MÓDSZERTANI FÜZET HAJLÉKTALAN ELLÁTÁS
TÁMOP-5.4.12-14/1-2015-0001
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
TARTALOMJEGYZÉK
Módszertani Füzet ...................................................... Error! Bookmark not defined. Tartalomjegyzék ................................................................................................... 1 Bevezetés ............................................................................................................ 2 A munkacsoport módszere ..................................................................................... 2 Tapasztalatok összefoglalása .................................................................................. 2 Kiemelt tényezők .................................................................................................. 4 Nem klasszikus hajléktalan ellátói feladatok ............................................................... 4 Megelőzés szükségessége ............................................................................................ 4 Egyedi esetkezelés ....................................................................................................... 5 A hajléktalan ellátásban dolgozók problémái ............................................................... 5
A hajléktalanok és az egészségüggyel kapcsolatos általános problémák ...................... 6 A hajléktalanok csoportjai az egészségügyi problémák szempontjából ....................... 6
A jellemző betegségek ..................................................................................... 6 Az egészségügyi állapotra ható tényezők ............................................................ 6 Az egészségi állapot további romlására ható tényezők .......................................... 7 Az egészségügyi ellátás igénybevétele ........................................................................ 7
Az ellátások igénybevétele ellen ható tényezők ................................................... 7 Megoldások, a betegellátás igénybevételének segítése ........................................ 11 A hajléktalan ellátó rendszer és a „nagy” egészségügy kapcsolata............................ 16
„A beteget otthonába bocsátjuk” ...................................................................... 16 A teljes beteg helyett a jelzett probléma kezelése............................................... 17 A hajléktalan ellátás ismerete .......................................................................... 18 A betegségek és a kezelésük a hajléktalanok körében .............................................. 19 Az akut és krónikus betegségek előfordulása ............................................................ 19 A pszichiátriai kórképekkel küzdő hajléktalanok........................................................ 20
Utcán élő pszichiátriai betegek ......................................................................... 21 Szállókon élő pszichiátriai betegek.................................................................... 23 Lehetőségek a hajléktalan pszichiátriai betegek helyzetének javítására ................. 24 Alkoholbetegek .......................................................................................................... 25 A tüdőszűrés és a kiszűrtek kezelése ......................................................................... 28
Tartós gondozásra szoruló esetek .......................................................................... 30 A lábadozó ................................................................................................................. 30 A lábadozó tehermentesítése ..................................................................................... 31
Rehabilitációs lehetőségek ............................................................................... 31 Idősek ellátása, idősgondozás .......................................................................... 32 Krónikus ágyak, (ápolási osztály) és hospice szükségessége ................................ 32 Megoldási lehetőségek, javaslatok a hajléktalanok egészségügyi problémáinak kezelésére .......................................................................................................... 34
1
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
BEVEZETÉS A szociális területen dolgozók munkájuk során, több területen szembesülnek lakhatási problémákkal. A hozzájuk fordulók, illetve az intézményes ellátásokat igénybevevők körében minden olyan probléma fellelhető, amelyeket ma a lakás, a lakhatás, a hajléktalanság problémájaként a társadalmi élet egész területén megemlítenek. A problémákkal történő szembesülések során, és az azokra történő válaszokban gyakran találkozunk szociális kérdésekkel, illetve szociálisnak definiált jelentős egyéb hiányokkal is, amelyek azonban inkább jelentenek szociálisnak álcázott államigazgatási, gazdasági koordinációs hiányokat.
A MUNKACSOPORT MÓDSZERE A módszertani munka során három csoportban dolgoztunk, mindhárom a Máltai Szeretetszolgálaton belül tevékenykedő hajléktalan ellátásban közvetlenül érintett munkatársakból szerveződött. A három csoportba a következő területekről hívtunk meg szakembereket: egészségügyi terület (24 órás háziorvosi szolgálat, átmeneti szálló - lábadozó, Mozgó Tüdőszűrő Program és gondozás), „keményfalas” intézmény (éjjeli menedékhely, nappali melegedő), utcai gondozó szolgálat. A csoportok két alkalommal ültek össze. Először a tapasztalatokat és az igényeket igyekeztünk feltárni, minél részletesebben, majd megoldási javaslatokat is vártunk a résztvevőktől. Az első beszélgetés tapasztalatainak összefoglalása után mindhárom csoporttal feedback beszélgetést folytattunk, ahol a három csoport beszélgetés együttes eredményét vitattuk meg. Ez a módszer segít abban, hogy a különböző területek képviselőiből álló csoportok megismerjék egymás problémáit, és reagáljanak a kutató által kiemelt jellegzetességekre. A csoportok által használt kifejezéseket a tanulmányban is átvettük, így az „ügyfél” az adott szociális munkáshoz tartozó hajléktalan. „Lakos” nem hajléktalanok jelölése. „Keményfalasak” az épülettel rendelkező hajléktalan ellátó intézmények, „nagy” egészségügy a teljes egészségügyi rendszer. Az egyes csoportokban elhangzott idézetekre a csoport megjelölésével hivatkozunk, azaz egészségügyi, intézményi és utcai néven.
TAPASZTALATOK ÖSSZEFOGLALÁSA A hajléktalanok egészségügyi szűrése, betegellátása különleges feladatokat támaszt a szociális és ez egészségügyi ellátórendszerrel szemben. A hajléktalanság nagy részben nem a klasszikus lakhatási gondokat, jelenti, jelentős a pszichiátriai, mentális, addiktológiai problémával küzdők aránya. Ennek megfelelően a szociális szféra különleges kihívásokkal találja szemben magát, amelyet a klasszikus eszközeivel kevéssé lehet kezelni. A hajléktalan emberek többsége a körülményeikből adódóan mentális problémákkal küzd, számukra a klasszikus egészségügyi ellátások igénybe vétele nehézséget okoz, de az egészségügy fogadókészsége sem problémamentes. Ennek áthidalására
2
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
létrejöttek speciális, hajléktalanokra szabott ellátási formák. Bizonyos esetekben a cél, az ellátáshoz való juttatás fontossága indokolja ezt. Ezek az ellátások közül kiemelt a 24 órás háziorvosi rendelő, a lábadozók, és különösen a mozgó tüdőszűrő szolgálat. A hajléktalanok közül az utcán élők a legesendőbbek, a szállókhoz, melegedőkhöz kapcsolódó ellátottak könnyebben fogadják el az egészségügyi ellátást. A krónikus betegségek ellátásában és a szövődmények megelőzésében egyes intézmények segítőkészek, figyelnek a gyógyszerek szedésére, és szükség esetén vigyáznak is az orvosságokra. A hajléktalan ellátást különösen terheli a pszichiátriai betegek problémája. A pszichiátriai betegek azon része, akiket nem vállal a családja, nagyon könnyen válik hajléktalanná, és a kezelésük sem megoldott, sem a gyógyszeres, sem a terápiás, és a bennfekvéses megoldások is ritkák. Sokan az utcán élnek közülük, a szerencsésebbek szállóra, melegedőbe járnak. A gondokság alá helyezés a cselekvőképtelenek számára is nehézségekbe ütközik. Az alkoholfogyasztás általános, és rengeteg problémát, szövődményt okoz, és a meglevő betegség gyógyszeres kezelését is lehetetlenné teszi. Az elvonókúrára ritka a belső igény, általában komoly trauma éri azt, aki rászánja magát. A szociális ellátók részéről nagyon nagy energia befektetés az alkoholbetegekkel való törődés. A TBC kiemelt figyelmet érdemel, mert a hajléktalanok életkörülményeik miatt különösen veszélyeztettek. Hosszú évek munkája és a megértő magatartás segített abban, hogy a hajléktalanok elfogadták és rendszeresen részt vesznek a tüdőszűrésen. A Mozgó Tüdőszűrő Program helybe viszi a hajléktalanok számára a szűrést, és apró ajándékokkal is kedveznek számukra. A tüdőszűrő program tapasztalatait érdemes hasznosítani a hajléktalan betegellátás során. Az ellátási formák közül kiemelkedő jelentőségűek az egyedülálló lábadozó szállók, amelyek elsősorban a kórházakból elbocsátott, de kiemelt ápolásra szoruló betegek ápolására lennének hivatottak. Férőhelyhiánnyal küzdenek, mert az ugyancsak rendkívüli hiányt jelentő krónikus ellátási és a hospice igényeket is pótolniuk kell. Ennek kiváltására krónikus ápolási és hospice intézmény is szükséges lenne. A szükségletek felmérésekor felmerült, hogy hajléktalanokra szakosodott egészségügy-e a megoldás, illetve milyen mértékben és milyen területeken ajánlott a létrehozása. A fókuszcsoportok alapján javasoljuk, hogy egy olyan munkamegosztásra van szükség, ahol az alapellátásban és az utógondozásban, ápolásban a szociális szféra vállalhatna többet, megfelelő források biztosításával, a szakellátások viszont a nagy egészségügyi ellátórendszeren belül történnének. A szociális ellátók segítséget nyújtanak az egészségügy számára abban, hogy a hajléktalan embereket lelkileg és fizikailag felkészítik a szakrendelő vagy éppen kórházi lét elfogadására. Ugyanakkor az egészségügynek is közelednie kell a szociális követelményekhez, elfogadásban és kommunikációban egyaránt.
3
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
KIEMELT TÉNYEZŐK A csoportos beszélgetések során feltártunk olyan összefüggéseket, amelyeket külön ki szeretnénk emelni, mivel a kiadványban érintett minden egészségüggyel, betegséggel kapcsolatos témánkat befolyásolják ezek a tényezők.
Nem klasszikus hajléktalan ellátói feladatok A hajléktalanok körében nagyon sok az alkoholbeteg, a mentális és pszichiátriai beteg, a krónikus beteg, ezen felül új probléma, hogy egyre több közöttük, aki idős korban lett hajléktalan. A hajléktalan ellátók ezért olyan feladatokat látnak el, amelyek nem a klasszikus körbe tartoznak. A betegségek, állapotok jellemzően nem a hajléktalan létből fakadnak, hanem már előtte is megvoltak. Ennek megfelelően a szükségletek és a problémák tükrözik ezt, speciális feladatok elé állítva a szakembereket. „Alkoholbetegekkel foglalkozunk, pszichiátriai betegekkel foglalkozunk, demensekkel foglalkozunk. Igazából, akinek klasszikus lakhatási problémája van, és ez megoldódna … szerintem 15-20%. Lehet, hogy újra kellene definiálni a hajléktalanság fogalmát, mert egészen másképp nézne ki, mint 5 évvel ezelőtt. Mások az emberek is, akikkel foglalkozom.” (intézményi) „Itt van az öregség is. Egyre több öreg kerül az utcára. Van, aki 82 évesen jelent meg.” (intézményi)
Megelőzés szükségessége A leépülés nagyon gyors, 3 hét-2 hónap alatt teljesen elveszíti a kapcsolatát az addigi életével az, aki az utcára kényszerül. A szakemberek szerint célravezető lenne a megelőző állapotban már megtalálni, és gondozni a speciálisan veszélyeztetetteket, egyúttal megakadályozni a nagyobb problémák kialakulását. „Tehát az a pillanat, amikor abban a helyzetben van, hogy megszűnt a munkám, lehet, hogy kiköltöztetnek a lakásomból. Kellene valaki, aki a hónom alá nyúl és elkísér oda – akkor utána már a lavina nagyon gyors. Ha ezen túl van egy ember, és nincs elég kitartása, hogy ő hajléktalan, éjjeli menedéket keres, munkát keres, nincs, aki támogassa ebben, ezeket a hajléktalan allűröket borzasztó gyorsan fel lehet venni, ez számomra egy félelmetes felismerés volt. 3 hét.” (egészségügy) Könnyű hozzászokni ehhez a kötöttségek nélküli élethez. Ami nehéz, de két hónap múlva teljesen leépül a többivel. Baráti körük is a hajléktalanokból lesz, minden kapocs megszűnik. (intézményi)
4
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
Egyedi esetkezelés A szakemberek nagy energiát fektetnek be abba, hogy a rászoruló ügyfeleket meggyőzzék, kísérjék, segítsék. A krónikus, pszichiátriai és alkoholbetegségre is igaz, hogy a hajléktalanok ellátása érdekében a szociális munkások és a hajléktalan ellátáshoz kötődő egészségügyiek nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek egy-egy hajléktalan ügyfelük segítésére. Nem ritka, hogy több hónap vagy év munkája van abban, ha sikerül elérni, hogy az ügyfél szállót, melegedőt vegyen igénybe, szakorvoshoz forduljon, elvonóra menjen. Szerencsés esetben akár team is alakul egy nehezebben kezelhető ügyfél esetének megoldására. Bár nem minden esetben sikerül elérni még csekély eredményt sem, a pozitív tapasztalatok nagy erőt adnak számukra.
A hajléktalan ellátásban dolgozók problémái Általánosságban elmondható, hogy a hajléktalanokkal foglalkozó szakembereket minden szinten a hivatástudatuk, a belső indíttatásuk és a hozzáállásuk segíti. Ugyanakkor a munkájukat több tényező hátráltatja. Az utcai szociális munkások fő problémája kiégés, alacsony fizetések, nagyon megerőltető munka, emiatt nem tudnak sok időt eltölteni ebben a munkakörben. „A probléma az, keveset találsz, aki hat éve dolgozik ebben a szakmában. Szocmunkások is meg az egész …van olyan hajléktalan Budafokon is akinek már volt 5-6 szocmunkása.” (utcai) Mire lenne szüksége az utcaiaknak? Több támogatást, együttműködést remélnek az együttműködő egészségügyi és bürokratikust szervektől. „Az utcásokat a háttérrel. Legyen hova elhelyezni. Szakemberek. Olyan eszközök kellenek a hátterünkben, amihez lehetne nyúlni, ha gond van Jelen pillanatban megy a fikázás mindig az utcán, mit csináljunk. Hívjunk-e mentőt, mi is félünk tőle.” (utcai) Az átmeneti szállók, nappali melegedők, éjjeli menedékhelyek dolgozói elsősorban a jogszabályokra panaszkodnak. Az egészségügyben dolgozó szakemberek számára a nehézséget az jelenti elsősorban, hogy a „nagy” egészségüggyel nem felhőtlen a kapcsolat. A „kinti” szakemberek sokszor „lepattintják” őket, amikor egy-egy ügyfél elhelyezését, vizsgálatát, kezelését kellene megoldani.
5
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A HAJLÉKTALANOK ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGGYEL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS PROBLÉMÁK A tapasztalatok alapján a hajléktalan emberek egészségügyi és mentális állapota az átlag (lakos) népességnél rosszabb, és gyakori a problémák halmozódása is. Ennek oka összetett, a higiéniás és táplálkozási lehetőségektől kezdve a kezeléshez jutás és annak betartása, de közrejátszanak egyes társas kapcsolatok, az élethelyzetből és az alkoholfogyasztásból adódó szellemi leépülés. A szociális ellátó rendszertől és a hajléktalanokkal foglalkozó egészségügyi intézményektől plusz erőfeszítést kíván a hajléktalanok ellátása, kezdve onnan, hogy meg kell győzni az ügyfelet arról, hogy igénybe vegye az egészségügyi ellátást, odáig, hogy ha szükséges, akkor az egészségügyi ellátó rendszerben próbálják tartani.
A hajléktalanok csoportjai az egészségügyi problémák szempontjából A jellemző betegségek A tanulmány során kétféle csoportosítást alkalmaztunk a hajléktalanok körében az egészségi állapotuk alapján. Az egyik csoportosítás alap a betegség jellege- eszerint elsősorban a TBC-t, pszichiátriai betegséget, alkoholbetegséget figyeltük. A csoportbeszélgetések során felmerültek további súlyos problémák, amelyek ellátása nem megoldott, ezek az onkológiai betegségek, és a hajléktalanokat nagyobb számban érintő, végtagokkal összefüggő sebészeti problémák, fagyások, fekélyek. Ezen kívül természetesen a kornak megfelelő krónikus betegségek is jelentkeznek, mint pl. a magas vérnyomás és diabétesz, és ezek szövődményei is súlyos következményekkel járnak, ráadásul a megelőzés a hajléktalan életmód során rendkívül nagy nehézséget jelent.
Az egészségügyi állapotra ható tényezők Az egészségügyi állapot szempontjából a csoportok erősen korrelálnak az életmóddal, a hajléktalan ellátás igénybevételének szintjétől. A legrosszabb helyzetet a tartósan utcán élő hajléktalanok esetében tapasztalják, ez egyrészt az utcai életkörülményekből is adódik, másrészt az állapota és a betegsége az oka annak, hogy nem szeretne hajléktalanoknak felajánlott szolgáltatásokat igénybe venni. „Szinte az összes hajléktalannak van valamilyen egészségügyi problémája. És legalább a felének súlyos egészségügyi problémája van. Vagy pszichiátriai problémái vannak.” (utcai) „Sokszor azon csodálkozunk, hogy életben vannak. Olyan szinten nem törődnek az egészségükkel, életükkel, hogy kész csoda, hogy túlélik.” (utcai) Akik hajlandóak legalább időnként valamilyen intézmény látogatására (nappali melegedő, éjjeli menedékhely), azok jobb egészségi állapotban vannak, és ha szükséges inkább igénybe veszik a felkínált lehetőségeket.
6
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
„Alapvetően jobban foglalkoznak magukkal. Van, aki rászánja magát, hogy igénybe vegye a szolgáltatásait, nagyobb előnyben van azzal szemben, aki az utcán teng-leng egész nap. Tud zuhanyozni, mosatni, ez már egy higiéniás szempont. Én azt vettem észre, hogy az utcán élők, a merev utcás ügyfelek sokkal rosszabb egészségi állapotban vannak, mint azok, akiket be tudunk csábítani az intézménybe.” (intézményi)
Az egészségi állapot további romlására ható tényezők Az alkoholfogyasztás és a dohányzás önmagában is káros, de a hajléktalanok már anyagi lehetőségeik miatt is a legolcsóbb borok fogyasztására kényszerülnek, és a cigarettájuk pénz híján a csikkekből kiszedett dohány újságpapírba tekerve, ettől pedig még inkább károsodnak. „Ugyanakkor megvannak a káros devianciák, dohányzás, italfogyasztás. Elmondják neki az orvosok is, hogy ha abbahagyná a dohányzást, lényegesen javulna az állapota. A gyógyszer hatása sem váltani ki azt a jó eredményt, amit a dohányzás elhagyás okozna. Mégsem tudják ezt meglépni. Jellemzően ezek az újságpapírba sodort, csikkekből kinyomkodott egyszer elszívott dohány, meg ezek a gyengébb minőségű borok, amik teret hódítottak, nem tudnak ezeken túllépni.” (utcai) Előfordul, hogy antidepresszánst, nyugtatót szednek és alkoholt isznak rá, hogy még inkább elkábítsák magukat, de előfordulhat ez az állapot amiatt is, hogy a gyógyszeresen kezelt pszichiátriai beteg nem figyel arra, hogy a gyógyszer mellé nem lenne szabad alkoholt fogyasztatnia. „És alkohol mellé szedik. Az alkohol és antidepresszáns kombó, ez a legnagyobb..” (utcai) A gyógyszeres kezelések egyébként is problémát jelentenek, a tárolás és a rendszeresség egyaránt gondot jelent.
Az egészségügyi ellátás igénybevétele A hajléktalanok egy része nem vagy rendkívül nehezen vehető rá bármilyen egészségügyi ellátás elfogadására. Egy réteg az alapellátásokat igénybe veszi ugyan, de szakorvoshoz már nem fordul. A kórházi elhelyezés a legnehezebb a számukra, erre vehetők rá a legnehezebben. Az egészségügyi ellátás igénybevétele a hajléktalanok számára nehezített. Ennek okai összetettek, az egészségügy oldaláról és a hajléktalan létből adódó nehézségek egyaránt jellemzik. Előfordulnak szívesen és gyakran orvoshoz járók is, de ők kevesen vannak és az ellátásban dolgozó szakemberek számára kisebb problémát jelentenek.
Az ellátások igénybevétele ellen ható tényezők A hajléktalanok számára miért jelent problémát az orvosi segítség igénybevétele? Először ennek az okait igyekszünk bemutatni, a csoportokon elhangzott vélemények és tapasztalatok segítségével.
7
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A napirend, életvitel A hajléktalan életformája hamar átalakul, időbeosztásuk különleges. A napi tevékenységeiket meghatározza az életmódjuk. Az ennivaló beszerzése, és a napi megélhetéshez kapcsolódó tevékenységei, pl. üveggyűjtés felülírják fontosságban az orvosi időpontokat is. Emiatt gyakran előfordul, hogy ha előjegyzés alapján kell időre megjelenni egy rendelésen, vagy jelentkezni kórházi felvételre, akkor ez nem sikerül, még súlyos problémák esetében sem. „Ha valaki hajléktalan, az idő nem úgy telik.” (egészségügy) „Sok embernek szüksége lenne, hogy elmenjen orvoshoz, de dolga van. Ha nem megy ki a területére, ahol gyűjtögeti az üveget, ahol van, vagy a csikket, akkor más lekaszálja előtte.” (intézményi) „Az a baj, hogy kapnak időpontot – egy hónap- aztán nem jönnek el. Sok minden változik. Nem egy átlagember, hogy három hónapot vár, és elmegy. Nem mennek el az időpontra. A László Kórházba se szóval…ez így eléggé veszélyes, hogy egy hepa C-s nem megy a Lászlóba.” (intézményi) Az időpontra történő megjelenést tehát nagyon nehezen lehet elérni, de sokaknak az is nehezen megy, hogy egyáltalán megjelenjenek. Akkor veszik igénybe a szolgáltatást, amikor már elkerülhetetlen. „Tehát nagyon nehéz rávenni az embereket, hogy egy meghatározott időpontban igénybe vegyenek egy szolgáltatást. Igazából akkor veszik igénybe a szolgáltatás, amikor kedvük van, vagy amikor már nagy a kényszer.” (egészségügy) Az ellátások igénybevételét nehezíti, hogy alapvető készségek hiányoznak a hajléktalan emberek esetében, amelyeket vagy elvesztettek a napi küzdés során, vagy sérülésük okán nem is voltak meg megfelelően. A várakozás, sorban állás, közlekedés mind nehezített számukra. Nincs rossz közérzet Az olyan krónikus betegségek esetén, amelyek nem járnak rossz közérzettel, az emberek kezelése normál körülmények között is problémás az orvosok véleménye szerint, de a hajléktalanok esetében ez fokozottan jelentkezhet, kevesebb eszköz van a kezelés elfogadásának támogatására, a rossz életkörülmények ellene hatnak. „Főleg a tüdőbetegeknél vagy a TBC-seknél nekem az a tapasztalatom, mert ez nagyon sokáig nem jár semmiféle rosszulléttel. Vagyis ez a láz vagy hasonló tünetek, nagyon lekezelhetőek azzal, hogy megfáztam. Pont emiatt, hogy nem jár olyan rosszulléttel, ezért is nehezebb egy tüdőbetegnél, vagyis inkább TBCsnél a betegség belátás. Egy COPD-nél más a helyzet, hogy nem kap levegőt…” (egészségügy) Kilátástalanság A hajléktalan emberek egy része úgy tudja elviselni, túlélni ezt az élethelyzetet, hogy elfogadják, átalakítják szükségleteiket, a prioritásokat. Később, amikor az egészségi
8
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
állapotukról, betegségük kezeléséről van szó, ezt a struktúrát kellene felülírni, és ez ad nehéz feladatot az ellátóknak. „A hajléktalanokra jellemző, ahhoz hogy túléljék a helyzetet, önmagukat pszichésen át kell programozni. A túlélés miatt feladjanak olyan elvárásokat, ami az ő helyzetüket könnyebb teszi. A pszichés átprogramozás következménye, az, hogy le kell nyomniuk saját igényüket magukkal szemben, hogy el tudják viselni, hogy ott vannak, ahol vannak. Ezáltal, mikor az egészségügyi problémájuk van, legyintenek, hogy nem olyan fontos.” (intézményi) A kilátástalanság nagyon nagy akadályt jelent a hatékony betegellátáshoz a hajléktalanok esetében. Mivel nem látják a kiutat a jelenlegi helyzetükből, teljesen elvesztették a reményt, hogy bármi jobb lehet, ezért nem foglalkoznak azzal, hogy milyen állapotban vannak, illetve hova vezethet ez. „Ott van egy ember, aki nem látja a saját problémáit, és már elege van a világból, nagyon sok fájdalom érte, nagyon sok keserűség érte, hagyjuk őt békén.”(intézményi) „Hogy eltávozás után elengedjük, és alkoholos állapotban jön, és kétszer figyelmeztetjük, akkor nem jöhet vissza… Számukra ezek a fenyítések maximum azt jelentik, hogy „nem baj, akkor az utcán megdöglök”. (egészségügyi) Társak negatív szerepe Előfordul, hogy azért nem hajlandó orvoshoz menni, mert a társához, barátjához ragaszkodik, és emiatt visszautasítja a kezelési lehetőségeket. „A mentős bejelentésnél azért maradt kinn végül a fickó, mert nem akart elválni a párjától, mert a mentős kijelentette, hogy nem jöhet a nő, csak ő.” (utcai) Az utcán élők számára probléma lehet az eljutás az egészségügyi intézménybe, nem csak az utazás, hanem az ismerősök negatív hatása miatt is. „Olyan problémás dolgok vannak … azon gondolkodik, hogy miből üljön fel a buszra? Neki meg kell oldani, hogy eljusson A-ból B-be, C-be. Nem fog eljutni, mert C-ben összeülnek, megisszák az üveg bort… elmegy két hét.” (egészségügy) A higiénia kérdései A higiénia, a tisztálkodás kiemelkedő jelentőségű probléma és konfliktusforrás az egészségügy fogadókészsége és elfogadása szempontjából. Egyrészt objektív probléma, az egészségügyi dolgozók, különösen a mentősök számára többletmunkát jelent egy rendkívül rossz higiéniai állapotban levő beteg szállítása. A rendelőkben a betegek is húzódoznak a mosdatlanságból eredő szagok esetén. „Mondjuk, van egy ilyen, aki előtte nem ivott, de most elkezd inni, mert valahogy ezt túl kell élni. És nem tud rendszeresen mosakodni, akkor borzasztó nehéz bemenni egy egészségügyi intézménybe, ebben az állapotba. Saját magát is szégyelli, tehát nem csak azért nem megy el, mert nem érdekli, hanem mert szégyelli saját magát. Rendszerint ugye megállapítást is nyer, hogy néz ki…” (egészségügy)
9
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A hajléktalanok egy része igényli, hogy az orvoshoz tisztán kerüljön, és azért tud is tenni. Az ellátók említettel olyan eseteket, akik nem voltak hajlandóak orvoshoz menni, amíg nem fürdött és nem tiszta ruha került rá. Akik jobb mentális állapotban vannak, azoknak könnyebben megtehető a tisztálkodás, a melegedőkben is van lehetőség zuhanyozni, és a Gyáli úti fürdő is nyitott. Ugyanakkor szóba kerültek olyan esetek, amikor segítségre volt szüksége a tisztálkodáshoz is a hajléktalan embernek. A segítség általában bátorítást és szállítást jelent. „Volt olyan ügyfelünk, aki azért nem akart elmenni orvoshoz, mert azt mondta, hogy ő így nem fog elmenni. Be kellett hoznunk az utcasarokról a melegedőbe, ott új ruhát adni, megfürdetni és utána ment. Van egy ilyen vonzata is ennek. Nyilván aki bejár az ad magára valamennyire, tegyük fel. A lehetősége biztos, hogy megvan rá.” (intézményi) „Van, akinek plusz erőfeszítés sajnos. Van, aki úgy éli az életét, hogy nekik erre külön rá kell készülni, 2 hétig, hogy megfürödjön.” (utcai) A hajléktalanok egy részét kevésbé zavarja, hogy mennyire tiszta, amikor orvoshoz kerül. Ők viszont azzal szembesülnek, hogy nem látják őket szívesen az egészségügyi intézményben. Egy-egy, a higiéniára vonatkozó megjegyzést saját személyére vonatkoztatva a hajléktalan ember kiszolgáltatottnak érzi magát. Ugyanakkor saját magára is veszélyes, ha nem tud igénybe venni tisztálkodási lehetőséget. A higiénia hiánya miatti húzódozást sokszor tévesen összetévesztik a saját személyük iránti szimpátia hiányával, emiatt megsértődnek, és inkább ellátatlanul távoznak. „Bemegy az egészségügyi intézménybe, és azzal szembesül, hogy őt nem látják szívesen. Így összemossa. Nem őt, hanem a „szagélményt” meg a kinézetet, hogy az nem odavaló.” (utcai) Az egészségügyi intézmények nemtörődömsége is oka annak, hogy a betegtársakat, a személyzetet zavarhatja a higiénia hiánya. A kórházakban nincs idő, vagy nem figyelnek oda, hogy azt a hajléktalant, akit annyira sürgősen visznek be, hogy nem volt idő a szociális rendszer számára hogy tisztálkodást és tiszta ruhát biztosítson a kórházi bevonulás előtt, gyorsan megfürdessék, és tiszta ruhát adjanak a számára, pedig ez elvárható lenne. „Valljuk be őszintén, a mi kerületünk be odajön egy hajléktalan, akit meg se fürdetnek – ez a másik, meg lehetne fürdetni, ha bekerül a kórházba, de úgy ahogy van, befektetik az ágyba – hát biztos, hogy az ember azért kezd elhúzódni. Fellázadnak a betegek, hogy miért van itt ez a hajléktalan? Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért nem viszik el előtte fürödni, és aztán rakják be az ágyba. De utána jön a cókmókja az is ugyanolyan koszos. Ez napokig tart, hogy ő ki van fürdetve az utcából, és kap tiszta dolgokat. Addig nyilván való, hogy az ápoló személyzet már …” Rossz tapasztalat az ellátó rendszerrel - érzékenység Az egészségügy fogadókészsége többségében negatív, nem szeretik a hajléktalan embereket. Az elutasítás indokai általában, hogy nem tartja be úgysem az utasításokat. Az akadályozó tényezők összetettek, egymásra hatnak. A nem hajléktalanokkal foglalkozó „nagy” egészségügyben dolgozók részéről megtapasztalt elutasítás rossz hatással van a hajléktalan emberre és emiatt hosszú távon is rossz érzései maradnak, ha lehet, elkerüli az ilyen jellegű konfliktus-forrásokat. Ezáltal a problémái súlyosabbá válnak és nagyon későn, akár túl későn kerül kezelésre.
10
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
„Beviszi a mentő, leteszi, traumatológián körülbelül 5 perc múlva el tudják érni azt az állapotot, hogy az illető magától eljön. A normál ember is sokszor így jár. Az emberek sérültek.” (egészségügy) A hajléktalanok érzékenységének, hogy a „nagy” egészségügy részéről tapasztalt elutasítást a saját személyükre vonatkoztatják, oka a szakemberek véleménye szerint, hogy valamilyen szinten sérültek, „gyerekesen” viselkednek. „Én nem azt mondom, hogy ez az egészségügy oldala, az övéké is. Borzasztó gyorsan megsértődnek, egy pillanat, egy rossz szó, már kint is van. Hogy őt itt nem szívesen látják. Az elutasítás sok oldalról, sokfelől éri őket.” (egészségügyi) „… nyilván ezek az emberek le vannak épülve szellemileg is. Inkább elmegy, mondjuk, mint hogy felvállalja a véleményét és elmondja, hogy ez és ez a bajom. Sok esetben nem tudja képviselni a véleményét, és inkább kifordul, elmegy, megsértődik, elküld mindenkit a francba. Nagyon leépültek.” (utcai) Az egészségügyben dolgozók egy része sajnos a hajléktalan betegen „veri le” a sérelmeit, a nagyon rossz állapotban levő beteget sem kímélve. Nagyon fontos a szaktudás, de fontos hogy mi az, amit el tud viselni egy ápolónő, egy orvos, mennyire empatikus. Van, ahol megtörténik, van ahol megszidják, hogy idejött. Én is vittem be úgy beteget, hogy az ápolónő tudta, hogy mikor ügyeletes lesz, megint odavisznek egy hajléktalant. És mondta, mondta neki, az meg rosszul volt. Előfordul, hogy az egyik ajtón bevisszük a másikon meg kijön.(egészségügyi) A mentősök is sok esetben próbálják elkerülni a hajléktalan beteg beszállítását. Alapvetően higiéniai okai, és praktikus indokai vannak az elutasításnak. A mentőautó takarítása a legfőbb problémájuk. „Általánosságban elmondhatjuk, hogy alapvetően az egészségügyi ellátó rendszerrel rossz az együttműködés Sokszor mentőt hívunk. Amit a mentősöktől a nyakunkba kapunk, meg a hajléktalanok, az rendszeres konfliktusos helyzetek.” (utcai) A mentősök sok esetben nem az egészségügyi problémára koncentrálnak, hanem igazságosztó szerepet vállalnak magukra. „Nem az egészségügyi szemlélettel jön ki egy mentőszolgálat, hanem valamilyen igazságszolgáltató szerepben, hogy milyen ruházata van, hogy milyen szaga van, mennyire ittas, mennyire józan. Amint kiszáll az autóból és meglátja az embert, már van egy ilyen negatív indulata a történetnek, és nem az egészségügyi problémára fókuszál, hanem arra, hogy miért ilyen, miért olyan.” (utcai) A mentőszolgálatban találkoztak pozitív példákkal, ezek alapján elmondható, hogy nem a tárgyi feltételek, hanem az emberség és a túlterheltség a legfőbb oka az elutasításnak.
Megoldások, a betegellátás igénybevételének segítése Az előzőekben átnéztük azokat az eseteket, amelyek miatt a hajléktalan beteg nem szereti a „nagy” egészségügyet. Most áttekintjük, hogy a beszélgetések során milyen tapasztalatokat osztottak meg a szakemberek, milyen motivációs lehetőségeik vannak. Az igények életre hívtak olyan megoldásokat, amelyek a hajléktalan embert hozzásegítik ahhoz, hogy a számára szükséges egészségügyi ellátásokat igénybe vegye. Ezek egy
11
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
része a hajléktalan ügyfél ellenállását legyőzni próbáló eszközök, másfelől a „nagy egészségügy” ellenállását küzdik le. A hajléktalan betegnek sok esetben szüksége lenne ellátásra, és nem egyszer előfordul, hogy ez nem valósulhat meg. Ugyanakkor nagy probléma, hogy a szakemberek sokszor úgy érzik, hogy munkájuk hiábavaló, nem segítik, támogatják őket megfelelően. Az egészségügyi, intézményi és utcai szakemberek egyaránt panaszkodnak arra, hogy, nagyon nehezen tudják motiválni az ügyfeleiket. Az utcai szociális munkás a nehéz helyzetekben sokszor eszköztelennek érzi magát, pusztán a rábeszélőképességükre vannak utalva. Ez működhet a belátási képesség birtokában levő embereknél, de nagy nehézséget okoz az alkohol befolyásoltság miatt rossz állapotban levők és a pszichiátriai kórképekkel küzdők esetében. „Eszköztelenek vagyunk. Ott van egy ember, akinek rengeteg problémája van, neki belátása a saját problémájára minimális, nagyon szűk. Mi ott vagyunk, hogy segítenénk neki, és nem tudunk dűlőre jutni, mert valami akadályozza ezt. És igazából az az eszköz, ami rájogosítana minket…. Ha kimegy egy mentő, az nem fogja megkérdezni a haldokló ember, hogy segítsek –e. Mi megkérdezzük, és ha azt mondja, hogy hagyjuk békén, akkor nem nagyon tudunk mit csinálni.” (utcai) A hajléktalan betegekre szakosodott intézményekben, így lábadozóban is nehézségekbe ütközik egy-egy beteg megtartása. Sokszor ebben a külső körülmények játszanak szerepet, ha kimehet, előfordul, hogy a társak meghívják italozni, és alkoholos állapotban tér vissza, nem érdeklik a következmények, nem hajlandó betartani a szabályokat. Egyéni és nem szokványos esetkezelésre van szükség, és nagy rugalmasságra. „A cselekvőképesség határán mozog, és itt kellene valami komolyabb lépés. Az a baj, hogy nem tudunk, kényszeríteni nem lehet, meg nem is szoktunk.” (intézményi) A tapasztalat szerint kell egy belső akarat is, e nélkül minden erőfeszítés hiábavaló. Leginkább akkor sikerül áttörést elérni, ha valami trauma éri a hajléktalan ügyfelet. „Ez azt hordozza magába, hogy megint egy olyan dolgot erőszakolunk rá az emberre, mert nem lesz más választása, amit ő nem akar. És ha nem akarja, akkor, vissza fog ugyanabba esni. Vagy pedig nem megy be a nappali melegedőbe se.”(intézményi) A hajléktalanok számára motiváció lehet az étkezés, a kávé, esetenként akár cigarettát is adnak, hogy elérjék, a célt. Előfordulhat, nem akar velük menni az ügyfél, mert nem ihat meg egy felest, amire bátorításként lenne szüksége. „Megpróbálunk egy konzervet elhúzni az orra előtt, - ezért jó az étkeztetés – ezzel be tudjuk csalni az embereket, főleg ha kávé… Cigi..vagy egy feles…. Tele lennének a szállók, és talán még a fürdés is könnyebben menne. Sajnos nagyon kevés a motivációs eszközünk, meg úgy minden eszközünk sajnos.” (intézményi) A szociális munkások részéről nagy időbefektetés, a munkájának jelentős részét teszi ki, hogy rábeszélje az egy-egy ügyfelét vizsgálatra, kezelésre. „Olyan megoldásokhoz jutunk el, hogy orvoshoz vinni, kaját adni az ellátmányból, leszázalékolást intézni ez a szociális munkának a racionális, megfogható része. Ennek van látványa. Viszont arra a pontra, hogy egy problémával elmenjen egy egészségügyi intézménybe – vagy magától akarjon bármit intézni – motiváció része nem egy tíz perces beszélgetés.” (utcai)
12
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
Az intézményi hajléktalan ellátók számára is probléma, hogy a nyilvánvalóan egészségügyi ellátásra szoruló hajléktalant miként motiválják „Az a problémám nekem - és a kollégáknak is – hogy semmilyen kényszerhatással nem tudunk rájuk lenni. Egyetlen munkaeszköz van a kezembe, a férőhelyet megszüntetem, ha nem hajlandó az orvoshoz elmenni. De egy átlagos éjjeli menedékhelyen eszköztelenek vagyunk abban a tekintetben, hogy őt rávegyem. Hosszútávon meg azzal nem járunk jól, ha állandóan azt mondjuk, hogy megszüntetjük a férőhelyét. Szóval nincs semmilyen kötelezettsége, és kényszere a hajléktalan embernek, hogy a saját egészségi állapotával foglalkozzon. Van, akit könnyebben rá lehet venni, van, akit meg nem. Eszköztelen vagyok.” (intézményi) Az utcán élők többségénél van lehetőség a továbblépésre, de ebben az esetben nagy befektetést igényel a hajléktalan beteg ember segítése „Van, aki ezt meg tudja magától is csinálni, csak motiválni kell. Informálni: mikor hova menjen, mit csináljon. Lebeszélni időpontot neki. Ha bemegy a kórházba csomagot vinni neki, mert nem tudja beszerezni. Neki ez nagyon sokat számít. Sokat jelent, ha valaki van mellette, úgy érzi, hogy nem egyedül csinálja. Vagy elmegyünk meglátogatni, az is nagyon sokat szokott számítani.” (utcai) Kísérő, támogató A hajléktalanok helyzetükből, életkörülményeikből adódó problémák miatt tartanak a nagy egészségügytől, és ezek egy részét lehet orvosolni. A támogatás, amit a szociális munkástól vagy a hajléktalanokkal rendszeresen foglalkozó egészségügyi ellátótól kapnak a rászorulók, sokat segít a betegellátás elfogadásában. A szociális munkások a legkritikusabb helyzeteket segítik, és elviszik, elkísérik az ügyfelüket az orvoshoz. Ezáltal a félénkségük is legyőzhető, és az egészségügy fogadókészsége is javul. A Szeretetszolgálatnál nem ritka, hogy segítik a hajléktalan ügyfeleket szállítással is. Ez leginkább a fővárosban érhető el „Van egy réteg – nálunk megfigyelhető – akik önmaguktól akkor sem mennének el orvoshoz, ha annak nagyon súlyos következményei vannak. Ha mi betesszük az autóba, akkor max velünk eljön, de magától, egyedül nem hajlandó semmiféle egészségügyi.” (utcai) „Van, akit egy másik csapat szállít minden csütörtökön orvoshoz meg vérvételre. Próbáljuk segíteni meg szállítani őket, de a legjobb, ha saját magától megy el. De ez elég ritka.” (utcai) A kórházba, vagy addiktológiára került ügyfelet is gyakran látogatják, érdeklődnek utánuk. Sajnos az ügyfelekről való gondoskodás visszaüthet, a kórházak esetenként még kevesebb gondot fordítanak a hajléktalan betegekre. „Libikóka az a történet. Mert előfordul, ha meg bejárunk, akkor visszább vesznek. Nagyon sokszor nem szólnak. Megkapja a zárójelentését, és egy ismerőse hív fel, hogy itt van.” (utcai)
13
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
Az egészségügyben dolgozókkal való kommunikáció Az egészségügyben dolgozók nem ismerik, vagy nem használják a hajléktalan emberek által igényelt kommunikációt. Az egészségügyi dolgozók sokszor félreértik a hajléktalan ember reakcióját. Közönynek értelmezik az idegességet és szorongást egy egyszerű vizsgálat előtt. Ennek ellentétei azok az orvosok, akik ismerik a megfelelő nyelvezetet, és alkalmazzák… A hajléktalan beteg és az egészségügyi dolgozók közötti kommunikációs rést (szakadékot) is áthidalja a szakember jelenléte, adott esetben el tudja magyarázni az orvosnak, nővérnek, asszisztensnek a problémát, és a jelenléte a legkirívóbb megjegyzéseket a legtöbb esetben távol tudja tartani. Hajléktalanokra szabott egészségügyi lehetőség A hajléktalanok számára elérhető betegrendelések közül kiemeljük a Máltai Szeretetszolgálat 24 órás Batthyányi téri orvosi rendelőjét, amit szívesen veszik igénybe a hajléktalanok. Különlegessége, hogy a hajléktalan embert leginkább visszatartó tényezőket küszöböli ki: A nyitva tartás alkalmazkodik az életkörülményeikhez. A kommunikáció nem bántó, nem sértő a számukra, nem érzik megalázott helyzetben magukat. „Háziorvoshoz még hamarabb elmennek, a Batthyányi térre, a Könyvesre, az olyan belátható nekik.” (utcai) „Igazándiból a lelkükkel nagyon sokat kell foglalkozni. Ha a bizalmukat el tudjuk érni, ha szimpatikus vagyok neki, akkor nyitottá válik, lehet vele előre haladni. Ehhez idő kell, hozzáértő ember.” (egészségügy) Nagyon széles körű problémákkal kezelnek a 24 órás rendelőben, bármivel jöhetnek ide a betegek. „A 24 órás háziorvosi rendelő, egész nap működik, itt van akut eset. Nem mondom, hogy szívinfarktussal naponta 5 embert küldünk, de azért előfordult. Akár fulladásos, akár szívinfarktus, akár stroke. Ezek, amik a legijesztőbb tünetekkel és következményekkel járó betegségek. Traumák is előfordulnak. Pl.: levágta a barátja az ujját,ez is előfordul.” (egészségügyi) A gyógyszerekhez való hozzájutás is könnyített. A helyzetnek és a hajléktalan beteg ember mentális állapotának, megbízhatóságának függvényében adagolják helyben a gyógyszert, vagy adnak ki egy havi adagot. „Nekünk könnyebb a helyzetünk itt a 24 órába, mert mi gyógyszert is adunk. Ha bejön a náthájával, lázával, megkapja a gyógyszereit. Ha van egy akut vérnyomás kiugrása, akkor is megkapja a gyógyszerét. Nem arra szorítkozunk, hogy 3 nap múlva kiváltja, ha meglesz a közgyógya, meg majd kap valakitől pénzt. A megbízhatóbbaknak havi gyógyszert is, a nem megbízhatóaknak pár napos gyógyszert. A gyógyítással ilyen szempontból próbáljuk uralni a helyzetet.” Ugyancsak sokat számít a hajléktalan betegek ellátásában a mozgó orvosi szolgálat. A mozgó orvosi szolgálat azzal is segít, hogy azokat utcán élőket is megtalálja, akik a legnehezebben vehetők rá bármilyen segítség elfogadására. Különösen sikeres, ha egybekötik szendvics és teaosztással, önmagában az orvosi vizsgálat nem jelent vonzerőt.
14
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
„Ez motivál, ha ott van helyben, az motivál, hogy törődnek vele, mert tud abban a közegben közlekedni, az a lényeg hogy azt érzi, hogy vele most törődnek.” (intézményi) A tartós gondozásra, ápolásra szoruló betegek számára a Szeretetszolgálat két lábadozóként működő átmeneti szállója nyújt segítséget, sajnos egyelőre szűkös férőhellyel. Szerencsés esetben a „nagy” egészségügyi intézményben dolgozó szakembereknek van hajléktalan ellátási tapasztalata, és megkönnyítik a rendelés igénybevételét. Előre veszik a hajléktalan embert, mert örülnek, hogy legalább megjelenik, módot adva a gyógyítására. „Megbeszéltük, hogy előre kell venni a hajléktalant, hogy minél előbb távozzon onnét. Persze nem összecsapva, a megfelelő ellátásban részesül. De ne kelljen ott ülni egy daganatos, asztmás, COPD-a „normális” lakos mellett. Ez bevált. Mennek a hírek, egymás között rettentő információkat tudnak közölni, és nagyon gyorsan. Azt értük el, hogy tudják, hogy próbáljuk előre venni, már úgy jönnek ide, hogy hajléktalan vagyok, nekem nem kell időpont.” (egészségügyi) A hajléktalan ügyfél „egészségügyi rendszerre szabása” A gyakorlatban már előfordul, hogy hajléktalan ember „megfelelő állapotba hozása”, hogy az egészségügyi rendszer fogadja. Ez több tényezőt jelent, fizikális és mentális téren egyaránt tenni kell értük. A higiéniás feltételek biztosításával az utcai szociális munkások fizikailag teszik fogadóképes állapotba a hajléktalan embert. „Mi megpróbáljuk őket így tisztába tenni. Van a Gyáli úti fertőtlenítő állomás. Ott azért beadjuk a hajléktalant, kijön egy viszonylag normális kinézetű emberke. Ezt eljátsszuk a legtöbb esetben, pont azért, hogy ha odavisszük az egészségügyi intézménybe, akkor ne nézzék ki. Meg akkor látják rajtunk is, annyit próbálunk pluszban tenni, hogy legyen normális állapotban.” (utcai) A másik már működő gyakorlat - lényegében spontán alakult ki - amikor egy lábadozóból kerül be egy kórházba a hajléktalan beteg. A szakemberek tapasztalata, hogy amikor egy hajléktalan beteg kórházba kerül, általában három napra van szüksége, amíg akklimatizálódik. Addig konfliktusok sorozata jellemzi, a nővérekkel, betegtársakkal. Amikor a lábadozóban már eltöltött egy kis időt, ezzel kvázi kórházképes állapotba hozzák, ekkor a beteg már hozzászokik lelkileg a körülményekhez, és elfogadja a kórházi létet. A segítség több síkon szükséges, egyrészt lelki, mentális síkon, amikor a hajléktalan ember félelmeit győzik le. A másik a fizikai sík, amikor a fizikai ápoltság és a gondoskodásban élő bizalom segíti a hajléktalan ügyfél elfogadásában az egészségügyet. Nemcsak a lábadozó, erre felkészült más hajléktalan ellátó szociális intézmény is segítséget nyújthat a felkészülésben. „A létproblémába csak úgy lehet beleszólni, ha enyhítjük. Hogy akkor, amikor bemegy az orvoshoz, ne kelljen beszélni a lelki problémájáról, hanem lehessen beszélni az egészségügyi problémáról. Előtte van a szociális terület, ami felkészíti őt arra, hogy tudja: ő el lesz látva, biztonságban van. Akkor biztos sokkal nagyobb létszámban el lehet őket látni, vagy megfelelőbben, vagy értelmesebben.” (egészségügy)
15
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A hajléktalan ellátó rendszer és a „nagy” egészségügy kapcsolata Az előzőekben már megemlítettük, hogy az egészségügy részéről sok esetben negatív visszajelzések érkeznek, ha hajléktalan beteget kell ellátniuk. Ennek oka sok esetben az időhiány, a túlterheltség. „Kint a „nagyvilágban” nem működik. Nincs rá idő. Sokkal több idő kell egy hajléktalan ellátására, mint egy lakos betegére. Nincs rá idő, túl vannak terhelve a rendelők, az orvosok, a szakdolgozók.” (egészségügy) Vannak természetesen olyan esetek is, amikor jóindulattal és segítőkészséggel találkoznak a szakemberek. A szemlélet számít a legtöbbet az ellátók szerint, a feladatorientált egészségügyiek többet tudnak segíteni. „A szemlélettől függ. Van, aki úgy jön ki, hogy húú hajléktalan, nekem x órás meló mindent lefertőtleníteni, vagy úgy, hogy emberként nézi. Úgy, mint nálunk is. Nekem van pozitív történetem is. Ha úgy jönnek ki, hogy oldjuk meg, ez egy feladat nekik is, akkor sokkal egyszerűbb, és gyorsabb is.” (utcai) Nemcsak a hajléktalan embereknek, hanem a hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek számára is nagy nehézséget, többletfeladatot, időrablást jelent az egészségügyi rendszerben dolgozók magatartása, közönye, elutasítása. A feladatok áthárítása, tologatása jellemző. „Arról van szó, hogy van egy figura, aki bajban van, és passzolgatás megy. Ahhoz kellene vinni az ügyfelet, akinek kompetenciája van hozzá. De a legtöbb esetben arról van szó, hogy valaki, csak ne mi. Mármint az egészségügy részéről.” (utcai) Az első problémát már érintettük, ez a fogadókészség. Amikor be kell szállítani egy beteget mentővel, amikor a mentő megérkezik egy traumatológiára, amikor egy szakrendelőben nem megfelelő a hangnem, az nemcsak a hajléktalan ügyfél érzékenységét sérti, hanem a szociális munkás, a mozgó orvosi rendelőben dolgozó orvos, vagy más hajléktalan ellátásban dolgozó szakember addigi munkáját rombolja le és veszi semmibe. Ráadásul komolyabb bajt is okozhatnak a hajléktalan embernél. „Más a felelőssége is. Egy lakost hazaküld, majd valaki behoz, ha rosszabbul leszel. Ő ott az utcán, ... ha kilököd, ott hal meg.” (egészségügyi)
„A beteget otthonába bocsátjuk” A másik, és rendszeresen visszatérő probléma a betegek elbocsátása a kórházból – mikor következik be, milyen állapotban van a beteg, és együttműködnek-e a hajléktalan szervezetekkel. Általános, hogy a hajléktalan gondozásban dolgozó szakemberek a kórházakba került betegek után érdeklődnek, az orvosoknak, nővéreknek odaadják a névjegyüket, és megkérik, hogy értesítsék őket, amennyiben a beteget elbocsátják. Tapasztalatuk szerint ilyen esetekben is gyakori, hogy a beteg úgy kerül ki a kórházból, hogy nem értesítik a gondozót, véletlenül derül ki, hogy egy-egy súlyos állapotú, még gondozásra szoruló hajléktalan beteg újra az utcán van. Elvárható lenne, hogy valamelyik hajléktalan ellátót értesítse a kórház a távozásról, de ez általában nem történik meg. Abban az esetben sem, amikor a szociális segítő megadja a konkrét elérhetőségét.
16
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
„A működő történetek kivételt képeznek. Vagy az van, hogy sikerül együtt működni, mert erre is volt tapasztalatunk. Van egy kórházi szociális munkás. Hív és folyamatos kapcsolat van.” (utcai) „Mi azt szoktuk csinálni, hogy otthagyunk a nővérpulton egy-két névjegykártyát, hogy hívjanak fel. Ráírjuk az ügyfél nevét. Szájukba rágjuk.” (utcai) A hajléktalan ellátásban dolgozók érzése szerint a kórházak szabadulni akarnak a betegtől. Ennek egyik oka lehet az aktív ágyak kihasználását szabályozó OEP intézkedések, valamint a kórházak szűkös költségvetése. A kórházak az aktív ágyakról igyekeznek minél hamarabb kiforgatni a betegeket. A hajléktalan betegeket is olyan állapotban bocsátják el, amikor még ápolásra, kötözésre szorul. Ez egy valóban otthonába bocsátott ember számára nem jelent veszélyt, a lábadozás idején ápolják, gondoskodnak róla. Egy hajléktalan, gyógyulófélben levő beteg számára ez a lehetőség nem adott, amennyiben nem biztosítják számára a megfelelő szállót. Létezik ilyen, igaz, kevés férőhellyel, ezek a „lábadozók”, átmeneti szállók. „Nem kell a kevésbé betegeket kórházba tárolni őket, mert adott esetben meg lehet oldani. De legyen egy ilyen alternatív út. Amíg kötözni kell, addig legyen ott szakember.” (intézményi) A kórházban gondozott, rossz állapotú, betegek esetében mi a veszélye annak, hogy egy kórház az aktív ágyról egy még gondoskodásra szoruló beteget otthonába – jelesül az utcára – emittál? Mivel a kórházak hamarabb szabadulnak meg a hajléktalan betegektől, azok nem épülnek fel, és szövődményesen, még rosszabb állapotban kerülnek vissza ebbe vagy másik intézménybe. Tehát nem csak a hajléktalan ember egészségi állapotára van hatással a kialakult gyakorlat, hanem az egészségügytől is többlet energiát vesz el. Megállapítható, hogy az egészségügy pillanatnyi előnyökért hosszú távon magasabb költségeket visel el. „Tüneti kezelés folyik. Bekerül a kórházba, olyan állapotba hozzák, hogy ki lehessen passzolni az embert, és utána megint visszakerül.” (utcai)
A teljes beteg helyett a jelzett probléma kezelése A holisztikus gondolkodás ritka. Az idő és a pénzhiány is az oka, hogy a kórház jellemzően kizárólag arra a problémára koncentrál, amivel a beteget beszállították. Nem fektetnek abba energiát, hogy részletesebben kivizsgálják vagy kezeljék a bekerült beteget. A hajléktalan betegek számára ez fokozottan igaz. „Egy problémát kezelnek. Eltört a lába és alkoholista. Akkor nem azon gondolkodnak, hogy elküldik a pszichiátriára, vagy bármi egyéb, vagy akár egy krónikus osztályra. Hanem kikezelik, aztán go. Így meg elég nehéz. Újra visszakerül ugyanabba az állapotba. És akkor mi újra és újra és újra éveken keresztül ugyanezeket játsszuk.” (intézményi) A kórházaknak is segítség lenne, de a hajléktalan betegek és más rászorulók számára is előnyös változást jelentene, ha a kórházi szociális munkás státuszokat bővítenék, egy intézményben a valódi igényeknek megfelelően többen végezhetnék ezt a feladatot. A kórházi szociális munkás túlterhelt, a hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek számára nem tudnak hathatós segítséget nyújtani. A hajléktalan ellátók javasolják, hogy a
17
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
szociális munkás valódi kapcsolatot jelentsen az ügyfelek, az orvosok és a hajléktalan ellátó szervezetek között.
A hajléktalan ellátás ismerete A „nagy” egészségügy részéről segítség lenne, ha a hajléktalan betegeket és a velük foglalkozó szakembereket nem különböztetnék meg hátrányosan. Ehhez sokszor pusztán jóindulat kellene. Többen úgy érezték a beszélgetések résztvevői közül, hogy az egészségügy részéről tapasztalt negatív hozzáállás a tudatlanság, az ismerethiány következménye. Amennyiben a „nagy” egészségügyben dolgozóknak több rálátása lenne a hajléktalan ellátók munkájára, napi küzdelmeikre, valószínűleg több pozitív példával találkozhatnánk. „Amúgy meg az egészségügy részéről a legnagyobb segítség a hivatástudat, a jóindulat, meg a szemléletváltás lenne. Ha az emberi hozzáállás megvan, akkor alig lenne probléma.” (utcai) „Az egészségügynek kevesebb rálátása van a mi munkánkra. Lehet, hogy nem is tudják, hogy pontosan nekünk mi a munkánk. Sokszor varázslóként vagyunk megjelenítve, hogy ott egy hajléktalan, el kell tüntetni.” (utcai)
18
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A BETEGSÉGEK ÉS A KEZELÉSÜK A HAJLÉKTALANOK KÖRÉBEN
Az akut és krónikus betegségek előfordulása A hajléktalanok körében gyakoriak az akut és a krónikus betegségek, és számukra külön probléma, hogy ebben az állapotában mit tehet. A tartósan utcán élő hajléktalanok esetében a legnehezebb a helyzet. Az éjjeli menedékhelyeken alvók számára könnyebbséget jelent a környezet. Szükség esetén az intézmény megértő, és kivételesen megengedik a nappali benntartózkodást. „Az éjjeli menedékhelyeket reggel el kell hagyniuk, és délután lehet bejönni. Vannak olyan kivételes helyzetek, amikor olyan betegsége van a lakónak, hogy azt mondjuk: maradjon bent. Igyekszünk a súlyosabb állapotúakat lábadozóban elhelyezni… Abban tudunk segíteni, - azt is házon belül, hogy – a nappali melegedőben tölti a délelőttöt, ha lázas, vagy olyan egészségügyi problémája van, ami vérzéssel jár vagy fekvést, pihenést igényel, akkor bent tartjuk.” (intézményi) A krónikus betegeknek az éjjeli menedékhelyek egy része a gyógyszerek tárolását is biztosítja, más helyek nem vállalják fel ezt. A gyógyszerek tárolása fontos akár a gyógyszer eltarthatósága szempontjából (pl. hűtés), másrészt az élethelyzetekből adódóan eltűnhet, akár maga a hajléktalan adja el, veszíti el, akár mások lopják el tőle. Az inzulinos cukorbetegek számára különösen fontos, hogy tudja, hogy az inzulinja biztonságosan van tárolva. „A gyógyszert betesszük a hűtőbe. Vannak olyan képességű lakóink, akiknek nem lehet odaadni egy doboz gyógyszert, mert elveszik tőle, elhagyja, vagy akár eladja. Tehát kénytelenek vagyunk. Felvesszük a gyógyszert, kiadjuk este a gyógyszert, vigyázunk rá. Nem törvényes megoldások, de kényszerhelyzetben vagyunk és ez a lehető legjobb megoldás.” (intézményi) Az intézmények más része nem vállalja fel ezt a felelősséget. Szerintük a hajléktalan ember felelőssége, hogy eldöntse, szedi-e a gyógyszerét. Emellett a gyógyszerszedés és az esetleges alkoholfogyasztás együttes hatása miatt nem szeretnének bajba kerülni. „Nem őrizzük a gyógyszert, nem adagoljuk ki a gyógyszert nekik. Ezt a felelősséget én személy szerint sem vállalom és szeretném, ha a munkatársaim sem vállalnák. Nincs arra garancia, hogy odaadom neki a gyógyszert, és fél óra múlva meg rátölt két liter bort. Ezért inkább kimaradunk belőle. Hozzáteszem, hogy olyan, aki nagyon nem tudná szedni, vagy nem tudna rá odafigyelni: olyan nincs. Tehát vagy nem szedi, vagy iszik, vagy odafigyel.” (intézményi) A keményfalas intézmények attól függően vállalnak ilyen feladatokat, hogy milyen az ügyfélkörük. Ahol több a segítségre szoruló, idősebb krónikus beteg vagy akár fiatal pszichiátriai beteg, ott nagyobb figyelmet próbálnak fordítani az ellátottak egészségi állapotára. Az elhelyezésnél is figyelniük kell a betegségekre. Ez nagyon nehéz, mert sokszor véletlenül, egy rosszullét kapcsán derül ki egy betegség. Ráadásul olyan problémák esetén, ahol a lakos népességnek is rossz a betegségtudata és a compliance-e, mint pl. a 2. típusú diabétesz vagy a magas vérnyomás, a hajléktalan betegektől sem várhatjuk a betegségük tudatos felvállalását. „Nálunk, a pszichés betegségeket lehet látni, a belgyógyászati az véletlenül derül ki. Ha nincs betegségtudata, akkor nagyon nehéz. Ha van is papírja, akkor
19
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
meg próbálkozunk, Nem nyomozhatunk utána. Ezek a belgyógyászati dolgok nem derülnek ki egyből, hogyha éppen nem olyan látványos.” (intézményi) „A krónikus problémák, azok meg az éjjeli menedékhelyen, tehát ahol tartós, hosszabb interakció van, ott derülnek ki.” (intézményi) „Minden egyes lakót, aki újonnan jön hozzánk, azt megkérdezzük, hogy milyen egészségügyi problémája van. Már csak azért is, hogy nehogy felső ágyra tegyünk egy epilepsziást. Egyrészt nyilatkozni se nagyon akarnak róla, hogy mi a bajuk, ritkán jönnek azzal, hogy „itt a zárójelentésem, ezek a problémáim voltak” Igazából ezek akkor szoktak kiderülni, mikor valami baj van.” (intézményi)
A pszichiátriai kórképekkel küzdő hajléktalanok A mentálhigiéniás és a pszichiátriai problémákat külön kezeljük. Jelen fejezetben a pszichiátriai problémákkal foglalkozunk. Azonban szükséges megemlíteni, hogy a mentálhigiéniás problémák széleskörűek, a hajléktalanok csaknem mindegyike érintett. Ezért a szociális szakembereknek szüksége van mentálhigiéniás ismeretekre is, hogy a feladatukat megfelelően el tudják látni. A pszichiátriai betegek különleges csoportot alkotnak a hajléktalanok körében. A pszichiátriákról kiszorult betegek egy részét a hajléktalan ellátás gondozza. A családok sok esetben nem működnek megfelelően, összefogás és megértés, tudatosság kell ahhoz, hogy egy pszichiátriai betegséggel küzdő embert megfelelő módon ellásson a családja. A hajléktalan ellátásban dolgozók a náluk megjelenő pszichiátriai betegeknél pont az ellenkezőjét tapasztalják. Mindenki szabadul tőlük, a rokonok, az egészségügyi intézmény. Olyan eset is van, amikor a beteg maga választja, hogy inkább kinn él, de ez az állapotára és a kezelésére visszavezethető. Sok esetben a család nem működik, előfordul, hogy a pszichiátriai ellátó sem fogadja be. „A pszichiátrián ez mennyire igaz. Hogy bekerül az ember a pszichiátriára, - és ez napi vagy heti történet, és akár nem is ugyanazzal az emberrel – szintre hozzák. Aztán kirakják a kórházból 1-2-3 hét után. A 3 hát az már nagyon a maximum. Akár a zárt osztályról is. Akkor felhívnak minket, hogy helyezzük el. Jó esetbe sikerül elhelyezni, rossz esetben nem, vagy nem is hívnak. Otthonába emittálják. És akkor egy ilyen embert kiraknak a kórházból, könyörgöm. A pszichiátriai betegeket egyáltalán nem tudja kezelni az egészségügy szerintem. Az, hogy írnak antidepresszánst, az nem megoldás, rohadtul nem megoldás.” (utcai) A szakemberek véleménye szerint a pszichiátriai beteg hajléktalanok nagy része pont az állapota és a betegsége miatt került az utcára (szállóra, melegedőbe). „Én azt gondolnám, hogy előbb pszichiátriai betegek és utána hajléktalanok. Ahhoz, hogy egy pszichiátriai beteg egy családban megmaradjon, ahhoz egy jó működő családnak kell lennie. Hogy el tudja látni a család őrültjét. Én azt tapasztaltam, hogy a hajléktalanná váló pszichiátriai betegeknél nem működött a család. Illetve nem működött az, hogy egy intézményi ellátást kapjon. Vagy volt intézményi ellátásban, de onnan kijött, vagy volt egy nem működő családba, ahol előbb-utóbb ki fogják őt passzírozni.” (intézményi)
20
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
„Sokszor hozzák őket, hogy helyezzük el őket. Kiszolgáltatottak ilyen szempontból. Ahhoz nagyon-nagyon komolyan problémásnak kell lenni, hogy el tudjuk helyezni.” (intézményi) A mentális problémák egészen enyhe formáitól a súlyos pszichiátriai kórképekig mindennel találkoznak a hajléktalan ellátók. „Egy súlyos pszichiátriai eseten egy járókelő is látja, hogy problémás.” (intézmény) Igényként és javaslatként felmerült, hogy a bármilyen okból egészségügyi intézményi ellátásba kerülő hajléktalan beteg mentális állapotát is fel kellene mérni és a szükségleteinek megfelelő kezelésben ellátásban kellene részesíteni. A szociális munkások a Batthyány lábadozóba bekerülők pszichiátriai kezelési lehetőségét tartják jónak. Itt a lábadozóba bekerülő betegek szükség szerint pszichiátriai vizsgálatára és kezelésére is lehetőség van, igaz, csak korlátozott időtartamban. „Akkor jó nekünk, ha valaki bekerül a lábadozóba. Ott van külön pszichiáter és felméri. És többféle módon kezelik. Egészségügyileg, gyógytorna, minden, és közben a pszichiáter is ad neki gyógyszert. Ha ez így jó együtt működés, akkor jó dolgok sülnek ki belőle.” (utcai)
Utcán élő pszichiátriai betegek Az utcán élő pszichiátriai betegek esetében más jellegű feladatokkal és problémákkal találkoznak a szakemberek, mint a keményfalas helyeken. A kutatásban megkérdezettek az utcán élő mentálisan sérült betegek esetében reális, minimális célokat fogalmaztak meg. Az már nagyon jó eredmény, ha szinten sikerül tartani az állapotát egy ilyen ügyfélnek. „A legtöbb menthetetlen. A legjobb esetben is, csak szinten tartásról beszélhetünk. Ezekből az emberekből lehet, hogy már nem lesz semmi. Olyan értelemben, hogy elképzeljük, hogy munkája lesz, lakhatása lesz, meg barátai, családja, szerintem ilyen nem lesz. Főleg ha középkorú alkoholista férfi. Azt esetleg el tudjuk érni, hogy 5 év múlva ne a saját székletében üljön olyan állapotban, hogy fel se tud állni. A cél a súlyos esetekben a szinten tartás. Nem tudom elképzelni azt a pszichiátert aki ezt kipofozza.” (utcai) Az utcai szakembereknek kevés eszközük van arra, hogy a pszichiátriai betegeket rávegyék arra, hogy kezeltesse magát. Ugyanakkor a szakemberekben és a lakosokban is felmerülhet, hogy mennyire veszélyes önmagára vagy másokra egy fura viselkedésű ember. „A pszichiátriai betegségek olyan formái is vannak, amik egyértelműek. Van egy ügyfelünk, aki a határon mozog, egy utcában fel-le mászkál. Volt egy, aki egy helyben pörög. Megszereztük a zárót, hogy erre meg erre van szüksége, mi is próbáltuk motiválni. De nem. Kevés eszközünk van, ha nem ön és közveszélyes, akkor mi nem tudjuk kényszergyógykezelésnek alávetni őket. Ilyen emberek az utcán mászkálnak, nem is kevesen. Ki tudja milyen veszélyesen.” (utcai) A meglevő pszichiátriákat a hajléktalan emberek általában nem szeretik. Kellemetlen, kényelmetlen a számukra, azt választják, ami egyszerűbb, kellemesebb, nincs belátásuk arra, hogy hosszú távon ezzel a magatartással károsodnak. Mivel szabad kijárás van, nem is maradnak meg ott. A betegek kivizsgálása, kezelése sem megoldott.
21
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
„Kijöhet. Ha nincs gyámság alatt, akkor onnan is eljöhet. Ha egy ember kijöhet a pszichiátriáról, erre biztos van ellenvélemény. Ez a kérdés biztos nem ilyen egyszerű, de akkor is szükség lenne rá, mert ha ezek az emberek el tudják dönteni, hogy, „elmegyek oda, hogy nekem jobb legyen” akkor legyen rá lehetőség. Én azt gondolom, hogy most nincs.” (utcai) „Azért menjünk a psziciátriára, hogy leszedáljanak? Nem…. Meg menjünk a Nyírőbe, dehogy megyek a Nyírőbe? Ilyeneket mondhatok neki. Már 26-szor megjárta. Nincs kedve, nem fog.” (utcai) „Ha próbálom motiválni az ügyfelet, nem tudom azt mondani, hogy biztos, hogy jó lesz, mert valószínű, hogy nem lesz jó.” (utcai) Az utcán élő pszichiátriai betegek esetében hosszú távú, hatékony kezelés lenne a megoldás, biztonságos környezetben. Erre nagyon kevés az esélye egy hajléktalanná vált pszichiátriai betegnek. A klasszikus kórházi pszichiátria két hét alatt beállítjáka gyógyszereket, majd otthonába bocsátja a beteget, ami jelen esetben az utca, ahol a gyógyszerszedést a legkevésbé sem lehet megnyugtató módon megoldani. „[Kellenének] intézetek. Hiába a Nyírő, két hét után kirakják őket, akkor hiába megy oda. Ezeknek az embereknek hosszabb távú bentlakásos kezelésre lenne szükségük. Ami nincs.” (utcai) A vidéki, bennlakásos pszichiátriákra nagyon hosszú idő a várólista, és az utcai ügyfelek számára ez túl sok, addig is kellene számukra megoldás. A rehabilitációs intézményekbe sokkal nehezebb bejutnia egy hajléktalan pszichiátriai betegnek, mint egy lakosnak. „Vannak azért vidéken pszichiátriai, ahol 3 év a várólista, meg hosszabb idő, és ezekben az esetekben rövidebb idő alatt kellene megoldás. Ezt mindenképpen intézményes keretek között lehet kezelni.” (utcai) „A hosszú távú rehabilitációs intézmények meg eléggé elzárkóznak a hajléktalan kliensektől.” A hajléktalan ellátóknak külön problémát jelent a pszichiátriai betegek esetében nem kapnak segítséget az egészségügyi feladathoz. Bár nekik a hajléktalan ellátás részével kell törődniük, különleges szakértelmet jelentő többletfeladat a számukra. A pszichiátriai betegek esetében hatékony egészségügyi oldalról jelentkező támogatásra lenne szükség. Felmerült a beszélgetések során, hogy a mozgó háziorvosi szolgálat mintájára valamilyen szintű pszichiátriai betegekre szakosodott pszichiátriai szolgálatot is tudnának hasznosítani. „Van a Könyvesen pszichiátria, ahová nem olyan könnyű bejutni. Meg eleve kint vannak az utcán, nekünk kell valamit kezdenünk. Hivatalosan nekünk nem kéne foglalkozni magával az egészségügyi részével, ezért lennének az egészségügyi szakemberek. És mégis csak valamiért nekünk kell vele foglalkozni. Mert nincs mozgó. Valakivel erről beszéltem, hogy a mozgó addiktológia a jó lenne.” (utcai) Az utcán élő hajléktalan pszichiátriai betegek esetében az utcai gondozóknak a beteg bizalmát kell elnyernie. A pszichiátriai kezeléshez is állandóság és bizalom szükséges. Voltak, akik a hosszú távú bizalmi kapcsolat kiépítésének lehetősége miatt kérdőjelezték meg egy mozgó pszichiátriai segítő szolgáltatás létjogosultságát. Ehhez az kell, hogy olyan szakemberek vegyenek részt benne, akik hosszú távon és rendszeresen hajlandóak vállalni ezt a feladatot. „Az, hogy egy pszichiátriai beteggel megtaláljuk a hangot, hosszú idő munkája. Amíg a bizalom kiépül. Míg rájön, hogy nem razziázni megyünk, hanem az
22
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
életüket segíteni. Megkérdezni, hol tartanak. Odamegy egy szakember, aki a problémájában szakember, de az életében… nem biztos, hogy rögtön kialakul egy bizalmi történet. Ismétlőben talán.” (utcai) Mivel az utcán élő hajléktalanok belátási képessége nagyon alacsony szintű, ezért az utcán élő pszichiátriai betegek számára egy lehetőség, hogy ha más jellegű sérülése miatt hajlandó orvoshoz fordulni, és ott foglalkoznak ezzel a problémájával is. „Nekem is volt olyan komoly skizofrén beteg, aki szemétkupac tetején lakott. Éveken át nem bírták behozni az utcások, és egyszer csak lefagyott egy lábujja. Bekerült a kórházba, és elkaptuk. Onnantól kezdve olyan szépen ment a dolog. Biztos, hogy figyelni kell, mert komplexen kell rehabilitálni. Azóta szállón lakik, ő maga jár a pszichiáterhez, szedi a gyógyszeréit, de ez nagy, hosszú folyamat. Hogy benn maradhat, hónapokon át, akkor leszázalékoljuk, elintézzük, hova kerüljön. De működik, mert szállón lakik, önmaga kijár orvoshoz. Nem gyógyult meg szellemileg, de legalább működik ebben a dologban. Hosszú idő, költséges.” (intézményi) A probléma jellege miatt egy-egy utcán élő pszichiátriai betegre a tervezett munkaórák sokszorosát kell szánni, és komoly team munka egy-egy beteg kiemelése és rehabilitálása. Új módszerek megtalálása javasolható, multidiszciplináris összefogással új megoldási és kezelési mintákat szükséges kidolgozni, ami segítené, hogy az utcán élő pszichiátriai beteg a számára biztonságos kezelést kapjon, és ne terheljék túl a hajléktalan ellátó rendszert sem. „Nagyon sok idő, pénz, energia, ember az, hogy felkutatás, kezelés, követni a kezelést, utána őt elhelyezni, segíteni. Ez nem működik, mert túl bonyolult. Olyan rendszert, lehetőséget kellene létrehozni, ami motiválja az ő lehetőségeit arra, hogy egyfelé jöjjenek, ne pedig széjjel menjenek’ (egészségügy)
Szállókon élő pszichiátriai betegek Nagyobb biztonságban vannak azok a pszichiátriai betegek, akik szállókon tartózkodhatnak, több odafigyelést kapnak, mint az utcán élő társaik. Pozitív számukra, hogy nagyobb eséllyel kapják meg a gyógyszereiket, szem előtt vannak, figyelnek rájuk. A szállók a nagyságukhoz mérten nem túl sok pszichiátriai betegek bírnak el. Sok esetben konfliktus forrása lehet a nem tipikus magatartásforma. „Szakmai szempontból, jobb, ha kontroll alatt tartjuk. Szerintem nagyon sok függ attól, hogy milyen típusú pszichiátriai betegről van szó. Mert ha egy visszahúzódó, csendes valaki, akkor maximum a másik oldalról kell figyelni. Nem az, hogy a közösség hogy bírja őt, hanem hogy mi hogy tudunk rá plusz energiát fordítani, hogy ne vegyék el a pénzét, ne bántsák stb… Ha meg nyilván egy agresszív, vagy epilepsziás, vagy bármi akkor valóban ez a 10% megállja a helyét. Ennyit bír el maximum egy szálló.” (intézményi) Amikor egy olyan pszichiátriai betegről van szó, amikor a tünetei alapján gyanítható a betegsége, könnyebb helyzetben vannak a szakemberek, mint amikor rejtve marad, ugyanis ekkor hamarabb van lehetőség a beavatkozásra – kezelésre. „Nálunk, a pszichés betegségeket lehet látni, a belgyógyászati az véletlenül derül ki. Ha nincs betegségtudata, akkor nagyon nehéz. Ha van is papírja, akkor meg próbálkozunk, Nem nyomozhatunk utána.” (intézményi)
23
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A pszichiátriai betegek esetében az intézmények dolgozói sok mindent felvállalnak az érdekükben, a gyógyszerszedés segítésétől az orvoshoz jutásig. „Leggyakrabban pszichiátriai betegeknek szoktuk a gyógyszereit, vagy annak adagolását vállalni, a többi esetben nem szokott szükség lenni. Ha akar gyógyszert szedni, úgy is beszerzi magának és beszedi, ha meg nem, akkor nem.” (intézményi) A pszichiátriai betegekre odafigyelnek, és igyekeznek a lehető legtöbbet megtenni értük. A betegségük kezeléséhez sokaknak a gondnoki intézmény segíthetne, de sajnos ez a lakos esetekben is okoz problémát. Az egészségügyi és szociális rendszer valamint a jogszabályok sűrűjében találkoznak olyan esetekkel, amikor a pszichiátriai beteg nem hajlandó átvenni a részére érkezett hivatalos küldeményt, vagy olvasatlanul széttépi azt. Ennek időnként a hajléktalan ügyfélre és másokra is beláthatatlan következménye van. „Akkor kiadják a határozatot. Ha a LE-t tekintem, akkor küldtek neki egy levelet, hogy menjen el felülvizsgálatra. Ki se bontotta, összetépte. Írtunk, hogy ne nekik küldjék a levelet, hanem nekünk küldjék, és majd mi eljuttatjuk. Nem, mert neki ezt át kell venni. Abnormális módon lett ez lerendezve. Ezt is leleményesen aláírtuk, hogy átvette e levelet, és akkor fejbe vágott két héttel később egy ember, és börtönben van.” (intézményi) A laikusok, de a szakemberek is a „látványos” pszichiátriai betegektől tartanak, de a többségében a szállókon, melegedőkben megjelenők csendesek, és gyakorlatilag őket kell megvédeni a többi ügyféltől. „A legrosszabbnak azt tartom, hogy kiszámíthatatlanok. Tehát nem tudod, két hétig rendben volt, együttműködő, és utána robban. Elég, ha nem szedi a gyógyszerét.” (intézményi) „Agresszívből akad egy-kettő nálunk is, eddig meg tudtunk vele birkózni. Nyilván olyan szintet bír el a viselkedése, akkor sajnos ki kell zárni a közösség érdekében az ellátásból. Szerencsére nagyon kevés ilyen eset van. Több az, aki kiszolgáltatott. Rá figyelünk, ideadja a pénzét meg az iratait, vigyázunk rá. Mindenre találunk megoldást Nehéz velük azért így.” (intézményi)
Lehetőségek a hajléktalan pszichiátriai betegek helyzetének javítására A mentális problémákkal küzdők a jelenlegi hajléktalan ellátó rendszer keretében kezelhetők lennének egy olyan összefogás keretében, amely egy komplex programot tartalmazna, és megelőzés lenne a fő vonulata. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai körében egyre nagyobb igény van a mentálhigiéniás továbbképzésre, és ez is segítséget ad abban, hogy az enyhébb eseteket szakszerűen, és ne csak ösztönösen tudják kezelni. „A mentális problémát el kell választani. Mentális problémával nem kell pszichiátriai osztályra befektetni, kell egy mentálhigiéniás csoport. Még a teljes leépülés hajléktalanná válás előtt lehetne gondozni. Aki alkohol, kábítószer miatt kerül utcára, ott már van egy csomó szomatikus tünet, amit ott kell kezelni. Lenne olyan szerep, amit a Málta tudna gondozni. De nem feltétlen kellene a Máltai Szeretetszolgálatnak felvállalni. Az legyen ott, ahol van, az intézményekbe, ahol nincs külön. (egészségügy)
24
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A szállókon élő hajléktalan pszichiátriai betegek esetében is szükség lenne egy háttér intézményre, ahol a szükséges kezeléseket megkaphassák, állapotromlás, változás vagy bármi más, a szociális szakemberek által fontosnak tartott helyzetekben „Oda lehessen vinni egy szakrendelőbe, be lehessen vinni egy kórházba, vagy legyen egy szanatórium, vagy szociális.” (intézményi) A szállókon szükség lenne nagyobb mentálhigiéniás odafigyelésre, lehetőségre. A Batthyány téren működtetett pszichiátriai szolgálat kevés, és a jogszabályok vagy értelmezésük az oka, hogy nincs lehetőség bővítésre, az OEP nem engedélyez többet, mivel lakosságszámra számolja a kapacitást, amibe viszont a hajléktalanok nem számítanak bele. „Ezekben az intézményekben a mentálhigiénének sokkal nagyobb szerepet kell adni, mint amit most adunk. Van egy saját pszichiáterünk, aki hetente egyszer jön, ez annyira kevés – itt van 9 órában – de minden honnan jönnek hozzá. Az OEP nem engedélyez több pszichiátert ezen a területen, ez is kapacitás függő.” (intézményi) A pszichiátriai betegek esetében, akár utcán élő, akár már intézményben tartózkodó betegről van szó, a Szeretetszolgálat és a többi szociális szolgálat számára a betegek elő és utókezelése lehetne felvállalható, és megoldható. „Azok a súlyos betegek, akik nem feltétlenül a mi asztalunk, de az utókezelését fel lehetne vállalni, igen. Meg az előkezelést is.” (egészségügy)
Alkoholbetegek Az alkoholfogyasztás általános. Jellemzően már azelőtt alkoholfüggőek az ügyfelek, mielőtt az utcára kerülnek, továbbá vannak, akik azzal magyarázzák a magas alkoholfogyasztást, hogy ez a téli hideget és a kilátástalanságot is segít elviselni. Az alkoholbetegek esetében több célkitűzés is van. Az első legfontosabb, hogy az utcán élők hajlandóak legyenek intézménybe menni, melegedőbe, szállóra. Ez nagyon nagy jelentőségű lépés, ha sikerül elérni. Ugyanakkor, ha a hajléktalanokat az utca helyett fedél alatt akarják tartani, akkor el kell fogadniuk az intézményeknek, hogy az alkoholfogyasztás általános. Már az nagy dolog, ha intézménybe bemegy. Nagyon sokáig az volt a gond, hogy hiába voltak meg a szállók, ők nem hajlandók bemenni, mert egymással is farkastörvény uralkodik. Lopnak, veszekednek. „Ha nem ihatok” – egy vagy kettő intézmény van olyan, ami alkoholos állapotban is beengedik őket. 90%-a alkoholos állapotban van. Ha egy hajléktalan szállóra azért nem tud bemenni, mert ő részeg…". (egészségügy) Vannak vélemények, hogy ennek érdekében tesznek apró engedményeket, azaz nincs zéró tolerancia. Az engedékenység is fontos, mert ez által meg lehet nyerni a bizalmát, hosszú távon előnyökkel járhat. Ugyanakkor megkövetelnek bizonyos feltételeket, például ha többször jelenik meg részegen, akkor kizárás lehet a következmény. Sajnos ez nem mindenkinél hoz eredményt, a hajléktalan alkoholbetegek nem tartják akkora veszteségnek a kizárást. Az intézményekben dolgozók véleménye szerint, hogy ha az ügyfélnek is, a közösségnek is egyértelműen érdeke, hogy kikerüljön, hogy ha már zavaró az alkoholfogyasztása. Nem teszik ki az utcára, ha lehet, próbálják valahová átirányítani, ami megfelelőbb a számára.
25
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
"Ha egy ős utcás bejön és tudom, hogy két hét múlva valószínűleg behoz valami piát, vagy rágyújt a wc-n és azért ki lesz megint tiltva, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy az előírt pontokat tartassuk be, meg legyünk következetesek, de amikor ez lejár, akkor az esélyt kapja meg, mert nem lehet tudni, hogy pont most akar-e változtatni." (intézményi) A reális cél, amit a többségnél el lehet és kell is érni, hogy járjon be az intézménybe minél sűrűbben, és ne részegen jelenjen meg, hanem viszonylag jó állapotban. Ennek ellenére előfordul, hogy vannak kudarcélmények, olyan hajléktalan emberek, akikkel csak minimális eredményt tudnak elérni. „Mi akkor is visszavesszük, ha részegen jön vissza. Próbálunk elbeszélgetni vele, és ennek ellenére van, aki 10 hónap múlva azt mondja, kitavaszodott, kimegy és ősszel visszajön ugyanabba az állapotba. Ott kevesek vagyunk, amikor ő ki akar menni.” (egészségügy) Az alkoholbetegek megfelelő kezelésre, elvonóra, segítő csoportokhoz irányítása fontos cél. „Mi csak közvetítő szerepet tudunk felvállalni, tájékoztatni tudjuk, hogy milyen lehetőségek vannak. Hogyan tud ezzel a problémával foglalkozni. Sok esetben ezt az utat ismerjük, hogy végig járták, de kényszeríteni mi őket nem tudjuk erre.” (intézményi) Az első lépés lenne a probléma belátása, hogy az ügyfél magától is felmérje, hogy milyen következménye van számára az alkoholizmusának, de ez nagyon ritka. A kényszerítés nem célravezető és az eredmény sem tartós ilyen esetekben. "Emellett, ha tudunk neki valami emberit adni, ami arra indítja, hogy ne igyon, hogy keressen megoldást, akkor tudjak neki segíteni. De csak abban, amit ő akar." (intézményi) "Gyakorlatilag annyi, hogy mindenféle függőség tudjuk, ha ő egyszer úgy dönt, hogy szeretne változtatni, akkor megmondjuk, hogy ezt hogyan teheti meg. Ezen túl nyilván, ha lenne is kényszer-gyógykezelés, nem is lenne értelme. Annyi, hogy lehetne motiválni, hogy mi minden lehetne jobb az életében, ha nem inna." (intézményi) Ehhez a tapasztalat szerint kell egy olyan esemény, ami kilendíti az ellátottat az addigi gondolatköréből, és kellő motivációt jelent belülről ahhoz, hogy elfogadja a szakemberek segítségét. Ez a gyakorlat szerint általában egy trauma, pl. elveszíti az állását, kirabolják, lefagy a lábujja. "Nem csak a betegségek, alkohol meg a pszichiátriai problémák., hogy általában kell egy ilyen külső fenékbe rúgás. Ami nem a szociális munkástól jön, nem az embertől jön, hanem család, vagy mindenkinél más. Véletlenek szülik. Régen az utcás ügyfeleket akkor lehetett könnyen elmozdítani a helyükről, amikor kiment az ANTSZ és elvitték az összes cuccát. Az is egy ilyen külső tényező. Ezeket nem nagyon lehet befolyásolni, de ha van ilyen, akkor ki lehet használni." (intézményi) "Én is azt gondolom, hogy 100-ból 3 embert tudunk elküldeni. Vagy 3 emberrel jutok el odáig, hogy bemegy a Nyírőbe. Ha jön egy trauma. Ha ötödször esik pofára, és már megint eltört a lába, mert részeg volt, mert megint kifosztották, megint elveszítette a munkáját. Több ilyen zuhanás után be szokták látni, hogy ezzel kellene kezdeni valamit." (intézményi)
26
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
Amennyiben elfogadja, és bekerül egy intézménybe, ahol elvonókúrán vesz részt, akkor a következő lépés a hajléktalan alkoholbeteg kísérése és segítése, mert a tapasztalatok szerint hamar feladja e nélkül. A segítés rendszeres látogatást jelent, emellett cigarettát és egyéb apró, a benti tartózkodást segítő dolgokat visznek a számára a gondozók. Ez jelentős többletmunka a számukra, de szívesen vállalják. Az alkoholbetegek intézménybe juttatásánál csak a benntartásuk nehezebb. A gyógykezelés önkéntes, az ajtó nyitva van a Nyírőben is, mindenhol, ahogy már említettük a pszichiátriákon, addiktológiákon nyitva az ajtó, a gondozott kimehet, ha úgy gondolja. Az utcán tartózkodó, rendkívül rossz állapotú ügyfelek számára szükséges lenne egy minimális szintű ellátás, ahol ki tudja aludni magát, és meg tud tisztálkodni. Saját érdekében sem célszerű, hogy a szabadban maradjon ebben az állapotában, hiszen bármilyen sérelem érheti, és egyéb, egészségügyi veszélyek is jelentkeznek. „Amire még szükség lenne nyáron, krízis férőhely, alacsony szintű ellátás. Azért jó nekünk, mert ha nincs szükség mentőre, Fekszik a pisiben, olyan részeg, akkor be tudjuk oda hozni. Az autó le van burkolva, berángatjuk az autóba, elvisszük. Kitesszük egy matracra, kialussza magát, kap teát, valami péksüteményt, le tud fürdeni. nem látják a járókelők. Nem nagyon van ilyen alacsony szintű szálló. Szükség volna rá. Sokan a parkokban töltik az éjszakát, szemet szúrnak az embereknek. Mi meg presszióban vagyunk, látszatra nincs eredménye a munkánknak, mert ott vannak.” (utcai) Az elvonóra való rábeszélés egyik fontos eleme lehetne, hogy mit nyer a hajléktalan alkoholbeteg, ha kigyógyul. Ehhez szükséges lenne olyan cél bemutatása, ami reális és valóban elérhető. Programokat, munkát kell ehhez biztosítani, amely kellően motiválja. "Hogyha az addiktológiáról vissza kell jönni a szállóra, ugyanaz a közösség, ugyanaz az életvitel. Ha nem tudok munkát, olyan életutat, életcélt a kezébe adni, akár mondani 45-55 éves emberekről beszélünk, akiknek a munkaerőpiacon nem hogy esélyük nincsen, hanem nem találkoznak a munkaerő piaccal. Eljutunk a beszélgetés során, „itt vagyok 56 éves, se kutyám, se macskám, alkoholista vagyok, mé ne innék?” Egy hónapban volt 15 helyen, sehová nem kell, mindenhol azt mondták fiatalabb kell. Nem tudom motiválni." (intézményi) Külön problémát jelentenek az enyhe értelmi fogyatékos alkoholbetegek, mivel az ő kezelésük teljes mértékben megoldatlan. A belátási képességük csökkent, vagy másképp működik, nehéz megtalálni velük a hangot és könnyebben befolyásolhatók a tárak által is. „Értelmi fogyatékosok: „Kiegészíteném hogy nem csak a pszichiátriai betegeknél szükséges ez a segítség, hanem vannak értelmi fogyatékosaink, illetve vannak demenseink is. Az értelmi fogyatékos is alacsonyabb intelligenciával bír, tehát nagyon a határán vannak jó néhányan a cselekvő képességnek. És ezekben a helyzetekben szükséges, gyakorlatilag egy ilyen látens gondnoki feladatokat kell ellátnunk. Jogosítványunk erre nincsen, de látjuk hogy ez a helyzet csak így menthető. Az enyhe értelmi fogyatékosok semmiben sem vannak kevesebben, a demensek, mint a pszichiátriai betegek. Ezeknél az ügyfeleknél nehéz bármiféle előrelépést elérni. A képességeik nincsenek azon a szinten, ahonnan tovább lehetne lépni.” (intézményi) Az értelmi fogyatékos alkohol betegeknél esély sincs arra, hogy egy olyan terápiát végigcsináljon. Ezek cselekvőképes embereknek vannak kitalálva. (intézményi)
27
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
A tüdőszűrés és a kiszűrtek kezelése A hajléktalanok körében a tüdőszűrés ma már megszokott és rendszeresen igénybe veszik. Hosszú évek munkája és a szabályozás tette lehetővé, hogy ez a szolgálat működőképes legyen. A tüdőszűrést egy speciális tüdőszűrő busz segítségével tudja a Szeretetszolgálat végezni. A buszon dolgozó szakemberek a hajléktalanok világát ismerik, elfogadják őket, és megfelelő kommunikációval el tudják érni, hogy a hajléktalanok rendszeresen visszatérjenek a vizsgálatra. Emellett természetesen számít, hogy a félévesnél nem régebbi negatív tüdőszűrő lelet feltétele annak, hogy intézményt vehessen igénybe a hajléktalan. A tüdőszűrésen résztvevők kapnak apró ajándékokat, jelenleg 200 Ft-ot is, ami motivál a részvételben. „Minden intézményben el kell menni 6 havonta. Aki intézményi ellátást igénybe vesz, azok kénytelenek eljárni tüdőszűrőre, és el is mennek.” (egészségügyi) A tüdőszűrés hozadékaként előfordul, hogy más betegség derül ki, tüdőgyulladás, rosszabb esetben daganatos megbetegedés. Nem gyakoriak ezek az esetek, de azonnali cselekvést kívánnak, a helyzet súlyosságának megfelelően. „Mikor nagyon súlyos a helyzet, azt is szoktunk, itt pont a hajléktalanok esetében, „jöjjön vissza két nap múlva” vagy pedig, hogy ha a súlyosságát úgy ítéli meg az orvos, akkor azonnal is utalja a kórházba. Ez elenyésző, éves szinten 10.” (egészségügyi) A kezdetekben meg kellett tanítani a hajléktalanokat a tüdőszűrés elfogadására. Ehhez nagy türelem és odafigyelés kellett. Az évek során megtanulták, és egyben az újaknak is átadták, hogy a tüdőszűrő-buszon méltányosan bánnak velük. „Az szörnyű volt. Nem is tudom, hogy bírtam ki. Mivel ez az első mobil tüdőszűrő busz, iszonyatosan vadak voltak, agresszívek. Rögtön, azonnal, és miért kell várni. Ami jellemzi most is az egészségügyben, de egymásnak azért mondanak dolgokat, rólunk jó dolgokat. Kialakult egy nagyon jó viszony. Bizalommal vannak irántunk. Semmi agresszió nincs. Van, aki illuminált állapotban van, de betámogatjuk a röntgengépbe, és próbálunk nem figyelni oda milyen szavakat használ. Az elején nagyon nehezen tudtunk velük dolgozni, most már nagyon jól kialakult a kapcsolat.” (egészségügyi) Az elfogadásban együtt segít, hogy szállót szeretnének igénybe venni, az ajándék, de az emberséges bánásmód nélkül nem lennének ilyen jó eredmények. „Létezik egy olyan válasz, hogy azért szívesen veszik igénybe a mi szolgáltatásunkat az ügyfelek, mert nem szolgáltatást végzünk, hanem szolgálatként végezzük ezt a tevékenységet. Érzik azt, hogy itt egy másfajta légkör van. Elfogadás.”(egészségügyi) „Egyértelműen a pénz. És az, hogy most már mindenhol megkövetelik, hogy negatív tüdőszűrő lelettel rendelkezzen. Sok szállón kérik. Rá lettek erre kényszerítve. Kell. De hogy van ez a kis picike motiváció nálunk, jobb benyomást keltünk, azért sokkal jobban rászánják magukat…. Az a tapasztalat, hogy rengeteget számít az a 200 Ft.” (egészségügyi) A szabályozás sajnos a tüdőszűrés ellen hat, bármennyire sokat tesznek a hajléktalan populáció TBC szűréséért a Szeretetszolgálat dolgozói és önkéntesei, szembesülniük kell azzal, hogy mindössze évente egy tüdőszűrés engedélyezett és finanszírozott. Ugyanakkor a hajléktalanok esetében félévenkénti szűrés a kívánatos, ezzel lehet elérni
28
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
a megfelelő átszűrtséget és védelmet. A finanszírozásban történő takarékoskodás a hajléktalanok gondozásában elkötelezett orvosok és szakszemélyzet munkája ellen hat, ezen kívül nehezíti a betegség visszaszorítását is. „Sajnos nálunk is a félévente szűrés, az problémás. Mert jogszabályilag egyet finanszíroz az OEP. Egy évben egyet. Azt, hogy a második szűrést, a tüdőgyógyász szakorvosok végezzék el, őket terhelné.” (egészségügyi) „Én addig csinálom ezt, mondtam a szűrőn is, menhely orvosi igazolás legyen, azt mi tudjuk prezentálni, és megszűrjük. Most kapunk érte pénzt vagy nem, finanszírozzák vagy nem, majd az intézet az orrunkra fog koppintani, ha ez olyan nagy veszteség lenne. (egészségügyi) A tüdőszűrő-busz segíthet akkor is, ha nincs más mód gyors tüdőröntgenre egy tüdőgyulladás gyanús beteg diagnózisának felállítására. Ilyenkor a szociális szakemberek összefogására van szükség. A tüdőszűrés tehát működik, de a kiszűrt TBC-sek kezelése már nehezebb kérdés, vannak, akiket nehéz a gyógyszeres kezelésen tartani. A TBC-s vagy egyéb tüdőbetegséggel diagnosztizált betegeket a megfelelő tüdőgondozók kezelik. Többféle megoldást próbáltak a tüdőgondozók a compliance erősítésére. Napi, heti, egyéb intervallumokra kiszámolt gyógyszer mennyiséget adnak ki számukra, de nem mindenki vehető rá a kúrára. Külön problémát jelent a hajléktalan tüdőbeteg számára, hogy a TBC kezelésére szolgáló gyógyszerek májkárosítóak, emiatt nem lehet alkoholt fogyasztani melléjük. A gyógyszer szedése miatt rendszeres laborkontroll is szükséges, ez is nehezíti a kezelés elfogadását. „A TBC-s hajléktalanokból kiindulva. Volt egy olyan időszak, mikor berendeltük, kértük, hogy jöjjön be a hajléktalan. És mi adtuk be ott a szájába a gyógyszert. Volt, aki bejött első nap, második nap már nem. Nem működött. Nem szedik a TBC-s gyógyszereket. Lehet, hogy bejön, elviszi a gyógyszereket, megkapja a havi adag – most már okosabbak vagyunk, 12, 10 napra – a gyógyszereket is kiszámoljuk. Hogy visszajöjjön. Ez se igazán működik. Nem a gyógyszer a lényeg, és hogy ő meggyógyuljon, hanem hogy meglegyen a papír, hogy be tudjon menni a szállóra. Ez a legfontosabb, hogy ne az utcán aludjon. Erre a problémára a megoldás, ha kórházi kezelésre kerül a beteg, és esetében a kórházi körülmények biztosítják a szükséges gyógyszerszedést, és a rendszeres táplálkozást egyaránt. Természetesen ehhez is együttműködő beteg szükséges, de a kommunikáció, az odafigyelés olyan a Korányi kórházban, hogy a legproblémásabbakat nem lehet csak benn tartani. „A főorvosnő a Korányiban elmondhatná biztosan, hogy az ő gyógyítási gyakorlata az, hogy a TBC-s beteget addig tartja a kórházba, amíg kell neki a gyógyszer. Ha a beteg együttműködő. Itt is kell az egyéni hozzáállás, de ő azt a gyakorlatot követi, hogy amíg gyógyszerre van szüksége, próbálja bent tartani, pont ezeknek a problémáknak a megelőzésére.” (egészségügyi) A TBC-s beteget, amennyiben nem jelenik meg a kezelésen körözethetik is, ha van „behívója”, azaz időpontja és ágya a KÁNY szerint. Sajnos vannak olyan betegek, akik ekkor sem vehetők rá a kezelésre, kibújnak ez elől, de szerencsére ez nagyon ritka.
29
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
TARTÓS GONDOZÁSRA SZORULÓ ESETEK A hajléktalanok körében sokan vannak, akik számára krónikus betegségük, vagy „csupán” a hajléktalan életforma miatt elszenvedett sérülések miatt tartós segítség, gondozás szükséges. Ilyen esetek az onkológiai kezelés alatt álló betegek, a krónikus betegség, például a diabétesz szövődményei miatt gondozás alatt levők, és nem kevesen vannak, akik fagyásos sérüléseik miatt súlyosan károsodott alsó végtagjukat vesztették el, és rehabilitációra szorulnak. Ezeknek a hajléktalan betegeknek tartós ápolásra van szükségük, egy olyan intézményen belül, ahol gondoskodnak róluk, sokszor hosszú évekig. Nagyon kevés az intézményi hely. Jelenleg a lábadozókban helyezik el a szerencsésebbeket, de vannak közöttük, akik éjjeli menedékhelyen, nappali menedékhelyen tudnak fedélhez jutni. A Máltai Szeretetszolgálat és a többi szociális szolgálat együttműködik, de így is szükség van férőhelyek bővítésére. Elsősorban a krónikus, rehabilitációs intézményekre, hospice ellátásra van szükség, és olyan helyre, amely a betegségek utógondozását biztosítja.
A lábadozó A lábadozó egy olyan átmeneti szálló, amely a tartósan ápolásra, kezelésre szoruló hajléktalanok esetében nyújt segítséget. A hajléktalan ellátók által lábadozónak nevezett intézmény jogilag nem létezik. Hajléktalanok átmeneti szállójaként működik hivatalosan. Az, hogy létrejöhetett ilyen jellegű intézmény egyben a létjogosultságát is bizonyítja. A lábadozóban olyan hajléktalan emberek tartózkodnak, akik súlyos betegségük vagy műtét utáni állapotuk miatt még gondozásra szorulnak. Vannak köztük végstádiumú onkológiai betegek, és olyanok is akik elvesztették valamely végtagjukat. Az egyik lábadozóban például jelenleg 5 tolókocsis beteg tartózkodik. A lábadozó egy olyan hely, ahol szociális gondozó és ápoló felügyel a betegekre. A Batthyányi téren működő lábadozó olyan szerencsés, hogy a 24 órás orvosi szolgálat helyben van, tehát lehetőségük van szükség esetén orvosi segítséget is igénybe venni. Nagyon jónak tartják a megkérdezettek, hogy ez egy zártabb hely, azaz kevésbé kell attól tartani, hogy valamelyik gondozottjuk találkozik valakivel kinn, és esetleg rosszabb, alkoholos állapotban tér vissza. „Meg az, hogy nem mehetnek ki innen is a Batthyány térről, és ez jó. Nekünk is van olyan ügyfelünk, a gázabbak közül, aki kint aludt közterületen, borzasztó volt, csodálkoztunk, hogy az Önkormányzat nem szólt miatta, nagyon csúnya fekélyes volt a lába. Bekerült ide, és teljesen ki van virulva, úgyhogy ez pl. nagyon jót tett neki. Ez egy komplex történet. Innen nem lehet kimenni, de nem is akar. Viszik orvoshoz.” (utcai) „Van olyan is, aki már nem kerülhet sehová. Egy ilyen hely kellene neki élete végéig. De itt van 16 férőhely. Csak hogy ilyen hely nem nagyon van.” (utcai) A lábadozót az utcai szociális munkások nagyon szeretik, etalonnak tartják a tevékenységét. „Az is a gondunk – mi lábadozó vagyunk, hajléktalan otthon, de lábadozóként működik. Majdnem olyan, mint egy krónikus osztály, csak itt az a jobb
30
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
számunkra, hogy nincsenek meg a … nem kell a kórház feltételeknek megfelelni. Magyarul olcsóbban jövünk így ki. De állandó orvosi felügyelet van, és igazából, az látjuk, hogy lehet ilyen szabályokat hozni.” (egészségügyi) „Nagyon kevés a lábadozó. Lassan a lábadozóinkon nem lesz 10 embernek 10 lába. Tehát olyan egészségügyi állapotú embereket tartunk lábadozóban, akik már a végső stádiumban vannak. Elfekvő kategória. Ezzel a 25-30 ezer forinttal egy elfekvőbe se tudjuk őket, mert a kórház is azt mondja, hogy ez kevés. Egy darabig tartják.” (intézményi) A kutatásban részt vevő valamennyi szakember egységesen úgy vélte, hogy több lábadozó férőhelyre van szükség a megfelelő ellátás biztosítására. Nagyságrendileg több a rászoruló, akik igénybe vehetnék állapotuk és igényeik okán. „16 és 40. 40 ágy, ami nem teljesen lábadozó, de nagy százalékban lábadozó. Ennek biztos a duplája kell. Egy másik kérdés: ezt a Máltának kell, vagy a többi szeretetszolgálat is beszáll ebbe. A többieknek is vannak lábadozó helyeik, és így sem elég. Nagyon sok az egészségproblémás, aki bemenne. A kórházak elmondják, hogy nem tudják elhelyezni, a szociális munkások is elmondják, hogy nem tudják elhelyezni.” (egészségügyi) A lábadozóba kerülnek a kórházból „otthonába” bocsátott betegek szerencsés esetekben. Ebben a Máltai Szeretetszolgálat egyedülálló, mert a többi szociális szolgálat nem fogad kórházból kikerült beteget, kizárólag az utcáról mehetnek be hozzájuk. Így hatalmas a terhelés a két lábadozón. Sokkal több beteg elhelyezésére lenne igény, és valóban kiemelten rászoruló, amputált, műtött betegekre kell gondolni! „És tényleg olyanok, hogy amputált lábujjal, törött lábbal, gyomor műtéttel, tehát tényleg indokolt.” (egészségügyi) Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a lábadozóból kipörögnek az emberek, és így folyamatosan van férőhely, de mivel nincs hova menniük onnan, ezért ott ragadnak az emberek. „Mi hajléktalan otthonként szerepelünk egyelőre, az elgondolás az volt, hogy pörgetni…de nem működik” (egészségügyi)
A lábadozó tehermentesítése A lábadozók hogyan tudnák megoldani, hogy „kiforogjanak” az ellátottak? Ehhez olyan programokra, együttműködésekre és további intézményekre van szükség, ahol a hajléktalanok a szükségleteiknek megfelelő segítséget, gondoskodást kapják meg.
Rehabilitációs lehetőségek A hajléktalanok egy részének az egészségi állapota – fizikai és mentális – annyira rossz, hogy tartós intézményi ellátásra szorulna (szociális otthon, pszichiátriai gondozó). Ezek az intézmények térítési díjat kérnek a gondozottaktól, és a hajléktalan emberek ezt a térítési díjat nem tudják kifizetni. A tartósan beteg, gyakorlatilag rokkant emberek leszázalékolása adna némi anyagi segítséget az intézmény térítési díjának kifizetésére, de erre nagyon kevés esély van.
31
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
„Egy 40 éves hajléktalannak már olyan problémái vannak, 50 évesen meg pláne. Krónikus betegség, leesnek valahonnan, agyvérzés.” (utcai) „Régebben mindenkit le tudtunk százalékolni. Mikor idejöttem. Nagyon sok embert. És megkapták a normál nyugdíjukat, és el tudtuk őket helyezni. Most kapnak 20.000 Ft-ot.” (utcai) Külön probléma, hogy nemcsak az egészségi állapot miatt nehéz munkához jutni. „Az a tendencia, hogy mindenkit visszavezetni a munka világába. Egyébként nem lenne rossz dolog, csak nincs munka világa.” (utcai) „Lapátot nem bíznám rá… nem is tudná.” (utcai) A tartósan beteg, de nem ágyhoz kötött hajléktalanok számára szükséges megtalálni azt a lehetőséget, ami biztosítja számukra a megfelelő életvitelt. Ideális lenne egy Javasolt egy olyan szociális hálózatokat összefogó program, amely speciálisan segítené, támogatná őket. „A munkaképes emberek számára biztosítani kellene lakhatási stb. támogatást, amellyel sikerülne kivinni őket a hajléktalan rendszerből. minél gyorsabban kipörgetni a hajléktalan ellátásból azokat, akik munkapiacképesek. A felszabaduló kapacitások ilyen célra lehetnének. A hajléktalan ellátáson segíthetne egy olyan dolog is, hogy sokkal intenzívebbé és elérhetőbbé válnának a lakhatási támogatások, azok számára, akik nem különösebben betegek. Valamilyen szinten munkaerő-piacképesek, és csak a jövedelemszegénység, a lakás nélküliség indokolja, hogy az ellátásban legyenek. Nagyon sok ilyen ember van az ellátásban.” (intézményi) Továbbgondolva, ahogy már a tanulmány elején említettük, a megelőzés is segítené a szabad kapacitásokat, ha nem válik hajléktalanná, mert a lakhatást meg lehet valamilyen módon oldani, akkor a hajléktalan létből adódó betegségek és problémák már elkerülhetők.
Idősek ellátása, idősgondozás A hajléktalanságban is megöregszenek az emberek, és sajnos vannak, akik idős korukban kerülnek utcára. Számukra szükséges lenne megfelelő szintű szociális otthon ellátás lehetősége. A jelenlegi szociális otthoni férőhelyek nagyon szűkösek, és az elérhető intézmények zsúfoltak. A kicsit jobb helyeken magasak a térítési díjak, az idős hajléktalanok jövedelme nem elegendő erre. „Az idősotthonok is úgy működnek, hogy a nyugdíj 70-80%-a. Gyulára szoktak kerülni általában, ott mindig van hely. Onnan egy év múlva úgy is visszajön. Fél év múlva itt fog integetni. Mert ott nem szeretnek, olyan az ellátás, hogy … túl sokan vannak. Jobb helyekre nem tudjuk bejuttatni őket, 20 ezer Ft-os nyugdíjból pláne nem tudjuk sehova. Az államira várni kell, elég kilátástalan.” (utcai)
Krónikus ágyak, (ápolási osztály) és hospice szükségessége A hajléktalan betegek számára a tartós betegápolás és a hospice ellátás is szükséges lehet. Jelenleg a lábadozók látják el ezt a feladatot is a szűkös férőhelyükön. A krónikus betegek ellátására szükséges lenne ágyakat létrehozni. Amennyiben ez megoldható
32
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
külön, új intézményben, de akár úgy is elképzelhető, hogy a meglevő ápolási osztályokon a fizetős ellátás mellett biztosítanának helyeket. „Igazából az a legnagyobb gond, hogy van egy krónikus hajléktalan beteg, és nincs vele akut teendő. Viszont nem biztos, hogy intézményben elhelyezhető. (lábadozó, vagy bármilyen más típusú intézmény) Krónikus osztályokra szintén nem helyezhetőek el ezek az emberek. Ami nagyon nagy hiány, az egy olyan intézmény struktúra, ami azoknak a hajléktalan betegeknek az ellátását vállalja, ahol krónikus betegségben szenvedő emberek vannak, ott egész napos felügyeletet igényelnek, de mégsem kórház. Ez az, ami nem megoldott.” (egészségügyi) A jelenlegi hospice is térítésköteles, és a kevés ingyenes helyre sorban állnak, ami embertelen egy végstádiumú beteggel szemben. „…azoknak a hajléktalan betegeknek az ellátása, akik életük utolsó ciklusába érkeztek… Akiknél tudható, hogy x időn belül meg fognak halni. Az ő ellátásukat felszívja egyrészt a hajléktalan ellátás, más részüket a kórház. Vagy itt, vagy ott következik be a halál eseménye. Nincs egy olyan hely, ahol ők biztonságban élhetnék végig ezt az utolsó ciklust. Ez egy óriási hiány.” (intézményi)
33
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK, JAVASLATOK A HAJLÉKTALANOK EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÁINAK KEZELÉSÉRE Kérdés, hogy legyen vagy sem hajléktalanokra szabott egészségügy, és ha igen, akkor milyen szinten, milyen esetekre koncentráljon. Az egészségügyi szakemberek és más, hajléktalan ellátásban dolgozók egy része úgy gondolja, hogy a hajléktalanok számára csak akkor hozzáférhető a megfelelő egészségügyi ellátás, ha tudják, hogy az kifejezetten rájuk szabott, nekik jött létre. Erre példaként említik a 24 órás háziorvosi rendelőt és a tüdőszűrést, a Korányi kórházban a hajléktalan TBC-s betegekkel foglalkozó osztályt. Ugyancsak ide tartozó pozitív példa a belgyógyászat, ami a kutatásunkat megelőző pár hétben nyílt. A hajléktalanok között hihetetlen sebességgel terjed az információ arról, hogy ott megfelelően bánnak velük, és ez bizalmat szül. „Örülnének neki, meg a hajléktalanoknak is jól esne, ha egyre több egészségügyi szolgáltatás lenne, ami az ő részükre nyílik. Pl.: a mi belgyógyászati rendelésünk, hat hete van nyitva, és egyre többen jönnek. Azokon a lépcsőkön, hogy menjen el a háziorvoshoz és kérjen beutalót, nyilván áthidaljuk, ha megjelenik, nem küldjük el. Ahol látják, hogy az orvos nem csak ott ül, hanem tényleg el fogja látni, akkor rákapnak ennek az ízére.” (egészségügyi) A lábadozókban dolgozók úgy látják, hogy szükség lenne arra, hogy a kórházi kezelésre szoruló hajléktalan betegek olyan intézménybe kerüljenek, ahol a megfelelő szemlélet megvan, és emberien, megértően és empatikusan bánnak a rászorulókkal. Ennek lehet több útja is. Létrehozni egy hajléktalan kórházat, vagy pedig megtalálni azokat a kórházi osztályokat, orvosokat, nővéreket, akik fogadókészek és együttműködőek. A kizárólag hajléktalan ellátásra specializálódott teljes körű egészségügyet a szakemberek elutasítják. Látszólag megoldaná a hajléktalanok egészségi ellátásának problémáit egy hajléktalan egészségügyi intézmény, de kizárólag amiatt, hogy a nagy egészségügy nincs rájuk felkészülve, és ők pedig nem szívesen veszik igénybe a rossz tapasztalataik miatt, nem elegendő ok. Ehelyett a körülményeket kell megváltoztatni. Mindkét félnek szükséges tenni valamit. A hajléktalan ügyfeleket „ki kell csinosítani” az egészségügy számára, az egészségügynek pedig meg kell értenie azokat a speciális hajléktalanokra vonatkozó igényeket, amelyek segítik az együttműködést. „Az a baj, hogy elkezdődött, lassan egy különálló egészségügyi rendszer lesz a hajléktalan ellátás. Azt kell eldönteni, hogy ezt a koncepciót tovább folytatja-e bárki, aki döntéshozó.” (intézményi) „Az összes hasonló kezdeményezéshez hozzá lehet tenni, hogy ha valamit speciálisan hajléktalanokra létrehozunk, azzal csak még jobban kivetjük őket a társadalomból… nem lenne rossz, lenne sok hozadéka, csak megint van egy olyan üzenete a társadalom felé…”(intézményi) Akkor mégis különválasztódik, más úton – módon, hajléktalan egészségügyi ellátás lesz mert nem ugyanolyan elbírálás alá esik, ha külön időpontot kap. Megoldás lenne, ha a „nagy” egészségügyben a szociális rész is nagyobb részt tudna vállalni. A nagy egészségügyben leginkább az időhiányra hivatkoznak, nincs arra mód, hogy a betegek lelki problémájával foglalkozzanak. Erre a kórházi szociális munkások státuszainak bővítése is már segítség lenne.
34
TÁMOP-5.4.12-14-1-2015-0001
Olyan egészségügyi rendszert javaslunk a tapasztalatok alapján, hogy a szociális rendszer, köztük a Máltai Szeretetszolgálat az alapszintű orvosi ellátásban, így a 24 órás rendelő és az új belgyógyászati rendelés tapasztalatai alapján akár nagyobb részt is vállalhatna megfelelő támogatással Ugyancsak a szociális rendszer feladata lehetne az inkább ápolási, mint orvosi jellegű feladatok ellátása, így a krónikus betegek ápolása, a hospice ellátás kialakítása. A pszichiátriai ellátás csak több oldalú összefogással oldható meg, és jelentős szervezést és támogatást kíván. Ezen felül a lábadozó ellátás bővítése is elsőrendűen fontos, meg kell adni a kórházakból frissen kikerült betegek számára az ápolás lehetőségét, és a lábadozók tudnák a kórházi kezelésre megfelelően, lelkileg és fizikailag előkészíteni a hajléktalan betegeket. A speciális rendeléseket a „nagy” egészségügyön belül célszerű biztosítani, ahol a megfelelő szaktudás koncentrálódik. „Az átjárást biztosítani kell. Az semmiképp nem üdvözítő, hogy a hajléktalanokat ide lehet vinni, és csak ide. Az alapellátástól a csúcsellátásig biztos, hogy nem lehet megcsinálni. Alap ellátás szintjén ezt meg lehet csinálni – 24 órás háziorvosi szolgálat, tüdőszűrő állomás – magasabb oldalon, műtéti, sebészet….. nem gondolnám, hogy szerencsés lenne. Amit a múltkor is mondtunk, megelőzési, ápolási céllal létrejövő intézmény az szerintem jó lenne. Lábadozó. Arra rettentő nagy igény van.”
35
