MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti é% bevezetésekkel ellátja
MIKSZÁTH KÁLMÁN
54. KÖTET
A KIVÁLÁS GENEZISE ]].
lm
JUSTH ZSIGMOND
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT magyar
írod. intézet és
1^06
könyvnyomda
FUIMUS REGÉNY
IRTA
JUSTH ZSIGMOND
TULL ÖDÖN RAJZAIVAL
ZZ,
í^
U^
BUDAPEST
FRA N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
irod. intézet és
1906
könyvnyomda
?H V^(Ko
M kot.
s^
Minden jog fentarlva.
PranUin-Tirtulal nyomdija.
FUIMUS
Els
kiadása megjelent iS^S'^^"-
ELS
KÖNYV. 1.
Márfay Gábor végrendelete ezen szavakkal végzdött « És kedves nmnek, sz. márfai Márfay Annának kötelességévé teszem, hogy fiam :
—————
nevelésére
tizedik
pedig
t
zetbe
helyezze
tölteni
;
egy
életévéig
külföldi, talán el,
évente
felügyeljen.
Azután
egy genfi nevel-inté-
hol a gimnáziumi éveket fogja
legfeljebb
—
idzvén
hónapot
két
csak az atyai, illetleg az anyai
háznál.
—
Az egye-
felerészben egy úgy kívánom német, felerészben egy franczia egyetemen végezze. Utána pedig még egy esztendt kell Angliában,
éveket
temi
tán
Oxford- vagy Cambridge-ban töltenie. nagykorú lesz, végleg hazatérhet.
Ha
Azt akarom, hogy
fiam
megismerje
azért e szigorú rendszabályaim.
az
életet,
Családjaink vesze-
delme az volt, hogy élettapasztalat nélkül, rokon eszmék és érzések korlátolt körében, az élet harczaira készületlenül
maradok, lok.
— még
Serdül
nélkül
nttek
fel.
Én
—
ha életben
szigorúbb rendszabályokhoz nyú-
éveiben
minden
anyagi
hagynám, hogy így idejekorán
támogatás
megtanuljon
8 a saját lábán állni, tudjon kenyeret keresni vívni
Ha
az
Isten
fentebbi
szólít,
teljesítését
vel
s
meg-
érdekeiért.
mást
meg
követelem
szeretett
akar
nmön
magához
korábban
s
kívánságom
szigorú,
szószerinti
ennek keresztülvitelé-
s
kedves rokonomat, mint
kívül
Czobor Ádámot bízom
kiskorú fiam gyámját, báró
meg. Kelt Márfán,
1865. május havában. márfai
Márfay Gábor
s.
k.»
2.
Id.
Márfay Gábort mindig hóbortos embernek
tartották a felsvidék
rokon-nemzetségei, de vég-
rendelete
kihirdetése
után
legjobb akarói
is
lette.
A
ha nem hal meg, pár év
Özvegye,
sz.
napirendre
is)
majd
kisírta
s
fe-
hogy
tébolydába kerül.
alatt a
Márfay Anna
nek. Tamásnak unokája volt
húga
tértek
csak azt mondták,
(fci
testvéré-
atyja
így egyúttal
a szemeit,
hogy
unoka-
férjét,
kit
úgy tisztelt, bámult, oly korán elvesztette. Majd aggodalmas arczczal fordult gyermeke bölcsje felé,
A s
fiúcska, kicsibe múlt,
hogy posthumus
mégis már huszonnegyedik élete évéig
írva élete
nem
lett
el
van
programmja.
Aggodalmas arczczal, könyes szemmel olvasta ujjain, hány évig marad még magzatja oldalán. Jóformán kilencz esztendeig se! A fiatal özvegy félelembl tán, tán szerelembl (bár szerelme csak ébredezett még ez idben) hozzá ment a Máríayakkal
vagy
tizenkétízben
összeházasodott
gróf
-^jr^'T^^
Niffor-ncmzetség
E
fejéhez
házassága, a mely
még boldogabbá
volt,
NifTor
gr.
:
szintén
csak
hát
legalább
Niffor
tartamú
mint az els.
tette,
Gr. NifTor Miklós szintén egy
De
Miklóshoz.
rövid
fiút
hagyott hátra.
meghagyta neki
ez
fiát;
nem míg csak feln, nem mindig. Ott lesz a sírján, ott lesz majd a feltámadásnál is az oldalán. Arra nincs törvény, hogy Lrinczet kifejtse ölel karjai közül ez az fia a fiú az
övé
egészen,
az
fiatalsága,
benne reményei,
lesz,
I
;
feltétlen
Benne újult föl benne minden örömei
birtoka.
3-
A
Márfay-, gróf Niffor- és báró Czobor-család
Vág
volt a
mellett hosszan
elnyúló
megye három
törzsökös nemzetsége.
Márfán volt a Márfayak székhelye (de ez a rombadlt s a birtok már Gábor halála
kastély
eltt idegen kézre
került),
Feketevár a Czoboréké,
Újvár a Nifforoké.
Özvegy
Niffor
Miklósné
azonban
család egy szerzett birtokán élt fiát,
itt
töltötte el
Ez si
;
itt
DáJnán,
nevelte
özvegységének hosszú
várkastélyokból
intézték
már
fel
a
két
éveit.
négy-öt
század óta a vármegye dolgát; a családok folyton
összeházasodtak éltek írták
egymással
jai
a
mellett
jóformán
folytonos háborúban csak
e
perpatvarokat
be a megye krónikás könyvébe,
tóriája helyett.
csak
s ;
Az
annak his-
egész megye története jóformán
azon fordult meg, hogy a három család tagmelyik lett a fispán s melyik a követ.
közül
4-
Báró Czobor Ádám, a Márfay Gábor végrendeletének végrehajtója, komolyan vette feladatát. volt tán az egyetlen, a ki tudta, mire czé-
Hisz
idsb Márfay Gábor utolsó kívánságával. A fiatal Gábor tizenkilenozedik évéig egy szigorú genfi intézetben nevelkedett az els egyetemi évet egy loz
;
német
univerzitáson,
kis
aztán egy-egy
töltötte,
másodikat
a
évet Paris
és
Zürichben Londonban.
Jó tanuló nem volt, de sokat olvasott, különös fiú volt, ki mindannyiszor, hogy hazajött, meglepte a közelállókat. Voltak, kik azt mondták, bolond, mint
az apja volt. Voltak, kik azt állították,
dabb. (Csuda-e
kérem,
még bolon-
hogy
csuda-e,
Voltak (kevesen), kik nagyon szerették,
A
tle.
féltek
ménye
így
van
!)
legtöbben
négy Márfay vén kisasszony véle-
az volt róla,
hogy olyan, mint egy karvaly
vagy más, elttük tán
még
ragadozó madár. Azt
mondták, élesek a karmai s
használja
Anyja ? fiát,
is
ennél
ismeretlenebb
is
ket. Szerette
Lrincízet,
t
;
de hát
bár
—
máskép, mint
így
—
mentegette
kisebb
magát
más min is, nem szerethetem úgy, mint Lri nézet. (Az «úgy»-ot a szeretet módjára használta, félek azonban, hogy a szz anya a szeretet mennyiségére értette. Es azt
imazsámolya eltt térdelve
hiszem, a
szz anyának
igaza volt
.
.
.)
A kocsi csak Justh
:
Fuimut.
repült elre.
II.
lap.
;
!
5 \
5-
Huszonöt "év hamar lejár!...
A
csak
kocsi
repült
elre, elhagyva
ismert
az
egy néhány
átrobogva
indulóházat,
sárga
kis
kis
községet, a melyeknek kertjeibl virágzó gyümölcsfák ágai hajlottak ki az utczára.
Tavasz van ismét
A
ül
kocsiban
be-behúnyta szempilláit
ismert
és
szúró
A
tájat.
fiatalember hol
szemeit,
hol
álmos arczczal összehúzta
felriadva,
tekintettel
vizsgálgatta a jól
nagykorú Márfay Gábor
volt.
He-
gyes vadászkalap volt a fején, a mely éles idomai-
összhangban
val
Már
volt.
állott.
Minden
intézetben
a genfi
izma, vonása
hogy góthikus stilben van ebben valami. Asketikus volt a
ták gyermektársai,
És
volt volt
ki
gyorsan
is
fejezve
rajta
élt
finomultsága,
fáradtsága
a
talán
régi,
tartva.
teste
túlsókat
betegsége,
st
és
tán
is.
Ocscse,
Lrincz, ki legjobban ismerte emberek között s kit is legjobkoronként « szellemi ember »-nek ne-
Niffor
és szerette
ban
faj
éles
mindig azzal csúfol-
az
szeretett,
vezte.
A (szellemi ember» most is öcscsére gondolt. Milyen lehet? Hisz már innen-onnan két éve, hogy nem
látta.
Tavaly
nyáron
nem
nyarat édes atyja végrendelete
egyetemen
kellett töltenie.
Hogy
fogadni
ban?
fogja
?
Nem
jöhetett szerint
haza.
A
az oxfordi
változott-e
irányá-
Hiszen befolyásolható nagyon, Lrincz kör-
pedig
nyezetében
annyi
nincs
mint
embere,
jó
kellene lenni.
fogadja bárhogy, egyszer csak szeretettel
hogy
hozzá
tudja,
mennyi szeretetet érez
forduljon.
Szeretni
kell,
majd
ha
fogja,
mennyi gon-
iránta,
doskodással van jövje iránt.
A
keresztül
már
a
párák
;
utolsó falun robo-
Dálna eltti
kocsi most a
gott
az a kis
erd
Lrinczé.
A
hajnali
lebegtek
a
mezn,
mezk
a
ott,
köd elmosta
nap sugarai
felkel
a
meg-megcsillámloltak a lecsapódott
felett,
a színeket,
harmaton. Pa-
csirta énekelt a légben.
—
Gábor egyet gondolt, megállította a kocsit. Innen majd gyalog megyek fel a kastélyba, te pedig a málháimat
a
úrhoz
tiszttartó
viszed s
nem
hogy megérkeztem, érted ? kocsis komoly méltósággal, némán bólintott A fejével. Megértette, a mit Gábor mondott, de fe-
szólsz semmit arról,
nem
lelni
tudott volna rá. Tót volt, mint
itt
min-
denki, de értett magyarul.
A
Dálna
kocsi lassan elkanyarodott
felé,
meg ott maradt állva, a rétek közepén. Úgy érezte, e percében született. Mily üres volt eddigi élete, nem hajtsa
fejét,
volt
Gábor
hová
éhezett a családra, a melyet oly rég,
oly rég nélkülözött.
A
pacsirta csak dalolt
a lelke.
;
fogadják bocsássák
be
mindazzal,
meg
Hisz a lényeges,
neki az,
tele dalával
ügy érezte,
Ébred minden, ébred a
a
lelke
Úgy, úgy, magával hozott;
mit
mindazt,
a
is.
mit
elvesztett.
a mi mindent bearanyoz, az.
!
a
mi
melegebb
lelke mélyen,
nap sugarainál, mélyebb a ter-
a
mészet zenéjénél
:
az örök
mindent
szeretet, az ott van a
ígérve s a mellett alamizs-
náért könyörögve.
Tizennégy zött,
a
év
vándorélet
oly
hosszan
kisodorta
telt
a
néhány tollát; most már pihenni hogy megismerje azt a helyet, egyszer fészket
is
rakhat
idegenek kö-
szegény szárnyas akar, lábat vetni,
a
hol
tán
még
;;
6.
Gábor lassú
vagy
ballagott
nála
lassan,
Az erdnél
percznyi
tíz
gyalogolás
szokatlanul
kanyarodott
balra
után a présház
s
elé
mely a kastélynak errl az oldalról mintegy
a
ért,
csak
léptekkel.
rszeme
volt.
A szl
kis
dombon
honnan
feküdt,
a
megye
jórészét látni lehetett.
Pclment
Megállt hej
!
tak
hosszú házig
a fehérre meszelt
eltte. Ott
ház,
a kis
áll
mint
azeltt
hány emléke van hozzá kötve. Eszébe jutotazok a régi szi hangulatok (néha szüretre
haza
—
jött,
lopva
— egy-két
szüretel
a
nélkül),
napra, gyámja tudta
Madonna-arczú
Holbein
tót
leányok, arar.ygyöngyös pruszlikaikkal, aztán a most zárt,
meszelt terem
nagy, fehérre
lyakkal, zászlókkal
végig
látni
a
Vág
feldíszítve, felé
húzódó
zöld
halmokat, a síksá-
got, a sok kis falu tornyain megcsillámló
garait tal
;
öcscse
.
.
Aztán
.
—
a
A
lassú,
közepén
szoba
önmagát
látja
tehetséggel
a
oda
megáldott
bánatos
—
asz-
búsulni
a végtelen zene-
Lrincz,
nóták, utána
nap su-
a terített
könyökölve,
czigányok grófja
fenyga-
melynek ablakain
a
a
meg
primázik.
friss,
felhangzó
!
pattogó csárdás
.
.
.
!
majd a szüreti
napok
eltelté-
hideg szi éjszakán neki az ismeretlen nagy
vel, a
világnak, neki az
genbe
.
.
rnek!
Innét
ki
külföldre, ide-
idegenül
.
Istenem, milyen emlékek
—
De
eltte
hisz
Miért
ma.
a
gondolna
a
Napsugárban fürdik minden, pacsirta szeli a léget. Dala felébresztette merengésébl. Mosolygott önmagán. Hiszen fényben a világ, vége a múltra.
dalnak 1
ment
Csak dombról,
Egy gyalogúton
tovább.
....
ott az a ház
az ...
az,
leért
a
lakott
Itt
.
Lrincz vigasztalója. Mert már vigasztalóra szoÖreg faj érzi a pusztulást, korhadt tölgy
a
rult.
ágába sége
—
kanyarulat
Hogy
villám.
a
még még a
Tart-e
?
Egy
legelébb
üt
"Vbnzza-e
vele?
az
«
búfelejtés ott
s
a
Eh
?
kastély.
egyszermeglátjuk.
!
Az
épület magasan kiemelkedik a park vén s
völgyet
egész
az
Érezte,
uralja.
oszlopos
mi
vár
reá.
a
mint
maga eltt szeretett édes anyját, esténkint a dohányzó nagy spanyolfala patienceokat
s
ott a sarokban,
a
mely tele virággal. Nyugalmat lehel Megállt. élet
Távol
nag}'
itt
jut
csendesen csirta.
De
a
itt
is
rajta,
öblét,
jaja,
az
lesz itthon.
ismert
a
ismeretlen
csendes minden a
nyílnak a virágok, jó
mögött túl
márványkandalló
mögötte
szenvedés
Látta
minden.
küzdelmi zaja ....
nem
csinál.
közül
fái
Látta
czigarettázik
ma
lehet
ismeretlen »
bosszú halkan
idáig
;
kiáltása,
dalol
a
itt
pa-
i6
Most egyszerre
a hajnali harangszó hallik;
ismert harang hangja ... az
els hang
reg
hazulról.
7-
A kastély helyett a tiszttartói lakba tartott. A vagy negyvenöt éves életers, piros-pozsgás Mátyus András
—
tott
akart
ki
nagyságos
a
«öreg», mint a hogy a két
az
—
örömtl sugárzó szemekkel,
vezte,
grófom
lovagolni,
belépett udvarán.
már megérkezett
Nini, fel
éppen
tiszttartó
midn Gábor
örülni
mennyit
;
emlegette
úr,
fiú
t
kiál-
ne-
hogy fog
a
nagyságos
a
urat.
— —
Hát hogy van Lrincz gyakran ? Haj
többször,
!
hogy haza csak
jöjjön.
egy hónap
tegnap
bácsi ?
.
.
.
emlegctett-e
.
a
nem. Alig várta már, mind úgy hittük, hogy érkezik. S ime a sürgöny
mint
De
mi
muIva
jött.
— És azok nem tudnak semmit — Semmit gróf nem álmodja, hogy megméltóságos grófné meg még — Nincs Hiszen hogy úgy, mint tegnap — Igen, úgy de nvérénél ?
a
;
jött,
is
a
itt
azt
itt?
sincs.
írta,
érkezik.
volt
idzik,
a
;
tetszik tudni, a
Czobor Pál báróéknál Balniczán, azok
még pár napra. Táviratozzak neki ? Nem, ne Mátyus, ne teg^e. Csak hiába izhát a Lrincz persze még alszik. No
tartották ott
— gatná
addig
már?
.
.
is,
.
míg
felöltözik,
megfürdöm.
Itt
a
holmim
»7
magam
- Igen,
rendelkezése
segítettem bevinni a szobámba
De
szerint.
tán
;
felkeltem a komor-
nyikot.
—
Ne
fáradjon,
felöltözöm
itt
aztán felmegyek
s
Lrinczhez.
—
Megvárom
aztán együtt
—
a
nagyságos
megyünk
urat.
Meg
én
.
.
.
fel.
— vágott szavába hirtelen — gazdaságmenjen, nézzen szét Gábor
Ne
éles
öreg,
hangon ban s ha elvégezte dolgát, akkor keressen fel minket. Oly határozott hangon mondta ezt Gábor, hogy Mátyus vette kalapját s ment kifelé a földekre. Csak azt kérdé még, hogy nem lehet-e valamiben szolgálatára? Gábor tagadólag intett fejével, Mátyus a
katonásan
szalutált s lovára
kapva,
kivágtatott
az
udvarból.
Gábor egy
pillanatig utána nézett,
a szobába,
megfürdött
negyedóra
múlva
sötét
s
gyorsan
majd bement
felöltözött.
ruhában,
a
Egy
kastély-udvar
felé tartott.
Az
eltt elhaladva, az
istálló
haptákba vágva magát, hisz
nem
volt
állt
összes
ott; bár
nem
cselédség szerették,
sportkedvel, mint öcscse. 8.
Sietve haladt át a kastély udvarán.
Az
óra éppen
kilenczet mutatott.
—
ó
Kés, már kés
— gondolta
s
bosszankodott.
tudta, miért.
Az futott
oszlopos eltornáczon megállt, beszívta a
szl
Jujth Zs.
:
virágának édes
Fuimus.
illatát. «
fel-
;
i8
Minden úgy van volt.
Ott húzódnak
azeltt
udvaron, mint
a tágas
kétfelé az olasz renaissance-
el
Az udvar meg a róka-
stylben tartott laposfedel melléképületek.
közepén az
thermométer, amott
óriási
Ugyan, van-e benne róka?
ház
Az öreg, már ötven lev süket komornyik,
A
rezve. s
éve a család
szolgálatában
ott ült az ajtó eltt, sütké-
mint meglátta Gábort, hirtelen
felugrott
oly gyorsan, a mennyire csak vén tagjai engedték,
glédába vágta magát.
—
Herr
!
Der gnádige Herr! Herr szólalt meg makogva Bámult
fejét.
az
Jesses, der
—
arczán.
is,
haragudott
De hogy
egyszerre a föld
ne
is,
örült
is
;
sz
látszott
bámult
volna,
hogy így
az
egyik
gazdája
bújt
alul
gnadige
csak csóválta
s
ki
midn
minden czeremóniát elkerülve érkezett haza (ez sohasem volt így a családban azeltt) s hogy ne örült volna, hisz ismerte a mióta él s most tudta, hogy végleg
hogy ne haragudott
volna,
hazajött.
—
Aber warum
wissen
—
felhívjam is
az
s
inasokat?
indult volna, ha
Némán
nicht
makogott
intett neki,
schreiben,
csak
—
csóválta
felhívom.
dass a
wir fejét.
S már
es
—
neki
Gábor meg nem akadályozza. nem szólt semmit, hisz úgy sem
Majd
értette volna
meg
megveregette
a vállát, aztán hirtelen sarkon fordult.
—
a
szegény süket ember.
Der Hochgeborene Herr
kiáltotta rémült arc^czal figyelt rá,
bement
a
az
Lrincz
schlaft
öreg.
noch
!
—
De Gábor nem
ajtaján.
9-
Testvére a széles ágyban
elterülve, egyik karját
kanyarítva, mélyen, szelíd
feje alá
Gábor megállott majdnem metsz kifejezés ágya
áradt
szeretet
ágyhoz talan
vizsgálta
szemeibl
látta.
elégedettnek volt,
Szerette
innen-onnan
Hozzákötötte
minden dobbanását, kinek lelke összes redit együtt Hisz atyja végrendeletében
hogy
benne
Hiszen szinte
látni.
mindene.
testvérétl
az
Nyugaz
élet
két
éve,
boldognak, meg-
volna
szívének
inkább,
végtelen
kereste
vonásait,
aludt.
hideg,
odacsúszott az
léptekkel
már
Hisz
rajta.
hogy nem ládja
Halk
ki.
arczczal
az imént
s
vigyázva leült annak alsó szélérc.
s
arczczal
nyomait
eltt
Csa-
élt.
büszke, elzárt
volt az
egyetlen,
feltárta.
is
pedig, érzi, néha-napján szüksége
leg-
az bántotta
elválasztotta, is
kinek
lehet reá.
Hányszor, de hányszor aggódott távol tle, hogy idegen
befolyások
alatt
elszakadt szívétl.
hogy
szor remegett azért,
Hány-
elfelejtette s elidegene-
dett tle.
Ugyan
E
még?
szereti-e
perczben Lrincz
felriadt.
Egy
pillanatig né-
mán bámulva nézett maga elé, aztán felemelkedett ülhelyébl s némán, szó nélkül átfonta karjait bátyja derekán.
Gábor se szólt semmit, csak odaszorította szívéLrincz fejét és száraz szemmel, mereven tekintett maga elé messze, messze nézve hez
.
.
.
1
!
maga eltt
Látta
látta
.
.
Charybdist
a
s
életében
visszafelé
nézett
a testvére
minden örvényével
az életet,
együtt. Látta a Scyllát
jövjét kereste.
egyszerre
;
s
ugyanakkor
A
révparton
ködben
a
a vihart
is
.
Aztán Lrincz kibontakozott karjai közül ; eleinte mosolygott, nevetett örömében, ezer kérdést tett majd elnémult és csak lágyan, szeretettel né-
neki,
«öregebb»-je szemei közé, mint a hogy öt
zett az
rendesen nevezte.
még mindig. Gábor csak tovább merengett Eszébe jutott, mi az család nélkül, idegenek között, elhagyatva növekedni feJ. Errl Lrincz nem .
tudott
fog
is
fiú,
ki
itt
rokonai
hagyva, mint
—
pette,
nem
is
.
között
künn,
az
is
A
élet
bor
—
Oh
kedvetlenül,
menve
a
Vakor
Imre
le
maga
kezet
az
!
Ah,
a
adott
s a fiatal
jönni kell lépett
be
—
neki.
volt a simaság;
nagyságos
—
el
köze-
harczai
ágy szélérl
nem volt igaz, egy szava nem Gábor ki nem állhatta.
—
ez
Lrincz szobájába susogta Gá-
a
lever
petit
felkelve
paphoz,
reánk nézve,
az,
miséjét elvégezve, idejött
ki
mérten)
szokásához
(rendes
reggelizni.
még
álmodott soha.
káplán,
házi
hogy
csak úgy
Kéz a kézben, aztán jöjjön, a minek Ekkor feltárult az ajtó s egy pap rajta.
Majd
semmit. neki,
mélyén, arról
elhozott, ott a lelke
az árva volt
soha
tudni
szívéhez vonja, megmutatja
ezután a mit
nem
s
.
s
oda-
Tisztelend
egy mozdulata jött
a
szívébl.
úr Milyen öröm ez mi pap rózsaszín arcza szinte I
it
fénylett a boldogságtól
érkezni
Ma
meg-
intett fejével.
érkeztem meg; hála az Istennek,
itt
va-
megint.
És az
reménylem.
—
méltóztatott
?
Gábor hidegen
— gyok —
— mikor
útja,
milyen
Kellemes,
útja?
az
volt
—
felelt Gábor. Megengedik, hogy reggelimet itt költsem el ? Csak méltóztassék tisztelend úr, kérem szólalt meg Lrincz. Gábor csak hallgatott. És a pap leült kávézni, Lrincz ismét Gáborhoz fordult,
— —
Igen
—
az hidegen
az
a legrövidebb s
beszélte
útját
id
alatt
el.
Hogy
jutott
Londonból, hol
hol nem, majd a mai Pest
állt
aspektusáról
ide
meg
kezdett
beszélni.
A
pap kalácsát
a
kávéba mártotta
beszélt. El volt ragadtatva,
annyi mindent
Majd mit.
Épp
a tiszttartó
a
kiséretében
tiszttartótól
adta
a
«
s
csámcsogva
nagyságos úr»
látott.
dás érkezett. Lrincz bort
bérletét
hogy
át.
A
egy
zsidó
áren-
hozatott neki és szalá-
jött,
bortól
hol egy negyedévi megeredt a nyelve,
pletykázni kezdett.
—
Képzelje, méltóságos úr, a molnár vasárnapon-
jár. Er ist ein schlechter Mensch. És az árendás csak ivott és csak beszélt. Semmi remény, hogy hamar elkotródjék. Lrincz
kint
glaszé-keztyben
csak hallgatta se lett volna
s
egykedven mosolygott. Egy udvariatlan
vele függségi viszonyban
egy rangja
lev
világért
alatt s
emberrel.
pláne
si
Egy negyed-óra muIva már Lrinczct körülvette
udvara*.
«
Gábor idegesen izgett-mozgott
—
volt a szoba.
tele
székén.
Kérlek, Lrincz, siess az öltözéssel, igen sok
dolgom volna
—
láttalak
meg
hagyta
egyszerre
amazokat egy
s
gyors
üdvözölve,
fhajtással
rövid
már olyan rég nem
Hiszen
veled.
szólalt
léptekkel
el-
a szobát.
lO.
Megállt a kastély terrasseán. van,
évek eltt
mint
Mintha csak be csak
bens
se
járta
világáb?n
Ocscse életmódja
se
udvara.
Csak
Szinte
sohase
szélni,
mindig volt valaki
dekelte
meg;
volt.
mintha
volna
semmi.
változott
herczeg,
Lrinczczel vele,
nála
azt,
a nagy
volt.
hol a titkár,
a mi
Gábort csak a
csak a magányt és
s
mint
egyedül
behol
Gábort ezek nem szerették,
a tiszttartó, hol más.
exkluzivitás
semmi.
volna Európát,
uralkodó
lehetett
büszkeségnek véve
minden úgy
változott
csak a régiben. Íme, körülötte
is
kis
Még
nem
volt,
tömegtl
az a
félt,
végtelen
csak
bens ember intimitást
ér-
értette
nagy tömeg vissza-
tetszett neki.
Hogy
lesz
majd ezekkel
nélkül el se képzelte,
?
Hisz öcscsét
udvara
önmagát meg ezekkel éppen
nem. Hogy lesz?
Gábort töprenkedésébl Lrincz Ott
állott
riasztotta
fel.
eltte vadászruhában, csizmában, fején
vadászkalappal
;
szathoz mérten.
kedvencz foglalkozásához
:
a vadá-
*3
A
két
egyforma magas
körülbelül
fiú
azonban
különbözk
fejezésükben,
sötétbarna
Sr
nyaka körül.
szemöldökei
halvány olajbarna homlokáról. vel
messze
eltnt
szeme fehére,
a
álmadozóvá
telenül
gömböly
ajkai,
s
Nagy
Húsos
beszéltek.
egyszersé-
Külsleg
volt az.
volt,
ütemben
méltósággal, hosszú
nem
get lehelt, pedig
felvetett
orra,
legtöbbször nyugodt
mozgott. Lénye
némelykor
alján
mozdulata gyors és rövid
lassú
el
fekete szemei-
érzékenységrl
álla
olvadt
váltak
arczkifejezését vég-
ez
tette.
Míg Gábor minden addig Lrinci
élesen
Egyik szeme
nézett.
egész
Feje kerek
el.
fürtökbe
lágy
haja
arczki-
Lrinci
voltak.
lénye lágy, rugékony jellemét árulta volt, rövid,
lehetett,
úgy, mint
csak
alkatában
testük
volt valami
egyéniségében egy magyar paraszt- vagy nagyúrból (e két
ingerült
határos és lett,
összehúzódtak,
álmodozó
Ilyenkor haragszik
s
typusból), azonban
jobbját
kifejezésük
ha az
mindkét
illetnek
kezével
fogja
ha
Szemei
megsznt.
a kire neheztel, azzal
Ilyenkor,
túludvarias. nyújt,
hasonló
arcza nyugodtsága eliramlott.
tán
mindig kezet
meg. Túl
Énjének ez oldalából fakad a töpreng skrupulista, NifFor Lrincz, ki fél az élettl, fél a haláltól, fél az emberektl s önma-
nyájas, ilyenkor szláv.
gától. Ki keres, kutat
hasogatás
felé
kerekedik
felül
öntudatlan,
a
önmagában
gondolata.
s viszi a hajszál-
Ha
aztán
az
érzés
mvész. S bár csak de testestl-lelkestl mvész. Érzi a nála,
akkor
embert
természetet,
érzi
az
gyakran (de
nem
mindig)
látja
s
érzésén
bens
keresztül
képzeletét
is.
'4
És e
keverékben
hircsa
gondolkodás
s
egyéniségének
hozza
folytonos
a
:
öntudatos
öntudatlan érzésben van a lényege,
Ha meg
essentiája.
mozgásba
megint
lényét,
érzékiség
az
más
alakot
ölt.
nem lát tovább az orránál. Arcza ilyenkor szinte gömböly lesz, szemei kerekre nyílnak, szinte még az gyakran
Ilyenkor
orra
is
a
«
pillanat*
hatása
alatt,
nevet.
Külsleg csakúgy, mint bensleg, van valami benne egy nagy felinából. Olyan, mint egy fiatal párducz.
A
két
fiú
egy pillanatig szembenézett egymás-
sal.
Gábor
nem
kezdett neki
s
—
szerencsére
Lrinci karjába
karját
Elbb
vele.
indult
De
beszélni.
elnyelte gondolatát sétára
hogy öcscse udvaráról
múlt,
kicsibe
öltve,
baloldalán
terrasse
a
—
lev virágoskert felé mentek. Hallgatott mindkett, nem tudtak volna hamarjában semmit se mondani. Unmagukba mélyedtek. Lassan, szinte boldogan ballagtak
egymás oldalán. Egyszerre
egy sarkában, egy Emlékszel ?
—
!
felelt,
óriási
— kérdé
némán
csak
a virágoskert
lugas eltt megálltak.
Lrincz
és
bólintott a fejével.
Gábor nem Hogy em-
hosszú-hosszú czigányozá-
lékszik-e? Ide jöttek
le,
sok
órákban egy hegedssel, két
után,
kontrással
hajnali
a
húzatták
s
napsugár szét
nem
reggelig,
Majd tovább mentek, álltak falu
meg.
A
.
.
.
most
lombokon keresztül
tornya fehérlett ide.
pár óriási
míg csak az els
rebbentette álmaikat.
platánfa
eltte.
A
park
a
a
túloldalon
tavánál
szomszédos a
kuglizó,
Mint gyermekek, sok-
:
;
*5
szór játszottak
éjjel
öregebb
az
lárn>a
vigyázzanak, vigyázzanak*
—
tartó
fegyver
nélkül
álltak
—
belebámult
lett
a
öreg
kertben
Sem elre,
ott.
a
parkban
a
kiáltá az
van
kutya
tveszett
együtt
ott üldögéltek a fa alatt
nagy
Egyszerre
egyszer
alatt voltak
fa
hegedült,
ifjabb
holdba. «
E Egy
életveszélyben. az
Lassan egy tisztásra értek, ott egy
itt.
fzfa. ...
óriási
1»
tiszt-
k
S
hátra.
se
Egymásra néztek, egymá«iért remegtek. Ez jutott szavakba most a Gábor eszébe, félig álomban ;
jobb
foglalta azt, a mit tán
se
el
—
mondani Tudod-e
lett
volna a másiknak
hogy külföldön sokszor gondoltam e perezre. Ügy éreztem, odaadtam volna érte ottani
natot újra
hon
voltam.
lent
.
—
.
fiam,
nyugodalmamat, ha
a rettenetes
Mert
pilla-
akkor
itt-
Te nem tudod, hogy c szó mit
je-
átélhettem volna.
hisz
.
Hisz most
is itt
vagy,
öregem
!
—
szólt
közbe
Lrinci.
—
Igen,
felejteni
itthon
vagyok
fogok
igyekezni
s
el-
mindent, a mi számzetésem éveire emlé-
keztet.
— Te sokat — monda álmodozva nézett maga — Tudod-e Lrincz, hogy mi utaztál
Lrincz halkan
s
elé.
a
honvágy? Soká
csak a család, az otthon után vágytam. Egyiptom-
ban
lepett
meg
emlékeztetett,
a
legelébb.
tücsök
beszélte, mint otthon. láthatár
szélén,
a
A
A
szava
tájkép
felvillanó
kutyaugatás,
az
ugyanazt
az
alföldre a nyelvet
pásztortüzek a esti
csillag,
a
>é
nehéz
tzegfüst Valami ját,
hazahozott;
illata
mintha csak egy
mi a tájképet
hiányzott, a
úgy éreztem, És mégis
faluban lennék.
alföldi
1
annak hang-
s
szívemmel összekösse. Ereztem, nem az
illatát
én fajom lelke hívta a
szeretem e
ban, vétkeiben
tájat
Lásd Lrincz,
életre.
melybl származom, mert
a
fajt,
ugyanaz, a
mi én
vagyok.
hibái-
Hama-
megértem hibáját, mint egy más nép erényeit .... Értesz ? Lrincz csak félfüllel ügyelt reá. Egy pillanatig
rább
hallgatott,
aztán
Gábor
hirtelen
Tudod-e,
hogy már vége
Már nem
szeretem?
felé
fordult
—
:
dolognak, vége ....
a
— Nem tudtam — monda Gábor szeme — Nem? Pedig úgy unom magam. Olyan érzek bell. — Hát .... találunk néked — Kit Van-e olyan — Hisz még ismered asszonyt. Én tudom, és
fel-
villant.
ürt
itt
valakit.
?
?
az
alig
milyen kellene neked.
—
Elmondjam? De ne nevess
Mondd, öregem.
akarsz, ez
tudom mindig
— Aranyszke — Azért úgy-e,
Theoretizálj, mulattatott.
haja lesz ....
mert engem
a
czigányok gróf-
jának neveznek?
—
Azért
— monda
egyenes, tiszta
a
ki.
mennyit
szem,
Gábor tiszta
s
nevetett.
— Sápadt,
mosolyú, egy cseppet
sem érzékeny leány, ki mindig engedni fog neked, de a ki azért látni fogja maga eltt az utat, a merre haladnotok kell. Én ismevek ilyet.
;:
— —
Ugyan, úgy-e? És kit?
Azt nem mondjuk
róla
.... odakünn,
—
Már
te
Lrincz
cl,
danám, sohase szeretnél
bele.
mon-
hisz ha
;
Sokszor álmodtam
a külföldön.
magad
is,
úgy
látszik,
szerelmes vagy
belé?
—
Bolond csemete, hát
azt hiszed,
hogy ez így
megy nálam?
—
Azért, mert Lolly ....
Gábor hevesen szavába tudod
jól,
hogy sohase veszem
senkinek se való
;
— Róla ne
vágott.
Nem
el.
szólj
nekem
való,
játékszernek való, másnak nem.
— Nagyon hevesen mondod, Gábor; érzem, — Igazad van, — Gábor halk hangon — nem felejtettem még — Szegény öregem — Lrincz megszorította bátyja Pár perczig — Hát Lrincz, úgy van hogy van —
hogy még nem
felejtetted el. felelte el. I
s
hallgattak.
kezét.
jól,
meg végre Gábor. És
szólalt
a
a
mama? Mesélj
a
mamáról, hogy van? Gondolt rám sokszor?
—
Gondolt-e ? Hiszen mindig rólad beszél. Sok-
szor féltékenynyé
No
tett.
majd visszaj, sírhattok együtt eleget. Lrincz mindig ezzel bosszantotta ket. Anyja sokkal komolyabb lett, ha Gáborral beszélt. most,
ha
Lórinczczel nevetett
—
mei
És
a többiek?
felvillantak, a
is,
Gáborral alig mert.
És Ádám bácsi? Gábor
Czobor Ádámot, édes atyjának vetjét.
sze-
mint ezt kérdé. Imádta gyámját
h
barátját s kö-
28
—
Ádám
alföldön,
még nem
bácsit
láttam.
falujában. Elvonult
a
a
Lenn van
világtól,
az
lányát
neveli s a könyveket bújja.
—
Na
Lrincz,
könyvmolyok
nevesd
czélzott,
betegség volt a
szinte
vektl,
ne
t. Vannak ám
ki
a világon!
Lörinczre
Ezzel
Ez
is
daczára,
hogy minden
azért sokat tudott
Gábor
;
sohasem
ki
olvasott.
Irtózott a
fiúnál.
köny-
Hanem
érdekelte.
lassan-lassan beadta néki
élszóval mindazt, a mit olvasott és minden eleven
anyaggá
vált öcscse lelkében.
így a fiúnak a
maga
éppen
megvolt
filozófiai
hogy nem
az,
...
fel
fiú
.
várnak.
Gábor,
?
a két
t eredetivé.
olvasott, tette
— De menjünk — Kik — kérdé udvar. — Azok? S
maga világnézete s mindent látott. És sokban
a
szempontjából
némán
haladt
1
bár tudta,
fel
hogy az
a kastély felé.
1.
Sétájuk után Gábor lefeküdt
s
hosszan
aludt.
Két éjszakát töltött a vasúton, meg volt törve. Csak vacsorára jött le. A vacsora a nagy oszlopos elcsarnokban volt terítve,
az
a
öreg
Lrincz pocska*,
hol
Lrincz rendesen akkot
grófné foglalta
—
mint
nem el,
a
volt
Dálnán.
Az
evett,
ha
asztalft
jobbján Gábor, balról a «pa-
hogy
nevezték,
—
lejebb
a
bonorum direktor, a tiszttartó és a trencsénmegyei születés
titkár.
'9
Gábort untatta ez a folyton velük lógó társaság, kik eltt bensbb dolgokról egy szót se lehe-
De
ejteni.
tett
szemekkel
mit
hát
tekintett
maga
elé
várta a perc/zet, a
s
melyben Lrinczozel megint egyedül
Megyei dolgokról folyt megyékben rendesen, úgy politikát
családi
lehet.
Mint
a tárgyalás. a
is
itt
megyei
S mint
jelentett.
életében, úgy a politikában
álmos
Fáradt,
tehetett ?
a
fels
politika
a családok bei-
az intrigálás vitte az
is
els hangot.
—
Hacsak
hinne nekem, pár év mul-
a gróf úr
—
fispánunknak tisztelhetnk
tán
meg
szólalt
a
titkár.
—
Nem
engedhetjük
Hová
legyen a fispán. télye
;
—
direktor,
vágott
hatalmas
tekin-
így a család
szavába Csepelházy,
A
basszusán.
széles vállú, piros arczú a
Czobor Pál
hogy
meg, jutna
hat
ember csak
bonorum
a
láb
magas,
beszélt. Szidta
Czoborokat, dicsérte a Niffor-nemzetséget. Baju-
ggös
szát pederte, mellét kidüllesztctte s
nézett
körül. Látszott
tudja azt
is,
rajta,
hogy uralkodásra — legalább
állomány és a béresek
arca:czal
hogy tudja értékét a
uralkodásra
feletti
s
marha-
—
szü-
letett.
—
Én
hogy ispán,
jén
ezáltal
szólásformája
régibb
egy
ezeknél^
söm,
a
Czoboroknak
egyet. Nevetséges
legyintenénk
sokkal
szeretném,
is
kedves méltóságos urunk legyen a
hogy
kedvencz
volt
mint Csepelházy már azért
a mi
család ki
vagyunk,
IV. Béla
.
mint
alatt
.
.
(ez a szó
Csepelházyak
mi,
volt)
f-
gg-
k. Nekem
asztalnok
volt,
30
egy
másik
korában
;
egy végvár kapitánya Mátyás király ennek a megyének fele a mienk volt,
midn még
a
Czoborok
.
.
Márfayak, akarta
(és a
.
hozzá tenni, de még idejekorán észrevette s
ilyenféle családok,
a többi
nemesek kunkra
És most njjenek? Olyan voltak.
még
nácziók a nya-
az ilyen
nincs
.
,
.
nem engedhetjük meg. Nevetséges kolva a nyakkendjét igazgatta
magát)
csak apró kurta
ezt
csak
tán
Mi ?
I
(Hor-
s kifeszítette
széles
mellét.)
Lrincz álmodozó arczczal nézett maga elé, Gábor gúnyosan hallgatta a Csepelházy és a titkár szavait.
—
És miért ne lehetne Czobor
— meg — Nagybátyánk sokat
ispán?
gon.
Pál
f-
báró
han-
ingerült
aztán, kissé
szólalt
foglalkozott a politi-
idsebb, mint Lrinoz öcsém, a kirl még igazában azt sem tudom, érdekli-e a politika
kával
;
.
Lrincz,
határozott
gyors,
kezdte
eddig csak
viszonyban
híven,
pedig
most
is
.
felriadt
merengésébl
Czobor
Pál erényeit is
(da-
Czobor Pálné, anyja húga
volt)
dicsérni, kivel
czára annak, hogy rossz
szóval a
.
hallgatta a tár-
félfüllel
most bátyja szavaira
salgást, s
ki
állott.
volt
egy
A
is,
családja
tradicziókhoz
családi
Czobor
és
egy
Niffor
haragban.
E
Nem
négyszáz év óta olyan idszak, a mely-
volt
nélkül
nem
lehetett
megye-történet.
ben a három család egyes tagjai egymással szembe ne állottak volna küzdve, harczolva, intrjgálva egy;
más
ellen a végtelenig.
Gábor
ki
nem
állhatta e családi
perpatvarokat
3«
már rég azon dolgozott, hogy fivérét Czobor kibékítse. És erre pompás alkalom lesz a Czobor támogatása. Lrinczet úgy se találta a fispáni szék betöltésére alkalmasnak, hiszen nagyon is tisztán látta öcscse mvész-temperamentumát. és
Pállal
A
társaság megint csak visszatért kedves egyet-
azonban hallmindkettt merengése hisz nóta hangjai hangzottak fel. Ott vannak
len tárgyára, a politikára, a két fivér
messze
gatott,
a világosi az
dálnai
a
ajtónál
Bandinak szemei Két
év
vonót volt
nem
óta
meg most
czigányok.
hirtelen
a
el
fél-
valami.
Lrinoz kezébl a
zenét.
primás
a
játszani.
Nagy mestere
nóta.
elcsarnok
magyar
kivette
maga kezdett
s
prímásuknak,
összeszorította
szívét
hallott
Kis
az
felvillantak
Gábor
homályában.
—
vitte
uram»
«Biró
volt e dalnak
Bámulatos hangárnyalatokra bontotta
a
fiú.
az egy-
fel
szer nótát. Szélesen kezdte el a dallamot, a melynek els ütemei folyton ismétldve, szinte ködbe vesztek s a szinte távolba mosódó hangok, .
a
.
.
.
melyeket a mind mélyebben
ellen-frontjai
Gábor el
elé.
kellett
bg
hangzó nagy
kisértek, a puszta vízióját
varázsolta
Gábor minden egyes külföldi útja eltt játszania, hogy így mintegy tele-
neki
töltse lelkét azzal, a mit csakis
hangokban
lehetett
kifejezni.
Lrincznek óriási zenetehetsége volt, a melyet seitl örökölt. A Nifforokat századok óta a ozigányok grófjának nevezte el a nép nyelve. Lrincz nagyatyja
czigánybandát
Niffor-lcány Beethoven
tartott
híres
udvarában
barátnje
;
egy
volt, ki
a
32
maga idejében Becset ragadta el páratlan zongoraáltal. És a család majd mindegyik tagja játszott valamiféle hangszert. Lrincz nem ismerte játéka
a
de
kottákat,
kivételével) játszotta.
(a klarinét
Egyik különlegessége század
d'amour volt
a viole
Nem
hangszere.
lantosainak
ban soha semmit. Mert hisz ból muzsikus legyen, ezt a
mvésznek
születik,
j
tehetséggel
írói
a XVlll.
azon-
tanult
hogy egy Ni {Torfelsbb körök konvcnazt,
hogy engedték volna meg! Ha
c^iói
minden
czigánybanda
egy
azért
egyes hangszerét
politikus
lesz
világra,
csak
«ember»
az
ha
;
ember
az
politikus
lesz
épp úgy, mint politikus lesz, ha akár a tudományokra van hajlandósága vagy filozófiai akár a természettudományok érdeklik. Mert az csak politikus lehet. Ez a törvény. És « ember » ismét
ennek a törvénynek ert ....
áldoznak
annyi
tehetséget,
Ezen töprengett e perczben Gábor, annak
bántott
ség
testvére
hogy
a tudata,
kell
nem
ki
fej-
azt az utat, azt a járl
melyet a tradicziók
a
járnia,
úgy
tehet-
zenei
egyénisége
elkallódik,
ldhet; kénytelen-kedvetlen országútat
nagy
a kit
írtak
neki el.
Pedig azt,
a
gokba
érezte,
tudta,
természetet
látta,
a mit
foglalva
adott
vissza, az,
átszenvedte, a mit élete
vér
édes
mvész
lelkét
anyjánál,
hogy
a
természetben megérzett,
emberben érdekelte,
mi az
A
hogy mvész. a
a
kifejezett,
segítette
rokonainál,
benne.
az,
a mit han-
hogy az minden
Hogy
mindenkinél,
életet a teli-
sürgette
hogy
ta-
33
níttassák
hányszor
;
beszélt
Lrincz
a
lelkéhez,
hogy küzdött egész erejével, hogy bens világát kjfejleszszc. Hiába való volt minden. Lrincz megértette, tudta, élezte, hogy bátyjának igaza van, azonban nem volt ereje, energiája arra, hogy mmegküzdjön,
vészetéért
Pedig
ozigányai.
sciens
bonum
den öreg volt
Az
az.
mint
Egy et
hívja,
azt
gondolkodó,
öntudatra vitte
minden. Öntudatos
gondolatvilága, született.
öntudatra
maradt, csak úgy, mint
ember,
mint
egy cseppet se volt nak
azt
mvész
megmunkálja. Naiv
volt,
faja,
mert an-
pár század átöröklött kategóriái
malum-má
tették.
Aztán, mint min-
származó
egyénnek, úgy neki se gyermekkora. Gyermekéveinek játékaira árny fajból
borult, fiatal
szerelem
mérgezte meg, az els ürömcsepp keveredett. Környe-
éveit a kétely
italába
zete, a felsvidék tót,
szrszálhasogató skrupulista-
világ örökös
kételkedvé, embergylölvé
tették.
intrigái
Mindez ezer
érzés, gondolat
talán össze-
hogy egynek, egyetlen egynek adjon kifejezést: Gábor szemébe nézett, annak játszott. Testvérét szerette, benne
folyt a
bízott,
szegény
if^ú
lelkében,
rátámaszkodott.
—
Szerette
lelkének
összetett gondolatvilágával, szerette s
egész
minden egyes
annyira elfinomult érzelmével.
Valami végtelenül megható volt e két
fiú
ragasz-
kodásában, a melyet százados rokon-eszmék, világnczlet, százados szokások,
töttek össze.
lönböz, de
E
:
testvér
eszmemenet, caélok kövonzalmában két kü-
közeli rokoncsalád
lettek újra, újult Ju>th Zs.
két
Fuimiis.
ervel.
Csak
ers úgy,
kötelékei szü-
mint
egyéni•>
;
34 összes
ségükben, a két család
rossz
és
jó
tulaj-
donai finomulva, szinte a második hatványon újultak
fel.
Hangzik
a nóta ...
S Gábor
kíséri.
magyar
szabású
Hiszen bennök
által
s
töltik el
költé-
zenéjét,
szerette
mindent,
várt alig
annak
legjobban.
a
magyar jövend nagyságát,
látta a
eddig
czimbalom
keserséggel
egyszer, de azért nagy-
parasztjait
Ettl
dicsségét.
ezek
pusztáit
bg,
brács,
hazájában
c dalok. Hiszen szetét, végtelen
a
szívét édes
erre
az
épített,
ismert világnézetében érzett
valamit, a mi majdan, ha felszínre kerül, az egész fajt
életképessé fogja tenni
túránknak fakadni
kell.
s
melybl jöv
a
oly végtelen kincse van, mint a
vében,
zenéjében,
kul-
Hisz a hol az érzelemnek
magyar nép
költészetében,
szí-
miért
nincs
ott
kétségbe esni.
Most, most, hogy a nóta szólt, érezte csak hogy hazajött, hogy itthon van. Mindazt,
igazán,
a mi elébb csak zavartan, összekuszálva zsibongott
mélyén, öntudatra hívta
a lelke
hogy
övéi közé
vérébl
húsából,
jutott,
érezte,
való, érezte
—
nóta;
a
érezte,
mindenki
itt
élnie,
itt
az
halnia
Ezekért érdemes küzden', utolsó ciepp vérig küzdeni boldogan, boldogtalanul, babérért vagy kell.
bitófáért
Úgy
.
.
.
érezte, lehullott körülte a ház fala, a pusz-
közepén áll s a «haza» határai láthatatlan messzeségbe folynak. Diadalmas fénynyel kél fel napfényben, a nap túl, túl a világosi hegyeken
ták
;
dicsséges fényben fürdik minden
.
.
.
Hisz
min-
Gábor, szobájába Fusth
:
huimus.
éi-ve,
a
liandalló elé
ü't.
-^r
j,p.
35
dcnt visszanyert, mindenre kész, st érez szívéa ben, élni akar, küzdeni önmagáért, népeért
—
fejldésért
I
Amazok épp
kocczintottak.
12.
Gábor, szobájába érve, a kandalló elé
berendezés szoba
gies
ébren álmodott.
A
karos székébe dlve,
óriási
mai nap eredményeire gondolt.
Hiába, csak minden, de minden a lelke mélyén.
ma
dolog
dig így
maga
?
minden, a mi
s
Bizonyára nem.
változtatni ?
minden, minaz
De
hát
reformátorakép
fej-
ezen
lehet-e
Elég ersnek érzi-e magát
a
udvar-
üdvös-e mindez, családjaik
tartással jár. Vájjon
ldésére
felé
látszó
Mindegyik nagy úrnak megvolt
udvartartása
kis
megváltozott ott:
Hány, régente természetesnek
meglepte. Hisz erre
volt.
A ré-
ült.
hogy
arra,
Hisz Pedig ersnek érezte volt künn magát. Tudja, hogy egy tulajdonsága, egy erénye fejldött e
világ
kis
léphessen
fel ?
gyenge.
ki
a
nek
küls hatások s kivált
inkább.
Az
alatt s ez
a férfiaknak
akarater
mit ér energiája?
mesterségesen
kvé
vált.
így
van
—
nincs.
energiája.
Ezek-
Az asszonyoknak
bennök összpontosul.
Nem
den
:
közvetlen igaz.
keletkezett
De
Mint min-
tulajdon,
merev
Érezte, hogy energiája a fejességhez húz. önállóságával
is.
Inkább exkluziv,
mint
ember eszméivel szemben. Csak bizonyos dolgok bizonyos formában, bizonyos em-
önálló,
berektl
nem
exkluziv
érdeklik. Ezzel
ellentétben
fejldött. Azonkívül megvolt
önzése
meg
lelkében a szá-
nalom ama bizonyos neme, nál
megvan, csak
is
Szánalmában az
egész
Pedig a vele született got
kipusztította
mely
a
a tót paraszt-
nála a legmagasabb világot
felölelhette
a fajától
s
magából
volna.
öröklött lágysá-
bizonyos
s
fokon.
élességre,
hirtelenségre tett szert.
Hogy
fog hát majd
ezzel
szemben,
világgal
a
—
mely mintegy a régi énjének tükre nyilatkozni ? Vájjon könnyen keresztül küzdi-e majd életét vagy pedig már az els akadályok megbénítják, tönkre teszik?
Hisz küzdésre született, arra zete önálló, akarata megvan
Csak!
.
.
s
.
egyszerre egy
ni
nevelték. Világné-
finom silhouette-ja
fej
iramlott át lelkén. Sápadt, finom
kék
szem
leány.
fiatal
Két éve hogy nem tozott
—
tudta
Lolly
volt.
ma? Vál-
lehet
Klienigstein a
hajdanában
annyira
Lolly,
báloknak
a
hangulatai,
találkoztak.
És
hi-
a
mégis,
1
Ffclkelt
nem
—
azoknak
melyekben mégis
Milyen
Vagy olyan, oly kétségbeejten az, volt? Szereti igazán, vagy nem? Hideg
mint
deg,
vonású, szürkés-
Klienigstein
is ?
mi
a
volt
látta.
teendje.
tudja, mi a
;
az
ülhelyébl. Most vette egész
éjszakát
észre,
átvirrasztotta.
hogy majd
Hajnalodik,
napfényben minden. '3-
Vagy három nap multán két
fiú
anyjának kellett
az
öreg grófnénak, a
megérkeznie. Lrincz be-
fogatta híres négyes fogatát, a melynek nincs párja
37
három vármegyében. Lrincz melyen elgondolkozva,
hajtott,
Gábor mel-
A
üldögélt.
lette,
négy
tál-
szédít gyorsasággal ragadta a könny kocsit. Lrinczet elfoglalták lovai, Gábort meg vitték ál-
tos
mai gyorsabban, messzebbre, mint a repül kocsi.
hogy
Anyjára gondolt,
fogja
fogadni
Szereti-e
?
még? Nem felejtette-e van még egy fia, ki messze-messze, idegen idegenek között, idegenként ntt fel. el
A alján
repült a széles
kocsi
A
landlert.
vén, vén
egy
még
mikor
fiatal,
földön,
úton. Egyszerre a falu
feltnt az óriási landauer, ott
kocsis, mellette
hogy
az évek folyamán,
ül a
«
parádésa
akkor
inas, ki
volt
Johann, a vén komornyik járta a
porfelhbl lassan-lassan kibontakozott Gábor meg úgy érezte, hogy
az egész alkotmány.
nemcsak
de
mástól se
lát
mályosodnak szemei,
egy
könycsepp
meg
mely végigszalad
a portól,
a szempilláján, a
Édes anyja
árva
tisztán.
a
Elhovillan
képén.
fogja hát ölelni mindjárt, anyai csóktól
fog égni az arcza.
Es
ime, a
mit
oly
soká
most valósággá
várt,
vált; átfonja vállait az édes
anyja
két
karja,
érzi
szívét szívén, ajkát ajkán.
—
semmi
No ?
—
a tékozló
hát
én nekem nem Lrincz ingerkedve.
én,
kérdi
fiúnak,
a
másiknak
is
jut
—
belle
Ne
csak
juttass valamit
a
jóból.
És most
ott ült
az
öreg asszony
két
fiával
a
Lrincz, szemben véle Gábor, mindvégig látni, vizsgálni akarta.
kocsiban. Mellette
hiszen
A
arczát
szegény öreg grófné
alig
akart
hinni
szemei-
38 nck,
hogy ez
együtt
—
Hogy
NiflForné rajta a
lehetséges
most már örökre
s
hasonlítasz
—
atyádra
nézte, nézte
s
mindkét
legyen,
a
már
Kereste
Meg-
?
errl az oldalról is? ezer semmi kérdést intézett
a szenvedést
Csak nézte, nézte hozzá, aztán
meg
szólalt
vonásait.
fia
szenvedés nyomait. Szeretett-e már
i-ímerte-e
fiával
I
s
oly érdekkel hallgatta, a mit
kérdé-
seire felel, mintha csak ettl függött volna a lelki
üdvössége. Közbe-közbe pedig az oldalán
L-
ül
nehogy ez azt higyjc, addig, míg a másikat anyai
rincz arczát simította végig,
t
hogy elhanyagolja szerelmével átfonja.
A
kocsi
egész
njét,
felrobogott
lassan
cselédség
sorban
állt,
már oly régen nem komornyik segítette ki,
kit
az öreg
emelve a grófn
ajkaihoz
háromszor
kétszer,
látott.
kezét,
gaszkodása beszélt a szemeibl.
a
faluból,
át
aztán év
többiek
A
kis
ratisz-
is
kertész
neki s egy
remeg
kézzel
melyet
a
A
úr-
kocsiból
Negyven
telegtek a kegyelmes asszonynál.
leány
A
óriási
paraszt-
üd-
versben
ajkkal,
az
elé,
szeretett
megremeg
megcsókolt.
virágbokrétát nyújtott
kastély
a
várva
vözölte.
Az öreg mindig borult.
át volt szellemülve.
asszony szinte
fiatal
tüz
fekete
szemeire
bánatos
Még fátyol
Annyit szenvedett életében, hogy még bol-
dogságának legmagasabb fokán arczkifejezése. Ajkairól a korai
Szeretett
s
korán
temette
el
is
szomorú
lemondás
volt az
beszélt.
azokat, a kikhez
szerelem fzte. Második férje halála
óta
nem
a vi-'
39 sclt mást,
Ettl
csak gyászruhát.
a pillanattól fogva,
csak gyermekcinek akart élni.
Most
ott
megy
két
akasztott
fiába
vezet lépcskön,
san, fel az emeletre
dulónál megáll, jóságos mosolylyal a ház népén, a
els
még egy
for-
végig
tekintve
mely egy sorba sorakozva,
tiszte-
Az
utolsó
magyar nagy-
pillantást
vetett
reájuk,
lettudással tekint fel reá.
asszony
karral, las-
az
lassú léptekkel fordult
aztán
be az oszlopos csarnok
túl-
oldalán. 14.
Lrincz
felkísérte
ajtónál elvált tlük,
Gábor
a
ket az emeletig, majd magukra hagyva ket.
grófnét
karonfogva,
a
nagy
végig vezette
a
kedves, nyájas, régi divatú termeken, a melyeknek levendulaszaga, régies tarka virágos
keztettek.
A
sarokszoba
fala,
be-
szövettel
bútorai a negyvenes évek
borított
ízlésére
emlé-
melyet írókabinetnek
használt az özvegy, családja fényképeivel volt borítva.
Itt
töltötte
nagy
napjait
elvonultságban
a
kétszeres özvegy.
Ideérve, az anya és
NiflFor-Márfay kal
halmozta
el,
megálltak.
fia
Anna
átölelte fia fejét s csókok-
aztán leült az
nagy karos székbe, hol
templom
számára,
ablak
mellett
annyit hímzett
kezeit
térdére
ejtve,
álló
dálnai
a
hosszan
elmerengett, majd reszket hangon megszólalt:
—
Ugy
helyen, reád,
fiam,
haza
jöttél.
vártunk, mindig
nékem
is,
Látod,
itt
vagy
vártunk. Szükségünk
Lrincinek
is.
Úgy
a
jó
van
érzem, atyád
40 jött vissza
mellém, hogy öreg napjaimra megvédel-
mezzen, oldalomon legyen
—
lak
.
.
.
Oldaladon leszek mindig, soha
nem hagy-
el
benneteket!
—
Tudom, számítok is reád. Hisz most jönnek nehéz évek Te jobban ismered az életet, mint , te mindig a magad lábán álltál, hála édes
majd
a
!
atyád bölcs, de a mellett oly kegyetlen végrendeletének ... de nézd, nézd
Gábor
—
forné, derült hangra csapva át
A
dálnai tzoltók
bornak akartak
egymás ban.
marsot
tisztelegni.
a
villogva
folytatta Nif-
a tzoltóság.
A
fel.
hazatért
Ott vonultak
mellett, tarka, veres-hajtókás
Csillogva,
Élükön
vonultak
—
a
Gá-
mind,
barna ruháiknapfénynél.
tavaszi
czigánybanda valami
fel
ujjongó
új
bécsi
játszott.
NifForné és Gábor kimentek az erkélyre a ház eltt állott már,
;
Lrinci
tzoltó-fparancsnoki ruhá-
ban, katonás méltósággal fogadva a tisztelgket.
—
—
monda trékis fherczeg minden gúny nélkül. Édes anyja meglegyintette zsebkendjével az arczát, aztán az fásan
Akárcsak egy
!
Gábor,
érintett helyen össze-vissza csókolta
fiát.
!
Gábor els látogatását gyámjánál és rokonánál, Czobor Ádámnál tette. Ádám pár órányira lakott Czegléd
Pesttl, valahol
vagy egy jó órányira,
Ádámék
Szolnok között
és
a
Tisza
Délután négy
lakása.
még
feküdt
partján felé
ott,
;
rónaság kezddik. Szolnoktól
hol az alföldi
érkezett
az
Szol-
Mily jól esett neki megint a magyar szó Gábor végtelenül szerette az Alföldet. A kedves,
nokra.
széles
ákáczfákkal
utczák,
szegélyezett
alacsony
fehér házak, a lobogó ing, gatyájú helyrelegényck, az ingvállas bodros viganójú menyecskék, a házak
eltt guggoló resztül
vezet
öregek, a zöld
vetések
a síkságot petty
ez
hamvas zöld
fzesei, a messzi falvakból idehallatszó
rangszó édes nyugalommal töltötte be
Úgy fel
az
épít.
érezte
otthona, ez
Ez
távoli
csak
igazán,
a
hazája
;
a
tárultak
hogy haza-
végtelen
ebben
ha-
lelkét.
hogy édes hazájának kapui
Most
Hisz ez a darab föld, ez
jött.
ez
érezte,
eltte.
ke-
fehér tanyák, a gulyák, távol-
idehallatszó kolompja, a Tiszapart
ról
között
országút, a gólyák, darvak a légben,
síkság,
bízik,
a föld adja azokat az istenáldta
erre
terméke-
; !;
4í
ennek a népnek szívében fakad a magyar nóta, a népnek ac^élos karjai víttak meg annyi-
ket,
ennek
meg drága
szor a hazáért, ez rizte
kincsünket
:
—
magyar nyelvünket. Erre építsünk, ebben bízzunk Hazatérve, amuda a tótvilág közepébe, úgy érezte, ide más érzések hozták. Itt mint oltalmazó jött ;
egy
védelmet
talált,
megingott
alatta
folyamán csak
élet
nácsért
jött
akkor, ha
ide,
midn fáradtnak midn elszorult a
ide
gyámjához,
magát,
érezte
idetért,
—
szíve,
ta-
talaj
pihenni
vígasztalásért
emberéhez,
leghívebb
ide a
Czobor
Ádámhoz.
A
között végig robogott a
kis falu fehér házai
k
kocsi; most elhaladt egy
Szent János mellett,
aztán befordult egy kis ház platánoktól, akáczoktól
beárnyalt udvarára.
A
Ádám
ház eltt már Czobor
neki.
Mily megnyugtató
várja, kezet nyújt
a kézszorítása, mily
volt
jótékony szürke szemeinek kifejezése. Czobor
Ádám
ember lehetett, azonban Magas, izmos ember
sokkal
vagy ötven fiatalabbnak
éves
látszott.
piros arczbrrel, a melyet ott
egy ráncz.
Hosszú,
szakított
alig
szürkül
fekete
meg
volt, itt-
bajusza,
rövidre nyírt szakálla fiatalos kinézést kölcsönöztek neki.
Pedig komoly, sokak
mazott ember sága rizte
rektl,
t
meg
És
által
a szíve,
élt
s
s
így a mennyire
olyan
komornak rágal-
ép magábazárkózottilyen tisztán. Távol az embetán
csak a tudományoknak
nevelésének lett
volt.
tiszta
is
leánya, Erzsébet
mélységes mély
maradt.
szennyezhette be, mert hisz alig
élt.
Az
élet
nem
43
gondolkodásra kü-
mint
Egyéniségre csak úgy,
lönbözött a többi Czoboroktól. Édes anyja,
Erzsébet vére
váry
nemes családból szántságát, mély vidékiekhez
szívét,
—
e
ki
szemöldökkel,
fésült hajjal, hajlott
alföldi
örökölte
egyensúlyát;
a
elfel-
hajlandósága
peratben lépett
Magas, karcsú
reá ütött.
összentt
volt,
Tle
csak a fílozófolásra való
Leánya, Erzsébet
—
lelki
Bél-
sz.
magyar
régi
ki
származott.
húzott.
a házból
volt,
fekete,
fiatal
ki
leány
simára
le-
picziny piros szájjal.
sasorral,
Volt valami, hogy úgy mondjam, hsies a megjele-
nésében, a mi csudálatosan
ütött el picziny
ajká-
nak finom mosolyától, szürke szemeinek gyermekded kifejezésétl.
Édes anyja korán
elhalt
nevelés. Atyja gyakran
;
érzett
a férfi-
rajta
Rozgonyi Cziczellének ne-
vezte, oly lovagias, oly szzies, oly
Pár perez múlva már a
kis,
hsies leányát.
ebédlben
alacsony
ültek mind. Erzsébet az asztalfnél, jobbján Gábor,
balján
Ádám. Az estebédet
hétkor költötték
—
Itt
—
more
patrio
—
el.
vagy hát öreg fiam közöttünk
retettel vártunk mindig.
!
Látod, sze-
Meglássuk, Gábor bátyám
végrendelete mit eredményez. Jdrdekclsz
—
fiú!
Ugyan hagyja el, bátyám. Elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy csak most kezdem az életet. Félek, meredek az útja. Hátha nem tudok aklimatizálódni.
—
fel és
Megjön ez is
;
jobb, mintha itthon nttél volna
csakis a tótföldet ismernéd.
Mit
láttál
eddig?
44
— Még csak otthon voltam. — És Anna néni hogy van? — kérdé Erzsébet. — Csókokat, szeretne — Felmegyünk ugy-e apus, még nyár folyamán Dálnára? — Cziczellém, hiszen ha akarsz úgy — Bejárjuk az egész rokonságot? — Be hát de nem rontom kedvedet. Inkább És Lrinci? Milyen? Ember belle? — Olyan, mint milyen év eltt csak minden tulajdona — Érdekes Minden erénye, hibája egy Játni.
a
Fel-fel
vala-
te
mit, azt a jó Isten
akarja.
is
felvidéki
a
...
hallgatok.
lett
két
a
volt,
finomult, kiszélesedett.
el-
fiú.
múló korra világít. egymaga egész elpusztuló, régi magyar olygarchiánk quintesscntiája. Egyike azoknak,
kik
csak
uralkodni,
se tudja megtanulni,
parancsolni
hogy századunk
tudtak.
jelszava:
faut savoir servir».
«il
— Meg fogja — kan, de biztos hangon. — Na nézzék, Erzsi
monda Erzsébet
tanulni,
!
No
nézzék
— —
Nem,
a kis
csak
politizálni
is
hal-
szoktunk.
honleánykát!
Lrinczrl
beszéltem.
Tudom, hogy gyengéd volt mindig; annyi tulajdonotok ellentétes, hogy meg kell értenetek
—
egymást zsébet
nevetett
képét,
szemeiben,
ki
fel
egy
de azért
Ádám
s
szemernyi nyiltan,
megsimogatta Erszemrehányással
egyenesen szembe-
nézett atyjával.
—
Ellentétek?
váncsian.
És miben?
- kérdé Gábor
kí-
45
—
Oh
Erzsébet
sokban.
mint a milyen én
magam
olyan
paraszt-fajta,
vagyok. Egyenes, semmi
árnyalat, finomultság nincs az egyéniségében.
az úgy van és nincs máskép.
mond, a
félhomályban
nyugodt,
nemes
— —
mint
nem a
lát,
mit
De
olyan
csak egy ilyen, a turáni
milyen
lehet.
Papa, hagyjuk a turáni nyugalmat.
Ez
azt jelenti,
ne nevess,
te
meg
hogy
leányom majd
mek. Tizedes, kitörtem
a
felelt
paripám
nyakamat a
édes atyja szavaira),
szegény
elájult, a
a
Gábor,
a múltkor, igen
Erzsi ne pirulj (leánya egy egy-
szer tagadó-mozdulattal a
A
érzékeny,
aztán nyugodt.
származó nszemély
fajból
Nem
kis ideges
gyer-
majd
megbokrosodott,
porta
eltt és
.
.
.
Erzsit
elhagyta turáni nyugalma.
— —
a
Elájult?
kérdé Gábor nevetve.
Jól ismered. Kiszaladt a
ház
elé,
megragadta
Tizedes kantárszárát és visszarántotta. Megfékezte
a lovat
és
megmentette édes atyja becses
Erzsébet szeretettel mosolygott atyjára. badkozott egy cseppet
életét.
Nem
sza-
se.
— Olyan, akárcsak Rozgonyi Cziczellel — monda
Gábor.
—
Néked nem szabad
Ez atyám
privilégiuma.
Nevezz becsületes hajadon nevemen Erzsébetnek. Tudod Gábor? Ezzel a leány felkelt, nyugodtan kezet adott a fiúnak, s
megcsókolta
atyja
homlokát
kiment a szobából.
—
Tán csak nem haragudott meg?
—
kérdezte
nyugtalan arczczal Gábor.
—
Ugyan dehogy. Nincs
hiúság, érzékenykedés
egy
csepp
De
benne.
se
menjünk
gyere,
át
a
dohányzóba. Beszélgessünk.
A
teremben víg
kis
tz
pattogott.
még Ádám rendesen
vaszi estéken
A
hvös
ta-
begyújtatott a
kandallóba.
—
Akarsz egy
jó szivart,
vagy tán csibukot pa-
rancsolsz ?
Gábor
czigarettára gyújtott,
török csibukot vett
el
Ádám
egy hatalmas
a pipatóriumból.
A
kandalló
elé telepedtek.
A
kis
szoba kifejezte
Ádám
A
egyéniségét.
fala-
egymás mellett Darwin, HsEckel, Spencer, GeoffVoy-St.-Hilairc, Lamasch mvei. Néhány jó regény, néhány költemény. A kandalló panopliján fegyvergyjtemény, a melyet kat
könyvek lepték
keleti útjáról hozott.
A
felhalmozva.
zvel
el,
A
szoba egy sarkában foszilok
kis kabinetet csak
dolgozólámpa
fedett
egy zöld ellen-
Az
világította be.
ablak-
táblákat a ház eltti nagy ákáczok hajlongó galyai
kopogtatták. Otthonos, meleg zug volt.
—
tól,
Mily távol
jó
a
itt,
milyen távol vagyok utazásaimfagyasztó
szállodák
hangulatától,
az
idegen világok idegen érzéseitl. Itthon érzem ma-
gam
itt
nálad,
Ádám
—
bátyám
Atyád
is
mindig e
kis
.
Kés
szobában
eltt, a mint
.
vállát.
szeretett
váratlanul érkezett.
magam
.
megveregette
az
itt
üldögélni.
este betoppant talált
rám.
Rendesen majd .
.
.
Szinte
ajtón hirtelen
látom
belép ma-
gas termetével, vadász-csizmákban, vadász-kalappal. Beleült abba a székbe,
abba,
a
melyben
te
most
-
hallgatott, aztán lassú,
Pár pcrczig
ülsz.
gon terveirl kezdett mányáról,
hosszan
beszélni,
A
biológiáról.
a
fejtegette
tudo-
viszonyainkat
családi
Majd
utazásairól.
beszélt
;
mély han-
meg kedvencz
tíz
évvel volt idsebb nálam, mesteremnek tekintettem. Mesterem, kinek mindent köszönhetek: nyugodt,
boldog életemet,
mindazt az örömet, a melyet a
s
munka okoz nékem. Én mint
voltam gyúrva,
is
csak olyanféle tésztából
Lovagláson, vadászaton
lenni.
még meg
meg sem
tán
.
.
—
egy ízben
;
.
néked,
el
eszem,
járt csak az
az életnek csak a felszínét láttam
de ezt még nem mondtam
gyúrva
szoktak
uraink
fiatal
pár év eltt
ma
értettél volna tökéletesen,
.
.
.
fogsz érteni.
Gábor közelebb húzta
a támlás széket
Ádámhoz,
feszült figyelemmel hallgatta. Lehetett volna érde-
kesebb tárgy a világon annál, édes atyjáról beszél neki
— Nos —
folytatta
idben
a téli
midn
mint
gyámja
?
Ádám,
felszítva pipája tüzét,
történt. Vadászni voltunk
—
Újvárt,
a
Nifforoknál. Halálosan belészerettem egy leányba;
nem mondom, minek mondanám. Öreg aszma már, megviselte az élet. Talán a szenvedés meg is tisztította a lelkét azóta. Akkor még nevét
szony
szenyes
volt.
Én bomlottam
városra a nyomában.
vettem
nom
utána, jártam városról
Képzelhetetlen
dolgokat kö-
Adósságokat csináltam, kis vagyoegy része ráment a bolondságomra. Ez a el
szenvedély
érte.
vitt,
vitt
fcltartózhatatlanul,
csak bolondított
szinte
év múlva
máshoz ment,
aztán
egy
álló ki
s
a
leány
esztendeig.
Egy
gazdagabb
volt
.!
mint én
kevesebb
s
bolondságot követett
Azt hittem, tönkre megyek
;
gamat. Igen Gábor, a hogy
minden
az ivásra itt
el
adtam maegy
látsz,
érte.
féléven
korcsmáztam és jártam a bolondját. Egy ilyen éjjel - úgy emlékszem, mintha
keresztül
tegnap
a galgóczi korcsmában banda húzta oldalamon a
volna
történt
egész
ittam
éjjel
két
éjjel,
körmeszakadtáig. Talán a tizedik üveg
hogy
tam a korcsma ablakaiba hánytam. az üres czilindereket
;
— —
Te,
Ádám
egymásután
se volt ép
.
.
bácsi, te?
Igen én, fiam.
ember ... de
kiittam,
Már egy
bornál jár-
Látod,
figyelj.
Úgy
látod, így változik az éjfél
után
két órakor
eltt.
Egy négyes fogat állott meg a csapszék Apád volt, ki így kocsin igyekezett Nyitra
fell
Márfára,
lehetett.
de
miért,
Miklósékhoz.
Magam
tudtam
se
mindig szerettem apádat, olyan
derék,
ember volt. Megértett mindig, oly elnéz volt velem szemben pedig bizony akkoriban nem igen érdemeltem meg. Nagyon elszégyeltem magamat, a midn belépett az ajtón. Mintha csak látnám.
jó
;
Szerettem volna
Nem
a
föld alá bújni.
tudtam, mit mondjak néki,
Ilyen szégyen
nem tudtam
szólni,
nagy nem tudtam, felálljak vagy ülve maradjak kamasz voltam pedig már, több huszonkét éves.
nél.
A
.
.
czigányok csak húzták, húzták. Csittítottam
volna ket, de csületérzés
volt
megakadt a szó a torkomon. Beaztán már akkor is bennem
meg szegény apád nem
.
.
.
tudhatta, miért cselekszem
Emlékszem, ügygyel-bajjal felkeltem s hebegve, ostoba észszel így szóltam hozzá: «Ugy-e késre így.
4^
nem
korholt,
mint
korcsma küszöbén
meg: «Küldd
el
id». Én,
jár az
ó
Gábor bátyám?*
id,
az
jár
.
.
nem
.
szidott,
Komolyan megállt a hangon így szólalt
hittem.
határozott
s
a bandát, Ádi,
kés
kettre
van,
megigézve tekintetétl,
szinte
el-
küldtem ket s e percztl kezddik életem, hisz addig jóformán nem is éltem. Gábor villogó szemmel hallgatta Ádám szavait, ki
egy pillanatig
dalló
hamvadó
elhallgatott,
megigazította a kan-
tüzét, végigsimította homlokát,
csak e mozdulattal a fájó emléket
elbbeni
vele
s
mintha
életét akarta volna eltörülni.
—
—
Aztán
—
folytatta
az
komoly,
én
tudományú, szeretett Gábor bátyám nem velem szembe,
odaült
asztal szélére,
nem
bortól
a
átallott
nagy
átallotta,
csepeg
piszkos
velem e perczben szóba
És nemcsak hogy szóba állt, többet is tett ennél. «Ádám, édes pajtásom, öcsém szólt a szívemhez figyelj reám. Tudom, bánat nyomja a lelkedet, tudom ». Egy perczig némán a szemébe néztem, aztán a jó Isten tudja mi fogott el, de
állani.
—
—
azt hittem,
dek.
Nem
volna
odaborulok a vállára tettem,
megtenni.
e
perczben
zokogni
és
Csak odakönyökölve az
semmit.
De minek
értett.
Figyelj, fiam», folytatta szavait,
lannak
érzed
szóltam volna
magad
e
perczben,
meg azonban édes öcsém, hogy tábbá,
nemesebbé ne
születtél, lusth Zs.
:
add
Fuirous.
teszi
az
oda
hát
.
.
asztalra,
nem tudtam úgy is meg-
bután belebámultam a lámpába, szólni is
kez-
még nem mertem
.
«
boldogta-
tudom. Tanuld
a szenvedés tisz-
ember magad
lelkét.
a
Férfinek
szerelemnek
.
egészen.
Ha ebben
dat, tekints
czélokban
szerencsétlennek
emeld
fel,
fejedet
fel
—
megelégedést ...»
a
érzecí
oDe
miben,
hogyan », kérdem halkan, lekonyult fvel. kezzél társadalmunkat szolgálni
E
emlékszem,
perczben,
duló
a
hymnusza szerelmi
vegyültek
parancsolójuknak
s
—
—
magyar
s
viszhangját.
nagy
a
Igye-
a hazát.)*
czigányok a
Rákóazi-
kedveskedni.
hsiesség,
hangzott
dalok
«
ezáltal
s
igyekeztek hazafelé, ezzel akar-
induló hangjaival tak urok
a
mago-
keresd más
s
Rákóczi
bátorság
Az
in-
diadal-
elnyomta szívemben
Atyád
szavai
nótájával,
a
össze-
szívemben
úgy éreztem csodás, elttem mely vonz, visz magáéreztem, hogy mint a mindenség egy paránya ; használhatok valamit. Ügy éreztem, hályog hull
megrezdült valami, ismeretlen világ val is,
tárult fel,
szemeimrl, látok. Atyád megérttette velem az életet, üreztem, a szenvedést nem azért kapjuk osztályrészül, hogy ezáltal tönkre menjünk, hanem hogy új életert szívjunk belle. Csak hallgattam, hallgattam atyád szavait. Feltárta elttem társadalmunk hibáit, a melyeket azonosoknak éreztem önle
magaméival. Egyúttal
ert éreztem magamban
tenni, küzdeni, megváltozni ... és
:
—
.
.
— És? — kérdé Gábor büszke figyelemmel. — És nem tehettem egyebet, mint zokogva arczczal, feszült
...
odaborultam
.
atyád vállaira.
Elsírtam neki
ez
oly
áldásos pillanatban egész eddigi hiábavaló, haszontalan életemet, illette
ó
kebléhez szorított
homlokomat
—
s atyai
ekkor elször.
csókkal
5'
Ádám
elhallgatott, valami összeszorította a torkát,
De nem
hangja megcsuklott.
nem
ságát,
törölte le azt a
meghatott-
titkolta a
köny cseppet
mely
se, a
egyenesen szembe nézett Gá-
a pilláin ragyogott;
borral, ki kezeibe temetett arczczal ült ott és szinte
dermedten
—
figyelt szavaira.
Másnap
— se
Ádám
—
mentem Márfára
vele
peroztl fogva nesztorom
folytatta
Meg-
volt.
magyarázta társadalmi viszonyainkat. Feltárta elttünk
ódon
régi,
társadalmunk
korhadt
elkészített így az élet tudományára.
Errl különben
tunk együtt.
alapját
tudtok. Sokat beszélt
nagytudományú német neveljérl, Bodmerrl, nek természettudományi, biológiai
Nagy
szönheti.
meg nem
hal
.
nagy szellem
ész,
lendíthetett volna .
tudtam nélküle
pusztuló
volt atyád
élni
;
sokat
;
ha hamar
világunkon,
szeretett mint
fiát,
ki-
kö-
ismereteit
Nem
Haláláig az oldalán voltam.
.
s
Sokat olvas-
mint tanít-
bennem a tudvágyat, sajnos, nem birta azaz egy nagy szenvedés embergylölvé tett. Azóta kerültem a társaságot
ványát. Felébresztette a tettert
s
—
De
így a társadalomért se tehettem semmit.
boldogságát
csak
köszönhetem.
neki
halálos ágyán csókolt
homlokon; mikor
viszi
magával. Hiszen mindazt, a mi
el
megsimította
ujjaival
úgy
.
.
.
—
öntötte lelkembe.
gyok, azt
a
hajamat.
lelkemet
.
.
.
fiamat reád bízom.
hag}'om
te
reád
.
.
.
«
álltam
világomat
ma
Soyány
végrendeletem végrehajtója
fogsz érteni
ott
bens
az ágya szélén, úgy éreztem, egész
éltem
Másodszor
én va-
elsárgult
reám,
Hajolj
te lesz, te
meg
Látod, a saját
vigyázz reá, értesd 4*
.
:
5»
meg
vele
tiszteld
az
Te
oldalán.
életet.
tartozol
Ha
szenvedni
ezzel
nékem.
fog,
légy
az
Légy jótevje,
emlékemet. » Ezek voltak utolsó szavai.
Ádám
elhallgatott.
Gábor
felkelt
megfogta
kezét
fényl szemekkel
ülhelyébl, odament nyugodt
szilárdan,
szembe
Ádám
arczczal,
nézett vele,
aztán
elé,
de így
szólt
—
És most, Ádám bátyám,
te rajtad a sor.
Ezzel
reá hajolt.
Gábor úgy homlokát
.
.
érezte, az édes atyja ajkai érintették a
Virágban minden Justh: Fulmu».
53
'ap-
i6.
Másnap
Elbb
kertben.
dombra,
Aztán
reggel Erzsébet körülvezette
felmentek
honnan
bejárták
csinos a
kis
ház
a
angol
lev
mellett
kertet,
kis
pusztára.
a
nyílt
kilátás
Gábort a
be
szl-
a
lugast.
—
kis
Látod Gábor, ez
ház a béke ...
A
a
Ez
boldogságunk.
mi
a
kert alapját édesatyám vetette
meg. Látod e szl-fajokat, mind
ritka fajta
vencz
sokat csinosítot-
bibelése a kertészkedés
tunk már
a
kerten
.
. .
években
az utolsó
nagy nyárfát én szabadítottam
ki,
... És
Erzsébet komoly
ked-
Ezt a
is.
ezt a tisztást
én törettem az erdben, most innen látni
;
a
naivsággal
beszélt
kertjükrl, mindennapi életükrl, boldogságukról.
Nézd
e gyümölcsöst, milyen szép
ban az
volt.
A
mind virágban, egy virágten-
fák
fehér
alatti
pázsitot
illatos
kakukfüvek tarkították.
Virágban
minden
—
ilyenkor! Való-
gerré folytak össze az alacsony fák lombjai. lila
is
házig fel-
Íriszek,
;
darázs
A
fák
százszorszépek,
meg méh
sziszegve
repül át a légen, messzirl a pacsirta hangja hallik.
Gábor meg olyan boldognak érezte magát e perczbcn, hogy a földre szeretett volna borulni
s
elrej-
!.;
54 teni
fejét
a
,
f
és
.
.
Maga
.
volt
se
Szélére
kerten.
a
gyönyör
innen
megálltak,
érve,
közé
virágok
a
Végig haladtak
miért.
tudta,
a
kilátás a
;
szk,
pusztára.
—
Látod
világ,
ben
Gábor,
de széles
jelent.
Itt
ez
mi világunk
a
oly sokszor elüldögélünk
én vállára hajtom
fejemet
s
kis
nekünk érzés-
lesz az által, a mit
apámmal
elhallgatom a puszta
gondolatom meg túlrepül a láthatáron jó megint idetérni vissza. Apa átfogja derekamat s esténkint, midn a gulya kolompja csendjét,
aztán
.
.
oly
midn
az els pásztortz felvillan, a már hazatérnek, még mindig csak tiszai halászok is itt ülünk egymás mellett. Néha meg ilyenkor anyám-
megcsendül,
ról
beszél ... kit úgy szeretett.
Ádám az oka,
egy parasztleányt vett
hogy miért
akarta
t
a
szégyelte volna nejét
se volt oly
boldogságot
halt
meg, magával vfve
—
Erzsébeté Sehol
helyen.
se
Mindig
büszke, mint
szívére, jóságára
mérgének
nagyvilág
köszönhetett
évi
fele
ez volt
mintha
st semmire
nejének szépségére, egyszer
nem
talán
;
magát oly soká távol
Nem
a nagyvilágtól.
bemutatni,
el
tartotta
kitenni.
nejének,
ki
férje szívének felét.
de
;
Tíz
fiatalon
A
másik
lett.
beszélt
anyámról
annyit,
mondta, ez a
azt
táj
az
mint
e
lelké-
nek a képét tükrözi.
— — — —
Milyen jóságos ember
Tudom
és büszke
Édes anyád
.
.
.
is
a te atyád,
vagyok
Erzsébet
rá.
hiányzott neked nagyon
Hiányzott, mert szerettem
s
?
mert feledni nem
;
55
tudom.
De
szeretete
— nem —
.
Aztán mit csináltok egész nap ? Apáddal csak lehetsz reggeltl estig.
Ha apám
nincs
itt,
Azután el-eljárok
olvasok. világ
kis
.
.
.
.
.
tudta,
Nem
unod
el
magad ? Sokat
babrálok valamit.
Falum egész
a falunkba.
vannak ám rokonaim
között.
— — — —
atyám kettzött
pótolja veszteségemet
a
is
parasztok
—
kérdé Gábor, bár És eljársz hozzájuk? hogy a leány mit felel majd reá. Hogyne járnék. Sok igazságot tanultam tlük. Aztán, hogy neveznek ?
Miasszonyunknak. Sohase neveztek másképen.
Egy dajkám
nevezett így,
nagyon komoly
kis
még
leánykoromban
kis
az elnevezést. Különben matrónájuk
;
kiérdemeltem
teremtés voltam,
is
vagyok
;
van
vagy húsz keresztgyermekem, az Álgyoséknál csak a
múltkor voltam a paszitán, nyoszolyóleány
vol-
is
tam már ugyanannyi helyen. El is járnak hozzám mind. Ismerem ket, a mióta élek, a hány hajadonleány van a faluban, mindnek ismerem a szíve titkát. El
is
járnak hozzám, akár a tiszafüredi paphoz.
— Menjünk
a faluba.
Hadd
lássam Miasszonyun-
maga helyén.
kat a
Egy
fasoron
haladtak végig
.
.
.
Erzsébet
elra-
gadóan nézett ki a hatalmas fák alatt. Nyitott haját, nagy szalmakalapját bearanyozták a nap sugarai
könny volt,
fehér ruhájában, virágokkal kezében olyan
mintha maga
a tavasz szállott volna le a földre,
az Istenáldta virágfakasztó, szerelmet
csséges tavasz
I
ébreszt
di-
.
56
A
mint
könny
így
Gábor eszébe, hogy e
léptekkel
elhaladt
oldalán, annak egyszerre az jutott
legjobban
leány illenék a
Lrincihez. Az
édes
anyjának legméltóbb menye lenne ez ártatlan arczú, nyugodt, összhangzatos
leány
fiatal
.
.
»7-
Mintegy negyedórai gyaloglás értek. totta
«
Miasszonyunk,
egy gyermek,
az
család kijött
hozzánk!*
be
egyik
kukoriczaszár-fedélü
egyikhez volt nyájas szava,
kiál-
házat lakó egész
a
körül seregi ette Erzsébetet.
s
alá
gyere
Pár pillanat multán
kis házból.
után, a falu
Mind-
mindegyikkel érdekl-
déssel beszélt.
Behívták
házba. Ott,
a
padra
leült a tulipános
csiny,
— mek,
még
s
a
tiszta
kis
szobában
ölébe ültetve az egyik ki-
beszél gyermeket, beczézni kezdte. Hát Pista, hogy van a «gyi lovam?* A gyerki
alig
elébb
Gábortól
még
húzódozott,
most
bátran az Erzsébet szemébe nézve, csacsogni kezdett.
Ezalatt
kisasszony
itt
a
szomszéd
jár.
Tele
lett
meghallotta, hogy a
is
a pitvar, tele a szoba,
egyszer szívük egész világa sugárzott ki a szemükbl. Látszott rajtuk, hogy imádják. Egypáran leültek mellé körülállták.
Csak nézték, nézték
;
mély,
Egy öreg asszony rétest hozott neki nagy melybl aztán Miasszonyunknak csakúgy, mint Gábornak enni kellett. Ágoston Pista pedig, a padra.
tálon,
a
az Erzsébet egyik komája, odaállt mellé;
—
ám, Miasszonykánk, táncz lesz itt nemLakodalomra készülünk a mi Marink megy sokára.
Úgy
;
.
57 férjhez, elvárjuk ám.
Velem
els
tánczolja az
tán-
úgy-e?
czot,
És Erzsébet egyszeren, minden leereszkedés nélkül megígérte neki, hogy elj, nyoszolyóleány tánczol
lesz,
is
Gábor
vele
is
.
.
.
csak nézte, nézte;
maga
se tudta miért,
de oly nagynak, nemesnek látta a leányt e percz-
Oly mélységes mély az érzés világa, hogy magához tudta vonzani a nép egyszer, de nagy vonalú érzésvilágát. Egygyé vált velük, daczára annak, hogy édes anyja nem egygyel közülök roben.
konságban
állott.
Erzsébet mindegyikhez intézett pár nyájas szót;
egy öreg asszonynak orvosságot
igért,
nak súgott valamit, egyik gazdának
kérdezsködött. mintha
szívébl,
ruháiról
a
boldogság
Mindenki
szeretettel,
boldogság-
sugárzó szemekkel tekintett az egész falu
kisérték
mezn, nézve
.
a
lénye
lehelt
ajkairól,
Majd is
egész
Jóakaratot
áradt volna szét. tól
egy leány-
a felesége után
ket a könny
fel
reá.
népe összeszaladt
Soká
határig.
léptekkel
;
álltak
;
sokan
még
ki
ott a
ellebeg Erzsébet után
.
Gábor
hallgatott,
tele
volt
azzal,
lelke
a
mit
látott.
Érezte
az
egyszerség
ebben nyilvánul
a
hatalmát.
magyar
faj
Érezte,
ereje,
ebben
hogy élet-
képessége.
Törpének, gyengének szerségével szemben.
ixzzxz,
magát e leány egy-
;
58 i8.
Vacsora után megint ott ültek,
dohányzóban,
a kis
Gábor
és
Ádám
a kandalló mellett.
— Tehát elhatározott szándékod holnap — Sajnos, nem maradhatok tovább, Ádám
indulni,
Gábor ? tyám,
meg is
anyámékkal
hiszen
még
hátra van
végig
—
alig
is
voltam
a fekete leves is: a
bá-
még, no
rokonságot
látogatnom.
kell
Ezért ugyan nem irigyellek. Bár majd nem-
sokára
nekem
denséget.
sohase
nyakamba kell vennem a mutatom be nekik,
is
Erzsébetet fenn
járt
birodalmában.
brinza
a
tót
min-
még Néked
ki
különben tanulságos kéjút lesz benyomásaidra.
Hány
éve,
ez. Kiváncsi vagyok hogy nem jártad körül
ket?
—
koromban voltam mindMiklós bácsit kivéve. Ezekhez persze minden évben átmentem párszor már muszájból is. Majd ha végig jártad ket, jöjj vissza hozzám. Talán tizenöt
éves
nyájánál, NifFor Tomiékat és
—
De
igaz az, hisz pár hét múlva
fenn
találkozunk,
akkor majd ott helyben megbeszélhetjük a kimúló olygarcha-világot.
Azt hiszem, három-négy hét múlva
felmegyek hozzátok Dálnára.
De
.
.
.
most még pár
szót vagyonodról.
— —
Ohó,
Ádám
bácsi, a hét szilvámra jutottunk
Igen, a mely, hála az Úrnak,
kertté
Magad
ntte
ki
magát.
Mit
csinálunk a birtokkal
fogod kezelni ezután vagy
mint eddig?
1
csinos szilvás?
bérben marad,
59
—
Én
reám nézve
azt hiszem,
A
ha bérben maradna.
A
értek.
parasztok
legjobb lenne,
a
gazdálkodáshoz fizetnek, jól
jól
is
nem
csak
munkálják a
földet.
—
csak
A
te
vidékeden mindenesetre
mint
úgy
es
veszik az egyesekre
— —
És mennyi Lesz úgy
forintot
regálékból
Nem
1
fizetnek is
kis
legjobban,
a
Hisz szinte kerti
itt.
mvelés
mégis a jövedelmem
lesz
?
5 ezer forint évente. Bért
parasztok
a
két-három
vagy
nagy vagyon,
alá
darabot.
és
1
3 ezer
értékpapirokból,
ezer
forint
bej.
de rendezett. Ez pedig nagy
szó minálunk, hol éppen megfordítva állanak a vi-
szonyok.
Meg
Tominak
a
jövedelme.
vagyok róla
gyzdve, hogy
Niffor
negyven ezer hold erdejébl nincs annyi
A
terjedelmes
direktoriális
rendesen
sokat megemészt.
— —
Hát a paraszt bérletet pártolja? Nálunk mindenesetre. Nézd, milyen virágzók És a földjeim, aztán milyen pontosan fizetnek. milyen viszonyban áll az ember velk; soha ez más árendással nem lenne lehetséges. Aztán meg a hol farm-rendszer van, ott nincs agrár szoczialis-
musl Különben az én esetem különleges
is.
E
kis
birtok mindig a Bélváryak kezében volt, bár e család soha se lakott
itt.
Nagyatyám, hogy a községet
birtoka egyrészére telepítette, oda adta nekik min-
den földesúri
nem
volt
jogait. így a regáléval
bajuk.
Ezért
is
mind ekkoráig Szabad-
hívják e falut
Mártonfalvának. Sohase robotoltak, szinte földesúri jogokat élveztek.
Az
«úr» fogalma kiveszett náluk.
.
Talán innen önállóságuk,
Én
hogy
aztán,
igyekeztem
a
(kiket ritkán
tartottak, én
köreinkben
született
kevesen élvezhetnek
gjét. Mily
galmuk
Ma
is
toznék
egyenes, tiszta jellemük.
jöttem
:
kerestem
ennél, hidd
el,
mikor örömtl dagad
mintha közéjük tar-
nem kívánok tlük
a szívok.
itt
járt.
ö
Hiába! hússá, vérré
a dolgot.
kodási
hajlam*,
a
éltet leve-
világnézetük, nyu-
lármás, izgató élete után.
zsébet hogyan közlekedik velök nézett tavaly, mikor
melynek,
ellenkezje fejldött
—
ki
a mit
azt,
hozzám jönnek, csak
Tanácsért, vigaszért
kivált a
kötni való
fel)
a természet friss,
úgy tekintenek reám, s
s
emberek közül csak igen
nekem józan
jót tett
világ
pedig élveztem
otanuló évek»
a
A
szzien
ilyen
lakni,
megrizni.
fajukat
szomszédaim bolondnak
ide
Hiszen .
.
többet.
úgy, mint
Er-
láttad,
Lrincz nagyot
.
sehogy sem értette
vált
benne az hiszem,
azt
«
ural-
épp
az
én bennem.
De hogyan ? Ne hidd, hogy ezt azért kérdem, mintha nem értenélek. Csak szeretném, ha még jobban
—
Ezt
megvilágítanád a dolgot.
is
szemeimet.
atyádnak köszönhetem;
A
mi
kis
gyengéit tán senkise
—
nyitotta fel
megyei mindenségünk látta
hibáit,
olyan tisztán, mint
.
.
.
Kérlek, beszélj e tárgyról, hisz ez mindennél
jobban
érdekel.
ebben
Hiszen
a
légkörben
kell
majd élnem, így szeretném ismerni atyám felfogását e világról.
Tudom, hogy e kis világ sok kinöezt érzem már most is
vésébe fogok beléütközni
—
Nos,
Szerinte
atyád
sokat
.
;
foglalkozott
e
.
kérdéssel.
nemzetsége pusztulásának okai követke-
!
;
6i
zk: elször
az
is
Évszázadok
«lnnzuchti>.
pár nemzetség érezte magát
óta
össze, csak egy
házasodott
család
öt-hat
folyton
réginek, hogy
elég
keveredjék egymással. No meg az is hozzájárult, hogy bizony családjaink nem igen mozdultak ki sasváraikból s így nem vehették el csak a szomszédaik
leányát.
tettek
így
mi
a
Czobor, Márfay, NifPor-házasság
Én önmagamnak
nagybátyja
s
családjaink
is
is
van vagy húsz.
unokatestvére
va-
Ennek a folytonos keveredésnek produktumai Márfay Miklós (e kézi Sardanapalus), a Tomi,
gyok. a
mint a
faj
legalsóbb typusai. Elrehaladottabbak s
így egyúttal
meg Czobor jutott
faj
jellemzbbek a fajra magára öcséd, Lipót. Ezek az erjedés korszakába :
érdekes
század választja
üvegházi
Miklós országbirót, finomult
növényei.
Hány
fejldés szempontjából
el
Lrincztl
a vasembert, ?
egy családból valók.
csupa érzéssé
a
Alig hinné az ember,
Nem
kellett
c
ritka,
plánta elállításához más, minthogy Miklós unokanvérét: anyádat vegye el. házi
—
De
mazom ? Az
—
én
hisz
igaz,
év-
Czobor hogy üvegNiffor
egy ilyen házasságból szár-
is
hogy anyád
nem
volt
els ízben Kü-
unokatestvére apádnak, bár Márfay-leány volt.
lönben ezzel
nem
akarom mondani, mintha
azt
valami igen ers, primitív
faj
sarja lennél
te
— Nem, az nem vagyok — monda Gábor mosolyogva. — A családok másik veszedelme, téves irány1
a
ban haladt ambicziók
.
.
.
— — is
Pedig talentumokban nincs hiány.
Bizony
nincs.
Pedig még nyers talentumnak
lehetne egyik-másikát mondani. Bár koponyáinkat
differencziálva, kikészítve örököltük, az
csak
éltetadó
folyadékkal
kell
edény
kész,
megtöltenünk
hogy hogy bizonyosan
.
.
.
Családjaink harmadik veszedelme az,
elszlá-
vosodtak. Igen,
tudjuk,
daczára,
hogy családjaink soha szlávokkal nem keveredtek, mégis jellemvonásaikban, fbb tulajdonaikban majd
mind tótok a mi jó atyánkfiai. De hogyan lehetséges ez, nem értem?
— —
Adaptáczió
útján,
seink századok
és száza-
dok folyamán tót udvarral, tót cselédséggel vették magukat körül. Tisztjeik, várnagyaik, kulcsárjaik szeretik mind tótok voltak. E környezet aztán bizonyos tulajdonokat fejlesztett ki náluk, meg olyan tulajdonok ragadtak át róluk, a melyeknek nagy része szláv. Ezek közül aztán nem egy átörökldött. Csak szláv mind, legyen az Czobor, Márfay vagy
—
Niffor. Férfiaink gyengék, nincs akaraterejük, érzé-
kenykednek, szrszálhasogatók. volna, azt ki.
nem
a nagy,
Kleinmeisterek,
hanem
A
mi kevés erejök dolgokra adják
a kis
kicsinyesek.
Sehol nincs annyi
perpatvar, családi viszály, haragtarlás, mint fenn a
mi
kis
bérezés hazánkban.
támad köztük, jól
tudod,
ki
nem
harmincz
Ha
beszélik magukat.
éves
fachék
legközelebbi rokonok között faluban
nem
Jaknak.
valamiféle félreértés
is,
így, mint
fordulnak
kik
Nézd Márfay Tamást
nevetséges a viszony közöttük
el
a
még hozzá egy ?
és Miklóst,
Aztán
a Nif-
forok viselkedése Czobor Pál nagybátyáddal szem-
:
Én nem
ben!
tehetek
de az iJyen dolgok
róla,
nem
vérig lázítanának, ha annyira nevetségeseknek
Hidd
találnám.
tem volna
feleségemet,
a
el
elvettem
hát
hogy az ereinkben csörgedez
azért,
alvó vért kissé felfrissítsem. Hisz
erm
nem
szerelembl
ha
cl,
vet-
volna
fáradt,
nekem
el-
sincs tett-
!
Ádám mind
hevesebben
beszélt, látszott
rajta,
hogy kedvencz thémáját pendítette meg. Aztán ezek az ósdi institucziók, például
—
nagyurak
egyes
«
udvarai
».
az
Egy olyan dolog
intézésére, a melyet az illet
végezhetne
el-
leg-
el
jobban, három embert tartanak, a kik mind az egy-
más útjában vannak
A
ják.
mód
s
az
egymás dolgát
olyan, mint a
min
századok
a mi rokonainknál.
Azok
rendezésével jak
.
.
.
kezdik
Felfordul a
élet-
minden
aztán, a kik
gondolnak, azok a reformokat a
az
eltt volt
mint gondolkodásmódjuk, mint
ósdi,
hátráltat-
gazdasági rendszer csakúgy, mint
az
.
.
.
ott,
újításra
fürdszobák be-
meg, hogy mást ne mondgyomrom, ha ezekre a viszo-
nyokra gondolok.
Mély totta
a
hangja
megrezdült, hevesen
homlokát, aztán
egy
kis
végig
csend
simí-
után
így
kiáltott fel
— a
Valóban, kezdek hinni
mely
idn
túl
azt
mondja, hogy
abban a
fajok
a
theoriában,
egy
bizonyos
életképességüket elvesztik.
Majd mintha álomból
riadt
volna
fel,
felugrott
ülhelyébl, párszor fel, alá járt a szobában. És pedig hiába, hiába, szomorú dolog
—
ez.
64
Hiszen Magyarország nem egy dicsséges korszakát e nemzetségek képviselik, a lását kell
nevének
melyeknek haldokmost végig néznünk. Egyik-másik család fel említésekor a magyar történet majd
minden egyes lapja eszünkbe jut. Bár néhány törnemzetségünk már a vegyesházak alatt meg
téneti
A
volt mételyezve.
münk hány
lapján
viszály,
fordul
az intrigálás
Pedig
el.
eg)'enes, büszke, önérzetes. Hibái
—
hivalkodás,
vonás,
de
:
történela
magjar
hiúság, vissza-
sohasem
a
ravaszság,
alattomosság, az érzékenykedés. Ezeket a tótoktól
szedtük
fel
.
.
.
Gábor szomorúan
hallgatta bátyja szavait, hiszen
érezte mindezt rég, de soha sem állott
igazság oly tisztán, mint ma.
midn
majd e világgal
Éppen
kell élnie,
eltte az
e
perczben,
ebben
kell helyét
megcsinálnia és erre a világra kell építeni
.
.
.
Mintha Ádám kiérezte volna bens gondolatait. Azért mondtam el néked mindezt, hogy még
—
kellemes kell
meglepetésekben
kétségbe esnünk
az ellenkezjét árulta
—
!
—
el
részesülhess.
is
Nem
mondta, azonban hangja annak, a mit mondott.
Van még közöttünk legény is a talpán. Lrinczbl még minden lehet. Öcsém Lipót, az nem éppen praktikusan használöreg bölcs, na ható elem, de bölcseségét
mindannyiszor igénybe
vehetjük, ha szükségünk lesz reá.
üldözött a régi
Miklós
Czobor
Pál
bátyámban
vasembereinkbl, érzik fia
azért olyan
és
a
Az annyiak
rajta,
vaskanczellár
által
pedig van valami
hogy Czobor
unokaöcscse.
népszertlen, mert szókimondó,
Pál
nem
!
.
ismeri a félszineket, nincs
ebédjei
bácsi
öcsénk
kapaszkodását,
Klienigstein hadat
.
elragadtatva
nevetségesnek
által,
.
.
bécsieskedését,
— —
Én nékem
is
meg
szóval
az aranyfüsttl különböztetni
.
.
a
tartja
Miklós a
Tomi
megveti
a
tudja az aranyat
.
rokonszenves volt a Pál bácsi
mindig, de hát alig láthattam családi «égard» -okból,
No
ezekrl mind majd akkor, ha vissza jösz Illetleg Dálnán, egy hónap múlva. Kíváncsi vagyok már Ítéletedre. Erzsébet lépett be az ajtón. Tehát végre mégis csak eljutunk Dálnára? Papa csókolj meg! Jutalmazz kétszeresen! .
.
—
Oda
nyújtotta hófehér homlokát atyjának, kinek
arczkifejezése egyszerre megváltozott, mintha min-
den arczizma egyszerre megnyugodott volna. Látod Gábor, Rozgonyi Czic^elle megint gyzött
—
19,
Másnap Gábor haza utazott Dálnára. Lrincz nem szerette, ha bátyja Czoboréknál hosszú idt
Maga se tudta miért, de inkább ellenszenvet érzett Ádám iránt. Az egyenes, kissé nyers Ádám szókimondása sértette t. töltött.
—
Aha, már megint négy napot töltöttünk az Ádáméknál, pedig velem még alig voltál. Ugyanannyi napot töltöttem náluk, mint itt,
—
az igaz, hogy veled nem lehettem egész ennek oka nem én vagyok.
E alig
pár szót,
hogy
Ju-ith
Z»,
a melylyel öcscse
kiejtette :
í^uimus.
nap, de
udvarára czélzott,
Gábor, már meg
is
bánta. e
66
—
Tán én?
Lrincz
a
Gábor nagy örömére nem
értette cl
a czélzást.
— nem
Most tudom, hogy velem eresztelek egy perezre
Ezt mondta
se.
lét*
csak a
és értette
direktor, a
se,
is.
Azonban
tiszttartó,
néhány ember társaságából
maradnod,
kell
de még
mamához
a
az
«
ügyvéd
állott.
együtts
még
Napokig nem
voltak egyedül.
Pedig Gábor beszélni szeretett volna sok olyan dolog másikra
nem
volt,
a mi
sem
vele. Igen
az egyikre,
sem
a
tartozott azok közül. Lehetetlen volt
intimebb dolgokról
beszélni
;
egyik-másik
mindig
nyakukon. És így sokszor nagy ingerültségében, napokig nem mutatta magát testvérénél. ott ült a
Édes
anyjuk, ki eleinte
nem
tudta mi van köztük,
lassan-lassan rájött a dolog bibéjére.
—
Gáborral
Igyekezzél
hogy nem
szeret veled
egyedül
amazok eltt
lenni.
Tudod,
beszélni.
Más embernek
ezt így meg lehetett volna monLrincznek nem. Érzékeny volt s könnyen megneheztelt. És, ha így megmondták neki valami igazságot, akkor valami a belsejében éppen ennek ellenkezjére ösztökélte. Nem szólt Gábornak anyja
dani,
de most még ritkábban
szavairól semmit,
volt báty-
jával egyedül, mint azeltt. Pedig hát mennyi meg-
beszélni valójuk lett volna: jövjük, vagyoni viszonyaik, terveik
.
.
.
Gábornak ez nagyon
rosszul esett,
mind ritkáb-
ban mutatta magát esténkint a dohányzóban. Mindketten fejesek voltak, nem szóltak egymáshoz és
csak szenvedtek azért, a min az egyik
könnyen
azon
folyton neki.
Ha
közvetlenül úgy
pedig
Lrincznek
is
Gábor
öcscséhez, mint
szól
emberhez
meg
ki érzi
kellett tennie,
éreznie kellett, hogy
a
meg-
szólna, tán
ha pedig kerül utakon, azt
baj lesz. Valamit
is
csak olyan
másik.
a
hogyan mondja meg
gondolkozott,
hogy más egyszerbb sérti,
mint
volna,
segíthetett
s
az
mert hisz
van valami a
levegben, a mi az egész, ket körülvev atmoszférát megmérgezi. Egyszer, hogy kibeszélhessék magukat, Nyitrára kellett menniök hoz. Ott angolul beszélték
—
már
Látod, Lrincz, szólnom alig
— —
meg
bírtam
.
.
—
a czukrász-
a dolgot. kellett
már
veled,
.
Mit? Kérlek,
napján
intézd
egyedül
is
úgy
dolgaidat,
lehessünk.
hogy néha-
Sohase lehet veled
komolyabb dolgokról beszélni. Utóbbi szavaival már többet mondott, mint kellett volna, érezte, tudta, hogy öcscsét ezzel már megsértette.
Az
mosolyogva, szeretettel nézett reá,
de azért tekintete fátyolozott
volt,
szemein keresz-
nem
lehetett a lelke mélyébe látni. Hogyne, édes öregem. Hiszen a legjobban tudod, mennyire szeretek veled filozofálgatni. A feleletbl már érezte, hogy Gábor neheztel. Édes fiam látod, légy közvetlen, egész közvetlen velem. Ne nézd szavaim formáját, ha tán rosszul is fejezem ki magamat, a mit irántad érzek, tül
— —
az színarany
Egész
.
.
.
lelkét e
Értesz? szavakba igyekezett önteni. Tudta,
6 hogy úgy
öcscsévcl bánni, mint egy ritka ve-
kell
üveg-bilikommal, a mely
lenesei
a
legcsekélyebb
érintésre elpattan.
Lrincz szó nélkül kezét nyújtotta neki. Gábor látta, hogy mozdulata közvetlen, hogy perczben megértette. jobb
ez
így
—
I
—
Látod, magadra nézve
de
mondta,
hogy
érezte,
c is
ezzel
már sokat mondott. 20.
Néhány nap multán, sára indult. Lrinci
a két fiú
befogatta
kocsisa, vadásza díszbe
egész
az
egyben
fogat
volt csak Lrinc/z
tanak,
adott sokat.
nek díszére, ruháira, annál inkább.
E
ragyogott
Ebben
magyar uraink
tar-
megjelenéséfényére
lovaira, vadászatainak
látogatások
az
Családjára, nevére,
Hanem küls
legnagyobb fényt akarta
Legelébb
sárgát,
nég)'
pompától.
hiú.
rokonságára, mindarra, a mire
nem
a
öltözött. Szinte
fénytl,
a
rokonai látogatá-
alkalmából szintén
a
kifejteni.
nagybátyjukhoz,
Márfay
Miklóshoz
mentek.
Az
úton a két testvér alig beszélt, a négy táltos
Lrincz egész figyelmét lekötötte. Kissé elkésve indultak, már délre járt az id, midn a kocsi a Márfay hatalmas hárs-allén végigrobogott s a nagy Mátyás-korabeli kastély eltt megállott.
A
fiúk
érkezése
óriási
felfordulást
okozott.
A
három le ket.
kastély mindegyik ablakában volt valaki, vagy
huszár, egy inas
Mind
ijedt
s
a
arczczal,
komornyik segítették
megdöbbenve
látták az
elké-
6.J
sett látogatókat
nem
... a testvérek
hogy ezt
látogatásukat, mint a
jelentették be
Márfay
a
Niki-féle
házitörvények elírták.
—
Mit fog most ehhez
A
a méltóságos úr szólani ?
korhadt, széles falépcs alján Adelgunda kis-
asszony, a házgondviselné fogadta ket.
Az
egész-
ségtl majd kicsattanó
piros arczczal mutatta
mind
fogát,
harminczkét
a
bájait elrejt
—
tés s
.
A
.
ach!
A
«
Herrn, milyen meglepe-
meglepetést*
ersen hangsúlyozta
még mindig
jelentsen, fanyarán.
csak mosolygott,
A A
két fiú eltt félszegen meghaj-
szellemes mosolyt erszakolt ajkaira:
Ach, die gnadigen .
meg
aszott
kendjét szemérmes mozdulattal húzta
össze a keblén. totta magát,
sovány,
bár
lépcs felé mentek. lépcs els fordulóján négy unokanénjök, a négy Márfay hajadon: Lizi, Tóni, Stefi és Lóri kisasszony fogadták ket. De az ezek arczárói már határozott megdöbbenés volt leolvasható.
—
fiúk a
lím
Gottes
Willen,
geschrieben, szólalt
meg
a
warum habt négy
szája, a
Ihr
nicht
legidsebb,
hogy Czobor Ádám hajdanában tréfásan elkeresztelte. Gábor csak hallgatott, azonban Lrincz már túla legtapasztaltabb, a «gonosz csontw, mint a
t
udvarias kezdett lenni.
—
De
akartunk
édes jönni,
néném, de
.
.
.
meg,
bocsáss hát ...
az
nagyon, de nagyon örülök, hogy ilyen láthatlak ...
van
És
a kedves bácsi
.
.
.
korábban
utak.
Igazán
jó színben
reménylem
jól
is?
Folytatta volna tovább, de Lizi
két
ujját
oda-
7° nyújtva a fiúknak, megszólalt
hidegen, kimérten
—
A
igen
bácsi
de most már
ismét,
:
Hanem
van, köszönöm.
jól
Nem
bizony írhattatok volna elébb.
ti
tudom, örülni
fog-e annak, hogy így, váratlanul jöttök. Ezalatt a háttérben vagy szárok, szobaleányok
egymást,
lökve
foglalva,
hogy
el
tíz
cseléd, inasok, hu-
sürögtek-forogtak, majd fel-
lévén
azzal
nagy dologgal
a
porköpenyét felvigyék az
a két fiú
elcsarnokba.
tkön
Gábor mindezt
,
nem
állt,
de öcscséért,
mennyire bántani
tudta,
magáért, kinek
mit
bánta
érzékeny
lelkét
fogja ez a kissé valóban
furcsa fogadtatás.
Azalatt felértek az elcsarnokba
Márfay Miklós, Niki
juk,
hívta, várta
család
mint
bársony reg-
egyik vén leány hímezte), sötétzöld öltöny
geli
a
testén. Kicsiny,
arczvonásai finomak, szúrós voltak, csak
Keskeny
vézna ember
volt,
mandulavágású szemei
majd minden Márfaynak.
úgy, mint
orra,
nagybáty-
s ott
a hogy a ket. Fején hímzett sipka (az
bácsi,
vékony szájszéle
volt.
Bajusza, sza-
arczbre sárgás
kálla ritka finom szálú,
fehér, tele
ránczczal. Borotválva bízvást vén asszonynak lehe-
volna
tett
el
nézni. Haja
simán
lefésülve
kandikált
a kaczér hálósipka alul.
Folyton rántott
idegesen
egyet,
hol
izgett- mozgott, hol
az
egyik
kezefeje
a
vállán
mozdult
meg.
—
He,
he, szólalt
gon, tót kiejtéssel
—
meg vékony he, he, hát
rikácsoló
han-
pontatlanok vá-
7'
gyünk.
méltón, kik ilyen mágámféle
Nagy urakhoz
szegény emberhez jönnek.
—
De
hiszen, édes bátyám, egy órával
hogy mertünk
az ebéd ideje eltt,
hiszen tudjuk
—
volna
elkésni,
a házi szokást.
jól
He, he,
jöttünk
nem
ván. Hiszen
spectábilis. Jól
is
mondtam vágy mi. A nem tesz különbséget egygyel több vágy kevesebb ... a ki nem eszik, éhen márád. Nicht azért
.
.
mi szerény aszta-
.
lunknál
wahr Lieschen? Lizi némán, mereven
—
Jertek
bólintott a fejével.
menjünk
fráterek,
Fraulein Adelgundá, két
dohányzóba.
a
többet.
terítékkel
vaknak zabot, szénát. Kocsisnak bort
.
.
.
A
lo-
inast
is
hoztál? Kérdte mosolyogva Lrincihez fordulva.
—
bátyám
Vadászt
tudod, a négy ló
.
Elre nem
sok bajt okoz.
—
He, he.
két ló lassan járt, szép apátok
rolós
ember
volt.
Mi egyszerek
E
Hja
.
.
.
igen
eshetségekre
látott
merészkedtem Az én korombán két
számítani. Azért
kell
A
.
.
.
.
.
.
lóval .
is
.
jártunk.
atyusom spó-
más idk, más emberek
voltunk.
perazben méltóságos márfai Márfay Miklós,
a pápai Szent-Gergely rend vitéze és kamarás komornyikja kitárta a nagy lovagterem ajtajának
két szárnyát, a melynek küszöbénél
szomántból társaság
hajdú
alig látszó
nagy
hajlongások
tölgyfaajtók mögött
.
.
.
állott
között
két
aranypa-
mereven
s
a
eltnt a nagy
7»
21.
—
—
á Imc öcsém, Ánná húgom idsebb fiá Márfáy mutatta be Miklós Gábort egy kicsiny, összetöpörödött úriembernek, ki a dohányzó nagy
—
kerevctérl felkelve, eléjök tipegett.
—
Örülök, örülök, domine spectabilis, hogy
lát-
hatom. Ismertem apját, nagyapját, kedves urak voltak, jó urak,
uramöcsém
urak ...
nagyon, nagyon
volt,
eszi
okos
öreg rom
a csontját,
Mondta
Öreg
régen. .
Hm
méltóságos mozdulatával
a
.
.
régen
.
legény, szú
.
.
tovább, de
volna
kedves
fispánnál,
a
atyjánál patvaristáskodtam.
Márfay Miklós egy mire az öreg
elcsitította,
«rom» megingó térddel meghajtotta magát, remegve kezet nyújtott
s
ismét visszatipiskélt a nagy kere-
vethez, a melynek puha finom
párnái
között
eltnt, hogy éppen csak a
kopasz tarkója,
nagy
csibukjának
látszott
Péter
volt,
vége
a
azóta
A
nem mozdult
hatatlan
életkorú — de
s
úgy
ki.
látszik
A
meghatároz-
még
elég
fiatal
világos kék szemei ártatlan kifejezéssel tekin-
tettek körül. óriási
har-
másik szoba ajtaján most egy magas, igen el-
hanyagolt külsej ember lépett
férfi
ki
hozzá látogatóba
Márfay-kastélyból.
a
ki
jött
a
Bánfalussy
ki.
Márfay Miklós örök vendége,
minca év eltt egy hétre
úgy
meg
Tompa
orra,
homloka, a mely
kóczos
kopasz
nagy
tarkójába
szakálla,
veszett,
az antik-világ bölcseire emlékeztetett. Sokratesnek is
hívták
:
Az Ádám
de Czobor Lipót öcscse, a
«
volt a becsületes neve.
vándor bölcs*, a kóbor fest,
:
:
73 volt a
három vármegye
fiü,
dákat beszéltek azok, a kik a
kirl
azonban
még
csudája,
nem
kirl
látták
csudálatosabb
legen-
még
soha,
történeteket
tudtak elmondani azok, a kik mindennap látták.
Az «öreg
kutya* (ez
is
egyike volt számos csúf-
neveinek, a melyekkel önmagát szokta
oda
illetni)
csúszott hátulról a két fiúhoz, s hamiskásan, sunyin
rámosolyogva, lopva megérintette a király ismersz
A
két
hirtelen
fiú
vállát.
—
Pók
még? visszafordult
s
elfelejtve
a
Miklós bácsi fagyos világát, elfelejtve illemszabályt, merev házi szokást, mindent, egyszerre átölelték az öreg kutyát
—
Hát
s
te
közvetlenül — s
egyszerre
itt
örömükben majd megfojtották. csinálsz itt? kérdte Gábor azt se tudtuk, hol, merre bandukolsz
—
mit
akadunk reád.
Poldi helyett Niki bácsi felelt a kérdésre.
—
Hm. Hát ez úgy ván, fráter, hogy ez unoka-öcsém néha elellátogát hozzám s nem attól,
mint sokán, hogy szerény hazámban
az fél
elunja
magát.
Lrincz helyre akarta Gábor ügyetlenségét hozni Most, hogy Gábor is itthon van, igen gyak-
—
ran fogjuk tiszteletünket
Gábor azonban nem vonta
az
«öreg
tenni
kedves bátyámnál.
figyelt reájuk.
kutyát*
s
ezer
Egy sarokba
kérdést
intézett
hozzá
—
Rég nem
láttalak
Poldim, hány éve már, hogy
utoljára találkoztunk?
— Mikor •
utoljára Parisban
vagy két esztendeje.
jártam. Lehet
már
:
74
— — —
Átjösz holnap velünk Tomiékhoz
—
Nem
És azóta? Élek, festek, kóborlók. ?
bánom, átmehetek, úgy se voltam már
náluk rég.
— És hát Tomihoz mentek — Tán Kázmér bácsihoz .
De
.
elébb
?
még nem tudom.
,
ne mennénk Tomiékhoz legelébb? Gábor hevesen.
miért
kérdtc
— —
Ott van
a
Annál jobb
«
szitaköt* .
.
—
is.
nyarat jelent.
.
Poldi majd minden
rokonának, barátjának adott
gúnynevet, a mely legtöbbször kifejezte
az
illet
egész gondolat- és érzésvilágát, alakját, benne volt
gúnynévben testesti,
a
mely aztán az
illetre gyakran egy élet folyamára
rászáradt. így
folytonos szrszálhasogatással
elfoglalt Niki
e
lett
a
lelkestül,
bácsiból Sardanapalus, így nevezte
Gábort Pók
el
grófnt,
királynak, így Kl'enigstein Lolly
a
híres
pozsony-bécsi szépséget szitakötnek, így önmagát öreg kutyának.
Ez
alatt
föveget,
egyik ritka
Niki
beleült
egy
lábát
bácsi letette világos kék bársony
egy kis
magashátú
eladást
simogatva,
haját
empire
tabourettere
székbe,
tette,
tartott
fényes
nékik
az
életrl
—
Gábor,
jer ide,
lássam a három
Te Lrincz, fényes nagy
ülj
fámiliá
le.
Te
reményeit
is
Poldi.
Hagy
magám
körül.
te csak tündöklésre születtél, lovászok, istálló,
tele
rom komornyik, négy
lóval.
inas,
Négyes, vagy há-
franczia
szákács,
ti
;
75
köztünk
Nifforok vágytok
kanállal szájátokbán
he, mi
ben
a
ha meghal, ez
—
gylölte ket.)
Te Lrincz,
nincs bennetek.
Gábor
fog
.
hogy tle
csak gavallérosko-
te
áz olyan, mint
.
örömöm
bár
titeket,
.
(e percz-
.
arra,
örökölni
fiú,
Szeretlek
.
.
arany
He, he
meg
gondolt,
három
a
Ti
urak.
világra.
Márfayak szegények vágyunk
a másfél milliójára
dol, a
nagy
a
jöttök
az
olyan
volt,
ápjá
bolond gyerek, nagyon sokát utazott nékem. Nincs
—
—
mondta vihogva els nagyobb szél. Gábor és Poldi összenéztek.
gyökere
—
Igen, igen fiúk. Keresztül
Kinevettek,
tokon.
nem
Én
látok
tisztán,
kóbor-czigány.
váskez egy
Illik
tanít
Ez
ti.
egy
áz
meg á
unokájához,
keresztnevét
is
viseli,
elfújja
az
koponyá-
a
öreg
legény,
á
fiatalon
látni.
meg
igazi
Poldi
Czoborhoz,
kánczellár unokájához, az
testvérének
Lipót
nem
látok
mondják,
ázt
Öregség
ért hozzá.
félek,
én
á
ides
nagy
anyám Czobor
még á erdt-mezt
ki
hogy
gyalog csatangoljon be, hogy kilógjon
á
hüvelyk-
czipje orrából, hogy egy inggel járja be á rokonainak kastélyait ... he he he, bolond világ, bolond embereket szül . ujja á
.
Az «öreg nyakán az
inget,
tébl, ruháiból
alig látszott valami,
ártatlanul nézett
—
Czinizmus
nak öltözöm
.
szemérmesen húzta össze a úgy összekuporodott, hogy a tes-
kutya »
fel
kisasszonynak,
maga
a mellett
meg
elé.
fráter,
czinizmus
!
Én
se
magám-
minden reggel. (Hanem Adelgunda gondolta
testi-lelki
barátja.
Bán-
76
Gábor,
falussy
már
harmincz
ki
éve
házában,
lévén
—
nagyon hunyorgatott) Lrinczre is sokát ád másik meg semmit. Az én idmben máskép volt. legyetek türelemÖregszem. Pár év még csak mel, aztán majd á Márfay sirbolt ájtájá ujrá megismerte
szokást»)
«házi
a
magára,
(itt
.
.
Szegény Niki
nyílik.
egyik
.
nem
bácsiért
kár, csak
lesz
szekírozni tudott benneteket.
Lrincz,
tkön
mint
Hol
ült.
A
arczát.
Niki
a
majd
bácsinál
mindig,
be az
elhalványult, hol pír futotta
másik két
nem
fiú
sokat tördött a nagy-
bácsijuk jóakaró megjegyzéseivel.
—
se
.
.
Ná
nem
fráterek,
szekrényhez, a mely kivett
felkelt,
telis
a
volt,
Ez
nyújtotta
ki
át,
még mindig
folytatta Niki bácsi
ádd majd he-he
.
.
mindig
.
.
.
megvizsgálva,
elég)
Néked
Gábor némán halkan
keret
kis
tükröt
egy
.
.
.
Lrincznek udva-
arczczal,
rikácsoló
—
Egy
is,
— —
gyr
hangon .
.
volt; (bolond
majd
he-
.
adok.
ákádt fog,
irányítani
szép régi dáráb,
átvette a kis
rebegett
Poldi, he-he-he.
csecsebecsék között.
várkastélyát
Néked Gábor
ráviszen tálán á józanság útjára
szerettem
egy
Gyönyör
Egy szabadkmves Márfayé családunkban
ez
utazol, egy delejtt
mert mindig
.
piros
tótosan,
á feleségednek.
gyr,
a
adom
rebegett neki.
fali
volt ékszerekkel,
teli
hétig ostromolta. Ezt neked
rias frázisokat
oda ment egy
Nifforok
a
ki
de
—
belle egy tokot.
Márfay é
még
oly gonosz á bácsitok
he-he-he. Ezzel
.
tokot
hozzá valamit. darabig keresgélt
s
— a
Ezt a rubintokkal kirakott
adom. Czobor Erzsébeté
volt.
! .
els Márfay Gábor neje lett. Világszép asszony volt. Sok pénzt vert el, fiának kevés márádt, apád szegény ember volt, mikor ányádit elvette, (szólt odafordulva Gáborhoz) á Márfáy fájta mindig szegény leszen. Ezt á tökröt néked adom Poldi öcsém, ki
majd meglátod benne, hogyan Látjátok fiáim, áz öreg bácsi
bkez
á
nyákkendd
.
.
szegény elhagyatott Niki
tud lenni
is
áll
.
.
.
A
négy Márfay szz, kik eddig a háttérben egy kerek asztal mellett kuporogtak, most ujjongva lár-
mázva körülzajongták nagybátyjukat. — Ach, der liebe, gute Onkel wie generös kiáltotta mind a négy egyszerre. Még az öreg Bánfalussy Péter is kötelességének tartotta elczammogni ülhelyérl és pár szót mormogni « nemes szív és
nemes lélekrl ».
Niki bácsi pedig akár csak Napóleon császár
a
jénai csata után, oly diadalmas arczot vágva, vissza-
karos székébe.
ült
—
De
azért, szólalt
multán a komornyik
—
meg,
midn
jelentette,
hogy
pár
pillanat
a levest fel-
máskor Írjátok meg elébb, há jöttök. Önmagátokat okozzátok máma, há koplalni fogtok. Szegény hazámba nem lehet váratlanul megérkezni, ázt á luxust, hogy mindennap tíz vendégre legyen terítve, ázt csak egy NifFor engedheti meg magáhordták
nak.
Egy szegény Márfáy nem. No, majd
tok krumplival
I
.
.
jól
Ezzel meghajtotta magát Márfay Lizi eltt ját
Iák-
.
s
kar-
nyújtotta neki, az asztalfhöz vezette. Ott ismét
meghajtotta
magát eltte,
a
melyre
Márfay
Lizi
76
ugyancsak egy mély udvari bókkal többi párok vonultak
sok
betették a nagy
felelt.
Utánna
a
nagy méltósággal, az ina-
ki
tölgyfa-ajtókat s a
vendégek
feszesen, kimérten leültek a kristálytól, ezüsttl gör-
nyedez
mellé,
asztal
melynek közepén czüst-
a
aufsatzon egy óriási feltrancsírozott páva díszelgett.
Az •
említetteken
udvara*
plébánosa, egy ki
még
kívül
Sztrehina
jelen:
volt
kicsiny,
Miklós
a
Aloysius,
gömböly
Jakuth
Hammcl,
Viktor, a
a titkár.
összedugott
fejjel,
Mind
bonorum ott ült
is
se,
Márfay óráig
nem
elvállalta.
meg
direktor,
az
mint birkák a déli
asztal
végén,
nem még gon-
napon,
merészelve se szólni, se feltekinteni, tán dolkozni
falu
arczú papocska,
egyúttal az udvari bolond szerepét
Azután
bácsi a
csak enni, de enni, annál többet.
Miklós
tartott,
vagy
szerény hétféle
krumplis-ebédje bort
szolgáltak
két fel
s
volt hossza-vége a drágaságnak, inyencz éte-
leknek.
A midn
a
tündökl páva-pecsenyét körülnéma ház ura (kinek egy külön
hordták, az eddig
inas folyton külön ételekkel szolgált) felkelt, haját
kétszer megsimította
—
s
meg: három jelenlev
aztán imígyen szólalt
És emelem poharamat az itt srégi családunk kitn sarjaira, kik épp oly nagy reményekre jogosítanák kitn tulajdonaik, mint nevelésök által. Bevallom (itt mekegett egy kicsit) böszke vágyok ket itt magám köri látni. Böszke vágyok á Czoborokát egy már neves fest személyiben tisztelhetni, böszke vágyok, hogy á legfiatalabb, bár észjárásra
legidsebb Niffor (tNa Niffor
!
:
9P
meg
Tomi, nesze neked, fogd
Gábor
demeket szerzctí
a sport (Poldi
földmívelés terén
s
nagy
á
ját,
már oly nagy
remény Márfay Gábor
Márfáy Gábornak
no
.
.
elbbi két
igen (beleza-
.
varodik az öreg látom, súgta Poldi Gábornak) így
•
•
•
igen
.
.
igen
.
—
örítem
s a
sár-
ifjú
unokaöcsémet,
eldjének, az
nevit ...
ér-
egy köhintése)
végül áz én családom
oly méltón viseli két
ki
súgta Poldi a
jól»,
fülébe) nálam láthatni, ki
poharamat
.
.
.
á há-
rom nemzetségre
A
toaszt nagy riadalommal lett fogadva.
Miklós
nagy büszkén egymás után koccin-
bácsi
tott a fiúkkal,
majd
udvarának
bókok között tolongtak
Az ers
ünnepélyes
elébbi
Eddig, mintha várt volna,
a
Méltsás urak körül.
felvillanyozta
tokaji
hallgatást
az
társaságot,
a
lárma
váltotta
mindenki az alkalmi
csak
nagy
tagjaival, kik
fel.
toasztra
most már folyton megkönnyebbült arcz-
nézett a szomszédjára, hogy azt a méltsás úr
ozal
valóban
el méltóztatott
mondani
— És urak mind bejárják az egész környéket? — kérdte Hammel jelents — Igen, rokonainkat látogatjuk meg, — Lrincz. — Ellátogatnak persze Újvárra grófhoz — az ifjú
arczczal.
felelt
is
kérdte
Hammel
a
?
Niffor Tomira terelve a társalgást,
tudván, hogy ezt
házat
a
szapulni, a
méltóságos
úr kedvence foglalkozásai közé tartozik.
— jük —
Hogyne, valószínleg
a
holnapi
estét
tölt-
ott.
He
...
he
.
.
.
Újvárra
mentek? Szép
kis
áo
hely
—
meg
szólalt
—
Niki bácsi
Gábornak, olyan bolond lyuk
A
kastélyban követ kövön.
Metternich herczegnénél a Stadt»
drága városka. Tudja
Most egy
módját.
lovardát
nem
Niki bácsi
meg
Szólalt
költekezés módját
—
az
ket.
szereti
eddig hallgatag Poldi
Én? Nem-e? Egy
ismerem,
járt
felesége
meg
!
Nem
Niffor és egy rossz. Hisz
hozzám, mióta
él
Tomi öcsém,
a
iszik
czombot eszik hozzá (mással nem ifjú
.
nálam, él,
a
átkocsikázik s
mert
íir-
ez
az
Pauline berezegné kedvencz pecsenyéje!),
eljárok hozzájuk .
Márfáy ne
gyerek korától
helyre asszony, sokszor
hozzám délutánonkint. Teát
is
ártatlan
beleugratva t.
szeretné egymást
lóval
á
építenek,
találták fel.
arc
én
már «Nur "Wean is
falun.
is
miután már áz idénre nagyobb
örök
á
asszony nagyon
fiatal
Juché! Bécs
.
.
.
pénzköltés
—
hagyták
teremtés, Bécsbe járt á világba, volt
czivilizált
nem
fog á
tetszeni
Nem
áz.
minden évben
kétszer.
Négy
kettvel nem mernék beállítani hozzájuk,
.
mert kiégne a szemem. És azt mondod, nem sze-
A
retem ket. is
kaptám
He
...
a
he
múltkor
Mic^itl, .
.
.
he.
ez
még egy kutyakorbácsot nem mutat szeretetre ?
Tüstént elkorbácsoltám vele
ázt á vizslámat, á melyet egyszer á Tomitól vettem
kétszáz forintért
—
Micííi
múltkor
is
s
pedig
nem
írté
nagyon
egy fabatkát. szereti
Niki
annyit beszélt róla. Tartotta
gének ezt kijelenteni Lrincz rias Lrincz.
—
bácsit, a
kötelessé-
az örökké udva-
—
—
Páter?
ez
Igáz
dulva Aloysius atyához,
A
evett.
—
.
A
szoktam
.
.
Még
he.
.
A
mosolytól
grófné utol-
a napot
vasárnapot mindig
—
tölteni,
Az ebedrl,
á
itt
—
ebédeltem
a
a méltóságos úr-
mély meghajtással.
folytatta
melyet
tudjuk
is
ván.
pedig húsvéthétfjén
náluk
elmondani
bet tudná szent atyánk jól
—
nékem gyónni.
he
.
Utoljára
—
:
emlékez tehetségünk
grófnénál. nál
.
óriási
deczemberjének huszonnegyedik nap-
ján méltóztatott
páter jó
az
stereotyp
aztán az örökös
jára múlt év
He
sokat
és
eddig majszolt, lenyalta mind
kikerekedett képpel így felelt
—
némán
eddig
páter ijedve feleszmélt, letette
czombot, a melyet az öt ujját,
odafor-
Niki
rikácsolta
ki
megevett, töb.
.
nos
.
atyus,
evett náluk?
—
Bár franczia szakácsot
hiszem, hogy
szakácsa
Bafranyec
annyian úgy tisztelünk
tudná
el
.
.
mester, kit
mind-
mi
Ezzel elkezdett haho-
.
de nevetett úgy, hogy vastag dereka majd
tázni,
csak hogy
—
úgy
méltóságának a pátriában született
készíteni, mint
udvari
nem
ház,
tart a grófi
ezt a páva-pecsenyét
fel
nem emelte
Furcsa világ
szólalt
meg
gyzi már
biz
Jakuth.
—
etetni azt a
dalom gyér jövedelmét
meg majd
a súlyos tölgyfa asztalt.
az
az,
A
Ujváry grófnál
franczia
alig
Az
ura-
rengeteg vendéget. is
csak hogy belé
k
eszik
nem
—
szakács
meg, a grófék
fúlnak
adósságaik
tengerébe. Aztán észrevéve, hogy ez a théma, úgy látszik, a fiatal uraknak nem tetszik, más tárgyra csapott
a
át,
Ju>th Zs.
:
mely tán kedvesebb
h'uimut.
lesz nekik: 6
8i
—
Ott van most
Lolly kontesz
a
az aztán a
is,
kedves jószág, akár csak egy ozukkerli, olyan aranyos
De már
!
Márfay nvér legidsebbje
erre a négy
megszólalt:
is
—
Olyan
erkölcsi értéke
Olyan
is
mi
is,
rendesen
kik
nézni való az, mint egy
czifra, tarka-barka,
Mi
Annyi
czukkerli.
van csak, mint egy czukorkának.
bábú. Sajnálom azt a
—
egy
mint
éppen,
——
is
ki
férfit,
el
fogja venni.
három,
sipogta a másik
nvérük kórusa
csak, mint
visz-
s
hangja szoktak szerepelni.
—
Én igen kedves szólalt meg Lrincz, egy bárkit
ki
is
mihez mi ezen
hát ez csak
—
Csák.
külsség
.
Ázt hiszem
mondják,
ázt
lánynak
sokakra
a
—
tartom,
Gáborra
boldoggá tehetne. Persze, modora
elüt attól, a
De
okos
oldalpillantással
—
kissé
vidéken szoktunk
.
.
jó
szív
pazarolta
legalább
lány,
á
Sokát
szívét.
igér ... he ... he.
A
négy lány lesütötte a szemét
Pár perez múltán az ebéd
A
fekete kávénál
Miklós fiú
kijelentette,
is
.
.
véget
.
ért.
nagy disputa támadt. Márfay
hogy Lrinczet,
közül legtöbbet ért
a
ki
gazdasághoz,
a
három
körülviszi
a majorjaiban.
—
És?
—
kérdte élesen Márfay
ocsúdt hála a sok
bor
s a fekete
Stefi,
ki
fel-
kávé izgató ha-
tásának, folytonos hallgatásából.
Niki vetett a
bácsi
megsimítva
négy lány
felé,
haját,
félénk
kik összenéztek
pillantást s
a
nek rendesen lesütött szemei szikrát hánytak.
kik-
83
—
Elvinnélek benneteket
nem
tonrá csak
lehet á majorokat bejárni
—
ban
szólalt
a
majorokban
meg
.
.
kis
Lóri
s
nem
s
phag-
meg nem
.
már elégszer
Voltunk mi
is
de hát a
is,
tértek, áz omnibuszszál
hevesen
nagy omnibusz-
a
—
bajunk,
történt
kezdte a
tépegetni
csipkés zsebrevalóját.
—
Na
tegnap
bizony te
otthon
a
bácsival,
mind
vagy
voltál
maradhatsz,
—
replikázott
legfiatalabb.
—
Vagy
egy
se,
—
úgyis
te
Stefi,
határozta
a
el
Lizi.
—
Különben nem érdemes
a szót pazarolni rá.
Jertek lányok, forduljunk egyet. Csak
nem
untatjuk
könyörgéseinkkel a bácsit. Utolsó
szavait
már
savó
keskeny
hosszú
dotta,
mon-
savanyúsággal
derekát
kifeszítette,
lila
pántlikás hegyes fejékén igazított egyet, a derekát
körülövez aranylánc^ot feszesre húzta, emelkedett ülhelyébl, a társaságnak de igen kimért bókot vágott s kiment Három húga összenézett s aztán egyet
aztán fel-
egy mély, az
ajtón.
gondolva,
követték nénjöket.
Miklós mozgott,
bácsi
feszengeni kezdett
köhintett, a
pipáját
a tarkóját, aztán elkezdett
—
Hm, hm.
Bánfalussy Péter felriadt
tabilis,
:
—
a mint gondolni
zatos hangon.
—
dünnyögni.
he? Péter, mit gondolsz?
Péter,
multan körül nézett
székén. Izgett,
igazgatta, simogatta
a
kérdésre,
ijedve
Bizonyára domine
bá-
spec-
méltóztatol. Folytatta alá-
Talán induljak fogatni
?
—
Nem
jetek
meg
beszélek
fráter, fiúk
.
.
.
á
egy
csak
perezre
vette világoskék selyem sapkáját a
enged-
lánykákkal, .
Ezzel
.
.
az ajtón
s kisietett
lánykák » után.
«
A
három
jeleneteket.
fiú
összenézett, ismerte
Most Adelgunda
már
jól
kisasszony
c házi szólalt
meg:
—
Oh
Sie sind unausstehlich die gnádige Frau-
lein, vi'ass
Ihnen leiden,
Aztán
muss von
der arme, liebe gute Onkcl ist
unaussprechlich
!
folytatta németül, irtóztató
tótos kiejtés-
mondva. Koronként az égnek forgatta savó szín szemeit, arcza a dühtl már
sel,
minden
é-t f-nek
Csontos hosszú ujjaival fenyeget mozdulatokkal kísérte a leánykák kegyetlenségérl elmondott hskölteményt. Péter bácsi pekarmazsinpiros
lett.
dig egy irtóztató hosszú csibukot
ronkint helyeslleg
gunda
pártján
állt,
bólintott
lévén
a
szopogatva, ko-
ó
fejével,
az
házikisasszony
Adelés
a
négy Márfay szz, harminca éve háborúskodásban egymással. Péter bácsi azonban az els pillanattól fogva Adelgundával
minden egyéb felett A három fiú csak nológját kal
kísért s
ül
Ó
—
kis
a
tartott,
lévén neki az éléstár s
teljhatalma. Tudta, mit csinált. hallgatta
az
Adelgunda mo-
melyet Péter oly kifejez arczjátéka melyre az Adelgunda háta mögött
a
papocska néha
lánykákkal
tartott,
egyéb foglalkozásuk sem plom számára hímezni.
nem volt,
fejezte
tetszését
kiknek
egész
mint
a
ki.
életükben
márfai tem-
Poldi látszólag nagy érdekldéssel hallgatta Adel-
»5
gundát,
másik két
a
székén
nem
s
Hogy
aztán
Niki
a
gunda kereplje
—
némán, unott arczozal
fiú
ült
tudott mindéire mit mondani.
Nos ...
Adel-
visszatért, az
lánykákkal
a
márád
á Stefi itthon
bácsi
beállott.
is
határoztuk, hogy
ázt
mert végre
veletek,
nem
is
férnek mind á kocsira, (ezt ingerült hangon mondta
édesen
bácsi, bár
a
három lány pedig
és
mosolygott
hozzá)
többi
a
Lrincz velem j. És
Gá-
ti
bor és Poldi, mit csináltok addig?
—
tálni
Mi
—
majd elmegyünk
Gábor
felelt a
derékkal
hajolt
felállva
mosolyogva Nikire, mint mit a
ki
nem
egy
Stefivel
s
gyermekes
a ki
nem
lát
Márfay Miklós
tud a
sé-
kicsit
elre
Poldi, kissé
helyett
naivitással
nem
és
hall,
házi visszonyai-
semmit, de semmit.
ról
Stefi,
ki
e közben lehorgasztott
a szobába,
Poldi
szavaira
gúnyosan nézett három nvérére: tes
«
mosolygott látjátok, a
én vagyok », fejezték
mégis csak
De nem
fvel besurrant
hálásan
semmit
szólt
—
félt
és
nyer-
a szemei.
ki
a Lizitl.
22.
A
nagy
omnibusz
családi
udvarról és hogy
Stefi
kirobogott
egyedül
a
tágas
matadt Poldi
és
Gáborral, eleredt a nyelve, de úgy, mint csak egy oly leánynak, kit hetek és hónapok óta nem en-
gedtek szóhoz
jutni
a
nénjei,
lévén
köztük
a
legcsendesebb és leghunyászkodóbb.
—
Igen
erre,
ezen
.
.
az
.
így
megy ez
úton
egyedül
nálunk.
De
jertek
maradunk. Pelmehe-
86
erdig
tünk az
vel
A
együtt.
legkisebb dologért harczra
kelnünk az öreggel,
kell
egész
kit
testével, lelké-
együtt az az utálatos Adelgunda rakott zsebre.
Láttad, hogy elsárgult, hogy most megint mi
tünk?
.
Agyasa
De
.
.
milyen
a bácsinak
szemtelen
ez
gyz-
személy.
a
(mondta lesütött szemmel szzi-
esen pirulva) és nekünk ezt
trni kell. így élünk esztendeje (én harmincz húsz éves se voltam, mikor ez
szégyen
a
megesett rajtunk)
egy
személy, a
szeretje oldalán, mert az édes bátyánk kilökött az
Akkor Lizi huszonöt éves se volt még Hová mehettünk volna mi leányok ilyen fiatalon ?
útozára.
Nem
.
semmit ... a Niki vagyunk eltemetve .
tudtunk a világról
idecsalt
—
.
.
De
segíteni ?
miért,
azóta
.
hát
—
nem
itt
.
lehetne ezen
kérdte
Gábor,
de szánni kezdte ezt
.
bácsi
.
valamiféle
módon
maga sem
tudta
a vén leányt, kit annyi
sok évi erkölcsi szenvedés
—
ki
.
ily
kerekre
—
hizlalt.
Stefi, de egész vastag belé. teste megrezdült hogy úgy, Hogyan ? Kés már édes öcsénk. Öregek lettünk, én is, nénéim is, rászoktunk már erre az élettel homlokegyenest ellenkez existencziára. Nem tudnánk már ellenni mindennapi apró bajaink 'nél-
kül.
Hi-hi-hí
Csak
a
.
.
.
Lizi
segíteni ?
szokta
vihogta
koronkint
azzal
—
fenye-
hogy hazamegyünk bátyánkhoz, a Lóri meg, hogy klastromba megyünk. A Lizi fenyegetése diplomatikus, az hat rá, ettl tart. Csak
getni az öreget,
a
... A Lórién csak nema felfordulnánk mind a
gylölt Kázmérhoz ne
vet.
Bánná
négyen.
is
,
ha
Ö7
szembe
Folytatta volna tovább, de egy fordulónál
magukat Adelgundával,
találták
ki
távolban követte ket, attól tartva,
leányok a
valami
legfiatalabbja
fiúknak
olyat
a
talál
Gábornak, a mi
kivált
s
látszik
úgy hogy
a
Márfay mondani
reá
«
hamis*
fényt vethetne.
Amint hajtotta
hogy
Adelgundát, hirtelen meg-
Stefi meglátta
magát
szinte eltnt
mélyen,
buggyos szoknyáinak tengerébe,
fordult s kicsiny
aztán sarkán
de olyan
eltt,
a két fiú
aprózott
léptekkel,
a kastély felé tipegett.
—
Sie hasst mich, die Kleine. Sie möchte mich
umbringen
!
—
válva, mint a
Gábor egy gunda
— —
volt.
utána
pillanatig
kedvetlen
percéig
Adelgunda, még sárgábbra
sipította
milyen azeltt
nézett,
még
arczczal
pár
aztán
hallgatta
Adel-
szitkozódásait.
De nem
egy kicsit?
—
vagy
én
fáradt,
szívesen pihennék
fordult Poldihoz.
Korán indultunk
Merre van
Dálnáról
el
a szobád ?
A
két
fiú
összenézett, megértették egymást. El-
búcsúztak Adelgunda kisasszonytól. 23-
Poldi szobája helyett
tnt
a láthatárról
szótlanul
— az
haladt a két
elmondani valójuk van
—
a mint
erd
fiú,
s
felé
Adelgunda
le-
mentek. Lassan,
mint a kiknek igen sok
nem
tudják,
hogyan kezd-
jenek hozzá.
—
Soká nem
láttalak
Gábor,
—
szólalt
meg
midn
végre hosszú csend után Poldi,
Mondd, hogyan
nak
bírsz
heteket és heteket
itt
Hiszen ezek kétségbeejt állapotok
eltölteni ?
meg hevesen Gábor,
szólalt
tisztásra
egy árok partján mindketten leültek a földre.
értek, s
—
egy
a helyett,
!
—
hogy Poldi-
felelt volna.
—
Miért? Sokat vagyok menni.
tenni,
Igen
Hagynak
egyedül.
itt
elvagyok
jól
oldalukon.
az
Sokszor észre se vesznek.
— —
k
De
maguk, velk nem tördsz? Hol nevetek rajtuk, ha kicsinyes oldalaikat látom, hol meg sajnálom ket, ha élctczéljukal, törekvéseiket veszem tekintetbe.
Haragudni
egyikre
— mondta vén bölcs nagy figyelemmel vizsgálva rajzó hangyabojt. — Ezeknek — mondta hangyákra mutatva — van sem tudnék,
a
a lábainál
élctc^éljuk
tudják,
mit
a
akarnak.
Amazok,
a
mi nevezetes ro-
konságunk, rohan elre az rben, marakodik semmiért, kínozza lekszik,
A
magát mindegyik külön, küzd, csemindent semmiért .... s
szenved, ....
hangyák mily bámulatraméltó teremtések.
—
De
mily irtóztató ez a ház, milyen borzasz-
tóan nevetséges ez az öreg szó szoros
ember,
értelmében ezeknek
a
aki
ki
van a
vén lányoknak
szolgáltatva, akik azt teszik vele, a mit akarnak, s
ilyen
vén
lányféle
— Hát nem hogy ezen — Ismerem,
kat,
produktumot csinálnak belle.
ismered
még
csudálkozol
ismerem,
Sardanapalus bátyán-
?
de azért minden
találkozásunknál újból fedezem bácsival,
t.
fel
hogy vannak mostanában
?
újabb
És Kázmér
89
—
Úgy, mint azeltt. Tán
hogy
egymás
az
vált
még
kibékülnek
valaha.
érzett
iránt
nem
csak
Húsukká,
hiszed,
vérükké
Most
harag.
az
a
hogy a márfai helyi postán nyílt levelez lapon goromba leveleket írnak egymásnak. Persze a postásné s így indirekté a megyei szenvedélyek,
intelligenczia végtelen
gyönyörségére. Miklós
soha se fogja megbocsájtani, hogy
nem engedte
utat át fel
bácsi
azt a park alatti
Kázmér meg bnül rójja a négy lányt magához
néki,
Miklós bácsinak, hogy
vette.
—
De hogy
is
a história, én
volt ez
már csak
homályosan emlékszem rá?
—
Nos. Hiszen tudod, hogy családaink veszeke-
dései tradiczionálisak. Sokkal kisebb ez a vármegye,
semhogy három ily hatalmas nemzetség megférjen benne egymás mellett békében. Hiszen csak egy fispáni
székre
aspirál
oly számos a tagja.
márv iszályban
mind, a családoknak
Nagy atyád
élt bátyjaival,
meg
testvéröcscse Endre,
Nikivel
így
milyen rossz testvér, olyan rossz atya
is,
és a
Csak a fiát, Kázmért pártfogolta. Ennek akart mindent hagyni s ezért a négy lány mindentl visszatartotta.
A
család oltárára estek
tudod.
nem
Nos, a Miklós,
állhatta,
ábbán áz vélem lányt,
—
hogy
áldozatul
!
is volt.
De
hiszen ezt
már az öreg Endrét ki Kázmért megbosszantsa, (ki ki
út proczesszusbán oly méltatlanul járt cl
mondaná Niki) magához vette a négy sub titulo, hogy sajnálja ket. Szó sem igaz,
is csak a Kázmért akarta boszantani. Mert nkább kínoztatja magát napról-napra, csakhogy el-
ezzel
90
mondhassa
magámhoz
ket
«Szegény
látogatóinak:
a
áz utczárá*.
— De hogy lehet szekedni. — Gyermek, nem ismered
ilyen
hát,
Egy tszúrást itt még húsz nek. Egy hevesen kiejtett kiejtés pillanatában
is
tunk, húsz év múlva
már
beszélünk,
nagyon ...
ez
A
t.
sincs róla
.
a mi világunkat?
év múlva
megérez-
is
már
melyet
szót, a
Furcsa
mögött.
érzékenykedés
az
.
még
a
megemlítünk, ha a sértrl
is
a háta
i.
semmiségeken ve-
mosolylyal ajkainkon fogad-
mi, te és én többet
hiszed
Szó
húgaimat
vettem, mert á szívtelen bátyjuk kilökte
érünk
világa,
világ
és
azt
amazok?
mint
ismerlek titeket, mint magamat.
.
abból
különbség csak
áll,
hogy
«
fajtánk* tulaj-
donai nálunk valamivel finomabbak, velenczei üveg
finomságuak tivizmus
Az érzékenykedésbl
lettek.
szrszálhasogatás
a
lett,
géssé evolválódott, azért édesem te
k
úgy, mint olyan szánalomraméltók vagyunk, mint
kezdete
künknél
.
.
.
.
.
erjedés
is,
élet-
éppen
és
k. A
pusz-
nálunk, náluk, mindeni-
.
Gábor nem
szólt.
— gyereknek.
bölcs
én
is,
képtelenek vagyunk, csuk
tulás
szenszi-
nálunk töpren-
Érezte,
igaza
van
Érezte, több gondolatot
a
vén hitt e
pár szóval a lelke mélyében életre, mint a menynyit
—
önmagának be mert vallani. És nézd ket. Hidd el, szánalomraméltók.
Nézd
ezt az öreg gyereket, ki egész életében egye-
dül volt, daczára annak,
megnépesfteni a házát,
hogy módjában lett volna nvel, gyermekekkel. A ki
9*
gazdagsága közepett radt
alapjában
ki
s
szegények szegénye ma-
a
is
nem
ember,
rossz
—
ezek a
vén lányok, kiknek csak nevetséges szánalomra méltók szintén. Nem tudnak az életrl
oldalait látjuk,
boldogtalanok, mert
mégis
semmit,
üres
létük,
a
És mégis vannak mondják: minden boldogtalanság Látod öreg Gáborom, ide jövök,
irány és czél nélkül vegetálnak.
olyanok, kik azt kútfeje az élet
.
.
.
ha már azt hiszem, hogy utói értem az árnyékomat.
Úgy érzem,
itt
magamat. Jó jobb
még
újra
lányok
anyák, a legjobb
a vastag
Stefi
nyulainak
él
.
életre vígasztalhatom
.
.
perczben
e
Hallod
hitvesek.
vékony hangját ?
—
.
,
is
ket
benne
.
.
És
te,
a házi
beczézgeti.
fenn az
tartja
nevetséges szegény és
.
nagyon szánalomraméltó.
—
lenn
ott
Nézd,
.
Szaporaságukban születik újra ... ez élet iránti vágyat
volna a leg-
lehettek
ezek,
mit mondasz magadról
?
— kérdte
hir-
telen Gábor.
—
Én, pókkirály?
gatni
öcsém!
kis
Engem nem
fogsz
áthatlan
Szilárd,
boncííol-
anyagból
va-
gyok én, nem lát át rajtam senki, még górcsövön sem ... És Poldi nevetett és nevetett vele
Gábor
Az
is.
alkonyat
hvös
szellje átiramlott
Nedves, ködös estére ébredt vasz van
még mindig! Még
dalolnak
a
erjedés
fülemülék
szaga
jön
.
.
a két
tájon.
virágzanak a fák,
azért
.
a
álmodozó. Ta-
idá«g, nedves,
az
még
erdbl már
szies zimankós
leveg.
—
Öregek vagyunk
fiú
.
.
az
utolsók,
menjünk
92
f«l
romok közé,
a
fonnyadnak
is
A
mi helyünk.
ott a
nedves, a virágok
tavasz
merre mi
a
is
já-
fonnyadó virágok nyílnak a szíveinkben is, nem nékünk való a holdvilág, szólt Poldi élesen
runk,
—
nevetve
épp feltn holdvilágra mutatott.
az
s
Lassan a kastélyba ballagtak. 24.
Szobájukban Lórinczet
kipirulva, szikrát
találták
hányó szemekkel.
— —
Soha, soha se jövök
ide
többé, utálatos fé-
szek, gylöletesek a kik lakják.
Mi
magadból
vagy kelve
történt, fiam, hisz egészen ki .
.
—
gyermekem,
Csillapodjál
.
szólt
Poldi, és nyugodtan simogatta kopasz tarkóját.
—
Azért
vitt
magával, mert
tetek
legkevésbbé.
Egész
ellen,
Tomi
egész
ellen,
Nem gyztem
—
rán,
családunk .
merjen .
.
így
vagy, utaztál
—
ez,
Anyám kikelt.
beszélni,
neki
—
merjen
csak
magyaén
csak
anyánk
.
sokat,
beszélt
filkó
Mi
köz-
.
Te tudom bátrabb vagy mint
dom, gyenge
ellen
feleltél meg meg hevesen Gábor
szólalt
ellen kelni
— — —
.
állhat
kínzott.
Hát miért nem
—
velem
—
hallgatni
engem
úton
te
én,
okosabb
volna néki
megfeleltél
Lrincz keseren,
—
is
tu-
én ostoba,
vagyok.
Lrincz?
Gábor!
No
gyerekek, ne vesszetek
össze. Hagyjatok békét a
Márfay
azért
ti
is
tradicziónak.
most
Már
93
nagyon közönségesek az öreg
—
volt.
lettek, hát mit
Semmit, de ebben a semmiben minden benne
—
Vén pimasz róka
Gábor, büszke lehetsz
rá,
Na
és ezek a lányok!
hogy
a nevedet
viselik.
Tomi
viselné
— Vagyok büszkébb, mintha — Hé, gyerekek, nagyon meleg is,
a
mondott még
?
a
nevemet.
ebben
van
a
szobában vagy mi, hogy így egymásnak mentek. Csend, rend és figyelem, hallgassátok meg az öreg az a bölcs, a mit
Poldit,
vetni
A
.
.
az
mond,
azt
kell
kö-
.
két
fiú
duzzogva
ült
egy kanapé két szélén,
egyik se szólt egy szót sem.
—
Nos, hát az öreg kutya azt mondja
hogy gyerekek vagytok
és értelmetlenek
ti
nektek,
Ha
!
annyit
fogtok tudni, mint az öreg Poldi, akkor mindig és
minden körülmények között meg fogjátok egymást érteni. Na, öleljétek át egymást, egy-kett .
különben baj
A
két
fiút
lesz
.
.
.
egymás karjába
az
-
.
úgy. lökte.
Ezek egy
perczig húzódoztak, majd hirtelen egyet gondolva, átölelték egymást.
—
Most mehetünk
le
a
kedvencz
«
amerikai*
Harangoznak vacsorára, ha elkésünk, nem kapunk tésztát. nagybácsinkhoz.
Vacsora
Niki bácsi Kázmérékról beszélt.
alatt
—
Hát átmentek hozzá is. Hm, hm, üdvözlöm ket, he he he most bájbán vánnák tu.
.
.
.
.
.
.
.
.
94
dom. Sok ádóságot csinálták míg a Kázmér fispán volt. Meg a fiú nagyon szeret mulatni. Míg dobra kerülhet á kastély.
—
Anna
néni pedig nagyon spórolt mindig.
— Niffor lány véretek, — — Anna nénit
biz áz, szereti á töndöklést, á
ti
szólott Lrincízhez fordulva.
nagyon szeretem, apám kcdvenoz
testvére volt.
— -— —
á
Tomit is szerette áz atyád ? Azt is, de kevésbbé, mint az Anna nénit. Ez a tizenharmadik Márfáy-Niffor házasság,
mely rosszól
—
sikerült.
Lrincz elég határozottan
Jól sikerült, szólt
egy oldalpillantással Gáborra.
— —
Hiszen boldogok, szeretik egymást. Já fráter,
áz
nem
dobra kerül á ház majd
elég
Há
üdvösségre.
áz
nem
á fejük felett,
lesznek
boldogok többet.
—
Kérem, kedves bátyám, ne szóljon róluk, ebben szólt szavába úgy sem egyeznénk meg soha, Gábor elég hevesen s visszanézett Lrinczre.
—
á
—
Hej, hej, no lám
Niffor
I
ejnye no
Márfay-frigyek,
.
emelem
NifFor Márfay-házasságokra,
s
.
.
hát éljenek
poharamat
nevetett torka
a
sza-
kadtáig.
Ez már egyenesen Lrincz volt.
Tudta, hogy ezzel bántja
ellen
intézett sértés
meg
legjobban Gá-
bort, ezért tette.
A
mind nyomottabb lett, a fiúk nem Amazoknak meg más tárgya, mint az egymás szapulása, nem is volt s minthogy mind a hangulat
beszéltek.
— Jízt mondod, Justh: Fuimus.
semmi Idzöm hozzá. 95- íap
95
három
családból lévén jelen családtag,
nem
bánt-
hatták egymást, hallgattak.
Végre
A
a vacsorának
kellett, hogy legyen. dohányzóba húzódott és
vége
is
mint a társaság
a
Niki bácsi Péterrel és Lrinczczel tartlizni kezdett,
meg
Poldi
három Márfay-lány egy ablakfülkébe magához intette s
a
vonult pletykázni, Lizi Gábort a
szoba túlsarkába vonult vele. Beszélni akarok veled, öcsém. Valamit kérde-
— nék tled. — néném, miben lehetek szolgálatodra — kérdtc Gábor meglepetve. — A dolog kényes Hidd nem kívánParancsolj,
.
csiság
hajt
rá,
.
a
el,
.
hogy e húrt megpendítsem, Rokoni
más,
egészen
más
rá
szólt fontoskodó arczczal, egyet köhintve
a
.
.
—
.
okból
teszem.
érzés
hajt
Márfay-leányok legidsebbje.
— —
Parancsolj velem.
Mondom,
a
dolog kényes, de hát egyenesen
medias res megyek. Igaz el
akarod venni
Gábor
elhalványult,
Lollyt
aztán
dült,
szólt
—
:
nyugodtan
Nem
az,
hogy
te Klienigstein
?
egy
szempillája
megsimította
megrez-
bajuszát,
így
tudok róla néném, én legalább nem
tudok.
—
nem igaz. Látom az arczodról, hogy Akarom tudni és pedig a te érdekedben
Lári-fári,
hazudsz.
akarom
tudni.
— Bocsáss meg néném, de kérdésed meglep formája még jobban. — Azt mondod, semmi közöm hozzá. De van.
s
96
Higyj nékem, vén lány vagyok, sokat voltam egyesokat
dül,
vedd
asszonyokkal, ismerem
mint a hogy
formában,
ilyen
fajtámat.
a
Ne
azt a lányt, haszontalan lány az, legalább
el
ma
itt
elttünk.
áll
Ismered az apját?
— Hogyne ismerném. — Ravasz, számító diplomata. Komisz ember. Lolly meg kedvence lánya — Azt mondják, nem ember. De hát nem a
volt.
jó
ám minden, a De jóhiszem
igaz
—
Tanulj
nem
hát
te
vagyok tán
A
lettél.
valamit.
is
külföldön
tanultad
Végre
bevallom,
is
?
néked magadnak, hanem az egyetlen jóra-
szép
való,
itthon
mit az emberek beszélnek.
a
jövj Márfaynak mondom.
nevemre, ha nem
lettem
Büszke
volna
büszke,
nem hagytam volna feláldozni magamat nem tudtam az els percztl fogva,
mi vár
midn
a zár-
. .
hiszed,
reám? Láttam már jövnket akkor, dából
visszajöttem.
Azt
.
Láttam, mire czéloz az apám,
mire a bátyám. Tudtam, hogy nyomorogni fogunk
egy
élet
folyamán ...
s
megtettem.
Mert
ezt a
M.árfay név dicssége így hozta magával. Én tudeltam, a húgaim, az ostoba libák nem. És . .
.
jöttem ide, ebbe a bagoJy-odúba, beleültem ebbe a
szemétbe
tem lett,
s
a Niki
így feláldoztam magamat, pedig ismerveséjét,
máját,
dereka megnyúlt,
hányt) eljöttem,
s
két
(itt
fenyeget szeme szikrát
hangja
szürke
magammal áldoztam
fel
a húgai-
megMárfay névért. Látod, fiam, ilyen vagyok. Most már ismersz ? Pedig szép voltam ám .... mat
is.
tettük a
Eltemettük magunkat ...
no
jól
van,
.
97
szerettem zinka
.
.
.
nem mehettem egy
csak
De
is.
Nos,
tudtam.
Li-
Ezt
jegyzhöz.
községi
—
nevem,
volt a
czímerünkért, a
a
Márfay
hát én
vén vakand keresztelt
a
lánykoromban Lizinka
szép
el,
szerettek
is,
mert Lizinek ez
családfánkért
.
.
érted?
hangosan
Ezzel
azok a
hogy
kezdett, de úgy,
nevetni
visszafordultak és Niki bácsi
tartli-asztalnál
rikácsoló hangján odaszólt nékik:
—
Hej, de
forgasd
el
Ejnye Lizinkó, ne
vágytok!
vígan
Gábor
á
Es így
fejét.
—
Lizinkából
Lizinkót kanyarított az öreg.
— Játszunk
mondok
—
folytatta halkan
De
egy
Ti
olyan
dulj
.
.
mint
vagytok,
boldogult
Vigyázz
szó.
édes
is
belle, csak lágy
Kázmér,
kit
nem
is
ilyen
agyag,
meg
lágy,
csak
sár,
-
:
.
.
.
fiúk.
ne moz-
a
küzdelemre
Ilyen lágy bolond
Fuimus.
nem
vagyunk !
itt
látsz,
többé
látott
lágyabb, hisz ez már
—
bácsi.
Csak mi,
férfiasak,
csak
és sovány, kiaszott
a tótfaj asszonya
Én, a hogy engem Zs.
.
Niki
a
mi tudunk akarni, igen, én mellére ütött
.
elbutult,
de még
Márfay lányok, csak mi
Jujth
.
ha
vigyázz!
életében az atyja vezetett az orránál
.fogva, halála után tisztán,
nem
volt,
született. Kitekerték a nyakát
a
azt a
válik,
fiú,
is
—
Olyan
Márfay
a
atyád
?
szerettem, tiszteltem. Lehetett volna nagy
.
ember
mézes-mázossá
üvöltése
lágyak
volt
az egérrl. Értesz
az apja, hideg, okos.
kenyérrl van
falat
Olyan
meg
nem tröm, hogy elvedd
leányt. Számító, mint
farkas fajta.
Mesét
játszunk a Gáborral.
bácsi,
neki a cziczáról
ers
harmincz
akaratú
.
.
.
éve vagyok 7
.
98
háborúban azzal a személyJyel. Védem magamat húgaimat
a
Ha
körmöm
a
szakadtáig,
nem vagyok, már rég
én
és
életre-halálra.
kilökött volna a vén forint a
négyünk
apanage-a, ezzel éhen halnánk négyesben.
De nem
vakand
az
bír velem,
Ezerhatszáz
utcaiára.
nem
És ez a harcz, ez az életbennem a lelket, ha ez nem lenne,
is
czélom, ez tartja
fog.
már rég belé fordultam volna
Értesz
a síromba.
hát? Hová bámulsz? Nézz reám. Értesz?
Gábor lekonyult
fejjel
koporsó
egy
mintha
Úgy
hallgatta.
födelét
érezte,
volna
nyitották
fel
eltte, úgy hatottak rá a Lizi szavai.
—
Látod, néném,
igazad
volt
igazad ... a mi pedig a Lollyt
merem. És ez
—
küdt
el,
nem
ellenségeddel
s
Mert
jársz vele.
jól
is-
el,
menj
el
látom, szere-
Vétesd
a torára,
el
tán
azon elszeretheted az özvegyét. Többre nem
Ha
volt
is
hidd
a felelet szavaidra.
Jó felelet, férfias felelet.
Hidd
ted.
nem
s
illeti,
az es-
majd jó
.
.
még egy Niffor Tomink, annak szánnám. Niffornak való, nem egy Márfaynak. Ezt azért mondom, mert gylölöm ezt a gógös fajtát, a mely volna
mindekkoráig csak elnyomni tudott minket. ott
azt
a
hegyet ....
szembe vélük
Látod
hegyormot,
— ezt kapta hozományul az a Márfay
lány, ki legelébb,
Ez
egy
mutatott
ötszázad
eltt
egy Niffor neje
els ostobaság, a mit a Márfayak a Nifforokkal szemben elkövettek. Ez idben a lányokat meztelen testtel adták férjhez s már akkor a mi nagy úri nemzetségünk egy s erdt lett.
adott
volt az
hozományul.
E
percztl
fogva
mind végig
99 csak
löm ket. LrJncz
— —
gondoltak
megkárosításunkra
a
a testvérem,
.
.
gylö-
.
— vágott szavába Gábor,
elég nyersen.
Ez
Márfay az anyja után. Bár nem szeretem t sem. Te telivér Márfay vagy, emeld fel a családot. Szép jövd van, azt mondmondják karmod is van. Eddig még egy ják Márfaynak se volt, használd a fegyveredet... kérdte Gábor finoman moMit tegyek? .
.
legalább félig
.
—
—
solyogva.
—
Ne
A
nevess,
meg,
sodjál
nem
keress
tréfálok.
Legelébb
egy gazdag,
okos
is
háza-
feleséget.
majd magától j. Hisz van eszed, ambicziód, tudod az utat, a melyet követned kell többi
.
— De néném, — Hát te
azt
!
.
.
nem tudom.
éppen olyan legény vagy,
csak
Már
azt
els lépésnél megbotlasz. És én mégis, mégis bízom benned. Valami súgja a lelkem mélyén, ebbl ember lesz a
mint a többi
Eh
is
éppen
Csak
talpán.
!
.
.
.
az
Ismét
visszatérek
a
vesszpari-
pámra, a Klicnigstein mamzellet ne vedd
el.
Vesz-
tedre lenne ez a házasság.
—
Ne
tárgyról
félj
a
ettl néném ... És hogy elterelje e
társalgást,
nézte a kártyázókat.
felkelt
—
s
kiváncsi
Hát ez mi
?
szemmel
Hányan
tart-
liznak?
—
Tartli ? ha-ha-ha.
minálunk ferbli.
is
kiütött az
Látod, körülülik
tudod csak annyi
a
Hát még nem tudod, hogy
si az
nyavalya. Ferbli az fiam, asztalt.
Adelgundának
pénze, a mennyit napról-napra.
nem,
éjszakáról- éjszakára
morc
patrio
hatvan
A
ugyanannyi.
pap
kis
szerez,
forint
a
no ez
...
tiszttartónak
a
fizetése,
a titkárnak
felmehet
úgy mindent összevéve vagy ezer forintra egy eszten-
dben
mennyi
tudod
és
a partié?
A
forint szokott lenni az alap.
birják
.
.
—
játszott
— —
.
S
Gábor odanézett, valóban a többi
— —
unják
.
.
.
fiam, ezer
Lórinoz
és a
Lrincz
is
?
a többi ?
No
azok, ha nyernek,
nem, akkor elbírja
No
bácsi
Vagy, ha
is.
még
úgy a
nem
Ha
bácsi fizet.
fizet ...
gazdaság
a
ezt is!
De
hát akkor minek ez a játszma?
Ez
csak
azért
hogy
a
vendégek
el
ne
Ez
így szokás minálunk a brinza
Jere,
nézd meg közelebbrl, tanul-
magukat.
birodalmában.
van,
ságos nagyon.
A Az
kártya-asztalhoz mentek. Ott ültek egy sorban.
öreg úr mosolygó
arczczal
szorítva úgyis keskeny ajkait. pirult
szemei
arczczal,
kidltek.
reszket
A
zsiság szobra.
A
ajakkal, titkár
A
csak kis
sovány mint
nézi,
pap
össze-
lilaszínre
tiszttartó
fakó
akár csak a kap-
közönyösen, mint
a kinek
mindegy akár nyer, akár veszít, hisz nála a kassza kulcsa. Adelgunda oda simulva Niki bácsihoz (ilyenkor simult a legközelebb hozzá) és Lrincz nagyúri
grandezzával, nyugalommal.
Az
utóbbi vesztett, azt koppasztották.
— He he Gábor öcsém, hát ezt tanultuk meg sok messzi univerzitáson — Ezl nem, bátyám, ez hazai tudomány. .
.
.
.
á
.
.
?
nem
iot
— Sajnáljuk á hátoskát, he — Gábor nem szokta, bátyám, — meg Lrincz. — Hát kérdte önkénytelenül Gábor. — Csak úgy néha-napján, hosszú estéken ráfanyarodik az ember. — Ná, ne beszéljünk annyit. Haladjunk sajnáljuk,
?
szólalt
te szokictd?
a
téli
ná,
fráterek.
A
három leány
ók
kuporogtak,
és
persze
kezébe temetve
egyik
sandított
Poldi,
nem
Hát hogy
A
vén kutya alul
néha-néha oda hunyor-
gatva Gáborra.
—
túloldalán
asztal
szinte az asztal
állát,
a játszókra,
fel
az
játszottak.
—
tetszik a játszma?
kérdte oda-
csúszva hozzá halkan.
— —
Kérdheted? Nos, majd mást mutatok néked
.
.
kárpót-
.
—
csak tessék mondta még mindig súgva besétálni, nyitva a panoráma ... az egész világ, meg még azonkívül jó csomó dolog látható az én
lásul,
camara
kis
—
hangosan
A
három
hagyólag
«
ifjabb*
intett fejével
Gábor
az
nyergei.
gonyi
s
a
elhunyt
Az
leány
egyik volt,
nem
nézett,
terem Régi
ajtajánál
egész
?
helyben-
ki
felé indult,
Poldi.
önkénytelenül
voltak a Márfay-család
zászlók a harcz meze-
családtagok
Márfay
folytatta
lészen
nagy terem
Gábor meg
nagy szállában
összegyjtve.
trófeái
jérl,
nagy
a
E
Lizire
—
lányok
hát egy kis muzsika
lltánna húgai, leghátul
megállt.
Na
obscurámban.
s
kardjai,
lándzsái,
feleségének,
gyöngyökkei,
ki
Roz-
aranynyal
lOl
kihímzett menyasszonyi ruhája üveg
A
alatt.
fala-
kon az egyik oldalon az sök képei az Árpádok óta mind büszkén, délczegcn. Az egyik vértben, ;
megy
harczba
mint
a
s
nejétl
fiatal
az igazságos, udvarába készült. felé
de
A
a
A
már egyszerbb ruhákban kevesebb helyett
a
lalják el.
Itt
kótyavetyélt
az el
ruháit
dísz/ti,
sök
sn,
az arra,
drágaságot
szert,
gyeimekei fog-
nejei,
a
három uradalmat
ki
hogy ezt
tenger sok
a
összevásárolja, (ez
is
a
mely
NiflFor-leány
kép eltt mondani) mellette
Lizi e
ékszerrel,
könyvekre támasztott jobbal.
óriási
terem baloldalát az
és
búcsúzik,
hogy Mátyás képsorozat vége
amaz biborpiros magyar ruhában,
szintén alig látni a skofiumtól s a
ki
ék-
a keblét
szokta
volt,
kis leánya, kit
sovány, aszott
kezében nagy fehér liliomszálat szorongat. Fiatalon halt
jebb
Le-
meg, ezért az ártatlanság e szimbóluma. sor
a
végén
parókás
fehér
asszonyok
úri
mélyen kivágott ruhaderékban, nem spórolva bájaikkal. Egyik-másik keblén a csiilagkcreszt, a habsburgi éra emlékéül, mellettük egy-egy
«
alapít-
ványi hölgy* mind, mind a család oltárára áldozva,
mint a négy a
történetében
család
nyomot
Márfay hajadon. e
E
szegény lányok
képeken
kívül
jóformán
se hagytak, egész szereplésök paszivitások-
ban lévén.
A
nagy ablakokon keresztültör holdvilág fakó
ezüsttel hintette
be mind e rég
elhalt, elmúlt
fény
emlékeit.
A
terem
gyertya
.
.
.
közepén
csak
ennyi maradt
egy itt
füstölg,
csak
az
pislogó
életbl,
az
Í8
cíaivóban, bcle-belckap egy szélroham,
fel-fellobbantja gyér lángját
De
.
.
mely
a
.
hoz
Lizi karos gyertyatartókat
a másik szo-
meg
bából, a melyek ridegen világítják
a holdvilág
egy gyertya fényénél oly misztikusnak látszó
és az
avult dicsséget.
Aztán
kiszalad
Stefi
terembl
a
múlva a vén komornyikkal tér
s
hegedt húz el
horkolva egy szuette
pár
perez
vissza, ki tüszkölve,
tokjából és
hangolni kezdi.
A
két
egy hatalmas ódon kanapé két sarkán
fiú
telepszik le
s
Lizi leült a
mellette a vén
hallgat.
harmónium
húgai
elé,
hegedjével,
inas
ki
mögé
állanak,
egy régi-régi
dal akkordjait kezdi játszani.
A
leányok
pár
pillanatig
kezdenek, az inas
ugyanazon
Unisono énekelnek, a
négy leány, ugyanazon Régi,
régi
relmi nóta a vált a
A
majd dalolni
a
templomi dal volt
.
hangon
dalol
komornyik.
játsza a
hegedsök idejébl?
.
.
vagy tán sze-
Ki tudja?
Egygyé
hang, egygyé az érzés.
szókimondó
böly
figyelik,
ket egy hegedn.
kiséri
naiv
férfias
Lizitl a gyermekes,
nem,
Stefiig,
az
öreg
göm-
komornyikig
mind egy húron pendültek. Egy dal ugyanazon hangnemben, ugyanazon hangon. Tiszta, áttetsz melódia, szinte már emberi sincs benne. Tiszta, mint
az,
a mit a
vén
krónikák
penészes
lapjairól
olvas le az ember,
—
gok hangja,
mint az a liliom, a melyet a kis
tiszta,
tiszta,
mint az öreg haran-
korán elhalt leányka szorongat a kezéoen és
tiszta.
IÖ4
E
mint e percében a négy leány arczkifejczése. lanatban
nyoma
Nifforok
is
szenvedés
hogy az életben keserség, kett arczárói nem rí gyönyörét az evésbe, emberszó-
van, a másik élet
eltnt az
lásba fektetik, Stefi arcíiáról
Adelgundáról
mintha
pil-
annak, hogy
arczán
léteznek, is
hogy az
le,
sincs a Lizi
Mind
tudna.
a kifejezés,
boldogan,
át-
szellemülve mosolyog, mintha mind egy jobb, egy
szebb világba
Pedig orczáik
látna.
még
sápadtab-
bak a kilencz gyertya fényénél, mint azeltt vol-
szomorú szemeik még mélyebben
tak,
fekszenek.
Orczáik beesvék, de azért ajkaikon mosoly, kezeik kiaszottak, öregek, de azért össze vannak kulcsolva
És
e perczben.
sem oly nevetséges, mint látszik, a
csak,
sz
öreg komornyik
az
az
asztalnál
bóbitája
volt,
érzi,
mit a négy leány dalol és érzi vagy tudja
hogy követni
kell
ket
jóban, rosszban, mint
engedelmes, hséges szolgájuknak.
A
két
—
fiú
csak hallgatta, csak nézte ket.
Érted most már, hogy van
az életnek
mindenképp
érdek, hogy
is
itt
két oldala van
—
?
kérdte
Poldi halkan.
Gábor hallgatagon ez
a
dal,
idkrl négy
Rozgonyi
fejezi
az
ki.
idkrl,
éltek.
leány
midn
midn még nem
Midn
még nem
skofiumos
ruháját
hogy
boldog
Elmúlt,
ezek a falonfügg, rég
is,
nyugvó alakok a
azokról
beszél,
leány
bólintott fejével. Érezte,
ezt a képet
a
ez
futotta a
a
sírban
be
pókháló,
hintett a leányok szívébe az
élet
semmit.
Úgy
érezte, e perczben elevenné vált
mind ez az
.
összehordott pusztulás, a
négy lány
szeme eltt. Úgy
a
itt
a falra szegzett
lett s
fiatal
érezte,
zászlókat
kibontotta a tavaszi szell és lengedeznek úgy, mint
századok eltt a harc^ mezején szeretni
lehetett
mely
dobbant,
hazáért
a
.
.
Erezte, hogy
.
árnyában
zászlók
e
is
mely
a
s
a szív,
napról-napra
szembeszállott ezer veszélylyel, nagyobbat dobban-
midn
akkor,
hatott
ban
újra
abban
valósággá
világa,
Úgy
idejére vágyott.
tetí
hanem
mi
a
e
küzdés, megújulás
czél,
minek mindig
a mi volt s a
Az álmok
els szzi fuvalmá-
a tavasz
Élet,
született.
dal
.
.
álmodozó
az
nem
érezte,
a
az a mi ma,
jelvények idejében
e
s
lenni kellett
vált,
volt.
Ifjúnak érezte magát, repülni vágyott!
És egyszerre Ott
állott
vége szakadt.
a dalnak
eltte a négy lány, most már vesze-
kedve a tempó magyarázott
felett.
Az
inas
mély bókok között
a
terem egy sarkából
nékik valamit,
denevér szabadult
el
és
suhogva szelte
termet, a penészszagot annál
A
túlsó
hangja
át a
nagy
érezhetbbé téve
szobából az öreg Niki
bácsi
.
.
.
rikácsoló
hallik.
Gábor tétován
tekintett körül, sehol
pont, a hol kipihenje part, az
álmok után
?
magát.
egy nyug-
Hol, hol van a rév-
Egyszerre a Poldi szeme su-
gárzott rá a homályból.
Nem
szólt,
de
tudta,
hogy
a másik mit gondol.
Az egymás az
jobban
lelkében pihentek meg, pedig-pedig
kifejezte
évszázadok
romboló
erejét,
mint a sok rongyos szövet, zászlók, rozsdás fegyver,
jobban mint a leányok dala, jobban mint azok ott
to6 a túlsó szobában, kik
életkedvet
az
eszkö-
ilyen
zökkel akarták az egymás lelkében életre hívni
I
26.
Pont
tízkor a társaság bókolva
fél
dett.
—
Órá cánonica
—
öreg
az
rikácsolta
kez-
oszlani
s
n\eg-
elégedett arczczal fogadta a szüzek kézcsókját.
— És mi kimehetiink még parkba? — kérdte Gábor összenézve Lörinczcael. — pont Áz én szegény hazám járkálni a
ajtaját
fráter.
Jáj
Nem
senki.
túl
szeretem
fiúk,
de
kivitelt
még
á
kilencz
szegény
fiúk.
Poldi
naiv
órakor
keltek
arc^czal
lesz
is
meghajtotta
de a
mészetesebb dolognak
tartja.
három
bókok között búcsút vettek
Lrincz
és
magát, mint
magát
s
ünnepélyes
a társaságtól.
Gábor hálószobája
az óriási vasajtó felett volt.
Itt
az emeleten,
telepedett
le
épp a kis
társaság.
— Milyen kezdte Gábor. — Én tudom,
világ,
folytatta
a is-
azért ezt a legter-
ki
meghajtotta
fiú
haj-
(húsz esztendeje
ez a rendszabály meglep,
A
á pihenés,
fáradtak lesznek a
fel,
merte a házi szokást)
Sajnálom
sem tehetek,
kedvetekírt
különben á dálnáiáknák jó nali
a
rontják á cselídet.
úták rontják áz urát,
kit
nem mehet ez idn kóborlást. Az éjjeli
tízkor becsukják, innen ki
fél
milyen
rült
világ
hogy sohase jövök többé Lrincz hevesen.
ez
—
!
ide
.
.
.
.
i07
— Szegény bolond, még szegényebb lányok — végezte be Lipót. — De hát nem lehetne ezeken viszonyokon valamikép — Ki Minek? — nevetett Poldi, — a
változtatni
Változtatni
hány
év
száz
?
?
?
Typus
megváltoztatnod.
kellene
hány gencráczió vérét
tradiczióját,
tépne
mindent,
ki
változtathatna
már úgy halnak
el,
detlenségben
azért
nélkül élni.
s
meg-
szokás
és
csontosodott. Csak egy nagy vihar, a mely itt
tövébl
Ezek
csak.
örökös veszekedésben,
elége-
nem tudnának ám egymás
Tudod mi volna
a
négy lányra
a leg-
nagyobb csapás?
— Ha házinyulai elpusztulnának, úgy-e? — Lórin — Nem. Komolyan beszélek. Ha Adelgundát a Stefi
tréfált
ez.
meg egy szép
legyintené
tudnának
kivel
azt hiszem
ók
reggelen
küzdeni, jobblétre is
.
.
.
a
Nem
szél.
szenderülésének
de hallod? Most csukják be
hivatalosan a vaskaput.
Mintha
csak egy érczkoporsó födelét csapták volna
ósidókbl hátra maradt
be, akkorát rengett az
ajtó.
—A zárva tüstént messze szállnak madarak — Mit mondasz? tán csak nem? — Figyeljetek. Látjátok az üvegajtót, a mely terraszra — Hogyne látnám. — Nos, ... pedig elébb különkalitka
.
.
.
a
.
.
ott azt
a
nyílik ?
figyeljetek
böz
és
a
neszekre. Csitt, csend, hallom az elst
Halk, csoszogó léptektl hangzott
fel
.
.
.
a folyosó.
. !.
loS
A
léptek
aztán
elhangzottak, egy
ajtó a távolban
majd becsapódott.
felnyílt,
—
Ez az Adelgunda Úgy látszik, ma éjjel
badság »-ra. tartónál
Hetenként kétszer-háromszor
mulat.
most az
megy a bácsihoz. nem kívánkozik a « sza-
volt,
Szereti
ajtó nyílik,
a
látod
a
tiszt-
Látod,
változatosságot.
árnyat?
ott azt az
hal-
Egy szolgáló e« a faluba megy tánczolni. Ennek legalább tegyük fel, tisztességes a szándoka. Most csend de még se a toronyszobából jönnek lefelé. Ezek lod ...
ez
mezítlábas
csoszogás.
.
.
.
.
.
.
a
szobák,
olyanok, fiatal
kinn. a
urakat
éjszakánként
toronyszoba
arra,
lepecsételi
s
bácsi
háta
idegen név
alatt,
mögött egy
lopott jószágokon ad
tése
pénze,
ván»,
hogy
h
a
tejet,
De
véredet a
a
Persze,
unokahúga az árúsn, az itt Van már a vén Pepinek
túl.
Besztcrczén
házat
vett
rajta,
forint
fize-
csak
hát
mondani
Niki
bácsi,
hogyan
Változtathatsz te valamit
mim
most
a melyet
piaczra küld.
a
akarnál
Gábor
megváltoztatni,
hogy kering?
"látjátok,
Furcsa világ
nincs párja á vín cselídnek!» ...
írni,
hallod,
öreg cseléd,
szokta
biz nagyon.
vagy
a
hisz'
kulcsárné fehérben ... ez azonban,
átnézi
becsületes,
.
meg, nem légyottra megy. Dehogy
nyugodjatok
•
.
szokták
csikorog ... ez a legenda kí-
ajtaja
Az öreg
ilyenkor
annyi
Ide
ezek úgy sem hogy mi történik oda
mert
szállásolni,
mulatságosak
azért
torony.
Ezeknek más dolguk akad. Áhá,
sértete.
Niki
lakunk,
hol
a
mint a csillagász
figyelnek
.
.
.
.
.
ez
változtatni rajta ?
az
éneden
?
Képes
annak más utat el-
Ezeket mind a
lét ki-
I09
csinyes bajai, kézzel fogható kicsinyességci foglalják
Ezért aggódnak, ezért harczolnak, ezért fáraszt-
el.
Minket?
magukat.
emésztik
ják,
ben
saját
lelkünk
küzdés csak úgy örökletes, mint egymással, mi a saját lelkünk ellentétes
a harcz,
Ók
náluk.
a
Azért a mi leikeink-
górcsövi szálagai érdekelnek a
képleteivel harczolunk, a helyett,
rablókalandokra indulnánk. Te csak máskép.
Az edény
Lrinci
is,
én
is
vagyunk, mint ezek,
szrszálhasogatók
csak olyan
hogy mint seink,
is,
ugyanaz, mint nálunk, csak
más folyadék kering benne, ez az egész. Nyikorog azért nálunk
nyek
is
minden, mint náluk.
is
Az
tán ez a bajuk ... ez a szemeink eltt a
világ,
középkor patriarchális
szükséges
családja.
kering kis Akkor még
hogy egy védelmezze meg mind a
volt,
Ma
többit.
intézmé-
ugyanazok, mint századok eltt voltak. És
már
nincs
s talán
épp azért, mert nincs, modern keretében
azért mutat az egész intézmény
torzképet.
Amazok még tudnak
parancsolni, Niki
patriarchánk nyöszörögni s vihogni tud... Aztán vegyük a dolgokat, a hogy vannak. Hiszen Lrincznél is, ha meg nem házasodik s nem vesz csak
cl
egy derék, egyenes lelk
leányt feleségül, csak
vara
is
ilyen formát
gundád Lonczi ? Lrinci mélyen
alföldi
így
fog
ölteni.
elpirult,
vagy dunántúli
minden
lesz
Ki lesz az Adel-
azonban nem sértette
—
az,
Poldi
maga
lehet mindent
egy-
amit Poldi mondott, mert tudta, hogy
nem
... az ud-
érzékeny.
Ugyan,
Poldikám,
szerre megváltoztatni
I
nem
—
Én
azt hiszem, egyszerre
vagy soha,
—
szólalt
határozott hangon Gábor.
fel
—
És már bocsáss meg, de ebben Poldinak
adok
igazat.
Ezt
mondta és mégis Lrincz zokon mogorván maga elé nézve,
szeretettel
vette neki, elnémult s
a mit a másik két fiú beszélt.
hallgatta,
— Nézd Lonczim, ma még
more
így
folytatta Poldi
patrio
megy
Gábor,
szavait
nálad minden. Hol-
nap azonban megházasodhatsz. Azt hiszed, felesé-
ged belé fog abba nyugodni, hogy téged mindig négy-öt ember társaságában lásson? Ha szerel, bizonyára nem. De ez a dolog «költ(5i» oldala, van
még ezenkívül egy praktikus is. Azt hiszed, egy modern gondolkodású leány belé fogja magát ezekbe a viszonyokba találni ? Minél elbb változtatni kell ugy-e Lonczim, rá fogsz fanyaotthonodon rodni már az öregebbed kedvéért is? -- sürgette Gábor szenvedélyes hangon Ugy-e nem haragszol, hogy így magyarán kimondtam az igaz.
.
.
.
ságot
—
?
Már hogy
gondolsz
—
ber.
—
1
—
édes
öregem
1
fanyarán Lrinaz.
Mit
—
mondta Poldi röviden mondják, én nem vagyok praktikus em-
Pedig ez annál
mit féltsen.
csak rágalom.
Lehet-e
embernél, kinek
nincs
is
az
Úgy érzem,
hogy nincs mint a madár
élek,
.
—
haragudnék
felelt rá kissé
Én megtenném,
pedig azt sabb
.
.
az
által,
vagyonom,
praktiku-
semmije, a
hogy napról-napra szabadabb
vagyok,
.
Na. a te praktikusságod megint más kártyára
£^ fusth: Fuimus.
eltévedt holdsugár
I
lap
.
:
tartozik
fiú,
tán kiállóm
— nevetett még
gúnyosan Lrincz
— ebben
veled a versenyt.
— Nem tudom, fiacskám nem tudom. — Én hiszem, hogy — — Ni-ni más tárgyra beezt halk zörejt? szélgetést Poldi — — Halljuk ... mi az — két testvér pipiskedve. — A lányok mennek kertbe Óh ne ütd.
.
.
igen.
azt
fordította
fiúk,
a
a
halljátok
a
szóit
!
le a
.
.
.
Ezeknek ninAdelgunda kisasz-
jetek meg, csak hold-sugarat legelni.
csenek
bnös
szonynak
.
.
.
szándékaik, mint
vagy
a kulcsárnénak.
gyümölcsöt szeretik
az
éji
Csakis a
sétákban
.
.
.
s
tiltott
azt hi-
még ezt is hetenként meggyónják (unalomzésbl) a páternek!
szem,
Valóban félénken,
ott
tapogatóztak
nehogy
sötétben, óvatosan,
a
Egy
zajt üssenek.
eltévedt hold-
sugár megvilágította az egyik, a Stefi sütött
arczczal,
szégyenlsen
nagy kendt, igyekezett a park Egyszerre az lépett
be
ajtó felnyílt.
rajta.
Körül
arczát.
Le-
összehúzva vállain a felé
.
.
Az öreg komornyik
tipiskélte a szobát,
össze-
szedte a fiúk ruháit, czipit, rakosgatott, megnézte a
rendben
mosdószekrényt,
van-e
rajta
minden,
végül pedig kifelé indult, az ajtónál azonban neki-
bátorodva megállt
— Nem
lesz tán
csókolom. Szólalt
A
—
még valamire szükségük, kezeiket
meg
egyik szemével hunyorgatva.
fiúk elértették.
Köszönjük
öreg, nincs
semmire
ségünk. Almosak vagyunk, jó éjszakát.
sem szükKöszönöm.
.
Az öreg mélyen
magát
meghajtotta
eltnt az
s
ajtó függöny ük mögött.
—
Hm,
—
Hogy
Jó vér csergedezik Mátfay, csak úgy, mint te, vagy nagyapádhoz nagyon hasonlít. Anyja
felejtette volna el?
Ez
A
is
kuicsárné volt nála... Jó
de azért
birja
Valóban s
Az öreg nem
!
a mesterségét.
az ereiben.
Niki bácsi.
du seigneur
droit
le
felejtette el
.
ott
igyekezett
ers
öreg
faj,
a legény,
de nézz le az ablakon. tipiskélt már az öreg a terrasz .
no,
.
lefelé,
az alház
alatt
hol a szolgálók
felé,
laktak.
Ez
—
volt az éjszaka utolsó árnya
És c perczben Niki
ott, túl
bácsi
.
.
nyugodtan
az épület túlsó végén, biztos
alszik,
lévén
arról,
hogy ha betörnének a kastélyba, körülötte lenne háznépe s védelmezné a körmeszakadtáig
h
.
auf dass hin, jó éjszakát... aludjatok
meg Gábor ne vedd fel a familia pátria dolgait. Ez a természetes, így zadok eltt,
erre
Ha
mennyien.
jól,
a
s
éltek
vagyunk szoktatva mi
bölcs
vagy, a helyett,
fiúk.
.
.
Te
brinzás
k száis
vala-
hogy ezen
töprengenél, az öreg Johann azon tanácsát követ-
nem
néd, a melyet jó éjszakát
És
!
.
.
adott.
Ostoba
fiúk.
Hamlet,
.
az öreg kutya closont.
27.
A
két
testvér
egyedül
maradt.
mindkett... de hogyan kezdjék? Gábor a tarthatatlan viszonyokat
Beszélt
volna
szerette volna
"3 ostorozni, elmondani, mit lát hibásnak, tévesnek ez
de hogy beszéljen errl, hisz Poldi az elébb oly helyesen mondta, hogy ez a Lrincz
elavult világban,
jövje
is,
ha meg nem házasodik. Pedig éppen ezért
kötelessége
lett
volna neki szólni, elmondani min-
dent, de óvatosan s azért mégis igazán, úgy,
Lrincz
kiérezze,
igazság
s
beszél.
Meg
hogy minden szavából csak az végtelen
a testvére iránt érzett kellett volna
az életnek az ellenkezje
Hogy
született.
is
életet
keresik
tet
mutat
azért
mert az
s
em-
az
létezik, hog)'
engedelmeskedni
csak az a falat kenyér esik
a melyért napról-napra világ
szeretet
magyaráznia, hogy ennek
ber nemcsak parancsolni, hanem is
hogy
Hogy
küzdünk meg.
torzképet,
hamisan fogja
azért fel.
megcsömörlöttek
jól,
ez a
életképtelen,
Csak az élvezeamit
attól,
élvezni
akartak.
Hogy mondja meg mindezt is
neki ?
Hisz Lrinci
ezt a világot képviseli.
És szegény Lrincz hogyan védelmezze magát ? Hogyan mondja el annak, ki ott ül most vele szemben és némán és nyugtalan szemekkel tekint reá, hogy változtatna biz mind e viszonyokon, igyekeznék nos,
—
megismerni
csak
nem
tudja,
mindazt, a mi hol
reformokat. És hogy ezekhez
intézményekhez úgy a régi,
és a
A
és hasz-
régies,
a
penészed
úgy leigázzák ezek régi szokások. Hiszen, ha másért nem, hát köti valami,
a testvéreért szívesen változtatna
hogyan
új
hogyan kezdje
mindezen.
De
hát
?
két fiú csak nézett
Justh Zs.
:
Fuimus.
egymás szemébe, keresték 8
:
i'4
mely kifejezze a torkukig toluló sok elmosódó gondolatot. Nem találtak
azt a szót, a
sok
érzést,
semmit. Pedig érezték, hogy mondaniok
kell minden áron valamit. Végre Gábor felkelt székérl Megyek aludni, mondta közönyösen, éjszakát, öregem, fáradt vagy? KifáraszJó tottak a szüzek? tréfálódzott Lrincz, szép
— —
—
álmokat
I
Gábor
kifelé indult.
fordult.
— —
—
—
Az
ajtónál
egyszerre vissza-
—
Nos, öregem ? kérdte öcscse. Semmi, fiam, semmi. Aludj jól
—
és ezzel
kiment.
Hanem, a mint lefeküdt, úgy érezte, hogy öcscse maga közé valami köd ereszkedett, a melyen keresztül már nem látnak az egymás szívébe.
és
28.
Gábor egész kolódott
éjjel
ágyában.
nem
aludt.
Nyugtalanul hány-
Vagy
Tervelt.
húsz
tervet
is
hogy hogyan fogja nagybátyját figyelmeztetni erre is, arra is, hogy menti meg L-
kovácsolt,
rinczet
—
közeled veszedelemtl. Erezte, ez a minél elbb cselekszik, annál hama-
a
is
kötelessége
rább lehet toztatni.
s
a ferde, a tarthatatlan
De
mivel kezdje?
nek? Elmondja, hogy nyezetének vegetálását volna végre
Elmondja
is
Mit
életét
viszonyokon válszóljon az öreg-
csak úgy, mint kör-
nevetségesnek
találja?
Ez
az igazság.
néki,
hogy egészségtelen
a
viszony,
"5 melyben unokahúgaival áll ? Hogy a vagyonát esztelenül kezeli, hogy udvara hova tovább tönkre fogja tenni ?
De
épületet alapjában kéne
hát akkor az egész
S ha már
megváltoztatni. Erre hogy lenne ereje?
ehhez lépni
hogy leszen majd elég energiája
sincs,
szemben,
Lrinczczel
széles e világon?
.
.
legjobban szeret
kit a
.
Ertlennek érezte magát, pedig édes kötelességet rótt reá!
nem
és vállai
megmenthetné ket len, torkából
lanak
.
.
.
is,
atyja mennyi hogy gyenge
mint rohannak mind e rokon-
látná,
örvény
az
Erezte azt
fogják elbírni a súlyos terhet.
Mintha csak családok
fel-
És
felé ... a
egy
pusztulástól
kiszáradt a szó
Pihenésre vágyik a
.
.
.
.
.
Karjai
.
tett,
kiáltással
De
lehetet-
lehanyat-
a küzdelem eltti
29.
Még
midn
alig pitymallott,
Poldi
már tettl-
talpig felöltözve, szobájába lépett.
—
Hát
nem
te
sok minden
.
.
.
hánykolódtál.
éjjel
megfeküdte
jönnöm hozzád néked mondani
Hallottam a szomszéd
alszol ?
szobából, hogy egésr
Látod
Ne
gyomromat,
a .
.
.
még
egyet
Nékem
is
le
kellett
el
akarok
ket. Hidd el, szánalomra méltók, mert vergdnek, mert nem birnak önmagukkal. ellenük
van.
.
.
.
ítéld
Körülményeik Elhagyatott,
el
és
szokásaik,
szerencsétlen
minden emberek,
egymás társaságában, kik gyengék arra, hogy egymással s önmagukkal meg tudjanak küzdeni. Olyanok, mint a fészekbl kiesett kik egyedül vannak
8*
.
i6
nevetségesek, de azért szá-
madárfiókák,
tollatlan
... és
sége nélkül ...
Ez
éhen halnának, a más segít-
nalomra méltók
Mert
hisz
az öreg
nem
csak
azt
?
.
.
.
nem
Hisz ez
élt
!
életnek mondani,
lehet
hogy harmincíe év óta csak a mások életét keseríti ? Nem mondott ennek egész világéletében senki, de csak egy jó szót sem. Senki se közeledett hozzá látta, mert magát annak adni, a mi Aztán ezek a szegény, szegény lányok se tudják, mi az élet. Lemondás a jelszavuk. És kicsinyessé nem a
szeretettel, az életben csak a csalást
maga sem
birta
.
hanem
szenvedés,
látszólagos
ket.
A
lelke
mint
a
kalendárium
kíméletes
s
.
mulatságaik
tették
mélyén mindegyik csak olyan mártír,
velük.
atyád volt
.
akármelyik
Te
csak
is
szentje
.
.
.
Légy
heves vagy, mint
oly
tudom, akarsz valamit tenni,
néked sincs hozzá. Vigyázz, hogy
erd meg
a túlsó végletbe
gyengeségbl durva ne légy velk; velenozei üvegbl vannak ezek mind és öregek, ne
essél
és
tiszteld szhajszálaikat
.
.
Ezzel kisuhant az ajtón.
Gábor
A
kiugrott
ágyából,
utána
akart
szaladni.
folyóson sötétség, csend. Szobája üres. Tán ki-
ment
a
véle.
De
kertbe? Beszélni, mindenáron beszélni akart
hogyan
hol,
Visszasietett
és
Nem
?
sebesen
tudta a járást. felöltözött s
egy
kézi
gyertyatartóval kiment a folyosóra.
Minden csendes semmi
nesz.
sugárzott ajtó
még
ki
volt,
Lement erre
a
felé.
az
gót
óriási
ívek alatt
kívülrl fény lépcsn Arra tartott. A kis hátsó .
.
.
nyitva, arra mehetett ki, mint a többiek.
A
gyertyát eloltotta
A
szabadba.
még csendesen
azért
halkan
óvatosan,
s
csillagok
kilépett a
elhalványultak, a természet
Semmi
aludt.
semmi
zaj,
úgy érezte, a hideg átszaladt a hátán. Maga se tudta miért, de reszketni kezdett. Úgy érezte, nesz,
a hideg verejték verte ki egész testét.
A
csend hatott úgy reá vagy más, maga se tudta. érezte, ha siketít lárma, harczi zaj, fékvesz-
Úgy
háborúval
tett égi
De
csend
a
lesz vele?
állana
ki
nem
félne.
Mi
tagját.
és
k^lt.
Elfacsorodott a szíve. is,
—
minden oldalát...
Látta az igazság
úgy tudta, tennie vére
szemközt
megdermesztette minden
Úgy
érezte,
hogy
is,
test-
vannak szolgáltatva egy ersebb,
egy
kegyetlenebb törvénynek, a mely söpör, söpör maga eltt mindent, a mely ellen
hiába
vak és olyan kegyetlen
mint
is,
minden küzde-
maga
lem, mert ers, mint a természet
épp oly
s
.
Hát ez az eredménye annyi év tanulmányának? Annyi könyvbl szívott nagy bölcseségnek, annyi annyi
útnak,
hideg,
tátuma csak ez
:
járatlan
útra
lejt,
melyrl mind
mind
a .
.
.
elhagyatott
hogy
jutottak
tudja,
és
órának
rezul-
a
milyen veszedelmes
hogy milyen meredek a rohannak lefelé
hanyatt-homlok
!
30-
Reggel a két testvér hallgatva öltözködött.
L-
meg elbb a hosszas csendet: Hová megyünk ma ? kérdezte, hogy éppen
rincz törte
— —
—
valamit kérdjen.
A
hová
akarod, de tán
ne menjünk
a
Káz-
m8 mér
bácsihoz.
gyünk
—
elébb a Tomiékhoz
ha
Jobb,
me-
át.
Igazad van, sértené ket, ha egyenesen Niki
jönnénk hozzájuk.
bácsitól
Már
így
rossz néven
is
fogják venni, hogy elébb az öregnél voltunk.
—
De
végre
hát
egyikhez
az
is,
elébb
csak
mennünk! Egyszerre nem mehetünk mennyihez kellett
vala-
!
— Igazad az «öregebb»-nek mindig igaza — Lonczi, no nézz rám, valamiért ne— Én? Eszem ágában Miért neheztelnék én reád. Semmi okom bolond — Igazán nem — Szavamra! — két összenézett. — Édes öreg okosodj meg tudvan,
van.
látod,
te
heztelsz.
sincs.
sincs rá,
te
fiú.
?
s
fiam,
a
fiú
látod,
.
.
.
hatod, hogy én mindig, érted, mindig csak a javadat
akarom.
—
Tudom, bízom benned
egyszerre
hangja
érzett rajta,
hogy
meleg szavai
.
.
lett,
hidd
.
cl
fogok
csaidat.
Tudom,
te többet
tapasztaltál,
javamat
akarod.
dasz. Bízzál
Megfogadom
néztek
Most,
Gábor
megérteni
a szót,
taná-
mint én és a mit
mon-
bennem.
És egyszerre mindkett séggel
most
egyenesen a szíve mélyé-
Igyekezni
jönnek.
s
közvetlenül beszélt,
—
bl
—
midn
elázott.
Nagy gyengéd-
de szólni egyik se bírt. minden érzéssé mosódott »zét a
egymásra,
lelkében, egyúttal tudatára ébredt annak
is,
hogy tulajdonképpen tanácsolni se mer neki sem-
119
Mert nem
mit.
melyik útra
mi
tudja,
hogy
kell,
nem
helyes,
a
térjen.
Mi
tudja,
lesz vele ...
mi
velk? 3'-
A
reggelinél a társaság megint együtt volt. Ott
mind
reggeliztek
nyugodt,
változatlan
arczczal,
mintha csak semmi, de semmi se történt volna az éjszaka folyamán. Ott trónolt az asztalfn az öreg
selyem
kék
Niki
fogyasztván
csokoládéját
extra
sapkájában,
Az
végén a leányok és Adel-
asztal
megannyian
gunda,
A
el.
békésen,
fkötkben.
reggeli
megszokott éjszaka után elkövetkez megszokott
reggelre ébredtek.
A
Csak Poldi hiányzott.
—
És
Poldi, Niki
két fiúnak tüstént feltnt.
bácsi hol
—
van?
kérdezte
Gábor, miután nagybátyjának köszönt.
—
már
He
.
he
.
.
.
Poldi
.
?
Árkon-bokron
túl
ván az
Eltnt, ahogy szokta. Váratlanul j, vámegy. Nála megszoktuk, bolondtól nem
ratlanul
lehet
felvenni. "De
ilyen
áz
.
fiám.
fájta
csakis
6 tle
egyedl trjök
Nem
meglepetéseket.
nyugalmamba háborgatnák. Elvárom, hogy
meg
(Niki körülbelül harmincz éve télyán)
—
De
csinálják
ez
— —
nem
látni
—
hált kívül kas-
Poldi, hát ez ilyen bolond.
á
vele?
rölhetek még, há elj. Áz
ilyen fráter, ki bolond
okoz
áz, á ki
akár látogatni, mcgtodákoljá, otthon vágyok-e
vágy nem. Különben ázt hiszem, nem akár
Mit
el
szeretem, há
is,
meg
piktor
is,
sok bájt
1
Furcsa
fiú
.
.
.
Mondta
fél
álomban Lrincz.
Furcsa? Bolond ánnák á neve
fiám, bolond.
.
Heteket kódorog
erdben. Ott alszik á sajVán egy párászt családja áz alföldön, kikkel tudom is én, hol ismerkedett meg s kikhez lejár inkognitóban. Ezek el
áz
tosoknál, dolgozik velük, fát vág.
ázt hiszik, válámi
vándorlólegény. Heteket
velk, dolgozik mint egy párászt,
—
bor Lipót onokájá. Felfordol á világ
fiók.
játok. ti
Én már nem
benne lesztek
ákárjá lenni, mint á mi
tok íletét
A
irigyli,
Meglát-
írem meg, hála áz Úrnak, de felfordolásbán.
a
tölt el
egy Czo-
Ez
Mindenki
más
a fió a zsíros párász-
vágyik á közönségesre a bolond.
Tomi öcsénk, no ennek Bícs
meg.
ártotta
Á
bé-
úgy öltözik, mint egy fiákkeres, úgy, olyan nyafogva beszéli magyaról, mint válámi éhenkórász bfcsi stucczer. A fclesíge, á haldokcsire játsza magát,
lóvá játszá magát
lon ott ván.
A
azért
s
kasztott lovász, csak
jemine,
felfordol
felfordol
. .
Még
minden pressburger- bá-
húga á Lolly, no ez meg egy szaá
dörmögötí
hogy nem káromkodik, jemine, világ
gyerekek,
meglátjátok,
egy darabig, aztán
nyugodal-
masan, büszkén körültekintett.
—
No
nálam, minden
more
patrio megy, hála
Istennek.
És
a szüzek
tak reá.
A
is,
két fiú
Adelgunda
is
édesen mosolyog-
meg nem mert
összenézni, csak
hallgatott.
Tízkor
Lrincz
kocsija
két fiúéba fzve, lekísérte
—
Hm,
csinos
Persze, telivérek.
el állott. Niki ket a kocsiig.
karját a
fogát. Nígy ló, mind sárga. Todom, egypár ezer forintokbán
De
ván az equipage.
Gábor, öcséd
nod
csak
te
vágy.
Te
ámázok töndökölni múltban
á
Te.
szölettek.
ván ... he ... he
..
he.
.
A
mi fe-
Hát hová
mentek innen? Azt hiszem, a Tomihoz. He he he. Hát még nem todjátok
— —
.
de hat is
.
.
.
No
zonyosán.
.
bi-
.
bizony,
Te
hogy Lóri níked dolgoz-
vigyázz,
ne forgássá á fejedet.
cl
kell,
nynk
hát egy Niffor, áz teheti.
Márfay
tlem ugyan mehettek
át
is,
kár volt á nígyest befogatni. Gyalog
azírt
átmehettek volná.
— De gyünk — — Te «hitte».
bátyám,
édes
már
No
igazán
Tomihoz me-
a
Gábor.
szólalt fel
bizonyosán
Lrincz
todod.
csak
Mondd meg
mindegy. Ödvözöld ket.
á Tominak, láttám a múltkor, ázt hittem, egy pesti
hozatott
fiákkevost
A
cquipage-a.
mert
esténkint,
meg
ázt
özenem,
eltártlizunk
vele
a
két
fiú
néz
úgy sok
czógbán
egy
kezet
adott.
.
.
.
áz
vigyázzon
meghölhet.
délutánt
velnk
ippen
ki,
szépet,
jöjjön át nemsokára.
vusz fráterek. Isten
A
le...
Miczinek
Lol'ynák
Várom. Majd
most
meg
szer-
1
A
szüzek
mindegyike
üzent valamit a Stázi néninek, Adelgunda
meg
az
öreg Péter lejöttek bókolni. Lrincz egyet pattantott
négyes
ostorával,
nagy parádéval
a
vadász
kifeszítették
a
és
kocsis hátul
mellöket és a fé-
nyes fogat, nagy robajjal kirobogott a kastély udvaráról.
32-
A
Kázmér
ról hagyva,
tek
egy
fel
hajdani
a
franc^ia stylben épült kastélyát jobb-
az újvári feudális kastély tornyai
Nifforok
sük még
Egyik
tn-
fordulónál. Régi rabló lovagvár volt,
rabláson
gazdagodtak
magával Mátyás királyJyal
is
meg. össze-
Az idkkel emberek is lecsendesedtek. A nagy kapun behajtva, portás szaladt eléjük és meghúzta a kapu eltti nagy harangot. A lakájok egész hada rohant eléjök. Itt azonban már az inasok modernizálva voltak. Egyiknek oly simára botzött.
Kuruczfajta volt ez a múltban.
aztán az
rotvált
mélyen
volt
az
ajka,
bókolva
mint
álltak
hogy még elég korán szín libériákban
volt,
sárga
nem
másiké. Udvariasan,
a
kocsi eltt.
a
(a
mind
daczára,
grófné
kedvencz, bár
családi színeibe) öltözve.
A
széles
lépcs
alján
sz
elkel megjelenés komornyik kal
És
fényes, fekete-
pofaszakállas, állott,
igen
mély bókok-
fogadva ket.
—
Der Hochgeborene Gráf
ist
eben aufgestan-
den. Hochdasselbe nimmt sein Bad.
A
fiúk bólintva fejükkel,
lassan felmentek a szé-
113
lépcsn, a melynek
les
nek ármádiája lepte
—
Ez
Niffor-sök képei-
a
falát
el.
az utolsó divat
—
—
súgta
Lrincz Gábor-
angolul az sök a lépcsházakba és az eltermekbe kerülnek, nehogy az emberrl azt mondhassa valaki, hogy tart reájuk valamit, de
nak
azért jó, ha minél több van ... ha nincs elég, (né-
künk tényleg volna, csak festve nem volt) veszünk hozzájuk egy tuczatot valami ódondásznál, mint a
hogy
Tomi
a
Egy harmada
tette.
és hölgyeknek
a
e parókás urak
Tandlmarktból került
ide,
no de
mindegy. Most már megvan mindegyiknek a genda köre s ez a fdolog! A lépcsházon feliépdelve a nagy terembe tottak,
a
le-
ju-
melyet a mostani grófné izlése tökélete-
sen modernizált. Volt ott csecsebecse egy raktárra
Bársony
való.
kis
ellenzk, bronzocskák (patkók,
lovak és más sport emblém-ek), picziny, Ízléstelen porczellán-
és
majolika
vázák, tele makart
ábrázoló
dat
szorítva.
Az
tükör,
asztalokon bronz- és szövet-rámákban
szövetek, a falakon .
.
virág-
aranyozott katangkórók közé
a fényképek légiója, a
den
figurácskák, óriási
bokrétákkal, itt-ott egy félhol-
kanapékon, szofákon
meg
keleti
min-
a jó Isten tudja mi
.
— Ah, Hát fogott? — mondta halkan Gábor, gúnyosan mosolyogva. — Bitté sehr euere Gnaden, der Hochgeborene komornyik, Herr crwartet Sie — a
cítivilizáczió.
szólt
a
s
újra
mélyen meghajtotta magát.
A
fiúk
követték
a
lakájt.
Vagy tizenöt
tarka
134
modern izlés» termen keresztül haladva, a Tomi öltöz szobájába jutottak. Ott állott elttük Niffor felsége a király aranykulcsos vitéze, Tamás gróf, •
több lovagrend
birtokosa,
anya szült
stb
stb.
magas testét dörgölte. Feje törülközbe
meztelenen.
Sovány, száraz, hat
két oldalról
két
inas
láb
volt
szorítva, bajusza két oldalt felkötve,
zán
alig
nézett
ember árnyékának.
—
tül,
s
—
Euch, wie geht's,
Grüsst
hosszú, keskeny, nedves
volnánk
Jól
iga-
hála
Istennek,
néme-
kérdte
odanyújtotta
kezét
a fiúknak.
— —
—
embernek, legföljebb csak egy
ki
—
felelt
Gábor
magyarul.
Én
Most már
—
don
No liké
eltt
nap
pár
csak
ezt
Úgy gyerekek. Beg your
Adan
pudl
. . .
el
kell
viselnetek pár pillana-
szegényes látványt, tudod, a Metzgcr-
a
Kar!, die Cigarren,
is.
komornyikjának,
És
ki
családod, hogy
Óh
a
hajlongva
meg
meg
a
kúra
gesek, most csák,
a
íesz»-t
a
—
van?
Nemsokára
kell
mennie.
A
is
és Elize
is
szükséges neki.
kezdenek
kiál-
megint
trónörökösné ott
A
a
kérdte Lrincz.
gyenge.
Tini
—
átnyújtotta
Mic^i
Franzensbadba hívja,
par-
de az orvos hideg
naket,
szivarskatulyát a fiúknak.
— —
tartja.
ez okos.
féle kúrával jár ez tott
utazom, ha kedvem
akkor
ledörzsölést rendelt, tig
jöttem haza véglegesen.
lesznek ...
is
No
babyk egészsé-
angolul tanulni, olyan fur-
még nem mondják ki jól, mindig mondanak. Most itt van a Lolly sógorném «ch»-t
125
Madl. Ebben a lányban van vér, és éles ennek majd nem kell Franzensbad hangon nevetett, de úgy, hogy homorú melle csak Fesches
cin
is,
—
1
úgy
zihált belé.
— Na, jobban ezen az — még nem tudnak
sait
magától Metzgertl milyen teni,
kellemes
Az
tanult.
társaságot
mióta császárnénk ott
Metzgernél eljárok
születni
újjá.
nyájunknak
És ismét
nem
ráncztól,
nevetett.
Arcza
halvány,
még jobban
—
aztán a doktor és
maga köré gyj-
járt,
azóta fashionable
Én f el
minden nyáron
is
.
.
.
meg határozotMinékünk mind-
—
Volt a kaczagásában valami
úgy, mint a Miklós bácsi neeltorzult,
mélyen
eltntek
hogy régen
rajta,
emez
ártana koronkint egy ilyen kúra.
vén asszonyos csak vetésében.
dirigálta ina-
tud
hozzá. Szegény Miczimet
tan halottaiból támasztotta
—
oldalon
maszirozni, pedig
jött
a a
látszott
alig
sok
a
zöldes szemei
beesett
ránczok
alatt.
Látszott
világra s azóta
folyton
vénül.
— nem
Most itt meg
fért
sehogyse nás
öreg
van nálam a Stázi tante a
Tudod, jöttek
No, de csoda-e? Amaz férfias, katoasszony, emez meg csupa nyafogás.
ki.
—
Mintha csak porcíiellánból volna homorú mellét kifeszítette. Sok ;
—
vele.
is.
Crcscence nénivel, nem
A túlsó
toronyban
lakik, a két
mondta bajunk
és
van
komornájával
—
három szobában. Képzeljétek, egy id óta az a rögeszméje, hogy nem jár le ebédelni. Azt mondja, nem birja ki nálunk a lármát. Hát a Crescence vendégeinek zsibvásárját hogy bírta ki harmincz
esztendeig, épp
ha nem
azóta, mióta
csak
jár
is
le
.
.
unalmas
.
a
Mindig
nagyon.
ugyanazt a néhány dolgot hajtja ról,
az Öreg Fveld-
Én különben nem bánom,
meghalt.
zeugsmeister
a prágai bálok-
:
Ferdinánd császár udvaráról regél. Végre
magamhoz
is
vennem, bár a Miczi sírógörhárom napra. Nem akarta, de egy visem. Azt mondta, nem bírják ki az idegei... kellett
csöt kapott
lágért
Kibirták. Elvégre
czára
nem lökhetem ki az utki még hozzá
csak
is,
egy Sonderburg herczegnét,
ót,
Niffor- leány.
No,
de
elég
Londonban, Parisban
?
te
Mit
csi-
Irigy lésreméltó
fiú,
Gábris hogy vagy, mióta visszajöttél náltál
Hát
öregról.
az
?
.
.
.
mióta csak
kibújt a tojásból, mindig utazik. Jártál
sokszor
operabálokba
még? Most
az
meg
a Bullier
... és
Na, ez már öreg
Hallottad Thérésát?
van lett.
persze, Felicia Mallctt járja. Ezt a couplet-ét
ismered
?
—
egy
erre
régi,
srégi
couplet-t kez-
már húsz esztendeje, hogy
dett fütyülni, a melyet
fújnak a boulevardokon.
—
Az operába
sokat
jírtam.
Mentem minden-
hová, az élet mindennél jobban érdekel.
Aztán
észrevéve
hogy
magát,
magas húrokat
penget, hirtelen elhallgatott.
—
Gábor sokat irigylem Lrincz
—
—
látott
—
segítette
jól
adod. Hisz csak raj-
érte.
Irígyled? Ezt ugyan
hogy utazzál. Nyitva eltted mondta éles hangon vihogva hozzá.
tad
áll,
harisnyát
húzta
a
lábára,
a
másik
világ
a
Ezalatt a két inas lassan felöltöztette. a
bátyját
ki
Az a
—
egyik
czipjét
.
!
I
Majd
gombolta.
süt-vassal
komornyik
a
47
lépett
melléje és bajuszát kezdte kondorítani. Erre aztán elhallgatott.
Gábornak úgy tnt fel, mintha beszéde alatt valaki thegygyei az asztalt kopogtatta volna, olyan üres vékonyka volt mindaz, amit mondott.
A
csendet Lrincz
szakította
meg,
kérdezsködött. Erre
senylovairól
a
Tomi ver-
ismét megeredt
a nyelve és beszélt sokat, hosszan, bár
még errl
se valami nagy szakértelemmel.
Ezalatt tökéletesen felöltözött. Ott állott most a két
fiú
eltt, mint egy hat láb
magas ruhával
tele-
aggatott Kleiderstock, koczkáktól ellepett hórihor-
gas termetéhez savószín
pompásan és
favoritjai
illettek
a
kifésült ritka
kenderszín, hosszú bajusza.
Fején angol vadász-kalap volt, magas lovaglócsizma a lábain.
An
accomplished gentleman
— Lemegyünk Miczihez — Még nincs készen. Ilyenkor teázik reggel — köztünk legyen mondva — infámis rossz kedve van. Jobb késbb bemenni hozzá... — És Lolly grófn? — A sógornm Már azóta bizonynyal két ?
csak, s
lo-
?
vat lovagolt agyon.
Azt nehezen
meg
találjuk
vil-
lásreggeliig.
— —
Akkor
Már
mindig
tán Stázi nénihez
oda
fekete
csak
menjetek
mehetnénk? egyedül
kávé után (ilyenkor van
fiaim.
a
Én
legjobb
kedvem) szoktam felmenni hozzá. Egyszer naponta elég a jóból.
—
így hát határozz te
.
.
:
128
— s
Mi
eszetekbe fiaim
jut
hová
a
Menjünk be van
.
.
tán
A
mit parancsoltok
obedient
sógorom
Hanzihoz, a
a
Hanzi
Klienigstein
gróf
Ah
Euch
giüsst
I
dzsidás
Már
lakott.
latszott a hangja, valami
is itt
No,
Lollynak
mióta
—
a
bécsi kuplé-t dalolt.
Na
—
wie geht's?
vag)'tok
tánczosa.
két
dreischrittezést
fhadnagy,
a folyosóra kihal-
hirtelen infámis kiejtéssel átcsapott a
—
servant.
.
harmadik szobában
—
?
Your
paiancsoltok.
itt?
Lesz
mulatság!
Már megunta
kiáltott,
aztán
s
magyar nyelvre velem
fekv
felugorva
a
hely-
zetébl.
— —
Jere velünk Hanzi, bejárjuk az
istállót.
geh nicht. Tank schén. Ma már lenn voltam. Veszekedtem a lovászokkal. Korán keltem fel, 1'
Lollyt kísértem
mindig
el
kifáraszt
Ez
lóháton.
a kurucz lány
mindent
Járjatok
majd én kiszivok egy csibukot
s
körül,
még addig
majd lenn Miczi-
nél találkozunk.
Ezzel
végig
maga melll
hempergett egy
bécsi
a kereveten,
élczlapot,
felkapott
lábait
égnek
emelve, az elbbi bécsi marsot fütyülte tovább.
Tomi és a fiúk elébb a kastélyt járták be. Gábornak meg kell mutatnom az újításokat. Már vagy három éve, hogy nem járt itt. -- Nem, még kett sincs egészen. Nos látod, ez most a nagy sálon. Azeltt is
—
—
az volt, de azt a sok ostoba stukkót, régies díszt,
leszedettem a falakról. Unalmasak voltak. ket
meg
a
lépcsházba
dugtam, ezt
Az sö-
a divatot
a
.
119
Bécsben)
izJése
(hiába
herczegné
Paulinc
csak
neki van legjobb
hozta be. Les ancétres k tout
monde, mérne au mcndiant qui passe, így a
maga
párisi
utolérhetetlen
akasztotta
udvarhoz
járhat,
kiknek
a
azokat,
No
beszélt,
És
ki-
köszönheti, hogy
az
accentusával.
elcsarnokok
az
zakba. Pas mai qz.
le
és a
lépcshá-
aztán ezt a salont a Miczi
be. Csupa joujou. Csinos, hasonlít rá. Szép csecse-becse, csak egy kicsit fárasztó, ez itt mellette meg a boudoirja. Ezt a bécsi Fix és Pertois rendezte be ... Ez meg a dohányzóm. Tet-
rendezte
Csupa keleti szövet, a sportképeket meg Londonból hozattam. Ez mellette az agancs-szoba. Látod, merész vagyok és öntelt, nem szégyenlcm szarvaimat. Ezt nem mindegyik férj kiállítani a merné megtenni ... Ez a szoba a Miczikém büszkeszik?
—
Qa prouve
sége.
A
két
fiú
sa vertu épatante
csak
agancs-szobában
nézett
Lrincz
I.
.
s hallgatott.
szólalt
Végre
meg. Egy
az
párt
megdicsért, egy párt megbámult.
—
zet
.
A
.
Innen .
eg)' kis
jertek,
külön lépcs az istállókba ve-
menjünk
le.
porczellánnal kirakott falú istállókat bejárták,
mindegyik lónak pedigrce-jét, tulajdonait, árát
el-
mondotta Tomi, végre az istálló végében egy kis dohányzónak berendezett fülkébe tértek. Itt hevert egy török kereveten, igen rövid lovagló-ruhában, férfias
szalma-kalappal
—
fején,
nyitott
kabátkában,
nyakkendvel a Tomi sógornje: Klienigstein Lolly grófn. Meglátva a vendégeket, nyugodtan fölkelt, oda-
férfi
Jutth Zs.
:
Fuiniut.
o
I30
Lrincznek, majd
elébb
hozzájok,
jött
katonás mozdulattal
kezet
Gábornak Tominak meg
nyújtott,
odatartotta a homlokát, a melyet az bágyadt csókkal illetett.
Közép magasságú leány gasnak
látszott
lovagló-ruhában.
férfias testhei
a
vörös-barna
fürtökben övezte
selymes
fejét.
haja
álló
finom,
Homloka
elefánt-
úgy, mint arcza és kezei. szcmöldei, pillái beárnyalták kékes-
fehér
csont
Sötét,
ma-
azonban
volt, ki
ebben
így,
csak
volt,
Sötét-barna
Finom keskeny
zöld szemeit.
megrezdült,
sápadt
ajkai
orra egy pillanatra
megrezegtek.
is
Egyik
lev lovagEgy pillanatig
kezével a haját simogatta, a jobbjában
pedig
ostorral
amazonját ütögette.
szembe nézett Gáborral, de egyenesen beletekintve a szeme fehérébe. Majd ismét leereszkedett a kerevetre.
—
Fáradt
Sámsont. ugrott
három
vagyok,
Szörny kemény
volna
vélem, ha
lovagoltam
órát
szája van.
neki
nem
Ma
is
a
meg-
irányítom egy
szántóföldnek, a melynek göröngyei aztán kifárasztották
.
.
.
úgy
tíz
ügetésbe csapott
át s
—
végre
tette
után
hozzá
lassú felvil-
— beadta derekát. Hát maguk — kérdtc most már egykedv arc^-
lanó szemekkel
mikor jöttek?
száguldás
percznyi
a
czal.
— Tán egy éppen csak Tominál voltunk néztük meg. meg — Igen, még Sattel-Kammert mutatom meg meg — Az egyik tán maradhatna velem. Tán a
órája,
fenn,
az újításokat a
nékik,
az uj lovardát. itt
— Justh: Fuimus.
"Fáradt vagyok, bárom órái lovagoltam. lio. lap.
:.
maga Gábor, Lrinczczel
élveztem már a
eleget
télen ... nevetett föl hangosan.
Tomi
—
Lrjncz (az utóbbi kissé sértdve) útjokat, Gábor meg leült melléje. Pár a míg amazoknak a léptei elhangzottak, mind a kett, majd Lolly szólalt meg
és
folytatták pillanatig,
hallgatott
— Rég nem — Innen-onnan két esztendeje. — Hosszú id. Emlékezik mirl beszéltünk utolsó este Kázmér óján — Emlékszem. — Tudja-e, hogy akkor nékem sok mindent beláttam.
a
pedig olyan
és
szélt
instál lati
még nem
Ma
érthettem.
nyelven
már
?
—
hogy akkor azt szemeim
felnyíltak a
.
.
— A szerelemrl beszéltem. — De nem maga szerelmérl mondja, ismer ma már — Nem tudom, mennyit — Miéit nem mondja, hogy nem tudja menya
;
?
változott.
nyivel
lettem
gyok
mint voltam
Ha
szeszélylyel.
bellem vabmi mint
nek
jobb,
.
.
.
Rosszabb
Erszakosabb vagyok mint voltam,
tem.
— — — —
.
szülétek, tán lesz
férfinak
Asszonynak
.
születni
!
.
.
.
azt hiszi,
Ezek nem
leány, élek? Élet ez?
fiatal
s
.
let-
tele va-
érte-
én ertlen vagyok.
Nem
Hát értesse meg magát.
értik?
Kivel? Azzal, a
Én
kihúzva
kit
majd megszeret.
szeretni ? a
derekát.
szeretni tudnék ?
Ugyan
—
Én
kit ?
—
... én
kérdte büszkén
?
Hideg vagyok mint
Azt
hiszi,
a jég
.
.
.
én néz-
.
'3>
zen
szemembe, úgy nézek én ki, mintha szeÉs szembe nézett Gáborral. És
a
tudnék?
retni
—
Gábor úgy látta, mélységes szerelem beszél a meibl s a mellett mégis úgy érezte, hogy
midn
lány,
valóban az
— —
volt.
Nem Azt
hazugnak akarta volna föltüntetni maHidegnek hazudta magát s
mondott.
igazat
gát,
ismeri önmagát. hiszi ?
nak egyik szélét
maga
bor,
sze-
az a
—
gúnyosan
felelt
megveten
a lány s ajká-
—
Lássa Gámagának szívesen elmondanék
érdekel,
lehúzta.
a mit én magamEzek ? Untatnak. Adjon egy rajgarette-t. Köszönöm. Egyszer majd este beszélünk mindenrl. Jöjjön, menjünk most utánok, kíváncsi vagyok, a sógor mi mindent hadart már Azt úgy se fogja megazóta össze Lrincinek bocsájiani, hogy magát egy pár percére lefog-
cgyet-mást.
ról
..
beszélnénk
és az életrl hiszek
arról,
.
.
.
.
.
.
laltam.
Az
uj
lovardában
porond közepén
meg ket, Tomi
találták
ágált,
Lrincz meg
a
áhítatos arcz-
czal hallgatta.
—
No
látjátok
fiúk,
páholy olt szemben, van
kedvetek,
pompásan
kitn
akrobata
iskola,
én bohócz
vetve
nem
Igen,
—
lép
te
lovagolja a
.
új
lovarda ...
Az a Ha
van fentartva.
egyszer
magas
reifspringer,
és
Carousselt,
iskolát,
Lrincz
Hanzi ugrató
.
bohócz
érdekes fel
ez az
nézknek
rendezhetünk
Lolly
—
a
lesz,
épületes
szintén?
—
mondta Lolly ne-
látvány lesz és Miczi
•3;
—
Ugyan ne
hatod, hogy
csúfolódj. Hisz te legjobban
az
divatban vannak.
egész
ilyen
carousselek most mennyire
Nézd
a Molier-félét Parisban, az
hogy Teréze berezegné Pardubitzban és te
is
—
eladásain, hisz tudod,
reszt vesz
társaság
tud-
is
rendezett egyet tavaly
te nevetsz ?
Hiszen tudom, hogy
egyszer a bécsi carousselen.
lovagoltál
Édesem, én nem
a c^irkuszodon,
hanem
raj-
tad nevetek.
—
Ah, dear
csájtom
.
,
.
De
lady,
már más... Ezt megbo-
ez
menjünk,
tán
a
Miczi
bizonynyal
Menjünk, azóta tán már fel is öltözött. Igaz a, menjünk. Én hamarosan átöltözöm,
vár reánk.
—
aztán feljövök a salonba.
Ezzel
katonásan megcsóválva
Lolly
feje
felett
az ostort, üdvözölte a társaságot és kisietett a lo-
varda hátulsó ajtaján.
Tomi, meg a
A
fiúk,
a kastély felé tartottak.
nagy terraszon
óriási kasmir-kendkbe burtnt fel, ki meglátva ket, innekik valamit. Mit? nem értették meg.
kolva Miczi grófné tegetett
Felérve a terraszra, idegesen fogadta ket.
—
Quelle maladresse, hiszen kiáltottam reátok!
Miért nem álltatok meg. Most megint egy lapomat elrontottam nyafogta, egy kis fényképez!
—
gépet szorongatva a kezében.
— —
Felvételt akartam rólatok csinálni.
platnival
meg
kevesebbem van
Bocsáss jeleidet,
meg
—
unokanvérének.
édes
Most egy
I
Miczim, de nem értettük
esengett
Lrinoz, kezet csókolva
'34
— —
Miczikém
látod,
délután
úgy majd levehetsz. Már megint bosszantasz?
hogy
nem
ki
Nem
állunk,
tudod még,
állhatom a csoportképeket. Hisz az
nem mvészet! Csak Milyen szép képet nom,
csoportba
kitnek
a
mi váratlan, az érdekel.
lehetett volna rólatok csinál-
voltatok
mozdulatban
.
.
.
C'est
á
pleurer. Quelle sciel
Ezzel fehér
összébb húzva a mellén,
sálját
fá-
radt hangon, nyávogva a férjébe kapaszkodott.
—
Ah, olyan
fáradt vagyok, ha tudnátok, miérzem magamat! Nem birom már Az idegeim napról napra gyengébsoká, érzem bek lesznek, most már a cofFea sem használ. Pedig mott zgy német tanárral vagyok levelezésben,
lyen
rosszul
.
az
Nem
gyógyít.
gyógyítani
nak
jutni.
picziny,
.
.
.
.
hiszem, hogy egészen
szegény gyermekeim
Susogta
s
egész
oly parányi volt
—
ki
tudna
árvaságra fog-
testével, a férjére
mely oly
a
dlt.
Kicsinyke, piczinyke asszony volt, sápadt, sárgás
arczbrrel, világos-szke majdnem
szemöldökkel. Világos
sárgás-zöld
kicsinyek voltak, hogy alig látszottak pillái
alul.
összefolyt.
Pirosas
orrát
kivéve,
fehér
hajjal
szemei ki
is
és
oly
gyér szem-
arczán
Haja rövid fürtökben övezte
minden
fejét,
csak
hátul a dereka közepéig lógott le két hosszú lökni.
Egyik kezében a fényképez-masinát, a másikban egy nagy sárga liliomot tartott, amelyet koronkint bágyadt mozdulattal az orrához emelt. Lassan, mászva a salonig jutottak, ott férje odavezette egy chaise-longuehoz, a melyen megtört mozdulattal
.
.
'35
A
végighullott,
üvegedénybe
liliomot egy kis
tette,
aztán vékony hangon kérdéseket intézett Gáborhoz.
—
Hát
Ennyit
visszajöttél ?
iitazni
!
Borzad a
hátam, ha rágondolok. Milyen fáradság csak innen
Bécsig
összetör mindig ez az
tökéletesen
eljutni,
út ... és te az egész világot összekóboroltad
tán mit
láttál
. .
.
ne mondd
azért
kérlek,
Tudom,
egyszerre, mert beleszédülnék.
már gyorsvonatról
tál
felvett
!
el
Azmind
sokat. Lát-
képeket? És a pla-
tinotypie mennyire haladt?
Gábor elmondta, dott
.
.
.
Nem
beszéde
mit
a
elégítette
majd
alatt,
fényképészetrl tu-
a
Miczit. Fáradtan ásított
ki
egyszerre
a
levesét
kezdte
szörpölni, a melyet egy inas hozott be néki.
—
Német professzorom
villásreggeliznék, egy
ajánlotta,
hogy mieltt
bouillont költsék
csésze
el.
Honnan jöttök? még nem is mondtátok.
Untat, de megteszem.
—
Ah
—
Niki bácsitól,
—
igaz,
Quelle
tett
Lrincz.
felelt
nekünk ne kellene hozzá
csak
bolond
egész
járni. Hisz'
zeld, mit
scie,
ez a vén
velünk a múltkor
?
ember. Kép-
Bébét, kinek a
keresztapja, elküldöttem hozzá a dajkával.
mehettem
velük, mert
csinált ez
a
migrainem
vén bolond
?
Na
!
a
Én nem
Tudod, mit
volt.
bébének pár ara-
nyat adott és Mariánkat, a dadát pezsgvel kínálta
^^S> ^Sy ^ogy
—
közbe
Mondd férje.
mikor haza lija
•
•
•
—
jött.
na igen
mondd
ki,
.
.
ki
Dalolt,
egészen félre
állt
. .
—
édesem,
Marianka ersen be
fkötje meg
szólott
volt csípve, a
nagy más-
136
—
Kicsibe múlt, hog)- a babit
úton, — folytatta
az
nem
el
vesztette
Mic^i savanykás hangon férje
szavait.
A
két
—
hangosan elnevette magát.
fiú
Én nem
st
nevetségesnek,
találom
—
szomorúnak találom a dolgot, nem tudom hová élesen Miczi
—
inkább
meg
jegyezte
jut,
ha így foly-
tatja.
Lolly
ruha
tiszt
be az
lépett
a
volt
ajtón,
halvány lilaszín ba-
testén, óriási
szalmakalap, tele
— Ugy-c hamar kész lettem ? Így kéne urainknak is öltözni. Tudom, hogy a Hanzi meg a Tomi órákig idznek álló tükreik eltt ... de tán még a Lonczi gróf is. És nevetve végig nézett Lrincz gondozott ruszedve
lila
orgona
virággal a kezében.
háján.
—
Te, te édesem, mindenben különce vagy, ne
akard
Hanzit,
férjemet
meg Lrinczet magadhoz
hasonlítani.
—
Az
vagyok,
különcz.
Nem
szeretem a pipe-
rdzést, sem az unalmas udvarolgatásokat. Imádom a szabadságot,
három
lovon
dom, ha tánczközben
ülve
határt bejárnék. Imá-
nem maradok. Semmit
se szeretek annyira, mint két kézzel hányni
ablakon a
hóbortos Lollynak hívják!
—
Milyen
Miczi láttalak,
oda
génre,
nagy
és
savószín
ki
pénzt, egy urat ismerek csak s azt
a
arczát.
milyen
legyezje -
génre,
mögé
Tiens papa,
—
rejtette
susogta sápadt,
még ma nem
rebegte kissé felemelkedve a kerevetrl
tartva
az
—
is
s
homlokát egy magas szikár embernek,
.
'37
pcrorben
c
ki
be az ajtán
lépett
typusa
a ki
s
Simára borotvált
volt az osztrák diplomatának.
sima modor, sima, semmit mondó, folytonos
beszédmodor,
soly. Kissé nyafogó, elmosott
lyet
Miczi leánya
szikár ujjait hidegen
nak
aztán
oda
me-
örökölt tle. Klienigsteín volt.
is
Sovány s
a
áll,
mo-
oda nyújtotta a
leánya lábai
ült
fiuk-
elé a chaise-
longuera.
—
Késn
keltem
tegnap
czal,
éjjel
fel,
mondta
Klienigstein leghosszabb
ségnél
idt
Használható
töltött.
fontoskodó arcz-
pár sürgs levelet expediáltam
ismerte az embereket
s
el.
követ-
a stuttgarti
«Kleinmeister»
volt,
tudott bánni velk.
jól
Most, mióta megvált a diplomatiától, a telet hol hol Pozsonyban tölti, a nyarat pedig vágvölgyi kis birtokán. Kedvencz gyermeke Lolly, Bécsben,
tudja miért. Miczit tri, Hanzi két-
kire büszke,
minden évben pár ezer
ségbeejti, hisz
forint adós-
ságát kell kifizetnie.
—
Eh
dulva
nyör
—
nevelésben részesültél, egy diplomatának
bevállna.
typus
mondta Gáborhoz forhogy haza jöttél, vártunk. Gyö-
bien, édes öcsém,
örülök,
Édes atyád európai ember
még
mint ilyen,
a
is
észrevették,
kevéssé voltak
egyszerre szólalt
— Éppen
kel]
is
mely
ketts pátriában is ritka. Reménylem, fogod magadat közöttünk érezni és
Tomi
és
zony igen
a
jól
gyakran lesz szerencsénk hozzád
Miczi
volt,
mi
...
hogy
udvariasak
eddig biGáborral
s
meg mindkett: is
azt gondoltuk
magad nálunk érezned
.
.
Miczivel, itthon
!
•38
— Minálunk Európában van hozzá Tomi fontoskodó Gábor meghajtotta magát
tette
Ádám
hogy
mondása,
komornyik halkan
eszébe jutott neki
jelentette,
Midn
Hanzi
nagy lármával,
rövid térdig
ér
a
hogy tálalva van. már mind ültek,
került.
be,
Újváron
el.
Gábor Lolly mellé rohant
—
arczczal. s
czivilizátiót
a
water cioseteken kezdték
A
az ember, tudod,
ingben,
flanell
nadrágban, egy csíkos tennis ka-
lapot lobogtatva.
—
Oh
széles
meine
pardon
taglejtéssel.
Herrschaften,
Megcsókolta
fogott az urakkal.
—
Ein
capital
zünk Lolly ugy-e
nem
Lolly
—
—
Wetter, kiáltotta ? ein
ma
pyramidal Spiel
figyelt reá,
lármázta
nvéreit,
Gábornak
tennise-
1
beszélt.
Lássa, így élünk napról-napra, azt se
lét-e ez ?
Mit tegyek, csak úgy
kell
kezet
tudom
vegetálnom, mint
a többieknek. A papának néha felolyasom a lapokat, szeme gyenge már szegénynek! Különben sport és mindig sport. Tulajdonkép unom. Uj után vágyom
— Magán miért nem életén — Hogyan? Egy leány! — Hát télen olvashatna, dolgozhatna. — Nem járnom, még pedig — világba változtat
áll,
lehet,
?
kell
mondta keseren nevetve
—
nagy szorgalommal és
lelkiismeretességgel, nehog)' Schmudl-comtesse le-
gyen
— —
a
nevem. Férjhez menni a hivatásom.
Akárkihez?
Nem, ahhoz
tetszik.
a kinek
én tetszem
s a ki
nekem
139
—
És magának mi
meg
persze,
— —
Ha
a chic.
Niki
—
azt
—
fordult
ám
hiszi,
higyje.
bácsitól
j
kommt vom Altén
!
Ihr
—
voltam
s
majd
nála,
—
Hanzi
rikácsolta
hogy
látszik,
megártott néki.
sok pávahús
a
Miczihez
Aztán
szomszédom kesernyés,
Ah
mulatság,
nem
sport
Azt hiszi? Nem tudom, csak kérdem.
—
ott
A
rajtunk?
tetszik
?
ujjéh
saubere
!
mikor
a múltkor,
hogy az ingemet
csak
ott
hagytam, mindenemet elnyerték ferblin.
— Mint már igen sokan, — jegyezte meg sen Miczi. — Madárkám ne nesze kenderHansi egy pohár burgundit mag — asszony egy hajtásra melyet — Érdekes öreg ember, védelmezte tán — Az utolsó magyar olygarcha — hozzá fontos — Ugyan hagyd pere, én nem találom, — hogy magyar volna mondta Miczi, piskótát mártogatva egy pohár burgundiba. — pas éle-
csicseregj,
tréfált
neki, a
töltött
s
kiivott.
a fiatal
Nikit,
koráért,
Klienigstein.
arczczal.
tette
petit
el
11
de
savoir
annyit
is
mutathatna
A
parádé?
egész
Ugyan érdemes régi
Ezzel
fairé.
ezüstöt,
is
meg
.
.
a .
arany
meg
ez
aztán
kinek
bécsi
az
hét szilvafásoknak?
ezeknek kipakkolni azt
irigylem, csak odaadta volna
dékul
háromszor
megyebeli
a
n'a
költséggel
porc^ellánt
a
szép
(no ezért
babynak keresztaján-
meg a cseh kristályt Kár ezeknek az az villa, meg a kés. Ezek ujjaikkal is megen-
I)
nék a libapecsenyát.
!
.
I
.
40
— jó
Ne
nézd
annyira a libapecsenyét Miczi,
le
azok
Jobb, mint
az.
—
ma
Lolly
Hanzi. Te
Igen
és jól esett,
ha
kaptál
meg én
!
sokszor
A
is.
ettél
libapecsenyét
kadét-iskolában örültél,
egy jó
valaha
A
cocurben.
. .
libapecsenyét pártolja, mit weid-
a
lingauer Erdapfel saladé
—
meg gyöngytyú-
a pávák,
kok, melyekkel néha megtraktál
falatot.
Én
is
a
sacré
libapecsenye jobb, mint a saláta vagy
nénénk naponta ked-
a retek fzelék, a melylyel a
veskedett nekünk.
—
Én
szeretem
kezdte újból
delmére is
—
is
bácsi
megbeszéltek.
Poldival
Márfay
is
támadnák ezek
!
Úgy
is
arany-késeket, hisz
nem
—
—
dotokba
—
el
6
Ezt .
maga. is
gg
rabja csak
mutatná azokat a régi olasz
Ki ennek az oka?
Miczi
Meg
érezte, mintha
a Nifforok. így ébredt tudatára
úgy, mint a többi. Aztán kinek
szépek.
—
bácsinak szállnia, már azért
Niki éjjel
annak, hogy bizony mégis százados
—
öreget
az
tárgyat Gábor, ki úgy érezte, vé-
a
a mit az
aztán, Niki
t
a
kell
szánom
is,
Jaj,
egy
jár
hozzá senki.
—
kérdé ingerült hangon de azok a kések nagyon
Niffor-leány
hozta
a csalá-
.
Igen Mic^i,
az, ki
aztán hét uradalmat pazarolt
ilyen csecse- becsékre,
— Hja öregem, az vissza Lrincz idegesen. — Az ingyenes
—
ízlés
ízlés
megvenni.
felelt
meg
neki Gábor.
sokba kerül,
dolog, pénzért
—
vágta
nem
lehet
.
141
—
Csak vag>'on
mondta Tomi
és
kell
hozzá, hogy kifejldjék
—
büszkén mosolyogva tekintgetett
most milyen okosat
hol jobbra, hol balra, hogy
mondott.
—
Lassan,
lassan
beszélj
hát
szeretett
pénze.
Mert
máris
ruhámat
szégyenlem
1
Ne
nincs
batiszt
olcsó kis
. .
—
LoUytu Te rólad
tin.
Tomus a szententiákkal sógornd ellen, kinek
es ki
une déesse
!
Sie
eine Göt-
ja
ist
beszélne, kit annyira ünnepelnek
mindenütt.
—
Lolly egy capital "Weibchen. Büszke vagyok
hogy
rá,
a
húgom, meg hogy én tanítottam lova-
golni.
Most
kit úgy látszik nagyon untatott a egy nagyot ásított.
Miczi,
társalgás,
—
meg
—
hogy a múltkor nagyon meglepett valami. A Bajmóczyaknál a borsót a leves után servirozták. Az emberek már igazán nem tudnak hová lenni feltnési Tudjátok, szólalt
éles hangján
viszketegbl.
—
Az
lehetetlen,
kiáltotta
Tomi
meglepetés hangján, est-ce possible
A
két
—
Igen, úgy volt
úgy Ycrgehen
A
mi
volt. !
I
?
összenézett. Lolly hirtelen közbe vágott.
fiú
dig
legnagyobb
a
Tomi sógor, csodálkozol
Die guten
mondaná
altén
Stázi néni
pedig BajmÓGzynét
konyhájával,
ha öltözni
pit gummi-szalaggal
Sitten
tud.
hiába
A
. .
.
?
Pe-
ach Sie
affektál
a
kivágott czi-
ersíti a lábaihoz.
nagy ortografikus hiba
.
és sóhajtana hozzá.
illeti,
nem
. .
Ez pedig
folytatta Lolly a
lehet
:
'4i
legkomolyabb
szemmel Gáborra
arczczal s fél
te-
kintve.
—
Az
nyesnek
én
leányom mindig csúfolódik.
kis
A
észre veszünk. Pedig nincs úgy. nálja,
hogy
posa,
annak
Kicsi-
minket azért, mert ilyen dolgokat
tart
legyen
valóban
Mindent tökéletesen
a pesti elegantia
elegánsnak
—
is
azt ambitio-
ki
fkolomlennie.
kell
is
ez a jelszavunk, úgy-e kis
leányom ?
S
diplomata
vén
a
arczki fejez ését
Az
bölcs és én egy ostoba
pere
nvéréhez
mert.
hallgatta
házakban. s
csak
Itt
de
— vagyok. beszélek, — :
liba
libáról
ellep
«
beszédüket, de
már más szerepök
Itt
volt,
felé
felnevetve.
asztal két alsó végét
arczczal
hideg
Leánya csókokat hányt
Bocsásd meg, hogy már megint fordult
monokliját, leánya
vizsgálta. Tekintete
azért mosolygott. a petit
feltéve
udvara áhítatos
szólni
mint a
volt,
voltak
«
régies*
szereplésök
csak fldecorativ» volt a
néma szerepre
egyik se
kárhoztatva. Csakis
az angol kisasszonyhoz szólt egyik-másik nagy rit-
kán,
hogy így alkalma legyen tökéletes angol
ki-
ejtésének fitogtatására.
A
végeztével,
reggeli
midn Gábor
átvezette
Lollyt a salonba, egész közel simult hozzá
—
Lássa, a mindennapi
gatottan
magam
—
se
ezzel
meg
hát,
ha
én
vagyok jobb a többinél.
Gábor nem gorához
kenyerem, súgta szak-
élek, bocsássa
ült
s
felelt
szavaira.
Majd
Lolly a zon-
szilajabbnál szilajabb bécsi
ket kezdett cl játszani
Fekete kávé
alatt
keringlejöttek
«4Í
Miczi gyermekei, hatan, a legidsebb egy
kis ki-
lencz éves fiú, a többi mind leány. Szépen felkondorított, kivágott ing, majd csak nem meztelen babyk voltak. Elbb a mama kezét csókolták meg nagy udvariassággal, majd sorra a társaság tagjai eltt csináltak bókot. Öt percíznyi idzés után franczia bonne-juk s angol neveljük kíséretében lementek a parkba játszani, de csak mértékletesen, hogy londoni ruhájukat be ne piszkolják. Lrinci dicséneket zengett róluk, Gábor is
hogy szépek. Csak kár mondta
dicsérte,
— —
—
meg
Miczi
kifejtette,
—
hogy kissé sápadtak.
hogy
el
van ragadtatva,
hogy oly sápadtak. Csak nem lehet olyan szinük, mint egy Plebejus gyermekének, egészítette ki szavait
— —
.
,
.
Lolly és kitánczolt a salonból.
—
Igazán már
kiállhatatlanabb
nem
lesz,
birni ki
—
súgta
vele,
napról-napra
Miczi
meglehets
hangosan férjének. 33-
— —
—
Nos?
kérdezte Lrinoz,
midn
szobájába
vonulva egyedül maradt fivérével.
Olyan mint
volt,
Nem
hihetek néki.
olyanabb.
értem.
Nem
nem
hiszek,
Ha tanulmányozom,
hiszem a legegyenesebb, legderekabb lány a
azt
vilá-
gon, ha szívemre hallgatok (a mely pedig szereti) az ellent
mond ...
Tán tévedek, én lami, olyan
.
.
.
az azt
alig
mondja hideg, számító.
ismerem, de vonz hozzá va-
'+4
— —
Olyan,
mint
a
—
pozsonyi
és
bécsi
pesti
divatos kisasszonyok egy része most.
De
mi ezen a typusnál
a
szenvesebb,
a
majdnem
érzem, nála
az,
épp
férfias
csak
legrokon-
a
szókimondás
csinált
.
.
.
... És mégis,
úgy mi lesz úgy látom, ez a leány örvénybe sodor velem, ha elveszem ? Félek, nem tudok parancsolni neki. Pedig az kell, hogy ura, parancsolója legyen
—
a ki elveszi,
az,
még akkor
nem, akkor még inkább
— —
De
.
.
is,
ba szinte
s
ha
.
hát miért szereted éppen ót!
Furcsa
kérdés
öcsém. Voltak az idegenben
szebbek, sokkal jobbak nála
— —
.
.
.
Azt hiszem, szeret. Azt tudom, hogy engem választott férjének. Miért éppen engem ? Ezt már nem tudom. Miért nem téged, hisz te gazdagabb vagy, mint én
—
.
.
—
te
.
óh
.
te
.
.
Niffor vagy.
együgy Márfay
— nevette Lrinwt —
én vélem Tomiéknak más terveik
Bálványossy
Ez
herczegnt akarnák
festene a családfán,
jól
vannak. elvétetni
meg ezek
A
fiók
velem.
a Bálványos-
syak egész Bécscsel rokonságban állanak, a Kaiserstadt
legünnepeltebb
comtesse-e
a
Júlia.
Nagyot
lendítene társadalmi állásunkon, ha elvenném.
— És — Miczi
azt hiszed Miczi olyan rossz
te sokkal jobb partié vagy, mint én
neki
hisz
olyan nvér, mint a milyen anya. Hisz
csakúgy mint Tominak, más életczélja mint
is
Egész picziny agyvelszívüket ez az egy szó «Bécs» feküdte meg.
Bécsben szerepelni, jüket,
nvér,
?
nincs.
'45
És ha
hogy imponálnak bécsi kétes sikeSe hal, se hús, ez az egész
látnád,
rcikkel a vidéknek!
Tomi.
Pauline
herczegné egész
magyarkákat
bécsiesked
jellemezte
jól
«Hongrois
:
je
a
daigne,
autrichien puis, nullité je suisl»
— —
És te Lrincz elveszed a kis herczegnét? Te kérded ezt tlem. Hát nem ismersz?
—
De
ismerlek fiam.
Lrincz egyik legkedvesebb tulajdona az volt, hogy nyoma se volt egyéniségében a családi ggnek, s a túlcsapó snobismusnak, a czímkórnak, mely a magyar társadalom nem egy rétegén rágódni kezd. Sokkal nagyobb úr volt,
Gábor szemében
semhogy snob lehetett volna. Köszönöm Gábor, ez jól
— legtudom, — Legtöbbször, mondod, nem mindig? — Néha nem, de errl máskor. — Csak arra rá ha valami nyomja a
esett,
többször megértesz.
lel-
szoknál,
kedet, hogy
azt
kimondjad. Látod, családjainkban
hogy soha ki nem magyarázhatták, ki nem beszélték az emberek magukat. Nekem mindig, mindent meg kell mondanod mindig az volt a
baj,
.
.
.
Érted?
—
Néha
azért
nem
szólok, mert félek, megsér-
tenélek azzal, a mit mondanék.
—
Ettl soha
se
félj.
Te sohase
engemet, ezt tudod, hiszen
sérthetsz
meg
tled j, Hát mi a baj
minden, mi
egyszeribe szeretetté simul át
.
.
.
öreg fiú?
—
Semmi bátyám, semmi.
Ju»th Z*.
:
Fuimu*.
Kicsinyes semmiségek, lO
146
ha
voltak, elmultak
még
dig maradunk
— — — — — —
már rég
.
.
Hát mondd, med-
.
itt?
Addig, a míg te akarod.
Ez egészen tled
De? Ha úgy
tetszik,
függ, de
.
.
.
menjünk haza holnap reggel.
És Kázmér bácsi ? Hagyjuk t jobb napokra. Hisz úgy
ban van ezekkel valamennyi. Ez tán nem ok arra, hogy mi gyünk vele szemben.
— —
Igaz ... de
.
.
is
harag-
illetlenek le-
.
És Gábornak engedett. Azt
Másnap haza mennek.
A
két
hitte, fiú
így
lesz
karonfogva
jó.
fel-
felé indult Stázi néni lakosztályába.
34-
Az öreg berezegné
is
épp
felfelé lépdelt a lak-
vezet csiga-lépcsn. Mindennapi rövid
osztályába
sétájáról tért vissza. Fején
fehér
fköt volt, A fköt
vány lila-szín szalagokkal ékesítve. simára lefésült ki.
Sovány,
ban
lerítt
piozi,
az
lott sasorra,
galambfehér
kirl azon-
elkelség. Apró, tipeg járása, hajmélyen fekv szürke szemei csakúgy,
mint keskeny, összeszorított álla,
volt,
alul
kandikáltak
hajfürtjei
öreg asszonyka
hal-
elkel nyugodt
ajkai,
mozdulatai
kissé
—
elre
anyakirálynkre emlékeztetett. Oldalán barna összetöpörödött
komornája
lépdelt,
ki
álló
minden az
br,
támogatta
az öreg herczegnét sétájában, a kibe azonban egy
Jíz öreg berezegné
Justh
:
Fuimus.
is
épp felfelé lépdeli
.
.
.
146
lap.
147
nem kapaszkodott
vjjágért
volna, csak egyik kezét
magasra emelve, azt nyújtotta neki. Így tipegtek
—
Stázi
Ach
most a lépcsn.
fel
die NeflFen, milyen szép, hogy az öreg
nénirl meg nem felejtkeztetek
ám
Tante szereti reket
is
Mondta
.
.
.
még
a fiatalságot,
ha
nevetgélve
ritkán s
.
Az öreg
.
embe-
egyet-egyet
lát
is
.
a fiatal
nevetése a galamb
,
.
.
bugásra
emlékeztetett.
A
két
kezet
fiú
csókolt, az
öreg asszony
megcsókolta
fel-
pipiskedve
lábujjhegyre,
homlokát
piozinyke kezeivel megveregette mind-
kett
—
dulva
s
két
a
fiú
orczáját.
Az
egyik
—
jobb
a barnát
szke
—
mondta Gábor
felé for-
másik barna. Egészen összeilletek.
a
szerettem
mindig.
Nur
Én
Race
Sie.
etwas, de azért szeretlek téged is, Gábriel. Egészen apádra hasonlítasz, az apádat is szerettem. Na, most jertek be hozzám, auf einc Partié ist
Plausch'.
Most
elszobában
az
régies illatok terjengtek.
jóféle a
Itt
majoránna
és
más
komorna húga, az
egy évvel fiatalabb Babette, a szobaleány fogadta ket. Mindkett öreg, öreg cseléd. Már negyven eve,
hogy
ijesztik
is
a
herczegnénél vannak, mennének tle,
hetenként
legalább
egyszer, hogy
hagyják a faképnél, de mikor
aztán
kerül a dolog, akkor
mind
összeül
asszony és keservesen
sír s
nem
a a
tud
ott
búcsúzásra
három öreg egy-
elválni
mástól. Stázi
néni a két
fiúval
salonjába
ment,
a
két
«48
meg
öreg cseléd
ízlésben volt salonja
Asalon abban az
visszahúzódott.
mint
tartva,
Márfay Anna
Niffor
a
nagy virágos kretonna) áthúzott bútorok,
:
A
tarka tapétás falak. czellán
virágedények,
kutyák,
madarak
paliszandre állványokon por-
szobrocskák,
kis
macskák,
nagy
sarokban
porczellánból, a
könyvszekrény, a melyben Kotzebue, Marlitt, Birchpfeiffer
szalmából
jobb
A a
különböz
falon családi képek,
hímzett
tárgyak,
Majd
képkeretek.
fonott
idk
tálczák,
mind
régi,
emléktárgyai.
sálon bútorai mereven az asztal
köré
rakva,
melynek most egyik egyenes derékkal, de minden merev-
mellett nagy kanapé, a
fal
szögletébe ült ség
A
munkái sorakoztak.
asztalon
az
nélkül, Stázi Tantc.
Egy
világért
se
támasz-
kodott volna.
—
Ez
jó a fiatal
—
vetve mondani
A
nemzedéknek, szokta
ne-
volt
minket máskép szoktattak.
két fiúnak az asztal végén álló óriási támlás-
maga meg egyik kezét
székekben mutatott helyet,
az asztalra támasztva, a másikkal kis csipkekendjét
szorongatva, gerle hangján kezdett fecsegni.
—
Na
Kinder, örülök, hogy
nak majd gyakran
Ha
innen
jönnie
Istenem, milyen
kell az útjairól.
most utaztok.
kell
el
itt
Az
én
vagytok. Gábor-
hozzám, mesélni messze jártl Ti
idmben minden máskép
Pozsonyig
vagy
Bécsig
boldogok voltunk. Pedig fáradságos kocsin
eltartott
nom, mert
—
egy hétig.
tette
A
volt.
eljuthattunk, út volt ez
is,
kocsiban kellett hál-
hozzá fontoskodó
arczczal
én csak nem hálhattam korcsmai szobákban
!
—
Egy-
!
149
férjem
szer
eltt, a lágerba kocsin dani,
Akkor
!
—
tette
— Tán
csak
.
.
J
Huh
komornám elször felmon-
hozzá susogó hangon,
nem
csitt
I
milyen utakban, milyen rossz
.
akart a
elmenni a Tantetól
—
még negyvennyolcz
utaztam, óh
elé
!
akar ?
Halkabban,
—
súgta ijedten,
eszasz, ha meghallják! Hallgatózni
A
Babettetl.
telük, kivált
már megint
Franczi
a
—
szoktak, félek
múltkor
is
akartak
itt
Nehéz velk nagyon. Nénémtl is azért mentem el, mert nem fértek meg a cselédjeivel. El meg nem küldhetem nem is küldenem ket,
hagyni.
.
.
—
.
hozzá a megindulástól reszket hangon.
tette
— —
Aztán mennyi ideje van már
Crescencével.
Ha engem
a néni ?
itt
Mindig pöröltünk
Innen-onnan két éve.
szidott
volna
a
nem
csak,
bántam volna, de mindig Franczit, meg Babettet csipkedte. Aztán az a sok ember fárasztott nála, penziónak
az a sok
emlékeztetett.
Ezek
mind
alak,
szült
stiftsdámák,
játszó
Generals-Tochterek
öreg
öregségemre
az
öreg, ülve
az
generálisok, .
.
.
meg-
maradt,
négykézre
Brr! mondom, én
csak a fiatalságot szeretem
— —
És azért mégse jár le az ebédekre Tomihoz és Miczihez ? Én fiatalabb vagyok, mint Ha bécsi vén barátnimmel össze.
k
jönnék,
.
.
.
.
.
tudom, több
ketten. Isten bocsáss
vizet ,
.
.
zavarnánk,
nem kéne
mint
ezek
rosszat beszél-
nem róluk, hisz vendégük vagyok De hát öreg asszonynak nincs foga, könnyen kipottyan az étel is, a szó is a száján. No, de azért le-le járok hoz.
.
.
I50 zajuk. Kivált ha bécsiek jönnek, ezt
kötötték.
Ekkor
Hisz én vagyok között
társaság
.
különben
nem engednék egy
el
az
él
.
Nevetett
.
kapocs
nem
úgy, hogy azért dereka
ki is
világért
köztük
a
s
.
.
.
bécsi
most hangosan, de mozdult, a jobb keze
csak oly nyugodtan feküdt az asztalon, mint elbb.
Csak
kezével fedte
a bal
csudálkozzatok
—
dig
illetlen
—
—
ajkait.
nevetett
No
ne
még min-
felveszem a barna, nehéz selyem ruhámat,
egy nagy fejkött,
melyet Miczi hozatott nékem
a
alkalmakra), aztán leme-
tavaly Parisból (az ilyen
gyek
az
el
fiúk
f
elfoglalni a
helyet az asztalnál. Csak süket
szomszédjaim legyenek, ez reszketve
az
elbbi
a
nagy
—
f,
monda meg-
—
nevetéstl
szeretek
vendégek vannak, eszik az ember ... A házban Lollyt szejól retem legjobban, ein schneidiges Madl, eljár sokjól
enni
és
Tominál, ha
bécsi
szor
hozzám, beszél
a
mint
mikor én
voltam.
fiatal
csak
képzeljétek lovaskatonát
lát
tavaszszal tartják.
mai
megdobban
!
s
a
Man
Bécsrl.
Még
lány
a
ja nie alt
!
szíve,
.
.
.
ha
— csacsogta
vígan, mint egy szegény, kanári madár, az
napsugár melegénél. Mintha csak
is
még mindig
práter-fahrtot
wird
Csakolyan,
most
els
tavaszi
a két fiú az ifjú-
— tavaszát! — Miért nem j hozzánk, néni egyszer anyánkhoz? Aztán meg sohase — Át csak átmennék, de das
ságot hozta volna vissza néki
élte
Stázi
át
ír néki.
írni
Az
írástól
.
.
.
nicht.
megfájul a gyomrom. Pedig most a leg-
nagyobb örömöm befttet nékem
?
az
evés.
Szokta
.
.
A mama .
nem
küldött
i5«
—
—
füllenTán nem tudta, hogy ide jövünk, tette Lrincz, tudva jól, hogy jóságos mamája sodíszes kocsijára befzöttcs hase tenne fel az
üvegeket.
—
Majd átmegyek egyszer
hozzátok. Utoljára
Lrincz atyjának esküvjén jártam Kálmán. Szép hely, azt mondják, az
meg
pozsonyi Au-t,
—
Anyám
Nem
desen.
úgy mondja,
is
szokott
mondott volna
még
inkább.
emlékeztetnek, de ah
Majd
ezt.
vetek
kártya igazságában
—
egy
dicsekedni,
Ha
a néni
!
igaz ?
Lrincz csense
világért
ket elnyös
föl.
Elmegyek akkor. Az «Aut» szeretem,
parkokat
juk
felelt
a
ki
Volksgarten-t,
valami olyat, a mi
el
színben tüntette volna
—
kertész tervelte, a
a
a bécsi
A
mezk,
fák,
a bécsi
ifjúságomra
(sóhajtott komikusan) hagy-
nektek
kártyát.
Hisztek
a
?
úgy parancsolja
!
—
felelt
Gábor
mosolyogva.
—
No
nevetni
.
nézzék, .
.
a
két
fiú
nevet.
hisz a kártya csak
Nem
szabad
komoly dolgokról
beszél. Élet és halálról, szerelemrl. Igen a szere-
lemrl is. Ezzel hamiskásan hunyorgatva, a batiszt kendjével meglegyintette Gábor arczát. Szeretlek Gábor apádra emlékeztetsz. Apád meg sok mindenre! No, de hozzátok csak el a kártyáimat, .
ott
.
.
vannak az üvegszekrény párkányán.
Úgy
.
.
.
csomag a Napóleon császár szobra mellett. Tudod-e, hogy kicsibe múlt, hogy Napóleon unokahúga nem lettem ? Nem tudjátok ? Nos, egy ott az a
kis
Bonaparte, a fenséges
fherczegn Mária Lujza
'5>
székérl s bólintott magyar vagy osztrák grófnét akart tudom melyiket, de tudom, elttem
útján (ezzel kissé felemelkedett fejével egyet),
Nem
feleségül.
Attems-eknél
— —
is
kopogtatott
kikosaraztuk.
.
.
.
És miért? Mit gondolsz, csak nem megyek én egy
járhassak
parte
.
—
.
a
esetleg majd ne
bécsi udvarhoz, mint
madame Bona-
Mi
.
De
kis
Hogy
korzikai polgár unokájához.
eszedbe?
jut az
hát akkor néni miért tartogatja
még min-
dig a császár mellszobrát?
—
Ez
keztet.
vetve ral
más, ez emlék, azokra
Meg
—
...
—
kaptam
a férjemtl
bosszantott
idkre emlé-
az
hozzá hamiskásan ne-
tette
mindig. Azt
.
.
Ezzel a szobor-
.
mondta, ha gyer-
is
mekünk lesz, Napóleonnak kereszteltetjük. mek nem lett meg ... A férjem meghalt
A .
gyer.
.
Csak
szobrom ne törjön össze. Kétszer, háromszor köhintett, egyik kezével a fejkötje szalagiát igazította meg, majd mintegy a
álmokból
gyors
ébredve,
mozdulattal
a
kártyák
keveréséhez fogott.
—
Elébb emelj te Gábor, majd néked mondom meg a jövendt elbb. Úgy ... no lám-lám, alig hogy osztok, már a piros dáma kerülget. Ugy ám fiacskám. Szerelmes
beléd valaki
.
.
nincs innen messze. Sieh' das gute
Ugyan
lehet?
ki
asszony és Született
Ki
lehet
.
.
.
valaki,
.
nevette
meglegyintette ismét Gábor
Don
Jüan, a hány
Ismerjük a Márfay
fiúkat,
a
ki
liegt so nah'.
az
öreg
arozát.
város, annyi
—
lányka.
mind egyformák, isme-
'53 a hány, mind szerelmes volt belém ... a Kázmér, a Niki és azt hiszem atyád is, pedig akkor már öreg voltam. Téged is csak a
rem ket, mind
különvénségem ment meg, úg^- ám Gábriel De most többi ben te is úgy járnál, mint a gazte Lrincz, te emelj. Oh te rád kincs vár dag lesz, nagyon. De hogyan ? Utadba nincs, csak a fekete ember. Der treff König. Pedig a házas.
.
.
.
.
.
.
ság és a fény egymás mellett állanak. csinálsz
partiét
látom
.
.
.
.
Hol van
.
Nálad
.
Csak
!
Ej,
.
Gazdag nagy
szerelmet,
a
ej
.
azt
tu n'es pas Niffor
nem mon
úgy kellene állni a constellátiónak, mint Gábornál. Csak nem vagyunk partié-vadá-
fils.
is
He?
szok? ...
Lrincz ingerülten fel akart ugrani székérl, Gábor még idejekorán észrevette és megnyugtatta öcscsét,
néki
intve
szelíden
és
Az öreg herazegné nem
vett
mosolyogva
észre
reá.
semmit, csak
vetette a kártyát tovább.
—
-
Koronák, királyok vesznek körül
polczra jutsz
—
nak, mert sok
csak kérlek, ne
álmatlan
.
Mondd,
a kártyát és
stechert
irigység
.
.
éjszakát
szólalt
meg
.
.
fényes
el
Tomi-
.
mondd
okozna neki
az
egyszerre, letéve
emelve szemeihez
:
Tetszik
neked Bálványossy Júlia?
— —
Ugyan néni, már te is ? No, csak ne olyan ingerülten. Öreg néni kérdhet egyct-mást, még olyat is, a mit különben még a páternek sem mondanánk el a gyntatószéken. Jól van, hát még
titok.
A
Miczi
él,
hal
az
eszméért. Lolly azt mondja, akkor bele jutna az öreg
'54
Czéni berezegné társaságába. Furcsái
Én
nen\ tör-
tem magamat annyira hajdanában s azért mégis mindig az elsk között voltam. Persze én nemcsak a férjemmel jártam a világba, volt minden ujjamra két
mint
nem
meg nincs más soha, Nos Niffor-Bálványossy,
udvarlóm. Miczikének
is
!
rossz combinatio. Jól hangzik: gróf Niffor
Lrinczné
mondd
Tomi
örökös
az
Bálványossy
sz.
herczegn.
Júlia
És
herczegnnek fogod czímeztetni vagy
csak,
csak grófnénak?
—
—
De
édes néni, eszembe se
tudom,
Eh,
nem
hogy
jut
elvenni.
beszélhetsz.
Trés
bonne éducation. Nos, én grófnénak neveztetném csak. Egy Niffor nagyon is jó arra, hogy idegen Végre is mint czímmel traktáltassa a feleségét .
.
.
mienk többet éri Lrincz látta, hogy e thémába nyakig merült az öreg asszony, tudta itt nincs más menekülés, mint család, a
a
búcsúzás. Felkelt
Gábor,
vele
s
kezet
azután
csókoltak neki.
—
Már? No de
örülnöm
Csak
ha jöttök. Visszatartani titeket nincs
kell,
jogom, nem
asszony vagyok.
öreg
tehetném.
is
majd beszélünk
másról
Néha
is.
jertek el hozzám,
Aztán
olyan nagyon elóitéletes, én
nem
nem
is
hiszek
vagyok ezekben
No, de majd máskor. Az anyátoküldjön nékem abból a jó bcmegköszönöm, ha küld. nagyon fzöttbl, Az ajtóig kisérte ket, ott lábujjhegyre pipisa
lapokban
.
.
.
kat csókoltatom
s
kedve, megcsókolta a két
fiú
homlokát, majd köny-
nyed bókkal visszatipegett kanapéjához.
'^i'
Pompás négyfogatú mailcoach JuitS
:
Fuiinu«
állott
meg az udvarban. 155.
Jap.
!
'55
Az elszobában már
a két
komorna
várt reájuk.
Egyszerre beszélt mindkett. Elmondták, hogy ez a
hely
negyvenöt
(hol
az öreg fméltósága
tl
(az
alatt
mezni.
Nem
Tomi
vannak)
tudja
cselédjeit
ket
trhetetlen, az idegenek-
megvédel-
értették)
ád nekik elég bért, a mostani cselé-
dek sokkal több jól
éve
nem
fizetést
kapnak.
Nem
bánik
velk
stb.
Gábort
kása ellenére, egyszerre szidta
—
mi
a jó Isten tudja
szállta
meg, de szo-
nyersen, kiméletlenül le-
ket. Hallgassanak.
Ha nem
tetszik
a
hely,
ám
menjenek. Kapunk komornát annyit, a mennyi csak kell.
És fleg pedig bánjanak
méltóságával
A
.
.
.
tisztességesen a
f-
értik
komorna elhökölt. Ehhez nem voltak szokva, Miczj és Tomi még rendesen egy negyed órai audientiát adtak nékik ... És ezek? Mit tehettek? Bókolva lekisérték ket a lépcs aljáig és számtalan «kiss die Hand» kiséretében kifejtették, hogy tulajdonkép nem «úgy» értették a két
dolgot.
Majd
összedugott
fejjel visszasiettek,
a mai
fiatalságot szapulni.
35-
Ügy négy coach
állott
óra
meg
felé
pompás négyfogatú mail-
az újvári kastély udvarában. Bál-
ványossy berezegné leányával és két
fiával,
Miklós
Márton herczegekkel érkezett rajta. Gábor és Lrincz a szobájukból nézték érkezésüket. Az egész és
inas-ármádia, a legnagyobb díszben futott le eléjük.
:
.56
— —
Ugy
táviratozott értök a
Nem
gondos Miczi
—
tette hozzá.
ervel el akarják általam mehet mégsem olyan igen
lehetetlen, hisz
vétetni a kis Júliát.
Nem
dolga Bécsben, hogy én rám szorultak.
a
jól
— mondta Gábor. Tán
ket
látszik, várták
—
megy, de tán kérje nincs. Ma már Jól madár a komolyan számbavehet partié nevetett Gábor de menjünk le, mulatságos lesz az érkezésüket látni. Kiváncsi vagyok, mennyire
—
ritka
—
feledkezik
meg megint magáról
Lementek együtt.
Az öreg
Teréziára fehér
haj,
berezegné Mária majdnem egészen ers vonások, hajlott otr. Ers, majd-
Sas
mentett meg.
hozzá,
csak
leány
volt,
orra,
srn
Leánya,
soványabb túl
hosszú
összentt
Júlia,
kiadásban.
karok
és
szemöldökei
hason-
Magas lábakkal. voltak.
kisasszony volt, mozdulatainak
Typikus bécsi revségében
Osz,
termet, a melyet igazán csak királyni
mozdulataival
szikár
Bálványossy
emlékeztetett.
nem túlers lított
Miczi.
nagy salonba. Ott voltak már mind,
a
csak
úgy
csak mint argotjában.
mint
öltözési
Külsleg sokban
me-
modorában, hasonlított
Lollyhoz.
—
Két fivérének (Niki és Stapszi herczegeknek ez volt a gúnynevük) soványságával csak öntudatosságuk tarthatott lépést.
A
mint Gábor és Lrincz
Miczi már
ott hajlongott az
csókolva arczát
—
is
Comme
s
beléptek
a
salonba,
öreg herczegn eltt,
két kezét
tu es gracieuse chére Lconie.
mertem reményleni, hogy
eljön.
De
Nem
egy világért
!
'57
sem
.
.
sárban
Ilyen
.
Mert
!
nagy
úgy-e,
sár
van? Aztán a Bálványossy vár kocsi-útja oly meredek ... Na persze, oly kitn kocsissal, mint prince Niki
— Én
egy
1
.
.
.
nem
hajtottam,
kicsit hajtani,
nak, mint a Nikerl
—
1
bátyám. Tudok
a
ha nem
is
én
is
születtem majoresco-
szavába
kiáltott
rikácsoló
hangon Stapszi.
—
Ahá
kocsis,
rotundában nyert
is
igazán édes LeonJe
—
hisz
a
hajtott.
múlt
az egyik
versenyen ...
tu es adorable
.
.
De
.
nem bántam meg. Az igaz, kihogy kétszer fel nem fordultunk, daczára,
Eljöttem
csibe múlt,
Tudom, esztendben a
Stapszi herczeg? Fieus
nagy
milyen
s
hogy a monarchia két leghíresebb sportsmanje ült a bakomon. Se baj. Bár nem volna valami igen híres dolog a meredek bakról (magam se tudom, engem vén hogy ültethettek engem oda föl
—
tyúkot
— —
!)
lerepülni
Talán pihenni fogsz ebédig.
Nem
szoktam. Nincs a véremben. Soha éle-
temben nem aludtam nappal. Tán egy
kicsit szundikálni.
a fiúk
lemennek
Mi ? De nini, most veszem Ah a Lrincz! Vegye
észre, hisz azok a cousinjeid.
Lonczi
úgy
gróf,
mintha
magáért jöttünk
volna
... És a fiatal Márfay. Tiens, hazajött? És elvéve lorgnette-jét, végig mustrálta a két
idáig
fiút
tettl
talpig,
akár mintha
csak
paripák vagy
csinos bútorok lettek volna.
—
nása
Ez Márfay, minden mozdulata, minden Márfay. Furcsa, mennyire
vo-
rajta a két fiún
a
.58
Az
két család jellege.
egyik
szke Márfay,
a
no nem ...
másik a tüzes ...
a
a
barna NifTor.
Egyik holdsugár, másik délinap. Régi tánczosaimra emlékeztetnek.
Ez
alatt Júlia
—
Márfay még nem
a Niki, ez
itt
ment
oda
is
a két fiúhoz
és fér-
mozdulattal megszorította a kezüket.
fias
meg
ismeri a két bátyámat, ez
a Stapszi
.
.
.
Becsületes nevü-
kön Miklós és Márton.
A
fiúk kezet
mondott
maga
köpenyét
«pompás
levenni,
Júliának
arcz színérl*),
se tudta mit és miért.
— —
És Lolly
—
Nékem
.
.
kissé
el
volt
a
ber-
pár
szót
udvariaskodott, segített
sokat
fogulva, tul
ezegnének
Lrincz
szorítottak.
merre jár?
.
—
beszélt,
beszélt,
kérdte Júlia.
—
felelte Óh, az istállóban bizonynyal, istálló hetessége van. hangon a nénje
—
is
Miczus,
felelt neki Júlia, le
éles
megyek
hozzá.
—
van
s
Elbb ti
azonban
hatkor
átöltözünk
esztek.
édesem. Öt óra,
Höchste Zeit,
—
mondta
és
Czobor
a berezegné.
E
perczben
a sálon
Lipót lépett be
rajta,
ajtaja
feltárult
nem éppen salonképes
öltö-
zetben.
ing nyitva, a gallérját csak egy
kis
össze.
Nyakán az madzag tartotta
hamva. Salonkabátja nadrágja
alul
Nyakkendnek
teljes,
de
se híre, se
teljes teli pecséttel,
rongyos, egyik czipje felhasadva, úgy,
hogy a hüvelyk-ujja kikandikál belle. volt kinézésérl.
azonban, fogalma se
oda ment Miczihez
s
Úgy
látszik
Egyenesen
kezet nyújtott neki.
'59
— Ki ez — kérdte bámulva az öreg herczcgné jövevényen végig. válva nézett Tomit, — Oh?... Ez Czobor Poldi tudja berrokonunk, — mondta halkan. egy ezegné ?
a
halálra
ki
a
ez.
igen,
...
Gábor,
kem
Nem
állott s
.
minden szavát meg-
A
úgy
meg
gyakran házasodtak
Né-
neked, másodfokú unokatest-
mint
mellett
.
rokonod bíz
olyan igen távoli
csak
vérem.
mellette
ki
.
ingerülten felpattant:
hallotta,
—
.
távoli
mint tudod, családjaink igen
össze.
Nagytehetség ember,
kire büszkék lehetünk.
— Igen, igen csak hát bolond. Tudja — Van annyi hogy so^an bolondnak — Gábor mind hevesebben. .
.
.
.
.
.
berezegné, bolond.
tart-
esze,
ják
folytatta
Az öreg berezegné
hogy kettjük között oda ment Miczihez (ki sápadtan, az ingerültségtl reszket ajakkal igyekezett Poldi nak pár szót kinyögni). Édes Miczi mondta derült hangon a berezegné mutasd be a cousinodat nékem.
a beszélgetés
látva,
mind élesebb
lesz,
—
—
—
Nem
az,
hangon Miczi. be
csak a férjemé,
—
a határozott
—
rebegte elhaló
Czobor Lipót báró!
felszólításra,
Poldi
—
—
czímét
mutatta
ersen
hangsúlyozva.
—
Oh
örülök.
czellár,
nagy
nagyon
örülök,
Nagyatyja, a megboldogult kan-
pártfogóm volt a bálokban.
Örülök,
hogy találkoztam az unokájával, különben Czobor-Bálványossy c'est cousin, úgy-e Stapszj ? Te ismered ki köztünk a legjobban magadat a genealógiában.
i6o
—
—
Eddig azt hittem, hogy rokonunk súgta oda félhangon Stapszi Lrinoznck nevetve, aztán megemberelve magát, kifejtette a két család gyakori összeköttetését.
— zelek
—
festnek,
mondta ki
— Mais
mi
is
húga
—
meg, hogy tegez-
Poldi öcsém, engedd
így,
herczegné
a
s
kezét nyújtotta a
azt önkénytelenül ajkaihoz emelte.
allons ... de hisz így! chére Leonic, rokonok vagyunk. Tomi nagyanyja a kanczellár .
.
.
volt.
Ah, az igaz
.
rokonok vagyunk.
.
persze.
.
Majdnem
No, hát akkor mi elfeledtem
mi Miczikém, mi már rég tegezdünk
— —
De ...
ha a herczegn
.
.
I
De
hát
1
úgy gondolom
.
is
.
.
.
hebegte Tomi.
Ah maga?
Igaz ... no hát akkor tegezdjünk
nem bánom. Mert révén Gáborral meg Lrinczczel mind csak
össze,
úgy mint Tomiékkal.
Czoborok rokonok vagyunk,
hát így a is
Júlia
tegezheted
újon
felfedezett unokabátyáidat.
És
—
Júlia oda ment Poldihoz, kezet szorított vele. Bemutatom magamat néked, újdonsült unoka-
húgod Bálványossy
Júlia vagyok.
Poldi udvariaskodva
csepp hatást se
—
De
tett rá
most már
mert
még
tart,
míg kiöltözünk
Miczi
a
fiatal
alavanti
I
elkésünk az ebédtl.
az
Bálványossy
mentek.
fogott vele, bár egy
kezet
Egy
óráig csak el-
!
asszonyokat fiút.
herczegn ajánlata. Menjünk gyerekek,
kísérte
Gábor, Poldi
és
Tomi a két el, Lrincz szobáikba
i6i
36.
— Hát veled mi történt öreg vakand, hogy úgy megugrottal. — Hát megugrottam — mondta öreg kutya te
. .
az
.
misztikusan. Állát egyik kezébe temetve, nagy salon-
kabátjába szinte eltnve, guggolt a széken.
— —
Aztán hol jártál? Te, Gábor, van
sokhoz
— —
—
kérdte Lrincz.
kedved
feljönni
a
sajto-
?
Mikor? Holnap.
És Gábor Lollyra gondolt, aztán egyet simítva nem bánom, felmegyek ... de homlokán
—
—
:
miért?
—
a
Miért? Hisz egyszer
mondtad, érdekelne
azt
havasok világa.
— Felmegyek bizony — Hát én velem mi elhagytok? — ha kérdte Lrincz siránkozó hangon, komikusan. — Te osztozkodni fognak a dámák. maradsz lány-inspektornak, Poldi. — Akkor én se maradok. Én egy id óta úgy nyal.
lesz,
ti
rajtad
Itt
tréfált
félek a comtesse- éktl.
Azt találom, csak az egy-
szer, a romlatlan
— —
Mit
értesz «romlatIan»
Bolond
alatt,
kis király?
Poldi, azt, ha a lánynak nincs
selyem
alsó szoknyája.
—
Az már
lak házasítani,
más. Pedig látod
nem
helyes leány. Juith Zs.
:
Fuimus.
.
.
.
Én nem
az én kenyerem,
de ez
akara Júlia
!
.
.
102
—
Látod,
én
Poldi,
Éppen
mondani.
Kissé
akartam
ezt
is
higgadt,
nckivaló,
t
hideg, de
tán
Lonczinak
okos, elszánt
azért szereti s így annál dicsbb. Tudja a kétszcrkettt, (hej, de ritka
leány.
tulajdonság, a mostani lányoknál) ismeri az embert s
annyira okos,
annyira
hogy még tán az
józan,
ilyen mi fajtánkbeli összetett masinának
magát s
nagy akarater szükségeltetik
— Édes
már, hogy
nem
nak. Ezt tudjátok, vagy mi
—
Na,
jó van
mondtuk,
lesleg
Hát így te Azaz még
— — —
meg
—
Ne
?
—
éhez
se
úgy
kérdte Gábor.
kéne mennem, úgy meg
fiúk is
kérünk
velünk tartanának.
!
Lonozim, nem esznek meg a lányok,
nem,
Júlia
És Tán
.
.
.
szerség
nevetett Poldi nagyot.
hánykor mentek ?
holnap
Gábor,
mely oly
a
?
félj,
töltjük s csak
látod
Mi
De, hát akkor így hagytok egyedül, ezzel
kivált
— —
alatt
Ebbl pedig nem Nem ám.
két lány nyal
.
mehetek. Mert akkor a vad-
se
Bálványossy
a
bíz' Istók !.
Ezt csak úgy mel-
Gábor.
feljösz
is
disznó-vadászat czíme
Tomi,
mert
?
gyermekem. úgy-e
ész
.
szeretem, ha házasíta-
értünk
— —
.
fiaim, hallgassatok el,
Mondtam
alá tudja
is
Éhez pedig rengeteg sok józan
vetni.
hajnalban,
az
éjszakát
is
ott
másnap jövünk
vissza.
Majd meg-
milyen
másik
oldala, az, a
az
élet
igen távol esik a tietektl ... világa.
Az egy-
És
az
az az
öreg bölcs
szinte
A
—
Szabad,
—
Hát
egy
itt
arazú,
—
ajtón.
már
titeket
az
rátok
akadni.
Ki
kérdte Stapszi a fiatalabb,
szke
fürkész
fiú,
be az
csörtetett
Kerestünk
nem tudtunk
s
közületek?
keskeny
egy rikácsoló hang.
Lrincz.
fiú
laktok?
itt
savó-szín
kérdte
szólt
két Bálványossy
egész kastélyban lakik
—
erlaubt?
Ist's
már csak
között,
holdvilág világított ki a karosszékbl
óriási
a feje búbján.
— —
végleg összeesett, feje
eltnt kabátja szárnyai
egészen
sápadt,
pofaszakállas,
arczczal
tekintgetve körül.
— Én, Marczi, rá Lonczi. Rendesen ke— két reszt nem gúnynevén nevezte — Ügy-e laktunk e szobákban Niki mi — Azt hiszem, —rá Niki közönyös hanfelelt
a
s
bár,
fiút.
?
is
felelt
gon.
A
Bálványossy herczeg egy
kis
faszéket lova-
meg. Tisztára úgy nézett ki rajta, mint egy telivér jockey. Simára fésült haj, majdnem tökélegolt
tesen szrtelen
áll
s
ajkak,
nagy ránczok
(daczára
24 évének) a két pofáján. Zöldeskék, hideg, szemek, gúnyos volt
e
két
vékony, felfelé
ajk,
fiúban
semmi,
vallott volna. Telivér
a
osztrák
mi volt
metsz
álló orr.
Nem
magyar eredetre mind a kett s
inkább Máriahilf, mint a Herrengasse felé húzott.
Anyjok srégi magyar családból származott, de a Bálványossy csak kiütött rajtuk, a mely nemzetség (mint a hogy ezt Stapszi igen gyakran
azért
el
is
szokta
mondani)
osztrák családokkal,
ízben
házasodott össze
«még pedig
a javából*, szokta
9
ilyenkor hozzá tenni Niki.
.64
— van.
—
Hát, ez a te szobád.
Hol csináltattad tudod
Pesten,
Hé,
csinos toilette-cd
?
annál
fodrásznál,
a
kinél
a
egyszer együtt voltunk.
— az
Ah
ezüst
Komische
há
De
!
úgy-e furcsa
egy
toilette-eket
No
Stadtl.
hogy Pesten
Niki,
fodrász
nálatok niindcn furcsa,
más normális helyen.
olyan, mint
—
. .
még nem mint
te,
Más
voltam.
várost
Nem
—
Olyanabb,
nem
Niki
De,
ti
.
.
No
.
—
illik.
azt a kis fészket.
Nekünk Pest
a világ
félhangon, hunyorgatva
!
közepe,
szólalt a
—
meg Bál-
Csak Pest és is.
—
a félszemével,
mint
Lrincz
—
Pest. Enfin, ha nincs más, hát jó az
—
vagy
orrhangon, mint a hogy ez
ványossy nemzetség fejéhez
^
.
igen,
felelt neki tréfálva
mind ilyenek vagytok
vontatott
.
ismerek, másutt
ez a táska éppen csak Pestig volt.
—
.
utazhatott mindenki annyit,
hiszen te olyan vagy
ez a táska.
—
nagy várost, Bécset
.
nem
— kérdte
Mit ncvezesz te normális helynek? Gábor kissé nyersen.
— No egy — Vagy? — No, Bécset.
össze.
állítja
Én unnám
szólalt
meg
Poldi.
rossz. Pedig néked még hogy chauvinista legyél, egy ilyen kóbor legénytl az ember inkább azt várná, hogy No, de nekem mint a czigány, hazátlan legyen mindegy. Legyetek mind «budapestiek». Azért «es Kérdezd meg csak Lollytól, giebt nur a Weanu
Néked
is?
Ez nem
arra nincs jogod,
.
.
.
.
.
.
.
.65
hogy
No, de most hogy eszembe jut. Mit
igazam
nincs-e
nyilatkozzál, jó,
sógornrl, mi
kis
—
Nem
.
.
tartasz a
?
Én
csi-
kíváncsi,
naiv
csak úgy parasztmódra
az,
Lrincz,
.
..
.
nos, szeretetreméltó lánynak tartom.
—
S azonkívül ? Lrincz nem szólott. kérdte Poldi Nikit És te,
— — — —
.
.
.
—
arczczal.
Én
jucker-komtessnek tartom.
Hát, ez mi
?
— kérdte
még
Poldi
ártatlanabb
arczkifejezéssel.
Ezt
se
Tartozik
a
Pedig ezt
tudjátok.
nagyon.
ismerik
is
jól
«
Nos... ime
fias
ruha,
Ultzl-féle
Olyanféle
rövid
Testén majd mindig fér-
férfiing
óraláncz,
Szent-György
tallérral.
alacsony
férficzip
.
dohányozni
Szokott .
Hisz nemsokára már csak az asszonyok fog-
nak dohányozni, szólalt
Niki
milyet huszár-
a
Férfias mozdulatok, angol
sarokkal.
annyit, mint mi, tán többet
—
férfinyakkend.
és
mint
hordanak lovaglásnál, végén lecsügg nagy
tisztek
—
Er-
hajadon-világhoz.
született*
kölcsei, szokásai férfiasak.
a typust Pesten
a természetrajza:
ezeknek még
közbe Poldi
A
—
fogad,
lesz
legkomolyabb
a
idejük rá arozczal.
typus érdekesebb példányainak sálon
helyett
megvetve
typusát. kint intim
Egyedül
—
-
— folytatta
dohányzója van, hol
maga
dames-ok
elavult
hajt ki, egyedül lovagol.
Heten-
a
garde
des
körben összej barátnivel
szottyan, meghívnak
egy-két urat
is
s
ha jó kedvök teára
(a házi
.
i66
kisasszony
mamája
lévén
garde
dames).
De
des
sok mindent
kell tudni,
Nem
magukat.
kell
néha még gorombák
A
náljanak.
dítván fiatal
a
lányok
A
melyek hogy hatást csia
vállvetve bolon-
jucker-lány,
asszony, néha hord
ne unják
el
ötleteiket,
lehetnek,
is
uraknak
kiválasztott
jucker-lány összetart,
férfihadat.
a
hogy
kímélni
jelenlev
egyetlen
az
ezen
mint
úgy
már ékszert
is,
utolsó kupiét és a jucker-lány arra született,
jövendbeli
megjuckolja halálig
férjét
.
.
hogy
.
— S hiszed, Lolly grófn csak «jucker-comtesse» — Csak — Hát elvennél egy lányt? — Hm. Ez már más kérdés, tekintetbe azt
a
ismeri az
is
ilyen
?
ilyen ?.
.
ilyen
véve
hogy a feleségemet végre is csak magamnak veszem cl. Lehet másnak is? — kérdte komoly csudálazt,
— kozó —
arczczal Poldi.
Igen, lehet
—
még tovább hívják ket. Mire rá
szobájába
Niki
folytatta
alig
hederítve
praelegált voln*,, ha ebédre
s
hogy
szaladt,
nem
Bálványossy ijedt arc^czal
a két
még,
hiányos
szerintök
toilettc-jöket bevégezzék.
Poldi,
Lrinci
és
Gábor
a
nagy salonba mentek.
37-
A
salonban
—
néked
Te, .
.
csak Miczi volt egyedül.
magához
beléptek,
tásod
még
.
ilyen
is
Amint
intette Gábort.
lehetne
jelenetet
valamivel csinálni.
több belá-
Ezt
tanultad
.
.
167
—
külföldön
reszket
halványan,
neki
súgta
aj-
kakkal.
—
Micsoda
tleg
.
—
ah
jelenetet ...
Poldit
igen,
ille-
.
Igen,
zavarba jönne,
mindenki
hiszem,
azt
esetünkben. Képzelheted milyen unalmas reánk
a mi
nézve, hogy épp most jött
—
.
.
Éppen most? Mit értesz az alatt? kérdte Gábor gúnyosan.
«
éppen most»
—
—
Na
most, hogy a Bálványossyék
igen,
is
itt
vannak,
—
Hisz
ennek
így
csak
örülhetsz,
most már
legalább tegezdhetsz velk.
—
Na, bizony
-
összes
az
.
.
Nagy dolog is az. Hisz majd tegezdöm, felelt rá
.
—
urakkal
bécsi
Mic^i kérkedve, még mérgesebben.
—
De,
csitt
schon fertig?
gon
s
oly
-
.
-
gyors
.
jönnek
.
szólalt
.
.
.
meg
ah,
Leonie,
liebe
egyszerre mézes han-
mozdulattal
ugrott
le
a
chaise-
longueról, hogy kivágott czipjének két sarka nagyot
koppant
a parquetten.
ben benne
volt a kis
Ebben
a hirtelen
átmenet-
asszonyka egész lénye.
— — Pontosságra már az édes anyám mondta berezegné. — Azért vagyunk mindig az elsk nickekben — nevette kezet fogva Miczivel. — És fiúk? — kérdte Miczi nagy hangján. — Óh, azok nem tanultak tlem. Mindig késnek. — Ugy mint oh pardon berezegné De tanított
is
a
a bécsi
pic-
Júlia,
a
a
intimitás
el-
én,
!
i68
én
olyan vagyok, mint uraink most rendesen
is
nyafogta Tomi berohanva az ajtón, az estélyi smo-
még áttetszbbnek, még soványabbnak, még hosszabbnak látszván. kingban,
—
tak
most az urak késnek
Igen,
mitlünk
—
csoda*
...
s
nevette
mi
el.
mély hangján
Sokat tanul-
No, de nem
tlük.
sokat
—
berezegné
a
annyit voltunk együtt
E
perczben az
öreg
köntösben
abban
s
szárnya
két
ajtó
berezegné
Stázi
be
tipiskélt
fkötben,
a
feltárult s az rajta,
ünnepi
melyet Miczi a
a
nagy alkalmakra hozatott neki Parisból. Mindenki bókolt, amint belépett, még a berezegné is, ki oda sietett hozzá, aztán megcsókolta kezét, két arczát.
—
A
Leonie
kedves
meglepetés.
Hogy
.
.
.
öröm, milyen - súgta
milyen
hogy
örülök,
gerle hangján az öreg asszony
láthatlak s
oda vonta
kanapéra és tüstént mély társalgásba édes
Lolly
utóbbiak
atyjával
még nem
Hanzival
s
Az
érkezett.
látták a Bálványossyakat,
tüstént Júlia mellé ült és bolondozni a
t egy
merült vele.
Hanzi
kezdett vele,
diplomata pedig, a két öreg asszony mellé tele-
pedett a kanapéra
és
világrendít
látszik
meg,
mert
a szája,
a
a
hárman
úgy
dolgokat beszéltek
nagyobb
fontoskodással járt
egyiknek
mint
most mind
fontosságú
másiknak.
Lolly
a
három fiúhoz
lépett.
—
már
—
Na, Poldi
báró,
hát mit fest?
Mikor
látjuk
képeit.
Majd jövre hozok
vásznat
is
magammal.
.
169
—
Ah
jövre
há,
Ezt ismerjük már.
!
Maga
csak
Lrincz gróf önmaguknak mvészkednek, mi nem látunk, nem hallunk belle semmit. Miczi most nem annyira azért, hogy Poldival szemben elkövetett hibáját tegye jóvá, de hogy a
olyan fest, mint a milyen zenész a .
.
Maguk
.
csak
eltt
Bálványossyék
még
Poldit
is
«
ügyetlenségét
elkövetett
leereszkedett
javítsa,
ehcz
csoporthoz
a
is,
ki-
st
megszólításával.
megtisztelte))
— Ah, Poldi képei nem rossz Hát Poldi még képeket — Hát még nem mszszel Pesten — kérdte tle Gábor — Pestre csak lóversenyekre megyek, oda csak néha — mondta Miczi büszkén. — még reád nézve valóban a
.
.
is
.
ötlet.
tiens,
festett ?
a
jártál
élesen.
kiállításon ?
a
is
sajnálatos,
Sajnálatos,
is,
mert ha másért nem, Poldi képeiért
lenne
—
Tudom,
hogy
Te meg
cséritek.
is
ti
egymást mind
tán verskölt
és poétája
.
— Nem, — Az,
.
azt
nem teszem
a mit
az
Miczi,
égig di-
Gábor, hogy
vagy
festje, zenésze
így jusson a családnak egy titkos
— nevette Gábor.
Gábor gondol, az
felér azzal, a
mit én muzsikálok, tette hozzá Lrincz.
—
érdemes
székvárosunkba lefáradni.
kis
—
mesdames szólalt meg Miczi olyan ers hangon, hogy az ember azt se tudta honnan j a hangja, olyan Jó,
hogy mondod. Messieurs
élesen hangzott grófja, este,
az
oly
—
gr. NiflFor
ritkán
hallott
et
Lrincz,
a ozigányok
zenefenomenon, ma
ha úgy fog tetszeni neki, hallatni fogja magát.
170
—
De
rémült
neki
De,
— —
arczczal
közönség elé
—
—
Miczi, mi jut eszedbe,
súgta
Lrincz
nem
én játékom
az
folytatta hangosan.
való,
Lrincz, játszanod
igen
igen,
hisz
kel),
—
hangzott minden oldalról.
— Már oly rég vágyom szembe nézve — És én — hozzá
hallani
— mondta
Júlia,
vele.
a kanapéról a ber-
tette
is
ezegné.
—
—
Tudod
súgta neki Stázi Tante,
ban otthon szeret játszani a vad
—
a
—
legjob-
parasztlányoknak
ez
fiú.
Majd
ebéd
elhozatjuk
t
kisérni fogják
.
czigányokat,
a
ez famóz egy heccz lesz
.
.
után
—
rikácsolta Tomi.
Lrincz mit
meg
—
a
nem
Mi
tehetett egyebet, hallgatagon köszönte
hogy meghallgatják. ebéd után megugranánk?
kért kegyet,
lenne, ha
—
kérdte Gábor halkan.
—
Bolond
már
most
gyerek,
kell
ki
inni
a
feketelevest.
A
komornyik
jelentette,
Bálványossy csak nem
hogy
néni
kozott volna a társaság, Stázi
kébe
—
oda
tipiskélt s
hasonlítasz
—
te
egy
A
két
sora-
ablakfül-
magához Gábort.
intette
Édes Gábriel,
tálalva van.
Mieltt párosba
jött.
fiú
jó
vagy,
atyádhoz
is
súgta az öreg asszony megcsókolva
Gábor homlokát
— sokat
meg, hogy
egyre
köhécselve
s
elég
is
láttál,
de azért engedd
mondta
kissé
cselédeimet
majd
figyelmeztesselek,
élesen
—
a
csak én fogom rendre utasítani ... ez az én dol-
»7'
gom, jegyezd meg jól fiacskám. Pas de rancunc csicseregte most már ismét vígan n'cst-ce pas?
—
s
Bálványossynéhoz
vissza tipegve
s
Klienigsteinhez
a kanapéra.
—
Egy
érdemel
lbe
E
kis
ügyünk
— mondta
volt az
vonult.
perczben
vagy
lármával gukat,
hogy
be
lépett
négyféle
elkéstek.
volt felterítve.
Az
ma
udvar »
a két
Bálványossy nagy
ma-
mentegetve
nyelven
Az ebédlben nagy pompával
asztal
ezüsttl, az abroszon «
öcsémmel, szót sem
Klienigstein karján az ebéd-
s
csak úgy görnyedezett az
Az
szétszórt virágok voltak.
másutt ebédelt. 38,
Ebéd
alatt általános
Bálványossy
fiúk s a
a kissé fáradt
Ebéd
ki
Hanzi vicczei villanyozták
fel
hangulatú társaságot.
után,
Gáborhoz,
tárgyakról volt szó. Csak a
a
a
Lolly
feketekávénál,
terem
egy
sarkában
odament meghúzva
magát, egy albumot lapozott.
— Alig lehet magához — Én ugyanezt mondhatnám grófnrl. — Lássa én házikisasszony vagyok De majd késbb az erkélyre beszélgetünk. — Ahogy parancsolja. — Kértem. Adjon egy Márfay, — férni.
a
...
.
.
itt.
jöjjön ki
.
.
.
.
czigarettát
tette
hozzá
hangosan.
magának mutatni zel
egyet
Ügy,
fordult a sarkán s
ványossyhoz.
én
most be fogom
a bécsi Klienigstein Lolly-t.
odament
a két
EzBál-
'7«
—
Hanzi, menj
no kezd
lolunk,
S
annak
a
Weaner Herzen-t.
a
állott
a
zongora mellé,
széknek,
a
melyen
oda
leány
a
kezét
zongorához ... mi pedig da-
a
el
Hanzi
egyik ült,
a
hátára téve, másikkal a taktust verve, énekelni kezdett. Nikj és Stapszi két a
lánynak
Lolly
fújni.
oldalán álltak, segítettek
kihívó
mozdulattal
lev gyér
Niki a halántékán
a kupiét,
kisérte
hajat simo-
Mindnyájának meg
gatta, Stapszi jodlizott.
szinte
karikát hányt a szeme.
Miczi
hcrczegnébe fzve oda
karját a
zongorához,
néni
Stázi
pikáns történetkét
tatos
arczczal,
beszélt
abba
Klienigsteinnek,
pedig,
ki
fontoskodó
el
hagyta
állt
eddig
arczczal
mondókáját
áhí-
s
mosolyogva hallgatta
édeskésen
a
valami
a
kupiét.
Gábor, Lrincz, meg Poldi szájtátva bámultak
énekl
kurjongató
A
kupiét
nem
a
csoportra. végig, az
dalolták
utolsó
vers-
szakot Lolly hirtelen megszakítva, karját Niki vállaira el
fzte
s
szédít gyorsasággal keringzni kezdett
vele.
—
Júlia
És maga tán csak nem hagy Lrinczct, merészen oda
Ezek túlsó
is
ajtói
tova
siklottak
felnyiltak
s
a
.
.
.
ülve
?
— kérdte
állva elé.
e percében
czigány-zenekar
a sálon
folytatta
az elkezdett marsot.
Poldi
odakúszott
Stázi néninek
Bálványossynéhoz
s
neki
szörny borsos adomákat kezdett
és el
beszélni s azok rendkívüli érdekldéssel hallgatták. Az öreg kutya szent arczokat vágva csak beszélt.
173 a
zene
végig
szólott,
Tomi öntelt mosolylyal nézett pompásan mulató társaságon.
s
az úgylátszik
—
Gábor! No, Lonczi, mit akarsz? ? Ne mennénk Csak tánczolj tovább
— — —
.
.
.
.
.
nézd, Lolly intett
.
néked.
Most Hanzi
is
felugrott a zongorától és a hal-
dokló Miczit repítette végig a termen
Egy
óra multán abbahagyták a tánczot. Lrincz
a vonót.
De
korántse
kezébl
kivette a primás
fáradt mozdulattal
lassú,
játszott
oly
melegen, mint
minden pillanatban megszakította a játékát s mentegetzni kezdett, hogy nem szokott közönség eltt játszani, hogy már oly rég nem volt heged a kezében, hpgy így, hogy úgy végre szokta,
.
egy
félórai
még
úgy, hogy
belemelegedett
után
játék
Poldi szava
is
.
.
játszott
s
hegedje
elakadt a
hangjára.
Lolly kisuhant a balkonra, hol már Gábor várt reá. Felettük a csillagos ég, álomterhes csillagos éjszaka, a
akáozvirág
közeli
benn
légben.
a
illata
Fülemüle
erdkben Lrinoz hegedje
a szerelem dalát
.
,
.
csend
elsírja
száll
oda
a szívben.
Pár perczig hallgattak,
— — —
Ért már?
kérdte Lolly.
Igen, értem már.
Nem
senkisem
— —
—
igaz,
értett
felelt rá
hirtelen a leány,
engem
meg, még önmagamat se értem.
Mondja, mit akar nékem mondani Azt akarom, hogy megértsen.
?
'74
—
Miért? Mi jó háramolhatnék ebbl magára reám? Azt akarom, hogy ne ily hangon beszéljen
és én
— — Mégis, elébb — Nem hiszek semmit, nem tudok semmit. Nem akarok tudni semmit — Én akarom, hogy megtudjon mindent.
én velem.
azt hiszi az
is
.
.
.
.
.
.
azt
Ah! Gylölöm a fiúk
sem
Stapszi
a
—
el
söm. Ez
birkák
ezek
lennék
.
.
a
nem
nékik
elég
.
Nem
Lágyak.
fiúk.
mit
Ezek
nevem sem elég fényes
tán
Hiába van
Bálványossy herczegeknek.
hatvan
nem tudom
ezt a hadat!
nekem, de azért sem a Niki, nem vennének soha. Szegény
még
vagyok nekik, nekik a
Nézze
ezeket.
udvarolnak
bellük,
csinálnék
.
.
Pedig jó tlük,
félek
ha
feleségök
.
— Miért mondja mindezt én nékem hegedszó csak Lolly nem — Feleljen. — Miért? Mert valakinek hogy mondel
ezt
.
.
?
.
hallatszott.
a
felelt,
kell,
el
jam.
Maga
utamba
az
látom a homlokán,
jutott,
hogy becsületes. Azért nevezem így, mert bár ezek mind tisztalelk emberek, nem tudnám ket becsületeseknek nevezni.
lennének azok Tudja
.
.
.
Bizonyos
Lássa
én
perczekben
jucker-lány
nem
vagyok.
úgy-e, mi az, de hogyne tudná? Hát az, a
negyed óra eltt voltam de azért nem mernék ezek közül egygyel sem, tán a Poldi bácsit kivéve (s ezért nevezem bácsinak) itt egyedül mi egy
a csillagok alatt
;
e tárgyról beszélni.
Nem
mintha
'7Í
önmagam
félnék valakitl, ne értsen félre, csak az
Egy
méltóságától félnék.
kéne ...
én leugranék
s
kélyrl, és ezl
— —
Itt
tudnék
— —
errl az er-
lefelé
fejjel
nem kívánom magamnak
hagyjam
— Mondja,
itt.
.
.
.
?
Nem, maga maradjon. Magától
maradhat
több, mint
hajszálnyival
hiszi
félek.
hogy én
Maga
szeretni
is
?
Nem. Igaza
A
nincs.
van.
önmagamnak. kitl félnék,
olyan
Lássa, a kit én szeretnék,
annyira tisztelnék, hogy visszaadhatna
kit
A
mi
azzá tenne, a
ki
mert ha lágy
lenne
velem
A
vagyok.
szemben,
ert adna önmagamat legyzni, ha kemény, ert elUgy-e nem ? bírni sújtó kezét. Ismer ilyen férfit? .
— —
A
.
.
maga környezetében nem.
Ezért
lássa,
vígasztal ásra szorulok.
Szán en-
gemet ?
— —
Nem
szánom.
Köszönöm, ez jól esett. Nem trném el, hogy valaki szánjon. Pedig magának feltártam a lelkemet S így, jogot formálhatna rá. Nincs a grófnvel szemben semmiféle jogom. Jöjjön be, lássa megfázik, ki van melegedve Maradjunk még, henn fázom, nem itt. .
.
.
—
.
.
.
—
—
Jöjjön, kérem,
Es Lolly kát.
hogy jöjjön be.
engedett.
Lrincz már bevégezte
Túlságos szomorú volt nékik,
nem
játé-
értették meg,
de tapsoltak neki.
Most megint Hanzi
ült a
dalra tanította a azigányokat.
zongorához, egy bécsi
.
.
.
.
•76
—
Nem
S oda
Hanzi,
így van
jaj
állva mellé, az új kupiét
de hamisan
játszol.
kifejez mimikával
dalolni kezdte. 39-
A
társaság
úgy tizenegy felé szétoszlott. Poldi
hamarább megszökött már, Gáborral elhatározták, hogy hajnalban indulnak a sajtosokhoz. Gábor Lrinci szobájába ment. Pár percéig hallgattak,
— — —
majd Lrincz törte meg a csendet.
Nos, hogy
állsz
Sehogy
s
De
—
vele
?
így a legjobb.
miért? Hisz szép, okos, megért téged
nem elég? Nem, mert én nem értem meg ...
ez
—
— —
.
nem
én
bízom benne. Tudja isten miért, de sohasem szem azt, a mit mond Bolond fiú, mindenkiben kételkedel. .
.
hi-
.
Én kételkedem ? És
te
mondod
ezt nékem.
Anyánkban, benned, Ádámban kételkedtem valaha? Én, a helyedben elvenném. Inkább vedd el te Bálványossy Júliát, öre-
— —
gem, jobb
—
mint tanácsokat adni nékem
lesz,
Hát már
te is!
szenves a családja
— nes, ret,
nél ?
.
Nem
szeretem,
.
.
nem rokon-
.
Pedig éppen ilyen feleség kéne néked. Egyeokos, kissé
tán
hideg leány,
ki
miután sze-
éppen veled szemben érz. Kell-e több enAztán olyan nyugodt, olyan összhangzatos,
olyan egységes a lénye. nyalat
.
.
.
kimondó,
olyan itt-ott
mint tán
Semmi
anyja,
jó
félszín,
semmi
magyarfajta.
hatalmaskodó
is,
ár-
Szó-
de azért
a
.
177
leány
legjobb
lenne.
világon,
a
ki
kitn
párja
élted
.. ki .,
— egy szép napon — vágott szavába Lrincz nevetve. náspángolni — Bolond gyerek És aztán Az se ártana koKi,
félek,
attól
?
!
néked
ronként
.
.
épp oly derült hangon néked boldogságodhoz csak
felelt rá
.
—
Gábor,
kac/(cagva
egy dolog hiányzik jótulajdonsággal,
a
vagy, kit ismeixk
találna
el
.
.
ez a családi élet. Tele vagy
s
legérzbb, legmelegebb ember eddig érzéseidet mélcsak
—
.
tatlanra pazaroltad. Pillébl fecskévé kell válnod
fészket
raknod
kell
fiú
.
.
.
Nehogy úgy
járj
Kár volna, ha Hausfráulein oldalánál öregednél meg. mint
napjaidra,
Niki
Gábor egyszerre,
Lrincz
a
ébredt, hogy
tudatára
rossz
hirdette,
igéjét
bácsi.
s
öreg
egy
arczkifejezését látva,
bár e perczben az igazság útra
Megingatta
tévedt.
öcscse bizalmát.
A
Megijedt. lanatig
szó szinte elakadt torkán.
hallgatott, aztán
Egy
pil-
megragadta öcscse mind-
két kezét, egész testében megrázta, szinte ki akarta rázni abból a kedélyállapotból, a
ben
—
melybe e percz-
jutott.
bizzál
— olyan
nekem,
Higyj
bármikép .
.
.
is
Hiszed
De,
hidd
el,
beszéljek, vakon
hisz
azt,
a mit
Gábor,
szépen beszéltél
félre, hogy hogy bennem
ne érts kell,
mondtam ?
figyelemmel
—
felelte
hallgattalak,
udvariasan
mo-
solyogva Lrincz.
—
Meg
akarsz házasítani, látom. Ezért hálás
vagyok. Justh Z$.
:
Fuimuj.
I
o
is
.
178
—
Ne
mond
velem,
Látod
fiam.
úgy
ez
Légy egyenes
fáj.
mindazt, a mit e perczben érzesz,
ki
hogy így megérthessük egymást. Hogyne, hogyne Gábor. Hisz tudod, hogy te
— vagy az én — Ne — De ha
«
tréfálj
öregebb »-em. perczben.
e
Úgy
j
se
szívedbl
a tréfád.
hogy
biztosítalak,
mondta Lrincz
átölelte
és
nincsenek,
—
bátyját.
—
Leszek
pillébl fecske, ha az öregebbem úgy akarja. Csak
ne holnap még! Egy-két napig
—
Ne
még!
várj
meg. Hisz mindezt csak azért
tréfálj, érts
mondom, mert hidd el, féltelek. szólt most hirtelen, Te is? keser arczczal Lrincz.
— — —
—
Hát ki még? Óh, mind. Tomi és
a felesége
elváltozott,
attól
hogy mésal!iance-t
csinálok,
anyám, óh
nem
mindenki
.
—
is
szólt ... te,
félnek,
értem, ha
.
hogy megházasodjál. Akkor legalább mindenkivel egy véleményen leNos,
egy
okkal
több,
szesz ... de hát, felelj erre, ezentúl
is
bizodalom-
mal fordulsz hozzám?
—
Ugyan kiben biznék, ha benned nem.
Átölelték egymást, de azért mind a kett érezte,
hogy maradt
nem
többel,
vissza
a
de egy
lelkében
hajszállal
valami, a mi, ha távolította el
ket
egymástól. 40.
Gábor
és
Pcldi
hajnal óta jártak. Bebarangol-
ták az újvári havas egész vidékét, végtére egy kis
Olyan, mint egy "BöckUn.
Justh
:
Fuimus.
179. lap.
.
«79
szk völgyben
telepedtek
Hatalmas ksziklák
le.
vették a hasadékot körül, a hasadék közepén ten-
gerszem volt. Semmi nyoma az életnek. Távol, távol a küzdelemtl, itt csak csend, nyugalom. Szeretem e helyet. Látod, ide járok el néha mondta Gábor. Olyan mint egy Böcklin
— — —
.
.
.
—
Az
szed,
olyan, ez
a
hogy még ez
is
vénasszonyos tetteivel
komolyan
egy része, hi-
kis világunk
szervcsen függ össze a Niki
—
nevetett Poldi, bár igen
értette.
— Hogyan érted Magyarázd magadat. Érdolog dekel — Nos, ez természetrajzilag épp úgy utolsó ki
?
a
.
mi mindenségünknek, mint szegény öreg
státiója a
A
Nikink.
erdk
.
sajt-tenyésztés
füvei,
tájképe,
a
szál
sfái után jön a magasztos pusztulás, a ten-
gerszemek
sziklavilága
.
.
.
értesz ?
— De hát mi talajunkat termékenyíteni — Mi rajtunk akarsz a
tán
még meg
lehet
1
változtatni
gyan
?
Meg
birsz
küzdeni a
magad, szembe
érzed
dok
Meg
állapítottak
meg?
szállani
Birsz
új
fajjal,
gyermek? Hoelég ersnek
azzal, a mit száza-
vért önteni ereikbe?
birsz küzdeni századok öröklött,
dott erkölcseivel, szokásaival
?
megcsontoso-
Birsz új érdekldést
már igazán semmi iránt sem érdekldnek? Szinte megérezték, hogy már csak a önteni
azokba, kik
semmittevés-, a pusztulásra jók. Ültess hát e sziklákra pálmákat s gyönyörködj benne.
És miért ten-
néd, ambitió dolgozik benned vagy mi
—
De
hát akkor mit tegyünk?
?
.
.
i8o
—
Mit? Gyönyörködjél abban, a mit látsz. Hisz már maga ez a látvány is ritka érdekes. Nézd .
mily
különös
szép
anyag újjászületése, a uj
életet az, a
gyönyörködtet
és
De
sohasem
hát
hogy ád
kiválás processusa,
mi már maga életre képtelen. Trá-
gyának nincs jobb ennél
— hogy —
.
a rothadó
.
.
Engem
.
érdekel.
annak,
szükségét
érezted
ezen változtass?
Öregen születtem, mint öreg halok meg... Sohasem akartam változtatni ezen. Az ember egész Nagyjából
jövjével
együtt
az útja...
Tán változtatnak valamit
születik.
el
rajta
van írva
küls kö-
nem ... A végpontNevelkben nem bíztam
rülményei, sokat mindenesetre
hoz soha
csak
vére
a
viszi.
emberbarátokban se
sokat.
Reformátorok-
ban meg éppen nem hiszek.
— —
Hogyan? Nos, igen.
A
reformátorok,
fári,
tatni
semmin.
nyörködöm
— —
midn
akkor
k
a kort. Láriket. Nem összeteszem a két kezem s nem akarok változ-
születnek, a kor szüli
.
Nem
ítélek
semmit, csak
gyö-
.
De, abban, a mit
Ebben
el
itt
jobban, mint
látsz,
tán csak
másban. Végre
nem is
?
még
jobban érdekel mint más, mert ugyanaz az anyag, melybl magam vagyok. Nem akarok az ellen küz-
hogy egyszer el fogok pusztulni, ez ostobaság lenne. Miért küzdenek hát az ellen, hogy a társadalmi tért, melynek egyik kinövése én vagyok, elpusztuljon. A világon minden csak azért jött létre, hogy végül elpusztuljon. deni,
!
i8i
hallgatta. Érezte, hogy neki is hogy egy más hang ennek éppen az ellenkezjét mondja a lelke mélyén. Me-
Gábor komolyan
igaza
van, érezte,
lyiknek higyjen?
—
Nézd,
Poldi,
annak,
berek, kik
nem a
hiszed,
hogy vannak em-
most elmondtál, épp az
mit
ellenkezjét vallják?
— kik
Hogyne. Ugyanannyian vannak, mint azok, azt
állítják.
a
egyéni véle-
nincs, csak
Igazság
Az emberek között még vannak olyanok, kik mény meg vannak gyzdve. Ez a fiatalabb, ersebb része az emberiségnek. Ezek a küzdk. Vannak .
.
.
olyanok, kik gyönyörködnek, ezek mi vagyunk,
—
mondta Poldi mosolyogva.
— —
fiam
De
én küzdeni akarok
Ezt
nem
még
czinikusabb
akarja az ember,
vedd rossz néven, ha rád
Ugy
hiszem,
én élek.
hanem
teszi.
Te
vagy (kedvenaz szavam, ne alkalmazom), mint én.
is
legokosabb úgy élni, mint a hogy az úgynevezett igazság ezen oldaláról a
Én meg vagyok gyzdve. Te? meg vagy
körülbell arról
is
gyzve,
éppen
az
Ugyan
ülj
is
le,
mondok.
Te
is.
Meg
ennek
fiam ... küzdeni
!
Te nagyon még addig is... míg csak
fáradt vagy, pihenj meg. tartanál
megtalálnád.
családunkban,
— —
én
mit
ellenkezjérl
sok állomást
irányodat
a
ki
Tudod,
az egyetlen
ki
küzd az egész
?
Nos? Miczi
húgom,
ezen az úton...«ah
ó
tudja,
mit
cetté petité vie
akar
s
halad
mesquine de
Budapest m'étouffew mondta Poldi utánozva Miczi
.
.
i8a
—
hangját.
hidd
f-f
kinevezteti valami
keit
tönkre
. .
.
De
Tudod,
scin.
Ennek van
ereje
.
.
Tomit
Júliát,
udvari méltóságra, be fog
legselektebb
bécsi
a
—
Wcancrin
kis czinegét.
El fogja vétetni Lrinc^ozel
el.
jutni
halt a
'will
?
hogy bámulom e
társaságba
gyerme-
s
teszi.
ez
hisz
az
nem
asszony
a mi húsunk,
vérünk.
—
Nem-e? Ugyanaz a faj, mint a legalsóbbak, más formában. Tót kituska ez is Minden
csak
1
ravaszságával,
nyafkaságával,
minden
tót
kicsinyességével
alattomosságával, .
.
.
Idsebb
nénje
a a
Niki bácsinak.
—
gon
De
—
—
szólalt
de
meg Gábor
határozott
ers han-
most azt mondd meg, én mit te-
hát
gyek?
— — — — —
De
édes öcsém, mit akarsz te tulajdon-
hát
képpen tenni
Nem
?
ismered atyám végrendeletét?
Hogyne ismerném. No és?
De
már ezért
hát
is
k^ll
egy jó ers, anyának született
nemes
túli
mondom,
nézd,
.
De
a
alföldi
családja egész biz-
mieinkkel össze keverve.
n
a
f ... s
szüless
újjá
Vedd
a
szerel-
.
hát
bolond
fiú,
ez
nem
szántak.
—
el
vagy dunán-
aztán telepedj le falun. Gazdálkodjál,
hogy
medben
—
kisasszonyt, kinek
nincs
tossággal el,
valamit tennem.
No$, tudod, mit ajánlok én néked? Végy
Mondd,
hát ambicziózus vagy
?
az,
a
mire
!
!
:
183
— —
Bárcsak az lennék! Nos, hát akkor mit akarsz? Akkor úgy se csinálnál semmit, biztosítalak. Csak elnyomnának ha
azok,
Az emberiség
sors.
a
feküdnél
akarattal
is
neki a áldott
tehetséggel
kapaszkodási
kiket
dolognak,
meg
legjobb
a
elre
halad, halad
s
minket csak seper maga eltt.
— —
De Én
te festesz.
Magam
festek.
Tán ezzel
elfelejtem,
se
tudom, hogy miért.
élek. Festek
^ogy
.
.
.
mert azt
hiszem, ez vígasztal.
—
Ah
há, tehát szenvedsz ?
bölcs végig tekintett kék szemeivel egy
Az öreg
perczig rajta, aztán felkaczagott
—
telek,
hogy
rajta,
beszélj
—
—
csak a saját bajaidról, attól felmen-
Beszélj
az
enyémeket
is
végig hallgasd ... no
Poldi, bocsánat
Nem
sértettél
Meg nem
akartál
is
hány szeretje
volt
bröm
meg. Rinoczérus sérteni,
tudom
.
.
Bálványossynénak
hirtelen s arcza eltorzult a nevetéstl;
.
?
van.
Te, tudod,
—
kérdte
Gábor meg-
lepetve nézett rá.
—
—
Nem, de Hét
s
miért kérded ezt
még
a
volt.
Kaozagott tompán
tén,
szott
házassága
felugrott a
?
ezek között az atyád volt az utolsó
O még
eltt.
s
ülhelyébl
szakadék
a
«tett»
—
embere
egyet lódítva egész tess
leng
keskeny szikla
hajjí^l
útján.
lefelé kú-
Gábor
el-
szomorodva ment az öreg kutya után. Egyszerre Poldi ismét megállt.
»,.
.84
— het
Rabszolgák vagyunk
Azok,
változtatni.
emberek rossz
nem
erényeiket.
Látom
az.
Ha
ha
nem szemközt, hanem
azok
—
rendesen az
is
mozgásba
hozták
szabad. az
—
cynikus vagyok, az
Te megjárod. Sokat
az életet.
Ezt
élettl.
—
tulajdonait
nenn le-
valamit elértek a vi-
a kik
folyamán
lágtörténelem
hibáinkon
fiú,
Nem
élettel.
.
s .
vársz az
álmokkal
állunk
Érted. Pozitiv
dol-
gokkal.
— —
Mit nevezesz annak? majd elmondom. Hanem üljünk le, ez alá a kemert már fáradt vagyok. így ide reszt alá. Furcsa hely ez arra, hogy az ember oly iszonyú dolgokat mondjon, mint a minket én e
—
No
mondani készülök,
percében
öreg
—
kiben
kutya,
—
— Félsz Gábor? — Na, öreg, hagyjuk a — Hisz komoly vagyok.
lül.
A
szerelem c^élja? a
pap
faj
ha
ha,
cinismus
a
. .
.
került
felted az
nevetett az
megint fe-
ártatlanságodat?
tréfát.
Nos
—
kezdem.
fentartása. Jól van.
Mi
És
a
ezt
No, én nem vagyok ellene, hogy oda való a pap elé, a sors tréez esetben is, mint mindig. No, de akik
elé
viszszük.
azt találom, fás volt
a
([masinában* mást
mondanák barátnid,
king, missei.
vasd
Ebbl Tolstoi
el
az
van.
háján
vagy
«Pall
aktusból fakad
a
házasság. Ol-
ezt
Felül-
félek elrontom étvá-
pedig ma még a Miczi s
mail gazette
Gyermeki ragaszkodás?
Alulról ?... No, de
gj'adat, te
a
Kreuzer-sonátáját. Arról majd be-
szélek aztán neked.
rl
látnak. Ha, ha, outfully sho-
nem szeretném,
franczia kony-
va
gredin
.
.
.85
mondta,
s
Gábor gyomrára
ütött,
— ez az utad —
látod ott az üt végén, az a tündérpalota vár reád.
— —
—
És te?
Én
fogok
kérdte Gábor.
Megyek
?
a sajtosokhoz aludni. Festeni
ott valamit.
Gábor ugyan azt szerette volna megjegyezni, hogy semmi fcstszerszámja nincs vele, de aztán lenyelte a szót.
—
Unom
Miczi konfiture-jeit.
a
Az öreg
ber-
ezegnének meg már elég disznóságot mondtam
még
tegnap,
—
ma
rágódhatik rajta
AvantJ
signe
Gábor
megérintve
—
kiáltotta
kezét,
a
este s
el
is.
aztán
futólag
hegyek irányába kez-
dett koczogni.
Gábor pár perczig s
lefele haladt,
aztán megállt
utána nézett.
Mily
csudálatos
Mily
szövet.
lelki
óriási
az érzelmek- s gondolatoknak.
Ez ember,
hasonlott lelke
ugyan annak
bölcscsé
tett,
szenvedésnek a humora
néha
Mert
nem
szavai,
önmagához. Szavai
volt
méltó
sárral
koronkénti
nem
skálája
kit
meg-
a lelki
frecskelte be.
viselkedése,
egyszer határtalan
s ebben kíméletet nem ismert más tekintetben oly gyengéd, oly finom érzés Nagyon fenn s nagyon lenn járt mindig.
cynikusak voltak
,
ki
volt.
4K Csaknem talnál
lbe nem
elkésett az
ültek, jött.
A
midn
ebédtl.
Bálványossyak
volt terítve.
Már mind
az asz-
lóhalálban átöltözve, az ebéd-
már elmentek. Neki
.
i86
— Ah ... de ilyen kés Már bocsáss meg, de asztalhoz ültünk. Azt hiszem, ez a legudvaria!
sabb
a
volt,
.
.
.
mit tehettem.
— Hogyne, hogyne édes Miczi, Bocsáss meg, de hát olyan utakon kódorogtunk, hogy nem csoda, ha elkéstem — Gábor Lolly kinek másik szomszédja ma Lrinoz — Aztán Poldival nem Tulajdonjáratlan
szólt
és
leült
mellé,
volt.
voltál
rossz.
. . .
képpen micsoda különös passziója is van ennek a fiúnak, hogy így hegyen-völgyön kóborol. Hogy meg nem unja szólt Tomi vontatott hangon. Festnek a természet egyetlen mestere
—
—
felelt tett.
—
meg neki Az hálásan
—
Lolly
Gábor szemei közé
s
tekin-
mosolygott reá.
Mindazonáltal
nem
a Bálvá-
voltatok
illetlenek
nyossyakkal, éhez kétség
fér.
Micsoda
furcsa
dolog volt így megszökni ellük? Nyafogta Miczi, szemrehányó pillantásokat vetve Gáborra.
—
be
Az
kell
igaz, bevallom,
De
illetlenek voltunk.
nem
látnod, oly rég
hát
láttam Poldit s annyi
megbeszélni valónk volt együtt.
—
Na
jó
máskor majd pade»-okat.
ember, tainak
a
van,
jó.
.
.
absolutiót
Nem
hiába
ilyen
utazott, látott
látottak elbeszélésével
Hanem
adok.
nem engedünk néked
«esca-
annyit az
tartozik
is
bará-
. .
Ezzel a kesernyés grófné abba hag)'ta a thémát, a
a
melyet kimcrítcttnek tekintett Bálványossyakról
kezdett
s
atyjához fordulva
beszélni
—
most
meg
kedvence
thémájáról.
—
Mi
azalatt
—
szólalt
hirtelen
:
187
LoJly
—
nagy
Könny
Lrinczczel.
kötöttünk
barátságot
—
egymásban menedéket a Bálványossy had támadásai nevetett jóízen ötlete felett. Lrincz különben
volt
találtunk ellen,
melegen
nézett reá.
—
kötöttünk Lolly grófnvel
Barátságot
—
—
is-
mételte Lrincz, Gáborhoz fordulva, kissé a men-
tegetzés hangján.
—
Barátok
—
Azt akarom kinek
kemben
így
már azeltt is, magában. ma Lrincz grófhoz,
szóltam
annyi rokonszenvet ébresztett a
játéka
—
voltunk
hogy
legyek neki. S
távollétében
bátyja
—
lel-
Gáborja
elfogadta az ajánlatot.
Gábor Lrincire nézett. Ez maga se tudta miért, de zavarodottan nézett bátyjára. mondta Gábor, egy Na, ez jól van így
—
pillanatnyi
kevesebbet
hallgatás
— után —
harczoljanak
csak
kívánom,
azt
mint
együtt,
a
mennyit
mi szoktunk öcsémmel.
—
czcl,
—
Oh, mi
nagyon megértjük egymást Lrincz-
legalább egy thémát illetleg.
—
—
majd észreS mi az ? kérdte Gábor véve Lolly, hogy Lonczi mereven szembenéz vele, boszankodott ügyetlen kérdése
—
Nos, a théma
—
felett.
a lovaglás
meg
a
zene
—
nevetett Lolly, kissé gúnyosan.
Mindhárman
E
elhallgattak.
közben Hanzi nagy
zajjal,
szörny meidlin-
geni bécsi nyelvén a Bálványossy fiúkat utánozta
Ah
Lolly
dumm.
—
die wáren etwas für Dich, Gott wie
i88
Miozi, sem
véleményen
Öreg diplomata nem voltak egy
az
Kitn
vele.
E
fiúknak tartották. alig fogytak ki
gentlemannlike
derék,
aztán nagy vita támadt,
felett
Az
pro- és kontrából.
a
udvar
—
pedig nézett és hallgatott.
Bbéd
Lrincz,
után
Tomi
Miczi,
öreg
az
s
Klicnigstcin a tarokk-asztalhoz ültek.
Az udvar kis
tízkor visszavonult. Lolly Gáborral a
dohányzóban egyedül maradt. Igen, Gábor, összebarátkoztunk Lrinczcízel.
—
Azt hiszem, megért ez a fiú s elhiszi azt, hogy az vagyok, a minek látszom. Maga kételkedik ben-
Ne mentegesse nem. Hogy meri-e azt tenni ? magát, érzem s ez bánt és ezért szeretném, hogy .
.
.
megismerne.
—
Én nem
kételkedem
tudom milyen igazán
s
így
magában,
nem
is
mert
nem
tévedhetek meg-
ismerésében.
—
—
—
Hát koméa szót megnyomta. Miért lennék az... de nem mentegetem magamat, 9a me daigne. Lrincz jobban megért. Tisztább lelk fiú, mint maga. jobban Igazán
diásnénak
hisz.
szeretem. Igen
ha
6
.
.
.
barátomnak fogom fogadni. Majd
.
.
megismer
.
akkor
majd
tán
maga
is
meg
fog érteni.
— —
Erre törekszem már rég.
Nem
voltunk ele-
get együtt. Tán ezért félek magától.
Mitl
mondja
—
—
el
fél?
Miben
lehet ártalmára
ezt nekem.
Mert úgyis Mást nem?
tudja.
Ezt érzem.
..
.Miért
— nyit
Sok mindent, sokkal többet, mint
a
meny-
—
elmondani birnék...Mit tervez a telire?
kérdte, hirtelen más thémára vivén át a társalgást.
—
A
messze
tél
«virágait» tapossuk.
van
még, még csak
a tavasz
A
télen...
Az szt
töltöm.
itt
istenem tán csak férjhez megyek már.
— —
Magától függIgen, az Ízlésemtl.
Gábor nem
sem
egyiküket
más théma pedig e peraz-
volna,
hallani szeretett
ben
arról beszélni, amit a másik
akart
érdekelte
Majd pár
volna.
perczig hallgattak, ez alatt Lolly gépiesen a fény-
képeket nézte
.
.
.
majd hirtelen
felugrott,
átment a
szomszéd szobába.
—
gyek véve
Gábor szörnyen untatott, elálmosodtam. Mealudni. Adio la compagnia. Ezzel búcsút
—
kitánczolt a salonból.
42.
—
Nagyon érdekel, tzés hangján Lrinci,
—
maradtak hálószobájukban
ldik
irántad.
tudnék beszélni
—
én
Már az
—
meg
a mentege-
Gáborral aztán
pedig látod, én
már barátom,
egyedül
úgy
érdek-
akárkivel
unalmas társalgó
oly
rólad ... az
szólalt
midn
—
cl
órákig
rokonszen-
ki
vezik veled.
—
hát
Édes, öreg Lolly
fiam,
rokonszenve
tudom, hogy
Azt hiszem, még arra szeret. És barátsága ? ... Te neki.
engem megismerni.
így van.
problematikus. is
Ne
veszedelmes,
De
higyj akit
rajtad keresztül akar
.
190
—
—
Azt hiszed?
kérdtc Lrinci kissé sértett
hangon.
—
No, ezzel nem akarom azt mondani, hogy csak tudnám irántad nem érdekldnék ... de hát miért? Miért éppen engem? Vagy igazán szeret? .
Vagy oly Ki tudja
—
hogy
megy
rosszul
.
.
a dolga a bécsi világban?
. .
De
érdekldik
De
dani, a mióta élsz.
rendelete
Gábor.
vagy
szerény
mindenki
ugyancsak
itt
Hisz
tudhatod,
irántad, lehet
mon-
hogyne, hiszen atyád vég-
korán reád
terelte a figyel-
met.
—
És
te mit tartasz róla?
— Én egyenes, leánynak tartom. — Tán igazad van.
férfias,
volna könnyítve életem
szókimondó, aranyszív
Bárcsak
—
úgy lenne.
— Vedd Gábor, vedd — mondta hevesen. — Meglátjuk tán csalódtam ebben el
el
...
kérdte önmagától
Meg
elvenném.
Gábor, a nélkül, hogy
tudott volna adni saját kérdésére.
Lrinwt is?
—
feleletet
MÁSODIK- KÖNYV. A
körútról
kis
pár elragadó
visszatérve,
hetet
két fiú édes anyja oldalán. Mindegyik hogy tán megsértette valamivel a másikat akarták egymást múlni a szeretetres így felül méltóságban. Lrincz annyira ment ebben, hogy a
töltött
érezte,
még
pár estére
úgy, hogy a
pár boldog
sikertilt
legszkebb estét.
.
.
néki udvarát családi
is
eltávolítani,
körben töltöttek
el
.
És oly a nagy
anyai
jól esett mindkettnek ott, így hármasban, lámpa körül, a hilliárd-szobában, az édes
szív
tekben
melegénél, elbeszélgetni az utolsó he-
látott,
Az öreg gatta a két
tapasztalt dolgokról.
asszony abbahagyta patience-ait, elhallfiú
beszédét, majd
maga
mindig jósággal, enyhén, nem
is
hozzá
ítélve el
szólott,
egyik csu-
dálatos rokonát se, mindeniket mentegetve,
magya-
rázva kicsinyes hibáik eredetét.
—
a
Látjátok
milyen
fogtok tanít
ám
én
fiúk,
ha olyan öregek lesztek, mint
vagyok, sok
látni.
benneteket
mindent más
Addig majd is
a
az elnézésre.
szemmel
szenvedés meg-
Nevettek a Niki
193
bácsin
ben.
1
.
.
.
Már
kötend
Hej nékem sok galibát okozott életema te atyáddal (szólt Gáborhoz fordulva)
frigyemet
del ...
Nifforokra. Ostoba viszály ez
dot
is,
a
tiéd-
a
mely Két
boldogtalanná ... a
századokra
tett
még
hát
ellenezte,
is
öreg bolond mindig irigykedett
ez az
a
csalá-
helyett,
Mámidn f-
hogy századok boldogságában egyesítette volna. sodik férjem ellen
ispánná
nevezték
élére állni is
s
neki.
nem
ki,
De
Mert
ki
.
.
sokat
ellenzék
csak azért, mert
.
mert
hogy
tudom,
szenvedett
embereket
mint a kicsinyes
az
hát én mindezt megbocsáj-
sajnálom,
szerencsétlen ember, és
szégyelte
pártoskodni ellene
az akart lenni.
tottam
mindig áskálódott,
is
mind,
maga
is,
t
is
úgy
vagy csak álmodott baj, aztán az önmaga életét csak úgy mint a
megviselte a sok kis, való
melyek
környezetét trhetetlenné tették.
— —
És a lányok Mit tarthatnék .
.
.
mit tartasz a lányokról mást, mint
ti
?
mind. Szegény,
szegény boldogtalan teremtések. Sötét múlt sötét árnyai.
Nem
e világba valók.
Vagy tizennégy nap elteltével, egy reggel arra Lrincz kanyarót kapott s egy pár napig nem hagyhatta el a szobát. Pedig Lrincz nagy mulatságokat tervelt, Gábor hazajöttének tiszteletére tzijátékot, bált akart rendezni. Szegény Lrincz bizony nem valami nagy örömmel vette ébredtek, hogy
tudomásul, hogy pár hétre
Gábornak ez mindegy
el
van a külvilágtól zárva.
volt.
St
(be kell válla-
193
még
nunlc önzését)
Egész
öcscsével.
pedig
Este
szobájában
jövjükrl
neki, beszélgettek tek.
hogy így többet lehet
örült,
nap az
udvar
.
.
ült,
felolvasott
légvárakat építet-
.
be hozzá
jött
s
nagy
kártya-partiekat rendeztek.
A
betegség
Hetekig ncn\
Egy
Adámék
látogatását
vendég
jött
is
elnapolta.
a kastélyba.
este Lollyról volt szó.
Lrincz hevesen, csak
úgy,
vágta, hogy nem Miért nem veszed
bátyja viselkedését.
oda
nem
Jobbat tán
is
érti
mint már egyszer,
ne légy oly válogatós.
el,
kaphatsz nála!
Gábor csudálkozva
nézett
elpirult s aztán zavartan
reá.
Öcscse
mélyen
akadozva folytatta:
— Miért ne vennéd én hiszem, boldoggá tenne még téged — Még engem — kérdte Gábor — Téged nehezebb mint mást. — Miért? — Mert nehezebben vagy megérthet, mint más. — És mondod ezt nékem. — Én miért ne mondanám én? — Mert vagy legnehezebben érthet azt
cl,
is.
is?
élesen.
lesz,
te s
a
le
legnehezebben
merek
.
.
Gábor
.
s
vezethet emberi ezt hevesen
szaladt a szó a száján, tudta,
megsértette.
—
Igazad
mosolyogva sina,
kit
van,
—
akkor
—
Z».
a :
a
kit
is-
mondt?, a mint ki-
hogy öcscsét nagyon
kés
volt.
mondta Lrincz
gúnyosan
én vagyok a legkomplikáltabb ma-
ismerek, de hát
leszen az Ju»th
De már
lény,
masinisztám,
Fuímus.
itt
—
van az én jó bátyám, s
megölelte
Gábort. I^
194
Megölelte
.
üröm
.de a csepp
.
mélyén, egy csepp üröm
.
.
maradt
ott
Meg
.
a lelke
Lolly képe.
a
Pár napra ezután Lrincz már majdnem tökéletesen
A
helyreállt.
már egy
este
ki
parkba már
Egy
lovagolt.
is
st
kijárhatott, este,
tígy
ki-
fél
éppen midn vacsorához indultak volna, félreverték a szomszéd falu harangját. Lángtengerben állott a szomszédos Ballaháza fels része, a lence felé,
A
czigányváros.
kastély
—
és
a
lábbadozó Lörincz
Gábor
ment
is
alatt
uradalmi tisztek, cse-
ki,
öreg komornyik,
mind, az egyik
lédek,
lakói pár perez
férfi
tzoltó-díszben rukkoltak
inas
eg^'
híján.
de édes anyja visszatar-
volna,
totta
—
Ne
esne.
Gábor megértette
A id
vacsora
még
s
A
—
billiárd-1 eremben
nehéz
egy
Már
kilenczre
Gábor
volt.
Lrincz
voltak.
—
az
olvasott.
idegesen
különben
hallatszott,
Az öreg
grófné patienceokat
Egyszerre Lrincz
a dákot és sápadtan a felindulástól,
gon
járt
formát a billiárdon. Csak
koppanása
billiárd-golyók
mélységes csend rakott,
hon maradt
s
így késett.
is
rosszul
szó se volt a tálalásról.
próbálgatott a
Lrincznek nagyon
menj, látod
letette
reszket han-
így szólt.
És ...
ma hvös volna,
sem
hogy
az bánt leginkább,
éjszaka
van
—
ha
eresztettetek volna
Hangja olyan idegesen felnézett
ti
.
.
.
egészséges ki
s
lettem
az oltáshoz.
éles volt, mint a beretva.
könyvébl
miután
már
felelni
Gábor akart.
'95
Tán éppen
olyan
volna
vágott
élesen
Az
anyja csendesen intett neki.
vissza,
de
anyai szívnek több
tapintata van.
nem
Így
igazságtalan vádra egyik sem.
felelt az
Lrincz egy
pillanatig várt
mélte, felelnek valamit szivét.
De
hát azok
—
azt hitte, azt re-
így majd kiöntheti lázongó
s
hallgattak
.
némán eltrték,
.
.
a mit mondott.
A
vacsoránál
Nem
rom.
szolgált
fel.
még
Az
mind
Az öreg Johann
.
a há-
nesztelenül
ég
ablakokon bevilágítottak az
lángjai
a szivük
ült
semmi, csak az eveszközök
koronkénti csörrenése.
ide pirosló
némán
csendben,
hallatszott
.
.
Oly csend
dobbanását
is
meg
falu
hogy tán
volt,
lehetett volna ol-
vasni.
Az öreg
nem
asszony
hulltak a tányérjára. sírt.
Könnyei egyenkint sem tudta miért, de
evett.
Maga
Tán megérezte e perczben
dást a két
fiú
a
Lrinci komoran, szemlesütve odaintette Johannt és súgott
lehozta a viola d'amourt,
tle
közeled szaka-
között.
s félre ült a
fal
evett,
egyszerre
valamit.
Johann
Lrincz csendesen
elvette
mellé
neki
egy magas székre és
elkezdett egy szomorú, régi Tinódi-féle nótát ját-
de olyan keservesen, mint tán még soha
szani,
azeltt.
Meg
akarta engesztelni ket. Szóval sohase birta
volna kinyögni
azt, a
leg fejezett
A
saját
ki.
mit
hegedjén olyan
mesteri-
szenvedést, a melyet okozott, a
keserségével, bánatával akarta eloszlatni.
Édes anyja csak
sirt,
Gábor pedig
kereste, ke-
I
9^
mely azonban
restc öcscsének tekintetét, a
távolodva
midn
is,
még
e perc
is
tle,
még
el
volt
e pcrczben
bocsánatát kérte.
Soká ültek így, addig míg csak a csöndes szocsak morú dal hangzott. A közeli nyomorból a lángok
nyomor,
fénye jutott a
el
mely e perazben
keresztül iramlott, tán
még
a
—
—
de az a másik három ember lelkén
idáig,
vigasztalanabb volt az
amazok szenvedésénél is. Nifforné homlokon csókolta fiát, midn kiment. Gábor megfogta a két vállát s ersen megrázta. Lrinci szeretsz még? kérdte keseren. És Lrincz hegedjén elhalt a hang s udvariasan, sok szóval felelt a kérdésre, de azért most már szembe nézett bátyjával.
—
—
3-
Egy szép
júliusi
reggelen Miazi
jött
át Lollyval
látogatóba. Miczi teljesen az öreg asszonyt foglalta le,
hogy így Lolly egyedül maradhasson a két fiúval. Rég készültünk átjönni, de hát Miczivel nem
—
jöhettem,
félt
—
ják a kanyarót, s
így
várnom
hogy elkapBécsben voltak
féltette a gyerekeket,
papa meg Hanzi
kellett.
— És mit Lolly grófn azóta — kérdte Gábor. — Untam magamat, mint Újváron rendesen. Mit csínált
tehettem
volna
mást? Azt
?
hiszik,
mulatság
élet?
—
Hát milyen meg Lrincz.
életet szeret a
grófn ?
—
ez
az
szólalt
.
197
— Szeretem szabadságot mindent, mi születtem. — Hiszen szabad — annyira, mint — Maga Lrincz, hogy annyira szabad vagyok — Nem tudom, nem ismerem még eléggé. — Pedig szeretném, hogy megismerjen. a
szabadsággal jár
.
a
s
.
.
a
lássa férfinek
senki.
azt
is
találja
?
azt
Márfay jobban
ismer,
met öcscsének.
— —
—
magyarázza
el
a karaktere-
—
És Gábor maga sem tudta Én neki? hogy miért, de az utóbbi szót ersen hangsúlyozta. Jói van grófn, de tán üljünk itt le egy kicsit. A park nagy fzfájához értek, a hatalmas fát körülvev gombaalakú kis tabourettekre telepedtek egy
Lolly
le.
pillanatig
szembe
élesen
nézett
Gáborral, szinte kihívóan, aztán közönyösen a po-
rondot kezdte piros napernyjével piszkálni.
— — — — —
Hát igazán elmondjam, mit tartok magáról ? Tán csak nem hiszi, hogy félek a kritiká-
jától?!
Tudom,
grófn semmitl
a
De
se
fél
.
.
igen, önmagamtól félek Ezt értem mondta félhangon Gábor s aztán beszélni kezdett, de most már határozott .
ers hangon. és
.
.
—
—
Ersen
modernizált kisasszony
.
.
.
pedig osztrák kiadásban. Tiszta, mint a kristály
s azért
nem
tudja, ki írja
felel
a nevét
bocsájt
Hideg-e vagy csupa érzés? Ki erre? Talán az, a ki majd a szívébe Vagy az se. Mert annak majd nem
átlátszó.
meg
? .
.
megbocsájthatna
.
hisz
annak,
sokkal ki
semhogy
büszkébb,
lenygözte
.
.
.
Uralko-
.
198
még önmagán is, annyira uralkodásra Hát hogy trné el más uralmát ?
dik
—
szubtilis lény,
.
.
Nem, nem
Beau paysagc d'un beau pays.
vagyok ilyen
született
mint a milyennek csupa
irántam való jóakaratból öcscsének
lefest.
És ime, elhintette a konkolyt a két fiú között, Lrinci tekintete megakadt Gáboron s arcza egy pillanatig kétked nyugtalan kifejezést öltött fel.
—
Szeszélyes, bolondos
vagyok.
teremtés
Ma
holnap olyan. Érzéseim vezérelnek s így sohasem tudom, hová jutok és milyen eredményre. ilyen,
Kit egyszer megszerettem, azt egészen a szivembe
—
igen a szivembe zárom És kihívóan nézett Gáborra .
tekintett,
.
.
aztán Lrinczre
némán, kigyulladt szemekkel, mereven
ki
figyelte.
— Lrinczczel barátságot kötöttünk. Mert érzbb nem
s
a mellett
s
maga Márfay.
vagyunk. azzá.
ton
Nem
Magát falun
a
olyan
romlott
Igen,
mert maga
cízynikus, is,
én
mint én is,
tehetünk róla. Részben az élet
azok tett
Kosmos, engem Bécs. Lrincz foly-
volt.
Lássa,
meg
lanítson
hogy
arra,
higyjek annak, a mit érzek, és hálás, örökké hálás leszek.
Lrincz zavarodottan
tekintett
maga
elé,
Gábor
gúnyosan mosolygott. Nézze, nézze, Lrinoz hogy mosolyog, nem hisz abban a mit mondtam, és nem hiszi azt, hogy Nos Márfay, nincs igamaga megértett engem
—
.
zam,
—
nem
találtam
cl
Dehogy, Gábor
a
.
.
gondolatát?
érti
magát
s
engem még
job-
199
—
mondta Lban és így nem nevethetett rajtunk rincz, pedig igen jól látta Gábor mosolyát s boszankodott
rajta.
is
Gábor nem
felelt.
Ugy
hogy Lrincinek
érezte,
e perczben hallgatnia kellett volna.
—
Nem
Én
érünk mi sokat.
azt hiszem, az élet
hogy mindent vagy nagyon sokat adott meg elvette tlünk az egyetlen kincset, a nékünk boldogságot így szólt Lolly s leeresztve legyezazzal,
jét,
—
—
minnek Gábor még sohasem látta.
e perczben oly szép volt, mint a
(legalább e pillanatban úgy hitte)
— A természet mindent
adta mindazt, a mire
a
kiegyenlít.
Nekünk meg-
boldog ember
—
az egy-
szegény ember vágyakozik a boldogság szer, híján. Mit ér mindez? Mulatság! élvezeti Az-e? a
Nézze Gábort, mint
annyit,
bejárta a félvilágot,
házak levegjét. Mit
Lrincz senkit se
a párisi
ismerem, sohase lesz az és sohase
s
se
meleg
ér neki
boldoggá tehetni
Így szólt
mébe
alatt
mindez? Azt hiszi hogy azért boldog? Nézzen a sze-
gróf,
Én
mébe.
s
embert
látott
generátio
Ismeri a sivatag mákonyát,
láttak.
.
.
fog
.
mély, szürke szemeive! hosszan a sze-
nézett elébb az egyiknek: Gábornak, a kirl
beszélt, s aztán
— n
pár
eltt egy
az
Lrincznek,
Tekintsen engem. Azt
a kif^ek beszélt. hiszi
tudom, hogy mi
Mit ismerek az életbl ? Hallgassa meg életrajzomat Lrincz egy diplomata gyermeke, J4 éves koromig három székvárosban éltem. Atyám a
hivatása ?
:
szeretett s atyám
ezután
mi
?
tud.
Tizenöt
A éves
tudás
almája
koromban,
fanyar
—
midn már
Londont s Parist, abból a mit barátnim pletykáztak, ismertem, azt hittem, ismerem már az életet is letelepedtünk Bécsben. Papa alig birta fizetni adósSzcnt-Pétcrvárt,
papa mesélt
s
a mit
—
Hogyne
ságait.
meg
kevés.
midn
meg,
—
ostoba
Láttam,
Az
leányokat.
s
Hiszen diplomata
!
élet
Miczi
nem
is
ismerik. Puis quoi
jam?
.
.
Nos,
A
?
magam
lenségem .
Nos
nem
volt
— Tomit
is
elmond-
épen ez
utáltatta
debut-jét
—
mindig ünnepeltek a
Felnyíltak
.
s
legtöbb
ostobaságot
nekem az a szerencséthogy magam nem voltam
hallja s
volt a mellett,
.
A
társaságot.
egy ünnepelt leány ostoba
ment. Miczi
férjhez
volt rossz leány.
.
meg velem
hát
volt, vagyona hogy adják férjhez a fiatal ezen oldalát akkor ismertem
tökéletesen a szemeim. Ülve
nem maradtam, meg
is
kértek
De
néhányan.
mertem volna én olyanhoz menni (pedig hát volt köztük néhány olyan is, a ki szeretetreméltó s becsületes ember volt) ki nem ismert. Maguknak beszélek magamról, szeretném, hogy tudják, milyen vagyok. Ugy érzem, barátaim, Gábor mindig az volt, bár a maga módja szerint, magát pedig mindig ott éreztem a Gábor oldalán hát hogy
.
Míg
így,
.
.
hevesen szenvedélyesen beszélt, igazán
nagyon szép volt. Szemeinek lencséi kitágultak, úgy, hogy szinte sötétek lettek belé a szemei, homloka szélesebbnek, ajkai
mint rendesen. Senki
se
nyugodtabbnak látszottak hitte volna, hogy ez a
szzies homlokú, nies leány, comtesse
:
Klienigstein Lolly.
a
hírhedt bácsi jucker-
A két fiú lélegzetét visszatartva, megfeszített lemmel
figye-
Egyszerre önkénytelenül szembe
hallgatta.
néztek egymással és elvörösödött mindkett.
— —
És
.
.
és
.
.
—
.
.
kiáltott
önkénytelenül
fel
Gábor, hogy valamit mondjon.
—
melyet követnem
nek
el
fogva ?
utat,
a
elvesz. Ki
magya-
ers
azért
kézzel
hogy mi az asszony hivaKi fogja kigyomlálni lelkembl azt, a mit az a kezemet,
hogy meg
élet plántált beléje, úgy,
st hogy
ez
megváltómat
által .
.
Az, a
.
hazugság leplét
egyszer
ki
egy kézzel .
.
ne
ébredjek
életre
új
fog mondani, a mi a
majd
nékem gyengéden, de
meg
lesz
ki
Pedig ersnek, nagyon ers-
kell ?
kell lennie annak, a ki
rázza
tása
—
És mit még? kérdtc a leány ers nékem valaha megmutatni az
elég
.
.
sebezzen, .
Várom
életében
a
olyat
lerántja a világról
annak megcsókolom a ke-
.
—
zét s uramnak, parancsolómnak nevezem. Eh, de mit filozofálunk itt hiába hánykor lesz az ebéd ?
—
És most már
a két fiú
többé, felkeltek
mind
a
nem mert egymásra hárman
és lassan,
nézni
nagyon
lassan felmentek a kastély felé.
E
pcrczben csak a leány mozdulataiban és voná-
sain
volt
életer, bizalom,
mert e perczben már a két
erély
Igen,
kifejezve.
fiú tudta,
hogy
vetély-
társak: féltek egymástól s féltek e leánytól.
A^
lesz
velk? 4-
Midn
az
kiment vadászni,
Egy
darabig
elrobogott, Lrincz Gábor pedig felment anyjához.
újváriak
kocsija
csendesen,
szótlanul
ültek
a
kis
:
lOl
Az öreg sTÓfné hímzett, fia merengve Az ablakon a kés nyári est-
boudoirban.
némán
oldalán.
ült
alkonyat
ragyogtak keresztül. Narancs
színei
teli
fényben úszott minden,
templomok
közeli
nap piros fényét,
meg
kolompja,
a nyitott ablakból ide látszó
ablakai a
visszaverték a lenyugvó
távolról
haza
tér
csordák
tücsök cziripelés hallatszott.
Gábor egyszerre végig
homlokát
simította
aztán
s
bizalommal nézett anyjára. S úgy érezte, hogy végtelen boldogság rejlik abban, hogy itt e szeretettel,
kis
szobában, otthon
Tekintete ki
édes
az
mintha
csak
e
a
révpartra
tekintetével
perczben
jutott volna, arcza oly
oly idegesen
van,
anyja
valami
jutott
.
találkozott,
elhatározásra
gyorsan változott
rezdültek
.
.
ajkai
át, s
meg. Elbbi nyugodalmas
keser kifejezést öltöttek fel. már rég akartam e tárgyban veled beszélni. És a mai nap éppen a legalkalmasabb reá. Tudom, ne tagadd, szerelmes vagy. Tudom, (az anyai szív sohase csalódik) Lollyt vonásai, szinte
—
Igen
Gábor,
szereted.
Aztán tegetni
látva,
magát
nyugtalanabb,
—
hogy Gábor nem
is
igyekszik
—
Lásd, ez
men-
nem ad rá tagadó választ még még keserbb hangon folytatta a leány nem néked való. Mit akarsz s
vele? Te zárkózott, komoly fiú vagy, mint a milyen az atyád volt. Daczára, hogy annyi évet töltöttél külföldön, otthonül,
éppen lánynak
Mit
ezért.
háziasember maradtál
akarsz
egyéb gondolata
és a pipere
.
.
.
vele? Hiszen sincs,
mint
a
s
tán
ennek
a
fényzés
!
ao3
Nifforné
Míg
elhallgatott.
beszélt,
folyton
fia
most úgy látta, hogy az fejez ki. keserséget végtelen szomorúságot, Édes, édes fiam, ne sértsen az, a mit mondok. vizsgálta s
arczvonásait
—
Édes
akarom.
reám S a
Csak javadat reám nézz
beszél hozzád, érted, anyád
Anyád
fiam
szeretettel fia
—
fejét két
.
.
!
mosolyogj
.
tekints fel
.
.
,
reám
kezébe temetve, hosszan-hosszan
nézett a szemébe, míg csak szemei
fel
nem
vidul-
míg csak szemeibl minden más el nem mosódott a gyermeki szeretet végtelen, mély kifeje-
tak,
zésén kivül.
—
Úgy Gáborom
az úton haladni
két
kezébe
.
most már nem félek ezen
.
.
—
tovább,
tartva
Gábor
mondta fejét,
még mindig
s
annak
homlokát
ajkaihoz emelte.
— Anyám — mondta Gábor megrezg hangon —
ma jobban
szeretem, mint valaha szerettem és azért
sohasem fogom elvenni Ezt igérem neked. Édes, szegény fiam, úgy úgy látod ez jól esett ... El fogod felejteni, mert hiszen látod, .
.
.
—
—
lehetetlen,
hogy
iránta érzesz.
szerelem
igazi
Nem
legyen
az,
a mit
szeretheted benne az asszonyt,
mert hiszen épp az hiányzik belle. Czifra báb, ragyogó tollú arany madár ... de nem életre való.
Aztán milyen nevetségesek velem szemben. Tudod,
mirl
Miczi
beszélt
tatok a kertben
varráshoz, hogy
?
azalatt,
Hogy
míg
ti
Lolly milyen
oda lenn jól ért a
csinálja a ruháit stb.
jár-
ruha-
Kétszeresen
ostoba asszony. Mint Nifforné nékem Márfay leánynak,
ki
egy
Márfay
neje
volt
s
egy
Márfayt
!
a04 szült
— mer
egy
Márfay
ez a bábu ilyet mondani
? Mintha Gábor viskóba vinné a feleségét Annyira boszantott, hogy azt mondtam, minden ruhámat magam csinálom most is és menyemtl is azt fogom megkívánni Gábor nem állta meg, még e komoly pillanatban sem, hogy anyja filippikáján ne mosolyodjék. Egyszerre a Márfay nagyasszony ggjét látta felébredni- a NiflFor had ellen, pedig most már máso.
.
.
.
.
.
.
.
.
dik férje révén hozzájuk tartozott.
—
Csakhogy nevetsz
szeretném, ha ezen
fiam,
Kis
aranyszájú
katiczabogárka, hízelegni akart nékem, de vele czélt.
Maga hatezer
liltzelnál
jobb
bár bevallom,
boszankodnál.
varrja a ruháit?
.
.
.
nem
ért
Hiszen csak
forintnál többet tesz ki a Lolly
három éves kifizetetlen számlája, egész Bécs tudja, hogy már-már pörbe akarta az öreg diplomatát fogni Ilyen Tomi izzadta ki ezt is értök meny kellene nékem éppen. Örülök, hogy te is beláttad, pedig hogy kerülgetett a Lolly is engem. El akart velem a konyhába és az éléstárba jönni, be akarta járni a svájczereit, megnézni velem, hogy a káposzta, mintha bizony a gazdaságomhoz jött volna látogatóba, nem is hozzám. Ezek a mai kis juckerkisasszonykák azt hiszik, hogy azért, mert .
,
.
.
.
.
n
«lmitátio» helyett nist
játszanak
dámák
s mi,
jönnek
szájukban
czigarettával
és
a régi
gárda
kis
világra
az
s
leányok
.
.
tagjai,
olyan
szakácsné
productumok vagyunk
és tenyész-állat közötti
Szegény
a
Gyppel élnek, azért, mert tenangol czipket hordanak, nagy
.
Ha
tudnák, ha tudnák
.
.
.
—
205
még
könny
a
el
fiam
—
.
De
.
szemébl, ig^n, de Ugy-e nem veszed
.
.
nem ?
ligy-e
.
.
—
kicsordult a
is
azok kellenek nékik
a fiaink,
úgy, hogy
asszony jóízt nevetett, de
az öreg
s
nem néked
édes anyám, hát
szóltam volna
ez esetben legelébb? Kihez fordultam volna biza-
lommal
máshoz,
Azt
hozzád
mint
egy
hiszed,
percéig titokban tartottam volna, ha komoly szán-
dékaim
nem
arról
volna
lettek
tanított a
minden
?
.
.
.
veszem
Édes
átölelte
fiam,
másik,
nagy a
átölelve
nem nem errl
tartotta,
nem
is
álmodva,
hogy
ment, most ott
cserkészni
az ül
is
az a
egy
erdben és sápadtan néz puska csövébe Majd felszökel s oda alatt
nagy
törzséhez és megcsukló hangon zo-
az
,
kogni kezd
erd
.
tölgyfa
bele a
dl
elbb
.
1
s
fenyegeti, ki
szeretem .
el
álmodva, hogy a nagy veszedelem oldalról
szeretem
— szeretem ostobán, bolondul — az öreg asszony boldogan
hosszan
és
fiát
—
látok,
t
szeretem
megismerésre,
hibájával, a melyet tisztán
De nem
—
Hogy szeretem
tehetek. Édes atyám végrendelete meg-
kételkedve benne
—
vele
fa .
.
.
.
.
Zokogó, csukló hörgése
betölti az
nyugalmát. 5-
Este Gábor bement vacsora
alatt
nem
Lrincihez,
tekintett
kisiklott a billiárd-szobából
a titkárjával van
Lrincz
reá,
ki
és
pedig egész vacsora
azon ürügy
alatt,
után
hogy
dolga.
kíváncsi
arczczal
hol gondolatokban merülve
felkelve ült
—
ágya melll,
fogadta.
7o6
—
Parancsolsz
valamit?
—
reszket
kérdezte
hangon.
— ról,
Édes anyámmal beszéltünk egy fontos thémáakarom közölni veled. Ülj le öregem Nem vagyok fáradt, örühogy bejöttél mondta zavartan.
azt
— lök,
—
.
.
.
—
mondta Gábor
Lollyról beszéltünk vele,
telen s
Lrincz szemébe
a mellette
lev
Az
nézett.
hir-
elveresedett,
asztalról gépiesen vett fel
egy pohár
vizet s lehajtotta.
— —
Lollyról
—
?
kérdte aztán közönyös hangon.
anyám
Igen, Lollyról, édes
vemhez
beszélt róla. Szi-
megmagyarázta végtelen bölcsehogy mit ér s elém tartotta jövm tükrét, ha elveszem. Elmondtam neki mindent s elmondtam azt is, hogy úgy gondolkozom felle, szólott,
—
ségével,
mint
—
—
és
.
.
.
—
hogy szereted,
mondta Lrincz majdnem élesen. Gábor egy pillanatig csodálkozva nézett reá. Tán csak nem hiszed szólt most Gábor, Igen, azt,
—
—
majd oly élesen, azért
beszélek
mint
ellene,
észrevettem, hogy te
észrevettem
.
.
testvére
—
szeretem
hogy mert
s
belebolondultál. Igen
.
.
.
.
Lrincz már
e pillanatban belátta,
lenül s méltatlanul
történtet
is
ezeltt mert én
itélt,
meg nem
Csak úgy, mint
de már
történtté
kés
nem
hogy helytevolt. A megtehette
senki.
Gábor, nem változtathatott azon,
Egy némán mind a
a mit kimondott.
pillanatig szembenéztek, szót-
lanul,
ketten.
J07
Tegnap még testvérek, ma már vetélytársak voltak. Majd Gábor szólalt meg:
—
a
Igen-igen.
Nagy
szerencsétlenség,
nem tudom,
fátum vagy más okozta. Valószínleg az 6 akarata
volt ez.
Ezzel akarta tán erejét megmutatni. Látod,
édes testvérem
—
hangon
—
mondta most lágy elérzékenyült küzdöttem,
eddig egyedül
majd
most
meg a közös elleners támaszod lesz e kéz
ketten tán könnyebben küzdünk séggel. Nyújtsd jobbodat, s
a
enyém. Szembeszállunk
legyen a tied az
mi reánk nézve
azzal,
csak a legrosszabb lehet. Farag-
juk e ferde, e lehetetlen helyzetbl vígasztalásun-
Merítsünk abból ert, hogy egymást támogat-
kat.
juk
.
.
.
Testvérem
—
!
.
.
.
Gáborom
.
.
.
szeretett bá-
már napok óta kerülte mintha csak megmozdult bátyját, elérzékenyült, volna valami a szivében, oda dlt a testvére kebtyám,
lére s
Lrincz, a
és
úgy érezte,
itt
ki
van
a legbiztosabb
helyen
széles e világon.
—
Látod, édes
Lrinciem
!
Nem
nekünk való
—
hogy én venném el s tekintsünk el attól, hogy ma már te is szereted. Mi lenne akkor? Mi történne velem? Édes anyánk oly tisztán, oly bölcsen magyarázta el nékem ma, hogy nem tehetek egyebet, mint hogy szavait
dolog
Tegyük
ez.
ismétlem
.
.
.
És gyorsan pár néval
—
ma
fel,
szóval elmondta azt, a mit Niffor-
este megbeszéltek.
Látod, lehetetlen
nekem
és
még nehezebb
lenne te néked. Ismét többet
mondott, mint
kellett volna.
Úgy,
..
io8
hogy Lrincz azon kezdett el töprengeni, hogy miért veszedelmesebb 6 reá, mint fivérére nézve .
.
6.
nap
Pár
Gábor
múlva
szobájába
kora
—
reggel
egész
ki
nyugtalanul
éjjel
hánykolódott ágyában és csak reggelfelé
— — —
Ma
—
Ne
—
kezdte akadozva
—
reám
várról. Carousselt rendeznek,
Lrincz
be
jött
aludt
számítanak
is
cl.
kaptam Új-
hírt
.
.
És?
Hát én elfogadtam. Gábor hallgatott. haragudj ezért reá:n, mit tehettem volna
egyebet.
— —
Az
igaz,
Annál
is
mit tehettél volna egyebet.
voltak (ismét
itt
már
inkább, mert
a múltkor,
hármas hajtó-iskolában Bálványossy lovagolok. Ezért
val együtt
nap
—
kell
át
nedre
.
.
mikor
megígérte, hogy
akadozott)
.
.
.
egy
Julié és Lolly-
most
.
,
.
minden-
mennem
Újvárra. Ugy-e, nincs
elle-
De
hát hogy és mi jogon
szól-
.
Ellenemre
?
hatnék én bele abba, a mit teszesz
?
—
Ha így beszélsz, lemondok. Látom szemedbl, hogy nem tetszik néked. Édes Lrinczem semmi esetre sem tartanálak vissza semmi mulatságtól sem. Aztán meg
—
—
azt hiszem, k^vésbbé veszedelmes lesz reád
nézve,
ha mindennap látod, mintha nem.
—
tolt
Én
is
azt hiszem,
örömmel
— aztán
mondta Lrincz
alig palás-
meg Bálványossy
Julié
is
e .
209
— mondta, — Édes öregem Gábort. lesz
ott
ers
.
.
megnyugtatni
akarván
így .
légy nyugodt. Látod
.
.
leszek.
És Gábornak eszébe jutott, hányszor, de hányszor ismételte önmagának e frázist az utóbbi két év
alatt.
Ers? Ers,
ers
mint az orchidea,
mint a japáni
csecsebecsék, ers, szilárd, mint a velenozei üvegek s
aranylánczok
.
.
.
Pedig!
jaj
annak, a
gyenge.
ki
7-
Gábor egy
midn Lrincz
reggel,
elfoglalva,
volt
gazdaságában
átment Tomiékhoz. Egyedül
akart
beszélni Lollyval. Szerette volna tudni, egyoldalúa
dolog
jött a
.
De
Lolly
oldaláról
a kastély udvarán belovagolt. Lolly
istállók felé tartott
—
igazán
veszedelem? Tomiék még nem keltek
midn
—
pedig
vagy
.
.
—
lovaglóruhában.
Grófn, megengedi, hogy
elkísérjem
Hogyne, édes Gábor, várjon
rég
nem
láttam
Gábor nem
Úgy
!
felelt
.
föl,
épp az
látszik,
perczig.
most kerül.
Pár pillanat múlva
.
.
?
reám egy
Lolly
lóháton jött vissza.
— —
Nos
.
mit akar?
Tehát igazán azt
dolgom
—
.
.
kell
Nem
—
hogy valami
fontos
hogy legyen, mert átjöttem? hiszek semmit,
—
nem tudok
hogy látom, ritka emberrel lenni, már udvariasságból is.
örülök, kell
hiszi,
semmit.
— Lolly. — Mit akar — kérdte Gábor ?
hirtelen,
élesen. Ju*th Zi.
:
Fuimut.
De
kedvesnek
14
—
— Mit Most
czal.
múlva
— kérdte Lolly meglepett arozakarok lovagolni, holnap — egy év
akarok? ki
s
úgy mint mindig, úgy-e ebben áll ?
—
— a
el,
.
.
A
A
boldogság
boldogság? Boldogságról beszél?
Mért ne beszélnék
boldogságról
? Higyje boldogság minden embernek hatalmában van.
midn
Jöhet olyan perez, utána
tani
békét.
.
birtokába
s
mindent elkövet
a
csak kezét jut
.
.
hogy soha
arra,
kell
Maga
.
el
kinyúj-
azonban
ne érje
.
.
.
— Másról mint mit kérdtem. — Másról Boldog akarok Ez — Csak önmagára gondol. — Nem értem. De erre ma adom meg Önmagámra, ha boldog akarok — Szeretett valaha? — Hallgasson meg. Pár éve Nem tudom, beszél,
a
a feleletem.
lenni.
?
azért
is
a feleletemet.
lenni.
kínoz.
vegyem
tiszteletnek
magánál
vagy másnak? Azt hiszem,
boldogtalanná
önmaga.
milyen
.
legnagyobb rokonszenv
a
szeret, azt
kit
a
ez
.
.
teszi,
jele
olyanná, mint
bennem
Kételkedett
... a
mindig.
Ugyan mondja édes barátom, mire volt jó mindez? Azt hiszi, lett volna okom arra, hogy éppen maga iránt
érezzék
rokonszenvet
Maga
mészetes. rülvettek,
untattak.
egymást. Lássa,
egyenesen beszélek csak
—
ugy
önnek mi
—
mint az a mi ter-
érdekelt s a többi
ma
Magán
a
okom
urak, kik
hogy
barátnak
—
lett
baráthoz
szerelemrl. volna
kö-
megértsük
a szabad természet ölén
itt
mint
állt,
illik
Magán
-
— állt
magához vonzódni,
más partie-k ? Tudja, hogy nem vagyok szegényebb.
Hallgasion meg. "Pár éve kinoz.
Justh
;
Fuimuí.
2IO. lap.
íii
ha sok
adóságunk, magánál
az
is
távol
nincs,
Pesttl
élt
Nos, hát ... mi percztl
—
posjtiója
Szocziális
tek.
fogva
.
Nem
? .
.
csak
úgy,
és
ünnepel-
van,
magának
mint
Bécstl.
hitt nékem. Sértett az
bevallom,
lássa,
s
—
nékem
els soká
soká,
—
a ki éppen ez vonzott magához. Hittem abban nem hisz abban a nben, kiben párját lelte fel. Ez ugyan tán nem férfias, hisz nem mutat nagy de új, érdekes és én, kiváncsi vagyok, erre
—
éppen
vonzott, a mivel
azzal
így
.
lett
volna taszítania. Így tartott ez
dig
.
.
.
.
.
— egyszerre
vissza kel-
med-
addig, a
hogy lehetetlen
beláttam,
útra
tévedtem.
— —
Igen Lrinczre akadt ...
Ne
végezze be.
künk, érlse meg
ban
egy
magával, pedig igen
ki
szeret
.
.
folyamára
élet
barátság-
könyörületes vagyok
maga kegyetlen
—
.
sértsen meg, mert miné-
maradnunk. Lássa,
kell
szeret,
jól,
Ne
nyergén,
felemelkedett
s
diadalmasan
derekát
kiegyenesítette
Gáborra;
a megsértett asszony
és
Lrincz
volt velem.
nézett
ketts diadala be-
szélt a tekintetébl.
Az nagy megnyugvásomra van, hogy ezt én mondom el magának elször. Tudom, hogy Lrincz, ki
gyengédebb, mint maga
nem
s
még magának
szólott
dom, mert úgy vélem, ez
— —
És
A
.
.
.
és
?
—
mi az én
gyengédebb, mint én e tárgyról.
kérdte Gábor
ma éppen
Én elmon-
a kötelességem
érzelmeimet
meg,
hogy
maga
eltt, mint azeltt tettem.
olyan
—
.
.
.
halotthalványan.
illeti,
kevéssé
azt
engedje
tárjam
fel
Azeltt nem akarta .4*
megismerni
nem
— —
gondolat-
érzés világomat,
most
tudom ... ma még nem hiszem.
Lássa,
és
fogja.
Szereti tehát?
Nem
annyi a közös magukban, hogy a
nem tudom, melyik
Lrincz, melyik maga.
És e perczben valami merész
—
és
lehetetlen, valami
gondolat
ügyetlen
Gábor agyában. Azt
de még lázongó érzései oda zsákmányul. És
hogy ez
érezte,
nyerni fog.
—
is
meg Lrinczet,
mentheti
—
Lolly
határozott
—
nemcsak
(és
hitte,
szédíten
meg
fogamzott
logikája,
erre vitték) csak
maga-magát
ha
úgy
dobja
a pillanat hatása alatt
áldozattal
szeret? Akar
tán
még önmaga
nm
lenni ?
úgy is
— kérdte
hangon, de oly határozottan, mint csak
az kérdhette, ki
már e themát hónapok, évek óta Ugy érezte, mázsás
rágva, végre konklúzióra jutott.
k
esett
le
szivérl e kérdéssel, úgy
bizalommal nézhet az éiet
—
Nem, nem szeretem oly
hangon.
határozott
épp hogy oly elvigyázatlan visszonyunkat egy
— —
volt.
Mennyire bánom, mennyire hetnénk meg már most, egy
most
felelt
Így
fáj.
ilyen
elrontotta
hát
Vége
De
Lolly
sajnálom,
Lássa,
folyamára.
élet
érezte, újra
elé.
hát
—
vége.
hogy
le-
nyilatkozat után,
utaink szétváltak, szeezentúl egy fedél alatt gény barátom, így Niffor Lrincz neje csak nem lehet Márfay Gábor testvére ... ki szereti .
.
.
1
—
Lolly,
Gábor
Lolly
.
.
.
bocsásson
a kétségbeesés hangján.
meg,
—
kiáltott
»'3
—
Az
áldja
Isten
meg
.
felejtsen
.
ezt
Gábort egyedül.
De
.
.
el
.
.
kívánom magának csak.
És
elvágtatott, ott
egyedül egy elvéve
élet
életczélját,
hagyta
folyamára, kifosztva
minden
jövjének
családjától,
eltor-
útját
ledobva a mélységbe, könyörület és szá-
laszolva,
nalom nélkül
.
.
.
8.
Gábor hazaérve bezárkózott. Így hát vége mindennek. Hiszen mindenkép a lehet legrosszabbul, legügyetlenebbül cselekedett. Nem csak, hogy szerelmét, mely óh emberi szív sokkal nagyobb intenzi vitással rejtelmei most
—
—
I
el, hanem testvérét már Lrincz elé? Hogy magyarázza el néki, hogy nemcsak az önmaga, hanem az érdekében is így kellett, hogy cselekedjen. Ha nem szól, minden önmaga ellen beszél, ha szól önmaga. Mit tegyen ? Így tehát már többé Lrincz szerencsétlen sze-
ébredt is.
lelkében, vesztette
fel
Hogy
lépjen
most
—
relme
nem
ellen
Hiszen
mére
.
:
megkérte.
—
Így
.
Nincs joga
dolgozhat.
méltán
Azért beszélsz
.
azt
szerelmem
még te vehessed el. hát még testvérét se
hozzá.
vethetné ellen,
sze-
hogy
egyszer Így
Megmenteni
I
.
.
.
tudta
Elvesztette, hisz
megmenteni. az oka, hogy
így a pusztulás ösvényére lépett.
És
akarta volna
társadalmat olyan,
itt
egész
megmenteni
mint Niki bácsi
?
törzsét, ezt !
vagy
.
az
egész
Gyenge
báb, érzi,
akármelyik
közülök.
.
.
:
2»4
Nincs er, energia benne
.
Életképtelen 6
.
.
is
és
vele a többiek. 9-
Egész
éjjel
nem
aludt, kora hajnalba
arra hatá-
el magát, hogy azonnal elutazik az Alföldre, Ádámékhoz. Csak édes anyjától búcsúzott cl. Felhasználta az alkalmat, hogy Lrincz reggel átlovagolt Tomiékhoz s így tle nem búcsúzott el. Nem akarta látni, nem birta volna látni. Azt mondta
rozta
hogy
édes anyjának, dezni
akarja
birtokát
alföldi
ren-
ezért hívja le gyámja magához.
s
Édes anyja megcsókolta homlokát
szomorúan
s
így szólt
—
esik
Tégy úgy,
hogy gondolod fiam, nehezemre akár egy napra is távozol
a
pedig most, ha
—
—
félek, (hisz s attól melllem öreg vagyok abban a korban vagytok) egyszer csak végleg ki-
repültök szárnyaim
—
alul.
Édes anyám soká voltam fészek nélkül nagyon susogta halkan és elhallgatott. Végtelen .
szomorúság
nem
.
.
—
vett
ert
lelkén,
többé anyjával,
lesz
abban a viszonyban, mint Lollyt
—
érezte
nem volt.
idegen lesz hozzá
És anyjának
Lrinczczel
.
.
úgy érezte, többé vele
Ha Lrincz is,
kell
.
lehet
elveszi
mint a többiek.
maradnia
.
.
.
neki
szüksége lesz reá, mint neki. Igen ... ez
nagyobb nagy
a két s
sötét
szem, a mely
szenvedése oly gyengéddé
annyit
nem
tette,
oly szomorúan tekinteni reá, mint most. a
mely végig
simítja a
homlokát
.
.
.
szenvedett
fog többé
Ez
a kéz,
hideg leszen
»«5
Ez
hozzá.
az ajak, a mely most ajkait érinti, elveszti
bensségét. eltt
Szeretett volna leborulni anyja fejét
ölében és
És
.
.
s elrejteni
.
csupa érzés
ki
nem
állapotát,
lelki
fia
.
tudta,
volt, ki
mi marja, de
hogy boldogtalan. Szeretett volna oda
tudta,
reá
—
öreg asszony
az
érezte
sírni
sírni,
.
mije
kikérdeni,
s
.
hajolni
megkérdeni, adhat-e
fáj,
De hogyan? És eszélyes lett volna megint Lollyra vinni a szót? Azt hitte, ez volt oka fia bánatának. Úgy hitte, az
balzsamot lelkére, tehet-e érte valamit.
hegedni
ilyen sebet legjobb
nem
hozzá. így hát
Ott
egymás
ültek
nem
tárgyat,
hallva
nem
s
mellett
némán
.
.
nyúlni
keresve
.
mint
egyebet e percében,
Pedig
dobogását.
szivük
hagyni
szólt egyik se semmit.
nehéz
volt
a
az
egymás
—
mondta
hallgatását elviselni.
Lenn végre kocsirobogás.
—
Elállott a kocsim,
Gábor a
lassan
s
felkelt
mennem
kell,
helyérl, keresve egy szót,
melybe mindent bele tudjon foglalni, a mit e érez, anélkül hogy valamit mondana, a
perczben
mibl
De
édes anyja a közelg veszedelmet kiérezné. hát a szem
Hallgatva
mindezt még jobban
megcsókolta
aztán
kezét,
anyja hevesen a kebléhez szorította
kifejezte.
ajkait. fiát.
Édes
Soká, né-
mán, összeforrott ajakkal csüngtek egymás keblén.
Az öreg
asszony
zokogott
.
.
.
aztán
egyszerre
könnyes szemmel mosolyogni igyekezett. De milyen gyerek vagyok én vén asszony
kitépve
—
magát
fia
karjai
közül,
csillogó
.
il6
létemre
—
hiszen pár nap múlva látlak megint
Ugy-e? Gábor nem
birt szólani.
ingó lábakkal az ajtó
felé
Némán,
.
.
.
szinte szédülve,
haladt, ott
megfordult,
visszanézett, anyja tekintetét kereste,
—
dani
Gábor
? Szólj,
rekedt
.
.
.
akarsz
mi bajod
hangon,
?
nékem
—
tán
valamit
mon-
kérdte az öreg asszony
megremegve.
De már
ekkor
fia
hirtelen, gyors mozdulattal kirohant az ajtón.
Csak a
léptei
kopogása
hallik,
Most a kocsi dübörög lenn a Egy fordulat s az is eltnik. És
aztán ez
is
elhal.
kavicsos udvaron
az öreg asszony egyedül maradt.
.
.
És az Öreg asszony egyedül maradt. Justh
:
Fuimus.
2i6
lap.
lO.
— untad
Ez aztán a meglepetés öcsém. Tán csak nem meg már a brinza-kosztot fogadta Ádám
—
nagy örömmel
—
Nem
s
nevetve Gábort.
bátyám,
vágytam megint
—
csak egy kis mondta Gábor
búzakenyérre mosolygott,
és
annyi hét óta elször.
—
Kapsz
Paraszt
mindent, a
szívet,
meg
mit
szemed, szád
konyhát
paraszt
.
Cziczellém.
—
a
Ki-ki azt kap nálunk, a mit érdemel
lány
kezet nyújtva
kezünket
nyújtjuk?
—
Gábornak.
—
mondta
.
kíván.
Ugy-c
.
— mondta
Te néked
lyogva reá.
— —
felelt
erre van szükségem
Épp
Gábor hevesen. Gyere be fiam s
valód
van,
te
.
.
Csak
is
beszélj, látom sok
meg lányom
öcsémet kiéheztették
.
láss
a
a
moso-
szeliden
erre,
—
mondani
reggeli
után,
fenn az ostyepka birodal-
ott
mában.
A
két
férfi
bement
pedtek a kandalló hallgatott.
a kis
ntellé,
dohányzóba. Letele-
pár
perczig
mindkett
Aztán Gábor gyorsan, szinte
hadarva
ii8
mondta
e pár
cl
rövid
még
titkolva el semmit,
Ádám csak
hónap
de nem
történetét,
szerelmi tragédiájukat sem.
végig hallgatta, egyszer se szólt a szavába,
lassan
pipált s csak azt nézte, a mint csibukjának a füstje lassan karikázik a légben.
— Tehát — — így végzdött szólalt
tott
Hm
járatunk.
. .
De
gondolsz.
dett
a másvilágon.
hát mi lesz így velem?
Te
Teveled?
persze
atyád
még
lehetett
Jíkkor tán
Most már kés.
tenni. .
.
mit
azt, a
néked elmondani Beszélj,
.
—
végrendeletére volna
valamit
Hallgass reám. Atyád téve-
most már, hogy
.
mondhatom
—
meg, hogy Gábor elhallgaa felsmagyarországi had-
Vájjon az öreg Gábor mit szólna,
.
ha hallana ezekrl
— —
a
itt
lenn
jártál
nálunk, el-
elbb nem mertem
volna
.
.
mondta Gábor rekedten az izga-
tottságtól.
—
De
vannak
mit beszéljek hiába, nézd az Alföldet, ott
világnézlctük,
az anyaföldön
nem
hajtja
azzal
is
azoké a jöv, mert magyar a magyar az érzésük. Valamennyinek
parasztjai,
a
a
áll
meg
fejét
lába, és felfelé tekint.
még
Istene
Magyar még
eltt sem,
emelt fvel beszél. Ennek energiájában
—
—
mely legersebb a világon szívósságában bízok. Hiába akarták az utolsó évek rült nemzetgazdaságával tönkre tenni, hiába nyomták az egyetlen igazán magyar nemzetgazdasági faktort, a földet, csak gyarapodott s lerázta fajunk
mind
s
élni
fog,
a többinél.
válláról a terheket.
mert ers
És
és
életre
hiába, az fogja
Él
képesebb
Pestre
is
rá-
*»9
nyomni bélyegét, mint már rá is nyomta az irodalmait mvészetére, hisz az Arany, a Petfi hatása érzik lépten nyomon. Nézz ki, látod ezt a reng buzavetést, mondta feltárva ablakát ezt magyar kezek vetették ide, itt a magyar föld szi-
—
—
vét hallhatod
verni
semmit, csak
nézem ket
megyek
.
.
.
az egyensúly
ezekkel élek
ide
Gábor úgy
.
Ebben .
s
élek,
Értesz
.
?
ébredne.
álomból
Derült arczczal, nyugodtan felkelt
teszek
támaszkodva
útján.
áramlattal
mintha
érezte,
Én nem
vállaikra
egyenes
úszom az
s
jere.
s
gyámja
vállaira
támaszkodva, szinte mámorosan szívta be magába
magyar föld
1
A
magyar
a
áldott illatát!
1.
megismerését Erzsébeten keresztül
faj
kezdte meg. Ezer kérdést intézett hozzá, akárcsak a
midn
a vezetjéhez,
vak
hályog
és
látni
kezd.
Mint
szemérl
lehullott ki
még
a
a
tárgyakat
csak tapintja, látva alig ismeri meg.
— Mondd Erzsébet nem vagy soha nyugideges? — Valahogy csak sehogy még nem mondják falunkban. így — De ha valamit kivánsz, akkor mit csinálsz? — Megvárom, hogy az valami beteljesedjék. és te
talan,
lesz,
volt,
a
a
Ha
jó,
örülök neki, ha
marad búsulni
—
A
—
Szerettél
felette,
rossz, akkor
is
elég
idm
ha már megtörtént.
már?
leány elpirult, de azért nyugodtan
Különös kérdés. Igen,
felelt,
»
— Szeretsz még? — Igen, még mindig. — S ha az nem vesz — teszem kérdte Gábor nyugtalan szemmel vizsgálva — Akkor — mondta leány egy mezei virágot letépjen — akkor azon a valaki
el
fel ?
—
tekintetét.
a
hogy egyéb vágyaimat
igyekezni,
azzal az egygyel, a
hogy
lehajolt,
s
fogok
mind elöljem mind benne
is
melyben a többi
foglaltatott.
— — — —
Miért?
Mert akkor
a
boldogsághoz így
kell
eljutnom.
Hisz ez a lemondás.
Nem, ez a vágytalan boldogság, az a melyrl kedves poétám Czóbel Minka a verseiben beszél. Én az tanítványa vagyok. Szeretem, mert éppen a filozófiájában magyar. Magyar és ezért evolvált,
mint a hogy
papa mondja. Igaza van,
a
vágytalan boldogság a legtisztább a világon.
—
Nagyon okos
Furcsa
vagy,
de ezt nem értem.
volt, új volt néki, a
mit a leány mondott.
12.
Másnap tól
két
táviratot
kapott.
«Lrincz tegnap jegyezte az
Az
egyik
anyjá-
jött: cl
Klienigstein Lollyt,
lesz. Reménylem, mielbb Lrincz ügyeinek rendezésében segítszorulunk. Ádáméknak sok szépet, ölel
esküv szeptemberben
haza jösz.
ségedre csókol
Anyád.
»
üt
A
«Ma
másik:
—
Szeretlek
elbb
jegyeztem
s
cl Lollyt.
nem tudok
Szeretem,
szerelmemet.
Bocsásd
meg
nélküle
élni.
barátságodra szorulok. Gyere minél
haza. Elvár
.
.
.
vár Testvéred.
És midn Gábor
a
két
táviratot
Szobájából az udvarra
tekintett.
cseresznyefa
nyugalmat
lehelt.
Sötétkék szemei
kissé napbarnított arczán,
nyoma
Egy nagy
Egész
Erzsébet.
állott
alatt
elolvasta, fel-
látott.
arcza
ragyogtak,
telt,
se volt a kétely-
nek, ajkain szinte kevély mosoly, egész lénye lelki
egyensúlyát lapja,
fejezte
mind e
felett a
Mögötte
ki.
puszta
a
házak, csendes
fehér
rajta
fehér
magyar ég végtelen
széles
gulyák
s
kékje.
'3-
Este
Ádám
cselédjei holdvilágnál csépeltek.
Erzsébet és Gábor pedtek
Ádám,
vacsora után, a verandán tele-
Föl hozzájuk hallatszott a munkások dala.
le.
Rossz termés volt az idén, rozsda marta az úgy megritkult s
is
de azért a részesek daloltak
gabonát,
daluk életboldogságról beszélt.
k
Lassan
Lrincz
is
hármasban lementek
házasságáról
beszéltek,
gondolt mind a három.
— De, — Te
hát én
velem
mi
a
de
lesz ?
—
géphez másra ,
szólalt
.
te köztünk, partját.
.
szólalt
velünk
mep
.
meg
egyszerre Gábor. .
.
azért
atyja helyet Erzsébet
—
maradsz. Megismered a Tisza
»:
!
— De hát én fenyvesekben nttem — Meg ezentúl mi fzfáinkkal elégedned Bánod cserét? — Nem hiszem, soha nem tam fenyfát. — Látsz majd ezentúl egyszer karáfel
a
kell
.
is
a
.
.
én, szinte azt
csonykor
A
—
az
Ádám. Csodálatosan hatottak
értek.
ide
lát-
évente,
is
nevetett
cséplgéphez
holdfénynél
is
iramló
alá
fehér
árnyak,
melyeknek ers határozott lépésébl azonban lehetett érezni, hogy biz ezek igazi emberek
nem fantomok,
hiszen
tesz és alkot az
derit
volt a
ember.
A
marokverk «Én
Istenein,
Mire van
még
itt
jól
s is
gép vígan dúdolt,
kis
Istenem,
alja,
van a fejem
alja
.
.
.
igazítsd meg,
jó Isten áldjon
meg.
Erzsébet egy marokver lánynyal elkezdte véket hordani. Pehér
batiszt
ruhája
az otthon sztt gyolcs ruháktól.
nyelvet
ki
a szerelem ?
Gyere babám,
A
a
nótája
Szivárványos az ég
Nem
holdvilágnál
a
a
beszélte, mint
annak
a
nem
Ádám
a ké-
ütött el
ugyanazt
gazdának
a
a szava,
kihez szólott.
— — — —
Lesz gabonánk István ? Kevesebb jóval mint tavaly. Szorult a szeme? Tavaly
ben van.
volt
elég,
a
jöv meg
Isten
kezé-
223
—
Gábor,
Abban,
mondta
Ádám Gáborhoz
vállára a kezét.
—
lennék,
fordulva
Erzsébet már
Nem megy
—
nevette
nem venne
—
magyarok Istenében
a
senki.
el
ott
—
s
rátette a fiú
volt mellettük.
ha gazda lánya
Rossz
marokver
vagyok.
—
magyarok Istene annak teremtette a mondta István gazda, báró kisasszonyt a mi tán majd csak figyelve, a mit azok beszéltek
Hát
a
—
meg
esztán se feledkezik
—
róla.
14.
Egész augusztust gyámjával töltötte Gábor. Lesküvjérl csak NifiForné írt szorgalmasan, változatlan pontossággal, minden két-három nap levelet Gábornak. Az esküv Niffor Tomiéknál lesz szeptember 15-én. A lakodalom nagyszernek ígérkezik, Bécsbl is jönnek sokan, az esküvt nagy
rincz
caroussel elzi
mészetesen
meg
majd
Ádámékat
is
(furcsa gondolat!), ter-
elvárjuk
ségekre. Legalább alkalom lesz
bemutatni. Igen
—
legjobb
mondta utána Gábor.
az
ünnepélyes-
Ádámnak Erzsébetet
alkalom
«Vfély, négy
lesz
— — és
erre
lesz, te
Klienigstein Hanzi vezetitek a menyasszonyt, aztán a két
Bálványossy
fiú
(hogy Miczi jóvá tegye így
menyasszony uszályát Tomi két fia fogja vinni apród-ruhában. Nyoszolyólányok: Bálványossy Julié s két vagy három bécsi comtesse, a násznagyi tisztet meg Niffor Tomi, a
Júlián
esett
sérelmet), a
Czobor Ádám és Niki bácsi töltik be, hogy m'nd képviselve legyenek.*
családjaink
így
»a4
meg
írt
így
az öreg grófné majd mindent, a mi
—
eladta magát
csakhogy
levélbl
olvasta a
a
És Gábor
kellessen megírnia.
nem
s
szive
akart
ne
érzéseit
csak a faktumokat
is
semmit, de
mellé
semmit gondolni.
—
Tán már az esküv ténye is csak mint rideg, elvont esemény tnt fel eltte ? Csak ha Lrinczre gondolt, akkor áradt túl érzéssel is lelke,
száraz
még
akkor szeretett volna
tenni, akkor
ébredt
fel
lelkében a régi tettvágy.
Lolly
?
—
degen
.
.
lebegett
Csak az utolsó két találkozás Lollyja
.
szemei eltt. Elragadóan, szépen, de hiszívtel enl.
'5-
Egy redre
Kinn ültek gatták
.
.
el
.
hogy a
.
történt.
Ádám
Gábor egyedül maradt
a terasseon s csendes
.
Most épp halad
estén
augusztusi
ment.
szívvel azt hall-
nyugalomra
tér
gulya kolompja
Tisza-FüErzsébettel.
az
hallik,
egész
falu.
kert
alatt
a
.
— mondta Gábor — Milyen nyugalom messze nézve. — annak, kinek az otthonában van nyugalma — Más nyugalmat se képzelek — És oda fenn nem köztük — Testem, lelkem ide húz. Nem vagyok én jó
is
...
a
Kivált
a
a
is.
el
.
közéjük való. Aztán
.
meg amott
magamat láttam Meg véremben nincs meg már .
.
.
.
.
.
szerettél
.
fáradt a
.
.
.
az egészben önis
vagyok.
Az én
küzdelem vágya.
»«5
—
Pedig szép, szép lehet egy eszméért lelke-
sülni, azért tenni
születtem
— —
.
De
Én
!
férfinak
.
.
hisz így van
Csak
nem
sajnálom, hogy
vágyad
.
.
.
tréfálok. Jó így, így a legjobb
.
.
.
S a leány csak mosolygott nyugodtan. Arczán nyoma sincs a bánatnak, küzdelemnek. Szinte egy vonása sem árulja el azt, hogy van valami ott túl annak a falunak a határán is, s hogy ott körömszakadtáig foly a küzdelem és ennek a küzdelemnek a neve: élet.
megértette
mégis úgy
tis
azt,
a mit
alig
ismer.
semmitl, mert passzivitásában
a
leány
És nem
félhet
ez
érezte,
el
hagyja maga
nem
felett
sem sem másiktól, mert s mint mint mondja a hogy Gábor érzi is rajta vágyai nincsenek. És kérdte Gábor valami titkos ösztöntl megkapva ha szeretni fogsz, hová lesz nyugalmad ?
rohanni a
lét
s
nemlét esélyeit
—
egyik,
—
és
—
—
fél
—
—
— Abba — És — Csak.
helyezem,
S
Mert
azt,
tudnám
azt én se
akit szeretni
fogok
.
ki
engem nem
szeret
—
érzem . mondta ezt, érzett hogy ez máskép nem is
szeretni,
.
.
a leány nyugodtan, biztosan
rajta,
hogy ez így
lehetséges
.
.
lesz,
.
Párbeszédüket
egy
szolga
zavarta meg,
lépett a leányhoz s valamit súgott a fülébe.
hogy az megrezdült, aztán
észrevette, lapját,
—
.
.
boldog szerelmet képzelsz?
te csak
feláll
3
:
Fuimus.
oda
Gábor
felveszi ka-
elindul a falu irányába.
Hová mész
Jutth Z«.
ki
?
»5
—A asszony — Mehetek —
egy betegem, egy szegény öreg
faluba,
haldoklik, ahhoz.
veled
?
Jere.
Az
Elindultak. gati
már tökéletesen
est
Az
házak.
fehér
csizmái
is
estharang
szólott,
if
kopogtak a járdán.
csak
most minden ember boldog lenne
bor
leszállt.
ég hamvaskék alapjából azért még
—
ki
hinné,
A nyu-
kiváltak a
hazatérk Mintha itt mondta Gáa
—
—
hogy e pár házon
valaki
túl
haldoklik?
A
leányra
nem
az
nézett,
sictett,
nem
annak
változott az arczkifejezése. Szívtelen talán?.
Beléptek a házba.
Az
asszony
kon. Igen szegény lehetett
s
a
.
ott feküdt a vacz-
nagyon öreg. Egy pár
rozoga bútor volt csak a házában, csonyak voltak
.
a
melynek
gerendái, piczinyek
az
ala-
ablakai.
—
Az
ágy mellett egy szál fagygyúgycrtya volt, de volt ott egy nagy csokor virág is. Olyan mint a milyeneket Erzsébet szokott kötni.
Az
asszony
meglátta a
mei
még
«
nem
tudott
már
beszélni.
Miasszonyunkat*, megtört
felvillantak.
Szinte
az
élet
De
a mint
fény tért
sze-
vissza
beléjük.
A
leány
nyugoitan
megigazította
Gábor
lokán a kezét.
rozoga székre
s
leült a
szoba
Elmondta
ágyára,
sarkában egy
nyugodt hangon a kis
Mindegyik szárnyasról tudott
öreg néninek.
leült
végig simította hom-
nézett. Erzsébet
beszélt az asszonynak. baját.
mosolyogva
fejét, takaróját s
udvar száz hírt adni
az
"7
— Tudod
Terka,
Mind
rosszul köJt.
az
gyöngytyúkom
kisebb
a
Most hoöreg tyúk meg
összetörte a tojásait.
zattam Pestrl egy másikat ... az megdöglött.
Az öreg
—
Azt
asszony sajnálkozva nézett
fel.
a kappant meg, a melyik a kis csirkékké
megczibálta múltkor a czirmos.
járt,
Az öreg asszony úgy látszik mind ismerte ket, nagy figyelemmel hallgatta a szavait. Erzsébet csak mei
nyugodt arczczal. Az öreg asszony meg mind üvegesebbek, mind merevebbek
nek
.
beszélt,
A
.
.
egyszer
csak egyet sóhajtott
—
szelesz-
meghalt.
leány csak mosolygott szelíden tovább. Oda-
lenyomta tágra
hajolt reá,
hintette
szempilláit, aztán
nyilt
nagy bokrétát az
felvette a
asztalról s virágokkal
be az öreg asszonyt,
folyton mosolygott
ki
ott a fehér virágok alatt.
A A
házban ers leány
hegyen,
Gábor
—
után
még
ujját
virágillat terjengett.
egyszer körülnézett, aztán
követte.
Furcsa
—
— nálatok
mondta
a halál
aztán
oly
jól
.
.
hallgatás
.
hogy e perczben
esett néki,
nyugodtan a szemébe
hosszú
jobban hasonlít az élethez,
mint oda fenn az élet maga
És
lábujj-
emelve, kiszaladt a szobából.
ajkára
a leány
tekint.
i6.
Este, a
hogy
Ádám
hazajött, soká beszélgettek
még
délutáni jelenetrl.
—
Látod
Gábor,
imc
a
magyar
superioritása
128
minden
A
felett.
faj
fakultásai közötti
fantázia
a rationálismus
és
összhang és egyensúly
teszi
t
a
meg, mert tudta,
Ez az asszony nem rossz helyre
földbe (van-e a parasztnak
kedvesebb helye
világ egyik legerteljesebb népévé.
nyugodtan jut a
halt
a világon?)
nem
se
mert tudta, hogy
s
hanem
rossz,
a halál
se
nem
jó,
a lét szükségképeni és bizo-
nyos vége. És így van népünk az elemi csapásokkal is. Jégverés után, akkor, midn a be nem biztosított a
«urak» jajgatva lamentálnak tele hét határt,
parasztgazda,
nyugodtan
sel,
tán többet vesztett, mert min-
ki
dennapi kenyere
ment hazamegy s vele
is
az elpusztult termés-
dolgozni
újra
kezd,
mintha semmi se történt volna.
— —
Hisz ez jóformán a keletiek cmálese*.
les»
se
ember háza leég, hát hogy így kiált fel: tmáAllah elvette: a magyar paraszt
Csakhogy, ha a
nem panaszkodik
— Allah
s
adta,
keleti
igaz,
csakhogy
panaszkodni,
fog
azonnal
a
leégett
A
magyar parasztban a keletiek fiatal fatalismusába már a nyugati népek tettvágya van beoltva legfbb elve élni az ház
újra
építéséhez
fog.
Így mondja
nazarénizmusban
is,
azt
bár
.
.
.
életet.
:
még
typikus
hozzá
itt
teszi
meg
Ha
kötelesség*.
az
túlságos,
filozófiája,
itt
hagyni a földi
pedig valamivel több fantázia mint kéne,
rettegnének
semmi
iha már egy-
valamivel több ratio-
nálismus lenne bennök, sajnálnák javakat, ha
:
nem veszedelem,
szer ránk van mérve. Hisz a halál az élet
vallásában, a
még
ismeretlentl.
harmonikus
a vallása
is
.
Nincs a magyarban
a nyelve, az észjárása, a
. .
Ezért
jó
itt,
nagyon
jó.
k
12 9
De
azért
Gábor csak pár napig maradt. Mind
jobban áthasonulva magyarrá, «turán» lett belle, mint a hogy Ádám szokta mondani. Szeptember elsején aztán haza utazott Káinára, hol
eltt találkozni.
akart házassága
czel
még LrinczÁdámék há-
rom nappal
az
esküv
készültek
ott
fognak majd találkozni.
—
eltt,
egyenesen
Újvárra
'7-
A hogy Káinára ért, egyenesen édes anyjához ment be. Lrinci éppen cserkészni volt. Ott ült dolgozószobában,
NifiForné a kis
eltte
a szokott
minden kedves tárgya. Arcza is derültnek akart látszani, de azért szemein hosszú fátyol. Látszott egész lényén, hogy szenvedett. Soká némán ültek egymással szemben. himzés,
—
anyja.
—
körülte
Szeretted?
—
—
szólalt
meg egyszerre édes
Nagyon?
— mondta
Szerettem, de már nem szeretem Gábor a meggyzdés hangján. És az anyja szemében egy pillanatra
fénye
csillant
az
öröm
meg.
— Én ... — most arczára ismét fátyol bo— tulajdonképpen örülök a házasságnak. Lolly s
rult
okos
leány,
sokat
látott.
Eleget
járt
a
világban
hogy most már kipihenje magát. Szereti is Lrinczet s ismét fiára nézett így hát végre is nincs okom, hogy ellenezzem a házasságot.
arra,
—
Meg
akarta szeretni minden áron a
feleségét.
—
—
Igazad van, nincs okod.
fia
jövend
230
— —
És ... te? Én sem ellenzem. Én
nül hangsúlyozta)
(s
e szót önkénytele-
úgy se vettem volna
el.
— De — vágott szavába volna? Hát Lrincz — Igen akkor kértem meg, midn tem, hogy mégis tán jobb ha veszem mint kimondta c mintha Lrincz — már meg bánta. — Végre nem tudom miért volna néked — jobb feleséged, mint néki anyja hisz
anyja.
szólt
.
.
azt hit-
.
én
lesz,
el,
a
szavakat,
is
lett
szólt
?
a
szinte
megbántás hangján. S e pár szóval
az anya és
fia
közé
is.
Hiába,
árny vonul
öreg asszony
az
Lrinczet jobban szerette, mert hisz abban az világnézlete, az nttek nagygyá.
velte
—
Az esküvrl
—
eszméi
kezdett ismét beszélni,
Tudod, én nem éppen nagyon pártoltam ezt
nagy czéczót. Bár régente is így második lakadalmamon 140 emberre a
—
ne-
azt
Hisz
jó
lesz
ez
nagyon
így
volt
—
én
az
volt,
terítve.
bólintott
helyeslleg fejével Gábor, hogy így valamiben igazat adjon anyjának.
— Tomiék kénytelenek voltak meghívni ez alkalomra. — Miért? — gondolta Gábor csak anyja — Pepi berezegné caroussel
fél
Bé-
cset
figyelte
s
arczát.
is
mával
bécsi
lesz, a
fog
Azt mondják, senki Mondják.
tribünjén.
—
coupleteket
itt
énekelni
a
alkal-
lovarda
se dalol úgy, mint
.
»3'
— Bálványossyék lesznek, meg sok cseh, Lollyék rokonai. tudod, — Czobor Ádámék feljönnek. — Igen — csak Erzsébetet nem tudom, hogy nézni. fogja majd — Nem mi atyafiságunk anyám, aztán miért? — No, tudod az — Hál Istennek, hogy parasztlány az volna Gábor, de legalább ... — itt
is
a
is
az
a bécsi atyafiság
a
.
.
.
anyjáért.
volt
folytatta
anyja,
Majd ösztönszerleg
aztán lenyelte a szót.
anyja
egészségérl, házi kisebb-nagyobb gondjairól kezdett
beszélni.
el
gedtek
Ebéd
után mindketten belemele-
midn Lrincz
s
valamivel
eltt
vacsora
megérkezett, már a legbensbb beszélgetésben találta
anyját és féltestvérét.
18.
Vacsoránál
aztán
mind
a
hárman oly derülten, semmi se tör-
oly nyugodtan beszélgettek, mintha tént volna. történeteit. históriáját,
Édes anyjuk elmondta a vidék összes Többek között Niki bácsi legutolsó már harminaz éve ki a vén Pétert, ki
volt nála mint vendég, miután az vesebajt kitétette a kastélyból,
róla beszéljenek.
—
Há meghál
—
szeretek halálozásról
kapott,
megtiltva a háziaknak, hogy
akkor se szóljátok hallani
—
mondta
a
—
Sardanapalus. És valóban, az öreg házibútor kis kerti
nem
modern egy
házban, tökéletesen elhagyatva, nyavalyogta
veszedelmes baj
végig
a
hogy
kigyógyult
—
minden
fázisát.
Végre,
bevonult vissza a kastélyba
s
13*
els
csak úgy tartlizott val
A
—
este «spectábilis»
barátjá-
mintha semmi, de semmi se történt volna.
betegségrl még szót sem
ejtettek.
Vacsora után az öreg asszony hamar vissza vonult,
egyedül
hagyta
kedvében
dologban is
két
a
fiút.
Lrincz
nagy
bátyját. Mindenféle kis Mosolygott is, szemeibe de csak nem volt vele szemben olyan,
udvariassággal halmozta
nézett,
el
járt.
mint azeltt.
Lrinaz szobájába mentek. Gábor úgy
meg láson
—
neki mondani,
kell
ment Hidd
hogy
lelke
mily
át az
utolsó hetek
el
nem szeretem már
—
érezte,
átalaku-
alatt.
Lollyt, sza-
vamra nem szeretem.
A
«hidd el»
s a
«
szavamra* sok volt... többet
mondott néki (mint annyiszor), mint
nem
Lrincíz
—
hitte
Hiszem
kellett volna.
el.
édes
bátyám,
hiszem
.
.
.
mondta,
de hangjából kiérezte Gábor, hogy nem közvetlen
mond. És most így, ülj le mellém. S hangja megrezdült, szemébl a lelke sugárzott ki, igazat akart beszélni, érezte, hogy meg kell néki monaz, a mit
—
dania
—
.
azt,
.
.
a mire a lelke ösztökélte.
Hallgass
meg bátyám,
s
hangja
szavait lassan húzva ejtette, szinte végig
ellágyult,
simította
—
Én téged mindenkinél szavaival Gábor jobban szeretlek. Azt hiszem, ma tán jobban anyám(se perczben hitte, a mit mond és tudta, nál is lelkét.
—
tudom, hogy éltem rangyala hogy igazat beszél) tudom, hogy életed minden gondolatja voltál .
.
.
133
—
Gábor végtelenül széboldogságom volt. hogy az id alatt, míg oda lenn volt
az én
gyelni kezdte,
Ádáméknál, oly igen keveset gondolt öcscsére. Tudom azt is, hogy a mit Lollyról mondtál,
—
egy szóig igaz.
Gábor elhalványult, azt hitte, öcscse félrebeszél. Megértettem azóta nemes, fenséges önfelál-
—
dozásodat
is
.
.
.
Gábor tagadó mozdulatot székérl
—
ismét
fel
akart
kelni
kimenni a szobából.
s
Ne
tett,
Az
menj, maradj, kérlek, kérlek Gábor! székre
leült a
s izgatott
szívvel
várta,
mire
czéloz a másik.
— Tudom, hogy Lolly tönkre fog tenni tudom, hogy anyám boldogtalanságomat nem — tudom, hogy egyetlen támaszomtól tled
.
.
.
birja
el
—
rabol
tudom, hogy Lolly
s
el-
én ol-
te együtt az
dalomon nem élhettek mondta Hát így vége c házasságnak ugy-e? Gábor felvillanó szemmel, örömtl sugárzó arczczal. És a fiú folytatta szavait de most már mind .
.
.
—
—
;
lassabban beszélt.
—
Tudom, mi vár reám,
tomat — illúzióim
merem élettl
— —
meg .
.
hát
—
az életet .
.
meg
öntuda-
bennem. Nincsenek ismerem t, isnem várhatok így semmit az
ismerem
.
kifejlesztetted
is
volt
magamat,
.
Hát akkor?
Akkor?.
.
.
Szeretem, ez
a feleletem
reá
s
hogy vegyem, testem, lelkem minden íze ezt parancsolja bocsáss meg öregem, bocsáss meg. el kell,
.
.
.
»34
S gyengén, ertlenül teste sírt
zihált
még,
ben.
És Gábor,
belé.
ma vannak
De nemcsak
geségét
siratja,
elkorhadt
a saját,
sohasenx
életében
ki
bár
összefolynak
utoljára együtt az élet-
nemcsak az öcscse gyen-
hanem egész
faját, a
és
de úgy, hogy egész
hogy
érezte,
úgy
könyeik, azért
.
.
;
omlott
karjaiba
a bátyja
zokogni, zokogni kezdett
mely rohan
pusztulásra
megért,
lefelé a lejtn, hiába,
nincsen akadály, rohan a megsemmisülés
felé,
mert
ezt egy csolja
ersebb, egy hatalmasabb törvény paranmert így k^ll, így. Tudta, hogy így lesz
—
hogy legyen. Fuimus Fuimus !
!
.
.
.
19.
Szeptember 8-án mentek
Az esküv
mindnyájan Újvárra.
át
tizennegyedikére volt kitzve.
A
hogy megérkeztek, Lrincz eltnt, azt mondta, Gábor tudta, hogy Lollytalálkozhatott volna, beszélni. val akart, mieltt És furcsa, daczára hogy tudta, hogy Lrincz nem mond igazat, ez nem bántotta t. Tudta, hogy köza plébánossal van dolga.
tük már ezentúl igaz, közvetlen szó
nem
lesz többet
hogy ez így kell, hogy legyen s ebbe bele nyugodott. Olyan nyugodtan lépdelt fel a nagy lépcsn, olyan nyugodtan látta a nevetséges nagyzás ezer jelét e házban is, mint még soha. A mióta érezte, tudatára ébredt, hogy végre is minden úgy van jól, a mint hogy van. S ezen nem kell segíteni, mert hiába való munka lenne, az életben, tudta,
szinte
úgy érezte, megifjodott
.
.
.
Mosolygó
arca-
»3S czal csókolt
Miczinek kezet, a kinek boudoirjában
együtt volt a Tomi egész
ers migraine-ben
Miozi
—
családja
Lolly hiján.
Alig látszott
feküdt.
ki
fehér kasmir sáljából,
— Hát mondta az elküvre vontatott orrhangon Mic^i — szép meglepetés. — Mi — kérdte Gábor csodálkozva. — Ez házasság. Tán csak nem hogy — mondta kellemetlen szintességgel én kivántam, te
vissza jöttél
is
.
.
.
?
hiszed,
a
Gábor önkénytelenül
Miczi.
jelenlev Klienig-
a
steinre tekintett, a ki végre a Lolly édes atyja
Az öreg
is.
diplomata nyugodt, mosolyó arczczal egy
czigarettára
Felettébb
gyújtott.
objektive
vette
a
dolgot.
—
Lrincznek Bálványossy
Nevetséges.
Juliét
szántam, (ahá a «Fürstenklau» ez a bibi! gondolta
Gábor, de
—
szólt)
naiv
arczczal
tovább
hallgatott
Lrincznek Lolly nem
nem
s
Lrincz va-
való.
gyonával és nevével jobb partiét csinálhatott volna.
—
Mint hogy
nvéredet vegye
a
—
vágott
még
olyan
el ?
szavába Gábor.
—
Eh
partiét,
miért?
Lolly
kapott
mint Lrincz. És én
húzta összeaszott termetét
—
—
volna s
büszkén
itt
ki-
mióta Tomi felesége
mindig a Nifforok érdekeit veszem els szemügyre Igen. S e perczben Tomi és Miczi szinte egy boldog mosolyt váltottak, ha ugyan ez a halvány, színtelen valami boldog s mosoly volt. lettem,
sorban
.
.
.
—
—
Ja,
so
ists,
—
folytatta
volna Lolly számára más férjet
—
Tomi, is
.
.
.
találtunk
tuiajdonkép
,36
— megkértent —
mért nem vetted telenséggel.
—
Hisz én
te ?
el
tle
fcérdte
szem-
naiv
Gábor els
felelte rá
meglepetésében az igazságot
—
weiss
Ich
késn
olyan
nyergelni
?
weiss
ich
es,
ezt
meg
te
De Lrinci
bockert.
a
De
es.
Te ersebb vagy,
miért
hát
birtad volna
Szép
!
kis
sauce lesz a vége.
Ezt azonban már elnevette,
nem
ö
az
egész
dolgot
vette olyan komolyan, mint Miczi
—
Eh
ne
nevess
mondanak
a
nét azóta
nem
loptuk
el
láttam.
ezzel a
volna egy
ezen ... ez
Bálványossyak ehhez?
medd
unmittclbar
így
Julié
nagy egy
Mit
baj.
Az öreg
herczeg-
esztendejét
udvarlással. Julié kaphatott
herczeget
igazán nem értem) — Lrincz
is.
De
—
(s
ezt
tetszett neki s fejébe
hogy hozzá mén. Mennyit fog ez nekünk Bécsben ártani Bálványossyné legjobb barátnéja
vette,
!
az öreg
Weidsmanndorf berezegné, no fog ez ezért
Pepinek udvarol zeti
az orránál
—
nékem.
vágni
arczokat
.
— .
.
meg
Stapszi
szép
a
ez
meg
a
Én
alig
merek Bécsbe menni
másik clique-et ve-
az idén.
És Miczi dideregve még mélyebben
bújt a
nagy
belle.
sáljába, szinte csak a feje búbja látszott ki
—
Gábor csak úgy mint Klienigstein, ült és nézett. Hanzi egy bécsi marsot fütyült s egy albumot lapozott. Tomi odaállt a Miczi lábaihoz s ráhajolva csittítani
—
kezdte.
My
darling hin y,
most ide hívtuk
fél
semmi
!
Se
Bécset az esküvre.
baj
A
.
.
.
hisz
caroussel
is
pompás
mindent is
ne felejtsenek. Julienek
el
majoresco
most
férjjelöltje
haza
jött
—
lesz
:
folytonos
No,
Lrinczczel. fényes
Lehetetlen, hogyha
lesz.
Bálványossy utazásaiból.
nyugodt.
légy
mulatnak,
van
úgy
Lajos,
Ez
Aztán a
ki
felér
bál
is
Mindent meg-
Sachcrnek,
írtam
jól
meg
Egész Bécs mi rólunk fog beszélni. És most Gábor szemei eltt elvonultak azok a
ígért
.
.
kopasz
.
hegyek
Pectris, Ultz
Fürstenklau
Ah
mondta
s
.
.
a
melyeknek serdit Fix ették meg,
redi .
arczczal né-
közül.
legszebb
illúzióm
és
no meg a bécsi
Miczi kissé nyugodtabb
!
zett ki a sál
—
—
meg Paches
semmivé
lett
egy pohár limonádéért csengetett.
—
20.
Egy
Gábor
múlva
félóra
kertbe
a
remélve, hogy Lollyra fog valahol tudta,
Az
hogy az
t
is
eltti
istálló
ment,
találni.
azt
Ismerte,
keresheti e perczben valahol.
tágas
udvaron találkoztak. Lolly
J
Gábor követte. darabig némán mentek az egymás oldalán. Egyszerre Lolly szólalt meg. Hát eljött mégis? Miért ne jöttem volna el, hisz most már semmi okom, hogy ne jöjjek. S ezt annyira meggyzdés hangján mondta, hogy Loll^ arczát pír futotta el vérig sértette az, hogy igaz, a mit Gábor mond. intett neki,
— —
—
— —
Nem Nem
magának
nem
—
mond? meg? Eljöttem, hogy elmondjam
értem, mit értett
hogy rájöttem
ma nem
én szerettem ... az
—
Eh,
meg már ismét
lárifári
.
.
.
hogy tulajdonkép
arra,
szerettem soha. Legalább a
magát nem.
LrJncz
Maga nem
A
jegyese.
Most
szeretett?
hazudik is? S a lány érezte, hogy ezzel
fegyvere
van
Gábor
ellen.
—
Hát csak
mulatságból bolondított három esztendeig, mi
—
kit
Én nem
bolondítottam, hisz mindig azt
?
mond-
A Justh
:
Fuimut.
tágas udvaron lalálkpzlak.
238.
lap.
.
'39
hogy nem szeretem
tant,
nem fogom
s
elvenni
.
.
addig.
— Addig, édesem, míg megkért. — Igen, megkértem. — Igen, szegény barátom. De ezt
megbocsájtok
—
radunk ugy-c? Hisz, ha
És sötétszürke
lesz.
szer
De
.
nem
még
mélyen
—
!
már rég szemmel
—
mé-
még egy-
ket, úgy
kisérte
meg meny-
arozczal
közeledett
Mosolyában Gábor bizalmatlanságot,
feléjök.
kedést
mosolygó
bátyját,
s
tekintett
kiáltott a leány.
mintha csak most pillantotta volna
asszonyát
ma-
s
könny
egyszer a lelke
Lrincz, Lrincz
ki
szeret, ez
mintha annak lelkét
látni s
ni a
És Lrincz, tett
.
akarná tövestl tépni.
ki
—
.
szemeivel
Gáborra, mintha annak lyébe akarna
mindent
is,
most már barátok leszünk
két-
látott.
Lrincz. Tudja-e, hogy bátyja épp e
Jöjjön
perczben nagyon megnyugtatott, bebizonyította né-
kem, hogy sohasem szeretett
s
nem
is
fog soha
.
.
.
minden a legjobb úton. Akkor hiábavalók az aggályai Lrincz s hiába az enyémek is. Testvéremmé fogadtam magát Gábor, csókolja meg a kezemet. Most már szabad hisz már félig hisz így
.
.
.
.
.
.
asszony vagyok.
Gábor megcsókolta Lolly bátyját
—
kastélyba,
s
mind
mintha
a
a
kezét.
Lrincz
átölelte
hárman úgy tértek vissza a legnyugodtabbak lennének.
Pedig Lollynak e pár szóval sikerült végleg elválasztani
a
két
testvért
egymástól.
Lrincz ezután már soha Gábornak
Tudta, hinni
hogy
nem
fog
240 s
hogy
azt akarta,
tudta
Gábor
ezt
És Gábor
tudja.
—
is.
21.
Szeptember lo-én egész nap vendégek érkeztek. Niffor grófné nagy régies landauerjében négy lóval
robogott
be
udvarára.
kastély
a
Niki
csak
bácsi
kettesben (more patrio), egyik unokahúga volt vele, a
kocsiban a többi
másik
Adámék
A
vasúton jöttek.
foglalt
tizennegyedikére
napjára,
Czobor
helyet.
bécsieket csak a caroussel várták.
Czobor
Lipót
gyalog, sárosan rukkolt be.
Estére
ebéd
nagy családi
volt
a
programmon.
ebéd órája kitzve. Mind együtt voltak a salonban, csak az öreg berezegné hiányzott Hétre
volt az
még. Végre s
nem
Gábor még nem
betipegett.
is
Az
mióta visszatért.
látta,
utóbbi napokban gyengélkedett
sem.
fogadott senkit
Egyenesen Miozihez
lebegett, roppantul mentegetve magát.
—
Igazán, a lányoknak sok bajuk volt az új
kötmmel. Igen Miczi
tm,
ugy-e szép
Erre
rdve óta
nem
társasághoz
— —
nézd a legújabb
magastámlájú székre a
s
a
fordulva,
Két igen szép
egyik
.
f-
fkö-
jelenlevk
s
jó részét
nem
tö-
már évek
Márfay Annát, Niki báCzobor Ádámékat), az egész
látta (így Niffor
a lánykákat
csit,
lila,
hogy
azzal,
.
?
egy
leült
.
lilaszfn,
fkötje leírásához kezdett. fkött kaptam Miczitl, az
halványzöld
pántlikákkal,
a
másik
czinóber szinekkel.
Milyen
siéclet csak a
furcsa színösszeállítások.
fkötim
Én
a fin
de
színcin keresztül ismerem.
24»
Ah
ah, ni ni
.
mind együtt vagytok ...
.
.
—
ked-
ni a
fordult Niffornéhoz, ki odajött hozzá, Anna! megcsókoha elébb homlokát, majd meg egyik kezét. Milyen rég nem láttalak. Egy cseppet se vál-
ves
—
még
milyen szép sötét
toztál,
A
szemeid ...
Te
hús
is
illik
még nem
... és
s
— mondta fontoskodó egy
volt hiba, ha
volt a szép asszony vállfzje
nem
ez
akkor
tánczosné
legjobb
a
voltál
legszebb leány akkor. Ugy-e
—
a
pozsonyi bálokon sokan bolondul-
tak a szemedért.
arczczal
No meg
a hajad.
(most
a Niki
mögött.
Niki
kis
Ma
bácsihoz
Téged tizennégy éve nem láttalak, pedig hét éve, hogy szomszédok vagyunk. De persze olyan nagy úr vagy, hogy megköveteled, s a kisasszony szinte egy hühogy még én is fordult) wie geht es?
.
.
.
—
velykkel
ntt
az utóbbi szavaknál
Én toronyban lakom
.
deg van, czugot kap czugtól,
nem?
A
a kezével.
hogy
—
ide
És .
.
mint
.
No
dista volt.
s
a bácsitok fél
négy lányhoz
a
intett
s
él
ült,
oly mély pukkerlit vágott
herczegnéjének
pedig
(kit
NifiFor leány).
és
a
leánya
.
.
.
vezesd
lám, ilyen nagy leánya van. Pedig én, utoljára,
S
—
ez a leánya
még
mi-x túlságosan
akkor
még gárMagya-
csinos leány.
erre mi felénk
hangsúlyozta.
nem
De
láttam.
—
úgy megbánta, mert aztán oda tipiskélt Erzsébet-
szik,
hez
ember
embert láttam
ros, ilyen typust
A
a
Czobor Ádám
a
fiatal
s
fordult a
nem
egyetlen
gylöltek, mert
—
az
járjak.
toronyban hi-
ugy-e
.
négy lány mind egyszerre, majd csak
a földre le
a család
.
— hozzád
s
ezt,
lát-
megcsókolta a homlokát kétszer.
Juith Zs.
:
Fuimus.
t^
242
—
Nini és mégis
Az
czcllárból.
van
váll
a
s
szép
lágy
—
meg Lizám I
csókolásra termett ajkak. Csókolj
Erzsébet megcsókolta
arozán a kan-
valami az
gömböly
a
arczát, kezét.
A komornyik éppen jelentette, hogy tálalva van. Ekkor lépett be az ajtón Lolly. Halvány lila-selyem ruha
hogy
hajában
testén,
volt
virágok.
Szép
s
mellén
gránát-
piros
nagyon szép. S látszott arczán, szép akar lenni. Önkénytelenül vagy
—
tudatosan
—
fehér ruha
volt,
—
Erzsébetre tekintett. volt
keble
testén,
Egyszer crépe halványsárga
alatt
szalaggal átkötve.
— s
Erzsébet
Nini az
minden szokás
ellenére,
vissza csókolta.
—
Honnan
ismeri ?
.
.
.
kiáltott
Lolly
fel
oda rohant hozzá
— kérdte
—
össze-
s
Gábor, hogy vala-
mit kérdjen.
— A Gábor
maga
leírásából
nagyon
—
felelt rá
hogy
tudta,
jól
Pedig
Lolly.
sohase
beszélt
Lollynak Erzsébetrl.
—
Gábor, nyújtsa
legyen
udvarias,
karját,
vezessen az ebédhez,
meg majd
Lrincz
Erzsébetet
Jó lesz? Egymásután kivonultak a párok. Tomi
vezeti
ki.
berezegné
s
Nifforné között
Czobor Ádám
és
ültek,
köztük
közt.
Hanzi,
ki
A
ült,
az
öreg
Miczi, Niki bácsi
leánykák
egy
sorban
elvállalta a mulattatásukat.
Lolly jobbján Gábor, balján Lrincz. Lrincz mellett
Erzsébet. Erzsébet másik oldalán Poldi.
—
Rég nem
volt így együtt a
kezdte Niki bácsi.
—
Utoljára a
három család te esküvdön
— —
*43 fordult Niki
találta
volt
NiflFornéhoz.
—
volt
—
Igen, akkor
gon, de rá is
—
ha
magát ellenségével, mindig édeskés
szembe
—
—
békülékeny hangulatban
bácsi
meg
szólalt
oka gylölni.
han-
határozott
gylölt
Nikire, kit
tekintve
se
s
akit
— —
folytatta Niki Bizony szép idk is voltak ez volt az utolsó bácsi mind édeskésebb hangon Niffor-Márfay házasság. Az én életemben volt már
három, a családok élete
tizenhárom. Márfay-
alatt
he-he-he. mentek össze Én szerettem férjemet, de voltak olyan Mármondta éles hangon Nifforné. fayak, akik nem Niffor mindig
jól
—
.
.
—
—
Voltak
Tempi
.
.
pássáti
!
.
bnök,
Fiatalkori
voltak.
Elmúlt
.
.
nincs. Fiátál
.
bolondot csinálja áz ember
A
.
.
.
.
ugy-c Lizi
de nem
Három húga
szólt.
a Klienigstcin
Hanzi ersen megpaprikázott viccééire
Az s
?
meginterpellált vén leány nagyott bólintott fe-
jével,
ról
vétkek.
fvel sok
öreg berezegné
evett,
tudni. Miczi pedig
nem
ivott
evett, csak
... ez
asszonyunk
is
ezt
nem
figyelt.
akart a társalgás-
fehér sáljába
burkolózott
egy nagy ezüst kannából
bécsi
divat volt.
így szokta,
Mióta
nem egy
tejet
a felséges
bécsi
dáma
rákapott, ez a Metzgerismussal járt együtt.
—
Én
—
szólalt
közbe Miczi
—
vendégeimre gondolok. Ti Niki bácsi a
fels házban fogtok
lakni,
most csak a s
a
leányok
Tante Stázi emeletén
egymás mellett. A béitt egyet ivott a nagy tejes csiek edénybl az els emeleti vendégszobában. Pepinek (hangja Gábor, Lrincz
és
Poldi
—
—
,6*
.
444 szinte átlátszó lett ... a pillanat boldogságától) egy kis lakosztályt
rendeztem be, sálon, háló
szobából. Pepi, tudom, sok kofferrel
—
val.
Ki áz á Pepi
Tudta
jól,
?
—
j
.
.
.
öltöz
.
.
kérdte Niki bácsi malicziá-
de Miczi szájából akarta
hallani
Pepi
nevét és titulusait.
—
Wer
hallottál
A
die
Pepi
ist?
Hát nem tudod, nem Jozefin herczegnérl ? legjobb lovarn a mon-
a hires Stachelnitz
bécsiek Pepijérl,
ki
a
archiában. Ki az Yvette kupiéit
úgy énekeli, mint
senkisem. Ezt sem hallottad? S Miczit ez annyira
hogy
indignálta,
öltött,
Hát
a
—
mint a milyen
sárga
rendesen szokott
Metternichnét nem ismered
Én
de csak
szinte piros lett belé ...
egy perezre, aztán arcza ismét olyan
színt
lenni.
—
?
bizony már öreg ember vágyok. Öreg.
Nem
ismerek más embert, mint á Schwárcz Dávidot, az árendástokát
merek
— ezt
szólni hozzá,
Ez nagy
is
csak meszszirl tisztelem. Álig
nagy úr
.
.
négyessel jár mindig.
.
nézve. Tudvalevleg Schwárcz Dávid volt az a bérljük, kinek már majdnem az egész újvári uradalom a zsebében volt. Miczi ajkába harapott, nem szólt. Tomi neveinjuria
volt a háziakra
tésre vette a dolgot.
—
j
te
A
Dávid ... a mi udvari zsidónk. Niki bácsi
tréfákat csinálsz.
De
.
.
.
ennek
fele se tréfa.
Tudod-e, hogy nemességet kap még az idén az újvári
He
is
—
uradalom
körül
?
Igazán,
nagy érdemei vannak
I
a capital sellon.
Nem
értek angolul, mit jelent ez?
Niki bácsi ártatlan arczczal.
— kérdte
!
»45
Gábor
Az
és
asztal
Ádám
Czobor alsó
összenéztek.
végén, hol a fiatalság
Most
salgás csak lassan ment.
ült,
a tár-
kezdte
Poldi
ket
csipkedni, ez aztán olaj volt a tzre.
—
Erzsébet most a turáni kultúrát fogja a brin-
zásoknál meghonosítani,
—
öreg kutya és
szólt az
hamiskásan nevetett.
—
Mit neveztek
turáni kultúrának?
ti
— kérdte
Lolly.
—
Az egyensúly
kultúráját.
Azt, a mi a túlsá-
gossal, az affektálttal ellentétben szocziális valamit
magyar
ökör
áll
.
.
.
olyan anti-
... de ezt a hazai szénát csak
emészti
meg.
A
magyar
puszták
terménye
— csak
—
A
kék virág azért a
nem n. Nem, nálunk nem,
ti
becsületes pusztátokon
csak a bolondítóhoz nyú-
lunk, ha ilyen táplálékra van szükségünk
—
Poldi
szempillája
ártatlan
arczczal.
Lolly
egyik
mondta
megrezdült, de azért mosolyogva fordult Gáborhoz.
— S maga Alföldet? — Azt hiszem, ez Magyarország. — De magyar kozmopolita — Tán épp azért az — mondta nyugodtan Erzsébet. Lolly ránézett nyugodtan. — Nagyon értem az Alföld szerelmét, Gábor szereti
az
az igazi
lett
létére.
lett
szereti
most a vadvirágot, mert azeltt csak gardégomblyukába.
niát tett a
—
Szeretem, a mi igaz . sógorasszony, úgy-e megengedi, hogy már így nevezzem. Lolly átadta egyik piros szegfjét Gábornak s Lrinczhez .
,
.
.
.
546
—
fordult.
ápoljuk
.
bár
.
.
igazán
Mint Ez a
szükségtelen, hisz
úgy
is
Gábor?
oly ers, ugy-e
— —
már sógorozunk. Barátságunkat
Lássa
ez a virág.
—
virág
közbe Poldi - én
szólt
isnic-
ren\ ezt a virágot, ez egy spanyol szegf, kétszer
virágzik ... de röviden,
— mondta
okoskodó arcz-
czal az
öreg kutya. Lolly mosolyogva, mint a
értette
meg
—
Czobornak,
szegfm
volt
—
kaptatok.
át.
odaadtam egyet
.
.
egy Márfaynak, nem mondhogy rossz Nifforné lesz bellem.
Erre Lizi felelt. Te újmódit kezdesz
—
.
a másikat
hatja senkisem,
adtunk
Poldinak nyújtotta
szavait, a másikat
Lássátok, két
nem
ki
Lollykám.
azóta a nagy hegy
Nos,
lesz
jó
üq)
óta is
,
Eddig
mindig .
.
—
ugy-e
mi s
ti
Niki
bácsi ?
—
Hc-he-he igáz Lizinkó, én is kaptám Márfáy Ánná húgomtól pár bókot, amivel .
.
.
NiflForné
háza mehetek.
—
Ne
nevezd bóknak Niki. Amit mondtam, az
Te
igazság.
férjem megrontója
voltál
nyugta életében
nem
volt tled.
s
egy percznyi
Nevezd hát bók-
nak, ha tetszik.
—
s
Nesze néked, fogd meg
élesen
szereltem.
kezdett
Kitn
nevetni.
ember
—
volt.
jól
—
Én Csák
mondta Niki
Niffor ki
nem
férjedet állhatta
Ez áz egísz. Sajnálta tlem, hogy én elbb fispán á megyíbcn, nem . Ezért
engemet. lettem
ne haragudj reám Annácska.
húgom
... te
is
Márfáy leány
Hisz szeretlek vollál.
édes
H7
—
Ma
az vagyok
is
kimondom,
azért
s
Mi Márfay
szivemet nyomja annyi év óta. ezt így szoktuk
vány
még
Te
fispáni
nem
így
lányok
az öreg asszony halott hala-
s
Se Gábor,
az izgatottságtól.
lett
anyjukat
—
—
mi a
a
se Lrincíz
látták soha.
Egész öröme, dicssége ez a azt hitte, tehet majd népeért,
ölted meg. volt,
állás
e szegény nyomorult tót népért, a melynek jövje
Ennek magyarosításán, gazda-
szivén feküdt, valamit.
de ez szálka
gítására törekedett ...
medben, bár
elbb
te voltál
a
fispán, te a konzer-
Támogattad ket
vativokkal tartottál.
a sze-
volt
s
már
instal-
annyi
ellenzéki
hogy kormány rosszalta, hogy elem jutott a megyeházára s le
kellett
köszönnie
.
borsot törtél az orra
lácziója alatt annyi
A
szinte bele betegedett.
De
vitte a sirba.
.
nem
íme. Ezt
.
alá,
errl
majd
—
élte túl
az örök
ez
eltt
bíró
számolsz.
S
öreg
az
asszony
ebédlbl. Az egész
különben
is
a
a székérl,
fel
kat.
csemegénél
Gábor
székébl
felkelt
sietett az
társaság (mely
Miczi angolul rebegett pár
diese
Niki
F^milienscenen körül
rebesett,
!»
élükön,
bébe
—
—
ki
pár
kivezették anyju-
szót,
sipította,
élesen
ki
simogatta, majd a többi
az
is
mogyorót
Tomi «]mmer négy
leányka
nevetve,
tarkóját
a
öreg herczegnével
almát
s
csúsztatott
zse-
—
kivo-
a salonba lépdelt.
Íme, a család
s
a
megye
már
ugrott
izgatottan
volt)
Lrincz
és
kifelé
s
krónikája
natban, édition en pochc, a kötés 500 éves ... a
tartalom
örökké
új
marad
.
.
.
érdekes
olvasmány
.
!
148
nagyon, csak kissé retrogradc kutya
egész ebéd
s az
öltve
vele
karját,
!
— mondta
alatt hallgató
az öreg
Ádám
karjába
kiosont a terembl.
együtt
Az
inasok hada végtelen ostoba arczczal nézett az izgatott s
mind egyszerre beszél társaság
után.
22.
Hogy Gábor
Lrincz anyjukat
és
a
szobájába
egy székre rogyott le s aztán a két fiúnak kezei közé temette arczát és hevesen elkez-
vezették,
az
dett sírni.
—
Bocsánat
bocsánat
fiaim,
tán rosszul tettem
.
.
.
De meg
—
rebegte
—
hisz
kellett neki egyszer,
még eg};szer az életben mondani. Lrincz kissé heves mozdulattal mutatta meg, hogy hisz is így gondolkozik. Gábor nyugodt legalább
szóval,
csendesen elkezdte
csittítgatni.
—
Hogyan, édes anyám, hisz így
—
Tudom
Úgyse
volt jó.
mire gondolsz
kellett volna se
nékem, se Lrincznek az
öreg pénze. Megmondtuk volna mi
elébb-utóbb
is
az igazságot néki s akkor csak az lett volna
aztán
meg
.
vége,
.
— Szabad — meg bedugva — Nikirl szó? — Arról. — Alapjában nem rossz vakand ez mi Sardanapalus bátyánk ... de most — no nézzen rám — mert nagy ügyben járulok magához. ?
szólalt
fejét
az
Poldi.
volt
a
néni,
ajtón
.
.
149
—
—
mondta Nos könnyez szemét.
az öreg asszony, felvetve rá
—
Azt akarnám megkérdeni a nénitl, hogy az esküvre kitl kérjek kölcsön frakkot, a néni vagy a Miczi komornyikjától
Egyszerre felengedi
.
.
kitl lenne illendbb.
.
hangulat, az öreg grófné
a
mosolyogva veregette meg fiú
Poldi
a
két
ennek
fele
vállát,
felnevetett.
—
No
se tréfa. is
a
... no
.
Nékem
méltó legyek
—
Na
.
ne nevessetek
.
nincs, a
.
.
.
hát,
pedig Miczi azt akarja, én
bécsiekhez.
ha az öreg Hanz frakkját veszed
beléd szeret a Pepi berezegné.
fel,
még
Mondta Gyallayné
nevetve.
—
lehet,
Akkor
meg
azt
veszem
mert Pepi igen «fesch»
fel,
unmittelbar berezegné, tud Yvette Guil-
bert dalokat, tudja gigerl-marschot. Parisban tanulta a
franczia
kupiéit
... ez
épp
hozzám pászol
a
frakkos Poldi hoz.
S nagyot
lendítve
magán, kisuhant a szobából. 23-
Gábor és Lrincz már kis csoportokká családok. Niki négy unokahúgától körül-
Niffor grófné kissé visszatértek
oszoltak a
a
lepihent,
salonba.
Itt
véve, az erkélyen pipázott, a mint meglátta Gábort,
oda ment hozzá.
—
Na
spectabilis,
nem vészük mi
ázt
asszonynak rossz néven. Márfáy lány csak
Azért tudom én, hogy te
gondom, hogy ne
felejtsd
is
el
húgom is
Márfáy vágy. Lesz te se
.
.
.
.
rá
.
250
—
Niki
nem
bácsi
mama egy
máig
felejtette cl
Nifforhoz
ment.
Ma
se,
csak
is
hogy
azt látja
benne.
—
Mond
már rég
—
mcre)
A
neki ...
A
bennem
hogy
inkább,
—
lánykák, nem kell mi medvink úgy én azért nem haragszom.
—
he he he
Niki bácsi
nem
rossz
ember ám
azért
És Lizinkó nem mondott néki
Lizinkó.
Gábor
á Máriáit,
orrszarvukkal húz (ez a NifForok czí-
áz
az öreg herczegnéhcz
csókolta homlokát, de hidegen,
ment
nem
.
.
Ugy-e
.
ellent.
be, ez
úgy, mint
megels
látogatása alkalmával.
—
Te Gábriel, nekem sok bajt okoztál. A két Zimmerzofe azóta, hog\' kiszidtad ket, nem mond fel többet. Nem a haszontalanok, hanem minden boszúságukat magukba fojtják ... Ez még roszszabb
.
.
.
Már
Még
kedves Gábriel, te
mint
kanc^ellár,
ne légy oly nagyon határozott... no
ne vedd rossz néven, én
dom hogy
még nem vagy
Czobor Lipót
öreg
az
.
.
.
látod ... én
vagy
a piros
lakodalomra. Hidd
még a lila
el,
a
is
—
volt.
— azért
montudom elhatározni, fejkött tegyem-e fel a ezt csak nevetve
azt se
megfontolás ér csak vala-
zsebkendhogy tetszik néked ez az Erzsi? ugyan na Oder Erzsébet, vagy hogy hivják
mit. Te,
jével
(s
aztán meglegyintette picziny
Gábor
arazát)
—
Hisz, jó jó, te
jól
vagy velk, csinos
.
is
.
— de kissé
Olyan ... no nem tudnám Mária Antoinette corset-bcn Erzsét elképzelni. Na, persze, parasztos.
az
anyja
parasztlány
származékai
nem
volt.
A
ki
elveszi,
járhatnak az udvarhoz
.
annak .
.
a
Csak
.
15
Az
Pesten.
a pesti
még nem
udvar
gadom, ez a leány nem Nézd Leonceau ... ez
Fo-
udvar.
is
tudna bókot csinálni
is
1820-ban
volt
<
.
.
divatos
a
bécsi tánczmester, minket így tanított rá ... s erre
az öreg asszony
Gábor
vágott
felkelt a
eltt.
—
arczczal
mandóját
mint
egy
felejtette
Ez
el.
mondta tudós ki a kom-
Erzsébet
az
s
82 éves
rugékony, so
olyan
lesz
nem
bókolni
ki
tábornok,
mordskerl, mint én vagyok ...
nem
—
ér
olyan
nem
tudom,
korában,
leány, a
nekem annyit
az
tud,
mély bókot
s
mai lányoknak
a
Pedig egy
hajlik a derekuk.
nem
kanapéról
Ezeknek
a
az öreg asszony
mikor ezt mondta, szörnyen komoly
nevetett,
— Éhez 67-szer keresztül szrt fekete vér — az enyém ... a tiéd — ezeké mind. Gábriel — mondta hirtelen — néked arczot csinált.
faj kell
.
.
.
te
itt
No
... ne szabadkozzál. Herr von vagy. No, de mint Márfay eltte mész mind e sok friss új grófocskáknak. Hisz nékünk történeti vér bugyog ereis
Az
oda adnák
inkben,
Stibor,
még Rozgonyi drle
a
hogy
igaz,
Juliét.
te
csak
Tökölyi,
Cziczellétl
ez majd csak
cá,
ber az orleánsi
szz
no
Balassa,
nem
is
meg
aztán
származunk.
C'est
olyan, mintha az
ivadéka lenne
.
. .
ni-ni,
em-
milyen
furcsa.
S az öreg asszony hangosan nevetve felugrott a merev kanapéról s átszaladt picziny, igen picziny léptekkel a salonon, úgy, hogy fkötjének szallagai libegve, lobogva követték t. Klienigsteint kereste
.
.
.
s
meglátva a dohányzóba,
hogy e furcsa
felfedezést
vele
sietett hozzá,
közölje.
A
csip-
»5»
mindig az öreg diplomatához
sebb történetkékkcl fordult.
Gábor csendesen
berezegné
mulattatta az öreg
salonba
ment,
bár
beszédje
s
tán
épp
ment Erzsébethez.
azért oda
—
másik
a
Hát hog)
tetszik
a világ?
itt
— kérdte
Gábor,
leülve Erzsébet mellé egy kis kanapéra.
—
A
magasak Gábor,
hegyek
Parasztlánynak
igen nagy.
pompa meg
a
otthona
nincs
nagy
a
palotában.
— —
a te
És
itt neked legjobban ? mondta hirtelen Erzsébet jóságos anyád, ki úgy megmondogatta
ki
Poldj,
tetszik
—
—
meg
az elébb
a Niki bácsinak az igazságot.
— —
hetet
Ó
Poldival jól vagy?
.
j
ligy
.
meg
tanított
— —
esztendben
minden
Hisz .
Nem Hát
is
jól
mint a hogy
nálunk
tölt
megy,
pár
váratlanul.
festeni.
tudtam, hogy festesz.
mondjuk, hogy
van,
tanított
meg
látni.
— —
A
mi vidékünk persze
néked
Nagyon nem. Barna, zöld ... uralkodó, ez nem kolorit. S az
az
hegyek
nem
s a
rajz.
Szebb a Hát már Poldi
körrajzú
éles .
felett s a végtelenség,
jük
tetszik?
ez merev kivonalazott fenyfák Milyen más a mi pusztánk, százszor
változatos, finom színe
— —
nem
ez a két szin
.
.
.
.
.
.
s
a végtelenség fejünk
míg
a
szemünk
.
.
lát.
puszta. te
is
óvatosan,
pók-király,
mint
a
-
gyík.
csúszott
S aztán
közéleült
«53 közel, egy kis tabourcttere,
egészen
Erzsébethez
egyik kezét ölébe tette karszékét
másikkal átölelte Erzsébet
s
ez a rendes
aztán, mint a kinek
és
megszokott
helye, nevetgélve
és
kezdett
beszélgetni
Erzsébettel.
—
Ti
pusztát
a
No mondd dául
Miczinek.
nem
szép
piszkos az
s
egész
Nem
dicséritek.
ezeknek a
embereknek
jó
Mondd
neki
csak,
rossz
itt
ezt
hogy
ízlés.
Pél-
el.
a vidéke
hogy nem festi, hogy a levegje mégis éles, hogy nincs két szinnél több .
.
.
csak
tájképben,
barna.
Hogy
valaha
a
a
fenyfa
földre
Hogy egy
alföldi
pottyantott
fa,
mit
a
kegyelme
.
.
.
körvonalaiban, rej-
finom
tanya
ur
az
meg
zöld,
zöld,
zöld,
legocsmányabb
a
telmes színeiben több a hangulat, mint
az egész
itt
mondd Ha még mindig Nagy Sándornak érzed magadat. Ugy-e nem mered ?
brinzás vidéken ... no menj el
.
.
.
menj
.
.
.
ezt néki.
Erzsébet egyenesen a Poldi szemébe nézve, nyu-
godtan mosolygott. S az egyik kezével végig simította a Poldi
—
Öreg
érdes, rettenetes hosszú
kutya, ne bátorítsd
karmú
Gábort
kezét.
a rosszra.
Rossz filantróp vagy.
Gábort azonban épp Miczi
intette
magához
sálon túlsó sarkába.
— Te, Gábor, — — Mit, Micízi? — Magad nem
mondta nyafogó hangon
a
—
ezt ugyan ügyesen csináltad.
akartál
miután már
kellett,
czet lökted
oda magad
hogy
a
hálóba
valakit
helyett.
pottyanni
s
megfogjon, Lrin-
*54
De
—
Gábor már igazán megharagudott. Tán csak nem hiszed? vágott szavába erre
—
hangosan.
—
Azt hiszem ...
tudás együtt
is
velünk tartott és segítette a Bálványossy alliance
felépitését.
szinnel, is
a hit s a
Lrinczre magát, mikor addig
különben
Lolly
Nálam
a mit tudok.
hát miért és hogyan vetette volna
jár,
—
Gábor
reszket
dühtl halványra
a
hagyta
ajakkal
folytatva a méltatlan párbeszédet.
meg
bácsi és Lizinkó kapták
No, Gábriel vágy. Méltóan
fiú
.
.
a frakkja szárnyát, a
.
Márfáy
viseled á
én,
.
nevet.
Tudja azt
s
ti
á
házassággá!
á Nifforoknák, hí hi hi
Ez ögycs
hitte,
De
Hát
ti
is!
is!
ti
!
—
s
itt
mindenki.
megye. Ezzel áz
ujabb Klienigstcin-Niffor
— —
tartott.
megfogadtad tanácsomat, okos
.
— Miben? — No, bizony ne mókázz. Ugy-e bácsi? — Tudja tudom .
nem
Útközben Niki
mint mcllettök ellebegve szobája felé
—
vált arcz-
Miczit,
ott
lefütyültünk
tled már-már Gábor volt
fiú.
azt
rászakad a ház.
Hogyne, Gábor. Tudjuk, hogy a te érdemed. erre már Gábor nem is felelt, hanem ész nél-
kül rohant ki
a salonból.
Mi
Tehát ide jutott! segít rajta, a hiba.
ki
Benne
.
.
.
bármit gondoljon,
mezik ezek, valók.
lehet az
oka? Istenem,
magyarázza meg, hogy miben
a
ezekben rosszra
kik
az
?
Hogy
bármit
is
tegyen,
fordítják, rosszul
húsából
s
az
ki
rejlik
értel-
vérébl
255
24.
Másnap
a vendégek érkeztek meg.
Miczi az izgatottságtól
A
hová legyen.
alig tudta,
jártak a vasútra s egyik vonattól
folyton
lovak
se jött vissza kevesebb mint 8
— jo vendég
ugyan-
s
A
folyo-
sókon szaladgáló komornak, a kertben tarka
toil et-
A
annyi cseléd.
tek,
tömve.
kastély túl volt
A
az istállóban toporzékoló vendéglovak.
kas-
ormán ott lebegett a NifForok si zászlója, a lépcskön keleti sznyegek csüggöttek, a salonok szinte kábitóak voltak a virágillattól. Egész Bécs s Pozsony légyottot adott az esküvn. Megérkeztek a károsultak is (mint a hogy Poldi ártatlan a arczczal, de nagy malicziával elnevezte ket)
tély
:
Bálványossy család.
Nem
szokta
töltötte
ki,
meg a
ki
Hogy
gondolt.
A
berezegné rossz
az álczáskodást
remegett lesz
s
a
s
ezegné
s
Pepivel
volt.
bosszúját Miczin
jöv
saisonra
téli
majd Bécsben! ... az öreg
berezegné támogatása nélkül. Vele is
kedv
tíz
nagy
jött
kufiFer,
Pepi ber-
két
komorna
két óriási dán dogg. Aztán Bálványossy Lajos, Magyarország els partija, ki után csak úgy boms
lottak a
lányok.
Meg
a
él papa
gróf Belényesi
pár,
az
mama, meg világszép lányuk, Mini. Meg a felsház kemény szónoka llgróczi Miklós báró a nejével, ki maga is politikai salont tartott, aztán Niffor Gyula hires sporting lovas liké feleségével, ki legjobb Felsmagyarországon s ki már néhány vaddisznót és medvét örök harczban
terített le az
és
utolsó vadászatok alkalmával.
Meg
a
!
m6 Bajmóczy
pár, a szép,
de nagyon befestett
bol-
s
Emmj, meg a férje. A ki szereti szeret ... de hát ki ismerné a szegény ki a gazdag ember útjait?
dogtalan Bajmóczy s
a kit
ember
Az
s
ebédnél hatvanan ültek, mind báliruhában
legtöbb asszony gyémántos
egy
Evés után vagy salonban. Végre alabárdos,
órai
kilencekor
a
s
gyöngyös nyakkal. volt
siésta
nagy-
a
az ajtó
felnyílt
costümjében,
század
Xll.
a
hajjal,
s
egy
jelentette,
hogy a Caroussel elkezddik. Párbeszédek
a
salonban
:
Bálványossyné Stazi nénihez. valaha hallok, lakadalom
—
a
Chere Leonie
lakodalom
verras,
tu
után lesz
— Ez az els amit
elestéjén egy caroussel
s
a
a
jöv században
vlegény
menyasz-
és
szony abroncsokon fognak együtt a szertartás után átugrálni.
A
öreg asszony
két
hangosan
nevetni
Most
látjátok
kezdett.
Niki
meg még
á
bácsi
turnier
a
lánykákat
milyen
persze áz ember
estére s
nem
csapott
oktatta.
volt
koronáját
nem
bohócé sapkát
no de hát mi áltmódisák vágyunk. én, ezt tát
nem
értjük.
Akkor
300 év eltt.
tette le a fejébe
Ti
négyen
Lizinkó legislegjobb lesz
rendbe hozatni,
holnap
egy .
kisöpörtetni
.
.
.
és
á krip.
.
S
a
bácsi élesen nevetett hozzá.
hogy hogy eleven ökröt fognak a ceirkusz közepén megnyúzni, a bécsi societásban ezt úgy emlegették, mint ennek a magyar dáridónak a leg-
Egy
bécsi kisasszony Gábortól azt kérdte,
igaz-e,
kimagaslóbb aktusát.
257
A
társaság
ezalatt
különben
nagy ünnepélyes-
séggel átvonult a kastélylyal egy oszlopos csarno-
kon az
át
lev
összeköttetésben
Révényi
egyik
fiú,
czirkuszba, a melyet
nagy villany-* meister»,
ki
villanyfénynyel rendezett be.
A
hatalmas
gömböly
Padmalyát
úszott.
újmódi
a
(Márfay
diszítették
koronával
jelenlev
fényben
családok
c^ímerei
... de már ismét
volt
ott
is
nappali
épület
ez
rajzoltatta
a
Niffor-nép
—
—
nem úgy a hogy az adománylevelen van jefalakról gyezte meg dühösen Niki bácsi). A pedig a
megye városainak
—
Gábornak,
ma
a mit
A
zászlai csüngtek le.
heraldikus a hangulat
Kissé
kit
azonban még folyton
—
mindaz,
délután néki mondtak.
lovarda
fels erkélyén a gazdatisztek
vényen, a melynek
jelmezben
a
sárga-kék
NifFor
falát
katona-zenekar Tinódi
dánosi
a
Gotterhaltet
meg
játszotta.
A
a
egy emel-
városi polgárok családjai foglaltak helyet,
fedték,
Ádám
súgta
elfoglalt
csíkok
korabeli
társaság a
nagy páholyban foglalt helyet. Ott volt Schwarcz Dávid is, a fbérl, a meghívottak között.
— — —
Schwarcz báró
cousine? totta
— mutatta be
Még nem báró. Még nem? No
— kérdte
Schwarcznak
Az
istállóhoz
majd
Miczit, s
.
ki
.
.
Gábornak
Poldi.
ugy-e, nemsokára
egyik kis ujját nyúj-
aztán a herczegnéhez fordult.
vezet
ajtó
nyilasán
állanak két
sorban, úgy mint a valódi c^irkuszokban, a NifFor
czímerébe öltözött lovászok.
Az els J;;í:1i
/$
:
csengetésre egy Nudlbrett-es lovat hozFuimus.
17
i5d tak
Utána
be.
szökdécselve
lebegett be egy halványlila karikát ugrott
át,
Hanzi
Klienigstein
selyem trikótban. Pár
két bukfencéét vetett a lovon,
s
aztán egy könnyed pirouettel kitánczolt a porondról.
A
lelkesedés általános
tle.
Majd Bálványossy
ban,
piros
Mind
a telivért.
hangján, ugratás
Julié fekete lovaglóruhá-
szegfvel az inggallérjában, ugrató
kolát lovagolt.
törek.
Ennyit nem vártak
lett.
A
leány merész
gyorsította
S közbe-közbe
a
lépést,
mind
élesen kiáltott
is-
nyak-
volt, ugrásai
tüzelte
fel
magas
kedv, már-már az hevétl megbomlott lovarn. Édes anyja mint
egy
féktelen
Nikihez fordult.
— —
No, Márfay
.
.
.
mit szól a mai lányokhoz
?
Kikáposák, juckerek. Félnék tlük. Azért ne
mondok. Gyönyör lánya
^''gyj^'
^ogy
ván
gratulálok berezegné.
—
'gáz, á mit
Gábor az Erzsébet páholyban
volt.
arczát
Két kezét csókolom. figyelte, ki szintén
a
Érdekkel nézte mindegyik számot.
Látszott arczán, hogy mulattatja t, az a mi ezeket
már valószinlcg daczára a vele járó veszedelemnek, fáradságnak, már egy cseppet se birta felizgatni.
Erzsébet örült a mulatságnak, pedig tudott
Ezek már se szeretni, sem sírni nem tudnának. És úgy vette Gábor észre, hogy önmaga sem ... A mit látott, a mirl tud, a mit ezek tesznek, mind közönyösen hagyja. benne sincs élet? Csak úgy, mint a Hát már többiekben? S úgy érezte, Erzsébet a maga látminden az szólagos jmpaszibilitásában él, míg az élet nyomoráról
parányi
is.
hatásra reagáló,
folyton
rezgésben
lev,
M9 hasonló
gyógyszerész-mérleghez
A
szövetével
lelki
Töprengésébl harsona hangja verte
tetszhalott.
Bálványossy
mars hangjánál
barselljeri
föl.
Stapszi
ugrált be a porondra.
Stapszi mint clown
Minden
Egész
!
testét
selyem rojtok
cseng. Ügy, hogy minden mozdulatánál ruhája finom csengetyszer hangot adott. Pedig folyton mozgott. Egy perczig nem nyugodott sem a lába, sem a keze. Elébb végig bukfenczezte az egész czirkuszt, majd tótágast állva, végig szaladt a porondon. Aztán gzífedték.
végén
rojt
parányi
gánykereket hányt, végül irtóztató nagy pirouette-el .
.
.
kik
De
most következett öltözetben,
sötétszürke
kett
a
iskolája,
kezdett
tosabb
azt
vlegény minden asszonyára.
A
hulltak alá s a
oly férfias
mindegyik
Mind-
mindenki
alatt
hogy
Aztán
játszani s a lovak
kanyarulatokkal
fénypontja.
Elébb végig lova-
nézték,
magát.
viseli
fiút.
arany gombokkal.
Ez
czirkuszon.
csak komolyan
lev mén hogy
gt
programm
a
hajtó
telivér s telivért hajtott.
goltak
k
páros
a
tapsolt alattuk
az
zene kerin-
most a legcsodála-
kerülték
ki
egymást
kanyarulatnál rá mosolygott
czirkuszból
most
felülrl
gyönyör menyasszony
vlegény
aztán
ott
végig páholták legyezikkel a bolondos
Lolly és Lrincz
s
közé
dámái
beröpült a páholy jól
s
a
meny-
virágok
és a lovon
alig látszott a virágtól.
Lolly
Lrincz ezután lovaikat közel egymás mellé terelték, Lrincz kivette Lolly kezébl a gyeplszárat és s
hajtotta Lolly lovát a ceirkuszt, a
nézk
is,
így egyszer végig ügetve
tapsai közt kilovagoltak. .7*
a6o
— Mit gondol herczcgné, ez áz életben dig így lesz? — kérdé Niki — Hja, ha majd Lolly így
min-
is
bácsi.
azt a
akarja, akkor
is
igen ... és addig.
Az
utolsó
szám Pepi berezegné
Felülrl
volt.
egy pádimentumot eresztettek le, épp a zenekar elé s a zenekar egy Xanrof-kuplé kezdetét kezdte
Íme
játszani.
Yvette
egyszer
ruha,
berezegné
a
Simára
Guilbert.
egyszeren, szinte
fiatal
a
találkozott
az ég kék
got dalolt
el.
— semmi
lányokat a
—
hely.
S
kett-három.
nagyon
Egy
Ez
indulót
Czobor Tamás
a
volt alatt
a
—
megye
három a
család.
vajda
.
.
.
Az
koronája
volt s a kinek
elnótázott
felülrl e
a
mo-
el a töröktl, ezt
vészbl hozta haza. Ez
mohácsi
czímer ott a Garáké
men-
követte
egyet
is
Gallmeyer Pepi repertoirejából. S a zászlók csak nézték onnan
a
kikül-
lettek
tetszett, s az
dern képet. Ezt egy Niffor vette
el.
hogy a jelenlev
lett,
volt a legbiztosabb
bécsi
De
következik
mamák kénytelenek
az istállóba. a dal
volt,
illatos
jelentsége.
trallala
ez végre annyira «trallalá»
deni
eldalolja,
mezre. Aztán,
A mez
Battiste-el.
hát minden kupié után egy
S
arczezal,
sétálni a
meg utána még sok érdektelen dolMindez olyan egyszer, mind olyan
semmis. Igazán, a dalnak
fiatal
pádimentum közepén,
lányos
hogy hogyan ment Nanon s
az
selyem
sima
haj,
pántlikával a dereka körül és fekete
keztyk. Nyugodtan megáll
hogy
mint
szakasztott,
fésült
mind
ezzel
rokonságban
is
korona
a
- kié a
ott
az
három
a
egész
csillár
fels
család utódja.
.
De
hát mindez fakult, kopott a villanyfény világá-
A
porondra hullott virágok, Gábor úgy érezte, a hervadás Ichét árasztják. És Gábor néz, néz, messze innen ... ott arra lenn az Alföd ... ott nál.
nincs zászló, ott
meg romok. Ott
nincs czímer, de jó lesz
.
.
.
pusztulás sincs,
pihenni az ünnepélyek
után.
Az eladást követ nyok
tea
kisasszo-
alatt a bécsi
Nem
Czobor Erzsébettel.
voltak
illetlenek
volt elég jó nekik, hisz parasztleány volt az anyja.
Mina
Boleslawa, Miczi és
Julié,
meg
félre
sarokban.
magázták.
Aztán egy
vonulva tle, ott hagyták
egyedül
Gábor
de azért nem
figyelte a jelenetet,
közeledett Erzsébethez. Várta, mit fog tenni. Er-
zsébet nyugodtan felhúzta keztyjét
s
felemelkedett
székérl és oda ment az egyik uradalmi tiszthez (ezek
be voltak rendelve az estére)
is
Pár perez
múlva pedig
a
leült mellé.
s
zongorához
ült
s
pár
akkordot kezdett játszani.
—
den
Milyen okos, milyen okos
Egész mellett
—
el
.
.
.
hallatszott
min-
oldalról.
.
éjjel
játszott s
azok tánczoltak
.
Du
bist halt eine
liebe
Kredl
!
—
a
zenéje
felejtette
magát az elbbi bécsi comtessek közül az egyik. Anyám azt tanította, mondta mosolyogva
—
—
—
hogy útban soha se legyek, st tolmások szekerét, ha tehetem. Parasztosan
Erzsébet
jam
a
van
mondva, de tán
a
grófnék
anyám földmíves leánya
volt,
megértik, szegény csuk
így
tudta.
i6i
Tle
sokat tanultam, azért
ma
grófné imádkozni fog
Tudom
egy imát.
én hálás leszek
.
.
.
.
.
este
ezt
Ha
is.
megkönnyebbülésére
.
majd
— mondjon
válik és
érte.
És Erzsébet kezet
nyújtott
neki,
a
melyet a
leány, ki alapjában jó teremtés volt, hevesen
ragadott
s
a
érte
el
meg-
aztán könnyes szemmel össze-vissza csó-
kolta Erzsébet nyugodt, mindig derült arc^át.
26.
Este,
szokása
ellenére
volt, kinézett
—
már mindenki
midón
bejött
lefeküdt,
Gáborhoz.
Nifforné
Az még
fenn
ablakán a holdvilágos éjszakába.
—
mondta az öreg asszony — jere menjünk át Lrinczhez. Ezt az estét töltsük együtt, még egyszer, hárman. S a sötét nehéz bársony ruhába öltözött ers szív nagyasszony ment elre gyenge szív, beteglelk fia követte. Lrincz is fenn volt még. Ágya szélén ült s fejét
Ram,
jere
—
kezébe temetve gondolkozott.
—
Átjöttünk hozzád,
búcsúzni
tled fiam
—
mondta az öreg asszony. S rátette kezét vállára. Lrincz hevesen megragadta és könnyeivel áztatta azt a jóságos kezet, a melynek csak áldásait ismerte eddig és fogja ismerni mindig. Gábornak odanyújtotta jobbját. Így maradtak csendben sokáig, keresve azt a szót, a mi ki tudja fejezni azt, a mit
mindegyik
érez
s
keresve
azt
a szót, a
azt a másikat ne bántsa, ne sértse.
szony
—
szólalt
Gábor,
Az
mi
azért
öreg asz-
meg. öcséd
holnap
házasodik
meg.
De
.
Ne
azért tenéked vele kell lenned mindig.
feledd,
hogy egy hús, egy vér veled ... ne feledd, hogy tán majd még ezután szorul csak igazán reád ...
—
Az anya
ajka
kiejtette
az
igazságot,
nem
birt a
szivével.
—
Jöhetnek rósz napok, jöhetnek pusztító idk,
midn majd a fiatalabbnak szüksége jére. Ne hagyd el tet Gábor — ne Én már érzem
ket.
elmúlás
az
lesz
fagyos
Hisz csak abban éltem, a mit szeretek
mekem már
s
el
—
és
Isten
tudja,
min-
leheletét.
egy gyer-
meg.
kirepült szárnyaim alól, a másik
mindig repül
repül,
öregebb-
hagyj
hol
..
talál
Ne
hagyjátok el anyátokat, ne azt az anyaszült, táplált mely benneteket. Látod földet, a Lrincz s most feltárta az ablakot, a melynek holdfényénél ide világlott a Niffor nemzetség si temploma, az, a melynek kriptájában a vajda óta fészket.
—
Niffor
annyi
és
leány van eltemetve
.
.
ment
Nifforhoz
annyi .
Látod, ott az a
Márfay templom
vár téged fiam, ott lesz az esküvd. Ott esküdtünk
mi
is
óta ...
s seid egymásnak századok templom vár engemet ... ide temetminket mind mind. Nem tudom miért,
örök hséget
Ez
a
nek cl de most félek attól a templomtól Pedig hányszor, de hányszor találtam ott pihenést, megnyugvást a nehéz órákban. Fiaim támogassatok .
.
.
.
.
.
.
S
az öreg asszony, ki
fvel ment
át
kadt volna.
Egy
.
egyenes derékkal, emelt
annyi bajon, most, mintha összerosszékre rogyott és kezeibe temette
arczát.
A
két
fiú
csak nézte, nézte
t, aztán némán, szó
.
í64
kezet
nélkül
egymásnak,
nyújtottak
némán megtették
tekintetükkel
öreg
azt az ígéretet, a melyet az
asszony esdve kért tlük.
És
öreg
az
átfonta
asszony két
karjait
leborította
az élettl.
ket
.
.
szinte
.
Aztán
felemelKedve
nyakán
fia
.
.
.
ülhelyébl,
hosszú fátyol ával
s
megvédte ket
a bajtól
.
.
némán mindegyik
szótlanul,
szobájába vonult.
Most már mindegyik mosolygó
arczczal, de azért hogy az a mosoly nem igaz az ajkon, érezve, hogy az a néma igéret sohasem lészen beváltva, hogy az a kézszorítás nem jöhetett a szívbl, hogy az az öreg asszony
összeszorult
—
szívvel
érezve,
ma már gyenge arra, hogy a két fiút a modern idk pusztító szelétl megvédelmezze. Kés, kés, a fátyolt elrongyolja fejérl leomló csipkefátyol
templom romba dl, porrá omlik hséget esküdtek, bea sírboltot is, a melyben az sök templom romjainak utolsó porszemét
a szél, a feudális
az oltár, a mely eltt örök
temetve
azt
feküsznek
s a
elkapja a
jöv idk
szellje
magával
sodorja az enyészet tengerébe
.
.
és
sodorja,
.
27.
A
várkastélytól
A
bársonysznyeg. színekbe
nagy
öltözött
csügg
piros
két
huszárok,
kik
le a
templom harangja
tölti
templomig
sznyeg
baldachinokat
fonatban
A
a
tartanak,
a
mereven,
szól, szól
nagy,
melyekrl hosszú
narancsvirág,
az ünnepies színbe
karmazsin
oldalán a Niffor
az
meg
a
orgona
myrtus. is,
öltözött mindenséget
be.
.
.
105
Legeli halad
öreg Vezekényi
az
Stefi,
piros
ruhában, arany ékszerrel. Kezében násznagyi pálcza.
Utána
lépdel
a
menyasszony,
abban
a történeti
emlékezet fehér brokátruhában, a melyben Thökölyi Magdolna a XVJ. században egy Niffor neje lett. Fején a Niffor gyémánt-diadém, a melynek ötvösmunkáját olasz mesterek csinálták a XIV. században. Hat méter hosszú fátyolát s uszályát a kis Niffor gyermekek viszik, apród ruhában. A menyasszony két oldalán Bálványossy Stapszi és Márfay Gábor Bálványossy aranybrokátban, Márfay Gábor hal-
—
ványzöld és aranydíszben.
Majd
a
vlegény fehér selyemben, két oldalán Czobor Erzsébet és Bálvá-
nyoszolyólány
a két
nyossy
Júlia.
:
Mindkett
fehér brokát ruhában, fe-
hér csipkeköténynyel, ezüst pártában.
Majd
a
nagyasszony következett.
ban, fején sugárzó
hosszan
fátyola
Talpig gyász-
koronaszer diadém,
húzódott utána,
karjára támaszkodott,
ki a
a
a
melynek
Klienigstein
kamarási díszben lépdelt.
Aztán Niffor Tomi vezeti az öreg herczegnét, ki nagy krinolinban, hosszú Mária Terézia fürtjeivel, magasra Lajos
fésült hajjal
úgy néz
ki,
mintha a XlV-ik
Aztán Pepi berezegné Bálványossy Lajos karján, Bálványossyné udvarából
Márfay
szakadt
Nikivel, majd
a
volna
ide.
nyoszolyólány ok a XVl-ik
század köntöseiben.
A
nap végig szalad
a sok
skofiumon, az ezüst
párták megragyognak, a gyémántok fénye versenyt csillog a nappal.
Az
ezer brokát szemkápráztató fényben pompázik, a tarkaruhás tót parasztlányok
i66 ott
tolonganak a baldachin két oldalán,
k
ven-
a
dég urak közül nem egyet közelebbrl ismernek. A templom két oldalán két herold mindegyik kezében zászló, az egyiken a Klienigstein, másikon
A
a Niffor raímer.
diadalmi
jegyesek eltt meghajlik a két
templomban
a
jelvény,
meg, a padok szélein díszben
harsona
hajtják a zászlóikat (ugyanazokat, a
a lovarda padmalyát diszítették),
nehéz a
virágillattól
gas
lád barátja
orgona búg,
templom
balján
tartja s a
A templom
díszített
menyasszony.
s
bíbortrónon a bíbornok,
Bécsbl.
bársonynyal
A
A
melyek tegnap
az
székek, ide vonulnak a berezegnék
fbbjei. Jobbján
a
lég.
A
menyasszony
mise ünnepélyes
móniával kezddik
el.
ma-
a család
csa-
a
közepén karmazsin
imazsámolyon
vlegény
szólal
hajdúk meg-
álló
kardját
a vlegény s Márfay Gábor
virágait Bálványossy Stapszi.
lassúsággal
A
s
hosszú
czere-
bibornok ornátust cserél,
segédkez pap bókol, hajlik, térdel ... az orgona csak szól. Az énekkar dicséneket hangoza
tíz
A mennyasszony sápadt arczán az életnek semmi nyoma. Mint egy gyönyörséges szobor térdel ott az imazsámolyon. A vlegény mereven néz maga elé, tán imádkozik. Aztán a misének is vége, gyrt is váltottak, az eskü is elhangzott. A biboros beszél, mély tat.
hangja betölti a templomot. Mint a harsonák, is
nek eltt
a múltról beszél és is
s
vége.
A
fiatal
Gábor úgy
Az öreg
pár végig
látja,
berezegné,
igéri a
elbb
jövt. Aztán
megy
en-
a trónszékek
majd minden asszony
Bálványossyné, a
Pepi
sír.
her-
267
czcgné
festett arcza
fényes
szinte
könnyektl,
a
Bajmóczyné és még néhány férfi szekönny és a szegény öreg Niki bácsi (ugyan mi férhetett szívéhez) úgy hörög, hogy egész teste megrázkódik bele s a leánykák, a Liaz ünnepelt
mében
is
zinkó csuklik és a többi
sír,
sír
.
.
édes anyja,
s
.
—
Lrincz szemét megcsókolja, érzi, hogy a könyeik összefolynak ... a vlegény maga is zokog ... És a templomban arany, drágak, bibor. Még a nap is aranyra váltja sugarát, hogy a
mint
a
most betör a magas
ablakon
csúcsives
.
.
.
végig
—
templom falain némán hallgatva álló kemlékeken. Íme, három század NiflForjai ott a fal mellett, mind kbl faragva, nem tudva elmondani az idrl egyebet, mint hogy a vértet, a
szalad a
lándzsát, kardot
ers
sisak volt a fején
jén párta.
mulnak az
s
kézzel
tartotta
a virágot
—
a
az,
kinek
a liliomot a fe-
Néznek, néznek, kszemeikkel, belebá-
él
fénybe
.
.
e
.
napsugaras,
virágos,
gyémántos, aranyos létbe.
Majd
a
násznép az oltár
indul. Keresztül lépdel
mögött
azon az
a sekrestyébe
klapon,
óriási
melyre a NifForok czimere van vésve
s
a
a
melyet
minden ujabb temetésnél szoktak onnan elA násznép átmegy rajta s viszi a menyasszonyt és a vlegényt oda, honnan csak új életre
csak
emelni.
ébredve kezdhetik újra a
léteit.
Mindenki üdvözli ket, most már minden ajkon mosoly és jóakarat. Most már csak a boldogság dala hangzik még onnan felülrl a kórusból is, honnan diadalmi induló harsog . . .
368
És Gábor szemei eltt egyszerre egy kis fehér képe tnik fel, ott az ágyon egy
parasztszoba
öreg asszony fekszik s
az ágy
szélen
fehér virágokkal
mét És
.
.
egy
halva,
de mosolylyal leány
fiatal
borítva be
az
fehér
átszellemült
.
a fiatal
leány ajkain
is
mosoly
.
.
.
ajkán,
ruhában, tete-
^^^^^^^K^
TARTALOM. Up FUIMUS Els könyv— Második könyv
„______
— — — _ — — — — — —
5
191
.
KÉPJEGYZÉK.
~~-________
1.
A
dálnai kastély
2.
A
kocsi csak repüit elre.—
3.
Gábor, szobájába érve,
4.
Virágban minden—
5.
—
6.
Egy
—
8.
is
épp
állott
Olyan, mint egy Böcklin
az udvarban
_
—
14.
Az
ágy szélén egy
fiatal
1
1
__
~ ~ _ — _. _ __ ™ ~ __ __ — ruhában
__
tágas udvaron találkoztak—
leány fehér
53
95
— „ 111 ™ —130 __ „ 46 _ 55
—
__
És az öreg asszony egyedül maradt
A
35
_
felfelé lépdelt ._
meg
Hallgasson meg, pár éve kinoz
13.
11
__
eltévedt holdsugár ...
Az öreg berezegné Pompás négyfogatú
9
„ _ „
_.
Fáradt vagyok, három órát lovagoltam ...
1
2.
—
__
—
1
„.
kandalló elé ült
~ —
10. 1
_„
Azt mondod, semmi közöm hozzá
7.
9.
a
„
Lap
.._
.._
179
iio 216 238 267
ir^»^HS^iir#
PH
Magyar regényirok
3176
M3 köt. 54
PLEASE
CARDS OR
DO NOT REMOVE
SLIPS
UNIVERSITY
FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
