MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------
LAMBRECHT Kálmán Egy délután Torday Emilnél / An Afternoon at the Emil Torday’s House Eredeti közlés /Original publication: Pesti Napló, 1931, 82. évf., 126. szám, 12. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.954 Dátum/Date: 2013. december/December – 2014. július/July 21. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document LAMBRECHT Kálmán: Egy délután Torday Emilnél, AHU MATT, 2014, pp. 1–5. old., No. 000.000.954, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, látogatóban Torday Emilnél 1931-ben, Torday munkássága, családi történet Torday lányával, Orsolyával African studies in Hungary, a visit to Emil Torday in 1931, about Torday’s work, family history of Torday’s daughter, Ursula ----------------------------------------------------------------------------
2
Lambrecht Kálmán
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKKDOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Látogatóban Torday Emilnél
3
EGY DÉLUTÁN TORDAY EMILNÉL Lambrecht Kálmán
„Nincs még két hete, hogy kezembe került az angolok Természettudományi Közlönyének, a Nature-nak május másodiki száma, amelyben négyhasábos cikk ismertette a szigetvilágba szakadt Torday Emilnek legújabb hatalmas könyvét: Afrikai rasszok (pigmeusok, bantuk, egyenlítői hibrid törzsek, szudáni népek, Nílus mentiek, nilohamiták, fulanik és khoisanok). És ma egy hete már megérkezett a szomorú hír is, hogy a hatalmas munka szerzője, aki évtizedeken át képviselte a szigetországban a magyar tudományosságot, nincs már az élők sorában. Alig hogy útnak bocsátotta nagy művét, még csak arra volt ideje, hogy learassa a tudományos elismerés néhány őszinte gyümölcsét, köztük az idézett előkelő angol lapnak Malinowski tollából eredő, elragadott hangú ismertetését, és azután orvul leterítette a Mors imperator. Torday Emil utolsó könyve Herbert Spencer nagy leíró szociológiai sorozatában jelent meg. »Szerzője – írja Malinowski – nemzetközileg elismert tudós, úttörő búvár, akinek teljes akadémikus képzettsége mentes minden akadémikus formalitástól. Egyik vezére annak az iskolának, amelyet a funkcionális antropológia néven ismerünk. Ez az iskola a primitív törzsek berendezkedéseit, szervezeteit, szokásait nem előzményeikből, hanem magából a ma folyó életből hámozza ki. Csak az tud ebben az iskolában boldogulni, aki ismeri a primitív törzsek szerteágazó nyelveit, aki beleélte magát sajátságos ősi kultúrájukba.« Malinowski nagyon elismerő kritikájának végén olvasom, hogy Torday Emil könyvét kiegészíti az a pompás térkép, amelyet leánya, Torday Orsolya rajzolt meg, s amely nemcsak ennek a kötetnek, hanem az egész Afrikára vonatkozó embertani kartográfiának dísze. Amint olvasom a meleg sorokat és olvasom Torday Emil váratlan elmúlásának hírét, eszembe jut az a délután, amelyet harmadéve, egy szép kora tavaszi délutánon Torday otthonában tölthettem.
4
Lambrecht Kálmán
17. The Grove, Boltons, S. W. 10: ide szólt a meghívóm – itt lakott Torday Emil –, a világot járt utazónak az angol kultúra harmonikus miliőjébe olvadó úri otthonába. Tipikus angol lakás: … három szinten szökik karcsún a magasba. A földszinten a fogadó, följebb a lakószobák, legfönt a dolgozószoba. Torday Emil odafönt fogadott. Megmutogatta, min dolgozik, mi foglalkoztatja, érdeklődött az itthoni események után. Közben szó esett arról is, hányszor kell a magyar ügy és igazság védelmében a kisantant tudatosan hamisított sajtóhíreit helyreigazítania. A Times és a többi angol világlap mindig készséggel adott helyet Torday felvilágosító, cáfoló, igazunkat védő sorainak. Azután sorra kerültek az itthoni jó barátok. A legmelegebben Szalay Józsefről, a szegedi rendőrkerület főkapitányáról, a Dugonics Társaság elnökéről emlékezett meg. Hogy melegségét megértsem, bevezetett leánya, Orsolya szobájába, rámutatott két matyó babára és elmondta derűsen kedves történetüket. Szalay József 1914 húsvétján egy takaros matyó menyecskével lepte meg a kicsiny Torday Orsolyát. Mezőkövesd csodás művészetének pazar színpompájában toppant be a szépséges baba Londonba azzal az ígérettel, hogy karácsonyra utánamegy a párja, a matyó huszár. De közben Szarajevóban eldördült a Végzet golyója és 1914 karácsonyán és azután még hosszú évekig nem mehetett a posta Londonba. A matyó menyecske ott szomorkodott egymagában a szövetséges hatalmak leghatalmasabbikának határtalan fővárosában. És vele szomorkodott Torday Orsolya is. Mert közben Zeppelinek jelentek meg London ege fölött. Apja féltő gonddal ügyelt arra, nehogy az ártatlan leányka lelkében nyomot hagyjanak a Zeppelinek bombái. El akarta tőle titkolni, hogy a szirénák vészes búgása idején a pincékbe menekülő lakosság a központi hatalmak bombái elől keres menedéket. Azt mondta Orsolyának, hogy az egész afféle gyakorlat. Most azután elővette Torday Afrikai emlékek címen magyarul is megjelent kötetét és ennek előszavából idézte a következőket: »Egyik éjjel rettenetes robbanás csattant fel, a ház alapjaiban megrázkódott, csörömpölve hullottak az üvegcserepek, a gyermek anyját a szoba egyik végéből a másikba hajította a légnyomás és Bridget, a kis dajka elájult. A gyermek megszorította apja kezét és csak ennyit rebegett: – Ma este nagyon erősen gyakorlatoznak, ugye apus?
Látogatóban Torday Emilnél
5
Másnap reggelinél megkérdezte az apa – már mint Torday Emil – a kis dajkaleányt, hogy érzi magát? – Jobban, sokkal jobban – válaszolta. – Énmiattam ugyan bombázhatnak, amennyit tetszik. Fölugrott erre a szóra a gyermek és rátapasztotta kicsi tenyerét a dajka szájára: – Pszt!... Hallgass – súgta neki –, ne beszélj bombázásról!... Apus azt hiszi, hogy csak gyakorlatoznak!« Íme, amikor két emberlélek egymást akarja felülmúlni a gyöngédségben. Azután beköszöntött a béke. De a Torday-házra újra sötét árnyék borult. A kis Torday Orsolyát halálos betegség kínozta. A veszedelem elvonult… És akkor jött a komor orvostanár és azt gondolván, hogy a gyermek alszik, kimondta az ítéletet: – Sohasem fog járni többet a kisleány. Ha csoda történik is, sánta marad egész életére. Torday Emil, az apa elsápadt. A párnán nyugvó fejecske megfordult, kinyíltak a szemek és miközben egy áruló könnycsepp végiggördült a halvány arcocskán, megszólalt a kis száj: – Ne búsulj apus, én nem bánom, én… én… szeretek sánta lenni. Amikor ez a könnyfakasztó jelenet lezajlott ott a 17. The Grove, Boltons alatt, már ott vigasztalta a kis beteget és a sokáig magában szomorkodó matyó menyecskét egy huszárruhába öltöztetett daliás matyó legényke. Mert Szalay József figyelme az első fegyverropogástól mentes karácsonyon csakugyan útnak indította a négy esztendeig szalmaözvegységben élő matyó menyecske párját. Kedves, megható levél kíséretében ment a legény Londonba. Küldője megírta, hogy bizony nem a matyó legényen múlt a nagy késedelem. De hát a magyar huszárnak négy esztendeig a világ minden égtája felé harcolnia kellett. Az apai szív, a matyó menyecske és hites urának biztató mosolya, karöltve az orvosi tudással csodát műveltek: a kis Orsolya talpraállt, meggyógyult, segítő társa volt apjának nagy munkájában, megrajzolta Afrika embertani térképét… és most elárvultan könnyezi az angol miliőben is magyarnak maradt tudós nemes emlékét.”
