No title

174

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

08/1. kötet

31998Y0206(01)

1998.2.6.

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK HIVATALOS LAPJA

C 39/2

A Bizottság közleménye a versenyszabályok postai ágazatban történő alkalmazásáról és a postai szolgáltatással kapcsolatos egyes állami intézkedések értékeléséről (98/C 39/02) (EGT vonatkozású szöveg)

ELŐSZÓ Miután a Bizottság előterjesztette a postai szolgáltatások egységes piacának fejlődéséről szóló Zöld könyvet (1) és az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló közleményét, amely megállapítja a Zöld könyvvel és a Bizottság által támogatott intézkedésekkel (2) kapcsolatos tanácskozások eredményeit, jelentős vita alakult ki a postai szektor jövőbeni szabályozási környezetéről a Közösségben. A Közösség postai szolgáltatásának fejlesztéséről szóló, 1994. február 7-i állásfoglalás (3) által a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a harmonizált egyetemes szolgálat meghatározásáról és a megtartható postai szolgáltatásokról. A Bizottság 1995 júliusában intézkedési csomagot javasolt a postai szolgáltatásokkal kapcsolatban, amely javaslatot tartalmazott egy európai parlamenti és tanácsi irányelvre a közösségi postai szolgáltatások fejlesztésének közös szabályairól és a szolgáltatás minőségének javításáról (4) és tartalmazta továbbá ennek a versenyszabályok alkalmazásáról szóló közleménynek a tervezetét is (5).

elismerte, a közösségi jogszabályok vonatkoznak a postai ágazatra, különösen az EK-Szerződés versennyel kapcsolatos szabályai (7). A Bíróság kimondta, hogy „olyan közvállalkozások esetében, amelyeket a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokkal ruháznak fel, egyetlen olyan hatályos intézkedést sem foganatosíthatnak vagy tarthatnak fenn, amely ellentétben áll a Szerződés versenyre vonatkozó szabályaival”, és hogy ezeket a szabályokat „a 90. cikk (2) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, mely úgy rendelkezik, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásokra vonatkoznak a versennyel kapcsolatos szabályok egészen addig, amíg az említett szabályok alkalmazása – jogszabály vagy tényleges helyzet által – nem korlátozza a rájuk bízott különleges feladatok végrehajtását”. Gyakran tesznek fel ezért kérdéseket a Bizottságnak arról, hogy milyen álláspontot szándékozik elfoglalni a Szerződésben foglalt versenyszabályok alkalmazását illetően a postai szolgáltatók magatartásával és olyan állami intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a tagállamok a közszolgáltató vállalkozókra és azokra a vállalkozásokra alkalmaznak, amelyeket különleges vagy kizárólagos jogokkal ruháznak fel a postai ágazatban.

Ez a közlemény, amely kiegészíti a Bizottság által javasolt harmonizációs intézkedéseket, az említett viták eredményeire épül az 1994. február 7-i állásfoglalás által megállapított alapelvekkel összhangban. Figyelembe veszi a közlemény 1995 decemberében közzétett tervezetének nyilvános megvitatása során kapott visszajelzéseket, az Európai Parlament 1996. december 12-én ezzel a tervezettel kapcsolatban elfogadott állásfoglalását (6), illetve az Európai Parlamentben és a Tanácsban a javasolt irányelvvel kapcsolatban elhangzott vitát.

Ez a közlemény kifejezésre juttatja a Bizottság értelmezését a Szerződés vonatkozó rendelkezéseiről és azokról a vezérlő elvekről, amelyek szerint a Bizottság egyedi esetekben alkalmazni szándékozik a Szerződés versenyszabályait a postai ágazatban, mialatt fenntartja az egyetemes szolgáltatás nyújtásához szükséges biztosítékot, és egyértelmű útmutatást ad a vállalkozások és a tagállamok számára ahhoz, hogyan kerüljék el a Szerződés megsértését. Ez a közlemény nem korlátoz az Európai Közösségek Bírósága által adott egyetlen értelmezést sem.

A Bizottság úgy véli, hogy a kommunikáció és a kereskedelem alapvető eszközeként a postaszolgáltatás életfontosságú az összes gazdasági és társadalmi tevékenység szempontjából. Új postai szolgáltatások jönnek létre, és piaci bizonyosságra van szükség az ágazatba történő befektetés és ott új munkahelyek létesítésének elősegítéséhez. Amint azt az Európai Közösségek Bírósága

Ez a közlemény továbbá kifejezésre juttatja a Bizottság által alkalmazni szándékozott megközelítést, amikor a versenyszabályokat alkalmazza a postai szolgáltatók magatartásával kapcsolatban, és amikor értékeli a szolgáltatás biztosításának és/vagy a postai ágazatban megvalósuló verseny szabadságát korlátozó állami intézkedéseknek a Szerződés verseny- és egyéb szabályaival való összeegyeztethetőségét. Foglalkozik továbbá a postai hálózat megkülönböztetés nélküli elérésével és az ágazatban megvalósuló igazságos verseny biztosításához szükséges biztosítékokkal.

(1) COM(91) 476, végleges (2) „Iránymutatás a Közösség postaszolgálatának fejlesztéséhez (COM(93) 247, 1993. június 2.)” (3) HL C 48., 1994.2.16., 3. o. (4) HL C 322., 1995.12.2., 22. o. (5) HL C 322., 1995.12.2., 3. o. (6) HL C 20., 1997.1.20., 159. o.

(7) Különösen a C-48/90. és a C-66/90.: Hollandia és Koninklijke PTT Nederland és PTT Post BV kontra Bizottság [1992.] EBHT I-565 és a C-320/91 sz. közös ügyekben.és a Procureur du Roi kontra Paul Corbeau [1993.] EBHT I-2533 ügyben.

08/1. kötet

HU


Különösen az új magán- és közszolgálati postai szolgáltatások megjelenése kapcsán egyes tagállamok áttekintették, vagy éppen áttekintik postai jogszabályaikat, hogy korlátozzák a postai szervezeteik monopóliumát olyan mértékig, amelyet szükségesnek tartanak a közérdekű célkitűzések megvalósítása érdekében. A Bizottság ugyanakkor egyre növekvő számú panasszal és a versenyjogszabályok hatálya alá tartozó olyan esettel kerül szembe, amellyel kapcsolatban állást kell foglalnia. Ezért ezen a szinten a közlemény a megfelelő eszköz arra, hogy útmutatást adjon a tagállamoknak és postai szolgáltatóknak a versenyszabályok helyes értelmezéséről, ideértve azokat is, amelyek különleges vagy kizárólagos jogokat élveznek. Noha ez a közlemény nem lehet teljes, igyekszik megadni a szükséges útmutatást, különösen a Szerződés 59., 85., 86., 90. és 92. cikkének egyedi esetekben történő alkalmazásáról. A Bizottság ennek a közleménynek a kiadásával lépéseket tesz azért, hogy az Európai Unió postai szolgáltatásai igénybe vevők érdekében biztosítsa az átláthatóságot, és megkönnyítse az összes postai szolgáltató befektetési döntéshozatalát.

Amint a Bizottság az „Európai általános érdekű szolgáltatásokról” szóló 1996. szeptember 11-i közleményében (1) kifejtette, a piacgazdaságon belüli szolidaritás és egyenlő bánásmód alapvető közösségi célkitűzés. Ezeket a célkitűzéseket elősegítik az általános érdekű szolgáltatások. Az európaiak már jó minőségű és elfogadható árú szolgáltatásokat várnak, többen pedig szociális jogként tekintik az általános célú szolgáltatásokat.

Különösen a postai ágazat tekintetében a fogyasztók egyre határozottabban érvényesítik jogaikat és elvárásaikat. A világméretű verseny arra kényszeríti az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevő vállalkozásokat, hogy a versenytársak által élvezettnél jobb árszintet érjenek el. Az új technológiák, mint a telefax és az elektronikus posta hatalmas nyomást gyakorolnak a hagyományos postai szolgáltatásokra. Ezek a fejlesztések aggodalmakra adtak okot e szolgáltatások jövőjével kapcsolatban, melyek hosszabb távon érintik a foglalkoztatottságot, illetve a gazdasági és szociális kohéziót is. Az említett szolgáltatások gazdasági fontossága jelentős. Ezért fontos az általános érdekű szolgáltatások modernizálása és fejlesztése, mivel azok nagymértékben hozzájárulnak az európai versenyképességhez, a társadalmi szolidaritáshoz és az életminőséghez.

175

választási lehetőséget, jobb minőséget és alacsonyabb árakat biztosítson a fogyasztóknak, mialatt politikája révén segíti a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohézió megerősödését bizonyos egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. A postai szolgáltatások kulcsszerepet töltenek be ebben. A Közösség elkötelezett az általános gazdasági érdekű funkcióik előmozdításában, ahogyan azt az Amszterdami Szerződés által bevezetett új 7d. cikk ünnepélyesen megerősíti, mialatt hatékonyságukat is fejleszti. A piaci erők hatására jobb az erőforrások elosztása, és hatékonyabb a szolgáltatások biztosítása, amelynek fő haszonélvezői a fogyasztók, akik jobb minőséget kapnak alacsonyabb áron. Ezek a mechanizmusok azonban gyakran korlátozottak; ennek eredményeként a potenciális előnyök nem terjedhetnek ki az egész lakosságra, és nem lehet elérni az Unión belüli társadalmi és területi kohézióját elősegítő célkitűzést. A közigazgatási hatóságnak ekkor biztosítania kell az általános érdekek figyelembevételét.

Néhány általános gazdasági érdekű szolgáltatás nemzeti monopóliumok alapján szervezett hagyományos struktúrája kihívást jelent az európai gazdasági integráció számára. Ide tartoznak a postai monopóliumok még indokolt esetben is, amelyek akadályozzák a piac egyenletes működését, különösen egy adott piaci szektor elzárásával.

A valódi kihívás az egységes piac követelményei közötti zökkenőmentes együttműködés biztosítása, a szabad mozgás, a gazdasági teljesítőképesség és a dinamizmus, a szabad verseny és az általános érdekű célkitűzések tekintetében. Ennek az együttműködésnek az egyes állampolgárok és a társadalom, mint egész javára kell válnia. Ez egyensúlyozást kívánó kényes feladat, mivel az alapfeltételek állandóan változnak: az egységes piac állandóan bővül, és a szigorúan meghatározottól messze álló közcélú szolgáltatásoknak új követelményeknek kell megfelelniük.

A Közösség célja, hogy támogassa az európai gazdaság versenyképességét az egyre inkább versenyszellemű világban, és több

Az egyetemes szolgáltatás Bizottságtól eredő alapvető elképzelésének (2) célja a jó minőségű szolgáltatás biztosítása mindenki számára elérhető árakon. Az egyetemes szolgáltatást alapelvek formájában határozzák meg: egyenlőség, egyetemesség, folyamatosság és alkalmazkodó képesség, illetve megbízható alkalmazás formájában: nyitottság a vezetésben, finanszírozás és a szolgáltatótól független testületek által végzett ármegállapítás, és finanszírozás, valamint alapos vizsgálat. Ezeknek a kritériumoknak nem mindig felelnek meg nemzeti szinten, de ahol az

(1) COM(96) 443, végleges.

(2) Lásd az előző lábjegyzetet.

176

HU


08/1. kötet

európai egyetemes szolgáltatás elképzelése segítségével bevezették őket, pozitív hatással voltak az általános érdekű szolgáltatások fejlődésére. Az egyetemes szolgáltatás a társadalmi modell követelményeinek és különleges jellemzőinek európai kifejezése egy dinamikus piacot, kohéziót és szolidaritást egyesítő politikában.

A postai irányelv megállapítja az egyetemes szolgáltatások minimális közös szabványait és a fenntartott területekkel kapcsolatos közös szabályokat. Növeli ennélfogva a jogbiztonságot a postai ágazatban néhány kizárólagos és különleges jog tekintetében. Vannak azonban olyan állami intézkedések, amelyekkel nem foglalkozik, és amelyek összeütközésbe kerülhetnek a Szerződés tagállamoknak címzett szabályaival. A postai szolgáltatók autonóm magatartására szintén a Szerződés versenyszabályai vonatkoznak.

A jó minőségű, egyetemes postai szolgáltatások nagy fontossággal bírnak a magán- és üzleti vevők részére egyaránt. Az elektronikus kereskedelem fejlődését tekintve fontosságuk még inkább növekedni fog a közeljövőben. A postai szolgáltatások itt értékes szerepet játszhatnak.

A Szerződés 90. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az általános érdekű szolgáltatók olyan mértékig mentesek a Szerződés hatálya alól, ahogyan az ilyen szabályok alkalmazása akadályozza a felelősségi körükbe tartozó általános érdekű feladatok ellátását. A Szerződés rendelkezései alóli kivétel során alkalmazni kell az arányosság elvét. Ennek az elvnek a célja az általános érdekű szolgáltatás biztosítására vonatkozó kötelezettség és annak jelenlegi tényleges megvalósulása közötti lehető legjobb összhang biztosítása annak érdekében, hogy az alkalmazott eszközök arányban legyenek az elérni kívánt célokkal. Megfogalmazása szerint az elv lehetővé teszi azt a rugalmas és környezetérzékeny egyensúlyt, amely számításba veszi az ágazatok szerint esetlegesen eltérő technikai és költségvetési korlátozásokat. Hozzájárul a piac hatékonysága és az általános érdek követelményei közötti lehető legjobb kölcsönhatáshoz is annak biztosítása által, hogy a követelmények kielégítése érdekében alkalmazott eszközök ne legyenek méltánytalanul káros hatással az egységes európai piac zökkenőmentes működésére, és ne érintsék olyan mértékben a kereskedelmet, mely ellentétes lenne a Közösség érdekeivel. (1)

A postai ágazat tekintetében az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 97/67/EK irányelvet (továbbiakban: a postai irányelv). Célja, hogy közös szabályokat vezessen be a postai ágazat fejlesztése, a szolgáltatás minőségének javítása, illetve a piacok fokozatos, ellenőrzött megnyitása érdekében.

A postai irányelv célja, hogy hosszú távon egyetemes szolgáltatásként biztosítsa a postai szolgáltatást. A tagállamok számára előírja az egyetemes szolgáltatás minimális harmonizált szabványait, ideértve az egész országot átfogó, jó minőségű szolgáltatást, rendszeres, garantált kézbesítésekkel, mindenki számára megfizethető árakon. Ez tartalmazza a levelek, katalógusok és csomagok összegyűjtését, szállítását, feldolgozását és kézbesítését adott ár- és tömeghatárokon belül. Magába foglalja az ajánlott és biztosított (valeur déclarée) küldeményeket, és vonatkozik a belföldi és a határokat átlépő kézbesítésekre is. Megfelelő figyelmet kell fordítani a folyamatosság, a megbízhatóság, a páratlanság, az egyenlő bánásmód és az alkalmazkodóképesség szempontjaira.

Az egyetemes szolgáltatás finanszírozásának biztosítása érdekében fenn lehet tartani egy ágazatot az egyetemes szolgáltatók számára. A fenntartott ágazat terjedelmét a postai irányelv szabályozza, mely szerint a tagállamok csak az egyetemes szolgáltatás fenntartásához szükséges mértékben adhatnak különleges jogokat postai szolgáltatás ellátására. A postai irányelv továbbá megállapítja a tagállamok által az említett cél elérése érdekében fenntartható maximális terjedelmet. Az egyetemes szolgáltatás számára szükséges minden további finanszírozás előírható a kereskedelmi szolgáltató engedélyezési feltételei révén. Például kötelezhetők arra, hogy pénzügyileg hozzájáruljanak egy kompenzációs alaphoz, amelyet a kedvezményezettől vagy kedvezményezettektől független testület erre a célra létesít, ahogyan azt a postai irányelv 9. cikke előirányozza.

A Szerződés szabályainak alkalmazása a vállalkozások magatartásával és az állami intézkedésekkel kapcsolatban, ideértve a 90. cikk (2) bekezdése szerinti kivételek esetleges alkalmazását, csak eseti alapon valósítható meg. Rendkívül kívánatosnak látszik azonban elmagyarázni, hogyan értelmezi a Bizottság a Szerződést, és milyen megközelítést igyekszik alkalmazni a szabályok jövőbeni alkalmazása során, hogy növekedjék a jogbiztonság a postai irányelvben nem érintett intézkedések tekintetében. A Bizottság különösen azt veszi figyelembe, hogy a 90. cikk (2) bekezdése egyetemes szolgáltatás biztosításával kapcsolatos rendelkezései alapján a Szerződés szabályainak alkalmazása előmozdítja-e a postai ágazatban aktívan tevékenykedő vállalkozások versenyképességét, a fogyasztók hasznára válik-e, és pozitív módon járul-e hozzá az általános érdekű célok eléréséhez.

Az Európai Unió postai ágazatát olyan területek jellemzik, amelyeket a tagállamok fenntartottak az egyetemes szolgáltatás biztosítására, és amelyeket éppen most harmonizál a postai irányelv,hogy korlátozza a tagállamok közötti torzító hatást. A Szerződés szerint a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a postai

(1) Lásd a C-157/94 – C-160/94 sz. ügyekben 1997. október 23-án hozott ítéletet (_„Tagállamok kötelezettségei – Villamosipar”: Bizottság kontra Hollandia (C-157/94), Olaszország (C-158/94), Franciaország (C-154/94) és Spanyolország (C-160/94)).

08/1. kötet

HU


monopóliumok megfeleljenek a Szerződés szabályainak, különösen a versenyszabályoknak, hogy a fogyasztók számára biztosítsák a lehető legnagyobb előnyöket és korlátozzanak bármilyen torzító hatást. E cél elérésének érdekében a Bizottság a versenyszabályok eseti alkalmazása által biztosítja, hogy a monopolhelyzetet nem fogják arra felhasználni, hogy a védett erőfölényt liberalizált tevékenységekre is kiterjesszék, vagy indokolatlan megkülönböztetést alkalmazzanak a nagyobb ügyfelek javára és a kisebbek kárára. A Bizottság azt is biztosítja, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások területén kiadott postai monopóliumokat nem fogják az Európai Unión belüli vállalkozások és fogyasztók érdekeit károsító, tiltott árkartellek létrehozására és fenntartására felhasználni.

Ez a közlemény értelmezi a piaci szereplőknek a versenyszabályok postai ágazatban való alkalmazhatóságának és az elvek alól való lehetséges kivételeknek a gyakorlati következményeit. A postai irányelv által harmonizált különleges és kizárólagos jogok folyamatos létezésének összefüggésében megállapítja a Bizottság által elfoglalandó álláspontot, mely szerint az egyedi eseteket elbírálja, vagy amelyet a Bíróság előtt képvisel olyan esetekben, amelyeket a nemzeti bíróságok a Szerződés 177. cikke értelmében annak hatáskörébe utaltak.

177

„hozzáférési pontok”: fizikai eszközök, ideértve a közösség számára közúton vagy az egyetemes szolgáltatásnyújtó helyiségeiben található levélgyűjtő szekrényeket, ahol a fogyasztók a nyilvános postai hálózatban postai küldeményeket helyezhetnek el;

„gyűjtés”: a hozzáférési pontokon feladott postai küldemények gyűjtési művelete;

„szétosztás”: a postai küldemények feldolgozó központban történő válogatásától a címre történő kézbesítésükig terjedő folyamat;

„postai küldemény”: végleges formában megcímzett küldemény, amelyet az egyetemes szolgáltatónak továbbítania kell. A levélküldeményen kívül ide tartozik például a könyv, katalógus, hírlap, folyóirat, illetve kereskedelmi értékkel rendelkező vagy anélküli árut tartalmazó postai csomag;

1. MEGHATÁROZÁSOK

A közleménnyel összefüggésben a következő meghatározások alkalmazandók (1):

„postai szolgáltatások”: a postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és kézbesítését tartalmazó szolgáltatás;

„nyilvános postai hálózat”: az egyetemes szolgáltató(k) által használt mindenfajta szervezeti rendszer és forrás, különösen a következők alkalmazásában:

– az egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel érintett postai küldemények gyűjtése a hozzáférési pontokról az egész területen,

– ezeknek a küldeményeknek szállítása és kezelése a postai hálózat hozzáférési pontjától a feldolgozó központig,

„levélküldemény”: bármilyen fizikai adathordozón rögzített írásos formájú közlemény, melyet a feladó által magán a küldeményen vagy a csomagolásán feltüntetett címre kell továbbítani és kézbesíteni. A könyvek, katalógusok, hírlapok és folyóiratok nem tekintendők levélküldeménynek.

„címzett reklámküldemény”(direct mail): olyan közlemény, amely kizárólag hirdetési, marketing vagy reklám anyagból áll, és azonos üzenetet tartalmaz a címzett nevén, címén és irányítószámán, illetve egyéb az üzenet jellegét nem módosító változtatásokon kívül azonos üzenetet tartalmaz, amelyet nagy számú címzettnek küldenek és a feladó által magán a küldeményen vagy a csomagolásán feltüntetett címre kell továbbítani és kézbesíteni. Az egyes tagállamokon belül a nemzeti szabályozó hatóságnak kell értelmeznie a „nagy számú cím” kifejezést, és megfelelő meghatározást kell közzétenniük. Jegyzékek, számlák, pénzügyi kivonatok és egyéb nem egyforma üzenetek nem tekinthetők címzett reklámküldeménynek. A címzett reklámküldeményt azonos csomagolásban más küldeményekkel összevonó küldemény szintén nem tekinthető címzett reklámküldeménynek. A címzett reklámküldemény irányulhat határokon átnyúló, valamint a belföldi forgalomba;

– kézbesítés a küldeményen feltüntetett címre; (1) A meghatározásokat a postai irányelv, illetve annak átdolgozásából származó változások fényében kell értelmezni.

„dokumentumcsere”: eszközök biztosítása, ideértve alkalmi helyiségek rendelkezésre bocsátását, illetve harmadik fél által történő szállítást, amely lehetővé teszi postai küldemények

178

HU


08/1. kötet

saját kézbesítését a szolgáltatásra előfizető felhasználók között történő kölcsönös cseréjével;

„végdíjak”: az egyetemes szolgáltató díjazása, mely egy másik tagállamból vagy harmadik országból érkező határokat átlépő postai küldemények kézbesítéséért jár;

„expressz szolgáltatás”: olyan szolgáltatás, amely a küldemények gyorsabb és megbízhatóbb gyűjtése, feldolgozása és kézbesítése mellett tartalmazza a következő kiegészítő szolgáltatások közül néhányat vagy mindegyiket: garantált határidős kézbesítés; gyűjtés a feladótól; személyes kézbesítés a címzettnek; lehetőség a rendeltetési hely és a címzett megváltoztatására a feladást követően; a kézbesített küldemény átvételének visszaigazolása a feladónak; a feldolgozott tételek figyelemmel kísérése és nyomon követése; személyhez szóló ügyfélszolgálat és à la carte szolgáltatások biztosítása igény szerint. A vevők általában hajlandók magasabb árat fizetni ezért a szolgáltatásért;

„közvetítő”: gazdasági szolgáltató, aki a feladó és az egyetemes szolgáltató között tevékenykedik azáltal, hogy gyűjti, elindítja és/vagy előzetesen feldolgozza a postai küldeményeket, mielőtt azonos vagy másik országban továbbítaná őket a nyilvános postai hálózatba;

„nemzeti szabályozó hatóság”: az(ok) a testület(ek), aki(ke)t az egyes tagállamokban, a tagállamok többek között a postai irányelv hatálya alá tartozó szabályozási feladatokkal megbíz(nak);

„alapvető követelmények”: általános, nem gazdasági okok, melyek arra késztetnek egy tagállamot, hogy feltételeket szabjon a postai szolgáltatások ellátására (1). Ezek az okok a következők: a levéltitok, a hálózat biztonsága a veszélyes áruk szállítása szempontjából, és ahol indokolt, ott adatvédelem, környezetvédelem és területrendezés.

„egyetemes szolgáltató”: köz- vagy magánszervezet, amely az egyetemes postai szolgáltatásokat vagy azok egy részét nyújtja egy tagállamon belül; amely kilétét tudatni kell a Bizottsággal;

„kizárólagos jogok”: egy tagállam által biztosított jogok, melyek a postai szolgáltatás ellátását egy vállalkozás számára tartják fenn valamely jogszabályi, szabályozási vagy közigazgatási intézkedés révén, és fenntartja számára postai szolgáltatás nyújtását vagy tevékenység elvállalását egy adott földrajzi területen;

Az adatvédelem tartalmazhatja a személyes adatok védelmét, a továbbított vagy tárolt adatok bizalmas kezelését és a magánélet védelmét.

„különleges jogok”: egy tagállam által korlátozott számú vállalkozás számára biztosított jogok valamely jogszabályi, szabályozási vagy közigazgatási intézkedés révén, amely egy adott földrajzi területen 2.

MINŐSÍTETT MEGHATÁROZÁS ÉS POZÍCIÓ A POSTAI PIACON

– diszkrecionális alapon kettőre vagy ennél többre korlátozza az ilyen szolgáltatásra vagy tevékenység elvállalására jogosult vállalkozások számát objektív vagy arányos és megkülönböztetéstől mentes szempontok alapján, vagy

a)

– az ilyen szempontok szerintitől eltérően több egymással versenyben lévő vállalkozást jelöl ki, amelyek engedélyt kapnak szolgáltatásra vagy tevékenység elvállalására, vagy

– az ilyen szempontok szerintitől eltérően bármilyen vállalkozást vagy vállalkozásokat olyan jogi vagy szabályozási kedvezményekkel ruház fel, melyek alapvetően befolyásolják egy másik vállalkozás arra irányuló képességét, hogy azonos földrajzi területen, alapvetően hasonló körü lmények között biztosítsa ugyanazt a szolgáltatást vagy végezze ugyanazt a tevékenységet;

Földrajzi és termékpiac meghatározás

2.1. Azon az alapon, hogy nem összeegyeztethető a közös piaccal, a Szerződés 85. és 86. cikke megtiltja a vállalkozások olyan tevékenységeit, melyek negatívan befolyásolnák a tagállamok közötti kereskedelmet, ami tartalmazza a verseny megakadályozását, korlátozását és torzítását és/vagy a közös piacon vagy annak egy részén fennálló erőfölénnyel való visszaélést. A tagállamok területei a belföldi és a belföldre

(1) Ennek a fontos kifejezésnek a jelentését a Közösség versenyjogában az 5.3. pont magyarázza el.

08/1. kötet

HU


irányuló határokat átlépő küldemények kézbesítése tekintetében földrajzilag elkülönült piacokat alkotnak elsősorban a 4.2. pontban említett szolgáltatók kizárólagos jogai és a postai szolgáltatás biztosításával kapcsolatos korlátozások miatt. Az egyes földrajzi piacok a közös piac jelentős részét alkotják. Az „érintett piac” meghatározása érdekében nincs jelentősége a belföldre irányuló határokat átlépő küldemény származás szerinti országának.

2.2. A termékpiacok tekintetében a tagállamok gyakorlata közötti különbség mutatja, hogy egyes esetekben több különböző piacra van szükség. Az eltérő termékpiacok elkülönítése lényeges, többek között a különleges vagy kizárólagos jogok szempontjából. A Bizottság, miközben a különböző piaci és a tagállamokban lévő szabályozási rendszer, illetve a postai irányelv által biztosított harmonizált keretrendszer alapján értékeli az egyedi eseteket, elméletileg figyelembe veszi, hogy több elkülönült termékpiac létezik, mint a küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése, és például a címzett reklámküldemény és a határokat átlépő küldemények. A Bizottság azt a tényt is számításba veszi, hogy ezek a piacok számos tagállamban teljesen vagy részlegesen liberalizáltak. A Bizottság a következő piacokat veszi figyelembe az egyedi esetek elbírálásakor.

2.3. Az általános levélpostai szolgáltatás a levélküldemények kézbesítésére vonatkozik a címzett részére a rajtuk szereplő címre.

Nem tartalmazza a saját kézbesítést, azaz a postai szolgáltatás ellátását a küldeményt feladó természetes vagy jogi személy által (ideértve a leányszervezeteket is).

Sok tagállamban a gyakorlat alapján kizárják ebből a levélküldeménynek nem tekinthető postai küldeményeket, mivel azok ugyanannak az írásos közleménynek az azonos másolatait tartalmazzák, melyeket nem változtattak meg hozzáadással, törléssel vagy a címzett nevétől és címétől eltérő jelzéssel. Ilyen küldemények a folyóiratok, hírlapok, nyomtatott időszaki kiadványok, katalógusok, illetve az ezeket a küldeményeket kísérő és ezekkel kapcsolatos dokumentumok.

179

A címzett reklámküldeményre vonatkozik a levélküldemény meghatározása. A címzett reklámküldemények azonban nem tartalmazhatnak személyhez szóló üzeneteket. A címzett reklámküldemény a kereskedelmi kommunikációs szolgáltatások különleges szolgáltatóinak igényeit érinti a sajtóban való hirdetés kiegészítéseként. A címzett reklámküldemények feladói nem szükségszerűen igénylik ugyanazokat a rövid, első osztályú tarifa szerint díjazott kézbesítési időket, melyeket a fent említett piacon lévő vevők kérnek. Az elkülönült piacok lehetőségét jelzi az a tény is, hogy a két szolgáltatás nem mindig felcserélhető.

2.4. A többi elkülönült piac közé tartoznak például az expressz küldemények, a dokumentumcsere, illetve az új (a hagyományostól meglehetősen eltérő) szolgáltatások piaca. Az új távközlési technológiát és a postai szolgáltatások néhány elemét egyesítő tevékenységek a postai irányelv értelmezése szerint lehetnek új szolgáltatások, de ez nem szükségszerű. Ténylegesen inkább a hagyományos szolgáltatások alkalmazkodóképességét tükrözhetik.

A dokumentumcsere különbözik a 2.3. pontban említett piactól, mivel nem tartalmazza a postai küldemények gyűjtését és kézbesítését a szállított postai küldemények címzettjeinek. Csak az eszközöket tartalmazza, ideértve az alkalmi helységek biztosítását, illetve a harmadik fél általi szállítást, és lehetővé teszi a saját kézbesítést a szolgáltatásra előfizető felhasználók között. A dokumentumcsere használói egy zárt felhasználói csoport tagjai.

Az expresszküldemény-szolgáltatás szintén különbözik a 2.3. pontban említett piactól, mert a postai alapszolgáltatásokkal összehasonlítva több hozzáadott értéket tartalmaz (1). A postai küldemények gyorsabb és megbízhatóbb gyűjtése, szállítása és kézbesítése mellett az expresszküldemény-szolgáltatás tartalmazza a következő kiegészítő szolgáltatások közül néhányat vagy mindegyiket: biztosított kézbesítést megadott határidőre; gyűjtést a feladótól; személyes kézbesítés a címzett kezéhez; lehetőség a rendeltetési hely és a címzett személyének megváltoztatására menet közben; a kézbesített tétel átvételének megerősítése; a nyomon követés; személyhez szóló ügyfélszolgálat és egy sor igény szerinti szolgáltatás biztosítása. A fogyasztók általában hajlandók magasabb árat fizetni ezért a szolgáltatásért. A postai irányelv megfogalmazása szerint a fenntartható szolgáltatások tartalmazhatják az előírt díj- és tömeghatárokon belüli belföldi levélküldemények gyorsított kézbesítését. (1) A 90/16/EGK (HL L 10., 1990.1.12., 47. o.) és 90/456/EGK (HL L 233., 1990.8.28., 19. o.) bizottsági határozatok.

180

HU


2.5. A fenntartható szolgáltatások postai irányelvben foglalt meghatározásának sérelme nélkül az általános levélszolgáltatáson belül külön igények szerinti különböző tevékenységek különülnek el, amelyeket elméletileg különböző piacoknak lehet tekinteni: a gyűjtés és a küldemények feldolgozásának piacai, a küldemények szállításának és végül (belföldi vagy belföldre irányuló határokat átlépő küldemények) kézbesítésének piacai. Ebben a tekintetben különféle vevő-kategóriákat lehet megkülönböztetni. A magánvevők egységes szolgáltatás formájában igénylik a különféle termékeket és szolgáltatásokat. Az üzleti vevők azonban, melyek a 4.2. pontban említett szolgáltatók árbevételének legnagyobb részét adják, élénken keresnek lehetőségeket arra, hogy a végső szolgáltatás különféle összetevőit alternatív megoldásokkal helyettesítsék (tekintettel a szolgáltatás minőségi szintjeire és/vagy a felmerült költségekre), amelyeket egyes esetekben különböző szolgáltatók vagy alvállalkozók biztosítanak. Az üzleti vevők egyensúlyt szeretnének teremteni a saját kézbesítés és a postai szolgáltatás előnyeit és hátrányait mérlegelve. A meglévő monopóliumok korlátozzák az ilyen egyéni szolgáltatások külső ellátását, de máskülönben is korlátozzák azok piaci feltételek szerinti egyéni ellátását. A piaci valóság azt a véleményt támasztja alá, hogy a postai küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése különböző piacokat alkotnak (1). A versenyjog szempontjából érvényes lehet a négyféle piac közötti különbségétel.

Ez a helyzet a határokat átlépő küldemények esetében is, ahol a gyűjtést és a szállítást a feldolgozást végzőtől különböző postai szolgáltató végzi. Ugyanez a helyzet a belföldi küldemények esetében is, mivel a legtöbb postai szolgáltató megengedi a nagyobb vevőknek, hogy az alapdíjhoz képest árengedmény fejében vállalják a tömeges küldemények feldolgozását. A küldemények feladása és begyűjtése, illetve a fizetési mód ilyen körülmények között szintén változik. A nagyobb vállalkozások postatermeit most már gyakran közvetítők üzemeltetik, akik előkészítik, és előzetesen szétválogatják a küldeményeket, mielőtt végleges feldolgozás céljára átadnák a postai szolgáltatónak. A legtöbb postai szolgáltató továbbá lehetővé teszi valamilyen formában a hozzáférést a feldolgozási folyamat alatt, például megengedi, vagy éppen megköveteli, hogy a (szétválogatott) postát szállítási vagy feldolgozó központokban helyezzék el. Ez sok esetben nagyobb megbízhatóságot (szolgáltatási minőséget) eredményez azáltal, hogy így kikerülik a postai hálózat rendszerében lévő hibaforrásokat.

(1) Lásd a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményt (HL C 372., 1997.12.9., 5. o.)

08/1. kötet

b) Erőfölény

2.6. Mivel a legtöbb tagállamban a 4.2. pontban említett szolgáltató a számára biztosított kizárólagos jog eredményeként az egyetlen olyan szolgáltató, aki az adott tagállam teljes területén ellátja a közcélú postai szolgáltatást, ezért a Szerződés 86. cikkének értelmében erőfölénnyel rendelkezik a levélküldemények nemzeti piacon történő terjesztése terén. A felhasználó számára a terjesztés az a szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fontos nagyságrendi megtakarításokat, és az a szolgáltató, aki ezt a szolgáltatást ellátja, a legtöbb esetben a küldemények gyűjtése, feldolgozása és szállítása terén is erőfölénnyel rendelkezik a piacon. A terjesztést végző szolgáltató továbbá, különösen akkor, ha postai szolgáltató helyeket is üzemeltet, rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a felhasználók őt tekintik fő postai szolgáltatónak, mert ő a legnyilvánvalóbb, és ezért ő a természetes első választás. Ez az erőfölényes helyzet a legtöbb tagállamban továbbá olyan szolgáltatásokra is kiterjed, mint az ajánlott küldemények vagy különleges kézbesítési szolgáltatások és/vagy a csomagküldemények piacának néhány ága.

c)

Az erőfölénnyel rendelkező postai szolgáltatók feladatai

2.7. A Szerződés 86. cikke második bekezdésének b) pontja szerint akkor valósul meg visszaélés, ha a releváns szolgáltatás teljesítését a fogyasztók kárára korlátozzák. Amikor egy tagállam kizárólagos jogokat biztosít egy a 4.2. pontban említett szolgáltatónak, olyan szolgáltatások esetében, amelyeket az nem vagy nem a vevők igényeinek megfelelő feltételek mellett biztosít ugyanolyan módon, ahogyan a vele versenyző gazdasági szereplők biztosítanák, a tagállam a rájuk ruházott kizárólagos jogok egyszerű alkalmazásával arra ösztönzi ezeket a szolgáltatókat, hogy korlátozzák a vonatkozó szolgáltatás nyújtását, mivel ebben az esetben az ilyen területen működő magánvállalkozások ezeket a tevékenységeket hatékonyan nem képesek gyakorolni. Ez különösen ott fordul elő, ahol a postai szolgáltatás védelme érdekében olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek korlátozták az egyéb, elkülönült szolgáltatások nyújtását az elkülönült vagy szomszédos piacokon, például az expressz küldemények piacán. A bizottság felkért számos tagállamot, hogy töröljék el a kizárólagos jogokból eredő korlátozásokat a nemzetközi futárszolgálatok által megvalósuló expresszküldemény-szolgáltatás biztosítása tekintetében (2). (2) Lásd az előző oldalon lévő lábjegyzetet.

08/1. kötet

HU


A lehetséges visszaélés másik típusa az, ha nagyon kevéssé hatékony szolgáltatást nyújtanak, és nem használják ki a műszaki fejlődést. Ez károsítja azokat a vevőket, akiknek nincs lehetőségük választani alternatív szolgáltatók közül. Például a Bizottság által 1994-ben elkészített egyik jelentés (1) kimutatta, hogy azokban a tagállamokban, ahol nem voltak kitéve a versenynek, a postai szolgáltatók semmilyen előrehaladást sem tettek 1990 óta a méret- és tömeghatárok szabványosítása terén. A jelentés azt is kimutatta, hogy egyes postai szolgáltatók rejtett keresztfinanszírozást hajtottak végre a fenntartott és a nem fenntartott szolgáltatások között (lásd a 3.1. és 3.4. pontokat), ami a tanulmány szerint nagyrészt megmagyarázta, hogy miért voltak árbeli eltérések a tagállamok között 1994-ben, melyek különösen azokat a lakossági fogyasztókat sújtották, akik nem élveztek egyetlen árengedmény lehetőséget sem, mivel a szükségesnél magasabb árú fenntartott szolgáltatásokat vettek igénybe.

A példák szemléltetik azt a lehetőséget, hogy ahol különleges vagy kizárólagos jogokat kapnak, a postai szolgáltatók esetleg hagyják romlani a szolgáltatás minőségét (2), és nem teszik meg a szükséges lépéseket annak javítása érdekében. Ilyen esetekben a Bizottság késztetést érezhet arra, hogy fellépjen, figyelembe véve a 8.3. pontban említett feltételeket.

A határokon átnyúló postai szolgáltatások tekintetében a fent említett tanulmány kimutatta, hogy jelentős mértékben javítani kell a szolgáltatások minőségét, hogy azok megfeleljenek a vevők, különösen a lakossági fogyasztók igényeinek, akik ehelyett nem tudják igénybe venni a futárszolgálatot vagy a telefaxon történő továbbítást. 1995-ben és 1996-ban végzett független mérések javuló szolgáltatási minőséget jeleztek 1994-hez képest. Ezek a mérések azonban csak az első osztályú küldeményekkel foglalkoztak, és a legfrissebb mérések szerint a minőségi szint újra enyhén csökkent.

(1) UFC – Que Choisir, Postai szolgáltatások az Európai Unióban, 1994. április. (2) Néhány évtizeddel ezelőtt sok tagállamban a felhasználók még mindig megbízhattak abban, hogy a délelőtt feladott szabványos leveleket délutánra kikézbesítik. Azóta folyamatos hanyatlás volt megfigyelhető a szolgáltatás minőségében, különösen a kézbesítők napi járatainak számában, amely ötről egyre (vagy az Európai Unió néhány városában kettőre) csökkent. A postai szolgáltatók kizárólagos jogai kedveztek a minőségi szint csökkenésének, mivel megakadályoztak más vállalkozásokat, hogy belépjenek a piacra. Ennek következményeként a postai szolgáltatók nem voltak képesek modern technológiával ellensúlyozni a munkabérek emelését és a munkaidő csökkenését, ahogyan az a versenynek kitett vállalkozásoknál és iparágakban megvalósult.

181

A közösségbeli postai közszolgáltatók nagy része egy a végdíjakról szóló megállapodásról értesítette a Bizottságot, kérve annak a Szerződés versenyszabályokra vonatkozó rendelkezései szerinti értékelését. A megállapodást kötő felek kifejezésre juttatták, hogy céljuk a határokat átlépő küldemények kézbesítéséért járó tisztességes ellentételezés megállapítása, amely jobban tükrözi a felmerült valós költségeket és javítja a határokat átlépő postaszolgáltatás minőségét.

2.8. A szolgáltatás indokolatlan megtagadása szintén olyan visszaélés, amelyet tilt a Szerződés 86. cikke. Az ilyen magatartás a szolgáltatás 86. cikk második bekezdésének b) pontja szerinti korlátozásához vezet, és ha csak néhány felhasználó esetében alkalmazzák, a 86. cikk második bekezdés b) pontjával ellentétes hátrányos megkülönböztetésnek minősíthető, amely kimondja, hogy semmilyen eltérő feltétel nem alkalmazható az egyenértékű ügyletek esetében. A legtöbb tagállamban a 4.2. pontban említett szolgáltatók különböző pontokon hozzáférést biztosítanak postai hálózatukhoz a közvetítők számára. A hozzáférés feltételei, különösen az alkalmazott díjak azonban gyakran bizalmasak és megkönnyíthetik a diszkriminatív feltételek alkalmazását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy postai jogszabályaik ne ösztönözzék a postai szolgáltatókat arra, hogy indokolatlan különbséget tegyenek az alkalmazott feltételek tekintetében vagy kizárjanak egyes vállalkozásokat.

2.9. Amíg egy erőfölénnyel rendelkező cég jogosult megvédeni pozícióját a konkurenciával való versenyzés révén, különleges felelőssége, hogy tovább ne mérsékelje a piacon meglévő verseny mértékét. A kizárásra irányuló magatartások irányulhatnak a piacon már jelenlévő konkurensek felé, vagy megakadályozhatják új piaci szereplők megjelenését. Példák erre a jogsértő magatartásra: üzletkötés visszautasításának eszközként való felhasználása a versenytárs kiszorítására egy olyan cég által, amely egy termék egyedüli vagy domináns forrása, illetve amely ellenőrzés alatt tartja az alapvető technológiához vagy infrastruktúrához való hozzáférést, felfaló jellegű árképzés és szelektív árcsökkentés (lásd 3. szakasz), kizáró jellegű üzleti megállapodások, diszkrimináció mint egy szélesebb körű monopolizáló minta része, amelynek célja a versenytársak kizárása, illetve kizáró jellegű árengedményi rendszerek.

182

HU


3. KERESZTFINANSZÍROZÁS

a)

Alapelvek

3.1. A keresztfinanszírozás azt jelenti, hogy egy vállalkozás tevékenységének egy földrajzi vagy termékpiacon felmerült összes költségét vagy annak egy részét áthárítja egy másik földrajzi vagy termékpiacon folytatott tevékenységére. Bizonyos körülmények között, amikor szinte valamennyi szolgáltató fenntartott és nem fenntartott szolgáltatásokat nyújt, a postai ágazatban megvalósuló keresztfinanszírozás torzíthatja a versenyt, és ahhoz vezethet, hogy a versenytársak alulmaradnak olyan ajánlatokkal szemben, amelyeket nem a hatékonyság (ideértve a méretgazdaságosságot) és a teljesítmény, hanem a keresztfinanszírozás tesz lehetővé.

3.2. A keresztfinanszírozás nem torzítja a versenyt, ha a fenntartott tevékenységek költségét egyéb fenntartott tevékenységekből származó árbevételből is finanszírozzák, mivel ilyen szolgáltatások esetében nem lehetséges verseny. Ez a finanszírozás néha szükséges lehet, hogy a 4.2. pontban említett szolgáltatók mindenki számára azonos feltételek mellett eleget tehessenek általános szolgáltatási kötelezettségüknek (1). Például a kistelepülések nem jövedelmező levélkézbesítése finanszírozható a jóval kifizetődőbb városi levélkézbesítés árbevételéből. Ugyanez elmondható a fenntartott szolgáltatások biztosításának a verseny számára nyitva álló tevékenységek árbevételéből megvalósuló finanszírozásáról is. Továbbá, a nem fenntartott tevékenységek közötti keresztfinanszírozás önmagában nem jelent visszaélést.

3.3. Ezzel ellentétben, a 86. cikk megsértése által torzíthatja a versenyt, ha a fenntartott szolgáltatásokból finanszírozzák a verseny számára nyitva álló tevékenységek költségeit. Ez egyenértékűnek tekinthető a közösségben erőfölényt élvező vállalkozás piaci erővel való visszaélésével. A monopóliumot élvező tevékenységeket felhasználóknak továbbá olyan költségeket kell viselniük, amelyek nem kapcsolódnak a igénybevett szolgáltatáshoz. Mindazonáltal az erőfölénnyel rendelkező vállalkozások is versenyeznek az árban, javítják a cash flow-t, és részleges hozzájárulást szereznek fix (rezsi-) költségükhöz, kivéve, ha az árak felfaló jellegűek vagy ellentétben vannak a vonatkozó nemzeti vagy közösségi szabályozással.

(1) Lásd a postai irányelv 16. és 28. felsorolásait és 5. fejezetét.

08/1. kötet

b) Következmények

3.4. A 2.7. pontban az erőfölénnyel rendelkező postai szolgáltatók feladatainál hivatkozás történt a keresztfinanszírozásra. A 4.2. pontban említett szolgáltatók nem használhatják fel a fenntartott területből származó jövedelmüket, hogy abból keresztfinanszírozzák a verseny számára nyitva álló tevékenységeket. Az ilyen gyakorlat megakadályozhatja, korlátozhatja vagy torzíthatja a versenyt a nem fenntartott területen. A 90. cikk (2) bekezdésének rendelkezései értelmében néhány indokolt esetben azonban a keresztfinanszírozás jogszerűnek tekinthető például a kulturális célú küldemény (2) esetében, amíg nem diszkriminatív módon alkalmazzák, vagy a társadalmilag, egészségügyileg és gazdaságilag hátrányos helyzetben lévők számára biztosított különleges szolgáltatások esetében. Szükség esetén a Bizottság közli, milyen egyéb kivételt tesz lehetővé a Szerződés. Minden más esetben, számításba véve a 3.3. pontban jelzetteket, a 4.2. pontban említett szolgáltatók által nyújtott versenyszolgáltatások árának elvileg legalább azonosnak kell lennie a szolgáltatás átlagos összköltségével a közös költségek szétosztásának nehézsége miatt. Ez azt jelenti, hogy fedezi a szolgáltató közvetlen költségeit és a közös és rezsiköltségek megfelelő hányadát. A megfelelő arány kiszámításához objektív kritériumokat, például mennyiséget, a felhasznált időt (munkaerőt) kell alkalmazni. Ha egy keresztfinanszírozási esetben feltételként használják fel az érintett szolgáltatások által termelt árbevételt, lehetővé kell tenni, hogy egy ilyen helyzetben mesterségesen alacsonyan tartható legyen a vonatkozó tevékenységből származó árbevétel. A kereslet befolyásolta tényezőket, például az árbevételeket és a nyereségeket önmagukban a felfalás befolyásolja. Ha rendszeres és szelektív módon az átlagos teljes költségek alatt biztosítanának szolgáltatásokat, a Bizottságnak eseti alapon ki kellene vizsgálnia az ügyet a 86. cikk, a 86. cikk és 90. cikk (1) bekezdése, vagy a 92. cikk alapján.

4.

KÖZVÁLLALKOZÁSOK ÉS KÜLÖNLEGES VAGY KIZÁRÓLAGOS JOGOK

4.1. A Szerződés kötelezi a tagállamokat, hogy ne hozzanak, és ne tartsanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek ellentétesek a Szerződés szabályaival (90. cikk (1) bekezdése) olyan közvállalkozás vagy vállalkozások esetében,

(2) Az UPU erre „szellemi termék” néven utal, és tartalmazza a könyveket, hírlapokat, magazinokat és folyóiratokat.

08/1. kötet

HU


melyeknek különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítottak. A „vállalkozás” kifejezés minden olyan természetes és jogi személyre vonatkozik, aki jogállására és a finanszírozás módjára való tekintet nélkül gazdasági tevékenységet folytat. A postai küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése gazdasági tevékenységnek minősül, és ezekért a szolgáltatásokért rendes körülmények között ellenszolgáltatás jár.

5. A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGA

a)

A „közvállalkozás” kifejezés minden olyan vállalkozásra vonatkozik, amely felett az állami hatóságok közvetlen vagy közvetett módon meghatározó befolyást gyakorolhatnak a bennük lévő tulajdonjog, a bennük való pénzügyi részvétel és az őket irányító szabályok által (1). Az állami hatóságok részéről megnyilvánuló meghatározó befolyás különösen akkor feltételezhető, ha a közigazgatási hatóság közvetlen vagy közvetett módon a vállalkozás jegyzett tőkéjének nagyobb részét birtokolja, a vállalkozás által kibocsátott részvényekhez kötődő szavazati jogok többsége felett rendelkezik, illetve az igazgatási, vezetői vagy felügyeleti testület tagjainak több mint felét ő nevezheti ki. Olyan testületeket kell ilyen vállalkozásoknak tekinteni, akik részét képezik a tagállam államigazgatásának, és amelyek szervezett formában, ellenszolgáltatás fejében postai szolgáltatásokat nyújtanak harmadik személyeknek. A különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalkozások a 90. cikk (1) bekezdésének értelmében lehetnek köz vagy magántulajdonban is.

4.2. Az olyan postai szolgáltatókra vonatkozó nemzeti szabályozások, amelyeket a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokkal ruháztak fel egyes postai szolgáltatások biztosítására, a Szerződés 90. cikk (1) bekezdése értelmében „intézkedések”, és a Szerződésnek a cikkben említett rendelkezései szerint kell ezeket alkalmazni.

A tagállamok 90. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségén kívül a különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott köz- vagy magánvállalkozásokra a 85. és 86. cikk is vonatkozik.

183

Alapelvek

5.1. Ha különleges vagy kizárólagos jogokkal ruháznak fel egyet vagy többet a 4.2. pontban említett szolgáltatók közül, hogy elvégezzék a postai küldemények egyes kategóriáinak gyűjtését, ideértve a nyilvános helyeken való gyűjtést, szállítást és feldolgozást is, az elkerülhetetlenül korlátozza az ilyen szolgáltatásokat mind más, mind az érintett tagállamban alapított vállalkozások esetén. Ennek a korlátozásnak határokon átnyúló jellege is van, amikor az említett vállalkozások által kezelt postai küldemények feladói vagy címzettjei más tagállamban vannak vagy működnek. A gyakorlatban a postai szolgáltatás nyújtására vonatkozó korlátozások a Szerződés 59. cikkének jelentése értelmében (2) tiltást jelentenek a postai küldemények egyes kategóriáinak más tagállamba történő átszállítását illetően, még közvetítőkön keresztül is, valamint a határokat átlépő küldemények feldolgozása terén. A postaszolgálat biztosításával kapcsolatos indokolt korlátozásokat a postai irányelv állapítja meg.

5.2. A Szerződés 55. és 56. cikkével összefüggésben, a 66. cikk megállapítja az 59. cikk alóli kivételeket. Mivel ezek egy alapelv alól képeznek kivételt, korlátozottan kell értelmezni őket. A postai szolgáltatások tekintetében az 55. cikk szerinti kivétel csak a bírósági vagy közigazgatási eljárás során keletkezett és – esetlegesen – hatósági jogkör gyakorlásával kapcsolatos különleges küldemények átszállítására és elosztására vonatkozik, különös tekintettel a bírósági vagy közigazgatási eljárásokról szóló értesítőkre. Az ilyen küldemények szállítása és feldolgozása egy tagállam területén tehát a közérdek védelme érdekében engedélyköteles lehet (lásd az 5.5. pontot). A Szerződés alóli egyéb átmeneti felmentések feltételei ezekben a rendelkezésekben általában nem teljesülnek a postai szolgáltatásokkal kapcsolatban. Az ilyen szolgáltatások önmagukban képtelenek veszélyeztetni a közpolitikát, és nem érinthetik a közegészségügyet.

4.3. A legtöbb tagállamban különleges és kizárólagos jogok vonatkoznak olyan szolgáltatásokra, mint egyes postai küldemények gyűjtése, szállítása és feldolgozása, valamint arra a módra, ahogyan azokat a szolgáltatásokat biztosítják, például levélgyűjtő ládák kizárólagos elhelyezése nyilvános közutak mentén vagy az ország nevét viselő bélyegek kiadása.

5.3. Az Európai Bíróság joggyakorlata elvileg megengedi a további eltéréseket a kötelező követelmények alapján, feltéve, ha teljesítik az általános érdekű, alapvető nem gazdasági követelményeket, megkülönböztetés nélkül alkalmazzák őket, és arányban vannak az elérendő célkitűzésekkel. A postai szolgáltatások tekintetében a Bizottság által a postai

(1) A 80/723/EGK bizottsági irányelv a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, HL L 195., 1980.7.29., 35. o.

(2) Az 59. cikkből eredő alapelvek általános magyarázatáért lásd a Bizottság magyarázó közleményét a szolgáltatások határokon átnyúló szabad mozgásáról (HL C 334., 1993.9.12, 3. o.)

184

HU


szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos indokolt korlátozásnak tekintett alapvető követelmény az adatvédelem (a területen megvalósuló közelítési intézkedésektől függően), a levéltitok, a hálózat biztonsága veszélyes áru szállítása esetén, illetve a környezetvédelem és a területrendezés, ahol ez a Szerződés rendelkezései értelmében indokoltak. Ezzel ellentétben a Bizottság nem tekinti indokoltnak olyan korlátozások érvényesítését a postai szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban, melyek indoka a fogyasztók védelme, mert ennek az általános érdekű követelménynek eleget tehetnek a tisztességes üzleti magatartásról és a fogyasztók védelméről szóló általános jogszabályok is. A fogyasztók számára megvalósuló előnyöket tovább növeli a postai szolgáltatások szabadsága, feltéve, ha az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek a postai irányelv alapján jól meghatározottak és teljesíthetők.

5.4. A Bizottság tehát úgy véli, hogy bármilyen olyan különleges és kizárólagos jog fenntartását, amely korlátozza a határokat átlépő postai szolgáltatások teljesítését, meg kell indokolni a Szerződés 90. és 59. cikke fényében. Jelenleg azok a különleges és kizárólagos jogok, melyek alkalmazási területe nem terjed túl a fenntartott szolgáltatásokon a postai irányelv meghatározása szerint, prima facie indokoltak a 90. cikk (2) bekezdése értelmében. A kimenő, határokat átlépő küldemények néhány tagállamban, például Dániában, Hollandiában, Finnországban, Svédországban és Nagy-Britanniában de facto és de jure is liberalizáltak.

08/1. kötet

6. A TAGÁLLAMOK ÁLTAL ELFOGADOTT INTÉZKEDÉ-

SEK

a)

Alapelvek

6.1. A tagállamok szabadon határozhatják meg, hogy mit tekintenek általános érdekű szolgáltatásnak, hogy biztosítsák azokat a különleges és kizárólagos jogokat, melyek szükségesek azok elvégzéséhez, hogy szabályozzák azok végrehajtását, és ahol szükséges, finanszírozzák őket. A Szerződés 90. cikk (1) bekezdése szerint azonban a tagállamok olyan közvállalkozás és vállalkozások esetében, amelyeket különleges és kizárólagos jogokkal ruháztak fel, nem hozhatnak és nem tarthatnak hatályban egyetlen olyan intézkedést sem, amely ellentétes a Szerződés szabályaival, különösen annak a versenyre vonatkozó részeivel.

b) Következmények

b) Következmények

5.5. A postai irányelvben foglalt intézkedések elfogadása megköveteli a tagállamoktól postai szolgáltatásuk szabályozását. Ahol a tagállamok korlátozzák a postai szolgáltatókat az egyetemes szolgáltatás és az alapvető követelmények elérése érdekében, az ilyen szabályozások tartalmának meg kell felelnie az elérni kívánt célkitűzéseknek. Általános szabályként, a kötelezettségeket csoportos engedélyek és bejelentési eljárások keretén belül kell érvényesíteni, amelynek során a postai szolgáltatók bejelentik nevüket, jogi formájukat, jogosultságukat és címüket, illetve a nyilvánosság számára biztosított szolgáltatásaik rövid leírását. Különleges postai szolgáltatások esetében egyedi engedélyezésért kell folyamodni, ahol bizonyítják, hogy a kevésbé korlátozó eljárások nem biztosíthatják a célkitűzések elérését. A tagállamokat eseti alapon felkérhetik, hogy tájékoztassák a Bizottságot az általuk elfogadott intézkedésekről, hogy lehetősége legyen értékelni azok arányosságát.

6.2. Az egyetemes gyűjtő és feldolgozó hálózat üzemeltetése jelentős előnyökkel ruházza fel a 4.2. pontban említett szolgáltatót nem csak az egyetemes szolgáltatás meghatározása szerinti fenntartott vagy liberalizált, hanem egyéb más (nem egyetemes postai) szolgáltatás biztosításában is. A 90. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom, a 86. cikk (b) pontjával együtt olvasva, az erőfölény tárgyilagos indoklás nélküli használatára vonatkozik az egyik piacon annak érdekében, hogy piaci erőt szerezzenek más kapcsolódó vagy szomszédos, az előbbitől elkülönült piacokon, és így ott kockáztatják a verseny megszűnését. Olyan országokban, például Spanyolországban, ahol a levélküldemények helyi kézbesítése liberalizált, és a monopólium a városok közötti szállításra és kézbesítésre korlátozódik, az erőfölény felhasználása a monopólium átterjesztésére az utóbbi piacról az előzőre ezért összeegyeztethetetlen lenne a Szerződés rendelkezéseivel konkrét indokolás nélkül, ha az általános gazdasági érdek előzőleg nem került volna veszélybe. A Bizottság úgy véli, hogy helyénvaló lenne a tagállamoknak, ha tájékoztatnák a Bizottságot a különleges vagy kizárólagos jogok bármilyen kiterjesztéséről és annak indokolásáról.

6.3. A postai szolgáltatások végzésének korlátozása potenciális hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre, mivel a 4.2. pontban említettektől eltérő szolgáltatók által nyújtott

08/1. kötet

HU


szolgáltatások más tagállamokba vagy onnan irányuló küldeményekre is kiterjedhetnek, és a korlátozások hátráltathatják a más tagállamokban lévő szolgáltatók tevékenységét.

6.4. A 8. pont b) pontja vii. alpontjának értelmezése szerint a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük a hozzáférési feltételeket, illetve a különleges és kizárólagos jogok gyakorlását. Nem szükséges új testületeket létrehozniuk, hogy ezt meg tegyék, de nem kell a 4.2. pont szerinti szolgáltatójuknak (1) vagy a vele (jogi, közigazgatási vagy szervezeti) kapcsolatban lévő testületnek felügyeleti jogkört adniuk a kiadott kizárólagos jogokhoz és a postai szolgáltatók tevékenységéhez általában. Az erőfölénnyel rendelkező vállalkozás nem rendelkezhet ilyen erővel versenytársai fölött. Mind elméletben, mind gyakorlatban alapvető fontosságú a felügyeleti hatóság függetlensége az összes felügyelt vállalkozástól. A torzulás nélküli verseny Szerződés által megkövetelt rendszerét csak akkor lehet biztosítani, ha szavatolják a különböző gazdasági szolgáltatók egyenlő lehetőségeit, ideértve az érzékeny üzleti titoktartást. Ha megengedik egy szolgáltatónak, hogy ellenőrizze versenytársa nyilatkozatait, vagy ha egy vállalkozásnak jogkört adnak versenytársa tevékenységének felügyeletére vagy az engedélyek odaítélésében való részvételre, az azt jelenti, hogy az ilyen vállalkozás üzleti információkat szerez versenytársáról, és ezáltal lehetősége nyílik befolyásolni annak tevékenységét.

7. POSTAI SZOLGÁLTATÓK ÉS ÁLLAMI TÁMOGATÁS

185

piaccal minden olyan állami támogatás, amely hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre, kivéve egyes körülményeket, amikor a kivételt megadják vagy megadhatják. A 90. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a 92. és 93. cikk alkalmazható a postai szolgáltatásokra (2).

A 93. cikk (3) bekezdése alapján a tagállamok kötelesek jóváhagyás végett értesíteni a Bizottságot az összes támogatási vagy a jelenlegi támogatási rendszer megváltoztatását célzó tervükről. A Bizottság továbbá köteles figyelemmel kísérni a korábban már engedélyezett vagy a Szerződés hatálybalépése előtti időből való, vagy az érintett tagállam csatlakozása előtti támogatásokat.

Valamennyi egyetemes szolgáltató jelenleg a legutóbb a 93/84/EGK irányelvvel (3) módosított, a tagállamok és az állami vállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló, 1980. június 25-i 80/723/EGK bizottsági irányelv (4) hatálya alá tartozik. A 4.2. pontban említett szolgáltatók számláinak a 8. pont b) pontjának vi. alpontjában tárgyalt átláthatósági követelménye mellett a tagállamoknak tehát biztosítaniuk kell, hogy a közöttük és a szolgáltatók közötti pénzügyi kapcsolatok az irányelv rendelkezése szerint átláthatók legyenek, hogy világosan kitűnjenek a következők:

a) az állami alapok közvetlenül hozzáférhetők, ideértve az adómentességet vagy csökkentést;

b) az állami alapok egyéb közvállalkozásokon vagy pénzintézeteken keresztül érhetők el; a)

Alapelvek

c) az állami alapokat jelenleg mire használják fel. Amíg a 4.2. pontban említett néhány szolgáltató igencsak nyereséges, a többség úgy tűnik, hogy vagy pénzügyi veszteséget szenved, vagy közel van a nullszaldós eredményhez a postai tevékenységekben, noha a mögöttes pénzügyi teljesítmény adatai korlátozottak, mivel viszonylag kevés szolgáltató teszi ellenőrizhető szabványok szerint rendszeresen közzé a megfelelő információkat. Néhány postai szolgáltató azonban dotáció vagy közvetett támogatás (például adómentesség) formájában megvalósuló közvetlen pénzügyi támogatást kap még akkor is, ha a tényleges számok gyakran nem átláthatók.

A Bizottság különösen a következőket figyeli az állami alapok hozzáférhetővé tételekor:

a) a működési költségek kiegyenlítése;

b) a tőke biztosítása; A Szerződés a Bizottságot teszi felelőssé a 92. cikk betartatásáért, amely kimondja, hogy összeegyeztethetetlen a közös (1) Különösen lásd: RTT kontra GB-Inno-BM C-18/88. sz. ügy [1991.] EBHT I-5981, 25-28. pontját.

(2) Banco de Credito Industrial kontra Ayuntamiento Valencia C-387/92. sz. ügy [1994.] EBHT I-877. (3) HL L 254., 1993.10.12., 16. o. (4) HL L 195., 1980.7.29., 35. o.

186

HU


c) vissza nem térítendő támogatás vagy kölcsön biztosítása előjogok alapján,

08/1. kötet

állami támogatásnak tekintendők, melyek alapja a 92. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalom alóli mentesség a 90. cikk (2) bekezdése alapján (2).

d) pénzügyi előnyök biztosítása a nyereség megelőlegezése vagy a kötelezettségek kiegyenlítése által;

e) a felhasznált állami alapok szabályos megtérülésének megelőlegezése;

8.

AZ ÁLTALÁNOS SZOLGÁLTATÁS

GAZDASÁGI

ÉRDEKŰ

f) a közigazgatási hatóságok által kirótt pénzügyi terhek kiegyenlítése.

a)

b) A 90. és 92. cikk alkalmazása

A Bizottság felkérést kapott, hogy vizsgáljon meg számos olyan adókedvezményt, amelyet postai szolgáltatóknak adtak a Szerződés 92. cikke alapján és a 90. cikkel összefüggésben. A Bizottság annak ellenőrzésére törekedett, hogy a kiváltságos adóügyi eljárás felhasználható volt-e a szolgáltató verseny számára nyitott tevékenységeinek keresztfinanszírozására. Abban az időben a postai szolgáltató nem rendelkezett analitikus postai elszámolási rendszerrel, mely lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy különbséget tegyen a fenntartott és a versenytevékenységek között. Ezzel összhangban a Bizottság a területen végzett tanulmányok eredményei alapján megbecsülte a postai szolgáltató számára az egyetemes szolgáltatási kötelezettség miatt felmerült költségeket, és összehasonlította azokat az adókedvezményekkel. A Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a költségek meghaladták a kedvezményeket, és ezért úgy döntött, hogy a kérdéses adózási rendszer nem vezethetett a szolgáltató verseny számára nyitott tevékenységeinek keresztfinanszírozásához (1).

Alapelvek

8.1. A Szerződés 90. cikkének (2) bekezdése kivételt tesz lehetővé a Szerződés szabályainak alkalmazása alól, ahol azok alkalmazása jogszabály által vagy ténylegesen akadályozza a 4.2. pontban említett szolgáltatókra általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása céljából átruházott különleges feladatok végrehajtását. A tagállamok ezirányú jogának sérelme nélkül, a feladat elsősorban az, hogy meghatározzák az általános érdekű szolgáltatások egyes követelményeit, ez az egyetemes postaszolgáltatás biztosítását és fenntartását tartalmazza, mely elérhető, költséghatékony és átlátható díjak mellett biztosítja a közcélú postai hálózathoz való országos hozzáférést méltányos távolságon belül és megfelelő nyitvatartási idő mellett, ideértve a postai küldemények gyűjtését a rendelkezésre álló levélgyűjtő szekrényekből vagy gyűjtési pontoktól a terület egészén, az ilyen küldemények időben történő kézbesítését a megjelölt címre, valamint a kapcsolt szolgáltatásokat, amelyeket szabályozási jellegű intézkedések alapján az egyetemes kézbesítést különleges minőségben végző szolgáltatókra ruháznak. Az egyetemes szolgáltatásnak fejlődnie kell válaszként a társadalmi, gazdasági és műszaki környezetre, illetve a felhasználók igényeire.

Érdemes megjegyezni, hogy döntésében a Bizottság felhívta az érintett tagállamot, bizonyosodjon meg arról, hogy a postai szolgáltató rendelkezik-e analitikus költség-elszámolási rendszerrel, és éves jelentést kért, amely lehetővé teszi a közösségi jogszabályoknak való megfelelés vizsgálatát.

Az érintett általános érdek megköveteli, hogy a Közösségben elérhető legyen egy valóban integrált postai hálózat, amely lehetővé teszi az információ hatékony áramlását, és ezáltal előmozdítja egyrészről az európai ipar versenyképességét, a kereskedelem fejlődését és a tagállamok régiói közötti nagyobb összetartó erőt, másrészről javítja az Unió állampolgárai közötti társadalmi érintkezést. A fenntartott szolgáltatások meghatározásának számításba kell vennie az általános gazdasági érdekű szolgáltatás biztosításához szükséges pénzügyi erőforrásokat.

Az Elsőfokú Bíróság jóváhagyta a Bizottság határozatát, és kimondta, hogy az adott postai szolgáltató adókedvezményei

8.2. A közcélú hálózat fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges pénzforrások még mindig főleg a 2.3. pontban említett tevékenységekből származnak. Jelenleg és a közösségi szintű harmonizáció hiányában a legtöbb tagállam a küldemény

(1) NN 135/92. sz. ügy, HL C 262., 1995.10.7., 11. o.

(2) FFSA kontra Bizottság T-106/95. sz. ügy [1997.] EBHT II-229

08/1. kötet

HU


tömege szerint állapította meg a monopólium korlátjait. Néhány tagállam egyesíti a tömeg- és árkorlátozást, míg egy tagállam csak árkorlátozást alkalmaz. A Bizottság által a tagállamokban megvalósuló küldeményforgalomból származó árbevétellel kapcsolatban szerzett információ azt látszik jelezni, hogy a piaccal kapcsolatos különleges vagy kizárólagos jogok fenntartása kivételes körülmények hiányában elegendő lehet, hogy szavatolja a fejlődést és a közcélú postai hálózat fenntartását.

A postai irányelv harmonizálja azokat a szolgáltatásokat, melyek számára a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat tarthatnak fenn addig a szintig, mely szükséges az egyetemes szolgáltatás biztosításának fenntartásához. Addig a mértékig, amíg a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat adnak a szolgáltatás számára, a szolgáltatást külön termékpiacnak kell tekinteni az egyedi esetek elbírálásakor, különösen a címzett reklámküldemény, a belföldre irányuló határokat átlépő és a határokat átlépő belföldi küldeményforgalom, illetve a küldemények gyűjtése, feldolgozása és szállítása tekintetében. A Bizottság figyelembe fogja venni azt a tényt, hogy ezek a piacok számos tagállamban teljesen vagy részlegesen liberalizáltak.

8.3. A versenyszabályok és a Szerződés egyéb, postai ágazatra vonatkozó szabályainak alkalmazásakor a Bizottság, panaszra vagy saját kezdeményezésére, számításba veszi a postai irányelvben megállapított harmonizált meghatározást annak értékelésekor, hogy a fenntartott szolgáltatások terjedelme indokolt-e a 90. cikk (2) bekezdésének értelmében. A kiindulási pont az a feltételezés lesz, hogy addig a mértékig, amíg a fenntartott szolgáltatások a postai irányelv által meghatározott határok közé esnek, a különleges vagy kizárólagos jogok prima facie indokoltak a 90. cikk (2) bekezdése szerint. Ezt a feltételezést azonban meg lehet cáfolni, ha a tények egy esetben azt mutatják, hogy a korlátozás nem felel meg a 90. cikk (2) bekezdése szerinti feltételeknek (1).

8.4. A címzett reklámküldemény-piac még mindig tagállamonként eltérő ütemben fejlődik, mely ebben a stádiumban megnehezíti a Bizottság számára, hogy általános módon (1) A 90. cikk (2) bekezdésében megállapított kivétel alkalmazási korlátozásaival kapcsolatban lásd a Bíróság által elfoglalt álláspontot a következő ügyekben: C-179/90. Merci convenzionali porto di Genova kontra Siderurgica Gabrielli [1991.] EBHT I-1979; C-41/90. Klaus Höfner és Fritz Elser kontra Macroton [1991.] EBHT I-5889.

187

meghatározza a tagállamok szolgáltatással kapcsolatos kötelezettségeit. A címzett reklámküldeménnyel kapcsolatos két fő kérdés a fogyasztók lehetséges visszaélése annak díjrendszerével és liberalizálásával (mivel a fenntartott küldeményeket alternatív szolgáltató kézbesíti, mintha azok nem címzett reklámküldemények lennének), hogy megkerüljék a 8.2. pontban említett fenntartott szolgáltatásokat. A címzett reklámküldemény-szolgáltatásokat nem korlátozó tagállamok, mint például Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Ausztria, Svédország és Finnország tapasztalata még mindig nem teljes és nem teszi lehetővé a végleges általános értékelést. Ennek a bizonytalanságnak a tekintetében helyénvalónak látszik átmenetileg eseti alapon eljárni. Ha az adott körülmények szükségessé teszik, és a 8.3. pont sérelme nélkül, a tagállamok fenntarthatnak egyes létező korlátozásokat a címzett reklámküldemény-szolgáltatással kapcsolatban, vagy bevezethetnek engedélyezést, hogy elkerüljék a forgalom mesterséges torzítását és a bevételek jelentős destabilizálását.

8.5. A belföldre irányuló, határokat átlépő küldemények kézbesítése tekintetében a belföldre irányuló határokat átlépő küldemény kézbesítése szerinti tagállamban lévő postai szolgáltató által a feladás szerinti tagállamban lévő szolgáltatótól kapott végdíj rendszere jelenleg felülvizsgálat alatt van, hogy a jelenlegi túl alacsonyak helyett olyan végdíjakat dolgozzanak ki, amelyek összhangban vannak a kézbesítés tényleges költségeivel.

A 8.3. pont sérelme nélkül a tagállamok fenntarthatnak bizonyos létező korlátozásokat a belföldre irányuló, határokat átlépő küldemények feldolgozása tekintetében (2), hogy elkerüljék a forgalom mesterséges eltérítését, amely a közösségi forgalmon belül megemelné a határokat átlépő küldemények költségét. Az ilyen korlátozások csak azokat a tételeket érinthetik, melyek a szolgáltatások fenntartható területére esnek. A helyzet egyedi esetekben történő értékelésekor a Bizottság figyelembe veszi a tagállamok lényeges és különös körülményeit.

8.6. Számos tagállamban a postai szolgáltatók egyre nagyobb mértékben megnyitják harmadik személyek előtt a postai küldemények gyűjtését, feldolgozását és szállítását. Mivel az ilyen megnyitás árbevételi hatásai a különböző tagállamok (2) Ez különösen egy adott államból származó olyan küldeményeket érinthet, amelyeket egy gazdasági vállalkozás szállított át egy másik tagállamba, hogy ott annak a tagállamnak a postai szolgáltatója révén bejuttassa a közcélú postai hálózatba.

188

HU


helyzete szerint változhatnak, egyes tagállamok, ha sajátos körülményeik szükségessé teszik és a 8.3. pont sérelme nélkül fenntarthatnak meglévő korlátozásokat a postai küldemények közvetítők által végzett gyűjtése, feldolgozása és szállítás tekintetében (1), oly módon, hogy lehetővé tegyék a 4.2. pontban említett szolgáltató számára szükséges átszervezést. Az ilyen korlátozásoknak azonban elméletileg csak a meglévő monopóliumok által lefedett postai küldeményekre kell vonatkozniuk, nem korlátozhatják azt, amit az érintett tagállamban már elfogadtak, és összeegyeztethetőnek kell lenniük a postai hálózat 8. pont b) pontjának vii. alpontjában megállapított megkülönböztetés nélküli hozzáférésével.

b) A 90. cikk (2) bekezdésének postai ágazatban megva-

lósuló alkalmazásának feltételei

A következő feltételeket kell alkalmazni a 90. cikk (2) bekezdése szerinti kivételek esetében:

i.

Egyéb postai szolgáltatások liberalizálása

Azokat a szolgáltatásokat kivéve, melyek fenntartását a postai irányelv megengedi, a tagállamoknak vissza kell vonniuk a postai szolgáltatás ellátására vonatkozó valamennyi különleges és kizárólagos jogot addig a mértékig, amíg a 4.2. pontban említett postai szolgáltató számára kijelölt, általános gazdasági érdekű szolgáltatás biztosítására vonatkozó konkrét feladat elvégzése nem ütközik jogszabályi vagy ténybeli akadályba, kivéve a hatósági jogkör gyakorlásához kötődő küldeményeket, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy biztosítsák valamennyi gazdasági szolgáltató számára a postai szolgáltatások ellátását.

Ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy, ahol szükséges, bejelentési eljáráshoz vagy csoportengedélyhez és, amikor szükséges, egyéni engedélyezési eljáráshoz kössék az ilyen szolgáltatásokat, amelyek célja az alapvető követelmények érvényesítése és az egyetemes szolgáltatás védelme. A (1) A feladónak még monopolhelyzetben is szabadságában áll igénybe venni egy közvetítő által végzett konkrét szolgáltatást, mint például a postai szolgáltatónál való elhelyezést megelőző előzetes válogatást.

08/1. kötet

tagállamoknak ebben az esetben biztosítaniuk kell, hogy az ilyen eljárások átláthatók, tárgyilagosak és megkülönböztetés nélküliek legyenek, illetve hogy elutasításuk esetén hatékony fellebbezési eljárás álljon rendelkezésre.

ii.

Kevésbé korlátozó eszközök hiánya az általános gazdasági érdekű szolgáltatások biztosítása érdekében

Kizárólagos jogok csak akkor adhatók vagy tarthatók fenn, ha azok elkerülhetetlenek az általános gazdasági érdekű feladatok végrehajtásának biztosítása érdekében. Sok területen, új vállalkozások piacra lépése, azok egyedi készségei és szakismerete révén hozzájárulhat az általános gazdasági érdekű feladatok megvalósulásához.

Ha a 4.2. pontban említett szolgáltató nem biztosítja kielégítően az egyetemes szolgáltatás postai irányelv által megkövetelt minden elemét (például azt, hogy az érintett tagállam minden állampolgára, különösen a távoli helyeken élők, hozzáférhessenek a hírlapokhoz, folyóiratokhoz és könyvekhez), még az egyetemes postai hálózat és különleges vagy kizárólagos jogok előnye esetén sem, az érintett tagállamnak fel kell lépnie (2). Ahelyett, hogy kiterjesztenék a már megadott jogokat, a tagállamoknak meg kell teremteniük azt a lehetőséget, hogy a versenytársak nyújtsák ezt a szolgáltatást, és ebből a célból az alapvető követelményeken kívüli kötelezettségekkel ruházzák fel azokat a szolgáltatókat. Az összes ilyen kötelezettségnek tárgyilagosnak, megkülönböztetés nélkülinek és átláthatónak kell lennie.

iii. Arányosság

A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell, hogy bármilyen kiadott különleges vagy kizárólagos jog terjedelme arányban legyen az ilyen jogok által elérni kívánt általános gazdasági érdekkel. A saját kézbesítés, tehát a postai küldemény a feladó természetes vagy jogi személy (ideértve a testvér- vagy leányszervezeteket is) által biztosított postai szolgáltatása vagy az ilyen küldemények kizárólag az ezek megbízása alapján eljáró harmadik személy által történő gyűjtésének és (2) A postai irányelv 3. cikke szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a felhasználók élvezzék az egyetemes szolgáltatás jogát.

08/1. kötet

HU


szállításának tiltása például nem lenne arányos azzal a célkitűzéssel, hogy biztosítani kell a megfelelő erőforrásokat a közcélú postai hálózat számára. A tagállamoknak módosítaniuk is kell az ilyen különleges vagy kizárólagos jogok alkalmazási területét az olyan igények és feltételek változása szerint, amelyek alapján a postai szolgáltatás biztosítása történik, és számításba véve a 4.2. pontban említett szolgáltatónak nyújtott minden állami támogatást.

iv.

Független szabályozó hatóság által végzett ellenőrzés

A 4.2. pontban említett szolgáltatók által végzett közszolgálati feladatok, a közcélú postai hálózat nyílt hozzáférésének és, adott esetben, az engedélyek megadásának vagy a bejelentési kötelezettség ellenőrzésének, illetve a 4.2. pontban említett szolgáltatók különleges vagy kizárólagos jogainak gazdasági szolgáltatók által megvalósuló ellenőrzését az előbbiektől független testületnek vagy testületeknek kell végrehajtania/végrehajtaniuk (1).

Ennek a testületnek különösen azt kell biztosítania, hogy a fenntartott szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések teljes mértékben átláthatók, számlázásuk elkülönülten történik, és elkülönülnek a nem fenntartott szolgáltatásoktól, például a nyomtatástól, címkézéstől és borítékolástól, hogy a részben fenntartott, részben liberalizált szolgáltatások feltételei különbözők, és hogy a fenntartott szolgáltatás minden postai ügyfél számára rendelkezésre áll, függetlenül attól, hogy megvásárolja-e a nem fenntartott szolgáltatást is.

189

postai hálózatot üzemeltetők könnyen megvalósíthatják a fogyasztók ár és szolgáltatás szerinti megkülönböztetését az egyes osztályok között vagy azokon belül, mivel a jelentős rezsiköltségeket nem lehet teljesen és pontosan elkülöníteni a szolgáltatások szerint. Ezért rendkívül nehéz meghatározni a közöttük fennálló keresztfinanszírozást, mind a postai küldemények postai hálózatban történő kezelésének különböző lépcsőfokai, mind a fenntartott, illetve a versenyfeltételek szerint biztosított szolgáltatások között. Számos szolgáltató továbbá kedvezményes díjakat alkalmaz a kulturális jellegű küldemények esetében, melyek egyértelműen nem fedezik az átlagos teljes költségeket. Az 5. és 90. cikk kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy teljes mértékben betartsák a közösségi jogszabályokat. A Bizottság úgy véli, hogy a kötelezettség tagállam általi betartásának legmegfelelőbb módja az lenne, ha megkövetelné a 4.2. pontban említett szolgáltatóktól, hogy elkülönített számvitelt vezessenek, melyek külön feltüntetik többek között a kizárólagos jogok és a versenyfeltételek alapján nyújtott szolgáltatások biztosításával összefüggő költségeket és árbevételeket, és lehetővé teszik a közcélú postai hálózat különböző hozzáférési pontjainál alkalmazott feltételek teljes értékelését. A fenntartott és a versenyszerű szolgáltatásokhoz tartozó elemekből felépülő szolgáltatásokat is meg kell különböztetni az egyes elemek szerint. A belső elszámolási rendnek következetesen alkalmazott és tárgyilagosan indokolt költség-elszámolási elveken kell alapulnia. A költségelszámolásokat össze kell állítani, auditáltatni kell a nemzeti szabályozó hatóság által esetlegesen kijelölt független könyvvizsgálóval, és közzé kell tenni a vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályokkal, illetve a gazdasági szervezetekre vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban.

vii. A postai hálózat megkülönböztetés nélküli elérése v.

A fenntartott szolgáltatások hatékony ellenőrzése

A verseny alkalmazási területéből kizárt feladatok hatékony ellenőrzését a tagállamoknak kell biztosítaniuk a közzétett szolgáltatási feltételek és teljesítményszintek hatékony ellenőrzésével, és rendszeresen és nyilvánosan közzé kell tenni azok teljesítését.

vi.

A szolgáltatóknak úgy kell biztosítaniuk az egyetemes postai szolgáltatásokat, hogy megfelelő nyilvános hozzáférési pontokon megkülönböztetés nélküli hozzáférést biztosítsanak a vevőknek és közvetítőknek a felhasználók igényeivel összhangban. A hozzáférés feltételeinek, ideértve a szerződéseket is, (ha felajánlják) átláthatóknak kell lenniük, illetve azokat megfelelő módon közzé kell tenni, és megkülönböztetés nélkül biztosítani.

A könyvelés átláthatósága

A 4.2. pontban említett minden egyes szolgáltató egyetlen postai hálózaton belül versenyez több piacon. Az egyetemes (1) Lásd különösen a postai irányelv 9. és 22. cikkét.

Úgy tűnik, néhány szolgáltató nem átlátható módon kínál kedvezményes tarifákat bizonyos ügyfélcsoportoknak. A tagállamoknak ellenőrizniük kell a hálózathoz való hozzáférés

190

HU


feltételeit annak érdekében, hogy ne legyen megkülönböztetés sem a használat feltételei, sem a fizetendő díjak tekintetében. Különösen azt kell biztosítani, hogy a közvetítők, ideértve más tagállamok szolgáltatóit, választhassanak a közcélú postai hálózat rendelkezésre álló hozzáférési pontjai között, és ésszerű időtartamon belül hozzáférést kapjanak olyan alapú árképzési feltételek mellett, amelyek figyelembe veszik az igényelt konkrét szolgáltatást. Az a kötelezettség, hogy megkülönböztetés nélküli hozzáférést kell biztosítani a közcélú postai hálózathoz, nem jelenti azt, hogy a tagállamok számára kötelező hozzáférésről gondoskodni területükön olyan levélküldemények számára, melyeket a postai monopólium megszegésével gazdasági társaságok szállítanak át egy másik országba, hogy annak az országnak a postai szolgáltatója révén juttassanak be a közcélú postai hálózatba abból az egyetlen okból, hogy kihasználják az alacsonyabb postai díjszabásokat. Más gazdasági ok, például a termelési költségek és létesítmények, a hozzáadott érték vagy a másik tagállamban biztosított szolgáltatási színvonal nem tekinthető helytelennek. A csalást a független szabályozó testület szankcionálhatja. Jelenleg alkalmanként elutasítják, vagy csak feltételtől függően teszik lehetővé a postai hálózatokhoz való határokat átlépő hozzáférést az olyan postai küldemények esetében, amelyek előállítási folyamata határokat átlépő adatátvitelt tartalmaz, mielőtt a postaküldemény fizikai formát öltene. Ezeket az eseteket általában nem fizikai újrapostázásnak nevezik. Ilyen

08/1. kötet

körülmények között ez valóban gazdasági problémát jelenthet a küldeményt kézbesítő postai szolgáltatás számára a postai szolgáltatók között alkalmazott végdíjak miatt. A szolgáltatók úgy igyekeznek megoldani ezt a problémát, hogy megfelelő végdíjrendszert vezetnek be. A Bizottság a Szerződés 5. cikkének első bekezdése szerint felkérheti a tagállamokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot az alkalmazott hozzáférési feltételekről és azok okairól. A Bizottság nem fedheti fel az ilyen kérelmek eredményeként kapott információkat, csak olyan mértékig, ahogyan azt a szakmai titoktartási kötelezettség megkívánja.

9. ÁTTEKINTÉS

Ennek a közleménynek az elfogadása közösségi szinten történt, hogy megkönnyítse a postaszolgálattal kapcsolatos egyes vállalkozások magatartásának és állami intézkedéseknek az értékelését. Helyénvaló, hogy a fejlődés egy bizonyos időszaka után, lehetőleg 2000-re a Bizottságnak lefolytassa a postai ágazat értékelését a Szerződés szabályaival összhangban, hogy megállapítsák, hogy az ebben az értékelésben megállapított nézetek társadalmi, gazdasági vagy műszaki szempontból és a postai ágazatban felmerülő esetek tapasztalata alapján módosításra szorulnak-e. A Bizottság megfelelő időben az értékelés céljainak fényében globális értékelést folytat le a postai ágazatban kialakult helyzetről.

No title

Recommend Documents