Törvényjavaslatok véleményezése: - „Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról „/T-229/; - „ A házipénztár adóról” /T-230/; - „ Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról” /T-231/;
I. A törvényjavaslatokról általában: - A javaslatoknak egyetlen céljuk van: a költségvetés bevételeinek mindenáron való növelése. A jogalkotó e célnak mindent alárendel: nincsenek alkotmányossági aggályok, hiányoznak az adószakmai szempontok és érvek, ezáltal az egész „csomag” esetlegesnek és ötletszerűnek tűnik. - Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat minden olyan hibával rendelkezik, amely korábban a hasonló javaslatokat jellemezte. Az új magyar adórendszer 1988. évi bevezetését követő első évtizedben csak kivételes esetekben került sor az adó- és járulékszabályok év közi módosítására. Az utóbbi években azonban egyre elterjedtebbé vált az a nemkívánatos gyakorlat, hogy az adó- és járulékszabályokat év közben többször és jelentős mértékben módosítják. A jelenlegi tervezetek megismeréséig azt hihettük, hogy a 2005. évi módosítások mennyiségét és mélységét nem lehet felülmúlni, azonban a T-231-es számú javaslat minden eddigin túltesz: év közbeni hatálybalépéssel új adókötelezettségeket állapít meg, illetve meglévőket tesz terhesebbé. Azt már megszokhattuk, hogy a magyar vállalkozások nem tudnak több évre előre tervezni, de most azzal kell szembesülni, hogy egy teljes adóévre sem lehet felkészülni. A jogalkotó ilyen eljárása sérti a jogrendszerrel szemben támasztott olyan alapkövetelményeket, mint a kiszámíthatóság és a jogbiztonság elve. - Ugyancsak az utóbbi évek rossz gyakorlata, hogy a salátatörvény-csomagok „záró rendelkezések” című részei egyre terjedelmesebbek. A jelen tervezet záró és hatálybaléptető rendelkezései 35 §-nyi terjedelműek /ez az összes § 14 %-a/ és mind az adózással foglalkozó szakemberek, mind pedig az adózók számára gyakorlatilag kaotikusak, áttekinthetetlenek. Ennek egyik oka, hogy a jogalkotó számtalan hatálybaléptetési időponttal „dolgozik” /a teljesség igénye nélkül néhány időpont: a törvény kihirdetésének napja, a kihirdetést követő ötödik nap, 2006. szeptember 1., 2006. szeptember 15., 2006. október 1., 2007. április 1., 2007. szeptember 1., 2008. október 1.,
2 2012. december 31. (!), stb./. A másik ok, hogy a záró rendelkezések között találunk olyan módosításokat, amelyek az egyéb §-okból nem következnek. Például: a „fő részben” nem módosul a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény, a Büntető Törvénykönyv, a büntető eljárásról szóló törvény, stb., ugyanakkor a záró rendelkezések között már az ezekre vonatkozó módosításokat is fellelhetjük. Az ilyen és hasonló jogtechnikai hiányosságok és következetlenségek az önkéntes jogkövetés akadályai, így a jogalkotói gyakorlat sürgős felülvizsgálatra szorul.
II. Hatályon kívül helyezett rendelkezések - A választási kampány során az adó csökkentéseket a jövőre vonatkozólag foglalták törvénybe a kormányzati erők. A jelenlegi törvényjavaslatok azonban valamennyi akkor törvényben megfogalmazott adócsökkentési szándékot visszavontak:
-
Helyi iparűzési adó:
Az öt éves adóprogram keretében az iparűzési adót a jogalkotó 2007. december 31. napjával megszüntette. A jelen tervezet ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezi, következésképp az iparűzési adót 2008-tól is fizetni kell.
-
Társadalombiztosítási járulék:
-A jogalkotó hatályon kívül helyezi az öt éves adóprogram azon rendelkezését, mely szerint az elkövetkezendő két évben a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék összesen 5 %-kal csökkent volna, így 2007. január 1-jétől a társadalombiztosítási járulék mértéke változatlanul 29 % lesz /változik viszont a járulék belső szerkezete/.
-
Tételes egészségügyi hozzájárulás:
-2006. november 1-jével tehát nem szűnik meg a munkavállalók után fizetendő, 1 950 Ft összegű tételes egészségügyi hozzájárulás, sőt annak megemeléséről van szó.
III. A tervezett változtatásokról konkrétan: 1. Különadó: - 2006. szeptember 1-jei hatállyal bevezetésre kerül a különadó, amelyet a magánszemélyeknek, az egyéni vállalkozóknak és a társas vállalkozásoknak kell fizetniük. Az adó mértéke a javaslat szerinti adóalap 4 %-a. A különadóról szóló törvény bevezetője szerint a jogalkotó az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó közteherviselésre képes adófizetők szolidaritására alapoz. E megfogalmazás önmagában véve kissé cinikus, hiszen az adózók többlet teher viselési képességét senki nem vizsgálja, azt a
3 jogalkotó eleve meglévőnek tekinti. A társas vállalkozás esetében az adó alapja a beszámoló szerinti adózás előtti eredmény, módosítva a különadóról szóló törvényben meghatározott növelő és csökkentő tételekkel. Ebből következőleg a különadó alapja és a társasági adó alapja nem egyezik meg /előfordulhat tehát, hogy egy vállalkozás társasági adót nem fizet, de különadót igen/. A megkülönböztetés adószakmai szempontból nem érthető, nem beszélve arról, hogy a vállalkozás számára az eltérő adóalap többlet adminisztrációs terhet is jelent. - A tervezetből nem állapítható meg egyértelműen, hogy a társas vállalkozás csak a pozitív adóalap után köteles-e a különadó megfizetésére /egyértelmű rendelkezés hiányában akár a negatív adóalap adóztathatósága is levezethető a törvényből/.
2. Házipénztár adó: A javaslat szerint a társas vállalkozás 2007. január 1-jétől 20 %-os különadót állapít meg és fizet a törvényben meghatározott adóalap után. Az adó alapja az átlagos napi készpénz záróegyenleg átlagos napi készpénzforgalom kétszeresével csökkentett összege. A házipénztár adó bevezetését megalapozatlannak tartjuk a következők miatt: - Rögzíteni kell, hogy a társas vállalkozás házipénztárában felgyülemlett készpénz önmagában nem jogellenes és nem jelenti azt, hogy adózatlan pénzről volna szó. Tény viszont, hogy a vállalkozások egy kisebb hányadánál papíron jelentős összegű készpénz mutatható ki és a gond az, hogy ez a pénz valóban csak papíron létezik, a valóságban a pénzt már elköltötték, vagy saját, személyes célokra használták /használják/ fel. Ez az állapot jogellenes, de a jogellenes állapotot nem a házipénztár magadóztatásával kell felszámolni /az adóztatás csak látszatintézkedés, hiszen a jogellenes helyzetet nem szünteti meg, csak – eléggé el nem ítélhető módon – a „sápszedés” ellenében hallgatólagosan tudomásul veszi és konzerválja a jogellenes állapotokat/. - A házipénztár probléma rendezése tehát nem adóztatási, hanem ellenőrzési feladat. Az adóhatóságnak az ellenőrzés során kell megállapítania a házipénztárban felgyűlt összeg nagyságát és azt, hogy a pénz valóban megvan-e. Ha nincs, úgy ennek büntetőjogi konzekvenciái lehetnek /pl. sikkasztás alapos gyanúja/, továbbá adózásiak is /pl. természetbeni juttatásként lehetne megadóztatni a hiányzó pénz után kalkulálható kamatot, stb./. - A házipénztár adó bevezetése azért sem támogatható, mivel a szabályokat betartó, jogellenes magatartást nem tanúsító társaságokat is sújtja /többlet
4 adminisztrációs teher, többlet adóteher, ha a vállalkozás sajátosságai miatt az adózó nem tudja a jogalkotó által tipikusnak, átlagosnak tekintett paramétereket teljesíteni/.
3. Egyszerűsített vállalkozói adó /EVA/: 2006. október 1-jétől az EVA adókulcsa 15 %-ról 25 %-ra emelkedik /66,6 %-os (!) adónövekedés/. Bár a jogintézmény a fuvarozó vállalkozásokat nem érinti, az EVA története jól példázza, miként nem lehet és szabad kezelni adózási kérdéseket. Az EVA a 2003. évi bevezetéskor a jogalkotó büszkesége volt és általa is bevallottan több bevételt hozott, mintha az EVÁ-t választó vállalkozások a „normál” adózási szabályok szerint adóztak volna. Ehhez képest az eltelt 3 és fél évben a mostani már a harmadik adóemelés, amelynek mértéke szinte példa nélküli a legújabb kori magyar adózás történetében. Ezzel a jogalkotó is tisztában van, mivel az EVÁsoknak felajánlja az EVÁ-ból való kilépés soron kívüli lehetőségét.
4. Személyi jövedelemadó: 4./a A munkáltatót, kifizetőt érintő változások: - 2007. január 1-jétől az önkéntes biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás adómentesen adható mértéke – a jelenlegi, a minimálbér 100 %ában, illetve 130 %-ában meghatározott mértékről - 20 %-ra csökken. Ebből következőleg az a munkáltató, aki most 13 100 Ft-nál magasabb összegű munkáltatói hozzájárulást teljesít, jövőre – ha nem csökkenti a hozzájárulást az adómentes szintre – többlet adóteherre számíthat. A módosítást nem tartjuk megalapozottnak és elfogadhatónak, mivel az öngondoskodást nem visszafogni, hanem támogatni kellene. A munkáltatói hozzájárulás mértékének megnyirbálása helyett javasoljuk inkább a tandíj adókedvezményének eltörlését, mivel ez utóbbi jogintézmény jelenleg már nem kívánatos társadalmi célokat szolgál /bizonyos diplomák esetében jelentős túlképzés mutatható ki, ezt nem célszerű adókedvezménnyel támogatni/. - A természetbeni juttatások adómértéke 2006. szeptember 1-jétől 44 %-ról 54 %-ra emelkedik /kivéve a reprezentáció utáni adókötelezettséget, amelynél az emelkedés 2007. január 1-jén lép hatályba/. Az év közbeni emelést a már hivatkozott jogbiztonság és kiszámíthatóság követelményeivel ellentétesnek tartjuk. Emellett célszerű a jogalkotó figyelmét felhívni arra, hogy az adómérték emelése nem biztos, hogy a bevételek emelkedését is jelenti. Nevezetesen 100 Ft bruttó értékű juttatás után a jövőbeni szabályok szerint cca. 100 Ft adót és járulékot kell fizetni. A 18 %-os SZJA kulccsal adózók esetében már most sem éri meg természetbeni juttatást adni, mivel
5 ugyanannyi pénzbeli juttatás esetén a munkáltató és a munkavállaló együttesen kevesebb közterhet fizet a természetbeni juttatáshoz képest. A legmagasabb kulccsal adózóknál még van némi előnye a természetbeni juttatásnak, de ez az előny igen csekély, ráadásul elképzelhető, hogy a munkavállaló a 100 Ft értékű természetbeni juttatás helyett inkább a 90 Ft értékű pénzbeli juttatást fogja választani /ez utóbbi mégiscsak „kézzel foghatóbb” és szabadon felhasználható/. Következtetés: a jogalkotónak az adó- és járulék terheket nem érdemes az ésszerűség határán túlra emelnie. - 2007. január 1-jétől 44 %-ról 54 %-ra emelkedik az adóköteles béren kívüli juttatások adóterhe. Megjegyzés: a hatályba lépés időpontjára tekintettel feltehető a kérdés, hogy a jogalkotó milyen rendező elvet követett akkor, amikor a természetbeni juttatás adójának emelését 2006. szeptember 1-jétől rendelte el, az adóköteles béren kívüli juttatásét pedig az új adóév kezdetétől? - 2006. szeptember 1-jétől természetbeni juttatásnak minősül a telefonszolgáltatás /helyi- és távolsági távbeszélő szolgáltatás, mobiltelefonszolgáltatás, Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel/ magáncélú használata miatt keletkező adóköteles bevétel. Ha a munkáltató /kifizető/ nem vállalja a hivatali cél és a magáncél elkülönítésével járó adminisztrációs terheket, úgy választhatja, hogy telefonszolgáltatás esetén a számlaérték 20 %-át tekinti a természetbeni juttatás adóalapjának. Az intézkedés egyértelmű tehernövekedést jelent, amelyet csak részben mérsékel, hogy egyidejűleg a telefonszolgáltatás le nem vonható ÁFÁ-jának mértéke 50 %-ról 30 %-ra csökken. - 2007. január 1-jétől az egyéni vállalkozók esetében bevezetik az „elvárt adó” jogintézményét. Ez azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó az SZJA törvény szerint megállapítja az adóalapját és amennyiben az így megállapított jövedelem nem éri el az eladott áruk beszerzési értékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 %-át, akkor legalább az utóbbi után meg kell fizetnie a vállalkozói személyi jövedelemadót. Másképp fogalmazva: szűk körű kivételektől eltekintve a veszteséges vállalkozásoknak is adót kell fizetniük az előzőekben meghatározott módon és mértékkel. Álláspontunk szerint az új jogintézménnyel szemben alkotmányossági aggályok fogalmazhatóak meg /a jogintézmény a magyar adórendszer elveivel ellentétes, a jövedelem helyett a bevételt adóztatja, stb./
4./b. Magánszemélyeket érintő változások: - 2006. szeptember 1-jétől 20 %-kal adóztatják a kamatból származó jövedelmet, míg 2007. január 1-jétől ugyanezen adókulccsal a tőzsdei ügyletből származó jövedelmet. Ezen jövedelemtípusok megadóztatása eredetileg szerepelt az öt éves adóprogramban is /10 %-os adómértékkel,
6 egységesen 2007. január 1-jei hatálybalépési időponttal/. Álláspontunk szerint a két jövedelemtípus megadóztatása a megtakarítási hajlandóság szempontjából nem szerencsés. A 20 %-os adókulcsot túlságosan magasnak tartjuk, különös tekintettel arra, hogy a kamatjövedelem egy része nem valóságos jövedelem, hanem az inflációt ellensúlyozza. - 2007. január 1-jétől a törvényben meghatározott adókedvezmények igénybevételére jogosító értékhatár 2,6 millió Ft-tal csökken. Megszűnik a felnőttképzés és a számítógép vásárlás adókedvezménye, a szellemi tevékenység adókedvezménye, valamint a lakás célú hiteltörlesztéshez kapcsolódó adókedvezmény. Ez utóbbival kapcsolatosan megjegyezendő, hogy a megszüntetés viszonylag méltányosan és elegáns módon, türelmi idő meghagyásával történt meg. Az intézkedésekkel – figyelemmel a költségvetés jelenlegi helyzetére – egyet lehet érteni azzal, hogy az egyes adókedvezmények igénybevételére jogosító értékhatár csökkentése túlságosan drasztikusra sikerült, így megfontolandónak tartjuk ennek korrekcióját. - Az öt éves adóprogram keretében a 2007-2010. közötti adóévekre megállapított sávhatárok és adókulcsok tekintetében a jogalkotó csak a 2007. évre tervezett szabályokat tartotta fenn. A jogalkotó hatályon kívül kívánja helyezni a külön adózó jövedelmekre megállapított rendelkezést is, mely szerint 2010 január 1-jétől ezen jövedelmek egységes adókulcsa 18 % lett volna. A tervezett módosítások a jogalkotó hitelét, hitelességét nem erősítik.
5. Társasági adó: 2007. január 1-jétől a társasági adóalanyoknál is hatályba lép az „elvárt adó” jogintézménye. A szabályozás a személyi jövedelemadónál ismertetettekhez hasonló, így az ott kifejtett véleményünk értelemszerűen a társasági adó „elvárt adójára” is igaz.
6. Általános forgalmi adó: - 2006. szeptember 1-jétől a telefonszolgáltatás le nem vonható ÁFÁ-jának mértéke 50 %-ról 30 %-ra csökken. Az intézkedés nem a jogalkotó „jószívűségére”, hanem arra vezethető vissza, hogy az Európai Bizottság 2006. áprilisában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az 50 %-os levonási tilalom miatt. - 2006. szeptember 1-jétől az ÁFA 15 %-os kedvezményes kulcsa 20 %-ra emelkedik, ezáltal Magyarországon a szuperkedvezményes kulcstól /5 %/ eltekintve lényegében egy egykulcsos rendszer jön létre.
7
7. Jövedéki adó: A törvényjavaslat szerint a dízel üzemanyag jövedéki adója nem változik, az alkohol- és a cigaretta termékeknél viszont az adó emelkedik.
8. Illetékek: 2006. szeptember 1-jétől a gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén a cm3kénti adó 15 Ft-ról 18 Ft-ra /20 %-os növekedés/ emelkedik, míg a pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért 2 500 kg-ot meg nem haladó össztömeg esetén 9 000 Ft-ot /7 500 Ft helyett; 20 %-os emelés/, más esetekben 22 000 Ft-ot /18 000 Ft helyett; cca. 22 %-os emelés/ kell fizetni. Álláspontunk szerint a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök /tehergépjármű, pótkocsi, autóbusz/ esetében az illeték emelése nem indokolt, sőt az kifejezetten akadályozná a járműpark megújítására vonatkozó törekvéseket.
9. Gépjárműadó: 2007. január 1-jétől a jogalkotó eltérő adófilozófia alapján adóztatja a tehergépjárműveket /autóbuszokat/ és a személygépkocsikat /motorkerékpárokat/. Az előbbieknél a jelenlegi rendszer változatlanul fennmarad, míg utóbbiaknál az adó alapja a gépjármű hatósági nyilvántartásban KW-ban kifejezett teljesítménye lesz. Tehergépjárművek esetében, ha az adóalap és az adómérték nem is változott, az adókedvezményeket a jogalkotó átalakította. Ennek lényege, hogy 2007-től az EURO-2-es járművek nem részesülnek kedvezményben, az EURO-3-as járművek kedvezménye a jelenlegi EURO-2-esek kedvezményével fog megegyezni, illetve az EURO-4-es és 5-ös járművek kedvezménye a jelenlegi EURO-3-as kedvezménnyel lesz egyenlő. Az adókedvezmények csúsztatása /és ezáltal csökkentése/ a fuvarozói szakma számára elfogadhatatlan. Célszerű lenne továbbá annak kezdeményezése, hogy a pótkocsik és a félpótkocsik ne képezzék az adó tárgyát /nem gépes szerelvényekről van szó/.
10. Adózás rendje: Az adózás rendjéről szóló törvény a legkülönbözőbb hatályba lépési időpontokkal jelentős mértékben módosul. A módosítások közül néhány: - Ismételten növekednek a vállalkozások adminisztrációs terhei /bejelentési, adatszolgáltatási, bevallási szabályok módosulása miatt/. - Bevezeti a jogalkotó az adószám felfüggesztésének jogintézményét. Megjegyezendő, hogy a szabályozás rendkívül bonyolultra sikeredett.
8
- Az illetékhivatalok, továbbá a Szerencsejáték Felügyelet integrálódik az APEH szervezetébe, amely maga is változni fog /a megyei igazgatóságok helyett regionális igazgatóságok jönnek létre/. - A törvény hatályba lépését követően 2006. december 31-ig a jogalkotó rendkívüli lehetőséget biztosít az adózók számára, hogy korábbi adókötelezettségeiket önellenőrzéssel helyesbítsék. Mindezt az adózók önellenőrzési pótlékmentesen tehetik meg azzal, hogy a törvény erejénél fogva a vállalkozásokat az önellenőrizendő összeg nagyságától függő időtartamra késedelmi pótlékmentes részletfizetés illeti meg. A „mindegy hogy hogyan, de jöjjön a pénz” elve jegyében született rendelkezés sérti a tisztességes, az adókötelezettségeik teljesítésére gondot fordító adózókat és „jutalmazza” – szélsőséges esetben – az adócsalókat.
11.Társadalombiztosítási járulék és egészségügyi hozzájárulás: 11./a. A munkáltatókra vonatkozó változások: - 2007. január 1-je után a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás 10 %-os egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet /5 % baleseti járulék helyett/. - A módosító törvény hatályba lépésétől, illetve 2007. január 1-jétől a munkáltató az alkalmazott után, a társas vállalkozás a személyesen közreműködő tagja után, továbbá az egyéni vállalkozó /normál és EVÁ-s egyaránt/ a társadalombiztosítási járulékot legalább 125 000 Ft /idén/, illetve 131 000 Ft /2007-től/ után köteles megfizetni, akkor is, ha ennél a ténylegesen fizetett jövedelem kevesebb. Másképp fogalmazva: a minimálbér kétszerese a járulék alapja a 125 000 Ft-ot, illetve a 131 000 Ft-ot el nem érő bér és díjazás esetén. Ugyanakkor viszont a fizetőt járulékkedvezmény illeti meg, ha a foglalkoztató /egyéni vállalkozó, társas vállalkozás/ az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adóhatóságnál bejelenti, hogy a biztosított járulékalapot képező jövedelme ténylegesen nem éri el a 125 000 Ft-ot, illetve a 131 000 Ft-ot. A járulékkedvezmény összege a 125 000 Ft, illetve 131 000 Ft után fizetendő járulék és a ténylegesen fizetett jövedelem szerinti járulék különbözete. Az utóbbi évek egyik legszürreálisabb rendelkezése az új szabály, amelynek valószínűsíthető célja, hogy az állami költségvetés az adózók pénzét átmenetileg ingyen használhassa. Álláspontunk szerint a rendelkezés még a járulékkedvezményre figyelemmel is alkotmányellenes /a jogalkotó egy fiktív járulékalap után állapít meg járulékkötelezettséget/, nem
9 beszélve arról, hogy a folyamat adminisztrálása, nyilvántartása mind az adóhatóságnál, mind az adózóknál jelentős kapacitást igényel.
11./b. Munkavállalókat, magánszemélyeket érintő változások: - A munkáltatói fiktív járulékalaphoz hasonlóan, ugyanazon elvek és összegek alapján a munkavállaló is a minimálbér kétszerese után fizet nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot, mely után járulékkedvezmény illeti meg a tényleges bére, díjazása erejéig. - 2006. szeptember 1-jétől a munkavállaló az eddigi 4 % helyett 6 % egészségbiztosítási járulékot fizet, mely mérték 2007. január 1-jétől 7 %-ra emelkedik. - A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott 2006. szeptember 1-jétől tehát 4 %, 2007. január 1-jétől 5 % természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet /a természetbeni egészségbiztosítási járulék az egészségbiztosítási járulék része/. - 2006. szeptember 1-jétől a magánszemély az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben meghatározott külön adózó jövedelmek után 14 %-os egészségügyi hozzájárulást fizet /az eddig 4 % helyett/.
12. Munkavállalói járulék: 2006. szeptember 1-jétől a munkavállalói járulék mértéke 1 %-ról 1,5 %-ra emelkedik.
dr.Vereczkey Zoltán elnök
