t'4uZS\KÁ era hogy Simon, az atya és fejedelem ne adná ríldását leánya és az if ú patríciu sháaasságára. Szép dallamok és izgalmas proto-otellói
solyogtatott meg az olríhgusztáü festőiség eme kezdetlegesebb változatának felrűnése az
monológok azén lekotilt figyelmünket, leg-
a tengeri tájkép nem öwen-, hanem száz-
feljebb csak pillanatokra vessztik észrl,
egynehány ev távolából menilt fel aAndrássy ilti háu szuverén emlékezetében' nem a
hogynem azt halljuk, ami éppen a színpadról elhangzik, hanem azt, ami már elhangzott, de bennünk újra meg úira ismétlődi-k: E
vo
gridando: pace! E w gridando: anor!
opera színpadán, de nem zárom ki, hogy
műh század közepének színpadi festőisé-
san színre ünni; különösen a fináléra kell igyáani, mert könnyen két szentimentális vénember groteszk szerelmi jelenetének mutatkozik. Stefanuni mindent elkövetett, hogy igy is hasson. Im és másutt aszerint néznink figyelemmel a színpadra, vagy fordítoruk el tekintettinket a kínos láwánFól,
hogy a színen levő játékos számára saját
személyiségénekméltósága, egyéniségének
Békét
és szeretetet hirdetek.
zonos konflikrus _ pontosabban fogalÁ L \ mazva: azonos helyzet _, mely arésztvevők eltérő alkata-magatanása
következtében az egyik darabban a szakítás tragikumába torkollik, a másikban a megbakeles
melankolikusan színezeft harmóniájában oldódik fel. Kimondhatom, hogy a koníliktus, illerye a harmónia dr.ámailiapkéolete-] vel ffi vonalaiban adekvátnak
"lá"-il;l bemuta; Rtg;i."*
az Armel-fesztiválon
rend.ezést, Alfiildi Róbert munkája,
. |ir'."l sz?1h! eg4inese és két versenrz ő-kőzteműködés&el, mind a Simon Boccanegrafelújítását a Magyar lrttami operahazlln, melyet luqn Stefanutti állkott szinre' one-man show keretében: díszletet festert, jelmezeket szabott és játékot rendezett,nyiluanu.lóan ezen eszmei, fontossá$i és minőségi sorrendben. Tettlegességre]iiagadtattam
volna magam, ha Stefanuúi nem a végtelen tenger fluoreszkálő úvlata előtt játszatta uolna
nen és leánya édesbiis tórténetét, hanem abban az evek óta mázolásra a bocca
szorulóan off-white falakkal határolt, ab-
laktalan teherhajó-belsőben (vagy ilyesmi), melybe Alfildi úr transzferálta iribolet és leánya keserű tönénetér. Éshangosan átkozódva botorkáltam volna ki a Szegedi Nem-
zeti ügyetlenül modernizák, de azén
impresszionáló nézőterérőL, ha az első felvonás második kepében a dísz\enewező fehér rózsát funatott volna fel
nak kenjét korti lzár ó
abffin
háu:á-
exett v ászonfal ra. Ma már alig leheme elüselni a torzszülött f
befalazom lánpának megerőszakolását dekoraúv operai díszletek közöm előadva, de
hátat kellene fordítani az olyan Simon zán tér-
Boccanegrának is, rnely fullasz tóan
ben játszódik, melyben nem él, nem léleg-
zikatenger. Nem mondom, hogynem mó-
i6 nuzsika . 2o1l DEcEMBBR
gét, hanem a kései ottocento valamelv
iáliai
piktorának naruralista-szimbolikus tengeri
mitológiáját idézi. Ebbe az iiányba mrítat mindkét nembeli zöldeskék tengeri ször-
a
nyek ismételt, a dráma logikáiától-nem idegen megjelenése a forduló- és sarokpontokon.
Sajnos már a prológusban éreztem, hogy a rendező csak képekben látja Fiesco, si-
mon és Amelia tönénetét, a szereplők életre keltésének, a cselekmény megelevenítésének feladata zavarbahozz4 és zavaráből az egyes szcénák legkezdetlegesebben, legpro_
belső tartalma lölte-e az arany
kiiekö-
zéputat a színpadi ábráuolás
Rlícz István és FolcaaovAnatolii
érd&te_
JuHÁsz ÁTTIL^
lensége, illewe szen_
timentalizmusa között. Még inkább aszerint, sikerült-e éneké-
vel pótolnia a láwányból hiányzó emberi
hitelt. Tudjuk, az énekes elsősorban hang-
jával alakít.
Ha nem is mindenikúk sőt inkább kevesebbjrik - alakított nagyot énekével' a
vinciálisabban operai beríllításaival igyek_ szik kikapaszkodni - hogy azonnal bele-
kettős gárda nagyobb része a tisztestől a kiválóig terjedő skálán hozta szerepét. A kivíló kategóriájába soroltam ..g.* s hallo-
nem kedvetlenített ennfre az elemista, kényszeredem kórus-regie; a tablók ennfre
Agachét, s ezzel nem mondok sem újat, sem
bukjon a következő banális beállításba. Rég
erőden, mechanikus kialakítása, a histori_
kus-dekoratív staffázs fantáziátlansága, nem beszélve a személyközi kapc'olatok
ábrrízolásának énéketlenségéről.Áz opera kezdetétésvégét,Boccanegra és Fiesco nyi-
tó- és záróduet{ét nem konnyc aPintato-
másom szerint a közönség is Alexandru rendkívtilit, hanem csatlakozom a világ
nagy operaszinpadai környékén uralkodó általános vélekedéshez. Nagyon szép, éretÍ,
ftrfiasan vonzó hang, mely a dinamikai és színbeli ámyalatok széles skláláján iátszva mindig megÉr;i homogeneitását. Múltkori Macbeth-jéhez hasonlóan tesrileg és jelle-
mileg háromdimenziós
személyiségkéntá1_
lítota ki Simont, pontosabban nem állítot-
-
a dinamika ta, hanem mozgásba hozta dimenzióját. negyedik adta ábtázolásanak Érző, denemlannolant, tud szeremi, de szeretet& kéPes önmagában tartani, nem bo_
fiziMindezt kumával, hanem intellektusával. szinte észrevétlenül, mint primus inter kozort, a Pares - ezvolt, első az egyenlők dőzse a hatalmas itáliai tengeri köztársanga rá a szeretet tfugyáta.Hős, de nem
ságokban. Fohanov Anatolij egy tömbből fa_
ragott dózséia olyan énekesi rulaidonságokat tesz közszernlére, melyeket az operai közönség egy ré sze ugyanígy gu.tíroz ma is,
mint néhány &tizede, bár
a
visszhangból
azén immár kiérezni, hogy a hang szürkülése valamelyest csökkenti a hívek lelkesedését, és többek
s
opera
Í
téséhez:'a kantábiléből kell faltadnia a kfe_ jezésnek, nem a kifeiezésből az éneklésnek
Ez a Fiesco valahogyan közelebb kenilt szereplőtársaihoz, mint zárkózonabb pandan_ ja, s a közelség mrrtatta meg' jóval nagyobb legtöbbiüknél. Persze ez, hogy úgy mondjam, nemvolt kunszt a kritikán aluli másodikAdomo mellett (azonnal töröltetni kell az operabase.com lapiairól). Patalei Adorján (Adomo r) sokkal jobb benyomást kelten, de nem nagon ió benyomást; énektechniká-
iának csiszolts ágán énődik akivíló kolozsvári román énekiskola nyoma' de magát a
hangot még nem fedi ftnyes.meleg tenorzománc. Émiekell, és bizonyrára émi is fog.
zámaraészrqehetővé teszi a
színpadi egysíkúságár A finíléban Fokanovnak alig volt más közlendőie, mint önmaga: milyen diadalmasan végigénekli,mily szenvedően végigjátssza ő Simon halálat. Nem
meghallani, mennyit iawlt a
hangadás
kontrollja, mennyível folyamatosabb,
fe_
gyelmezenebb afuazeálás, milyen nagy íve_
ket képes hordozn! a légzéstechnika. Az
éneklésbiztonságának növekedése közelebb viszi Ráczot a bel canto maxima teliesí-
lónak.
nyugtázom Magai kzw fel(emelia z). Fényes, hajlékony, kartűnését csú hangjában csak a közép- és mellregiszter határán érzékeltem,,lyukat". Egyenlete-
dettséggel tapasztaltam, hogy mindkét Paolónak lényegesen többet sikerült kihoza proto-Jago szerepből, mint elődeiknek sok más Boccanegra-előadáson. Alih Abdubayumov hangja markánsabb, nagyobb biz-
nia
rcnsággal s7ó1al meg, iobban bírja a terhe-
lést Szegedi Csaba 1\ttsága minden
raiátszásnak, azénazis imponál és felvillanyoz, ha az operaház időnként úgyüselkedik, mintha m agátő| énődrc számára,hogy
mutatott mint második Fiesco. A hang talán még nem vetekedhet kiegyensúlyozott_ ságban az olasz éval,deazétnem lehet nem
canegra-duenben feledteme énekesi problémáit, mert mintha maga is megfeledkezett volna rólulc Későbbi nagyoperai kiállását tiszta lelkiismerettel nevezhetem imponá-
magától énődően meggyőzött, hogy a darab róla szól. Ami Énykérdés.Nagy elége-
hoz, hogy jelenléte kapcsán ne mulasszam el megiegyezni: barmily rendíthetetlen híve vagyokazautochton, e földből sarjadt ope-
vábbhaladni, kellő tör,ődést tanúsíwa a hazai erőkiránt is. Így nem fog észrevédenül maradni az o\yan, berrallom, álmlam nem vártvokális feilődés, aminőtRicz Iswán fel-
fölé kerekedett. Nagyrészt már a Boc-
tala alakított figuráé. Jelenléte perceiben
ve és borongós, szikár, gondosan modulilt bassztlsa húsz éve jól cseng, épp eléggp ah-
rezsimek is rcnek már lépéseket ez iránÉa, s erre indult a most búcsúzó zaklatot interim kormányzat is. Az úton érdemes to-
delemben Lukács Gyöngyi most is, mint a Macbeth-premieren, fokról fokra önmaga
sen és lélektelien énekel, mintha ez lenne természetes kozlésmódja - az övé, és az íl-
tudott alázattal veszíteni, s az ilyen iátéko_ sén akkor sem raiongunk, ha nyer. Giaamo Prestia (Fiesco I) zengő olasz ne-
.
gyunk figyelni az énekes gyötrelmes fizikai küzdelmét az engedetlenné vált vokalitás e|lenőnéséért?Hozzáteszem, hogy a küz-
örömmel
belső ember megformálásának vokális és
bemuatóihoz egyenesen az operabase.com kínálat'ából válasszon fő,szereplőket Előző
bruna),Yerdi legvarázsosabb ,,szűz imáiár" Nannetta dala előtt. Hogyan hihetnénk a figura ánatlanságát aRor, ha titemről ütemre kénytelenek vatá1át (Come in quest'oru
igyeke_
zete ellenére ánit a marcona figurán, s az emől valami tragikus, szomor(r ámyalattal gazdagodik Rokonszenvünket nem, de saj. Nem tagadom, LuhácsCt4öngi
ríllása az el-
múlt ev néhány produkcióia nyomán legalábbis ingadozni kezden személyes éneke-
si rcplistámon, és stabiliúsát a
mostani
Amelia-alakítás sem adta üssza egyénelműen. Sőt az első felvonásban határozottan
így éreztem, a szerePet nem kellen volna megkíséneni. Amelia álmodó fiatal lány, de nem lemoshatatlan vérfoltokról álmodik, mint Iady Macbeth _ amit az éneklés nyelvére lefordírya úgy mondhatnék, bizonyos
énekesi (nem élet-) kor után, bizonyos (jó vagy rossz) tapasztalatok binokában a primadonna iobban teszi, ha nem kísérli meg, hogy imitálja az érintetlen ifiúság hamvát. Lukács jelenlegi hang-állapotában csak fias_ kóba fulladhat megkíséneniAmelia sorti-
nálatunkat szinte elnyeri. Senki sem kezdi úgy, mint manigoldo hnpuro, mint alias gazember. Vajon mién végzi így? Paolo alakiát Ve
Ái
az átdolgozásban húz.
ta meg enőteliesebb vonalakkal, ami annyit ielent, hogy
a
figura megszólalásainak legja-
vát a kései stílus és technika gazdagsága, harmóniai és motivikus kifeiezőereie iár1a át.Hogy a karakter ily pregnánsan kidommostani előadásokban, abban az énekesekkel legalábbis egyenrangú éróeme borodott
volt
a
a két karmesternek.
C,yőriv,ányi Rath
C4ötg tolualian, nagy felületeket munkált ki remekül munkálkodó zenészeivel együftmiíködve; az egyes képeket határozott körvonalakkal és egyénelmű dámai valőrökkel indírcna, vitte végig, és zÍmale, úgy' hogy a
2ol1 DEcEMBER. muzsrke
17
era
re?Alföldi szerint inkább csak szqre.Bear- a színpadra ki- s betolható
va apia háaába
bímia kell'
zene mögönes világát, amelyben mintha egy másik, az elsővel korrespondeáló, de
tanultak az énekesek). De természetesen és önmagaként él a színpadon, természetesen és önÁagaként énekel; végrehaitia a rende-
Sznhócs
Nem a hang értékére alig bir magával; csábtáncot leit minden
kémégkíviilvarr valarrri. célzok, men az jól szól ugyan, és mozgékony,
keresésére.Nála sokszor hallom és értem a
de teliesen nyers, nélkülözi aszint,varázst (ezt is lehet tanulni régebben utánzással
annál reitelmesebb és lényegesebb történet jámzódnék le.
sört' T-1 ilzenben va|aha rejtelmesen lényeges vélekészített ma a rudtak kés.zíteni; ményem szerint csak magas árával ad föl
í
reiwényt. Hogy reirclmes lényegekre látó
négyzetesryukkeuec -, az első felvonásban
lldikő személytségében
zene hallgatója, a dráma átélő|e mindig ponro..n Ld, a, hoi. tat. Kocs'ir B alázs hail.a' mosabb a szemlélődésre, a betekintésre, mai nak egy -egy hangzáshelyzet titkos tanal
-
pattogósabb ritmusra. Nem csoda, hogy feromonia a kalitkához csábítia a herceg-stricit. Azún csodálkozik, hogy az közprédára bocsát|a. Vagyis, mint máskor is, a rendező az alapjában találó elemzést sokszor boszszantóan hamis iránÉan interpretália to-
A második felvonásban nem raizol el
zés ilta| az első felvonásban rá kiosztott
vább.
adás, a drámavégén valami nagy aiándékot |ap a rendezőtől, ahogy a sorstól is' Ehhez
iátsző szinházi gyermek dezni, sőtazapród fellépésétés Monterone második megielenését de facto ki is húzatta'
csacska játékokat, annak ellenére, hogy átlátja felesleles voltukat - mert nrdja,azelő-
uÁn,
u
semmit, men nem raizol egpltalán. Az opera magvát alkotó jelenetsort a felelőtlenúl
ajándékhoz, méltónak bizonyul'
elfeleite$e megren-
o
operakarmesterük a pil-
zenieknek ma nincsen, sőt olyan sincs, aki biz-
lenségére, a néző szeren-
volt mégegy színek Színtér, felvonás. cséjére,hfura
időnként a botrányosság határáig szedett-vedett
nemváltoztak, mégis mintha más szÍérába emelked-
Armel-Rigoletto, melYhez ezennel visszakanP-
tünk volna. Egyszerre min-
den megfeszült, értelmet
A helyi
énekes együttes színvonala nem
Minthogy bohémiai és moÉviai városok
operamívelésevel,iltalában nem foglalko(Nem a részleteket most is mellőzőm' zom,
fogjak elhinni: Bohémiát és Moráviát mint a Cseh-morva protektorátus kurrens magyat nanét, a feszttvál
műsofizetéből idé-
,r^,bto másik opera ismertetéséből' Eny-
nyit a nemzetköziségről.) Csupán jegpetversenyzőkről' Paul Gaugler mint mantuai herceg karakterben inkább a strici-maffiózó, mint a készeríien í rok
a
h ozza;|
ét, amit azttzembiztos, bár színtelen talán elnyerhetne, s amivel egyébként tenor
"|"n
a hercegnek minden ripőksége mellen is 18 muzsika ' 2oll
DEcEMBER
A színpad közepére tolt kerec - egYkor Rigoletto zána be ide lányít most a végzet bábi áÉkának
nyen.
_ semleges,
na, eminensen ének- és iátél:képes ferÍikar'
év
lelősének Ám a hősnő szerencsét-
hogy megtiltsa kulcsielenetek húzását - azt szo' morúan tanúsította az
de ielentékeny Rigoleno, nyomatékosan megmut"tko"O Sparafucile, szorgalmas Maddale-
második
letöltendő börtönt követeltek a produkció összes fe-
kellő keménységgel képviseli a szerzőt ahhoz,
lebecstilendő
A
zati büntetésként 4o
tonsággal eliránf t három felvonásnyi Verdit, és
rodom.
tempora...
szünetben az operára felesküdön ielenvoltak halma-
Mint álalában, azaiándékra sokáig kell várni.
Addig milyen a flood-
lighttal
twhen $okalo, Szaltács lldikó, Ilono Kaplová és Paul Gaugler 'vglÉr srvou
FELVÉTELE
megvilágított
kvartett előadásának színterevé. Utóbb a poklok kapuiává, amelyen át Gilda
boncteremben zail6 elő-
adás? Fehér, fekete és vörös, ahogy mostanában divatos (vö. legutóbb Ascanio in Alba
és mindannyian
Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra rendezésében).Herceg fehér szaténban, az udvaroncok, a grőfné, a gró{, a bohóc,
a
a bérgyilkos és húga, a
podiumává alakult, a megrendítő erotikával énekelt
szaiha feketében
(a ferfiak kemérrykalapban hla mafa, termé-
szetesen; nem tudni, Nápoly vagy New York, de egpe megy), Gilda vörösben' Vér szine, ez szinezi a megerőszakolt Monte_
rone lány combját a zenekari előiátékra
komponált pantomimban. De a vágy színe is. Men Gildavágyódik - férfira? szerelem-
-
_
az ismeretlenhazába|é-
pünk A kapun át dobja vissza az alilág
lany plasztik zsákba burkolt véres holnestét, melyet a bűnére végre táébredt apa át-
-
ölel' Ésöleli vakon, mit sem seiwe-hallva miközben a megfelelő pillanatban a hánérfa1 tapétaajtaián át belép Gilda, fehér szaténben, hogy elénekelje önnön
mennÉemene-
telét. Elénekli, majd eltűnik az ismeretlenbe
-
a herceg várja on, fehér vezető kisaitón Inkabb ineleváns, kérdés? Döntő szaténban? egész és halál mint a szerelem iátéka' Mint túl tőnénik' s nem innen még minden, ami
f
=]$,Tj{'r.+€ri=€:.:=]::''
pera
...
tl
és feszrivál
N emzetk cizi op
erav erseny és F esztiv ál Szegeden, negl edszer
T f isszatérő eseményekről egyre nehef / zebb ímí.Mármint egyre nehezebb V t'i"t, eredetit imi'Ezén aztán azidei Armel operaverseny és Fesztivál három, kevésbéismert darabiával kapcsolatban
nem is vállalkozom tételes kridka írására, inkább csak iegyzetsorokra.
Averseny sajátossága:-nem lehet az egyes
darabolaól beszélni anélkril, hogy szó nél-
hil
hagynank a fesztivál egészét' ott van a csehJosef Mysliveöekoperáia, az
mindján
A szerző Mozan konársa volt, s nagyWolfpngAmadeu s azt irta rőla, hogy zenéie ,,csupa tűz és csupa élet". Ma hallgawa ezt a muzsikát, tényleg nagyon hasonlít Mozartra, mintha csak Mozan ína volna - mondjuk, öteves koraban. Aszerzőről annyit kell tudnunk, hogy z3 eves korától Itáliában tanult, majd oft mutatta be műveit is, ígyhogy a cseh zenéhez nem sok köze van. t766 és 8o kozött t
Antigona. maga
a
Wassy' Slipak
Petrovié
egy diiett is, a másodikban pedig egyetlen
A drámai ónénésekből Mysliveöek szinte semmit nem óhajt _ vagy semmit sem képes _ megkomponálni, azokat a recitativókra hagy1u Egyszóval a szerkezet dögunalmas. Különösen, hogy az áriáklavétel nélkül hosszú, ékítményesszőlószá-
kövene az olasz opera seria modelliét. Talán
tercen.
kissé tulságosan is.
A tönénet az ismen Antigoné-sztori folp tatása, amelyben a hősnőnek lánya születik
(Ermlone), ez azonban csak adarabvégefelé dertil ki. Mint ahogy az is, hogy az aPa a zsamok Creonte (xreón) fia, Euristeo. Köz-
mok. Ráadásul adarabban nem szerepelnek
ben Creonte fia menyasszonyának szemelte
mély hangok, se basszus, se bariton, csak két tenor (Creonte és Euristeo), két szoprán
ki a lányt, ám szerencsére még időben kide_ rül, hogyő a tulajdon lánya. Kicsit zavaros
(Ermione és Antigona), valamint két mez_ zoszopránon megszólaló ftrfialak (karco
az eseménysor, és sem a librettó, sem a mu-
zsika nem igyekszik különösebben rendet tenni benne. Adíszleten görög betűs felirat, amelyben nyelwudás híián csak a ,,nomosz" szőt ismerjük fö|, amely ugye az er kölcsi törvényt jelenti szemben a ,,ftizisz"szel, az írott jogszabállyal. A Szophoklész-
és Alerander
és Alceste).
Mysliveöek tehát nem használia
drámában ez valóban fontos kategória, itt azonban nem tűnik annak.
az oPeru egyik ft leleménÉt, a hangfaiok dramaturgiáját. Másfelől viszont ebben a
Ának e' recitativók kövedk egymásl Számolásom szerint t5 ána - bár állitólag néhányat ki is húztak. Az első felvonásban van
korszakban előfordult már, hogy a jelentősebb drámai tönénéseket, konfliktusokat, szerelmet, egymásra találást sikeresen ön-
2orr DEcEMBER. muzsika 19
al*|a, lányos arca |ól illik a fiatal lány figutájához, ám két szólóiának becsületes eléneklésénés recitativókban való némi rémüldözésen rul egyéb szinhiui élményt nem ad. (A versenyszereplők koncenjén ügyesen énekelt egy Rameau-ánát, ám ez számomra kevésnek únik a legiobb női előadő dijához, melyetvégül ő kapott meg.)
A bieliek szimbolikus térben próbálták élere kelteni ezt a haloa anyagot Andrew Rosat rendező láthatóan küszködött
gernl áriával. Ezt ta, s próbálkozásai
a
a ten-
küzdelmetvégril elbuknem is bizonyultak kü-
izgalmasnak. Sem a rendezés,
lönösebben
sem a zenei megvalósítás nem igazolta, hogy Mysliveöek operáját ma elő kellene adni. Talán mégegy fesztivál keretein belül sem. (Ez az előadás kapta a legtóbb közönségszavazatot az i ntemetes voksoláson, ami
inkább gondos szervezőmunkát vagy dicsérendő patriotizmust ielez, semmint művészi minőséget.)
Miksch Adrieoo
tönék zenébe a szerzők Itt azonban semmi ilyesmit nem találunk. KétÍéleáriát hallunk az Antigonában. Az egyik iípusban a szereplő saiát lelkiállapotát ecseteli, a másikban általános erkölcsi törvényeket boncolgal A szöveg, vagylegalábbis amagfar fordítás sokszor bugyuta. (,A hábotp
tenger felelnetes, de a uihar
vbszntér a nyugalon
-
elíiltarcl
mey
Keduesem tebintete
.en1híti a zsamohot es a vadóllatohaf.')
Mind_
kenőben azonban fontosabb a zenei szerkezet és az énekesi bravúr, mint az illerő szerep|ő pszic}rológiai jellemzése. Learco csap 'meg' benntinket először elso 'áriajanal egy emberi érués,:á'bánxgzele, De ez a darabban inkább kiüételnek hat, s tőle rné$in-
kább idegennek ér&zukT- zenei megfogal-
mazást
',
' .'',,..,
,,'. .:
'
;
:'
Számomra nehézen érthétő, hogy egy operaháu mién akarja ma elő'venni az Anti.
20 muzsika
..
.
l:
és fooathan
ERÉB slMoN
Blalock
rervÉrerrt r::i:tlr)
-ir-..i!
ItjímaiiéÍ''.l
-.t..... lJ$AeL telmez
gonát, mit rem é1 tőle. Ezt az áriazuhatagot még elsőrangu énekesekkel is nehé2 elviselni.
A Biel-Solothum-i Szinház vállalkozá-
sában tiszteletet ébreszthet, hogy a speciális feladatra tűrhető gárdát sikerült összetobo-
rozniuk. Mindkét tenor jól győzi a kolorarurakat, Wlliam
l,onbilinak (Euristeo) kel-
.
Y,tt4gil+ trendaiő
# l-
,
rl
,
,
oo.n ellentétes benyomást keltettVikto, Ullmann darabia, az Atlantisz cstí-
szám (aKral
közmeg
lerrieqlszínű hangia van, Raimund Weder-
elégedésre találtatott a legiobbnak). Úiabb
Éelrmek (Creonte) kellemetlen. Elképzelhető
szenő, akinél a nemzetiség nem tűnik túl fontosnak. Ullmann egy koncentrációs
persze, hogy a hangszínt a jellemzés eszközének gondolták, bár inkább bosszantóan hat. Rosa Elviru Siena (Andgona) taftalmas szopr'anjának a mozgékonysága is megvan, és drámai súlyt is ad a címszerepnek. Aver-
senyben részt veyő Raquel Camainha (bmioö;) :kedves kolorarurszopÉnja, légies
cseh
táborban ína darabiát, amely egyébkéntis a zsarnokságról szól. Ám mindezt sok groteszk színnel, színpadi leleménnyel. Maga
a tönénet is több mint különös:
a Halál
sztráikba lép, nem haj1andó teliesíteni kötelezeuségeit, emiatt aztán képtelenek meg
{::i_Fi:ij}-::9j.íj1'..=
halni az emberek Az alcuális kormány ezt természetesen ttgy állit1a be, mint saiát si-
greenwichi csillagvizsgáló ellen. A merény-
séget', mezzo/alt versenyszerep .nem volt. Ez a jelentkezők szempontjából nem a leghajtania, ala egyszerű lakásban é1 feleségé- jobb arány. Aválasztott darabok egy tésie vel, Winnie-vel, és annak ftlkegyelmű öisezúttal is gyöngének bizonyult (a Rigolemo csevel, Stevie-vel. Végril a bomba folrobban, üszont tul erősnek). RáÉrne a vetélkedőre letet Verloc titkos ügynöknek
kerét.
A színész_rendező Beata kdo-Dobbq remekül rríérzem a darab commedia dell' aneszerű hangulatára, ellentmondásos világára. Ebben az előadásban több jelentékeny énekest is hallhanrnk, már az elsőként szólaló lengyel basszus, Piov MiciÁsbi
kellene végre-
igazi kán nem okoz, de egy ember is fölrob-
ban, akir Verlocnak
hisznek
az ismeretlen repenoárban is, és képes
meg
is
egy olyan operai szakember, aki ofthonos
megítélni a Partner operah,ázak álml fol-
é1-
aiánlott műveket
ményszámba ment. A két versenyszereplő is a heftre kenilt. A testes szerb Alexnnder
Ati
a
partitura elolvasása
alapján el tudja dönteni, érdemes-e egy művet bemutatni. Akad-e benne elég izgalmas
Petwvié erőteljes, de csúnya tenorral rendelkezik. Adomságai ebben az Harlequin-alak-
szereP' s megüti-e színpadképességmai fo_ kát, oda lehet-e tenni a többi melle. Men-
ban teljesen megfelelnek, egy hagyományos tenorszerepben elfogadhatadan volna. Az ukrán születésű Wass! slipab evek óta Párizsban él' Pompásan zengő bass_zusa min-
hogy az Armel nemcsak verseny. Operafesaivál is.
MÁRoK TAMÁS
den regiszterben szépen szól, impozáns
megielenése ideális Boriszt, Mefisztóg Ver-
di-hőst sejtet, ugyanakkor Torreádordalt
A zott- esArmel Operaverseny
énekel és Scarpiával kacérkodik. Kedélye és
nftonsága azonban
komikus szerepkön is megnftia számára. Vetélpárs nélkül nyene idén a legjobb ftrfi eloado díiát. A versen1mek hosszú távon is hasznára válhaq mivel minden bizonnyal ftnyes kanier áll előme. Azt üszont kevésséértem, hogy a magyar és külhoni operaházak képviselői mién nem zsongtak korul
cióién talán még hajlandó anyagi eneedményeket tenni. Mihsch Adiennre se olyan nagyon akanak
lecsapni, pedig ő a verseny másik felfedezett1e.Két ftszerepet is énekelt, aZando. nai-féle Ftuncesca da Nnini mellem Dellaira ithos íigni;h cimű műve főszerepére is őt választomák. Ez volt a harmadik konárs
A
amerikai oPera a verseny tönénetben, s ez tűnt a leggyöngébbnek. Robert Ward Crucible-ia élményszerű muzsika, Tobias Picker Enmeline-ja inkább idegesítő, ám, kis jóindulattal, szuggesztív. DeIlaira műve üszont
és Fesztivól díjazottj
Ie$obb produkció
Az első felvonás:;iiifid zenéileg, mind a tönénet szempontjából unalmas]A márodik rész kicsivel mozgalmasabb, elsősorban
a női Íőszereplő, Wnnie plenvedése,miatt. Ekkor rudia meg, hogy a merényletben sze-
rencséden öccse lett az'áldozat, s ebbe beleőnil. kszűr1a férjét,maid elméie teliesen elborul, csak két szót ismételge t ,,uei mocsoh".
A szólamok énekbeszédszeiűeh
*
a
figunákat a zene kevésséjellemzi. Amtt hallonrnk, abba Miksch próbált megvalahogy
életet lehelni _ ő, afeleségés nővér
mintta
Ir$obb női előadó Requrr Ceuenrxrre (Pornrgália)
Ir$obb
fffi
előadó
Wnssn Supex (Ulaaina)
Ir$obb prodúcio / L
volt a legjobb előadő, a zsűri lelkifurdalásból adom neki ktilondi|at.
Rendező: Andreas Rosar
ő
r894-ben, Londonban zajlanak az esemé-
természetesen a Rigoleno, melyet elég régen iátszonak Szegeden.) Korlátozták a Versenyszerepek számát is, darabonként leg6ljebb keaőre. A kilencből ez öt szopránnak, három tenornak, valamint egy-egY
a
Rendező: Beata Redo-Dobber
)oser MvsuwÖpr:
érdektelen. A tönénet is vérsze gény, és azis
nyek lázadók merényletet terveznek
VIrron UrrumN: .ptnÁNnsz csÁszÁM IGakkoi opera (Iengyelország)
valódi keserűséget érzettvolna öccse elvesztése fölön. Többek szerint a női mezőnyben
Az idei verseny újdonsága volt, hogy mindegyik darabból csak egy előadást tartotak Ez a legöbb esetben üdvös' mert ennél több jegyet nem lehet eladni. (Kivétel
elégiasztőan hangzotr, hogy a Center for Contemporary Qpera ósbemutatóia New Yorkban (pénz- vagy időhiány miatt?) hangversenyszerííen zajlon le.
ai
baritonnak és basszusnak ielentett lehet&
Arncoue
Biel-Solothum-i Színház (Svájc)
Azsíiriktlondija a Francesca da
Rimini
és A
titkosügynok című előadásban nyujtott kiemelkedő alakításért MmscH AorupNN (Magyarország) az előaiíások kíséretébennyujtott
kiemelkedő teljesítménlén
Szrcru
SznrlroNrxus ZrnexaR
