No title

TÁMOP-2.4.8-12/1-2012-0001 azonosító számú, „A munkahelyi egészség és biztonság fejlesztése, a munkaügyi ellenőrzés fejlesztése” című kiemelt projekt keretében Alternatív vitakezelési módokat bemutató szakmai tudásanyag összeállításához kapcsolódó szakértői tevékenység a Nemzeti Munkaügyi Hivatal számára

TEMATIKUS TUDÁSTÁR AZ ALTERNATÍV KONFLIKTUSKEZELÉS ÉS RESZTORATÍV VITARENDEZÉS TÉMAKÖRÉBEN

SZAKIRODALOM

Budapest, 2013. június

Fő fejezetek Resztoratív eljárások

3. oldal

Megalapozó irodalom

31. oldal

Arbitráció

127. oldal

Mediáció

130. oldal

Resztoratív eljárások

Angol nyelvű irodalom sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)

Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns)

1 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások 3 tanulmány, újságcikk, szakcikk Mannoni, Grazia 2013 Victim–offender mediation in areas characterized by high levels of organized crime. European Journal of Criminology. Sage Publication euc.sagepub.com

Rezümé Little criminological research exists on the implementation of victim–offender mediation (VOM) in geographical areas characterized by a ‘crisis of legality’ owing to the massive presence of organized crime. The current paper examines why Italy can be seen as a case study, given that VOM has been successfully implemented in Northern Italy whereas it is still struggling in Southern Italy, a regional context deeply affected by organized crime and the Mafia subculture. It hypothesizes that the difficulties and the delays in implementing restorative justice and VOM in Southern Italy may be related to the pre-existing mediatory role played historically by Mafia leaders, which runs parallel to the ‘official’ VOM system. This paper also proposes some working hypotheses concerning the improvement of VOM in areas where criminality is strongly linked to Mafia-type organizations. Tartalomjegyzék nem hozzáférhető

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmányköt et esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


2 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások tanulmány, újságcikk, szakcikk Hanley Duncan, Susan and Dickie, Ida 2013. február Family group conferencing: A pilot project within the juvenile court system in Louisville, Kentucky. in: The Prevention Researcher

USA, Eugene, Orlando Integrated research Services Inch. Angol http://www.nxtbook.com/nxtbooks/integratedresearchsrvcs/pr_201302/#/1 2

Rezümé The following article will: 1) define family group conferencing and provide evidence that supports its effectiveness; 2)discuss the step-by-step process of implementing and sustaining the Restorative Justice Louisville pilot project; 3) provide data from the 73 cases referred to the pilot project; and 4) discuss overcoming barriers and other lessons learned from the implementation of RJ practices in the juvneile system in Louisville, Kentucky. This in-depth review will assist lawyers, judges, and community stakeholders in other jurisdictions who are attempting to implement RJ practices with young offenders. (excerpt) Tartalomjegyzék nem hozzáférhető

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmányköte t esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


3 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások tanulmány, újságcikk, szakcikk Snow, Pamela 2013. február Restorative justice conferencing, oral language competence, and young offenders: Are these high-risk conversations?

USA, Eugene, Orlando Integrated research Services Inch. angol http://www.nxtbook.com/nxtbooks/integratedresearchsrvcs/pr_201302/#/ 20

Rezümé Given the enormous reliance of children and adolescents on secure, nurturing, and emotionally present parents, it is not surprising that young people reared in dysfunctional environments display enormous difficulties in meeting the social and academic challenges in the world of school. Many of these demands have oral language competence at their core; however, language skills often represent an area of "hidden disability" for at-risk young people. The focus of this article, therefore, is on those young people with no obvious communication difficulties, but who nevertheless have language skills well below those of their age peers, and are asked by school personnel to take part in a restorative justice (RJ) conference as a result of some wrongdoing. Tartalomjegyzék nem hozzáférhető

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén:

4 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások folyóiratcikk, tanulmány Payne, Allison Ann and Welch, Kelly 2013 Youth and Society

„Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


Sage Publication angol http://yas.sagepub.com/search/results?fulltext=Payne&x=9 &y=13&submit=yes&journal_set=spyas&src=selected&andor exactfulltext=and előfizetés után Rezümé Schools today are more frequently using punitive discipline practices to control student behavior, despite the greater effectiveness of community-building techniques on compliance that are based on restorative justice principles found in the criminal justice system. Prior research testing the racial threat hypothesis has found that the racial composition of schools is associated with the use of more punitive and less reparative approaches to discipline, just as it has been associated with criminal justice harshness. However, no research to date has assessed the possibility that school-level racial composition may affect the likelihood that specific restorative justice techniques, which are the most commonly used alternative, will be implemented. This study is the first to test the racial threat perspective in relation to use of the restorative practices student conferences, peer mediation, restitution, and community service. Using a national random sample in logistic regression analyses, we find that schools with proportionally more Black students are less likely to use such techniques when responding to student behavior. This finding has several troubling implications for minority students in particular and for education as a whole. Tartalomjegyzék nem hozzáférhető

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmányköt et esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


5 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások szakcikk Livingstone, Nuala and Carr, Nicola and Macdonald, Geraldine 2013 Restorative justice conferencing for reducing recidivism in young offenders (aged 7 to 21).

Cochrane Consumer Network, Oxford, England Cochrane Database of Systematic Reviews 2013, Issue 2. angol

Rezümé The number of young people who commit offences remains an area of concern in many countries, particular considering the high rate of those who then go on to reoffend. An increasingly popular technique used with young offenders, as an alternative to normal court proceedings, is to conduct a Restorative Justice Conference. This conference involves a meeting between the offender, the victim or victims, the supporters of both and a conference coordinator. The conference gives all individuals involved a chance to share their experience and to decide together how best to repair the harm caused by the offence. It is believed that providing an opportunity for the offender to make amends for what they have done, along with the victim's forgiveness, increases the satisfaction of all those involved and reduces the likelihood of reoffending. The purpose of this review was to look at whether young people who are part of a restorative justice conference are less likely to reoffend than those who go through normal court proceedings. Four randomised controlled trials were included in this review. Findings indicate that there was no difference between those who are part of restorative justice conferences and those in normal court proceedings in terms of

the rate of reoffending after the intervention. There was also no difference between these two groups in terms of a change in their self-esteem or their satisfaction with the process. Results may indicate that victims who are part of a restorative conference are more satisfied than those who are part of court proceedings. The quality of the included studies was low. More high quality research using a design where participants are randomly allocated to an intervention or control group is needed. Tartalomjegyzék Nem hozzáférhető

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző

6 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások szakcikk Kershen, Lawrence

Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet

2013 Why rj...?

esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


Probation Junior

angol http://junior.yfj.ro/attachments/3.%20Lawrence%20Kershen%20%20Why%20RJ.pdf Rezümé The use of mediation and Restorative Justice is developing across the world. Experience of these complementary dispute resolution methods has been built for longer in some cultures and jurisdictions than in others. This article aims to identify some of the benefits and pitfalls inherent in the adoption of these processes, and Restorative Justice in particular. The article is a personal and subjective account of the author’s experience in this field over the past 15 or so years, both as mediator and as a Board member of the Restorative Justice Council. It examines some of the key learnings to be derived from this experience that might be relevant to those interested in developing the field. The main themes that emerge are the need for an over-arching body that will promote the RJ agenda nationally, the importance of effective governance in such an organisation, the need for a communications strategy that will inform and inspire all levels of the community, and the essential role that standards play in promoting effective RJ and its acceptance by the public. It has been written in the hope not only that it will encourage and guide others who see the potential of RJ but may be at an early stage of its implementation, and also to help them to avoid some of the wrong turnings that can be taken in any process of trial and error, that is learning by experience. Szöveg The use of mediation and Restorative Justice is developing across the world.

Experience of these complementary dispute resolution methods has been built for longer in some cultures and jurisdictions than in others. This article aims to identify some of the benefits and pitfalls inherent in the adoption of these processes, and Restorative Justice in particular. The article is a personal and subjective account of the author’s experience in this field over the past 15 or so years, both as mediator and as a Board member of the Restorative Justice Council. It examines some of the key learnings to be derived from this experience that might be relevant to those interested in developing the field. The main themes that emerge are the need for an over-arching body that will promote the RJ agenda nationally, the importance of effective governance in such an organisation, the need for a communications strategy that will inform and inspire all levels of the community, and the essential role that standards play in promoting effective RJ and its acceptance by the public. It has been written in the hope not only that it will encourage and guide others who see the potential of RJ but may be at an early stage of its implementation, and also to help them to avoid some of the wrong turnings that can be taken in any process of trial and error, that is learning by experience. I should start with a disclaimer – I am no academic, and no theoretician. I share the reaction of a mediator colleague and friend who was asked to make a presentation on mediation to an Australian university. At the end, one of the professors present leaned back in his chair and said to her: “Well I can see it works in practice – but does it work in theory?” It was years of practice as a barrister, a trial lawyer, in the courts of England and Wales that gave rise to my enthusiasm and even passion for mediation and restorative practice was born of. And after many years toiling at the coalface of the law, both civil commercial and criminal, I found myself saying “There have to be better ways of doing this.” 1967, the year I was called to the Bar, was a time of upheaval in society, in consciousness and for me personally. The Vietnam War was raging, young people were outspoken in challenging the status quo and the theme for many was ‘Make Love not War’. For me there were the challenges of finding my place as a barrister – and yet remaining true to principles of individual freedom. 18 Lawrence Kershen has facilitated commercial and other mediations since he was accredited as a mediator in 1994, and more recently as a restorative practitioner. With a background as a barrister, he was a board member and latterly Chair of the Restorative Justice Council from 2003 to 2012. As I made my way in the adversarial legal system, it showed itself to be a particularly useful instrument for identifying issues, and sometimes for extracting the truth –

‘extracting’ also being the description of a dentist pulling teeth. It seemed however a particularly blunt instrument as a way of resolving differences between people, businesses, organisations and institutions, of making peace between them. So when in 1994 I discovered that the word mediation was different from meditation, or even medication, I was intrigued, then inspired. I had become familiar with a process where the winner takes all, or worse, where the winner comes out of court saying: “Call that justice! I may have won the case but what good does it to me?”. I was excited by the possibility that the parties could resolve their differences themselves, and even better that they could choose the elements of that resolution. In criminal work I often saw the frustration and anxiety that victims experienced waiting for, during and even after their court appearance. And I saw that the process did little to change – indeed was not designed to change – their experience of the crime of which they were victims. The same applied to the perpetrators. If they were pleading guilty, they needed to do no more than answer to their name when asked, and ‘Guilty’ when the charge was put. Then go down the stairs to the cells and start to do their time – or come out of court and join their mates down the pub to celebrate their lucky break. Nothing had changed for most of them, and in no way did they have to face up to the consequences of their actions. From mediation to RJ Once I had started to learn mediation skills, it seemed obvious that they might have a place in the criminal justice system. Some process was needed to connect the offender with the effect of his actions on his victim, I felt. There had to be a way for his conscience to be awakened – on the working hypothesis that he had a conscience. And, as I saw when I sat as judge, there needed to be some way in which the victim could learn that the perpetrator was not an evil monster (usually), but a damaged, vulnerable individual who was most often himself a victim. So when I heard Professor Howard Zehr gave a talk on Changing Lenses, it was a profound experience to learn that Restorative Justice existed and was alive and well, even if only in small pockets across the world. I wanted, indeed felt obliged to support its development in any way I could, and so I became a member of what was then the Restorative Justice Consortium. It’s tempting to think that the RJ ‘movement’ has arrived in England and Wales, with legislation for pre-sentence RJ currently before Parliament, moral and financial support for the RJC from Government and a planned national rollout. There is, of course, more work to be done and, no doubt, more obstacles to overcome. However with the benefit of hindsight some general guidelines and principles stand out if RJ is to flourish.

A Restorative Justice body A body that will promote the RJ agenda nationally – whatever its name – seems to be essential. Whether such a body is a charitable company (like the RJC) or some other organisation, it needs to be there, and perceived as there, for the good of all rather than any sectarian group. In addition, the support of ’champions’ and influential patrons seems in retrospect to have been essential. A number of individuals and organisations played crucial roles in promoting the understanding and credibility of restorative justice in the UK. Champions like the then Chief Constable of Thames Valley Police, Sir Charles Pollard, academics such as Martin Wright, civil servants like Lizzie Nelson, then Home Office lead on RJ, were all key figures. There have been other key events and signposts along the way. Public confidence in standards of good practice has seemed fundamental in such a delicate area of endeavour. Developing Best Practice guidance, and moving from being a Consortium to a Council was integral to maintaining practice standards. Although it was not always politically easy, this has been a key contribution to the acceptance of RJ. And of course influencing the media has been critical. The more that journalists in print and visual media understand the effectiveness of RJ, the better embedded it becomes. Accounts from victims of the benefits and the positive effects of the RJ process are particularly valuable. Governance Another important step was encouraging RJC Board members to act – and think – in terms of what is best for the organisation, rather than their own group or constituency. Those who support RJ have often had to fight to sustain their vision against resistance and cynicism. Sometimes individuals develop what might be called ‘founder mentality’, where if a proposal wasn’t in line with their thinking, it shouldn’t be done at all. Yet what such a Board needs is not individuals who will represent their own organisations or constituencies, but who are dedicated to the best interests of the Council in driving a national agenda. At times, this may throw up crises of conscience, yet it is vital for the healthy and effective functioning of the RJC. The challenge of course is to manage those differences in a restorative way! Diversity is a huge asset to such a body, so it is vital to reserve (and even write into the constitution) some places on the board for those who come not from a justice background, but with experience in e.g. business. It helps of course if they are sympathetic to RJ! It is also valuable to carry out a skills audit, analysing what skills are represented in the current make-up of the Board, and what skills are needed; then encouraging

applicants who will fill those skills gaps – such as marketing, fundraising, organisational development etc. The restorative meeting What has inspired me throughout is the experience of transformation that is inherently possible in any such meeting. Individuals may approach it filled with fear, dislike, or hatred, maybe built up over a long time – yet can emerge on the other side with affection or compassion or empathy for the other. How different from the outcomes of traditional criminal justice. Religion exhorts us to forgive those who wrong us. This may be very difficult to find in our hearts when we feel ourselves to have been victimised. Yet the process of ‘meeting and talking’ offers a path to find that spiritual element. Thus it is not uncommon to find contrition, regret, compassion, and empathy at such a meeting e.g. the ‘victim’ who after a couple of hours offers to help the offender find work. Or the offender who wants to stay in touch with their victim to let them know about their progress. Many other examples abound, as a brief look at the RJC website – www.restorativejustice.org.uk – will reveal. Implementing RJ - the Challenges To those of us brought up in a retributive legal system the nature of a restorative process is pretty unfamiliar. So it should not come as a surprise that RJ may be seen as dangerous and threatening, and its potential for upset should not be underestimated. A principal source of resistance to RJ may well be the apprehension that stems from this unfamiliarity. To address this, an approach is necessary that is – to borrow Professor John Braithwaite’s description – both ‘top down, ground up and middle out’. A communication strategy must seek endorsement from Government and policy makers. It needs to address public perception and concerns. And it must engage with professionals both in criminal justice – e.g. judiciary, lawyers, probation, prison service – and business, as well as those who are already working in the restorative field. A good starting place however is the recognition that the existing system is not serving us the community as well as it needs to. There is no need for a moral position – only the pragmatic and sad fact that in the UK at least, victims’ satisfaction rates with criminal justice are low and recidivism is high. Government’s own research which shows that RJ offers 85% victim satisfaction rates and a 27% reduction in reoffending. Other challenges are around the sustainability of the body promoting RJ. Basically this means money. Funding crises can sap energy that should be going into development work. To avert these and the perennial search for money, sustainable

sources of funding have to be found. These may be from membership fees and practitioner registration, from grant-making trusts and business sponsorship. It may be that consultancy offers a revenue stream, although such fund-raising opportunities are limited. Ideally committed funding from public bodies e.g. the EU, the State, gives the greatest measure of sustainability – though such funding can bring with it particular challenges of its own. Standards in RJ There are of course other and more specific questions of policy and practice that have to be considered e.g. confidentiality, voluntary nature of participation and so on. However the most important function that a national body can offer I believe is quality assurance for the public. At the heart of it is the need for a safe process, where those involved and the community at large can feel confident that at the very least, no further harm will be done, and at best the process is managed with integrity in a way that is secure and effective. Steps that have been taken to this end include: - drawing up Best Practice Guidance - a national Practitioners Register - a national Trainers Register - a Code of Practice for Practitioners - a Code of Practice for Trainers - Accreditation of Practitioners - a Restorative Service Quality Mark for agencies It has been important that all of these have been created in conjunction with the membership. Indeed it could be said to be essential that this body acts in a restorative way in everything it does – in other words that it ‘walks its talk’. The view beyond So RJ is not something to be imposed – indeed it is a contradiction in terms and of the spirit of a ‘restorative’ approach. If RJ is integrated into the fabric of our society it is because it expresses a progression. Revisiting Nils Christie, the State need no take ownership of our conflicts. Humanity and our society have grown up enough to be more responsible and response-able for resolving our differences ourselves. Those who undertake this great work however should be under no illusions – this is about a change of culture. This journey from a retributive to a more restorative system, from third-party resolution of disputes to self-determination, requires a shift in attitudes – and that takes time. It could be described as a kind of evolution. And despite my mature age, I have not yet outgrown my tendency to idealism – only now I would express the ideal as ‘Make Peace not War’.


7 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások szakcikk Wood, William R.

Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.) Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns)

2013 Victims as stakeholders: Research from a juvenile court on the changing roles of victims in restorative justice.

Western Criminology Review. 14(1):6-24. angol http://www.academia.edu/3394913/Victims _as_Stakeholders_Research_from_a_Juvenil e_Court_on_the_Changing_Roles_of_Victims _in_Restorative_Justice Rezümé "This research analyzes changes made by a juvenile court over five years toward the progressive inclusion of victims as “stakeholders” within the implementation and development of restorative justice practices. Beginning in 1999, the Clark County Juvenile Court (CCJC) in Washington State introduced a Victim Offender Mediation (VOM) program. Subsequently, the court altered diversion and probation practices in ways that provided severalsignificant services to victims, and afforded victims increased decision-making capacity. In doing so, the court also amended how offenders fulfilled their diversion or probation requirements at the court, particularly in relation to its use of VOMs. This research follows the initial inclusion of victims as “stakeholders” within the use of VOMs beginning in 1999, and explicates how and where these stakeholder roles were amended over time until 2005, when the court had largely finalized the structure of victim involvement and participation. The ensuing discussion describes the rationale for the court’s changes, and the effects of these changes on how victims were able to participate and make decisions in both diversion and probation cases. The paper concludes by discussing the implications of these changes as they involve the role of victims as stakeholders within restorative justice as used in formal justice settings, and in particular the

possible limits ofsuch roles when enacted through justice agencies such as juvenile courts. Tartalomjegyzék nem hozzáférhető

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


8 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások tanulmány Walker, Lorenn 2013 Beyond policy: Conferencing on student misbehavior. In, Katherine S. van Wormer and Lorenn Walkers, eds, Restorative Justice Today: Practical Applications. Los Angeles: Sage. PP. 75-80. Los Angeles Sage angol

Rezümé In this personal description of her experience as a parent in a restorative conference when her 14-year old son was assaulted in a Hawai'i public school, Walker shows how the process is viewed from the inside Tartalomjegyzék nem hozzáférhető



9 1 hazai 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások Negrea Vidia 2008 Resztoratív gyakorlatok : kézikönyv : [jóvátételi és helyreállító gyakorlatok] Budapest Szociális Szakemberek Fóruma magyar

Rezümé A könyv összehasonlítja a mediációt és a választottbíráskodást, bemutatja a hazai és a külföldi közvetítői tevékenység szabályait és gyakorlatát a mediáció különböző területein (családi, munkaügyi, egészségügyi, fogyasztóvédelmi stb. közvetítés). Tartalomjegyzék nem elérhető


9/a 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 5 resztoratív eljárások Barabás Tünde, Fellegi Borbála, Windt Szandra

Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)

Felelősségvállalás, kapcsolat és helyreállítás : mediáció és resztoratív igazságszolgáltatás a büntetés-végrehajtásban

Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) Rezümé Tartalomjegyzék

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím:

10 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások

Fellegi Borbála 2009 Út a megbékéléshez. A helyreállító igazságszolgáltatás intézményesülése Tanulmányköte Magyarországon t esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


Budapest Napvilág Kiadó magyar http://foresee.hu/uploads/media/FellegiBorbala_UtaMegbekeleshez_tezisek .pdf

Rezümé Hogyan használhatjuk konfliktusainkat közösségi kötelékeink erősítésére?, Remélhetünk-e igazságot, ha a sérelem okozására adott válasz célja a sérelmek helyreállítása?, Mi zajlik le áldozatok és elkövetők lelkében, amikor a megtorlás helyett a jóvátétel lehetőségét helyezik gondolataik középpontjába?, Hogyan képesek szemben álló felek egymással leülni, és közösen részt vállalni egy békésebb jövő kialakításában?, Milyen hatással lehet mindez az emberek és közösségek egymás közti viszonyaira és a társadalmi integrációra? E könyv ilyen és hasonló kérdések mentén tekinti át a helyreállító (resztoratív) igazságszolgáltatás elméleti hátterét, gyakorlati alkalmazásait, nemzetközi elterjedtségét, a magyarországi intézményesülés folyamatát és a jelenlegi büntetőügyi közvetítői (mediációs) rendszer jellegzetességeit. Mindemellett a kötet képet fest egy jogalkalmazókat érintő interjúkutatáson keresztül a hazai bírák és ügyészek mediációval kapcsolatos gondolatairól is. A tanulmány kulcsszavai felsorolhatók: a közösségi szabályalkotás, szabálykövetés és szabályszegés; a normaszegésre adható válaszlépések, a felelősségvállalás, a bocsánatkérés, a megbocsátás, valamint a jóvátétel lehetőségei, hatásai, konzekvenciái és korlátai; a

közösségi döntéshozatal során történő partneri együttműködés feltételei, valamint mindebben az emberek egymás iránt érzett bizalmának, felelősségének és kötődésének jelentősége. Tartalomjegyzék nem elérhető



11 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások Vígh József 2003 A kárhelyreállító igazságszolgáltatás eszközei a hazai büntető igazságszolgáltatás rendszerében. Kézirat magyar

Rezümé A kárhelyreállító igazságszolgáltatás eszközei a hazai büntető igazságszolgáltatás rendszerében. A Tanulmány “A Kárhelyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében” c. OTKA kutatáskeretében készült. Tartalomjegyzék nem elérhető



12 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés, bűncselekmény 5 resztoratív eljárások Tamási Erzsébet (szerk.) 2006 A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében Budapest Budapesti Szociális Forrásközpont nagyar

Rezümé A szerző helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségeit mutatja be a bűnözés kezelésében Tartalomjegyzék nem elérhető


Kiadás helye Kiadó neve Nyelv

12 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés, bűncselekmény 5 resztoratív eljárások Fellegi Borbála 2002 A kárhelyreállító igazságszolgáltatás Intézményesítésének menete Magyarországon gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők esetében kézirat kézirat magyar

Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns)

nem elérhető Rezümé A szerző a gyermek- és fitalakorú bűnelkövetők vonatkozásában mutatja be a kárhelyreállító igazságszolgáltatás lehetőségeit, illetve, hogy milyen intézményes formákban vezethetők be ezek az eljárások Tartalomjegyzék nem elérhető sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén:




Görgényi Ilona 2000 Régi és új paradigma: a restoratív igazságszolgáltatás In.: Békési Imre emlékkötet Szerk: Gellén Balázs Budapest ELTE ÁJK magyar Rezümé

nem elérhető Tartalomjegyzék nem elérhető





Győrfi Éva 2003 Igazságszolgáltatás másképp - összeállítás a helyreállító igazságszolgáltatás koncepciójának hátteréről In.: Herczog Mária szerk.: Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület magyar Rezümé

Tartalomjegyzék





Gyurkó Szilvia 2005 Helyreállító igazságszolgáltatási technikák alkalmazásának lehetőségei a családon belüli erőszak eseteiben. Budapest Kriminológiai Tanulmányok 42. kötet

Rezümé Tartalomjegyzék



16 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások Hatvani Erzsébet 2010 Helyreállító igazságszolgáltatás, mediáció a büntető igazságszolgáltatásban, a Pártfogó Felügyelői Szolgálat gyakorlatában In.: Víg Dávid szerk. Mediáció a büntetőeljárásban és a bűnmegelőzésben Távoltartás - új törvény a családon belüli erőszak ellen ; Helyi közbiztonság települések biztonsága ; A közérdekű munka kiszabása és végrehajtása ; Az áldozatsegítés helyzete és jövőképe ; Rendészeti stratégiák ; A bírósági szervezet aktuális kérdései ; A viktimológiai szekció rendezvényei Budapest Magyar Kriminológiai Társaság magyar Rezümé

Tartalomjegyzék Távoltartás - új törvény a családon belüli erőszak ellen ; Helyi közbiztonság - települések biztonsága ; A közérdekű munka kiszabása és végrehajtása ; Az áldozatsegítés helyzete és jövőképe ; Rendészeti stratégiák ; A bírósági szervezet aktuális kérdései ; A viktimológiai szekció rendezvényei



16 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások szerk.: Gyökös Melinda, Klopfer Judit, Lányi Krisztina A helyreállító igazságszolgáltatás európai jó gyakorlatai a büntetőeljárásban : konferenciakötet Budapest Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium magyar http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/RJ_HUN.pdf

Rezümé „A helyreállító igazságszolgáltatás európai jó gyakorlatai a büntetőeljárásban” konferenciakötet, az azonos elnevezésű nemzetközi konferencián bemutatott gyakorlatokról szóló tanulmányokat tartalmazza. A szakcikkek széleskörű áttekintést nyújtanak 17 európai államban alkalmazott resztoratív eljárások jogi és gyakorlati megoldásairól. A kötet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium JLS/2007/ISEC/FPA/C1/033 projektje keretében készült. Egy igen tartalmas, a gyakorló szakemberek és az érdeklődő laikus közönség számára is hasznos kiadvány. Tartalomjegyzék


17 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások Gönczöl Katalin 2007 Helyreállító igazságszolgáltatás helyreállítható bizalom in.: LI. évf., 39.sz.


Budapest magyar Rezümé

Tartalomjegyzék



18 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások Fellegi Borbála 2008 Büntetés és/vagy helyreállítás, A resztoratív igazságszolgáltatás intézményesülése Magyarországon – doktori értekezés kézirat ELTE TáTK magyar http://doktori.tatk.elte.hu/2009_Fellegi_Borbala.pdf

Rezümé A tanulmány a konfliktuskezelés módozatairól szól, társadalompolitikai összefüggésben vizsgálja a társadalom meglévő erkölcsi, intézményi és jogszabályi válaszlehetőségeit a bűncselekmények kapcsán felmerülő problémákra. Tartalomjegyzék


19 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 5 resztoratív eljárások Erős M.



A kárhelyreállító igazságszolgáltatás spirituális gyökerei in.: Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. szer. Herczog Mária Budapest Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület magyar Rezümé

Tartalomjegyzék


Kiadás helye Kiadó neve

20 1 magyar 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés, bűncselekmény 5 resztoratív eljárások Nagy Ferenc 1994 Jóvátétel mint a konfliktusfeloldó büntető igazságszolgáltatás egyik formája in.: Gönczöl katalin szerk. Büntetőpolitika, bűnmegelőzés Budapest T-Twins

Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns)

magyar Rezümé

Tartalomjegyzék





Negrea Vidia 2003 A resztoratív nevelési módszer hazai alkalmazása In. Herczog Mária szerk. Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület magyar Rezümé

Tartalomjegyzék

Megalapozó irodalom


22 1 magyar 1 magyar 1 a munka világa 1 megalapozó irodalom Tarczal Katalin 2005 A konfliktus-feloldás alternatívái



Budapest Rézler Gyula Alapítvány magyar www.rezler-foundation.hu/docs/tarczal.doc

Rezümé A második, bővített kiadás már ismerteti a közvetítői tevékenység legújabb területének - a büntetőeljárási mediációnak - a közeljövőben elfogadásra kerülő szabályait is. Tartalom A Rézler Gyula Alapítvány részére készítette: Tarczal Katalin A konfliktus-feloldás alternatívái

TARTALOM I. A konfliktus 1. Bevezetés 2. A konfliktus definíciója 3. Konfliktus-megoldási módok II. A mediáció 1.Történeti és kulturális gyökerek 2.A mediációs eljárás a) Alkalmazásának feltételei b) A mediátor képességei és készségei c) A mediációs folyamat 3. A mediáció alkalmazási területei Magyarországon a) A mediáció jogi alapjai

3. 3. 4. 6. 11. 11. 13. 13. 15. 16. 20. 20.

b) Munkaügyi viták c) Egészségügyi mediáció d) Oktatásügy e) Gyermekvédelem, családi konfliktusok

21. 22. 24. 24.

III. A facilitált tárgyalás 1. Elméleti alapok 2.A resztoratív igazságszolgáltatás modelljei a) Eszmetörténeti előzmények b) A diverziós modellek c) A mediáció d) A beszélőkörök e) A konferenciamodellek 3.Komplex konfliktuskezelés: kisebbségi konfliktusok

25. 25. 26. 26. 27. 28. 29. 30. 34.

IV. Választottbíráskodás és döntőbíráskodás 1. Elméleti alapok a) Jog? – Nem jog? b) A jog funkció c) Eltérő jogi kultúrák, eltérő eljárások d) A bírósági per és a konfliktus e) Pozicionális tárgyalás - érdek-alapú tárgyalás f) Harmadik személy a konfliktusrendezésben g) Elhatárolás, h) Előzmények 2. A választottbíráskodás jogi szabályozása Magyarországon a) Történet b) Intézmények c) Elméleti kérdések és diszpozitív szabályok d) A választottbíróság és az állami bíróság kapcsolata e) A választottbíró f) A választottbíráskodás alapelvei és diszpozitív szabályai 3. Döntőbíráskodás Magyarországon 4. Irodalomjegyzék

37. 37. 37. 37. 38. 40. 41. 42. 43. 44. 46. 46. 47. 47. 49. 49. 50. 52. 55.

Mottó: „Ellentétek a valóságban nincsenek. Mi az, ami a valóságban van? Egyetlen szóval: különbség. A világ jellege nem az ellentétekben, hanem a különbségekben van.” (Hamvas Béla: Scientia sacra I. 162. o.)

I. A konfliktus 1. Bevezetés A konfliktusmegoldás problémakörével először pedagógusi munkám során találkoztam. A tanár és a diák viselkedését különböző belső célok és külső hatások, különböző személyes tulajdonságok és szerepelvárások alakítják, emiatt gyakori a nézetkülönbség, esetleg összetűzés. Hasonló érdek, motiváció, érzelem és attitűdbeli különbségek fordulhatnak elő a szülő -gyermek kapcsolatban is. Hiszen a születés pillanatától kezdve külön akarattal, eltérő érzelmekkel és vágyakkal rendelkezünk. A születéssel az „egységből” „kettőség” lesz, s ez magában rejti az ellentmondás, a konfliktus lehetőségét. Ugyanakkor ezek az alapvető emberi relációk is megőriznek valamit az egységélményből: a síró gyerek átölelése testi-lelki egységet, a tanári magyarázat intellektuális egységet teremthet. Tehát az egység nem veszett el végérvényesen, hosszabb-rövidebb időre, különböző szinteken és különböző mértékben újra megteremthető. Gyakran ösztönösen, máskor tudatosan, újra meg újra átéljük. Úgy tűnik: az egység és ellentét, az egyetértés és ellentmondás, a harmónia és a konfliktus életünk alapélményei. S érdekes módon a kettő csak együtt értelmezhető. Mit jelentene a harmónia fogalma, ha nem ismernénk a konfliktust? Hiszen az ellentétek valójában ugyanannak a jelenségnek a két szélsőértékét jellemzik, s a keleti filozófiák szerint a kettő közé csak tudatunk húz határt. KEN WILBER Határok nélkül c. könyvében igen kritikusan így jellemzi az ún. nyugati kultúra gondolkodását: „Ádám legnagyobb vétke nem az volt, hogy evett az almából, hanem az, hogy megnevezte és osztályozta a világ jelenségeit. Ezzel felparcellázta a különben egységes valóságot. Ezek az ősapánkról ránk hagyományozott művi határok egyre jobban beszűkítik a haladás bűvöletében élő nyugati 1 ember világképét. Ahol határ van, ott viszály, háborúság is támad, s az élet csatatérré alakul.” A továbbiakban olyan konfliktus-megoldási módszerekről lesz szó, melyek a konfliktusra nem úgy tekintenek, mint egy jó-rossz ellentétpár egyértelműen kerülendő oldalára, hanem mint az élet természetes velejárójára és egy megoldandó feladatra. 1

Ken Wilber Határok nélkül (Budapest: 2000) 2. A konfliktus definíciója

A konfliktus latin szó, összeütközést, összecsapást jelent. Az idegen szavak és kifejezések kéziszótára 2 szerint: „Az egymásnak ellentmondó, (nagy) erők, érdekek harca, 2. Harc, küzdelem”. Ez a meghatározás jelen dolgozat szempontjából túl tág, hiszen a konfliktus szót csupán emberek közötti viszonyokra fogjuk alkalmazni. Szűkítsük tehát a kört: „A konfliktus emberek vagy emberek csoportjai közötti versengés egy formája. Akkor lép fel, ha két vagy több személy verseng olyan célokért vagy korlátozott javakért, amelyek ténylegesen, vagy az ő észlelésük 3 szerint nem érhetőek el mindannyiuk számára.” LAUE szerint: „A konfliktus olyan, egyének, vagy csoportok közötti eszkalálódott versengés, ahol érdekek, értékek, szükségletek területén és legalább az egyik fél szerint kapcsolatukat az határozza meg, hogy céljaik összeegyeztethetetlenek.” Érdemes megfigyelni, hogy e definíciók központjában az összeütközés, összecsapás helyett a versengés áll. Ezzel mintegy előrevetítik a konfliktus-megoldás antropológiai megközelítésének fő kérdését: versengő, vagy együttműködő lény-e az ember?

A szociológiában ez a kérdés úgy hangzik, hogy: a konfliktus vagy a harmónia az emberi társadalom alapvető jellemzője? Az egyik válasz, a konfliktus-elmélet megfogalmazása MARX munkásságáig vezethető vissza. Alaptétele, hogy a konfliktus az emberi társadalom lényegéhez tartozik, sőt ez a társadalmak fejlődésének egyik mozgatóereje. MARX végső következtetése szerint azonban a szocializmusban fokozatosan eltűnik a konfliktus és a kommunizmusban teljes lesz a társadalmi harmónia. Követői: DAHRENDORF, ERIKSON, PARETO őt lényegesen meghaladva azt állítják, hogy minden emberi társadalomban voltak, vannak és lesznek konfliktusok. Ezen irányzat képviselői hajlanak arra, hogy a konfliktust ne tekintsék problémának, sőt a konfliktusokban lássák a társadalmi haladás fő mozgatóerejét. Maga MARX is pozitívnak ítélte a forradalmakat, 4 melyek a konfliktus legélesebb formái. A konfliktus-elmélettel szemben áll a harmónia-elmélet, mely szerint a társadalmak lényege az együttműködésben van, s a konfliktusok a társadalom működési zavarának, dezintegrációjának tünetei, vagyis diszfunkcionális jelenségek. (DURKHEIM, PARSON) A konfliktusok léte azonban tagadhatatlan, s azok nem jók, vagy rosszak, egyszerűen csak léteznek. A konfliktusok előrevihetik a társadalmat, ha – DAHRENDORF kifejezésével élve – sikerül domesztikálni, vagyis megszelídíteni, s kezelni azokat, de súlyosan veszélyeztetik a társadalom stabilitását, ha kezelhetetlenné válnak. 2

Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések kéziszótára (Budapest: Akadémiai kiadó 1994) Boulding Mediáció az egyezségteremtés művészete Partners füzetek (Budapest: Partners Hungary Alapítvány 2000), 3. o 4 Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába (Osiris Kiadó Budapest 1998), 156-160.old. A szociológiai kitérő után térjünk vissza a definíciókhoz! BOULDING és LAUE meghatározásában a versengés szó burkoltan azt is sejteti, hogy a folyamat végén nyertest és vesztest kapunk. LOVAS ZSUZSA és HERCZOG MÁRIA meghatározása igyekszik kiküszöbölni ezt az előítéletet, nem utal a végeredményre, s így általánosabb, és kevésbé tartalmaz értékelést: „A konfliktus egyet nem értés, ellentét, vita, vagy feszültség emberek vagy csoportok között. Ez az állapot vélt, vagy valós ellentéteken alapul. A konfliktusok univerzálisak, hiszen minden 5 emberi kapcsolatban, minden kultúrában felfedezhetők.” A konfliktusok okát MARX a termelési viszonyokból eredő osztálykülönbségekben látta, DAHRENDORF a hatalom egyenlőtlen elosztásában. Később továbbfejlesztette elméletét és A modern társadalmi konfliktus című művében két fő okot különböztet meg: az ún. „ellátmányi” problémát és a „jogosultsági” problémát, 6 mely a javakhoz és jogokhoz való hozzájutási lehetőségek egyenlőtlenségéből adódik. 7 C. W. MOORE a konfliktusok keletkezésének okait öt csoportba sorolta: a) információs eredetű, melyek alapja lehet: az információhiány, téves információk, különböző vélemények arról, hogy mi a fontos információ, az információ eltérő értelmezése, vagy túl sok információ. b) kapcsolati alapú, amelyet erős érzelmek, téves észlelések, kommunikációs zavarok, sorozatos negatív viselkedés okozhat. c) strukturális alapú, melyek eredete a források egyenlőtlen eloszlása, egyenlőtlen kontrollálási lehetőségek, egyenlőtlen hatalmi viszonyok, környezeti tényezők, melyek gátolják a kooperációt, vagy időhiány. d) érték-alapú konfliktusok, melyek azon alapulnak, hogy gondolatokat és viselkedéseket más kritériumok alapján ítélnek meg a szereplők, az elérendő célok alapvető értékekkel terheltek, vagy különböző a szereplők életfelfogása, vallása, stb. f) érdek-alapú konfliktusok, amelyek oka az érdekek látszólagos, vagy tényleges ütközése Ez a csoportosítás észrevehetően tágabb perspektívából tekint a konfliktusokra, kategóriái nem csak a társadalmi, hanem az egyéni konfliktusok egy részét is magukban foglalják. Az emberek érték-konfliktusaiban nincs más megoldási lehetőség, mint valamilyen úton eljutni egymás 3

értékeinek elfogadásához Ha a konfliktus oka strukturális, vagy információhiányból, vagy -többletből ered, akkor ennek megfelelő a megoldás is. A leggyakoribb azonban, hogy a konfliktus az érdekek mentén oldható fel, úgy, hogy a nem áthidalható különbségek (értékek, személyes szimpátiák, stb.) érintetlenül maradnak. 5 Lovas Zsuzsa- Herczog Mária Mediáció avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés (Budapest: Múzsák Kiadó 1999), 44. o. 6 Dahrendorf A modern társadalmi konfliktus (Budapest: Gondolat Kiadó 1994) 7 C.W. Moore The mediation process: Practical Strategies for Resorving Conflict San Francisco,CA:Jossey Boss (25. o.) 3.Konfliktus-megoldási módok A korábban említett egyéni, belső konfliktusok jól elkülöníthetők azoktól, amelyek az ember külső kapcsolataira és a társadalom egyes csoportjaira, rétegeire is hatással vannak.(Bár ezen állítás alól is vannak kivételek, amint a resztoratív igazságszolgáltatásról szóló részben látni fogjuk.) Az egyéni konfliktusokkal, melyek a személyiség fejlődésével, integritásával, a mentális folyamatokkal hozhatók összefüggésbe a pszichológia tudománya foglalkozik. A konfliktusok ilyen szemléletű megoldását nevezhetjük pszichológiai, vagy más néven terápiás módszernek, s ezen belül a pszichoanalízistől a drámajátékig sok érdekes módszert megismerhetünk a tudomány szakirodalmából. A társadalom szempontjából releváns, külső konfliktusok megoldására elsősorban a jog jelenségét szokás megnevezni s ezt a fogalmat használva a jogos-jogtalan megkülönböztetéshez és a jogon belül a különféle eljárási szabályokhoz jutunk. A kérdésre azonban, hogy „Mi a jog?” túlságosan sokféle választ találunk, ezért először beszéljünk inkább szélesebb értelemben a társadalomban előforduló viszályrendezési módszerekről. Legegyszerűbb séma a „harc” vagy „beszéd” alternatívája. Ha a „jogos” és „jogtalan” fogalmát nem vetítjük rá, a „harc” fogalmába minden agresszív, erőszakos cselekvést besorolhatunk. Nemcsak a jogtörténetből ismert vérbosszút, erőszakos önhatalmat, hanem valójában minden olyan bűncselekményt is, mely valamilyen konfliktusból ered. S a beszéd kategóriája sem feltétlenül azonos a „társadalmilag elfogadott”, még kevésbé a „jogszerű” kategóriájával. A harc, bosszú, a másnak való károkozás azonban nemcsak a konfliktus-feloldás eszköze, hanem keletkezteti is a konfliktust. Azt is észre kell vennünk, hogy ebben az értelmezésben az egyéni és társadalmi konfliktusok közötti éles határvonal is természetesebbé szelídül. A jog kifejezést sem kerülhetjük el, hiszen PHILIP HUGE GULLIVER a vitarendezési formák csoportosítására a 8 „jogi” és „politikai” megkülönböztetést javasolta. A jogi megoldást az érvényes és adott helyzetre vonatkoztatható normákra hivatkozás jellemzi, míg a politikai a felek közötti hatalmi viszonyon alapul. Ahogyan mindenki, aki típusokat alkot P. H. GULLIVER is hozzáteszi: nincs tiszta típus, az egyes elemek keveredve realizálódnak a konkrét esetekben. Az alaposabb vizsgálódás azonban felfedte, hogy ez a két modell nem fedi le az összes vitarendezési 9 módot, ezért MAX GLUCKMAN egy harmadik modellt, a rituális vitarendezés ideáltípusát vezeti be, melyet nemcsak a törzsi társadalmakban, hanem a modern nyugati társadalomban is megfigyelhetünk. Rituális elemek az ún. békekörökben, vagy modern elnevezéssel: konferencia-modellekben is szerepet kapnak. 8

Philip Huge Gulliver ’Viták és tárgyalások’ in: Jog és antropológia szerk. H. Szilágyi István (Budapest: Osiris 2000) 9 Max Gluckman Politics, Law and Rituals in: Tribal Society Series (Chicago: Aldine Publ.1965.) LAURA NADER cikkéből megtudjuk, hogy az eljárási mechanizmusban aktivizálódó résztvevők száma szerint

is csoportosíthatjuk a konfliktus-megoldási módokat. E szerint azok lehetnek egyoldalúak (panasz), kétoldalúak 10 (tárgyalás) és háromoldalúak (ítélkezés, közvetítés) A háromoldalú eljárások vizsgálatára szűkítette le tipizálási kísérletét TORSTEIN ECKHOFF. 1966-ban írott cikkében a viszályon kívül álló harmadik személy három ideáltípusát különböztette meg: a közvetítőt, a bírót, 11 és az adminisztrátort. A közvetítő tevékenysége a felek befolyásolásán keresztül arra irányul, hogy versengő érdekeiket félretéve, közös érdekeiket helyezzék középpontba. Erre az interperszonális befolyásolási eszközök széles skálája áll rendelkezésére: ígéret, javaslat, meggyőzés, támogatás, fenyegetés, bizalom kinyilvánítása stb. Fontos, hogy a közvetítő pártatlan legyen, és a felek elfogadják, mint a folyamat irányítóját. A közvetítés lényeges mozzanata az önkéntesség és az is alapvető, hogy a feleknek erősebb legyen az érdeke, hogy a konfliktus megoldódjék, mint maga a cél, melyet a vita során el akarnak érni. A közvetítő feladata konszenzus keresése és a folyamat békés mederben tartása s ehhez felhasználja személyes tekintélyét is. A bíró tevékenysége a közvetítőével ellentétben nem az érdekek, hanem a normák köré koncentrálódik és nem kompromisszum keresésére, hanem annak eldöntésére hivatott, hogy kinek van igaza. Amíg a közvetítő a jövőre és a kapcsolat fenntartására összpontosít, a bíró a múltra, a „jogilag releváns” tények megtörténtére vagy hiányára. A tények objektív feltárása alapkérdés e megoldásban. A pártatlanság és a tekintély a bírónak is fontos jellemzői, de eljárásában a személyes meggyőzést a normák elfogadottsága pótolja, mely a bírói módszer választásakor fontos motiváló tényező a feleknek a végeredményhez fűződő érdekei mellett, illetve azokat megelőzve. Alaptétel, hogy a felek kölcsönösen rendelkeznek a törvényekben megfogalmazott jogokkal és kötelességekkel s ezeknek a konkrét esetre való alkalmazására a bírónak hatalma van. A harmadik típus, az adminisztrátor esetében a hatalom még dominánsabb elem, ő azonban nem a korábban rögzített normák érvényesítésére használja fel hatalmát, hanem valamely jövőben elérendő cél érdekében hoz döntést, s ez a „magasabb szempont” a felek számára többnyire rejtve marad és csak az adminisztrátor hatalmi fölénye az, ami a döntés elfogadását lehetővé teszi. Hatalmi befolyásoló eszköze lehet a fizikai erő, személyes vezetési adottságok, vagy az anyagi források feletti rendelkezés lehetősége. Figyelemre méltó TORSTEIN ECKHOFFnak az a gondolata is, hogy a társadalmi rendszerben lejátszódó változásokkal párhuzamosan a viszályrendezés módszerei is cserélődhetnek. Ha például a viszályrendező hatalma növekszik, vagy megnőnek 10

Laura Nader ’A vitától a panaszig’ in Jog és antropológia szerk.: H. Szilágyi István (Budapest: 2000) (209.old) Torstein Eckhoff ’A közvetítő, a bíró és az adminisztrátor a viszályrendezésben’ in. Jog és szociológia szerk. Sajó András (Budapest:Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1973.), 175-189. old az adott megoldáshoz fűződő érdekei, a közvetítő adminisztrátorként kezd dönteni. Vagy fordítva: ha az adminisztrátor vagy bíró döntéseivel szemben megnő az ellenállás, és kevésbé tudja döntéseit keresztülvinni, akkor inkább közvetítőként fordul a konfliktushoz. Ha az adott előny feletti rendelkezési jogot átszármaztatják a felekre, az adminisztrátor hatalma is megszűnik. A bírói döntés valószínűségét csökkenti az a tényező, ha ily módon magasak a költségek, ugyanakkor a normák elfogadottságának, tekintélyének növekedése elősegíti a bírói módszer választását. Ez a megfigyelés két kérdést vet fel: a hatalom és a konfliktus összefüggését és azt a kérdést, hogy milyen tényezők befolyásolják az egyes társadalmak vitarendezési mechanizmusait Sikertelennek bizonyultak azok a kísérletek, melyek a jellemző vitarendezési formákat a gazdaság jellemzésével próbálták összefüggésbe hozni, vagyis a hasonló termelési módok valószínűleg nem implikálnak 12 hasonló konfliktusrendezési eljárásokat. A különféle társadalmi struktúrák és ideológiák elemzése azonban figyelemreméltó következtetésekhez vezetett. Elsőként ahhoz a felismeréshez, hogy az állam nélküli (ún. acephalos) társadalmak az emberi viselkedés ellenőrzésére az állami joggal funkcionálisan egyenértékű eszközrendszert alakítottak ki, melynek 11

működtető elvei és technikái azonban teljesen eltérhetnek az általunk megszokott normatív szemlélettől. Így például egyes észak-amerikai indián népcsoportoknál szinte ismeretlen a normatív gondolkodás. A jogi antropológiában ez vezetett a társadalmi kontroll fogalmának bevezetéséhez és a jogi pluralizmus eszméjének 13 megfogalmazásához. Bár THORSTEIN ECKHOFF csoportosítását alapvetőnek tartom, még árnyaltabbnak tűnik a vit 1. elkerülés 2. önkényes megoldás 3. kétoldalú tárgyalás 4. facilitáció (tárgyaláskönnyítés, tárgyalássegítés) 5. mediáció (közvetítés) 6. arbitráció (döntőbíráskodás), választottbíráskodás 7. pereskedés (ítélkezés) Az elkerülés tudatosan felvállalt stratégia, melynek során a vitás helyzet résztvevője szándékosan távol tartja magát a konfliktustól. Az idő múlásával a felek érdekeinek, vagy álláspontjának változásával a konfliktus oldódhat ezúton is. Az önkényes megoldás egyoldalú akció, amelyben a felek egyike nyomást gyakorol az ügy egyoldalú lezárásának szándékával. Általában a hatalommal rendelkező fél, saját „nyertessége” érdekében alkalmazza ezt a formát, az egyoldalú lemondás nem nevezhető önkénynek, ezt a magatartást inkább az elkerülő stratégiához sorolhatjuk.

12 Laura Nader ’A vitától a panaszig’ in Jog és antropológia lsd.. 10 jegyzet 210-212. old. 13 H. Szilágyi István A jogi antropológia főbb irányai (Budapest:2000.), 24-27. old A tárgyalás során közvetlen kommunikáció, kapcsolat van a konfliktusban levő felek között, s ebben a kommunikációs folyamatban igyekeznek valamilyen közös álláspontot kialakítani. A facilitáció során egy külső, neutrális személy segít a csoportnak a döntéshozatalban, a probléma meghatározásában és megoldásában, miközben célja elsősorban a problémamegoldás folyamatának 14 hatékonyabbá tétele. A facilitációt többnyire tárgyaláskönnyítésnek szokás fordítani, ez tágabb körben használt fogalom, nem csupán a konfliktusfeloldás, hanem annál tágabb körben a döntéshozatal folyamatában is alkalmazható technikát jelöl. A resztoratív igazságszolgáltatás modelljeiben ilyen közös döntéshozatal folyamatát figyelhetjük meg. A mediáció a tárgyalásnak olyan formája, ahol a feleket a harmadik, külső résztvevő, a mediátor (közvetítő) segíti a megoldás kidolgozásában. A két utóbbi tevékenység sokban hasonlít egymásra, és hasonló készségek kellenek alkalmazásukhoz. A jogi terminológiában talán a békítés, -egyeztetés fogalomkörébe tartozó technikák ezek, de kidolgozott tematikájuk és sajátos vonásaik miatt önálló konfliktus-feloldási eljárásnak tekinthetők. Az arbitráció szintén harmadik személy bevonására épül, azzal a különbséggel, hogy a külső személynek felhatalmazása van döntéshozatalra. Az arbitrátort a felek közös megegyezéssel választják ennyiben ők is részt vesznek az eljárásban. A pereskedés államilag megszervezett és ellenőrzött döntéshozatali rendszer, amelyben 15 bírák, vagy esküdtek döntenek formalizált jogszabályok alapján, formalizált eljárás során. A jogi intézményrendszerben a bírósági per dominanciája mellett elvileg mindegyik típus felfedezhető, gyakorlatilag azonban a római-germán jogcsaládban, melybe a magyar jog is tartozik, a peres eljárás dominanciája figyelhető meg, amelyben formális és kötött eljárás során a bíró előre tételezett normák alapján, vagy legalábbis ezekre hivatkozva hoz kötelező érvényű döntést. A bírósági per mellett ma már alternatív megoldást kínál a mediáció, a facilitáció, és a részben jogilag is szabályozott arbitráció, valamint az állami igazságszolgáltatási rendszerrel néhány ponton kapcsolódó

választottbíráskodás. Az alternatív megoldások lényegi eleme a részvétel önkéntessége és a megbomlott harmónia helyreállítására való törekvés, valamint az önrendelkezés lehetőségének tágabbra nyitása. Ha a demokratikus jelzőt az érintettek részvételére, (participációra) épülő eljárásokra használjuk, ezeket a módozatokat nyugodtan nevezhetjük demokratikusnak, szemben a felek számára kívülről jövő, adminisztratív, vagy bírói döntéssel. Amint azt Dr POKOL BÉLA is megfogalmazza: a közvetlen tárgyalástól a mediáción, választottbíráskodáson, 14

Göncz Kinga-Geskó S. Herbai I. Konfliktus-kezelés civil szervezetek számára (Budapest: Partners Hungary 1998), 14-18.o. 15 Mediation, the Art of Facilitating Settlement, Straus Institute for Dispute Resolution, Peperdine University, School of Law 1997) döntőbíráskodáson keresztül az ítélkezés felé haladva nő az eljárás formalizáltsága, a felek egyre kevésbé vesznek részt a megoldásban és a folyamat egyre inkább a normák köré összpontosul, valamint egyre szűkebb 16 körre koncentrálódik a mérlegelés szerepe. POKOL BÉLA arról a kérdésről is érdekes és közérthető elemzést nyújt, hogy mely konfliktusok esetén 17 gyakoribb a vita bírói útra terelése és mikor valószínűbb a megegyezés informális úton. Három dimenziót különböztethetünk meg, melyek meghatározzák a választ az iménti kérdésre: Az első annak vizsgálata, hogy a konfliktusba került felek egyszeri, vagy tartós kapcsolatban vannak. Az egyszeri kapcsolat valószínűsíti a peres utat, míg a tartós kapcsolatban lévőknek fokozott érdeke a megegyezés. A második dimenzió annak megállapítása, hogy a tartós kapcsolatban lévő felek között aláfölérendeltségi, vagy inkább mellérendeltségi viszony van. A hierarchikus kapcsolatban valószínűbb a per elkerülése, azonos erőviszonyban lévők gyakrabban fordulnak bírósághoz. Végül a harmadik síkon azt kell elemezni, hogy a konfliktusban az egész személyiség érintve van –e, vagy csak egy szerepkörben merül fel a vita. Utóbbi esetben ugyanis a szerepkörhöz kötődő jogi normák általában pontosan rögzítettek, ezért a felmerült konfliktus könnyebben értelmezhető jogvitaként. A témával foglalkozva úgy tűnik, mintha kialakulóban lenne egy új tudományterület, melyet talán a konfliktológia névvel lehetne illetni. HERBAI ISTVÁN a Partners Hungary Alapítvány programigazgatója szerint orosz nyelvterületen már van is rá szó. E „tudomány” művelői a konfliktusok megelőzésének és kezelésének kérdéseit igyekeznek feltárni és hatékony, gyakorlatban alkalmazható technikákat kidolgozni a társadalom 18 legkülönbözőbb színterein kialakult konfliktusok feloldására, sőt megelőzésére. A konfliktológia különböző tudományok határán helyezhető el. Egyaránt építkezik filozófiai, pszichológiai, szociológiai alapokra és sajátosan gyakorlat-centrikus, vagyis nem törekszik saját rendszertani meghatározására, elméletek gyártására és igazolására, annál inkább a felmerülő problémák megoldására és a sikeres tapasztalatok átadására. A módszertan itt szó szerint értendő, nem ismeretelméleti fogalom, ami azt jelenti, hogy gyakorlatban sikerrel alkalmazott eljárásokat a szakemberek részletes tematikákban, forgatókönyvekben összegzik. Művelői különös hangsúlyt fektetnek a gyakorlatban alkalmazható ismeretek továbbadására, a képzésekre. 16 Pokol Béla Jogszociológiai vizsgálódások (Budapest: Rejtjel kiadó 2003), 56-65.old 17 Pokol Béla A jog elkerülésének útjai, Mediáció, egyezségkötés Jogelméleti Szemle 2002/1. szám 18 Forrás: interjú Herbai Istvánnal a Partners Hungary Alapítvány programigazgatójával 2003. nov.9.

II. A mediáció 1.

Történeti és kulturális gyökerek

19

A mediációs gondolat talán Kínában és Japánban terjedt el a legszélesebb körben. Ezekben az országokban a vallás és a filozófia mindig is nagy hangsúlyt fektetett az egyetértésre, az együttműködésre és a harmóniára. Az ősi Kínában a közvetítés volt a vitás ügyek elrendezésének a legfőbb eszköze. A Kínai Népköztársaságban még ma is ezt alkalmazzák a Népi Kiengesztelő Bizottságokban. Még a formális jogi rendszerben is nagy jelentőséget tulajdonítanak konfliktusok esetén az önrendelkezésnek és a közvetítésnek. Japánban elvárták a faluközösség vezetőitől, hogy segítsenek lakosaiknak a vitás kérdések tisztázásában. Az ókori Görögországban a városállamok közti konfliktusokat más városok közvetítésével rendezték. A két nagyváros, Athén és Spárta konfliktusaiban kisebb görög városok ajánlották fel közvetítő szolgálatukat. Afrika számos népi törzsénél létezik a népgyűlés intézménye. Bárkinek joga van arra, hogy egybehívjon ilyen népgyűlést. Egy tekintéllyel felruházott személy mediátorként segít a résztvevő feleknek konfliktusuk megoldásában. A közvetítő szerepe különböző lehet, de minden esetben közös, hogy bíráskodás és szankció kerülésével keresi a megoldást. Egyéb példákat Jordánia, Melanézia, Latin-Amerika és Spanyolország falvaiban találtak. Egyházak és vallások irodalmában is megtalálható a közvetítés. Már a Bibliában találhatunk javaslatot harmadik személy által történő informális és törvénykezésen kívüli konfliktusrendezésre, még ha ott nem is a szó mai értelmében vett mediációról van is szó. Pál apostol a Korinthus-beliekhez írott első levelében (I. kor 6,1-5) arra szólítja fel a keresztény gyülekezetet, hogy peres dolgaikat ne vigyék a világi bíróság elé, hanem a gyülekezeten belül próbálják azokat rendezni. A MÁTÉ evangéliuma (Mt 18,15-17) arról tudósít, hogy JÉZUS azt ajánlja: amennyiben egy szabálysértést nem sikerül közvetlen beszélgetés útján tisztázni, akkor két kívülállót kell bevonni. A középkorban Nyugat-Európában az egyház volt a legjelentősebb konfliktusszabályozó és mediációs szervezet. A papok voltak azok, akik a családi viszályokban, a bűncselekményeknél és diplomáciai konfliktusokban közvetítettek. Számos etnikai csoport, vallásos szekta és szubkultúra számára nagy jelentőséggel bírt az önálló, államtól független konfliktusszabályozás. Így pl. Európában a zsidó gyülekezeteken belül a rabbik játszottak közvetítő szerepet. A kvékerek, a mennoniták és más vallásos csoportosulások, valamint az Amerikában élő kínai és japán bevándorlók hasonlóképpen a mediációt alkalmazzák vitáik megoldására. 19 Christoph Besemer Mediation, Vermittlung in Konflikten Stiftung gewaltfreies Leben ford. Hubainé Muzsnai Márta (Baden: 1997) Amerikában a háború alatti sztrájktilalom arra kényszerítette a munkavállalókat, hogy a munkáltatókkal szembeni konfliktusaikat más módon rendezzék. Kezdetben tapasztalt, idős egyetemi tanárokat bíztak meg a közvetítéssel, hiszen ők az ipari termeléstől távol lévén, pártatlan személyként jelenhettek meg a munkaügyi konfliktusokban. Az amerikai társadalomra egyébként is jellemző, hogy a konfliktusok a formális, jogi megoldások kerülésével, megegyezéssel oldódnak meg. A módszernek sikere volt, és a sztrájktilalom eltörlése után is szükség volt mediátorokra, ezért 1947-ben megalapították a Federal Mediation & Conciliation Service-t (FMCS), a Szövetségi Közvetítő és Békéltető Szolgálatot, mely ma is működik. A 60-as években, az USA társadalmában előtérbe kerültek a polgárjogi mozgalmak, a diákzavargások s a nemi szerepek újrafogalmazása. A problémák megoldására jó eszköznek tűnt a mediáció s az 1964-ben

létrehozott Community Relations Service (Közösségi Kapcsolatok Szolgálata) fontos szerepet játszott a faji és etnikai természetű ellentétek oldásában. A 70-es években jelentősen nőtt a mediációs eljárás alkalmazása, létrejöttek a Neighborhood Justice Centers (Szomszédok Közötti Igazságközpontok), melyek ingyenes, vagy kedvezményes árú mediációs szolgáltatásokat kínáltak. Tulajdonos és bérlő közötti vitákkal, házassági és családi konfliktusokkal, szomszédok közti problémákkal, erőszakos összeütközésekkel, vandalizmussal és más esetekkel foglalkoztak. Ma már USA-szerte hétszáz ilyen központ működik. Sok közülük állami, és együttműködik a bírósággal, más központok függetlenek és az uralkodó jogi rendszer alternatívájaként értelmezik magukat. Németországban a 90-es években 1500 márka perérték alatt a szomszédsági és becsületsértési ügyekben kötelezővé tették az előzetes mediációs eljáráson való részvételt. Ausztriában a felek gyakran alkalmaznak szerződéseikben ún. mediációs klauzulát, melyben vállalják, 20 hogy vita esetén először mediáció segítségével próbálnak egyezségre jutni. Amíg Amerikában elsősorban a munkaügyi vitákban és az üzleti életben terjedt el, Angliában és Németországban a családi, válási mediáció került előtérbe a 80-as évektől kezdve. 20 Pokol Béla Jogszociológiai vizsgálódások lsd.16.jegyzet 60. old.

2. A mediációs eljárás a) Alkalmazásának feltételei A mediációról szóló irodalomban igen változatos szinonimákkal és hasonlatokkal illetik ezt az eljárást: demokratikus vitarendezés fájdalom-mentes konfliktusmegoldás az egyezségteremtés művészete nyertes-nyertes elvű tárgyalás Jogász szemmel nézve a közvetítés nem módszere, hanem mindössze esetleges előzetes résztevékenysége a tulajdonképpeni békítésnek, mely a törvénnyel szemben a méltányosságot helyezi előtérbe. Ez a terminológia a Schlichten und Richten (békítés és döntés) kettős feladatát jelöli meg a jog 21 társadalmi funkciójaként. A német jog hatásai alatt kialakult magyar jogi intézményrendszerben azonban szinte egyáltalán nem találunk a békítésre, kiegyeztetésre szolgáló eszközöket, eljárásokat, leszámítva néhány általános, alapelvi szinten megfogalmazott szabályt, és formális, eleve eredménytelenségre kárhoztatott kísérletet, pl. a házassági bontóper előtti kötelező békéltetés, mely az eredményes békítéshez szükséges feltételek és szakmai ismeret hiányában az esetek többségében sikertelen volt. Természetesen nem a jogászi, hanem a közvetítői szakma ismerete hiányzott a sikerhez. A gyakorló mediátorok gyakran hangoztatják, hogy a közvetítés nem a bíráskodás és a pszichológia kombinációja, hanem önálló szakma. A Torstein Eckhoff által leírt tényezők is különbözőek a bírói pozícióban, tehát a bíró tekintélye és a mögötte álló normák ereje nem segíti elő a közvetítői szerepkörben való eredményes működést. A jogvita lényegéhez tartozik, hogy döntést igényel, melyben a kérdések is csak a jogszabályok és a jog fogalmi keretei között merülhetnek fel. Vagyis nem az a kérdés, hogy egy adott megoldás elfogadható-e mindkét félnek, hanem az, hogy maga az alapszituáció hogyan fogalmazható meg jogi nyelven. A mediációval foglalkozók ezért alapvetőnek tartják, hogy a jogvitáktól megkülönböztessük az érdekvitákat. Ide sorolhatók azok a viták, melyekre nézve a jog nem ad előírást. Amíg a jogvitában jogokra és kötelességekre hivatkoznak, melyek a törvénykönyvekben objektíve nevesítve vannak, az érdekvitában nem a normák, hanem az érdekek,

pontosabban a felek elérendő céljai állnak a konfliktus középpontjában. S ezek mögött különféle preferenciák és motivációk állhatnak. Fontos leszögezni, hogy az értékekről és érzelmekről szóló konfliktusok megoldására a mediáció sem vállalkozik, vagyis nem hatol a motivációk mélyére (ezt a pszichológia teszi), csak a külvilágban realizálható, racionális és materiális célok esnek hatókörébe. Ezek lehetnek anyagi előnyök, vagy konkrét cselekedetek 21

Újlaki László ’Fogalmi és terminológiai tisztázás igénye’, Jogtudományi Közlöny 2001. január (pénz, idő, termék, privilégium stb.), melyet a felek elvárnak egymástól. Amíg a bírósági per a kontradikcióra épül, a mediáció során gyakran kiderül, hogy a felek érdekei nem mindig zárják ki egymást. Ami a jogban a kontradikció, azaz logikai ellentmondás, az a mediáció folyamatában egyszerűen különbség. A mediátor feladata, hogy az eltérő, de nem feltétlenül ellentétes érdekek közös pontjait segítsen megtalálni a feleknek. A jogviták ún. pozicionális alapú tárgyalást tesznek lehetővé, melyek alapja, hogy az alku tárgyát képező javak korlátozottak. Az érdek alapú tárgyalási modell viszont arra épít, hogy a javak köre bővíthető, azáltal, ha felismerjük azokat az érdekeket, melyek kielégítése az egyik fél 22 számára nem jár azonos „költséggel”, mint amilyen „hasznot” nyújt a másik félnek. A pozicionális tárgyalás során a felek egymással szemben állnak, az érdek alapú tárgyalásban együttműködő partnerek, közös céljuk a legjobb megoldás kidolgozása. Ezt az alapállást semmilyen norma nem képes biztosítani, ezért is alapfeltétele a mediációnak az önkéntesség. Az önkéntes részvétel mellett a mediáció a felektől aktivitást igényel, erőfeszítéseket a megoldás érdekében. A sikeres együttműködéshez azonban megfelelő körülmények szükségesek. BARCZY MAGDOLNA. és SZAMOS 23 ERZSÉBET a következőképpen jellemzi a mediáció számára legelőnyösebb körülményeket: -a fennálló kapcsolatok fontosak a feleknek, -a résztvevők a végeredményt illetően meg akarják tartani az irányítást, -nincs jelentős hatalmi különbség a vitában állók között. -az idő lényeges elem a konfliktusfeloldásban, -fontos a bizalom, -a felek nem kommunikálnak, de igénylik a vita rendezését, -a feleknek nincs megfelelő készsége a hatékony tárgyalásra külső segítség nélkül, -a résztvevők felkészültek arra, hogy egy pártatlan, külső fél segítségét elfogadják -egyik fél személyes biztonsága sem függ a vita kimenetelétől. A feltételek negatív módon is megfogalmazhatók: Ha a felek, szemmel láthatóan nem akarnak megegyezni, vagy egyik fél hatalmi alapon próbálja az ügyet elintézni, vagy ha értékítéletek a mérlegelés tárgyai, akkor az eset a szakemberek kifejezésével élve: „nem mediálható”. Akkor sem lehetséges a mediáció, ha a feleket olyan erős érzelmek irányítják, melyek lehetetlenné teszik, hogy érdekeiknek megfelelően cselekedjenek. 22

Krémer András ’A pozicionális és érdek alapú tárgyalás’ in: Döntőbíráskodás; szerk. Tóth Pál Péter (Budapest: Püski Kiadó 1999), 43-52. old 23 Barczy Magdolna – Szamos Erzsébet: „Mediare necesse est” (Budapest: Animula Kiadó 2000) b) A mediátor képességei, készségei A vitamegoldásban fellépő harmadik fél közreműködésének eredményességéhez szükséges hogy meghatározott személyes tulajdonságokkal rendelkezzen, és megfelelő beállítódással forduljon a felekhez. A mediátornak elsősorban jó kommunikációs készségekkel kell rendelkeznie. A feleknek egyszerre kell

érezniük objektivitását, pártatlanságát, és azt, hogy elismeri, támogatja őket, nem fenyeget, nem ítélkezik. Nyugodtnak, türelmesnek, de határozottnak kell lennie és jó előadókészség is szükséges a felek közötti kommunikációs folyamat irányítása során. A különféle szituációk megértéséhez emberismeretre és élettapasztalatra van szükség. A jó helyzetelemző-készség részben ebből adódik, de rugalmas gondolkodás és kreativitás nélkül nem működik elég hatékonyan. A személy viselkedését másokhoz való viszonyulása és céljainak elérésére alkalmazott módszere alapján négy csoportba lehet sorolni: -agresszív -passzív -manipulatív -asszertív Az agresszív viselkedés során másokat saját céljaink elérése érdekében, vélt, vagy valós erőnk, hatalmunk felhasználásával befolyásolunk. E viselkedéssel gyakran sikerül elérni, hogy mások alkalmazkodjanak hozzánk, de ez többnyire nem tartós, és gyakran eredményez retorziót. A passzív viselkedés alkalmazkodást, önfeláldozást, a konfliktusok kerülését, céljaink feladását jelenti. Előnye, hogy a személy „energiát takarít meg” az elkerülő magatartással. Hátránya, magától értetődően az, hogy ily módon nem vagyunk képesek érdekeinket érvényesíteni. A manipulatív viselkedés önmagunk és mások iránti tisztelet mellőzésén alapszik. A közvetlen konfrontáció helyett a meggyőzés, a rejtett, burkolt befolyásolás eszközével igyekszünk elérni céljainkat. Hátránya, hogy elveszíthetjük mások bizalmát, mert az emberek nem szeretik, ha manipulálják őket. Gyakran nem is értik, mi is a célunk, ha nem fogalmazzuk meg egyértelműen. Az asszertív viselkedést röviden határozott, célratörő viselkedésnek nevezhetjük. Mások érdekeit tiszteletben tartva, világosan közöljük javaslatainkat, megkockáztatva, hogy konfliktusba kerülünk. Hosszú távon a legcélravezetőbb viselkedés, és az interperszonális relációkra is a legjobb hatása van. A mediációs eljárás nemcsak a mediátortól, de a felektől is az asszertív attitűd felvételét, illetve elsajátítását igényli. A fenti viselkedési módozatok természetesen, beszámítható elmeállapotú emberekkel való kommunikációban, köznapi szituációk során értelmezhetők. A szakirodalom egyöntetű álláspontja, hogy csak ép elméjű felek között lehet eredményesen közvetíteni. Összevetve a jogi-bírói módszerrel, a mediációban ezt csupán szakmai követelmény fogalmazza meg, a konkrét esetekben a mediátor feladata, hogy megítélje a felek beszámíthatóságát. Ezzel szemben a peres eljárásban a jogképességre és perképességre vonatkozó szabályok alapján elvileg mindenkiről eldönthető, hogy az eljárás alanya lehet -e, vagy sem. A viselkedési attitűd mellett fontosak a megfelelő kommunikációs eszközök. A mediátornak kommunikációs gátak (utasítás, fenyegetés, ítélkezés, faggatózás, provokáció) alkalmazása helyett el kell sajátítania az aktív figyelem, a bátorítás, a megértés visszaigazolása, ellenőrzése, az empátia és megerősítés képességeit, valamint az egyensúly megtartására szolgáló kommunikációs technikákat. Ezek különféle szituációs gyakorlatok és kommunikációs tréningek során elsajátíthatók.

c) A mediációs helyzet A mediáció alapszituációja, hogy a vitát egy semleges harmadik fél vezeti le, de az is előfordul, hogy kettő. A szemben álló felek lehetnek ketten, vagy többen. A mediátor, engedélyezheti, vagy megtilthatja az ügyvédek jelenlétét a mediációs ülésen. A közvetítés azonban mindig a felek között zajlik és nem ügyvédeik közt. Ha a

személy részt vesz egy döntés meghozatalában, azt magáénak érzi, és sokkal erősebb lesz a motivációja annak végrehajtására. A mediáció egész folyamatában jelentős szerepe van az emberismeretnek, a jó pszichológiai érzéknek. A fizikai elrendezésnek is szigorúan követnie kell a metakommunikáció szabályszerűségeit: fontos, hogy a felek jól lássák és hallják egymást, megfelelő távolságban helyezkedjenek el egymástól és a mediátortól. A szakirodalom szinte klasszikus elemnek tekinti, hogy a résztvevők kör alakú asztal körül helyezkednek el. Ez fejezi ki leginkább, hogy itt azonos státuszú emberek dolgoznak együtt.

d) A mediációs folyamat A mediációs folyamatot a különböző szerzők különféleképp szakaszolják. Vannak megközelítések, amelyek az eljárást tágabb környezetében kezelik és a szakaszokat az ügyfél bejelentkezésétől kezdik számozni. Mások kizárólag a mediációs ülést osztják fel szakaszokra. Van, aki a megegyezés betartását szolgáló ellenőrzést is a folyamat részének tekinti, és van, aki nem. 24 A következőkben hasonlítsunk össze három Magyarországon megjelent szakaszolási kísérletet! 24

Kardos Ferenc Kapcsolatügyeleti mediáció (Budapest:a Kapcsolat alapítvány belső anyaga 2000) .5 Lovas –Herczog Mediáció…lsd jegyzet 99. old. Mediáció az egyezségteremtés művészete lsd 3. jegyzet 30-74.old. Kapcsolat Alapítvány

1. Bevezetés 2. Megszakítás nélküli idő mindkét fél számára 3. A problémás pontok felderítése és feldolgozása

4. A megállapodás megfogalmazása 5. A megállapodás megszerkesztése 6. Lezárás és nyomon követés

Lovas Zs – Herczog M. Partners Hungary 1. Az eset bekerülése a mediációs rendszerbe 2. A mediációs ülés 2.1 A mediációs ülés megnyitása 1. Bevezetés, az ülés megnyitása 2.2 Információk összegyűjtése 2.3 A megtárgyalandó témák listája 2.4 A felsorolt témák megtárgyalása

2. Megszakítás nélküli idő 3 Eszmecsere, a megértés fejlesztése

2.5 A megállapodás kidolgozása 2.6 A megállapodás megírása

4. A megállapodás kidolgozása

2.7 A med. ülés lezárása

6. Záró megállapítások

3.

5. A megállapodás megírása

Az eset nyomon követése

A következőkben vizsgáljuk meg, hogy az egyes szakaszokban milyen célt kíván elérni a mediátor. Mivel

az egyes szakaszok nem különülnek el élesen egymástól, tekintsünk el a számozástól, vizsgáljuk egységében a mediációs folyamatot! Ez valójában azzal kezdődik, hogy az eset eljut a mediátorhoz, azaz bekerül egy rendszerbe, ahol a konfliktus-megoldás módja a mediációs eljárás lesz. A felek jelentkezésének fogadásakor már éreztetni kell velük a közvetítő pártatlanságát, ezért törekedni kell arra, hogy az első érdemi megbeszélés már mindkét fél jelenlétében történjen. A gyakorlatban ez úgy oldható meg, hogy a felek jelentkezését, az időpont egyeztetését telefonon, vagy egy szervező adminisztrátor segítségével bonyolítják le. Ezen a ponton jelentkezik legélesebben az önkéntesség kritériuma, tehát az adminisztrátornak, vagy szervezőnek tartózkodnia kell a részvételre való rábeszéléstől. Sikeres időpont-egyeztetés esetén következhet a mediációs ülés, melyen a résztvevők és a mediátor erőfeszítést tesznek a konfliktus megoldására. A bevezetés célja, a megfelelő hangnem kialakítása, a folyamat és az alapszabályok ismertetése, az elvárások megvitatása. A Kapcsolat Alapítványnál a következő módon: „Örülök, hogy mindketten eljöttek. Aláírták a mediációs szabályokról szóló keretszerződést, ez azt jelenti, hogy egyezséget akarnak kötni, és elfogadják a közvetítésünket. Most 3 órás tárgyaláson vesznek részt, a beszélgetést mi vezetjük, de a döntés az önöké lesz. A mi feladatunk az, hogy elősegítsük, hogy önök meghallgathassák egymás álláspontját, kifejezhessék, aggodalmaikat, elmondhassák, mi az, ami zavarja önöket a másik fél viselkedésében, és milyen megoldást tudnának elfogadni. Arra kérjük önöket, hogy kerüljék a sértő kifejezéseket, amelyek éleznék a konfliktust. Ha mégis előfordulna ilyen, mi figyelmeztetni fogjuk önöket. Fontos szabály, hogy ne foglalkozzunk a múlttal, a jelenlegi problémára és annak megoldására koncentráljunk. A létrejött megállapodás akkor lesz jó, ha mindketten úgy érzik, hogy érdekeik megfogalmazásra kerültek benne, vagyis egyikük sem érzi majd vesztesnek magát, amikor aláírja a szerződést. Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, a következő lépésekben fogunk haladni: Először csak hozzánk beszélnek. Mindketten lehetőséget kapnak arra, hogy megszakítás nélkül elmondhassák az üggyel kapcsolatos álláspontjukat. Amíg az egyikük beszél, a másik egy papírra leírhatja gondolatait, de nem szólhat közbe. Mi időnként összefoglaljuk az elmondottakat, önök pedig jelezzék vissza, hogy helyesen értettük-e az önök által előadottakat. Ha mindketten elmondták a véleményüket, engedélyt fogunk adni arra, hogy kérdezzenek egymástól, tovább tisztázzák az egyes kérdéseket. Ebben a szakaszban segíteni fogjuk önöket abban, hogy meghatározzák a vitás kérdéseket. Ezeket felírjuk majd a táblára. Ezután sorra vesszük majd az egyes vitapontokat, és külön-külön felírjuk az önök megoldási javaslatait. Azokkal a témákkal fogjuk kezdeni, amelyekben a legközelebb lesznek az álláspontok. Igyekezzenek majd minél több megoldási javaslatot, ötletet mondani. Ha megtaláltuk azt a megoldást, amely mindkettőjük érdekét kifejezi, megvan egy pont, amely majd a szerződésbe kerülhet. Így haladunk tovább, majd leírjuk, kinyomtatjuk a kész megállapodást, önök elolvassák, és ha megfelel, aláírják. Mi is aláírjuk, ha a gyermek érdekének megfelel.” Amint az idézetből is kiderült, a második szakaszban a mediátor mindkét félnek megadja a lehetőséget, hogy saját szemszögéből ismertesse a problémát, s azonnal közbelép, ha nem tartják be a szabályokat. Közben biztosítja az erőegyensúlyt, és ha szükséges, összefoglalja az elmondottakat. A panaszokat, támadó kritikákat állítás formájába alakítja át. A következő szakaszban a felek már egymással is folytatnak eszmecserét, összegyűjtik a problémás pontokat, a mediátor minél több információt igyekszik felderíteni a probléma felismerése céljából. Feladata ezen kívül a biztonságos légkör megteremtése, az együttműködést elismeri, a passzív felet bátorítja. A múlt

helyett a jövőre tereli a felek figyelmét és megértésével példát ad a másik fél álláspontjának elfogadására. Fontos hogy ne értékelje a hallottakat, ne ítélje el egyik fél magatartását, vagy véleményét. A megtárgyalandó témák sorrendjét közösen állapítják meg. A leggyakoribb sorrend: a könnyebb témáktól a nehezebbek felé haladni. Ezután következik az egyes témák részletes megbeszélése. Sok ember szorongását, félelmét csökkenti, ha érdekeit, problémáit konkrét formában megfogalmazva, leírva látja. A megfogalmazás, az egyértelmű leírás az érzelmi szintről racionálisabb szintek felé tereli a gondolkodást. Ezért a megtárgyalandók listáját a mediátor általában egy táblára felírja. A tárgyalás során a mediátor arra ösztönzi a feleket, hogy minél több megoldási lehetőséget soroljanak 25 fel. Egyes szerzők ezt ötletrohamnak (brainstorming) nevezik. Ezeket is feljegyzik, majd közösen kiválasztják a mindkét fél számára elfogadhatót, és azt rögzítik. A különféle iskolák eltérően vélekednek arról, hogy a mediátor tehet-e megoldási javaslatot. A saját javaslataikért ugyanis a felek nagyobb felelősséget vállalnak, de ha a megoldás elakad, jól jöhet a 25

Lovas- Herczog Mediáció… (lsd.5 jegyzet 79.old) mediátortól való ötlet is. Az ötletroham alatt szigorúan tilos a felvetett javaslatok bármiféle közös listában egyenlő arányban szerepeljenek a felek javaslatai. Ezután időt kell hagyni a feleknek arra, hogy átgondolják a hallottakat és kulcsfontosságú, hogy ők maguk találják meg a választ a kérdésekre. Külső szemlélő számára ez nem mindig tűnik a legpraktikusabb vagy leglogikusabb megoldásnak, mégis: a kívülről jövő megoldások bármily ésszerűek, csökkentik a felek elkötelezettségét a megállapodással szemben. A Kapcsolat Alapítványnál ezzel szemben úgy vélik, ha a megoldási folyamat ötlet hiányában elakad, a mediátor átlendítheti a holtponton saját ötletével. Természetesen ezt a feleknek is el kell fogadniuk. Az egyes részmegállapodásokat a mediátor a táblán rögzíti, s ha valamennyi témában sikerült közös álláspontot kialakítani, együttesen megfogalmazzák és leírják a megállapodás szövegét. Ha még ilyenkor is előfordulnak nézetkülönbségek, ezeket is tisztázni kell és olyan szövegváltozatot rögzíteni, melybe mindkét fél beleegyezik. A megállapodásnak részletesnek, mérhetőnek, konkrétnak és kivitelezhetőnek kell lennie! Megállapodás létrejötte esetén a mediátor az elért eredményeket összegzi, az elvégzett munkát elismeri, a nyomon követés lehetőségét felveti. Ha további ülés szükséges, akkor a megtett utat összegzi, a két ülés közti feladatokat meghatározza és a következő ülés időpontját rögzíti valamint a fennmaradó megoldatlan problémákat megfogalmazza. A mediátor az ülés bármely szakaszában elrendelhet különtárgyalást a felekkel. Bármi, ami elhangzik a különtárgyaláson, szigorúan bizalmas, azt a másik félnek a mediátor nem adhatja tovább, kivéve, ha erre az adott fél kifejezetten kéri. Alapvető jelentőségű, hogy mindegyik fél biztos lehessen abban, hogy a mediátor megőrzi titkait. A mediáció nem zárul le a mediációs üléssel. Fontos szempont, hogy a mediátor vagy a mediációs iroda információkhoz jusson a megállapodás betartását, a résztvevők további sorsát illetően. A kapcsolatfelvétel lehetőséget biztosít az ügyfeleknek arra, hogy további kérdéseket tisztázzanak és pozitív érzést kelt bennük, hogy számon tartják sorsuk alakulását. A mediátorok számára az esetek nyomon követése visszajelzésül szolgál munkájukról, arról, hogy betartják-e a felek a megállapodást, betartható-e egyáltalán a létrejött egyesség. 3. A mediáció alkalmazási területei Magyarországon a) A mediáció jogi alapjai SOMOGYI ÁRPÁD cikkében részletesen elemzi azokat az elemeket a magyar jogban, melyek a mediációval 26 összefüggésbe hozhatók. Úgy véli, jogrendszerünk egészén végigvonul a békés rendezésre való ösztönzés,

Alapelvi szintű szabályozásként megemlíti a Ptk. 4. és 5.§-t, (kölcsönös együttműködés, jóhiszeműség és tisztesség elve, joggal való visszaélés tilalma) valamint a 7§ (2)-t. (választottbíróság lehetősége) A Ptk. 240.§(1) a szerződések közös megegyezéssel való módosításának lehetőségét nevesíti, a (3) az „egyezség”-et definiálja. Eszerint az egyezség a vitás, vagy bizonytalan kérdések közös megegyezéssel való rendezése oly módon, hogy a felek kölcsönösen engednek egymásnak. Számtalan törvényhelyet találunk még, mely a közös megegyezésre ösztönzi a feleket, ezek azonban csak elvileg köthetők a mediációhoz. Az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről VI. fejezetében a fogyasztói jogok érvényesítésének egyik lehetséges módjául az un. békéltető testület eljárását nevezi meg. A 4/2001. (II.20.) EÜM-IM együttes rendelet az egészségügyi mediációt teszi lehetővé, részletesen előírva a gyakorlásához szükséges képzési előfeltételeket. Még konkrétabban szól a közvetítésről a Munka Törvénykönyve 195. § mely a munkaügyi jogvita (199.§) és a döntőbíráskodás (196.§) mellett harmadik lehetséges útként a közvetítést nevesíti. Ennek érdekében az 1992: XXII. törvénnyel az Országgyűlés létrehozta Országos Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatot (OMKDSZ), mely ténylegesen 1996. óta működik. Amikor a közvetítés szabályozásának igénye felmerült, a jogalkotó előtt két út állt: a mediáció eseti megoldásainak szabályozása a megfelelő jogterületre vonatkozó speciális szabályokkal, vagy a jogi keretek általános, generális megfogalmazása. Végül a második változat az általános szabályozás valósult meg, a 2002 évi LV. törvény létrehozásával 27 A jogi rendezést igénylő kérdések a következők voltak: 1. Mely esetekben kerülhet sor a közvetítésre, azaz mi a mediáció tárgyi hatálya? 2. Meghatározzon-e a jogalkotó olyan eseteket, melyekben kötelezővé tenné a mediációt, vagy ez a mediáció függetlenségét és rugalmasságát gátolná? 3. A mediátor személyével kapcsolatos kérdések: képzettség és gyakorlat, függetlenség és pártatlanság 4. Biztosítson-e a jogalkotó intézményes kereteket a mediációs eljárás lefolytatására 26 Somogyi Árpád ’Mi fán terem a mediáció’ Jogtudományi Közlöny 2000. január 27 Bándi Gyula ’A közvetítés (mediáció) jogi szabályozásának továbbfejlesztése” Jogtudományi közlöny 2000 jan. 5. Végül a szabályozás tárgya volt maga a mediációs eljárás, ezen belül: - határidők - adatok kezelése, titoktartás, egyéb etikai kérdések - dokumentálás és költségek A mediációval foglalkozók ezeken kívül igen fontosnak tartották -és ma is annak tartják a szakmai érdekek védelmét és az etikai szabályok érvényesítését elősegítő szak-kamara létrehozását.

b) munkaügyi viták Az egyik jelentős mediációval foglalkozó szervezet az a) pontban már említett OMKDSZ, a munkaügyi igazgatás részeként a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium szervezetében helyezkedik el. Nem önálló jogi személy, közjogi státusza bizonytalan, változó. Korábban a Gazdasági Minisztérium szervezetében helyezkedett el, költségvetése önálló cím volt annak fejezetében. Az OMKDSZ azokkal a piacgazdaságban előforduló érdekvitákkal foglalkozik, melyekre nézve a bíróságnak nincs hatásköre. A Munka Törvénykönyve ugyanis megkülönbözteti a munkaügyi érdekvitát a munkaügyi

jogvitától, mely utóbbi szinte minden esetben bírósági hatáskörbe tartozik. Ennek körébe sorolja a Mt. 199.§(1) a munkavállaló munkaviszonyból származó igényének érvényesítését, valamint a szakszervezet,(üzemi tanács) törvényből, illetve kollektív szerződésből eredő igényének érvényesítését. Kivételt képezhet, ha a felek kollektív szerződésben, vagy megállapodásban munkaügyi jogvitájuk esetére békéltető személyét kötik ki. A jogvitának nem minősülő esetekben a törvény a közvetítést és a döntőbíráskodást nevezi meg. Az OMKDSZ létrejöttét és működését a döntőbíráskodásról szóló részben elemzem, most szemléltetésül álljon itt 28 egy esetleírás a szervezet működési köréből! A vita lényege: Egy ipari vállalat két éve nem emelte az alapbéreket. A munkások már tarthatatlannak tartották a kialakult bérviszonyokat, amely nem biztosított számukra elfogadható megélhetési színvonalat. A szakszervezeti vezetők az elégedetlenséget és a bérigényeket a vállalat vezetése elé tárták. A vállalat vezetése a szűkülő piaci lehetőségek – egyéni vállalkozók, kisvállalkozások megjelenése – miatt nem kívánt béreket emelni. Sőt a korábbi mennyiségi felfogásról, és az időbéren alapuló fizetésekről át akart térni egy újabb rendszerre. Ennek lényegét a megrendeléseken alapuló, az eladható áru mennyiségére és minőségére hangsúlyt fektető stratégia képezte, amelyben a munkavállalók felelősségét is meg kívánták növelni. A szakszervezeti vezetők és a munkáltató közötti tárgyalások egyre feszültebbekké váltak, és amikor szóba jött az átszervezés, valamint egy esetleges létszámcsökkentés is a felek elhatározták, hogy a konfliktus további elmélyülésének megakadályozása érdekében inkább közvetítőt hívnak. 28

Az esetleírást Gulyás Kálmán bocsátotta rendelkezésemre (2002-ig az OMKDSZ vezetője) A közvetítő eljárása és szerepe: A közvetítő – az írásos felkérés kézhezvétele után – előzetesen áttanulmányozta az üggyel kapcsolatos, szükséges iratokat, a helyi, és az ágazati kollektív szerződést, információkat gyűjtött az ágazat átlagbéreiről, az ágazatban tett béremelési ajánlatokról, az országos érdekegyeztetés elfogadott bérajánlásairól. A közvetítő egy közös értekezleten meghallgatta a vitában álló vállalati vezetés és a szakszervezet álláspontját, majd külön-külön is tárgyalt a felekkel. Tárgyszerűen összerendezte a szakszervezet, illetve a munkavállalók igényeit, követeléseit, valamint véleményüket, az esetleges megoldást jelentő lépésekről. Megtörtént a követelések fontossági sorrendjének felállítása is. A vállalat vezetése hasonlóan feltárta aggályait, terveit és azokat a pontokat, melyekben valamilyen kompromisszumra esélyt látott. Az ismételt közös megbeszélésen egyre inkább körvonalazódott a megállapodás, amelynek megfogalmazását, formába öntését, majd elfogadását is segítette a közvetítő A vita megoldása: A vállalat átalakította szervezetét és a szakszervezettel egyetértésben egy új ösztönző és bérezési rendszert dolgozott ki, amely egyszerűbb, átláthatóbb berendezési módot jelentett a korábbiakhoz képest. Egyben átalakították a korábbi, a vezetők személyes szimpátiáján és nem a teljesítményeken alapuló jutalmazási rendszert is. Az évekre visszamenő bérkompenzációt a vállalat nem tudta felvállalni, azonban az arra az évre elfogadott ágazati béremelésekre vonatkozó ajánlás maximumában, a jövőbeni teljesítményekkel és a vállalat nyereségességével összefüggő jutalmazási forma bevezetésében a felek meg tudtak egyezni. Az úgynevezett létszámcsökkentést vállalaton belüli átcsoportosítással, nyugdíjazásokkal, illetve egyes munkavállalók átképzésével valósították meg. A kitűzött feladatok végrehajtásához türelmi időket határoztak meg, amellyel az átmenet sikerességét kívánták biztosítani. A közvetítő közreműködésével megkötött megállapodás kollektív szerződéses megállapodássá vált.

c) Egészségügy Az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv 34.§) a beteg és az egészségügyi szolgáltató közti jogviták peren kívüli megoldására lehetővé teszi a közvetítői tanács igénybevételét, egyben utal arra, hogy külön törvény írja elő az eljárás részletszabályait. Ez a 2000. évi CXVI. törvény Az egészségügyi közvetítői eljárásról. A perelkerülés mellett a törvény célja a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítése. Az eljárás lefolytatását kérheti a beteg (halála esetén közeli hozzátartozója, örököse) és az egészségügyi szolgáltató. A kérelmet a területileg illetékes igazságügyi szakértői kamarához kell benyújtani, aki a másik felet értesíti, valamint a közvetítők országos névjegyzékét vezeti (jelenleg 82 fős a lista), melyről a felek közösen választják ki az eljáró közvetítői tanács tagjait. A tanács egyik tagját jogász, másik tagját egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező közvetítők közül kell kijelölni. A felek megállapodhatnak abban is, hogy az eljárást egy közvetítő folytassa le. A közvetítői névjegyzékbe az kerülhet, aki jogi, orvosi, vagy egyéb egészségügyi végzettséggel, illetve szociológusi, klinikai szakpszichológusi végzettséggel rendelkezik, legalább 8 éves szakmai gyakorlata van és a külön jogszabályban meghatározott közvetítői tanfolyamot elvégezte. (A büntetlen előélet és teljes cselekvőképesség meglétének követelménye az általános szabályokhoz hasonló) A generális törvénynél szigorúbbak ezek a feltételek, az ugyanis csak 5 év gyakorlatot ír elő bármilyen felsőfokú végzettség megléte mellett és a közvetítői szakismeretek szükségességét nem említi. A speciális normák szigorúságának oka, hogy betegjogokat is érintő, kényes feladatról van szó. Figyelembe kell vennünk, azt is, hogy a konfliktus valójában a komoly vitákat kiváltó orvosi felelősség érvényesítését érinti, ezért az eljárásról az egészségügyi szolgáltatóval szerződésben álló biztosítót is értesíteni kell és a közvetítői tanács ülésein is részt vehet észrevételezési joggal, ha csak az egészségügyi szolgáltató nem kívánja mellőzni. Ez azonban csak akkor célszerű, ha a konfliktus várhatóan az anyagi felelősség érvényesítése nélkül is lezárható, ami a gyakorlatban nagyon ritka. Sokkal gyakoribb, hogy a felek által kezdeményezett mediáció a biztosító elzárkózása miatt hiúsul meg. NAGY LÁSZLÓ igazságügyi orvosszakértő szerint (Veszprémi Igazságügyi Szakértői Kamara) a biztosítók azért zárkóznak el a közvetítés elől, mert úgy vélik, a bizonytalan kimenetelű, hosszadalmas per révén nagyobb valószínűséggel kerülhetik el, vagy legalább elodázhatják a felelősségbiztosítási szerződésben vállalt anyagi helytállást. Országos adatok szerint 2004-ben 300 esetből 20 eredményes közvetítés történt a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között. Az eredménytelen esetek zömében a biztosító miatt hiúsult meg a megegyezés, amit az is indokolhat, hogy maga a törvény 11.§-a ad vétójogot a biztosítónak, kimondva, hogy az egyezség vele szemben csak akkor hatályos, ha részben, vagy egészben tudomásul vette. Ha csak részben veszi tudomásul, meghatározhatja, hogy ez összegszerűen meddig terjed, ami a már megkötött felelősségbiztosítás lényegét kérdőjelezi meg, hiszen a szerződésnek tartalmaznia kell, milyen mértékben számíthat a biztosított a felelősséggel járó kockázat átvállalására és ennek utólagos mérséklése nem tűnik jogszerűnek (!) Az eljárásban fontos szerep jut a betegjogi képviselőnek, aki az egészségügyi törvény szerint ellátja a betegek jogainak védelmét és segíti őket jogaik megismerésében és érvényesítésében, ami azt is jelenti, hogy kérésére a beteget a közvetítői tanácshoz irányítja és segít a betegnek panasza megfogalmazásában.

A közvetítői eljárás az igazságügyi szakértői kamara helyiségében történik. Ha a felek között ugyanabból a jogalapból származó bírósági eljárás folyik, a közvetítői eljárás idejére közösen kérniük kell annak szüneteltetését. Az általános szabályoktól eltérő a titoktartás szabályozása, ugyanis az eljárás alatt nemcsak a közvetítőt, hanem a feleket is terheli, sőt a befejezést követően is, ha közöttük egyezség jön létre Ha bármelyik fél az egyezséget bíróságon megtámadja, a titoktartási kötelezettség alól feloldja a törvény. Egyébként az eljárás során keletkezett iratokra az egészségügyi adatok kezelésére vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. d) Oktatásügy Az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat rövid múltú intézmény. Megalakulásának kezdetén az Oktatási Minisztérium égisze alatt működött, ma a Professzorok Háza biztosítja működési feltételeit, szakmai felügyeletét az oktatási miniszter látja el. Megalakításakor vita tárgyát képezte, hogy az általános szabályozás (A közvetítői tevékenységről szóló tv.), vagy az egészségügyi mediációhoz hasonlóan speciális normák hatálya alá tartozzon –e. Jelenlegi elképzelések szerint jogszabályi hátterét a dolgozatíráskor még törvényjavaslat formájában létező felsőoktatási törvény módosítása tartalmazza, mely szerint a hallgatóknak és a dolgozóknak egyaránt joguk lesz ahhoz, hogy vitás ügyeikben a Szolgálathoz forduljanak. e) Gyermekvédelem, családi mediáció A szociális szféra kiemelkedő szervezete 1992. óta a Kapcsolat Alapítvány, melynek célja a felbomlott családok segítése különböző szolgáltatásokkal, a gyermekjogok érvényesítése, a szülő-gyermek kapcsolat ápolása, fenntartása, válás, vagy más ok miatt megromlott, illetve megszakadt kapcsolat esetén. Az alapítvány Kapcsolatügyelet nevű szolgáltatását országos hálózattá fejlesztette és megszervezte a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek mediátori képzését. A Gyermekvédelmi tv. szerint minden településen gyermekjóléti szolgálatot kell fenntartani, amelyben speciális szolgáltatásokat kell nyújtani a rászoruló családok, gyermekek számára. E szolgáltatások között kapott helyet a Kapcsolatügyelet. A Kapcsolatügyelet létrejöttére Kardos Ferenc így emlékezik: „Amikor elegünk lett a sok eredménytelen próbálkozásból, elhatároztam, hogy ezentúl nem szakvéleményeket fogok írni, hanem megrendezem a láthatást, megfigyelem, hogyan zajlik, mi a hiba, és ott helyben megpróbálok beavatkozni. Tehát megoldom a problémát és csak az 29 eredményt jelzem vissza.” A Kapcsolatügyelet 1990. óta működik, kezdetben az Országos Gyermekvédő Liga támogatásával, majd az Alapítvány létrejötte után annak keretei között. A szülő-gyermek kapcsolat fenntartásához, ápolásához semleges helyet biztosít, és szakember közreműködését teszi lehetővé. A távollévő szülő kapcsolattartásának körülményeit mediációs ülés keretében rendezik az érintettek, ami azt jelenti, hogy egyeztetik a gyermekkel való találkozás idejét, helyét, megegyeznek a jelenlévők személyében, és minden olyan körülményben, 29

Kardos Ferenc ’Kapcsolatügyeletek a gyermekjóléti szolgálatokban’ Család Gyermek Ifjúság VII. évf 1999/2

7.old. amelyet valamelyik szülő fontosnak tart annak érdekében, hogy a gyermeket, ne érjék káros hatások. A gyermekpszichológusok és gyermekvédelemmel foglalkozók körében vitatott, hogy a régóta távollévő szülővel való kapcsolat felvétele milyen hatással van a gyermek lelki fejlődésére. Úgy vélik, hogy egyes esetekben a sokáig nem látott szülő váratlan megjelenése megbolygatja a távolléte után stabilizálódott helyzetet és esetleges későbbi eltávolodása újabb csalódást okozhat a gyermeknek. Mások szerint, abból kell kiindulni, hogy a gyermeknek joga van mindkét szülőjével való kapcsolattartáshoz, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el a család szétválása óta. Témánk szempontjából a kapcsolatügyeleti mediáció sajátossága, hogy nem egyszerűen a két szülő érdekeinek egyeztetéséről van szó, hiszen a gyermek érdeke megelőzi azokat és ezt a mediátornak figyelembe kell vennie. Valójában egyszerre kell függetlennek és pártatlannak lennie a két fél viszonyában, ugyanakkor nem lehet pártatlan a gyermek érdekeivel kapcsolatban.

III. A facilitált tárgyalás 1. Elméleti alapok Ideális körülmények között egy konfliktus általában a keletkezésének szintjén, az ügyben érdekeltek és érintettek között valamilyen tárgyalásos úton oldódik meg. Tárgyaláson ez esetben nemcsak a hagyományos értelemben vett egyeztető beszélgetést értjük, hanem minden két,- vagy többoldalú, közvetlen, vagy közvetett kommunikációs helyzetet, amelynek célja valamilyen probléma megoldása, az álláspontok kölcsönös ismertetése és megismerése. A megoldás kulcsa az együttműködésben rejlik, ami az információk cseréjén, a szükségletek feltárásán alapul, és a felek konszenzusára épül. 30 A facilitáció lényegében a tárgyalásos problémamegoldás folyamatának hatékonyabbá tétele, segítése. A mediáció és a facilitáció fogalmi elkülönítése előtt vizsgáljuk meg, milyen fázisai lehetnek a konfliktusoknak, a felek viselkedése szerint. 1. Jelzés: a felek egymás tudomására hozzák, hogy konfliktusuk van egymással 2. Vita, érdekartikuláció: a felek közvetlen kommunikáció révén konkrétan megfogalmazzák álláspontjukat, érdekeiket, szükségleteiket. 3. Polarizáció: Ebben a fázisban a felek már csak a saját álláspontjuktól eltérő elemeket hajlandóak észlelni a másik álláspontjából. 4. Szegregáció, szeparáció: A felek már nem hajlandóak, vagy képtelenek közvetlen kommunikációra 5. Destrukciós fázis: a felek itt már a kapcsolat, -szélsőséges esetben a másik fél-rombolására törekszenek. E skálán a résztvevők között a feszültség szintje egyre nő. A polarizációs és szegregációs fázis már külső közvetítő segítsége nélkül nem oldható fel. A facilitáció mediációnál tágabb körben alkalmazható, a feszültség alacsonyabb szintjén. Maga a fogalom, (facilitáció) nem tartalmazza a konfliktusfeloldásban résztvevő harmadik személy semlegességét, sem az érdekek mentén történő megegyezés célzatát. Csupán a konfliktus-feloldási, vagy döntési folyamat mederben tartására utal. A mediáció felfogható úgy is, mint a facilitált tárgyalás sajátos formája. A különféle eredetű viták tárgyalásának elősegítésére speciális módozatok jöttek létre, melyeket önállóan kell vizsgálnunk, az adott társadalmi viszony és az adott konfliktus sajátosságainak megfelelően. Dolgozatomban két speciális területet mutatok be: a büntető-és szabálysértési-jogi vonatkozású konfliktusok alternatív (állami jogon kívül eső) megoldási lehetőségeit és a kisebbségi problémák

kezelésének komplex megközelítési lehetőségeit. 30 Göncz Kinga- Geskó Sándor- Herbai István Konfliktuskezelés civil szervezetek számára (Budapest Partners Hungary Alapítvány 1998), 14-16. old. 2. A resztoratív (helyreállító) igazságszolgáltatás modelljei a) Eszmetörténeti előzmények 31

A büntetőjog-tudomány és a büntető-eljárásjog története két gondolat köré szerveződik: Az egyik az igazságszolgáltatás állami monopóliummá válása. Míg a törzsi kultúrák virágzása idején, a magánbosszú korában a sértett fél, családja és hozzátartozói, vagy a törzs lépett fel az elszenvedett sérelem megtorlójaként, a későbbi korokban a büntetőhatalom fokozatosan közjogiasodott, a sértett és az őt körülvevő szűkebb közösség szerepe és jogai elhalványultak, a büntetőhatalom az állam kezébe került. A másik gondolat annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a különböző korokban hogyan tekintettek a tettre, az elkövetőre és az áldozatra, valamint hogyan látták ezek viszonyát. A tett-központú büntetőjog klasszikus vonulatának képviselői a bűncselekményt a tettes szabad akaratán alapuló cselekményként értékelték, tehát a legmegfelelőbb reakciónak a tettarányos büntetést tartották. A megsértett jogrend helyreállítására a retributív (megtorló) igazságszolgáltatást találták a legalkalmasabbnak. A XIX. sz. pozitivista irányzata már figyelembe vette az elkövető személyiségét, szociális körülményeit, vagyis a bűnözés szubjektív okait is. Ebből következett, hogy a hangsúly a büntetésről a megelőzésre terelődött, vagyis a prevenció elvének megfelelően a potenciális elkövető körülményeinek, a társadalmi környezetnek a befolyásolásával igyekeztek a bűncselekmények számát csökkenteni. A tettes központú irányzatból a második világháború után alakult ki az un. treatment elv (kezeléselv). Az elkövető büntetése helyett annak nevelése, megváltoztatása vált fontossá, ezzel párhuzamosan emberi jogainak biztosítása is előtérbe került. A társadalomvédő irányzathoz kapcsolódó kezeléselv mellett megjelent a viktimológia, amely az áldozatot helyezi vizsgálódásai középpontjába, aki a konkrét sérelmeket elszenvedi. Ezzel egyidejűleg megkérdőjeleződött az állam büntetőhatalmának kizárólagossága. A modern reformirányzatok újraértelmezik a bűncselekmény fogalmát, és ebben az új megközelítésben a bűncselekmény konfliktus, amelynek feloldására sem a hagyományos büntetésközpontú, sem a tettes központú, preventív, sem az áldozatközpontú, viktimológiai koncepciók és gyakorlatok nem alkalmasak. Alapvető kérdésként vetődött fel, hogy szükséges-e az állam beavatkozása olyan esetben is, amikor a bűncselekmény érintettjei rendelkeznek a konfliktusrendezés képességével és készek megegyezni a jóvátételben. Hogyan kezelhetők azok a bűncselekmények, amelyeket a jogszabályokkal ellentétben a 31

Nagy Ferenc A magyar büntetőjog általános része (Budapest: Korona Kiadó 2001), 35-42.old közvetlenül érintettek nem tekintenek bűncselekménynek? Ezekre a kérdésekre az úgynevezett diverziós programok próbáltak válaszolni. A diverziós modellek az állami büntető igazságszolgálatás arányát kívánják csökkenteni, és a bűnözésre inkább informális, a hagyományos büntetőjogi kontrollon kívüli eszközökkel reagálni. Másrészt úgy vélik, hogy az áldozat mellérendelt, pontosabban mellőzött szerepén változtatni kell, hiszen a büntetés, melyet az elkövetőre kirónak, őt nem kárpótolja a ténylegesen elszenvedett anyagi és pszichés károkért.

b) A diverziós modellek Elterelésen, vagy diverzión azokat a technikákat értjük, amelyek keretében a hivatalos állami-társadalmi

kontroll intézményei az adott konfliktus ill. bűncselekmény kezelésére az elkövetőt valamilyen informális 32 33 társadalmi kontrollt gyakorló szervezethez utalják. A diverziós elméletek a következő előnyöket kínálják: -A büntetőeljárás és végrehajtás káros hatásainak csökkentése mind az áldozat, mind az elkövető számára (másodlagos viktimizáció, stigmatizáció) -A kár gyorsabb megtérülése a sértett számára -Az igazságszolgáltatás túlterheltségének csökkentése -A visszaesés csökkentése, megelőzés Alkalmazásuknak azonban korlátai vannak. Elengedhetetlen, hogy a felek között meglegyen a megegyezés szándéka, amelynek ki kell bővülnie az elkövető beismerésével és az áldozat aktív és önkéntes közreműködési szándékával. Csak kisebb súlyú, nem erőszakos, egyértelmű tényállású cselekmények esetében és csak magánszemélyek között lehetséges a diverziós eljárás lefolytatása. A tettes pszichikai, anyagi stb. helyzetét is figyelembe kell venni, mert valóban alkalmasnak kell lennie a vállalt jóvátétel teljesítésére. (fizikai állapota, anyagi körülményei, pszichikai jellemzői). Jogi szempontból korlátot jelent az állami igazságszolgáltatás érvényesítésének kötelezettsége, mely elsősorban büntető, megtorló jellegű eljárásban realizálódik, szemben a diverziós módszerek helyreállító, jóvátételi eljárásaival. A kettő azonban elvileg nem zárja ki egymást. Helyreállításon szűkebb értelemben az anyagi károk jóvátételét értjük. A helyreállító igazságszolgáltatás gyakorlati modelljei ennél többet kínálnak: az áldozat és elkövető megbékélése révén az áldozat lelki kompenzálását és az elkövető felelősségérzetének növekedését, ebből következően a további. 32 Paul McCold ’A helyreállító igazságszolgáltatás elmélete és gyakorlata’ in.: Megbékélés és jóvátétel Szerk. Herczog Mária (Budapest: Család Gyermek Ifjúság Kiem. Közhasznú Egyesüle 2003),.55-132. old. 33 Győrfy Éva Igazságszolgáltatás másképp in Megbékélés és jóvátétel lsd. 34. jegyzet 37-54. old. bűncselekmények, károkozások elkövetésének megelőzését A diverziós eljárásokkal szemben azonban kritikák is megfogalmazódnak. A legfontosabb ellenérvek: -Veszélyeztetik a jogállami eljárás garanciális szabályait (ártatlanság vélelme, törvény előtti egyenlőség, jogalkalmazás egysége). -Megszűnik a kizárólagos bírói ítélkezés, a rendőrségnél és az ügyészségnél viszont nő a kompetencia. -Csak nagyon szűk körben alkalmazhatók, mind az elkövetői kört, mind a bűncselekmények körét tekintve. A diverziós modelleken belül meg kell említeni azokat a próbálkozásokat is, melyek az állami igazságszolgáltatás keretein belül áldozatvédő, békéltető, jóvátételi programok működtetésében látják a megoldás lehetőségét. A helyreállító igazságszolgáltatás elméleti koncepciója szerint a bűncselekmény személyes sérelem, ezért az állam feladata nem más, mint hogy bátorítsa polgárainak egymás közötti, közvetlen, személyes felelősségvállalását. A gyakorlatban ez olyan eljárásban testesül meg, amely bevonja a közvetlen érdekelteket annak meghatározásába, hogyan lehetne a legjobban rendbe hozni a tett elkövetésével okozott kárt, sérelmet. A helyreállító igazságszolgáltatás három gyakorlati modellje a mediációra, a beszélőkörre és a konferencia-megbeszélésre épül. A három modell történetileg egymást követte, de továbbfejlesztett változataik ma egyidejűleg működnek a világ különböző részein.

c) A mediáció A büntetőügyek mediációval történő megoldására az első kísérletek a 70-es években jelentek meg az Amerikai Egyesült Államokban. A 90-es évek előtt a helyreállító igazságszolgáltatáson szinte kizárólag a mediációs modelleket értették. PAUL MCCOLD a Helyreállító Igazságszolgáltatási Módszerek Nemzetközi Intézetének kutatási igazgatója asszisztált kétoldalú tárgyalásként írja le a mediációt, mely a felek érdekeinek kölcsönös megértését helyezi a középpontba és egyben mindkét fél által elfogadható megoldás keresését tűzi ki célul. A semleges harmadik fél rendszerint képzett önkéntes, vagy szociális munkás, aki az ellentétes nézeteket közelíteni próbálja, a kommunikációt megfelelő mederben tartja és a megegyezés felé tereli a folyamatot. A tárgyalási folyamat irányítására a nyugat-európai és amerikai irodalom a facilitáció (tárgyaláskönnyítés) szót használja. Tág értelemben a mediáció is, és a resztoratív konferencia is facilitált tárgyalás. A folyamat elsődleges célja szerint háromféle mediációs irányvonalat különböztethetünk meg. Az elégedettségre törekvő mediátor az ügy rendezését tartja elsődlegesnek, a társadalmi elégtétel támogatói a résztvevők megerősítését, kompetenciáját emelik ki, a pozitív változások hívei pedig a felek személyes fejlődésére koncentrálnak. A megbeszélésen résztvevő áldozat és elkövető először elmondja, hogyan érintette őt a bűncselekmény, majd tényeket, információkat közölnek ezzel kapcsolatban, ezután létrehoznak egy kölcsönösen elfogadható jóvátételi megállapodást, melyet írásba foglalnak. A mediátor mindvégig semleges marad, az ügyet a felek közötti vitának tekinti, de a különböző irányzatokban eltérő hangsúlyt kap az érdekek szintjén történő megállapodás, illetve a teljes békítés, mint az eljárás célja. Európában már a 70-es évek közepétől érdeklődés mutatkozott a mediáció büntetőügyekben való alkalmazása iránt. Az első programok Angliában és Norvégiában kezdtek működni 1979-80-ban. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Új-Zélandon, Finnországban és Kanadában számos, mediációs projektet elemző programértékelést publikáltak már. Az értékelések magas arányú teljesítési rátákról szólnak a kártérítéssel, illetve más kompenzációval záródó jóvátételi megállapodások esetében.

d) A beszélőkörök A beszélőkör-modellek sokkal ősibb eredetűek, mint gondolnánk. A kör az ősi kultúrák társadalmi eljárásaiban fontos szimbolikus szerepet tölt be, jelképezi a közösség összetartását, tagjainak egymásrautaltságát. Többféle igazságszolgáltatással kapcsolatos kör létezik, a szerint, hogy mi a céljuk, kik a résztvevők és mi a szerepük. 34 Legismertebbek a békekörök, az ítélőkörök és a gyógyítókörök. A békekörök modellje tradicionális szokás a navajo törzsnél, ahol a konfliktus-feloldás alapelve a hozhooji (jó kapcsolatban élni). Ha valaki sérelmet szenvedett, először az elkövetőt kéri fel, hogy tegye jóvá, amit tett. A kárrendezés követelésével együtt jelentkezik a kapcsolat helyrehozatalának igénye. Amennyiben a felszólítás sikertelen, a kezdeményező fél egy köztiszteletben álló vezetőhöz fordul, hogy szervezzen egy béketeremtő megbeszélést. A békebíró eljárása nem szembesítő jellegű, de bevonja mindkét fél családját és a törzs más tagjait az ügy megbeszélésébe, hogy megoldást találjanak. A mediációtól megkülönböztető vonás, hogy a béketeremtő ebben az eljárásban nem semleges, hanem nagyon is határozott álláspontja van a problémáról. A béketeremtők tradicionális tanokat használnak a megkérdőjeleződött értékek tisztázására és a viselkedésre vonatkozó téves feltevések tisztázására. Az ítélő körök a társas bíráskodás elvét szemléltetik. Az eljárás során konszenzus keresése folyik egy adott

ítélkezési tervről, minden érdekelt panaszát figyelembe véve. A közösség tagjai mellett a rendőrségi és bírósági szereplők is szabadon 34 Paul McCold A helyreállító igazságszolgáltatás…(lds 34 jegyzet 67-86.old.old) beszélhetnek a tett megértésének érdekében és azért, hogy meghatározzák a szükséges lépéseket. Gyakran tárgyalóteremben zajlik az eljárás, melyben két kört alakítanak ki. A belső kört az áldozat és az elkövető, támogatóik, vagy családjuk, valamint a bíráskodásba bevont igazságszolgáltatási szakmák képviselői alkotják. A külső gyűrűben olyan szakemberek ülnek, akiket felkérhetnek különleges információk előadására, és a közösség más tagjai is jelen lehetnek. Az elkövetők bevonásának előfeltétele a felelősség elfogadása, a bűnösség beismerése, kapcsolat a közösséghez, a jóvátétel szándéka és az áldozat hozzájárulása. A gyógyító körök a helyreállítást, az áldozat támogatását szolgálják. Ez a beszélőkör áll legközelebb a helyreállító igazságszolgáltatás konferencia- módszeréhez. Az ojibwa törzs által kifejlesztett változatban a tett kiderülését követően egy helyi kármegállapító csoport (első kör) gondoskodik az áldozat biztonságáról és ezzel egyidejűleg egy másik csoport tagjai szembesítik az elkövetőt tettével, bátorítják a felelősség vállalására és viselkedése megváltoztatására. E második körbe gyakran bevonnak megjavult elkövetőket is. A kármegállapító csoport az áldozat „gyógyításába” fokozatosan bevonja az áldozat családját, majd a két kör egy ítélkező körré olvad össze, mely magában foglalja a bírót is és kibővül a közösség többi tagjával. Ekkor a második kör által felkészített elkövetőnek az egész közösség elé kell tárnia tettét. Az ítéletre a közösség tesz javaslatot, melyet a bíró jóváhagy és ítéletbe foglal. Az ítélethozatalt követően az elkövető hetente kötelező körökben dolgozik az áldozattal való kapcsolat helyrehozatalán, s a történtekről félévente beszámol a közösségnek. A konfliktus lezárása az ún. tisztító körrel történik, melyen az áldozat és az elkövető családjainak megbékélését az egész közösség megünnepli. A beszélőkörök értékét a közösségre gyakorolt hatás adja. A rituális cselekedetek nem a racionalitás szintjén hatnak, hanem a résztvevők lelki viszonyulását alakítják, megnyugtatják őket, erősítik a rend és 35 harmónia érzését.

e) A konferenciamodellek Az esetkonferencia olyan eljárás, amelyben emberek csoportja összeül, hogy megbeszélje azokat a kérdéseket, amelyek egy korábbi esemény kapcsán személyesen érintik őket. A mediációhoz annyiban hasonlít, hogy a főszereplőket bevonva zajlik és a megoldás itt sem jogi alapokon nyugszik. A módszer alkalmazói azonban kiemelik, hogy a mediáció nem alkalmas a büntetőjogi jellegű konfliktus feloldására, hiszen az a morálisan egyenlő, polgári jogi viszonyban levő felek közötti, érdekek mentén kialakult konfliktusok feloldását szolgálja. A konferenciamodell különbözik az áldozat-elkövető békítéstől is, hiszen a megbékélés csak részeredményként jelentkezik a jóvátétel és a lelki hatások 35

. H. Szilágyi István A jogi antropológia főbb irányai (Budapest: 2000), 133-138.old. mellett. Az egyéni hatások mellett valamennyi fél hozzáállásán változtat, vagyis az egész közösséget átformálja. A konferencia-módszer a csoportos eljárás normatív hatását használja fel a viselkedés szabályozására. A konferenciamodellek valójában az ősi beszélőkörök modern változatai. A konferenciamodellek megkülönböztethetők aszerint, hogy ki vezeti az eljárást, (rendőr, pedagógus stb.) és eltérhet a bevont személyek köre is. Két fő típus az Új- Zélandi családi csoport-konferencia és az Ausztrál közösségi csoport-konferencia.

Új-Zélandon 1989. óta hatályos A gyermekek, fiatalkorúak és családjaik védelméről szóló törvény, mely új alapokra helyezte a fiatalkorúak igazságszolgáltatási eljárását. A családok bevonására épülő modell a bírói eljárás alternatívájaként került bevezetésre. A konferenciát a fiatalkorúak eljárásának koordinátora szervezi meg és vezeti. Az áldozat és elkövető családján kívül részt vesz a rendőrség fiatalokat segítő tisztje, és amennyiben a fiatalkorút letartóztatták, jogász (fiatalkorúak ügyvédje) is. Az eljárás menete változhat a felek igényei szerint. A bemutatkozást követően általában a fiatalokat segítő rendőrtiszt előadja az elkövetett cselekményt. A konferencia csak akkor folytatódik, ha az elkövető elismeri tettét. Ezt követően az áldozat beszél a cselekmény hatásáról, majd a többi résztvevő mondja el véleményét arról, hogyan lehetne helyrehozni a tett következményeit. Az eljárás központi eleme a „családi választmány”, melynek során az elkövető családja külön tanácskozást folytat a megoldási lehetőségekről. Az újra összehívott konferencián azután az áldozat elfogadhatja, vagy kifogásolhatja az ajánlott jóvátételt. A végső megállapodásban szankcióként szerepelhet bocsánatkérés, helyreállítás, vagy közérdekű szolgálat. A törvényi bevezetést követő kutatások szerint ez a módszer képes az elkövetők felelősségérzetét felkelteni és az áldozatok érzelmeit megfelelően kezelni, bár azt is megfigyelték, hogy a gyakorlatban szakmailag ellenőrzötté vált és túlzottan elkövetőcentrikus lett. Az imént ismertetett modelltől több vonatkozásban eltér az ausztrál program, melynek első változatát TERRY O’ CONELL dolgozta ki. A Wagga Wagga program közösségi rendfenntartó technikaként jelent meg 1991ben. Az eredeti modellben egy rendőrtiszt feladata volt a megbeszélés lefolytatása, melynek során a résztvevők az okozott sérelem minimalizálásának módjáról állapodtak meg. A közösségi csoportkonferenciákat a 90-es évek második felétől olyan fórumokká fejlesztették, melyek széles körben alkalmazhatók a helytelen magatartásformák kezelésére, iskolák, munkahelyek, kollégiumok kisközösségeiben. A real justice néven is ismert modell eseménycentrikus, tehát csak az adott magatartással okozott sérelem helyreállítására koncentrál. Az elkövetők felelősségrevonásának kiemelt célja, hogy elvállalják és megbánják tettüket és tudatosítsa bennük a cselekményük által okozott hatásokat és következményeket. A real justice sajátos vonása, hogy a konferenciát irányító facilitátorok előre írásban rögzített forgatókönyvet követnek. Bevezetésként a facilitátor előterjeszti a konferencia célját és központi kérdését: a sérelem orvoslásának módjában való megállapodást. A megbeszélés három fő részre tagolódik. Először a résztvevők a facilitátor kérdéseire válaszolva elmondják a cselekményhez fűződő érzéseiket, reakcióikat. Az elkövető után az áldozat, majd az elkövető támogatói beszélnek, a szakasz lezárásaként megfogalmazzák a tárgyalásra váró témákat. A második szakasz a tulajdonképpeni tárgyalás, melynek során a fő kérdés az, hogy mit vár az áldozat a megbeszéléstől. A jóvátétel nem elsősorban anyagi kártérítésre korlátozódik. Amennyiben valamennyi kérdésben sikerült egyetértésre jutni, kezdetét veszi a harmadik szakasz, a kötetlen társalgás, melynek funkciója az informális szinten történő reintegráció. A Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület 1993. óta áll a hazai gyermekvédelmi szakemberek, nehéz helyzetbe kerülő családok szolgálatára. Családi Mediációs és Gyermekjogi Irodájuk a családon belüli konfliktusok megoldásához kínál segítséget. 36 Figyelemreméltó kezdeményezésük az ausztrál mintára kidolgozott „Szemtől szembe” konfliktuskezelő és megoldáskereső program, melynek középpontjában fiatalkorú elkövetők és áldozatok szűkebb és tágabb környezetével való kapcsolat helyreállítása áll. A módszer alapjául szolgáló család-csoport-konferencia technikájának alaptétele, hogy a gyermeket érintő ügyben a döntést azoknak kell meghozni, akik a legközelebb állnak a gyermekhez, és minden olyan szereplőt be kell vonni, akik az ügyben érintettek. A módszer magyarországi megismertetése HERCZOG MÁRIA nevéhez köthető, akinek jelentős szerepe volt a demokratikus konfliktus-feloldási technikák hazai elterjesztésében. Demokratikusnak azért nevezhető mind a mediációra mind a konferenciára épülő módszer, mert az érintettek részvételére épül. A helyreállító igazságszolgáltatás konferenciamodelljét egy fiatalkorúakkal dolgozó ausztrál rendőr, a már említett TERRY O’CONNELL dolgozta ki, aki két problémát vetett fel. Egyrészt megállapította, hogy a

hagyományos igazságszolgáltatás során az áldozatok kevéssé kapnak szót, és szinte semmi sem történik annak érdekében, hogy kártalanítsák őket és lelkileg is elégtételt kapjanak. Másrészt, az eljárásban a vétket ugyan megbüntetik, de ezzel nem érnek el érdemi változást, hiszen a büntetés alanya passzív, nem kell, hogy felelősséget vállaljon tettéért, semmit sem tesz annak érdekében, hogy jóvátegye, csak elszenvedi a kirótt büntetést, és sok esetben úgy érzi, hogy ő maga vált áldozattá. A módszer kulcsfogalma a helyreállítás. Nem terápiás módszer, nem elnéző a vétségekkel, kihágásokkal, bűntettekkel szemben, helyteleníti a nem megfelelő viselkedést és cselekedeteket, de támogatja és értékeli a tett elkövetőjének belső értékeit. A bűnmegelőzést e módszer szerint nem az szolgálja megfelelően, hogy a fiatalok egy rossz lépés után bekerülnek a büntető igazságszolgáltatás 36

Králné Szabó Piroska: ’Facilitálás a gyermekvédelemben’ Család Gyermek Ifjúság VII. évf 1999/2. 5.old gépezetébe, vagy akár csak az iskolai „rossz gyerek” kategóriájába, mert ennek következménye általában csak 37 újabb összeütközés a fennálló szabályrendszerrel. A kriminológiai statisztikák is ezt igazolják. A jóvátételi szemléletű megbeszéléseken a képzett szakemberek együtt dolgoznak a vétkesekkel, elkövetőkkel, szabályszegőkkel, közvetlenül bevonva őket a megoldáskeresés folyamatába, melyben szerepet kapnak az áldozatok, károsultak, a család, a barátok, a közösség, és mindenki, akit az elkövető viselkedése valahogyan befolyásolt. E személyek összeülnek annak érdekében, hogy együtt határozzák el, hogyan kezeljék a tett következményeit és kihatásait a jövőre nézve. Ez egyes esetekben felválthatja a hagyományos büntetést, máskor, -a súlyosabb esetekben- amellett is alkalmazható, hiszen ezen a módon is fokozható az elkövető rálátása tette következményeire, és az áldozatot is segítheti érzelmei kifejezésében és feldolgozásában. A pszichológiai kutatások igazolják, hogy a negatív érzelmek könnyebben elviselhetők, ha az áldozatok kifejezik azokat. A Szemtől szembe program arra kíván lehetőséget teremteni, hogy a fegyelmi eljárást humánusabb mederbe tereljék, a konfliktust nem formális, hierarchiamentes úton oldják fel, a fenyítés, büntetés alkalmazását kiváltsa a jóvátétel és az ennek kapcsán megélhető feloldozás. A resztoratív eljárásnak átalakító hatása van: a konfliktust együttműködéssé, az áldozatokat túlélőkké, a szégyent önérzetté, az egyéneket közösségé alakítja.

„A legjobb az egészben: látni, ahogy a megbeszélés résztvevői egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz. Annyian kerestek fel később köszönetet mondani, pedig az eredményért, elégedettségért saját maguk dolgoztak meg! Mert a Szemtől szembe módszer hatékony a sérelmek jóvátételében!” Győrfi Éva, facilitátor 37

Nieto Mercedes ’Mindannyian kudarcot vallottak’ Család Gyermek Ifjúság 2003/4 XII: évf. 26-30.old 3 Komplex konfliktuskezelés: kisebbségi konfliktusok

A Partners Hungary Alapítvány 1994-ben jött létre. Alapítója a Partners for Democratic Change nevű amerikai szervezet, amely a kelet-közép európai régió számos országában hozott létre egymással és az Egyesült Államokbeli központtal együttműködő szervezeteket a kialakuló demokráciák támogatására. Fő célkitűzése a demokratikus változásokkal, az új struktúrák kialakulásával természetes módon együtt járó feszültségek, konfliktusok megelőzése, feloldása, illetve az ehhez szükséges technikák, eljárások széles körű elterjesztése, a változások menedzselése. Tevékenységei között szerepel: szervezetfejlesztés, team-építés,

konfliktuskezelés, mediáció valamint kommunikációs -és tárgyalástechnikai készségfejlesztő tréningek szervezése. Folyamatosan működő hosszú távú projektjeik között szerepel a roma kisebbség támogatása és a 38 mediációs program. A Partners Hungary Alapítvány kezdeményezésére és szervezésében alakult meg 2000. okt. 27-én, 82 alapító taggal az Országos Mediációs Egyesület. Az egyesület alapvető célja, hogy a mediációt, mint alternatív konfliktuskezelő módszert elterjessze, alkalmazza Magyarországon és összehangolja a mediáció oktatásával és gyakorlásával foglalkozó szakemberek munkáját, valamint ellátja a mediátorok érdekvédelmét, érdekképviseletét, biztosítja továbbképzésüket. Az egyesület közreműködik a módszer alkalmazásához szükséges jogi háttér kialakításában. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Partners Hungary Alapítvány a konfliktusok megelőzésére és kezelésére szakosodott szervezet. A konfliktuskezelési eljárások körét az Alapítvány munkatársai sokkal tágabban határozzák meg, mint a dolgozat elején ismertetett eljárások. A megelőzési-típusú módszerek között szerepet kap a kooperatív tervezés és a stratégiai tervezés, sőt az ezt megelőző empirikus kutatások. A kooperatív tervezés egy adott ügyre, konkrét problémára való megoldás keresése, a stratégiai tervezés egy szervezet hosszabb-rövidebb távra történő célkitűzéseinek, terveinek, küldetésének meghatározása. A megelőzést szolgálják a csapatépítő, közösség-fejlesztő programok, képzések, a készségfejlesztőtréningek, valamint a szervezetfejlesztés és a cégdiagnosztika is melynek keretén belül a Partners áttekintést nyújt az egyes felelősségi területekhez tartozó kompetenciákról, feladatokról, hatáskörökről, valamint a belső kommunikációs rendszerről. A szervezetfejlesztés lehetővé teszi, hogy javuljon a tevékenység hatékonysága, valamint a belső együttműködés. A kezelés eszköztárába tartozik a mediáció, facilitáció, melyek alkalmazása változatos programok, projektek keretén belül történik. A programok változatosságát jól szemlélteti az Alapítvány által meghatározott célcsoportok köre: önkormányzatok, kormányzati és törvényhozási intézmények, kisebbségi 38

Partners Hungary Éves jelentés (Bp: 2000) szervezetek, szociális intézmények és humán szolgáltató szervezetek, civil szervezetek, nemzetközi szervezetek, vállalatok, az állami és privát szféra gazdasági szervezetei. Az Alapítvány tevékenységének szemléltetésére szolgáljon a Tiszavasváriban élő roma kisebbség 39 támogatására szolgáló projekt bemutatása. A következőkben azt is érzékeltetni kívánom, hogy a konfliktusok kezelése mennyivel sokrétűbb, színesebb, szerteágazóbb tevékenység, mint a jogi tanulmányainkból ismert, törvényben szabályozott, jogviták eldöntésére szolgáló kontradikcióra épülő eljárások. ROBERT E. KOULISH a massachussetsi Bentley Egyetem professzora felmérést végzett a magyarországi 40 romák közéleti attitűdjeiről, szerepéről. A Partners Hungary (PHA) kezdettől fogva részt vett a kutatási koncepció kialakításában, helyszínek kiválasztásában, kérdőívek kidolgozásában, a kérdezőbiztosok felkészítésében. A kutatás a kisebbségi törvény alkalmazhatóságát vizsgálta a magyarországi romák viszonyaira, másfelől a romák hajlandóságát az érdekérvényesítésben és közéletben való részvételre Tiszavasvári, Bátonyterenye, Nagykanizsa, Budapest VIII. kerülete és Szeged területén. Ehhez a munkához szorosan kapcsolódtak a PHA programjai, melyek célja a roma integráció erősítése volt a konszenzusra és a kooperációra törekvő politikai kultúra terjesztésével. Az Alapítvány munkatársai 1996. májusában kerültek kapcsolatba Tiszavasvári hatóságaival és az ottani romákkal és a következő problémákat fogalmazták meg: 1. a romák közötti együttműködés hiánya 2. kommunikációs nehézségek és nyílt konfliktusok a roma és a helyi többségi társadalom tagjai között. Először egy kommunikációs -és tárgyalástechnikai készségfejlesztő tréninget tartottak, hogy felkészítsék a résztvevőket az együttműködésen alapuló kooperatív tervezési megbeszélésre. A kooperatív találkozó 1997.

januárjában létrejött, a PHA munkatársai a hatékony konfliktus-feloldás alapelvének megfelelően valamennyi érintett felet igyekeztek bevonni, és elkészült egy programtervezet, amely célul tűzte ki a romák életkörülményeink javítását, szükséges intézkedéseket fogalmazott meg oktatási és munkahelyi perspektíváik javítására, és a roma gyerekek oltásának biztosítására, valamint a roma közösség egységesítését és aktivizálását irányozta elő a kisebbségi önkormányzat felállítása érdekében. A találkozó után megalakult a Tiszavasvári Roma Szövetség, mely a Polgármesteri Hivataltól külön pénzügyi támogatást kapott kulturális és sport tevékenységek szervezésére valamint összességében a roma érdekek képviseletének fejlesztésére. 39

Cigány kisebbségi önkormányzatok a helyi közösségekben Munkakonferencia szerk Kertész Tibor (kiadta: Partners Hungary Alapítvány Budapest:2001) 40 Prof. Robert E. Kulish ’Mit akarnak a romák’ Partners füzetek 6. (Budapest: Partners Hungary Alapítvány 2001) A Szövetség felkérésére a PHA újabb kommunikációs -és tárgyalási készségfejlesztési tréninget tartott a tagok számára, melynek eredményeképpen a Roma Szövetség tovább pontosította céljait: a roma felsőoktatás támogatása, roma településrészeken a tisztaság fenntartása, intenzív együttműködés a helyi önkormányzattal és a CKÖ-választás megvalósítása Tiszavasváriban. Elképzelhető, milyen összetett, sokrétű, érték- és kultúrabeli különbségekkel terhelt helyzetben vállalkozott a Partners a megoldás segítésére. A konfliktus területeit HERBAI ISTVÁN programigazgató 41 következőképpen csoportosította: -iskolai, -egészségügyben előforduló, -szórakozással, sporttal, kultúrával -rendőrségi ügyekkel, -önkormányzással összefüggő problémák Az iskolában a roma tanulókat külön épületben helyezték el és egyes rendezvényeket (ballagás) külön időpontban tartottak számukra. Ennek oka az volt, hogy a roma gyerekek tetvesek voltak és a nem roma szülők így próbálták megvédeni gyermekeiket a fertőzéstől. Ugyanakkor a romák nehezményezték, hogy a település azon részét, ahol laknak, forgalmas és veszélyes út választja el az iskolától. Az egészségügyi ellátás terén a romák kifogásolták, hogy az orvosok nem ugyanúgy bánnak velük, mint a nem romákkal. A szórakozásra vágyó fiatalok panaszolták, hogy van olyan diszkó, ahová nem engedik be őket. Ezzel összefüggésben gyakran keletkeztek rendőrségi ügyek, ezek során szintén diszkriminációval találkoztak. Az önkormányzással összefüggésben a legnagyobb probléma a roma közösségen belüli egység hiánya volt. A PHA segítségével sikerült megegyezni a 98-as választásokon indítandó kisebbségi önkormányzati jelöltek személyében, ami azért volt fontos, mert megválasztása után érdekeiket hivatalosan képviselhette. Az Alapítvány a jelöltek felkészítéséhez is segítséget nyújtott. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy a kezdeti, kerek-asztal formájú együttműködés kiteljesedéseként megalakult a MAROMA (magyar-roma) Egyesület, mely pályázatok révén anyagi forrásokhoz segítheti az együttműködésben résztvevőket. A problémák megfogalmazása és a lehetséges megoldások keresése során súlyos kérdésekhez juthatunk el. A romák problémái szorosan összefüggnek a kultúrák ütközésének és az ezzel összefüggő értékkonfliktusoknak a kérdéseivel. Ezen kérdések kimondása nem célja dolgozatomnak. A fentiek során azt próbáltam érzékeltetni, hogy a konfliktus-feloldás nem csupán bipoláris viszonyban értelmezhető, eljárási kérdés lehet, hanem széles

társadalmi rétegeket és különböző gondolkodásmódokat érintő, komplex megközelítést igénylő, társadalmi feladat. 41

Forrás: interjú Herbai Istvánnal, a PHA programigazgatójával 2004 febr. 27.

IV. Választottbíráskodás és döntőbíráskodás 1.

elméleti alapok

a) Jog? – Nem jog? A jogszociológia (és jogantropológia) vizsgálódási köre a társadalmi kontroll jelenségeire terjed ki. A 42 társadalmi kontroll D. Black megfogalmazásában a társadalmi élet normatív aspektusa. Beleértendők mindazok a normák és intézmények, melyek az emberi együttélés szabályozására hivatottak. Azokat a tényezőket – árnyaltabban fogalmazva: azon kulturális minták összességét – melyeknek érvényesülését az 43 állam biztosítja, jognak nevezzük. A jog fogalmának leírása definíció kérdése, jelen dolgozat szempontjából hasznosnak tűnik ezt a definíciót választani, hiszen a konfliktusmegoldás módozatait is hasonló megkülönböztető jegy alapján sorolhatjuk két csoportba: 1. Az állami igazságszolgáltatás (és közigazgatás) módszerei: 2. Az állami igazságszolgáltatás rendszerén kívüli, ismert terminológiával: alternatív konfliktusmegoldási módozatok Ezzel párhuzamosan nevezhetjük akár 1. jogi, és 2. nem jogi módszernek is a fenti két csoportot. A képet azonban árnyalja, hogy az állam az alternatív konfliktus-feloldási módok szabályozására is igényt tart és a teljesség kedvéért azt is meg kell említenünk, hogy az angolszász országokban alternatív vitamegoldás (altenative dispute resolution, ADR) alatt nem az állami jog alternatíváját értik, hanem azokat a módozatokat, melyek nem a „nyertes-vesztes” elven alapulnak.

b) A jog funkciói Egyébiránt a jog nemcsak a konfliktusok feloldására szolgálhat és nem csupán az állami hatalom fenntartásának eszköze. EMILE DURKHEIM figyelt fel a jogra, mint a társadalmi kohézió működésének egyik 44 hajtóerejére, más szóval a jog integratív funkciójára. E gondolatmenetet követve nevezte ROSCOE POUND a jogot a „társadalmi mérnökösködés” eszközének. 45 Még messzebbre ment THURMAN ARNOLD a jog szimbolikus funkciójának leírásával. Előbbiek (ideértve JEROME FRANK és LLEWELIN ELMÉLETÉT is) a társadalmi rendet konszenzusként tételezik, a velük szemben álló konfliktuselmélet megalkotói (MARX) a társadalomban alapvetőnek a konfliktust, a harcot 46 tekintik . 42

Donald Black The behavior of Law (New York 1976.) Badó-Loss H. Szilágyi -Zombor Bevezetés a Jogszociológiába (Miskolc: Bíbor Kiadó 2000), 33. old. 44 Emile Durkheim The Division of Labor in Society (London: 1960.) 45 T. W. Arnold The Symbols of Government (New York: 1935.) 46 Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába (Budapest: 1995.) 43

Ők a jog ideológiai és elnyomó funkcióját hangsúlyozzák. Megemlíthető még a jog edukatív (nevelő) funkciója, vagyis a társadalomban működő kulturális minták fenntartására való irányulása, valamint a társadalmi struktúra fenntartásában, vagy megváltoztatásában játszott szerepe. Mindezen funkciókat TALCOT PARSONS próbálta egységbe foglalni, az AGIL műszóba sűrítve nemcsak a jog, hanem a társadalmi élet 47 egészének alapműködéseit: Adaptation (alkalmazkodás) Goal attainment (a cél elérése) Integration (integráció) Latency (az önazonosság fenntartása) Más szempontból a jog nemcsak a társadalmi kontroll sajátos formája, hanem egy komplex rendszer alrendszereként viszonylag zárt, önálló rendszert is alkot. Működése a „jogszerű – jogszerűtlen”, „bűnös – ártatlan”, „felperes – alperes”, „jogerős – nem jogerős” fogalmak „kettes számrendszerére” épül. Csak Arany János bírája teheti meg, hogy : „Jobb felöl üt) nekem fütyöl Bal felöl üt) s nekem fütyöl. …” Mindez talán a jog kritikájának is felfogható, de „mentségére szolgál”, hogy kialakulása évezredes előzményekre tekinthet vissza és e hosszú idő alatt etikailag és racionálisan megalapozott, kikristályosodott intézmények és normák jöttek létre keretei között. Másrészt -annak ellenére, hogy egyre tágabb körre terjed ki a jogi szabályozás-, amennyiben a társadalmi rendet különösebben nem veszélyezteti, a jog kilépést enged ebből a zárt körből a felek eltérő rendelkezésének lehetőségével. A felek eltérő rendelkezését nemcsak a polgári jog szerződéseinek körére értelmezhetjük, hanem az eljárások körére is, vagyis a vitarendezés alternatív módozataira. Ezen módozatok legfőbb jellemzője ugyanis a felek autonómiájának és ezzel együtt felelősségének magasabb foka. c) Eltérő jogi kultúrák, eltérő eljárások Amíg a nyugat-európai és a hozzá hasonló társadalmakban a konfliktusok kívülről, előre tételezett normák alapján való feloldása szinte kizárólagossá vált, az ősi keleti társadalmakban elsősorban a belső erőkre, a vallás és világi élet egységére, a jog és erkölcs harmóniájára épülő megoldások terjedtek el. A klasszikus példa: KONFUCIUS kora (Kr. e. 551-449). „Ha a népet rendeletekkel kormányozzák, s büntetésekkel tartják féken, akkor kijátssza a büntetéseket s a szégyent nem ismeri. Ha azonban az erények kormányozzák, és szertartásokkal tartják féken, akkor ismeri a szégyent és mindig egyenes lesz.” (KONFUCIUS) Konfucius gondolatai nem forradalmiak, ő csupán a hagyományokat kívánta 47

Talcott Parsons Politics and SocialStrukture :New York: Free Press 1969) megőrizni és rendszerezni. A kínai társadalomban mindenkinek megvan a maga helye, kötelességei és „jogai”. A hierarchiában elfoglalt hely, a státusz határozta meg az ember helyét és feladatait. Ennek a hierarchikus társadalmi rendszernek a működését KONFUCIUS szerint az emberek belső erkölcsi érzéke szerinti cselekvés biztosítja. A bűncselekmény a kozmikus elveken nyugvó rendet sérti. A megsértett harmónia helyreállításában fontos szerep jut a rítusoknak. Míg a keleti társadalmakban a buddhizmus, hinduizmus és az iszlám nem pusztán vallásként funkcionált, hanem az élet teljességét fogta át, addig nyugaton a vallás és a világi élet kettőssége, elválasztása figyelhető 48 meg. KULCSÁR KÁLMÁN jogszociológiájában e különbségtétel alapján sorolta két csoportba a jogi kultúrákat: Az orientatív típusú jogi kultúrában a normativitás nem a szabály pontos megtartására, hanem a mögötte

álló elv helyességének elfogadására irányul. A szabály itt tájékoztat, eligazít, sokszor szimbolikus jellegű, a jogi és erkölcsi normák egységet alkotnak. Ezzel ellentétben a regulatív jogi kultúrák jellegzetessége a jogszabályok határozott normatív jellege s a társadalom tagjai által ilyenként való elfogadása. Szimbolikus, elvi jellegű szabályok helyett racionális és konkrét normákkal találkozunk. A normativitás külső és belső hajtóerői egy társadalom életében egyaránt jelen vannak és különféle eljárásokban és intézményekben testesülnek meg. A regulatív jelleg tipikus a büntetőjogban s a konfliktusrendezésben leginkább orientáló jellegűek a normák a mellérendelt, polgári jogviszonyokban. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb szerepe van egy vitarendezési eljárásban az államnak, annál több korlátozással találja szembe magát az eljárásban résztvevő. Ennek oka, hogy a kontradikcióra épülő eljárásban mindkét fél jogai csak úgy érvényesíthetők, ha az ellentétes oldalon az adott jognak megfelelő kötelességet fogalmazunk meg. S ez szinte végeláthatatlan szabályozási kényszert, s a legapróbb részletekig kötött eljárást eredményez. Ebből a szempontból átmenetet jelent a választottbíráskodás és a döntőbíráskodás. Ezek általában államilag szervezett keretek között működnek, de nem a rendes bírósági szervezeten belül helyezkednek el, s a klasszikus büntető, polgári, államigazgatási eljárásjogokénál nagyobb fokú szabadságot engednek a konfliktusban álló személyeknek. Az átmeneti jelleget az eljárásra vonatkozó szabályok száma és jellege is igazolja. Pl. a magyar mediációs tv-ben (2002: LV. tv), mely 46 §-ból áll az eljárásra vonatkozó kötöttséget szinte egyáltalán nem találunk; az 1994: LXXI. tv. A választottbíráskodásról már több kérdést rendez, de benne a diszpozitív szabályok vannak túlsúlyban. Ehhez képest a magyar Polgári Perrendtartás 397 szakaszból áll, és az évekig húzódó perek is bizonyítják az eljárás bonyolult és a résztvevők számára sokszor bürokratikusnak tűnő kötöttségeit. Az adott szituációban funkcióval nem rendelkező eljárási elemek,melyek elvileg a felek jogainak biztosítását szolgálják, a konkrét ügy szempontjából bürokratikusnak nevezhetők. 48 Kulcsár Kálmán Jogszociológia (Budapest: Kulturtrade Kiadó 1997), 136-139.old d) A bírósági per és a konfliktus Az eljárás hosszadalmas, költséges és bonyolult volta a bírósági perrel kapcsolatos problémáknak csak egy részét képezi. Komoly hátrányként jelentkezik a vitamegoldás során a jognak az a sajátossága, hogy a társadalmi viszonyokat saját fogalmi keretei között tudja csak értelmezni, azaz a felmerülő konfliktust csupán jogi fogalmak, jogtechnikai lehetőségek hálójában képes kezelni. Másképpen fogalmazva: a jog kisajátítja a problémát és „saját képére formálja”. A társadalmi gyakorlat ugyanis a konfliktusoknak végtelen változatát képes produkálni, s a véges számú jogszabályokból álló jogrendszer képtelen valamennyire reagálni. Másik hátrány, hogy az időben előre tételezett normák a folytonosan változó életviszonyokhoz képest gyakran már megjelenésük idején is elavultak. A bírósági peres eljárás a felek későbbi kapcsolataira is negatív hatású. A kontradiktórius jellegű per az alperes és felperes közti viszonyt még inkább kiélezi, a további párbeszédet ellehetetleníti, az együttműködést megnehezíti. A valóságban a viták gyakran nem két, hanem többpólusúak. Pl. egy válóperben a gyermek érdeke is megjelenik, vagy gondoljunk a környezetvédelmi, szociális, politikai stb. szempontokra egy gazdasági vitában. Korlátozza az eredményességet az is, hogy a jogviták tárgyát a jog csak meghatározott formában és meghatározott mennyiségben képes definiálni. Az alternatív konfliktus-megoldási módszerek (főként a mediáció) viszont abból indulnak ki, hogy a konfliktusmegoldás kulcsa abban rejlik, hogy a vitába bevonható javak köre rugalmasan bővíthető. A játékelmélet nyelvén megfogalmazva a játszmák zöme a gyakorlatban nem állandó összegű, (fix összegű) játszma, tehát a szereplők között nem tiszta konfliktus van, hanem egyszerre áll fenn érdekellentét és érdekazonosság. A hagyományos bírósági per fix összegű játszmaként írható le, vagyis a konfliktusba bevont javak értéke állandó, így egyik fél csak a másik rovására juthat előnyökhöz és megfordítva ugyanez a helyzet. Ezt a

keresethez kötöttség szabálya is bizonyítja a polgári perrendtartásban. A változó összegű játszmákban viszont a feleknek egyaránt lehetnek azonos és eltérő érdekeik, tehát az egyszerű alkunál változatosabbak a megoldási lehetőségek, és a hétköznapi konfliktusos szituációkat leggyakrabban ilyen változó összegű játszmaként foghatjuk fel. Pozicionális tárgyalás – érdekalapú tárgyalás Akár üzleti megállapodásról, akár családi vitáról, akár szomszédsági nézeteltérésről van szó, a felek az esetek többségében pozícióvédő tárgyalást folytatnak. Ennek során kiválasztanak egy álláspontot, érvelnek mellette, aztán engednek valamit, hogy félúton találkozzanak. Ennek klasszikus példája az alku mechanizmusa, ahol a szembenállók sorozatosan különböző pozíciókat foglalnak el, és amíg lehet, igyekeznek tartani e pozíciót. Eközben két szerep közül választhatnak: felvehetik a szelíd, vagy a kemény tárgyaló szerepét. A szelíd tárgyaló mindenáron megegyezésre törekszik, ezért inkább engedményeket tesz, hogy a baráti kapcsolatot fenntartsa. Bízik a másikban, ajánlataival gyakran változtat pozícióin s akár egyoldalú veszteséget is elvisel, hogy olyan egyezség jöjjön létre, melyet a másik fél is elfogad. A kemény pozícióvédő célja ezzel szemben a győzelem, nem bízik a másikban, fenyegetéssel, egyoldalú előnyök követelésével, mögöttes érdekeit homályban tartva, olyan megoldásért harcol, amely számára a legmegfelelőbb. A fent jellemzett konfliktus-megoldási módot nevezhetjük „nyertes-vesztes” módszernek. E tárgyalási stílustól alapjaiban különbözik a Harvard Tárgyalástechnikai Programban (Harvard Negotiation Project) kifejlesztett érdekalapú tárgyalás. Ez az érdemi megoldás keresését igényli, ami azt jelenti, hogy ahol csak lehet, kölcsönös előnyöket kell keresni. Ha pedig az érdekek ütköznek, arra kell törekedni, hogy a 49 megállapodás alapját egy a felek akaratától független kritériumrendszer képezze. A módszer alaptézise, hogy a konfliktusba bevont javak csupán a felek érdekeinek megtestesülései és nem azonosak magukkal az érdekekkel. Az érdekeknek megfelelő javak köre sokkal szélesebb, mint amit egy formális eljárásban a legrészletesebb szabályrendszer valaha is számba tudna venni. Mivel a konfliktusokban szubjektív elemek is szerepelnek, a tárgyalásban elengedhetetlen, hogy az érzelmeket félretéve, tárgyilagosan ítéljék meg a felek a problémát, vagyis a lényegi problémáról le kell választani az emberi problémát. Ennek oka az, hogy az emóciók mögött álló értékek nehezen változtathatók meg, de a preferált értékeknek megfelelő érdekek kifejezése többféle módon lehetséges. Ahhoz, hogy a felek kerüljék a pozícióvédő tárgyalást és helyette érdekalapú, más szóval, elvkövető tárgyalást folytassanak, gyakran egy harmadik fél bevonása szükséges, aki a tárgyalási folyamatot megfelelő mederben tartja. 49

Roger Fisher-William Ury-Bruce Patton A sikeres tárgyalás alapjai (Budapest: Bagolyvár Könyvkiadó 1998), 10-12. old. f) Harmadik személy a konfliktusrendezésben

A társadalmi konfliktusok megoldásának minden társadalomban ismert formája – a kétoldalú tárgyalás mellett – a harmadik, kívülálló személy bevonása. Ennek elméleti modelljeit Thorstein Eckhoff írása alapján a dolgozat előző részében ismertettem. Most a gyakorlat szempontjából két tényezőt emelnék ki, mely alapján a mai nyugati társadalmakban, így hazánkban is előforduló vitarendezési megoldások elkülöníthetők. 1. Az eljárás kötöttsége 2. A harmadik személy felhatalmazásának terjedelme A bírói típusú vitarendezésről már volt szó. Az eljárás maximális kötöttsége mellett a bíró állami

felhatalmazással rendelkezik a döntéshozatalra, sőt bizonyos esetekben a felek nem is léphetnek vissza, illetve nem fordulhatnak más fórumhoz, ha az eljárás megindult. A bírói út az állam igazságszolgáltatási igényének kizárólagosságát testesíti meg. Vannak esetek, amikor a jogrend sérelme nélkül egyszerűbb, gyorsabb, kötetlenebb eljárással is megoldható a viszály. A magyar jogrendszerben ilyen átmeneti forma a választottbíráskodás intézménye. A harmadik személy felhatalmazása a bíróéhoz hasonlóan: a döntés meghozatala. A döntőbíráskodásról jogunkban nem szól külön törvény, bár a Munka Törvénykönyve a munkaügyi vitákról szóló részben nevesíti. A döntőbíró, amint erről a későbbiekben szó lesz, szintén döntésre kap felhatalmazást, de neki általában nem jogkérdésben, hanem olyan szakkérdésben kell döntenie, melynek közvetve jogi hatása van. A békéltetés és közvetítés módszerére egyaránt jellemző, hogy a harmadik személy hatásköre nem terjed ki a döntéshozatalra. Ezek a módozatok egymástól nehezen különíthetők el és néha egy jogrendszeren belül is eltérő értelmezésekkel találkozunk. Magyarországon megfigyelhető, hogy az egyeztetés, békéltetés, és közvetítés fogalmát azonosítják, pedig a 2. sz. ismérv alapján elkülöníthetők egymástól. Az egyeztetés specialitása, hogy harmadik személy közreműködése nélkül, a felek közvetlen párbeszéde révén is megvalósulhat (autonóm egyeztetés). Ha azonban a felek közötti viszony megromlik, szükség lehet egy semleges kívülállóra, aki a tárgyalások folytatását, a kapcsolat fenntartását elősegíti. A békéltetés a nyugat-európai jogtudományban olyan kívülről támogatott vitarendezési módot takar, amelyben a békéltető (consiliator) feladata, hogy semleges magatartást tanúsítva, a vitázók önállóságát tiszteletben tartva igyekezzék a szembenálló nézeteket egymáshoz közelíteni. Felhatalmazása tehát a párbeszéd fenntartására és javítására szól. Magyarországon a békéltetői szerepkört a munkaügyi jogviták esetére nevesíti a Munka törvénykönyve, és a törvényszövegből következik az a meghatározás, hogy a békéltető az a személy, akit a felek egyeztető tárgyalásuk elősegítésére kötnek (köthetnek) ki. A magyar törvényszöveg itt azonban összemossa a consiliator és a mediátor szerepkörét azzal, hogy a békéltetőnél is nevesíti az egyezség létrehozásának feladatát, holott a békéltetésnek ez csupán járulékos eleme. Ez a járulékos elem megfigyelhető a fogyasztóvédelem területén, ahol a békéltető testület a jogvita tanulmányozása után határozott megoldási javaslatot tesz, amely a feleket 50 nem köti, csupán ajánlás-jellege van. A közvetítő (mediátor) célja a felek közötti megállapodás (egyezség) elősegítése, ami több a párbeszéd fenntartásánál. Ettől eltérő az amerikai terminológia, ott ugyanis a békéltetés és közvetítés még inkább összemosódik, a nyugat-európai közvetítéshez az ottani ténymegállapítás fact finding hasonlítható s a békéltetés (európai) ott 51 mediation elnevezéssel működik. g) Elhatárolás Az arbiter latin szó, egyaránt jelenti a választottbírót és a döntőbírót. Már a római jogban kétféle arbiter volt ismeretes: az arbiter datus (esküdtbíró) feladata nem általános, jogi jellegű, hanem szakmai szemponton alapuló mérlegelés, értékelés (pl.: földmérés, vagyonbecslés). A másik típus: arbiter ex compromisso egyfajta választottbíró, akit a felek speciális megállapodással (compromissum) azért választanak, hogy vagyonjogi vitájukat a rendes peres eljárás kikerülésével döntse el. Az esküdtbírót a praetor nevezte ki a formális perben. Tevékenységi köre például a „litis aestimatio”-ra (becslőeljárás) és az „actio finium regundorum”-ra (vitás telekhatárok rögzítése) terjed ki. A választottbírót a felek kérték fel, s ha elvállalta a bíráskodást, köteles volt dönteni, ellenkező esetben a praetor bírságolással 52 kényszeríthette ítélet kimondására. A két megkülönböztetés közül az első – a döntés tartalmára vonatkozó némi kiegészítéssel- ma is

megfigyelhető. A választottbíró ma is jogvitában dönt, a döntőbíró feladata pedig inkább szakmai jellegű kérdések megválaszolása. Van azonban a jogkérdésnek és a szakmai kérdésnek egy nem is túl szűk határsávja, amikor a kettő nehezen választható el egymástól. A jogi szövegekben gyakran találkozunk olyan normákkal, amikor külön kérdés, hogy egy kifejezést az adott szituációban hogyan kell érteni. Ilyen kifejezés pl. az „indokolt és szükséges költségek”; „megfelelő módon tájékoztatja”; „munkával kapcsolatos kötelezettségek”; „működési körében felmerülő” stb. Az amerikai jogban hasonló a „szexuális zaklatás” kifejezés, amelyet maga a jog nem definiál, ezért legjobb esetben is jogértelmezési kérdéssel állunk szemben. A másik lehetőség: a felek megegyezése arra nézve, hogy mit tekintenek „megfelelő mértékű”-nek, „indokolt 50 Fazekas Judit: Fogyasztóvédelem (Miskolc: Novotni kiadó 2003), 236-245. old. 51 Rézler Gyula ’Az arbitrálás szociológiája’ in Döntőbíráskodás szerk. Tóth Pál Péter (Budapest: Püski 1999),101-119. old 52 Földi-Hamza A római jog története és institutioi.(Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó 1996) 161. old költség”-nek, stb. A gyakorlatban azonban ritka eset, hogy a felek megegyezésre jutnak, és ennek oka a nálunk domináns pozícióvédő tárgyalás, ezért egyszerűbb és gyorsabb megoldás megbízható külső személyre bízni a kérdés eldöntését A másik különbség abban rejlik, hogy ki választja ki a döntésre felhatalmazott személyt. A gyakorlatban ma mindkét eljárásban jelentős a felek szerepe és mindkettőben korlátozza őket, hogy egy meglévő listáról kell választaniuk.

h) Előzmények Az állami igazságszolgáltatáson kívüli konfliktusfeloldás magyarországi előzményeiről érdekes adatokat 53 tudhatunk meg TÁRKÁNY SZŰCS ERNŐ Magyar jogi népszokások c. könyvéből. A szerző a jogágankénti rendszerezés mellett külön alcímet szentel a konfliktusokkal összefüggő jogi szokások leírására és két csoportba sorolja azokat. Egyik az erőszakos út (kocsmai verekedés, legénypárbaj, stb.), másik az istenítélet, vagy más szóval sorsvetés (pl.: nyílhúzás, böjtölés vállalása). Külön tárgyalja a harmadik személy bevonásán alapuló módozatokat, melyeket következőképpen jellemez: közvetlenség, szóbeliség, bizonyítékok szabad mérlegelése, a magánjogi és büntetőjogi jelleg keveredése. Témánk szempontjából fontos észrevétele, hogy az általa leírt eljárások során gyakran egyszerre történik közvetítés és döntés. Az 1700-as évektől 1850-ig terjedő időszakot vizsgálva megállapítja, hogy a konfliktusmegoldást segítő harmadik személy lehetett állandósult, vagy alkalmi. Nagycsaládokban állandó bírói feladatokat látott el a gazda, aki még olyan kérdésekben is döntött, hogy családon belül elkövetett bűncselekmény esetén ki töltse le az állami igazságszolgáltatás által kirótt büntetést. Akit kijelölt, köteles volt a bűnösséget magára vállalni és a büntetést elszenvedni. A moldvai csángó közösségekben a közös nyájjal kapcsolatos vitákban a legidősebb pásztor, a csobán volt a döntőbíró. Ha azonban a nyájat vállalkozó tartotta fenn, ő csak egyeztetési jogkörrel bírt, döntési jogköre nem volt. Egyes ügyekben, szintén szokásjogi alapon a református egyház presbitériumai is közreműködtek a viták feloldásában. Jó példa erre a házassági ügyekben tartott egyeztető tárgyalás, amit békéltetésnek neveztek és sok esetben valóban eredménnyel járt. Intézményesült megoldásként három ítélkező fórumot említ Tárkány Sz E: az erdélyi faluszékét, a cigány kriszi-t és a falusi bírót. A faluszéke tagjai a falu vénei közül kerültek ki, hatásköre szinte korlátlan volt, akár halálos ítéletet is hozhatott. A büntetőeljárás fontos eleme volt a megbocsátás és a kár önként vállalt megtérítése. A döntés a

szakmailag érintettek bevonásával történt. 53

. Tárkány Szücs Ernő Magyar jogi népszokások (Akadémiai Kiadó Budapest 2003), 793-856. old. A falusi bíró tevékenységét a múlt század vége óta jogszabályok határozták meg, valamint az a tény, hogy valójában a belső önigazgatás fórumáról van szó. Utóbbi következménye, hogy elsődlegesen a közösség érdekeit tartotta szem előtt, és figyelemmel volt a helyi sajátosságokra, illetve a konfliktust kiváltó okokra is, amely a komplex konfliktuskezelés elengedhetetlen feltétele. Az eseti bíró (fogott bíró) részben tekintélyére, részben személyi, vagy szakmai tapasztalataira támaszkodva ítélkezett, miután a vitatkozók előzőleg alávetették magukat döntésének. Békebírót főleg tiszti egyesületekben, esetleg baráti társaságokban választottak, becsületbeli ügyek eldöntésére. 54 A romani kris (cigány törvényszék) legújabb kori leírását LOSS SÁNDOR tollából olvashatjuk, aki ERDŐS 55 KAMILL munkája alapján saját terepkutatást végzett a dél-békési oláh cigányoknál 2001-ben. A kris nemcsak közösségi vitamegoldó fórumként szolgál, hanem a mindennapi életvitelt is nagyban befolyásolja. Döntéseit automatikusan elfogadják és végrehajtják. Többnyire bölcs, nagy tekintélyű emberek vesznek részt a döntéshozatalban. Nem rendszeres, csak szükség esetén hívják össze. Ha felmerül az ügy, először a felek megpróbálnak informális úton, peren kívüli egyezséget (divano, svato) kötni gyakran az öregek tanácsa alapján, vagy annak segítségével Ha ez nem sikerül, 2-3 nap alatt megszervezik a kris- t, melybe mindkét fél választ bírákat. A kris megkezdésekor mindnyájan esküt tesznek (soláx) arra, hogy mindaddig nem esznek, nem isznak, amíg a döntés meg nem születik. Az eljárás formálisan zajlik. Választékos, ünnepélyes nyelvet használnak, szigorú szabályok vonatkoznak mind a résztvevőkre, mind a kívülállókra. Régen nők és nem cigányok egyáltalán nem vehettek részt, ma jelen lehetnek tanúként. A bizonyítási eljárást szóbeliség, közvetlenség és a képviselet hiánya jellemzi, a tárgyaláson szerepet kapnak az erős érzelmi megnyilvánulások, esküdözések, mint a hallgatóság meggyőzésének eszközei. A döntés egyszerű szótöbbséggel történik, a legidősebb bíró hirdeti ki. Ezután a felek kezet ráznak, újra esküt tesznek, hogy a döntést elfogadják és barátok maradnak. Majd hatalmas mulatság kezdődik a pervesztes fél költségére. Az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen, végrehajtásáért az egész közösség felel. Mivel írott törvények nincsenek, a bírók igazságérzetükre és az íratlan szabályokra hagyatkoznak. Ha egy ügyben a kris döntött, akkor a közösség nem engedi, hogy az állami igazságszolgáltatás elé kerüljön, így elkerülik a kettős szankcionálást. A kris fennmaradását indokolja, hogy a romák számára az ügyvédi költség megfizethetetlen, valamint, hogy üzleti ügyeikre nézve az állami pereskedés időveszteséget jelent és az a tény hogy a saját normáikra alapozott döntést igazságosabbnak érzik. 54

Loss Sándor ’Romani cris a dél- békési oláhcigányoknál elmélet és gyakorla’ in Ius humanum Ember alkotta jog műhelytanulmányok szerk Szabó Miklós (Miskolc: 2001.) 55 Erdős Kamill Cigány törvényszék Néprajzi közlemények IV. 1955. 1-2 szám 203-214.old. 2. A választottbíráskodás jogi szabályozása és intézményei Magyarországon a) Történet A választottbíráskodás (és a közvetítés) legkorábbi magyarországi említése Szent István II. dekrétumában 56 található: „…10 aranypénz pedig adassék az orbitereknek és a mediátoroknak közösen.”

A XIII. században a felek gyakorta bízták vitás ügyeik eldöntését ún, „fogott bírákra”. A maitól eltérő módon eljárásuk nyilvános volt és tevékenységükről be kellett számolniuk a perre egyébként illetékes 57 bíróságnak, amely lehetett valamely úriszék, városi bíróság, vagy hiteleshely. A XVII-XVIII. Században keletkezett törvényekben már utalást találunk arra, hogy a felek által választott magánbíróság ítéletét a rendes bírói ítélettel egyenrangúnak tekintették. 58 Az első magyarországi törvényi szabályozás az 1868:LIV törvénycikkben történt. Régen főként békefenntartó, harmonizáló funkciója volt, a szocialista gazdaság ideológiája azonban a magánautonómiára épülő vitarendezést elutasította. Mai szerepe a piacgazdaság modern viszonyaihoz 59 igazodva a jogviták gyors, és a bírósági pernél olcsóbb rendezése. Kialakulásához hozzájárult, hogy a kereskedelemben előforduló viták megoldásához a változó kereskedelmi szokások ismeretére és gyors döntésekre van szükség. Ezért az állam e jogviták eldöntésének hatáskörét fokozatosan kiengedte a kezéből, bizonyos ellenőrzési hatáskör fenntartása mellett, ugyanakkor az ítéletek végrehajtását saját végrehajtó apparátusával támogatja. Ez a konfliktus-megoldási mód valójában az állami igazságszolgáltatási rendszer „kiegészítő” része, az 1994: LXXI. tv. szabályozza, mely egyaránt magában foglalja a belföldi és nemzetközi választottbíráskodást és az ENSZ kereskedelmi szervezetének (UNCITRAL) Mintatörvényét alapulvéve készült, tehát a nemzetközi elvárásoknak is megfelel. A törvény megkülönbözteti az eseti és az állandó választottbíróságot. Az eseti választottbíróság egyetlen jogvita eldöntésére alakul, az állandó választottbíróság valamilyen intézményhez kapcsolódik, választottbírói névjegyzékkel, állandó szervezettel, saját eljárási szabályzattal rendelkezik. Magyarországon állandó választottbíróságot csak gazdasági kamarák hozhatnak létre. 56 Fabinyi T: A választottbíráskodás (23.old.) 57 Hajnik: Magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád és vegyesházi királyok alatt. (408. o.) 58 Farkas József: A választottbíráskodás szabályozása a polgári eljárásjog reformjának tükrében in Magyar Jog 1988/9 59 Dr Zoltán Ödön: Választottbíráskodásunk egyes kérdéseiről in Magyar Jog 1993/5:277.-283. old. b) Intézmények A legismertebb és esetszáma alapján legjelentősebb a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mellett működő Állandó Választottbíróság (továbbiakban: ÁVB), mely jogilag 1949 óta működik. A II. vh. után csak a külkereskedelmi tevékenység során felmerült nemzetközi kereskedelmi jogvitákban járt el, de a 90-es 60 évektől robbanásszerűen megnőtt a belföldi ügyek száma, amit az ügyforgalom adatai is bizonyítanak:

Magyar felek között Nemzetközi összesen

1997. 125 50 175

1998. 114 67 181

1999. 133 71 204

2000. 127 75 202

2001. 206 49 255

2002. 364 30 394

2003. 453 137 590

1996. márc. 1. óta megyei tagozatai is vannak, melyek akkor tárgyalják az ügyet, ha mindkét fél lakóhelye az adott megyében van és a választottbírósági szerződésben így rendelkeztek, vagy a kereset benyújtásakor közösen kérik és az ÁVB Elnöksége ehhez hozzájárul. 1989-be létrehozott Eljárási Szabályzata a későbbiekben még említésre kerül. A Magyar Agrárkamara tevékenységi körében 1997. októbere óta szerepel a választottbíráskodás.

Emellett létezik még a tőzsdei választottbíróság, a Magyar Olimpiai Bizottság mellett működő Sportválasztottbíróság és 2004 jan. 1. óta a távközlési tv-ben szabályozott választottbíróság. c) Elméleti kérdések és az 1994. évi LXXI. tv. szabályai A választottbíráskodás lehetőségével az állam a bírói hatalmat engedi át, vagyis az igazságszolgáltatás állami monopóliuma helyébe a magánautonómia alapján való döntés lép. Alkalmazásának azonban feltételei vannak. Választottbírói eljárás a magyar törvény szerint csak akkor vehető igénybe, ha -legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, továbbá -ha a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek és -ha a választottbírósági eljárást írásos szerződéssel kikötötték. A tv. miniszteri indoklása szerint a gazdasági tevékenységet tágan kell értelmezni, de egyéb korlátot jelent, hogy a Polgári Perrendtartás XV-XXIII. fejezetében leírt eljárásokban kizárja a választottbíráskodást. Ide tartoznak a személyi-állapot megváltoztatásával járó perek (házasság felbontása, apaság 60

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapja: www.mkik.hu/index.php?id=55 megállapítása gondnokság alá helyezés, szülői felügyelet megszüntetése.) Érthető módon az államnak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy állampolgárai személyállapotát ne magán-megegyezés, vagy laikus bírák tevékenysége határozza meg, hanem egységes és stabil szabályok rendezzék és nyomon követhető, nyilvántartható legyen. A jogirodalomban komoly elméleti vita tárgya annak megválaszolása, hogy a választottbíráskodás közjogi, vagy magánjogi intézménynek tekintendő. 61 Tisztán közjogi jellegét hangsúlyozza PLÓSZ SÁNDOR, mert a bírói hatalom átruházásával jár. Nagy Sándor a választottbíróság köztekintélyére, döntésének kikényszeríthetőségére hivatkozva állítja ugyanezt. Velük szemben MAGYARI GÉZA ÉS FABINYI TIHAMÉR magánjogi jellegűnek tartja, arra hivatkozva, hogy magánjogi szerződéseken alapul. Hozzájuk csatlakozik ÚJLAKI LÁSZLÓ, aki ezen kívül kiemeli a felek és a bíróság eljárási 62 autonómiáját, mint a magánjogi jelleg bizonyítékát. MESZLÉNY ARTÚR és FARKAS JÓZSEF mindkét érvelést elfogadja ezért vegyes jellegűnek, kétarcúnak nevezi, mint sui generis jogintézményt. Kevésbé elméleti és talán a legvitatottabb kérdés, hogy kötve van-e a választottbíróság az anyagi joghoz? Kétféle válasz ismert: 1. igen, mert bírói feladatot lát el, tehát ugyanolyan hatályú a döntése és az anyagi joghoz egyébként is mindenki kötve van. Az indoklási kötelezettség is erre utal. 2. nem, mert a felek a jogviszony a tárgyával szabadon rendelkezhetnek, ezért elő is írhatják a választottbírónak, hogy milyen alapon döntsön. Valójában a jog, mint jogszabályok összessége, olyan tág kört foglal magába, hogy a válasz attól függ, hogy mekkora sugarú kört rajzolunk tehát inkább az a kérdés, hogy milyen joghoz van kötve a választottbíróság. Annyit biztosan mondhatunk, hogy a fórum jogrendjének kogens, eltérést nem engedő normáitól a választottbíróság nem térhet el, egyébként pedig a felek jogválasztása széles körben érvényesülhet. A választottbíráskodás korai szakaszát jellemezte a méltányosság alapján való döntés, ami kiszámíthatatlansága miatt ma már kivételesnek mondható, az ÁVB Eljárási Szabályzata csak a felek közös kérelme alapján teszi lehetővé. A választottbírósági hatáskört a felek írásos megállapodása (compromissum) hozza létre, melyben kikötik, hogy meghatározott jogviszonyból keletkezett vitájukat választottbíróság elé terjesztik. A kikötés érvényességét mindig az alapszerződés érvényességétől függetlenül kell vizsgálni, sőt más, választottbírósági

kikötést tartalmazó iratra való hivatkozással is érvényes a compromissum, ha azt a felek utalással a szerződés részévé tették, valamint érvényes compromissumnak, tekintendő az is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre (5.§) 13 62

Farkas József ’A választottbíráskodás néhány elméleti kérdése’ Jogtudományi Közlöny 1988/7 (385-395. o.) Újlaki László ’A fél és a választottbíróság eljárásjogi autonómiája’ Magyar Jog 1992/12: (705-711. old.) d) a választottbíróság és az állami bíróság kapcsolata 63

A választottbíróság hatásköréről a kompetenz kompetenz elv alapján saját maga dönt. Az állami bíróság csak akkor járhat el az adott ügyben, ha ezt a törvény lehetővé teszi. A fontosabb esetek a következők: A választottbíróság ítéletét érvénytelenítheti, ha a választottbírósági szerződést kötő fél nem volt jogképes, vagy cselekvőképes, vagy a szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, (ennek hiányában a magyar jog szerint) érvénytelen volt, vagy a felek valamelyike nem volt képes ügyét előterjeszteni, végül, ha a választottbíróság összetétele, vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának. (55.§) A rendes bíróságnak ezen kívül közvetett fellépési lehetősége van az ügy érdemében is: jogsegélyként ideiglenes intézkedéseket (biztosítási intézkedést) rendelhet el, ha az intézkedést kérő fél követelését közokirattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja [37.§ (2)]. Minden más esetben az állami bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. A harmadik kapcsolódási pontja a választottbíróságnak az állami bíróságokhoz, hogy bizonyítási eljárás lefolytatására a választottbíróság megkeresheti a helyi bíróságot és kényszerítő eszközök alkalmazásához is segítséget kérhet. [37.§ (3)] Bár a törvény nem részletezi, ugyanez a helyzet az ítélet végrehajtásával is ami abból következik, hogy a választottbíróság ítélete a rendes bíróság jogerős ítéletével azonos joghatályú. (58.§) Tehát a teljes állami végrehajtási apparátus biztosítja a választottbírósági ítélet betartását, ami az eddig elemzett konfliktusfeloldási módozatok közül egyikről sem mondható el. Érdekesen alakul az egyezség joghatása, ugyanis, ha a felek kérelmére a választottbíróság ítéletbe foglalja, akkor ítélet-hatályú, ennek minden polgári eljárásjogi következményével, beleértve az ítélet állam általi kikényszerítését. e) A választottbíró Amint a harmadik személy bevonására épülő vitarendezés más formáiban is, a választottbíróság működésében is fontos elem a bíró függetlensége és pártatlansága. A függetlenség ténykérdés, melynek megállapításához annak vizsgálata szükséges, hogy nincs -e a választottbíró és a peres fél között olyan viszony, amely jellegénél fogva magában hordja az elfogultság veszélyét. (rokoni, társadalmi, vagy munkakapcsolat). A pártatlanság ugyanakkor az eljárás során tanúsított magatartás jellemzője, mely biztosítja, hogy az eljárás során egyik fél se részesüljön előnyben a választottbírót szubjektíve befolyásoló körülmények alapján. (előítélet, harag, rokonszenv). 63

Horvát Éva „Magán bíráskodás törvény alapján” Gazdaság és jog 95/7-8 A pártatlansággal kapcsolatban DR HORVÁTH ÉVA a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnöke mesélte a következő történetet. „Egy nemzetközi választottbírói gyakorlaton történt, hogy a tárgyalási nap végén a „játékbóli” bíróság

elnökének szállodai szobája ajtaján az egyik fél ügyvédje egy 100 euróval bélelt borítékot csúsztatott be, egyúttal kérte a neki kedvező döntés elősegítését. Mivel a többi bírát és a feleket is beavatta, a másnapi „játékbóli” tárgyaláson mindenki izgatottan várta a fejleményeket. A bíróság elnöke a következőket mondta: -Tisztelt jelenlévők! Tegnap este az egyik féltől egy száz eurót tartalmazó borítékot kaptam. Mivel ez a tény a pártatlanságomat negatív irányban befolyásolta, kérem a másik felet, hogy szíveskedjék ő is átadni az említett összeget, miáltal a bíróság pártatlansága helyreállítódik és lehetővé teszi az egyenlő elbánás elvének maradéktalan alkalmazását.” A választottbíróság tagjainak számát és a kijelölés szabályait a felek szabadon állapíthatják meg. A választottbírók száma csak páratlan lehet, eltérő megállapodás hiányában a törvény háromtagú választottbírói tanács felállítását írja elő. Ha a kijelölési szabályokban sem egyeztek meg, a törvény szerint a felek egy-egy (2-2 stb.) bírát jelölnek, s a hiányzó választottbírót a már kijelölt bírák választják szótöbbséggel. A MKIK melletti ÁVB Szabályzata ezt azzal egészíti ki, hogy a felek csak az általa jegyzett névjegyzékről választhatnak és ha nem sikerül megegyezniük, akkor az ÁVB Elnöksége jelöl választottbírót.. Ezzel a döntéssel szemben a fél rendes bírósághoz fordulhat jogorvoslatért, vagyis e körben is van az állami bíróságnak jogköre. [13.§, 14.§] A választottbírósági eljárás két szerződésen alapul. Az egyik a már említett compromissum (a felek egymás közti megállapodása) a másik az un. receptum amely egyfelől a felek, másfelől a választottbírók között létrejött írásbeli megállapodás. Ez valójában a bírákkal kötött megbízás jellegű magánjogi szerződés arra nézve, hogy a vitás ügyet a választottbíróság döntse el. Ezzel függ össze a választottbírák felelőssége, melyre a magyar jog szabályozást nem tartalmaz, a legtöbb ország a kárfelelősség általános szabályait rendeli alkalmazni. Nehezen értelmezhető a MKIK ÁVB Szabályzatának 56.§-a, mely szerint: „A választottbírák, a Választottbíróság, a MKIK, vagy munkavállalói senkivel szemben nem felelősek a választottbíráskodással kapcsolatos tevékenységükért, vagy mulasztásukért.” f) A választottbíráskodás alapelvei és diszpozitív szabályai A választottbíróságnak eljárása során a feleket egyenlő elbánásban kell részesítenie, és mindegyik félnek lehetőséget kell adni, hogy ügyét előadhassa. E két momentum, vagyis az egyenlő elbánás és a kétoldalú meghallgatás az eljárás alapelveinek tekinthető. Az eljárási szabályokat a tv. keretei között a felek szabadon állapíthatják meg, vagy kiköthetik egy állandó választottbíróság eljárási szabályzatát. Megállapodásuk hiányában a választottbíróság maga állapítja meg eljárási szabályait.(28.§) Diszpozitív szabály, hogy a választottbírósági eljárás nem nyilvános és az eljárás nyelvének, valamint a választottbíráskodás helyének meghatározását is a felekre bízta a jogalkotó. [30.-31.§] Több bíróból álló választottbíróság szótöbbséggel hozza meg határozatát. Többségi álláspont hiányában a választottbíróság elnöke dönt. Ha az eljárás során a felek egyezséget kötnek, a választottbíróság az egyezséget jóváhagyja és az eljárást végzéssel megszünteti. Ha a felek úgy kívánják, az egyezséget ítéletbe foglalja, természetesen csak akkor, ha az megítélése szerint az megfelel a jogszabályoknak. Az ítéletben és az eljárást megszüntető végzésben rendelkezni kell az eljárás költségének viseléséről. Döntését a bíróságnak indokolnia kell, kivéve, ha a felek egyezségét foglalták ítéletbe. [38.§-41.§] Az ítéletet mindig írásba kell foglalni és az eljáró bíráknak alá kell írni. A választottbírósági eljárásban nincs lehetőség fellebbezésre, csak az ítélet kijavítása, értelmezése, vagy kiegészítő ítélet kérhető [43.§- 45.§], illetve az ítélet érvénytelenítése a rendes bíróság által, utóbbi a már említett okokból. Az ítélet értelmezése speciális eljárási sajátosság, a rendes bíróságok ugyanis ma Magyarországon nem

tehetnek ilyet. A nyilvánosan kihirdetett, jogi és ténybeli indoklással ellátott ítéletek magukért beszélnek, a magyarázkodással a jog és a bíró tekintélye veszne el, s végső soron a törvények relatívvá, sokféleképpen értelmezhetővé válnának, véli a közelmúlt jogtudománya, de viták folynak arról, hogy ez valóban helyes nézet -e, és sokan tájékoztatást, kommunikációt várnak el a bíróságtól a közvélemény irányába. A választottbíróság ítéletének értelmezését a magyar törvény alapján a kézhezvételtől számított 30 64 napon belül kérheti bármelyik fél. Ugyanezen határidőn belül tévesen írt adat, helytelen számítás kijavítását is lehet kérni, ez esetben a másik felet egyidejűleg értesíteni kell. 64

Horváth Éva- Kálmán György Nemzetközi eljárások joga-a kereskedelmi választottbíráskodás (Budaoest: Szt István Társulat 2003), 91. old 3. Döntőbíráskodás Magyarországon

A döntőbíráskodást jogunkban csak a Munka Törvénykönyve nevesíti, kizárólag a jogvitának nem minősülő munkaügyi viták megoldásának módjaként. [196.§ , 197.§] A törvény ezeket kollektív munkaügyi vitának nevezi, és az egyeztető tárgyalás, a közvetítés és a döntőbíráskodás lehetőségét ajánlja fel a feleknek. A munkaügyi jogvitákat pedig elsősorban a munkaügyi bíróság hatáskörébe utalja, de ezekben is lehetőség van békéltető eljárás kezdeményezésére, melynek során egyezséget köthetnek a felek. A döntőbíráskodás alapvető eleme az önkéntesség, a törvényalkotó igen szűk körben teszi kötelezővé alkalmazását: Mt. 24.§: a szakszervezet joga az információk közzétételére és helyiség használatra Mt. 63§: az üzemi tanács működésének és választásának szükséges és indokolt költségei Mt. 65.§: az üzemi tanács együttdöntési joga a jóléti célú pénzeszközök és ingatlanok hasznosításával összefüggésben. Egyébként a döntőbíró kijelölése nem kötelező, ebben a felek egyeznek meg, de ha az alávetés tényét előre megállapodásban rögzítették, akkor a döntés rájuk nézve kötelező. A döntőbíráskodás önálló eljárási forma, amely nem sorolható be az egyeztető eljárások közé, mert ennek keretében a felek nem tárgyalnak, nem alkudoznak, hanem az arbitrátor ítélkezésére bízzák magukat. Az arbitrátor napjainkban használatos terminológia szerint döntőszakértőnek nevezhető. A felek vele közlik igényeiket, neki adják elő érveiket, előtte tárják fel bizonyítékaikat, és ő kérdezi ki a tanúkat. Az eljárás végén az arbitrátor az esetről benne kialakult képnek megfelelően, igazságérzetére hagyatkozva, az irányadó jogszabályok engedte keretek között dönt. Írásos alávetési nyilatkozat hiányában a felek visszautasíthatják a döntést. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar nyelvben döntőbírónak (arbitrátornak) nevezett személyekre az Amerikai Egyesült Államokban háromféle elnevezés ismeretes. Ha a konkrét ügyben kapott felhatalmazás alapján kötelező erejű ítéletet hozhat az illető, akkor „igazi” arbitrátorral állunk szemben. Ha viszont csak egy megfontolandó ajánlás előterjesztésére jogosított, akkor ún. tanácsadó arbitrátorról van szó (advisory 65 arbitrator), vagy más szóval „meghallgató hivatalnok” hearing officer. Az európai uniós versenyhatósági eljárásban ugyanilyen elnevezéssel működik a független vizsgálóbíró, akinek feladata az eljárás alá vontak 66 alapvető jogainak érvényesítése és védelme. Az arbitráció elnevezés egyébként a választottbíráskodásra is használatos. 65 22 Rézler Gyula- Korcsmáros Iván ’Munkaügyi viták rendezése Magyarországon’ in Döntőbíráskodás lsd. jegyzet 59-60.old. 66 Az Európai közösség kereskedelmi joga szerk Király Miklós KJK KERSZÖV (Bp: Jogi és Üzleti Kiadó2003), 235. old.

A Mt. néhány paragrafusán kívül törvényi szintű szabályozást nem találunk a döntőbíráskodásról. Eljárási szabályait a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) Szervezeti, Működési és Eljárási 67 Szabályzatából ismerhetjük meg. A továbbiakban: Szabályzat) Az MKDSZ-t az Országos Érdekegyeztető Tanács hozta létre, abból a célból, hogy „hozzájáruljon a munkahelyi, ágazati, illetve ágazatközi szociális béke megőrzéséhez; működjön közre a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában; segítse a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztését.” A Szabályzat alapelvi szinten rögzíti, hogy a közvetítés és a döntőbíráskodás: - önkéntes (az említett kivételekkel, Mt. 197.§); - kiegészítő jellegű (a bírósághoz fordulás alkotmányos jogát nem sérti); - működése során meghatározó szempont a rugalmasság és költséghatékonyság; - a közvetítők és döntőbírák: függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek; - eljárásuk során nem utasíthatók; - teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátásával kapcsolatosan - a tudomásukra jutott információk tekintetében az eljárás megszűnése után is. A Szolgálat önálló, ellenőrzése az Országos Érdekegyeztető Tanácson keresztül valósul meg, évenkénti beszámoltatás formájában. A működéséhez szükséges költségeket korábban a Gazdasági Minisztérium biztosította, jelenleg (2005. jan.) a foglalkoztatási és munkaügyi miniszter feladata. A kollektív munkaügyi vita rendezésével kapcsolatos költségek – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltatót terhelik (Mt. 198.§ (3). A Szolgálat munkaügyi viták rendezését érdemi módon két tevékenységgel segíti: a közvetítéssel és a döntőbíráskodással. A közvetítők és döntőbírák egy listáról választhatók, melyre pályázat alapján kerülhet az a magyar állampolgár, aki felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, 5 éves szakmai tapasztalata van a munkaügyi kapcsolatok és/vagy munkajog területén és az előírt pszichikai feltételeknek is megfelel (jó kapcsolatteremtő, együttműködési, kommunikációs készséggel rendelkezik, kiegyensúlyozott személyiség). A pályázathoz erkölcsi bizonyítvány és részletes szakmai önéletrajz benyújtása is szükséges. A pályázatok elbírálását egy háromoldalú Bizottság végzi, melyben az É.T. tagjai egy-egy főt, a Kormány legfeljebb 5 főt delegálhat, s a döntéskor mindhárom oldal egy-egy szavazattal rendelkezik. Korábban 65, ma 63 főt tartalmaz a lista, az első alkalommal 3, megújítás esetén 5 évre szól a megbízatás. Mivel 2005. márc. 30-án a listán lévők mandátuma lejár, az OÉT új lista állítását határozta el, ezért a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium pályázatot írt ki annak megújítására. 67

Közlemény a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatról Magyar Közlöny 1996/56. A listáról történő törlés kérelemre, halál esetén, vagy az etikai-eljárási szabályok megsértése esetén lehetséges. Az utóbbi nevesített esete a függetlenség, vagy a pártatlan eljárás megkérdőjeleződése. A listáról való kiválasztás fő szabály szerint a vitában álló felek jogkörébe tartozik. Az MKDSZ Szabályzata részletesen felsorolja a közvetítő (döntőbíró) célját és feladatait. A Szolgálat munkatársának alapvető céljául a vitában álló felek közötti bizalom helyreállítását, a konfliktushelyzet megszüntetését, a munkahelyi béke megőrzését, illetve helyreállítását, a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának javítását tűzi ki. Általános feladatként 11 pontban részletezi a közvetítés és döntőbíráskodás eljárási lépéseit. A leírás általános, mind a döntőbíráskodás mind a mediáció menetét tartalmazza. Eljárásának kezdetén a döntőbíró áttanulmányozza az addig készült iratokat, majd külön-külön a felekkel megbeszélést folytat. Ezt követően összegzi a kialakult helyzetet, és meghatározza saját feladatait. Ha

szükséges, a két fél között ingázva fenntartja a kapcsolatot és igyekszik eloszlatni a rossz kommunikáció és információhiány miatt keletkezett félreértéseket. A kommunikáció javulásakor közvetlen tárgyalásokat folytat, közben felhívja figyelmüket az eredményes tárgyaláshoz szükséges egyéb tényezőkre, úgymint a tárgyalócsoport összetételére, tárgyalási technikákra, és új módszereket is ajánlhat a sikeresebb megbeszélések érdekében. A döntőbíró ügyel arra, hogy a felek érezzék: egyenrangúnak tekinti őket. Itt jelentős különbség tűnik 68 elénk a hagyományos bírósági perben felfedezhető vitamegoldási háromszög és a döntőbíró eljárása között. A bíró ugyanis csak magánemberként lehet egyenrangú a felekkel, a mögötte álló állami jogrend mely több síkon kifejeződik tekintélyt, autoritást ad számára. A továbbiakban külön-külön a sajátosan mediátori és döntőbírói feladatokat olvashatjuk, s e részből kitűnik, hogy a kettő közt csupán a döntésre vonatkozó felhatalmazás szempontjából van különbség, hiszen a mediátornál ez a kompetencia hiányzik. Amint látható, a döntőbíráskodás eljárása még a választottbíráskodásnál is kötetlenebb. A gyakorlatban azonban hazánkban még elenyésző azoknak az eseteknek a száma, ahol a munkaügyi vitát döntőbíráskodással rendezték. A konfliktusok zöme a bíróságon dől el, aminek egyik oka, hogy nálunk ezen viták túlnyomó részében a bíróság kompetens. Ettől lényegesen eltér az amerikai gyakorlat, hiszen a kollektív szerződésbe foglaltak megsértéséből eredő jogvita nem tartozik bírósági hatáskörbe, vagyis sokkal szélesebb lehetőség nyílik az arbitráció és más vitamegoldási módok választására. 68.

Shapiro Courts Comparative political analysis. (Chicago-London 1981) Irodalom:

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába T. W. Arnold: The Symbols of Government (New York 1935) Az Európai közösség kereskedelmi joga szerk Király Miklós KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó2003 Badó A. Loss S. H. Szilágyi I. Zombor F. Bevezetés a Jogszociológiába Miskolc Bíbor Kiadó 2000. Bándi Gyula A közvetítés (mediáció) jogi szabályozásának továbbfejlesztése Jogtudományi közlöny 2000 jan. Barczy Magdolna – Szamos Erzsébet: „Mediare necesse est” Animula Kiadó Bp.. 2000. Cigány kisebbségi önkormányzatok a helyi közösségekben Munkakonferencia szerk Kertész Tibor kiadta: Partners Hungary Alapítvány 2001 Christoph Besemer: Mediation, Vermittlung in Konflikten Stiftung gewaltfreies Leben (Baden, 1997. (ford.: Hubainé Muzsnai Márta a Kapcsolat Alapítvány munkatársa) Donald Black: The behavior of Law (New York 1976Emile Durkheim: The Division of Labor in Society (London 1960) Dahrendorf: A modern társadalmi konfliktus (Gondolat, 1994) Döntőbíráskodás, szerk. Tóth Pál Péter Püski 1999 Torstein Eckhoff: A közvetítő, a bíró és az adminisztrátor a viszályrendezésben (Jog és szociológia Bp. Közg. és Jogi Könyvkiadó 1973.) Erdős Kamill Cigány törvényszék Néprajzi közlemények IV. 1955. 1-2 szám Fabinyi T: A választottbíráskodás Farkas József: A választottbíráskodás szabályozása a polgári eljárásjog reformjának tükrében Magyar Jog 1988/9) Farkas József: A választottbíráskodás néhány elméleti kérdése Jogtudományi Közlöny 1988/7 Fazekas Judit: Fogyasztóvédelem Novotni kiadó, Miskolc, 2003.

Roger Fisher-William Ury-Bruce Patton: A sikeres tárgyalás alapjai (Bagolyvár Könyvkiadó 1998) Földi-Hamza: A római jog története és institutioi Max Gluckman Politisc, Law and Rituals in: Tribal Society Series Chicago: Aldine Publ. 1965 Göncz Kinga-Geskó S. Herbai I. Konfliktus-kezelés civil szervezetek számára Partners Hungary 1998. Hajnik: Magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád és vegyesházi királyok alatt. Horváth Éva Kálmán György Nemzetközi eljárások joga-a kereskedelmi választottbíráskodás Szt István Társulat Bp 2003. Horvát Éva „Magán bíráskodás törvény alapján Gazdaság és jog 95/7-8 H. Szilágyi István: A jogi antropológia főbb irányai (Bp. 2000.) H. Szilágyi István: Az ember alkotta jog az antropológia tükrében (in: Lex humanum Jog és antropológia (szerk. Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Jog és antropológia (szerk. H. Szilágyi István) Budapest: Osiris 2000 Dr. Kardos Ferenc Kapcsolatügyeleti mediáció a Kapcsolat alapítvány belső anyaga Bp. 2000 Ken Wilber Határok nélkül Budapest: 2000 Közlemény a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatról (Magyar Közlöny 1996/56) Králné Szabó Piroska: Facilitálás a gyermekvédelemben Család Gyermek Ifjúság 1999/2 VII. évf. Kulcsár Kálmán: Jogszociológia Budapest Kulturtrade Kiadó 1997 Prof. Robert E. Kulish Mit akarnak a romák? Partners füzetek 6. kiadta a Partners Hungary Alapítvány 2001. Laura Nader: A vitától a panaszig (in: Jog és antropológia; szerk. H. Szilágyi István, Osiris 2000 Loss Sándor Romani cris a dél- békési oláhcigányoknál elmélet és gyakorlat in Ius humanum Ember alkotta jog műhelytanulmányok szerk Szabó Miklós Miskolc 2001. Lovas Zsuzsa – Herczog Mária: Mediáció, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés Múzsák, 1999. Mediáció az egyezségteremtés művészete (Partners Hungary Alapítvány kiadványa) Megbékélés és jóvátétel (Szek. Herczog Mária) Család Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület 2003. C.W. Moore The mediation process: Practical Strategies for Resorving Conflict San Francisco,CA:Jossey Boss Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része Korona Kiadó Bp. 2001 Nieto Mercedes Mindannyian kudarcot vallottak Család Gyermek Ifjúság 2003/4 XII: évf Talcott Parsons Politics and SocialStrukture New York Free Press 1969. Pokol Béla Jogszociológiai vizsgálódások Rejtjel kiadó Bp. 2003. Pokol Béla A jog elkerülésének útjai. Mediáció, egyezségkötés Jogelméleti Szemle 2002/1. szám Somogyi Árpád: Mi fán terem a mediáció? Tudományi Közlöny 2000. jan. Tárkány Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások Akadémiai Kiadó Budapest 2003 Újlaki László: A fél és a választottbíróság eljárásjogi autonómiája in: Magyar Jog 1992/12 Újlaki László Fogalmi és terminológiai tisztázás igénye…; Jogtudományi Közlöny 2001. január William Ury: Tárgyalás nehéz emberekkel Bagolyvár Könyvkiadó Budapest 1997. Dr. Zoltán Ödön: Választottbíráskodásunk egyes kérdéseiről (Magyar Jog 1993/5


23 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, átfogó jellegű 1 megalapozó irodalom Buda Béla 1986 A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei Budapest Animula magyar

Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) http://www.budabela.hu/dokumentumok/onallokotetek/kozvetlenemberikommunikaciotext.pdf Rezümé „A tanulmány a közvetlen emberi kommunikáció modern elméletét és szemléletét foglalja össze. A közvetlen kommunikációt tekinti az emberi kommunikáció természetes alaphelyzetének, ebben két személyiség egymással közvetlen kommunikációs kapcsolatban áll, és e kapcsolatban minden kommunikációs csatorna mûködik. A kommunikáció nem azonos az interakcióval, ez utóbbi tágabb kategória, bár az interakciók lényege a kommunikáció. A tanulmány áttekinti azokat a kutatási területeket és problémaköröket, amelyek az utóbbi évtizedekben a kommunikáció jelenségeit vizsgálták, és amelyek eredményei és felismerései alapján a kommunikáció modern elmélete kialakult. E kutatási területek az információelmélettől az emocionális expresszión, a pszichoanalízisen és a tömegkommunikációs kutatásokon át egészen a szimbolikus interakcionizmusig, a szemantikáig és szemiotikáig vagy az állati kommunikáció kutatásáig terjednek. A kommunikáció általános konceptuális modelljének megrajzolása után a tanulmány leírja a közvetlen kommunikáció egyes csatornáit. A kommunikáció szemléletében a tanulmány sokban támaszkodik a Palo Alto-i iskola kommunikációs felfogására (Bateson és munkatársai), valamint a pszichoterápiás kutatásokból eredő felismerésekre a kommunikációval kapcsolatban. Ez a szemlélet már a csatornák leírásánál megmutatkozik: a hangsúly a nem verbális csatornák leírásán van, sok szó esik a vokális, a mimikai, a geszturális, a testtartással és távolságtartással (proxemika) kapcsolatos kommunikációkról. Foglalkozik a tanulmány a ruhák, díszek, tárgyak, testi külsőségek kommunikációs szerepével is. A legrészletesebb a kommunikáció folyamatairól és dinamikájáról szóló rész.

Ebben a metakommunikáció koncepciója áll a középpontban, a metakommunikáció segítségével – a leírt dinamikus modell szerint – próbálják a kommunikációban részt vevő személyiségek definiálni a közöttük lévő viszonyt és befolyásolni egymás viselkedését. A metakommunikáció tehát a direkt közlést minősíti, és mindig rendelkezik promotív aspektussal is. A metakommunikáció minden emberi kommunikációs megnyilvánulás tartozéka, így az emberi kommunikáció kétszintű. A kommunikációs folyamat bonyolult normatív szabályozás alatt áll, így a kommunikáció szituációja és a kommunikáló felek közötti társadalmi reláció alapvetően megszabja a kommunikáció történéseit. De ezenkívül állandóan kapcsolatalakítás folyik a kommunikációk révén, a kapcsolat nyílt rendszer, fejlődése úgy történik, hogy a kapcsolati partnerek közös normákban egyeznek meg metakommunikatív úton. A kapcsolat befolyásolja a személyiséget, kognitív képet alakít ki, változásokat munkál benne. A tanulmány röviden leírja a kommunikációs személyiségelmélet alapvonalait, valamint a személyiségzavarok kommunikációs genezisére vonatkozó főbb megállapításokat. Állást foglal az expresszió, a kommunikáció és az információ jelenségeinek és fogalmának elkülönítése kérdésében. A személyiség összetettségének, az én és a személyiség különbségének elve alapján, az identitás fogalmának felhasználásával magyarázni tudja az inkongruencia okait a kommunikációban. A metakommunikáció az egész személyiség állásfoglalását közli a kommunikációs folyamatban egy ősi, filogenetikus síkon, biológiailag meghatározott kódban, míg a direkt kommunikáció az én szándékait kommunikálja, tehát ez az énnel együtt ontogenetikus neoformáció, amely a társadalmi élet és a kulturális fejlődés hatására történetileg jött létre. A kommunikáció szemlélete alapján a tanulmány végül elemzi a tömegkommunikáció – közelebbről a televízió, kisebb részben a rádió – közvetlen kommunikációs problémáit. Megállapítása szerint a személyiség és a tömegkommunikációban ábrázolt személyek között képzeletbeli kommunikatív reláció jön létre. Ilyen képzeletbeli kommunikáció a személyiségben más viszonylatokban is van. A tömegkommunikációból kapott direkt közlés sajátos körülmények, okok miatt hatékonyabb, mint az ennek megfelelő közvetlen közlés. A tanulmány hangsúlyozza a tömegkommunikáció szereplőiről a személyiségben kialakult kép fontosságát, ezt a sztár jelenségének elemzésével illusztrálja. Alapvető fontosságot tulajdonít a kommunikáló személy kongruenciájának a tömegkommunikációban. Külön fejezetek szólnak a kommunikáció megnyilvánulásainak és a kommunikációs szabályszerûségek gyakorlati felhasználásának főbb társadalmi területeiről, továbbá egy fejezet a kommunikációs zavarok kérdéskörét foglalja össze. Befejezésül a tanulmány ismerteti azokat a módszereket, amelyekkel a személyiség identitását fejleszteni, kommunikációjának kongruencia fokát növelni lehet, részletesen bemutat néhány módszert a segítő szakmák szakembereinek képzésére, fejlesztésére,

továbbá áttekintést ad a kommunikációs kutatás jelenlegi főbb tematikus irányairól és a kutatás módszertani nehézségeiről, különös tekintettel a nem verbális viselkedés átírásának nehézségeire, továbbá a módszertani sajátosságokra.” – Buda Béla Tartalomjegyzék ELŐSZÓ 5 I. PROBLÉMATÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 16 1. A közvetlen emberi kommunikáció fogalomköre és jelenségei 16 2. A közvetlen emberi kommunikáció kutatásának és értelmezésének kezdetei a pszichológiában 26 3. A kommunikáció modern kutatásának kezdetei és irányzatai 35 II. A KOMMUNIKÁCIÓ ÁLTALÁNOS ELMÉLETI MODELLJE ÉS A TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓ RENDSZERÉNEK ALAPVONALAI 49 1. A kommunikáció általános elméleti modellje – a kétszemélyes szituáció szempontjából 50 2. A társadalmi kommunikáció rendszerének alapvonalai 55 III. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ CSATORNÁI 69 A) A verbális csatorna 69 B) A nem verbális csatornák 81 1. Mimikai kommunikáció: 82 2. Kommunikáció a tekintet révén 88 3. Vokális kommunikáció 90 4. Mozgásos (akciós) kommunikációs csatornák 93 C) A kulturális szignálok kommunikatív jelentősége 103 IV. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATAI ÉS DINAMIKÁJA 111 1. A kommunikációs dinamika alapelvei 112 2. A metakommunikáció jelensége és szerepe 114 3. A „technikai” metakommunikáció jelenségei 121 4. A metakommunikáció „morfogenetikus” dinamikája – kapcsolatalakulás metakommunikáción át 122 5. A másik ember „képe” a személyiségben, a kapcsolat „képe” és ennek metakommunikációs vonatkozásai 130 6. A szocializáció mint kommunikációs folyamat – a személyiségzavarok kommunikációs eredete 135 7. Kutatások a kommunikáció fejlődésének folyamatairól 145 V. „STRATÉGIA” ÉS „TAKTIKA” A KÖZVETLEN KOMMUNIKÁCIÓBAN – A TUDATOSSÁG PROBLÉMÁJA 149 VI. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ MEGNYILVÁNULÁSAI ÉS SZABÁLYSZERŰSÉGEI A RÁDIÓS ÉS TELEVÍZIÓS KOMMUNIKÁCIÓBAN 159 1. A „képletes”, fantáziabeli kommunikáció jelensége 160

2. A kommunikátor képe a személyiségben – a „sztár” jelensége és pszichológiája 165 3. A kongruencia problémái a tömegkommunikációban 168 4. A tömegkommunikációs befolyásolás problémái 170 VII. A KOMMUNIKÁCIÓ MEGNYILVÁNULÁSÁNAK ÉS ALKALMAZÁSÁNAK MÁS FONTOS TERÜLETEI 173 1. A vezetés és a szervezeti szabályozás kommunikációs dinamikája 176 2. Az orvos–beteg kapcsolat és a pszichoterápiás kommunikáció sajátosságai 181 3. Kommunikáció a pedagógiai szituációban 189 VIII. A KOMMUNIKÁCIÓ ZAVARAI ÉS KÓROS MEGNYILVÁNULÁSAI 196 IX. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ PROMOTÍV KÉPESSÉGÉNEK FOKOZÁSI LEHETŐSÉGEI 204 1. A hivatásos kommunikátor fejlesztése 204 2. A segítő és nevelő szakmák művelőinek fejlesztése 206 X. A KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSÁNAK FŐ TERÜLETEI 211 XI. A KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSÁNAK MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI 218 ÖSSZEFOGLALÁS 223 IRODALOM 225


Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető

23 1 magyar 1 magyar 1 a munka világa 1 megalapozó irodalom Balogh Eszter és társai A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tevékenységének társadalmi hasznossága. szerk.: Rézler Gyula Mediációs Intézet mtsai.

Budapest Foglalkoztatási és Szociális Hivatal magyar www.tpk.org.hu/resource.aspx?ResourceID=tpk...Hirek...dontobiroi

(ha releváns) Rezümé A kutatásban az MKDSZ működésének társadalmi hasznosságát ("mérhetőségét", tényszerű igazolhatóságát") kívánták megvizsgálni. A vizsgálat alapvető kérdése, hogy igazolható-e az MKDSZ működésének pozitív társadalmi, gazdasági hatása. Kérdések: Milyen előnyök és hátrányok nevesíthetők az alternatív vitarendezésben? Milyen racionális, oksági, gazdasági érvelés lehet alkalmas a hatások egyértelmű mérlegelésének megalapozásához? A kutatás hatékonyságot javító javaslatokat is megfogalmaz . Tartalomjegyzék I. II. III.

Kutatási kérdések és felhasznált módszerek Kutatási eredmények Konklúziók, javaslatok


24 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, átfogó jellegű 1 megalapozó irodalom Krémer András 1999 Pozícionális és érdek alapú tárgyalás



Budapest Püski Kiadó magyar

Rezümé Alapvetően kétfajta tárgyalási fajtát különböztetünk meg, ahogy azt Krémer András kutatásaiban kimutatta. Az egyik a pozicionális alapú tárgyalás, míg a másik az érdekalapú tárgyalás. A taulmány ezek jellegzetességeit mutatja be. Tartalomjegyzék



25 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, átfogó jellegű 1 megalapozó irodalom Székely György 2005 Győzelem, vesztesek nélkül. Érdekalapú konfliktuskezelési ismeretek Budapest Konfliktusmegelőző és kezelő Központ magyar

Rezümé Az érdekalapú tárgyalásra alapozott konfliktuskezelési eljárásokat taglalja írásában a szerző. Tartalomjegyzék



26 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, átfogó jellegű 1 megalapozó irodalom Wágner János 2000 Konfliktuskezelés a szervezetben. in.: Klein Sándor szerk. Vezetés és szervezetpszichológia Budapest Edge magyar

Rezümé Klein Sándor a pszichológia tudomány doktora, egyetemi tanár a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen. Mintegy száz szakcikk mellett számos

könyvet és jegyzetet írt. Életére és munkásságára nagy hatással volt, hogy együtt dolgozhatott olyan zseniális emberekkel, mint a matematikatanítást alapvetoen megváltoztató Dienes Zoltán vagy a humanisztikus pszichológiát a "tudósok világában" is elfogadtató Carl Rogers. Az utóbbi kilenc évben az SHL Hungary Kft. egyik vezetojeként a korszeru alkalmasságvizsgálati módszerek hazai elterjesztésén fáradozik. Ez a könyv Klein Sándor: Munkapszichológia című könyvének folytatása. Célja, hogy tankönyvként szolgáljon mindazoknak, akik felsőfokú tanulmányaik során szeretnék megérteni a pszichológia szerepét a vezetésben, és hogy pszichológiai ismeretekkel és szemléletmóddal segítse azokat, akik nap mint nap legjobb képességeik szerint igyekeznek ellátni a szervezetek irányításának nehéz, de izgalmas és sok örömöt nyújtó feladatát. A didaktikus felépítés, a gazdag irodalmi hivatkozások miatt tankönyvként és kézikönyvként is jól felhasználható. Wágner János tanulmánya a szervezeten belüli konfliktusok kezelésének lehetőségeit mutatja be. Tartalomjegyzék


27 1 magyar 1 magyar 1 a munka világa 1 megalapozó irodalom

2010 Befogadóbb munkahelyi lét - (BML-MODELL) „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.) "Elsősegély csomag" kisvállalkozásoknak Kiadás helye Budapest Kiadó neve Konszenzus Alapítvány Budapesti Szervezete Nyelv magyar http://www.konszenzus.org/docs/pubs/BMLWeblap címe, ahol elérhető (ha releváns) kezikonyv.pdf Rezümé Jelen kézikönyv, a 2010 szeptemberében kezdődött „Conflictman” című, 2010-1-NO1LEO05-01845 azonosítószámú nemzetközi program megvalósítása során készült, az “Élethosszig tartó tanulási program - Leonardo da Vinci” alprogram keretében. A norvég

főpályázóval rendelkező programban a Konszenzus Budapest képviselte Magyarországot, a kézikönyv kidolgozásában részt vettek még brit, francia, litván és spanyol kedvezményezettek. A „Conflictman” program célja: A munkahelyi konfliktusok és a bullying (mobbing) megállítására született norvég modell nemzetközi, többek között magyarországi adaptációja elsősorban kisvállalkozásoknál. MI A BULLYING (MOBBING)? A bullying, vagy más kifejezéssel mobbing, szándékos és ismételt bántó viselkedés, amely azt a célt szolgálja, hogy egy adott személyt folyamatos nyomás alatt tarthassanak, „megtörjenek”. Kissé leegyszerűsítve, olyan munkahelyi pszichés terror, amely megkeseríti a munkavállalók életét. A megalázás és lelki terror folyamatosan és/vagy visszatérően történik. A bullying általában a főnök-beosztott viszonylatban jellemző, ritkábban, de előfordul azonos beosztású munkatársak között is. Ki válhat céltáblává? Aki kiszolgáltatott helyzetben van, aki felett büntetlenül lehet zsarnokoskodni. Nők, gyereküket egyedül nevelő szülők, akik nagyobb egzisztenciális bizonytalanságnak vannak kitéve, hamarabb válnak áldozattá. A munkahelyi bullying célja a másik emberrel szembeni fölény demonstrálása, annak elérése, hogy az érintett személy „úgy táncoljon, ahogy én akarom”. A BULLYING FŐ MEGJELENÉSI FORMÁI 1. Kommunikáció: félbeszakítják, állandóan kritizálják, bírálják, üvöltöznek vele, fenyegetik 2. Szociális kapcsolatok: nem beszélnek hozzá, nem fogadják közeledését, levegőnek nézik 3. Munka: nem kap feladatot, vagy egyszerre túl sokat kap, értelmetlen, vagy nem a tudásának megfelelő feladatokat végeztetnek vele 4. Jó hírnév: háta mögött kibeszélik, rosszindulatú pletykát terjesztenek róla, karikírozzák viselkedését, megjelenését 5 Egészség: az egészségére káros munkát osztanak rá, fizikai erőszakkal fenyegetik vagy ténylegesen bántják. Fontos, hogy különbséget tegyünk a bullying és a munkahelyi kritika között! Ha a főnök, vagy egy kolléga bírálja valakinek a teljesítményét, az kellemetlen, de még nem jelenti azt, hogy „pszichoterror” alá került. Minden munkahelyen lehetőség kell biztosítani alkotó vitára, teljesítményértékelésre, az elvégzett munka minősítésére. Tartalomjegyzék BEVEZETŐ 3 MI A BULLYING (MOBBING)? 3 A BULLYING FŐ MEGJELENÉSI FORMÁI 3 A VONATKOZÓ UNIÓS SZABÁLYOZÁS 3 A KONFLIKTUSOKRÓL ÁLTALÁBAN 4

A KONFLIKTUSOK ALAPJELLEMZŐI 4 A KONFLIKTUSOK ALAPTÍPUSAI 6 A KONFLIKTUSOK FÁZISAI 6 A KONFLIKTUSKEZELÉS 7 A KONFLIKTUSKEZELÉS KÉT ALAPATTITŰDJE 7 A győzelem-orientált konfliktuskezelés 7 A megoldás-orientált konfliktuskezelés 8 KONFLIKTUSOK KISVÁLLALKOZÁSOKNÁL 9 MIÉRT VEZESSÜK BE A MODELLT KISVÁLLALKOZÁSOKNÁL? 10 A BULLYING ELLENI TEVÉKENYSÉG KISVÁLLALKOZÁSOKBAN 10 KI NYÚJT(HAT) SEGÍTSÉGET? 11 BULLYINGGAL (MOBBINGGAL) KAPCSOLATOS TOVÁBBI INFORMÁCIÓK 11 BULLYING ELLENI STRATÉGIÁK 12 MODELL A KONFLIKTUSOK ÉS A BULLYING MEGAKADÁLYOZÁSSÁRA, VALAMINT KEZELÉSÉRE MUNKAKÖRNYEZETI TÍPUSOK 15 ÚTMUTATÓ A BULLYING MEGELŐZÉSÉHEZ 17 A BULLYING KEZELÉSE BELSŐ ELJÁRÁSBAN 17 INFORMÁLIS TÁMOGATÓI MEGBESZÉLÉS 17 FORMÁLIS MEGHALLGATÁS 17 FEGYELMI ELJÁRÁS



28 2 nemzetközi 1magyar 1 a munka világa 1 megalapozó irodalom Balogh Eszter 2002 Munkaügyi viták alternatív megoldásai. in.: Szociológiai Szemle 2002/1 Budapest Magyar Szociológiai Társaság magyar http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBLA-581/szoc_szemle/TPUBL-A-581.pdf

Rezümé A szerző Rézler Gyula gondolatait összegzi. Rézler Gyula a döntőbíráskodás szociológiájának egyik kiemelkedő képviselője volt mind az amerikai, mind a magyar tudományos életben. Döntőbíróként több mint ezer ügyben járt el, és nevéhez harminc precedens értékű ügyben való döntéshozatal kapcsolódik. A témával kapcsolatban nagyon kevés tanulmányt publikált magyar nyelven. Az arbitrálás szociológiája iránt érdeklődő emberek számára a Döntőbíráskodás című tanulmánykötetben három, a témát áttekintő munkája olvasható: Munkaügyi viták megoldásának amerikai modellje; A munkaügyi viták rendezése Magyarországon; Az arbitrálás szociológiája. A békéltető módszerek rövid áttekintése után az amerikai modellt ismerteti, majd röviden összeveti az amerikai rendszer és a magyar gyakorlat hasonlóságait és különbségeit. Végül az arbitrálás szociológiájáról és gazdasági vonatkozásairól ír Rézler Gyula gondolataira alapozva. Tartalomjegyzék


29 2 nemzetközi 2 angol 3 normasértés, szabálysértés 1 megalapozó irodalom Jávor István – Rozgonyi Tamás 2008 A szervezetek és a munka világa



Budapest L’Harmattan Kiadó magyar

Rezümé A XXI. század társadalma bizton nevezhető a szervezetek társadalmának. Nem csak munkánkat végezzük legtöbben szervezeti keretek között, de akkor is ebben a környezetben mozgunk, ha ügyet intézünk az önkormányzatnál vagy adóhivatalban. A közlekedés, a parkolás, a közrend fenntartásának kapcsán is szervezetekkel, azok irányításával, saját érdekeivel és kultúrájával találkozunk. Ez a könyv a szervezetek világába vezet be. Segít megérteni, hogy hogyan működnek a kisebb és nagyobb vállalatok, a bürokratikus intézmények, a kórházak és iskolák. A szerzők olyan alapvető összefüggések feltárására

vállalkoznak, amelyek segítenek megérteni a világunkat és életünket átfonó szervezeteket, ezáltal segítenek eligazodni társadalmunkban. Áttekintik a szervezetek fejlődését, a munkaszervezetek irányítását, a vezetés kérdéseit, a döntés, hatalom, konfliktus és szervezeti kultúra alapjait. Elsősorban a szervezetekről tanuló egyetemistáknak és főiskolásoknak ajánlható, de érdekes és hasznos olvasmány mindenkinek, aki bele akar látni ebbe a világba, és mélyebben akarja megérteni a társadalmi élet szerveződéseit. Tartalomjegyzék



30 2 nemzetközi 1 magyar 3 normasértés, szabálysértés 1 megalapozó irodalom

Az alternatív vitarendezés alkalmazásának feltételei a vállalatközi vitákban. In.: Jáni Béla szerk. Szervezet, konfliktus, mediáció Budapest Gondolat magyar

Rezümé A szerző az alternatív vitarendezés feltételeit és alkalmazhatóságát tárgyalja a gazdasági élet szereplői között. Tartalomjegyzék



31 1 magyar 1 magyar 3 család 1 megalapozó irodalom Herczog Mária szerk. Együtt vagy külön? Maradjunk együtt vagy váljunk el? Budapest KJK Kerszöv magyar

Rezümé A kötetben pszichológus, ügyvéd, családjogi bíró, szociálpolitikus, szociológus veszi sorra azokat a családi élethelyzeteket, amelyek egyik lehetséges kimenetele a különválás. A szerzők segítséget nyújtanak ahhoz, hogy ki-ki végig gondolja, elemezze saját kapcsolatát társához, a kialakult konfliktushelyzet lehetséges megoldásait, és felmérje ezek hatását saját maga, családtagjai, kiemelten a gyerekei életére. A könyv önkitöltős kérdőívek, esetek és többoldalú szakmai megközelítések segítségével kíván hozzájárulni a gyakori családi konfliktusok többszempontú vizsgálatához, és a jó döntések meghozatalához, a mediáció, illetve a válás esetén szükséges praktikus ismeretek megszerzéséhez. Szakemberek és laikusok számára valamint a képzésben egyaránt jól használható a családokkal, gyermekekkel folytatott munkában. Tartalomjegyzék


32 1 magyar 1 magyar 3 család 1 magalapozó irodalom Cseh-Szombaty László 1985 A házastársi konfliktusok szociológiája



Budapest Gondolat magyar

Rezümé Emberek, rokonsági és baráti hálózatok több évre vagy egész életre szóló válságát okozhatja egy-egy házasság megromlása. Ez a könyv túllép a szokásos, a pszichológiában megragadó, azon túl nem látó feldolgozásokon, mert a házastársi konfliktusokat szélesebb társadalmi mozgásokhoz és hajtóerőkhöz rendeli. Mindvégig figyelemmel van a hazai sajátosságokra, például a rossz lakáshelyzetre, a szexuális kultúra s az intim kommunikáció elmaradottságára, az ügyvédi szolgáltatás konfliktus-irányultságára, stb., amikor feltérképezi a házasságok megrendülésének szociológiai hátterét. A házastársi konfliktusok kezelésének módjában igen sok okot lát a változtatásra. A konfliktusokat az első összeszólalkozásoktól a válás utáni évekig követi nyomon. Nemzetközi mércével is kiemelkedően érdekes, fontos munka ez. A tudományos kifejtésre fogékony, legszélesebb olvasóközönség figyelmére számíthat Cseh-Szombathy László közérthető, világos vonalvezetésű könyve. Tartalomjegyzék


33 1 magyar 1 magyar 3 család 1 megalapozó irodalom



Utasi Ágnes 2002 A bizalom hálója - Mikrotársadalmi kapcsolatok, szolidaritás Budapest Új Mandátum magyar

Rezümé Milyen segítségre számíthatnak ma Magyarországon az elesettek? Mire van szükség az emberek szerint a boldogsághoz? Jobb volt-e a Kádár-rendszerben, mint ma? Ilyesféle kérdésekre kaphatunk választ a szociológus Utasi Ágnes legújabb könyvéből. A téma magában is fontos, de e gondolatok jól elhelyezhetők abban a tágabb rendszerben is, amely az emberi teljességet a társas, a kulturális, a természeti és a vallási gyökerek épségével hozza összefüggésbe (lásd Gyökereink; Kairosz, 2002). A bizalom hálója című könyv segítségével a társas gyökerek magyarországi állapotára, a társadalom ebből a szempontból értelmezhető integritására következtethetünk. Tartalomjegyzék

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve

34 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, tanulás 1 megalapozó irodalom Sáska Géza 2008 A veszélyes iskola

(szerk.)


Budapest Educatio 2008/III: magyar http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=73

Rezümé Napjainkban az iskolai erőszak új, brutális formái jelennek meg világszerte. Ennek okait keresi a szerző tanulmányában. Tartalomjegyzék


35 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, tanulás 1 megalapozó irodalom Buday Mariann – Kőszeghy Attila – Szirmai Erika 2008 Iskolai zaklatás - Az ismeretlen ismerős



Budapest Educatio 2008./III: magyar

Rezümé A tanulmány az érdeklődés homlokterében álló, a tanár-diák között zajló iskolai erőszakkal szemben a sokkal szélesebb körű, de inkább látens, a diákok közötti erőszakot veszi gorcsó alá: a piszkálódást, a zaklatást, a heccelést. Nemutatja az első, a tárgyban legszélesebb körű svéd kutatást, amely a jelenség (bullying) feltárására irányul. Az iskolai zaklatás fogalmi meghatározására törekszik. Tartalomjegyzék



36 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, tanulás 1 megalapozó irodalom Hamvai Csaba– Sima Ágnes - Pikó Bettina 2008 Veszélyes iskola vagy veszélyes élet? Serdülők magatartási zavarai és a konfliktusmegoldás technikái Educatio 2008./III. Educatio magyar http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=73

Rezümé A tanulmány a serdülők magatartászavarait és konfliktusfeloldási szokásait mutatja be. Tartalomjegyzék


39 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, tanulás 1 megalapozó irodalom Mayer József – Vígh Sára 2008 Agresszió az iskolában



Budapest


magyar

Educatio 2008./III.

http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=73

Rezümé A tanulmány szerzői 16 fővárosi iskolában azt vizsgálták, milyen tényezők vezethetnek oda, hogy a konfliktusok agresszivitásba torkolljanak. A kutatás során kérdőíves felmérést, az iskolai vezetőkkel készített egyéni és a diákokkal készített fókuszcsoportos interjúkat alkalmaztak. Tartalomjegyzék



40 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, tanulás 1 megalapozó irodalom Patkó Kornélia 2009 Kreatív konfliktuskezelés és konfliktuspedagógia : komplex személyiségfejlesztő program különböző adottságú speciális gyermekotthonokban in.: Család Gyermek, Ifjúság

Budapest Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület magyar http://www.csagyi.hu/images/stories/kiadvanyok/folyoirat/CsaGyI_2009_5. pdf

Rezümé 10 hónapos programunknak két irányú szakmai céljai voltak: egy részt segítséget nyújtani a szak ellátott gyermekeknek, fiataloknak az őket ért traumák feldolgozásához, az erőszakra adandó jó válaszok meg kereséséhez, és objektíven mérni személyiségjegyeik tréning hatására történő változását. Tartalomjegyzék



41 1 magyar 1 magyar 5 oktatás 1 megalapozó irodalom Szekszárdi Júlia Konfliktuskezelés és pedagógusmesterség : a pedagógusok kríziskommunikációjának fejlesztése Budapest Dinasztia magyar

Rezümé Egyre erősödő igénnyé vált, hogy az iskolai nevelésben is megjelenjen egy olyan program, amely alkalmassá teszi a tanulókat a konfliktusok erőszakmentes, konstruktív kezelésére. A konfliktuskezelés tanítása feltételezi az alapos és alkalmazásra kész személyiség-, fejlődésés szociálpszichológiai ismereteket, az iskola jelenségvilágának megértését, a reflektivitást, a váratlan helyzetekre történő spontán reagálás képességét is. A könyv fő fejezetei részletesen tárgyalják az alábbi témákat: Általános tudnivalók a program megvalósításához; Általában a konfliktusról; Reális önismeret, stabil, pozitív önkép; Agresszió; Sztereotípiák, előítéletek, diszkrimináció; A hatékony kommunikáció; Szabályok, normák, törvények, Együttműködés és/vay versengés; Konfliktusok kezelése. A könyv rávilágít a kamaszkori problémákra a feszültségek, konfliktusok kezelésére. Szakmailag komolyan megalapozott, világos szerkezetű és modern szemléletű kiadvány. Tartalomjegyzék



42 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Szőke-Milinte Enikő 2006 Konfliktuskezelés és pedagógusmesterség : a pedagógusok kríziskommunikációjának fejlesztése Budapest Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum magyar

Rezümé "Ebben a könyvben olyan szemléletmódot mutatok be, melynek alkalmazásával kiutat találunk a reménytelennek tűnő helyzetekből, az emberi kapcsolatok útvesztőiből. Ajánlom tehát mindazoknak - pedagógusoknak és érdeklődőknek - akik úgy érzik: van még tanulnivalójuk a kapcsolatalakításról." Tartalomjegyzék


43 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Bíró Kata szerk. 2008. Agresszió az iskolában - és a jog? : helyzetkép, diagnózis, jogérvényesítő eljárások és módszerek : jogászok, pedagógusok, szakértők az iskolai agresszióról és kezelésének törvényes


eszközeiről Budapest Jogismeret Alapítvány magyar

Rezümé A Jogismeret Alapítvány a 2006-2007. tanévben kutatást és konferenciasorozatot szervezett az iskolai agresszió jelenségeiről és az ezekkel összefüggő tipikus intézményi reakciókról. Kötetünk ennek a kutatásnak és konferenciasorozatnak a tapasztalatait, valamint a résztvevő pedagógusok által készített módszertani javaslatokat összegzi azzal az ambícióval, hogy a Tisztelt Olvasó megkísérli a tanulmányok valamelyikében olvasott megközelítés, tapasztalás, módszer vagy technika felhasználását, alkalmazását az iskolai agresszió elleni küzdelem helyi színterein. Mert a gyengébb verése, a kiszolgáltatottak megalázása, a másik ember félelemben tartása, a zsarolás, rablás, kényszerítés, terrorizálás – egyszóval: az erőszak - az iskolában (sem) elviselhető! Ha az iskola eltűri az erőszaktól való félelmet a falai között, ezzel az agressziót erősíti, rendszeresíti és intézményesíti. A pedagógusok és a diákok vonatkozásában egyaránt. A félelemben tartás a diákot bezárja, lenyomja, eltiporja; a pedagógust pedig tétlenségre és megalkuvásra készteti. Mindenki sérül az agresszió során, s persze a törvény is. Megelőzése, kizárása, elszigetelése ezért eminens érdeke a pedagógiának és a jognak egyaránt. Tartalomjegyzék


Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha

44 1 magyar 1 magyar 9 átfogó jellegű 1 megalapozó irodalom Varga Szabolcs Alternatív konfliktusmegoldási lehetőségek a szervezetek gyakorlatában Soprom doktori disszertáció, kézirat magyar http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/ktk/K

releváns)

epzes_doktori/2009/2009_VargaSzabolcs_t.pdf Rezümé A disszertáció célja, hogy bemutassa a mediáció jogintézményét, mint egy olyan lehetséges alternatíváját a viták rendezésének, mellyel a peres eljárások nagy része akár teljesen kiküszöbölhető, egyszerűbbé tehető lenne. A szerző a szervezetekben jelentkező konfliktusok alternatív megoldási lehetőségeit vizsgálja. Felvázolja a szervezetek típusait, a szervezeti kultúrát és a szervezeti konfliktusok jellegzetességeit. Bemutatja, hogy a szervezetek életében előforduló problémákból hogyan következhet a kisebb szervezetek, rendszerek – elsősorban a család - életében is konfliktus. A disszertáció els sorban a mediáció, házasságfelbontással kapcsolatos aspektusait vizsgálja. A szerző ennek során bemutatja a házasság megszűnésének hazai és nemzetközi jogi szabályait, kiemelt szerepet szánva a gyermekek jogainak érvényesülésével összefüggő kérdésekre. A közvetít i eljárás elméleti és gyakorlati oldalának bemutatásával a szerző arra próbál rávilágítani, hogy a mediáció kötetlenebb formában lefolytatható, mint a peres eljárások. A disszertáció rá kíván mutatni arra, hogy a házassági konfliktusokkal összefüggő közvetítői eljárást milyen tényez k befolyásolják, milyen specifikumokkal rendelkezik a többi alternatív konfliktusmegoldási, illetve mediációs eljárási formától. Tartalomjegyzék


45 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Fodor Gábor 2000 február Tanár-szerep-konfliktusok



Budapest Új Pedagógiai Szemle http://epa.oszk.hu/00000/00035/00035/200002-ta-Fodor-Tanar.html Rezümé

A szerző szerint bizonyos mítoszok élnek a tanári munkáról, a tanár jelleméről. Tapasztalata szerint a tanárok nem tudnak mindig egyensúlyt teremteni saját személyiségükből fakadó tulajdonságaik és a magukra kényszerített tanárszerep között, pedig szerinte az ellentétek feloldhatók. A tanulmányban bemutatja a tanártípusokat, a tanárokkal szembeni elvárásokat, és igyekszik magyarázatot adni arra, miért szükségszerű a frusztrálódás akkor, ha valaki ennek az elvárásnak, ennek a szerepnek szeretne megfelelni. Tartalomjegyzék


46 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Fülöpné Böszörményi Alíz 2003 Agresszió a gyermekintézményekben


Kiadás helye

Budapest

Kiadó neve

Új Pedagógiai Szemle 2003/január


magyar http://epa.oszk.hu/00000/00035/00067/200301-ta-Fulopne-Agresszio.html Rezümé Az agresszió ott van a gyermekek világában, így az óvodák, iskolák mindennapjaiban is. A szerző áttekinti, miért alakul ki az agresszió valamilyen formája a gyermekközösségekben. Példák segítségével rendszerezi az agresszív megnyilvánulások lehetséges formáit. Külön teret szentel a pedagógus-gyermek kapcsolatban megjelenő agresszió formáinak. Részletesen bemutatja az iskolai, gyermekközösségbeli agresszió kezelésének módjait. Tartalomjegyzék


47 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 5 tankönyv Szekszárdi Júlia 2005 Konfliktuspedagógiai Szöveggyűjtemény



Veszprém Pannon Egyetemi Kiadó magyar

Rezümé Ma már senki sem tagadja, hogy a konfliktusok szerves részét jelentik életünknek, s hogy a pedagógiai gyakorlatban is napirenden vannak a különböző intenzitású, tartalmú és jelentőségű feszültségek, ütközések. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy e konfliktusok sajátos pedagógiai funkciókat hordoznak, amelyek érvényesítésével a nevelés sok szempontból hatékonyabbá válhat. A konfliktusokkal való bánni tudás a pedagógus szakmaiságának lényeges része, s a konfliktuspedagógiának éppen ezért be kell épülnie a pedagógusképzés rendszerébe. E szöveggyűjtemény ennek az elméleti megalapozásához kíván segítséget nyújtani. Az első fejezet – az interdiszciplinaritás elvét szem előtt tartva – igazít el a konfliktus fogalmának tartalmi kérdéseiben. A második fejezet arra a sajátos paradigmaváltásra hívja fel a figyelmet, amely az utóbbi évtizedekben tapasztalható a konfliktus pedagógiai megközelítésében. A harmadik fejezet a pedagógiai gyakorlatban előforduló jellegzetes konfliktushelyzeteket kísérli meg felsorakoztatni, míg a negyedik fejezet a konfliktuskezelés metodikájával foglalkozik. A témában való elmélyülést orientálja a kötetet záró irodalomjegyzék. Tartalomjegyzék



48 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Fótiné Németh Margit Kölcsönhatások. Az iskolai agresszió megelőzésének és kezelésének többszempontú megközelítése Budapest Mérey Ferenc Fővárosu Pedagógiai Intézet magyar http://www.fovpi.hu/data/cms133531/Kolcsonhatasok.pdf

Rezümé Jelen kötetben bemutatásra kerül az iskolai agresszió kezelését és megelőzését segítő projekt, a Mérei Intézetben működő Agressziókezelési Munkacsoport tevékenysége, továbbá helyet kaptak a programban együttműködő partnerek munkái, a témában született kutatások, jó gyakorlatok. Tartalomjegyzék


49 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Farkas János Konfliktuskezelés az iskolában



Budapest Rézler Gyula Alapítvány magyar


http://www.rezler-foundation.hu/ Rezümé A tanulmány a konfliktus meghatározásán túl az iskolai életben jellemzően megjelenő konfliktusokat mutatja be. Tartalomjegyzék


50 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Barabás Tünde, Fellegi Borbála, Windt Szandra 2010 Konfliktuskezelés elítéltekkel



Budapest P-T Műhely Kft. magyar http://foresee.hu/uploads/media/Konfliktuskezeles_HU.pdf

Rezümé Kézikönyv a mediáció és helyreállító igazságszolgáltatás alkalmazhatóságáról büntetésvégrehajtásban. A könyv bemutatja a Balassagyarmati Börtön és Fegyházban működő börtönmediációs képzési programot (2010), a resztoratív gyakorlatok elméletét és módszertanát, valamint alkalmazását a börtönökben. Ezután esettanulmányokat olvashatunk: magyar és külföldi eseteket egyaránt. Tartalomjegyzék



51 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Patkó Kornélia 2005 Cél: a bűnmegelőzés, eszköz: a konfliktuskezelés. Bűnmegelőzés az iskolás korosztályban önismereti, konfliktuskezelési tréningekkel

Budapest Család, gyermek, ifjúság 2005/3 http://www.csagyi.hu/images/stories/kiadvanyok/folyoirat/CsaGyI_2005_5.p df

Rezümé Kísérleti projektünk célja volt a bűnelkövető magatartás megelőzése a potenciálisan bűnelkövető gyerekek, fiatalkorúak önismeretének, konfliktuskezelési technikáinak fejlesztésével. A bûnözés szempontjából veszélyeztetett gyerekek számára olyan magatartásformák elsajátíttatását vállaltuk fel, ami elôsegíti a gyerekek jelenbeli és késôbbi szociálpozitív viselkedésének kialakulását. Ezzel csökkentjük az esélyét annak, hogy a jövôben a bűnöző magatartás felé sodródjanak. Tartalomjegyzék


52 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 6 bűntetésvégehajtás Kerezsi Klára 2002 A hazai pártfogó szolgálat alakulása



Budapest Belügyminisztérium magyar

Rezümé A szerző a pártfogó felügyelet hazai történetét mutatja be Tartalomjegyzék



53 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 3 szakcikk Kende Anna 2008 Konfliktusos kapcsolatok. Nevelési tanácsadók, szakértői bizottságok, szülők és gyerekek Budapest Educatio magyar www.hier.iif.hu/hu/letoltes.php?fid=tartalomsor/912

Rezümé A tanulmány ara keresi a választ, hogy a nevelési tanácsadók és szakértői bizottságok szerepei a megváltozott oktatási környezetben hogyan generálnak konfliktusokat. A hatósági és szakmai tekintély ellentéteire világít rá - többek között - a szerző. Tartalomjegyzék



54 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 3 tanulmány Varga Szabolcs 2004 Alternatív konfliktusmegoldási lehetőségek a gyermekvédelem területén in.: Tudománynapi konferencia Sopron Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Kar, magyar


http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/ktk/Kepzes_ doktori/2009/2009_VargaSzabolcs_t.pdf Rezümé A szerző az alternatív konfliktuskezelési eljárások gyermekvédelemben történő alkalmazásának lehetőségeit járja körül Tartalomjegyzék


55 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 3 szakcikk Csákó Mihály 2008 A konfliktuskezelés kultúrájának alakulásáról



Budapest Educatio magyar www.hier.iif.hu/hu/letoltes.php?fid=tartalomsor/913

Rezümé Az írás a konfliktusokat, mint a szocializációs folyamat egyik szálát tekinti át. Megfogalmazza, hogy a rendszerváltást megelőző időkhöz képest a konfliktusok ma már sokkal nyíltabbak, és felvállalhatóbbak. Élesen előtérbe kerülnek a politikai és gazdasági konfliktusok, valamint a társadalmi csoportok közötti konfliktusok. Új konfliktuskezelési formák terjednek. Tartalomjegyzék



56 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 1 könyv Bagdy Emőke, Böjte Csaba, Beata Bishop, Rambala Éva 2011 Hidak egymáshoz:empátia, kommunikáció, konfliktuskezelés Budapest Kulcslyuk Magyar

Rezümé A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége" - írta Dan Millman, a Békés harcos útja című könyv világhírű szerzője. Ez a kötet éppen erről szól: miként kezeljük életünk kikerülhetetlen konfliktusait, hogy azok ne robbantsák szét kapcsolatainkat, hanem épülhessünk, erősödhessünk általuk – külön-külön és együtt is? Minden egyes konfliktus lehetőség arra, hogy átmenetileg vagy akár végleg eltávolodjunk egymástól – ám fejlett empátiás készséggel és megfelelő kommunikációval egészen más eredményre is juthatunk. Ráadásul így nemcsak a kapcsolat, de a vitás helyzet kimenetele is jóval kedvezőbb lehet. Érdemes megtanulni ennek a mikéntjét, mert e képesség sokszorosan meghálálja az elsajátítására fordított erőfeszítéseket. A Nyitott Akadémia-sorozat új kötetében gyakorlatias kommunikációs és konfliktuskezelési technikákat, inspiráló gondolatokat és szívmelengető történeteket egyaránt találhat az olvasó. A szerzők olyan hiteles személyiségek, akiknek egész élete és munkássága alátámasztja leírt mondataik érvényességét. Tartalomjegyzék


57 1 magyar 1 magyar 9 egyéb. átfogó 1 megalapozó irodalom 1 könyv Geskó Sándor 2007 A konfliktuskezelés, mint a diszkrimináció „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.) elleni fellépés jog előtti eszköze Kiadás helye Budapest Kiadó neve Clone Design Kft. Nyelv magyar Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) http://www.konszenzus.org/docs/pubs/Antidi szkriminacios_kezikonyv.pdf Rezümé A könyvfejezet a konfliktusok jellemző tulajdonságait mutatja be és kitér a mediációra, mint a konfliktuskezelés alternatív módszerére. Tartalomjegyzék


58 1 magyar 1 magyar 1 a munka világa 1 megalapozó irodalom 1 könyv Kovács Géza 2012 Konfliktuskezelés



Pécs Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány PTE FEEK magyar

Rezümé A könyv kiemelten foglalkozik a Magyarországon viszonylag újszerűnek számító alternatív vitarendezés elméletével, alkalmazási területeivel és technikáival. A szerző Dr. Kovács Géza mediátor, a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat igazgatója. Tartalomjegyzék


59 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 1 könyv Geskó Sándor - Göncz Kinga – Herbály István 1988 Konfliktus-kezelés civil szervezetek számára



Budapest Patrners Hungary Alapítvány, Partners Füzetek magyar

Rezümé A könyv a civil szervezetekben alkalmazható alternatív konfliktuskezelési eljárásokat mutatja be Tartalomjegyzék



60 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 6 tananyag Dr. Mészáros Aranka 2011 Tananyag az asszertivitás és kommunikáció fejlesztése tréninghez. Gödöllő kézirat magyar http://tki.szie.hu/oktatas/pluginfile.php/12760/mod_resour ce/content/1/asszertivitas%20%C3%A9s%20kommunik%C3 %A1ci%C3%B3.pdf

Rezümé A tananyag az agresszív, a passzív és az asszertív viselkedés bemutatásával kezdődik. Kitér a viselkedés nonverbális alapjaira. Bermutatja az általános emberi jogokat, majd a kommunikáció tranzakcióanalízis-szemléletű megközelítését. Tartalomjegyzék


61 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 1 könyv Krémer András 2011 Települési, környezeti és közösségi „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.) konfliktusok kezelése alternatív vitarendezési módszerekkel In. Jánky Béla szerk. Szervezet, konfliktus, mediáció Kiadás helye Budapest Kiadó neve Gondolat Nyelv magyar Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) http://www.pallai.hu/wpcontent/uploads/2010/11/2009kr%C3%A9mer-pallai-konfliktus.pdf Rezümé Azért írtuk ezt a jegyzetet, mert az látjuk, hogy az önkormányzatok, a kormány és más szereplők nehezen boldogulnak az érdekellentétek feloldásával és a nap, mint nap kialakuló konfliktusok kezelésével. Ha lehet, inkább kerülik, a szőnyeg alá seprik a konfliktust mindaddig, amíg az felerősödve és menthetetlenül elő nem tör. Nekünk meggyőződésünk, hogy a konfliktusokat nem elkerülni, hanem kezelni kell. Ha nem megy egyedül, akkor szakértők bevonásával. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy segítünk azoknak, akik szembe akarnak nézni a helyzettel és kezelni akarják konfliktusaikat. Tartalomjegyzék



61 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 3 szaktanulmány Krémer András 2005 Alternatív vitarendezési eljárások az önkormányzati célok megvalósításában Budapest Építésügyi szemle : az építésügy szakmapolitikai folyóirata 47. évf. 5. sz magyar

Rezümé http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=14935 Tartalomjegyzék A tanulmány az önkormányzatoknak nyújt segítséget a konfliktusok alternatív vitarendezési eljárásokkal történő megoldásához sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


62 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 3 szakcikk Krémer András Alternatív vitarendezési eljárások. Az új megoldás segíthet az önkormányzati célok megvalósításában

in.: Önkorkép 2005./8-9. Budapest

http://www.onkorkep.hu/15_0809/33_36.htm

Rezümé Érdemes megvizsgálni, melyek azok az önkormányzati kérdések, amelyek tekintetében ma már jogszabály írja elő a vitarendezés, vagy annak valamely elemének alkalmazását, s azt is, hogy melyek azok a konfliktusok, melyekben az alternatív vitarendezési eljárások a vita feloldásához segíthetnek, s ahol e viták szereplőjeként, vagy más okból az önkormányzatok kulcsszerepet játszanak. Tartalomjegyzék



62 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 1 könyv Kerezsi Klára 2005 Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája. Budapest Complex Kiadó magyar

Rezümé A büntetésről és a büntető igazságszolgáltatásról zajló viták átpolitizálódása, a börtönnépesség megnövekedése, a sértett szerepének megerősödése és a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök terjedésének egy időben zajló folyamatai azt jelzik, hogy változik a bűnözésre adott állami és társadalmi reakció, bár e változás iránya és tartalma nem feltétlenül azonos az egyes országokban. A kötet arra a kérdésre keres választ, hogy az alternatív szankciók 20. és 21. századbeli változása milyen összefüggést mutat a büntetőpolitikák alakulásával, és a tudományok által elért eredményekkel. A szerző bemutatja, hogy merre vezetnek járható utak az európai országok büntetőpolitikái számára, és melyek azok a speciális körülmények, amelyek az alternatív szankciók "helyiértékét" erősítik, illetve gyengítik a bűnözéskontroll eszközrendszerében. Tartalomjegyzék



63 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 2 könyvfejezet Nádházy Zsolt 2005 Vissza a jövőbe - avagy Tradicionális indián békéltető szertartások az internetes mediáció korában. In.: Janky Béla szerk. Szervezet, konfliktus, mediáció Budapest Gondolat magyar

Rezümé A tanulmány a hagyományokhoz nyúl vissza és azok napjaink kihívásaihoz való adaptációs lehetőségét vizsgálja Tartalomjegyzék


64 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom Fazekas Judit, Sós Gabriella szerk. 2009 Alternatív vitarendezés határon innen és túl



Budapest Magyar Kereskedelmi és Iparkamara magyar Rezümé

A kötet az alternatív vitarendezés alkalmazási lehetőségeit és gyakorlatát mutatja be hazai és határon túli kitekintéssel. Tartalomjegyzék



65 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 2 könyvfejezet Szekszárdi Júlia szerk. 1994 A konfliktus fogalmának pedagógiai megközelítése in.: Konfliktuspedagógiai szöveggyűjtemény Veszprém Pannon Egyetemi Kiadó magyar

Rezümé Ma már senki sem tagadja, hogy a konfliktusok szerves részét jelentik életünknek, s hogy a pedagógiai gyakorlatban is napirenden vannak a különböző intenzitású, tartalmú és jelentőségű feszültségek, ütközések. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy e konfliktusok sajátos pedagógiai funkciókat hordoznak, amelyek érvényesítésével a nevelés sok szempontból hatékonyabbá válhat. A konfliktusokkal való bánni tudás a pedagógus szakmaiságának lényeges része, s a konfliktuspedagógiának éppen ezért be kell épülnie a pedagógusképzés rendszerébe. E szöveggyűjtemény ennek az elméleti megalapozásához kíván segítséget nyújtani. Az első fejezet – az interdiszciplinaritás elvét szem előtt tartva – igazít el a konfliktus fogalmának tartalmi kérdéseiben. A második fejezet arra a sajátos paradigmaváltásra hívja fel a figyelmet, amely az utóbbi évtizedekben tapasztalható a konfliktus pedagógiai megközelítésében. A harmadik fejezet a pedagógiai gyakorlatban előforduló jellegzetes konfliktushelyzeteket kísérli meg felsorakoztatni, míg a negyedik fejezet a konfliktuskezelés metodikájával foglalkozik. A témában való elmélyülést orientálja a kötetet záró

irodalomjegyzék. Tartalomjegyzék I. A konfliktusról általában Szemelvények a szociológia konfliktuselméleteiből (Cseh Szombathy László) A konfliktuskutatás adaptálása értékorientációk vizsgálatára (Váriné Szilágyi Ibolya) A konfliktus fogalmának pedagógiai megközelítése (Szekszárdi Júlia) II. Konfliktusok a pedagógiában „Szeressétek a gyermekkort…” (Jean Jacques Rousseau) A gyermeki mint protest (Mérei Ferenc) A nevelés és a valóságelv (Bruno Bettelheim) Értéktagadás nyílt és rejtett formákban (Váriné Szilágyi Ibolya) A nevelés vége? (Zrinszky László) Konfliktuskezelési paradigmák (Szekszárdi Júlia) III. Jellegzetes konfliktushelyzetek Az erők konstellációja. Konfliktus (Kurt Lewin) Védekező mechanizmusok (Rudas János) A csoport specifikus hatótényezői: a csoportdinamikai történések (Bagdy Emőke) A rivalizálás (Carl Weiss) Pedagógusok nézetei a rivalizációról (Fülöp Márta) A bűnbak (Mérei Ferenc) Az emberi agresszió (Elliot Aronson) Az iskolai szabályozás (Nagy Mária, Várhegyi György) A szorgalmasok (Járó Katalin, Fenyő D. György) A pedagógiai gyakorlat jellegzetes konfliktusai (Szekszárdi Júlia) IV. Konfliktusfeldolgozó és -megoldó stratégiák Agresszív stratégiák (Hankiss Elemér) Társaink tükrében (Kamarás István) Konfliktushelyzetek (Kósáné Ormai Vera) Egy konfliktusfeldolgozási modell (Georg E. Becker) A III. módszer: hatlépéses problémamegoldó folyamat (Thomas Gordon) Egy autentikus eset (Lelkes Éva) Egy korrekciós kísérlet (Pál Tamás) Tudunk-e együtt élni ezen a bolygón? (Leimdorfer Tamás) Szakirodalom


66 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 1 könyv Krémer András, Pallai Katalin, Bajnok Andrea

Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén:

2011 Konfliktuskezelés. Protokoll, etikett



Budapest Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége magyar

Rezümé E szöveggyűjtemény ennek az elméleti megalapozásához kíván segítséget nyújtani. Az első fejezet – az interdiszciplinaritás elvét szem előtt tartva – igazít el a konfliktus fogalmának tartalmi kérdéseiben. A második fejezet arra a sajátos paradigmaváltásra hívja fel a figyelmet, amely az utóbbi évtizedekben tapasztalható a konfliktus pedagógiai megközelítésében. A harmadik fejezet a pedagógiai gyakorlatban előforduló jellegzetes konfliktushelyzeteket kísérli meg felsorakoztatni, míg a negyedik fejezet a konfliktuskezelés metodikájával foglalkozik. A témában való elmélyülést orientálja a kötetet záró irodalomjegyzék. Tartalomjegyzék



67 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 2 könyvfejezet Geskó Sándor 2002 Konfliktuskezelés és kooperatív problémamegoldás multikulturális környezetben in.: Kirekesztõdés vagy integrálódás szerk. Béres Csaba Debrecen Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó magyar

Rezümé A szerző a multukulturális környezet sajátosságai között mutat rá a kooperatív problémamegoldás és a konfliktuskezelés fontosságára, eljárásaira. Tartalomjegyzék



68 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 3 szakcikk Balogh Gábor 2013 Konfliktusmenedzsment. Dr. Garaczi Imre PSHV Alapítvány in.: Gazdaságetika 2013/5

Budapest Dr. Garaczi Imre PSHV Alapítvány magyar http://epa.oszk.hu/02000/02065/00005/pdf/EPA 02065_gazdasagetika_2013_05_balogh%20gabor _%20konfliktusmenedzsment.pdf Rezümé A konfliktusmenedzsment mindazokat a technikákat és folyamatokat használja, amelyeket a konfliktusok lezárására vagy korlátozására, illetőleg a jogszerűség helyreállítására foganatosítanak. Az újabb felfogások a konfliktusok transzformációját, rendezését és megoldását emelik ki, miközben hangsúlyt helyeznek a megelőzésre, valamint a következmények felszámolására, pontosabban: a konfliktust követő időszak kezelésére. Éppen ezért a konfliktusmenedzsment időben kitolódik, nemcsak a szorosan vett konfliktusidőszakra szorítkozik, és nemcsak a kezelésre törekszik, hanem gazdálkodik is a konfliktussal (átalakítja, ütemezi stb.), amikor olyan eszközöket vesz igénybe, amelyek jobban illenek adott konfliktus jellegéhez és tulajdonságaihoz. Tartalomjegyzék A tanulmány témái: A konfliktusok kezelése és rendezése, Konfliktuskezelési módok, A kezelési mód megválasztásának elvi feltételei és szempontjai, Nemzetközi béketeremtés és békefenntartás, A konfliktuskezelés és az életciklus-modell kapcsolata, A konfliktusok szabályozása, A konfliktus megelőzése (prevenció), A közvetítői tevékenység (mediáció) mint módszer, Tárgyalásos megoldási módszerek.


69 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 1 könyv Rozgonyi Tamás, Andics Jenő 1977 Konfliktus és harmónia



Budapest Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó


magyar

Rezümé Téma: a gazdasági szervezetek szociológiájának alapkérdései. Tartalomjegyzék


70 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom könyv Jávor István – Rozgonyi Tamás 2005. Hatalom - konfliktus - kultúra



Budapest KJK Kerszöv magyar

Rezümé A könyv a szervezetek viselkedésének sajátos megközelítését tartalmazza. A szervezet mint

hatalmi rendszer megközelítéssel ad új, hatékony eszközt a a szervezetek közötti és a szervezeten belüli viszonyok, összefüggések megértéséhez. Nem általában tárgyalja a szervezeti konfliktusokat, vagy a szervezeti kultúra elméleteit, hanem egymáshoz való viszonyuk sajátos megközelítése szempontjából. A szerzők elmúlt évekbeli friss itthoni kutatásainak eredményeit is magában foglalja a könyv. Rendkívül tanulságos. Légy üzletember, zenekarban működő hegedűs, politikus vagy futballista - szervezetekben tevékenykedsz, s hat rád annak hatalmi rendszere, konfliktusai, kultúrája. Ezen hatások megértésének nagy jelentősége van a siker és a személyes életérzés szempontjából egyaránt. Ennek megértéshez segít hozzá a könyv. Tartalomjegyzék



71 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 2 könyvfejezet Bognár Adrienn 2010 Együttműködés és közösségekben való részvétel a fiatalok körében in.: Rab Virág, Deák Anita szerk. Együttműködés versengés Budapest Gondolat magyar

Rezümé Az együttműködés és a versengés fontos része életünknek, s a közkeletű elképzeléssel ellentétben nem feltétlenül zárják ki egymást. Az egyén és a csoport szintjén egyaránt működhetünk együtt és versenghetünk egymással. Akár az állatok, akár az emberek világára gondolunk. Milyen feltételek mellett működik egy kooperáció, és melyek esetén nem? Milyen történelmi tapasztalataink vannak erre nézve? Hogyan segíthetjük elő egy kapcsolat működését az együttműködés révén? Miért képesek vagy hajlandóak egyesek jobban az

együttműködésre, mint mások? Ezekre a kérdésekre is kereste a választ az a konferencia, melyet 2009 decemberében rendeztek Pécsett. Tartalomjegyzék


72 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 2 könyvfejezet Csizmadia Zoltán 2009 A társadalmi konfliktus problematika elméleti megalapozása – in. Szirmai Viktória szerk. A várostérségi versenyképesség társadalmi tényezői : hogyan lehetnek a magyar nagyvárostérségek versenyképesebbek?

Kiadás helye

Budapest, Pécs

Kiadó neve

Dialóg Campus


magyar

Rezümé A tanulmány a társadalmi konfliktusok elméleti összegzését nyújtja. Tartalomjegyzék


72 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 2 könyvfejezet Iszkeitz Piroska


2009 Döntéshozatal, részvétel, konfliktus a közösségek életében. in: Feleky Gábor szerk. Közösségi relációk : elméletek, narratívák, hipotézisek Szeged Belvedere Meridionale magyar



Rezümé A tanulmánykötetben a szerzőmamhelyi közösségek konfliktusait kutatja. Tartalomjegyzék 1. A közösségi kapcsolatok és a közélet - Utasi Ágnes 2. Az állampolgári cselekvés kapcsolathálózati előfeltételei - Sik Domonkos 3. "A szabadság kis körei" - diskurzus a Bibó-recepcióban – Balog Iván 4. Közösségek vezetése: típusok és motivációk - Budai Zsanett 5. Közösségen belüli konfliktusok és feloldásaik - Kalocsai Janka 6. A pályázatok fetisizálása - Babócsai Zsuzsa 7. Internetes kommunikációs technológiák használata a magyarországi civil közösségekben Hári Péter 8. A közösségi érdékérvényesítést segítő társadalmi, kapcsolati tőke - Széll Krisztián 9. A közösségek és a nyilvánosság - Császár Balázs 10. Közösségi szerveződés és helyi közélet - Juhász Erika 11. A közösség szerepe az egyén életében - Lózai Balázs 12. Közös célok a közösségek életében - Végh Márta 13. Döntéshozatal, részvétel, konfliktus a közösségek életében - Iszkeitz Piroska 14. Közösségi vezetők kapcsolata a helyi döntéshozókkal - Turbucz Mariann 15. Közösségszervező értékek, részvétel, közösséghez tartozás igénye - Szoldán Zita 16. Értékvezérelt közösségek - Lukács Ilona

17. Közösségszerveződés és szolidaritás - Márkus Kata Nóra 18. A közösség fogalmának egyes megközelítései - Barna Zsófia, Márfi András sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző

73 1 magyar 1 magyar 9 egyéb 1 megalapozó irodalom 5 könyvfejezet Körösényi András


2005 Konfliktus és konszenzus paradoxona in.: Körösényi András szerk. Vezér és demokrácia : politikaelméleti tanulmányok Budapest L’Harmattan Kiadó magyar



Rezümé A demokráciaelméletek doktrinersége illetve utópizmusa és az európai demokráciáknak az elmúlt másfél-két évtizedben megjelenő empirikus jelenségei - mediatizálódás, kartellpártosodás, a kormányzás de facto "prezidencializálódása" - között egyre szélesebb távolság alakult ki. A Vezér és demokrácia szerzője ezt a szakadékot kívánja áthidalni: a politikaelmélet azon realista tradíciójához tartozik, amelyik a politika természetét kívánja megragadni, megérteni. Elhatárolódik egyrészt a politikai filozófia domináns áramlatától, amely jobbára kimerül az erkölcs-, illetve morálfilozófia programjának a politika területére való alkalmazásában, másrészt a politikatudomány pozitivista paradigmájától, amelyik egyre kifinomultabb módszertani apparátussal vizsgál specializált, de jobbára érdektelen részkérdéseket. A szerzőt a politikai tudás, a politikai cselekvés, a kormányzás, a képviselet és a demokrácia természete érdekli. Az utóbbi megragadására az uralkodó demokráciaelméleti diskurzussal szemben Max Weber vezérdemokrácia-koncepciójához nyúl vissza. Tartalomjegyzék



74 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, általános 1 megalapozó irodalom 1 könyv Ulrich Emil Dupree 2013 Ho'oponopono : a hawaii megbocsátó szertartás Budapest Bioenergetic magyar Rezümé

Tartalomjegyzék . A hawaii hooponopono a szeretet szertartása, amelyen keresztül a megbocsátás erejét használva teremthetünk békét életünkben. A világban minden mindennel kapcsolatban van és összefügg, ezért a problémáinkon, konfliktusainkon úgy tudunk segíteni, ha a belső reakcióinkat meggyógyítjuk. Maga a hooponopono négy, ebből a felismerésből eredő varázsmondat: Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg nekem. Szeretlek. Köszönöm.Ulrich Emil Duprée, spirituális kutató és tanító könyvével a hooponopono gyakorlati alkalmazásának egyértelmű, példákkal illusztrált útmutatóját tartja a kezében a kedves olvasó. Közérthetően írja le azt a gyógyító módszert, amelynek segítségével megszabadulhatunk a múlt ránk nehezedő terheitől. A hooponopono négy egyszerű mondata átalakítja egész életünket, felszabadít és ledönti elménk korlátait.Az egyetlen dolog kerek e világon, amit megváltoztathatunk, mi magunk vagyunk. - (Aldous Huxley)


75 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, tanulás, képzés 1 megalapozó irodalom 5 tankönyv, felsőoktatási jegyzet Nagy Márta Kommunikáció és konfliktuskezelés



Gödöllő SZIE GTK Pályatervezési és Tanárképző Int.

Rezümé A könyv a konfliktusok szociálpszichológiai alapjait tárgyalja, különös tekintettel a kommunikációra Tartalomjegyzék I. II. III. IV.

A kommunikáció A szociálpszichológia és a kommunikáció kapcsolata Konfliktusok az oktatásban Önmagunk és környezetünk elfogadása



76 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 3 szakcikk Varga Szabolcs Az iskolai konfliktusok kezelésének létező és lehetséges módszerei, eljárásai – különös tekintettel a jogvédelem, jogorvoslat, jogérvényesítés gyermekjogi szintű követelményeire kézirat magyar www.gyermek.joghaz.hu/.../Az iskolai konfliktusok kezelese.pdf

Rezümé Tanulmányomban az oktatási intézményekben előforduló, az ott résztvevő szereplők között kialakuló konfliktusokat, illetve azok jogszabályban meghatározott lehetséges megoldási módozatait, eljárásait kívánom megvizsgálni. Ezt elsősorban a jogszabályok elemzésével, áttanulmányozásával teszem meg. Bemutatom a jogszabályokban el írt konfliktusmegoldási lehetőségeket, ismertetem azok előnyeit, hátrányait elsősorban a gyermekjogokat előtérbe helyezve. Tartalomjegyzék


77 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, általános 1 megalapozó irodalom 8 oktatási segédanyag Dávid Mária 2012 A tanácsadás és konfliktuskezelés elmélete és gyakorlata


Budapest Szent István Társulat


magyar http://www.vjk.ppke.hu/tamop/Docs/tanacsadas.pdf

Rezümé A tanulmány tárgyalja a tanácsadás és történeti és elméleti előzményeit, valamint a tanácsadást és a konfliktukezelést a gyakorlatban. Kitér a coachingra is. Tartalmaz egy tanácsadási gyakorlatok című munkafüzetet is. Tartalomjegyzék

Arbitráció


78 1 magyar 1 magyar 5 oktatás, nevelés 1 megalapozó irodalom 1 könyv Koi Gyula Karcolatok a választottbíráskodás történetéből a kezdetektől a 20. század elejéig

Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) Rezümé A szerző a választottbíráskodás fogalmának bevezetése után bemutatja azokat a formáit, amelyeken elterjedt: kereskedelem, közigazgatás, nemzetözi ügyek, munkaügyek, kánonjog Tartalomjegyzék


78 1 magyar 1 magyar 3 arbitráció 1 megalapozó irodalom 1 könyv Koi Gyula

Karcolatok a választottbíráskodás történetéből a kezdetektől a 20. század elejéig Kiadás helye kézirat Kiadó neve ELTE ÁJK Nyelv magyar Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) http://www.ajk.elte.hu/file/KoiGyulaValasztottbiraskodas.pdf Rezümé A szerző a választottbíráskodás fogalmának bevezetése után bemutatja azokat a formáit, amelyeken elterjedt: kereskedelem, közigazgatás, nemzetözi ügyek, munkaügyek, kánonjog Tartalomjegyzék „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)

MEDIÁCIÓ



78 1 magyar 1 magyar 4 mediáció 1 megalapozó irodalom 1 könyv Nagy Márta Mediáció az igazságszolgáltatásban. Családjogi aspektusok Szeged kézirat, szakdolgozati tézisek magyar www.juris.u-szeged.hu/karunkrol/dr...dr-nagy/nagy-martatezisfuzete

Rezümé A szerző megkísérli meghatározni a bírósági mediáció fogalmát - nemzetközi adatokat is felhasználva. Tanumányával ahhoz a szemléletváltáshoz kíván hozzájárulni, amely szükséges az érintett szakemberek körében a mediáció elterjedéséhez és szélesebb körű alkalmazásához. Tartalomjegyzék


79 1 magyar 1 magyar 4 mediáció 1 megalapozó irodalom 1 könyv Sáriné Simkó Ágnes


Mediáció : közvetítői eljárások



Budapest HVG-ORAC


magyar http://issuu.com/hvg-orac/docs/mediacio

Rezümé A két nagysikerű kiadást megért „Mediáció – a közvetítői tevékenység” című kiadvány folytatásának tekinthető, ugyanakkor teljesen önálló új könyv célja, hogy az egyes területek legjobb gyakorlati és elméleti ismerőinek tolmácsolásában a lehető legteljesebb áttekintést nyújtsa a mediáció – avagy közvetítői tevékenység – intézményéről. A mű először a mediáció alapkérdéseivel ismerteti meg az olvasót: bemutatja a konfliktuskezelés elméletét és gyakorlatát, a különböző tárgyalási módszereket, kitér az egyes közvetítési területek megközelítésbeli sajátosságaira, valamint a mediátorképzés hazai rendszerére. A kötet ezt követően a mediáció törvényi és rendeleti szabályozása mellett részletesen elemzi az egyes közvetítési formák speciális szabályait, továbbá külföldi és hazai gyakorlatát. Így bemutatásra kerül a családi mediáció, az egészségügyi közvetítés, a gazdasági mediáció, a büntetőeljárás során alkalmazható közvetítés, a fogyasztói jogviták alternatív rendezése, valamint a munkaügyi és az oktatási mediáció. Az egyes részterületek bemutatására a legújabb szabályozás alapulvételével, valamint szemléltető ábrák és statisztikai elemzések alkalmazásával kerül sor. Tartalomjegyzék


Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


80 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, átfogó jellegű 4 mediáció 1 könyv Barinkai Zsuzsanna, Bártfai Judit dr., Dósa Ágnes dr., Gulyás Kálmán dr., Herczog Mária dr., Horváth Éva dr., Kutacs Mária dr., Lovas Zsuzsanna, Molnár Gábor Miklós dr. 2005 Sáriné Simkó Ágnes szerk. A MEDIÁCIÓ A közvetítői tevékenység Budapest HVG-ORAC magyar

Rezümé A mediációnak, magyar fordításában közvetítésnek nevezett tevékenység lényege, hogy a vitás ügyükben döntésképtelenné váló felek a hazai szabályozás alapján a bírósági eljárás mellőzése érdekében egy semleges, pártatlan harmadik személy, a közvetítő bevonásával megkísérlik vitás ügyükben megtalálni a mindkét fél számára megfelelő megoldást, amelyet a felek írásos megállapodásban rögzítenek. A könyv célja, hogy bemutassa a hazánkban már működő békéltető, közvetítő testületek munkáját, nem hagyva ki a választottbírósági eljárás keretében folytatott közvetítést sem. A kötetben megtalálhatók azok az ügycsoportok, amelyekben a közvetítésnek már hazánkban is több éves múltja van (ezek elsősorban a családjogi konfliktusokhoz, a fogyasztóvédelemhez és az egészségügyhöz, valamint nagyobb vállalatok, cégek közötti szerződéses kapcsolathoz, munkajoghoz kapcsolódnak), és megismerheti az Olvasó a közvetítésre vonatkozó hazai jogkörnyezetet, ideértve az Országgyűlés által nemrégiben elfogadott, a közvetítői tevékenységről szóló törvény főbb rendelkezéseit. A könyv összehasonlítja a mediációt és a választottbíráskodást, bemutatja a hazai és a külföldi közvetítői tevékenység szabályait és gyakorlatát a mediáció különböző területein (családi, munkaügyi, egészségügyi, fogyasztóvédelmi stb. közvetítés). A második, bővített kiadás már ismerteti a közvetítői tevékenység legújabb területének - a büntetőeljárási mediációnak - a közeljövőben elfogadásra kerülő szabályait is.

Tartalomjegyzék sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


81 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, átfogó jellegű 4 mediáció 1 könyv Lovas Zsuzsa 1999 Mediáció, avagy A fájdalommentes konfliktuskezelés Budapest Múzsák magyar

Rezümé Mediáció. Mi a csudát jelenthet ez a szó? Olyan idegenül hangzik, ráadásul még a számítógép is félreérti, és kijavítja meditációra. Pedig nem a belső csend és nyugalom megismeréséről szól ez a könyv, hanem konfliktusokról, vitákról, érzelmekről és fájdalomról, és ezeknek egy lehetséges megoldásáról - amely egyre népszerűbb külföldön és itthon, és sok országban már kötelező igénybe venni, mielőtt bírósági ügy lesz egy konfliktusból, legyen az válás, munkaügyi vita, fogyasztóvédelmi probléma vagy fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmény. Tartalomjegyzék



82 1 magyar 1 magyar 4 mediáció 6 igazságszolgáltatás , peres ügyek 1 könyv Eörsi Mátyás, Ábrahám Zita 2003 Pereskedni rossz! : Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés Budapest Minerva magyar

Rezümé Furcsa dologra bíztatják a könyv olvasóit a szerzők. A bíztatás így szól: felejts el ügyvédet, bíróságot, hiszen ki más ismerhetné jobban a saját ügyedet, mint te magad?! Ki más lehetne biztosabb saját magában, ki más képviselhetne jobban, mint az, akivel történnek a dolgok? Ha bízol magadban, időt, pénzt takarítasz meg s te leszel a győztes. Lehetséges ez? Természetesen igen. Ezzel nem azt mondjuk, hogy jobb, ha az ügyvédek más szakma után néznek, hiszen a vakbelünket sem tudjuk saját magunk kioperálni... De az alapesetek többségében, a jog bizonyos területein a viták jelentős része peren kívül is megoldható. Tartalomjegyzék

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve

83 1 magyar 1 magyar 3 család4 mediáció 2 tanulmány Barcy Magdolna 2008 Családi és házassági mediáció in. Feuer Mária szerk. A családsegítés elmélete és gyakorlata :

(szerk.)


szöveggyűjtemény Budapest Akadémiai magyar 

Rezümé E szöveggyűjtemény, a családokkal végzett gyógyító-segítő, a problémamegoldás irányába ható tevékenységek és beavatkozások átfogó rendszerezése. Hiánypótló munka, érdeklődésre tarthat számot nem csupán a felsőfokú humánszolgáltatási képzésben részt vevő hallgatók, de a már végzett pszichológus, szociális munkás, gyógypedagógus, szociálpedagógus, pedagógus, mediátor és más, a családokkal közvetlenül kapcsolatba kerülő segítő szakemberek számára is. Tartalomjegyzék



84 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, átfogó jellegű 4 mediáció 1 könyv Barcy Magdolna "Mediare necesse est" : a mediáció technikái és társadalmi alkalmazása Budapest Animula 2002

Rezümé A mediáció, azaz a közvetítéses konfliktuskezelés annak az új kornak a "gyermeke", amelyben a konfliktusokat már nem lehet hatalmi szóval, az erõ direkt érvényesítésével

kezelni. Jellemzõen a modern polgári társadalom a terepe ennek a kezelési módnak, akár az állam és egyes társadalmi csoportok, akár különbözõ szervezetek és tagjai, akár csoportok és magánszemélyek között. Ez a kis kötet úttörõ szerepet vállalt magára, témaelsõként megnyitva azt a hosszú utat, melynek végén a mediáció a társadalmi kultúra részévé válhat. Tartalomjegyzék



85 1 magyar 1 magyar 9, egyéb, átfogó jellegű 4 mediáció 2 könyvfejezet Geskó Sándor Közösségi mediáció Magyarországon in.:szerk. Gyökös Melinda, Klopfer Judit, Lányi Krisztina: A helyreállító igazságszolgáltatás európai jó gyakorlatai a büntetőeljárásban : konferenciakötet Budapest Igazságügyi és Rendészeti Min. magyar http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/RJ_HUN.pdf

Rezümé A tanulmány a mediációs eljárást mutatja be. Tartalomjegyzék



86 1 magyar 1 magyar 3 család 4 mediáció 1 könyv Kardos Ferenc 2011 Gyermekközpontú közvetítés : kapcsolatügyeleti mediáció Budapest Kapcsolat 2000 Pszichológiai BT

magyar

Rezümé A gyermekpszichológus-mediátor szerző a Kapcsolat Alapítvány elnökeként a kötelező mediáció hazai bevezetésének legharcosabb képviselője több mint egy évtizede. Nem véletlen, hogy a Kapcsolat Alapítvány 20 éves gyakorlata alapján kidolgozott módszereinek gyűjteménye éppen most, a parlament őszi ülésszaka előtt jelenik meg. Az új Polgári Törvénykönyv Családi Könyvének átdolgozott Szakértői Javaslata alapján ugyanis, a gyermekkel kapcsolatos jogvitákban mind a gyámhatósági, mind a bírósági szakban kötelezően elrendelhetővé válhatna a felek számára a közvetítői eljárásban való részvétel, amelynek gyakorlatát már a kilencvenes évek közepétől művelik a kapcsolatügyeleti mediátorok. A könyv részletesen bemutatja a közvetítés technikai fogásait, és a családi mediáció speciális területeit (közvetítés serdülőkkel, válási és kapcsolattartási ügyekben). Napi szinten hasznosítható ismereteket nyújt a gyermekes családokkal foglalkozó szakembereknek, de szemléletformáló lehet elvált, vagy válni készülő szülőknek is. Tartalomjegyzék


87 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 1 könyv Kardos Ferenc Mediáció a gyakorlatban


Kiadás helye Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) Rezümé A szerző, aki a Partners Hungary Alapítvány trénere, az Igazságügyi Hivatal mediátorainak mentora és immár több éve a Miskolci Egyetem oktatója is, több mint 100 tréning és több mint 1300 mediációs ülés során megélt tapasztalatainak és kikristályosodott módszereinek esszenciáját foglalta e könyvbe. A kötet három nagy könyve a konfliktuskezelés és a mediáció alapfogalmaitól a mediáció különböző megközelítésmódján át vezet el a nehéz helyzetekben illetve szereplőkkel zajló közvetítésben ajánlott módszerekig úgy, hogy közben olyan új fogalmakkal is megismerteti az Olvasót, mint az on-line vagy a virtuális mediáció. Tartalomjegyzék

sorszám címke1 címke2 címke 3

88 1 magyar 1 magyar 1munka világa

címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén:

4 mediáció 1 könyv Kovács Miklós 2012 Munkaügyi mediáció in.: Mediáció: Közvetítői eljárások



Budapest HVG ORAC magyar Rezümé

A szerző jól követhető gondolatmenete, szemléletes példái, letisztult fogalmi rendszere, komplex látásmódja, gazdag gyakorlati tapasztalata és biztos elméleti tudása lehetővé teszi, hogy munkáját nagy haszonnal forgathassa az egyetemi hallgató és a már gyakorló mediátor, az érdeklődő laikus és a szakmabeli kolléga egyaránt.

Tartalomjegyzék


89 1 magyar 1 magyar 1munka világa

címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén:

4 mediáció 2 tanulmány Lovász Gabriella 2011 Munkaügyi mediáció - nemzetközi kitekintés és hazai jellegzetességek in. Janky Béla szerk. Szervezet, konfliktus, mediáció : tanulmányok a 100 éve született Rézler Gyula emlékére



Budapest Rézler Gyula Alapítvány magyar

Rezümé A kötet, amely a Rézler Alapítvány volt ösztöndíjasainak tisztelgése a 100 éve született Rézler Gyula emléke előtt, reprezentatív áttekintést nyújt az elmúlt másfél évtizedben Rézler-ösztöndíjat nyert szakemberek munkáiból. A szerzők között találunk egyetemi oktatót, szervezeti tanácsadót, mediátort és bírót is. A tanulmányok között ennek megfelelően van empirikus szociológiai szakcikk, jogi elemzés, gyakorlati útmutató és esszé jellegű tanulmány is. A könyv megjelenése a centenáriumi emlékezés része. Azonban a szerkesztő arra törekedett, hogy olyan kötet álljon össze, amely helyet követel magának a gazdaságszociológiával, munkatudománnyal, munkajoggal, mediációval és általában konfliktuskezeléssel foglalkozó hazai szakemberek könyvtárában. Az írások többsége alkalmas arra, hogy a fenti területeken indított egyetemi kurzusok vagy továbbképzések háttérolvasmányként használják őket. Tartalomjegyzék


90 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 1 könyv Nagy Márta 2011 Bírósági mediáció


Kiadás helye

Szeged

Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns)

Bába magyar

Rezümé A legújabb kori polgári bírósági ítéletek mellett Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból újfajta érdekegyeztetés, problémamegoldás, az úgynevezett mediáció indult hódító útjára. A szerző nemzetközi kitekintést és az e területen hazánkban történő első lépéseket mutatja be példákkal is illusztrálva. A mediare latin eredetű szó, jelentése: középen állni, egyeztetni, közvetíteni, békéltetni. Középen állva a felek között, a bírói pulpituson, jogszabályokba foglalt lehetőségüknél fogva is késztetést éreznek arra, hogy egyezkedésre sarkallják a feleket, megállapodást hozzanak létre közöttük. A személyes konfliktusokkal terhelt, erősen érzelmi töltetű jogvitákban, mint például a családi ügyek, még inkább tetten érhető, hogy a konfliktusok miért válnak egy idő után látszólag -megoldhatatlanná. A felek úgy érzik, hogy tehetetlenek, nem képesek többé meghallgatni egymást, s a beszédre való képtelenségük szorosan összefügg a gondolkodásra való képtelenségükkel. Nevezetesen azzal, hogy képtelenek lesznek bármit is egymás szemszögéből átgondolni. Tartalomjegyzék



91 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, általános 4 mediáció 1 könyv Janky Béla szerk. 2011 Szervezet, konfliktus, mediáció : tanulmányok a 100 éve született Rézler Gyula emlékére Budapest Rézler Gyula Alapítvány magyar

Rezümé A kötet, amely a Rézler Alapítvány volt ösztöndíjasainak tisztelgése a 100 éve született Rézler Gyula emléke előtt, reprezentatív áttekintést nyújt az elmúlt másfél évtizedben Rézler-ösztöndíjat nyert szakemberek munkáiból. A szerzők között találunk egyetemi oktatót, szervezeti tanácsadót, mediátort és bírót is. A tanulmányok között ennek megfelelően van empirikus szociológiai szakcikk, jogi elemzés, gyakorlati útmutató és esszé jellegű tanulmány is. A könyv megjelenése a centenáriumi emlékezés része. Azonban a szerkesztő arra törekedett, hogy olyan kötet álljon össze, amely helyet követel magának a gazdaságszociológiával, munkatudománnyal, munkajoggal, mediációval és általában konfliktuskezeléssel foglalkozó hazai szakemberek könyvtárában. Az írások többsége alkalmas arra, hogy a fenti területeken indított egyetemi kurzusok vagy továbbképzések háttérolvasmányként használják őket. Tartalomjegyzék


92 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 3 tanulmány Bándy Gyula 2000 A közvetítés (mediáció) jogi szabályozásának továbbfejlesztése

Kiadás helye

Jogtudományi Közlöny 55. évf./1.


magyar Rezümé

Tartalomjegyzék A tanulmány a mediáció jogi szabályozását járja körül.

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5

93 1 magyar 1 magyar 2 vállalkozások 4 mediáció 3 tanulmány, újságcikk, szakcikk

Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén:

Balogh Eszter



Konfliktus és konszenzus. Mit ígérhet a mediáció a gazdasági konfliktuskezelésben? CEO magazin 4. évf. 6. sz. Quality Training Studio Kft

magyar

Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) Rezümé A tanulmány a mediáció gazdasági életben történő alkalmazhatóságát és hasznosságát tárgyalja. Tartalomjegyzék


94 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 3 tanulmány, újságcikk, szakcikk

Szerző

Barabás Andrea Tünde


2005 „Mediáció: új szerepek és feladatok az eljárásban”



Budapest Ügyészek lapja magyar http://www.ugyeszek.hu/ftp/tartalom/ugyeszek_lapja/2005 /ul2005_3a.pdf?phpMyAdmin=5e79130c4a2a408b3f002be d9c4d2fba Rezümé A tanulmány a mediációs eljárások nyomán bevezetndő új eljárási szerepeket taglalja. Tartalomjegyzék




Molnár Bernadett 2005 Gondolatok a közvetítői eljárásról a büntetőeljárásban



Budapest Ügyészek Lapja magyar http://www.ugyeszek.hu/ftp/tartalom/ugyeszek_lapja/2005/ul200 5_3a.pdf?phpMyAdmin=5e79130c4a2a408b3f002bed9c4d2fba

Rezümé A tanulmány a büntetőeljárásban alkalmazott közvetítői eljárások bevezetését járja körül. Tartalomjegyzék




Barabás Andrea Tünde 2011 A mediáció lehetőségei a büntetésvégrehajtásban



Budapest Kriminológiai tanulmányok magyar

Rezümé A tanulmány a börtönmediáció nemzetközi gyakrolatát vizsgálva járja körül a módszer előnyeit, hátrányait, az érintettek mellett az intézmények és a társadalom szerepét is értékelve. Tartalomjegyzék




Barabás Andrea Tünde 2011 A sértett és a mediáció - az első év tapaszatalai Budapest



Magyar Kriminológiai Társaság

magyar

Rezümé A mediációs eljárások bevezetését követően a szerző a tapasztalatokat a sértett szempontjából elemzi. Tartalomjegyzék



Szerző Kiadás éve Cím: Tanulmánykötet esetén: Kiadás helye

Barabás Andrea 2007 A mediáció jövője Magyarországon (az alapok megteremtése) Ügyészek Lapja 2007/5.

Kiadó neve

Ügyészek Országos Egyesülete


magyar


http://www.ugyeszek.hu/ftp/tartalom/ugyeszek_lapja/2007/200705.pdf?phpMyAdmin=5e79130c4a2a408b3f002bed9c4d2fba

Rezümé A kriminológiai irányzatok között az egyik legfrissebb, a resztorativitás gondolatából kiindulva, a sértett kezébe igyekszik visszaadni a saját sérelmének orvoslása feletti döntési jogát. A mediáció diverziós lehetőségként sorra jelent meg a kontinens országaiban, Magyarországon 2001. március 15-től vált kötelezővé az egyezségi eljárás bevezetése. A tanulmány olyan kérdéseket fogalmaz meg, melyek tisztázása segíti a közvetítői eljárás sikeres működését a büntetőügyekben. Tartalomjegyzék


99 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 1 könyv Csatári Andrea 2004 A mediáció, mint alternatív konfliktuskezelő módszer elmélete és gyakorlata

Kiadás helye

Debrecen

Kiadó neve Nyelv Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) Rezümé Tartalomjegyzék



100 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 2 tanulmány Herczog Mária – Gyurkó Szilvia 2004 Tettes-áldozat mediáció a fiatalkorúak büntetőjogában Európában Budapest Jogi Tanulmányok 2004/9.

Rezümé Tartalomjegyzék


101 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 2 tanulmány Béky Ágnes Enikő 2012 A mediáció helye az új évezred büntetőpolitikájában



Debrecen Debreceni Jogi Műhely magyar http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2012/a_mediacio_hel ye_az_uj_evezred_buntetopolitikajaban/#top

Tartalom (teljes cikk) Dr. Béky Ágnes Enikő: A mediáció helye az új évezred büntetőpolitikájában I. Az 1998-2010 közötti főbb büntetőpolitikai irányvonalak áttekintése Az állam feladata a társadalmi rend védelme, annak biztosítása és felügyelete, hogy az állampolgárok a társadalmi együttélés norma szabályait betartsák, biztosítva ezáltal a békés együttélést. Ezen feladatának eleget téve az állam a jogi szabályozás eszközrendszerét segítségül hívva meghatározza, hogy mely cselekmények minősülnek büntetendő és ily módon szankcionálandó cselekménynek. A nullum crimen sine lege elvéből következik, hogy bűncselekménynek csak olyan cselekmények minősülhetnek, amelyeket a törvény maga bűncselekménynek minősít. A büntetőpolitika magában foglalja a bűnmegelőzés, a bűnüldözés, a büntetés-végrehajtás eszközeit, továbbá annak jogszabályi és intézményi feltételeit is. Az adott bűncselekmény elkövetőjével szemben a törvény egyben a bűnelkövetővel szemben kiszabható büntetési nemet és annak keret mértékét is meghatározza. A társadalomban folyamatosan lezajló változások egyúttal magától a büntetőpolitikától is megkívánják az ezen változásokhoz alkalmazkodó, formálható és a kor követelményeihez igazodó voltát, emiatt semmiképpen sem tekinthetjük azt egy statikus tényezőnek. Egy-egy korszak kriminálpolitikai célkitűzéseihez igazodóan a szabadságelvonással járó, vagy épp a szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazása kerül túlsúlyba. A XX. század második felétől azonban megjelent a diverzió, az elterelés jogintézménye, aminek értelmében az állam a

büntetőjogi igényének érvényesítéséről lemondott az eredményes megoldás érdekében és a büntetőügyet más, nem büntetőjogi útra tereli (pl. előírja a kábítószerfüggő személynek a gyógykezelést, vagy mediációs eljárásra utalja az ügyet). A rendszerváltást követően a társadalomban lezajlott gyökeres változások magának a büntetőpolitikának a reformját is elengedhetetlenné tették, és az általános politika részeként új büntetőpolitikai célok kerültek kijelölésre. A FIDESZ 1998-as választási programjának 38-40. pontja foglalkozott a közrenddel, közbiztonsággal, az igazságszolgáltatással. A párt, illetve a kormány által vallott büntetőpolitika alapelve: „A bűn akkor is bűn, ha kicsi.”[1] Az 1998. évi LXXXVII. törvény indoklása szerint az 1993-ban végrehajtott novelláris módosítás bővítette a büntetőbírák mérlegelési jogkörét, melynek következményeként „enyhültek a kiszabott büntetések”.[2] Az első Orbán-kormány büntetőpolitikájának alapvető jellemzője a büntetések szigorítása volt, amelytől a bűncselekmények számának csökkenését várták. A büntetések szigorítását bizonyítja a Btk. 1998-as módosítása[3], amely bevezette a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész) alkalmazását, a szabadságvesztés esetén a középmértéket, megemelte a halmazati büntetési tételeket, szigorította a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése és a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit. Ezen törvényalkotással a büntetőpolitika a proporcionális - tett arányos - büntetés elve irányából a tettes-központú büntetőjog felé mozdult el. A jogalkotó is elismeri azt, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat nem tartozik a büntetőpolitika befolyása alá, mégis, a középmérték bevezetése, a szabadságvesztés büntetés generális minimumának emelése, a próbára bocsátás, a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye szabályainak módosítása, a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés, valamint a halmazati és összebüntetés, továbbá a büntetés-enyhítés szabályainak módosítása mind közvetett eszközök, melyekkel a jogalkotó a jogalkalmazót a súlyosabb büntetéskiszabás felé terelte.[4] „A Btk. MII. a maga nemében következetes és célorientált jogalkotást hajtott végre. Saját, szigorú kriminálpolitikai felfogását maximálisan érvényre juttatta, minden ehhez szükséges és indokolt eszközt igénybe vett.”[5] Dávid Ibolya igazságügy-miniszter ezzel kapcsolatos nyilatkozata értelmében:: „Az államnak mind morálisan, mind pedig a törvényesség fenntartása szempontjából feladata az, hogy mindenki számára világossá tegye: az állam a tisztességes emberek, a sértettek és az áldozatok pártján áll. A bűnözők jogai pedig csak ehhez képest és nem ezzel versengve érvényesülhetnek. A bűnözéssel szembeni fellépés nem válhat megalkuvóvá.”[6] A statisztikai adatok alapján azonban megállapítható, hogy a büntetőjog szigorítása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A 2002-ben hivatalba lépett MSZP-SZDSZ kormány által vallott liberális kriminálpolitika tükröződik vissza a 2003. évi II. tv. szabályaiban. A törvény általános indoklásában kifejtette, hogy hazánkban a jogszabály megalkotását megelőző években a büntetéskiszabás gyakorlata a szabadságelvonással nem járó szankciók felé tolódott el, ugyanakkor mégis nőtt a fogvatartottak száma, ami 2003-ban azt jelentette, hogy Magyarországon

100.000 lakosra 170 elítélt, míg az Európai Unióban 100.000 lakosra átlagosan 80 elítélt jutott. A 2003. évi II. tv. megalkotásával az MSZP-SZDSZ kormány egyértelművé tette, hogy nem ért egyet az 1998. évi LXXXVII. tv. által képviselt azon felfogással, hogy a büntetések szigorítása automatikusan visszaszorítja a bűnözést. A 2003. évi II. tv. eltörölte a középmértékre vonatkozó rendelkezéseket, a szabadságvesztés kiszabásánál a végrehajtás felfüggesztése, illetőleg a feltételes szabadság lehetőségének a figyelmen kívül hagyására vonatkozó szabályt, visszaállította az egyfokú, illetve kétfokú enyhítés eredeti kereteit, mellőzte a bűnhalmazatnál a büntetés enyhítésének a különös méltánylást érdemlő esetre történő korlátozását. A Btk. 87/A.§ hatályon kívül helyezésével a novella törölte annak a bűncselekménycsoportnak a kiemelését, amelyre nézve a büntetés egyfokú enyhítése csak különös méltánylást érdemlő esetben volt lehetséges. Hatályon kívül helyezte továbbá azokat a rendelkezéseket, amelyek korlátozták az elítéltek feltételes szabadságra bocsátását, illetve a szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztését a többszörös visszaesőkkel, illetőleg azokkal az elkövetőkkel szemben, akik három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követték el. A Btk. 83.§-a a büntetéskiszabás során alkalmazandó elvként fogalmazza meg a törvényes és egyéniesített felelősségre vonás fontos követelményét, melynek értelmében a büntetést a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. Ezek között a törvény nem sorolja fel sem példálódzó jelleggel, sem tételesen az enyhítő és a súlyosító körülményeket, ezért a módosítással hatályon kívül helyezték a különös méltánylást érdemlő eset megállapításának alapjául szolgáló körülmények törvényi meghatározását, ezzel a bírói mérlegelés körébe utalva a különös méltánylást érdemlő eset megállapításának feltételeit azokban az esetekben, amikor ennek alkalmazására a törvény lehetőséget ad. A módosítás nem érintette az életfogytiglani szabadságvesztés szabályait: megmaradt a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés intézménye, a feltételes szabadság tizenöt éves időtartama, és az a szabály, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábban húsz, illetve abban az esetben, ha olyan bűncselekmény miatt szabták ki, amelynek büntethetősége nem évül el, harminc év után kérhető. A Btk. módosítása inkább volt alkalmas a bv.-intézetekben fogvatartottak létszámának csökkentésére, mint a bűnözés elleni hatékony fellépésre. A büntetőpolitika a 2000-es évek közepétől pozitív irányba változott, mert a törvényben meghatározott esetekben a kisebb súlyú bűncselekményeknél lehetőséget teremtett a bírói útról elterelő, vagyis diverziós eljárások törvényben meghatározott keretek közötti alkalmazására és egyben arra is, hogy csak a súlyos bűncselekmények esetén kerüljön sor a szabadságelvonással járó büntetések kiszabására. Az új állami büntetőpolitika reformjának eredményeként került sor a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (Btk.), a büntetések és intézkedések

végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.), valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (Be.) módosítására és a büntetőügyi közvetítés bevezetésére. A 2003. július 1-én hatályba lépett Be. 225.§ (2) bekezdése rögzíti, hogy amennyiben az elkövető az ügyész által előírt határidőn belül az ügyész által előírt magatartási szabályokat teljesíti (megtéríti a sértett kárát, munkát végez a köz javára), akkor az ügyész eltekint a vádemeléstől. Ezen újszerű szabályozással a jogalkotó bevezette az elkövető által a sértettnek nyújtandó kárjóvátételét, valamint egyben a közösségi jóvátétel fogalmát is. A kárjóvátétel fogalmának törvényi bevezetése még nem jelentette az önkéntességen alapuló közvetítői eljárás megjelenését. Ekkor még nem volt meg a mediáció intézményi háttere, és még nem került megalkotásra a közvetítői eljárást szabályozó törvény sem. A magyar jogpolitikára és ezáltal a jogalkotásra is jelentős hatást gyakorolt az Európa Tanács és az Európai Unió által kötött egyezmények, meghozott határozatok és ajánlások. Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozását követően előtérbe került a törvényben meghatározott, a sértett és az elkövető közötti mediáció alkalmazása. Az Európai Unió tagállamai számára, így számunkra is 2006. március 22-i határidővel vált kötelezővé a büntetőügyekben alkalmazandó mediáció bevezetése. Ez a kettős nyomtávú büntetőpolitika kialakítása azt jelentette, hogy megszűnt a szabadságelvonással járó büntetés elsődlegessége, és megnőtt az alternatív, szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazása, egyúttal hangsúlyosabbá vált az áldozat és a közösség felé történő jóvátételt biztosító intézkedések jelentősége.[7] Hazánk uniós csatlakozása szabályozási és intézményrendszeri reformokat, valamint szemléletbeli váltást is megkövetelt, előtérbe helyezve az Unió által a büntetőpolitika terén képviselt értékeket. A harmonizációs folyamatot nagymértékben segítették az Európa Tanács és az Európai Unió egyezményei, határozatai, ajánlásai, amelyek közül szükségesnek tartanám kiemelni az Európa Tanács 2001. március 15-i kerethatározatát, melynek 10. cikkelye értelmében: „(1) Minden tagállam gondoskodik róla, hogy a büntető ügyekben való közvetítést elősegítse olyan bűncselekmények esetében, amelyeknél ezt megfelelőnek tartja. (2) Minden tagállam biztosítja, hogy a sértett és az elkövető között az ilyen közvetítés útján elért megállapodást a büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni.”[8] Az Országgyűlés 2006. február 13-án fogadta el a 2006. évi LI. törvényt, amely módosította a büntetőeljárási törvényünket és bevezette a tevékeny megbánás fogalmát. Az uniós elvárásoknak megfelelően 2006-ban bekerült a Be.-be a 221/A.§, és létrejött a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. tv. (Bk.tv.). A Be. 221/A.§ (2) bekezdése meghatározza, hogy a mediáció célja a bűncselekmény következményeinek jóvátétele, a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartásának elősegítése, továbbá az, hogy a gyanúsított és a sértett között a gyanúsított tevékeny megbánásán alapuló megállapodás jöjjön létre. Ezzel a mediáció 2007. január 1-től jogi szabályozást nyert, és megtörtént a törvény alkalmazásához szükséges intézményi háttér kiépítése is. 2006. január 1. napján lépett hatályba a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami

kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény, melynek célja, hogy az állam a méltányosság és a társadalmi szolidaritás alapján segítséget nyújtson azoknak, akik bűncselekmény áldozatává váltak. A jogalkotó hivatkozott az ENSZ és az Európai Unió előírásaira, köztük az Európai Unió Tanácsa által 2004. április 29-én kibocsátott, 2004/80/EK számú, „A bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról” szóló irányelvre, melynek értelmében 2006. január 1-től az unió tagállamainak valamennyi uniós polgár számára biztosítaniuk kell az állami kárenyhítést, ha az áldozat az adott tagállam területén válik szándékos és erőszakos bűncselekmények áldozatává.A korábban megkezdett reformok továbbfolytatásához szükséges, az 1989-es rendszerváltás óta tervezett új Büntető Törvénykönyv megalkotására a mai napig nem került sor. II. A mediáció bevezetésének előzményei A mediáció megjelenése – bár Európában maga az intézmény nem előzmény nélküli – az Európai Unió szintjén megfogalmazott elvárásként az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)19. sz. Ajánlásához[9] köthető. Az egyes tagállamokban megfigyelhető büntetőpolitikai tendenciák a mediáció mind szélesebb körű alkalmazását tették indokolttá, ezért az Európa Tanács Ajánlása a büntetőjogi ügyekben a mediáció alkalmazására, mint egy rugalmas, széles körű, problémamegoldó lehetőségre utal, amely a hagyományos büntető-igazságszolgáltatás kiegészítéseként vagy annak alternatívájaként szerepelhet a tagállamok büntetőjogában. [10] Ezen Ajánlás a mediáció melletti érveket az alábbiak szerint foglalja össze:   



szükséges, hogy az áldozat, az elkövető, azok, akiket a bűncselekmény valamilyen szinten érintett és maga a közösség is aktívan részt vegyenek a büntetőeljárásban, az áldozatnak joga van az elkövetővel való kommunikációhoz, a bocsánatkéréshez, jóvátételhez, ahhoz, hogy hangsúlyosabb szerepet vállaljon áldozattá válásának kezelésében, jelentősége van annak, hogy az elkövető felelősséget érezzen tettéért, és gyakorlati lehetőségeket kínáljon fel a jóvátételre, elősegítve ezzel majdani rehabilitációját és reintegrációját, a mediáció növelheti a tudatosságot az egyén és a közösség szerepét illetően a bűnözés kezelésében és az előállt konfliktusok megoldásában, ezáltal is serkentve az építő hatású és kevésbé kirekesztő büntető igazságszolgáltatás elterjedését.

Az Ajánlás Mellékletének I. pontja alapján a mediáció egy olyan eljárás, amelyben az áldozat és az elkövető saját szabad akaratából úgy dönt, hogy egy harmadik pártatlan személy, a mediátor bevonásával aktívan közreműködnek a bűncselekménnyel okozott kár helyrehozatalában. Az Európa Tanács Ajánlása szerint a mediációt a büntetőeljárás minden szakaszában lehetővé kell tenni. A büntetőeljárás során ezen eljárásra azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha erre mindkét fél oldalán önkéntes alapon készség mutatkozik, azon kitétellel, hogy ezen beleegyezés a felek részéről nem végérvényes, hanem adott esetben az eljárás során bármikor visszavonható.[11] A mediátort az eljárás során elhangzottakkal kapcsolatosan titoktartási kötelezettség terheli, kivéve, ha olyan adatok, tények jutnak a tudomására, amelyek súlyosabb bűncselekmény tervezett

elkövetésére utalnak. Ebben az esetben az Ajánlás VI. 30. pontja szerint a mediátor köteles a hatóságot értesíteni.[12] A mediációt csak törvényi szabályozás alapján lehet alkalmazni, melynek során biztosítani kell az alapvető eljárási jogok, különösen a törvényes védelemhez való jog és az anyanyelvhasználat jogának érvényesülését. Az Ajánlás a mediáció alkalmazásának egyik feltételeként támasztja az önkéntességet, biztosítva ezzel a szabad választás jogát, azaz, hogy egyik fél sem bírható rá az eljárásra, amennyiben e mögött méltánytalan érdekek húzódnak meg.[13] Követelményként fogalmazódik meg továbbá az eljárás egész menetére kiterjedően, hogy a résztvevőinek még a mediációs megállapodás meghozatala előtt teljes mértékben meg kell ismerniük jogaikat, az eljárás menetét és a későbbi döntéseik lehetséges következményeit is. Az Ajánlás Mellékletének IV.17. pontja értelmében a mediáció alapján létrejött megállapodáson alapuló kötelezettségek ugyanolyan érvényűek, mint a jogerős bírói döntések vagy ítéletek, és kizárják az ügyben való ismételt bírósági eljárást. Az Ajánlás nem csupán az eljárásban résztvevő felekre vonatkozóan, hanem magával a közvetítői eljárást lebonyolító mediációs szolgálatokkal szemben is kívánalmat támaszt, így feltételként támasztja ezekkel szemben, hogy autonóm szervezetek legyenek, törvényben kialakított hatáskörrel, és a „szolgálatok működését egy mérvadó testületnek is ellenőriznie kell.”[14]. Az eljárás központi szereplőjével, a felek között közvetítői szerepet betöltő mediátorra vonatkozóan viszonylag egyszerű követelményt támaszt ezen Ajánlás, hiszen bárki betöltheti ezen szerepkört, a társadalom bármely szegmenséből érkezhet, feltéve, hogy ismeri az adott közösséget és kultúrát.[15] A tevékenység megkezdéséhez azonban akkreditált mediátori tanfolyamon kell részt vennie, ahol elsajátíthatók azok a speciális ismeretek, amelyek szükségesek a tettessel és az áldozattal történő kommunikációban, lehetővé teszik a konfliktusmegoldást, és alapvető büntető-igazságszolgáltatási ismereteket is nyújtanak. A Tanács 2001/220/B számú kerethatározata[16] az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke értelmében kötelező érvénnyel bír a tagállamokra nézve az elérendő eredményt illetően, azonban kerethatározat lévén a nemzeti hatóságokra bízza a forma és a módszerek megválasztását. A Tanács ezen kerethatározata preambulumában többek között az alábbi követelményeket emelte ki:    

a sértettek igényeit átfogó és összehangolt módon kell megközelíteni és kezelni, elkerülve a részleges és következetlen megoldásokat, amelyek másodlagos sértetté váláshoz vezethetnek, a bűncselekmények sértettjeinek támogatását szolgáló intézkedések, különösen a kártérítésről és a közvetítésről szóló rendelkezések, nem vonatkoznak a polgári jogi eljárási megoldásokra, a büntetőeljárást megelőzően, az eljárás alatt és azt követően is fontos a szakszolgálatok és a sértetteket segítő szervezetek részvétele, a feladatok ellátása során fel kell használni a tagállamok már létező kapcsolattartó hálózatait, legyenek azok az igazságügyi rendszernek vagy a sértetteket segítő csoport hálózatának részei.

A kerethatározat szerint a sértettek jogállását és legfontosabb jogait érintő szabályokat és gyakorlatokat közelíteni kell egymáshoz,[17] melynek során előtérbe kell helyezni az alábbi szempontokat:  a sértett méltóságát tiszteletben tartó bánásmódhoz való jog  a tájékoztatás adásához és a felvilágosításhoz való jog  a megértéshez és a megértetéshez való jog  a védelemhez való jog az eljárás különböző szakaszaiban  a bűncselekmény elkövetési helyétől különböző tagállami lakóhelyből eredő nehézségek figyelembe vételéhez való jog. A kártérítéshez való jog a kerethatározat 9. cikkében kap helyt, itt fogalmazódik meg a tagállamokkal szemben követelményként támasztott rendelkezés, miszerint biztosítaniuk kell, hogy a bűncselekmény sértettje a büntetőeljárás keretein és ésszerű határidőn belül jusson az elkövető által fizetendő kártérítéshez, melyről határozatot kell hozni, kivéve, amikor a kártérítést a nemzeti jog más úton rendezi. A tagállamoknak kötelessége megfelelő intézkedéseket tenni, melyek az elkövetőt ösztönzik a sértettet megillető megfelelő kártérítés nyújtására. A büntetőeljárás során lefoglalt, a sértett tulajdonát képező vagyontárgyakat – amennyiben a büntetőeljárással összefüggő kényszerítő ok ezt nem akadályozza – haladéktalanul vissza kell szolgáltatni a sértettnek. A kerethatározat 10. cikke csak annyit tesz kötelezővé, hogy a mediációt be kell vezetni, azonban azon bűncselekmények körét, amelyeknél alkalmazható, a tagállamok belátására bízza, ahogy a közvetítői eljárásokban elért eredménynek a büntetőeljárás során történő figyelembe vételét is a tagállamok határozzák meg.[18] A kerethatározatban foglalt célkitűzések tagállami jogszabályokba foglalására, a szükséges intézkedések megtételére a Tanács 2002. március 22-ig adott határidőt, kivéve magát a mediáció alkalmazását, amelynek bevezetését 2006. március 22-i határidő megadásával tette kötelezővé.[19] A Magyar Országgyűlés által hozott, a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X.28.) OGY határozatban a jogalkotó elismeri, hogy 2003-ban – a határozat meghozatalának évében – még nem álltak rendelkezésre sem a jogszabályi, sem az intézményi feltételek az áldozatok segítésére, kárjóvátételére. Az Országos Bűnmegelőzési Tanács (OBmT) feladata volt az áldozatokkal kapcsolatos megelőzési feladatok koordinálása. A feladat ellátásához azonban 2002-ig a szükséges szervezeti és anyagi feltételeket nem teremtették meg, és csak elvétve volt található a rendőrségtől valóban függetlenül működő áldozatsegítő szolgálat. [20] A nemzetközi szinten megfogalmazott elvárások közül a határozat kiemeli az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-én elfogadott, az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló kötelező 2001/220/B. számú kerethatározatát, mely szerint a tagországokban tovább kell fejleszteni a lakossági jogsegély-szolgáltatást. Az Országgyűlés célként fogalmazta meg a bűncselekmények áldozatai védelmének fejlesztését, amelyhez szükségessé vált megteremteni az államigazgatási, az egyéb szervezeti és jogi feltételeket. Célkitűzésként előtérbe helyezte a prevenciót, azaz, hogy mindent el kell követni az ismételt áldozattá válás megelőzése érdekében.

A stratégia rögzíti, hogy a bűnismétlés megelőzése érdekében a külföldi tapasztalatok szerint széles körben használhatók olyan eszközök, mint a jóvátétel, az áldozat és az elkövető közötti kiegyezés.[21] A törvényalkotás feladataként került meghatározásra az áldozatvédelmi, illetve a jogi segítségnyújtásról szóló törvény megalkotása. A stratégia a Pártfogó Felügyeleti Szolgálat feladatává tette a mediációval szembeni társadalmi befogadókészség felderítését, valamint az előírt kárenyhítési kötelezettség végrehajtásának elősegítését.[22] Az Országgyűlés a kormány feladatává tette a bűnmegelőzési stratégia jogszabályi, szervezeti és pénzügyi hátterének kidolgozását. A kormány 2005-ben elfogadta a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2005-ben és 2006-ban megvalósítandó feladatokról szóló 1036/2005. (IV. 21.) Korm. határozatot, melynek III./3. pontja szerint meg kell teremteni a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök és a mediáció alkalmazásának törvényi feltételeit. Bővíteni kell a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök (jóvátétel, mediáció, közösség kiengesztelése) alkalmazásának körét az igazságszolgáltatásban.[23] Ezen előzményeket követően alkotta meg az Országgyűlés 2006 februárjában a 2006. évi LI. tv.-t, mely nagymértékben módosította a Be.-t, és bevezette a tevékeny megbánás fogalmát, amely büntethetőséget megszüntető okként került szabályozásra. A törvény indoklásában előzményként hivatkozott a fent már vázolt 1036/2005. (IV. 21.) Korm. határozat III/A. 3. pontjára, amely szerint meg kell teremteni a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök és a mediáció alkalmazásának törvényi feltételeit, továbbá a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozatra. A törvény rendelkezései az uniós, alkotmánybírósági, valamint az Országgyűlés és a Kormány határozataiból adódó feladatok végrehajtását célozzák. A mediáció személyi feltételeit, a mediációs eljárás keretszabályait, a megállapodás tartalmi követelményeit, a költségek viselésének szabályait a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény rendezi. III. A mediáció magyarországi jellemzői, az első évek tapasztalatai „A mediáció alapelve a felek önkéntessége és akaratának, méltóságának tiszteletben tartása, valamint a titoktartási kötelezettség.”[24] A mediáció egyik alapfeltétele a tettes beismerése. Ez az első lépés a tevékeny megbánás felé, mert megbánni csak azt lehet, amelynek elkövetését a tettes beismeri. A Btk. 36.§ (1) bekezdés értelmében a személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettek esetén az elkövető nem büntethető, a Btk. 36.§ (2) bekezdés szerint az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetén a büntetés korlátlanul enyhíthető, amennyiben a cselekmény elkövetését az elkövető a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által

elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. 2011. július 13. óta az elkövető nem büntethető akkor sem, amennyiben a bűncselekményekkel halmazatban más bűncselekményt is elkövetett, és az elkövetésben a jelzett bűncselekmény a meghatározó.[25] A jelenlegi büntetőeljárási szabályok szerint a vádemelés előtt az ügyész hivatalból köteles felfüggeszteni az eljárást, és az ügyet a közvetítői eljárásra utalni, ha a törvényi feltételek fennállnak (Be. 221/A.§ (3) bek.). A vádemelést követően a Be. 266.§ (3) bekezdés c) pontja szerint a bíróságnak joga van eldönteni, hogy az ügyet közvetítői eljárásra utalja-e vagy sem. A közvetítői eljárást az a pártfogó felügyelő, illetve – 2008. január 1. után – közvetítői tevékenységre jogosult ügyvéd folytathatja le, aki a büntetőeljárásra illetékes bíróság, illetőleg ügyész székhelyén található.[26] A közvetítői eljárás részletszabályait a közvetítői törvény tartalmazza. A közvetítői eljárás során célkitűzésként fogalmazódik meg az eljárás menete kapcsán, hogy a pártatlan mediátor úgy irányítsa a terhelt és a sértett önkéntesen létrejött személyes tárgyalásait, hogy feltárják azokat az okokat, amelyek a terhelt részéről a bűncselekmény elkövetésére vezettek, azt a terhelt megbánja, és a sértettel olyan megállapodást foglaljanak írásba, amelynek teljesedésbe menése esetén az eljárás megszüntetésére, vagy a büntetés korlátlan enyhítésére kerül sor. A mediációs megbeszélések nem nyilvánosak, az azokról készült feljegyzések titkosak, csak a felek ismerhetik meg őket. A feljegyzésben – az alapvető adatokon (az ügy száma, a bíróság, ügyészség neve, felek adatai, stb.) kívül – röviden ismertetni kell az eljárás menetét úgy, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése, valamint az eljárási szabályok megtartása nyomon követhető legyen.[27] A jogalkotó ezt a rendelkezést az eljárás törvényességének garanciális elemeként alkotta meg, kiemelve, hogy a történtek lényegének írásba foglalása a résztvevők érdekeit is szolgálja. A feljegyzés – nevéből eredően – nem szó szerint rögzíti a megbeszéléseken elhangzottakat, bár a felek természetesen kérhetik az elhangzottak pontos dokumentálását, és nincs törvényi akadálya a videofelvétel készítésének sem. A mediáció során létrejött megállapodás és a mediátor jelentése az egyetlen dokumentum, amit a hatóság (ügyészség, bíróság) megismerhet. A megállapodás tartalma csak a felek akaratán múlik, nincs szükség harmadik fél jóváhagyására. Amennyiben a megállapodásban foglaltak sikeresen teljesülnek, erről a mediátor írásban értesíti az eljáró ügyészséget, vagy bíróságot, és – a cselekmény büntetési tételétől és az elkövetőtől függően – az eljárás megszüntetésre kerül, vagy a tettessel szemben a bíróság a büntetést korlátlanul enyhítheti. A mediáció első évének tapasztalatairól az ügyészek körében végzett empirikus kutatás[28]során a felvetődő kérdések között kiemelt helyen szerepelt a jóvátétel mértékének megfelelősége, a szóba jöhető bűncselekményi körök bővítése, az ügyészi meghallgatás szükségessége, valamint a fiatalkorúakkal kapcsolatos eljárások viszonylag csekély száma. A kutatásban részt vevő ügyészek arról számoltak be, hogy problémát jelent számukra annak kézzelfogható meghatározása, hogy valójában mi a megfelelő jóvátétel. Kérdésként tették fel,

hogy mit tehetnek abban az esetben, ha megítélésük szerint a felek olyan tartalmú egyezséget kötnek, amely nem tartalmaz például teljes körű jóvátételt, vagy egy anyagi jellegű cselekménynél a sértett „csupán” egy bocsánatkérést fogad el. Az ügyészt sem a Be., sem a közvetítői eljárásról szóló törvény nem hatalmazza fel arra, hogy a felek által a mediációs eljárásban megkötött megállapodás tartalmát vizsgálja, a büntetőeljárás során a feladata mindössze annyi, hogy a konkrét esetet alapul véve a törvényi feltételek fennállását vizsgálja meg és a feltételek fennállása esetén közvetítői eljárásra utalja az ügyet. A 2009. augusztus 9. napját megelőzően hatályos jogszabályi rendelkezés egyértelműen a kár megtérítését tette a mediáció fő céljává. A 2009. évi LXXX. tv. módosította a Be. 221/A.§-t: az ügyet közvetítői eljárásra kell utalni, ha az elkövető nem csak vállalja, de képes is a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott mértékben és módon jóvátenni. Ez a megfogalmazás az, ami lehetővé teszi a mediációs eljárást olyan esetekben is, amikor a Btk. 137.§ 5. pontjában meghatározott anyagi jellegű kár[29] nem keletkezik, ugyanakkor a sértetten múlik, hogy milyen módon és mértékben fogadja el a felajánlott jóvátételt. A sértettnek sokszor nem is az okozott kár megtérítése, sokkal inkább az érzelmi egyensúly, a lelki béke helyreállítása a fontos. A Be. hivatkozott megfogalmazásának köszönhetően a lehetőségek száma végtelen: az egyszerű bocsánatkéréstől a – polgári jogi értelemben vett – teljes kártérítésig terjedhet, a jóvátétel személyre szabott, egyéni lehet. E körben kiemelendő, hogy a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma a 3/2007. BK. véleményének X. pontjának értelmében a terhelt által teljesített és a sértett által elfogadott kártérítés nem feltétlenül egyezik a kár büntetőjogi fogalmával, a mediációs megállapodásban szereplő kárösszegnek nincs jelentősége, az közömbös a bűncselekmény minősítésének szempontjából. A mediáció vonatkozásában szóba jöhető bűncselekmények körében az alkalmazás során felszínre kerülő anomáliák is gondot okoznak, mint pl. az, hogy a közlekedési bűncselekmények közül az ittas vezetés vétségi alakzatának nincs sértettje, így ebben az esetben nem folytatható le a mediációs eljárás, míg ha az elkövető az ittas vezetés során súlyos testi sértést okoz, akkor igen. Az ügyészek véleménye szerint vannak olyan cselekmények, amelyeknél a közvetítői eljárás indokolt lenne, mégsem alkalmazható, pl. a tartás elmulasztása vétségénél.[30] A mediáció alkalmazásával kapcsolatban a kutatást végző Barabás A. Tünde és Windt Szandra szerint a várható büntetőjogi kodifikáció kiszélesítheti a mediációba bevonható bűncselekmények körét, bár a sértett nélküli bűncselekményekre ez sem megoldás, azonban „továbbra is lehetőség lesz más, a korai elterelést/beavatkozást segítő eszközök igénybevételére, különös tekintettel az ügyészek körében szívesen fogadott, és szintén nevelő célzatú magatartási szabályokkal alkalmazható vádemelés-elhalasztásra.”[31] A 2007. január 1. napján hatályba lépett 2006. évi LI. törvény. az ügyészi meghallgatást kötelezővé tette a mediációs eljárásra utalás előtt. Az ekkor hatályos törvényszöveg szerint az ügyész a közvetítői eljárásra utalás feltételeinek vizsgálata céljából - szükség esetén a gyanúsítottra vonatkozó pártfogó felügyelői vélemény beszerzése után - meghallgatja a gyanúsítottat és a sértettet. Ha ez szükséges, a pártfogó felügyelő is meghallgatható.[32]Ezen rendelkezés nem mozdította elő a mediációs eljárást abban az esetben, amikor a felek már korábban határozottan

és egyértelműen nyilatkoztak a közvetítői eljárást illetően. A 2010. évi CLXXXIII. törvény orvosolta ezt a problémát: az ügyészi meghallgatás 2011. március 1. óta lehetőség, nem kötelezettség. A bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvény indoklásában a jogalkotó kifejtette, hogy „A közvetítői eljárást megelőző meghallgatás fő célja annak megállapítása, hogy a sértett és a gyanúsított vállalják-e a közvetítői eljárásban való részvételt. Ez az eljárás felesleges és formális akkor, ha a felek az eljárás korábbi szakaszában már mindketten kérték a közvetítést. A módosítás ezért az eljárások gyorsítása és egyszerűsítése érdekében a kötelező ügyészi meghallgatás helyett, az ügyészre bízza, hogy szükség szerint meghallgathassa a feleket.”[33] Az eljárást gyorsabbá teheti, ha az ügyésznek csak olyan esetekben kell meghallgatást tartania, amikor azt a körülmények indokolják. A 2007. évben közvetítői eljárásra utalt 2451 esetből 299 esetben a terhelt fiatalkorú volt, ami a 2006. évben ismertté vált fiatalkorú elkövetők számához[34] képest alacsony, aminek okai között szerepelt a kötelező meghallgatás, amit a fiatalkorúaknál csak a fiatalkorúak ügyésze tarthat meg, a jóvátétel megfelelőségét illető értelmezési kérdések, és a várt nevelő hatás érvényesülése, amellyel szemben a jogalkalmazók szkeptikusak. A kerekasztal beszélgetéseken elhangzott vélemények szerint az ügyészek szívesebben alkalmazzák a vádemelés elhalasztását, mert a mediáció nevelő hatásának érvényesülésében nem bíznak, és a vádemelés elhalasztásával olyan magatartási szabályok írhatók elő, amelyek a következmények helyett inkább az okokat tárják fel és azokra reagál (pl. agresszió-kezelési tréningen való részvételre kötelezés). A kötelező ügyészi meghallgatás megszüntetésével az egyik akadály elhárult a gyakoribb alkalmazás előtt, így a fiatalkorúak ügyészének csak azokban az esetekben kell a meghallgatást megtartania, amikor az valóban indokolt. Ami a nevelő hatást illeti, véleményem szerint éppen olyan nevelő hatása van a nem anyagi jellegű jóvátételnek, mint a vádemelés elhalasztása esetén előírható magatartási szabályoknak, továbbá rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a fiatalkorú elkövető szembesülhet a tette következményeivel, aminek pszichológiai hatása felbecsülhetetlen. Komoly jogalkalmazói problémát okozott, ha a terhelt még azelőtt megtérítette a bűncselekménnyel okozott kárt, vagy az más úton térült meg, mielőtt a közvetítői eljárás lehetősége felmerült volna. Ezekben az esetekben a Legfelsőbb Ügyészség 99/2007. számú, az ügyészek számára kötelezően követendő Emlékeztetője szerint nincs helye mediációs eljárásnak. Felismerve a közvetítés elmélete és gyakorlata közötti ellentétet, az Országgyűlés a 2011. évi LXXXIX. törvénnyel módosította Be. 221/A.§ (2) bekezdését, így 2011. július 13. óta már nem akadálya a mediációs eljárásnak, ha a gyanúsított a bűncselekménnyel okozott kárt részben vagy egészben már önként megtérítette. Ugyanezen törvény tette lehetővé a közvetítői eljárást abban az esetben, ha az elkövető több bűncselekményt követett el, de ezek nem mindegyike tartozik a közvetítői eljárásra utalható tényállások közé, feltéve, hogy az elkövetésben a mediálható bűncselekmény a meghatározó. Ezzel a rendelkezéssel lehetővé válik a közvetítés pl. olyan esetben, amikor a csalással (vagyon elleni bűncselekmény) magánokirat-hamisítás (közbizalom elleni bűncselekmény) áll halmazatban.

A büntetőjogi mediációval kapcsolatban az egyik legelterjedtebb tévhit, amit hallhatunk, hogy a közvetítői eljárással a bűnös elkerüli, „megússza” a büntetést[35]. Az e téren szükségessé vált szemléletváltásban álláspontom szerint fontos szerepet játszhat a média, a tömegtájékoztatás számos rendelkezésre álló eszköze, a különböző felvilágosító programok, ismertetők, amelyek rávilágíthatnak arra, hogy a közvetítés célja nem a büntetés elkerülése, hanem a sértett sérelmének orvoslása egyben a keletkezett kár jóvátétele és nem utolsó sorban az elkövető szembesítése a tettével, de mind emellett a nevelés – ezáltal a megelőzés – és nem utolsósorban a közösségi béke helyreállítása és közösségi célként fogalmazódik meg. IV. A mediáció a 2010-ben hivatalba lépett kormány büntető jogalkotásának tükrében Az új kormány a büntetőjog területén visszatért a „kemény kéz politikájához”. A 2011. évi CL. törvény. többek között meghatározta azokat a bűncselekményeket, amelyek esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a bíróság kizárhatja. A 2010. évi LVI. tv. újra bevezette a középmértékes büntetéskiszabást. A Btk.-ban megjelent a három csapás elve, amely kötelezővé teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását az alábbi esetekben: 



ha a halmazatban álló bűncselekmények közül legalább három a Btk. 137.§ 13. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a halmazati büntetési tétel felső határa kétszeresére emelkedik, és az így megemelt halmazati büntetési tétel felső határa a húsz évet meghaladná vagy a halmazatban álló bűncselekmények bármelyike életfogytiglani szabadságvesztéssel is büntethető,[36] ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső, és az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének kétszerese a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető.[37]

A jogszabály ugyanakkor kizárja az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazását a húsz éven aluliakkal szemben. Nem csupán a bűncselekmények, hanem a társadalomra kisebb fokban veszélyes szabálysértések terén is számos új represszív elemet erősítő szigorítás lépett életbe. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény utóbbi időben hatályba lépett módosításaival a jogalkotó ugyanis lehetővé tette az elzárás alkalmazását a fiatalkorú elkövetővel szemben is, egyidejűleg annak időtartamát a fiatalkorúaknál 30 napban, halmazat esetén 45 napban maximálta. Az első ilyen elzárások kiszabása és végrehajtása a közmédiumok híradásaiban sajtóvisszhangot is kapott. Módosult egyben az eljárásra jogosult bíróságok illetékességi szabálya is: amely immár az elkövető lakóhelyéhez igazodik. Megemelkedtek emellett az egyes szabálysértések esetén kiszabható pénzbírságok felső tételei, valamint szintén a törvényi szigor fokozódását mutatja, hogy több és korábban csak pénzbírsággal büntethető szabálysértés esetén immár a személyi szabadság elvonásaképpen elzárás is alkalmazható. A szabálysértések köre egyben új tényállásokkal is bővült, mint pl: a polgárőr tevékenység szabálytalan ellátása (142/C.§), közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának ismételt megszegése (146/A.§), feloszlatott egyesület tevékenységében való részvétel (152/B.§).

A legújabb 2012. április 15-én hatályba lépő és az ezen időpont után elkövetésre kerülő szabálysértésekre vonatkozó Sztv. módosítás tovább fokozza ezen szigort, mely módosítás nem titkolt célja egyben az eljárások gyorsítása és az eredményesebb fellépés ezen jogsértő magatartások elkövetőivel szemben. A módosítások között, hogy csupán a legalapvetőbbeket említsem helyet kapott magának a szabálysértés fogalmának újfajta meghatározása, új büntetési nemként bevezetésre került a bűncselekmények terén is ismert szankciók közül a közérdekű munka, az eddig is alkalmazható elzárás immáron pontosítva szabálysértési elzárás néven kerül feltüntetésre a törvényben, szerephez jutnak továbbá a súlyosító és enyhítő körülmények, mint a büntetés kiszabása során értékelésre kerülő tényezők, a közlekedési szabálysértések terén pedig un. fixbírság kerül bevezetésre, új rendelkezés az ismételt elkövetéssel járó szankcionálás bevezetése a 6 hónapon belül harmadik alkalommal történő nem közlekedési szabálysértések elkövetése esetén. Az 1978. évi (IV). törvény a Btk.tervezett reformja kapcsán a törvény tervezetét szintén ez év elején - 2012. február8-án - bocsátotta társadalmi vitára a kormány. Ezen tervezetben új intézkedésként kap helyt a jóvátételi munka, amely a próbára bocsátáshoz hasonlóan vétség, illetve háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető bűntett elkövetése esetén, a jóvátétel egyik formájaként alkalmazható. A bíróság ezen esetben egy év időtartamra a büntetés kiszabását elhalasztja, amennyiben ezen időtartam alatt a terhelt min. 50 de maximum 250 óra időintervallumban közintézményben ún. jóvátételi munkát végez. Ezen munkavégzés teljesítését annak elvégzése után igazolva büntethetősége megszűnik. Az új Btk. tervezete a tevékeny megbánást (33.§) – okulva az első évek tapasztalataiból – az alábbi feltételekkel szabályozza: 

az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, illetve vagyon elleni bűncselekmény elkövetését  az elkövető a vádemelésig beismerte, és  közvetítői eljárás keretében vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva  a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. A tervezet indoklása szerint a tevékeny megbánás feltételeinek együttes megvalósulása esetén az állam lemond büntető igényéről, és elsőbbséget biztosít a sértett érdekeinek és a helyreállító szempontok érvényesülésének. Ezért a jogalkotó arra törekszik, hogy előmozdítsa a közvetítői eljárás lehető legszélesebb körű alkalmazását.[38] Véleményem szerint a mediáció az új évezred büntetőpolitikájában kiemelt szerepet érdemel a kisebb súlyú bűncselekmények esetén, továbbá célszerű lenne a szabálysértési törvény szigorításával egyidejűleg a mediációt kiterjeszteni a szabálysértésekre is, különös figyelemmel arra, hogy a szabálysértések a bűncselekményeknél lényegesen kevésbé veszélyesek a társadalomra. A mediációs eljárás jelenleginél szélesebb körű alkalmazása a büntető-, valamint a szabálysértési eljárások gyorsítását, a bírák leterheltségének csökkentését, a sértett kárának gyors megtérülését eredményezheti. Egyetértek a törvénytervezet megalkotójával abban, hogy lehetővé kell tenni a mediációt azokban az esetekben is, amikor a bűncselekménynek nincs konkrét sértettje, azonban álláspontom szerint ezekben az esetekben a joggal nem egyeztethető össze, ha

az ügyész a sértett pozíciójába kerül. Irodalom: 1. Herke Csongor: Mediáció, helyreállító igazságszolgáltatás és büntetőpolitika. In: Belügyi Szemle, 2003/11-12. szám. 51-61. o. 2. Gönczöl Katalin: Kriminálpolitika és bűnözéskontroll Magyarországon. Reformok 20022009. In.: Kriminológiai Tanulmányok. 47. (ünnepi) kötet (Szerk.: Virág György)OKRI, Budapest, 2010. 72-86. o. 3. „…a társadalmi rendezetlenség mindig és mindenhol a bűnözés növekedéséhez vezet…” Interjú Dávid Ibolyával, az 1998-2002 közötti ciklus igazságügy-miniszterével. Belügyi Szemle 2003/11-12. szám. 11-20. o. 4. Ligeti Miklós: Büntető- és kriminálpolitika, illetve büntetőjog-alkotás Magyarországon 1993-2003. között – III. rész. In.: Ügyészek Lapja. 2007/3. szám. 51-58. o. 5. Ligeti Miklós: Büntető- és kriminálpolitika, illetve büntetőjog-alkotás Magyarországon 1993-2003. között – IV. rész. In.: Ügyészek Lapja. 2007/4. szám. 6. Wiener A. Imre: Büntetőjog Általános Rész, tankönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 2003 7. Barabás A. Tünde – Windt Szandra: Az ügyész szerepe a mediációban – az első év tapasztalatai. In: Kriminológiai Tanulmányok. 46. kötet (Szerk.: Virág György) OKRI, Budapest, 2009. 132-168. o. [1]„…a társadalmi rendezetlenség mindig és mindenhol a bűnözés növekedéséhez vezet…” Interjú Dávid Ibolyával, az 1998-2002 közötti ciklus igazságügy-miniszterével. Belügyi Szemle 2003/11-12. 10. o. [2] 1998. évi LXXXVII. tv. Általános Indoklás [3] 1998. évi LXXXVII. tv. [4] Ligeti Miklós: Büntető- és kriminálpolitika, illetve büntetőjog-alkotás Magyarországon 19932003. között – III. rész. In.: Ügyészek Lapja. 2007/3. szám. [5] Ligeti Miklós: Büntető- és kriminálpolitika, illetve büntetőjog-alkotás Magyarországon 19932003. között – III. rész. In.: Ügyészek Lapja. 2007/3. szám. 57. o. (A Btk. M.II. az 1998. évi LXXXVII. tv. Ligeti Miklós által használt rövidítése) [6] „…a társadalmi rendezetlenség mindig és mindenhol a bűnözés növekedéséhez vezet…” Interjú Dávid Ibolyával, az 1998-2002 közötti ciklus igazságügy-miniszterével. Belügyi Szemle 2003/11-12. 13. o. [7] Fellegi Borbála: Út a megbékéléshez. A helyreállító igazságszolgáltatás intézményesülése Magyarországon. Napvilág Kiadó, 2009. 167. o. [8] A Tanács 2001/220/B számú kerethatározata [9] Council of Europe Committee of Ministers Recommendation No. R(99) 19 of the Committee of Ministers to member States concerning mediation in penal matters. Fellegi Borbála fordítása alapján. [10] Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)19. sz. Ajánlásának preambuluma [11] Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)19. sz. Ajánlása Melléklet II.1. pont

[12] Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)19. sz. Ajánlása Melléklet II.2. pont, V.30. pont [13] Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)19. sz. Ajánlása Melléklet IV.11. pont [14] Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)19. sz. Ajánlása Melléklet IV.21. pont [15] Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(99)19. sz. Ajánlása Melléklet V.22. pont [16] Megjelent: Európai Közösségek Hivatalos Lapja. 2001.3.22. 19/4. kötet. 72-75. o. [17] Tanács 2001/220/B számú kerethatározata preambulum (8) bekezdés [18] 10. Cikk Közvetítés a büntetőeljárás során (1) Minden tagállam gondoskodik róla, hogy a büntetőügyekben való közvetítést elősegítse olyan bűncselekmények esetében, amelyeknél ezt megfelelőnek tartja (2) Minden tagállam biztosítja, hogy a sértett és az elkövető között az ilyen közvetítés útján elért megállapodást a büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni. [19] Tanács 2001/220/B számú kerethatározata 17. Cikk [20] 115/2003. (X.28.) OGY határozat Melléklet 7.4. pont [21] 115/2003. (X.28.) OGY határozat Melléklet 7.4. pont [22] 115/2003. (X.28.) OGY határozat Melléklet 7.4. pont [23] 1036/2005. (IV. 21.) Korm. határozat a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2005-ben és 2006-ban megvalósítandó feladatokról II/D.13. pont [24] 2006. évi LI. tv. Indoklás II./2. pont [25] Be.221/A.§ (1) bekezdés 2. mondat [26] Bktv. 3.§ (1) bekezdés [27] Bk.tv. 12.§ [28] Barabás A. Tünde – Windt Szandra: Az ügyész szerepe a mediációban – az első év tapasztalatai. In: Kriminológiai Tanulmányok. 46. kötet (Szerk.: Virág György) OKRI, Budapest, 2009. 132-168. o. [29] A bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés; vagyoni hátrány: a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. [30] A tartás elmulasztása esetén ma az ügyész a vádemelést egy év időtartamra elhalaszthatja, és kötelezheti a terheltet arra, hogy a pártfogó felügyelőnél rendszeresen megjelenjen. A mediációs eljárás lehetővé tételével ez a probléma kiküszöbölhető lenne. [31] Barabás A. Tünde – Windt Szandra: Az ügyész szerepe a mediációban – az első év tapasztalatai. In: Kriminológiai Tanulmányok. 46. kötet (Szerk.: Virág György) OKRI, Budapest, 2009. 159. o. [32] Be. 224.§ (1) bekezdés [33] 2010. évi CLXXXIII. tv. Indoklás a 149.§-hoz [34] 2006. évben az összes ismertté vált fiatalkorú elkövető száma: 11.287 [35] A legismertebb eset Stohl András színész-műsorvezetőé, aki 2010. május 8-án közlekedési balesetet okozott, melyben egy ember súlyosan, egy másik könnyebben megsérült. A nyomozás során Stohl András beismerte, hogy ittasan vezetett, és elhagyta a helyszínt, ezért felmerült a közvetítői eljárás lehetősége. A médiában és az interneten megjelenő szalagcímekben a legtöbbször használt szó a „megússza” volt.

[36] Btk. 85.§ (4) bek. [37] Btk. 97/A.§ (1) bek. [38] Indokolás a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényhez.

Tartalomjegyzék Az 1998-2010 közötti főbb büntetőpolitikai irányvonalak áttekintése, II. A mediáció bevezetésének előzményei, III. A mediáció magyarországi jellemzői, az első évek tapasztalatai, IV. A mediáció a 2010-ben hivatalba lépett kormány büntető jogalkotásának tükrében.



102 1 magyar 1 magyar 1 a munka világa 4 mediáció 2 tanulmány Rab Henriett 2012 A mediáció lehetőségei a büntető igazságszolgáltatásban munkajogi szemmel. Debrecen Debreceni Jogi Műhely magyar http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_201 2/a_mediacio_helye_az_uj_evezred_buntetopolitikaja ban/#top

Tartalom (teljes cikk) A mediáció vagy más néven tettes-áldozat egyezség a kárjóvátétel speciális formája. Az egyszerű jóvátétellel szemben, - ahol nem szükséges a felek közötti kontaktus, pusztán a kár helyreállítása a mediáció a felek találkozásán, a megegyezésben való aktív részvételén alapul. A tettes-áldozat egyezség kialakulása a diverzió térhódításakor került előtérbe, a formalizált jogi eljárás, a bűncselekmény okozta károk, megsértett jogrendszer helyreállításának alternatív megoldásaként. Az első mediációs programok Kanadához, valamint az Egyesült Államokhoz kötődnek. Az 1970-es években vallási indíttatással került sor a megbékéltetéses kárjóvátétel alkalmazására. A tettesáldozat egyezség alkalmazására elsősorban a szomszédsági bíráskodás és az elsősorban családtagok vagy ismerősök körében előforduló kisebb súlyú bűncselekmények, mint a könnyű testi sértés, csekély értékű vagyon elleni bűncselekmények körében került sor.[2] A 70-es évek végétől az immateriális (erkölcsi) jóvátétel mellett sor került a materiális jóvátételi programok megindítására is. Ennek keretében elsősorban a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények szankciójaként jelent meg a közösség részére végzett munkán keresztüli anyagi jóvátétel lehetősége. Európában a mediáció a 80-as években jelent meg, elsőnek Angliában és Walesben, majd azt követően az őskontinens országaiban.[3]

Látható tehát, hogy a diverzió eredményeként létrejött formális jogi eljárástól eltérő programok először a rugalmasabb angolszász jogrendszer keretében jelentek meg, alakultak ki. Majd, mikor a kipróbálás eredményeként igazolódott a mediáció alkalmazhatósága, és intézményesült, akkor kerülhetett sor a kontinentális jogrendszerekbe való átemelésére. Az Európai országokban elsőként a fiatalkorúakkal kapcsolatos ügyekben a speciális prevenció eszközeként, reszocializációs célzattal alkalmazták a mediációs programokat, melyek kísérleti jellegük miatt az egyes országokban meglehetősen eltérő szabályok szerint működnek. A tettes-áldozat egyezség meghatározására számos fogalmat találhatunk a szakirodalomban, jogpolitikában. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának „A mediáció alkalmazása büntetőjogi ügyekben” című 19. számú ajánlása (1999) meghatározza az ajánlás által elismert mediációs tevékenység fogalmát. Eszerint mediáció minden olyan eset, amikor áldozat és elkövető felhatalmazást kap, és önkéntesen vállalják, hogy egy harmadik pártatlan fél (mediátor) segítségével aktívan részt vesznek valamely bűntett során kialakult kár helyrehozatalában.[4] A mediáció alkalmazására meglehetősen nagy eltérésekkel kerül sor az egyes országokban. Különbség mutatkozik abban, hogy a tettes-áldozat egyezségek csak fiatalkorú elkövetők esetén alkalmazzák vagy felnőtt korúak esetében is, továbbá eltérések vannak abban is, hogy az eljárás milyen szakaszában, milyen hatóságok által, milyen intézményi keretek között kerülhet sor a mediáció lehetőségének alkalmazására. A kontinentális gyakorlatban kezdeményezésére.

elsősorban

az

ügyész

jogosult

a

mediációs

eljárás

A tettes-áldozat egyezség alkalmazásához az egyes országoknak meg kell teremteni a jogszabályi hátterét. Az államok kétféle gyakorlat szerint biztosítják a mediáció alkalmazásának garanciáit. Az egyik szerint külön jogszabály rendelkezik a mediációs eljárásról, a másik szerint általános jogi felhatalmazás (eljárási törvények pl. büntetőeljárási törvény által biztosított lehetőség) alapján. Az első megoldást választotta például Ausztria, Németország, Norvégia, Spanyolország, a második megoldás alapján került sor jogi szabályozásra például Finnországban, Hollandiában.[5] A mediációs eljárásnak a megvalósítás konkrét formájától eltekintve vannak olyan alapelvei, amelyek nélkülözhetetlenek az egyezségkötéshez. Az egyezség megkötésének elsődleges célja a jóvátételi szándékon alapuló jogi békekötés megteremtése. Az eljárásban való részvétel a sértett és a tettes részéről is csak önkéntes közreműködési szándékon alapulhat. A mediációs eljárás csak teljesen tisztázott tényállású esetekben alkalmazható, és itt is csak akkor, ha az elkövető elismeri bűnösségét. Fontos még, hogy az eljárás során a mediátor – függetlenül attól, hogy szakképzett vagy nem – pártatlanul kell viszonyuljon a konfliktushoz és a megállapodás kötését kell elősegítse. Nemzetközi dokumentumok A mediációról több nemzetközi dokumentum is rendelkezik, mivel a tettes-áldozat egyezségi programok működtetése által a diverziós programok egy formája, a gyorsabb, takarékosabb

eljárás elve is érvényre jut. 1985-ben a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság XIII. kongresszusa foglalkozott a szokványos büntetőeljárás útjáról való formális elterelés szükségességével, lehetőségével. A kongresszuson résztvevők véleménye szerint azok a cselekmények, melyek bűncselekmények, de a társadalmi megítélése szerint nem minősülnek bűncselekményeknek a felek megoldására bízhatóak. Tehát a bagatell cselekmények esetében szükségtelen a klasszikus büntetőeljárás lefolytatása, diverziós megoldások intézményesítése szükséges. A kongresszuson háromféle diverziós megoldás megjelölésére került sor: az egyszerű diverzió (egyoldalú, hivatalos elhatározás), a feltételhez kötött diverzió (a nyomozás, büntetőeljárás mellőzésére a cselekmény nem büntető jellegű feldolgozásának feltételével, pl. terápia, kompenzáció), és a számunkra érdekes mediáció lehetőségére.[6] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1987. szeptember 17-én kiadott, „A büntetőeljárás egyszerűsítéséről” szóló, 18. számú ajánlásában részletesen foglalkozik a bíróságon kívüli megegyezés lehetőségével. Az ajánlásban a büntető igazságszolgáltatás gyorsítása, és egyszerűsítése szerepel célként, melynek megvalósítási eszközeként – kisebb és gyakoribb bűncselekmények esetében - az alábbi alternatívákat kínálja fel a Miniszteri Bizottság:    

sommás eljárás, bíróságon kívüli megegyezés a büntetőügyekben illetékes hatóságokkal és más eljáró hatóságokkal, mint a vádemelés lehetséges alternatívája, „egyszerűsített” eljárások, valamint a hagyományos bírósági eljárás egyszerűsítése.[7]

Az ajánlás rendelkezései között szerepel, hogy a Miniszteri Bizottság célszerűnek tartja az egyes tagállamok jogszabályainak alkotmányos felülvizsgálatát az ügyek bíróságon kívüli elintézésnek biztosítása érdekében, hogy a büntetőügyekben illetékes hatóságok számára lehetővé váljék, különösen a kisebb súlyú bűncselekmények esetében az ügyek bíróságon kívüli elintézése. Az eljárás indítványozásának garanciális feltételeit a tagállamoknak jogszabályba kell foglalniuk. Az ajánlás rögzíti azokat a feltételeket, amely esetben a hatóság az elkövető felé indítványozhatja a bíróságon kívüli megegyezés lehetőségét, ezeket a rendelkezéseket a tagállamoknak jogszabályba kell foglalniuk. Ilyen lehetőség különösen:   

meghatározott pénzösszeg fizetése az állam, és egy társadalmi- vagy jótékonysági intézmény részére, a bűncselekmény következtében károsodott javak vagy érdekek helyreállítása, a sértett részére kielégítő kártérítést biztosítson a bírósági eljárás elkerülése érdekében vagy annak részeként.[8]

Szintén rendelkezik az ajánlás arról is, hogy a tagállamoknak meg kell határozni a javaslattételre jogosult hatóságok, valamint azon bűncselekmények körét, melyek elkövetőivel szemben az eljárás indítványozható. Továbbá rögzíti az ajánlás, hogy a hatóságokat fel kell jogosítani arra,

hogy az állítólagos elkövető érdekében – a bíróságon kívüli megegyezés eredményeként – megváltoztassák határozataikat, a büntetőeljárás rendes útjáról eltereljék az ügyet. A tárgyaláson kívüli eljárási módozatokról, az egyeztetés menetéről, módszertanáról az eljáró hatóságoknak – a nyilvánosság előtt is ismert – irányelveket kell megfogalmazniuk. Az eljárásban önként résztvevő felek döntési kompetenciáját is biztosítani kell, annak érdekében, hogy az egyezség kötéséről szabadon rendelkezhessen. A bíróságon kívüli megegyezés ajánlatának elfogadása és a feltételek végrehajtása az állítólagos elkövető részéről végleges lemondást jelent a vádemelés jogáról.[9] A megegyezés létrejötte gyakorlatilag az elkövető büntető felelősségre vonás alóli mentesítését kívánja meg. Az ajánlás szövegezése is törekszik az ártatlanság vélelmének maradéktalan biztosítására, mivel elkövető helyett állítólagos elkövetőként nevezi meg az érintett személyi kört. Az ajánláson túlmenően több tagállam szabályozása ugyanakkor, a mediációra konkretizálva megköveteli, hogy az elkövető tettét elismerje (és a tényállás tisztázott legyen), tehát véleményem szerint az ártatlanság vélelme a mediáció igénybevételekor már nem releváns. A Miniszteri Tanács ugyanezen ajánlása szerint a kisebb jelentőségű ügyeknél alkalmazható egyszerűsített eljárás keretében viszont már feltétel a tiszta tényállás és az elkövető egyértelmű bűnössége. A bíróságon kívüli megegyezésekről, az ezen eljárás keretében elért eredményekről a hatóságoknak évente tájékoztatni kell a nyilvánosságot. Ezt az ajánlásban megfogalmazott követelményt többféleképpen is értelmezhetjük, egyrészt érthetjük ez alatt a jogbiztonság elvének érvényesítését, a társadalom jogát a nyilvános eljárás lebonyolításához, viszont másrészt jelenti az eljárás kísérleti jellegére való utalást is. A kísérleti jellegből adódik, hogy a Miniszteri Bizottság a nyilvánosságon keresztül kontrollálni szeretné az eljárás működését, valamint a közvéleményben is sulykolni szeretné a bíróságon kívüli megegyezés lehetőségét (a büntetőeljárás tehermentesítése céljából). Az Európa Tanács 12 évvel az előzőekben részletezett ajánlás elfogadását követően 1999-ben a 19. számú, „A mediáció alkalmazásáról büntetőjogi ügyekben” címet viselő ajánlásával konkrétan megfogalmazta igényét a mediáció alkalmazását, szabályozását illetően. A preambulum rögzíti, hogy a Miniszteri Bizottság „ajánlást tesz a Tagállamoknak a büntetőjogi ügyekben a mediáció alkalmazására, mint egy rugalmas, széles körű, problémamegoldó lehetőségre a hagyományos büntető igazságszolgáltatás kiegészítéseként, vagy annak alternatívájaként….Figyelembe véve annak szükségességét, hogy az áldozat, az elkövető, azok, akiket a bűncselekmény valamilyen szinten érintett és maga a közösség is aktívan részt vegyen a büntetőeljárásban.”[10] Az ajánlás a bevezető rendelkezések között indokolja és elemzi a mediáció szükségességét, kiemeli a tettes-áldozat egyezség társadalompolitikai szükségességét. Így rögzíti, hogy az áldozatnak törvényes joga van a hangsúlyosabb szerepvállaláshoz, az elkövetővel való

kommunikáció eredményeként létrejövő kárjóvátételhez, bocsánatkéréshez. Ehhez kapcsolódóan megemlíti, hogy a mediáció lehetőséget teremt arra, hogy az elkövető átérezze tette felelősségét, valamint a mediáció növelheti a tudatosságot az egyén és a közösség szerepét illetően a bűnözés kezelésében és az előállt konfliktusok megoldásában. Az ajánlás melléklete megfogalmazza azokat az elvárásokat, melyek figyelembevételét ajánlja a Miniszteri Bizottság a tagállamoknak a mediáció nemzeti jogszabályba foglalása során. Mindezek megerősítésére az ajánlás melléklete előírja, hogy a mediáció a büntetőjogi kérdések esetében csak törvényi szabályozás alapján alkalmazható. A melléklet első pontja meghatározza a mediáció általam már korábban ismertetett fogalmát. A pontosság kedvéért tehát még egyszer: a mediáció alkalmazható minden olyan esetben, amikor az áldozat és elkövető felhatalmazást kap, és önkéntesen vállalják, hogy egy harmadik pártatlan fél (mediátor) segítségével aktívan részt vesznek valamely bűntett során kialakult kár helyrehozatalában.[11] A Miniszteri Bizottság 19. számú (1999) ajánlásának melléklete alapelveket is megfogalmaz. Ezek a következők:    

Mediációra csak mindkét fél önkéntes beleegyezése esetén van lehetőség, beleegyezését bármelyik fél bármikor visszavonhatja. A mediációs eljárás során elhangzó beszélgetések titkosak. A mediációnak általánosan elérhető szolgáltatásnak kell lennie a büntetőjogi esetekben, mégpedig a büntetőeljárás minden szakaszában. A mediációs eljárásnak autonómiával kell rendelkezni a büntető igazságszolgáltatáson belül.

Ezeken az alapelveken túlmenően is megfogalmaz a Miniszteri Bizottság garanciális feltételeket, melyek betartásáról a tagállamoknak gondoskodniuk kell:      



A büntetőügyekben meg kell állapítani a mediáció irányelveit, az alapvető eljárásjogi szabályokat. A mediációs eljárás igénybevételéről és a lehetséges megállapodásokról a büntető igazságszolgáltatás hatóságai rendelkezhetnek. A megállapodás megkötése előtt a résztvevő feleknek teljes mértékben ismerniük kell jogaikat, a mediációs eljárás menetét és a későbbi döntéseik lehetséges következményeit. A fiatalkorúak büntetőjogi mediációra speciális rendelkezéseket kell alkotni és alkalmazni. A tárgyalt eset alapvető tényeiben a felek nézeteinek meg kell egyeznie, egységes tárgyalási alapot kell képeznie. A mediáció alapján létrejött megállapodáson alapuló kötelezettségek ugyanolyan érvényűek, mint a jogerős bírói döntések vagy ítéletek és a vállalt kötelezettségek teljesítése kizárja az ügyben való ismételt bírósági eljárást. A közvetítőnek speciális szakképzettséggel kell rendelkeznie, a mediációs szolgálatnak pedig széleskörű autonómiát kell biztosítani. A mediátornak ismernie kell az esetre vonatkozó alapvető tényeket, az eljárás során pártatlan magatartást kell tanúsítson.



A mediációt lezáró egyezségben a feleknek önkéntesen kell megállapodniuk. az egyezségnek méltányosnak, indokoltnak kell lennie és arányos kötelezettséget kell tartalmaznia.[12]

Az előzőekben említett két dokumentumon túlmenően az Európai Unió is kiadott 2001. március 15. napján egy kerethatározatot. A Tanács kerethatározata (2001/220/IB) az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról szól. A kerethatározat 1. cikke fogalmakat rögzít, mint például a sértett, a büntetőeljárás, valamint a számunkra lényeges „büntetőügyekben folytatott közvetítés” fogalmát. A fogalom meghatározás jelentősége abban áll, hogy speciálisan a büntetőügyekre is meghatározza a mediáció fogalmát. Eszerint a büntetőügyekben folytatott közvetítés: „a büntetőeljárás előtt vagy alatt a tárgyalásos megegyezés keresése a sértett és a bűncselekmény elkövetője között egy szakember közvetítésével.”[13] A kerethatározat a fogalmak tisztázása után nyolc pontban összefoglalja a sértett legfontosabb jogait, melyeknek érvényesülniük kell a büntetőeljárás során:        

tiszteletben tartás és elismerés, meghallgatás és bizonyítékok szolgáltatása, tájékoztatáshoz való jog, a kommunikáció biztosítékai, a sértett részére nyújtott különleges támogatás, költségeinek megtérítése a büntetőeljárásban, védelemhez való jog, kártérítéshez való jog a büntetőeljárás során. A kerethatározat 10. cikke rendelkezik a közvetítésről a büntetőeljárás során. A tagállamok felé előírja, hogy az általa megfelelőnek tartott, szabályozott bűncselekményi körben segítse elő a büntetőügyekben való közvetítés alkalmazásának lehetőségét. Valamint gondoskodjon arról, hogy a közvetítés eredményeként a sértett és az elkövető között létrejött megállapodást a büntetőeljárásban figyelembe vehető legyen. [14] Az Európai Unió tagállamainak a 10. cikk vonatkozásában 2006. március 22-ig kell intézkedniük arról, hogy joggyakorlatuk a kerethatározat rendelkezéseinek megfeleljen. A 2006-os határidő miatt így ez a rendelkezés 2004. május 1. óta hazánkat is érinti, szükséges tehát a közvetítésről szóló hazai jogszabály konkretizálásaként a büntetőjogi mediációt szabályozó jogszabály megalkotása, vagy a meglévő a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény – mely kizárólag a polgári jogi jogvitákra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket - összehangolása a fenti rendelkezésekkel. Az Európai Unió kerethatározata az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásával szemben nem fektet kiemelt hangsúlyt az ártatlanság vélelmére, véleményem szerint feltételezi a tagállamok mediációs gyakorlatának megfelelően a bűncselekmény elkövetésének beismerését. A továbbiakban kitérek a mediáció szabályozásának, működésének már kialakult modelljeire, melyekből Magyarország számára, a tettes-áldozat egyezség meghonosítása szempontjából

jelentős tanulságokat, következtetéseket vonhatunk le. A mediáció nemzetközi modelljei A mediáció bevezetésére elsőként az angolszász jogrendszerekben került sor, ennek indoka a szabályozás, jogalkalmazás módjára vezethető vissza. A kezdeti programok alkalmazása sor elsősorban a restitúció, anyagi kár megtérítése volt az egyeztetés célja. A konfliktusok feltárása, megoldása nem szerepelt a programok célkitűzései között. A közvetítő tevékenységek Európában a legkülönfélébb formákban működnek. Ennek legfontosabb okai: egyrészt, hogy az egyes országok jogi kultúrája eltérő, másrészt mivel a közvetítői tevékenység mindenhol a diverziós büntető igazságszolgáltatás egyik kísérleti megoldása, az eltérő célkitűzések eltérő módszer alkalmazásához vezettek. O. Bussmann a Brémai Egyetem professzora három fő csoportba sorolja a mediációs kísérleteket: 





Az első a közösségi mediációs programok elnevezést viseli. Ezek a programok elsődlegesen a tipikus közösségi konfliktusok (pl. családon belüli cselekmények, szomszédok közötti viták) büntetőeljárástól való függetlenítésével foglalkoznak. A második kör szimbolikus mediáció elnevezésű. Ezt a kört a professzor azért illeti a szimbolikus jelzővel, mert a mediációs eljárásra csak a büntetőeljárást követően, illetve a szabadságvesztés egy részének letöltése után kerülhet sor. Általában ennek keretében a súlyos bűncselekmények elkövetőivel foglalkoznak. Elsősorban a büntetés hatékonyságának növelése, a visszatartó erő az eljárás célja, a sértett kártérítése ezekben az esetekben háttérbe szorul. A harmadik program csoport a jogi mediációs programok köre. Ez az általunk megismert mediáció feltételeinek tiszta megvalósulása. A felek önkéntességén alapul, cél a megegyezés: az elrettentés és a sértett kártalanítás egyaránt. Középsúlyos bűncselekmények esetén legeredményesebb az alkalmazása, mivel a büntetések csökkentése, szabadságvesztés elkerülése is lehet az egyeztetés eredménye.[15]

Természetesen az egyes országokban működő programokat nem lehet egyértelműen egyik csoportba sem besorolni. Vannak közöttük átmeneti, összevont megoldások és nagyon eltérő szabályozások is. A világon talán első mediációs modellnek tekinthető szabályozás 1959-ben, Jugoszláviában született. Jugoszláviában Egyeztető Bizottságok intézményesítésére került sor. Működésüket megkísérelték alárendelni a polgári-, és a büntetőeljárás szabályainak. A testületnek nem volt hatalma döntései végrehajtására, ezért ez a próbálkozás akkor kudarcba fulladt.[16] Az első konkrét áldozat- elkövető békítési program 1974-ben, Kanadában, Ontario államban indult, „Kitchener kísérlet” néven vált ismertté. Két fiatalkorú elkövetőt ültettek le áldozataikkal, az egyeztetés eredményeképpen megállapodás megkötésére került sor.[17] A jelenlegi kísérletek során ettől eredményesebb megoldások születte, a mediáció valamilyen lehetősége Európa szinte összes országában megtalálhat. A kísérleti programok alkalmazása az

eltérő jogi, társadalmi feltételek, program sajátosságok miatt az egyes országokban többkevesebb sikerrel jár. Nagy-Britanniában a kiegyezés számos megoldásra épülhet, a megegyezés eredménye lehet a megbocsátás, eredeti állapot visszaállítása, szolgáltatás végzése a sértett vagy a közösség részére, stb. A Nagy-Britanniában alkalmazott modellek két típusba sorolhatók. Az egyikbe tartoznak azok a megoldások, ahol a közvetítésre már a vádemelés előtt lehetőség van, az eljárást az ügyész vagy a rendőrség kezdeményezheti. Ezt a megoldást elsősorban a fiatalkorú elkövetők esetében alkalmazzák. Ilyen eljárás szerint működik például a Cumbria-projekt, beismerő vallomást tett fiatalkorúak tiszta eltereléseként alkalmazzák a mediációt, vagyis a büntetőügy nem kerül a bíróság elé.[18] A másik típusban a bírósági döntésen alapuló vagy azt követő megoldások tartoznak. Ezt az eljárást elsősorban a felnőttkorú elkövetőkkel szemben alkalmazzák, a mediációs tevékenységet pedig pártfogó szolgálatok végzik. Az egyeztetés egyrészt - direkt formában - a felek személyes találkozásával, másrészt - indirekt módon - a felekkel külön-külön folytatott beszélgetés alapján történik. A felnőtt korúakra alkalmazott közvetítési módszer közül a legkülönlegesebb a Leeds-projekt, amely kimondottan súlyos bűncselekmény elkövetőire és a visszaeső bűntettesekre specializálódott. Itt az eljárás a szabadságvesztés végrehajtásának szakaszához kapcsolódik.[19] Németországban a tettes-áldozat közötti egyezségkötési programok a fiatalkorú elkövetőkkel kapcsolatosan jelentek meg az 1980-as évek közepén. A modellprogramok eredményes működésének köszönhetően az eljárást már az 1980-as évek végén kiterjesztették a felnőtt elkövetőkre is. Az egyeztetői tevékenységet állami tisztviselők, szociális szolgálatok végzik. A jóvátétel egyik leggyakrabban alkalmazott formája a pénzbeli kártérítés, hogy ezt minden elkövető teljesíteni tudja, létrehoztak egy pénzalapot, amely számára ezt megelőlegzi. Az elkövető az alap felé közhasznú munka végzésével teljesít. A német programok az immateriális jóvátételt is előtérbe helyezik, különösen a fiatalkorú elkövetők esetében. Feltételezik, hogy a bűnelkövetési hajlandóságot a sértettel való személyes találkozás, az elkövetett cselekménnyel való szembesülés nagymértékben csökkenti. Az egyeztetési eljárás lefolytatására Németországban nem elsősorban bagatell bűncselekmények elkövetőivel szemben kerül sor. A német modellek közül kiemelést érdemel a Hamelni Fiatalkorúak Büntetésvégrehajtási Intézetben működő mediációs program, melynek alanyai szexuális bűncselekmények elkövetői. A szociálterápiás tréning során az elkövetőnek találkozni kell sértettekkel (nem feltétlenül a konkrét ügy áldozatával), ennek célja, hogy az elkövető bánja meg tettét és alakuljon ki benne gátlás a jövőbeli ügyek elkerülése érdekében. Az eddigi tapasztalatok szerint a szabadulást követően, a program működése óta eltelt 3,5 évben nem történt visszaesés.[20]

Németországban a mediációt alkalmazzák azokban az esetekben is, amikor a bűncselekmény súlya nem teszi lehetővé, hogy az egyezség megkötésének eredményeként a büntetőeljárás megszüntetésre kerüljön az elkövetővel szemben. Az eredmény ezekben az esetekben is alátámasztja a mediációs eljárás szükségességét, ugyanis még a súlyos bűncselekmények elkövetőire is visszatartó erővel hat a sértettel való találkozás. A bűncselekmény súlyának arányában alkalmazzák a büntetés elengedését, a büntetés enyhítését. Ausztriában a mediációt fiatalkorú elkövetők ügyében alkalmazzák. (1999 óta kísérleti jelleggel alkalmazzák felnőttkorú elkövetőkkel szemben is.) A konfliktusrendezésen alapuló egyezségkötésre elsősorban a bíróságon kívül kerül sor, az ügyész kezdeményezésére, pártfogó közreműködésével. A gyanúsított fiatalkorúnak az eljárás során törekednie kell a sértettel való megegyezésre, az okozott kár kiegyenlítésére, mert nem teljesítés esetén a büntetés lehetősége „Damoklesz kardjaként” lebeg a feje felett.[21] Véleményem szerint ez az eljárásban való önkéntes részvételt (mint a nemzetközileg elismert feltételét a mediációnak) nagyban befolyásolja. Az eljárás kimenetele a megegyezéstől függetlenül is nyitott, tehát nincs ígéret arra, hogy a sértettel történő megegyezés eredményeként a büntetőeljárás megszüntetésre kerül az elkövetővel szemben. A megegyezés tehát az előbbiek miatt nem kikényszeríthető, ez kompenzálja azt, hogy a büntetőeljárás megindítása előtt a „Damoklész kardja” effektus érvényesüljön. Svájcban szintén a bírói eljáráson kívül van lehetőség a mediációs eljárás kezdeményezésére, de itt már a végrehajtási szakaszban, utólag van lehetősége a fiatalkorú elkövetőnek a sértettel megegyezni. A modellprogram pozitív eredményeket mondhat magáénak. Norvégiában a mediációs programok elsődleges szerepét abban látták, hogy a mediációs eljárás alkalmazása által a közösség visszakaphassa konfliktusrendező szerepét. A program beindítása Niels Christi „A konfliktus mint tulajdon” nevű munkáján alapult.[22] A kísérleti program 1981-ben egy Lier nevű 18.000 lakosú kis településen indult. Ez azért jelentős, mert egy kis közösségben a társadalmi megítélés szerepe mindig nagyobb, mint egy nagyvárosban. A közösségi mediációs központ olyan ügyekben jár el, ahol már rendőrségi feljelentés történt, többnyire betörések, autólopás, rongálás esetében. A tetten ért tolvajt tájékoztatják a mediációs eljárás lehetőségéről, majd a sértettet is megkeresik a mediáció igénybe vételének lehetőségével. A felvilágosításban mindkét fél esetében kitérnek arra, hogy ha a mediációs eljárás eredménytelen még a büntetőeljárás lefolytatására sor kerülhet. Amennyiben a felek a mediációs eljárást választják, úgy személyes: elkövető, sértett, közvetítő általi egyeztetésre kerül sor. A „társadalmi bíróságon” kötött egyezség csak a két fél egybehangzó akaratának lehet az eredménye. A végrehajtás biztosítéka a büntetőeljárás lefolytatása.

A kísérleti programot számos központ felállítása követte. Norvégiában a programok eredményes működésének elismeréseként 1981-ben mediációról szóló jogszabály létrehozására is sor került, ezzel hivatalossá tette a közösségi mediációs központok hálózatát.[23] Finnországban az 1980-as évek közepén került sor a mediáció bevezetésére, eleinte büntető és polgári ügyekben egyaránt, de ma már főként a büntetőjogi esetekkel foglalkoznak a projektek. Körülbelül 20 program beindítására került sor. Minden esetben a bírósági szakasz előtti egyeztetés történik. Az ügyek jelentős része magánvádas, bagatell-bűncselekmény, típusát tekintve többségük vagyon elleni cselekmény. Az alkalmazott jóvátétel ezért többnyire a pénzbeli kártérítés. Az eljárás eredményeként magánvádas ügyekben az a büntetőeljárás megszüntetésére kerül sor, a többi ügyben az ügyészség dönt az egyezség alapján a büntetőeljárás sorsáról. Franciaországban 1993 óta van lehetőség mediációs eljárás lefolytatására, a felek az ügyész indítványára kezdhetik meg az egyeztetést. A Franciaországban a megoldás eddig nem eredményezett áttöréseket a büntetőeljárás diverziójában. A büntetőjogi mediáció magyarországi alkalmazásának lehetőségei, korlátai A mediáció lehetőségeinek Magyarországi bevezetését körülbelül 10 éve vizsgálják. 1993-ban, majd 2003-ban végeztek el azonos tartalmú kérdőívek kitöltésének alkalmazásával vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy hazánkban milyen lehetőségei lennének a mediáció bevezetésének a büntetőeljárásban. A vizsgálati eredmények ismertetését megelőzően néhány érzékletes adattal kell felhívnunk a figyelmet arra, hogy mi késztetheti a büntető jogpolitikát a mediáció, illetőleg más alternatív büntetések bevezetéséért. A rendszerváltást követő években az ismertté vált bűncselekmények szám szignifikáns növekedést mutatott, mely 1998-ban érte el tetőpontját, és azóta lassú, de állandó csökkenést mutat.[24] A szabadságvesztés, mint büntetési nem alkalmazása - az 1999. március 1. napjától hatályba lépett Büntető Törvénykönyv módosítások eredményeként - ismét előtérbe került, melynek köszönhetően a börtönpopuláció ismét emelkedni kezdett, és ez az irány nem változott akkor sem, amikor a bűncselekmények száma újabba apadást mutatott.[25] A statisztikák szerint 1998-ben közel 600.000 elkövetett bűncselekményre kb. 30.000 börtönbüntetés jutott, míg 2002-ben 420.000 bűncselekményhez 32.000 szabadságvesztést kiszabó ítélet társult. A magyar Büntető Törvénykönyv büntetési rendszere által a szabadságvesztés alternatívájaként ismert büntetések közül az egyik leggyakrabban alkalmazott a pénzbüntetés, amelyet sajnálatos módon a behajthatatlanná válás miatt gyakran kell átváltoztatni. A másik lehetséges alternatív büntetési nem a közérdekű munka lehetne, amelynek viszont az ítélkezési gyakorlata rendkívül csekély, figyelemmel arra, hogy meglehetősen nehézkes az ítéletek végrehajtása.[26] A közvetítői eljárás büntetőeljárásban történő alkalmazásánál nyilvánvalóan figyelemmel kell lenni arra is, hogy milyen a kiszabott szabadságvesztések minősége, mennyi a szabadságelvonás

időtartama. A jelenleg kiszabott büntetések időtartamából következtetni lehet arra, hogy a szabadságvesztés büntetések jelentős részben 3 év alattiak, amely szintén erősítheti azt az álláspontot, hogy célszerű lenne a büntetési rendszer újra gondolása, és bővítése a már említett alternatív megoldásokkal. A büntetési képet tovább árnyalja, hogy a magyarországi börtönök rendkívül túlzsúfoltak, illetőleg jelen viszonyaink között új börtönök építésére a magyar költségvetésben rendkívül kis összeg különíthető el. Ahogyan arra rámutattam, a túlzsúfolt büntetés-végrehajtási intézetek problémáira megoldás lehet újabb börtönök építése, illetőleg az alternatív büntetések megkeresése révén a szabadságvesztés, mint leggyakrabban alkalmazott büntetési nem visszaszorítása. Különböző statisztikák arról árulkodnak, hogy a fogvatartottak 90%-a legfeljebb 3 évig terjedő büntetését tölti. Erre a kutatók több magyarázatot is találtak részben a kis és közepesen súlyos bűncselekmények elszaporodását, illetőleg a tényleges alternatív lehetőségek hiányát, illetőleg a meglevők nem megfelelő alkalmazását.[27] Ahogyan azt a korábbiakban már jeleztem, több kutatás is igyekezett feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek az alternatív büntetések magyarországi bevezetését szolgálják. Az Országos Kriminológia Intézet 1993-ban folytatott kutatást a közvetítés lehetőségével kapcsolatban, annak érdekében, hogy feltérképezze a tettesek, illetőleg az áldozatok hajlandóságát egy jóvátételről való megegyezés iránt. A kutatás során nyilvánvalóan elsődlegesen azokat a bűnelkövetőket, illetőleg bűncselekmény típusokat vették górcső alá, amelyek vagyon elleni, illetőleg vagyon elleni erőszakos bűncselekmények voltak, hiszen a jóvátétel összegének megállapítása ezen bűncselekményi kategóriák kapcsán a legegyszerűbb. Természetesen nem zárhatjuk ki a személy elleni bűncselekményeket ebből a körből, de ezt csak azzal a fenntartással tehetjük, hogy a nem vagyoni károk megtérítésének problematikája sokkal nagyobb odafigyelést igényel. A Kriminológiai Intézet a már említett 1993–as vizsgálatokat 2003-ban megismételte, azonban az elkövetői kört a fiatalkorúak bevonásával bővítette. A kiinduló pont az 1993-as és a 2003-as kutatásban egyaránt az volt, hogy a kisebb és középsúlyos bűncselekmény elkövetése miatt elítélt, fiatalkorú és felnőtt bűnelkövetők elfogadják a kiegyezést és a kár helyreállítás gondolatát, tehát nem zárkóznak el a mediációtól.[28] A vizsgálat feltárta többek között azt a - mediációs, illetőleg közvetítői eljárással kapcsolatban felmerülő egyik legfontosabb - kérdést is, hogy hajlandó-e az elkövető az által okozott kárt megtéríteni abban az esetben, ha a kártérítés eredményeként a börtönbüntetést részben vagy egészben elkerülheti. A válaszadók szignifikáns többsége igenlően nyilatkozott, a nemleges választ adók elsődlegesen személyes okokból tagadták volna meg a jóvátételt. A dolgozat témájához szorosan kapcsolódó kérdés volt még ebben a kutatásban, hogy milyen mértékű kártérítés vállalnának az elkövetők. 1993-ban a teljes kár megtérítését 61,2 %, míg 2003ban 80 % vállalta volna.[29]

Önmagában a kártérítésre irányuló szándék a jóvátételhez még nem elegendő, hiszen a teljesítési képesség vizsgálata is elengedhetetlen annak érdekében, hogy a közvetítői eljárás eredményesen lezáruljon. Így a Kriminológia Intézet 2003-as vizsgálata már górcső alá vette azt a kérdést is, hogy a vállalt kár megtérítésére milyen lehetőségei vannak az elkövetőknek. A kártérítést vállalók majdnem fele a részletfizetést választotta, ami azt támasztotta alá a kutatók álláspontja szerint, hogy igyekeznek reális kötelezettségeket vállalni, amelyből az is következik, hogy az elítéltek komolyan gondolják annak a lehetőségét, hogy az általuk okozott kárt megtérítik és ezzel bizonyos hátrányok alól mentesülnek. Nyilvánvalóan a vizsgálat akkor lehet teljes, hogy ha a közvetítői eljárásban a bűncselekménnyel érintett másik oldalt, nevezetesen a sértettek oldalát is igyekeznek feltérképezni. A vizsgálat e vonatkozásban is tartalmaz adatokat, így a sértettek 56,4 %-a elállna feljelentéstől a kártérítés megfizetése esetén. Arra a kérdésre azonban, hogy a megindult büntetőeljárás során kívánná-e az elkövető megbüntetését, már nagy szóródást mutatnak a válaszok, hiszen 12,8 % engedné el a büntetést, 46,2 % csökkentené a büntetést, míg 17,9 % nem tudja mit kívánna. Ami érdekes, a kártérítést nem fogadná el, illetve elfogadná, de büntetést is várna a megkérdezettek 23,1%a.[30] 2003-as vizsgálat adatai szerint a válaszadók 48 %-a arra a kérdésre, hogy eltekintene-e a tettes megbüntetésétől, ha az okozott kárt jóvátenné, nemmel válaszolt. Ezzel együtt összegzésképpen az a következtetés vonható le, hogy a bűncselekményben érintett felek hazánkban sem zárkóznának el a megegyezés lehetőségétől. Ha most a konkrét megvalósításra fókuszálunk, akkor elsődlegesen azokat az alternatívákat, lehetőségeket kell számba vennünk, amelyek a magyar büntetőjog számára már jelenleg is adottak. Ezek a lehetőségek részben anyagi jogi, részben eljárásjogi megoldásokat kínálnak a büntető hatóságoknak. Az, hogy milyen hatásfokkal működnek, talán attól is függ, hogy az állam büntető jogpolitikája mennyire helyezi előtérbe az alternatív megoldásokat. Ez persze az európai unióhoz történő csatlakozást követően különös hangsúlyt kaphat, hiszen az elmúlt időszakban, a csatlakozást megelőzően készült ország jelentések szinte valamennyi esetben tartalmazták azt, hogy a magyar büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltak. Továbbá a jelentésekben utalás történt arra is, hogy a szabadságvesztést, mint büntetést elkerülő alternatív megoldások nem dominánsak a magyar büntető ítélkezési gyakorlatban. Visszatérve tehát a jelenleg adott lehetőségek a következők: az egyik a magánvádas ügyekben ismert békülés. Sajnálatos, hogy a bíróságok a békítési eljárást formálisnak tekintik, igyekeznek az ügyben minél hamarabb véghatározatot hozni. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a megoldást sem, hogy az eljárásjogunkban évtizedek óta ismert lehetőség a bűncselekménnyel okozott kárnak a megállapítása, illetőleg a sértett javára történő polgári jogi marasztalás büntető ítéletbe foglalása. Sajnálatos, hogy a magyar büntető bíróságok ezzel lehetőséggel nem szívesen élnek, pedig a sértettek vonatkozásában ez rendkívül jelentős idő és pénz megtakarítást hozhatna. Hiszen a büntető ítéletnek azon rendelkezése, miszerint a

kártérítési igényt a törvény rendes útjára utasítja a bíróság nem jelent mást, minthogy a sértettnek a Polgári Törvénykönyv 339. §-a szerint kártérítési igénnyel kell fellépni az elkövetővel szemben. Ez a polgári perrendtartás szerinti peres eljárást jelenti, amely időben elhúzódhat. Arról nem is beszélve, hogy miután a költségmentességre vonatkozó szabályok rendkívül szűk körben adnak lehetőséget arra, hogy a sértett teljes személyes költségmentességet kapjon, az elszenvedett kár után az illetéktörvény rendelkezésire figyelemmel 6 % perilletéket is le kell rónia. Tovább nehezíti a sértett kártérítési igényének érvényesítését az is, hogy az esetleges jogi képviselő igénybevétele esetén jelentős ügyvédi munkadíjjal is számolni kell. Természetesen vannak szempontokat, melyeket figyelembe véve a büntető bíróságok ilyen irányú gyakorlata érthető. Ezt támasztja alá egyrészt az is, hogy a Büntető Törvénykönyv rendelkezési szerint kárként csak a tényleges kár vehető figyelembe, így a büntetőeljárás bizonyos elhúzódását eredményezhetné például a sértett nem vagyoni kárigényének megállapítása. Azonban mérlegelés esetén az eljárás elhúzódása nem lehet gátja a sértett érdekeinek előtérbe helyezésének. A büntetőeljárási törvény új intézményként vezette be a vádemelés elhalasztását, amelynek célja elsődlegesen az lenne, hogy az eljárás az ügyészség határozatában írtak teljesülése esetén megszüntetésre kerüljön. Ilyen előírás lehet például a sértett kárának megtérítése a pártfogó felügyelet elrendelése mellett. [31] Polgári jogi igényekkel, a kártérítéssel, a vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésével kapcsolatosan kerül szóba a közvetítői vagy mediációs eljárás lehetősége. Magyarországon a közvetítői eljárás polgári jogi ügyekben meghonosodott, az 1992-ben elfogadott új Munka Törvénykönyve is az úgynevezett kollektív munkaügyi viták kapcsán kötelezően írja elő. Gyakorlatilag a kormány mellett működő országos döntőbírói és közvetítői szolgálat hivatott a munkaügyi kollektív vitákban eljárni. A kezdeti tapasztalatok a közvetítői eljárással kapcsolatosan igen biztatóak, éppen erre reagálva alkotta meg az országgyűlés 2002-ben a közvetítői tevékenységről szóló törvényt, amely alternatív vita megoldó lehetőségként kínálja, az egymással vitába bonyolódott feleknek, a bíróságok tehermentesítése érdekében, a mediációs eljárást. A mediációs eljárás lényege Magyarországon is az önkéntesség, nevezetesen, hogy a közvetítőt igénybevevő felek önkéntesen vegyék az eljárást igénybe, és ha megállapodásra jutnak, azt a mediátor segítségével foglalják szerződésbe, és a szerződést tartsák is be. Természetesen a közvetítői eljárás nem zárul mindig szerződéssel, azt a közvetítők, azonban hangsúlyozzák, hogy ha a felek szóba állnak egymással, és igyekeznek közvetítő által irányított párbeszédben a problémát feltárni, már önmagában eredmény. A büntetőeljárás kapcsán, illetőleg a büntető ügyekben természetesen módosul illetőleg, módosulnia kell a közvetítésnek, hiszen alkalmazkodnunk kell azokhoz a feltételekhez, amelyek egy büntetőeljárás során adottak. Nyilvánvalóan először is azt érdemes határok közé szorítani, hogy mely bűncselekmény típusnál, milyen súlyú bűncselekménynél merülhet fel egyáltalán a közvetítés lehetősége.

A korábbiakban kifejtettekből természetesen adódik a válasz, hogy elsősorban a kisebb súlyú, illetőleg a közepesen súlyos bűncselekmények kapcsán lehet eredményes közvetítői eljárást folytatni. Barabás A. Tünde véleményével, hogy a bagatell bűncselekmények körében, ahol amúgy sem szabnak ki szabadságvesztést, nem érdemes a közvetítői eljárást alkalmazni, vitába szállhatunk, hiszen a bagatell bűncselekmények jelentős része vagyon elleni bűncselekmény. Nyilvánvaló, hogy a vagyon elleni bűncselekmények körében lehetőség nyílik a közvetítői eljárásra akkor is, ha a közvetítői eljárás igénybevételével az elkövető nem tényleges szabadságvesztést, hanem más a büntető törvénykönyvben rögzített büntetést kerülhet el. Az előbbi okfejtés indoka, hogy több bagatell bűncselekmény elkövetését követően nyilvánvalóan olyan szankció alkalmazására kerül sor, amely hosszútávon végrehajtható szabadságvesztésbe is torkollhat, gondoljunk a pénzbüntetés átváltoztatására, vagy a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésének problematikájára. Milyen feltételek azok, amelyek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a közvetítői eljárás eredményes legyen. Az egyik legfontosabb feltétel, hogy a tényállást az eljáró nyomozó hatóság tisztázza, az elkövető a cselekményt beismerje, illetőleg hogy a bűncselekményben résztvevők - a tettes és sértett - is önkéntesen egyezzenek bele a mediációs eljárásba. Ez természetesen a korábbiakban kifejtett nemzetközi elvekkel teljes összhangban áll és nyilvánvalóan a hazai gyakorlat sem térhet el ettől. Az alapvető feltételek fennállása esetén olyan eljárást kell kiépíteni, amely megfelelő garanciát jelent egyrészt a sértettnek, másrészt az elkövetőnek, harmadrészt természetesen az államnak, hogy a büntetőpolitikai célok megvalósulnak. Ebben az eljárásban esetlegesen kulcsszerepet játszhat az ügyész, ha a feltételek fennállta esetén kezdeményezi a közvetítői eljárást. Bár álláspontom szerint a közvetítői eljárás kezdeményezésének jogát biztosítani kellene az elkövető számára is, hiszen egy beismerő vallomás esetén, illetőleg a szabadságvesztés fenyegetettsége kapcsán nyilvánvalóan reálisabb helyzetértékelés alapján lehetséges, hogy vállalja a kár teljes megtérítését. Ha a közvetítő az iratok tanulmányozását követően vállalja az ügyben való részvételt, az azt kell, hogy jelentse, hogy a tettes és az áldozat szabályozott keretek között, de egymással szemben párbeszédet folytathatnak. Nyilvánvalóan itt a sértettek érzelmi állapotára is rendkívül nagy hangsúlyt kell fektetni. Legyen csak vagyon elleni bűncselekményről szó, a sértettnek azt az érzést kell feldolgoznia, hogy vele, illetőleg vagyonával szemben illetéktelenek felléptek és neki ezzel kárt okoztak. Itt is van némi különbség a magánjogi közvetítés, illetőleg a büntetőjogi mediáció között, hiszen a magánjogi viták kapcsán a közvetítő a felek vitájáról előzetesen nem rendelkezik információval, hiszen nem is az a cél két magánfél polgári jogi vitájában, hogy a mediátor az ügyet eldöntse, hanem az, hogy a felek között az egyezséget elősegítse, és a felek párbeszédét az esetleges holtpontokon továbblendítsen. Természetesen egy sikeres egyezség kapcsán azt is meg kell vizsgálni, hogy mi legyen a büntetőeljárás sorsa az egyezség, illetőleg szerződés aláírását követően. Az egyik kézen fekvő megoldás lehet, ha a vádlottal szemben a büntetőeljárás megszüntetésre kerül akkor, hogyha az által vállalt kötelezettségeket maradéktalanul teljesítette. Ez a jelenlegi jogi keretek között is működőképes megoldás, hiszen ebben az esetben az ügyész határozatában a vádemelést

elhalasztja, az egyezségben vállalt kötelezettségeket előírja a vádlott számára ezek maradéktalan betartását követően a vádlottal szemben a büntetőeljárást megszünteti.

és

Természetesen önmagában még nem elegendő a vádlott, illetőleg elkövető szándéka a kár megtérítésére, a már említett teljesítő képesség vizsgálata sem elhanyagolható szempont. A károk megtérítési módja tekintetében Barabás A. Tünde az alábbi jóvátételi formákat különbözteti meg. Egyrészt pénzbeni kártérítést, másrészt a sértett javára végzett munkát, illetőleg ápolási, gondozási feladatok ellátását, valamint a köz javára végzett munkát.[32] A közvetítői eljárás során is figyelemmel kell azonban lenni az Európai Unió egyik legfontosabb alapelvére, nevezetesen a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, illetőleg az egyenlő esélyek és egyenlő elbánás elvére. Ebből tehát az is következik, hogy meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy ne csak a viszonylagos jó módban élő elkövetők élvezhessék a közvetítői eljárás előnyeit, hanem azok az elkövetők is vállalhassák a közvetítői eljárást és vállalhassanak abban kötelezettséget, akiknek anyagi lehetőségeik főszabályként - pusztán közgazdasági vizsgálatok elvégzését követően - nem tennék ezt lehetővé. Magyarországon rendkívül gyakran alkalmazott büntetési nem a pénzbüntetés, így az ebből befolyó összegből létre lehetne hozni egy közalapítványt, amely közalapítvány a pénzbeni jóvátétel megfizetésére szerződést köthetne a sértett. Az elkövető ugyanebben a szerződésben vállalná az alapítvány által a sértettnek megelőlegezett összeg visszafizetését, vagy közmunka formájában történő megtérítést. További előnye a közmunka formájában történő kár megtérítésnek, hogy így a társadalom, illetőleg az állam büntető jogpolitikai érdekei is kifejezésre jutnak, hiszen a közösség javára végzett munka révén az elkövető a „tartozását” az állammal és a közösséggel szemben is leróhatja. Természetesen egy ilyen gondolat-kísérletet nem lehet befejezni anélkül, hogy végig ne gondolnánk milyen következményei lehetnek a közvetítői eljárás bevezetésének a magyar társadalomra. A kutatók rámutattak arra az esetlegesen fellépő hatásra, hogy a közvetítés alkalmazása esetén a feljelentési kézség megnövekedhet. Ennek indoka, hogy a korábban – a kellemetlen sértetti pozíció elkerülése végett - fel nem jelentett bűncselekményeket annak érdekében, hogy az azzal okozott károk legalább részben megtérüljenek – a mediációs eljárás alkalmazhatósága esetén – feljelentik. Ez a büntetőeljárás megindítását eredményezi. A dolgozatban már többször előkerült annak a kérdésnek a boncolgatása, hogy milyen költségvonzata is van a magyar büntető igazságszolgáltatás által annyira kedvelt szabadságvesztés büntetésnek. Erre nézve olyan adatok láttak napvilágot, amely szerint egy elitélt egy napja a büntetés-végrehajtás keretében 1993-ban 1.200.-Ft, 2002-ben közel 4.500.-Ft-ba, míg 2003-ban kb. 5.000.-Ft-ba került. 2002-ben összesen 32.444 szabadságvesztést szabtak ki. Ebből a közvetítői eljárásra javasolható 3 hónaptól 3 évig terjedő időtartamú végrehajtandó szabadságvesztések száma 10.653 volt, míg a felfüggesztett szabadságvesztéseké 20.181.[33] Ha csak a fenti elítélteknek fele rendelkezik a közvetítés szempontjából szükséges kritériumokkal, akkor megközelítőleg 5300 esetben alkalmazható a közvetítés. Ha az összes esetnek csak 30 %-a alkalmasa megegyezésre és végül csak ezeknek felében kerül sor egyezség megkötésére, az akkor

is 795 elkövetőt érint. Ha ezt összeszorozzuk azzal az összeggel, amelyet az állam egy nap egy elítéltre fordít, és ezt felszorozzuk az átlagos büntetési tartam napjainak számával, amely a statisztikák szerint 390 nap, akkor 2003-as árakon 1.550.250.000.-Ft végösszeget kapunk. Ezt az összeget az elkövetők számának alakulásától független kiadásokkal, 70 %-kal csökkenthetjük, így 2003-ban 465.075.000.-Ft az a tiszta költség megtakarítás, amit a 795 személy szabadságvesztésének elmaradása eredményezhet. Természetesen a kérdést nem lehet ilyen szűken, fiskális szempontok alapján vizsgálni, azonban egyértelművé kell, hogy váljon, hogy akármerre is fejlődik a büntetések és intézkedések rendszere mindenképpen a sértetett, az áldozatot kell a büntető igazságszolgáltatásnak e tekintetben középpontba állítani, hiszen a sértett az aki elszenvedi a bűncselekményt ,akinek a bűncselekménnyel összefüggésben kára, költsége merül föl. [34] Összességében, tehát, ha a társadalomnak az elkövető kevesebbe kerül és a károk az elkövető által megtérülnek, továbbá ezzel a büntető jogpolitikai célok is megvalósulnak, akkor mindenképpen támogatandó a közvetítői eljárás intézményének magyarországi bevezetése.

Felhasznált irodalom

1. Barabás A. Tünde: Börtön helyett egyezség? Mediáció és más alternatív szankciók Európában, KJK-KERSZÖV KiadóBudapest, 2004.

2. Morvai Krisztina: Meditáció a mediációról – avagy gondolatok az elkövető és a sértett közötti konfliktus megoldásának új megközelítéséről, Magyar Jog 1989. évi 2. szám

3. Dr. Barinkai Zsuzsanna – Dr. Bárfalvi Judit – Dr. Dósa Ágnes – Dr. Gulyás Kálmán – Dr. Herczog Mária – Dr. Horváth Éva – Dr. Kutacs Mária – Lovas Zsuzsanna: A mediáció A közvetítői tevékenység, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2003.

[1] Egyetemi tanársegéd, DE ÁJK Agrárjogi, Környezetjogi és Munkajogi Tanszék [2] Barabás A. Tünde: Börtön helyett egyezség? KJK-KERSZÖV Budapest, 2004., 98-99. o. [3] Uo., 99. o. [4] Uo., 223. o. [5] Uo., 106. o. [6] Morvai Krisztina: Meditáció a mediációról. Magyar Jog 1989/2. szám, 148. oldal [7] Barabás A. Tünde, i.m., 208. o. [8] Uo., 212. o. [9] Uo., 213. o. [10] Uo., 221. o. [11] Uo., 224-227. o. [12] Uo., 223. o. [13] Uo., 233. o.

[14] Uo., 238. o. [15] Morvai Krisztina, i.m., 149. o. [16] Uo., 151. o. [17] Barinkai Zsuzsanna -Dr. Herczog Mária-Lovas Zsuzsanna (szerk.: Sáriné dr. Simkó Ágnes): A mediáció, HVG-ORAC Budapest, 2003., 97. o. [18] Barabás A. Tünde, i.m., 120. o. [19] Uo., 120. o. [20] Uo., 121. o. [21] Uo., 130-131. o. [22] Morvai Krisztina, i.m. 150. o. [23] Barinkai Zsuzsanna -Herczog Mária-Lovas Zsuzsanna (szerk.: Sáriné dr. Simkó Ágnes): A mediáció. HVG-ORAC Budapest, 2003, 98. o. [24] Barabás A. Tünde, i.m., 155. o. [25] Kertész I.: Börtönpolitika-bűnmegelőzés, In: Büntetőjogi Kodifikáció 2002/4. szám 21-24.pp. [26] Barabás A. Tünde, i.m., 155. o. [27] Nagy Ferenc: Büntetés kiszabási gyakorlatalakulás európai kitekintéssel, kézirat 1993. [28] Uo. [29] Uo. [30] Barabás A. Tünde, i.m., 171-172. o. [31] Uo., 179. o. [32] Uo., 185-186. o. [33] Forrás: ERÜBS, 1992-2002. [34] Barabás A. Tünde, i.m., 191-193. o. Tartalomjegyzék A mediáció intézményének kialakulása,Nemzetközi dokumentumok, A mediáció nemzetközi modelljei, A büntetőjogi mediáció magyarországi alkalmazásának lehetőségei, korlátai.



103 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 3 szakcikk Póka Rita 2005 A mediáció bevezetésével kapcsolatos javaslatok. Észrevételek az ÜL 3/2005. sz.ban megjelent kerekasztal-beszélgetéshez, avagy újabb gondolatok a mediációról Budapest Ügyészek lapja 2005/4. Ügyészek Országos Egyesüete magyar Rezümé

Tartalomjegyzék



104 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 3 szakcikk Kiss Anna 2005 Elvárások az EU-ban - gondolatok a mediációról. Budapest Ügyészek lapja 2005/1. Ügyészek Országos Egyesüete magyar

Weblap címe, ahol elérhető (ha releváns) Rezümé Tartalomjegyzék


105 1 magyar 1 magyar 4 mediáció 1 megalapozó irodalom 3 szakcikk Somogyi Árpád 2000 Mi fán terem a mediáció?




Budapest Jogtudományi Közlöny 55.évf.1.sz. Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottsága magyar Rezümé

Alapismeretek Tartalomjegyzék



106 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, általános 4 mediáció 1 könyv Tallódy Tímea 2011 Mediáció testközelből - a folyamat és az alkalmazott eszközök a gyakorlatban : esettanulmány in. Jánky Béla szerk. Rézler Gyula emlékkönyv Budapest Rézler Gyula Alapítvány magyar Rezümé

Tartalomjegyzék



107 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, általános 4 mediáció 1 könyv Kertész Tibor 2011 A büntetőügyekben alkalmazott mediáció a mediátor szemszögéből Budapest Magyar Kriminológiai Társaság magyar

Rezümé Kiemelte a másikba vetett bizalom felépítésének folyamatát és az erre alapuló együttműködés fontosságát. Az eljárás ugyanis azt célozza, hogy egy képzett mediátor közreműködésével a felek felismerhessék az együttműködés előnyeit, feltárhassák valós érdekeiket, újra bízhassanak egymásban, és mindezt elérve olyan kreatív megoldásokat találhassanak ki a konfliktus feloldására, melyek mindenki számára megfelelők.. Tartalomjegyzék


108 1 magyar 1 magyar 6 igazságszolgáltatás 4 mediáció 2 könyvfejezet Törzs Edit 2010 Közvetítői eljárás - mediáció Magyarországon, felnőtt korú elkövetők esetén

Kiadás helye

in.: Gyökös Melinda, Klopfer Judit, Lányi Krisztina szerk. A helyreállító igazságszolgáltatás európai jó gyakorlatai a büntetőeljárásban : konferenciakötet


Igazsűgügyi és Rendészeti Minisztérium magyar Rezümé

Tartalomjegyzék


109 1 magyar 1 magyar 3 család

címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím:

4 mediáció 3 tanulmány Varga Szabolcs 2005 A mediáció alkalmazási lehetőségei a gyámhivatali munka során

Tanulmánykötet esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


kézirat magyar http://www.mediacio.eu/docs/A%20mediacio%20a%20gyamhivatali%20munkaban.pdf

Rezümé Tanulmányában két gyámhivatal elé kerülő, a kapcsolattartás problematikáját érintő, esetet mutat be. Az esetek bemutatásával kívánja érzékeltetni a családvédelmi mediáció alkalmazásának szükségszerűségét a mindennapi gyámhivatali munka során. Tartalomjegyzék

sorszám címke1 címke2 címke 3 címke4 címke 5 Szerző Kiadás éve Cím:

106 1 magyar 1 magyar 3 család 4 mediáció 3 tanulmány Varga Szabolcs 2009 A családi közvetítés (mediáció) specifikumai és problémái

Tanulmányköte t esetén: „Tanulmány címe” in Szerkesztő(k) neve (szerk.)


Budapest Iurisprudentia et iuro publico. Jog- és Politikatudományi folyóirat. III.évf. 2009/2. sz. Nyelv magyar Weblap címe, http://www.mediacio.eu/docs/Varga%20Szabolcs%20Valasi%20mediacio.pd ahol elérhető f (ha releváns) Rezümé Tartalomjegyzék



107 1 magyar 1 magyar 9 egyéb, általános 4 mediáció 6 tananyag 2001 Mediáció. Az egészségteremtés művészete (interaktív tréningprogram

Budapest Partners Hungary Alapítvány, Partners Füzetek 4. magyar

Rezümé A mediációs tréning lényege, hogy a résztvevők - szemben a hagyományos oktatási formával, mely előadásokon alapul - helyzetgyakorlatok segítségével sajátítják el a mediáció eszközrendszerét, készségeit. A résztvevők a tréning folyamán sok olyan problémával találkoznak, ami később “élesben” is felmerülhet. A különböző szereposztásokból adódóan mindenkinek alkalma nyílik a folyamat minden szereplőjének (tehát a mediátornak és az egyezkedő feleknek ) a helyzetét is megismerni, átélni. Az olvasók az e területen több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkező Partners Hungary Alapítvány fenti szempontok figyelembe vételével összeállított tréningprogramját találják a kötetben. Tartalomjegyzék



108 1 magyar 1 magyar 1 a munka világa 4 mediáció Kas Kinga Alternatív vitarendezés és foglalkoztatási konfliktusok : tipológia és a magyar modell ambivalenciája Budapest Politikatudományi szemle 17. évf. 3. sz.

magyar

Rezümé A tanulmány az alternatív vitarendezés (AVR), illetve az AVR legfontosabb eszközeinek, a békéltetésnek, közvetítésnek és döntőbíráskodásnak a foglalkoztatási kapcsolatokban való alkalmazását állítja középpontba. Annak az összehasonlító elemzésnek az eredményeit tárja fel, amelyben a szerzõ öt országnak–Belgium, Franciaország,Hollandia, nagy-Britannia és Magyarország – a foglalkoztatási konfliktusok terén mûködõ békés vitarendezési rendszerét vizsgálta meg. A dolgozatban választ kapunk arra,melyek a foglalkoztatási AVR-rendszerek sikeres mûködésének feltételei, milyen tipológia alakítható ki ezekbõl a rendszerekbõl és van-e összefüggés, megfeleltetés ezen tipológia, valamint a foglalkoztatási rendszerek ismert tipológiái között. A sikeres mûködés feltételeinek kifejtése során külön figyelmet kap a magyar Munkaügyi Közvetítõi és döntõbírói Szolgálat(MKdSz), amelynek mûködésével kapcsolatban a tanulmány rávilágít bizonyos anomáliákra, valamint javaslatokat is megfogalmaz a mûködés hatásosságának növelése érdekében. Tartalomjegyzék

No title

Recommend Documents