A félév tematikája
ÉGHAJLATTAN
Ajánlott irodalom:
A félév témakörei, Justyák J. Klimatológia c. jegyzete alapján. I. Az éghajlat fogalma, az éghajlatot kialakító tényezők Justyák 2.-63 old, nem kell a „vízellátottság” 15-20 old.: A földfelszínt elérő napsugárzás mennyiségét meghatározó tényezők: 1.Kozmikus (extraterresztikus) tényezők: a, A Nap sugárzási teljesítménye b, A Nap-Föld kölcsönös helyzete c, A Föld pályaelemeinek módosulásai. 2.Földrajzi szélesség (beesési szög, a nappalok hossza). szennyezettsége, 3.A légkör sugárzás átbocsátó képessége (a levegő páratartalom, borultság). A földfelszín-légkör anyag és energia transzport folyamatokat befolyásoló tényezők: -A felszín anyaga (tenger, szárazföld). -A felszín borítottsága (növényzet, jég és hófelszínek). Anyag és energia áthelyeződési folyamatok az óceán-légkör rendszerben: -A nagy földi légkörzés. -Monszun szélrendszerek. -A tengeráramlások éghajlatmódosító hatása. Földrajzi-, domborzati tényezők: -A tengerszint feletti magasság és -a domborzati formák hatása az éghajlatra. Az emberi tevékenység éghajlatmódosító hatásai. II. Az éghajlati elemek időbeli változásai a Földön. Justyák 64.-83. old, nem kell a „hőháztartás összetevőinekévi menete” 84.-95. old. A hőmérséklet, a légnyomás, a légáramlások, a légnedvesség a felhőzet és a csapadék napi és éves járásának típusai. III. Az éghajlati elemek övezetes rendje, területi eloszlása. Justyák 97135. old. A sugárzás, a hőmérséklet, a légnyomás és általános légcirkuláció, a tengeráramlások, a légnedvesség, a felhőzet a csapadék és a napfénytartam övezetes rendje. A planetáris szélválasztók. IV. Az éghajlat ábrázolása Justyák 136-140. old. A Walter-Lieth klímadiagrammok szerkesztése, elemzése. Az éghajlat alaptípusai c. fejezet nem kell Justyák 141-148. old.
1
V. Éghajlati rendszerek. Justyák 149.-168. A szoláris klímaövezetek. Supan, Penck Köppen, Trewartha Thornthwaite, Budiko éghajlati rendszere. A genetikus éghajlatosztályozások (Hettner, Flohn, Aliszov). VI. A Föld éghajlati képe. Justyák 169.-196. old. A Föld éghajlati övezeteinek jellemzése a Köppen-rendszer alapján.
Ami a jegyzetből kimaradt I: A tengeráramlások: • A tengeráramlások kialakulásának magyarázatára W. S. Broecker, amerikai geokémikus egy egészen újszerű elméletet dolgozott ki. • Szerinte létezik az óceánokban egy olyan globális áramkör, amelyik
összekapcsolja a nagy óceáni medencék tengeráramlatainak felszíni és mélyvízi ágait. Ezeket a feltevéseit, radioaktív nyomjelzős technikát is
felhasználva sikerült bizonyítania. Az áramkört "Broecker-conveyor"nak nevezték el.
2
A Broecker-conveyor működése a következő: • Az Atlanti-óceán északi medencéjében az észak felé áramló felszíni víz (Északatlanti-áramlat) Izland közelébe érve még 12-13 fokos, a kanadai és
grönlandi hideg légáramlatok hatására azonban 2-3 fokra lehűl, és az útközben elszenvedett párolgás következtében a sótartalma is szokatlanul magas.
• Ez a lehűlés oly mértékben megnöveli ennek a sós felszíni víznek a sűrűségét, hogy az óceán északi csücskébe érve már nehezebb, mint az ottani mély víz, tehát lesüllyed és a mélyben elkezd délfelé áramlani. • A továbbiakban az áramlat nagyobb része Afrika megkerülésével jut el a Délióceán cirkumpoláris áramához, majd a távol-keleti trópusi övbe, ahol felszínre tör, és bonyolult utakon Afrikát ismét megkerülve jut vissza az Atlanti-óceán északi részébe. • Az Észak-Atlanti óceán vizében a sótartalom csökkenése gyengítheti, vagy leállíthatja a Broecker conveyor működését, ami az áramlások rendszerének időleges leállását, az általuk okozott +/- éghajlati anomáliák szünetelését is előidézheti, ami az érintett területeken jelentős éghajlatromlást okozhat, mivel a legnagyobb +anomáliát az Észak-atlanti áramlás okozza Ny-Európában (+6-8°C, Mo.:+1,5°C az évi középhőmérsékletben). • Ilyen esetekre az utolsó jégkorszak folyamán is volt példa. A rendszer ismereteink szerint hosszabb rövidebb idő után újraindul.
3
Ami a jegyzetből kimaradt II: Az El Niñojelenség • Karácsony táján évről-évre meleg víz jelenik meg Ecuador és Észak-Peru partjai előtt. A meleg, délnek tartó áramlás blokkolja a tápanyagban gazdag hidegvízfeltöréseket, a halászat rövid időre megszakad. • A felmelegedés nem terjed délebbre Peru legészakibb részeinél, és rendszerint márciusra vagy áprilisra véget ér. • A halászok által El Nińo-nak (a gyermek) nevezett jelenség már egy évszázada ismert, azonban csak akkor kezdtek vele komolyan foglalkozni, amikor felfedezték, hogy kapcsolatban áll más területek, többek közt az Egyesült Államok vagy Afrika időjárásával is. • Az 1982-83-ban fellépő különösen intenzív El Nińo ráirányította a figyelmet a jelenségre. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) 1985-ben elindította tízéves trópusi óceán- és légkörprogramját. A hatalmas anyag feldolgozása még ma is tart, azonban már most is többet tudunk a jelenségről és a Nińo eseményeinek előrejelzése is pontosabb lett. • A Nińónak nevezett jelenség összefügg a Csendes-óceán fölött fellépő légköri cirkulációval. Szabálytalan időközönként jelentkezik, az úgynevezett Déli Oszcillációban, vagyis a Csendes-óceán trópusi légkörzési cellájában, a passzát szélrendszerben bekövetkező zavarként értelmezhető. • A Déli Oszcillációt a csendes-óceáni medence keleti és nyugati területei közötti nyomáskülönbség hozza létre: a délkeleti Csendes-óceán magas nyomású, valamint az Indonézia és Észak-Ausztrália fölötti alacsony nyomású központ között megy végbe. • Amikor Peru partjainál megemelkedik a légnyomás, akkor az Indonézia és ÉszakAusztrália fölötti alacsony nyomású rendszerben csökken, és megfordítva. • Rendes körülmények között a két központ közti nyomáskülönbség az Egyenlítő mentén keleti passzátszeleket kelt. • A szelek felhalmozzák a meleg vizet a nyugati Csendes-óceánon, és így mintegy 40 centiméterrel megemelik a tengerszintet. • A szelek ugyanakkor mintegy 200 méter mélységbe nyomják le a termoklinálist, vagyis a meleg felszíni víz és az alatta levő hideg rétegek közötti határt. • Dél-Amerika partjai előtt, ahol a passzátszelek a felszíni vizet a parttól elsodorják, a termoklinális sekélyen van, és hideg víz áramlik fel. • Indonézia környékén a passzát eléri a termikus egyenlítőt, az erős felmelegedés következtében a levegő fölemelkedik, és heves esőzések alakulnak ki. A levegő nagy magasságban kelet felé áramlik, majd a középső és keleti Csendes-óceán fölött alásüllyed, ezért itt az időjárás száraz. A cirkulációt először a brit Sir Gilbert Walker írta le, ezért viseli a Walker-cirkuláció nevet.
4
• A Niño idején a kelet-nyugati nyomáskülönbség olyan kicsivé válik, hogy a nyugati Csendes-óceán fölött a passzát elenyészik. Az ott felgyülemlett meleg víz visszaáramlik kelet felé, ugyanakkor felszín alatti, úgynevezett Kelvin-hullámok haladnak keresztül a Csendes-óceánon, és ezek Dél-Amerika partjai előtt mélyebbre nyomják a termoklinálist, így a feláramló víz felmelegedik. • Mindkét hatás melegíti a tengerfelszínt. Volt már arra is példa, hogy a Niño idején a szélirányok és az időjárási folyamatok teljesen megfordultak. • EI Nińo kifejezéssel (pontosabban El Nińo Déli Oszcilláció - ENSO) csak azokat a rendkívüli eseményeket illetik, amikor a tengerfelszín felmelegedése erőteljes és kiterjedt. • Ahelyett, hogy márciusban vagy áprilisban visszaállna a szokásos érték, a tengerfelszín hőmérséklete ilyenkor végig a perui partok mentén, valamint az egyenlítői Csendes-óceán keleti és középső vidékein megemelkedik és ez az állapot akár évekig is eltarthat. • Ilyen, viszonylag erőteljes El Nińo eseményeket már az 50-es évektől feljegyeztek, ám az elmúlt egy-másfél évtizedben a jelenség fokozottan jelentkezett. • A Nińo erőségének mérésére alkottak egy mérőszámot. Ez a SOI (Southern Oscillation Index - Déli Oszcillációs index) ami a cirkuláció erősségét a Tahiti és Darwin közötti bárikus gradiens nagysága alapján minősíti. • Voltak olyan időszakok, amikor a perui partok előtt a tengerfelszín több mint hét Celsius fokkal melegedett föl. • Az 1972 óta lejátszódott események együttes hatása katasztrofálisan érintette Peru halászatát. Az éves fogás az 1970-es 12 millió tonnás csúcsértékről alig egy évtized alatt kevesebb mint félmillió tonnára esett vissza! • A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ma már egy La Nińa-nak nevezett jelenséget is számon tartanak. • A Nińo időszak és a normális állapot mellet egy olyan időszakot is megfigyeltek amikor Peru partjainál az átlagosnál jóval hidegebb a tengervíz. Ilyenkor viszont Indonézia környezetében lesz átlag feletti hőmérsékletű a tengervíz, amit erős csapadékhullás kísér. • Ez gyakorlatilag egy fordított állapotot jelez (hideg eseménynek /cold event/ is nevezik), aminek a következménye is eltérő lesz. Ilyenkor erősebb a passzátszél és a trópusi monszun is több csapadékot szolgáltat. • Sok évtizedes meteorológiai megfigyelések tanúskodnak róla, hogy bizonyos Niño években a Csendes-óceántól távolabb fekvő területeken is nagy áradások, máshol pedig aszályok pusztítanak. A trópusi ciklonok pedig sokkal gyakoribbak lesznek. • Vigyázni kell azonban, nehogy minden időjárási anomáliát a Niño-val magyarázzunk. Ez a jelenség a globális éghajlat természetes változékonyságának része, nem pedig emberi hatások következménye. • Azt azonban nem tudhatjuk, hogy tevékenységünk a Föld-légkör rendszer kölcsönös kapcsolatain és visszacsatolásain keresztül milyen hatással van ezekre a 5
jelenségekre. Mindenesetre tény, hogy az utóbbi években szokatlanul erős El Niño időszak volt 1990-1995 között.
El Nino időszakok kezdő évei (forró viszonyok) a XX. században 1902, 1905, 1914, 1918, 1923, 1925, 1930, 1932, 1939, 1941, 1951, 1953, 1957, 1965, 1972, 1976, 1982, 1986, 1991, 1994, 1997 La Nina időszakok kezdő évei (hideg esemény) a XX. században1904, 1908, 1916, 1924, 1928, 1938, 1950, 1955, 1964, 1970, 1973, 1975, 1988, 1995
1911, 1969, 1910,
6
Ami a jegyzetből (részben) kimaradt III.: A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS VÁRHATÓ JELLEGZETESSÉGEI ÉS HATÁSAI MAGYAROROSZÁGON A Föld története során globális átlagban a mainál több fokkal melegebb és hidegebb éghajlat is előfordult a mainak nagyjából megfelelő kontinens elhelyezkedés mellett. A körülbelül 2,4 millió évvel ezelőtt elkezdődött jelenkori jégkorszakon belüli glaciális-interglaciális váltakozás a mérsékelt szélességeken 6-10 °C-ot elérő, s a jéggel való borítottságban a mai tél-nyár különbséggel azonos nagyságrendű változásokat hozott. A körülbelül hatezer évvel ezelőtti interglaciális optimum óta a hőmérséklet ezer évenként körülbelül fél fokot csökken és mintegy ötezer év múlva ismét egy hűvös, glaciális klíma kezdete várható. E változások azonban két nagyságrenddel lassúbbak, mint a várható antropogén felmelegedés. Földünk éghajlata egy nagyobb változás esetén közel kerülhetne egy kritikus elágazási ponthoz, amelyből a további melegedés már a maitól gyökeresen különböző klímába fordulhatna át, ha az óceánok függőleges síkú körforgásának, az óceáni szállítószalagnak mai rendszere lefékeződne, vagy hirtelen átalakulna. Ekkor ugyanis legyengülne a földrajzi szélességek közötti energiacsere, ami bizonyítottan utoljára a tízezer évvel ezelőtt, a mainál hidegebb klímájú évtizedekben fordult elő. Ekkor a földi klíma néhány évtized alatt több fokos ingásokat produkált, ami egy nagyságrenddel gyorsabb változást jelentene (mindkét irányban!), mint amire az üvegházgázok miatt számítanunk kell. Előfordulhat tehát, hogy a kezdeti kis melegedést hirtelen erős lehűlés, vagy hirtelen felmelegedés követné, vagyis teljesen prognosztizálhatatlanná válna a klíma. E szállítószalag fő motorja a sókoncentrációk különbsége az egyenlítői, illetve a sarkvidékeken. Márpedig a melegedés folyamatában megtörténhet (több, egyelőre a fontos léptékek egy részét az óceánban sem tartalmazó modell szerint várhatóan be is következik), hogy ez a különbség lecsökken. Ez maga után vonná a kiegyenlítődés lelassulását is. A globális felmelegedés előidézhet egyes területeken gyors klímaromlást is
Eddigi fejlemények
A XIX. század közepén Európában a „kis jégkorszak" kedvezőtlen éghajlati feltételeit felváltotta a napjainkig tartó felmelegedési trend. A hideg időjárás még epizódszerűen több alkalommal visszatért a század második felében. A műszeres mérések idősorára azonban a XIX. század derekán kezdődő és napjainkban is folytatódó felmelegedés nyomja rá bélyegét. A műszeres hőmérsékleti idősor téli és nyári félév egészére vonatkozó adati szerint a XVIII. század végi enyhülés után a XIX. század első fele újra némileg hűvösebbé 7
vált. A XIX-XX. század fordulóján egyértelműen megkezdődött a jelenkori felmelegedés folyamata.
Az évi középhőmérséklet országos átlagban napjainkig közel 1°C-kal emelkedett, míg ezalatt az
éves csapadékmennyiség hozzávetőleg 50-100 mm-rel csökkent.
A felszín közelében (2 m magasságban) hőmérővel mért léghőmérséklet (a) alakulása földi átlagban; illetve ezer éves közvetett történeti rekonstrukció és a műszeres adatok együttes ábrázolása (b) az északi féltekén. A 20. századi melegedés szembetűnően gyorsabb a korábbi (csekély hűlést jelentő) változások üteménél.
Az 1920-as 30-as évekre a Föld egészén mérhetővé vált a felmelegedés. Az Arktisz jégtakarójának kiterjedése 10-20%-kal csökkent. A tenyészidőszak a közepes szélességeken hosszabbá vált. Az európai gleccserek a 20-as évektől egyre inkább visszahúzódtak a magashegységi területekre. A gleccserek hátrálása az európainál kisebb mértékben Grönlandon, Kanadában, Alaszkában, sőt még az Andok egyenlítő környéki területein is megfigyelhetővé vált. 8
A magashegységek területén az erdő- és hóhatár egyre magasabbra tolódott. Kontinensünkön a felmelegedés csúcspontjai a múltszázad első felében 1933-ban
és 1952-ben voltak.
Ezt követően kisebb mértékű, de globális lehűlés következett be. Az 1950-es 60-as évek hidegebb periódusát a kutatók „XX. század közepi lehűlésnek" nevezik. A lehűlés hatásai a sarkkörön túli területeken voltak a legerősebbek. Novaja Zemlján és a Ferenc József-földön az évi középhőmérséklet 3-4 °C-kal csökkent. Izland Környékén a tenger több alkalommal részben befagyott. Az északi-tengeri halászatot is súlyosan érintette ez az időszak, amely „tőkehal háború" néven vonult be a történelemkönyvekbe. A hideg időjárást az 1970-es évek elejétől felváltotta a melegedés legutóbbi, napjainkig tartó hulláma, amelynek következményeként a világtenger szintje a
XIX. századihoz képest 20-40 centiméterrel emelkedett.
Alkalmazkodási stratégiák és beavatkozások híján a tengerszint 50 centiméteres emelkedése 92 millióra, egyméteres emelkedése pedig 118 millióra növelheti a közvetlenül érintett lakosok számát. A melegedési folyamat okait és következményeit, a közelebbi és távolabbi jövőt illetően megoszlik a kutatók véleménye. Egyes nézetek szerint a melegedési folyamat a jégkorszakot követő meleg periódus része, természetes okok következménye. Mások az ember felelőségét hangsúlyozva az üvegházhatású gázok emberi tevékenységek következtében egyre növekvő légköri koncentrációját tekintik a folyamat fő okozójának. A felmelegedés mértéke időbeli kifutása rendkívül nehezen prognosztizálható, ezért a szakemberek nem előrejelzésekről, inkább forgatókönyvekről beszélnek az éghajlatváltozás lehetséges kimenetelét (kimeneteleit) illetően. A kölönböző globális forgatókönyvek ezért a XXI. századra 1,5-4,5 °C-os (középértékben számítva 2,5 °C-os) évi középhőmérséklet emelkedéssel számolnak bolygónk egészére vonatkoztatva.
9
A felmelegedési folyamat végkimenetele elsősorban attól függ, hogy az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja, illetve a légkör aeroszol tartalma milyen szinten stabilizálódik majd. Mika János szerint a Kárpát-medence éghajlata a felmelegedés első néhány évtizedében a mainál melegebbé és szárazabbá válik. A nyár időjárása anticiklonálisabb lesz, ami az erősebb besugárzás miatt a hőmérséklet emelkedése mellett a nyári csapadékmennyiség erőteljes csökkenését idézi elő. A felmelegedés folytatódása esetén a nyári hőmérséklet kisebb, a téli nagyobb mértékben emelkedhet tovább. A csapadék évi mennyisége a további
felmelegedéssel nőni kezd, elérheti, esetleg meghaladhatja a korábbi szintet. Évszakos eloszlása megváltozik.
A csapadékmaximum az őszi, téli hónapokra tevődik át, ami az éghajlat mediterrán jellegét erősíti. Valószínű az extrém időjárási helyzetek (magas téli és nyári hőmérsékletek, szokatlanul száraz és csapadékos évek váltakozása) előfordulásának gyakoribbá válása. A hőmérséklet és a csapadék várható hazai változásait a globális változások 0,5-4 °C-ig terjedő tartományán a köv. táblázat mutatja be. Az éghajlatváltozási forgatókönyvek fő állítása hogy az üvegházhatás erősödésével a hazai éghajlat szárazabbá és napfényben gazdagabbá válása várható, legalábbis a melegedés kezdeti, néhány évtizedes tartományán. Részletesebben:
10
A hőmérséklet és a csapadék hazánkban várható változása adott globális melegedés esetén Globális változás
+0,5 °C
+1 °C
+2 °C
+4 °C
Hőmérséklet: nyár/nyári félév
+1,0 °C
+1,3 °C
+2 °C
+4 °C
Hőmérséklet: tél/téli félév
+0,8 °C
+1,7 °C
+3 °C
+6 °C
Csapadék: évi összeg
-40 mm
-66 mm
bizonytalan
40-400 mm
Helyi változás
Az éghajlatváltozás a földrajzi környezetben jelentős változásokat idézhet elő. A szárazodás következtében a talajvízszint alábbszáll, megváltozik a talaj vízgazdálkodása, erősödhetnek a szikesedési folyamatok. Átalakul a természetes növénytakaró. Tölgyerdeinkben már megfigyelhető a mediterrán eredetű, a szárazságot a kocsányos és kocsánytalan tölgynél jobban tűrő csertölgy térhódítása. A mezőgazdaságban egyre fontosabbá válik az öntözőrendszerek kiépítése, a vízellátás biztosítása. Magyarország a Duna vízrendszerében alvízi ország, az Alföld egész területén negatív vízmérleggel, ami éghajlatváltozás nélkül is megoldandó vízügyi problémák tömegét vetíti előre a következő évtizedekben, amelyek csak szomszédainkkal együttműködve küzdhetők le.
Az eddigi lépések
Bár a tudományos elemzések felhívták a figyelmet arra, hogy az alkalmazkodási stratégiák kimunkálása mellett a megelőzésre és a kiváltó okok megszüntetésére is törekednünk kell, mindez nem tűnt igazán meggyőzőnek a gazdasági és politikai döntéshozók számára. A Római Klub 1972-es összeállítása a növekedés korlátairól, majd 15 évvel később a Brundtland-jelentés az emberiség közös jövőjéről határozottan felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi tevékenység okozta globális környezetváltozás nagyfokú kockázatának mérséklése érdekében cselekedni kell. Az 1980-as évek második felére az érintett szakértők és politikusok között egyetértés alakult ki abban, hogy e gondok megoldása nemzetközi fellépést igényel. Az 1980-as évek közepétől nyert teret az a megközelítés, miszerint értelmetlen és sehova sem vezet annak vég nélküli feszegetése, hogy vajon rendelkezünk-e elégséges tudományos ismerettel ahhoz, hogy korlátozzuk egyes anyagok kibocsátását. Az 1992-es riói környezet és fejlődés világkonferencia egyik legnagyobb eredménye az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény. A világ 160 országának első számú politikai vezetői konszenzusra jutottak az éghajlatváltozás megelőzése, illetve a biológiai sokféleség megőrzése témájában, így a globális környezetmegóvás ügye - legalábbis akkor úgy tűnt - a világpolitika szintjére emelkedett.
11
Az egyezmény lényege az üvegházhatású gázok civilizációs eredetű kibocsátásának korlátozása olyan szinten, amely megóvja a környezetet és a társadalmat az éghajlatváltozás káros következményeitől. Konkrét kötelezettségként írja elő a csatlakozó fejlett és átalakuló gazdaságú országok számára, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk 2000-re nem haladhatja meg az 1990. évi szintet. A legfejlettebb országok azonban nem képesek betartani az éghajlatváltozási keretegyezményt. Az USA 11 százalékkal, az EU tagállamainak többsége pedig 28 százalékkal lépi túl a megengedett szintet. Az átalakuló gazdaságú országokban bekövetkezett gazdasági szerkezetváltás eredményeképp kibocsátásuk 10-30 százalékkal csökkent. Ráadásul, a tudományos elemzések szerint, a kibocsátás 1990-es szinten történő "befagyasztása" nem vagy csak alig csökkenti az éghajlatváltozás kockázatát. Az egyezmény célkitűzéseit csak a kibocsátás határozott csökkentésével lehetséges elérni. 1997-ben Kiotóban megállapodás született az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentéséről. Az elfogadott új jogi eszköz (kiotói jegyzőkönyv) szerint az OECD-tagállamok, illetve az átalakuló gazdaságú országok - meghatározott, de egymástól eltérő mértékben - a kibocsátás átlag 5,2 százalékos csökkentését vállalták a 2008-2012 időszakra. Három országban (Ausztrália, Izland, Norvégia) a kibocsátás kismértékben növekedhet, további három ország (Oroszország, Új-Zéland, Ukrajna) a kibocsátás befagyasztását vállalta, míg a többi ország 5-8 százalékos csökkentés mellett kötelezte el magát. Az EU tagállamai együttesen ("EU-buborék") vállalták az átlagos 8 százalékos csökkentést, mely az EU-tagállamok között jelentős eltérést mutat. Magyarország számára a jegyzőkönyv 6 százalékos csökkentést ír elő. A kiotói jegyzőkönyv - a differenciált kötelezettségeken túlmenően - további lényeges kiegészítéseket tett az eredeti egyezményhez. Egyrészt az elvek szintjén felveti a nem teljesítők valamiféle szankcionálását, másrészt lehetővé teszi az erdőségek szénmegkötő képességének "leírását" az ipari kibocsátásokból. (Ez utóbbi tulajdonképpen kiskapu: Szennyezz, amennyit akarsz, csak ültess fát!) A jegyzőkönyv három különböző, úgynevezett kiotói mechanizmust határoz meg, melyek keretében az üvegházhatású gázok kibocsátási jogát áruba bocsátható "közjószágnak" tekinti. A kiotói jegyzőkönyv elfogadása óta megtartott három klímavédelmi csúcstalálkozó (Buenos Aires, Bonn, Hága) nem hozott kézzel fogható eredményt. Az éghajlatváltozás kárvallottjai (a legszegényebb fejlődő országok) egyre kétségbeesettebben sürgetik és keresik a felelősöket, miközben a "piszkos tizenkettő" (azaz a legnagyobb kibocsátók és a legnagyobb olajexportőrök: USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Új-Zéland, Szaúd-Arábia, Kuvait, Nigéria, Irak, Irán, Venezuela, Oroszország) a diplomácia és a tudomány minden eszközével fékezni igyekszik a számukra súlyos anyagi következményekkel járó döntések meghozatalát.
12
Epilógus helyett A klímavédelem egyetlen kézzel fogható eredménye eddig az ózonproblémát szabályozó, világméretű levegőkörnyezeti szerződés, a Montreali Jegyzőkönyv, valamint ennek kiterjesztései (1987-1997). Ez esetben a súlyos, egyértelmű és a Föld minden pontján egyaránt negatív következményekkel járó UV-sugárzás erősödés miatti félelem vezetett alig pár év alatt a halogénezett szénhidrogének legkülönbözőbb fajtáira kiterjedő korlátozáshoz. Az elvitathatatlan eredmény pár év alatt a felszínközeli koncentráció növekedésének csökkenésbe fordulása volt, amit a múlt évtized végére már az ózonpajzs vékonyodásának - reméljük nem csak átmeneti - megtorpanása követett!
13
