával fejeződik be. Általa mindenki arra hivatott, hogy az életszentségben eljusson a teljességre. A Szeplőtelen Fogantatás Krisztus sugárzó ígéretes napjának hajnala, aki halálával és feltámadásával helyreállította a harmóniát Isten és az emberiség között. Ha Jézus a forrása ama életnek, amely legyőzi a halált, Mária a figyelmes anya, aki gyermekei előtt jár, vigyázva azok testi és lelki egészségére. Ez az az üzenet, amit Lourdes szentélye nyújt a zarándokoknak és ott imádkozóknak. Ez a testi és lelki gyógyulások ténye, amit tapasztalhatunk
a Barlang közelében. A Bernadette Soubirousnak való megjelenés napja óta Mária gyógyítja a szenvedőket és betegeket, visszaadván egészségét számos gyermekének. De ennél is meglepőbb csodákat visz végbe a hívek lelkében, akiknek megnyitja szívét a Fiával, Jézussal való találkozásra, válaszolva az emberi szív legmélyebb elvárásainak. A Szentlélek, aki Máriát megárnyékozta az Ige megtestesülésekor, átalakítja a betegek szívét, akik hozzá folyamodnak. Még ha nem is mindig kapják meg a testi egészséget, mindig lehetőségük van megkapni a még fontosabb ajándékot, szívük megtérését, mely a belső béke és öröm forrása. Ez az ajándék átalakítja létüket és Krisztus keresztjének hírnökeivé teszi őket, ami a remény jele a legnehezebb és legkeményebb megpróbáltatások közepette is. A szenvedés hozzátartozik az ember történelmi helyzetéhez, hogy azt meg kell tanulnia elfogadni illetve felülemelkedni rajta. De hogyan is történhetne meg ez másképp, mint Krisztus keresztjének kegyelmei által? A Megváltó halálában és feltámadásában az emberi szenvedés megtalálhatja legmélyebb értelmét és megváltó értékét. Az emberiség viszontagságainak és szenvedéseinek egész súlya összesűrűsödik annak az Istennek a misztériumában, aki emberi természetünket magára véve kiüresítette önmagát, egészen addig, hogy „bűnné lett értünk” (2Kor 5,21). A Golgotán minden ember hibáját magára vette, az elhagyatottság magányában így kiáltott Atyjához: „Miért hagytál el engem?” A Kereszt paradoxonjából tör elő legnyugtalanítóbb kérdéseinkre a válasz. Krisztus szenved érettünk: magára vette az emberek szenvedését és megszabadítja őket attól. Krisztus szenved velünk, felkínálva a lehetőségét annak, hogy megosszuk Vele szenvedéseinket. Az az emberi szenvedés, amely Krisztus szenvedésével egyesül, az üdvösség eszközévé válik. Ezért mondhatja a hivő Szent Pállal együtt: ”Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). A hittel elfogadott szenvedés az Úr megváltói szenvedésének misztériumába vezető kapu. Olyan szenvedés, mely már nem veszi el sem a békét, sem a boldogságot, mert a feltámadás ragyogó fényessége járja át. - A Kereszt lábánál Mária csendben szenved, különleges módon vesz részt Fia szenvedésében, az emberiség Anyjaként, kész közbenjárni azért, hogy bárki elnyerje az üdvösséget. Lourdes-ban nem nehéz megérteni a Szent Szűz különleges szerepét Krisztus megváltói küldetésében. A Szeplőtelen Fogantatás csodája alapvető igazságra emlékezteti a híveket: elnyerhetjük
az üdvösséget, ha engedelmesen részt veszünk az Atya szándékában, aki Fia halálával és feltámadásával megmenti az emberiséget. … Ámen
Dr. Alexis Carrel sebész orvost a Svéd Királyi Akadémia Nobel díjjal tüntette ki 1912-ben. Dr. Carrel abban a kivételes kegyben részesült, hogy 1902-ben szeme láttára következett be az a rendkívüli gyógyulás, aminek történetét az Utazás Lourdes-ba c. könyvében írta le. A könyvet csak halála után publikálták. Közvetlen stílusával bepillantást enged egy nagy tudós lelkének küzdelmébe, amit szkepticizmusával vív, míg kénytelen csodának elismerni a látott és általa is vizsgált gyógyulást. „Ha a tudós a metafizika területére próbálja átvinni tudományos módszereit és meggyőződését, semmit sem ért. Ha racionálisan akar gondolkodni, nem léphet túl azon, hogy megállapítja a jelenségeket és a közöttük fennálló kapcsolatot. De amikor az ember az okokat kutatja, többé semmiben sem lehet bizonyos, nem tudhatja, hogy nem téved-e… Eleinte őszinte, hívő katolikus voltam. Aztán sztoikus, majd kantiánus lettem. Végül pedig teljes szkepticizmusba, filozófiai dilettantizmusba zuhantam. Közben egyre boldogtalanabbnak éreztem magam, pedig talán a katolicizmus, amit igazán nem értettem meg, adta számomra a legtöbb lelki békét... Itt állok egyedül az éjszakában. A pusztán intellektuális rendszerek már nem érdekelnek. Mit számítanak az elméletek az élettel és a halállal szemben? Ahhoz, hogy életünket a maga teljességében élhessük, nem tudományra, hanem lélekre és hitre van szükségünk.” „Édes Szűzanya, aki irgalmas vagy az alázatosan hozzád könyörgő szerencsétlenekhez, őrizz meg engem! Hiszek benned. Kételyeimet a napnál is világosabban megválaszoltad ezzel a csodával… A te neved édesebb, mint a hajnali napfény. Vedd szárnyaid alá ezt a nyugtalan, zaklatott szívű, borús homlokú bűnöst, aki már kimerült abban, hogy árnyképeket hajkurásszon. Gőgös értelmem kemény, hajlíthatatlan sugallatai mögött még mindig él az eltemetett álom, egy álom, mely szebb minden másnál, hogy hiszek benned és szeretlek téged, Szűzanyám, akár egy tiszta lelkű barát.”
1942-ben ezt írta naplójában: „ Hiszek az Isten létezésében, a lélek halhatatlanságában és mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít, az áldozatról szóló csodálatos tanában, ami annak lényege”.
