rg Díj
* 201
be
Raou
Budai ófár allen lW
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2014. február ® 5774.Adar I. ® XVI. évfolyam 1. szám
Munkára fel! Verő Tamás: Munkára fel! 1. oldal Imaidők és Jahrzeitok 2. oldal Háztáji Hírek Jávor Viola sz. Billitzer: Tachlesz 3. oldal Csillag Ferenc: Amit érdemes megnézni XXXVI. 4-5. oldal Porosz Péter: 1945. január 27. 5. oldal Herskovics Péter: Anyám háborús történetei I. 6-7. oldal S.É.: Alice Herz-Sommer, a világ legidősebb holokauszt túlélője 8. oldal
Miért nem tarthatja azonos időpontban több zsidó szervezet saját rendezvényét, ünnepi programját? Miért, és mit nem szabad? Nagy felháborodást kelt, ha a programtervezésnél nem veszik figyelembe a zsidó szervezetek a többi szervezet programját és ez által az időpontok ütköznek egymással. Előre tervezve, próbálunk egyeztetni: mikor tartjátok hanuka ünnepségeteket, vagy mikor lesz sok embert vonzó rendezvényetek, programotok, eseményetek? De miért is kell erre ekkora hangsúlyt fektetnünk? Elvonjuk egymástól a vendégeket, a látogatókat? Igen! Amikor nem egyeztettük előre, hogy hozzánk éppen egy neves személyiség jön beszélgetést tartani, ha nem fixáljuk le előre, hogy egy érdekes filmet vetítünk le ezen a szombat estén, és egy másik helyszínen is valami vonzó program van, akkor bizony, ezt megérezzük a látogatók számán. De jól van ez így? Tekintsünk a gondok mögé! Amennyiben kooperálunk, össze tudjuk egyeztetni a társszervezetekkel a programjainkat, ezáltal segítve egymást. Azért is kell együttműködnünk, mert az ünnepeink nem meglepő módon - azonos időpontra esnek.
Szakszon Réka: Nem idegen 9-10. oldal Lefkovics Péter versei 10. oldal A Micve Klub programajánlója 11. oldal A Micve Klub februári programja 12. oldal
Ebben a gondolatmenetben az a legfájóbb, hogy sajnos nehézkesen tudjuk megszólítani a „körön kívülieket”, az asszimilációba menekülő magyar zsidóság nagyobb hányadát. Ha nagyobb mozgósításra lennénk képesek, ha a magyarországi zsidó társadalom passzív, rejtőzködő részét is képesek lennénk elérni, akkor sokkal kisebb gondot jelentene több, azonos időpontban megtartott rendezvény. Jó lenne, ha azokhoz is eljutnánk, akik egy
évben egyszer sem jönnek el zsinagógáinkba, rendezvényeinkre. Fontos célkitűzésünk kell legyen, hogy tágítsuk a kört, és minél több emberrel lépjünk kapcsolatba.
Jó lenne kitalálni olyan új programokat, melyek a jelenleginél több ember érdeklődését tudják felkelteni. A meglevő, aránylag kicsiny kör - a csoportok azon tagjai, akik eddig is mindig és mindenhol megjelennek - nem képezné alku és időpont egyeztetés tárgyát. Túl kell lépnünk saját árnyékunkon! Könnyebb levelezni a többi szervezettel, hogy ekkor és ekkor programot tartunk, és így a meglévő becses közönségünk sorban meg tud jelenni több helyszínen, és így mindenki jól jár. Vajon ezt az utat kívánjuk járni a jövőben is? Észre kellene vennünk, hogy ezzel csak elodázzuk a problémát. A zsidóság mostani hivatalos képviselői, sajnos csak töredékét képviselik a magyar zsidóságnak. Ezt, úgy tűnik, mindenki elfogadja kész tényként. Pedig törekednünk kellene arra, hogy eljussunk azokhoz a zsidó származású emberekhez, akik különféle jogos, vagy jogtalan indokok alapján távol tartják magukat hitéletünktől. (Lehet, hogy nincs szükségük a zsidó közösségi életre? Lehet, de ameddig nem ismerik meg, nem látják, láttatják magukat, addig nincs is választási/változtatási lehetőségük. Persze ez is egy választás! Vagy nem?) Amennyiben jól működünk, vonzó programokat kínálunk, autentikusak vagyunk, tényleges verseny, valós vetélkedés alakulhatna ki, és akkor nem kellene összekacsintva, nyögvenyelősen időpontokat egyeztetni. Munkára fel! Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2014. február
5774. Adar I.
Imaidők 2014. év februári imarendje - 5774. Adar I. Február 01. 10.00 szombat
Ünnepi ima - TRUMA (Hávdálá: 17.33)
Adar I. 01.
03. 07.02 06. 07.01 07. 17.30 08. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 16.36) Ünnepi ima - TEVAVE (Hávdálá: 17.44)
03. 06. 07. 08.
10. 07.02 13. 07.01 14. 17.30 15. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 16.47) Ünnepi ima - KI TISZA (Hávdálá: 17.54)
10. 13. 14. 15.
17. 07.02 20. 07.01 21. 17.30 22. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 16.58) Ünnepi ima - VAJAKHEL (Hávdálá: 18.04)
17. 20. 21. 22.
24. 07.02 27. 07.01 28. 17.30 Március 01. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.09) Ünnepi ima - PEKUDEJ (Hávdálá: 18.14)
24. 27. 28. 29.
03. 07.02 06. 07.01 07. 17.30 08. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Adar II. 01. Sáchrit - Reggeli ima 04. Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 17.19) 06. Ünnepi ima - VÁJIKRÁ (Hávdálá: 18.24) 08.
Jahrzeitok Blau Béláné Brüll Rózsa Dán József Dán Józsefné Donáth Istvánné Dr. Hermann Róbert Dr. Radnai Béla Dr. Radnai Tamás
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5774. év Adar I. (február) havában Február 02. Február 15. Február 19. Február 24. Február 26. Február 19. Február 27. Február 04.
Fried József Kovács Jenő Kovács Jenőné Krell Sándorné Práger Károly Revisnyei Csabáné Schenk Zsigmond
-2-
Február 24. Február 17. Február 16. Február 08. Február 14. Február 14. Február 24.
2014. február Köszönjük a Scheiber iskola tanulóinak a hanukai műsort, amit örömmel hallgattunk a zsinagógában fellobbanó ünnepi fényekkel körülölelve. A színvonalas előadást sokan élvezték, majd azt követően fánkkal vendégeltük meg az idelátogatókat. A diákok egész évben rendszeresen látogatják istentiszteleteinket, reméljük, ezt a hagyományt továbbra is folytatják. Szeretettel gratulálunk Kovács Gábornak és feleségének 50. házassági évfordulójuk alkalmából. Ez alkalomból a péntek esti kidduson látták vendégül a kilét, ahol meghallgathattuk, hogy mi a hosszú, boldog házasság titka. További jó egészséget kívánunk szerető családjuk körében, még nagyon sokáig! Tordai Péter elnök úr születésnapja alkalmából kidduson látta vendégül hittestvéreinket. Sok boldogságot és jó egészséget kívánunk neki. Bis 120! Péntek esti kiddus vendégeink voltak: Roman Kowalksi, a Lengyel Köztársaság nagykövete és Katarzyna Sitko, a Budapesti Lengyel Kulturális Intézet igazgatónője. Élet Menete Alapítvány - Izraeli utazás A deportálások 70. évfordulója alkalmából rendezendő programsorozat részeként izraeli utazást szervezünk. Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy ebben az évben az auschwitzi utunkat követő néhány nap múlva elutazunk Izraelbe, hogy részt vegyünk, a modern Izrael hőseire való megemlékezésen, majd pedig együtt élvezzük az önfeledt vidámságot az Ország születésnapján, Yom ha-Atzmaut-on. Időpont: 2014. május 2-8. (7 nap/ 6 éjszaka) Utazás: az ELAL Izraeli légitársaság menetrendszerinti közvetlen járatával Budapest Tel Aviv - Budapest útvonalon, kirándulások légkondicionált autóbusszal.
Budai ófár
Háztáji Hírek Elhelyezés: 6 éjszaka Netanyan, a Föld-közitenger egyik legszebben kiépített üdülővárosában, a központtól néhány perc sétára, középkategóriájú tengerparti szállodában, kétágyas tengerre néző szobákban. Ellátás: félpanzió (büféreggeli és büfévacsora). Program: 1. nap: 14.30-kor érkezés Tel Avivba. Transzfer a netanyai szálláshelyre. Szombatfogadás. Vacsora a hotelben. 2. nap: Egész napos kirándulási lehetőség. Masada, a világ nyolcadik csodájának tartott Heródes-kori erőd maradványainak megtekintése és ismerkedés a zelóták történetével majd továbbutazás a Holt-tengerhez, a világ egyik legmélyebb és legsósabb természetes tengeréhez. Strandolási lehetőség. Vacsora Netanyan a hotelben. 3. nap: Félnapos kirándulás. Zikhron Yaa-kov Első Aliya Múzeum, majd Cesarea római színház és a Keresztesek erődjének megtekintése. Délután pihenés, strandolás. Este vacsora után transzfer Tel Avivba a Rabin térre, részvétel a Yom ha-Zikaroni (Izrael függetlenségéért elesett hősök és a terrorizmus ál-
5774. Adar I. dozatainak) központi megemlékezésén. 4. nap: Yom ha-Zikaron. Ezen a napon pontban 11.00 órakor megszólal a sziréna, néhány percre megáll az élet egész Izraelben és mindenki a hősökre emlékezik. Erre a napra mi tel avivi városnézést tervezünk, benne látogatással a „Függetlenség Csarnokában”, ahol 1948-ban a modern Izrael megszületett. Délután séta Jaffo művésznegyedében. Ezt követően Erev Yom ha-Atzmaut (Izrael Függetlenségi Napjának előestéje). Fantasztikus élmény, ahogy a „gyászt vidámság” váltja fel, utcai fesztiválok, koncertek sokasága ünnepli Izrael Függetlenségi Napját országszerte. Vacsora a hotelben. 5. nap: Yom ha-Atzmaut. Reggel indulás Jeruzsálembe, városnézés, majd csatlakozunk a Nemzetközi Élet Menete megemlékezéshez és a menettel együtt érkezünk a Siratófalhoz. Latrunban folytatódik a program. Vacsora Latrunban. 6. nap: Egész napos kirándulás az ország északi részében. Kajakozási lehetőség a Jordánon, városnézés Cfáton, a kabbalisták városában. 7. nap: Pihenés, strandolás. Délután indulás a repülőtérre, az ELAL 20.30-kor induló járatához. Ár: 295.000 HUF. Jelentkezési határidő: 2014. február 15. Információ: www.eletmenete.hu
Keressen meg minket, ha:
www.hotan.hu
[email protected]
Tachlesz Nálunk Izraelben ez a szó csak néhány hónappal ezelőtt vonult be erősen a köztudatba. Néha-néha gyerekkoromban hallottam egyik nagynénémtől, vagy orvos nevelőapámtól, akik tudtak egy kicsit jiddisül. Nu, mi a tachlesz? Sosem értettem pontosan, mit akarnak mondani. Bezzeg most idős koromban, itt Izraelben nagyon is megértettem, hogy miről is van szó. Pár hónapja családommal együtt éppen a tévét néztük, mikor megjelent a képernyőn Dr. Achmed Tibi, az izraeli Kneszet e-
gyik arab tagja. Egy vita kellős közepén hirtelen feltette hangosan a kérdést: Nu de mi a tachlesz? Vagyis mi a lényeg? A vita összes zsidó résztvevője hirtelen meglepve elhallgatott, majd nevetésben törtek ki. Ez a kis jiddish kiszólás nem nekik, hanem pont egy arab képviselőnek - aki mellesleg szülész-nőgyógyász szakorvos - jutott eszébe... Már másnap elterjedt a tévé-kiszólás híre az izraeli nép kőrében, és használták bőségesen. Néhány nappal ezelőtt például Rechovoton
-3-
lakó fiunk meglátogatott minket. Rögtön elkezdtem bő lére eresztett mondókámat, mire fiunk (két darab zsebtelefonnal a kezében) csak ennyit válaszolt: Ima (héberül: anya), kérlek csak rövidebben meséld el... Mi az a tachlesz?... Nem tudom, hogy Eliezer Ben Yehuda, a héber nyelv nagyhírű megújítója, mit szólna ehhez a hirtelen nem-héber fordulathoz… De szerencsére a mai héber nyelv ezt ma már sokszorosan kibírja. Jávor Viola (sz. Billitzer)
Budai ófár
2014. február
5774. Adar I.
Amit érdemes megnézni XXXVI. Ibsen: Hedda Gabler (Radnóti Színház) Büchner: Danton halála (Vígszínház) Úgy adódott, hogy két klasszikus darabot is láttam az elmúlt időszakban. Klasszikust nézni jó. A megidézett világ érdekes. Mit is lát a néző? Az egyik rendező az előadást felgyorsítja, a szöveget újra fordíttatja, maivá teszi, így aktualizálja, a másik rendező hű marad ahhoz a korhoz, melyben a szerző a darabot megírta. Az elsőnél a színpadkép rendkívül praktikus, üzenete van a díszleteknek, ám a másik helyszín az első bemutatót idézi meg, tetszetős, öblös ülőalkalmatosságok között élik a szereplők mindennapjaikat. Csupán a látvány alapján nem lehet megítélni az előadás üzenetét. Az azonban tény, hogy éhezzük a klasszikusokat. Ibsen: Hedda Gabler A Radnóti Színházban hagyománya van egy-egy klasszikus darab évenkénti bemutatójának. Valló Péter sorra veszi azokat a színműveket, amelyek e cseppnyi színpadon megrendezhetők. S remek érzékkel választja ki a darabokat. Ibsent színpadra állítani nem kockázatmentes, hiszen az író, Ibsen lassú hömpölygéssel közvetíti nő és férfi kapcsolatát. December derekán mutatták be a Hedda Gabler című drámát. Az író így szól főszereplőjéről: „Hedda számára az élet komédia, melynek nem éri meg kivárni a végét.” Henrik Ibsen (1828-1906) nemcsak a polgári élet hétköznapi katasztrófáinak első nagy drámai ábrázolója volt, de egyúttal a nőalakok, a női sorsok specialistája is. A szerző a megértés és a megérteni vágyás, nem pedig a morál felől közelített alakjai felé, s nem riadt vissza olyan helyzetek elemzésétől sem, melyek közfelháborodást váltottak ki.
Henrik Ibsen A Hedda Gabler című művét a norvég szerző 1890-ben alkotta meg. Nagy műveken van már túl: Peer Gynt, Nóra, Vadkacsa, de még nem írta meg a Solness építőmester, illetve a John Gabriel Borkman című drámákat. Ki is ez a Hedda? Mielőtt erre a kérdésre
megadnánk a választ, a mű központi gondolatát kell megfogalmaznunk, azt tehát így, hogy lehet-e élni ideálok nélkül? Ibsen szereplői képtelenek elfogadni középszerűségüket. Egyedül Hedda tud hazugságaikról és képmutatásukról. Hedda fokozatosan egy illúzió áldozata lesz: azt képzeli, hogy mindenki fölött áll, és közben egyre elszigeteltebbé válik, képtelen lesz valódi kapcsolatok kialakítására. Hideg cinizmusa alatt viszont veszélyesen égő láng lobog. A valóság arculcsapásként hat rá. A többiektől eltérően nem próbál alkalmazkodni, hanem a fantázia és az illúziók titkos világába menekül, mígnem az egész építmény összeomlik. Az őszinteség, a nemes jellem, a morális tisztaság iránti igénye fokozatosan eltűnik, és Nórával ellentétben nincs mersze kitörni, hanem tragikus módon a saját maga alkotta kényszerpályára lép.
Jelenet a Hedda Gablerből Ibsen nem tekintette Heddát áldozatnak, fokozatosan lép ki a maga teremtette világból, miután felfedezi, hogy minden, ami körülveszi középszerű, hamis és nyomorúságos. Egy olyan világban, ahol gazdasági válság van, ahol másról sincs szó, mint a pénz által történő szabadulásról, ahol az emberek a társadalmi státusz elvesztésének a félelmében élnek, ahol mindent az anyagi érdekek határoznak meg, ahonnan hiányzik a szeretet, a házastársi kapcsolatok pedig katasztrofálisak, a szereplők számára nem marad más hátra, mint ezekben az ál-értékekben keresni az élet értelmét. A szerelmi háromszög két férfitagja Jörgen Tesman, a gyenge férj, és a váratlanul a városba érkező Ejlert Lövborg, Hedda korábbi szeretője. És jelen van Brack bíró is, aki pontosan tudja, milyen irányba fejlődhet Hedda élete. Az előadás remek. A rendező bátran nyúlt a szövegkönyvhöz, néhány - kevésbé fontos részt - kihúzott úgy, hogy azzal a darab feszességét teremtette meg. Petrik Andrea játssza Heddát. Hihetetlenül hideg, kegyet-
-4-
len. Nem lehet szeretni ezt a fiatalasszonyt. A színésznő birtokolja a szerepet. Adorján Bálint alakítja a tétova férjet. Nagy-nagy karriert érez maga előtt, ám minden csak a vágyak szintjén marad. Adorján hitelesen formálja meg Jörgent. Pál András energikus szeretőt mutat be. Nagy alakítást hoz Hirtling István, aki Brack bírót kelti életre. Hűvös, elegáns és minden titkok tudója. Minden színpadi megjelenésére figyelni kell. Kisebb szerepekben Wéber Katát, Csomós Marit, Martin Mártát látjuk. Öröm időről időre felfedezni Ibsent és hőseit. Valló Péter lassabb ritmusú, ám mégis feszes, izgalmas előadást rendezett. Büchner: Danton halála Danton életrajzában a végről a következő olvasható: Danton bátran viselkedett, a bírákkal éreztette megvetését és a halálos ítélet kihirdetése után így kiáltott fel: „Néhány gyáva haramiának áldoznak fel bennünket, de nem sokáig fogják győzelmük gyümölcsét élvezni. Magam után vonszolom majd Robespierre-t. A gyávát! Csakis én tudtam volna őt megmenteni.” Miközben a vérpadra vitték, a kordén zötykölődő Danton Robespierre házánál ezt kiáltotta: „Követni fogsz ezen az úton!” Amikor a nyaktilóhoz vitték, a tapsoló tömeget így utasította rendre: „Hallgass, háládatlan tömeg!” A hóhérnak pedig ezt mondotta: „Elég egy szíj is, a másikat tedd el Robespierre részére!”
Georg Büchner A Vígszínház október végén mutatta be Alföldi Róbert rendezésében Büchner első drámáját. A színház, a rendező és a színészek is minden bizonnyal ezzel a bemutatóval tisztelegtek az éppen kétszáz évvel ezelőtt született szerző előtt. Karl Georg Büchner (Goddelau, 1813. október 17. Zürich, 1837. február 19.) német drámaíró, a német realista drámairodalom meghatározó alakja. Összesen 23 év adatott meg az írónak, aki pestisben hunyt el. Első drámája, amelyet 22 évesen ír, a Danton halála.
2014. február Ezt a művet a színházak, a rendezők időről időre felfedezik. A szerző tapasztalatlanságával magyarázható, hogy a valódi, a hiteles konfliktus a darabból hiányzik. Büchner darabja nem igazán színpadra való alkotás. A két markáns forradalmár, Robespierre és Danton valós konfliktusát nem ismerhetjük meg. Mélyen filozofikus gondolataikat, érzéseiket közvetítik, szinte maguknak mondják el. A közvetített gondolatok soksok kérdést vetnek fel, ám az összeütközés valójában elmarad, bár a színpadon ugyan látványos jelenetek sora zajlik. A rengeteg szereplő jön-megy, küzd az igazáért. A történés Danton és társai kivégzéséhez vezet. Ami felejthetetlen, az a Vígszínház színpadképe. Egy giotin (guillotine), magyarul: nyaktiló ferde vasfelülete szolgálja a színpadi lezárást, ugyanígy a székek is a kivégzőeszköz képét idézik. Alföldi, ahogyan ezt már több alkalommal is tapasztaltuk kihasználja a színpad mélységét, illetve magasságát. A játékot különféle szinteken helyezi el, még színpadot a nézőközönség irá-
Budai ófár nyába is kinyitja, ezzel is jelzi azt, hogy mindannyian aktív szereplői vagyunk a produkciónak.
Jelenet a Danton halálából Alföldi kihozta a darabból a maximumot. A rendezői darabválasztás érthető, a zsarnokság, a „nincsen erkölcs terror nélkül” vitathatatlanul markáns dilemmaként jelentkeznek napjainkban is. S hogy az előadást érdemes megnézni, azt éppen a rendező biztosítja. Olyan mondatok hangzanak el, amelyeket mindannyian naponta hallunk, olvasunk. Danton, a lusta és élvhajhász forradalmár
5774. Adar I. (Stohl András) ideje leáldozott, bár régebbi érdemeit nem vitatják, a megvesztegethetetlen és szupererkölcsös Robespierre (László Zsolt) mellett nincs létjogosultsága. Csak az a kérdés, hogyan győzzük meg a népet, az esküdteket is erről - de hát őket csak jól kell kiválasztani, mint tudjuk. Saint-Just (Hevér Gábor) izgalmas, életszerű figura. Éles ésszel és lényeglátással írja át a törvényeket. „Gyorsan lezavarjuk az egészet. A pénzhamisítók lesznek az előétel, az idegenszívűek a desszert. Az ebéd végére halottak lesznek, a szavamat adom” - mondja Robespierre-nek. Sok-sok szereplő van a színpadon, az összjáték maradéktalan. A közönség a színházból való távozás közben azon gondolkodik, hogy milyen keveset tud a francia forradalomról, talán hazatérve leemel egy könyvet, hogy tudását bővítse. Mindkét előadást jó szívvel ajánlom. Csillag Ferenc
1945. január 27. Nehéz anélkül emlékezni e dátumra, hogy össze ne szoruljon a gyomrunk. Néhányan át- és túlélték Auschwitz borzalmát, sajnos még többen nem érhették meg a megsemmisítő tábor felszabadítását.
minden bizonyítékot megsemmisíteni, ezért nehéz volt pontos adatokat megállapítani. Hiába robbantották fel a gázkamrákat és a krematóriumokat, a barakkok egy részét, hiába terelték Németország felé az életben maradt foglyok legtöbbjét (közel 58.000 embert, akik közül csak kevesen élték túl a hajszát) gyalogosan - a túlságosan legyengülteket, betegeket hátrahagyva -, mégis maradt annyi bizonyíték, túlélő, s korábban megszökött halálra ítélt, hogy lehetetlen volt tagadni az elkövetett irtózatot.
A tábor kapuja Sokáig csak Oswiecimként volt ismert a Krakkótól kb. 60 km-re fekvő lengyelországi város. A második világháborúban a hódító németek kialakítandó birodalmukhoz csatolták a dél-lengyelországi területeket is, s itt építették ki a három fő-, és mintegy 50 kisebb táborból álló, emberek megsemmisítésére tervezett lágereket, melyek Auschwitz-Birkenau néven híresültek el. Még most sem biztosan tudott, hány ember életét vették el, annyi azonban biztos, hogy csaknem 1 millió 600.000 embert pusztítottak el itt, az áldozatok közül a legtöbbet - 1,4 milliót - a zsidók közül. A táborok felszabadítását megelőzően az SS - e szervezet „működtette” a lágereket - igyekezett
Nagyon sokan a halál angyalaként nevezett Josef Mengele és „orvos” társai kezei között, a „kísérletek” közben vesztették életüket. Ma is sokat vitatkoznak arról, lehetett-e tudni a rettenet táborkomplexumáról. Készült légifelvétel a területről, de állítólag nem sikerült megállapítani a képeken látható objektum mibenlétét. Hiába számoltak be a koncentrációs tábor létéről a sikeres szökést végrehajtók, hitetlenkedéssel fogadták az információkat. Szóba került a tábor, vagy az odavezető vasútvonal lebombázása is, de állítólag Winston Churcill úgy döntött, hogy egy ilyen akció inkább a foglyok életét veszélyeztetné, emiatt elálltak a tervtől.
A bevezető vasúti sín A foglyok jelentős részét elgázosították naponta csaknem 20.000 embert voltak képesek meggyilkolni -, több százezren a verések, kivégzések, az élhetetlen körülmények miatt lelték halálukat. A sors kegyetlensége, hogy a felhasznált mérges gázt (Zyklon-B) egy zsidó származású német Nobel-díjas kémikus, Fritz Haber fejlesztette ki eredetileg rovarkártevők irtására.
-5-
Felszabadulás 1996-ban a német kormány Auschwitz felszabadításának napját a nemzeti szocializmus áldozatainak napjává nyilvánította. Porosz Péter
Budai ófár
2014. február
5774. Adar I.
Anyám háborús történetei I. rész Jómagam nem mint a vészkorszakot túlélő, hanem mint a háború utáni első generáció tagja írom le az alábbi történeteket, amelyeket kisgyerekkorom óta ismerek, amelyeket hallottam édesanyámtól. Ezt az írást az Ő emlékére szánom és ajánlom lányomnak Szilvinek, fiamnak Petinek, unokáimnak, Nikinek, Ádinak, Dávidnak, Gábornak, Bazsinak, valamint testvéreimnek, és az ő gyermekeiknek, unokáiknak. Szüleim két nővéremmel - Edittel és Ágival - az Alföld egy kis mezővárosában, Karcagon éltek. A 40-es évek elején még nyugalomban tölthették hétköznapjaikat. Szüleimnek Karcag főterén egy textil és konfekció üzletük volt, amelyből tisztességesen, szerényen megéltek. Persze a háború vihara a kisvárost, jobban mondva a kisváros embereit sem kímélte.
Karcag főtere Édesapámat 1942-ben behívták munkaszolgálatra Oroszországba, ahonnan később Ukrajnába került viszonylag tűrhető körülmények közé, amely a szakmájának férfiszabó - volt köszönhető. Szabó műhelyben dolgozhatott viszonylag emberi körülmények között, leszámítva a keretlegények túlkapásait, ami verésekben nyilvánult meg, azok kénye és kedve szerint. Anyám a két kislánnyal próbált Karcagon boldogulni, persze nem félelem nélkül. Mint említettem, az üzlet Karcag főterén volt, a masírozó magyar királyi hadsereg katonái, amikor meneteléskor a Főtérre értek - ahol a mi boltunkon kívül is főleg zsidó boltok voltak -, a katonák harsogva dalolták, üvöltötték a különféle uszító, antiszemita dalokat: „Borotváljuk a zsidókat...!”, stb. Előfordult, hogy Anyám találkozott az utcán egy korábbi bolti alkalmazottjukkal (akkor úgy nevezték: segéddel). Az illető részeg volt, így szólt korábbi munkaadójához: - Drága Nagyságos Asszonyom, én nem fogom engedni, hogy Önt és lányait a németek bántalmazni merjék. Anyám már kezdett csodálkozni, amikor folytatta. - Én fogom Magukat kiirtani, személyesen.
Szerencsére az ígéretét a segéd úr nem tartotta be. Későbbiekben látta őt Anyám az utcán a rettegett fekete nyilas egyenruhában grasszálni, amitől szegény majdnem frászt kapott, de sikerült valahogy kikerülnie a gonoszkodó fenyegetőt. De ezek még a nyugalom évei, hónapjai, hetei voltak. 1944. március 19.-én megtörtént a német katonai megszállás. Március 20-án - ebben a nem túl jelentős kisvárosban - már megjelentek a németek. Másnap kihirdették, hogy a zsidók kötelesek szállást biztosítani a baráti német hadsereg tisztjeinek, katonáinak. Sárga csillag viselését tették kötelezővé. Anyámék Karcagon egy tipikus 3 szobás családi házban éltek, amelyből két szobát át kellett adni két német tisztnek. Természetesen Anyám és a gyerekek rettegtek az idegen katonáktól, de meg kell mondani, hogy azok viszonylag normálisan, udvariasan viselkedtek. Mutatták a családi fényképeiket feleségükről, gyerekeikről, tulajdonképpen már ők is unták a háborút, és mint a normális emberek zöme, ők is vágytak haza. Anyám is persze igyekezett hangot találni a katonákkal, nyilván könnyítette a helyzetét, hogy egy csinos, 32 éves asszony volt. Néha még süteménnyel is próbált kedveskedni nekik. Persze, sajnos a beszállásolás nem volt felhőtlen, izgalommentes. Egyik éjszaka, részegen az egyik német rátört a szobájukra, nyilván nem abból a célból, hogy beszélgetni, vagy közösen zenét hallgatni szeretett volna. De szerencsére a katona annyira részeg volt - társa még nem ért vissza a mulatozásukból - , hogy elesett. Anyám az ekkor már lecsatolt revolvertáskáját lábával az ágy alá rúgta és valahogy az ablakon a két gyerekkel kimászott, és átmenekültek a szomszédokhoz. Másnap Anyám bejelentést tett a hadtestparancsnokságnál, ahol azzal vigasztalták, hogy ne csodálkozzon, egy ilyen csinos asszonynak meg kell értenie, hogy háború van és a katonák régen voltak otthon. (Ez aztán a vigasz!) Csodák csodájára két nap múlva a tiszteket kiköltöztették a házból. Valószínűleg a frontra irányították őket, mert szitkozódva, mérgesen, sértetten távoztak. De a „nyugalom” csak rövid ideig tartott. Jött az újabb rendelet, miszerint a zsidók kötelesek elhagyni otthonaikat és a legszükségesebb, meghatározott súlyú holmijukkal beköltözni a hatóság által kijelölt új lakhelyre, amelyet korábban istállónak
-6-
használtak. Ez már a gettó volt, amelyet Karcag szélén, a temető közelében, az elhagyatott cigánytelepen állítottak fel. A szélső jobboldali Endre László és társai szerint ez még mindig túl jó volt a zsidóknak, ahogy ők szemléjük során kijelentették. A gettó területét csak meghatározott, korlátozott időpontban lehetett elhagyni, annak érdekében, hogy a szűkre szabott élelmiszerjegyek ellenében a legszükségesebb élelmiszereket beszerezhessék.
A szolnoki cukorgyár A néhány hetes gettó „élet” után újabb rendelkezés! Gyülekezés, és az ismételten meghatározott súlyú csomagokkal indulás a vasútállomásra és utazás Szolnokra. A Szolnoki Cukorgyár területén volt a gyűjtőtábor, ahol embertelen körülmények között várták az emberek további sorsukat. A részeg csendőrök túlkapásai mindennaposak lettek. Ismertté vált, hogy a csendőröket rendszeresen alkohollal, főleg pálinkával itatták, nyilván abból a célból, hogy elveszítsék a még esetleges önkontrolljukat. A csendőrök „kedveskedéseiből” még arra is futotta, hogy a zsidó kislányok játék babájának a fejét lecsavarják, letépjék. Persze erre a gyerekek keserves sírásra fakadtak. (Lehet, hogy a gyerekeknél gyémántot kerestek?!) Mindennapossá vált a módosabbnak gondolt zsidók vallatása, ütlegelése abból a célból, hogy vallják be, hová rejtették, ásták el pénzeiket, értékeiket. Ezeket a műveleteket a csendőrök által cinikusan elnevezett „pénzverdékben” hajtották végre. Mindenki retteget, mert minden módosabbnak hitt zsidót megvádolhattak, és ezekből a vallatásokból megkínozva, kivert fogakkal támolyogtak vissza. Több ember idegei felmondták a szolgálatot, többen öngyilkosságot követtek el, akár a gyerekek szeme láttára is. Újabb összeírás következett további transzportok összeállítása céljából. A tovább „utazás” mindenkit reménnyel töltött el. - Csak el innen, ennél minden csak jobb lehet! - mondta mindenki. A listák összeállítását a kinevezett zsidó tanácsra bízták. Két csoport indulásáról be-
2014. február széltek. Az egyik transzportot Lengyelországba, a másikat pedig Ausztriába készültek terelni. Azt, hogy Lengyelország Auschwitzot jelenti, nem igen tudták az emberek, és egyébként sem akarták elhinni az ekkor már terjedőben levő híreket a borzalmakról, a végleges megsemmisítésről... Az emberek ezt hangoztatták: - Ami a lengyel zsidókkal megtörténhetett, az velünk, magyarokkal nem létezik, hogy megtörténjen, ezt a magyar állam sosem engedné. Sajnos tévedtek! A másik transzport úti célja Ausztria volt. A német rendelkezés szerint az Ausztriába induló csoportba főleg azok hozzátartozói csatlakozhattak, akiknek a férje legalább két éve az orosz fronton szolgált. Természetesen anyám és két nővérem számára evidens volt, hogy az Ausztriába induló csoportba osztják be őket. Ekkor még nem volt teljesen nyilvánvaló a különbség a két úti cél között. Sőt, sokan örültek a Lengyelországba történő utazásnak. - Ott jó helyen leszünk, a lengyelek mindig szerették a magyarokat. Stb., stb. Anyám legnagyobb döbbenetére, és csodálkozására, őket mégsem az ausztriai szerelvényre osztották be. Az volt a magyarázat, hogy nagyon sajnáljuk, betelt a kvóta, holott látható volt, hogy olyan emberek kerültek ide, akiknek senkijük sem volt a fronton, viszont jó haverságban voltak a transzportok összeállítóival. Protekció ott is létezett. Anyám patáliát csapott. Határozottan megfenyegette a listák összeállítóit, hogy amennyiben nem kerülnek ebbe a transzportba, panaszt tesz a csendőrségnél, ha kell a Gestapónál. Sőt Anyám azt füllentette, hogy vele egy háztartásban él az édesapja, annak második felesége, Paula, azok négy éves kisfia, Pista és két húga Klári és Margit. Követelte, hogy ők is a listára kerüljenek! Csodák-csodájára a lista összeállítói elhitték állítását. Hatott Anyám fenyegetése! Ilyen formában Anyám életmentő volt, mert az Ő határozottságának köszönhetően, igaz, hogy hosszú szenvedések, kínlódások árán is, de megérhették a felszabadulást az említett családtagok. Nem Auschwitzba kerültek!!! A 92 éves korában elhunyt Klári nagynéném élete végéig mondta: - Bözsikének (Anyám neve) köszönhetem, hogy életben maradtam, nem kerültem „Osvicba” (Auschwitzba). Ő mentett meg. Szolnokról a csendőrök kegyetlenségei során kerültek bevagonírozásra. A vagonokba 80-85 embert tereltek, botverések kíséretében. A csendőrök még igyekeztek minden
Budai ófár hasznos, vagy értékesnek vélt tárgytól megszabadítani az embereket. Nagy káosz! Sírás, kiabálás! Ezek az utolsó emlékek Szolnokról. Még egy utolsó kísérlet a még megmaradt holmik elrablására! - Mocskos zsidók! Minden tárgyat rakjatok be ezekbe a vödrökbe, kivéve a zsebkéseiteket, hogy módotok legyen fölvágni az ereiteket, hogy minél többen és minél hamarabb megdögöljetek! Volt, aki szót fogadott, nem tették ki magukat a további szenvedésnek. Felvágták az ereiket. Több napos, kegyetlen utazás várt a zsidókra. Júniusi meleg nyár volt. A zsúfolt vagonokban alig fértek el. Ennivaló, de főleg a kincset érő ivóvíz minimális mennyiségben volt hozzáférhető. Az emberek ingerlékenyek, veszekedősek voltak. Többen nem bírták a sok napos utazást, már a vagonban lebetegedtek, sokan meghaltak. Strasshofba értek, amely egy nagy elosztó tábor volt. Itt osztották be a nemcsak Szolnokról „szerencsés” ideérkezetteket a különféle munkákra. Ezek romeltakarításra, utcaseprésre, vagy mezőgazdasági munka elvégzésére vonatkoztak. Anyámék a Bécs melletti Neuhof szélén található uradalmi birtokra kerültek kényszermunkára, ahol a mezőgazdasági tevékenységhez nem szokott embereknek kellett erő felett robotolni látástól vakulásig. Nagyon kemény napok, hetek következtek, mert meg kellett felelniük feletteseik elvárásának. Akik nem ezt tették, azokat szabotázzsal vádolták és kemény megtorlásra számíthattak. A nyolc-tíz éves gyerekeket sem kímélték, őket főleg vízhordásra, répaszedésre fogták be. Egy alkalommal a tizenegy éves Edit egy marék szotyolára tesz szert. Micsoda boldogság. - Ezt elosztjuk, Ági is kap belőle. Pechükre az intéző észrevette. Kiszóratta a tenyeréből, pofon is kijárt. De ez a kemény, mindent kizsigerelő lét is annyi előnnyel járt, hogy a családok együtt maradhattak, és nem éheztek. Ebben az időben szivárgott ki az a hír, vagy csak mende-monda, hogy ők azok közzé tartoznak, akikről tárgyalások kezdődtek el, és esetleg kicserélik Őket teherautókra. Tulajdonképpen túszok voltak. Az „aranyélet” nem tartott sokáig. A cseréről szóló hírek kezdtek egyre reménytelenebbé válni. - Lassan egy szem aszpirint sem adnak értünk, nemhogy teherautót - mondták egyesek. Igazuk volt. Újabb utazás. Úti cél: Bergen-Belsen. Több napos, már ismert módon történt utazás után érkeztek
-7-
5774. Adar I. meg a tábortól néhány kilométerre fekvő Cellébe, ahonnan erőltetett gyalogmenetben kellett megközelíteni Begen-Belsen táborát. Említést kell tenni, sőt ki kell hangsúlyozni, hogy a német lakosság saját élete kockáztatásával próbált segíteni a szánalmas, ekkor már lerongyolódott menetnek. Almát, kenyeret dobáltak nekik. Ági nővérem kezébe egy játék mackót nyomtak, amit még a háború után is őrzött. Ismételten hangsúlyozom, a német lakosság emberibb volt a számukra idegen magyarokkal, mint saját hazájukban a sok esetben, az utcán szembe jövő, elforduló ismerősök, szomszédok. Hosszú, kínlódó, fájdalmas menetelés. Az emberek éhesek, szomjasak. Sokan a pocsolyából isszák a vizet. Többen kiálltak a sorból, mert nem bírták a menetet, azokra rugdalás vagy golyó várt.
Bergen-Belsen Megérkezés a villanyárammal körbekerített Bergen-Belsenbe, ahol a tábor zenekara fogadta a még vánszorgó nyomorultakat. A rabruhás, csont-bőr zenekar tagjai lehet, hogy Lehár „A mosoly Országa” című alkotásából adott elő? A zenekar mögött SS-ek és kápók sorfala, harapós, vicsorító kutyákkal. Ági nővérem arra emlékezett vissza, hogy egy SS katonanő, félelmetes kutyájával szintén ott állt a „fogadó bizottság” tagjai között. Ő, mint egy jól nevelt kislány, rámosolygott az „SS nénire”. Szegény azt hitte, nyilván gyermeki ösztönnel, hogy kedvessége viszonzásra talál. Nem így lett. Az SS nő még dühösebben tekintett a gyerekre, sőt a kutyát is majdnem ráuszította. Nem jött be szegény nővérem kedvességnek szánt gesztusa. Hozzátartozóim elmondása szerint az SS nők még az SS férfiaknál is kegyetlenebbek voltak. Anyám mindig úgy beszélt róluk: „azok a rohadt SS kurvák…” Herskovics Péter (Folytatás a következő számban)
2014. február
Budai ófár
5774. Adar I.
Alice Herz-Sommer, a világ legidősebb holokauszt túlélője Alice Herz Prágában született, német ajkú zsidó családban. A kislány az utcabeli gyerekekkel természetesen csehül beszélt. Emlékszik, hogy egyszer megkérdezte az édesanyját: „Tulajdonképpen mik vagyunk mi? Németek, zsidók vagy csehek?” A mama így válaszolt: „Nem tudom.”
Az ifjú... Szülei Friedrich és Sofie Herz, apja kereskedő, anyja rendkívül művelt volt és a legismertebb írók körében mozgott. Házukban olyan korszakalkotó figurák fordultak meg, mint Sigmund Freud, Felix Weltsch filozófus, Max Brod író-zeneszerző, vagy Franz Kafka, akivel a kis Alice jó barátságba keveredett. Kafka és Alice rengeteget kirándultak együtt, és Alice még száz év múltán is élénken emlékszik a szűkszavú, őzszemeivel elmélyülten figyelő emberre, aki különleges állatokról szóló történeteket mesélt neki. Herz-Sommert nővére, Irma tanította meg zongorázni, amit szorgalmasan gyakorolt. Vaclav Stepannál tanult és a Prágai Német Konzervatóriumban. Koncertezni kezdett és neve ismertté vált, még mielőtt a németek elfoglalták volna a várost. Alice zenei tehetségére hamar fény derült. 16 évesen ő lett a prágai Német Akadémia mesterkurzusának legfiatalabb hallgatója. A húszas évek egyik legkeresettebb zongoristájának és legkiválóbb zenepedagógusának számított. 1931-ben ment hozzá Leopold Sommer üzletemberhez és amatőr zenészhez. A házaspárnak egy fia volt, a csellista Raphael, aki 2001-ben halt meg. Csehszlovákia megszállását követően legtöbb családtagja és
barátja Románián keresztül Palesztinába vándorolt ki, köztük volt Max Brod és sógora, Felix Weltsch is. Elment Alice ikertestvére is, aki mellett mindig háttérbe szorítva érezte magát. Ő azonban - férjével és kisfiával - maradt, talán mert annyira a zenének és a zenében élt, hogy nem vette észre a fenyegető valóságot. És mert a rajongva szeretett mama, aki mindig a testvérét részesítette előnyben, betegen feküdt, és Alice segítségére szorult. 1942-ben először éppen Alice 72 éves, beteg édesanyját deportálták. Hetekig tartó, bénult kétségbeeséséből egy belső hang mozdította ki: „Tanuld meg Chopin huszonnégy etűdjét, akkor megmenekülsz!” A Chopin-etűdök a zongorairodalom legnehezebb darabjai közé tartoznak. Alice Herz-Sommer nekilátott a gyakorlásnak, és mind a huszonnégyet megtanulta kívülről. Olyan akaraterő és önfegyelem kellett hozzá, mint semmi máshoz az életben. De épp ez az erőfeszítés mentette meg a lelkét az önfelszámolástól. „Gyerekkorom óta a zene jelentette számomra a menedéket. A zene tartást ad és biztonságot.” Életet ment. Amikor 1943. júniusában férjével és hatéves kisfiával Theresienstadtba (Terezín) deportálták, a nácik úgynevezett kirakattáborába, Alice több mint száz koncertet adott a fogva tartottaknak és a fogva tartóknak. Húsz alkalommal Chopin etűdjeit játszotta, mind a huszonnégyet. Koncertenként egy darabka margarint kapott, amit a kisfiának adott. A zene tartalmat adott az életének még azon a helyen is, ahol nem tekintették embernek. Napközben csillámpalát hasított a bányában, este gyakorolt, vagy zenélt a többieknek. A férjét később Auschwitzba szállították, majd onnan Dachauba került, ahol tífuszban meghalt. Alice és a kisfia egy zeneszerető német tisztnek köszönhetően életben maradt. Theresienstadt 1945-ös szovjet felszabadítása után Herz-Sommer és Raphael visszatértek Prágába és 1949. márciusában kivándoroltak Izraelbe, hogy csatlakozzanak a családhoz. Jeruzsálemben élt és dolgozott zenetanárként, míg 1986-ban ki nem vándorolt Londonba. A zene tette lehetővé, hogy elmeneküljön a háború utáni kommunista Prágából, és Izraelben kezdjen új életet zongoratanárnőként. A zene meditatív erejének köszönhetően győzte le a mellrákot, és megint
-8-
csak a zene segítette abban, hogy túl a nyolcvanon új barátokat szerezzen, amikor a ‘80-as évek közepén - Raphaelt követve Jeruzsálemből Londonba költözött. Aztán a zenéből merített erőt, hogy elviselje egyetlen fia váratlan halálát 2001-ben. Alice Herz-Sommer naponta háromszor lemegy sétálni, és minden áldott nap gyakorol. Kis londoni apartmanjában leül a zongora mellé, és májfoltos, reumás ujjaival melyek közül kettő már nemigen engedelmeskedik neki - Beethovent vagy Schubertet játszik. Mióta elmúlt 100 éves, ők a kedvencei. A 108. születésnapján Chopint játszik.
...és az idős Alice Herz-Sommer 2012-ben a Random House kiadónál jelent meg Caroline Stoessinger könyve A Century of Wisdom: Lessons From the Life of Alice Herz-Sommer the World's Oldest Living Holocast Survivor (Egy évszázadnyi bölcsesség: Alice Herz-Sommer, a világ legidősebb holokauszttúlélője életének tanulságai) címmel, a volt cseh elnök, Václav Havel előszavával, illetve Elie Wiesel, Pat Conroy és Gloria Steinem ajánlásával. Ichák Perlman adta át Stoessingernek a Norman Mailer-díjat a Century of Wisdomért a National Arts Clubban 2012. áprilisában. A Jewish Week könyvkritikusa szerint „Stoessinger, a zongorista és zenei rendező jól megragadja Herz-Sommer morális erejét, humorérzékét, szerénységét, függetlenségét, az emberek iránti kíváncsiságát és áradó szeretetét.” A Century of Wisdomot 26 országban adják ki. Összeállította: S.É.
2014. február
Budai ófár
5774. Adar I.
Nem idegen Lelkes, fiatalos, kreatív, intelligens, érdekes. Meglepő titkokat árul el a városrészről, amiről eddig azt hittük, ismerjük, mint a tenyerünket. És még jól is néz ki. A legtöbben részesei voltunk a visszatérő csodának, ami országhatárunk átlépésével jár: odakint hirtelen minden szebb, jobb és izgalmasabb lesz. Az épületek lenyűgözőek, az utcák tiszták, az emberek mosolyognak, minden sarkon újabb „must see” látnivaló várja az arra tévedő turistát. A szomszéd füve, ugyebár... És ami ezt a jókedvvel-bőséggel túlcsorduló álomvilág-imázst erősíti, és a végletekig fokozza: az útikönyvek csalogató sorai. Az elmúlt évek utazásai során miattuk csúsztam le a görög templom romos oszlopain keresztül vörösen átvilágló napsugarakról, láttam a kilátókról a végtelen horizontba nyúló vadregényes táj helyett kietlen pusztát, és úsztam a rejtett mediterrán öböl kristálytiszta vize helyett medúzákkal és hínárral teli tengervízben. Köszönöm ezt a könyvvilág bulvárfirkászainak, akik vagy a saját számítógépük mögött Google-képtalálatokat nézegetve írták meg beszámolóikat, vagy a helyszínen járva nem tudták fékezni az ingyen utazás nyújtotta örömüket, amelyek az érzelmektől túlcsorduló kifejezésekhez vezettek. Sok rossz tapasztalat és giccses jelzőcsokor után úgy döntöttem, elég volt. Nincs útikönyv, nincs hitegetés. Ekkor lépett be a képbe Ő. Elég volt ránézni, hogy tudjam, kivel van dolgom: Zsebkönyv a zsidónegyedről - fiataloknak. Mondhatnám, hogy elsőre nem volt szimpatikus: nem elég, hogy útikönyv benyomását kelti, ráadásul a szülővárosom egyik legjobban ismert kerületét mutatja be. Valójában azonban pillanatok alatt meggyőzött, és áttörte az előítéleteimből épített falat (ami talán a könyv egyik célkitűzése is lehet a különböző sztereotípiákkal kapcsolatban). Kedvenc idegenvezetőmnek sikerült elérnie, hogy saját városomban egy rövid időre kíváncsi turista legyek. Megfogta a kezem, végigvezetett a világváros közepén található kisvárosi utcákon, és segített, hogy felfedezzem a titkokat. Nem engedte, hogy századszor is úgy sétáljak végig a Wesselényin vagy a Dob utcán, mint korábban. Megmutatta, melyik kirakat mögé nézzek be, hol rejtőzik egy hangulatos belső udvar, mikor kell felnéznem az épületek homlokzatára, ha kincseket akarok látni. Az Utcák, házak, terek nyitófejezettel már az első találkozáskor feltárta a sokszínű
(néha tiszta, máskor sötétebb) múltat. „Ezen a környéken a XVIII. század elején még homokos területek, üres telkek, szántóföldek voltak” - mesélte. A máig is megmaradt utcanevek (Nagy Diófa, Kertész, Akácfa) erre az egykori kertnegyedre utalnak. Ezután nemcsak elárulta, merre vannak az átjáróházak, amelyeken keresztül egyik utcából hirtelen a vele párhuzamosba juthatunk, hanem a keletkezési körülményekbe is beavatott: „Amikor épültek, arra is jók voltak, hogy lerövidítsék a naponta többször is imára siető vallásos zsidók útvonalát.”
Érdekli a múlt és a történelem? Nagy dolog... Ezt azért a legtöbb idegenvezetőtől elvárhatjuk. Nézzük tovább, milyen vonásai teszik igazán különlegessé. Toleráns nemcsak a negyed zsinagógáit, hanem egyéb vallási közösségek templomait is bemutatja. Nosztalgikus - éli az életét a jelenben, de feltárja az emlékhelyeket, amelyek a gettókat és a terület szomorú arcát idézik fel. Pletykás - a kerületben lakó összes hírességről van egy megosztani való története (a Schiller-házról például, ahol Petőfi Szendrey Júliával és Jókaival közösen bérelt lakást, és a társasághoz Arany János is gyakran csatlakozott. Vagy a Dob utca 46/B-ről, ahol Presser Gábor fülelt, mikor Seress Rezső minden délután a Szomorú vasárnapot hallgatta). Kulturált - múzeumba és színházba jár, de nem veti meg az utcaművészetet sem. Környezetbarát - a legkisebb zöldterületeket is feltérképezi a környéken. Udvarias - nem felejti el az idősebb generációkat, és úton-útfélen benéz a
-9-
műhelyeikbe. Kicsapongó - fesztiválok és romkocsmák nyomába ered. Haspók - kóser éttermektől a bisztrókig, olcsótól a drágább helyekig mindent kipróbál. Praktikus - tudja, merre kell keresni a legközelebbi postát, fénymásolót vagy gyógyszertárat. Hagyományőrző - tisztában van a zsidóság szokásaival és kifejezéseivel. A felsorolt sokszínűség után sejteni lehet, hogy összetett személyiséggel van dolgunk. Már a bemutatkozáskor (a könyv bevezetőjéből) kiderül, hogy egy testben tizenhárom lélek lapul. Különböző irányokból érkező egyetemisták és pályakezdők írták a könyvet, a szöveg mégsem esik szét darabjaira. Minden fejezet egységes stílust képvisel: fiatalos, lendületes, kerüli az útikönyvekre jellemző unott közhelyeket és szófordulatokat. Téged szólít meg, olvasót: a belső udvar a te kerted lehet, a ruhaboltból te távozhatsz kedvenc göncöddel, a mesterember műhelyében te ismerheted meg, honnan származik a mondás: „Iszik, mint a kefekötő”. A hozzáértés és a letisztult tartalom a külsőre is kisugárzik. Idegenvezetőnk gondosan és kiváló ízléssel választja ki az alkalomhoz illő öltözéket. A színházhoz függöny passzol, a zsinagógák hátterében héber írás tűnik fel, a gasztrofejezetnél ételek bújnak meg a háttérben. De nem marad ám mindig visszafogott, van, hogy extravagáns stílusra vált, és ilyenkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a külsőt: a fotók, szövegek, térképek és hátterek ízléses elhelyezése mellett a lapokon kis figurák jelennek meg, akik berángatnak minket a könyv lapjaira, a zsidónegyed épületeibe. A műteremlakásban egy fotós alkot, a korábban említett Dohány utcai ház előtt Jókai és Petőfi kicsinyített mása beszélget, miközben Szendrey Júlia az erkélyről integet nekik, és a romkocsmák teljes törzsközönsége is kirajzolódik: a délelőtti nagycsaládos látogatók, a zenekar, a táncoló lányok és a kutyások sem maradhatnak ki. Ahogy kívülről-belülről egyre jobban megismertem útitársam, vártam a hibáit. Mindig van egy rosszul nyomott tubus, egy koszosan hagyott edény, vagy egy szétdobált zokni, ami rontja az összképet. Hiába kerestem (a kákán is csomót), nem volt. Talán ráfoghatnánk, hogy hivalkodó, túl színes, sok a képmutatás, kevés a szöveg? De épp ettől lesz fogyasztható és felismerhető. Ha szépséghiba nem is, de mélyebbre ásva legalább valami hiány előkerülhetne. Például a zsidó szótár mellett lehetne több információ a budapesti zsidóság történetéről, szervezeteiről, szokásairól. Így azon-
Budai ófár
2014. február ban könnyen túlsúlyossá válna a törékeny jelenség. Az első élmények után nincs más hátra, mint a zsebkönyvet nevéhez illően zsebre vágni, és felfedezőútra indulni. A jó társaság már garantált, innentől csak rajtunk múlik a dolog. De mielőtt kedvenc idegenvezetőmmel elvesznék a zsidónegyed utcái közt, még bepillantottam a sorok közé: Szőnyi Andrea, a kiadvány gondozója, a könyvet kiadó Zachor Alapítvány vezetője mesélt az indulásról, a háttérben zajló folyamatokról és a célokról. Honnan ered a könyv ötlete? A zsidónegyedben vezetett séták visszajelzéseiből egyértelmű volt, hogy a diákok szeretnének további információkat megtudni a környékről, a másfél-két órás séták közben/után számos kérdés merül fel. Az is világos volt, hogy fontos számukra az a fiatalos nézőpont, amin keresztül a Zachor önkéntesei, diákvezetői bemutatják a negyedet, illetve beszélnek a zsidóságról, vészkorszakról, emlékezetről. A könyv ötlete néhány éve merült fel, tudtuk, hogy ilyen jellegű kiadvány, mely útikönyvként és oktatási anyagként is szolgálhat, nincsen. Két éve sikerült támogatást szereznünk rá, fontos volt, hogy elegendő időt szánjunk arra, hogy a fiatal szerzők maguk válasszák ki, mit szeretnének a könyvben látni, alkalmasint kutassanak egy-egy témában. Volt már korábban hasonló témájú könyv
erről a városrészről? Rengeteg kiadvány jelent meg, vannak közöttük igen kiválóak, tudományos igénnyel megírt szakkönyvek, építészeti, történeti kézikönyvek, hagyományos útikönyvek, fotóalbumok. Kifejezetten fiataloknak szóló könyv, mely tartalommal is rendelkezik, olyasmiről is szól, ami az ismereteiket, tudásukat bővíti, egyben praktikus információkat is tartalmaz a negyedről, mindezt az ő nyelvükön, stílusukban bemutatva, látványos, a mai tizen- és huszonéveseknek szóló dizájnnal - ilyen kiadvány nincsen, ebben az értelemben a könyv mindenképpen hiánypótló. A könyv végén található zsidó szótárt különösen fontosnak gondolom. A fiataloknak nagyon szerény ismeretei vannak, vagy egyáltalán nincs tudásuk a zsidóságról és döntően a tudás hiányából fakadnak az előítéleteknek, sztereotípiák. A vonzó módon, érdekesen átadott ismeretek során bővülhet a tudás, mely, azt reméljük, nagyobb egymás iránti nyitottsághoz, elfogadáshoz vezethet. Milyen hatással volt a könyv tartalmára és szerkezetére, hogy fiatalok írták és készítették? A könyv minden elemében fellelhető a fiatalok munkája: a témák kiválasztásában, a fotókban, a szövegben, a grafikában. A szöveg a célközönség stílusában íródott, nem „rutinmunka” volt, nem kellett követnünk az „így írunk egy útikönyvet” típusú szabályokat. Volt lehetőség az egyéni ötletek
5774. Adar I. meghallgatására, elfogadására. Azt reméljük, mindezek következtében a kiadvány valóban fiatalos lett. Kiket céloztatok meg a könyvvel? Mennyire szűkíti le a célközönséget a címben található „fiataloknak”szó? A stílus fiatalos, a tartalom univerzális. Középiskolásoknak, egyetemistáknak, fiatal felnőtteknek készült a könyv elsősorban, de mindenki talál benne hasznos és érdekes információkat. Mivel a Zachor Alapítvány munkatársai maguk is tanárok, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a könyv egyúttal mindazokhoz is szól, akik a fiatalokkal dolgoznak. Vagyis nagyon fontos célközönségnek tartjuk a tanárkollégákat. Abban bízunk, hogy a „fiataloknak” szó inkább válik hívószóvá, mint elrettentéssé. Mikor készül el a könyv angol nyelvű változata? Miért tartjátok fontosnak, hogy angol nyelven is megjelenjen a zsebkönyv? Az angol nyelvű változat JEWnior Guidebook címmel a nyomdában van, az augusztus 29-i könyvbemutatón már ott lesz. Nagyon jól használható nyelvórán, kétnyelvű iskolákban, diákcsere csoportokban, a nagyszámú Budapesten élő vagy idelátogató külföldiek számára is, akik jelen vannak a zsidónegyed terein, helyszínein, illetve külföldi fiatalokkal, akik egyre többször veszik igénybe a Zachor idegen nyelvű vezetéseit is. Szakszon Réka (Eredeti megjelenés: kulturpart.hu)
Lefkovics Péter versei Kilábalás
Emberi történet
Ha az ember derékig is jár az ingoványos fájdalomban, mindig akad egy lenyúló ág, mely minden búból-bajból kiránt, és fakad egy bővizű forrás, mely megtisztító vizet szór rád.
1. A tolerancia Valaki segítséget kért tőlem, és kérte legyek vele türelmes, és legyek vele nagyon toleráns, bármily fura szokatlan meséje. Vállaltam hát, hogy figyelmes falként, ítélkezés nélkül, megértéssel állok előtte. 2. Az empátia Miután egyre többet s mélyebben elemezte sorsát, gondját, baját, egyre inkább átéreztem, hogy a ránehezedő súly agyonnyomja. Új támaszt ajánlottam: magamat, mondjon ki mindent, mi lelkét nyomja, állok elébe.
Ha az ember derékig is jár az ingoványos fájdalomban, és azt hiszi, hogy minden romban, s önsajnálat öl alattomban engedd, ami jó és körbevesz, átöleljen, csak hogy el ne vessz! Ha az ember derékig is jár az ingoványos fájdalomban, működik tán az önvédelem: a fegyelem és a figyelem s a legfontosabb; a szeretet, mely, ha megengeded, körbevesz.
3. A tenni vágyás És lelkiismeret-furdalásom támadt, mert nem hallgattam őt tovább, és nem ástam tovább, még mélyebbre,
- 10 -
hogy ráleljek elrejtett lelkére. Bár a lucskos szenny is megjelent, de nem álltam a végeláthatatlan bajok elébe. 4. A szolidaritás Ám segíteni oly nagyon nehéz, de hát akkor mit ér ez az egész? Talán ha nyíltan kiállok mellé, ha apró tettekkel támogatom, s másokkal szemben is mellé állok, érzem, az többet jelent mindennél. Legyen ez elég!
Ritka dolog Köszönet illeti azt is, aki valamit megköszön, mert oly ritka ez, mint fákon a zöld levél késő őszön.
Budai ófár
2014. február
5774. Adar I.
A Micve Klub programajánlója Bolgár György Bolgár György (Budapest, 1946. július 15.) magyar rádiós, televíziós újságíró, az ATV Újságíróklubjának résztvevője. 2002. óta vezeti a Klubrádióban Megbeszéljük című betelefonálós műsorát, ennek elődje 1992től futott a Kossuth Rádióban Beszéljük meg! címen. 1965-ben érettségizett, majd felvették a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Az egyetem elvégzése után rögtön rádiós lett. Elsősorban külpolitikai hírszerkesztőként dolgozott, de szerkesztőként a Kossuth Rádió 168 óra című műsorának készítésében is részt vett. 1988-tól 1992-ig a Magyar Rádió New York-i tudósítója volt, majd hazatérve 1992. novemberétől kezdte el a Beszéljük meg! című betelefonálós, közéleti talkshow-t. Ez a műsor - egy 1994-es, mintegy félévnyi kényszerszünetet leszámítva folyamatosan ment a Kossuth Rádióban, egészen 2002. januárjáig, amikor megszüntették. Néhány héttel később azonban folytatni tudta az akkoriban átalakult Klubrádióban. 1992-től 2003-ig rendszeresen jelentek meg írásai a Magyar Hírlapban, majd a Népszavában folytatta. Újságírói tevékenysége kapcsán többen vádolták elfogultsággal. Betelefonálós műsorában, annak sajátosságai következtében
időnként szélsőséges nézetek is elhangoznak (mindenféle irányban). A műsorvezető védekezése szerint ő csupán meghallgatja a betelefonálókat, a téves tényállításokat ál-
az Élet és Irodalomban, 1974-től kezdve pedig a Magvető és a Szépirodalmi Kiadónál verses-, illetve novelláskötetei. Manapság a Népszava publicistája, rendszeresen ír politikai és közéleti jellegű írásokat. Az elmúlt 15 évben is folyamatosan írt, a New York Times-ról szóló könyvtől kezdve a kisebb vihart kavart Vágyon át a Valami bűzlik című regényig, vagy egy New York-i verseskötetig. Díjai, elismerései: Joseph Pulitzer-emlékdíj (1993), Táncsics Mihály-díj (1998) 2013-ban visszaadta, A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002), Szabad Sajtó-díj, Radnóti Miklós antirasszista díj (2012). (forrás:wikipedia.hu) Ahogy mindig, most is őszintén beszél majd a politikáról és arról, mit is várhatunk a választásokon. Legyenek a vendégeink 2014. február 8-án, 18.00 órától! A moderátor Bóta Gábor újságíró lesz.
Bolgár György talában helyreigazítja, illetve jelzi vélemény jellegüket. 1979-től rendszeresen jelennek meg írásai
Szelényi Zsuzsanna Szelényi Zsuzsanna pszichológus, a nemzetközi kapcsolatok szakértője, egykori Fidesz-tag, volt országgyűlési képviselő, a II. és III. kerület közös ellenzéki jelöltje, a Bajnai Gordon által vezetett Együtt Korszakváltók Pártja elnökségi tagja. A politikus asszonnyal beszélgetni fogunk a rendszerváltás idején szerzett élményeiről, mint fideszes politikus, a nők szerepéről a magyar belpolitikában és a választásokra való felkészülésről. Beszélgetőtársa Kozma Levente lesz. Szelényi Zsuzsanna 1966-ban október 6-án született Veszprémben, Balatonalmádiban nőtt fel. Pszichológia, valamint nemzetközi tanulmányok szakon szerzett diplomát. Szakterületei a nemzetközi kapcsolatok, fejlesztéspolitika, oktatáspolitika, az emberi jogok, a nők jogai. 2009-2010-ben posztgraduális nemzetközi politika és gazdaságtan tanulmányokat folytatott a Tufts University (Boston, Egyesült Államok) Fletcher School of Law and Diplomacy GMAP prog-ramja keretében. Munkássága: az 1990-es választáson a Fidesz Veszprém megyei képviselője, 1990-
1994 között magyar országgyűlési képviselő, egyben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja. A Fidesz 1994-es po-
Szelényi Zsuzsanna litikai irányváltása után távozott a pártból.1994-1996 között a Kulturális és Oktatási Minisztérium miniszteri biztosa. 1996-
- 11 -
2010 között az Európa Tanács tisztviselője, a Budapesti Európai Ifjúsági Központ (European Youth Centre Budapest) igazgatóhelyettese. 2010-ben a Roma Oktatási Alap igazgatója. 2011-től nemzetközi fejlesztési tanácsadóként dolgozotta a Balkánon, Észak-Afrikában, Kelet-Európában és Magyarországon. Számos non-profit szervezet munkájában vesz részt, többek között az Aktív Állampolgárságért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a German Marshall Fund of the United States Marshall Memorial Fellowship választóbizottságának tagja. A Magyarországi Európa Társaság felügyelőbizottságának tagja. 2013. márciusában az Együtt 2014 választási szövetség alapítója, a Haza és Haladás Egyesület képviseletében. Férje Karvalits Ferenc közgazdász, jegybankár, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke, a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) volt elnöke. Három gyermeke van. (Forrás: wikipedia.hu) Minden érdeklődőt szeretettel várunk 2014. február 22-én, 19.00 órától!
Budai ófár
2014. február
A
5774. Adar I.
februári programja
Február 8. (szombat)
18.00 órától BOLGÁR GYÖRGY a neves rádiós és újságíró a Micve Klub vendége. Mindig őszintén beszél a politikáról és most igencsak ránk fér, hogy őszintén beszéljünk arról, mit várhatunk a választásokon. A moderátor BÓTA GÁBOR újságíró.
Február 16. (vasárnap)
18.00 órától KLUB-EST: egy jó film kávé, tea mellett. Ezen az estén A BOLDOGSÁG SOSEM JÁR EGYEDÜL című francia romantikus vígjátékot tekinthetik meg kedves vendégeink. Főszereplők: Sophie Marceau és Gad Elmaleh. Sacha éjszakánként egy jazz klubban játszik, az estéket pedig szemrevaló nőkkel zárja agglegény lakásában. Charlotte-nak három gyermeke van, egy jól menő munkája, no meg két exférje. Életébe már csak a szerelem nem fér bele. Sacha és Charlotte annyira különböznek egymástól, hogy megismerkedniük sem volna szabad, ám a sors máshogy egyengeti útjukat. Amikor Charlotte egy esős délutánon belebotlik Sachába, azonnal megváltozik az életük. Találkozásuk szerelem első látásra. De vajon van-e hely gyerekek számára a szerelemben? A film a nyár nagy filmsikere volt Franciaországban, megelőzve számos hollywoodi szuperprodukciót.
Február 22.
19.00 órától vendégünk lesz SZELÉNYI ZSUZSANNA, a II. és III. kerület közös ellenzéki jelöltje, a Bajnai Gordon által vezetett Együtt Korszakváltók Pártja elnökségi tagja. A politikus asszonnyal beszélgetni fogunk a rendszerváltás idején szerzett élményeiről, mint fideszes politikus, a nők szerepéről a magyar belpolitikában és a választásokra való felkészülésről. Beszélgetőtárs: KOZMA LEVENTE.
Február 23. (vasárnap)
18.00 órától ANONYMUS RETRO BAND. Retro táncest az 1960-70-es évek zenéivel. Várjuk táncolni szerető kedves vendégeinket! Belépő: 1000 Ft.
Állandó programjaink Hétfőnként 16.00 órától KONDICIONÁLÓ TORNA a csontritkulás megelőzésére és a betegek állapotának javítására. Csütörtökönként 18.00 órától FRANKEL BARÁTI KÖR. Csevegés, társasjáték, kártya, sakk. Várjuk új tagok jelentkezését! Vasárnaponként 10.00-11.30 óráig TALMUD TÓRA 2-10 éves gyerekeknek. Témák: zsidó ünnepek, Biblia, héber dalok és táncok. 10.00-11.30 óráig BÁR MICVÁ ÉS BÁT MICVÁ felkészítés 10-15 éveseknek. Témák: héber nyelv írás - olvasás- beszéd, imák, zsidó élet ünnepei, ciklusai és hagyományai. (Info: www.hillel.hu,
[email protected])
Mindenkit sok szeretettel várunk rendezvényeinken!
BUDAI MICVE KLUB Frankel Leó úti Zsinagóga kóser rendezvények kiváló helyszíne Esküvő, bar/bat micva, születésnap, céges rendezvények, villás reggelik teljeskörű szervezését és lebonyolítását vállaljuk. Információért, referenciákért hívjon a következő telefonszámokon: 06 30 94-28-215 (Medgyesi Andrea); 06 30 4141-640 (Arató Judit)
Budai ófár
A BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványa Elnök: Tordai Péter = Rabbi: Verő Tamás = Klubvezető: Arató Judit Főszerkesztő: Sárosi Viktória (
[email protected], 06-30-551-2002) A szerkesztőség címe: 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445 Internet: www.frankel.hu = E-mail:
[email protected] Nyomdai előkészítés: Czede Kft. = Nyomda: Gléda Kft. Támogató: MAZSIHISZ, Frankel Zsinagóga Alapítvány
