Rippl-Rónai Józsefről Rippl-Rónai József, a halott ember és az élő művész, íme, m é g egyszer szól hozzánk munkáinak válogatott sorozatában. Vájjon ott, ahol ilyen szózat hallatszik, szabad-e másnak is szót emelni? Legalább is nem felesleges-e minden kisérő szó ahhoz, amit ő elmond? Ami engem illet, bizony ugy érzem, hogy reám is alkalmazni lehetne Mikszáth hasonlatát az egyszeri emberről, aki lámpással m u t o g a t t a vendégeinek a holdat, hogy jobban lássák. Ahol Rippl-Rónai művészetének tiszta fénye világit, mi szükség van ott lámpásra? Különösen pedig egy másodikra, mert hiszen az Ernst-Muzeum kiállításainak megvan már a maguk kipróbált é s mindig bevált házi lámpása. Azonban szerető szivek kívánsága volt, hogy néhány szót írjak én is Rippl-Rónai emlékkiállításának katalógusához. H o g y é p p e n rám esett a választás, annak az oka nyilván az a régi kötelék, a m e l y engem a művészhez fűzött, s hogy a kívánság előtt meghajoltam, azt az a hála magyarázza, amellyel Rippl-Rónainak barátságáért és a tőle kapott művészi ösztönzésért tartozom. E század legelejére esett megismerkedésünk, arra az időre, mikor RipplRónai hazaköltözött Párisból. Nehéz ma már megértetni, mit jelentett a vele való ismeretség nekünk, akkori fiataloknak. Egy uj világot nyitott ő meg számunkra művészetében. Megtanított arra, h o g y a n kell a valóság reális ábrázolása helyett meghitt érzéseket, elfutó látomásokat, lelki élményeket minél k e v e s e b b eszközzel s mégis lélekbe ható erővel kifejezni. Emellett m e g i s m e r t e t e t t egy nálunk ismeretlen típussal: azzal a művésszel, aki a festés és rajz mellett otthonunk, környezetünk művészi díszítésével is foglalkozik. Meglátszott rajta, hogy Párisból jön, sőt ő volt az első, aki hirt hozott arról a változásról, amely Párisban a 90-es é v e k b e n ment végbe, a b b a n az időben, midőn az impresszionizmus nagy úttörői teljesítették már küldetésüket s a talajból, melyet meg* ÍG
munkáltak, a reájuk következő nemzedék uj értékeket kezdett termelni. A Maurice Denis, Bonnard, Vuillard nemzedéke volt ez Velük egyidőben, de tőlük függetlenül festette gyöngéd látomásait a finom és nagy költő, Carriére s mintázta szobrait Aristide Maillol, aki akkor még szövésterveket is készített és festett is, egyebek között Rippl-Rónai pyrenei képeivel igen rokon tájképeket. Ezekkel a művészekkel állott Rippl-Rónai részint személyes, részint szellemi érintkezésben, s már magában elég jellemző erkölcsi és művészi alkatára, hogy ő, a kaposvári tanitó fia, azokban találta meg művészi eszményeinek társait, akik a modern művészet székvárosában akkor a modern törekvéseknek élén haladtak. S nem kevésbbé imponáló, hogy ez az erős és előkelő művészi környezet nem tudta Rippl-Rónai egyéniségét leigázni. Nagy érzékenységével, mellyel egyaránt nézte és figyelte a természet és a művészet jelenségeit, sok hatást fogadott be, sok tanulságot szűrt le abból, amit másoktól látott, de nem süllyedt utánzóvá s olyan képek, mint az Öreganyá i, Aristide Maillol arcképe, vagy A kuglizok, nemcsak árnyalatokban, hanem a művészi érzés döntő sajátosságában is különböznek mindattól, ami ennek az időnek francia művészetéből reánk maradt. Nemcsak a kornak és környezetnek, hanem egy komoly és erős művészi egyéniségnek bélyegét is megtaláljuk rajtuk. Kevesen voltunk akkor, akik Rippl-Rónai művészetéért lelkesedtünk. Kiállításain, melyeket a Royal-szállodában, majd a Merkur-épületben rendezett, gyéren lézengtek a látogatók s ünnepnapszámba ment, ha vevő akadt. Idegenek voltak nálunk ezek a csöndes, fénytelen, szürke képek, félig rajzok, félig festmények, ezek az intim és felette közvetlen vallomások, amelyeknek nem volt egyetlen hangos szavuk sem, hogy megállítsák az arramenőt. Lehet-e csodálkoznunk ezen? Párisban, a művészet változásainak legelevenebb szinterén sem volt más sorsuk az ilyen törekvéseknek. Hogyan találtak volna több megértésre nálunk, akik abban az időben túlságosan München művészi gondolatvilágában éltünk, s akiknél a szabadabb művészi gondolkodásért folyó küzdelem, melyet elsősorban a nagybányaiak indítottak, még nem sokkal volt túl az első csatározások stádiumán. Azonban Rippl-Rónai nem az az ember volt, akit a „közönségsiker" hiánya eltérit útjáról. Művészetében való hite, választott útjának helyességéről való meggyőződése egy percre sem ingott meg. Miután letelepedett szülővárosában, lankadatlanul folytatta munkáját s talán éppen a külföldről való hazatelepedésére követ* ÍG
kező első évek voltak egész művészi pályáján a leggyümölcsözőbbek. Szerencsésen találkoztak ekkor egyfelől Páris előkelő levegőjéből hazahozott művészi kulturája, másfelől pedig a hazai életben szerzett uj, friss benyomásai, s ebből a termékeny találkozásból hosszú sora született az eredeti és érdekes alkotásoknak. Az otthon, a család, a rokonság élete, a kisváros jellemző tipusai, S o m o g y mezői, falvai — mindez dús z s á k m á n y volt Rippl-Rónai figyelő szemének. Kép kép után született és rajzó sokaságukból egy teljesen kivirágzott, ragyogó tehetség lépett elénk. Most már emberi sorsa is derülni kezdett — a K ö n y v e s Kálmánnál 1906-ban rendezett kiállítása váratlan anyagi sikerrel járt, — s mintegy ezzel lépést tartva, derült fel művészete is. Azelőtt némi szomorúság volt munkáiban, tekintete a lélek m a g á n o s mélységeit kereste, — most mindinkább kezdi érdekelni az élet színes megjelenése, mozgalmassága, édes tarkasága. Előbb a fekete és a szürke uralkodott palettáján s mintegy fátylon át m u t a t k o z o t t nála a világ képe, — m o s t ez a fátyol szétfoszlik s az élet derűjét látjuk meg alatta. Párisi legjobb képei a stílusnak olyan magaslatán mutatják RipplRónait, hogy mindig külön hely fogja őket megilletni egész életeművében, azonban megfigyelésének élességét, kezének biztoss á g á t és könnyüségét itthoni munkái még növekvőben mutatják s az itthoni élet melegén virágzott ki teljesen eredetisége, szeretetreméltósága, humora. Páris nevelte művésszé, kitűnő művésszé, de szülőföldje gazdagította egyéniségét és kitágította művészetének határait. Rippl-Rónainak egy-egy munkájában eddig is m e g m u t a t kozott nagy dekoratív képessége, de az elhatározó bélyeget nem ez, hanem a természet és élet benyomásainak intim és sajátosan egyéni leirása adta meg művészetének. Időnkint felbukkanó dekoráló törekvése csak egyik, ritkábban termő oldalága volt festészete fájának. Most néhány év következett, amikor ez az oldalág egyre szaporábban hozta gyümölcsét s végre szinte egyedül adta az egész termést. Ebben az időben (körülbelül 1910—14) úgy festi képeit, h o g y a vásznon semmit sem kever, a palettán is minél kevesebbet s ezért szinte harsognak képein a töretlen szinek, különösen a vörös és a sárga. A szinmezőket pedig v a s t a g kontúrral keriti körül, ugy, h o g y képeinek megjelenése szines lemezekből szerkesztett üvegfestményekre emlékeztetett. Igen nagy sorát festette az ilyenfajta képeknek, amiben a termelésben való eredendő könnyüségén és bőségén kivül része volt annak is, hogy eljárását mindjobban egyszerűsítette s végül odáig ment a szimplifikálásban, hogy az el* ÍG
rajzolt kontúrok közeit egyszerűen kitöltötte keverés nélkül egymás mellé felrakott szinkockákkal. Itt azonban elérte a határt s RipplRónai, a bölcsen mérlegelő művész, bizonyára megállapította, hogy ennek az útnak legfeljebb a faldiszités terén lehetne folytatása, amire azonban nem igen kínálkozott alkalom. Franciaországi utja 1914-ben, a háború, az internáltság szomorú ideje, megannyi jó alkalom volt mindezek megfontolására, s már nemsokára visszatérőben látjuk Rippl-Rónait ahhoz a megjelenésben dekoratív, de érzésben intim művészethez, amelyben az ember és a természet meleg lélekzetét érezzük. Uj, érdekes árnyalatok is gazdagítják az öregedő művész munkáját; arcképei a lélekbelátásnak olyan mélységét, női pastelljei az érzésnek és érzékiségnek olyan melegét, a dekoratív hatásnak olyan gazdagságát mutatják, hogy bátran sorozhatjuk Rippl-Rónait azoknak a művészeinknek kis csoportjához, akik jóval túl az élet derekán is nőni és fejlődni tudtak. Csak annál neheze'bb volt igy a válás és fájdalmunk kiujul most, hogy reánk maradt munkáiban újra megjelenik felejthetetlen képe annak, akit elvesztettünk. De fájdalmunkba a hála érzése vegyül azért, hogy a mienk volt ő, akiről a Szinyei Merse Páltársaság gyászjelentése joggal mondta a következőket: ,,Szemei, melyek örökre lezárultak, bátran és élesen néztek a világba és meglátták az élet szépségét és gazdagságát. Keze, mely örökre kihűlt, könnyen és biztosan adott alakot annak, amit szemei láttak. Ezért nagy és eredeti művész volt. Művészi hitéhez áldozatok árán is hű maradt, soha nem alkudott és meg nem tántorodott. Ezért tiszta és erkölcsös művész volt." Petrovics
* ÍG
Elek.
RippURónai József stilusfejlődése A művészet élvezéséhez, értékeléséhez sok minden kell. Művészi műveltség kell, akaraton és tudáson kivül igen sok érzés. Rippl-Rónai: Emlékezései 99. 1.
Közel negyven esztendei művészi munkálkodás, (hogy az ő szavát használjam) „búvárkodás" emlékeit tárjuk ki ez emlékkiállításon, a mester, Rippl-Rónai József halálának első évfordulója alkalmából. Amit itt együtt lát a néző, nem mindennapi jelenség. Rippl-Rónai sem kiindulásánál, sem művészi fejlődésében nem akadt meg egy-egy modorban. Egyenletes stilust fejlesztett ki. Az idő haladt s ő egyre haladt tova az idővel. Miközben teli tüdővel szivta magába kora levegőjét, intuitív éleslátással, divinatorikus előremegérzéssel röptében fogta el az ujat, ugy hogy nem siklott le soha a fejlődés éléről, melyre már kiindulásakor felküzdötte magát. Mikor müncheni tanulmányévei után Párisba került Munkácsy mellé, mihamar észrevette, hogy uj szelek járnak, hogy uj világ keletkezik körülötte s érezte azt is, hogy lelke legbelsejében közelebb áll a keletkezőhöz, mint ahhoz a világhoz, melyben él. £ s Rippl-Rónai szakított a jelennel, hogy a jövőhöz csatlakozzék. H a csak a kisujját nyújtja ki és festi az akkor divatos zsánerképeket, duskálkodhatott volna a bőségben. De ő belső szózatára hallgatott, mely ha pályáját küzdelmessé is tette, művészetében azonban annál hatalmasabbá. Önbizalmát nem vesztette el soha. A nélkülözésekkel nem törődve, a maga ideáljainak élt mindvégig. Körülötte csengett az arany — a megalkuvók zsebében, de ő mindig csak a maga eszményeit szolgálta, a maga művészetének nyelvén beszélt, bár ezt a nyelvet nehezen értette meg kora. Első párisi idejében már felismerte képzelete alaptulajdonságát s ehhez * ÍG
alkalmazta, fejlesztette ki stílusát. Türelemmel várta, hogy eljöjjenek hozzá a megérzők, mert — tudta — enélkül művészetet élvezni nem lehet. Az érzéseire hallgatott ő is. Néhány együttérző barátja akadt, kik beleláttak szivébe és ez megnyugtatta. Művészi fejlődésére pont-aveni tartózkodása befolyt. Alig egy évi párisi tartózkodása után, 1889 táján ment oda, még mint Munkácsy tanítványa. „ I t t a levegőben volt valami, — irja egy hozzám irt l e v e l é b e n , — Gauguin is ott volt, hallottam is emlegetni a nevét s művészi törekvéseiről is sok érdekeset beszéltek, de műveivel csak később, Párisban egy vendéglő helyiségében találkoztam s minthogy éppen akkor nem voltak hozzáférhetők, nem is néztem meg jól őket. Vele, úgymint műveivel csak jóval később, amikor először jött haza Tahitibői, találkoztam, akkor már Maillollal igen őszinte nagy barátságban voltam. Szerettük egymás dolgait és sokat beszélgettünk Gauguinről. Maillol istenitette, a legnagyobbnak tartotta, vele volt legközelebbi rokonságban. Gauguint véletlenül ismertem meg, amikor Öreganyám c. képemnek a Szalonban oly ritka szép sikere volt, amit az ő bámulata csak növelt. Meg is hivott műtermébe. . . . " Később Maillolon kivül Toulouse-Lautrec, (,,kivel gyakrabban jöttem össze lóversenyeken, estélyeken, Anconot litográfiái intézetében és nála, hol abszint mellett sokat beszélgettünk" — irja ugyanezen levelében), Denis, Vuillard, Bonnard voltak bensőbb barátai. Mindnyájukat közös ideálok tartották össze: Puvis de Chavannes és Whistler dekorativitása, a szimbolista uj költészet, Mallarmé és Verlaine ritka jelző kultusza, Gauguin dekoratív és exotikus eszményei, noha akkor Gauguint igen kevesen becsülték, „nem hiszem, hogy tiz embernek tetszettek a dolgai, -— irja RipplRónai egy másik levelében, — de ekkor már mint bolondról kezdtek róla beszélni, itt-ott a bohém körökben, legtöbbnyire sajnálkozással. Mi néhányan együtt éltünk és dolgoztunk, ugyanazon céllal, mint Gauguin, anélkül, hogy ismertük volna egymást, más-más utakon jártunk, más-más étappokon átesve, búvárkodtunk és elértünk oda, ahol ma állunk .Meg vagyok győződve, hogyha Gauguin ma élne, tovább búvárkodna, amint azt én teszem. A megállás nem jelent nekem sokat. Nem is érdekes nekem a kész ember. Uj és uj revelációra van szükség.11 Ez a megjegyzés bevilágít Rippl-Rónai művészi egyéniségébe. A soha meg nem álló művész tipusa ő. Amikor még az impresszionista nagy mestereket sem becsülték sokra, ő már eltávolodott * ÍG
tőlük is, hogy uj ideálokat szolgáljon, mert felismerte tehetsége sajátosságát s érezte, hogy az ő lelke nem a monet-i percigvaló hatások megrögzitésére visszhangzik, hanem a lényeges, sőt rejtelmes keresésében talál megnyugvást. Mindjárt első, önálló alkotásai, ahol először ő maga (az Ágyban fekvő nő-re, a Butéliás üvegek-re gondolunk), affinitást mutatnak azokkal a lenézett, Párisban is futóbolondnak tartott művészekkel, Gauguinnel, Van Goghal, akikkel egyidőben, de tőlük függetlenül alkotott, mint ahogy Szinyei Majálisa is rokon Monet egyidejű alkotásaival, melyeket nem is látott. Az érzés közössége és a kor szelleme, a festészet haladásának immanens törvényei megmagyarázzák ezt. A maga lelkére hallgatni, — ez volt művészi célja, — önmagát kereste minden megnyilatkozásában, de önmagához jutni, ez volt búvárkodásának örökös tárgya. Közvetlenül első párisi kiállítása előtt irja haza apjának: ,,Remélem, tudomást vesznek rólam, azokról a perszonális megoldásokról, melyek műveimet jellemzik, mert hisz éppen ebben kulminál minden, t. i. 25 ezer piktor közül kiválni, mint originalitás." £ s negyven évi búvárkodás alatt, több étappon át, RipplRónai ujabbnál-ujabb originalitás lett. Mikor az akadémikusok már a plein airnél tartottak, ő a részlethalmozás helyett leegyszerűsítésre törekedett, mindent a kontúrra vezetett vissza, ez művészetének alapvető sajátsága maradt a fekete-szürke korban és a tüzes szinek idején egyaránt. Ő összefoglaló szemmel nézte a világot, noha a világ minden megnyilatkozása egyaránt érdekelte. Csakhogy a sok részletbe nem merült el soha, a döntő formákat hangsúlyozta mindig, már a korai pasztelleken is, egyszerre festéssel, kontúrba foglalással, mert dekorativ alapérzése rávezette, hogy a féltónusok kihagyásával lehet csak a sikszerüséget megőrizni, mint azt a kinai-japán művészetnél látjuk. ,,A lényeges kiemelése, a zavaró kisszerű részletek teljes kiküszöbölése jellemzi a Keletet" — irja a Művészház 1911-iki Keleti kiállításának előszavában ő maga. A kontúrt kitöltő szinek kérdésében is a Kelettől kért útbaigazítást. Azért volt legnagyobb gyönyörűsége a párisi Guimet-muzeumban eltöltött órák. Eleinte fekete-szürke harmóniákat keresett s kiállításunk, mely e korbeli művekben igen gazdag, mutatja, mint tudott ő szint éreztetni a feketével. Ezidőben, irja Emlékei-ben (54. 1.), az a kérdés izgatta, mit és hogyan lehet e két színnel, feketével és szürkével, művészileg megoldani. ,,Szóval e két színnel igyekeztem motívumaimat interpretálni." Nem azt mondja, „motívumaimat festeni", mert őt nem * ÍG
a tárgy, mint olyan érdekelte, hanem a tárgy lelke, amint az benne érzést kelt. Ez is a keleti művészettel való affinitás jele.*) Neki a formák csak eszközök, hogy a kikutatott mozgáslehetőségeket, melyekkel nem optikai, de szellemi hatásokat akart elérni, a jellegzetesnek felismert mozdulatokat mind egyszerűbben kifejezhesse. Ezt pedig csak összefoglalással tehette, mint ahogy a heliotropban süritve van száz meg száz napraforgó minden illata. Hogy a jellegzetes formát megismerje, el kellett merülnie a tárgyba. Ezért választotta ki legszűkebb környezetét motívumnak, mert azt ismerte legjobban. A Könyves Kálmán-nál rendezett kiállításának katalógusában maga irja: ,,A család, rokonság, ismerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok é r d e k e l t e k . . . Szerettem bennük, hogy különböző vonásaik külsőleg is megnyilatkoznak. . . A jellemző formákat, mozdulatokat, színeket pemzlivégre, kréta alá fogni: ime a képeim." De csak színben lett más. Lassankint tüzes szinek ébredeznek szoba belsejeiben. Az otthoni bensőséges érzések leegyszerűsített képeit fogta be hangulatai álomhálójába, színesen, élénk színesen, ahogy arra őt a környezete ihlette. Főleg a meg nem tört vörös és sárga lesz uralkodóvá palettáján, de a dekoratív látás nem változik, kontúrba foglaltak ezek is s hogy előbbi etappján nem uralkodtak annyira, azt ő maga ugy magyarázza, hogy ott ,,a nagyobb sötét területek természetszerűleg eltakarták". (Emlékei, 54. 1.) A világos színeknél aztán a kontúr előbujt s a kép dekorativitását mind kizárólagosabban éreztette. Ez művészetének alapsajátságából folyik, innét előszeretete az iparművészet iránt. Ödön öccséhez irt egyik levelében (1916. május 13.) ezt bővebben kifejti. A dekoratív hatás hangsúlyozásához a projektum ,,határozott" elkészítése szükséges, — irja. „Színesen, konturvonásokkal és vastag festéssel, ugy hogy már mint tervezet is késznek hasson, — különösen látható ez olmozásra szoruló üvegterveimnél, mert ott minden vonásnak, a maga alakjában, vastagságában kell kivitelre kerülni." Az anyagszerüség éreztetése főgondja s mikor ilyen terveket fest üvegre, mozaikra s falfestésre gondol. Ez magyarázza meg kontúros, lapos színekre redukált korszakát, melyhez a banyulsi képek az átmenetek, ahol a feketeszürkéből ,,a tenger intenzív kék szine" ragadta ki. (Emlékeim, 55. 1.) Odahaza, Somogyban egy napfénybe merült világ fogadta, ott festette aztán „harsogóan szines" képeit. *) Dr. Lázár Béla : Rippl-Rónai József művész-könyvei. VI. 20. 1. * ÍG
művészete.
Az
Ernst-Múzeum
Mint látjuk, ez a fejlődés nyilegyenes, lelke legmélyéből fakad, önmagához hűtlenné nem válik soha. Akkor sem, mikor a kontúrt a féltónusok hangsúlyozásával cserélte fel, csalódva ,,a nagy modern falakra" való várakozásban, miközben teltek az évek, jött a háború, felfordult a világ s az internáltatásból hazatérve, újra a természethez menekült s ekkor festette a siófoki sorozatot, de dekoratív képzelete itt is követelte jogait. Világos, szinte fehér tónusok halov á n y árnyalataival kápráztató hatásokat hoz ki. Egyszerre felfedezi az ég titkait. A somogyi tájakon, a balatoni képeken a levegő, a nagy levegő a tájkép hőse, a földiekkel játszó égi tüneményekre figyel, de azok dekoratív összehangozását el nem ejti itt sem. Arcképpasztelljeiben sem, mikor ehhez az ő régi kedvenc anyagához nyul vissza. Érthető: az egyszerre való festésnek, mely a dekoratív művészet éltető eszköze, a pasztellfestés kezes anyaga, mert vele belső képzeleti képeit, mielőtt elillantak, a felbukkanás pillanatában, azonmód viziószerüleg megrögzítheti. A kontúr itt csak lappang, bár él és hajlik, leng, simul, de csak a sikon belül, a színe pirul, mosolyog, vibrál, ég vagy lángol, de csak a titkos vonalon belül, az élet árjából egy-egy pillanatot, sejtelmest vagy érzékit, de mindig étherikust kiragadva. Ez a művészet nem a hangos effektusok művészete. Egy szemrebbenés, egy elvesző profil, egy felcsillámló fény, egy elhalkuló szín, egy megtört gesztus ihleti. Ezeknek a titokzatos mélységeknek senki sem lett oly mesteri kifejezője, mint a magyar vidék magányába merült Rippl-Rónai, a néma szinek, a csöndes órák, az esti fények, az imbolygó felhők, a halk megmozdulások költője, amint elmerült a képzeletében felbukkant szincsudák finom árnyalatának gyöngéd elemzésébe. Ezt érezni kell. A mestert is csak az érzése vezette. Az ő finom, szinte raffinált érzése, mely a valóságból kiemelte a legritkább, mindig kiadatlan szint és vonalat és behatolt az emberi lélek legmélyére. Egyes arcképei izgalmas titkok árulói. Önarcképeinek sorozata utak Dosztojevszkij lélekábrázolásainak mélységeihez. Ez az ő ,,originalitása". Nekünk az utolsó „reveláció". Itt, ezen az emlékkiállításon, melyet veje, Dobossy Elek állított össze, végig kisérhetjük mindezeket a fejlődési fokozatokat. Dr. Lázár
* ÍG
Béla.
Rippl-Rónai József főbb életrajzi adatai Született 1861-ben Kaposvárott. Művészeti tanulmányait Münchenben kezdte Herterich és Dietznél, 1884—1888-ig, Párisban Munkácsynál folytatta 1891-ig. 1892 március 31-én kiállítás Párisban az osztrák-magyar követség palotájának kerti házában. Párisban lakik 1900-ig, közben kiállít: 1897-ben Budapesten, a József-köruton. 1900. első nagy kiállítása a Royal-szállóban. 1902. dec. 13. Kiállítás a Merkur-palotában. 1905. dec. 17. Kiállítás Kaposvárott. 1906. január 30. Kiállítás a K ö n y v e s Kálmánnál Budapesten. 1906. március 1. Aukció ugyanott. 1911. áprilisában kiállítás a Művészházban. 1915., 1917., 1920., 1923., 1925., 1926., 1927-ben kiállítások az Ernst-muzeumban. f 1927. november 25. Kaposvárott. Főbb kitüntetései : 1904. 1913. 1914. 1917. 1926. 1893.
Társulati dij. Művészház nagy aranyérme. Osztrák állami nagy aranyérem. Magyar állami nagy aranyérem. Önarcképének meghivatása a firenzei Uffizibe. Societaire a párisi Salonban.
* ÍG
ELSŐ TEREM.
1. Három nő. 1910 2. Három nő a díványon. 1910 3. Öreganyám. 1895
200.— 200.— 250.—
4. Szalmakalapos férfi olvas. 1914 5. F o g o l y s á g b a n . 1914 6. Három nő. (A Les Vierges kötethez készült lithografia.) Egyetlen példány. Magántulajdon. 7. K é k z u b b o n y o s férfi olvas. 1914 8. Lazarine olvas. 1914. Magántulajdon. 9. H á r m a n az asztalnál. 1914 10. Lámpánál olvasó férfi. 1914 11. Megverettetésem története. I. 1914. Spitzer Hermán ur tulajdona.
300.— 250.—
200.— 300.— 250.—
12. Cirkusz. 1910. Spitzer Hermán ur tulajdona. 13. Díszletterv a Fausthoz. Moszkva. 1901 14. Mailloléknál. 1914. Spitzer Hermán ur tulajdona. 15—16. Megverettetésem története. II., III. Spitzer Hermán ur tulajdona
300.—
17. Francia pár. 1914 18. Lazarine és Anella. 1914 19. Hotel Veveyben. 1915
200.— 200.— 250.-
20. 21. 22. 23.
250.— 200.—
A genfi tó partján. 1915. Magántulajdon. Fiatal párizsi leány. 1894. . . . " Lámpa mellett olvasó nő. 1892 Bretagnei ünnep. 1895. Eredeti lithografia. Egyetlen példány. Magántulajdon. 24. Lugasban. Színes lithografia. 1901. N é h á n y példányban
100.—,
25. Kertészkedők. 1901. Szines lithografia. N é h á n y példányban
100.—
26. Osztendei plage. Avant-lettre példány. Három dányban
200.—
27. Dekoratív terv. 1899 28. Issy l'Eveque-i utca. 1914. Magántulajdon. 29. Szomorúság. 1892. Magántulajdon. 13
pél250.—
30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57.
Fejik a tehenet. 1892 250. Darvas Lily. Aquarell. 1924. Magántulajdon. ,,Ideálizmus". Szövéstervezet. 1890 300. Olvasó nő. 1914 200. Rajz a ,,Les Vierges"-hez. 1894 300. Koronázás. 1916 250. Próbanyomat a ,,Les Vierges"-hez. 1896. Egyetlen példány 150. Ringlispiel. 1895 250. Lazarine a macskával. 1894. Ernst Endre ur tulajd. Virágok vázában. Lithcgrafia-tervezet. 1899 200. Liszt Ferenc. Munkácsy festménye után. Eredeti rézkarc. 1890. Három példányban 100. Andrássy-kastély. 1898 200. Ostende. 1901. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajd. A doktor bácsi rendel. 1899. Özv. Révai Mór Jánosné urnő tulajdona. Rajci szomszéd háza. 1921. Magántulajdon. Mulató társaság a szabadban. 1902. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. Folyó partján. 1901. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. Kilátás Budapestre. 1902. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. Uzsonnánál. 1918. Ernst-Muzeumé. Piacsek bácsi egyedül. 1912. Özv. Hoselitz Gyuláné urnő tulajdona. Profil. 1903. Dr. Ullmann Antal ur tulajdona. Siófoki strand a szép Bárdinéval. 1923. Holczer Sándor ur tulajdona. Balaton a Badacsonnyal. 1919 1600. Ostendei strand. 1901. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. A belga király kastélya Ostendében. 1901. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. Rózsaszínű ég a Balaton felett. 1924. Fehér Gyula ur tulajdona. Malachitszinü a Balaton. 1924. Dr. Szeben Dezső ur tulajdona. Vázlat a Kuglizókhoz. 1893. Bíró Miklós ur tulajdona. 14
58. Ásó férfi. 1892. Ernst Endre ur tulajdona. 59. Álom. 1898. Majovszky Pál ur tulajdona. 60. Krisztus születése és halála. Gobelin-tervezet. 1892. Majovszky Pál ur tulajdona. 61. Utkaparók. 1898. Majovszky Pál ur tulajdona. 62. Carmen. 1887. A S z é p m ű v é s z e t i Muzeumé. 63. Tanulmány. 1887. A S z é p m ű v é s z e t i Muzeumé. 64. Erdő. 1895. A Szépművészeti Muzeumé. 65. Elmerülés. 1897. Majovszky Pál ur tulajdona. 66. Maillol felesége. 1899. Majovszky Pál ur tulajdona.
MÁSODIK TEREM. 67. Karácsony. 1905. Petrovics Elek ur tulajdona. 68. Reithoffer néni ciniákkal. 1899 3500.— 69. Nyárfák és nyirfák, este fúj a szél. 1924. Popper Károly ur tulajdona. 70. Mandolinozó nő és Piacsek bácsi. 1905. Léderer Arthur ur tulajdona. 71. A ház előtt. 1922. Ernst Endre ur tulajdona. 72. Thadée Nathanson, a R e v u e Blanche szerkesztője. 1899. Báró Kohner Adolf ur tulajdona. 73. Öreg asszonyság. 1897. Ernst Endre ur tulajdona. 74. Kovácsműhely Hévizén. 1920. Magántulajdon. 75. Római villában este felé. 1924. Barcza Lajos ur tulajdona. 76. Marguerite. 1891. B e ö t h y László ur tulajdona. 77. Lazarine busul, mögötte Piacsek bácsi. 1908. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. 78. Piacsek bácsi apám betegágya mellett. 1908. Ernst Endre ur tulajdona. 79. Lovránai fürdőzők. 1910. Ernst Endre ur tulajdona. 80. Sárga bluzos dáma. 1922. Özv. Hoselitz Gyuláné urnő tulajdona. 81. Pesti műtermemben. 1923. Holczer Sándor ur tulajdona. 82. A nagy fa alatt Lovranában. 1903. Petrovics Elek ur tulajdona. 83. Cigányok. 1914. Ernst Endre ur tulajdona. 84. Trouville. 1901. Drucker Géza ur tulajdona. 15
85. Péchy Erzsi alszik. 1923. Dr. Szeben Dezső ur tulajdona. 86. Estefelé a kertemben. 1927. (Utolsó festmény.) Pásztor Árpád ur tulajdona. 87. Bucsu a kaposvári templomtéren. 1902. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. 88. Temetnek. 1903. A Szépművészeti Muzeum tulajdona. 88a. Kaposvári villám előszobája. 1909 2500.— 88b. Esik a hó a Kelenhegyi uton. 1923. Fehér Gyula ur tulajdona. 89. Rokoni társaság búcsúkor. 1903. Rónai János ur tulajdona. 90. Gyűjtik a szénámat kaposi kertemben. 1908 . . . . 3000.— 91. Dalmát népünnep. 1904. Ernst Endre ur tulajdona. 92. Piacsek bácsi olvas. Lazarine szomorkodik. 1905. Báró Kohner István ur tulajdona. 93. Kaposvári otthonom. 1903. Majovszky Pál ur tulajdona. 94. Korcsolyázók. 1904. Guttmann Róbert ur tulajdona. 95. N a g y a n y á m az asztalnál ül. 1902. Dr. Antalné dr. Waldbauer Ilona urnő tulajdona. 96. Sárga kastély udvara. 1906. Magántulajdon. 97. A család. 1904. Ernst Endre ur tulajdona. 98. Kövezik a kaposi főutcát. 1905. Majovszky Pál ur tulajdona. 99. Piacsek bácsi olvas a kertben. 1904. Dr. Ullmann Antal ur tulajdona. 100. Piacsek bácsi olvas a fehér fal előtt. 1907. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. 101. Önarckép pipával. 1923. Szeghő Béla ur tulajdona.
16
HARMADIK TEREM.
102. Vöröshajú lányka virágot szagol. 1894. Bálint Zoltán ur tulajdona. 103. Sárga k e s z t y ű s leány. 1923. Magántulajdon. 104. Böcklin-felhők a bogáti kastély felett. 1904. Báró Kohner Adolf ur tulajdona. 105. Francia úrinő fekete kalapban. 1894. Bálint Zoltán ur tulajd. 106. Szürkesapkás önarckép. 1924. Barta Károly ur tulajdona. 107. Fehérkesztyüs, fehér kalapos leány. 1920. Kánitz Vilmos ur tulajdona. 108. A d y Endre. 1915. Magántulajdon. 109. Pirossapkás önarckép. 1923. Székely János ur tulajdona. 110. Elmerülés a múltba. 1925. Dr. L a k a t o s Béla ur tulajdona. 111. Móricz Zsigmond. 1923. Móricz Zsigmond ur tulajdona. 112. Vöröshaju leány. 1921. Barta Károly ur tulajdona. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119.
Bárczy Piri. 1925. B á r c z y István ur tulajdona. B a b i t s Mihály. 1923. Dr. F e n y ő Miksa ur tulajdona. Lazarine elgondolkozik. 1917. Magántulajdon. Anella turbános kalapban. 1922. Magántulajdon. Zöldsálas önarckép. 1920. Magántulajdon. Tél a Kelenhegyi-uton. 1924. Dr. P e s t i Lipót ur tulajdona. Szőke leány szalmakalapban. 1922. Hollós Ödön ur tulajdona.
120. Tél a Rómahegyen. 1923. Fehér Gyula ur tulajdona. 121. Lazarine a kék lámpa mellett. 1915. Majovszky Pál ur tulajdona.
NEGYEDIK TEREM. 122. Anella kék blúzban. 1919. Dr. Laub László ur tulajdona. 123. Vörös sapkás, vörös sálas önarckép. 1924. Magántulajdon. 124. Hárman idogálnak. 1904. Magántulajdon. 125. A p á m és Lajos. 1905. Báró Kohner Adolf ur tulajdona. 126. Ibolyát szagoló nő. 1900. Kernstok Károlyné urnő tulajdona. 127. Vörössálas önarckép. 1924. A Szépművészeti 17
Muzeumé.
128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145.
Tél Páris külvárosában. 1891. Dr. Szende Dezső ur tulajdona. D o b o s s y katonakorában. 1919. Spitzer Hermán ur tulajdona. Behordják a gabonát, estefelé. 1925. Magántulajdon. Vörössapkás önarckép. 1927. Pásztor Árpád ur tulajdona. Szoborleleplezés. 1906. Báró Kohner Adolf ur tulajdona. Balzac-szobor a kertemben. 1924. Perl Gyula ur tulajdona. Kaposvári templomtér délben. 1922 2800.A n y á m beteg. 1905 3200.Az Arno partján. 1904. Agulár Ignác ur tulajdona. Kilátás a műtermemből télen. 1923. Perl Gyula ur tulajdona. Felhők u t a z á s a tavaszkor. 1923. Magántulajdon. Lazarine vörös blúzban. 1895. Magántulajdon. Fát vágnak a házam előtt. 1912. Móricz Zsigmond ur tulajdona. Szedik a kévét a földemen. 1924 3000.S á p a d t költő. 1922 1600.— Az én nyiresem vágáskor. 1924. A főváros tulajdona. Lazarine k a b á t b a n . 1924. Magántulajdon. A felesek aratják a búzát. 1924. Dr. Holló Lajos ur tulajdona. 146. Fehérkesztyüs fiatal leány. 1920. Perl Gyula ur tulajdona. 147. A p á m influenzás. 1900. Szabolcs Bálintné urnő tulajdona. 148. A Kunfy-gyerek. 1904. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. 149. A diva. 1897. Magántulajdon. 150. Profil. 1902. Ernst Endre ur tulajdona. 151. Kinai csészés nő. 1920. Török Viktorné urnő tulajdona. 152. Vöröshaju, merengő szemű leány. 1922. Berger Mór ur tulajdona. 153. Dr. Ullmann. 1905. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. 154. A kalitkás nő. 1890. A főváros tulajdona. 155. Fiatal lány virágcsokorral. 1922. Ernst Endre ur tulajdona. 156. Ticharich Zdenka. 1922. Dr. Szende Dezső ur tulajdona. 156a. Helischauer főmérnök ur. 1904. Dr. Holló Lajos ur tulajdona. 157. Vágó József. 1915 2000.— 158. Hullámzik a tenger. 1904. Révai Ödön ur tulajdona. 159. Feketesapkás önarckép. 1927. Magántulajdon.
* ÍG
HMTODIK TEREM.
160. Éva. 1924. Magántulajdon. 161. Makkfalvay főispán. 1916 2000. 162. Anella piros kötényben. 1917. Dr. H ü b s c h Móric ur tulajdona. 163. Kertészkedők. 1902. Révai Ödön ur tulajdona. 164. Katóka négyéves korában. 1923. Spitzer Hermán ur tulajdona. 165. E g y költő felesége. 1912. Magántulajdon. 166. Vörös kendős leány. 1918. Magántulajdon. 167. A brüggei kanális hajókkal. 1901 1800. 168. Fürdő után. 1894. Dr. Szeben Dezső ur tulajdona. 169. A nemzeti hadsereg bevonulása a parlament előtt. 1919. 3 0 0 0 . 170. Cséplés. 1912 1800. 171. Varrnak odahaza. 1904. Ernst Endre ur tulajdona. 172. Feketehajú leány. 1912 2400. 173. Tél. 1900. Révai Ödön ur tulajdona. 174. Mont-Martre. 1900. Drucker Géza ur tulajdona. 175. Anella bundában. 1925 2000. 176. Cirkusznő. 1894 2000. 177. Fiumei táj naplementekor. 1904 2800. 178. Őszhaju hölgy. 1925 2000. 179. Feleky Géza. 1925 2000. 180. Kunfyné. 1908. K u n f y Lajos ur tulajdona. 181. Tél a pödöri pusztán. 1902. Wolfner József ur tulajdona. 182. Szikszay bácsi. 1918. Perl Gyula ur tulajdona.
19
HATODIK TEREM.
183. Lajos öcsém pipál. 1911 3000 184. Julius 14-ike Párisban. 1914. Spitzer Hermán ur tulajdona. 185. Kertemben dolgozok. 1911 3200 186. Szőke nő kék stráfos blúzban. 1910 2000 187. R ó m a h e g y i kilátás ősszel. 1913 2800 188. Fenella a díványon. 1911. Magántulajdon. 189. Lazarine a kezére támaszkodik. 1912. Magántulajdon. 'J9Q, Tulipán bokréta és narancsok. 1913 2000. 191. A kis öreg. 1912. Székely Miksa ur tulajdona. 192. Térdelő nő. 1913 3800. 193. Kaposi műtermem pávával. 1912 3200. 194. K u n f y Lajos. 1911. . . ~ 2000. 195. Francia katonák a mozgósításkor. 1914 3500. 196. A bruggi kanális fehér hattyúkkal. Özv. Révai Mór Jánosné urnő tulajdona. 196a. Zeneszerző. 1912 2800. 197. Leányok a kertemben. 1913. Ernst Endre ur tulajdona. 197a. Ödön és Lajos. 1918 3500. 198. A szentpáli bucsu. 1913. Kosztolányi Kann Lipót ur tulajdona. 199. Koronázás a Mátyás-templomban. 1916 4500. 200. A zsukki kastély. 1913 2000. 201. Gyászruhás asszony. 1901. Özv. Hoselitz Gyuláné urnő tulajdona. 202. Petrovics és Meller. 1912 4000. 203. Öregasszony meg a lánya. 1891. Jámbor Lajos ur tulajdona. 204. Maillol festi Lazarinet. 1899 2000. 205. Vörös tulipánok. 1896. (Broderia. Készítette a művész felesége) 1600. 206. Boulevard Montparnasse. 1911. Hajdú Lajosné urnő tulajdona. (A Művészház nagy aranyérme 1913.) 206a. Önarckép palettával. 1912. Hajdú Lajosné urnő tulajd. 206b. Színes ablakterv. 1912. (Kivitelre került az ErnstMuzeum lépcsőházában.) Schwárz Szidi urnő tulajdona.
20
NAGY TEREMBEN.
207. Zöldbluzos leányka. urnő tulajdona.
1899. Özv. Révai Mór Jánosné
208. Halványarcu nő. 1896. Magántulajdon. 209. Rippli néni a gyerekekkel. 1901. Rónai János ur tulajd. 210. Gróf Andrássyné. 1896. Gróf Andrássy Gyula ur tulajd. 211. Lea. 1899. Gróf Andrássy Gyula ur tulajdona. 212. Gyászkalapos hölgy. 1896. Özv. Révai Mór Jánosné urnő tulajdona. 213. Á g y b a n fekvő nő. 1891. A Szépművészeti Muzeumé. 214. Somodor-Aszalói állomás télen. 1894. Berger Mór ur tulajdona. 215. Kuglizok. 1893. A S z é p m ű v é s z e t i Muzeumé. 216. Gróf Zichy Ödön. 1897. Dr. Laub László ur tulajdona. 217. Kazlak a ködben. 1896. Révai Ödön ur tulajdona. 218. Kalapos önarckép. 1897. Spitzer Hermán ur tulajdona. 219. Banyulsi táj. Lazarine heverészik. 1899 3500. 220. Széles völgy Katalániában. 1899 3800. 221. Háttal ülő nő. 1891. Dr. Gergely Ernő ur tulajdona. 222. Tóni bácsi. 1908. G u t t m a n Róbert ur tulajdona. 223. Banyulsi tengeröböl. 1899 224. Végtelen szomorúság kertje. 1894. Jánoshalmi N e m e s Marcell ur tulajdona. 225. Fiatal nő gyászol. 1896 226. K ö v e z ő munkások hajnalban. 1895 227. P e t t y e s ruháju francia nő. 1890. Márkus Miksa ur tulaj. 228. Aristide Maillol képmása. 1899. (Osztrák állami nagy aranyérem, 1914.) P e t r o v i c s Elek ur tulajdona. 229. Karcsú nő v á z á t tart. 1892. Eladó. 230. Körhinta. 1894 231. E s t e egy intim s z o b á b a n . 1895 232. Egy francia orvos. 1893 233. Lazarine a kandallónál. 1893. (Állami n a g y aranyérem, 1917.) Eladó. 234. Okulás néni. 1914. . 235. A p á m é s a n y á m n e g y v e n é v e s h á z a s s á g után. Eladó. 21
1897.
4000.
3000. 3200.
3500. 3500. 3500.
3500.
236. Knowles skót festő barátom. 1893. Spitzer Hermán ur tulajdona. 237. Egy francia matróna. 1896. Eladó. 238. Virágok vázában. 1894. Petrovics Elek ur tulajdona. 239. Kossuth-imádó Rippli bácsi. 1897. Spitzer Hermán ur tulajdona. 240. Virágok kék és fehér vázában. 1894. Révai Ödön ur tulajdona. 241. Szőlőmívelő ember a hegyoldalon. 1899 3000.— 242. Piroskalapos leány. 1897. Özv. Révai Mór Jánosné urnő tulajdona. 243. Önarckép csúcsos kalappal. 1895. Dr. Böszörményi Oszkár ur tulajdona. 244. Anyám varr. 1902 3500.245. Piros sapkás Baby. 1903. Dr. Ullmann Antal ur tulajd.
f\ VITRINBEN: Majolika tányérok, 1896. Készült a gróf Andrássy Gyula-féle ebédlőberendezéshez. Egyetlen példányok. A Zsolnay-gyár kivitele Néhány darab eladó. Velencei könnyüségü üvegedények. (Wiesbaden, 1898.) Les Vierges. Bibliofil-kiadás. Edition Bing. Paris, 1895. Emlékezéseim. Nyugat-kiadás. 1911. Egy műmelléklet: a művész sajátkezű színezésével. Két példányban. Az egyik eladó. Molnár Ferenc : Égi és földi szerelem. Bibliofil-kiadás. Pantheon, 1923. négy kőnyomattal, melyeket a művész maga színezett, néhány példány eladó. Medgyessy Ferenc: Plakett Rippl-Rónai Józsefről.
* ÍG
fi H f i L L B f i N : Krisztus születése és halála. (Gobelin.) A székesfővárosi iparrajziskola kivitele a művész kartonja után. (A székesfővárosi iparrajziskola tulajdona.) Rippl-Rónai plakátja a1 1903. évi kollektív kiállításából.
fi VITRINBEN: Gara Arnold kerámiai munkái.
MZ MSZTMLON F\ H A T O D I K T E R E M B E N : Medgyessy
Ferenc : Rippl-Rónai József, 1911. Kőbe faragva RipplRónai kaposvári kertjében.
23
