Stressz és megküzdés
A stressz, az életesemények és a trauma
• "exogénnek" vagy "környezeti tényezőknek" nevezett hatások ezek, melyek nagy hatással vannak a lelki egészségvédelemre • a három fogalom három különböző kiindulású és szemléletű, de lényegében hasonló tartalmú
A stressz A stressz = a szervezet nem-specifikus válasza bármely igénybevételre; tkp. az organizmus adaptációs reakcióinak összessége. A stresszor = a stresszt kiváltó tényezők összessége; lehet fizikai, pszichológiai; akut vagy krónikus; A distressz = negatív hatású, kellemetlen, káros stressz;
Lovallo (2000): distressz vs. eustressz DISTRESSZ
EUSTRESSZ
• • • • •
• • • • • •
Kudarc Kontrollvesztés Negatív emóciók Hiábavaló erőfeszítések Erőfeszítés nagy
• Distressz nagy
Siker Kontroll Pozitív emóciók Aktiváció Erőfeszítés nagy Distressz kicsi
Generális Adaptációs Szindróma • Alarm vagy vészreakció: a szervezet védelmi erőinek riadókészültsége, tkp. a harcra való felkészülés szakasza • Rezisztencia vagy ellenállás: környezethez való alkalmazkodás, adaptáció • Kimerülés: a szervezet fiziológiai védekező mechanizmusai összeomlanak, megnő a szervezet sebezhetősége;
Egy sérülés rezesztencia görbéje
ellenállás mértéke
normális ellenállás szintje
alarm-reakció
ellenállás szakasza
kimerülés
idıi lefutás
A stressz és az életesemények Stresszorok: szociális és környezeti, vagy intraperszonális ingerek, hatások (stresszorok), "stresszhelyzetet", azaz olyan feszültségi állapotot teremtenek, amelyek az egyén alkalmazkodási készségét erőteljesen igénybe veszik. pszichológiai stressz: az egyénnek a külvilághoz való olyan kapcsolata, amely annak egészsége szempontjából jelentős, s az azzal való megbirkózás belső lehetőségeit igénybe veszi, esetleg túlterheli
• ekkor két "közvetítő" munka zajlik: kognitív értékelés és a stresszorral való megküzdés (coping). Az ilyen helyzetbe került egyén mérlegeli a megterhelést, a kilátásokat s a lehetőségeit. • A pszichés stresszel és az életeseményekkel kapcsolatban felmerül a coping fogalma. • Ez az angol kifejezés (to cope) a megterhelésekkel való megbirkózást, legyűrést vagy azokon úrrá levést jelenti. Tulajdonképpen az élet megterheléseivel szemben való helytállás, bizonyos fokig problémamegoldás is.
A stresszorok (Holmes és Rahe, 1967)
Amikor nem tudunk megküzdeni - A krízis • A krízisállapot „külső események hatására kialakult lélektanilag kritikus állapot, mivel a személy egyfelől kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni,- ezeknek fenyegető közelsége számára aktuálisan mindennél fontosabbá válik, ugyanakkor az adott időben a veszélyeket sem elkerülni, sem pedig a szokásos problémamegoldó eszközeivel, illetve energiájával megoldani nem képes”.
A krízis szó döntést, fordulatot, ítéletet jelent, a görög „Krizei” szóból származik.
• Normális esetben egy egyensúlyi állapot áll fenn az egyén és környezete között, s ez folyamatosan lehetővé teszi a felmerülő feszültségek kezelését. • Krízis esetén ezek a korábbi, bejáratott sémák mondanak csődöt. Érzelmi zűrzavar jellemzi,esetleg veszélyként éli meg a helyzetet.
A krízisben lévő ember jellemzői • figyelme beszűkül, a problémára irányul, vagy az egész problémára, vagy annak valami kicsi részletére. • Furcsa, kevert benyomást tesz: egyrészt olyanét, aki szorong, elgyötört, másrészt pedig olyanét, akit egyfolytában a válsághelyzet megoldásán dolgozik. • Impulzív, érzelmi élete felett kevés kontrollal rendelkezik. • Szokásos napi tevékenységei alacsony hatásfokkal működnek.
A krízisben lévő ember jellemzői • Az embereket, kapcsolatait azon keresztül ítéli meg, hogy ki mennyire tud neki segíteni, érzékennyé válik a befolyásolásra. • Nem képes tájékozódni, egy idő után a jövőképe is összeomlik. • Bár a problémáról sokat tud, ismereteit mégsem tudja átgondolni, rendszerezni.
Kapunyitási pánik • A kapunyitási pánik a 25 év körüli korosztály válsága. • "A fiatalkori krízis„, vagy „Quarterlife crisis”. • Szorongás, csalódottság, bizonytalanság: ezek az érzések jellemzik a pályakezdőket, amikor szembesülnek azzal, hogy a vágyaik és a valóság között sokszor óriási a szakadék.
• a legtöbb fiatal szinte minden átmenet nélkül csöppen bele abba az egyáltalán nem egyszerű helyzetbe, amikor rá kell döbbennie, hogy a létbizonytalanság, a munkanélküliség már nem csupán távoli fogalmak. • Ráadásul rájuk nehezedik a társadalmi és családi elvárás is, hogy építsenek karriert, találjanak társat, alapozzák meg az anyagi biztonságukat, költözzenek el a szüleiktől – vagyis kezdjék el önálló életüket.
• Oka részben a családalapítás eltolódása. Manapság a harmincas éveik felé közeledőknek még nem kell két gyermek eltartásáról gondoskodniuk. Tanulmányaik befejeztével is egyéni pályájukat építik tovább, és még évekig a szakmai életükben keresnek kielégülést. • „Túl sok a lehetőség."
• A helyzet ugyanis, amellyel a mai fiatalok szembesülnek, még társadalmi szinten sincs megoldva. Különösen a nők esetében: senki sem tudja, miként lehet gyereket vállalni, karriert építeni úgy, hogy közben az elhagyott feleség szerepére is fel kell készülniük. Nem csoda hát, ha a fiatal nők többsége a pánik tüneteivel küzd.
• A pszichológusok szerint már az nagy előrelépés, ha a fiatalok tudják, hogy szorongásaik normálisak, több társuk is hasonló cipőben jár. Praktikus tanácsként pedig azt javasolják, ha valaki rájön, hogy munkája nem elégíti ki, ne a struccpolitikát válassza. Ne csinálja tovább csak azért, mert azt tanulta, hanem próbáljon ki mást is, így még idejében ráakadhat arra, ami igazából érdekli.
A Coming out krízis • A coming out vagy coming-out angol kifejezés, azt a mozzanatot jelzi, amikor valaki elmondja egy másik embernek, vagy nyilvánosan felvállalja, hogy leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű.
Az alábbi szakaszokat szokták említeni,amelyeken egy szülő rendszerint keresztülmegy ilyenkor: - Döbbenet: a szülő értesül a hírről, felfogja, és ez felzaklatja őt. - Tagadás: megpróbál védekezni ellene, elhárítani, letagadni, szőnyeg alá söpörni, kizárni a tudatából a valóságot, elzárkózni a tények elől.
• Bűntudat: elkezdi önmagát okolni a fia/lánya mássága miatt, keresni, mit csinálhatott rosszul. Ilyenkor van rá mód először, hogy a gyerek érdemben beszéljen a szülővel. • Érzésnyilvánítás: ki kell fejezni a felmerülő érzéseket (pl harag, megbántottság, csalódottság); jó, ha a gy. reagálni tud ezekre. • Személyes döntéshozatal: az érzelmek lecsillapodásával a szülő racionálisan átgondolja, mitévő legyen. 3 lehetőség fordul elő: támogatás; „eddig és nem tovább”; hadiállapot. • Teljes elfogadás: nem minden szülő jut el idáig, de ha sikerül, az mindkettőjük számára sok örömet és tartalmasabb kapcsolatot jelenthet.
