allen lW
rg Díj
Raou
be
Budai ófár * 20 1
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2014. április ® 5774. Niszan-Ijjar ® XVI. évfolyam 3. szám Verő Tamás: Négyszemközt 1. oldal Imaidők és Jahrzeitok 2. oldal Háztáji Hírek 3. oldal Jusztin Ádám: Sport és közösség 3. oldal Dr. Kivovics Péter: Három dolgon áll a világ, a tórán, a szentélybeli szolgálaton és a jócselekedeteken 4. oldal Arató Andorné Schönberger Judit: Idegenrendészeti eljárás 4-5. oldal Csillag Ferenc: Amit érdemes megnézni XXXVIII. 5-6. oldal Soltész Katalin: David Grossmann: A világ végére 6-7. oldal Deutsch Éva: Találkozások II. 7-8. oldal Kovács Gábor: Deportálások Magyarországról 1941-ben Halmos Gábor versei 9. oldal Verő Bán Linda: Hova menjünk gyerekekkel Izraelben? 9-11. oldal A Micve Klub programajánlója 11. oldal A Micve Klub áprilisi programja 12. oldal
Négyszemközt Közeleg a szabadság ünnepe, Peszach. Az ünnepre készülve sok előírással, fennkölt hangulattal, ugyanakkor vegyes érzésekkel is készülünk. Ez természetes! Jól eső érzés látni, amikor a nagy közösségi széderek mellett szaporodnak a családi, vagy éppen a családi-baráti széder vacsorák, és a Hagada négy-, hat-, nyolcszemközti elbeszélése. Az este folyamán a gyermekek, a következő generációk kerülnek a középpontba, kérdeznek, kíváncsiskodnak, és nekünk kötelességünk a gyermekek figyelmének felkeltése és fenntartása. Egy késő éjszakai időpontban kitárjuk az ajtót, egyrészt azért, hogy a szegénynek lehetősége legyen betérni hozzánk - ezzel is gondolva a rászorulókra -, másrészt, hogy megvizsgáljuk, nincs-e az ajtó mögött valaki, aki rossz szándékkal jelent meg a közelünkben. Ám talán ennél is fontosabb, hogy Élijáhu profétának adunk lehetőséget, hogy a kinyitott ajtón bejőve a székébe beleüljön, igyon a részére kikészített pohárból, és irányt mutasson/mutathasson nekünk az eljövendő időszakra. Várjuk válaszait kérdéseinkre, és bejelentését a messiási kor eljöveteléről. Tisztában vagyunk egyáltalán kérdéseinkkel? Tudjuk, hogy milyen kérdésekre várunk választ? Biztosak vagyunk I'sten iránt érzett belső viszonyulásunkat illetően, vagy ennél komolyabb kérdésekre sem tudunk még biztos választ keresni? Vajon ismerjük-e saját lelkünk belső rezdüléseit? Identitásválság volna? Vajon tisztában vagyunk múltunkkal, jelenünkkel, és azzal, hogy merre tartunk? Melyik vallási szervezetre hallgassunk? Egyik a múltra (Soa) épít, a másik vallási irányzat a múlt helyett a jelen fontosságát emeli ki. Nekünk ki mutat irányt, ha ők, az iránymutatók is félre-félrekanyarodnak? A nem egyértelmű szavak, mondatok megingást okozhatnak a mi zsidó hitünkben is. Maradjon közöttünk - még akkor is, ha kissé rögeszmésnek tűnök -, de számomra egyáltalán nem kielégítő, ami itt és most történik. Azt gondolom, hogy az a demokrácia, ahol nincs olyan csoport/képviselői szervezet/közösségi vezető, akinek több joga, erősebb szava van, mint a többieknek. Demokrácia az, ahol a kisebbség az elenyé-
sző és kicsiny csoport érzéseit, véleményét is figyelembe veszik. A bel- és külpolitika olyan irányba tolódott el, hogy a közösségek tagjai nem érzik biztonságban magukat. Lehet hosszan vitatkozni azon, hogy érdemes-e hallatni a hangunkat. Lehet azon tűnődni, hogy valaki az érdekérvényesítő véleményét mire és miként használja. De lehet-e elmenni amellett, hogy a túlélők, az időseink komfortérzete megingott? Az ő hangjukra/érzéseikre reagálnunk kell! Mert amit ők átéltek, arra nincsenek szavak.
Nem megengedhető, nem elfogadható az, hogy sokat megélt emberek, akik itt élnek közöttünk, féljenek. Nem lehet relativizálni, nem lehet kisebbíteni, nem lehet sok szemszögből megvilágítani azt, ami történt. Egyet lehet csak: az ő érzéseiket figyelembe véve - amíg velünk vannak, legyen/lehessen ez még hosszú idő -, nekünk hozzájuk méltónak kell lennünk. El kell ismerni, hogy félnek. Nem történhet meg, hogy azt érezze bárki is, hogy félnie kell, hogy egyedül maradt, hogy nincs remény, nincs kiben bízni. A soá borzalma, rettenete nem ismétlődhet meg! Ami viszont ismétlődhet, és meg is kell ismétlődnie, az a széder este. Elmeséljük, elmondjuk, hogy rabszolgák voltunk, de most már szabad emberek vagyunk. Ezt évről-évre, hónapról-hónapra, napról-napra erősíteni kell magunkban, a zsidó társadalomban, és ezt csak együtt, egymásra odafigyelve valósíthatjuk meg. Leszögezhetjük négyszemközt, hogy a zsidó, a magyar, a magyar-zsidó társadalom minden tagjának, vezetőinek elsődleges feladata kell legyen a mások érzéseinek, érzelmeinek tiszteletben tartása. A sajtó és a közbeszéd egyaránt így adhat nyugalmat a holocaust túlélőknek is. Ne feledd, ne felejts! Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2014. április
5774. Niszan-Ijjar
Imaidők 2014. év áprilisi imarendje - 5774. Niszan-Ijjar Április 03. 07.01 04. 18.30 05. 19.00
csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 18.59) Ünnepi ima - MECORÁ (Hávdálá: 20.06)
Niszan 03. 04. 05.
07. 10. 11. 12.
07.02 07.03 07.03 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 19.09) Ünnepi ima - ÁCHÁRÉ MOT (Hávdálá: 20.17)
07. 10. 11. 12.
14. 14. 15. 15. 16. 17. 18. 19.
07.02 19.00 10.00 18.30 10.00 07.03 18.30 10.00
hétfő hétfő kedd kedd szerda csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima - Elsőszülöttek böjtje I. Széder este, erev peszach (gyertyagyújtás: 19.14) Peszach első napja, ünnepi ima II. széder este, erev peszach II. (gyertyagyújtás: 20.21) Peszach második napja, ünnepi ima (Hávdálá: 20.23) O. 1. Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 19.19) O. 3. Ünnepi ima - félünnep 3. napja (Hávdálá: 20.28)
14. 14. 15. 15. 16. 17. 18. 19.
20. 21. 21. 24. 25. 26.
18.30 10.02 18.30 07.03 18.30 10.00
vasárnap hétfő hétfő csütörtök péntek szombat
Erev peszach VII. napja (gyertyagyújtás: 19.22) PESZACH VII. napja, ünnepi ima Erev peszach VIII. napja (gyertyagyújtás: 20.30) Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 19.29) O. 10. Ünnepi ima - KEDOSIM (Hávdálá: 20.39)
20. 21. 22. 24. 25. 26.
28. Május 01. 02. 03.
07.02 07.03 18.30 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 19.39) Ünnepi ima - EMOR (Hávdálá: 20.50)
28. 01. 02. 03.
Jahrzeitok Ábrahám Jenő Békési Imréné Feithné Gráder Rózsa Grósz Mór (Majs eben Dovid) Kulcsár Tibor Maior Judit
Ijjar
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5774. év Niszan-Ijjar (április) havában Április 22. Április 08. Április 14. Április 20. Április 04. Április 20.
Pataki Györgyné Pál Ernő Sági (Spitzer)Pál Sárosi Silber Andor Vámosi János Weisz Tibor
-2-
Április 18. Április 8. Április 30. Április 21. Április 18. Április 03.
2014. április Frankel széder Nagy szeretettel és tisztelettel tudatjuk Önökkel, hogy a Frankel Leó úti körzet 5774. évi széder estéje 2014. április 14-én, 19 órakor kerül megrendezésre. Részvételi díj: 4 800.- Ft (Amennyiben hitközségi adót fizető tagjaink anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a részvételi díj teljes összegét finanszírozzák, kérjük jelezzék!) Helyek korlátozott számban! Jelentkezést április 7-ig fogadunk el a vacsora árának befizetésével, munkanapokon 7-13 óra között az irodában (tel.: 1-326-1445). Mindenkit szeretettel várunk! Meghívó - Magyar Holokauszt 70 Hazánk német megszállásának hetvenedik évfordulója alkalmából tisztelettel meghívjuk honfitársunkat, hittestvérünket 2014. április 20-án, 10.00 órakor a Frankel zsinagógában tartandó megemlékezésünkre. KÉRJÜK, TÁMOGASSA ADÓJA 1%VAL A FRANKEL ZSINAGÓGA ALAPÍTVÁNYT!
Budai ófár
5774. Niszan-Ijjar vét. A gyerekek boldogan, önfeledten élvezték az együttlétet. A vendégeket ízletes forralt borral és süteménnyel vendégeltük meg. Zájin Ádár halvacsoránkon kellemes estét töltöttünk el együtt. Miskolczi Péter zongorajátéka mellett - amit ezúton is köszönünk - fogyasztottuk el vacsoránkat.
Háztáji Hírek ADÓSZÁM: 18114878-1-41 MAZSIHISZ TECHNIKAI SZÁMA: 0358 KÖSZÖNJÜK! Purimi ünnepségünkre sokan látogattak el. Jelmezekben, vidáman köszöntöttük a purimot és közösen olvastuk fel Eszter köny-
Macesz árusítás: hétfőtől-csütörtökig 712 óra között, pénteken: 16-18 óra között. Árak: 1 kg macesz 1.000.-Ft, 1/2 kg macesz liszt 500.-Ft.
abefghijklmnopqrstvwzxyzABCDEFGHIJKLMNO
Sport és közösség - Maccabi Vívó és Atlétikai Club A Maccabi Vívó és Atlétikai Club (Maccabi VAC) 1906-óta a magyarországi zsidó fiatalok számára különböző sportágakban teremt rendszeres sportolási lehetőséget. Az egyesület kiemelt célja, hogy fontos szerepet vállaljon a hazai amatőr és professzionális sportéletben. Magyarországot kiemelkedően képviselve a nemzetközi eseményeken, valamint a Magyarországon élő magyar zsidó sportolókat az Izraelben és a diaszpórában hasonló sporttevékenységet folytató többi zsidó sportolóval összekapcsolja. Magyarország egyetlen zsidó sportegyesülete fontos feladatának tekinti a magyarországi zsidó közösség aktivizálását, a tudatos, rendszeres testmozgást magában foglaló életmódra nevelést. A sportoláson túl a Maccabi VAC széleskörű közösségi programokat és kulturális, oktatási eseményeket is szervez. A Maccabi Vívó és Atlétikai Club - Magyarországon egyedüliként - biztosítja a magyar zsidó sportolók részvételét a Maccabi Világ és Európa Játékokon. A Maccabi VAC a világ zsidó sportszervezeteinek családjába tartozik, melynek irányítója az izraeli székhelyű Maccabi Világszövetség (Maccabi World Union). Ez a szervezet fogja össze a világ 60 országában működő egyesületeket, melyeknek összesen több,
mint 450 000 tagja van. A világszövetségen belül minden régió saját konföderációval rendelkezik, így létezik az Európai Maccabi Szövetség is (EMCEuropean Maccabi Confederation). A XIX. Maccabi Világjátékok 2013. július 18-30. között került megrendezésre Izraelben. A Maccabi Világjátékok a világon a legnagyobb zsidó esemény, négyévente, több mint 10 000 fő (sportolók és kísérők) részvételével. Ezt a versenyt a világ negyedik legnagyobb sporteseményeként tartják számon világszerte. A Maccabi VAC magyar delegációja ezen az eseményen 20 érmet szerzett 12 sportágban! Miért írjuk ezt? Azért, amit már sokan, sok helyen felismertek. A sportközpont az jó és kell! A Maccabi Világszövetség és számos tagszervezete szerte a világon átlátta a sportban rejlő lehetőségeket a zsidó közösségeken belül. Az Egyesült Államokban, valamint Dél-Amerikában már évtizedek óta szoros együttműködésben tevékenykednek a zsidó vallási és kulturális szervezetek a sport klubokkal, legyen annak Maccabi a neve, vagy Hakoah, vagy Hebraica. A fontos az, hogy a zsidó közösség sportoljon. Legyen összefonódás a kulturális programok, a vallási élet, valamint a sport között. De nem kell messzire mennünk, ha tö-
-3-
kéletes példát akarunk látni. A pár évvel ezelőtt megnyitott Hakoah Sport Központ (ahol egyébként a 2011-es Maccabi Európa játékokat rendezték) Bécsben bárki számára példaértékű, könnyen elérhető, csodálatos intézmény. A sport része kell, hogy legyen a zsidó közösség mindennapjainak. Ez nem kérdés, és az sem kérdés, hogy a magyarországi sportélet magas színvonalat képvisel a világon, a zsidó közösségen belül és azon kívül is. Erre tökéletes igazolás a magyar delegáció szereplése a Maccabiah 2013-as eseményein. Ezek a sportolók itt sportolnak és tanulnak, és viszik jó hírét a magyar sportnak a világon, pont úgy, mint más vallási közösségekhez tartozó honfitársaink. Bízunk abban, hogy a zsidó közösség vezetői végre „sportcipőt húznak” és felismerik a sport közösségformáló erejét, a sport egészségmegőrző hatásait és azt, hogy a sport szükséges a mindennapi életünkhöz. Eddig ezt nem tették meg és nem hittek Nordaunak! Jusztin Ádám elnök Maccabi VAC 1061 Budapest, Paulay E. u. 1. www.maccabiah.com | www.maccabi.hu
Budai ófár
2014. április
5774. Niszan-Ijjar
Három dolgon áll a világ, a tórán, a szentélybeli szolgálaton és a jócselekedeteken. (Pirke Avot 1. fejezet, 2. mondat) A Frankel Zsinagóga Alapítvány 2004-ben alakult. Az Alapítvány struktúrája nem változott. Az Alapítvány kuratóriumának elnöke Noah Sternberg, tagjai Verő Tamás, a körzet rabbija, és jómagam. A kuratórium tagjai munkájukat társadalmi munkában végzik. Tevékenységükért sem fizetést, sem költségtérítést nem kapnak. A kuratórium önállóan irányítja az Alapítvány működését. Majmoni Moses, nagy gondolkodónk az adakozásnak nyolc szintjét különbözteti meg. A legmagasabb szintnek azt tartjuk, ha az adakozó szívesen és sokat adakozik és az adományt adó nem tudja konkrétan, kit támogat az adományával, és az adományt kapó nem tudja, kitől ered az adomány. Az Alapítvány erre ad lehetőséget. Az Alapítvány fő célkitűzése a hitéleti tevékenység segítése, anyagi támogatása. Persze ezen kívül számos, a körzet életét befolyásoló tevékenységet próbálunk elősegíteni. Rendszeresen segítjük a Talmud-Tóra foglalkozások eszközökkel való ellátását, mert igen fontosnak tartjuk a gyerekek tanítását, nevelését. A mai Talmud-Tóra látogatókból lesznek, reményeink szerint, a holnap templomjáró zsidói. Hozzájárulunk a Micve Klub és a Frankel Baráti Kör működéséhez, mert örömmel teremtünk lehetőséget közösségünk tagjainak, leendő tagjainak, valamint a körzeten kívüli érdeklődőknek kulturális és baráti összejövetelekre. A közösség egyik összetartó ereje a közösen megült és megélt ünnepek, ezért a Záin Ádár halvacsorák, illetve a Széder esték költségeiből is kivettük a részünket, mivel jól tudjuk, hogy van, akinek nehézséget okoz a jegyek megvétele. Jelentősen hozzájárulunk a Budai Sófár megjelenéséhez is. Ez
az igen sikeres újság, körzetünk lapja, nemcsak tanítást, praktikus tudnivalókat és érdekes információkat tartalmaz, hanem egyben naptár is, mely tájékoztat az imaidőkről és egyéb hitéleti és a körzetet érintő eseményekről. Fenntartjuk a www.frankel.hu honlapot. Az alapítvány jelentősen hozzájárul zsinagógánk korszerűsítéséhez, felújításához, szépítéséhez. Természetesen ez mind csak úgy volt lehetséges, hogy adományozóink befizetéseikkel megfelelő anyagi hátteret teremtettek az akciók finanszírozásához, amit minden adományozónak levélben meg is köszöntünk, és ezúton is köszönetet mondunk. Örülünk, hogy az adományozók egyetértenek céljainkkal, támogatják tevékenységünket. Gyakran kapunk szóbeli visszajelzést, helyeslést és bátorítást. Az adományozók a befizetéskor megjelölhetik, hogy konkrétan melyik, illetve milyen tevékenységet kívánnak támogatni. A befizetések között találhatunk kétszáz forintos és félmilliós összeget is. Számunkra mindkettő egyformán fontos. Az Alapítvány kuratóriuma is sokat fáradozik azon, hogy gyarapítsa anyagi lehetőségeit. A MAZSIHISZ pályázatain és más nyílt pályázatokon számos sikeres próbálkozásunk volt. Az eddigi tevékenység folytatása és kibővítése mellett szeretnénk, főleg az idősebbek számára a kikapcsolódást, regenerálódást elősegítő programokat, további kirándulásokat szervezni, mivel tudjuk, hogy ez a nemzedék sokat szenvedett, nélkülözött és dolgozott az elmúlt évtizedekben, ezért kötelességünk életüket kicsit szebbé, jobbá varázsolni. Szívesen támogatást nyújtunk olyan gyerekeknek, fiataloknak, illetve családjaiknak, akiknek a szarvasi tá-
borozás költségei megterhelők, mert fontosnak tartjuk a fiatalok identitásának erősítését nyáridőben is. Különösen szükségük lehet erre azoknak, akik nem zsidó iskolába járnak. Feltétlenül támogatandónak gondoljuk az évenkénti Élet menete megmozdulást. Ennek a költségeihez is készek vagyunk hozzájárulni. Szakítottunk a sajnos még elterjedt hazai gyakorlattal, hogy a különböző adományok ellenőrizhetetlenül, nyomon követhetetlenül, célok megjelölése nélkül kerüljenek bizonytalan, egyéni döntésektől függő felhasználásra. Az Alapítvány modellként szolgálhat arra, hogyan tud egy körzet egyre inkább önállóan gazdálkodni úgy, hogy a gazdálkodás mikéntje jól látható és áttekinthető, a pénzmozgások legálisak és jól követhetőek mind a körzet tagjai, mind pedig a hatóságok számára. Sajnos ez nem enged meg semmiféle lazaságot. Alapítványunknál minden forint útja pontosan követhető és ellenőrizhető. Csak így tartható fenn a bizalom, s a támogatók adakozókedve. Büszkék vagyunk arra, hogy a Frankel Zsinagóga Alapítvány kiemelten közhasznú alapítvánnyá minősült, így jogosulttá váltunk az adók 1%-ának gyűjtésére. Kérjük támogatóinkat, hogy az első egy százalékot ajánlják fel a MAZSIHISZ számára, melynek technikai száma 0358. A második egy százalékot pedig a Frankel Zsinagóga Alapítvány számára, adószám 18114878-1-41. Bankszámlaszámunk: 14100464 - 91310049 - 01000004 Örülünk, hogy tevékenységünk sokak figyelmét és elismerését felkeltette. Dr. Kivovics Péter
Idegenrendészeti eljárás „Mélységesen mély a múltnak kútja”- írja Thomas Mann. Az emberi emlékezet kútja is igen mély, de ha a közelmúlt történései besegítenek, sok minden felszínre kerül, még 3 éves koromból is. 1941 nyarán még együtt volt a családunk. Apám éppen leszerelt az 1940-es munkaszolgálatból, amikor a Kárpátokban építettek védvonalat. Néhány levelezőlapot viszszahozott, amelyeket Anyám írt neki, innen tudom, hogy Szinérváralja, Szamosveresmart volt a helyszín, amelyeket Radnóti is
említ naplójában. Az orosz fontra csak 1942-ben vezényelték, ahonnan aztán 1943 elején, a voronyezsi ütközet után egy táviratban az eltűnéséről értesítettek bennünket. Szóval volt két év, amire úgy emlékszem, hogy nagyon szerény körülmények között, de valahogy megéltünk. Iparengedélye persze nem lehetett a zsidóknak, de néha kapott munkát Apám, egy-egy bútorjavítást, kárpitos lévén. Anyám is varrt ruhát pár pengőért, szomszédoknak, ismerősöknek, Nagymamám meg függönyöket,
-4-
díszpárnákat varrt a másik szobában. Sokszor éjjel is zúgtak a varrógépek. Alkalmazottat nem tarthattak, de maguk még dolgozhattak, ha volt megrendelés. Akkor még csak keveset hallottam a háborúról, és nem is értettem, mit jelent az. Egy délután szépen felöltöztettek és Nagypapával elindultunk a Józsefvárosba, ahol Margit nevű nővére lakott, lányával, vejével és kb.10-12 éves kislány unokájával, Verával. Csak ott tudtam meg, hogy búcsúzni jöttünk. A családnak másnap reggel
Budai ófár
2014. április el kellett hagynia otthonát és valahol egy gyülekezőhelyen jelentkezniük kellett, miután ki lettek utasítva Magyarországról. Nagyapám, csakúgy mint szülei és valamennyi testvére, mindannyian a nagy magyar Alföldön születtek, ahogy ezt igazolni is kellett abban az időben. (Néhány megsárgult papír még a birtokomban van, lehet, hogy majd kell még). Csak a Margit néni vejének nem voltak megfelelő papírjai, de természetesen a család követte őt. A kis Ve-
ronka még játszott nekünk valami szépet hegedűn, nagyon tehetséges volt. Azután sírva csomagoltak, mi meg hazamentünk. Nagypapa még este is sírt: „Mi lesz velük, szegényekkel?” Erre a mondatra emlékszem. Nem tudhatta, de megérezte, hogy soha többé nem látjuk őket. U.i.: Micsoda vérlázító cinizmus Veritasnak nevezni egy történelemhamisító intézetet!
5774. Niszan-Ijjar Újra Thomas Mann szavait idézem, A Törvény című művéből. Mózes mondja: „Jól tudom, és Isten is tudja előre, hogy parancsolatait nem fogják megtartani, vétkeznek majd ellene mindenütt, újra meg újra. De átok arra, aki feláll és így szól: A parancs nem érvényes többé! Átok arra, aki azt tanítja néktek: Keljetek fel és rázzátok le a törvényt!” Arató Andorné Schönberger Judit
Amit érdemes megnézni XXXVIII. Örkény István Színház: A képzelt beteg Radnóti Színház: Anatol és a nők Alig egy hét leforgása alatt két remek színházi előadást is láttam, mindkét estén vígjátékkal múlattam az időt. Szüksége van napjainkban a színházlátogatóknak habkönnyű előadásokra. A sok ütközés, a temérdek konfliktus, a belső elégedetlenség, békétlenség közben éhezzük a könnyedséget. Mindkét előadás rendezője azt tűzte ki célul, hogy a szeretetteljes humorral gyógyítsa a lelkünket. S még valami; a színészek akár jutalomjátéknak is felfoghatták a produkciókat. Nem kellett különösebb technika, nem volt szükség nehéz szövegek betanulására, csupán fürdeni kellett az alkotó kínálta lehetőségekben. S ez a rendezői koncepció ragyogóan bejött. Örkény Színház: A képzelt beteg Alig van ember, aki Moliére műveit ne olvasta, látta volna. Időről-időre színpadra állítják a Fösvényt, a Tartuffe-t, a Mizantrópot, a Tudós nőket, vagy a Képzelt beteget. Mi a titka Moliére színpadi jelenlétének? Az egyszerű cselekményszövés, a szellemes dialógusok, a végletekig feszített helyzetek, s minden bizonnyal az is, hogy az általa teremtett figurák akár közöttünk is élhetnének, mert az emberi gyarlóság, ostobaság folytonos. Moliére pontosan ismerte az emberek gyöngeségét, s olyan tükröt tart elénk, amely a hibákat felnagyítja, s ezen mindenki jót derül. De miről is szól az alapdarab? Argan, jómódú párizsi polgár, életét kitölti betegségébe vetett hite. Ez a mánia önzővé és zsarnokká teszi. Csak az orvostudományban hisz; gyógyszerekben, állandó kezelésekben és fiatal feleségében. Azokat, akik mindezekben kételkedni mernek, ellenségnek tekinti. Lányának, Mimolette-nek is orvos férjet szán. Ám az ő szíve titokban már másé. Ha valaki túl sokat foglalkozik az egészségével, és mindig valamilyen beteg-
ségre panaszkodik, annak gyakran a fejéhez vágják: „Nem vagy beteg, csak hipochonder!” S ezzel az állapottal együtt élni a környezetnek is terhes. A képzelt betegség az egyén saját egészsége miatti állandó aggódása. Argan - a képzelt beteg - a függöny felmenetelekor alvászavaraival küzd, az őt körülvevő lepkék nem hagyják aludni, zajosak. S ez csak a kezdet.
Jelenet a Képzelt betegből S itt érdemes egy gondolatra megállnunk, hiszen a nézőben már az első percekben tudatosul, hogy az előadásnak alig-alig van köze Moliére mesterművéhez. Napjaink jelentős szerzőpárosa, a Mohácsi testvérek (Mohácsi János és István) írták át a művet. A címet a következő gondolattal egészítették ki: „Moliére úr után, helyett és valahol neki is”. A szerzőt épp e darabjának negyedik előadásán érte a halál. A feljegyzések így szólnak: Moliére életének talán legismertebb momentuma az az utolsó pillanat, amikor a Képzelt beteg (Le Malade imaginaire) előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, a halál pedig már a harmadik megérkezése előtt elérte. Mivel a kor szokása szerint színészeket nem temethettek megszentelt földbe, csak özvegye, Armande közbenjárására, XIV. Lajos külön
-5-
engedélyével, éjszaka búcsúztathatták el. (Földi maradványait 1792-ben a Panthéonba, majd 1817-ben a Pére-Lachaise temetőbe helyezték át.) Tehát a szerzők megtartották az alapszereplőket, de jellemüket kiegészítették, gazdagították, átfényezték, s a történetet igazán átalakították. S miért volt erre szükség? Talán azért, mert az eredeti kamaradarabot kívánták naggyá, monumentálissá tenni. Aktualizálták elsősorban nyelvileg, de problémakörében is, mintha hangsúlyát vesztette volna a betegség lehetősége, lényegesebb a főszereplő és az orvosok közötti beszélgetés, a probléma, hogy két orvos nem tud megegyezésre jutni a gyógyítás módját illetően. S ugyanezt a hangsúlyeltolást látjuk a családtagok jelenlétén. Béline, az egykori cselédből feleséggé lett mostohaanya csak a vagyonszerzésre, a végrendelet időbeli aláírására tud gondolni, s a gyerekek életútja is kissé bonyolultabban alakul, mint az eredeti darabban. Nincs is baj, élvezzük, nevetünk a történeten, ám túlméretezetté válik az új darab. Éppen húsz perccel hosszabb az előadás, mint amit a közönség elvisel. Nagy és eredeti ötlettel a szerzők a „haláltánc” motívumot is bekomponálják az előadásba. S ez már semmiképpen sem illik a könnyed francia komédiába. Az előadásban egy pillanatnyi csend sincs, ugyanis három, a színpadon elhelyezett hegedűs, csellista és nagybőgős játszik, s ha nem húzzák a vonót, nem pengetik a hangszert, akkor különös eszközökkel búgó hangot gerjesztenek fém tálakon. Kovács Márton a zeneszerző, zenész társai: Rozs Tamás és Benkő Róbert. Fantasztikus a teljesítményük, de időnként már vágyjuk a csöndet. A rendező, Mohácsi János kiválóan mozgatja a szereplőket, nincs üresjárata az előadásnak. Minden rendkívülien
Budai ófár
2014. április kidolgozott, ám most kevesebbet nevetünk az Örkény Színház nézőterén, mint a Liliomfi két évvel ezelőtt színpadra vitt előadásán. Ne feledjük, éppen a Mohácsi testvérek írták, rendezték azt az előadást is. Gálffi László a főszereplő. Igazán elemében van. A figurát némi fanyarsággal jeleníti meg. Hisztériás rohamot kap, amikor a gyógyszereit, amelyet csak színről ismer, nem leli. Felesége, Béline, akit Für Anikó formál meg, igazán élvezetesen játszik. Haszonleső, mindene a pénz, néhány szóvicce sokáig emlékezetünkben marad. Szólnunk kell az apa-fia orvospárosról: D'Auveregne, Vajda Milán és a fiát játszó Gyabronka József. Az ötlet is eredeti, a 35 éves Vajda formálja meg az apát, s a szerelmes ifjút Gyabronkára osztják. Toinette, a szobalány figuráját Szandtner Anna formálja meg nagyszerűen. Talán ő maga élvezi leginkább az előadást. Fáradtan, de élményekkel gazdagon tapsol 22.15-kor, a második felvonás végén a közönség. Az Örkény Színház produkcióját éppen a különössége miatt - érdemes megnézni. Radnóti Színház: Anatol és a nők A színház direktora, Bálint András rendezésében került előadásra Arthur Schnitzler darabja. Minden színpadra lépése, illetve színpadhoz közelítése bizonyítja szakmai tudását, remek arány- és ritmusérzékét. Olyan rendezői alkat, aki hagyja, hogy a barátai, azaz a színésztársai kiéljék színészi képességeiket. Ezért is tekinthető az előadás jutalomjátéknak. Nyoma sincs görcsös akarásnak, de a szelíd, belső, illetve elnéző mosoly mindvégig jellemzi a rendezést. A színlapon a következő olvasható: Anatol szerelmes költő, elszánt hipnotizőr, sármos úrifiú és kishitű optimista. Precízen számon tartja szerelmeit, rendszerezi flörtjeit, gáláns afférjait, szenvedélyes kapcsolatait, egyéjszakás kalandjait, meg nem valósult kívánságait. A szerelem számára a létezés
záloga, leginkább magába a szerelembe szerelmes. Ő nem Casanova, inkább egy óvatos, kedves és hiú álmodozó, aki menekül a valóság otrombasága elől, mindig győzni akar, mégis állandóan veszít. A nők jellegzetes századfordulós bécsi figurák: a naiv külvárosi kislány, a kíváncsi nagyságos asszony, a hűtlen színésznő, a feledékeny artistalány, és az esküvő előestéjén felbukkant régi-új szerető.
Jelenet az előadásból A szerző 1862-ben született és 1931-ben halt meg, életét Bécsben élte le. Jól ismerte Sigmund Freudot és Hugo von Hofmannsthalt. Ő volt az Osztrák-Magyar Monarchia társadalmának és annak századforduló körüli fejlődésének egyik legjelentősebb kritikusa. Az 1903-as Der Reigen (A körtánc) című művét a kritikák utóbb túlságosan pornografikusnak ítélték, pedig a könyv csak magánkiadásban jelent meg. A botrány azonban mégsem maradt el. A berlini ős-bemutatót megakadályozta a cenzúra, majd Schnitzler betiltotta a további előadásokat. Az ezt követő időben fokozatosan elszigetelődött testi és lelki problémái miatt. Utolsó éveiben főként elbeszéléseket írt, amelyekben a századforduló körül élő egyén sorsát mutatta be pszichológiai szempontból.Az Anatol 1893-ban íródott, a szerző második színpadi alkotása, egyfelvonásos darab. Az előadás öt jelenetből áll, két állandó szereplő van a színpadon, Anatol és Max (Pál András és Schneider Zoltán). Remek a színészválasztás, az ifjú Anatol lelkes, állandóan szerelmes, felületes figura, aki időről időre csalódik a nőkben. Max a tapasztal-
5774. Niszan-Ijjar tabb, a bölcsebb és bumfordibb. Soha nem tudja barátját forrófejűségétől visszatartani. A párbeszédek rendkívül célratörők, Anatol és a mindenkori nő is tudja, hova kell(ene) a találkozásokban eljutni. Ezek a kapcsolatok csak napokban mérhetők, s visszaemlékezni sem igen lehet rájuk. Talán egy olyan nő jelenik meg, aki fontos az ifjú számára, s ez Gabriele. Bóta Gábor a Népszava Szép Szóban (2014. márc. 8.) a következőket írja: „A vágy és a kielégületlenség megtestesülése egyszerre az Anatol és a nők című produkcióban Kováts Adél, a Radnóti Színházban. Fülledt erotika árad belőle úgy is, hogy nagykabátban van, és a keze tele díszes csomagokkal, hiszen karácsonyi ajándék vásárlásból érkezik. Összefut a Pál András által játszott Anatollal az utcán. Azonnal zsizsegni kezd köztük a levegő. Minden bizonnyal meg is voltak már egymásnak. És látszik, hogy ezt szívesen megtennék újra, akár azon nyomban. De hát a nő férjes úriasszony, éppen hazasietőben az ajándékokkal megpakolva. Méltóságosan őrizni akarja a látszatot, próbál távolságtartóan, már-már hidegen beszélni, de közben Kováts úgy játssza, hogy megmegbicsaklik a hangja, el-elérzékenyül, a merev szája szegletében is megjelenik valami lágyság, bármennyire is próbálja leplezni, láthatóvá válik rajta, hogy illik, nem illik, kívánja azt a férfit, nyilvánvalóan jobban, mint a férjét.” Tehát Anatol emlékeit látjuk, halljuk, olykor meghökkenünk, olykor kárörvendünk, de mit is tehetnénk, egy nőcsábász már csak ilyen kalandokat élhet meg. A további nők is remekül játszanak: Móga Piroska, Petrik Andrea, Andrusko Marcella és Szávai Viktória. És ismét színpadon láthatjuk Keres Emilt, aki az első és az ötödik jelenetben az inast játsza el. A Radnóti Színház előadását a közelgő tavaszi időszakban érdemes lesz megtekinteni. Aki ajánlotta: Csillag Ferenc
David Grossmann: A világ végére Jó pár hete, hogy elolvastam Grossmann könyvét. Komoly szellemi teljesítmény volt: 620 oldal. Nehéz olvasmány, de olyan, amit nem lehet abbahagyni. Igazat kell adni a kritikáknak: nagyon nagy mű, a nagy klasszikusok között lesz a helye. Grossmann megismertet bennünket Orával, aki igazi nő és anya, lágy és szenvedélyes, önostorozó és érzékeny. Ugyanakkor bennünket, akik nem Izraelben élünk, csak minden évben elmondjuk az igét - Jö-
vőre veled Jeruzsálemben! -, rádöbbent az izraeli élet súlyos problémáira, mennyire összetett, nem egyértelmű semmi ebben a világban. Három gyerek (Ora, Avram és Ilan) kerül véletlenszerűen össze egy kórház fertőző osztályán. Életre szövődő barátság alapja lesz ez a kényszerűen együtt töltött időszak. Ilan és Ora barátsága házassággá fejlődik, míg Avram mindkettőjük barátja, Ora második fiának, Ofernek természetes apja
-6-
lesz. Ofer a kötelező katonaságából való leszerelése napján önként visszamegy a frontra, hogy részt vegyen egy igazi harckocsi hadműveletben. Ofert saját anyja, Ora viszi ki a harctérre taxin, amit a család régi barátja, Szamit vezet, akiről csorog az izzadság a légkondicionált kocsiban: ő az egyetlen arab a konvojban. Családja, barátai ellen viszi harcolni Ofert? És Ora meghalni viszi saját maga a többi szülőhöz hasonlóan fiát a harctérre? Ora képtelen rá,
Budai ófár
2014. április hogy otthon üljön, várva az esetleges gyászhírt, sietve csomagol, hogy elmeneküljön a világ végére, a galileai hegyekbe.
Ismét Szamitot hívja, aki azonban tesz egy kitérőt. Orára bízza a kis beteg, arab gyereket, akit sürgősen orvoshoz kell vinni. Így jutunk el Jeruzsálem egy üres iskolájába, ami éjszaka kórházzá, menedékhellyé válik az engedély nélkül Izraelben tartózkodó palesztinok számára. Ora tovább megy, útja társául Ofer apját, Avramot válaszja. Avram remete életet él, talán kábítószeren. Sohasem heverte ki a Jom Kippuri háborúban hadifogolyként elszenvedett kínzásokat. Sorshúzás döntött életén: Orát kérték meg,
hogy Ilan és közötte sorshúzással döntsön, ki megy háborúba, örök lelkiismeretfurdalásra ítélve e két embert, Ilant és Orát. Életét végül a hadifogolycserének köszönheti. Sok műtét és barátainak éjjel-nappal tanusított ápolása által vált újra emberré. Ilan és Ora együttélését megmérgezi, lehetetlenné teszi Avram sorsa, végül Ilan egyedül hagyja a frissen szült Orát csecsemőjével, első fiával. Avram nem ismeri fiát, szobája falán mégis ott vannak bevésve a napok Ofer előző bevonulásától szabadulásáig. Ora úgy érzi, amíg Avramnak Oferről beszél, fiának nem eshet baja. Sokszor úttalan utakon járva, táborozva mesél életéről Ilannal, nagyobbik fiáról, Adamról, akik mára már elhagyták és valahol Amerikában élnek. Keresi magában az okozóját életük elhibázásának. Beszél Oferről, a két fiú szoros kapcsolatáról, Ofer kicsit különleges voltáról. Négy éves volt, amikor vegetáriánus lett: „farkasok vagytok”. Jönnek az emlékek hullámokban, megtöltik élettel Ofert is, valahol a messzeségben. Beszél Ofer fejlődéséről, mint lett apró fiúcskából magas, erős fiatal. Beszélt a fiuk zenekaráról, Adam zenéje a száműzöttekről szól és egy nő piros zsineget húz maga után… és Ofer dob-zenekara, amitől Ora anyai szíve meleg lesz. Beszél Ofer barátnőjéről, Táliáról, akinek sikerült az, ami Orának nem. Ora felidézi azokat a napokat, amikor sok-sok napon át önzetlenül ült, Ilannal váltva Avram betegágya mellett és elszántan olvasta fel Avram fiatalkori, Orához írt leveleit, bízva annak gyógyító erejében. Miközben már visszafele haladnak, haza Jeruzsálembe és végre észreveszik a körü-
5774. Niszan-Ijjar löttük harsogó természetet: a virágzó fák, a virágzó rét illatát, és itt bukott ki Orából, amit kezdettől fogva el akart mondani: Ofer búcsúzóul azt súgta fülébe: amennyiben vele történik valami, menjenek el az országból. Hat éves volt Ofer, amikor megkérdezte: Mami, ki van ellenünk? Ki gyűlöl minket? Inkább angol szeretne lenni, mint zsidó.
David Grossmann Útjuk végén Ora elmondja Avramnak, hogy Ilan elidult megkeresni őt és végül egy Avraméhoz közeli erődben részese lett a harc végső mozzanatainak, hallotta Avram kétségbeesett segélykérését úgy, hogy nem volt mód segíteni rajta. Betekintést nyerünk itt a háború borzalmaiba. Látjuk , mi az ára a háborúnak, milyen az, ha az élet elvesztésének lehetősége beivódik a mindennapokba. A könyvben Grossmann kiírta saját veszteségét: második fia 2006. augusztusában, a második libanoni háború utolsó óráiban elesett. Ajánlotta: Soltész Katalin
Találkozások II. Berzseny Györgyné Zsuzsika, aki a Frankel tisztaságát, rendjét biztosítja Zsuzsikával mindössze egyszer-kétszer találkoztam, s akkor is véletlenül, ugyanis elfelejtettem szokásom szerint Sárosi Évának telefonálni, hogy jövök a húsvéti maceszért és lisztért, ő pedig a Síp utcában volt már korán reggel. Így tehát Zsuzsika nyitott nekünk ajtót (nekem és Attilának), ugyanis egyedül nem tudtam volna hazavinni. Hogy miért ilyen nehéz az én macesz csomagom, amikor egyedül élek? Mert nálunk a macesz nem csak nyolc napi eledelünk kiegészítője, de egyben húsvéti ajándék is.
Családunkban ősi szokás volt, hogy a legjobb vevőinket, a legszegényebbeket is, meg a legkedvesebb barátainkat - vallásukra való tekintet nélkül - macesszal ajándékoztuk meg. Akkor még nem lehetett az élelmiszerboltokban maceszt, vagy kóser italokat kapni. Nagyanyám hófehér damaszt szalvétába csomagolta a nagyméretű, négyzet alakú maceszokat, és mi vittük ki a faluban a megcímzetteknek. Szombathelyen is élt ez a hagyomány, de ott nem a mi dolgunk volt az ajándék átadása.
-7-
Visszatérve tehát a bevezetőre, Zsuzsika nyitott ajtót, bemutatkoztunk egymásnak, ő beinvitált, leültetett, megkérdezte, kérünke kávét, vagy teát, esetleg kristályvizet és bár nem ismert bennünket, azonnal hozta a nekünk készített két nagy papírdobozt. Amikor kifizettem az összeget, megkérdezte, nem akarunk-e vásárolni kóser bort és pálinkát - ez utóbbiból többféle is van és ha eddig még nem ittunk, majd meglátjuk milyen finomak. Mindketten vásároltunk egy-egy üveggel, családjaink nagy örömé-
2014. április re, mert valóban nagyon finomak voltak. Ezután segített levinni a súlyos dobozokat, súlyosak voltak, mivelhogy Budapesten Édesanyámnak és nekünk is sok barátunknak készült macesz csomag, nem is beszélve az italokról és Attila csomagjairól (ez utóbbi a mi ajándékunk Attilának és családjának). A húsvéti macesz csemege minden keresztény barátunknál nagy örömet okozott (megtanítottam őket macesz gombócot készíteni, s legközelebb már a gombóc mellett a maceszből készült sütemények receptje is benne volt a csomagban). A pészachi előkészületekről és magáról az ünnepről majd egy másik alakalommal számolok be. Aztán teltek az évek, de Zsuzsikával nem, csak áldott keze nyomaival találkoztam mindenütt a Frankelben, mert a rend és tisztaság továbbra is mindenütt jelen volt és van. Zsuzsi nagyon sok mindenhez ért és sorjában teszi a dolgát. Egyszer megkérdeztem Évától, hogy ki ápolja ilyen szépen a rengeteg zöldnövényt - köztük az én Sátoros ünnepekre vitt virágaimat? Hát Zsuzsika! - hangzott a válasz. Még egy példa a sokoldalúságára: minden csütörtökön nagyon finom vacsorát főz a baráti kör tagjainak. Most pedig Zsuzsika magánéletéről néhány érdekes epizód. Élete úgy folyt-folydogál ma is, mint ahogyan a nagy folyamokat az időjárás és az események forgatják, hol egészen süllyed, hogy azután magasan áradjon. Zsuzsika Szászfán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye kis falujában) született1945-ben és ott végezte el a nyolc általánost, majd a fővárosban a Kispesti Selyemszövő Gyárban helyezkedett el, ahol selyem-zsakard szövőgépeken megtanult szebbnél-szebb színes mintákat szőni. Ezt a munkát nagyon szerette, érezte, hogy fejlesztik ízlését és szépérzékét. A gyár tanfolyamra küldte, munkáiból és az ott tanultakból levizsgázott, méghozzá kitűnően, így okleveles zsakard szövőnővé avanzsált. Három műszakban dolgozott, elismerték és fizetése is emelkedett. De szüksége is volt rá, hiszen gyerekkori szerelmétől, későbbi férjétől elvált, sajnos elmúlt a nagy szerelem. Egyedül maradt fiával, Attilával. Jó darabig így éltek nagyon nehéz anyagi körülmények között, egy nagynénije támogatta őket érzelmileg és anyagilag is. Kisfiának, ahogy növekedett, egyre inkább hiányzott az apai szeretet. Akkoriban ismerkedett meg Berzseny Györggyel, aki nagyon jó embernek bizonyult, a kisfiú is nagyon ragaszkodott hozzá. Így jött létre végül Zsuzsika második házassága, amire ma is könnyezve emlékezik vissza, mert éle-
Budai ófár tének ilyen boldog, harmonikus tíz éve előtte nem volt. A boldogság sajnos csak tíz évig tartott, mert Gyurit elvitte egy súlyos betegség, s újra egyedül maradtak a fiával, akinek akkor még nem volt kereső foglakozása. Zsuzsika húsz évnyi selyemgyári szolgálat után asztmás lett, így abba kellett hagynia a szövőgyári munkát, betegsége nem javult, ezért leszázalékolták. Ebből a rendkívül alacsony nyugdíjból nem tudtak volna megélni: „Miután a szövésen kívül nem volt más tudásom és képesítésem, eljártam kisiparosokhoz és házakhoz is takarítani. Amikor már kezdtem elveszíteni a hitemet mindenben, megismerkedtem Klein Csabával,
Berzseny Györgyné Zsuzsika aki megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem nagytakarításokat vállalni, hozzátette, hogy rendesen megfizetnek. Ekkor már csak Klein úr volt a főnököm és ő közvetített rendes helyekre. Elvállaltam. És mit hozott a sors? Többször kiküldött a Frankelbe is nagytakarításokat végezni. Úgy tűnt, hogy kölcsönösen meg vagyunk egymással elégedve. Egy idő múlva véglegesen itt maradtam és már 12 éve csak itt dolgozom, ami csak jön a normál takarításon kívül is sok mindent rám bíznak, érzem, hogy megbíznak bennem és szeretnek engem is, meg a munkámat is. Csak meg ne öregednék, és beteg se lennék, mert nekem a Frankel a második otthonom.” A továbbiakban kiderül, hogy otthoni boldog élete a családnak és a cicáinak köszönhető. Egyszem fia, Attila végzett szakács és egy ugyancsak szakács végzettségű barátjával együtt éttermük van, szezontól függően egyszer erősebb, máskor gyengébb a forgalom, de meg lehet belőle tisztességesen élni. Menye - akit Zsuzsi szintén nagyon szeret - az egyik kerületi bankfiók igazgatója. Lányuk, Eszter már végzett jogászként dolgozik, öccse Kristóf még főiskolára jár. Megkérdezem Zsuzsikát, hogy milyen kedvtelései vannak, így például járt-e már külföldön és milyen országban? Rám néz nagy szemekkel, úgy válaszolja: „De hát
-8-
5774. Niszan-Ijjar Éva, hogy hagyhattam volna itt a cicáimat, nincs, akire bízzam őket, s így soha nem mozdultam ki az országból. A cicák a harmadik családom, így hát van öt, vagy még annál is több kóbor cicám és van három, akik bent vannak a lakásban, közülük a 4 éves Macsi cica a kedvencem. A cicák várnak engem, amikor hazajövök, a cicasereg kissé türelmetlenül követeli a kaját és amikor jóllaktak, elterülnek a kert és a ház különböző szögleteiben nagy dorombolások közepette.” Megkérdeztem a Zsuzsát, hogy szeret-e a Frankelben a zsidók között lenni és miért. Zsuzsa válasza: „Azért szeretek itt lenni, mert itt engem még 12 év alatt soha senki meg nem bántott, kedvesek hozzám, elismerik a munkámat. Rajtuk keresztül megszerettem a zsidóságot. Hogy ez mennyire így van, elmondok két esetemet, két bunkó palival. Az egyik zsidó ünnep előtt almákat vásároltam egy régebben megszokott zöldségesnél, aki készségesen megengedte, hogy válogassak. A boltos megmérte a piros almákat, én fizetni akartam és félig magamban, de a boltos is hallotta, amint megdicsértem a gyümölcsöket és azt mondtam, hogy mennyire örülök, hogy sikerült szép almákat venni Ros Hásánára. A boltos erre kijelentette, hogy zsidókat nem szolgál ki. Fogtam a rengeteg válogatott gyümölcsöt és visszaöntöttem a ládába, mondván: én meg magához többé nem teszem be a lábamat. Erre a boltos kijelentette, hogy csak viccelt, de ez engem nem vigasztalt, már iszkoltam is ki a boltból, vissza sem tekintve erre az antiszemitára. Kispestről járok be a metrón és a hosszú úton olvasni szoktam. Egy ilyen alkalommal leszálláshoz készülődve, kezdtem eltenni az úton olvasott Budai Sófár újságot. Már az ajtónál voltam, amikor egy fiatal ficsúr megszólalt - büdös zsidó -, én éles hangon válaszoltam azt neki: „Menjen a pokolba!” A metróban közelben ülők többsége azt mondta, hogy a hölgynek van igaza, te szemétláda, menj a pokolba! Megvallom, jól esett az utazó többség véleménye, igaz, hogy ez nem most, hanem pár évvel ezelőtt volt - bár ma is így lenne!” - fejezte be elbeszéléseit Zsuzsuka. Befejezésül még annyit, hogy Zsuzsika a zsidó hétköznapi és ünnepi zsidó szokásokat, a kóser és a tréfli fogalmát és alkalmazását ismeri és tudja. Megtanulta becsülni jó tulajdonságainkat és tolerálni a kevésbé jókat, és ő maga is úgy viselkedik, mint egy igazi Jiddische Mame. A barátságát és empátiáját csak egy meleg öleléssel tudom viszonozni. Ezekkel a sorokkal is küldöm elismerésemet és ölelésemet. Deutsch Éva
