No title

a MAGYAR BIBLIODRÁMA EGYESÜLET lapja 6. évfolyam (2008. Advent)

13. üzenet Azért kell örülni…

. „ Előszer azért kell örülni, mert Isten emberré lett, hogy ember lenne Ísten. Másodszor azért, hogy az Úr lött szolga, hogy a szolga lenne úrrá, és mennyországnak királya. Harmadszor azért, mert Isten mennyországból leszállott, hogy ember földről mennyekbe fölmenne. Negyedszer azért, hogy Istennek lőtt embernek fia, hogy ember lenne Istennek fia. Ötödszer azért, mert haláltalan Isten lett halálossá, hogy az halálos ember lenne haláltalanná. Hatodszer azért, mert az gazdag Isten lőtt szegénnyé, hogy szegény ember lenne gazdaggá.” (Cornides-kódex karácsonyi prédikációja szerint.)

Kiadja a Magyar Bibliodráma Egyesület: www.bibliodrama.hu 1038 Budapest, Mező utca 12.

Szerkeszti: Ambró Ágnes ([email protected]) Muntag Ildikó ([email protected] ) További információ: 30/2420 435

2

A bibliodráma angyala Amióta megérintett, másként látom, ízlelem, tapintom, hallom és szagolom a teremtett világot, benne az Igét. Van, hogy szárnyakat ad, máskor meg földhöz vág. Még nem is tudtam létezéséről, amikor egy tucat játékos kedvű tizenévest akartam biblaközelben tartani. Aztán váratlanul fénycsóvát vetett életutamra. Újra tanított járni, lélegezni. Figyelmez és fegyelmez, megszabadít énes nyűgeimtől, életenergiával tölt fel, és szolgálatba állít. Luther szavával élve: „Itt állok, másként nem tehetek.” Nagyobb családomban, a békási evangélikus gyülekezetben hagyományosan ádvent negyedik vasárnapján a bibliodráma angyala végzi küldetését. Volt hogy Názáretből Betlehembe zarándokoltunk, máskor a bibliai szereplők házaiban, belső szobáiban

időztünk, vagy csak ajtókat nyitogattunk. A mostani ünnepre az egzisztenciális félelmekkel telített felhős égbolton áttörő angyali segedelmet remélünk. Tegye dolgát a bibliodráma angyala! Teszi ő a dolgát akkor is, amikor tollat - pardon, klaviatúrát – írnivalót, mitöbb hírlevelünkbe olvasnivalót juttat el a szerkesztőnknek, aki angyali türelemmel és kitartással, olykor telefonos noszogatással bírja rá az írástudókat, bibliodramatikus élmények előidézőket híradásra. Kérünk, ne állj ellent a meghívásnak! Két lábbal a földön az MBE nem korlátozza a bibliodráma angyalának ténykedését. Főnöke maga a Szentlélek, aki „ ott fú, ahol akar”. Nem bánnánk, ha körünkben is. A bibliodráma angyala szárnya ádventi számunkhoz most ennyit söpört udvarunkba. Köszönjük. Tegye karácsonyod ünneplését teljessé Neked is a bibliodráma angyala kedves Olvasó! Üdvözlettel: Muntag Ildikó

ÚTRAVALÓ

GYÉMÁNT József Attila

Mindenkor idejük van a zsoltároknak. Gyémánthegyen állunk, De zsebünkben kavicsok vannak. Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk, Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink. Most könyörgések szomjazzák erőnket És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek, Szívünkben a csillag megfagyott.

Igen. Igen. Elsüllyedtek a haditengerészek: Szelid révészek csónakáznak Isten felé. Még a nagyon öregek is Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára S türelmet prédikálnak messze, A mulandóság halainak. Igen, igen. Ne higyjük el hát barátaim, Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk! Mindent meg kell simogatni, A hiénákat, a békákat is. Gyémánthegyen állunk, Szigorú hó, takard el bűneinket, Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság! Te határtalan kristály!

3 KÜLFÖLDÖN JÁRTUNK

2008 június első hetében a Finn Bibliodráma Egyesület bibliodráma bankettre hívta meg a hazai és az Európai Bibliodráma Hálózat résztvevőit a finnországi Järvenpääbe. Magyarországról hatan vettünk részt rajta. Az alábbi képes beszámolót Angerer Adrienne írta, helyesebben költötte számunkra. Adrienne nem tagja Egyesületünknek, de írásával önmagát keblünkre ölelendő bibliodramatikussá avatta.

FINNORSZÁGI VENDÉGSÉG A nyáron a messzi Finnországban jártam, ahol olyankor egyáltalán nincs éjszaka. Mindig világos van. Hol fényes napsütés, hol meg amolyan pitymallat-szerű derengés, de éjszaka, az nincs. Épp egy ilyen derengésben történt, hogy a Tuusula tó partján felfedezőútra indultam. A fák alatt nagyra nőtt aljnövényzet feszített, sokkal nagyobb, mint mifelénk, és egészen más. A hatalmas lapulevelek különösen is lenyűgöztek. Kíváncsiságból kissé megemeltem az egyik ilyen ernyő-levelet, és a levél alól teljes természetességgel egy jókedvű „Hyvää päive!” (Jó napot!) szállt felém, méghozzá egy arasznyi manó részéről. Köpni-nyelni nem tudtam. A manó szemmel láthatólag nem érezte úgy, mintha neki nem kéne léteznie, így aztán én jöttem némileg zavarba, amiért így meglepődöm a manón. – „Ööö... Te finn vagy?”. Egyből tudtam, hogy ez nem a legintelligensebb kérdés volt részemről. Dehát hogyan lehet épkézláb módon beszélgetést kezdeményezni egy nem létező lénnyel? A manó válasz helyett igazított egyet a sapkáján. Ott állt tehát a lapulevélnél a finn Manó teljes meggyőződéssel, és a Magyarországról jött Ember kigúvadt szemekkel, s némileg nyitott szájjal. Egyértelmű volt a szellemi fölénye... Végül nagy empátiáról téve tanúbizonyságot, a manó törte meg a csendet: – „Szép időnk van!” Én még az előbbinél is butább arcot vágva, még az előbbinél is butább kérdést tettem fel: – „Te tudsz magyarul...?” A manó igencsak lakonikusan így felelt: – „Nem tudok magyarul.” Majd látva kétségbeesett kapadozásomat szertefoszló intelligenciám utolsó foszlányai után, azzal a türelemmel, mellyel óvodás gyereküknek a részecskegyorsítót magyarázzák tudós apukák, hozzátette: – „Mi manók meg tudjuk értetni magunkat mindenkivel. Nem tudjuk a ti nyelveteket, de tudunk úgy beszélni, hogy mindenki megértse. Először azt hittem, finn vagy, azért köszöntem finnül. Udvariasságból.” – „Aha” – mondtam, s megpróbáltam úgy tenni, mintha érteném. Éreztem, hogy nem sikerült, s úgy döntöttem, őszintén vállalom, amit vállalnom kell: – „Bevallom, én még sohasem láttam manót. Nagyon meg vagyok lepve, kérlek, ne haragudj.” –„Hm.” – mondta, s tudtam, hogy nem haragszik. – „Meg akarod ismerni a családomat?” Mihelyt ezen az újabb meglepetésen túljutottam, rávágtam: – „Ezer örömmel!” S már mentünk is. Elöl a húszcentis manó, praktikus, sötétzöld nadrágban, világos ingecskében, félrecsapott sapkában, s hátul én, kikerekedett szemmel, szótlanul, befogadva. Vendégségbe megyek.

4 „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. 17Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. 18De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. 19A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. 20Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. 21Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. 22A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. 23Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. 24Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.” Lk 14, 16-24

Ez a történetünk, ebbe vetjük bele magunkat, s lubickolunk benne négy napig. Suttogjuk, kiabáljuk, énekeljük, sóhajtjuk a szavakat, az érzéseinket, a bénaságunkat, vakságunkat, ökreinket, földünket. Ízleljük, lélegezzük a történetet, önmagunkat, életünket. S mikor bénán s szegényen keresem a helyem, az szembejön velem: „Íme egy darabka föld neked! Rád vártam!”. Megnyugszom. Én keresem a helyem, s a helyem keres engem. Hm... * Ülök bénán. Szegényen, nyomorultan. A mester kiküldi szolgáit. Kiküldi, hogy minket behívjanak. A bénákat, szegényeket, nyomorultakat. Én kijjebb ülök, fentebb, jobban beolvadva környezetembe. Nem látnak! Elmennek! ITT FELEJTETTEK!!!! Láthatatlan vagyok... Itt maradtam hát. Megsértve, mellőzve, elfelejtve, nem látva. Sebeimet nyalogatom. Sajnálom magam. Vagy... inkább mégis hívjam fel magamra a figyelmet ... életemben először? „BVÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHH....!!!” – „Ki sír-rí? Hű, a mindenit! Odanézzetek, őt elfelejtettétek! Hozzátok ide rögvest!” – „Gyere! Gyere, te szegény, nyomorult! A mester nagy vendégséget rendezett neked! Gyere! TÉGED hív!”

5 Sokan vagyunk a konferencián. Emberek, nyelvek, kultúrák, felekezetek. Találkozások. Mélyek s viccesek. Isten meghív, hogy felfedezzük: egyszerinek és megismételhetetlennek teremtett mindnyájunkat.

Átbeszélgetett fehéréjszaka. Nem látszik az idő múlása. Zsidóság, kereszténység. A világ kiengesztelődésre szomjazik. Nem tudom, milyen zsidónak lenni. De egy pici kapu kinyílt. Bejöhetek. Vendégségben vagyok.

Vendégségben: „A nagymamám legjobb barátnője magyar volt! Nézd, ezeket a képeket tőle kaptam!” Magyar népviselet, festmények a húszas évekből. Piac: „Te magyar vagy? Nekünk Magyarországon van nyaralónk, minden évben oda járunk!” Közért: „Magyarország? Júliusban megyünk oda nyaralni.” „Mi meg tavaly voltunk!” Templom: „Magyar vagy? Én tanultam magyarul a finn szakon!” „Én meg finnül a magyar szakon!” S kicseréljük rögvest finnugor alapszókincsünket: vér, víz, kéz, ház, hal... Valóban vendégségben vagyok. Távoli unokatestvéreknél.

– „Gyere, Adrienne, látogass meg a konferencia után valamikor!” Megérkezem, megismerem Annele lányát. Meglátogatjuk a másik lányát a kisgyerekeivel. Megnézzük a templomát, ahol lelkészként dolgozik, a skanzent, és a szecessziós házakat. Bevásárlunk együtt, főzünk, eszünk. Otthon érzem magam a vendégségben.

*

6 „Kedves Outi! Adrienne vagyok, magyar SERVAS-utazó1. Egy bibliodráma konferenciára érkezem Järvenpää-be, s utána még maradnék egy kicsit Finnországban. Megszállhatok nálad néhány napig Helsinkiben?” – Szia Adrienne! Gyere be, ez itt a kislányom, ők a fiaim, és átjött a barátnőm is találkozni veled, aki jól beszél magyarul, évekig járta Erdélyt, és falukutatásokat végzett. Te ebben a szobában fogsz aludni, mi pedig átmegyünk a nappaliba, letettünk matracokat. Itt van a lakáskulcs, reggel pedig egyél bármit, amit találsz a konyhában. Én már addigra elviszem a gyerekeket iskolába. „Kedves Tuula és Aaro! SERVAS-tag vagyok Magyarországról, szívesen meglátogatnálak Benneteket Karkkilában pár napra a bibliodráma konferencia után.” – Szia Adrienne! Gyere, ez itt a vér szerinti fiunk, ők pedig a nevelt gyerekeink. Még két kicsi is van, de ők éppen az édesanyjukat látogatják. Fent pedig lakik egy lány a kislányával, neki egy évig segítünk egyenesbe hozni az életét. Lassan elmegy, s hamarosan jön a következő. Ő pedig a nagynénénk, ő is a vendégházban fog aludni, ahol te is.

1

SERVAS: világbéke szervezet. A II. világháború után jött létre. Lényege, hogy vendégségbe megyünk emberekhez, megismerjük őket, az országukat, kultúrájukat. A személyes kapcsolatokkal, az elfogadással épül a szeretet és a béke a nemzetek között. Servas azt jelenti, szolgálunk. Bárki beléphet. hungary.servas.org

7 Helsinki, Tamás mise, húszéves jubileum. Keresőknek. A tékozló fiúról beszél a pap: „Az ego két csoportba skatulyáz: méltó és méltatlan. Magunkat szeretjük a méltók közé sorolni. Jézus felborítja felfogásunkat: úgy tűnik, az idősebbik fiú teljesen jó úton van, de kiderül, hogy téved. Azt hisszük, az Isten azért szeret, mert jók vagyunk. Pedig azért szeret, mert Ő jó !!!! A kereszténység nem egy érdem-verseny. De azt csináltunk belőle. Hogy kiérdemeljük Isten szeretetét.” Egy amerikai ferences prédikál. Vendég ő is, vendég vagyok én is. Finnországban is, az evangélikus templomban is. Otthon érzem magam.

8 VEZETŐI SZEMMEL

Hány résztvevő alkot bibliodráma-csoportot? Bibliodráma a Köviben Lassan két éve már, hogy rendszeres bibliodráma alkalmakat tartok a kaszásdűlői Kövi Szűz Mária Plébánián. Az ötlet, hogy elindítsam, onnan jött, hogy vezetni szerettem volna. Kipróbálni mindazt, amit az alapfokú bibliodrámavezető képzésen tanultunk – és még sok minden mást is. Másrészt fontosnak tartom, hogy a bibliodráma eljusson mindenkihez, akit csak érdekelhet és szüksége van rá. Ehhez az kell, hogy minél több rendszeres, szabad és ingyenes alkalom legyen. Miért éppen a Kövi? Mert ott ismerős vagyok, mert ott pezsgő plébániai élet folyik, és mert a plébános személye sokakat vonz, ráadásul ő maga is bibliodramatikus. Elfelejtettük már, hogy a Békásmegyeri Evangélikus gyülekezeti házban sem mindig tudta Muntag Ildikó megtartani a meghirdetett drámát. Nos, a Köviben is lassan indult be a dramatikus élet. Volt egymás után három alkalom is, amikor el kellett halasztanom, és ez próbára tette a kitartásomat, lelkesedésemet. Pedig azt mondtam, ha három résztvevő eljön, akkor megtartom az alkalmat. Ez az elhatározásom fontos vezetéstechnikai következményekkel járt: minden alkalmat úgy tervezek meg, hogy tudjunk játszani hárman is és akár tízen is. Olyan játékokat veszek elő, amiben nem számít a létszám, illetve kétféle forgatókönyvet készítek. Külön fontos, hogy kitaláljam pl. a páros gyakorlatok páratlan létszámú megoldását. Ez azért is feladat, mert gyakran egyedül vezetek. Nem azért, mert egyedül szeretnék vezetni, hanem mert nehezen kérek meg bárkit is, hogy ingyen vezessen nagyon feszített felkészülési idő mellett. Ráadásul semmi biztosíték rá, hogy lesz elég résztvevő. Az önkéntes jelentkezők pedig nem tolonganak. Ezúton hirdetem: örömmel várok vezetőtársat akár alkalmanként, akár rendszeres együttes vezetésre! És – annak figyelembevételével, hogy ez az alkalom-sorozat az én felelősségem – nem zárkózom el attól sem, hogy

egy-egy alkalmat teljesen átadjak egy vezetőpárnak. Nagy örömmel tölt el, hogy a két év alatt végül is kialakult egy állandó mag, akik szinte minden alkalommal jönnek, előtte szólnak egymásnak, készülnek, hívnak másokat is, sőt, ha kimarad a hirdetésből a dráma, felhívnak, hogy lesz-e. Egyszóval felelősséget éreznek iránta, fontos nekik. Nők, különböző életkorban és élethelyzetben, fontos, erős kérdésekkel küzdve. Emiatt a drámajátékoknak sajátos dinamikája alakult ki: szinte minden esetben valamilyen alapvető női élet-alapkérdésre hegyeződött ki az alkalom. Ráadásul – bár erre sohasem bíztattam őket – rendszeresen visszajeleznek az előző alkalomra, arra, hogy annak a hozadéka milyen utóéletet élt bennük, hogyan változtatta meg az életüket. Nyitott csoportokhoz képest nagyon mély és átélt játékok bontakoznak ki. Engem meghat és megtisztel az odaadásuk, nyitottságuk. Igyekszem szolgálni őket például a szövegválasztásaimmal is. Ezért tavasz óta kifejezetten „női szakaszokat” keresek, azaz olyan bibliai szövegrészeket, amelyek fókuszában nő illetve női kérdés áll. Ilyenek voltak mások mellett: Támár története, a tíz szűz példázata, Márta és Mária esete, Lótné sorsa. Minden alkalom nagyon dinamikus volt és bizony váratlan eseményeket is hoztak. Az egyik ilyen izgalmas és mély alkalom ismertetése a következő Bibliodramatikus Üzenetekben olvasható majd. Váradiné Naszályi Márta

És te mit válaszolnál a kérdésre? Hány a kevés, mennyi a sok? Mit tettél, ha nem jött össze a tervezett létszám, vagy ha kicsinek bizonyult a terem? Következő lapszámunkban csokorba gyűjtenénk tapasztalaitokat, élményeiteket, megfontolásaitokat. Addig is álljon itt egy bátorító igevers, és mai olvasata, amelyre Eisenbarth Kriszta talált és németből magyar nyelvre költötte „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (Józsué könyve 1,5)”

Én az vagyok, aki veled van Reménykedésed fölfénylő pillanataiba és félelmeid árnyfoltjaiba, életed csalódásaiba és ajándékul kapott bizalmad redői közé rejtem ígéretemet: Itt vagyok. Múltad sötétségébe és jövőd bizonytalanságai közé, jóakaratod áldásába és tehetetlenséged nyomorúságába rejtem ígéretemet: Itt vagyok. Érzéseid játékos sokfélesége közé és gondolataid komolyságába, szavaid szegényességébe és hallgatásod sokatmondó gazdagságába rejtem ígéretemet: Itt vagyok. Feladataid sokaságába és üres elfoglaltságaid sűrűjébe, képességeid bőségébe és tehetséged korlátai közé rejtem ígéretemet: Itt vagyok. Hétköznapjaid szűkösségébe és álmaid tágasságába, a szívedből feltörő jó erők közé rejtem ígéretemet: Veled vagyok. Találkozásaid örömébe és a vágyaid fölmarta sebhelyekbe, vonzalmaid szívdobogtató gyönyörűségébe és az elutasítás ejtette fájdalomba rejtem ígéretemet: Veled vagyok. TEXTRAUMBÓL

A TextRaum a német bibliodráma egyesület (Gesellschaft für Bibliodrama) szakfolyóirata. Európa szerte az egyetlen, amely a bibliodráma mozgalom történéseiről rendszeresen beszámol, mi több elméleti, módszertani írásokat jelentet meg a bibliodrámáról. Egyesületünk minden lapszámból kap ajándékpéldányt, ezek az Egyesületünk tagjai számára hozzámférhetők. Az alábbiakban a TextRaum egy régi, 1999-es számában közölt írását közöljük fordításban, mely számunkra, magyarországi bibliodramatikusok számára fontos kérdést, a pszichodráma és bibliodráma különbségét elemzi.

Wolfgang Teichert

Bibliodráma – a kezdetek Az NDR rádiótól jött a megkeresés. A szerkesztőségben két úriember ült, akik a „bibliodrámáról” beszéltek, meg arról, hogy jó volna egy film erről a vadonatúj területről. 1978-at írtunk. Akkor már megszületett a neve ennek a különleges, játékból, pantomimból, gesztusból, rítusból, testészlelésből, pszichodrámából és drámapedagógiából összeszövődő, szövegközpontú történésnek. Megalkotásán Hilarion Petzold és Gerhard Marcel Martin fáradozott. Vajon szerencsés-e az elnevezés? A bibliodráma gyökerei minden bizonnyal visszanyúlnak a Moreno-féle USA-beli „religious bibledrama”-hoz is. Ez azonban, erősen leegyszerűsítve inkább arról szólt, hogy az ember segítségül hívja például a Káin-ésÁbel-történetet, hogy jobban megérthesse a maga testvér-problémáit. A német „alapító atyáknak és anyáknak” azonban nem volt kedvükre való, hogy a szöveg szerepe kimerüljön a ráhangolódás elősegítésében. Nem annyira a saját élettörténetük pszichologizálásában voltak érdekeltek, mint inkább – amint azt G. M. Martin egyik legelső tanulmányának alcíme is kifejezi: az egzegézisben. Leforgattuk hát az első bibliodráma-filmet, mégpedig a bibliodráma szülőhelyéül szolgáló evangélikus akadémián. Címe: „Ha alábukik az ősi Sárkány”. A tűzről szól, a sárkányról, a babiloni szajháról és az utolsó bibliai könyv veszélyben forgó asszonyáról. Hatalmas felhajtás volt körülötte; Marcel Martin egy teherautórakomány homokot hozatott és talicskáztatott be az akadémiára, Christoph Riemer irtózatos sárkánymaszkot barkácsolt, és az akadémia udvarán máglyán égett el egy cédulákkal teleaggatott bábu, a résztvevők dobbal, csörgővel és egyéb zajkeltő eszközökkel kísért tánca közepette. Ha egyszer az apokalipszis volt a téma… a világvégéről és nagy világfelfordulásokról alkotott látomásainkat vittük színre kreatív módon, nem mindig halálos komolysággal. Marcel Martin összehívott jó néhány embert, akik szerte az országban hasonló kreatív kísérleteket űztek a

10 szövegekkel. Christoph Riemert, Else Natalie Warnst, Fritz Rohrert, később Ellen Kubitzát, Reinhard Hübnert, Heidemarie Langert is. Jóval később aztán Gerd Hartmann herborni teológus a bibliodráma útján jutott el a fölismeréshez, hogy a Jelenések könyvének dualisztikus struktúrái segítséget jelenthetnek a drogfüggés megértésében és kezelésében. Bibliodráma-csoportjával arra a következtetésre jutottak, hogy bár az apokaliptikus szövegek semmi segítséget nem adnak olyan helyzetekben, amikor a felelősségteljes cselekvés lehetséges és elvárható, annál nagyobb hasznunkra lehetnek a szenvedélybetegségben, amikor szinte tökéletesen tehetetlen az ember, mert bármi, amit tehetne, csak tovább rontaná a helyzetet. Lehetővé teszik a realisztikus rálátást arra, mennyire korrumpált az emberi akarat és mennyire csekély a cselekvési szabadság. Ezek a szövegek „kibékíthetetlen ellentétek szembeszegülését írják le, a megváltás ígéretével”, így Hartmann. Azért említem e példát, mert éppenséggel a legelső pillanatokban kialakult igényhez szól, mely szerint a „játékos” bibliodráma egyben lelkigondozói és egzegetikus vállalkozás is. „Mindenképpen célul tűzzük ki, hogy az egzegézist az élet összefüggéseiben kövessük nyomon, hogy a jelenidejű, óhatatlanul szubjektív színezettségű élményeinket kapcsolatba hozzuk a Történettel és a történetekkel, a Biblia zsoltáraival, leveleivel és mondásaival”, írta G. M. Martin. Azonnal többen óva intettek a szubjektivitástól, a tetszőlegességtől, és megjelent az igény, hogy módszereket alkossunk, játékszabályokat vezessünk be, amelyek segítségével kellő távolságot tarthatnánk a pszichoés kreativitás-biznisz kizárólagos személyességétől. Már a kezdet kezdetén fontos volt tehát, hogy munkánkba bevonjuk az akadémikus teológiatudományt is. A bibliodráma kezdetén ki-ki hozta magával a saját előfeltételeit és módszereit. Jött a történeti kritika, a témaközpontú interakció, a freudi pszichológia és a Jung-féle imagináció, a strukturalizmus, a társadalomtudomány, a feminizmus és a bioenergetika, s találkozott a színházközpontú

kísérletezésekkel, amelyek Brook és Grotowski példáin nyugodtak. A drámapedagógia bibliai színháza is kiemelkedett addigi árnyéklétéből, nagy fontosságot nyert az asszociáció, a légzőgyakorlatok, a mozgásmeditáció, a maszk-készítés, a színpadi játék, a szobrászkodás, az írás, pantomim, szoboralkotás és álomjáték segítségével véghezvitt föllazítás, a páros és csoportos mozgásgyakorlatok. Ennek köszönheti a bibliodráma „módszertani sokszínűségét”, nagy erősségét, amely egyben nagy gyöngéje is, mivel a továbbképzés többek között emiatt olyan ötletszerű és kevéssé rendszeres. Hanem ez már a későbbi fázis gondja. A kezdet kezdetén csak „vadult” az ember, szabadon játszott, nem csak intézményekben, de akár magánlakásokon is, és a résztvevők többsége még csak nem is volt egyházi ember. Azok csak később érkeztek. Mi tehát a bibliodráma? A bibliodrámát csak résztvevőként, játékosként, cselekvőként és reflektáló gondolkodóként lehet megtapasztalni, egyedül így mérhetjük föl hatását, lehetőségeit és határait. Nem rendszer, nem iskola, s nem sorolható be semmilyen teológiai vagy pszichológiai irányzat alá sem. A bibliodráma legelső sorban komolyan vett játék. Aki játssza, akív módon helyezkedik bele más személyekbe, más helyzetekbe. Aki játszik, elhagyja a hétköznapi életben elfoglalt „helyét”, és ideiglenesen magára veszi az „én elmosódásának” kockázatát. Aki játszik, az az idegen szereplővel való azonosulásban, kivetítésben kitágítja saját énjének határait, saját cselekvési, átélési és megtapasztalási lehetőségeit. Ily módon a szerepelmélet és az észlelés pszichológiája is segített a kezdetekben, hogy a bibliodráma útján egy valláspszichológiai diskurzust folytassunk, amely egyébként már jó tíz éve élt akkor, elsősorban Skandináviában. Három fő eleme van a bibliodrámának, amelyek, különböző variációkban, kezdettől fogva jelen vannak benne. Először is, az ember a saját testét valamiképpen az ősi szövegek „színhelyeként” fogja föl. Hiszen a klasszikus, kultikus-görög gyökerű drámafogalom is azt sugallja, hogy nem

11 mi játsszuk a szövegeket, hanem a szövegek játszanak bennünket. Az első időkben különösen Samuel Laeuchli foglalkozott ezzel a drámafelfogással. A bibliodrámának az a válfaja, amit ő és felesége, Evelyn Laeuchli pszichoterapeuta fejlesztett ki, a „mimézis” nevet viseli. A mimetikus játék a mélybe és a sötétbe visz – nem csak az emberi egzisztencia sötétjébe, de az Isten sötétjébe is. Laeuchli mindig azzal nyűgözte le a hallgatóságot hamburgi előadásain, hogy az emberi élet kegyetlenségére hivatkozott, ahogy az ősi szövegekben megnyilvánul. Hamarosan védelemre is szorult afféle vádak ellen, hogy egyfajta tragikus miszticizmust prédikál. Annyi bizonyos, hogy Laeuchli számára a fájdalom az igazság útja, amelyből nem határozható meg előre, hogy megváltás vagy kegyelem fog-e fakadni. Kulcsfogalomnak tartotta, saját szavával élve a „mítikus sokkot”. „Ez a játék titkába való beavatás”, írja már korai eszmefuttatásában. „A mítikus sokkot a saját haragunk is kiválthatja, a jelenhez fűződő analógiák által vagy a játszott szerep gyöngesége által… Abból a sejtelemből keletkezik, abból az eleinte alig-alig tudatos összefüggésből, hogy a történet tragikuma a saját, személyes tragikumunk.”

A második kihagyhatatlan elem a kezdet kezdetétől fogva maga a tényleges játék, annak végtelen variációs lehetőségeivel. Erről már sok szó esett. A harmadik pedig az utólagos megbeszélés, amely által az élmények a reflexió útján tapasztalattá érnek. A pszichodrámában a résztvevők saját élettörténete áll az előtérben, a bibliodrámában viszont a Biblia adja elénk a témákat, ha mégoly sokszorosan tükröztetve és megtörve is a szubjektív játék és cselekvés során. A kezdet és a végpont mindig a szöveg, így hangozhatna a bibliodráma aranyszabálya. Azóta nagyon sok módszertani és elméleti vita hangzott el, rengeteg változtatásra és kísérletezésre került sor. 1986 tavaszán megkezdődtek az északeurópai nemzetközi bibliodrámaműhelyek, megint csak egy evangélikus akadémián (Nordelbien). Később Gelnhausen is csatlakozott, mint nemzetközi találkozóhely, ahol a bibliodráma pillanatnyi állását, helyzetét vithathatjuk meg és mozdíthatjuk előre, tovább. Újabban vallásközi felhangokkal is. Hanem ez már egy további téma. (ford. Falvay Dóra) (TextRaum 1999)

12 ALKALMAK

Az alábbi lehetőségeket ajánljuk azoknak, akik hosszabb vagy rövidebb alkalmi vagy folyamatos bibliodráma vagy pszichodráma-bibliadráma csoportban szeretnének résztvenni.

Békás

Tahi „Mit akarsz tőlem asszony?" – faggatjuk a Biblia nő alakjait, mi bibliodrámázó nők és férfiak 2009-es bibliodráma sorozatunk egyes alkalmain elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, amit sorozatunk címe (János 2) megfogalmaz. Mit akarnak nekünk mondani, tőlünk kérdezni, velünk megértetni a biblia asszonyalakjai? Mivel szembesítenek bennünket nőket, bennünket férfiakat? Mélyebb szinten persze nekünk szegezi Jézus a kérdést, ha azonosulunk a történetek főszereplőivel – a nőkkel, akár férfiként is. Örülünk minden érdeklődőnek, férfinak és nőnek egyaránt, akik kiteszik magukat a Biblia ősi szövegeinek, akik vállalják, hogy Isten igéje beleszóljon az életükbe. A részvételnek nem feltétele a bibliaismeret, csak a készség arra, hogy a jelentkező bibliodráma kreatív eszközeivel, egész testlelkes embersége mozgósításával, a megformálás, megjelenítés dramatikus lehetőségeivel élve vagy éppen a lassítás, ismétlés meditatív technikáinak segítségével közeledjék ahhoz a kincshez, amelyet a Biblia puszta olvasása révén alighanem nehezebb föltárni. Szívesen látunk mindenkit, aki nem röstelli, hogy szeret játszani, s egyetlen alkalomra is érvényes a szíves meghívás. Időpontok: Helyszín:

Vezető: Költségek: Jelentkezés:

2009 febr.20-22.; május 8-10.; május 28-31.; szept. 11-13.; dec. 4-6 2022 Tahi, Szív Lelkiség Központ, Villasor 7-9 ; a bp-i vagy szentendrei buszról Tahi hídfőnél kell leszállni Eisenbarth Kriszta bibliodramatikus 10.000 Ft/alkalom (2x 4000Ft ellátás + 2000 Ft kurzus) 10 nappal a meghirdetett alkalom előtt Tahi: o6 26 387 162 [email protected]. Az újaknak mindenképpen Eisenbarth Krisztánál is: 06 1 3554 504; [email protected]

NE TILTSÁTOK EL TŐLEM ... ! Sorozatunkban a bennünk élő gyermeket bírjuk bibliaolvasásra 2009. január 10. ...elhagytam a gyermeki dolgokat. 1Kor 13,11 Nem épp „töredékes ismeretünk“, gyermeki lelkületünk hangosítja fel a „Szeretet himnuszát“? 2009. február 6. És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, Mk 9,36 Ki az a gyermek, akit Jézus ma közénk állít, átölel? 2009. március 7. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Zsolt 131,2 Tudunk-e gyermeki hangon zsoltározni? Időpontok: Helyszín:

Vezetők: Részvételi díj

Jelentkezés:

szombat 16-19 óra 2009. január 10., február 6., március 7 III. kerület Mező u.12 10 perc séta a Békásmegyeri HÉV megállótól átszelve a dombok irányában a lakótelepet találsz rá a klinkertéglás épületegyüttesre! Muntag Ildikó és bibliodramatikusai Az alkalmak a békási evangélikus gyülekezet programjába illeszkednek, de minden érdeklődő számára nyitottak. Nem gyülekezeti tagok részvételi díja 1000 Ft alkalmanként. Előzetes jelentkezés nem szükséges. További információ a 30/2420 435-ös mobil telefonon, vagy a [email protected] e-posta címen.

13

Kövi Időpontok:

Helyszín: Vezető: Részvételi díj Jelentkezés:

szombat 14.30-17.30 2009 január 10., február 7., március 8., április 25., május 16., június 6. Filatorigát HÉV megállónál téglaburkolatos plébániaépület www.kovi-maria.hu Váradiné Naszályi Márta 06-2057-91-373 [email protected] ingyenes Előzetes jelentkezés nem szükséges

Szilágyi Dezső tér Pszichodrámabibliadráma Időpontok: Helyszín: Vezető: Részvételi díj Jelentkezés:

Minden hónap első hétfőjén 18.30-21.30 Szilágyi Dezső tér 3. Majsai Hideg Tünde és Varga Péter Pius 1000 Ft/fő Előzetes jelentkezés nem szükséges. Emil értesítést lehet kérni Vörös Szabolcstól [email protected]

szeretet jegyében azonban hajlamosak vagyunk túlságosan is sok mindent elnézni, megbocsátani, „lenyelni”, ami csak gyűlik, gyűlik bennünk… Avagy épp mert nehezen tudjuk kontroll alatt tartani, időnként kirobbanó türelmetlenségbe csapunk át. De hol van a saját határom a megbocsátásban és a türelmetlen visszavágásban? A csendben és a dramatikus csoportmunkában ezekre a kérdésekre keresünk választ. A brassói ferences kolostor csendes sziget a történelmi városközpontban, minden szempontból ideális hely az elvonulásra és a dramatikus műhelymunkára. Ugyanakkor a kapun kilépve számos hangulatos kiskocsma, vendéglő található a környéken, amely esti sörözésre, kötetlen együttlétre csábít. Időpont: Helyszín: Vezetők:

Érkezés:

Napi beosztás:

Brassó „A szeretet türelmes” (1Kor 13,4) – de meddig? MEDITÁCIÓ + SÍZÉS-KIRÁNDULÁS + ÖNISMERETI DRÁMA Önismereti- és bibliodráma csoport a brassói ferences kolostorban Mindennapi életünkben talán leginkább a türelem erényére van szükségünk, hogy élhetőek legyenek kapcsolataink, vagy sokszor inkább el tudjuk viselni a hozzánk legközelebb állók hibáit, gyengeségeit, illetve a sajátjainkat. Szent Pál szeretet-himnuszában kiemeli a türelmet, mint a szeretet egyik legfontosabb megnyilvánulási formáját. A

Részvételi díj Ellátás:

Utazás: Jelentkezés:

2009 január 9-14 Brassó, ferences rendház Varga Péter Pius, pszichodráma vezető és bibliodramatikus Pozsár Bea, pszichodráma vezető, gyermekpszichológus január 9, péntek, estig, négy nap csoportmunka, január 14én, szerdán, hazautazás vagy további sízés reggel 7-től egy óra csendes meditáció, 8-tól reggeli 9-től sízés vagy kirándulás 16 órától 4 óra csoportmunka 19.30: vacsora este szabad program 15.000 Ft + ellátás 2500 Ft/nap a kolostorban egyszerű körülmények között (3-4 ágyas szobákban, fürdőszobával, ágyneművel), reggelivel és bőséges vacsorával: 2500 Ft/fő/nap (5 napra 12500 Ft)) egyénileg, illetve kis csoportokban autóval személyesen, (a részvételi díj felének befizetésével): Varga Péter Pius, 30/9543537, [email protected]

14 TARTALOM

A bibliodráma angyala ............................................................................ 2 ÚTRAVALÓ ............................................................................................................ 2 GYÉMÁNT .............................................................................................. 2 KÜLFÖLDÖN JÁRTUNK ............................................................................................. 3 FINNORSZÁGI VENDÉGSÉG .................................................................. 3 VEZETŐI SZEMMEL ................................................................................................. 8 Hány résztvevő alkot bibliodráma-csoportot? ........................................... 8 És te mit válaszolnál a kérdésre? ............................................................ 8 TEXTRAUMBÓL....................................................................................................... 9 Bibliodráma – a kezdetek ........................................................................ 9 ALKALMAK .......................................................................................................... 12 Tahi.................................................................................................. 12 Békás ............................................................................................... 12 Kövi.................................................................................................. 13 Szilágyi Dezső tér .............................................................................. 13 Brassó .............................................................................................. 13