1
REGÉLŐ KŐVÁRAK, REJTŐZKÖDŐ SÁNCOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁG HEGYVIDÉKÉN Őskori és középkori erődítések Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyékben
Nógrád, Heves, Borsod, Abaúj és Zemplén vidékének, e táj történelmi múltjának leglátványosabb emlékei a várak. De nemcsak a sziklaszirteken álló, impozáns megjelenésű – jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép – kővárak tanúskodnak a történelem viharos évszázadairól, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt „földvárak” is, melyek erdők mélyén rejtőznek az avatatlan szemek elől. Különleges és rendhagyó vártúrákra hívjuk Önöket, hiszen alább nemcsak a legjelentősebb, legnagyobb, legépebb középkori várainkat mutatjuk be, hanem a kevésbé ismert földvárakat, őskori sáncokat, alig felismerhető Árpád-kori erősségeket is. Mivel ezek gyönyörű földrajzi környezetben, szép kilátást nyújtó hegyormokon, árnyas erdők fölé magasodó sziklabérceken dacolnak az idő múlásával, felkeresésük különleges élményt nyújt. Míg a nógrádi és zempléni várak egy-egy autós kirándulásra is felfűzhetők, addig a Mátra és a Bükk legtöbb várát külön-külön, hosszabb túrával érhetjük el.
ŐSKORI VÁRAK, ERŐDÍTETT TELEPEK Vidékünkön, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban különféle népek létesítettek erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr.e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (i.e. 1750 - 1350) népe leginkább a Bükk és a Mátra peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző erődítéstípus a nagyobb kiterjedésű „nyílt telep” melletti kis vár (0,02-0,08 hektár) volt. A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védekezést. A bronzkor első feléből származó földvárak például a maklári Baglyas, a novaji Földvár vagy a tardi Tatárdomb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a „preszkíták” betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek: főleg hegységeink belsejében nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás nyílik a környező hegyekre, a távoli sík vidékekre. A Nagyvisnyóról a S jelzésű, Bánkútról a K és KL jelzésű turistaúton megközelíthető Verebce-tető őskori telepének teljes területe 123 hektár! Északi részén 598 m tengerszintfeletti magasságú kiemelkedésen a középkori dédesi vár romjai találhatók, ettől délre a Kisvár nevű sziklás csúcs szökken a magasba: tetejéről az Északi-Bükk, Upponyihegység rendkívül szép összképében gyönyörködhetünk. A bronzkori védelmi vonalat hol kettős sánc (északnyugati oldal), hol két árok közötti sánc (déli oldal), hol pedig természetes terepalakulatok, meredek hegyoldalak jelentik. A település nyoma lépcsőzetesen elhelyezkedő, sűrűn egymás alatt húzódó teraszok formájában jelentkezik a nyugati oldalon. Hasonló jelenségek láthatók a Szilvásvárad és Bélapátfalva határán emelkedő Kelemen-székén az úgynevezett Töröksáncon is. Bélapátfalváról a P jelzésű, Szilvásváradról a Szalajka-völgyön keresztül a S jelzésű turistaúton jöhetünk a Katonasírokig, onnan a Z+ jelzésen kapaszkodhatunk fel a bronzkori földvár sáncához. A 60 hektár kiterjedésű telep legmagasabb pontja 703 m. A belső területen két forrás is fakad, ami a hajdani vízellátást biztosította. A teljesen körben nyomonkövethető sáncot a belső oldalán árok kísérte, ebből termelték ki a töltéshez szükséges földet. Az északi csücsökben a sánc kis hurkot ír le: a Csortos-kő nevű gerincen lévő kiöblösödő rész – mintegy fellegvárként, „akropoliszként”– kimagasodik és elkülönül az erődített telep többi részétől. Ezeken kívül a következő Kyjatice-kultúra idején emelt őskori várakat érdemes a Bükkben felkeresni: Bükkszentlászló – Nagysánc, Miskolctapolca – Vár-hegy, Bükkaranyos – Földvár, Cserépfalu – Mész-tető, Sály – Latorvár-tető, Felsőtárkány – Vár-hegy. *** A Mátrában szintén számos őskori vár rejtőzik. Ezekben többnyire még nem voltak régészeti feltárások, ezért kormeghatározásuk, egyáltalán a középkori váraktól való elválasztásuk sok bizonytalanságot hordoz. A mátrai sáncvárak többségét is – a bükkiekhez hasonlóan – nagy kiterjedés és magas földrajzi fekvés jellemzi. A sáncok szerkezete viszont különbözik a bükki földvárakétól: nagyrészt kőből készültek. A Mátra hegyeinek oldalán ugyanis
2 rendkívül sok helyen találunk – a jégkorszakban keletkezett – ún. periglaciális kőtengereket, kőfolyásokat, amelyek köveiből építették az erődítéseket. A sáncok ma már szétomlott alakjukban láthatók, a középkorban és az újkorban kőbányának használták azokat. A későbronzkori sáncvárak népes csoportja található a Mátra déli oldalán: Abasár határában a Hajnácskő, Rónya-bérc, Gyöngyös-Mátrafüred fölött a Benevár-bérc. Ez utóbbi őskori erődítés a Mátrafüredről induló K+turistajelzésen közelíthető meg Bene középkori várának érintésével. Az alsó és felső részből álló várat védő kősánc szélessége általában 6 m körüli, de a kapuk körül 10-12 méter szélességben vannak a kövek szétterítve! Érdekesek a Gyöngyössolymos – Eremény-tető és Gyöngyössolymos – Kis-hegy kősáncos erődítései is, ugyanis ezeket egy ún. hosszúsánc (vagy ahogy a múlt század egyik kutatója Bartalos Gyula nevezte: kőgarád) köti össze. Az Ördögtornya-dűlésének is nevezett átlag 8-10 méter szélességű, de az egy méter magasságot el nem érő kőgát rendeltetése ma még nem ismert. A kis-hegyi földvár Gyöngyössolymosról a Z+ jelzésű turistaúton közelíthető meg, az Eremény-tető pedig a Sás-tó melletti tisztástól északi, majd nyugati irányba forduló jelzés nélküli ösvényen. *** Az Északi-középhegység egyetlen kelta erődítése a Bükkszentlászló fölött húzódó Nagysánc. A régészeti leletek tanúsága szerint a késő bronzkorban emelt földvárat a késő kelta korban is lakták, a sáncot megújították. A kelta vár területén 1849-ben 376 darabból álló – a Kr.e. 110 – 50. közötti időből származó – pénzleletet találtak. További kelta ezüst pénzek, valamint bronz kincsleletek (fibula, lemezkorong, karperec, tokosbalta stb.) kerültek innen a miskolci múzeumba.
HONFOGLALÁS ÉS ÁLLAMALAPÍTÁS KORI SÁNCVÁRAK A 10-11. századot, a honfoglalás és az államalapítás korát több „földvár”, impozáns megjelenésű sáncvár képviseli térségünkben. Abaújvár 3,9 hektár területű vára a Hernád folyó és vizenyős lapálya által körülvett kiemelkedésen fekszik. Az edelényi Borsod vára, melyről már Anonymus is szólt, a Bódva folyó fölötti szikladombon van. A sályi Latorvár-tető 5,26 hektár kiterjedésű őskori telepének felső platóján – a honfoglalást követően – egy 2,4 hektár alapterületű sáncvárat építettek. Az Anonymus által említett Örsur várával azonosítható erődítés 11 méter talpszélességű és 3 méter magasságú sánca egymásba csapolt gerendákból álló sűrű rács- és rekeszszerkezetű, amit cölöpök erősítettek meg. A gerendaszerkezet közé döngölt agyagtöltésre kőfalat is emeltek. A régészeti ásatások kerámialeletei alapján a vár építését a 10. századra helyezik. A Latorvár-tetőre a Sálytól északra lévő Latorút település utolsó házai mellett lehet felkapaszkodni. Ezt a vártípust tartja ma a kutatás a honfoglaló magyarok első várainak. A 10. századi nomád állam erődített nemzetségi szállásközpontjai, a későbbi a törzsi állam lokális központjai lettek az I. István idején létesített ispánságok központjai (ilyenek pl. Abaúj, Borsod, Szabolcs). Hegyvidékek peremén, alacsony hegynyelveken, dombhátakon, tehát kis relatív magasságban találjuk ezeket a széles talpú sáncokkal, többosztatú, kazettás gerendahálózattal megerősített töltésekkel erődített várakat. A sáncok anyaga több esetben téglaszerűen átégett. Anonymus Gesta Hungarorumában az Örsur vára és az Eger vize című fejezetben több olyan várról tesz említést vidékünkön, amelyet ma is ismerünk: „Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsur apjának. Örsur, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsur várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a helyet, amelyen a vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táborukat az Ostoros-pataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától egészen a Mátra erdőig, s meghódították annak a földnek minden lakóját a Köröstől a Zagyva folyóig meg a Szepes erdőig. Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívnak” A Gyöngyöspatától északra magasodó Vár-hegyen lévő várat csak Anonymus említi, oklevelekben nem szerepel. A késő bronzkori lakótelep egy részén épült erődítés sűrű rácsszerkezetű sánca erősen átégett, ennek külső oldalát szárazon rakott kőfal képezte. Az 1,27 hektár területű széles talpú sáncvárat a régészeti ásatások eredményei szerint a 10. század közepén emeltette Aba Sámuel egyik őse, az Ed és Edumen nemzetségéből származó Pata. Régészek a Vár-hegytől pár száz méterre délre egy későavar temetőt, a vár közvetlen közelében pedig egy Árpád-kori templom alapfalait és a körülötte lévő temető néhány sírját tárták fel. A gyöngyöspatai erődítés az egyházszervezés során alapított patai főesperesség központja lett. A Mátyás király által mezővárosi rangra emelt település plébániatemploma ma hazánk egyik legszebb, legépebb középkori műemléke. Még egy a Szent Istváni államszervezés igazgatási rendszerébe nem illeszkedő korai sáncvár található a Mátrában, Gyöngyöstől északra a Muzsla-tetőn. Az Aba nemzetség birtokterületén lévő keskeny talpú, karcsú sánccal övezett 0,15 hektár alapterületű várnak különleges a topográfiai helyzete. A többi hasonló honfoglalás és államszervezés korabeli vártól (Hont, Bernecebaráti – Templomhegy, Doboz – Sámsonvár) eltérően nagy tengerszintfeletti magasságban (485 m) és jelentős relatív szintkülönbségű helyen (140 m) emelték talán a 10-11. század fordulóján. A védett területet sánc, külső oldalán sziklába vágott, 8 méter széles árok vette körül. A sáncátvágás feltárta a
3 védmű szerkezetét: a kazettás szerkezetű farekeszsort kövekkel töltötték ki. A vár Mátrafüredről a S jelzésű turistaúton közelíthető meg. Mátrafüred egyébként remek kiindulópontja lehet a különböző korú várakat felkereső kirándulásainknak, mivel környékén egy 4 km-es sugarú körön belül kilenc vár található. Ezek a következők: Hajnács-kő, Rónya-gerinc, Benevár-bérc – Széles-parlag, Eremény-tető, Kis-hegy, Dobogó-hegy őskori és Benevár, Muzsla-tető, Dezsővár középkori erősségek. *** Mátraszentimre határában, meredek lejtőkkel határolt 753 m magas Óvár nevű hegytetőn egy háromrészes vár található. A 40,2 hektár területű erődítés felső részének őskori sáncára a középkorban kőfalat emeltek. A 11,1 hektáros épület, torony nélküli falgyűrű (talán mentsvár?) párhuzamai Felvidéken (Káposztafalva – Marcellvár, Menedékkő) és Erdélyben (Tusnádfürdő – Vártető, Székelyudvarhely – Budvár, Málnás – Herec vára) találhatók meg. A vár a történelemben nem szerepel, írásos, okleveles adatunk nincs róla. A 13 század második felében már nemigen használják, hiszen 1264/65 fordulóján a terület a Rátót nemzetség birtokába kerül, akik a jóval kisebb Ágasvárat is elhagyják és megépítik a hasznosi várukat (Cserteri vár). Az Ágasvári turistaháztól induló Z jelzésen a Kőkapuig, onnan délre fordulva a ZO jelzésű úton a sáncon át a Külső-Óvári-rétre jutunk. Mátrakeresztesről a Csörgő-patak völgyéből ugyanezen a turistaúton kapaszkodhatunk fel a földvárhoz. Az Óvárhoz hasonlóan a Bükkben lévő felsőtárkányi Vár-hegy bronzkori sáncára is kőfalat emeltek talán az Árpád-kor idején.
SZIKLAVÁRAK KORONÁJA A jól védhető sziklákra, meredek oldalakkal határolt hegycsúcsokra vagy éppen mocsaras völgytalpakra épített feudális várak királyainknak, az északi hegyvidék egykori urainak, a történelemben is jelentős szerepet játszó személyeknek az emlékét idézik. Hajdan védték, őrizték vidékünk kultúráját, menedékül szolgáltak a „szaladó világban” – a tatárjárás, törökdúlás idején –, megálljt parancsoltak rabló hordáknak, hódító hadseregeknek. Ma pedig rendkívül szép elemei a tájnak, érdekes célpontjai túráknak, kirándulásoknak, némelyikükben múzeum, kiállítás is található. A Bükk és Mátra vidékének legismertebb, legnevezetesebb erődítése az egri, a legszebb, tájképi megjelenésében legimpozánsabb viszont a siroki vár. A meredek sziklafalakkal övezett hegytetőn emelkedő siroki rom két részből áll, egy felsőből, amely a sziklacsúcsra épült s eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú vár volt, s az alsó várból, melyet két óolasz rendszerű bástya erősített meg. Az alsó várudvarból egy sziklába vágott lépcsős alagúton lehetett feljutni a felső vagy fellegvárba. A vár legősibb részét képező fellegvár sziklaalapzatába kazamataszerű folyosókat, termeket faragtak. A feljáró alagútból jobbra is és balra is folyosók ágaznak ki, amelyek egy nagy, sziklába vágott teremben egyesülnek. A sziklahelyiségből egy lépcsőfeljáraton a felső vár közepének déli részén emelkedő dongaboltozatos terembe juthatunk. A felső vár északkeleti részén lépcsőn juthatunk le az északi fal alatt a sziklába faragott, néhol helyiségekké bővülő folyosórendszerbe. A sziklaalagútból hét ablaknyíláson tekinthetünk ki a fellegvár alatti, kőzetbe vájt sánc-árokra, illetve a Tarna völgyére. Még ehhez az első, sziklavár-periódushoz tartozhat az alsó szinten lévő sziklából kifaragott, de felmenő falú kaputorony, amelybe egy V-alakúra kivájt gyalogkapun lehetett bejutni. Az északi külső védelmi öv felé néző ovális alakú lőrés alakja a kézi íj használatának idejére mutat. Az alsó vár későbbi bejárata az északi fal közepe tájékán egy beszögelésben nyílt, előtte kisebb farkasverem volt. A sarokbástyák homloksíkját ferdére alakították, a falakon tölcsérbélletes ágyúlőrések voltak. A siroki vár első birtokosai az Aba nemzetség Borh-Bodon ágának tagjai voltak. Első okleveles említésével 1320ban találkozunk, amikor a Csák Mátéhoz pártolt Borh-Bodon fiától, Demetertől a Károly Róberthez hű Debreceni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi ispán seregei elfoglalták. A király 1324-ben az Aba nemzetségbeli Kompolti Imrét nevezte ki várnagynak, aki 1339-ig viselte ezt a tisztséget. 1388-tól a Tariak birtokolták a várat, akiktől hosszas huza-vona után a Kompoltiak kezére került. Kompolti János örökös nélküli halála után a várat Országh László, majd fia Kristóf örökölte. Országh Kristóf kedvelt tartózkodási helye volt a siroki vár, feleségével Zrínyi Ilonával ide is költözött. 1561-ben sarokbástyákkal erősítette meg a várat, az őrséget pedig száz lovasra egészítette ki. 1596-ban foglalták el a törökök, akik 1686. október 2-án ostrom nélkül adták fel a várat. A várhegy nyergébe lesétálva megtekinthetjük a siroki vár látványához hozzátartozó Törökasztal hatalmas sziklatömbjét, valamint a három dácittufa sziklatornyot az úgynevezett Bálványköveket. Ezek népi elnevezései „Török ember, törökasszony és szolgáló”, illetve „Pap, barát és apáca”. A Törökasztal csúcsát lefaragták, a vízszintesre kialakított felületébe pedig kisebb-nagyobb medencék, tálalakú mélyedések, csatornák, lyukak vannak bevésve. A sziklába vájt mélyedések rendeltetése a pogány áldozati szertartások adnak magyarázatot.
A BÜKK KÖZÉPKORI VÁRAI A Bükkben 16 középkori erősség tornyai, falai, sáncai lelhetők fel. A sályi szélestalpú sáncvárat, Örsur várát és a felsőtárkányi Vár-hegy falgyűrűjét fentebb bemutattuk. A hegység legismertebb és legépebben fennmaradt két vára: a délnyugati oldalon az egri, az északkeleti oldalon pedig a diósgyőri vár.
4
A középkori püspökséget oltalmazó és a török ostromok során – Dobó István és a várvédők helytállása révén – hírnevet kivívó egri vár hazánk leglátogatottabb műemléke. A tatárjárásig valószínűen sánc és palánk védte az Árpád-kori székesegyházat és a püspöki palotát, a kőfalak kiépítése csak IV. Béla uralkodásának idején kezdődött meg. A püspöki vár egyik legkorábbi épületét az 1470-es években épült gótikus püspöki palota nyugati végében előkerült torony alapfala jelzi. A 15. századi vastag falakkal, védőoromzattal, lőrésekkel és karcsú, magas tornyokkal ellátott vár a 16. században jelentősen átalakult. Az 1552. szeptember 17-től október 18-ig tartó első török ostrom (ekkor verte vissza Dobó István Kara Ahmed és Szokoli Mohamed seregét) és az 1596-os várostrom között jelentős újjáépítések és korszerűsítések zajlottak a várban legfőképp Ottavio Baldagira tervei nyomán. Az egri vár mai formájában a török ostromokhoz igazított végvár képét mutatja: füles bástyákkal, ágyútermekkel, kazamatákkal, azaz aknafigyelő folyosókkal. Diósgyőr várának történetét számos okleveles adat, egykori leírás, irodalmi említés, ábrázolás tárja fel. Anonymus nyomán a történészek egyöntetű feltételezése, hogy a honfoglaló magyarok itt már várat találtak. Ezt az ásatások is beigazolták: a legrégibb várfal alatt cölöpökből és gerendákból összerótt faépítmény nyomait tárták fel. A Bors nemzetség birtokában lévő földvár a tatárjárásig állhatott, ezt követően kőből építik fel a várfalakat. Az első kővárat az Ákos nembeli Ernye bántól származtatják, aki 1316-ban – Károly Róberttel való szembehelyezkedése miatt – elveszti birtokaival együtt. A vár fénykora Nagy Lajos idejére tehető, a király négy saroktornyos, gótikus várkastéllyá építtette ki, s hosszú uralkodása alatt (1342-1382) sokat tartózkodott itt. Nagy Lajos halála után Diósgyőr vára a királynék javadalma és vidéki rezidenciája maradt egészen a mohácsi vészig. Az Örsur nemzetség ősi birtokain a középkori Váralja település fölött magasodó hegyen a váraljai ág lakótornyát a Latorvárat, a kácsi (tibolddaróci) várhegyen pedig a daróci ág várát találjuk. Ezek a korai, 12. században épített kisméretű feudális várak tulajdonképpen egyetlen lakótoronyból álltak, amit sánc és árok együttese vett körül. A 13. században az egri püspökök szarvaskői sziklavára már állt. Az 1560-as években török helyőrség állomásozott a falak között. A vár a Rákóczi szabadságharc idején még egyszer jelentőséghez jutott. Rákóczi fejedelem pártjára állt kuruc püspököt Telekessy Istvánt 1710-ben, mikor egy hónapos kemény ostrom után Pálffy császári tábornok Eger várát elfoglalta, Szarvaskő várába száműzték. A geológiai (óceáni eredetű párnalávából álló vulkanikus kőzet) és botanikai (sziklagyep ritka növényekkel) értékeket is hordozó remek kilátóhely Szarvaskőről a K jelzésű turistaúton közelíthető meg. A hagyomány szerint a Szilvásvárad fölött emelkedő Gerenna-vár szikláján, az egykori pogányvárba Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett. A Bükk hegység belsejében, 760 méter magas sziklás hegyormon, Éleskő várától mindössze 1,2 km-re van a kétrészes vár. Mérete (1,04 hektár), alaprajza, megjelenése alapján a 14-15. századra helyezik lakottságát. A mély szurdokvölgyek által közrefogott sziklaszirtet Szilvásváradról a S, majd S+ jelzésű turistaösvényen érhetjük el. Dédesen királyi bivalyvadászok laktak. A vár az Ákos nembeli Ernye birtokában volt. Mivel az István fiak 1316ban Csák Máté oldalára álltak, Károly Róbert seregével a várat megostromolta és azt elfoglalva saját embereit nevezte ki várnagyoknak. 1567-ben Hasszán temesvári basa tizenöt napon keresztül ostromolta. Az elmenekülő védők a vár tornyát a törökökre robbantották. A szép kilátást nyújtó, meredek oldalú, sziklás hegykúpon található rom Nagyvisnyóról a S turistaúton közelíthető meg. A cserépfalui Odorvár, a kisgyőri Kecskekő, a cserépfalui Füzér-kő és a szilvásváradi Éles-kő egyértelműen a tatárjárást követően épült kőváraink sorába tartoznak. Ezeket a passzív védelem szolgálatára, támadhatatlan magasságokba emelték, s ma is nehezen megközelíthető helyeken, a településektől távol találjuk. *** Egy érdekes csoportját alkotják a magyarországi váraknak a miskolci Leányvár és a kisgyőri Halomvár. A várakra vonatkozó okleveles adat nincs. Mindkét bükkaljai erősség átlag 20 méter szélességű, 2-3 méter mélységű árokkal övezett területe 3,8 hektár. Közepükön nagyjából kör alaprajzú csonka kúp alakú domb van, ezen állhatott a hajdani torony. Egyesek szerint ezek motte típusú várak lennének, melyek építését a tatárjárás utáni időkben talán Lambert egri püspök rendelte el a nép védelmére, más vélemény szerint viszont vaskori áldozati földépítmények. A Leányvár Miskolctapolcáról a S jelzésű turistaúton érhető el, a Kisgyőrtől délre 2 km-re található Halomvárhoz nem vezet jelzett út.
A MÁTRA ÁRPÁD-KORI VÁRAI A Mátra több mint harminc középkori vára közül csak néhánynak ismerjük a történetét, többségüknek nincs okleveles említése. A legtöbb vár esetében kőfalnak nyoma sincs. Ilyen a dorogházai Kasrély-tető, a gyöngyössolymosi Dezsővár, Nyesettvár, Óvár, a mátramindszenti Óvár, a nagybátonyi Orosz Mátyás vára, a parádi Vörösvár, Marhádvár, a recski Szederjesvár, melyeknél árok, illetve sánc formájában látható az erődítés nyoma. A domoszlói Oroszlánkő, a gyöngyösi Benevár, a gyöngyöstarjáni Világosvár, a hasznosi Cserterivár, a markazi Aba Sámuel vára, a mátraderecskei Kanázsvár, a mátraszentimrei Ágasvár, a szuhai Galyavár, Várbérc, a teljesen elpusztult, elbányászott tarnaszentmáriai Várhegy és a verpeléti Földvár nevű erődítéseket több-kevesebb kőfalmaradvány jelzi. A verpeléti Földvár típusát tekintve földhalomvár, azaz motte. A 20 méter széles árok által körülvett 1,15 hektáros terület közepén emelkedik egy 30 méter átmérőjű, 7 m magas mesterséges földhalom. Ezen állhatott a kőtorony, amely létezését ma már csak meszes, habarcsos kövek jelzik.
5 A sánccal, árokkal körülvett erődítések közül érdemes felkeresni hazánk egyik legmagasabban fekvő középkori várhelyét, a 812 m magasságú hegyormon lévő Nyesettvárat. A 0,12 hektár területű várat egy 8 méter széles sziklába mélyített árok veszi körül. Az így kitermelt követ az árok külső peremén halmozták fel. A belső területen lévő kötőanyag nélküli falmaradványok talán egy faépület alapozásául szolgáltak. A várat írott források nem említik, eredete, kora ismeretlen. A várat, ahonnan szép kilátás nyílik déli és keleti irányba, Galyatetőről a S jelzésű turistaúton érhetjük el. A sáncokkal és árokkal körülvett téglalap alakú Benevár (Castrum Bene) egy 1301-ben kelt oklevél szerint az Aba nembéli Csobánka család birtokában volt. A falmaradványok alapján a régészek rekonstruálták a vár kaputornyát, palotaépületét, lakótornyát és egyéb építményeit. Tanulságos kilátás tárul elénk a Markaztól északnyugatra emelkedő 460 méter magas Vár-hegy tetejéről. A Mátra déli lejtőjének és a Mátraaljának csodálatos összképében gyönyörködhetünk az Aba nemzetség hajdani várának romjairól. A kőfallal körülvett markazi vár belső területét három oldalról árok is övezi. Az északi és délkeleti oldalon kettős várárok figyelhető meg. A keleti oldalon a fal 7 méter magasságban maradt meg. A faluból a ZL jelzésű turistaösvényen közelíthetjük meg a várat. Kisnána közepén egy alacsony dombon emelkedik az Aba nemzetség egyik ősi birtokközpontja. A vár tulajdonosai évszázadokon át az Aba nemből származó Kompolti család volt. A Kompoltiak a 14. században erősödnek meg igazán, amikor Károly Róbert pártjára álltak, Zsigmond uralkodása alatt már a sárkányrendes bárók között találjuk őket, amint arról Kompolti László várban talált, 1428-ból származó sírkövén és egy vörösmárvány Kompolticímeren lévő sárkányrend jelvény tanúskodik. A Kompolti család fiú ágának kihalása után a vár az Országh család birtokába jutott (1527). A török megjelenése idején, 1543-ban, Losonczy István rokona, a hírhedt rablólovag, Móré László lakta, aki aranyat szórva az ostromló török közé próbált menekülni, de rajtavesztett. A vár 15. századi végső formája több építési periódus során jött létre. A vár helyén a kora Árpád-korban egy körtemplom állt, a később felépített, ma is látható kétemeletes palota helyén pedig egy udvarház volt. Az épületeket palánkkal kerítették be. Az erődített udvarház bejáratát a délkeleti sarkon kőből emelt külső kaputorony védte. A 1415. század fordulóján a megerősödő Kompoltiak birtokközpontja várrá alakult. Ekkor készült el az alápincézett palota, a körtemplom helyére egy nagyobb alapterületű templomot emeltek, amelyhez délről egy négyzet alaprajzú, felül nyolcszögbe átmenő, mérműves, gótikus ablakokkal díszített tornyot építettek. A Zagyva völgyében a Mátra nyugati oldalán, Tar község keleti szélén, a középkori templom mellett építette fel udvarházát a 14. században László bán fia Tari István. A hatalmas birtokokkal rendelkező Rátót nemzetség legismertebb tagja Tari László fia Lőrinc volt. Amikor Zsigmond királyt a főurak egy csoportja 1401. április 28-án Budán fogságba ejtette, Lőrinc volt az egyedüli, aki az uralkodó védelmére kelt. A pohárnokmesterből hamarosan nógrádi ispán lett. A Zsigmond kegyét élvező Lőrinc elérte, hogy a király Pásztónak Budával azonos kiváltságokat adományozzon. Többször járt követségben külföldön és elkísérte Zsigmondot a konstanzi zsinatra is. 1409-ben zarándokúton megfordult Compostellában, de meglátogatta Szt. Patrik purgatóriumát is Írországban – innen a Pokoljáró előnév.
KÖZÉPKORI VÁRAK A ZEMPLÉNI-HEGYSÉGBEN Abaúj és Zemplén vármegyék erősségei az Árpád-korban, de leginkább a Habsburg-ellenes küzdelmek idején (1617. század) váltak jelentőssé, nagy részük a Rákócziak nevével forrt össze. Az ország második legszebb fekvésű várát, a füzéri várat II. András a Kompolt nemzetség-beli Andronicus mestertől vásárolta. Legkorábbi Árpád-kori váraink egyike tehát Aba birtok volt. A mohácsi csatavesztés után Perényi Péter koronaőr Szapolyai János megkoronázása után közel egy évig itt rejtegeti a Szent Koronát. 1567 után a Báthoriak, majd a Nádasdy család birtokolják, akik jelentősen átalakítják az erődítést. A nehezen megközelíthető hegytetőről, a vár romjairól zavartalan körpanoráma tárul elénk. Gönc délkeletre, 4 km-re, a Zempléni-hegység belsejében emelkedik a mély árokkal és meredek hegyoldalakkal övezett Amadé vár. A déli oldalon még láthatók a hajdani, Abák által emelt kőtorony alapfalai. Az 1280-as években IV. László többször is megostromolta, de a vár továbbra is az országos méltóságokat viselő Aba Amadé tulajdonában marad. Az ifjú Károly Róbert is sokat tartózkodik Amadé nádor gönci várában 1304 és 1306 között. A menedékhelyül, rejtekhelyül szolgáló vár utaktól távol, mély völgyek fölé magasodó meredek hegytetőre épült, kilátással a hegység belseje felé. A magas sziklabércen álló boldogkő várának első okleveles említése 1282-ből való. Első birtokosai az Aba nemzetség tagjai voltak, valamint királyaink: IV. (Kun) László, Károly Róbert, később Szapolyai János és Ferdinánd. A várat többször megostromolják a kurucok, végül Thököly Imre foglalja el 1678-ban. Festői környezetben emelkedő regéci várromot a Rákócziak neve fémjelzi. Az először 1285-ben említett várat az Abák építik (1310 körül Aba Amadé nádor Regécen keltezi okleveleit), de a rozgonyi csata után királyi birtok lesz. 1644ben foglalta el I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, s ettől kezdve a Rákócziaké a vár. I. Rákóczi Ferenc és felesége Zrínyi Ilona kedvelt tartózkodási helye, gyermekük II. Rákóczi Ferenc is itt nevelkedett gyámapja, Thököly Imre felügyelete alatt. A Rákóczi várak sorába tartozik még Szerencs és Ónod vára, melyek 1603-tól Rákóczi Zsigmond örökös birtokai, valamint a sárospataki vár. A Bodrog parti vár nem annyira régi, mint sokáig gondolták, hiszen csak a 16. század első felében épült ki. Perényi Péter 1534-ben kezdte meg a város déli felét ágyúbástyákkal megerősíteni és a gótikus templomot is magába foglaló erődítményben a hatalmas lakótornyot felépíteni. A késő reneszánsz kőfaragványokkal gazdagon díszített Vörös-torony 1537-ben már a két király (Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János) követei közt zajló béketárgyalás helyszínéül szolgált. Perényi Gábor halála után Dobó István
6 családja kapta zálogba a várat. A Dobó-örökösökről 1606-ban a Lorántffyakra száll a birtok, akik közül Zsuzsannát 1616-ban Rákóczi György veszi feleségül, s így közel egy évszázadig a Rákócziak rezidenciája lesz a palotaszárnyakkal bővített várkastély. A mai Sárospatak valóban az Árpád-kori erdőispánság központja volt, de az a királyi udvarház, ahol 1207-ben II. András lánya, Szent Erzsébet született, az eddigi régészeti ásatások tanúsága szerint nem itt keresendő. A 13. századi pataki vár, más néven Újhely vára – mely 1390-ig volt királynői tulajdon – a történeti-földrajzi vizsgálatok eredményei szerint a Sátoraljaújhely feletti Vár-hegyen emelkedett!
Kevésbé ismert középkori várak még Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az arlói Vár-hegy, a kazincbarcikai Vár-hegy, a sajóivánkai, a sajómercsei várak, a sajónémeti Vár-hegy (a Sajó fölött emelkedő 250 méter magas hegyen egy kisebb és egy nagyobb motte található), a sajóvelezdi Vár-tető, a tállyai Vár-hegy, a telkibányai Templom-domb stb.
A CSEREHÁT ÉS AZ AGGTELEKI-KARSZT VÁRAI A Szendrő fölött emelkedő Vár-hegyen egy szabálytalan alaprajzú, ötszögű, bástyás vár képe bontakozik ki három ó-olasz és két új-olasz (azaz füles) bástyával a sarkain. A központi részen állt az a nyolcszögletű lakótorony, amit egy hajdani metszet szerint hagymakupola koronázott. A vár története folyamatos ostromok sorozata: hol a császári erők birtokolták, hol pedig Bocskai, Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György csapatai állomásoztak a falak között. A Csereháttól északra elterülő karsztvidék mészkőszikláin megkapó szépségű várakat találunk: Krasznahorka vára, Torna vára és Szádvár hirdetik a régi idők dicsőségét. Ezek közül ez utóbbi található az országhatáron innen. A Szögligettől északra, a Ménes-patak völgye felett, 460 méter magas hegy tetején bújnak meg a hajdan oly tekintélyes Szádvár romjai. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, bástyákkal erősített vár négy részre tagolódik. Az erősség bonyolult alaprajzát egy az ózdi természetjárók által várfalra erősített öntött vastábla kitűnően szemlélteti. Első okleveles említése 1268-ból származik. 1330-ban Károly Róbert a Drugeth családnak adományozza, birtokosai között ott találjuk a Bebek, a Szapolyai család tagjait, valamint Werbőczy Istvánt, Bocskai Istvánt, Báthori Gábort, Rákóczi Zsigmondot és Thököli Imrét. 1702-ben a tekintélyes erősséget I. Lipót parancsára lerombolják, azóta romokban áll.
A szuhogyi Csorbakő várát 1541-ben Ferdinánd király Bebek Imrének adományozta, aki ott hamis pénzt veretett a régészeti leletek tanúsága szerint. A pénzhamisító műhely létezését számos gyengén ezüstözött rézlapka előkerülése bizonyítja, ezek némelyike vár melletti barlang feltárása során 1928-ban került elő. A vár helyiségeiből olvasztótégelyek, összeolvadt fémsalakok és 131 törvényes pénz is előkerült. A hamisítványok II. Lajos, I. Ferdinánd pénzeiről készültek.
A CSERHÁT ÉS A BÖRZSÖNY KELETI OLDALÁNAK VÁRAI Nógrád megye várai leginkább a török hódoltság idején játszottak szerepet a magyar történelemben. A Nógrád falu fölötti Vár-hegy fennsíkján található a kétrészes vár az egyik legősibb, amely egy külső (olaszbástyás) erődítési övből és egy belső, 15. században kiépült belsőtornyos szabálytalan alaprajzú várból áll. A kővár előtti első periódust valószínűen a fentebb ismertetett típusú sáncépítmény képviselte, amiről Anonymus is említést tesz. Királyi vár, amit II. András 1199-ben a váci püspöknek adományoz. 1526-tól Szapolyai János, a következő évtől Ferdinánd kezében van az erősség, amit 1544-ben elfoglalnak a törökök. 1594 tavaszán Pálffy Miklós szerzi vissza, ettől kezdve ismét magyar végvár, amely 1605-ben Bocskai hajdúi, 1619-ben pedig Bethlen Gábor csapatai előtt nyitja meg a kapuit. A drégelypalánki vár a Börzsönyben egy 444 méter magas hegyen található. A kicsiny kétrészes vár építési idejét nem ismerjük, első okleveles említése 1285-ből származik, amikor is a Hont-Pázmány nemzetség birtokolta. A várat az 1552. július 6-7-i ostrom tette híressé. Ali budai pasa 12. 000 fős serege ellen a jobbágy származású Szondi György 150 főből álló várőrsége önfeláldozó módon, utolsó csepp vérükig védelmezte a rommá lőtt erősséget. Drégely után Ali budai pasa elfoglalta Balassagyarmat, majd Szécsény várát is. 1560-ban már Szécsény várából egészen Zólyomig portyáznak a törökök. A város 41 évig marad török kézen, amikor is Pálffy Miklós a füleki vár visszafoglalása után 1593. december 4-én Szécsény felé közeledett, a török felgyújtotta a várost és elvonult a várból. *** Nógrád megye legrégibb nemzetsége a Kacsics, az ő nevükhöz fűződik Fülek, Losonc, Sátoros, Somoskő, Szécsény, Salgó, Zagyvafő, Mátraszőllős, Baglyaskő és még több vár építése. A hollókői vár ősi birtokosai is a Kacsics nemzetség tagjai voltak. 1313-ban Károly Róbert e nemzetség Folkus ágából származó Szécsényi Tamás lublói várnagynak adományozza Hollókőt és a hozzá tartozó várbirtokot, valamint a pártütő Kacsics testvérek várait is. Számos monda fűződik a várhoz, pontosabban annak kútjához: ebbe rejtette el Csák Máté a kincseit, de a törökök is az összerabolt ékszereket. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár jellegzetes tájképi eleme a Cserhátnak, koronája az alatta elterülő palóc településnek, a Világörökség részét képező Hollókőnek. A bujáki vár építésének idejét sem ismerjük, azt tudjuk, hogy 1313-ban Csák Máté ostromolja meg királyi tulajdonban lévő erődítést. A szabálytalan alaprajzú belső vár nyugati oldalán emelkedett a palotaépület, középen
7 egy 4 méter átmérőjű vízgyűjtő ciszterna falazása látható. A vár északi szögletét egy több mint 20 méter átmérőjű, később épült rondella védi, belőle egy falszoros vezet a keleti oldalon kialakított kapuig. (31. kép)
A bujáki vár alatti mezőn mérkőzött meg egymással Kapitán György a hollókői várnagy és Hubiár aga a szandai vár parancsnoka 1550-ben, Szent György napján. A számos magyar és török előkelő jelenlétében megtartott párviadal döntetlenül végződött. A vár titokzatos vasajtajáról, mely egy kincsekkel teli pincét őriz, pedig egy népmonda szól. A Cserhát majd minden pontjából jól látható jellegzetes, kettőscsúcsú Szanda-hegy mindkét ormán rejtőzik egy vár. Az andezitből álló sziklás hegy nyugati ormán egy őskori, a keleti ormán egy középkori vár romját, a hajdani torony 7 méter magas maradványát találjuk. Ennek várnagyát egy 1301-ben kelt oklevél említi. A szép kilátást nyújtó sziklabércre egy andezit-oszlopokat is bemutató geológiai tanösvényen jutunk fel. Sámsonháza határában található Fehérkő várát történeti adatok csak az 1400-as évek elejétől említik. Az ovális alakú belső várba falszoroson át vezetett az út. A helyiségek várudvar felé néző falai romokban állnak. Nógrád megye ún. „történelem nélküli” várai még az alsópetényi Földvár (a hegytetőt két koncentrikus árok veszi körbe, külső oldalukon sánccal), a bencúrfalvai Dubinka, Csővár vára, a nógrádmegyeri Dobó-vár, a nógrádsápi Tatárka, a szügyi Leány-hegy, a tereskei Kuruc-domb, a tolmácsi Kálvária-domb, a vanyarci Haraszti, a nagylóci Vár-domb (bár a 10-14 méter széles terasszal övezett 7-8 méter magas csonkakúp-alakú földépítmény inkább áldozati halomnak, kultikus dombnak tűnik) stb.
A KARANCS ÉS A MEDVES VIDÉKÉNEK VÁRAI Salgótarján környékén számos középkori várat találunk. A csodálatos kilátást nyújtó Salgó tetején egy hajdani kicsiny feudális vár romjai magasodnak. A felső vár téglalap alaprajzú udvarának két végén egy-egy torony emelkedett, lentebb egy ötszögű bástya és egyéb építmények nyomait fedezhetjük fel. A felső toronyból dél felé a Mátra gerincét, távol a Bükköt, délnyugaton a Cserhát dombvidékét, nyugaton a Karancs hatalmas tömbjét, északi irányban a Medves-platót, előtte Somoskőújfalut a várral, a közelben Pécs-kő bazaltszikláját láthatjuk. Somoskő vára ugyan az országhatáron túl van, de Somoskőújfalu felől is elérhető. A vár vízszintesen egymásra rakott bazalthasábokból épült. Belső része (palota, udvar, kazamata) négyzetes alaprajzú, amit háromszögletűvé változtat a nyugati falhoz, illetve az északkeleti és délkeleti sarokhoz illesztett három kör alaprajzú bástya. Ezt a várat is a Kacsicsok építették. A Vár-hegy különleges geológiai képződménye a bazaltzuhatag, amit egy természetvédelmi tanösvény részeként tekinthetünk meg. A Zagyvaróna község fölötti 423 méter magas Vár-hegyen már csak földsáncok hirdetik a hajdani Zagyfafő várát, melyet minden bizonnyal a Rátót nemzetség épített fel a tatárjárás után. Szintén teljesen elpusztult a Salgótarjántól nyugatra emelkedő Baglyaskő nevű bazaltszikla vára. 1268 előtt a Kacsics nembéli Illés fia Péter váraként említik. A hegy geológiai érdekessége a Baglyas-kői-bazaltüreg, mely a sziklát felépítő salakos bazaltot átjáró, kb. 2, 4 millió éve működött fumarola (utóvulkáni gőzkitörés) maradványa. Hasonló természeti ritkaságokat rejt a szilaspogonyi Kis-kő vára alatti bazaltkúp is. Az itteni lávabarlang is gőzvagy gázkitörés nyomán született, mások szerint a bazaltláva részleges visszafolyása révén jött létre. A sáncokon és árkokon kívül más építmény, kőfal vagy kőtorony nyomát nem látni a hegytetőn. A fellelt paticsdarabok azonban valószínűsítik, hogy valamilyen épület (boronaház?) állhatott a felszínen. Okleveles adatok és régészeti feltárás hiányában a vár területén gyűjthető cserépdarabok, valamint az alaprajz révén az Árpád-kor második felére keltezhető a vár. Széttekintve a szikla tetejéről délnyugaton a szomszédos bazaltkúp, az 519 méter magas bárnai Nagy-kő zárja le a kilátást a Medves-vidék felé, mellette a távolban a Mátra, délkeleten a Bükk, északi irányban pedig a Szlovák-érchegység kéklő vonulata látható. Azon túl szép tiszta időben az Alacsony-Tátra csúcsainak körvonala is kibontakozik a horizonton. Eger, 2001 A szöveget írta: Baráz Csaba
***
NÉHÁNY – A VÁRTÚRÁKHOZ AJÁNLOTT ÉS A KIADVÁNYHOZ FELHASZNÁLT – IRODALOM: Baráz Csaba: Várak vagy szakrális építmények? A bükkaljai Leányvár és Halomvár rejtélye. In. Élő táj.Szerk. Buka László. Debrecen, 2000. 211-227. Dénes József: A Mátra hegység Árpád-kori várai. Castrum Bene I. 1989. 42-55. Dénes József – Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában. Mátrai Tanulmányok 1995. 7-28. Gerő László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955 Gerő László: Magyar várak. Budapest, 1968 Nováki Gyula: Középkori várak új felmérése a Mátrában. Mátrai Tanulmányok 1997. 7-20.
8
Nováki Gyula – Baráz Csaba: Őskori és középkori erődített telepek, várak Heves megye Mátrán kívüli területén. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 2000. 5-46. Nováki Gyula – Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai. Budapest-Miskolc, 1992. Nováki Gyula – Sándorfi György: Nógrád megye középkori várai I-II-III. Műemlékvédelem 1991. 4.; 1992. 1.; 1992. 3. Sárközy Sebestyén – Nováki Gyula – Sándorfi György: A történeti Abaúj-Torna megye várai I. Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából 1997. 1. 12-102.
