No title

GÚTAI

HíRÖZÖN

független közéleti havilap

2008. június–július

VI. évfolyam, 6–7. szám

A TARTALOMBÓL:

Múltunk és ami még várhat ránk v Vidám gútai emberek v Ismét tûzriadó volt a „Tündérkertben“ v Természetvédelmi háziverseny v Corvin-hírek v Már hagyomány az úszótanfolyam

A kábítószer ellenes harc, mint misszió 2008. május 6-án a gútai magániskola galériájában Gáspár Károly a magyarországi Kendermagellenes Egyesület vezetõje tartott a résztvevõk tanúbizonysága szerint igencsak hatásos elõadást. Az iskola diákjai elõbb megtekinthették az elõadó fia, Karesz tragédiáját bemutató filmet. A most már mindörökre huszonegy éves fiatalember szûk másfél év alatt járta végig a kábítószer poklát a kapunyitó marihuánától a herointúladagolásig. KOLEK ZSOLT Az õ végakaratát teljesíti be a film, s a misszióval vezeklõ édesapa. Karesz mosolygó kék szemei az élet szépségérõl üzennek, halálba merevedett, eltorzult arca pedig esendõ emberi mivoltunkra figyelmeztet: kíméletlenül, de õszintén. Kíméletlenül, mert a maga képi valóságában szembesülünk a herointúladagolás nyomán fellépõ embóliával, s következményével a vértolulásos arccal, a halál torz grimaszával. Õszintén, mert a film nem elnagyol, nem felnagyít, csak szembesít: a droghalállal. Idõsebb Gáspár Károly családjában az évek során összetört valami. Valami, ami megtartja a családot, valami, ami elejét veszi a Kareszéhoz hasonló tra-

gédiának. Karesz halálakor úgy tûnhetett, ez a törés talán végleges – ám a veszteség elszántságot, elhivatottságot adott Gáspár Károlynak. Sikerült szembenéznie saját mulasztásaival, az utólag elpocsékoltnak mondott évekkel, amelyek az anyagiak utáni hajszával teltek. Ezekben az években éppen csak arra nem maradt elegendõ ideje, ami a mából visszanézve immár a legfonto-

Kopjafaavatás a gútai Egyházi Gimnáziumban 2008. május 2-án a gútai Nagyboldogasszony Magyar Tannyelvû 8-éves Egyházi Gimnázium azt a megtisztelõ feladatot kapta, hogy gróf Esterházy János emlékére készített kopjafa az iskola udvarán kerüljön leleplezésre. Történt mindez Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete elnökének kezdeményezésére, aki pár héttel az ünnepélyes kopjafaavatás elõtt szólította meg az igazgató urat e nemes kéréssel. A kopjafa, amely Kelemen Dénes székely fafaragó mûve és Boldizsár Béla adománya, Erdélybõl érkezett hozzánk több mint 1000 km távolságból. (Folytatás a 2. oldalon)

Budapesten jártunk sabb számára: a családjára. A tragédia óta közel tíz év telt el. Gáspár Károly szívében ez idõ alatt lassan elcsitult a bosszúvágy, amely visszahúzó erejével kiolt minden alkotó energiát. Helyére a harag költözött, amely elszántságot ad, küldetésre sarkall. Harag, amely minden jóérzésû emberben fellobban az õt körülvevõ világ keserû valóságát, s az azzal szembeni közömbösséget látva. Gáspár Károly ma már tudja, mit, mikor és miért mulasztott apaként. Vezekel: a saját példájával, fia halálos keresztjével. Okulásul áll a fiatalok elé. Gútán és másutt. Ez az õ missziója, így teljesíti be az életet annyira szeretõ Karesz végakaratát.

A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola alsó tagozatos tanulói 2008. május 15-én Budapestre kirándultak. A kirándulást nagy izgalom elõzte meg mind a gyerekek, mind a felnõttek körében. Fõ célunk egy koncert meghallgatása volt a Margit-szigeti szabadtéri színpadon, továbbá Budapest neves helyeinek, épületeinek megtekintése, és szórakozásképp egy kis játszóterezés az ismert gyorsétterem-láncnál.

A kábítószer, menekülés. Hiábavaló és tragédiába forduló vágyódás egy jobb, élhetõbb világ iránt. (Folytatás a 2. oldalon)

(Folytatás a 3. oldalon)

GÚTAI

2

Kopjafaavatás... (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepséget Priskin Zoltán igazgató úr nyitotta meg. Õt követte Duray Mik-

HÍRÖZÖN

2008. JÚNIUS–JÚLIUS

és példamutató életét. Ezután Hábel György, a Rákóczi Szövetség egyik alapító tagjának lelkes, hazafias beszéde következett, amely arra buzdított minket, hogy mindig legyünk büszkék ma-

lós, az MKP alelnökének ünnepi beszéde, amelyben Duray képviselõ úr röviden felvázolta gróf Esterházy János politikai, nemzeti, vallási tevékenységét

gyarságunkra és keresztény szellemiségünkre. Hábel Gyuri bácsi után Pásztor Csaba szólt pár szót a jelenlévõkhöz. A beszédek elhangzása után következett a

A kábítószer ellenes...

társadalom áll mintaként, s benne a szereplõk a harsány hangú, üres fejû konzumidióták. Értékek, erkölcsi tartás nélkül nincs szilárd talaj, nincs mire egy eljövendõ életet alapozni. Csak sodródás van, hamis bálványok imádása. Erõ- és szépségkultusz, és ezzel együtt a tökéletlenség örök érzése. A menekülés csalóka kapuját pedig a marihuána nyitja és a heroin zárja. Az ismert recept szerint. Karesz embóliától véreres szemén keresztül persze más színben tûnik fel ez a világ.

(Folytatás az 1. oldalról) „Csodálkozol a kokainistán? Gondolkozz el az okain is tán, s megérted!“ – szedte kínrímbe Kosztolányi még a múlt század elején a fenti megállapítást. A drog tehát ígér valamit, de kegyetlenül megkéri az árát. Rabjának lenni önpusztítás: legtöbbször tudatlanságból, ritkábban tudatosan. Csáth Géza az ópiumra, mint életelixírre tekint. Õ a felgyorsult idõ utasa. A végén pedig csak egy haldokló, magányos varázsló. Arcán a halál grimaszával. Ugyanazzal, amit Karesz arcán is láthattunk. Juventus, ventus. Már a régi rómaiak is tudták, hogy a fiatalok, ha nem vigyázunk rájuk, széllel béleltek, a felnõttek szemével nézve bolondok. De ennyire? Elszomorító statisztikákat böngészhet az ember a fiatalok körében mind nagyobb teret öltõ kábítószerfogyasztásról. Ez a nemzedék fizeti meg leginkább a felnõtt társadalom gyors ütemû értékvesztését, erkölcsi erodálódását. A fiatalok generációi elõtt a fogyasztóivá degenerálódott

A világunk, amelyben kicsúsztak helyükbõl a fogalmak. Világunk, ahol a haza sokak számára élõhely csupán. Ezt az élõhellyé korcsosult hazát pedig csak lakosság lakja nemzet helyett. Ide vezetett a szabadság hamis kultusza. Emiatt lazultak fel, estek szét közösségeink. Erre kell nemet mondanunk, ezt a folyamatot kell visszafordítanunk. Amíg még lehet. Gáspár Károly ennek a hitetlen kornak a misszionáriusa. Tisztelet neki!

K.Zs.

kopjafa felszentelése és leleplezése, amelyet Elek László iskolaesperes végzett el. Az ünnepi hangulatot a gimnázium énekkara és diákjainak szavalatai tették színesebbé. Végezetül pedig a koszorúzás jegyében tiszteletét tehette minden kedves jelenlévõ. Az ünnepség, amelyre a gútai oktatási intézmények vezetõi, a város vezetõsége, a Kárpátmedencei Családszervezetek Szövetségének, valamint a Magyarok Világszövetségének képviselõi is ellátogattak, a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. Priskin Andrea, tanárnõ

Természetvédelmi háziverseny „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.“ Weöres Sándor Ezen idézet szellemében a II. Rákóczi Ferenc Alapiskolában a Föld napja alkalmából természetvédelmi versenyt rendeztünk. Iskolánkon fontosnak tartjuk a tehetségek felismerését, fejlesztését, a tehetséggondozást. Sok olyan diákunk van, akik alaptermészetüknél fogva visszahúzódóbbak, félénkebbek. A legnagyobb tanári, szülõi unszolásra sem mernek egy járási vagy országos szintû megmérettetésen elindulni. Ismerõs környezetben – „hazai pályán“ – iskolatársaiknak azonban õk is szívesen megmutatják tudásukat. Versenyünkre a 7–9. évfolyam tanulói jelentkezhettek 10–15 perces beszámolóikkal a természetvédelem témakörébõl, melyet számítógéprõl kivetített prezentációval illusztráltak. (Folytatás a 4. oldalon)

Gútai Hírözön – ingyenes helyi havilap. Felelõs kiadó: Gúta Város Önkormányzata. Fõszerkesztõ: MAYER János. Szerkesztõbizottság: SZÁNTÓ Zsuzsanna, FINTA Zoltán, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ, FÛRI Ferenc. Tördelõszerkesztõ: SALÁTH Richárd. Korrektúra: BARCZI László. Nyomja: SILVESTER Kft. Regisztrációs szám: OږOVVSaZ/2003-4. A szerkesztõség címe: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1. Tel.: 035/77 71 753, 77 75 820. Fax: 035/77 75 832. E-mail: [email protected]

2008. JÚNIUS–JÚLIUS

Budapesten jártunk (Folytatás az 1. oldalról) Napokkal az indulás elõtt a tanító nénik már dúdolgatták Halász Judit és a 100 Folk Celsius ismert gyermekslágereit. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyerekek

közül is rengetegen ismerték a dalszövegeket és a vidám dallamokat. Szerencsés megérkezés után kisvonattal körbejártuk a szigetet, találkoztunk az Európa Bohócválogatott tagjaival, akik elkísértek a nézõtérre. A koncerten mi, a kísérõk visszatértünk gyermekkori emlékeinkhez a felcsendülõ dalokkal, s jó volt látni, hogy ezeknek a slágereknek még a mai gye-

GÚTAI

HÍRÖZÖN

rekek számára is van mondanivalójuk. A koncert után megtekintettük az Országház épületét, a budai várat, ill. a csodálatos budapesti panorámát. Egy kis buszozás után megpihentünk felfrissülni és falatozni. Nem maradhatott el a játék sem, a csúszda és a mászóka.

Fáradtan de élményekkel telve érkeztünk haza. Reméljük, a koncerten elhangzott megzenésített versek olyan mély nyomot hagytak a gyermekekben, hogy felnõve ezeknek értékét útravalóul továbbadják saját gyermekeiknek is. Mgr. Szabó Katalin, az iskola pedagógusa

3

Corvin-hírek Corvin-hírek Corvin-hírek

A Corvin Mátyás Alapiskola tanulói május utolsó és június elsõ hetében gazdag programokkal egészítették ki iskolai és szabadidõs foglalkozásaikat. Úszás és játékok a kisebbeknek, sportvetélkedõk, foglalkoztatók a nagyobbaknak. Külön öröm, hogy focicsapatunk a GYERMEKNAPI FOCIKUPÁN Máté Zsolt testnevelõ tanárunk vezetésével ismét elsõ helyet szerzett a város oktatási intézményei között. Érdekes rendezvényekkel várta tanulóinkat a galántai közlekedési játszótér is. Az iskolabarátok sem feledkeztek meg rólunk, hiszen „édes“ meglepetésekkel kedveskedtek. A szülõi szövetség most is megajándékozta a diákokat ezen a napon. A gazdag választék mellett mindenkinek jutott fagyi, amerikai fánk, üdítõ, jégkrémek... GYERMEKEINK KÖSZÖNIK A FIGYELMET, EGYBEN REMÉLIK, HOGY A HÉTKÖZNAPOKON TOVÁBBRA IS FIGYELÜNK RÁJUK!

GÚTAI

4

HÍRÖZÖN

2008. JÚNIUS–JÚLIUS

Enviromentális kiránduláson vettek részt a „Tündérkert“ óvodásai

Minden, ami körülvesz bennünket, azt környezetnek hívjuk – errõl már az óvodás korban is sokat beszélünk. A kör-

nyezetünk hat ránk, és mi hatunk a környezetünkre közvetlenül (ha tudatosan rongáljuk, pl. eldobáljuk a hulladékot a

természetbe) vagy közvetve (nem tudatosan rongáljuk, pl. virágot szedünk az édesanyánknak, nem tudatosítjuk, csak örömet akarunk valakinek szerezni). A környezet tisztasága nagyon fontos a mi egészséges életünk megvédéséért. A környezetvédelemmel elérhetjük, hogy tiszta levegõt lélegezzünk, hogy tiszta vizet igyunk és egészséges terményeket fogyasszunk. E szempontokat figyelembe véve kirándulást tettünk a gútai Tündérkert óvoda óvodásaival 2008. június 3-án a Nemesócsai Enviromentális Oktatóközpontba, ahol Béres Katalin mérnöknõ játékos formában magyarázta el az óvodásoknak a természetvédelemrõl szükséges tudnivalókat. Végigvezetett bennünket a rezervátumon, és megismertette a gyerekekkel az ott élõ állatokat: vadkacsákat, túzokokat, pulykákat, aranyfácánokat, királyfácánokat, de láthattak a gyerekek kecskéket és lovakat is. Az ismeretterjesztõ program végén a gyerekeknek alkalmuk volt a kellemes és csendes környezetben játszani az enviromentális oktatóközpont játszóterén is. Minden ember érdekének kellene lennie, hogy megvédje a környezetet már csak abból a célból is, hogy gyermekeik is legalább olyan környezetben nevelkedhessenek, mint szüleik. Kellemesen elfáradva, élményekkel gazdagon térhettünk vissza a „Tündérkert“ óvodába. Köszönjük a FERMO magánvállalkozás, és Vajlik Tamás szülõ támogatását, akik biztosították utaztatásunkat. Farkas Natália, óvónõ

Természetvédelmi... (Folytatás a 2. oldalról) Elmondhatjuk, hogy szebbnél szebb munkák kerültek ki a gyerekek kezei alól. A természetvédelmi verseny helyezettei: 1. Bölcskei Imre – E-hulladék 2. Fördõs Patrik – Az erdõirtás káros következményei 3. Tóth Viktória – Atomenergia 3. Nagy Richárd – Buddhizmus, mint természetvédõ filozofikus vallás

Sikeresen szerepeltek még: Kovács Krisztina, Táncos Eszter, Nagy Vivien, Szántó Dóra, Kucsora Mónika, Cserepes Barbara, Kulich Erika, Molnár Dávid. A versenyzõk tapasztalatot gyûjtöttek és reméljük, hogy a késõbbiekben eredményeikkel öregbíteni fogják iskolánk jó hírnevét! Bátorságukhoz, kreativitásukhoz szívbõl gratulálunk!

Bagita Judit, az iskola földrajzszakos pedagógusa

2008. JÚNIUS–JÚLIUS

GÚTAI

HÍRÖZÖN

5

Ismét tûzriadó volt a „Tündérkertben“… A gútai „Tündérkert“ óvodában a nyár közeledtével már második éve gyakorlati tûzriadóval egybekötött tûzvédelmi bemutatót tartunk a helyi tûzoltósággal.

Mivel eljött a táborozások, a tábortûzgyújtások ideje, célunk az volt, hogy a gyerekek elementáris szinten megismerjék a tûz jótékony hatása mellett a veszélyességét is. A tûzriadó elhangzása után a gyerekek fegyelmezetten 2 perc alatt elhagyták az óvoda épületét, s a kijelölt gyülekezõhelyre vonultak. Ezután már a tûzoltók irányították az eseményeket. A tûzoltó parancsnok, Iványi Tibor mérnök (aki mindig készségesen együttmûködik velünk), biztonságos távolságban tüzet gyúj-

tott. A legrövidebb idõn belül – a gyerekek nagy örömére – szirénázva megérkezet a tûzoltóautó. A tûzoltók a legnagyobb szakértelemmel mutatták be a meggyújtott kémiai anyag poroltóval való likvidálását. Mindezt a gyerekek feszülten figyelték, és figyelmesen hallgatták a parancsnok úr szavait. A bemutató legizgalmasabb része az volt, amikor a gyerekek közelrõl is megnézhették a tûzoltóautó berendezését. Többek között láthatták, hogyan lehet vízsugárral tüzet oltani, milyen a tûzálló védõruha, illetve az egyéb tûzoltáshoz szükséges eszköz, valamint felpróbálhatták a tûzoltósisakot. A gyerekek ismét nagy élményekkel és korukhoz mért tudással gazdagodtak arról, hogy nagyon kell vigyázni a tûz veszélyességére. Kovács Erzsébet óvónõ

„Ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá válni, ami lehetnél“ Április 12-én és 13-án zajlott Rozsnyón a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XIV. Országos Találkozója, melynek fõ témája a tehetségfejlesztés és tehetséggondozás volt. Olyan jeles szakemberek tartottak értékes elõadásokat, mint Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus, Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítõ Tanács elnöke, Mezõ Ferenc, a Debreceni Egyetem adjunktusa, Balogh László, a Debreceni Egyetem Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékének vezetõje és még sokan mások. Az elõadások után a pedagógusok 4 szekcióban boncolgatták a tehetség fogalmát, s arra a megállapításra jutottak, hogy mindenki tehetséges lehet valamiben, de az egyén tehetsége önmagában nem elég. Kibontakozásához a család, az iskola, a környezet együttes pozitív ráhatása szükségeltetik. A pedagógusoknak állandóan új módszereket, technikákat kell keresniük, tanulniuk mint-

egy igazodva a megnövekedett és megváltozott elvárásokhoz. Az elsõ nap végén a találkozó résztvevõi megtekinthettek egy színdarabot, a kassai Márai Sándor Gimnázium KGSZT színpada elõadásában, mellyel megnyerték a minden évben Szepsiben megrendezésre kerülõ Színjátszófesztivál fõdíját – az elõadást látva nem véletlenül. Az est záróaktusaként került sor a díjkiosztóra. A komáromi járásból Pedagógusi Életpálya Díjban részesült Kalácska József, a komáromi Selye János Gimnázium tanára, Stirber Lajos, nyugalmazott pedagógus, aki a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj tulajdonosa lett, valamint Erdélyi Margit, akit Szlovákiai Magyar Pedagógus Díjban részesítettek kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményeiért. Idén gútai díjazottja is volt a díjkiosztónak Szokol Dezsõ személyében, akit a szlovákiai magyar nyelvû oktatást támogató tevékenységéért jutalmaztak. A tehetséggondozás az elkövetkezõ

idõszak nagy kihívása. Iskolánkon, a II. Rákóczi Ferenc Alapiskolán is nagy gondot fordítunk erre, fõként a természettudományok területén, de a tehetségfejlesztést szolgálja még a 17 szakkör is, ahol a gyerekek saját érdeklõdésüknek megfelelõen fejlõdhetnek. Új kezdeményezés idén iskolánkon a természetvédelmi háziverseny, amiben a diákok önkéntesen, saját maguk által választott témát dolgoztak fel számítógépen PowerPoint módszerrel. Munkájukat kivetítették és elõadták. El kell ismernünk, értékes munkák születtek, s ez kedvet teremthet és bátorságot adhat a többi diáknak is a bekapcsolódáshoz. Ezt a kezdeményezést az oktatás más területein is be szeretnénk vezetni, mert a tehetség csak esély a sikeres élethez, de mit sem ér, ha nem vagyunk kreatívak, ha megelégszünk a már meglévõvel, nem keresünk új lehetõségeket, új utakat. Csémi Erika, az iskola igazgatóhelyettese

6

GÚTAI

HÍRÖZÖN

2008. JÚNIUS–JÚLIUS

Már hagyomány a Gútai Brünni Téri Óvodában az úszótanfolyam A gyermek szervezetének erõsítésére az egyik legmegfelelõbb eszköz a rendszeres úszás. A 3–6 éves korban az úszásoktatással lehet leküzdeni a gyermekek félelemérzését. Bátorságát, önállóságát, akaraterejét, önbizalmát, fegyelmét, egyensúlyérzékét és közösségi szellemét pedig fejleszthetjük. Az úszásnak pozitív hatása van a gyermeki szervezetre, erõsödik a szív a tüdõ és az idegrendszer. A hideg és a meleg váltakozása az uszodában megerõsíti a szervezet ellenálóképességét, ezáltal a megfázásos betegségek ritkábban fordulhatnak elõ. Az idén már 9. alkalommal szerveztük meg óvodánkon 2008. május 12–16. között az úszótanfolyamot 45 kisóvodás részvételével a komáromi fedett uszodában. Az úszótanfolyamon résztvevõ gyermekekkel 3 csoportban foglalkozott a szakképzett úszásoktató: Béber Károly. Õ fontosnak tartotta, hogy a gyermekekkel megismertesse a vizet, és játékos formában leküzdesse a víztõl való félel-

met, a vízben való helyes légzést és a vízben való járást-futást biztonságosan elsajátítassa. Az úszásoktatás utolsó napján a legügyesebbek kipróbálhatták megszerzett ismereteiket, és kamatoztathatták tudásukat a mély vízben is. Kellemes élményekkel gazdagodva fejezték be a 9. úszótanfolyamot a gútai

Múltunk és ami még várhat ránk Városunkat az elmúlt évszázadok folyamán sok természeti csapás érte. A tüzek és árvizek olyan gyakoriak voltak, hogy szinte évrõl évre tettegésben tartották Gúta és majorságainak, tanyáinak lakosságát. A házak nádfedele, rõzsébõl font és tapasztott falai, a gazdasági épületek közelsége, valamint az összegyûjtött széna és egyéb takarmányok állandó tûzveszély forrásai voltak. A megelõzést elõsegítõ intézkedések között szerepelt a szérûkben, épületek közelében, az utcán való pipázás, dohányzás szigorú tilalma. Ezek megszegéséért kezdetben botozás járt, késõbb 1887-tõl szigorú pénzbírságot vont maga után. A vármegye által kiadott rendelet írt elõ, hogy minden háznál legyen tûzvédelmi eszköz: hordókban, kádakban víz, lapát, létra és csáklya. Az önkormányzat pedig saját költségén köteles volt tûzoltó felszerelést biztosítani. Gútán a tûzoltó szervezet 1886-ban kezdte meg mûködését. A legnagyobb tûzesetekrõl rendszerint az akkori hírlapok számot is adtak. Így maradt meg az emléke az 1715-ös tûzvésznek. Ekkor égett le a városháza és a templom is. Ezen kívül 1876-ban, 1894-ben, 1898ban és utolsóként 1927-ben is történtek nagy tûzesetek. Mióta írásos feljegyzések készülnek az árvizekrõl, nyomon tudjuk követni elõfordulásukat, pusztító hatásukat. A dunai áradások nagy része Ausztriából érkezik a mellékfolyók vizeinek hatására. Az osztrák területeken fennmaradt feljegyzésekbõl kitûnik, hogy 1012 és 1899 között legalább tíz évszám

„Tündérkert“ óvoda kis óvodásai. Köszönjük a szülõk megértését és együttmûködését az úszótanfolyam sikeres megszervezése érdekében. Biztonságos utaztatásunkat a FERMO magánvállalkozás és Vajlik Tamás szülõ biztosította. Farkas Natália, óvónõ

jelzi a legnagyobb dunai – Csallóközt is érintõ – árvizeket. Kisebb gátszakadás vagy az árterek tartós elöntése az 1828-1905 között eltelt 77 év alatt hetven alkalommal fordult elõ a Dunán, a Kis-Dunán, a Vág torkolatánál és a Vág-Duna szakaszán. Sajnos az 1965-ös árvízrõl pedig szüleink, nagyszüleink is saját élményeket mesélhetnek. Az árvizek – a tavaszi, nyári, õszi, de a ritkább téli jégárak is – sok szenvedést, rettegést hoztak a lakosoknak. A mindent zúzó jeges ár, vagy az egész év munkájának eredményét tönkretevõ nyári pusztítás a roszszabb? Nehéz ezt eldönteni! Azonban nemcsak az árvizek okoztak bajt a csallóközi rónákon, hanem a vízhiány is. Több aszályos évrõl, idõszakról maradtak fenn bejegyzések a krónikákban. Ilyen emlékezetes év volt 1746 is. Akkora volt a szárazság, hogy a kutak nagy része kiapadt, és a Csallóköz termõföldjein „kiégett“ a termés. A feljegyzések említést tesznek a következõ évek nehezen elviselhetõ éhínségérõl. Az ezt követõ idõszak vízhiánya szinte 1783-ig tartott. Úgy is emlegették ezeket az éveket, mint a bibliai „hét szûk esztendõt“, a gonoszságainkért ránk mért isteni csapást. Csak bízni tudok benne, hogy az elkövetkezendõ években nem ez vár ránk, hiszen a szélsõséges idõjárás, a földünkre való „oda nem figyelés“ bármilyen következményeket vonhat maga után. Igen, csak bízni tudok, hiszen ahogy látom, borzasztóan kevés az az ember, aki bármit is tesz azért, hogy ezt a jövõben elkerülhessük. Szántó Zsuzsanna Forrás: Juhász Árpád: Gúta és környéke a múlt századokban

2008. JÚNIUS–JÚLIUS

GÚTAI

HÍRÖZÖN

VIDÁM GÚTAI EMBEREK Nagyétkû gútaiak 1. (A nagy cseréptál „ganci“ megfogyatkozása) Faluhelyen télidõben rendszerint kevesebb munka akadt, mint a gazdasági év más idõszakában. Állandó feladat volt azonban a gazdasági állatok etetése, fagyok évadján a trágyahordás, favágás, no meg Gútán a nádaratás is. Más nehezebb munka nemigen jött számításba. Ide sorolhatnánk még ugyan a disznóvágásokat, de azok inkább az örömteli szórakozást biztosították az egész családnak, s a munkából ilyenkor szívesen kivette részét a rokonság apraja-nagyja. Tartós fizikai megterhelést nem jelentettek ezek a téli tevékenységek. Ez megmutatkozott az egyszerûbb étkezésben. Ebédre bableves, szalonna vörös hagymával, de gyakorta asztalra került a különféle krumpli- és kukoricaétel is. Az utóbbiból pedig fõként a kukoricakása és kukoricaganci. Az utóbbit – Kürthy László szerint – nokedliszaggatóval aprították, darált, pirított grízt vagy túrót tettek rá. Ez a ma már ritka étel nagyon elterjedt volt a múlt században és századunk elején. A délben feltálalt ganciból a maradékot eltették vacsorára, vagy megmelegítették reggelinek. Mint mondják, ilyenkor még jobb volt mint az elõzõ napon. Ez a tulajdonsága rokon a káposztás ételekével.. A gancival kapcsolatban T. Dömötör mesélte el a következõ esetet: „Bizonytalan téli idõjárások idején a gazdák sürgették a szolgákat, hogy délidõben is – a két fuvar között – iparkodjanak az ebéddel. Ilyenkor az asztal közepére került a cseréptál, rendszerint a többgyerekes család igénye alapján 10–15 porció bablevessel. Hasonló cserépedényekben tálalták fel a gancit is. Aztán mindenki körülülte és a közös tálból kanalazta a párolgó ételt.“ Dömötör bácsit és a többi trágyát fuvarozó szolgát egy alkalommal, ebédelés közben, nagyon sürgette szigorú gazdájuk. Egy darabig csak hallgatták a nyûgösködését –, de mivel már egy kis papramorgó is melegítette õket – hirtelen felkapták a tálat és zsupsz, fel vele az egyik már megrakott szekérre! Kihajtottak az udvarról és útközben mind belefetyelték a nagy tál gancit, nem törõdve a várható következményekkel.

Szegény gazda és családja bizony éhhoppon maradt, éppen csak megkóstolhatták az ebédet. A gazdasszony meg dohogva, zsémbesen látott hozzá délután ismét a ganci fõzésének, hiszen jól tudta, hogy a cseréptálat már csak üresen látja viszont. 2. (A telhetetlen bendõ tulajdonosa) Századunk elején Gútán a nagyétkû emberek közé tartozott H. Sz. Ferenc. Sokszor eldicsekedte már, miszerint neki meg sem kottyan egy nagy tál leves, s ugyanannyi ganci. Õkegyelme bizony puszta fogadásból képes volt öt kiló kolbászt, vagy 50 darab sült tojást eltûntetni a feneketlen nagy „bendõjében“. Ilyenkor evés közben megpödörte nyalka, huszáros bajuszát, ami az elégedettség jele volt nála. Úgy hírlik róla, fiatalabb korában szénakereskedõként gazdag ember volt. Ámbár a bankók nemigen melegedtek meg nála, hamar túladott rajtuk. Egy alkalommal valamennyi Kisszigeti bérelt földjét beültette krumplival. Elõzõ évben jó ára volt, ámde a következõn nem kellett senkinek, rendkívül sok termett belõle. Még potom áron sem vették a kereskedõk. Hiába futott fûhöz-fához, csak pár zsáknyi fogyott el belõle a piacon. Akkor ragasztotta becses polgári nevéhez a gútai furfang a Krumpli elõnevet. Ettõl az idõtõl fogva – minden szabadkozása ellenére – a háta mögött mindenki csak Krumpli Ferkónak titulálta. Késõbb már õ sem csinált belõle nagy ügyet, hiszen alig volt Gútán valaki, akinek ne lett volna ilyen vagy olyan ragadék „beceneve“. Fõként a megszaporodott Szabók, Nagyok, Tóthok stb. büszkélkedtek ilyen nemesi elõnévvel. Azonban a megkülönböztetések nagyon jó beváltak, öröklõdtek apáról fiúra. Az alábbi eset a már annyit emlegetett Krumpli Ferkóval történt, hogy Isten nyugosztalja szegényt! A komáromi „Otthon“ nevû kávéház törzsvendégeinek a felszolgáló pincérek büszkén mutogatták az egyik napon gyönyörû halászzsákmányukat. Egy hat kilónál is nagyobb dunai pontyot. A kávéházi törzsvendégek fõként bankárokból, földbirtokosokból és gazdag vállalkozókból gruppálódtak, akik nagyon szerettek egymás között fogadásokat kötni. A pincérek között akadt egy gútai is, aki jól ismerte Krumpli Ferkó hatal-

7 mas étvágyát. Eldicsekedte róla, hogy bizony ezt a nagy halat a nevezett „együltében“ elfogyasztaná, sõt meg sem kottyanna neki! A jelenlévõk közül sokan ezt lehetetlennek tartották, s nyomban fogadást is kötöttek... Páran autóba ültek, hogy becsalják Komáromba a nagyétkû gútait. Mivel otthon nem találták, kiruccantak utána a határba. Amikor elújságolták neki, hogyis áll a dolog a fogadással, csak legyintett: – Nyugodtak lehetnek, az a „píz“ már meg van nyerve! Hazafuvarozták, hogy felkészülhessen a bizonyításra. Hazaérkezéskor az aszszony elõtt így kezdte a mondókáját: – Anyukám „ídes“! „Aggyᓠenni valamit, mert „dógom“ van Komáromban... A feleség térült-fordult és eléje tett egy nagy tányér csülkös káposztát. Ferkó barátunk egy szuszra el is fogyasztotta az egészet. Útközben Komárom felé mondogatták is neki. – Hat kilónál is nagyobb halat kell majd elfogyasztania, mi lesz most, ha otthon is úgy „jólakott“? – Ne féljenek, amit megígértem az úgy is lesz! – válaszolt kissé sértõdötten. Kísérõi azonban meg voltak róla gyõzõdve, hogy „hegedültek“ a fogadásnak. Mikor megérkeztek, az ellentábor erõsen bíztatta, hogy egyen valamit, amíg elkészítik a szakácsok a roston sült halat. Õ bizony nem kérette magát sokáig, belapátolt két finom pörköltet. Aztán jött a hal! Mintha mi sem történt volna, alig fél óra alatt az is búcsút mondott a világnak és eltûnt Krumpli Ferkó gyomrában! Az egyik nagykereskedõ – az öreg Preszler, – látva, hogy a fogadást már úgyis elveszítették, tréfásan megkérdezte a nagyétkû gútait: – Hallja tisztelt uram, nem fogyasztana még valamit az egészségünkre? Igazán kedves magától, hogy idefáradt közénk! – Hát ide hallgassanak, kérem tisztelettel – kezdte mondókáját, – még „legföllebb“ egy pörköltet és egy nagyfröcscsöt elfogadok,de rögvest sietek haza, mert én „munkábú gyüttem ám“! A kávéház vendégei végül is jót mulattak Krumpli Ferkó rettenetes étvágyán, s még hónapok múltán is beszédtéma volt az egész városban.

Összegereblyézte: Juhász Árpád

2

KOLÁROVSKÝ

Skôr, než príde... (Pokraèovanie zo strany 1.) K tomu, že som sa odhodlala tieto riadky napísa, ma vedie množstvo informácií získaných z dennej tlaèe, zo správ našich televízií a najviac ma motivoval èlánok Petra Zajaca v denníku SME ( 11. júna) pod názvom Dva roky po..., v ktorom na záver píše: „Je to zvláštna zmes arogancie a sebapochybovania. Akoby vládni politici ešte stále nemohli uveri lokajom, ktorí sa im každý deò klaòajú. Myslím si, že ich problému rozumiem. Až pridobre vedia, že Slovensko sa po dvoch rokoch novej vlády vracia tam, kde už raz bolo – na perifériu.“ Sú to varovné slová, ktoré vidia aj za roh (ako periskop). Súdny a informo-

HLÁSNIK

vaný èlovek nemôže nesúhlasi. Kto to schva¾uje, ten nemá vlastný názor, ale slepo verí, alebo mu tá faloš, ktorá z propagandy krièí, akosi nevadí. Nuž, èo s takou povahou? Pomôže iba vlastná vnútorná katarzia (duševná oèista), treba zaèa zmeny od seba. Táto veta už pôsobí otrepane, ale stále platí, stále je aktuálna. Odhodlanie k vlastnej premene je totiž bolestivé a boles sa prekonáva ažko! To je aj moja skúsenos. Svoju úvahu chcem uzavrie pozvaním. Blíži sa Deò slovenskej kultúry, ktorý budeme pri príležitosti štátneho sviatku sv. Cyrila a Metoda dòa 5. júla už po 8.-krát organizova. Pomaly sa z tohto podujatia stáva tradícia, preto je dobré,

JÚN–JÚL 2008 ak sa na nej podie¾a èo najviac obèanov Kolárova, èo najviac mladých ¾udí, u ktorých je nádej, že budú v tejto tradícii pokraèova. My starší sa možno dožijeme X. roèníka, možno aj ïalších, ale síl nám ubúda, radi by sme túto tradíciu vložili do rúk mladším. Oni sú zárukou jej zachovania a ïalšieho pestovania. Veï Deò slovenskej kultúry a odkaz našich vierozvestcov je možno jediným záchytným bodom pre Slovákov( okrem pravdivého odkazu SNP) v našom meste. Som presvedèená, že si ho všetci aj zaslúžia. Preto príïte všetci, starí aj mladí, všetci, ktorí máte slovenèinu a slovenskú kultúru radi a považujete sa za jej priate¾ov. Za Spolok priate¾ov slovenskej kultúry: Mgr. Žofia Nagyová

Piknik Spolku priate¾ov... (Pokraèovanie zo strany 1.) Na piknik sa postupne poschádzalo 47 èlenov spolku a ich rodinných príslušníkov, najmä menšie deti a vnúèatá. K ohnisku sme prichádzali s plnými košíkmi jedál. Opeèenú slaninku èi klobásku sme s chuou skonzumovali. Pri poháriku vínka v hlúèikoch prebiehali vo¾né debaty na rôzne témy, ženy ponúkali svoje peèené slané i sladké dobroty a deti využívali predovšetkým vo¾nos roz¾ahlého priestoru, detské atrakcie i možnos vidie živé zvieratá. Èas rýchlo plynul. Predveèerom sa spoloènos pomaly zaèala rozchádza, avšak najvytrvalejší úèastníci pri pahrebe a speve vydržali až do tmy. Organizátori prvého podujatia tohto druhu boli spokojní: poèasie bolo bezchybné, úèas bohatá a pri ohnisku vládla príjemná atmosféra. Najväèšiu rados im spôsobilo želanie úèastníkov takýto piknik zorganizova aj v budúcnosti. Kolárovo,12.6.2008 Ing. Helena Svoreòová, spravodajkyòa SPSK

OZNAM Pracovníèky Mestskej knižnice v Kolárove oznamujú cteným èitate¾om, že knižnica bude od 7.júla do 27.júla 2008 zatvorená!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

VÁžENÍ

RODIÈIA A PRIATELIA NAŠEJ ŠKOLY!

Riadite¾stvo ZŠ M. Korvína s VJM Kolárovo touto cestou Vám ïakuje, že aj v tomto roku ste poukázali 2% zaplatenej dane nášmu ZMR na Slovensku. Kolárovský hlásnik - bezplatný miestny mesaèník. Zodpovedný vydavate¾: Mestské zastupite¾stvo Kolárovo. Šéfredaktor: MAYER János. Redakèná rada: SZÁNTÓ Zsuzsanna, FINTA Zoltán, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ, FÛRI Ferenc. Grafická úprava: SALÁTH Richárd. Korektúra: BARCZI Ladislav. Tlaè: SILVESTER s.r.o. Registraèné èíslo: OږOVVSaZ/2003-4. Adresa redakcie: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1., Tel. è.: 035/77 71 753, 77 75 820, fax.: 035/77 75 832. E-mail: [email protected]

JÚN–JÚL 2008

KOLÁROVSKÝ

HLÁSNIK

3

KOLÁROVSKÝ obèiansky mesaèník

HLÁSNIK Jún–Júl 2008

VI. roèník, 6.–7. èíslo

OBSAH ÈÍSLA:

Skôr, než príde èas letných dovoleniek... v Piknik Spolku priate¾ov slovenskej kultúry v Kolárove v VIII. roèník DÒA SLOVENSKEJ KULTÚRY

Skôr, než príde èas letných dovoleniek... Na svoju dovolenku sa dozaista teší každý zamestnaný èlovek práve tak, ako sa deti tešia na svoje ve¾ké prázdniny. Ten krátky èasový úsek – lebo nech by trval akoko¾vek dlho, zdá sa by vždy krátkym – by mal slúži naozaj na oddych a relaxáciu, trebárs v horách, pri mori, alebo iba jednoducho v blízkej okolitej prírode, èi ešte bližšie – vo vlastnej záhradke. MGR. ŽOFIA NAGYOVÁ Dovolenkový èas sa dá navyše strávi aj keï si dá tú námahu, že porovná komenèítaním zaujímavých kníh, ale i úvahami táre vo viacerých druhoch denníkov, nad vlastným životom a prácou, hod- zhrozí sa, ako diametrálne inak sa na veci notením toho „èo život dal a èo má da a pozerajú v provládnom tábore a inak èo som ja obetoval jemu“ , ako ïalej, aby v opoziènom, prípadne v národnostných bol ten život zmysluplný. Keïže každý táboroch. Názory sa až hrozivo rozchádz nás je urèitým spôsobom èlánkom zajú, vládni chcú ma vo všetkom pravdu, väèšieho alebo menšieho spoloèenstva zatåkajú preš¾apy všetkými možnými spô¾udí, nevyhneme sa ani verejným problé- sobmi, kde sa len dá a pokia¾ sa nehanbia mom, každodenne sa nás dotýkajú a ( a veruže sa nehanbia!) a my jednoduchí mnohých z nás aj trápia. Ale, žia¾, tam to ¾udia sa nestaèíme s otvorenými ústami u väèšiny z nás aj konèí. Málo je tých, èudova. A èím ïalej ,tým viac sa to odktorí sú schopní a ešte menej tých, ktorí ráža aj na regionálnej a samosprávnej sú ochotní reagova na veci verejné a úrovni. Všade si provládni funkcionári následne aj kona v snahe ich zmeni, drzo dovo¾ujú stále viac, a ani to nezakrývajú. Pýtam sa, aké si už len od nich my alebo posunú dopredu. Keï èlovek otvorí noviny, alebo pozerá (a tobôž naše deti) môžeme vzia morálne správy v TV, dozvie sa mnohokrát veci, zásady? Ako ži a pritom sa na to všetko z ktorých mu vstávajú vlasy dupkom. A pozera?

Piknik Spolku priate¾ov slovenskej kultúry (SPSK) v Kolárove Jarné slneèné poèasie a zeleò po dlhej zime lákajú ¾udí do prírody nielen za prácou, ale i za odpoèinkom a zábavou. Èlenovia SPSK sobotné odpoludnie dòa 24.5.2008 využili na piknik zorganizovaný v areáli Vodného mlyna. Okolo 16,00 hod. pozvaných úèastníkov na drevenom moste vítalo viac ako 50 debnièiek pestrých ahavých muškátov túžiacich po troche vlahy. Našu pozornos upútalo množstvo prichádzajúcich a odchádzajúcich návštevníkov. V hlavnej èasti areálu za povšimnutie stoja nové štýlové orientaèné a vývesné tabule. Najvýraznejšia z nich je ve¾ká zasklená tabu¾a s názvom „Národná kultúrna pami-

atka Plávajúci mlyn“, dekorovaná slovenským znakom a erbom mesta, z ktorej

Myslím, že riešením nie je mávnutie rukou, ani „drža hubu a krok“, lebo to už tu bolo- a skonèilo to zle. Treba sa o veci verejné zaujíma , snaži sa by objektívne informovaný a spolieha sa na vlastný názor, neovplyvnený propagandou. Hlavne však treba ten názor aj presvedèivo vyjadri, a to v pravej chvíli a na pravom mieste, nie len tak poza buèky a do vetra. Nie je správne uspokoji sa s akýmko¾vek konaním ani v tom prípade, ak sa navonok zdá, že to vedie k prosperite. Materiálne hodnoty a blahobyt nie sú všetko! Mala by si to pomaly uvedomi aj mladšia generácia a zabrzdi svoju honbu za peniazmi (èes výnimkám!) a vážne zaèa myslie na to, aby sa poctivo angažovali, aby sa vopred informovali, ako draho sa platí za politickú ¾ahostajnos a nezáujem o veci verejné vtedy, keï sa problémy nahromadia a lavína sa spustí. Dôsledky si vždy odnášajú tí nepripravení. (Pokraèovanie na strane 2.) sa návštevníci v štyroch jazykoch – v slovenskom, maïarskom, nemeckom a anglickom - môžu dozvedie základné údaje o ojedinelom prírodno-technickom zariadení Kolárova. (Pokraèovanie na strane 2.)