No title

Digitized by the Internet Archive in

2011 with funding from University of Toronto

http://www.archive.org/details/kedvcsapongsoOOfay

Iedt- € &ÁP Ü^GÁS OK EÁ1T .ASTDKÁS TÓI* JE1

s Kötet

~X

PE"S te^ IFTTSia^Ti Ií.VXDEREU

L^JOSXÁI,

H

I

Érzelges es Világ folyása eredeti

Történet, Levelekben.

i

Báró Zsóczay Jósef Gróf JSyarády Gusztávhoz, PesirÓL

0,llyan

az

ember édes Gusztim, mint

a'

hazai

csendes í; ónban , tef nem mozdíthatod , hogy apró 's hajszál-gj'ökerkéi közzül valamellyikét ne sértsd. Néhány hétll-ólfa különös kedvtelésbl csak Utalásokat olvasok. Ha látom, hogy Cook a' Aénusfiak nap eltt való elmenetelét három esztendkig, ugyan annyi 's több ezer mértföldnyi csapongások közt leste Mungo Park Afrika egy folyóját, láthatárt veszt pusztákon bolyongva, ezer veszélyek közt visgálgatta számtalan Anglus , Ho'landus, kénybl vagy kaimári szeszbl világokat ánta

;

szívesen ver gyökeret az édes

a'

;

;

jár-be;

nem

lehet

nem mosolygnom

azt a

1

szor-

épekedést, mellyel az én jó Atyám 's öz egész ház engem Pestre harmadnapos útra készítgettek. Hetektl-ólta csattogtak az ajtók, sielábak kopogtak a' lépcskön hercze - pogácsa- kalács -sütésre ropogtak a'kemenczék, varráson mosáson görbedeztek a szobalyányok, 's minden cselédség kettztetett figyelemmel kére-* Hát még az úti-eleség, aett munkát körültem. mellyel Európából bízvást kiutazhattam volna ! De nézd indulásomat elzött estve a* végvacsoránál Atyám az üres tányérra szegzé könnyes szemét, egy darabig némán mélázott villájával, majd

galmat

és

—

t

,

1

,

ü'

lágyulás tördeit hangjával Atyai intéseit raká szímosolygásom ekkor hálás bánattá olvadt

vemre

—

azon áldott Szüle eránt, kinek lágy gondoskodása 1*

csak

a'

szeretet tárgyát

félti a'

hogy

nélkül

a'

re-

Álmatlan forgottam ágVambanmásnap a' zokogó Öreg.' karjai 's

szélyt fontolgatná.

egész

éjjel

's

könnyez

cselédség áldásai kozzl ellágyulva ragadám-ki magamat. Hajts: kiálték a kocsisnak, 's a' hintó sebes ring ás a és haladása segite elfj* tani tolakodó könnyeim. A' bánatot csalni kell, 1

—

vagy mint kelletlen vendeget ne ültesd-le ne kináígasd ne mulattasd 's búcsú-vctlen hágy-el. Cselédeimmel beszélgetést kezdek: faragatlan tréfáikat tápiálgatám 's enyelgáseikbe vegyítem ,

,

,

,

magamat, tem,

fél

's

óra múlva

a*

régi víg Jusi let-

1

kaczag a hol lehet. Mennél tovább haladtam Szentpétertói annál inkább foglalatoskodtatok Pest és Concipista ságom. Enyelg humorom rózsa színbe tüntette elómbe esrneretlen jövendmet. Pesten sok az ember, sok ember közt sok a' bohó, lesz hát nevetni való! ezt gondolám 's a' tavasz eltel enyki

,

,

hében csak hamar felvidultam *s víg lettem a' vígadó pacsirtával. L tazásomról csak annyit írhatok néked, hogy német Fogadósoknál ügyes pénzhalászást magyaroknál ügyetlen jószívséget

—

,

találtam.

Harmadnapra beértem Szelére Anyám

test-

véréhez Zsámboky Lörinczhez hol fülcsendít kopóugitás közt hajtaték-be az Ldvarba. Szíves fogadott de néminem feszít udvarisáoqal az O üü öreg "s karon fogva ebédljébe vezetett. czitíierei és szarvas szarvak függitek annak falaín -s amazokkal az els fertály órában meg kelle esmerkednem. Más fertályban a' kopók' virtií^ saikat ereszténk mustrára, mellyeknek rnagasztalásnikban az öreg és fia Misi, ki épen jegyben jár, Nimródi hévvel vetélkedtek. Palkó legényem a' Lantosra talált lepakolása közben hágni a' kényes eb visított 's volt mit hallani ügyetlenségéért. Az ebet í§y szólla ránczolt szemöldökkel LÖ,

sök

,

;

,

5

Bátyám, úgy

rincz

mint

kell nézni

a'

Donatiók'

kopó becsülést érdemel, mert a' vadászat, melíynek a' lelke, még- az Elekor vitézi gyakorlása. élfáját.

de

;

kivált

a'

Furcsa dolog az a* kevélység édes Gusztim de hány nemes tetteinknek nem kútfeje az? Hírünknek, nevünknek, Törzsökünknek gondos óvása a' szenytí gyakori zabla a féktelenség és alacsonyodások ellen. Ott hol más nemesebb tollak gyengén rúgnak a szívbe vissza, gyakran a' kevélység gyúlaszt hérósi lángot az emberi mejbe 's szüü a' világ csudálta tetteket! Az asztalnál sokra gyltünk. Ritkán *van az a* ház vendég nélkül hol tet Aszszony nem feszíti, a* konyhában pedig jó szakács. fóz. Jókedvre derülénk , 's magam is sok boldog nyugvásáért ürítek poharat , a kinek soha hírét se haliam; 's ezzel nem kevéssé rukkoltam az í

1

,

1

,

söm

7

Öreg kegyében el, a' ki fia öszvekelésére dászatokra szívesen meghívott.

'&

va-

felé megszemléltem Buda hesokára úgy állottak elttem a' két Város sürü tornyai, mint a tele butclliák a* terí-

Másnap' estve

gyeit,

nem

's

7

tett asztalon.

körííltök

,

Tolongó füst-oszlopok emelkedtek majd lármásabb csörtetés hang-

zsibaj,

a/ mint feléjek közelítettem. Némább '$ merültebb levek mennél közelebb jövék. Ez hát az a' Yáros gondolám magamban mellybl tudomány, udvariság 's mesterségek ízlései áradnak a' Hazára itt libegnek a* Thcmis fontjai a' Kereskedés' mágnese ide vonja a kincset .ah! de Hazám* hány reményadó fia nem hullatja itt el élte rózsája leveleit,. úgy hogy sokszor csak a kóró kerül haza Ezek vóitak édes Gusztim futó gondolatjaim s tisztelet, de borzadás közt is hajtaték-be a' vámfa alatt. Lrincz Bátyám gazdag ebédjét váliaim közt 4rzém egész Szelétl fogva, s borzongatás v c ve-

za felém

,

,

—

—

7

7

7

!

—

7

,

7

—

;

el

1

de hála a Pesti roszsz kövezetnek! a' kocsi keményebb rázása melly egygyik szegletbl a' másikba vet, meggyógyíta egészen, 's jó kedvei szálltam-be a fejér Hajóhoz, honnan a Várost és népét czirkálgattam. ;

,

1

Be

kembl ember

1

esett már egyszer kireppennem fészHidd-ei édes Gusztim elvadul elfajzik az a* hoszszas távolban falusi magányban

jól !

a'

,

az

emberektl. Elveszti

az

állott

mint puskapor, *s lelke tehetségei zsibbadoznak mint a hoszszas veszteg ülésben a tagok. Én itt víg órákat reménylek édes Gusztim! Tudod, hogy víg vér- mérsékletem ha rózsát relelki erejét, szeszét 1

7

,

segít. Tudósítlak a' töviseket mellzni , mint ígérem mindenrl; elvárom én is leveledet: csak hogy az ói ah! istenem! felkiáltásokat 's a' gyász hangzatokat hagyd-ki belllök.

ményi

2.

Ugj'an az, ugyan ahhoz,

'*

onnan.

Édes Gusztim! Hobbéz kis világa zsibong fit Pesten körültem. Itt láthadd melly hatalmas melly egyedül való két rúgó toll az emberi társaságban az öröm-vadászat és haszonlesés. Nagy Város a' Zsíbpiacza mind kettnek. Örömet 's hasznot kapkodni egymás elöl az itt az élet' problémája de a' nyájas udvariság melly csínos palástot ád ,

Más zsebébl

reája!

a'

magáéba édesgetni

a'

kin-

cset, köz igyekezet itten;

de a' törvény kezessé^ szent korláti békés nyugalmat 's bátor ol-

ge 's talmat nyújtnak

Ez

1

két

rúgó

ember -maszszákat hempelyegtet szüntelen

Pest'

a*

birtokosnak

!

a

örök korholást okoz köztök 's elmét élesítve szüli az élet-édesít mesterségeket. A' láttatás' vágya, a fénylés' dühe itt számtalan bohókat szülnek, 's ezeknek sokféle áiorczájik mulattatják útzáin,

1

,

itt éltetmben vagyok édes Guszmindenütt a* hol kaczagni lehet. Az órám' üvege az úton eltöre. Tudod, hogy Városon az óra gyakran szükségben segít barát. Ha kedvetlen látogatást tészsz vagy fogadsz , néhány perczek múlva órát rántasz, 's figyelmes képpel az idt nézed. Ezen csekély pantomimé azt jelenti, hogy fontos dolgod van 's jelt ád az oszlásra. Ezen barátomat tehát üvegeltetni mentem. Már ajtajánál valék az órásnak, a* mint egy hintó sebessen íelém csörtetett. Hirtelen félre ugrottam de szökésemre nagy csördülés esett hátam megett *s im hónallyam alatt lév botom-

a'

bölcset. Éri

tim,

's

;

,

mal az órás ablakos ajtaját úgy bétalálám lökni, hogy az üveg darabok szinte pattogtak széllyel. Bocsánat! kiálték benyitván az Órás ajtaját, zavarodásomban kiejtem, kezem alól botomat. Nyájasan hajlott érte az Órás egy mintegy 18 esztends Lyánkája ugyan akkor, midn én is hirtelen érte görbedek, s fejeink olly ervel ütközének-Öszve, hogy mind a* ketten hátra tántorodánk. A' kedves Lyánka kaczagott, az öreg Órás mosolygva kiáltott: falkásan jár a' baj nékem pedig zavarodásom a' legfelsbb pólczra hágott. Leültem pirulva mint egy kipiszszegetett Színjátszó, de a' nyájas Öreg, míg a' Lyánka, kit Üvegesért 'é

7

!

menni kértem, megjve, lelkes nyájassággal hoza magamhoz. Képzelj egy vonszó nyájas képet *s Guidói szép ft, tisztest mint a' télé a' három munkás év -szakasz után; az arczokon pedig némely gyenge vonásait a' szenvedésnek, mellyéket egy nagy lélek gyztes vidámsága nyájasan enyhített.

A' Lyánka megjve az Üvegessel, *s míg ez dolgozott, amaz védangyalként takargatá öreg Attyát, az egy kevéssé beszólgáló szell ellen, mellyet már elébb is teve. Atyám sokat szenved egy tdftoi - ólta az áltfázésokban, így szollá Sélto

gondul tekintve az Öregre,

ki ápolónéját nyájasan simogatá. Barometrumra Kaiendáriomra nincs IZlik«ég#m édes Julcsám, monda az Órás enyelgve , testemben hordom ket. A Lyánka lágyaivá Kifizetem a' kárt, de e' hajh csókolni kezeit. kis háznéptl nem válhaték - meg. Bévárám míg ,

1

—

üvegem bája

is

elkészült

örültem hogy egy más kis órámnak. ült 's varrást vett el. Most 's

hi-

találkozott

Julcsa félre tekintek elsben figyelmesbb szemmel reá. A' kép nem vala festi szépség, de pár nefelejcs nagy szemek, szökés 's Ízléssel font hajfürtök, gyenge pír a* tej-fejér arczokon, kis rózsa-ajkak 's Nimfái könny sugár termet vonszóvá tevék anyánkat. Keveset vegyüle *s inkabbára csak készteté-

sünkre beszédünk közzé, néha meglátogattak ha beszélltem szép szemei de Attyán gondosan pi,

hentek-meg azok.

Az öreg perczenként nyíltabb leve 's vevém észre mint nevekede bizalma hozzám. Szó közt emlité, hogy a' háznál három szobás osztály lenne kiadandó. fvibérlém azt 's egy pár óra múlva egy fedél alá szállottam a' szke kedves alakkal.

Azólta tudám-meg édes Gusztim, hogy az öreget bánat érlelé vénségre. Egy barátja elhódítá kedvelt njét. Ez férjét 's leánykáját, minek-

utánna vagyonjokat is pompaüzésével megrongálta hitetlenül elhagyá, *s majd viszont elhigyatva hala-el. Uzsorás keményszíviiség^el szedték-el a* Hitelezk a' szegény Órás mindenét 's a' tehe* tsbl kóldús leve. A' csalatott, csüggedést számkivet nagy lélekkel hordja búját, 's Socrateszként mosolyg a' bürök kehely felett. Vidám lelke csak akkor borong ha barátságát kéred vagy ,

(

1

,

ajánlod a* magadét, vagy az embereket emeled eltte. Szúrós észrevételek spéklik akkor szavait. Ctak az nevezheti, úgy mond, az embert barát-

nagy Ur lévén nem korholódhaa* kihez emberiség roszszabb oldala. Szk mestersége *s a* lyánka pénzes varrásai szegényen ján^k

,

,

,

—

tik az

táplálják kettejeket.

Most Stanczi búgomat keresem

fel kit báNeveioné* kezén van, nem láttam. Pvepesó örömmel robana a* kedves lélek ölelésemre: meglepett örömmel szorítottam én is szívembez 's nem gyztem megtelni szemlélésével, mint leve a' gyermekbl serdül bajadon, 's mint folyt-el a* tel gombölyeg tagokon bája az ártatlan viruló kornak. Egynehány hónapra befejezi tanulását, azután haza kül-

rom évek

döm

jó

ólta, miólta

Atyám

Pesten

,

a'

ápolására.

Gróf Nyarády Gusztáv Báró Zsóczay Jósejhez. Kazinczról.

Édes Jósim kihólt azólta nékem Kazincz és Szentpéter tája miólta az téged elvesztett. Az életermészet se képes enyhítni feléd epedésemet. A* tavasz els enyhének, az érkez gólyának fecskének tudod mint örültem mindég, mint egy kedves várt vendég érkeztének; az els kíkircsnek, ibolyának mint, egy Anya csecsemje zsengés petyegésének. O most miólta elhagyál a' szép természet puszta nékem, *s a' most fejledez tavasz kietlen! Öreg Órásodat ha sorsa csapá!

d

,

—

.

sa

nem mentené,

kárhoztatnám

a*

barátság* sér-

Jóltév mankóját ragadja az hónallya alól, a' ki az emberiségtl téséért.

elblcseli.

Kivált ifjúságunk barátját,

ki a* a'

kóldús

barátságot kinek sze-

relme vérünkbe fórra, szeretjük a* sírig mint egy kedves tájékot és helyet, mellyhez édes óráink köttettek. Az ifjúság rózsás korában, a* vér bájos hevében egygyütt leélt 's már elreppent ártat-

<

10 lan urÖmek' emlékezete szakadhatatlan szálakká] szövi e' szerelmet éltünk* fonalai közz.é Az atya- tisztel Julcsa nékem igen tetszik, inkább mint Városod' magasztalása. Térj hozzánk vissza édes Jósim ne zörögd -el élted hólt falak között. Nézd a' munkás természet mint fon , sz köt, teremt körültem; a'nagy világban szüntelen új kis világokat alkot 's csudáltatia magát. Körültem, alattam, és felettem munkálkodik. Ti városon gyáván mímelitek tet 's fenn láttok a' néha szerencsés próbával! Nékünk a' természet ön kezeibl nyújtja adoraányit; ti meghamisítja" tok azokat Minket egygyügyú fiait szk kör vágyainkai kielégít, míg titeket a' fény szomja örök szkülésre kárhoztat *s vonva tartja arezotokon a* kétszín' feszít álorczáját. Nékünk a' természet adja ártatlan örömeinket, ti pénzen vásároltok Örömet, 's így az élet' legszebb örömei mennek nálatok veszendbe, nzok, mellyeknek a' közlés ád fszert és becset. Elli ezeket Városon az önzés, !

—

!

,

!

mellynélfogva kiki személykéje Örömeire sugorgat 's maga a' zajgó nép közt világa magának. Haszonlesés nálatok a' barátság mértéke, 's kül-

—

,

s got.

környlmények' fontolgatása határoz házassáNagy Város az emberi gyengeségek* zsíbpia1

cza , hol az etiquette az utolsó módi. megszegése, egy tartozó látogatás' elmulasztása több a' véteknél , 's az ember környülményei több mint. aa ember maga. Hol a' pénz a' rény' bélyegét, nyomja sok vétkekre; udvariság *s világ* tónja okos mínát adnak sok bohóságokra. Hol a' világosodat csak vakító czifrázat a' roszsz épületen 's a' hitvány udvariság az egyenes szív* pótolékja! A' falun ön macára szorulva 's lelkébe száll-* va érzi létét az ember 's czéljának megfelelni törel. Titeket czél nélkül ragad a' nap , sodor a' jelen Örvénye Ti az örökkévalót a* befoghatat,

1

!

lan*,

csak szorult boltozatok

alatt

imádhatjátok;

11

én végetlen boltja alatt minden fszálban és féregben ielem és tisztelem tet, Majd fénynyilazó borúlatokban járdái felettem 's félni tanít, majd a* természet jóltev jelenéseiben háláitatja irgal-

mát

szeretni ösztönöz. Térj viszsza hozzánk édes Jósim veled élve még egyszer olly bájolók lennének nékem a* természet' kecsei. Én Bártfára készülök e* tavasz' végével 's alig várom hogy indulhassak. Élj boldogul, 's szeret Gusztidat viszont szeresd 's

!

I

Ti érzelgk a' Világ' bábjátékszínén , mellyhez víg rollék illenek, igazán szomorújátékosok vagytok , 's a' dolgoknak soha a' vers , mindég az árnyékos oldalait veszitek. Te azon búsulsz

hogy

a'

csont kártya-pénz

nem

arany.

Nem

— Midn

az e ?

a' hibás a' ki azt annak nézi ? Városi barátom, ki elébb Emlék - könyvében nézi -meg ha barátom e* ? 's ki épen tegnap foszta-meg a -

ma

kártyaasztalnál,

szívesen szorongatja kezemet,

míg az útzán barátságát esküszi mindenfelé tekintget csak reám nem, vagy öltözetemet czirkálgatja; Lyányom, ki olvasztó szavakkal fogad hséget nékem minden reggel, új új szerelmes 's

,

levélkékbe csavargatja hajfürtjeit: falba verjem e* fejem, hogy ez így van ? Nem! édes Gusztim! a' mennyit kapok annyit adok viszsza. így minden indulatokat az öröm érzést kivéve elhagyok nyom nélkül szívem felett simulni, míg ti azt a* falun szünetlen marezongjátok. Néktek egyszer éltetek csak napok váltoga^ tása , 's munkáitok, mellyekbe az unalom hatal-. mas pauzákat tol közbe , csak arra czéloz hogy az éhenhalástól menekedjetek. Korotok szk mint-« egy Marqueuréki egész nap negyvennyólczigszám-. lálgat. Mi pedig áltenyelgjük napjainkat mint eg/

-

14

könny

—

a' világok hegyein végig leng. fényszínt ád örömeinknek. Pia az elgondolat nikül alázatos szolgámnak nevemagát, a' henye nap -tolvaj hogy borra valót

lepke

Az udvariság

men zi

csaljon, pelyhet szed ruhámról, mellyct épen most keféltetek; a Kalmár minekutánna tetemesen meghúzott, nyájasan egy szippantat tobákkal kínál; a' fiakker, napos -inas, lámpás - gyerek minduntalan kalapot emelnek elttem 's nagysá1

golnak a' kóidús mint egy kitanult mimicus külömbféle helyhelést vesz hogy irgalomra bírhasszullj azon tördjek e' hogy ezek nem son a' engem magamat, hanem a* földi bálványt ;

—

,

:

—

szorult Mainmont illetik? 's ne bancótartómb hogy e semmi olly csillaggá teörüljek inkább melly körül emberremti csekély személyem maszszák mint drabantok forognak ? A' bohót kaczagjuk mi mulattatóbb ennél T a' vétket minden álorczáskodásaiban esmérni tanuljuk: 's mi hasznosabb e* tudománynál? Ez esméret oktat kitérni eloile, 's nem lenni zsákmányává a* leg els szerencsétlen indulatnak. Ritka vétek ollyan mint a veres köntös politzia, melly meszsze vereslésével korán megintse a' ludast hogy takarodjon! De történeteimre térek. Tudom édes Gusztim úgy se térítjük- meg egymást soha. Vérünk külön mérséklettel hempelyg, de szivünk öszvever míg dobogni meg nem szün. Rossíni Tankrédját adák 's én a' bemenetelnél a' Theatrtírfi eltt megállók. Egy hetyke Uracs délezeg paripát tán ezo Itatott az útzán *s. megpillantván hogy egy közeiablakban egy angyali lyánka könyököl, egy Szabó eltt a' szegleten megállott. Beszólít vele de szemei a' lyánka felé kémleldtek, 's hogy annak figyelmét mai

1

,

,

;

1

,

,

gára vonja, tyút ád néki

,

hirtelen megfordítja lovát, sarkan's a* szeles vigyázata' ló szökik ,

15 lan lovagló egy szegény napszámost halomba tapostat. Orczámba szokott e' méltatlanságra a' vér, a* ki mintha semmi a' lovagló után iramodtam sem eseit volna folyvást courbettirozott lován , 's majd hirtelen elvágtatott a' tódult "s kárlioztató nép szeme ell. Boszszúsan *s zavart hevüléssel térek viszsza, 's meg nem álihatám hogy ki ne Hljön kedves lr! így szóila hozzám fakadjak. egy nemes tekintet Huszártiszt, a kivel a' szegény eitaposottat életre ocsúdtattuk, nevét a sze,

,

,

1

1

lesnek me^íudhaljuk a' Szabónál 's Pesten csak reá akadunk. Helyes! mondám 's besiettünk a' a' lovas Vr ? kiáltánk mind ketten egyszerre. Leleszi Pénzváiiú fia, feleit az 's lakására utasita bennünket. Holnap szóilok ve-

Szabóhoz. Ki volt az

le

Én

mondám.

is

felele a' Tiszt, tehát

ha úgy

nyólcz órára nála termünk, *s elváltunk egymástól. A' rendelt idn öszveialálkozánk a' Pénzvál*s cgygyütt hágtunk fel hozzá a* tó kapujában lépcskön. Az lr tegnap, így szóilítám - meg a' mint szobájába léptünk, egy szegényt feltapostamint nemes lelktl szánakozást a' szerentott mint Gavallértól bakütése helyrecsétlen eránt hozását vártuk. Egygyikét sem tévé az Vr. INI a«

tetszik

,

;

,

í

most ágyban fekv nevében vagyunk itt. Elhallgaték "s lesem az Jfjú arczán a változó színeket. Bátor szívet 's makacsá-

zon nyomorultnak,

ki

1

got erlkde elébb a' gyáva majd látván eltökéllésünket mentegetni kezdé hibáját. Nem tágítánk rajta 's a* mint végre arra unszolánk hogy a* megvívásra köztünk 's fegyver neme közt válaszszon, nagy lelkülcg gondoskoda szélessége áldozatjáról adakozása megfelezé kívánságun's kat, így legjobb volt tennünk monda a' liszt, a* mint az ifjútól kijövénk. Ez egy gazdag Pénzváltó fia v kinek egy Nagy XJr adóssá, ennek sok mái ;

,

14

r

attyafia van, Nagy ra mentünk volna.

's

így

más úton nem sok-

Megszorítá kezemet a' Huszár Tiszt én is viszszonozám szorítását, *s érzem hogy szíveink rokonok, *t ezen eset egymáshoz vonta azokat, ,

Ugyan

áss

j

ugyan ahhoz

Pestrl.

,

Egy Anglus közepette Londonnak 30 esztendeig remetéskedett, im én is édes Gusztim Pest falai között pásztori arany kort élek. Órásomnál tartok kosztot, 's ha az asztalnál az egész emberiséget élesen öszveszurdáltuk én Julesájára reám pillantva poharat kapunk, iszunk a' barátságért szerelemért 's mindenért a mit épen gúnyolánk. Julcsa tisztogat szobáimban biztos szorgalommal jár ki 's be azokban, körültem seper, rakosgat, motoz gömbölyeg karjaival fordulásai,

1

,

,

ban

érnek hozzám, 's lehellete orczámon fúvalgat gyakran; de az ártatlanság szép bizalma nem hagy soha tilos lángot gyúlni keblemben y csak testvéri hévvel melegíti azt a kedves lyánka éránt. Víg nyájassággal koszon -be jó reggelével reggel, 'a enyelgve búcsúzik jó éjtzakájával estve; néha unszolásomra biztosan nyújt ajkat, 's szemei édesen legelnek rajtam; én pedig boldog álmodozások közt szunnyadok el, 's új kis örömekre ébredek. Ha dolgaim menni 's mulatni késztetnek, úgy érzem magamat, mint a' ki valamit otthon felejtett, sietek haza mihelyt tehetem hol nyájas szemek mosolygó arcz, 's néha hoszszas kimaradásomért gyenge szemrehányások várnak. Szerelem e ez, édes Gusztim? Tán csak barátság' lágy érzése! akármi, de édes és boldogító. Bár mit tarts te a* Városiak fell virít kztök tagjai

1

,

,

1

—

,

is a'

ezerelem; ámbár rendszerint

a*

Városi

Ifjú

!!

15

nem

képzeli lángja tárgyát mint fi paszta tündér hanem hézakot ád néki, 's e hézakba 1

léleknek,

angyal mellé többnyire pénzt, rangot 's nincs e* igazsága testes *s vagyonkát is gondol világban és életben testiképen gondolkodni? Társalkodásom Julcsával, ez ártatlan lélekkel, naponként bajosabb , 's hidd-el ha Kisaszszony volna, könnyen veszélyben foroghatnék, hogy szabadságomat nála az oltár eltt hagyjam. Én egész Városivá levek. Ha a' legújabb módi szerint öltözve , botommal mélázva vagy hetykén fütylgetve a' Hét Elector eltt kevélyen állani , az elmen fejérnépet mustrálgatni , vagy a"* Kávéházakban ásítozni , vagy a* hídnál , az itt számos dologtalan szájtátókkal ácsorogni látnál 5 a' testesített

;

—

—

ha szemlélnéd mint tudom a' pénz -nemügyelést mutatni, a Nagy Urat, haza' fontos emberét játszani gondolnád e' , hogy én azon Falusi Jósid vagyok, a' ki veled 's a' gerliczével Szentpéteren vagy Kazínczon versent turbékoltam. Hidd-el 1

—

itt

vagyok,

nem

vem mindég di

a'

maszlagéba

Vgyan Igazán

a*

ott

De

szí-

Világ* tónja és

mó-

voltam helyemen.

régi

marad

nem

harap az soha

az

t

*s a'

ugyan ahhoz Pestrl.

tudományok, mesterségek lobogó homályában, lámpa -tor-

égi fáklyák az alvilág'

nyok az

élet 6zélveszes

lennének

k,

tengerén

ha az ember,

ki

!

Mi boldogítók

midn

egy kezé-

vel épít rendszerint a' másikkal ront, ket sokszor külömb tekintetekbl kémleldkké 's

mer

haszonvehetetlenekké nem tennék Egy reggel kedvetlen és homályos boszszúval ébredtem- fel. Hitelezket, Kontókat nem vártam , mellyek a' nagy Városokban roszsz ked-

10 rct szoktak okozni kártyán nem vesztetiem; nem csuda hát hogy árnyékos humoromat a' tegnapi rétesre 's a reá Öntött Vilányira toiám. E' hiedelemben valék, mígnem a» Physiea ez áldott tudo,

1

,

mány,

reáútasított igazi okára

kedvetlenségemnek. Reátaláltam, mihelyt felkelvén, szememet az ablakon kivethettem. Apró sürü köd essöt hordott a' szél 's vei* ablakomat verdeste. Nedves párázatok srítették az allevegt 's a' szél csattogó játékot zött a* ki akasztott mester -czímekkel. Egy szóval csúf idó volt, hogy egy anya-gyilkos csak üly idt választhatna fekete tettének. Aha! gondolám magamban, itt a' bibe! Leveg- oszlop nyom minden testet, 's most tehát nehéz leveg - oszlop fekszik inszövedékemen is. A' nedvek, vér, ínnedv (ha ugyan meg van ezen utolsó az emberben) szabad keringések akadoz 's a' mint'Malcbranche és Leibnicz a' testnek a lélekkel való szövetkezése titkát feifesze£>eUék kedvem 's lelkem ezért borong. De jó Malebranche és Leibnicz miért sánti* kál ezen szövetségbeli titkotok az erkölcsi világra nézve? 's nem gyengélkedik a test mindenkor a* lélek ertlenségeiben? Hány Uracs a* kinek agy veli inait vastag tudatlanság , vak babona , *s elitéletek ködéi nyomják, járdall Herculesi testei, elhitt hetvkeséggel osztogat tanácsokat, világot amit 's hivatalokban csillog? Hány ezudar 's gyáva lelknek, kinek szíve táját alacson vétkek *» ,

1

—

1

,

dühös indulatok' göz-oszlopai nyomkodják fénybre kövérségtl 's duzzadoznak tagjai egésségtöl? Miért van ez jó Malebranche? Miért van ,

lik

ez

Leibnicz ?! vala édes Gusztim, kémleldo része Phy&íeai észrevételemnek, de haszonra kívánván azt vonni, illy fogadást tevék magamban: minthogy az idó testedet, tested lelkedet nyomja illyenkor haragosabb, boszszúsabb , türellenebb '* méltatjó

Ez

,

!

17

lanabb vagy mások eránt tehát ma inkább mint mászszor vigyázz, hogyne sérts senkit, 's phleg^ mád ki ne zavarja semmi kedvetlen eset. Nézd Gusztim, illy isteni fáklya a' tudomány ha benne ;

—

nem

száraz terminológia koholással , alkotásaival kívánunk csak

nem szemet

véleva-

szent fogadással

mé-

mények kítani.

Fogam. ernymet,

's

e'

nek -ki Stanezi húgomat meglátogatni. O de be Ollyan ö többnyire a' maga gyarló az ember fogadásaival mint a' roszsz Hajó -kormányos, ki zsebében hordja ugyan a* Compaszt 's hajója orrában a vasmacskákat, de azokat felejti a' szükség idején használni, '$ az els sziklán törést szenved vagy fövenytorláson akad Mélyen eresztem ernymet fejem felibe, és sietek mert a' kavargó szél gyakran ernym alá !

1

,

,

csapkodta az esst. Quarambole kiáíta egyszerre egy szemközt jöv kis Üracska, 's ernyink olly ervel ütköztek öszve a' közös sietésben , hogy mind ketten hátrahökkenénk. Engedelmet kérek, 's ki akarván egymásnak térni kiáltánk egyszerre hirtelen mind ketten ugyan azon oldalra szkénk. Ujjolag öszve ütköztek ernyink 's én a más oldalra ugrottam, de a* kis Ur is ugyan azt tévé, Teringettét! ki's harmadszor is Öszveütdtünk. élték tüzesedve, mert már ernym lyukat kapott, maradjon helyben az IJr Az én kövér Lracskám kaczagott hogy szinte rázódott belé. Az Ur marad felele furcsa parancsolással , én vagyok az !

,

1

,

!

,

,

öregebb! Elszégyenlém magamat, eszembe Ötle fogadásom 's mosolygva nyújtám kezemet az én órácskámnak. Maradok, mondám szelíden, tessék elmenni. El, felele szemembe tekintvén, de elébb meg kell esmérkednünk; a' kit megkedvellek, nem szoktam azt egy látásra hagyni. Be vont egy Kávéházba 's a' fröstök felett nyájas fszer,

rel el

beszéllé,

Leleszi

szdes lovaglásától

ólta

i8

mellyet az ablakból szemlélt, mint vágyott testvére háza népével egygyütt esmérni. O kaczagni a' nevetséges oldaszeretett, én segítek néki, dolgoknak, kutattam vele egylaikat kutatta a gyütt én is elméskedtünk kaczagtunk *s a* vonszeszalom bájos titka közel hozta szíveinket rettük egymást 's barátságot ajánlva váltunk meg 7

,

;

a'

nélkül

,

—

hogy egymás környülményeirl valavagy csak egymás nevét tudakoz-

mit tudtunk

,

tuk volna.

Más nap

dél után szép napfényre derülvén -szed mellett ülve Serházakban tanulgatták

Vám

az id, tet a' hídnál a' találtam. Sterne és Popé

szollá hozaz ember - esméretet, én itt tanúlom zám fordulva, 's annyira is mentem már benne, hogy ma lehetnék Vámszed. Lássa az ÜT: a' hasa- eresztetteket nem szóllítnám - meg, mert azok ,

dolgozó rendhez bizonyosan nem tartoznak, valamint a' kiaszottakat sem, mert az aszályt hozó vétkek rendszerint a* fbb ranguaké. A* sáppadtak szabadon mehetnének, mert L ráké ez a' szín. De a' vastag lábikrájú 's piros arczú fizetne, paraszt munkás. A' nagyon siett meg mert állítanám, mert a' munkás parasztnak becses az id de a* henyén sétálgató L'racskák Cri rendkik nem sietnek a' menésben r hez tartoznak ha csak szép fejérszemély nem megy elttök, kit Egy darabig próbalgatám meg kell elzniek. én is, kitl vennék vámot kitl nem, 's már meglehetsen okék kis kövér mesterem után, a mint Szanczi húgomat a* Nevelnéjével a' hídon jönni a

1

,

,

—

1

láttam.

Eleibe indultam *s zi könnységgel szke a' Lyánka , de gondolhatod millyen sze-* met nyiték , a* mint csókomtól egyenest az én kis kövér emberem ölelésére ugrott, 's édes Nagy Gyanúsan Bátsim szókkal ajkat nyújtott néki. iekinténk egymásra. Az Ur esméri ezt a' lyánkát?

élmbe

!

*9

kérdénk egyszerre egymást. Nekem testvérem mondám váró hangon, s az én emberem egyszerre

j

7

olly lobbal és hévvel szoríta karjai közzé

,

hogy

7

Pesten úgy is számos ácsorgók körültünk már méhrajként csoportozni kezdenek. Jósi édes lelkem Öcsém, te vagy az én Zsóczay Laczimnak , ifjúságom barátjának, kedves atyámfiának gyermeke? az én lelkem Öcsém ? ezt kiáltá s újra meg újra öszveölelt, rokonok voltunk hidd-el míg nem is tudtam ki vagy. Ládd e' édes Stanczim, a

!

7

a' mái világban szóra se méltóztatják az emberek egymást míg neveikkel kölcsönösen meg nem esmérkednek. hogy a' név határozhassa - el men,

maga

,

ember, 's kiki tiszteletét szeretetét ahhoz mérhesse. Mi szerettük egymást, míg azt nem tudtuk is hogy Anyáink mind kettnknek Zsámboky lyányok voltak. Én Mendey Nagy Bátyád vagyok édes Jósim, s most a' verség nyit ér

az

,

7

—

még

szorosabban kössön- Öszve bennünket! voltál nálunk kis lyány szólla arczcsípéssel Stanczihoz , legalább tudósíthattál volna hogy Bátyád megérkezett. A* Lyánka tanulásival, munkáival mentegeié magát *s én is mentségrl gondolkozék, hogy a' Rékasy Septemvírné született Mendey Aszszonyság 's Nagy Néném házához szólló levelek most is a* ládámban hevernek. Igaz okát feledékenységemnek csak fneg nem vallhattam ügy e' édes Gusztim, mert alig ha Juícsának a' kedves órás Jyánkánalt nem kellene róla

Régen nem

!

,

—

felelni.

Karon fogott bennünket Mendey Bátyám , vezetett Testvéréhez a Tanácsosnéhoz. Épen benyitni akaránk a Szála* ajtaját, a mint szem7

's fel

7

7

—

közt ötle velünk egy lyánka egy lyánka barátom kiért egy Tróját halomba dönteni nem volna kár. Stanczit szívesen szorítá magához felém pedig szembetn zavarodással hajtotta meg ma,

,

fiát,

—

-

20 szólla gonItt hozom vitézedet édcsLottim! dolatlan egyenességgel Mendey Bátya, s a' lyánka elpirult, mint egy szép napot igér hajnal; mert édes Jósim , folytatá csaifasággal , az én Lottim is látta ezen ablakbúi mint szíveskedtél a' szegény eltaposott paraszt körül, s egy szép ifjúban a' könyörület egy érzékeny lyánkánál jól rúg7

?

Most vetélkedénk Lottival a' pirúlásban, de szerencsénkre Jusztinka Néne eg\;, koros hajadonka kisegített zavarodásunkból. O épen most lé-

tat

!

pett ki

bából.

cseveg ölebektl kísértetve az óldalszoEzen csevegés a' Néne és Bátya csíka,

reánk nézve igen júltév intermezzút tsinálTe voltál hát tak. Megesmértettünk egymással. az az Ifjú édes Jósim, szólla arczám simogatva; én egészen roszszúi levek, látván a' szegény paraszt

tásai,

Szelíd nyájassággal fogadott Estvére megmarasztattunk; Lotti Klavírt játszott, 's hódító hangjával követte azt. Én elébb csupa fül valék , majd édes Gusztim elváláskor csupa szív. Bolmi tagadás benne dogabb vala estvém a' Hallóénál! Leírjam e néked ezt az egész jeles Házat? hol minden tag más más úton megyén, még is ezen utak a' szerelem bájos erejénél olly szépen egygyé folynak Ha látnád Jusztinkát számos apró gyengeségeivel, mint ül öiében nagy czirmos macskája *s cseveg madarai között, 's az egész világot rostalgatja, de nem a' megszóllás vésze-' delmes rostájával mellyen rendszerint a' búzaszem is ált' pereg se nem a' rágalmazás kétszín részvételével s kárvágyó újság-lesésével, hanem csak unalom szülte fecsegessél, melly mellett a' baloldalban igaz emberszeret szív dobog. Ha látnád mint kémleldnek apró tengeri-nyúl szemecskéi széllyel, s fürész hangzatja mint mustrálja minden mozdulatját az eleven vér Lottinak konkolyt hint roszsz léleknek Ítélnéd. De édes

szerencsétlenségét.

a'

Tanácsosné

is.

—

—

1

!

,

7

7

—

,

21

Gusztim, ha esmérni kezdenéd mint én, mint hagy egy nyomorultat is segély, egy csüggedttet is vigasztalás, egy derekat sem tisztelet, 's egy atyafit is forró szeretet nélkül; ha látnád mint éled, ha kedves Lottijának a* hódolás temjénez, mint éjetlenkedik ha a' ház valamellyike ha mindennapos tanúja lennél mennyit beteg 6zenved szegényke a Bátya gyalulatlan tréfáitól,

nem

—

7

Lotti pedig ártatlan

nem

tiszteletlen pajzánságvágyását, 's mint tördeli tövisseit leczkéinek azonnal észrevennéd, hogy 6 nem zörg roszsz váz a* háznál , hanem biztos 's

gal mint ingerli újság

-

—

bútor, mint egy kakukos fal -óra, a* mellyhez szokott házi gazda akkor nem alhat jó ízn mikor az eláll. Mendey Bátya egy szerecsen ajakú , forradásos kép, mint egy vízjárta hegyoldal ahcson kövér, mintegy negyvenöt éves emberese. Árván hagyatott koponyáját kurta paróka fedi , fogait egykor elefánt hordozá de még is a' mostoha képnek, a' pár eleven fekete szemek, a* szüntelen vidám lelket követ test' gyors mozdúlati az arezokon lebeg egyenesség szíves mosolygása olly kellemes valamit kölcsönöznek, melly szívet nyit O kaczag de nem gúnyol , enyelg de és von. nem kÖnyelméjü, pajzánkodik de nem sért, szede a nehezszélye senkit és semmit nem kíméli Kéjét leli abban, telésig nem üldözi a' tárgyat. hogy valakit egyenességével ártatlan pirúlásba hozzon, 's ettl Jusztinka Néne sem ment; ámhogy himlzésében bár tet azon hálás érzésbl szívesen dajkálta inkább kíméíli mint tenné kü,

—

,

;

,

7

,

,

,

lömben. Pvékasy Septemvírné született Mendey leány egy szelíd, nyájas, kevés beszéd tisztes aszszonyság kinek szelíd tekintetére szívek nyílnak, s tiszteletlel vegyes szeretet az Önkényes adó, ,

7

mellyel minden kiesméri adózik néki.

24 Jaj de Lotti festéséhez mint kezdjek jó Gusz«»

tim

szemeim szikráznak, szívem dobog,

!

ke-

's

mint egy áhítozó kártyás kezében a* kártya midn ba- bankot mond. Ha e»y pár kedves ne -felejts szemecskék felibe egy szépen hajlott ívet, a' csiga - szín száeskában két

zemben

a* toll

reszket,

sor alabást fogat, a' nyílt homlokon lebeg szökés fürtöket, az arczokon az egészség *s szépség tejét és kárminját a' sugár termet bájos gombölyegségein a* habzó kellemeket gondolod magadé nak, még csak azon szívet ígézö kedves borítéka ról lesz

gyenge képzeted

,

melly egy mindég

vi-

dám angyali lelket fedez. O r.em vadászsza az römet 's vígságok után nem esdek, de a magát ajánló römet szívesen fogadja, 's lelke minden1

kor nyitva áll néki. A' nap foglalatossági között szívesen enyelg, kaczag, tánczol, mulat, mulattat, vígad, *s míg lehet ers lelke vív az el nem kerülhet kedvetlenségekkel. Szóllj Gusztim , ki ne vágyna illy élet -társra, kivel bátran nézhetne a'

jövend

a'

De most

bizonytalan sors' szemébe? elég Lottiról ennyi! Félek, hogy 1

sokat fogsz olvasni róla, mert a nap Lotti! és vég gondolatja nálam, már is

még

elsq

—

7,

az, ugyan ahhoz.

Ugyan

az a

1

Pestrl.

Ollyan vagyok én most édes Gusztim, mint namu szín estvéli lepke melly addig rep,

ég

gyertya körül, míg szárnyaz pergelten nem pottyan-alá. Mindennapos vagyok látom Lottinál mint fejlenek új a' Tanácsosnénál

ked gondatlanul

,

új tökélletességek élmbe, lelke minden "helyet a' hol

mint

éleszt,

azt -veti.

Ah

kevélyít

mint varázsol vidám járdall

minden

Elysiummá,

tekintete,

a

1

kire

Guszti én igen veszélyes játéknál

,

ü3 *é tudja aa isten mint üt ki! Hogy szívet ne veszítsek mi óvhat-meg? hogy kapjak mást helyette mi nyújthat reményt ? Mint a' nap súgárzatiban szállongnak a' milliárd porzatok úgy repkednek az imádók Lotti kellemei körül. Némellyek ugyan a* legels szell fuvallatra is eltnnének; de némellyikével mint kivált egygyel édes Gusztim, kitol vívjak-meg nem rettegnem vakmer elhitíség lenne. Maga az érdem benne vetélkedm. 'S gondold - el ki ugyan azon Huszár Kapiez? Zárosy Mihály tány a' kivel egygyüttLeleszire ijjesztettünk. Otet az egész Ház tiszteli, 's Lotti különös ügyeléssel

ülök,

,

—

—

—

jelelgeti-ki az imádó rajok közzül. Velem néha majd tartózkodó, a* biztosságig enyelg, önszeretet reményt Önt keblembe, a' hiú

majd 's míg

a* Lotti bájainak eleven érzése gyakran csüggedésbe ejti azt. Akármi lesz bellle jó Gusztim , én már horgon vagyok; ámbár a' szerelem szót olly késn fogom kiejteni számon a* mint csak lehet, 's rejtem ha ugyan hagyja magát rejteni. Mert egy imádóktól övedzett iyánka nem könnyen sodorhatna e' magamat is a' pórság közzé, erre pedig édes Gusztim megvallom szúrna a' büszkeség. Yiszszalépnem, érzem, már lehetetlen. ,

A* szerelem nyíl; könnyen becsuszszan a szívbe , de ha kirántni 1örsz, halálos sebet szakít. Épen nála valék a* mint a' czip;s számára Czipket hoza. Felpróbálá azokat. O Gusztim már magok e' piczin lábacskák képesek egy egész cynismust halomba dönteni. Hát ha a' táncz sorain bájosan le lebegni látnád ket, mint én a' tegnapi házi tánczban, melly Mendey Báttya neve napján adatott. László napját elzött estve Mendey László 1

Nagy

íiátya meglepettetett. Lotti Grand-Sonátákat adott a' Fórtepiánon Zárosy Kapitány Szólókat a'Fiatraveren 's némeliyekben követte Lóriit. ,

Én

a' ki

eddig csekély hegedülésbeli talentomora

dugaszban tartóra, mer fül levek. Mer fül? mintha egy szerelmes ifjú játszó Iyánkájánál lehetne csak az. Szem is valék édes Gusztim, vagy mert csupa tán mind az öt érzékek részt vettek érzéssé olvadék. Mint lebegtek a szép kezek a* Klavír kúlcsazatján 's bájoló hangokat nyomkodtak rajta; érz szép lelke mint adá-ki az ert, a' lágyat, az olvasztót! Hidd-el Gusztim egy lyánkánál ki a muzsikát a* középszerségen feiyül vitjátszása szívet fest, *s olly tükör, mellyben te , ,

1

1

sok vonásait láthatod érzelmeinek. Elvégzé Loíti elandalodásoma* dicséret; én 's ömlött reá ban elfelejtem a' tömjént. Hagyjátok tet, szólla Jósi a' Bátya csalfán, a' mint ezért kurholtattam Öcsém némasága kiáltó taps. Bizonyosan, szóilék zavarodva 's megcsókolám, kezét Lottinak A' szép kezet csókolod e' édes Öcsém, vagy azt a* Mind a' melly olly szépen veri a' Klavírt ? kettt édes Bátyám! felelék, 's pirulásomban nem merek a' lyánkára pillantni. egy szüntelen MaeceMost Bárány András nás- vadászaton kószáló Versgyártó álla el, 's jelent torok-köszörüléssel olvasá-fel idvezl verMindnyájunkat mosolygásra késztete ezen sét. de Mendey Bátya épen váltott poétái gyermek

—

;

—

—

—

;

rázódásig kaczagott rajta. Különös így s"zúlla a' felolvasás után, hogy az emberi legszebb találmányokon valóságos átok fekszik. Hlyének az érez olvasztás, puskapor, America felfedezése 's a' t. Lám szegény Cadmus és Evander csak 24 betket találtak-fel, 's ím még is mennyi lomot nem írunk olvasunk általok! Bárány Ur mint a' vízbe haló a'

kapkod, minden versében

!

a*

Músákat

szóllítgatja

segédül, tengeri vészt, hegyni habokat, tört árboezfát ír-le bennek, pedig tudom tengert se láHát azok tott soha, 's olvasóji közzül is ritka. a* sok pogány Isten nevek mit keresnek a' ma-

—

,

25

gyár László napi idvezlésben? Oliyanok a' mint némelly Poétáink mint egy ide \ aló én látom roszsz házfestó , a' ki mindég Chínai és Américai minthogy fákat madarakat festeget a' szobákban azokat egygyikünk se látván szemére nem vethetjük hogy nem találta okét. A Mú'sák invocátiója, kedves Bárány Úr, a* sok mythologiai agg nevezetek, czifra szavak érthetetlensége a* dagály 's némellyeknél a' bor hevülése épen ollyan jelenségei az igaz poetai tznek, mint a nagy bajusz, Atilla-bekecs, sarkantyú, 's más Nemzet kisseb^ Ezeket vállbítgetése az igaz Magyar szívnek. veregetve *s szelíd évdéssel ejté a' Bátya. Bárány meghajtá magát, 's nyájasan nyélé -el a' nyájasan adott de elég keser pilulákat; mert Mendey Bátya Banco- tartójához nyúlván, egy kis szájjavító édességet szemele-ki bellle 's markába nyoma a Pseudo - Yátesnek. Jaj de nékem ki édesíti -meg keserségemet! Haliám mint folyának- Öszve a' két játszók hangjaik látám mint mosolyga Lotti javallást a' helyes Flautázónak, melly gondosan forgatá Záromelly sy a' kóták leveleit a* Klavír -vernének vigyázó figyelemmel ügyele ez minden szavára amannak, 's mindnyájunkat mellzni látszatott miatta! És még is kénytelen vagyok becsülni nemes vetélkedmet! bizonyosan szeretném is ó ha tet Lotti mint szeretném édes Gusztim ,

;

1

,

1

1

—

T

,

,

,

nem

—

—

•

szeretné.

Víg tánczal rekeszténk az

estvét

's

a*

Bátya

enyelgéseik, kik tánczra forgatá Jusztinkát. Az velem gyakran ingerlék Lottit , új remény szikrákat lövellenék, borongott lelkembe. De én itt is elásám talentomom édes Gusztim , 's bár tudod hiúságom 's azt melly szívesen *s jól tánczolok változásomat tettetem, 's kimentdém a* táncz alól. Nem jövendbelim ne lábam 's kezem ügyes!

ségét szeresse

bennem. Tsak hiú lyánkánál

hetek az

,

által

's

az

eüéle vesztés

veszt-

— nyereség

!

8.

Gróf

Ny arády

Gusztáv Báró Zsoczailioz, Bártfáról;

Bártfán vagyok édes Jósim szatján. A' tavasz éledése,

d

,

a'

vígság vada-

dagadó keblemben epe-

—

nem férek-meg érzelmeket vágyakat támaszt vélek magamban "s ömlenem kell. hullongjon szszel a' haldokló levél magános ösvényemre, midn a' természet enyészte a' köz enyészet kép-

Am

zetével borong lelkemben, 's érzelmimet viszsza sugorítván mejjembe , Fakírként bolyongok egyede most a' tavasz éleszt párája érzelemdül közlésre ingerl *s ember-zsibaj közzé kell vegyül-

—

—

mi hangzhatna inkább lelkemmel mint egy népes érczes ferd ? hol kiki örömet vadászni mulat *s az otthoni gond, baj, bú

nöm, így öszve

közzüi kiragadt szívet a' nyájas vígságnak nyitogatja. O Jósim, itt csak a' te híjjoddal vagyok! A' természet itt a* bájolásig szép, *s tet élni, nem mesterkélni mint a* Városokban, gylt itt egy nyájas embermaszsza egy rakásba; a* barátság, szerelem, ártatlan vígság egy szóval az emberiség' boldogító érzései czikáznak itt a* természet ölén, 's csak az öröm sima oldalai, nem haszon,

,

lesés szálkásságai

korholódnak egymáshoz.

En különösen, inkább mint a' többi vendég, természet fia vagyok itt is. Egy fenyves dombról melly nem meszsze lakásomtól domborodott, legel lelkem a természet legszebb tüneményein. Innen lesem hajnalban a' hasadó nap' ellángját, innen alkonykor a' lemennek utó-bíborát , 's már megtelve a' szép természettel fogadom- a' gyúlönvendégek nyájas idvezléseiket. A' két szomszéd 1

g

és atyafi as

Nemzet barátságra

forrad

itt

az

ö-rörii

i

17 zászlója alatt,

*s

a'

De ne

mindent.

nyomorgó emberiség 's

áld

nyek

vígság* lelke éleszt, bájol

orom

véld, hogy az

itt

elzárja a*

esmér Az idegen könmarad elttem a' Ragadd -ki magad hoz-

fohászait szívem ell;

Bártfa szegénye már is. szárasztása mindég isteni

halandó' örömei között.

ki nélkül szívem itt is szúkö'.g, Gusztid 's repülj Városod' nehéz gze kozzül karjai közzé; úgy néki veled nem lenne táj e' földön több mint Bártfa Jósi Jósi most lihegem inkább mint mászszor tanácsodat is, 's eped baráti kebledbe Ömleni tele szívem. Nem érzett hév szorong balóldalomban, nyugtalan 's búsongó lettem. Szánj vagy vigasztalj! bár bajomat nem mondhatnám.

zám, édes Jósim,

,

!

,

,

Egy estve, midn már a' társaság lakjába takarodott, szokásom szerint dombomra menék fel, 's annak oldalában gondolatokba merülve szokott ülmön ülék. Az est* csendje a' nappali robaj után, titkos fátylot vont a' tájra 's magam felejtésébe ringatott. Azomban egy sóhajtás közel megettem hátra fordúiok ejtve, magamhoz ébresztett 's egy fekete gyászba öltözött aszszonyság ül fe-

—

—

lém háttal a' domb ellen ormán 's mint az est' homályában sejthetem szemeibl könnyeket töröl. Felszökék ültembl 's a' bánatos felé indúlék, ki mozdulásomra szintúgy fészkeldni kezde. Aszszonyom így szóllítám-meg téged, ha nem csa,

,

,

!

latkozom, sohajtni hallálak elébb ? Szavaimra kendjére borulva zokogott, 's darabig nem felelt semmit; végre németül: megengedj Lram így szólla, ha pihentedet zavartam; a' szerencsétlen sorsa az hogy míg maga az élet unalmával küszd , másnak öröm-leélését se hagyja zavaratlan. Csalódol Aszszonyorn, felelék, nem méltó örömre, ki más bajára érzéketlen, nem érdemes víg órákra a' szerencse azon kényeztetje, ki más segélyére tunya félvén ne hogy idegen üröm* ,

,

,

28

csepp fecskennyen orom -^kelyhébe. Nyrss szívet Aszszonyom, fogadom rokon szívre találsz nálam. Fejet emcle az Aszszony, 's derültebb leve mint a' napé a' ködös felbök ritkúlpillantatja Ritka madár vagy Uram itt, hol minden tával. csak az örömet hajhászsza, 's mi kötne idegen) hol minden ön baját feledni bajhoz téged ott eriköd. De rajtam részvétel, tanács, szánakozás nem is segíthetnek, '* tled, kit most látok elször, vakmerség lenne kívánnom többet. Indulni készúle a' dombról. HévveJ ra?adám-meg jobbját. Nem Aszszonyom kiáltani tüzesen, olly ifjú ajánl benne n segélyt, kinek szí,

,

!

ve, esze, erszénye nyitva mentésedre.

mondom,

rokon szívre

Nyiss

szí-

nálam. Megállott, 's fontolgatni látszott szavamat. Am legyen! szólla végre meggyzetve, nemes szándéknak nemes szív a' kútfeje ha bajom 's orvosolhatatlan marad is, nem veszthetek így nálad kítárkozásominal semmit. elször. Leülénk 's most láthatárai arczát Nem vala fiatal, 's bár a' bánatnak nyomai látszatának rajta, vonásai nem valának kellemet-

vet,

találsz

,

,

lenek.

„Én a' Német Birodalomból származtam, így kezdé szavait, honnan férjemmel, ki az öreg Gróf \ olkonszkvnál C dvari Tiszt vala ezen Grófot Varsó mellett fekv jószágaiba követtem. Szórgalom öszvehúzott háztartásunk 's a' Gróf nagy lelk kegyessége, megszaporiták néhány évek alalt vagyonkánkat, *s boldogul éltünk, a mint a' halál e gyilkos hol örömre, feloldó hol bánatra ,

,

,

1

—

1

talál, férjemet

kat kirág

tlem,

's

tdá. Piésztvéve

két gyermekemtl attyotoré enyhítni búnkat az

öreg Gróf, 's az id a köz Orvos segité nemes lelkét, a' mint egy szélütés szörnvü rémültünkre e* gyámolunkat is sírba dönté. Elhagyatva állék most árváimmal az idegen földön *s nem vala ki1

,

,

*9 re vetnem rermmyes szemeket az ifjú C ró fon kívül , kit a' gyász-posta után kétked szívvel várék küls Országokból íiaza. Mégtért, de nem tetszett

ma

semmi mozdúlatja. Sok gondja

volt a* jószág ált'vételére,

kevés

,

szorgal-

jó Attya* el-

még kevesebb az aggott szóigák 's jutalmazására. Nem sokára gyütrbb aggodalom szállott szívemre. A' csapongó Gróf megpillantá lyányomat, 's mint kopó az ártatlan vad nyomát nyomozá minduntalan. Kézs ügyelésem tékoz ajándékokkal , a' lyánka szívét csapodár szavakkal bíztatásokkal vítta a' gyáva de nálam az anyai szíven, Nínámmal az ártatlanság sík paizsán, incselei lesiklottak. Néhányszor megújjitá próbáit, 's 's mindenkor siker nélkül. Most dühé vála búja indulatja 's nem türheté tovább a' feszít álorczát. Egy estve benyitván ajtómat: Schmidtné Aszszonyom így szóllíta-meg olly arczal mellytl visztakarítására,

;

!

szaborzadék, hogy nekem Nínája tetszik reménylem nem ( titok eltte, hogy ellenzi nem csudálom, mert még nem vala idm egy gondos anyát ajánlást tenni, lm itt ezer forint esztendei Penzióról szólló kötelezésem az Özvegy, 's ugyan annyi a' Nina számára, ha egymásba un-

megnyugtatható

nánk, mellytl részemrl tovább, ellenvetése vesli

nem

a'

nem

tartok.

boldogságom

Summákat?

szólljon,

ellen

Van e' még ? Vagy ke-

Gróf Yolkonszky

fillérez.

Nagyságos Uram! felelék 's megeredének könnyeim , leányom becsülete nem eladó. Az olly kincs mellynek zavaros a' kútfeje , gyalázatot viszen-ki az útzára , büntet szív-kopogást viszenbe a' rejtek szobába. Leányomat, kit boldognak *s bóldogítni neveltem , egy hevenyén gyúlt, futólag kötött, 's bizonyta'an határú lángnak áldoz-

zam

fel ?

Menykbe!

tán csak

nem

kívánja Schmidtné

Aszszonyom, hogy leányát elvegyem?

30

Nem

Nagyságos Tjram! mondék megcsókolifjú kezét, csak azt kérem hagyja Nínámat nyugalmában 's ne fordítsa rajtunk keván

a' szilaj

,

gyes Attya

átkokká.

jótéteit

Atyám jótéteit? kérdé kétes mosolygással i mellyel a' boszszú mérgét elfojtván , kozömbséget színele, jó hogy eszembe hozá az Aszszony (egy csomó iroványt vonváií-ki zsebébl) Itten semmi nyomát nem látom boldogult férje Schmidt XJr számadásainak azomban szegény Atyám Jegykönyveiben bizonyos Summákra akadok, melly eket Schmidt Lr' kezére bíza. De reménylem meg lesznek Schmidtné Aszszonyomnál az Atyám Absolútionálissai vagy Nyugtatói? L gy e' ? nem ? „Egészen megmeresztett ijjedtemben ezen czudar alacson lelke. Egészen ellátám por plánja ,

z

—

1

szövedékit. Na^vsás Uram felelék magamhoz térve, a* megboldogult Gróf Ur megbízta volt férjemet, kiben soha sem lehetett oka kétkedni, általa nyújtott sok szkölködnek segélyt, általa fordított hasznos kilátásokra summákat mellyekrl sem adott sem vett Nyugtatókat. Jó, jó, édes Schmidtné Aszszonyom, csak az a* fontos környülmény ne szúrná a' A ilág szemét hogy szegény Schmidt X r mint az újom !

.

,

,

jve

az Atyámhoz, szolgalatja ha cseppentett is, de bizony nem. csorgathatott, 's még is csak úgy hallom hogy Özvegyének szépen van mit aprítni ,

a* tejbe.

Elnémultam, nyelvem szívem tatlan gyanú. 'S tehát csak nincsen

semmi

elfojtá e*

mél-

Absolútionális

fiemmi Nyugtató az Atyámtól kezei között

?

Épen semmi, Nagyságos Inra! Úgy kár, bizony nagy kár elhordogatni azokat a czukrozott mondáskákat. Román-írónak kell eladni ket: mert a szájban szépen hangzanak ugyan, de a szívben nem kel pénzek. Hói1

1

1

31

nsp reggelig idt hagyok megfontolni, ha jobb lesz e' a koldus boton rénykedni, mint egy nagy szív Gróf kegye mellett kényt élni. „Ezzel elhagyott, iszonyú vala a' következett Mi leányommal könnyekben fe6} reánk nézve. 1

redtíink, fiam ifjúi lobbanásokkal koholt boszszúkat a' Gróf ellen, 's álmatlan virrada reánk a* reggel. Le nem festhetem a* Gróf dühét a' mint ma ismét tegnapi vonatkozásomban eltökéllve talált.

Kirohant szobámból,

's

nem

sokára törvény

Az Uradalmi Ügyész hosz-

eleibe parancsoltattunk.

's keresetét ellenünk benyújtotta, 's terheljelek Uram hoszszas perbeli el adásokkal, a* Gróf tekintete 's gyámoltalanságunk Irgalom nélkül szeelveszteté velünk ügyünket.

szú vádját

hogy ne

detett -el

•

mindenünk, kótyavetyére

szállott

sok

sajnos keresetünk, 's a' rajtunk valókban utasítattunk-ki a' könyörületlen Gróf Udvarából. Bal-

^évi

sorsom még egy csapással

am,

ki

komoran

tetézte esetem. A' fiboszszút koholva lépdele mel-

's

lettünk, éjjel viszsza téré a' Gróf Udvarába, 's vívásra hívta-ki ezt. Gúnyolva kaczagta-ki a' nemes érzelm de nem nemes születés Ifjat, 's ez magát felejtve rohant üldöznknek , annak karján egy könny sebet ejtett. Tomlöczbe vettetett a' gondolatlan 's "csak" alig menekedhete egy jó akaró cseléd által segéllt szökésével emez undok' boszszújától. De tette még inkább ellenünk hegyzé azt. Béllyegz Levelek, üldözk, küldettek utánriunk 's tovább nem lehete maradásunk Lengyel Országban. Bártfára sieténk azon reménnyel, ,hogy az ide gylend nemes lelk Magyar Uraságoknál fiam fiú én leány neveli hivatalt fo,

gunk szerezhetni.

„Ah!

de balsorsom halálos döfését ide haSrbben kezdé ekkor az Asz-

lasztotta Bártfára.

szony zokogását. jú

,

Fiam

az inség bújára

,

és

a'

szilaj

nev

nyomására

a'

éretlen

if-

kártya a&z-

-,

31 tálhoz férkeze itten, eleinte nveregete szuken 's ingert kapa többhöz. sokára romlást hoza e* maszlag reánk. Megfordult a szerencse , 's míg sajditnám az ifjú bukkását, mindenét elveszte, 's ,

Nem

1

minthogy

vétek ritka prédát ereszt az els lépelorozá vagyonunk egyetlen egy , 's nagy gondal rejtegetett maradványát, egy gazdag nyak-kött 's oltson zálogba veté azt. Ez volt gyámoltalanságunk utolsó Ínségére tartogatott kincsünk. Most kúldús vagyok, 's íiam! íiam,

csrl

a'

viszsza

—

bün ocsmány ösvényén " Elnémúla fájdalmában az Aszszony, 's kétség közt tördelé kezeit. Biztatóm 's érkez leányával a'

!

mintegy jóltév tündér ápolá keseredett annyát, megnyugasztalánk végre. O Jósim, Jósim millyen egy lyánka ez nem láttad minek fessem hát néked a' nem festhett. ? Szép, mint az a' szép lélek esszött nyári éj után a kel nap súgárzati igéznek az árcz "s termet báj vonásain. Érzem ha a világon minden ki szeretett elhagyna ha üldözés Ínsége számkivetés mocska alatt bjdoklanék, 's e' Ivánka törlené nyájas kezével lankadásom verejtékit, reményt életet — st kényt varázslanának angyali szavai csüggedelelkembe, *s hiszed e' hogy nem cserélnék a 7 fid semmi búldogával, hogy nyugodt mosolygással zörgetném rabságom lánczait is. E' lyánka kezén bátran állnék a roskadó Mindenség düledéki felett ki

—

!

!

1

;

—

1

,

,

—

•

z

1

1

!

Magad

ált

látod,

hogy nem hagyhatám

sül-

1

lyedni e háznépet, melíy óránként kapcsolóbb 9 jels biztosabb leve hozzám 's hol rény vala a szó minden mozdulatban. Nem is vélik, hogy gazdag vagyok, mert csillogás, dicsekvés, tudod nem sajátom 's egy inas minden cselédségem. Els gondom vala kiváltni a' nyak-kött y melly 1

,

,

öt száz forintba vala elzálogítva. rab. Nem képzelheted az anya

Gazdag egy dalyány örömét

's

33 •és

hála-kifakadásaikat

e'

kincsek viszszanyertén.

Sok vonakodás után fogadák- el tlem, de csak melly letörlend lesz mihelyt mint adósságot ,

módot nyújtánd benne. vevém leczke alá. Epén a* Pháró-Banknál ült; háta megé álltam 's láttam hogy a' szerencse épen nincs 'soldjában. Megvártam az sorsok javulása

Most

oszlást

az Ifjat

külön vettem tet.

's

lítám-meg

's

csés valék

megesmérni

Barátom! így

magamhoz,

forrón szorítám

szüléit,

's

kit

szól-

szeren-

Schmidtné

nevelt, Nina testvérének nevez, nem süllyedhet -el annak lelke az ifjúi hév' bukkásaiban. Kérem az Lr barátságát, nyílt szívét 's ím az enyím cserébe. Kezemet nyújtám*

Aszszonyság

Az

szült,

szemmel

ifjú lesütött

végre kérdé

esméri az Ur fojtott hangon.

:

álla egy darabig némán , környülményeinket ? ezt

Egészen Uram A' nyak - köt kiváltva már 's mi boldog lennék ha annya kezei között van fiát is megadhatnám a bús Szülének. Engedjenmeg az^Ur egy játékos úgy ül a' vétkek minden ágazaiin, mint egy pók szövedéke fonalainak kö!

,

1

!

zepette.

Milliom bün szálak tartják azt fogva

szívében

nem engednek semmi nemes

semmi

's

érzést, ellensé-

Esküdt ennek kárán, romlásán, vérén, boldogulni, minden iparkodása. Üres pengések ennek a' barátság, s szerelem szent nevezetei, hólt ennek a' természet, *s az emberi társaság csak pénz-bánya néki. Ugy ragadozni, fosztani hogy a' törvény ne lássa, 's még er, báge

szent feltételt sarjadzani.

az

emberiségnek,

*s

y

,

torság,

vitézség se kellessen hozzá

,

minden

ez

egy illy nemes Ifjú illy keresetre Judná magát adhatni ? O Jósim be édes érzés megtéríteni a' té-

vágya

,

incsele.

'S

!

vedt

Zokogva borúit az ifjú mejjemre *s formíg él, rón esküdt, hogy kártyát nem veénd ,

!

,

kezébe. 3

34

De most ismét ránezba borúla az ifjú homloka , *s kétség ült tekintetében. Szívemre tevém jobbját: Barátok vagyunk, mondám beszínl nyámi a' baj ? nyíltságot várok jassággal Uram! felelevontatva, nem vagyok érde-

—

,

mes becsülésedre; Sturz Sidónak háromszáz fomellvet a kártya vitt-el. rintal tartozom már 1

,

kell nyernem, vagy el vagyok veszve. hogy illy sumGondolhatod édes Jósim mácska ember-mentésre csekélység volt elttem. Kezébe nyomám a* pénzt az Ifjúnak, 's azon je-

Ezt

le

,

nyakamba, annya' testvére* karmajd köközzé bocsánatot esdekve rohant a'* Szüle pedig és szönt, majd jobbulást esküdt testvér Öröm-villogó szemekkel bocsátottak-meg lenést, mellyel

,

jai

a*

,

—

— —

tévednek míg mindnyája engem felsbb Valóságot köz boldogsága al-

szeretett

mint egy

kotójának nevezgetett

mert

O

festhetetlen nyújthatna a' kincs a !

,

1

,

lehet,

ezt csak érezni

mennyei kényeket gazdagnak ha azt keresni, rnelly

,

akarná , *s a' hiúság álelfogadni tudná örömeit a* valódiaktól mindenkor külön választ-

ha

azt

hatni

,

már ifjonta formálódna szíve! Az Ifjat már el is küldtem Solymosi Bará,

tudtomra Számtartót keresett. Háláölelt-meg, a' mint ajánló Levelem a' kis úti költséggel kezébe nyomám. e* neElyziumi órákat élek itt édes Jósim

tunknak,

ki

tól eltelve

!

mes háznép kebelében

,

mellyhez mintegy tar-

's mellyhez a' zajos társaságok 's. vígmi ság robajjá közzül ki ki lopom magamat. gazdag a' pótlék ezeknek híj jókért, midn az anya biztos nyájassággal, Nína igéz vonszódás&al, 's ha nem csal reményem, szép szemén epedez szerelemmel fogadnak. Kár hogy a* Ferdö Vendégei közzé nem bírom lecsalni ket., 3Nem! úgymond Schmidtné, szegénység 's alázott sors nem vétkek ugyan, de az érzékeny szenvedt a'

tozom már,

O

35

pompa *s

fényzés közepette

feszítik , mint egy köntös mindenfelé gúnyt kinevettetést gyaníttat a' finom eszmélésü tu-

régi

's

módijú vagy

foltos

lajdonossal.

Utolsó leveled boszszontott. ,Jósi, Jósi 's képes lehetél néhány nap alatt, az Órás - Ivánkát, az ártatlanságában önkéntlen is hozzád tapadót egy lyányért elhagyni, kirl, hogy sértt ne ej!

tsek róla, csak annyit tudsz még, hogy szép lába, táncza van szép ujjakkal szaladoz a' fortepiánon 's után futos ? ki Uniform Yagy nem ille,Báró ,

Zsóczay sei közzé a* polgár Órás - lyánka ? O Jósi! be csekély pótlék az Os-negéd egy elszalasztott szerelem' boldogságáért! O melly ritka a' velünk annyira rokon szív hogy bennünk önnünszívesen legyen kész velünk trni, ket szeretvén szenvedni kínt, alázást gyalázatot, csak azért, - mert velünk trni,' szenvedni is kény bolÉn Jósím, érzem keblemben az ert dogság! befoghatni vinni a' Gróf Nyarády Törzsökbe Nínámat, ha minden lehull is Ebédlmben szegérl; az él rokonság pedig , mind pestises rekesz gyanánt kerüli is házam táját. De látom Városon a' ti szerelmetek csak mulatság vadászasa , 's hevetek tárgyait ledéren változtatgatjátok , mint Szabótok köntöse' szabásait, isten hozzád ,

,

—

,

—

söm

,

Még

is

szeretlek

!

1

9-

Báró Zsóczay Gróf Nyarády hoz.

Megengedj édes Gusztim

a' bánatos szívnek> tombolhat. Ködbe borúi minden idegen öröm a' bú marczorfgásakor, mint szép kilátású *s fekvés tájék nem vonsz a zúz 's ködess kedvetlen burokja alól

ha

a*

barátéval

versent

nem

1

!

érzelgk lépni nem szerettek, szüszéls lépcskön ugráltok 's csak mint

Látom netlen

a'

ti

,

36 1

lelkek repkedve járdaltok a valódi Világ felett ép* ezért nem esméritek azt, buktok, csalattok minduntalan , 's mig holmi csekélységre mint a légy után kapkodó oroszlán , nagy szájat nyittok, j

,

mellzitek a' becses Örömet. Ugy vermi a' vi's tle, nemesebb önnünk* séa' mint van relme nélkül, annyi örömet lesni-el a' mennyit leTi szülitek a ez az élet okos maximája. het bút, örömeitek pedig csak vászonba sztt világot

,

—

-

rágok. A' mit édes Gusztim, leveled végén az Órásmind az érzelgéí lyánkáról és Nínádról írsz szökdelése. Lehetnek, nem kétlem, a' szerelem boldog mámorának olly perczeí, órái, napjai,

—

st

velünk született, ntt ált' az emberi nemet sarczolt el-ítéleteket, mint hitvány eltördel veszszket, vethetjük imádott tárgyunk lába elébe Q de melly ritka az illy tárgy, melly ez áldoza tot megérdemelje, 's ne bánassa-meg elébb-utóbl velünk hirtelenkedésünket, 's mi kezességed jc Gusztim, hogy Julcsa, Nína illyenek ? Sok lyánka játsza az ártatlanságot , mert fköt alá segít soknál az csak esmeretlenség a' Világgal és vétó mi ke keivel, többeknél bün-inger' hijánya évei,

meüyekben

belénk forrott,

a*

st Századokon

;

vésnél habtördel szikla a' folyam' közepette í 'í fej, szív' aczél paissa a' szédítés incselei ellen! ha amazokért tevéd áldozatod, el vagy vesztve Felkél most a* lesben állott rágalom és irígysé* ellened; 's a' leg ersbb lélek, leg bátrabb szí\ is, melly csudákkal, gonosz lelkekkel volna megvívni kész, csekély és gyenge megbírni a' mosoly gó gúnyt, a' rágalom színlett szánakodásait, ] néma szemrehányásokat, melly eket barátnál , ellenségnél minden tekintetben, mozdulatban, suttogásban gyanít. A' megrögzött 's százados tisz1

telet

mesít

el -ítéletre ön pecsétjét,

's

az

id nyomta

kivált az

a'

maga

Os-negéd

's

ne-

Tör-

,

ói

ollyan mint egy zsöki kevélység édes Gusztim kit röv d idre álomba ringatmakacs gyermek hatsz ugyan, de annál pihentebb ervel pajzán,

,

kodik felébredtekor. Julcsa nékem kedves volt 's lészen mindenkor mint testvérem, mint barátném, kivel a' napok perczekké olvadnak-le, 's kivel egy becsüleMívest óhajtnék 's tes Polgárt, Udvari -tisztet szerencsésnek látni. De hogy én vegyem-el édes Gusztim, nem vala sem szívemben sem fejemben elvégezve. Megvallom, hogy ha úgy akarod, egy Báró Zsóczaynéban többet kívánok meg mint azt, hogy ne legyen roszsz, 's ne épen osA Házasok közt a' gyakori egymásért-pirútoba. lás a' társaságokban, elébb nem becsülést, majd hidegséget , végre boszszús gyüllést okoz. Osztán a* rang, születés, édes Gusztim, történet javai ugyan, de még is javak, valamint a' pénz; de a' ki ezt ledéren elszórja, nem olly ostobán- t mondanád e' mint a' ki ezudaron imádja? Megütközöl, hogy Lottimban a* szépséget magasztalom ? De az Ádám' fiai édes Gusztim s hajcsak szép testben keresik a' szép lelket lékony szíveik ha nincs is, sejtik azt benne; a' csúnya bár rény- lakta lyánkát hidegen mellzik ,

1

,

t

7

,

,

,

mint nyárban a' kályhát. Szóllj nem igazoljuk e a' virtust, ha csúnya lyánkánál nem találjuk, hogy illy kellemetlen quártélyt megvetett, 's ha találjuk, nem kívántuk e mint szükséges pótlékot meg benne:' Köztünk maradjon a' szó jó Gusztim! még Nínádban sem látok eddig egyebet, miért rukkolhataa-be a' Gróf Nyarády Törzsökbe mint Szeazt, hogy szépnek látod, írod és erezed. retjük mi Világ fiai is a' nemes érzelm lelket; de mint szegény antropomorphisták kedves tagboritékot adunk néki, mint aestheticusok kármint cseppentünk a' szemvakító fejérre egy pár ragyogó ablakcsát és sugár ívet alkotunk felibe '» 1

1

—

,

,

38

iudván , hogy hczag nélkül lehet, ezen hézagba, szép borípénzt, rangot, betéka Szép lelkünk mellé folyást kívánunk 's ekkor osztán édes Gusztim az oltárhoz vele! Nevezd ezt Convenienznek,

mint philosophusok

semmi

test

nem

—

—

gyengeségnek, nem bánom; de a világ így van, 's egygyes bohónak akarni e* részben a' Világot eszére hozni ollyan, mint a* ki egy szalmaszállat akarna gátot vetni a' ragadó folyónak. Nem Gusztim azt Uniform után futos ? nem teszi; de ah irigy bánattal sejtem, hogy nem idegen Zárosytól 's a' mi leg több még a* rága1

—

,

,

lom szül lasztását.

sem kárhoztathatja velem váEgy Huszár Kapitány, kinek termetén féltés

deliség 's férjfias er lebeg , homlokán egy vágás bátorságot, villogó szemében a' tüz szerelem hevet tolmácsol , egy szóval ki Hector 's x\donis

egy alakban, ki jó Házból eredvén, születése rényeit örökölte annak hibái nélkül, ki jól lovagol, szépen tánczol, bájolva fújja a* Fiatravért szóllj , mi lehet több czím a' szeretésre ? Ki is

—

fejér -néptl mint a* szenved, vérzik, hal míg mi mások a* kályha mellett olvasgatjuk tetteit? S mi tetszhetne inkább, mint a* katonai nemes negéd hetykeség nélkül, a' férjfias lélek emberiséggel pározva 's makacs bátorság a' szelíd szerelemmel egybe-olvadva ? Hidd-el Guszti, Vémis nem felejtkezett-meg magáról, midn Marsai hálóba hagyta keríttetni magát! Tegnap épen egy büszke szürkén lovagolt el Fújt, kapált, a Kapitány a' Lotti ablaka alatt. tánczólt a* kevély mén *s melly biztosan ült ülje rajta! Keser érzés kelé szivemre a' mint az ablak megnyílván Lótti angyali nyájassággal inte köszöntést a' had fiának. Busán sompolygék - el leshelyemrl.

érdemlene több kegyet

katona,

—

ki Hazájáért tür,

1

,

, 1

a*

39

Esmérsz Guszti, hogy

a'

fej-csüggesztés so-

pánkodás, ott hol bú gond gubbaszt szívemen, nem tulajdonom, *s illyenkor nem szoktam be

—

rendszerint hogy feseljen a' csomó, mettzem azt. Bizonytalan sors kínzóbb a' szerencsétlennél, gondolám magamban, dlni kell dolnyírek egy szegomnak. Papírost kapék relmem jelent levélkéhez fogék 's kínosan kezvárni,

,

—

—

,

rágni tollamat. De mond meg Gusztim ugyan miért tanúlki az ember annyi Oskolát 's egy szerelmes levélkét nem képes öszveraggatni? Az éles elme tompára butul rajta , *s a

dem

—

,

—

1

veszélyekre vakmer szív kopog alatta csak egy lyánkának sokszor egy libácska lyánkának menénd kezébe. Kezemben forgatám papírosomat: te lesz hát titoknokom barátom, így sohajték szorult mejjel; tudom fontosabb rollét nem játszál Nagy södtl a' kender magtól egész a* papírosig való leszármazásaidban, bár mint ruha is fontos titkokat rejthettél de most egy ember sorsa boldogsága fekvénd rajtad Ezt szóllván, az íráshoz fogtam; de elébb megírtam volna egy !

Pedig

,

,

:

!

tuczet halálos Ítéletet, mint czédulámat Lottihoz. Majd hidegek, majd igen lángolók, majd félén-

kek, majd

vakmerk

levének elttem kifejezései,

százszor változtaték a* mindég hibáson. Elkéde csaszüle végre be hajtám lepecsétlém lán nj jön annak a' sírján a' ki a' Franczia Addreszt legelébb kezdte Hazánkban , Mademoiselle helyett Madame-t írtam, 's újra ott.valék a* hol

's

—

voltam. Le másolám morogva

kémet

meg

—

,

még

egyszer levél-

rostálgatások után ismét készen valék. Gyertyát vivék le gyújtani a konyhá*s

új

új

7

ba 's az alatt mintha gonosz lélek ingerkedne velem, a' Julcsa macskája, mellyet szobámba ,

porzatlan szoktattam fel ugrott, asztalomra 's hagyott írásomat motozó lábaival végig törlütte. ,

,

40 Fogcsikorgatva téptem széllyel

hagytam

a'

a'

papírost,

's

fel-

ember

sor-

levelezéssel.

Lehetnek homályos

újj-intések az

csüggedésemet; hátha a' szerelem ömlea' láng érzés varázsló szavai dezése íhlelt ajkaidról bájolóbbak leéndnek a* Sietek egyenelyánka eltt holt levelelnél? sen Lottihoz eltökéllve még ma próbát tenni kijelentésemmel. Szív -dobogva nyitám-meg most az ezerszer nyitott ajtót 's beléptemmel vakmesában, így élesztem

- fel

1

,

—

,

rbbnek

vakmerségem.

tetsze

Isten hozott

Öcsém

!

kiált

élmbe Mendey

Bátya, tudod adósod vagyok a' Sakkon; jer üssünk egygyetr Meg foga kezemet, *s székre eritete az ostábla mellé.

Szívesebben tánczol a' tyúkszemes lábú mint én sakkoztam. Szórt elmével a* Bástyámmal ugrottam, a Lovaggal futottam, a* futómmal pedig fejér *s fekete táblákon keresztül törtem. Ma nem vagy helyeden szólít végre a' Bátya 's feleresztett, de már akkor vizitet kaptak az aszszonyok, 's a' napot elvesztettem. Hoszszabb leve éjem, mint midn Jupiter 1

!

Alcmenével gondolám, a'

Ma

mulatozott. felcsinosítani

Duna mellé be

tanulni

válik

magamat,

el 's

sorsom,

menék

ki

ejtend szavaimat. Ebéd-

—

a' Septemvírhez voltam híva. Nézd Gusztim jnelly babonás a' szerencsét-keres a' vadász, utas hadbamen, é* kivált a' szerelmes ki olly gondatlanul, olly vakmern teszi koczkára

re

,

,

,

szívét

mot

*s

élte

,

szerencséjét.

Figyelve' tarték

szá-

pap, katona, zsidó, gazdag, szegény akad e* ma velem szembe? mi állat jón leg elébb élmbe ? 's mi madár repül-el felettem ? El nem ereszték mellettem egy koldust is alamizsna nélkül , mert értem könyörögni fogadta 's mi nagy szükségem vaia most réa Számláltam az órát, fertályt, perczeket, 's minduntalan rángatám zseb,

,

!

41

Be hosz&zú az út a* sietonek kétked várónak Végre kozelite a' dél

.órámat.

,

!

az

id

's

a'

a*

Ré-

kasy házhoz menék. Számos volt itt a* Vendég is. Víg volt a' társa's köztök Zárosy Kapitány ság csak mi ketten Zárosyval valánk komolyok ,

's

a'

féltés rézs

dúlatit.

Lotti

figyelmével lesénk egymás

velem enyelg

becsül vala,

a'

moz-

Kapitánnyal nyá-

bár az némely kori pillantatnyilvános pártfogása, reményt lövelltek is szívembe, mindazáltal a' köz tisztelet, mellyel Zárosy az egész Háznál bírt méljas

ja, és

a'

's

Mendey Bátya

tán nyugtalanított.

Délután muzsika

*s

játékok mulattatták

dégeket. A' cselédség kioszlott

's

a' venegy óldal-

Lotti

szobában álló játszó -asztalkáért szökött. Utánna ugrottam mint ille ált' venni a/ küíomben nem nehéz terhet; ezt akára tenni Zárosy is, de már megelzém *s hihet, hogy ne láttasson félt lenni, viszsza-tére. Most, vagy soha sem! gondolám magamban, minek mászni oda a' hova ugórhatok, egy két szó is megválaszthatja mint állok nála. Lotti! édes Lottim szóllék Jobbal és hévvel feleljen egy kérdésemre angyal Tán sejté czélom a' pajzán vagy hideg, vérláng terüle szép árczaira: mászszor! mászszor édes Bátsim! felelt ,

,

,

!

O

asztalkához kapott. vonta, e' tréfás villongásban úgy réa találtuk az asztalka lábát tenni a Jusztinka' utánnunk futott kutyácskája lábára , hogy ez szinte a siketítésig kezde visítani. Vége vala szerelmes esdeklésemnek, berohana egyszerre az egész társaság, 's vala mit hallgatnunk mind kettnknek Jusz-> tinkától ügyetlenségünkért. Azólta Lotti szemlátomást kerül velem egyedül lenni. E' roszsz jel Guszti, de egészen kell tudnom szerencsétlenségemet. Hiszed vagy sem , igazán érzem, hogy boldogtalan leéndek e Ivánka bírása nélkül. En szívesen vagyok bohó, 's siettetve

's

a'

kis

én tartóztattam,

's

1

1

1

, ,

42 kaczagok a* hol kaczagni valót találok de a' szerelem érzem, nem hagyja magát leenyelegni a' ,

szívrl.

Csókollak; meg-engedj hogy Nínádat még nem kedvelhetem. Szép plánomat hajtotta füstbe míg nem lá's meg nem engedhetek ezért néki ,

\

tom

,

hogy téged igazán boldoggá

Gusztim!

te

mi könnyen

tett.

Vigyázz

1

szívesen érzelegsz, 's a ki érzeleg csalódkatik! Ez pedig melly sajno-

sán esne nékem , ki számodra mennyet készítetleg közelebbi levelem meg tem. Isten hozzád !

viszi

néked; nékem

is

vagy halál?

élet e'

10.

Rékasy Lotti Zárosy Marihoz. Peströh

Késn veszed feleletem édes Marim; ne vedd barátságom hidegültének. Nem akarálak levejemhen csupa szokott nyugtatásokkal szeretetein feazt tudom úgy se kétled. A' vagyok maradok én neked édesem a' mi Kassán a' Madámnál valék, az én kedves Marim' szíve fele.

löl untatni

;

's

Pongyolán font kölelek azok mellyeket a' Városi zaj 's nagy -Világ' elfoglalása szét téphet. Oka késésemnek a' volt hogy tudhass valamit Házunk ,

,

fell

felliem. Sok szép órákat köszönök Bátyádnak a' Kapitánynak. Otet naponként jobban kell esmérni 's

hogy naponként njjön

a

1

tisztelet eránta.

Engem

kivált szüntelen új új hálákra ktelezget. Könyveket jelel - ki számomra, mellyek szép Ízlése ta-

núi; új új muzsikai darabokat hordogat , mellyeket klavirom mellett ílótán követ, 's mulattatásai

kedvesek mint oktatók, igazán mindnyáj jan tiszteljük és becsüljük; Jusztinka Nénémnek pedig épen kedveltje, ki attyafiát, melly nála nagy nevezet , nem nézi többre nála. szint olly

!

43

ben

Leveled egygyik czikkelye szálka volt szívemfejemben. Figyelbb lettem azólta , 's ag-

és

édes Marim

gódom

hogy a' mit Bátyád' leveléO mi kény, de egyszersmind mi kirizó helyhetés Marim' Báttyától szerettetni kinek érdemei külomb lyánkát érdemlenének nálam, de kinek lángoló hajlandóságát leg-

bl

sejtéi,

,

igaz lehet.

,

barátság langy érzelmével viszszánoz, mint ár* rohanása a' nyájat, lepi meg a' szerelem az rzetlen, gondolatink' 's mint a* biztos nyugalmú szívet repkedései nincsenek, szint úgy nincs hatalmunkban sem idt szabni lángunk lobbanásának, sem tárgyat választni annak! A' te barátságod *s tisztelésem vonnak a' derék Kapitány felé az akafellyebb

hatom

!

a'

Mint véletlen ború az utast ;

—

ratos szív félre sugall;

's

mi

kétes következésü le-

hetne így áldozatom, mellyet Bátyád érdemének tennem nem volna nehéz. Ne neheztelj édes Marim tehetetlen barátnédra; mentheti tet az, melhogy ez a' lyet szívemre tett kézzel esküdhetek nemes lelk Kapitányt a' hiúság gyáva fogásival nem ámítgatta soha. Hidd el édes Marim, el némul egy jó érzés lyánkánál a' hiúság, el a' hitvány hódolás - halászások szem - ellenében a* valódi érdemnek Szánod Bátyádat édes Marim? nem jobban nálam ah a' ki magam is talán szánni való vagyok! De van még dugaszban egy kedves remé,

,

,

nyem

számára. Feledy Suscsi, épen az , a' Ránki fürdben a' rózsa szín Marcellinben úgy meg tetsze néked, 's ki Attya Testvérénél Budán tartózkodik, fülig szerelmes bélé. Pirulva, hebegve vállá -meg ezt nékem, minekutánna ellesé , hogy nem tarthat vívótársnétól bennem. A' lyánka , emlékezhetsz, szép mint a' kel nap, erkölcse tiszta mint egy harmat -csepp a' f" levelén, gazdag, jó törzsökü 's vidám mint a* nem szennyezte ártatlanság. Kezességemre el foki

az

egyszer

a'

bn

,

44

gadhadd édes Marim Sógornédnak. Maid meglátom szerencsésebb kerít leszek e mint szerel Jaj de Mari mint kezdjek édes Marim 1

J

;

,

,

megírásához annak,

a' mit mint barátné kívánhatsz tudni tlem. Nem kellene lyánnak lenned, ha nem sejínéd, hogy a' Kapitányt nem ok nélkül mellzöm. Egy érz lyánka, ha van módja, nem könnyen hagyja szálló nélkül szíve kamará-

Ah

még magam

de Marim,

is titok vagyok homály borong lelkemben küszdök, kétkedek, vívok, fejem gyz, de meggyzetik szivem, '& e habzásban nem jöhetek to-

ját.

magamnak,

rejtélyes

1

kéllethez.

—

a' E' tavaszon, egy estve Halld csak! Játékszínre néz ablakunkra könyöklénk Jusztinkával. Leleszi Banquier' szeles fia, egygyik rep-

ked

imádóim

kozzül,

,

lovát íitog atá alattunk

szilaj

,

gyáva véle egy szegény parasztot elgázoltata. Egy nemes szív, tört volna jóvá tenni hibáját, de ez a' pór sarkantyúba kapta lovát *s elnyargalt az átkozó nép ell. Gyakran többe kerül magunkénak esmérni egy bakütést, mint egy vétket. Egy ifjú sebtében kivált a* sokaság közzül hihet hogy szám's utánna iramlott Leleszinek adásra vonja, de ez mint mondám elinalt. Megtére tehát sietve a' paraszthoz, dörgoié ocsúdtatá tet a* szomszéd patikába futa 's megviszsza az éleszt szerekkel 's a* magához tért egy cseléddel, mint haliám, a' magáéval beemeli a* szomszéd házhoz. O ha láttad volna Marim melly nemes tzzel *s maga körül mindenrl elfelejtkezve tévé ezeket! vélted volna: testvér ápolja testvérét, vagy barát kedves barátját. Csekélység! mondhatnád; de édes Marim, Pesten kéne laknod, hogy tudhatnád melly maga-megtagadás 1 sa kellessen ahhoz hogy egy Gavallér, vagy a mint már ma szoktuk a' szót venni, egy csinos öltözet ember, az útzán csoportozott nép kö-

*s

a'

,

,

,

,

,

,

,

45 parasztal ön kezecskéivel bajlakodjon a' noble ne gondoljon a fintorított gúnyokkal mosolygásokkal *s ruháját a' paraszt szenytl szagTélben ha köntöseibe pakolódott tól ne féltse. Gavallérkánk, könnyebben kap alamizsnát a' kolmert terdus egy kép -szobortól mint ö tle

zepette

,

,

1

,

,

—

hes, hoszszas kínos bajlakodás a' megállás , keszkigombolkodás , zsebbenyúlás 's a' t. ty-lerántás Hát a' hol még becses személyét le keli száz szemek bámúltára alázni? Illy becses nagy Vá,

,

rosban a' henye nyugalom 's így félti kiki drága személyét, ne hogy az öröm elvaduljon attól, vagy csak pillantatokra is elreppenjen tle épen mint a' galambász kikerülve forog legeléz kedves galambjai körül, hogy fel ne riassza, fel ne László bátya épen akkor érkeze zúdítsa ket. szobánkba, mid'n Bátyád a' Kapitány kézen foga az ifjat, 's véle elébb a' szabóhoz, kivel Leleszi lóhátról beszéllt, 's onnan be a' Városba megindúlának. Volt mit hallanunk László Bátyámtól a* mint az ifjat dícsérénk. Jó, jó Lotti,

:

—

kám! monda

mosolygással; vitézed, jót nem uzsorás , nem csá, bító , nem bün zsoldossá, mert ezekbl kiszode a' láng szemedben kott halni az emberiség dicséred, csak valld -meg, *s arczodon midn nem csak a' jó hanem a' szép ifjat is illeti? Érzem pirulásom még lángolóbb leve 's nem felelhettem , mert ah Marim , az ifjú igazán szép volt, hogy egy ideált festnek ülhetett volna! A' Bátya lement 's pénzt vitt a* szegény parasztnak. Bátyád pedig az ifjúval, mint késbben haliam, szép summát csikarának-ki pótlékul a* hitvány Leleszitl , számára. E' napságtól ólta édes állok róla

,

csalfa

nem

kártyás

;

—

még szívemnek nem is, de képzetemnek bizonnyal az ifjú tlté-ki üregeit. Magános óráimban rajta keringe gondolatom, 's óriási képe mellett törpékké zsugorodtik minden esmers MariiÁ', ha

,

46 ifjaké.

Dobogó

szívvel

vártam Bályád látogatását,

értsek fellié. Eljött, de az ifjú magasztalásán kívül, melly olaj vala tüzemre, nem tudott róla mondani semmit. Yégre egy délután, Isten tudja hol szedte vette László Bátya el vitézemet, betoppan vele, 's a' kis Zsóczay Stanczival hozzánk. Döbbenésem elállítá lélekze* temet, 's a' Bátya szokott kirukkolásai nevelték zavarodásomat Szerencse , hogy a kedves Stanczi ölelése 's nyájaskodásom véle idt hagyának ösz-

hogy tle bizonyost

1

:

veszednem magamat. Gondold el édes Marim,

az Ifjú

—

Zsóczay 7

Jósi , Báró Zsóczay László fia Szent Péterrl a kis Stanczi testvére , kinek Annya Nagy Anyámmal egy testvér vala. Képzelheted meily jól fogadtatott házunknál ezen atyafi , ki már mint idegen bírta szíveinket. Szüléim és Jusztinka nem telhettek -meg véle; László Bátya pedig annyira szeme világának választá, hogy majd félteni késztet. Lotti, így szólla els vizitje után Zsóczainak újj-fenyegetve hozzám , mintha látnám , hogy e* Yitéz kezére fog kerülni a' Vár, melly eddig a' ,

Komáromi Szzként

figét mutatott a' vívóknak; de lelkem Húgom kérlek ne légy bohó, ne várj sok ostromot, soká ne capitulálgass Boszszontott tán azért hogy jóslását a pajzán Bátya tréfája !

1

,

,

magam

is sejtem, *s feltevém magamban csak védni szívemet a' míg lehet. Ah édes Marim, minden védelmeim csak rángatódzásai va Iának a* horgon akadt halnak Mindennapos leve Zsóczay nálunk, 's az enyelde nem szeles vígsága, ártatian 's elmés evdései, kész elméje, lelke minden tárgynak, dolognak történetnek a' nyájasabb 's kellemesebb oldalát venni a' vétket a' bohó oldaláról tekinteni , de azomban semmi tiszteletest semmi nemest nem gúnyolni nem kissebbíteni jóért az

azért

is

!

g

,

,

—

,

szépért lángoló lelke

,

könyörül

szíve

a'

hol sé-

47 gítni, engesztelhetetlen a'hol méltatlanságot bosz-

szúlni

kell

az Ifjúnak

—

ó ezek

több

fe

jeles tulajdonságai

velem magamat elébb, Különös édes Marim hogy

elvesztették

mint véltem volna. a' hiúságnak, melly leg több fonalait szövi a' szevonszódásomban csekély a' rolléja. relemnek Zsóczay az igaz, szépen mulattat a társaságokban, mert mint a Bátya mondja , ki nem egyvelgest szúrja dicséreteit, csak paróka, pápaszem 's homály-pókhálózta arcz híjjával van hogy Doctor Facultatum lehessen , 's minden megvallja fellde nem tánié hogy olvasott Ifjú 's módja szép czol , musikát a' forgó orgonán 's pipa potyogta,

,

1

1

,

;

nem

nem

tud,

nem

7

versel s több effélék, 's a' bálban, hol örömest fitogtatná a' lyánka Pastor-fidóját az én Zsóczaim épen olProfessor volt lyan , mint tudod , Jessenius

táson kívül

fest,

Kassán, ki mindég morgott, kurholt bennünket, ha ugrosva trillázva szökdeltünk-el ablaka alatt. Kát o érez e' erántam? azt kérded édes Marim. Tudj' a jó Isten Ezer jelenségekbl gyanítom hogy érez 's csak egy egy hoz kétkedésbe, egy miá rettegek, hogy csak idt tolt nálam, hogy nyájaskodásai játék, 's a* szeretés mint a* játékszínbe menála is csak napi rend nés. Egy öreg Órásnál van szállva , kinek egy kellemes lyánkája van 's kikkel mint maga hévvel emlegeti csak nem egy háznépet formál. Egygyütt esznek, órákat tltnek egygyütt, a' lyánka fz, mos, tisztogat néki, 's mint szobalyányom nyomozgatja alig ha csupa pénzért teszi ezt. O hogy is lakhatna véle egy fedél alatt, hogy szíve ne fészkeldne Ez az édes Marim, a' mi sok estvémtl sok hajnalomtól álmot lopdos , 's hséget hagy agyamban és szívemben. Ha akarva az Oráslyánra lejtem a beszédet, várom, hogy hebegni pirulni fog vagy egy tagú szókkal utasit-el korántsem hévvel kezd dicséretéhez ma,

1

!

—

,

,

,

—

,

—

,

!

1

,

,

:

!

—

48 Attyának, 's míg arcza, szeme nyugalnyugalmát Örvendve sejtem, aggódtat azon vonszaiom , melly a magasztalásokból azon hév mellyel a' lyánkifáradni nem hagyja ka tiszta erkölcsét, szívét dicséri. Nézd Marim nem állhatám tovább szívem zajját, felfogatám szobalyányommal régen pihen asztali óránkat, *s az Öreghez vitetem utánnam. O be megadám az árát kíváncsiságomnak. Uj gyanút, bút, boszszút vívék szívemben haza. Az Öreg egy áltszenvedett de nem szennyezett élet' vonszó vonásait hordja képén 's az agg kor kevés ezüst szin hajszálat hagyogatott tisztes koponyáján. Sze-

gának

és

mából

szíve

1

,

,

!

,

retném tudni az óra hibáját mondám hogy tovább mulathassak nála, 's szét -bontásához kezdett. A' leánya széket nyújta alám, 's ismét munkájához úle. Ah édes Marim szebb ö mint gondolám '& van valami benne melly vonsz. Beszédet kezdek vele. Nyájasan folytatá azt *s ha !

,

!

,

,

nem

teliyes kimiveltség csillog is szavaiban, de szép eleven józan ész szövi gondolatjait , 's mi könny volna egy Zsóczainak azt megadni néki a' mit egy Bárónéban kívánunk a* nagy-\ ilágban Hízelgést ejtek az Öregnek a' leányáról , a' mint- az kifordúla. Kénnyel tölt szemeket vele munkájáról útánna. Jó lélek! monda atyai beszédességgel, 's most egy kevéssé pallérozódik is. Egy ifjú Báró van házunknál szállva kinek sokat köszönhet, 's most hallhattad volna jó Marim Zsóczay dicséretét, ;/ millyet temetésekor is nehezen fog megnyerni. mint szereti, tiszteli e* ,

!

,

O

kis

háznép tet!

Már indulóba

valék kifelé,

a'

mint

izennem

a'

Fele-

Feledy Suscsinak a' holnapi muzsika felöl, 's hogy ne hibázhasson a' cseléd téntát 's papírost kértem az Órástól. Hozz fiam a' Bárótól , kiálta ez a* leányának, vagy még jobb lesz Kisaszszony-

dyék cselédje szemembe

öttlött.

,

kellé

!

49

kám

méltóztasson felsétálni.

,

Ugy

se szokott a'

Báró kés estvénél elébb haza jönni, *s tudom ha jönne se neheztelne; ott mindenit készen talál. Gondold-el zavarodásomat Vágytam látni mint lakik; de haboztam illik e' nem e' ? végre rövid tusámután, szeles eltökélléslel megragadám

—

!

Julcsa

a'

kezét,

's

feiszokék vele

a'

lépcskön,

O

Mari, be édes levegt venni azon szobában, mellyben a' szeretett tárgy lakik Szobáiban néhány szép mív festmény 's ízléssel választott de nem pompás bútorok kellemes csínosságot alkottak. Kinyitá Julcsa a' hálószobáját is , 's gondold-el mint döbbent - meg szívem a* mint ellenébe nyoszolyáján a k magamat festményben függeni megpiliantám. Mosolygó pajzánsággal szemlélte Julcsa zavarodásomat, majd reám majd a' festményre pillantgatott mint a* ki hasonlítgat. Jól van találva Lotti Kisaszszony monda szelíd évén, mihelyt belépett a' Kisaszszonyka , déssel azonnal reá esmértem a' képrl. Fülemig érzem Szökni pirulásomat, a világért nem bírtam volna egy kérdést tenni a' lyánkának a' kép és Zsóczay fell. Szorulni kezde lélekzetem mint egy Bánya - aknában 's szüntelen a» Zsóczay lábkopogását haliám. Siettem ki felé mintha lángba boO Mari, ha ott ért rúit volna a' ház utánnam. mi lenne belllem ? Ha leányi eszmélevolna jtem nem szenvedne is, de mit tettem volna eltte meglepett lángoló szívemmel ? !

,

!

,

7

,

,

|

,

Levittük az író szereket, 's ott írtam -meg czédulámat. Mit irtam benne azt a' jó Isten tudLáng dúlt agyamban és szívemben. Most búja csúztam. Pá édes Julcsám mondám már nem !

!

titkolódzva 's megöleltem a' lyánkát. hévvel viszszánozta , csókomat 's azt

majd kezemre nyomdosta. sen tudnám szeretni e' jó lyánkát czámra

,

,

nem

állana tzfal gyanánt közöttünk

4

O

Kapkodó majd

or-

be szíveha Zsóczay

!

50

Hát a' Báró Urnák ne mondhassak izenetet ? kérdé bátortalan sipegéssel. Köszöntöm édesJulcsám felelék zavarom titkolva 's haza siettem i mint a' ki Jobi postát kap otthonról, nem köszönve köszöntget esmerseimnek. ö kedves Marim od' adnám az idei Farsangot, bár melly örömest tánczolok elviselnék egy hónapi sáppadást orczámon ha tudhatnám mint 's miért jve képfestményem a' Zsóczay falára? hogy esméri nevemet Julcsa, 's a' festményt? De mit tndök ezen ? a' féltés nem tehette tet *á szint úgy újság-vágyóvá mint engem teve ? hol muiat Zsóczay többet mint nálunk? Ah! több tövisset vivék szivemben haza , mint oda vittem, isten hozzád édes Marim tán nyugottabb szíwei írom jöv levelem hozzád. Bátyádért engedj -meg még egyszer Lottidnak, 's az Istenért ne tudja mit írtam néked. A büszke férjfiak nehezen szívelik 's hamar hiúknak kurholnak bennünket, ha szerelmeiket ellessük, míg nem méltatnak azt tudtunkra adni. Isten hozzád !

,

!

,

,

—

—

!

1

,

k

11.

Gróf Nyarády Gusztáv Báró Zsóczay Jósefliez Barijáról.

Édes Jósim! Eiyzíumi érzelmemnek csak az hogy te is boldog légy mint én! Én boldog, boldog vagyok mint egy halan-

1

a híjjá,

dó lehet

vágyai tellyesedése pontján

leg szebb

>mám

O mi

I

kény-özön fekszik ennek ben Szívem mint a' duzzadt patak, alig bírja mí. Óriási lelkem ált' ölelné a' Világot. Mi r j kéi)nek tnik lelkem elébe minden dolog, tnelly szerelmemen kívül fekszik, minden kincs i oszveköttetés szánhatónak minden ki nem szeret és szerettetik 's a' szerelem varázs veszszeret

!

!

,

:

-

,

!

— ,

5i szeje

alatt

mint nyílik az öröm minden léptem

eltt!

Kellemes tavaszi est vala. Nína könyvel kezében bolyonga a' Klopstock Messiássával velem az árnyas erdben melly Bártfát keríti. Beszé.llgetésbe merülénk a' lélek halhatatlanságáról. O ha hallhattad volna édes Jósim, melly elragadtatással, melly szíves meggyzdéssel fej-

—

—

lyánka a* maga érzeményeit! ész szív egygyütt beszélitek szavaiban. Most egy bokor mellett hajlánk-el. Egy fülmilécske kirezzent bellle. A' bokorba pillantott Nína 'a meglátta a' szetette-ki a'

—

gény madárka fészkét

tele tojásokkal.

Aggódva

Ah

siessünk-el innen ! monda szánakozva Nína, szegény állatnak mi kínos szorongásokat okozánk. így van az a' Világ-

repdesett körülte az anya.

ban édes madárkám, kénye hányszor nem ,

—

Félre vona hogy arra menjünk

sza kis áliat!

hatám

monda kínja a 7

nyájasan, egynek másiknak ? Jöjj viszjólélek

a'

viszsza.

]s

nem

bír-

O Jósim

szánó , vad érzelmek fészkelhetnek annak szívében!

ki az állat eránt szíves és

,

a*

nem

Egy terepély fa alá heveredénk; csend valá körültünk csak az erd madarai biztos csevegések 's a'fákjass susogása szakaszták azt andalítva félbe. O be szép a' természet édes Nínám ! szóllék elragadtatással, be boldogtalan a* Város lakója Ah szép igen szép felel Nína annak^ a* kinek a* Nagy-Világ lármáihoz nem szokott lelke nem untató egyszer hólt testnek nézi azt Hát még a' boldog szerelmesnek? mondám hevesen, kinél minden érzelem ált 's viszsza pattan mint nap -sugár a' tükörben, *s kétszer érzi azt. az Öröm kölcsönös boldogító érzelmei a természet ölén születnek, nnek, serdülnek, ér,

!

—

!

,

,

l

O

nek, Nína kezét

—

1

tiszta

nemes

sipegém

!

j

nem

fiai a

1

lehetnénk mi

nemes anyának! kezembe ragadánt Pír boldogok?

tiszta

ellágyulva

7

s

illy

—

5".

futotta - el a' Ivánka szép arczait, lesütötte szemeit, majd a' szerelem epedésével vetvén azokat reám: édes Grófom! felete, egy szegény árva Ivánka, kinek úgy szóllván se Hazája se lakja, ki most is bújdokiik *s szkülne a' mindennapiban, szerenha egy nemes szívre nem akadt volna csés ha nyájas barátságot nyerhet és nyújthat a szerelem boldogabbnak való. A szerelem nem kényes plánta ugyan, ki áll minden éghajlatot} de az inség zordon abroncsa alatt törpére sngorg, Nma kifogásom mint Grönland fái és emberei. mondám fájdalmasan úgy e* kat keres látom Nem , kedves más buldogabb bírja szívét ? Grófom szívem eddig még nem érzett soha Enyím se, mondám,'s te vagy els angyali Ivánka, ki lángra gyújtá azt, boldog , ha viszszánozod lángomat, örökre boldogtalan ha megvetsz!

—

—

1

1

— —

,

,

!

!

—

Gróf Uri nemes lelke

nom, hogy lejteni

—

nem hagy gyanúskod-

üz velem; de elfehogy köztank nagy, ált' törhetet-

tán csak

látszik,

—

játékot

rang , sors közfala fekszik. Egy szegény bújdokló lyánka 's egy gazdag Gróf ha szegény, ha veled egy sor'S ha nem Gróf Kellemes zavarban sú volna Kína? mit akkor; akkor habozott egy kevéssé a' kedves lyánka monda végre hebegve , már akkor úgy csak azért 's annak vágynék élni, kit már nemes lelke 's hálám örökre tisztelettel kötöttek forró szívemhez! Kendjébe borította ez édes kifakaszázszor dásra, könnybe borúit szemeit, 's én boldog, boldogabb a' koszorúzást nyert hiú Poétánál, részegedve szorítottam a' lyánkát karom len közfal

1

a'

—

!

•

—

—

—

:

—

,

—

—

közzé.

Nem

tért az

ó és új Világ

semmi

hódítója

mint én hadból büszkébb érzelemmel haza lépdeltem most, szerette lyánkám karjain. Azólta, az ártatlan szerelem boldog enyelgésein, napjaim Ritka vagyok most a' Ferd társasarepülnek. a'

,

53

Nínám háza tája nékem a' Világ. O be kielégít érzelem a* szerelemé édes Júsim! nem hagy több vágyat a' szívben mint azt hogy örökké tartson e* boldogság Schmidtné nem könnyen hajlott szerelmünkhöz, de lángoló esdekléseinknek könnyeinknek, boldogságainknak nem állhata ellent. Kétkedéseidet .mosolyognom kell édes Jósim. Ha csalódom e'? O Jósim, ti a' nagy-Világ mázos vétkeit , csínjeit, csaljait tán jobban esméritek mint mi falusiak, mertköztök bolyongtok, 's a* gyakor csalódás gyanúsokká résekké tesz benneteket; de a' szív fejléseit az érzelem ömledezéseit, a' tiszta szerelem hímezetlen jelenségeit -— meg engedj Jósim, jobban értjük mi; az már a' mi osztályunkba vág. Gyanúskodíok ti a'leélés pontján is mert az illés' gyáva szempontjai szövik ritka fonalú szerelmetek. Nálunk szív élelme, szív szüksége ez. Fattyú óídal-sarjadék a' ti érzeménytek •— le torhedd azt 's folyvást él a' plánta, sudár közép növés a' miénk törd-le ezt 's tgaiban.

,

!

,

,

,

,

—

bl

kiszárad növevényed

Nem

!

Jósim vagy a természet minden nyomatja hamis az emberi szíven, szavon, tetten arczon és szemen, vagy Nínám angyal. Halátnád mint tapad hozzám értem -érezés 's mint minden lehellete Mint lesi vágyaimat, mi boldog ha nékem valamit köthet, varrhat, munkálhat, 's mi megelégedett ha munkája nékem tetszik! Ha látnál órákig egymás mellett ülni bennünket, kénytelte szemeinkel egymáson, néha beszéllgetve az öszveérezés bóldogításairól néha 1

!

— ,

!

,

csókot váltva, 's hallnád e' mellett a* lyánka édes szavait, fogadásait 's forró eskeit, magad elesmernéd, hogy csak a' baráti gondoskodás bigygyesztetí gyanút 's aggodalmat erántam szívedre ártatlan

!

,

54

Be sok szóba, kérésbe kerül, míg vele cser kély ajándékaimat elfogadtathatom, 's rendszerint segédül kell vennem az armyát. Sugorgva élnek édes Jósim , mondhatnám szegényül, 's még is a legfinomabb fogásokkal kell élnem , hogy pénzt Csak Qgy vonást még Kíjátszhassak kezekhez. námról édes Jósim! Egy reggel biztos édelgés közt ülünk Nínával, a mint Koreczky, egy drága míváros, a' szobába berohan. Szórt haja, bomlott vonásai, 's meredez tekintete, rémülést döbbente az aszszonyokba. Aszszonyom! így szóll a' kétség hevével 1

7

Schmidtnéhez

,

én oda vagyok! Az estve míg

a'

vacsoránál mulattam oda lent mindenembl kilopattam. Ügy maradtam a' mint lát az Aszszony, e* néhány darab rézpénzel a' zsebemben. Valami ,

gazember kifeszítette szobám ablak-vasait, 's brt ládám, mellyben drágaságaim 's pénzecském álfenekénél kihasgatta. Mit tegyek pénz nélkül idegen Országban? kihez folyamodjak? Az Aszszony hazámbeli esméri mint állok Lembergben. Nemes szívét volt módom az öreg Gróf \ oila,

ez

,

konszky Udvarában megesmérnem. Bízom, nem veti-meg szerencsétlen esetü hazafiát, 's meg ema' mivel hazamehessek 's berei kétszáz forintig ,

szállásom kifizethessem?

,

Felele Schmidtné Kedves Koreczky Ur bizalma valóban hízelked van szerencsém ol'Iy oldalról esmérni hogy pénzem eránt legkissebb aggódásban se lennék soha. De egy az, hogy magam is koldussá tétettvén az ifjú Gróf által inriettova a* mindennapit sem tudom mint szükölörn-ki más pedig hogy engem a' Lengyel föld !

;

,

,

,

nem

,

fog látni többé.

Az utóbbi nem volna baj monda Koreczky mert Miskólczon Archély Nagy Keresked assigróla nem tehenátámat kifizetné de ha nincs tünk Vgy haza kell koldulnom magamat! Ezt ,

,

!

—

!

55 olly

hangon

e/té

,

hogy

követ

a'

is

megindította

volna. kiálta nemes hévvel Azt nem teszi az Ur Nína, 's egy Smaragd gyrt, mellyet e' napokbari, ugyan Koreczkytól vettem volt számára, Koreczkyre tolá. Tudom megengedi az én kedves Grófom, szólla felém nyújtva kezét 's könny rezgett szemében, ügy is van már több emlékeztekegyességébl 's osztán nem szükség nékem emlékeztet soha az én Gusztávomra. Ezen szavait egy olvasztó tekintettel követé édes Jósim, mellyre egy Trónt nem nagyoltam volna érte !

,

tm

;

elvetni.

Vonakodott elvenni

úgy

nem

nem

a

fog

dom - el

a*

gyrt Koreczky. Nem,

Kisaszszonykától. HaNagysága azt száz húsz forinton annyiról adok Váltót Archélihez. vette tlem Hagyjuk kedves Ur! mondám, a' gyr maradjon Ninánáh Én szerencsésnek fogom magamat tartani ha az Urnák a' kívánt Summával 7

Gróf

a'

O

,

,

szóigálhatok. Archéüt én

jól

esmérem Miskóíczon,

ha nem esmérném is, mi Magyarok többet adunk az emberre mint az írkafirkájára. Lé az Ur délután négy óra felé otthon. Elmentem szállására a rendelt idre; !:uá;n

*s

,

1

a'

kifeszített

vasakat,

feneketlen ládát a szegény kárvallott bor 's

bábán, mellyben a' Kezébe olvasám ült.

képpel

a' két száz forin ó váltót ada róla Archélihez. Forrón szorította kezemet az Istenadta ajakához, 's hálás áld., >kat szórt reám. Örültem e* történetnek , mertembérrel tevék jól, 's osztán Nínám szép characte's

rébl egy

új

drága

k

ragyogott szemembe.

Én mint barátod édes Jósim, csak nom, hogy légy Lottiddal minél elébb dug mint én Nínámmal vagyok

azt kívá-

olly

56

12,

Báró Zsóczay Jósef, Gróf Nyarúdy Gusztávhoz, Pestrl.

Még bizonyosabbnak

kell

lennem édes Guszannak egy

tim, boldogságod fell mint vagyok, hogy veled egygyiitt tomboljak, *s mi tagadás

—

-

—

s kevéssé szoknom is kell belé. Fent játszol hát ha buksz? De hanem veszélyes is játékod, pedig egy érzelgnek te jó Gusztim érzelegsz; vágyain, indúlatin , érzeményin épitni annyi mint 7

,

hóhoz szánat készíteni. Én megvallom nem vagyok aggódás nélkül erántad adja Isten, hogy jóra üssön-ki minden Az én sorsom fonala édes Gusztim úgy be^ bontakozott, hogy a jó Isten tudja mikor látjuk

mártiusi

;

!

1

kifejtdését.

Nézd Egy estve kedvetlenül térek szállásomra viszsza. Julcsa titokzó mosolygással tipege kö-* rültem, *s csak kérdésem lesni látszatott, hogy kirukkoljon titkával. Találja Nagysád, kifakada végre ki volt ma dél után nála ? Sort menék minden barátimon esmerseimen , mert kit is vélhettem volna mást? Évdve rázta fejét a* pajkos le!

,

ány,

's

említé.

végre édes bámulásomra a' Lotti nevét Édes Julcsám, mondám kétkedve, esmé-

—

Hiszen a' Képe a' e* Lotti Kisaszszonyt ? háló szobában a' meg- szóllalásig van találva, 's osztán csak látni kellett tet, midn a' Nagysád szobáiba lépett, szét nézett, kivált midn a' Képfestményt megpillantotta. Ollyan lett egyszerre mint az ég ha szélhez készül. Nem titkolta maga midn nevén szóllítám. Köszöntést is utóllyára is hagyott Nagysádnak nálam. Igaz hogy ezt magam csaltam -ki tle, de láttam hogy tenné ha

ri

,

57

merné, 's

— Nyakon

kapám

a'

majd kiszökve magamból

kedves hírmondót, szorítani

magamhoz.

Százszor kellé még ez estve , Lotti minden szavát mozdúlatját el beszéllnie, 's boldog érzelem^

mel, remény 's kény - sztte álmodozásokkal mének nyoszolyámba. 'S még is más nap Lottit az els pillantatokban zavarban utóbb még hidegebbnek lelem erántam mint eddig. Feszültebb leve társalkodásunk , húzódóbb tlem. Szemérem ez? leányi esz's mélet? hogy látogatásával szívét elárúitattva véli? vagy valódi hidegség? En az utóbbitól félek, mert a' Kapitánnyal újjal fogható öszveérezések. Bú borongott lelkemben. Egy ablakba támaszkodtam 's kinéztem az épen szomorgó természetbe. Fergeteg verdeste az ablakot fergeteg dúlt keblemben is. ,

,

Nem hittem Guszti , hogy a' mindég bohó, szívesen kaczagó Jósid valaha így meg tudjon akadni. Látom én ollyan a' szerelem mint a* bor, kedvtelése szerint teremt a' vígból szomorút, a' szomorúból vígat, bölcset az ostobából '& a* bölcsbl butát. Azt mondják orvosaink, hogy minden hét esztendben új vért nyernek ereink. Nékem Gusztim vagy most telik a' hetedik esztenvagy a* szerelem hét esztendvel ér fel, , mert vérem folyása hidd-el nem a* régi. De nem! nem hagyok magamon kifogni! Ha nem bírok a' búval elfutok ellié. Tegnap azt tanácslá Rékasy Septemvír, hogy Bécsben magam szorgalmaztassam a' Concipistaságot. Epén jól esik. Megyek! vagy felejtek a' Residenczia zajjá közt, vagy egészen feledtetem a' távolban. Mind a' kett jobb reám nézve, mint sínieni e1 kétkedésben. Isten

—

dm

hozzád

!

13,

Gróf Nyarády Gusztáv

Báró Zsóczay

,

Jósefiiez.

Báríjáról.

Hová rejtezzek édes Jósim ? hová a bú, széki a' gyen, hová mások 's magam elöl ? O ki zordon havasokra ki a' pusztákra, hol ember nem bolyong, hol vadak falják egymást, hol nyilvános erszak dúl az ertlenen, szükség és éhség dühösködik a* prédán! O hadd felejtsem fcá* lok az embereket, kik a' szín, árulás, hitszegés kinzó szereivel, mint tanúit hóhérok kínozzák egymást, 's a ieg szentebb érzelmekkel mint csout1

—

—

1

pénzel játszanak! Látom édes Barátom, hogy az örömek éltünkön, csak fényes szegek a' gyászszal be vont koporsón, 's éltében csak az boldog, kinek fájdalmai kínjai között leghoszszabb pauzák fekszenek Mi Öröm is érhetne -meg az emberek között? eldúlják azt egymástól, mint pajzán irigy gyerrnekek egymás játszó szereit! Jósim Jósim, agyam ég 's dühös kín fúr keblemben! Pór kezek dúlták- el tündér ideáljaim 's le rogytam vélek magam is. Elpattant azon láncz melly az emberiséghez kötött, borzasztó magányba taszíttattam; éjlepte üreg reng körültem, 's lelkem melly égett az emberekért, embergyülöléssel küszd most. O ha te nem volnál még édes Jósim, ké,

!

-?

O ,

tségbe esnék az emberek is

tlem,

vetség

's

liogy intésed

felöl.

nem

gúny tárgyává lettem

dom nem, ha

az egész

nem

láthatod.

Vagy

elállsz

te

követtem? hogy ne?

O nem

—

!

te tu-

Olvasd Világ el is esetem édes Jósim; örülök, hogy szégyenem ég

orczámon

!

S9

Mindgyárt a

1

bál készült Jjártfán.

Koreczky esete után maszkos iSem hagytam nyugtot ÍSinár

nak, hogy jönne el velem. Yonogatódzott , kifogásokat keresett, végre azzal mentette magát, hogy illó ruhája nincsen. Siettem a Szabóhoz; 's a* bál estvéegy nap alatt kész lett a* ruha jén érte mentem. O mi szép volt a' gyáva melly mint nevelte 's ízléssel ült rajta minden darab 7

,

!

,

mindegygyik a' maga tagja kecseit! Le nem vedagadt kehettem szememet róla 's negéddel blem hogy e' lyánka az enyím. Hát még ha tánczolni, ha mint szell a' vetés' tetején, lelebegni láttad volna a* táncz sorokon O Jósi, bizony menthet volt Gusztid, mert szép, szép volt a' büvösné szinte az igézésig A táncz után karom,

,

!

1

!

zajgottam vele a* bál -nép között, kevélykedve látám mint követék a' férjü szemek lépteit, mint csüggödtek a' Fejéi nép irigy tekintetei termetén! O be boldognak érzem magamat én balgatag! én vakított! Most a' Credenczbe vívém frissítre. Barvaroist parancsoltam számunkra öltve vigan

Egy Ur megállott maszk levéve felettünk, 's kémlelte Nínát , kirl a táncz közt se vehette le szemét. Felfuvalkodásomban lemaszkolásra bírtam Nínát, hogy írigyeltessek. Késett, az ital 's elugrottam sürgetni azt. Mikorra megtértem, Ninát falevélként reszketve , 's olly változásban találtam , hogy karomon alig vihetem -ki a' szabadra. Nína , édesNínám, szóllék a' részvét szorAh hagalmával mi baja? az Istenért mi lelte? za! csak haza! édes Gusztávom, sipegé bádgyatt hangon, 's mikorra haza értem vele, hideg *s forróság váltogatták egymást rajta. Magamai) ki vül futék az Orvosért, 's ennek szorgalma által nem sokára enyhültebb leve a' lyánka változása mint a* csak hogy minden ajtónyílásra rezzent ra.

1

—

,

;

,

ki

rémektl

ijjedez.

6o

Édes Grófom, így szóüíta-meg az Orvos elfojtott hangon Schmidtné, hálátlanság nyomorúságunkat a' Gróf sorsálenne tlünk mentével

,

,

idegen Ínséget fonogatni örömei közzé, mellyé ket születése, rangja *s tehetsége nyújtnak, nemes szíve pedig valóban megérdemel. Nékünk válnunk kell egymástól , de nagy lelke emlékezetét magunkat viszszük, 's a' sírig Szemem , szám szívünkben fogjuk hordozni. Aszszonyom, mondám csudálkozva, mi elállt. adta elö magát, melly illy hirtelen feltételt, löveltet belétek? A agy nem vagyok érdemes bizalmatokra ? Zokogva borúit, mejjemre Nína, könnyezve kapá-meg kezemet az annya nincs ó nincs titkunk Gusztávunk eltt , ha emberölés feküdne 'S elbeszéllé Nína hogy azon lr is szívünkön!

hoz

kijtni

's

,

—

—

:

,

ki felettünk

álla

Credenczben,

a'

a

1

Gróf

"%

ol-

•! konszky Titoknokja vala, czudar mint l ra ennek véletlen megpillantása okozá ijjedését 's hirtelen változását. Most már -sie+nünk kellinnén, ,

hová szemünk viszen , mert a Gróf ritkán hagyja meszsze Titoknokját, kivel a* egy testé egy lélekké kötötte a' Gróf boszszújától pedig ki a' Bátyám tettét nem könnyen felejti, 's kinek Nemzetsége nagy tekintet és hatalmú csak tea' szökés menthet -meg egy pár gyámoltalan

monda,

1

a'

bn

;

,

hetetlen fejérszemélyt. Nínám kiáltám lobogó szemekkel gyámol nélkül nem vagytok, Magyar Gróf létemre tán csak tudlak védni Országomban egy dü-

Nem

!

,

,

hös Lengyel erszakjai ellen? Innen egy tapodtat sem mozdultok! De most belépett Koreczky. Aszszonyom így szóllott, nekem alkalmatosságom akadt Lemberg felé a Volkonszky Társzekereivel, én hajnalban indulok. Búcsút jöttem tóled venni 's nagy lelk Grófomtól. !

1

6i hát Istenem! felsikoltanak az Aszszonyok hogy holnap a' társzekerek ? Meg értvén estvére várják a' Grófot, új sírás, ájúídozás, 's kétség fogta élket; nem használtak bíztatásaim, ,

már

[fi

itt

,

minekutánna Koreczky

is

úgy

fcsté

le

elttem

Yolkonszkit mint egy vakmer 's kérlelhetetlen csudát ki ell legtanácsosbb kitérni, elhatároztam hogy Kassára vigyem ket. Koreczky a' kocsifogadást magára válaita, 's érte ment. Azomban az Aszszonyok mind a' ketten azon esdekeltek, hogy maradjak Bártfán. Hirtelen el,

tnésem

a*

ferdbl így szóllának, szemet fog tndjek, úgy mint a' kiknek ,

rajtok ne

szúrni;

jótét lenne az, ha általam megtudhatnák , el halt e* A olkonszky boszszú - lihegése vagy sem? Erre azonban nem bírhatának, mert

nagyobb

hogy hagytam volna ket kíséretlen magokba úlegén^Smegy levelet hoza be hoztazni. De ím zám, mellyet ez éjjel Hfcott egy lovas. Nagy Bátyám az Oberster kér kenne hogy számára szobákat béreljek 's holnapra teszi érkezését. Ezen levél egész szándékom megváltoztatta. Az Oberstert, kinek tudod örökössé vagyok, 's ki mint gyermekét szeret, be kellé várnom. Az Aszszonyokkal e' szerint nem mehettem, 's most egy részént örültem, hogy menniek kell Bártfáról, mert Nagy Bátyámtól, kinek kevélységét esméred, megvallom tartottam egy keveset. De kit küldjek hát. vélek? Palkómat három héttl ólta a' hideg lelte, 's úgy nézett ki mint egy váz jó szél elfutta volna. Míg ezen tusakodom, elérkezik Koreczky a' fogadott kocsival s megértvén tndésem Nagyságos I ram így szóli rezg hangon, engem idegent esrnéretlent ügy lekötött Nagysád nemes lelke hogy azt csak

—

,

,

;

7

:

,

,

a'

halál feledtetheti velem.

Egy

két nappal elébb

vagy utóbb érnem haza csekélység elttem. Száitt a* Lengyelség, esmereiségem köztök mint ,

mos

5Í árosnak széles, 's alkalmatosságom akadhat akár-s mikor. Én elkísérem az aszszonyokat Kassára. Ellágyulva szorítottam magamhoz , 's egy malom-k esett-le szívemrl. Egy pár levelet adtam jó Barátimhoz Kassára, útra, quártélyfogadásra költséget kezébe, felpakoltattam az aszszonyok hogy könholmijét-, vélek küldém KuíTerem is nyebb szerrel repülhessek majd utánnok, *s könny,csök, ölelés közt emelem ket a' kocsiba minekutánna több ízben felfogadtatták velem, hogy mihelyt az Oberstertöl szabadulhatok, utánnok rán,

,

dulok.

Ember! ember! alatt/

hová

tn

te

angyal és ördög egy alak

kebledbl

az isteni szikra,

midn

barátságot elárulni készülsz 's ezudarúl hitet szegsz ? A* napot Oberster Bátyám hagyásaival tltém el más nap pedig s4aiék megtudni elérkezett e' Volkonszky. Vág^&m a* fájós fogára tapintani ezen kényes Lengyelnek. Jártam, keltem,' tudakozódtam a' Lengyelektl, senki sem esméré A olkonszkyt. Épen egy árnyas útba akartam kanyarodni a' mint \olkonszky Titoknokja , ugyan* az ,*\i a Credenczbe Nínát rémülés be hozta , ko-

szerelmet,

,

,

1

egyenesen felém tartott. Nagyságos Lram! így szólla engedjen meg bátorságomnak Nagysád küldé Kassára a* Schmidt háznépet ? csijából leugorván,

,

:

Én! mondám hidegen, 's parancsoló helyzetbe tevém magam. Ha bátorkodnám kérdezni: mi öszveköttetéshen van Nagyséd ezen háznéppel? Hallja azUr, Gróf Xyarády senkinek számadással nem tartozik, 's ha az Lr (Grófja effélét kívántra töl^m, reményiem fogja tudni, Gavallérok mint számolnak egymással.

Engedjen

meg van

-

meg Nagysád

csalatva.

Nagysád

,

látom hitetlenül hogy egy

azt véli

,

,

63

nemes szív háznépnek

tiport sát

sza

nemes

zak

nem

lelkével.

Kassára,

nyújtja pártfogá-

él pór hitetk

holott csalásból

j

Els próbám

az

élnek visz,

hogy

a'

ga-

hanem egyenesen Duklának

mentek.

Menyk csattant-le

mellettem, de magamhoz l ram mondám, vonaglón ragadván-meg ha az Ur ördög lehetne , 's a' Titoknok kezét csak rágalmazna térvén

:

!

—

felele

,

Akkor Nagysás Uram, itt 's kezembe tolá azt, löjjön

a'

tolt

vele

pistoly

fbe, mint

egy dühödött ebet. De most menjünk, mert minden perczem számolva van 's engem kábultat ,

kocsijába tola. Hajtattunk, szintúgy pergett belé.

hogy

a'

töltés

kavicsa

Le nem Írhatom néked édes Jósim állapotomat a' kocsiban. Kétkedés a Titoknokba, a' Schmidt házba , boszszúforralás ha Yolkonszky üldözései sanyargatnák Nínát és annyát, düh Koha ne talán reczky ellen késztette volna Varsó mind ezek felváltva felé a' szegény aszszonyokat dúltak keblemben, 's végre kábult nemgondolás 's hidegség boritá azt el. 'S hol a' háznép ? kérdem a' Titoknokot. A' Duklai úton Jasliskán be van fogva. Érez e eléggé hideg vért Nagysád, hallani ezen semmire kellk igaz történeteket? En már tudom önkényes vallásaikból, mellyeket a' Kerület* Biztosa eltt tettek, mint ámították-el Nagysádat. A' mi 1

,

,

;

1

még

hibázik Nagysád czáfjai ki fogják pótolhatni. értse elre 's készüljön a' szemtelenségekhez, mint véletlen lobbanjon a' boszszú lángja szívében.

Jobb tlem

Megengedem lak

,

hogy

beszélljen.

Nem

untat-

azokkal, mellyeket szavai alatt érzettem, csak

rövideden adom-el

a

1

történetet.

Koreczkynek igazi neve Rechner, *s Schmidtné felesége, Nína pedig leánya néki, mind a*

hárman egy vándorló

Játékszín személyei.

Míg

Rechnerrié kecsei el nem húlioltak maga hálózL ra felügyelése alatt a' szííveket, majd nyíló ta rózsaként serdül Nínájának engedé által a' hódítás mezejét. Els ki lépre akadt, Horn, egy fiatal, szép, gazdag 's független Pécsi polgár vala, ki illy sok oldalról víván a' Nína fortélyai ellen, ,

,

annyiban gyzött, hogy szívét *s majd kezel a Ivánnak megnyerte, de meggyzetett más részrl szép jószágát korán hitelezk a* jámbor; mert nyelték-el, ifjúi szépségét pedig a' féltés maró férge dúlta-fel. Mint szokott lenni az efféle gyáelébb az aszszonynál ván kötött házasságokban hült-el a' szerelem heve, majd a' férjnél lépé a* hasztalan féltés, epedés helyébe hideg gylölség; elébb hogy élhessen és feledhes's ezen utóbbi sen, továbbá szokásból és kedvtelésbl kártyás *s 1

:

,

felesége kerítje leve. Amabba felesége' attyától, ebben annyától híven segíttetett. Gondold-el édes azon ifjú vala, kit én gyarJósim ezen Horn ló, 300 forintal a kártyától váltotlam-meg !-

—

,

1

Számosan levének áldozatjai a Nína mert a' test bájos szépségét 1

hiúságának tékszín'

,

az észmíveltség , hódító ügyesség segítették, csábítása,

játszi

feslett ,

a' já-

elme,

táncz 's 's nem sokára Olmücz Brünn , Posony, Kassa' ifja mind lábainál hevert. Szép Bórné vala köz nevezete , s az ajándékok, mellyeknek adójik szerencsések valának ha elfogadtattak, többre teltek mint egy drága míváros portékái; minthogy az imádók a* fortélyos aszszony kiszámolt irgalmait *s tettetett csókjait gazdag kincs - fecsérlésekkel fizetgették. Gazdagok lehettek volna régen ha a' vagyon a' könnyen keres pulyát állhatná, vagy szert tartani tudna az illyen; de a' mint jött, úgy elmenti ,

:

,

Felss égnél naponként srbbek levének panaszok 's feladások Bórné mejjesztései ellen; sok atya a' maga fiát, sok aszszony a' maga fér-

Már a*

a

?

,

6d jét,

sok lyánka

czolva a

1

a'

maga jövendbelijét

látta Ián-

Bórné gyzelem-szekeréhez, de hatha-

pártfogásoké a' közönség kedvezése még mindég védfal gyanánt szolgáltak néki, mígnem az ifjú Gróf Grasberg, Nagy-Báttyától ki a' Ministeriumnál van, utazni küldettvén, Posonyba hol ekkor a' Rechner társasága mulatott, megérkezett. Kikémlelte Bórn a' gazdag Gavallért, barátságába fúrta magát, melly az aszszony élesztése tós

,

,

csak hamar forró leve külsejére, színes mind két részrl belsejére nézve. A* horgon akadt Gróf az aszszonyt , Bórn a* Gróf erszénnyét óhajtá , *s által

mind kettnek

tellyes

reménye vala

czéljához.

Grasberg tékozlott, ajándékokkal segítette ostromait, 's minden lépte a' Bórné kegyébe sokba került néki. Sokáig nem szúrt szemet a' Ministernél az ifjú gyakori pénz koldulása 's aprónként sokáig fosztogathatta volna még tet a* Rechner nemzetség, ha, mint szokott esni a' Kalmároknál, kik kicsinyelvén jól ment aprós kereskedéseket nagyba vágnak *s elbukknak ez is egyszerre nagyot rántani nem vágyott volna a' körül hálózott GróEl sült plánja czudar csalással majd húsz fon. ,

,

;

ezer forintig fosztotta-meg többnyire drágaságokban , mellyek szép szín alatt az aszszony gondvi7 selésére bízittak, s mint gondolhatni, eltagadtattak. Most már szemei nyíltak a kímélletlen felébresztett Ifjúnak, Bécsbe siet a Nagy-Báttyához térdre bukkva eltte megvallja tévelygéseit, 's megcsalattatását. A' Minister parancsolatot eszközölki az Udvartól a' Rechner háznép elfogására de míg a Titoknokja vele Posonyba tér, ez kémjei által sejti a* veszélyt egy éjjel eltnik, »s egye1

1

;

1

,

nesen Muszka Lengyel Országnak siet. Bártfán míg egy, némely adósságok beszedése végett hátra maradt Czinkos után várakozik, engem hálózbe, kit adakozásaimról gazdagnak, érzelgi hajlandóságomról pedig könny prédának azomin 1

,

66 elesmér

's

,

ha br-ládámmal még néhány mért-be a' széleken, néhány ezer fo-

földet haladhat rintig kifürdet.

,,A' Grasberg Minister Titoknokja én vagyok; folytatá szavait úti -társam. A* Volkonszky név költött. Mindgyárt Posonyban nyomokba akadtam Rechneréknek azon szekér után, melíy ket 's szerencsésen nyomoztam némely csavargások után egész Bártfáig. Itt befutottam a'Ferdó Vendégeit, néztem Jegyzékeiket, de a Schmidt és Koreczky nevek alatt embereimet köztök nem gyaníthattam. Hanem egy est.ve megpillantottam mert vetettem hozzá a' játszó asztalnál Bórnt pénzt vívén Posonyba az ifjú Grófnak , több napokon voltam vele. De Schmidt neve , Koreczkyvel minden fejérszemély nélkül való lakása, ismét kétkedésbe hoztak, mind addig, míg egy

vitte,

1

;

Koreczky gyonára

,

gyrbe

által eladatott

nem esmértem. Most

az

ifjú

Gróf va-

ezen vén gazem-

Bórnal egygyütt szemen tartatám 's az ki velem van, azonnal rajok esmért. Hanem az aszszonyoknak nem akadhattam nyomokba mind addig míg a* Grasberg legéki egykor a' Magyar Gárdistáknál szóinyével gált, a' Nagysád Palkója barátságba esvén, ez szó közt a' Nína, mint Nagysád kedvese leírásából gyanakodni kezdett. Addig sompolyga velem lakása köri, míg csak ugyan megbizonyosodánk 's fkép a' bál után nem vala többé semmi kétségem, hogy jó helyen járok. Más nap azonnal rendelést tettem a' Bártfai Tanácsnál ezen Csalók

bert ifjú

is

,

,

Gróf inassá,

,

,

elfogatások eránt, mindazáltal a' Nagysád tekintete lehet kímélésével, úgymint a* kinek nemes charactere fell csak egy a* vélemény az egész Ferd vendégénél; de az alatt a' háznép elinalt, elszalasztottam 's csak egy fertály órát késvén volna ket Jasliskáról, hol épen ebédjeket végezték, « .

67

;

Elértünk Jasliskára. Zavart érzelmekkel szálltam-le a* kocsiról. Isten hozta édes Grófom kiálta hahotázva Nína, Isten hozta ! kiált az Annya, mind ketten szemtelenül vigyorgó szemekkel , mellyektl viszsza borzadtam. Az én kártyás Jfjam , !

kit régen Solymosy Barátunknál véltem hideg közömbséggel ült egy széken Koreczky a* pipájával motozott. Legelébb is ezen Vallatást méltóztasson Nagysád olvasni, szólla a* Biztos hoz,

,

—

zám,

s

dúlatok

kezembe vevém az írást. Zajlottak az in^ bennem, *s reszketett az irovány kezem-

mint olvasám. Ah Jósim egy szóig igaz Titoknok eladása Láttam az elfogadtató Parancsot, láttam az ifjú Gróf levelezéseit Bórnévaí, 's a' nem keveset ér drágaságokat. Olvastam vallásaikból egész folyamatját rendjét ámíttatásomnak és kifosztatásomnak. Ah de a' mi

ben,

a'

,

volt a'

!

,

!

szívemet szétzúzta a' mi még most is kétes álom gyanánt tün lelkem elébe, az volt, hogy Nína és annya nem átallák azt vallani, hogy ajándékaim , st kufleremben is némelly becsesbb por,

tékák, egyenesen a* Nína festletségeinek 's nemtelen kedvezéseinek jutalmazásai tlem, hogy Bórnt és Koreczkyt mint kerítimet segítem pénzemmel.

Düh

és boszszú forrt

vém

a'

Nína! kiáltám a*

mi

bennem* Négy szemre ve-

leányt. itt

írva

van

fojtott

hangon

,

vallhattad ezt

?

'S mit tegyek ? felele bátor szemtelenséggel. Valamit csak meg 'kell mentenünk. A' Grasberg ajándékaiból nehezen szabadítunk -meg valamit, legalább a' Gróféból maradjon. Ne búsuljon a' Gróf, a' KufFcrt testvéresen felezni fogjuk. Borzadtam 's elsüllyedt lelkem szégyenemben meggondolván hogy valaha illy gyáva imádtatta magát velem ki a' gyalázatot semminek tekinti, *s csak a' kincs a pénz czudar lelkének va^ ,

,

,

1

lami,

,

68

Nína lát

!

felkiáltottam olly hangái

Soha

,

melly

szik-

1

ez a hálás érzés jótétimért? se számolgassa azokat az ujjain, édes

repeszthetne,

'a

Grófom. Elég unalmat nyeltem értek. Nincs a sóhajtozó érzelgnél egyszerbb állat a világon, egy 1

1

mívelt esz fejér személyre nézve. A' mellett hogy untat, még arra is késztet, hogy kopott livmi is turbékolni tanuljunk. 's réjét hordozzuk Szerencse, hogy hajló 's gyanútlan szíveknél fogva könnyen mejjeszthetk , *s erre számoltam én is. Jobbat most nem tehet a' Gróf, mintha jó ké's ezt tanácslom is. pet mutat a' veszteséghez Ezzel ott hagyott, 's én szédelgve tántorogtam- ki ,

,

1

többekhez. Igazán váz 's fertelem a' test szépsége, ha czudar lélek nyomatja dúl az arcz vonásain. Hová leve az angyali Nína, az imádott? iszonyodtam t,le mint egy éjféli kísértettl OJósim, Jósim hogy mer tükörbe pillantani az illy gaz ? hogy nem rémül ön magától viszsza? Hogy mer valaha egyedül maradni lelkeesméretével ? O képzem mint bujkál, remeg, ha ég dörög, ha villám csattog Munkálnom kellé , hogy a' Kerület törvényszéke eleibe ne kerüljön a' dolog, 's holmim bírói zár alá. Többet nyomott ezen gaz háznép szemtelensége ellen Nemzetségem tekintete 's jó nevem mint czáfjaim mellyeknek bebizonyítására sem idom sem tanúim közel nem voltak. KufFeremet még is viszsza mentettem, de nagy részét a kicsikart ajándékoknak 's pénznek csak ugyan oda vesztém. Vigasztalásom vala mindazáltal , hogy characterembe nem kétkede senki. Kifejtdtem közzülök , de szégyent, boszszút, poklot víve lelkemben, tértem Bártfára viszsza. A' mint közelgetek a' Ferdóhoz , a* kocsi a

!

!

!

,

,

,

1

szegletbe vonám magamat, 's kendt tarték a' képemen, mint a' kinek orra vére foly. Azt véltem,

— ;

69

hogy már

a*

homlokomon

gyermekek olvasható

a'

petyegik esetem , 's gyalázat, mellybe gon-

is

datlan szívem taszított.

Oberster Bátyám már hallotta egy részét történetemnek, 's most egészen el kellé azt neki beszéllnem. Gondolhatod, melly kín vala e' nékem! mint remeg, csínt tett gyermek, úgy álltam lesütött szemmel ezen egyenes szív katona eltt. Édes Öcsém, kérdé szelíden a' mint szavaim végzem, mint egy mennyidbe került ez a' bohóság? Három ezer forintomba lesralább. Szép pénz; de ha oksz róla édes Öcsém, ne szánd. Magyar vagy, károdon kellé tanulnod. Mindég Ollyanok az féltettelek az érzelgés veszélyeitl. érzelgk e' világban édes Gusztim, mint azon Generálok, kik szép csata-plánokat raknak papí-

—

—

rosra, tik.

's

azokat

a*

mezn

majd mindég

Nínádról jövendre példát vehetsz

ki sokat érzeleg

,

elvesz-

hogy

a'

érzelmeit fitogtatja , festegeti , rendszerint keveset érez, és színesked szintúgy mint ritkán tudós az, a' ki sokat vítatgat 's poltron, a' ki vasgyúrónak árúlgatja magát. Holnap után Kazinczra térek viszsza, 's onnan Atyádnak is leszek tiszteletére. Ah ne száll; senkinek mint jártam , édes Jósim Tán ember's

;

!

nek se merek ezentúl szemébe

nézni. Isten

hozzád

!

14.

Báró Zsóczay

,

Gróf JSyarádyhoz. Pestrl.

Haza érkeztemmel Bécsbl asztalomon lelém leveled 's benne Jerémiási siralmidat. Megengedj édes Gusztim hogy Románodon Ugocsai Jancsival, ki most az Atyám Számtartója lévén, Stanczi húgomért van ide le egygyetkaczagtunk ,

,

,

csupa baráti szeretetbl tettük. Ha kedves betegünk keser orvosságot nyelt ám húzza a

ezt

1

,

70 de mi mosolyogjuk , 's az orszáját osxve tle vosság hasznos munkálódásának elre örülünk. Nem puliára estél az igaz édes Gusztim , de lássuk mit vesztettél? A' gazdag Gróf Nyarády, kire egynéhány örökség néz, szegényebb leve három ezer forintal , 's gazdagabb egy pár tanúságs gal , mellyekre Gusztim nagy szükséged volt mellyeket Nagy- Bátyád ..olly szépen ada eldbe. Se baj édes Gusztim! Örök nyárban fecskeként nem élhetünk Ritkán az ég felh nélkül ritkán a lég szell nélkül, ritkán a szív bánat nélkül! Kis bánat hidd - el appetitórium a' követ örömnevesd , 's elhamvad mahez. A' gúnyt mellzd gába. Az vessen rád követ, a kinek soha éltében nem voltak, nincsenek vagy nem lesznek bohó Nékem kedves Gusztim, más órái, napjai, évei. okorn is van örülni történeteden de nem jó ad,

7

,

,

!

1

1

,

1

,

;

dig boltot nyitni, míg a' vev nem kér reá, mert könnyen azt vélhetné, hogy únt portékát akarunk reá tolni. Most Ieg jobban tennéd ha hozzám lerándulnál Pestre, vagy hivatalt vállalnál; ír lenne ez sebedre, 's a' Haza is venné hasznodat. Te készülve vagy reá, *s Nemzetséged Öszveköttetései szélesek, fontosok. A' ki nagyra születvén tunyán hever, hasonló a jegenye fához, melly magasra vonulván - fel, sem árnyékot nem nyújt a' Ván,

1

dornak, sem gyümölcsöt

Néhány

héti

a' Gazdának. odamulatásom után

,

ismét

itt

vagyok édes Gusztim. Bécs keveset gyógyított régi sebhedt szívemmel tértem viszsza. rajtam Pedig mint vont a' honvágy *s édes remények hamint éledtem midn Posony körül ismét Haza ,

,

zám

szelli

lengették

homlokom

tam ri

dán

még

is

a'

Lotti a' régi az, 's sorsom mégis a bizonytalanság ló^\^' Megérkezésem napján, a* mint a' He-

volt.

fcyhoz

fürtjeit;

mint elhagyszíves hozzám, de Záro-

Pesten mindent csak úgy találtam 1

is

71

kasyék ajtaját benyitám , Lotti öröm- sikoltása , Kéve idvezlésének, láng az arczain 's szép szemein, édesen leptek-meg; de egy pár óra múlva bár mint török is *s a* régi útra tértünk ismét, végst merni, nem haladhatok. frigy tündérnek kell ingerkedni velem édes Gusztim. ÍNéhány naptól ólta a' hó már szánat bír , 's szán-mulatságot határozánk. Ügy végzcnk, hogy czédulákat húzzunk a* társnékra, 's Mendey Bátya volt a felügyel. A' sors, vagy Bátya kedvezése akarta e' ? én a' Lotti nevét vonám-ki. Mind ketten elpirúlánk, 's Lotti kifogásokai teve a' Bá1

tya csintalankodása ellen.

nomra,

*s

Vonakodva

üle-fel szá-

de ersen eladdig, míg vég koczkát

szorult mejjel én melléje

,

tokéllve ie nem szállani nem vetettem. Maró hideg fagylalgatta páráinkat, de a' légkör derült vala. Tisztán látszottak a' meszsze tárgyak, ertlen napfény csillogott a' hó tetején, 's a* szán talp alatt nyiszogott az út; a* leg szebb téli nap vala , melly ell csak súllyos bú zárhatta

Megnyílt az enyím, meg a* kedvderülve vegyíténk zajunkat a' több szánkázok robajjá közzé. Palotáig menénk. Ott a' fogadóban, fenékkel ég felé fordítánk névolna

el

Lottié

is

a'

,

szívet.

's

hány palaczkot, Dámáink kávéztak, 's vitt süteményt ettek, kocsisaink pedig borral szorítgattákki magokból a' hideget. Még derültebb leve a* társaság kedve 's ujjongva indúlánk viszsza. Bájoló volt az estve. Buda Vára , 's Városa tornyai és hegy-sora, kies pompában állottak elttünk az ,

O

be kellemes egy nap Lotkivált reám nézve; kezét. Nem voná viszsza. Hát ha még Lotlikám is megosztná megelégedésem De mi nehezen halározá-el magát szánazó társnémnak Olly únt e' személyem eltte, Lottim édes Lottim? Könnybe lábbadó szemmel ejtem szemalkony bíborában.

kám kiáltám 's megragadám ti

I

elragadtatva,

!

!

,

72

rehányásomat. Ellágyult szemet vete reám a' Ivánka megszorítá alig érezhetleg kezemet, 's felel' a' mint Kocsisunkat a' manó, bor-heni akart vülésében, az útról egy határdombra viszi, 's en* gem szép reményemmel ki, a szegény Lottit pedig reám a' hóba dönii. Hallottam az utánnunk ,

—

1

szánból

jött

hirtelen

,

a*

Jusztinka sikoltozásait.

és siettem Lottit

a*

Felkaptam

száriba viszszaemel-

Szüléket megnyugtattam, hogy esett; a' Kocsist, kit szétzúzni nem szántam volna, megfeddem, 's kaczagva, mint szoktuk a' bajt ha nem veszéllyel mene át rajtunk, ballagánk haza felé. De Lottival nem szóllhaték többet szívem dolgáról, mert cseléd álla hátunk megett a' szánon , kit Jusztinka rendele oda , ügyelni borködös kocsisunkra és szánunkra. Hazs érvén, szállásomra menék altalltözködni, mert nedves valék a* düléstól. A' mint Piékasyékhez víszszamentem a* siet szobaleány akadt velem a' grádicson szembe. Hová, hová olly sebbel Nánikám ? kérdem. Gyertyáért, a'Kisaszszony roszszúl lett. Mint a' ki korbács eltt szalad , úgy törék-fel 's be a szobába. Setét volt, 's csak lassú nyögdelést hallék az ágyról. RoszszúI van angyalkám? kiáltám magánon kívül megragadám kezét, s csókjaimmal borítám. Istenem ennek én vagyok az oka Megnyíla az ajtó, 's Lotti ég gyertyával mosolygva lép be. Hát semmi baja Lottikám? kiáltám örvend bámulással. Nékem semmi de Jusztinka Néninek rajtam ijjedése megártott. ni.

Jusztinkát és

a'

semmi bajunk sem

,

—

1

,

!

—

Már most

-

—

tán viszsza

is

—

húzod

—

szíves szánakodá-

sod, úgy e' édes Jósim? szólla bádgyatt mosolygással Jusztinka ha láttad volna Lottim mit nem tett majd megette kezemet. Bizony szerencsés egy beteg lennél édes Lottim, könnyezetlen látom nem halnál - el. Pirultam, de pirult Lotti ;

,

is

,

olvadó

's

olvasztó szemet vete

reám boldog-

73 ra,

's

most hegyre ntt reményem, de leolvadt

ismét mint tavaszi hó

,

mihelyt Zárosyt látám kö-

rülte.

Hogy nem érzéketlen erántam, sok jel bízde hát mit akar a' Kapitánnyal? Fél fél szívet szánt egygyikünknek ? Ügy nem esméri a' Férjfiakat. Elébb alkuszik-meg két nyalánk veréb egy búza szemen, mint két férjíi egy lyánka birtokán. Habzik közöttünk? Vagy a* Kapitány a* választott, én csak az atyafi, a víg kedv mulattató? Ládd Guszti, a' szánkázáskor, hogy Zá = rosynak nem juthata nem nyugodt, míg Feledy Julcsát, legjobb barátnéját nem keríté mellé. Mit akar vele? Mit jelentnek azok a' szem-jelek titkos intések , mellyeket Lotti ezen lyánkával gyakran váltogat? vagy tán Zárosyt kívánja általa tüzvíz próbára tenni? így kell lenni, mert a' lyánka hogy mindent elkövet, a' mivel a' Kapitány szívét megfoghassa, az kézzel fogható. O de ennél még kínosabb felfedezés gyötör édes Gusztim 's azólta reményem csügged , és csüggeszt; bádgyattan vonszom magamat mint beteg, 's tulajdonora a' jó kedv hagyogat, mint méh az anyátlan köpüt. Az Atyám , mint montat,

1

—

,

,

,

dám , be küldte Stanczi húgomért a' lovait és Számtartóját Ugocsayt. Sok izenetet, köszöntést 's levelet hozott ez otthonról, 's ezeket általadni siettem a' Rékasy házhoz. Nem találtam senkit otthon Jusztinka Nénén kívül , ki még is gyengélkedett. Alt-adám a' néki szólló levelet, 's a többit is nála hagyám. 'S ím, gondold -el, roszszakaró ,

1

tündérem ismét elömbe toppant.

Nem

törhette-

zúzhatta szét Jusztinka a* maga újjacsa* Zsóczay Czíkáival a' gyáva pecsétet ? Nem mert sajnálta e' rajta, vagy Báttyát a' Septemvírt kívánta mímelni? egyátallyában ollót kívánt, fel,

nem

!

felvágni a* pecsétet. Oszvekerestem érte a' szobát, nem leltem sehol. Nézzed édes Öcsém a Lot1

74

—

ki vonám a' fiókot dolgozó asztalkájában ah nyúltam volna inkább kigyó közzé! 'sa' leg els a' mi kezembe öile, egy ízléssel kötött, 's még nem végzett zsacskó vala. Hát ha néked van szánva, ezt súgá a' remény hát ha másnak ? ezt a' féltés, 's mintha nem találnám az ollót, na e Ily már kezemben vala háttal fordúlék Jusztinkához , 's mohon szemlélgetem a' munkát. EZsibbasztó rémülés futott ereigek mit láttam ti

!

—

—

,

,

!

men

végig, roskadjak, oldalán , ne M. és R. C,

's

fognom

kellé az

üg

asztalt,

hogy ne

1

Oltár lángolt a Zsacskó egygyik felejts virított a' másikán, 's alatta Z. betk fonódtak nyájasan egymásba. Mint adám által az oliót, 's mint tántorgék szállásomra haza , nem tudom. Vesztett meny , eldúlt, remény érzelmei fojtogatták lelkemet, lágy bú , boszszú , düh váltogatták egymást szívemben, 's csak oda vágyott minden indulatom ho! halált osztogathatnék , és nyerhetnék. Gusztim, szerencsétlen szerelmesbl egy armadát! *s eligazolhatsz vele a* Világon ,

—O

!

Csak annak

kit

a'

felriasztott

gonosz lélek-

ismeret vett présbe, lehet olly éjjé mint az enyím vala. Koholt meg elvetett plánok, pislogó 's ismét elalvó remények , készületek kérelemhez és boszszúhoz, dúltak felváltva lelkemben 's tikkadttan kelek fel, és sáppadttan, hogy viszsza -rettenek reggel a' tükrömtl. Mi baja Xagysádnak ? tán változása volt ez éjjel? kérdé résztvéve Julcsa, a' mint hozzám tisztogatni belépe. -^- Beteg , igen beteg vagyok jó lyánka , felelék , forró homlokomra szorítsa kezét, 's a lágy szív könnyezve futkosa Thét készíteni számomra. Komolyan lépett-be szobámba Igocsay Jancsi, fojtott hangon ejté jó reggelét, 's szánó de vizsga tekintetét sokáig tartá függve rajtam. Bús mosolygással nyújtám néki kezemet. Hevesen szorítá azt szívéhez. Nagyságos Uram! szólla szorult mejjel, 's ,

1

,

75

könny szke 6zemébe, mindgyárt estve láttam én, hogy bánat dúl a' Nagysád szívében ez éjjel pedig haliam fohászait s nyugtalankodásaif. O mint eshetik nékem Nagysádat látni kínlódni ki gyámoltalan árva létemre, Nagysádnak köszönhetem mindenem. Srbben tolakodának könnyei. Felpattantam ültembl, 's mejjemhez szorítottam a* Eltted nincs titkom édes Jancsim hívet. ,

7

,

—

mondám, enyhül

a*

bánat közlés

által,

jer ülj

mellém, halld mi fúrdall bennem! Elbeszéllém

—

Egy lyánka , ki Lottival való esetemet. szívekkel mint bábjaival játszik, ki két férjíi közt habzani tud , vagy egygyikét sem szereti , vagy hódoláson jár a' lelke, így szóila Jancsi a 1 riéki a'

's illyen nem méltó, hogy nemes szív epedjen érte. Mit várhatni az ha a' feszít pártát a' felszabadító f[Ilyentl köt váltándja fel? En ha Nagysád volnék átall-

mint történetemet végzem

,

,

,

nám

adni eltte, hogy hidegsége érdekel, 's megvetéssel boszszúlnám -meg hiú játékát. Egy fjú , kivált mint Nagysád, inkább választhat mint választatik , *s én más lyánka körül édelgvén, yagy féltéssel gyötreném viszsza, vagy felejteném. Gusztim, melly égi adomány egy barát! Feléiedék , mint letiprott fü az éjjeli harmat után. (k' tanácslott boszszú igen édesnek tetsze elttem. Most örültem , hogy Lotti még muzsikai , táncz esméri; feltevém eze's festi ügyességeim nem ket fegyverként használni ellene, gondosabban öltözködni, reá nem ügyelve, más lyánka körül édelgeni, 's mindent elkövetni mellyek féltés! ki

O

gerjeszthetnek.

Csudás érzelem a* szerelemé! Kit szívem az imént imádott, 's most is lappangva imád , egyszerre úgy rémlik eltte mint ellenség, *s a' íélta vagy megvet szerelmes, azon egy kebellel szeret, eped lángol tárgyáért , 's azt gylöli és boszszút ,

:6 forral ellene.

— Eltökéltem

én

is

boszszúmat Lol-

ellen.

li

Ezer szerencsém, hogy Jancsi még nem szabadulhat néhány napig Pestrl. Stanczi ruhái még varratlanok, 's a' kocsi sem kész mellyet az A1yám számára a' Budai Fabrikában becseréltem. Az bíztatásai, 's hálás erlködései felvidításomon Most már \iszsza segítnek hajdani kedvemhez, ,

vele,

*s

az órás szelíd háznépével, ismét víg óráim

mert Rékasyékhez már negyed napja el hogy nem megyek. Nem Gusztim! ha akaratos

telnek-

,

szívem ízekre reped is meg kell állanom a hadmezt. Fejcsüggeöztésben ne búsulj, nem hal el 1

,

szeret

Jósid.

15.

Báró Zsózzay Jósef, Gróf Nyarádyhoz. Pestrl.

Édes Gusztim Én még se vagyok tovább mint voltam de jóval nyugottabb. Lottit feledni hijába törekszem, a' felejthetetlent. Az epedés feléje, 's a' híjány meg van ugyan keblemben, de !

;

indúlatim nem zajlanak többé. Kezdek lassan szoknem bírhatásához; ah de még is néha meglepi szívem a' bánat bús érzelmekkel duzzadoz illyenkor keblem *s könyárba ömlik-ki. be nehéz megszokni, elveszettnek nézni a' mennyet, mellyhez közel valánk mellyhez reményünk vala Mindazáltal régi kedvein, ha lassadán is, téreget viszsza; de aggódva sejtem, hogy az Lgocsayé naponként vésze. Lest vetek utánna, 's egy estve , midn egy darabig hallgattam volna lassú sohajtozásait mellettem Jancsi! igy szóliék hoz2á baját sejtve, tenem a* régi vagy; felelj barátodnak nem Julcsa hint e' konkolyt a' búza közzé ? Fel pattant ültébl az én Jancsim, mint

ni

;

O

!

,

:

,

—

:

77

szék recseg, pirulás sáppadás zték majd kezet nyújtva édes Báróm! szólla ellágyulva, ne nevessen -ki, meghallom a' lyánka nekem tetszik , a' mint még egy >em. Én eleinte csak unalom- üzést keresek nála , de ah Nagysás Uram, angyal az emberi testÉdes Jancsim, felelék, ne tarts gúnyáben tól annak, a' ki veled egy csónakban evez. Te Orvosom valál , hadd legyek én a' tiéd Felszóllítám Julcsát. ha láttad volna azt mellyel Ugocsay kért, hogy ne a' bnös képet, I*-

ki alatt a*

Drczáin egymást,

:

—

!

!

O

izólljak

l'

a'

kifakadó

:sa

azt

,

tndést

a'

's

gyerekes örömzajt

,

vetejtéke-

's

majd

mellybe

,

szemérmes szerelem-vallására szke!

lelem

pként

szerelem,

,

Héróst

dító

te

játszasz te az

ké alkotod i

lyánnak

míg lyánkéri tisztem végzem,

sést,

,

a'

—

azt

Jul-

SzeProteus-alakú érzelem, lap-

Nemmel

emberi

!

Gyermek-

viaszként hajtogatod igád alá görbed a' hajthatatlan Hó-

az érett korút, '3

!

Boldog egypár!

Örülök szerencséjeknek,

le úgy, hogy ne lássam ket. Nézd Gusztim! ha okét egymás mellett édesen nyájaskodni, új meg jj szerelem- fogadásaikat csókokkal pecsétleni lá-

tom; ha szemlélem mint elegek egymásnak, 's mint felejtik a' világot magok köri , mint fullad valami sl minden gond boldogságok érzetében keserség fészkeldik szívemben még keserbb

—

,

maróbb

az

irigységnél is,

's

könnyezve

kell el-

fordulnom. Gondolom , vágy ez boldognak lenni mink k, 's bús érzés nem lehetni az! Épen e héten kapárn Concipistaságra lett kineveztetésem. Magyarba öltöztem köszönésemet 1

tenni pártfogóimnál.

Orlök

,

így

szólla

hozzám

Tárnokmester, egy derék Magyar lelk tlr, hogy a' Bárót hivatuljához elkészülve tudom mert a' ki hívatalja viselése közben kapja -meg rsak az ahhoz megkívántató ügyességet, hasonló a*

;

.

78

ahhoz, ki akkor kezdi tömetni a* ludat vendége számára midn már ez az udvarára hajtatott. Most *s jövendre is, ha többre segíti az Isten, arra figyeljen, hogy ne csak fényét óhajtsa a' hivatalnak, de terheit is pontosan hordozza, 's a mit ma tellyesíthet ne halaszsza holnapra. Elmentem Mendey Septemvírhez is elször egy héttl ólta. Pirulva 's látszatos zavarral foga,

1

,

,

ebédlben mellybi az ÍJr szobája közbenjárását is. A' Megköszöném az mint kimentem, az ebédlben várt reám Mendey dott Lotti az

,

nyila.

félerszakkal bevonszolt az Aszszonyoka' szökevényt, kiálta enyelg hangon a* mint ajtójokat velem benyitá, idvezeljé*ték az új Concipistát. Igazán szívbl tevék ezt, Nékünk tán nem is kellene örmind a' hárman. vendnünk, monda Lotti munkájára görbedve, *s szemre hányás feküdt szavaiban mert most már Budán fog lakni Bácsi , 's még ritkábban leénd Tartozó kötelességem ált' paranszerencsénk. csolna meszszibbri is édes Lotfikám, felelék hi-

Bátya, hoz.

's

Itt

hozom

,

—

,

—

deg udvarisággal

,

's

most elbeszéltem

hogy Stan-

,

húgomnak a' jöv héten mennie kell, de hogy addig az Atyám Számtartójának, Julcsával való

czi

's a' Bátya furlakadalmát elszeretném lakatni fangsága oda vivé a' dolgot, hogy Lottit nyoszolyó-Lyánnak megkelle hívnom. Nem képzelheted azt a kitetsz örömet, mellyel hívásom Lotti elfogadta. Pajzán enyelg leve, 's magamat is vígsága körébe ránta. Nem hijába költjük az Aszszonyi nemre édes Gusztim, a* tündéreket, a' Büvösnéket, 's varázs's vékony lónékat. Ki kelsz magadból közöttök tetszések szerint mint lohajszálon forgatnak vász a* kapuezános lovat. Lotti is ah le dnté egy pillantat alatt, a* mit aprónként munkásán épit* gettem ,

1

k

!

—

,

,

I

hi

,,!

Mendey Bátya

meglátogatott. Hallódé1 Jósi gy szólla , nem tudom mi ment keresztül a fejelen , de azt többet ne tedd, hogy egy hétig fe1

jöjj, mert Lottit könnyen deszkára terímost szokolt enyelgésivel spékelve eladá kint búsult Lotti elmaradásomon. Édes maszlag

énk se

;ed

's

,

minden szava szívemnek.

/ala

Egygyütt rendeltük el vele, mint menjen a* végbe. Táncz nélkül csendesen, de vilin akaránk azt ellakni. Több jó ember mint étel, több jó kedv mint pompa, monda "Mendey, s mindent csinosan, de csillogás nélkül rendéénk - el. Majd nem így megy Szelén, tudom, monda a' Bátya leszsz ott csörgés csattogás pompa. Hja! a' Zsámboky sök homlokot saj

menyegz

;

,

•ánczolnának külömben!

—

Ugy

!

—

Szelére te

levelemben különösen rám bizta a* Bátyánk , hogy elvigyelek. Meg - ígérem ezt Most már kik lesznek a' vendégeink ? léki. kérdé. Feljegyzénk azokat, 's köztök Zárosyt is. Nem üle elmellznöm pedig mint rettegem tet Elmenénk egygyütt meghívni Zárosyt. A' leg els, a mi, szétpillantván szobájában, szemembe az az átok lepte zsacskó vala otle mellyre a* Lotti asztalkájában akadék. Ugyan azon papírosba takarva feküdt szekrényén, 's csak arany rojtos sinórjait láthatám. Bánatos érzésem meg újult ismét szívemben. Az ésketés napján korán eljve hozzám Lots

jöszsz

el

?

—

—

,

7

,

,

ti,

megtekíntni

's

javítgatni rendeléseinket.

gött körültünk a' két

lyán

,

Lotti vígan

's

Sürenye-

legve, Julcsa menyaszszonyi csendes de elégedett kedv-borongással. Ezen nap mind kettejeket látám barátnékká tévé *s méltó is .vala e' két jó ,

lélek

na

,

egymásra. Esketés táján elérkezének vendegeim. Illana' Bátya és Lotti derült kedveik vígságot árasz1

tottak a kis társaságra,

's

ártatlan

évdés, nem

80 sért pajzánkodások, érték egymást annak

tagjai

Csak engem nem hagy a a' zsacskú vígközött. nak lenni, bár erltetem mint gazda a' jó kedvet, 's bár Lotti , ki szomszédném vala az asznyájas bíztatásaival serkentgete. Gyanús nyájas szavára minden szíves tekintetére, mint ételétl felriasztott madár óldalog a* nyájas hívásra és szórt magra. Délután az éltesebb Lrak , aszszonyok A iszthez, mi ifjabbak zálogos játékokhoz ültünk, 'i Jusztinka Néne is velünk. A' többi között gyürüduggatásra került a' sor. Majd dugok én kiálta talnál,

valék

már minden

,

j

.

j

!

hunyjon Zsóczay Bátsi. Leránt ujjáról egy gyrt 's dugdossa. Harmadszorra reá akadtam i *s a' duggatás most az én tisztem vala. Kezembe Lotti,

veszem

a' gyürüt , 's ah! boldogtalan andalgásból vagy balsorsom incselkedésébl ? szemem elé's a* karikán bell nietzve látom az be viszem futott a' szívemátkom lepte Z. M. betket. re. Ügy e' ? gondolám méreggel keblemben , hát már ennyire ment az esmeretség? s boszszús za-1 varodásomban, úgy nyomám a' gyürüt a* Jusztinka kezébe, hogy szinte felsikoltott belé a* jámbor. Pirulva követtem -meg szegényt; de Lotti eránt e pillantattál ólta megvetéssel határos hidegség-

e'

,

H

,

r

|

1

bántam

mennél nyájasabb idegenebb, annál gúnyolóbb én. gel

bábja

nem

's

,

leszek senkinek

,

annál

Nem!

játszó

leve

;

v

-

társaság eloszhideg hajtással válék-meg tle. !

's

a'

ügyel Édes Öcsém, így szólla Mendey Bátya, a* búcsúzáskor, nem tudom mi fúrja agyveld? de emésztdni lassú halál 's azt jelenti hogy kis lelkek vagyunk bevágni, értesz e' ? Forrón szolásakor, nem.

r

a

,

,

rítá-meg kezemet. Értelek jó Bátya! be vágok, ha fejem titánná vesz is; de elébb bevárom a' Szelei lakadalmat: Boszszút kell állnom Lottin leg alább tud;

.

81

van e' világon 's azért , hogy nem csak hogy máshoz szegdött, nem ugrunk a' Dunába! Hm! így szólla Ugocsay, a' mint bajomat panasziám néki, Nagyságod eltánczos volt a' Kassai Bálokban , úgy fest hogy elélhetne utánna , 's ízléssel játsza a* \iolint, hogy több apróbb jelességeit ne említsem, 's Lotti mindezekrl semmit sem tud , míg a' Kapitány egész artilleriáHidje-el Nagyságod, egy küls jeval ostromol. ja-meg

,

lesség a* férjfiban , leg alább is ér annyit a' leg íobb lyánka szeme eltt is, mint egy egy lélek' ielessége, *s nem ritkán többet is. 'S osztán édes

Báróm, én más lyánkának is ejtnék egy két nyájas szót , hadd látnák, hogy még nem koptunk-

nembl. A' féltés sok futó ProHa hiú a» lyánka, a' minek engedjen - meg Nagysád nékem Lotti Kisaszszony nem látszik hiúságát venném páczba, 's ki

egészen

a'

szép

serpínát megtérite már. ,

,

,

vagy gyznék. édes Jancsim kíál'ték felvidulva, boszszút állok vagy gyzök! Repkedbb eszek a lepkénél , 's ámítóbb Don Jüannál. Hiú»ág a' Szép Nem éltetje, 's a' hív szívet, mint íltalolvasott könyvet szoktunk újjal felváltni, könlyedén áldozza új hódolásnak fel , csak azért vagy könnyen adta-meg magát mert régi únt /agy bátor nyugodt bírtok Orülok édes Gusztim a' Szelei bálnak gondos mustrán megy minden darab ruhám keresztül, iánczfigúrákat próbálgatok, nehéz muzsikai darabokat tanulok -be, 's a' boszszú édes reménye munkásít 's deríti kedvemet. Ugocsay három hét múlva tér viszsza Hit/agy boszszút állnék

Helyesen

,

szóllsz

!

1

— —

—

!

;

,

veséért

*s

Attyáért, ki csak

a'

halál által kíván el-

zálasztatni szeretett leányától.

Stanczi indul Ugocsay val; szárnyra kerül gyanútlan ártatlan szívével e' jó lélek, 's a* "Világ veszélyes zajjába zuhan. Kedvez angyal védje

6

j

82

Barátod testvérét reménylem , meglátogatod gyakran a szomszédságban, '& az unalmat, mellyet a' kis tapasztalatlan' cgygygyüsége okoz ne talán néked, eltröd téged igazán szeret Bát* 1

lépteit'

,

tyáért.

16.

Rékasy Lttig Zárosy Marihoz. Pestiül.

vágytam Levelemet hozzád édes de

Halasztani

Marim, míg sorsom végképen eldlt volna;

Bátyád küldi legényét haza, 's nem ereszthetemel Ótet, egy két sor nélkül kedves Marimhoz. Egy Ridicult kötöttem számodra édes Marim, 's ímé küldöm. Tudod adósod voltam vele. Nem kérlek, hogy vedd szívesen; kedves lesz az néked, nem becsiért, hanem barátnédért, ki szintúgy gyrdet ujján fogja vinni a koporsóba. O Marim, be méltó barátnéd a' szánásra. Szerelmet, vele tölt szívet, égö keblet vívék elébe a kegyetlennek, 's hideg megvetéssel tola-el épen akkor magától, midn reményem szép tel7

1

jesedése pontjára hága.

Nézd Marim Sokáig hánykódtam kétkedtem hogy még is ha csak egy részét is bírja az Órás Mulcsája a* Zsóczay szívének, mert ez gyak,

!

,

társaságokban , búsongás köJa dözte kedvét, mint a' ki magával küszd *s haboz Megdupláztam nyájasságomat, 's eped szememidegenebb leve híjába be fektetem szívemet hozzám a' büszke, mennél ajánlóbb én, *s végre egész egy hétig maradt-el házunktól. Már fé-

ran

komor

,

andalodott volt

's

a'

régi bájoló vígsága helyett, olly

—

lig

elvesztettnek

Concipistának

Atyámnak

jött

!

gondolám bánatomban

,

midn

a'

neveztettvén - ki , egy reggel az tenni köszönését. Bekésztette hoz*

zánk László Bátyám. Zavarodva lépett-be

,

zava-

ö3

rodva fogadtam én is. O mint állott rajta a kevéa* magyar köntös, melly büszke állás testében, melly nemes tekintet szemében! Ah de e' tekintet hideg vala erántam mint jég, 's már süllyedbe vala reményem , a" mint Attya Számtartójának, ki Stanczi húgáért jött-le Pestre* az Órás leányával való öszvekelését jelentette, 's nyoszolyó-lyánnak meghívott. O Mari , ha láttad volna ekkor Lottidat! azt véltem, ki ront verdes szívem óldalomból, 's öröm-mámoromban vígságra forrantam szinte a' szélességig. Kedvre rántottam Zsóczayt is 's új reményt , életet boldogságot szívtam ismét nyájaskodásibóí , mellyeket én szegény csalatott, olly örömest részemre fejtegettem Nékem boldog reménnyel teltnek , ón látszott csüggeni a' resten haladó id szárnyain. Rántni óhajtottam-el a' Julcsa öszve-kelése napEl jött az,'s,én koránéit* siettem trhetetját. len szívemmel. O Mari be boldog volt a déleltt! Julcsa e' jó lélek megvallá nékem, mint vala hajló szeretni Zsóczayt de mint téré korán tévedése útjából viszsza, aggódó Attya' intéseire, *s felfedezésére , hogy Zsóczay engem szeret. le tudám-meg , hogy mejképem, a' Zsóczny tulajdon festése *% ah nékem boldognak bájos színekkel festegeté ennek értem lángoló indulatját, Mennyei boldog érzelemmel keblemben, ültem az asztalhoz, elégedten, mint ellenemben a* boldog házas pár Mellztem , hogy a Gazda' borongó kedvét épen nem a' naphoz 's vendégeihez; 1

lyen

,

1

,

,

1

,

T-

1

!

szabta, 's az erltetés ált* tetszett minden szaván, mozdúiatján. De dél után édes Marim kímélletlen taszíttattam -le magas fokáról szép boldogságomnak, mellyre a' Julcsa szavai 's képzetem emeltek. duggattunk 's Zsóczain vala a' duggatás. Egyszerre mintha reá únt volna a' gazdái kedverltotésre mindnyájunk csudáltam elváltozott színében % and aludtában maid

Gyrt

,

,

,

«".

-

,

!

84 a' gyrvel a' szegény Jusztinka Néne kezeKomorsága most borzasztó hidegséggé majd I sért gúnnyá változott erántam 's egy szívfagyla- 1 ló hideg meghajtással vált -el tlem. Ah Marim roszsz akarómnak se kívánom * azon érzéseket, mellyek haza mentemmel keblemben dúltak. Szobámba zárkózva bánatommal szabad folyást engedtem könnyeimnek, 's álmat-

zúzta it.

,

,

,

lan sóhajtoztam - el éjjemet. Szóllj Mari: Julcsát szerette e' , *s azt bánja, hogy másnak jutott? de

így miért lenne kegyetlen erántam , ki róla nem tehettem? Vagy értem szalasztá- el, s most bánja áldozatját? A' jó Isten tudja hol a' baj , de barátnéd 7

mint a* kinek vég remény szikrája , elhamvadt! Szánd 's szeressd Lottidat!

szerencsétlen

17.

Báró Zsóczay Gróf Nyarádyhoz. Pestrl.

Égsz tudni mint

lom

?

ütött -ki a'

lm olvasd Az azt elzött napon

,

Szelei lakada-

mi ketten Mendeyvel

egy kocsin, Rékasy Septemvírné Jusztinkával másikon, Lotti , Feledy Suscsi és Zárosy harmadikon, indúlánk néhány kocsi társaságában Szele felé. Feledy Suscsi ugyan erltetett a' magok kocsijába , de Lotti vagy nem akart , vagy nem mert hívni,'s udvarisan mentém-ki magamat. A* Gyömrei Csárdában megétettünk. Egy porontyáczigány aszszony tipegett itt, sült val karján felénk. Ers feltétem vala vígnak lenni utunkban, és Szelén, *s azonnal enyelgeni kezdek az új Magyarnéval. Oda nyújtám néki kezemet a' jóslásra 's szokás szerint nincs több öröm , szerencse, boldogság, mint a' mit részemre szánt. A' többek közt szörnyükölt mint lángol

br

,

,

85

—

szeretm értem.

mondám

neked,

Jaj

már nem hiszek régi szeretm magam pedig már há-

Annyok

nevetve,

!

az én

deszka szobában fekszik , zas vagyok. De ha sokat tudsz tudhatsz kevesebbet mond meg mellyik itt e' fejérnép közt Sort vett szemével a' czigányaz én feleségem? né az aszszonynépen mosolygott a' többi, csak Lotti pirula - el zavarodtan , 's természetes hogy a' Jósióné egyenesen reá gyanított. Ezs e' kiálta Lottira mutatva, *s még lángolóbb leve arcza sápitoza folyvást a* a* lyánkának, Sóp egy pár! czigányné , de tudom is, hogy seretik egymást, mint azs a' pár galambocska Pénzt nyújték folyvást évdve néki , Lotti pedig egy kis id múlva ,

,

—

,

,

—

!

a'

szobába szóllítá-be,

porontya' kezébe törhette volna.

Délután,

a

7

így szóllíta-meg

hogy

,

's

hogy

!

—

oüy darab kalácsot ada elejtve könnyen lábát

mint kocsinkra ledeztünk: Jósi Mendey Bátya, szóllj igazat, í

—

néked Lotti húgom? Édes Bátyám hogy titkot csaihassak-ki bellmegvallom, majd szerelmes levek belé,

tetszik

fele'ék tettetve, le,

eleinte

—

de hogy látám Zárosyhoz való indulatját jobbnak láttam másfelé fordítni szívem rúdját. Én pedig inse lehetek okos a' lyánból monda, kább óhajtnálak Sógoromnak édes Öcsém mint akárkit. Boszszús plánomat még inkább érlelek a' jó Bátya ezen szavai. Pedig hivatalod van már feleség kellene édes Jósim Lelkem Bátyám , felelék epével , egygyért százat csak nem cserélek-el; 's más kénye alá minek vetném arany Megszorítá kezemet a' Bátya: szabadságomat? édes Jósim , monda olly lágyult hangon , mint még szóllani nem haliám, nem jó jel, midn ífjoncz a* házasságtól iszonyodik métely, gyakran kárhozatos métely dúl annak szívében. Bellled esmérlek, csak az ifjúi könnyelmség szólít. Nincs olly roszsz házas élet, melly jobb ne lenne a

—

,

,

,

—

!

—

—

;

7

,,

86

En mondom

leg jobb notlcnségnél.

,

ki

érzem

a'

1

mit szollok. Hát a szerencsés vagy csak trheházasság is Menny e' fóldün 's kútf, rnellybl legnemesbb örömeink érzelmeink és kéjeink csergedeznek. Varázs fonalakkal köt a' há*s a' komor önz zasság bennünket az élethez ntlen , ennek kebelén lágy érzelmekre fesel a* ki elébb csak magát képzé középpontnak a' ter,

t

!

,

,

,

,

;

mészetben, most közl nyájas, feláldozó lészen, kény terjedez zsugorodott lelké's menny száll, be. Édes megszokása egymás gyengeségeinek kölcsönös kíméllés , aggodalom egymásért, gondoskodás egymásra, egygyütt töltött órák, napok, évek sorai közösen leélt örömek közösen levr vott bajok, egymás ölében lesírt bánatok, 's a*' természet legszebb láncz-szeme a* gyermek, nyámint szomjasan szövik egymásba a' két szívet széd komlók testvéresen fonják indáikat egymásba. Édes Öcsém folytatá szavait a' Bátya 's könny rezgett szemében, életem folytában csak hogy ntlen maradtam. Nézd édes azt bánom valaha, bár Jenner egy kevéssé késn Jósim hogy ne lelszületett is reám nézve , ne véld melly az enyímmel öszveértem volna szívet íveltem tán többet is egynél. De konzett. egyben a* fekete , másban a* nyeíméjü voltam kék szem tetszett, a' barnának eleven tüze , a' szkének eped szelídsége varázsolt, ez szépen tánczolt , amaz bájosan énekelt. Az órák napokra, ,

,

,

,

—

,

,

i

,

!

,

,

—

,

,

a'

napok évekre gyltek

mémre valódi

,

's

nem jve ledér elrepked szívemre Késbben féltem

fontolat, nem tökéilet a' házasságra.

valódi

's már természetté petrificált megmegrögzött szokásaimból engedni; hol magamba, hol a fevágyakra 's ha néha jér nembe bízatlankodtam viszsza lobbantam is egy boldog pár, látására riasztott a* számos veszd' példája. Jgy hagyott Házasodnék mobt édes Öcsém, de cl az id. ,

1

,

,

,

!

8?

már

's

a'

vén ember

állja

a'

varrást se-

túlléptem del^n eletemnek,

nem

szeretete moly-ette ruha,

Komoly gondokat vigyek a' menyaszszonyi ágyba, mellybe amaz rózsás reményekkel lép-be ? 's kórót bigygyeszszek a' virító rózsa mellé ? Vagy

hol.

Ozveg,et vévén, els férje jó tulajdonsága emlegetésével hagyjam szünetlen páczoltatni maO édes Jósim gyáva kötelek az atyagamat? fiságé , ha azokat a* szeretet , 's hála nem fonta ntlen borzasztva egyedül marad az 's így a inség' napján. Unt élte határán majd hitvány zsoldosok fogják - bé szemét lassan pergett - le Elhallgatott a' Bátya könnye arczain. Szántam a' jó lelkt, az érzékeny szívt. Pedig ú mint szerettetik attyafiaitól Nem! ntlen nem halok - el édes Gusztim, ha

éltes

—

—

!

1

<

—

í

—

-

Néked is azért is elvennem. Bátya szavait , hogy borzadj a' ntelen' sorsától! A' Bátya megtörlé könnyeit, mosolygva fordúla felém most ismét reá a' jég

Jusztinkát kellene

írom meg

a'

—

-

:

—

1

Másra fordítá a hártyát az olvadozott szívre beszédet, 's egymás felderítésén iparkodván, csak hamar mind ketten a* régi bohók levénk. Elérkeztünk Szelére. Szívesen fogadott Zsámboky Bátyánk. Zörgk, 's pompások voltak a' lakadalom készületjei; serénykedve adták rendeléseiket a* tisztek, 's felügyelk, futosott a cselédség, *s dolgot keresett a* rest is, hogy kérked!

1

hessen idvel , hogy az ifjú LV lakadalmán rajta fordult meg minden. Mi, hogy ne lábatlankodjunk, a' vendégszobába vontuk Biharit, ki már kinn volt 's húzattuk vele. Azomban pattant az ostor , *s a' Batárdból kihágott annyával a' szép Tarcsay !Sína a' leg szebb lyánka a' környékben. Vágyó szemek csüggtek rajta a férfiak1 1ól, irigyek a fejérftépiJ. En,kiMendey Bátya vaJ rózsas/.ín kedvemben valék sajtféregkéni pattintani a kocsi oldalához, leemeltem a' Ivánkát itt

,

,

1

,

1

!

88 uracsos szökdécsléssel vezetém-be társaságunkEz az igazi, gondolám magamban V legyen boszszúm eszköze 's még ez estve kezdem fonni hálómat a' szegény Iyánka körül , mint pók, martalék legye fogságára. *s

ba.

,

!

Ember! ember!

egymásnak, mi

te farkasa

ledéren nyúlsz kínzó szereidhez egy bntelent kínzani, hogy a bnösön tlthesd boszszúdat! Mendey Bátyámmal a pajzánságig vígak va* Iánk, *s rovásunkra vígadt , nevetett az egész társaság. Most kivevém a' hegedt a* Bihari kezébl, 's egy pár Csermák Magyarja után a' Lotti kedves Németjeit játszám. Sejtem félszemmel, mint lepte-meg eltte titokban tartott kis ügyességem, 's repesett bennem a' szív, hogy annál inkább szállta a' búsongás , mennél inkább csaponga kedvem, mennél sürgbb levek Nina kö,

1

1

—

rül.

Más nap' omlott -el a* vendég. GyülekezEbédlbe, 's az öreg Zsámboky karjára

tünk az

,

véve, vezeté-be a' Menyaszszonyt, Lindvay Erzsit, bé mutatni vendégeinek. A* Iyánka nem épen szépség, de a' kis fitos orr, 's egy pár barna szemecskék kellemes valamit borítnak-el arczain. Nem gazdag, de törzsöke jeles, és régi; 's ez nyertemeg az Öreg* szívét. De ah a' Iyánka mívelt lelk, ízlése érzése nemes, bájolva mulattat, olvas, for'& mellette Misi a' Vlegény ! tepiánóz , énekel egy plánta élet, concrét- képzeteken szoronboldog ember, ha úgy akarod; ki csak gó lelk azért néz az égre, hogy az idjárást lessé azért él békében a világgal mert a* perlés , bajlódás nyugalmat bont , 's étvágyat ront azért házasodik , mert a' ház gazdaszszony nélkül nem lehet *S nézd ismét az embert, az egymás farkasát! Oszveköti e' két szívet épen mintha a' drágamíves hitvány cseh-követ foglalna a' becses gyé,

—

—

—

,

1

,

;

,

mántul egy allianz

-gyrbe

!

!

«9

Vféjnek én választattam, *s új tisztem, új enyelg kedvemnek. Rám bízatott,

rézst nyújtott

hogy válaszszam nyoszolyó-lyányomat. Szép alkalom a' boszszúra Tarcsay Nínát választottam, *s örvendtem, hogy Lotti tetszhetn bús leve. Asz!

szemem,

mellett Nínánál vettem helyet,

tal

vem csak

rajta

látszott esüggeni

,

Lotti

's

szí-

méláz-

va motozott tányérján, 's tagatlan szavakkal felelt Zárosynak , ki közte, 's Feledy Suscsi közt ülve, hasztalan toré felderítni szomszédnéját. Délután kezddött a' táncz. Dobogó mejjei álltam -ki a* menyaszszonnyal , ki szerencsémre 's lepke könnységgel tánczolt. Repültem veédes Gusztim majd a nyoszoiyólyánt vevém kezemre 's az egész bál aiatt eltánczosa voltam a' társaságnak. Tánczoltam egygyet kettt Lottival is, hogy ne sejtse plánomat, de Nína volt a' rendes tánczosném .'s estve felé már az egész

iól

,

1

le

:

,

,

bál szerelmeseknek tárta tettek egésségünkért,

tottnak, vala

ies

bából

;

bennünket, poharak ürít-, Nínának, a' szegény ámi-

már szemében csilloga gyzelmem. Téldiadalmam, Lotti ki-ki tüne a' táncz-szo-

's

nyomai,

's

szemein nem titkolhatók valának a' sírás nem képén a' búsongás halványsága.

Meg van a' boszszú édes Gusztim, de hová tovább? Ah szívem érzem inkább az Övé most, mint bár mikor volt Re nehéz vala rollém a* bál vége felé, mint vágytam omlani lábaihoz, 's megvallani, hogy érte csak érte élek! Re vonszó , be igéz volt a' búsongás' sáppadása arczain, a bánat' gyenge homálya szemein ah tle 's Féltetni az angyaltól azt reményleni hogy értem !

—

1

í

,

,

eped, hogy elvesztésemet szánja O Gusztim, még kínzóbb hánykódások közt ültem kocsira haza menett, mint Szelére mentem. Mert ha hajlana !

is

hozzám

sza

?

már

Lotti,

már kés! már hogy

térjen visz-

Zárosyé Átkozott zsacskó, átkozott gyürü örökre 's én boldogtalan vagyok !

,

lett

A' viszsza-tban, némán ültünk egymás melMendey vei gondolatinkba merülve. Jeles egy

—

Tarc.say iSina! e" szókkal szakítá félbe a' hallgatást Mendey Bátya , feleletem váró hangon. felelék én kurtán. MiA' bizony kor lakjuk a* kézfogást ? kérdé fél gúnnyal. Az az Isten kezében van még édes Bátyám

leány az

a'

—

—

!

—

!

—

e* Jósikám, monda, heves lobbal kapván kezemhez, csak nem felejthetem, hogy nem akarsz sógorom lenni; nem alább való ám Lotti

Hallod

Nínánál

's

,

Bátsim

!

Öcsém

lelke édes

els ember

ártatlan , mint az , Édes az elesés eltt.

gondolatja

mondám kér hangon

—

—

,

hiszen én rajtam

Nem Jósim? lelkem Jósim, iga-' Istenemre mondom lelkem Bátyám! nem! én szeretem, ah vesztemre igen is szere-? tem Lottit Az egész Nínával való játékom , csak nem múlna zán

nem?

— !

való boszszúm vala. Le nem festhetem néked a Bátya örvendeDe mit használ örömünk édes Bátsim ? ZéséL mondám , rajtunk kevés áll »s elbeszéllém néki gyrvel való eseteimet és gyaa* zsacskóval

rajta

1

—

;

,

núimat

,

hogy Zárosy

Öcsém, már

itt

nem

a'

választott.

Ítélhetek,

—

Hm!

édes

monda homlokát

vakarva, mert a lyányok elébb vallanak-meg tíz btint mint egy szerelmet; de lelkem Jósim , te tanultad a mathesist, tudod, hogy az egyenes línea, az egyenes út a legrövidebb, 's még is mind eddig csavarogtál. Csak egyszer vetted volna a* Kapitányt, ki egy talpig derék ember, négy saem közzé, már régen tudnád hányadán vagy, 's beszéli ünk is magyar nyíltszívüséggel vele, mihelyt haza érünk! Sok vált az ellenvetésem ezen plán ellen de engednem kellé, 's magam is jobbnak lattana eldönteni sorsomat. Most el b'eszéllé a' Bátya, mint tartá szemmel, általam figyelvé tétetvén, 1

,

1

1

,

—

Lottit és Zárosyt.

—

Nem tudom,

néked

a' féltés

91 én édes Öcsém csak azt e* más szemet Zárosyé a' behogy Loüi szíve a tiéd Sokat sírt. Lotti Szelén édes Jósim, 's csültetés. most is úgy néz-ki mint e^y lábbadozó beteg , 's mind azért hogy Nína körül édelegtél. Soha út hosszabbnak nem tetszett elttem, mint ez. Remény kétség , félelem habzottak szívemben. Kivált haza érvén a' mint Mendey Bátyával Zárosyhoz a lépcskön felhágtunk, mintha ón lett volna lábaimra aggatva, olly nehezen

kölcsönöz

láttam

,

1

,

,

,

,

1

lépdeltem.

Kedves Kapitány Ur

!

így szólla

komoly kép-

Mendey, az Urat nemes lelesmérem, annak tudom Zsóczay Öcsé-

pel az idvezlés után

k

férjfinak

met

is és így különös játékot kellene keverni köztünk az ördögnek , ha két jeles magyar szív meg nem értné egymást. Engedjen egy kérdést ;

nekem:

szereti e' Lotti

húgomat?

Csudálkozó szemekkel mérte Zárosy hol Mendeit, hol engem. igen is szeretem, felele egy kis id múlva. 'S az Urat Lotti? kiáitám hevesen. Édes Barátom! feleié Zárosy büszkén, valóban véletlen elttem ezen tudakozódás. De hogy megbizonyítsam tiszteletemet az Urak eránt fe-

—

,

Én úgy gondolom, hogy nem szeret. Uram szóllék gondolatlan tüzemben Záronem hittem kétszínnek. Az Ur zsacskót ka-

lelek.

,

!

syt

pott Lottitól

,

's

gyrt

adott néki,

Boszszús láng borította -el

—

a*

kevély katona

Hallja a' Báró, kardja felé kapott. a' sértést 's becsületem szennyezését vérrel szok-

arczait,

's

tam lemosni Munkával

csendesíté-Ie

im,

nékem

!

engedjék

Az Urak mind

által

Mendey. Kérem Uraaz

Eszközli

tisztet,

's a' féltés ketten szeretik Lottit boszszút éleszt ínég az epétlen galambnál is. légi Leventás világban, kard volt az illy esetekben, ,

V

9a

Már ma okosabbak vagyunk. A' csomó a' Bíró. metzést annak szoktuk engedni, a kit egyedül tudmllik a' szeretett Ivánkáillethet a* bíróság golyóbis , könnyen annak zárhatná nak. Kard szemét, ki a lyán választott] és így ennek szí1

,

,

1

i

,

vét sérthetné, 's benne a' gyztes eránt is, szerelem helyett, csak boszszús gylölséget gerjesztEn egygyet gondoltam. Zárosy Ur kéthetne. kedik a' Lotti indulatja felöl , Zsóczay Öcsém Ka-

—

pitány Urat véli szerencsésnek "s e' kínzó kétség Mi feszítve tart két nemes szívet egymás eránt. döntselenne, ha én Lottit arra bírnám, hogy el a* dolgot, olly kímélve minden részrl, a* mint ,

lehet.

Hogy mind

kettejeket becsüli arról jót ál-

de a* szív makacs és akaratos "a ez nála mellyikéhez vonsz, krumpli legyek, ha tudom. Ezen eledelt soha sem ette a' Bátya. Tetszett a feltétel, 's mit is teheténk mást ? Abban állapodtunk-meg tehát, hogy színeket válaszszunk, 's Lottit kérje - meg a' Bátya, hogy Rékasy Septemvírné neve napjára, a' jöv Juliánná napra tartandó muzsikai el-adáson, a' boldog lok,

,

1

jelenjen - meg. Ha egygyikünk sem bírja szívét, feketébe öltözzön. Zárosy uniformja színét a világos kéket én a* remény-színt a* zöldet, választottuk próba -színeinknek, ügy váltunk -meg Zárosyvai mint koczódott , de öszve békélt barátok, mert már el-

Választottnak színébe öltözve 1

,

1

vetve véltük a koczkát

,

's

Mendey

—

Lottit sietett

készíteni.

még Szombat!

's melly melly életet választ-eí Isten hozzád Gusztim. Ha a' jöv

Istenem, bemeszsze kín azon perezre várni,

vagy halált! Levelemen fekete pecsétet rencsétlen Jósidatí

látsz, sirasd

elre

sze-.

!

93

18.

Báró Zsóczay Constaniia

a*

Báttyához, Sz. Péterrl-

A' Számtartónk megyén a' állhatom, hogy ne írjak Bátsinak tle. O be puszta a' falu, ha az ember Városról jön -ki! Olly csendes körültem minden Hanem gazdaszszonykodnék, és ha Gróf Nyarády nálunk nem mulatna , talán meg is kellene magamat itthon unnom. Igazán jó egy ember az a' Gróf, épen ollyan , mint a* mint Bátsi Yele úgy el telik az id, hogy leírta elttem. sokszor csudálom estvéli harangozáskor , hogy hová lett tlünk a nap? Egygyütt beszéllgetünk, muzsikálunk, sétálunk; vagy olvas elttem, vagy én eltte , 's okoskodunk arról a* mit olvasnem úgy tunk, így sokat is tanulok tle, mert ád ám el valamit, mint az a* pipa szagú Tanítónk a'.Madámnál , kit soha se láttunk nevetni. Csak annyit ne mondaná, hogy szép, hogy angyal vagyok, mindég majd kicsattan a' vér az

Édes Bátsim

maga

!

meg nem

Julcsájáért;

,

—

!

1

orczámból; azt gondolom, hogy csúfol, vagy még igazán gyermeknek tart. Irja-meg Bátsi , szokott gúnyolódni, hogy én is tudjam mihez, tartae' ni magamat. Bátsit is sokat emlegetjük. O mint talán azért vagyok olly jó szereti Bátsit! Bizony hozzá, hogy Bátsit annyira szereti! De majd sokat is írok a' Grófról Csak arra akartam ,

!

—

—

hogy siettesse a' Julcsa indulását; mert ha el talál tlünk menni a' Gróf, ó be meg fogom magamat unni! Csókolom ezerszer Bátsikát, Lottikát, és az egész Hékasy házat Bátsikát kérni,

»

9*

I Réhasy

Zárosy Marihoz. Pesirbl

Lotii

kezem a' tollhoz' Marim levelem szennyeitl

Pieszketvc az örömtol nyúl »s

meg ne

rettenj jó

—

örömkönnyek szennyei azok, mert barátnéd boldog édes Marim boldog mint egy dicsült lé,

lek

!

— A' végkép'

.midn nem

is

elreppentnek vélt boldogságon

álmodánk

nkre yiszsza reppenni

,

újra

csüggedez

szíve-

fogni, ó mi kény Édesebb a' viszszanyert mint az elszalasztott öröm, kivált ha egy ideig martalékul ha=

—

!

látni, érzeni

,

gyá szíveinket az epedésnek. Gondosabban szoekkor markunkba *s ajkainkhoz a* varázs

rítjuk

kelyhet,

kényt-élve szürcsöljük-ki cseppenkénf boldogító italt. Nézd Marim! borongó kedvel indultam Szelére, homályos elöérzések küszdlek szívemben. Zsóczay ellenben az egész úton 's bálban, a' kicsapongásig víg volt, *s mindent magával rántott vígsága árjával. Ha látnád melly jól áll néki a' pajzán kedv! rnég egyszer olly kedveitet, 's

bellle

elmés

O

's

a'

tréfái az

unalmat

is

megmosolyogtatnák.

—

reá bízta az öreg Zsámboky , nyoszo'ló-leányt válaszszon, 's gondold-eí az álnokot, Tarcsay N inát jelelte- ki. Megvallom édes Marim tán most elször érzettem irigységet szivemben , mert Nína a' legszebb iyán volt közöttünk, 's korül-bell. Az írígyséj

Yféj hogy maga mellé volt

a'

,

,

nem

sokára

bús

mindent feledni

féltéssé vált

látszott

maga

bennem.

Zsóczay

körül Nínán kívül,

az asztalnál csak néki volt fül, szem, száj, J láttam, a Ivánka mint leve eránta perczenkúV nyájasabb, hajlöbb, 's negédesbb barátnéi eránt. kit is ne kísértne a* kevélykedés, ha*otet bír* 1

O

hatja

?

Most

a'

kezddött

táncz

gondold -el

*s

,

a'

rnenyaszszonnyal. Azt gondoltam, Hogy majd bukdácsolni fog el 's hátra mint tudod , Kassán «' szegény parókás nyelvmesterünk, ha tánczba ragadtuk. Koránt sem repült mint. a' madár, 's egy szájjal vallotta minden tánczosnéja, minden nézje, hogy a' bájolásig tánczol. 'S hogy titkolta tlem tánczát, valamint azt is, hogy igazán jól vioiínoz. Csak még is más állat a* férjfi-Nem édes Marim! Nem olly rézs a' hiúság nálok, vagy jobban tudj.ák lappangtatni a' csalfák. Mi csak nem igen tartjuk 's képésbbek volaz ég gyertyát csupor alatt nánk a köhögést eltitkolni, mint kedvesünk eltt csekély ügyességeinket. Mari, Mari! be sokat szenvedtem ezen a' napon. Nem azt' csak el nem felejthetem neki egykönnyen! Láttam édesem, mint bájolta-meg az egész társaságot. Az öreg Uraknak a' Bandériumi Magyarokat játszotta , az ifjakkal bohósko-' dott, az éltesbb Aszszonyságok eránt tisztel 's udvaris volt, a' lyánkáknál ó a' lyánkáknál, mint egy gyzelmes Király pórázán tartá a' hódoló szí's ah csak Nína körül édelgett, melveket lzte Lottiját mint egy idegent vagy felejtett ismerst! Ki-ki lo-ptam a' tánczszobából magamat, *s záporként omla-ki könnyeimbe bánatom. Örökre elvesztettnek tartam a' gonoszt Azomban viszsza - érvén Pestre, be szépen süte-ki az Öröm napja borongó ielkemre. Szobám magányában ülék, bús fejem kezemre támasztva, 's búmon kínosan rágódék a' mint ajtómon kopogtatnak, 's László Bátyám fontos képpel, mint elótánczosnak áll-

csalfa

ki

a*

,

!

—

!

1

!

—

—

,

!

—

egy Követ

,

ki

a'

béke

pontjait,

— —

viszi az

ellenség

Vezérjének, be-lép szobámba. Édes Lottim szóH komolyan hozzám engedj egygyet kérdeznem tled! Te Zárosyt szereted? Nézd Mari, a' bú majd elölt , 's ezen kérdésre egyszerre a' hiú ,

!

9Ö

bohó lyánka lettem. Egyszerre keresztül ltt hogy tudnillik egynéhány gondolat a' fejemben ZsóczaV a' Bátyával egy kocsin utazott, tán reá kérte, hogy kémleljen-ki engem, mert külömben nálam miért kérdezne illy véletlen? 'S kész vala jf

,

kmoztatásomért

1

boszszú

a

feltétele.

ellen? 'S tán kifogása varr Bátsinak Zárosy kérdem kétes felelet gyanánt.

Nem Húgom

!

egy talpig derék ember

,

s

ha szíved elválasztotta tet, mellybcn nem kétkedek, mert Z. M. bets zsacskót nem adnál néki

külömben, sem Z ; M. bets gyrt nem hord. én áldásom meg nem tagadom t-

—

nál újjodon

hát szóllj, mire való az az ámítás, az habzani látszol a» szív-lépezés, mellynél fogva nyaZárosy, és Zsoczay közt? Az ámító lyán olly soha, hagyja nem el tet valyával küszd, melly hanem az id haladtával is, csak a' jelenségeit mint aszváltoztatja. Mint fiatal lyán szépnek ,

letek.

De

szony jónak

,

mint öreg anyó kegyesnek tor

lát-

szerencse nyílt, szatni. Néked édes Lottim szép Haszkét nemes Lelk ifjú vív hajlandóságodért.^ rózsáig A* halad. nem el míg náld szerencsédet, korában már nyíló korában kívánja minden, nyílt

csak eczetnek, 's szagos víznek szedik. A' szerenvárod cse pedig csak egy ált' reppen perez, míg jövend, míg utánna kapsz, elmúlt! Itt az id édes Lottim, hogy válaszsz , 's örökre elhatározd magadat. Épen a'"két ifjútól jövök; a* féltés férge régulta fúr keblekben, 's idegen feszítésben tartja

°miattad

születtek.

kik egymást szeretni a' két nemest, Arra vettem ket, hogy reád bízzák

határ-nap a jöv Szomtéve. Színt választott van napra batra, Juliánná mind a kett, világoskéket Zárosy, zöldet Zsoczay. Arra kérnek általam, hogyha a' társaságba a' Fortepiánóhoz kilépsz, a Választott Ifjú sem színjébe öltözve jelenj -meg; ha egygyikhez

mint

illik a'

választást. A'

?

1

—

Xem akarlak reá be feketébe öltözz. az a' szív dolédes Lottira, kit válaszsz de nem vagyoZárosy szép , jó születés ga nos; Zsóczay szintúgy szép / Báró, és gazdag, te lásd, melfyikét választod, de íle szeles. édes Lottim , a* többi körülted dongónak passust mert a* melly iyánkának sok az imádója , adj hidd el, akar is az imádtatni.

hajiasz

;

—

széllni

,

;

Ám

,

Gondolhatod Marim

,

mi mennyei

érzés szálli

egyszerre keblembe. A* néked kötött ridicule, 's a' te bántották hát az én Zsóczaymat ,

gyrd

eddig? El beszéllte

a*

Bátya,

mint akadt mind

kett szeme eleibe. De még is úgy elkínozni engem! Hidd el, nagy kedvem volna feketében

a*

meg nem bízom jelenni

a'

el

muzsikán.

magamat

!

De nem! édes Marim, Meg tudnék most ha-

—

olly boldog engedni Bátya elakará lesni titkomat, kétség kívül, hegy Zsóczaynak megvihesse azt. Nem oda Buda! Ez épen hints plánomban. Szepegjen is Szombatig; illy boszszúállást sok bánatom csak ugyan megérdemel, úgy e*

ellenségemnek, vagyok. Hanem nézd!

lálos

is

a'

Marim? Hidegnek 's nemgodolónak tettemagamat. Édes Lottim! szólla homlok-ránezolva a' Bátya, úgy látom, te egygyikét sem érdemled ezen nemes szív Ifjaknak. Édes Bátyám, mondám pajzán könnyelm-

.édes

im

mennek, ujjak jönnek. Egy mesét mondok neked, szólla a Bátya „Izmos bikát fogdostak a' Mészáros - legények. Vagy ki kerülíe ez sokáig a* hurkot, vagy

séggel, régiek

1

:

kivetetté szarváról téllel lel!

,

vagy épen kirántotta

egygyütt magát kezeik közzüt. Ide kíálta végre egy hetyke legényke,

a

a'

1

kö-

kötél-

ki

csak

majd elfogom én. Kezére költ legelébb is a kötelet, hogy a* marha ki ne ránfchassa magát tle azután les, oldalog, sírnia

imént vala inas, 1

a-

3

?

1

szerencsésen szarvára veti a hurDe mosl felriad a' szilaj, neki iramodik, kot. megkapja a" kötött karú ífjonczot, 's míg a' több lóhátas legényektol megmentetik, majd halálra Nem elég jó Öcsém, ezt mondhurczolja 6tet megfogni a' bikát, de megja néki a* Székáílója " tartani a* mesterség. Ezt súgom édes Lottim a* szív-íogdosó lyán.-)'

bika felé,

's

—

,

kának

is

!

rám édes Bátyám! mondám mosolygO ki majd álmodok Szombatig valamit. ment fejcsóválva tlem. Eri pedig daloltam, tánczoltam , kaczagtam, mint egy gyermek, kinek Bízza

va

—

,

sok játékot hoztak

a'

Vásárról,

's

meglepték vele.

Nehezen várom a* Szombatot. Csókollak édes Marim; majd meglátogatlak Nádasdon ha Zsóczayné leszek. Közel leszel hozzám, ha addig te Tán már végeztetek is valamerre nem pakolsz. ,

valamit Szkárosyval? El ne mulaszd tudtomra tudod , hogy Lottid igazán adni édes Marim részt vészen sorsodban

is

,

!

10.

Báró Zsúczay

,

Gróf Nyarádvhoz. Pestrl.

Meg van! Megvan! édes Gusztim! én vaEn Lotti az angyal enyím gyok a' nyertes vagyok a' boldog, olíy boldog hogy sokszor remegve vélem, hogy csak álmodok, 's boldogságom elreppen felébredésemmel Szerettetni már sok, édes Gusztim; hát még több közzül választatni egy érdemesbbel vívni birtokáért 's még O lehet e szív inkább valaki tuis választatni mint az enyim? Lottié lajdona, A' ki az idnek elször szárnyakat fzött, boldog ember volt az, kényént folytak attól a\ kétkedéssel, napok, nem küszdutt az bánattal !

!

,

!

,

!

1

!

,

99

U nyugtalan

nékem

várással bizonytalan sorsa eránt! csigaként másztak napjaim, a' kívánt

Ah ,

a'

'& megdöbbene szívem, remegett Szombatig a* mint reggelérc ébredtem. Rékasyékhez voltunk Zárosyval ebédre híva, 's én zavart csüggedéssel mentem oda mint sentenliás rab teszi végs útját. Az asztal felett víg \ ólt Lotti 's megelégedve nyugott, mint egy jóságos tündér, ki épen jó-téiein jártatja képzetét; mi Zárosyval szótalan mordok, 's nem merénk Lottira 's egymásra pillantni a* Bátya pedig boszszúsan tolta-el a' hordott étkeket magától. Justinka e' jó teremtés ájtatos volt, 's nem tudom mint juta titkunkhoz, ma böjtölt, valamint e* napokban mindég imádkozott, hogy szerencsésen válaszszon Lottija. Hét órára volt rendelve a' muzsika reám nézve egy Örökkévalóság! Elérkezett ez is , 's gylt a* társaság az ebédszálába. Meggyújtattak a' gyertyák a' csillogó Luszteren székek rakattak a hallók, külön gyertyák *s kótázatok a' játszók számokra munkásán futosott ki 's be a* cselédség zsibajgott a' ven;

,

,

;

;

l

7

,

,

,

dég

's

nyai.

közbe-esattogtak a' nyílt *s zárt ajtók szárA* szálában egyedül László Bátya fogadta

vendégeket más a' Rékasy háztól* nem muTeljes leve a' vendég számagát senki. ma, a' muzsika szerszámok behozattak, 's két nagy Candelábrok ég viaszgyertyákkal tevdtek a* Fortepianóra. Most minden ember szeme az óla'

,

—

tatta

—

dálszoba ajtajára vala függesztve, megnyílt az Rékasy Septemvír, karján vezeté - be Hitvesét, a* nemes lelk Matrónát. Ömlöttek eleibe a' megújított névnapi köszöntések, 's bájoló nyájassággal fogadta-el azokat. Mi Zárosyval székek hátai megé vonánk magunkat, 's mint examenes gyermekek szorult lélekzettel várán k a Lotti érkezését 's sorsunk el* választatásat. Valahányszor az ajtó nyila annyi?

's

1

,

,

100 nnnyiszor rezzenve döbberie szívem, hol fáztam, hol hség futá-el testemet *s vonaglón ragadám* meg a' szomszéd szék karját , hogy támaszt adjak tántorgó állásomnak. Most hirtelen ki -robban az ajtó szárnya 's Jusztinka tiszta fejérben, mint a' Noé kém galambja, derült képpel lépdele-be, 's utánna habzó az én imádott Lottim Lotii utánna A' szz szemérem' pírja zöld selyembe öltözve lesütött szemmel idvezletborította* szép arczait te a' társaságot, 's bájoló zavarodással ült a'Klavir mellé. En boldog nem eszmélek ezen píllanorömkabulás borította - el lelkemet; csak tatra arra emlékezem, hogy Zárosy sipegve, "s könnyelszemében, kívána szerencsét gyzelmemhez i kezemet, az ebédlbl kisuhana. 's megszorítva mint ájuldozott teregetek maÉri pedig lassan boldogságom érzetéhez. Oszveakadt s gamhoz szemem egy párszor a' Jusztinkáéval, mosolygva Feledy Suscsi vágott szemével felém az áldott is Örvendést inte fejével; de kivált Mendey Bátya, társaságon hozzám, *s keresztül fúrta magát a az öröm-részegült , majd magát felejtve szorított karjai közzé. ,

—

—

—

,

—

!

,

,

,

,

?

,

,

1

Eloszlott a' társaság, mellvnek régen szeretjó éjtzakát mondani , 's a* Bátya , ke-

tem volna

zemet ragadva bevonsza a' Lotti szobájába. Egyedül vala, 's gondosan kutata valamit, hihet, hogy zavarodását titkolhassa. Lotti édes Lottikám, való e boldogságom, nem csalódom e ? mondám, ajkamhoz szorítván kezét. Olvasztó tekintet vala feleietje. Azomban a* Bátya kisuhana, O Lottikám kiáltám szí"s egyedül maradánk. vem teljébl, be boldogtalan lennék, ha máfnak jutott volna szive! nem! lehetetlen, hogy ,

1

1

!

—

Nem mondta e* szeresse mint én ezeket Jósikám Tarcsay Nínánafc is? éVde a' Lottikám, az isten bizonyságom, hogy m.

más úgy

—

!

csak Lotti bírta szívemet, de hát Zárosy a' zsacsmondám gyenge szemrehányással. |tó ? a* Gondold-el Gusztim , a zsacskó ridicule vala a' a'Kapitány testvére számára, ki LotZárosy lari viszont tle 's a' iinak meghitt barátnéja való. Most már határtalan vala örömem , lefoszlott szívemrl minden gyanú, a' bánás hévévej követtem - meg Lottimat, 's egymás karjai közt egymás ajkán esküdtünk örök hséget egymásnak. Belépe Jusztinka majd a' Bátya is, 's szíves hálálkodásokkal szorítanak felváltva karjaik közzé. Most a' Szülékhez vonszola a' trhetetlen Báty a bennünket, 's áldást kére tlük reánk. Öröm könnyekkel adá azt a' két jó Öreg, 's én mennyei ,

gyr?

?

—

,

gyr

,

érzelemmel szédelgk haza. Szegény Zárosy! miért kell az életben többnyire egymás romlásán épülni szerencsénknek?Otet egy hétig nem látta senki. A égre megjelent csendes elhatározással, 's ált' vívott bú nyomaival arCzáján. A' kellemes Feledy Suscsi vévé most, mint sejtem, szerencsés Cúrája alá. Guszti melly kényözon egy rokon érzelyánkáé lenni, 's viszont tet nevezhetni

O mény

!

sajátomnak szívemen érzem szíve dobogását, 9 melly csak értem egyedül értem ver! A szív szk befogadni e' kényt, a' nyelv szegény kifejezni ez érzeményt, 's az élet több örömmel hasonlóval a* por halandót nem kínálhatja De majd érzelgek én is veled egygyütt , jó Gusztim! ragadó az érzelgés, látom, mint az ásítás. Én menyegzhoz készülök édes Gusztim, s a* Lotti jó Szüléi jóváhagyásokkal már úgy fogadtam Budai szállásomat hogy másod magammal megférjek benne. Hát te hogy vagy ? sejtek valamit. De tán csalódom; meg lehet, hogy Ní!

—

!

—

nádért

hozzád

holtodig !

se

,

teszed -le

a

1

gyászt!

Isten

•

10-.

11.

Grój

Nyarády

,

Báró Zsóczayhoz.

S*.

Péterrl.

Tiszta szívbl Örülök szerencsédnek édes Jósim! Egy szil hajtja barátunk csajkáját, 's a magunkét, 's ha az kedvezn fú amarra, vígan ha1

lad akkor

a'

miénk

is

!

Leveled végén a' gúnyt jól értem; azt csak azzal czáfolom-meg, hogy íméStanczi húg óddal az én Jegyesemmel azon kérünk, hogy egy füst alatt

—

lakjuk- el

menyegzinket.

Csudaík^zol édes Jósim ? Azon talán nem , nogy Stancziba szerettem mert úgy hiszem ez az, a mit sejtéi, a' mire leveleidben czélzál , ez az a boldogság a mellyet nekem szántál; ha nem ez az úgy nem voltál soha barátom, édes Jósim valamint azt sem könnyen bocsátom-meg néked, hogy elébb nem tettél ügyelbbé angyali húgod eránt Hanem azon fogsz bámulni, tudom , hogy az Ephézusi Özvegyként olly korán túl estem gyászomon. Hja, édes Jósim, Nína an,

1

1

1

,

—

!

!

tlem, a' mennyit érdemlett. Mi lenne az emberi nembl, ha feledni nem tudna ? pótlék az életben a' gyakori kínos jelenért, valamint reményleni a jobb jövt, úgy feledni tudni a' r'oszsz múltat. Borzadok, ha meggondolom mi közel valék nyi gyászt nyert is

F

1

egy mennyet veszteni!

Melly rémít

a*

külömb-

ség Stanczi és Nína között! Stanczi szép, mint a' legszebb Májusi hajnal , vágyatlan szembeíünni, 's maga az anya természet szLte bájait az ártatlanság tiszta leplével körül. >mia szép mint egy

mellyben féreg fúr bell; mímelt gyáva mesterkélés által csillogó szavakba gondosan volt pótyáztatva, hogy kápirosló alma,

ártatlansága

a'

!

103

—

—

O kábát mint én én voltam bát vakítson Jósim hogy érdemíem-meg valaha Húgodat ? gondold-el az elvadított szívet! És még is sokáig kétkedtem Stancziba is. Atyádnak, kit tudod, mennyire tisztelek, láMaga volt az togatására rándultam Sz. Péterre. Öreg. Isten hozta Öcsém Uramat! így kiáltott élmbe be régen nem volt szerencsém így van az! ha Jósi itthon nincs, ülhetünk mi vériek maNo majd meggunknak. Mentém magamat látom, hogy hozza helyre hibáját, meddig mulat nálam. Azt elre megmondom, egy hamar nem !

—

,

—

—

!

;

—

—

szabadul Sz. Péterrl. Unszolására haza kellé kocsimat küldenem. ír vala szívemnek a' nyájas öreg társasága, és az szeh'd tréfái. Megtekintettük szép renden álló gazdaságát, Újságokat olvastunk, politizáltunk,

'ö

a

1

nap könnyen

En nem tudom hová maradt

—

tele-el tlem. Számtartm, mon-

Stanczí lyányomért küldém-le Pestre, Csak valami baj ne két hete , hogy késik.

da Atyád

már

a*

,

érné ket!

—

Bíztatám

1

a'

jó

öreget, de Húgod

nem bántott. Lyán leszsz gondolám magamban piros arcz

eránt a látás vágya épen

mint

a' többi íegfellyebb, egésséges termet !

,

,

's

dózis hiúság

jó

hozzá

tgy

délután épen az érkezett újságot olvaa' hintó az Udvaron megdördült, *s az öreg: Stanczí lyányom! kiáltással velem egygyütt a* folyosóra sietett. A' mint a lyánka a kocsiból evét- könnységgel kiszökött, attya karjai közzé rohant, nekem egy futó köszöntést hajtott, Pesti köszön's majd ismét szeretett attyának a téseket, késedelme okait, 's útja folyását víg beszédességgel, nem ügyelve az idegenre, adta-el; nézd Jósim! véletlen lepett-meg ugyan húgod szépsége, de az ártatlanságot, melly minden tettén, szaván, mozdulatlan lebegett, 's az ajakiról szünetlen fejledez nyíltszívüséget, megvallom. szé-

sánk

,

a

1

mint

1

1

—

1

,,

104

gyriemre. ekkor, sót még több napok múlva is csak maszlagnak, csak ámításnak néztem benne; melly legfellyebb annyiba küiömboz a' Nínáétól hogy amaz mint még fiatal 's nem avatottja a' Nagy "Világnak, nem eszmél szív-lépézéseire, szint úgy mint a* Hívó madár nem sejti hogy feleit ,

,

hivógatásával rabságra csalja.

De a' napok telesével ntt az esmeretség, ntt köztünk a kölcsönös bizalom 's most látám repes Örvendezéssel látám vétkes tévedésem, 1

,

—

bogy Stanczi egészen a' természet gyerlátám meke. Már az els napon úgy tekintem leveledmint tanítványomat, kinek társa-; nél fogva tet ságom hasznot adhat elhitetem magammal, hogy ,

,

;

barátomért tennem kötelességem de a' szíves készség, mellyel Stanczi körül foglalatoskodék az a* könny elfogadása az óhajtott marasztásnak, mellyel Atyád és Stanczi szívességeik Sz. Péteren tartóztattak, már gyanússá tehette volna szivemet magam eltt. De a' szerelem igazán vak, ha csak a' féltés nem ád neki szemet, *s gyakran még nagyító üveget is mellé Muzsika, sétálás, olvasás, beszéllgetés közt felosztva, repültek tlünk a* napok. Ezek közzé szttem ollykori oktatásaimat. O mi szívesen 's ömledezve oktattam én, mi szívesen 's könnyen tanúit Stanczi; Szerelem tanított, szerelem tanúit. Szóllj Jósi , nem egygyezne e' ez az emberi szív esméretével, ha a serdült Tanúló-Ifjak' examenjein a Szép Nem jelen lenne tanúja az igyekez* dicsségének, tanúja a' lusta' gyal^zatjánák ? Benned édes Jósim, hálával esmerem-meg ezt

;

!

1

1

,

a

1

barátot. Félig elkészíttetve általad

,

nyila

élm-

Stanczika szíve. Ah nem mondott e' néki a barát sokat? többet mint idvel is találánd ben-

be

a

1

nem jó

1

szegény csalatott Jósim, hogy Nínával

Nem

a

!

azt tudtára

kell

?

Tán

volt

adnod

az

is

a'

csalás

nem menyegz

esetem

már

tudja.

eltt

,

-

105 '?

bocsánatot, kóldúlnod-ki számomra nékem bü~ a' szemem égne-ki, ellenébe az angyalnak] ;

nsnek,

Biztosságunk már annyira hága

,

Hogy csak

a megvallás hibáza boldogságunkból. Nékem szívem , elmém a' jó teremtésen csüggött; nem olly szilaj láng hevített ugyan érte, mint Nínáért, de tartóbb és nemesbb tz, olly tz, mellyen szí7

vem, elmém moghyugodt, 's jövendm a' Stanczikarján, varázslóbb képekben tünedeze élmbe.

l*a

Repes örömmel sejtem a* lyánka' viszontgerjedelmét. Szelíd tüz fekete szemei lágy epedéssel csüggtek szememen 's rajtam felejtdtek gyakran , bár szavaim rég végzettem már. A' búsongás arczán, ha haza készültem, az öröm de,

rje

ha maradtam, az apró ártatlan biztosgondos dolog-keresés körültem, 's ott, a' hol én mulattam, kedvelt darabjaimnak szíves és gyakori játszása a* Klavíron boldog reménnyel biztatgattak. Ah enyím vala o, minekeltte sejté hogy enyím, 's övé én, minekeltte gyanítnám hódolásomat. O be bájoló édes Jósim egy lyánkában az rajta

ságok,

a'

—

,

ártatlanság!

Glória ez az

felett! Tettetni vétekkel nem vív, közeiférés nélkül nem eshet hanem iszonyodik tle 's fut! Szelíd érzeményit szíve ártatlanságába szövi maga a* természet, 's a' barátságot, szerelmet egybe forrasztja lételével. Csak sír nem sqrs dúlása, tépheti mind kettt

nem tud, csalni nem mert vívás

retteg,

feje

*s

a*

—

!

egykor széllyel. O melly boldoggá tesz húgod bírása édes Jósim Egy reggel a* Kávénál a' kis Gazdaszszony azt jelenté, hogy czukra kávéja, riskásája fü~ szerszámja 's a t. fogytán van, "s be kellene Miskólczra mennie. Hát menj édes lyányom mond az Atyád; de az Avasi pinczében lév boraimat is meg kellene egy úttal töltetni, a' szélen lév !

,

,

1

—

!

io6 átalagot lehúzatni, te pedig ezekhez nem tudsz , a' Pintérre 6em merem macára bízni. Jlm szívesen megteszem, mondám, mohon kapva az alkalmon, ha méltóztatik velem paran's

Uram Bátyám

csolni

Nagyon

!

szívesen venném, ha

nem

lenne ter-

hére Öcsém Uramnak. nézd Jósi,

'S

itt

is

mint kitetsze

a'

nem

tet-

tet a nagy-\ üág nem mételyezte szív. Stanczi gyermekesen örült ajánlásomnak, ugrosva telte készületeit 's fél óra múlva kocsiba szke én utánna utánnam Száli a* szobalány, *s vígan haj1

,

,

,

,

tattunk Miskólcz felé. Enyelgés közt folyt útimk. álltunk-be házatokhoz, azonnal Pintért, az Avas felé indultam.

be

ötle

,

hogy

Egy darabig

alig a*

Azomban eszem-

boltok eltt kellene elmennem.

a*

egygyiitt

karomra iívén

Miskólczon

mellém vévén

mehetnénk, mondám,

's

lyánkát, vezetem a' piacz felé. Egy két boltba bementem vele, segítettem néki vásáriarii, azután siettem a' pinczébe. Haladta a* delet, a* mint mini a' ketten a házhoz viszszatértünk , *s már ekkor egy sereg batus és gyrs Zsidó várt reánk. Nem veszünk semmit! mondánk, már megvettük a' mit akartunk. De a* Nagyságos Menyaszszony számára valamit? mondának, 's kezdé mindegygyik számolni a* maga a'

1

—

—

portékáit.

Mosolygva piilanték Stanczira, pirulva dul t-e 1

for-

.

De a' menyaszszony számára bizony veszek, mondám enyelgve, *s egy gyrstl holmi csekélységet vásárlék. Nem sokára egymást érte aja' kopogtatás, *s menyaszszonyi szerekkel kínálgatott a' sok portékas. Boszszankodásra vonde mosolygó ta öszve szácskáját az ért Stanczim szeme, arcza , nem akartak egygyet érlni vele.

tónkon

,

,

107

En

csak azt szeretném tudni monda felehozta ezeket a* menyasza' szonyi gondolatra ? tán hogy egygyütt mentünk az útzán végig? Száli mint okos leány hallgatott, de a' legényem kivallá, hogy beszéüte titok fejében a* pintérnének , a' pintérné az alant lakó bóltosnénak, a' boltosné másnak, ez harmadiknak, 's így lehet gondolni, mint egy négy óra alatt, mennyit beszárnyalhat a* hír, az épen nem ólom-madár. de ez azzal menté Stanczi rámára vonta Szálit magát, hogy otthon már minden beszélii. Pirulva hagyta szegény abba a* vallatást, én pedig ajándékot vettem az én jó Szálimnak. ,

k

sel hangon, mi

,

Különös felett,

kedvderülésben voltam az asztal

mellynél csak kettecskén ültünk, mint pár

galambok egymás mellett. De Stanczi gondolkozóbb leve, 's kevéssé idegenkede tlem. Leenyel-

gém komolykodását,

's már a' kocsiba ismét jó kedveinkel ülénk-fel. Szép volt az estve,'s kedvünk eredé gyalog sétálni be Sz. Péterre. A' Helység alatt Szálit a' kocsin hagyván, leszálltunk. Az Atyád szlleje

esett

alatt

elmennünk

lunk Stanczival; arra

,

a*

hová gyakran

menénk most

kisétá-

is.

Be nagy változás, miólta itt nem voltunk! monda Stanczi, a' cseresznye fák egészen kivirágoztak.

Nagy bizony! mi is jegybe

azólta

Mosolygva

felelék

az illyeneket

komolysággal,

pirult - el a' kis angyal,. *s

szonkodni erlköde. Én nem is tudom, ez szi

évd

járunk már.

a'

bohó lyán

bsz-

hol ve-

?

Édes Stanczikám

!

mondám

félenyelgéssel

hiszen az egész Udvar beszélii. S csak mi ketten ne tudiuk azt, a* mit már olly sokan tudnak? Stanczi ? édes Stanczikám folytatám lágyult han?

!

!

103

gon

ne hazudloljuk-meg

,

a'

hírt

,

tegyen boldog-

gá angyal

Ha már elhinném

—

szavait,

hogy nevetne -ki

lesütve szép szemeit, 's egy ía levelet tépkede keze között. Hiheti azt fellem a' jó Stanczi, hogy én éltem' legszentebb pillantat jából csúfot zhetnék?

Bátsü

Nem

felelt,

édesem!

bizonyságom, hogy

az isten

tisztán

szeretem, *s csak azon esedezem, hogy egy szócskáakar e' Stanczika anyun val nyújtson reményt lenni? ha láttad volna az ártatlan teremtési, mint pirula jobban jobban, mint levének srbbek lélekzetei, míg nem könny szke szép szemébe; mint küszde a hajadoni szent szemérem végre a* szerelemmel egy pillantatig szívében, meggyzetve ettl, mint fordúla-el zavarodását titkolni tlem , 's úgy nyújtá jobbját nékem bol,

,

O

1

dognak!

Enyím! Envím! kiáltám elragadtatva a kénytol keblemben, 's örök szerelmet hséget esküdtem lyányomnak. O ki is. tudna valaha hlni Örömkönnyek rebeg az angyal eránt eránta 1

,

!

,

szavak jelenték teljes boldogságunkat. Tehát még is jegybe járunk már ? kérdem enyelg orvendéssel a' kedves lyánkát.

Ha

a' jó

Atyám nem

fogja ellenzeni,

felele

ez szelíden.

Kénytelve szorítám szívemhez , els csókoajkára, 's az elst kaptam édes aj-

mat nyomtam káról.

—

itt

—

utolsó legyen ám Bátsi míg elharapta a' mit mondani akart. Míg jegybe járunk, úgy e* angyalkám? de úgy, hogy menyegznk Felfogad ám

De

ez

els

!

•

,

meszsze ne haladjon.

Haza indultunk elvziummal keblünkben 's Atyád a' jó Öreg meg e nap reánk adta öröm,

,

,

109 Lehullott most minden *s a lyánka között, még elttem szép szíve , 's boldog

könnyek

között, áldását.

1

feszít színesség köztem,

inkább tárva állt érzelemmel csudálám mind inkább

tiszta ártat-

,

lanságát.

Most már Udvarotokban minden kéz varrásvan tele. Én a' százszor boldog, elégedett mellyel mosolygással szemlélem a' szorgalmat kedves menyaszszonyomat készítik. M Atyád tepnap vette leveledet. Orom ragyogott szemében szerencsés választásodon. Már fiaim csak egy füst alatt lakjuk-el lakadalmaitokat, sal

,

!

monda, 's holStanczit, hol engem karola körül. Édes Jósim tán izéled is levelemen a' szerencsés változást bennem. De ha tanú lehetnél, !

le napjaim Stanczi körül, még inkább meggyzdnél hogy nem a* régi vagyok már nem érzelg Gusztidat találnád már bennem, nem

mint élem

,

azt,

ki

egy féreg halálán, egy virág hervadásán, levél hullásán pityerg, örömeit kép-

vagy az szi

zelt világoktól koldulja,

Nem

's

ön-kltésü bánatokon

Stanczi öszve olvasztotta ideál mint véd -angyalom áll a* valóval, *s küszöbbe közöttök. Ártatlan szerelme, melly csak érzeni, nem hideg szavakban pompázni tud, kecsét nvújt az élet minden csekély szorgalmának ,

rágódik. világimat

!

vonszalmat minden

örömkének. gyógyultam

—

gondnak, becset minden

kis

O Júsi

!

hidd -el, én egészen

ki-

Stanczi karján nem tartok soha a* Vecidívától. Mi bal csillagzat is hozta Századunk veszélyére, olly folyásba a' gyáva érzelgést? Nem a' pityerg Pvománok e* édes Jósim , nem a' hibás nevelés e' ? Ah! hiszen éltünk nagyobbára csak az elhibázott nevelés fóldozgatásán telik-el! Hivatal-viselésre csalsz-be édes Jósim ? Nem csudálnám, ha nem esmérnél. A' kinek emelkedés a* hivatalok fokain vágya , éltetje , ám tolakodjon mert léljesítetleti vágyak nyugtalanít,

's

,

!

110

de a' kinek lelke, a' rejtezés felé von, kinek a kegy - pártfogás - kedvezés - vadászások, vívók és gyávák áskálódásai kö\s dulakodás a hadd zött, meg annyi karczok makacs -lelkén azt! Csonka szíve haza sír annak a* fény közzül, honvágy *s mint az Alpesek hazaszeretö lakosát nak;

7

1

,

—

,

fonnyasztja közepette!

tet

- el

a'

is

pompa,

's

bámúltatás

Nem

nyer a* Haza semmit a' fél szíNékem pedig édes Josim egy szeret vekkel szív varázsló körében, rejtekben élni-le a* napokat, feledni, és feledtetni, elégitbb kény, mint Arra még zajlani a* Nagy Világ bohóságaiban! is ajánlom magamat, hogy Stanczimmal köztetek töltjük Budán egy részét a' télnek, ha ti viszont a* nyári hónapok közzül szántok ha csak egygyet is nékünk szegény falusiaknak. De majd szóval végzünk errl. Ügy is levelemmel egygyütt veszed az Atyád haza hívó levelét is. Csak kéredzkedj haza jó Oskolás és siess hozzánk. Ezerszer csókolunk Stanczival téged, és Lottidat. ,

!

—

,

!

Utólírás.

Már

hajtogatni

kezdem

levelemet,

aj

mint Nagy-Bátyám, az Oberster hozzá írt levelemre, Szent Péterre be toppant. Le nem írhatom neked , melly szíves volt a' két Oreg-viszont' idvezléseJ Tanuló társak voltak egykor a' Posonyi Acadérniában

,

's

most egymás

szíveikbe. Stanczimat

látására,

élet szállt

új

Bátyám

áltkarolva tartotta maga eltt, sokáig örömtelve csüggesztette szemét arczára: Atyád jó lyánka , ígyszólla, derék a'

egy magyar ír, Anyád nemes szív egy magyar Matróna volt, nem eshet meszsze alma a' fájáIsten áldjon -meg benneteket! Oszvefoífá kezeinket, 's kör*;v rezsett szeüö mében. Szeressétek egymást gyermekeim szerelmetek egymás becsülésén épüljön mert szerelem viszont - tisztelés nélkül festék- máz obi nélkül. Hó, esso, fergeteg korán lemossák azt! tól

!

,

;

i

Az El-kése's Eredeti Tréfa.

e k

113

U

be

ked

kiejté

kezébl

az élet' fonalát

a*

ntelen

Örök vágy, kétség, bánat közt szánja a' múltat, 's retteg a' gyámoltalan a kietlen jövendtl. Sziget a* társaságok' Continensén, 's mint egy párját vesztett gerlicze, búsan ül száraz á^án nemzetsége származási-fájának. Sánta éltes gazdaszszonyom egy külömben jó teremtés, de kinek valamint keze dologgal , úgy szája szóval mindenkor tele mint egy zörg lélek dúlt a' házamnál; mert legkedvesebb ül - tyúkját egygyik agaram megtépkedte. Elébb az agár üldözésébe fogott; majd az egyenetlen fu,

1

—

,

er,

b-

cselédekre fordította boszszúját; háznál kikí, 's lakolt az el illantott delinqvensért. Tartván, hogy reám is kerül a' sor, katonák szájából tudván , hogy a' tisztességes 's viszsza-húzódás nem csata -vesztés nyergelj Jan-

tásbeli

nössé

a'

lett a'

;

csi

!

kiálték a*

mat, 's

legényemnek,

szkék, agaraimagamhoz vevéra ,

lóra

's köztök a' tyúkázót is agarászni lovaglék Jancsimmal, az ugarok felé. A' Természet néma öszve- hangzása fel ol-

dozza keblemben gyakran azon keserséget, mela' sors, 's többször az emberek fonák hangzásaik támasztnak benne. Alig értem-ki a' szabad mezre, már menteni kezdem magam eltt Öreg Katómat, kevés id múlva pedig mosolygám csatázását. Csak még is nem roszsz aszszony az öreg Kató mondám Jancsinak. Ném , Tekintetes Uram! felele az, csak hogy néha a' feketékkel czimborás. Mi is cselédek , inkább az igazi házi aszszonytól óhajtanánk már szenvedni. Hiszen innét- tova a* Tekintetes Ur is vendég lesz a* maga házánál. 8

lyet

—

!

—

114

Nem feleltem semmit, mert érzettem, hogy vendég, igazán Jancsi igazán a' dologhoz szólít :

vendég vagyok jó Jancsim! gondolám magamban, de mi tilt- el, hogy Ur legyek:' Hemzseg a' Világ szép Ivánkákkal, e' kellemes atomuskákaz Élkor lakosi , kal. Ugy van! a' Paradicsom a* boldog Pátriárchák mind házasok voltak, 's *s a* ntlen oilyan mint a* páratlan keszty, rnellyet rend szerént félre vetünk. Szent vala nálam a' fogadás, hogy megházasodom, *s csak nem arra ,

Lord

hogy

,

a'

1

mire az egyszeri Angina melly lyánkára elször bukkanok,

magamat

ajánlám

a

,

azt veszem-el.

Az ég elsegéllni látszott feltételemet. Elmerülten lovaglék a széllengez agarak után, kea mint azon Jancsim resztül az Ország útján nagy porfelleget véve észre, 's nem sokára négy 1

1

1

,

elszelesült lovat látánk, sebes ragadással hurczolni, egy hintó két els kerekét felénk. Itt baj van Jancsi

kiálték

!

nak

,

*s

eleikbe rúgtatván a' szilaj tátosokzablájokat. Jancsira bíztam

megragadám

,

magam pedig fel felé vágtattam az tartásokat Ország útján, a merre a' nagyobb bajt lenni vél,

7

Egy árokba dlve feküdt nyugalmasan a* hintó hátulja; egy vérz, de már bekötött fej csínos szoba lyán az ijjedtség sáppadása mellett is angyali Kisaszszonyával egy meg* lett idej testes Aszszonyságot ocsúdtattak mély ájulásából, 's Cologniai vízzel, Hofíman cseppjeivel gyomor cseppekkel 's tudja az Isten mivel, a' mi ijjedtségekben kezekbe akadt, mint a tem. Reá akadtam.

,

,

,

,

1

kacsát egészen megfürösztötték. Segítségekre ugrottam én homlokát, a' lyányok testét dörgölték, 's nem sokára mélyen sóhajtani, majd szeHát a' Limeit felvetegetni kezdé, 's életre téré. Itt onnak nincs baja ? vala els gyenge szózatja. felele a' Kisaszfekszik lábainál édes Nénikém szony, 's a' fejér bojtos ölebecske kéz csókolásra :

—

!

—

;

115 eresztetek.

im

?

— Nem esett rajtatok valami, édes — Nékem semmi bajom édes e'

fia*

kérdé viszont.

Néném

de Náninak

7

a feje véres. **- Hát ez az Ur felüítében megpillantván engem , meghkkene, észre vévén megoldott mej-kötjét, 's rendetlen öltözetét igazgatni kezdé. Pirulva haj,

kicsoda kérdé

totta -megi magát a' Kisaszszony felém, a' Néne pedig Nánival gyanús szemet meresztettek, mint contraband portékára reám, Én egy közel lakó birtokos vagyok , mondám udvaris meghajtással a' ki különös szerencsémnek fogom tartani ha illy kellemes szerencsétleneknek , szegény házamnál szállást, *s kinyugvást adhatok, Elfogadtatott csekély vonogatás után ajánlásom. En tehát lovamra szökvén , ,

>

Jancsiért,

vendégeim

's

lovaiért ugraték.

keztek az?k tört kerekekkel, szíjjakkal, 's csak most ötle eszünkbe.

Ur

Isten!

ra emlékezek

brös

Elér-

szaggatott hámelször kocsissok

*s

mi lett abból? visíta a' Néne; arhogy tet a lovak, mindjárt a' mint 1

,

magok közzé ránelindultunk keresni mindnyájan i '» mint egy puska lövetnyire az útfélen nyögve találtuk. Csak keze ment -ki helyébl, de testén több helyeken kemény ütéseket kapott, 's felállani nem volt tehetségében. a*

tották*

kocsitól megijjedtek,

— Ezt

- állítottuk a' mint hirtelen lehetett Nénét Lionjával belé, a' Kocsist pedig

Helyre a*

kocsit,

,

7

a' bakra pakoltuk s Jancsit Kocsisnak rendelvén, magam a' lovakat vezetem a' hintó eltt; a* lyánkák pedig ijjedtenj lankadtan, 's mostani útjok eránt való bizonytalansággal küszködve men,

a* hintó mellett. így néz-ki i gondolom, vert had , a' mint az én seregem; de a* mellyet én olly kevélyen vezettem, mint a hajdani

degéltek a

1

1

Kómái triumphans Vezér jga

gyztes

Vitézeit,

vezethette valaha, a'mabüszke falai közzé.

Róma

8*

rió Behajtaték kapumon. Csak a" Hógárth ecsetadhatja -el, azon záratlan felejtett szájakat, a' szemöldökig meresztett szemeket, mellyekkel a' váratlan be-rukkolás cselédségemet meredt szobje

rokká varázsolta. O de az én öreg Katóm ki az imént lármájával agarászni kergete mint leve, mihelyt a* jöttéknek bal eseteket sejdítette, egyszerre a' régi nyájas, mint sürge kedves vendé,

,

geim körül, *s tévé ket nyílt - szívüségével egyszerre otthoniakká; mint mente-fel engem ntelent az Aszszonyok' elfogadása zavarodásitól !

O

ölelhettem volna, e' rúgó-tollát házamnak. Hiddel Jancsi , hogy sok Aszszony, ha czimboráskodik is néha a feketékkel, de a* fejérekkel is szo1

ros egygyességben van ám! Kató példájára, minden cseléd vetélkede szolgálni jövevényeimnek, 's gondolni lehet, a gazda sem maradt hátra a' szívességben. Néne hamar kényét követé nálam, de Tercsi Kisaszszony tartózkodva kére valamit a* ntelen háznál. Nánit a* Gazdaszszonyom , a' Kocsist Jancsim vevék ápolások alá. Elet szállá most a* házamhoz. Folyosómon czipk susogtak , aszszonyi 1

csevegés hangzott egész nap udvaromban, '$ én untató csendhez szokott ntelen, úgy örültem e* kedves zsibajnak, mint egy éhes örül a' terítési tányér és kanál- csörgésnek. Ház-népesnek képzelem magamat, 's Tercsi a kedves lyánka vala képzetemben a' házi aszszony. Képzetemben? ah tán már bellyebb is! Lesve füleltem szobám ablakánál szózatjára, 's szívem hallhatóbban dobogott, Zefír lépéseit hallván. Szívesen jártam változásait megtudni, a' gyomorgörcsös Petruska nének; mert Tercsi ült angyali béketréssel mel1

—

-

N-

*s kívánságait lesegette. Enyhülvén a' Néne fájdalmai, meghordozám ket szobáimban, kertemben; Katóm még eleség- táramat se mulasztá-

lette,

II?

Hogy el fitogtatni elttök *s örömmel sejtem, minden tetszett nékik. Minden nap bíztosítá kis társaságunkat. A' ,

— Nem feszít udvarisága

külön

foszlott,

's

igazán,

egy Ház-nép levénk. Náni már felépült, a' kocsi elkészült , de Örömemre a* Kocsis még nem állhatott lábra. Hlyen az ember az ön - szeretet gyakran a* más omladékin épit házat más szükségén hasznot, más kínján Örömet. De csak szenvedj még egy kevéssé jó Kocsis csak addig míg megtudhatom hogy állok Tercsim* kegyébe ? csak örökös kenyered addig légy beteg jó Kocsis !

,

!

!

lesz

nálam

Már

—

!

múlattak kedves vendégeim csak annyit tudtam rólok , hogy Tercsi, Tarkányi Ai-Ispán leánya, Petruska Néne pedig az Al-Ispán testvére. A' Kocsis lábbadozott, Mindég 's vele reményem csüggedezni kezdett. mélyebben gyökereze Tercsi keblemben; ah mert körültem, 's házam körül való motozása, Katóval való gazdaszszonykodásai, naponként kedvesebbé tették elttem ez ártatlan teremtést minden mozdúlatja azt súgá szívembe melly nékem való , mint illene házamhoz, *s mint hintené -be boldogsággal éltem' napjait! Jaj de Ö kikerülé olykori czélzásaimat , szorított kezét elvoná, 's magános vele létem szembetn zavarban tartá! Ijjeszt kétkedés , kínosabb a' fájdalmas bizonyosságnál dúlt keblemben , *s kedvem borongni

nálam

két hétig

*s

,

még

;

,

—

kezdett.

Egy reggel, Petruska Néne a' kávé

felett,

há-

között tudtomra adá , hogy holnap folytatniok kell útjokat Pest felé, Menyk csattant le e* szókra mellettem , és Zsarnay kedves Barátom, 's felesége megérkezések sem deríthették kedvemet. Az asztal felett komolyabb voltam mint szok-

lálkodások

tam,

*s

Tercsi

is

szótalankodott

,

de

nem

sokára

— 113 el- enyelegtük kedvetlenségünket. Az Aszszonyok kávézni ménének, mi kedves Zsarnaymmai az asztalnál, *s víg, pohárnál maradtunk. Az áldott Jósi! kiálta szll nedve keblet és szájat nyit. egyszerre, csintalanul az én Danyim, éljenek a* vígan koczogtatánk Öszve po's szép Ivánkák harainkat. Pajtás! csak el néztem, mint illik Tercsi me'léd, és asztalodhoz, épen mint az arany gondolj mellétek még alma az ezüst rostélyra mint meg annyi olaj- ágakat, néhány apró embereseket, 's vesd öszve mostani gyász sorsod ezzel.

—

!

!

mondám könny szökvén szememhevesen szorítám karjaim közzé barátomat, csak kettn ne állana minden vásár. Tercsi viszontindúlatjához semmi reményem , 's ekkor eleibe adám csüggeszt hidegségét Lyánkámnak. -Bohó ugyan jártas vagy a' kiálta kaczagva Zsarnai, szintúgy vágynak fonáké szerelem' országában Symptomái a* szerelemnek mint más indulatok^ a* részeg egyenes járást színnak. Édes Jósim hogy tántorgását palástolhassa, sorszor ágyúlel O arany barátcság báj szó alatt capitulal a' vár. fel vídúlék Danyim szavaira fszere éltünknek Édes Danyim

be

,

,

's

—

!

!

,

,

—

,

!

<

!

egyszerre,

's

a'

keblembe

lövellett

remény majd

kicsapongó bohóságokra fakaszta. Épen az én , 's Tercsim közös egésségünkért tölténk poharat, a' mint egy Drága-mjv-áros Isteneket marha áldozatokZsidó jelenté magát. kal , embereket ajándékkal nyernek meg, gondolám; 's ezt le^ elébb is Ovid Apánk* tanácslása szerént, a' szoba lyányon Nánin kívántam kezdeni. Egy gyürüt vásárlottam néki. Nézze Nancsim, mondék, ezen a gyürün két kéz szorítja egymást. Ezt ki szerelem, ki barátság' jelének magyarázgatja , de én csak annál az arany példa beszédnél miradok, 's annak szavaival húzom e» gyühogy kéz kezet mos. rütskét ujjara édes Nánim El-pirúlék e* mondásomra hogy ílly nádi vére-

—

1

:

,

,

119 bet tevék biztosommá a» leg mélyebb a' leg szenAlátebb titkomban de a' gyáva nem érte meg. '* ean köszönöm a' Tekintetes LV kegyességét kezemhez kapott. Meg jelentem a' kisasszonykának hogy itt a' drága míváros, hiszen úgy i* akár itt vásáleg inkább azért megyünk Pestre 'S csak az volna czéljok a' roljunk , akár ott Pesti útban, hogy drágaságokat vásároljanak* Igen is Ten's L ram, drágaságot, ruhát, kérdem. ,

—

:

,

,

!

;

—

—

a mi a' ki - házasitáshoz tartozik, ezt tartalék nélkül súgó mert Tercsi kisaszszony Meny- aszszony. Meny Menyhangon ejté aszszony? kiálték fel pattanva székemrl, 's a' 's

más

1

a* félét,

—

—

— 1

közös egésségünkre ki Öntött poharat, a drágamíves ládájára dütém. Meny - aszszony ? kérdem csendesebb hangon Öszve szedvén magamai, mert látám , hogy a' szobalyán, 's drága míváros nagy szemeket nyitnak, rám, no! adjon az Is-

—

Nehezen Tens Uram monten neki szerencsét! da JSáni , Tercsi kisaszszonynak a* szüléi válasz1 tottak Férjet, *s illyenkor a szerencsének az ajtó helye. Ezzel ki suhana rnegett Náni, én pedig meren nézem , mint tisztogatá a bortól drága1

!

1

ságait

a*

Zsidó.,

's

nem merek Danyira

kinek könnyek rezgettek szemében.

ha

le szúrják fészkét,

más helyen

monda

rak újat.

—

lassú

pillantni

—

A' fecske

hangon Danyi,

Nem

felelhettem reá, mert Tercsi az Aszszonyokkal belépit a szobába. Vesztekor érezzük leg inkább a' vesztett dolog becsét. Minden kelleme bájolóbb , minden szava rnozdúlatja Tercsinek igézbb vala most elttem. Csíps irigy érzés kezdett fészkeldni keblemben, *s a* tizedik parancsolattal tusakodtam. Meg emberlém mindazáltal magamat: Isten hozzád báj 1

remény súgára mondám, tnj !

^des óhajtások özönébe jesítetlen halnak -el!

,

te is azon milliárd mellyek kebleinkben tel-

120 Estvére, meg akarván Náni a' veit vásárfiái gyors száj-pergéssel kívána Lrasága' , környülményeivel megesmértetni. Sok szavainak ez vala az extractja, mellyet azokból patikási ügyességgel vonék- ki: hogy Petruska ^Séne igen gazdag, kinek több ezeréi mint képén szepli vágynak , 's egy örökbe vett atyafi lyánkán kivül semmi maradéka. Az Al- Ispán egy nagyra látó Ur, de az Aszszony egy áldott teremtés , a ki Tercsikét igen sajnálja, hogy szíve ellen választá Attya' kedveltjét. Ekkor Tercsi magasztalásához fogott, 's minden szavával új trt döfött szívembe. Szint olly jó lélek Juczi kisaszszony is , Testvére Tercsinek, de néki a* beteges Nagysás Aszszony melTestvére, testvére Tercsilett kellé maradni. kének? mondám ki fakadó Örvendezéssel , 's nem tudom mint kerüiém-el , hogy Náni nyakába nem estem. Testvére ? mondám ismét a' mint a' szobalyánt Petruska kiszóllitott,a idvezz, idvezz légy új báj remény! kit pótlékul külde egy irgalmas Idvezz légy kedves Jutündér árva keblembe czika! te testvére az angyali Tercsinek, te mátkám, jegyesem, kit esméretíen is óhajtok, szeretek , imádok Testvére Tercsinek ó egy fészekbl kerülhet e' sólyom és bagoly? Van, hídjátékvan a' synpathiának egy éi kedves Olvasóim, bizonyos neme , meüy csak homályos el érzetekérdemierii

7

—

—

:

!

!

!

bl

fzi láncza szemeit. Most minden új kedves fénybe tüne - fel elttem, a' mint a* szempont bájosan változott. Tercsi a* kedves lélek Sógorném leve, 's Petruska Nagy -Néném. Nékem is vidám kedvel deren,

biztosabb levek mind kettejekhez meny- aszszonyhoz örömemben, az egyszerre három hazugudvariság palástja alatt ságot szólltam: Elször, mint örvendek hallván, hogy szerencsés Menyaszszony másodszor, hogy gett lelkem,

's

egyszerre. A' 1

,

:

nékem

is

Szabolcsban egy kedves barátom lakik,

,

kii

most, ha alkalmatlan óhajtnék

társ

meg

nem

látogatni

;

lennék, mint

úti-

holott szegény régi

Barátom Kígyósy ha Juczika' környékén nem lakna^ várhatott volna a' görög Kalendákig. Harmadszor, hogy mennyire sajnálom, hogy tovább szerencsém nem lehet kedves vendégeimhez holott a' vágyás régen szárnyakat füzetett volna, ha lehetne, reám. Kérem olvasóimat tegyenek itten bölcs küés hazugság kölomböztetést a* hamis - szóllás zött; mert én igazi követje lévén Kantnak, a ámbár a' rényt Önmaga szépségéért kedvellem a* környlmények mint gyarló halandónak gyakran nyúllábat vonnak-el krétás számvetésem felett. £1 végezvén tehát hamis-szóllásimat engedelmet kértem , 's nyertem aszszonyaimtól arra, hogy ket Pestre , onnan fel Szabolcsba kísér,

;

,

,

1

,

,

hessem tak

-

;

's

meg

mind

ketten ki-tetszö szívességgel hív's örvendtek magam aján-

házaikhoz,

lásán.

Hintómra Náni ment, én az helyére az aszszonyokhoz ültem be. Ah biztosabb üléseink a' hintó szk hézagjában, gyakorta új kísértetbe hoztak kedves quási- Sógorném eránt!

Most már nem titkolta ollykori maga felejtéhogy ha másnak nem adta volna szavát engemet boldoggá tenni, nem fogott volna idegen seiben

lenni;

,

's

melly kínos vala szenyvedni azon gon-

hogy minden boldogtalanságom oka csak az El k ésé s volt. Pesten lyánnézi karba helyhetém magamat. Jancsimmal czifrák leverik egyszerre szinte az el repülésig Lovaim új hámokba öltöztek 's hintóm lakkja meszsze tündöklött, tudván azt, hogy a' pompás equipage sok lyánka eltt segít lajdolatot,

,

,

a' házasság Elyziumához. Kész pénzen hamar meg esik Pesten a' vá^ sárlis, meg esett a* Kalmárok' lábcsuszogásaik,

torja

!

1

kéz száraz mosásaik közt a mi Aszszonyainké is, 's én víg reménnyel indultam vélek Szabók*

's

felé.

—

Harmad napra szemeinkbe

tüne festi helyhetésü Kastélya az Al - Ispánnak. A' festett zsindelyezet bájolva vereslett élnkbe , *s a bádog vitorlák ragyogva verek viszsza felénk az alkonyat búcsúzó súgárzatit. Te vagy hát az a' tündér vár -gondolám melly a' falu felé fordulván kincsemet, melly éltem boldog reményét zárod 1

,

—

,

,

1

's

kiesebbnek

tetszett

elttem

ez

a'

Tempe

táj

vidékénél, jelentbb volt elttem minden fa , fü, tárgy , *s hajlottam az embereket az aranykor* lakosihoz vegyíteni. Olly érzés szállott - meg , a mint a' kavicsolt udvarra hajtattunk , mint a' melly megy szegény legény gazdag örökséget várva nagy Ur aftyafia torára , de még nem tudja, emlékezetbe jött e a' testamentumban , vagy sem * Udvaris hálákkal fogadott az Al- Ispán, nyá* jas szívességgel az Al- Ispánné, a' mint a' meg* esmértetés után meg értették , melly szíves ápoló gazdájok voltam a' kedves útazottaknak. Néne és Tercsi vetélkedve magasztalták szívességemet, 's új hálák, és magam védjei azoktól váltogatták egymást. Örültem e háznép illy szíves fogadásának de lelkem másutt járt. Lestem, füleltem mint a' lesben álló vadász, minden új láb- kopogást, minden ajtónyílást, minden esméretlen hangot; de Juczinak nem volt se híre, se hamva! Már a' szép Nem a* vásárlások* mustrálásához fogott, mellyet nem hamar szokott végezni, 1

,

1

,

1

—

ezt Juczinak a' mint Néne a' ki-pakolás közbe vettem, úgymond, de hol is van az én kedves Juczikám ? Fejértón a Sógoromnál, felele az Al-Ispánné holnap délre itthon lesz, *s nem tudtam örüljek e* az új haladásnak, vagy búsuljak rajta? Mert hidjétík meg kedves Olvasóim, néha nem árt egy kis szellzés az embernek, ki:

—

,

1

-

is3 - néznek, mell) ben el szórt okossáérzését, reményeit, mintegy fócusba szve gyüjthesse , a' múltat, jelenvalót, és jövendt fontolgathassa mert ki tudja mire juthat szegény , 's vagy érhet erre életében többször vagy soha

vált a* lyán

gát,

,

;

sem

!

t

—

Álmatlan hánykódtam egész éjjel eggyik oldalamról a* másikra a* holnapi nap fontossága nem ereszte álmot szememre. El-szunnyadék végre hajnal felé, 's láték álmot: mintha szobám ablakán galambok repültek volna be némellyek hó fejérségü tollakkal, mások tündökl nyakravalókkal és szemet mulattató tarkázatokkal repkedtek, mintegy csalogatva elttem, 's én lihegve törém magamat, meg fogni egyet közzülök. A' lankadásig ment fáradozásim után egy hitvány kék tollúnak a farka maradt kezemben. Ah ki lesz álom niagyarázó Jósefem ? kiálték felébredtemkor. Épen Náni nyitá be ajtómat meg tudni, ha fel vagyok e' már? Galambokkal álmodtam édes Nánim mondám. Galamb szerelmet vagy ,

;

,

—

1

— —

,

—

8zerenesét hoz, Tens' Uram. -t)gy e* ? mondám nem- ügyeléssel 's öltözködéshez fogék. Hogy toilettem ma tovább tartott mint rendszerént, hogy India' minden szagai körültem lengtek, hogy két vízben is meg mosódtam, nyakravalóm több ízben fel , *s le óldozám, 's ruhámon semmi pelyhecskének nem adaték irgalom, kiki fogja gondolhatni, a' ki valaha lyánnézbe járt. Mennél inkább közelgetett a' dél annál vontettetett

tabb

lett

,

nyugtalan

várásom.

Az

ablakon

ki

tekintgetek, a' folyosón lesem az érkezendt. Min
sem jve. De ím nek

midn

derekán volnánk az ebéd-

kocsi -zörgés esett az udvaron

szaladozás , folyosón , ajtó nyílt, *s egy lyánka Juczi a Tercsi testvére rohan-a a Néne , és Tercsiké ölelésekre, \ nékem is, ki kvé merevedtem, ,

a

1

—

—

,

124

magát nyájasan meg hajtá. Le írhatatlan vala zavarodásom a' czukros tészta mívet, mellvet épen majd kenyeret haraphordtak sózni kezdettem 's már épen az olajhoz nyúltam a' tam mellé mint szerencsémre Juczinak oldalamon hely készíttetvén székemmel rúgtatnom kellett. Ezen kur,

,

,

,

magamhoz térített, 's fel ocsúdtam. Reá merném tenni egy gusalvkötés csepre, torzon -borz bajuszomat, (nielly mai idben f fö

ta

intermezzo

jele magyarságunknak) hogy leg alább fele olvasóimnak abban a' hiszemben van hogy a' Juczika bálvány szépsége bájola el 's a' szívembe ugratott szerelem hoza illy zavarba. Ah bár úgy volna kedvesim! de kérlek az az indulat támadjon bennetek is erántam bennem a* a' melly szegény Juczika eránt támadt. Szánakozás, érzékeny szánakozás vélt az, mellyel a' csalatás, *s reményem, egem, boldogságom öszverogytának ,

,

,

eleven érzése kezet fogván, lelkemet egészen az 's h.iel csüggedésig alá nyornák. Látám Juczit lomba dülének szép álmaim! Mert ah Juczika czipónyi púpot via' szép Tercsiké* testvére sele jobb vállán, 's a' mint úti kalapját letevé sanyarúan keli e tapasztalnom, hogy a' bal olda-

—

—

lára

meglehetsen

—

bicezentett.

Tokajit hordának. Adjatok bort a meg-keseredett szív embernek E' tanács segített rajtam, enyhüle bánatom , 's egyedül a* szánakozás marada nem sokára szívemben , a' mint a' szegény szerencsétlen Juczi két hibáira vetem szememet. Ej gondolám magamban, a* sors tán csak néked is nyújt már egyszer mézes madzagot! s e* reményemre mint jó eczet ágyra , egy pár pohár tokajit önték. Be könny - elméj , be könny vígasztalású az a' mi Hsünk! fogják most mondani szép Olvasónéim ugy.-m könnyen felejti szerelmes bánatjait a' pohárnál! De ismét meg csalatkoz1

!

7

,

—

1*5

nak szép angyalkáim! Valamtiri a' Képzetek' Öszve-sógorosodásaik gyakran látatlan finom fonalakon szövdnek egygyüvé így a' szív érzései, azoknak változásaik, nevekedéseik, 's enyhüléseik is, gyakran a' leg els szív-búvárt is meg-játszodím kitálalom igaz tatják. Nálam a' titok nem áll okát méltó fájdalmam' hirtelen enyhültének. ,

,

,

Az asztalnál velünk e^y katona Tiszt ült. Ez egy pompás Carousselt, melly Báró Vadászi Ober. ster neve -napián azólta tartatott, miólta aszszonyaink Pestre jártak hoza emlékezetbe , 's eskü,

véssel pecsétlé,

hogy az odameszsze fidrl gylt

—

Nemnek

kinek minden Férjfi szív dísze minden aszszony- mej írígylett Louize volt a' Petruska Néne örökbe - vett leánya. Én e' szeletskét használván hogy köpenyegem feléje forditám 's búmat új reményre derítem, nem meg engedhet vétek e' édes Szépeim P Egy szép leány Anákreonként tüzet vasat

Szép

hódolt,

kit

—

—

,

,

meg

emészt,

rancsolni

's

egy

kis

bánatnak ne tudna pa-

?

Repesett szívem, hallván, hogy Petruska Néne hazakészül, s még inkább nyájas meg -hívására szegény házához. Meg csókolám kezét, 's most mint Luizém Annyának még inkább járék kedvében, mint eddig is

— majd Napa — másnap'

1

,

jártam.

Estve felé, bé hajtata négy délczeg tátosokon a* Tercsi Jegyessé. Nem ítélek róla, mert midn azt rostálgatjuk, a* ki konczot kapott -el elliünk, rendszerint azt kívánjuk

Gáv&f Szóiga-Bíró

,

vitatnia' világ eltt, hogy mi arra érdemesebbek lettünk volna. Elég az hozzá , hogy Tercsi' arczáa' vér búcsút véve 's vonaglóan kapa, mint* egy segéd gyanánt, Annya' kezéhez. Apák, Anyák be nem ott virít gyakran a' boldogság arany v.'rága a' hol ti azt szem-üvegeteken nézitek! Tartok tle hogy itt is a' pompás tátosokra csak a'

tói

,

!

,

,

sáppadt Menyaszszony ülfel , a' szír nyugalma Atyai háznál marad. pedig az Búcsút vevénk jókor az Al-Ispáni háztól , nem lehetek, '» én be ültem Petruska és hol Lionja mellé, kocsim pedig üresen jve utánHogy tetszik a' Bátyám háza ? kérdé Nénunk. Igen jeles egy ház , mondám, ne az úton tlem. Jó ház 's mit is mondhattam volna reá egyebet. felele sopánkodva Petruska, 's égre vetett sze^ mei mint meg annyi Jób' postái valának. En csak a' szegény lyánkákat sajnálom. Az egygyik szíve ellen megy az Attya kedvéért férjhez , a' másik pedig szegény, Isten nyomorékja!— De ugyan , hogy esett a szegény Juczikán e' ketts szerenA' góg, s a' mai ostoba mócsétlenség ? kérdem. Juczi a' dizás tevék biz azt édes Szirákym a' leg szebb leányka mint Kassáról haza került volt a' vidékben, a' szem meg akadt rajta, 's a' ha egyszer meg pilfórjfi többször kívánta látni lantotta. De Báró Kváry, a' Sógor aszszonyom* testvére világot látni, Bécsbe vitte magához. Ott a' Báróné, egy nevezetes Dáma, szép termetét a* gyenge lyánkának addig füzögette még szebbé , míg egygyik válla fellyebb nem csuszamloit, az Orvosok pedig addig kurúzsolták, míg a' sugorodott inat czipóra nem növesztették. L gyan ekkor jött be az átkozott kalamajka - táncz a' módiba. Az én lyánkám nem akarván utói maradni , míg egy bálban addig fitogtatta magát benne alá nem siklott lába testének, 's ismét a' jó Seborvosok segítségekkel sántává nem leve. így lett egy gyönyör Lyánka koldussá, ki még ez eltt két esztendkkel ifjakat, 's véneket meg-bájolt. Istenem! gondolám magamban, 's nedvet

—

v

1

—

—

—

!

1

—

7

!

—

,

,

,

két esztendt k esté 1 birtokával az unalntlcnségtl, egy jó teremtést pedig egy púpés sántaságtól menthettél volna meg.

eresztettek jó fiú

mas tól

,

!

szemeim

,

itt

is

lm magadat egy angyal

,

»

Még nem pompás

alkonyodott, a' mint a' Petruska lakhelyét egy domb-oldalában kevély

tor-

nyaival büszkén állani, 's a' környéket homályba borítni látánk. Ez az én házatskám, monda az alázatosság kevélységévei Néne, 's én gondolni lehet, szórtam a' tájra 's kastélyra tömjénemet, melly valóban románi volt, 's Luizét, reményemet tartotta szerencsés falai között. ,

—

—

Meg állottak a' grádits alatt hintáink, 's alig vezetett Petruska valóban nyájas ház' aszszonyi szívességgel szobáiba, azonnal a' Lion' otthoni testvéreit strája

alá.

a'

Fineszt,

Majd

a' Zsolit

a'

's a' t. vette muketreczeire került

,

kanárik'

a sor. Istenem, ennek semmi vize amannak pedig enni valója nints hát czukrot mért nem adtatok nékik? millyen csintalanok a' ketreczek' allyai szegény árvák monda hízelked !

!

szánással,

!

!

meg

álljatok,

leg elébb

is

titeket

hozlak

jó kar-

ba s ápolásokhoz fogott. Látszatott is e<*ész kis menageneje érezni meg- érkeztét mert a* kaná,

,

rik csevegtek,

mintha torkok akart volna szakadni, az ölebek pedig trhetetlen ugatás, visítás , és morgás közt kergetództek a szobában fel, 's alá hogy az ember maga szavát sem értheté. 7

—

,

Háta

kisaszszony hol van? kérdé mintegy mellesleg, foglalatossága közbe. —A' kertben, Nagyságos Aszszonyom Ha méltóztatik meg engedni Nagysád, mondám, régen lesve az alkalmatosságot, majd hírül viszem, én a' kis aszszonynak Mamíká ja érkezését. *arra a' fáradságra nem érdemes, felele, de ha terhére nem lészen édes bzirákym, ez úttal csekély kertemet meg tekinteni , örülni fogok rajta. Én addig el rendelek holmit; mert ha a' házi aszszony útról jön, sokat nem úgy talál, mint kellene. !

—

O

Le mentem a' kertbe. Az ajtónál fontolva meg, még egyszer fel-borzozám módi-

álltam

aan hajamat, nyakravaióm

meg egyengetem,

ru-

hámat meg símogatám saruimról a* port le -veegy szóval csekély személyemet telheregetem ten kívánám szembe, és szívbe tnvé tenni, azon csuda tündér Lyánka eltt,, ki egy egész Carousselt rab - igába görbített. O de jó fiú e' csüggeszt gondolat öt. ott eszembe mint állasz te meg illy hódításokhoz szokott büszke tünmindér eltt? te falusi, kinek egyenes szíved den érdemed Mert ah én Louizét egy Júnói keegy szemérmes tiszteletet pavély termetnek rancsoló büszke tekintetnek , egy férjfi gylöl fagyos kebl teremtésnek képzelem kinek minden vágya csak addig terjed, hogy hódítson, a' hódoltat meg vesse. Így ítéltem róla, mert a' Tisztetske az Al- Ispán asztalánál Tiszteket hoza,

,

!

,

,

!

!

,

,

elö

kik hasztalan,

,

*s

csak

levegnek

a'

sóhaj-

több példákat a' Louize kegyetlen hidegségérl, úgy mint a' ki szerelmet gyújO de a' tani képes, viszszánozni képtelen. szerelem hányszor nem teve csudát? Istenbl hattyút, erezet, bikát formála 's engem ne tehetne bájolóvá? így vígasztalám magamat, 's majd melszavakról, és mozdulatokról gondolkodék lyekkel a' szép Lyánkát idvezelni, s büszke szívét vívni fogom. El keresem valamit hajdan a* szerelmes Románokban, 's levelezésekben (mellyek leg újabb Literatúránk valódi díszei) olvastam 's el készülve, mint egy Nagy L tazót elfogadó Szószólló, indúlék Louizémet fel keresnitoztak körülte

,

*s

-

,

,

,

Meg kanékegy

találám; sok gye'gés után, reá bukDe bár maradt setét lúgos alaít.

—

volna eggyikünk azon országban , hol a* jóféle bors terem! Most sem tudom , mint meredhet

úgy lábom rogyék. *s

álló

helyembe meg,

érzésim csak ugyan

szemeim meredten függenek

ján.

t

De

—

—

látám Louizet lyánkát , felém háttal Itt

a' ,

hogy el

a'

nem

Lúgos scéná-

gyönyör

—

le

zsibbadának,

sugár termeegy katona Tisztel

,

1(29

biztosan ülni, 's körül Övedzett karokkal, édes csapodársággal váltogatni csókokat a* százszor, az ezerszer boldog fegyverhordozóval. Az irigység' férge marásai között, darab ideig néztem e' lélek- játékot, végre nem állhatván tovább tán alkalmatlan is vagyok! kiáltám el -lépvén, *s zavarodott meg -hajtásommal úgy meg ütem homlokomat a* lúgos fa ívébe, hogy be menés helyett, egészen hátra hökkenek. Az én szerelmes párom, mint midn héjjá csap a' turbékoló galambok közzé szét-pattant. egymástól. Louize a* zavar pírjával 's szem le sütve hajtá-meg magát; a* Tiszt pedig kardja markolatjához kapott. Bizonyosan alkalmatlan az Ur , így szólla el tökéllve lépvén élmbe, mert e' kisaszszonykával kihez most a' szerelem, majd nem sokára a' házasság édes kötelei köténdenek , egy olly helyheztetésben talált az Ur , mellynél minden tanú felesleges. Ennél fogva kénytelen vagyok ki nyilatkoztatni az Ur eltt egyenes feltételemet, hogy ha e' kisaszszonykával való szövetkezésünk, az Ür szája által id eltt, csak egy szóvalis továbbterjed, az Uréle-' tével fog játszani 's egygyikünk szemet fog hunyni. No épen e* hibázott még gondolám. Hidje felelek, hogy a* szemhúnyástól el az Ur mellyel Tiszt Ur ijjesztget, kivált mostani érzésemmel épen nem borzadok; de becsületemre fogadom , hogy tlem szerelem titkok teljes bátorságban Ezzel ott hagyám ket, 's magamat a lehet. keVt leg sürübb bokrai közzé vonám, perelni az ingerked sorsai, 's le mondani minden további szövetségrl azon hitetlen szép Nemmel \ kinél annak idejében. soha sem kopogtathatok Itt is el- késtél hát boldogtalan mondám a* kétségbe esés monológiájával, a' Tiszt meg elzött; a' szívet, melly csak érted doboghatott volna , magához hajtotta, 's a' rózsa - szátskáról melly csak néked viríthatott volna o szedegeti :

,

,

— ,

,

—

!

,

,

—

1

,

I

,

9

,

!

130 boldogító csókokat, s még agyon -vágással fenyeget! csak rajta jó ember! számomra úgy se sok virág nyílik már, 's ezek közt is zordon észa7

a'

ki szél fúvalgat

Más nap útnak

ak.arék régi

barátom

felé in-

de sokszori csalatásim miatt oliy bádgyadtnak olly lankadtnak érzem magamat hogy csak alig vánczorgék-fel. Nyájas részvétellel kérdezé Petruska bajomat, 's olly szívesen forgott körüldulni

,

,

,

tem hogy csak Anyámtól várhat ám ez ápolást. maga horda ételt asztaláról Agyba erltete ágyam felett' kötögetett, 's leste vágyaimat. Ki-ki ,

,

,.

fordúla néha, 's ollykor haliám zsörtöl éles hangját, mellyel cselédjeit mustrálta. De hozzám mindég nyájas képet hozott viszsza, 's kedvkeres szívesség tündöklött ki minden mozdúlatjábóí. be keserves az özvegy -aszszony dolga I monda, a' mint egyszeri kemény kiperlése után, hozzám viszsza téré, 's mély sóhajtás kelé ki mejjéböl , biz Isten csak férjíi cseléd bolondja! ,

O

—

ntlen férjíi dolga is mondám Katómat forAz gatván eszemben, az ember csak az aszszony csehogy 'S mi tiltja édes Szirákym léd rabja! a*

!

—

,

sorsát változtassa? kérdé különös lágy nyájassággal Petruska. Én szívembl óhajtom szerencséjét 's

kérem, ne halaszsza tovább boldogságát.

Meg vemet

,

hatották a' Néne illy nyájas szavai szíEel lágyulva csókolám-meg kezeit.

's

Anyám!

Anyám!

kiálték hákérdé különös duzmadt de még is lágy hangon Petruska, tán csak nem néz olly éltesnek édes Szirákym ? 's egy gon^ forró kézszorítást érzettem kezemen. Aha dolám magamban, 's fagylaló jég futott ereimen végig most értem én hányat ütött az óra Meg csókolám újra kezét, 's ezer szerencse, hogy ki szóllíttatván , zavarodásom egy kevéssé rést ve-

des

lás érzéssel.

édes több mint

— Miért

épen annya

?

,

!

;

hete.

—

,

!

,

131

No

1

ölödbe joti a szerencse! mon4ám a' mint egyedül maradék de millven ? Anyámhoz kössem ifjúságom \ irágát *s keblem hevét a' tél fagyán pazarljam el? Most gyöngytyúk lángját haliám, majd könny - posványos szemei jutának eszembe majd pedig kellemetlen szeplit látám. De ah minden szepljét mint Náni mondó egy egy ezer forint takarja 's egy özvegy, ki pompás kastélyban lakik, ha zsortöl ki egy milliom aszszonya is néha benne ha már estvéje felé jár is életének méltó hogy egy nem igen gazdag, 's több lyánkáknál el- késett legény szemet hunyjon 's vele gyürüt váltson. Pestre csalni a* gazdag feleséget, 's ott a kincsbl kényént élni könny dolog lészen. El vala hát nálam tökéllve, hogy a' Nénét hitvesemmé teszem. Meg ne ítéljetek kedves Olvasóim! mert ti sem tudjátok, még mire juttok. Gondoltátok volna e* velem egygyütt hogy azon testes aszszonyság az ájúlásbari nevetségesen fekv Petruska, valaha holtomiglan és hóltáíglan velem trjön, velem szenvedjen ? így játszik a' sors vélünk! Le írhatatlan vala elragadtatása Petruskának, a' Jámbornak, a mint viszont - hajlandóságáért itt

jo fiu

,

,

,

—

,

,

,

,

,

,

,

,

1

—

,

,

,

1

s

szép kezéért könyörögtem nála. Szemei egyszerre még nedvesebbekké leltek, mint voltak valaha, valóban nem kicsin száját az el lágyult érzés majd a* füléig húzta , ryakamba rohana *s meg vallván, hogy már régen nyughatatlansággal várta ki-nyilatkoztatásomat , minthogy gyanítá titkon lángoló szerelmem', (no lássa az ember!) szácskáját ismét nagy erszakkal olly kicsire vonta - öszve , hogy az orczámon forró csókra pattanhasson-el. Meg öleltem én is színjátszói tzzel , behúnyám szemem, mint a'ki széditó mélységet lát lábai alatt, 's ujjára vonám jegy -gyr,

ég

!

132 mellyért mást nyerek a' magaméra szerelmes Jegyesemtl. Egek ne hagyjatok! Testen harmadnapra fel épült, de lelkem

rnet,

mint a' ki kétked ha az egyenes úton vagy oroz? A' milliom reménye sem volt elegend altató hánykódó bal óldalomnak. Ifjak haszonlesés ne czipeljen az oltárhoz soha Ámor szédelgett

,

,

1

jár e'

!

rózsa köteleket íonogat az atyafias Hymennek, mellyek nyájasan Ölelik szíveinket körül; de ha Plútó a' kötelek helyett arany lánczokat nyújtó-* gat, mit ér vakító csillogások? a' boszszús Hjpj raen e' szencségtelenítésért éltünk boldogságát, 's

ártatlan

szabadságunkat

bilincseli

le

vélek.

Egy napra búcsút vettem Mátkámtól,

Kí-

's

gyósy barátomhoz rándultam - által. A* mint Petruska kezét meg- csókolám zokogva kezde pityeregni én nem tudom, így turbékola szegény,

:

ke, mi fájdalmas el - érzés fojtogat édes Jó'sim, s csókot nyoma orczámra; csak valami ne érjen az úton, számlálni fogok, mig naeg térsz, minden pillantást. O bájoló szerelmes epekedés! Az úton meg hányám- vetem új környülmé-* nyeimet, 's úgy találám, hogy ezeknek is mint minden más dolgoknak, vágynak jó oldalaik. A' pénz mindenkor f hévér marad a' világban 's kényt követhetni ez életben, nem kis nyereség. Hogy magam egy éltes aszszonyhoz kötöm, nem 1

,

,

mint els látásra tetszik nem fog a* félférge dúlni keblemben , st inkább én leszek féltés tárgya gondos ápolás, kívánságaim el-lesése , 's ezekbl bennem ered hálás barátság érzeménvi ki fogják pótolhatni, a szerelem többször

olly baj,

;

tés

;

1

perzsel

—

mint melegít tüzét. Bizony kedves hogy Peteljes reménnyel vagyok, Iruskával való házasságom jobban fog ki ülni, mint számtalan szeles fiataloké kik arany hegyekrl való álmok közi álltak -be a' Hyinen igáfel ébredvén pedig szilajon rúgnak a" hámjába ,

Uraim! én

,

1

,

133 '* vagy a' szent jármot törik darabokra vagy soha nem gyógyítható inat rándítnak benne. Kígyósy Barátom nyílt karokkal fogadott, de házasságom hallván hátra -kokként, mint a'

fához,

,

ki véletlen

— Jósi

kígyóra lépett.

az Istenért! ki-

szörnyködve mi manó vitt erre a' fejtör gondolatra? Az arany szent éhezése úgy e' ? úgy

álta

,

—

'S nem volna e' gazdagnak vélted Petruskát? gazdag? kérdem a' kétségbe -esés hangjával ? Gazdag volt édes Jósim felele fej -csóválva Kígyósy, özvegysége elsbb éveiben, de a' gon-

—

!

datlan pazérlás

már tenkre

tette.

— Hála-Istennek!

mondám szabadabban

vévén lélekzetet, hogy ez úttal is, mint szoktam el késtem Petruskánál; maradjon édes Miskám! gazdagsága és személlyé ott, a' hol van: én ugyan feléje többé nem meyek a jámbornak. Egy malom -k esett le szívemrl, 's vígan töltöttem egy pár napot Kígyósy barátomnál, kit most úgy tekintettem, mint véd- angyalomat , ki épen akkor ragada-ki az örvénybl, midn süllyedni akarnék. Gyakran juta most eszembe, a mint jegy- gyrmre tekintek, a' galambokkal való álmom, 's mosolygám, hogy a* kék -tollúnak farka maradt kezemben. Haza-útamban, oldalt hagyám Petruska büszIsten hozzád jó Özvegy! mondám, ke kastélyát. meren szegezvén környékére szememet , Isten hozzád! meg engedj, hogy fájdalmas el -érzésed hazugságban nem hagyám. \ ígasztald magad 's jusson eszeda* mint tudod lelkem Petruskám be, hogy nem csak magad, vagy a' világon, kit ,

1

1

—

,

ílly

kímélletlen sújta

a

1

végezés

vas -karja.

En

elttem már sok száz esztendkkel így bánt a' nálam külömb Eneás a' nálad szebbecske Di,

dóval.

—

,

Haza érkezvén, mosolyogva ödönge kocsimhoz öreg Kató gazdaszszonyom. O be más szem-

134

mel tekintem most tet ezen ügyes jó sziv 's nyugalmas cselédet. Vigye patvar a' feleséget! melletted maradok, gondolám magamban, 'srneg ha naponként tartlak szolgálatomban míg élek húszon négy órát zörgesz is. De az én Katóm 's a' mint marasztalám el -kötjét babirkálva , pirlások közt adá élmbe hogy házasodásom' személyét Marczi kertészemnek ajánlá. hírére Mert úgymond, az ifjú menyecskék mai idben furcsa természetek: az öreg szolga nem elég gyors , nem elég okos nékik 's ki tudja mit várhattam ,

,

,

,

,

,

,

volna

új

,

Tens' Aszszonyunktól én

is.

és Sas rúgja széllyel valamenyi aszszony lyány van a világon közbe-kiálték kifakadó méreggel , 's Katóm meg nem foghatván felhevúlé,

1

!

semet,

ijjedten hátrála az ajtó felé,

Hát mar csak ugyan a' fejér- nemnél örökké cseléd,- fogadásban is ?

bábol.

el

késn

O id

,

id

!

és ki

a'

tzo-

van végezve, hogy járjak,

kinek korláti között

még

a'

fetreng

minden véges, ki formát, és határt szabsz minden dolgoknak, most értem én, melly nagy rol1

te a világban és az élet változásaicsuda, hogy téged a* bölcsek feszegetnek, 's titkaid el -lesni törekednek. lm én is bujdosok az életben, mint egy Fakír India magányiban, 's páratlan ülök szobámban, mint sas az Alpesek' kopár szikláin, csak azért, hogy hate mindent szült Id nem értalmas törvényed azon törvényed: hegy a ki szerentettem

lét játszasz,

ban

!

,

Nem

1

,

1

,

csét akar, korán járjon! Kedvetlen voltam most kedves falusi lakámint a kinek rendin veri szénáját az essó. Pestre megyek belakni! kiáltám egyszerre el-tökéllve, boldog háznépnek való a' falusi lakás; a ntlen a' szép természetben is

somban mindég

—

1

,

1

néma

kebelre talál; nak, hogy pakoljon.

csak

's

meg hagyám

Jancsi-

,

!

135

De

Jancsi,

vevém

észre, hogy régólta úgy körüllem, minta' macska a' forró kása körül. Mi bajod néked Jancsi? kérdem a' fiút. Meg rettene a' jámbor, 's szemébl köny görge-kf. jár

—

Darab ideig nem felelt semmit , csak nyugtatián tipegett álló helyében, 's kalapját szorongattatások közt forgatá keze között; végre meg vállá , -hogy 3Sáni a' Tercsi szoba lyánya el-rablotta szívét , de pótlékul a' magáét nála hagyta ,

nem tel

ellenzeném

:

nehogy korán essen

mind ketten óhajtnák legyen! kiáltám örvendve, ,

nál

járt

valaki korán.

—

a'

a'

papi áldást.

hogy még

Meg

is

's

ha

Keresz-

— Ám

házam-

javítom inasi bé-

Nánid pedig gazdaszszonyi fizetést fog húzni, *a külömben sem felejtkezem meg rólatok. Kezet csókolt Jancsi, öröm villogott szemében red

9

,

dal, és fütty közt pakolt Pestre. így lettem én Pesti lakossá, hol az ember semmi dologban késn nem jár, csak azt a' fortélyt ne vesse hátra hogy bankótartóját örök , 's

domborodásban tartsa, mert ha pénzt megy kérni valahová, bizonyos lehet benne, hogy ott is él késik. Lyán- nézéseimtl ólta, annyira félek az e 1 - k é s é s e k t 1 , hogy ezen magam élte töredékjét is csak futtában tevém fel

nem kés annak

,

halál

miá ki

—

késsek

az

fel jegyzésére. K é s s hát te egyszer ítéleteddel jó Recensens

ne hogy

idbl is

a'

is

most az

}Iiiic£eix

érik a* j ó Éelk ek di c s

XTxat

.

JÖE DV* € S^rtfPTClÁsS OK

JEÁir :And:rás t ói 31a s o cRTi Köt e t

A<

Régi Pénzek, ragy

:

Az Erdélyiek Magyar Országban. Eredeti Vígjáték o Felronáíban,

Személyek: Báró Báró

Törd ayné, Ozvesv. Torday Amália Kisaszszony

Férjének attyafia,

's

a1

a' Báróné vált Bárónénak fogadott leáDya,

Mindszenti Károly,? ? ím

•

j

J

Víg Feri,

5 Pál, Földmérést tanuló

Tallósy Kereszty,

Ifjú.

gazdag Pesti Keresked.

Jós i, a' fiacskája, lo esztends. Kardos, gazdag Pesti uzsorás, 'a

Orsolya,

,

a

1

új IVemes.

Gazdaszszonya.

Vas zi Iné, egy Özvegy Erdélyi Julcsa, a Báróné szobaleánya.

Korcsmárosné.

1

Városi Commissarius.

Kah lb e rg Hering, Kukovay, Obersterné Gróf Báró

's

,

T|

>

Kardos Vendégei

)

több Vendégek.

Kacsa Márton,^ P

r e z

1

i

> Koldusok

,

Langyosné, 's

J

több Koldusok.

A'

történet helye Pest.

ElsÖ Felvonás. Els

jelenés,

(A Báróné lakása Julcsa 1

szobát tisztogat 1 ben mcjképelfcsüggnek a falakon,) ,

,

mely-

sok por naponként magát * Igazán, a' leg tisztább ember szívén szobáján is, van mindég valami seperni valú Phi be könyvpenész szag érzik ezen a széken bizonyosan ezen

lágyan hol veszi ez

a'

!

—

!

1

íílt

Capricius Doctor,

midn

a*

Nagysás Aszszony

kéz -erét tapogatta. A' tudós, és pipás emberek szagán eltudnék menni mint a' kopó a' nyúl nyomán. {A! tükröt törli.) Ezen is már mennyi a' ,

olly nehéz tle a' tükröt megrizni, mint a jó hír -nevet a* rágalomtól. De téged jó Guitarre, Csak nem igen lep meg a* por; eleget vagy kézen! *- (Meg áll a sepfovel 's kaczcg.) Furcsa midn egy háznál Kisaszszony, és Szobaleány szerelmesek. Elmerülten, szótalan íilnek a' varrásnál egymás ellenében. A Kisaszszony sóhajt, a szobalyán mint hív ecíiója: detto A*

mocsok! 1

1

,

1

1

!

Kisaszszony könnyez; a' Szobalyán pityerg. Ama parancsolj e' nem hallja: e' kérdez, ama nem felel. Ah! ollyan is a' szerelmes Lyán ha kedvesével nints mint a szélmalom a' csendes id. 'ben, semmire sem használható. (Ismét poroz, De ablakot kéne nyitni, nagyon szállong a' por. ,

1

,

>

1*

(Ablakot nyit 's kitekint, de pirulva hirtelen visz szakapja magát.) No ugyan megadtam magam,

nak De ugyan mi a* manó is nyittatja-ki velem épen ezt az ablakot ? mikor itt is amott is ablak. épen felénk tart azt fogja Már meg látott gondolni hogy ötét lesem. De még roszszabb hogy viszsza kaptam magamat; még többet gondolhat. Be hamar meglátott mert mindég ablakunkon a' szeme, nekem meg ablakán az enyím. Már meg van már csak köszönök neki (kitekint , Jön paríros a' kézé 's d fejével köszöntget.) bizonyosan a' Kisaszszony Ivótait hozza ben hog Kinyitom a' többi ablakot is , hadd lássa friss levegre van szükségünk (nyitogat.) Észten !

—

—

,

jj

;

!

—

—

,

és szerelmét soha sem titkolhatja elégg szegény fejérnép! (Tisztogat seper a jöv Jc

deit, a'

,

len és alatt.)

Második Jelenés. Tallósy Tall. (lenyitja az

csám

és

Julcsa.

ajtót.)

Jó reggelt édes Jul-

!

Ju

1.

Isten hozta Tallósy Urat!

—

azt mondTall. Quo te quisque casurogat ja a' Deák, az az: ha én így köszönök: Jó reggelt édes Julcsám! az elfogadásnak ennek kell reá lenni: Isten hozta édes Palim! érti e szép Jul1

csám

?

—

Jul. A* magyar Leány nem deák példaszó után köszön. Tall. De szíve után angyalkám. Hogy pedig én az én kedves Julcsámnál jól állok , azt a' vak is láthatja. Jul. (boszszonkodást erlködve.) Nézze-el az •mber! szeretném tudni mirl ?

?

i

lak

Tall. Elször: a' szállásom felé szolgáló abmindég nyitva áll, 's az én Julcsám nála dol-

gozgat. 1

J ul. Arról legjobban járja szobánkat a szell. Tall. Másodszor; a' hónapos rózsácska mellyet Julcsámnak hoztam, gondosan ápolódik, szép ,

friss

,

*s

galiyacskáit rózsaszín pántlikák kötik

a'

karóhoz.

Juh

A* Kisaszszonynak kedves virága.

Tall. Harmadszor, negyedszer, Ötödször: mert Julcsa szint olly szívesen vár, mert mint én szívesen jövök, olly Örömest fecseg velem, mint én vele, olly könnyen felejti dolgát nálam, mint én az egész világot mellette, olly édesen veti reám szép szemeit, mikor ket pirulva le nem süti, a' mint csak a' szerelem tudhat

—

—

nézni

—

1. Millyen hiú lehet a' férjfi is hogy hízelkedhet magának! Tall. ( Esdekve.J Julcsám! ne kapja-ki a* koldus támasz - botját kezébl. Ha nappal bérért írogatok, hogy lakhassak, élhessek, 's éjjeimet néhány órával meglopom , hogy jövendmért tanulgassak, be gyakran hoz szemem vigasztalást ébresztést amaz ablakról , hol Julcsámat látom varrogatni. Gondolom, egykor érte fogok dolgozpedig reám varrogatni. gatni ,

Ju

!

Jul. (lágyulva.) A' jövend az Isten kezében van, édes Tallósim (magát oszveszedve. ) De majd elfelejtem magam' , még nem vagyok ám kész a* tisztogatással (székre áll, \s a" képeket tiszto.a ja.) Tall. Hát Mali Kisaszszony hol van Jul. A' Nagysás Aszszonyt öltözteti; ezt '* a' körülte való dolgokat nem örömest bízza másra. Tall. Jele , hogy sokszor nem silányabb láncz a* háláé , mint a' természeté Sok édes gyer!

!

mek

kellene ollyan, mint gadott.

—

Mali Kisaszszony

fo-

,

Jul, Szereti

is

a'

Bárón, hogy ön gyerme-

Málika minden öröegyedül maradt szegény e világon , úgy mint egy templom a' falu közepén, melly körül a' sorok elégtek. Tall. Hallottam valamit veszteségérl de se szerethetné jobban.

két

1

me;

is

,

nem

hitelest.

Jul. Több ízben beszéilte nékem a' Kisasz^ szony a' történetet. Maga a Nagysás Aszszony nem Örömest hagy nyúlni a szív kényes sebéhez. Nézze Tallósy Lr, ez a kép, a' mellyet törlk, dajka kezén. A* Hóra -had-* kis Lyánkája volt a kor a' Kastély kertjében vágták az Oláhok dajkastól agyba. Holttesteiket a' cselédség vitte - be A* Báró épen táborban a* jajveszéklo Anyának. volt az Oláhság ellen 's egy hétre tet is halálos sebbel hozták be a rémült Nnek. Lehet gondolni mit érezhetett a' szegény gyermektelen Özvegy e' hirtelen ketts csapásra. Tall. Szegény pedig be áldott egy teremtés Jul. Még is mennyit szenvedett a' kegyes, kivált tulajdon férjétl a' Bárótól, ettl itt, a' kin most vonom a' porseprt. Nem! dehogy tisztogatlak te tigris fajzatja! legyek szennyezzék be arczádat, pók vonjon -be hálójával te vad lelk! (leszáll a székrl.) Nézze Tallósy Ur hogy vonja -öszve a' kegyetlenség indulatja szemöldökeit, a'- szerelem - féltés mint gyanúskodik tekintetében. O volt ám az kedves Tallósy Ur, kár, 1

1

1

1

,

,

1

,

í

!

,

1

hogy földije, a' ki csecsem fiát, elszülottjét reményét haldokló törzsökének, hitvány gyanúból adtamegtagadta 's egy oláh Korcsmárossának ,

ki a

1

háztól.

Nem

látta a'

szegény ártatlant soha

Oda

veszett az oláh - zendülésben ez is. Hu! szintúgy borzadok tle Hidje-el Tallósy Ur, sokszor estve szemhúnyva sietek - el ez alatt a' kép alatt, mintha kísértet volna a' sar-

többé senki.

—

!

zöri y'á gyáva indulat lehet az a egy illy angyal is áldozatja lehete Tall, Ollyan biz az édes Julcsám mint a' tört tükör; százszorosan is mutat, de mind hibásan. Gyanú a' kínos eledele boszszú az itala szomjának. Hál' Istennek, hogy keblemben egy

féltés, ha

!

,

,

szikra sints bellle. J ul. Ki tudja ?

Tall. Felelek magamról. Mellettem meg fog nyugodni az én Julcsám, 's csak a haláltól fog1

juk félteni egymást. 1

Jul. No megint a kerekvágásába jött már. Ollyan Tallósy Lr, mint a* verklis rigó; ha egy két taktot fütyöl is a nótáiból harmadikban bia természeti hangjába ugrik. Tall. Mert ez a' vele született hang. Édes Julcsám! (csapodúran) csak egy szócskát ereszszen a baloldalról nyelvére, hadd kapjon nyugvást hánykódó szívem , czélt fáradozásom. Ha az Isten kenyeret mutat szorgalmamnak, reménylhe tem e' , hogy a' jó Julcsa jót roszszat megosztánd 1

,

zonyo an

1

7

velem? Jul. (Szem le -sülve cC seprvel méláz.) T a 1. Vagy tán szegénységem ijjeszt. Julcsa, a* galamb párosan szemelget rak 1

,

—

O

fész-

ket, se asztagja, se lakja egyiknek is; 's a* mi közös iparkodásunk maradna áldatlan a' jó égtl ? Fejemben a' gyjtött, tudomány szívemben a' jó szándék, Julcsámért lángoló szerelmemben az örök ösztön a' munkára mi lehetne ezeknek lehetetlen ? Az én Julcsám nem felel p Jul. (mindég szem Icsitive.) A' szegénység nem akadály elttem édes Tailósim. Az Ur Profeszszor fia én 13 ap leánya vagyok; vagyonkánkból egygyikünk se sokat adhatna egymásnak köl,

—

:

,

De Tal

csön.

—

1.

(nyugtalan.)

De

—

no de

—

!

Jul.

D — de —

sianytól is sok ftigg az isten áldja -meg

Tall.

*S

— hogy?

ígéri

ha

a

1

hiszen

még

a'

Nagy>ás Asz-

—

ám! Lássa Tallósy ür, egész Anyám.

—

Nagyságos Aszszony nekem *

Jul. Már úgy, engedelmeskednem kell, mint jó Aszszonyomnak. Tall/ Kell? Kell? (Lágy esdeklJssel.) Cs,ak éd^s egyetlenegy Julcsám ? kell édes Julcsám -hiszen ne búsuljon Jul. No no nem

—

meg

,

1

—

—

szívem az erltetésben. Tall. Angyal! (nyakon lapja, '* hirtelen megcsókolja.) Most már a" három fejj sárkánnyal negvivok. szakad

Jul.

a*

(zavart hoszszisko.lissal.)

Soha sem

is

láttam illyen embert; a' született némából is szót, a'tiplóból is vizet fatsarna ez ki Tall. Most már megyek édes Julcsám.

O

be könnyen fog

munkám.

Szegénynek mint boldogsága ollyan

folyni

viszont -szerettetés

,

a'

a'

Kertésznek a" nagy szárazság után a' szép langy iparkoiva vet, ültet, plántál kertében a' essö jámbor! 's éledt re nénye új ösztönt ad szorgalPá angyalkám! egy csókot kérnék az mának. ,

;

útra

—

—

Jul. Nálam marad

még

interen édes Talló-

ha ki nem adom másnak. sym: T aíl. Megelégszem de felém az ablak nyitvi álljon ám, 's Julcsám ott dolgozgasson. (Inelég,

;

dái,

de hirtelen viszszafordúl.)

Majd

el

is

felej-

tem, miért jöttem. A szerelmes feledékenyebb a! gyermekkorú Öregnél. Én még azt is felejtem , hogy szegény legény vagyok; mert éti nem cserélnék a^Marokkai Császárral! Mali Kisasszonynak hoztam-el a' kótait és azt a dalocskát, mela' könyveilyet kívánt tlem. (Ismét indul.) ITgy bl vihetek e' még édes Julcsám ? 1

1

,

!

Jul. Bátran! nyitva

a' szobám ajtaja. Táll. ^So most már igazán megyek, de szívemet itt hagyom csináljon vele édes Julcsám a mi tetszik. ,

1

Harmadik Julcsa

Jelenés. (maga.)

(Keresztbe veti mejjén kezét, fontolgatva. ) Iyánka, te szépen eladtad magadat! de hiúság, haszonlesés nem koték az alkut tehát isten néki! Iliy énkor angyal terjeszt szárnyat a' szív kötése felibe. A' szegény Iyán úgy is ollyan mint

—

No

—

—

1

Kalendáriom ha a' magok esztendeikben el kelnek, oda a' becsek. Majd mit szóll reá a' Nagysás Aszszony ? tudom nem ellenzi mert Tallósit különösen szereti. Én már hívesben ülnék — hogy már! de a szegény Kisaszszony Bizony sok csomója van a rangnak is, 's többnyire a' fej köti, oldja azokat a* szív rovására; ha a

nem

,

1

-

!

—

1

a'

csomó

szorítja

csillogtatnak

szegényt

—

csecse

becsét

-

mint gyermeknek szemébe hogy Sajnálom a' jó lelket mert velem ,

búját felejtse. , rangját nem érezteti soha. Már" kivel soha) fson versent ezentúl ? En csak nem sóhajtgatok többé , mert nekem nagyon nevetre fordult a kedvem 1

de kivel nevessek én 6Íncs leporozva

!

is ?

(tisztogat

N e gy e d Má Mái. anvám. (az

—

I i

i

k

és

,

Né

— még

;

a'

kályha

seper.)

Jelenés* Julcsa.

Julcsa! mindgyárt itt lesz kz ablakhoz megy) Millyen cí-örtetés a*

Siess

,

10 útzán! költözködnek a' lakók, rakott szekerek tjlyigák zörögnek mindenfelé. Jul. Igaz! ma van Szent György napja. Mái. Hát nem hallottad ez éjjel ú'zánkon

a'musikát. A' Tanácsbéli írnak szólít itt ellenünkben. Eleinte azt véltem, hogy a* mi Kardos Györ-

gyünket illeíi. Jul. Lgyan ki tisztelné azt meg, ha csak nem azok, a* kiknek bröket uzsoráival lehúzta f Mali. Jobb bizony ha megköszöntöd. Jul. Mit tudnék neki kívánni. Pénzt eleget nem kívánhatnék, mert fösvénynek nincs elég; egésséget híjában kívánok, mert a' nagy mértékletesség úgy se ereszt reá nyavalyát. Jó lelkiismeretet óhajtsak néki ? jónak kell lenni az övéhogy a* sokszori kopogás eddig az oldalát nek ki nem ütötte (pajzánon) hanem még is tudnék én neki valamit kívánni, a mit szívesen venne, tudom. ,

1

Mali. No Jul. Az

halljuk!

's

szava -járása szerint: a' kettt egy kötetben pénzt és nexust 's hogy adjam-ki a Nagyságos Aszszonyt vagy Mali Kistulajdon

,

1

:

aszszonyt.

Mái. Ha, ha, ha! vagy mind e ? 's egy lángal szeret mind

—

1

úíry í\oy véled

1

a a'

kettnket kettnket

?

pénzt és nexust. Ezt vadászegész házunk körül kedmert még én is oda tartozom ám. Jósefi -tt hozott nekem Yásárfiába , Vásárkor egy hogy kegyes pártfogásommal dolgát a' hihet felsbb helyeken el-s^géljem. Mali, Falra hánynád vele egygyütt a borsót. Isten rizz a' közös szerettl! ámbár a' féltés nehezen gyötrene szegény anyámmal érte. (kinéz az ablakon.) Nézd csak, nem a' Gellény hol-

Jul. Csak

sza véig;

az okos,

a'

midn

fz

,

5

mijét viszik ott

ki a'

Jul. Szegény

!

kapunkon

?

költözködik o

is

hivatal ja után.

i

11

Mali. Sajnálom tet,, inkább Kardos ment volna

ki helyette

nékem valamit Ugy Julcsa! ez

tlünk.

beszéllni

O még

Erdélyrl

is

csak tudóit

és Kolosvárról.

éjjel megint Kolosvárról álmodtam. Jul. .Nem csuda midn nappal is sokat ál,

modozunk

róla.

Mali. Mintha ván

,

egy szép

ott

a'

Dobokyak kertjében

teljes rózsát

sétál-

szakítottam volna.

Jul. Hm, a* rózsa szerelem virága. Csak tudnánk hol virít ez a' rózsaszál; mert a' mennyire sejtem, Pest' ifjai csak szíve köri nyitazgatnak Mali Kisaszszonynak a* kell szívbe még nehezen ltt-be egy is. (évbdo mosolygással) ha szagyanitvélekednem bad volna találgatnom ,

,

nom —

Má

I

i.

(Tartólag.)

,

No

*$

Jul. Én csak. a' hív Kisaszszony a' szívecskéjét

—

Mali.

— vagyok, hogy Mali Kolosváron hagyta.

(pirulását haczajjal palástolván)

Bohó

!

kibe tudtam volna ott szeretni? hiszen ki se voltam a\ Doboki házból. Jul. Emlékezik reá a' Kisaszszony, a'' mit ugyan hogy fa az egyszeri Király leányáról csak ugyan Danáéról igen hívták? Da Azt toronyba zárta az Attya , még olvastunk ? is arany ess képében meglátogatta a' szerelem, hát egy házba hogy ne csúszhatna-be , a' hol ajtó, ablak nyitva áll (pajzánon) a' hová a' többek közt Guitarre -mester is járdáit leczkéket adni. Mali. (szem lesütve.) Tán csak nem gondolod, hogy a* Guitarre -mesterbe szeretiem? Jul. Miért ne? A' szív elébb üti a* bakot, azután szornyüköl rajta; 's majd megkéri a' fi, hogy mentegesse. Vagy tán nem érdemes a' Guitarre-mester, hogy egy jeles lyánka szeresse? Mali. Ah ne vétkezz! (hevesen) nincs lyán,

—

ki

—

—

tet megérdemelje.

—

—

«

Jul. Már

lángoló szavak eléggé elárulják Ha szabad lenne a' többi gyanúimat elhoznom, kiraknom, kitálalnom

szegény

a*

Má

1

e

szivet.

>io

i.

o

Midn

Jul.

—

—

a'

szép gazdag Málika korul Pest

Á úgy csoportoznak mint legyek a' tejes köcsög körül; édelgnek, mosolygnak, szemmel nyilaznak, szóval puskáznak, *s törik magokat a kedszegény Málika sóhajtva fordul az \ éltetésben, a ablakba , 's néz-ki epedve arra felé merre Gellény Erdély fekvését mutogatta. A' Guitarre van kmban 's a* Kolosvári dalok; sok óra telik vélek nappal, 's még egy ket* a holdas éjekbl is. A' szép fejér húszast kapott majorosunk fiacskája

Ifi

1

1

,

1

,

mert Károlyijának hívják. 'S osztón , ajándékba a' mint az Orczy kertjében a* múlt Vasárnap emlékezik Mali Kisaszszony azon szép sétáltunk a' kitol, a' mint véletlen reánk bukkant, ifjúra ú^y megrezzent, 's lángoló arczal felém fordulva ezt súgta: soha hasonlóbbat mint ez a Kolosvári Guitarre-mesterhez Mali. (szem lesütve á gvürüjét nézegeti.) Épen mint Columb egy czifra botocskáról gya,

—

—

,

1

!

nítja az

új .Világot.

O

se hibázott, de én sem édes Kisasz(megcsókolja a kezét) a' melly betegségen maga ment keresztül az ember, annak je-

Jul. szonykám lenségeit

!

könnyen megesméri máson.

Mai. Már megvallom

—

—

annyiban

találtad

hogy a' Guitarre-mester nekem még a' dolgot eddig minden ifjak között leginkább tetszik. Jul. Bölcsen értem. Meg is kell adni, hogy a múlt Vasárnapi ifjú szép egy íia volt az annyának. Ha ugyan a' Guitarre-mester ollyan Mali." (közbe ugratva) Még szebb, mondhatom neked Julcsa, im'g szebb! Jul. Cgy könny volt elfelejteni, hogy csak 1

—

egy Guitarre-mester";

de

a'

világ

nem

felejt

ám

!

13

,

könnyen. Azt tartja hogy a* millyen a* varrás, ollyan tt, czérnát vegyünk hozzá. Ha még is a' szegény Guitarre-mester csak az emberiséget nyomorgatta volna uzsorás csalásaival , mint Kardos Ur, vagy egy pár szegény ly árikát szedett azt, ha pénz volna reá , mint sok Uracskánk nexus van hozzá , csak elfelejtené az úgy nevezett nagy-Világ; de egy szegény Guitarre-mester, ' nagyobb egyeegy gazdag Báró Kisaszszony netlenség eltte, mint jobb lábon czip , bal lábon bocskor. Mali. (elgondolkozva sóhajt.) Igazad van jó leány (az ablakba fordul.) Jul. Tallósy elhozta a' kótákat, itt vágynak az asztalon. Nékem már mennem kell, mert Szerdánk van , a' Nagysás Aszszony alamizsnás napolly

—

—

A' kenyér-szeleteket kell elrendelnem gálókkal, (el.)

ja.

a*

szol-

Ötödik Jelenés. Mali

(maga.)

a' ki els szeSzerencsétlen egy leány az relmét kénytelen áldozatul adni hajthatatlan sorsának Elte fájának legígérbb gallyait tördelte az le virágzásokban néki , kevés és csak satnya gyüElfelejtsem mölcsöt reménylhet azon túl rajta tet ? Nem, azt nem tehetem! Szívem' mélíyébe rejtem kedves emiékül képét , mint a* szeret anya gondosan rzi-meg elhalt els szülöttje haj,

!

!

—

fürtocskéjét

A'

Hatodik Jelenés. Báróné (egy levéllel hezéber:.)

Bár. Valahára még délybl édes Malim!

is

egy

Mali.

kis túdósítá*

Er-

!

14

Mali. (lobbal.) Erdélybl édes Anyám? Bár. Veres, a' Fiscálisom írja, liogy sokjarás -kelés, fáradság után nyomába akadt Y~aszil Korcsmárosnak, a* kinek, tudod, szegény Uram Károly fiamat adta nevelbe. De mi haszna ? a T

mit róla

Má

ír, az az l

i.

Mit

ír

anya sebének csekély édes

Anyám

ír.

?

B ár. Csak annyit fiam , hogy Vaszil , sok eI-» követett gonosz tettiért a* Bánátban, a' hol egy csárdában korcsmároskodott , mintegy két esztendeje, kerékben töretett; a' felesége pedig tömlöczoztetés után , semmi se sülvén reá , Magyar Országra viszsza jött, de semmi fiúról nálok nem tud mondani senki. Hihet édes lyányom a' vérszopó oláh Vaszil, mint nemes ivadékot a' Hó,

ra

-

hadkor

elgyilkolta.

Mali. Mi haszna lett. volna belolle édes Anyám ? ne kínozza magát illy képzetekkel. Bár. Haszna kevés édes lyányom, mert a szegény Uram a* mint halálos ágyában vállá

?

,

,-

csecsem fiammal, ellenem forró boszszújábaiiy egyebet nem adott által T aszilnak, mint az arany

gyrt,

mellyet én adék néki jegybe , és egynéGörög régi pénzeket, mellyeket 's Kereszt-Attya Gróf Orsovay ajándékozott a' gyermeknek , egy kis magam munkálta arany hímzézsacskóba kötve. Ezeket a' nyomorult, gyilkosság nélkül is magáénak teheté; osztán esztendnként vont fizetést a' gyermektl. De édes Malim a* zendiet öldökl vér -angyal e' földön; bnös 'á ártatlan egyaránt dl kaszája eltt, *s x aszil f hallod, kerek alatt halt-el. Szegény, szegény fiú! (leendjét bor ifja szemeire.) Máü. Vaszilnét nem lesz nehéz felkeresni y ha Magyar Országra jött bizonyost mondhat majd. Ne gyötrdjön addig édes Anyám Bár. Mngyar Ország szép darab fid édes Malim! Osztán mi tiltja Yaszilnét, kit Anyám ne-

hány Kómái

s

—

!

15 velt-feí,

kit

mindég szerettem, magammal vittem

mint kedves szobalyányomat Erdélybe, 's magam házasítottam ott ki a' legkedvesebb emberéhez férjemnek —- mi tiltja tet, hogy engem, kire né-

könny

akadni, felkeres seri, 's Károlyom sormegnyugtasson? A* mardosó, a' bújk,áló lélekismeret nem egyébb édes lyányom? O azon bizonyosodás hogy szegény fiam rég a' sírban ki

sáról

—

,

—

Senyved, már nem vágna új sebet. A' hoszszas kétkedés, bizonytalanság, szkülés, csendes lede tudni bimondásra bírják lassadán a' szívet

—

zonyosan hol

,

mikor

,

mi módon

halt-el

?

volt

mit tett, mit szólít vég perczeiben kedves elhúnyottunk ? ó be nyugtató, be enyhít kötés sebünkre Fontos és szent ereklye a* szeretett haldoklótól minden végs szócska, intés tett, mozdulat, 's az édes emlékezet a* szív mellé biggyeszti azokat mint virágokat, hogy veNézd fiam, Nelli le egygyütt hervadjanak - el lyányomat is a' Hora-had ölte-el tlem, de köne' eltakaríttatása,

—

!

,

í

áztathatták koporsóját, tudom a* sírt melly kedves tetemeit fedi, 's már rég megnyugodtam nehéz' álom gyanánt rajta; vesztésem egy volt tnik lelkem elébe. Mali. De nékem is úgy jut eszembe, hogy a Sellyei öreg Kertészünk dicsérve emlegette Vaszilnét elttem. Hát ha még lenne remény édes

nyeim

5

,

1

Anyám ? Bár. Ah hívékeny szívem velem is hitetgeti gyakran, hogy él Károlyom, hogy fel kell találnom tet. Hitvány ámítás mint, gyermeket szoktunk hazug reménnyel bíztatni hogy a' sírást fe* lejtse. Vaszilné jó egy lyánka volt, szegény de "Yaszil, mint késbben jó Anyám nevelése kiesmertem , egy czudar lelk vétek édes 's a fiam, mint kémény korma, megfogja azf, a' ki körülte forog. De hát miért kerüli házamat ? mondmeg. Sok láncz köti tet ehhez. Az Attya is Pesti !

,

—

,

7

,

4

!

i6

Kalmár

Igaz hogy örökséget attyáról nem mert ez a* mint hallom, Kardos Úrral voít közös borkereskedésbe bele bukván, ínségben halt-el; de kereshet atyafit, pártfogást, engem a' ki mindég annyira szerettem tet. Nem, édes lyányom, ne mesterkézz, ne idézz nékem meszsze reményeket el ha te nem volvolt.

kereshet

'fi

,

$

,

,

—

nál

magánosan állanék én e* világon gallyon gubbaszt a* madár, mellynek

jó lélek,

mint száraz

fészkét az irgalmatlan nyezve megöleli.)

madarász kiszedte, (kön-

Mali. Szegény jó Anyám! bár csak a* hála pótolhatná-ki a természetet Bár. Pótolja édes Malim. Nem te vagy e* 4 ki szívámítva felejteted velem , hogy gyermektelen vagyok, ki a' szenvedésbe fáradt szívet az élet tinásától óvod. Tizenkét esztendeje már a' 7

Hóra -Világnak meg, *s az id mat, mint régi

melly három áldozattal zúzotta' szívrl a* fájdalvésést a* krl; de ha az id Orvos volt, a' nyájas beteg- ápoló te voltál (újra megöleli) az Isten áldjon-meg érte! áldás a szegény árván * 3M áii. O áldás, ha illy Anyát találhatott Bár. (meg- törli könnyeit.) Errl ne többet édes Lyányom! Én felejteni tanulok, ti sebemet kerüljétek -ki, mint a* kedves alvót szoktátok kímélni hogy lábkopogástok fel ne költse. Ma van az alamizsna osztogatásunk* napja. Nem volnának fiam viselt ruháid , vászon , vagy kend darabrongyaid ? A' szegénység mindent tud haszjaid nálni. Ezek is jók lennének a' pénz mellé. Mali. Majd találkozik édes Anyám. (Kopog,

letorló halkal

!

b !

,

,

tatnak az ajión.)

Bár. Mali. Szabad!

1

— 17

Hetedik Jelenés. Az elébbiek

Kardos. kám

(kezet

!

Kardos.

és

Alázatos szóigája édes NagyságosJó reggelt Kisaszszonykám

csókol)

!

olly jó reggelt '

rne gy

s

»

aranyat

Mali. lek

—

is,

mint annak van

O

hát

vágynak

még

ki-

jobb regge-

két aranyat arany, Kardos szájában.

a* ki

Mali. Arany, csak

dég csak pénz van a' Kard. Pénz, és nexus! Ez Kisaszszonykám a* világot mint

a

,

a

korán

talál.

biz annál

Kard. No

a' ki

,

1

a'

talál.

Urnák min-

kett hordja két tengely

1

kocsit.

Mali. Hát dos Ur

kám jen let

a'

becsület,

a'

jó erkölcs,

Kar-

?

Kard. Hátúi a* bakon ül édes Kisaszszonyha meg ún a' kocsi mellett gyalogolni. Hid,

próbált embernek lelkecském, jó a* becsüszép a* jó erkölcs, de annak valók, a' ki megfogta az annyát , a' kinek a* pénz az er-

a' ,

már

szényében,

a'

nexus

a'

nemzetségében vagyon.

Én is tartok valamit a' becsületre 's ugyanazért, még a' törvény soha sem kopogtatott az újjaimra ,

,

bár a' gonosz világ beszéli fecseg," szóll , szapul kicsoda ment a* rágalomtól? de más úton keresem mint rendszerint szokták. Sokan addig beszéllik úton út félen becsületes emhogy berek míg az egész világ elhiszi magokon kívül; ,

—

1

,

—

k

,

,

mások nek,

az erkölcs livréjét veszik

- fei

,

ha

ki

men-

Sátánéba bújnak; némellyek kardal, pistollyal vívják a' becsületet, mintha a' kard hegyin, és a' golyón ülne a' jámbor: st olly bohók is vágynak , kik a* szegénységgel fog's

otthon

a'

2

!,

18

nak| kezet, hogy a' becsletet nyerhessék harmadik levélnek a' herébe. Ara lássák én mosolygom a' dolgot, 's pénzt gyújtok, hogy nexushoz jussak, azután majd utánnok kullog a becsület, !

1

ha külön

nem hajhászom

is.

Mali. Szép erkölcs- tanítás Bár. Nem jó volna, ha számos tanítványa akadna Kardos Urnák. Kard. Magam se szeretném édes Nagyságoskám, mert úgy nehezebben jutnánk a' pénzhez. De így míg a' világ a* becsületet hajhászsza 's egymásra csinálja az adósságokat, az okos ember csak boldogulhat. De majd el-is felejtem miért vont ide a' tisztelet elször is azért, hogy mellyekkel minda' sok György köszöntésektói egygyik csak azt akarja, hogy a' gazdag Kardo* !

—

:

,

a' maga pénzét az ablakon vesse -ki, egy kellemes társaságba retirálhassak. Bár. (mosoly gva) Langy essrl csorgás alá állt az Ur; mert mi ímé neve napján minden jó-

kat kívánunk az Urnák. Kard. (czikornyás nyájassággal kezet csókol)

Alásan köszönöm édes Nagyságoskám; itt már tudom szív -kívánása , nem pénz kívánása. Mali. Én különösen egy feleségecskét kí1

vánok!

Kard. (Örvend kaczagással.) He he he, be kitalálja Mali Kisaszszony az ember bibéjét Bizonyosan elleste szándékomat. Mali. Nem bíz én, de ez igen köz ízlés a' ntlen Uraknál. Csak már azt tudnám miilyet kívánjak, szépet e jóte', gazdagot e', nagy rangút vagy mind egybe ? e' Kard. A' feleség édes Kisaszszonykám ollyan, lakatos mint a' hintó. Ritka hogy a' szíjjártó kerekjártó és kovács-munkák, mind lakkozó remekek legyenek rajta; de mennél több a fú munka, annál becsesebb a hintó. A' szépség, 1

,

,

—

,

—

—

—

5

1

»9 csak a' lakkja, elébb lekopik, mint hintó tart; a' jóság paszománt óldalfogók , meliyekhez csak akkor kap az ember, ha a hintó dlni akar: a' pénz és nexus, ezek a' tengelyek

fengyalkám

,

a'

1

á'

zel

mint mondám ezek hordozzák a' hintót. Pénmegáldotta az Jsten szorgalmamat, a' múlt ,

háborúban

tett hazafiúi áldozatimát tekintetbe véFelség Nemessé lettem; most már csak annak a' híjjával vagyok, hogy egy drága becses személyt nyerjek Hitvesemnek, kivel én szívemet aranyaimat megoszszam , ö pedig Nemességemegy kis egy kis nek egy kis ó ízt adjon (vigyorgva.) érti lelkecském P mert a' nemesség, úgy veszem észre ollyan mint a' bor, a' icg jobb is ó korában becses. Bár. Reménylem talált már a' mit keresett

vén

a'

«

—

—

—

,

,

Kardos Ur

?

Kard. Akadna, akadna, mert az új nemesnek sok pénze, az ónak sok adóssága szokott lenni nem mindegygyik fogamra való (nyáde

—

—

—ó — kiben szívem, lelkem, megnyugodna, de — de — még csak vagyok! Mali. No — szerencse próbálva

jas kézmosással.) mindazáltal találtam

tam

talál-

a'

találásnál

a'

a*

jó.

Kard. Engedelmesei Kisaszszonykám nagyon

ez , példa -beszéd. A' szerencse keveset ér és sok szegény legény-

tökélletlen

próbálva még nek nyakát törte már hanem már megfogva jó. Pedig! megfogni a hadd el hadd! kivált nekem a' ki kapni se merek hozzá. ,

,

,

,

1

%

Mali. Már dohosodik

a'

Kard. Ne

úgy fél, hogy meg

baj;

e'

bora

is

míg

az ó ízt megkapja. adja Isten ma törni, vagy sza,

I

kadni keli dolgomnak.

Épen nevem

napjára ha1

megtudni, ha gazdagabb vagyok e Croezusnál vagy szegényebb Irúsnál *s épen ez a' másod. k ponl, a* miért ide vont a' tisztelet. Cár. Hogy hogy ?

lasztottam

,

,

:

1*

20

Kard. Én, a kinek nyólcz háza vagyon Pesten, egygyik nagyobb a' másiknál, a* Világ kincséért, nem laknék egygyikben is, míg a* Nagyságoskám Uri házánál lakhatok. A' Világ ezt tán fösvénységnek veszi nálam, mert nem tudja, hogy illy nemes társaságban lehetni, ílly kegyes lelkeket naponként látni, hallani beszéllni, több mint magános embernek, egypár szobával többe kongani. Négy esztendeje már, hogy lakossok vagyok Nagyságtoknak, 's hozzám soha nyájasságok meg nem sznt, valamint bennem a' tisztelet, 's ez bátorságot nyújt egy alázatos kérést mernem Nagyságtoknál. Bár. Csak ki vele , minden elbeszéd néíki. Kard. Jeles Uri vendégek ígérkeztek ma hozzám , egy kis György-napi uzsonnára , a' mil7

,

lyen szegény legénytl telik

*s

,

ném, hogy Nagyságtok szegény

&a reménylhetszállásomat meg(vontatva) úgy

—

—

tán méltóztatnának hogy tán —- Menyaszszonyoadhatja az Isten

tisztelni

ma t

is

—

— bemutathatom

Nagyságtoknak.

Mali. De már úgy csak elmegyünk. Ugy édes Aszszonyám

Bár. Kik

a'

e'

?

hivatalosok?

Kard. Lépesy Tanácsos Ur feleségestl Öz,

7

vegy Kukovay Obersterné a Város Kapitánnyá Báró Hering, '% feleségestl, Gróf Kahlberg több jeles Urak és Aszszonyságok. Bár. No ám legyen! elmegyünk kedves Kar,

,

dos

Ur Kard. Alásan csókolom !

kezeit édes

Nagy-

ságoskám. Pontban öt órakor gylnek a' vendéHarmadik tárgy, a' melly végett vont ide gek. hogy mi azon alázatos kérdésem a* tisztelet

—

,

nem

:

pénzben kívánja Nagyságoskám György-napi házbért tlem? Bár. Nagyon pontos Kardos Ur.

a'

Szent

Kard. Uey tosságot

Pontos vagyok de ponTöke pénzecskéimtl a' kahatárnapra elvárom; mind a' a' mint az Isten Sz. György ,

illik.

kívánok.

is

,

matot pontban a nyólcz házamnál Sz. Jakab, Sz. Mihály, 's Gyertyaszentel napjait reánk virrasztja, a* házbéreket még az nap 7

,

szorossan meg-kívánom, külömben kérlelhetetlen vagyok. Rend pontosság ollyan a' világ dolgaiban, mint a' comma , colon, semicólon punctum az írásban; ezek nélkül zavarba jön, a' mit írunk, 's a' manó sem lesz okos bellle. Tehát mi pénz nemében parancsolja Nagysád hogy fizes,

—

sek

?

—

,

Bár. (mosoly gva.) A* miben

tetszik

Kardos

Urnák.

Mali, (évdve.) Régi Római pénzben

,

Kar-

dos Ur.

Bár. Ah! hogy

jut

eszedbe

jó

Mali!

Kard. (hökkenve.) Átkozott leány (fenten.) A* nem kel pénz édes angyalkám. Én meg vallom, nem nagy kedvellje vagyok a' régi pénz!

nemeknek

mert az ember soha az illend árokon hozzájok nem férhet. Ma már az egész világ gyjteményez. Soknak az Istenadtának a' minden,

napi zsemlyére sincs kel pénze, még is kell leg alább egy pár Római, vagy Görög, vagy Pogány keletlen pénzének lenni, hogy fitogtathassa millyen pénzt veretett Fülcp, a* Nagy Sándor Attya Caligula , Augustus , 's tudja a' guta , kicsoda mégÉn csak a Körmöczi verésnél maradok , *s a* mint parancsolja Nagysád 1700-tól fogva, akármellyik esztendei aranyokkal kész vagyok szolgálni. Tudnivaló, hogy a' tavalyiak legszebben csillognak; ha kedvét találom édes Nagyságoskám azokban hozom - meg tartozásomat^ B á r. Jó lesz kedves Kardos Ur. Hanem egy feleletet kérnék Kardos Úrtól. Nem tud valamit Vasailnérl , a' Kházy Leányáról ? hiszen úgy ,

1

21 tetszik

az Attya az Ürral volt borbeli kereske-

,

désben hajdan?

K—

Kard. (zavarodva.) (emtékezodve.) úgy tetszik

Koházy' Leánya ? Erdélyben ment férjhez egy Korcsmároshoz (félre.) Ugyan mi a' manóért kérdi? (fenten.) homályosan emlékezem reá régi a' dolog. Az attya, igen is társam volt a* bor-kereskedésben, de az l~7Q-dik esztend tenkre tett bennünket. Csak magam részérl tíz ezer Kházy forintot vesztettem édes Nagyságoskám pedig a' jámbor koldus leve. Hiszen, megmutatja a'Jegyz-könyvern ha parancsolja Nagysád Bár. Hagyjuk, nem kételkedem. Kard. Ha merném tudakozni mi jóért kérdi tet Nagysád ? Bár, Egy kis beszédem volna vele. Mali fiam! én a' templomba megyek, te addig szedd ,

—

,

—

—

,

öszve a mit mondtam, 's Julcsa is készen legyen a* kenyerekkel. Az apró pénzt már én elkészítettem. Tudod tíz órára elgyülnek a' szegényeink, hogy minden kész legyen akkorra. Kardos Ur! míg újra látnánk egymást, magamat ajánlom. 1

Kard.

(kezet csókol.)

iágodnakl (Báróné

Ny ó le zad ik Mali Mali. Szabad

Orökós

szóigája

Nagy^

cl.)

és

e'

szony nevét Kardos Ur

Jelenés.

Kardos. elre tudnom ?

A' Fejérnép

dolgokban még újság- kívánóbb

,

a'

Menyasz-

a*

házassági

mint

a'

módi

változásaiban.

Kard. A nevét még még ollyan is 1

(vigyor gva.)

gondolja,

csak

a'

lehet,

jó Isten tudja, a'

ki

maga

se

,,

Mali. Ilm

még

!

csak vonva

hát mésr nincs elvetve a* koczka: szerelem nyila, nincs elpat-

áll a*

Akárki lesz boldog egy aszszony lesz vígan költhet az 1700-tól fogva gylt aranyokból. Kard. Meg esne! az épen nincs a' plánomban. A* Feleségem ha azt adja Isten érnem, tegyen gazdaszszonykodásával a' krajtzárból garast, csinálok én gazdálkodásommal a garasból forintot, így osztán csak lesz belllünk valami. Rakni kell a tzre úgy melegszünk, 's parázst is kaparhatunk alólla , de ha nem rakunk, csak alólla szedünk hamar didergeni kezdünk, 's hamut kapunk parázs helyett. Mali. De hát semmi mulatsága se lesz szetantva.

,

,

,

1

1

,

,

génynek

?

Kard.

Ki mondja azt édes Kisaszszonykám T Innepenként, Vasárnaponként kisétálunk a' Város' erdejébe, vagy Budára a' Város' majorjába vagy az Orczy kertjébe. Néha elvezetem a bálba is hol drága-köveit tetszése szerint, villogtathatja. O be sokan fogják ezt a' mulatságot íríg}1

1

,

néki

leni

!

Mali. De csak

tart néki equipagét Kardot néha a' Theátromba:' Kard. íslen ments meg, equipage-t! miólta [minden ember kocsiz, mind a test* mind az erszény beteg. Sok becsületes ember lejárta már

Ur

,

's

elviszi

1

!

az equipage kerekei között, a maga szerencsekerekét is. Osztán Theátrom Németül csak annyit tudok, hogy meg ne csalhassanak. Magyar 1

I

!

Theátromba vigyem ? Azt gondolnák Pesten nem vagyunk Nagy Urak. Lesz az én feleségemnek ,

is

otthon is theatroma. A', pittyedt ajakú savanyú kölcsön kérk lesznek szomorú -játékossai a' kamatot, házbért hozók víg -alakossai, 's a' pénzcsörgés muzsikai Academia. Az utóisót Kisaszszonykám nincs az a' muzsikás fül a' melly ,

kép

,

szívesen ne hallgatná.

n

1k

Mali. No vágyoka' szemébe nézni azon személynek, a' kit ezen szép szerencse ne ingerelne.

Kard. Vágy, igazán vágy kedves Kísasai No dél után bizonvosan a szemébe tekinthet, (fintor nyájassággal) csak még addig is meg ne pillantsa a tükörben! Magamat ajánló. 1

szonyka?

1

szép angyal! (kezet csókol,

's

elsiet.)

Kilenczedik Jelenés* Mali

(maga.)

Ha, ha, ha! A' pénznek lehet, mint

a'

belindeknek

,

olly bódító

vagy tán

ereje

korá-

kis

ban daczogó bölcsben butára ringatták a jámbort. Az átkozott Julcsa, alig ha jól nem vetett a' dologhoz. E' mind a' kettnket a' szegény anyámmal nyakra fre elvenne. Isten néki a kérre soha se haragszik a* leány, ha a* Vas bába váltott fia volna is leg- alább volt módja egyszer kosarat adhatni '$ jövendben áldozatul számolhatja -be a' férjének, (el.) 1

1

!

;

,

Tizedik J e Le né s. Kardos szobája. Kar.

(jön, kalapját, pálczáját leveti, azután

nyakát és súgó hangon) He he he! ugyan az ablakon ugrattam -be a szobába Mali Kisaszszonynái! ha azt sem értette úgy soha életében meg nem tanulja, miben külombozik a' lázsiás tallér a' Koronástól. Szép fortély volt tlem megtudakozni millyen pénzben tegyem-le a' házbért? Hadd tudják -meg, hogy van Kardosnak mit aprítni a* tejbe (nagy lépésekkel sétál) így Kardos leszegi

,

1

—

!

,

15

— régen

így kellett volna Négy esztendeje mirágódsz a' plánodon, 's csak jársz körültök, 's csak ímint a' szomjas macska a' korsó körül ott vagy, a* hol ez eltt négy esztendvel voltál. Igaz, hogy még akkor tájban inkább Erdélyiek voltak mint Pestiek. Csak bátorságom volna több de itthon elkészülök leczkéimre, 's ha oda megyek , úgy állok elttök mint egy roszsz oskolás i

!

jólta

,

;

gyermek. De ma el kell mettznem a' csomót, 's ha kinyitottam a' szoba* ajtaját, bizony be is lépek. Vagy az annya, vagy a' lyánya! nekem mind egy! pénz és nexus ugyan az! ha egygyík sem a' kett közzül tehát Kukovay Obersterné. E' már szegény, de Utzubú Magyar Kapitánytól, olly szépen egymás után jön- le a' nemzetsége mint a' létra' fogai. Csak a' bátorság, bátorság el ne hagyna A' nevem igazán egész szatyra reám. Oroszlányosi Kardosnak hívnak, és a' kardtól úgy félek, mint a* varjú a puskától. En azt gondolom , kis koromban a' dajkám sokat íjjesztett ,

,

!

1

a'

mumuval

szakállos

a'

,

zsidóval (gondolkozik)

Egynéhány butellia Tokaji van még a' pinczémben egybl kzzülök egy kis bátorságot kellene délutánra hörpölnöm magamnak. Hiszen a' Poéták a' mint mondják, egész a' dühösségig kap;

,

En ugyan nem

nak tüzet tle. drága, kivált a T aranyat Öntene

Tokaji; az

jó a'

gyomrába

,

élek borral, mert

ember mintha híg de a' mai nap ex-

ceptio a regula. Egy butellia borocska dag feleséget hozhat interbe a' házhoz.

megpróbálom

!

gaz-

— (tndve) De ugyan mit akara'

Báróné Vaszilnéval

Tle ment

még

— Bizony

?

Tán írásomat látta nála? tudom, 's hogy párt-

férjhez, azt jól

fogná, gondolom. Nem szeretném, ha addig szembe kerülnének egymással, míg a' Cautionáját

lisom Vaszilné keze

csikarnom tle Ördög nem alszik ,

kell

,

ícöztt

van. Azt

még ma

ki

úgy se fizethet , tudom. Az 's könnyen konkolyt hinthet-

76

—

a' búzám közzé. (kopogtatnak.) Már megint György Köszöntöt hoz a' manó! szabad! No

ne

—

—

Tizenegyedik Jelenés. Tall ósy Tall. Jó reggelt Kardos Urnák!

ján

és

Kardos.

sok szerencsét neve nap-

és

Kard. Köszönöm, köszönöm! BizoYiyosan lósy Ur?

Tall.

a'

mér

Még

szerszámait

nincs benne

Épen most veszem

(udvarisan.)

Tal-

jött kiváltani

módom, kedves

Ur.

Vármegye Geometrája levelét mellyben a' Pómázi Uradalomba hiv-meg mér segédüi. Meghívása, aiánlása szép, 's a* munka még szerencsémet tehetné, de hogy menjek? Az újommal csak nem mérhetek, nem rajzolhatok; capsulám, mensulám az írnál vágynak elzálogítva. Azomban míg tusakodók magammal, egy jó angyal azt a* tanácsot súgja nekem: menja'

,

—

él

jó fiú a'

gazdag Kardos Úrhoz,

olly halaszthatatlan

nem

szorult

penészes Ötven forintod-

a' te

— esmér mint becsületes — nvost neve napján fellengzést kapott nagylelksége — bizonyosan fogja emberségedre adni

ra

ifjat

vált

ki-

's

új

ki

szerszámaidat míg a Pómázi mérésbl tartozásod megfizetheted. ?*Iit mond reá kedves Ur ? Kard. az Ur angyala úgy súgott mint 1

a'

,

Hm

—

egy Angyal, a' ki járatlan a* világunkban, 's az embereket nem esméri. Pénzt adni-ki kölcsön egynéhány sor íráskára ha a* Velenczei Kalmárként egy font húst köt is le az adós a' testébl, annyit tesz, mint olly helyre ásni - le a' kincset, a hol soha reá nem akadunk. Én Uram ezen bohók közzl való nem vagyok. Emberségét be-

—

,

1

,

csületét

kinek kinek tisztelem

,

de pénzt reá

nem

adok; mert az emberség ollyan az adósnál mint midn kéri a' pénzt, meg van nve, midn fizetni kell, már le van borotválva! Tall. Jó hát! ha a' becsület olly zsíb-porléka az Urnái írné itt van egy pár pistoly; valóságos Szedini fegyver, Gróf Erdey barátom ajándéka. Felérnek a' szerszámaimmal de reájok olly szükségem nincs mint ezekre. Itt hagyom cserébe ket. Kard. Mit, pistolyokat ? Soha se volt baráa' szakáll;

,

;

tom

a'

fegyver!

Tall. De Uram nem holmi rozsdának hagyott, vagy fogason felejtett fegyverek ám ezek! (fitogatja eltte.) Nézze az Ur a' csjét, szerszá,

mát,

aczélját

Kard.

—

—

—

(félre vonakodik'' s té~eng elblle.)

—

—

Ne

—

elhielhiszem ne ne hagyja-el az Ur látszik, hogy jó fegyszem nincs kétségem ver de nekem nincs reá szükségem. Tall. (felé fordítva csappant gátja,) Nem kell be könnyen itt az aczélt edzeni né hogy tüzel

—

—

,

—

!

jár a' diója

Kard. llr

a'

!

(remegve bujkál tétova.) Tegye

menykbe Nem

mikor arsenicirm album-ot !

kell

- le

mondom

!

az In-

kább tartok a* házamnál , mint illy hitetlen szert. Tall. Uram! Gróf Erdey Ötven lépésnyire ltte ezzel keresztül a' vele duellált fél kalapját. Kard. Lelke rajta! De én nem duellálok im soha! Tall. Kérem nézze csak jól körül (ismét forgatja körülte.) Kard. (az asztal megé guggolván, onnan kiált.) kell, vigye-el az TJr pokolba!

Nem

Tall. Elteszem hát ne akadályoztassa az Ur.

Kard. Nékem Még két hét

közöm.

az

a' a'

de kérem szerencsémet!

pistolyokat

,

Ur szerencséjével semmi határa a kiváltásnak ad1

a'

;

25 dig várok, tovább egy napot sem! Rend, pontosság nálam és házamnál a* jelszó. A' Summa ötven forint, a' három hónapi inter 6 forint, és így az egész tartozás ötven hat forint, (félre.) Be-

számítom ó kémének az ijjedségemet is! Tall. Mit Uram? tizenkét Contractust írtam én azólta az Urnák, ezeket semmibe sem akarja tudni az L

r ?

Kard. Apró

adóssági Levelek, Contractusmi volt azokon írni való? Vagy tán a' tentát , a' tenyérni papírost, 's ujjai kopását számolja oliy sokba az Ur? Tall. Teringettét! hát az Ur azt, hogy a' pénz néhány hónapig nem a' szekrényében ha-

kák, házbérlések

,

,

nem másnál mat semmibe

áll,

se

Kard. No

mennyibe

vegyem ?

tudja,

's

én munká-

;

no! hiszen az Lrnak

permézére adtam, másnak

csak két

nem adom-ki

a'

pén-

zem hárman alél. Uram! most a' pénz ritkább madár ám a' fejér verébnél. Tall. Egy szó annyi mint száz! Ha az Ur maga szabhatja a' kamatot, mellyet törvényünk tilalmaz, én is megkívánhatom a' munkámért azt, mit jó lélekkel megérdemlek tle. Tizenkét Contractus tizenkét forint, egy krajtzárral se keaz ötvenhárom forintból vesebb Ezt lehúzván a' mennyit törvényesen tesz tartozásom, a töba'

,

!

1

bit te.

meghozom az Urnák ha talyigát tolok is De a' szerszámaimat, megmondom, kiadja ,

ér|

ak-

kor, az Ur, külömben hyeroglyphákat vagdalok az Ur pofájára! Szóigája! (elrohan.)

Tizen ke tt

6

d i k Jelenés.

Kardos a'

—

átkozom a' lelke, be dajkám lett volna okosabb

Brr! esak

{maga.) tüzes! ,

ne

Hej.

ijjesztgc-

29 volna a* maga mumujával De mindgyárt a* lábam' inába száll a* bátorságom. Már majd én engedek. Ezek meglátom ha 6 nem enged az író Urak ollyanok mint az órások; mihelyt csak mindgyárt fizetést egy pennavakarítást tesznek kívánnak. De emberségre ugyan pénzt nem adok. Azt mondta nékem valaha az apám hallod e' fiam! ezt a' hármat tartsd-meg, ha boldogulni akarsz a* világban elször: A mesterembert elre ki ne fizesd, mert úgy tetszik néki azontúl, mintha ingyen dolgozna. Másodszor: a' becsületet és emberséget másban becsüld, ha magad nem élsz is vele st azt vedd házad 's cselekedeteid firmájának: czimjének mert a' becsület ollyan a' háznál, mint a' harapni való a' Korcsmárosnál jobban kell a' bora vele. De azért harmadszor: pénzt reá kölcsön ne adj; hanem ha jobb kezed a' pénzt számolja , bal kezed a' securitást szorítsa-meg. Ne gondolj a* neheztelésekkel Inkább akkor haragudjanak , mikor nem adsz, mert akkor csak ok haragusznak, mint mikor pénzedet kéred viszsza, mert akkor boszszúságból néked is bven jut. Meg is tartottam szorgalmatosan mind a* három intését az atyámnak, 's most Isten kegyelmébl (súgva) nyólcz házam van Pesten Most már rendelést teszek az uzsonnáról, mert eljár az id. Azután majd Yaszilnét kell ránczba szednem; hál' Istennek már ez csak egy beteges aszszonyi Orsolya héj Orsolya Aszszony állat.

tett

—

!

—

;

,

—

:

7

:

;

,

,

!

'

—

!

—

—

!

—

!

!

Tizenharmadik Jelenés. Orsolya Orsolya

Kardos.

kezeit ke(avult módija oliozetlcr, hónaly közt tartja) Mi tetszik Nagy lí-

resttben

rámnak

és

?

;

?

30 A' vendégeket meghívtam uzsonnára* Meeigérkestétt a' Báróné is Kisaszszonyával. Tizenketten lesznek. Minden legyen a mi sokat

Kard.

1

mutat, de kevésbe kerül. Érti Ors. Mi bogár fur most

e'

Nagy

fejében

a*

1

Ötödik esztendeje a' Nemes Levél publicatiójának, azolta vendég nem szelt a kenyerünkbl. Midn Kardos ír traktál, többet Szajárása. jelent az, mint egy üstökös csillag' ram ? bad tudnom Nagy £ Kard. Hát nem tudja , hogy ma ^ybrgy

Uramnak

?

1

napja van.

Ors. Az minden esztendben

esik egyszer,

hónapjában. Kard. Osztán (háznál maradjon a szo) egy Kahlberg Gróffal Lássa e jó alkut akarok tenni a bor hevít Orsolya Aszszony, az étel melegít, gazda erant nyájas a' kivált szívet nyit, a' gyanú olly szépen ala Vendégl a illyenkor foszlik, 's a* mint akarja. Móterítheti másnak a'pokróczot, Orsolya-Aszszony Érti e világban diba van ez a' epén Orsolya-Aszszony O (epével.) Ors.

Április

1

1

I

— !

nem olly

feje

nem értené, t Ha Kahlberg Gróffal

lágvgyára esett hogy fazekainál.

tovább is a Báróné es a akar alkudni Nagy Uram, minek ide ki olly Kukovame leánya? minek a'toka-ereszto gácsér ? (mérgesen) hízott egy mint hetykén biczeg Nagy Uram! Aszszonyra, feleségre akar alkudni Aszszony Orsolya no Kard. No eszOrs. CnePekedoméreggei.) Eoszonkiienez házánál Iram tendeig elég tudtam lenni Nagy s mosf hozza mint tisztességes személy jöttem el tle? (sír) Istenem menjekszatyor vén mint mini Uram! mint törekedtem mint iparkodtam mini a* fogamhoz, garast minden koczogtattam mint apoltam koplaltam a'

lát

,

—

—

—

—

—

,

,

-

trtem, szenvedtem,

cieóna kávétol megcsöHering hideglelésében, midn Báró

betegségében, mörlött,

és

midn

a

1

31

—

nyírt aranyokért úgy reáíjjesztett *s ihol ez jutalmam hogy vénségemre egy nádi veréb (dülicsen Kardos jepaczkázzon a* háznál rajtam lé hadazván a* karjával.) nyújtó fával töröm még mint menyaszszonyt öszve; Nagy Uramat pedig hunyorral étetem-meg, hogy Pap se férhet utolsó órájában hozzá no Kard. (viszsza hökkenve.) No Orsznjön kérem! (félre.) már solya - Aszszony megint a lábam inában érzem a' szívemet (kéra' a'

,

!

—

!

—

—

1

!

Orsolya-Aszszony, megesmérem, ifjabb mind avasabb esztendeiben

lelve.) Halija e'

hogy mind hívem volt 's ezt megjutalmaznom, ill dolog, 's el sem is mulatom (csapodúran.) O be édesen emlékezem azon boldog idre a' midn az én ,

,

Orsolyácskám mint egy kellemes gömböly lyánka jött a' házamhoz, nálam inkább vonszódásból mint hitvány bérért szóigált, *s én is el nem eresztettem volna szolgálatomból , ha magamat kért volna is bérül tlem. O arany idk voltak azok émbár még akkor az aranyakkal csak úgy lehettem szembe ha másnál láttam ket. Akkor téli hideget, nyári meleget, koplalást, szükséget, önkéntes szívesen szenvedtünk egymásért *s azólta így elfordult volna tlem az én Orsolyám' szíve hogy most már boldogtalanságomat kívánja ? !

,

,

— ,

Ors.

(engeszteldve^ lassú hangon.) Hiszen ki kívánja azt? Kard. Azt véli Orsoly' Aszszony , hogy szívem késztet a' házasságra ? koránt sem (dagályoshévvel.) A' kinek ífjonta adtam a* szívemet, !

a'

jég

ess sem

veri azt el attól!

Hanem

lássa e*

lelkem Orsolya - Aszszonykám én testem' tördésével (súgva.) 's mi tagadás benne olykori szív dobogással is, meggyüjtöttem a' mi meg,

gyjthet

vala

kára felléptem világból

,

j

,

a' *s

becsület lajtorjájának els fomost már úgy pattanjak -ki a*

mint egy rakéta

?

se füstöt

,

se

hamut

_

:

3a A' Kardos Nemzetségne hagyjak magam után? velem egygyu élöfácskája nek általam plántált is b..t sar,adekot Udúlín, minekeltte csak egy lyackam? Orsó én az ezt volna ha tani? Kívánhatja De hadd szóll,ak én ,s egy

Ors O nem! Mint gömböly szót.

lyánka

fiatal

jöttem ide,

megyek-el mnen. Némint négy ssegú vén leány néha tobis elkelt volna , szoba ha a' melegebb észtemig Tizedik megettem, 6lna.

.

tecstóts

sem kapok a biztataso ez eltt t-nblencz ruhámat Karton kon kívül? azon való oiomeIram j^uvJ VP +tp Xa^v * látogatta- meg a jéfesskkel en az Wn minthogy sok borokat szedet Shegfeke. azolto, a Neme* akkoriba Köházyval öszve Hanzht, többet egy kaptam Levél publicatiójakor forgása alatt /rongyot sem a 9 esztendk e mód, a> úgy állnak £?nden "ruhámat elhagyta pa buzoganjok, kézívek, régi int a'

bért miólta egy krajtzár

A

Sy

-

;

;

-

S

,

m

ra tara ;

oka* £gy veres-ház

ío

falán,

's

az útzán mmt rev.sgalgat

ember szem -üvegen

égéi minden la kimegyek. Mas gazdasz,zonyoknak gi

be nem

m an úk

fájna

»«^H

mert mnen cseppen, anion

fejek,

dézsa, hanem odf Isten De Nagy Uramnál! — Iram templomban;

csordul,

is

a'

's

t

meglelik

mint a' feevesebiet ráfha. az egér abból ug>an, k,]on konyhára a' 's a' mi pénz soha volt volna a' háznál, ha valaha pecsenye ) P tenn. félre volna bírt ékire valót se elvesztegetGazdaszszony. Ifjúságom

«ahÍy% a*

^

szenny

magamár kóldulfak? vagy hagyjak súd a. magamat paczkáztatm mon vénségemre a Kardos .Nem pofoztatni, csak azért, hogy tem,

,

ni,

? Kívánhatja ezt az én >,agy ze se g ki ne haljon?

V racskám

Kard 6 nem K

,

gy

m ás

Sa>

!

-

de már most megértvén

kölcsönös kereseteket, tudjl Orsolya-Aszszonykam legokosabb édes

szájából

a'

:

?

33

Ors. No — \s — Kard. A tisztességes béke 1

tetszene lelkecském

és

capitulátio.

ha én contractualiter arra kötelezném magamat, hogy én az én kedves a' ki engemet sohív Orsolya-Aszszonykámnak ha meg nem csalt, meg nem lopott (félre) nem hogy ejthette volna módjáét* (fenten) is tudom, azon esetre, ha az Isteni gondviselés engemet Kardos Györgyöt a' házassági szent életre vezérel, tíz esztendei 30 forintjával számlálandó bérén kívül 500 német Rénesi forintokat leszek

Hogy

,

,

köteles öszvesen és egyszerre lefizetni. Hogy ? Ors. (forogva) ezerét megérdemlek, mint

szz

koszorút? legyen Kardos nem íillérez, midn kedves Orsolyájával alkuszik, ide kezét! (kezet fogna};) Most már úgy beszéllek, mint barátnémmai. Kíváncsi tudni úgy e',' hogy mi köze az uzsonnának a' házasságommal P Per se kíváncsi, mert hiszen Orsolyácskám is aszszony - személy. No megmondom. Lássa Orsolya- Aszszony az egész világ tudja, beszéíli, hogy Kardos György egy dúzs gazdag ejriber, de kincsét nem látta soha senki. Midn nagy vendégségrl beszéllnek elttünk, hidegen hallgatjuk; de midn élnkbe rakják az étkeket, bezzeg megj az appetítus. Ez" hát. rövideden az én czélom édes Orsoly' Aszleány

a'

Kard. No ám

!

:

szonykám

1

hogy a Mériyaszszönyom appetítust kapjon, dicsségeimet látván a gazdag Kardos" György feleségévé lenni. A* kincs az efféle vágyat fel szokta ám gerjeszteni még a' beteg gyomor,

,

nál

*

is.

Ors. Jó! de

Kard.

A'

hát ki

még

a*

Menyaszszony

az isten titkai között vagyon.

a Bárónénak és Kisaszszonyának adnálam az elsséget, mert nálok pénz és nexus lennének a* jegygyr drága-kövei ha a' szerencse mostoháskodna, úgy Kukovaynéval kell meg-

Az okosság

1

ja

;

3

,

!

34 1

nexus mellett, gondolom, egy pár ezer infrascriptuskát is hozánd majd a' há* zamhoz. Már a mint jön Az én szívem ollvan mint a' szélkelep, mindenfelé kész fordulni, a*

elégednem,

ki a 1

!

merre

jó szél

a'

rendeljük

a'

hajtja.

Most hát már a' szerint Orsoly' aszszonykám

dolgot édes

,

vendégeimet vágy kívánság, irigység, esudálás és tisztelet a* gazdag Kardos eránt lepjék-meg. Meghívtam némelly erszényt vesztett Mágnáskákat is kik mint adóssaim tisztel ba-

hogy

a»

,

,

,

,

,

hogy neveikkel fényijén a' társaságom. BáItt lesz Gróf Kahlberg, Báró Stopselzieher ró Hering 's a t. Úgy kell intézni, hogy minden csillogjon az asztalnál, ha nem lesz is mit enni róla. Itt van nálam a' Gróf Kattang' Bécsi pora* Gróf Szalhasználni kell cellánja zálogban A' Báfel kell rakni maházy ezüst Service-je ró Borkovy nagy ezüst gyertyatartóiba viaszgyerrátaim

,

,

1

—

—

!

!

gyákat kell készíteni. A' régi arany poharakat a* Gróf Agarász czímerrel fel keli tenni; a* váltatlan

maradt damaszk abroszt

és

kendket

fel kell te-

Tanácsos tr arany pixissébe sót, a* Báró Vígváryéba pedig borsot kell feltenni. V Kávé és tej az ezüst nagy ibrikbe és serpenybe tevdjön-fel; tán csak reá nem esmér Báró Storíteni;

a'

—

magam majd pszelzieher hogy a' Sógoráé. így! mindegygyik újjomra a két kezemen egy egy 1

gyrt

csillogó

dégek.

rakok

,

's

osztán jöhetnek

a'

ven-

Most már elfordulok Kreiden Matérialisadósom a' jámbor hadd adjon czukrot

tához kávét interbe; Májas Uram pedig viaszgyertyát. Majd a' többi adósaimtói is kerül valami. Tán csak nem halunk belé jó Orsolya-Aszszony Ors. De hát a' szolgálatot ki teszi az asz,

,

talnál?

Kard. Tettem róla rendelést. A' Gróf Kahlberg legénye most foltozza a' livrés kaputját, elég

b,

tán csak ki

nem

látszik alólla,

hogy

1

a

,

hadrág lyukas. No most már csak a" konyhához lelkem Orsoly' Aszszonykám süssön, fzzön de csak takarékosan vesztegetvén; én majd más!

—

felé végzek.

Ors. Szívesen! de csak javaslom a' vendégeknek, hogy délben igazán jol lakjanak otthon. (dindúl.)

Kard. Ugy Orsolya - Aszszony még egy kérésem yan. Hagyja-el lelkem azt a Nagy-Uram !

!

1

Átkozott nem völegényesen hangzik majd • vendégek eltt. Ors. Mit? mikor Nagv-Ummhoz jöttem, If-

titulust. a'

Nemes Levél' publicahogyNagy-Uramnak hívjam, *s most ismét Ifjü Ur akar lenni? Hiszen rák járás ez! Nem! Nagy-Uram nekem hajdan lelkem Orsolyácskám, kincsecském, lelkecském volt a' nevem, most pusztán Orsolya-Aszszony mintha három férjet nttem volna el! Kard. Lelkem Orsolyácskám ha azzal a* nájú

Urnák

szóliítottam

;

a*

tiójátói ólta azt kívánta,

I

!

megajándékoznám a' mellyre Kulacsosnénak négy forintot adtam ? Ors. (engedve) No ám legyen hát hogy

lam

veszett szép csipkével

,

—

!

szóllítsam?

Kard. Tekintetes írnak édes Orsolyácskám! hiszen már ma Tekintetes Ur Magyar Országban minden, a* ki oskolákat végzett, *s nem a'

mezn

szánt, kapál.

—

Ors. Jól van Nagy-Uram Tekintetes Uram akarám mondani. De azt megmondom; hogy még ma kezemben legyen ám a'Contractus és a* csipke is, külomben öreg Nagy-l rnak szúllítom míg élek a' Menyaszszonyt pedig agyon nyúj!

,

tófázom

,

ha tovább

nem

élek

is!

(el.)

36

T i z e nn e gy e Kardos

d i k Jelenés, (maga.)

—

Ugy an karó közzé vett a' pogány Jó, hogy hívékenyebb szegény, mint rendszerint a' vén lyányok szoktak lenni. Fontos egy személy a' Gazdaszszony 'a' ntlen háznál a' kényes a' barometrnmban mutatja a* napfényt és borúlatot. Különös dolog hogy gyakran a' legmakacsabb a' legersebb lelkeket is kik vaslánczo!

,

,

,

,

,

kat szaggatnának , illy vékony hajszál fonalak tartják fogva, épen mint mikor a' gyermeket czérna- szállal kötjük az asztal' lábához, *s nem meri elszakítani. Sok nagy lelk, ki Brutuszként. állna a' tyrann elébe , éktelen és perl feleségének

agy Gazdaszszonyának papucsa alatt nyögdel. Azért mondom , mert collegám van akármennyi, tán e' házból se menjünk-ki értek! De dolgom után látok el jár az id. (el siet '* leesik a Kárpit.)

—

1

37

Második Felvonás. ^- ***-.<=<

Els

Jelenés,

A* Pesti Vámja eltt egy puska - lövet nyíre jönnek Mindszenti Károly és Víg Feri, Batu á* hátán az ,

utóbbinak.

t

eri.

pajtás a'

(botját

leüti.)

ideje {rostokolni.

!

párnazsák

,

Kár. Én

Egy

tapodtat

Ollyan

a'

se

tovább

gyomrom mint

mellybl már kipakoltak. ehetném pajtás, de csak inkább Városban^ kivált Répásynál Budán is

szeretném a' ülnénk ételhez. Bátrabban falatozhatnánk, mert tudod egy krajtzárnak se vagyunk urai. Feri. Épen azért; az evés közben megjöhet Jer üljünk - le (letelepedik.) Kolosvár a' tanács. szép sétáló ide, kivált csavargva, mint mi jöttünk. Kár. Sokszor éhen, sokszor fázva, gyakran ,

!

's mindég gyalog. Feri. Ne bántsd! jól adja azt az Isten édes Károlyom, a' ki gyalog jár, nehéz volna annak a' meleg ruha és teli has. A' kinek ezeket enged-

ázva,

rendelt melléjek. sós Tisztnek és annak az elhízott Praefectusnak tudod, kit Kolosváron esmértünk , velünk kellett volna utaznia, merem fogadni, Pestnél a' napra állítva ált Egy láttál volna a' bélin, mint a' friss tojáson. kis sajtocskánk maradt még pajtás, nem veszi el a' déli appetitusunkat. (szel bellle.) Nesze fele el ne ejtsd mert eltöri a' lábadat.

te

,

rendszerint kocsit lovat

Ha már

is

Mármarosi nagy hasú

a'

—

!

,

33

Kár. No

ennél ugyan

egy szemt'elen .Jus

orczája boré sokkai vastagabb.

Feri. Pedig a' nagyobb darabot kaptad,

(esz-

Be

szép foglalatosság az az állmozgatás. Az ész, szív pihen mellette, 's az egész ember mint egy focusba , az ínyeibe gyl Öszve. Azért is tán olly munkátlan szív és ész azoknál a' kik sokat mozgatják az állókat, hogy heverésre szoknak mellette. Mert fecseg és nyámmogó közt ritkább a' derék ember mint éjjel a' szivárvány. Kár. Meg lehet. Az a' kis sajt pajtás csak nek.)

,

még is egy kis palliativa cúrája a' gyomornak hanem még egy nagy bajom van. Ugy szomjúzom édes Ferim, mintha óltatlan meszet nyel,

tem volna.

Kár

a' Pesti csárdánál vízzel kulacsunkat. Feri. (ki vesz egy kulacsot.) Akkor önteted te jó fiú az ágyút, midn már nyakadon az el-

meg nem

volt

töltenünk

itt

a'

Nesze igyál! szoll-tt ültette

lenség.

Soka

éljen

Noe, hogy

a'

!

k?

(iszik) Mi a' hiszen bor ez pajtás gutába vetted? hiszen már Abonynál nem volt egy krajtzárunk is a' kulat^unkbói pedig máitegnap estve kifogyott. Feri. Az ész még több a' Móses' veszszejénél pajtás, a' sziklából bort is tud ütni.' Emlékezel tegnap estve, mint jajgatott a' Korcsmáros a' tyúk-szemére? Epén kifordultál az ivószobából, a' mint a' felesége Cra fájdalmait, 's éjjeli nyughatatianságait panaszolja vendégcinek. 'S nem próbálták lelkem soha a' Doctor Xu'nmophilaceus

Kár.

hol

|

a'

;

—

—

Hírét se tyúkszem ellen? kérdem. szemmeresztve a' Korcsmárosné. Ez egy híres Hollandus Doctor mondám, 's tyúkszem flastroma az egész világon ka-

flastromát

a'

hallottuk, feJelt szájtátva,

—

pós;

a'

,

magyar csík Bécsbl

kaphatja.

Nálam van

egy kevés, a tyúkszemem már elveszett nincs reá szükségem, szívesen szolgálok, 1

:

s

tle, eqv

!

!

39

—

a' bajusz-kenmbl oda adtam néHa Kallódtad vóína a* nagy hálálkodást! Ál-

csipetnyit ki.

meg a' kis kulacsomat; de akó ment volna is belé, mert a' Korcsmáros (haczagva) effectíve jobban aludt a' tyúkszemére. Kár. Szerencse pajtás, hogy csak ittzés a' kulacsunk, mert lia akók mennének belé, úgy tetszik, hogy égetne a' bora bell. Feri. Ej bolondság! Nem csalás ez pajiás hanem jó alku. Ne búsulj, akadsz elég efféle alkukra a' nagy - világban még hintós Uraknál is. Osztán hallottad hogy jól aludt alatta a' Korcsmáros. Mi néki egy jó éjtzakáért egy ittze bor' A' legels kancsó borba, a' mellyet a' pinczébol felhoz két ittze vizet tit helyette. Szeretném tudni használt e' néki továbbad ? még valami nevedások

nem

közt

töltötte-

sajnálná, ha

fél

,

,

,

,

kenm

zetes feltaláló lehetek a' bajusz által, 's pénzhez jöhetek mellelte. ugyan ki is fogytunk az ércznemekbl pajtás! De úgy látom az angya-

—

li

szegénység

phiára.

Ládd

dobzódástól kei,

,

mentek

és philosonincs mit ennünk innunk a' részegségtl, mellyek a' vétek fészvagyunk; nincs pénzünk nem az arany mértékletesség sajátunk. igazi lajtorja a' virtusra

—

—

—

tékozlunk 's Ollyan vastag könyvet is tudnék mostani eszemmel a' mértékletességrl józanságról magunk megtagadásáról írni, hogy Calepín csak a b c-és könyvecske mellette. Szegénynek is való a* phiA' gazdag philosophus , mint Leibnitz losóphia mindgyárt a' legjobb Világgal álmodozik. Hát te pajtás mirl álmodozol ? Né hogy elmerült (elo kapja «' kulacsot.) Az isten az Isten adta éltesse Báró Torday Amália Kisaszszonyt ,

,

,

!

—

—

!

Kár. Ah a' mégis legalább emberi hang. hogy már a' így tehát elvégzénk

Feri. No! (b'szve pakol.)

früstököt.

,

40

Ká

r.

Tán ebédet,

és vacsorát

egy

is

úttal.

Feri. Miért is ne? -Estig még sokat derülhet az id. Engem leg jobban bizgat a* remény, midn semmim sincs mert akkor ládd e csak nyer-. hetek nincs mit vesztenem de mikor jól megy dolgom, elég csak azt reménylenem, hogy in statu quo megmaradhassak. Kár. Ah pajtás, most midn Pestet magam eltt látom, hol árva jövevény vagyok hová egy éretlen bukkás kerget, hol semmi remény sugara nem mosolyg élmbe úgy öszve szorul szívem, mintha prézsben volna Feri. Szépen vagyunk Ti szerelmesek oll yak vagytok mint a' hagymázlók a' paroxismus idején szerfeletti ervel bírtok, azután kezetek, lábotok elesik! Kivolt az, ki a bajvívás után, tele 1

,

,

;

,

—

!

!

,

;

1

bátorításokkal csak Pest felé vonszolt, mintha az arany gyapjat kellene kihoznunk falai közzül ?

bíztatásokkal

,

Kár. A' várait édes

k.

szív

Ferim

futó !

homokon

építgette arany

A' Mali szerelme vóit az alap-

Hitvány ámulat!

Egy koldus,

egy

's

gazd^

Báró Kisaszszony Szereteti mint Guitarremestert, mit kíván mert egy fiatal lyánka* rzetlen szíve !

,

egyebet, mint szerelmet szerelemért? Szereteli mert még nem vólt_engem a' próbatlan lyánka kivel Öszve hasonlítgatnia. Azólta körülhálúzt;. a* nagy-viíág a* szép gazdag Báró Kisaszszonyt imádó sereg övedzi körül 's most tán (súgva ) 's szégyenleni fogja szíve egykori ficzamodását pirulva tagadja meg a' koldus szerett. Feri. Készen légy mindenre de ne remegj elre. Nem ver az ellenséget, a' ki elre borzad, mint fognak fájni a' harcz sebei. Engedd meg pajtás Károly, hadd adjak neked a philosophiámból egy tanácsot által a* Világ theatrumán ,

—

,

,

,

1

1

:

minden kétes, minden elválasztó környülményekben szol' Actor *s Néz is lenni egyszersmind. ,

-

magad] oz majd ellesem most Kámint játszod ezt a nehéz roller! így a' szívrl a* fejre húzod a* hajt, 's fontolást nyersz haszHa elfelejthetett lyátalan epekedés helyett. de nem volt reád érdenyod, koldus vagy mes. Az, hogy Báró Kisaszszony? nagy köz, de ki vet határt a' szerencsének? Osztán te is, kitudja mi ágyból eredtél ? Az aranyhímes zöld zsacs*s réti pénzeid kó Kár. Ne hozd el pajtás te szegény szabó' gyermeke vagy, de cserélek születést veled! anyád neked is volt, 's atyád Feri. No is, 's ha az ember ép kéz-láb jött e világra, elég jó ágyból született. Osztán minden halandónak vagy az Oa' Genealógiája Ádámon akad - meg zon- vízbe fullad be. De pajtás, még se bolond ember' gyermekének kell ám neked lenni. Mutasd csak azt a'zsacskót! r

s

így szólli

roly

:

1

,

—

—

—

—

!

—

1

,

Kár. e'

a'

(7,7

kezed

veszi,

's

úlíadja neki.)

,

Nem

zsíros

?

Feri. Mitl? tán attól a' sovány sajtói ? (néA. JYI. betk rajta Szép arany hímzés Én, ha neked volnék, újságban kerestetném a'

—

zegeti.)

—

szüléimet. Ezek a' betk nyomokba utasítnának. K ar. (laczagva.) Ugyan tanács! ha mondom.

Hát elfelejtetted hogy egy hitvány Korcsmárosmint az eb-kölyköt. Tették volhoz vetettek-ki na ezt ha rólam tudni akarnának ? Feri. igazság (tenyerére Önti a pé^zt.) Csupa Görög, és Piómai pénzek, (olvassa a* felírásokat.) ,

,

,

!

An - to - ni - nus paodeve.

—

.

Pius

-

Augustus.

—

AE WETP

Ezeken fekete macskának

(

l

:s

kellett ül-

hogy eddig el - nem költötted -pajtás. Kár. Szorulva voltam elégszer rajok. Kivált kártyás koromban, már sokszor volt értek kezem a' zsebemben. Az Isten áldjon meg hogy elvon-

ni

,

,

tál

a*

kártya

-

asztaltól

édes Ferim! t

W Feri. Mi haszna? Egy pár csaló kártyással megvívnunk 's most Káinként bujdosunk miatta. De jól esett! tudom ha nehéz álmok lesz valaha mint a' kett velünk fog" álmodni. K ár. Engem csak nem ért semmi de téged pajtás! (baráti szorgalommal.) Jobbul e' már a* karod édes Ferim? (karját fogja) ezt értem kaptad kellé

,

,

,

te

hív lélek

!

Feri. Ej gyerekség! karczolás nem egyébb megfizettem én Lépesynek érte! Osztán elnézhettem volna azt, mint mejjeszt téged az a két gaz;

1

—

ember ? Kár. Azt még

nem

lál

szeretem pajtás

is

,

hogy ha-

eseit közlünk.

Feri. Könnyen eshetett volna. Néha egy bakütéséhez az embernek, úgy csüggesztik mamint az éhes kölykök gokat számtalan mások annyok emlihez.

,

—

Csak hogy

itt

vagyunk

paj-

Pesten!

tás

Pest eltt Ferikém Pest eltt! Feri. Lgy bizony Hogy megyünk be Pestre kivált Budára a' hídon által, ez fontos probléma reánk nézve a' Pythágorásénál. Se pas susunk se pénzünk, se enni, se inni valónk, a 's esmeróformánk ágrólszakadt, és gyanús sünk is, az egy Pvépásy barátunk Budán ki 1udja

Kár.

,

!

,

-

,

mint

lát,

's

mivel

Semmi

Hm!

lát?

— — hm! —

,

(gondol-

eszembe. Az ész úgy látom jó kamathozó tkepénz, de ollyan, mini azon Capitálisunk, mellyet bor-speculátióba tettünk; nem kell elkerülhetetlenül reá szorulnunk, nem Zsézd! nézd! külömben buknunk kell. s villámlik néki. Latod azt lát setótben a' tolvaj a\ ki épen most haladt -el a a' koldust amott, kozva.)

se jön az

,

—

—

1

,

vámfa alatt felénk. O vagy ev néki ? hogy ? 1

5

Kar. No

—

's

fizetett

mit akarsz

vetett a' kalapjába valamit.

e'

\

Vámosnak

a'

ele

;

A'

,•

Vátnoi

i

43

Feri. Egy gondolat Ltt róla a' fejembe. Mi lenne, ha mi koldus ruhában kéregetve, csúsznánk be a* városba. Senki sem esmér bennünket, 's köztünk, és koldusok közt , úgy se sokkal na-

külombség, mint a' pennával, és pisLásd édes Károlyom, tanya ez a' mi két Magyar Hazánk sok ingyen élót meg -szenyved magában, 's ezek közt menyországok van a' koldusoknak is. O erántok kegyekíméllbb alsóság, (elsség, sebb adakozóbb mert testeken a rongy képeken a' Lázári sáppadtság egész formájokon a* beteges rogyottság,

gyobb

a

b

tollyal rabló között.

,

,

,

1

,

a'

k

,

szívet

is

irgalomra birják.

Kár. Mit? engem csak nem teszel bolondá koldus ruhában ? ha nagyobb lett volna a' kulacs azt gondolnám Feri. Hogy egy kicsi a* kalap alá bugygyanfc bellie, úgy e'? Gondolj a* mi tetszik csak jer öltözzünk! (a? Károly szemeit be h'öti.) Nesz© látom , a* háló sipkám a* fejedre a* csizmád az út jól elntte, még egy kicsint besározom Megállj egy kis fea* kaputod ide a' batuba! (cl jér fidet látok amott a' pocsolya szélin siet, meg viszsza jön.) Az ingedet bekenem mert nem tudom hol vetmég a» képedet is ted, átkozott uras képed van! így most készen vagy Megállj most egy kicsint pajtás mind!

—

,

,

— —

,

—

—

—

—

—

!

!

,

termek, (el szalad.) Kár. (maga.) Most már az ész a' sorsomra plánotnem adhat élmbe. Illyenkor legtanácsosbb csónakunkat a' folyam szabad mentére bízni, 's csak a' kormányt tartani, hogy meg ne ütközzünk; tán hab, szell, 's az ég irgalma még biztosabb kikötbehajtják azt, mint saját evezésünktl telt volna! A'barátságnak, kedves Ferimnek de Máh! karjain nem rémítne a süllyedés is ah Mali! téged meglátni ismét, tán csak azérl, hogy bizonyos legyek abban hogy elvesztetikgyárt

itt

—

1

,

44 lek

—

balsorsomnak, melly mázsaként

ez súllyá

nyomja szívemet! féri. (jön viszsza

egy pár mankóval.) Nézd veres lajblimért attól a* (öltözik) most már koldustól, a' kit láttunk Az egész világ Kalmár 11 indgyárt gálában látsz. pajtás! Hogy alkudt a' koldus a* mankóira! hogy azok mi könnyük, mi erössek, mi nyugalmasak, mi rithogy azok iharfa k az iharfa mi becses épen mint az ka Pest körül Átkozom a* lelke uzsorás, midn megszorult szegény felebarátját sajtolgatja (jel áll kötött lábbal, mankóira támaszkodva.) így ni! most már készen vagyok! A' baFogd meg pajtás a* botom tut a* vállamra te vak vagy mind a' két szemedre, én végit pedig sánta lábú vezetd vagyok. Allons uiánnam vak Ámor! lyánnézbe a' szép Báró Torday Kisaszszonyhoz (elmennek.) pajtás

,

mit cseréltem

,

a'

— —

,

,

!

!

—

!

—

!

!

Második Jelenés. Pesten útza. (Tallósy jön ki egy házból, tenyerén.)

's

pénzt számol a

Jó Kereszty be nagy lelkúleg megfizetett a' néhány sor írásért! Be tudja a jámbor, hová kell a' fút! Egész antipóssa a' ezudar Kardosnak. Ollyan is az emberséges ember kezében !

1

azért

gazdagság, mint

kiömlik partCsak még egynehány illyen kereset mindgyárt kezemben a* azután Pómázra szerszámaim onnan viszsza hol egyenesen egy kis capitáliskával Pestre vele a Paphoz ah csak már ott Julcsámhoz volnánk! Micsoda Isten nyomorékjai jönnek

a'

jai

közzül,

's

— —

—

a'

Níl folyója;

árjával termékenyít.

—

1

— —

—

!

!

45 itt?

ban

— ,

Ezek még nehezebbet emelnek

1

a

világ-

mint én

Harmadik

Jelenés.

Mindszenti Károly, Víg Feri, T a 6 s y.

és

1 1

Feri. Bségébl nem juttatna az Ur egy krajtzárkát, a' szegény ügyefogyottaknak? Tall. Az én bségem jámborok, nem igen áradoz, mindazáltal nesztek egy zsemlyére való! (ád nékik,) Kár. (félre.) Be esmeretes hang ez elttem

Feri.

9

megy Tallósyhoz, s a* szemébe néz.) Mi a* manó, Pali! te vagy az? (elved mankóit.) Tallósy Pali lelkem Palim! (zajos öröm(közelebb

.

mel Ölelésére rohan) hol veszed itt magad? ki vagy? no Tall. (vonakodva.) No

—

—

mi vagy ? Kár.

(az alatt le kapja a' szemköteléket.) Palelkem barátom Palim! (nyílt karokkal szalad felé.) Esméred e Mindszenti barátodat? Tall. (Szemébe néz.) Károly lelkem te vagy li!

1

az

?

(hevesen szorítja karjai közzé.)

Feri. Én meg Víg Ferencz Crnak

,

szolgalatjára az

!

Tall. Feri, lelkem Ferim! (megöleli,) Mi szél hajtott titeket ide?

Feri. Az ifjúság* forgó szele pajtás D Tall. Hát a' koldus ruhával mit akartok Feri. En akarom vele meg- mutatni pajtás, réven váhogy az okos ember nemes ember !

,

mon nem

fizet.

De tudom,

,

bánt

a'

vágyás tudni

történeteinket. Elbeszéllem, míg nyomtatásban olvasnád; mert megírom pajtás Pali, megírom! hiszen már ma minden embernek a' biográphiá-

^

1

megírják a ki az élet rendes kerekvágásától csak egy arasztnyit is kitért, vagy aranyos hinAzt tudod, hogy Oskolátón kocsizott rajta! inkat végezvén, Károly Guitarre -— én gyermek tanításra adiuk magunkat Koiosváron? A dolgunk jól ment. A* tallérokat nem raktuk egymásra penészedni, az igaz; de csak szükséget se láttunk. Kaczagtunk a' hol módját ejthettük; fogdostuk ját

,

—

1

eresztgettük kis örömeinket , mint a' gyermek hímes réten a lepkéket. Egyszer az én Károlyom gondolkozó, bús lesz, fejét hol jobb, hol csillagokat visgál, mint a' bal vállára ereszti no, mondom ennek roszszúl szoktatott paripa utánna lesek vacry szívét, vagy eszét fúrják az én Károlyom a* hát csak el üt a* hség gazdag Báró Torday Kisaszszonyba szeretett belé! 's

a

1

7

—

—

—

Tall. Mi

!

—

—

guta? Torday Maliba? Esméred az angyalt pajtás ? Tall. Alig ha nem! no 's tovább Eeri. A' Doboky háznál adott leczkéket Károly. Báró Tordayné be jött Magyar Országra has torokfájós Maliját lálos beteg attya ápolására

Kár.

a'

(hevesen.)

!

?

,

magával nem mervén nagy útra vinni férje' sógoránál Dobokynál hagyta. Itt szövdött a kínos szerelem. Azomban a' Báróné attya, Agyagváry Tanácsos meghal Pesten, 's a' leánya mindenes,

1

tl felkltözködvén Magyar Országra, Malit magával viszi. Akkor láttod volna az én Károlyomatí

—

se étele, se itala, se álma egy szép galy letört, az

fáján

akarta

minthogy fát

élte

tövestl

Embert került', világot únt, 's kártyának adta magát. Csak hamar keresetnek, órára, ruhára, végre a'

kidönteni.

bújában vége lett

—

a'

1

a

Guitárra került

akkor

's

egész

a'

mester

a*

-

sor,

*s

tudod pajtás mint megy

ember munkája, ha

a'

szerszá-

mát beiszsza A' jó Károlyra egymást érte a* panasz hogy mulatja óráit, hogy mikor jön is, haszna vehetetlen esze, lelke meszsze- határo!

,

;

47

kon kalandoz. Megállj! gondolom magamban, majd csak kitapogatom a' bibédet. Ismét utárma lesek, követem a' Kávéházig, 's id vártatva a* háta megé álkártya-asztalnál észre véletlenül a lok. Foly a' tarok, szemmel tartom a' játékot, '« már a' második osztásban sejtem, hogy két gazember csalfán játszik, 's derekasan mejjeszti az én emberemet. Megkapom az egygyiknek karját, már alólra pakolta a' jó kártyát, 's épen osztani akart: ki gazember L ram alulról a' Skízzel és Mundal! kiáltom néki. Felpattan a társaság, 5

midn

1

közbe vesznek, de

engem egy

a'

csalást

nem

palástolhatják,

kardra hív az egygyik, másikát Károly hívja - ki. Mind- a' kettnél hagytunk egy kis emlék-jelet, kivált az enyim egy pár hónapig tudom nem ül a* kártyához ámbár a' bal karomat nékem is megpiszkálta a' kard végével. 's

szál

;

K tudod

pajtás,

hogy

a*

bajvívás tilalmas,

*s

az

egygyik, kinek Károly volt a keresztattya, Gruf Hegymegi Gubernialis Tanácsos fia volt így hát szöknünk kellett, 's nem lévén mit bepakolnunk csak könny szerrel indulánk - meg Pest Most felé a' hová Károlyt a' mágnese vonta. egyenesen Répásy barátunkhoz tartunk Budára , 1

—

,

,

írta , ottan Gróf Egresy Titoknokja. hát téged mi hozott Pestre édes Palim; T a 1 1. Az Atyám után , mint Papok' Profeszszorok fiai szoktak, magam is egynehány könyvön kívül egyebet nem. örökölvén azokat halála után pénzé olvasztottam , *s Pestre jöttejn kenyértudományt tanulni. Ez az egész biográphiám édes barátim, *s most brevi rigorosum subeundus Geometra vagyok szolgálatotokra. Hegyeket, völgyea' ki

— De ,

mint

,

1

,

ket, erdket, térmezket, víz, ket mérek a' telhetetlen élk számokra, ha elhalnak a* sír- ásó kapája, méri nékik az egy két arasztnyi hantot. Kár. Ah édes Palim nem tudsz valamit Maliról f

48

—

Tall. itt van egésséges. Most róla ennyit tudnod édes Károlyom, elég. Étel, ital, ruházat a/, els. Szegénynek szerefem éhesnek rák. Csak zúzza van a koldusnak édes Károlyom nem szíve. Ez az els kérdés hogy szándékoztok mosl ,

1

:

már

Pesten? Feri. Mint az égi madarak pajtás, kik sei szántnak, sem vetnek. Nem tudsz valami ingyei él hivatalt édes Palim? Pali. Tudok, de ahhoz nincs szívetek hál* istennek! Te Károly tán csak a* Guitárodat vennéd ismét el. Kár. Elvenném pajtás-, de egész vagyonomból még csak egy húrt se bírnék reá venni, ha Guitarrom volna is. Majd számolok a' házaiJ\a 1 i. Ej ne búsulj ló zsidóval, mi nélkül lehetnék- el még a' szoTe pajtás Feri tán Csak megint gyerbámban? elélni

,

!

—

mek-nevel

lehetnél.

Hogy

?

Feri. Inkább kíngyertyát árulok pajtás és kovát. Hogy a' gyermeknek én adjak leczkéket, a' gyermek attya meg nekem ? Majd minden atyanak külön neveli systhemája van, 's pénzéért azt kívánja, hogy ebbe tanuljunk belé, ehhez esküdj ünk ha gyózdésünk halálra kopogja is ma,

gát ellene.

Eleget próbáltam; szabadságomat

el

*nem adom többé Mást gondolj pajtás. Fbe lövéshez még hál Istennek jól foly a' vérem még leírom csinálhatsz belllem valamit. De megállj !

1

,

!

a' természetemet, tán jobban jut valami az eszedbe. Éhen pajtás nincs kedvem dolgozni, lakottan tunya vagyok, ingyen restellek, pénzért szégyenlek. Hanem az oilyas hever dolgot szeretem én pajtás mint hibákat keresni abban a' mit mások dolgoznak, magam neve alá gyjteni azt a' mit mások írtak, consídeálni olly gylésekben, a' hol az ember hallgathat, s még is fizettetik , és plánokat csinálni, a' naeüyek soha

néked

,

,

7

|

,

|

,

49

nem kaphatnak. Ezen utóbbit a* szegény Apámtól,, ki becsületes Szabó -mester volt, örököltem. O volt az els a' ki a' Szabó Contók* rectiíicátióján dolgozott, 's azt projectálta, hogy a' Contóba ne az egész vég vásznat, mellybl a* zsebet vágták, ne az egész* darab selyem szöve-

léteire

,

mellybl a* béllést szabták, se nem az egész czérna kmotringot, a* mellybl varrtak , hanem csak a' mi a' ruhára felment számítgassák -be a* szegény dolgoztatónak. Uram fia halálra üldözték -érte. De is 178ban, a mint egy nagy üstökös csillag feltetszett az égen azt jövendölte nékik tet,

!

1

,

hogy

a'

megy

a'

Magyar Szabó ÓO -esztend múlva úgy

ki

módiból mint a' czopfja. Tall. Derék ember lehetett. De pajtás a'te mesterségeiddel Pesten nem meszsze mégy ám Sok itt az ember mindenre kivált a" plánkoho,

!

,

lásra.

Feri. Pedig van egynehány projectum nálam készen, mit szólisz rajok lelkem Palim? példának okáért: ha megtanítanám a világot, a' szerelmes sóhajtásokat, hogy lehetne szélmalmokra használni; a' hség' esküvéseit és becsület-szavahogy a szél el kat hogy lehetne megnehezíteni ne fújná olly könnyen mik volnának a bizonyos jelek, meliyekbl a' jó szívt az ostobától és a' csalfát az okos embertl minden esetben külön választhatnád ? hogy lehetne az adósok fejek' gzit 1

•

1

,

1

;

gzmachinákra használni? Hogy lehetne letet lábra kapatni

Ta

1 1.

Feri.

No

e'

a'

becsü-

világon?

ezt az utóisót

Megmondom

szeretném megtanulni. Elször is pénz

pajtás.

helyett csak becsülettel fizettetném

a'

hivatalokat.

nyomnod kellene rajok ha ha az embereket, mint a' matrózokat szokták. ittzében Feri. Másodszor valaki fontban hibázna mindenkor egy egy hajszálát tépetnémTall. Ha

!

,

,

:

ki.

—

,

4

:

50

Tall. No meggazdagodnának

a' parókások projectumaiddal csak egy ebédeeskét se gazdálkodsz -öszve magadnak. Majd gon-

Nem

pajtás

,

Most jertek utánnam is valamit. szállásomra; Répásy úgy is Bécsben van a' Grófjával. Egy szobám van csak, de három jó barátnak elég lesz. Garderóbom közre-eresztem vedolunk neked

a'

A

Párizsi Theátromnak, gondolom külömb de csak megment legalább ettl az átkovan , zott koldus maszktól benneteket, (indul, meg viszsza tér.) Úgy Károly, mit adsz, ha egy óra múlva a' szeretödhöz Mali Kisaszszonyhoz- juttatlak Kár. Lelkem Palim! az Atyádnak köszönöm a" mi vagyok, hadd legyek neked is holtig adósód. megteszem; de eszeden járj jó Tall. No mert az én szerencsém virága is annál a' fiú háznál virít. Báró Tordayné minden Szerdán tizenegy órakor alamizsnát osztogat házánál a* koldusoknak, Malival egygyütt. Jertek addig hozzám. Onnan koldus -ruhátokban egyenesen a' házához mehettek. Odáig leszek én vezettök. .Kár. Palim, édes Palim! az ég fizesse-meg

letek.

1

!

:

—

:

barátságodat

(mennek.)

!

Feri. Üvegen

ált'

méz -nyalás! (utánnok

hullog.)

N e gj (Vaszilné

e

dik J e l e n

és.

maga kitogyög azon házból, mellybol elélh 's a" ház elolt való padra leül. Egy

Tallósy kijött

,

kis

kutya jon-ki v.túnna.)

rég nem szítt lélekzettel hoszszú alig friss leveg Pest, Pest! esztendeje múlt, hogy falaid között vagyok, 's még most látlak elször! Be víg elmíg az Agyagmével futottam valaha útzáidat

Szép egy nap! !

be

jól esik a*

gyzöm

I

,

!

51

váry házat szolgáltam Friss vér az erekben 's derült remények álmai a* szabad szívben, játszva hordoztak, mint gyors szarvast, egygyik örömforrástól a' másikhoz. Nem így most kiszáradtak a' források Hátúi , kiállott szenvedésim borzaszt!

!

!

óak

a' lelket; elttem, kietlen jövend rémít. Ah csak ollyhoszszú, hoszszú ne volna ez az élet! (el merül, kutyája a' kezét nyalogatva felébreszti.) Mi bajod jó állat, hogy kezemet nyalod? Enni kérsz P magam is megenném jó Bodri Ládd sokszor koplalás a' hség jutalma jobb más gaz, dát keresnél magadnak ha ember volnál, tán !

,

meg

—

—

!

tennéd ÍSagyon is elhagytak az emberek ha a* jó Kereszty nem volna éhen kellett , volna elvesznem hazámban, a' Magyar hazában! Vallyon él e még Báró Tordayné ? csak el nem hagyná Katiját, tudom. Csak erm volna felkeresni íet. Kardos nem tud róla semmit. itt jön mintha hóhéromat látnám benne is

!

!

b

—

Ö

'

—Ah

!

Ötödik Jelen éj. Kardos ,

mar

^fih kivul ? Vasz. Kard.

és

Vaszilné.

í óre g£ elt Vaszilné Aszszonyomí ó hát már semmi ba;. A* szép nap kicsalt jó Uram'

V"

Itt a' szomszéd útzában volt egy kis dolgom; mondom áltfutok a z én kedves Vaszilné Aszszonyomhoz, megnézem, hogy van, :

'segy bJ

reggelt kívánok néki.

jó

V a s z. Alásan köszönöm emlékezését,jó Uram!

Kard. Egyszersmind megkérdem, nem lejtkezett

epén

ma

e'meg telik az

arról

kis

a'

esztend.

fe-

házbérrl; minthogy ,

Vasz. Kedves Kardos Úr, én úgy vagyok,

a j mint

nyelték

itt ,

a'

lát.

Patika,

mim

Orvos,

volt.

4*

's

az

élelem

el-

5*

Kard. Ho^y hogy? Bérbe lakik Pesten az ember édes Vaszilné Aszszonyom. Tán ád magamnak is valaki ingyen quártélyt ? Két szobától, konyhától és fatartótól két száz Rhenusi forintoVaszilné Aszszonyom. kat fizetek én ,

Vasz.

Telik Kardos Úrtól,

's

tudom nem

házbéremre is. Ügy e' ? ha már gazdag az ember,

szorult az én, kis

Kard.

hát csak hagyja

a'

világ koldusát a

hogy Hát ha azt mondom szorultam? hogy? Vasz. Sajnálom, hogy ,

7

házánál lakni.

elkerülhetetlenül reá

nem fizethetek, kedhogy ennem~is régves Úr. Hiszen tetszik tudni, áldja-meg! Isten az küldöz Kereszty ólta

,

nevel a' világ, kikenem hogy menekedjenek a'pénzti. Hát a' házmegfizethetné Kereszty ü ram.

Kard. Sok bohót tudják,

bért

is

Viszsza- éljek nagylelkségével: hi.párszor szen csak annyiból esmérem, hogy egy barátja volt a pedig jó Ur Kardos meglátogatott. borral, szegény Atyámnak, egygyütt kereskedtek tan emlékezik, Fisealisné mint Csallóközy 's a' maradtak is végzetlen számadások némely még

Vasz.

volna kettjok között.

_

Kar. Mi? tán még adóssá akar tenni ^ asziiné Aszszonyom? a Vasz. Nem uram! de az csak nem fer kolkereskedés, egy azon ugyan fejembe, hogy •

,

masikat pedus botra vigye az egygyik társat, a írásokat mondom mint dig meggazdagítsa. A de Özvegyétl, Prókátora volt Atyám kaptam az 1

,

ki tudja

mi van bennek?

Bizonyosan köztok lesz a kell ket kaparitam, kezemhez de Cautionálisom; Édes \ aszilha sárkány ülne is rajtok! (fenten) a hagyhatom se azért csak már né Aszszonyom! hogy Adag, a mondhassa ne azt hogy házbért, régi adósságomat lakja-le nálam.

Kard.

{félre.)

1

!

53

Vasz. De ha nem fizethetek, kedves Ur ? Kard. Már az az én gondom. A ki Doctort, 1

patikát fizethet , (V hutyúra mutat) illyen haszontalan állatokat hizlalhat

—

Y

Szegény éhes Bodri Én Kard. Van annak még dugaszban. ifinet-tova megvénülök, soha macska, kutya nem élsködött a' házamnál. Szúk idk járnak most az emberre, helye van minden garasnak a' ház köri. Elég az hozzá, hogy az én házamnál még galamb se lakik ingyen; a' fiát eszem -meg házbérül; nem az, hogy emberi állat lakhatna. Tehát csak készítse - el az Aszszony a* pénzemet, külöm^en más húron beszéllünk egygyütt. Kardos nem a' lágy szív bolondok közzül való kit egy könnyecskével le lehessen venni a* lábáról. Adieu! egy óra múlva ismét itt termek, de nem jövök magam, édes Yaszilné Aszszonyom. {el siet.) a s z.

—

,

Hatodik Jelenés, Yaszilné

(maga.)

Istenem! könnyebben fészkelhet egy irigynek keblében a' barátság, mint egy uzsorás szívében megférhet a' pénzszeretete a' felebaráti szeKihez folyamodjak? Jövevény lettem retettel én e' világon Kifogytam mind a* két hazám-

f*

!

ból

!

—

—

—

!

De

hiszen

aszszony tejet szopott

is

;

hogy egy beteges ügyefogyott aszszonyt egykori barátja' leányát egynehány forintért,

lehetetlen,

—

-

mellyre tódzon.

,

nem

— A'

kétségbe taszítani ne irIstenre bjzom sorsomat! (bemegy.)

szorult jó

,

a'

!

54

Hetedik Jelenés. Báróné Udvara.

A'

(A* koldusok kiilömbféle gruppokban állanak, alamizsnát várva, beszéltnek zsibongnak.) ,

Kacsa. Már. Vallyon sás

le

jön e

ma

1

a'

Nagy-

Aszszony?

Préz

1 i.

Ha nem

jön

Kisaszszonytól,

je-le a'

Kacsa. De leknek

a'

biz

szemébe

a'

Bátya csak azt kldmit nekünk szánt.

is

,

én szeretek annak

Prézli. Azt hallottam ma kukacz

itt

alól akarja

Kacsa. Ne

,

a'

lács.

Vége úgy

a*

1

hogy az

a pénz-

illene

hozzá,

elvenni.

adja Isten!

úgy

czigány gyermek kezébe

mint

a' jó lé-

nézni.

a*

mi Szerdánknak

montliszt ka( Károly és

!

Feri jönnek,)

Prézli. Micsoda idegen vendégek azok

a-

mott?

Kacsa. Nem esmérem; vidékiek lesznek. HiPrézli. Tán nem elegen vagyunk? szen több már Pesten a' kóldús, mint az adakozó. Kacsa. Van itt mindennem jó Öcsém. Ur

—

kóldús, tudós koldus, Hej ezen utolsó dús.

—

hetyke kólgonoszabb Öcsém; kívánja te köszönd-

czifra kóldús, a'

leg

ha alamizsnát adsz néki azt meg, hogy elvette. Prézli. Szóba eredek vélek. kenyeret a* naphoz atyafiak Feri. És szalonnát mellé! ,

,

—

Adj' Isten

kigyelmetek boldog fidrl mint látom. valók a' Feri. Biz ide se száraz kenyérre jöttünk mi,

Prézü. O-hó! ,

Collega Uram.

55

Prézli. Régen volt az, midn a' kóldús szalonnát ehetett. Még csak az én idmben is behívták a* koldust az útzárl; most ajtót csuknak eltte. Vagy eleibe hozták az Isten' áldásait , most a* kutyát uszítják reá. Én ifjonta hegedvel segítettem gyenge mejjemen 's ha szívrehatólag reá

— —

,

meg meg állott a' jó lelvontam a karvasomat kióldta nadrág szíjjá melMagyar felettem ll az erszényét 's ha nem ezüstöt, rezet bizonyosan vetett a* kalapomba; de miólta a' szíj menni kezd a módiból bútsúzóba van vele irgalom erszény, pénz, 's tán még több is! Feri. Mi a' baja kendnek Collega úgy re1

k

,

—

1

,

,

,

hangja , mint a' kenetlen tót szekér ? Prézli. Biz az így esett. Ez eltt mintegy 3ö esztendkkel jó széles , ers mejjü ifjoncz voltam. A' torkom, ha megeresztettem, elszolgált egygyik Faluvégtl a' másikig. De épen akkor esett a* Vármegyénkben a' Restaurátio. Én egy szegény falusi Nótárius fia lévén az Esküdt Urunkon akartam segíteni 's addig ordítottam a* részire, míg a' nyeldeklm Örökre leszakadt, 's rekedt torkú maradtam. Igaz, hogy az a* bajom is volt, hogy (súgva) mindég többet szerettem inni mint enni. De hát kigyelmeteket mi siralmas sors érte, ha merném kérdeni? Feri. Szívesen elmondom jó Collega. Ez az Ur egy nagy Tudós volt Kvár vidékén. Mindég a' fontos igazságokat keresgette érti e kend ? A* sok munkában, olvasásban, gyertyázásban megvakult a' bal szemére a' jobb szemét pedig egy nyilván v ló igazság mellyet a' jámbor meszsze szúrtakeresett holott a* szeme eltt fetrengett ki. A mi engemet illet, én egy nagy házból való ifjú Ur mellett inaskodtam. Nála is, mint sok Uri házainknál szokásban volt, ha a' vendégek épen a* fels emeletig ittak a poharakat , palaezkokat falhoz földhöz vagdalgatni. Az Uram, czeg

a'

,

— ,

,

—

1

,

,

,

—

,

,

1

1

,

56

nem

akarván utói maradni kap egy izmos cseh kristály poharat, 's nékem hséges szóigájának úgy hogy azonnal örökös vágja a' térde kalácsához

épen neve napján, kedves vendégeitl,

fel

,

kóldús levek reá.

Prézli. De

biz azért penziót érdemlett vol-

na Collega Uram Feri. Mit? még !

útjába.

róné

!

szidott miért állok a* pohár f.T koldusuk zsibongják: a' Báróné! a' Bámindegygyík helyhezteti magát , 's kalapot

emel.)

Kár. (lassan.) Áh pajtás! nem hallod, hogy kopog a' szívem ? Feri. Nyomd reá a botodat jó fiú. 1

Báróné, (az els emeletben a' nyílt ablakban) Jó napot édes Atyámfiai! A' leányom viszi számotokra az alamizsnát.

Koldusok, a'

mi

jó

(zsibongva.)

Az

Nagyságos Aszszonyunkat

Báróné. Köszönöm

meg

Isten áldja !

édes gyermekim

!

(be

teszi az ablakot.)

Ny ól ez a di k

Jelenés.

utánna Julcsa két kosarakkal másikban kenyér szeletek.) ruhák egvgyikben

(Mali jon-be

,

.

,

Mali. Jó napot adjon

Koldusok. szoynak

1

a

N agysás

Kisasz-

is.

Mali. fejérnép közt ket.

Isten!

Kívánunk

Minden

(osztogatja elször c' pénzt, azután a" a' ruhákat, utoljára a' kenyérszeletemidn alamizsKuldús meg -köszöni ,

náját ál tv eszi.)

Mali. Hogy van kend Langyosné kend

itt a'

múlt Szerdán

Langy osné.

?

nem

volt

?

Roszszúl

lelt a' kis

hagyhattam Nagysás Kisaszszony.

Fiam, nem

57

Mali. Háta' kend iába gyógyul e már KaJ Márton? Kacsa. Valami keveset édes Kisaszszony* kám. Prézli. Jobban gyógyulna az -Xagysás Kisaszszony, ha a' láb locsolgatásra való páiyinka '

csa

—

a*

.

toroknak

is

jó

nem

Kacsa. No

volna. (Koldusok nevetnek.)

csak hadd van locsogni valója.

mindég Mali.

el

már no

!

Prézlinek

(Ferihez és Károlyhcz.) Hát kendtek

miért állnak olly félre

?

Prézli. Azok nem

a' mi felekezetünk Nagyságos Kisaszszony Mali. Ej semmi, az ember, kivált ha segítségünkre szorult, mind felekezetünk, (ád nékik is !

pénzt.)

Mali. Langyosné ezt a' gyermekének vigye kend. (egy darai ruhát ád néki.) L a n g y o s n é. Az Isten fizesse-meg édes Kisaszszonykám. !

M

á i. (kenyeret osztogat.) Kendnek Prézli két annyit adok, mert esmérem a' kend appetitussát. 1

Prézli. Köszönöm Kacsa. Az egygyik

édes Kisaszszonykám. darab tudom, egy ital

menni a' Korcsmárosnak. Prézli. Már e csak kölcsön az ejébbiért. Mali. (kenyeret ád a? két ifjúnak.)

borért fog

1

Prézli. Nem eszik azok a' kenyeret szalonna nélkül, Nagyságos Kisaszszony! Feri. Meg illy szép kezekbl. Julcsa. Hm! be udvaris koldusok, tán Parisból jönnek

kendtek? bizony mi édes Lyányaszszonykám csak Kolosvárról; de ott is érzik a' szépet. Mali. (lühlal.) Kolosvárról? Feri. igen is Nagyságos Kisaszszonykám. Emlékezem is reá, hogy a' múlt szszel lyttam

Feri.

Nem

,

—

!

58

Kolosváron

a' Kisaszszonykát a' mint a Dobokv háznál koldulgattam. Mali. Igen igen ott voltam {nem ügyelést színlelve.) Hát mi újság a' Dobokv háznál? Fe ri. Ott mindent frissen hagytunk. Hanem emlékezik aJ Kisaszszony Víg Ferenczre , a' ki a Guitarre - mesterrel járt néha a' házhoz ? 1

,

—

—

1

Mali. Arra

Fen. Hm gényt

a'

guta

!

Mali. No sárba hajolva tarre

-

!

y

ki

mintha valamit keresne.) Hát

,

Mester

nagy Selmára?

a'

— igen — igen meg- ütötte sze— hitte volna? (a lény ér ko-

!

a*

Gui-

?

Feri. Meg - házasodott a farsangon. Mali. (elejti a kosarat.) TSgy e' ? — Szedd 1

,

1

.

fel

csak Julcsa a' kenyereket. Julcsa. Miielte a Kisaszszonykát 1

halaványodott

Má

?

úgy

el-

—

Tudja az Isten 1 i. a* fejem fáj nem érzem magamat már a' múlt éjjel roszFelmegyek. szúl aludtam. Oszd - el a' maradékokat Julcsa, osztán hozd -fel a kosarakat.

igen

jól

—

—

—

1

meg kendteket! Koldusok. Áldja -meg

Isten áldja

szonyt

is

a'

Nagysás Kisasz-

!

Maii. (fel megy.) Julcsa, fosztogatja

a! kenyerei , '5.0' koldusok oszlanak, az ifjakhoz.) Kendteket csak ki kellene korbácsolni Pestrl.

Feri. Miért Lyányaszszonyka ? Julcsa. Minek hozzák kendtek el Kolosvárt. Egy átkozott dongó csipte ott meg a' balkeze

Kisaszszonyunkat, azúlta ha csak emKolosvárt, mindgyárt roszszúl lesz belé.

alatt a'

legetik

F

is

eri.

Nem

Julcsa, ja-

meg

tudtuk édes Lyányaszszonykám

No

(felszedi a kosarakat.)

kendteket!

Feri. A' Lyányaszszonykát

i^

!

!

Isten áld-

!

59

Kilenczedik Jelenés. Feri. He he he a* dongó Kár. (lehányja szemfedelét '5 ,

!

,

,

vagy

te

!

ölelésére

Feri, 1-lkem Ferim! szeret,

kik Ferinek.)

szö-

az én

Malim szeret De ugyan hogy mondhattad hogy megházasodtam? nem szántalak volna megfojta,

!

ni érte

,

—

hát, hogy jártál volna végire Feri. Hm hogy szeret ? he? Osztán mindegy jó fiú, házas ,

nem

házas, Mali soha se lesz a' tiéd. Te csak pecsenyét forgatod, de más eszi- meg.

Kár. új er, szeret,

Nem

a'

most új lélek szállt belém; tökéilet lövelt keblembe! Mali

pajtás!

férjíias

's czél van elttem, a' mellyért törekeMost kész vagyok mindent próbálni *s meg-

dek.

,

vívni

a*

sorsol szerelmemért!

Feri. (félre.) Ismét paroxismus Kár. Csak módom lehessen gyakran látni Malimat, úgy jöhet hogy maga a' szerencse ha búvárkodunk körülte, kezünkbe nyújtja fonalát él!

,

,

tünk csalkertjének, mellybl minden eszünk iparMost olly könkodásunk ki nem segíthetne. nynek érzem magamat, hogy a' nyulat elfoghatnám Jer, siessünk Palihoz levetni rongyainkat s osztán egyenesen Keresztyhez szerencsét próbálni. (El rohan, de ol kapuban szemközt jöv hogy ez egy kezében Kardossal úgy Öszve- ütdik

—

—

!

,

lév kendt

tele

holmivei

a'

földre

ejt.)

Tizedik Jelenés. Kardos, Károly, Feri. Kard.

1

hogy ki ne mehessenek.) , Teringettét! micsoda szamár ez? úgy megy neki (a kapura áll

,

6o az embernek mint a' vak denevér! Micsoda ember kend J (a kendjét nézi) megadta kend a' tojásaimnak ehol mind tojásos a' czukor, kávé, maiozsa a' mit oszve - szereztem. Egy tasajt podtat se az udvarból míg nem zet kend vagy mars be a' \ árosházához Feri. Ejnye, ejnye! (a' kendt nézegli (izomban háta megélt rést csinál Károlynak. Ehhez súgva.) Csak lódulj - ki majd végzek én vele. !

.

!

,

,

,

!

—

,

(Károly el-

inal,)

Kard. Hé! hó! tat se

fogjátok- meg egy tapodinnen, (utánna akar indulni, de Feri majd

megfogja

,

maid

!

eleibe áll.)

Feri. Hagyja

az az szegény kárt tenni.

Ur bizonyosan nem ,

akart

Akart, nem akart, de elég az ahhoz Hát koldus az ollyan a' ki úgy tud szaladni az embernek, mint egy szilaj tulok? he? Feri. Hiszen a lábának semmi baja , hanem (a* homloka eltt forgatja' kezét.) Érti az Ur?

Kard.

hogy

,

tett.

,

1

Kard.

(nagy szemet mereszt.)

Ugy

e

?

az eszé-

Hát miért nem szólít kend mindgyárt? Feri. A' Kongói Herczeg Kisaszszonyba szerelmes a' jámbor 's épen most mondtam néki tréfából, hogy egy Tombuktui Herczeg el-ragadta a' kedvesét; utánna iramlott szegény, 's ollyankor nem csuda, ha öszvegázolta is az Urat. A'

nek

?

,

szerelem, tudja az Ur, hogy okos embernek is ela' szeme fénnyét , hát bolondnak Kard. (dünnyögve.) De hát miért nem zár-

veszi

!

bolondok házába ? Feri. Azért, mert Magyar Országban még csak most kezdnek szaporodni a bolondok, 's ínég eddig nem volt benne bolondok háza, Bi*s zony jó volna, ha az Ur építtetne egygyet magának is egy derék quártélyt] benne, (kiillan '5 a* kaput maga után rántja.) ják a*

1

,

,

!

6i

Kard. mondott ?

(titánná

— Ugy

na. L'tánna

ve veszni,

de mást gondol.) Mit mintha dehonestált vol-

indul,

tetszik

,

mennék, de

koldussal az útzán ösz-

Még

megláthatna a' Báróné az ablakról. A kendvel is úgy siettem be lopva, hogy meg ne lásson, 's ihol né! Mind a' Báróné irgalmassága ennek az oka minden Szerdán ide csalja a' világ' koldusát. Majd máskép' lesz édes illetlen. 1

;

Nagyságoskám, csak

férj

's

feleség lehessünk.

Orsolya! héj Orsolya AszszonyJ tetes

—

—

Örs, (híjon.) Mi tetszik Nagy U TekénUramnak ? Kard. Nagy munkával Öszve szedfem az

adóssaimtól mit , 's ihol

mundúrban

az uzsonnára valót, vettem is holSátán, egy legényét küldte kóldús reám! Oszve törte a' tojásaimat, 's a*

az egész kend holmi csupa lcs tle. Szedje öszve édes Orsolya Aszszonyom, 's hozza - be (be megy.)

Ors. (öszveszedi.) Ugy kell! Mert mire való gazdaszszony ? Bár mindenkor egy egy legényét küldené el a' Sátán a* ntlen t rákra , miaz aszszonyok dolgaiba avatják magokat! a

1

dn

(le esik á' kárpit.)

6:

Harmadik Felvonás,

Els

Jelen

e

s.

Kardos Háza Pesten, mellyben Vaszilné és Kereszty laknak.

(Kardos jön

a'

Comnússúrhissal)

r d. No itt vagyunk Commissárius ["ram Csak keményen viselje magát; ne tágítson rajta. Gonosz egy aszszony az, nem esméri azt senki, csak én. ügy tetteti magát mintha egy kraj-

«* a

,

\

—

,

—

tzárnak nem volna aszszonya azomban reggel kávé, délben bor, estve pecsenye! Jobban él

Iram

mint én

Comm. els próbám

!

Csak rám !

kell bízni a* dolgot;

nem

(bemennek,)

Második Jelenés. (Károly jön

,

tisztességes

öltözetben.)

Kár. (nézelg maga körül.) £' lesz az a' ház mutatta Pali a' Kereszty szállását Szerelem szerelem! be szép napot derítesz jövendmre! kény árad lelkemre tled, 's a' remény újra szövi arany fonalát körültem. A* szerencse

itt

!

—

!

,

úgyis részemre

látszik trucczolni

sorsommal. Egy

,

63 , "szül éti eri árva vagyok, 's Tallosyban Apát, fiában és Víg Ferimben barátokat leltem; mint koldus, bírom egy gazdag Báró Kisaszszony kéz Öszve tészívét, 's itt : megállják tunyán, ve ? leszálljak gyáván a szerencse szárnyairól mintha nehéz terhe volnék a' tovább - emelésre? Nem vívnom kell Malimért! Elször is lássuk édes Kereszty Uram, ha vehetjük e' hasznát egymásnak? Nevel soha sem vágytam lenni, de a* szegény elhatároztatik , nem határoz! (be akar menni, de lelól lármát hall.) Micsoda lárma ez? Férjfi perel egy aszszonnyal! Ho , ho ez ugyan Tán Kereszty nem újság de nem is jó jel

Hazátlan

—

7

—

,

—

,

—

veszekszik a' feleségével? Ogy csak viszsza jófiú! A* kik másban meg nem egygyeznek , hogy egygyeznének a nevelés' dolgában, mellyben a' TuDe hiszen nem úgy dósok is sokfelé mennek. nincs dicséret, a' írta-le Pali elttem Keresztyt mellyet reá ne rakott volna, (hallgat ódzik.) HázKereszty gazdag ember, bért nem fizethet? Hiszen illyen nagy háznál sokan lakfizethet! hatnak, (újra fülel.) Az aszszony rimánkodik, sír szokások, ha nyelvek a' perlésbl kifárad! (hallgatódzik.) A* férjfi nem enged bizonyosan nagy oka'van reá. Mi a' guta ? kifelé taszigálják szegényt! Csak ugyan közelebb jönnek! 1

—

;

O

—

—

—

Amoda megyek

—

—

által-ellenben lév kapu medolgot; az embernek jó néha elismereteket szedni azon ház fell, a' mellyben lakni fog. (cC lárma mindég közelebb jön, végre) gé.

Megvárom

az

a'

Ha rmadik Jelen és, (

Kardos

1

ászig álja

Károly Kard. Nem

nem

fizethet

,

és

kifelé

Vaszilnét, )

Commissárius.

tehetek róla lelkem,

lakjon az útzán

!

a'

ki bért

!

04

Kár.

(jtlre.

)

Az ez,

kinek

a'

tojásait Ösz-

a'

vetörtem! \ a sz. Ugyan nem fél az Istentl Kardos Ur, egy beteges aszszonyt kitaszigálni;' Kard. A' törvények Isten rendelése; azok pedig azt mondják, hogy az adós fizessen. \ asz. Nem minden áll -meg az Isten élt Kardos ír, a' mi a' törvény eltt meg-áll. Ho forduljak most szegény beteges ügyefogyott Asz szony ? Kard. Egygyik háztól a' másikhoz, egygyi

elmentl

más elmenhöz.

a*

bohók adnak

Vágynak konyörü

világon, kik krajtzárt vetnek, ga 's csak el él az aszszony de én azok.közzül való vagyok!

letes

rast

nem

e'

—

,

—

Kár. Ha! Pogány! Be esmersnek látszik nékem ez az aszszony akárhol, de láttam valaha \ asz. Koldulni hajtja az Lr egykori barát!

ja

leányát?

Kard. Jobb mint éhezni, "Nász.

(

kifakadva.

)

's

az ég alatt lakni.

Már látom

te

kszív

hogy nem emberi érzések lakják kebledet; kicsukott abból a' pénz éhezése minden ir-

uzsorás,

—

Nem

kétkedek többé gyanúmban te, 's most szegény Atyámat gyermekén dühösködsz hogy teljes legyen mérRettegj téked, *s vétkednek nyomát veszítsd! Él még az Isten élnek a* törvények vérszopó Kard. Már mire való ez a* lúd méreg P nem elég esztendeig várakozni a házbér után? (a Com-

galmat!

te tetted koldussá a'

-

,

—

—

!

!

!

1

1

missáriushoz,

a'

épen

ki

súgva.) P\eá akadt az

Ur

most lép -ki a az írásokra

házhói

,

?

Comm.

Sehol sincsenek. Jég verje - el a' dolgát úgy híjába fáradtunk. ,(fenten. ) Meg van az Inventátio Com~-

Kar d.

missárius

Ur?

Comm. Nem Egy

!

sok irka -firka kellett hozzá. egy korhodt semmi sincs

láda, mellyben

—

65 szék

pon

—

—

V a

—

egy szú-ette nyoszolya leped egy vánkoska punc*tum s z. *S gazdag Kardos a* dúzs

—

's

a'

zsú-

!

éhezett!

ezekre

—

hallja az AszKard. (gondol! ózva.) Hm, hm szony! úgy teíszik, mintha valami lágyulást érzenék csudálom, mert nem szokásom. Az a' szívemben attya az Isten nyugtassa az igaz nem roszsz emberem volt! Elengedem a' házbért, de éa is egy szívességet kívánok az Aszszonytól. V a s z. Hadd halljam Kard. Azt csak az én szívem tudja, mit tettem én a' szegény Kházyval; hányszor adtam szükségeiben néki írás nélkül pénzt , hogy tápláltam , mint ápoltam utolsó gyámoííalanságában. leg jobban megmondhatná szegény, ha élaz adóssá, vagy ne, ha én vagyok e' az enyim ? De lási>a e lelkem! az embernek irigyei, vuszszakarói vágynak. Nékem édes anyám volt az melly Kházynak mostohája vala , a* szerencse elle's azt a' világ igen hajlik roszra magyarázni nem keresked társa ellen. A' rágalom fúr, vés, gyanú-szikrát gerjeszt, a' hol semmi sincs, áskál lángra fújja a hol szikrát talál. En pedig, a' ki a' becsületemet inkább rzöm a' szenytól , mint új ruhát szekták a' pecséttl, megvallom, egy kevéssé átaliom az oliyas meníle-mnndákat, ha nincs is okom félni tolok. Az én kívánságom hát csak ez lenne hogy a' Barátom Kházytól maradt írásokat, ne hogy holmi éhen -kórász Prókátor perkanóezokat kutasson bennek érti e' lelkem f hogy ártatlanságomat belllök annál *s osztán inkább megmutathassam adná nekem által az Aszszony, 's azonnal íráskára tennénk, hogy nem tartozunk egymásnak semmivel. Comm. Osztán talán még a* szobában is en-

—

—

!

—

—

!

O

1

,

,

,

1

,

—

,

—

gedne egy fertályka esztendt Spectabilis Kardos Ur, úgy e' bár f 5

66

Kard. No ám mért

legyen! Vaszilné Aszszonyo-

megteszem. Kár. Mit? Yasziiné azt is

hívták úgy. (közelebb

V

?

Hisz'

a'

nevel anyámat

lép. *s visgálja az aszszonrl.)

a s z. Hijába hízelg álorczaja alatt a' Farkas azon bárány körül , a' melíy a' reá fent farkas fogakat már látta; reá esmér az a' bárány brben is! Nem! az írásokat ki nem adom; valaminek kell ott lenni, a' hol az eb nagyon kapar. Kár. (félre.) A' hályogot nem látum a* bal

szemén.

Kard. (méreggel.) Jó! Én hát Commissárius Úrtól azt kérem, hogy visgálja- meg ezt az aszszonyt. A' ki leveleket dugdos , pénzét is eldughatta , 's én az egész esztendei házbért potomra hagyjam

ellopatni

C o m m.

magamtól?

A' kívánság helyes és törvényes, (meg

akarja visgalni.)

Kár.

(a! ki az alatt a' Commissárius háta memegkapja ennek kezét .) Meg-álljon az Ur? Kard. és Cornm. Öli ez? mit akar ez az

gé lépett

ember

,

?

Kár.

(Vaszilnét visgálja.)

—

—

O

az!

—

lehetetlen,

hogy hibázzak hályog a' vonásai neve szemén soványabb az igaz és öregebb de még gyermek koromban láttam utoljára., t gyan édes AszszonyomJ nem lakott valaha Erdélyben?

—

—

Vasz. De laktam, ott is mentem férjhez. Kár. Nem emlékezik egy Károly nev fiúra a'

házánál

Va

?

Hogy ne az Istenért ? hiszen a Hórahadkor én szöktettem-el. Kár. (nyakába rohan.) Anyám, édes jó nevel anyám! én vagyok ;az a^ Károly, a' ki néked 1

s z.

köszönöm

életemet.

Yasz.

Lehetetlen!

Az Ür

—

—

te

—volnál

homályosan Károly ? (visgálgatja) csak ugyan lebegnek vonásaid elttem kintt ed a §y er *

—

'

!

!

6?

— férjfiasabbak vonások de még — Károly édes fiam (megöleli.)

mek a'

arczot régiek

a'

,

is

!

Kard. (V Commissáriushoz.) Ezt ugyan az ördög hozta láb alá. Comm. Casus improvisus Kár. Mit akarnak az Urak ezen Aszszonysággal? a' kinek, a' mint látják, pártfogója akadt. Kard. Örülünk rajta! Ugy hát tán lészen !

a'

ki érte az esztendei házbért lefizeti. Kár. (félre,) Átkozott szegénység! (fenten.) 1

i

Azt a házbért, a' mellyet itt fülem hallattára irgalmasan elengedett az Ür régi barátja leányának? Kard. Igen is! notabene, azon feltétel alatt, ha az attya írásai nékem ált' adatni fognak. Kir. De hát ha ezen Aszszonyságnak fontos okai vágynak, azokat által nem adhatni? Kard. Ugy az én fontos okaim is megma-

radnak tet exequáltatni 's a' házamból kivets5t minthogy eltitkolások forognak fent, ,

tetni,

szorossan

meg

is

visgáltatni

*s a'

többi. Érti

most bátor vagyok, itt Kár. (fontolgatva.) Kevés

(félre)

na-el az

Ur

kéme

!

az

Ur ?

Commissárius.

ideig

nem

várhat-

az én

Kard. 6

a

kezességemre ? (félre.) TIgy e'? Kappadóciai Király

már

jól

vagyunk

Fontos okaim vágynak

—

!

's

(fenten.)

Nem Uram

esztend

az

ma

telik.

Épen ma Szent György napja Kár. Ma van, és tart egész éjféli tizenkét óráig, érti e' az Ur ? addig a* szobában marad !

ez az Aszszonyság, vagy megfojtom az Urat mint az Ürgét. Ha addig a' házbért meg nem hozom, éljen az Ur azzal a' jussal, a* mellyet a' törvény enged az Urnák. Ez ellen nincs mit szóllnunk Domine Spectabilis Kard. Szabad tudnom kicsoda az Ur ? hon^ nan jön ? hol lakik? mi a* rangja? hivatala ? charactere ? hogy f

Comm.

6*

!

!

!

65

Kár. Én Uram ma

jövök Erdélybl; hivacsak most keresek, 's egész characterem «Zj hogy becsületes ember vagyok. Kard. (góscscbl hangon.) Ügy e' ? csak ma hivatalt keres? (féire'.) Esmérem Erdélybl? jön rendszerint egy az illy becsületes embereket szúnyog dongva el vinné ingó és ingatlan javai-

még

talt

!

'Futoshat Pesten fel 's alá, míg 80 forintot öszvehajhász! (fenten.) Jól van kedves liM egész mai napon elvárok, de a' mint az Isten a holna-

kat.

1

pi

itt termek az nap hajnalát reánk virrasztja 's akkor osztán e^y szót se többet! Kár. Mennyit is teszen az a tartozás ? Kard. Nyólczvan Iliién es forintokat? ,

Execútióvai,

1

V a z. Egy hitvány szdb ácskától a padláson Kar d. Esztendei várással egygyütt keresz1

?

s

tényi ajándék

K a

1

van Uram, kikeritem a' pénzt ha sárkánnyal kell is megvívnom érte

ár. Jól

ül

rajta

,

V a s z. Édes jó Károlyom "Kard. De az Iroványokat tán jó volna addig in manus a Commissárius Or kezébe adni

—

1

1

i*

judiciarias

!

átaljában nem! Éjféli 12 jussa exequálni. Sic est Domine Spectabilis (félre,) Híd jég verje - el

Kár. Egy senkinek sincs

Comm. Kard.

óráig

itt

!

hm —

a'

dói-

csak valami Prókátor kezébe ne jutnának adDe hiszen az aszszony beteg, nem mehet ennek pedig lesz dolga a' pénz hajhászással. (fen" de tovább 4en.) Tehát holnap reggelig pardon gát dig

—

!

!

—

!

e^y óráig sem! az irgalomnak

is

Kár. Kivált az uzsorásé Liptó Vármegyei kenderföld!

Kard. Kívánom, hogy

határai vágynak.

szkebb mint

olly

a*

készen legyen

azUr az erszénnyévei, mint a nyelvével. (aCommissúriushoz.) Menjünk Commissárius Ur! Uzson1

nára,

a'

mint

mondám, elvárom!

69

Comm. bilis

!

(Kardos

Comm.

Non infermittam, Domine Speetael

Jó dolog az az elhalasztás! tenni de nem fizettetik, (el Kardcs után.)

Az ember csak tett,

's

még

e

~'

is

megyén.)

(félre.)

§y

készült valamit

e

d

i

Károly Kár. Be ze van!

mint

1

a

Va

s

z

i

1

n c

c

n

s.

é.

ember, a' kinek esik pershogy a» pénz szomja. sem-

silány

érzést

J cl

h

és

l;gy látszik,

mi nemes

'

,

nem en^ed sarjadzni a' szívben, nem nhet semmi

diófa árnyéka alatt

!

—

Édes jó anyám, mi szerencsétlenség hajtott -ki Erdélybl ? Vasz. Az ínség fiam! szenvedelmek hoszszú füzete volt éltem ottan ez és a honvágy viszszahoztak Magyar Országra a' hová való vagyok. Kár. Hát jó nevel atyám, talán nem is él már? Vasz, (félre.) istenem! még semmit sem tud! (fenten.) Édes Károlyom, hajló e' szíved bo,

?

;

,

?

csánatra nyílni? megtudsz gyilkosának? ers lehetsz

engedni szerencséd' megállani hogyne átkozd hóhérod emlékezetét? Károly édes fiam hajolhatsz e' ezekre? Kár. Mi az jó Anyám? éltemet nem néked e'

e'

,

,

önöm e' ? Vasz, En értem hát édes fiam engedj-meg férjemnek, vóit Nevel - atyádnak. Halld, a' mit ,

tudok történeted fell, halld egyszersmind éltem szövevényeit. Én egy Pesti Könyvkötnek a* leánya vagyok. Valamint most nem, úgy hajdan se

Magyar Országi Könyvköt. anyám halála után két leányával egynem a' legkedvezbb környlrnények közt

gyjthetett kincset

Atyám jgjütt

is

az

1

a

,

,

70

mellyek arra bírták, hogy engemet a' házától szolgálatra adjon-ki. Agyagváry Tanácsosné vett éli,

magához,

leányával egyyyütt gondosan nevelkiben nem sokára második anyámat vesztettem- el. Mari Kisaszszonyt , ki Erdélybe mene Gróf Tordayhoz férjhez, én is mint szobaleány Erdélybe követtem. Kár. (közbe szállva.) Gróf Tordayhoz.' Vasz. Igen is, egy mord, szótalan, *s minpadég borús szemöldök Úrhoz. Inkább az rancsos akaratja, mint jó Grófném' megegygyezése volt, hogy én néhány hónapra lemenetelem után, egy Vaszil nev kedves oláh emberéhez, kit lakásától négy mértfidre fekv egygyik oláh teié

,

's

ki

a'

menjek férjhez. En Uraságom tetszésének,

falujában tett Korcsmárossá tapasztalatlan engedtem mint az ártatlan bárány ,

,

nem aggódva követi vemészárszék felé. De csak hamar kezdtem ébredesni. Férjem' gyakori éjjeli kimaradásai , suttogó 's lappangló társaságai csak hamar gyanút gerjesztettek bennem. Kétkedéseimet elébb kíméll szemrehányasokban adtam elébe , majd mérges kifakadásokra késztettek nem nyertem semmit! st bizodalmát vesztettem - ei általok. Ezentúl mordabb tartózkodóbb vigyázóbb leve, és srbb titkokba rejté tetteit de ah hogy a' roszsz úton jár el nem rejtheté tlem Csak az Isten tudja mennyit kértem, esdekeltem néki, mennyit intettem , tndtem harczoltam véle zetjét

a*

—

,

—

!

—

,

—

epekedtem mind sikeretlenül! Egy nyári estve, épen Magdolna estvéjén, jelenti lefektekor, hogy útra valót tegyek a' tarisznyájába, mert a' Dévai Vásárra megyén. El megy, 's harmad napra egy kis gyermekkel, veled édes Károiyom, jon-meg. A' titok homálya ült arczán , 's ajkain a mint a' gyermeket nékem által adta; kikerülve csak azt felelte kérdezsködéseimre hogy jó gondját viseljem! De a' mint megláttam, hogy ,

1

:

71

szekrényébe egy pénzes zsacskót eressz -be, '« becsukja, borzadás futott végig. Rémít gyanúk, sejtések, .zték képzetemben egymást, de a' titokhoz nem férhettem. Tejemet szoptad édes Károlyom, nyólcz esztendeig viseltem, az Isten látmint anya gondodat lestem ja hallgatódzde soha születésed titkába tam nyomozódtam nem hathattam. Kár. 'S máig sem tudsz édes anyám semmit f V a s z. Semmit fiam. Hogy nem csekély házból eredtél, finom vászon lepleid bizonyították, de jegy rajtok nem volt. Azt is sokára tudtammeg hogy azon zsicskó pénz, mellyet veled hozott férjem, "kereszteli ajándékod. Azomban kiütött a' Hóra' zendlefcje. Épen a' padláson ruhát aggattam, a* mint alattam a kamarában, éjfél tájban az Oláhok és férjem a* többek között reád is halált végzettek. Tisztán hallottam , hogy Ur-kölyöknek nevezgettek. A' feléd szokott anyai érzés fojtólag szorította öszve szívemet férjfias ert érzettem megszabadításodra keblemben máklevet vegyítettem* férjem' borába, bekísért£tn, mint elnyomott ittast a' szobájába, 's én, a ki csak pillantásától is rettegtem máskor, most eltökéllve loptam-ki szekrénye kulcsát. Emlékezhetsz , mint költöttelek - fel édes Károlyom korán lefekted után, mint adtam ruháidat, 's kemellyben máig sem tudom reszteli zsacsbódat mi volt —m kezedbe; de azon kínokat, azon rettegéseket , mellyek közt a* dühös Oláhok' fenyegetéseikre voltam , a* mint szökésed hajnalban észrevették , elhallgatom. Csak annyit mondhatok hogy a' halált csak egy jó barátném lappangtatésa kerülteté-el velem. Kár. Édes lelkem anyám! O ezt az estvét soha el nem felejtem Vasz. Csáky János mellé gylt az Erdélyi nemesség. Ezen kis csoport magyar vitéz, közibe

—

,

,

,

,

,

—

7

(

;

—

>

1

—

,

!

71

Oláhságnak 's mint legyezd - csapa* mézre csoportozott légy úgy hullott a' pór oláh sere?. .V Maros nyelte - el azt, a ki a' fegyvert kikerülte. \z én férjem is nehéz sebbei Halálra kerestették, mert tért hozzám viszsza. Gróf Torday volt Urának '$ több jeles Nemevágott alatt

az

,

a'

,

1

,

f

seknek .mego'eUetéseikben lál

részes

volt.

A' ha-

megdöbbenti a* legátalkodottabb szíkapkod a valláshoz, mellyet hajdan

rettegése

1

vet is, *s T gúnyolt, s emberiséghez, mellyet jó óráiban nem hitt. Vaszil is megbékélt velem , 's reá bírt az egygyiitt- szökésre. ínsége, elhagyatott sorsa, 's színlett megbánásai lecsalfák ismét szívemrl azon idegenséget, mellyet bnei vontak reá. Megtérést esküdt elttem a* nyomorult. Remegve bujdokoltuk által Erdélyt, míg nem annak határán egy Bánáti erdségbe Szénégetknek beálltunk. Tíz esztendeig laktam ezen erdségben a' férjemmel, tette nékem ar.nak zordon *s a' szokás kedvessé nyólcz esztendeig híven megállotmagánnyát. ta eskü vesét; az alatt a' rágalom se fenhetett volna reá semmit, de e^y gaz csavargó társasága ismét bebuktatá hajdani vétkeibe. Ah a' költözkövétek mindég hagy egy gamócskát a' szívben, melíyhez könnyeden akasztja ismét gyászszín fonalát! Nem használt újra se kérésem, sem intésem. Borzasztó szitkok, 's fenyegetések némították-el nyelvemet. A' nyomorult orozott, rabolt, (lassú fojtott hangon) keréktörésölt- s végre re jutott. Kár. Istenem! mit érezhetett e* csapásra a'

O

d

—

feleség

!

Vasz. Magamat íattattak,

mert

7

a

is soká tömíöczöztek, valházasság kötele, tudjuk, több-

ször húzza-le az ersset a gyengéhez , mint a' gyengét emeli az ersbb fél virtusához, ,*s igazlptt köz gyanú czudar férjnél czudar nt keresni. Ártatlanságom kiszabadított végre, '» roncsolt testei, 1

^

73 zúzott szívvel tériem Magyar hazámba viszsza , mellyet zsengés korom' arany boldogságával hagytam-e). Mit leltem itt? Atyám Ínségben balt- el. Egy darabig borkereskedése, mellyre m a crát utóisó éveiben adta, emelni kezdte; végtére Kardossal adván társaságba magát koldus botra bukkott. Eg v nyaláb írások mellyeket az Atyám Ügyészének Özvegye nyájra kezembe minden örökségem. Attyaíiai a' szegénynek, tudod, nem élnek! Kár. De hát Báró Tordaynét miért nem kerest-e-fel az én jó Anyám ? Vasz. A' hoszszú út, sanyarúság elfonnyadták testemet, 's ágyba szegzettek esztend- ólta most szívom az els szabad levegt! De hogy is mennék elébe ? hiszen férjét férjem ölte-el. Ösztán -20-dik esztendeje, hogy nem láttam, bár több évekig voltam Korcsmárosnéja. A' férjem kurtán 's durczásan tagadta -meg mindenkori kéredzkedéseimet. Valaha szeretett de az id ki a ví t/a tán már vonásaimat az érzelmeket a* szívbi is letorlé emlékezete táblájáról! ,

,

,

;

—

—

olly

O bizonyosan nem! arról jót állok. van Pesten Vasz. Mit? Báró Tordayné Pesten? P*Tari közel hozzám? Azt véltem, az Agyagvári fa-

lusi

jószágán lakik, {elmerülve.)

Kár.

Pedig

él

e'

itt

!

Kár. El, de ha

jól

fogja

lyánkája volt,

emlékezem reá, csak

gadott leánya. Angyal ez,

mes

Egy

még ? lélek, ki

fo-

annya is olly negyermek kora kedves sorsosátnem 's

az

gyámol nélkül hagyni.' édes Káro'yom

Vasz. Nem

,

koldulni hozzá

nem megyek,

kinek kegyét férjem fekete hálátlansággal jutalmazta. \ iszszaborzadna tlem Esmers vagy a' háznál ? Kár. Az aszszonnyal nem; Kolosváron es!

mértem

a' Kisaszszonyt.

,

74

V a 8 z. junk fiam

gem

!

eltte.

Idt

(egy his gondolkodás után.)

majd

vár-

próbát egykor elhozni en-

ejts

Meglátod majd arcza'

—

változásiról a*

erántam. De hát téged hogy hányt azólta a' sors édes Károlyom ? K ár. Azon éjjel, a* mellyen elszöktem, egy nádasban bukktam-meg Másnap tovább mentem, csak szemem , orrom után. Ha zajt hallottam bújtam , -vagy félre tértem utam sinórjából , 's egy héti tévelygésem után a* kedvez sors Kolosvárra vitt-be, egy nemes lelk Tallósy nev Profeszszorhoz. Emberiséggel nevelt, oktatott ez velem egy vívású fiával egygyütt 's bal mejjemre tehetem kezemet embert formált belllem. Tanulásom végzettem, a' mint a* nemes áldás szálljon hamvaira 's enlelk elhalt gem új árvaságra hagyott. Gyermekólta kedvteléssel ztem a* musikát , 's meglehets tökéllemit

szív

rejt

—

—

,

—

—

!

tességre vittem azt. Most hasznomra fordítottam, 's mint Guitarre - mester elkel házaknál órákat

adtam.

Nem lett volna semmi fogyatkozásom ezen

neménél

ha zajlakodó sorsom már békére , kívánt volna hajlani, de egy ifjúi éretlenség kivetette csajkám ismét a síkra, 's Pestre jöttem új szerencsét próbálni. Vasz. Megadja az Isten édes fiam! Ha az ész tisztán fontol , a szív tisztán akar , a szerenélet

1

7

7

1

—

csének , ha vonakodik is néha, hajlani kell. De mintha ersbb szellcske kezdne támadni. Segíts -be a szobámba édes Károlyom, ah még ma az én szobámba Kár. Holnap is, *s még azután is édes Anyám vagy én ne legyek méltó egy jó anyára Feri. (jön.) Ejnye pajtás! ennyi keresésre már bujkáló adósomat is megtaláltam volna. Kár. Yárj-meg pajtás míg kijövök egy kis szóm van veled. Támaszkodjon reám édes Anyám! 7

!

!

!

,

(b evezet i,J

!

75

Ötödik Jelenés, Víg Feri Mit? armya?

— annyára

ezért feküdt olly vastag

—

ka?

(maga.) talált?

burok

—

Szegény Károly, bizony kímélletlen sepa' sors arany álmaid szövedéke fede Formája az igaz tisztelése vonsz

rvel hadaz

—

lett!

hát csak

alatt születése tit-

—

az Örökséget utánna a 7 mi Tallósy Palink úgy látom , szerszámai nélkül is könnyen felmérheti ; csak még az anyai áldást is ne a' temetési költségen vásároljuk-meg. Hiszen egyébb aránt neme,"

— —

sen születtünk, ha nemes szív alatt feküdtünk de koldus anya 's Báró Kisaszszony kedves hm már így csak hadd az ész lombikján kipárologni szerelmedet jó fiú! !

Ha

d ik Károly

to

Jelenés. és

F

eri.

Kár. Édes Ferim megtaláltam Anyámat Feri. !

jó

Nevel-

—

(örvendve.) Ne nevel anyádat ? No soká éljen! ámbár úgy látszik pajtás mintha nem soká akarna élni szegény Kár. Beteg, *s esztend ólta sínlik, mégis, gondold-el, egy Krokodill' tojásból kit uzsorás, a' kié ez a' ház, ki akarja taszigálni a* lakásából. Feri. Ki akarja? Anyádat akarja kitaszigálni? ügy látszik, ez szöktetett - el úgy e* a'Hora-

hadkor ?

Kár. Úgy van,

néki

köszönöm az

életemet.

Láncz hordtát pajtás, úgy ólmot nyeletek az uzsorással, ha innen ismét Grönlandiáig kell is bujdosnom.

Feri.

(tüzesen.)

,!

:6

Kár.

Hadc!-el édes Ferim,

más

ha bakói

losvári kártyásokkal. Ott,

ló

rólt a

Mnk

1

Ko-

is,

d<s

gazakkal volt ügyünk, 's Istennek embernek egyenes szívvel nézhettünk a szemébe; ele iit pajtás a' ház Ura a* törvény óllalma alatt van, mert in-? oyen quártélvt senki se kénytelen adni másnak. 1

Feri. Nem? nyomorult betegesnek nem* Szívünk táblájára véste az Isten az irgalom' törvényét, *s ez még ersebb pajtás Károly! á' Móses ktáblájánál , mert nem törik-el soha Kár. Igaz— igaz édes Ferim: de becsüle1

!

tes

embernek

lenni

nem 'akar. ha Feri. No az is

nem

kénszeríthetek

senkit

lenni

igaz'

nézzük, mint lökdösik-ki

közzl

gyilkosid

hát csak hidegen

anyádat,

a'

kitéged

veszélyével meníett-ki

?

Nem

Ferim, arra nem hagyom menni dolgot, külomben csak ugyan könnyen kezet

Kár.

a*

élte

De

jó

próbálnék az uzsoráson. Nem tudsz semmi ösvényt pénzhez juthatni édes Ferim? Feri. Pénzhez, keresethez semmi kinézésem jó fiú! Megfutottam már egy részét a' Városnak, bezörgettem a' házaknál, mint egy háJ zalló zsidó egy kis munkáért, keresetért. Hijába fáradtam;

minden munkára

,

a*

mellyért pénzel

fizetnek, annyi az ember mint az éhes veréb , 's innen van, hogy az olly munkákra, a' meliyekérf csak köszönettel, hálával, becsülettel fizetgetnek,

nem

jut

Ká

ember. r.

Ügy vége zsugorgatásomnak.

(ki veszi

sorsom* záloga között, de jó kísértetek inség, szükség, nálam anyámért csak menj: hála az Egeknek, nem híkamatot hoztál. Ferim jába szorongattalak! nesze vidd el, 's ha lehet, csak zálogba vesd 80 forintokba, de egy krajtzárral se alább , mert annyi a' házbér. Ha nem akad, a' ki zálogba vea"

zsaeskóját.)

Megvédtelek,

b

te

77

gye, add eí a' mint adhatod. Értéke a' mint vetettem, reá megy háromszáz forintokra.

fel-

Feri. (megöleli barátját.) Nemesiélék! tukedves reményidet áldozod -fel e' kincsedben a* kötelességnek Kár. Csak siess édes Ferim, minden perez, mellyet meggazdálkodsz, annyit tóid anyám nyugalmához, 's az enyímhez. Én viszsza megyek bápróbálok lorítni szegényt 's majd Keresztynél

dom mi

!

,

szerencsét.

Feri. Ne búsulj, mindgyárt itt termek. Háromszáz forintra könny nyólezvanat kapni. A' csorgó pénz nem néma becsület (Kaj-oly Le megy.) !

De

mentsen

Isten

is

meg, hogy

nek küls folyó értéke lenne nal (el

mellette, megy.)

a

1

nemes

szív-

elenyészne azonbels édes jutalmazó érzelem

a'

;

!

Hetedik Jelenés. Kereszty Szobája. Ker.

(egy asztalkánál dohányzik,

Eltte néhány megint mit olvasnom. méLkönyveket. Jeles anr mellé; de magunk nézeget.

(az írásonat forgatja.)

hátrálékját.

's

Írásokat

könyv áll egymáson.) Lesz Hozott az én Tallósim isegy ifjú! be szeretném íljaváért ne kívánjuk a* más

— Be

Mi

tiszta,

mi

szép dolog a' tudomány! Jó Atyám nem kárhoztatlak , mert pénzed mel*s jó hírt hagytál nékem lé emberséges szívet örökségbe; de mégis szeretném, ha az íráson, hibátlan az írása

!

!

,

számvetésen kívül egy kicsit többre is taníttattál volna Igaz, hogy a' kényv-penészü tudóst nem 'szenvedhetem; majd csak nem haszonvehetetlen Ollyan mint némely hegyallyai a* világi életben. magában ers ital a vizet pedig be nem bor !

1

,

,

78 veszi.

De

dogult

Lákosym

mint az én megbolcsupa esszenczia 's Istehogy eltnt minden nyoma szegénynek nem e' fidrl, mint akármelly haszontalan kenyérevnek Igazán egész éltünk ollyan , mint a' míg szívjuk füst ha ki-szívtuk hamu pipázás olly tanúit férjfi

volt

,

,

!

!

!

(kiveri

,

—

á

,

Ny 6

l

c

Szabad!

zad ik Jelenés.

Károly, Kár.

!

pipáját; kopogtatnák.)

és

Kereszt y.

Alázatos szóigája az írnak Engem Taíutasított ide, Tanítói hivatalt ke!

Barátom

lósy

resni.

Ker. Ugy elég ajánlásokkal Kár. Szívem annál készebb nak hogy anyámtól, tem, mint ,

azt hálára kötötte

jön az Ur. szolgálni az I r.

Jó nevel

jótétivei.

az Ur fedett lakik, értetvolt az Ur , az gyámoltalan betegségében, egyedül ápolója. Az Isten fizesse- meg ezt az Urnák, ha én nem tehetném. ki

épen

Ker. Emberi

itt

köteleztetésünk

—

!

derék aszszony az Ur nevel annya

?

azon

'S

Ugy

hát az

Ur nem Magyar Országi ? Kár. Erdélyi vagyok.

—

fi

Ker. Sok derekakat esmértem Erdélybl. Igen is Tanítóra van szükségem. Eddig egy kent

kényesebb egy Eranczia douvernante-nál faragcsált a' fiamon; de úgy láttam több gondja volt arra, hogy csizmája fényijén, mint nevendékje erkölcse, 's haját jó rendben tartsa, mint fiam tanuló óráit. Ki -adott rajtam hogy itthon nem létemben egy párszor ke-

fent uracsos ífjonczka, ,

,

mény - magos

levest kapott frostökre

,

a*

rendes

Kávé helyejt, 's azólta szegény fiam parlagol mert minden kéz alá nem akarnám adni, kedves Gr ;

J

?9 a*

pénzt

nem

sajnálom szórni

magocskához férhetek

is

,

is ha csak egy veteményül jövend ,

boldogságára fiamnak.

Kár. Atyához ill gondolkodás! Rer. Az Urat elfogadom fiam Tanítójának. Van bennünk titkos vonszalom, melly gyakran eleibe vág az

idnek,

*s

szorosabban köti a

1

szí-

veket, mint egygyütt leélt évek' szokása. De elébb tudja -meg, mit akarok a* fiammal. Kezét meg nem kötöm az Urnák neveli plánnal, mert arra nem tanultam eleget, '$ osztán, csekély eszemmel azt gondolom , hogy az , ha roszszúl választottuk a* nevelt, haszontalan, ha pedig jól felesleges. De az arányt szemvezérül szükséges megmutatnom. Nagyobb fiam Kalmár a' kereskedésemben, a' kissebb fiamból pedig Papot akarok nevelni. De nem csupa tudós Papot , érti e' az Ur? hanem ollyat, kinek feje tudja azt, a' mit tanítani kell, szíve pedig érezze azt, a' mit ,

—

tanít.

—

Kár. De kérem

az Urat , vesz e' fiában hajlandóságot észre ezen állapotra ? biz* azt nem visgálgattam soha. Ker. K ar. Az az els lépés a* világi pont kiválasztásban. Altallóan határozni -el a' gyermek pályáját kegyetlenség. Valamint sast görbe orr, horgas köröm , rablásra galambot szelíd begy, egyenes orr búza - szemelésre jegyeznek; vala-

Hm

!

—

—

mint más állatban

is

korán

jeleli

-ki a' gondos

természet a' maga elintézéseit; úgy az emberre nézve is már a bölcsben elhintegeti, a' jövend rendeltetés magvait. Ker. (fontolva,) Jól beszéli az Ur, erre nem ügyeltem 's nem is tapasztaltam hogy igen ügyel1

,

nének

,

tán azért támadnak a* mindennem számtalan kontárok. Kérem hát az Urat, vegye szoros ügyelésbe a' fiút. hm! bizony fájlalnám , ha Pap nem lehetne bellle. az

emberek,

's

Hm!

—

—

80

K á r.

'S olly

nagyon

kijelelt állapot

a*

Pap-

terhe, ság az Ur eltt? Meg van ennek is az tán több mint els látásra gondolnánk. Eltem folyásából Ker. Nem azért Iram. egy különös történet ád bájt, becset, ezen külömben is nemes hivatásnak. Most tizenöt esztendeje lehet, hogy Pápa vidékén letelepedtem. Atyai Örökségemet egy jeles házba, 's hozzá tartozó tágas Gabona- tárba építettem; a' maradékot pedig gyapjúba, és gabonába tettem. Egy estve vendégem érkezik -ki Mosonbl, 's azt a' kedves hírt hozza, hogy a* gyapjú, 's gabona ára hág felfelé. A* nagy nyereség' reménye kedvre deiitett. Víg enyelgés közt végzem vendégemmel a' vacsorát, nyájasan kívántam néki jó éjszakát, 's háznépemmel elégedtíen dltem az álo^i karjába. Azomban rémít lárma riasztja fel elö

—

Ki rohanok gyermekeimmel a* szol. hogy ki érek, már lángba mindenem! ból Dühösködött a* szél hányta az üszköket 's mi7.t rohanó ár, úgy terítette - el a' tz egész udvaromat. Nem olthatott, nem menthetett senki semmit. Pxeám virradt a' legborzasztóbb hajnal éle's látom. -rfényt vetett állapotomra temben hogy kóldús vagyok. Házam, 's rakott gabonatáram, hamuba rogytak. Ezt szivem tán még megbírta volna, de szegény els Feleségemet, a* mint álom - kábultan a' füst, 's láng közt a' egy leomlott gerenda pitvar ajtaját nem leié 's nem láttam többé lecsapta

álmomat.

—

-

,

,

—

1

—

,

—

!

Kár. Szörny eset! Ker. Egy szomszédom' házához mentem. az trnak. Zsibbadt szememmeredezés üres fejembe, kábúlás be, borús kétség szívembe. Ész, vallás elnémultak körültem; yonaglóan nyula kezem a' pistolyhoz a mint a' helybeli Tiszteletes, egy vonszó tisztes kép öreg a' "szobába belépett. Eszmélet-

Le nem írhatom állapotomat szállt

—

1

81 len

fordult

rl.

Nem

le

,

a*

gyilkos be er-

kétség' jegét szívemrl, ez as vallás jólíév hevével , mint ad a magamnak; elég az hozzá, hogy

lassan lassan

Isten'

ktzero

látására

- le

beszéllem -el az írnak, mint olvasztá-

embere,

a'

a'

ismét viszsza néki, néki köszönöm azt, hogy vagyok 's azt, a' mi vagyok Az Isten adjon néki csendes nyugtot porában (könnyet töröl*) Meg engedjen az Ur, szemembe szökik a' könny, ha ezen jóltévmrl emlékezem. Magához veit fiammal egygyütt a' Pap. Félesztendeig laktam házánál, mint ahhoz tartozó. Kártya vonult sebemre, 's már gondolkozhattam világi sorsom fell. A' szegény Papnak, kinek szk jövedelme magát is alig táps lálhatta , terhére nem akartam tovább lenni, hála közt adám tudtára elhatározásom, hogy Pesten próbáljak új szerencsét. Szívesen marasztott de nem hajthatott. Másnap korán a* jó lelk belép egy kis brzsacskóval szobámba. Kedves Ur! igy szóll szemérmes zavarodással hozzám, mind ebbl áll , a' mit az Ur számára gyjthettem. Kevés, de az Isteni áldás, és szorgalom kincset tehetnek bellle 's reám tolá a' zsacskót. Tudtam szegény sorsát jóltévmnek , 's átallóag vonogattam elvevésétl magamat. Nem engedt a' nemes: magamnak már nem sok kell, így szólla koporsóm deszkái az udvaromon száradnak ha halálom után ez az egy leányom a* világon ínségre jut, legyen az lr attya néki. Ezer Öröm!

!

—

7

,

,

— ;

—

kiáltám ellágyulva, *s mint viszsza fizetenadósságot elvevém az erszényt. Húsz arany volt benne. Pestre jöttem, 's az Isten áldása,

mel,

d

—

szorgalmam kincset tettek pénzembl. Azonnal síeltem Pápa tájékára Ieróvni tartozásomat. Az Öreg már a* második esztendben, hogy eljöttem tle, elhalt; Lyánkáját egy attyafia a' fe~ leségének vitte Kassa vidékére magához. Minden utánna járásaim nyomozásaim ekkoráig aikeretés

,

6

-

3a

nem

lenek voltak,

Tartozásom

jára.

mert Uram, e' nya gazdaggá.

akadhatok jóltévm Lyánícá* mint parazsa szívemet; 1

égeti,

jó

Pap

tett

emberré

's

,

huszárán-*

Kár. Mi volt a' neve a' Tisztelesnek? Ker. Lákosy Péter. O az, a* ki velem ,

a*

Papi kart megkedveltette; de ha fiam Lákosy forma Pap nem lehet, inkább maradjon -el czélom. Kenyér-szed hivatallá ne alacsonyítsa azt, De elébb lássa meg az Ur mit a* mi szent!

—

várhat bellle.

,

—

Jósi! jer

-be fiam!

Kilenczedik Jelenés. Kereszty,

fia

Jósi, és Károly.

Jósi. (nyersen bejön.) Minek hívtak?

Kár. Urad

Atyádtól azt illik kérdezni fiam: Jöjj idébb mit tanúitál legmit parancsol ? közelebb Tanító Úrtól ?

Jósi. gráphiát

,

!

Természet -históriát, Ge,oVármegyéket, osztán

(sebessen.) a'

Kár. Elég a'

—

fiam egyszerre.

—

Mondj valamit

a'

természet -históriájából.

Jósi. (gondolkozik.)

Ker. No dod

,

a'

mit

a'

fiam, a Kávéról, Vaníliáról, tuKereszt- Atyádnak mondtál a' múlt

\ asárnap. Jósi. (elhadarva.) A' Kávéfának, vagy is inkább kávébokornak boldog xArábia *s nevezetesen Jemen Ország a* hazája. Ennek cseresznye forma piros bogyói adják a* mi kávé- babunkat, mellynek levét leg - elébb a' tizenötödik Században kezdték a' Torok papok, mint álom - hajtó szert inni. Tolok terjedt el osztán Európában. Mint orvosság ritkán íva hasznos, de mindennapi gyengít, 's az inakat reszket. italnak ártalmas ,

—

,

—

,

03

—

sokké teszi. A' Vanília Amerika melegebb ré^ szeinek, fképp Domingó , és Jamaika szigeteinek termése. Piántája a' szJIveszszhöz hasonlít , fel -fut a' szomszéd fákra, 's gamóival hozzajok szorulva rajtok élsködik. Termése ollyan

mint a' bab hüvelye, 's ez megszárítva, adja az úgy nevezett Vanília fszert, mellynek ereje beés tüzesit. ható Kár. Hát a' kenyér édes Jósim ! micsoda fán terem ? ,

Jó

—

Hm!

si. (kinevetve.)

Kár. De mibl

Pék

a'

6üti.

?

Jósi. Lisztbl, a' mibl a' Szakácsnénk a* malozsás rétest süti (vigyorgva) ezt igen szeretem. Kár. De háta' liszt, hogy terem ? kenyeret mindennap eszel, a' rétest szereted , ezt csak kellene tudnod. Jósi. Azt Tanító Ur soha sem mondta.

Ke

r.

(fejet

csóvál.)

Kár. Mondj Jósi. (ismét

Hm

valamit a

1

—

!

hm

!

—

Geográphiábol

!

sebessen recitálva.) Portugáliá-

nak Anyavárosa Liszabon

,

a'

Táj

vize torkolat-

Vágynak három száz ezer lakosai, 40 ezer házai, 40 temploma, *s hoszsza egy egész mértfidet teszen. Van egy nevezetes könyvtára, és jánál.

—

tágas kiköthelye. Kár. Mi az a

kiköthely? mit kötnek -ki benne fiam Jósi? Jósi. (találgatva.) Marhákat

K e r. Jósi

!

—

1

(nyugtalanul.)

Hm

!

—

—

hm

!

—

fiam

Kár. Nem fiam tengeri hajókat. Mond Vármegyék közzül Abaúj Vármegyét. Jósi (mint elébb.) Abaúj Vármegye néz !

a'

,

Hallgat Kassára, rossára

Országunknak egygyik

's

híres \ á-

-

Kár. Hát mit tudnál mondani Kassáról? 6*

ei

34

FÓ Académiája van,

Jósi.

t

a"

Vármegye

Urai ott tartják Üléseikéi. Kár. Hát egyebütt sehol sem ülnek, csak mindég állnak a Vármegye Urai ? Jósi. (gondolkozva.) Nem tudom én nem láttam én, soha egygyet is! Kár. Ülnek fiam, 's alusznak is hanem Kassán sokan ülnek egygyüvé, hogy tanácskozzanak, Ülésnek. 'a ezt hívják Ke r. Menj -ki fiam! Jósi. De sokat tanultunk még mi egyebet is. Ker. Csak eredj fiam! megelégedtem tudo1

—

t

;

mányoddal. (Jósi kiszalad.) Kár. Lássa azUr! így nevekednek tudákos, saink, a' kik mindent tudnak, csak azt nem, a' mit tudniok kellene *s így vesztegeti a' szegény gyermek a* drága idt ollyanok' tanulására mel;

,

nem

lyeket

ért,

—

tanúi.

's

csak

a'

jövend feledésnek

a' Károly kezét.) Az Ur szenálam. Repes a' szív a' szülében ha hogy ökölnyi gyermeke ollyan dolgokról

Ker. (megrázza

met

nyitott

hallja

,

,

petyeg, mellyekrl megaggott emberek semmit se hallottak, innen Uram ÖrÖmielve hallgattam a' Kávét, Vaníliát, de már tudom, mit tartsak hm úgy látom szegény fiam kevésróla. Vegye az Ur álsel tanúit többet a* semminél. Az elébtal, *s tegye vele azt, a' mit jónak lát. kosztján kívül 300 forintja bi Tanítónak lakásán yóU nálam az Urnák megduplázom. A' további hála az én gondom.

Hm

!

,

,

,

K

á r.

dalmát;

Köszönöm

f

az

törekedésem

Ur

szívességét

lesz azt

és bizo-

Szobája az Urnák hátúi a' folyosóról gyermekéhez. Ott tán szegény ne'a annya is megfér. Hordoztassa által az Ur ,

Ker.

nyílik, közel

vel

,

megérdemlem.

nálam nem

1

lesz

semmi

rövidsége.

,

85 Isten, hogy, ne legyek érdemetennyi tanúságaira az Ur nemes lelkének! Sietek a szegény Anyámhoz e' jó hírrel. Addig

Kár. Adja

len,

1

alázatos szóigája az

is

Urnák,

(el.)

Tizedik Jelen Kereszty

és*

(maga.)

Hála az Egeknek! tán valahára emberemre akadtam. Durva ércz-maszsza az ember, s mind a' nevelés adja- meg a* kel nyomatot néki és lela két világra nézve. O ád arányt a' testi ki tehetségeknek, szabja egygyik gyakran trucczára a' szerencsének sorsunkat 's láttatlan szÖvedéki elfutják egész éltünk folyását, mint finom erecskék a' testet. 'S még is Istenem! be csekély vagy szokás doIog a' nevelés sok szüle eltt nyge a* nyakán, mellyet csak azért nem meilzNéked eí egészen, hogy meg ne ítéltessen! ismét új hálával tartozom jó Tailósym Hadd lássam könyveidet. Ugy ismeri ízlésemet a' jámbor, mintha magam válogatnám ket; (olvassa a köny(mást nyit.) veli czímjfii.) Mendelsohn Fédonja Decsy Osmanográphiája (harmadikat nyitván Boldog egek! hol meg hökken.) Mi? mi ez? veszi magát ez a* név? Lákosy Péter, Gyimóti Prédikátor, 1779. Helyes! (Felugrik.) Ez az könyve volt, a' bizonyos; de hogy került Pestre ? hogy a' Tallósy' kezébe? Ennek végire kell járnom minél elébb! Istenem! ne hadd kisiklani kezembl ezen kis nyomot! mutass módot régi

—

,

1

,

,

!

á

—

!

,

;

—

—

hálám

1

lefizetésére! (Elsiet,

's

leesik

a kárpit.)

86

Negyedik Felvonás.

Els

Jelenés.

Báróné Udvara balra közel a' kapuhoz Kardos konyhája, lakása. ;

a

v

•Teri. (tanakodik az ajtó eltt,) A* Báróné házáalól, balra! A* lesz az, a' kinek a' tojásait

ban

öszvetörtük. sítani

jó Pali

Hm

,

már külömbhöz nem tudtál utaegy! Ugy hasonlít egy-

De mind

?

gyik uzsorás a' másikhoz , mint tojás a' tojáshoz. érez közt megérczesedik szíve mindegygyiknek. Osztán nem kérek semmit, sót inkább ollyas valamit hozok , a* miért az efféle szérdéket Az ablak alatt zsibajt hala' hideg szokta törni. lottam. Tán vendégei vágynak. Magam juhocskák lesznek , kiket nyírásra, ha nem nyú~

Az

szr

zásra hajtott hozzá az inség. Sietnem kell; nem *| belblrbl várhatok míg eloszlanak, (kopogtat mindgyárt-ot kiálinak.) Ez a' Gazdaszszony szava ,

lesz.

Ennek meg

M

á s o

kell

d

i

nyernem

k

Orsolya

a

1

pártfogását.

Jelenés. és

Feri.

Ors- (ajtót nyit.) Mi tetszik az Úrnak ? Feri. (nyájasan.) Maga is tetseik lelkecském

!

?

!

87

Or olly

,

8.

(boszszonkodást tettetve,)

No no ,

— ne

hevesen

Feri. Látott e' az imént a' mint itt Kardos Úrral pereltem a' tort tojások felett ? rs. Hiszen mankós lábú kóldús volt az. Feri. (egy gyei keltt szökik.) Nézze lelkem van e' jobb láb Pesten ? (súgva) a' csak álorczázás volt, hogy a Kardos kellemes gazdaszszonyát láthassam, a' kit a' hozzám is elkúválygott jónak szemérmesnek , takarékoshír , szépnek

E

O

,

7

jó

sütnek,

Ors.

—

,

,

nak,

jó

fzönek

(szem lesütve.)

Ah kérem

Feri. Tudtam, hogy ha

Jci

a'

— —

az Urat

eltöröm, de kell jönni a' lármára az én Tubiczámnak goromba Kardos elébb expediált, míg ezt bea' tojásait

várhattam volna.

Ors. (fél-mosoly gv a.) O be átkozott! Feri. Minthogy tehát akkor csordultig •zívemet ki ször

is

azért,

tele

Önthettem ismét eljöttem, elhogy egy pár csókot adjak és ve-

nem

,

gyek galambocskám.

Ors. Ah ne

az istenért! úgy sikóltnom kelmeghallanák oda be a' vendégek. Feri. Ugye ? hát micsoda vendégek vágynak oda- be? Ors. Hi, hi, hi! (súgva.) Az én Kardosomnak házasság kopog a' fejében, *s menyaszszonyokat gyjtött uzsonnára magához. Beszéllgetnek a' jámbor vendégek, hogy mégis valami foglalatossága legyen a' szájnak; mert a* mi jó uzsonnánk ugyan nein igen csukja-ki gyomrokból a'

lene,

's

1

vacsorát.

Feri. Már mi csak ugyan jobban megüljük, úgy

Ors. Né

— hogy

mibl?

e'

kézfogást

a'

is

szívecském!

siet!

nem

Hát ha

is

lesz

Igaz, hogy egy két tallérkát szorosra tettem a' ládámban, 'a osztán Kardos Ur tíz esztendei béremmel tartozik az is tesz egy két pólturát — ,

,

!

88

Feri

Mindég gazdag

(tréfás dagállyal.)

Aszszony édes angyalkám! — Már hát értjük

mást lelkecském

?

Most

küldje-ki

1

a

jé

egy-

Kardos Urat egy

•zóra.

Ors. Az ves embert.

Istenért! soha se láttam illyen he-

Nem

is

várja

hogy

,

ajtót nyissanak,

egyenesen az ablakon u^rik-be. Hiszen vendégei vágynak, mondom. Feri. Nem tesz semmit angyalkám! A' ki házasodni akar, ne várjon se napot, se órát, mert könnyen id-nap eltt megbánhatná. Csak •zóllítsa-ki; mondja, hogy nagy dolgom van vele. Ors. (nyájasan.) Ha tíz esztendei béremet tagadná, csak oda beszélljen néki az Ur (Líztosan) egy hólyaggal úgy is ki lehetne ugratni a' világ-

Megyek még

ból.

!

Tán

csak

(elindul is

,

de

ismét

viszszafordúl.)

hagyjuk mászszorra

Feri. Nem! ég

a'

fold

nem

tudok. (egy eped tekint el tel.) (lemegy,) nyughatatlan

nyost

!

alattam, míg bizo-

Ors.

istenem!

be

!

Harmadik Feri

Jelenés.

(maga.)

Hm —

egy becsületes náthához nehezebben Ollyan a' szea* házassághoz relem a' fejérnépben, mint a' tüzszikrák a' kovában esztendkig elnyugszanak, ellappangnak benne, de leg kissebb csaholásra el -omlanak. Kár volt szegény Aszszonyt kivennem nyugalmából dekülömben várhatnék, míg Kardos Ur' audentziájához férhettem volna Jut az

;

;

ember, mint

!

—

89

N e gy e d Kardos

(fon

Kard.

's

i

k Jelenés*

megütközik Ferit látván ) Feri.

(félre,)

Batkává valljon minden ara-

nyom, ha ez nem az a' koldus, a kivel az imént perem volt (fenten) mi tetszik az Urnák ? Feri. Uram! nékem 80 forintra vap szükségem 's azokat az Úrtól van szándékom felvenni. Kard. Szándéka van az Urnák? Hát nekem 1

,

van

e' szándékom adni? Feri. Bizonyosan, mert 300 forintnyi zálogot hoztam "'s hármat ajánlok száztól hónaponként. Úgy e' tudom mitl döglik a* légy ? Kard. Meglehetsen. De szeretném látni a' ,

Feri. Itt van Uram 10 darab arany, és 24 darab ezüst Görög és Római pénz, 's a' zsacskója is megér egy pár aranyat.

Kard.

y

kiönti s nézegeti', kezébe veszi félre,) Ezt jó lelkek küldték hozzám , többet ugyan a'

kezembl

(cC

ki

,

nem adom.

,

(fenten.)

Római

és

Gö-

rög pénzek, mondja az Ur ? Erre még bohót kell keresni, a* ki kapjon az olly pénzen, melly nincs kin elefánt kin ló folyamatban. Kin marha Feri. Uram! az arany és ezüst mindég beesés , ha marha van is rajta , ha marhánál van is.

—

Érti az

—

—

Ur ?

Kard.

(félre.) Sas rúgja szét még csipked , megállj! torkodra forrasztom! (fenten.) Mi betk ezek a'zsacskón? A. M. (félre) Agyagváry Mária csupa boszorkányság! (fenten.) Hallja az Ur a' zálogra adással már sokszor megjártam éltemben sokszor csalódtam nyakamon veszett a' zálog Feri. Ez nem fog veszni, merem fogadni !

!

!

•

—

n

Urnák.

—

>

90

—

Kard. Nem fogadhatja kivált ai ollyan szk pénz -forrásai vágynak; érti az Ur?

1

a kinek

,

—

Tehát én készebb volnék (félre.) ez revange örökösen ált venni ezeket az ócskaságokat, ha megalkhatnánk rajok: nem magamért Uram, mert én csak a' dohányban, borban szeretem az óságokat, hanem egy jó barátom számára, ki elég bohó a* pénz értékéhez a' századokat is számolni. Feri. /V mint az Urnák tetszik; a' zsacskónak 300 forint az értéke. Kard. fio, ho Prücskök költöttek annál a' !

1

!

fellegvárban,

a' ki

ezt a' becsüt tette.

Feri. Ez

cs

az igaz, hogy becsületes igazi bede már uzsorásnak kész vagyok 50 forintot

;

engedni.

Kard. vesztegessük

hatvan

Procul ab ego szót

a'

Tudja az Ur mit? ne

— adok !

értek az

Urnák

—

forintot.

Feri. (felpattanva,) Gyermeknek vagy bolondnak néz az Ur? Kard. Datur et tertium (súgva.) lopott jószágért elég 60 forint. Feri. Micsoda ? (neki rohan,) Ördögök fésljenek-meg, ki itt a' tolvaj rajtad kívül? !

Kard. no, ,no

(ijjedten az ajtóhoz

— engedjen egy okos

vonja magát.)

szót az Ur. Hát

No nem

az Ur volt az, a' ki déleltt, itten koldus ruhában kedveskedettnékem a* bolondok házával? he? Feri. (félre.) Teringettét, bizony rám es-

mért! (fenten) no 's ha a' voltam is ? Kard. A' pénz nem hull az égbl a koldusnak, kivált a' régi a' munkát folyó pénzel 1

fizetik

—

—

a'

fidbl nem

áshatta az

Ur,

mert. a'

—

zsacskó szép új mintha ma hímzettek volna ergo alkatlan és fizetetlen vásárlotta az Ur (lerohan.) Feri. (utánna ered.) Megállj ördög marta-

—

,

í

1

lékja

!

,

!

Qi

Ötödik

Jelenés.

Kardos Szobája* ÍA* vendégek az asztalnál ülnek

,

mellyen sok ezüst

csillog.)

Kahlb. Kardos csupa Mídás ezüsté vámihez nyúl; bár ne nyúlt volna az ételéhez

G. lik, a'

,

!

Báró Her. vegyítve ma ez ?

a'

-!Qe vize jó van.

Fáin poscát ád

borával, (lárma hallik.) Micsoda lár-

Kard. (beront az ajtón, Feri a' nyakacsigáját fogja, utánnok Orsolya, ezt kiáltja: úgy e" ta1

gadja? úgy

e

1

tagadja?)

Feri. Megfojtalak ordog ágyába

születtél.

Kard. Tolvaj gyilkos! Commissárius, Commissárius Ur C o m m. No mi a baj ? {cC vendégek mind !

1

felugrálnak.)

Kard.

Hiszen hallja az

Ur

,

hogy meg akar

fojtani.

Feri. Megfojtom mint a' kacsát szokták hogy gaz vére ne csúfítsa a fidet. Kard. Hallja Commissárius Ur? C o mm. Hallom Domine Spectabilis, de nem 1

értem.

Kard.

fáradás' lihegésével, Báró Tordayreá emléméltóztatik kezni édes Nagyságoskám hogy ma reggel mi pénz nemében parancsolazt kérdem vala ja Nagysád a* házbérem lefizetését. Mali Kisasz*zony kegyes enyelgésbl Görög és Római pénzt néhoz.)

(a?

Bizonyosan

—

—

—

—

—

—

—

efféemlített, gondolván a* gazdag Kardos nehezen fog mutathatni. Igaz , hogy nem is vó\t a' kezem közt; de egy esmersöm régen

lét

9*

gyjteményét. A' mint mondám, csak kedvtelésbl többet adni valamiért, mint a' mit ér, *s több ízben elmert mit toltam magamtól a' kínálást. De ma nem tennék az én kedves Nagyságoskámért? egyenesen fent említett esmersömhöz mentem mint tartotta, általváltottam, 's bea' pénzt, a kis erszénykébe egy mellyet a' múlt kötöttem

tolta

reám

épen

nem kenyerem,

efféle

—

— ,

1

,

télen köttettem volt a' Xagyságoskám szép Urj a végett, hogy neve' két betivel hímezve

—

'

édes meglépést szerezzek véle.

Feri. Már csak végig várom

a'

meséjét, de

nem maradok érte adós, vén bnös! Kard. Azomban a' Manó ezt a' Urat, kóldús

—

sohonnai épen vásárlásokkal jönnék haza, valóságos mankóslábú kóldús-itözetben Commissárius Ur ? nem úgy van e' jó lí-

midn

—

érti e'

rám? (Ferihez.) Feri. No csak tovább

Kard. Kóldús

—

!

— hozzám zsúrol-

öltözetben

Hirtelenében nem gyanítottam semmit; hanem késbben vettem észre 5 kémének jóféle. gazdálkodását. De hol keressem? Üri vendégeim máV^meg valának híva; a mint szerencsémre épen a' Gazdaszszonyom OrsolyaAszszony reá esmért az útzán a tolvajra *s kis erszénykémre nála , midn épen egy Zsidónak

tatja

a'

itt

kapuba.

1

1

,

árúlgatta.

Átkozom

Feri.

a' lelke

!

micsoda szemte-

lenség!

Or

Kicsoda? én? erre az emberséges ema' szemébl se néz -ki a lopás? Uram protestálok én ki sem voltam a' konyhából. Másért is öltözhet az ember kóldús ruhába,

berre

?

s.

a'

1

kinek

;

nem

csak lopás végett.

Kard.

(megütközve.) Mi a* guta? (félre.) Mi bújt belé Orsolya-Aszszony ? tán felhorpentett ? Ördögbe! térjen magához.

•

93

O r 5. (fenten.) Felhörpentettem f Mintha Kardos Urnái olly könnyen férhetne az ember a hörpentéshez.' Hiszen eczetes borától még a' részeg is kijózanodna. Zsacskót köttetett Kardos Ur más számára? Nem született még az az aszszony vagy Kisaszszony hiszen a' maga arany és ezüst pénzeit is mind az én kesztyimben és strimflijeimben tartogatja. Nem! azért élek halok, hogy ez az Ur ártatlan, nem is úgy néz- ki, mintha lopni tudna. , Kard. (félre.) Átkozom a' lelke boszorkánya! (fenten,) Jó, jó, csak forduljon most ki OrsoIya-Aszszony kár eshetik *a' konyhán. Ors. Ki is megyek én, de most is azt mondom hogy ez az Ur ártatlan Az ember csak nem akar mindent minden bolond orrára kötni. (Ferihez kimenbleg súgva^) Ha a' bérem fordul el, 1

;

;

!

,

szóllítson

-be!

Feri. Az els

része a* hazugságnak hát már Orsolya- Aszszony tagadja, hogy zsidóval látott volna. A' második része kimutatja mindgyárt magát. Mondjon az Ur csak egy darabot az hogy mellyik arany vagy ezüst pénzek közzül Római Császártól vagy Királytól való ? Kard. Ki visgálja azt? megmondtam, hogy én nem kedvtelésbl váltottam azokat magamhoz, csupán hogy az én Nagyságoskámnak udvarolhassak. Osztán a' név a' zsacskón C o m m. A* legtöbbet bizonyít. Lássuk a' Corpus delictit! Kard. Itt ,yan Uraim! ehol az A. M. Agyagvári Mária. Az Osz-útzában egy szegény musikus'

kisült.

,

—

leányával köttettem.

Báróné

(megpillantja az erszényt.)

Uram ne

hagyj-el (kezébe ragadja,) Ez az (heves felkiált á sokhal) veressel vegyes zöld sivalósággal ez az nór zöld mezó arany pettyekkel s nevem»betüi !

—

.

i

—

!

aranyhímzéssel

rajta!

régi

!

—

?

pénzek bennek

!

—

!

Ugyan kztök van

e' a' nagy Ántonínus ? (kiönti; magún hívül örömében,) Itt van ez az édes Malim nézd nézd! Uraiml az él istenért hol veitek ezt a' zsacskót? Ez az én munkám, az én gyermekem tulajdona. (Kardoshoz.) Kardos l'r! az egekre kérem, hogy jutott ezen zsacskóhoz ? (Kardos bti/múltában elnémul, Ferihez:) Kedves Ir"! szólljon kérem, mit tud ezen zsacskó fell? Feri. Az egy barátomnak a* kereszteli aján!

—

í

!

déka.

Bár. ( Öröm -hifahadássaL) Az! igen is az Hol? hol van az én Károlyom? az én kedves fi!

am az

?

Az Istenért kérem az Urat vigyen hozzá. Feri. Micsoda? Károly a' Nagysád fia? De ,

e»

nem

fia!

ál-

e* ?

Bár. (a zsacsht

Még

Uram

igazán? (szemét törli,)

modok

forgatja.)

Ez

ó ez az!

az!

szegény Yaszilnéval, mennyit vetekedtünk a* szín választáson, míg a' zöld remény-színt kijeleltük. Menyaszszonyi ajándékul munkáltam be sokat sírtam felette ó keda' férjemnek ves Ur jöjjön, mennyünk a* fiamhoz, vezessen az én Károlyomhoz. Feri. Futok, repülök édes Nagyságos Aszszonyom 's azonnal itt termek vele. (öröm- rillogva.) Mindég mondottam hogy az én Károlyom nem bolond ember* fia. De meg is érdemli a'

—

!

,

,

mondhatom Nagyságodnak

a' Báróságot. Esze, szíúgy, mintf Kar dósra mutat) enül fekete kandúrnak, (elszalad.) Kard. (félre.) Már most csak nyelnem kell, a mit nyelnem adnak. Sas rúgja szét! ugyan csá-

ve helyén van, nek a' pénzen

nem

1

vába vagyok

ám

!

Bár. Édes Malim! nézd mint dobog a' szívem! remény 's kétkedés váltogatják benne egymást. volna

O

ha

fel az

bennem

volna nem anyai érzelem

's

,

1

,

a

csak hijába zúdult

szunnyadt remény

!

g5 i. O les*, bizonyosan lesa édes AHála az egeknek! kény terul egyszerre a házunkra. O mint fogom szeretni a' Bátyámat!

'M

nyám

A

<">

1

1

!

Bár. Jó

lélek!

Comm-

{Kardoshoz.) Domine Spectabilis

ugyan roszszúl

Kard.

áll

ám

a'

status causae.

Még nem

(Jobákoi vesz.)

ludjuk,

még

maradhat az a' szélkelep. Báró Her. Ez különös eset!

oda

is

Kahlb.

G.

A' csudával határos.

Bár. Kedves Kardos Ur! reményiem elég bátorságot fog nálam találni *s álialengedi kezemhez ezen zsacskót, addig, míg a' dolog kifejtdik. Hiszen úgy is nékem köttelte úgy e' ? ,

Kard. {zavarodva kezet töröl, s hajtogatja magút.) Igenis kétség kívül úgy vagyon a* mint méltóztatik parancsolni Nagyságod. érzésem Bár. Menjünk -fel édes Malim! átallja a' tanúkat. Kész szólgálójok maradok kedves Uraim Aszszonyaim Ha csak ugyan fiamat

—

—

—

—

!

,

adná- meg

a'

Gondviselés, egy

kis házi

vendég-

ségre szívesen fogom látni az egész Uri társasáBáróné és Mali el.) got, (költsdnös hajtogatások G. Kahlb. (Báró Heringhez súgva.) Menvégezzük a' vajünk a' Hét Electorhoz Sógor csorát, mert itt csak elkezdettük. Már ha ételt láttam , jól kell laknom; mint a' tigrisnek, akkor jön dühös appetítja, ha egy kis vért lát. Báró. Her. Nem bánom. Szolgája Kardos l'rnak nem is hallja! A' Görög, és f.ómai Császárok lidérczként ülnek a' szívén , és agyán, (elmennek.) ;

,

!

!

Kukovayné.

(begyes hajtogat ásókkal.)

Monsieur de Kardos A' Theátrom \ár, kell Adieu (eltipeg.) !

!

!

!

Comm. lesz

Pá

mennem

reám

nyilván

,

Spectabilis

sum ad

való

,

Domine

hogy vagy

!

Ha

szükség

paratissimus. Annyi az a' félkóidús fráter

servitia

96

—

(torkot ráspol ) egy más gazember, vagy Humillimus servus (cl.)

5

a

valaki.

!

Hatodik Jelenés. Kardos

(maga.)

Kard. (a? ki eddig többnyire szótalan nagf lépésekkel sétált a szobában.) No ugyan beftöttem magamnak, semmi haszon fejében! (prüsz,

1

szent egynehányszor.)

Phi phi phi csak rajta Azt hallottam, hogy ha prüszszent az ember, az nap meg nem üti a' guta. Ma ugyan nagy szükségem van az efféle assecurátióra. No vége a* gazdag Menyaszszonynak! De mit is érne már mind a' kett, ha a' fiú, ha a' testvér meg!

!

!

!

1

—

,

Jó lyukat

üt az a' Successión. Jó KukoJ már csak te segíts -ki a' sárból. Télben czinke az els énekes madár. Orsolya! Héj Orsolya Aszszonyí De ugyan mi a' manó lelte volt

került.

vayné

ezt az

,

Aszszonyt

is ?

Hetedik Jelenés, Orsolya

és

Kardos.

Ors. (Nyersen.) Mit akar Nagy Uram 3 Kard. No no már Tekintetes Uram ,

is'

voltam. a'

Ors. Volt, de nem lesz többé. Szóllítsaúgy, kitl megérdemlette Nagy Uram! (sírva) de

—

nékem tíz esztendei béremet eltagadni Kard. (V maga zseljeit tapogatja.) Orsolya Aszszony, igazán nem fért e a' pinczém kulcsához t Ors. Jól van jól, tudom már a' Nagy Iram 1

szokását , hogy részeg , vagy bolond a' ki tóle pénzt kér. De hiszen, hogy már most az Ute*

,

—

nékem is szerencsét mutatott magam sem lepek ám mindég csak béketr bárány. Majd meglátom hány magam forma gazdaszszonyra fog aa

—

Ur akadni a ki gazdaszszony legyen üres kamaraoan, fzni tudjon semmibl, koplalni mint skatulyába zárt pók, és a' Nagy-Amxya' ruháiban farm. Itt hagyom az irat,' mint a kapu fél-fát, de elébb megétetem hunyorral, (méreggel elro1

1

han.)

Kard. (fejét csóválva.) kem kit -fel! {elmegy.)

nem

A' mái nap

né-

Ny olc zadik

Jelenés. Báróné szobája. Báróné

és

Mali.

Bár. Édes jó gyermekem te örvendezel, nyájasan biztatgatod a' kétked anyát, pedig te vesztei legtöbbet. Fiam egyszerre megfoszt nagy ré!

szétl örökségednek.

Mali. De nem

szeretetéti jó x\nyámnak gyermeket nevelt magának gyermekét szerette bennem. Ó gyá-

ki meszsze^ atyafiból

belilem

,

's

va leiek az, mellyel iliy szent öröm között alacson haszon-lesés szorongtathat Oszíán testvért, eg y kedvei testvért nyerek Károlyba. Ó mint fogjuk szeretni egymást, tükörül mindeneknek kiket egy anya szült !

!

Bár. Te

bennem

jog

jó

lélek!

—

édes Malim!

Be különös

érzés zakét-

Nem merem még

kedés nélkül hinni töméntelen szerenesémet. Fémintha viszsza rántni akarná a' Sors tlem azt a' boldogságot, mellyat szemembe villogtatott. Vallyon meg lesz e* Károlyom nyakán a szemrcs, ez a' boldogtalan jegy? Haüod? mintha lábak kopognának a' lépcskön. lek

,

1

—

—

s

93

Mali.

Nem Anyám,

Julcsa jár

az

óldal-

szobában.

Bár. De ugyan, hogy került nak az idegennek a' kezébe ?

a'

zsacskó an-

Mali. Hiszen, barátja mint monda a' mi Károlyunknak. Arra meg mernék esküdni, hogy nem lopta mert a' képe nyílt, s egyenes lélekre mutat. Nékem igen esmeretesnek látszik az az ifjú. Kellett már látnom valahol. most csak ugyan jön valaki. Bár. Hallod? :

,

—

Kilenczcdik J e l e Károly Kár.

n é

m

és az elébbiek.

(le nyitja lobbal az ajtót,

de kétkedve

megáll.)

Mali. (sikoltva Bár. A' fiam?

Ma

1 i-

~

felpattan.)

A' Guitarre

-

Ah Anyám,

mester

az!

!

Kár. (habzó -hangon.) A barátom azt mondta hogy Anyámat találom Nagy ságtoknál. Bár. ( orom- reszketve.) Ah Mali, e* az f nem csalódom e' ? mint remegek álteresztni szivem' az örömnek, a' végetlen kénynek! O ha 1

,

csak ámúlás lenne boldogságom! (közelebb lép Károlvloz.) Kedves Ur! az Istenre kérem, mit tud születése fell ? Kár- Csak annyit, a mennyit ez eltt egy pár órával nevel Anyámtól értettem , hogy cse1

csem koromban

Nagyságtok korcsmárossának adattam által neveltetés végeit, *s a' Hóra - hadkor ezen jó nevel Anyám szöktetett-ki a' kereszteli ajándékommal egygyütt a* dühös Oláhok

közzül.

Bár. Nevel Annyának

Ká

r.

Yaszilné.

/

a'

neve?

,

99 'Bár.

öíébe rohan.

(

légy gyermekem! 1

szemorcs

I

a

|;

perczig

!

Károly fiam! egyetlen

)

(hirtelen cfhyahát tekinti.)

De hogy

is

Itt

tudott szívem csak e<*y

is kételkedni benned? Kár. Anyám, édes Anyám szabad hát már valahára Anyámat neveznem ? Egy riap megadja édes, és nevel Annyát az eddig" árvának. Bár. Édes gyermekem! húsz éveken keresztül lihegtem ölelésed után; azt véltem, tán már ki is szokott keblembl a' Szüléi kény. Ah csalatkoztam édes az, még édesebb öröm azzal, hogy vesztve volt. (kénytehe szemlélgeti.) Hogy tudtam !

•

I

j

!

nem

ismerni reád? hiszen a' vak is láthatja a' szóllamló hasonlatosságot. Orrod szád , egészen ,

az |

Atyádé —tekinteted

tekmtetje

—

szegény Atyám' szelíd vonásaid az enyimek. Nem oJ van a'

iW

Málikám? Mali. {zavarodva.) jgen az igaz, csak hogy ifjabbak. Bár. (nem ügyeld mosolygással.) Tudni való, ihogy ifjabbak! Hát az az Cr kicsoda fiam, a' [kinél a' zsacskó volt? hogy került az a* kezébe? e'

—

!

—

í

Kár. Egy szegény Erdélyi fi, lelki 's testi barátom, édes Anyám! Eri csak ma érkezek Pestre 's a' szerencse mintegy bevezetésül bol-

—

,

dogságomra épen,

a'

nevel Anyámra

Vaszilnéra bukKardos egy márvány szív házából taszigálta -ki hogy földhöz ra,

tatott,

midn

uzsorás a' gadt ^szegénysége miatta' házbért nem fizethette. Bár. Szegény Kati! 's én olly közel voltara ,

hozzád

!

Kár. Holnap

reggelig való várakozásrabír-

tam Kardost, 's minthogy az idegen fidn semmi más kinézésem pénzhez juthatni nem volt régi pénzeimet adtam Feri barátomnak által hogy vesse zálogba vaíamellyik Uzsorásnál. A' szerencse épen Kardoshoz vezérlé.

'•

?*

!

100

Bár. Károly édes fiam, be boldog vagyok! látom nemes lélek lakja kebledet. Mali gyermekem ne vond félre magadat, jer oszd-meo- örömemet velem, jer öleld -meg testvéredet! Mali. (zavarodva, és magát vonogatva.) Ked!

ves

Anyám Kár. {gyenge

kedves

a' talált

szemrehányással.)

Málikámnál

testvér

M

Vagy

tán

nem

?

(ölelésére szökik á 1 i. Igen , ó igen hogy zavaródás át titkolhassa félre.) Ah Istenem Bár. (mind kettjüket megöleli.) Mellyík anya boldogabb nálam? két nemes gyermeket ölelhetek! természet, és hála sznek ezentúl Örömet kietleneknek vélt napjaim körül !

,

!

;

Máíi. Kopogtatnak! Kár. Bizonyosan az én Ferim

lesz,

a

1

jó

Vaszilnéval.

Tizedik Jelenés. (Az elbbiek..

Feri Fa s z i Inét

vezeti

-

be

,

ki fé~

lelmesen áll-meg az ajtóban.)

Bár. Kati! édes Katim, te v^ az árnyékod ? Kár. (megfogja kezét s közelebb hozza,) Közelebb jó nevel Anyám csak bátran, ne remegjen f

!

a'

nem

érdemel.

(kezére borúi a* Bárónénak;)

BeménylÖzvegye

szemrehányásoktól

Yasz. het

e'

,

mellyeket

kegyes szemet, irgalmas szívet a' Xagysád' férje gyilkosának

\ aszilnak

Bár.

,

(megöleli.)

?

Édes Katim nincs bocsánat!

Te ártatlan vagy, 's mint kedves Károlyom megmentje, f jóltévm. Szívem nem vádolt soha, bár megütközött is azon, hogy £0 ra szükséged.

évek

ólta

feléje se jöttél

Yasz.

szeret Maridnak.

Hajthatatlan volt férjem mindég, ha

jönni akartam.

101

Bár. Szintúgy az én Báróm is édes Katim, hihet hogy Kárólyom holléte titokban maradhasson elttem. Jó aszszony! be fonnyadt, be 1

,

sáppadt vagy! be lezsúrolt azinség, szenvedés, húst, egésséget rólad! Hova lett a' friss , a' víg, kinek még a' híma* szökdel lyánka bellled ráma alatt is tánczra dobogott a' lába ? Istenem mi csudásan vonszolja az id a' változás' sznyegét maga után Alomként lebegnek látásodra lyánkorom' boldog napjai elttem ah férjhez mentemmel be sírba temettem azokat! .Tasz. Azolta keveset hallottam Nagyságodról , mintha Országok , tengerek feküdtek volna ha csak gyaníthattam volna is, hogy köztünk. az én Kárólyom a' Nagysád' szülöttje Bár. Halálos ágyában vállá -meg a' Báró, hogy férjedet iszonyú esküvéssel kötötte-le az örök még te erántad is. hallgatásra Va^z. Ugyan azért hihetetlen volt ma elttem ezen hír hallása. De szabad kérdenem mi lehetett az oka, hogy az egyetlen egy fiútól az Atyai ház megtagadtatott ? •Bár. Elbeszéltem édes Katim, csak azért is,

—

z

—

!

!

;

O

—

,

—

hogy

De

a'

,

—

gyanút bennetek magamról elhárítsam. édes Katim, te beteges aszszony vagy.

ülj-le

(Károly széket tesz Vaszilné alá.) Férjhez mentemmel szerencsém napja lehunyni látszatott. Ritkán vegyültek az öröm perczek bánatos napjaim közzé; nem azért, mintha férjem a' rósz emberek közzé tartozott, vagy szíve idegen lett vóma hozzám hanem mivel egy boldogtalan pokol faj:

zású indulat dúlt keblében dulatja.

Lassadán

el vonám

—

a' féltés'

minden

dühös

társaságtói

in-

ma-

gamat, falaim közzé vonultam mint csiga, mihelyt boldogtalan emésztdéseit sejtettem. I. asztalán! álomriadások, tik ott a'

féltt

,

a'

hagymáz képzetek rettegtemás táplálékok nincsenek.

hol

A' beteg agy és szív apadhatatlan források

1

a

gya-

102 onkínzásokca. Ah illyenkor áll a' házasság istene a Ártatlan szivem gyamar méltatlanul férjem szemre-

núságra és sínieszto

búsan boldogtalan pár megett lefordítva fáklyáját

!

1

—

#

korta szenvedte a* mint egy estve hírül hozza a' csehányásait léd , hogy a' férjem* egygyik fiatal lovászszávai hátra esett a' ló 's megzúzta a' boldogtalant. íjjedve rohantam ki férjem után; az ifjú' kínjai, mellyeknek tanújok voltam, szánó irgalomra lárésztvéve kötöztem és kötöztetgyítottak eránta tem sebeit ápolásáról gondoskodtam , ételt italt küldöztem számára egy szóval , a mit az emberiség kívánt, semmit el nem mulattam, mellyel szörny fájdalmait enyhíthettem. Ah a férjem gyászos indulatja másra jelelgette szánakozásomat, titkos szövetséget sejtett benne köztem, *s a' lovász között. A' féltés, mint ég láva, a* tzokádó hegy gyomrában bell emészt elébb míg lángképen kiütdik. így férjemnél is. Éles szóvágások , tr gyanánt sebz gúnyok, voltak a' fojtott düh elpostái majd egymást ér méltatlanságok követték ezeket; míg nem Károly fiam születésekor lángba csapott-ki a' rejtett boszszú. Egy szemres ült a' Lovász* állán , szemrcsöcske lt kis ,

,

,

,

1

,

1

,

1

,

csecsemm balnyakán kélység elég volt

a*

is

,

's

e'

bóldogt

cse-

ilan

magát feledésig dühösíteni

a'

Bárót.

Vasz. Iszonyú egy jem

ég

tyadat!

így

zám —

indulat!

be lép háló-szobámba a' gyertyával kezében. Csókold -meg

Bár. Egy

fér-

éjjel

szóll

szív fagylaló

fat-

hidegséggel hoz-

kiragadja fiamat karjaim , magát rimánkodásim közzül, 's azólta kedves gvermekemet nem láttam többé! Férjem dühe, mint gyakran a beenyhülni látnagy paroxismus után tegség Ivánkát szülegy esztendre szott erántam; két 1

,

.

's ezentúl nevekedni látszott bennem, erkölcsömbe való bíza!ma de ha fíarnal

tem néki, '*

tiszta

;

103

hoztam el, vagy csak

1

feléje lejtettem is a beszédet, azonnal borongni kezdett szemöldöke, '* kizuhant a' szobából míg nem a Hora-zendületkor, (melly leányától is meg-fosztá) vett sebe haAzon új világnak, mellylálos ágyba szegezte. 1

;

—

be épen lépéndk vagyunk,

másképen kezdjek

szelíd súgárzatinál

,

hagyattatándó földünk olvadnak a' haldokló ke-

látni

itt

gyáva tárgyait. Oszsze blében a* két élet érzelmei, 's szelídülnek, nemesülnek az eddig érzettek. A' Báró is most bántameg méltatlanságait érzékenyen követett- meg azokról, 's Károlyom hollétét felfedezte elttem. ,

els gondom volt fiamat felmi r;denfelé kerestetni. Híjába mint e' mái napig O ez a' nap húsz evektl ólta els

Eítakaríttatása után

keresni,

*s

!

Öröm -napja éltemnek! Yasz. Nékem is e' nap adja -meg nyugalmát szívemnek. Hála az egeknek érte !

Bá

Vr

Károlyomnak, tehát e mai naptól ólta házam' tagja. Azért pedig, hogy a' csomót az Ur fejtette ki boldogságunkra, mindnyájan köszönettel tartozunk az Urnák. Feri. O az én Károlyom' szerencséje feles»

.

(Ferihez.) As

barátja az én

1

leges jutalma csekély fáradozásomnak.

Bár. Tudom édesim,

frissítésre

van szük-

ségtek, jerfek hadd, gondoskodjak rólatok. Téged is jó Katim csak a' halál visz - el a' házamtól. Menjünk kedvesim! Egek áldása, 's innep szállt a' házomhoz. (elmennek az aszszonyol.) Feri. Örvendek pajtás Károly szerencsédnek, (enyelgve.) Vagy tán már nem is szabad így !

neveznem a' Nagyságos Bárót? Kár. Feri! hanem tudnám, hogy enyelgesz

—

ita

örökre tudnék neheztelni, (hevesen megA pajtásod neked Károly,

A' sírig barátod Herczegi süveg úlne

öleli.)

,

is

fejére

!

104

Feri.

Nem

kétlem

pajtás,

(súgva.)

Nem

lát-

tad Malit millyea eped szemet vetett az új testvérre ? hogy? tán a* Guitarre - mestert kereste

benne.

—

,

K á r. O

Ferim

!

be végetlen buldog vagyok

!

De most jer, tudjuk -meg nincs e' csapos hordó az Anyám pinczéjébe, 's darab déli sült valahol eltéve? mert reggeltl - ólta még nem volt idm enni, 's ha id lett volna is, nem volt mit. Feri. Angyal szóll bellled pajtás! 's osztán mái nap meg is érdemli. Nem mindennap ugrunk egyszerre kúldús botról báróságra. Ez i»aa'

zi sálto

mortále volt! (kézen fogva elmennek,}

Tizenegyed/ A Jelenes. Mali

m at

(visgálódva kijön.)

Elmentek már!

nem

—

Itt

hagytam

a"

kulcsaid

—

szívem viszsza jiini értek. Mint zajog, mint rül körültem minden, *s csak én ne a' kedves testvér' megérkeztének ? Testvér testvér! édes szó! ah még is be hideg 4 be szk nevezet egy többért lángoló szívnek! Szegény Mali! itt a Kedveséd a' kiért epedtél, naponként láthatod, ölelheted, szeretheted, *s ah még se tiéd öj "\ eled van, s még is rémít hézak köztetek. () házas azt mondta a* kóidús , Vmiért hazudj volná ? nem volt oka reá. De nem említette egy szóval is a' Feleségét. Tán a' megtalálás öröme nem engedt idt reá! 'S osztán, ha nem volna is házas ? Jó Mali, te ágy szegény árva Ivánka vagy, kegyelem a' te kenyered 's ö egy gazdag örökös. Nem jó lyánka savanyú a' \> szll, ne ugrálj utánna (búsongva elballag ,

's

volt

!

—

1

—

7

!

,

,

!

a

kárpit leesik.)

!

.

105

Ötödik Felvonás,

Els

Jelenés.

Károly Jgy látom,

a'

sors

(maga.)

mindnyájunknak nyújt egyszer

hetünkben valami keser rágni valót a' szájába. Némely pulya meg -retten, hogy méreg, 's a

1

a' képzelet, öli-el rajta, nem a' az erÓsbb lelk pedig jobb ételt vár utánna , erre nézve a' keserség valóságos gyomor ja-

sors ke-

élelem, :e: s

szerré válik. Gyermekségem sanyarúságát mint csupa örömmel váltani fel a' szerencse Anyát, 'angot, kincset halmaz egy nap reám, 's a szív lankad e' boldog érzelmek súllyá alatt. Ah csak az érezheti igazán , mi egy Anyát találni, ki egész éltében árva vélt, csak az becsülheti á rang, és vagyon kedvezéseit, ki elhagyatva kilszdött évekig az ínséggel. Nagy eló-rugtatása van egy gazdagnak lelke mívelésére nézve is mert azt nem húzzák alá az élet mindennapi silány gondjai. Sok embernek, kit roszsznak tartunk, nincs cgyébb vétke mint az hogy a' szegénységgel való Most már módot csatázásbin gyenge .bajnok. jusf adott az Isten segítni kedves barátimon is reménylhetni kedves Malim viszont-szerelmét, kezét. Egy bicczentés gyakran annyit változtat az ember sorsán mint a' íieometra' dioptráján. Mali enyim leheti boldog érzés Jeles egy 6 enyim r

itó

;Ör

!

1

1

—

;

,

—

,

,

!

4

!

,

!

io6 Ivánka most új bajok feselnek rajta szemem eltt méff egyszer olly kedves miólta sajátomnak merhetem nézni. A' szerelem' lágy epedése mint borong szép arczain mint habzik a Kolosvári Gui's nem tudja tarre- mester , és testvér között, mellyik helyhetéshez szabja, nem szabható érzeligával, és szerelmével Kedmeit Mint küszd ves lyánka kiváltlak minél elébb kétkedésedbl, mert magamis nyugtalan vagyok mint gyermek , !

1

!

m

!

!

!

kinek játék van víve vásárfiába, de nem látta Guitarre fekszik itt az asztalon, kómég. Né tázatok mellette, (kezébe veszi.) Kedves eszköz!

—

neked köszönöm Malimat

!

(néhány fogást

tesz

rajta.)

AT á

s o

d ik Jelenés.

Mali, Kár.

(felugrik.)

mester érkezett

-meg

és

Károly,

Szép Málika,

a'

Guitarre-

Kolosvárról.

Mali. Ah múlt idk Kár. Mellyek kiesebb jelenre !

!

derültek. Vag} tán elkésett a' jó Mester ? Pest világa Malikénál szívet csukott eltte ? quártélyozta korán más szívbe Mali. Tán 1

magát!

Kár. Nem lett volna csuda. Forrón az elsc láng hevével, szeretni mint én, véletlen szakíttatni-el az imádott tárgytól, 's égni minden szikrája nélkül a' reménynek Mali. (gúnnyal.) Már az igaz tudjuk mit nem tesz a* kétségbeesés! Leg jobb a' méh -csípés elszegei len, magát a* méhet dörgölni szélivel szeggel, szerelmet, szerelemmel orvosolni. Ez a? igazi férjfias orvosság

—

!

,

!

tor

Kár. Málika gúnyol, LOgy

alattunk

itt

is

periig

kér

egy

Mali. Tán a* szí vétlen irányból volnék öntve!

O

Kár.

zállt-meg, örrent

a'

—

én hallgatok,

lakik.

Kardos? Ha még

is

ha képzelhetné mi érzés mint kocsijok Kolosvár útzáin ci-

Máiika,

Mali. Szerencse, hogy

az

érzések

iííy

is

cl-

1

örrennek a szíven.

Kár.

Azólta

—

arre

Mali. Az

új

unalom

—

kedves tán

hóltfa

nem

nékem

barátnéja

Gús-

a'

a*

rou-

sikának?

Kár. Mali! látom

el

-vesztette

a'

testvér

a

1

iuitarre- mestert!

Oh nem!

dupla czim reám nézve >'.Bátyám szerencséjének, (hogy szemei ^süthesse, a? Guitarre-t törli.) Szabad tudnom honnan házasodott ? des Bátsim Kár. (félre.) Ugy e' ? átkozott Feri, ez a' te? kedves {fenten.) Lelkem húgocskám lunkád tanítványom eltnésével a' remény is eltnt ta* kétség inség,, szegénység reá vettek im Mái\. (epével,) O minek a' mentegetés ? Kár. Épen egy gazdag Tímár Özvegye a a kéz alatt szívét, kezét az öröm hagyott ifjúnak Mali. *S a' többi! 's a' többi! (vígat tette;

Mali.

tndnem

a*

,

!

!

—

—

,

—

)rülök, örülök édes Bátsim

!

Keménylem boldog

házasság?

Kár. Boldogabb mint reméltem édes húgo^. elesésem egy áldott teremtés, kinek minden Ö le csak az, hogy nékem teremtsen örömet Mali. (Jibnyhe lábhadt szeme eleibe, a iszi félre.) Szegény lyány! ezért szerettél te olfy 3rrón! (fenten. ) Édes Bátsim szívbl örven-

—

>

,

!

zerencséjének

K a r. (megcsókolja a desMálikám, de bizony

Azt nem szereti; £m Istennek nem örveiv.

kezét.) hál'

!

,

106

Mali.

(loszszonlodva.) Mit? Nézze-el az emilletlenség! csak azért is Örvendek. ár. Mutatja ez a' könny szép szemében édes angyalkám, mellyet nem adnék a' Cleopátra* drága gyöngyeiért, hogy nem örvend. Máíi egyetlen egy Malim, vélheti Károlya fell azt, hogy másnak adhatná szívét, vagy elárulhatná kezét? (Jiévvel.) Nem angyal! te bírod azokat, *s fogod (magához szorítja a' Ivánkát.) bírni míg élek

ber

micsoda

!

K

!

!

Mali. Lázas

ember! hátnem

(fejtdzfk.)'Be csudás

?

Kár. Csak leszek kezemet meg nem veíi.

Mali, (szem

le

— egy

—

ha Málikám szívemet,

sütve.)

Jó Málika

szegény

árva, ki ezentúl csak Báttya* kegyelmébl él a háznál. Kár. EVe a* ki nemes erkölcsével Királyné lenne a zsúpos kunyhó alatt is, kinek velem teljes szíve boldogabbá fog tenni , mint arany rudakkal tolt, 's gyémánt ragyogtatta kincs -tárak. (csapodáran.) Mali, édes Malim , keze! a' Vle-

lyánka

!

1

1

génynek Mali. (szemérmes elfordul ás sah) Hisz' az ember, magához se jöhet! Itt van, ha a szeret !

1

szív elég kiházasítás. {kezét adja.)

Kár.

így! angyal így!

velem boldogságot akárki süt!

de

—

— most bár :

,

a

cseréljen

kire foldunk napja

csókocskát Málikám eipénzül;

Még egy

nem

testvérit, érti e' ? Mali. (ajkát nyújtja.)

Kár. Most már

Tán

1

a miért elkínzott?

vígan veszlek kezembe jó is van a* kedves Kolos-

Guitarre! Málikám, hogy vári Dalunk ? (Károly veri

,

Mali énekkel követi:)

Hajdan kietlen magányomat

öröm nem lakozta, A' víw o Bús éjjemet zordon napomat Az unalom pókhálózta;

'

,

_

!

109 Ettem, ittam, és aludtam, Más boldogságról nem tudtam Élet ez ? bár ki lássa! Nem, csak napok tolása!

,

Tekinteteim meredeztek

,

Távolba, égbe, felhbe, Sóhajtásaim szélledeztek

Múltba, jelenbe, jövbe; gyermek a mit kértem,

Mint

1

a'

értem , vágy más meg más!

Eltoltam mihelyt

Mindég

új

el -

,

Élet ez? nem!

De

égi fény lövelt

— kínlódás

!

napomra,

Meny nyugalma

szállt-le vele,

Élet terült hólt világomra

c

Szívem ürege meg -tele; Mi tévé e' csudát velem ? A' szerelem!

a'

szerelem!

Most már éltem mennyei Most kezddnek évei!

Kár. Be Szabad

igaz dal édes

Malim

!

(kopogtatnak.)

!

!

Harmadik

Jelenés.

Kereszty, Tallósy, Tal

1.

most hallom Feritol egy szeret barát szíves

Édes Károlyom

szerencsédet, fogadd-

el

és az elébbiek.

!

idvezlését

Ker. És

az enyímet

is

,

a'

ki

bár sokat vesz-

tek, szívembl örvendek a' Báró sorsának kiesre fordultán. Szerencsét nyerni öröm, meg is ér-

demleni egyszersmind, boldogság,

's

itt

nem

hí-

!

—

;

liü

aztmondom, hogy

zelkedek, ha

a'

szerencse csak

tartozását tetie.

Kár. Köszönöm barátságok omledezéseit az Uraknak Édes Palira Atyádnak köszönöm a' mi vagyok, veled pedig- úgy nevekedtem- fel a' bamint két gyümölcs-szem egy száron rátság ölén tekintsd házamat ezentúl mint a* magadét, *s bizalmad szükségeiben, megszorúlásodban fogja megbizonyítani, igaz barátom vagy e'? (megöleli.) Ker. Most már csak egy társat édes Báróm, !

—

!

,

—

egygyütt túrjon, szenvedjen (óldaliekinieitcl ira.) Tudnék én egy gyet, de hiszen Farkadnak minek berket mutatni? ki

Kár. Majd megadja

az Isten! (enyelgve) tán

házból se megyek ki érte Mali. (zavaró dósat titkolva, székeket ád.) Nem tetszik leülni kedves Lrak? Ker. Alásan köszönjük. Még egy nagy dolog tart függbe bennünket édes Kisaszszonykám.LákoSy Juliánná Leány aszszony , úgy hallom a' -Nagyságtok szolgalatjában vagyon. lyánkérés /fenten. ) á i. (félre. ) A- ha (pajzánon.) Taliósy L r tán esIgen is hiszen méri is ? van szerencsém T a 11. Igen is a'

!

,

M

i

!

!

!

—

—

—

Mali. Azonnal beszóllitom. Néni is tudja gény mi kedves vendég vár reá. (elszalad.)

sze-

,

Tall. Jeles egy Ivánka

pajtás!

Be

szép lesz

ösvényét Kár. Kivált ha a' szerelem jóltév napja, barátság szelíd hóid -világa világítnak reá!

lesétálni vele az élet a

1

Reményiem

pajtás,

boldog ieszek

's

—

vele.

Negyedik Jelenés. Az elbbiek

Mali. ne add

Julcsa.

és

(Julcsát kezén fogva hozza, félre.)

magad egy hamar

v

!

Ki

111

Jul.

Nem,

(felre.)

Kt-r. (örvendve.)

nem

ha

\an,

kérnek. ó sok van az Attyá-

Azok a' vonszú bizodalmat adó vonások egészen mt-g vágynak arczain Édes lyányaszszonykám! a' nevét kérem? Jul. Lákosy Juliánná vagyok szolgalatjára az Lúl benne

!

!

,

Urnák. és mi volt az édes Attya? Jul. Lákosy Péternek hívták, Pap volt Gyimóton Pápa mellett. Ker. (hirtelen megöleli.) Jó helyen járok Meg ne ütközz édes lyányom hála az Egeknek ölelget, hanem egy emszélkelep nem nyalakodó berséges férjfiú, ámbár azt magáról nem illene mondani az embernek. J u I. iNem is tudom, kihez van szerencsém

Ker. Ki

—

!

!

—

Ker. Enyím a' szerencse fiam, mert hiszen az utat se keresték Indiákra annyit, mint én tégedet. Én Kereszty vagyok, régi barátja és adós-

még

pedig olly nagy mellyet rajkegyelmébl hordozom. Tartozátam látsz, az som mindég égetett, mint a* bün a' szíveiben, módot nyújt egy ré's áldom ezt a' napot, hogy édes lyászét lefizetni adósságomnak, itten van az mellyeket forintokról, ezer nyom egy írás tíz felvehetsz. ' bátran mégy, férjhez mellyen nap ,a

szegény adóssá fiam sá

jó ,

atyádnak

hogy

ezt

a'

,

köníöst is,

Jul. Tíz ezer forintokról? Engedjen -meg az Úr, itt tévedésnek kell lenni. Az én atyám falusi Pap volt, 's néhány könyvek vólszegény ö tak minden örökségem róla, O nehezen kltsönözhetett valaha

,

kivált annyit.

Ker. Azt ne vitassuk édes lyányom; mondom hogy mindenem néki köszönöm, pedig reá megy vagyonom más fél száz ezerre. Ebbl csak :

? adhatok iily jóltévom leányának-iíz ezerét, úgy e\ -— Egy szót se többet. Mihelyt az Isten szeren-

!

112 csédet megmutatja

kezedben a* pénz addig is húzod tlem. Mali. O úgy csak tartsa készen Kereszty

interét

ür

a'

,

;

—

tökepénzt:

K e r. Úgy

ma e

holnap

1

?

's

én Julcsám.

ált veszi az

1

ki felé áll a

1

rúdad édes fiam

Azon még inkább örülök. Gondolom tottál édes gyermekem ? hál*

ló sy

?

válasz-

jól

J u 1. Mintha a' lyányok választhatnának. De istennek választva is ott akadtam volna meg. Mali. (Tallsyhoz.) Hajísa-meg magát Tat-

Ur Ker. Szabad tudnom

a'

Vlegény

nevét

?

Tall. (zavarodra.) Akkor, mikor még Julcsa íeányaszszony szegény volt, mint magam J u 1. (közit - ugratva.) Taílósy Ur kért - meg engem, most már ill hogy én kérjem megetet. (pajzán komolysággá?.) Kedves Tallósy Ur! akar e' Lákosy Juliannával hóltáiglan egy sót egy kenyeret enni ? Ker. Bravó édes lyányom! Nem volnál mélha másként gondolkoznál. Tallótó az Atyádra sy Ur' nemes eszmélését becsülöm de itt nincs helye. A' lyánka égy kis pénzt viszen a* házhoz, de az igazi tkepénz az Ur tudománya marad,* mellyet a' szerencse se hajt oliy könnyen kénye Osztán az Ir volt a' megesmerkedés hídja alá. köztem és Julcsa közt;méiküle ezerszer elmehettünk volna az útzán egymás mellett. .Mind-gyárt holnap Pap után látok azután hozzám édes gyermekim Meszsze nem hagylak ezentúl szélhord ta lyánya! mert valami irigy tündér

—

,

,

,

—

!

—

—

—

—

ismét könnyen eltüntethetne ellem. De hol hogy sehol rád nem akadhattam? is lappangtál, Jul. Atyám halála után egy attyaíia anyámnak vett magához Kassa tájékara, 's tle az öreg Gróf Csákynéhoz kerültem, ki többnyire Bécsben lakott. Ott nevekedtem mind addig, míg Aszszo1

,

113

nem

lyoni' halála után ismét viszsza May var fotó re.

Ker.

Csak

nem könnyen

hogy

1

édes lyányom,

vagy

itt

kerültem a

szalasztlak-el többé!

Ötödik Jelenés. V

í

g

F

e r

i

elbbiek.

az

é s

Feri. (lobbal belép.) Szóigája a' társaságnak esméred te azt a' Kardost? Ta 11. Mint a' roszsz pénzt miért? hogy villognak szemeid, mint az új kard a» napfényen. Feri. Esz' a méreg pajtás. Ez a' Kardos az ördögök elhabzott mérgiböl támadt. Nem hiszem, hogy párája ne ölne, 's nyálából aqua toffánát !

—

Pajtás Pali

!

1

nem

lehetne készíteni. róla, mint háza lakossá,

Ker. Annyit tudok

hogy ha ön magát kellene

is

megjutalmazni

,

nem

tudna lenni tékozló.

Feri. Gondoljátok-el, míg anya, fiú, testén kilopom magamat a' vér egymásnak örülnek Vaszilné papírossal! szegény znld szobába, \s a forgatom, mellyekre olly nagy foga volt Kardos\s nak reá akadok köztök egy Cautiónálisra mellyben a* szegény KÖváry gondatlan jószívséggel, nyólrz ezer forintokig caveál borok árában ,

1

,

,

Kardosért.

Más levélbl látom éxeqíiáltetott

efíective

rajta

,

nyoma

viszszafizetésnek valami

,

a'

hogy

Summa

a'

nélkül^ hogy volna, 's még

a* ia

szív lehetett , illy magát a' czudar eléggé vad feláldozó barátjának leányát betegen a' házból Kemény szót szóllok vele \s arra kitaszigáhatni jöttelek kérni Pajtás Pali, hogy pár pistolyod engednéd egy fertály órára által. ;

!

Kár.

és

Tall. Az

Feri? 8

istenért!

mit

gondolta

,

114

Feri. (inosolygva.) Ne búsuljatok semmit. Annyit fudok az én Kardosomról, hogy a' hozzá nem férhetésig gyáva mint minden orozó fukar. De reá ijjesztek, mert jussom is van hozzá. Kár. Édes Ferim esmérlek, te lobbanó puskapor vagy, kivált ha makacs bnössel akasztói ,

tengelyt.

Feri.

Pali

a*

pistolyokat

töltetlen

és

kova

kezembe, 's ha tetszik jertek -le tanúknak velem; de a' mászó törvénynek pajtás! nibst az egyszer hónallya alá kell kapnom. Ker. és Pali. Jó, már így megyünk (e/mennch Ferivel.) Kár. Én meg a két kedves anyámat tekintem-meg.; úgy is nehéz betelnünk egymással! Pá nélkül adja

,

1

M

á1i ká

m

*

( c lm egy .)

Hatodik Jelenés. M áli

és

Mali. No ugyan lyány

Julcsa. tartottad

magadat

szép

!

Jul. Kisaszszonyomtól begyeskedést.

Mali. Tán nyen hajlottam

azt

nem

gondolod

,

tanultam rátartó

hogy én

olly

kön-

?

Jul. (gúnyolva.) Hát sokszor bukkott térdre szegény Báró Úr? Jó, hogy közel se pistoly se kard nem volt; a' kétségbeeséskor könnyen súghatott volna fülibe a' Sátán, 's minden a' Kisaszszonyka' lelkén fordult volna meg. Én bizony szintúgy örültem, midn hallottam , hogy szépen zengedezik a' Kolosvári dalt, mint két fülmilécsNem már én ke midón fészket készül rakni. rsak azt tartom, hogy ha capitulálni akarunk, ne löves»ük híjába a várat! a'

—

,

1

!

115

—

Mali. Átkozott lyány! Hát hogy nJ tetszik Báró néked ? Jul. Bizony kár lett volna néki Guitarremesiernok veszni. Csak nt-m olly szép, mint az 1

a

én Palim. atá Ü. Ügy e' nézze-el az ember! no ugyan megdicsérted J u 1. Hát nem ? Mind roszsz menyaszszony az a kinek a vlegénye nem a' legszebb férjfi a' világon! De Kisaszszonyka nézett e' már a' 6zemébe annak a' pajkos írnak? Mali. Ferinek, a Károly barátjának? igen Jul. Igen a ki úgy néz-ki, mintha az egész világnak bolond sipkát akarna gyrni Én csak azt mondom, hogy volt az a' fejébe. a' ki Kolosvárról hazudozott a' mankós koldus elttünk. Mali. Mondasz valamit jó lyány! De azért nem is maradok ám neki adós, csak esmersebb legyek vele. Menjünk Julcsa, tegyünk rendelést vacsoráról, hál* Istennek, kedves vendégeket adott az Isten! Palidat sem eresztem - el , egyemeg nálunk az utolsó ntelen \ccsoráját. Ki tudja, ehetik e' ezentúl békével a* jámbor? Jul. Megesne! még ezután eszik igazi f,

!

1

1

,

—

,

1

—

—

1

,

szerest

!

felmennek.)

Hetedik Jelenés. Kardos Szobája. Kardos

(maga, egy

levél a" kezében.)

Lementével dicsérd a' napot! ezt mondja a' Magyar. félben van a' mai, de nem tudom, hait dicsérjek rajta! Szent Gellért -hegyi boszorkányok tánczoljanak az estvéjén Olly bódult*

Men

!

6*

u6 mord varrok, hogy ha

tán pénzt hoznának kedvem. Mm, hm, bizony hajlandó vagyok hinni hogy egy kicsit ostobácska vagyok, bátor az ember, igen megszokott elégedve lenni az eszével. Hogy szövögettem, akasztgattam plánjaimat egymáshoz mint pók a' maga fonalait, 's ihol né egy átkozott dongó mintsemmit széttépdelte. Pénz, nexus, volt a' markomban, *s ihol mind a' kettt úgy el fújta a' szél mint valami fiatal özvegy sopárikodásait. Hát még" olly

se szottyanna

j I

,

{

,

ez

barázda-billeget ez

a*

a*

Kukovayné

,

a*

a

1

áll - ki

kígyófej

a*

a*

sr

fje

i

kinek

*

a'

fbl,

—

!

nem

lecsináló

vegyült. "

—

Hogy

a»

manóba

tud-

hogy az Apám kefecsináló volt? hiszen még csak kefét se merek a' házamnál t'irtani. Én Monsieur de Kardost csak úgy nézem mint Micsoda, fejfáját, a' nála halva fekv pénznek "

ta-meg

,

—

.,

[

,

sok adósságból, mint mit nem mer nekem viszsza írni! Sas rúgja-szét az Aszszonyát! (a levelet olvassa.) ,, A' Monsieur de Kardos hagymáHm, Madame de Kukozos levelét vettem. " vay „Még hála istennek a* nemzetségembe kecsak úgy

|

j

t

'

t

j |

—

hasonlítás! „Mert se sieur de Kardosnak

esze, se neveltetése

Mon-

nóble társaságokhoz furullya és czimcsak úgy iliik mint dromb Átkozott boszorkány! balom a'Concertekhez. u „ Successort óhajt Monsieur de Kardos ? Jobb minden uzsorással úgy bánni, mint Angliában a* " kipusztítani az Országból. farkassal tesznek E már csak ugyan sok! „Mindazáltal, hogy millyen lehetett a' néa' kés maradék lámassa hai gazdag Monsieur de Kardos, azt javasolnám: nyomja -ki az Ur a' képét írósvajba , 's tegye - ki Hóhér vágja-Ie az Aszszo^ száradni a' napra." van Monsieur de Kardosnak, s nyát ,, Pénze ez a legnemesebb tulajdonsága. Ha nexust akar, leginkább tanácsolnám, hogy sertéssel Kereske,

—

,

,

,

—

—

1

,

!

—

—

1

dnek

1

a

»

a'

's

leányát venné-el, úgy

még idvel

a* fia

j

I

|

117 az els kéztl, s Ián ingyen is kapná a' sertét a' keiéihez. Szolgálója Madame de Kukovay , née Dame dt Csipkés. " Szörnység ez ez csupa inDehonestátióra citáltatnám júriázás de mit vegyek rajta? hiszen a' ténta se övé, a mivel ezt Hallatlan dolog tán én vagyok a' levelet írta. az els, a' ki sok pénzel feleséget nem kaphat. :

!

!

—

—

1

—

—

!

Ju Orsolya- \szszony

öregszünk mi

!

alkalmasint egymásra

!

(zsibaj hallatszik.)

Mi

az

?

micsoda

xa j az # ?

Ny ólczadi'Á

Jelenés.

Kereszty, Feri, Tallósy

és

Kardos.

Feri. Még egy látogatással tartozom Kardos Urnák, *s azt nem akartam holnapra halasztani. én azért jötElljáró beszéd nélkül szóllván tem, hogy vagy én ljem az Urat fbe vagy magamat hagyjam az Urnák megiovetni. no, már megint mi Kard. (ijjedve,) No jutott eszébe az, Urnák? Feri. Az Ur engemet az egész társaság füle hallattára tolvajnak kíáltott-ki. Ez ugyan igen széles nevezet, 's fajai a' tolvajnak több nemei, vágynak, mint a' vízi madaraknak, közte ollyan is a' kinek egész alázatossággal kalapot emelünk de az Ur ollyan tolvajt értett rajtam, a' kihez

—

,

,

—

,

;

semmi törvényes máz nem

fért, st a' ki egyenetörvény átka alatt fekszik. Az efféle sértés úgy hozzá szokott tapadni egy becsületes ember szívéhez, hogy azt egyébb vérnél le nem mos-

sen

a'

hatja róla. Érti

Kard. Ne

e'

az

Ur

?

vegye, kérem az Urat, olly szorossan hiszen az egész dolog csak tréfa volt. Feri. (felpattanva. ) Teringettét! ki adott az "Urnák hatalmat arra, hogy belliem tréfát zzön? ,

118

Kard. No,

—

no, no

nem

Uram,

tréfa

is

csak egy kis gondatlanság, (félre) minden tagom % reszket! Feri. Épen azért kell hát lakolni azúrnak. van egy pár pistoly , megtöltve, felporozva Itt mind a* kett, csak csappantam kell. Válaszszon {forgatja és felényújtja.) Derék egy pár az Ur fegyver, nézze körül az Ur! t

!

Kard. kérem

{remegve.)

az Urat

— lássa

velem teherben

rl

volt

— megrettent tle

mindgyárt tok

,

—-ne —

Ne, ne e

1

mikor

leesett

tegye-el

szegény

a'

egy pistoly

Anyám a

1

szeg-

jámbor 's e' miatt Uram környékez, ha csak pistolyt lá-

ájulás

a'

,

is.

!

—

Feri. Nem tehetek róla. Épen jó, hogy szerencsénk van ezen két Úrhoz , reménylem , lesznek Secundánsaink ?

T a 1 1. Tiszta szívbl. Kereszty Ur,' {nyájaskodva.) Aha alázatos szóigája! talán a' házbért tetszett elhozKer.

és

Kard.

ni

p

!

— Maradhat, maradhat! — emberség — Isten hozta Tallósy Ur — No öszve illyen

ges Urnái.

!

szedtem már

a

1

szerszámait

,

tessék elvinni akár-

mikor.

Tall.

Nem Uram pénz

nélkül, de intert

nem

fizetek.

O hiszen az Ur is szóigált nékem. Feri. Ne késleltessem Kardos Úr! setétedni. fcezd az id. Még most jól látok. Én csak az egygyik fülét akarom ellni az Urnák de setétben egy arasztnyit könnyen hibázhatna az ember, \ akkor csak a' feltámadás klti-fel az Urat. Kard.

,

Kard. Mit?

a'

fülemet? (öszve-vaczog

a"

far

fülemnek ? kérem az Urat természetesen iszonyodom a' vértl, nem nézhetem, ha csak csirkét ölnek is. Ugyan azért megmondhatja a* Gazdaszszonyom

ga.)

Mi hasznát venné

—

—

az

Ur

a'

,

—

!

U9 öt esztendeje,

hogy apró marhát nem öltek

házamnál.

Feri. Sajnálom

Urat

az

—

de

becsület

a'

vért szomjazik.

a'

—

Kard. Uram mit kíván az I r p a' mit szegény legény fizethet Feri. Mit? azt gondolja az Ur hogy eladó az én becsületem ? Ez új megsértés fogjon fegy!

—

,

!

vert az L

r

—

—Az

ne —ne! istenért, minNe dent félre magyaráz az Ur! (homlokát törli félre) A' halál* verejtéke ver

K

a r d.

,

!

Ker. (súgva Palihoz.) Már csakugyan szánom az Istenadtát! (fenten Ferihez.) Kedves Ur! valami jutott az eszembe. Hát ha Kardos Ur az egész társaság eltt, melly tanúja volt a' meggyaláztatásnak, megkövetné az Urat ? ó szívesen Kard. (örülve.) Szívesen

—

—

(tanakodást tettetve.) Hm! az igaz tenne valamit; de még egy

Feri.

Ez

tes személynevében is van egy Kardos Úrral. Az Ur Vaszilnét

zából

?

—

kis

!

—

hm! más tisz-

számvetésem

kitaszigálta a* há-

igen mert házbért nem fizethetett. Feri. Azon jó barátjának a' leányát, a' ki az Úrért borok árában nyólez ezer forintokig caveált a' mellyek rajta exequáltattak is.

Kard.

,

;

,

Kard. ökör se von ii^y volt

(felre.)

e' ez? De már hat az (akadozva.) Igen de régen viszsza fizettem én

Ördöngös

ki a* sárból

Uram

—

—

!

azt néki.

Feri. Van róla Nyugtató? Mert az tionálisnak alatta van az Ur kötelezése.

Kard. Uram!

a'

szegény

Execu-

Kházy nem

soká-

ra halálos beteg lett, ki alkalmatlankodott volna néki akkor az írással ? Feri. Ugy hát a pénzt se költhette- volna 1

el

,

pedig

nem maradt

nála semmi.

110

Kar

d.

Ugyan

(félre.)

volna rabot val-

jó lett

—

Commissanusriak! (fenten.) Valami, jut hogy maradt nálam de csekélység. eszembe Feri. Iram! egy szó annyi mint száz! válaszszcn az Ur; az Ur a' Báróné Uri háza eltt engemet meg fog követni, és Vaszilnénak Attya' pénze fejében magáról még ma öt ezer forintokig Obligátiot adni vagy pedig golyóbist valtunk egymással. Kard. Ot ezer forintig ? Az Istenért, mit gonlató

—

,

,

—

Ur? Tökmagnak is sok az! Feri. Ebbl egy krajczárt sem engedek. Nem elég három ezerét elengedni *s nyólcz ezer forintnak egynehány esztendei interét, azon sok dol az

—

,

könnyel, sóhajtással egygyütt mellyeket a' szegénység, inség a* szegény aszszon\ból kifacsart* egy olly adósságból melly nyilván világos ? Én az Úrtól nem kívánok nagy - ielküséget, csak az igazságnak akarom e^y kicsit kurtább útját venni. Ha nem tetszik, nem erltetem, de lássunk a' ,

,

dologhoz, (a pistulyt nyújtja.)

—

Kard. Xo no no hiszen nem mondom, hogy reá nem állok. De az írások kezembe adódnak e' ? no, Feri. Mindgyárt a' pénz letételével vagy csak a' kötelez levél kézhez vételével. Kard. Hol tanulta az Ur a' Rhetoricát? Át,

—

1

kozott ékes szóllással bír. Biz a borjút is kicsalná az annyábul. Isten néki több is veszett már Buda alatt! (kezei ad.) Feri. Az Urak addig is tanúi egygyezésiinknek. Az Obligátióval még ma felvárjuk az Lrat a* Bárónéhoz. pénznek e' mái naptól - ólta ka!

V

matja

midn

jár

,

érti e* az

Ur

?

's

felvevénd

lesz

,

a'

Yasziíné Aszszonynak tetszeni fog.

Kard. Benne minden;

de én

is

lesz

a'

Kötelez - Levélben maradjon a

egygyet kérek:

,

121 d<»iog titokban Inaim, *s ne tudjanak Lenne az Aazszonyok semmit. Bizonyos okaim vágynak

Orsolya,

(be pislog az aj ion,)

Feri. Jó! fel-fogadom az Írnak. Ker. és T a Mi is becsületünkre fogadjuk. Ors. {bedugja fejet az ajtón, 's Ferit magahoz l

inti.)

—

No

i.

tagadja

e' ?

Feri. (be húzza, fenten.) Dehogy tagadja ez a' nemes lelk Lr! csak be be Orsolya Aszszonykám Nem oily ember Kardos*, a' ki h-

—

—

!

séges cselédje bérét eivonná. Kard. Mi az? mit akar Orsolya Aszszony

Feri. Azon bsúJ szegény,

bogy

az

Ur

?

tíz

bérirl elfelejtkezett volna, Fn pedig hogy az efféle czudarság gazság istentelenség nem férhet a* Kardos lr' lelkéhez a', ki épen most is szép tanúságát adta nemes gondolkozásának. Azt nem is szeretném mivel úgy is kezet adott nékem, az én angyali Orsolyáckám hogy holnapi napon feleségem leénd o esztendei

bíztatom

—

,

—

,

—

,

valami csak kell

a

1

házhoz.

Kard. ( elíjjedve, ) Mit? férjhez akar menni Orsolya Aszszony ? *s el - viselhetné szivén, 1 engem gyámoltalant vénségemre itt hagyna pré-

—

dául az egész világnak ? ( csapodáran. ) Orsolyácska

No

,

e

1

még

hibázott

!

édes Orsolya - Asszonykám szólljon, mivel bántottam -meg? Ors. Semmivel se Nagy Uram (kegyesked ve.) De az Isten rendelésérl nem tehetünk. Kard. Lelkem Orsolya Aszszonykám emlékezzen csak ifjúságunk' bóidog esztendeire hányszor nem fogadtunk elválhatatlanságot egj ? másnak? Kiálltuk bátor szívvel , köz tréssel a ,

!

'

!

\

1

—

mostoha idket 's most midn módot a az Isten kényünkre élhetni most akarna iÜ hagyni? most lépne új élet- pályára ki a' ho! tudja mi vár reá? {oldal - intéssel Ferire.) Ne:.. esméri lelkem a' mái ifjonczokat szerelmet e-i ,

—

,

;

!

122

—

küsznek de a* Menyaszszonynak e' vagy a' ládájának ? hséget fogadnak de csak magának e' vagy az egész Aszszonyi Nemnek azt csak a' tudja, a' ki a veséket visgálja. Ne hagyja -el édes Orsolyácskám a' töretlen útért, a* régi ke-

—

—

?

rek- vágást!

—

Szereti lelkem

borocskát

a*

— no

minden héten kétszer lesz egy egy römpöly bora Örömest szippant tobákot Minden Istenad-

—

— ta

!

hétre, lesz egy egy krájtzár árú Gallícziai tobák-

—

magam

veszek egy papier-maché gyöA' leg közelebbi Vásárba veszek egy új Stutzlit Orsolyácskámnak, egy pipacsszín Karakót, és egy chapeau-t a la courtisanne ne legyek emberséges ember ha nem veszek Ors. Mind jó volna, de már kés Nagy líja!

nyör

's

pixist ajándékba.

—

,

rám! szavamat adtam ennek az Urnák únt portéka is az a' htlenkedés

—

,

's

osztán

!

Kard.

Aszszonykám

meg

a'

hátra

Or-

(sírásra fakad.) Orsolya, lelkem

solya

lév

ezer forintba egygyeztünkbére eránt még ezerét adok !

—

—

hozzá; ne hagyjon itt ki tudja még, mi lehet b elliünk? Feri. (siígva Orsoly ához.) Álljon reá OrsolyaAszszony. Én úgy is régen házas vagyok már. Ors. {reá bámul.) Mit? Feri. (súgva.) Feleségem gyermekem otthon Ors. (méreggel.) Csábító! {fenten.) Ugy de Kardos Ur is házasodik? Kard. Nem! itta' kezem, soha senkit, ha csak azt nem veszem - el a ki eddig velem !

—

,

1

,

6zenyvedett.

Ors. No — meg- maradok. A' pogánynak meg esne a' szíve rajta. De az írás a' két ezer forintról még ma kiadódjon ám 's a' többi ígéret se maradjon- el azt meg-mondom, külömis

,

,

ben

az ördög fiához gfen.)

is

férjhez

megyek. (

ki

me-

123

Feri. Én sokat vesztek ezen jó, hséges teremtésben, de árn legyen le mondok róla; az Lr y régibb, tehát törzsükosebb birtokos. Uraim menjünk! Kardos Urat pedig minél elébb

—

!

cum sufficientibus. Kard. Azonnal ott termek.

felvárjuk

K e r.

Szóigája Kardos Urnák Tall. Magamat ajánlom holnapig, a' midn szerszámaimért, a' pénzt Kardos Urnák hiba nélkül meghozom. Interbe meg- mérem a' distántiát egygyík fülétl Kardos Urnák a másikig 's ma mind a' kett mennyit nhetett ? (elmennel.) !

1

,

Kar.

— uf

"Vigyen

a'

manó

benneteket! Uf

—

uf

meleg napom nem volt soha éle temben Báró Hering még bárány ehhezképesi! mint lángolt a száj-, Mint szikrázott a' szeme mint egy Sárkánynak A szívem egészen ki ment !

Még

illy

!

:

!

1

!

Ot ezer — meg — meg az Orsolya Aszszonynak ajándékok — Nem — nem számolok! A* vesztést soember, mert könha se számolgassa öszve — nyen vesztés közzé vegyülhet az esze a

7

tengelyébl!

ezer

(számolgat.)

két

igért

-

,az

a'

De

is.

csak hogy

Orsolyámat kiválthattam

!

hiszen

hajómból már csak az ulólsó száideszkámí Ej mit! most szépen van tiszta búzám éé zabom egy rakáson. Csak egy száraz tavaszt, vagy egy Országos jégesst adjon az Isten helyén van minden, (el megy az óid alszol áh a,) tort

—

—

,

,

K

i l e

A'

—

ne z e d ik Jelenés.

Báróné Szobája.

Báróné, Károly, Mali, Vaszilné. B ár. Meg elzte édes gyermekeim a* Sors bennetek kívánságomat. 'S már Koíosváron esmértétek egymást?

124

Mali. Kedves édem Anyám.

B

.

Gonosz lyány

ár.

reimével

Guitarre !

-

mesterem

hogy

rólt ott,

hallgató'

t

1

a

sze-

!

Mali. Mit reménylhettem volna jót a' részévele j Anyámat búsítani. re Bár. Igazad van lyányom! A' módiból, és No csak, rangjából a Fejérnép nehezen enged. ho^y í,°y esett édes gyermekeim! Az Isten áldjon

nem akartam

?

—

1

meo- benneteket; tegyen az Isten a' házasságban boldogabbakká, mint szegény-anyátok volt!

Kár. és Mali. (kezet csókolnak.) Kár. Édes Anyánknak hátra lév napjait megédesíteni 's pótlékot nyújtni a' keser múltért lesz f gondunk, *s kötelességünk. ,

Bár. Be csak néked

is

Bár édes érzelem anyának lenni maradt volna gyermeked édes Ka!

Ki nem élte az egészen a' maga életét, tim ki soha Szüléi Örömet nem érzett!

a'

!

Vasz. Az igaz Nagyságos Aszszonyom de más részrl csak Ínséget, szegénységet hagyni a gyermeknek örökségül leg jobban tudja a' jó Isten, Bar. No ;

1

—

kinek megtagadásait is gyakran áldás gyanánt hálálnánk, ha gyarló elménk, kéréseinket, vágyapilláninkat egész végzetig kísérhetné, mint az tatja

percznél elébb elfutja azokat.

1?.5

Tizedik Jelenés. Kereszty, Tallósy, Feri, (A jovok 1

tiszteleltei

és

az elébbiek.

meghajtják magokat.)

Ker. Alázatos szolgája Nagyságodnak KeKár. (be mutatva.) Édes Aszszonyám reszty Ur a' ki erántam esméretlen jövevény eránt nemes pártfogást mutatott Vasz. A* ki engem gyámoltalan beteget ir!

!

—

—

—

—

galmasan táplálgatott Mali. A' ki a* mi Julcsánkat nagylelküleg meggazdagította

—

Ker. Megszégyenítnek

az érdemetlen

ma-

gasztalások.

Bár. Sokképen lekötelezte házamat az Ur! Engedje, hogy ezentúl úgy tekinthessük az Urat, mint annak barátját. Ker. Alásan köszönöm Nagysád* kegyességét!

—

Kár.

(súgva Ferihez.)

Feri. Annyi se, bolha

a'

Nem folyt vér? mennyit egyszerre egy

kicsíp.

Vasz.

-

(fenten Ferihez.)

a

így e,

tagadott

Kardos mindent? á AszszoFeri. Épen nem, kedves \aszilné nyom st rövid alku után megegygyeztünk ezen •

É

,

.

ezer forintokba , a mellyekUrak' jelenlétekben kötelezést azonrol, 's rendes interekri szólló nal felfogja hozni. ^. ;, ,,, » k

t

Micloda? Mi jo lelek ha. -meg egyszerre Kardost? Lram

Vasz. szállhatta

(csudálkoz**.)

változást. egy Saulusról olvasunk illy hamar egyedül az l tkepénzt ezen Kedves Víg Ur, jol nemes fáradozásának köszönüm. Kardostól ,

az

ia6

tudom én, vitéz

olly nehéz pénzt kicsikarni , minta' ellenségtl minden lépést a csatahelybl. 1

Engedjen

az

tr egy

Eri roskadt beteges

kis

hálámnak,

az én

rést

aszszony vagyok

kit az Ín-

,

ség korán érleltetett még a' sírnak. Ma holnap az életem! mellyet ma nemes lelk Bárónémnak aiánltam-fel. Ennélfogva csekélységre van szükségem. Felével az internek apró szükségeimet könnyen pótolhatom, fogadja el az Ur a' más felét, 's holtom után, mint fogadott fiam, a' tökepénzt. Az Ur úgy is mint hallom apátlan, anyátlan árva, 's a' szerencsének is csak mostoha gyer-

meke. Feri. Áldott lélek! Az anyát szívesen elfo^ gadom, mert bús érzelem a' szíven ha azt semmi kapocs nem szorítja az élethez; holta után a capitálist is meg nem vetem. De addig semmi segítséget el nem fogadhatok; mert egésségesnek a henye tápláiat olly kínzó lehet érzem , mint a' plántának az essö cseppek, ha nap fény éget! ,

1

1

—

ártalmas ragyává sülnek belé! (megülcli Vaszilnéi) Anyát hát adott nékem is a* Végzés (kezét vyújija Károlynál: és Ta/lósynah) szeret barátokat a' gyermekség' arany kora, ép tagokat és víg szívet születésem , józan elmét szorgalmam , *s ha melnem hibázhat léjek akaratom van használni

—

kenyerem

Ker. Kár.

is.

Derék egy ifjú! már ma Secretáriust tart minden, a' ki zetheti, ha adóssági és szerelmes levélkéknél egyébb írni valója esztend számra sincs is. Legyél az én Titoknokom! de megFeri. köszönöm édes Káro!yom engedj, keresztül látok jó szíveden Azért, hogy (Tallósyhoz.)

Pajtás Feri!

,

,

!

egy versecskét elénekel ajtód eltt, érdemlette-meg a' garast, mellyet néki nyújOlly barátod vatasz, csak alamizsna marad az gyok , mint jobb kéz a' balnak , de ebbl semmi a

1

kóldús

nem

!

!

!

sem lesz! elég, ha azt fogadom; hogy ínségemben, ha minden kötelem szakad, kérni st kívánni fogom segélyed'. (egy kis gondolkozás után.) Kereszty Ur az Urnák fia van, 's Nevelre szüksége. Ker. Hála az Egeknek, hogy maga jön reá! Feri. En Uram próbáltam Kolosváron a neveli tisztet *s megvallom, nem vagyok barátja, de az Urnák szívesen ajánlom magamat. Én Uram, szívesen vagyok bohó, de ha kell, öszve is tudom gyjteni magamat, mint akárki, *s azt^ legalább fogadhatom az Urnák hogy fiából fejes üg<jesztt nem formálok, 's megtanítom tet

—

!

1

,

,

a* világi tárgyaknak, történeteknek a' kellemetesbb oldalaikat felkutatni, melly nem kis nyereség az élet hánykódási között. Ker. Ugy van! a* víg elme re a' fiatal szívnek a* bún ellen, 's egyszersmind kezese az eránt, hogy még nincs métely benne! Uram! egy szerencsés Atya örvendezésével fogadom-el az Ur ajánlását, mellyet magam nem mertem számra venni, hallván Tallósy barátjától az Ur idegenkedését a* neveli pályától. Ha volna is eloszlatná minden kétkedésemet az hogy az Ur (Károlyra és Tállásira mutat) illy nemes hármas fü-here egy,

—

,

,

gyik levele

Kár. Hála az Egeknek Iassadán mindnyájan fedél alá kerülünk Tall. Én leszek az els, ki Juicsámmal tanyát is ütök benne! Kár. Én Malimmal nyomba követlek (megfogja a! Mali kezét,) Feri. Már én csak meghagyom a' pártát a s Szüzek' fejein !

!

Ili

T

i z e

Kardos Kard.

ne gv

(írást

e

di

Jelenés,

k

hoz a "kezében) és az elbbié'

magát a társaságnak s Bárónénak.) Kedves Xagyságoskám, engem ide hajtott a* tisztelet, hogy egy hibámat jóvá tegyem. Ezt az Urat ( Ferire mutat ) tévedésbl Tolvajnak neveztem, azomban késbben adja eszemre az én Orsolyám, a' kinek mámorocskája már oszló félben vagyon -hogy az én zsacskóm melly tlem ellopattatott nem zöld, hanem libaszín sárga vala. Ennél fogva az Urat az egész társaság eltt megkövetem, (kezet fognak.) Feri. Szívesen letörlöm az emlékezetembl. Kard. Kedves ^ aszilné Aszszonyom Ez a' jó A íg Ur lefáradván hozzám, szegény Kházy kedves Barátomnak az Isten nyugta ssa-roeg egykori Cautiójára tett fjgyelmetessé melly az akkori 's azólta esett sok zavaros dolgaim miatt feledésbe ment. Azonnal kikerestem azon esztendei jegyzéseimet 's csudálkozva látom, hogy a Cautiónak egy része mind e' mái napiglan nincs kifizetve. Mennyi lehet a* restántia, azt csak a jó Isten tudja 's mi itt az Úrral barátságosan öt ezer forintokban állapodtunk- meg. ímhol van róla a' Kötelez- Levelem. Fogadja -el az Aszszony, drága jó Attya' lelki 's testi barátjától ezen (meghajtja

,

kezet csókol «'

,

,

,

!

—

!

—

,

,

,

,

1

,

csekélységet.

V

asz.

(

félre.

)

De már

lidérezséget

kell

hinnem.

Máit.

(félre.)

Kardos beszéli

így

?

vagy

aj

fülem csengi'

Feri. (kezébe

veszi az írást,

\s

hirtelen végig

—

Minthogy Helyes! igen nemes ajánlás! f csak a a' per' magva ollyan mint a' kaporé sövényt kell megrázni, hogy kelljen, sarjadzon; u tja.)

—

tíg ilo

hogy mi

,

minden további keresetnek

is

el-

olése végett a néhai Kházy IV írásait általadjuk: (kezébe adja azokat Kardosnak.) Kard. (kedv - derülve.) Hál' Istennek már 1

minden árkon túl vagyunk Lássa lelkem YaszilAszszonyom, ezért kértem én az írásokat csak mindég a* boldogult Attya' Írásai voltak a' számban meri: mindég mintha valami súgta volna bell, hogy te még- tán adóssá is vagy ennek Kardos pedig nem szeretne a' jó aszszonynak. I

né

i

;

lelkem adóssá lenni senkinek kivévén a' halálnak ha az egyszerre cum brachio nem jönne Execútióra ,

,

,

!

,

Feri. Átkozott Pharisaeus

Kard. De

—

hát az

gyon? hadd tenném alázatos

Bár. (Károlyra roly fiára

mutai.)

!

(félre.)

Báró Ur hol va-

új

liszteletemet.

Ez

az én kedves

Ká-

!

"'Kard.

(meghökken, 's félre.) Sóvá váljak ha ez nem az a' tébolyodott kóldús, ki tojásaim eltörte. Yallyon végezte e' már dolgát a' Torabuktui KerczeggeL? (fenten) szívembl idvezlem Nagyságodat! Feri- (Malira mutat.) ímhol a Piíei.yaszszonya a' jövend Báróné! Kard. (félre.) ügy e' ? a' Kongói Herczeg megy a' mái világban! csak gazKisr ny, ha egy csepp esze nincs dag legyen a is (fenten. ) Sok szerencsét kedves Kisaszszonyka

Lóthnéként

,

1

,

1

.

!

!

Ju talon

1.

('

\

agyságos Aszszonyom

!

az asz-

az étel!

Mutassa-meg, kinek (Pali kejobb appetítust? zébe teszi kezét.) Áldás reátok Feri. (Mali kezét- teszi a' Károly él a.) Boldogság övedzen körül , mint víz a szigetet

Kár. ide,

ide Julcsa!

—

kíván köziünk leg

!

1

!

Ke

r.

Ámen

!

9

1^0

led

,

Feri. Hanem pajtás Károly, azt kikérem thogy minden esztendben meglátogasd ve-

lem Erdélyt, hol külomben

Von

a'

szív

oda

,

a'

is jószágaid vágynak. minden hol születtünk *s ,

igaz szív Magyarnak és Erdélyinek közös honja a' két Magyar Haza 's Palit á r. Itt a' kezem erre pajtás Feri !

K

!

1

magunkal a mikor jöhet. Bár. Kedves Kardos Vr legyen e' boldog vacsorán a' mi ven égünk. Jertek édes gyermeAdjon az Isten minden jö Magyar háznál keim

is

elviszszíik

,

!

!

ennyi boldogot,

(leesik

V

a Kárpit,)

é g

i'

Hasznosi Kincs -ásás* Eredeti Tréfa,

,

33

* erebélyen innen nem meszsze azon szent forráshoz, mellyhez az ájtatosság, az éy zöld szakaiban, számtalan búcsúsokat vonsz, fekszik egy magános ,

—

Vendégfogadó Peszmegi Csárda a* neve. Hitvány Korcsma volt míg magyar Csapláros lakta Gyön,

,

mint az Isten megteremtette, kit benne mellynek legfellyebb egy két falat sovány sajtból, 's barna rozs-kenyérbl vethetett az utas ágyat; de Vendég-fogadóvá rukkolt, mihelyt e^y Pestrl leszáílongott Schlauch nev Fogadós vette bérbe, 's tágas állás épült csak gyösi bor, úgy,

a'

,

melléje. Most már nem volt áldott Magyar Hazánkban, olly nemes bort adó hely, mellynek termését a* Peszmegi Csárdában nem ihattad volna, bár, a' rnint szavahihet embertl haliám, pinczéje ajtaján egyébb bor GyöngyÖsin Ecsegin

hamar

,

be nem eresztettek. Kaphattad itten drága pénzedért a' Somlyait, Neszmélyit, Egrit, Budait, Villányit, *s hogy Posonyi piskótádat legyen mibe mártanod Ménesit és Tokafit mert jó Fogadósunk, mint szentelt Papja Bachusnak ennek gyermekei keresztelését méltán magának és Pásztin kívül,

:

,

, *s e' végett a' víz is nem igen fogyottpincze gátorjából. Boeuf á la rnVle, Ragout, Fricassée, meridonok, Heringek, Sfnrkfischek, Caviárok 's a' t. készítettek szomjai .' Vendégnek. Választott a' bajuszos magyar a' franczia nevekbl vaktába, 's gyakran húst evet!, midn tésztát várt, 's halat kapott a' reménylett tészta he-

tartá fent

ki

a*

lyébe. zetni

De

bezzeg megnyílt

kellett,

's

könny

erszényéhez nyúlt.

Hja

a'

szeme

,

tolódott belé, !

a'

dolgon

midn rridn

nem

fi-

sr.

segíthe-

I* környékben nem volt, 's hogy taiálkoza irgalmas Ke-

Fogadó több

tett!

még rülni

a'

kellé,

resztény, ki a' szegény búcsú-járót illy félre -he-? lyen éhen szomjan nem hagyá. És valóban sokra is nézte e' részben magát a' mi kegyesked Fo-í gadósunk , úgymint a ki a' kegyes búcsújárók tápláló Samaritájának nézte magát 's miólla leánya a' Szent Bemard Szerzeteseirl olvasott eltte, egyedül ezekkel kívánt Öszvehasonlíttatni. Hogy 1

,

,

így Schlauch naponként gazdagabb lett, kikigondolhatja, 's már a* gazdagság symptomái is nyilván látszottak rajta.. Gondosan ápolt hasa már bízvást vetekedett egy egy hordójával a' pinczéjében, szét ntt arczaihoz csak a' nagyító tükör mutathatott hasonlót , lepittyedt tokája a' nyakat kiszorította helyébl , 's lábai bízvást tarthatták volna Atlás helyett a* fldgolyóbisát. De legbizonyosabb jelensége annak , hogy Schlauchunk megfogta az annyát volt az, hogy most már a' hajósnál gorombább kezdett lenni. Fején, a* legnagyobb Csányi dinnye érdemes vetélkedjén, hetykén ült a' zöld bársony sipka, mellyet az érdemesebb vendég nyájas köszöntésére félválról biczentett-meg a' gazdája; az eczetes bor eránt való panaszra, durva kurtasággal felelt: a' kinek nem tetszik, hagyja az asztalon! ha keresztényibb még kissebbet hozott-fel , 's ittzét kért az Utas ha a busás Contó kifakasztotta , még valamit a' mit elfelejtett, jegyzett utánna. Durvasága már ,

1

,

ment

hogy a' vendégek ritkulni kezdtek, maradt volna innettova a' Vendégfogadó, ha a* szép Lencsinek, a* Fogadós tizenhét esztends Ivánkájának angyali nyájassága , 's annyira

,

7

s látogatlan

étkei, még a' pártosokat viszsza- viszsza édesgették volna. - szomszéd az A' kevélységgel a világban ostobaság. Nem volt kivétel e regula alól a' mi Schlauchunk is. A' haszonlesésen kívül, mellyben

jó

ízü

nem

t

1

1

13*

csuda ügyességgel bírt, 's a* bor-kezelésen kívül ostobább volt a' két hetes bagoly-fiúnál. Csak a* nagy bétüj nyomtatást tudta olvasni, három ittze bor árát már az ujjain vetegette 's ha többre ment a' Contó lyánya készítette azt el a' vagy találomra azon arany regula mellett: inkább többet mondjunk mint kevesebbet, gördítette ,

,

,

azt a*

jámbor vendég

eleibe.

Az ostobaságnak édes gyermeke

a' babona. Megszülte azt Schlauchnál is. Nem volt az a' neme a' tündéreknek, roszsz lelkeknek, kísérteteknek, járó halottaknak, Yampyreknek, boszorkányoknak, lidérczeknek, rémeknek és garabonczás deákoknak a' mellyeknek hiedelme nála mind fejben, mind szívben les kissebb gyanúságot is szenvedeit volna; 's némelykori kishitüségében inkább félt ezektol, mintáz ördögtol és pokoltól. ,

,

Mert ezek, úgymond, még távolka vágynak embertl, s csak halottá után veszik páczba

az a

1

gonoszt; de a' roszsz lelkek enyelgésití, mihelyt barnulni kezd a' nap, nem lehet bátor az ember

maga

is. Az ételt kapkodják, mint ell, fricskát nyomnak az alvó orrára , szarvat növesztnek a' szegény férj' hor lokára , vagy bajuszt a' feleség szája felibe, 's vigyorgva ingerkednek a* jámbor kereszténnyel. Innen a* mi Fogadósunk csak súgva beszéllt a' lelkekrl, *s megválasztotta az embert kivel? 's a* ki a' Mátrai szegény legényekkel, zsíros ingíu, 's fényes szilvanyél baltájú kondásokkal csak úgy komázott, mint barátival, remegett, ha éjjelre készített bora kifogyván a* pinezébe kellé lemennie, vagy a' setétben a' szobából kimerészkednie. \ ele kelie ekkor menni vagy leányának, vagy szóigájának, vagy valamellyik vendégének: mert a' többes szám, úgymond, tiszteletes a' lel-

a'

macska,

falai

az

közt

ev

,

,

kek eltt, 's nem znek olly hamar tréfát vele, mint egygyes emberrel. Ekkor maga az ég gyér-

136 kísérje pedig a' réz melegítt vitte tele mellyre ember -csont port hintegetett Schlauch, hogy a ielkeket meszsze zhesse szagával. Pinczéja küszöbje alá koponya volt elásva, hihet, hogy tolvaj magán kívül be ne mehessen, rongyai, mellyekkelhordájit törölgette, akasztott erabür köntösei voltak, szobájában a* tollsepr Húsvét els napján kit 's Karácson éjtyát,

szénnel,

1

,

tzakáján leölt tiszta fejér tollú libának a' balszárnya volt, mindennap Lucza é/izakáján pontban éjfélkor tördelt fzfa gallyakkal füstölt, 's efféle gyerekes babonáinak nála se hoszsza , se vége nem volt. Majd minden tettét közbe sztték fonták azok , 's egész volt a nyakán az örökös figyelem a' kóborló lelkekre. De ellenben gazdagúlását egyedül kegyességének, *s az éjjeli lelkekkel való jó barátságának tulajdonította.

nyg

1

O be ellenlábúja volt iyánkája a' kellemes Lencsi Ha a' szájaló hír azt nem repestette volna néhai kedves Mamája fell, hogy a jeges úton hamar meg szokott volt siklani kéntelen volnék meghazudtolni azon magyar példabeszédet hogy mint az alma közel esik a* fájához. Szép volt egy arany szín lepke a* nyílt virágon, mindenkor nyájas, mint Tiszt a' Válaszíás eltt, *s ha Atíya durva gorombaságával , paraszt ggjével kesermosolygása séget gerjesztett a' vendégben, az volt a' megédesít czukor-darab. Feledte szíves enyelgése mellett,, hogy eltte álló bora salátát Önteni való, hogy a' palaczk nyakába nem jutott bor, st a' dupla rovásra se vonta savanyú r ra száját ha Lencsi mosolygott a* fizet szemébe 's a' pohos Schlauch tudta a' napfényt használni, rovásba ment szép lyánya minden enyel!

1

,

:

,

,

;

gése.

De épen

e

1

volt az oka,

hogy

a'

Kérk

kel-

letlen koldusként utasíttattak-el'a' háztól. Capitálissát

nem Örömest

akará lyányában elveszteni

a'

-

i3:

ravasz Schlauch. Nem ugyan úgy , mint Antiorlms Császár az Apollónius históriájában, tolálós fejthetetlen

mesékkel

•

de

forma

igeri olly

kifo-

gásokkal kerül!e-ki az ifjak ostromait- Majd az Ifjú nem volt eléggé gazd,:g , majd a* tisztességes kenyér hibázott, majd nemzetsége volt parasztos, majd épen személye- Ka a' Kérn nem akadt Iigáncs, tehát a lyánka volt fiatal, próbátlan bácska, még a' kenyeret nem fiidia jói kidag 1

,

tani,

a*

tehén tölgyét

jól

kifejni

r

s a

7

t.

Már

az.

egész környék azt hitte , hogy addig Kér nem fér a' szép Lencsi kezéhez , míg az Attyát a' halál meg nem kéri, 's a reményhagyott házasurókaként landó ritkulni kezde a' Fogadó korul eluntak az egreshez ugrálni. Yirított a szép Lencsi, mint sok szép virág, 1

;

:

nem

azért,

hogy

leszakíttasson,

hanem hogy

szá-

rán hervadjon - el a' jámbor. Már közel is járt Schlauch hozzá, hogy kszívüségével Lenesijében nagy részét speculatíójának elveszítse; a' szív sínlése nála a' kedves orczákra adta magát, na ként hervadoztak rózsái, a' nyájas szemek eléLbeni epedésa most búsongássá változa, a* mejbl sóhajtások keltek-fel, 's az enyelg ka el-ei haldoklott a' bádgyadozó ajkakon. Rész mi léiie ve sugdosta a nem mulattatott vendég a* szegény Lencsit? fejcsóválva jegyzé-meg r 1

:

emez majd amaz hogy étele nem a' régi ízes majd só, majd fszer hibázott, 's ah szótalan bús-bámész lyánka hozta azt elébe A' nyere liheg Schlauch el nem mulasztotta apai szo ,

,

,

•

!

mát, szép szót,

dket, tói a*

bíztatást, nógatást:

selyem

I

majd minden Sáfrányos Haszontalan! majd enged

pántlikákat vett

lyányának.

truezot gyanítván a' lyánka bújában, követte oskolája második szakaszszát is , a szitkot, mocsA' Sáfrákot, a durva' pofokat. Mind híjában nyos nem árúi jó Schlauch ollyas portékát, melly1

1

!

133 lehelne Lencsidnek , 's a* pof, egy nemes fiérzésben betegen sínl szívnek, durva állati lüagnetismus A' Szöliösi Nótárius és Kántor egy személyben Szováíy Gábor, vala azon szerencsés, ki szíve lángoló tüzérl Lencsink szívében viszontlángot gyújthatott. a vidék els vadászsza két nyúllal borz tarisznyáján tért-be szomjat oltani a* Peszmegben. Eloltotta a' torok szomját a jámbor de fiatal szívében a* szerelem szomja gyúladt , 's lihegett azóita belé. Szerencsére épen abroncs pattant - le egy hordójáról Schlauchnak, ír

nom

!

,

O

1

1

,

meily tet

pinczében foglalatoskodtatta, 's rézst húzomosbban bámulni a* Lencsike barna szemeibe. Szó adta a' szót, kaczaj pergett a' kölcsönös tréfákra, 's magok sem tudták, hogy esett, már elváláskor kéz szorította a* kezet. O a' szerelem még külomb vitéz Caesarnál, jön, lát, gyz, 's gyzettetik egyszer'smind koszorúja pedig, ha hervadóbb is, de édesebb, bájolóbb, jóitévbb.'s nem vér, embervér balzsamozza-be azt a' halhatatlanságra "\ adászunk szebbik nyúlját Schlauchnál hagyta pro captatione benevolentiae kénnyel tit pillantatot. vetett a leányára, 's könnyebben, mint szarvas, ballagott, boldog szívével haza felé a bérczeken. Álmatlan borúit reá az éj álmatlan lelte a* a'

adott ifjúnknak

,

!

7

,

1

,

hajnal, tziáit

,

álmodozva írta más ábrándozva énekelt

harmadnap' InstanChórban, *s szive,

és a'

iszákost szomjas torka a' Korcsma kártyást a' játszás dühe a' kártya asztalhoz

mint

felé, ,

úgy

vonta minduntalan valami Szovátyt a' Peszmegi Csárda Iájára, Ment, 's valahányszor tért, mindég ynélyebb nyílású lett sebe. I új színt keresett 's talált, mert a' szerelem találósabb az éh gyomornál, az odamenésre most szomjazott 's pohár borra ment-be most taplóját felejié otthon 's pipát gyújtani fordult -be, majd jó eladó bort j

;

,

,

,

l3i)

hallott

Ecsegen

,

arról vitt hírt

's

,

majd pedig

a'

kutyája tévedt -el 's azt nézte, nem szállongott e' az esmerös Fogadóba be. Sokszor vadacskával js kívánt kedveskedni. így majd mindennap válthatott szemet kedves Lencsiiével, ritkábban egy két szíves csókot, mert Colchisbe nem ."rzék így az arany gyapjat, nem Acrísis a' maga Danaé,

ját,

mint

a*

nyát rzotte.

gyanúskodó Schlauch a' maga leá j A* mi Jegyznk ugyan tetszett né-

minden tekintetben kedves

volt látogatása tekinteten kívül; mert az Ifjú nyájas kedveitet volt, parancsolatnak vévé a' Lencsi atíyáki, a*

's

Kéri

nak szeme mozdúlatját

is, vadja gyakran került az asztalára 's Contractusait egy pénz jutalom nélkül Írogatta de Schlauch is viszont egy párszor asztalához méltóztatta , 's látjuk a' világban hogy ha egy gazdag, ebédjére érdemesíti a' szegény legényt, le van fizetve, még annál nagyobb ,

;

,

is. Schlauch is álmában se vélte, hogy valami szívességgel tartozzon az Ifjúnak 's kivált

szolgalatja

hogy Tségen

járjon az esze ennek, épen nem gondolta. Péter-Pálkor épen az Egyházi szolgálatot vég-

a' Sz. Kút Kápolnájában. Schlauch kinek egy borvevi egygyességet kellé papírosra tétemi, meg várta az ajtó eltt, 's nyájasan hívta meg tet ebédjére. A' Király asztalához való hívást meg vetette volna ezért, a* szerelme?. ifjú. Derült orczával lépett -be Schlauch után a* konyhába, szája köszönt, szeme intett, keze ke-

zetté Szováty a

,

,

1

zet

nem

szorított,

mind

futtában;

mellyet

's

kénytelte szíve

sors kóválygó történet feiikbe borított. Már meg volt írva a' Contractus , az utolsó pontig , esik pecsételni kellé. Szolgai készséggel ugrott -fel Gásejtette a* zivatart,

gyermeke

a*

a'

bor,

tollát füle mellé szúrva a* gyertyatartóval, pattant vele a' konyhába. Lencsi épen a' vesepecsenyét spékelte a mint a' kedves gyerlyi 5

s

1

,

!

1

40

gyújtó a' háta megé lépett, 's a' szép hó-fejér nyakra, egy csóköcskát legygyintett. Meg -fordult a' kis eleciromi szikra csattanásra a' lyánka, hihet megtudni kicsoda a merész? 's szerencsétlenség lem, 's tz korúilángolta piros szácska került a' jó Jegyz csókja elébe; oda pattant az, meg viszsza elször, másodszor is szerencséaz ördög incselkedésébl e* sen, de har vagy önnön ingerébl? épen akkor dugá-ki fején megnézni kész a' zöld bársony sipkát Schlauch, hamar az ebéd? 's látja a' gyászos gaze' 1

.

fszerrel olly bven bánó kukta konyhában. Kész lesz e hamar az étel? ki"s a' felriadt geráltja durva tónnal a' hányának le-pár nem reppen olly vadulva -el egymástól, dálkodást

1

,

a

i

1

a'

,

mini Gábor Lencsíjétöl elpattant. Szívére rohant elébb a' vére, majd az orczákon. lángolt , reszket kezében félig leégette a' gyertyát, míg lán.ra. Ah! csak élne got bigygyeszthetett ugrottal volna, sipegé a remeg lyánka, majd :

—

Már meg esett jó mit gondol Atyám Uram? lyánka Csak a vén bnös kit a' gyakorlás megUra mindenkor a* maga arczája színének, edzett jelenségeinek az *s indulatja mozdálatjának újjoncz próbátlan, 's az els alkalmatosságon rajEj katona dolog édes ang alk i! ta veszt! naen félben pityerg Gábe biztatá így r, hogy bor még jobb, hogy látta Fo nem czibáltuk egymást, leg alább mármost nem 1

,

!

,

,

,

—

r

I

I

,

lesz

Ha

fel

g

kosorat kapok

,

,

ha lyányát

tudom én,

meg kérem

hol

mély

a' 1

tle.

Zagyva jó Jegy-

most az asztalnál a He. z, mert látta, hogy Schlauch mord szótalan, 's a' szegénv Lencsi eránt, valahányszor ez befordurva heves: az ifjúra tedult "s ételt hozott, kinteni pedig kikerülte. Korán haza kullogotl szeegy két bíztató szócskát lopván Lencséégény hez 's haza mentében elhatározá, hogy a' jovó ll

,

,

,

Yasárnap szerencsét próbáljon a* Schlauch házáKenyerem van hála az Egeknek így szólla szobámba be uem hull az e;>só roszszat nem mondhat reám az irigyem is gazdagok nem lehetünk mindnyájan. így hát csak van jussom egy Fogadós leányát reményleni. Hallod e* kölyök ezek valának épületes szavai Schlauchnak a' leányához, a' mint a' vendég eloszlott micsoda szövetséged van neked azzal a* téntakevervel ? Az orra hegyitl a* füle tövéig fagyott a' vér a' szegény lyánka arczairi látta, hogy itt a' tagadás elkésett orvosság: édes Atyám Uram mi már régen kedveljük egymást, felele. Micsoda? rivalt a' Fogadós mint a' Béres a' jármot oldalgó tinóra, bor -szederjes sipkája két füle ©rczája kék leve mint liliom közzé a' tarokra csuszszant *s már már a* csudatév bot végett kerengtek szemei a szobában még korán eszébe öfle, a' mint hál' istennek! hogy Lencsit nem lészen jó elkedvetlenítni úgymint a' kin, minden fordul meg a háznál osznál.

!

,

,

,

í

,

—

;

—

!

,

,

—

,

1

,

,

1

;

"s természet is élt a* maga jussával irgalomra bírta lyánya eránt, ha bár a rég almás világ, a' természet ezen kötelérl sokképen vélekedett is. Elég az hozzá, Lencsi veretlen maradt, a' kulcsolt kezek kimeredtek, és Schlauch még mindég hevet fúva, de még. is magát trtetve, zuhant-le ismét karos székére, 's szelid oktatását igy intézé roszsz ösvényre tévedett kányához édes leányom azt csak fel-teszed felliem, hogy eszem vari megfontolni a dolgot? hogy? Ezen bevezetésre mit gondolt Lencsi , nem tudom de reá nem felelt semmit, csak gördül könnyeit törölgette; hanem Hazám' írói számokra itt kénytelen vagyok, egy új-intést adni az eránt , hogy Be- Vezetéseikben inkább hajoljanak mint a' az olvasó Közönség eszét magasztalni magokét. Mert ezen utóbbi, úgy is ki fog csillog-

tán talán

a'

,

7

:

—

!

1

,

,

14*

—

Észre vette hibáját a' mi a' munkában. Schlauchunk is annálfogva bölcsebben mint róla

fii

,

feltebetnénk

,

imígy foiytatá szavait

:

téged

édes

is

lyányom, okus leánynak esmér a' környék, ha szinte most az az átkozott nyalakodás, úgy látszik, motozkáz is az agyadban. Már most fontold-meg édes gyermekem, te a' gazdag Fogadós leánya, egyetlen egy leánya, a' kiért húszast tallért veregettem láda-fenékre, 's adogattam-ki kamatokra a' kiért éjjel nappal töröm, rontom magamat; te a' ki csak más ema' ki a* Tarjám Kasznárhoz , ber mint ez a' tollfaragó, mehettél volna, 's még úgy adhatja Isten, jó nemes házból való legénykéhez fogsz mehetni egy paraszt sütéshez egy tentás körm parasztok' szóigájához akarod vesza' kire ha Bíró, Törvénybíró, 's vateni magad lamellyik az érdemes Kupak- Tanácsból meg ha,

,

,

,

,

ragszik

,

veres kukuritzával voksoltat ellene

megmaradjon

e

1

,

hogy

vagy sem?

De édes Atyám Uram! az én Gáboromat az egész falú szereti. Szereti, mert még nincs felesége, 's addig legalább fele, még pedig fontosabb fele a' falunak, az Aszszonyj iSem nem ellensége; de házasodjon meg csak , még a* tyúkját is kergetik ha az útzára kibolyong. Jobban tudom én azt édes lyányom , ( ismét az átkozott önhittség ) s egy szó annyi mint száz , e mai naptólólta a* nyalako,

7

!

1

Vm

ugyan illy forma dásnak vége legyen mert kapa- kerül soha se lessz. Erted e'? Ezzel vége lett a leczkénsk. Lencsinek repedezett a' szíve, könnyei ömlöttek mint zápor, kifordult kegyetlen attya ell , ki egyébb szerelmet a' pénz szerelmén kívül nem esmért, *s azt ,

7

vélte az istenadta

hagyta

,

natjáva 1.

's

,

hogy

maga maradt

az egész tágas világ elszíve

nem

bírható bá-

,;

143 Azalatt, a* remény hánykódási között Násznagyot kerített a' szegény Szováty. A Násznagy betanulja a' ezikornyás Megkérést, a* kocsi a' ,

1

Peszmeg

eleibe hozta a

1

Kérket,

's a'

Jegyz

se-

bes szívveréssel szállt le róla. Ránczoft homlokkal fogadta a' sejt Schlauch kelletlen vendégeit, Lencsinek présbe szorult a' szive, 's a' szegény 's még halványabb leve orczája' sáppadása. A szokott köszöntések után el - kezdte a' Nász -nagy a' maga mondókáját, mint nem jó magának lenni a' tár?aságos embernek e' világon, 1

e' végre, melly bölcsen teremte az Isten Ádám mellé Éva Anyánkat, melly értelmesen ellátta ezen bölcs Isten - rendelését Szlls becsületes Helysége érdemes Nótáriussá , 's Kántora Szováty Gábor Ur is, mint nézett széllyel a' tágas világba egy gyámol , egy társ végett, *s mint leié -fel szíve tárgyát a' szép, jó erkölcs, szemérmes Schlauch Eleonórában Nemzetes Schlauch Cziriák Ur hajadon leányában; kit tehát & általa mint Násznagygya által ezennel jövend Hitvesének megkéret. 's

,

Karszékén hátradlve, papier-mache

Öbl

félfon-

fricskázgatva , nem hallgatva csak feleleten gondolkozva, várta a' Fogadós a' utolsó szava elrezgését a' levegbe. Bölcs los

pixissét

Kér

még utánna egyengetvén teste maszszáját

pauzát engedett

,

a'

melly alatt megszéken, és sipká-

udvarisan szellztettvén a fn, minthogy sérteni nem akarta a még jövendben is sokra használható Jegyzt, egynehány mivelhogy 3 minekptánna, ámbátor, jóllehet és nem külömben szócskák közbespéklései között, olly ékesszóllással , a' miiíyennel csak egy Korcsmáros rhetoricája bírhat, hoszszasan, annyival is inkább homályosan eladá a' lyánka részérl való fontos akadályokat a' legény részérl való csekélységeket ravasz nyá7

ját

1

jassággal elmellzvén. Ah értetlen szavai zavarjából csak hamar kiérté szegény Szováty a' ko,

íf4

Szíve

sarat!

szél

jámbornak

a"

••

,

közt akadt, szemei érzéketlen nae és állása ke "s rogyott Ttépé deztek a' falon esdek: kodött, Kért, volna. indíthatott teli, fásokat Se Lencsije és ma<*a - ki j tárta deriéseit sorsa kmézéseit, reményeit, várt Kérnek legényt nemes híjában! mind lauch, *s szive kemény maradt, mint roszsz föv lencse, bár hányszor tevéd is új láng elébe 1 Borús gondolatokkal terhesen vett búcsút á? legény a' Fogadóstól, a' Ivánkát nem látta sehol, e ínye

,

mint eszméletlen autómat ült kocsijára fel.Ahg egykori blcsóH tunt-el szemei elpl a Fogadó 7 azonnal nyújt a je, most sírja reményeinek vajkocsis egy kis czédulát a' komor feltételekkel

— —

's

1

údó

ifjúnak,

sírig

Lencsid

új

's

élet

sugara lovelt azonnal

éj

nyomta leikére: „ne ess kétségbe édes G rom: ezt írja benne angyali Ivánkája, tanulj vármarad a' ni, trni, reményíeni; hozzád hséges pirost

a*

!

1

palaczk borral nyújtá a paj a bor k tka a' Kocsisnak

Egy

"

szeg.

:

levélke Jegyz Urnák, maj nek! íoy szulia szíve az utón. Egyszerre megnyílt a" Szováty ,

j

a

V

reménynek,

r

— Nem

a*

's

Násznagy

vágják-le egv sainak. __ Ro.zsz i mellyel ;z •

.

•

szíves

bíztatál

monj i-lövéssei

i

megvesznek! monda a" Ku jámbor Jegyz igazlá mind *s a

mag

Feltévé tol

ajánlott

naénylést,

's

:

vára j az idüre nízni gyász sorsa a*

Szép, hasznos.

*s

1

1

masz

,

's

De sonl ttott,

•

bölcshöz iji egy mesterség de bizony mondhatom, nem

Domine Notarie könny. Repülnek a szív Ívom sebes szárnyain, !

i

a'

v..

id

sM

pedig csigaként vánezorg, mint lábbadozó beteg! azon Orvoshoz haj Lencsi a- jc Hajnalt sinlik. maga , gyógyít ki mást az

U5 erített

maga, mint beteg, kinek

az Ifjúéjjére,

jírása felett élet és halál

küszdenek, vánczorgott

életben; fonnyadott mind nedve fogyott plánta, hervadtak az orczák, bádgyattak a' zemek , az örömtelen szív ritkán bocsátott moolygást a' hajdan nyájas ajkakra , s ismét resztjévé sugdosta a' nem mulattatott vendég mi lele a' szegény Lencsit ? Miért nem a' régi ízes étee ? ah szótalan bús-hámész lyánka hozta azt elébe Ámor az önkényü gyermek, kihagyja ugyan téha szolgálni Védettjeitl a' bájos kelyhet, melyet azoknak készített de az igaz szívet a tisza hséget ritkán hagyja jutalmazatlan. Gyakran sak vágyat, szomjat élesít halogatásával; mert ól tudja a* ravasz kis Isten , hogy az intésünkre aindég kész Öröm csak félig leélve suhan-el tlünk! kietlen

?

:

!

1

,

;

Ivó

S

o

z

(Alkony

b

n«

at.J

hoszszú asztal végin l, fejét kéeltte a' nagy tobák - szelencze , nellybl gyakran szippant. Lencsi kenyeret daaszt. Az asztalnál három parasztok ülnek , ke-

Schlauch

a'

ére támasztva,

lyereznek és isznak. Schl. Hová valók kendtek atyafi?

Els

p a r. (palcz szójárással.) Hasznosra Iram; borokat vittünk Rimaszombatba , 's most

iszsza-menben vagyunk.

Schl. Mi

ÍJJság

Parasztok. oi

arra

?

Szárazság

Uram bíz

körültünk.

Más. P a >orocskát

!

ott is

mint

•

r.

Lyányaszszonyka

(Lencsi

!

még

egy

ittze

el.)

Els p a r. Be gödénynek való torkod van lem látod, hogy bealkonyodott?

!

Más. p a r. Ej Bátya hiszen egy ittze hársounknak csak addig tart, míg felhozzák. !

10

i/,6

Sehl. Hiszen micsoda Hasznos

ide."

E^y

vágynak kendtek. par. Ott ám Uram! de a' mi nappal bolha -ugrás, éjjel nagy ut kivált Hasznos felé. Megjártam már egyszer nem szeretném újra járni az ördög - tánczot. Iiarm. par. Mikor az Óriás reáíjjesztett óra

ott

alatt

Els

,

,

Komám dámra

?

Els megyek bor

'

,

lélek

bort

S széd

par. Akkor ám! Azólta csak nappal ha menni valóm van. Nálunk a" jáméjjel maradjon otthon. (Lencsi felhozza

,

,

*s

h 1. mi? c

dolgához lat.) (rés figyelemmel.) 'S

mi

volt

a*

szom-

—

Els

épen Nagy-TsÖpar. Hát Uram most lehet mint egy kilencz esztendeje fáért mentem az erdre, hogy az innepbe legyen minél fznünk egy kis leveskét. Dél eltt egy kis esscske szemzett. Délután korán kiindul tam, de egy száraz tuskoval soká veszdtem, míg feltehettem, *s a' lombár ökröm is a' nyálkás úton

törtokon

,

,

Reám borúit 's egy vízmosásba dlt. mikorra a' hegyek közzül kibajíakodha volt valaha az Lr Hasznos tam. Az allyban egygyik felé egy kereszt út ágadzik két felé visz, másik a' faluba. En az utóbbiba a' Várba akarok csapni, 's jó kedvel pipázgatok a* szekerem elején a mint ökreim egyszerre csak megállnak 's szilajon fújni kezd mind a' kett.

megsiklott az estve

,

,

a'

—

—

;

—

1

,

Keskeny Pista

Zsivány, (belép , 's halloldalán harci , bal v alán beszélfényes balta jobb válán karabély függ. lo észre nem veszi a' többiek reá bámészkodnak. Schlauch köszöntést int néki.) gátja.

Övében két pistoly

,

A

,

,

Els par. (folyvást beszélhe.) Rajok rivalkodok, 's hol egygyiken hol másikon pattog az ostorom híjában mintha leszegezték vól na Iramokét. Leugrom mérgesen a kocsimról, hogy

—

,

!

7

,

!

majd megfogom

a»

Lombár

szarkát,

*s

hát

Uram

^— a hajam szála még most is emelkedik ha rá gondolok a' Vár íeié viv út szélin, ott áll egy i.szonyatos nagy Óriás, a' karját felém terjesztve. Megfagyott bennem a vér, mert az Óriásról már az eltt is sokat hallottam én az öreg KeresztApámtól. Eszemen kívül fogtam -meg a másik ökröm szarvát, 's útba csavarítottam a' szekeremet. Hajtottam a' hogy az ökreimtl telt 's hátra nem tekintettem volna sokért. Gondolja-el az Ur, még hazáig kétszer mutatta magát az Óriás, egyszer vadász ruhában 's tüzet kért tlem a* pipájába, mászszor vén kóldús ruhában alamizsnáért könyörgött Szerencse, hogy a' Kereszt-Apám 1

—

1

1

,

,

—

—

az Isten áldja -meg! megtanított hogy illyenkor ne szólljak egy szót is, csak adjak, a' mit kér. Tüzet is, 's egy darab czipót is adtam néki, mert pénzem nem volt, 's elment ellem de a' hideg még otthon az ágyamban is tört belé. Keskeny Pista." Tán csak ijjedtedbe a* szemed káprádzoct, földi már én csak szóba álltam volna vele, hogy ki apja fia ? Bort ide húgánál 's valami rágni valut is! (Lencsi hoz kenyeret, sajtot, bort.) Ejnye be meghagytad magadrózsám! tán a' hideg lel? (Lencsi vállat vonít.) Schl. A* lyánnak, mint a* paripának hamar

—

!

esik baja.

Pista, (mohon eszik és iszik.) pár legény vár egy ital bort húgám

Lencsi. Pista.

megye

ki

egy

(bort viszcn-ki.)

Nem

kutyái

Oda

kerestek

itt

szomszéd

a'

Vár-

?

Schl. Egy lélek sem. Pista. eV Tari hídnál

láttam

a'

Commis-

Hadnagygyal, magam a' híd alatt lappangtam. Hallottam, hogy engem nyomoznak szerettem volna rajok sütni a* karabélyom, de setétben levegt l az ember, cserje pedig nincs sáriust két

—

10*

143

Ha itt keresnek, mondja-meg kend szomszéd, hogy öntöttem már golyóbist a' számokra; közel.

1

Pásztói hadnagy számáré kiéiesítettem a a' baltámat, szeretném a'pokol ebét meghámozni vele. (Lencsüiez.) Megitták a' borokat ott kinn

kivált

jámborok Lenc

a'

? s

Meg

i.

enni valót

az

!

eltették

a*

tarisznyájukba.

Pista. Okosan magam is azt teszem mert még ma könnyen meleg estvénk lehet. Minden!

;

Vármegye de mi se vetjük kekezünket. Egynehány ell elzárjuk a' napot azt csak tudom. Xo szomszéd , áldja-meg kendet a szakállas .koldus {elmegy.) par. Átkozott egy gavallér! kicsoda felé felzúdult a'

resztbe

,

a'

1

!

Els

ez

Uram? Schl. Keskeny Pista. Parasztok. Ez a' ?

Más. p

a r.

Ügy Bátya

nánk mi reggelig innen. Harm. par. Bizony jobban félek ettl

Els

par.

,

tán csak ne mozdul-

Komám Uram

mint az Óriástól. mint akarjátok.

M

éjjel ?

Els

is

még

Jó helyen

111* kés

vagyunk.

Schl. Mit

én

botorkáznának kendtek

par. Eredj hát

ki

Öcsém!

vess a lo-

vaknak (második paraszt kimegy.) 'S Keskeny Pista úgy látom rovásra eszik iszik itt Jó Uramnál I Schl. Kovásra ám, mellyet a' nagy harang hogy meg fizet-meg! Még mi köszönjük-meg ,

,

,

nem .

észre

veti szívességünket.

Els

par. Szép egy Uraság! Kár, hogy

sem veszi, mikor rántják-ki alólla Schl. Már nem viszi meszsze

a"

gyékényt.

—

nagyou

után ria estek. Nem régiben igen megszorította a* 1 Pásztói hadnagy, azért feni reá olly nagyon a fogát, (második paraszt bejön.) De szomszéd,

U9 hogy siónkat ne jelen

a'

Els tott,

felejtsük, az Óriás

gyakran meg-

kendtek határán?

azólta

a r. Miólta engem megjádszodtamár egy Hasznosi emberre is reá ij-

p

jesztelt.

Harm. par. Ügy! Más. par. De bíz

a' a'

Táska Jánosra! Szilva Péter

is

látta

most esztendeje a' Vár falán állani de a' mint mondja, távol esett tle. Schl. Ugyan miliyen lehet az az Óriás? i Els par. Miilyen lehet Uram? Csak oliyan hogy az Úr se ringatni való gyermekecske, ,

,

de

még

is csak ölbe való csecsem hozzá képest. Fejét nagy sisak bontja, szemei szikráznak, szája lángot okád , 's kezében irtóztató buzogány forog.

nem hallottam Uram, de a KeresztApám mondta hogy ollyan, mint az ordító OroszA' hangját

5

,

láné.

Más. par. Hú! már úgy

Ha

r

m.

p

a r.

Tán

láttái

Öcsém ? Más. par. Nem

irtóztató!.'

valaha oroszlánt

bíz én Bátya, de csak ha Óriás beszéli, gondolom, hogy nem sipeg mint Öreg nnyám-aszszony par. Az öreg Kereszt-Apám idejében majd mindennapi volt a* vár körül, sokat is tudott a* jámbor róla (súgva) mert köztünk maradjon a' szó vette is hasznát az Óriás barátságának. Az akkori öregek beszéllik hogy majd leszakadt róla a' ruha, ha kiment, otthon pedi<* bor, pecsenye a' mennyi kellett: V bizony unokái is nem utolsó gazdák Hasznoson. Hej ha magam is gyermek észszel nem bírtam volna, most ,

,

!

Els ,

,

nem nyomorognék ám

így

!

Más. par. Hogy hogy Bátya ? Els par. Csak úgy Öcsém, hogy csak nem térden állva rimánkodott nekem a' szegénv Kereszt- Apám hogy mennyek vele Ivánkor fel ,

150 várba, hogy emberré teszi még a' maradékomat is elbeszéllett mindent, hogy fekszik, és melly már az ásót is fogtam a^ tájon a* kincs. Uram kezembe, ki is kísértem a' Kereszt- útig-i de a' kék mint a' Vár felé tekintettem, 's az Óriást egy ostorral vágmintha láttam, állni felett tz lángú soha se vehetett tak°vólna, úgy riadtam, haza a' gyermek! Hlyen Öreg. szegény a' reá többé Most már több eszem volna, de hol akadok em1

a

;

,

;

beremre ? S chl.

mondja kend szomszéd Hasznosi Várban?

'S azt

kincs fekszik a' ás. p a

M

,

hogy

Hisz* azt az egész falu tudja. Az öreg Rigó Máté reá is akadt, de az egyszer a' pincze lyukára, a' pénz lángról, 's többé magának, jegyet nem tett adta Isten r.

Harm.pa

r.

;

nem

akadt reá.

—

nem p a r. Ha reá akadt volna is pénz helyéaddig van még a' Komám Uram A' de mi haszre tán csak magam is rá találnék belólle ? Nem vehetek-fel se krajczárt na ha egy annyit tud arról Hasznoson a' mostan élk között egy mind nékem mert mondani senki mint én; ledig Kereszt-Apám. öreg az elbeszéllte betig

Els

!

—

!

,

ar már a csak tudta, ha egy valaki a' Haszriosi \ minden szege lyukát. Harm p ar. Az öreg Galuska Ferencz? de 1

hisz' a* tudta!

jó

Schl. emberek a'

kis sajtot ezen

hozza.

eleibe 's kenyeret is a' pénzünk, p a r. Uram nem telik fuvarunkat nem örömest kezdenénk-meg. ,

Els

pedig

Tégy egy

(Lencsihez.)

!

Lencsi. (sajtot, kenyeret teszen-fel) Schl. Ej ne búsuljanak azon kendtek; gyen adom.

EUópar. No (esznek.)

.

,

.

,

in-

._

már úgy köszönjük szépen

151

ból, ról

,

Sc«l. Beszélljen kend valamit, szomszéd aba' mit a' Kereszt - A ttjától hallott, a' Vára' kincsrl nagyon szeretem az ollyast

—

hallani.

EIs

a

p

Szívesen Uram, de (körültekint-

r.

ve.) nincs e' a' háznál fekete

macska , fekete kutya, vagy az Udvaron fekete Kakas? Se hl. Macska, kutya nincs Kakas nem

—

tudom

;

Lencsi

Lenes 1

a

?

(mosolyogva.) Nincs!

i.

mind

veres

kett.

Els beszéli.)

p

kivált ez a

1

(többnyire titokzó súgó hangon az Ür, a' fekete állatok, de

a r.

Mert

lássa

három egyenesen

a'

kincs-rz

lelkek

zsóldjokba vágynak ám. Még ki sem ejtjük a szót, már megviszik nékik, 's az ember könnyen juthatna valami tréfához, a' mit meg nem köszoniie. volt e az l'r valaha a HaszNo tehát nosi Vár omladékinál ? 1

—

—

1

Se

1

1

hl. (közelebb jfl a beszállóhoz, és szintúgy biz én , de mes2szirl láttam a' sugdosva.)

Nem

,

mint Jobbágyiba járt ím borokért. a' Var azon p a r. No lássa az Ir szegletén, a' mellyre Szent Iván napkor éjféli 11 órakor, egyenesen reá süt a' holdvilág, van egy pincze ajtó. Azon megy-le az ember ollyan viaszgyertya- világánál, meily halott felett égett, vagy temetésnél kap az ember. De elébb az ajtóban megjelen az Óriás 's megvisgálja ha van e' jussa az embernek a' kincshez , vagy sinc* f Ha nincs az Jsten legyen irgalmas bnös lel-

—

Els

,

,

,

—

az árát, hogy a' leikeket bolvSzét -tépi az Óriás, minta* csepüt szokták az aszszonyok , midn új markot kötnek a' gu-

kének

!

Megadja

gatta.

salyra;

Schl. Lánczos hordtát jussa

ma

ahhoz

a'

de hát kinek van kincshez? Hiszen gondolom nem

tették azt oda.

!

,,

15*

Ki

s

6

par.

Nem ám Uram

,

se

nem tegnap. 1

Hat egész száz esztendeje annak, liogy a kincs fid alatt nyugszik. Tudom én azt is, hogy került oda* Lássa az Lr-— a' \ árat valaha egy halaltemet, mas Gróf építette, a' pinczét csupa

mer

és krypta - kövekbl

csináltatta, te

,

hogy

,

az

meüyekhez

meszet úgy embercsontokat porrá toret-

fekete telién tejével,

*s

's

a'

fekete állatok véré-

Nem midn

mert senki szállni a' katal-j a' temetket bolygatta, Övé mas Grófnak, de az Ördög volt az egész Mátra kornyéke vel kevertette.

;

bnömet!

ám a* dologba! A' mint készen állott a' Vár, és pínczéje megjelent lánczzorgetve a' Grófnak. ,, Hallod e' fiam! így dörgött hozzá, megépítetted segítségemmel a pinczét , bírd míg élsz békével rakd belé sokszor kincsedet , sok víz le - foly a' Zagyván hull, és leolvad a' hó a Mátra csúcsáról , míg pénzedet valaki háborgatja, sok Mátra szele elsuhan várad felett, zöld penész ül ezüstödre, rozsda eszi - le a' kádak abroncsait, de hozzá nem nyúl senki, míg én nem akarom. Rá teszem holtod után kezemet, '« le nem veszem egy könnyen azt róla!" Rablott a* gonosz Gróf, megfosztott árvát Özvegyet, 's jámbor utasokat, rettegett tle Mátra kornyéke; de nem bírt vele senki. Az igazságtalan kincs szaporodott, mert a' Sátán volt a' rabló czimbora. Kádakra rakta le azt a' Gróf, *s annyira gylt már, hogy a' pénz terhe alatt behorpadt a' fid. Két kádban van az arany, négyben az ezüst, tizenkettben a' réz. Schl. (fészkeldve,) Teringettét! szeretném látni, kivált az aranyakat. Két káddal? Nem tudom hány akósok lehetnek ° par. Már azt Uram én se tudom; Apám nem igen emlegette. Kereszta* mert

Isten bocsásd

bele szólít

,

1

,

,

1

Els

H arm. a'

kincsbl?

p a

r.

De

1

hát a Gróf

fia

nem

kapott

153

ElsÓ par. Nem is volt fia, de ha lejt volhogy ebül gylt na is hallhatta Komám Uram V Kiszerdák nem megyén ált a' maradékra. rály nem gyzte már hallani a* sok panaszt a' Gróf ellen, öszvegyüjti minden hadát *s egyenesen Hasznos alá jön vele. Mint egy ingovány, s emúgy rerigelt a' föld Mátra körül a" sok ló meszszefóldW ber alatt. Csatáztak, harczoltak

—

,

,

,

?

,

,

—

l

gylt a varjú, holló, sos a dögtestekre. V Zagyva a' véres haboktól oliy nagyra áradt, mint nem tehettek semmit a Grófnak a' Duna mert az Ördög újra megjelent néki. „Nesze fiam 1

7

ide

—

1

.;

,

!

így szólít hozzá, fogd ezt

delmedre használd;

ölni

kardot! de csak vé-

a'

nem

szabad vele. Mi-

helyt szándékkal vérbe mártod ^ vége az ere;.nek , 's el vagy veszve " Ki-ki rohant a' Gróf, kardjával a' A árból, meg -forgatta azt maga kö-= !

rül

maga

,

felett,

Király tábora

,

's

's

oszlott

mint

a

1

csirke

mindég gyztesen

a*

jó

váráb egykor gazdag-Zsákmárr tért

•

gonosz Gróf. De kapott, mert a» Király Sátorát rablották - rae.;egygyik czinkosával a' czudar nagy szem Bre::nyikkel. Oszvevesztek a' préda felosztásán meri

meg

a*

,

t

—

hogy a' bün barátsága ritkán fart Gróf nem akart részt adni, mert min-

tudja az T;r,

holtig— dent

a'

a'

maga kardjának

Breznyi':

tulajdonított;

hogy közös volt a' veszély 's szemre hányásokat tett. Méregre fortyan a' Gróf, kiífZt

vitatta

,

,

—

's kereszt:";! rántja dühössen az ördög kardját Vége lett azonnal üti vele a' maga czinkossát.

—

1

szerencséjének. Reggelre kelve megfúvatja a" bús Király a* trombitát a' táborában reá rohan le-konczolja az rizetet, *s a' várt a* várra, könny szerrel be -veszi; de a' Grófot, kit leginkább keresett, nem találja. Futnak- lótnak a-a

a*

,

—

emberei, maga is kutatja a' Vezérével megfen Vár Kápolnája felé hát közel annak ajtajáhoztalálják vérében fetrengve a bnöst. Egy örci-'

a'

—

1

!

154

hogy látván a' maga veszeKápolnába mellyben esztenvolt, akart besietni, de az ajtó

szóigája azt vallotta,

delmét

dktl

a'

Gróf,

ólta

nem

a'

,

nem

akart megnyílni néki 's kétségbe - esve az eltt rohant az Ordog ajándékozta kardba! Szemei tojásnyira düllyedtek - ki, nyelve egy réfnyire nyúlt- ki szájából, 's haja szálai mint süldisznó tövissei meredtten álltak fel felé!.. Harm. p a r. Hja! így fizet az Ordog a' ,

ajtaja

maga

barátjainak.

Se hl. Hát

1

kincsbl mi lett? par. Kerestette a' Király mint

Els

a

bontatott,

rontatott,

ásatott

—

de

a'

tt;

kincsnek

a'

hülthelve! Reá tette a* Sátán a' kezét, 's nem akadt reá senki. Ritkán is szül Anya ollyan gyermeket, a* kinek jussa volna azt felvenni, (kz öreg

Kereszt-Apám hat száz esztendk alatt még csak is a' második volt, a' ki bellle vihetett; de jámbor késn tudta -ki tökélletes titkát a* kincsnek. Én már tudom, de mi haszna ? nekem nincs hozzá jussom S c hl. Lencsi. fiam hozz egy pár ittze borfc fel! Igyunk a' jó Király egésségéért! !

Lencsi. Van még nosiak eleibe

ide fel

!

(tölt

,

's

a Hasz-

teszi,')

Schl. Igyanak kendtek szomszéd! zsebekben marad az ára. Parasztok. Köszonnyük jó Uram szíves^ ségét!

*S

—

Schl. (Közel az elshöz csúsztatja széliét.) olly ritka madár férhetne a' Hasznosi Kincshez

szomszéd

?

Els

par. Ritka ám Uram!

ször: hetedik gyermeknek

mert

kell néki lenni

,

elugyan

egy Apától, és Anyától; e^ melleit máa jobb kezén lév kis ujja körme vak legyen, a' többi pedig tiszta mint a kristály. Harmadszor: Másod magával menjen pén-

azon

sodszor;

1

1

!

!

zért közei - attyafiával

egygyik a'

,

vagy házastársával

kendt, vagy

a'

hogy

,

zsákot tarthassa, másik

pénzbe markolhasson Negyedszer: Még is parancsol egy két dolgot, a' mellyet !

az Óriás

néki tellyesítni kell.

Ur nem mindennap

illyen

'S

gyermek

lássa az

születik.

S c h 1. ( ki az utolsó szavak alatt a? körmeit ám visgálgatta bús sóhajtással.)

Nem

,

Els

par. Az öreg Kereszt -Apám hetedik gyermek volt, a* jobb kezén meg volt a' vak köröm be is tellyesítette híven a* mi parancsoltatott de az utolsó feliételt nem tudta mert arról a' szép Apjától, a* ki hasonlóképen tudott valamit a' Kincs dolgában, semmit se hallott. így hát elször csak maga menvén, semmit sem hozhatott második útjában csak közönséges ham,

,

,

;

a* melly mihelyt pénzt rakott belé, tehát ismét híjába fámindgyárt hamuvá égett radt. Harmadszor mert már megszánta az Óri-

vast vitt,

—

,

ás

,

*s

megmondta

néki

a'

titkot, jól készült kert-

Galuska Kereszt -Apám, de hogy én o'.iy szamár voltam hogy nem mertem vele elmenni, egy hitvány gyereknél egyebet nem kapott magi mellé, 's az tudni való nem sokat bírt -ki a kendbe.' De csak meg is meglátszik annak a kevésnek is a* nyoma az Unokáim. Harm. par. De meg bizony! Hát miért nem ment többször ? par. Készült szegény, de egy hónapba csak egy utat szabad ám tenni Komám Uram holdtöltén, 's az alatt, emlékezhetik kend reá, hogy a' mint a' Mátrában a' Vármegye fáját vágtuk a' szálfa agyon ütötte a jámbort. Harm. par. Gyermek voltam, de jól emlékezem reá. Azt se mondhatta szegény: Uram Jézus Más. par. De hát miért nem vitt gyapi' i? zsákot? Fért volna abba! dót

vitt

,

1

1

Els

!

1

,

150

Els

par. (haczagva.) No, ugyan megadtad neki szép Öcsém hát tele pénzel ki bírta volna -ki a' pinczébl ? Osztán gyzted volna azt fekete állat véribe megmosni. Mert a' kell ám hozzá, jó Öcsém Ezt nem tudta a' szegény Galuska Ferencz, 's azért égett öszve a' kendje, mihelyt pénz ért hozzá. A' vérrel gyjtött kincset, csak vérrel festett jószágba szedheted-fel. !

Más. par. A' manó jut így a kincshez! Annyi annak a' csínnya -hínnya hogy itélet-napig sem akad annak embere. Hát még, gondolom az Óriás sem parancsol néki kukuriczát mor1

,

,

zsolni

,

hanem

kevéshez

megszólgáltatja vele igazán

mi

a*

juttatja.

Els

par.

ollyat parancsol,

Nem a'

biz

az

Öcsém; mindég

mit könnyen tellyesíthet az azt beszéllik hogy a' mint

ember. Mert látod e* a' Gróf holta után egyenesen a pokolba ballagott, nagy bánatos rimánkodásira megengedod'ótt néki, hogy addig míg halandó akad, a ki ,

,

1

1

felveheti

mában

a'

a'

kincset,

\ árban

Vár körül

,

rizhessse

Óriás foresztendnként egyszer ehesott

két körtefa gyümölcsébl , csak azután, ha a' kincs kL-fogy, mehessen a' lelkek nyugodalmára. Hát Jnyomorúlt a' maga jobb voltáért is igyekszik Tazon, hogy az a' kinek jussa van a' kincshez, boldogulhasson. Az öreg Galuskának csak azt parancsolta hogy soha naponként többet egy pohár bornál ne igyon. Nem is ivott, pedig az eltt többet, volt ittas mint józan, 's csak azt mondhatom, meg nem ivott tiz esztend alatt annyi vizet , a mibe egy

sen

a*

álló

's

,

1

megfzhetnénk. Schl. 'S mikor lehet az Óriással beszéllni? Els par. Leg elször csak Szent Ivánkor, Azután vagy Nagy Pénteken éjféli \1 órákor. pénzért lehet járni minden holdtöltekor. De még meg se jelen ám minden ember szavára sem (>tojást

—

!

157 riáí

se

,

kincs, se pincze ajtó.

Vagy, ha megje-

nem köszöni meg. Hanem az írnak azt is megmondom. Esméri, e' az l r az Ördögborda len,

-

nev

másként Ordög-óldalnak is hívják? füvet S chl. JNem biz én Harm. par. Dehogy nem; csak a* nevét nem tudja az Ur. Elég van Tar korul. Olíyan mint a' bürök, kétoldalt a' levele. JNem eszi azt Uram sem ember, se marha. ,

!

Se

hl.

Els

zik

No

's?

par. Ez Uram csak egy óráig virágegész esztendn által, épen Szent Iván nap

eltt való

éjjel

,

tizenkét,

megbotlana benne, a

1

ki a'

mint

De ha meg más, csak

órától egygyig.

se láthatná azt

mondám, vakkürmü

mek. Ez tehát

szakít a* virágjából,

hetedik gyer's

most már

hívhatja az Óriást, 's a' pénz mindenütt kék Iángal ég eltte a' föld gyomrában.

Harm. ideje.

Három

egy kaszát

is

par.

Pedig most mindgyárt

itt

—

Biz' addig hétre Iván napja. kellene vennem Komám Uram

az

még

Most több Utasok érkeztek, 's a' csudás beszédnek vége szakadt. Lencsi a* legokosabb hallgató, nevette magában az ostoba babonát; nem így az Attya. E' csudákkal rakott mese mind egy Álmatlan szálig hiedelmet talált buta fejében. forgott egész éjjel ágyában. A' Hasznosi kincs keringett képzetében, 's hajnali szunnyadttában kényént markolászott a' két kád aranyban, mellyre különösebb foga volt a' többinél. E* napságtól ólta

tosabb.

gondolkozóbb leve, komorabb, indulaHa új vendégei érkeztek, els gondjavólt

körmeiket visgálni, hol nyilván, hol keresett mint *s a hol titkosan kémleldve reménye foszlott, úgy kedve naponként borultabb leve. a'

?

szín alatt,

;

158

A' ravasz Lencsi csak hamar elleste az Attya 's a' szerelem kis istene, ki minilen for^

bibéjét,

gácsból fúr, farag,

hamar

tanácsot lüvelt

sze-

a'

relmes lyánka rézs eszébe. Pennát fog egy reggel, egy pár sort küld biztos kóldúsaszszonyátul Szllsre 's estvére borúiván* a' nap megjelen az idézett Jegyz, az eped szerelem szárnyain. "s A* kamarában állott a' tanács új reményre éledve tért Szováty haza munkába vermi plánját Épen a napokban érkezett haza Pestrl Csepey, néhai Oskolás barátja, egy tréfás esz és vér ki még a' mellett csak most végzetté Juifjoncz ratériáját, annálfogva pajzán ifjúi szeszszel egészen tele volt. Naponként tréfái kaczagásán szun-* 's reggel új csín-plánt koholni nyadt-el Csepey ébredt-fel. Ezt kérte-meg Gábor Darabja f rol,

,

,

1

*

,

,

léjának játszására , 's Csepey nem kérette magát kétszer, mind vére, mind barátsága kész kezet adattak vele az els szóra* Egy hétre a' Hasznosiak megfordulások után, a Szllsi harangozó betért a' Peszmegi Csárdá1

Mint monda, Mindszenten járt a Veje láloíratására. Leült az asztalhoz bora mellé, 's a' szokás szerint Schiauch közel simult hozzá körmöt visgálni. Mi újság Szllóson? kérdi palástul a bo1

ba.

1

rozót.

Harang. Mi

volna

Uram

egy kopott falu-

Igaz! a* Nótáriusunk, a' mint halljuk , Pász^ tora készül házasodni. Se hl. Úgy e'? Azt jól teszi, 's kire czéloz. Harang, (átkozódva.) A* gazdag Szappanos lyányát kínálják kéz alatt néki közel a' Bará-

ban?

Nem tudom belé vág e' az ifjú, mert még mint sejtem, a* Nagy Uram lyánkája ül a' szívén. Schl. Ckedvcenül. ) Arról bizony csak tegyen - le. Harang. No, ha nem Isten rendelése, elgyemarad Nagy Iram! De külömben bizony

tokhoz. a'

j

•

159

Az egész falu szereti, józan, munkás, jó író, Kántor. Ln ugyan nem ítélhetem -meg, de Tisztelend Urunktól hallottam, hogy értelmes tudományos egy ifjú, 's Csepey iram is azt mondrek. jó

ja

na

fellié, hogy ha az ujján v :kköröm nem voltán Papságra menend lett volna a' jámbor. , Se hl. (Jobbal.) Mellyik kezén van a' vak-

korom ? H.a

eszembe

rang.

Biz

Uram

én

nem

visgáltam. Jut

hogy valamellyik kis ujján láttam. Se hl. Hm, hm! Hová való születés ,

?

Harang.

Fénszarusi, a* Jászságban, holtam az Attya házánál. Helyre egy gazda, de mint sok cselédes ember nem i^en rugódozhat a' jámbor. Kilencz él gyermekkel van szegény, 's tudja Nagy Uram , hogy a' kenyeret , ha kilencz kéz

hamar elfogy. Schl. (látszatós részvétellel.) Ugyan hányadik gyermeke lehet a' Nótárius ? szeli,

Biz azzal Uram nem szóigáihatok. A' Harangozó megitta a' maga borát, 's czélját érve ballagott haza, kétes tanakodásnak hagyván rabul Schlauchot. Szerencsésen beakasztotta a horgot ennek szívébe, 's hánykódó elméjét ezer plán foglalatoskodtatta. A* Jegyznek, ki minden órán Veje lehet , mihelyt akarándja , vak köröm a' kis ujján, az attyának kilencz gyermeke; már csak az a kérdés, mellyik kezén a' vaka* Szüléinek? köröm, 's hányadik gyermeke fától tudakozódott ezen fontos pontok eránt, de mások eltt azok csekélységek iéxén, senki se felelhetett. Végre távolról Lencsit vágyott kikémlelni; de szegény nem tudott Gáboráról egyebet csak hogy szíve tiszta , "s reá nézve elés utóisó fiú e' világon. Azomban a' kis álnok

Harang.

1

1

Ftl

,

s

óra múlva simán elhozza, hogy mész kelleháznál, mivel a* konyha, a' szobák sárgák, füstösök. Schlauchnak egyszerre rés nyílik- Szolfél

ne

a'

,

i6u a' kornyéket mészszel, "s mi helyes paa Loci Nótáriust. Fogni pakikémlelni lást lesz rancsol a szolgájának , 's egy óra múlva Szóll-

ls

tartja

1

sön terem

a'

Jegyz háza eltt Vidor reményt

moselygva nézett (a

Schl. cs i

KeU

i

-

ki

ablakán Lencsi az elpergo *

kocsi után. 1

e'

Jegyz háza elolt.) Meg Vendég Nótárius Lram?

állj

Jan^

Mak

fiókját,) Mennél J e e y z . ( kinyitván Uram! Nagy jobb több annál Schl. (a hólesn köszöntések után belep.) Fgy mona' lyányomnak; kis mészre van szüksége jo én az meglátogatom úttal egy én dom: biz

szomszédomat. Not. Nagyra becsülöm. Nagy Lram megemlékezését.

vendégét a Jegyz , gazdái szívesszekrényében készen séggel nyúl-be kék festés a Ecsegi boráért, zsíros sajtot ^esz-ie

Le-

álló

ülteti

jó

mest az as

melle

macska

ugy

az egér mozdulatjat,

lesi

freniaucn,

bort poharakba tölti, a' vakk ormíg Szováty mint mot, 's öröm derül szívére, és arczára, a' Falatoznak, ujján megpillantja. kis azt a' jobb kéz hörpöígetnek a vendég, és gazda , kedv derül, a'

1

két részrl másik fontos tárgy felé. szív nyílik

mind

,

's

a'

Fogadós

siet a'

Schl. Jegyz Ür , nem heves Varmegyei fi ú^y e* ? Tt Jegyz. En Jászí) vagyok Nagy Lram Fénszarún születtem. Schl. ügy e'? tehát szabid Jászfi. vágynak e testvérei kilenJ egy z . Nyólcz Lram én vagyok a' annyin kiuömben megholt:, már cedik. Három ,

, !

.

;

1

-

,

volnánk

,

mint az Izrael

fiai.

-

!

161

Schl. Szüleinek

Jegyz Ur

hányadik gyermeke

'S

a'

?

Jegyz. Schl.

Hetedik Nagy

Uram

(felszökve ültébl.)

nem egy

hetedik? de

Jegyz:

Hetedik? igazán

Apától, anyától?

Soha

se volt

Apámnak több

az

Felesége egynél.

Le nem

zajos

leltet írni

örömét Schlauch-

Ölelte, csókolta a' .Nótáriust, lást csudálkozást remekül színlelte. nak.

Schl. Jegyz

l r

ki

a'

bámu-

még egygyet kérdek

!

:

igaz

hogy Pásztora házasodik? Jegyz. Csak annyi igaz benne hogy ott kosarat nem igen kapnék de Schl.- No már jól vagyunk! (derülten) Az Ur az én Lencsimet akarta ,,'sa' lyány még most sem akar másról hallani az Úron kívül. Ugy érez e'

,

—

e'

még

az

l r

eránta

Jegyz.

mint eddig

,

,

érzett

?

Nagy Uram míg élek csak az Úron áll, hogy Lenest

Ugy én

—

—

!

,

,

Schl. No az Uré legyen, de szolgálatot kívánok érte, melly ugyan az Urnák is szépen kamatozhat. Jegyz, (hévvel.) Parancsoljon Nagy Uram Csak a' lehetetlenséget nem teszem -meg kedves ,

!

Lencsimért.

Most beparancsolta

a'

Nótárius

a*

lovakat,

Helység óljába, szénátadatott nekik, bort a* kocsissoknak, *s ismét leülvén vendége mellé, be zárt ajtó 's ablak közt megérté Schiauehtól a* Hasznosi Kincs titkát mellyet már régen egy szálig ludott. Örömet villogó szemekkel ajánlotta magát Kincsásónak a' Pseudo- Adeptus , 's mina'

,

,

—

den szükséges intézetek szóval elrendeltettek. De majd el is felejtem, ezzel rekeszti - be szavait Schlauch esméri e' Jegyz Ur az Oldalborda ne^ ,

víi

füvet?

Jegyz. Schl. Azt

Azt ,

a*

bürök forma plántát

azt.

II

?.

löt

J egyzí. ígen mennyi.

jól

;

van

a'

Tari határban akár

Most már még bizonyosabb lett dolgában a Fogadós 's újabb meg újabb hányás-vetés fortanakodás 's Végzés után a' legderüiíebb gatás megelégedéssel vála meg kedves jövend Vejétl Nem volt a* ravasz Sehlauchnak esze ágában, is a' Jegyznek adni a' maga Leányát. Mert két kád aranynak, oda nem számlálván a' tgbb ércznemeket egykori örökössé nagy koncz egy szegény falupennájának, hanem nemes plánja csupán oda arányzott, hogy a jámbor szerelmes ifjú kezével kaparja -ki a' sült gesztenyét, 's neki ön Csak sajátjából egynehányat engedjen kóstolni. a két kád haza ürüljön, gondola magában a' himajd tele hintetlen, egy két marokkal belile tem a' szemét. De Szováty sem esett ám a* feje lágy-gyára! Ravaszság vitt a' csalfasággal, *s az itt is gyzedelmes leve. ártatlan, úgy mint szokott 1

,

,

,

,

—

,

,

1

1

,

,

Közelgetett Szent Iván napja

részrl

siettette a' készületeket.

fekete állatjait szedte öszve

,

's

mind

Schlauch

három

kéj

vidék mértföldnyire a'

1

Egész Párisi lakadalmok volt a fekete macskáknak, kutyáknak, 's apró marhának; abroszok festettek ártatlan véreikkel, és sulíyos körös körül.

1

mert a jó hússal' teher alá készített hamvasok csontal bíró Schlauch bízott a' maga erejéhez. Halottas viaszgyertyái voltak rakáson készen véknyabbak , és vastagabbak. A' Nótárius pedig, Csepey barátjával, koholta csalfaságait *s Szent Iván reggelén az Ördögborda virágjával a' Fogadósnál terem. Jó fröstök várta készen az Ifjat Lencsije kezébl nyájasan fogadta az Attya, 's boldog kénnyel folyt -el tle a' titokszül nap. Mennél közelebb jött az alkonyat homálya, annál inkább annál nyugtalanabb lett Schlauch foszlott báiorsága. Kétes remegés szállt lelkére, :

,

,

,

<

,,

163 *$

mindég merészebbnek

szándéka

teisze

,

menél

setétebb ieve. De a' bátor vakkörmü ifjú meg ernberílé a' félénket 's majd bíztatásokkal, maid a' kincs csillogó reményével megerósíté a' habozói. Kocsira ültek mihelyt a hóid feltetszett ,

;

,

Schlauch hangatian szepegessel, a' Jegyz biztatA bátorság annya az egynehány ittzés csikó -brös kulacs közikben vett ülést, 's hajMegállj! kiált a Jegyz, tattak Hasznos felé. a' mint a' kereszt-úthoz értek, 's a* szegény Fogadóst a féiés hidege kezdte rázni. Innen gyalog 1

gatva.

,

—

1

—

1

mennünk Nagy Uram!

mind a* Almásyak Prés -házokhoz küldvén -be, ballagtak a' Vár felé. Nem tekintget a' riadozó nyúl, olly remegve mindenfelé, mint Schlauch. Minden szell fuvallatja a bokrokon ijjedést döbbentett szorult szívébe, nem mert halkell

ketten

,

a'

's

Leszálltak

kocsit az

1

venni, megrettent ön lába kopoharmadik úti társ,, a' jóltév kulacs nem hevítgetné, elsüllyedt volna félelmében. Mennek, ballagnak a Hasznosi szllk között. A* nem emelgets Schlauch munkásán haladt Szováty mellett, de el -maradni uem mert, ersbben a' borostyán a' fájához 's nem tapad mint amaz ehhez. Már ki - értek a' Szllk közzül a' nyíltabb tetre a' mint egyszerre : Uram latós lélekzeíet

gásától,

's

ha

a'

1

,

'Jézus! kiáltással c'

maga

mohon

áltkarolja a

1

Korcsmáros

úti társát.

Jegyz.

Mi baj Nagy -Uram* Schl. (remeg hangon.) Jaj! nézze csak amott

az Óriást J e gyz !

. (haczagva.) Ejnye Nagy Uram, nem hittem volna nagy testben, ílly kis szívet. Hiszen a' Hasznosi Keresztfa ez! Schl. (meg emberedve.) Az e'P^már a' más !

Tovább mentek Schlauch szorított lélekzetelre lépéseit, tel 's mindég olly formán ejtette Kiint a* ki minden elfordulható esetre kész, a' ;

,

11*

,

!

IÓ4 viszsza lett

Nem

illanásra.

hogy

Jegyz mint mondám a De

son. ?

-

volna hozzá,

különös ékesszóllás kela'

viszszatérésre bírattas-

Öblös lépésekkel haladt elre,

a*

1

jó Schlauch, nácsosnak elmaradni tle. s

nem

tartotta ta-

Most a' tet szántó - földjeire értek -ki mela' Vár faláig nyúlnak. A' meg írt két vad ,

lyek

körtefa alá jutottak.

Jegyz. No Nagy Uram!

itt várjuk -be az egy pár órával eltte vaaz éjfélnek. Ide látjuk a' "\ ár falát , 's min-

idt a' gyunk

Még

fa alatt.

jó

mi történik körülte. tanács az útba, a' felesbe fáradt Schlauchnak, *s könnyült mejjel vetette magát a' Jegyz mellé a fa alá. Csend ült az egész környéken , csak a' két magános fán suhogott a* ré-

den esetre

azt

Tetszett

is

,

a'

1

mes szell, zúdulta

's titkos borzalmat Schlauch szívére.

a'

fuvallt

minden

Se hl. Édes Jegyz Ur meg -vallom nem bánnám, ha otthon volnánk. J e g z .' Mit gondol Nagy Uram ? Ugyan ki !

1

kis nyári híves éj a* vért a' baloldalászippantsunk egygyet bellle, kulacs majd vitézségre melegszünk tle. Ha már eddig törekedtünk, én ugyan itt nem hagyom bolondjába a kincsemet. Hiszen cum sufficientibus jöszítta

ból

!

ez a

Itt a'

,

1

vünk Nagy Uram!

Se hí.

Igazság! ide a' Kulacscsal Schlauch, hogy bátorítsa magát ezen szókat olly hangosan találá kiejteni , 's a' kulacshoz olly robajos mozdulatot teve, hogy a' fa* lombjai közzé vonult Kuvik rajok iszonyú vijjogással felriadt ke*s Schlauchnak ki épen szájához vivé a' bort zébl rémülten bukkana hasán lefelé az izmotkulacs. Minden jó lelkek dicsérik azUrat! remegé az ijjedt Korcsmáros, *s közelebb csúszott a' kaczagó Jegyzhöz. Minden tagjában reszketett, ,

,

,

—

f tölteté

Szovátyt

a'

viszsza-térésre. Isten kísértés,

,

1Ó5 íjgymoi d

éjféli

,

lelkekkel czimboráskodni

,

's

hogy

emez kikaczagá, kifakadó boszsrúval nevezé egyre

másra hitetlen Eretneknek.

Gábor minden

helyett hideg vérrel

felelet

majd sullyos aczélját foga, 's Méreg mellyet a' félelem Schlauchot ezen vakmerségre; mert

veregeté-ki pipáját, tüzet csaholt belé. szült, ette

,

az aezél-ütések clly borzasztva hangzottak az éjjeli csendben , hogy szíve szinte reszketett belé. Se hl. Ne csaholjon, üsse-meg a' menyk mind fellázítja nyakunkra az éjjeli lelkeket. S z o v. Hadd jöjjenek Nagy Uram! Essen hírekkel hogy itt ül két szerencse-várandó. Hi!

,

szen van Passusunk: a vakköröm, születésem és Ordög-borda virág. En csak nem tágítok rajtok ha ide verekedtem , míg a* Successiócskámat ke1

zemhez nem veszem. S eh I. Atalkodott pogány

!

Ezzel Szováty kedvtelve eregette ég pipáSchlauch pejából a' füstöt a' csillagos ég felé dig maga alá ágyazván hamvasait, a iának vetette réfes vállát, behunyta szemeit, úgy okos,

kodván, hogy ha

nemsokára

nem

lát,

nem

is

láttatik,

's

rettegések lankasztásaik 's csutora áldott bíztatásai öszve - ütközvén a' szempillákon , reájok vetették az álom lakatját, melly egyszersmind az él világot is elcsukta eltte. Azomban a' szomszédja egyszerre megrázza a'

,

jámbort. Nagy Uram! Nagy Uram! hallja az órát? Éjfélt üt! Ezt kiáltja hirtelen az alvónak, 's ez a külömben nem evét, olly könny frisseséggel pattan a' két bokájára hogy az Elposzton elszunnyadt rekruta huszár- gyerek se gyorsabban, ha lármát ütnek. Egyszerre kipattan az álom szemeibl, hallja az óra verését a Várból, 's új remegés száll kebelére^ De ezek csak elpostái

a'

1

,

1

valának

omladék

a'

nagyobbaknak.

felett a* tizenkét

Mig óra

rezgeti

utolsó

- el

a'

V ár

koppanása,

!

löt)

azonnal több helyekan az omlott láng lobban

meidbe,

's

a'

két szerencsét

a*

nyúló

feléjek.

az Óriást lángba borulva, rákat szórva állni látják.

-

kék

falalc k:'.zöft,

járó fal

hüledez

sze-

egygyik csúcson

szájából tüz szikJéggé fagyott a' vér Schlauchban, 's elállott lélekzete, az orra alá tartott talut meg nem lendítette volna. Híjába báto's

a'

súgó hangon adeptus-társa öszve-koczogó ajakkal remegett imádságot az Istenadta , 's reszket keze szórta a* kereszteket magára. De most feléjek terjeszté karját az Óriás, *s hozzámenésre inté éjjeli \ándorinkat. A' Korcs*rította

maros

;

nem

vélt

mást

mint hogy

,

élte

végére

ju-

A' kétség zsibbadásával tagjában, lépdelt a* Vár felé , a' Jegyzvel ki mint áldozatot vonszolta maga után a' remegt. Eljutának a* kincses

tott.

,

lélek eleibe.

Utánnam

!

kiálta ez

rémít hangon

mint meszsze menydörgés rázkódása zó fülben, ty

nem

*s

kis

a'

,

borzado-

omladékok közzé. Szováerszakkal ragadá magával Schlau-

lesüllyede az

a' Vár falai közzé. A' mint beértek , borzasztó mélység terült-el íábok alatt, melly két ellenben álló falat választa egymástól. Az innensn ók, túlsón az iszonyú Óriás álla felemelt jobbjával megálljt! dorge Bajnokink eleibe, 's ezek álltokba merevedtek mint

«hot be

:

darabfa.

Hitvány porok! adjatok számot vakmerségtekrl, vagy készüljetek a halálhoz! Ezek valának melborzasztó szavai a Vár iszonyú Pvémjének lyek Schlauchunkat majd nem lerogytaták. Mi jussotok itt járni? kérdé dörögve az iszonyatos. Szováty vévé a szót, mellyet a' Korcsmáros 1

1

,

szájából kifagyiala

a'

remegés: Jámbor lélek! én

hetedik gyermeke vagyok az Apámnak és Anyámnak , vakkörömmel születtem, *s engesztelésedre kosom magammal kedves füved virágát

|6Í

Óriás. Esmértelek, minekeltte a' Já5«fliiön bölcsd ringott volna, 's már akkor elfogadtalak Örökösömnek. Isten hozott fiam Nagy kincs van letéve kezemnél számodra. Eza'poho* bizonyosan pénzhordó czimborád lesz? Lesz mibe markolnotok fiaim, de tudjátok e' a feltéte!

—

1

leket

?

Szov.

Jól tudjuk jámbor lélek

'*

!

nem

ret-

tegünk tolok.

Most egyszerre megújultak

a» kék lángok minmellyeket az Óriás nyájasabb szavaira megvidult Schlauch, bölcsen pénztisztúlásainak e*mérgetett. Kíváncsin tekergtek ahétozó tekintetei mindenfelé, 's nyomozgatta mellyik láng árulnáel a' két arany kádat? De, most egyszerre recsegés, ropogás támadt az Óriás körííi , *s iszonya robajjal lepattant egy deszka lábaik elébe a' választó mélységen keresztül. Itt a* híd! így szólíi az Óriás, mellyel hozzám 's a' kincshez fogtok juthatni, de elébb meglátom, eléggé tiszta c' szívetek felléphetni e' veszélyes padlóra? Mert a' a' kincs, mélly undok álnokságokkal gylt Öszve lelkek tanácsának végzete szerint, csak a' tiszta, vagy megtisztult szív halandó által vétethetik-FeJ. _ Óriás. Szováty Gábor, Szlls Melysége hiles Jegyzje! és Kántora!

denfelé

,

,

$zov. Ertem, jámbor lélek! Óriás- Tedd jobb kezedet a' szívedre, '5 szóllj de igazán, mert küiömben Öszvezuzlak mint^férget. Az adó kivetésekor nem bükkot tol,

lad soha keresztül lelked esmérotén? Nem vetted a tehenét fejsnek? maíáczszegénynek czát öreg sertés, borját ökör számba nem tetted?

medd

1

v. Nem. Óriás. Egyaránt

S,zo

zatlan Zsellér baját

hás Gazdáét?

a'

felvételied

a'

szegény há;és a'rna-

falu tanácsánál,

Fjgyenl hévvel

írta

1

mind

tetteik

i68 Instántiáit

kerestek

S

meg

,

ha ugyefogyott dolgaikban meg-

?

z o v.

Egyenlvel.

Óriás. Sógor, Koma, Szomszéd, Bírák, barátságokért, szép szó, áldomás, adomány maszlagáért, felett

nem

néztéí-el ujjaid közt

soha az igazság

?

S

z o v.

Óriás.

Nem.

Nem

adtad tolladat,

's

a'

Helység

pecsétjét soha szolgálatul az igazságtalanságnak? S,z o v. Soha sem !

Helység szénájával, marhájával, Korcsmájával, jövedelmével úgy gazdálkodtál e\ 's hagytál Bírádnak gazdálkodni, mint-

Óriás. Hát

a'

ha tulajdonid lettek volna S z o v. (nem jelel.)

?

Nem

Óriás.

1

írtad e' vastag pennával fel a Helység Erogátiójit ? nem számítottad e' be duplán a' papírost, Spanyolviaszkot? triplán az úti

kéltségeket? quadruplán tisztességeket

S,zo

v.

a'

vendég Tiszteknek

(nem

felel.)

Óriás. Hordattad

bírja a* e' ezen szókkal húst, bort a' Bírák eleibe vendégségekre, szegény Helység rovására ? Számosok voltak e

falu a*

az

tett

Hogy ?

?

!

:

a'

áldomások? Vagy talán épen a' Korcsmában néha a' Gylést, a' Tanácsot? Hogy?

tartattad

S,zov. (elnémul.)

Óriás. ra lépj

!

rizzen fiam, hogy a' padlómélységbe róla. Három kér-

Isten

lezuhannál

désemre nem

a*

szíved hát még nincs Láskincs kíván. millyet

felelhettél,

—

azon tisztaságban suk te pohos mint állsz a* kegyelemben ? Schl. (egy nagyot sóhajt, mint a? ki mély álomból ébredez, *s remegve meredez pillantatja az iszonyatos vallat ón mint gyermeké a Tanítón, mia*

,

,

1

.

don érezvén

lerzkéje

veréstol retteg.)

készilletlenségét

,

a* bizonyos

:

|6g

Óriás, (dörg hangon.) Schlauch A' Peszmegí Csárda Korcsmárossa S c h 1. (remegd fohászszal magában.

Cziriák

!

Iram

!

!

)

jelentsd-meg én nékem, ha én vagyok e a' Peszmegi Csárdás ? Oríás, Tedd jobbodat a' szívedre; de igazat szóllj, mert Öszvezúzlak, mint férget! Szállj megütötte e' mindenkor ittzéd az Országos raér^ 1

—

téket?

S c hl. {nem felel.) Óriás. Azon itallal, mellyet az Isteni ke^ gyelem a* szegény halandó szíve vídámítására a* sziltökébe rejtett, nem házasítottad e' durván Öszve azon nedvet, mellyben

Se hl.

a'

hitvány béka lakik

?

(hallgat.)

Óriás. A' Kontókban, nyereség után való

nem fogott

ahétozásból, fizetett e

S

1

e'

krétád vastagot,

láttatlanért, hallatlanért

jámbor

's

l

nem

iasod

?

c hl. (sóhajt.)

Nem

Óriás.

1

szegezte e* le a gorombaság bársony sipkádat két füled közzé, hogy ne köszönnél viszsza pénzedben való elhittségbl a'

jámbor nyájasan köszönnek? S c h 1. (szemét búsan lesüti.)

Oriá s. De tán csak nyájas voltál az XJtas^ hoz, a Szarándokhoz? kíméll házadnépe és cseléded eránt? könyörül az ügyefogyott, *s nem nyúzó a' nálad evettek, ivottak eránt? Hogy? 1

S,c

h

1.

(elnémulva tipeg, és piszeg.) Isten rizz fiam , hogy.te

Óriás.

ki egy kérdésemre sem felelhetsz, a' padlóra lépj! Szétzúzva bukknál a' mélységbe alá, hogy kanállal se szedhetnének - fel! Erre iszonyú ropogással eltnt az Óriás kénmint szél szagot hagyván maga után. Zúgás üvöltése, 's távol-morgás hangzott a' két benevolizáltatott füleibe, kik kozzül Schlauchot a* rémü,

k

lés

,

,

álltában

,

mint szobrot leszegezé.

,

179

De

az Óriás újra megjelent. Nyájas fény ter-

jedt-el körülötte, rül

a

,

pen

1

1

remény

's

a'

Schlauch szíve köszavait ekkép-

menydörg

mint az, elébbi

gyitá:

Óriás. Fiam Szováty Gábor! beszélltem Leiek-társaimmal. Én 's a' földalatti lelkek elfogadunk téged az e Várban fekv Kincs ÖrSkössének, mert születésed arra hatalmazott tégedet. De még nem bírsz az Örökös tiszt íságával, t gy azon kötél, szime néked is Schlauch Cziriák melly köztetek készül, just ád emelni a' kincsbl, de még nem bírsz az osztozó társ egyen esve!. Menjetek haza, 's a' hld jöv fordultáig tisztulj itok, mint a' kincs maga is tisztulni szo1

!

kott, hogy elébbi \ allato-pontjaimra,.jobboto szíveteken, bátran felelhessetek. Eddig bün uivétkeiteket róVjátok-le gazdag alamizsnával, annál gazdagabb jutalom nél gazdagabb lesz -íz

m

,

várári

itt

1

De

reátok.

ti

bnösök ne

o>

tok azt ki, ?nert kezetek tisztátalan. Jegj Leányod, a 1 földalatti lelkek eltt is kedves, 's ta kez Eleonóra vegye azt kezéhez. Tov tudjatok, hogy a Jegyváltás még csak ígér virág a* fán, elhullhat sokképen, míg gyümnk^iv érik. Lélek-társaimnak ez nem elég kötél, mi Oltár nem egygyesit benneteket. Tellyesítséiek elvárlak a' háld fordultával, 's tletek nyugodalI

1

!

mamat

!

Eltnt az Óriás kénkszag elborítá

's recsegett a' fold alatta tájat, annyira, hogy A ándorink orrduíjva siettek- ki a' szabadra. Nem lélekz könnyebb , vídúlttabb mejjel a* több éves

a'

,

,

a'

Tdb, ha tömlöczébl végképen kilép, nem a' kis madár, ha ketreczé,'ji kiiüanthatoft, mintSchlauch, le a Várból a szekérhez ballagtában. Eltte járt a' Jegyznek ki most bús szótalanságot színlelt szokott, ha túl esett a' *s mint minden poltron 1

1

,

veszély

kétségén

,

egyszerre ki-ki fakadó örven*

!

171

riadozó szavakkal bíztatta a' csalfa *s Szováty csügged reményét. Ej Uram hiszen jó szót kaptunk így szólia , 's egy hónapra kipakolunk a' kádakból Szov. Ki, ha megint valami nem jut Óriás Uramnak az eszébe. Teringettét, mit tartja bolondiának az emberséges embert? Se hl. (felénkén körüli elint. ) A' menykbe ne beszélljen olly hangosan Nem szeretném ha el - vesztenénk az Óriás kegyét. Ne búsuljon Uram tudjuk mit kell tennünk. Még e héten megüljük a' lakadalmat, Lencsi pedig oszsza - ki a' pénzemet mennél többet annál jobb ha húsra valóm nem marad is a' házamnál. Osztán nem Uram, hogy t kink várja a jámbor hallotta dezéssel,

Ym

!

,

!

Vm ,

1

!

,

,

Vm

1

—

a maga nyugodalmát így beszélitek azt a' Kasznosi parasztok is. Csak lesz esze az Óriásnak, hogy maga alá nem vágja a' fát. De hiszen most mar tu,dom miben vagyunk! Öreg Czinkotai ittze , 1

's

nem

ban,

keresztelt bor fog ezután járni

a' csárdámköszönök még a' gyermeknek is! Lassadán, 's mintegy fokonként hagyta ma*s

a* ravasz Jegyz. Betértek kiükulacsokat az Almásy Pintérjéhez 's mind ketten kedvre fortyantak bellle. Á1 szürkül hajnal 's ki ürült csutora hajtották ket kocsira-fel. Aidám reményekkel álmodozva , 's o Ilykór olly-

gát vígasztaltatni

rítni

,

,

kor bókolva hajtattak Peszmeg felé. Nyugtalan várta Lencsi a' kincseseket szívdobogva várta a' legkedvesebb kincsét c' világon; de a' kis álnok nem -ügyelést tettetett, mint a' kire a* múlt éjjeli expedítio legkissebbé se tartozik. De bámulás meredezett szép szemein, a* mint ,

vidor atíya egyre-másra "Vm Uramnak szóllítá kedvesét. Bámulhatsz jó Lyány! riadoza a' po-

hos Pinczemester tartjuk, azt

,

a'

jöv Szerdán lakadalmadat

hogy ruha, konyha,

megmondom,

's

jó karban legyen, enyélgve csipkédé a fülij 1

,

172 piramlott lyánka arczait. kiemelé beille keze közt

Majd

a*

ládába nyula

,

lév készpénzét, melly mintegy háromszáz forintra méné s kezébe tolá 7

,

csudálkozást folytató Lencsinek , szabad alamizsnálkodás végett. Ezt teve másnap száz forintjával a' titkon mosolygó Szováty is, 's egyszerre négyszáz forint kiházasitás üté markát a' Menyaszszonynak ki naponként néhány krajczárokkal tetteté az adakozást, de pénzét okosan elzárá a* jövend újgazdaság beszerzésére. Eljött az óhajtott Szerda 's házaspárt teve a' két boldog szerelmesbl. Schlauch a' menyegzben öreg mámort hörpente áradozó vígságában , úgy, hogy Szovátynak rézsen kellé ügyelnie, hogy Ipája valamit éjjeli Leventaságából vendégei eltt ki ne kottyantson. Vígan élte a* mi párunk világát, a' házasság rózsaszín els napjaiban; ha bár néha a* félénkebb aszszony borongott is azon pillantatot rettegvén mellyben majd attya eltt lidérezségek ki sül. Ne búsulj angyalom így nyájaskoda Gábor a' remeg körül tettünkre a' természet reá jóváhagyó pecsétjét; lidérczkedtünk, de ütötte nem csaltunk 's idvel atyád is jót fog kaczaga'

,

,

,

,

,

,

,

ni

a' jól kiütött tréfán.

Azomban

az egészszen más emberré váltoaz A' ki a' régi Schlauchot esmérte az újjá szültre rá nem esmérhetett. Ittzéje majd zott által.

,

egy römpöllyel nagyobbra hízott, a' bor a' maga gyomrot, szívet, ft, melegített nála, a* zöld sipka pedig mint az örök vándor Sidó le *s fel járt a' nyájas köszöntésekre koponyáján. Sok szép bora el -fogyott csak azon születési erejében

vendégek

kozÖt! is , kik a' szokatlan dolog csudájára jártak. Maga a' pohos gazda vidám enyelgéssel

döngött köztök,

jen

e'

*s

csuda változásról.

nem

tudta senki mit vél-

!

173

De

közelgetett

holdtölte,

a'

7

s

naponként

mind inkább kezde szorongni a' Korcsmáros remeg szíve. Vágy, remény, kétkedés vívtak ke1

mint a választó éj földünkre borúit, ismét e' minapi alélt rettegés fogta -el a* jámbort. Szováty újra el- vévé bátorító bíztatásait, 's a* jó Lencsi szíves kívánásival ültek kocsira. A* kocsit ismét a' Pintérhez küldték magok pedig a' Körtefa alá jutván, éjfélt várni leheveredtek. E' volt Schlauchnak a legkedvetlenebb pauzája a* Mindég inkább remegünk míg várjuk világon azon pontot, mellytl félünk, mint midn már benne vagyunk. O is az éjfélt, akár éltet, akár halált hozánd, békételen nyugtalansággal, *s kétes rettegéssel kívánta el. Most elébb elérkezett az mert késbben inblében

,

's a'

,

1

!

,

dultak -ki otthonról,

's

az óra utolsó ütésével lob-

Vár omladékainál. Az Várfala ormán 's inte feléjek. Itt az id, menjünk! kiálta Szováty, 's ballagtak egymás mellett a' \ ár felé. Az Óriás megújitá elébbeni vallatását, de Vándorink bátor lélekkel feleltek most kérdéseire. Óriás. Jól van híveim! Keresztül látok, mint üvegen szíveteken, nem látom a' bün szennyét rajtok sehol. Meg tettétek rendeléseimet, de még a fid alatti lelkeknek egy parancsok van bantak a' kék lángok Orias újra meg-jelent

a'

a'

,

7

hozzátok. A' kincs annak való, a' ki azt bölcsen tudja használni. Ládára vetve hitvány érezdarab az , fecsérlve szív' 's erkölcs* mételye. A' lelkek ezért tudni vágynak, ha lesz e' eszetek használni tudni kincseteket , ne hogy áldások átokká váljon kezeitek között. Imé egy találós mese a' lelkek-

tl, látatlan, de kel írva.

használni

Ha is

a*

vakkörmön

által látható

ezt megfejthetitek a'

hóid- fordultáig, tek örökségteket

betk-

fogjátok tudni

Fontolgassátok a* jöv ha titkához juthattok, vigyé-

kincset. 's

,

»

174

Eltnt

az

Óriás

,

a"

búcsút adó

kénk

szag

két szerencse- várandó titkos méreggel száguld a -el a* levéllel. Egy pár verbunkos szitok pattant ki a mint kiértek a' Jegyszájából a' félénkebb Schlauch pedig fojtott epével csóválta fejét tartván az ólálkodható lelkektl. De annál szabad >bb rést engede boszszújának, a' mint a* Pintérhez leértek. Mint gátot tort folyam árja, ömlött szájából a* szitok a' kincsre, 's az azt makacs le. kékre, kik a' becsüelfutá

a'

tájat,

*s

a'

1

,

z

,

,

rz

emberrel csak úgy játszanak, mint NagyUrak a' Kontókat utánnok hordogató mester-em-

letes

—

berekkel. Hm! igy dünnyöge Szovátyhoz, ollyat fel is tenni az emberrl, hogy a' pénzel ne tudna élni A' pénzel me« az ész, valamint A^ele el-is ballag a' mái világban. Falukat vennék, Grófságot melléjek hintóba járnék, még a' szomszéd házhoz is, Kapus ásítozna a' kapumban, 's kamasz -inas az elszobámban, a' kiknek semmi haszontalan embert (azt értem , a' ki kéréssel vagy panaszszal járulna hozzám) nem lenne szabad beereszteni. Dél eltt a' pénzhozókat fogadnám-el, délben uras ebédet ennék, az az ollyat, mellyen még a' tormának is küls Országinak kellene lenni 's csupán ollyas gyávákat hívatnék ebédemkiket ételemért bízvást csipkedhetnék , hogy re a* víg paczkázás az emésztést segítse. A' dél-utánt mulattatásomra fordítnám egész éjfélig, 's aludnék Öreg frostokig, hogy esztendkig ne látnám a* nap felkitét. A' bajt, pert, panaszt hadd vinnék Fiscálisairn Praefecíusaim , és Hatalmazottjaim. Lennénekv nevemben fizetésemért ígérók, halogatuk míg^a' jámbor peresfelek ügyeikre nem

j

!

,

,

,

,

k

unnának.

—

így

Yóm Iram

lelkem,

kiált

Irat

1

meredezve a Korcsmáros, reggel dejeuné; délben diné., estve soupée 's utárína theátrom de német Iram, német! El mennék a' magyarba is egyszer esztendben critizálni. —

\m

,

—

,

—

,

!

175

nem tudnék élni a' pénzemmel? Ollyast fel tenni az emberrl Butább pénzes ezer meg ezer van ná!;;m, a' kinek csudálják a talentomát ?So ki hitte volna hogy a' buta Schlauch

Hát is

!

1

,

így esmérje

\ ilágot sokáig morgott,

a*

!

még

Szováty

's

Schlauch

is

duzmadttan tért Korcsmájába viszsza, 's nyergében majd elfelejte ismét nyájas lenni vendégei eránt. De meg emberié mégis magát, mert úgymond az örökség, csak ugyan minket illet, 's a mi haladt még nem múlt - el. Másnap a kipihenés után el vevék a' Pergament, de azon semmi betút se sejthetett Schlauch; mindazáltal a' csalfa Adeptus, szeme eleibe tévén vakkörmét azon keresztül a' következ rejtett mesét olvasá 1

1

,

:

Nagy ír ül az En pedig Nékem 6 szab

én hátamon

köntöst

,

,

nyakán

a 1 Világ

;

meg

én

Szét törvényt mint e^y Tatár-Chán.

meg -mondhatod De halálom nem tudhatod,

Születésem

Századokig élek én Kínnal

!

!

mert vagy vagyok fogva

,

Vagy bújdoklok nyomorogva A' Világnak öt részén. szívesen fogad ,

Az okos

Ah

de csak kurta szállást ad!

Csak ostobánál pihenek

érti

Vasry ha az

Ujját orrára téve s fontolgatva.) Nagy A' bizony paripa. ül az én hátamon ül a' világ nyakán ? hogy hát ló, a' Szov. De

Se hl.

Ur

,

Anyámhoz mének. Szov. ISo Atyám Iram, mit szóll ezekre? e? |

Schl. tegség

?

'

— Igazság! — törvényt

szab

— Tán

be-

176 t I

Szov. De fogadja

ám

hiszen! azt az okos, szívesen

!

nem

—

Se hl.- Az ostobánál pihen-meg Tudja a' manó! hiszen hogy is tudná azt halandó gyomor megemészteni,

a'

mit lelkek fzögetnek. magához kére a' pergament,

Szováti az álnok

hogy meghányhassa-vethesse a' foglalatját 's csak egy hétre rukkolt-el a' mese megfejtésével. Szov. Tudja e' már Ipám Uram mi a' mePénz Ipám Uram, Pénz! se? S c h 1. (szemmeresztve szájiúlva.) Pénz ? (ve~

—

tegeive.)

—

Nagy

l r

ül a'

—O

hátán

— — —

a'

—

világ nya-

törvényt szab kán fogva van bujdoklik Okosnál kurta szállás Ostobánál pihen Ej ej Óriás Iram! Ostobánál pihen! Ez nem igen üt-be Okosnál kurta szállás Más lesz a

—

—

T

!

fiam t ram

!

!

Szováty vele elhitetni hogy a' lelkeknek igázok van. Kiki átlátja, hogy épen olly buta, olly babona - homáiyozta értelem kellett a' csalás nem sejtésére mint pohos Schlauchunké volt. Szóvá* tynak éá Csepey barátjának a vala plánjok, hogy vele megúnassák a* járást, várást, 's a' lelkek paczkázását, vagy végtére is olly akadályt gordíttessenek az Óriással eleibe melly miá a* kincs felvehet ne lehessen de szegények nem esmér1 ték a pénz szomja nem fáradható telhetetlenségét a' minden órán tellyesedést les remény Alig

tudta

,

,

7

,

;

k ,

készségét. Schlauch még éhesebb leve a' kincsre mint eleinte volt, 's nem hagya a* két^barátnak nyugtot. Ezek ugyan még kétszer hasztalan járatták vele holdtöltéin az Aprillt, minthogy Szováty menett a szekérrl a vérrel fent hamvasokat lecsúsztatá; másik hó telesére pedig Szováty ágyban 1

1

fekv betegséget napra

nem

telt

színlele.

csalfaság,

L)e 's

már harmadik hó-

ha

telt

volna is,

a'

!

furfang Cs£peynek el kellé öröksége végett Szepesbe utaznia így liát elválasztó fortéllyal kellé a sarkaló -Schlauchot lerázni magokról, 's a' li;

1

dérczséget kitálalni,

njelly kettejek közt fzetett.

Megjelent éjfélre újólag a két Örökös az Óriás eltt. Kiálltatok a' próbát, így szóll dörg 1

—

hangon kozzájok, megenyhültek erántatok a' kincs lelkek, 's ím tágas padlót nyitottak néktek, hogy bátran juthassatok a' kincshez, melly alattam a'pinczében van számotokra letéve. Jertek által, 's vegyétek kezetekhez, de meglássátok, hogy okosan használjátok. Köszönöm én is hogy rablánczom valahára leóldtátok *s nyugodalomra

rz

,

,

bocsáttok. Isten .hozzátok Eltnt az Óriás, 's nem láiták többé, csak a hulló a' jó illat ütötte utánna szaglásokat, 's láncz zörgését hallották lábok alalt a' mélységben. 1

Kétes reménnyel *s ahétozva dobogó szívvel ment Schlauch Vejével egygyütt a' széles padlón által , 's nem meszsze álmélkodva sejlik egy dülledez pincze

ajtaját nyílni feléjek.

Eg

hárs -fáklya vár-

egy talpig fekete öltözet férjíiú kezében ket, ki szótalan, vezeté- be Yándorinkat a' pincze torkalatján. O öröm ó kény ó boldogság egy szegletben áll, félig fidben félig kívüiötte egy

ta

,

!

!

!

,

—

1

avult láda, ro'sda lepte lakat a réteszére vetve. A' férj fiú mutató ujjával zélza két szerencsés Vitézünknek a láda felé 's ezek fképp Schlauch mohon áhétozással ragadák- meg a' két végin állott vasfogókat. Nehéz volt, *s szakadt a' testes Korcsmáros homlokáról az izzadság, de emelte bízná másra a' czipeketeljes erejébl *s nem dést ha megszakadna is belé. Nem csekély murka volt, míg a' falak közzül a' szabadra tehetnék; Kiértek de még a kocsi jól tova állott az alyban , kit érié küldeni.' Schlauch szintúgy nem mert elmenni mint a ládánál maradni. Újra bele kapaszkodtak tehát, s többszöii pihenés után, mel~ 12 (

1

,

,

,

1

,

1

,

?

,

,!

1-3

V rsaífa S/.oválj csikorrtyas áj kokat nehéz teher ellen, leértek hajnal felé at a* Pintér házához letették a' Iá's közel alyba dat. Nem merték azt sok szem eleibe vinni be ment hát a' Jegyz a' kocsiért , Schlauch pedig bár a' szürkület már ereit vett az éjen nem szívdobogás nélkül maradt a* kincs órzetére. Feltetmint Játék azt a kocsira gyztes elégedéssel zon elcsent gyapja mellé , ült Schlauch fel a* lá's hajtattak Peszmeg felé. da tetejére Schl. De ugyan hol állhatnak a' pinczében Ivek

alatt

szórt

a" ,

—

,

1

;

,

a*

Kádak? sehol sem pillanthattam-meg. A' pinnem tudom hogy mehetnének is szk

cze-gátor

,

,

belé'

S

z

o

v.

O

Atyám Uram, lelkeknek

e

1

csak

Az

az Óriás kulcslyukon is becsu*z a' hová akar.. Gondolom , majd rá kerül a* sor a' kádakra Átkozom a' lelke, ez a' láda is nem kis emeis tréfa

!

!

let

ám

!

Schl. Hagyja fiam Uram! ne bán ja ha még egyszer

lenne

olly súllyos

az

ember

ne

?

is.

Elbajlakodik vele

Nem tudom

mi lehet benmint emelgettük, hallottam a' csörrenéHanem notabene fisét. Bár csak arany Lenne am Uram az els hozatalunk az enyím ám Mert tudja, három száz forintom fekszik benne, osztán én voltam a' dolog kezdje, azt maga Hiszen idvej is nem vitudhatja fiam Iram szem-el magammal a" fúld alá. a*

hasznáért.

Al

,

!

!

!

V jussát,

Jegyz

fortélyos

hogy Cicero

se

tüzesen vítta

jobban pro

a'

maga

aris et focis.

úgymond Egvgyütt szenvedtünk Atyám Uram Atyám Uram a' directus Successor én vagyok csak accessórium 's osztán nekem is van benne száz forintom, \s a' t. Két fiatal ész - csiklányos Ugvész meg nem disputálta volna a' dolgot külomben, mint itt az Ipa és V. Hevesen folyt a* ber szinte a* Csárda kapujáig !

's

.

.

17 9

mk

Sz o v. Hagyjuk - el Atyám .szemet a Vendégeknél.

Uram

Nem

1

ne szúr-

!

bánom, legyen

els fuvarunk Atyám Uramé, de a' másodiknekem ugyan annyi fog kijárni. Kezet adtak 's beemelték a' ládát a' Kamarába, gymásnak í

ól

,

ová azonnal bezárkóztak. Fejsze fokára került z agg retesz , *s könnyen leperdült a Szováty mohonjrnos ütésére. Remény, kincs - éhezés hélozás közt szívében és tekintetében, reszketÓ ezzel tartotta Schlauch a fedelet; lepattanván a' eiesz, felrántotta azt, 's Szovátyt terepély tes's Egek ével félre-tolva , kivántsin kapott belé 7

,

1

—

zegzett

!

kszobrá meredt! halvány

tekintetet láda foglalatjára, keze aléltan esett-el,

így szerre a'

zsibbadozó agyát a guta környékezte. Mert Jram fia a' várt kincs helyett, a' kínnal haza cserepdarabokkal volt tele Felet:zípelt láda ek egy öszvehajtott Pergamen-Levél feküdt. A vont remény csalatása, fájdalmat, szótaan bút, majd ki-ki fakadó dühöt árasztott a' >chlauch szívére. Hirtelen nem tudta mit véljen, ^égre még is gyanakodni kezdett \ eje csínjc 1

^s

!

—

!

1

De hogy ? kivel? mimódon tehetné ezt ösznem szerkeszthette. Továbbá számosok voltak

iránt.

se

Vele volt, vele bajlakovakkörüm, születése, *s kivált mint küszltt az els hozatalú kincsért. Ezek mind reelette harczoltak. A' Pergamen -írás nyilván nem az övé. így a gyanú hol meglepte hol foszlott mellyekben le, st voltak olly pillantatjai is az Óriásba való hiedelem újra ert vett gyenge elméjén. Tán csak megsértettük, úgymond, a' kincs lelkeket. Bújában az nap eszébe sem Másijtlött megolvasni a' Pergamen foglalatját. mellette mentségei is: iott, a'

1

,

,

,

rz

nap Szováty torok köszörülve ki bellle

e'

szókat olvasá né-

:

•„Szováty Gábor! olly kincset bírsz

,

te

megnyert Hitvesedben

millyet reád nézve

többet

a'

*

30 fold nem rejthet. Elégedj be vele, vagy nem vagy méltó arra is a' mit bírsz. Szerelem, szórgalom és takarékosság a te további kincseid , 'j ezeket ön kebeledben keresd " te a Csárdád Udvarán „ Schlauch Czíriák álló kútból régólta meritgeted borod közzé a* kin,

1

,

!

1

!

cset

,

nád

sattzolni

a* földalatti lelkek

ittze,

nyájasság

's

próbáld „

ket? Jó

!

kegyébl,

's

Korcsmáros

a'

újra kíván-

bor, két meszszelyes Öreg kincsei!

ám

"

Az adakozás

és alamizsna,

ha

világi gyáva

czélzás a' rugója , cseréppel kamatoz, 's a* földalatti lelkek is ezzel fizetnek néktek, azt adván

melléjek tanácsúi: Hogy a' hová nem tettetek, ne is keressetek ott semmit!" Most már Schlauch nem kétkede többé elébbeni gyanújában de mit volt tenni ? A* szégyen hogy nevetség lárgyává ne vallkerülteté véle jon , 's osztán már Szováty kedves egyetlen egy lyánya férje, az álnok! Elnyelte tehát a' keser orvosságot, 's mérge néhány napra lágyulván, meghányáveté a' lelkek' tanácsát, 's úgy találá, hogy elfogadható. Megvallotta e' valaha Szováty a' maga lidérczségét, vagy sem? arról az én Öreg Krónikám, mellyet a Kókai Bíró mestergerendáján találtam, mélyen hallgat; de azt világosad említi, hogy Schlauch mind haláláig jó bort ínéit, csordultig töltötte az ittzét 's nyájasan nyújto,

,

1

,

Mellybl

is a' leve hogy mint koporsójának (melly egy Granatéros f,iköpenyegnek elégséges lett volna) gyászos desz-

gatta azt Vendégeinek.

,

a'

káit terepély tetemeire fével

alig

kincset.

szegezték,

buták kocsira tenni

a'

Lencsi hátra

a'

féri

hagyoÉ

KS PH 3241

TB 191971 Fáy, András

Kedv

F3HU

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY