be
rg Díj
Raou
Budai ófár allen lW
* 201
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2014. október ® 5775. Tisri-Hesván ® XVI. évfolyam 7. szám Verő Tamás: Szirénahang 1. oldal Imaidők és Jahrzeitok 2. oldal
Szirénahang A magyarországi mentők szirénájának hangja pontosan megegyezik azzal a hanggal, amely Izraelben a rakétatámadás veszélyére hívja fel a figyelmet.
hoz, hogy egy lány a szirénát hallva, ezt cselekszi!
Háztáji Hírek Sárosi Éva: Tibi bácsi örök emlékére Verő Tamás: Szimhat Tóra 3. oldal Tordai Péter: Ha akarjátok... 4. oldal Porosz Péter: Az önvédelem joga Verő Tamás és Linda: Talmud Tóra és Bar/Bat Micva felkészítő 5. oldal Csillag Ferenc: Amit érdemes megnézni XLII. 6-7. oldal
A második csoport Érkezés Különleges összefogásnak lehettünk tanúi augusztus utolsó hetében, és szeptember első napjaiban. Két csoport, alkalmanként 40 fő - nagy többségük 13-15 éves gyerek -, látogatott el Magyarországra a Gázai-övezet izraeli oldaláról, a határ mellől, a legjobban, és legrégebb óta a rakétatámadásoknak kitett területekről, falvakból, mosávokból, kibucokból, városokból.
Mi itt biztonságban élünk, rakétáktól nem veszélyeztetve. Nem kell minden pillanatban attól tartanunk, hogy mikor halljuk meg a szirénák hangját, ennek ellenére mi más hangokat szeretnénk hallani. A sziréna, a mentő szirénája Magyarországon a segítség minél gyorsabb érkezését jelzi.
Ferenc pápa üzenete 7-8. oldal Kőhalmi Dezső: Az élő történelemkönyv 8-9. oldal Porosz Péter: Örökség 9. oldal Deutsch Éva: Találkozások V. Jávor Zsuzsanna: „Az égbekiáltó” 10. oldal Dr. Friedman Gábor: Kovács Tibi halálára Lefkovics Péter versei 11. oldal A Micve Klub októberi programja 12. oldal
A Dunánál
Az első csoport Több szervezet és magánszemély járult ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Az átfogó listából néhányat kiemelnék: MAZSÖK, MAZSIHISZ/BZSH, EMIH, EL-AL, IKI, adományozók… A különlegesség az, hogy ezek a szervezetek időt és energiát nem kímélve, felül tudtak emelkedni saját önös céljaikon, és adni tudtak ezeknek a sokat szenvedett fiataloknak egy kis nyugalmat, feltöltődést. Miért kezdtem a szirénahanggal? Mert Budapesten sétálva, a csoport mellett egy mentő szirénázva haladt el, és az egyik csoportbeli lány automatikusan, ahogy otthon megszokta, azonnal a földre vetette magát. Gondoljunk bele, mit élnek át, mi mindennek kell a mindennapokban történnie ah-
Szeretném, ha a mi sófár fúvás hangunk mely megfelel a sziréna hangjának - a böjt, Jom Kipur, az engesztelés napját lezáró hang, egy korszak, a veszély, az aggódás, a gondok és bajok lezárását jelentené, és elhozná a jövőben a békét, a biztonságot, és a nyugalmat. Verő Tamás rabbi
Hajókázás
Budai ófár
2014. október
5775. Tisri-Hesván
Imaidők 2014. év októberi imarendje - 5775. Tisri-Hesván Október 02. 07.02 csütörtök 03. 18.30 péntek 04. 08.00 szombat
Sáchrit - Reggeli ima Erev JOM KIPUR - Kol Nidré (böjt kezdete: 18.02) JOM KIPUR, mázkir, neilá (böjt vége: 19.03)
Tisri
07. 09. 10.
06. 08. 09. 09. 10. 10. 11.
10.00 18.30 10.00 18.30 10.00 18.30 10.00
hétfő szerda csütörtök csütörtök péntek péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Erev Szukot (gyertyagyújtás: 17. 52) Szukot - Sátoros ünnep Erev Szukot II. (gyertyagyújtás: 18.53) Szukot II. - Sátoros ünnep Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.48) Ünnepi ima - Szukot (Hávdálá: 18.49)
12. 14. 15. 15. 16. 16. 17.
13. 15. 15. 16. 16. 17. 17. 18.
07.02 07.30 18.30 10.03 18.30 10.00 18.30 10.00
hétfő szerda szerda csütörtök csütörtök péntek péntek szombat
Sachrit - Szukot, reggeli ima Hosana Raba Erev Smini Aceret (gyertyagyújtás: 17.38) Smini Aceret Erev Szimhat Tóra (gyertyagyújtás: 18.40) Szimhat Tóra - körmenet a Tórákkal és zászlókkal Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.35) Ünnepi ima - BERESIT (Hávdálá: 18.37)
19. 21. 21. 22. 22. 23. 23. 24.
20. 23. 24. 25.
07.02 07.03 18.30 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.22) Ünnepi ima - Noah (Hávdálá: 18.25)
26. 29. 30. Hesvan 01.
27. 07.02 hétfő 30. 07.03 csütörtök 31. 18.00 péntek
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 16.10)
03. 06. 07.
Jahrzeitok Bencze Miklós Berkes Lajosné Földes Gyula Gráner Sándor Gráner Sándorné Halász Andorné Halász Miklós
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5775. év Tisri-Hesván (október) havában Október 03. Október 01. Október 13. Október 22. Október 20. Október 08. Október 27.
Kertész Ferenc László István Schlanger Adolfné Székely Andorné Székely Pálné Vincze István Zeif Anita
-2-
Október 17. Október 15. Október 12. Október 25. Október 20. Október 06. Október 19.
Budai ófár
2014. október Szimchát Tóra Halvacsora Október 19-én, vasárnap 18.00 órakor halvacsorát tarunk klubtermünkben. Jelentkezni a 326-1445-ös telefonszámon, vagy a
[email protected] címen lehet. YYY Boldog születésnapot kívánunk Robicsek Györgynek (Gyuri bácsinak), Russ Györgynek, Dr. Verő Tamás rabbinknak, és Berzseny Györgynének (Zsuzsikának). Mázál Tov! Bis 120! YYY Mázál Tov Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi úrnak, valamint Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi úrnak születésnapjuk alkalmából. Bis 120! YYY Fájdalommal tudatjuk, hogy 107 éves korában elhunyt Hortobágyi Ágnes, a legidősebb holocaust túlélő. Együttérzésünket fejezzük ki a családnak. Emléke legyen áldott! YYY
Háztáji Hírek Köszönetünket fejezzük ki azon hittestvéreinknek, akik a Frankel Zsinagóga Alapítvány számára utalták adójuk 1%-át, a-
5775. Tisri-Hesván melynek összege 557.786.- Ft volt. Ígérjük, hogy a felajánlásokat ez évben is az előre meghatározott elvek szerint fogjuk felhasználni, a Frankel közösség céljaira. YYY Helyesbítés Az előző lapszámban tévesen jelent meg a Kner Imre haláláról közölt információ, melyre egy kedves Olvasónk hívta fel a figyelmünket. Helyesen: Kner Imrének Nagykanizsa után nyoma veszett. A tévedésért elnézést kérünk! YYY A zsinagógában négy ablakot gyönyörű új ablakra cseréltük ki. Amennyiben szeretnének hozzátartozóiknak emléket állítani és azt az ablakon megörökíteni, kérjük jelezzék az irodában! YYY A klubhelyiségünket a II. kerületi Önkormányzat támogatásával gyönyörűen felújítottuk. Mindenkit szeretettel várunk a kiddusokon és a rendezvényeinken!
Tibi bácsi örök emlékére Kovács Tibor 1924-ben született Hajdúsámsonon, ortodox családban. Édesapja kóser mészáros volt, hárman voltak testvérek. Iskoláit a hajdúsámsoni chéderben és iskolában végezte. 12 éves korában a hajdúhadházi jesivában tanult tovább. 1944ben munkaszolgálatra vonult be, majd Ausztriába deportálták, és végül orosz fogságban kötött ki. Családja a deportálásban odamaradt. 1948-ban behívták katonának, majd katonai tisztiiskolát illetve egyetemet végzett, és utána különböző beosztásokban dolgozott. Egészen 1980-ig teljesített szolgálatot. Nyugdíjazása után eljárt templomokba, majd a rabbi szemináriumba, ahol gyakran előimádkozott és Tórát olvasott. 24 évet töltött a Frankelben, mint tóraolvasó. Kovács Tibor lénye összefonódott a Frankel zsingógával. Itt imádkozott, tórát olvasott, képes volt a héber szöveget „szinkronban” jidishre fordítani. Mindent tudott a vallásról, szerényen és kedvesen tudott vá-
laszolni minden feltett kérdésre, és sokan voltak, akik ezt meg is tették. Máig áthatotta a szüleitől örökölt hagyománytisztelet, a régi falusi ortodox szellemiség. A nálunk töltött évek során tudását, valamint
Kovács Tibor a holokauszt és a munkaszolgálat során átélt borzalmakat nem csak a közösség tagjainak adta át, hanem idelátogató csoportoknak, filmeseknek, zsidó és nem zsidó
iskolák diákjainak is. A közösségünket érintő vallási és világi kérdésekben minden esetben kikértük a véleményét és döntéseink alkalmával azt figyelembe is vettük. Szerény, kedves lénye szeretetet árasztott, azon kevés emberek közé tartozott, aki, ha beszélt, a régi kor szellemisége lengte körül. A Soah ideje alatt egy halálba vezető úton, a vonatát lebombázták, majd a vagon megállása után a hátán halottakat hordott, és ő ennek ellenére is az élet szeretetére buzdított származásra, nemre, korra való tekintet nélkül. Kovács Tibor hitelesen tudta átadni tudását, emlékeit és mi, akik ismertük őt, a legfontosabbat kaptuk tőle, hogy hogyan legyünk „EMBEREK”. Búcsúzunk Tőle, körzetünk rabbi-helyettesétől az egész Frankel nevében! Emléke legyen áldott! Sárosi Éva
Szimhat Tóra „Minden hetedik évben, Szukkot ünnepén, mikor egész Izrael összegyűl I'sten színe előtt, olvasd fel a tant egész Izraelnek füle hallatára.” (Mózes V. 31/11) Ez az ősrégi emlék él a IX. század óta vallásunk rendelkezésében, hogy a Tóra évenként ismétlődő felolvasását a Szukkotot befejező Smini Áceret másnapján fejezzük be, és ugyanakkor kezdjük is meg. Smini Áceret második
napja így nyerte kizárólagosan a Tórának szentelt jellegét. Innen a középkortól fogva szokásos elnevezése: Szimhat Tóra, a Tóra örömünnepe. Valóban örömünnep ez, a zsidó év egyik legtisztább vallásosságot sugárzó örömnapja. Díszes külsőségek fejezik ki örömünket, boldogságunkat. Az esti I'stentiszteleten is, és délelőtt is hétszeres körmenetben vonulunk végig a zsi-
-3-
nagóga összes Tórájával a bima, a tóraolvasó asztal körül. Ebben az évben október 16-án, csütörtök este 18.30-kor tartjuk a beköszöntő imádságot. A délelőtti istentiszteleten három Tórából olvasnak fel. Október 17-én, pénteken 10.00-kor kezdődik az ünnepi ima. Hag Szameach! Verő Tamás rabbi
2014. október
Budai ófár
5775. Tisri-Hesván
Ha akarjátok... Régen éltünk át ilyen pozitív és negatív izgalmakkal teli esztendőt, mint a tavalyi, 5774-es volt. Bár nagy reményekkel telve vágtunk bele, mégis felemásra sikerült. Talán felfoghatjuk próbatételnek is: miképpen állunk helyt viharosabb vizeken. A 70. évfordulóra a zsidó közélet fordulóponthoz ért, s mindenkinek döntenie kellett nap mint nap: miképp viszonyuljon a politika lépéseihez, a holokauszt relativizálásához, a Sorsok Háza kérdéséhez, a BZSHn belüli jelentős változásokhoz. De mégis elmondható, hogy a zsidóság megerősödött a mögöttünk álló évben, ezrek csatlakoztak a Csillagos Házak, A Holokauszt és családom mozgalomhoz, soha ennyien nem voltak az Élet Menetén, s egyre többen, s fokozódó intenzitással fordultak újra zsidóságuk felé. A mi feladatunk a jövő évre az, hogy ezt a figyelmet megragadva még inkább olyan hellyé tegyük közösségünket, a Frankelt, amelyik vonzó lehet a zsidó fiatalok és a gyökereiket keresők számára. A zsinagógánk hangulata, a gyerekközpontúság szinte családi közösséggé teszi a miénket, és ez a legnagyobb és kiemelkedő erénye.
A külső feszültségek időnként mindazonáltal rányomták bélyegüket belső világunkra is. Néha érezhető volt a nyomott hangulat, s az sem szolgálta ennek feloldását, hogy a frankelbeli elnöki tisztem mellett a BZSH elnöki és a MAZSIHISZ alelnöki feladatait is elláttam. Úgy véltem, ilyen magas tisztségekben kifejezett bizalomnak meg kell felelnem, de talán én is túlvállaltam magam, noha a Frankel családjának vezetése is adna elég feladatot. De nem véletlen az sem, hogy eredményeink is megsokasodtak. Pályázaton forrásokhoz jutottunk, bár vissza is adtuk; fontos vendégünk volt az egyházak ügyeiért felelős államtitkár, Hölvényi György. Eredményként kell elkönyvelnünk a teljes infrastrukturális megújulást, s azt is, hogy Micve Klubunk, a Frankel
Baráti Kör kiválóan működik. Számos programon vehettünk részt, a teljesség igénye nélkül: vendégünk volt Szász János filmrendező, Turi Tímea költőnő, az Anonymus Együttes, Bolgár György újságíró, Heller Ágnes filozófus.
Rabbink áldozatos munkájának köszönhetően a Talmud Tóra, a Bar és Bat Micva tanfolyamaink folyamatosak. Verő Tamás új titulusának (főrabbi) elnyerése folyamatban van, különösen, hogy immár a PhD tudományos fokozatot is elérte „Maimonidész nevelésfilozófiája” című disszertációjával. Megtiszteltetés számunkra, hogy olyan ember áll lelki közösségünk élén, olyan ember a vezetőnk, barátunk, aki a zsidó vallástudományok doktora. Visszatért közénk a másik leendő PhD mesterünk, Nógrádi Gergely, aki színes egyéniségével és lenyűgöző hangjával olyan emelkedettséget ad liturgiánknak, amit különösen meg kell becsülni. Bár többen is eltávoztak ebben az évben közülünk: Kovács Tibor és felesége Mártika, valamint Szegő Sándor, emlékük velünk marad. Nem csak a magyar zsidóságra rendelt I'ten komoly csapást, de francia, belga területek sem maradtak támadások nélkül. Az iszlamista terroristák Európában aktivizálódtak, s megdöbbentő, hogy Izrael folyamatos rakétatámadása miatt elindult önvédelmi háború újból antiszemitizmust hozott a világra. Több időt töltve Izraelben, mint máskor, magam is megéltem a szirénák hangját, és láttam, hogyan érkeznek a palesztin rakéták Izrael fölé. Aki ezt nem élte meg, s csak a palesztin propagandafilmeket látta, az valóban nem érti ezt a háborút. Főleg, ha nem gondol bele, hogy miért iskolákból, lakónegyedekből indítják a terroristák támadásaikat, miért tartják maguk előtt élő pajzsként a polgári lakosságot. Az újabb arab kalifátus létrejötte, a befejezhetetlennek látszó háború, az újabb és egyre durvuló terrortámadások, előbb-utóbb újragondolásra késztetik majd a világot, akare állandó puskaporos hordón tüzet rakni
-4-
Európa szomszédjában. Ki tudja, mit hoz a következő esztendő? Csak hitünk és bizodalmunk erős, hogy az emberi elme racionalitása és az erkölcs diadalmaskodik a gyilkos ösztönök felett. Jókai Mór Egy az Isten című regényében van egy jóslat: „hanem, hogy egyszer egy közületek támadt renegát nem fog-e tüzet és vasat vinni a városotokra, arról nem állunk jót”. Ebben az időben, amikor megosztottság támadt a BZSH-n belül, s támadások érnek bennünket az EMIH felől is, szemünkre hányva, hogy a hitéleten kívül miért merünk bármi mással is törődni, ami a zsidóságnak fontos, mindennél előrébbvaló a belső viszonyok, gondolatok tisztázása, kibeszélésre, feloldása, s annak lerögzítése: nem hagyjuk a pesti zsidóság egyedi hagyományait se lerombolni, sem azt, hogy a XX. századi, sőt XVIII.-XIX. századi mintákhoz, viselkedési módokhoz térjünk vissza. Nem akarunk megint gettóba és zsinagógákba zárkózni, s túl akarunk lépni a személyi függések továbbélő uram-bátyám rendszerén. Olyan közösségre van szükségünk, amely nyitott minden zsidó előtt, s nem kioktat, de oktat, nem hierarchiába rendez, de újabb, és már XXI. századi rendezőelvek mentén utat nyit a merevségek oldása, a régi alapszabályok átalakítása előtt.
A jövő év megmutatja, lesz-e ereje a pesti zsidóságnak valóban XXI. századivá lennie, vagy a modernizációt feladva visszaszorul, s a végén elbukik. Erről szól majd 5775, s ezért nehéz a szívem. Ha akarjátok, boldog lesz az új esztendő. S nem csak mese. Tordai Péter elnök
2014. október
Budai ófár
5775. Tisri-Hesván
Az önvédelem joga Még nincs két éve, hogy a Gázát uraló és Izraelt rakétákkal támadó Hamasz terrorszervezettel Izraelnek „sikerült” tűzszünetet kötnie. Persze izraeli részről tudták, számítottak arra - s erre a korábbi események történései adták az alapot, a bizonyítékot: öngyilkos merényletek, robbantások, késelések, rakéta- és gránáttámadások -, hogy az arabok hitvallásának megfelelően Izrael Állam elpusztításának szándéka változatlan; éppen ezért nagyon törékeny látszat és csak ideiglenes békéről, fegyvernyugvásról volt szó. Az időt a Hamasz erőgyűjtésre, fegyverek, rakéták beszerzésére használta. És a palesztin szervezetnek juttatott segélyek sem arra fordítódtak, amire azok szolgálnának. Alagutak tucatjait építették ki azzal a céllal, hogy Izrael területére bejutva terrorcselekményeket - gyilkosságokat, emberrablást hajtsanak végre, vagy éppen a föld alatti járatokat a rakétáknak kilövőhelyeikre történő szállítására használják. A Hamasz-vezetők is szépen gyarapodtak a nemzetközi szervezetek, az EU pénzeiből: pazar villákat, szállodákat vásároltak maguk és családtagjaik részére, jövedelmező vállalkozásokba fektettek be. Ezzel szemben a fanatikus hívek és leginkább a megfélemlített emberek tízezrei nélkülöznek. Mindezeket igazolják a hírszerzési információk. Tudják, hol bújnak meg a terroristavezetők, akik közül időnként sikerül néhányat semlegesíteni - de a már gyermekkorban fanatizált (erről a YouTube-on lehet látni részleteket) palesztinok között mindig akad, aki a sorban előre lép.
Éppen ezért Izrael sem tétlenkedik, folyamatosan igyekszik korszerűsíteni védelmét. Sikerült javítani az ellenséges rakéták elfogására, megsemmisítésére kifejlesztett rendszer hatékonyságát. Korábban 85%os, ma már 90%-os eredményességgel működik a Vaskupola nevű rakétaelhárító rendszer. Ennek azonban nagy ára van: egy-egy ilyen egység mintegy 50 millió dollárba kerül.
Vaskupola A Hamasz ma képes veszélyeztetni a Gázától 150 km-re fekvő településeket - pl. Haifát - is, amiből az következik, hogy ezen eszközök már nem a saját „fejlesztésű”, hanem nagy részük bizonyítottan Iránból származó rakéták. De - és megint csak a hírszerzési információk szerint - hasonló fegyverekkel, rakétákkal rendelkezik a most csendben lapuló libanoni Hezbollah is. A rakéták, más harci eszközök beszerzésének kísérlete titkokban és nyíltan is folyt. Láthatta a világ a sunyi próbálkozásokat, a támadó fegyvereket alkatrészekre szerelt állapotban Gázába eljuttatni szándékozó „békeharcos” hajókkal, a föld alatti folyosókon átcsempésző palesztinokat. (Erről dokumentumfilm is készült. ) Most rendkívül nehéz helyzetben van az izraeli hadsereg. Hiszen a hírszerzésnek sike-
rült pontosan megállapítani, bemérni, hol bujkálnak a „bátor” Hamasz-vezetők, hol telepítették a rakétakilövő állásokat, hol helyezték el, rejtegetik, raktározzák a robbanóanyagokat. Alattomos, gyalázatos módon kórházak, lakóépületek, iskolák, óvodák, mecsetek alatt. Így a palesztinok izraeli válaszcsapás esetén a világ elé „tárhatják” a civil áldozatokról készült felvételeket. Azon civilekről, akiknek nem engedik meg a terület elhagyását, így ítélve halálra emberek százait. Mindezekkel kapcsolatban a BBC hívta fel a figyelmet, hogy a világsajtóban - mely az ellenőrizetlen forrásból származó felvételeket szenzációként, vagy éppen gyűlölet szítására sorozatban közli - számtalan olyan film- és fényképfelvétel látható, melyek korábban és más helyszíneken - pl. Szíriában - készültek, tehát semmi közük a jelen igazságához. Sajnos Izrael számos hibát vét, amely befolyásolja, rontja megítélését. Véleményem szerint nem megfelelően kommunikálja az eseményeket a külvilág felé, bár utóbb külföldi sajtósok számára lehetővé tették, hogy a helyszínen győződjenek meg a valóságról. De óriási baklövés volt, hogy még a ‘80-as évek elején támogatta a Hamasz létrejöttét. A Hamasz (Harakat alMuqawamat al-Islamiyyah) az el-Fatahhal, és az egymással rivalizáló különböző palesztin szervezetekkel szemben, illetve mellett jött létre. A cél a Fatah és a különböző szélsőséges képződmények remélt meggyengítése lett volna. Ez lett belőle. Porosz Péter
Talmud Tóra és Bar/Bat Micva felkészítő Idén a 10-14 éves gyerekek számára indítunk Talmud Tórát, amely egyben Bár/Bát Micvá felkészítő is. Találkozunk minden vasárnap 10 órakor a Frankel gyerekhelységében. Kérjük, mindig nézzétek meg a naptárban az aktuális programot a FRANKEL.HU honlapon. A részvételhez előzetes tudás nem szükséges (de persze örülünk neki). A bár és bát micvá felkészítő program része egy közös bár micvó, illetve bát micvá szertartás májusban, a Frankel zsinagógában vagy Szarvason, esetleg Izraelben. A részletek még nem tisztázottak. A Talmud Tóra foglalkozást Kőszegi Judit, szakképzett judaisztika tanárnő tartja, Verő Tamás rabbi és Verő Linda segédletével. Az év témája a micvá értelmezése és teljesítése lesz. A gyerekek az egész évet átölelő
témakör keretein belül megismerkednek a micvá szó két fő jelentésével: törvény és jócselekedet.
Foglalkozás közben A Talmud Tóra célja: - ismerek bővítése a zsidó hagyományok terén, - zsidó identitás építése, - a zsidóság megélésének pozitív módja (ez különösen fontos ennél a korosztálynál),
-5-
- kérdések megválaszolása, - közösségi élmény nyújtása. Részvételi díj: 1000 Ft/hónap (de megköszönjük az anyagi, illetve tárgyi adományokat is). Kezdés: 2014. szeptember 14., vasárnap (az elején szülői megbeszélés). További információ és jelentkezés az
[email protected] címen Verő Lindánál. Újdonságok: havi egy kirándulás és előadások. Idén minden hónapban lesz egy vasárnap, amikor a tanult témákhoz kapcsolódva elmegyünk a gyerekekkel kirándulni (múzeum, zsinagóga, stb.). Ezen kívül a gyerekek kisebb színjátszókört alkotva előadásokkal készülnek majd a soron következő nagyobb ünnepekre. Sáná tová! Tomi és Linda
Budai ófár
2014. október
5775. Tisri-Hesván
Amit érdemes megnézni XLII. F. Schiller: Stuart Mária (Örkény István Színház) A. P. Csehov: Platonov - Apátlanul (Radnóti Színház) A tavasz vége, a nyár eleje két igen súlyos darab bemutatását is magával hozta. Az Örkény és a Radnóti Színház is klasszikus darabot vitt színre. Bizonyára nem véletlen a választás. Olyan napokat élünk, amikor naponta feszülnek egymásnak a politikai, világnézeti, vagy etikai kérdésekben az indulatok. Ez a felfokozott indulat a történelem korábbi szakaszaiban is jelen volt. A szélsőséges vélemények jó témául szolgáltak a kiváló szerzők számára. A kiemelkedő művek időtállóak, hiszen nem egyszerű közvetítésre vállalkoztak az alkotók, azaz nem dokumentarista utat vállalnak, hanem ennél lényegesen többet, azaz a szereplők személyes véleményükkel is jelzik azonosulásukat, vagy ellenvéleményüket a történéssel kapcsolatban. A XXI. században is van véleményünk az események alakulásáról, kritikát alkotunk, véleményt formálunk, tüntetni megyünk, vagy ellenkezőleg, behúzódunk, s magunknak mondjuk ellenérzéseinket. A két színház más-más módon, de igen markánsan közvetíti az egyéni vélemények alakulását, a kisember világszemléletét. Mindkét előadás sok-sok gondolatot közvetít eredeti rendezői ötletek felsorakoztatásával, ragyogó színészek játékával. S most szóljunk az előadásokról! Friedrich Schiller: Stuart Mária A Stuart Mária Friedrich Schiller öt felvonásos drámája, amelyet 1800. június 14-én a weimari udvari színházban mutattak be. Schillert már 1783 óta foglalkoztatta a téma, de utána hosszú ideig félretette, és csak 1799-ben kezdte el megírását. Mária szavai: „Jaj a szegény Áldozatnak, ha ugyanaz a száj Mondja ki a törvényt s ítéletet!” Ki is a két főszereplő, Mária és Erzsébet? I. Mária vagy Stuart Mária (Linlithgow, 1542. december 8. - Fotheringay-kastély, 1587. február 8.) Skócia királynője (15421567), Franciaország királynéja (15591560), angol trónkövetelő, I. Jakab angol király anyja. I. Erzsébet (London, 1533. szeptember 7. London, 1603. március 24.), 1558. november 17-étől Anglia és Írország királynője, az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója, a Tudor-ház utolsó tagja a trónon. Uralma alatt országa tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált. A Tudor-házból szár-
mazott, szülei VIII. Henrik és Boleyn Anna voltak. Anyjának kivégzése után Erzsébetet törvénytelen származásúnak nyilvánították és kizárták a trónutódlásból. A dráma alapszituációja a következő: 1568-ban Stuart Mária férje meggyilkolása után feleségül megy a gyilkoshoz. Mivel a nép dühös, Mária veszélyben van, Skóciából Angliába menekül. Azt reméli, hogy ott a rokon Erzsébet védelme alatt biztonságban lesz. Erzsébet azonban fenyegető veszedelmet lát Máriában, akinek joga van az angol trónra. Őrzés alatt él egy kastélyban 18 évet. A dráma cselekménye Angliában, 19 évvel a menekülés után és három nappal Mária kivégzése előtt kezdődik.
Jelenet a Stuart Máriából Stuart Mária legendás szépségű, tiszta gondolkodású asszony, s ezt Erzsébet is látja, tudja. Minden találkozásuk egyre mélyíti kettőjük konfliktusát. A legsúlyosabb öszszecsapásuk alkalmával Mária nem tudja türtőztetni magát, és „fattyúkirálynőnek” nevezi nénjét. Ezzel reménytelenné válik, hogy Erzsébet megkegyelmezzen neki. Az Örkény Színház előadását Gáspár Ildikó rendezte. A produkció igen-igen feszes, minden szónak, gesztusnak jelentősége van. Az öt felvonásos darabot két felvonásban játsszák, s ez is a tömörítést szolgálja. A színpadkép mindvégig változatlan, csak a szobai ablak mögötti külső változik. Ezzel kívánják a helyszínváltozást jelezni. A színpadkép része egy lift, mellyel a látogatók megközelítik Mária fogva tartásának helyszínét. Különös, eredeti ötlet, miként az is, hogy az előadásban Mária és Erzsébet ruházata azonos szabású, azonos színű, csak a gombolás eltérő. Nem királynők állnak a színpadon, hanem asszonyok, akiknek a sorsa folyamatosan egybe fonódik. Máriát Hámori Gabriella játssza. Mindvégig a színpadon van. Súlyos egyéniség, alakítása azt sugallja, van mitől tartania vetélytársnőjének. Alakítása maradéktalan. Erzsébet figurájában Szandtner Anna sze-
-6-
repformálása egy-egy tétovaságtól a kegyetlen zsarnokságig ível. Játékában a királynő alakul, változik, egyre szikárabbá válik. A kisebb szerepekben ragyogó alakítást nyújt Pogány Judit (Talbot), Takács Nóra Diána (Paulet), Polgár Csaba (Leicester), Vajda Milán (Burleigh), Ficza István (Mortimer). Nem kétséges, hogy Schiller drámájában Stuart Mária pártján áll, nem így a rendező. Gáspár Ildikó a nézőt készteti ítéletalkotásra. Az előadás a mindenkori hatalomgyakorlásról szól, ezért aktuális ma is a bő kétszáz évvel korábban írt dráma. Megtekintését feltétlenül ajánlom. Anton Pavlovics Csehov: Platonov Apátlanul Mindig öröm Csehovot látni. Elfogult vagyok a szerzővel, hiszen olyan mélyen ismeri az emberi lelket, ahogyan azt nagyon kevesen. Az általa vázolt problémavilágban megfürdeni különös élmény. Csupán néhány perc, s a néző átköltözik egy különös világba, melyben az emberi érzések igen szélsőségesekké válnak, tombolnak a szenvedélyek, az indulatok. „A földgolyó nem túlságosan jó hely a művészet számára. A föld nagy és tágas, de az író nem talál helyet magának sehol sem. Az író - örökös árva, száműzött, bűnbak, védtelen gyermek.” - írja Csehov, s aki műveit megismeri, pontosan tudja, tapasztalja, hogy e kérdéskör foglalkoztatja minden alkotásában. A Radnóti Színház nagy tettre vállalkozott, amikor a Platonov című darabot bemutatta. Az előadás sikerére garancia volt a rendező, Alföldi Róbert személye. Rendezői koncepciójára még visszatérünk. Mit kell tudnunk a drámáról? A probléma felvázolásához Várady Zsuzsa egy 2006-os tanulmányát hívtuk segítségül. „A ,Platonov’ keletkezésének körülményei a mai napig tisztázatlanok. A kutatók valószínűsítik, hogy az először 1920-ban feltűnő darab Csehov első irodalmi műve, melyet még 1878-ban, 19 évesen írt. Csehov néhány évig még dolgozott a kéziraton, 1881-ben pedig Jermolova színésznőnek ajánlotta jutalomjátékul. A művésznő állítólag elutasította a darabot, a szerző pedig a kudarcot követően darabokra tépte irományát és szétszórta. Az 1920-ban előkerült, majd először 1923-ban kiadott szöveg
2014. október nagy valószínűséggel ennek a műnek a piszkozata. Az eredeti cím máig tisztázatlan, a 20-as évektől kezdve a különböző kiadásokban ,Apátlanul, Apátlanok, Színmű’ címmel jelent meg. Az azóta is fennmaradó bizonytalanságot jelzi, hogy Lev Dogyin 1997-es, szentpétervári, Malenkij Teaterbeli előadása egyszerűen ,Cím nélküli darab’-ként került színre. A színházi gyakorlat hatására és az ,Ivanov’ analógiájára mára leginkább a ,Platonov’ cím vált használatossá. A darab több mint kétszer olyan hosszú, mint egy átlagos, a néző számára befogadható és emészthető színmű. (A Fekete Sas Kiadó 2001-es Csehov-kötetében például a ,Ványa bácsi’ 46, a ,Három nővér’ 59, a ,Platonov’154 oldalt tölt ki.)” Hogyan is indul a darab? Vége a télnek: összeszokott kompánia találkozik az özvegy tábornokné birtokán. Utoljára a különc Platonov érkezik. A nők imádják, a férfiak pedig csodálják és irigylik. Akkor is, ha megvetik. Idén a társaság új taggal gyarapodott. A tábornokné mostohafia megnősült, és Szofja megjelenése úgy hat a kis közösség lelki életére, mint kavics a tó tükrére. Senki nem sejti, hogy ő és Platonov valaha ismerték egymást. Egyetlen éjszaka elég: minden régi és új szerelem izzik, minden szemérem lehull. Minden sors beteljesedik. A korábbiakban említetést tettünk arról, hogy Csehov alkotása igen hosszú. Alföldi
Budai ófár rendezői koncepciójának lényege, hogy az eredeti művet - húzás nélkül - ismerje meg a közönség. Így az előadás közel négyórás időtartamú. (A nézőt csak a színház kényelmetlen székei fárasztják ki.) Kivételes párbeszédek, indulatok tanúi vagyunk. Platonov figurája kezdettől fogva ellentmondásos, egyfelől elégedett hétköznapi életével, butácska feleségével és az őket körülvevő unalmas társasággal, másfelől tisztán látja saját haszontalanságát. „A család, tudod, testvér... Ha elvennék tőlem, azt hiszem, végleg elvesznék (...) Én az én Száskámat egymillióért oda nem adnám. Úgy összepasszolunk, hogy nem is lehetne jobban. Ő butácska, én meg semmirekellő vagyok.” - mondja Platonov.
Jelenet a Platonovból Alföldi szabadon engedi játszani a szereplőket, csupán a hangsúlyok megteremtésére ügyel, no, és biztosítja, hogy mindvégig Platonov álljon a középpontban még akkor is, ha éppen nincs jelen. Ő is elfogultan szereti a főhőst, s mi, nézők is megkedveljük. Van benne valami különös, mert gyarlósá-
5775. Tisri-Hesván gával maga is tisztában van. A legfontosabb kérdés, amelyre az előadás keresi a választ; miért érdemes élni? Platonovot László Zsolt formálja meg. Hihetetlenül energikus az alakítás. Bizonyos pillanatokban szánalomra méltó, törékeny figura, de ott van benne a kegyetlen, a könnyelmű, a léha, olykor a cinikus én is. Emlékezetes alakítás. Méltó párja Kováts Adél tábornokné figurája. Szenvedélyes, éhes nő. Kováts Adél sokadszor bizonyítja színészi profizmusát, most ismét új alakítást hoz, ő is emlékezeteset produkál. Minden jelenléte izzást közvetít. Petrik Andrea az ifjú feleség, Szofija Jegorovna. Ő alakítja az egykor volt szeretőt, alakításában fülledtség és züllöttség is van. Sokan vannak a színpadon, így látjuk Bálint Andrást, Jordán Tamást, Schneider Zoltánt, Márton Andrást, Adorján Bálintot és Andrusko Marcellát. Egytől egyig kiválóak. Alföldi rendezésében tehát egy remek csapat ért össze, akik remekül érzik a közös nyelvet. Nagy előadás született tehát irányítása alatt. A késő esti órán, amikor a színházat elhagyjuk, akkor felidéződnek a korábbi élmények: a Cseresznyéskert, a Három nővér, illetve a Sirály. Mintha az ott szereplő figurák elevenednének meg a Platonovban. Remek előadás részesei lehettünk. Aki ajánlotta: Csillag Ferenc
Ferenc pápa üzenete 20 évvel az argentin zsidó közösség elleni merénylet után Igazságot kért a húsz évvel ezelőtt Buenos Aires-ben a Zsidó Kulturális Központ (AMIA) ellen elkövetett véres merénylet áldozatainak Ferenc pápa. „A terrorizmus őrültség. A terrorizmus csak ölni képes, nem épít, csak pusztít” - állapítja meg Ferenc pápa videó üzenetében az Argentin Izraelita Szövetség (AMIA) ellen Buenos Aires-ben, 1994. július 18-án elkövetett merénylet évfordulója alkalmából. A pápa üzenetét a Zsidó Világkongresszus latin-amerikai igazgatója, Claudio Epelman vette fel mobiltelefonra a közelmúltban, amikor régi barátjánál, Buenos Aires volt érsekénél tett látogatást a Vatikánban. Az üzenetet nyilvánosan is közzé tették egy kivetítőn az argentin fővárosban, a Zsidó Kulturális Központ épülete előtt, ahol megemlékezők gyertyákkal és beszédekkel idézték fel a tragikus napot. A megemlékezésen az argentin kormány részéről senki
sem vett részt. Azon a két évtizeddel ezelőtti napon egy triton rakománnyal teli kisteherautó felrobbant a szövetségnek helyet adó épület alagsorában. A merénylet 85 halálos áldozatot követelt, több mint 200an megsebesültek.
A merénylet pusztítása „20 évvel az Argentin Izraelita Szövetség (AMIA) tragédiája után, szeretném kifejezni közelségemet az argentin izraelita közösséghez és az áldozatok minden család-
-7-
tagjához, legyenek bár zsidók vagy keresztények. Húsz év tragédia egy őrültség miatt. A terrorizmus őrültség. A terrorizmus csak gyilkolni tud, nem képes arra, hogy építsen, csak pusztít. Ezért mindazok mellett állok, akiknek kettétörték az életét, tönkre tették a reményeit. Néhányszor már mondtam, hogy Buenos Aires olyan város, amelynek sírásra van szüksége, amely még mindig nem sírt eleget. Akkor is, ha közhelynek tűnik: megismétlem: szükségünk van, hogy sírjunk. Könnyen archiválunk bizonyos dolgokat, hogy ne terheljük magunkat a történelemmel, a szenvedéssel, olyan dolgokkal, amelyek szépek lehettek volna, de nem voltak azok. Ezért találunk rá olyan nehezen az igazságosság útjára, hogy szembenézzünk azokkal a károkkal, amelyekkel ez a tragédia sújtotta a társadalmat. Szolidaritásomhoz és az áldozatokért mondott imáimhoz kapcsolódik ma az igazsá-
Budai ófár
2014. október gosság utáni vágyam is. Szolgáltassanak igazságot!”- hangzik a pápa videó üzenete, amely a következő szavakkal zárul: „Isten áldjon meg mindnyájatokat, az intézményeket és a családokat. Isten adjon békét mindazoknak, akik ennek az őrült tettnek az áldozataiként veszítették el életüket.” Az argentin zsidó közösség ellen elkövetett véres merénylet ügyének végére azóta sem került pont, a tettesek ma is szabadok. Ar-
gentin vélemény szerint az argentin zsidó közösség (a legnagyobb Latin-Amerikában) elleni merényletet Teherán pénzelte és a Hezbollah libanoni szárnya hajtotta végre. Egy illetékes argentin bíróság 2006 óta követeli a tettesnek nyilvánított kilenc személy kiadatását Irántól - hiába. A két ország tavaly létrehozta az „igazság bizottsága” elnevezésű testületet, amely a tettesek felkutatásáért felelős.
5775. Tisri-Hesván Izrael éles hangon bírálta ezért Argentínát, mivel együttműködik Iránnal a pokolgépes merénylet elkövetőinek felderítésében. Annak ellenére, hogy az „igazság bizottsága” öt, független bíróból áll, akik mind harmadik államok képviselői, az izraeli szóvivő szerint ez nem más, minthogy „meghívják a gyilkost, hogy vizsgálja ki saját tettét”. Forrás: mazsihisz.hu
Az élő történelemkönyv Zsuzsa néni Az idő homokóráján viharos sebességgel lepergő eseményekkel együtt sorra eltűnnek a nagy eseményeink szemtanúi, s utánuk már többnyire csak a történelemkönyvek lapjai, vagy a szépirodalom, a játékfilmek és a színdarabok maradnak fenn felidézni azokat; a személyes élmények élőszóban előadott, mindennél hűbb korrajza helyett. A múló idő megállítására és rögzítésére vállalkozott Cegléden a Török János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakiskola tinédzser tanulója, Lakatos Andrea, aki rövidfilmet készített az iskolai holokauszt megemlékezésre a sötét korszakot átélő és 1945-ben szintén tizenéves Beck Mihálynéval. A filmet, ha rajtam múlna, minden középiskolában évente kötelezően levetíttetném. A hajdan történt eseményekről Zsuzsa nénivel beszélgettem.
Beck Mihályné Zsuzsa néni Beck Mihályné 1929. február elsején látta meg a napvilágot egy Bács megyei kistelepülésen, Jánoshalmán Grünwald Zsuzsannaként. A faluvégi házukban édesapjának volt egy apró fűszerkereskedése. Sok szegény ember lakott a településen, akiknek Grünwald Benő mindig adott hitelbe árut, szerették is a népek. Zsuzsa néni elemi iskolába egy osztatlan zsidó osztályba járt,
ahol elsőstől a negyedik osztályosig mindenki egy teremben ült, s a tanáruk is természetesen zsidó ember volt. Majd szintén a lakóhelyén lévő lánypolgáriba járt négy évig, ahol a zárdában apácák tanították többek között németre is, mely tudás később életet mentett. Amikor a szörnyű események kezdődtek, az életbe lépő numerus clausus törvény, azaz a zsidó származású diákok számát drasztikusan korlátozó jogszabály miatt nem tanulhatott tovább, ezért iparosnak, varrónőtanoncnak állt. A bátyja 1944. februárjában fogtechnikusként végzett. Sárga csillag A történetet Zsuzsa néni elmondását idézve folytatom. „Amikor 1944. március 19-én ki kellett tűzni a sárga csillagot, szörnyű érzés volt. A törvény szerint az aranyat be kellett szolgáltatni a bankba. Amióta kivették a fülbevalómat, azóta csak a luk maradt a helyén. Be kellett mennünk a tőlünk tíz-tizenöt kilométerre lévő gettóba, Bácsalmásra, fejenként mindössze húszkilós csomaggal. Ott már a szomszédos falvakból is gyülekeztek az emberek. Mi az elsők között érkeztünk, és beosztottak a kőművesek mellé kerítést építeni. A magasszárú cipőm tönkrement a nagy sárban. Egy csendőr megszánt és hozott egy párat az otthon maradottakból. Kihirdették, hogy minden 18 és 48 év közötti férfinek be kell vonulni munkaszolgálatra. A bátyám a napokban lett nagykorú, és becsületesen beállt a sorba. Először Pétfürdőre, majd Mauthasuenbe, a haláltáborba vitték. Az úton, a vagonablakon kidobott leveleim - jó embereknek köszönhetően - sorra megérkeztek az akkor még Magyarországon lévő testvéremhez, amelyekben megírtam neki, hogy nem tudom, hová visznek bennünket. Nem telt bele sok idő és meghozták rokonainkat a kilenc éves unokaöcsémmel együtt a bácskai
-8-
Szabadkáról, Adáról és Bácsalmásról, édesanyám szülőhelyéről.” Lágerről, lágerre „Egyszer csak jött a parancs, hogy két transzportban el kell hagyni a gettót. Az első csoporttal elvitték Németországba az összes ismerősömet és egykori osztálytársamat, ők Auschwitzba kerültek. Sírtam utánuk. A második turnusban a mi családunkat is bezsúfolták egy marhavagonba rengeteg emberrel együtt, s WC-nek egyetlen vödröt adtak. Senkit sem érdekelt, hogy élünk, vagy halunk a tömegben. Először egy Strasshof nevű elosztótáborba kerültünk, majd újra vonatba tuszkoltak bennünket. Mint utóbb kiderült, szerencsére Kassánál visszafordították a szerelvényt, és meg sem álltunk Ausztriáig. Brand faluban szálltunk ki. Először a lágerben levittek bennünket a föld alatt kiépített kazamatákba, ahol átvették a csomagjainkat, lefertőtlenítettek bennünket, és mindenhol levágták a szőrt rólunk. Rettenetes érzés volt. Azt gondoltam, hogy onnan sohasem jutunk ki élve. Egy nagy hodályban a földön aludtunk. Ételt alig kaptunk, reggelire néhány deka kenyér és margarin jutott, délben és este sem kaptunk túl sokat enni. Dréncsöveket raktunk le egy emberséges mérnök vezetésével, aki mindig szétosztotta az ételt, amit a felesége csomagolt neki. Ezen munka befejeztével egy Weitra nevű városban dolgoztunk fatelepen. Engem a hét fűrészgép egyikéhez osztottak be, ahol a felvágott hasábfát aprítottam, amit az idősebbek faládákban hordtak ki az udvarra. Nagy volt a benzinhiány Németországban, Ausztriában. Az autókat fagázzal üzemeltették. A Knopp nevű tulajdonosnak földje és szőlője is volt. Az erősebb fiatalokat kivitték nyáron aratni. Ott terített asztal és bőséges reggeli várt bennünket. Én mindig raktam el belőle a kabátom alatti kenyérzsákba, hogy a táborban maradt öregeknek
2014. október és gyerekeknek vigyek belőle. Később répát és krumplit kellett szedni hóban-fagyban, kora reggeltől késő estig. A fagyásnyomok még most is ott vannak a lábamon. A lágerben lévő olasz és francia hadifoglyok nem dolgoztak, csak énekeltek, beszélgettek naphosszat. Ők még csomagot is kérhettek otthonról. Tőlük kaptunk kesztyűt, sálat, s kabátot. Nagy hasznát vettem a német tudásomnak. Jó, hogy négy évig tanultam a nyelvet az apácáknál. Vasárnap délutánonként ugyanis levettem a csillagot, és kiszökve bementem a városba bekopogni a házakba ételt kérni. Az osztrákok nem voltak antiszemiták, mindig tudtam a családomnak vinni valami kis ennivalót.” „A háború vége felé, tavasszal Strasshofba vittek bennünket, ahol németek őrizték a gyűjtőtábort. Innen kerültünk Theresienstadtba, amely sokáig a külföldi sajtót és a Vöröskeresztet félrevezető mintatábor volt parkokkal, játszóterekkel, mozival és üzletekkel, bizonyítandó, hogy a nácik milyen jól bánnak a zsidókkal. Akkor már hallani lehetett a bombázást, kihajtottak bennünket romeltakarításra Bécsbe. Az egykori laktanyavárosban mind több zsidót zsúfoltak össze, még a németországi Auschwitz és Bergen-Belsen lágereiből is jöttek a szerelvények. A területet aláaknáz-
Budai ófár ták azért, hogy majd ha közelednek a felszabadítók, akkor mindenkit felrobbantsanak, ám a svájci nagykövet közbenjárására ez az akció elmaradt. Egy-egy nagyszobában 3-400 ember is nyomorgott. Rengeteg tetű mászott mindenkin, amit nem győztünk szedegetni, és jött a flekktífusz. Reggelire csak üres feketét, ebédre meg egy tányér marharépa főzeléket adtak. Rettenetesen feszült volt mindenki, idegesen vártuk, hogy mi lesz velünk. Mindennapossá váltak a veszekedések az éhező, nemegyszer beteg emberek között. Nagyon sokan meghaltak.” Haza, haza „Május 7-én reggel eltűntek az őrök. Délutánra tudtuk meg, hogy vége a háborúnak. Kiszabadulásunk után sokakkal együtt apukámmal bementünk a néhány kilométerre lévő Leitneritz városába. Rengeteg egykori rab fosztogatott. Mi is beléptünk egy betört kirakatú üzletbe. A helyiségben feldúlva állt halmokban a zsír, a liszt a cukor. Édesapám üres kézzel kifordult, mondván, ilyen lehet otthon a mi boltunk is. Eleredt haza mindenki gyalog, lóval, vagy kocsival. Sokan új hazát kerestek maguknak. Nagynénimék a kisfiukkal meg sem álltak TelAvivig. Az unokaöcsém ott lett egyetemi ta-
5775. Tisri-Hesván nár. Anyukám tífuszos volt, rettenetesen legyengült, s ezért nem mertünk útra kelni. Szerencsére szereztem nyers krumplit és azt ette. Majd később betettek bennünket egy most már szellős vagonba. Trnava volt az első állomás, ahol már korábban hazatért zsidók vártak az állomáson, és míg hoszszabb ideig állt a szerelvény, meghívtak engemet is az egyik lakásba. Fölemelő érzés volt gyertyafényes, fehér abrosszal leterített asztal mellett kalácsot enni. A beteg édesanyámnak és a mellette várakozó apukámnak is vittem belőle.” „Budapesten, a Bethlen Gábor utcában nyilvántartásba vettek bennünket, ahol kaptunk egy kevés pénzt, és hazautaztunk. A lakást, a boltot kifosztották, mindössze egy nehéz, ám üres háromajtós szekrényünk maradt a berendezésből. De csodálatos érzés volt sárga csillag nélkül nem a kocsiúton, hanem a járdán közlekedni. Szerencsére, ahol a varrodában le voltam szerződve, megmaradtak a háború előtt odamenekített ruháim. Édesapám praktikusságának köszönhetően pedig a lefedett kútból, meg a disznóól alól előkerült néhány hordó holmi, meg egy kevés árukészlet. Később a kölcsönből beindított kis üzletünket államosították, ám édesapám munkába állt.” Kőhalmi Dezső
Örökség Az enyhén szólva is magát furcsa - korábban szó szerint is idézett - kijelentésekre ragadtató történész asszony újra a tőle megszokott stílusban nyilvánult meg. Mikor az ún. német megszállási emlékmű budapesti felállítását ellenzők permanens tiltakozásain a holokauszt áldozatainak néhány - ahogy azt magamnak szoktam megfogalmazni - „véletlenül” életben maradt tagjának leszármazottja felhívta a figyelmet a szobor hamisságára, az emberirtás magyarországi segítőinek, az elkövetők - magyar és nácinémet egyaránt - el nem múló, s el nem felejthető bűnére figyelmeztettek, akkor az említett hölgy, nem tudni, honnan táplálkozó indulattal azt nyilatkozta: ahogy az áldozatiság nem örökölhető, úgy a bűnösök leszármazottai sem tehetők felelőssé, nem cipelhetik örökösként a bűn vádját. Tudomásom szerint senki nem kárhoztatott senkit rokonai, felmenői által elkövetett megbocsájthatatlan tettei miatt, bár Magyarországon elmaradt az a fajta múltba nézés és valami hasonló reakció, mint az Németországban történt. Ez utóbbit megtapasztalhattuk az Élet Menetén, előtte az ország több településén, mikor a hitük, származásuk miatt elpusztításra ítélt hat-
millió zsidóval szemben véghezvitt gyalázatos bűntetteket elkövetők gyermekei kértek bocsánatot az áldozatoktól és leszármazottaitól, s elmondták, ígérték, mindent megtettek, s ezután is megcselekednek azért, hogy még csak hasonló sem történhessen meg soha többé. A Soát megszenvedtek, a túlélők nem felejthetnek, mert nem szabad. Ez az ő és a miénk, az utódaik öröksége. Örökül kapták a túlélők, de a borzalmakat átélők leszármazottai is a megmaradt, sőt ismét erőteljesen fellángoló magyarországi-európai antiszemitizmust. Minden bizonnyal kitörölhetetlenül a génjeinkbe épült a fekete egyenruha és a hozzátartozó zászló és jel emléke, s bizony riadalmat kelthettek a korábbi bakancsos menetelések. A náci eszmékkel kacérkodó, extrém ideológiát valló párt léte, megerősödése is aggodalomra ad okot; akaratlanul örökölte ezeket a zsidóság. Bármennyire is berzenkedik az időnként meglehetősen bizarr gondolatokat képviselő hölgy, bizonyára nem tud arról, hogy szinte minden zsidó család őriz valami apró, megmaradt emléket. Legyen az kézzel nem fogható, csak elbeszélésekből megma-
-9-
radt, vagy tán a még ennél is becsesebb, akármilyen apró tárgyi „ereklye”, amit tovább lehet hagyományozni. Kisgyerekkorom óta vigyáztam a rám bízott, s felmenőimet, rokonaimat (akiktől csupán öt év választott el, s akikkel soha nem találkozhattam) emlékezetbe idéző történeteket, a dédnagypapám adatait tartalmazó okiratot, a nagypapám által rajzolt három, nyírfakéregre tussal rajzolt gyönyörűséget, néhány, nagybátyám által írt és tussal erősen cenzúrázott, a deportálásra előkészítő gyűjtőből küldött tábori-postai levelezőlapot egy papírdarabkával együtt, melyeket a biztonságban hitt családnak küldött, s néhány megsárgult fotót a famíliáról, és persze a lelki hagyatékot. Ezeknek ma fiam viseli gondját, de a család legkisebb tagja készen áll a további megőrzésükre. Olyannyira, hogy fiamnak kutatása eredményeként sikerült megszereznie (inkább visszaszereznie) egy antikvitás által az interneten licitre felkínált és már valaki által megvásárolt fotográfiát, melyet fényképész nagypapám 1920-ban készített. Ezek jelentik az igazi örökséget. Porosz Péter
Budai ófár
2014. október
5775. Tisri-Hesván
Találkozások V. Dr. Verő Tamás, a Budai Körzet rabbija Egy korombeli hölgytől hallottam az egyik péntek esti kidduson folytatott beszélgetés során a következőket: „azért szeretem a mi rabbinkat, mert fiatalember létére nagyon sokat tud, intelligens és kulturált, kedves, mindig mosolyog és ráadásul még jóképű is”. Ezek a gondolatok, mintha csak az én saját gondolataim lettek volna, annyira megegyeztek az én véleményemmel, de feltételezem, hogy a kile asszonyainak, lányainak gondolataival, véleményével is. Mindezekhez saját véleményként hozzáteszem, hogy Tamás nagyon családtisztelő és szerető, együttérző és kiváló humorú ember. Tamás vallásos családba született és nevelkedett. Elemi iskoláit a Fillér utcai Általános Iskolában végezte, majd zsidó gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait az Országos Rabbiképzőben végezte. A Rabbiképzőt azért kezdte el, mert abban az időben csak az ORZSE-ben lehetett a zsidóságról tanulni és zsidó közösséggel foglalkozni. Az elhivatottság csak később alakult ki benne. Rabbi végzettségét PhD eredménnyel szerezte meg, angolul és héberül beszél. Első gyakorlati évét Szegeden töltötte. Tamást sógorával, a délbudai körzet rabbijával, Radnóti Zoltánnal együtt avatták rabbivá 1999-ben, a Dohány utcai zsinagógában. A diplomaosztást követően elnökünk, Tordai Péter kérte fel, hogy az első évben dr. Singer Ödön főrabbi mellett dolgozzon. Feleségével, Verő Bán Lindával 1989-ben a Somer Hacair Zsidó Ifjúsági Szervezetben, a Páva utcában ismerkedett meg. Testvérének, Anikónak - Radnóti Zoltán rabbi felesége - bát micvája a Frankelben volt. Szűkebb családja Linda mellett a kislányai: Sára (11) és Szonja (6,5), édesanyja Fuchs
Judit. Édesapja 1995-ben hunyt el. Eddig életében számos vidám és boldog epizód emlékét őrzi, mindenek előtt a család, a Frankel és egyéb zsidó közösségekkel eltöltött szép napokét, így például Szarvason, a Scheiber és a Lauder iskolákban, a Benjamin óvodában, Veszprémben, stb. Távolabbi tervei között a közösség építése, a gyermekekkel és fiatalokkal való foglalkozás szerepel. Évek óta tart előadásokat különböző nem zsidó iskolákban, hogy megismertesse a fiatalokat a zsidóság több évezredes múltjával, szokásaival, a zsidó történelemmel, hogy eloszlassa a zsidógyűlölet képtelenségét és bebizonyítsa annak bűnösségét. Tamás eddigi irodalmi tevékenysége mindenek előtt a zsidóság problémáival, a hazai és nemzetközi, valamint izraeli testvéreink életével, ünnepeink méltatásával foglalkozik. Így például a havonta megjelenő Budai Sófár - amelyet most kedves olvasóink a kezükben tartanak - vezércikkeit rendszeresen Tamás írja a lap első oldalára. Egyéb aktuális írásai, hírei, a Frankel zsinagóga „Hetilap” című egy-lapos, két oldalas röpiratában látnak napvilágot minden péntek este. Alig várom, hogy olvassam, mert frissen kapom belőle az információkat, a magyar és a világ zsidóságának legfontosabb és legérdekesebb eseményeiről. Ahogy a német mondja: „Zucker bleibt zurück” (a végére marad a cukor), a remek vicceken nevet otthon az egész család. Érdemes lenne összegyűjtve valamennyit könyv-alakban kiadni, a zsidó társadalomban biztosan nagy sikere lenne (de talán még másutt is, ahol vevők a jó humorra). Tamással egy korábbi találkozásom úgy történt, hogy egy Jom Kippur alkalmával, amikor még egész nap tudtam böjtölni, Ta-
más odajött hozzám és megkérdezte, hogy bírom-e még, ne hozzon-e egy kis vizet, mert ha úgy érzem, hogy nehezen megy (már akkor is jócskán hetven felett voltam) menjek nyugodtan haza. Engem ez a kedves gondoskodás annyira meglepett, hogy nyugodtan végigböjtöltem az egész ünnepet. A továbbiakban minden istentiszteleten, ha nem is ért rá, de egy kis mosollyal és integetéssel üdvözölt. A későbbiekben minden évben találkoztunk a veszprémi holokauszt megemlékezésen. Ő maga levitt engem egyik évben az észak-komáromi megemlékezésre, és most Veszprémbe, a holokauszt 70. évfordulójának emlékére rendezett koszorúzásokra. Öt évvel ezelőtt, amikor meghalt a férjem, őt kértem fel a temetési szertartás levezetésére. A temetés vasárnapi napra esett, így a sabbat kimenetele után kijött hozzánk a lakásra és a legszűkebb családtagjainkkal együtt körbeülte az asztalt, elbeszélgetett velünk a férjemről. Hihetetlen jó memóriával mondta el a búcsúbeszédet, magával hozta régebbi ismerősömet, Fekete László főkántort, megtanította a fiamat a kaddisra. A sírkövet is ő avatta fel a legszűkebb család jelenlétében. Engem is ő fog eltemetni, reménykedem a Mindenhatóban, hogy ezzel még várnom kell egy kicsit. Talán meghallgatja az imáimat. Őszi nagyünnepeink közeledtével azt kívánom Tamásnak, hogy az elkövetkezendő évei is olyan sikeresek legyenek, mint ez a legutóbbi volt, hiszen most avatták doktorrá. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fújja meg ősi jelképünket, a sófárt és imádkozzon mindannyiunkért, mint azt korábban is tette. Deutsch Éva
„Az égbekiáltó” (A 70. évfordulóra) Szeretem a Dunát. Életem szinte egésze alatt mindig a Duna közelében éltem. Most is, ha van egy kis időm, megyek a Dunapartra szokásos napi sétámra. Útvonalam az Újpesti rakpart, az Ipoly utcától korábban a Parlamentig, illetve a Varga Imre által készített Károlyi Mihály-szoborig tartott, amit sajnos, ismert okok miatt már régen eltávolítottak eredeti helyéről. Azóta nem megyek odáig, lerövidítettem utam, és
a Margit-híd pesti hídfőjénél - szinte megbújva - lévő emlékműig tart. Az emlékműnél mindig megállok, újra és újra végignézem, mondanivalóját végiggondolom és megvárom, amíg valaki más is odanéz és esetleg végignézi. Sajnos értem, nagyon is! A címe „Az égbekiáltó”, készítője: Edit Stein, készült: 1990-ben. A járdába épített mozaik emlékmű felirata: „EMLÉKÜL AZOKNAK A MAGYAROKNAK, AKIK
- 10 -
1944-45 TELÉN A NYILAS RÉMURALOM ÁLDOZATÁUL ESTEK.” Felavatta 1990-ben az Antall-kormány azóta elhunyt belügyminisztere, Dr. Horváth Balázs, egy emlékezetes szép beszéd elmondásával, néhány hónappal az első szabad választás után. Javaslom nézzétek meg, ha arra jártok és mutassátok meg másoknak is. Érdemes! Jávor Zsuzsanna
Budai ófár
2014. október
5775. Tisri-Hesván
Kovács Tibi halálára Apámmal gyerekként a Nagyfuvaros utcai shulban az elöljáróknak fenntartott helyen ültem, a többséggel szemben, a Tóraszekrény mellett. Anyám a karzat első sorában. Apám jól tudott davenolni. Anyámat megvártuk a kijáratnál, a lépcső alján. Mindig, visszatérően ugyanazt a szemrehányást tette apámnak, hogy miért kell olyan pólisiasan űznie, az ovinű málkénű felhallatszik hozzá. Nekem is így maradt a fülemben. Aztán mentünk tovább, egyik shul, másik, a szülők meghaltak, a húgom lánya Tomi felesége lett, mi is Budára költöztünk, kézenfekvő lett az ő templomába járni. Az első alkalmak egyikén, egyszer csak felkaptam a fejem, a Kaddishnál valaki úgy mondta: Brich hű. Hirtelen otthon éreztem magam. És azóta is. Tibi volt. Kovács Tibi. Jesíva-bócherből lett őrnagy. Őrnagyból lett Talmid-hochem. Ő leinolt. Tudta a nagyünnepeken, hogy mit kell mondani, mikor, és mit nem. Unokáim bríszénél ő davenolt. Bar micvóik alkalmából ő segített nekik, leinolt. Szemében mindig vidámság volt, béke és valami huncutság is. Szerettem látni. Jó
volt hallani tőle az apám-féle ovinű-malkénűt. Miatta voltam a Frankelban otthon.
Kovács Tibor
Mikor elvesztette feleségét, nem maradhatott a szeme huncutan vidám. Kovács Tibi szomorú szemekkel nem lett volna már az, aki hosszú életében volt. Bánatosan nem leinolhatott volna a bímánál, nem, így nem élhetett tovább. Nem fért volna már bele az
életébe ez a változás. Idén nem ő fog leinolni. Nem akarja levitaként megmosni a kezemet. Idegenebb lesz a világ nélküle. Mint ahogy ez a város, az ország is. Tibi a hajdúsámsoni jesívában tanult, úgy tudom, a szomszéd faluban született. Nagyon zsidó és nagyon magyar volt. Kiejtésén szülőföldjének nyelvjárása ízesen hangzott. Kihalt vele egy fajta zsidó, akihez sok közöm volt. Benne lakott a magyarságba integrálódott, nem asszimilált vallásos zsidó. Mint a nagyszüleim. Dédszüleim. Nem tehettek róla, hogy kivetette őket az a kultúra, amelyikbe generációkon át belenőttek. Zsidóságuk maradt meg. Tibi unokája már Izrael polgára. Talán kevés magyar akcentussal beszéli a hébert. Tibi sem lett szomorú attól, hogy csak zsidóvá vált, tudta, az az örök. Más generációba tartoztunk, de közeli barátomnak éreztem. Hiánya fáj. Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe, nyugodjon békében! Dr. Friedman Gábor
Lefkovics Péter versei Ez nem vicc Ha egy képtelenség találkozik egy másik képtelenséggel, Megszületik szerelmük furcsa, ám jó kis gyümölcse: a humor És ilyenkor már az se számít, ha testeket pusztítja tumor. Kik vagyunk? Az utcán szembejön valaki s rád Mered. Mered-e megítélni, hogy ez esendő ember vagy egy király? Isten vagy, mondja az ördög, és vihog. A szerénység erény? Gyengeség? Ki tudja - a mérlegek billegők. Csúfság a hiúság? Netán büszkeség? Az ítész firtat, ő szempontot keres. Az ismeretlen sors itt szorong a mostban, és sorsunkon is múlik, kik vagyunk, Meg attól is, aki mér, az hol van, S mikor mér? S akkor mi hol vagyunk? Hozzáállás Mondd azt, hogy nem szép, s ne azt, hogy csúnya mondjad azt, hogy nem jó, s ne azt, hogy ez rossz mondd azt, hogy ez nem sok, s ne azt, hogy
kevés mondjad, nem elégséges, s ne azt, hogy elégtelen mondjad, nem biztos ez, ne azt, hogy bizonytalan mondd, ezt nem hiszed, s ne azt, hogy lehetetlen mondjad, nem vagyok erős, s ne azt, hogy gyenge mondd, hogy nem érted, ne azt, hogy értelmetlen mondd, hogy nem látok, s ne azt, hogy láthatatlan mondd azt, hogy nem találok, s ne azt, hogy nincs mondd, hogy még nincs vége, s még reménykedsz mondd azt, hogy megint neki fogsz, ha felébredsz s a folyó vize, mit még sose láttál kéknek, kék lesz. Szünet Testemben fáradtság jókora; Mikor itt az este hat óra, Megyek nagyot úszni a tóra. Majd aztán pihenek nagyokat, A parton pihenek nagyokat. Ekkor csak szívemben él Tóra.
- 11 -
Mikor itt az este, hat óra, Szívembe a hit nem hatolhat. Szívem mélyén él csak a Tóra, Pihen a szív mélyén a Tóra, Hat óra, megyek hát a tóra, S nem fog megsértődni a Tóra! Bújócska A felelősség alól könnyen kibújhatsz, de a kínzó lelkiismereted elől, mely szoros árnyékként követ, el nem futhatsz. Lelkiismereted persze elzárhatod, de ha megsértik hiúságodat, akkor a sértés egy életen át követni fog, mert a sértést felfújod, sőt dajkálgatod. Abszurd reklám Fáj a torka, háta, porca? Várja joga ága-boga. Hirdetések szép remények: végítélet; örök élet.
Budai ófár
2014. október
A
5775. Tisri-Hesván
októberi programja
Október 19. (vasárnap)
18.00 órakor HALVACSORA. (Részletek a 3. oldalon.)
Október 26. (vasárnap)
18.00 órától KLUB-EST kávé, tea mellett. Ezen az estén a GYEREKEK VAGY EGYEBEK című francia vígjátékot tekinthetik meg kedves vendégeink. Ariane (Sophie Marceau) és Hugo (Dany Boon) tíz év házasság után valami újdonságra vágynak. Úgy gondolják, érdemes megpróbálni, milyen a másik élete: így a gyerekekkel törődő, háztartást vezető Ariane üzletasszonyként; családfenntartó férje pedig háztartásbeliként kezdi újra életét. Mindenki meglepetésére a kísérlet működik, még ha nem is úgy, ahogy azt elképzelték. Főszerepben: SOPHIE MARCEAU. Belépő: 500 Ft.
Állandó programjaink Hétfőnként (október 20-án és 27-én) 16.00 órától KONDICIONÁLÓ TORNA a csontritkulás megelőzésére és a betegek állapotának javítására. Csütörtökönként (október 30-án) 18.00 órától FRANKEL BARÁTI KÖR. Csevegés, társasjáték, kártya, sakk. Várjuk új tagok jelentkezését! Péntekenként SZOMBATKÖSZÖNTŐ FOGLALKOZÁS 0-9 éveseknek, minden pénteken az Istentisztelet ideje alatt. A foglalkozásokat Szabó Évi tartja a Mezüze Klubban. Vasárnaponként TALMUD TÓRA és BÁR/BÁT MICVA felkészítő 10-14 éveseknek. Találkozunk minden vasárnap 10.00 órakor a Frankel gyerekhelységében. A Talmud Tóra foglalkozást Kőszegi Judit szakképzett judaisztika tanárnő tartja, Verő Tamás rabbi és Verő Linda segédletével. Az év témája a MICVA értelmezése és teljesítése lesz. A gyerekek az egész évet átölelő témakör keretein belül megismerkednek a micva szó két fő jelentésével: törvény és jócselekedet. Jelentkezés: a 0630 6500332 számon Lindánál. Kérjük, mindig nézzétek meg a naptárban az aktuális programot a FRANKEL.HU címen!
Mindenkit sok szeretettel várunk rendezvényeinken!
BUDAI MICVE KLUB Frankel Leó úti Zsinagóga kóser rendezvények kiváló helyszíne Esküvő, bar/bat micva, születésnap, céges rendezvények, villás reggelik teljeskörű szervezését és lebonyolítását vállaljuk. Információért, referenciákért hívjon a következő telefonszámokon: 06 30 94-28-215 (Medgyesi Andrea); 06 30 4141-640 (Arató Judit)
Budai ófár
A BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványa Elnök: Tordai Péter = Rabbi: Verő Tamás = Klubvezető: Arató Judit Főszerkesztő: Sárosi Viktória (
[email protected], 06-30-551-2002) A szerkesztőség címe: 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445 Internet: www.frankel.hu = E-mail:
[email protected] Nyomdai előkészítés: Czede Kft. = Nyomda: Gléda Kft. Támogató: MAZSÖK, Frankel Zsinagóga Alapítvány
