2012.07.06. péntek
Mi lesz a földekkel Heves megyében? Tiltakozás a Médiatanács döntése ellen Tőkés László megint bort iszik és vizet prédikál A bírák nyugdíjazása valójában bosszú Miért fontos a nők politikai szerepvállalása? Zoltai Gusztáv és dr. Feldmájer Péter levele Mesterházy Attilához
Közgépes elefánt a Zsolnay porcelángyárban Egy indulatos nyilatkozat margójára A Médiatanácsnak mennie kell!
A Magyar Szocialista Párt minden médiaszereplése megtekinthető az alábbi honlapon:
http://mszp.hu/calendar
Mi lesz a földekkel Heves megyében? A Heves megyei földterületek körüli aggályokról tartott sajtótájékoztatót csütörtökön, Gyöngyösön Gőgös Zoltán, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának alelnöke és dr. Sós Tamás az MSZP megyei elnöke. - Fejlett Vidék nincs fejlett agrárium nélkül, ez fordítva is igaz. Heves megyében a mezőgazdaság mindig meghatározó volt. Ugyanakkor látszik, hogy a 2012-es esztendőben a megyében visszaesett a mezőgazdaság, ebben egyrészt szerepet játszik a rendkívüli időjárás, itt országos átlagban is magas az aszálykár, ebből adódóan alacsonyabb a termésátlag, másrészt az állattenyésztés is rosszabb mint az országos átlag. Jónak tartjuk, hogy a közút igazgatóság, a kamara, mezőgazdasági hivatal között a jó
együttműködés
eredményeképpen,
az
alacsonyabb
rendű
utaknál
a
forgalomkorlátozást feloldották a betakarítási időszakban – kezdte sajtótájékoztatóját dr. Sós Tamás. Elhangzott továbbá, hogy gondot jelent a megyében, hogy az elmúlt 20 évben néhány területen nem oldódott meg a volt TSZ-ek részarányainak felosztása, ilyen közismert eset Novaj és Ostoros 20 éves pereskedése, vagy Bélapátfalva. A földbérletek kapcsán akkora botrányra, mint néhány helyen volt tapasztalható, Heves megyében nem került sor, viszont a Bükki Nemzeti Park területét érintette, amely Borsodra áthúzódó terület. Az egy ellentmondásos helyzet és alaposabb elemzést kíván, hogy mi az oka annak, hogy pl. Gyöngyös térségében is, lassúak a döntéshozatalok és nagyon sok pályázat érvénytelen. - Ahogy már elhangzott, szóba került heves megyében a TSZ - részarány kiadásának problémája. Miután minisztériumi egyeztetést kezdtünk két ügyben is, talán úgy látszik, hogy lesz megoldás . A másik, a heves megyei földügyek: feltűnően sok eredménytelen pályázat van főleg Gyöngyös környékén, és kettő olyan ügy van, ahol sok területet nyert el ugyanaz a szereplő. Az egyik olyan, akinek korábban állattartása nem volt, a másik pedig, ahol a közút 23 km-re található, ez pedig nagyon messze van – ecsetelte a helyzetet Gőgös Zoltán.
A földtörvény ügyében elmondták, hogy állítólag ez már a kormány előtt van, és benyújtásra kerül jövő héten, ám a szocialista képviselők szerint erről sok vita lesz. Az MSZP célja az, hogy legyen konszenzus, de nem fognak engedni olyan ügyeket, amik további szétverését jelentik az ágazatnak.
Tiltakozás a Médiatanács döntése ellen A sokszínű tájékoztatás helyett csak a jelenlegi hatalomhoz hű tagokból álló Médiatanács, valamint az Orbán Viktor akaratából a grémium élén ülő Szalai Annamária ma ismét "jól" végezte a dolgát.
Mondvacsinált
és
álszent
okokra
hivatkozva
kizárta
a
Klubrádiót
abból a
frekvenciapályázatból, amelyet bármelyik jogállamban már rég megnyert volna. A Magyar Szocialista Párt tiltakozását fejezi ki a Fidesz-hatalom által az egyetlen független ellenzéki rádióadó ellen elkövetett újabb merénylet ellen
Tőkés László megint bort iszik és vizet prédikál "Tőkés László nem lépett fel az erdélyi magyarság érdekében az Európai Parlamentben akkor, amikor erre lehetősége lett volna. Nem jelent meg az Európai Parlament Nemzeti Kisebbségügyi Frakcióközi munkacsoportjának június 14-i ülésén, amelyen az RMDSZ kezdeményezésére az európai parlamenti képviselők a romániai magyarság helyzetét vitatták meg. A munkacsoport felhívta a román kormányt, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a magyar közösség valódi, a választók által legitimált politikai vezetőivel. Az európai parlamenti nyomásgyakorlásnak köszönhetően új lendületet kapott ez a párbeszéd az elmúlt hetekben, és ennek köszönhetően több, az erdélyi magyarság számára kedvező lépés történt" - reagált Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációvezetője Tőkés László nyílt levelére.
A delegációvezető hangsúlyozta: "a baloldali francia külügyminiszter, Laurent Fabius csütörtökön tett nyilatkozata jelzi, hogy az európai baloldal, ahogy az Orbán kormány, úgy a jelenlegi román kormány esetében is figyelemmel kíséri az eseményeket, és ha szükséges szót emel az európai alapértékek, az alkotmányosság és a demokratikus intézmények védelmében. A magyar politikai erők, benne a demokratikus baloldal
számára azonban Románia vonatkozásában a legfontosabbnak az erdélyi magyarság helyzete, a kisebbségi jogok biztosítása számít."
A bírák nyugdíjazása valójában bosszú A kormány hatalomfelfogásából, s az utóbbi két év intézkedéseiből kitűnik, hogy a kabinet megpróbál minél nagyobb befolyást szerezni magának az igazságszolgáltatás területén is - mondja Bárándy Gergely.
Azonban az MSZP országgyűlési képviselője úgy véli, ez nem fog sikerülni, hiszen a minap elfogadott törvénymódosítással épp azok az elemek, amelyek súlyosan veszélyeztették az bíróságok függetlenségét, jórészt kikerülnek a jogszabályokból.
- A bírósági törvények módosításával egy jól működő és független igazságszolgáltatási rendszer jön létre?
- Ha az ember nem szakszerű, hanem inkább politikus szeretne lenni, lehet úgy fogalmazni, hogy a Fidesz igazságügyi reformja megbukott. A reform lényegi elemeit visszavonni kényszerültek; megbukott az a modell, ami az egyszemélyi felelősségre alapította volna az új rendszert. Azt gondolom, hogy a módosítással lényegesen javul a helyzet.
Azok
az
elemek
ugyanis,
amelyek
súlyosan
veszélyeztették
az
igazságszolgáltatás függetlenségét, jórészt kikerülnek a törvényekből. Mondhatnám azt is, hogy szinte visszatér a régi rendszer, a legfontosabb kérdésekben ugyanis a korábbi Országos Igazságszolgáltatási Tanácséhoz (OIT) hasonlóvá válik a döntési mechanizmus. Ilyenek leginkább a bírói státuszt érintő döntések, tehát a bírák, bírósági vezetők kinevezése, áthelyezése, felmentése, fegyelmi eljárások, amelyek eredetileg az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökénél koncentrálódtak. A módosítás hatálybalépésével ez az állapot megváltozik, hiszen egy-két kivételtől eltekintve ismét több ember döntésén múlik majd mindez; a bírói testületek és az OBH elnökének tulajdonképpen egy együttdöntési eljárása jön létre.
- Ám nem mindenben engedett a kormányoldal a nemzetközi kritikáknak.
- Persze, teljesen elégedettek nem lehetünk, hiszen a reformnak vannak olyan elemei, melyek - bár szintén módosítják őket, de - lényegét tekintve megmaradnak. Ilyen például az OBH elnökének bíróságkijelölési joga. A Velencei Bizottság - ahogy mi is - ebben a rendelkezésben
az
igazságszolgáltatás
függetlenségének
sérülését,
befolyásolhatóságának veszélyét látta. Az egyik bírósági sarkalatos törvény és több más, nemzetközileg elfogadott jogelv is kimondja, hogy mindenkinek joga van a törvényes bírájához. Márpedig, ha egyszemélyi döntés vonhatja el az illetőt a törvényes bírájától, akkor ez az elv sérül. Ez tehát mindenképpen probléma marad, még akkor is, ha ezentúl ebben is lesznek bizonyos korlátai az OBH elnökének. A módosító javaslat hatályba lépésével, az Országos Bírói Tanács (OBT) fogja kialakítani azt a szempont-rendszert, ami alapján az elnök dönt.
- A megerősített hatáskörű OBT tehát érdemben ellenőrizheti majd az OBH-elnököt?
- Az én értelmezésemben ez több ennél. Mint ahogy sokkal több volt az OIT is annál, minthogy ellenőrzi az elnökét, még azután is, hogy nagyjából két évvel ezelőtt megnövelték az elnök jogkörét. A státuszdöntések tartalmilag együttdöntési eljárások lesznek, az egyik a másik nélkül nem dönthet. Persze, akinek jobban tetszik, hívhatja vétónak is ezt a szabályt. Ez eddig nem így volt, az OBT csak később véleményezhette az OBH elnökének döntését, s ha nem értett egyet vele, a kinevezés akkor is érvényes volt, a döntést megmásítani nem tudta. Olyan ez, mint az okos lány a népmesében, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Az OBT ellenőriz, meg nem is. Az ellenzéknek, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökének és a Velencei Bizottságnak éppen ez volt az egyik legfontosabb tartalmi kifogása. Most valóságos jogköröket kap a bírák által közvetlenül választott legfőbb bírói testület. Így e testületek egyetértése nélkül nem hozható státuszdöntés. Ez pedig a függetlenség alapvető garanciája. Ugyanígy nagyon nagy előrelépésnek tartom azt is, hogy jogorvoslati lehetőség nyílik az OBH-elnök minden döntésével szemben. Ráadásul,
ezentúl
minden
határozatot
átláthatóságához elengedhetetlen.
indokolnia
is
kell,
ami
a
szervezet
- Az egyes bírák tehetnek majd panaszt az OBH elnök döntései ellen?
- Minden érintett. Bírák esetében a jogorvoslat lehetősége alapvetően arra vonatkozik, amikor az OBH elnöke egy olyan döntést hoz, ami egy bírót személyében érint. Például úgy gondolja a bíró, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően helyezték át, vagy őt kellett volna kinevezni, de nem őt nevezték ki, fegyelmi eljárás alá vonták, pedig nem vonhatták volna fegyelmi eljárás alá... Tehát alapvetően a saját státuszával összefüggésben tud panaszt tenni.
- Komolyan gondolja, hogy bármely bíró panaszt merne tenni arra az igazgatási vezetőre, aki például a lapunk birtokába jutott ajánlástervezet szerint épp olyan igazgatási ellenőrzési rendszert dolgoztat ki, amellyel eljáró bírókat, konkrét ügyeikben, döntéseikben is befolyásolhatna a szakmai vezetőjük?
- Nem láttam ezt a dokumentumot, ám azt mondhatom, ha olyan ajánlás születik, amely bármilyen módon lehetőséget biztosít arra, hogy egy bírósági vezető akár csak orientálja az eljáró bírót abban, miként kell egyedi ügyben döntenie, az kifejezetten alkotmányellenes rendelkezés. A bírói függetlenségnek két pillére van: az egyik, hogy senki nem szólhat bele abba, hogy a bíró milyen döntést hozzon, senki nem utasíthatja őt, a másik pedig, hogy a bíró státuszában független. Eddig az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatban főleg a státuszbeli függetlenség került veszélybe, a döntési kevésbé, persze az ügyek áthelyezése vonatkozásában sokan megfogalmaztak ilyen jellegű aggályokat is. Azonban, ha Handó Tünde OBH-elnök kiad egy ilyen utasítást - ha ez így igaz -, akkor már a bírói döntési függetlenség is veszélybe kerülhet. Még egyszer mondom: bármilyen intézkedés, vagy rendelkezés - legyen az akár a legmagasabb szintű kétharmados törvény, pláne egy ennél alacsonyabb szintű jogszabály, vagy szervezeti utasítás -, ami a bíró ítélkezési tevékenységét kívánja bármilyen módon befolyásolni, az alkotmányellenes.
- A jogalkotásnak nem épp a bírák ellenőrizhetősége, s döntéseikben való korlátozhatósága a célja?
- A jelenlegi kormány hozzáállásában kétség kívül megfigyelhető az a tendencia, hogy a fékeket és ellensúlyokat igyekeznek lehető leginkább leépíteni. Másként fogalmazva a végrehajtó hatalom, a kormány mozgásterét törekednek a lehető legjobban megnövelni. Ez pedig értelemszerűen azzal jár, hogy más hatalmi ágak, illetve független alkotmányos szervek jogköreit csökkentik, a kormányzathoz fűződő viszonyát pedig másként értelmezik. Az állami vezetők ma sokkal paternalistább felfogást vallanak és követnek, mint korábban. Ez megfigyelhető állam és polgár viszonyában is. Intézkedések sora érhető tetten, ahol az állampolgárt az eddigieknél lényegesen kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák az állammal szemben. Csak hogy három példát említsek az élet más és más területeiről; ilyen volt az elvárt béremelés és bérkommandó, itt az állam gyakorlatilag szankciókkal fenyegette meg azokat a vállalkozásokat, amelyek nem kívánták követni a kormány költségvetési politikáját. Ilyen a büntetőjog területén az a tendencia is - most már a harmadik vagy negyedik törvénymódosítás szól erről -, amely a védői és a terhelti jogokat csökkenti, az államot képviselő ügyészét pedig növeli. Ennek az az eredménye, hogy a büntetőeljárásban kiszolgáltatottabbá teszik az eljárás alá vont személyt, a terheltet az állammal szemben. És példaként hozhatjuk fel a közszférában dolgozók és más munkavállalók jogainak megkurtítását. Persze, lehetne sorolni még számtalan hasonló rendelkezést... Ebből a szemléletből adódik, hogy a kormány megpróbál minél nagyobb befolyást szerezni magának az igazságszolgáltatás területén is. Nyilvánvalóan erről szólt a bíróságok egyszemélyi, valódi kontrollok nélküli irányítási modellje, és az, hogy a korábbi kritikus vezetőt mandátumának lejárta előtt lecserélve, a kormányfővel elismerten régi jó viszonyban, sőt, családi kapcsolatban álló személyt neveztek ki. Észrevehető, hogy a kormány törekszik arra, hogy az igazságszolgáltatás egyedi döntéseibe, ha ez lehetséges, befolyást szerezzen.
- Ám az előbbiek alapján ez mégsem fog sikerülni?
- Hiszem, hogy nem. Egyrészt, a hazai és a nemzetközi viszonyok - ahogy látjuk kikényszerítették a változást, a részleges visszavonulást. Másrészt, a bírák az elmúlt bő 20 évben nagyon állhatatosan védték saját függetlenségüket. Ellent akartak és ellen tudtak állni minden kormányzati befolyásolási törekvésnek. Ettől függetlenül az embernek lehetnek rossz érzései, például akkor, amikor az OBH elnöke ugyanarra a Kecskeméti Törvényszékre tesz át egy politikai szempontból súlyosan érintett ügyet,
ahol egy másik, politikai szempontból szintén súlyosan érintett ügyben egy példátlanul szigorú ítélet született, olyan, amit másodfokon lényegesen enyhítettek. Pedig lett volna más - majd húsz - törvényszék, olyan, amely a kecskemétinél lényegesen kevésbé leterhelt.
- Nyilván nem is az egyes ügyek, hanem maga a lehetőség az alapvető probléma, hogy valódi indokolás nélkül meg lehet tenni.
- Így van. Reméljük, hogy az OBT kialakít egy világos szempontrendszert és követhetőbbé válik, hogy miért ide, vagy oda helyeznek egy-egy ügyet. S remélem azt is, hogy a szempontrendszer olyan lesz, ami valódi korlátként, s nem egy könnyen megkerülhető és kijátszható határozatként működik.
- Említette a bírók státuszbeli függetlenségét, illetve az azt ért sérelmet, és hogy szintén alkotmányos alapelv a bíró elmozdíthatatlansága. Ha itthon nem is döntött időben az Ab, lesz-e annak következménye, hogy több száz bírót kényszernyugdíjazással elmozdítottak a posztjáról?
- Azt gondolom, hogy igen, de nem szeretném megelőlegezni az uniós bíróság döntését. Persze, önmagában is sokatmondó, hogy az EU igazságügyi biztosa többször kérte a kormányt, hogy változtassa meg a jogszabályt, és miután erre nem volt hajlandó, az Európai Bizottság utalta a luxemburgi bírósághoz az ügyet.
- Folyamatosan azzal védekezett a kormány, hogy az volt pozitív diszkrimináció, hogy a bírák 70 éves korukig maradhattak. De egyfelől sehol a világon nem hallottak olyanról, hogy nyugdíjkötelezettség, másfelől a bírákra eddig is az általános nyugdíjkorhatár vonatkozott.
- Pontosan erről van szó. Ha finoman akarok fogalmazni csúsztatásnak nevezem, ha kevésbé finoman, akkor egy nagy átverésnek azt, amit a kormány ebben a kérdésben kommunikál. A nyugdíjkorhatár elérése sehol nem jelent nyugdíjba vonulási kötelezettséget, csak azt, hogy attól kezdve lesz jogosult elmenni nyugdíjba a
munkavállaló - ha akar. Ez nem volt másként a bírák és az ügyészek esetében sem. Ők is jogosultak voltak 62 éves korban nyugdíjba menni eddig is, ugyanúgy, ahogy más munkavállaló a köz- avagy a magánszférában. Most a 62. életév betöltése a kötelező nyugdíjazást jelenti. Persze, ahol a Fidesz érdekei megkívánták, megemelték még a 70 éves korhatárt is. Erről szólt például az úgynevezett lex Szapáry, hiszen Szapáry György számára külön törvény született, hogy 72 évesen kinevezhető legyen nagykövetnek. A bírák nyugdíjügye nem nyugdíjügy. Valójában nem más, mit a bírákkal szembeni bosszú. Nem is szólva arról, hogy ha az állam valóban azt vélelmezi, hogy egy bíró 62 éves kor után életkoránál fogva nem alkalmas arra, hogy tovább végezze a munkáját, akkor éppen a legfontosabb testületeknél, mint például az Alkotmánybíróság, mi az elméleti alapja annak, hogy ott meg alkalmasak? Tavaly választották be a testületbe Szívós Máriát, az addigi bírót, aki már betöltötte a 62. életévét, tehát idén ő is elment volna bíróként nyugdíjba, alkotmánybíróként viszont még maradhat. Ez tehát egy egyszerű, politikai megfontolásból meghozott döntés volt.
- Mégis miért lenne oka a bosszúra a kormánynak?
- Ha a nyugdíjügy valóban koncepcionális elképzelés lett volna, akkor legalább, mint javaslat, elő kellett volna, hogy kerüljön az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban. De ha ott nem, legalább részét kellett volna, hogy képezze a benyújtott javaslatnak. Szó sem volt ilyesmiről. Viszont 19 nappal azután, hogy a bírák nagyon élesen fölszólaltak a semmisségi törvénnyel kapcsolatban, módosító javaslatként behozták. És úgy tűnik, a bíráknál a 19 bűvös szám. A bírósági reformot élesen kritizáló felszólalása után ugyanennyi nappal érkezett az Országgyűléshez az a javaslat is, amellyel a Legfelsőbb Bíróság elnökét mandátumának lejárta előtt menesztették. De visszatérve: a kényszernyugdíjazással
a
legfelsőbb
bírósági
bírák
egyharmada,
a
bírósági
felsővezetőknek pedig kétharmada távozott. Mindemellett bevezettek egy kinevezési moratóriumot, azaz a megüresedett álláshelyeket nem lehetett betölteni, nem lehetett rájuk pályázatot kiírni egészen addig, amíg Handó Tündét meg nem választották az OBH élére, aki az eredeti bírósági törvények alapján, igazából a módosítás hatályba lépéséig még ma is - akár a pályázati eredménytől eltérően - azt nevezhet ki az összes megüresedett posztra, akit akar. Ezek után úgy hiszem, könnyű levonni a következtetést, vajon mi motiválhatta a kormányt. Mindemellett meg kell említeni, hogy az eddig
kinevezett vezetők közül legtöbben, általam is tudottan és ismerten pártsemleges, jó szakemberek. Ez pedig bizakodásra ad okot.
- Ám a nyugdíjba kényszerített bírák már nem visszahelyezhetők.
- Ez igaz. A Fidesz ezt a becstelen játékot egyszer már végigjátszotta a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel. Elfogadta azt, a mindenki által tudottan alkotmányellenes szabályt, mely szerint indokolás és végkielégítés nélkül el lehet bocsátani a kormánytisztviselőket. Utána az Ab - természetesen - meghozta határozatát, ami a rendelkezést hatályon kívül helyezte. Csak hát addigra már mindenkit, akit akartak kirúgtak. Ugyanezt ismétlik most meg a bírákkal. Az uniós döntés után a bírák legfeljebb kártérítési igénnyel fordulhatnak majd a magyar állam felé - ami nyilvánvalóan nem lesz csekély összeg -, de miután megszűnt a jogviszonyuk, helyükre kineveztek másokat, már sosem térhetnek vissza korábbi posztjukra. Nyilvánvaló, hogy ez a kormány szándéka - átlátszóbb, mint a fólia - , de mivel az államrend, s az EU jogrendszere nem gátlástalan működésre alapoz, sajnos ezzel nem tud mit kezdeni az ember. Ez az ára annak, hogy Magyarországon egy antidemokratikus elveket valló kormány regnál.
Biró Marianna/ Népszava
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=567029
Miért fontos a nők politikai szerepvállalása? Miért fontos a nők politikai szerepvállalása? címmel jelentetett meg tanulmánykötetet Gurmai Zita szocialista európai parlamenti képviselő, aki az interneten elérhető kiadványt pénteken sajtótájékoztatón mutatta be, Budapesten. A könyv az Európai Szocialista Párt brüsszeli konvenciójának keretében rendezett munkaértekezleten elhangzott előadásokat foglalja össze. Arra keresi a választ, hogyan fokozható a nők politikai részvétele. Gurmai Zita elmondta: a tanulmányok szerzői – elsősorban kelet-közép-európai gondolkodók - arra világítanak rá, hogy Európa számára előnyösebb lenne, ha több nő venne részt a döntéshozatalban. A száztíz oldalas kiadványban tanulmányok olvashatók a többi közt a horvátországi fiatal nők helyzetéről, a női politika jelentőségéről a gazdasági és a szociális kihívások tükrében, és a bosznia-hercegovinai tapasztalatokról. A képviselő honlapján (www.gurmai.hu) elérhető kötet magyar és angol nyelven olvasható. Az elektronikus könyv a Kelet-közép-európai Hálózat a Nőkért és a Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány gondozásában jelent meg.
Zoltai Gusztáv és dr. Feldmájer Péter levele Mesterházy Attilához Tisztelt Elnök úr! A mai napon vettük kézhez Korózs Lajos úr bocsánatkérő levelét, amelyet tudomásul veszünk, és megelégedéssel tölt el bennünket, hogy ő maga is belátta „nem kellett volna „azzal” a hasonlattal” élnie. A magunk részéről természetesen megértjük Korózs képviselő úr aggodalmát az elesett és támogatásra szoruló emberekért, és felháborodását, hogy véleménye szerint egy
méltatlan eljárással nem eléggé alapos vizsgálattal fosztanak meg létalapjuktól rászoruló embereket. A magunk részéről a nyilatkozat ügyét lezártnak tekintjük, és biztosak vagyunk abban, hogy az együttműködésünk a jövőben zavartalan lesz. Engedje meg, hogy megragadjuk az alkalmat, és őszinte köszönetünket fejezzük ki a Magyar Szocialista Pártnak, Önnek és a párt többi vezetőjének az antiszemitizmus, a rasszizmus minden megnyilvánulásával szembeni, általunk igen nagyra becsült bátor kiállásukért, amellyel általában szembe szállnak a szélsőjobboldali törekvésekkel. Budapest, 2012. július 6. Tisztelettel: dr. Feldmájer Péter elnök Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató
Közgépes elefánt a Zsolnay porcelángyárban A Pécs Holding Zrt. és a Manufaktúra - Befektető Kft. 2010. június 29-én Részvény adásvételi szerződést és Szindikátusi szerződést kötött. A szerződés szerint a Manufaktúra - Befektető Kft. jóval névérték alatt jutott hozzá a Zsolnay gyár részvényeihez úgy, hogy azonnal ki sem kellett fizetnie a vételárat, csupán 5 milliós letétet adott.
Vállalta, hogy 2011. március 31-ig kifizeti a 225 milliós vételárhátralékot és 500 millióval tőkét emel. Emlékszünk még Páva Zsolt szavaira: „Örülök annak, hogy most egy tőkeerős magyar befektető jelentkezett, hogy megmentse a hungarikumnak tekinthető gyárat.” 2011 márciusában kiderült a befektető nem is olyan tőkeerős.
Követeltük, hogy Páva Zsolt érvényesítse Pécs jogait és indítsa meg azt a jogi eljárást, amely rákényszeríthette volna a befektetőt a fizetésre. Ehelyett a városvezetés haladékot adott. Ez a haladék sem volt elég. Sebaj, megjelent az új haver - a Közgép újabb haladékot kapva: „Komoly, tőkeerős, magyar befektető veszi át a korábbi nyertes pályázó tulajdonrészét a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.-ben. A Közgép Magyarország egyik legsikeresebb építőipari cége, hosszú távú partnere lehet Pécsnek…” állt a városvezetés közleményében. A Közgép is nyilatkozott: „A Közgép a saját elképzeléseit kívánja megvalósítani a porcelánmanufaktúrában. Ennek egyik alapja a tőkepótlás 500 millió forint értékben, amely év végéig megtörténik.”
Már nem csodálkoztunk, amikor kiderült, ez a tőkepótlás nem történt meg, illetve, hogy e felett a városvezetés ismét szemet hunyt. A menedzsment jogokat gyakorló Közgép a Holding friss tájékoztatása szerint saját ígéretét sem tartotta be, az 500 millió elmaradása fejében havi 30 milliót, 140 milliós hiteltörlesztést és 80 milliós fejlesztést ígért – ezekből szinte semmi sem teljesült.
A Manufaktúra - Befektető Kft. függetlenül tulajdonosa változásától több mint kettő és fél éve potom pénzért használja a Zsolnay gyárat és közben nem teljesítette fizetési kötelezettségét – ez felveti a közreműködők büntetőjogi felelősségét. A városvezetés fideszes haverok játszóterévé tette a nagy múltú gyárat, miközben százmilliókkal
károsította meg Pécs városát. Az MSZP ezért rendkívüli vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi, és felszólítja a Holdingot, hogy azonnal tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ami a Zsolnayé volt, az maradjon is az ő birtokában.
Nemtelen támadásokat emleget a Közgép, azokra hivatkozva hagyja most el az általa kizsigerelt céget. Talán, ha kifizették volna a vételárat, ahogy tisztességes üzleti körökben szokás, nem támadta volna őket senki. Azon pedig már tényleg csak nevetni lehet, hogy Simicska Lajos cégét „nem üzleti célok vezették”, amikor beszállt a Zsolnayba…
A fentiek ismeretében már csak az a kérdés, hogy mire gondolt a Közgép belépésekor Páva Zsolt, amikor azt nyilatkozta: „Az érdekeink tehát közösek az új befektetővel.”??
Pécs, 2012. július 5. MSZP Pécsi Szervezete
Egy indulatos nyilatkozat margójára Hogy a hazai, vagy akár az egyetemes zsidóságot egy a Fidesz embertelen társadalompolitikája ellen szót emelő ellenzéki nyilatkozat, avagy az elmúlt időben a XX. századi magyar fasizmus XXI. századi szellemi örököseinek nyomdokába lépő kormánypártok szélsőséges nézeteket terjesztő politikája sérti-e inkább; azt a népirtás túlélőinek, esetleg az áldozatok leszármazottjainak tisztje eldönteni. Ettől függetlenül sajnálom, ha a tegnapi szavaimmal a holokauszt kárvallottjai közül akár egyetlen embert is megbántottam.
Sajnálom ugyanakkor azt is, hogy azok, akik korábban a hazai szélsőjobboldal által példaképnek tekintett Wass Albert, majd Horthy Miklós, később Nyirő József, újabban pedig Prohászka Ottokár életművének restaurációjára is képesek voltak azért, hogy a
szegényellenes gazdaság- és társadalompolitikájukból kiábrándult szavazóikat pótolják, most szándékosan félreértik és félremagyarázzák az általam mondottakat.
Azok ugyanis nem a XX. századi náci koncentrációs táborokban történt szörnyűségekről, hanem a jelenkori Magyarország talán legsúlyosabb emberi tragédiáiról szóltak. Arról, hogy hazánkban ma megtörténhet, és széles társadalmi közöny mellett meg is történik, hogy sorsukra hagyott, munkaképtelen emberek tucatjai követnek el öngyilkosságot azért, mert nem csak a rokkantellátásuktól, hanem emberi méltóságuk utolsó morzsáitól is megfosztva érzik magukat. Az áldozatokat, a meggyilkoltak még élő hozzátartozóit, csakúgy, mint az emléküket őrző leszármazottjaikat ma is, holnap is kész vagyok megkövetni. A jelenlegi hatalom embertelenségit azonban sem ma, sem holnap nem fogom szó nélkül tűrni. Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja
A Médiatanácsnak mennie kell! Tegnapi döntésük után a Médiatanács tagjai egyetlen tisztességes lépést tehetnek: le kell mondaniuk. Ugyanezt kell tenniük azoknak, akik erre a döntésre parancsot adtak.
Két lehetőség van. Vagy a Klubrádiónak van igaza, és nem követte el a neki felrótt formai hibákat. Ebben az esetben a Médiatanács egyetlen célja a Klubrádió elhallgattatása, és az általuk emlegetett ”Klub-szabály” nem jelent mást, minthogy ez a rádió soha, sehol semmilyen frekvenciához nem juthat. Ahogy az egykori római szenátor ismételgette megrögzötten: ”Karthágót – jelen esetben a Klubrádiót – el kell pusztítani.” Ez esetben a Médiatanács politikailag megbukott, tagjainak és valódi megbízóiknak menniük kell.
A másik lehetőség, hogy a most érvénytelenített 11 pályázat valóban formai hibás, de ezt a Médiatanács egyetlen alkalommal sem volt képes időben észrevenni. Ebben az esetben a Médiatanács szakmai analfabéta, hiszen gyakorlatilag minden kezébe került pályázatot
rosszul minősít, és ezt bírósági perek sorozatában olvassák a fejére. Ráadásul még ahhoz is több hónapra volt szüksége, hogy a pályázatok lapszámozását és aláírását újra átnézze. Ez esetben a Médiatanács szakmailag bukott meg, tagjainak menniük kell.
Különben még nyolc évig tartják teljes jogbizonytalanságban a média szereplőit és közönségüket, hiszen a Médiatanács kizárólag a Fidesz által jelölt elnökét és tagjait a kormánytöbbség kilenc évre választotta meg. Hiába, jó munkához idő kell!
Lendvai Ildikó, országgyűlési képviselő Mandur László, országgyűlési képviselő
