No title

A TERMESZÉT XXXIII-ADIK ÉVFOLYAMÁNAK (1937)

TARTALOMJEGYZÉKE ISMERETTERJESZTŐ CIKKEK, E L B E S Z É L É S E K , TÁRCÁK ÉS Á L L A T M E S É K . Almási Balogh Lóránt : A körte es alma zacskózása (4 képpel) Barcza Imre : Széchenyi István gróf, a turistáskodás úttörője Bak Pál : A fogassüllő Boroviczény Aladár : A z igazság az erdei-szalonka tavaszi vadászatáról Borsodi László : Szivárvány — Májusi erdőben Dorning Henrik dr. : Gólyák a székesfővárosban . — Rendellenes fészkelések — »Hetes«, a század kutyája Éhik Gyula dr. : Tavaszi vadásztrofeák (5 képpel) Fehér Jenő : Időjós állatok Gaál István : M i a valóság a Szelim-barlang mon­ dájában? (8 képpel) — Négy kilométernyire a föld felszíne alá ásvány­ olajért (11 képpel) 223, Gömöri Olga : Maros sorsa Haller László dr.: A búbosvöcsökről és különös fészkéről (3 képpel) — A t i h a n y i szürkegémtelep (5 képpel) Hankó K a t ó : Tavasz az erdőn Hesz Jenő dr.: Csodás dolgok a természetben . . . Homonnay Nándor dr.: A csalogányok (1 képpel) Horváth Zdenko : A lipizzai ló tenyésztése (6 képpel) Kadocsa Gyula dr.: A z állatok hasznossága és kár­ tékonysága Kilián Zoltán : Állatok és növények tízperce Kittenberger Kálmán: Kutyaportrék (9 képpel) .. Kleiner Endre dr.: Rigók a városban Kormos Tivadar dr.: Vadászati tudósítás Herce­ govinából 64, Láng Rezső : Vörösök és feketék — Darazsak — Őzikék Mészáros József, Igali : A közönséges csuka — Tavasz a vizeken — A ragadozó-őn — A törpeharcsa

176 142 209 36 20 106 38 65 94 103 174 83 246 22 81 153 118 271 129 58 201 254 276 110 88 151 230 282 6 102 126 175

Molnár Gábor : A Cararassu-mocsarakban Pongrácz Sándor dr.: Háború és élettudományi törvény — A kábeljau (4 képpel) Radetzky Jenő : Kormos-szerkők a Velencei-tavon (1 képpel) Rapaics Raymund dr. : Hópelyhek alatt (6 képpel) — Liliomból hóvirág (5 képpel) — H u n y o r (7 képpel) — Cseresznye (5 képpel) — Orgona (4 képpel) — Akác (3 képpel) — Tárnics (6 képpel) — Tündérrózsa (5 képpel) — K i k i r i c s (4 képpel) — Gyümölcsfajtáink eredete (6 képpel) — J u h a r (4 képpel) - Állatok a kertben (7 képpel) Regős József: A növényi kimérák és keverékfajok - Különböző fajok és nemzetségek keresztezése — A z élőlények mutációs változásai Rotarides Mihály : Télutó a Balatonon (4 képpel) Szabados Antal, ifj. : A halak színe — Üveghalak (1 képpel) Szilády Zoltán dr.: Ú j a b b felfedezések az állatok szellemi életéről — Küzdelem v a g y társulás Szondy György : Szellőcske tavaszi tapasztalatai . . Varga Lajos dr. : A z állatok téli »áhna« — Kísérletek az erdei-egér hazatérő képességéről — A z üreginyúl helyhez ragaszkodása Veress Gábor: Újabban fészkelő madarak P a k s határában Vertse Albert dr.: Magyarország ragadozó madarai­ nak röpképe (1 képpel) Wagner János dr. : A z édesvízi-gyöngykagvló (2 képpel) ' •— Á gyöngyházas-pillangók (3 képpel)

62 55 195 208 3 27 51 75 99 123 147 171 198 219 243 267 9 160 249 33 8 127 156 180 69 31 226 272 111 273 79 204

RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Abonyi Lajos dr.: A »Magyarfajta K u t y á k a t Te­ nyésztők Egyesülete« hivatalos közleménye (1 képpel) 117 Bölöni Bakó Zoltán: Városi kutyák 212 Celldömölki Antal: E g y szarkafészek különös tar­ talma (1 képpel) 235

Csaba József : A meggyvágó vonulásáról 66 — Havasicsóka Vas megyében 131 Dorning Henrik dr. : Könnyen szelídülő füstifecske 112 Éhik Gyula dr.: Védelmi terület lovak számára 39 — Megjegyzések Szilády Zoltán »Emlősök meglepő felfedezése Tibetben« című rövid közleményere 113

Farkas János, Balatoni : E g y feliérgólya szokatlan megjelenése 66 Gaál István dr. : Néhány észrevétel »Az állatok öngyilkossága« című cikkre 41 - A fuvarozó állatok »meséjé<<-hez 41 — A káposztalepke idei tömeges megjelenése . . 259 Gatkiewicz Lajos lovag : Kelepcébe került vörösvércse (1 képpel) 187 Hesz Jenő dr. : A görögteknős helyes táplálása (I képpel) " A görögteknős élettartama, elterjedtsége és téli alvása — A patkány ragaszkodása az emberhez — A közönséges-mocsáricsiga (1 képpel) — A z elevenszülő csiga (I képpel)

40 136 162 285 286

Kalmár Zoltán dr. : E g y ittmaradt fecske 13 — A balkáni-kacagógerle Budafokon 39 Kleiner Endre dr. : A balkáni-kacagógerle terjedése északnyugati irányban 14 Nagy László : A balkáni-kacagógerle újabb meg­ jelenése Székesfehérvárott 14 Pénzes Antal dr. : A kéttülkű-orrszarvú ajaknyúl­ ványa (1 képpel) 91 Miféle állat a flamingó? (1 képpel) 91 Radetzky Jenő : E g y madár hősi halála 283 Rapaics Raymund dr. : Gömöri nvakas-szilva (1 képpel) ' 15 — Farkashárs (I képpel) 42 — A genyőte (I képpel) 67 - A z erdei-kontyvirág (1 képpel) 68 — Királydinnye 69

Rapaics Raymund dr.: A rendszertani rokonság szerepe az oltásban (1 képpel) - Legöregebb tölgyeink (1 képpel) — Hangutánzó növénynév (l képpel) Betlehem csillaga (1 képpel) - Hamupipőke (l képpel) -— Havasi-csillagvirág (1 képpel) — Mirigyfű (1 képpel) - A Hórváth-kert — Salamon pecsétje (l képpel) Léliák (1 képpel) - Toroja (1 képpel) Koldustetű (1 képpel) - Nagy harangvirág (I képpel) - Emlősállatok m i n t virágmegporzók - Takácsmácsonya (1 képpel) - »Zajlik a Duna« (1 képpel) - Héjakút (1 képpel) — Hérike — Karácsonyi-kaktusz (I képpel) Réz Endre : A havas-rétihéja fészkelése a Diósjenőitó mellett Székessy Vilmos dr. : Természetvédelmi kérdés Ausztriában (2 képpel) Szilády Zoltán : A fuvarozó állatok meséje — Emlősök meglepő felfedezése Tibetben (2 képpel) Szőcs József, ifj.: A nyaktekercs kétszeri költése. Vadnay Endre: A déli-kékbegy Vertse Albert dr. : Foglyok torokgvíkja és gumó­ kor ja (l képpel)

90 112 134 134 135 135 163 164 186 210 211 232 232 233 234 256 256 257 284 66 258 14 66 111 131 285

A I X . Nemzetközi Madártani Nagygyűlést

231

Szerkesztői üzenetek

118

HÍREK A Z ÁLLATKERTRŐL. Bohutinsky Frigyes : A z állatkerti borzok (l képpel) - A z állatkert kecskeállománya (1 képpel) .... Király Lajos: A flamingóvirágok (1 képpel) . . . . — A páfrányfenyő (1 képpel) — A z üstökösvirág (l képpel) — A cinerária (1 képpel) — A fokföldi k a l l a (1 képpel) — A keleti-varjúmálvva (1 képpel) - A kutyatejfélék (1 képpel) — A szemérmes-mimóza (1 képpel) — A szaribupálma (1 képpel) - A háromszegletű-oszlopkaktusz (1 képpel) . . . - Kínai-arália az állatkertben (1 képpel) Stokovszky Iván: A feketehattyúk (1 képpel) ... — A nilusi-ludak (1 képpel) - A törpekuvik (1 képpel) - A z állatkert terrárimnába . . . (I képpel) . . . . — A csíkos-zamenisz (1 képpel) - A z állatkerti madárház (1 képpel) —- A búbosbanka (1 képpel)

19 46 17 44 92 114 139 165 188 213 236 288 289 141 166 190 214 238 261 290

Szabó Ferenc dr. : A z állatkert emberszabású majmai (2 képpel)

18

Szabó Ferenc dr.: K é t oroszlán, egy tigris (2 képpel) - F i a t a l örvösmedvéink (7 képpel) - Négy vadászgörény (l képpel) — A tengerimalac (1 képpel) - Szibériai tigrisünk (1 képpel) Szendeffy István: Családi öröm a vízilovaknál (l képpel) Szombath László : A krokodilusok (1 képpel) . . . . - A tengeripók (7 képpel) - Új ludak az állatkertben (2 képpel) - A hazai édesvízi halak (1 képpel) — Tavasz az állatkertben (1 képpel) - A j a b i r u (1 képpel) - A kondor (l képpel) - A z állatkerti akvárium tengerivízű osztálya (1 képpel) — A székicsér (1 képpel) - E g y különös kacsa (2 képpel) - A z orrszarvú-leguán (1 képpel) — A z akvárium (1 képpel) - Madárgyüjteményünk (2 képpel) — A z üvegrák (1 képpel) A z állatkert ajándékozói 46, 141, 190,

115 140 189 237 260 114 17 44 45 93 93 116 116 139 165 188 213 237 261 288 262

KÖNYVEKRŐL. Bohrandt Lajos : Werner Sunkel dr. »Der Vogelfang für Wissenschaft u n d Vogelpflege« Boroviczény Aladár : E. J. Uiberacker »Gejagt Gehegt — Gefehlt — Erlegt« — Kari Gráf Wurmbrand »Bunte Tage aus dem Lében eines Reiters u n d Jágers« Éhik Gyula dr. : Nagy Jenő »Az erdő madárvilága« — Sztrókay Kálmán »A természet t i t k a i nyomában* — Horthy Jenő »Egy élet sportja« Kleiner Endre dr. : Makatsch Wolfgang »Der Brutparasitismus bei Kuckuksvögek Nadler Herbert : Gróf Széchenyi Zsigmond »Alaszkában vadásztam«

Pénzes Antal dr. : Nesbitt »Az ismeretlen Abesszinia« 236 138 113 235 43 164 286 259 287

Schenk Jakab : Günther Niethammer »Handbuch der deutschen Vogelkunde« 164 Soós Lajos dr. : Nadler Herbert »Vadásznapok, vadászévek« 42 Szalay László dr. : Mauks Ernő dr. »A vén kuvasz emlékei és egyéb állatmesék« 259 Wagner János dr. : Zboray Ernő »Tizenöt év J á v a szigetén« (7 képpel) 15 — Beebe, William »Félmérföldnvire a tenger színe alatt« 137

KÉPEK. Berger Rezső : Nyolcéves erdei-vaj körte téli met­ szése - Egymástól 130 centiméternyire ültetett »oszlopfák« a Szemlőhegyen 1923-ban ültetett pányvázott erdei-vaj körtefa — Erdei-vajkörtefán 711 zacskó Blaas I. : A bécsi spanyol u d v a r i lovarda Bozóky Dénes : Macskával virtuskodó tacskókölykök Brandl Vilmos : t'stökösvirág az állatkert pálma­ házában — Keleti-varjúmályva virága Celldömölki Antal : A szarkafészek és a benne talált »kincsek« Cseh Andor dr. : »Jégzajlás« a fókatavon Csörgey Titusz : Búbosbanka Dorner Aurél ifj. : »Őrség« az állatkerti tó partján Erdélyi János dr. : Fekete-liattyúk az állatkerti tavon — Számbár-szarvasbika Faller József: A fehér-tündérrózsa virága Fári László : N a g y , fekete, ropogós cseresznye . . . — »Germersdorfi-óriás« cseresznye - S i x vajkörtéje Gatkiewicz Lajos lovag : A féllábával gallyak közé szorult vörösvércse Gosztonyi Andor : A foxi feje H. Pápa Irén: A z állatkerti két j a b i r u Haller László dr. : A vízen úszó vöcsökfészek . . . . - Vöcsökfészek, amelyet betakarni a madárnak nem volt ideje - Lövéstől megsebzett, de életben maradt vöcsök - A t i h a n y i gémtelep - A t i h a n y i gémtelep egyik kisebb települése - A másik kisebb település — A gémtelep egyik öttagú fészekalja . . . . 155, Harder H. : Heringeket üldöző kábeljauk Hjort, I. : A kábeljau legfontosabb vonulási irányai Hölzel Gyula: Ezüsterű-flamingóvirág - A nagy alligátor és a két nílusi-krokodilus . . - »Hanna« és »Jimmy«, a két idősebb csimpánz - «Mitze« és »Maxi«, a két fiatal csimpánz — E g y állatkerti borz - Páfrányfenyő ága — Nílusi-ludak — Tyúk-lúd - K a m e r u n i törpekecskék az állatkertben — »Kincsem«, a fiatal víziló-anya, kétnapos fiával — A »tanítványok« - Guglielmani Celesto állatkerti ápoló tanítja a fiatal tigrist — A z állatkerti öreg kondor - »Arany«, a hatéves lányával, unokájával és újszülött borjával - A z örvösmedve két bocsával - A nílusi-ludak az állatkertben - K é t vadászgörény - A z állatkerti új törpekuvik - Bíborosajkú-lélia - Orrszarvú-leguán az állatkert terráriumában A z állatkert homoki-kígyója - Tengerimalacok az állatkertben - A kisázsiai csíkos-zamenisz sötét változata . . - A z állatkert líj szibériai tigrise Óriás-rétisas az állatkertben — A két mandzsuriai-daru Kisfülemüle az állatkerti madárházban — Dámvad az állatkertben - Állatok szabad csoportja a budapesti állat­ kertben Hattvú az állatkerti tavon - A n g o l setter - A setter feje - A z okosan néző foxi Homonnay Nándor dr. : A csalogány fészke és tojásai Juricskay L. : Szelim-barlang. A középső terem ása­ tása — A kiásott anyag kitalicskázása Kessler Hubert: Szelim-barlang. A középső (II.) terem Korányi Zoltán : »Gömöri-nyakas«-szilva a kietei gyümölcsösben

177 178 179 180 60 277 92 165 235 25 290 97 141 145 174 77 78 221 187 280 116 82 82 83 153 154 154 155 195 197 17 18 18 19 19 44 45 46 46 115 115 115 117 121 140 166 189 190 211 214 214 237 238 260 261 261 262 267 270 271 278 279 280 130 85 87 84 15

Krenke : Paradicsomra oltott egynyári aranyvirág Kunár Endre : Nyári viharfelhők az állatkert fölött Nadler Ferenc : K i k e l e t i hóvirág, a tavasz hírnöke a Svábhegyen - A tavaszi-tőzike virágának hat lepellevele . . . — A nyíló hóvirág — Tavaszi-tőzike — Tavaszi-hérics — Virágzó cseresznyefa T a h i n — Cseresznye virágok — Orgonasövény — Közönséges-orgona — Keverékorgona — Ernyős-madártej — M a g y a r gyümölcsös - Mandulafa virágzó ága — Nagy-harangvirág Nadler Herbert : Sautermeister Károly páratlan tizennyolcas szarvasagancsa — K o s c h Károly dr. páratlan huszonkettes szarvas­ agancsa - H a n s Clemens Gráf v o n F r a n c k e n Sierstorpff páratlan húszas szarvasagancsa - D r . W . Greif páros tizennégyes szarvasagancsa — Douchan S. Roche páratlan tizennégyes szarvas­ agancsa — Páratlan tizenhatos szarvasagancs. A bikát farkasok pusztították e l - Herceg Hohenlohe Oehringen Ágostné páratlan tizennégyes szarvasagancsa - Hauenschild Béla páratlan tizenhatos szarvas­ agancsa — Halász G y u l a páratlan tizennyolcas szarvas­ agancsa — Nadler H e r b e r t páratlan tizenhatos szarvas­ agancsa - Herceg Grassalkovich A n t a l páros tizennégyes szarvasagancsa - Vadorzó által elejtett páros huszonnégyes szarvasagancs - Schmidt u d v a r i orvos páratlan tizenkettes szarvasagancsa - F r i d i erdőmester páros tizenhatos szarvas­ agancsa . - Főméltóságú H o r t h y Miklós kormányzó Űr páratlan tizennyolcas szarvasagancsa . - Főméltóságú H o r t h y Miklós kormányzó Ú r páratlan tizenhatos szarvasagancsa Pénzes Antal : T a v a s z i hérics Szár megállónál, Fehér megyében Rapaics Raymundné : Vadalmafa Parádfürdő mellett — V a d a l m a f a lapos termésű változata Rotarides Mihály : A t i h a n y i parthoz nvomott jég­ tábla - A lankás p a r t r a egészben n y o m u l fel a jégtábla — Jégtorlaszok a Tihanyi-félsziget déli csúcsánál - A h o l a jég meredek partot talál maga előtt, ott rombol Ruda^ Bruner-Dvorák : Ménes az itatónál — É v j á r a t Prestanek-ben Schőn Erhard : Mátyás király b u d a i várkertje és a márványvilla Studinka László : Kárókatonák a D u n a fölött, Hédervárnál Szabados Antal : Üvegsügér-pár Szabó István : Virágzó cineráriák az állatkerti üveg­ házban — Fokföldi-kalla - Fűrészes-kutyatej két egyidős példánya — Szemérmes-mimóza az állatkerti üvegházban — Kínai-szaribupálma - Háromszegletű-oszlopkaktusz — Kínai-arália Székely : A görögteknős csontot k a p Szombath László : Nagy-tengeripók az állatkerti akváriumban — Csuka az állatkerti akváriumban — Tavaszi reggel az állatkertben - Sonkakagylók az állatkerti akváriumban . . . - A z egynapos székicsér etetése

90 123 27 29 30 31 49 75 76 99 100 101 135 217 220 233 10 11 108 109 132 133 158 159 182 183 206 207 228 229 252 253 55 222 223 34 34 35 35 61 62 268 193 129 114 139 188 213 236 289 289 40 45 93 94 140 166

Szombath László : A Hortobágyon fogságba került ismeretlen származású réce fiai — A második fészekalj — H y d r o i d - p o l i p o k az állatkerti akvárium üveg­ falán — Üvegrák az akváriumban Tóth Lajos : A Szelim-barlang — m a kettős — nyílása és a bánhidai Turul-szobor — A z ásatás közben napfényre került első ember­ csontok Vadas Ernő' : H a v a s téli világ a svábhegyi Normafaúton — Hólécen a Bükkben — Zúzmarás akácfa a kertben — A z ágak teherpróbája a zúzmara ólomsúlya alatt — »Állj meg egy percre a fehér teherrel megrakott faóriás előtt . . .« — Zúzmarás erdei magány — »Haza érkezett« — Tavasz ünnepe a cseresznyésben — Fecskefarkú-lepke a közönséges-orgona fürtjén — Piros-tündérrózsa a melegvizű Tapolca-tóban — Fehér tündérrózsa Dunaharaszti mellett — A zajló D u n a a Ferenc József-lúd alatt — Alföldi m a g y a r m a r h a Vajda László : Nyári-tőzike lápon, Sződ és V á c között — Rózsás-farkashárs Eperjes mellett — Nehézszagti-hunyor a Harsányhegyen — Pirosló-hunyor a Bucsina-völgyben — Fekete-zászpa a Fáni-völgyben — Fehér-zászpa Horvátországban — Fehér-zászpa az inárcsi réten — Genyőte a sitkei erdőben . — Erdei-kontyvirág a Mátrában — A z akáclevelek »aludni« térnek — Akácvirágzás — Hüvely termés akácágon — Pipacs a Sashegyen — Pusztai-hamupipőke a Sashegyen — Havasi-csillagvirág — Keresztestárnics a Bükk-hegységben — Tavaszitárnics a Magas-Tátrában — Zöldfoltos-tárnics a Retyezáton — Pecsketárnics a K e l e t i - A l p o k b a n — Barnatárnics a K e l e t i - A l p o k b a n — Tüdő tárnics Ocsa mellett a lápréten — Fehér-mirigyfű a Jávorhegyen — Sárga tündérrózsa a Rába-folyóban - Fehér-tündérrózsa a soroksári Duna-ágban . . . — Salamon-pecsétje Inárcs mellett — Őszi-kikirics Ócsán — Pusztai-kikirics a Csepel-szigeten — Őszi-kikirics az ócsai réten - Őszi-kikirics a Bucsina-völgyben — Európai-toroja Kőszeg vidékén - Magyar-ebnyelv a Gerecse-hegységben - Erdei-mácsonya Sződön - Tatárjuhar Mátraszőllős mellett - H e g y i j u h a r a Pilis alján — Mezei juhar a Gerecse-hegységben — K o r a i j u h a r rügyfakadása — Héjakút a Bucsina-völgyben — Karácsonyi-kaktusz Vertse Albert dr. : Magyarország ragadozó madarai­ nak röpképei — Torokgyík és gümőkór okozta elváltozások a fogoly fején és lábán Vezényi Elemér : Kormos-szerkő — Tacskó

189 189 238 288 84 85 1 3 4 5 6 7 73 79 102 169 171 241 265 28 42 51 52 53 54 56 67 68 124 125 126 134 136 136 147 148 148 149 150 151 163 172 173 187 199 199 200 201 212 232 234 243 244 245 246 257 284 275 285 209 276

Vezényi Elemér : A n g o l setter — Foxi — Sárga m a g y a r v i z s l a Wagner János dr. : E g y bajorországi édesvízi gyöngy­ kagyló héjának külső fele — A z édesvízi gyöngykagyló két héj darabjának belső oldala ' — Bogáncskórón lakmározó nagy-gyöngyházas­ pillangók —• »Az erdei u t a k r a besüt a nyári napsugár* . . . — A kis-gyöngyházaspillangó Zboray Ernő : Bambuszlűd egy jávai faluban . . . . Ismeretlen és névtelen szerzők : »Maestoso- Brezovizza« — oConversano Austria« — L i p i z z a i mén iskola-ügetésben — A bivaly-antilop feje — A bambusz-medve feje — A Szelim-barlang rétegsora — Csiszolt kőkori tokos cserépkanál a S z e l i m barlang legfelső rétegéből — Csiszolt kőkori csonteszközök a Szelim-barlangból — A kéttülkű-orrszarvti feje — E g y afrikai kaktuszalakú fűtej — K i t ö m ö t t dürgő siketfajdkakas —• A siketfajdkakas fejéből, szárnyából és farktollaiból alakított vadásztrofea — A túzokkakas feje, n y a k a , farka és szárnya m i n t vadásztrofea — A siketfajdkakas farktollaiból készült vadász­ trofea — A s z t a l i lámpa. T a r t ó j a túzokláb, ernyőjét túzoktollak borítják — Parádfürdő erdőkertjének öreg tölgye — A »Székelyvér« tenyésztelep »Herepei Dudás« nevű, kétszeres magyar győztes kuvasz k a n j a — A normannok hódításai — A kábeljau három fejlődési fokozata — Itáliai gyümölcs : Gránátalma, a l m a , körte és szőllő —• A Fauck-féle lüktetve működő fúrószerkezet. — A »halfark«-nak nevezett legegyszerűbb fúró —• A fúrórudazat végére szerelt »kőzetmaró« . . . . — A N u m m u l i n a - k n a k nevezett őstengeri véglé­ nyek meszes héja — A Ceratites nodosus nevű k i h a l t lábasfejű p u h a ­ testű héja —• Rotary-fúróberendezés az »Eurogasco« I . számú lispei fúrópontján — Olajos földgáz kiáramlása az »Eurogasco« lispei I. számú fúrásának 1070 méternyi mélységéből — A z iszapgödörben lévő folyadék könnyű benzi­ nes nyersolaj — Gáz, fúróiszap és sósvíz kitörése az »Eurogasco« i n k e i fúrásánál — Olajos szénsav és metángáz kiáramlása az alsó­ pannon rétegekből — Szénsavgáz kiáramlása az »Eurogasco« mihályi I. számú mélyfúrásának 1510 méternyi mély­ ségéből — Pasterze, a F r a n z Josefs-Höheről a Gamsgrube felé — A már meglévő Grossglockner-Hochalpenstrasse egy részlete — Cseklész a X V I I I . században — A X V I I I . századbeli esterházi kastélykert alap­ rajza — Közönséges-mocsáricsigák háza — Elevenszülő-csigák háza

278 279 281 80 80 204 205 205 16 58 59 60 66 66 86 87 87 91 91 104 104 105 105 106 112 117 196 196 219 224 224 225 225 226 226 247 247 248 248 249 258 258 268 269 286 286

A

T E R M É S Z E T

K I A D J A : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

SZERKESZTI:

NADLER

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : TELEFON: 1-194-30

ELŐFIZETÉSI D I J : E G Y ÉVRE 6 PENGŐ FÉLÉVRE 3 PENGŐ

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

BUDAPEST, XIV,, ÁLLATKERT

XXXIII.

MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN

HERBERT

EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR

1937.

1. S Z Á M

ÉVFOLYAM

. H A V A S

TÉLI

VILÁG

A

S V Á B H E G Y I

NORMAFÁ--ÜTON.

Vadas Ernő felvétele.

T A R T A L O M : R a p a i c s R a y m u n d d r . : Hópelyhek alatt. Igali Mészáros J ó z s e f : A ifj. Szabados A n t a l :

A

közönséges csuka.

halak színe.

Madarakról. Rövid közlemények. Könyvekről.

R e g ő s J ó z s e f : A növényi kimérák és a keverékfajok.

M i újság az Állatkertben ?

Vadásztrofeák Tára.

G ö m ö r i O l g a : M a r o s sorsa.

B o r s o d i László : Szivárvány.

JANUÁR

A B U D A P E S T I ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTBEN TÉLEN:

T

Napijegyek ára:

Jégpálya buffet

A bérletjegytulajdonosok

70 fillér

Vasárnap: . . 50 fillér 10 éven aluli gyermekeknek: 30 fillér

a jégs

pályát díjtalanul használhatják Bérletjegyek ára egész évre: Felnőtteknek 12 P Tanulóknak és gyermekeknek . . 6 P Köztisztviselőknek . . . 8 P Köztisztviselők gyermekeinek . . . . 5 P (elemi és középiskolai tanulók)

1 GUNDEL állatkerti vendéglői kiváló konyháiról közismertek P O L G Á R I

szánpálya csatoló melegedő • zene

Á R A K

Éttermei és terrasza a Gellértsszállóban a vidékről felránduló közönség és külföldi látogatóknak kedvelt szórakozási helye.

11 SCHREIER BELA x x kereskedelmi r é s z v é n y t á r s . n n BUDAPEST n n VII., Izabella-utca 34. sz. x T e l . : 1.438.49 é s 1.310-62 n n n n n n a n x X X X

a n x a x x x X

Vesz és elad mindennemű szálas* és s z e m e s t a k a r m á n y t, ő r l e m é n y féléket, gabona* n e m ű e k e t , fűszer*, hüve* lyes* é s g y a r m a t á r u t .

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Új nagy f ő á r j e g y z é k , mely növényárjegyzéket is tartalmaz, ingyen és bérmentve!

Mauthner Ödön

Fennáll több mint 60 éve!

magtermelő é s magkereskedelmi r é s z v é n y t á r s a s á g

Központ: Budapest, VII., Rottenbillersutca 3 3 . Fióküzlet:

Telefon:

1* s z á m ú

IV. K E R . , K O S S U T H L A J O S s U T C A

a Ferencrendiek templomával s z e m b e n Telefon:

1.892.15

1=463=65

Fióküzlet: 2. számú VI.

4.,

Sürgönyeim : Mauthnerek

KER., VILMOS

CSÁSZÁRIT

59.,

a N y u g a t i pályaudvar közelében Telefon:

1.291.94

X X X X X X X X X X X X X X X X

Hólécen

a

Bükkben.

Vadas

HÓPELYHEK í r t a : Rapaics H u l l a hó lassan, imbolyogva. Valahol fönt a légkör tele van apró, csodálatos jégkristálykákkal, amelyek hullás közben lágy pelyhekké verődnek össze, s mire a földre érnek, kedves tollabdák lesznek belőlük. Még így is könnyű, jámbor játék­ szernek látszanak. Amelyik a télikabátomra esik, csakhamar nyomtalanul eltűnik, elolvad, elpárolog. A sok apró hópehely, a sok játékos hólabdácska a földön lassan mégis vastag hótakaróvá gyara­ podik. E z a hótakaró nemcsak a földet, az utakat és a mezőt, hanem az erdőt is borítja. A z első hópelyhek rátapadnak itt-ott az ágakra, a ferdére dűlt törzsekre, ez nagyon kedves, nagyon könnyű teher a fán. De felülről egyre újabb pelyhek érkeznek, belekapaszkodnak az elsőkbe s a fán egyre vastagodik a hótakaró, egyre súlyosodik a teher. A hópelyhek apró játékából súlyos hó­ takaró lesz. Vagy lehet, hogy alant telik meg párával a levegő, s a túlságosan lehűlt cseppek a fákon zúzmarává verődnek. Gyönyörködünk ezekben a zuzmaravirágokban, amelyek gyémántok módjára ragyognak, ha közben véletlenül kisüt a nap.

Ernő

felvétele.

ALATT. Raymund.

De a levegő párája még nem csökken, a kikristályo­ sodott, megfagyott cseppekre új kristályok rakód­ nak, a zuzmararéteg egyre vastagabb, már nem látszik alatta a kéreg barna színe, már fehér a fa, az erdő. A ragyogó kis kristályok annyira ellepik a fát, a törzset és kivált a kinyúló ágakat, hogy súlyuk alatt a fák koronája valósággal görnyedezik, a vékonyabb ágak pedig meghajol­ nak és lefelé lógnak. Állj meg ezek alatt a hóval vagy zúzmarával megrakott fák alatt egy percre síző barátom, aki teli tüdővel szívod a szabad levegőt, élvezed a téli táj nagy fehérségét, testednek rugalmas könnyedségét és az iram boldogító szédületét. Állj meg és tekints a fehér bundába öltöztetett fákra, a prémbe burkolt ágakra és kérdezd meg a fáktól, vájjon hogyan viselik el ártalom nélkül ezt a súlyos fehér terhet, hogyan állják napokig, esetleg hetekig ezt a görnyesztő teherpróbát? Hogy a fák nincsenek viaszból, jól tudjuk, de talán éppen ilyenkor juthat eszünkbe, micsoda pompás építmény az a hatalmas fa, az egész erdő, amely nem roskad össze a sokmázsás teher alatt.

felületén vékonyrétegű palást, a fa élő és osztódó sejtjeinek rétege borítja. E z a réteg belső felületén, vagyis a szijács külső részén évről évre új faréteget, új fapalástot hoz létre, amely­ nek keresztmetszete gyűrű, s ezért évgyűrűnek nevezzük. A törzs ilymódon vastagodik, minden évben új, esetleg alig milliméternyi, esetleg néhány milliméternyi vastag friss fapalásttal borítja be a régebben létrehozott fatestet. Az évgyűrűk, vagyis a fapalástrétegek ilymódon min­ den évben jobban eltávolodnak az élő, osztódó rétegtől. Men­ nél távolabb esnek az osztódó rétegtől, annál öregebbek, s rendesen már a harmadik vagy negyedik évét elért évgyűrűben megindul a gesztesedés. Az élősejtek elhalnak, élőanyaguk eltűnik, a sejtfalak megszíne­ sednek, többnyire megbarnul­ nak, mert cseranyagok rakód­ nak le bennük. Még a hosszú és üres csövek, az úgynevezett faedények is megváltoznak, a körn3^ező sejtek ugyanis belse­ jükbe sejtfaltömlőket nyújta­ nak, s ezek végül egészen eltö­ mik belső üregeiket. A gesztesedésnek rendesen a súly növe­ kedése is következménye, a gesztfa többnyire jóval súlyo­ sabb a szij ácsnál, az eltérés néha feltűnő. A geszt a törzsben nem végzi többé azokat a munká­ Zúzmarás akácfa a kertben. Vadas Ernő felvétele kat, amelyeket a szijács szövetelemei végeznek, nem szál­ lít fölfelé vizet a koronába, nem Mert a pelyhek grammjaiból kilók, majd pedig raktároz télire tartaléktáplálékot. Mégis téves mázsák lesznek, amelyek megsokszorozzák a lenne azt hinni, hogy a törzsben semmiféle fel­ korona terhét, noha a korona maga is súlyosan adata nincsen. Sőt, nagyon fontos feladatot teljesít. nehezedik a törzsre. Nem, a fák nincsenek viasz­ Szilárdítja a törzset, képessé teszi a korona óriási ból, valami egészen más, különleges anyagból súlyának elviselésére. Hatalmas belső oszlop a vannak, amely a fáknak nevezett csodálatos épít­ törzsben, amelynek óriási a teherbírása. A törzs erre a célra termeli, ezért tartósítja gesztanyagok­ ményeket biztosan tartja télen és szélben is. Pillantsunk ezeknek az építményeknek a belse­ kal és sejtfaltömlőkkel, s ezért kell ennek a jébe! A fatörzs legnagyobb része, miként azt a különben élettelen oszlopnak évről-évre vasta­ törzs keresztmetszetén, síkban feltüntetve, látjuk, godnia. Amilyen arányban gyarapodik évről-évre a közepe, a fatest. Ennek rendesen két rétege a korona s ezzel a törzsre nehezedő súly, olyan van, a külső többnyire világosabb színéről könnyen arányban vastagodik a gesztoszlop is, amely ezt felismerhető, ez a szijács; a belső, rendesen sötétebb a súlyt tartja. színű, a geszt. H a a gesztnek megfelelő belső rész Eombos fáink koronájának súlya nyáron a színben nem üt el a szijácstól, az erdész és a lombbal tetemesen megnövekedik. Télire ezt faiparos érett fának nevezi. Némely fa törzsében levetik, de ez vajmi keveset segít a törzsön, mert a szij ácson belül előbb olyan réteget találunk, a hó és zúzmara gyakran még a nyári lombozatnál amely érett fának felel meg, de ezen belül sötétlik is nagyobb terhet rak a fára. Egy-egy terebélyes a geszt is. tölgy- vagy btikkóriás koronája tehát télen­ nyáron óriási súltyal nehezedik a törzsre. Biztos, Vájjon mi a geszt? Általában azt tanuljuk róla, hogy a fatest hogy már a 30—40 méter magas fák törzse is elhalt és tartósított belső része. A fatestet egész sokezer kiló terhet hord. Hát még a 100—150

méter magas faóriásoké! 'Az örökzöld fenyők törzse pedig télen is viseli a levélzetet, sőt a levélzet miatt jobban össze­ gyűlik rajta a hó, ezért még nagyobb terhet kell hordania, mint lombhullató fáink törzsé­ nek. Nagyszerű képződmény te­ hát a növényben a geszt. Ezt különben az ember régóta tudja, mert a természet által teremtett fának éppen azt a részét becsüli legtöbbre és azt használja fel, amelyet a szak­ ember gesztnek nevez. Az ipari fa és a kereskedelmi fa tehát tulaj donképen geszt. Az ember ezt a gesztes fát szintén szilárdításra használja, épüle­ tet készít belőle vagy legalább épületeibe illeszti oszlopnak, gerendának. Van ugyan más haszna is, például a geszt színes festékeit, cseranyagait is értékesíti. De kétségtelen, hogy az emberiség legősibb és erdős vidékeken legkedveltebb épületanyaga a fa, az a bizo­ nyos gesztoszlop, amely a szi­ jács, a háncs és a kéreg pusztu­ lása után is hosszú ideig ellentáll az idő vasfogának és az épület szilárd alapja. Nézzük most közelebbről a fa koronáját. Ennek nyilván egészen másféle a szilárdsága, mint a törzsé. E z szétterül és vízszintesen terjed szét. A súly nem annyira nyomja, mint inkább húzza, kivált A z á g a k t e h e r p r ó b á j a a z ú z m a r a ó l o m s ú l y a alatt. Vadas Ernő felvétele. a végső ágakat. Az ágak a hóteher vagy a zuzmararéteg súlya alatt lehajlanak, mintha ólmot kötöttek volna hegyükre. A törzsnek Amit a szakember a szilárdító szövetek tulaj­ nem szabad összeomlania, az ágnak nem szabad donságainak meghatározására kicsiben otthon a eltörnie, elszakadnia. E z t a feladatot különleges műhelyben végez el, megállapítván, milyen terhelés szilárdító szövetelemek képzésével oldja meg. esetében ér véget a rost rugalmassága és milyen A vékonyabb ágakban a geszt jelentéktelen, súly kell ahhoz, hogy eltörjön vagy elszakadjon, ellenben vastagfalú, megnyiilt rostok kötegei nagyban és mindenki számára szemléltetően be­ aránylag nagy helyet foglalnak el és másféle mutatja a természet az erdőben. Amikor például vastagfalú, szilárdító sejtek is képződnek, nemcsak tavaly nyáron a Kékesen jártam, visszarettentett a fatestben, hanem sokkal inkább a háncsban. a Kékes csúcsán álló hatalmas bükkök ijesztő H a rostkötegekből szalagot hasítunk s e alakja. A törzs kopáran nyúlt a magasba, felső szalagot egyik végén felfüggesztjük, másik végére részén egy-egy csonka ág meredt a levegőbe, pedig súlyt akasztunk, megmérhetjük és más többnyire lombos gally nélkül. A hiányzó ágakat anyagok szilárdságával összehasonlíthatjuk a az előző télen elvitte a szörnyű zúzmara, amely növényi rostok szilárdságát. Könnyű megállapítani, erején felül megterhelte és leszaggatta a bükkfa­ hogy friss növényi rostkötegek teherbírása a óriások ágait. rugalmasság határán a kovácsolt vaséval, sőt Talán nem is abban a szélcsendes időben, némely növényé az acéléval vetekedik. A rost­ amikor kristály-kristályra rakódott, hanem később, köteg előnye azonban a fémekkel szemben sokkal amikor felszakadt a köd és szél kerekedett. Mert nagyobb nyújthatósága, továbbá, hogy a rostok a fák törzsének nemcsak a korona súlyát kell rugalmassága majdnem a szakadásig tart, holott egyensúlyoznia, az ágaknak nemcsak a lombozat a fémek rugalmassága jóval az elszakadás előtt vagy a téli rakomány terhét kell hordaniok, megszűnik. hanem a szél, a vihar nyomását, húzását, szakí-

tását is fel kell tarta­ mok. A z átlagos szélerő hatását erdei fáink árta­ lom nélkül könnyen el­ viselik, csak rendkívüli esetekben győz a vihar, amikor egész erdőrészeket kidönthet. Nálunk a fadöntő v i ­ harok csak kivételek. Ahol azonban gyakorib­ bak, ott a fák is máské­ pen szilárdítják törzsü­ ket. Ugorjunk el a téli tájról délre, a pálmák hazájába, ahol bámulatos karcsún nyúlik az ég felé mh a datolyapálma törzse. Ennek nem kell súlyos koronát viselnie, de el­ képzelhetetlen erős sze­ lekkel kell megbirkóznia, amely földig hajlítj a büsz­ ke törzsét. S ez a törzs könnyen hajlik és köny»Állj m e g e g y p e r c r e a fehér t e h e r r e l m e g r a k o t t faóriás e l ő t t . . .« Vadas Ernő felvétele. nyen pattan vissza. Bel­ sejében nincsen merev gesztoszlop, hanem kör­ körös felületen elosztott sok rostköteg. Betonoszlop nek a súly alatt, mellettük pedig vidáman szalad­ helyett acélvesszők kötege! nak a léceken az emberek, akik ezekből a terhekből A hulló hópelyhek így irányítják figyelmünket semmit sem éreznek, szinte repülnek a síkos hó a fák szilárdsági teljesítményeire, amint grammon­ hátán, és szárnyra kapnak, amikor kimarad a ként rakják a súlyt a fákra, míg a grammokból lécek alól az ugró foka. kilók, a kilókból mázsák lesznek. A fák görnyed-

Ti

A KÖZÖNSÉGES CSUKA. í r t a : Igali Mészáros József.

A csukára vonatkozó régebbi írásokban min­ denütt azt olvashatjuk róla, hogy »hazánkban sűrűn előforduló közönséges hak. E z valóban így is volt, ám a folytonos vízszabályozási munkálatok, a sok parti építkezés és a halak kegyetlen pusztí­ tása következtében száma nagyon megfogyatko­ zott. Ma már ott tartunk, hogy a csuka egyes vizeinkből majdnem teljesen kipusztult. E z az elszomorító jelenség azonban nemcsak nálunk mutatkozik. Németországban a veszedel­ met idejében észrevették és nemrég intézkedtek is ennek a nemcsak a horgászsport szempontjából, hanem gazdasági okból is jelentős halnak a védelme érdekében. A csuka az európai vizek leghirhedtebb raga­ dozója. A halaknak valóságos réme ; mindenre ráveti magát, ami eléje kerül és az életnek némi jelét mutatja. Táplálkozásában nem válogatós ; a halakon kívül megtámadja a viziszárnyasokat és emlősöket, s vérengző kedvében még legnagyobb ellenségével, a vidrával is szembeszáll. A Zala­ folyó torkolatában láttam, hogy egy csuka a hor­ gásznak az ujját kapta be és görcsösen összeszorí­ tott szájából csak akkor eresztette k i , amikor

a vízmerítővel fejére ütöttek ; hátrafelé álló foga­ zatával fájdalmas sebet ejt. A falánk csuka ezért egyik leggyorsabban fejlődő halunk ; már élete első esztendejében eléri az egykilós súlyt, majd tizenöt-húsz kilósra is megnő. Hogy mennyire telhetetlen ragadozó, leg­ jobban az bizonyítja, hogy ha még annyira jól iakott, az eléje került halnak nem kegyelmez. H a elfogott áldozatát már nem tudja lenyelni, szájából mégsem ereszti k i és addig fogja, míg csak a gyomrában nem jut neki hely. Garatját akkorára tudja tágítani, hogy egy magához hasonló nagyságú hal is átfér rajta. Van a Balaton mellett egy téglagyári meden­ cékből alakult tó, ebben még ezelőtt tizenöt évvel is igen sok csuka volt. Egyszer ott egy halász négyésfél-kilós csukát fogott és beeresztette a tótól távolabb eső kisebb medencébe, amelynek egyik oldalát ritkásan nőtt nádas szegélyezte. H a l nem volt benne, s hogy a csukának megfelelő tápláléka legyen, az első nap 56 kisebb-nagyobb szélhajtóküszt tettünk a vízbe. Három nap múlva már csak elvétve lehetett látni a víz színéhez közel úszkáló egy-egy megmenekült küszt. Mivel a medencének

Szívesen bújik meg az építmények, a vízbe dűlt fák és a gyökerek alatt ; vízbemosásokban is sok­ szor láthatjuk, amint les­ ben áll ; a szabad vize­ ken, ahol semmiféle fede­ zéke nincsen, csak ritkán tartózkodik. ívás idején a csuka az óvatosságról annyira megfeledkezik, hogy akár puszta kézzel is meg lehet fogni. Zsákmányiesés al­ kalmával is könnyen lesz az ember áldozata, mert olyankor semmivel sem törődik, csak kiszemelt áldozata érdekli. E z t a tulajdonságát a halászok ki is használják és egyes vidékeken a lószőrból ké­ szült hurkot a vízben vezetve, a mozdulatlanul leső csukára húzzák és Z ú z m a r á s erdei m a g á n y . Vadas Ernő felvétele egy gyors rántással a hal legérzékenyebb részén összehúzzák. Sokféle mó­ magas partja volt, garázdálkodó életmódját több­ dot eszeltek k i a csuka mennél sikeresebb fogására. ízben figyelhettem meg. Rendszerint a nádas Halásznak rá és irtják a nyári nagy melegben és mellett feküdt, s a többi ragadozó haltól eltérően télen a jég alatt is, hálóval, varsával, szigonnyal, nem portyázva, hanem mozdulatlanul várt, amíg hurokkal, jégfejszézéssel és lövik puskával. A csuka valamelyik halat végzete feléje sodorja. Sokszor elég jó áron értékesíthető hal; jegelve is árusítják. láttam, amikor áldozatát egy pillanat alatt Húsának kitűnő íze van. A rómaiak nem igen elkapta és máris eltűnt. H a a megtámadott halnak kedvelték, az angoloknál azonban hosszú ideig sikerült elmenekülnie, a csuka majdnem minden nagyon megbecsült piaci árú volt. Még a súlyosabb egyes esetben megint feljött a víz színére ; csak és tíz-tizenöt esztendős csuka húsa is igen ízletes ritkán vetette magát a menekülő hal után. Egy és nem zsíros. hétig élt abban a vízben, aztán váratlanul nyoma Azt mondják, a csuka sokáig él s egyes régebbi veszett. A jól táplált állatot valamelyik vetély­ írók szerint még a százéves kort is eléri. Miskolczi társ halász emelhette k i hálójával. Gáspár »Egy jeles vadkert«-jében a következőket A csuka kora tavasszal ívik, ilyenkor rendes írja : »Krisztus Urunk születése után 1417. eszten­ tartózkodási helyét elhagyja és a partmenti seké­ dőben Suevianák Heilbrona városánál lévő Halas­ lyebb vízrészeket keresi fel, hogy a sás, a nád és tóból fogattatott volt k i egy igen nagy Tsuka, egyéb vízinövények között biztos, védett helyen kinek a' felső állán volt által vonva egy sárga rakhassa le ikráit ; ezeknek a száma meghaladja a rézgyűrű, a'melyre görögül e'vólt írva : Én vagyok 100—150 ezret is. Ikrája aránylag elég nagy, az a' Hal, ki a' Méltóságos II. Fridérik kezei által legelőszször vettettem ebbe a' tóba 1230. esztendőben, átmérője 2-5—3 milliméter. A vízben lerakott ikrák azonban nem mind kel­ Mindszent hav. 5. napján. E s így az a' Tsuka 267. nek k i ; nagy részük még a megtermékenyülés esztendőkig lakott abban a' tóban. Igen nyers és előtt, azután mint ivadék pusztul el. H a a halak egésséges természetű H a l tehát ez«. H a a csuka ikrái mind kikelnének és a halak és ikrák milliói meg tud menekülni a ragadozó halak éhes torka nem pusztulnának el, nem volna elég víz a Földön elől, feltételezhető, hogy szívóssága és jóltáplálta temérdek hal befogadására. A halállomány sága folytán elég nagy időt megér ; azonban ez a pusztításában nagy része van a csukának és a régi kis történet alkalmasint nem felel meg a többi ragadozóhalnak ; igen sok ikrát és kishalat valóságnak. A csuka egyes vizeinkben már igen ritka ; pusztítanak el, sőt sok csukaivadék saját szülő édesanyjának telhetetlen gyomrában fejezi be legnagyobb halasvizünkben, a Balatonban is egyre kevesebb csuka akad a halászok zsákmánya néhány hetes életét. A csuka igazi otthona az állóvíz. A folyókból is között. Kíméljük tehát a csukát és gondoljunk kifelé iparkodik, a holt ágakba, a víz csendesebb ennek a nemzetgazdasági szempontból is kitűnő részébe, ahol táplálékát, az apró halakat bőségesen és fontos hal szaporítására. megtalálja. Rendesen a vízinövények mellett tartózkodik, éppen ezért a békés természetű halak a növényzettel teli biztonságos helyeket csak félve hagyják el. A csuka a vizek valóságos titonállója.

A H A L A K SZÍNE. I r t a : ifj. Szabados A n t a l . A természetben m i n d a növény-, m i n d az állatvilág igen gazdag szín változatokban. Gondoljunk csak a virágok színpompájára, vagy az állatvilágban a lepkéktől a zebráig minden törzsön, osztályon, de még fajtán belül is mutatkozó rendkívüli színgazdagságra. Ugyanezt a változatosságot szinte fokozottan megtaláljuk a halak osztályában is. Csak példának említem meg a tenger h a l világát ábrázoló gazdag színezésű képeket, az akváriu­ mokban fickándozó színpompás édesvízi halacskákat és a tavainkban, patakjainkban élő halak változatos színsorát. A süllők között is felismerhető a balatoni »fogas«-süllő a máshonnan valóktól világosabb, halvá­ nyabb színéről, a pisztrángok között a sebes-pisztráng »udvaros« pettyeiről. Sokat kutattak, kísérleteztek, hogy megállapít­ hassák, mitől színesek az állatok, m i az o k a a változatos színsornak és m i okozza a színek a n n y ir a változatos alakulását? Hiszen csaknem rejtélyesnek látszik az egyszerű-ökle hímjének szivárványossá válása ivás idején, a halványkék gurami színpompája a fészek­ rakás alatt és igen sok ilyen csodának látszó, a termé­ szetben m i n d u n ta la n megismétlődő esemény. M a már tudjuk, hogy az állatok színét a pigment, vagyis festék­ anyag okozza. E z a szervezet anyagcseréje közben létrejövő fehérje-bomlástermék. E n n e k a festékanyagnak különböző oxydációs termékei, különböző mértékű csoportosulásai a különböző színek. Újabban azt is kiderítették, hogy a növényvilág színanyagai közeli rokonok az állatok festékanyagával. A festékanyag különleges sejtekbe, a festéksejtekbe rakódik le. Ezeknek a festéksejteknek összessége alkotja a bőr hámrétegében az úgynevezett Malpighi-féle réteget. E z a festék megvan a szőrszálak velőállományában, a tollakban, a halakon pedig még az irha-rétegben is. A halak bőrében közvetlenül a pikkelyek alatt v a n még egy úgynevezett fémes réteg is, amely a hal pikkelyeinek és testének ezüstös csillogását okozza. E z a réteg az erősen fénytörő guanin kristálykák tömege. A halak s a kétéltűek festék­ sejtjei össze tudnak húzódni, sőt helyüket is tudják változtatni. E z a működésük az idegrendszer befolyása alatt áll. A külső körülmények, a kedélyállapot, a környezet színe és még több más dolog m i n t inger hat az idegrendszerre s ennek folytán a festéksejtekre is. Ezeket kitágítja, a felülethez közelebb irányítja, minek következtében az állat színe megváltozik. A z akvárium­ ban megijesztett halacska például egészen színtelenné, »sápadt«-tá válik. A z t mondhatnánk tehát, hogy a festék minősége és mennyisége, a festéksejtek mennyisége, azonkívül kisebb részben a külső körülmények s az ezek hatására bekövetkezett kedélyállapot is, meg­ határozói a halak színének. Ám mégsem egészen így v a n ! Ugyanis nem minden halfajnak egyenlő a színváltoztató képessége. Hidegvízi halaink nagy része, de akváriumi halacskáink j a v a is, nem vagy csak alig változtatja színét. A környezet azonban ezekre is hat. Példa erre a balatoni »fogas«-

süllő világosabb színe, amely más balatoni halfajokon, a harcsán, kárászon és még egyéb halakon is észlelhető. E z t akváriumainkban is gyakran tapasztaljuk. A Gobiidák, de más fajok is, szépen mutatják a környezet hatá­ sára bekövetkező, a talajtól, a növényzettől, ezek színétől függő sötétebb, élénkebb vagy halványabb színeződést. E z e n a színváltoztató képességen kívül v a n még egy másik színváltozás, színeltérés, amely a nemektől függ. E z e k a színek a belsőelválasztású mirigyrendszer műkö­ désének vagy közelebbről a nemi mirigyek hormonjai­ nak hatására alakulnak k i . Különösen az akváriumokba kerülő melegvízi halainkon tanulmányozható ez jól. Már korán, néhány hónapos k o r u k b a n kiszínesednek a guppi, a Barbus-dk. és más halfajok hímjei, a nőstények pedig mindvégig egyszerű színűek maradnak. A hím nemi mirigy hormonja igen kedvez a szín kialakulásának. A hím Platypoecilus fekete változata, a Mollienisia, a Januarius sokkal hamarabb lesz színes és sokkal feke­ tébb; a Barbus oligolepis, a Flammeus, az ikrázó fogas­ pontyok és még sok más h a l hímje sokkal színesebb a nősténynél. De ezenkívül az egyszerű színű halak k i színesedését íváskor, a »nászruhá«-nak csillogó, pompás ragyogását is ez okozza! A z egyszerű-ökle (Rhodcus amarus) hímjének szivárványos ragyogását ivás idején, más hidegvízi halak (a pirosszemű-kele, Scardinius ervthrophthalmus) kiszínesedését, de különösen meleg­ vízi, forróégövi akváriumi halaink csodálatosan káprá­ zatos színpompáját az ikrázás, a Guramikét, Bettákét a fészekrakás, a bölcsőszájúakét a kis fészek megásása idején m i n d ez a hormon okozza. E z e k , a m a már vegyi szerkezetükben is jól ismert nemi hormonok hatnak az idegrendszerre s a festéksejtekre is egyaránt. A festék­ termelést az egész szervezet anyagcseréjével egyetemben meggyorsítják, a festéksejtek vándorlását siettetik, azokat kitágítják s ekként keletkezik a t a r k a nászruha! H o g y azután ezt a kiszínesedést okozó hormonter­ melést, így az ivást is, tehát a belsőelválasztású mirigy­ működés meg-megújulását, időszakos visszatérését m i okozza, m a még nem tudjuk. E b b e n a külső körül­ ményeknek is v a n szerepük (erősebb napfény), ezek m i n t ingerek hatnak s az idegrendszer útján áttevődnek ezekre a mirigyekre és megindítják működésüket. J ó példa erre Wunder érdekes kísérletsorozata, amelynek során az egyedül tartott, színtelen-szürke hím ökle, amikor az akváriumba tett, bölcsőnek szánt kagylót (Anodonta, Unió) meglátta, csakhamar kiszínesedett. Ám ez még nem elég magyarázat ennek a rendkívül érdekes folyamatnak, a hormontermelés rejtélyének teljes megértéséhez. E n n e k teljes megismerése, ha egyáltalán lehetséges, még igen sok alapos munkát, sok elmélyedő, nehéz kutatást igényel.

A NÖVÉNYI KIMÉRÁK É S A

KEVERÉKFAJOK.

I r t a : Regős József. A kiméra — chimaera — eredeti értelmében görög mesebeli szörnyet jelent; ennek testét különböző állatok — oroszlán, kecske, kígyó — testrészei alkotják. A növények világában is ismerünk o l y a n alakokat, amelyek láthatóan különböző növényfajok keresztezé­ séből keletkeztek ; ezeket W i n k l e r »kimérák«-nak nevezte el. A kimérákat, m i n t dísznövényeket, igen kedvelik, de a tudomány számára is fontosak, mégpedig öröklés­ tani szempontból. A legelőször megismert kimérák közül a következő három a legnevezetesebb : 1. A legrégibb idő óta ismert kiméra a Bizzarria, 1640-ben keletkezett Florenzben egy kertben. Narancs és citrom közti középbélyegeket láthatunk rajta ; gyü­ mölcse keverékgyümölcs, narancshéjban citrombelső vagy fordítva, sőt néha á húsát váltakozva narancs- és citromgerezdek alkotják. 2. Cytisus (Labumum) Adatni. E z a különös növény a hüvelyesek családjába tartozik. Először 1825-ben Paris mellett V i t r y b e n , Adam faiskolájában ész­ lelték. Feltehető, hogy a Cytisus purpureus-nak (a zanótnak) a Labumum vulgare-ia (aranyesőre) való ráoltása által keletkezett, azonban meglepő, hogy m a nem tudjuk kísérleti úton újra létrehozni. A Cytisus purpureus virága bíborpiros, a Labumum vulgare virága sárga, a kiméráé pedig sárgáspiros. U g y a n i l y e n középbélyegeket mutat a levél is. Érdekes, hogy a kimérán néha olyan hajtások is megjelennek, amelyek m i n d a két összetevő alak bélyegeit külön-külön tisztán mutatják, sőt lehet egy virágnak vagy levélnek fele Cytisus purpureus és fele Labumum vulgare ; ezt a jelenséget »vegetatív visszaütés«-nek nevezik. A kiméra magról nem szaporodik, ugyanis csaknem steril, vagyis igen nehezen hoz magot, és akkor is ezekből a magvakból m i n d i g tisztán a Laburnum vulgare fejlődik k i . Ezért maga a kiméra csak ivar­ talan szaporítással, dugványozással tartható fenn. Növénykertekben m a is látható. 3. 1900-ban észlelték először a Crataegomespilus-nak elnevezett kimérát Metz mellett B r o n v a u x - b a n , egy kertben. Naspolyának (Mespilus germanica) egybibés galagonyára (Crataegus monogyna) való igen régi oltási helyéből, a forradási szövetből (kallusz-ból), két ág nőtt k i ; az egyik ág inkább a galagonyára hasonlított, azt elnevezték Crataegomespilus Asnieresii-nek, a. másiknak inkább naspolya külseje v o l t s ezt elnevezték Crataego­ mespilus Dardari-n&k. Általában m i n d a két kiméra a naspolya és a galagonya között középalakúnak látszik, a levélalak, a virágszerkezet, a termés és más bélyegek tekintetében. E z e k a kimérák is g y a k r a n visszaütnek a szülőalakokra, vagyis tiszta naspolya-, illetve tiszta galagonya-hajtások jelennek meg rajtuk, mégpedig a Crataegomespilus Asnieresii a galagonyára, a Crataego­ mespilus Dardari a naspolyára üt vissza gyakrabban. A Crataegomespilus Dardari teljesen meddő, tehát nem hoz magot, a Crataegomespilus A snieresii termékeny­ sége csökkent és magjából mindig tiszta Crataegus csíra­ növények fejlődtek. A Crataegomespilus-dk m a növény­ kertekben láthatók, de újra ezeket sem sikerült kitenyész­ teni. Kísérleti úton először Winkler hozott létre kimérákat. FVkete-csucsor (Solanum nigrum) ágat paradicsomra

(Solanum lycopersicum) oltott, majd az összenövés helyénél lemetszette az oltóágat és ekkor a sebszövetből néha járulékos hajtások nőttek, ezek a két összetevő növény — a fekete-csucsor és a paradicsom — bélyegeit vegyesen mutatták. E z e k a kiméraszerű képződmények különböző Solanum neveken ismeretesek, nevezetesen S. tubingense, S. Koelreuterianum, S. Proteus, S. Gaertnerianum, S. Darwinianum. E z e k is, miként az említett — ismeretlen eredetű — kimérák, gyakr an összetevőikre hasadnak szét, azonkívül ha önbeporzással szaporítjuk őket, a keletkező ivadékok csakis az egyik szülő bélyegeit mutatják; vagyis a Solanum tubingense magjából például csak igazi fekete-csucsor, a Solanum Proteus magjából csak igazi paradicsom ivadékok származnak. A kiméráknak eddig ismertetett tulajdonságai alapján könnyen arra gondolhatunk, hogy a kimérák tulaj don­ képen az örökléstanból jól ismert keverékfajok (hibridek vagy basztardok). H a ugyanis két különböző fajt vagy fajtát keresztezünk egymással, a megtermékenyítésből származó utódok néha m i n d a két szülő bélyegeit mutat j ák egymás mellett (mozaikhibrid), gyakr an pedig az utódok a szülők bélyegei közötti középbélyegeket viselik (közép­ hibrid). Eleinte valóban azt gondolták, hogy a régebbi kimérák ilyen ivaros úton keletkezett keverékfajok. Ámde akkor hogyan lehet megmagyarázni azt a jelenséget, hogy a kimérák magjából m i n d i g csak az egyik szülőalak keletkezik, a másik szülőalak, továbbá maga a kiméra pedig sohasem lesz a magból? Tudvalevő ugyanis, hogy az igazi, vagyis ivaros úton keletkezett keverékfaj önbeporzásából, a Mendel-féle törvények szerint, m i n d a két szülőalaknak, sőt magának a keverékfajnak is keletkeznie k e l l . H a pedig a Winkler által létrehozott kimérákat is keverékfajoknak akarjuk tartani, akkor azzal a meglepő esettel állnánk szemben, hogy az oltás következtében a sebzés helyén a testi (szomatikus) sejtek egyesültek — amiként az i v a r i sejtek egyesülnek a megtermékenyüléskor — és így tulajdonképen »oltási keverékfajok« (Pfropfbastarde) keletkeztek. E r r e az érdekes kérdésre főképen Baur és Winkler vizsgálatai derítettek fényt. Baur a muskátlinak egyik termesztett fajával, a Pelargonium zonale-yal kísérletezett. E n n e k a növénynek vannak tisztazöld-levelű alakjai, tisztafehér-levelű alakjai és olyan alakjai is, amelyeknek zöld leveleit fehér szegély övezi. Baur a fehérszegélyes­ levelű Pelargonium-ot a tisztazöld-levelű és a tisztafehér­ levelű alakból összetett kimérának tartja. E z a feltevés annyiban jogosult, hogy a fehérszegélyes Pelargonium-on valóban gyakr an észlelhető a már említett »vegetativ visszaütés«, vagyis megjelennek rajta tisztazöld-levelű és tisztafehér-levelű hajtások is. A tisztafehér-levelű alak természetesen, m i n t önálló növény, nem életképes, mert levélzöld-festék (klorofill) hiányában a táplálékot feldolgozni (asszimilálni) nem tudja, de ha zöld növényre oltjuk, virágzik és termést is hoz. A zöldlevelű meg a fehérlevelű alakok is állandó (konstans) fajták, vagyis akár i v a r t a l a n u l (dugványozással), akár ivarosán (önmegtermékenyítésselj szaporítjuk őket, az utódok m i n d i g zöldlevelűek, illetve fehérlevelűek lesznek. Érdekes azonban a fehérszegélyes-levelű növények viselkedése ; önbeporzás által m i n d i g tisztafehér-levelű utódokat fejlesztenek, tehát csak az egyik »szülőalak« jelenik meg, miként azt a kimérák esetében már láttuk.

V A D Á S Z T R O F E Á K TÁRA.

( U t á n n y o m á s tilos.)

Nadler Herbert felvétele.

Szarvasagancs. Páratlan tizennyolcas. A bika elejtője : Sautermeisíer Károly. Az elejtés helye : Szováta. Maros-Torda megye. Az elejtés időpontja : 1932. szeptember 29. A z agancs két szárának átlagos hossza : A két szemág átlagos hossza : A két rózsa átlagos körmérete : A jobb szár körmérete a szemág és középág között A b a l szár körmérete szemág és középág között :

20 cm 44-5 « 29-1 17-4 17-8

A jobb szár körmérete a középág és korona között : 16-9 c m A b a l szár körmérete a középág és korona között : 17-5 « A z agancs súlya a homlokcsonttal (Budapest 1935.) : 9-45 k g A z ágak tényleges száma : 16 A bírálati képlet szerint szépségpontok : 8

A bírálati pontozás végösszege: (a súly kétszeresével) 212-72; (a szárkörméretek átlagával) 21122. Kölnben, 1933-ban az agancskiállításon »a kiállítás legderekabb szarvasagancsa« minősítést és emlékérmet kapott.

VADÁSZTROFEÁK TÁRA.

t ( U t á n n y o m á s tilos.)

Nadler Herbert felvétele.

Szarvasagancs. Páratlan huszonkettes. A bika elejtője : Kosch Károly dr. Az elejtés helye : Kelemen-hegység, Maros-Torda megye. Az elejtés időpontja : 1929. A jobb szár körmérete a középág és korona A z agancs két szárának átlagos hossza : 112 között: 19-7 c m A két szemág átlagos hossza : 39-75 A b a l szár körmérete a középág és korona 27-25 A két rózsa átlagos körmérete között : 18-9 « A jobb szár körmérete a szemág és középág A z agancs súlva a homlokcsonttal 18-8 között : '(Budapest 1935.) : 10-15 k g A z ágak tényleges száma : 21 A b a l szár körmérete a szemág és középág A bírálati képlet szerint szépségpontok : 10 18-7 között : A bírálati pontozás végösszege : (a súly kétszeresével) 220-59; (a szárkörméretek átlagával) 219-32. Lipcsében 1930-ban a nemzetközi vadászati kiállítás nemzetközi csoportjában I. díjat nyert és »világrekord« minősítést kapott, a román csoportban I. díjat, aranyérmet nyert.

Baur az észlelt jelenségeket a Pelargonium zonale bonctani viszonyaival meg t u d t a magyarázni. A górcsövi vizsgálat k i m u t a t t a , hogy a fehérszegélyes-levelű növé­ nyek levelének szélén, továbbá a levél felső és alsó felületén, sőt az egész növény felületén, néhány sejtrétegnyi vastagságban, csupa színtelen (klorofillmentes) sejt v a n , úgyhogy az egész növényt tulajdonképen színtelen burok veszi körül. E z t a színtelen b u r k o t szabadszemmel azért nem láthatjuk mindenütt, mert az alatta lévő zöld sejtek átlátszanak rajta. A z i l y e n szerkezetű kimérát »periklinális« kimérának nevezik. A fejlődéstani vizsgálatok szerint az ivarsejtek a legkülső sejtréteg (cpidermis) alatti rétegből (subepidermális réteg) keletkeznek ; s minthogy ezek a sejtek színtelenek, azért az i v a r i sejtek is klorofillmentesek, tehát természetes, hogy a fehérszegélyes-levelű Pelargonium-nak magról nevelt utódai m i n d tisztafehérek.

Adami magjából csak tiszta Laburnum vulgare, a Cratae­ gomespilus Asnieresii magjából csak tiszta galagonya utód származik.

A z t a jelenséget, hogy a fehérszegélyes-levelű növényen néha tisztafehér, vagy tisztazöld hajtások keletkeznek, Baur ) a következőképen magyarázza :

Haberlandt bonctanilag és fejlődéstanilag behatóan megvizsgálta a Crataegomespilus-okat ). U g y a n i s azt a kérdést k e l l eldönteni, vájjon a Crataegomespilus-ók Baur értelmezésében vett »periklinális« kiméráknak tekintendők-e vagy másféle képződmények, esetleg testi (szomatikus) sejtek összeolvadásából keletkeztek, vagyis olyan keverékszerű alakok, amilyenek rendes körülmények között csak ivaros úton szoktak keletkezni? Haberlandt több bélyegben határozottan a szülők középalakját észlelte, vagyis nem külön tiszta Mespilus és külön tiszta Crataegus bélyegeket. Több körülmény amellett szól, hogy talán burdo-alakról v a n szó (Burdo-nak nevezik a testi sejtek egyesüléséből keletkező keverék­ fajt). Megjegyzendő, hogy ezt a vitás kérdést kromo­ szóma-számlálással a jelen esetben nem lehetne eldönteni, pedig ezt az eljárást több kiméránál sikerrel alkalmazták. Tudvalevő, hogy a kromoszómák a sejtoszláskor a sejt­ magból keletkező pálcikaszerű képződmények, és számuk az egyes fajokra jellemző. Ámde a Crataegus és a Mespilus esetében a kromoszómák száma véletlenül megegyező : a testi sejtekben 32, ezért kromoszomális különbség alapján a kiméra-szerkezet nem állapítható meg.

1

H a fejlődési rendellenesség folytán csak a felületes fehér sejtrétegek kezdenek szaporodni, s a növekedő csúcs (tenyészőcsúcs) képzésében a mélyebben fekvő zöld rétegek nem vesznek részt, akkor tisztafehér-levelű hajtás keletkezik ; h a pedig a felületes fehér rész valahol megsérül, ezt a hiányzó részt az alatta fekvő zöld sejtek kiegészítik (regenerálják), s h a erre véletlenül ott kelet­ kezik a tenyészőcsúcs, akkor azt csupa zöld sejt fogja kiképezni, vagyis tisztazöld-levelű hajtást kapunk. Ismeretesek olyan kimérák is, amelyeken a fehér és a zöld részek nem m i n t burok egymás körül, hanem m i n t szelvény egymás mellett vannak. I l y e n k o r oszektoriális« kiméráról beszélünk. Képzeljük el, hogy a tenyészőcsiícs egyik felét (egyik oldalát) fehér, másik felét meg zöld sejtek alkotják. E k k o r a zöld oldalon növő levelek tisztazöldek, a fehér oldalon növök tisztafehérek, ellenben a fehér és zöld rész határán eredő leveleknek egyik rész­ lete fehér, másik részlete zöld lesz, vagyis a levél szer­ kezetileg »szektoriális« kiméra.. A Pelargonium zonale kiméra-alakja minden mes­ terséges beavatkozás nélkül (spontán) keletkezett. Ismert jelenség, hogy a növény testi (szomatikus) sejtjeiben, nevezetesen a tenyészőcsúcs valamelyik sejtjében, be­ következhet olyan lényeges változás, amelynek folytán a növényen az anyanövénytől eltérő új hajtás jelenik meg. Ilyenkor »rügymutáció«-ról beszélünk. Ilyen »mutációs« változás érheti a sejtmag öröklési anyagát vagy a sejtplazmát vagy csupán a festékhordozó testecskéket. E k k é n t keletkezhettek a Pelargonium színtelen részei. A z ismertetett kimérák eredete részben ismeretlen, részben pedig oltás útján keletkeztek. Ezeknek a visel­ kedését is meg lehet érteni, h a »periklinális« kiméráknak tekintjük őket, bár ezek esetében a kiméra két összetevő alakja nem ismerhető fel olyan biztosan, m i n t a Pelar­ gonium zöld és fehér elemei. í g y a Cytisus Adami felszíni sejtrétege Cytisus purpureus, alatta a többi rész Laburnum vulgare, vagyis a Laburnum vulgare-t körülveszi Cytisus purpureus bőr ). E h h e z hasonlóan a Crataegomespilus Asnieresii felszíne naspolya, belseje galagonya. H a visszagondolunk arra, hogy az ivarsejtek a bőrszövet alatti rétegből keletkeznek, érthető, hogy a Cytisus 2

A teljesség kedvéért megemlítjük a többi kiméra valószínű szerkezetét : ) A Crataegomespilus Dardari olyan Crataegus, amelyet kívülről két Mespilus-réteg fed. A Winkler-íéle oltási kimérák közül a Solanum tubingense = fekete-csucsor, amelyet paradicsombőr f e d ; a S. Koelreuterianum = az előbbinek fordítottja, vagyis fekete-csucsorbőrben p a r a d i c s o m ; a S. Proteus = kívül két sejtréteg paradicsom s belül fekete-csucsor : S. Gaertnerianum = az előbbinek fordítottja, vagyis kívül két sejtréteg fekete-csucsor, belül a többi rész paradicsom. Baur csupán az ötödik ilyen képződményről, a S. Darwinianum-xöl tartja lehetségesnek, hogy az nem »periklinális« kiméra, hanem kétféle növénynek v a l a m i mélyrehatóbb kapcsolata. 3

i

A Crataegomespilus-dk magyarázatául esetleg fel lehetne tételezni, hogy az alany és az oltóág az együtt­ élés alatt egymást m i n d alaktanilag, m i n d élettanilag kölcsönösen befolyásolják talán olymódon, hogy a belső Crataegus sejtekből sajátságos (úgynevezett morphogen) anyagok hatolnak a külső Mespilus sejtekbe és ott vagy együttesen hozzák létre a köztes bélyegeket, vagy pedig csak az egyik »szülő« bélyegei érvényesül­ nek, miként azt az örökléstanból »dominancia« néven ismerjük. Mindenesetre tény, hogy az oltási társak egymást kölcsönösen befolyásolják, nevezetesen a növekedésben, a gyökérzet kifejlődésében, a termékenységben (ha például alacsonynövésű alanyra oltunk, törpe gyümölcsfát kapunk), csakhogy az ekként szerzett tulajdonságok nem öröklődnek tovább. H o l o t t az igazi, ivaros úton keletkező, keverékfaj utódai között ismét megjelennek a keverékfajok. A z ivaros szaporodás esetében a tulajdon­ ságok, illetve ezek hordozói, a »gének«, az ivarsejtek egyesülésekor közvetlenül összekeverednek, ellenben az oltási együttélésben, v a l a m i n t a kiméraszerű együtt­ élésben a tulajdonságok közvetlen átvitele a pár egyik ') Baur:

') Baur:

»Pfropfbastarde.«

Biologisches

') Buder,

J. : »Studien an I,aburnum

Induktive Abst. u. Vererbungslehre,

1911.

Zentralblatt.

1910.

Adami«. Zeitschrift

f.

4

»Referate«. Zeitschrift f. Ind. Abst. u. Vererb.

1910.

) Haberlandt: »Sind die Crataegomespili von Bronvaux Verschmelzungspfropfbastarde oder P e r i k l i n a l c h i m a r e n ? « Biolog. Zentralblatt. 1927.

tagjáról a másikra nem valószínű. S e m Winkler, sem Krenke ) nem fogadják el azt a feltevést, hogy a kiméra külső tagját különlegesen befolyásolja az alatta fekvő tag s ilymódon keletkeznének a változások. 5

Különösen nehéz a kiméra-elmélet elfogadása azokra a képződményekre, amelyeket Winkler-nek 1929-ben oltás útján sikerült kapnia. I t t inkább burdo-alák keletkezése tételezhető fel, vagyis az öröklési anyagukban (genotipusosan) különböző testi sejtek összeolvadtak. A fekete-csucsor és a paradicsom oltási helyének heg­ szövetéből olyan két hajtás eredt, amely külsőleg a már említett Solanum tubingense nevű kimérához hasonlított (paradicsombőrben fekete-csucsor). Ámde feltűnő volt, hogy a bőrön a paradicsom mirigyszőrei hiányoztak, továbbá a hajtáson fehér virág fejlődött, a m i a fekete­ csucsorra jellemző, és nem sárga, a m i a paradicsomra és a Solanum tubingense-re jellemző. A kromoszómaszámlálás a következő érdekes eredményt m u ta t t a : ) A paradicsom testi sejtjeiben a kromoszómák száma 24, a fekete-csucsor sejtjeiben pedig 72, ellenben az egyik fcwráo-hajtás bőrsejtjeiben 52—56, a másikban 25—26 kromoszóma volt észlelhető. Winkler magyarázata szerint az egyik burdo sejtjeiben a paradicsom teljes kromoszóma készlete kétszeresen v a n meg (48), s ehhez csatlakozott 4—8 fekete-csucsor kromoszóma ; a másik burdo sejt­ jeiben pedig a paradicsom teljes kromoszóma-készletéhez (24) még 1—2 fekete-csucsor kromoszóma járult. Meg­ jegyzendő, hogy a rendes kromoszoma-szám megsokszo­ rozódása az örökléstanban jól ismert jelenség »polyploidia« néven. A z ismertetett esetben tehát — Winkler szerint — a paradicsom és a fekete-csucsor testi sejtjei összeolvadtak. A z o n b a n eme — oltás útján keletkező — képződmény nem mondható egyenlő értékűnek az ivaros keresztezéssel létrehozott keverékfajjal, ahol a két szülőszervezet öröklési anyagai teljesen összekeverednek, majd ennek magról nevelt utódaiban az összekevert bélyegek bizonyos szabályosság szerint részben tovább­ öröklődnek, részben pedig szétválnak. A burdo örökléstani megítélése szempontjából mindenesetre az v o l n a kívá­ natos, hogy önálló burdo-növényt tenyésszünk k i s ennek ivaros úton keletkező utódait figyeljük meg, továbbá a paradicsomot és a fekete-csucsort keresz­ tezzük egymással, hogy az ekként keletkező keverékfajt tanulmányozhassuk. Sajnos, mindezek ezideig még nem sikerültek. 6

A kiméráknak g y a k o r l a t i jelentőségük is lehetne, ha mesterséges úton, könnyen k i tudnók őket tenyészteni. Igen fontos lenne például, h a egyes termesztett növé­ nyeinket v a l a m e l y ellenállóbb faj bőrszövetével tudnók körülvenni, élősködők támadása, gombák fertőzése és más efféle ellen. De egyelőre a kimérákat a kertészek csak m i n t érdekes furcsaságokat nevelik. 5

) Krenke : » W u n d k o m p e n s a t i o n , Transplantation und Chimáren bei Pflanzen,« 1933. «) Moritz, O. : »Das Chimarenproblem u. angrenzende Fragen i n ihrer Bedeutung für die Genetik.« Der Z ü c h t e r , 1935.

MADARAKRÓL Rovatvezető: Vasvári Miklós dr. a M . K i r . M a d á r t a n i Intézet főadjunktusa.

Egy ittmaradt fecske. Köztudomású dolog, hogy fecs­ k é t csak igen ritkán sikerül fogságban tartani. Élet­ feltétele a repülés, röptében táplálkozik, ezért a fogságot nem bírja. A l i g reméltem tehát annak a füstifecskefiókának életbenmaradását, amelyet tavaly szeptember derekán k a p t a m . Repülni még alig tudott, szárny- és farktollai még nem nőttek k i egészen, egyébként egész­ ségesnek látszott. Nyilvánvaló, hogy egy elkésett köl­ tésből származó fiatal madár v o l t s az elköltözött öregek itt hagyták. A felényújtott táplálékot, a legyeket mohón bekapta, bizonyára sokat koplalt volt. Eleinte házilegyekkel és a kövérebb kék húslegyekkel etettem. M i v e l ezeket nemcsak kézből, hanem az asztal­ ról és az etetővályúból is felszedte, már remélhettem, hogy felnevelhető. H o g y lehetőleg egyenletes melegben legyen, a konyhában, falra akasztott négyszögletes kalit­ kában tartottam. Ebből naponta hosszabb időre kieresz­ tettem, hogy röpködhessen. E b b e n mindig nagy öröme telt. A harmadik napon már megtanulta, hogy magától k e l l visszamennie kalitkájába. Táplálékát h o l kézből, h o l a k a l i t k a etetővályújában k a p t a ; legyeken kívül kettévágott sáskát, lisztkukacot és hangyatojást kapott. Nemsokára megerősödött, tollai kinőttek, színezete meg­ fényesedett. Teljes kifejlődése és a vándorlási nyug­ talanság azonban csak november elseje körül következett be nála ; ekkor a k o n y h a mennyezete alatt keringett ide-oda, három napig nem ment vissza magától a kalit­ kába és csak teljes besötétedés után t u d t a m megfogni. Ebből a kéthónapos késésből arra lehetett következtetni, hogy ennyivel később történt pótköltésből származott. Közeledett a tél, azért lassanként rászoktattam a mesterséges táplálékra. A hangyatojást főtt tyúktojás­ sal és reszelt sárgarépával kevertem ; most is ezzel él. Időnként tejbe áztatott zsemlyét, nyers húsdarabkákat, p u h a sajtot, naponta kétszer pedig — a m i legkedvesebb étele — élő lisztkukacot kap. É t v á g y a csodálatos! N a p o n t a majdnem testsúlyának megfelelő táplálék­ mennyiséget fogyaszt el. Reggel és délután átlag 12—12 lisztkukacot kap, napközben háromszor pedig a kevert eledelből j ó mogyorónyi adagot. É t e l é t most is az etető­ vályúból szedi fel, de a lisztkukacot szívesen k a p j a k i röptében az ember kezéből. V i z e t is a kalitkában, itatóvályújából iszik. H a kieresztem, sokat repül, de közben gyakran pihen. A kalitkába egyre-másra visszatér, majd megint kijön. Fürdeni egy lapos kis tányérban szokott, de ritkán. Hangját sokat hallatja, de többnyire csak csicsergésnek nem mondható, egytagú hangot ad. Igen szelíd. Megfogni ugyan már nem hagyja magát, de gyakr an száll az ember vállára, sőt kezére is. G o n ­ dozóját m e g i s m e r i ; amikor a konyhába lépek, a k a l i t k a rácsába kapaszkodva, csipogva csapkod a szárnyával. Ilymódon kér, hogy kieresszem és így kér enni is. H a n g o m r a azonnal válaszol. Különben is utánzásra haj­ lamos, mert h a az ember a tőle ellesett hangon szólítja meg, ugyanazzal a hangváltozattal felel. Mindenben tanulékony, értelmes madár. A z t a bádogdobozt, amely­ ben a lisztkukacokat tartom, jól ismeri. H a ezzel köze­ ledem l'slé, mindjárt rászáll és türelmetlenül várja a belőle előkerülő kukacokat ; fejét jobbra-balra forgatja

és nézi, mikor emelek k i egyet. A m i k o r röpködés közben megéhezik, betér a kalitkába s az etetővályún kopogva kér ; úgy tesz, m i n t h a az üres vályúból enne és csipog. A z éjszakát rendesen a k a l i t k a egyik pálcikáján nyugod­ t a n ülve tölti, vagy az etetővályú szélén gubbaszt. N e m tapasztaltam, hogy fejét tollai közé rejti, m i n t sok más madár.

Gaál István úgy tünteti fel, m i n t h a Éhik és jómagam nem találtunk volna k i v e t n i valót a kérdéses tanuk elbeszélésében. E z z e l szemben újra meg k e l l erősítenem, hogy sem én, sem Éhik Gyula, sem egyetlen magyar állatbúvár eddigi tudomásunk szerint nem tartja Gaál adatait elegendő bizonyítéknak az úgynevezett borz­ fuvar kérdésében.

M i v e l már január havát is megérte és egészséges, remélhetem, hogy átteleltetése sikerül. Talán megéri azt a verőfényes tavaszi napot, amikor Afrikából hazatérő fajtársainak örülhet és beilleszkedhet abba az igazi fecskeéletbe, amely a természet törvénye szerint neki

A patkányokra vonatkozó idézet azonban alkalmat ad arra, hogy ezt a végeláthatatlan vitát más útra tereljem. Már első a l k a l o m m a l is a kísérletet ajánlottam. Igen sajnálom, hogy a budapesti állatkert vezetősége nem vállalkozhat most ilyen feladatokra. A patkányokkal azonban igen könnyen kísérletezhet akárki, akit az állatlélektani kutatás érdekel. Es i t t könnyen elérhetjük azt is, hogy ne lehessen a mesterséges környezet zavaró hatására hivatkozni.

va

^°'

Kalmár

Zoltán

dr.

A balkáni-kacagógerle terjedése északnyugati irány­ ban. A Természet-hen már ismételten olvashattunk arról, hogy a balkáni-kacagógerle (Streptopelia decaocto Friv.) csak néhány évvel ezelőtt tűnt fel Magyarországon s azóta egyre több helyen, főképen a D u n a és Tisza között jelent meg. T a v a l y júniusban Komáromban rátaláltam eddig tudott legészakibb és legnyugatibb letelepedési helyére. Élettere ott azonos a már ismertetett monoriv a l ; a földszintes vagy egyemeletes házak körül a ker­ tekben és gazdasági udvarokon lévő fák. Különösen a magasfeszültségű áram magas vasoszlopain szeret ülni. Komáromban a bécsi műúttól északra tartózkodik, sőt többízben láttam, hogy a Dunán is átrepül. E z fel­ jegyzésre érdemes, mert a balkáni-kacagógerle egyébként nagyon helyhez kötött madár és folyókon, sőt helyenként még vasútvonalakon is — például Monoron — évekig sem repül át. A balkáni-kacagógerle tehát messze észak­ nak vonult költeni és átjutott m i n d nyugat, m i n d észak felé a D u n a vonalán.

,, . — , , Kleiner hndre dr. A balkáni-kacagógerle újabb megjelenése Székes­ fehérvárott. 1936. január 22.-én .Székesfehérvárott, a Gyümölcsös-utcában a 2. számú ház udvarán két balkánikacagógerlét figyeltem meg. A madarak déli irányból jövet szálltak le a kertes udvarra és tőlem tizenkéttizenöt lépésnyire sétálgattak és szedegettek. A m i k o r feléjük közeledtem, körülbelül nyolc lépésnyire bevártak, majd az egyik fára szálltak és ott maradtak. r

Máthé László százados ugyancsak t a v a l y január 3.-án a helybeli 3. honvéd gyalogezred laktanyájának udvarán hármat figyelt meg ebből a gerlefajból. A z esti órákban látta őket, amikor éjszakára felgallyaztak egy magas akácfára. De a gerlék szerinte meglehetősen vadak voltak, még a fa alá sem várták be, hanem tovább repültek egy másik fára. Nagy László.

RÖVID KÖZLEMÉNYEK A fuvarozó állatok meséje. H a már Gaál István barátom minden áron folytatni óhajtja a borzfuvar vitáját, legyen szabad megjegyzéseire a következőkben válaszolnom. H a ő kifogásolja, hogy a borz és a marmota meséjét egy kalap alatt tárgyaljam, m i jogon elegyít most a kérdésbe egy újabbat, a patkányfuvar meséjét? E z csak azt bizonyítja, hogy az ókori mese hitele m i l y e n ragadós, hogy Plinius is három szavahihető vadász előadása alapján írta meg először a fuvarozó állat dolgát, azt eddig talán ő sem gondolta. É s íme, mégis ő utána mennek a hívők, de nem ám az életbúvárok.

Emlékeztetem olvasóimat arra, hogy nemrégiben Budapesten is j á r t a kísérleti állatlélektannak egy ismert nevű képviselője, Buytendijk F. J. és előadásában meg­ említette patkányparadicsomuak nevezett kísérletét. M i v e l a patkány mindenféle környezetváltozáshoz szokott, könnyen meghonosodik egy kísérleti kamrában, ahol mindenféle neki való kellemességet és ételfélét meg­ talál. Próbáljuk meg ezt a kísérletet házilag és ha a patkányok fuvarozni fognak, akkor nincsen többé szükség még Dalia Tőrre tanárra sem. A fuvarozó állatok játéka olyan érdekes jelenség lesz, hogy a k i legelőször filmre veszi, bizonyosan j ó haszna lesz belőle. A d d i g azonban, ne vegyék rossz néven, még m i n d i g csak Plinius koholmányának tartom a gabonát fuvarozó borzok, marmoták vagy akár patkányok meséjét. E sorok befejezése után került kezembe a Kosmos legújabb száma, amelyben Willy Ley igen érdekes közleményt írt, véletlenül éppen a szóban forgó v i t a tárgyában Fabel oder Wahrheit (Mese-e vagy valóság?) címmel. E l m o n d j a , hogy a tojást hurcoló patkányokról Lafontaine-nek egyik meséjében is szó v a n s ehhez Doré Gusztáv igen kedves, emberies felfogású képet is rajzolt. K i m u t a t j a , hogy a francia költő ezt az ötletét keleti forrásból meríti, sőt másolatban közli az eredeti perzsa szöveget is, szintén képpel együtt. M i n d a két kép a mese mellett bizonyít, Ley azonban h i v a t k o z i k néhány hitelesnek látszó tanura is. E z e k az ismétlődő tanúvallomások a lapot arra ösztönözték, hogy olvasóihoz körkérdést intézzen, miként azt a c i k k címe is mutatja. E z a mozgalom most már annál komolyabbnak ígérkezik, mert nem­ régiben az emlőstudomány angol szaklapja, a Journal o f Mammalology ugyancsak körkérdéssel fordult olvasóihoz ebben a kérdésben. Mindezekből az látszik, hogy a fuvarozás, most már mindegy, hogy milyen emlősre vonatkozóan, de hatá­ rozottan mesés alakban már az ókortól és a mesés Kelettől kezdve Plinius-on át napjainkig mindenfelé megvolt. Senki sem veheti tehát rossz néven, ha ezt az elbeszélést a szakéletbúvárok még több tanú leírása ellenére is kételkedve fogadják. A két külföldi lap mozgalma viszont számunkra annál érdekesebb, mert A Természet eszmecseréje velük egyidőben és tőlük függetlenül indult meg. A magunk részéről tehát bátran felfüggeszthetjük a vitát; várjuk meg a kísérletek és a külföldi megfigyelések ered­ ményét. Szilády Zoltán

Gömöri nyakas-szilva. Legjelleg­ zetesebb és legrégebben, már a X V I . század eleje óta megkülönböz­ tetett szilvafajtánk a besztercei­ szilva ; ebből régi idők óta sokat szállítanak külföldre is. Kétség­ telenül a Kárpátokban honos, való­ színűleg Besztercéből terjedt el az országban. E z t természetrajzi szem­ pontból legjobban igazolja, hogy több olyan változata van, amely m a is kisebb körzetben termesztett tájfajta, kétségtelenül a törzsfajta változata. I l y e n a besztercei-musko­ tály, a máramarosi nyakas- és a gömöri nyakas-szilva. A besztercei­ muskotály újabban egyre jobban terjed az országban, közönségesen röviden muskotály-szilvának neve­ zik. A z egész rokonsági körben a legérdekesebb azonban a gömöri nyakas-szilva. A figyelmet Pólya. hívta fel rá 1870-ben a »Kertészgazda« egyik számában. E r r e annak a kornak kiváló gyümölcsésze, Bereczki Máté, igyekezett meg­ szerezni és tanulmányozni. Hosszas keresés után végre 1874-ben Káinó­ ról, Losonc mellől, majd 1881-ben Zellerjéből, R i m a s z o m b a t mellől sikerült megszereznie. Pólya még csak egyszerűen besztercei nyakas­ szilvának nevezte, hivatalos gömöri nyakas neve Bereczki-töl ered, a k i valószínűnek tartotta, hogy ennek a szilvafajtának Gömör megye a hazája s onnan származott Nógrád és H o n t megyébe, ahol szintén termesztik. Szabó-Patay József-tői tudom, hogy Gömörben m a is különös előszeretettel tartják a kertekben, s például Kietén és Tóthegymegen főképen ez a fajta képviseli a szilvanemzetséget.

sGömöri n y a k a s í - s z i l v a a kietei gyümölcsösben, G ö m ö r m e g y é b e n . Korányi

Szabó-Patay József közvetítésével j u t o t t a m a bemutatott fényképhez is. A gömöri nyakas-szilva fája és lombja mindenben hasonlít közismert besztercei-szilvánk fájához és lombjához, új hajtásai ennek is csupaszok, leveleinek felső lapja csupasz, az alsó azonban finoman szőrös, gyümölcse hosszas tojásdad alakú, bőre kékesfekete, h a m v a világoskék. Megkülönbözteti, hogy a kocsány felé a gyümölcs nyakszerűen összeszűkül, innen ered a neve. Hosszát átlag 4-2 centiméternek, szélessségét három centiméternek s kocsányát két centiméternek mértem. Bereczki leírása végén azt írja róla : »Ahol a besztercei-szilva termékeny, ott ez még termékenyebb«, mindenesetre a M a g y a r Középhegység keleti felében, a hűvös északi völgyekben ez a legalkalmasabb magvaváló szilva a termesztésre és megérdemelné, hogy a fővárosi piacra is bevezessék. Rapaics R.

Zoltán

felvétele.

KÖNYVEKRŐL Zboray Ernő : Tizenöt év Jáva szigetén. 1—315 oldal, 96 műmellékleten 106, legnagyobbrészt eredeti képpel. A Királyi M a g y a r Természettudományi Társulat kiadása. Budapest, 1936. A Természettudományi Társulat most megjelent kiadványa az eddig megjelentektől valamennyire eltér. Zboray könyve ugyanis nem tudományos magánrajz, hanem tapasztalatok, megfigyelések, kalandok színes, élvezetes leírása egy előttünk idegen, ismeretlen világból. A szerző tizenöt esztendőt töltött a Szunda-szigetcsoport gyöngyén, J á v á n , ezalatt a hosszú idő alatt a forróégöv rejtélyes világát alaposan megismerhette. Művében elsősorban a fehér ember »trópusi problémái«-ról emlékezik meg. Ilyen kérdés ott például a fehér ember legfontosabb bútora, a forróégövi ágy, ezt még m a sem oldották meg tökéletesen. A cselédkérdés J á v á n már kevésbbé nehéz feladat. A szerzőnek például annyi

szolgálója van ott, amennyit nálunk csak a legfelsőbb tízezrek díjazhatnak. — A magamfajta legényember személyzete átlag tíz emberből áll — írja könyve egyik helyén, s ez az adat élénk világot vet az ott uralkodó életre. D e k e l l is, hogy az európai embernek a forróégöv alatt sok hű, megbízható szolgája legyen. M a már ott a gépkocsivezetők zöme is maláj iákból kerül k i . Zboray külön fejezetben emlékezik meg a fehér

B a n i b u s z h í d egy j á v a i faluban. Zboray Ernő

felvétele

ember életéről a városokban és az ültetvényeken. A z ültetvényes életmódja természetesen sokkal nehezebb a városban élő fehérekénél. Mert a »planter« élete még m a is mindig magányos ; erős, egyhangú a munkája, semmi pihenése, semmi szórakozása. Munkásai a kulik, másokkal szinte alig érintkezik. E z e k a k u l i k a legkülön­ bözőbb emberfajták közé tartoznak. J á v a ugyanis a furcsa emberfajták hazája, s noha talán nem látni ott annyi keveredést, m i n t egy angol-indiai nagyvárosban, rendkívül sokféle emberfajtával és félvérrel találkozunk. A z embertannak még ezen a téren is igen sok a k i ­ deríteni valója. Érdekesek a bennszülöttek életét tárgyaló fejezetek. E z e k b e n a jávaiak szokásaival, a falvak életével és a bennszülöttek időszámításával ismerkedünk meg. Be­ számol a malájok »öngyújtójá«-ról — ott bizony még m a is úgy gerjesztenek tüzet, akár az őskor embere —

és a bennszülöttek hírszolgálatáról, különleges »drótnélküli távírójáéról is. Szórakoztatóan ír a varázslók féltve őrzött titkairól, bűvészetükről, a rossz szellemek elűzéséről. D e nemcsak a malájiakkal foglalkozik, hanem az ott élő kínaiakkal is ; érdekes dolgokat m o n d el a színesbőrű kulikról és az élelmes japán halászokról. A z állattannal foglalkozó minden szakembert érde­ kelnek az ásatag maradványokat tárgyaló fejezetek. N e m is csoda, mert J á v á n találták a »Jávai majomember«-t (Phitecanthropus erectus), amelyről a világ tudósai igen sokat írtak, de még ma sem tudjuk bizto­ san, tulajdonképen m i — vagy ki? — volt az a csodálatos lény. O t t találták azonkívül a Homo javanthropus-t is, és még manapság is akad olyan ember, a k i azt hiszi, hogy az őserdőkben még most is mászkálnak csodálatos, majomember­ szerű lények. Igen vonzóan ír a növények életéről is. Bizony m a már sok helyen elpusztult a jávai őserdő és helyébe a »felsőbbrendű« fehér úr pirostéglás gyárépületeket emelt. A hollandusok azonban megbecsülik a természet csodavilágát. A n n y i védett terület talán sehol sincsen, m i n t J á v a szigetén. Őserdők, díszkertek, barlangok, kis szigetek és sok egyéb, m i n d állami védelemben részesül, és se szeri se száma azoknak az értékes, r i t k a állatoknak és növényeknek, amelyeket elpusztítani a legszigorúbban tilos. Külön fejezetben foglalkozik a szerző a sziget legfontosabb gazdasági növényeivel, a kókuszpálmával, a jávaiak számára »szent« rizzsel, a gumi­ ültetvényekkel, valamint a teával. Minden vadászembert érdekli a könyv­ nek a jávai állatvilágról szóló része (Puskával az őserdőben). Izgalmas kalan­ dok sorozata, amelyben majomvadászat, vaddisznóles, tigris és krokodilus elejtése követi egymást. Érdekes dolgokat mond el a szerző a forróégöv különleges »háziállatai«-ról is, ezek közé ott például a kígyókat is sorozhatjuk. Zboray a. könyv utolsó részében a tűz­ hányókkal és földrengésekkel foglalkozik. Megismerkedünk a füstölgő szigetekkel a Krakatauval, a Bromo-tűzhányóval. A tűzhányók kitörése és a gyakori földrengések a Szimdákon egyáltalában nem feltűnőek, sőt még csak újságok sem. A könyv elolvasása után érezzük csak, hogy az efféle magyarnyelvű könyvekre mennyire szükségünk van. Sokszáz színes és érdekes adatot ismerünk meg belőle és a Szunda-szigetek minden csodájába bepillanthatunk. Biztos, hogy szokatlan, különleges mű, nincsen benne semmi tudálékoskodás vagy sok embernek ellenszenves rendszerezés. Csoportokba szedve, szinte mozaikszerűen következnek a hosszabb-rövidebb fejezetek, amelyek annyi sok dologról tájékoztatnak, hogy a könyv el­ olvasása után úgy érezzük, m i n t h a közelebb jutottunk volna a rejtelmes forróégövi világ megismeréséhez. A könyvben a fényképek zöme kitűnően sikerült. A m u n k a ára díszes egészvászon-kötésben 9 pengő. Wagner János dr.

az oldalhajtások gyökereztetésével is nevelünk új példá­ nyokat. A z öreg tövet, amikor már törzsbe indul, levágva megifjítjuk, léggyökereivel új edénybe ültetjük, a meg­ maradt törzset pedig melegágyban igen nagy meleg­ ben újra kihajtatjuk. A csonka törzs oldalából három­ négy hajtás tör elő, ezeket levágjuk és meggyökeresítve, új növényekké neveljük. Pálmaházunk hármas-számú oldalszárnyában sokféle flamingóvirág és mindegyiknek több példánya látható, de az ezüsterű-flamingóvirág

mi

UJS'AG

ALLfiTKERTBED BUDAPEST S Z É K E S F Ö U R R O S

RLLflT-

ÉS nouÉnyHERTjÉnEK HozLEmÉnyEi A flamingóvirágok, vagyis az A nthurium-nemzetség fajai, ezek a díszeslevelű, melegházi növények, már az állat- és növénykert alapítása óta növénygyűjteményünk ékességei. A levelükért gondozott dísznövények között ezek a legnagyobb méretűek. A nagyobb fajok leveleinek hossza 60—70, szélessége 40—50 centiméter. A flamingó­ virágnak körülbelül kétszáz faja v a n , ezek között az ezüsterű-flamingó virág (Anthurium crystallinum) a leg­ nagyobb és legdíszesebb levelűek egyike, leveleinek élénk ezüstszínű erezete könnyen felismerhetővé teszi. A levelek alapszíne sötétzöld, messziről szinte feketének látszik és hengeres, 50—60 centiméter hosszú, piros nyélen függeszkednek. Erezetük hasonlít a dohány­ levéléhez és éles rajza a levél felületén is megvan ; az ereket élénk, ragyogó, ezüstszínű sáv szegélyezi. E z a kontyvirág-félék családjába tartozó növény Délamerika legforróbb vidékéről, Ujgranadából szár­ mazik és ennek megfelelően az üvegházban télen is igen nagy, 24—26 C. fokos meleget kíván. Új leveleit aránylag ritkán, inkább a tavaszi és nyári hónapokban, egy-két hónapi időközökben, egyenként hajtja. A levél színe zsenge korában világos-viaszsárga, csak teljes kifejlődésé­ vel kapja meg sötétzöld színét, bőrszerű keménységét és erezetének ezüstös szegélyét. A harmatos tapintásit friss levelek rendkívül érzékenyek, néhány hétig meg sem érinthetjük őket, mert bármilyen gyenge érintéstől megsérülnek. A flamingóvirág csak nagyon párás levegőben fejlő­ dik jól, a m i t csak melegházban tudunk, különös gondo­ zással, az alatta lévő kavicsok állandó nedvesen tartásá­ val, számára biztosítani. A szoba száraz levegőjében elpusztul, ezért szobanövénynek nem alkalmas. Pálma­ házunkban a flamingóvirágokból igen sokat szaporítunk. Némely faja magot érlel, ezt a földbe elvetve, sok kis növényt kapunk, ezenkívül, a m i sokkal eredményesebb,

Ezüsterű-flamingóvirág (Anthurium

crystallinum).

Hölzel felvétele.

sötétzöld levélzetével és ragyogó erezetével a legszembe­ tűnőbb, díszességével kiválik a többi közül. A bársonyos levelű flamingóvirágok nem szeretik leveleiken a sok vizet, mert a felületükre tapadó víztől a levelek bársonyossága sokat szenved. Ezért csak földjüket és ennek alattuk lévő felszínét öntözzük. Pálmaházunk többi flamingóvirága között érdekes még a zöld-flamingóvirág (Anthurium Warocqueanum), ennek méteres tojásdadlándzsás levelei szintén sötétzöldek ; továbbá a lándzsásflamingóvirág (Anthurium Veitchii), ennek olajzöld levelei keskeny lándzsásak, méternyi hosszúak és csak 20 centiméter szélesek. A két utóbbit külön szekrényben tartjuk. A virágzatukért t a r t o t t flamingóvirágokat »A Természet« 1935. évi decemberi számában ismer­ tettük. Király A krokodilusok. A z új esztendő szokatlanul enyhe időjárással köszöntött be. A z állatkerti nagytó egy részén a jég már elolvadt és a t a v o n t a r t o t t vízimadarak a szabad vízen úszkálnak. A z idegen tőkésrécék, amelyek állatkertünket télen seregestül látogatják, az olvadó jég hátán álldogálnak. A sápadt, csalóka napfény a tavasz közeledését sejteti velük, de az időnként feltámadó hideg szél kedélyüket hamarosan lehűti. A forróégövi állatok-

nak sokkal jobb dolguk van, mert jól fűtött házakban telelnek. A legmelegebb ház a krokodilusok új nagy terráriuma, ennek hőmérséklete 25—28 C fok, vizüket pedig állandóan 25 fokon tartjuk. A pálmaház végében az üvegtetős kupolacsarnokot a krokodilusok számára harmadfél

A

nagy alligátor és a két nílusi-krokodilus.

Hölzel

felvétele.

évvel ezelőtt alakítottuk át. H o g y ez az új terrárium az állatok tartása szempontjából mennyivel célszerűbb a réginél, a krokodilusok egészségi állapota és növekedése mutatja legjobban. N a g y alligátorunk huszonhárom év óta lakója állatkertünknek és a régi helyen már a végét járta, sőt a többi krokodilus is gyenge lábon állt. Már azt hittük, régi állományunkból az új üvegpalotába egy példányt sem vihetünk át. A z építkezés kezdetén egy nagyobb és egy kisebb alligátorunk, három nílusi-krokodilusunk és egy sakári-kaimánunk volt. A z új otthonba már csak a két alligátor és két nílusi-krokodilus került. A sínylődő állatok a meleg, párás levegővel teli új helyi­ ségben nemcsak megint egészségesek, hanem természetük szerint vadak is lettek ; ápolójuknak ugyancsak vigyáz­ nia kell, hogy a krokodilusok szörnyű fogai kárt ne tegyenek benne. Különösen a nílusi-krokodilusok vesze­ delmesek. A nagy alligátor ellenben csak mutatja a haragot. Száját kitátja, nagyokat fúj, de nem támad és nyugodtan tűri, hogy ápolója a táplálékot szájába haji­ gálja. Úgy látszik, éjjel ez az állat is élénkebb. 2séha olyan nagyokat bőg, hogy a krokodilusház alatt az akvá­ rium is visszhangzik tőle.

Az állatkert emberszabású majmai. A z emberszabású majmok csoportjába tartozik a gorilla, a csimpánz és az orangután. E b b ő l a három fajból a legjobban ismert és állatkertekben is leggyakrabban látható a csimpánz. Állatkertünkben most négy csimpánz van, két hím és két nőstény. E z a négy állat m i n d korban és testalkatban, m i n d jellemben nagyon különböző. A legnagyobb különbség testnagyságukban és kedélyük­ ben van, mert a fiatal pár m i n d i g pajkos és játékos, az öregebbek viszont sokkal komolyabban viselkednek, minden mozdulatuk megfontoltabb. Érdemes és valóban tanulságos dolog ezeknek az állatoknak a megfigyelése, nem szólva arról, m e n n y i örömet okoz a foglalkozás velük. H a ismertetni akarjuk őket, mindegyikkel külön k e l l foglalkoznunk. A sorrendet a legidősebb és az állat­ kertben is leghosszabb időt töltött »Hamia« nevű nősténycsimpánzzal kezdjük. Hagenbeck német állat­ kereskedőtől került hozzánk és már majdnem két év óta lakója majomházunknak. A z eltelt két év alatt teljesen kifejlődött, súlya körülbelül 60 kiló. Nehezen kezelhető állat és hosszú idő telt bele, mire sikerült természetét kiismerni. A z ápolók közül egyikkel sem barátkozott meg, ketrecébe senkit sem engedett be és ha szerét ejthette, még a rácson át is támadta ápolóját. A türelmes kezelés és egy váratlan körülmény azonban segítségünkre jött. T a v a l y tavasszal ugyanis megbetegedett, kezelőjét magához engedte, megszokta és az m a is bejár ketrecébe. Érdekes volt látni, hogy betegsége alatt mennyire tudta, hogy segítünk rajta, minden orvosságát habozás nélkül bevette. A ragasz-

A krokodilusházban csak a nagyobb példányokat mutatjuk be. A kisebbek a kígyók terráriumában van­ nak. O t t neveljük őket egy-kétéves koruktól kezdve és csak akkor kerülnek a nagyok közé, amikor már annyira megnövekedtek, hogy a nagyok nem tehetnek bennük kárt. Ezidőszerint a két helyiségben a krokodilusoknak nyolc faja látható és összesen huszonnégy példány van belőlük. M i v e l az új terrárium megnyitása óta a nagyobb krokodilusokból egy sem hullott el és a fiatalok is jól fejlődnek, krokodilusunk most bőven van. A kis krokodi­ lusok elhullása csak a szállításukat követő egy-két hónapban fordul elő, amikor a gyengébbek, amelyek a hosszú utazást a távoli földrészekről megsínylették, rendszerint elpusztulnak. Később már csak nagy ritkán ér bennünket ilyen veszteség. Szombath

"Haimai és »Jimmy«, a k é t idősebb

c s i m p á n z . Hölzel

felvétele.

kodásnak vagy hálának azonban semmi jelét nem látjuk rajta, még a ketrecébe bejáró gondozójának is figyelnie kell minden mozdulatát, mert a p i l l a n a t n y i figyelmet­ lenséget mindjárt észreveszi és m i n t h a v a l a m i ellen­ állhatatlan vágy hajtaná, azonnal harap. Aztán rögtön menekül, tehát jól tudja, hogy bűnös. E z a magatartása azonban nemcsak az emberrel szemben ilyen, hanem

»Mitze« és »Maxi«, a k é t fiatal c s i m p á n z .

Hölzel

felvétele.

nagyon különbözőek. A m i n t a fiatal hím valamitől megijed, társához fut, átöleli és kétségbeesetten néz a vélt ellenség felé. A nőstény megható szeretettel védi és dédelgeti a kis hímet és amint panaszos hangját hallja, azonnal az embernek támad. M i n d a kettő nagyon jóindulatú és szófogadó állat, a m i igen fontos, mert ez alapon az esetleg mutatkozó rossz tulajdonságok ellenére j ó magaviseletre tudjuk őket nevelni. É r d e k e s megfigyelni, mennyire készségesek a tanulásban. Látszik rajtuk az ig3^ekezet, megérteni, m i t akarunk tőlük. Szinte várják a tanítást és amint sikerült akaratunkat velük megértetni, igyekeznek kívánságunkat teljesíteni. M i n d a négy csimpánz Hagenbeck-től származik. A két kisebb csimpánz közül a hím súlya 12-5, a nőstényé 22-5 kiló, a hím körülbelül kétéves, a nőstény négyéves lehet. Valószínű, hogy m i n d a négy a Belga-Kongóból származik és a fehérarcú változat, az úgynevezett gambiai-csimpánz. A csimpánzokat két nagyobb csoportra osztják, a fehérarcú- és a feketearcú-csimpánzokra. A tudósok m i n d a két csoportnak még számos változatát különböztetik meg, ezekről azonban végleges képet még nem sikerült alkotni. Hazájuk Felső- és Alsó-Guinea, K a m e r u n , Német-Keletafrika, a Belga-Kongó az afrikai nagytavak vidékéig. Régente nem sokáig éltek a fogság­ ban, a m a i korszerű állatházak és bennük az egészséges életkörülmények azonban meghosszabbították ezeknek a kedves állatoknak az életét. Szabó dr.

társával is ; már sokszor megesett, hogy vidám játék A z állatkerti borzok. Régen volt az állatkertben közben, amikor senki sem várta, beleharapott társába. annyi borz, m i n t most. A m u l t évben hetet k a p t u n k Sajnos, már idős ahhoz, hogy ezekről a tulajdonságairól ajándékba, ezzel számuk tizenegyre emelkedett. A vár­ teljesen leszoktassuk. romban, a farkasokkal szemben, három ketrecben Párja, a »Jimmy« névre hallgató hím, sokkal jobb helyeztük el őket. természetű állat, habár ez is csak azzal barátkozik, A borz életmódját a fogságban sem változtatja meg. a k i t már megszokott és megismert. Megható a ragasz­ Akárcsak a szabad természetben, nappal elbújik és kodása és szeretete gondozójához. Már messziről meg­ éjjel jár-kel. Visszahúzódik ketrece legsötétebb sarkába ismeri, akármilyen sok ember között áll. Felcsillanó és egész nap alszik. Mogorva, az embertől idegenkedik szemében szinte látszik a felismerés öröme s ilyenkor valósággal t o m b o l . V a d u l ugrál, erős, jellegzetes hangon rikácsol és nem nyugszik, amíg gondozója meg nem simogatja vagy barátságosan meg nem szólítja. Szinte beszél az emberhez. Szófogadó állat, de nehéz lecsilla­ pítani és haragjában köpköd, a m i k o r egy nagyobb csoport iskolásgyermek jelenik meg ketrece előtt. Valószínűleg a gyermekek lármája vagy talán v a l a m i kellemetlen emlék okozza ezt a minden ilyen esetben megismétlődő v a d haragját. Félelmetes látvány, amint szőrét felborzolva, két lábon állva, rázza ketrece vas­ rácsát. Párjánál alig valamivel kisebb és fiatalabb. É r d e k e s ennek a két állatnak egymáshoz való viszonyát megfigyelni. S e m m i vonzódás sincs bennük egymás iránt. E g y ketrecben élnek, de egyáltalán nem barátkoz­ nak egymással. Rendellenes viselkedésük oka meg­ ismerkedésük idejéből és körülményeiből ered. A nőstény akkor idegenkedve fogadta és gorombaságai a n nyi r a megbántották a hímet, hogy azóta sem hajlandó semmi­ féle közeledésre, habár a nőstény olykor-olykor már ü g y á l l a t k e r t i borz. Hölzel felvétele. megkísérli a barátkozást, de úgylátszik, hiába, mert »Jimmy«, legalább egyelőre, nem hajlandó felejteni. és csak amikor nincs közelében senki, az esti órákban vagy éjjel jön elő. Ezért v a n az, hogy az állatkert láto­ A majomház félköralakú új részében v a n elhelyezve »Maxi« és »Mitze«, a két fiatal csimpánz. E z e k n e k a visel­ gatói vajmi ritkán láthatnak egy-egy borzot. Csak a kedése nagyon különbözik az öregekétől. A z ember fiatalon fogságba került borz viselkedik bizalmasabban. önkénytelenül mosolyog, a m i k o r őket nézi. Állandóan Jellemző példa erre az a négy borz, amelyet a m u l t mozognak, hol a rácson, h o l a tornaszereken, külön évben egész fiatalon, néhányhónapos k o r u k b a n kaptunk. vagy összekapaszkodva. Kergetik egymást, birkóznak, E z e k teljesen megszelídültek, nemcsak ápolójukkal, de nagyon vigyáznak, hogy fájdalmat ne okozzanak hanem idegenekkel is barátkoznak. B á r napközben is egymásnak. Pedig m i n d korban, m i n d testnagyságban elheverésznek, ha látogató áll meg előttük, mindjárt

előbújnak és egy j ó falatért buzgón koldulnak. Fogságban a borz a legritkább esetben szaporodik. A z állatkertben 1932-ben született kettő, de ezek sem maradtak sokáig életben. A borz (Meles meles L.) csaknem minden vidéken egész Európában és Ázsiában honos. Hegyes-erdős vidék az otthona. O t t ássa meg földalatti kényelmes, nagy lakását, amelynek egy tágas ürege, több k i - és bejárata, szellőző nyilasa van. E b b e n a jól elkészített tanyában tölti életének legnagyobb részét. N a p p a l benne alszik, éjjel onnan i n d u l élelmének megszerzésére. Nyáron, amikor hosszúak a napok, már alkonyodással is kimerészkedik. A kotorékból mindig óvatosan, kémlelődve, szimatolva bújik k i és h a v a l a m i veszélyt gyanít, órákig képes a kijáratban figyelve vesztegelni, mielőtt kijön. Éjjeli útján eléje kerülő minden ehető dolgot elfogyaszt, kilátogat a földekre és veteményeket dézsmál. N a g y kárt azonban nem tesz és ezt is ellensúlyozza az a haszon, amelyet a kártékony rovarok tömeges pusztí­ tásával hajt. Mindezért nem való, hogy kíméletlenül pusztítsuk. Bohutinsky

SZIVÁRVÁNY. — Emlékeimből. — í r t a : Borsodi László.

Derekát járja az aratás. Már 9 óra felé hétágúsan tűz a nap a szűk völgyben meghúzódó falucskára, meg a körülötte elterülő mezőségre. Betarisznyázok. A táska egyik fiókjába olvasni­ valót nyomok. Vállamra vetem puskámat és indulok k i , az élet birodalmába. Ballagdálok a falu felső végének. N e m vadászni megyek. Csak úgy megszokásból viszek m a g a m m a l fegyvert. Nincs messze a r i t k a tölgyerdő. amelynek fennsíkszerű gerincén — szép nyári napokon — egy öreg fa terebélyes árnyéka az én olvasótanyám. Magányos­ ságom csendjét ilyenkor legfeljebb galambbúgás szaggatja meg s néha egy-egy szélfordulattal a marokverő fehér­ népek nótája, az általellenes szántóföldekről. Ritkán szólal meg itt az én puskám így aratás idején. A k k o r lövök néhányat az alkonyat felé hazaszállingózó vadgalambok közül, h a a Pétervásárról hozatott mészár­ széki megunt birkahús után becsináltat kívánok. Meg olyan esetekben, a m i k o r szegény palóc híveim között — lábadozó-betegről tudok. Május, június hónapokban egészen más a helyzet. A z erdőben sok a sziklás vízmosás. Valamennyi rókafészek és akad közöttük akárhány, amelyet terem­ tett lélek meg nem t u d közelíteni. M i k o r a ravaszdi­ csemeték elszakadnak a csecstől, gyakran kell kinézeget­ nem, ha azt akarom, hogy nyúlból, fogolyból nekem is maradjon valami. Máskülönben sem gazdag terület ez az öreg erdő. Messziről bólintgatnak rajta a fák egymásnak. Inkább legelőnek számít. Huszonöt-harminc darabra rúgó tehéncsorda, meg három-négy kisfalka b i r k a nyalogatja tarlószabadulásig. Oszi szeles időben gyakran felkeresem. Ilyenkor a vízmosásokban mindig kerülközik néhány nyúl. H e k t o r kutyám igálkodása nyomán a kitanult abbak rendesen

a gödör fenekére surrannak s ép bőrrel szabadulnak. A m e l y i k kifelé szökik, az aztán többnyire tarisznyámba kerül. De nedves októberi napokon szereti e szakadékokat a szalonka is. Akárhányszor megesik, hogy nyolc-tíz darabra mered rá a kutyám. S ahogy a szerencse szolgál, néha négy-öt, olykor meg egy-kettő kerül aggatómra. De így is, úgy is kedvesek az én itteni bolyongásaim. Déli pihenőm alatt olyan jó elnézni a halványkék bús őszi eget ; hallgatni a szél dudorászását, amelybe a délnek vonuló vadludak búcsú-kiáltása kavarog. M i k o r az utolsóelőtti házat elérem, az udvarból kedvesen csengő női hang üti meg a fülemet. Lassítom a lépést s bepillantok a félig n y i t o t t vereckén (kiskapun). F i a t a l menyecske ül a pitvar küszöbén, a szép Szabó Klári. K r u m p l i t hámoz. Kékkendős k o n t y a alól vastag, aranyszőke hajfonat s i m u l a fülére. Sötétkék szeme úgy hamvasodik k i orcájából, m i n t v a l a m i halvány rózsacsokor közé ejtett kökény bogyó. Nagyobbik fiacskája ballábánál ül a földön, a kisebb meg jobbfelől. E z e k k e l beszélget. Vagyis inkább csak a nagyobbal, mert a kisebbik még olyan másféléves kis golyhó. — H a mégfőzök, magatokba maradtok. K i v i s z e m a délebédét édesapátoknak, meg Jancsi bácsinak. Jádzogassatok szépen. A kútho közel né menjetek. I t t az elsőház ablakjába léssz a kompéroslepény, a kis korsóba a víz. H a megállítjátok, J ó s k a fiam, te feléred a priccsrő, — elő veheted. I m vágok két karaj kényeret is. H a kódús nézne be az udvarba, kínáld még éggy darabkával. A J ó s k a gyerek szavát nem hallom. Csak annyit látok, hogy szótértőn bólongat a kopasz buksi-fejével. V a l a m i édes melegség száll a lelkemre, ahogy a kis családi fészket elhagyom. Minő okos ez az egyszerű parasztasszony! Pedig iskolába sem j ár t soha. Árva leányka volt. Tizenkétéves koráig libát őrzött, azontúl meg úri házaknál cselédkedett a férjhezmeneteléig. Dehát a gyereknevelést az eresz alatt költő fecskepártól is meg lehet tanulni. A z o k n a k nem k e l l se német »frajla«, se francia »guvernánt«, maguk szorgalmaskodnak apró kincseik körül. A l i g haladok kétszáz lépést a falutól, a völgy egyik kanyarodóján az öreg Borsost érem utói. B o t r a támasz­ k o d v a toporkál előttem. Hozzáköszönök : — Aggyisten jónapot, bátyúra, hová igyekszik ebben a melegben? — Aggyisten minnyájónknak! H á t igyekeznék édes uram, de b i j ' én má csak mászok. E l m ú t t felettem az idő s megemésztett a sok dolog. D e méglássa, még m a mégzördöl az ég. — Miről gondolja? — H á t ez a b a l tomporom rendesen mégjelentyi az égiháborút. Meg osztán a légy is. M e r t napfélkelte óta szinté tapad az emberbe. Nomég az elébb fojtottam rá a harmagyik pipa dohányra, oszt ez is, meg a két első is — félódalt fogta a tüzet. E m még essőt magyaráz. I l y e n nagy próféta a paraszti sor öreg rokkantja. Ballókázunk tovább csöndesen s a vén palóc megint szónak ered : — A m a r r a a harmagyik dőllőn aratnak a cselédjeim. A z idén j ó termést adott az Isten. Örül neki minden teremtett állat. Csak a magamfajta vénség marad szomorú. M e r t m i t ér minden, h a az ember csak néznyi tuggya a fölgyi élet letgyönyörűbb munkáját!

N a g y o t dobban a szívem. Van-e széles e világnak egy másik népe, amelyik úgy szeretné a földet, m i n t a magyar paraszt! Még v a g y kétszáz lépést haladunk együtt, aztán elparolázunk. A z öreg Borsos j o b b r a tart a harmadik dűlőnek, én meg b a l r a kapaszkodom a ritkaerdős lejtőn, olvasótanyám felé. Nyolc-tíz perc alatt ott is vagyok. L e r a k o m a készségem, aztán leülök a selymes gyepre és pipát töltök. N e k i v e t e m hátam az öreg tölgy kérgesmohás derekának. E g y ideig pipám füstjét nézem. Emelkedő bodorodása lágyan olvad a felhőtlen égboltozat kékségébe. M a j d az általellenes domboldalra száll tekintetem, ahol egy-két aratópár serénykedik a keskenyebb-szélesebb búza­ szalagokon. E l g o n d o l k o d o m . Micsoda munkát végez a magyar föld népe aratás idején! Különösen holdas éjjeleken nem több az alvó-pihenője három-háromésfél óránál. Igyekezni k e l l a szemesélet vágásával. M e r t ha elérik a kalász, kipereg a szem és sok búza megy veszendőbe. Mintahogy a magyar marxisták u r a l m a alatt történt. Azután a híres népboldogítók kegyelméből jegyre k a p t u k a dohos kukoricalisztet. . . A bódult vörös istentagadók nyolc órába akarták szorítani az aratómunka n a p i tizennyolc-húszórás idejét. A búzabölcsek arról az egy igazságról feledkeztek meg, hogy a búza nem órára érik. Péltizenkettő tájig olvasgatok a szellős árnyékban. M a j d előkotorom vadásztáskámból a tegnapesti csirkemaradékot s a jókora darab kenyeret. Falatozás közben szanaszét legel a tekintetem. V e l e m szemben, a verő­ oldal tarlóján emberpárok ereszkednek a völgybe, a dűlő lábához, ahol a réti patak mentén fűz- és égerfák kínálgatják árnyékukat. A l a t t a m , a völgyi úton egy asszony szaporázza a lépést. A hátán — fehér abroszban — b a t y u . E g y i k kezében kantárban, rátó (szilke), ennek tetejében meg jónagyocska cseréptál. Másik kezében gereblyét lóbál. Szabó K l á r i . . . Nemcsak a járásáról ösmerek rá, hanem arról is, hogy m i n d e n ruhadarabja virítóan tiszta. De selymes összetételű ennek a szép parasztasszonynak a lelke is. Szereti m i n d e n k i . Es a m i ritkaság, még asszonytársai is csak j ó t mondanak róla. Már ott is v a n egyik öreg fűz alatt, ahol az ura, Kovács Máté, s szolgája, a legénysorba kapó G u b a gyerek törülközik. M e r t étkezés előtt mindketten meg­ mosakodtak a patak vizében, s törülköző híján — a gatyakorcból kihúzott ingderékkal dörzsölik szárazra megfrissült arcukat, karjukat. E z a l a t t a gazdasszony kiszereli az ételesedényeket. M i n d a hárman letelepszenek a gyepre. Keresztet vetnek, imádkoznak, aztán tempós lassúsággal mozog táltól­ szájig a kanál. Ebédvégeztén a két férfiember hasmánt nyúlik el a gyepen. K é t karját egyik is másik is keresztbe­ helyezi a homloka alá. A z asszony összeigazgatja cókmókját, aztán i n d u l a rét homoköntéses tájának. O t t hajladoz j ó ideig, talán virágot szedeget. Később világosodok rá, hogy most is hasznos dolgot végez; k i s félóra alatt egész nyaláb köménymag ágaskodik kezében. Közben eltelik a déli pihenő. A gazda kaszával, Jancsi sarlóval (ő a marékszedő), a menyecske gereblyével kapaszkodik a lejtős tarlóbarázdán fölfelé. N e m ­ sokára suhog a kasza, nyomán meg szaporodik az arany­ kalászos marék. A z asszony pedig a tegnapi keresztek közein lmzogatja össze gereblyével a kaparékot.

V a l a m i két órát serénykedhettek, m i k o r nyugat felől távoli dörgés morajlását h a l l o m . Felállók. Látom, hogy a Dunáról sötétedik az ég, s nagy tarjagos felhőzet szélesedik irányunkba. Szedelődzök, mert a puska nem kedveli a vizet, s m a g a m se szeretem, h a künn ér a zivatar. Futólépésben hagyom el tanyámat és vágtatok hazafelé. Völgyi utamon vagy háromszor fordultam vissza kémlelőn. A balról elmaradt földeken az aratók rá se hederltenek a közelgő égiháborúra. Megszokták az i l y e n nyári időváltozást. Még nem értem el a falut, m i k o r az első cseppek tallérnagyságú foltokat csapkodtak az út porába. Közben egyet-egyet villámlott és tompa mély dörgéstől rengett a föld alattam. A falu végéhez közel — nagy s z i k k a d t róka i r a m l i k át előttem az úton. Szájából egy ölnivaló csirke egyik szárnya s feje lóg k i . Ügyet se vetünk egymásra. M i n d ­ kettőnknek a biztos menedék egyetlen gondunk. A szélső ház előtt zúdult n y a k a m b a a zápor. S hogy ím ott a k a p u t zárva találtam, a Kovácsék portájára ugrottam be. A délkeletnek néző ereszalj elég oltalmat nyújtott az észak-nyugat felől sújtó zápor ellen. A m i n t szárazra kerültem, mindjárt a két gyerek jutott eszembe. — Vájjon, h o l húzódtak meg? — R á j u k találtam hamarosan. O t t gubbasztottak a háziszőttes rongypokróccal leterített szalmapriccs belső végén, m i n t két megriadt madárka. É n a falusi táboriágy utcafelőli végéről neszeltem rájuk. Ők azonban a felhőszakadás zajában észre se vették érkezésemet. Éppen hozzájuk akartam lépni, m i k o r egy vakító villámlás és a nyomában támadt recsegve-csattanó dörgés — magamat is szinte megroggyantott. Ocsúdásom után első tekintetem a két madárkára esett. A J ó s k a gyerek letérdelt s ugyancsak térdre igazította öcsikéjét is. M o s t a zápor egyszerre szemergőre lassúit, m i n t h a a két apróság szándékát figyelné. D e odatapadt az én szemem is. A komolyképű bátyóka apásán fogta meg öccse jobbját. — Vessőnk kérésztét Imrüske, oszt imádkozzónk, mer haragszik az Istenke. . . N o m o n g y a d : — Atyának, — Aáa! — Fiúnak, — Piúa! — É s Szentléleknek nevébe, — Éeeemm! — Ammen. — Amm! Azután J ó s k a összekulcsolt kézzel, nagy hangon tördelte a Miatyánkot. Imrüske meg bambácskásan bámult bátyjára s minden szónál v a l a m i értelmetlenséget kuncogott utána. Könnyes szemmel mosolyogtam a két p o r o n t y ájtatoskodását. De elmosolyodott a jó Isten is : szivárvány ölelte át félkeresztben a gyümölcsösök között megbújt palóc falucska két fehér házsorát.

MAROS SORSA. E g y k u t y a története, í r t a : Gömöri Olga. A Bükk-liegység végső nyúlványainak határán, egy borsodmegyei k i s magyar faluban látta meg először a napvilágot. A kuvasznál jóval kisebb, vékonylábú, fehér­ szőrű, igénytelen kis k u t y a volt, füle félig kajla, hátán és farkán kissé sárgásba hajló, dúsabb szőrözet; kifürkész­ hetetlen korcs ivadék. D e barna szemével értelmesen és figyelve nézett az emberre. Parasztgazdáj a nem sokat törődött vele és még fiata­ lon a faluban lakó uradalmi erdőőrhöz került házőrzőnek. Új gazdájához nagyon ragaszkodott. A m i k o r az erdőőr korán reggel hivatása teljesítésére az erdőbe indult, m i n d i g vele akart menni, de a határozott tilalom miatt szomorúan otthon maradt. Egyszer azután, hogy, hogy nem, Maros mégis utána szökött, amikor már messze az erdőn járt. Gazdája nem akarta visszakergetni, hát tűrte, hogy vele maradjon. Már néhány óra óta jártak s ezalatt az erdőőrnek fel­ tűnt, hogy a k u t y a kitűnően szimatol és mindig nagyon figyel. Egyszerre hirtelen buzgón szaglászni kezdett a földön, valami n y o m r a akadt és oldalt térve, gyorsan eltűnt a bokrok között. —Bizonyára nyúl után szalad — gondolta magában az erdőőr és lassan ment tovább, meg-megállt, várt, de Maros nem j ö t t vissza. Egyszerre csak messziről megszó­ l a l t a k u t y a és egyhelyben csaholt. A z erdőőr felfigyelt; — talán vaddisznóra akadt — tűnődött magában és sietve i n d u l t a hang irányában, mert Maros m i n d heveseb­ ben csaholt. Gyorsan golyóra töltötte puskáját és a kes­ keny völgy túlsó oldalán, a ritkásban csakhamar meglátta Marost, amint egy vaddisznót nagy buzgón igyekezett a menekülésben megakadályozni. Akármerre fordult a disznó, Maros eléje ugrott és dühösen ugatta, majd, amikor ellenfele támadni akart, ügyesen szökkent errearra, nem engedte megfutamodni. A z erdőőr igyekezett őket lehetőleg megközelíteni, hogy biztosan célozhasson és meg ne lője véletlenül a kutyát. Végre egy alkalmas pillanatban sikerült a lövés s a disznó elterült. A z izgatottan lihegő, lógó nyelvű Marost gazdája megmegsímogatta, a derék k u t y a bizonyára megértette a dicséretet. A l i g akart elmenni a zsákmánytól. A z esti jelentkezés alkalmával az erdőőr az esetet édesapámnak jelentette. E t t ő l kezdve Marost többször kivitték az erdőbe v a d ­ disznót nyomozni, s h a disznócsapára akadt, a zsákmány biztos volt, a k u t y a nagyszerűen »dolgozott«. Még abban az évben egyik rokonunk, a k i egy másik nagy uradalomban szintén erdő tiszt volt, látogatóba j ö t t hozzánk. Természetesen sok szó esett a vadászatról és Maros kiváló tulajdonságairól. H o g y rokonunk a kutyát »munkában« is láthassa, kimentek vele vadászni. Ősszel volt, a tölgyesekben hullott a m a k k . Maros ez alkalom­ m a l is kitett magáért, két vaddisznót juttatott puska­ végre. Ügyessége rokonunknak annyira megtetszett, hogy megvette az erdőőrtől és magával vitte. í g y került a felvidéki nagy uradalomban az erdészlakba.

Csakhamar híre terjedt a Garamvölgyön végig ; a kartársak elkérték és vitték mindenfelé. A z ilyen kisebb kutyától a vaddisznó nem nagyon fél, inkább csak a zaklatástól igyekszik s z a b a d u l n i ; közben a vadász ráér megközelíteni. A nagyobb v a d k a n o k természetesen veszélyesebbek, de Maros csak egy esetben k a p o t t egy kis vágást. F e l sem vette ; azután is, ahány vaddisznót hajszolt, m i n d megállította és lövésre juttatta. Gazdája mégis mindig féltette. Ám a végzet másfelől jött. Közeledett az idő, hogy fiait a világra hozza, tehát nem vadásztak vele. Egyszer feltűnt, hogy Maros nincs a háznál, senki sem látta. Várták, hívták, nem j ö t t elő. Keresték a környéken mindenfelé — az erdészlak a falun túl, az erdőszélen állt — mindhiába! A harmadik napon délelőtt a ház lakóinak nagy örö­ mére egyszerre megjelent. . . soványan, éhesen. Vájjon hol rejthette el kölykeit? Keresték, de hiába! N a p o n t a egyszer hazajött enni. Meg akarták lesni, hová megy vissza, de nem sikerült, mert ha v a l a k i követni akarta, akárhogyan lopakodott utána, mindjárt észrevette és nem ment semerre, csak a háznál vesztegelt. N a g y o n féltette fiait! A z egyik erdőlegénnyel azután a háztájon túl, egy magasabb helyről messzelátóval figyeltették, merre, hová megy. E g y gyéren bokros domboldalnak tartott, helyen­ ként megállt és — óvatosságból — visszanézett a ház felé. Azután a bokrok közé bújt. A legény jól megjegyezte magának azt a helyet, ahol Maros eltűnt, ott kutatott és egy régi rókakotorékban rátalált Marosra és három kis kölykére. H a z a h o z t a őket és otthon j ó gondozásban részesültek. Néhány héttel később Maros érthetetlen módon megint eltűnt. Keresték mindenfelé és másnap nagy nehezen megtalálták . . . hulláját. A faluban lakó egyik erdőőr ugyanis könnyelműen, a falu közelében, a rókák­ nak mérgezett húst tett k i és ebből evett Maros. Néhány lépésnyire a mérgezett hústól feküdt kimúltan. F i a i t felnevelték, remélve, hogy öröklik anyjuk érté­ kes tulajdonságait, de ez, sajnos, nem vált valóra. A garamvölgyi erdőtisztek még sokáig emlegették Marost, az ügyes kis kutyát és azokat a vaddisznókat, amelyeknek elejtését csak neki köszönhették.

„A

TERMÉSZET"

1936. évfolyamának b e k ö t é s i

táblája

vászonból, arany-nyomással 2

pengő

kapható

beküldése

ellenében

kiadóhivatalunkban.

Kéziratokat nem őrzünk meg és n e m a d u n k

vissza.

xxxxxxxxxxz:xxxxxxv.xxxxxxxxxxxxxxxxxx

APRÓ

HIRDETÉSEK

íí X

Az apróhirdetés minden szava 20 f.; előfizetőknek 10 f. A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 pengő ; előfizetőknek 1 pengő.

Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, XIV., küldendő. Vadászok figyelmébe! J ó l hangolt duvadcsaló-sípokat útmutatással készít Storcz Mátyás, Gödöllő. A sípok darabja P 2-50.

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

Természettudományi Közlöny. S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos közreműködésével Gombocz Endre és Szabó-Patay József. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V I I I . , Eszterházy-u. 16. »Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete« Budapest, Állatorvosi főiskola poliklinikája, V I I . , R o t t e n b i l l e r utca 23—25. Telefon : 1-308-30 Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete Budapest, V I I . ker., István-út 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája. Telefon : 1 -308-30. H i v a t a l o s órák hétfőn és csütör­ tökön 17—18 órák között. Magyar Kutyafajták Törzskönyve Budapest, V I I . , ker., István-út 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája. Telefon: 1 -308-30. H i v a t a l o s órák törzskönyvezés végett hétfőn és csütörtökön 17—18 órák között. Magyar Dobermannosok titkári h i v a t a l a V I I I . , Baross-utca 77. Telefon : 1-413-78

5Í

x x xX

x x x x x x x x x x x x x x x x x x

H t I>.\ S > r . K T

-•

VT. VILMOS CSÁS2ÁR.ÚT 33.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Budapest,

ZIMMER FERENC

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szö­ vetsége Budapest, V I I . , István-út 2. Telefon: 1-308-30

H A L K E R E S K E D E L M I R.-T. Központi telep:

A szerkesztésért és kiadásért felelős : N a d l e r H e r b e r t .

IX., G O N C Z Y P A L - U T C A 4. Telefon: 1-854-48

Főüzlet:

KÖZPONTI

VÁSÁRCSARNOK

Telefon: 1-854-48

Fióküzletek:

A „ C H I N O I N " állatgyógyszerek megbízható hatásúak!

V., GRÓF TISZA ISTVÁN-U. 10. Telefon: 1-816-79

Kebal II. az orsóférgesség biztos gyógyszere, 1 kutyák Taekil a galandférgekel elhajtja, / részére Pekk és Hizan angolkór ellen, Karodor sebhinlőpor minden a sebek gyors gyógyulásai elősegíti, ) állat Cadogel bőrgyulladás gyógyszere, részére Koplin rühösség ellen, Kirbek a bothákaí és íeivekei megöli, Kérdezze meg állatorvosát!

IRODA:

VIII., HORÁNSZKY-UTCA 19. Sürgönyök: Z i m m e r h a l ,

Telefon: 1-335-39

Budapest.

Á FOXTERRIER Foxterriertenyésztők és tulajdonosok egyetlen szaklapja. M e g j e l e n i k gazdag tartalommal havonta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Magyar Foxterriertenyésztők Egyesülete B u d a p e s t , V I I . kerület, I s t v á n - ú t 2 . s z .

Kaphatok az összes gyógyszertárakban!

Bővebb felvilágosítással szolgál:

„CHINOIN" gyógyszer és vegyészeti termékek gyára r.-l., Újpest

SCHEINER

II VII. KERÜLET, GARAY-TÉRI || VÁSÁRCSARNOK. T . : 1-304-84

G Y U L A „STADION" Budán, II., Margit-krt. 59.

A z Átrium f i l m p a l o t a m e l l e t t .

> f

Sport-, tornaterem-, játSZÓtérfelSZerelések éS iskolaberendezések.

Telefon:

1-544-80, 1-665-72

Hatóságok szállítója. Viszonteladók engedményt kapnak. Katalógust küldök.

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

LOVAGLÓ- ÉS HAJTÓISKOLA

AZ ÁLLATKERTBEN! LOVAGLÁS: HAJTÁS:

egyénenként és osztályban, alapgyakorlatok, iskolalovaglás futó­ szárral, kengyellel és kengyel nélkül, haladók tereplovaglása stb. gyermekek hajtása

egyes-, kettes-,

A z állatkerti belépődíjon

négyes-

és

ötösfogatokkal.

vagy évi bérletjegy árán felül :

1. 40 percig tartó lovaglásért, egy, vagy kétlovas kocsi hajtásáért kezdőknek és haladóknak 1 pengő 50 fillér; 2. 20 jegyet tartalmazó jegyfüzet ára 24 pengő; 3.

Tereplovaglás esetenként és személyenként 5 pengő.

S Z A K S Z E R Ű T A N Í T Á S kezdők és haladók számára csütörtök kivételével naponta reggel 7-től 10-ig és délután 4-től 7-ig.

E L S Ő R E N D Ű

B E T A N Í T O T T

L O V A K ! E3

xxxxx«xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx il n X a *• r a n A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLATES NÖVÉNYKERT n n a a n n a a n n n n a p á l m a h á z á b a n délszaki növények gazdag gyűjteménye, a a n x x a n n |az akváriumban X

il ii ii il il il il il il il il il il il il il il X il il il il il

a kígyóházban

óriás- és mérgeskígyók, gyikok, békák, teknősök és díszhalak láthatók.

B E L É P Ő D Í J : Felnőtteknek 20 fillér, 10 éven aluli gyermekeknek 10 ííllér.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Budapest székesfőváros h á z i n y o m d á j a 1937

— 852 — Felelős n y o m d a v e z e t ő : K u r f ü r s t István vezérigazgató