Janáky és a Természet /egy elıadás szövegkönyve/ Készült A BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszéke Mesterkurzusán 2010 Készítették: Horváth Roberta Kardos Gábor Markó András Karácsony Tamás
A festésrıl:
Egy éve a Mesterre rájött a festési düh. Úgy érezte, az építészet neki túl absztrakt. Beszerzett egy 54 darabos akvarell készletet, és elkezdett festeni, olyan módon, hogy kiválasztott egy-egy dolgot, és abból egy-egy sorozatot készített. Az elsı próba a macska-rajz. Egy macska, több pózban – a sikeres lapot újabbak követik: fák, füvek, almák, hagyma, kenyér. A képek természet után készülnek. Már évek óta járja az országot, gépkocsival – eleinte a spontán építészet, késıbb a rejtızködı szépség megbúvó darabjait kutatva – mostantól a festés is cél. teremt a gépkocsi kormányánál való festéshez. A budaırsi Homasita nagykereskedésben talál szivargyújtóról mőködı autóolvasztót, ami alkalmas a papír szárítására, az akvarellezéshez szükséges légállapot - nedvességtartalom beállítására. Az A3-as lapok gyönyörőek. Felmerülhet a kérdés: honnan ez a készség – csak úgy - dühbıl - így lehet festeni? A válaszhoz visszamegyünk az idıben – a pályaválasztás idıpontjáig. A Mester a budapesti Képzı- és Iparmővészeti Gimnáziumban érettségizett. Rajztanára, Viski Balázs, aki az akadémikus rajzstílus, a realisztikus ábrázolás mellett a kísérletezı ábrázolást is támogatja. A legjobb viski növendékek Bernáth Aurél keze alá kerülnek, a képzıre (Lakner László, Csernus Tibor, Gyémánt László, Keserő Ilona, Szabó Ákos, Kóka Ferenc, Korga György). A Mester felvételt nyer a festı szakra – mint az évi országos rajzverseny gyıztese. A felvételi napján, útban a képzı felé, az Oktogonnál meggondolja magát – átszáll - a Mőegyetemre megy, az Építész karra felvételizni.
Tanítás Ez az esszé a Mester odaadó szeretetérıl tanúskodik, az átérzett felelısségrıl, hogy mit is adhat egy féléves feladat, a kíváncsiságról, hogy milyen eredményeket is hozhat. Elıre látni véli a változatokat, elıre élvezi a gondolatok sokszínő kibontakozását, a vibráló ötletek özönét, a hosszú beszélgetéseket, várja a félévet záró kiállítás értékelı szavait, a mővekké érı munkákat. A tanítás 1974-ben kezdıdött, a Mesteriskolával: pályázatok, beszélgetések végtelen sorozata. 2003-ban folytatódott, a MOMÉ-n. A fiatal építészhallgatók között él igazán, akik nyitottak, befogadók, és már az építészet is megérintette ıket. Az ı saját ötleteiken elindulni, azokat fejleszteni, érlelni, magyarázni, meglátni az elsı vázlatokban a jövıt. És idırıl idıre vállalni az eltérı utakkal való azonosulást. Amint azt a Mester példázza, az építész - mint egy színész egy darabból - szemrebbenés nélkül átlép egy másikba, és el tudja játszani a hivatalnokot is meg az utcalányt is. Jó szavakat, jó mondatokat kell adni, hogy a tanítvány tovább tudjon haladni az úton aminek persze nem lehet látni a végét, csak megy-megy az ember. A menetelés önmagában, meg az út perspektivikus képe az érdekes. A Mester állítja, a tanítás visszahat rá is. Egyre többet tud az építészetrıl, és jobb dolgokat tud csinálni, mint fiatal korában. Az egyetemi korrigálás az igazában egy pihenés, mondja. Sıt, olyan, mint amikor az ember egy kicsit becsíp. Ilyen a tanítás lélektana. Fiatal emberekrıl van szó, akik nem nagyon járatosak még a szakmában, akik elıtt nem szabad dicsekedni. Hogyha az ember kicsit becsületes, akkor nem a gyerekekkel tárgyal, hanem saját magával. Nem a saját dolga érdekes, viszont ez hihetetlenül fölfrissíti az embernek a gondolkodását, olyan mintha magaslati levegıre kerül az ember, mintha változatosan étkezne. Ahogy ı fogalmazza: "az effajta tanítás közepette minden igazán fontos elmondanivaló elıbukkan, elıadódik, és a tervek megbeszélése közben könnyedén, folyamatosan és pontosan kifejezıdik"(Janáky István: Tanügyi napló, 2007/4.). A Mester a MOME-n 2007-ben Címzetes Egyetemi Tanár Címet kapott. A tanítás másik ága a MOMÉ-n a DLA oktatás. Itt érett, tanult építészekkel lehet együttmőködni. A Mester, két hallgatójával, Herczeg Tamás építésszel, és a Kertészeti Egyetemen végzett Barcza Dániellel a falusi ravatalozók témakört dolgozzák fel. Járva az országot, szembeötlı, bántó a ravatalozók állapota. Az 1964-ben kiadott rendelet megszünteti a korábbi hagyományt, a háznál való ravatalozást. A több évszázados hagyomány megszakítása után drámai az őr, és nincs érzékeny válasz a folytatásra. Javaslatukban a növényépítészet lehetıségeit fejtik ki. Dolgozatok készülnek, melyek történeti példákat sorolnak fel, növényidomításról, a francia kertek, a rokokó,a reneszánsz növényépítészeti gyakorlatáról. Ajánlásokat fogalmaznak, vázlatok tucatjait készítik, tanulmánytervek készülnek konkrét helyszínekre. A szakmán túl -melyet magával ragad a kifogyni nem tudó varázslatos változatok sora – ebbıl nem hallatszik semmi. A legszebb találmány. Van egy négyszög alakú test, egy bejárattal. A bélése örökzöld, a külsı réteg lombhullató. Kívülrıl oldalt is, meg felülrıl is nyírt síkok határolják, belül természetes vonalaival, felületeivel záródik a ravatalozó tere. Nyáron az egész egy zöld tömb, ısszel lehullik a levél és kezd elıtőnni a rezzenéstelen belsı örökzöld. A lombhullató és az örökzöld, ahol összetalálkozik, meggátolják egymás növését, itt állandó organikus határ alakul ki a kettı között. Aztán tavasszal megint kezd belombosodni a lombhullató és kezd eltőnni a belsı. Az élet pulzáló jelenléte a ravatalozó terében.
Az írásról
A Mester szeret írni. Írásait a kezdetektıl közlik az irodalmi – kulturális lapok. A Hely címő könyvben össze is győjti ıket. Ezek önálló esszék, magánjellegőek, mővészi igényő gondolatformálás a céljuk. Meggyızıdése, hogy az írás mőfajának semmi köze nincs az építészethez (legfeljebb az irodalomhoz). Az építészetet nem lehet leírni, az egy néma dolog. Nincs az a szó, amivel meg lehetne közelíteni az építészeti dolgokat. Egy ízben, Német Lajos mővészettörténésszel beszélgetve fogalmazódik meg a gondolat, hogy az ELTE neveljen ki építész teoretikusokat, kritikusokat. Német Lajos ekkor több építészt is felvesz maga mellé, közöttük Szalay Andrást. András decemberben fogja megvédeni a doktori disszertációját. Témája a Mester maga: Poézis és forma, avagy értekezés az építészetrıl Janáky István írásainak tükrében. A Mestert megdöbbenti, és zavarja ez a doktori értekezés. Attól tart, hogy egy ilyen elemzı összegzéssel könnyen tőnhetnek az egyes írások tartalmai egymással összefüggı, egy folyamatos rendszerezı gondolkodás részeinek. Holott a Mester, irományait önálló irodalmi alkotásokként kezeli. Az írás számára eszköz a kikapcsolódásra, egy másik hobbi, akárcsak a zene vagy a rajz, ez is az építészeten túli világba röpíti. Csak ezúttal nem az 54 darabos akvarell készletét használja, hanem a palettán 85 ezer magyar szót rendezget, formál mondatokká, gondolatokká, egységes mővé. Talán még prioritás sincs, hol a kép, hol a gondolat, hol az ismeret, hol pedig a személyes élmény mozaikjai az erıteljesebbek. A formálási kedv alakul át architektonikus irodalmi rendszerré. Nem építészeti teoretika ez, nem elemzés, hanem egy érzés, egy pillanat, egy megnyilatkozás.
A természetrajzról
A Mestert, és öccsét, szülei, hétéves gyerekként egy svábhegyi panzióba adták fel, ahol „lígézniük” kellett, ami annyit jelent, hogy naphosszat nyugágyban fekve nézték az eget, és a látómezejükbe be-behajló fákat. Ez a háború utáni elsı nyugodt pillanatok meghatározó élménye. Felnıttként is gyakran fellátogat ide. A természetrajz szeretetét tizenkét éves korában, apja által felfogadott tanára erısíti. A fiatalokat ámulatba ejtı titokzatos elbeszélések életre szóló kötıdést eredményeznek az élıvilághoz. Ez a szoros kötıdés idınként meglepı formát ölt. Egy ízben, Kiss Péter kerteket bemutató kiállításának megnyitóján, szakértı ismerıseit szólaltatja meg a vállalt beszéd helyett – 45 percnyi madárhangot játszva le a Madártani intézet felvételeibıl. Négy éves fiát is beavatja, amikor lepkehálót készít neki. István azóta is megrögzött lepkész. Gyakran közösen mennek győjtıútra a Bükk lakatlan tisztásaira. A felszerelés része a benzinmotoros Honda gyártmányú aggregátor, mely az éjszakai lepkegyőjtés nagy teljesítményő reflektorait látja el energiával. A szagokra érzékeny lepkéket sörbe oldott méz csábítja el. Perceken belül surrogni kezd a levegı a sok lepkétıl. Hazánkban a 194 nappali lepkefaj mellett több mint 4500 éjszakai lepkefaj él. Az intenzív lepkészés az építészeti feladatok közé is beférkızik: a Sevillai világkiállítás magyar pavilonjára kiírt pályázatot a Mester lepkeháza nyeri. Képek helyett, melyeket mindig torzít az aktualitás, valami valóságos dologra vágyna. Ezt a szándékot köti össze a világkiállítás átértelmezett mottójával, ami eredetileg a felfedezések kora – nála ez a gyerekkor – következéséképp akár a lepkék kiszámítható, óramő pontossággal mőködı világa is kerülhet a fókuszpontba. És ez sok ezerszer ismétlıdı, de mindig megismételhetetlen varázslatként lepergı pillanatsort kínál a látogatóknak – a bábból kikelı imágó felejthetetlen kibontakozását, a szárnyakat kifeszítı erezet testnedvekkel, levegıvel való pumpálást, a hímpor tetıcserép-szerő elrendezıdését a szárny felületén. A Mester minden titkot szeretne megmutatni ebbıl a világból. A tervezett épület legbelsı eleme, a grotta, ahol a lepke metamorfózisát követhetjük nyomon, azt az érthetetlen, megmagyarázhatatlan folyamatot, amely az egyes állapotok, a pete, hernyó, báb, imágó átalakulásakor végbemegy. Így mesél errıl: A természetnek vannak félelmetes csavarjai, hogy azt gondolnátok, hogy a hernyó, amikor átalakul bábbá, és amikor a báb átalakul lepkévé, akkor mindig a fejbıl lesz a fej, a torból a tor és a potrohból a potroh. Ilyet! Teljesen összekeveredik. Mind a két átalakulás esetén fölcserélıdnek a helyek. Hogy ez miért csinálta...az Úr miért csinálta, hát ezt...vagy tévedett...vagy...vagy...vagy voltak neki is hogyhivjákjai...mániái, hogy bosszantsa a természettudósokat, azóta sem tudnak rájönni, hogy miért van ez. A zsőri szereti a koncepciót, a megbízó inkább Makoveczben hisz.
A zenérıl A Mester rajong Bachért. Csak barokk zenét hallgat, 400 darabos cd győjteménye van. A csodálat oka az a virtuóz alapállás, ahogy Bach egy három, vagy több szólamú darabnál nem csupán a szólamok együttes hangzására koncentrál, hanem fontosnak tartja valamennyi szólam önálló kompozícióként való kidolgozását is. Handel operáiban az áriák alatt semleges zene a kíséret, Bach ezt a kíséretet is, mint egy kis versenymővet komponálja meg. Ez a többrétegő tervezettség, komponáltság izgatja. Ezt átültetni az építészetbe. Janesch Péter 2005-ben felkéri a Mestert hat ırségi telek beépítésének megtervezésére. Ez a feladat jó alkalmat kínál. Megfigyelte az ırségi házak helyfoglalását, azt, hogy hogyan állnak a tájban: Három dolgot különített el: a növényzetet, az utakat, és az épületeket. Plasztikailag ez a három dolog játszik össze. A növényzet, ami részben természetes, részben mesterséges növényzet, az utak, amik mint grafikai vonalak szerepelnek a tájban, és a házak, amik a növényi plasztikától különbözıek. A beépítést négy lapon ábrázolja, külön lapokon tervezve a növényzetet, az úthálózatot, és a házat, majd egy negyediken összerajzolva láthatjuk ıket. Az egyes „szólamok” önálló kompozíciók, melyeket önállóan lehet szemlélni, korrigálni, elvonatkoztatva az egésztıl. Ez vált tervezési elvvé Ami a házak formálásánál motiválta, annak alapja egy másik megfigyelés: az alföldi tanya és a ırségi szer vagy az ırségi tanya közötti különbség megragadása. A Mester szerint az alföldi építıknek nem volt túlságosan nagy szerkezeti mőveltségük, fıleg a fához nem értettek, és ezért minden alföldi tanya négyszög alaprajzú és nyeregtetıs, legföljebb lekontyolt, de az nagyon ritkaság az Alföldön. Egyenes, különálló épületekbıl van összetéve. Viszont az ırségiek, mivel a domborzat miatt kevés a viszonylag sík terület, összeszorítják az épületeket, úgy, hogy épületkarambolok jönnek létre, ami ácsszerkezetileg bonyodalmat jelent, mert mindenféle rafinált dolgokat kell csinálni. Ezért az összes házat, amit Péternek tervez, azt ilyen épületkarambolként tervezi meg. A két elv párhuzamosan érvényesül. Az eltérı kompozíciós elveket eltérı ábrázolással, eltérı technikákkal jeleníti meg.
Az örökség
A Mester öröksége tekintélyes - meghatározó. Apja kiváló építész. Kezdetekben volt bennük egyfajta lázadás - ı például egyetemi évei alatt látványosan tanulmányozta Molnár Farkas építészetét, amit apja, az erıs Bauhaus kötıdés miatt nem igazán kedvelt. Neki a lágyabb olasz modernizmushoz, és a háború idején néhány kivételes tehetségő magyar építész által importált dán építészethez húzott erıteljesebben a szíve. Idıvel az örökséghez kapcsolódó viszony módosult. Öccsével gyönyörő, részletezı könyvet szerkesztenek apjuk építészeti hagyatékából (id. Janáky István könyve / TERC Kiadó/2007). Ma ennek a hagyatéknak egyik szép darabján dolgoznak. Felújítják és bıvítik a Hódmezıvásárhelyi Petıfi Sándor Mővelıdési Házat. A Mester érintetlenül hagyja a külsıt, még az utólagos toldásokat is megtartja. A belsı jelentısen átalakul. A program komolyabb kiegészítést, bıvítést feltételez, ami új épületként fogalmazódik meg. Egy ízig-vérig Janáky ház van születıben: ismerıs szavak - új jelentések. Új fejezet, mely több síkon is továbbírja az örökséget. Az új épület ismétli a Mővelıdési Ház téglaburkolatát, de a kemény klinkertégla síkokra lágyabb hatású felületet válaszol: az egyenetlenül vörös, sima felülető téglák között vörös, dörzsölt telifugázat az, ami eltérı, mai, irrizáló hatást biztosít. A Mester nagy tégla mezıt tervezett, amiben a két téglaépület, az új és a régi áll. A hajdani tégla burkolatú utcákra utaló alapsík egységes vöröslı kompozícióvá rendezi a két Janáky házat, melyek geometrizáló mozgással különbözı magasságot mutató sövényfal kerítésbıl emelkednek ki. A Mester egyik dogmája szerint az asszírok óta a tégla annál jobb, minél nagyobb tömegben van. Nincs komikusabb, mikor egy kis kukatárolót építenek téglából, és van rajta három cserép, ami befödi. A sövényfal egy almáskertet is magába fogad, édesapja és Jánossy együttmőködésének, a dán hatásoknak állítva emléket. A kiviteli terv csomóponti lapjai kézi rajzok, 8 példányban, egyedileg színezve készülnek. A manualitás, a manualitással járó szenvedés tisztító, erıs belsı kohéziót biztosító folyamatának termékei.
