Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete Elnök 1139 Budapest, Váci út 73/a. Tel: 350-2001/5524,5525; Fax: 350-2001/5641. E-mail:
[email protected]
Miniszterelnökség Dr. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter részére
Tisztelt Miniszter Úr! A Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének elnökeként, valamint a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés alelnökeként az elmúlt egy évben több levelet is küldtem a Miniszterelnökségnek, egy idő után pedig közvetlenül Önnek, választ azonban egyikre sem kaptam, személyes megbeszélés keretében sem mondhattam el az általam képviselt közigazgatásban dolgozók, szakszervezetek javaslatait, észrevételeit, problémáit. 2014. július végétől decemberig a területi közigazgatásért felelős államtitkárság államtitkárával és helyettes államtitkáraival próbáltuk felvenni a kapcsolatot telefonon és levélben is, eredményt egy alkalommal sem értünk el. 2015. január 09-én már közvetlenül Önt kerestük meg levélben, mivel az államtitkárság közel fél év alatt érdemi választ nem adott nekünk egy kérdésben sem, erre a levélre választ nem kaptunk, és ezeket a kérdéseket lentebb ismételten feltesszük, mivel mai napig megoldatlanok. 2015. február 23-án ismét levelet írtunk Önnek, a területi közigazgatás átszervezésével kapcsolatos aggályainkat osztottuk meg Önnel, e levelünk is válasz nélkül maradt. 2015. március 26-án három témában kértük a segítségét a 25.000 Ft-os ajándékutalványok juttatási körének kiterjesztése, segítségnyújtás a fővárosi kormányhivatalnál felhalmozódott szabadságok kiadásában, a központi érkeztető rendszer (KÉR) használhatatlansága. Erre a levélre sem kaptunk választ. Engedje meg, hogy mostani levelünkben összefoglaljam a korábbi levelekben taglaltakat, csatolva hozzájuk néhány új keletű, nem kis horderejű kérdést.
-2A következő témákkal első alkalommal keressük meg Miniszter Urat: 1. a közszolgálati életpálya-modell részleteinek megismerése, 2. létszámcsökkentés a kormányhivataloknál, 3. a Miniszterelnökség integrált eljárási modelljének hibái, A következő kérdések korábbi levelinkből köszönnek vissza: 4. a szakszervezetek szakértőkként való közreműködése az Államreform Bizottság munkájában, 5. az egységes kormányzati ügyiratkezelő rendszer (KÉR) koncepcionális felülvizsgálata, 6. Budapest Főváros Kormányhivatalánál felhalmozódott szabadságok ütemezett kiadása, esetleg pénzbeli megváltása a jogszabály által biztosított esetekben, 7. a kormányhivatalok gazdálkodásának túlzott mértékű korlátozása, 8. késések a cafetéria kifizetésében, 9. törvény szerint járó illetménypótlékok kifizetése, 10. a rugalmas munkaidő általános alkalmazása a területi közigazgatásban, 11. a kormánytisztviselők továbbképzési rendszerének anomáliái, 12. egyedi problémák. Kéréseinket az alábbiakban fejtem ki részletesen.
Ad 1. A közszolgálati életpálya kidolgozásáért felelős Belügyminisztérium 2014. november 20-án megküldte véleményezésre az érdekképviseleti szervezeteknek a Kormány részére készült, az új közszolgálati életpálya bevezetéséről szóló előterjesztést. Az előterjesztés többféle variációt vázolt az életpályát illetően, konkrétum szinte egyáltalán nem volt benne. Nem derült ki belőle, hogy mit emelnek meg 35%-kal 2016. július 01-jétől, kik kapnak emelést, általános lesz-e az illetményfejlesztés. Ezen túlmenően új bértáblákra hivatkozott, de azok egyáltalán nem voltak benne az anyagban. Amellett sem tette le a voksát, hogy az eddigi kiszámítható előmenetelt preferálja-e, vagy inkább a teljesítményelvű díjazást, keverve a munkakör alapú rendszerrel. Az előterjesztés több pontján elemi szinten keveredtek össze a kormánytisztviselőkre, valamint a fegyveres és rendvédelmi szervek dolgozóira vonatkozó gondolatok, mintha az előterjesztés készítője sem tudta volna mindig megkülönböztetni e két rendet. Az anyag egyszerre szólt illetményemelésről és a pótlékrendszer átdolgozásáról, leginkább utóbbi megszüntetéséről. Ön 2015. május 14-én megtartott kormányinfón azt jelentette be, hogy „jövő év július 1-jével 35 ezer, a közigazgatásban nem vezető beosztásban dolgozó ember bérét emelik.” A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014 decemberében 77.800 kormánytisztviselő dolgozott az országban, ezek szerint több mint a fele nem bízhat jövőre sem béremelésben, 2008. évet követően immáron nyolcadik éve sem! A korábban kiküldött előterjesztés még csak utalást sem tett arra, hogy a kormánytisztviselők közül ne kapna valaki emelést, azt hiszem, kimondhatjuk, ennyi év várakozás után teljesen megérdemelten, az Ön bejelentése azonban a végletekig felfokozott várakozást még inkább elkeseredettségbe fordította.
-3-
Az Ön által elmondottak azt is jelzik egyúttal, hogy idő közben a Kormány számára konkrétabb koncepció is készült az életpályát illetően, miközben az érdekképviseleti szervezetek az előző előterjesztésre adott válaszok összesítését, kiértékelését sem ismerik. A Kormány a napokban ismertette az Országgyűléssel a 2015 őszére vonatkozó törvényalkotási programját, amelynek 18. sora szerint idén októberben a Parlament elé benyújtásra kerül az életpályával kapcsolatban a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény (Kttv.) módosítása, mint ahogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény módosítása is. Kicsit meglepő módon az előterjesztő nem a közszolgálati életpálya kidolgozásáért felelős Belügyminisztérium lesz, hanem az Igazságügyi Minisztérium. Mivel októberig a Kttv. rendelkezéseinek értelmében a Kormánynak egyeztetnie kell a szakszervezetekkel az életpályáról, ennek keretében a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumot is össze kell hívnia, de még előtte az új koncepciót kiküldenie az érdekképviseleteknek, így beláthatja, hogy nagyon is időszerű a tájékoztatás kérése e témában. A hosszú évek óta elmaradt bérfejlesztésnek „köszönhetően” a jelenlegi illetménytáblák használhatatlanok, ennek szemléltetésére mutatom meg Önnek a középfokú végzettséggel rendelkező kormánytisztviselők tábláját a jelenlegi minimálbérhez és garantált bérminimumhoz viszonyítva: Besorolási fokozat megne- Fizetési vezése kozat Gyakornok 1 Előadó 2 3 4 5 6 Főelőadó 7 8 9 10 11 12 13 Főmunkatárs 14 15 16 17
fo- Kormányzati szolgálati jogviszony időSzorzószám tartama (év) 0–2 1,79 2–4 1,9 4–6 2,0 6–8 2,2 8–10 2,25 10–12 2,3 12–15 2,5 15–18 2,6 18–21 2,65 21–24 2,7 24–27 2,8 27–29 2,85 29–31 2,9 31–33 3,3 33–35 4,0 35–37 4,2 37 év felett 4,4
A pirossal jelölt sorok szorzói a minimálbért, a narancsszínűek a garantált bérminimumot sem érik el. Ha jól megnézzük, a legalább 31 éve a közszolgálatában dolgozók illetménye haladja csak meg a garantált bérminimumot, ami azt jelenti, hogy a középfokú végzettséggel rendelkezők illetménye 31 éven át változatlan jelen állás szerint. Más szemszögből: egy harminc éve a pályán lévő ugyanannyit kap, mint a kezdő kormánytisztviselő.
-4Nem sokkal jobb a helyzet a fővárosi és megyei kormányhivataloknál, ahol 15%-os illetménykiegészítést kapnak: Besorolási fokozat megne- Fizetési vezése kozat Gyakornok 1 Előadó 2 3 4 5 6 Főelőadó 7 8 9 10 11 12 13 Főmunkatárs 14 15 16 17
fo- Kormányzati szolgálati jogviszony időSzorzószám tartama (év) 0–2 1,79 2–4 1,9 4–6 2,0 6–8 2,2 8–10 2,25 10–12 2,3 12–15 2,5 15–18 2,6 18–21 2,65 21–24 2,7 24–27 2,8 27–29 2,85 29–31 2,9 31–33 3,3 33–35 4,0 35–37 4,2 37 év felett 4,4
Ha jól megnézzük, a legalább 24 éve a közszolgálatában dolgozók illetménye haladja csak meg a garantált bérminimumot, azaz 24 éven át a garantált bérminimumot kapják, amely helyzet évről vére rosszabbodik a minimálbér és a garantált bérminimum folyamatos emelésével. Jól kimutathatóan szükség van tehát a középfokú végzettséggel rendelkező kormánytisztviselők illetményének jelentős emelésére. Az illetménytáblák egymásra épültségéből adódóan ez egyúttal jelenti a felsőfokú végzettek illetményének emelését is, ha ez nem történne meg, miért érné meg a diplomásoknak a közszférában elhelyezkedni? A fentebb leírtak jelenleg nem teszik éppen vonzóvá a közigazgatást a fiatalok számára, nem csoda, ha nagyon nagy a fluktuáció.
Ad 2. Egyre több megyei kormányhivatalban lehet hallani azt a pletykát, hogy a kormány létszámleépítésre készül. Ezt erősíti az is, hogy több kormányhivatalban leállították a megüresedett státuszokra való munkaerő-felvételt. Szakszervezetünk a társadalombiztosítás területén rendelkezik tagsággal, ott a legutóbbi, 2012. januári létszámleépítés azóta is begyógyíthatatlan sebeket okozott, az azóta bevezetett jogszabály-módosítások, nem beszélve a területi közigazgatás áprilisi átszervezése folytán létrejött irracionális létszámú szervezeti egységekről, még tovább fokozták a szakterület leterheltségét.
-5-
Ön a 2015. március 21-én megtartott Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum azt mondta, hogy évekig nem tudják még meghatározni, melyik szakfeladatra mekkora létszám indokolt, ezért addig létszámleépítés sem várható. Nagyon kérem Miniszter Urat, cáfolja az újabb létszámleépítésről szóló híreket!
Ad 3. A Miniszterelnökség e hónapban kiadta az integrált eljárási modellről szóló módszertani útmutatóját, majd képzéseket szervezett ezzel kapcsolatban a kormányhivatalokban, melyhez tananyagot is készített. A modell azt taglalja, hogy a területi közigazgatás áprilisi átszervezését követően megszűntek a szakhatósági eljárások, ezáltal válik az ügyfelek számára kényelmesebbé és rövidebbé az ügyintézés. Szakszervezetünk rendelkezik kizárólagos képviselettel a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalnál, valamint a korábbi rehabilitációs szakigazgatási szervek szakértői körében. E szakterületet illetően kijelenthető, hogy a rehabilitációs szakigazgatási szervek 2012. július 01-jei elindulásával, valamint a Kormány nyugdíjpolitikai elveinek alkalmazásával (nem lehet nyugdíj mellett a közigazgatásban dolgozni, csak miniszterelnöki engedéllyel, a nyugdíj folyósításának felfüggesztése mellett) az orvosszakértői szakma egy csapásra országos hiányszakmává vált. Nem csoda, hogy a Kormány úgy próbálta őket pályán tartani, hogy még a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó jogszabályoknál is magasabb munkaköri pótlékot biztosít számukra, de emellett képzettségi pótlékot is kapnak több kormányhivataltól. Létszámuk ezen intézkedések ellenére is alacsonyabb a szükségesnél, az utánpótlásuk pedig szinte lehetetlen. Az integrált eljárási modell bevezetése azt eredményezi, hogy az április előtt is roppant túlterhelt orvvoszakértőkkel szemben irreális ügyintézési határidőket támasztanak. Azt feltételezzük, hogy az áprilisi átszervezések előtt nem készült kormányzati hatástanulmány erre vonatkozóan, és a Miniszterelnökségnek arról sincs tudomása, hogy ezek a szekértők jellemzően nem iratok alapján vizsgálják a hatáskörükbe tartozó szakkérdéseket, hanem az ügyfelek személyes vizsgálatával, amelynek érdekében be kell őket idézni, amely idézést kb. három héttel hamarabb ki kell küldeni az ügyfélnek. Az idézés ideje nem esik ki az ügyintézési határidőből. Ezzel kapcsolatban kollégáink hivatali úton már kezdeményezték a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) módosítását, ehhez csatlakozunk mi is. Igaz ugyan, hogy több ügytípusnál megnövelték az ügyintézési határidőt a szakkérdés vizsgálatára tekintettel, de ettől még a teljesíthetőségük nem garantált. Nem értjük, hogy rövidülne pusztán attól az ügyintézési idő, hogy a „szakhatóság” szót kiradírozták a jogszabályokból, és helyette a „szakkérdés vizsgálata” kifejezést használják, hiszen ugyanazok a szakértők ugyanakkora létszámban látják el ezeket a feladatokat, mint április 01. előtt is.
-6-
Ezúton kérjük a Miniszterelnökségtől, hogy vizsgálják felül, a szakkérdés vizsgálatával kapcsolatos eljárásokban teljesíthetők-e az ügyintézési határidők. Ennek érdekében kérjenek be adatokat a kormányhivataloktól arra vonatkozóan, hogy egy ügyre mennyi munkaidőt tud fordítani a szakértő, és mennyi lenne az ideális.
Ad 4. A médiából értesültünk csak arról, hogy az átszervezésekről szóló „Államreform 2” javaslatcsomaggal kapcsolatban a Kormány az Államreform Bizottság véleményét kérte ki, a Bizottságnak viszont dr. Kovács Zoltán államtitkár úron kívül nincs olyan tagja, akinek köze lenne/lett volna a területi közigazgatáshoz. A Magyar Kormánytisztviselői Karnak sincs, ők nincsenek jelen a közigazgatási szerveknél. Feltehetően az államtitkár úr volt a javaslatcsomag előterjesztője, így aligha fogalmazott meg azzal kapcsolatban kritikát. Éppen ezért indokoltnak tartanánk a szakszervezetek közreműködését az Államreform Bizottság munkájában, mivel tagságaik révén nekünk közvetlen szakmai tapasztalataik vannak a közigazgatással kapcsolatban. Kérjük Öntől, mint erre jogosulttól ennek lehetővé tételét, akár külsős szakértői testületként, mivel a Bizottság tulajdonképpen kormánytisztviselők egzisztenciális sorsáról is véleményt alkot.
Ad 5. A közigazgatási szervek, így a kormányhivatalok is január utolsó napjai óta tesztelték a Központi Érkeztető Rendszert, de az még most sem működik tökéletesen. Annyira lassú a rendszer kezelhetősége, hogy sok esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben (Ket.) és az úgynevezett ágazati jogszabályokban rögzített határidőket sem tudják a munkatársak betartani. A korábbi, hagyományos postai levelezéshez képest nehezebb a küldemények azonosítása, és sokkal több a téves helyre továbbított küldemény. A kimenő posta esetében sokkal tovább tart a címzett hatóság hivatali kapus azonosítójának kikeresése, kellő számú elektronikus aláírás hiányában az elküldendő irat kinyomtatása, aláírása, lepecsételése, beszkennelése, majd továbbítása, mintha a dolgozó megcímezné a borítékot, kitöltené a tértivevényt és postára adná az iratot. Javasoljuk a rendszer felülvizsgálatát az említett aggályokra tekintettel, mérje fel a Kormány, hogy mennyi munkaidő-ráfordítást igényelt a hagyományos postai levelezés, és mennyi ideig tart a KÉR használata. Az első híradások arról szóltak, hogy ez a rendszer csak a minisztériumok és a közigazgatási szervek egymás közötti levelezésére lesz használva, azt javasoljuk, hogy amíg nem működik hatékonyabban és gyorsabban, mint a hagyományos postai mód, az ügyintézést nem hátráltatja, addig csak ebben a szűkebb körben legyen alkalmazva, az ügyfelekkel történő levelezés esetében mellőzve legyen. A lakosság számára megállapításra kerülő
-7különféle ellátások gyorsasága múlik ezen, nem beszélve a jogszabályokban rögzített ügyintézési határidők betartásáról.
Ad 6. A Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum 2015. március 21-én megtartott ülését követően értesültünk arról, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala több, akkor még létező szakigazgatási szervénél számos dolgozó rendelkezik nagy mennyiségű kiadatlan szabadsággal, a területi közigazgatás átszervezése után a kormányhivatal állományába a Magyar Államkincstártól átkerült dolgozóknál pedig annyira tetemes a ki nem vett szabadságnapok száma, hogy ha csak egy részét adná ki ez évben a kormányhivatal, akkor is hónapokra lehetetlenülne el az ügyintézés a szakterületen. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény ide vonatkozó rendelkezései: 104. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. (2) A munkáltatói jogkör gyakorlója a) szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig, b) a kormánytisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. (3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szolgálati érdeknek minősül különösen a) ha a szabadság kiadása miatt nem biztosítható a szervezet alapfeladatainak folyamatos működése, vagy b) az előre nem tervezhető, rendkívüli feladatok határidőre történő ellátása. (4) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott kivételesen fontos szolgálati érdeknek minősül az államigazgatási szerv működési körében fellépő veszélyhelyzet (baleset, elemi csapás, súlyos kár). (5) A tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a kormánytisztviselő tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez hozzászámítja. (6) A 192. §-ban foglaltaktól eltérően a) a szabadság kiadására vonatkozó kormánytisztviselői igény a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt nem évül el; b) a szabadság megváltásával kapcsolatos kormánytisztviselői igény elévülése a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének napján kezdődik. 107. § (1) A szabadságot – a (2) bekezdést kivéve – megváltani nem lehet. (2) A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. A gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően, ha a kormánytisztviselő a gyermek ápolása, gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot nem kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani. Abban kérjük Miniszter Úr segítségét, hogy a Miniszterelnökség vizsgálja meg az esetet, és a kiadatlan szabadságok – a törvény által biztosított keretekre tekintettel – igénybevétele érdekében Budapest Főváros Kormányhivatalával közösen dolgozzanak ki egy, az első körben 2016. március 31-ig, másodsorban a további évekre szóló ütemtervet az érintett dolgozókra
-8nézve. Kérjük továbbá, hogy azokban az esetekben, amelyekben a Kttv. erre lehetőséget ad, történjen meg a szabadság megváltása. Nyilvánvaló, hogy ez esetekben mind a munkáltató, mind a közszolgálati tisztviselő mulasztott, hiszen a szabadságolási ütemterv betartása mindkét félre nézve kötelező érvényű, de ettől még a szabadságot elvenni nem lehet a dolgozótól, főleg, hogy az Alkotmánybíróság a rendszeres fizetett szabadsághoz való jogot alkotmányos alapjognak tekinti {74/2006. (XII. 15.) AB határozat}.
Ad 7. Idézet az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló T/2329. számú törvényjavaslat (a kihirdetését követően: 2015. évi VI. törvény) indokolásából: „az egységesített funkcionális működés eredményeképpen megvalósulhatott a kormányhivatali elhelyezés racionalizálása, az egységes beszerzések vagy a központi gépjárműkezelés, amely számottevő megtakarítást a központi költségvetésnek”. Ezzel szemben általánosságban elmondható, hogy a kormányhivatalok takarékoskodásra hivatkozással nem biztosítják a munkavégzés megfelelő feltételeit. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormányhivatalok költségvetéséből minden évben, évközben elvettek vagy zároltak egy bizonyos összeget, de ez nem fajulhat odáig, hogy fennakadások legyenek a feladatok ellátásában. Már pedig mindenhonnan azt a panaszt halljuk, nincs festékkazetta a nyomtatókba, a fénymásolókba, vagy ha van, akkor nagyon lassan jut el a kellékanyagot igénylő szervezeti egységhez. Papírért, borítékért sok helyen könyörögni kell, az irodaszerek sem kerülnek megvételre már évek óta. Jellemző az is, hogy kormányhivatalon belül a szervezeti egységek között eltérő a kellékanyag ellátás. A személygépkocsik használatával kapcsolatban van olyan kormányhivatal, ahol már az év első felében elfogy az üzemanyagra fordítható pénzkeret (ez ismerős lehet dr. Kovács Zoltán államtitkár úrnak, hiszen éppen ő vezette ezt a kormányhivatalt), van, amelyiknél mostanra a hivatali célú használatot is megtiltották. A gépkocsik nincsenek cserélve, az állomány elöregedett, így egyre nagyobb a karbantartások költsége. Nem luxust, hanem közlekedésbiztonságot jelent az autók bizonyos időközönkénti cseréje. Ráadásul, ahogy öregszenek, úgy egyszerre egy évben minél többet kellene kicserélni fokozott költségvetési ráfordítással, ahelyett, hogy fokozatosan lettek volna megújítva, így arányosan több évre elosztva a költségeket. Az előző bekezdésben leírtak igazak az informatikai gépparkra is. A spórolás itt is ésszerűtlen döntésekhez vezetett, például a gyári kellékanyagok helyett „noname” utángyártottak vagy utántöltöttek lettek megvásárolva, amelyek hamarabb elhasználódnak, vagy eleve nem is használhatóak, hibásak. Ezek az anomáliák sokkal gyakrabban jelentkeznek, mint a gyári kellékanyagok használatakor. Van olyan kormányhivatal, ahol a portaszolgálatot ellátó vállalkozás szerződését is felmondták (kivéve a kormányhivatal központi épületét!), és az épületben működő szervezeti egységnek a saját szakmai státuszai rovására kellett felvenni portásokat.
-9Érthetetlen, hogy lehet ekkora eltérés a kormányhivatalok gazdálkodásában. A Magyar Államkincstár jelentései szerint a kormányhivatalok tartozásállománya így alakult az elmúlt hónapokban: Megnevezés Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Baranya Megyei Kormányhivatal Békés Megyei Kormányhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Csongrád Megyei Kormányhivatal Fejér Megyei Kormányhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Heves Megyei Kormányhivatal Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Nógrád Megyei Kormányhivatal Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Pest Megyei Kormányhivatal Somogy Megyei Kormányhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Tolna Megyei Kormányhivatal Vas Megyei Kormányhivatal Veszprém Megyei Kormányhivatal Zala Megyei Kormányhivatal Budapest Főváros Kormányhivatala
január (MFt)
803 289 218 420 513 304 195 127 44 245 99 475 1 277 669 281 251 98 192 158 1 185
február (MFt)
488 289 228 301 476 319 150 131 387 285 123 647 1 358 684 289 300 115 195 163 1 110
március (MFt)
767 287 293 306 508 303 179 141 421 274 141 455 1 461 672 290 373 116 196 177 1 114
április (MFt)
808 290 322 306 498 321 252 161 462 281 99 546 1 498 684 300 243 131 198 201 1 094
május (MFt)
884 295 388 295 512 312 200 332 390 316 103 679 1 861 702 418 283 143 201 113 1 098
Hogy lehet ezt racionális gazdálkodásnak nevezni? Hol van annak nyoma, hogy a kormányhivatalok működése számottevő megtakarítást jelentett a központi költségvetésnek? Szeretnénk, ha a kormányhivatalok biztosítanák a feladatok ellátásához szükséges feltételeket. Ahol nagyon magas a tartozásállomány, ott a vezetők felelősségét kell megvizsgálni, nem a dolgozók munkafeltételein spórolni.
Ad 8. Ezen a téren mindig nagyon nagy az eltérés a kormányhivatalok között. Elvileg megkapják a személyi juttatások fedezetét, ezért érthetetlen ez a probléma. Több kormányhivatal hónapokkal az év kezdése után kéri csak be a dolgozóktól a keretösszeg felhasználására vonatkozó nyilatkozatot. Több helyen az Erzsébet utalványok kiosztása, a Széchenyi Pihenőkártya feltöltése is több hónapos csúszással történik, vagy nem havi rendszerességgel, és a nyári szezon után hónapokkal. Az alacsony keresetűek egyébként is megélhetési problémákkal küzdenek, azzal, hogy teljesen kiszámíthatatlan a cafetériához való hozzájutásuk is, tovább nehezíti helyzetüket. Ne felejtsük el, hogy a Széchenyi Pihenőkártyát étkezésre is fel lehet használni, így a kártya évenként néhány alkalommal történő feltöltése (több kormányhivatalnál az utolsó, több hónapra járó részlet év vége felé kerül a kártyákra) a szegényebb réteg rendszeres étkezését veszélyezteti.
- 10 -
A cafetéria rendszert 2010. óta használják a szervek, az a kormányhivatalok megalakulásakor sem volt ismeretlen az ügyintézőknek, mi okozza ezeket a csúszásokat? Javasoljuk, hogy a felhasználásra vonatkozó nyilatkozatokat legkésőbb tárgyév január 31-ig gyűjtsék össze, a kifizetés/kiosztás pedig februárban kezdődjön meg, és az havi rendszerességgel történjen.
Ad 9. Nagy felháborodást keltett, hogy a kormányhivatalok megalakulásakor mindenféle illetménypótlék kifizetése megszüntetésre került. Azóta ahány kormányhivatal, annyiféle jogcímen fizet ki képzettségi pótlékot vagy munkaköri pótlékot, sokszor nem olyan munkakörökre, amelyekben volt pótlékfizetés a kormányhivatalok megalakulása előtt. A jelenlegi helyzet is nagy elégedetlenséget szült, hiszen tulajdonképpen mindegyik szakterület elmondhatja, hogy speciális felkészültséget igényel a munkája (elég, ha csak a nálunk tagsággal rendelkező egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási és rehabilitációs szakemberekre gondolunk), ezen az alapon mindenkinek kapnia kellene képzettségi vagy munkaköri pótlékot. Azoknak a végzettsége, akik jelenleg kapnak pótlékot, más szakterületen nem ér semmit, még felsőfokú végzettségű besorolást sem kapnának. Van olyan kormányhivatal, amely a korábbi törzshivatali pénzügyi szakterület dolgozóinak fizet pótlékot, míg a korábbi szakigazgatási szerveknél dolgozó pénzügyi szakterületnek nem, pedig utóbbinál olyan feladatot is ellátnak, amelyre nézve a kormányhivatal nem bír hatáskörrel. Gondoljunk csak a társadalombiztosítási alapok helyi számláival kapcsolatos feladatokra! Ide tartozik, még ha nem is általános jellegű probléma, az idegennyelv-tudási pótlék alkalmazása. A Békés Megyei Kormányhivatalnál van olyan munkatárs, akinek a munkaköri leírásába is belevették a román nyelv használatát, nyelvvizsgával is rendelkezik, mégsem kapja a Kttv. 141. §-ában biztosított pótlékot. Ez esetben az említett jogszabályi rendelkezés értelmében „alanyi jogon” jár részére a pótlék, nem kormánymegbízotti döntés kérdése. Ez törvénysértés! Kértük a Miniszterelnökségtől, hogy vizsgálja ki ezt a konkrét esetet, de semmi nem történt az ügyben. Az illetménypótlékok kifizetésének egységes, központi szabályozását kérjük, tekintettel a jogszabályi előírások betartására is. Ismételten kérjük a békéscsabai eset miniszterelnökségi kivizsgálását, és annak eredményéről írásbeli tájékoztatásunkat.
Ad 10. Minden miniszterelnökségi beszélgetésünk alkalmával szóba kerül munkatársaink felháborító bérezése. Korábban, amikor a területi közigazgatás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozott, mindig elmondtuk a személyes egyeztetések során, hogy amíg nem történik az illetmények emelése, addig is törekedjenek olyan megoldásokra, amelyeket szívesen vennének a kormánytisztviselők.
- 11 Erre példaként említettük a rugalmas munkaidő általános alkalmazását. Korábban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak meg kellett ezt a témakört vizsgálnia, ennek három éve lejárt a határideje, még csak felvilágosítást sem adtak ezzel kapcsolatban. Az Európai Unió is a rugalmas munkavégzés minél szélesebb körű alkalmazásán fáradozik. Az Európai Parlament a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából a Tanács által elfogadott közös álláspontról szóló 2008. december 17-i jogalkotási állásfoglalása szerint a tagállamok biztosítják, hogy „a munkavállalóknak jogukban áll a munkaidő vagy a munkaritmus megváltoztatását kérni, a munkáltatónak pedig kötelessége az ilyen kéréseket tisztességesen elbírálni, tekintettel a munkáltatók és a munkavállalók rugalmasság iránti igényeire. A munkáltató csak abban az esetben utasíthatja el az ilyen jellegű kérést, ha számára a szervezési hátrányok aránytalanul nagyobb mértékűek a munkavállaló így szerzett előnyéhez képest.” Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) az „Európai vállalati felmérés 2009” fő témájaként a rugalmas munkavégzés alkalmazását vizsgálta. A felmérésről készült áttekintés bevezetője szerint a munkaerőpiaci rugalmasság javítása a dinamikusabb és versenyképesebb Európa létrehozását célzó lisszaboni stratégia egyik legfontosabb eleme. A felmérés eredményei szerint az európai cégek körében a rugalmas munkaidő jelenti a rugalmasság leggyakoribb formáját. A felmérés szerint az alkalmazottak számára azért kedvező a rendszer, mert önállóbban oszthatják be idejüket és jobb egyensúlyt állíthatnak be munkájuk és magánéletük között. A munkáltató szemszögéből is előnyös a rendszer, hiszen a nagyobb munkaterhelésű időszakokban számíthat az alkalmazottak teljesítménynövekedésére. A Nemzetközi Munkáltatói Szövetség (IOE) által végzett egyik felmérés is kimutatta, hogy a rugalmas munkaidő különösképpen fontos az anyák növekvő munkaerőpiaci részvétele szempontjából.1 A rugalmas munkavégzés előnyeként szokás említeni, hogy 1. elsősorban feladat- és nem munkaidő-centrikus, 2. emelkedik a munkavégzés intenzitása, 3. a munkaidő beosztásában nagyobb önállóságot biztosít, erősíti a függetlenség és felelősség érzését, ezzel javítja a munkamorált és hangulatot, 4. a munkaidő ütemezését igazítani lehet az egyéni adottságokhoz, összehangolható a vállalati és egyéni elfoglaltság, munkaidő-kiesés nélkül, nincs késés, elmarad a sietéssel járó stressz hatás. A fent leírtakból leszűrhető, hogy a kötött munkaidő alkalmazása elavult, amelyik kormányhivatali vezető ragaszkodik hozzá, az elmaradott szemléletű, vagy nem tudja követni, éppen hol tartózkodnak a beosztottjai. Különösebb költséggel sem jár, legfeljebb akkor, ha úgy valósítják meg, hogy beléptető rendszert telepítenek hozzá ott, ahol most nincs. Fentiekre tekintettel kérjük a rugalmas munkaidő egységes alkalmazását a kormányhivataloknál.
Nemzetközi Munkáltatói Szövetség (IOE), 2008. Trends in the workplace survey 2008: Enterprises in a globalizing world (Trendek a munkahelyi felmérésben 2008: Vállalatok a globalizálódó világban). 1
- 12 Korábban jeleztük azt is, hogy a leterhelt munkatársak azzal is jobban éreznék a megbecsülésüket, ha esetleg a kormányhivatalok lépéseket tennének arra vonatkozóan, hogy kulturális (például színházak), egészségmegőrzést elősegítő (uszodák, fürdők, fitnesztermek) intézményekkel, szolgáltatókkal, illetve üzletekkel kedvezményre jogosító szerződést kössenek. Valójában a hivatalok esélyegyenlőségi terveinek ilyen intézkedéseket kellene tartalmaznia, de azok általában nem tesznek ennek eleget, semmilyen konkrétumról nem szólnak.
Ad 11. Annak ellenére, hogy az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések már korábban megalkotásra kerültek, és 2013. év során megtörtént a továbbképzési rendszer próbája, a kormányhivatalok többségét mondhatni felkészületlenül érte a tavalyi továbbképzési rendszer alkalmazása, és elég nagy időkülönbséggel értesítették róla a munkatársakat. Van olyan kormányhivatal, amely csak május elején szólította fel a dolgozókat a továbbképzési tervük kitöltésére, mikor már az első képzések jelentkezési határideje letelt. E kormányhivatal esetében helyi tisztségviselőnk többször érdeklődött már májust megelőzően is arról, mikor történik már valami a témával kapcsolatban, de kitérő válaszokat kapott. E megkeresései alkalmával rendelkezett az interneten közzétett információkkal, ismeretanyaggal, képzési jegyzékkel, a kormányhivatal ezzel szemben sötétben tapogatózott. A dolgozók elestek annak lehetőségétől, hogy az áprilisban meghirdetett képzéseken részt vegyenek. Rendkívül kevés szakmai képzést szerveztek, a felsőfokú végzettséggel és közigazgatási szakvizsgával rendelkezők nagy számban nem tudják teljes mértékben az idei kötelezettségüket teljesíteni ezen a téren. Több képzésről csak később döntöttek úgy, hogy az elismerésre kerül szakmai továbbképzésként, ha azt lehetett volna tudni előre, akkor sokkal többen vesznek részt azokon. A kormányhivatalok a velük megkötött támogatási szerződésre hivatkozással csak annyi képzést engedtek felvenni a munkatársaknak, amely időarányosan belefért a kreditszámukba, még akkor is, ha e-learninges képzésről volt szó, amelynek költsége nincs. Az teljességgel érthetetlen számunkra, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatársaknak miért kell kétszer annyi pontszámot gyűjteniük, mint a középfokú végzettséggel rendelkezőknek. Talán az ő tudásuk feleannyit ér, vagy nekik pusztán a végzettségük miatt kell kétszer annyit teljesíteniük? A hírekből arról értesültünk, hogy minden évben kötelező jelleggel részt kellene vennie minden kormánytisztviselőnek egy korrupcióval kapcsolatos képzésen. Ezzel a Kormány azt sugallja, hogy a kormánytisztviselők hajlamosak a korrupcióra, és minden évben fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy nem szabad ilyent csinálni. Ami a legnagyobb probléma, hogy a kollégáknak nincs idejük a továbbképzéssel foglalkozniuk, nem sajátítják el a képzések tananyagait, a vizsgakötelezettségüknek jellemzően úgy tesznek eleget, hogy összebeszélnek és közösen oldják meg a tesztet, vagy a szervezeti egységen kijelölnek egy dolgozót, és az csinálja meg mindenkinek. Az esetek többségében olyan képzést kénytelenek választani a dolgozók, amelyre semmi szükségük nincs, mivel nincs nagy választási lehetőségük, ezáltal viszont egyáltalán nem beszélhetünk szakmai fejlődésről. Például biztos nagy sikere lenne a nyelvtanfolyamokon való részvételnek, de azokat a munkáltatók nem tudják finanszírozni.
- 13 -
Kérjük a továbbképzési rendszer felülvizsgálatát, más alapokon való működtetését, mert jelenlegi formájában sem szolgálja a kollégák szakmai fejlődését, és teljességgel érdektelenek a képzéseket illetően.
Ad 12. A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal tavaly májusban módosította Közszolgálati Szabályzatát. Meglepődve kellett észrevennünk, hogy a Szabályzat 53. §-ának (4) bekezdésében a Szociális Bizottság tagjai közül a szakszervezetek képviselője törlésre került, helyette a Magyar Kormánytisztviselői Kar Bács-Kiskun Megyei Területi Közgyűlésének képviselője szerepel. Erről a Kormányhivatal előzetesen nem egyeztetett a szakszervezeti tisztségviselőkkel, a Szabályzat tervezetében nem szerepelt ez a módosítás. Az idén kiadott Közszolgálati Szabályzat ugyanezt tartalmazza. A Szociális Bizottság kifejezetten szakszervezeti javaslatra került bele a korábbi Személyügyi Szabályzatba. Másrészt a Kttv. 29. §-ának (6)-(7)-(8) bekezdései tételesen felsorolják a Magyar Kormánytisztviselői Kar feladat- és hatásköreit, de ilyen irányú tevékenység végzésére nem ad számára felhatalmazást a kódex. A Kttv. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Kormánytisztviselői Kar a kormánytisztviselők önkormányzattal rendelkező, közigazgatási szakmai, érdekképviseleti köztestülete. A Kttv. 200-202. §-ai határozzák meg a szakszervezetek jogait a munkáltatóval szemben. A Kttv. 200. §-ának (4) bekezdése szerint a szakszervezet tájékoztatást kérhet az államigazgatási szervtől a kormánytisztviselők kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban. (Véleményünk szerint részben ennek tehet eleget a Kormányhivatal azzal, hogy a szakszervezeti tisztségviselőknek lehetőséget nyújt arra, hogy a Szociális Bizottság munkájában részt vegyenek.) A Kttv. 200. §-a (5) bekezdésének a) pontja értelmében a szakszervezet javaslatot tehet az államigazgatási szerv részére a kormánytisztviselőket érintő intézkedésekre. A Kttv. 200. §-ának (8) bekezdése alapján a szakszervezet joga, hogy a kormánytisztviselőket az államigazgatási szervvel vagy ennek érdek-képviseleti szervezetével szemben anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban képviselje. A fenti jogszabályi hivatkozásokból egyértelműen kiderül, hogy a Magyar Kormánytisztviselői Kar közigazgatási szakmai érdekképviselet lát el, a dolgozók szociális ügyekben való képviselete viszont a szakszervezetek feladata. Másrészt fel kell arra is hívnunk a figyelmet, hogy a Kar konkrétan nincs jelen a munkahelyeken, ott nem végez tevékenységet, a szakszervezetek viszont kifejezetten ezt teszik. Megkeresésünkre a kormányhivatal főigazgatója azt válaszolta, hogy a szakszervezetek számára mindig is biztosított volt a Szociális Bizottságban való részvétel, mivel a korábbi Földhivatal vezetője szakszervezeti tisztségviselőként meghívást kapott az ülésekre, és ő egyben a Kar tisztségviselője is. Az igazság az, hogy a szóban forgó személynek semmilyen felhatalmazása nem volt arra, hogy saját tagságán kívül bárkit képviseljen a bizottságban, mint ahogy a kormányhivatal sem tehette volna meg, hogy egyoldalúan kiválasszon egyet a szakszervezeti tisztségviselők közül erre a feladatra. Feltehetően szándékosan választotta azt, aki egyben munkáltatói jogkör gya-
- 14 korlója is volt, másfelől a döntési mechanizmusba egyáltalán nem ad betekintési lehetőséget a többi szakszervezet számára, az úgyszólván belterjes, csak a kormányhivatal vezetői vesznek részt benne. Az említett földhivatali vezető sem tájékoztatta semmiről a szakszervezeti tisztségviselőket. A Kormányhivatal 2014. február 18-án tette közzé honlapján a 2013. december 01-jétől hatályos Esélyegyenlőségi Tervét, amelyet a Magyar Kormánytisztviselői Karral kötött meg, nem a szakszervezetekkel. A Heves Megyei Kormányhivatal az Esélyegyenlőségi Tervét szintén a Kar Országos Közgyűlésének tagjával íratta alá, aki ugyan szakszervezeti tisztségviselő is, de az iratot nem e minőségében jegyezte ellen. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény az Esélyegyenlőségi Tervben is említett 63. §-ának (4) bekezdése szerint az ötven főnél több személyt foglalkoztató költségvetési szervek és többségi állami tulajdonban álló jogi személyek kötelesek esélyegyenlőségi tervet elfogadni. A törvény 18. §-ának (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban – így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per során – a civil és érdek-képviseleti szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján – törvény eltérő rendelkezése hiányában – képviselőként járhat el. A törvény 20. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthat a civil és érdek-képviseleti szervezet, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. A törvény 3. §-ának e) pontja szerint civil és érdek-képviseleti szervezet: az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti civil szervezet, amelynek alapszabályában, illetve alapító okiratában a szervezet céljai között a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének, illetve társadalmi felzárkózásának elősegítése vagy a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt emberi és állampolgári jogok védelme szerepel, valamint az adott nemzetiség tekintetében a nemzetiségi önkormányzat, továbbá a munkavállalók anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeivel összefüggő ügyeiben a szakszervezet. Az Esélyegyenlőségi törvény tehát egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a törvény rendelkezéseinek tekintetében civil és érdekképviseleti szervezetnek minősülnek a szakszervezetek, éppen a munkavállalók anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeivel összefüggő ügyeiben, így az esélyegyenlőségi terv elfogadásából, előzetes véleményezéséből nem lehetett volna kihagyni őket, ez jogszabálysértés. Mi a helyzet a Magyar Kormánytisztviselői Karral e téren? Az esélyegyenlőségi törvény fogalmi meghatározása a Civil törvény rendelkezéseire utal vissza. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2. §-ének 6. pontja alapján a törvény alkalmazásában civil szervezet a) a civil társaság,
- 15 b) a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület – a párt, a szakszervezet és a kölcsönös biztosító egyesület kivételével –, c) – a közalapítvány és a pártalapítvány kivételével – az alapítvány. Ha visszakanyarodunk a Kttv. fentebb idézett 29. §-ának (1) bekezdésére, akkor megállapítható, hogy a Magyar Kormánytisztviselői Kar köztestület, ezért a Civil törvény szerint nem minősül civil szervezetnek, ezáltal az Esélyegyenlőségi törvényben definiált civil és érdekképviseleti szervezet fogalma sem terjed ki rá, így az, hogy a Kormányhivatal a Kar képviselőjével állapodott meg az Esélyegyenlőségi Terv terén, szintén jogszabálysértő, ennek tükrében az Esélyegyenlőségi Terv semmisnek is tekinthető. A Kar Alapszabálya a Kar céljai között egyébként sem határoz meg olyanokat, amelyeket az Esélyegyenlőségi törvény definíciója említ, a célok terén csupán a Kttv.-ben meghatározott feladat- és hatásköröket ismétlik. Fenti két témában a többszöri jogszabálysértésre több alkalommal felhívta négy szakszervezeti tisztségviselő is a Kormányhivatal figyelmét, az azonban nem szüntette meg a jogsértéseket. A Heves Megyei Kormányhivatal az Esélyegyenlőségi Tervvel kapcsolatban nem egyeztetett a szakszervezeti tisztségviselőkkel. Kérjük a törvénysértések miniszterelnökségi kivizsgálását, és annak eredményéről írásbeli tájékoztatásunkat. Az e pontban foglaltakról dr. Jávor Andrást, a Magyar Kormánytisztviselői Kar elnökét is tájékoztattuk, és kértük az ő segítségét is a megoldásban.
A leírt problémák egyeztetése érdekében személyes megbeszélésre kérnénk lehetőséget Önnel, mivel egyrészt olyan témákat is felvetettünk, amely Miniszter Úr „hatáskörébe” tartozik, másfelől a területi közigazgatásért felelős államtitkárság nem mutat különösebb hajlandóságot az egyeztetésre. Segítségét és támogatását, valamint a válaszát kérjük, amit előre is köszönünk. Munkájához türelmet és jó egészséget kívánunk! Budapest, 2015. július 01.
Tisztelettel:
elnök
