15/2009-es számú hírlevél 2009. július 3. A tartalomból: Kitüntetések Pedagógusnap alkalmából A tavaszi félév legjobb oktatója Legjobb dolgozat díja Doktoravató Július 3-i Kari Tanács napirendi pontjai Szigorlati statisztikák Doktori iskolák felvételi adatai A legjobb felvételi dolgozatok Beszámoló a FAKT tevékenységéről Szeptemberi diplomaosztók Jegyzettámogatás Oktatói hírek o A 2008. évi oktatói teljesítménymérés tapasztalatai A közérdekű információkat és hozzászólásaikat az alábbi címre várjuk: zsuzsanna.farkas@ uni-corvinus.hu A kari hírlevelek megtekinthetők a http://www.unicorvinus.hu/index.php?id= 24715 oldalon.
Kitüntetések Pedagógusnap alkalmából 2009. június 12-én Pedagógusnap alkalmából a hagyományosan a Közigazgatás-tudományi Karon megrendezésre kerülő ünnepségen Rektor Úr átadta az „Év Oktatója 2009” és az „Év Dolgozója 2009” kitüntetéseket. Örömmel értesítünk mindenkit, hogy a 2008/2009-es tanév őszi féléves hallgatói véleményezése alapján az „Év oktatója 2009” kitüntetést Szabó Bakos Eszter adjunktus (Makroökonómia Tanszék)
és Szent-Iványi Balázs tudományos segédmunkatárs (Világgazdasági Tanszék) vehették át.
A Kar adminisztratív munkaköreiben dolgozó kollégák szavazatai alapján az „Év dolgozója 2009” kitüntetést Winkler Barbara, a Dékáni Hivatal asszisztense kapta.
A Pedagógusnapon 75. születésnapja alkalmából a Budapesti Corvinus Egyetem Aranyérem kitüntetést vehette át Szigeti Endre, Karunk volt oktatója.
Dr. Szigeti Endre 1956-ban került az egyetemre, kezdő oktatóként a Politikai gazdaságtan tanszéken az elmélettörténet oktatásába kapcsolódott be. Amikor később a tárgy önálló tanszéket kapott, a Közgazdasági elméletek története tanszéken folytatta oktatói munkáját. Innen került 1986-ban az egyetem keretei között működő Pedagógus Továbbképző Központba, majd 1996-os nyugdíjba vonulásáig a Magyar közgazdasági felsőoktatás-történeti kutatócsoportban dolgozott. Négy évtizedes szakmai megjelent tanulmányai és közéleti tevékenysége jelentősen gazdagította azt a közös munkát, amin a Közgáz hírneve és töretlen szakmai megbecsülése alapult. Három név, a Mátyás–Mihalik–Szigeti, egyetemünkön évtizedekig egyet jelentett az elmélettörténet tárggyal. Oktatási tapasztalataikkal, kutatómunkájukkal, egymás után megjelenő tankönyveikkel, ők hárman alapozták meg, és sokáig ők formálták a tárgy egyetemi rangját. Elmélettörténetet akkor még minden közgazdászhallgató, szaktól és tagozattól függetlenül tanult, kiegészítve ezzel a marxista politikai gazdaságtan oktatásában megszerzett ismereteket. A Dr. Mátyás Antal által kutatott korai és modern „polgári közgazdaságtan” mellett a Szigeti–Mihalik páros az ún. „szocialisták” közgazdasági nézeteit dolgozta fel. Dr. Szigeti Endre kutatói munkásságában emellett jelentős helyet kaptak a magyar szociáldemokraták közgazdasági nézetei, és a magyar közgazdasági gondolkodás tradícióinak feltárása is. Eredményes szakmai munkáját fémjelzik önállóan vagy szerzőtársakkal közösen kiadott szakkönyvei, elmélettörténet tankönyvei, valamint szakmai folyóiratokban megjelent tanulmányai. Sokrétű publikációs tevékenységéből kiemelendő még kiváló szakfordítói munkássága, és az a figyelemreméltó munka, amit a 75 év közgazdász humorát reprezentáló kötet, a Sánta Kamatláb szerkesztőjeként végzett. Nyugdíjas éveiben egészen más műfajban, több mesekönyv szerzőjeként lépett olvasói elé. Dr. Szigeti Endre különböző posztokon állandó szereplője volt egyetemünk közéletének is. Fiatal oktató korában az egyetem rektori titkáraként dolgozott, később aktív szerepet vállalt a Szabó Kálmán-féle egyetemi reformelképzelések külső feltételeinek megteremtésében. Az 1970-es években dékánhelyettes volt az Általános Közgazdasági Karon, a Tanárképző Bizottságnak elnökeként pótolhatatlan érdemeket szerzett a közgazdásztanár-képzés reformjának kidolgozásában. Elismert szakmai tudása mellett a hallgatók szeretetét és tiszteletét vívta ki azzal, hogy mindig is tanári munkája fontos részének tartotta a diákközösségekkel, és az egyes hallgatókkal való közvetlen kapcsolatok ápolását. Kirándulásokra, szakmai gyakorlatokra kísérte el diákjait, hosszú évekig patronálta az egyetemi énekkart. Szakszervezeti vezetőként is egyetemünk működési feltételeinek javításáért dolgozott. Különösen azt követően kapott erre lehetőséget, hogy 1982-ben megválasztották az egyetemi szakszervezeti bizottság titkárának, és tagja lett a PDSZ Felsőoktatási Tanácsának. Rövid ideig az 1988-ban megalakult FDSZ alelnökeként tevékenykedett, miközben egyetemünkön az FDSZ SZB első titkára volt. Egyetemi kollégái és volt tanítványai Dr. Szigeti Endrét 70. születésnapján egy tanulmánykötettel köszöntötték, melyet Bárányné Szabadkai Éva közreműködésével az állandó szakmai pályatárs, gyakori szerzőtárs és személyes jó barát, Dr. Mihalik István szerkesztett. Ivánné dr. Hild Márta egyetemi docens Közgazdasági Elméletek Története Tanszék
A 2008. december 15-i Szenátus az egyetemi kutatásösztönzési stratégia részeként megalapította a „Kutatási Kiválósági Ösztöndíjat” és a „Kutató asszisztensi ösztöndíjat”. A fenti ösztöndíjak elnyeréséről szóló oklevelet Rektor Úr szintén a Pedagógusnap alkalmából adta át. A Kutatási Kiválósági Ösztöndíjat 2009-ben (a 2008. évben teljesített kutatási, tudományos és publikációs teljesítményük alapján) karunk két oktatója, Solymosi Tamás, egyetemi docens (Operációkutatás Tanszék) és Tasnádi Attila, egyetemi docens (Matematika Tanszék) nyerték el.
A kutató asszisztens igénybevételét segítő ösztöndíjat azok a nem vezető beosztású kutatók pályázhatják meg, akik kutatómunkájuknak olyan szakaszába jutottak, amelyben az eredmények elérését meggyorsítaná a kutatást segítő munkatárs alkalmazása. Az ösztöndíjra a kutatónak kell pályáznia. 2009 első negyedévében ezt az ösztöndíjat Solymosi Tamás, az Operációkutatás Tanszék egyetemi docense nyerte el. A kitüntetetteknek a Kar valamennyi munkatársa nevében gratulálunk!
A tavaszi félév legjobb oktatója Az oktatók hallgatói véleményezéséről szóló szabályzat márciusi módosítása szerint a dékánnak gondoskodnia kell a hallgatói véleményezésben 4,8-es átlagot elérő oktató elismeréséről. Karunkon ezt az értéket a 2008/2009-es tanév tavaszi féléves hallgatói véleményei alapján Németh Petra, a Makroökonómia Tanszék tanársegédje érte el. Németh Petra teljesítményének elismeréseként a Kar diplomaosztó ünnepi tanácsülésén oklevelet vehet majd át és jutalomban részesül. A szép eredményhez a Kar valamennyi munkatársa nevében gratulálunk!
A legjobb dolgozat díja A 2009. június 16-17-én, a Liverpool Hope University-n megrendezésre került Beyond Transition: 1989-2009 konferencián Benczes István, a Világgazdasági Tanszék egyetemi docense, tanulmányával elnyerte a legjobb dolgozatnak járó díjat. A tanulmány címe: „Market reform and fiscal profligacy in Hungary: the deficiencies of gradualism”.
Az elért eredményhez gratulálunk!
Doktoravató 2009. június 30-án (kedden) tartották az Egyetem Szenátusának és az Egyetemi Doktori Tanácsnak Doktoravató Ünnepi Ülését. A Közgazdaságtudományi Karról Oravecz Beatrix (adjunktus, Statisztika Tanszék) szerzett doktori fokozatot a Gazdálkodástani Doktori Iskolán belül, gazdálkodás- és szervezéstudományok tudományágban. Tasnádi Attila, a Matematika Tanszék egyetemi docense közgazdaságtudományok tudományágban habilitált doktori címet kapott.
A július 3-i Kari Tanács napirendi pontjai A 2009. július 3-i Kari Tanács napirendi pontjai a következők voltak: 1. Személyi ügyek a) Horváth László részfoglalkozású egyetemi docensi pályázatának véleményezése (Közgazdasági Elméletek Története Tanszék) b) Veres Pál részfoglalkozású egyetemi docensi pályázatának véleményezése (Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék) c) Péntek Márta adjunktusi pályázatának véleményezése (Közszolgálati Tanszék) d) Tétényi András tanársegédi pályázatának véleményezése (Világgazdasági Tanszék)
2.
3. 4. 5.
e) Címzetes egyetemi docensi cím adományozásának véleményezése Molnár László részére (Mikroökonómia Tanszék) f) Címzetes egyetemi docensi cím adományozásának véleményezése Szepesi György részére (Közgazdasági Elméletek Története Tanszék) g) Címzetes egyetemi docensi cím adományozásának véleményezése Vonnák Balázs részére (Makroökonómia Tanszék) h) Pro Facultate Díj adományozása Pirisi Károly részére i) Pro Facultate in Mediis Díj adományozása Berecz Anna részére j) Egyetemi tanári pályázat kiírásának véleményezése a Közszolgálati Tanszéken k) Egyetemi tanári pályázat kiírásának véleményezése a Matematika Tanszéken l) Egyetemi tanári pályázat kiírásának véleményezése az Összehasonlító Gazdaságtan Tanszéken m) Egyetemi tanári pályázat kiírásának véleményezése a Világgazdasági Tanszéken n) Tanársegédi pályázatok kiírásának véleményezése Szabályzatok a) Neptun szabályzat véleményezése b) Foglalkoztatási Szabályzat módosításának véleményezése c) A Tanulmányi és Vizsgaszabályzat kari mellékletének módosítása (Biztosítási és pénzügyi matematika mesterszak kimeneti követelményei) Tanszéki norma véleményezése A 2009. évi költségvetés módosításának véleményezése Tájékoztatás a 2008. évi oktatói teljesítménymérés tapasztalatairól
Szigorlati statisztikák A hagyományos egyetemi képzésben résztvevő hallgatók harmadéves szakirányosodásának minimum feltétele, hogy a hallgató teljesítse a módszertani és közgazdasági alapozó szigorlatait, valamint rendelkezzen legalább egy szakmai középfokú C típusú nyelvvizsgával (ez helyettesíthető egy általános felsőfokú C típusú nyelvvizsgával). A hallgatóknak a szigorlatok teljesítésére először másodéves korukban van/volt lehetőségük, a szigorlatot alkotó tantárgyak sikeres teljesítését követően. Közgazdasági és módszertani szigorlatot a Közgazdaságtudományi Kar illetékes tanszékei tanévenként négy alkalommal szerveztek (szeptemberben, áprilisban, júniusban kétszer), de a képzések kifutásával az elmúlt tanévben már csak két szigorlatot tartottunk. A lenti táblázat karonként mutatja a szigorlatokat – a megfelelő számú vizsgaalkalom biztosítása ellenére – a mai napig nem teljesítő hallgatók számát.
GTK KTK TK Összesen:
Módszertani szigorlatot Közgazdasági szigorlatot nem teljesítő hallgatók nem teljesítő hallgatók száma száma 91 28 21 12 19 13 131 53
A három érintett kar vezetésével és az érintett kari Hallgatói Önkormányzatok egyetértésével a szigorlatokat ez idáig nem teljesítő azon hallgatók számára, akik még nem merítették ki a három-három szigor-
lati lehetőségüket, még két szigorlati időpontot hirdetünk a 2009/2010-es tanévben: 2009 szeptemberében és 2010 júniusában. Azok a hallgatók, akik a fenti két alkalom egyikén sem teljesítik hiányzó szigorlatukat/szigorlataikat, a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat 12. § (7) bekezdés a) pontja alapján az Egyetemről elbocsátásra kerülnek. A Tanulmányi és Vizsgaszabályzat 43. §-a értelmében, ha a hallgató nem tudja a hagyományos képzésben befejezni tanulmányait, kérelem alapján becsatlakozhat a BA/BSc képzésbe. Ez a lehetőség azonban a hallgatóknak csak addig áll fenn, amíg nem kerülnek elbocsátásra a Karról. Az elbocsátást követően ugyanis csak új felvételi eljárás keretében tudnak az új képzési rendszerben felsőfokú tanulmányokat folytatni. A szeptemberi közgazdasági és módszertani szigorlatok időpontjai és helyszínei a következők: Közgazdasági szigorlat: 2009. szeptember 10. (csütörtök) 8 óra IV-es előadó Módszertani szigorlat: 2009. szeptember 11. (péntek) 8 óra C nagyelőadó Doktori iskolák felvételi adatai Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy a Közgazdaságtani Doktori Iskolába a 2009/2010-es tanévre 7 hallgató, míg a Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskolába 10 doktorandusz hallgató nyert felvételt (ez utóbbi létszám csak a Közgazdaságtudományi Kar Világgazdasági Tanszékéhez tartozó hallgatók számát mutatja). A legjobb felvételi dolgozatok Előző számunkban már beszámoltunk arról, hogy a közgazdálkodás és közpolitika és/vagy nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterszakokra az aktuális közpolitikai és nemzetközi kérdések közgazdasági elemzése felvételi tárgyból írt esszé kérdések kidolgozása során, a dolgozatokat javító oktatók értékelése szerint az alábbi hallgatók érték el a legjobb eredményt: „A” kérdés: Tóth Anna, BCE-KTK, alkalmazott közgazdaságtan alapszak „B” kérdés: Schindler Péter, BCE-TK, nemzetközi tanulmányok alapszak „C” kérdés: Erős Annamária, BCE-KTK, alkalmazott közgazdaságtan alapszak „D” kérdés: Kling Veronika, BCE-KTK, alkalmazott közgazdaságtan alapszak Előző számunkban a nemzetközi kérdések („A” és „B”) legjobb válaszait már ismertettük, az alábbiakban a közpolitikai kérdések („C” és „D”) legjobbnak ítélt válaszait közöljük le. „C” kérdés: Tegyük fel, hogy a magyar önkormányzatok a továbbiakban csak kétféle adót vethetnek ki: (i) vagy jövedelemadót – ebben az esetben minden helyi lakos a jövedelmének (SZJA-alapjának) az önkormányzat által meghatározott százalékát fizetné; ez esetben az adót az APEH vetné ki, hajtaná be és adná át az önkormányzatoknak; (ii) vagy ingatlanadót – ebben az esetben a településen lévő ingatlanok tulajdonosai az ingatlan értékének meghatározott részét fizetnék be; ezt az adót a helyi adóigazgatás adminisztrálná (ő mérné fel az ingatlanok értékét, állapítaná meg az adót, hajtaná be). Egy Balaton parti település képviselőtestületének is döntenie kell, hogy melyik adót vesse ki. Két javaslat készül, ezek közül az egyiket kell bevezetniük. A két javaslat ugyanakkora bevételt hozna. “A” verzió: minden helyi lakos a jövedelmének 2%-át fizetné be helyi adóként.
“B” verzió: a lakások kivételével minden más a településen levő ingatlan (ipari, kereskedelmi, de a település jellegéből adódóan főleg nyaralók, szálláshelyek) után a tulajdonos az érték 3‰-ét fizetné be évente. A “B” verzió támogatói azzal érvelnek, hogy ebben az esetben az adót nem a helyi lakosok (a szavazóik) fizetnék meg, hanem a településen nyaralók, az oda érkező turisták. Képzelje el, hogy Ön diáktársaival a helyi és országos szempontok figyelembe vételével – de sem a helyi, sem az országos politikai érdekek által nem befolyásolt módon – megvitatja, értékeli a két verziót: mutassa be, írja le külön-külön mindkettőnek az előnyeit és hátrányait, és foglaljon állást, melyik verzió miért szolgálná jobban a település és az ország egészének javát. A képviselőtestületnek nehéz feladata adódott, hiszen hatékony és hosszútávon is kedvező adót kell bevezetnie. A döntésének egyik kulcsszempontjából, azaz a bevétel mennyiségében mindkét felkínált adó ugyanazt eredményezi. Ezt a nézőpontot egyelőre nem kell döntő erejűnek tekinteni egyik adó bevezetése mellett vagy ellen sem. Megvizsgálom külön-külön a két adónak a bevezetését és ismertetem ezeknek az előnyeit és hátrányait, rövid és hosszú távon is. Elsőként a jövedelemadó bevezetését elemzem. Ebben az esetben minden helyi lakosnak kell a jövedelmének két százalékát befizetni. Tehát egy dolgozó ember a jövedelméből adózik az államnak is személy-jövedelemadóval (kivéve, ha minimálbért keres, mert az adómentes); egészségügyi hozzájárulást, nyugdíj-hozzájárulást fizet, amiért cserében természetesen valamilyen szolgáltatást kap. Így a bruttó összegnek jelentős százalékát befizeti adó formájában, de talán érzi, hogy ez számára miért hasznos, látja, hogy mit kap érte cserébe. Ha bevezetik a helyi lakosoknak a jövedelemadót, akkor talán ez az érzés megkérdőjeleződik benne, hogy ezért cserébe mit kap? Használja az infrastruktúrát, a település középületeit, a környezetet építhetik, szépíthetik a befolyt összegből, ami az ő jó közérzetét, lakásának értékét növelheti. A Balaton környékén nagyon sokan találnak megélhetést az idegenforgalomban, így a település fejlesztése turisztikai szempontból biztosan kedvező. Azonban ezeket az adókat nem mindenki fizeti be, hisz például a munkanélküliek sem rendelkeznek jövedelemmel, így nem is kell adót fizetniük. A helyi adókat a mai viszonyok közt úgy fizetik, hogy van súlyadó például, ami az utak minőségének javítására, bővítésére szolgál, kommunális adó, ami a szemétszállításra, tehát a szolgáltatásokért, igénybe vett infrastruktúráért fizetnek a polgárok. Az idegenforgalmi adó viszont azt a célt szolgálja, hogy ha az adott településre látogat valaki, használja az ottani infrastruktúrát, akkor járuljon is hozzá annak a működtetéséhez. Hiszen nem méltányos az, hogy egy településnek a szezon kezdetétől megduplázódik vagy megsokszorozódik a lakossága, akiknek így már megnövekednek az igényeik a biztosított szolgáltatások iránt. Így véleményem szerint semmiképp nem méltányos vagy igazságos az az adó, amelyet csak a helyi lakosok fizetnek jövedelmük után be. A másik szempont, hogy ha az adót csupán ebben a térségben vezetik be, akkor megfigyelhetjük a lábbal szavazás esetét is, hisz az emberek elköltöznek oda, ahol kevesebb adóteher nehezedik rájuk. Az szintén bonyolítja a helyzetet, hogy nem a helyi szerv szedi be ezt az adómennyiséget, lassítja a folyamatot, amíg a befolyt összeg eljut a felhasználóhoz és növeli az adminisztrációs költséget is. A kivetett adó mértéke nem magas azonban, és ha azt megfelelő beruházásokba fektetik be, akkor az növelheti a város bevételeit a turisztikából, ami hosszútávon kedvező hatású lehet a város, település szempontjából. Az ingatlanadó bevezetésénél is maradnak kiskapuk, hiszen így a lakosoknak nem kell adót fizetniük. Megnehezíti a házak eladását, visszafoghatja a nyaralók vásárlását, hiszen, ha az emberek találnak olyan települést a Balaton parton, ahol nem kell adózni a vásárolt ház értéke után, előfordulhat, ha nincs valamilyen különös oka arra, hogy az adózott települést válasszák, akkor máshol vásárolnak ingatlant. Mindez az amúgy sem túl likvid ingatlanpiacot még inkább visszafogná. Továbbá az emberek céljává válna, hogy a házat, birtokukban lévő ingatlant minél alacsonyabb értékűvé értékeljék, hiszen ezzel ők kevesebbet kellene fizetniük. Csalásra, lefizetésekre adna lehetőséget a felbecslés folyamata, ami egyébként is sok szubjektív elemet tartalmaz.
Mindkét adónál a gazdagabb rétegek, a nagyobb jövedelemmel rendelkezők, a nagyobb értékű ingatlannal rendelkezők járulnának hozzá nagyobb mértékben a befizetésekhez. (Progresszív adónak nevezzük az ilyet.) Ami méltányosnak tekinthető, hiszen mindenki a saját maga által megkeresett jövedelem, megszerzett érték után fizet. Látható volt, hogy mindegyik bevezetett adónál maradnak olyan rétegek, akik nem fizetnek adót, holott használják a település által nyújtott szolgáltatásokat. A cél szerintem az lenne, hogy minél több ember osztozzon ugyanazon a befizetendő adómennyiségen. Így nagy valószínűséggel az ingatlanadó lesz a kedvezőbb megoldás, hiszen így bekerülnek az adófizetők közé azok a turisták, akik rendelkeznek helyi ingatlannal, vagy adott helyen nyaralnak, ami pozitív szempont mindenképpen a város szempontjából, azonban negatív az ingatlanpiacra nézve. Mindegyik adónál más réteg fizet adót, holott közösen használják az adott szolgáltatást. Egyik a helyi adósokat terheli erősebben, ami az ő szemszögükből méltánytalan, a másik a főleg turisztikából élőket terhelné meg, illetve az olyanokat, akik rendelkeznek saját nyaralóval. Ez nem vetné valószínűleg viszsza a turistaforgalmat, hiszen nem az odaérkező turista fizeti be az adót főleg, ő legtöbbször csak élvező. Országos szempontból egyik adó sem túl kedvező, jobb megoldás lenne egy olyan adó, ami nyaralóréteget és a helyi lakosokat is együttesen adóztatná meg, igazságosabb részvételi aránnyal. Erős Annamária „D” kérdés: Egy ország (egészségügyi) kormányzata a dohányzás visszaszorítását fontos feladatának tekinti. Mivel a korábban alkalmazott megoldások kimerültek, így két alternatíva fogalmazódik meg: “A”verzió: A dohányosok a dohányzással egyértelműen összefüggő betegségeik kezelését 10%-ban maguk fizessék meg (az ilyen kezeléseiknek 10%-át a társadalombiztosítás utólag adó módjára beszedi tőlük). “B” verzió: Fizettessenek be az országban működő dohánygyárakkal évente egy pótadót. A “B” verzió támogatói két érvet hoznak fel: bár valamilyen módon valóban vissza kellene fogni a dohányzást, de a dohányosok a szegényebbek közül kerülnek ki (ezt az adott ország statisztikai adatai igazolják), ezért nem közvetlenül őket, hanem inkább a helyi dohánygyárakat adóztatnák – így bár a kereslet ugyanúgy visszaesne, de az adót a termelők és nem a fogyasztók fizetnék meg. Képzelje el, hogy Önt a kormányzat külső – a politikai és a nyomásgyakorlásra képes gazdasági érdekek által nem befolyásolt – szakértőként megbízza a két javaslat értékelésével: mutassa be, írja le külön-külön mindkettőnek az előnyeit és hátrányait, és foglaljon állást, adjon tanácsot, melyik miért szolgálná jobban a dohányzás visszaszorítását. A megbízás szerint arra is választ kell adnia, hogy egyáltalán legitimnek tekinthető-e a dohányzás visszaszorítására irányuló kormányzati törekvés, valamint arra is, hogy mennyiben helytállóak a “B” verzió mellett felhozott érvek. Fogalmazza meg röviden e szakértő válaszát a feltett kérdésekre! A dohányzás visszaszorítására vonatkozó gazdaságpolitikai lépések A dohányzás a társadalomban, mint negatív externália jelenik meg. Mivel a nem-dohányzók számára a füstös környezet költségként merül fel. Vegyük példának az autóbusz-megállóban történő várakozásnál, illetve az étteremben vacsora közben akaratlanul is belélegzett dohányfüstöt. Ezen kívül, tekintettel arra, hogy az egészségügyi ellátás jelen esetben közjószágnak tekinthető, a dohányzásból eredő betegségek kezelésére jelentős mennyiségű pénzt kell fordítani. Az első alternatíva „A verzió” a betegektől 10 %-os kezelési hozzájárulást követel meg a dohányzásból adódó betegségek ellátásáért. Ez a döntés azért lehet kevésbé hatásos, mivel számos esetben az érintettek nem lennének képesek visszafizetni ezt a díjat. Másrészt a beszedett díjból kérdéses, hogy hogyan tudjuk kárpótolni a negatív externáliát elszenvedőket.
A dohánytermékek iránti kereslet nem biztos, hogy csökkenne, mivel a fogyasztók nem racionálisan döntenek. Függőségi viszonyuk alakul ki a termékkel szemben, így kevésbé képesek befolyásolni a már kialakult fogyasztói szokásaikat. A nem racionális magatartás, mint piaci kudarc mellett pedig felmerül az információs aszimmetria problémája is. Lehet, hogy az orvosok nem tudják eldönteni, hogy az adott betegség a dohányzás miatt alakult-e ki. Így a dohányosok információs fölényben vannak az orvosokkal szemben. Morális kockázat az, hogy nem vallják be a függőségüket az orvosnak, illetve az orvos is befolyásolhatja a kezelés díját. Lehet, hogy az indokoltnál több kezelést, vizsgálatot végezne el egy betegen csak azért, mert dohányos. Tekintve, hogy az adót később kell megfizetni, nem biztos, hogy a dohányosok hosszú távon ezeket a várható költségeket beépítik a keresleti függvényükbe. Nem veszik figyelembe a bizonytalan „jövőt”. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a dohánycikkek iránti kereslet meglehetősen rugalmatlan. A második lépés szerint, a dohánygyárak esetén, bár nem közvetlenül a fogyasztókat adóztatnák, ám az adó hátrafele hárítása miatt a többletdíj megjelenne a dohánycikkek árában. Így a többletbevétel ismét a kormányzat kezébe kerülne, a károsultak kárpótlása nélkül. A termelők megadóztatása esetén az árak nőnének, azonban a kereslet rugalmatlansága miatt a „B verzió” esetén a kereslet-visszaesése egyáltalán nem biztosított. Sőt az adót így közvetetten a fogyasztók fizetik meg. Kormányzati kudarcként jelenhet meg az, hogy ez által korlátozhatják a termelők piacát, így esetlegesen azoknak a gyáraknak, akik nem képesek befizetni az adót, ily módon ki kell lépniük a piacról. Korlátozhatja a versenyt. Előnye lehet a „B verziónak”, hogy az adóbevétel nagyobb biztonsággal kerül be az államkasszába, mint az első esetben. Magára a dohányzás visszaszorítására irányuló kormányzati törekvés nem feltétlenül tekinthető legitim lépésnek, mivel a szabad döntés mindenkinek jogában áll. Lehetséges, hogy valakinek a dohányzás örömöt okoz, preferenciáiba erősen beépült. Másrészt, tekintve, hogy az externália létrehozója és elszenvedője között nem lesz piaci módon történő kárpótlás, így a fennálló piaci kudarcok csökkentése érdekében jogos lehet az állami beavatkozás abban az esetben, ha a kudarcok csökkentéséből adódó határhasznok felülmúlják a határköltségeket. Milyen költségek jelennek meg az első verzió esetében? Jelentősen nőnének a tranzakciós költségek az adóbeszedés miatt. Az utólagos egészségügyi díjfizetés többletterhet ró az államra, az adminisztrációs költségek megnövekedése miatt. Ugyanez mondható el a „B verzió” esetén is, ám az adófizető gyárak kis száma miatt sokkal kisebb költségek merülnek fel. Figyelembe veendő azonban a dohánygyárak lobbija is. A kormányzat a „B verziót” nem biztos, hogy támogatni fogja, amíg a dohánygyárak érdekeit is szem előtt tartja. Mivel kis csoportról van szó, így könnyen fel tudnak lépni közösen a saját érdekeik mellett a termelők. (Olson-féle kis csoport- érdekérvényesítése) Véleményem szerint a második megoldás lenne hatékonyabb a két verzió közül. Az adóbevétel biztonságosabban és költséghatékonyabban beszedhető, és a kormányzatnak lehetősége lenne az így beszedett többletbevételt a dohányosok felvilágosítását-leszoktatását segítő programok támogatására fordítani. Másrészt, tekintve a korlátozottan érvényesülő racionalitást, nem mondható biztosnak egyik verzió sem a dohányzás visszaszorítását illetően. A beavatkozás akkor tekinthető hatékonynak, ha a piaci kudarcok oly módon csökkenthetők, hogy a kormányzat lépései által történő piaci beavatkozás kisebb költségeket jelent, mint a piaci kudarc csökkentéséből származó haszon. Erre nagyobb esélyt látok a második „B”verzió esetén, amennyiben ez az adómennyiség, amelyet a termelőktől beszednek, nem okoz jelentős piactorzítást a termelői oldalon. Abban az esetben, ha kellően nagyszámú termelő van, így nem tesznek szert monopol-profitra. Kling Veronika
Beszámoló a FAKT tevékenységéről A 2008/2009-es tanév lezárulása után a következőkben egy rövid áttekintést szeretnénk nyújtani szervezetünkről, illetve eddigi munkánkról: A Fiatal Autonóm Közgazdászok Társaságát (FAKT) 2008. február 28-án tíz „Corvinusos” hallgató − közülük hat alkalmazott közgazdaságtan alapszakos − alapította egyesületi formában, ezzel létrehozva a Budapesti Corvinus Egyetem legfiatalabb, egyben egyetlen, kifejezetten közgazdaságtudományi (Kkaros) alapokon nyugvó szakmai diákszervezetét. Az azóta kibővült profilú − gazdálkodástudományi-, illetve társadalomtudományi programokkal is rendelkező − szervezetünk számára kiemelkedő fontosságú az adott körülményeknek megfelelő programkínálat. Ilyen például a tagságunk döntő többségét is (55 tagból 50-et) érintő Bologna-képzési rendszer. A Bologna-rendszerben képzett hallgatók megváltozott igényeire fokozottan ügyelünk. Egyetlen, hivatalosan a Közgazdaságtudományi Karhoz kötődő szakmai szervezetként célunk, hogy tagjainknak, a közeljövőben elméleti-elemzői tevékenységet folytató hallgatóknak értékes, a valós gazdasági helyzetben is használható tudást biztosítsunk, illetve az ehhez szükséges képességeket fejleszszük. Fontosnak tartjuk, hogy szervezetünk tagjai mindenféle politikai és ideológiai állásponttól függetlenül, kulturált közpolitikai vitát képesek legyenek folytatni, amely az említett közgazdasági elméletielemzői készségeken alapul. A fenti célok elérése érdekében szakmai programunk 3 pillérből áll: 1) Szakmai kurzusok Diákszervezetünk működésének, szakmai programjának a gerincét alkotják a szakmai kurzusok. Alapvető feladatuk diákjaink specifikus tudástárának bővítése, módszertani ismereteik elmélyítése, illetve érvelő-készségük, vitakultúrájuk, gondolkodásmódjuk fejlesztése. A 2008-2009-es tanév őszi félévében (5 kurzus), illetve a tavaszi félévében (6 kurzus) Egyetemünk oktatói által tartott kurzusok során többek közt a
Matematika, Makroökonómia, Makroökonómiai modellezés, Konfliktusmenedzsment, Pénzügy, Nemzetközi politikai gazdaságtan, Gazdaságpszichológia területein sajátíthattak el többletismereteket tagjaink.
2) Szabad kurzusok Tagjaink kielégíthetik egyedi szakmai igényeiket, másrészt a szabad kurzusok adják a keretét a gyakorlatiasabb, nem teljes féléves előadássorozatoknak és vitaköröknek, a vállalatokkal való szakmai együttműködésnek. 3) Előadások A tudományos és gazdasági élet elismert képviselői rendszeresen tartanak zártkörű előadásokat a FAKT tagság számára, amik lehetővé teszik a hallgatók véleményformálását, képességeik gyakorlati alkalmazását. Ezt kiegészítik még nagyobb lélegzetvételű, nyílt programjaink is. A 2008-2009-es év folyamán vendégül láttuk többek között:
Heinczinger Istvánt, a MÁV vezérigazgatóját Balázs Ágnest, Balogh Imrét, Farkas Istvánt, Hardy Ilonát, Hegedűs Évát, a Magyar Közgazdasági Társaság pénzügyi szakosztályának elnökségét Inotai Andrást, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóját Lippényi Tivadart, a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Hivatal elnökhelyettesét Marosán Györgyöt, a Külkereskedelmi Főiskola tanárát Hamecz Istvánt, az OTP Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatóját Závecz Tibort, a Szonda Ipsos vezetőjét Király Júliát, a Magyar Nemzeti Bank alelnökét Matolcsy Györgyöt, a Növekedéskutató Intézet igazgatóját. Ezen felül fontos célja szervezetünknek, hogy a Fiatal Autonóm Közgazdászok Társasága a szakmai tevékenység mellett igazi baráti társasággá is váljon, ami megvalósulni látszik. A 2008/2009-es tanévre immár jól előkészített szakmai programmal tudtunk felkészülni, amit a tavaszi tanév lezárásakor a fenti tények is megerősítettek. A Közgazdaságtudományi Kar, illetve Egyetemünk oktatóinak, szervezetünk tagjainak eddigi munkáját elismerve és megköszönve, a 2009/2010-es tanévre is hasonlóan ígéretes és színvonalas programokat szándékozunk megvalósítani.
Jendrolovics Péter
Jendrolovics Máté
Pesuth Tamás
alelnök
elnök
alelnök
A Közgazdaságtudományi Kar nyílt pályázatot írt ki azon, a Hallgatói Önkormányzat által regisztrált hallgatói szakmai szervezetek számára, akik a Közgazdaságtudományi kar alap- és mesterszakos hallgatói részére szakmai rendezvényeket szerveznek. A pályázatot a Kar honlapján tette közzé. A 2008/2009-es tanévben egy pályázat érkezett a FAKT részéről. A pályázat lebonyolítását és az ezzel kapcsolatos pénzügyi elszámolást a Dékáni Hivatal végezte. Szeptemberi diplomaosztók Tekintettel arra, hogy ebben a tanévben két évfolyam is végez, így Karunk két diplomaosztó ünnepséget tart. 2009. szeptember 12-én (szombaton) 9 órakor a végzős BA/BSc évfolyamosok diplomaosztó ünnepi tanácsülését tartjuk meg a kari vezetés, a szakfelelős kollégák és az egyetemi felsővezetés képviselőjének részvételével. Az ünnepi Kari Tanács ülés napirendi pontjai a következők: 1. Himnusz 2. A diplomaosztó ünnepi tanácsülést megnyitja és köszönti: Dr. Sugár András, oktatási dékánhelyettes 3. Ünnepi beszédet mond: Dr. Jenei György, egyetemi tanár, a közszolgálati alapszak szakfelelőse 4. Díjak átadása: Kiváló Hallgató cím Pro Facultate Junior Díj
5. Közgazdászok fogadalomtétele A fogadalom szövegét előolvassa: Győri Olivér, gazdaságelemzés alapszakos hallgató 6. Oklevelek átadása 7. A Kar másodéves hallgatói nevében búcsúztató beszédet mond: Jendrolovics Máté, alkalmazott közgazdaságtan alapszakos hallgató 8. Végzett hallgatók nevében ünnepi beszédet mond: Pesuth Tamás, alkalmazott közgazdaságtan alapszakos hallgató 9. Szózat Az alapszakos diplomaátadó ünnepséget követően 12 órától a hagyományos egyetemi képzés végzős hallgatói vehetik át oklevelüket. Az ünnepi Kari Tanács ülés napirendi pontjai a következők: 1. 2. 3. 4.
5. 6. 7. 8. 9.
Himnusz A diplomaosztó ünnepi tanácsülést megnyitja és köszönti: Dr. Trautmann László, dékán Ünnepi beszédet mond: Farkas Ádám, a PSZÁF Felügyeleti Tanácsának elnöke Díjak átadása: Pro Facultate Díj Pro Facultate in Mediis Díj Pro Universitate Díj Egyetemi Szakmai Díj Egyetemi Közösségi Díj Kiváló Hallgató cím Egyetemi Dicsérő Oklevél Kocsis Éva Díj Közgazdászok fogadalomtétele A fogadalom szövegét előolvassa: Endrődi-Kovács Viktória, nemzetközi kapcsolatok szakos hallgató Oklevelek átadása A Kar negyedéves hallgatói nevében búcsúztató beszédet mond: Láda Ákos, közgazdasági szakos hallgató Végzett hallgatók nevében ünnepi beszédet mond: Magonyi Erika, pénzügyi szakos hallgató Szózat
Az ünnepi tanácsüléseket levezeti: Dr. Benczes István, nemzetközi dékánhelyettes Az ünnepségeken minden kollégát sok szeretettel látunk! Jegyzettámogatás Ahogy arról korábbi számunkban már beszámoltunk, a Szenátus csökkentette a kredittúllépési díjak mértékét, valamint rendelkezett arról, hogy az ezen a jogcímen befolyt összegeket a Karoknak – a kari hallgatói önkormányzat egyetértésével – tananyagfejlesztésre, illetve tankönyvellátásra kell fordítaniuk. A Karhoz a 2008/2009-es tanév őszi félévi nem teljesített tárgyai után befolyt kredittúllépési díj összege 7.108.000 forint volt. Az egyetemi felsővezetés, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat képviselője és az Aula Kiadó arról állapodtak meg, hogy ezt az összeget a sok évvel ezelőtti gyakorlat mintájára, levásárolható vonalkódos
kártya formájában bocsátják a hallgatók rendelkezésére. A vonalkódos kártyán jóváírt összeget – amely államilag támogatott hallgatónként 5400 forint az őszi félévre – az Aula Kiadó könyvesboltjaiban vásárolhatják le a hallgatók. A technikai bonyolítást az Aula Kiadó vállalja a velük kötött szerződés szerint. Oktatói hírek A 2008. évi oktatói teljesítménymérés tapasztalatai Karunkon a Kari Tanács és a Szenátus döntésének megfelelően 2009 februárjában megtörtént a 2008. évi oktatói teljesítmények lekérdezése. A teljesítménymérés tapasztalatairól az eredményeket feldolgozó munkabizottság az alábbi összefoglalót készítette: A teljesítmények mérése, pontozása a Szenátus által elfogadott, néhány kisebb, a Kari Tanács módosításával véglegesített kérdőív alapján készült. A Tanszékek az éves teljesítmény egyéni oktatói kitöltését és a tanszéki összesítőket elkészítették, három tanszék kivételével lényegében határidőre eljuttatták a Dékáni Hivatalba. A legutolsó tanszéki felmérést egy hónap késlekedéssel sikerült megkapni. A tanszékvezetői áttekintés, bizonyos kontroll helyett legtöbb esetben formális továbbítás volt a jellemző. A Kar dékáni adminisztrációja az oktatási tevékenység (tanórák tartása) kérdőíves kitöltését a NEPTUN-on megjelenített teljesítményekkel egyéni oktatóként összehasonlította. Bizonyos tevékenységek (Közgazdasági Továbbképző Intézet keretében tartott órák, szakkollégiumi kurzusok, felvételi előkészítők, TDK konzultációk, külső, kari együttműködés révén végzett oktatási tevékenységek stb.) nem szerepelnek a NEPTUN-on, e teljesítéseket tehát csupán az oktatói kérdőívek tartalmazzák. A kontakt órák között azok az órateljesítések is szerepelnek, amelyeket az oktató egyetemi szervezésben, de külön díjazás mellett tartott. Milyen eltérések mutatkoztak? Téves értelmezés, figyelmetlenség miatt a félév egészére vonatkozó heti átlagos óraszám helyett összóraszám került beírásra. E hibák korrekciója megtörtént, az érintettek bevonásával. A NEPTUN-on nem szereplő, de elszámolható teljesítések megjelenése a kérdőíven elfogadásra került. A tanszékek nem vezették át minden esetben a félév közbeni változásokat a NEPTUN-on. Több esetben nem ugyanaz a személy szerepel a tárgy oktatójaként, mint akinél elszámolásra került. Több oktató által tartott kurzusoknál előfordult több esetben is a redundáns elszámolás (pl. mindenki elszámolta a teljes óraszámot). A fogadóóra maximálisan elszámolható mennyiségének túllépése. Többen az összes tényleges teljesítést tekintették automatikusan az elszámolható teljesítésnek is. Nem töltötte ki valamennyi tanszék a tanszéki összesítő táblát. Ilyen esetekben a feldolgozás során történt az összesítés elkészítése. Az első pontban jelzett eltérések kivételével a további eltérések (NEPTUN és kérdőív eltérése) nem kerültek egyénileg korrigálásra. A kontakt órák tekintetében 5-6 pontnál nagyobb eltérés mintegy 35 oktatónál mutatkozik. Külön egyéni egyeztetést
igényelt volna, hogy adott tételnél melyik (a kérdőív vagy a NEPTUN adat) a helyes adat. A teljesítmények tanszékenkénti egyéni sorai az oktatói munka összetételét tükrözik. A tanszékek, illetve egyének összehasonlító elemzésére a feltárt hiányosságok miatt nem került sor. A teljesítménymérés minőségbiztosítása érdekében e tapasztalatokat a soron következő felméréseknél érvényesíteni kell. A tanszéket ismételten meg kell kérni arra, hogy a NEPTUN-on az óratartások a tényleges helyzetet tükrözzék. Munkabizottság A fenti tapasztalatok alapján és a kérdőívek kitöltésének megkönnyítése, egyszerűsítése érdekében a 2009. évi teljesítmények felmérésekor az oktatási teljesítmények a Neptun-rendszerből kerülnek majd lekérdezésre. A lekérdezést követően az oktatóknak lehetőségük lesz majd azokat az oktatási teljesítményeiket jelezni, amelyek a Neptunban nem szerepelnek (lásd fentebb). Mindehhez azonban szükséges, hogy a tanszékek a Neptun-rendszert a 2008/2009-es tanév tavaszi félévére vonatkozóan utólag, valamint a 2009/2010-es tanév őszi félévére vonatkozóan teljeskörűen és a valóságnak megfelelően feltöltsék adatokkal, illetve a meglévő adatokat korrigálják. A tanszékeket a Dékáni Hivatal külön levélben tájékoztatni fogja arról, hogy a teljesítménylekérdezés megvalósításához pontosan mely adatokat szükséges átnézni, és szükség esetén javítani.
