jobban teszed Dike, ha komolyan elgondolkozol a kérdésen, és az ötleteidet papírra veted - mondtam. Több évnyi pályázással a hátunk mögött is még mindig én voltam az, aki újra és újra föl korbácsolta a többi családtagban a vágyat. A CSCSCS (csöpp, családi csapatunk) tagjai aztán már biztatták egymást, javaslatokkal és ötletekkel hozakodtak elő, hogy a pozitív gondolkodásunkat ne is említsem, amely az eseményt igen nagy örömet adó, összcsaládi mókává és játékká tette. Dike pályaműve igazán őszintére és szívmelengetőre sikeredett. Elolvasva mindössze egy hibát találtam benne, az is csupán helyesírási jellegű volt. Biztos nyerőnek véltem. Már csak azt kellett megvárnunk, hogy a bírálóbizottság ezt hivatalosan is kihirdesse.' Aznap este - tőlünk messze élő - barátaink jöttek éppen vendégségbe hozzánk. (Általában férjemre, Patre hagytam, hogy átolvassa bölcsességeink gyöngyszemeit - pályázatainkat -, mielőtt felnyaltam rájuk a bélyeget és leragasztottam a borítékot, hogy vidám, zsűritagszíveket megdobogtató útjukra bocsássam őket.) Azon az estén kissé dicsekvő és feldobott hangulatban voltam, mivel büszkeséggel töltött el Dike eredetisége, őszintesége, találó és világos fogalmazása (amelyek a pályázat elbírálási szempontjai is voltak). Egyszerűen úgy éreztem, ezt meg kell osztanom vendégeinkkel. Megkérdeztem tőlük, hogy akarnak-e hallani egy kis ízelítőt abból a pályázatból, 20
amellyel fiunk washingtoni utat fog nyerni. Először azt gondolták, hogy csak viccelek, de miután felolvastam, láttam, rájuk is nagy hatást tett. Amikor egyik vendégünk visszaadta a dolgozat másolatát, megkérdezte: - Ez igazán remek, de mondd, hogyan lehetsz ennyire biztos abban, hogy Dike nyeri meg az utat? Az igazat megvallva kissé fárasztó tud lenni, ha az ember körül kétkedő Tamások lézengenek. Saját érdekedben remélem, hogy nem túl sok ilyen rontja körülötted a levegőt. Ha hazardírozó nő lennék, még fogadást is kötöttem volna rá, hogy igenis, a fiam nyeri az utat. Ehelyett azonban így szóltam: - Add meg Dike-nak a címeteket, és Washingtonban járva majd küld nektek egy képeslapot! Ilyet soha többé nem fogok tenni, mert azt hihették, ismerem a bírálóbizottság tagjait, vagy valamilyen közvetett kapcsolattal rendelkezem hozzájuk. Az ilyen szöveg mindenkiben gyanút ébreszt. Tehát azt javaslom: ne igyál előre a medve bőrére! Ezt a tanácsot érdemes örökre a fejedben tartani. Négy héttel később értesítették Dike-ot, hogy megnyerte az utazást. Washingtonból hazatérve számtalan érdekes élményről számolt be. (Ekkor utazott életében először egyedül.) Vendégeinknek - gondolván, talán érdekli őket - küldtem egy újságcikket, amely az utazás eseményeiről számolt be. „Legyen bármilyen ügyes a bátyó, én akkor is túlte21
