évfolyam
2. szám.
1935. február Képes havi folyóirat. — Megjelenik minden hó 1-én.
A szenvedés boldogságának titk«/ írta; Toronyi István.
A betlehemi éjtszaka fehér izzású lángjait, aoi beteijesülés boldogsága gyújtott fel a jászol körül, az Anyaszentegyház negy ven napig lobogtatja hívei lelkében. A karácsonyi örömök szüretelése negyven napig tart. A gyermekei szívét jól ismerő Édesanya, az Egy ház tudja, hogy a földi gondok bozótjában vergődő emberi élet szeret megmerülni a boldogságban. Ez a karácsony hangulatát tükröző negy ven nap örömgyűjtés, lelkierö tartalékolás az elkövetkező negyven nap nagybőjti bűnbánata előtt. A karácsonyi örömöket Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe zárja. Az Édesanya, aki a szent hagyomány szerint a jeruzsálemi templomban Isten szolgálatában élte liliomos leány-életét, a mai napon elindul a templomba, hogy a mózesi tör vény parancsát teljesítse. A Szeplőtelen Fogantatásnak nincs szüksége a tisztulásra s az Isten Egyszülött Fiának nincs szüksége arra, hogy Mózes törvényének értelmében Istentől visszaváltsa két pár gerle odaajándékozásával a szülői szeretet, mert Aki a jászolban érettünk didergelt, Az nem egy férfi és egy nő hitvesi szeretetéből indult el földi
33
útjára, hanem az örök Atyának a bűnbe esett emberiséget megsajnáló v ^ e le n szeretetéből. S a Boldogasszony a mai ünnepen mégis kar jára veszi isteni gyermekét, hogy példát adjon asszonytársainak, akik Isten elgondolásait teljesítve emberi életeket indítanak szívük alól a földi utakra. A magyar nép ezeréves Mária tisztelete nem is nevezi tisztulásnak a polgári év első Mária ünnepét, hanem szeretetének lele ményességével azzal a kedves szóval jelöli, amellyel hat Mária-ünnepet díszített; Boldogaszony! S mivel az Egyház febr. 2-án szentel gyertyát: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Első pillanatra ellentmondás érződik ki a Boldogasszony elneve zésből. Hogy lehet a mai ünnep Asszonya boldog? Hiszen a jeruzsálemi templom gyertyafényében fájdalmak lelkét átjáró kínját jövendöli neki a mai ünnep prófétája, Isten öreg szolgája: Simeon. És mégis őseink Máriát dicsérő ajkának van igaza, mert a Szent Szűz a mai ünnepen is Boldogasszony. Ha előre tudta volna, hogy milyen szo morú szavak várnak rá a templom küszöbén belül, akkor is elindult volna, mert az „Ű r szolgáló leánya" tudta és érezte, hogy aki a bol dogság égi útjára lépett, annak a földi szenvedések útját is végig kell járnia. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének legmélyebb titka a szenvedés boldogságának fölismerése és Istentől való elfogadása. Ezt nem értik meg a törpe lelkek, hanem csak a kiválasztottak s Aki a kiválasztottak közül legközelebb volt a betlehemi jászol öröméhez, An nak jutott a legnagyobb földi szenvedés. Ez már a lelki élet magas iskolája. Jézushoz közel annyi, mint a szenvedés boldogságához közel. Ebbe az iskolába járt a legnagyobb konvertita: Szent Pál apostol, Ferenc atya. Isten szegénye, Assisi csilaga és Isten szenvedő rózsája: kis Szent Teréz. S ebbe az iskolába olyan kevés lélek iratkozik be ma napság! Miért? Mert az emberek látóköre kicsinyes, hétkönapi gondok malomkövei közt őrlik föl szívüket és lelki energiájukat, kenyérért fut kosnak s ruhájukkal és testükkel együtt napról-napra lelkűk is leron gyolódik. Ugyanakkor pedig ideáljuk a kisportolt női test és a kozme tika ezer fortélyával kikészített mozicsillag s amíg asszonyaik örök problémája házas életük keresztjeinek felpanaszolása és a Hűség gyű rűjének titokban, vagy nyíltan való széttörése, addig életük mindig el hibázott élet s lelkűk értéktelen lim-lom lesz. Ezért nincs igazuk és ezért átlátszó a védekezésük. Majd ha lelkűk rányílik Gyertyaszentelő Boldogasszony titkára; a szenvedés boldogságára, akkor megtalálják és követni tudják életük Istentől küldött asszonyideálját: a Boldogasszonyt.
34
Nem halt meg, csak szendereg az élet. írta : P. TÓTH EDE 0. F. M.
Te azt hiszed testvér, az élet Meghalt a fo jtó hó a la tt? Te azt hiszed, hogy e tavaszra A z életből csak holt marad? Nem halt meg testvér! ó az élet Nem halhat meg, csak szendereg; Figyeld m ajd meg napos tavasszal, Hogy éled újra a berek: Virágba pattan ezer bimbó Ezer mag kél a fö ld alatt. Meglátod testvér, hogy az élet Élő, virágos, szép maradt. Te azt hiszed testvér: a lélek, A bűnös ember lelke holt? Te azt hiszed, hogy ott a szépség Egy régi álom képe volt ? Ó nem testvér, a bűnös lélek Olyan mint télen a berek. Ó nem testvér, a bűnös lélek Mélyén az Isten szendereg. S ha jö az égnek szent sugára, Kegyelmek dús erője száll, A bűnös lélek újra éled M in t harmatos, szép rózsaszál. H a látod testvér s úgy Ítéled, Hogy bűnösök az emberek, M ondj el értük egy Üdvözlégyet M ert bennük Isten szendereg.
35
Boldogok az írgalmasok . . . írta: Dr. Kis György. oldogságot ma ritkán lát az ember ebben a szomorú világban, de ha mégis látni szeretnénk, menjünk azok közé, akik igen nagy áldozatokat hoztak a felebaráti irgalmas szeretet terén, ott csodás dolgokat tapasztal hatunk. Azon a földön, hol az Üdvözítő a nyolc boldogságról beszélt, közel ahhoz a helyhez, ahol az irgalmas szamaritánus történetét elmon dotta, az önfeláldozó irgalmas szeretetnek olyan példáit látja a zarán dok, hogy örök emlékei közé fogja sorozni. A Szentföld apácáitól sokat lehet tanulni a krisztusi önfeláldozás tekintetében. eruzsálemben, nem messze a főpóstától áll a francia irgalmas nővéreknek, Szent Vince leányainak intézete. (Négy kolostoruk van a Szentföldön.) Ugyanazt a kék ruhát és fehér kornettet hordják, mint nálunk. Meglátogatjuk őket, hogy elmondhassuk itthon, mit dolgoznak a rend nővérei a Szentföldön, Vasárnap délután van, de az intézetben annál élénkebb az élet. Szívesen fogadnak bennünket és hamarosan előkerítenek egy nővért, hogy az majd bemutatja az intézetet. Fiatal, magastermetű, mosolygó arcú, igazi francia apáca a kalauzunk. Nem tudom, honnan való, ki nek a gyermeke, a nevét sem tudom, csak annyit, hogy ő 6 — 8 éve van itt és a siketnéma gyermekek oktatásával foglalkozik. Az intézet igen nagy, iskolákat tartanak fenn, vakokat és siketnémákat oktatnak, a templomuk is tágas, szép, világos, de ami legjobban lekötötte a figyelmünket, az a nővér tevékenysége volt a siketnéma leánykák között. Az osztályban 7— 8 gyermek fogad bennünket, bennszülött, szegény arab, szír, beduin csemeték, úgy nyolc év körüliek. Ragyog a szemükben a rajongás, amint a nővérre feltekintenek. Az táblát mutat nekik, amelyen képek vannak : kutya, teve, ház, asztal stb. A gyermekek sorban meg mondják a tárgyak neveit franciául. A nővér ajkáról már le tudják lesni a francia szót, vele már tudnak beszélni, de talán az édesanyjukkal még nem. A kedves nővér arca is ragyog a boldogságtól. — Talán soha többé nem látja szüleit, hazáját, rokonait és mégis boldog, hogy itt. Krisztus hazájában apró arab siketnéma leánykákat beszélni taníthat. Hasonló jelenetet látunk a német Borromaei nővérek rendhá zában. Ez is jó nagy intézet, a tartományi főnöknő székháza, novi-
36
ciátus, zarándokház, elemi iskolák, gyógyszertár beteg asszonyok ingyenes kezelésével és sok-sok lelkes apácával. Kilenc zárdájuk van a Szentföldön. Az iskolában a nővérek arabul, angolul és németül tanítják a gyermekeket, a patikában két nővér is vesződik a betegek kötözésével és kezelésével. Épül már az új, tágasabb kápolna is. A kísérő nővér a kert végében lévő temetőt is megmutatta : itt nyugosznak majd ők is, hiszen ők nem fognak visszatérni hazájukba soha többé. Mindenről lemondtak és most boldogok . . . A Notre Dame de Sión apácáknál többször is megfordultunk. Az 5 templomukban van az Ecce homo ív, az a hely, ahol Pilátus bemutatta Krisztus Urunkat a népnek. A templomuk alatti helyiségek padozata, a Lythostratos, hatalmas kőlapokkal kirakott széles úttest, melyen helyet foglalt Pilátus, mikor Ítélkezett jézus felett. Leánynevelőintézetet, árvaházat és iskolákat tartanak fenn és minden szent misében imádkoznak a zsidóság megtéréséért; van köztük sok, aki maga is zsidó v o lt; akivel legtöbbször találkoztunk, az egy bécsi ősrégi katolikus bárócsalád sarja . . . Nem maradnak el az irgalmas szeretet gyakorlásában a benn szülött apácák sem. A Soers du Rosaire, a rózsafűzér nővérei alig ötven éves múltra tekinthetnek vissza, de már keleten mindenfelé el vannak terjedve. Húsz kolostoruk van. Szinte tisztára a bennszülött leánykákból nyerik új tagjaikat. Az árvaházakban, iskolákban, leánynevelö intézetekben, háziipari foglalkoztatás terén nagyon szép ered ményeket érnek el. Jeruzsálemi házukban járva láttuk, hogyan készítik és terjesztik a kis olajfából faragott kereszteket és olvasókat. Nagyon olcsón adják és ebből tartják fenn intézményeiket. Ain Karemben is jártunk ottani házukban. Itt szentföldi virágokkal kínálnak bennünket, melyek fel vannak ragasztva fehér kartonlapra. Színpompás, ízléses dolgok, az árvák készítik és az érte adott fillérekből tartják el az árvákat. Az arab leány, ha mohamedán családból való, élte fogytáig szinte rabszolga marad, fátyol nélkül nem léphet ki az utcára, ha férjhez adják is (és őt a szó legszorosabb értelmében adják, sőt eladják látatlanban), akkor a férje házában lesz rabszolga, férje érzéki kívánságainak eszköze és soha „társa", hisz több felesége is lehet, sőt el is küldheti az asszonyt, amikor akarja. Ezzel szemben a keresztény arab nő szabad egyén, esetleg hitvestárs, de ha szerzetesnő lesz, a krisztusi szabadság boldogságát oly mértékben érezheti, amint azt az Üdvözítő megígérte. A lemondás, önmegtagadás és irgal-
38
másság nyomában fakad a földön elérhető legnagyobb boldogság . . . A Szentföld lakóinak 7 3 “/o-a mohamedán arab, ITVo-a zsidó és csak 9Vo-a keresztény. De ha a keresztényekben mindenütt annyi önfeláldozás és emberszeretet lenne, mint ezekben az apácákban, a katolikus elem lehetne 73®/o és sokkal több boldogság lakna az áldozatkész irgalmas szívekben is.
n spanyol forradalom titkos rugója. Mindig voltak és lesznek is hitükkel egyáltalán nem, vagy ke veset törődő katolikusok. De még gondolatnak is szörnyű a lelkeknek az a talajvesztettsége s a fölforgatás eszméivel való megalkuvása, amelynek elkeserítően szomorú megnyilatkozásait láttuk Spanyolországban. Fölrobbantott templomok, zárdák füstölgő romjai, papok és apácák megszenesedett holttestei jelennek meg előttünk, valahány szor erre a szerencsétlen országra gondolunk. Megdöbbent lélekkel kérdezhetjük, hogyan történhetett mindez ott, abban az országban, ahol 23 millió katolikus volt a legutóbbi népszámláláskor. Minden gondolkozó ember tudja, hogy tömegek lelkülete márólholnapra nem változik meg. Népek, nemzetek s egyes társadalmi osztályok hittagadását eredményesen és holt bizonyossággal csakis a sajtó segítségével lehet elérni. Így történt Spanyolországban i s ! A gyötrő kérdésre megkapjuk a választ, ha tudjuk, hogy csupán Madridban, Spanyolország fővá rosában 750 ezer példányban jelent meg á baloldal sajtója és or dította, szórta feneketlen gyűlöletét a katolicizmus ellen, a „szabad ság" nevében. Meg is lett a hatása. Ilyen állandó ostromnak még Sámsonok sem tudnak ellenállni. De ők legalább tanultak! Hol vagyunk mi még ettől ? A leikébe kellene égetni mindenkinek, hogy ahhoz a táborhoz tartozik — kül sőleg talán még nem, de lélekben már letagadhatatlanul — amelyiknek újságját, folyóiratját veszi a kezébe. Fillérjével, amelyet katolikus ellenes sajtóra ad ki, fegyvert kovácsoltál hite, Egyháza ellen. Pedig mi már egyszer tanulhattunk. S itt van a mi végzetünk, hogy a multat olyan gyorsan feledni tudtuk s lelkiismerete megmoz dulása nélkül tudja támogatni úgynevezett „jó“ katolikus is azt a sajtót, amely világnézete s egész lelki beállítottságával ellensége a kát. Egyháznak.
39
A Casti Connubií és a fiatalság. írta: Dr. Németh István. A magyar élet és jövendö legnehezebb és szinte megoldhatatlannak látszó problémája a mai fiatalság ügye. Ezrek és ezrek vannak kidobva a bizonytalan ságba és már csak apatikus nembánommal várják, hogy m it is hoz a fekete hol nap. Ez a probléma nemcsak ezeknek a fiataloknak a problémája és emésztő gondja, hanem az egész nemzeté, mely kétségbeesetten igyekszik a magyar holnapot biztosítani a csonka magyar hazában. A nehéz kérdésnek azonban nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi kivetödései is vannak. Itt nemcsak a mindennapi megélhetés gondja sűrűsödik, nemcsak a betévö falat prim itív szükségszerűsége hajtja a problémát a megoldás felé. Itt jelentkezik a házasság fojtogató aktualitása is. A századeleji fiatalság már évek kel ezelőtt elért abba a korba, amikor az életpár választása életkövetelménnyé vált. A fiatalság elérkezett a legfontosabb válaszútra,
ahol
a
serdülő legényke
férfivá válik. És a választás nagyon nehéz. Az egyik oldalon a felzúduló vér, a másik oldalon pedig a lélek szava és a nevelés problematikus hatótényezője harcolnak egymással. Az egyik út a könnyebb
földi élet felé
csábít, a másik
oldalon pedig az önmérséklet és önfegyelem rögös útja sötétedik. Nehezebb itt a választás, mint egykoron Herkulesnek, az antik mondák hősének. A társadalom és a nemzet igyekszik valami megoldást találni az akut baj orvosolására, de a kérdés megoldása még messze van. Az Egyház is siet a fia talság védelm ére; a Casti Connubii mozgalom jelenleg csak a már meglevő házasságok tisztaságát igyekszik megvédeni és a társadalom alapját képező csa ládot akarja átmenteni a jövendő számára. Nálunk Magyarországon ez kevés. Itt ki kell terjeszteni ezt a mozgalmat a házasulandó korba jutott fiatalságra is. A mai modern élet szabadossága ezer veszéllyel fenyegeti
és elnyeléssel
támadja
meg a fiatalságot. Valamiképpen ellensúlyozni kell ezt. Le kell kötni a fiatalság lázongó energiáit, fel kellene használni azt a drága hatóerőt, mely ott tombol a munkanéikül csatangoló fiatalságban. Nem lehet csak az a cél, hogy a már meg kötött házasságokat védjük, azoknak elhibázott voltát igyekezzünk valami módon kireperálni. Talán sokkal fontosabb a életcélt biztosítani.
magyar jövendőt megmenteni és nekik
A munkanélküli fiatalság ügyét ebből a szempontból is meg kell vizs gálni. És a megoldásnál ezeket is figyelembe kell venni. H a erkölcstelen a család, erkölcstelen lesz a társadalom
is és ha a fiatalság
legális
tudja élni az életét, akkor illegális úton fog kísérletezni. Hogy azután
úton nem az
ilyen
kísérletezésnek m i az ára, azt minden épeszű ember gondolhatja és tudhatja. Ez a néhány sor nem a rémlátások fantasztikus fényében íródott és nem az el keseredés nyomta rá a bélyegét. Nem, csak az előrelátás és a magyar jövendő sorsa iránt érzett aggodalom. Mindenkinek megvan a maga kötelessége. A fiatalságnak, hogy erős legyen, az Egyháznak és a társadalomnak pedig az, hogy’ minden szeretetével és hatalmával a segítségükre legyen.
40
A Titanie nem süllyedhet el . . * Angolból P. Habetler Ipoly dr. O. F, M. A háború előtti években sok szó esett a modern technika legnagyszerűbb alkotásáról, a Titanic (ejtsd Taitanik) nevű hajóóriásról. Ez volt a legnagyobb és legbiztosabbnak hitt vizi jármű, amit emberi szem addig látott. Mindaz, amit az úszó acélvár biztonsága és az utasok kényelmének megszerzése végett az emberi találékonyság létrehozott, ezen a hajón helyet foglalt. A hajóóriás 1912. április 10-én indult első útjára Southamptonbó’ York volt a cél. Április 15-én gyönyörű reggelre virradtak a hajó utasai. A nap ra^.ogóan bukkant elő az óceán végtelenségéből. Tiszta az égbolt, tiszta a levegő. V rnap volt éppen s az egyik szalonban hajóstiszt tartott protestáns istentisztelete. Majd megkezdődött a hajó utasainak gondtalan élete, sokféle szórakozása. Reggel 9 órakor a Titanic a következő szikratáviratot kapta egy kisebbfajta gőzöstől, a C aroniától: „A Titanic kap itán yán ak! N y u g a t felé haladó gőzösök jéghegyeket, rianásokat, úszó jégtáblákat jelentenek északi szélesség 42 fo k és nyugati hosszúság 4 9 — 51 fo ka között/^ A nap során többször érkeztek hasonló jelentések. A szikratávíró tiszt azon
ban fülére csatolt kagylóval számlákat adogatott össze s az értesüléseket arra sem tartotta érdemesnek, hogy feljegyezze. Hiszen a Titanic nem süllyedhet el, biztonságot nyújt a hajó dupla feneke és a szorosan záró páncélajtók, melyek 16 elkülönített részre osztották a hajó alsó részét. A vacsora fényes, a hangulat vidám volt. A födélzeten hűvös volt ugyan, de az éjtszaka derült és nyugodt. A hajó egyenletesen szántotta a tenger hullámait. Az árbockosárból négy éles szem fürkészte a vizet, mely a csillagos éjtszakában néma, sima és sötét volt. Néhány perc múlva, kb. 11, 40 . . . A sötétségből egy nagy, fehéres, homályos szörnyeteg emelkedik ki, ép a hajó ösvényén. Pillanatra megkettőztetik látásukat az őrök az árboc tetején, aztán rémesen fölcseng a parancsnoki hidon a telefon: — Jéghegy, egyenesen előttünk! A gépházban megszólaltak a vészcsengők. Veszedelem ! Majd jött a parancs: — M e g á llu n k ! Teljes gőzzel visszafelé! Könnyű ütést, rövid recsegést éreztek balfelől. Jégtörmelék, jégdarabok hulltak az elülső födélzetre. A Titanic lassan megállt. Smith, a hajó kapitánya kirohant kab in jáb ó l: — M i rázta meg a hajót ? A szolgálatban levő tiszt így válaszolt: — Jéghegy, u ra m ! Lezártam a vízhatlan ajtókat. Az első- és másodosztályú kabinokban néhány villámlámpa gyulladt ki. Álmos utasok kukucskáltak ki az ajtón és érdeklődtek a hajó személyzeténél: M iért álltunk meg?
41
— Nem tudom uram dolog történt volna. Ellenben mélyen
— volt a válasz. Nem hiszem, hogy valami különös
alul a raktárban, a fűtöházban a hajósok
látták, hogy a
Titanic halálos sebet kapott. Elöl négy hajórekesz tárva-nyitva a hullámoknak. A jéghegy recés, fogas oldala 10 másodperc alatt 100 méteres rést ütött a hajó alsó oldatába. A födélzetek, a folyosók, a termek megélénkültek. Emberek, asszonyok, gyer mekek fölébredtek és kérdezősködtek.
Az éj oly csendes,
oly szép volt, hogy
senki se gondolt a halálra. Közben a víz egyre áradt a raktárakba. 72 2 0-ko r áttört egy választófalat és elöntötte a matrózok és a hajószemélyzet kabinjait. Félmeztelen fűtök özönlöttek a fedélzetre. Hiába dolgoztak a szivattyúk, hiába volt az emberek és gépek erő feszítése. Nem győzték az óceánnal szemben. A víz állandóan emelkedett, a hajó apránkint süllyedt Ápr. 16., 72'JO.
Éjfél után kilendítették a mentöcsónakokat.
Elhangzott a
parancs: Asszonyok, gyermekek a csónakokba! Fölkötik a mentőöveket Néhány férfi mosolyog az elővig>'ázatosságon : „A Titanic nem süllyedhet e l.“ A szikra távíró állandóan segítségért kiált. A vészjel sok hajó irányát megváltoztatja. Csak eg>’ét nem, a Californiánkét, pedig 20 km .-nyire sincs a tragédia színhelyétől. M ié rt?
Szikratávirásza az imént vette le füléről a kagylókat
és így
nem hall
hatja a Titanic segélykíálltásait. 12'4ő. Új mentőcsónakot bocsátanak vízre. A nők húzódoznak, nem óhaj
tanak csónakázni a jéggel telehintett tengeren. A férfiak bíztatják őket, hogy csak óvatosságból történik az egész. Az utasok csak lassan vonulnak a csónakok felé. Elöl a hajó orrán a kivándorlók izgatottan tárgyalnak egymást közt. Hirtelen éles sistergést hallani és a sötét éjtszakában fölragyog a levegőben eg>' rakéta és sok apró hullócsillaggal világítja meg a jégdarabokkal teleszórt tengert. — Istenem, rakéták! A zenekar néger zenét játszik. Új csónak száll a vízre. 28 utas van benne, pedig 65-nek van helye. 1 0 0 . A viz m indig magasabbra hág.
A kötelek
nyikorognak, a csónakok
a vizen nag)'okat csobbannak. A nagy zaj és lármán át is hallatszik a fúvósok ropogós muzsikája. A „milliomosok fönntartott csónakja" is elhagyja a hajót. 40-en fémének el benne, csak 12-en szálltak bele. A bevándorlók tolonganak, szoron ganak helyükön, majd csónakért rohannak. Az egyik tiszt pisztolyt ránt és három lövést ad le a levegőbe. Erre lecsillapulnak . . . Négy kínainak sikerült csónakba lopódznia, melynek alján aztán elbújtak. A rakéták tovább
sziporkáztak a csillagos égbolt felé.
mindenbe és hangosan zokognak.
A hátsó
Nők kapaszkodnak
propellerek élesen emelkednek ki a
tengerből. A víz följebb száll, a zenekar négerzenét játszik. 1’30. Amint az egyik
csónakot leeresztik,
a tiszt elsüti
fegyverét a hajó
hosszában, hogy megállítsa a rohanást az alsóbb födélzetek felől. Egy nő nagy dán kutyáját is meg akarja menteni. Nem engedik. Akkor visszalép a csónakból, hogy együtt haljanak meg. A vidám festőművész, kinek arca folyton mosolygott,
42
komoly lett. Isten hozzád-ot int és a hölgyeknek meleg takarókat hoz. Egy másik úr estélyi ruhába öltözött, mosolyog és azt m ondja: Fölvettük legjobb ruhánkat és mint gentlemanek akarunk a mélybe szállni. Butt őrnagy az utolsó csónakba segíti a nőket és búcsút int feléjük. Az egyik hölgy már a csónak oldalára teszi lábát, hirtelen megfordul, visszalép, urához megy és azt m ondja: — Jónéhány esztendeje együtt vagyunk már. Ahová te mész, oda megyek én is! Astor ezredes fiatal feleségét mentöcsónakba segíti, cigarettára g yú jt: — Isten veled drágám — int neki — , később majd találkozunk! 7’45. Az elöfödélzet víz alatt van, a hajó vége magasan áll ki a vízből. A Titanic gyomrában fűtők vannak még, azon fáradnak, hogy a világítás céljára gőzt fejlesszenek. Még aprítják és lapátolják a szenet, de már bokáig érő vízben. A biztonsági kapuk recsegnek-ropognak, a fűtők mind visszavonulnak, becsapva maguk után a vízhatlan ajtókat. Körülbelül 660 ember van a mentőcsónakokba’ 1500 még a süllyedő Titanicon tartózkodik. A tiszti kvártélyok fölött két öss hajtható csónak van elraktározva. A személyzet őrülten dolgozik, hogy olu^.v lebocsássa őket. A szikratávíró-fülkében Bride mentőövet kötött kollégájának, Philipps-nek derekára, ki gépe fölé görnyedve egyre küldi a vészjeleket. Egy fűtő, kívül tele korommal, belül halálfélelemmel, l?elopódzík a szikratávíróba és Philipps mentőöve felé nyúl. Bride megfordul és csavarkulccsal beveri a fejét. A zenekar még m indig játszik, de már nem jazzt, hanem „Közelebb hozzád Istenem, közelebb . . . " Néhányan belevágnak az énekbe, mások letérdelnek a lejtős fedélzetre és imádkoznak. Többen a födélzetről a közeli vízbe, a jéggel borított tengerbe ugranak. A víz ellepi a parancsnoki hidat, amelyen Smith, a Titanic kapitánya áll. Nehéz léptekkel lép le róla — a hullámokba. 2'17. A Virginian gőzös elmosódott, szaggatott jelzést hall, majd hirtelen stop-ot, megszakítást. A kék szikrák nem táncolnak többet, a hajón egymásután alusznak ki a lámpák. 2 ‘18. A sötét födélzeten még emberek szaladgálnak föl-alá.
Belevetik ma
gukat az éjsötét tengerbe, vagy belesodorja őket az a nagy hullám, mely a hajó hosszát nyaldossa végig. A hajó végre fölemelkedik, mint valami kuporodó, óriási szörnyeteg. Az első kémény nagyot reccsen és belezuhan a tengerbe. Acéltonnái kioltják azok életét, kik úszva vergődnek körülötte a jéghideg vízben. A Titanic most mintegy lábujjhegyen áll, készen az elmerülésre. Lassan elkezd siklani a sírja felé, először lassan, aztán mindig gyorsabban, gyorsabban . . . •
>
2'20.
A világ
legnagyobb hajója elsüllyedt.
Hosszú,
folytonos morajlás
hallatszik, amit a fehér, tarajos, habzó és a Títanic-ot eltemető hullámok okoznak. A csónakok, miket a Titanic vízre bocsátott, elkerülték az elmerülő hajó szívó hatását. Csak kevés csónak volt súlyosan megterhelve. Azok, amik csak félig-meddig voltak megrakva, csupán átmeneti kísérletet tettek, hogy föl vegyék a nyögve-sóhajtozva úszkáló hajótörötteket. A csónakok tisztjei és le génysége attól félt, hogy az élőket teszi ki veszélynek, ha visszaeveznek a haldoklók közé . . . Volt csónak, mely elverte magától a szerencsétlen, majdnem megfagyott áldozatokat. A félelemtől örült férfiak és nők evezőkkel csapdosták
43
áz úszók fejét. Egy nö az öklével vágott egy holtra fáradt férfi arcába, amikor gyenge, remegő kezével a csónak oldalába kapaszkodott. Két asszony mégis meg szánta és besegítette a csónakba és elállította a gyűrűs kéz ütése okozta vérzést. 2 '4 0 volt, mikor a Carpathia elsőnek pillantotta meg egyik mentöcsónak lámpájának zöld fényét. 4.40 volt, m ikor az első csónak áldozatait fölszedte. A Titanic-nak 1178 ember számára volt mentőcsónakja, holott a hajó be fogadó képessége háromszor akkora. 16 rendes és 4 összehajtható csónakja csu pán 711 személyt mentett meg, 400-an ok nélkül vesztették el életüket. Am ikor a hajótöröttek egy részét megmentő hajó, a Carpathia megérkezett New Yorkba, sok ezer ember szorongott az utcákon. A kikötőben várakoztak a megmentett utasok hozzátartozói s minden reménytelenség ellenére ott volt a hullámsírba veszett, többszáz áldozat rokonsága. Megrendítő jelenet volt, am ikor az első megmentett utas — egy nö — tétova lépésekkel letámoiygott a hajóról. Elkezdett zokogni, majd az egész tömeg vele együtt sírt. Elvonult
lelki szemünk előtt egy rémes
hajótörés
képe.
Átéltük
emberi
szívek borzalmas kínját, vergődő kétségbeesését. Beláttunk halálfélelemtől földúlt, megőrjített lelkekbe. Szinte látjuk-halljuk a halálsápadt, vonagló, hörgő, elmerülő áldozatokat. Minden emberi részvétünkkel feléjük fordulunk. Azért is sajnáljuk 5ket,
meri nem kellett volna
elveszniök. Vigyázzunk azonban, hogy ez a rém -
séges tragédia ne legyen haldokló, a kárhozattól rettegő, kétségbeesett lelkünk képe. Gondoljuk meg, hogy a halál keserűségét nekünk is meg kell egyszer ízlelnünk, a halálküzdelmen nekünk is át kell esnünk.
Gondoskodjunk
időben,
hogy ana minden rendben legyen, a tiszta lelkiismeret mentőöve rajtunk, az Isten
és fizentjelnek közbenjárása vetünk.
A leridaí ferencesek borzalmas éjtszakája. Északspanyolország ősrégi székhelyéről, Leridából megdöbbentő hírek ér keznek a legutóbbi kommunista forradalom borzalmas pusztításaival kapcsolatban. Egyik hideg, ködös őszi éjtszakán vérszomjas, részeg csőcselék vette körül a Légre folyó partján lévő ferences kolostort. A kolostor atyái és testvérei számára nem volt más út, m int a biztos halál ból való m eneküld a teljes bizonytalanságba. Ketten civil ruhába öltözkí>dve éjfél tájt meg is próbálkoztak. Azonban a kommunista csőcselék elfogta őket. Káromkodások, durva ütlegelések közepette népitéletet tartottak velük. — M it választotok, életeteket, vagy Krisztust ? — Életünket elvehetitek, de Krisztust sosem tagadjuk meg — volt a válasz. A bátor hitvallókat siralomházba hurcolták azzal, hogy hajnalban kivégzik ő ket Nem sokkal később új elitéltek érkeztek : a másik két ferences, akit me nekülés kö/ben szintén e lf o ^ k . Ez alatt a gvárdián. G ill M ihály kezébe vette az Oltáriszentséget és a lán gokban álló kolostorból a folyó medrében, nyakig érő vízben menekült. M ajd hajnalban öt is elfogták és a börtönbe vitték. O tt megáldoztatta halálra itélt társait, maga is szentáldoz iShoz járult. Közvetlen az Ítélet végrehajtása előtt ágyulövések hallatszottak. A kormányhű csapatok körülvették a kommunista csőcseléket és megszabadították a halálraítélt ferenceseket, akik rr.ár dolgoznak elpusztított kolostoruk újjáépítésén.
44
Köszönés a falun. í r i a : N A G Y MIKLÓS. f -
Falunkban ősrégi szokás; K i tudja, hány száz éve Egymásnak mindig így köszön A fa lu egész népe: — Dicsértessék a Jézus K risztus!
A játszadozó gyereke, Ringó lépésü lánya. H a szomszéd szomszéd-ajtót nyit S kezet nyújt p a ro lá ra :
— Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A lig serked szét nyilazón H a jn a lp ir az ég alján,
K i tanította erre meg? Óh milyen fönséggel á ra d !
K utak mellől az emberek Egymásnak tovább a d já k :
Sodrában szétporló fövény — Zátony egy-egy évszázad:
— Dicsértessék a Jézus K risztus!
— Dicsértessék a jézus Krisztusit
Szemecskéjéről a gyerek Törli a fele-álm ot,
Sok mindent nem tud a fa lu m : A világ ezer dolgát.
S m ár így ütödik a szava
D e ő tovább is így köszön.
Reáhajlő anyjához:
H a meg is mosolyogják:
— Dicsértessék a Jézus K risztus!
— Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mezőn, úton, a ház előtt M in t fólcsillanő szikra
Tovább is híven így köszi Az Isten igaz népe
H u ll áldásként a megszokott
S a nagy K irály kapuján is
Hűséges ú tja ik ra :
E köszöntéssel lép be:
— Dicsértessék a Jézus Krisztus It
— Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A rosszból is jó t! írta: P. Szalóczi Pelbárt 0. F. M.
iábavaló iparkodás színes szavakkal takarói szőni, vagy ijedt kapkodással elfedő leplet rángatni a becsületéből kibukott embernek életére. A szép frázisokkal, látszólag meggyőző okfejtésekkel, lenyűgöző lendülettel hirdetett életelvekre az ellenkező irányban kalózkodó tettek rácá folnak. Ha valaki nem hivatásának, állásának, a szüntelen hangoz tatott szép eszméknek megfelelően él, rettenetes rombolást visz véghez. A tömeg, akár kákán is csomót kereső, akár az emberi gyöngeségekkel méltón számoló, hamarosan észreveszi a kettősséget a látszat élet és a valódi élet között. S minél nagyobb az ellentét, minél felelősebb, szembetűnőbb helyre állított egyénnél tűnik elő, annál tragikusabb a következménye.
45
M i ennek a kettéhasadásnak, látszat-életnek oka ? A felelősség érzetből fakadó önitélet ijesztő hiánya, az örök értékek helyett önma gának keresése, kiélése a múlandó örömökben. Az ember értékítélete megingott, eltompult. Ezért válhatott küszöb-egyéniséggé: ott van az Ígéret földje mellett, másokat odairányít, de maga nem fog bejutni, míg ezt a szerepét meg nem változtatja. Bármennyi törekvést betűzünk ki az emberiség történetéből, bármennyi szándékot s azoknak megvalósítani akarását olvassuk le korunk arcáról — az állapítható meg, hogy végeredményben minden az emberekért történik. Csakhogy sokszor fonákul, önzőén, nem egy szer durva eszközökkel s olykor talán öntudatlanul, de mégis, mint c é l; egy országnak vagy társadalmi osztálynak vagy egyénnek bol dogulása a mozgató erő. Hogy mégse sikerül mindig a jó elgondolás, terv kiépítése, annak forrása a földi életben és az emberi természet ben rejlő vándorsors és ideiglenesség. De hogy a viszonylagos társadalmi rend és jólet — mely le hetséges és szükséges — megteremjen, vagy a meglévő föl ne bo ruljon, kell, hogy ne legyenek gátló tényezői, se bomlasztói. Ne le t
gyen, vagy — mert elkerülhetetlen — minél kevesebb a látszat-életü egyén. Mert ezeknek rossz példája ingatja meg az embereknek egymásba vetett hitét. Óriási zuhanás, kiábrándulás következik be legtöbbnél, ha förtelmes, elvtagadó életűnek tapasztalja meg, akit eszményinek tartott, becsületesnek hitt. A megbillent lelki egyensúlyt nehezen, némelyiknél aligha lehet helyreállítani. Ha ők úgy, hát én is — igaz talan jelszóval indulnak neki a romlásnak kicsorbult jellemmel. Harag költözik lelkűkbe s a hasonszőrűek könnyen összeállanak, hogy a kifakadásokon túl — lerombolják mindazt, ami szerintük az ilyen kétlaki embertorzókat.
kitenyészti
Viszont helyesebb magatartás a rossz láttára nem elromlani, hanem csak azért is erővel még jobbá lenni, önmagára vigyázni. Saját életét belekapcsolni az örök élet áramába s mindent, a legapróbb dol got is jó szándékkal végezni, hogy így kialakuljon az a nemes, derék egyéniség, akit az emberek bizton követhetnek, akinek megingásától félni nem kell. S ezeknek a próbát kiállott embereknek élete igazolja be Szt. Ágoston mondását; Jobbnak ítélte Isten a rosszat jóra fordí tani, mint a rosszat egyáltalán meg nem engedni.
46
Szemlélődés és tevékeny élet Szent Antalnál,
V*
katolikus akció célja, nagy általánosságban megfogal mazva: a társadalom Krisztusban való megújítása. Az ő országát akarja a nyilvános életben keresztülvinni. Eszköze a meggyőződéses katolikus nép, külső céljának elérésére azonban az egyedek átalakulására van szük sége. A belső megújulás a lelki élet fokozott elmélyülésénél kezdődhetik. A Montepaoló-i remeteség egykori lakójának, Páduai Szent Antal nak is ez volt a gondolata: hogy a világot megnyerjem, szükséges, hogy belső erőt gyűjtsék, az Isten titkos tervei szerint a jövő mun kára előkészüljek. Az egyház is hangsúlyozza a visszavonult, szemlélődő, imában és elmélkedésben eltöltött élet értékét, mert ez erőgyűjtés a jövőre és kegyelemforrás önmagunk és az egész emberiség számára. A kettőt azonban összekapcsolja; tevékeny életet és visszavonult életet egygyaránt lehetővé teszi. Szent Antal a kettőt együtt éli. Ö szent és apostol. Belső élet, ima embere, de egyúttal a föld sava is, hogy életszentségének gyü mölcseivel mások javára és épülésére szolgáljon. A Ferencrend mindkettőre alkalmat adott neki. Szt. Ferenc és első társainak példája szolgált útmutatásul, akik missziós útjaik, a városok főterein, óriási embercsoportok előtt tartott prédikációik után az ima és egyedüllét helyeire vonultak vissza. Szent Antal életében „a liber miraculorum" szerzője beszél a Brive (Franciaország) mellett lévő Szent Antal-barlangról, ahova viszszavonult, hogy a szemlélődésnek éljen. Az egyedüllét szeretete vezette. Kemény életet élt itt. Elmélkedés, önsanyargatás, böjt és virrasztás töltötték ki napjait, hogy a fáradságtól alig tudott járni. Ebben ter mészetesen inkább csodálnunk kell, mint utánoznunk. Szem előtt kell tartanunk, hogy a saját erőnknek megfelelő mérséklet, az arany középút, vezet a célhoz. S a fontos a belső átformálódás, nem a szentek éle tének külsőségekben kimerülő utánzása. A mai modern élet hajszája közben^ebből is tanulhatunk. Isten lelke legtöbbször a magányban szól hozzánk. Szeressük és keressük az ima lelki magányát, amikor Isten irányít bennünket és magunkról, saját belátásunkról lemondva várjuk, hogy az Isten bölcsesége vilá gítson bele az élet szövényes^ útjaiba. Sz. E.
47
A harmadik rend stígmatízáltja. írta: Bilkei Ferenc.
M
osfanában sokat beszélnek és írnak Neumann Terézről, a Konnersreuthi, bajorországi földművesleányról, aki Krisztus stigmáit, sebeit hordozza testén, már három esztendő óta semmiféle táplálékot nem vesz magához és csak egyedül Krisztus testével, az Oltáriszentséggel táplálkozik. Azontúl hetenkint pénteki napokon látja Krisztus szenvedéseit, hallja az ott történt eseményeket, elmondja, hogy az emberek Krisztus megkínzása alkalmával milyen szavakat mondottak és a tudósok megállapítják, hogy azok a szavak Krisztus idejében valóban az arámi nyelv szavai voltak. Tudósok, bölcsek, hívők és hitetlenek jönnek-mennek körülötte és aki látta, megdöbbenve mondja, hogy itt valóban az Isten ujja működik. Azután csodálkozva mondják : miként van az, hogy ezek a csodás események miért egyedül csak a katolikus vallás keretén belül tör ténnek ? Miért nincsenek ilyen csodáik a protestánsoknak, a kálvi nistáknak, lutheránusoknak, anglikánoknak ? M i erre azt feleljük: azért, mert a katolikus vallás Krisztusnak egyedül igaz vallása és semmi értelme nem volna annak, hogy a mindenható Isten, az Ú r Jézus Krisztus csodákkal tüntessen ki egy olyan hitfelekezetet, amely eltért az igaz vallástól, az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyháztól. Amit most az emberek Konnersreuthban csodálnak, ugyanaz, illetve teljesen hasonló dolog történt 50 esztendővel ezelőtt Belgiumban Lateau Lujzával, egy szegény gyári munkás igen szegény de végte lenül tisztalelkű leánykájával, aki szintén hordozta testén Krisztus sebhelyeit, látta az Üdvözítő keserves kínszenvedéseit és élő tanúbizonysága volt az Oltáriszentségben lakozó, lelkünk táplálékát képező Úr Jézus Krisztusnak. Lateau — vagy mondjuk magyarosan: Látó Lujza — Szent Ferenc atyánk harmadik rendjének tagja és élő dicsősége volt. Sokat foglalkoztam Látó Lujza csodálatos életével. A kommunizmus alatt ugyanis, amikor a patkányforradalom csatlósai engem a prédikálástól eltiltottak s amikor újságot olvasni nem lehetett, én azzal szórakoztam, hogy ennek a nagyszerű harmadik rendi leánynak az életét tanul mányoztam és könyvet is írtam róla,
48
i-
Látó Lujza Bois d’ Haineben — Boádenben — született 1850. jan. 30-án. Atyja szegény acélgyári munkás volt, aki nagyon keserves munkával kereste meg a mindennapi kenyeret. Három gyermeke volt, egyik pici, másik kicsi. A legidősebb 3 éves, a legkisebb, Lujza, 2 hónapos volt, mikor édesatyjuk iiólyagos himlőben meghalt. Az édesanya, sőt a kis 3 hónapos lányka szintén megkapta a betegséget. A betegeket a család legeslegidőstbb gyermeke, a 3 éves kis Adél ápolta. Hogy hogyan, kitűnik abból, hogy a kis Lujzát hidegvizes ruhába kellett volna burkolni, azonban a 3 éves kis leány egy hétig nem tudta megújítani rajta a vizes borogatást, Lujza ennek ellenére mégis meggyógyult. A jó isten úgy akarta, hogy meggyógyuljon, mert — amint látszik — nagy tervei voltak vele. A kis Látó Lujza élete a nyomorúság és munka élete volt. Ezt azonban megkoronázta a kis leány csodálatos szeretete, amellyel a szegény betegeket ápolta. Ez a szeretet az ö igen igen mély vallá sosságából fakadt. Mikor 1866-ban, tehát 16 éves korában kitört a kolera, a kis Lujza egyik házból a másikba ment és éjjel-nappal a betegeket ápolta. Az emberek olyanok voltak, mint a megriadt állatok, a kolerás betegek házát úgy kerülték, mint a tüzet. Az emberek rakásra haltak és nem volt, aki őket eltemesse. S ekkor a 16 éves leány 18 éves testvérével vállalkozott az eltemetés nehéz munkájára. Sze reztek koporsót és ketten vitték, cipelték ki a koporsóba fektetett halottakat a temetőbe. Az emberek az ablakokon át, meg a kapuk mélyedéséből úgy nézték a két gyenge leányt, mint az Úristen földre szállott két angyalát. Mindehhez erőt az adott nekik, hogy naponta magukhoz vették az Oltáriszentségben jelenlevő Úr Jézus Krisztust. 1867-ben azután különös dolog történt a fiatal Lujzával. Súlyosan megbetegedett. Heves fejfájások gyötörték, nyakában éles fájdalmakat érzett s szinte teljesen elvesztette az étvágyát. Annyira rosszul volt, hogy szept. 18-án elvesztette eszméletét. Elhivatták hozzája a papot, az feladta neki az utolsókenet szentségét. A család a haldokló ágya köré térdelt és várták a jótevő, a kínoktól megszabadító halált. A halál azonban nem jelent meg. Kilencedet tartottak s Lujza kijelen tette, hogy nem fog meghalni. Ehelyett azonban borzalmas fájdalmai lettek. A fájdalom oly heves volt, hogy gondolkodni sem volt képes. Az orvosok nem bírták megérteni, hogy miként tud egy ember annyit kibírni, amennyi alatt száz állat elpusztult volna. így tartott a
49
szenvedés hosszú hónapokon keresztül. Április 21-én Lujza kijelen tette, hogy nemcsak meg nem hal, hanem elmegy a templomba. Másnap az egész falu a templomban szorongott, mindenki várta a csodát. És Lujza egyszerre fölkelt, felöltözött és még testvére támo gatását sem véve igénybe, elment a templomba. Az egész tömeg lélekzetvisszafojtva, borzongva nézte a csodát, Ö pedig egyenes tar tással az oltárhoz ment, megáldozott s aztán mosolyogva, mintha semmi sem történt volna, szépen hazament. Harmadnapra, vagyis 1868. ápr. 24-én, pénteken megjelentek testén Krisztus csodálatos sebei. Borzalmas fájdalmai voltak. Aztán baloldalán megindult sebeinek vérzése. Másnapra a sebek behegedtek és semmiféle fájdalmat nem érzett. A következő pénteken már jobboldal sebei is véreztek. Lefelre dr. orvos így írta le az esetet: A kéz felső felületén körülbelül 2 V 2 cm. hosszú, tojásalakú terület látszik, amely egy kissé pirosasszínű és elüt a bőr többi részének színétől. Hasonló folt van a kéz alsó részén, a tenyéren. A két egymással szemben levő folt alakja teljesen megegyezik egy mással. A lábfej felső részén egy négyszögletű folt van, a szöglet sarka nem éles és teljesen megegyezik a vele szemben levő folt alakjával. A pénteki vérzés a következő módon történik: a vér közelgő folyásának első jelei már csütörtök dél táján észrevehetők. A kéznek és lábnak pirosabb részén egy hólyagocska támad, amely folyton emelkedik és végül féltojás magasságúra nő. A hólyag onnan származik, hogy az albőr és felbőr közt vizes folyadék szüremkedik össze, amely a felső bőrt féltojás alakjában fölemeli. A vér csörgedezése rendszerint csütörtökről péntekre virradóra, éjfél után 1 órakor kezdődik. A vérzés rendesen az oldalsebnél kezdődik, azután a kezek, majd a lábak, végül a homlok vérzik. Először megpattan a hólyag, azután a vér patakzani kezd a mezítelen bőr felületén. A vérzés időtartama hol hosszabb, hol rövidebb, de rendszerint pénteken délután 4 — 5 óráig szokott tartani. Az egyik orvosi vizs gálat alkalmával a vérző sebek betakarására 14 vászonkendőt hasz náltak fel. A kendők közül a leghosszabb 1 méter 20 centiméter hosszú és 50 centiméter széles, a legkisebb 50 centiméter hosszú volt. Ezek a kendők mind teleivódtak vérrel, A doktor szerint az aznap kiömlött vér 250 gramm, egynegyed liter lehetett.
50
(F o lyta tju k.)
Szent F e re n c tem etése.
X X V I.
P. Bartoloni.
Szent Antal kis virágai.
Hogyan jelent meg Szent Ferenc Szent Antalnak és az Aries-i zárda szerzeteseinek.
1226 egyik szép őszi estéjén Isten Szegénykéje, Assisi Szent Ferenc meghallotta nővérének, a testi halálnak hívó szózatát, amelyre a szent Pátriárka lovagi szívének udvariasságával és kimondhatatlan gyöngédségével igent mondott. A pacsirták leereszkedtek a felhők magasságából, hogy elénekeljék szeretet-gyászdalukat, mialatt a Nap testvér meleg sugaraival vidámította fel haldokló költőjének tekintetét. Mikor pedig a diadalmas temetés véglegesen elragadta Szent Ferencet fiai és testvérei közül, a gyász és a fájdalom sötét éjtszakája borult az egész családra ; aggodalom és szomorúság szorongatta azo kat a gyöngéd testvéri szíveket, amelyeket az ő evangéliumi tanítása mentett meg a világtól. Néhány héttel e fájdalmas esemény után egy szegény kisebb testvér kopogtatott a Brive-i zárda kapuján. Szemeit pirosra áztatták a könnyek, alakját belepte az út pora, meztelen lábait pedig véresre sebezték a kavicsok. Letérdelt Antal atya előtt és levelet adott át neki. Illés testvér, a rend akkori helyettes főelőljárója, hírül adta a testvéreknek a szeráfi atya boldog kimúlását. A káptalanterembe összehívott szerzetescsalád előtt Szent Antal az akkori francia tartományőr felolvasta a Szent Ferenc atyá ról szóló gyönyörű magasztaló iratot, ezt az igazi fájdalomtól, lelkes csodálkozástól és őszinte szeretettől átitatott levelet, mely századok távlatából is méltó dicséretére válik bánatosszívű szerzőjének.
51
Fel-feltörö zokogás szakította félbe Szent Antal szavait. Az árván maradt testvérek jogosult fájdalmához az is hozzájárult, hogy a szent Csodatevő, az ő második édesatyjuk, szintén búcsúzott tőlük, mert tartományöri hivatalából kifolyólag sietnie kellett Assisibe, az általános káptalani gyűlésre Szent Ferenc utódjának megválasztása végett. Miután utolsó „Isten hozzád“-ot mondott gyermekeinek, Szent Antal távozott a Brive-i kolostorból és megállapodott Aries-ban. Szen tünk korában ez a város még magán őrizte a régi dicsőség eltagadhatatlan jeleit. A híres, márványból épült körszínháza, büszke oszlopcsarnoka, művészi szökökutai és megszámlálhatatlan szobra mind erről a dicsőségről regélt. Szent Antal azonban anélkül, hogy meg állt volna ez előtt a sok szépség előtt, egyenesen az egyik külváros munkáskunyhói között alázatosan meghúzódó ferences kolostort ke reste fel. Itt is Szent Ferenc halálát gyászoló testvérek zokogása fogadta. Vigasztalásul a szent Csodatevő néhány bátorító szót inté zett hozzájuk. Ezeken a gyásznapokon csak a keresztről tudott be szélni, de angyali szava oly hittel és kedvességgel tudta a szerzete sek előtt megrajzolni a boldogító dicsőséget, melybe szerető atyjuk örökre belépett, hogy mindnyájuk szívét elragadta. Beszéd közben egyszer földöntúli világosság ragyogta körül a káptalanteremben összegyűlt testvéreket. És amint valamikor Illés próféta tüzes szekéren jelent meg kedves
tanítványa,
Elizeus
előtt,
úgy az assisi Pátriárka is láthatóvá tette magát szeretett gyermekei számára. Valóban Isten szegénykéjének sovány alakja állt közöttük, de mennyi élet és mily kimondhatatlan boldogság áradt ró la ! Ke zein Krisztus sebhelyei rubint és gyémánt színben tündököltek, m i kor a legszentebb háromszemélyű egy Isten nevében fölemelte és meg áldotta földön küzdő, hűséges gyermekeit. A látomás eltűnt, a testvéreket pedig leírhatatlan öröm és meg elégedés töltötte el. Megdicsőült atyjuk látása megvigasztalta a fiakat. Ha ezentúl rágondoltok halálára, többé már nem a fájdalom, hanem a vidám boldogság könnye buggyant ki szemükből.
A FÉLHOLD SZERELMESEI' c. újonnan megjelent könyv bepillantást enged a ferences missziók csodálatos szép világába.
I Ara 80 fillér,
52
Kiadóhivatalunkban is megrendelhető.
A magyarság ősereje Mária! A bolíviai indiánok püspökének érdekes nyilatkozata, tr d e k e s vendége volt nemrégiben a bécsi ferencesek kolostorának. Bertliold ^ Bühl, a bolíviai indiánok püspöke két hétig az osztrák császárvárosban tar tózkodott. Bécsi munkatársunknak alkalma nyílt a magas vendéggel való beható beszélgetésre. — Ahogy bemutattak a szelíd, jóságos tekintetű főpapnak — írja — mindjárt hozzátették azt is, hogy magyar vagyok. Berthold püspök erre hirtelen melegen megszorította kezemet és lángoló szemekkel nézve arcomba, így szólt: Ó, a magyarok nagyon jó emberek, maguktól sok misszionáriust várunk, mégpedig hamarosan 1 Ez természetesen zavarba hozott és mentegetni kezdtem országunkat, ahol a jozefinizmus, a háború, a liberális levegő és trianon még mindig nagyon érez tetik hatásukat, különösen a misszióval szemben való beállítottságot illetőleg. Erre szinte csalódottan nézett rám, éles szeme mintha csak ezt mondta volna: kishitű, hát megijedsz? Es így szólt: — Jöhet az önök országára bármi, önök mindig erősek maradnak és virágoz nak, ha leghatalmasabb erőforrásukat, a hagyományos magyar Mária-tiszteletet el nem hagyják. A magyarság ősereje M ária! E szavak sokáig nem hagytak nyugtot lelkemnek. Egy indián püspök szavai ezek, aki már 14 év óta az érintetlen, szüzi őserdő közepén tákolt kunyhójából nézi a világ folyását a szabad lélek és az Isten-közelség erejével, az örökké valóság szempontjából. Hát igaza van? Hát nem a turáni hit a mi őserőnk ? Nem a mi fejlett kultúránk, világhírű, rajongott filmszínészeink, miss Hungáriánk a mi jövő nagyságunk titka? Leg erősebb támaszunk nem a német vagy török barátság? Vagy a turáni fajelmélet, magyar temperamentum, szerencsés államgazdaság, az igazi „rátermett*" tíszávidéki atyafiak öntudatos családpolitikája . . . hát nem ez a mi évezredek felett ívelő erőnk? M ária a magyarság ősereje. Az mondta ezt, aki az egész világot egy hatalmas lencsén keresztül nézi, amelyet a teljes önkiürítés és egy szent célnak való teljes önátadás tisztított meg. Ezt nem homályosítja el érdek, önámítás, befolyás, számítgatás, politika. Az mondta, aki előtt csak egy tekintély van: az igazság. S igaza van. Kijelentését a történelem igazolja. A mi erőnk: M ária győzelme a szüzi fiatalemberben, Szent Imrében, Mária alázata Boldog Margitban, M ária gondolata Szent László lovagi jellemében. A mi haderőnk: Hunyadi kardmarkolatjára csavart olvasó. A mi külpolitikánk: Nagy Lajos zarándoklata M ária-Zellbe. A mi erőnk Mária kegyelme Pázmány csodálatos térítő erejében. Tüzes Gábor Mária-zászlaja Buda falai alatt, Apponyi Albert máriakongregációs lelkülete. A mi erőnk a tiszta, szuzmáriás ifjúság, melynek hazaszeretete a Szűz Máriának felajánlott Szent-koronában leli legmé lyebb értelmét. Ezt juttassa eszünkbe minden Mária-ünnep ! És zúgjon állandóan fülünkbe a bolíviai őserdőkből felénk reménypillan tásokat vető főpap szava: Túrán, fajelmélet, fasizmusmajmolás, faji g ő g . . . mind csak önámítás! Magyarság, a te őserőd M á ria ! Sz. A. V
53
A haszontalanok. (m. f. dr.) La Victorie című párizsi napilapban olvasom a követkczőkct ! Ne vegyél< zoi
54
nézem az embersorsok viharos tengerét.
I
Rám borul a csillagos ég. Ezek a feb ruári, téli csillagok fényesek, de hidegek, ragyognak, de fagyosak. Megborzong az ember háta láttukra. Ilyenek a csillogó eszmék, melyeket bömbölő szavak hir detnek . . . Nem váltják meg az embereket, nem enyhítenek nyomort. Miért ? Nincs bennük élet, nem á ll mögöttük Krisztussal átitatott élet! O Testvéreim, a szavak csak csillognak és tanítanak, de megváltani, boldogítani csak az áldozat és ke reszt tud . . .
HjánlOltl íiektek, anyák, alaposan szíjjazzátok le pólyás babáitokat. Lánc cal, szíjjal és egyéb szerszámokkal! Ó, mert azok a csecsemők fenevadak lehetnek pillanatok alatt. Hogy honnét tudom ezt ? Hát az orosz szovjet súgta meg nekem. Nem hallottátok ? A minap ítéltek halálra a kommunisták egy rettenetes összeesküvőt, aki szédületes kort ért el. Pontosan 15 éves v o lt. . . Ó, ó, — hát ez szörnyű ellensége lehetett a százmilliós birodalomnak — ez a 15 éves, tejarcú, szegény gyerek! Istenem, milyen megátkozott föld lehet az, amely ilyenné nevelte a gyereket, aki még szinte anya után kiált. 15 éves öszszeesküvőnek lebukó, véres feje — hát ezt a szörnyű képet csak az a sötét, véres, vörös hatalom tudta a világ elé festeni. Talán kell nektek ? Tessék, ha ízlik . . .
Miért
jg becsülné az orosz szovjet a fiatal életet ? Az ifjúság igaz értékét a másvilág adja meg. Ahol nincs hit egy örök életben, ott a gyermek csak cikk. Ha sok van belőle, vagy ha gyenge, pusztuljon ! Ezt a hátborzongató in dulatot fogta valaki el az orosz rád ió b ó l: „Disznóság, jó lenne körülnézni itt a cse csemőotthonban ! Van itt néhány elvtárs, aki a saját feje szerint intézkedik." M it jelent ez? Sejtjük abból, amit hozzáfűz még. „A gyenge és beteg gyermekekről úgy látszik készakarva megfeledkeznek." Persze, persze . . . Hit nélkül nincs az a szív többé, mely az isteni Gyermekbaráttól vett volna leckét. Az Ö szemében kifejezhetetlen érték a fiatal lé le k ! Jaj az ifjúság pusztítójának, megrontójának; „Jobb lett volna, ha malomkövet kötöttek volna a nyakára . .
Eszembe jut
^Z anyának az ördögi kacagása, amikor a figyelmeztető pap* nak gúnyosan mondja ; „Az erdő fái nem járnak templomba, mégis sudáregyenesek. így megnől a fiam is templom és Isten nélkül!“ Meg is nőtt “ 20 év múlva meg is halt. Felakasztották az anyagyilkos bestiát. Saját anyját ölte meg! Hja, meleg ruha, fűtött szoba, kenyér még nem elég, hogy tisztességes legyen a gyerek. A legutóbbi három bankrabló haramia rendezett
55
körülmények között élt . . . Isten nélkül, radikális hit nélkül nyújtózkodó lajhár, szoknyavadász kamasz, buja, nyirkos pimasz lesz az ifjú ság ! Csak a kereszt szavatol, hogy jól nevelik az ifjúságot — csak a kereszt árnyékában lesz talpig becsületes fiatalságunk. — S nézzétek azt a kis fürtös gyereket. Éppen a kedves nővér faggatja; ^Milyen vallású vagy ?“ Felel is a drága imposztor úgy, hogy a jó apáca csak úg>' hüledezik bele. Büszkén kivágja; „Eleklrom os.“ Nagy sze meket mereszt a nővér. Ilyen vallást még nem hallott. A kicsi a budapesti Elek tromos Müvek egyik munkásának csemetéje. Halvány fogalma sincs vallásról. Micsoda életútja lesz az ilyen gyereknek! — Krisztushoz az ifjúságot!
Ki hát
^ hazaáruló? Mostanában sokat röpköd a levegőben Saarvidék neve. Hog)^ a németeknek jussa van ehhez a tisztán német v i
dékhez, mindenki előtt világos.
M indenki tudja azonban azt is, hogy a kérdést
a katolikusok döntik el. Farizeusi szempillogatással figyeli a világ, vájjon a hon ellen döntenek-^ vag>' a német haza mellett, ahol H itler arcotpiritóan tiporja sárba szent hitük szabadságát. tak.
Hagyjuk,
am it a német püspökök te tte k ! (Im ádkoztat-
hogy a Saarvidék kerüljön vissza a német államhoz.)
De miért nem teszik
föl a kérdést, ki itt az államveszélyes áruló ? Hát nem az-e, aki minden kultúra csúfjára, az ember legszentebb jogait üldözve ököllel veri az Egyházat és ezzel a kát. hivő polgártársait abba a szörnyű helyzetbe hozza, hogy választaniok kell a haza és Krisztus között? M ert igenis, az Egyház több, mint a haza
—
mint
ahogv'an az ég több, mint a föld — , az Isten több, mint az apám ! H a e kettő között esik választásom, számomra nincs, nem lehet ingadozás. azok, kik tiporják a lelkek szent jogait,
De haza árulói
kik Krisztust és az Egyházat akarják a
haza fiaitól elrat>olni ököllel és husánggal. Nem, nem, — ezeknek uralma pusz tuljon el fölöttünk!
*
Fai ? Fai ?
*
Hogy a német faj így, a német faj úgy — egyre csak ezt dö römbölik világgá a nácik. Az eredm ény? Szinte az egész v i
lágot eggyé kovácsolták maguk ellen. Adott már a világtörténelem felejthetetlen példát arra, hogy mire fejlődik a faj imádata. A zsidó csak a zsidót vette fele barátjának, határtalan gőggel vetette meg az idegen fajokat. És lett a fajok között a legmeg\etettebb. valamennyi
Fanatikusan,
vakon
kapaszkodott
nép között az egyetlen hazátlan,
hontalan,
imádott
földjébe.
az örök
És lett
idegen.
Ez az ú t . . . Csak az igazság adja az életet és boldogságot a népek mében, nem pogány, ostoba túlhajtások serege.
Ig e n !
történel
Iz t á n , k á t. n ép ein ,
^ Gyertyaszentelő . . . Szemedbe vibrál a szen telt gyertya lobogó, szelíd fénye. Krisztus szimbóluma. Ó a mi g>'ertyánk: .a világ világossága". Sötét ez a kor . . . „Aki utánam jár, nem jár sötétségben.' És mi utánad epedünk, téged kivánunk, ó világ Világos sága, Jézus Krisztus, Urunk és Istenünk!
56
V.
.
..
(34.)
Irta’: P. Markó Marcell 0. F. M.
A krasznojárszki, békés munkába merült hadifoglyok életét 1919 július 30-án éjjel izgalmas események verték fel. A nemezgyárban, a cipészmühelyben és egyéb munkahelyen előző nap kifáradt tisztitábort az igazak álmából élénk fegyverropogás, ágyútűz és hadilárma ébresztette fel. Uccu neki! az egész társaság az ablaknál termett, de akkor már az egész tábor talpon volt s az ablakok borzas, álmos, meg riadt, kiváncsi foglyokkal voltak tele. Újabb lövöldözés, ordítás, jajgatás tölti be a levegőt. Rajvonalak fejlődnek fel, embercsoportok surrannak keresztül a tábor óriási ud varán. Néhány merész pléni lelopódzik és újságolják: sehol sincs az égvilágon őr, a féltve őrzött főbejárat őrizetlenül, tárva-nyitva! A szobatársak közül voltak, akik hidegvérrel folytatták álmukat ott, ahol elhagyták, de a barakk többsége összesereglett, tanácskozott és találgatták az eseményeket. Természetesen volt, aki tréfára fogta, de volt olyan is, aki azt állította, hogy itt van a rég várt pillanat, amikor kezünkbe vehetjük sorsunkat. Rögtön a támadók mellé kell állnunk. Voltak, akik a nagy hevületben lerohantak, hogy a nagy belső tüzet tettre váltsák, de a tárva álló nagykapunál kijózanodtak. Hisz azt sem tudták, hogy a harcban kik állnak egymással szemben. Amint egy-egy ágyúgolyó becsapott a táborba, kijózanodva ódalogtak vissza barakkjukba. Amint hajnalodott, a barakkok egyes pontjairól át lehetett tekin teni az egész hadszínteret. A város felől mindig sűrűbb rajvonalban, erős ágyútűztől támogatva vonultak fel újabb erők, míg a tábor fölött levő dombocska nyírfaerdeje szélén hosszú, súlyosan megrakott kocsi-
57
sor kígyózott, menekülni igyekezett még a sötétség leple alatt. Reggel nyolc óra felé szűnt csak meg a tüzelés. A hanyatt-homlok menekülő muszkák táborunkat is ellepték és csak tőlük tudtuk meg a tör ténteket. A bolsevik! agitáció eredménye a tapasztalatlan, nagyrészt fiatal Kolcsak katonáknál is elég gyakran mutatkozott. Hozzájárult az az elkeseredés, amelyet a kényszer-sorozás, nélkülözés és a tisztek go rombasága váltott ki. Sorozott a vörös, de sorozott a fehér gárdista is. Megtörtént számtalanszor, hogy testvér-testvérrel, fiú atyjával került szembe. Így az agitációnak nem volt nehéz a szenvedélyeket lángra lobbantania. A fenti krasznojárszki csetepaté is nyilt lázadás volt. Idősebb vörös érzelmű altisztek a táborunk másik felében el szállásolt 31. szibériai lövészezred csak pár nappal előbb bevonult 19— 20 évesekből álló tapasztalatlan legénységét fellázították. Feltör ték a raktárakat, a tisztikaszinóhoz vonultak, ahol éppen bál volt. Azonban már akkor a tisztek hazamentek, csak még a tisztikaszinó gondozója, egy praporcsik — zászlós — maradt ott, akit mene külés közben lelőttek. Közben a városi helyőrség értesült a történ tekről. Riadót fújtak s a kozák többség rövid ágyú- és fegyvertűz után az egész lázadó ezredet bekerítette és foglyul ejtette, mintegy 150 embert, a benfenteseket, a lázítókat kivéve, akik míg a rászedett fiatalság lövöldözött, szekerekre pakolták az ezred muníció és ruha készletét és átszöktek a vörösökhöz. Ezeket a szerencsétlen, tapasz talatlan gyerekeket sorsukra bízták. Cserben hagyták. Ezután kezdődött a kegyetlen ítélet. A sebesülteket mind lelődözték Akik el tudtak hadifogoly kórházunkba vánszorogni, mind kitaszigálták, akiknek pedig már jártányi erejük sem volt, hordágyon kihordták a kórház elé és halomra gyilkolták. Összeült ezután a vésztörvényszék s a fölkelőket, körülbelül mintegy 500— 600 húszéves fiatalembert, a táborunkban lévő orosz templom falánál szemünkláttára agyonlőttek. Borzasztóbb látványt életemben nem láttam. A szegény áldozatokat alsóruhára vetkőztették és velőtrázó ordítozások között véresre korbácsolták. Megtörtént, hogy az egyik szerencsétlen futni próbált. Lovas kozák vágtatott utána és karddal agyonszabdalta. Megindult a nyomozás. Bűnbakot kerestek, persze megint hadifoglyokat vádolták. A csehek mindig határozottabban terjesztették a hírt, hogy a lázadást a foglyok szították. A 12-ik cseh gyalogezred
58
megszállottá a tábort, géppuskákat szegeztek barakkjaink ablakának. Kardlappal hajtották haza a járókelőket, sőt tisztjeinket is nem egy esetben tettleg is inzultálták. A barakkot nem volt szabad senkinek elhagynia; aki az ablakhoz ment, rálöttek. Megtörtént, hogy a föld szinten egyik társunk az ablakhoz ment. Erre a cseh légionárius rá lőtt, nem találta el s a golyó a filigrán, félig elkészült épület deszkarészein áthatolva, a priccsén gyanútlanul heverésző egyik társunk vállába fúródott. Megkezdődtek a motozások és az előállítások. Mindenki remegett, hogy mit hoz számára a jövő. Szerencsétlenségünkre az egyik lázadó a legénységi tábort kö-
T á b o ru n k m u s z k a te m p lo m a , a h o ! a vérengzés tö r té n i
rülvevő mély sáncba rejtőzködött és amikor rátaláltak, hogy foglyul ne ejtsék, fejbelőtte magát. Természetesen megint a foglyokat gya núsították, hogy ők rejtegették s ők adtak neki hadifogoly köpenyt. Erre a légió parancsnoka a sánc mellett lévő két legközelebbi ba rakk lakóit sorakoztatta, megbotoztatta és három társukat, Szekér Károly zászlóst, Zsedér Károly tizedest és Saj Jenő gyalogost, ter mészetesen mind a három magyar, a sorból kivéve agyonlövette s az ott húzódó sáncban mint a kutyákat, elásatta. Egyre szállingóztak a hírek, hogy ezt is elfogták, azt is. Mint a villámcsapás, úgy ért bennünket a hír, hogy a „Magyar Szövet ség" vezetőit elhurcolták. Ez az intézmény a cseh parancsnokságtól
59
jóváhagyott alapszabályzattal működö jótéti és kulturális intézménye volt a krasznojárszki foglyoknak, de a csehek politikai célokat tu lajdonítottak neki. Az elfogottakat a 12 cseh-szlovák ezred 6 tagból álló hadbíró sága elé állították, akik közül néhányan magyarul is tudtak. Ezeknek a szomorú napoknak 17 ártatlan magyar hadifogoly áldozata volt és pedig névszerint: 1. Dr. Pély Géza t. hadnagy, galántai ügyvéd, 2. Székely Lajos főhadnagy, marosvásárhelyi tanár, 3. dr. Száva István t. hadnagv', Csíkszeredái ügyvéd, 4. Katona Gyula t. hadnagy, gyöng\'ösi tanár, 5. Fekete Emil hadnagy, bácskai jegyző, 6. Gáspár Béla hadapród, budapesti hivatalnok, 7. Forgács Dezső dr. zászlós, ;;g>’véd, 8. .Molnár Alajos dr. hadapród, nagyatádi ügyvéd, 9. Lud' ' ig Kálmán zászlós, Veszprém, 10. Dukesz Arthur hadapród, jogász, 11 Szekér Károly zászlós, aradi tanító, 12. Skoff Béla hadapródjelölt, gazdász, 13. Zsedér Károly tizedes, 14. Kraszovszky Dezső tizedes, hivatalnok, 15. Saj Jenő kökényesi hivatalnok, 16. Pavel György budapesti szerelő, 17. Pap János lévai ékszerész. Katona Gyula tanár nekem is kedves ismerősöm volt, akit jó modora, tudása és szép életéért mindenki szeretett. A háború kitörése kor nősült, kis fiát sohasem ismerte. Kispap is volt, de mégis látszott egész életén. Rózsafűzérrel kezében ment a vesztőhelyre. Székely tanárt az orvosi pavilion előtt vezették utolsó útjára. Lehúzta karikagyűrűjét s odahajítva a kinnálló orvosokhoz, így kiál to tt: „Vigyétek haza feleségemnek". A megkezdett ördögi bosszú műve még folytatódott volna, ha a szibériai hadifoglyok mentőangyala, Brándström Elza svéd vörös keresztes nővér erélyesen közbe nem lép. Áldja meg érte a magya rok Istene!
Szentmise vagy szovjetgyűlés ? Varsói híradás közlése szerint a címbeli kérdést egyértelműen intézik el a fehéroroszorjszági Jurkowiceben és több más községben a derék orosz katolikusok. Minden terror ellenére i s ! Ha egyidőre van kitűzve a szentmisével a gyűlés, mindenki tudja, hogy mit kell tennie és még véletlenül sem marad el az Isten házából a hithű u muzsik, s csak legfeljebb utóbb gondol a bolsevikiek „boldogító előadásainak meghallgatására. íme, a romlatlan nép szava, ítélete, melyről régen is azt mon dották, hogy az Isten szava is egyben ! . , . Sokat lehet tanulni belőle,!
60
í
Irta: P. Burka Kelemen dr. 0 . F. M.
Vak-pap példaadása. Quebeci hír szerint nem régen halt meg F. X. Chalifour nevű kanadai pap Beaport-ban. 68 esz tendős volt és életének utolsó húsz évét teljes vakságban töltötte unokaöccse társaságában. M in t világtalan, tényleges lelkipásztorként nem szolgálhatott az Úr szöllöjében, de türelme, példás, igazán keresztény megnyugvása Isten akaratában, megpróbáltatásának egész ideje alatt, csodás hatást gyakorolt mindazokra, akik ismerték öt. Nem vitatható tény, hogy a szenvedések tüzében próbálódik meg minden lélek aranyértéke. Nevezett pap pedig egy azok sorából, akikről úton-útfélen hallható a rosszmájú észrevétel, hogy vizet prédikálnak és bort isznak . . .
Különös kegyelem. A keletafrikai Nyeriben történt. Egy olasz hithirdetö gépkocsin igyekezett tova a Kenya gyarmattelep hoszszadalmas szakaszán keresztül. Közben egy benszülöttet vett észre az út mentén, aki egyrészt a fáradtságtól, másrészt a saskeselyük támadásaitól megsebesítetten haldoklóként feküdt. A pap rögtön átlátta a helyzetet. Leszállt kocsijáról és azon mód elkezdett beszélni neki az Istenről, a mennyországról, szent hitünk főigaz ságairól és a keresztség nagy kegyelméről. Majd hamarosan, minthogy más víz nem volt található egyhamar, az autóból, illetve annak hűtőkészülékéből eresztett vízzel keresztelte meg a haldokló pogányt.
Tömeges megtérés hittérítők nélkül. A csoportos és önkéntes megté résnek igazán ritka esetéről sze reztünk értesülést az indokínai Tanh-Hoa apostoli helynökség egy kis falujában. A falucska tanult osztálybeli lakosai merő kíváncsiságból kezdték tanul mányozni a katolikus vallást. Kedvükre való könyveket találtak, melyeket több szörösen átolvasva, másoknak is elmagyarázgatták az elolvasottakat. Bizonyos idő elteltével a hozzájuk legközelebb eső katolikus missziótól papot kértek, hogy látogasson el hozzájuk. Előbb egy hitoktató ment közéjük, de mikor az látta, hogy a község lakói milyen alaposan tájékozottak a katolikus tanításban, semmi akadálya sem volt megkeresztelkedésüknek. Ezek az új katolikusok aztán maguk kezdtek apostolkodni a szomszédos helyiségekben, mely buzgalmuk ugyancsak szép sikerrel kecsegtet. Van-e ennél és egyáltalán
lehet-e ennél szebb, érdemesebb
katolikus te
vékenység, actio catholica ? I
61
Családi baj. Hála Istennek, hogy csak ekkora a baj. mert mi ezt nem Útijaik olyan ketségbeejtönek, mint Önök. Hiszen egy hat éves fiú nem lehet ^zsar nok*, fíacsak a szülök túlzott és hely telen „jóságukkal “ nem zsarnokot ne veinek belőle. Bizony ez is veszedelmes iehet. A legfontosabb, hogy ne teljesitsek azonnal kivánságát, am ikor „követelödzik, sőt elvágja magát s ordításai val betölti az egész házat“. M i nem cso dálkozunk, ha azután ilyen elkeseredett sorokat olvashatunk a levelében. „Úgy vártam a gyermekemet, az elsőt, mint Isten követét és most hat év után sok szor vigj'áznom kell magamra, hogy — szég)’eniem ieim i — ne gyűlöljem a a fiamat, mert tehetetlen vagyok vele szemben." Röviden ezt a já n lju k : ne halmozzák el ajándékokkal, soha ne kérdezzék, mert nagyon hel)4elen, hogy melyiküket szereti jobban, egy-egy ma kacskodása után magyarázza meg neki, hog>’ ez anyukának igen fájt és érez tesse is vele. Általában ne érezze azt a g)'ermek, hogy „ő az életük célja“, mert hiszen ez a helyes, ha így van, de 6 legalább egyelőre ne érezze. És van még egy valami, amit a világ legnag>'obb nevelője sem tudna nélkülözni — ha nem lenne egyetlenke s lennének test\'érkéi!
akkor sem, ha ott el is váltak. M i hiszszük, hogy a jó Isten nem azt szánta Önnek.
Imádkozunk mi is, hogy erős
legyen s le tudjon mondani s el küldje Önhöz a jó Isten az igazi választottat. Havasi
g y o p á r.
Első
kérdését
gyóntatójáv^al tárgyalja meg. Másodikra vonatkozólag feleletünk ez : nem. Azért, mert a házasságnak nem ez a legfőbb célja. Ez csak másodrendű.
S ha vét
keznek Isten tervei ellen, ez ott is bűn a V I.
parancs
ellen.
Harm adikra vo
natkozólag üzenjük, hogy Gerely Jolán könyveit ebben a korban nagyon ajánljuk. K e s e rg ö á rv a . Ismételten elol vastuk a mély hitből s igazi vallásos ságból fakadt sorait s arra a meg győződésre jutottunk, hogy Ön ennyi idő után talán nem is édesanyját siratja, hanem inkább Önmagát. Hiszen a ha lottak — természetesen egy vallásos élet után — szerencsésebbek, m int mi. S ne értsen félre bennünket — neki ez volt az Isten nagy jótéteménye. Kérjük, ne nyugtalankodjék fölöslegesen, hiszen édesanyja meggyónt s fölvette a szent ségeket, tehát igazán kár lenne aggód
B íz ó lé le k . Az Egyház a protes tánsnak protestánssal kötött házasságát érvényes házasságnak ismeri el, azért
nia leikéért. M ire ezeket a sorokat meg kapja, a szentmisét is elmondattuk érte.
ön
gyermeke legyen ezután is.
62
nem
köthet házasságot vele még
Arra vigyázzon, hogy édesanyjához méltó
Keresztrejtvény. Megfejtési h a tá rid ő : február /5,
K ö z li: Fejes Ferenc.
Vízszintes s o ro k : 1. Lap. 6. Viszonylagos. 12. Római zsarnok császár. 13. R itka női név 14. rk. 16. T iltó szó. 17. M é rla n i idom . 19. Ke. 20. ki. 21. Épületrész. 23. Nöstényszarvas. 25. F ilm v é lla la t. 27. ő s z i gyüm ölcs. 28. Ceruza. 31. B irto kos névmés. 32. oa. 33. őszinte. 36. Küzd. 37. A n g o l személyes névmás. 38. Sir. 39. V is s z a ; személyes név más. 40. li. 42. Indulatszó. 43. M inden tett rugója. 44. Sze mélyes névm ás. 45. Személyes név más. 47. Ellentétes la tin kötőszó. 49. .S z á j“ la tin u l. 51. T é li sporteszköz. 52. oa. 54. L. 38. v. 56. M ásoló pa* pír színe. 58. Vissza : a jószívű teszi. 59. V a ló d i. 61. V issza: a „le n n i " ige régies a la k ja . 63. giz. 61. F öld műves eszköze. 66. Nagyon régi. 68. Vissza : Tejterm ék. 69. yo. 70. G yógy szer. 71. H óharm at. 73. di. 75. Cím zésnél használt szó. 76. Ilyen töltény is van. 78. Balga. 80. A la p it. 81. D élutáni étkezés. Függőleges s o r o k : 1. K o n yh a ke rti növény. 2. zn. 3. Ipari növény. 4. Idős. 5. Ösztönző szó. 7. V is s z a : kötőszó. 8. V is s z a : ju h is tá lló . 9. Á brázat. 10. ta. 11. A z igazit. 15.......... Musztflfa. 17. km . 18. V issza : 1. 75. v. 20. Orosz város. 22. H ázi állat. 24. Igyekszik. "^6. Kiejtés szerinti. 27. di. 29. nít. 30. L. 42. v. 31. H elyhatározó lag. 34. V issza : zamat. 35. H elyhatá rozó rag. 37. A lélek Istenhez emelkedése. 41. L. 37. f. 46. Rossz szemmel néz. 48. Szám név. 50. L. 51. V . 51. Izesitő. 52. M indennek van. 53. Távíró hivatal. 55. Felvidéki diákváros. 57. gl. 58 M adár. 60. Névelő. 62. L. 22. f. 64. K - v a l: kutat. 65. L. 7. f. 66. Bakter. 67. Öreg. 70. ile. 72. Csermely. 74. Tejterm ék. 76. ét. 77. L. 50. f. 78. dz. 79. Mássalhangzó ion. M e g fe jté s h e z ké rjü k az 1., 6.. 33., 56.. 80., 81. vízszintes és !.. 20.. 24.. 26., 46., 55. függőleges sorokati A ja n u á r i szá m b a n k ö z ö lt k e re s z tre jtv é n y m e g fe jté s e ; Patrik. M ária drága neve. M á riá t dicsérje le lkü n k. Sajátság. Epigramm a. Kiskunság. Lehel ; Paks. Dóra. Liba. M e g fe jtő in k e t nagyon kérjük, hogy a megfejtéseket még idejében küldjék el. mert a h a tá rid ő után (pl. 16-án) beérkezőket már nem vehetjük figyelembe. M e g fe jtő k : A Szent Orsolya-rend polgári leányiskolája (Heves). Csorba Lajos.
Bella
Jenő. Szabó József, Jánoska K ároly, T irney Sári, Sebő M atild, Szalay M argit. Sár János. Kiss József, Szelőcs István. M arschall Lajos. Németh József. Szabó Nándor, Juranics Gyula. W Ülm ann Jánosné, Baráth István. Bősze László, Patocska János. Varga László. J u ta lm a t n y e r te k : P. Gemelli— P. Tafedcs : F ra n c is k á n iz m u s : Kiss József. P. M o ln á r A r k a n g y a l 0 . F. M . : A ferences szellem : Németh József. P. Zadravecz ís tv á n : A lo e r n a : A Szent O rsolya-rend polgári leányiskolája (Heves). Sinka F . : P á d u a i Szent A n ta l csodái: Bősze László.
RoJtvényazeJvény. S ZE N T A N T A L - 1935. II.
63
INAIZljVEISHr
SZEN M N l
Február havi közös im aszándékunk : Im á d k o z z u n k
azokért, a k ik a fa rs a n g b a n meg-
feledkeznek le lk ű k rő l. A z Im aszövetségbe belépni le h e t; Szent A n ta l Im aszövetség K ö zp o n ti igazgatóságánálPápa (ferencesek) és m inden
ferences kolo sto rb a n . B eiratasi d íj
(fe lvé te li füzet) egyszer-
sm indenko rra 20 fillé r. (Postaköltség kü lö n .) Egyéb tagdíj nincs. Az
Im aszövetség é l5 és m egholt ta g ja ié rt m inden hó első keddjén szentm iséi m o n
d u n k a pápai ferences tem plom ban. Im a m e g h a llg a tá s I D r. H o rv á th G >'uláné. H á la te lt szívvel m o n do k köszönetét Szent A n ta l nak. k i m ió ta védelm e a lá helyeztem m agam at és családom at, á lla n d ó a n észrevehetöleg s e g í t s é gemre van és ezenkívül öt ízben fe ltű n ő és rendkívül} m ódon segített meg o ly veszélyben, m ely em berileg e lh á ríth a ta tla n n a k látszotl. Neki köszönhetem azt is. hog> v a llá s i tu d a t lanságom ból és protestáns, szabadgondolkozó atyám és rokonságom á lta l belém nevelt kéteK e im b ő l kisegített és Szent Ferenc h a rm a d ik rendjébe bevezetett. Ö rök köszönet érte az 0 atyai jó sá g á n a k szólásáért a boldogságos S zúzanyánál az Ü r Jézus szent Szívénél.
atyánk h á la és és szó e á lta la
L é le k h a r a n g ! Im á d ko zzu n k a Szent A n ta l Im aszövetség k ö vetkező e lh u n yt ta g ja i ért : Á rp á s Ilona. A n d ráskó János. Battakás János, B attakás Jánosné. B a lk ó A n ta l, B a lkó A ntalné. Sándor József. Sándor Józsefné. B alkó Á dám . B a lkó János. B a lkó K lá ra , B a lkó Jó zsef. B allabás B orbála. B a lk ó János, B a lkó A polónia, S anyi A ndrás. B rath Ilon a . Bencz András. Bcncz V erőn. B a lkó K a ta lin . B a lla bás József. Böröcz B ngitta. B o rá n yi József. B orányi Józsefné. B irkás Györg>né. Császár PáL Csem yánszki Jér>os.Cseniyánszki Jánosné. C sem yánszki Ilona, C ziling József.
64
Adományok. Szege'nyek k e n y e re : K ő v á ri Janosné 29 P, S chreiner Ferencné Cse pel T80 P. S re n f A n ía í-o íd rra : Rohn Lajosné 2 P, Fá b iá n Ferenc 1*20 P. S zim ann Ferenc B u d a pest 2 pengőt. M is s z ió r a : V id a Erzsébet 1'20 P, többen 4 76 pengőt. B é lp o klo so k j a v á r a : S chreiner Ferencné 3 P. S zéni A n t a l fizesse meg / T a g fe lv é te l. K o lo n : B a lk ó A n ta l. B a lkó A n ta ln é , B a lkó József. B a lk ó László. B a lk ó Ilo n ka , B ányí Jó zsef. B á n yi József. B a l labás László, B a lla b á s István, B a lk ó B o rb á la , B á n y i István. B á n yi János. B a lk ó B o rb á la . B a lk ó M á ria , B a lkó Sándor, B a lk ó István, B a lkó Péter, B a lk ó M á ria, B a lk ó A n d rá s, B a lk ó A ndráané, B a lkó M ih á ly . B a lk ó Jenő, B á n yi G ábor, B á n y i János. B á n y i A n d rá s. B á n yi Ilo n a , B a lk ó M ih á ly , Császár M á ria . Császár V e rő n , Császár István, Császár M á ria . C sernyánszki Ilo n a . E rd é lyi A n n a . CUbor V ik to r. G ál Erzsébet. N agy K a ta lin . Nagy M á ria . S zalai János, Z rin k a József. Z rin k a Im re. Bencz M ih á ly B encz József. B á n yi Im re. B á n yi B o rb á la , B ezányi L ő rin c . Bencz József. Bencz V erőn, Bencz K a ta lin . P á p a : B erky G yula. B erky G yu lá n é , B ékefi A n ta l. B ékefi A n ta ln é , B ékefi Im re, B ékefi
