A GUBACSI ÚTI VASBETON SERTÉSVÁSÁRCSARNOK Budapest, IX. ker., Gubacsi út 6/b, Sertésközvágóhíd (közreadta a IX. kerületi Főépítészi Iroda) A sertésközvágóhíd építésének kérdése az 1870-es évek elején merült fel. A jelentékeny fővárosi sertésforgalom, a sertéshúsfogyasztás s a vele járó egészségügyi intézkedések gyakorta hoztak felszínre olyan kérdéseket, melyekre végleges és megnyugtató megoldást csak egy sertésvágóhíd felállítása jelentett. Lassan megérlelődött a hatóságokban az elhatározás, hogy különösen a sertés- és sertéshússzemlét, sertésvágást kell higiénikussá s a követelményeknek megfelelően megbízhatóvá tenni. Az ügynek nagy lendületet adott, hogy 1885-ben, a városi tanácson belül felállították a Közgazdasági és Közélelmezési Bizottmányt, melynek ezentúl speciális feladatát képezte a főváros közélelmezésének szakszerű irányítása, azaz mindenekelőtt olyan alapok megteremtése, amelyekre azután a modern élet és szaktudomány minden vívmányával ellátott közélelmezési adminisztráció szervezését fel lehetett építeni. A bizottmány 1886-ban már az építendő közvágóhíd elhelyezési kérdésével foglalkozott, s ezt a hagyományosan sertéskereskedelemmel foglalkozó X. kerületbe, Kőbányára javasolta. A főváros közgyűlése 1890. december 10-én határozatot hozott a sertésközvágóhíd létesítéséről. A tervezéssel a fővárosi mérnöki hivatalt bízták meg, amely a külön e célból tett külföldi tanulmányutak alapján készült első terveket 1892-ben mutatta be. Ez évben tárgyalta behatóan a tervezetet a közgyűlés is: bár az építést elvben elhatározta, újabb részletes program készítése végett visszaadta az ügyet a tanácsnak. Megállapodtak, hogy csupán a sertések levágása és az ezzel szorosan kapcsolódó közvágóhídi munka legyen kötelező. 1893-ban a közgyűlés elfogadta a javaslatot. Ez a javaslat azonban nem valósulhatott meg az 1895-ös sertésvész miatt, melynek hatására gyökeresen megváltoztak a viszonyok. A már elfogadott építési javaslatok felülvizsgálatára a kormány és más hatóságok szakértőiből álló vegyes bizottságot küldtek ki. A felülvizsgálat eredményeként új helyen javasolták felépíteni a sertésközvágóhidat. Az e célra szolgáló területet az Alsó-Bikaréten, a Gubacsi út mentén jelölték ki. A közvágóhíd tervein is változtatásokat eszközöltek. A végleges terveket 1897-ben fogadta el a főváros közgyűlése, majd a kormány is jóváhagyta, így még ugyanazon év decemberében elkezdődhetett az építkezés, amely számos technikai nehézség miatt 4 év és 5 hónapig tartott. A végeredményre azonban büszkék lehettek, hiszen a budapesti sertésközvágóhíd abban az időben egyike volt Európa legmodernebb vágóhídjainak. Az első próbavágásra 1902. február 4-én került sor, s a nagyszabású intézmény 1902. május 1-jén megnyitotta kapuit.
A terület beépítése oly módon történt, hogy a közvágóhidat a terület közepén került elhelyezésre, a nyílt vásár tőle délre, a zárt konzumvásár tőle északra kapott helyet. Ez a helyzet csak 1905-ben változott, amikor a déli nyílt vásárból lóvágóhíd és -vásártér számára 19,8 kat. hold területet kihasítottak. A zárt vásári felhajtás 1920-ban, a háborút követő években, a szabadvásári pedig csak 1921-ben indult meg. A vágóhíd forgalma 1919-ben átmenetileg csökkent, pár év múlva azonban újból az átlagosra emelkedett. Ez a magyarázata annak, hogy a
vágóhídon mindjárt a forradalmak utáni években számos új épületet emeltek és a meglévők közül sokat kibővítettek. Az átmenő élősertés-forgalom csökkenésével egyre kevésbé volt szükség a déli területen fekvő nyílt vásárra, és egyre inkább az északi vásártér fejlődött. Régi panasz volt, hogy a sertésvásár igen kezdetleges módon bonyolódik le a szabadban összetákolt fabokszok között, esőben és hóban. Ezen a régi hiányon segített az az elgondolás, hogy vasúti rakodókhoz kapcsolódó, új sertésvásárcsarnok létesítését indítsák meg. A tervezéssel Münnich Aladárt, az ismert műépítészt bízták meg. A német iskolázottságú építész előszeretettel alkalmazott modern formákat és újfajta technológiákat, mint a sertésvásárcsarnoknál is tapasztalhatjuk. 1930-as évekbeli jelentős munkái közé tartozik a közeli Nagyvásártelep, valamint „Bauhausstílusú” villái. A modern, vasbeton szerkezetű vásárcsarnok építkezése 1930-ban indult meg. A statikai terveket Folly Róbert mérnök készítette. A csarnokot minden ünnepélyes megnyitás nélkül, 1932 májusában adták át a forgalomnak. A 2 csarnok összesen 7000 m területet fed le, 3 hajós elrendezésben, melyek közül a főhajó 25 méter széles, 13 méter magas, és 130 méter hosszú. A csarnok 5000 sertés elhelyezésére volt alkalmas, s benne az időjárás viszontagságaitól mentesen, kényelmesen bonyolódhatott le a vásár. A harmonikus, szép épület, amely akkoriban az egyik legnagyobb csarnoka volt fővárosunknak, egyben feltűnően gazdaságos építkezés volt, hiszen építési költsége az összes gépészeti berendezésekkel együtt mindössze 900 000 pengő volt.
A sertések speciális ajtószerkezetekkel, etető- és itatóvályúkkal ellátott, higiénikus bokszokban voltak elhelyezve. Könnyű mérési lehetőségeket biztosítottak a beépített automata mérlegek. Az eladás után a sertések a fedett rakodókról kerültek a szállítókocsikba, melyek a szomszédos vágóhídra szállították őket. Az épület könnyű közúti megközelítését szolgálja az az enyhén emelkedő, íves vonalvezetésű rámpa, mely az építési tervekkel egy időben elkészült rendezési terv alapján épült meg.
Az ácsipar remekének tekinthetők azok az ácsmunkák, amelyeket Kozma Pál ácsmester készített. A villanyszerelési munkálatokat Alexy György gépészmérnök villamossági és műszaki vállalata, a csatornázási munkálatokat a Tóth Imre és Társa vállalat végezte gondos előrelátással és szakszerűséggel. A felülvilágítókat a Stieber-féle építési és ipari rt., az aszfaltmunkákat pedig a Hirsch Mihály Rt. végezte szép és gondos kivitelben. A modern formájú homlokzaton, az oromzat legfelső részén ma is olvasható az építés időpontjáról tanúskodó, tökéletes épségben megmaradt 1930-as évszám. Az évszám feletti mezőből azonban hiányzik a nagyméretű dombormű, Budapest székesfőváros címere. Nem tudni, miért, de szemmel láthatóan szándékosan távolították el mindkét oromzatról.
Források: Közvágóhidak és állatvásárok Budapesti közvágóhidak, 1873–1903. Budapest sertésközvágóhídja és vására Bittner János: A sertés-közvágóhíd és a hentesiparosok Fővárosi Közl., 1902. máj. 2.: A sertésközvágóhíd Bucsánszky A. Nagy képes naptára, 1903: Az új sertésközvágóhíd Bp. Déli Kerületi Közlöny, 1932, No. 23–24.: Látogatás a budapesti sertésvágóhídon, Közép-Európa legmodernebb állatvásárján Építő Ipar, 1904. Fővárosi Közlöny, 1901. ápr. 12.: Az építés alatt áll budapesti sertésközvágóhíd Magyar Közgazdaság, 1937, No 50.: Építkezés a sertésközvágóhídon Halász Árpád: Bp. húsz éve, 1920–1939. Hell Lajos: Guide illustré de Budapest Vállalkozók Lapja, 1932. máj. 25.: Megépült az új, korszerű sertésvásárcsarnok Az 50 éves Vállalkozók Lapja Bp-i tervező építészek Budapest Főváros Levéltára, Közületi Tervtár
SERTÉSKÖZVÁGÓHÍD – VÍZTORONY Budapest, IX. ker., Gubacsi út 6/b, Sertésközvágóhíd (közreadta a IX. kerületi Főépítészi Iroda) A sertésvágóhíd tervezője és építésvezetője Mihályik István székesfővárosi mérnök, a gépészeti berendezések tervezője, kivitelezésük vezetője pedig Kubinyi Imre székesfővárosi mérnök volt. A sertésvágóhíd ipari épületegyüttesének kialakítása, építészeti megfogalmazása, az egyes funkciók elrendezése sokban hasonlít a közeli marhavágóhíd megjelenéséhez. A marhavágóhidat a Soroksári út mentén építették fel, 1872-ben helyezték üzembe. Építése a kor egyik legnagyobb beruházása volt. „Monumentális, úgynevezett birodalmi stílusban épült, [...] és a szimmetrikus épületegyüttes tengelyében elhelyezett, magasan kiemelkedő víztoronnyal, amely [...] nemcsak a leghangsúlyosabb, de építészetileg is a leghatásosabb eleme a vágóhíd eklektikus épületeinek” – olvashatjuk róla egy értékelésben. Természetes, hogy elsősorban a Közvágóhíd szolgált mintául a nem egészen 1 kilométerre létesítendő sertésvágóhíd megépítéséhez. A korban szinte kötelezőnek számító tengelyre szimmetrikus elrendezés, a torony erőteljes hangsúlyozása, a központi udvar, de még egyes építészeti elemek is azonosak a két épületegyüttesen. A sertésvágóhíd azonban jóval nagyobb területet foglal el; az egyes épületek pavilonszerűen, szellősen sorakoztak egymás mellett. A Gubacsi út felől kerítés, impozáns kapu határolta a területet. A telek közepén az igazgatási épület állt.
Mögötte feküdt a központi udvar, melyet két oldalról a vágócsarnokok fogtak közre, a végét pedig a víztorony és melléképületei zárták le. A víztorony magasan kiemelkedett a komplexum többi épülete közül, amit architektúrája is külön hangsúlyoz. A sárga és vörös téglahomlokzat, a vakolatkeretes ablakok, a mészkőből faragott sarok- és díszítőkövek hűen tükrözik a századforduló meghatározó eklektikus stílusát. Ez a stílus a sertésközvágóhíd összes épületére jellemző, egységes harmóniát teremtett.
A torony négyzethasáb alakú tömegét párkányok, erkélyek, vakablakok, fülkék gazdagítják. A sarkokon lizénák, azok sávjában mintás burkolat teszi erőteljesebbé a torony megjelenését. A tetőfelépítmény magasságában négy fiatorony tovább hangsúlyozza, erősíti a sarkok markáns látványát. A tető négy oldalán négy aediculát láthatunk: ezek az idő jelzésére szolgáló órákat keretezik méltó módon. Korábban az óraszámlapokat éjjelente kivilágították. A tornyot gúla alakú tető fedi, a tetején kis felépítménnyel, bevilágítóablakokkal.
A víztorony valójában szerves részét képezte egy nagyobb épületnek, mely a sertésvágóhíd gépészeti központja, szíve volt. Itt helyezkedett el az épületkomplexumot ellátó központi gép-, és kazánház, valamint a hűtőház. A víztorony az épület főhomlokzatának szimmetriatengelyében állt, ugyanis ezt követelte meg nemcsak
látvány
a , de a funkció is. A toronytól jobbra és balra fekvő szárnyakban az előhűtők és a hűtőhelyiségek, a torony mögötti részben a léghűtő készülék és a jégkészítő helyiségei, továbbá a gépház és a kazánház volt elhelyezve, a szénraktárakhoz és műhelyekhez kapcsolódóan. A vágóhíd iparvízszükségletének ellátása a városi vízművektől függetlenül történt. A víztorony a megfelelő víznyomást biztosította az ipartelep számára, s elegendő mennyiségű iparvizet az igen vízigényes3 vágóhídi technológiához. Az iparvíz csőhálózatába a toronyban 20 méter magasságban elhelyezett 200 m befogadóképességű acéltartályból táplálták a vizet. A tervezés korai szakaszában még falazott csőtartályt szándékoztak építeni, ám végül a modernebb acéltartályok mellett döntöttek. A tartály feltöltésére két darab, 3 egyenként 100 m /óra teljesítményű, dugattyús vízszivattyú szolgált. A szivattyúkat egy 24 lóerős motor hajtotta. 3 A vizet a szivattyúk a gépházzal szemben, de már a kerítésen kívül megépített, 200 m űrtartalmú betonmedencéből szívták és nyomták fel a víztoronyba. A gépház pincéjében, a torony alatt volt egy másik szivattyú is. Nagyobb vízfogyasztás esetén ez a körforgó szivattyú is üzemelt, hiszen bizonyos berendezéseknek (a jéggyár cellatöltőjének s a kazántápvíz-lágyító gépnek) mindig zavartalanul kellett működnie. A városi vizet a 3 10 méter magasságban lévő, két, 30 m űrtartalmú tartályba vezették. Később a húsvásárcsarnokot és a hűtőkamrákat a tornyon keresztülvezetett, fedett magaspályával kötötték össze. Emiatt természetesen a torony bejáratát némileg át kellett alakítani; falát, mely az előhűtő folyosójától elválasztotta, kibontották, bejáróját pedig lefedték, hogy a torony famennyezeteiről lehulló tisztátalan anyag a húst be ne szennyezze. A víztorony ma is meghatározó épülete az iparterületnek. Már messziről észrevehető, magasan emelkedik az előtte elhelyezkedő, laposabb épületek fölé. Stabil tájékozódási pontot jelent az évek során alaposan kibővített és átépített telepen, melynek régi szellős és egyszerű elrendezése alig felismerhető. A központi gép-, kazán- és hűtőházat – mely a torony szerves részét képezte – lebontották, eltűnt. A torony egymagában áll a romos terület közepén. Némi bontási törmelék és a homlokzatokon látható nyomok, sérülések árulkodnak a korabeli épületek helyzetéről és a szerkezetek kapcsolatairól. Egy 1970-es években történt konzerválásnak köszönhetően a szabadban lévő téglafelületek állapota meglepően jó, kisebb sérülésektől eltekintve épnek mondható. A torony tetejét koronázó bevilágítóablak az archív tervektől eltér; az eredeti feltehetően a háborúban semmisült meg. A telep megmaradt, eredeti épületei az ipari terület egyéni színfoltjai, egyedüli esztétikai értékei. Ezek közül a legkiemelkedőbb a nemrég felújított, irodaépületként működő, hajdani kezelői épület, illetve a két párhuzamos elrendezésű, gépészeti szerkezetekkel sűrűn megtűzdelt vágócsarnok. A tornyot esztétikai értéke mentette meg a lebontástól. Az épület belső része, a legalsó szinten történt átépítéseket leszámítva, szinte eredeti állapotában maradt fenn. A mai napig állnak a víztartályok, csövek, természetesen funkció nélkül, a vízvezeték-hálózatról lekötve. Források: Közvágóhidak és állatvásárok Budapesti közvágóhidak, 1873–1903 Budapest sertésközvágóhídja és vására Bittner János: A sertés-közvágóhíd és a hentesiparosok Fővárosi Közl., 1902. máj. 2.: A sertésközvágóhíd Kiss Katalin: Ipari műemlékek. A mi Budapestünk, 1993. Bucsánszky A. Nagy képes naptára, 1903.: Az új sertésközvágóhíd Bp. Déli Kerületi Közlöny, 1932, No. 23–24.: Látogatás a budapesti sertésvágóhídon, Közép-Európa legmodernebb állatvásárján Építő Ipar, 1904. Fővárosi Közlöny, 1901. ápr. 12.: Az építés alatt áll budapesti sertésközvágóhíd Magyar Közgazdaság, 1937, No 50.: Építkezés a sertésközvágóhídon Budapest Főváros Levéltára, Közületi Tervtár
M U N K A H E L Y E K É P ÍT É S Z E T E
9.
.
2014/2015/I.
IP A R I É S S Z O III. LG ÁLTATÓ PARK Budapest, IX. kerület, Gubacsi út - Koppány utca - Mester utca
5185 m2 ,80 44
HELYSZÍNRAJZ RÉSZLET M=1:500
sze rví z út
0 7,5 ,00 12
10. 0 7,5
4920 m2
z és i t e r ü
.110,30 .110,15 ,15 41
,60 59
nem terv e
ú v íz
t
0 8,0
14.
0 8,0
,00 20
let
0 7,5
,00 20
11.
4537 m2 6010 m2
,60 53
FUNKCIÓ:........................................... ,50 55
BEÉPÍTÉSI JAVASLAT ......... TELEKRE
NÉV:...........................................
let z és i t er ü
.110,30
M U N K A H E L Y E K É P ÍT É S Z E T E ,15 41
nem terv e
,60 59
.
2014/2015/I.
IP A R I É S S Z O L G Á L T A T Ó P A R K Budapest, IX. kerület, Gubacsi út - Koppány utca - Mester utca
M=1:500
0 8,0
,00 20
HELYSZÍNRAJZ RÉSZLET
0 8,0
,00 20
11. 6010 m2
,50 55
reg elő
yár
tb to t
et o
er nk
íté
s
15. .110,15
3285 m2 .110,15
.109,05
BEÉPÍTÉSI JAVASLAT ......... TELEKRE
és z e v ter
i
let ü r te
m FUNKCIÓ:........................................... ne
NÉV:...........................................
