No title

FEHÉR KÖNYV ÍRJA

Bródy Sándor

xn.

BUDAPESTEN

AZ IRÓ KIADÁSA

FEHÉR KÖ^pW^ 1900. deczembar.

/

Vallomás.

Egy

rossz asszony természetrajza. Fejek.

Alfons herczeg.

A

szerelem

élete.

Regényalakok. Nászvirág. Borcsa.

Háromszín

asszony.

Levél egy házasulandó ifjúhoz.

Az

új

Fehér Könyv.

Vallomás.

Elégedetlenül veszem föl a

tollat,

odategyem a zárópontot e könyvek kettedik

kötete

után.

Úgy

ami e vállalkozásban virtus történt,

de csaknem minden

hogy tizen-

érzem, hogy volt,

az meg-

czélja a tollban

maradt. Fázva és megalázva látom, hogy abból, amit terveztem alig

váltottam

—

st

be valamit.

Ígértem

—

Játékköveket

dobáltam keresztül a víz tükrén, az csesztélte,

czifrázta a habokat,

de a vizet nem

zavarta meg. Inkább engemet izgatott föl

gondolkodóba, hogy gyenge a karom, csekély a bátorságom. és

ejtett

Nem kötdöm kötdöm

és

magammal

e vallomások nagyrésze in-

magammal

kább

az olvasóval,

való

leszámolás. Félek

hogy önök eredetieskedésnek veszik, ha egy író a vállalkozása els cziklusának a végén nem dicsekszik azzal, hogy mily kitnen töltötte be programmjának

így

is,

pontjait.

Hajh, ez látszólag

meg

is

történt,

radtam magamnak. Több-kevesebb

munkák gyjteménye Könyv és nem az a bátor új

kotott irodalmi

a Fehér

amivel tele voltam,

Ha

inspi-

több-kevesebb szerencsével

ráczióval,

de

csaknem mindennel adós ma-

igazában:

itt-ott

beléje

al-

lett

szó,

amikor belekezdtem.

tudtam

lopni

valamit

abból a becsületességbl, amelynek keres-

—

tem és kértem a mártírságát elvben, hogy némely dolígy történt aztán, gokról

és

személyekrl

szóló

igazsá-

gok, és

bemézezve

tizedrészükben diluálva,

sem hasznosak nem ember

voltak. Megpiszkálni

kellemetlenkedni,

valamit,

vagy

sem ersek,

hatásukban

elvicczelve:

az

semmi. Az

nekiveti a mellét a

dolgok

megy az iszapos Vagy együtt megy

piszkos hullámainak, vagy

moslék meleg

árjával.

a gazemberekkel vagy

De

gát velük.

amazt tartok

:

Bnbocsánatot

kérek az olvasótól

,

mint

szokása

és

:

—

attól

fleg azért

ezt

nem

legfeljebb olyan vol-

kinek az ízlése nyomott, a

erkölcse sodort magával.

testileg éreztem, el,

és én

kötetben

e tizenkét

cselekedtem.

tam,

ezt cselekedni, félig

félig

szomorú kapkodás

—

ma-

komfrontálja

És

mint hidegedik, mint hagy

mihelyest túllépek a polgári igazmon-

dáson és abban a pillanatban, amint egy-

egy tekintélyét megpróbáltam lelki

szemeimmel

félre a szájukat

lenkedés,

:

láttam,

húzzák

ez ízetlenség, ez okvetet-

vádaskodás,

való visszaélés.

kikészíteni,

mint

a

Secessió.

toll

hatalmával

Amíg

e lapokat írtam,

nem

egyszer úgy fordult a sorom, hogy az igazságot meg-

keresem és a kenyeremet elvesztem.

hanem

a magamét,

bizakodnak, reám sorsát,

amig

azokét,

Egyedül

intézni.

nyos ember, ha kenyerét Legrosszabb esetben

Nem

Nem

bennem

szorulnak, kiknek földi

élek kötelességem

kényelmesen

koldulni.

akik

kiáll

okosan és

álló,

veszti,

magá-

az semmi.

valamely sarokra

megalázó és független mes-

terség ez.

A

gyomor

is,

a lelkiismeret

radhat mellette jó vagy

trhet

is

megma-

állapotban.

És én még mindig inkább cserélnék annak a nevezetes írónak az

atyafiával, az

édes öcscsével, aki az utczán koldul, mint

magával az

megy

el

íme, a dul,

íróval, aki fejét félre fordítva

mellette

pedig

.

.

bn vallomás ez

vádaskodásra

for-

hívságos és nevetséges

is

ebben a tizenkettedik órában. Hagy sietek és hagy legyek szinte legalább a

tehát

végs

leszámolásban:

hogy magam maradok. Megrémültem, hogy komikus leszek egy ropFéltem,

pant tábor ellen való hadakozásban. Ret-

tegtem

hogy

attól,

piszkos

rossz-

és

hiszem sansculotteokkal kerülök egy sorba. Láttam, hogy néhány lépés elre és hátra kerülök,

a társadalmon

ahol a szegénység

kivüli

állapotba,

vár, a lenézés vár és

Soha nem írhatom meg poémáimat, amelyrl álmodom és a

nyomorúság.

testi

meghasonolva, összetörve,

elkomiszodva

és elhagyatva: felfordulok

valamely kór-

ház zugában, tól,

akit bántottam,

ételét,

nem

protegálva attól az orvos-

eliszsza

az

mert

eleszi a

italukat.

esztétikus vég és

ha

még

betegek

Sablonos és volna rá ok,

amiért érdemes.

A

hiúság és a nagyzolás ösztöne

tott föl

életem a

végs

a gondolat

ellen,

lází-

hogy az egész

befejezése ne legyen egyéb, mint

nyögésnek egy hanggal való ersbödése; egy rezgéssel több, egy tónussal feketébb. és általános

Szíves

olvasó,

így történt,

hogy köz-

állapotainkról és közszemélyeinkrl e köny-

nem

vek révén

semmit

meg csaknem Az úrhatnám és

tudott ön

ami lényeges.

elpuhult belletrista

gyzött az

elszánt és

elkeseredett czilinderes Tiborcz fölött.

Visszafelé fordítok tizenegy kötettel és

amint a beköszönt

tüzes fogadkozásait

olvasom, szinte mosolyognom

meg fogom kaczagtató

nyomon

mindnyájunk

írni

és

kell.

ríkató

követem

Hogy

lelkének

nyomorúságait a

azt

és

disharmoniát,

amelybe az egész nemzet mívelt és míveegyütt beleesett.

letlen

osztályaival

fogok

nagy tökéletlenségeinkrl, kis és bneinkrl, tisztátlan, nyugtalan,

nagy

—

és

tünkrl,

A

a

legtöbbször

amint

arról,

czéltalan

éljük.

Ezek az

—

írni

éle-

Ígéretek!

kisebb és ártatlanabb témákhoz hozzá-

nyúltam, de

még

azokkal

is

csak szirupos

választóvízzel laboráltam mindig.

lóm

azt

írta,

Egy birá-

hogy nem érlelem meg a 10

tárgyaimat,

nem

nem tudom

mit akarok. Csak-

A

mondanivalómnak másik felét elharaptam és sokszor abban kellett bizakodnom, hogy nem értenek meg. Mily konfúziók is vannak a tizenkét kötetben! Legfképpen azért, mert a igaza

volt.

dolgoknak,

legfontosabb

a

legizgatóbb

tárgyaknak üres a helyük. Érdemes volna újra írni

mind a

tizenkét kötetet, de csak

a kihagyásokat.

Csupa vád

!

vád az ország, a társaság,

a közönség, de legfképpen

Úgy

ellen.

A

model ott állott nekem csak bátran, keményen,

értelme és jogosultsága.

elttem,

magam

az utóbbinak van a tegtöbb

látszik,

szorgalmasan

kellett

le

volna rajzolnom.

És én édeskés pastelleket csináltam fejbl vagy amint mondani szokták

—

hasból, és csak mellékesen, félig vázoltam

egy-egy fekete, homályos

természet után képet.

Ez a

a regényemet írni

Mindenben ez. Még csak félig mertem meg-

felség! is

becsületesen,

a

11

másik

felére

nézve

pedig kiegyeztem a gyengébb közízléssel,

más egyéb

emberi

gyarlandósággal,

a

melyekben nevezetes szerepe van a mások és a

—

magam Élni

hiúságának.

legelsbben

kell,

monda nekem egy okos

és

is

élni

kell!

nagy ember,

a második vagy harmadik kötetnél, amely-

még több volt az ers, a közvetetés nem kíméletes hangból. Az író nem ügyész és nem biró.

ben len

—

Mesélni tatni

édes és lágy mesével szok-

kell,

az olvasót. Különben rozsdás, ósdi,

de biztos és kegyetlen vasával megjelenik a tragikum .

.

—

kinek szava nekem oly Jó emberem súlyos a tragikum az úgy is ott van

—

minden emberi dolgokban, kicsinyekben és nagyokban egyaránt. És a szívem vérzik, látva téged, hogy amit egész életeden át

üldesz,

óriási

hévvel,

szerencséjével, annak,

be perversus

kéjjel,

a

Fortunatus

éppen annak hódolsz

titkos órán!

12

A

magammal

keserség, a

való elége-

detlenség perczei ezek és attól tartok,

az

nézve

olvasóra

talán

Pedig ettl az egytl

hogy

unalmasak

teljes

is.

akaratervel

óvakodtam az egész esztendn át És ahogy átlapozom a másfélezer lapot, melyet az elmúlt

évben teleírtam, azzal

vi-

gasztalom magam, hogy ez az egy fogad-

kozásom betartottam unalmas talán nem voltam mégsem. És ahogy így vigasztalgatom magamat ilyen a fantaszta kiderül nekem is egy kissé. Lehet, hogy másnak vaczkoltam; majd jön utánam :

—

—

más, ersebb, épebb ember, akinek ezen-

könnyebb lesz. Aztán ami nincs megírva, az el van téve, én sem

felül

a dolga

még

tettem

is

pontot a

munkaerm

St, már-már kedvem

erm

is

—

volna

kezdeni az egészet.

munka

újra,

—

és

után!

úgy érzem,

de egészen újra

Most már kimódoltam

most tisztában vagyok a formákkal, mit lehet, hogyan kell, mily eszközökkel számolhatok. És végképp a

e nemét,

13

még mostan sem tudom, hogy

mit tehet

egy ember magában elzárkózva és ellökve mindent, ami nem a mesterségére vonat-

Magamban

kozik. szerint,

lottak

de vállalkozásom el

még most

hogy véghez cselekedetet,

lehetne

ha

.

ez

id

nem

fosz-

csalódtam illuzói

sem. Hiszek abban, vinni

az

irodalmi

.

mosolyodnom írás közben. Emlékszem, hogy az els hónapokban mint mennyiségre kényszerítettem magamat a El kell

—

nézve

—

szokatlanul nagy munkára.

El-

gyönyörségektl, nagy fontoskodva vettem magamnak egy szalmazsákos katona-ágyat és nem otthonomban, nem a megszokott, kényelmes, magányos zárkóztam a

világi

hanem ezen a pricscsen háltam. A megmaradt Fehér Könyvek közé állítottam be ezt a fekhelyet, amelyen éjét éj ágyon,

után

mind

soroztak Josefstadti

azt álmodtam,

katonának

és

hogy

újra be-

bellebbeztek

brigád-áristomba.

a

Mulattatott

az álom, büszkélkedtem az önfeláldozás-

14

hogy a katonaágyon kivül a helyiségben nem volt más bútor, csak egy rengeteg nagy íróasztal. No meg körülöttem a megmaradt kötetek. Mind ban, tetszett nekem,

Nagy

több, egész várfal.

zuhanással néha

leomlottak éjszaka. Megijedtek az egerek.

Én is el-elgondolkoztam. Vájjon érdemes-e ? kérdeztem magamtól és gyorsan visszatér-

tem a régi kényelmes, élvezetes, mulatságos és luxusos élethez.

És a mély elkeseredésnek, a magammal való elégedetlenségnek, a megokolt kiábrán-

dulásnak a vége

az,

hogy ime most megint

megveszem azt a katonaágyat, csakhogy most még keményebb és talán állandóbb is lesz, bárha képlegesen is. És amikor megalázkodva, nülve

némiképpen

búcsúzom

a tizenkét

el

büszkélkedve és bizakodva az uj hátba,

megszégyekötettl,

kezdek belé

amelynek terveirl e kötet

végén.

15

még szll

Lesz

és lágy kenyér.

magam vállalom. Az Isten

vaczkor és száraz czipó? tartsa

magamnak meg az önök

nekem

újra támadt,

kerestem

és

Vagy

Ezt

illúzióit,

is

mint ahogy

amely pillanatban

hervadt.

16

el-

Egy rossz asszony természetrajza Regény.

V.

A primadonna kozás férfi

és ellenfele között a barát-

alig fejldött.

Az asszony

— keresztbe fonván nem

ez ostrom

a Lucas

karjait

volt ízléstelen,

— nézte. Ámde nem

hasonlított

Kranach ama ijeszten mulatságos

képeihez, amelyen öreg

simogatják.

A

férfi

nk

szívéért

lem, amelyben az asszony

den

ostromolt, a

folyt

itt

harczba

arra való tulajdonságát,

19

fiatal férfiak

st

állát

a küzdevitte

min-

a másokét

is

Az

kölcsönkérte.

~

nyes tak.

elkeseredett

—

de tünemé-

háborúságnak nagy momentumai

Ezek egyike

volt az,

vol-

amikor Tóth Piroska a

rideg udvarló eltt a leánya alakjában jelent meg.

Valóságos a

férfit is

lélek- és testcsere volt ez,

magát

megdöbbentette. Régi cselédek azon

a napon összetévesztették az anyát és leányát.

Hogy

csinálta,

még azok

sem tudnák megmondani, ját

úgy

sokat

a nagy

színésznk

maguk

való-

gyúrják, mint a viaszt. Bizonyos,

hogy

tett

a frizura

teljes

akik a

azonossága, a ma-

gasan gombolódó terno-ruha, szabásban, szín-

ben ugyanolyan, mint amilyenben Melitta otthon.

Érthetetlen

és

csodás

hasonlósága, amely eddig

volt

nem tnt

járt

hangjuk fel

sen-

kinek.

A pon.

férfi

valamelyest fölmelegedett ezen a na-

Az asszony pedig egészen úgy

viselkedett,

mint Melitta arczán, tekintetében a megromlott :

kaczérság, szavaiban, cselekedeteiben: vadság,

hidegség, visszautasítás.

A

tiszt

dálkozott és végül ajánlkozott, kolja

:

20

mulatott, csu-

hogy megcsó-

—

Simitsa

fel

haját a

homlokán, engedje,

hogy megcsókoljam, maga a

saját leánya,

maga

Melitta.

Úgy

látszik,

mély haragba borult.

A

mégsem

az asszony

Újra a

régi,

ezt akarta,

maga

kíméletlen, a kegyetlen, aki érezvén,

tudja

többé boldoggá tenni a világot, valami

nagyot akart

—

lett.

hogy nem

ártani, jobbra, balra, össze-vissza.

Tudja mit

—

—

monda

ne jöjjön többé

nem való nekem ez a kergetdzés, szépen megfogom magamat húzni az apja oldalán. De téved, ha azt hiszi, hogy a leányomnak a ide,

kezét

—

is

megfoghatja valaha.

Hátha elveszem

a törvény eltt

!

feleségül.

válaszolta a

A

férfi,

templomban, aki

csaknem

mindent megértett, ami homályos, zavart van az asszonyi léleknek.

most nem hangtalanul

értette.

De

Piroska

mozgott,

ezt az

holtra

perczek

titka

asszonyt vált,

multak,

ajka

amíg

szólni tudott:

—

Nem

engedem. Nem,

asszony leányát maga

azt soha.

nem

veheti

Egy

ilyen

feleségül

soha. Tönkre akarja magát tenni ? Bepiszkolni

21

és megállítani a karrierjét, rültté tenni a csa-

Ne bántson

ládját.

bennünket, mi

nem vagyunk

olyanok, akiket becsületes férfiaknak feleségül

szabad venni

—

Ez rület. Megrágalmazza magát, a

nyát és

—

engem védelmez

Halálom árán

fognak

találni

arra az esetre,

is

Ha

!

meghalok,

a szívem fölött

átkok lesznek rája

A

írva.

írást

a legszörnybb

:

leányomnak szólnak

ha valaha magának nyújtaná a mint

kezét, akár mint hitvese, akár

—

leá-

Érthetetlen.

De

hiszen

maga

.

.

letagadja az

anyaságot magát, úgy viselkedik, mintha halálos ellensége, engesztelhetetlen

riválisa

volna

az anyjának.

—

Hát az vagyok!

Volt valami vetélkedésben. nézte.

A

komikus, komédiásos e zord

Fképp

arra nézve, aki kívülrl

bentlevknek

a levegje ez elre

ugyancsak forró

nem mozgó,

fojtott,

volt

össze-

vissza komplikált drámának.

A

legtöbbet talán az államférfiú

benne.

Nem

tudta mit tegyen

22

:

szenvedett

zsebkend

vég-

a fiával vagy csak úgy, sza-

rl párbajozzon-e badkézbl üsse

dvel új

tehették

le,

mint ezer, kétezer eszten-

ama

brutális patriarchák, akiknek

való

asszonyát a régi asszonytól

állu

—

legény

még

lányos

pelyhes

a csontja vékony még, az izma

—

csábítgatta.

Vagy

kezet csókol-

jon neki, mert úgy viselkedik vele szemben,

mint

A

gondos, erkölcsös apa,

aki

a

tékozló

visszahozza a buja Egyptom karjaiból?!

fiút

mágnás, aki csupa kenetteljesség, csupa forma

volt,

ugyancsak emberré

lett

ebben a verg-

désben. Ah, ezek a nyársat nyelt urak, akik a világ eltt folyton

és

állítják,

a valláserkölcsi alapot ülik

titokban hasmánt csúsznak

bneik

után és a legközönségesebb fetishnek csókolják a sáros,

bzhödt

A mágnás

—

lábait!

mint egy elcsapott Louis

—

lesekedett a régi szeretje új udvarlójára. Min-

dig «kiakart

ha csak

kezdeni »

vele,

de az

kitért elle,

lehetett tiszteletteljesen és

nyugodtan.

Csak egyszer mondott neki szigorú szavakat:

— nem

Amíg én csinálsz.

A

élek,

ízléstelen

vagyonodat

23

bolondságot

— nem bánom —

add oda imádott hazádnak, de a neved, az enyém, a becsületed az enyém!

—

De ha nem

—

Próbál]

el

birok

minden

lenni

radikális, független

nála nélkül nélkül.

uraságnak,

meg

el

lenni!

Egy

ilyen

kell ezt is

cselekedni, ha eljön az ideje.

— Azt gondolod, hogy fbe ljjem magamat —

mareziusi emberek, forradalmárok és

Ti

szabadsághsök vagytok, kötéstl

Az

föl

vagy

le,

féloldalt.

Nem

derék-

hanem keresztmetszetben.

egyik oldalotoknak a halál semmi, a másik

oldalatoknak azonban kicsiny

id

az örökké-

valóság.

—

Úgy gondolod, hogy most

késlekedjem

—

mindjárt,

ne

?

Azt nem.

Nem

volna

stilszerü.

Valami

szép okot kellene keresni a nyilvánosság számára. Valami

tetszets és

nagy hazugságot,

amelynek révén benne légy a történelemben.

Majd

—

jön,

majd

csináltok,

addig várni

kell.

Köszönöm.

Apa és fiú elváltak. Kezet is fogtak. Talán nem is haragudtak egymásra. Az apa féltette 24

magát, hogy tényleg valami bolondot fog cselekedni.

A

nem

fiú

az apját, bizonyos

féltette

volt a famíliájában, ismerte rint, felé.

k

sze-

kiélték az életet a legutolsó cseppig,

—

valamennyiük volna

hívta

amikor jó

a

halált,

késn

mégis

úgy

akinek

viaskodott

vele,

A

lelki

eljött az.

hogy

nagy

fiatal

rend-

maradt

az

sem

köze

legkisebb

a

A

egészhez.

de

nemhogy

szerencsétlenségekkel

végeztek,

szerint

bajban,

—

ha már felntt

komplikácziókkal,

az

ket személy

négyszáz és nyolczvan esztendvel vissza-

nyugodtan

aludt

a

volt

az

örege miatt. S inkább magáért aggódott egy kissé.

Az

utolsó

idben mind azon

hogy a színészn

leányával,

perezre

lehessen.

is,

találja, arról

együtt le

kellett

tenni.

ravaszkodott,

ha

csak

pár

Hogy egyedül

Nem

mert az anyja úgyszólván fogva

csak azért, tartotta, ha-

nem, mert a leány bujt elle. Valami ünnepi

eladáson, egészen és

megszólíthatta.

fiakkerben

várta

véletlenül,

Melitta

az

rátalált

a színház mögött,

anyját.

25

mégis

A

férfi

ösztön-

szerfíen nézett

be a kocsiba, meglátta

Melittát

és rövidesen beült melléje.

—

Hogy van? A leány nem felelt. Ha nem felel — monda

—

fogom

—

a

férfi

—

meg

csókolni.

És én arczúl ütöm!

—

monda

a leány

csendesen.

A

—

gentleman

tében

—

lenyelte

nem elször

bizonyára ezt a

fenyegetést.

éle-

Vidáman

évdött tovább:

— Adok egy garast, ha megmondja, mért gylöl.

— — — —

Mert ellensége a mamának.

Én

hogy szeressem?

és ellensége! Akarja,

Azt

kell tenni,

Ha maga ha én a mama

amit

akar,

kedvére teszek mindent, csak lesz.

Parancsolja!

—

Parancsoljam? Mi jogon.

—

Mert a világon nincs

csak

—

senki, aki fölöttem

maga

Nem

Maguk

jól.

csak egy kicsinyt örül annak,

mondja. Mondja és úgy

úr,

úgy van

adok az

ilyen beszédekre semmit.

helylyel-közzel

meg vannak 26

rülve. Én

tudom, láttam, amikor a mamával szemben

ezt

Ha más egyéb

produkálták.

nincsen, menjen

—

el.

Még

Mindjárt.

csak egy szót, szárazon,

ahogy maga

józanul,

csaknem mindent

de mindent

nem

tudom; Semmi

nem kínzom,

fogom,

rövidre

magát,

és

rosszat

nem

h

kétely

szívvel

és

akár

meg

akarok,

amire

kérem.

hogy a feleségem

nélkül,

leszek hozzá,

ért

és

nem nem

Becsületszavamra fogadom, hogy

gom,

megért

lesz

legyen.

tisztelni fo-

szemrehányás nélkül és

amíg

nem

is

messzirl várjam, amíg

Engedje meg, hogy rászánja

fiatal,

szabad lenéznie: nekem

is

más n, mint maga, nincs többé,

Maga még

Egyet azonban

lenéz.

és azért azt

szereti.

leány,

kis

mondanivalója

élek. is

Várok

látom,

reá, tiszta

amíg

el

nem

határozta magát.

A

leány gyanakodva nézett a férfira és szo-

morúan monda:

— arra,

Nekem

nincs

semmi vágyam

hogy a felesége

szokása

ellenére,

legyek,

komolyan 27

és

még ha mondja

kedvem az is

önök azt.

amit mond. Inkább félek a gondolatától. Súlyos láncz

lenne

rajtam

Súly és rabság.

— —

De

úgy érzem.

házasság,

a

miért viseljem, mit vétettem ?

És nincs irántam semmi szimpathiája. Nincs.

De más

nem

ségesnek tartom magukat és együtt nevetséges lenni. szokás,

A

akarok velük

szerelem egy rossz

majomság.

neveletlenség,

Nevet-

iránt sincs.

férfi

Hagyjanak

engem békén!

— A

—

Kolostorba fog menni? lány gyengén felkaczagott.

Butaság.

mennék? Egészen

Miért

jól

elvagyok a városban. Csak hagyjanak engem

—

de fképpen a mamámat

menjen

jól

—

békén.

Neki

a sora. Kikászolódjunk az adóssá-

gokból. Négy-öt év és

is

rá

fog unni

arra,

hogy bolondozzék az emberekkel. Nyugodt esz és boldogok leszünk.

—

Egy

biztató,

egy vigasztaló szava nincs

hozzám ? Hiszem magának, amit mond zatosan szenvedek. Mi lesz

—

és irtó-

bellem?

Ami másból,

a kétezer millió ember kö-

zül akármelyikbl.

Ami bellem. Menjen, men28

jen,

a szníházból jönnek már, a nyomdászina-

sok már jöttek,

technikusok

hatost kell adni

A

mama

kiáltják a

.

nevét, azeltt

ingyért

most ezeknek mind egy

is, .

.

katona kezet csókolt, a

leány kez-

fiatal

tyüs kezét csókolta meg, és elment.

Még

az-

nap este elutazott a városból, ki a kontinens-

bl, vissza Londonba, ahol a legszebb gépies lehet

életet

nélkül

írás

élni.

Egy szó

hagyta

híradás,

sorsára

apját,

egy szó szívének

egyetlen igazi, mélységes álmát, a leányt és a

primadonnát.

A

helyzet egyszerre kitisztult, a

dráma azonnal kibonyolódott és amint

kilépett

belle.

Nem

rendkívüli dolog, csak az,

szony

egy

hét

dlre történt

semmi

hogy a rossz asz-

megvénült,

alatt

került,

összeesett,

mint az arzénev, aki szenvedélyével egyszerre

És amikor az oligarcha fölment hozzá,

szakít.

parade, tudatva vele,

plein

hogy beadta

fele-

sége ellen a válókeresetet és kész vele a világ eltt azt,

is

egybekelni

—

:

nem

akibe egy évtizeden

dulva.

Egy

kedvetlen

29

át

és

találta

meg többé

bele volt

szigorú

bolon-

öreg

nt

talált,

akinek festett haját

kázták.

A

férfi

idejében

és a primadonna

az

emlékezetét.

hogy

neki a

írt-e

nem

Még

szürke

tar-

elfeledte, amiért jött

igyekezett

fölfrissíteni

sem kérdezte meg,

azt

Egyszeren

fia.

szálak

elküldte

és

az örült, hogy mehetett.

Anya

leánya egyedül maradtak.

és

anyjának fáradt nyaka köré fonta

—

Most már boldogok

Melitta

karjait:

leszünk. Egymásért

élhetünk.

—

A

boldogságod most kezddik, az

te

enyém véget

ért,

az életem

a fehérnemket. Vájjon

Pesten?

itt

—

A tól

Foltozni

fogom

fosztani lehet-e

monda egészen komolyan.

Levetette vállfzjét

—

is.

tollat

és

ledlt a díványra:

Legjobb aludni, aludni hagyjatok!

rossz asszony természetrajza ettl a nap-

fogva

nem

Ami

elérte,

meg,

hirtelen

érdekes, nincs miért folytatnom.

De vájjon nem nem támad-e még egyszer

az a vég.

szánsza ?

50

újúl-e

rene-

Peille

A fejet

Fehér Könyv tizenkét kötetéhez néhány rajzoltak magyar festk, jórészt barátaim.

Él, szerepl, nagy vagy csak fejei

Róbert

— vagy

alakjai

—

elképzelt

emberek

ezek a kis stúdiumok,

amelyek nem tartanak igényt az illusztráczió névre, de nekem kedvesek és emlékezetesek. A festk nevei: Faragó József, Ferenczi Károly, Horthy Béla, Kemenszky, Liebermann, Linek,

Márk

Lajos, Réti István, Vaszary János,

Rippl-Rónai, Bér.

31

\/m^4^ •A \

A

herczegprimás. Rajzolta

eminentiájárl :

írott czikkhez.

Vaszary János.

Az

orvos.

»

Lajos király válik«-bl.

Rajzolta: Ferenczi Károly.

I

•Kossuth utolsó napjai* Rajzolta

:

czím

Linek Lajos.

czikkhez.

Í'^-'''á-':,

Petronka.

»

Mátyás

király házasít*

Rajzolta:

czím

Kemenszky.

elbeszéléshez.

Oerhardt Hauptmann. Több róla szóló czikkhez. Rajzolta

:

Liebermann.

Baskircsev Mária

feje.

A

Rajzolta

:

Róla szóló czikkhez. Bér.

A

rajongó

feje.

>>

Az orgonista* czím

Rajzolta

:

Faragó Gyula.

elbeszéléshez.

A

muskátlis kisasszony

Rajzolta

:

.

Ferenczi Károly.

Alfons herczeg.

A

király szakácsa.

Bizalmat keltettem a király szakácsában és

szóba

állt

földi

hadgyakorlaton

irigykedtek

velem. Újságíró társaim, akik a kül-

ezért

együtt

reám és

el

voltak

akarták

velem,

tlem

venni a szakácsot. Névtelen levelet írtak neki,

amelyben kiemelték, hogy én nihilista vagyok és ennek igazolására hajamra utaltak. A szakács megmutatta a levelet. Nézze, mit írnak önrl, hogy nihilista. Bizonyos mértékig mindenki az, én is.

— —

Hogyan? 49

.:

—

Bántani azért nem kell senkit ... De a bels komornyikok uralma többé sokáig nem trhet. Uj alapra kell fektetni az egész

—

—

hogy ezek az tudnak enni? Mindég panirozott esznek. Beleszülök a borjúsze-

társadalmat ...

uraságok

itt,

borjúszeletet

És

azt

hiszi,

Ha még egyszer valamely fpaphoz de nem tehetem, ez visszaesés,

letbe!

mehetnék,

bizonyos tekintetben sülyedés volna. Maradok és szenvedek.

Az

— —

Hogy

hogy a

a szerencse,

— Milyen ember felsége — Lipót rendes ember.

király

.

.

?

tetszik érteni?

Kiválóan akkurátus, rendkívüli

módon

úri

Csak azt tri meg, aki a becsület ösvényén halad. Konzervatív, a megszokott szolgáinak sok mindent eltr, de a minisztereit nyomban elcsapja, ha a legkisebb alkalmatlanember.

ságot szerzik neki.

Nem

ragaszkodik senkihez,

mert független szellem, amint önök mondják: objektív.

A

nyira okos,

ként

nem

giz-gazt egyenesen utálja, de any-

hogy

lehet.

azzal

is

kormányoz, ha más-

Szigorúan igazságos és több

elfogultság nincs benne, mint

más emberben

mint amennyit beleneveltek és ami vele szüleRendkívül rendes ember, mondom. Korán

tett.

fekszik

— nappal

csinálja vizitjeit.

so

Azt azonban

:

nem szabad nem tudjáic.

tudni,

hova

annak,

Jaj

jár,

is

észre

aki

azt hiszi,

veszi

.

.

.

mondani neki. A fkomornyikja eltt múltkor így nyilatkozott Palaméd grófról Különben igen szeret és ez néha sikerül is

vicczeket

jó

»Palaméd elég vén és elég ostoba, végre ideje,

hogy

titkos

meg

Higyje nihilista,

ha

kamarai tanácsos legyen

uram, alapjában véve a király

nem

mérges.

is !«

is

De most éppen

mérges.

— —

Ugyan!

De

mennyire! Alfons herczeg belebolon-

fcsónakmester leányába. Barricadi rgrófnbe. És el akarja venni. Egy közöna

dult

séges

rgrófnt! Ha

a királyné

meghalna szégyenletében. Urunk gedett.

élne is

most,

belebete-

Fkomornyikja voltaképen az egyedüli

titkos tanácsos, szintén sokat szenved,

gyakran

csinálok neki becsináltat, de megint csak borjú-

húsból.

Már több

családi tanács volt, az egyiken

Alfonsot csaknem tettleg érintették. Azt mondta, azt

merte mondani, hogy az rgróf

ember és hogy

tisztelteti

is

mindjárt, többen le akarták mondatni, de

mégse ment

bele.

Vannak

uralkodni szeretnének

csak

a trónt. Ott helyben,

itt

húszan

is,

ebbe akik

ezek úgy elárulták magukat, hogy urunk valamennyit kidobatta. és

51

A

szegény trónörökös maradt csak bent, atyja elébe állt és könyörgött neki, de oly

királyi

szívre-

— mondja — az ajtó mögött. »Oyujtsunk szivarra«, — monda az uralkodó — »úgy beszélgessünk*. Valóban hatóan,

hogy a fkomornyik

sírt

így beszélgettek. A szegény király történelmi visszapillantásokba bocsátkozott és tudtára adta fiának egyrészt,

se

egyik

hogy

hogy egy

igazi

volt,

másrészt pedig,

nem akkor házasodik különösen nem azt veszi

úriember

meg, ha szerelmes és el,

a szép rgróf-kisasszony

szalámigyáros

akibe szerelmes.

Azt

elvéteti

mással,

ezt

követeli a becsület.

Alfons

ményt

királyfi

idézett,

mondván

felelt

valamit, valami

amire a felség

Gondolkozni áldozom a megoldásra «.

— feje?

:

»

A

tapasztalt

Tudja-e, tetszik kérdi

tlem

n

t

is

fogok,

költe-

kidobta, éjjeleimet

tanácsa.

tudni, ki az államtanács

a szakács,

midn

egy este

külön meglátogatott, hogy több mény színdarabot nekem bizalmasan

saját szerze-

52

meg-

—

— még

—

—

monda

Nem, egy énekesn. Némelyek

szerint

királyunk boldogult atyjáról maradt,

mások

mutasson.

—

Az

államtanács

feje,

Adelina Oarcia y Murza. Hisz ez egy szivar!

súgva,

—

legels és azért oly tartós nismeretsége. Még a legapróbb rendjelet, a kis menyét ezüst csillagát se kaphatja senki, ha e listáján nem foglaltatik. Golkonda tartomány már egyszer arra is gonszerint

az uralkodó

—

n

hogy az énekesnt megválasztja Búrnak, a Magyarország nádori méltóságához hasonlatos. Adelina y Murza azonban nem él dolt,

ami

vissza hatalmával, megosztja a felséggel álmatlan nappalait és ha ez így szól

fogok«, kieszel,

akkor az

»

:

gondolkozik

Gondolkodni Amit

helyette.

döntés.

határozott az Alfons herczeg szerencsétlen

ügyében

is.

El kell utaznia Afrikába.

Pénzt vigyen az útra

A

bven.

legnagyobb lumpokat

Egy év múlva

kell

melléje adni.

visszajöhet.

így hangzott tanácsa. Alfonsnak málháztak, búcsúzott. A király csak egyszer csókolta meg és a

—

szemébe se nézve monda: Most elmehetsz. Egy év múlván 53

vissza-

jösz és akkor választasz

rgrófn

közönséges

;

vagy a

trón,

vagy á

keze.

Pakkolj, marrrss!

—

Igenis! szólt Alfons

és

szalutált.

Ment

egyenesen a hajóra, mert a tenger csak egy hajításnyira volt. Hát képzelje, kit talál a hajón, a fcsónakmestert, akit hirtelen fhajómesternek tettek meg melléje. Szegény közönséges gróf a vizet mindig utálta és most ide került.

Még

indulás

eltt kirázta a hideg, a rendjelei

csörögtek, csengtek a mellén, valami szomorú valczert játszottak, mintha akarta, mintha tanulta

volna.

így

szakács,

a

beszélt

aztán

drámákat

olvastunk.

Szabad eladás.

A

poétikus lelk pecsenyesüt

volt tárgyias,

Részint részint

az

egyszer szóval

nem mindig

sokat hazudott.

a hazugság czéljának miatta,

tisztán

mert azon

udvara

:

ellen.

idben

föl volt

Preterálták,

háborodva

tésztasüt

lett

a

konyhafnök, miután az elbbi fnököt kidob54

nyugdíjazták és dekorolták, mert rájöttek

ták,

hogy a mazsolaszllt

A

tiszteletreméltó

kilopta

a

aggastyán nagy

de bizonyos ers és

titkos

kuchnikból tolvaj volt,

kötelékek fzték

az udvarhoz, mint egyáltalán minden fszolgát.

Nem vagyok hajlandó a király szakácsának mindenben felülni és abban hagyom a módszert, mely t beszélteti és igyekszem a különben beavatott ember hazugságaiból a tiszta igazságot leszrni.

A magam

szabad eladásában

berezeg szerelmének

Alfons

ismertetem

történetét,

mely

jobban érdekelt, mint a világraszóló külföldi díszhadgyakorlat, mint küldetésem.

A

többi kolléga

is

neszét vette a dolognak

és egy gárdista kedvesének az unokatestvéré-

tl

szerzett adatokat.

voltak

!

Ezek

Na,

ugyan szép adatok ids nt,

szerint az ifjú Alfons az

a király fehér asszonyát akarta elvenni. akarta és a többi.

Az nem

Nevettem ket és egyelre

kontempláltam.

Boldog Isten, magában véve ez az eset mégis szörny nagy eset. Mennél följebb megyünk a társadalom komikus létráján, a fokok annál távolabbra vannak egymástól. Úgylátszik, mintha egy trónörökös berezeg és egy rgrófn között nagyobb volna az ür, 55

:!

mint utánuk valamennyi társadalmi fok között együttvéve. Az ijedelmet, a fölháborodást

nagyon

is

meglehet

érteni,

de érthet a kis

grófkisasszony erélyes, bátor és makacs

visel-

kedése is. A hölgyekre nézve igen suggestiv egy herczeg. Boldogsággal tölti el annak a gondolata, hogy van: herczeg. Szívük repes, ha arról és megszólítja ket egy álmodoznak, hogy

—

j

herczeg.

A

Csudák történnek ez

érzés keretén

Magyarország egy ódon városászép, de közönséges ban egyszer egy leány nem megy azt mondta, hogy nemes leány férjhez, csak ha érte jön: a herczeg. Melyik, mindegy. Olyan ersen akarta, oly nagyon várta, hogy a távol Lengyelhonban esze-nélkül,

bell.

távoli

—

—

öntudatlan

megindult

és

mint

az

álomjáró

egyenesen feléje, érte jött a herczeg. Ismertem egy utczát, szintén egy távoli hazában, ahol egy herczeg lakott. Félve, tisztelettel némi czélzattal. jártak arra a férfiak, az úri

nk

Hát ha meglátná és megszeretné ket a herczeg. Egy vékonylábú melák, akinek a hölgyek körül iszonyú szerencséje

nem

a

áldozott

fiatalságáért

—

volt,

—

hanem csak

nem mert

a vagyonáért,

egyikbl

sem

a rangjáért.

És ha az a herczeg ezenfelül trónörökös 56

is

!

:

rgrófn

Szegény Barricadi

mily izzón szerelmes, se

—

— —

—

képzelem

—

se nappala!

éjjele,

Ki kell ábrándítani El kell szeretni.

Legyen a másé, amikorára

így szólt a tapasztalt

azonnal

meg

is

eltelik

n és tanácsa

indult az akczió.

az év!

nyomán Némi aka-

dályokat gördített ez elé az ellenáram, amelyet az uralkodó család

ama

része

fejtett

ki,

mely

négyszáz éve várta a trónöröklés rendjét és vigasztalan volt, mert csak a gutára és egy botrányra

szerelmi

számíthatott.

Ezek

titkon

grófn tiszta szerelmét, biztatták és ersítették. Az intrikának tisztességes, st szép és ideális alapja lévén, nem lehetett ers. Az

ápolták a

— —

n

akcziója melyet a hivatalos hataokos sokkalta több sikert igért. lom támogatott Az rgrófnt legelsbben is udvarhölgygyé tették. Az anyjától elválasztották. Azután feléje

vezényeltek

egy olasz herczeget (ha már mindenáron herczeg

kell neki),

egy gyönyör katonatisztet, aki vele egyrangu, dúsgazdag, huszonhárom éves, egy özvegy nagykövetet, két grófot,

egy bárót,

aki színész volt,

57

továbbá egy zongoramestert, az örök zongoramestert.

És a leányka megingott. Majd meghalt az hogy ers maradjon, de Alfons oly

akarásba,

hideg leveleket

írt,

szóvicczekkel és útleirá-

tele

sokkal.

—

Mappákat rajzol a levelébe és etnográfia bon-mókat mondott. Láthatja comtesse, hogy a herczeg szerelme csak

egy

A

úri szeszély

idsebb udvarhölgy

leányka

sírt

!

.

.

monda

.

Inesnek.

Barricadi

és akkor jött a becsületes öreg

hogy könyeit letörülje: Ezek a könyek monda drága könyek. Ezek bizonyítják, hogy nem akarod a dinasztiát romba dönteni, mintegy megingatni. király,

—

Ines, te

—

—

megmentetted a trónt!

Legyen, megmentettem!

És lemondott, mert

a dologból

gyönyör szíve

—

—

—

úgy se

érezte,

lehet

semmi

meggyzte

katonatiszt

tudta,

és

t

hogy

mert a

egyszer

nagy szenvedélyérl:

Az ön

rangja gyenge, de

nem

baj,

majd

avanzsál ön, ha Alfons lesz a király.

Azonban ne vágjunk

elébe az eseményeknek.

58

íki

:

!

Alfons hazatér. Jött a hajó, leng rajta a

Nem

gyászlobogó.

hanem

az elárult szerelem bús jelvénye ez,

diadalmas, a pompás, a szívszaggató gyász XII. Lipót

a

—

meghalt.

Hazafelé jövet, az év elteltével, már honi kikötben kapta Alfons herczeg a gyászhírt, hogy a király, felséges apja egy sétalovaglás közben elaludt a lovon és mert nem volt

—

szokás szerint

a paripához csatolva,

felség állapota kielégít,

bulletin,

amelyet

után kiadtak

múlván a

lehetett

nyomban

ez volt

már nem

temetést

rendeztek,

földi

els

Másfél óra

élt.

hét

Természetes, hogy e hét nap

szó semmiféle

az

a szerencsétlenség

az udvari orvosok.

jó király

Nagyszer tartott.

fiúi

szíjjal

megütötte magát és meghalt.

leesett,

A

—

napig

alatt

nem

érzelemrl, Alfons

szívét elfogá a bú, a kegyelet, a reprezen-

táczió gondja, az uralkodói terhek.

A

harangok

zúgása elnyomta a fecsegést

—

Mily szerencsés

ez a kis

rgrófkisasz-

szony, most Alfons az úr, most elveszi

A

szakács írt nekem, mert én nem maradtam ott az egész éven át, részletesen megírta, hogy a fkomornyik mint fogta fel a helyzetet.

59

Alfons

a

királyt,

súlyos és

szokatlan

nagyon komolylyá, zárkózottá latkozott,

st nem

is

tették,

terhek

nem

kérdezsködött.

nyi-

Ines

grófn is rendkivl komolyan viselte magát, a gyönyör katonatisztnek hirtelen kiadta az utat; felejtse

el,

csak azért bolondította, hogy

félrevezesse az ellene sztt udvari intrikát.

A ban

harangok

kifáradtak,

csend

ln

maga

Alfons király végre

is.

az udvarelé hívatta

titkos

menyasszonyát. Arab huszárezrede tábor-

noki

ruháját

viselte

ez

nélkül.

Csákója a fején

letette.

Nem

nézett a

alkalomra,

rendjelek

de szemüvegét

volt,

bbájos ncskére

és így

szólt:

—

Királyi

trónunk érdeke azt kívánja tlünk,

hogy elnyomjuk szivünk érzelmeit. Hasonló akarok lenni atyámhoz, mindég h, becsületes. A dinasztia érdeke kivánja, hogy elvegyem Szvatrup fejedelem leányát

A

.

.

.

—

nagyfogu soványt ... vágott közbe meggondolatlan Ines. Alfons elkomo-

hirtelen,

rodott

—

meg

:

Azt. kell

És önnek

is

férjhez

kell

mennie,

hoznia ezt az áldozatot értem és a

trónomért.

A grófkisasszony elpityeredett, aprókat sóhajtott és

monda: 60

!

— — —

Isten neki, a trónért, önért, legyen

És van valaki? Volna, egy kiállhatatlan katonatiszt, gylölöm, de éppen azért. Hadvezéremmé teszem és majdan her-

—

czeggé.

A

király

egy kissé közeledett a ncskéhez.

Megcsípte az

—

Ne

állát:

haragudj, ostoba dolog, de

f a köte-

lesség.

így

végzdött Alfons herczeg szerelme. Hogy

ily szelíd

irányt vett, szerencse országára, amelyet

kiszámíthatatlan veszedelmekbe sodort volna, ha

uralkodója szakít a hagyományokkal és az évszá-

zados kerékvágással.

A

trónban

lev

önfentar-

ösztön így gyzte le a szív szabálytalan gerjedelmeit és a birodalom papirosai szokattási

megersödtek, mivel a tzsdére járó emlátta, hogy az ország konzervatív irányban halad. Áll, egyenesen, szilárdan, egy helyben áll és ez a f. Minek is morogni, mikor így nagyon mulatságos. Ha berezegek nem volnának, halálos unalom fogná el a világot A szakács még sok mindent hazudott nekem, írásban is, szóban is. (Itt volt a kiállításon, mint a külföldi sajtó tagja.) Magam sem tudom, lanul

beriség

.

mért írom

le

.

.

a perfid hóbortjait. Talán azért,

61

hogy ez egyszer szerelmi történetrl maradjon valami dokumentum, ha már az Alfons országának sajtója hallgatni kénytelen. Büszkévé tesz, ha arra gondolok, hogy a külföldi történelem egy részét az én följegyzéseim alapján fogják helyreállítani.

Aztán oly

másképp

hogy mily Mi megyünk elre.

jól esik arra példázni,

állunk mi idehaza.

62

Dosztojevszky.

A

róla szóló czikkhez.

Egy orosz kép

után.

^i^..

»Két öreg néni«.

A

falusi.

Rajzolta: Réti István.

I

»Két öreg néni<.

A

pesti.

Rajzolta: Réti István.

Rákosi Szidi, mint paraszldémon. Rajzolta

:

A

>Hófehérké«-hez.

Horthy Béla.

Az

apa.

» Erzsébet

dada lesz<-bl.

Rajzolta: Réti István.

Az

iró.

i»A

rossz asszony természetrajza* ez. regénye egy alakja. Rajzolta

:

Kemenszky.

Arthur.

»Egy újságíró

élete és halála«

Rajzolta

:

Bér.

czím

czikkhez.

4

\.v

A

sokhazáju Saharet. Rajzolta:

A

róla szóló czikkhez.

Márk

Lajos.

!

A SZERELEM ÉLETE.

írom az epilógust

a szerelem kis élettanához, amelynek elejéhez

is alig

jutottam.

gálódások, a praktikus

még

A tudományos

az

vizs-

tájékoztatás,

szerelmi

természetrajz és szerelmi történelem:

minden

a tollban maradt. Csak egy ígéretemet sikerit

végképp megtartanom, azt, hogy ez élettan korántsem lesz fontoskodó, rendszeres. Nos, tehát végképp rendszertelen lett. Többi hibája között, fképp ezt nézzük el az írónak, azt, hogy ennek a témának tudományos vagy legalább is okos tárgyalásához még mindig nincs meg a szükséges higgadtsága. Hála istennek Azonban e tárgynál sem jogom, sem kedvem nincs a szubjektivitásra, inkább egy utolsó erfeszítéssel, lehetleg higgadtan, megpróbálom letenni a folytatásos és rapszodikus kis tanulmányok zárókövét. Tehát igen jó do-

—

—

:

log a szerelem és nyilvánvaló, hogy a teremtés ezzel ragasztja

és ennek

országába.

az embert a föld porához

a segítségével viszi

Hogy van

mert van szerelem.

be a mennyek

erkölcs, csak azért lehet,

A

társadalmi

81

rend pedig

egyszeren

De

talán

ez élettani

nem

kell

rendetlenségen alapul.

külön

dicsérnem ez

is

tézményt, minden valamirevaló földi éreznie

mintha

kell,

nem

hogy megfúlna volna

nélküle,

Hogy

leveg.

in-

lénynek

épp úgy, állandóan

ezt épp úgy nem mondhatja senki, mint azt, hogy valamennyien egyformák vagyunk benne szerelem, szerelem. Oh nem, több a válfaja, mint amennyit a Kamasutram kimutat. És vannak lények, akiknél

élünk, vagy élnünk kell vele

:

:

ersebb az emlék, mint a jelenlév szenvedély. Épp azért nagy botorság volt azt hinnem, hogy összefoghatom egy kalap alá, mint egy csomó színes pillangót. Valóban , az Oczeán amihez oly sokszor és sikeresen hasonlították. Vigyázzunk barátim, hogy el ne tévedjünk rajta, el ne merüljünk benne, szele és viharja kegyelmezzen mindnyájunknak, édes! Jó szerenám egy kis kenyecsét, kései kiábrándulást hozzá. Mert szomjúság és éhség ret és húst is az ördög bvszere ez isteni eredet szenvedély ellen. Amivel nincs az mondva, hogy gazdag férfihoz menjetek nül és ne vegyen el szegény lányt, aki nem gazdag férfiú. St még az sem értetik alatta, hogy a házasság szent-

—

sége és törvények alatt való roskadozása, a megszokottság jármával együtt, megölné. A sze82

relém

el

nem

múlik soha, nagy pillanataiban

van örökkévalósága. Bels természete nem az állandóság, de nagyralátás volna földi embernek azt követelni az egektl, hogy ami ily csudás, az változatlan, az maradjon. Egy másik életben bizonyára tökéletesebb lesz és én hiszem, hogy e földön csak az

elejét éljük. Vala-

van a kifejldése, a magyarázata, sok kínja és még több gyönyörsége. Amíg itt vagyunk, éljük és viseljük: vizsgálgatni majd ráérünk, amoda, a kényelmes, hol másutt

a

titka.

Itten

:

az id-nélkül való, tehát

kévalóságban.

83

idben bséges

örök-

.

Regényalakok.

Nászvirág. II.

—

—

Miért

monda a férj — hogy legnem lennénk többé. mondod?

Mert

akkor

Tudod-e

?

jobb volna, ha reggelre

— —

mindig

együtt lettünk volna. valaha, valami

.

így

boldogok, mindig történhetik egykor,

.

Az asszonyka mosolygott. özön

volt,

árnyék.

Lelke egy sugároda nem tudott most férkzni semmi

Kinevette

csókkal fojtotta kal, szóval,

el

az

aggoskodót, ölébe

ült,

ajkán a melancholiát. Csók-

csupa vidámság, csupa ötlet volt. kitört belle az ártatlanságnak

És minduntalan kaczérsága.

85

:

!

—

majd tánczolok eltted, meghogy tudok, magamban. A zárdában

Egyszer

látod,

megtettem akárhányszor, magamra zártam az ajtót, amikor már ismertél, úgy szerettem, ha láttál volna, hidd meg, hogy akkor szép vagyok. Nem nagy biztatás kellett volna, hogy tánczra perdüljön.

—

ilyent,

de azt

—

monda

—

elször ittam a pezsgre mutatott nagyon jó, hiszem, hogy bolondokat beszélek, ne

Szédülök,

—

haragudj

érte, szelid

—

és jó leszek eztán

!

Mint egy evet, úgy ugrott föl a nyakába: Vigy innen, suttogá végy fel, hurczolj föl és le, úgy akarok aludni. Reggel felé el is aludt. Amikor fölébredt, ágyában találta magát. Kiterjesztette karjait és míg szemei be voltak hunyva, szólott Imre Nem felelt senki. Még egyszer szólította.

—

— .

.

—

.

—

Nem nyitotta ki szemeit, megNem akarta felkölteni, visszafojtotta

Újra hallgatás.

nyugodott. lélegzetét

is.

rozásához:

Egyedül

De csakhamar htlen

elhatá-

ágyban, körülnézett. hálószobában semmi nyoma itt idzött. Az éjjeli lámpá-

fölült az volt.

A

annak, hogy férje

ban

lett

kiégett az olaj, füstölt.

félni igazán.

Fölsikoltott.

86

A

Most

kezdett csak

házban, a lakásban

!

:

nem mozdult semmi.

Felugrott és

hogy

megkeresse eltnt mellle, mintha soha se

a szobákat,

—

sorra járta

úgy

aki

azt,

volna.

lett

remeg

Imre, Imre! kiáltá csendesen,

és

édesget hangon. Kutatva a bútorok mögött is, hátha csak elbújt mellle, hogy megtréfálja. Nem akadt nyomára sehol, ha legalább egy botját, egy kalapját találta volna megi Föl akarta lármázni a cselédeket, de rettegett attól,

hogy ura

cselekszik.

ellen

mindig ahhoz beszéh, mintha azt hallaná:

— Talán

többé

Jer

vissza,

jer

mintha

Talán

!

Inkább látta

még volna,

megbántottalak ?

nem voltam elég engedelmes. Nem fogok sírni

.

.

.

Olyan lett, mint egy kis gyerek. Majd olyan, mint egy szerelmes asszony, kipirulva súgta az elhagyott szobáknak

—

Jere, szeretlek, akarlak!

Összegörnyedve

hallgatódzott,

várt.

Majd

egészen összetörve vis szaván szorgott ágyába, lefeküdt és kimeredt szemmel nézte a szobán elhatalmaskodó csendességet.

—

Vissza fog jönni, hangosan. Szeretett volna sírni,

nem

hagyott

de nem

untalan az jár az eszében,

87

el

!

monda

tudott. Mindhogy egy szobát

oda

elmulasztott; hátha irószobájában van,

be

is

volna mennie.

kellett

Fölkelt újra, hogy ottan keresse. Sötét szobákon át kellett mennie, tapogatódzott, elbukott, talán meg is vérezte magát, amig odaért.

Megállt az ajtó eltt, tapogatta:

—

Nyissad

Semmi

ki,

válasz.

én vagyok,

uram!

kis

Végre megtalálta a

kilincset,

sikoltva, fölríva rántotta ki az ajtót.

A ter.

szobában Alatta

—

gen feküdt a

A

teljes

világossággal égett a lusz-

az Íróasztal mellett férje.

Nem

— a sznye-

mozdult, bár

t.

látta

szemei nyitva voltak, mégis aludt volna?

Lehajolt föléje.

nem nem volt többé

Aki ott feküdt eltte, szerelmes ura,

többé az

volt

senki

;

halott volt.

Katóka szólott a halotthoz, hizelg szóval. Megfogta a vállait, megrázta. Kis uram, mit csinálsz, miért ijesztgetel, mért nézel ilyen borzasztóan édes kis

—

.

uram! Soha se

látott

még

halottat és

Imrén pedig nem volt

fehér volt, merev volt és

Az asszony akarta

Átfogta

88

elképzelte,

fantáziája.

még nem hlt

letérdelt mellé,

csókolni.

ha

.

Andorborzalmas semmi,

sokkal rettentbbnek festette a laki

.

ki.

megcsókolta,

mindkét

föl

karjával, a

mellére vonta. Ekkor érezte csak,

fejét a

hogy

a kezét meleg folyadék árasztja el:

—

Vér, vér! ordítá és összerogyott.

Ami nap

történt, abból nem többé semmit. Egy egész mindössze kétszer ébredt föl értelme,

következ órában

a

nem

látott,

alatt

tudott

egyszer, amikor meghallotta és megértette ezt

a szót:

—

Meghah! Az orvos mondta. Aztán meg amikor körülötte

több ismeretlen ember közül egy meg-

szólalt

—

:

Megölte

—

magát.

Egy másik hang

kérdé:

—

De

most, miért? III.

A következ napon csére

nem

tudott

valami

volna

ébredni.

érteni.

roppant

nagy, hogy

föleszmélt,

de szeren-

hogy mindent meg Csak azt tudta, hogy

volt oly éber,

neki

Sem

szerencsétlenség történt, oly

nem

férje,

is

szabadott volna

föl-

nem

vol-

sem az

rokonai

fvárosban, a cselédség volt mellette. vigasztalták, azok csittitották, durva emberek módjára folyton szeme elé rögzítve azt, ami vigasztalan. tak a

Azok

89

:

:

— ldik

—

Ha .

.

.

csak meghallottuk volna, hogy készü-

monda

a szobaleány.

Elmezavarban tehette!

—

szólt

a

sza-

kácsné.

A

halott inasa

csak folyton

nem

sírt

az

tett

semmi megjegyzést,

ajtóban.

A

szobaleány

folytatta

—

Csakhogy nem kínlódott szegény nagyAz orvos mondta mindjárt

ságos urunk.

:

meghalt.

—

Meghalt

!

—

susogta felemelkedve ágyá-

ban az asszony. Kezeivel összeszorította homlokát, kimeresztette szemeit, minden lelki erejét megfeszítve, meg akarta érteni ezt az embernek örökre érthetetlen fogalmat

— Meghah! Felugrott ágyából, kapott magára valamit: — Mutassák, az enyém, és én az övé, látni

akarom.

Nem

be kellett vinni az írószobába, ahol Andorlaki Imre már feküdt ravatalon. Barátjai nem engedték elvitetni, azok lehetett visszatartani,

rendeztek körülötte mindent. Temetésérl az életben

elválhatatlan

társa,

gondoskodott. Az volt

Kmíves Dénes

most is a halotti jelentést irta éppen és megrémülve ugrott föl helyérl, amikor az özvegy a cseott mellette,

90

lédektl támogatva belépett Aztán düh veressége futotta el azért, amiért a szegény özvegyet behozták

rendelkezése ellenére.

az

ide,

Katóka megállt férje ravatala eltt

—

Hagyjanak

magam

—

el,

monda

:y

a cselédeknek,

akarok az Egyedül hagyták a halottal. Egy férfi maradt csak mögötte. Szólni akart, tenni él akartevalamit, de mit? nem tudta. Össze volt zúzva is, összegörnyedt, megöregedett, nem .

.

.

—

—

mást, mint lehajtott fvel szívtép jelenetet. Az asszony közeledett urához. Ránézett, beszélt hozzá halkan. cselekedni

tudott

várni a

—

Kis uram,

Az él

— síró

—

Nagyságos asszony! szólt elérzékenyült hangon. Majd meg erélyesen: Kimélni

Az özvegy az

meg?

ölt

ki

visszafordult hirtelen:

férfi

ég

kell a halottat!

mozdulatot

elutasító

tett.

Aztán

gyászkandeláberek között odaférkzött

férje holttestéhez.

Nem

láthatta,

Ez az arcz emlékeztette örökre szívébe volt egészen,

zárt,

t

csak az arczát.

arra,

akit

mind-

de csak emlékeztette.

Más

megkövesedett, ádáz vonásokkal

a tehetetlen kétségbeesésnek torzképe. Búgva hajolt le ahhoz, aki

már csak emlékeztet 91

jel

érintette ajkát. Aztán leült az viaszgyertyák közelében. Férjének barátja az Íróasztalhoz támaszkodva megfigyelte min-

volt és ajkával

ég

den mozdulatát. Amikor

látta,

hogy az asszony

lecsendesedett valamennyire, megszólalt:

—

Nagyságos asszony, monda, a halottat meg azzal, ha uralkodik magán. ígérje meg, hogy uralkodni fog. Igen, suttogá mehanikusan az asszony.

tiszteli

— —

—

Imrének bizonyosan

nagy és sürgs határozta

el

meg

hogy

okai,

magát. Amit

nyebbsége miatt

tette,

nunk abban, hogy

meg

voltak a

ilyen

tett,

a

maga

rettenetesre

maga könyhát nyugod-

kell

már nyugszik. Hisz

ezt

kivánta.

Az özvegy

valami

a beszédbl. Azt,

az

jó.

De megint

hogy most Sietett

öntudatlanul,

van,

itt

nem

szól hozzá, .

.

itt

elvi-

fek-

kel föl,

.

abban a csalódásban élt, hogy úrrá lett az asszony fájdalma fölött kormányozni érzéseit, mintha szuggeférfi

rálni akarta

—

nem

hogy

letörülje érte való könyeit

Az él

ebbl

csak szivébe vágott az

selhetetlen fájdalom,

szik eltte és

keveset megértett

hogy nyugodni

volna:

Amit a megboldogult cselekedett, az bizonyosan a legjobb volt, amit a maga szem92

!

:

pontjából tehetett. Nagyságos asszony, aki

maradt,

elég

ers

nagylelk

és

lesz,

viselje érte a martirság fájdalmait.

Elhagyta helyét, közeledett

És

ott

közelében

érte teszi.

az asszonyhoz.

egyszerre,

állva,

itt

hogy

minden

összefüggés nélkül, de a könyekig meghatva

monda — Hogy

tudta elhagyni

önt,

sohase fogja

megérteni senki

Többet nem beszéltek

itt

egymással.

A

férfi

elment rendelkezéseket tenni, bejárni az újságokat, hogy valami regénynek ne tálalják föl az öngyilkosságot.

Az asszonyért

bejöttek a

azok karján kitámolygott szobájába. Az egész id alatt, amíg a temetés órája el nem következett, ült egy helyben, mint akit valamely narkotikus szer álomtalan álomba borított. A temetésen is csöndesen viselte cselédei és

magát, csak a következ éjjelen a

vidékrl

nagynénjét.

Úgy tetszett,

tak, visszakövetelte

zetére

—

ejtette kétségbe gyámapját és anyai rülési rohamai támad-

megérkezett a

férjét, ráordított

környe-

:

ne öljétek meg! egy kritikusnak látszó nevetgörcs után, valamelyest megnyugodott mégis és egész nap sírdogálván, kimerülve el is Adjátok

Reggel

ide,

felé

93

—

—

Álmában

aludt.

nénje

virrasztott

gás áradt

—

szét.

fölötte

boldog mosoly-

szétdúlt arczán egyszerre

Megölelte vánkosát:

Édes uram, én szép uram!

Másnap egészen csendes legalább nyugodtan

felelt

a

Látszólag

volt.

rendrség

kikül-

döttének, aki az öngyilkosság részleteirl csak

most

—

ki. És amikor a rendrtiszt formaságból kérdezte tle:

hallgathatta

tisztán csak

—

—

Nincs nagyságos asszonyomnak valami különös megfigyelése?

—

De

igen,

az,

hogy az éjjel, szobájában minden gondolkodás

volt nála valaki! felelte nélkül.

—

Jegyzkönyvbe

rendrtiszt tartom,

a

veszem

— de engedelmével

házban

senki

ellenkezleg, mindenki azt

—

monda

a

képzeldésnek

sem tud errl, st vallja, hogy egye-

dül tért haza.

Az özvegy nem

tett

erre

semmi megjegy-

zést s a rendrtiszt elment:

Délután

eljött

a

férj

barátja

és

néhány

szót váltva a környezettel, figyelmeztette

ket

néhány Írásra, amelynek az elhunyt íróasztalában kell lenni. Néma fejhajtással köszönt az asszonynak, az pedig már annyira ers volt, hogy köszönését viszonozni is tudta. Egyálta94

:

Iában roppant derekasan viselte magát ezen a

napon. Estefelé

—

környezete ellenére

gadott egy urat, aki a

— elfo-

megboldogultról akart

négyszemközt beszélni. A névjegyére ez Bauna nyg. cs. és kir. kapitány. Egy igen magas és sovány, csaknem ijeszt ruhában, ersen kipomáúr volt. Roppant dézott hajjal, fehérkeztys kezét mereven tartotta maga eltt. Olyan volt, mintha egyenevele

volt írva:

b

sen a színpadról

jött

volna

Úgy

ide.

is

beszélt,

röviden, határozottan

—

Nagyságos asszony, én egy elcsapott

katona és rendrségi díjnok vagyok. Azonban

tettl

gentleman bejelentsem

vagyok

—

gyzdve

Hogy

talpig.

nagysádnak .

férjemet

.

jöttem, hogy hogy én meg

Azért azt,

.

megölték

!

vágott közbe

Andorlaki Imréné.

A tatta

—

figura nem-et intett a fejével. Szóval foly:

Épp ellenkezleg. Ha ugyan ennek lehet Én kutattam ebben az ügyben

ellenkezje.

magánszorgalomból és

még

attól

A

tartok,

hogy az

megboldogult azért végzett magával, mert nem tartotta magát érdemesnek, de képesnek sem, hogy letörjön egy gyönge nászvirágot! esett

tragikusabb.

95

összecsapta bokáit, mintha lett

kül,

volna sarkán, aztán

még

tiszteletdíj

sarkantyú kérés nél-

büszkén és komikusan távozott a

kivet-

keztetett katona.

Ez a le nem szakított nászvirág története, amelyrl egy kis újsághírt olvastam valamikor.

96

I

BORCSA.

Boris

szobaleány levelet kapott,

Szombaton délután hozta a postás és a leány úgy gondolta, hogy a vanyilván otthonról.

sárnap délutánt e

levéllel

fogja eltölteni.

Maga

és ha jön a pék vagy a szenes, elolvastatja. Addig a konyhaszekrényen hevert

fölbontja

a

levél,

fölhíván figyelmét és irigységét a többi

cselédeknek.

Hiába gondolta úgy jónak, még sem tudott egy napot ez a mesterember-leánynak

várni

kiöltözködött

parasztszolgáló,

akit

Hevesbl

hoztunk és az igazat megvallva, már egy félesztendeje tartottunk szobafogságban. Az anyja kért meg bennünket, hogy ne ereszszük le még a boltba sem, mert Boris kíváncsi és kalandos természet, könnyen elcsalják és oda megy, ahová mondják neki. A férfiak szavára ad különösen sokat, de ez a külsején és a házi viseletén nem látszik. A szeme oly ártatlan, hogy még a kék virágban sincs ilyen ártatlan szín, a szk homloka mindig haragos, a kicsi szája mindig durczás és begyes, az arcza pedig változatlanul egyszín, olyan, mint a fehér, hamis gyöngykaláris a nyakán.

105

Szombat

este,

ágyazáskor, egy kissé

neki-

színesedett, hozta a levelet:

—

Tessék már elolvasni Olvastam amint következik: « Kedves keresztanyám! Kívánom, hogy ezen pár sor írásom friss jó egészségben találja. Én pedig meghaltam. Kedden virradóra kedves öreganyám lefogta a szememet, éjszaka virrasztottak öregapám, Lökös Mari, Berbei Kristóf és Hazaka Kovács Istvánné a két gyerekével. Öt liter bort hoztak a parti korcsmából, annak az árát küld meg édes öreg szülémnek, annál hamarább, mennél hamarább.

Másnap volt,

délután eltemettek, szép kis

zöld a

:

is

hozta, kóstált ösz-

negyven krajczárokat.

kilencz forint

A fúr maga

kijött

a

temetbe

ott is szenteltvízzel belocsolta

a kántor

meg

koporsóm

hozzávaló kereszt sárga

a

Egerbl fuvaros

politúros,

vesen

fája,

és

még

a halóporomat,

a két Kovács-gyerek énekeltek,

mind igen szépen énekeltek

és

tled

is

elbú-

csúztattak drága jó keresztanyám, akinek mara-

dok sírom

hséges

koporsóm megnyílásáig

bezártáig,

keresztleányod.

Verebi Boris élt tíz

holt,

hónapot és két napot.

Mivel a béredet már küldjed.* 106

A szobaleány a földön ült, onnan nézett fel reám mindjobban pirosodó orczával, mindjobban könyesed szemmel. Egy szopós baba ír neki, aki halott

tem olvasni a járt

is

el

is,

Újra kezd-

temették.

nem

levelet,

mind-

értettem.

megértette, szép fejét a padlóhoz szorította,

hogy búját hogy jajongását

bele szeretett volna bújni a földbe, és sírását

a föld alá rejtse,

az urak ne hallják és zokon ne vegyék. Jajgatott és énekelt, egyszerre azonban csak megállt

a

maga nagy

fájdalmában, vörös

kezeibe

amely piszkos volt a könytl és a portól. Szégyenkezett, mosolygott Bolondok a parasztok, ilyen bolondok rejté

patyolat

—

a parasztok

—

arczát,

a kis Boris

nem

még

tudott

írni!

—

De ha

hogyan

tudott volna

írhat?

is,

miután meghalt,

vetettem én közbe, egy

Boris azonban

nem

akart megérteni,

csodálkozni azon, hogy valaki

kissé

A

nagy

nem

akart

ámulva, egy kicsinyt bosszankodva. levelet

ír,

aki

meghalt. Hát írnak helyette, hát írnak ahelyett aki él, de nem tud bett vetni. Ez csak egyszer dolog! Ezek a gondolatok járhattak a paraszti elmében, amely most mind jobbanjobban megvilágosodhatott. Boris egy kemény is,

mozdulattal megtörülte szemeit, a fejkendjét,

107

mely lányosan elre volt kötve az álla alatt, leoldta, eldobta és igen daczos hangon szólott

— —

Tetszik-e

A

lány tollba

Nem

kezik »

nekem

tetszik,

választót írni?

de diktáld!

mondta a

választ,

amint követ-

:

Drága

rozmarinszáram,

violám,

kincsem,

vagy a hányi kis temetbe, kicsinyke zöld koporsódba, hlt hamvadnak adassék e levél, mert mellemhez ölellek, téged én szültelek, te vagy az én szerelmes magzatom, a te apádat, békési aratót, kinek én rongy bocskora után szedtem a Verebi

Boriska,

ott,

ahol

marokot, az aszalót kapáltam, az Isten a tot

torkán megállítsa,

hogy abba

fala-

fulladása

(A nevét ha tudnám, még jobban a pokolnak átkoznám !) Mert én neki téged rubintos virágom titokba szültelek, anyám se volt otthon, apám se volt otthon, lábamhoz felfeküdt a macska, azt ott melengette, két legyen.

komondor kutya

A

ugatott, hajnal volt

.

.

.«

parasztleány itten megállott. Nyilván

hogy nézze rajtam a hatást; nem mondok a titkos gyermekérl

azért,

nem

mit, mit

és

hogy

ámbátor asszony, a fejkendjét, a haját mégis lányosan viselni

volt

nem

hogy

bánkódott,

merész.

108

itten

Nem

kémlelt,

hazudságba

maradt, mivel anyaságát soha

is

nem mondta

magát minden otthoni levélben a maga tulajdon édes gyerekétl keresztanyának irattá. Inkább azért állt meg, hogy nézze a levelet, a fekete betket, melyek folyásában, egymáshoz való sorakozásában volt nagy csodálkoés

zása

és

öröme.

Mutatóujjával

a

papirost

tovább így mondotta: » Kicsiny kis bornyúcskám, drága édes szájam, ki nekem meghaltál, kinek nincsen többet leszorította és

szerelmetes anyád, hív szoptató dajkád. Miért,

hogy búcsúzásom tled nem lehetett, miért, hogy gyertyácskát kezedbe, ruhát a testedre én nem adhattam, koporsód födelére sírva nem is borúihattam, el sem is búcsúzhattam, bocsánatot tlem, hogy nem is kérhettél! Letettem a

— érti,

A

tollat:

már most ha ugyan érti Boris,

elég.

Ebbl már meg-

leány ugyanazzal a szánakozó tekintettel

nézett reám, mint amikor csodálkoztam

azon,

hogy egy szopós gyerek, aki még halott is, levelet ír, a temetbl. A sok könyü tisztára mosta már a Borcsa arczát és az megint oly fehér és

mint nyakán a hamis rajta,

nem

is

rajta,

kaláris.

A

ragyogó lélek

szinte eltte lebegett.

109

lett,

látszott

Ámde

a kis szája volt nagyon

is

földies és

daczos,

ha szólni merészelt mondhatott volna? Alkalmasint azt, hogy: »Oh, de bolondok az urak, azt hiszik, hogy mindent tudnak, pedig a végén sem tudnak egyebet, mint fölfeküdni a ha szólni

volna,

tudott

volna, vájjon

mit

k

fekete szekérre!*

A

...

leány

»Adassék e

még

levél

az átreczot

Verebi

is

megíratta:

Borbálának a hányi

temetbe

és az öreganyjának Verebi Zsuzsannának a kezébe. Aztán ágyazni ment, végezte a dolgát rendesen, másnap is, délig. Mert vasárnap volt és az els kimenje, amelyre már hetek óta készüldött. Egy falujabeli eredet szakácsné, aki végképp elrontotta a lépcskön a lábát a Rókusban feküdt, ahhoz akart elmenni látogatóba. A talán már nemsokára haza is megy, üzenni lehet vele. Úgy maradtunk, hogy a másik szolgáló elkíséri Borist. Ebéd

—

után,

amint

szunyókáltam,

hallottam

mint az elszobában errl és gyaltak.

—

Menjünk ha megyünk

I

is,

egyebekrl

—

a

tár-

ez volt a ked-

vetlen szolgáló hangja.

—

Megyünk,

gyrd

van!

—

megyünk

szívem.

De

szép

ez volt a Borcsa hangja.

110

— Jegygyr —

monda

a

kedélytelen, a

csendes.

—

add ide, hadd húzom addig, amíg bemegyek a kórházba. Minek, ha nem a tied! Ejnye,

csak

föl,

—

—

Hadd

mondja

el

lássa a

otthon,

Julis

szakácsné

hogy megtaláltam

és .

.

hadd .

Nem

tudom, tovább mit beszélgettek. Megkapta-e Boris kölcsönbe a jegygyrt, amelyet a szolgáló is bizonyára maga vett magának, hogy magát mulattassa, bolondítsa és másokat irigygyé tehessen? Csitt,

aludjunk!

Az

úr csak

nem fog

hall-

gatódzni, amikor a cselédek beszélgetnek!

111

A beszél Rákosi Jen karrikaturija. »A jöv kultuszminisztere* czim czikkhez. Rajzolta: Bér.

László Fülöp festömfívészstilizált arczképe. »Arczkép« Rajzolta: Linek Lajos.

czím

czikkhez.

A komor

poéta. »Vajda János«-ról szóló czikkhez. Raizolta: Bér.

Török Irma kisasszony. Rajzolta

:

A

» Hófehérke* -ben.

Linek Lajos.

A

—

háromszín asszony.

Udvaroljon. Tessék kurizálni,

nem bánom

nem haragszom, de kiásom a szemét, ha egy olyan asszonynak, aki hozzám hasonló, csak egy jó szót is mond. Ezer és egy más fajtájú asszony van, méltóztassék, bolondítsa el ket, nem vagyok rájuk féltékeny, a maga sikerei nekem inkább öröm na és büszés

—

—

uram van. Hanem, betegen, dühösen féltékeny vagyok magamra

keség, mert

ilyen

hódító

—

1

Nem szonyt.

egészen

jól értettük

Az

arczát

ura

a nagyságos asz-

néztük,

121

hogy

talán az

ád magyarázatot. De az csendesen vacsorálgatott, kedves alamuszisággal mosolygott a bajuszába. Nem mondott sem igent, sem nemet, a különös féltékenység értelme így férj és feleség között maradt. Elkeseredve nem voltunk azért: nyári vacsorázásközben már a pezsgnél, tehát annál a hangulatnál tartottunk, amely nem nagyon keresi a megokolásokat, a tények bizonyítását, hanem inkább a kocczintó fél szemeit. Higyjünk egymásnak vacsorázó társa-

st higyjünk magunknak ami kellemes.

ságok, azt,

is,

ám

csak

A

nagyságos asszony, kinek kedves szokása apró kis tücsköket dugni embertársai fülébe, aztán komolyan, ártatlan arcczal tovább menni, az asszony, aki féltékeny volt magára, ezúttal szokása ellenére azon igyekezett, hogy megmaradjunk az gondolatkörénél. Mindenféle ravaszságokkal újra vezette.

—

Nézzék

ezt az estét,

este az enyém. Nincsen

úgy

érezze,

mint én:

meg

— monda —

a világon sötét

vonalai átsímulnak testemen.

ez az

barna

dunaparti lám-

remeg a vizén: lelkemben A sziget bús mosdózik a földön csúszó égben

tükrözik, végig reszket szívemen. is

be-

senki, aki

hullámai,

A

pák, kiknek fénye

arcza

újra

122

— melyet iskolás szóval folyamnak neveznek — a

ezeket

reszket, elégizáló

én fürdetem. kéményeket szeretem

lombokat is én Aztán a kémények, a

ölelem,

tek, ott

van London.

még

Itt

igazán,

—

nézzé-

a parton, ahol vagyunk,

Nizza van, meglássák, mindjárt jönnek a kifestett férfiak automobileken, kutyákkal. De amott

van eldugva. Pest összezsúfolt tömegétemplomok, errébb szemben pedig egy roppant góth város épült, az újságok azt mondják, ez az új parlament. Van a világon hely, szebb mint ez, változatosabb, mindent magába ölelbb, szke, barna és vörös Paris

ben

villaszer

egyszerre ...

—

—

Szkéhez pedig maga ne merjen szólani monda az asszony élesre vált hangon, fér-

jéhez

fordulva.

nem aggodalom volt

valami

fenyeget

Mindnyájan fölnevettünk, de nélkül, a nagy barátkozásban

ingerültség,

a viszálynak valami

ingere.

Sólyom, a kitanult Sólyom, aki mindig elszokott álmosodni vacsora közben és nem igen szokott hallgatni a beszédekre, inkább csak gyönyörködött abban, hogy jó arczok és rokonszenves hangok vették körül, a társaság legidsebb és legtördöttebb tagja megdörzsölte :

szemeit és közbevetette magát:

123

—

Ugyan, nincs itt egy becsületes férfi, aki leleplezzen bennünket maguk, asszonyok eltt. Maguk még most is azt a természetrajzunkat tudják, amelyet divatlapokból tanultak.

Ha

valamelyik

szke

csak a érdemli,

férfi

kell:

Nekünk

szke, barna vagy vörös. azt mondja, hogy nekem affektál, nagyon is meg-

lényegében mindegy

:

hogy próbára tegye

és

aztán csúfot

zzön

belle egy barna. Viszont a legnagyobb barnaimádót bolonddá teheti a legels szke szobaleány is. Nem vagyunk betegek, hál' Istennek igen egészségesek és közönségesek vagyunk. Ott gunnyasztunk a magunk hitvány pókhálójában és elfogjuk azt a szegény kis legyecskét, akit jó vagy rossz sorsa pókhálónk Schopenhauernek se higyjenek, elé hoz hogy az ellenkez genrek keresik egymást, is csak egy tetszelg ficsúr volt, összevissza .

megy

.

.

az egész dolog. Ki

nem

állhatom ezeket

ha valaki közülünk azt mondja, hogy neki az vagy amaz a szín kell, ez

a

hazudozásainkat,

azt jelenti,

is kell, amaz is kell, csak lányoknak való tréfák ezek,

hogy ez

hozzáférjen.

Kis

ostoba szimbolizmus nagyon mérges vagyok Csakugyan haragos lehetett: vörös volt és szemeinek fehérje nagyobb lett, a feketéje vil;

logott.

124

—

Maguk most

azt hiszik,

—

folytatá

—

csípve. Van egy kis nem tagadom, de éppen csak annyi,

hogy én most be vagyok spítcz-em,

hogy leleplezzem kart.

Tudják

mit,

meg

közé, tegyenek

—

És mi

a nyomorúságos

ezt

fogadjanak be engem

férfi-

maguk

asszonynak.

tiszteletbeli

lesz a két feleségével

—

!

vágott

közbe a nem féltékeny asszony, szólt Sólyom Barna, akinek csak Igaz a neve ilyen ideális, az alakja és az élete nem. Nem hagynák jóvá és talán az állam sem. Pedig sok hasznos szolgálatot tehetnék maguk-

—

—

—

nak,

megmagyaráznám a hókusz-pókuszainkat

udvarlás eltt, közben és azután. Kifiguráznám szertelen hízelgéseinket és

hogy a virágnyelv

mögött mi rejtzik.

—

—

megivott egy nagy pohár Azonban azonban van valami, vörösboros pezsgt ami mégis a mi javunkra, különösen az én

—

— — sóhaj— valaki az — Az én els feleségem — folytatá Sólyom —

javamra szól. Az én els feleségem Ah, végre egy kis indiszkréczió tott

!

éjbe.

mindég azt hitte, hogy én nem szeretem kellképpen és idegen hölgyek után járok. Pedig voltam hozzá és mindég, de mindég csak

h

ö utána

jártam,

t

kerestem,

125

az

párját,

fben, fában, nben, különösen nben. A kapitólumi Vénusz életre kelhetett volna a szobámban, nyugodtan beszéltem volna vele Schlieman ásatásairól,

nem

szegény szobor

a

ez

De

hasonlított a feleségemhez.

legsúlyo-

sabb és legsürgsebb ügyeimet is félbeszakítottam, ha valahol megpillantottam egy leánykát,

akinek

az alakja,

a

feje,

a

az én

haja

asszonyomra ütött. Ha testvérei vagy közeli nrokonai lettek volna, úgy ebbl okvetetlen

nem

sorstragédia lesz. Szerencsére

voltak,

a véletlen hasonmásaival

is

kozásom. Milyen haja van

nagyságának?

— —

ritkán

volt

st

talál-

módon legkönnyebben hasonbarnák, ez természetes. De talál-

Barna. Ilyen

lítottak reá a

koztam néhány szkével és vörössel, akik vörösben és szkében ugyanazok voltak, mint barnában. Ezek egy kissé konfundáltak, kivéve egyet, akinek olyan, mint az övé.

szkés len,

hangja

a

Nem

haját, kutattam

is

tökéletesen

is

értettem

és kisült,

is

a

hogy

víz-

vélet-

valami kikutathatlan, esetleg, mely ritkán,

de megesik a természet hájában

.

.

kiterjedt

vegyi kony-

.

—

És hogy viselkedtek magával szemben e másolatok? 126

—

Heves kíváncsiságomat hasonlóval viszo-

nozták, de azért haragudtak, ha

végül beval-

lottam nekik érdekldésem legfbb okát. Kivétel csak egy volt, aki örömmel viszonozta: » Lássa,

—

azt hiszem milyen különös, én is kedvelem magát, mert hasonlít ebben is

a kis uramhoz!*

De ne

kell,

hogy

nak,

következetesség-

valaki megértsen,

hogy én voltaképpen

hse

és állandóság

állhatatlannak,

azért

abban

is,

beszéljenek közbe,

akkor mindjárt eltérítenek a tl. Pedig

—

a

annak

látnia

következetesség

és mártírja vagyok.

könnyelmnek

Lump-

nézett

a

feleségem, amikor én csak hozzávaló föltétlen ragaszkodásom terhe alatt nyögtem. Kínozott

—

korholt és én

akkor

még

—

nem tudtam

magamat vele. történt, hogy találkoztam egy párjával, így aki nyolcz évvel volt idsebb szkében nála, nem oly szelíd és a temperamentumában valahogy kinyíltabb. Ebbe beleszerettem, ugyanmegértetni

—

—

de szakasztott olyan hfokú és szinü tzzel, mint belé. El is vettem. És most ennek a párjait keresed. Mindakettnek a másait, voltaképpen tehát csak egynek És ha nem haragudnának, mint

azzal,

— —

!

nem egészen érdektelen lélektani vonást, bevallanám azt is, hogy most megint nyomon vagyok. 127

—

—

Milyen szín?

Ez vörösben van. De ugyanaz, csakhogy tizennyolcz éves. A nagy korkülömbség nincs is

nyom és lázít, ingerel és nyugnem tudom végezni az ágendáimat.

elnyére,

talanít,

Néha az els feleségem ruhájába

öltözik

—

így látom. Olykor a második feleségem frizurája

van a

fején.

Álmaimban

összevegyül e

három

és reggel, amikor feleségem az ágyamhoz hozza a kávét s megkérdez, hogy aludtam, egész nyugodt lelkiismerettel azt válaszolom neki Rólad álmodtam :

Ebbl

pedig baj

lesz.

Nincs

itt

közöttünk

orvos ? Én tudom, hogy nagyon beteg és áldozata vagyok els feleségem iránt való föltétlen szerelmemnek.

Én vagyok

a legszerencsét-

lenebb monogamista a világon. Ritka kivétel és a legerkölcsösebb példa vagyok szetben.

a

termé-

Mondhatnám magamat a férfihség de jelenleg nem dicsekszem, elég

ideáljának,

tisztelni fog. Csak egyet mindég csak egyet, Dante óta senki nem cselekedte. azonban csak kezdetén volt a dolognak, a lényeget nem ismerte soha. Egy

nekem, ha az utókor szeretni,

államvasuti ffelügyel, én

.

.

Szemelni kezdett az es, beleesett

pezsgs poharakba.

Elmúlt

128

éjfél

az üres

és körülöttünk

elmúlt

:

Nizza. Párís

nem

látszott, a

részbl egy nagy fekete vár

es, a

az

orrunk alá

szél

város-

London, a kéményeinek

lett.

gyári város maradt csak ébren és füstjét

gth

verte.

A

fény-

a Dunában mindenféle furcsa építkezéseket szoktak mivelni: rendre eldltek, a legfényesebbek egyszerre kihuny-

amelyek

oszlopok,

tak.

Helyettk sok sárga és kékes-fehér csilmíg az ég egy fekete

lag reszketett a vizén, sík, látni

sem

lehet, hol van.

Sokat ittunk, csak így történhetett, hogy az asszonyok Sólyomnak megengedték ezt a sok mindenféle szabad beszédet. maga meg határozottan

mámoros

volt,

különben nem

volna ilyen lovagiatlanul szinte.

—

lett

Mentünk

hazafelé.

A nem magába élvezte.

féltékeny

szívta

Aztán

az

a

asszony

éjjelt,

férje

még

elvált

karjába

egyszer tlünk, úgy kapaszkodva

szólt

—

Ezt a részeges embert pedig

ne hozza És nem bánom, akárkinek udvarol, akárki tetszik magának, csak ha szeret, mindig engem szeressen. Ha pedig akarja, megfestem többé

ide.

a hajam barnára, vörösre, amilyenre és amikor akarja,

ha már maguk,

férfiak, ilyen

129

szamarak

.

.

Mátyás

feje.

»Mátyás

király házasít*

Rajzolta

:

czím

Faragó József.

elbeszéléshez.

Nagy Lajos

feje.

»

Lajos király válik* czítn elbeszéléshez.

Rajzolta: Faragó József.

A

királyné.

» Lajos

király válik«

czím

Rajzolta: Horthy Béla.

elbeszéléshez.

Levél egy házasulandó ifjúhoz.

Fekete vérrel

írott levelet

nekem

kaptam;

ilyen az

hogy hétfn vagy kedden, minden valószínség szerint megöli magát. Mi vagyok én? Entreprise des Pompes Funebres, czinterem, halottkém vagy lírai költ? Mit akar tlem, óh ismeretlen uram ha csak azt akarja, hogy az önkénén

szerencsém,

tes

elmúlásról

jelenti

valaki,

;

vesen

lebeszéljem,

legyen,

azt

szí-

!

A

teológusok és a született nagy szellemek szerint az öngyilkosságra nincsen soha ele-

gend

és elég súlyos ok, engedje meg,

137

10

hogy

én, mint

egyszer

errl másképp

czivil

dolkodjam. Szerintem

gon-

akadály nincs és az

elvi

magát halálosan és helyrehozhatette, egész bátran mehet Krupphoz, hogy annál egy ágyút vásároljon

a

aki

férfi,

tatlanul

nevetségessé

és akár azzal pusztítsa

és az egyház

el

magát.

A

jó Isten

ennek végre megbocsájt, és miként Bálintot Faustban eltemetik mint egyszer katonát. Ha megvetéssel kaczagnak

—

is,

—

—

—

elbírni belátom nem de ön még nincs ott, csak azon az úton. Talán jobb és egyszerbb volna megállani és visszatérni e mesgyérl, mint leugrani a mélységbe vagy felugrani az örökké valóságba higyje és tegye ön hite és cselekedete szerint, de annak idejében. Jelenleg még kegyednek nincs szüksége már egyébre, mint

az emberek, azt lehet,

—

hogy a

leány, kit

halálosan

szeret:

jól

meg-

kínozza, összeszidja és elzze.

Uram, uracskám, kevés boldogabb embert ismerek önnél. Szeret

megvan apai semmi gond

valakit,

az szereti önt,

semmi akadály, magának gondot és

és anyai áldás, és

ön

akadályt. Levelének

csinál

els

oldalán

határozatla-

de teljes ervel sóhajt végig, hogy a másik oldalon végre kimondja a szörny titkot: és mi nem lehetünk, úgy érzem, nem nul,

138

mert a mama, az magának az urán kívül mással is és még ma is. Hogy vehessem el én ennek a hölgynek a leányát, hogyan merlehetünk egymáséi soha,

mamája

jem

udvaroltatott

!

Hogy helyett

:

már hallottam

ilyet

még

a feleségét, aki erre

nem

legyen

féltékeny

valaki

ád: ez

bírom fölfogni

hogy

nem

veszi

társul a morált és miért akar

tenni egy

él

leányt, akinek

az ön baja,

el

ön

nem

hitves-

szerencsétlenné

és valószínleg ártatlan és bájos a

dolgok

természetes

rendje

Nem

— azt

szerint anyja és apja van.

hiszem, hogy

valaki féltse

semmi okot

csak azt

érthet,

is

miért

:

;

nincs és aki

apósa

az

nem veszedelmes

hanem

az,

hogy

azok a

—

udvarlók

a szerette

leány

nem minden hozzátartozó nélkül él és mért nem minden eredet nélkül eredt a világba, miért nem áll oly egyedül, mint egy szál miért

nagyon szeret ön vagy ily kicsinyt, magam sem tudom, töröm is rajta a fejem és amint gondolkozom, belátom végre is, hogy ön mégis csak komoly verbéna egy cserépben.

Ily

—

van is valami igaza és voltaképpen nem illend önnel figurázni. Tehát a mamának kurizálnak. A puszta tényhez magához gratulálok önnek, mert kelleme-

férfiú,

139

lo*

tes

és

a jövendre nézve, jó korán megvénült,

anyós nem mindig jó daczára

ha az

tud érdekldést kelteni.

hogy

ként szívesen elismerem,

imádottunk közvetlen az

tartozója,

az,

hanem még

adandó leánya Egyéb-

férjhez

aki

alak,

még

jel

hozzá-

valamely társadalmi,

anyja

erkölcsi kifogás alá eshetik.

jövend házas

kellemetlen, ha

eldje, legels

tle,

életét félti

st

Ez árnyék és ön férfiúi

és

férji

önérzete, becsülete és hiúsága lázad föl ellene

—

bár ezt ön nyíltan ki nem mondja félti magát, jövend boldogságát, ön a Desdemona zsebkendjét szaggatja szörny kínok között már is, amikor még e kendt oda sem adta Desdemonának. »A példa, a és ezenfölül

—

példa

!«

nyögi fekete levelében és

félig kivallja,

hogy gylöli a közmondásokat, amelyek anyáról és leányáról,

s

az almáról és fájáról szólanak

hogy a fülében minduntalan ez a szó zsong

a herezis, az öröklés

Ha egy udvarlót

nem

asszony

tart,

ez,

.

.

—

.

ids vagy

szalónszavamra

fiatal

—

mondom,

az öröklés kérdése és ha az ön imádott-

jának az édes anyja örökké csak a szent kutat járta

volna és ha

volna: a leánya, roltathat

idegen férj

férfit

sohase

látott

hezmen vén, mégis udva-

magának, ha a 140

férje

ebbe

beleviszi,

megengedi, erre rákényszeríti. A legtöbbször nem a verség dolga ez, hanem a szoktatásé, nem az asszonyon múlik, hanem a férfin. E kopott igazság újra való koptatásáért az ön borús ezt

hintem a vádat, ön kényszerített, hogy leírjam. Hát nem tudja asszony sorsa a férfi, amely név alatt nem minden nadrágban járó,

fejére

:

kemény

visel bajuszos és dohávannak asszonyok, akik megelzik a férfiakat a sorscsinálásban, de

télen

gallért

nyos úr értend.

Igaz,

hadd bajlódjék a történelem meg a

ezekkel

dráma, nekünk kettnknek pedig viruljon tovább a rendes polgári

Ennek a törvényei pedig hogy vegye el a leányt,

élet.

azt követelik öntl,

hozzá való, akivel szeretik egymást és egyelre más hibája nincs, csak az, hogy nem mamája a mamájának. Ha az lehetne, bizonyára jobban nevelte volna és nem engedi meg azt, amin ön most különben méltán megütközik és búsan elszöraki

akinek

—

—

—

nyülködik.

felé,

a

De meg

mint leihez

tudja-e

a

hogy

világon,

tiszteli.

eljutó

Az

akit

legjobban világ

inkább

ön

néma

vádjai,

141

anyja tanul-

kell tisz-

azt a

pletykák:

nem

ön,

szegényke

ság-e az neki, telnie

vájjon

néma panaszszal jövendre nézve nem keserves

fordul-e

szereti,

gyehenna tüze

a

fü-

lehet

ez ártatlan

léleknek,

amelyben megtisztul és

megersödik. Tudok rá példákat, hogy igen vidám anyáknak szinte komor becsületességü leányaik voltak, valamint az ellenkezre is van példa elég, de nem folytatom, uram, ez

—

nincs tovább.

Sem kedvem, sem föladatom védelmezni leánya boldogságát teszi koczkára, de arra sincs kedvem és küldetésem, hogy az

valakit, aki

ön szentesked erkölcstanára rányomjam akár magán bélyegzmet. Ellenkezleg én önt vádolom hipokrizissel és

az irodalom, akár az én :

gyávasággal, fél

igen,

gyávasággal,

mert

az, aki

elvenni azt, akit szeret és akit jónak, ártat-

lannak,

nemesnek és

tisztának

az

tud,

más

gyáva vagy beteg nem lehet. E kett különben ugyanegy és én, aki sokat tartok az mint

érzékeny szívemre,

—

még

csak

részvétet

sem

vegye meg azt az ágyút és ölje meg magát, ha még egy pillanatig is késlekedik boldoggá lenni a boldogtalanságtól való félelmében. Oh, oh szegény barátom, ön most oly furcsa az én szememben, mintha virágos rét kells közepén érzek ön iránt

állana, halálos

:

tessék, siessen,

szomjan, eltte a

forrás, de ön nem akar rémes gyanúja, hogy a

friss

inni belle,

és tiszta

mert az a

forrás egyszer

142

mérges

id, amikor

lesz és eljövend az

tasága elveszett

.

.

Menjen, menjen ön mit akar tlem,

ki

kristály tisz-

.

— röviden — a pokolba,

mondta meg önnek a

czí-

memet ? És

én

foglalkozom a bajával, amikor

mit

nem

tudok. Kegyed, egyszeren szerint el van véleményem én szólva, veszve abban a pillanatban, amelyben kérdezsködik, hogy mit tegyen, házasodjék-e vagy segíteni rajta

az

megölje magát.

Tudja mit, ne tegye egyiket sem, hanem menjen el barátnak, még pedig Ferenczrendinek, ahol megszigorították most az életet és ne is maradjon a szerelmes és szép Magyarországban, hanem menjen el Ausztriába. Ha sokáig él, ott talán elimádkozhatja mindazt a bnt, amit a

tiszta,

közvetetlen érzés, a tiszta szere-

lem legfbb joga, a menyasszonya, a polgári én ellenem, szegény idegen ember ellen

élet és

elkövetett.

De

elébb mutassa

meg

ezt a levelet a

mamá-

Annak számára írom ide alázatos kézcsókomot és azt a szerény megjegyzést, hogy

nak.

»Nagyságos asszony, az nagy, az akar élni és

id

Önnek

mégis elég!« 143

elmúlt, a lánya

talán

most már

I

Az

új

Fehér Könyv.

Hat Fehér Könyvet akarok

írni

ebben az

esztendben, még pedig úgy, hogy minden két

hónapban

munkát

vállalok és

másért, ezért

hogy az

egyet. Kevesebb,

uj

el

ne

de gondosabb

kérem olvasóimat, ha csak hagyjanak.

Azt

hiszem,

Fehér Könyvek valamivel becseseb-

bek lesznek, már csak

azért

mat jobban megrostálhatom,

is,

st

mert tárgyaiarra töreked-

hetem, hogy mindenik kötetnek lehetleg egy-

séges legyen a tartalma.

145

Az

Fehér Könyvek szövegét jórészt azok

új

a nagy utazások szolgáltatják, amelyekre most

még

e hó végével indulok.

A már

programmja

hat kötet is.

jórészt

meg van

Az egyiknek a ftartalma Jézus :

hazája,

a zsidók országa. Elmegyek Palesztinába és ott

látom meg: mit

megszentelt földjén? a kezembe került látja

az olvasó

egy modern

lát

;

is,

az író

is.

inspirálni,

A

másik könyv

a

de

sint

úgy érzem, hogy Egyiptom

mert

az

lehet,

egy

legnagyobb

temperamentumu asszony

minden mvésznek a Kánaánja.

—

meg-

szülföldjével foglalkozik

Szomjúhozva vágyom

szem éslegnagyobb országába,

a hitnek

A legszebb téma, ami valaha

hogyan fog

fképpen Cleopatra majd.

író

A

hogy a hatodik — könyv

indiai útról

fog beszámolni.

harmadik alkalma-

A

csuda,

a halál, a szerelem hármas titka vonz e

élet,

földre, ahol az éjszakák

ragyognak, mint a mi

nyári napjaink és a nappalok oly rejtelmesek,

mint a mi holdas java

része

szánva

:

már

éjjeink.

tisztán

A

negyedik

európai

könyv

témának van

a mi földrészünk nagy színészeirl fog

146

Az ötödik könyv dereka

szólani.

A

útmutató.

fogom

velenczei

hogy

írni,

:

egy velencze!

meg

guide keretében

lehet a

mvészetet megis-

merni és élvezni, voltaképen egy kis forra-

dalmár széptan lesz ez a munkám. Esztétika,

de

A

annyi

bizonyos,

hogy nem

Még nem tudom falu

:

egy kicsiny, de

fogom-e benne

életét

módi.

régi

hatodik Fehér Könyvre hat tervem igazi

is

van.

magyar

megrajzolni,

vagy

a legnagyobbnak, Budapestnek és a benne

társaságnak

a

lélek

él

és élettanát úgynevezett

társaságát ismertetem.

Ámde abban, esetrl

nem akadályoznak meg hogy valami nagy, izgató vagy feltn meg ne irjam, amit gondolok, még ha

az nincs

haza

e

is

terveim

harmóniában a könyvvel. Idközben

hazatérek.

De idegenben

olykor

még

függetlenebbl lehet megmondani a honi dolgokról az igazat.

A

Fehér Könyv formára, terjedelemre nézve

olyan lesz mint eddig.

Olykor egy-egy

ívvel

vagy képpel több. Az ára a hat kötetnek: öt forint.

Az Ezüst Kecske nagy képes 147

regé-

nyemmel

— —

12 forint

amelynek ára a boltban külön 10 forint mindösszesen. Ez összeg

beküldése után az a terjedelmes nagy könyv

a megrendelnek mindjárt

elküldetik.

A

fizetést

Könyv

két

részletben

is

Fehér

elfogadja a

Budapesten,

kiadóhivatala:

hat

el-

kötetre való 5 forintos illetve 10 forintos

VIII.

ker.,

Ülli-út 18.

A

Fehér Könyv hat kötetébl nagyobb quart

alakban, angol merített papirosra, számozott és

névvel nek.

amateur-példányok

ellátott

Stílusosan

lesznek

csatolom

azokat

útközben

készítettem.

kerül egy-egy

a

bekötve és hozzájuk amelyeket

fényképeket,

Egyik-másik

sem

kell,

munkák, de

talán

nem

E hat kötetnek

hogy

akik legalább forintos

nem mvészi

az ára: harmincz forint.

rendes Fehér

tnek

tiz

tiz

forintos,

megrendelést

E quart

gyjtim

vagy tizenöt

küldenek

Könyv megrendel

be.

után, a

a hatodik példány tiszteletbl

148

is,

lesznek érdektelenek.

formájú amateur kiadást megkapják

öt

kötetbe

kézrajzom vagy aquarellem

mondanom

is,

készül-

is

jár.

Öt

gyj-

Az

íróra

nézve

nem

passió ezekkel az anyagi

ügyekkel foglalkozni és legjobban

szeretném,

ha munkáimat ingyért bocsájthatnám világgá.

De

mivel erre

és

jó

módom

nincs,

embereimet, hogy

kérem olvasóimat

új,

legkomolyabb vállalkozásában Igaz

életemnek eddig el

ne hagyjanak.

hivk:

Bródy Sándor. Budapesten, húsvét hava, 1901. Ülli-út

149

18.

Köszönöm olvasóimnak egy egész esztendn át kitartó szíves figyelmét, jóakaés türelmét.

ratát

utolsó

Sok

két

apró,

dályozott

kötet

Kérem

elnézésüket az

kéthónapos

késéseért.

de mind igen komoly ok aka-

meg

az

els

cziklus e két utolsó

könyvének megírásában és megszerkesztésében. Nekem, de talán Önöknek is kényelmetlen

volna,

ha ez okok

néhányat elsorolnék, hagyjuk

Jóságukba

magát

és

és

—

emlékezetükbe

ajánlja

— lelkében a legmelegebb — küldi Önöknek e

lással ellátva

képet

közül

tehát.

az

aján-

kis arcz-

iró.

írja,

szerkeszti

és kiadja:

Brdy

Sándor, Budapesten,

VIII. ker., Ülli-út 18.

Az ir arczképe

Streliszky-tl való.

Nyomtatta Révai <• Salamon.

\

e^.u,/^^

1/}^^ (f^