A virilizmus érvényesülése a debreceni törvényhatósági bizottság szervezetében /1872 - 1929/
Ölveti Gábor
Magyarországon a dualista államberendezkedés a polgári társadalom kialakulásának és fejlődésének meghatározó eleme volt. A kiegyezés után kiépült államhatalmi szervezetet az erőteljes centralizáció éppúgy jellemezte, mint az önkormányzatiság. A települések önkormányzatai az országgyűlés törvényeit foganatosító kormányzat felügyelete alatt működtek. Az országgyűlés a legfőbb törvényalkotó az 1870. évi XLII. számú törvényével Debrecen szabad királyi várost törvényhatósági jogkörrel ruházta fel. Ennek értelmében a város képviselőtestülete gyakorolhatta az önkormányzati jogot, közvetítette az állami közigazgatás rendelkezéseit, és felterjesztés révén beleszólhatott az országos ügyekbe is. A törvény végrehajtásáért felelős kormányzat helyi képviselője a főispán volt, akit a belügyminiszter előterjesztésére a király nevezett ki.1 Debrecenben a főispánság intézménye mellett nagyon fontos testület volt a közigazgatási bizottság, amely a kormányzat és a törvényhatóság közt közvetítő, a városban működő állami és önkormányzati szervek között pedig koordinációs funkciót töltött be. Az 1876: VI. tc. értelmében a törvényhatósági közgyűlés által választott képviselők is tevékeny részesei a főispán elnökletével ülésező közigazgatási bizottságnak. A debreceni törvényhatósági bizottság az 1872. július 22-i ülésén, Patay András főispán elnökletével alakult meg. A bizottsági köz1
Magyar törvénytár. 1869-1871. évi törvénycikkek. Szerk., Márkus Dezső. Bp., 1896. 211., 216. /Továbbiakban l.: Magyar törvénytár 1869-1871. i. m./
gyűlés július 31-én pedig megválasztotta a városi tanács tisztviselői karát. A városi tanács a törvényhatósági bizottság határozatainak végrehajtó közege, ugyanakkor önálló közigazgatási hatóság is minden olyan ügyben, melyeket a jogszabályok hatáskörébe utaltak.2 A vizsgált korszakban a virilizmus elve jelentette egyrészt az adófizetéshez kötött választójogot, másrészt azt a választási rendszert, amelyben az önkormányzati képviselőtestület tagjainak jelentős része a virilisták, a legvagyonosabbak közül került ki. A szakirodalomban a törvényhatósági bizottság történetének 1872 és 1929 közötti időszakát, a legtöbb adót fizető képviselők túlsúlya miatt a nyers virilizmus korának is nevezik. A virilizmus érvényesítésével 1872. augusztus 1-én választójogi szempontból is egy új típusú törvényhatóság kezdte meg a működését. Amíg az 1848: XXIII. tc. alapján egyenes választás útján alakult a képviselőtestület,3 az 1870. évi XLII. tc. hatályba lépése után a közgyűlés tagjainak a felét a legtöbb adót fizető, úgynevezett virilisek, másik felét a város szavazó polgárságának választottjai alkották. A törvényhatósági bizottságot ezen kívül a városi tanács legfőbb tisztviselői egészítették ki.4 A bizottság létszámának megállapításánál a fenti törvény 21.§-a úgy rendelkezett, hogy törvényhatósági jogú városban 250 lakos után kell egy képviselőt megállapítani. Debrecen sz. kir. város szabályrendeletei /1872., 1887., 1896., 1912. és 1926. évekből/ a virilista és a választott bizottsági tagok összlétszámát 186 főben határozták meg. A testület létszáma és megoszlása - a nyers virilizmus idején - a következőképpen alakult:
2
HBML IV. B.1403/a. l.; IV.B.1405/b.l. 5641/1872. Magyar törvénytár. 1836-1868. évi törvénycikkek. Szerk., Márkus Dezső. Bp., 1896. 248. 4 Magyar törvénytár 1869-1871. i. m. 213.; Debrecen szabad királyi város törvényhatóságának szervezeti szabályrendelete. In: Debrecen szabad királyi város törvényhatósági bizottsági közgyűlései jegyzőkönyveinek /határozatainak/ gyűjteménye. Összeáll.: Vásáry István. 1926. évf. 2/a. füzet. 180. Db., 1926. /Továbbiakban l.: Szervezeti szabályrendelet i. m./ 3
Év Legtöbb adót fizető 1893 93 1899 93 1918 91 1926 90 1928 93 1929 93
Választott 93 93 92 73 88 83
Tisztviselő 26 29 29 27 35 37
Együtt 212 215 212 190 216 213
A különböző évek kimutatásai a városi tanács beterjesztéseiből származnak.5 A legtöbb adót fizetők. A vagyonhoz, mint legfőbb értékmérőhöz való ragaszkodásnak jó példája a törvényhatósági bizottság egyik nyilatkozata. 1907-ben, amikor Sopron sz. kir. város pártolólag megküldte a képviselőházi felterjesztését a virilista intézmény eltörlésére, a debreceni képviselők a következő választ adták: "… általános kulturális fejlettségünk, ma még -sajnos- nincs azon a fokon, hogy a helyhatósági érdekképviseletünknél a vagyon, mint a kultúra és civilizáció tőkéje teljesen nélkülözhető volna."6 A téma jelentőségére utal a törvényhozók állásfoglalása is, amikor az 1870: XLII. tc. 30.§-ában előírják, hogy év végén a választott képviselők bizottsági csoportját csak a legtöbb adót fizetők névjegyzékének elfogadása után lehet pótválasztások révén kiegészíteni. Kik is voltak a legtöbb adót fizetők? Az 1870: XLII. tc. 23.§- a értelmében a sorrend megállapításánál a törvényhatóság területén lévő ingatlan vagyon és élvezett jövedelem utáni egyenes államadót, valamint a személyes kereseti adót vették számításba, mégpedig úgy, hogy a tanárok, a tudományos akadémiai tagok, a folyóirat- és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipar- és kereskedelmi kamarai tagok, az okleveles tudo5
HBML IV.B. 1403/a.14. 74/4412/1893.; IV.B.1403/a.20. 83/7304/1899.; Debrecen sz. kir. város törvényhatósági bizottsági közgyűléseinek jegyzőkönyvei az 1926. évről. 923. /A városi tanács a jegyzőkönyveket -1916-tól kezdődően- nyomtatásban adta ki. Továbbiakban l.: Közgyűlési jegyzőkönyv. /; Közgyűlési jegyzőkönyv az l928. évről, 93.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1929. évről, 115. 6 HBML IV.B. 1403/a.28. 13/1138/1907.
rok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, gyógyszerészek, bányászok, erdészek és gazdatisztek egyenes államadóját kétszeresen számították be.7 A virilisek kimutatását a városi adóhivatal készítette el, melyet először a törvényhatósági bizottság igazoló választmánya, fellebbezés esetén az állandó bíráló választmánya is megtárgyalta. Ezután a városi tanács által beterjesztett - a rendes és póttagokból álló - névjegyzéket a közgyűlés tudomásul vette és kormányhatósági jóváhagyás végett a belügyminiszterhez továbbította. Az 1902. évi névjegyzékben például a 93 rendes tagon kívül 77 póttag neve szerepel.8 A legtöbb államadót fizetők közül az alábbiak miatt törölték a tagok neveit: l. Lemondás vagy halálozás. 2. A jelölt nem volt felvéve az országgyűlési választók névjegyzékébe; egyáltalán nem, vagy két évnél rövidebb ideje lakott a városban, vagy elköltözött. 3. Bírósági eljárás folyt a polgár ellen /pl. csőd-, vagy büntetőeljárás/. 4. Folyamatban lévő honossági tárgyalás esetén. 5. Haszonbérleti vagy számadási viszonyban állt a várossal. A törvényhatósági bizottság minden év végén, a legtöbb adót fizetők névjegyzékének beterjesztésekor a polgármestert hatalmazta fel, hogy üresedés esetén a soron következő póttagokat a közgyűlésre folyamatosan behívja és erről jelentést tegyen. Ezáltal biztosítva volt a virilisek állandó képviselői létszáma. Az adónagyság szerinti besorolás rendje ellen két esetben szólaltak fel: - 1881-ben az adóhivatal a házbirtokosok után kiosztott új földek adóját nem számította be a tulajdonosok adójába. - 1907-ben a m. kir. közigazgatási bizottság ítélkezett Rósenfeld Salamon és Gara Alajos adó megállapításával kapcsolatban9, és utasította a közgyűlést a névjegyzék megváltoztatására. Egyetlen egyszer 1919-ben a Tanácsköztársaság idején szünetelt a virilizmus intézménye, amikor a magyar népkormány rendeletére a
7
Magyar törvénytár 1869-1871. i. m., 213. HBML IV.B. 1403/a. 23. 322/16261/1902. bkgy. 9 HBML IV.B. 1403/a.7. 247/6712/1881.; IV.B. 1403/a.28. 57/3026/1907. bkgy. sz. 8
legtöbb adót fizetők helyét a debreceni munkások és a politikai pártok képviselői foglalták el.10 A szünetelésen kívül 1920-ban a törvény szerinti működés rendjét az zavarta meg, hogy nem készült el időre az 1921. évi legtöbb adót fizetők névjegyzéke. A közgyűlés az ügyben nem állapított meg mulasztást, egyrészt azért, mert amire számítottak, a városokról és községekről szóló törvény ígért módosítása elmaradt, másrészt a kereseti adó kivetése elhúzódott.11 Választott képviselők. A törvényhatósági bizottságban a 93 főből álló legtöbb adót fizetők csoportjának stabilitására nagy gondot fordítottak többek között azzal is, hogy a képviselői hely üresedése esetén azonnal behívták a soron következő póttagot. Amint látni fogjuk ez a létszámbeli állandóság és a bizottságon belüli túlsúly nem volt jellemző a választott képviselők esetében. A törvényhozók nem is tekintettek másként a képviselői választásra, mint a törvényhatósági bizottság "természetes felfrissítésére".12 Az 1870: XLII. tc. 27.§-a szerint: "Választó és választható a törvényhatóság mindazon lakosa, aki az országgyűlési képviselőválasztásra jogosítva van."13 A törvényhatóság központi választmánya a belügyminiszter rendeletére és a közgyűlés határozatára, a választójogi törvények alapján állította össze az országgyűlési képviselők választói névjegyzékét. A választói jogosultságot elsősorban az adózóképesség törvényben meghatározott mértéke alapján döntötték el. A mennyiségi mutatókat tekintve megállapítható, hogy Debrecenben az országgyűlési és a törvényhatósági képviselőket választók összlakossághoz viszonyított aránya rendkívül alacsony, a választói jogosultság a vagyonosok szűk körének kiváltsága.14 10
Közgyűlési jegyzőkönyv az 1919. évről. 56. Közgyűlési jegyzőkönyv az 1920. évről, 671., 705.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1921. évről. 83-85., 88. 12 Közgyűlési jegyzőkönyv az 1926. évről, 923. 13 Magyar törvénytár 1869-1871. i. m. 214. 14 A városi lakosság létszáma a népszámlálás adatai alapján van megállapítva /1869., 1890., 1900., 1910., 1920. évek/. 11
Év Választók száma 1875 2101 1892 2769 1902 5298 1914 11300 1920 11351
Városi népesség 46111 56940 75006 92729 103186
Választók %-os aránya 4.55 4.86 7.06 12.18 11.00
Debrecen hét választói kerületében - az 1870: XLII. tc. alapján először 1872-ben választottak bizottsági tagokat. A képviselői mandátum hat évre szólt, de a fenti törvény 28.§-a értelmében háromévenként a választott bizottsági tagok fele kilépett és helyüket általános választással töltötték be. 1875-ben a háromévenkénti váltás biztosítása érdekében a testületből a választott képviselőknek közel a fele sorshúzás útján került ki. Így vált lehetővé a 3 évenkénti általános választás kiírása és lebonyolítása az utolsó jogérvényes országgyűlési képviselőválasztói névjegyzék alapján. Az 1886: XXI. tc. 33.§-a szerint a tagsági képességet elvesztett, "valamint az időközben elhunyt és leköszönt tagok helyei minden év végével betöltetnek, azon kerület által, amely által megválasztattak."15Erre a célra szolgáltak a pótválasztások. 1875-ben a törvényhatósági bizottság közgyűlése az arányos képviselet érdekében a város területét - a korábbi hét helyett - 6 választói kerületre osztotta fel:16 I. választói kerület II. " " III. " " IV. " " V. " " VI. " "
a Hatvan utcai a Péterfia " a Csapó " a Czegléd " a Varga " a Piacz "
16 bizottsági taggal 15 " " 14 " " 16 " " 16 " " 16 " "
Ez a választókerületi beosztás 1929-ig érvényben maradt. A szavazás után a választottak névjegyzékét az igazoló választmány kapta meg, amely a virilistáknál tapasztalt módon és kizáró okok alapján véglegesítette, majd a városi tanács - tudomásulvétel 15
Magyar törvénytár 1884-1886. évi törvénycikkek. Szerk., Márkus Dezső. Bp., 1897. 384. /Továbbiakban l.: Magyar törvénytár 1884-1886. i. m./ 16 HBML IV. B. 1403/a. 3. 170/1875.
céljából - a bizottsági közgyűlés elé terjesztette. A választók személyével, vagy a választási eljárással kapcsolatos fellebbezések ügyében a közigazgatási bíróság döntött. A m. kir. közigazgatási bíróság az 1905. december 18-i Hatvan utcában lezajlott választást, Wilhelms Emil 1912. december 13-i megválasztását és az 1927. február 9-én tartott részleges választást érvénytelenítette.17 A bíróság döntése megfellebbezhetetlen volt, s ezért a közgyűlés csak a választások újra kiírását rendelhette el. A választások során történtek olyan intézkedések, amelyek megzavarták a törvényhatóság működésének jól szabályozott rendjét. A működés kezdeti nehézségeire utal, hogy 1875-ben 51 bizottsági tagot választottak meg a kisorsoltak és az elhalálozottak helyére, ami a 93 fős képviselőcsoportnak több mint a fele. Ezzel szemben a törvényes rendelkezések szerint a város szavazó közönsége három évenként csak 46, illetve 47 tagot választhatott. A probléma végül is az 1878-as választásnál magától megoldódott, amikor is három képviselő idő előtt kilépett, egy elhalálozott és a helyük nem került betöltésre.18 Az 1878-as eseménynél súlyosabb helyzet alakult ki az I. világháborút követően. Az utolsó törvényhatósági bizottsági választásra 1914-ben került sor. Az 1915: VI. tc. 2.§-a az általános választás megtartását szüneteltette és a lejárt bizottsági tagságot az újabb rendelkezésekig meghosszabbította. A fenti paragrafus csak a halálozás, vagy lemondás miatt szükséges időközi választást engedélyezte, ami 1917ben meg is történt.19 1917 és 1923 között 20 tagsági hely üresedett meg, a pótválasztásokra viszont a Tanácsköztársaság és az azt követő válságos helyzet miatt nem kerülhetett sor. Ezek után az 1923: IV. tc. a tárgyév végéig, az 1924. évi 204. M. E. számú kormányrendelet a tagsági megbízást bizonytalan ideig hosszabbította meg. 1926-ra a választott képviselők száma 65-re csökkent, szemben a 90 virilissel és a 27 tisztviselővel.20 A törvényhatóság megkeresésére a belügyminiszter ugyan a döntés jogát a m. kir. Közigazgatási Bizottság hatáskörébe utalta, ám ő sem látta törvényes akadályát az időközi választásnak, 17
HBML IV. B. 1403/a. 28. 25/1908/1907. bkgy. sz., 52/1907. bkgy. sz., 56/3027/1907. bkgy. sz.; IV.B. 1403/a.35. 158/8035/1914. bkgy.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1927. évről, 642. 18 HBML IV.B. 1403/a.5. 112/1878. sz. 19 Magyar törvénytár. 1918. évi törvénycikkek és néptörvények. Szerk., Térfi Gyula. Bp., 1919. 179. 20 Közgyűlési jegyzőkönyv az 1926. évről, 923-925.
hivatkozva az 1915: VI. tc. pótválasztást engedélyező rendelkezésére. Így kerülhetett sor a választásra meglehetősen későn, 1927. február 9én a város hat kerületében. A választás előkészítését rendkívül megnehezítette az 1915: VI. tc. azon rendelkezése, amely csak az 1914. évi választói névjegyzék szerinti szavazást tette lehetővé. A városi tanács tisztviselőinek több mint 3000 egyén debreceni tartózkodásáról és pontos lakcíméről kellett meggyőződnie.21 A választások ilyen mértékű eltolódása megtalálja a magyarázatát a világháború utáni válságos kül- és belpolitikai helyzetben éppúgy, mint az új törvényhatósági választójog rendezésének az elhúzódásában Törvényhatósági bizottság. Különösen a múlt század 90-es éveitől egyrészt a népesség, s ezzel együtt a választók körének a növekedése, másrészt a város lakott területének a bővülése kellően indokolta volna a törvényhatósági bizottság létszámának és a választói kerületek számának az emelését. Ám nem így történt. 1892-ben a belügyminiszter az 1886: XXI. tc. 30. és 32.§-ai alapján jóváhagyta azt a közgyűlési határozatot, amely az 1890. évi népszámlálás demográfiai adatait alapul véve, 10 évre terjedő mandátummal 114 virilis és 114 választott képviselőből álló törvényhatósági bizottság megalakításáról döntött. A határozat azonban nem valósult meg, mert az 1892: XXVI. tc. a fenti paragrafusokat hatálytalanította és ismét az 1870: XLII. tc. előírásait léptette életbe. Ugyanakkor az 1892: XXVI. tc. 1.§-a a bizottsági tagok számának a népszámlálás eredményéhez igazítását a következő népszámlálásig elhalasztotta.22 Az 1900. évi népszámlálás befejezése után a közgyűlés ismét tárgyalta a 1892-es tervezetet és 10 választói kerületben 145 bizottsági tag választását, ugyanennyi virilis taggal együtt 290 fős képviselőtestület megalakítását határozta el. A határozat azonban a belügyminiszter 1905. évi módosító indítványa miatt nem lépett hatályba, két évvel később pedig a törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy megvárják 21
Közgyűlési jegyzőkönyv az 1926. évről, 1082-1083. Magyar törvénytár 1884-1886. i. m., 384.; HBML IV.B. 1403/a.13. 10/1072/1892., 107/5787/1892., 200/10311/1892.; Magyar törvénytár 1892-1893. évi törvénycikkek. Szerk., Márkus Dezső. Bp., 1897. 376.
22
az újabb népszámlálást, illetve az általános választójog bevezetésére vonatkozó, az akkor éppen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elfogadását.23 Az 1910-es népszámlálás eredményeit figyelembe véve jelentősen bővült a választók köre, ezért az első választókerületbe besorolták a város külső területét felölelő Mezőségi szavazó kört is. A közgyűlés a törvényhatóság bizottság tagjait választó kerületek számát hétben, a választott képviselőket változatlanul 93 főben állapította meg. Bár az így módosított szervezeti szabályrendeletet - az 1914: XV. tc. és annak végrehajtására kiadott 55000/1914. B. M. számú rendelet alapján még 1914-ben jóváhagyta a belügyminiszter, a választás még 1927ben is a korábban megállapított hat kerület szerint történt.24 A törvényhatósági bizottság megalakulásakor gyakran előfordultak olyan esetek, amikor a képviselők kettős jogon szerepeltek az öszszeállított névjegyzékben. Ilyenkor az érdekelt képviselők írásos nyilatkozata alapján dőlt el, hogy a tárgyévben, milyen jogon vesznek részt a törvényhatóság munkájában. Például az 1926. évi jegyzékben szereplő dr.Hadházy Zsigmond főispán, dr.Magos György polgármester és dr.Vásáry István polgármester-helyettes-főjegyző, mint legtöbb adót fizetők és mint tisztviselők nyilatkozatuk alapján ez utóbbi jogon gyakorolták tagságukat.25 Állandó bizottságok. A fentiek szerint megalakult törvényhatósági bizottság önkormányzati munkáját nemcsak a közgyűlésen, a határozathozatal folyamán gyakorolta, de az előkészítést végző állandó bizottságokban is. Az állandó vagy szakbizottságok elsősorban vélemény- és javaslattételi joggal voltak felruházva. A bizottságok egy része törvények és kormányrendeletek alapján, másik része az önkormányzat hatásköréből fakadóan alakultak meg. Debrecen sz. kir. város törvényhatóságá23
HBML IV.B. 1403/a.23. 245/14192/1902. bkgy. sz.; IV.B. 1403/a.26. 122/7243/1905. bkgy. sz., 286/14700/1905. bkgy. sz.; IV.B. 1403/a.28. 403/19957/1907. bkgy. sz. 24 Magyar törvénytár. 1914. évi törvénycikkek. Szerk., Térfi Gyula. Bp., 1915. 138.; HBML IV.B. 1403/a.35. 156/9311/1914. bkgy. sz.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1927. évről. 205. 25 Közgyűlési jegyzőkönyv az 1925. évről. 801-802.
nak szervezeti szabályzatai 26 alapján megállapítható, hogy 1927-ig a bizottságok száma jelentősen emelkedett. Ezen belül a törvények, illetve a törvényhatóság által szabályozott bizottságok köre mindvégig fele-fele arányban szerepelt. Szabályrendelet éve Bizottságok száma Törvény alapján alakult bizottság száma
1872 1887 1896 1912 1926
8 11 21 25 34
4 11 12 15
A statisztika egyértelműen jelzi az állami és az önkormányzati hatósági feladatok növekedését, ami Debrecenben a városiasodással, a népesség ugrásszerű gyarapodásával magyarázható. Sem az 1872-es, sem az 1887-es szervezeti szabályzat állandó bizottságai között nem sorolták fel az 1870: XLII. tc. alapján a törvényhatósági bizottság tagsági viszonyát elbíráló, évenként választott igazolási és a háromévente megújuló állandó bíráló választmányt. A felsorolásban nem található az 1874: XXXIII. tc. szerint 24 törvényhatósági bizottsági tagból álló központi választmány sem, amely a törvényhatóság területén a választók névjegyzékét állította össze és az országgyűlési képviselő választásokat vezette.27Mindhárom választmány a törvényhatósági bizottság folyamatos működéséhez szükséges és nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a vagyonnal és a magas jövedelemmel rendelkezők választási és képviselői jogosultságát biztosítsa. A közgyűlés a törvényhatósági bizottságba bekerült polgárok közül választotta ki egy, három és hat évre szóló megbízással a különböző bizottságok tagjait. Arra törekedtek, hogy a bizottságok megalakítása az állandó választásokkal szinkronban történjék, ezáltal az új képviselők is bekerültek tagjaik sorába.
26
Debreczen sz. kir. város törvényhatóság szervezete 1872. In: HBML IV.B. 1405/b.l. 5641/1872.; Debreczen szab. kir. város köztörvényhatóságának szervezeti szabályzata. Db., 1887. 69.; Debreczen szab. kir. város köztörvényhatóságának szervezeti szabályzata 1896. Db., 1908. 431.; Debreczen sz. kir. város törvényhatóságának szervezeti szabályzata 1912. Db., l912. 20-21.; Szervezeti szabályrendelet 1926. i. m., 191-192. 27 HBML IV.B. 1403/a.2. 291/7645/1874.
A bizottságok elnökei a vezető tisztviselők közül kerültek ki, vagy a főispán, vagy a polgármester, vagy a tanácsnokok valamelyike, akik egyszemélyben tisztviselők és képviselők. 1872-ben az alakulás időszakában jellemző, hogy egy állandó bizottság több különböző hatósági terület véleményező szerve. Így működött a rendőri és katonai-, az adó-számvevő-iskolai-egylet-sajtó és közmunkaügyi-, az árva-szegény-közkórház és közegészségügyi-, a levéltári rendezésre felügyelő-, a gazdasági-, a jog és pénzügyi-, az építészeti és szépítészeti bizottmányok. A később bekövetkező differenciálódásnak alapvetően az volt az oka, hogy megnövekedtek az egyes szakterületekkel kapcsolatos feladatok, vagy ezek köre új hatósági területekkel bővültek. A törvényhatósági bizottság hatásköréből eredően 1897-ig a következő szakmai választmányok alakultak meg: 1. A városi reáliskolára felügyelő bizottságról 1875-ben található jegyzőkönyvi utalás. 2. A városi színház felépítése után 1878-ban már létezett a színházi bizottság. 3. A városi tisztviselők és állandó szolgák nyugdíjintézeteként 1879-ben alakult a nyugdíjellenőrző bizottság. 4. Az állandó színházi tűzvizsgáló bizottságot az 1883-ban készített helyhatósági szabályrendelet szerint alapították. 5. Az újonnan épített városi kórház alapszabálya szerint 1893ban újraalakult a kórházi bizottság. 6. Ugyancsak 1893-ban a törvényhatósági közgyűlés által jóváhagyott szabályrendelet alapján megválasztották a szegényügyi bizottságot. 7. A lótenyésztő bizottságot a debreceni gazdasági egyesület 1893-ban kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabálya szerint hozta létre. A törvényhatósági közgyűlés 1912-ben a bizottság megalakítását nem javasolta. 8. A számvevőség és házipénztár működésére felügyelő bizottság három tagját a közgyűlés 1897-ben választotta meg.28
28
HBML IV.B. 1403/a.3. 180/1875.; u. o. 5. 256/5180/1878.; u. o.6. 230/7005/1879.; u. o.27. 28/1906.; u. o.14. 75/4369/1893., 143/8547/1893.; u. o.33. 21/1912.; u. o.18. 56/3129/1897.
1879-ig a törvényhatósági bizottság új szervezeti szabályzatának jóváhagyásáig jelentős számban alakultak az állandó bizottságok törvények és kormányhatósági rendelkezések alapján: 1. Az egészségügyi és kórházi bizottságot 1876. augusztus 3án választották meg az 1876: XIV. tc. előírásainak megfelelően. Veszélyes járványok idején - például koleraveszély esetén - az óvintézkedések meghozatalára járványbizottsággá alakult át és élére a polgármester került. 2. 1876. december 7-én megalakult a népnevelésügyi bizottság, amelynek hatásköre a törvényhatóság összes népiskolájára kiterjedt. /1876: XXVIII. tc./ 3. Az 1874: XXV tc. szerint létesült a statisztikai bizottság. 4. A lóavató bizottságot /majd bizottságokat/ a m. kir. honvédelmi miniszter rendelkezésére 1881-től évente megalakították. /1873: XX. tc./ 5. 1884-ben működött az ipariskolai /ipartanodai/ felügyelő bizottság a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezésére. /23439/1882. V. K. M./ 6. A főispán elnökletével 1886-tól a tanács ügyfélforgalmát felügyelte a számonkérőszék. /1886: XXI. tc./ Az 1896. és 1912. évek szabályrendeleteiben az állandó bizottságok között nem említik. 7. A városban működő iskolák és kisdedóvók községi iskolaszéke 1892-ben alakult. /1876: XXVIII. tc./ 8. Az iparos tanonciskolai felügyelő bizottság a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter 33564/1893. számú rendeletére jött létre. 9. A város törzsménesének ügyeiben adott szakvéleményt a ménesrendező bizottság. /1894: XII. tc./29 1897-ben a város szervezeti szabályrendeletében a törvényhatósági bizottság következő szakválasztmányai szerepelnek: jog és pénzügyi-, gazdasági-, színházi-, szegényügyi-, nyugdíjellenőrző-, magán levéltári-, építési-, állandó színházi tűzvizsgáló-, a számvevőség és a házipénztár működésére felügyelő-, közegészségügyi-, állandó statisztikai-, népnevelésügyi-, kórházi-, lóavató-, lótenyész-, ménesrendező-, 29
HBML IV.B. 1403/a.4. 133/4570/1876.; u.o.5. 256/5180/1878.; u.o.7. 57/1138/1881.; u.o.8. 35/432/1884.; u.o.9. 183/1886.; u.o.13. 207/10313/1892.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1921. évről. 41.; IV.B. 1403/a.33. 38/1912.
iparos tanonciskolai felügyelő bizottságok; központi-, igazoló-, állandó bíráló választmányok; községi iskolaszék; számonkérőszék. Az 1872-es állapothoz viszonyítva valóban jelentősen érvényesült a differenciálódás tendenciája, és ez érthető is, hiszen az egyes hatósági területek ügyforgalma a város növekedésével bővült, önálló bizottságokat igényeltek. 1897 után a differenciálódást az új feladatok megoldására létesült szervezetek alakulása követte: 1. A leltározó bizottság az 1903. évi vagyonleltár egybeállításáról szóló szabályrendelet alapján szerveződött. 2. A város 1888. évi legeltetési szabályrendelete a legeltetés közös ügyeinek a megoldására hortobágyi intéző bizottság megalakítását írta elő. 3. A vízvezetéki bizottság a város vízvezeték rendszerének kiépítése során alakult, az 1908. évi vízvezetéki szabályrendeletnek megfelelően. 4. A törvényhatósági közgyűlés által 1908-ban alkotott múzeumi szabályrendelet előírásai szerint választották meg a múzeumi bizottság tagjait. 5. 1910-től az 1912-es törvényhatósági szervezeti szabályzat megjelenéséig ad hoc jelleggel működött, majd vált állandóvá a közlekedési bizottság. 6. 1893-ban még építészeti és szépítészeti bizottság, két évvel később már csak építési bizottság létezett. Az 1912-es közgyűlési jegyzőkönyv tesz említést az önálló szépítészeti bizottságról, amely a város kertészeti szépítésével foglalkozott.30 7. 1912-ben kezdett el működni az élelmezési, vásári és piaci ügyeket rendező közélelmezésügyi bizottság. 8. 1913-ban a debreceni zenede városi kezelésbe vétele során alakították meg a zeneiskolai bizottságot. 9. 1916-ban szűnt meg a magán vagy titkos levéltár, majd követte a közlevéltár és az irattár elkülönítése. Így vált lehetővé a nyilvános levéltári kutatás. 10. A bizottsági közgyűlés 1920-ban fogadta el a telekértékadóról szóló szabályrendeletet, amelyből következően ala30
HBML IV.B. 1403/a.28. 356/15721-17282/1907. bkgy., 35/598/1907. bkgy. Közgyűlési jegyzőkönyv az 1921. évről, 60.; IV.B. 1403/a.30. 92/4068/1909. bkgy.; u. o.31. 328/15490/1910. bkgy.; u.o.33. 36/1912. bkgy.
kult meg a fellebbezéseket véleményező telekértékadó bizottság és a szakbizottság. 11. 1922-ben alakult meg a tűzrendészeti bizottság, amely a tanáccsal közösen a városi tűzoltóság felügyeletét és ellenőrzését látta el. 12. A népjóléti bizottság 1925. január 1-től a népjóléti hivatal mellett működött, a szegényügyi bizottság jogutódjaként.31 A törvényhatósági bizottság 1897-1926 között törvények és kormányrendeletek alapján alakította meg az alábbi szakbizottságokat: 1. 1897-ben a debreceni királyi törvényszék jogszolgáltatásában is bevezették az esküdtbíráskodást. A következő évben pedig megalakult az esküdtképes egyének összeírását teljesítő bizottság. /1897: XXXIII. tc./ 2. A m. kir. belügyminisztériumi szabályzat szerint állt össze a gyámpénztárat vizsgáló bizottság. /55200/1903. B. M./ 3. A tanyai állami elemi iskolai gondnokság /később állami elemi iskolai gondnokság/ az 1907: XXVI. tc. és a szakminisztérium gondnoksági utasítására létesült. /73776/1907. V. K. M. sz./ 4. A hadiszolgáltatásokért térítést megállapító bizottság 1914ben alakult meg.32 /1912: LXVIII. tc./ 5. 1920-tól elhagyott gyermek-védő bizottság létesült minden olyan községben, ahol gyermekmenhely létezett, így Debrecenben is. /M. Kir. Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 33092/1920. IV. számú rendelet./33 Az 1926. évi szervezeti szabályrendelet szerint Debrecen sz. kir. város törvényhatóságának állandó bizottságai a következők voltak: állami elemi iskolai gondnokság; állandó bíráló választmány; igazoló választmány; egészségügyi-, elhagyott gyermek-védő-, esküdtképes egyének összeírását teljesítő-, gyámpénztár vizsgáló-, hadi szolgálta31
HBML IV.B. 1403/a.33. 35/1912.; u. o.34. 247/12441/1913. bkgy.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1916. évről. 322., 323.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1922. évről. 1518. 32 HBML IV.B. 1403/a.19. 247/11876/1898.; u. o.25. 130/8233/1904.; u. o.28. 355/16750/1907. bkgy.; Debreczen sz. kir. város törvényhatóságánál alakított bizottságok névjegyzéke az 1915-ik évre. Db., 1915. 47. 33 Közgyűlési jegyzőkönyv az 1920. évről, 496.
tásokért térítést megállapító-, iparos tanonciskolai felügyelő-bizottság; központi választmány; községi iskolaszék, úgyis mint óvodai felügyelő-, mezőgazdasági-, ménlóvizsgáló és ménesrendező-, népnevelési bizottság; számonkérőszék; építési-, gazdasági-, hortobágyi intéző-, jog- és pénzügyi-, kórházi-, közélelmezési-, közlekedési-, leltározó-, múzeumi-, népjóléti-, nyugdíjellenőrző-, szépítési-, színházi-, színházi tűzvizsgáló-, telekértékadó-, telekértékadó szakbizottság; tűzrendészeti ellenőrző-, vízvezetéki-, zeneiskolai bizottság. Ad hoc bizottságok. A törvényhatósági bizottság szervezete és tevékenysége nehezen érthető meg csupán az állandó bizottságok révén, szükséges a városi élet fontosabb eseményeihez kapcsolódó, egy bizonyos célra szerveződő és ideiglenes jellegű úgynevezett ad hoc bizottságok bemutatása is. Felsorolásuk egyben a sokirányú hatósági munka bizonyítékai is: 1. A törvényhatóság 1874-ben a kormányzati szerveknél is szorgalmazta a Debrecen székhelyű, Hajdú vármegye létrehozását. A közgyűlés ezzel a céllal teljhatalmú bizottságot bízott meg. 2. 1876-ban a belső legelő kiosztásakor földosztályozó bizottmányt választottak.34 3. Tartósnak bizonyult az 1876. március l-én megalakult szervező bizottság, hiszen a tisztikar létszámának és munkakörének kialakítására szánt szervezet 1904-ben is teljesítette a feladatát. 4. Az új vágóhíd építésének előkészítésével foglalkozott az 1880-ban alakult bizottság. 5. A vöröskereszt egylet debreceni fiókegyletének létrehozásán fáradozott egy képviselőkből álló bizottság. 6. Egy választmány 1889-ben a katonai laktanyák és a közkórház építését készítette elő. 7. A debreceni királyi ítélőtábla elhelyezésének tervezetét ugyancsak egy bizottság terjesztette a közgyűlés elé. 8. 1890-ben Ferenc József uralkodó debreceni látogatásának előkészületeit tíz tagból álló bizottság irányította. 34
HBML IV.B. 1403/a.2. 227/5821/1874. sz.; u. o.4. 172/5520/1876.
9. 1896-ban Budán a koronázási évfordulón felvonuló bandériumot a főispán elnökletével alakult bizottság szervezte meg. 10. 1897-től a közvilágítás javítására irányuló tárgyalásokat egy nagybizottság és egy szűk körű választmány bonyolította. 11. 1897-től a vizsgált korszak végéig működött a város törzsvagyonát képező Hortobágy puszta jövedelmezőbbé tételét tanulmányozó bizottság. 12. A köztemető rendezésére 1899-ben szerveződött bizottság még 1922-ben is létezett. 13. 1901-ben az általános vízvezeték- és csatornahálózat létesítésére bizottság alakult. 14. Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára a közgyűlésrendező bizottságot küldött ki. 15. 1905-ben a politikai válság idején választott bizottság kísérte figyelemmel az alkotmányellenes kormány rendelkezéseit. 16. Az egyetem létesítésére 1906-ban alakult meg a bizottság.35 17. 1911-től a korszak végéig működött a szennyvíztisztító telep gazdálkodásának tervezésére létesített bizottság. 18. A Magyar városok országos kongresszusának helyi bizottságába 1912-ben választották be a képviselőket. 19. Az 1910-es években tevékenykedett a városi takarékpénztárt előkészítő bizottság. 20. 1919-ben a város tisztviselőinek és alkalmazottainak a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartását vizsgálta a Baltazár-féle igazolóbizottság. 21. 1921-ben erdőgazdasági bizottság foglalkozott az erdei termékeket hasznosító önálló vállalat megszervezésével. 22. A gróf Tisza István szobor-bizottság 1921-ben kezdte meg a működését. 23. 1923-ban a vízszolgáltatás zavarainak a kivizsgálására alakult bizottság.36
35
HBML IV.B. 1403/a.4. 260/7953/1876.; u. o.6. 204/6250/1880. sz.; u. o.7. 223/6543/1881. sz.; u. o.11. 32/2131/1889. bkgy., 59/3971/1889. sz., 81/5635/1889. sz., 105/6304/1890. sz.; u. o.17. 24/1266/1896. bkgy; u. o. 18. 62/3125/1897. sz., 269/12829/1897. sz., 210/10691/1897. sz.; u. o.20. 145/9814/1899. sz.; u. o.22. 24/1597/1901. sz.; u. o.23. 121/7783/1902. bkgy.; u.o.26. 272/eln. 3813/1905. bkgy.; u. o.27. 278/15951-15879/1906.
A törvényhatósági bizottság közgyűlése. A közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben az előkészületi munkálatokat a városi tanács tisztviselői és a törvényhatósági bizottságok tagjai végezték, szükség szerint külső, vagy helyi szakértők bevonásával. A bizottsági közgyűlés a törvényhatóság önkormányzatának legfelsőbb fóruma, ahol a várost érintő alapvető kérdésekben döntöttek. A testület elnöke a főispán, távolléte esetén a polgármester. A helyettesítésről érdekességként említhető meg egy eset, amikor a polgármester a főispán akadályoztatása miatt annak jogkörébe tartozó ügyben intézkedett. 1882-ben ugyanis a polgármester a belügyminisztertől kért engedélyt, hogy az igazoló választmány elnökét és két tagját kinevezhesse.37A város 1886. évi szervezeti szabályzatában először kapott helyet az a rendelkezés, amely a főispán és a polgármester egyidejű akadályoztatása esetén a közgyűlés elnöki tisztét a főjegyzőre ruházta.38 Az 1872. és 1926. évek közötti időtartamban a közgyűlés hatáskörét az 1870: XLII. tc. és az 1886: XXI. tc. alapján a törvényhatóság hatályos szervezeti szabályzata állapította meg. Ez a hatáskör négy hatósági területet ölelt fel: Az önkormányzatét, a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatást, a közérdekű országosat és másodfokon a városi tanács döntéseit. Csak kiemelve néhány fontosabb mozzanatot, a helyi képviselőtestület önkormányzati hatáskörben hozta határozatait: a tisztikar választásakor és a bizottságok megalakításakor; a városi költségvetés és zárszámadás megvizsgálásakor; a városi peres ügyek tudomásulvételénél; a törzsvagyon szerzésében és elidegenítésekor; a helyi adózásban és a hitelfelvétel alkalmával; a városszabályozás és a közművek létesítésekor; a polgárság soraiba és a községi kötelékbe felvétel során. A törvényhatósági bizottság ellátta mindazokat az államigazgatási feladatokat, melyeket a törvények vagy a törvényerejű rendeletek a hatáskörébe utaltak, például a had-, az adó-, a közegészség-, az ál36
HBML IV.B. 1403/a.32. 267/14184/1911. bkgy.; u. o.33. 567/24151/1912. bkgy.; u. o.36. 51/1915. bkgy.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1921. évről, 245-246., 441443.; Közgyűlési jegyzőkönyv az 1923.évről, 426. 37 HBML IV.B. 1403/a.7. 221/7365/1882. 38 HBML IV.B. 1403/a.9. 130/5678/1886. sz.
lategészség-, a közművelődésügy, a népoktatás, vagy a mezőgazdaság területén. A közgyűlés a parlamenttel, a kormánnyal, a közigazgatási bírósággal és a törvényhatóságokkal kapcsolatos helyi érdekű, vagy országos ügyekben kérvényezési, felírási, panasz és levelezési joggal élhetett. A közgyűlés fellebbezés esetén, másodfokon bírálta el a városi tanács döntéseit a vagyonkezelés, a községi kötelékbe felvétel és a községi illetőség fenntartása tárgyában. 1873-ban a törvényhatósági bizottság a közgyűlés ügyrendjében még úgy határozott, hogy a rendes üléseket havonta tartják, a hónap első csütörtöki napján délelőtt. Hamarosan azonban az 1876: VI. tc. alapján megszervezett közigazgatási bizottság működésével több ügy intézését illetően tehermentesült a közgyűlés és kéthavonta tartották meg. 1902-ben pedig úgy módosították az ülések rendjét, hogy évenként hétszer tartották meg és a délutáni órákban, tekintettel az elintézendő ügyek nagy számára és a képviselők elfoglaltságára.39 A rendes és rendkívüli közgyűlések időpontjáról és tárgyáról nemcsak a képviselőket, de a hírlap útján a város nagyközönségét is tájékoztatták. Az 1886. évi törvényhatósági szabályrendelet például előírta, hogy a közgyűlés előtt legalább 24 órával, sőt bizonyos törvényben meghatározott ügyek tárgyalása esetén - ilyen volt a városi ingatlan elidegenítése -, már 8 nappal előbb meg kellett hirdetni.40 A közgyűlésen egy javaslat, vagy tervezet csak a képviselők többségének szavazatával válhatott határozattá. Az állásfoglalás történhetett nyilvánosan, például felállással és ilyenkor a képviselők "közfelkiáltással egyhangúlag" fogadtak el egy határozat-tervezetet, vagy titkosan szavazatlapok kitöltésével és összeszámlálásával. 1873ban még tíz bizottsági tag írásos nyilatkozatára rendelte el a főispán a névszerinti szavazást, ez a képviselői létszám 1878-ban már 20 főre emelkedett.41 A titkos szavazás esetén a közgyűlés elnöke legalább két szavazatszedő küldöttséget jelölt ki. A közgyűlés nemcsak tudomásul vette a képviselőtestület névjegyzékét, de rendelkezett azok időbeni előkészítéséről is: A legtöbb adót fizetők esetében utasította a polgármestert a jegyzék összeállítá39
HBML IV.B. 1403/a.l. 66/1357/1873. sz.; u. o.4. 260/7953/1876. HBML IV.B. 1403/a.10. 166/7318/1887. sz. 41 HBML IV.B. 1403/a.l. 66/1357/1873. sz.; u. o.5. 194/1878. sz. 40
sára, évközi üresedéskor a póttagok behívására; a képviselőválasztások lebonyolításához pedig meghatározta az időpontot, a kihirdetés rendjét és a választókerületek mindegyikébe választási elnökből és két bizottsági tagból álló választási bizottságokat küldött ki. A városi tanács főtisztviselőinek és a 286 bizottsági tagnak a részvételével zajló közgyűlés ünnepi eseménye volt a király által kinevezett főispán beiktatása, melyre más törvényhatóságok képviselőit is meghívták. Hasonlóan ünnepélyes körülmények között zajlottak a hatévente megtartott tisztújítások, melynek legfontosabb aktusa a polgármester választás volt. A polgármester a tisztikar nevében lemondott és ennek külső jeleként a rábízott hatósági jelvényt, a város pecsétjét a főispánnak átadta. A főispán-elnök jegyzőt és tisztiügyészt nevezett ki erre az alkalomra, majd sor került a hattagú kijelölő választmány megalakítására. Az állásra szóban, vagy írásban jelentkezők, tehát pályázók közül ez a választmány jelölte ki a posztra alkalmas személyeket. Így történt a többi tisztviselő kijelölése is, majd a képviselőtestület szótöbbséggel választott. Hosszú ideig gyakorlat volt, hogy a tisztújításkor megalakított kijelölő választmány működött közre az időközi választásoknál is, de 1911-től már minden egyes tisztválasztási alkalomra új választmányt jelöltek ki.42 A bizottságok névsorát a tanács képviseletében a polgármester terjesztette be és a közgyűlés vagy nyílt szavazással, vagy szavazatlapok révén határozott az összetételükről. A törvényes rendelkezések azonban a közigazgatási bizottság és a központi választmány esetében mindig titkos, szavazatlapokkal történő választást határozott meg. Érdekességként említhető meg egy 1910-ben történt esemény, amikor a közgyűlésen egyszerre választották meg a két szavazatszedő bizottságot úgy, hogy az egyiknél a közigazgatási bizottság, a másiknál a központi választmány tagjaira lehetett voksolni. Ez a más törvényhatóságnál már kialakult eljárás azonban egészen újszerűnek bizonyult.43 Minden esetben a közgyűlés döntésének meghozatalához elégséges volt a szótöbbség, kivéve például a városi ingatlan elidegenítését, ilyenkor ugyanis az 1886: XXI. tc. 110.§-a értelmében a képviselőtestület felének az igen szavazatára volt szükség. Például 1899-ben a Simonffy utcai piac létesítésekor ingatlanokat kívánt a város megvásá42 43
HBML IV.B. 1403/a.32. 214/1911. bkgy. HBML IV.B. 1403/a.31. 450/1910. bkgy.
rolni. Két közgyűlésen sem jött össze a képviselők fele, ezért a harmadik ülésen a törvény szellemében szótöbbséggel a vásárlás mellett döntöttek.44 Akár a tisztviselői, akár a bizottsági tagsági viszony szűnt meg valamilyen oknál fogva, a megüresedett helyet betöltő személy megbízatása addig tartott, mint az eredetileg megválasztott mandátuma. Természetesen a közgyűlésen nemcsak a beterjesztés lehetőségével éltek, de a képviselők kérdéseket is intézhettek az elnökhöz, amelyre az illetékes által megadott választ vagy elfogadta a bizottság, vagy további kiegészítést és intézkedést rendelhetett el. Például az egyik képviselő a bizottság 1883. július 12-i ülésén arra kérdezett rá, hogy a kiküldött szervező bizottság mikor terjeszti be a tervezetét. A felszólalásra a közgyűlés kötelezte a bizottságot, hogy még a tárgyévben mutassa be a javaslatát. A szabályrendeletek megalkotása a törvényhatósági bizottság alapvető feladatai közé tartozott. A közgyűlés által megtárgyalt és elfogadott szabályzatot a határozathozataltól számított 8 napon belül közszemlére tették és 30 nap elteltével, az esetleges fellebbezéssel együtt - jóváhagyás céljából - a belügyminiszterhez továbbították. Majd amikor a belügyminiszter a szabályrendeletet jóváhagyó záradékkal ellátta, a törvényhatósági kihirdetés napjától számított 30 napon belül hatályba lépett.45 A közgyűlési munka befejező fázisa volt a jegyzőkönyv felolvasása, hitelesítése, majd kihirdetése. Az 1887-es szabályrendelet szerint például a közgyűlés napirendjét tartalmazó jegyzéket a városháza táblájára tették ki és a hozott határozatokat 15 napig a kiadóhivatalban lehetett megtekinteni.46 Összefoglalva a törvényhatósági bizottság szervezetének vizsgálatát egyértelműen megállapítható, hogy a dualista és az I. világháború utáni államhatalmi berendezkedést a szigorú centralizmus és a túlzott szabályozottság jellemzi. Mindez nem mond ellent annak, hogy a törvényhatóság saját belügyeit illetően határoz, intézkedik, szabályrendeletet alkot, tisztviselőket választ és költségvetési jogot gyakorol. A
44
HBML IV.B. 1403/a.19. 250/1898. sz.; u. o.20. 137/9817/1899. sz. HBML IV.B. 1403/a.23. 29/473/1902. bkgy.; u. o.33. 406/16587/1912. bkgy. 46 HBML IV.B. 1403/a.10. 5/250/1887. sz. 45
hatósági feladatok megoldásában tehát az államigazgatás és az önkormányzatiság kölcsönhatása érvényesül. A törvényhatósági bizottság, mint a városi önkormányzat képviselőtestülete a virilizmus alapján szerveződött, tehát tevékenységében a legtöbb adót fizetők a meghatározóak, ezért ezt a korszakot a nyers virilizmus megnevezéssel illetik. A választójogi rendszer is a vagyonos polgári rétegre épített, ezzel is alátámasztva a hatalmi túlsúlyukat az önkormányzatban. Debrecen város lakossága a századfordulón ugrásszerűen megnőtt, amely a 20-as évekre túlhaladta a 100000-es lélekszámot, kölcsönhatásban a tőkés gazdaság kiépülésével és az urbanizálódással. A népesség gyarapodásával együttesen a város lakott területe is kiterjedtebbé vált. A változás kétirányú mozgást indukált, egyrészt a törvényhatósági bizottság összetételének a tényleges helyzethez igazítását, másrészt a közigazgatási feladatok növekedésével a szervezeti rendszer bővülését. A nyers virilizmus idején a változások ellenére nem került bevezetésre az általános választójog és a lakosság létszámához képest nem nőtt jelentősen a választók köre. A törvényhatósági bizottság - több kezdeményezés ellenére képviseleti rendszerét és létszámát illetően is állandó maradt. A képviselőtestület bizottságait a századfordulóig a differenciálódás, majd az önkormányzati feladatok bővülésével a számbeli növekedés jellemezte. A törvényhatósági bizottság tevékenységének jobb megismeréséhez az állandó és az ad hoc bizottságokat együttesen kell megvizsgálni. A törvényhatóság legfőbb önkormányzati szerve a közgyűlés. Az üléseken a képviselők egyszeri szótöbbséggel döntöttek a várost érintő alapvető kérdésekben, ami leegyszerűsítette és zökkenőmentessé tette a határozathozatal folyamatát. A törvényhatósági bizottság egész szervezete a gazdag polgárság érdekeit képviselő hatalmi szerv. Az 1929: XXX. tc. ezen az egyoldalú meghatározottságon formailag változtatott azzal, hogy a törvényhatósági bizottság teljes létszámának 2/3 része a virilisek és a választók képviselőiből, 1/3 része pedig a szakszerűségi és az érdekképviselet jelöltjeiből állt. Ennek az új, alapvetően azonban a virilista szervezeti konstrukciónak a vizsgálata egy másik tanulmány témája lehet.
